Matykó Jenő Előadások És Cikkek II. Rész

EŬGENO MACKO
PRELEGOJ KAJ ARTIKOLOJ

PARTO II
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK, II. RÉSZ
VORTRÄGE UND AUFSÄTZE, TEIL II
DIALOGIKO
DIALOGIKA
DIALOGIK
BUDAPEST 2023
Eŭgeno Macko
Prelegoj kaj artikoloj, parto II

Előadások és cikkek, II. rész
Vorträge und Aufsätze, Teil II
Eŭgeno Macko
Prelegoj kaj artikoloj, parto II
Előadások és cikkek, II. rész
Vorträge und Aufsätze, Teil II
Budapest, 2023
Redaktis:
Jozefo Horvath
Szerkesztette és részben (5-7. pont) fordította:
Horváth József
Redigiert und teilweise (Punkte 5-7) übersetzt:
József Horváth
Kiadó: Dr. Matykó Jenő

Eldonis: D-ro Eŭgeno Macko
Ausgeber: Dr. Eugen Macko
Címlapterv: Horváth József

Titolpaĝo: Jozefo Horvath
Titelseite: József Horváth
ISBN 978-615-81479-6-5
@Matykó Jenő, 2023

@Horváth József, 2023
Készült: a Milaprint Kft. nyomdájában

9024 Győr, Dembinszky utca 8.
Enhavtrarigardo
1. Dialektike aŭ dialogike en la estontecon?..........................................................9

2. Montriĝis la fino de la klasik-historiaj militoj .................................................14
3. Ne ekzistas kristana ŝtato kaj familio ...............................................................21
4. Ekzemploj por la transpaŝo de klasiko.............................................................29
5. Evoluo de naciaj ideologioj ĉe mez-eŭropaj popoloj ......................................35
6. Debato de Blazio Wacha kun Eŭgeno Macko pri dialogiko, parto I .............58
7. Debato de Blazio Wacha kun Eŭgeno Macko pri dialogiko, parto II ............69
1. Dialektikusan vagy dialogikusan a jövőbe?.....................................................81

2. Megmutatkozott a klasszikus történelmi háborúk vége..................................86
3. Nincs keresztény állam, sem keresztény család ..............................................93
4. Példák a klasszika átlépésére ..........................................................................101
5. A nemzeti ideológiák fejlődése a közép-európai népeknél...........................108
6. Wacha Balázs vitája Matykó Jenővel a dialogikáról, I. rész ........................135
7. Wacha Balázs vitája Matykó Jenővel a dialogikáról, II. rész.......................149
1. Dialektisch oder dialogisch in die Zukunft ....................................................163

2. Das Ende der klassisch dialektischen Geschichte der Kriege hat sich offenbart
...............................................................................................................................169
3. Es gibt keinen christlichen Staat und keine christliche Familie ...................177
4. Beispiele für die Überschreitung der Klassik ................................................187
5. Entwicklung der nationalen Ideologien bei den mitteleurpäischen Völkern195
6. Balázs Wachas Diskussion mit Eugen Macko über Dialogik, Teil I ...........227
7. Balázs Wachas Diskussion mit Eugen Macko über Dialogik, Teil II.........242
Prelegoj kaj artikoloj
Parto II
Enhavtabelo
1. Dialektike aŭ dialogike en la estontecon?.......................................................... 9
2. Montriĝis la fino de la klasik-historiaj militoj ................................................. 14
3. Ne ekzistas kristana ŝtato kaj familio ............................................................... 21
4. Ekzemploj por la transpaŝo de klasiko.............................................................29
5. Evoluo de naciaj ideologioj ĉe mez-eŭropaj popoloj......................................35
6. Debato de Blazio Wacha kun Eŭgeno Macko pri dialogiko, parto I .............58
7. Debato de Blazio Wacha kun Eŭgeno Macko pri dialogiko, parto II............69
Eŭgeno Macko: Prelegoj kaj artikoloj, parto II
1. Dialektike aŭ dialogike en la
estontecon?
La prelego spekteblas en Jutubo:
www.youtube.com/watch?v=AWSSnjHbQTg
En nia tempo decidas precipe du similaj, sed ekzistade tamen

tre diversaj pensmanieroj la estanton. Unuflanke dialektiko
ŝajnas reala por pensanta homo. Aliflanke dialogiko, ja ĉiam
ĉeestinta tra la historia evoluo lime de dialektiko kaj fariĝinta
nuntempe urĝe necesa, montriĝis en la fono.
Ĝi montriĝis fakte unue nur en nia estanteco; nun, kiam la dia-
logikaj solvoj fariĝis necesaj por nia pluekzistado sur nia pla-
nedo Tero. Unuflanke, ĉar ni devas ŝirmi dialogike nian natu-
ran ĉirkaŭaĵon. Aliflanke, ĉar la homoj devas sin apartigi de
sia ĝis nun precipe dialektike konvinka rilatiĝo, se ili ne volas
neniigi unu la alian.
Tra la scienc-teknika evoluo de la homaro estas tia stato
atingita, kiam la kontraŭaĵoj ne plu solveblas per dialektika
konvinko. En la pli frua historio ŝtatoj, kulturoj, konvinkoj
ankoraŭ povis decidi pere de venko per milito, ĉe kiu flanko la
klasika vero staras. Nuntempe ĉi tiu metodo ne plu aplikeblas.
Nun anstataŭ venko minacas ĝenerala neniiĝo. Sekve, la tutaj
ĝisnunaj klasikaj etiko kaj moralo estas repensendaj kaj
prilaborendaj, ĉar ili ne plu estas vivkapablaj, nuntempe eĉ
vivdanĝeraj. Tiel estiĝis komence de la 20a jc. la nova, antaŭ-
pensita kaj fine de la 20a jc. aplikata dialogika pensado, tiom
necesa en la mondpolitiko.
Sed bedaŭrinde ĝuste en Eŭropo, kie la dialogika metodo estis
ellaborita kaj post la tragikaj du, t.n. mondmilitoj estis ekuzata,
venis ankaŭ la refalo. Ĝuste en ĉi tiuj du mez-eŭropaj ŝtatoj,
‒9‒
kie ĝi unue estis aplikita kaj baze ŝanĝinta la mondpolitikan

situacion, povis ekesti denove milito (efike de eksteraj fortoj)
kaj kaŭzi teruran murdadon kaj detruadon.
Ĉi tiu evoluo estas komprenebla el la klasike dialektika
historio. Sed la nuntempa realo necese postulas alian aliron kaj
klarigon, ol kiun la klasiko nur nesufiĉe povas doni. Bedaŭr-
inde la nunaj, precipe junaj politikistoj ne havas sufiĉe da
konoj kaj spertoj, por adekvate reagi al la nuntempa situacio,
kiel necesus reagi en Eŭropo al ĉi tiu eksterordinara stato, por
eviti la etendiĝon al eventuala mondmilito.
Estas rimarkebla la manko de apliko de la spertoj el la
okazintaĵoj. Kvazaŭ la plejmulto de la aplikantoj de la klasika
politiko nenion estus lernintaj el la pasinteco kaj kredus, ke ili
simple povas plufari kiel ĝis nun. Ĝuste en ĉi tiuj kutimaj
ignoro kaj sensentemo, ne ĝustatempe rimarki la novon, kon-
sistas la nekalkulebleco kaj sekve ankaŭ la ekstrema danĝero
de la nuna situacio.
La nekompreno de la historio povas kaŭzi socie falsajn deci-
dojn ĉe multaj politikistoj en la internacia politiko. Pri tio ni
havas plurajn ekzemplojn el la pasinteco. Juĝoj, faritaj el nura
potencpozicio, sen fakaj konoj kaŭzas ofte ne plu ripareblajn
erarojn, kiuj povas havi tragikajn sekvojn.
Kiel ekz. post la unua, t.n. mondmilito la venkintaj potencoj
alprenis decidojn el geografiaj kaj popolhistoriaj nekonoj. Kio
postsekvigis diktaturojn de ekstremaj dekstro kaj maldekstro
kaj provokis la eĉ pli teruran duan, t.n. mondmiliton.
Ĉi tiuj eraroj estas plene nur nuntempe rekonitaj fare de Eŭro-
pa Unio kiel reala obstaklo kaj bremso. Niatempe, kiam la va-
loroj de la internacia kunvivado de diversaj popoloj necese
evidentiĝis. Tiuj ĉi valoroj tamen jam evoluis pli frue, ekz. en
la Orienta Regno, do Aŭstrio, tra kelkaj jarcentoj.
Ĉi tiu principo, eksportita de multaj elmigrantoj, faris Usonon
mondpotenco kaj ĝia neglekto lasis stagni Eŭropon. Kontraŭ la
tiel kreitaj malavantaĵoj, ekz. naciismo, Eŭropo devas batali eĉ
‒ 10 ‒
ĝis la hodiaŭa tago. Kaj Usono ankoraŭ nun, kiel pli frue, pro-
fitas de ĉi tiuj avantaĝoj kaj bedaŭrinde subpremas Eŭropon
ekonomie kaj militisme.
Ĉiuokaze, se la eŭropanoj povus esti (post multaj miskomp-
renoj) finfine iam unuecaj, ili ne plu devus lasi tian traktadon
flanke de Usono. Ĉi tiu kuratoreco povas esti daŭre konservata
eĉ en la nuna tempo nur per la timo al Rusio, t.e. per la memb-
reco en NATO.
Dume la histori-politikaj faktoj de la lastaj jaroj, montrantaj en
tute alia direkto, estas forgeseme ignorataj. Sed estas fakto, ke
la rusoj en la iama Sovetunio cedis militisme la tutan Orient-
Eŭropon, inkluzive la Berlinan muron, (ne lastafoje pro la dia-
logika bonkredo de Gorbaĉov) post la promeso, ke NATO ne
etendos sin en la iaman sovetian influareon. Kaj kontraŭ tio,
kio fakte okazis?
Laŭdire la rusoj volas denove konkeri ĉiujn baltajn ŝtatojn kaj
tutan Orient-Eŭropon kune kun Germanio. Pro tio tiuj ĉi ŝtatoj
devis ĉirkaŭpreni Rusion kadre de la NATO-sindefendo. Kaj
tio ankoraŭ ne sufiĉas, per ekonomiaj sankcioj devus esti de-
truita ĉi tiu (vere same al la eŭropa klasiko apartenanta) lando.
La respondo de la rusoj venis refoje tute kaj plene laŭ la mani-
ero de la eŭropece dialektika, pli frua klasika malvarma milito.
Tute miskalkulante, ili atakis milite la ukrainan fratpopolon.
Por la dialektike postrestintaj pensantoj ankaŭ en Okcidento ne
povis io pli bona okazi. Ili forigis „donace” siajn metalrubojn
el siaj arsenaloj por la reciproka mortigado de la du „fremdaj“
orient-eŭropaj popoloj. Kio bonvenis ankaŭ por la malfortigo
de la orient-eŭropa konkursituacio.
Samtempe la milito bonvenis ankaŭ al multaj aliaj ŝtatoj en la
mondo, por ĉiam pli subpremi siajn civitanojn, altigi la armad-
ajn elspezojn, trovi bonan kialon por la inflacio kaj malaltigo
de la vivnivelo. La milito same bonvenis al kelkaj interesitoj
pri la altiĝo de la profito el armilproduktado.
Kiel kulmino de la okcident-eŭropece klasika, en kontraŭaĵoj
‒ 11 ‒
pensanta dialektika nekono (stulteco) ŝajnas la heroiga honor-

igo (eĉ per Karlspreis-distingo) de iu pruvite korupta militisto
unuflanke, kaj aliflanke eldono de arestordono pro militkrimo
kontraŭ lia kontraŭulo, estro de ŝtato kun la plej potenca atom-
armilaro.
En ambaŭ decidoj montriĝas nur la nematura komprenado de
„verdaj“ politikistoj, kiuj daŭre plu ne kaptas la seriozecon de
la nuna situacio, volante subteni la militon ĝis la venko kontr-
aŭ atompotenco. Ili ignore ne kalkulas kun la risko de eventu-
ala ĉioneniiga atommilito.
En informmedioj ade ree aperas novaj „specialistoj“ pri
Orient-Eŭropo, kiuj interpretas al okcident-eŭropaj civitanoj la
militajn okazaĵojn en ukrainiaj urboj, pri kiuj simpla homo en
sia vivo ĝis nun nenion aŭdis. Simile al la „militturismo“ en la
1a kaj 2a t.n. mondmilitoj, kiam simplaj soldatoj faris siajn
unuajn eksterlandajn vojaĝojn. Nu, ni esperas, ke ĉi-foje ĉi tiu
speco de „turisma sperto“ por multaj junaj, simplaj NATO-sol-
datoj estos ŝparita.
Sed kiu aŭdis jam pli frue ion ajn en Okcidento pri Ukrainio
kaj ĝia kulturo? Ke la rusortodoksa kristanismo estas historie
strikte ligita kun Kievo kaj ĝerminta en la geografie ne tro
malproksima Konstantinopolo. La milito eble instigis kelkajn
diligentajn interesiĝantojn konsulti prie Interreton.
Ĉu tio devus esti la pozitiva influo de dialektiko? Ĉu ni estas
vere tiel stultaj, ke ni bezonas militon, por instigi pluklerig-
adon? Tio estis vere tiel en la pasinteco. Sed nun alvenis tute
alia tempo. Ne pro tio, ke ni homoj fariĝis multe pli bonaj kaj
prudentaj. Ke tio vere ne estas tiel, ni povas ankaŭ senpere
sperti je la nuntempe okazanta barbarismo. Kaj ni ofte dialek-
tike komprenas la aferojn. Sed dialektiko atingis sian limon!
Kion do nun fari?
Rilataj konsideroj estis jam farataj antaŭ pli ol cent jaroj, t.e.
jam antaŭ la du mondmilitaj katastrofoj. Sed la dialektika
venkocerteco de la kontraŭuloj misaŭdis ĉiun averton, la pac-
admonojn, voĉigitajn preskaŭ samtempe kun la konvinkada
‒ 12 ‒
dialektiko. La filozofie dialogika pensado kaj la internacia

lingvo Esperanto estis ambaŭ rifuzitaj kiel naivaj kaj nekom-
petentaj proponoj.
La historia sperto montris, kiu havis pravon. La dialektika
evoluo en kontraŭaĵoj atingis sian finon. Kio ne signifas, ke la
evoluo finiĝis. Sed ĝuste nun povas montriĝi je la kreaĵo, kio
ĝis nun estis vualita de la kontraŭaĵoj, kaj kio ebligis ankaŭ
ĉiun sciencan evoluon: la dialogika rilatiĝo sen dialektike
detrua neniigo de la kontraŭaĵoj.
Dialektiko atingis la propran limon sur sia plej alta ŝtupo, kaj
se ĝi ne volas detrui sin mem kaj la ĉirkaŭaĵon, ĝi devas trans-
doni la evoluon de la ĉi-esto al dialogiko, kiu povas kulmini
per la konservo de la kreaĵo en la senfina amo.
‒ 13 ‒
2. Montriĝis la fino de la klasik-

historiaj militoj
www.youtube.com/watch?v=Sq-3HN7YTro
Montriĝis la fino de la klasikhistoriaj militoj, kaj la neceso ap-

liki dialogikajn solvojn.
Kion ni nomas historio, aŭ kio estas klasika historio? Ĝenerale
tio, kio okazis kaj pasis, kio ne plu estas restarigebla. El ĝi
restas ekzisti nur parto, kiu konsciiĝis, el kiu estiĝis la klasiko.
Tamen la pliparto de la okazintaĵoj estas forgesita, kio sekvas
el la malgranda komprenkapablo de la homo.
La konsciiĝon de la historio difinas la estantaĵoj. Ni rememo-
ras tion, kio necesas por la plukonservo de la esto. Katastrofoj,
militoj, negativaj eventoj restas en nia memoro pro tio, ke ni
lernu de ili kaj laŭeble evitu ilin.
Sed ĉar nia estado dependas de pozitivaĵoj (ekz. amo), la nega-
tivaĵojn ni ofte forgesas. Sed per la malkovro de la skribarto,
ni ankaŭ povas lerni el ili. El negativaĵoj eblas akiri utilajn ko-
nojn, ilin ni povas ankaŭ peradi kaj pludoni.
Pozitivaĵoj bezonas nek lernadon, nek scion. Okazintaĵoj en
amo eĉ ne estas, kaj ankaŭ ne bezonas esti esprimeblaj vorte
kaj skribe. Ĉi tiun staton ni nomas „paradiza“, kiam nia esto
plenas, kiam ni ne plu bezonas aldoni ion ajn alian.
Pro tio en la historio estas priskribataj precipe negativaj even-
toj, depost kiam kelkaj popoloj fariĝis skribkapablaj. Tio estas
relative mallonga tempo, nur apenaŭ 4-5 jarmiloj ekde la homa
evoluo sur la tero. Sed ekzistas ankaŭ popoloj, kiuj uzis sian
plurmil-jaran skribkapablon nur por priskribo de diaj revela-
cioj (t.e. pozitivaĵoj) kaj artaj esprimaĵoj.
‒ 14 ‒
Ekz. la sanskrite skribitaj Vedoj estas kreitaj, por ke nur diaj

vortoj estu fiksitaj. Sekve de tiu kompreno estas evidente, ke
en la hindua Barato ne trovis aplikon la historia priskribo (t.e.
negativaĵoj), tamen sanskrito estas unu de la plej aĝaj lingvoj
en la mondo.
La ĉinoj, norde kaj oriente de Himalajo, jam alie opinias. Ekde
ilia skribkapableco, kiu etendas ĝis antaŭ 4-5 mil jaroj, ili pro-
vis skribe fiksi gravajn okazaĵojn, kiel povoŝanĝoj tra dinas-
tioj, militoj inter regionoj aŭ sciencaj malkovroj, el kiuj la ven-
ontaj generacioj povis lerni.
Se ni legas la t.n. nacian historion de la eŭropaj popoloj, sen-
escepte altrudiĝas militagresemaj priskriboj. Unuparte estas
prezentata la venko kun heroeca kuraĝo, dum la sama okazaĵo
prezentiĝas sur la alia flanko kiel malprava sufero.
Tiel aspektas la dialektike klasika historio eŭropa. Ĉi tiun
priskribmanieron ni heredis de la antikvaj grekoj, kiuj metis
sin mem en la centron de la mondo kaj por la ĉirkaŭaĵo atribu-
is nur akcidencan karakteron. La grekoj nomis sin helenoj kaj
la aliajn popolojn barbaroj.
Ĉi tiu klasika komprenmaniero restis ĝis en la hodiaŭaj ta-
goj en Eŭropo. Sisteme plifortigita, prilaborita per la romia
juro, tra jarcentoj ĝi penetris en la plej profundajn psikajn ta-
volojn de la civitanoj kiel moroj, reguloj, kutimoj ktp, konscie
libera rilato al kiuj tra la historia evoluo fariĝis ĉiam pli dan-
ĝera kaj malfacila, liberiĝi de kiuj montriĝis nuntempe eviden-
te necesa.
La naciaj kulturoj, elformiĝintaj el ĉi tiu komprenmaniero post
la 18a-19a jc., fariĝis interpopolaj dialektikaj kontraŭaĵoj,
kondukintaj al la naciismaj katastrofoj de la 20a jc. Estas pres-
kaŭ nekredeble, ke post du grandaj, t.n. mondmilitoj kun mul-
taj suferoj de la popoloj oni ne sukcesis, ĝis la hodiaŭaj tagoj,
elimini ĉi tiun kaŭzon. Kion klare pruvas la nuna katastrofa
milito en Mez-Eŭropo kiel daŭrigo de la klasik-dialektika
historio.
‒ 15 ‒
De ĉi tiu historio volis liberiĝi la US-amerikanoj jam antaŭ

200 jaroj, kiam ili deklaris la „finiĝon de la historio” en
Usono. La tiama provo evidente ne sukcesis. Poste, niatempe
la historiisto Fukuyama opinias, ke post la disfalo de komun-
ismo alvenis la „fino de la mondhistorio”. Sed ĉi tiu konstato
devas esti ankaŭ ĉi-foje korektita surbaze de spertoj, ja povas
temi nur pri la „klasika historio”, la socia evoluo en la historio
ankaŭ plu ja daŭras en la mondo.
Bedaŭrinde, la fino de la klasiko ankoraŭ ne estas ĝenerale
rekonita, sed (precipe en Usono) ĝi estas starigita antaŭ alter-
nativon: ĉu konservi la eston aŭ lasi neniiĝi la eston. Sekve
Usono „denove” devas enpaŝi la historion, por provi (se ĝi po-
vas) evitigi la neniiĝon de la esto.
Ĉar la dialektike klasika historio kun la evoluo de la scienco
kaj tekniko atingis tiun kulminan staton, post kiam la grand-
potencoj ne plu povas solvi la kontraŭaĵojn per militoj. El tiu
stato sekvas necese, ke la „nova dialogika pensado” devas
solvi la nuntempajn problemojn.
Negativan ekzemplon liveras por la ekskluziva lernado la nun-
tempa milito inter Rusio kaj Ukrainio (fakte nur konflikto inter
Usono kaj Rusio). Ĝi montras samtempe ankaŭ ĝenerale la
limon de la nuntempaj „militoj”, kion la konfliktpartneroj dev-
us rekoni, se ili volas ankoraŭ pluresti vivantaj sur la tero.
Tio signifas la finon de la klasikaj militoj kaj samtempe
ankaŭ la finon de la klasika historio. Ĉar ne plu eblas proce-
di kiel antaŭe ĉe la klasikaj militoj, kiam la konfliktpartioj
aplikis sian tutan povon por la venko. Oni volis decidi pri la
vero per venko: „la venkinto ja ĉiam pravas”. Sed tiu solvo
nuntempe ne plu funkcias. Anstataŭ venko ja minacas neniiĝo.
Pro tio en la nuntempa mondsituacio neniu klasik-heroeca
batalo havas plu sencon, ĉar post la „venko“ estus ne nur la
kontraŭulo neniigita, sed ankaŭ la iniciatinto mem, t.e ambaŭ
kaj neniu venkinto restus. Sekve de tio hodiaŭ ĉiu milito estas
fakte nur duonserioza ludo: infanecaj ŝtatestroj ludas kun la
vivo de civitanoj, kiam junaj homoj estas devigataj malgraŭ
‒ 16 ‒
siaj „homaj rajtoj“ batali kaj mortigi unu la alian.

