Az elégiát az első Magyarországon íródott humanista remekműként tartják számon.

A költemény
szépsége, természetessége abban rejlik hogy a költő túllépett a búcsúvers konvención. Hiteles valós
élményből formálta meg művét, melynek alaphangját a búcsúhoz kapcsolódó ellentétes érzelmi
megnyilvánulás adja meg. Költői képeit nem terhelik a reneszánsz műveltség sziporkázó mitológiai
utalásai. Janus költeménye szerkezetileg hét elkülöníthető egységből áll. A szakaszokat refrén zárja
le. A szakaszzáró refrénnek a gondolategységek lezárásán túl a dinamikus továbblendítés is a
feladata. A statikus állóképek és a dinamikus refrén ellenpontozása teremti meg a személyes élmény
érzelmi feszültségét. A vers szerkesztési elve az ellentétes építkezés. A versszakok szimmetrikus
egységét a búcsúzás egy-egy motívumhoz kötött eleme biztosítja.

A reneszánsz-humanista eszmények értéksorrendje jól megfigyelhető Janus versében. A táj, a tárgyi

és szellemi értékek felsorolása tematikus egységet alkot a műben.
1. szakasz: Búcsúzás a tájtól; a reneszánsz ember természettiszteletéről árulkodik a téli táj leírása.
(Janus verse az első tájleíró költemény a magyar irodalomban.) Az első strófa egyben az utazás
indoklását is tartalmazza, ennek logikai következménye a refrén.
2–3. szakasz: A táj állapotrajza összekapcsolódik az utazás, a haladás képével. A befagyott folyón
gyorsabban lehet haladni, mintha hajón kellene megtenni az utat. A gyorsaságot érzékelteti a
„hetvenkedve vágtat” kifejezés és a 3. versszak végének képe, a lovas szán és a folyón hajózó ember
összehasonlítása.

Az első három versszak tájrajza Várad környékét mutatja be. A következő három szakaszt a búcsúzás
fogja egységbe.

4. szakasz: A gyógyvizű forrásoktól búcsúzik Janus. A szembaj orvoslására szolgáló timsó tartalmú víz
az egészség, a testi frissesség fontosságát hirdeti.
5. szakasz: Janus egy egész versszakot a könyvtárnak szentel. A humanista műveltség
értékorientációját jelzi ez a szakasz. A múzsák szálláshelyéül szolgáló könyvtár a szellemi épség
fontosságának bizonyítéka. Ezt jelzik a mitológiai utalások is.