Kertészeti kémia

III. előadás

Halmazállapotok,
halmazállapotváltozások.
Oldatok.

Készitette: dr. Gidó Zsolt

Néhány definició

• Fázis: olyan elkülönült térrész, amelyen belül az anyag fizikai és kémiai

tulajdonságai bárhol megegyeznek
• Homogén rendszer = egyfázisú rendszer
• Fázishatár = éles határvonal két különböző fázis között
• Inhomogén rendszer = összetétele térben változó, de nincsenek
benne fázishatárok
Heterogén rendszer= határokkal elkülönült fázisokból áll
A heterogén rendszer lehet egykomponensű (a különböző fázisok anyaga azonos –
jég és víz), vagy többkomponensű (olaj és víz).
A homogén rendszer is lehet egykomponensű (pl. desztillált víz, tiszta oxigén) vagy
többkomponensű (cukoroldat, tengerviz, levegő) – vö. tiszta anyagok és keverékek.

Elegy és oldat megkülönböztetése

Oldatoknak általában a folyékony halmazállapotú kerverékeket nevezzük.

Elegyeknek pedig a tetszőleges arányban keverhető anyagok keverékét nevezzük (pl.

gázelegyek, korlátlanul elegyithető folyadékok - pl. alkohol és víz, benzin és
petróleum).
 Állapothatározók
• Az anyagi rendszerek állapotát állapothatározókkal adjuk meg.
• Megkülönböztetünk extenziv és intenziv állapothatározókat.
• Az intenziv állapothatározók az anyagmennyiségtől függetlenek, két
vagy több rendszer összekapcsolódásakor ezek kiegyenlitődnek.
Ilyen a hőmérséklet és a nyomás.
• Az extenziv állapothatározók az anyagmennyiségtől függnek, két
vagy több rendszer összekapcsolódásakor ezek összeadódnak.
Ilyenek a térfogat, a tömeg, az anyagmennyiség.
 A hőmérséklet
• A hőmérséklet nem azonos a hővel! A hő energia, extenziv
mennyiség (függ az anyagmennyiségtől!). Mértékegysége a Joule,
más energiákhoz hasonlóan. A hőmérséklet intenziv mennyiség,
nem függ az anyagmennyiségtől!
• Példa: 1 g 150 ⁰ C-ra felforrósitott kavics és 500 g 150 ⁰ C-ra
felforrósitott kő természetesen egyforma hőmérsékletű. De melyik fog
jobban felmelegiteni 2 l 20 ⁰ C-os vizet? (Természetesen a nagyobb
tömegű kő több átadható hőenergiát tartalmaz).
 Mi a hőmérséklet?

• A hőmérséklet a részecskék egy szabadsági fokára jutó átlagos

mozgási energiájával arányos mennyiség!
• (Az arányossági tényező a Boltzmann-állandó: 1,38 x 10-23 J/K)
 A Celsius hőmérsékleti skála
• Az Anders Celsius által a XVIII. században bevezetett és egész
Európában elfogadott hőmérsékleti skála. 0 foknak vette a víz
fagyáspontját, 100 foknak a víz forráspontját, a kettő közötti
intervallumot 100-zal osztva megadta az 1 Celsius fokot.
• Anders Celsius és az ő eredeti hőmérője
 Az abszolút 0 fok
• Celsius hőmérsékleti skálája önkényesen megválasztott, „relatív” 0
fokot használ, és ezért vannak negatív Celsius fokok is. A gyakorlatban
ez nem zavaró (mert már megszoktuk), de a fizikai/kémiai
számitásokban igen. (Negatív mozgási energia nem létezik, ezért a
negatív hőmérséklet fizikailag nem értelmezhető!)
• Már a XIX században rájöttek, hogy létezik abszolút 0 fok is, sőt ezt ki
is tudták számolni!
William Thomson , Kelvin lordja (a nemesi cimet a
tudományos munkásságáért kapta)
Ha egy gázt állandó (pl. légköri) nyomáson hűtünk, a térfogata a
hőmérséklettel arányosan csökken. Az összefüggés lineáris. A mért
értékekre illesztett egyenest meghosszabbítva (extrapoláció) William
Thomson (Kelvin lordja) kiszámította az abszolút 0 fokot.
A Kelvin skála