Unua solvo por junaj individuoj kun matura homa konscienco,
kiuj ne volas partopreni la mortigon, estas, ne obei la rekrut-
igan ordonon, aŭ se enarmeigitaj, dezerti el la batalo. Nuntem-
pe nur tio sola estas „vera heroaĵo“ (se ni restas tamen ĉe la
klasika nocio). Jam en la antaŭa historio ni havis multe da
ekzemploj por tio, ke kelkaj rifuzis la mortigon en militoj,
transpaŝinte la klasikan heroecon, sekve sanktiginte sin mem,
kio ofte finiĝis per ekzekuto fare de la ŝtato. Por la „futuraj
herooj” tamen restis la ŝanco, se ili sufiĉe da „malamikoj“
mortigis, fine tamen resti en vivo.
Samtempe tio estas ankaŭ la senco de kristanismo. Jam de pli
ol du mil jaroj ĝi anoncas la transpaŝon de la barbarismo kaj
ankaŭ de la heroece klasika kulturo de la antikveco, kies fino
fakte kaj reale nur nuntempe plene evidentiĝis.
Jen tion pruvas elokvente la nuna „milito“ inter Rusio kaj
Ukrainio (t.e. inter Rusio kaj Usono), ja la tuta milito estas nur
mensoga farso de pajacoj, arogantaj nomi sin politikistoj, ja
miloj da junaj, senkulpaj homoj estas pelataj en la morton.
Aliflanke rekoneblas, ke nek Rusio, nek Usono volas, povas,
kuraĝas fari veran militon unu kontraŭ la alia (ĝis ie iu frenez-
ulo intervenos). Sed en la fono troviĝas kelkaj militperantaj
krimuloj, kiuj havas diversajn interesojn, ligitajn al la milito.
Tiaj estas ideologia celo aŭ intenco daŭrigi la regadon, aŭ
instali novan regadon, aŭ simple gajni monon per la milito k.s.
Sed plej malbone estas, ke simplaj civitanoj, la demokratia
plimulto estas devigataj akcepti tion, kaj ne plu povas kontraŭ-
stari la potencon de ĉi tiuj krimuloj, kiuj volas daŭrigi la mili-
ton kaj malebligas ĉiun pac-intertraktadon. Tamen okazas
grandaj manifestacioj mondvaste. Kiel antaŭ kelkaj semajnoj
lige kun la t.n. „sekureckonferenco“ en Munkeno, kie kelkdek
mil civitanoj postulis kriegante sur sloganrubandoj grandlitere
skribitan PACON!
‒ 17 ‒
Anstataŭ ekaŭdi la voĉon de la popoloj, la ŝtatestroj kaj mult-

influaj personoj, pli frue en la Eŭropa Parlamento kaj nun en ĉi
tiu, t.n. sekureckonferenco salutis kun aklama aplaŭdado iun
alparolanton, kiu postulis ataki la kontraŭulon per atomarmiloj.
Ĉu tiuj aplaŭdantoj, havantaj la saman klasik-dialektikan, nun-
tempe danĝeran pensmanieron estas same militkrimuloj?
La nuntempan konflikton en Mez-Eŭropo oni eĉ ne povas
nomi milito. Ĉar seriozaj militoj estis en la historio ĉiam kont-
raŭaĵoj, dum kiuj ĉiuj je dispono starantaj rimedoj estis ap-
likataj por la venko. Sed se tio ne okazas, la konflikto ne povas
esti nomata „milito”. Aŭ alivorte, ĝi ne estas klasika milito.
Ĉar la venkitoj estis aŭ tute neniigitaj, kiel iam en la barbaraj
tempoj, kiam tutaj popoloj estis ekstermitaj, aŭ ankaŭ en la
kulturklasikaj tempoj, kiam ili estis sklavigitaj kaj per laboro
ekspluatataj fare de la venkintoj. Kiel tio jam ĉe la antikvaj
grekoj okazis post militoj, kaj ankaŭ en la Eŭrop-klasikaj kul-
turoj ‒ kun certaj modifoj ‒ ankaŭ ĝis en la hodiaŭaj tagoj.
Kompato aperis ekde la kristana erao, kiam la eksaj militkontr-
aŭuloj de la venkintoj ne plu estis ekstermitaj aŭ sklavigitaj,
„nur“ politike eluzitaj kaj homdigne subpremitaj. Iliaj antaŭaj
regsistemoj estis dissolvitaj, iliaj teritorioj dividitaj, per kio la
venkitoj perdis siajn privilegiajn postenojn. Ekzemple post la
unua mondmilito perdiĝis nobelaj privilegioj, kaj la teritorio
de la iama monarĥio dividita inter la subpremitaj popoloj.
Sekve de kio la pli frua konkuranto de la venkintaj potencoj
signife malfortiĝis. La malvenkita dua mondmilio trafis deno-
ve la iamajn venkitojn de la unua mondmilito, post kiam ili
provis restarigi la antaŭe perditan per revenĝo.
En la dua, t.n. mondmilito la iamaj venkitoj reagis per venĝo
ankoraŭ en la klasike dialektika maniero, refalinte en la plej
obskurajn tempojn de la barbarismo, kiam ili volis ekstermi,
kaj parte ankaŭ ekstermis popolojn. La efektivigon (tiam anko-
raŭ) sukcesis malhelpi la civilizita mondo per komuna forto-
streĉo.
Sed se la venkintoj estus konsekvence rebatintaj en tiu sama
‒ 18 ‒
maniero, kiun ĉi tiuj barbaroj uzis, estus kelkaj popoloj ĉi-foje

efektive forviŝitaj de la tersurfaco. Ke tio ne okazis, estas dan-
kebla al la pardonema spirito de juda-kristana karaktero, kio
signifis samtempe ankaŭ la transpaŝon de dialektiko kaj la kla-
sika historio.
Oni povas diri, ke la fino de la klasike dialektika historio „estis
preparita” en la unua kaj dua, t.n. mondmilitoj, kaj poste kun
la dua mondmilio, finita per atombombo, ĝi daŭras ĝis la hodi-
aŭa tago. De tiam nome ne nur la usonanoj havas atombom-
bojn, sed ankaŭ pluraj aliaj ŝtatoj. Tio signifas en nia estanteco
multpolusan potencodividon.
Ĉu la historio ripetiĝas? Se ni observas la eventojn antaŭ la
unua kaj dua, t.n. mondmilitoj kaj komparas ilin kun la nun-
tempo de Eŭropo, ni povas konkludi, ke jes: la postmilitaj re-
zultoj avertas historie (se intertempe ne alvenos ia turno), ke
Eŭropa Unio suferos la saman sorton kiel antaŭe la multpopola
Aŭstrio en Mez-Eŭropo.
Jam tiutempe konkuris en Usono malantaŭ la registaro ekono-
mie kaj politike fortaj povoj, kiuj havis la intereson malfortigi
la jam kelkajn jarcentojn disvolviĝantan mult-inter-popolan
ŝtaton, Aŭstrion. Ili rekonis la signifan forton de la inter-naci-
eco, naskiĝinta precipe en Mez-Eŭropo, kaj transprenis ĝin en
sian propran praktikon. Samtempe ili misuzis la elĝermintan
naciismon, kio kondukis al la perdo de la milito kaj disfalo de
la multpopola ŝtato, kiun la militgajnintoj dispartigis.
Nuntempe stariĝas la sekvaj aktualaj demandoj: kiun sencon
povas havi milito? Ĉu havas sencon batali por nacia ŝtato, por
patrujo, se la tuta tero estas endanĝerigita? Ĉu ne limiĝas ĉi tiu
sinteno al egocentra frenezo por la propra ŝtato, propra popolo,
propra familio, propra si mem? Kiel statas nia rilato ĝenerale
al la homaro, al nia homa hejmo, nomata Tero, al la naturo kaj
nia vivmedio, kiuj estas el diversaj direktoj agreseme atakataj?
Ĉu ni proksimiĝas al la fino de io? En nia tempo, proksime al
milito kun ĉiodetruaj armiloj oni kelkfoje havas la impreson,
ke ĉio finiĝos, pereos.
‒ 19 ‒
Jes, klasiko venas ĝenerale al sia fino. La klasike dialektika

politiko venas al sia fino. La klasike truda milito venas al sia
fino. Kion do nun fari, se ni volas resti vivaj kaj ne volas ĉion
neniigi kun ni mem? Jen proponiĝas por la konfliktpartioj la
dialogikaj solvoj de la diplomatio.
‒ 20 ‒
3. Ne ekzistas kristana ŝtato kaj

familio
www.youtube.com/watch?v=xVA81S4d7gE
Faktoj kaj tezoj lige kun la ŝtato kaj familio

Ĝenerala idealista tezo de la klasikaj ŝtato kaj socio estas, ke la socia
bazunuo de la ŝtato estas la familio. Kiel aspektas reale ĉi tiu tezo, se
ni esploras ĝin evoluhistorie kaj histori-psikologie?
3.1. Komenco de familioj en la barbarismo
Historie la povo de la familioj estas rekondukebla en la epokon de la
barbarismo. Jam tiam elstariĝis kelkaj familioj kun siaj perfortemo,
regemo super la aliaj. El ili elektiĝis kelkaj estroj, kiuj poste komandis
la en hordoj koncentritajn familiojn. Tiaj estroj, elstariĝintaj en pli da
tiaj grupoj poste konkuris unu kun la aliaj por la povo. Kiam ili sukce-
sis paciĝi, ili pluiris kune al konkeraj militoj.
La fidelecon al alia familio esprimis la t.n. sangokontrakto, trinkado
de la intermiksita sango de la fidelĵurantoj. Se post tia sangokontrakto
iu perfidis la aliancon, tion sekvis mortpuna venĝo. Tio troveblas en
restaĵoj ĝis hodiaŭ en formo de memjuĝo en kelkaj primitivaj socioj
(ankaŭ en Eŭropo). Oni ne bezonas aliloke serĉi, ĉar ankaŭ en la t.n.
civilizitaj landoj restis la primitiva mortpuno pro la t.n. patrujperfido
en la barbara uzo de ŝtatoj malgraŭ ĉiaj parollibereco kaj demokratio.
La rilato de ŝtato kaj familio ŝajnas ankaŭ ĉi tie sufiĉe komprenebla. Pro
tio ne estas hazarde, ke la familio staras sub la protekto de la ŝtato ekde
la barbarismo tra la ŝtatfondo ĝis la t.n. civilizita sed dialektika
ŝtatkonstitucio. La ŝtato nome bezonas la familion. Nur la familio havas
„patrujon”, kiu devas esti defendata ankaŭ per milito. Pro tio la ŝtato kaj
la familio ne povas tute liberiĝi de sia barbarismo. Tial ni povas nomi
kelkajn rilatajn ekzemplojn en la lasta historio, eĉ en nia estanteco.
‒ 21 ‒
3.2. La familia solidareco

Ekde la antikvaj tempoj la homa evoluo bezonis komunumojn. Ties
plej simpla unuo estas la familio. Ĝi komenciĝas de la defendo kaj
ĉasado en la sovaĝa vivostato, kaj ĝi restas ankaŭ ĉe la kultivado de la
tero.
En la mezepoko la familio ricevis specialan signifon pro la subteno
fare de la kristana religio. En Eŭropo ekestis kelkaj grandaj kaj
malgrandaj ŝtatoj, kiuj konsideris la familion sia plej malgranda socia
unuo. Eĉ, danke al la akomodiĝa kapablo de kristanismo kelkaj fami-
lioj, akirintaj povon, ricevis nobeligan distingon, per kiu ili ĝuis soci-
ajn privilegiojn tra generacioj dum la historio.
En la pli novaj tempoj same sperteblis la signifo de la familio,
ekzemple dum la popoligo de Ameriko kun eŭropanoj. Ofte nur fortaj
kaj maltimaj familioj aŭdacis veni al la t.n. Sovaĝa Okcidento. Per sia
agresema persisto, kuniĝinte kun aliaj familioj ili sukcesis forpuŝi la
indiĝenojn kaj poste fondi ŝtatan organizon.
En la kunteno de ĉi tiu nova Ameriko multe helpis la kristana religio,
kaj aparte en ĉi tiu tempo la familio ricevis novan signifon en
protestantismo. Ofte la Biblio estis la unua spirita nutraĵo, kiun la fa-
milioj povis kunporti en la nekonatan kaj danĝeran Okcidenton. Sed
en la procezo de la socia evoluo la klopodo forigi la familion kaj krist-
anismon ĉiam pli fortiĝis.
3.3. Kristanaj ŝtato kaj familio ne ekzistas
La familio estas restaĵo de la barbarismo, kiun la ŝtato el propra intere-
so plu konservis. Por la ŝtato necesas la familio, ĉar nur la familio ha-
vas patrujon. Kaj la patrujo devas esti defendata, por kio necesas ŝtato
kaj soldatoj.
Kristana homo ne havas patrujon. La kreita naturmondo ĉie estas liaj
hejmo kaj patrujo. Pro tio la kristana homo ne bezonas, ke la ŝtato
defendu lian hejmon. Ĉi tiun sintenon la kristanoj ricevis historie de la
judoj tra Jesuo, kristanoj estis kaj estas ja ĉiam kaj ĉie hejme.
La socia evoluo faris la familion kaj ankaŭ la ŝtaton nebezonataj. Tio
ne estas ideologio sed historia fakto. Jam nuntempe aŭtonomaj komu-
numoj en kelkaj ŝtatoj faras efektive la plej gravajn taskojn de la ŝtato.
‒ 22 ‒
Kaj ŝtatpolitikistoj plenumas ja nur negrave supraĵajn taskojn por altaj

salajroj en trodimensionitaj ŝtataparatoj.
La tasko de la familio en evoluintaj landoj ŝrumpis al minimumo, plej-
ofte nur al senpera edukado de la plej junaj infanoj krom la konvena
socia sekurigo. Eĉ, komenciĝis eksperimentoj, doni al ĉiu civitano
(ankaŭ sen laboro) salajron por minimuma travivekzistado. Tiel estus
superflua la sekurigo de maljunaj homoj, kio estas grava tasko por fa-
milioj en la evoluo de postrestintaj socioj.
3.4. Refalo de nacioj en la barbarismon
Nacioj laŭ la koncepto de idealismo neniam ekzistis kaj neniam povas
ekzisti. La popoloj propre jam de la antikvaj tempoj estis miksitaj unu
kun aliaj. Eble en paco sed ankaŭ perforte en militaj tempoj. Ĉi tiun
demandon povas respondi la plej novaj gen-esploraj sciencoj.
Restas nur la ideologio de naciismo, kiu en la proksima historio kaŭzis
tiel multe da tragedioj, kion oni ne povas nomi alie ol refalo en la
barbarismon (kio je la honto de la homaro bedaŭrinde ankoraŭ daŭre
ekzistas). Historie dokumentas tion la lastaj du, t.n. mondmilitoj kaj la
nun furiozanta fratmilito en Mez-Eŭropo.
3.5. La nacio estas kontraŭaĵo de kristanismo
Per la principo de la familio la nacio volas plivastigi, subteni kaj re-
meti en ĝian funkcion la (barbaran) sangoparencecon. Tial la nacio
staras tute kontraŭ kristanismo.
Jesuo diris dum la lasta vespermanĝo pri la pano kaj vino, ke „ĉi tio
estas mia karno kaj mia sango“, do ne homa sango, per kiu la barbaroj
ĵuras, sed parto de la kreita mondnaturo. Ĉi tiu frazo validas kiel la
centra elemento en kristanismo, kiu ŝanĝis la ĝistiaman sangoparenc-
econ.
Ekestis diversaj ordenoj, kie kuniĝis kaj vivas kune en monaĥejoj aŭ
en bonfaremaj unuiĝoj kristanaj homoj sen ajna sangoparenceco, nur
per la altiro de la amo.
Kompreneble tia maniero de kunvivado tute ne konvenas al la intere-
soj de la ŝtato, ĉar tiuj organizaĵoj memorigas la superfluecon de la
ŝtato. Sed ilia dialogika karaktero ne staras kontraŭe al la ŝtato, pro tio
‒ 23 ‒
la ŝtato volonte eluzas ilin, precipe por bonfaraj aferoj. Ofte por par-
doni la militkatastrofojn, kaŭzitajn de la dialektikaj ŝtatoj kaj helpi ĉe
la rekonstruado post la faritaj damaĝoj.
3.6. Deformiĝoj de la familio
Ju pli neevoluinta estas en nia estanteco iu socio, des pli granda estas
la deformebleco de la familioj. Tio povas okazi sekve de familiaj in-
fluoj aŭ eksteraj, tradicie sociaj aŭ religiaj kialoj.
Tio povas manifestiĝi ene de familioj diversmaniere. Ofte sub la in-
fluo de la patrino infano ne memstariĝas ĝustatempe, eĉ postrestas en
la evoluprocezo. Kompreneble, por la infano, ĵus fariĝinta juna homo
mankas socia apogo, por apartiĝi de la gepatra domo, kie li luliĝis en
komforto, kaj tio kaŭzas al li psikajn perturbojn en lia konduto, por
trovi la ĝustan lokon en la reala vivo.
Tiel la patrino havas malfacilaĵojn lastkonsekvence funkcii kiel
kristano, ĉar la natura patrina instinkto koncerne ŝiajn infanojn retenas
ŝin, esti malferma por amo al ĉiu alia plej proksima. Ŝia infano estas
antaŭ ĉiu alia avantaĝata, ankaŭ se la infano fariĝas krimulo. Se iu
virino volas transpaŝi ĉi tiun instinkton, ŝi devas fariĝi monaĥino. Pro
tio ekz. en bordelo laboranta seninfana virino povas esti pli bona krist-
ano ol patrino kun infanoj.
La eksterfamiliaj kaŭzoj povas esti eĉ pli gravaj. Sociaj kaj religiaj
kutimoj el fremda ĉirkaŭaĵo povas konserviĝi en familioj. Ĉu pro la
tradicio de praula kulturo en teritorio, okupaciita de fremda potenco,
ĉu pro enporto de la propra kulturo de enmigrintaj loĝantoj, kio povas
multe ĝeni la postan asimiliĝon.
Tiun sperton ni havas ĉe aliaj kulturoj kaj religioj, vivantaj kun ni en
Eŭropo, kies sekvo estas malfacilaĵoj de akomodiĝo, kio ofte degene-
ras en eventualan krimecon. En la nova ĉirkaŭaĵo tiaj homoj kondutas
laŭ aliaj normoj, lernitaj en la familio, kio malfaciligas ekz. trovi kon-
venan laboron, sekve de kio ili povas turni sin al krimado. Tiam tiaj
familioj aplikas la hejmlandajn normojn en siaj klanoj en la fremda
ĉirkaŭaĵo.
‒ 24 ‒
3.7. Misuzo de kristanismo per la nobeligo de familioj

