Puskin műve az orosz élet enciklopédiája

A műnek lényegében két főszereplője van: Anyegin és maga a költő, aki első szám első személyben
mesél részben Anyeginről, részben saját gondolatait, felfogását tudjuk meg a korabeli orosz életről. Az
Életrajzi vonatkozások döntően befolyásolják a regény cselekményét, jellemeit és a környezetrajzot.
Puskin gyerekkorában a pétervári főnemesi fiatalok életét élte majd a költeményi miatt száműzték
először délre majd a családi birtokára, így megismerte a vidéki orosz nemesség, parasztság életét és
egész nagy Oroszországot. Ahogy a regény végén Anyegin és Tatjána Pétervárra kerül úgy Puskin is
újra a cári udvarban élt és itt érte a végzetes lövés a felesége becsületéért vívott párbajban. A költőnek
rokonszenves Anyegin alakja, megérti cselekedeteinek belső rugóit. Jóllehet az orosz romantika
legnagyobb költőjének tartja az irodalomtörténet, az Anyegin szereplőinek bemutatásában, a
környezetrajzban realista. Típusokat ábrázol, tipikus életformákat, jellegzetes orosz tájakat úgy, ahogy
megismerte ezeket.
Anyegin karaktere a felesleges ember megtestesítője. Éli az orosz aranyifjak életét Péterváron,
másodrendű francia nevelők oktatják és tizennyolcadik életéve előtt már egy kiégett ember. Kicsit
cinikus, semmiben sem mélyed el, mindenbe belekap, semmit nem visz végig pedig okos ember. Jól
látja, hogy apja birtokának megmentését a bányakincsek kiaknázása jelentené, de apja nem foglalkozik
a birtokkal s mikor meghal és Anyegin árván marad, a bírtokból nem marad semmi. Így kerül Anyegin
apja egyetlen örököseként annak birtokába. Nagy tervekkel indul, de végül marad minden a régiben.
Működik a malom, a szeszgyár (tipikus alappilére a cári uralomnak, ezáltal a cári Oroszország
mindennapjainak) és a föld nem túl hasznos megművelése. Sokat olvas vidéken, táraságba jár,
megismerkedik Lenszkijjel, a szintén tizennyolc éves fiatal földbirtokossal, de nem veszi át annak
újító törekvéseit. Kiábrándultságában nem veszi észre Tatjána mély érzelmeit, kioktatja, elutasítja
magától az odaadó szeretet. Már csak akkor döbben rá mit veszített amikor Péterváron újra
találkoznak. Tatjána a fiatal vidéki nemesi lány, mélyérzésű, végtelenül szereti szülőföldjét (ezt
láthatjuk ahogyan járja a vidéket, megy Anyeginhez vagy amikor búcsúzik Moszkvába menően).
Nehezen válik el szeretett otthonától. Művelt, sokat olvas, eltér a kortárs leányoktól, akik babáznak,
társaságba járnak, ő visszahúzódik, érzelmeit mélyen elrejti. Egyetlen egyszer adja ki érzelmeit.
Ahogyan Tatjána ragaszkodik a szülőföld értékeihez Puskin tulajdonképpen megteremti azt az ideális
nőalakot, aki az orosz anyácska. Legszívesebben otthon maradna érzéseivel de tudomásul veszi a
társadalmi elvárásokat: férjhez kell mennie. Odahagyva vidéki életét Pétervárra kerül, egy herceg
ezredes felesége lesz. Komolyságával, méltóságteljes magatartásával a pétervári körök tündöklő
csillaga. Bár Anyegin az egyetlen szerelme, a fiú érzéseit nem viszonozza, hűséges férjéhez, elutasítja
volt szerelmét. A regény legszimpatikusabb alakja. Lenszkij a nyugaton (Göttingában) tanult, friss
ismeretekkel rendelkező fiatalember, aki korai halála miatt semmit nem tud megvalósítani terveiből
(az akkori orosz, változást gyökeresen elutasító helyzetet szimbolizálja, szinte jelképe a
megvalósíthatatlan álmoknak). Tatjánával ellentétben húga, Olga, szőke, kékszemű, felszínes leányzó,
aki nem sokat bánkódik Lenszkij után, feleségül megy egy ulánus tiszthez. A lányok apja, Larina
apuka a tipikus orosz nemes. Végig járta minden nemes úr útját. Fiatalon gárdatiszt volt, majd
megházasodott, visszatért birtokára, társasági életet él, birtokával nem foglalkozik, pipázgat, üldögél.
A birtok irányítását a feleségére hagyja. A körképből hiányzik az orosz muzsik (paraszt). Az orosz nép
egyetlen megtestesítője a dadus, aki egyszerű, bölcs és tapintatos.
Anyegin alakjával Puskin megteremti a felesleges embert. Meghasonlott lélek, élete értelmét
vesztette mielőtt megtalálta volna azt, viszont ő lesz az is, aki ezer szállal kötődik orosz környezetéhez
és ezáltal élő alakká válik.