• 1 Kelvin fok (K) = 1 Celsius fok

• Az abszolút 0 fok = -273 Celsius fok. Tehát: 0 Celsius fok = 273 K; +10 ⁰
C= 283 K, tehát a Celsius-fok értékhez hozzáadunk 273 fokot, és
megkapjuk a hőmérsékletet Kelvin fokban.
• A fizikai/kémiai egyenletekben mindig Kelvin fokban számolunk!
Halmazállapotok
• Részletesebben az alábbi három „klasszikus” halmazállapotot
tárgyaljuk
• Gáz
• Folyékony
• Szilárd

A szuperkritikus fluidum halmazállapotot (ami furcsa átmenetet képez a

folyadék és a gáz halmazállapot között) annak gyakorlati fontosságával
együtt a fázisdiagrammoknál tárgyaljuk!
A plazma olyan magas hőmérsékletű gáz, amelyben a gázrészecskék
ionizálódnak (elektronjaik egy része leszakad). A plazmának ezért a
gázoktól eltérő tulajdonságai vannak, pl. vezeti az elektromos áramot.
Előfordul a csillagokban, a villámokban stb.
A plazmával ezen kurzuson ennél többet nem foglalkozunk.
 Halmazállapotok jellemzői
(makroszkopikus szinten)
• Gáz: sűrűsége nagyságrendileg kisebb, mint a folyadékoké és szilárd anyagoké.
Hőtágulása igen jelentős. Nincs meghatározott alakja. Más gázokkal könnyen,
tetszőleges arányban elegyedik (de jelentős sűrűségkülönbség esetén
szétválhatnak). Nyomás emelésére a térfogata csökken (összenyomható).
• Folyadék: sűrűsége nagyságrendekkel nagyobb a gázokénál, összemérhető a
szilárd anyagokkal. Nincs meghatározott alakja (felveszi az edény alakját). Egyes
gázokat és szilárd anyagokat oldatba visz, más folyadékokkal vagy keveredik, vagy
nem. Nem összenyomható, hőtágulása a gázokénál nagyságrendekkel kisebb.
• Szilárd anyag: sűrűsége nagyságrendekkel nagyobb a gázokkénál, összemérhető a
folyadékokkal. Meghatározott alakja van. A szilárd anyagtömbök közötti keveredés
elhanyagolható. Nem összenyomható, hőtágulása a gázokénál nagyságrendekkel
kisebb.
 Halmazállapotok jellemzői
(részecske szinten)
• Gáz (ún. ideális gáz): a részecskék közti távolság igen nagy, a részecskék átmérőjének
sokszorosa. A gáz térfogatának nagy része tehát „üres” (összenyomhatóság, kis sűrűség).
A gázrészecskék minden irányba szabadon elmozdulnak. Kölcsönhatásaik ütközésekre
korlátozódnak, a részecskék közötti vonzás elhanyagolható.
Folyadék: a részecskék egymással érintkeznek (nem összenyomható, nagy sűrűség). A
részecskék minden irányba elmozdulhatnak. A részecskék közötti kölcsönhatások közepesen
erősek (jellemzően van der Waals kötőerők). A részecskék térbelileg rendezetlenek.
Szilárd anyag: a részecskék egymással érintkeznek (nem összenyomható, nagy sűrűség). A
részecskék „rögzitettek”, csak rezgő mozgást végeznek. A részecskék közötti kölcsönhatások
erősek (elsőrendű vagy másodrendű kémiai kötések). A részecskék térbelileg rendezetlenek
(amorf szilárd anyag) vagy rendezettek (kristályos szilárd anyag).
 Gázok jellemzői, gáztörvények
• Ideális gáz: a részecskék közötti vonzó kölcsönhatások elhanyagolhatóak, a
részecskék átmérője a távolságukhoz képest elhanyagolható. Érvényesek rá az
alábbi gáztörvények.
• Megszokott körülmények között (100kPa nyomás, földfelszini hőmérséklet) a
gázok nagy része ideális!
• Nem ideális a gáz HA – a részecskék közötti vonzás nem hanyagolható el ÉS a
részecskék saját térfogata sem hanyagolható el. Ez alacsony hőmérsékleten és
nagy nyomáson teljesül. Ilyenkor az egyetemes gáztövény módositása szüksége
(ún. van der Waals egyenlet).
 Egyesitett gáztörvény (ideális gázok
állapotegyenlete)
•P x V = n x R xT
Ahol:
p = a gáz nyomása Pa –ban (légköri nyomás 100000 Pa = 10 kPa)
V= a gáz térfogata m3-ben
n = a gáz anyagmennyisége mólban
T= a gáz hőmérséklete K-ben
R= 8.314 J x mol-1 x K-1 (egyetemes gázállandó!)
Az egyesitett gáztörvényből az összes többi, ideális gázokra vonatkozó összefüggés (Boyle-
Mariotte és Gay-Lussac törvények, Avogadro törvénye, gázok moláris térfogata – lásd előző
előadás! – levezethető!)