La plej alta ŝtupo de misuzo de kristanismo estis la „nobeligo“ de
familioj. Ĝuste tiuj herooj estis „nobeligitaj“, kiuj venkis la malami-
kojn (aŭ alivorte, kiuj mortigis la plej multe da kunhomoj). Kaj jen ĉi
tie manifestiĝas la tute falsa uzo de la klasik-dialektika pensado, kiam
la herooj estas konfuzataj kun sanktuloj. Kelkaj fervoraj klasikistoj
nomas eĉ Jesuon „la plej granda heroo“. La t.n. nobelaj familioj povis
vivi sen laborprodukto ekde la mezepoko, kaj ĝui privilegiojn. Ĝis en
la fluo de la historia evoluo ĉi tiuj privilegioj estis abolitaj per sangaj
revolucioj.
En nia estanteco observeblas interesa historia turno. En la mezepoko,
kiam la „nobeloj“ estis ŝtatportanta potenco, ekestis antagonismoj in-
ter la ŝtato kaj la eklezio, kiuj manifestiĝis en la sekulariĝo de la ŝtato,
kaj nuntempe tio inversiĝis. Nun la „nobeloj” perdis sian ŝtatan in-
fluon, sed tiuj, kiuj ankoraŭ havas siajn titolojn, stariĝas al la flanko
de kristanismo, por defendi ĝin. Eble signe de malfruinta danko por la
multaj malpravaj privilegioj, kiujn ili ĝuis en la historio.
3.8. Evoluo al kristana homo
Esti kristana homo estas psikologie, dialogike individua procezo, kies
fino estas sanktuleco. Estas vere, ke la ĉirkaŭaĵo motivas, sed la esen-
cajn paŝojn devas fari la individuo mem. Kristaneco kaŝiĝas en la amo
al la proksimulo sen ĉiu diferencigo kaj esceptigo. Al tiu amo la homo
devas sin prepari, lerni kaj akiri spertojn, senpere malfermiĝi kaj fari
sin sensiva.
Je tia amo kapablas nek ŝtato, nek familio. La familioj, precipe la patr-
inoj kapablas pludoni sian instinktan amon unuavice al siaj sango-
parencoj. Ekster la familio ili estas aŭ neŭtralaj, aŭ konkurantoj. Kelk-
foje aliaj familioj elpaŝas eĉ kiel malamikoj (vidu la ekstremadon inter
diversaj klanoj).
Ankaŭ ene de la familioj povas formiĝi diversaj opinioj pri la kristana
religio. Gefratoj ofte ne konsentas unu kun la aliaj. Unu povas esti
profunde kredanta kristano kaj la alia ateisto, kontraŭanta ĉiun reli-
gion.
‒ 25 ‒
3.9. Kristana amo kaj pardonema influo al la ŝtato

Ĉe la ŝtato la kuniga forto de la amo ne aperas, maksimume nur por
dialektika misuzo. Ĉar la ŝtato bezonas kontraŭaĵojn, kiujn ĝi provas
konservi kaj regi per perfortaj leĝoj. Sen tiuj ĝi perdus la klarigon de
sia ekzisto, pro tio ĝi pretas eksciti ilin, por ricevi la pruvon de sia ne-
cesa funkcio, anstataŭ apogi sin sur la mildiga forto de la amo.
Kvankam kristana ŝtato ne ekzistas, distingeblas diversaj rilatoj de
ŝtatoj unu al aliaj. Ekzistas perfortemaj, imperiisme tendencaj ŝtatoj,
kiuj praktikas agreseman politikon. Sed ekzistas ankaŭ pacemaj, help-
emaj ŝtatoj, kiuj kontribuas tutmonde per rekonstruoj en teritorioj,
implikitaj en malfeliĉoj, ekz. post naturkatastrofoj aŭ militoj.
Pluraj ekzemploj estas citeblaj por ĉi tiuj kondutmanieroj el la historio.
Por ni ĉi tie, en la t.n. kristana Eŭropo estis gravaj la eventoj post la du,
t.n. mondmilitoj, la solvoj en formo de t.n. packontraktoj. La teruraĵoj,
faritaj la „malvenkintaj potencoj”, kompareblas al eventoj, okazintaj en
la barbaraj tempoj. Tiutempe ofte okazis, ke la venkintoj tute ekstermis
la venkitajn popolojn. Laŭ ĉi tiu kondutmaniero ekzemple la germana
kaj hungara popoloj estus tute malaperintaj de la tersurfaco. Al la
pardonema kristana spirito dankeblas, ke tio tamen ne okazis.
3.10. Ebleco de la historia evoluo apud la kristana spirito
Al la historia evoluo kaj la sciencaj rezultoj kontribuis la akomodiĝa
kapablo de la kristana religio. Post la inkvizicia subpremo en la t.n.
obskura mezepoko liberiĝis la scienco kaj alvenis la epoko de novaj
malkovroj, kiu daŭras ĝis la hodiaŭaj tagoj. Kvankam la dialogika
evoluo, esenco de kristanismo, ĉiam denove estis perturbata de dialek-
tikaj revolucioj kaj militoj de ŝtatoj, la scienco atingis ĉiam pli gravajn
ekkonojn.
En la sociaj sciencoj, de iom pli cent jaroj ĝis nun estas akiritaj novaj
ekkonoj kaj spertoj. La pluevoluo de psikologio tra socia psikologio
faris komprenebla kaj ankaŭ terapiebla la fenomenon de la socio-
deforma naciismo. El ĉi tiu socipsikologia malsano sukcesis rekondu-
ki per terapio kelkajn popolojn al la civilizita socia vojo.
La altgrada evoluŝtupo de la natursciencoj kaj tekniko montris surbaze
de spertoj la necesecon de ĉi tiu kondutmaniero, kiu jam de pli ol du
‒ 26 ‒
mil jaroj servas kiel bazo de la kristana religio. Montriĝis en sia pleno
la homa tragedio de la klasika heroeco. Tio, kion ni ĝis nun nur fikcie
sciis, pruviĝis nun ankaŭ fakte vera, nome ke ne plu eblas venki la
malamikon, ja tiel minacas ĝenerala neniiĝo. Pro tio fariĝis nepre ne-
cesa ĉesigi la dialektikan venko-arton kaj anstataŭigi ĝin per apliko de
solvo kun dialogik-arta inter-konsento.
3.11. Restu la ŝtato nur ĉe la familioj, ĉar ĝi havas nenion
komunan kun kristanismo
La ŝtato lasu netuŝata kristanismon, kiun, misuzante dum la historio,
ĝi jam sufiĉe ekspluatis. Nur en nia estanteco montriĝis fakte la vero
de kristanismo, nome ke post milito ne plu ekzistas venkinto. Tio ja
ĉiam estis kaj estas la senco de la krista konduto.
Restu la ŝtato nur ĉe la familioj, kiujn eblas trompi per la „hejm-
lando“. El ili eblas varbi malkuraĝajn heroojn, kiuj povas esti devig-
ataj murdi siajn kunhomojn en militoj. En tiaj okazoj naskiĝas la
„sanktuloj”, kiuj ne timas eĉ la senperan morton per ekzekuto pro
„patrujperfido“.
3.12. La amo transpaŝas la klasikajn kategoriojn „ŝtato, familio”
Amo ne dependas de la idealo de la klasika etiko, nek de nacio, popo-
lo, raso, sangoparenceco, eĉ ne de la nature altira instinkto inter viro
kaj virino. Amo ĉion ĉi transpaŝas en direkto al la universala dieco.
Ankaŭ Jesuo preĝis al ĉi tiu Dio. La t.n. „Patro nia“ aperas nur en la
lingva tradukado. Eble nur pro tio, ke ni, en klasikaj nocioj pensantaj,
stultaj homoj komprenu tion en simpligita formo.
Amo estas tiom ĉioampleksa, tiel komplete perfekta, ke nenio alia ha-
vas spacon apud ĝi, ĝi estas tute pleniga, krom ĝi nenio alia estas
dezirinda. La problemo ĉe ni homoj estas nur, ke ni ne povas konservi
longe ĉi tiun staton. Tamen ni jam povas esti feliĉaj ankaŭ pro tio, ke
ni rajtas partopreni, ĝui kaj sperti ĝin, eĉ se nur por kelkaj momentoj.
Ĝin ni povas nomi ankaŭ ekstazo. Tiufoje io okazas en iu mistera
loko, de kie ni povas senti (se ni kapablas) ion altiran, nenion plu. Sed
tiufoje povas estiĝi nova vivo, nova kreaĵo. Ni povas partopreni, eĉ se
nur por kelka tempo, la manifestiĝon de la kreado, se ni sufiĉe prepa-
ris nin, sufiĉe lernis, faris nin sentema ricevanto.
‒ 27 ‒
Ĉe sanktuloj okazas verŝajne en tia stato la profeta revelacio. Aŭ ĉe

scienculo esploristo malfermiĝas, post multaj lernado kaj spertoj, iu
ĝis tiam kaŝita konekso, kiu kelkfoje povas elvoki epokfaran turnon en
la evoluo de la homaro.
‒ 28 ‒
4. Ekzemploj por la transpaŝo de

klasiko
www.youtube.com/watch?v=t2kAXzH9Oa4&t=880s
4.1. En la budapeŝta arĥitekturo eblas sekvi la transpaŝon de la

novtempa klasiko
Ni komencu la komprenon de la nocio helpe de la arĥitekturo. Kiam la
en klasikaj muroj enŝlosita intelekto sur la sojlo al nova pordo trans-
paŝis la ĝistiaman fermitecon. Kiam la ĝistiamaj nocioj komencis la
dialogikan paŝadon direkte al nekonata libereco, pretaj ĉion volonte
akcepti en sin.
La dialektika defendproceso esprimeblas ankaŭ en arĥitekta vortsigni-
fo, de la Ĉina ĝis la Berlina Muro. Ambaŭ volis sin defendi kontraŭ
eksteraj influoj, ŝajnantaj alispece fremdaj. Ĝis revolucioj de la histo-
rio, frapantaj sur la portaloj kaj pordoj, necese malfermis dialogikajn
transirojn tra ili.
Ĉi tiun evoluprocezon ni povas sperti ankaŭ videble en la budapeŝta
arĥitekturo. Ni komencu arĥaike sur Placo de Herooj (Hősök tere) kun
la arĥitekta klasikismo. La ensemblo simbolas la klasikan potencon, ĝi
estas borderita el tri direktoj kun kolonoj el diversaj tempoj (dorika,
ionika, korintika). En la mezo de la placo kun la statuoj de la landkon-
keraj barbaraj hungaroj. Super ili elstaras kolonego, sur ĝia supro
staras anĝelo, tenanta krucon, simbolante la popolon, defendantan
kristanismon.
Oni ne bezonas iri longe de tie, en la proksimeco de la Andrássy-strato
troveblas pliaj gravaj arĥitekturaĵoj, konstruitaj en la 19a ĝis 20a jc. en
la t.n. glora periodo de Budapeŝto. Aparte frapanta prezentiĝas la stilo
de secesio (kiu intence volis fari alie ol la tradicio). Transirinte super
Danubo sur la Széchenyi-ponto, konstruita dum la tempo de klasik-
ismo, ni atingas Buda, kie troviĝas pluaj, ĝis en la mezepoko retroiraj,
‒ 29 ‒
historie interesaj konstruaĵoj.

Sed ni reiru tien, kie montriĝas bone videble la transpaŝo de klasiko ĉe
du apudstarantaj konstruaĵoj. En la strato Dózsa György troveblas (en
ne malmultekosta realigo) la sidejo de eksterlanda banko, ankoraŭ vid-
ebla de Placo de Herooj, konstruita en supermoderna stilo. Ĝi ŝajnas
ludeme kontraŭstari al la klasika statiko. Ne plu ekzistas vertikalaj
muroj kaj kolonoj, sed nur klinitaj, pendantaj muroj, kiuj ŝajnas pri-
moki la graviton. Ĉi tiun konstruaĵon mi nomus tipa ekzemplo de la
arĥitekte esprimita transpaŝo de klasiko.
Vidalvide de ĉi tiu konstruaĵo en la strato Dózsa György, sur la sud-
orienta flanko de la renovigita urboparko Városliget estis finfarita kaj
transdonita samjare al la publiko la nova konstruaĵo de la Etnografia
Muzeo. Ĝi simbolas iun alian, eble la ĝis nun plej gravan transpaŝon
de la klasika arĥitekturo en Budapeŝto.
Elirpunkto de la planado estis la jam pli frue starigita Revolucia
Monumento, turnita ĉe la rando de la urboparko direkte al la urbo-
parka arbovico. Ĝi estas jam per si mem la ekzempla demonstracio de
la transpaŝo de la klasika skulptarto. La planado kaj ankaŭ la konstru-
ado okazis tiutempe en la sama spirita procezo, kiel tiu de la Etno-
grafia Muzeo.
Ĉi tiu abstrakte monumenta skulptaĵo bildigas kun genia esprimivo la
spiritan fonon de la revolucioj. Ĝi komenciĝas kun individue solstar-
antaj kolonoj, kiuj en direkto antaŭen fariĝas ĉiam pli altaj kaj densaj,
ĝis ili forlasas ĉiun personan individuecon, unuiĝas al perforte reala
bloko, kiu (ĝi estu ĉu akvo, ĉu aero, aŭ eble kunaĵo de spirito kaj naturo)
tranĉas blokiĝinte per akra ŝtalklingo. Preze de rezigno kaj neniiĝo de
ĉiu individua libereco. La plej alta punkto de la pinto montras al la
ĉielo. Sed ĝi ne povas atingi ĝin, povas montri fakte nur la samon, kiu
estis jam konata de la grekoj en la antikveco: la tragedion de la heroeco.
Ĉi tiu transpaŝo de la klasika spirito inspiris la planadon de la mond-
etnika muzeo. Kvazaŭ Noa ŝarĝis en sia arkeo la tutan trezoron de la
mondo, kiu tra la longa tempo de la historio evoluis al kulturo. Tiel,
kaŝita sub la tersurfaco, ĝi konservas por la venonta generacio ĉi tiun
kulturon. Kvazaŭ post militaj kaj revoluciaj kontraŭaĵoj la ŝarĝita ŝipo
estus profundiĝinta sub la teron, konservante la tutan mondampleksan
‒ 30 ‒
komencon de la kultura esto, kiu intertempe estis forgesita de klasiko.

Tiel ĉe la Revolucia Monumento ĝi memorigas la transpaŝon de klasi-
ko. Ŝirmante sub la tersurfaco la kulturan fundamenton de la popoloj
de la mondo, sekveblan nun en muzeaj kadroj. Do materialon, el kiu
klasiko mem elformiĝis dum la historio kaj disfloris en la pli novaj
tempoj, forgesante siajn radikojn. Ĝis la fino de dialektiko malfermis
la konscion pri sia komenco. Apud la klasikaj muzeoj unu post aliaj
estiĝis mondvaste etnografiaj muzeoj. Kiel en Budapeŝto, kie ĝia spi-
rita graveco estis esprimita en ĉi tiu arĥitekturo.
La tuta konstruaĵo adaptiĝas al la natura medio de la urba bosko Vá-
rosliget. Ion potencan radias nur la Revolucia Monumento, tamen nur
abstrakte, spirite ĝi memorigas pri perforto. La muzea trezoro de la
historio estas kaŝita sub la tero, vekante tute alian impreson ol ekz. la
Monumento de Herooj sur la samnoma placo, kie la arĥitektura radias
potencon. Sur la tegmento de la muzeo estas formita parko, kie ĉe bela
vetero apud floraj bedoj, kuŝante sur verda herbejo oni povas mediti
pri la impreso de la medio.
De la tegmento ne videblas, ke la pruo kaj pobo de la „ŝipo” elstaras
kun klino el la „akvo”. Tie troveblas la kontoroj de la muzeo kaj pre-
legsalonoj, donante eblon kleriĝi, konatiĝi kun la spirito de la nova
dialogika pensado, por la konscia transpaŝo de la klasiko, kiu en nia
tempo ricevis ekzistade gravan signifon.
4.2. Ankaŭ la sciencoj elpaŝis el la limigiteco de la klasiko al la
universaleco
Ne estas hazarde, ke en la novtempaj klasikaj sciencoj troveblas ankaŭ
konkretaj ekzemploj por la transpaŝo de klasiko. Ĉar tie, kie montriĝas
la fino de io, povas montriĝi ankaŭ io nova. Unue ĝenerale en la arto,
kiu vekas pensojn, sed pli ofte en filozofio. Kiam la en klasiko enŝlos-
ita scienco atingas sian kulminon kaj ne povas pluevolui, ĝi komencas
serĉi novajn vojojn en novaj spacoj. Ĝis la esploro celas, kiel en nia
tempo, la senfine vastajn spacojn de la universo.
Ĉi tiun tendencon baldaŭ rekonis ankaŭ tiuj, kiuj okupiĝas pri la plej
altaj ŝtupoj de la sciencaj sukcesoj, ekz. decidante la aljuĝon de la No-
bel-premioj. Jam antaŭ kelkaj jardekoj oni komencis dividi la pre-
‒ 31 ‒
miojn por certaj sciencoj al kelkaj personoj. Ĉi tiun manieron subtenas

ĉe iuj sciencoj la rekono de la „historie dialogika kontinueco”, kiu for-
igas la pli fruan komprenon pri ideale-klasike genia personeco. Ofte la
Nobel-premiitoj mem emfazas, ke por la atingitaj rezultoj nepris la
akordigita laboro de pluraj kolegoj.
Tia kunlaboro necesas ne nur ene de la unuopaj sciencoj, sed ankaŭ
interfake, kun reciproka transpreno de la rezultoj de iuj sciencoj en la
aliajn. Tiel la plej gravaj malkovroj naskiĝas en tia "inter-spaco" , t.e.
dialogika sfero, kie diversfakaj sciencistoj strikte kunlaboras.
Jam ĝenerale konata fariĝis la diro, ke unusola (ni aldonu klasika)
doktoreco ne sufiĉas por la alta scienca kleriĝo. Kun la dua komenc-
iĝas la solvo kaj transpaŝo de la unuflanka scienceco. Kaj sekvas ties
plivastigo kun vivolonga plulernado, enigante ankaŭ la universalecon
en la konojn.
Ĉi tiun altan ŝtupon ni, simplaj homoj nur tre malfacile kapablas sekvi
kaj kompreni, aparte se en la objektiveco de la malkovrita novaĵo ni
serĉas la klarigon por la kompreno. En ĝi ja troviĝas por ni ne tute
kompreneblaj ŝanĝoj, pri kiuj ni povas scii nur tiom, je kiom kapablas
nia klasika scio (lernita ĝenerale en lernejo), do ni scias nur, ke ni ne
komprenas ĝin. Sed se ni prenas por helpo, ekzemple la filozofion, ĝi
estas instiga scio, ĉar ĝi konvinkas nin, kiel malmulte ni scias (kaj tio
almenaŭ instruas nin al humileco, moderigo de nia memkontenta
fiereco).
Ĉi tiuj ne tute flataj vortoj servu por tio, ke ni per si mem reprenu nian
klasikan fierecon, precipe post kiam du hungaraj sciencistoj ricevis
Nobel-premion, Katalin Karikó por medicino, Ferenc Krausz por
fiziko. Tamen ni devas agnoski, ke la nombro de Nobel-premiitoj, de-
venantaj el Hungario, kreskis al 15, kio kompare kun la nombro de la
loĝantaro konsideriĝas rekordo.
Konforme al la vero ni devas aldoni, ke en la senco de la supre menci-
ita filozofio, transpaŝinte la socian klasikon, en kolegeca kunlaboro
kun aliaj sciencistoj ili ricevis la altan distingon. Kio samtempe signi-
fas ankaŭ, ke ili formale transpaŝis la klasikan individuecon.
‒ 32 ‒
Sed ĉi tiu fakto ne estu komprenata tiel, ke malpliiĝis la efikeco de la