izoterm= a hőmérséklet állandó, izobar= a nyomás állandó, izokor = a térfogat állandó

 Parciális nyomás
• Egy adott gázelegyben az egyes alkotóelemek nyomása összegződik.
Egy komponens nyomása megegyezik a komponens móltörtjének és a
teljes gázelegy nyomásának a szorzatával.
• Például a levegő nyomása a földfelszinen 100 kPa. Ebből az oxigén
nyomása egyenlő az oxigén móltörtjének (0,2) és a teljes légköri
nyomásnak a szorzatával, azaz 20 kPa.
• A parciális nyomás definiciója is következik az egyetemes
gáztörvényből!
A szilárd anyagok kristályrács-tipusai
Atomrácsos kristályok: gyémánt (C), kvarc
(SiO2)
Ionrácsos kristályok: só (NaCl) réz-szulfát
(CuSO4)
Molekularácsos kristályok : cukor (C12H22O10,
kén (S), víz (H2O)
 Makrokristályos fémek: meteoritvas –
természetes, rézkristályok- mesterséges
Halmazállapot változások összefoglalása
• A jobbra mutató nyilak endoterm (hőigényes) a balra mutató nyilak
exotem (hőfelszabadulással járó) változásokat jelölnek
A halmazállapot változások növekvő
hőmérséklet hatására
Fajhő (fajlagos hőkapacitás) = az adott anyag egy kg-jának 1 ⁰C-kal történő
felmelegitéséhez szükséges hőmennyiség (energia). Gázoknál jól
megkülönböztethető az állandó térfogaton és az állandó nyomáson mért fajhő, az
utóbbi nagyobb (az egyetemes gáztörvényből és a térfogati munka definiciójából
levezethető!)
Mólhő: = az adott anyag egy móljának 1 ⁰C-kal történő felmelegitéséhez szükséges
hőmennyiség (energia). Gázoknál jól megkülönböztethető az állandó térfogaton és
az állandó nyomáson mért mólhő, az utóbbi nagyobb (az egyetemes gáztörvényből
és a térfogati munka definiciójából levezethető!)

Olvadáshő = az adott anyag 1 kg-jának felolvasztásához szükséges

hőmennyiség (energia).
Forráshő = az adott anyag 1 kg-jának elforralásához szükséges
hőmennyiség (energia).
Szublimációs hő = az adott anyag 1 kg-jának elszublimáltatásához szükséges
hőmennyiség (energia).
Olvadáspont: az a hőmérsékleti érték, amelyen az adott anyag
megolvad. A nyomástól kis mértékben függ!

Forráspont: az a hőmérsékleti érték, amelyen az adott anyag elforr. A

nyomástól igen nagy mértékben függ!
 Folyadék-gáz egyensúly, gőztenzió
• Zárt tartályban a folyadék (vagy illékony szilárd anyag) saját gőzével
egyensúlyt tart.
• A gáz (pontosabban: gőz!) fázis nyomása (ha más gázok is jelen
vannak, akkor a parciális nyomása!) ebben az egyensúlyi állapotban
csak a hőmérséklettől függ!!!
• Ezt a nyomást (a saját folyadékával egyensúlyt tartó gőz nyomását)
az adott anyag (adott hőmérsékleten mért!) gőztenziójának
nevezzük!
Amig a külső nyomás nagyobb mint a folyadék gőzének tenziója
az adott hőmérsékleten, addig az adott folyadék csak a
felszinen párolog.

Amikor az adott folyadék gőzének a tenziója eléri a külső

nyomás értékét, a folyadék felforr (teljes térfogatában
párolog!)

Igy már érthető a forráspont erős nyomásfüggése!!! 

A fázisdiagram
A víz fázisdiagramja
A fázisdiagram azt mutatja meg, hogy az adott anyag meghatározott hőmérséklet és
nyomás értékek mellett milyen halmazállapotú.

Részei: a szublimációs görbe (a szilárd és gáz fázis határa), a tenziógörbe

(forráspontgörbe, a folyadék és a gáz fázis határa) illetve az olvadáspontgörbe (a
szilárd és folyadék határa).

Hármaspont: a három görbe metszéspontja. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten és

nyomáson nem létezik folyadék hakmazállapot.

Kritikus hőmérséklet: ezen a hőmérsékleten a telitett gőz (a saját folyadékával

egyensúlyt tartó gáz) és a folyadék sűrűsége megegyezik!

Kritikus pont: A kritikus hőmérséklet és a hozzá tartozó forrásponti nyomásérték.

 Szuperkritikus fluidumok
• A kritikus pont feletti hőmérséklet és nyomásértékek fölött a a
folyadék és a gáz közötti fázishatár megszűnik, egy új halmazállapot
jön létre, a szuperkritikus fluidum
A szuperkritikus fluidumok tulajdonságait közvetlenül nem tudjuk megtapasztalni, mert az
emberi test számára elviselhetetlen – ámde technikailag könnyűszerrel létrehozható –
nyomásértékek szükségesek hozzá.

(A szén-dioxid kritikus hőmérséklete pl. az egészen barátságos 27 ⁰C, ámde a légköri nyomás
közel százszorosa szükséges ahhoz, hogy ne gázként, hanem szuperkritikus fluidumként
viselkedjen 27 fok felett).

A nagy „gázbolygók” (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz) anyagának jelentős része (a nagy nyomás
miatt) valójában szuperkritikus fluidumként létezik.

A szuperkritikus fluidumok tulajdonságai (sűrűség,

diffúzióra való képesség, viszkozitás) átmenetet képeznek a folyadékok
és a gázok között.
 A szuperkritikus folyadékok gyakorlati
hasznosítása
• A szuperkritikus fluidumokat (elsősorban széndioxidot) oldószerként
egyre gyakrabban használják az élelmiszer, gyógyszer, kozmetikum és
biotechnológiai iparban
• Előnyei: nem kell hozzá magas hőmérséklet, nem mérgező olcsó
oldószer, nincsenek oldószermaradványok
• Szuperkritikus víz – (373 ⁰C és 217 bar nyomás felett): katalizálja a
szerves anyagok égési folyamatait széndioxiddá és vizzé – ezért igen
tiszta, de sajnos túl költséges szennyviz tisztitási eljárás
 Gáz és gőz különbségtétel
• A kritikus nyomás alatt maradva a hőmérséklettől függetlenül (a fagyásig!) gáz
halmazállapotot tapasztalunk.
• A kritikus hőmérsékletük alatt a gázokat (pl. a vizpára a földfelszini
hőmérsékleten!) gőzöknek nevezzük, mert ezek az adott hőmérsékleten a
nyomás emelésével cseppfolyósíthatóak!!
• A kritikus hőmérsékletük felett a gázokat (pl. a nitrogén, oxigén, hidrogén a
földfelszíni hőmérsékleteken) a nyomás emelésével sem lehet cseppfolyósitani
(legfeljebb szuperkritikus fluiduumá alakíthatóak!)
• Gyakorlati jelentőség: A metán a legolcsóbb földgáz, de kritikus hőmérséklete -83
⁰ C, tehát szobahőmérsékleten nem cseppfolyósitható. A propán és a bután
kritikus hőmérsékletei 97 illetve 157 ⁰ C, tehát szobahőmérsékleten
cseppfolyósíthatóak, tehát palackozhatóak (PB gáz).
 Oldódás, oldatok
• Oldódáskor az oldószer molekulái körbeveszik az oldott anyag
részecskéit (ionok, molekulák) azokkal másodlagos kémiai kötéseket
létesitenek – szolvatáció (szolvátburok képződése)
• A szolvatáció speciális, ám igen gyakran alkalmazott esete a
hidratáció, amikor a víz az oldószer (ilyenkor hidrátburok képződik).
Oldáshő: az a hőmennyiség, amelyik 1 mól anyag feloldásakor
felszabadul, vagy ahhoz szükséges (J/mól)

Exoterm oldódás: az oldáshő negatív előjelű, oldódáskor hő szabadul fel

pl. NaOH vagy H2SO4 oldódása vízben

Endoterm oldódás: az oldáshő pozitív előjelű, az oldódás hőt von el

pl. KNO3 oldódása vízben
Telitett oldat: az adott körülmények (hőmérséklet, nyomás) mellett több
oldott anyagot felvenni nem képes.
Túltelített oldat: telitett oldatok gyors lehűtésével állhat elő. Benne
rohamos kristályosodás következhet be/idézhető elő.