scienco, ĝuste male, ĝi montras la nuntempan pluevoluon de la scien-
coj, ke estas bezonata multflankeco, sen kiu nuntempe ne povus nask-
iĝi grandaj sciencaj malkovroj.
La esploroj de Katalin Karikó estas envicigeblaj al biokemio, sed
konkrete ili estis uzataj en la medicina scienco, ĝuste kiam montriĝis
plej granda bezono por ilia uzo dum la kronvirusa pandemio.
Samtempe kun ŝi ricevis Ferenc Krausz la Nobel-premion. Ankaŭ li
ricevis ĉi tiun plej altan sciencan rekonon en similaj cirkonstancoj. La
sukcesoj de liaj fizikaj esploroj estis uzataj same ne nur en unu
sciencofako, ja utiligataj tre bone ankaŭ en la medicina scienco. Do la
kerno de malkovroj de unu scienco estis transprenitaj ankaŭ en aliajn
sciencobranĉojn.
Li esploris la moviĝon de elektronoj helpe de lumradioj, kio povas
helpi en medicino ĉe la observado de korvibroj. Do ankaŭ ĉi-foje la
sukceso estis atingita per komuna laboro, kaj poste la rezultoj dividitaj
kun aliaj fakoj.
Por la pli bona kompreno indas fari ĉi tie mallongan scienc-historian
detemiĝon. Laŭ niaj konoj el la bazlernejo ni scias, ke la antikvaj
grekoj nomis la plej malgrandan eron de la materio atomo. Jam tiam
oni supozis, ke ekzistas unu plej malgranda komponento de la materio,
el kiu la tuta estantaĵo konsistiĝas. Nia scio devis longe evolui ĝis la
ekkono, ke la supozita materiero estas ne la plej malgranda, sed ĉirkaŭ
ĝi rivoluas aliaj materieroj, nomataj neŭtronoj.
Nuntempe fiziko alvenis jam al tia stato, ke ĝi povas observi ne nur la
moviĝon de la neŭtronoj, sed (transpaŝinte la klasikan fizikon), ĝi pov-
as kolekti ne nur senperajn ekkonojn, sed helpe de laseraj radioj per
lumanalizoj ĝi kapablas nerekte legi genetikajn procezojn el la homa
sango. Jen por ĉi tiu metodo Ferenc Krausz kaj liaj kolegoj ricevis la
Nobel-premion.
Estas interese mencii ankaŭ konekse kun la temo de la transpaŝo de la
klasiko, ke ambaŭ esploristoj Katalin Karikó kaj Ferenc Krausz
emfazis en intervjuoj sian dankemon al siaj kolegoj. Ne nur al tiuj,
kun kiuj ili dividis la premion, sed ankaŭ al pli subaj kunlaborantoj.
‒ 33 ‒
Kaj ili ne forgesis danki ankaŭ por la bazo de siaj konoj, kiun ili
ricevis en hungaraj lernejoj kaj universitatoj, kaj kiun ili aplikis kaj
pluevoluigis dum siaj eksterlandaj studoj.
El la hungar-, german- kaj anglalingvaj deklaroj de ambaŭ sciencistoj
ni povas konkludi pri la samaj instruoj kaj kondutformoj, kiuj nun-
tempe fariĝis ĝenerale necesaj en la mondo. Anstataŭ la fiereco de
klasiko, kiu niatempe fariĝis vivdanĝera, ni vidas modestan saĝon.
Kion ili sukcesis atingi per lernado en diversaj sciencofakoj kaj vivo-
spertoj en la mondo.
Sed kial tiom gravas emfazi nuntempe la neceson de la transpaŝo de
klasiko? Ĉar la tradicie klasikaj kondutmanieroj, ekzemple la klasika
etiko fariĝis vivdanĝeraj sur la tero. Se ni konsideras la aferon filozo-
fie, de tio dependas en niaj tagoj la ekzistado sur ĉi tiu planedo. Ĉu ĉi
tiu stato fariĝos al ni konscia aŭ ne. Ĉu ni reagos al ĝi adekvate aŭ ne.
De tio dependas, ĉu ni povos resti sur ĉi tiu planedo, aŭ tute malaperos
la vivo ĉi tie.
Ni devas returniĝi el ĉi tiu vojo, elturniĝi, elpaŝi el klasiko, ne neniigi
ĝin. Sed se ni ankaŭ plu tiel faros, kiel ĝis nun, tiam kune kun klasiko
ni neniigos nin mem kaj ankaŭ nian medion.
‒ 34 ‒
5. Evoluo de naciaj ideologioj ĉe mez-

eŭropaj popoloj
Nuntempe (bedaŭrinde denove) fariĝis tre aktuala la temo de ĉi tiu

prelego, se ni volas kompreni la radikojn, el kiuj naciismo ĝermis kaj
la „klasika tragedio“ moviĝas, ludante militon (nekredeble, tamen eĉ
niatempe) en Mez-Eŭropo.
5.1. Klarigo de nocioj
Antaŭ ol ekspliki la enhavon de la temo, mi provas mallonge klarigi la
vortojn de la titolo. Difini ĝin mi ne volas kaj ankaŭ ne scias, mi ja
pridubas ĉiun ekzaktan difinon tiurilate. En la socio-politika sfero,
ĝuste pro la kredo pri „scienca“ difino multobliĝis duonkonoj, en kiuj
oni facile kaptiĝas, sed el kiuj oni multe pli malfacile eliras, se en la
rilato al la tuto montriĝas ĝia relativeco.
Antaŭ ĉio: kio estas evoluo? En tiu kunteksto mi komprenas la evo-
luon kiel la relative ĉiaman pliboniĝon de iu antaŭa stato en la historio
al io nova. Tio devus signifi, ke neniu pozicio estas absoluta en la
tempo, sed ĉiu ŝanĝiĝas, direkte al pliboniĝo, alie la konscia historio
havus neniun sencon, kaj ni povus lasi fari ĉion al la naturo aŭ al Dio
(kiel oni preferas tion esprimi). Tio signifas, ke mi opinias, ke ĝene-
rale nia nuna socia stato en la estanteco estas pli bona ol ĉiuj antaŭaj
en la historio. Sed por kompreni la kialon, ni devas provi konscie
kompreni ankaŭ tion, kio okazis en la pasinteco kaj lerni el tio.
La dua vorto: kia estas io nacia? La difinoj de tio, kia estas nacia, de-
pendas de diversaj cirkonstancoj. De historiaj tempoj, de sociaj siste-
moj, de ŝtataj interesoj ktp. Oni alie difinis ĉi tiun nocion en
socialismaj landoj ol en feŭdismaj aŭ kapitalismaj. Ankoraŭ diference
oni nun difinas ĝin en Francio ol en Germanio aŭ en Hungario. Ĝene-
rale direblas, ke tio, kio estas nacia, ne estas difinebla, pro tio restas
ĉia nacia elemento nur ideologia. Ĉi tiun rilaton volas iomete klarigi
jena prelego per ekzemplo de mez-eŭropaj popoloj.
‒ 35 ‒
Kaj kio estas ideologio? Ideologioj estas strikte ligitaj kun idealismo,
specife kun la grek-devena eŭropa idealismo. Oni povas eble diri, ke
ideologio estas fiksa idealismo en iu tempo. Tio, kio montriĝis antaŭe
kiel nur ideo, sen plena rilato al la realo, estis deklarita kiel vero; fakte
elŝirite el la evoluo de la tempo kaj limigita al ideologio. Estas intere-
se observi, ke ideologioj disvolviĝis diversintense en la diversaj partoj
de la tero. Tie, kie la popoloj restis pli proksime al la naturo, la ideolo-
gioj ne disvolviĝis tiel rapide, kiel en pli rapide civilizitaj regionoj.
Sed observeblas ankaŭ, ke la estiĝintaj ideologioj en iu posta tempo
bremsis la socian evoluon de la regiono. Al tiuj regionoj apartenas
ankaŭ Mez-Eŭropo.
Kie estas Mez-Eŭropo? Se ni rigardas simple, geometrie la mapon de
Eŭropo, konstateblas, ke Mez-Eŭropo troviĝas en tiu parto, kie antaŭe
en la historio situis la iama Habsburga Imperio, kiu nomiĝis post la
revolucio de 1848 Aŭstra-Hungara Monarĥio. Kaj ĝuste la proksimeco
de ĉi tiu historia tempo en tiu teritorio estas aparte interesa, por obser-
vi ĝenerale la evoluon de la naciaj ideologioj, kiuj en la postaj tempoj
ĝis en nia estanteco havis kaj havas gravan (bedaŭrinde ankaŭ ofte tre
malfavoran) efikon al la socio-politika vivo, eĉ en la tuta mondo.
Kaj la lasta nocio de la titolo: Kio estas popoloj? Ĝenerale oni povas
diri, ke popolo estas aro de homoj, kiuj kuniĝis por pli facile travivi en
la natura ĉirkaŭaĵo, atingi komunajn celojn. En la tempo ekestis komu-
naj kutimoj, moroj, sintenoj ktp, kiuj karakterizas ilin. En ĉi tiu meza
parto de Eŭropo vivis en la de ni konataj historiaj tempoj tre diversaj
popoloj, kiuj venis ĉi tien, restis ĉi tie, aŭ pro diversaj kialoj denove
foriris aŭ malaperis. La popoloj, kiuj en la tempo, el kiu mi volas preni
mian historian ekzemplon, disvolvis diversajn, fortajn naciajn ideolo-
giojn, necesajn siatempe por la kultura memstareco kaj evoluo. Tamen
alvenis ankaŭ tempoj, kiam ĉi tiuj naciaj ideologioj jam bremsis, kaj
bremsas ĝis nun, la pluevoluon en la regiono, pro kio estus necese
aperte prilumi kaj esplori la historiajn kondiĉojn por ilia ekesto kaj
daŭro.
5.2. Enkonduko
Popoloj ĉiam havis kulturon, ĉar ĉiu komunumo povas kunvivi nur, se
ili havas komunajn regulojn, kiuj jam apartenas al la kulturo. Sed en
‒ 36 ‒
Eŭropo tra la historio formiĝis stranga kompreno de ĉi tiu nocio, sub

kulturo oni komprenis ekskluzive la klasik-grekan kulturon kaj la sur-
baze de ĝi evoluintan kulturon de la Romia Imperio. (Oni faris dife-
rencon inter la popolkulturo kaj la klasika kulturo. Ni havas muzeojn
de la popolarto kaj de la klasika arto.)
Aperis tia historia tempo en Eŭropo, kiam ĉiuj tie vivantaj popoloj al-
prenis kiel preman devon esprimi, formi kaj laŭigi sian ĝistiaman kul-
turon laŭ klasike evoluintaj normoj. La lingvoj ricevis kiel aldonaĵon
la skeleton de la latina gramatiko, por „kultivi“ novan idealan formon.
La ĝis tiam ĝenerale de generacioj al generacioj heredigataj spertoj
komencis aperi ankaŭ en skriba formo en la novformita „klasika“ ling-
vo. Tiel estiĝis kulturo el la miksaĵo de la prapopola kaj klasik-eŭropa,
grek-latina kulturoj.
En ĉi tiu nova kulturepoko ekestis ankaŭ novaj problemoj. Antaŭe la
latina lingvo interligis la diversajn popolojn kun iliaj diversaj kulturoj
tie, kie necesis komuna interkompreniĝo. Sed nun estiĝis iaspeca ide-
alo de memstareco, suvereneco, fundamentita sur iu mistike profunda
prahistorio, surbaze de kiu nun ĉiuj popoloj volis difini sin per la
propraj lingvoj kaj kulturoj, ne plu atentante, ĉu la aliaj popoloj komp-
renas ilin aŭ ne.
Ĉi tiu tendenco baldaŭ disvolviĝis en unu-kontraŭ-ali-econ per la ide-
alo de la en si mem enfermita, propra, suverena, nacia ŝtato, kiu estis
samtempe kontraŭ ĉiuj aliaj, t.e. kontraŭ la resto de la mondo. En ĉi
tiu memdifino ĉiu popolo volis esti tre „scienca“ (en la tempo aktuala)
kaj provis konstrui la propran difin-sistemon por „fundamenti la rajton
de la propra ideala ekzisto“ (kion oni antaŭe en la natura rilato unu al
la aliaj tute ne bezonis), kiu poste deformiĝis en volon superiĝi al ĉiuj
aliaj surbaze de la fakte nur supraĵe konataj legendoj de la propra
historio. Se la scienco reale ne povis fundamenti la dezirojn, restis
bonvena ankaŭ ia duonscienca ideologio.
Eble ni povas diri, ke ĝuste en ĉi tiu parto de la mondo, en Mez-
Eŭropo kaŭzis ĉi tiuj ideologioj la plej multajn malfeliĉojn, malamojn
kaj suferojn en la interrilato de la popoloj; kio sekvigis militojn, per-
fortojn kaj forpelojn. En la estanteco vere alvenis la tempo, paroli pri
tiuj, ofte en psikajn kompleksojn forŝovitaj tabuproblemoj, kiuj spert-
‒ 37 ‒
eblas inter la diversaj popoloj, por klare prilumigi ilin kaj por lerni el
la historiaj spertoj.
Unu el la sciencistoj, kiuj (jam en la 80aj jaroj de la lasta jarcento)
prilumis historie en internacia kunteksto la estiĝon kaj disvolviĝon de
la naciaj ideologioj en ĉi tiu regiono, estis prof. Endre Arató, membro
de la Hungara Akademio de Sciencoj.
Por apogi mian prezentadon en tiu ĉi prelego, mi uzas liajn sciencajn
esplorojn, kiuj baziĝas sur faktoj de skribitaj tekstoj en siatempaj ĵur-
naloj, kunsidoj, konferencoj, deklaracioj kaj literaturaj verkoj de spiri-
taj gvidantoj, de la komenco ĝis la estiĝo de la naciaj ideologioj en ĉi
tiu parto de Eŭropo. Temas do pri ĉeĥoj, slovakoj, ukrainoj, rumanoj,
germanoj, serboj, kroatoj, slovenoj kaj hungaroj.
En la metodo de Arató troveblas la nuntempe tre aktualiĝinta „inter-
eco“ de la esploro ĉe temoj kun soci-politikaj enhavoj. Li atentigas pri
la necesa sintezo de la ĝisnunaj serioze sciencaj historiaj esploroj el la
diversaj landoj en tempo, kiam ne plu sufiĉas mergiĝi nur en la propra
profundeco. Por elimini la unuflankajn asertojn, ne plu akcepteblajn
en la eŭropa tuteco (al kiu ni jam politike apartenas) necesas submeti
la apartigajn miskomprenojn el la diverse interpretataj historioj al ko-
muna klarigo.
5.3. Historie la vojo al la burĝa evoluo estas ankaŭ la komenco de
la naciaj ideologioj
En la multpopola Mez-Eŭropo la naciaj movadoj komenciĝis en la
krizo de la alfine alproksimiĝinta feŭdismo kaj en la frua komenco de
kapitalismo. Je la fino de la 18a jc. ĉi tiuj naciismaj tendencoj estis
tute modernaj, ili kvalite kuniris kun la lingve-kulturaj kaj politike-
sociaj klopodoj de la burĝa disvolviĝo. Unuflanke efikis la sloganoj de
la franca revolucio, do libereco, egaleco, frateco, aliflanke estis limig-
itaj ĝuste ĉi tiuj valoroj al nura nacia sfero tute en la dialektika senco
de ĉiu revolucio (la revolucioj manĝas siajn proprajn infanojn), poste
eĉ turniĝis kontraŭ la aliaj nacioj, fakte atinginte la malon de la ko-
menca intenco.
La naciaj movadoj apartenis tiutempe al la granda historie universala
evoluo de la demokratio. Intelektuloj turniĝis, sub la influo el Francio,
‒ 38 ‒
al la propra popolo kontraŭ la feŭda ordo kaj la reĝa statuso. La nov-

orientiĝo bezonis ankaŭ novajn spiritajn enhavojn. Junaj homoj lernis
eksterlande la pli evoluintajn liberalajn ideojn, kaj reveninte en la
hejmlandon ili uzis tiujn, por konstrui la programon de la liberiĝo,
unuigante la ekspluatatan popolon (sed precipe nur la propran etnan)
per la vekado de la nacia konscio.
Ties intenso estis diversgrada ĉe diversaj popoloj. Ekz. tiu de la kro-
atoj, kiuj antaŭe jam havis multajn nobelajn privilegiojn en la monar-
ĥio, la komenco de la nacia movado ne estis tiel intensa kaj radikala
kiel ekz. ĉe la serboj, rumanoj aŭ slovakoj, kiuj ĝuis pli malmultajn
privilegiojn. La politika taktiko, „Dividu kaj imperiu!“ (Divide et
impera! ankoraŭ el la Romia Imperio) certagrade kaj certatempe
funkciis ankaŭ en la mezepoke feŭda Aŭstra Imperio ĝis la venko de
la respubliko en Francio.
En la fluo de ĉi tiuj demokratiaj ŝanĝoj en la najbara lando Francio, la
hungara revolucio trudis Aŭstrion al kompromisa interkonsento kun la
plej forta popolo en la imperio, sed la monarĥia sistemo ankoraŭ restis
la sama. Aliflanke ĝuste ĉi tiu kompromisa interkonsento kun nur unu
popolo ĉagrenis la aliajn, kiuj ankaŭ mem suferis sub la subpremo de
siaj, nun ĉiam pli klare rekonataj homaj rajtoj kaj instigis ilin al batalo
por la propra suvereneco kontraŭ Aŭstrio kaj nun do kontraŭ Aŭstrio-
Hungario.
La relative vasta aŭtonomio de la kroatoj en Hungario, kiun ili ĝuis en
la antaŭa historio, ankoraŭ ekde la kuna batalo kontraŭ la turkoj, ebl-
igis al ili relative la plej grandan liberecon en la kultura kaj politika
emancipiĝo. Sed sekve de la evoluo de novaj naciaj ideoj ili ne plu ak-
ceptis la uzon de la hungara lingvo en oficejoj kaj la administrado.
Unue konstateblis la kontraŭstaro de la nobeloj, kiuj deklaris la volon
uzi la latinan, apogante tion per la argumento, ke en la multnacia Hun-
gario nur triono de la loĝantaro parolas la hungaran lingvon.
La fakto, ke la kroataj nobeloj ankoraŭ postulis nur la uzon de la la-
tina, sed ne tiun de la kroata, montris la feŭdan karakteron de ilia volo
kaj la postrestadon malantaŭ la tiam ĝenerala, moderna socia evoluo
en Eŭropo (tio direblas pri la tiutempa tuta Habsburga Monarĥio).
Post la perdo de la potenco de la nobeloj kaj la plifortiĝo de la burĝa
‒ 39 ‒
klaso fariĝos ankaŭ ĉe la kroatoj pli laŭta la postulo disvolvi kaj uzi la
propran nacian lingvon.
En aliaj regionoj, kie mankis la potenco de la nobeloj, la burĝa postulo
de naciaj elementoj fortiĝis pli rapide. Ĉar la serboj dum la ĉ. 500-jara
turka okupacio ne havis propran regteritorion, iliaj kulturaj radikoj es-
tis precipe protektataj fare de la pravoslava ortodoksa religio, ankaŭ
ekster la malnova patrolando. Ortodoksaj intelektuloj organizis en
Temesvár (tiam Hungario, nun Timişoara, Rumanio), do fakte ekster
Serbio, en la jaro 1790 la unuan nacian kongreson (sabor), kie ek-
ĝermis la serba nacia movado. La kunveno estis permesita de la aŭstra
kortego, kiu (ankoraŭ tiam) esperis ekvilibrigi la hungaran potencon
en la Aŭstra Imperio kontraŭ la volo de la hungaraj nobeloj.
Ankaŭ ĉe la rumanoj komunis la orienta grek-ortodoksa religio, la plej
forta ligilo antaŭ la apero de la burĝa nacia ideologio. Nobelajn tito-
lojn rumanoj ricevis nur malofte, pro tio por la disvolvo de la nacia
ideologio ne estis tiusence konsiderindaj baroj. La potenco de la ekle-
zio super la kamparana popolo, kiun ili samtempe libere ekspluatis kaj
regis, estis sufiĉe forta.
En la jaro 1791 (ankaŭ sub la instiga influo de la serba kongreso en
Temesvár) la rumanaj ĉefpastroj prezentis al la imperiestro en Vieno
„peticion“, per kiu ili volis rehavi sian antaŭan, en 1437 deklaritan
egalrajtecon (je kiu ili poste estis senigitaj) kun la transilvaniaj saksoj
kaj hungaroj, kaj esti agnoskitaj kiel nacio en la Habsburga Imperio.
La respondo el la kortego estis evita kun la proksimuma klarigo, ke ili
devas pace vivi kun kaj ami la aliajn ĉirkaŭajn popolojn, sed ne gravas
havi propran nacian agnoskon.
La slovakoj vivis en la tiama norda parto de Hungario. Ilia situacio es-
tis la plej malfacila el ĉiuj jam menciitaj popoloj. Tiu popolo tute ne
havis en la pasintecon rekondukeblan apogon de nobeloj, kiel la aliaj
popoloj, pro tio ilia ideologio estis pli senpere ligita al la novaj naciaj
movadoj. Antaŭe la religio estis, simile al aliaj popoloj, parte ligilo
por la popola identeco.
Pro tio la slovaka nacia ideologio evoluis precipe el la ĝenerala slava
aparteneco. Ili klarigis tion jene: jam la nomo slovako mem signifas
slavon, kaj tial ili konsideris sin parto de la „granda slava nacio“, kiu
‒ 40 ‒
etendiĝis inter la Balta, Nigra kaj Adria Maroj ĝis Siberio. Tial la slo-
vaka lingvo devus esti la plej proksima al la praslava lingvo. Ŝatata
ideologia argumento estis la onidira „arĥaika ekzisto de la slava nacio
danke al la privilegioj, donitaj de Aleksandro la Granda al la slavoj.
Grava motivo de la slovaka ideologio de la 18a jc. estis la „sindefen-
do“. Ĝi estiĝis kontraŭ la „subjugiga teorio“ de la hungaroj, kiuj tiel
interpretis sian patruj-okupo. La slovakoj asertis: kiam la hungaraj
hordoj alvenis en la Panonia Ebenaĵo, la slavoj jam longe antaŭe loĝis
tie, kulturante teron, ili do estas fakte la praloĝantoj. Tiel la slovakoj
devus havi grandan kontribuon al la plurcent-jara hungara historio.
Aliaj ideologiaj elementoj por la eksterordinareco de la slovaka nacio
estas, ke Panonio estis la prapatrujo de la slavoj, en kies centro situas
la slovakoj, kaj do ilia lingvo staras plej proksime al la praslava, la
plej malnova kaj plej pura slava lingvo, pro tio ili estas la plej glora
kaj plej malnova nacio, ilia nomo mem ja devenas de la vorto „gloro”.
Ĉi tiuj elementoj konstituis kune la slovakan nacian identec-konscion
de la 18a jc., la slovakoj tiel volis propre kompensi siajn mankantajn
privilegiojn en la feŭda Habsburga Monarĥio, ankaŭ kontraŭ aliaj sla-
vaj popoloj kiel la kroatoj kaj la serboj.
La ĉeĥa nacia vekiĝo havas similajn elementojn kiel la slovaka. Ĉe la
tradicia Praga Universitato estis faritaj esploroj, por pruvi la ideon pri
la praa unueco de la granda slava nacio kaj ilia posta disfalo al diver-
saj gentoj kaj lingvoj. Per la dividiĝo en gentojn ekestis la dialektoj, el
kiuj fariĝis la diversaj slavaj lingvoj. La opinioj de la slavistikaj lingv-
istoj ne estis unuecaj. F.M. Pelcl diferencigis kvin lingvojn (rusa, pola,
serba, kroata, ĉeĥa). Dobrovsky parolas nur pri kvar (ĉeĥa, pola, rusa,
ilira).
Jam el tiuj diferencoj rekoneblas, ke la opinioj de la lingvosciencistoj
grandparte ne kongruis. Estas rimarkinde, ke la slovaka estis identigita
kun la ĉeĥa kaj memstare tute ne estis menciita. Ekzistis eĉ opinioj en
la alia ekstrema flanko de la ideologioj, kiuj pridubis la taŭgecon de la
ĉeĥa lingvo por alta literatura verkado kaj proponis uzi la germanan.
La plej malforta popolo sur la teritorio de la Aŭstra Monarĥio estis la
ukraina, alinome la rutena aŭ rusina. Ili havis neniun mezepokan privi-
‒ 41 ‒
legion kaj longe eĉ ne havis konscian intelektularon, kiel ekz. la slova-