Az oldhatóság megadható:

a telitett oldat koncentrációjával

Vagy – ionok esetén! az oldhatósági szorzattal (lásd: kémiai egyensúlyok)

 Szilárd anyagok oldhatósága vizben
• A szilárd anyagok vízoldhatóságát a nyomás csak kis mértékben, a hőmérséklet
viszont jelentős mértékben befolyásolja.
• A szilárd anyagok többségének vízoldhatósága nő a hőmérséklet emelésével, de
vannak kivételek
 Gázok oldhatósága vizben
• A gázok vízoldhatóságát a nyomás és a hőmérséklet is jelentős mértékben
befolyásolja.
• A gázok vízoldhatósága kivétel nélkül nő a nyomás emelésével, és csökken a
hőmérséklet emelésével
• Az egyes gázok vízoldhatósága erősen eltérő (kiválóan oldódik pl. az ammónia,
vagy a HCl)
Oldatkoncentrációk megadása,
számolása: lásd tankönyv +
gyakorlat!!!!
 Kioldás, extrakció
• A gyakorlatban sűrűn alkalmazott módszer, melynek alapja, hogy az
adott anyag valamilyen oldószerben jobban oldódik, mint az eredeti
közegében.
• A szétválasztáshoz általában szükséges, hogy az oldószer fázis
elkülönüljön az eredeti elegytől (pl. folyadék- szilárd = szorpciós
extrakció vagy kilúgozás; nem elegyedő folyadékok= szolvens
extrakció)
• Pl. a pirospaprika színanyaga nagyszerűen kioldható apoláros oldószer
(pl. benzin) segítségével
A kioldás hatékonyságát az ún. megoszlási hányados fejezi ki:

D= Cextr/Ceredeti

ahol

Cextr= az adott anyag koncentrációja az extraktumban

Ceredeti= az adott anyag egyensúlyi (maradék) koncentrációja az eredeti közegben

A kioldás hatékonyabb, ha ugyanazzal az oldószermennyiséggel, de több kis

részletben végezzük – szukcessziv extrakció.
Választótölcsér
• (
A desztilláció
Ideális elegy: forráspontja mindig a tiszta komponensek forráspontja közé
esik.
Nem ideális (azeotrópos) elegy: van olyan elegy, amelyeknek a
forráspontja alacsonyabb vagy magasabb, mint bármelyik komponenséé.
A frakcionált desztillálás menete ideális elegy (pl. benzol
–toulol) esetében
• A folyadékelegyet melegíteni kezdem. A folyadékelegy forráspontja a
komponensek forráspontja közé esik (mert a tenzió is odaesik, az
előbb vezettük le!). A forrásponton a folyadékelegy forrni kezd.
• A keletkező gőzben az illékony komponens nagyobb arányban van
jelen, mint a folyadékban volt.
• A keletkezett gőzt lecsapatom (természetesen jóval a teljes elegy
elforrása, sőt még a jelentős forráspont-csökkenés előtt), az új
folyadékot elvezetem
• Igy egy olyan elegyet kapok, amelyben az illékony komponens aránya
nagyobb, mint az eredeti folyadékban
Ha a kapott új oldattal a fenti folyamatot megismétlem, akkor az új oldat az előzőnél
is gazdagabb lesz az illékonyabb komponensben.

Példa: pálinkafőzés

Amikor a cefrét (kb. 10%-nyi alkoholtartalom) ledesztillálják, akkor kb. 30%-os

párlatot kapunk (ha jól tudom). Ismételt desztillációval 50%-körüli összetételt kapok.
Egyszerű desztilláló készülék rajza
De mi van, akkor, ha közel tisztán akarom
kinyerni az illékonyabb vagy a kevésbé illékony
komponenst?