koj. Ilia greko-katolika eklezio longe same ne povis evolui, ĉar la rute-
naj pastroj estis tra jarcentoj submetitaj al la katolika episkopujo de
Eger (en norda Hungario). Pro tio ilia nacia emancipiĝo komenciĝis
unue ĉe la ĝermanta intenco religie memstariĝi kun la postulo de prop-
ra episkopujo.
La unua rutena historiisto Baziloviĉ (nomata ankaŭ la ukraina Herodo-
to) emfazis ĝuste tion, ke la rutenoj vivis de la unuaj jarcentoj de krist-
anismo en la Panonia Ebenaĵo kaj estis baptitaj jam en 867 de Cirilo
kaj Metodo, ja la greka ceremonio restis ĝis la 13a jc. valida en Hun-
gario. Sekve la rutenoj ĉeestis jam longe antaŭ la alveno de la hunga-
roj en tiu teritorio, ili estas do aŭtoktonaj kaj pro tio ili havas la plej
validan rajton restadi tie.
La ĝenerala opinio pri la slavoj kaj pri la nacia emancipiĝo de la popo-
loj rimarkeble ŝanĝiĝis post la libro de J.G. Herder, aperinta en 1792
kun la titolo „Ideoj al la filozofio de la historio de l’ homaro“ (Ideen
zur Philosophie der Geschichte der Menschheit). Tie li atentigas pri la
„eksterordinara tasko“ de la slavoj, iliaj „ekskluzivaj karaktertrajtoj“,
„heroecaj meritoj“ por la intereso de la homaro; ili ekzemple kultivis
eĉ la klimate plej malfavorajn regionojn de la tero. Herder ĝenerale
emfazis la necesan pluevoluigon de la lingvoj de la popoloj por ilia
pluekzisto.
5.4. La lingvan kaj kulturan aktivadojn sekvas politika postulo de
la nacia emancipiĝo
Komence de la 19a jarcento malfortiĝis la feŭdaj naciaj privilegioj,
sed la komencita burĝa evoluo ankoraŭ ne estis sufiĉe forta, por elvoki
politike iun ŝanĝon en la habsburga absolutismo. Vieno ne plu apogis
la naciajn klopodojn de la popoloj, ĉar ĝi intertempe alianciĝis kun la
hungara meznobelaro kaj tiel ne plu bezonis ilin por la politika
ekvilibrigo. Por la popoloj restis tial uzi nur la malvastan eblecon de
nacia pluevoluigo per lingva kaj kultura aktivadoj.
La kroataj intelektuloj ne plu estis kontentaj uzi la (nur de la nobeloj
proponitan) latinan lingvon; en la regiona kunveno (sabor) ili postulis
en 1805 uzi en oficejoj la iliran (t.n. ŝtokavan) slavan lingvon. En
1803 en Vieno, J. Voltić, eldonis iliran-italan-germanan vortaron kun
‒ 42 ‒
aldonita gramatiko, kiu prezentis la ilir-kroatan lingvon kiel la komu-

nan slavan lingvon kaj komentis, ke ne ekzistas alia tiel granda nacio,
kies lingvo etendiĝas sur tiel granda areo, de la Nigra Maro ĝis Adria-
tiko, kun tiel multe da dialektoj, kiel tiu lingvo. Kelkaj lingvosciantoj
komencis traduki la gravajn verkojn de la mondliteraturo, kaj tiel
komenciĝis la disvolviĝo de la kroata lingvo, ekz. episkopo M. Vrho-
vac alvokis kolekti popol-kantojn, kutimojn kaj diraĵojn.
En la 30aj jaroj la kroata ilirisma movado starigis la politikan celon
unuigi la sudslavajn popolojn sub kroata gvidado. La baza penso estis,
ke la komunaj prauloj de ĉiuj sudslavoj estis la iliroj de la antikva
tempo. Sub la influo de la germanaj romantikistoj ili pritraktis la deci-
dan interapartenecon de la slavoj en rilato al la lingvo sed ne la religio,
kiu ĉe la pravoslavaj serboj estis tre influa elemento sekve de la longa
turka okupacia tempo.
Baldaŭ radikaliĝis la ilira kulturmovado per alvoko al politika batalo.
La nove skribitaj patriotismaj kantoj semis naciisman sintenon. En la
Zagreba Akademio oponiĝis la konvinkoj de la kroataj kaj hungaraj
profesoroj. Oni postulis la dungon de pli multaj kroataj pedagogoj,
kiuj devus instrui kroate.
La hungaraj ĵurnaloj pritraktis ĉiam pli kritike la kulturan evoluon en
Kroatio kaj aperadis patriotaj verkoj, direktitaj unu kontraŭ la aliaj en
la nacia ideologio de la respektivaj aŭtoroj.
La serba kulturmovado komenciĝis per la lingva kontraŭeco de la sla-
vona-serba, lingvo de la klerikaro kaj la simpla popola lingvo, troviĝ-
anta en nova evoluo. Vuk Karadžić, elstara serba lingvisto kaj poeto
konstruis (1814) novan gramatikon de la serba popollingvo sub la
maksimo „Skribu tiel, kiel vi parolas!“, kiu, apogate de riĉaj burĝaj
negocistoj, rapide disvolviĝis al nova literatura lingvo. La klerikaro
kontraŭis la novan lingvon kaj malpermesis la eldonon de la verko de
Karadžić en Serbio. Sed liaj ĉiam pli elstaraj literaturaj laboroj, (pri
kiuj ankaŭ J.W. Goethe kaj J. Grimm rekone esprimiĝis) pruvis la
taŭgecon de la novordigita popollingvo, kaj ĝi fariĝis motoro de la
serba kultura movado, kiu baldaŭ estis rimarkita en tuta Eŭropo.
Ankaŭ ĉe la serboj sekvis la kultura evoluo la vekiĝon de la nacia kon-
scio kaj la volon al politika emancipiĝo. Serbaj poetoj skribis patri-
‒ 43 ‒
otajn poemojn, priskribante la pasintajn heroajn batalojn, precipe

kontraŭ la turkoj. Sekve la vekita nacia memkonscio turniĝis ankaŭ
kontraŭ la tiutempaj Aŭstrio kaj Hungario. En la jaro 1826 kun la apo-
go de riĉaj serbaj komercistoj fondiĝis en Peŝto la t.n. „Matica
srpska“, kiu havis la taskon eldoni serbajn verkojn el ĉiu parto de la
lando kaj unuigi la serban kulturan movadon. Tiu institucio donis gra-
van ekzemplon por kultura kaj politika emancipiĝo ankaŭ por ĉiuj
aliaj slavoj en la teritorio de la imperiestra kaj reĝa monarĥio.
Kun similaj problemoj luktis ankaŭ la slovakoj. Ili same devis krei
literaturan lingvon por la pluevoluigo de sia kulturo. La evoluo iris en
du direktoj, ankaŭ se la kontraŭaĵoj ne estis tiel akraj kiel ĉe la serboj,
la diverseco de opinioj kaŭzis ankaŭ tie prestiĝbatalon. La komenco
de la slovaka literaturo reiras al la 16a jc., ja ne per la propra sed per la
ĉeĥa lingvo. Ĉar la slovakoj ne estis pravoslavoj, ili ne uzis la eklezian
lingvon, (kiel la serboj); la slovakoj kiel protestantoj uzis la ĉeĥan. Tiu
uzo parte estis favora por la kultura evoluo, se parte ankaŭ bremsis la
memstariĝon.
Grava paŝo al la memstariĝo estis la apero de la vortaro de Bernolak
(1827). Lia celo estis purigi la slovakan lingvon de la malutilaj
fremdaj influoj. Fakte tiun celon li ne povis atingi, sed lia laboro estis
granda paŝo en la evoluo de la slovaka lingva kulturo. Sur la alia flan-
ko troviĝis J. Kollar, kiu celis la komunan pluevoluigon de la ĉeĥa
lingvo. La antagonismoj en multaj okazoj malfortiĝis, kaj en pluaj
problemoj ili trovis komunan solvon, tiel ke la slovakoj kaj la ĉeĥoj
ĝis nun bone komprenas unu la alian.
En la ĝerminta slovaka literaturo kun heroaj epopeoj komence la
eksteraj malamikoj de la tiamaj slavaj naciaj movadoj, do la germanoj
kaj hungaroj ludis gravan kontraŭecan rolon. En idealisme verkita
epopeo, la barbaraj hungaroj, invadintaj la hejmlandon de la slovakoj,
estas venkitaj de la fieraj slovakoj, apartenantaj al la granda slava
nacio. Poste abundas literaturaj verkoj kaj teatraĵoj kun similaj naci-
isme koloritaj enhavoj. Ekz. en la poemo de Jarmok, estas priskribita
la ideala kamparana socio, kie „ne ekzistas reĝoj, nur interamantaj ho-
moj, gvidataj de religia kredo. Devo de la slavaj popoloj estas realigi
ĉi tiun socion. Ilia historia tasko estas enkonduki la feliĉajn tempojn.“
‒ 44 ‒
Unu post aliaj fondiĝis slovakaj organizaĵoj, kiuj ideologie apogis la

kulturan evoluon. En 1803 estis fondita en la evangelia liceo de Po-
zsony (Bratislava) la Ĉeĥoslovaka Katedro kaj la koneksa Slava Insti-
tuto. Apude agis studentaj organizaĵoj, per kiuj Pozsony fariĝis slova-
ka kulturcentro. Tiam komenciĝis ideologiaj bataloj en lernejoj inter
slovakaj kaj hungaraj studentoj, kiuj ofte alprenis akrajn esprimfor-
mojn. La hungara reganta klaso ne toleris ĉi tiun evoluon kaj en 1838
malpermesis la slovakajn organizaĵojn en la lernejoj.
La rumanoj estis same okupataj per la pluevoluigo de sia literatura
lingvo kaj ankaŭ ĉe ili rimarkeblas du diversaj tendencoj. Unuflanke
la latineca kaj la alia popoleca, kiu volas envolvi la riĉecon de la po-
pollingvo en la evoluon. Okazis kelkaj provoj novkonstrui la lingvon
laŭ ĉi tiu intenco. En 1808 G.C. Roja eldonis du lingvistikajn laborojn,
en kiuj li proponas enkonduki anstataŭ la cirila (de la eklezio) la lati-
nan skribmanieron, kiu poste sukcese ankaŭ efektiviĝis.
La poeto J. Budai-Deleanu formis la rumanan el la vulgarlatina lingvo
kun influo de la vortoj el aliaj lingvoj, kun kiuj la rumanoj havis kon-
taktojn, tiel la slavaj rusa kaj serba, sed ne enlasante pruntojn el la tur-
ka, greka, hungara kaj germana lingvoj. En la vortaro estas troveblaj
eĉ francaj kaj latinaj vortoj, kiuj antaŭe ne estis en la rumana.
Lige kun tio aperis literaturaj verkoj, kiuj pluevoluigis la lingvon.
Temoj estis kiel jam ĉe la evoluigo de aliaj lingvoj, priskribo de
heroecaj bataloj de rumanoj kun malamikoj en la historio kaj alvokoj
al kontraŭstaro al la tiamaj subpremantoj de la popolo. M. Eminescu,
la popolpoeto verkis alegorie komikan epopeon, kie li uzis la eblecon
esprimi ankaŭ siajn progresemajn opiniojn kaj kritikis la klerikaron
kiel apoganton de la subjugado de la popolo flanke de feŭdaj regantoj.
Li montris al la materiala kialo de la militoj, esprimis sian simpation
al liberalismo kaj gloris la respublikon.
Ne mankis verkoj ankaŭ kun naciismaj enhavoj. Aperis ankaŭ ĉe la
rumanoj, kiel ĉe aliaj popoloj, la teorio pri la subjugado fare de la
hungaroj. La prauloj de la hungaroj konkeris la landon de la rumanoj.
Sed la aŭtoro sekve lasas pripensi sian protagoniston: „Se tio okazis
antaŭ pli ol 900 jaroj, kial oni devas eĉ nun suferi pro tio?“
‒ 45 ‒
Aperis ankaŭ himnecaj alvokoj, ekz. „Vekiĝu rumana popolo el via

morta sonĝo! Nun aŭ neniam ni montru al la mondo, ke en ĉi tiuj bra-
koj ankoraŭ fluas romia sango, ke niaj brustoj gardas glore la nomon
de la triumfa Trajano“. La poeto malbenas la denuncantojn, malkuraĝ-
ulojn kaj timemulojn. La nacia ideologio, la romiana deveno kaj la
konscio pri la latinideco de la lingvo povas redoni la fierecon, ke la ru-
mana popolo, se ĝi vekiĝos al konscio, estos kapabla regi mem kaj ne
bezonos suferi sub aliaj popoloj, kiuj ekspluatas ĝin.
La saksoj en Transilvanio estis en pli favora situacio kiel aliaj popoloj
tie. Ilia lingva evoluo povis reiri al granda tradicio, ĉar ili aliĝis al la
ĝeneralaj germanaj normoj. Fakte ili flegis en Transilvanio nur unu el
la germanaj dialektoj. Sed en 1848 la evangelia episkopo jam ordonis
uzi la germanan literaturan lingvon. En la transilvanie saksa poezio
rimarkeble esprimiĝis ilia aparteneco al la germanoj kaj la pli mal-
vasta amo de la tiea patrujo. Apud speguliĝo de la hungaraj-saksaj
kontraŭaĵoj parte ricevis mencion en la literaturo ankaŭ la restaĵoj de
iuspeca hungara patriotismo.
En la saksa patriotismo ĉiam troveblas ankaŭ la konscia aparteneco al
la germana, ekz. „Se vin, germana gardisto, eĉ se ŝtormoj minacas, ne
ŝanceliĝu kaj laŭ vera germano restu lojala ĝis la morto gardisto de la
parenca germana popolo! Restu germana mia saksa kamparo!“ Aŭ alia
poemo simila: „Sur fidela kaj libera saksa tero kiel sakso mi naskiĝis
kaj tiu mi volas resti libere kaj fidele ĝis mi elspiras mian animon.
Sakso, sakso, pri tio mi ĵuris.“
Vigla estis la kunlaboro inter saksoj en asocioj kaj kluboj. Jam ekde la
fino de la 18a jc. ili kunvenis en urbaj legocirkloj, kazinoj, gimnastikaj
societoj kaj muzikasocioj. En 1839 komenciĝis en Nagyszeben
(Hermannstadt, Sibiu, nun Rumanio) la muzikinstruado, kaj estis or-
ganizitaj koncertoj. Tie estiĝis ankaŭ la scienca kaj kultura centro de
la transilvaniaj saksoj. En 1817 malfermiĝis la rimarkinda „Bruck-
enthal-Muzeo“ (kiu nuntempe, en 2007 okaze de la EU-kultururbeco
estis renovigita). Tiutempe ofte okazis en tiu urbo kunvenoj de scienc-
istoj kaj diversaj konferencoj.
La nacia movado de la ukrainoj estis kompare kun aliaj popoloj ne-
evoluinta. Per la influo de la unitaria klerikaro la popolo restis sufiĉe
‒ 46 ‒
longe en la feŭdisma reĝimo kaj ne estis interesita pri la nacia konsci-

iĝo. En la lernejoj oni plu lernis en la latina, hungara kaj germana
lingvoj. Forta estis la hungara influo ĉe la rutenaj intelektuloj ĝis la
malfermo de prospera ebleco el la alia flanko. En Rusio fondiĝis tiu-
tempe unu post aliaj altlernejoj kaj universitatoj, kaj la rutenaj slavaj
intelektuloj, lernintaj en Aŭstrio-Hungario estis ŝatataj kaj bezonataj
kiel profesoroj en rusaj lernejoj. Poste ĉe ĉi tiuj intelektuloj elformiĝis
ne ukraina sed rusa nacia konscio en slava komuneco.
La lingva luktado ĉe la rutenoj progresis inter la decidoj, ĉu evoluigi
la propran rutenan lingvon aŭ alpreni la jam per la literaturo alt-
evoluintan rusan lingvon. M. Lucskay, episkopa sekretario pledis por
la sud-karpata rutena lingvo, kiu laŭ li plej malsamas de ĉiu alia slava
dialekto, sed plej similas al la praslava „lingvo de la Biblio“. Li pro-
ponis fari el ĉi tiu lingvo literaturan lingvon, eĉ iun pli vaste, por ĉiuj
slavoj uzeblan „colossus lingvarum“, kolonon de lingvoj. Li emfazis
ke „la lingvo de la popolo ne estas la sama kiel tiu de kleraj indivi-
duoj, ĉar la pensoj same ne similas“. Pro tio lingvo, konstruita sur ĉi
tiu spirita bazo, povus kulture plej bone kontentigi eĉ la plej altajn be-
zonojn.
Estas interese mencii ĉi-rilate la similecon kun la konservativa serba
klerikaro. La diferenco estas nur, ke Lucskay konstatis tion pri la ling-
vo de la rutenoj, kaj la serboj pri sia slavona-serba lingvo.
Alia problemo montriĝis en la spirito de tiu tempo: la asimiliĝo unu-
flanke al la hungaroj kaj aliflanke al la rusoj. Inter ili devis ekevolui la
ruten-ukraina nacia konscio. La unuaj rutenaj naciaj verkoj aperis en
la legolibro de Ducsnovics, kiu en 1847 aperis en Peŝto en la rutena
popola lingvo, pro tio la lernantoj sufiĉe bone komprenis ĝin. Li skrib-
is ankaŭ la unuan rutenan himnon, en kiu jam ekkoneblas la vekiĝo de
la rutena naciismo: „Mia subkarpata rutena popolo, sufiĉas la revo,
super vi vokas la sonorilego: Libere, en paco. Vivu mia rutena po-
polo!“
Kaj el aliaj versoj estas aŭdebla la kontraŭstaro al la asimilado: „Rute-
no mi estis, estas, estos, mi naskiĝis rutena. Mian honestan genton mi
ne forgesas, mi restas naskito de mia nacio.”
‒ 47 ‒
5.5. La pliakriĝo de la naciismaj kontraŭaĵoj inter la popoloj

Oni povas diri koncerne la okazintaĵojn de la pasintaj tempoj, ke la
konstruo de la naciaj ideologioj fakte estis intelektula ago, kiu pro-
funde dividis la popolojn, plifaciligante la novregadon de la plifortiĝ-
inta burĝa klaso. La simplaj popolanoj vivis ĉiam senhistorie, sen t.n.
„nacia konscio“, luktante en la ĉiama aktualeco, ebligante por si preci-
pe nur la ĉiutagan travivadon. Okupiĝi pri la historio, konsciigi la
apartenecon al iu komunumo kaj militi havis tempon precipe nur la
nobeloj.
Kun la burĝa evoluo aperis ankaŭ la scienco kiel decida aŭtoritato. Ĝi
havis la ideon, kapti ĉion unusence kaj klare, ekspliki la evoluon eĉ el
la pasinteco kaj rekonduki al iu unusignifa (tiukaze nacia) substanco.
Sed poste la scienco mem devis ekkoni, ke ĉio, kio je la unua rigardo
ŝajnas klara kiel suno, post alproksimiĝo montras sian senfinan sekre-
ton en la realo de la universo. Jes, tion ekkoni kaj ankaŭ klare esprimi
apartenas al la realeco de la serioza scienco. Se tio ne okazas, restas el
la scienco nur duonscienca ideologio.
Precipe ĉe la historiaj kaj soci-politikaj sciencoj estas granda la danĝe-
ro, kaptiĝi de duonsciencaj asertoj, kaj ne voli akcepti, ke la vero de la
historio estas la realeco.
Histori-science eblas klarigi la duonsciencecon en la kompreno de la
historiaj ligitecoj per la „universal-dialogika metodo de la historiaj
spertoj“ kaj la tiel racie ekkoneblaj konsekvencoj. Sed bedaŭrinde tio
ne helpas ĝenerale, ĉar la racio ne efikas ĝenerale. Ekzistas ankaŭ kel-
kaj faktoj, ĝenantaj la racian ekkonon, kiuj precipe troviĝas en la
psikaj sferoj de la homa komprenado.
Granda problemo de la ne-kompreno de la realo estas psikologia, ĉi-
kaze soci-psikologia. En la realo sperteblas la malebleco de kelkaj
ideoj, kiuj distordiĝis al ideologio ja facile ekkonebla, sed la problemo
kuŝas en tio, ke ili ne ĉiam montriĝas klare, sed tre ofte efikas el
profundaj psikaj tavoloj, kie ili sedimentiĝis tra longaj tempoj, ofte
pro tiaj malbonaj spertoj, kiel subpremo, ofendo, humiligo ktp. Ofte la
homoj ne agas rekte, sed retirinte sin el la realo, vivas en iu ŝajna
memkonstruita mondo, kie ili volas efektivigi siajn antaŭajn, en la re-
alo ne kapablajn ideojn. Verŝajne ne estas hazardo, ke ĝuste en la teri-
‒ 48 ‒
torio de la iama Habsburga Monarĥio okazas eĉ nun kelkfoje perfort-

ado fare de personoj, kiuj devigas aliajn individuojn kunvivi en de ili
konstruita ŝajnmondo laŭ la propraj, por si idealaj reguloj.
Pro tio gravas publike paroli en malferma demokratio pri ĉi tiuj kon-
serviĝintaj ideoj, distordiĝintaj al ideologioj, por ke ili povu esti re-
konataj, kaj liberiginte ilian ligitan potencon, transformi ilin en la
direkto al konstruktiveco por la utilo de la evoluo de la homa socio.
5.6. Akraj naciismaj kontraŭaĵoj
La klasika lingva kaj kultura evolucioj de la popoloj en la Habsburga
Monarĥio elvokis la vekiĝon de naciaj konscioj. La krizo de feŭdismo
kaj la burĝa disvolviĝo eruptigis revoluciojn, kiuj tremigis la aŭstrian
diverspopolecon. La revolucio de la plej forta popolo en la monarĥio,
la hungara solvis la ĝis tiam per nobelaj privilegioj neŭtraligitajn anta-
gonismojn per la antaŭenpuŝo de la propra naciismo, kiu siaflanke
elvokis la kontraŭstaron de aliaj popoloj.
Ĉi tiuj antagonismoj manifestiĝis unue kontraŭ la hungaroj, kiuj en la
mezepoko regis kelkcent jarojn en ĉi tiu teritorio de la Panonia Eben-
aĵo la diversajn popolojn. La hungaroj fariĝis en Aŭstrio ekvilibriga
faktoro. Sed la ekvilibriĝo fakte ne fariĝis vera ekvilibro, ĉar Aŭstrio
en si mem tiutempe ne estis nacio, ĝi estis sintezo de diversaj mez-
eŭropaj popoloj, kiuj parolis komune la germanan lingvon, tamen estis
ne identaj kun la germana nacio.
La hungara naciismo rapide transpendolis per multflanka kontraŭaĵo al
aliaj popoloj, ĝis unuflanka memdifina ideologio. Ekestis abunda hun-
garpatriota literaturo, ankaŭ kun akraj intelektaj insultoj, kun ridindigo
de la kulturo de aliaj popoloj. Ĝis ĉi tiuj antagonismoj inter la popoloj
disvolviĝis al politike tragikaj dimensioj.
La hungarigaj tendencoj komenciĝis jam fine de la 18a jarcento kaj
pliakriĝis meze de la 19a jc. kiel reago al la tendenco de nacia identiĝo
de aliaj popoloj. Fine de la 18a jc. aperis en hungaraj ĵurnaloj ĉiam pli
ofte artikoloj pri la graveco de la disvastigo de la hungara kulturo kaj
estis diskutite „kiel la anoj de diversaj aliaj popoloj povus fariĝi hun-
garoj“.
‒ 49 ‒
„Sciencaj studoj“ pretendis fundamenti, „kial la hungara lingvo estas

pli valora por la kultura evoluo ol la lingvoj de aliaj popoloj“. Ne
mankis ankaŭ tiaj „sciencaj asertoj“, kiuj volis pruvi, ke nur la hunga-
roj kapablas krei nacian kaj ŝtatan unuecon. Kelkaj laboroj volis histo-
rie fundamenti la devenon de la hungaroj el gloraj tempoj kaj sam-
tempe malgravigi la devenon de aliaj popoloj, ofte farante ridindaj
iliajn strebojn al nacia identeco.
Unu el la tipaj entuziasmuloj estis la advokato András Cházár, kiu
skribis, ke li „tiel amas sian hungaran lingvon, ke li ŝatus, se ankaŭ la
anĝeloj parolus ĝin“. Samtempe li volis ankaŭ „purigi“ la hungaran
lingvon de ĉiuj fremdaj influoj. Laŭ li ankaŭ la infanoj de aliaj nacioj
jam dekomence devus lerni la hungaran lingvon.
Tiusence la tutlanda asembleo en 1825 deklaris, ke en la unua klaso de
la lernejoj estu allasitaj nur infanoj, kiuj jam scipovas la hungaran
lingvon. Sekve la gepatroj estu devigitaj instrui la hungaran al la in-
fanoj jam en la infanĝardenoj, do ekde la frua infaneco.
Regis la eldiro; „se iu manĝas la hungaran panon kaj ricevas hungaran
salajron, tiu devas scii la hungaran lingvon“.
La redaktoro de „Scienca kolekto“ (de hungarpatriotaj verkoj) András
Thaisz opiniis, ke la „slavaj lingvoj estas restaĵoj de iu iama granda
praa kulturo, sed hodiaŭ ili ne plu kapablas plenumi la literaturajn
postulojn“. Li diris malkaŝe, ke „oni devas sincere fari ĉion, ke ekz. la
slovaka lingvo tute malaperu“.
La radikoj de tiaj opinioj troveblis jam en la feŭdismaj tempoj. Ili par-
te pluvivis ankaŭ en la burĝa evoluo, provante doni iaspecan profund-
igon per ideologia rekonstruado. La hungara feŭda nobela klaso nomis
la lingvojn de diversaj popoloj „lingvoj de servutuloj“. Ĉi tiujn
„servutulojn” la nobeloj eĉ ne konsideris personoj sed nur aĵoj. Laŭ
iliaj nocioj personoj (persona) estas nur la nobeloj, sed ekz. la ruma-
noj kaj slovakoj estas nur aĵoj (res).
György Fejér, universitata profesoro en Peŝto plendis en siaj „sciencaj
esploroj“: „Ni hungaroj, estinta reganta popolo postrestis. Estas tem-
po, ke ni vekiĝu kaj distingu nian regantan lingvon de tiu de la servut-
ulaj rumana, armena, bosnia kaj de multaj aliaj similaj popoloj.“
‒ 50 ‒
En „Sciencaj kolektoj“ de 1824 legeblas: „La slovaka estas servutula

lingvo; venkinte la hungara okupis la landon, sed la slovaka portas en
si la nomon sklavo, ĝi ne povas ricevi en la hungara patrujo la nomon
nacia“. La aŭtoro de la artikolo havas la saman opinion ankaŭ pri ĉiu
alia lingvo en la plurpopola Hungario.
La nobela naciismo havis siajn radikojn en la memkomprenebleco de
la tiama feŭda sistemo. Laŭ ĉi tiu imago plenrajtaj civitanoj estis nur
la nobeloj kaj pro tio fondi nacion kapablis nur ili. Regis la opinio, ke
por la servutuloj ne gravis, al kiu nacio ili apartenas kaj al kiu mastro
ili servas.
Kvankam poste la burĝaj revolucioj ŝanĝis la feŭdan memkompren-
eblecon de la sociaj sistemoj, plene ili tamen ne povis liberiĝi de la an-
taŭaj kutimoj. Observeblas, ke la antaŭaj kontraŭaĵoj inter la nobeloj
kaj servutuloj ŝanĝiĝis kun la vekiĝo de la naciaj konscioj, pliakrig-
ante la kontraŭaĵojn inter la popoloj. La regaj strukturoj forŝoviĝis de
la nobela al la burĝa klaso, do la popoloj estis pli vaste envolvitaj en la
evoluo, per kiu ja ekestis pli granda socia, ekonomia kaj produktiva
potenco, tamen samtempe pliakriĝis ankaŭ la centrifuga forto inter ili.
Eĉ en la tiutempaj popolkantoj troveblis malestimaj elementoj por
aliaj popoloj kaj glorigoj por la propra. Kiel ekz. jena: „Hungaron amu
hungara virino, se la amfajro maltrankviligas vin. Ĉar la hungaro ne
trompas, por sia honesto li vivas kaj mortas. Slovakoj estas ĉiuj flirt-
emaj, al germanoj kredi estas damaĝe. Sed hungaroj vivas kaj mortas
por sia famo, por sia honoro.”
5.7. Moderiga burĝa naciismo
Post la malestima nobela naciismo aperis ankaŭ kelkaj pli progresemaj
kaj moderigaj burĝaj opinioj.
Ekz. Ferenc Kazinczy diris, ke „nur la hungara lingvo faras la hunga-
ran nacion“ (kiu kongruas ankaŭ kun la opinio de J.G. Herder). Li em-
fazis, ke la hungara lingvo devus esti disvastigita, sed ankaŭ ĉiu el
aliaj popoloj povus fariĝi hungaro, se li parolas la lingvon.
György Besenyei skribis: „ni devus fari la inter ni loĝantajn germa-
nojn, slovakojn kaj aliajn civitanojn hungaroj… ili povus sekvi la bo-
nan ekzemplon, ja eĉ la monarĥo prenis sur sin hungaran veston kaj
‒ 51 ‒
parolas la hungaran lingvon, sekve li fariĝis hungaro.“

Ankoraŭ en la transira periodo, do antaŭ la pliakriĝo de la naciaj
antagonismoj aŭdiĝis kelkaj toleremaj kaj moderigaj opinioj. Troviĝis
verkistoj, kiuj alvokis al amika kaj tolerema kunvivado de la popoloj.
István Sándor, la redaktoro de la ekde 1791 periode aperanta „Scipo-
pularigaj volumoj“ esprimas sian juĝon pri la pozitivaj trajtoj de
diversaj popoloj, kiuj kunbatalis heroe kun la hungaroj kontraŭ
komunaj malamikoj (precipe kontraŭ la turkoj) kiel la kroatoj kaj
serboj. La saksojn li nomas laborema, ŝparema, negockapabla popolo,
kiuj multe faris por la scienco en Transilvanio.
Slovakoj estas, diligenta popolo, kiuj prilaboris en malfavoraj klimataj
cirkonstancoj ankaŭ malfekundajn terojn. Kaj li atentigis, ke multaj
gravaj hungaraj sciencistoj havas slovakan devenon (li nomas ekz.:
Mátyás Bél, Ádám Kollár, Sámuel Timon). Ankaŭ en la metioj slova-
koj estas elstaraj kaj ne malpli heroecaj estas iliaj soldatoj. Li instigis
la ellernadon de la lingvoj ankaŭ de ĉi tiuj popoloj, por povi komuniki
kun ili en la teritorio, kie ili loĝas.
József Péczeli skribas en ĉi tiu periodaĵo pri la estimo al la najbaraj
popoloj kaj instigas al la ekkono de iliaj historio, moroj, kutimoj,
propraĵoj ktp. Precipe tiuj bezonas tion, kiuj laboras en oficejoj. Ili
povas sin kapabligi al postenoj, se ili parolas la lingvojn de la medio,
en kiu ili laboras kaj komprenas la popolon. Li diris: „Oni fariĝas nur
tiam vere utila por la propra patrujo, se oni fariĝos tia samtempe por
ĉiu apartenanta popolo kaj por ĉiu tempo.“
József Reviczky, profesoro de politikaj sciencoj skribas en sia laboro,
kiu estis malpermesita por publika apero: „la kuniĝo de la popoloj
servas al la bonfarto de la hungara patrujo, por la defendo, ekonomio,
disvolviĝo de la negoco kaj la ĝenerala evoluo.“ Kaj li, kiel ankaŭ ofte
kelkaj aliaj, atentigas pri la admono de reĝo Sankta Stefano: „uzu bon-
korecon anstataŭ la rajton, devenantan el subigo”, kaj tiel li propagis
paciencon, komprenemon al aliaj popoloj.
Sándor Péczeli kaj ankaŭ Reviczky diris, ke „al la amo de la propra
patrujo ne devas aparteni la malamo de aliaj popoloj.“ Jam tute mod-
erna politika opinio en la tiama tempo por la kunvivado de diversaj
‒ 52 ‒
popoloj.
Sed tiuj moderigaj naciaj opinioj, kiel ni povos observi en sekvonta
tempo, ne havis realan ŝancon, en rilato al la ĉiam pli enfermiĝemaj
naciaj movadoj. La plejmulto de la popoloj ne interesiĝis pri la aliaj,
okupiĝis nur pri la propra kaj volis etendi sin per oponoj malavantaĝe
al la aliaj. Tiel la moderigaj opinioj ĉiam pli maloftiĝis kaj alvenis la
tempo, kiam estis eĉ danĝere publike eldiri ilin. Oni baldaŭ bezonis
havi kuraĝon, por oponi al la ĝenerala opinio kaj evolutendenco.
5.8. Pliakriĝo de la naciaj kontraŭaĵoj
Precipe la hungara etnobelaro batalis akre en la viena kortego por ĉiu
paŝo permesi la disvastigon de la hungara lingvo. Tie, kie ili akiris
iom da cedo, precipe en la (de ili regataj) prefektujoj ili konsekvence
volis ankaŭ realigi ĝin.
Ankaŭ Lajos Kossuth (la posta gvidanto de la hungara revolucio)
fieris pri la denova enkonduko de la hungara lingvo en la tuta
Hungario. „Anstataŭ la morta latina lingvo la nun vivantan hungaran“.
Sed la problemo pliakriĝis, kiam la meznobeloj provis devige enkon-
duki ĝin ankaŭ en prefektujoj, loĝataj pliope de aliaj popoloj.
La ĉefnobeloj en Vieno kaj Peŝto-Buda ne havis grandan intereson pri
la nacia emancipiĝo kaj enkonduko de naciaj lingvoj. Ili jam tiam
regis sufiĉe internacie, ĉu helpe de la latina aŭ de la germana. Iliaj
problemoj venis ĝenerale el la burĝa evoluo kaj post la franca revolu-
cio ĝi fariĝis por ili eĉ ekzistad-minaca. Pro tio ili donis kelkajn ce-
dojn al la meznobelaro kaj allasis la nacian emancipiĝon.
Sed la provincaj etnobeloj havis siajn naciajn interesojn, ĉar ĉiu el ili
volis regi la propran popolon. Tiel ili eluzis la burĝan evoluon, por
envolvi ankaŭ la proprajn popolojn en siajn regbatalojn. La popoloj
esperis la pliboniĝon de sia vivo per la liberiĝo el la feŭda jugo, kaj
kunligis ĝin kun la nacia emancipiĝo, validigata unu kontraŭ la aliaj.
La batalo inter la naciaj antagonismoj anstataŭigis la klasbatalon
kontraŭ la feŭdaj privilegioj.
Komenciĝis senpacienca hungarigo ankaŭ en la evangelia eklezio, kiu
precipe akre batis la slovakan nacian evoluon, ĉar ili estis plejnombre
protestantoj. Grafo Károly Zay en la jaro 1840 en sia investa parolado
‒ 53 ‒
oficialigis la programon de la hungarigo de la slovakoj, forte atakante

la slovakan nacian movadon. Interalie la grafo havis la opinion, ke „ĉi
tiu slava lingvo ne estas kapabla por kulturiĝo“.
Dominis la koncepto, ke en „Hungario ekzistas nur unu nacio, la aliaj
parolas nur alian lingvon, la serban, kroatan, rumanan, slovakan, rute-
nan, germanan. Ili estas nur aliparolantaj hungaroj.“ Memkompren-
eble tiu koncepto kaŭzis fortan kontraŭemon ĉe la popoloj, kiuj mem
volis disvolvi sian propran nacian identecon kaj respondis per forta
kontraŭnaciismo.
La aliaj nacioj kontraŭbatalis per similaj ideologiaj argumentoj, per
kiuj la hungaroj antaŭe volis fortigi sian regadon, renovigante la ant-
aŭajn kalumniojn. Ili nomis la praulojn de la hungaroj „nekulturita,
barbara hordo azia, kiuj invadis la Panonian Ebenaĵon, mortiginte la
tie jam delonge vivantajn, per agrikulturo okupiĝintajn popolojn.“ Tiel
akre ekflamis la jam en la antaŭaj jardekoj ekscitita naciisma fajro kaj
kaŭzis la postsekvajn damaĝojn.
5.9. Naciismaj interbatiĝoj de politikaj grupoj
Kontraŭ la hungarigaj tendencoj plej akre defendis sin la kroata burĝe
nacia movado. Ili parte forlasis la antaŭan strategion de la nobeloj,
kiuj volis bremsi la enkondukon de la hungara per la latina lingvo, kaj
nun ili esprimis ankaŭ la postulon uzi la ilir-kroatan lingvon en la pre-
fektujoj, loĝataj de kroata plimulto.
La kroata nacia movado baldaŭ ricevis apogon ankaŭ el Vieno. Sedli-
nitzky, la viena polica ĉefo konstatis, ke „la kroata nacia movado me-
ritas apogon, por bremsi kaj kontraŭpezi la strebon de la hungara
naciismo“. Metternich skribis poste en siaj memoraĵoj, ke „kontraŭ la
hungara nacia movado estis plej efika la apogo de la kun la viena kort-
ego aliancaj kroatoj“.
En la 1840aj jaroj la kroata reganta klaso dividiĝis en du partioj: la
ilira, la posta kroata nacia partio kaj la hungara partio. Sur la pinto de
la ilira partio baldaŭ staris la aŭstroamikaj nobeloj. Tiel, pro la socia
evoluo en la tiama tempo disiĝis la komuna forto de la nacia movado,
kio ne malhelpis, male, eĉ akcelis la radikaliĝon de la politika klimato.
‒ 54 ‒
En 1842 dum la elektoj en Zagrebo aperis multnombre armitaj

studentoj kaj komencis interbatadon. Sekve la polico ne plu enlasis la
membrojn de la hungara partio, kaj tiel la elektoj finiĝis kun la venko
de la ilir-kroata partio. Tiu incidento elvokis grandan indignon,
ekscitite skribis pri ĝi la hungaraj ĵurnaloj. En la venonta tutlanda
asembleo la hungar-partianoj akre protestis kontraŭ tio.
En la 1843-44a tutlanda asembleo jam estis dominata de la hungaraj-
kroataj kontraŭaĵoj inter la jam elformiĝinta partioj: la hungar-kroata
partio kaj la ilir-kroata partio. La delegitoj de la ilira partio volis paroli
anstataŭ hungare latine, pro tio ili estis kontraŭkriataj de la aliaj depu-
titoj kaj sekvigis ĥaoson en la parlamento.
Post tio en kelkaj politikaj kunvenoj en la zagreba prefektujo okazis eĉ
sangaj interpuŝiĝoj, ofte kun kelkaj mortintoj. En 1845 dum la elektoj
okazis perforta incidento, kiam la hungara partio estis en majoritato
kaj sukcesis nomumi sian prefekton. La ilira partio ne akceptis la
balotrezultojn kaj denove mobilizis la studentojn, provokis bataladon
kun la sekvo de 17 mortintoj kaj 60 vunditoj.
Tiuj incidentoj okazis nur kelkajn jarojn antaŭ la hungara revolucio,
kiam la viena kortego provis regi ĉiumaniere la imperion per la sub-
teno de certaj partioj, eĉ kontraŭ la demokratie laŭbalotaj rezultoj.
Metternich havis la starpunkton, ke „kaj ilirismo kaj la hungara liber-
alismo kontraŭstaras la interesojn de la imperio“. Sed li decidis tamen
subteni ilirismon, ne nur pro tio, ke la hungara liberalismo estis pli
forta, sed ankaŭ pro tio, ke la ilira estis ankoraŭ pli konservativa kaj
tiel pli konvena al la Habsburga Monarĥio.
La naciismo evoluis en kontraŭaĵojn inter la tiama ĝenerala socia evo-
luo de la demokratio kaj la homaj rajtoj (radikiĝinta per la jam okaz-
inta franca revolucio) kaj la konservativaj fortoj, kiuj volis konservi la
malnovan privilegian feŭdsistemon kaj la propran reĝon.
Por la konservativaj fortoj fariĝis ĉiu metodo bonvena, por ke ili restu
en la potenco. La Metternich’a reĝimo aktivigis la sekretajn servojn,
enŝovante, kie ĝi nur povis, maltrankvilon inter la diversaj naciaj
movadoj de la popoloj. Oftiĝis interbatiĝoj dum kunvenoj de diversaj
popolanoj.
‒ 55 ‒
En ĉi tiu atmosfero de interbatalado de la anoj de diversaj popoloj