Akkor nagyon sokszor kell desztillálnom 

És nagyon nagy lesz az anyagveszteség 

Szerencsére van jobb megoldás is – frakcionáló oszlop
segítségével végzett desztilláció!!
• Az ún. frakcionáló oszlop falán a desztillátum többször lecsapódik,
aztán visszafolyik és újra elforr – SZÜKSÉGES A HŐMÉRSÉKLETI
GRÁDIENS, azaz az oszlop hőmérsékletének folyamatosan csökkennie
kell lentről felfelé!

• Igy mire az oszlopból kijut a gőz, már majdnem tisztán tartalmazza az

illékonyabb komponenst – és ha elég ideig desztillálunk akkor az
eredeti edényben már csak a kevésbé illékony komponens marad.
Egyszerű laboratóriumi frakcionáló oszlop a
Vigreux-oszlop
Az iparban – természetesen- ennél komplexebb
frakcionáló oszlopokat használnak
De a frakcionált desztilláció egészen egyszerű
eszközökkel is megvalósítható: „asszony
desztillátor”
Azeotrópos elegyek
• A nemideális elegyeknél a minimális forráspontú elegyet nem lehet
desztillációval tovább bontani (azeotrópos elegyek – pl. 96%-os
alkohol víz elegy).
Más egyszerű technikákkal persze meg lehet kerülni az azeotrópos elegy
problémáját. Benzol hozzáadásával például az-alkohol-víz elegy megszűnik
azeotrópos lenni, igy gyakorlatilag tiszta alkohol (abszolút alkohol, 99,6%-os) is
kinyerhető desztillálással. De ez a benzolnyomok miatt emberi fogyasztásra
alkalmatlan.

Maximális forráspontú azeotróp esetén egyik vagy másik komponens tisztán

kinyerhető a gőz desztillációjával, attól függően, hogy melyik volt eredetileg az
azeotrópos koncentrációjánál nagyobb koncentrációban jelen. (Az nyerhető ki).
 Egyéb desztillációs technikák

• Vizgőzdesztilláció
• a desztillálni kívánt oldaton vizgőzt buborékoltatunk át, a keletkező gőzelegyet
elvezetjük, desztilláljuk
• Elsősorban illóolajok kinyerésére használják az iparban.
• Vákumdesztilláció
• Hőérzékeny anyagok desztillációjakor használják. Alacsony nyomáson csökken a
forráspont, ezért a desztilláció alacsony hőmérsékleten végezhető.
• Liofilizálás (fagyasztva száritás)
• A kívánt anyagot lefagyasztják (általában folyékony nitrogén vagy széndioxid
segitségével), aztán a fagyasztott mintából vákuum segitségével elszublimáltatják
a jeget. Élelmiszerek, takarmányok tartósitására használják többek között.
Hig oldatok törvényei: fagyáspontcsökkenés, forráspont-
emelkedés, ozmózis
• Az oldószer koncentrációjának és tenziójának összefüggésén alapulnak.
• Az oldószer koncentrációja az oldott anyag mennyiségétől (és nem
minőségétől!!!) függ
• Ezért a hig oldatok törvényei esetén – az a kémiában igen ritka! - eset áll
fenn, hogy az oldott anyag anyagi minősége nem számit, csak a mennyisége
(koncentrációja)
• A fenti összefüggéseket a hig oldatok kolligativ tulajdonságának nevezzük
• Kolligativ összefüggés esetén az ún. molalitást vagy Raoult-koncentrációt
(oldott anyag anyagmennyisége/oldószer tömege, mól/kg!) használjuk
Hig oldat fagyáspontcsökkenése és forráspont
emelkedése (Raoult-törvények)
• Az alábbi összefüggések nem illékony oldott anyagokra (pl. szilárd anyagok, só,
cukor stb.) érvényesek.
• Híg oldat fagyáspontcsökkenése:

• ΔT(fagyás) = T0(fagyás) - T(fagyás) = ΔTM,k x Σ cR,i

• ahol:
• T0(fagyás)= a tiszta oldószer fagyáspontja
• T(fagyás)= az oldat fagyáspontja
• ΔTM,k = az oldószer! anyagi minőségére jellemző moláris fagyáspontcsökkenés
(krioszkópos állandó)
• Σ cR,i = az összes! oldott anyag Raoult koncentrációja (mól/kg)
Híg oldat forráspont emelkedése:

ΔT(forrás) = T (forráss) - T0(forrás) = ΔTM,e x Σ cR,i

ahol:
T0(forrás)= a tiszta oldószer forráspontja
T(forrás)= az oldat forráspontja
ΔTM,k = az oldószer! anyagi minőségére jellemző
moláris forráspont emelkedés
Σ cR,i = az összes! oldott anyag Raoult
koncentrációja (mól/kg)
 Eutetikus elegyek
• Ha nem illékony anyagot (pl. só, cukor) oldunk, akkor az oldat fagyáspontja
a fentiek értelmében (az oldat koncentrációjának megfelelően csökken)
• Ha elérjük az oldat fagyáspontját, az oldószer elkezd kifagyni az oldatból – a
maradék oldat koncentrációja nő – a fagyáspont tovább csökken
• További hűtésre egyre nő az oldat koncentrációja és csökken a
fagyáspontja, egészen a telitett oldatig. Itt az oldószer kifagyásával
párhuzamosan az oldott anyag kikristályosodása is megindul. Igy sem az
oldat koncentrációja sem a fagyáspontja nem változik tovább a teljes
megfagyásig.
• Az ilyen összetételű oldatot nevezzük eutetikus elegynek (vagy az adott
anyag eutetikus koncentrációjának) ez az adott anyagokkal elérhető
legalacsonyabb fagyáspont.
 Ozmózis
• Diffúzió: a molekulák hőmozgásából származó keveredés
A diffúzió nem keverendő össze az áramlásokkal (amik pl. keverés vagy hőáramlás
útján jönnek létre) és igen gyors összekeveredést okoznak!!
A diffúzió folyadékokban lassú folyamat (órák, napok a teljes összekeveredésig!) és
nem jár makroszkópikusan megfigyelhető mozgással, áramlással.
(Gázoknál a diffúzió is meglehetősen gyors).
Az ozmózis féligáteresztő hártyán (membrán) át történő diffúzió.
(Féligáteresztő hártya – az oldószer molekulái számára
szabadon átjárható, az oldott anyag részecskéit viszont nem
engedi át).
Ozmózis esetén (miközben az oldott anyag részecskéi nem
mehetnek át a hártyán) az oldószer részecskéi úgy viselkednek
mintha a hártya nem létezne – vagyis a nagy
oldószerkoncentráció (= hig oldat) felől a kis
oldószerkoncentráció (=tömény oldat) felé mozognak.

Igy a nettó eredmény, hogy a töményebb oldat felől a hig oldat

felé áramlik az oldószer – mindaddig amig be nem áll az
ozmotikus egyensúly!
DE: az ozmózis ritkán jut el a koncentrációkiegyenlitődésig!! Általában az egyensúly
beálltát valamilyen ellennyomás biztositja. Az ábrán látható berendezésben ez a
folyadékoszlop hidrosztatikai nyomása, a biológiában ez általában a sejthártya vagy a
sejtfal feszüléséből származó nyomás (turgor).
Megfelelő nagyságú ellennyomás alkalmazásával az is
elérhető, hogy az oldószer a töményebb oldat felől a
higabb oldat felé áramoljon. Ezt fordított ozmózisnak
nevezik (lásd az előző ábrát).
A fordított ozmózist a víztisztitásban alkalmazzák.
 Ozmózisnyomás
• Ozmózisnyomásnak azt a nyomást nevezzük, amelyet az adott oldatra
gyakorolnunk kell, hogy a tiszta oldattal szemben beálljon az
ozmotikus egyensúly (ne legyen oldószeráramlás egyik irányban sem).
• A fentiek alapján (vagyis hogy tulajdonképpen az oldószer
koncentráció-különbsége okozza!) nem meglepő, hogy az
ozmózisnyomás is kolligativ tulajdonság, azaz csak az oldott anyag
koncentrációjától függ, anyagi minőségtől nem!!!
 van t’Hoff törvénye

• Π = Σ ci x R x T
Ahol
Π = az ozmózisnyomás
Σ ci = az oldott anyagok összkoncentrációja (mól/dm3!!!- nem Raoult
koncentráció!!)
R = egyetemes gázállandó (lásd a gáztörvényeknél!)
T = hőmérséklet (természetesen kelvinben)

Az ozmózis kertészeti szempontból alapvető fontosságú folyamat – pl.

növények vízfelvétele!!!