evoluis kaj radikaliĝis la naciaj ideologioj, frontiĝantaj unu kontraŭ la
aliaj, ĝis ili akiris la tragikajn dimensiojn de la unua kaj poste la dua
mondmilitoj, kiuj (ni eble povus diri sen troigo) ĝermis kaj pliakriĝis
ĝuste en ĉi tiu hemisfero de la mondo, en Mez-Eŭropo.
5.10. Konkludoj
Fone de ĉi tiu atmosfero ekestis strangaj teorioj de ideologioj pri iaj
gloroplenaj tempoj de la popoloj en la kontraŭaĵoj unu kun la aliaj,
kiuj fakte neniam ekzistis kaj neniam povis esti laŭ la pruvoj de
seriozaj historiaj esploroj. Tamen ili poste forte perturbis la ĉiutagan
vivadon de proksime, ofte pordo ĉe pordo vivantaj diversaj popolanoj.
Por solvi la problemojn de la diverseco, estis elpensitaj idealaj sociaj
konstruaĵoj. La nacio devis esti iu ideale homogena unueco, kiu tamen
fakte nenie kaj neniam estis atingita. Ĉiam ĝi restis nur ideo, poste
subtenata ankaŭ per perforte konstruitaj leĝoj, deformiĝante ofte eĉ en
kruelan naziismon.
La teoriaj radikoj de ĉi tiu evoluo troveblas jam en nia helen-romia,
Eŭrop-devena klasika historio. Alfrontiĝis unuflanke la reĝim-konser-
vativa forto de la reganta klaso, kiu volis plu konservi siajn privile-
giojn (ĉu sklavecajn, feŭdecajn aŭ alispecajn), kaj aliflanke la socia
evoluo, kiu nereteneble postulis renoviĝon. Kiel tiu ŝanĝo poste
okazis, decidis la manieron de la demokratio. En la tiamaj tempoj, de
kie ĉi tiu prelego prenis la ekzemplojn, ankoraŭ per violentaj revolu-
cioj. Ĝis la pluevoluo de la necesaj ŝanĝoj alprenis en nia tempo
pacan, demokratian konsenton per balotoj.
En nia tempo de tutmondiĝo necesas rekonsideri eĉ nian, por ni mem-
kompreneblan klasikisman kulturon, kiu estas precipe eŭropa evoluo
el la antikva greka tra la rom-imperia kaj poste burĝa, kiu poste estos
strikte ligita kun nia naciismo (ankaŭ se je la unua rigardo ŝajnas tute
la kontraŭo). Klasikismo solviĝis ĉiam pli en la reala tempo, transir-
ante en idealismon, el kiu poste elĝermis la diversaj naciaj ideologioj.
Ĉi tiu eŭropa evoluo ŝajnas esti pli konscia kaj rekonebla en komparo
kun aliaj, neeŭropaj kulturoj, pro tio ĉi tiu historia metodo de E. Arató,
la „internacia komparo“, estus uzinda ankaŭ en tuttera dimensio, por
konsciigi ĝenerale la relativecon ankaŭ de nia eŭropa kulturo.
‒ 56 ‒
Prof. Endre Arató vidis jam siatempe alveninta la tempon, starigi (an-
kaŭ nuntempe tre aktualan) projekton en kunlaboro de fakuloj el
diversaj orient-eŭropaj landoj kaj universitatoj, por esplori komune la
historion kaj elformi sintezon de komunaj eŭropaj karaktertrajtoj. En
la sintezo, kiu tamen ne volas rigide fiksi la novajn ekkonojn, sed kiu
restas ĉiam malferma por korekti per aktualaj ekkonoj. Kiu povus esti
nomita „dialogika filozofio“, „dialogika metodo de la historio“. Beda-
ŭrinde li mem ne plu povis zorgi ĉi tiun projekton, sed ĝi restas ĝuste
en nia nuna situacio de eŭropiĝo tre aktuala tasko por la venonta gene-
racio de historiistoj kaj pensuloj, kapablaj alpreni la novan kaj aktual-
necesan dialogikan pensadon.
Mi volis montri en ĉi tiu prelego la relativecon de la naciaj ideologioj
kaj samtempe atentigi pri la komuna Eŭrop-klasikaj radikoj, reirantaj
al la helen-romiaj, heroecaj tempoj. Ili estas por la eŭropaj popoloj ko-
muna evoluolinio, sed tuttere traktate, ankaŭ ili mem estas nur
relativaj. (Sed ekspliki tion, estus jam tasko de alia laboro.)
Eble la konsciiĝo de la kontraŭaĵoj kaj ilia historia ekesto ene de
Eŭropo helpos ĉe iliaj solvoj. Per la ekspliko de diversaj eŭropaj kul-
turoj najbaraj kaj ilia komparado oni povas helpi atingi la konscion pri
ilia superado.
Samtempe povas montriĝi la valoro de ĉiu diferenca unueca kulturo,
radikiĝinta ankoraŭ en la netravideblaj antaŭklasikaj tempoj, kaj ĝi
donas ĝis en niaj tagoj vivapogan bazon.
Apud la protektado de la diverseco en la natura medio, same gravas
ankaŭ protekti la kulturan diversecon, kiu necesas por nia spirita tut-
eco en la mondo.
‒ 57 ‒
6. Debato de Blazio Wacha kun

Eŭgeno Macko pri dialogiko, parto I
Debato la 31an de Marto 2021
Respondoj de d-ro Eŭgeno Macko, filozofo, docento de AIS en San-Marino
al d-ro Blazio Vaha (Wacha Balázs), lingvisto, profesoro de la Universitato
ELTE en Budapeŝto
Kara Blazio, al Via hieraŭa kontribuo pri dialogiko mi volas aldoni

kelkajn pensojn.
Mi havas la impreson, ke vi komprenas dialogikon iomete redukte al
etiko. Etiko estas nur parto de filozofio, jes tre grava precipe por la
politiko, kiu en nia kazo pro la organizaĵo Eŭropo-Demokratio-Esper-
anto devus nin multe interesi.
Sed dialogiko ampleksas la bazan filozofian problemon, kiu rilatas al
esto kaj ĉi-esto, ni aldonu sur nia planedo. Ĝi komenciĝas ĉe la nuna
realo, kiu sperteble transpaŝis la idealisman ununuran substancon, ja
pruviĝis, ke ĉio estas en la rilato kun io aŭ iu, ne ekzistas entoj nur en
si mem. Post tiu ekkono ekestis novaj sciencoj. Tio ĝenerale nomiĝas
transpaŝo de la klasiko per la t.n. „nova pensado“.
Al ĉi tiu tuteco apartenas etiko kun moralo, kun bonaj kaj „malbonaj“
homoj. Sed dialogiko ne estas nur la rilatmaniero de la „bonaj“ homoj.
Ĉar la klasika diferenco mem de bono kaj malbono montriĝis en la
historia sperto neakceptebla kaj kondukis al la klasika tragedio. Ni ne
povas jam ŝanĝi la historion, sed ni povas lerni el ĝi.
Filozofio kun la arto jam transpaŝis la klasikon, la klasikajn virtojn.
Transpaŝo ne signifas, ke ni fariĝis tiel saĝaj, ke ni nun ĉion pli bone
konas kaj scias ol niaj prauloj, sed ni devas multe lerni de iliaj klasikaj
eraroj, por pli bone fari, ne fieri pri ili, sed sincere esperi kaj provi pli
bone fari. Al tiu provo kaj espero apartenas ankaŭ Esperanto.
‒ 58 ‒
Aldono post nia telefonparolado:

Vi, Blazio, esprimis vian dubon pri mia aserto, ke Esperanto estas dia-
logika lingvo kaj diris, ke eble ĝi estas same en dialektika rilato al ĉiu
alia nacia lingvo. Ĝuste tiel ĝi ne estas, sed tio rekoneblas nur por dia-
logike alkutimiĝinta pensado.
La naciaj lingvoj estas, jes ja, en dialektika rilato unu al la aliaj. Ĉiu el
ili pretendas esti la plej bona, la plej bela, la plej esprimriĉa ktp, kaj
ŝajnas vere tia al la klasikaj nacilingvistoj, kion ili ankaŭ volas science
pruvi. Memkompreneble, ankaŭ Esperanto ŝajnas esti en sia propra
sistemo en dialektika kontraŭaĵo. Ankaŭ pro tio, ĉar Esperanto mem
estas konstruita (tamen dialogike!) el dialektikaj naciaj lingvoj.
La diferenco ĉe Esperanto estas, kompare kun la naciaj lingvoj, ke ĝi
estas konstruita ne kontraŭaĵe al la naciaj lingvoj. Ĝi alprenis en racio-
naligita formo multe da elementoj (ekz. vortojn) el la naciaj lingvoj,
kaj eĉ la strukturon (kiun ankaŭ la klasikaj naciaj lingvoj alprenis de la
latina). Tial ĝi same ŝajnas en dialektika kontraŭaĵo al iu nacia lingvo.
Laŭ ĉi tiu dialektiko ĝi eĉ ŝajnas esti en kontraŭaĵa konkuro kun la
naciaj lingvoj, kvazaŭ ĝi volus anstataŭigi ĉiun nacian lingvon kaj fine
(kun malfeliĉe tragika finvenko) esti unusola, universala mondlingvo.
Bedaŭrinde ankaŭ kelkaj esperantistoj tiel false komprenis Esperanton
dum ĝia historio.
Pri tio kulpas la falsa pensmaniero, kiu ne kapablas kompreni la
esencon de Esperanto, kvankam jam ĝia originala nomo sugestas ĝian
esencon: inter-nacia lingvo. Io ne povas troviĝi „inter“, se ne ekzistas
du entoj, inter kiuj ĝi povus situi. Tiel simpla estas la afero, kaj tiel
simple sensciaj estas tiuj, kiuj ne komprenas tion.
Kompreni ĉi tiun sensencaĵon helpis la „nova pensado“, kiu pensas ne
en dialektikaj kontraŭaĵoj, sed realece, en rilato al dialogika esto.
Simple ĝi atentas la signifon de la vorto, kiun ĝi mem adekvate espri-
mas, kaj ne fantazias pri io kontraŭeca.
Esperanto neniam volis anstataŭigi la naciajn lingvojn, ĝi volas nur
helpi kompreni iliajn kontraŭecojn kaj dialogike solvi ilin en reciproka
kompreniĝo.
‒ 59 ‒
Mi iom memorigas pri la nocioj: dialektiko estas „konvink-arto“ (en la

eŭropa kulturmedio ekde la antikvaj grekoj), kiu volas ankaŭ perforte
(se ĝi havas potencon) konvinki aliajn pri la propra vero. En nia est-
anteco montriĝis la fino de la konvinkopovo, pro tio fariĝis necesa la
komuna provo solvi ĉi tiujn problemojn. Por tio necesas la „dialogika
arto“ interkompreniĝi, por tiu celo estis kreita la „arte-farita“ lingvo
Esperanto.
Nu, eble mi povas mallonge esprimi: la diferenco inter dialektiko kaj
dialogiko estas en la „arte-fariteco“.
Respondo de Blazio:
La naciaj lingvoj ‒ aŭ ĉu ni parolu pri etnaj lingvoj, do ni konsideru
ankaŭ tribajn lingvojn, ne nur lingvojn de "ŝtathavantaj nacioj? ‒, do
la naciaj lingvoj aperas ĉe vi kiel ia apartigebla kategorio disde inter-
nacia lingvo, la inter-nacia lingvo Esperanto.
Mi ne pensadis pri tio, kiel interrilatas naciaj lingvoj kaj Esperanto,
sed pri tio, kiel interrilatas la 19a-jarcentaj ideoj kaj"idealo" de nacia
lingvo al la ideo (kaj idealo) de inter-nacia lingvo. Eble mi pensus, jes,
kvankam filozofie mi estas malklera, ke estas dialektika rilato inter
tiuj "idealoj": Ne, kiel vi diras, inter la (konkretaj) lingvoj, Ja naciaj
lingvoj "pruntadis" preskaŭ sammezure (praktike ja sammezure) el
aliaj lingvoj, kiel Esperanto mem. La naciaj lingvoj estas "laŭpense"
naciaj, efektive ankaŭ ili estis rezultoj de inter-lingvaj okazoj. (La
plejparto de la hungaraj vortoj ne estas de finnugra deveno, ekzem-
ple.). Kion homoj aŭ sciencistoj erare pensas, tio estas aparte trakt-
enda. Ŝajne vi iom erare supozas, ke la nunaj "naciaj" lingvistikoj
asertas plibonecon de certaj naciaj lingvoj. Ili tion "en la scienco" ne
(plu) faras. Eble en sciencpopularigo tion oni kelkfoje faras, "sekrete".
Malrespekto al Esperanto, jes, tio eble ekzistas, sed ankaŭ tio ne estas
klare esprimata en sciencaj verkoj.
Vi atribuas valoron al konduto de homoj, kiuj rekonas, divenas aŭ ins-
tinkte (?) sekvas ideojn aŭ kondut-skemojn, kiuj pensigas pri
dialogiko. Vi ekzemple mencias kun ia malaprobo esperantistojn, kiuj
(ankoraŭ) ne komprenas dialogikon. Vi mencias kun simpatio perso-
nojn, kies agoj aŭ eldiroj laŭ vi kongruas kun dialogikaj konsideroj:
Gorbaĉov, Nemere. Bonvolu trovi terminon, je kiu oni povas priparoli
‒ 60 ‒
la bazon kaj dimensiojn de viaj aproboj kaj malaproboj!

Mi pensas, ke certe vi distingas, sed ne esprimas klare distingon de
"konkreta, okaza laboro de diplomato" kaj "diplomatio de ŝtato” ks.
Ĉu dialogiko ĉeestas en "diplomatio de Hungario" (kies rimedo estis
Nano) aŭ rekte en la agado aŭ/kaj persono de Nano? Aŭ ĉu mi
pensadas metafizike? Eble jes, tamen la konduto de diplomatio certe
ne rilatas nur al la diplomatoj, kiuj ja estas (ankaŭ) plenumantoj de
direktivoj de siaj ŝtatoj.
Ĉu ni estas dialogantaj aŭ ne? Ĉu mi pensadas metafizike, dialektike
aŭ konfuze?
Respondo de Eŭgeno:
Jes, ni parolu pri „naciaj lingvoj“, se ni volas paroli pri la „internacia
lingvo“ Esperanto, pri ilia dialektikeco kaj dialogikeco. Etnaj aŭ tribaj
lingvoj ankoraŭ ne havas dialektikecon unu kontraŭ la aliaj. Ili sufiĉas
en si mem kaj por si mem ĉe la komprenado. Ili ricevis sian dialek-
tikan kontraŭecon post sia klasifikiĝo unu kontraŭ la aliaj, do kiam ili
klasike disvolviĝis. Nu, Esperanto volas solvi la kontraŭaĵojn, kiuj
ekestis ĉe ilia klasifikiĝo, sed ne ilian klasikecon en si mem. T.e.
Esperanto lasas la klasikajn nacilingvojn en ilia propra esto kaj solvas
nur ilian kontraŭecon, kiu ekestis per la reciproka nekompreno.
La ŝtatoj nature tre forte kroĉiĝas al dialektika kontraŭeco de la naciaj
lingvoj, fakte pro tio, ĉar ŝtatoj en si mem estas dialektikaj konstru-
aĵoj. Por sia ekzisto ili ĉiam bezonas kontraŭecon, pro tio la aliaj nac-
iŝtatoj fariĝas necesaj malamikoj, ofte bonvenaj kiel militkontraŭuloj.
Ĉi-foje, ni diru, danke al sia dialektika disvolviĝo, ili atingis kaj mont-
ris kiel grandpotencoj la finon de dialektiko. Sur ĉi tiu evoluŝtupo ape-
ris la neceseco de dialogiko, la neceseco de interkompreniĝo, se ni
volas pluekzisti.
Jes, vi prave povas diri, ke mi komprenas la naciajn lingvojn kiel „ian
kategorion, apartigeblan disde la inter-nacia lingvo Esperanto“. La
naciaj lingvoj estas nome ordigeblaj en klasikaj kategorioj, sed ne Es-
peranto, kiu transpaŝas ĉi tiun klasikecon.
En la 19a jc. vagadis multaj ideoj kaj idealoj, je kiuj amasoj kredis,
samtiel ne estis granda diferenco inter filozofio kaj lingvistiko (la dia-
‒ 61 ‒
logika pensado alie nomiĝas „parolpensado“, Sprachdenken). Kaj ke

lingvistiko volas esti tre „scienca“, estas nobla afero, sed la realo for-
miĝis alie. Alie dirite, la klasika scienco pro sia klasikeco eĉ ne havas
alian eblon, ol pensadi en hierarĥia valideco. La nove estiĝintaj post-
klasikaj sciencoj (ekz. sociaj kaj psikologiaj ks.) havas ĝis nun mal-
facilaĵojn esti akceptitaj en klasikaj universitatoj
Jes, kiel vi diras, la naciaj lingvoj „pruntadis preskaŭ sammezure el
aliaj lingvoj kiel Esperanto mem“. Sed ĉu la klasike nacia lingvistiko
konfesas tion aperte? Plie mi trovas, ke ĉiu volas iun jam ankaŭ
internacie konatan vorton, necese bezonatan, esprimi prefere per „pli
bela nacia idiotismo“. Kaj tiuj nacilingvistoj, kiuj ŝate emfazas la ori-
ginon de siaj lingvoj, uzas Esperanton nur por negativa ekzemplo, por
montri ĝian „malpurecon“.
Dialogiko ne estas nur ia „instinkta“ komprenado aŭ „simpatio“, sed
reala neceso, kiu jam ofte estas ankaŭ aplikata, sed ne sufiĉe ĝenerale.
Ĝi aplikiĝas tie, kie ne plu eblas dialektika konvinkado, kaj la
potenchavantoj volas lasi pluekzisti sin mem kaj sian medion. Tio
okazas nun jam en la internacia politiko (mi ne scias kiel longe, kaj
kiam aperos frenezulo). Ĉi tiu maniero de sinteno, kiu povas esti nom-
ata dialogika, aplikiĝas en la politiko ekde tiam, kiam venko kaj mal-
venko decidiĝas ne per militoj, sed oni provas eviti la klasikajn mort-
igojn. Tio okazas en la diplomatio, kiu nuntempe ricevas ĉiam pli gra-
van valoron.
Jes, ĉe Nano mi trovis tian karakteron, al kiu laŭ mia opinio lia
esperantisteco multe kontribuis. Fakte lia multlingveco, kiu nuntempe
necesas por ĉiu diplomato, estis motivita de Esperanto (en kio mi
samtempe vidas ankaŭ la transpaŝon de klasiko, kiu por la nuntempa
diplomatio necesas).
Mia granda surprizo estis, kiam mi eksciis, ke Nano kaj Nemere, ĉi
tiuj du esperantistoj estas amikoj, eĉ ekde junaĝo ili konas unu la
alian. Kaj la libro „Nano“ (eble mi povas diri) estas ilia komuna dia-
logika verko. Ĉe Nemere mi atentiĝis pri la dialogika kompreno kaj
prezento de la „Hungara historio“, kie mi trovis la transpaŝon de kla-
sika interpretado de la historio.
‒ 62 ‒
Nun mi trovis en la personaj rilatoj de du esperantistoj la konkretan,

plej necesan manifestiĝon de dialogiko en la politiko kaj en la historio.
En ambaŭ okazoj troveblas ekzistad-necese la dialogikaj rilatoj en nia
estanteco (kaj por mi tre grave: motivite de Esperanto). Ĉu mi devas
nomi pli gravan ekzemplon por la influo al la internacia politiko, ol la
„nova pensado“ de Gorbaĉov krom la diplomateco de Nano?
La dialogikeco de la prezento de la historio fare de Nemere estas
komprenebla, se ni komparas ĝin kun la plejmulto de la ĝisnunaj
nacihistoriaj priskriboj. Sed montri tion konkrete ne povas esti mia
tasko, mi okupiĝas nur filozofie pri pensmanieroj. Sed por kompreni
la diferencon mi povus mencii kelkajn klasikajn priskribojn en dive-
rsaj nacilingvoj, kiuj povus esti komparataj kun la art-libere skribita
verko de Nemere (al kiu mi, eĉ se kiel malgravulo, proponus la Nobel-
premion por literturo aŭ paco). Se ni pripensas la eblon de historia
objektiveco, ni povas konstati, ke kredo pri la objektiva precizeco de
historio kondukis plie al klasika tragedio ol al science objektiva ek-
kono, kiu estis luita malfeliĉe de la natursciencoj.
Blazio, Vi skribis: „Bonvolu trovi terminon, je kiu oni povas priparoli
la bazon kaj dimensiojn de viaj aproboj kaj malaproboj.“ Terminon mi
certe ne povas trovi, per kiu aŭ kiuj mi scipovus aŭ volus pruvi la ap-
robajn aŭ malaprobajn konstatojn de dialogiko. Se vi jam uzis la no-
ciojn „bazo kaj dimensio“, filozofio, al kiu apartenas la parolado pri
dialogiko, staras sur alia bazo kaj estas ankaŭ alia dimensio, ol ke oni
povus kapti ĝin per lingvistika terminologio.
Al mi ŝajnas, ke vi pensas tro science aŭ science kaptite, sed la realo,
la mondo, la universo, aŭ kiel mi diru, jam transpaŝis la (klasikan)
sciencon, kiu estas nur iu necerta parto de la tuteco. Jes, se vi volas,
tio estas jam pruvita per la metodo de la scienco mem, kiel la
relativeco de nia scio (Einstein), la kvantumteorio (Heisenberg) aŭ la
refleksiveco de la spertoj (Soros) ktp, kiuj similas al la dia-logikeco,
transpaŝante la klasikan ununuran substancon.
Certe estas distingeblaj la konkreta laboro de diplomato kaj la intereso
de ŝtato. Diplomato neniam povas eldiri la veran intereson de la klasi-
ke nacia ŝtato. Kiel oni diras en ordinara lingvaĵo, la diplomato „devas
sin esprimi diplomate“, t.e. ne tute malferme. Sed ni tuj devas aldoni,
‒ 63 ‒
ke ĉi tiu principo en la nun formiĝinta situacio, precipe en la inter-

nacia politiko fariĝis tre danĝera (la politikistoj de la naciaj ŝtatoj
ankaŭ plu mensogas al siaj civitanoj). Pro tio novtempe en ĉi tiu tere-
no devus funkcii dialogiko, kiu postulas fidindecon al la parolpart-
nero, se internacie ni volas pluvivi en paco.
Tiel de la nuntempa diplomatio estas, pli ol iam antaŭe, postulataj
sukcesoj, ĉar la antaŭe devigaj ebloj, elbatali ankaŭ per milito la
interesojn de ŝtatoj, ŝrumpis al minimumo. Unue pro la mondodetruaj
potencialoj kaj due internacie pro la sociaj postuloj de la demokratio.
Nanovfszky estis ambasadoro jam en tiu nova tempo, al kiu ankaŭ
Hungario devis sin teni kiel ĵus sendependiĝinta ŝtato. La tempo de
mensogoj kaj forŝovo de respondecoj jam estis for.
Kaj se socipsikologie sekvi la biografian evoluon de Nano, montriĝas
lia eksterordinara taŭgeco por tiu posteno, en kiu Esperanto havas
baze decidan influon. Unue al lia plurlingveco kaj sekve mem la dialo-
gika spirito de Esperanto, kiu estis kreita por la internacia kompren-
iĝo, t.e la ĉiama ĉefa tasko de la diplomatio, sendepende de tio, en kiu
mezuro ĝi plenumiĝis aŭ ne.
Blazio skribis: „Ĉu ni estas dialogantaj aŭ ne? Ĉu mi pensadas meta-
fizike, dialektike aŭ konfuze?“
Jes, mi opinias, ke ni dialogas unu kun la alia. Eble mi povas diri eĉ,
ke ekzempla dialogo tiel okazas. Mi eksplikas mian opinion, kaj vi do-
nas vian starpunkton al la temo. Decide estas, ĉu ni lernis ion el la
interparolo (skribaĵo), aŭ ni restis strikte ĉe nia antaŭa scio, kiun ĉiu el
ni volus aldevigi al la alia.
Mi persone lernis el ĉi tiu interparolado, ĉar klariĝis al mi, kiel mi ne
estas ĝuste komprenebla. Ĉu mi diris vere ion uzeblan, por komprenigi
la realon, devas decidi la parolpartnero. Kio ofte okazas, eĉ se nur
tempe forŝovite, ĉe pruviĝo en iu estonta sperto.
Dialogi ne signifas jesi ĉion, kion la alia diras. Sed la veron de la
diskuttemo devas ĉiu por si mem konstati kaj alproprigi aŭ ne. La em-
fazo kuŝas ĉe la „ne devigo“, oni do lasas al la alilulo decidi por si
mem, libere. Memkompreneble, ĉe ĉi tiu procezo estas postulata mini-
mume intelekta kapablo. Sed tio ne signifas, ke la intelekto ĉion sol-
‒ 64 ‒
vas. Solvas nur tion, kion ĝi antaŭe konfuzis. (Natureco en si mem ne

bezonas intelekton, nur en nia rilato al ĝi.)
Liberiĝi de la metafiziko ne estas facila por la nuna pensado. Malantaŭ
ĝi kuŝas plurmil-jara tradicio. Se vi en nia kulturmedio volas studi
filozofion, vi devas komenci ĉe la „Metafiziko” de Aristotelo, de kiu
ĝis nun estas enradikiĝinta la klasika pensado. Ideoj, idealismoj, kiuj
ĝis nun influas nian realon, restis multflanke decidaj. Mi nun faras
grandan salton en mia pensado kaj diras, ke ĉi tiu klasika metafiziko,
kiu ŝvebas super la realo (oni diras en la nuboj), kondukis nin al la
klasikaj tragedioj. El kiuj ni ekkonis la necesecon de la transpaŝo, kiu
aperis en la „nova pensado“, al kiu dialogiko apartenas.
Konfuzoj ĉiam minacas la pensadon. Ĉar ni homoj povas pensi nur
diskurzive, precipe se ni volas esprimi nian pensadon komprenebla
por aliaj. Heidegger diris, ke li solvis la konfuzon de siaj pensoj sur
„kampovojo“ (Feldweg). T.e. diskurzive en la moviĝo, en la naturo.
Ĉar por resti en la tera realo, ni ricevis nian donacitan naturmedion,
kiu povas al ni helpi resti ĉe la realo (surteriĝi el la nuboj).
Mi opinias, ke la plej granda danĝero de nia tempo sur la tero estas, ke
ni plej ofte pensas nur dialektike, kaj tio eĉ ne estas konscia. Pro tio,
unue devus okazi la konsciiĝo de dialektiko, ke ni komprenu pli vaste,
ankaŭ en la socio la dialektikajn procezojn, ke ni povu, se ni volas,
liberigi nin de ĝi. Tion, kion mi volas transpaŝi, mi devas unue ekkoni,
minimume kiel ĝi funkcias, ne nur neniigi (ja tion volas fari dia-
lektiko, revolucie doni liberan spacon al la opiniata novo); kaj tiu
procezo estas dialogika.
Kompreni dialektikon ne estas simpla afero. Immanuel Kant diris, ke
dialektiko estas nur scienco de ŝajno. Ĉu eblas entute kompreni ŝaj-
non? Sed minimume ni devas ekkoni, ke ĝi ne estas ekzakta scienco,
kiel kelkaj pensis sub la influo de la objektivaj natursciencoj. Klare
devas esti eldirite, ke dialektiko ne taŭgas por la objektiva ekkono
(ekz. de la historio) kaj samtempe esprimi, ke klasika objektiveco
mem estas nur parto de la realo.
Grave estas distingi dialektikon disde dialogiko. Ĉar dialogo en si
mem ankoraŭ ne estas aŭtomate dialogika. Dialogoj povas esti dia-
lektikaj kaj en bonokaze ankaŭ dialogikaj. Sed ilin distingi ne estas
‒ 65 ‒
simple, dependas de multaj aliaj, homaj faktoroj. Minimume rekoni la

dialektikon, do ke ĝi ne estas dialogiko, eblas per atento, se mi
distingas, ĉu mi pretas kompreni la aliulon en ties esto, aŭ mi ŝatus lin
aliformi miavole. Se mi volas kompreni la alian en ties esto, mi havas
la ŝancon lerni ion novan, sed se mi volas nur peri mian scion, mi
restas sur la sama ŝtupo tute ĝis stultiĝo. Tiel montriĝas la diferenco
inter dialektiko kaj dialogiko.
Blazio respondis:
Neniu lingvo „volas” ion ajn, lingvoj estas senkonsciaj, ankaŭ lingv-
istoj ne pensas, ke lingvoj volas ŝajni iaj ktp. Jes, homoj ŝatas pensi,
ke ilia lingvo estas tre (aŭ speciale) bela, logika ktp. Tion volonte pen-
sis ankaŭ poetoj kaj kulturagantoj de pasintaj jarcentoj. Eblas „ami
lingvon” ankaŭ sen pensi tiaĵojn, sed lingvistoj ne starigas al si la tas-
kon „ami” lingvojn, sed ja esplori...
Eble estus pli bone, se mi dirus, ke oni devas prefere pensi, ke ne plu
ekzistas lingvistiko, sed lingvistikoj: diversmetodaj kaj diverscelaj
branĉoj de lingvistiko. Tamen nur tre malgranda parto de lingvistiko
(ne tre agnoskata) emas „laŭdi”, „kvalifiki” lingvojn. Lingvistiko
translasis tian (suspektindan por lingvistoj) agadon al artistoj :)
La nuna lingvistiko havas skolojn (strukturismo, generisma lingvist-
iko, kognisma lingvistiko, lingvosociologio), kaj tiuj modernaj skoloj
tute ne zorgas pri „pli bela nacia idiotismo” laŭ la senco aludata de vi.
Ili „lasas, ke lingvoj funkciu, kiel ili funkcias”. Modernaj lingvistoj
estas nur observantoj kaj analizantoj, ne decidantoj pri lingvo. Eŭge-
no, vi konfuzas eble la pasint-jarcentan lingvistikon kaj la nunan. Kro-
me, personoj tre diferencas. Kiam vi parolas pri lingvistiko, vi parolas
aŭ pri lingvistiko de la 19a jarcento aŭ pri lingvoinstruistoj en lernejoj
(bazgradaj, gimnazioj) aŭ pri „klerigantoj pri lingvo”, „edukantoj pri
lingvo”.
Eŭgeno reagis:
Mi neniam asertis, ke lingvoj mem havas konscion, sed mi ja diras, ke
lingvoj sen homoj kaj sen homa konscio ne ekzistas. Ankaŭ lingvistoj
estas nur homoj, kiuj ofte „pruvas science”, ke „ilia lingvo estas tre
‒ 66 ‒
(aŭ speciale) bela“, kion poste simplaj homoj sendube kredas.

Alia afero estas, se tion poetoj aŭ ĝenerale artistoj diras, kaj ke ili
amas sian lingvon. Ili ludas arte, dialektike kaj ankaŭ dialogike. Seri-
oza fariĝis la problemo kun Hegel, kiam kelkaj dialektikistoj kredis,
ke la realo, eĉ la naturo povas funkcii nur dialektike. Ekz. ĉe la antik-
vaj grekoj dialektiko estis nur „konvinkludo“.
Se mi legas la poemojn de la juna geniulo Petőfi, kiu kiel juna homo,
kompreneble, ankoraŭ ne povis havi politikan trarigardon, mi ĝojas
legi lian lingvan esprimmanieron, sed lian mondkoncepton mi ne po-
vas preni tute serioze. Tiel oni eĉ povas „ami“ la lingvon.
La problemo kuŝas ĉe lingvistoj, kiuj opinias, ke ili peras ekzaktan
sciencon kaj ankaŭ kredas sian objektivecon (kio ĉe lingvoj ne ekzis-
tas). Simila tragedio estis jam spertata kun la kredo pri la objektiveco
de la historio, kio kaŭzis multajn malfacilaĵojn al la homaro, al kio ne
malmulte kontribuis ankaŭ prilingvaj kredoj (se vi volas, en la pasintaj
jarcentoj).
Sed la kredo al scienco ĝenerale ankaŭ en nia nuna tempo ne multe
ŝanĝiĝis, nur bedaŭrinde pli danĝeriĝis. Bonvolu diri al mi, kiu el la
nunaj „sciencistoj“ kapablas transpaŝi la propran esplorsferon? Speci-
fe el la klasikaj lingvistoj. Kiuj kapablas tion, jam ekkonis la precipan
signifon de Esperanto. Sed tiuj estas malmultaj, kiel ankaŭ la scienc-
istoj, kiuj kapablis transpaŝi la klasikan sciencon ĝenerale (kelkaj el
tiuj jam ricevis Nobel-premion por tio).
Min interesas la tuta lingvistiko nur el la perspektivo de Esperanto.
Kaj por tio ne sufiĉas nur la klasikaj sciencoj, sed necesas alproksim-
iĝo laŭ la „nova pensado“, kien apartenas ankaŭ Esperanto kun la
(vera) interlingvistiko, kie estas esplorata la influo de unu faktoro al la
aliaj, el kio ekestas iu nova kreaĵo (kio ofte okazas en la arto). Sed ne
nur en la envicigo, ofte ankaŭ en la hierarĥia ordigo mankas dialogiko.
Ĉi tiu falsa, nur ŝajnvolonte montrita kuneco troveblas nuntempe
bedaŭrinde en diversaj sciencaj sferoj. Mi spertis tion fatala ĉe la
provo de religiaj dialogoj, kiam judoj, kristanoj kaj islamanoj volas
dialogi unu kun la aliaj. Fakte okazis nur, ke ĉiu prezentas la propran
religion. Sed dialogi dialogike signifus, serĉi komunajn sintezojn, kun
‒ 67 ‒
kiuj la dialogantoj povus identiĝi post la antaŭaj diversecoj. Kiel tio

povas funkcii ĉe religioj, ni jam havas ekzemplojn en okazintaj judaj-
kristanaj dialogoj. Kaj lingvistike en la nova indonezia lingvo.
Ĵus enkapiĝis al mi, ke nun, kiam mi skribas ĉi tiujn liniojn, estas
paska vendredo, kiam la kristanoj memoras el la juda sinten-tradicio la
krucumon de Jesuo, ekzekutita pro sia „nova pensado“ fare de la „an-
tikva klasikismo“. (Eble ne estas simple por ĉiuj kompreni tion.)
Rosenzweig diris, ke la nova dialogika pensado, kiu transpaŝis la kla-
sikan idealismon, estas „jam malnovega“, sed kiu ĉiam denove renov-
iĝas. Ĝi komenciĝis jam en la antikvo kaj poste okazadis la renoviĝoj
en diversaj historiaj epokoj tute ĝis en nia estanteco, kie ĝi atingis
nepran neceson por la pluekzistado sur la tero.
Blazio, vi skribas pri diversaj lingvistikaj skoloj. Ĝuste tio estas la
problemo, ke la plej multaj „sciencistoj“ fosas nur sian sulkon, serĉ-
ante ekkonojn en la propra sfero kaj neglektas la rilaton al aliaj. La
modernaj skoloj „lasas, ke lingvoj funkciu, kiel ili funkcias”. Ĝuste tio
ne sufiĉas, ĉar se oni lasas lingvojn funkcii, kiel ili funkcias, tiam ili
funkcias nur, kiel en la pasinta jarcento (kiel vi opinias pri mi). Se ne
konsideri tion, la nuntempa lingvistiko, se ĝi volas esti tempadekvata,
devus nepre uzi konscie en la esploro la rilaton, eĉ la ligitecon kun
aliaj lingvoj, t.e. ĝi devus esti vere inter-lingvistika, do ne nur kompar-
adi kaj ordigi, sed krei novan komunan sintezon, akcepteblan por
diverslingvanoj. Ĝuste tiel, kiel okazas ĉe la nova indonezia lingvo kaj
Esperanto.
‒ 68 ‒
7. Debato de Blazio Wacha kun

Eŭgeno Macko pri dialogiko, parto II
Bv. rigardi ankaŭ la Ian parton de la Debato kun Blazio!
Legante hazarde en mia malnova komputilo en Munkeno, mi trovis

mesaĝojn, kiujn Blazio kaj mi interŝanĝis, kie troviĝas koncize la res-
pondoj al liaj demandoj pri dialogiko, kiujn mi nun resumas. Mi al-
donas ĝin ankaŭ al la jam en Ipernity troveblaj aliaj diskutoj kun
Blazio por pluaj klarigoj.
Tiu iama mesaĝo:
Respondoj de d-ro Eŭgeno Macko, filozofo, doc. de AIS en San-Ma-
rino, gvidanto de la seminario „Transpaŝo de klasiko rilate al Esper-
anto“ en Alsóörs, je la 26.08.2017 al la reagoj de d-ro Blazio Vaha
(Wacha Balázs), lingvisto, profesoro de la Universitato ELTE en
Budapeŝto,
Kara Blazio, nun mi komencas „dialogike“ respondi al viaj reagoj. Ĉar
nur dialogike eblas simple kaj kompreneble diri ion sciencan. Oni ofte
faras longan monologan prelegon, skribas sciencan traktaton, eseon,
eĉ tutan romanon, kiujn plej ofte nur malmultaj legas ĝis la fino. Ni
estas nuntempe tiel troŝutataj per informoj, ke restas tempo kaj intere-
so nur al senpere alparolitaj aktualaj temoj, sed kiuj nuntempe ofte tre
urĝas.
Vi diras, Blazio: „Unue, estas klare, ke mi ne estas kompetenta pri la
historio de filozofio, t.e. mi ne povas sufiĉe sekvi la ideojn de Platono,
Aristotelo, Hegelo kaj la filozofo Rosenzweig ktp. Mi estas leginta nur
fragmentojn kaj resumojn el kaj pri la tuŝitaj, priparolitaj ideoj kaj
filozofiaj verkoj. Mi pensas, ke mi tamen komprenas (iom) parton de
la idearo, tiun parton, kiu rilatas al interhomaj rilatoj (el la historio)
kaj (ebloj de) interkompreniĝo de homoj.“
Eŭgeno respondas: Vi ne bezonas esti „kompetenta“ pri filozofio, ank-
aŭ ne pri ĝia historio, sufiĉas nur la sana prudento, kiel oni kutimas di-
‒ 69 ‒
ri. Sed, kompreneble, oni bezonas ankaŭ iom da instruiteco (kiun vi

certe havas). Ĉar kiel Martin Buber diris, ne ĉiu povas dialogi kun ĉiu.
T.e. oni bezonas havi jam ioman scion ankaŭ pri la scio de aliuloj, ne
sufiĉas nur la propra kaj bona volo, kompreneble, ankaŭ bona volo
necesas. Tiel volas agi la nuntempa „nova pensado“.
B: „Laŭ mia kompreno (aŭ miskompreno) ĉe la antikvaj grekoj dialek-
tiko estas (bona) maniero de diskutado, do ’homa afero’, afero de
ideoj kaj interŝanĝo de idealoj. Ĉe Hegelo kaj Markso dialektiko ne
estas (nur) afero de homoj, sed de la tuta mondo. Se mi bone komp-
renas, ĉe dialogiko (denove) temas ĉefe pri interrilato de pensantoj kaj
pensoj.“
E: Jes, vi pravas. La problemo estas nur, ke la konscia kompreno kaj
la interpretado de dialektiko en la historio multe ŝanĝiĝis. Ĉe grekoj ĝi
estis arto kaj ludo, „konvinkarto“. Tiu arto en la historio (ekz. ĉe He-
gel) tute malaperis kaj estiĝis mortserioza afero. Aliaj uzis eĉ kiel
metodon atingi la ununuran veron, uzante ĉiujn al ili disponeblajn ri-
medojn, por konvinki la aliulon, ankaŭ per sangaj revolucioj kaj
militoj.
Vi bone komprenas, ke „ĉe dialogiko (denove!) temas pri interrilatoj“.
La diferenco estas nur „kiel“. Ankaŭ tio estas ne tute nova, ja ĉiun dia-
lektikon portis dialogiko, alie ili eĉ ne povis komenci interparoladon.
En la platonaj dialogoj oni ludante volis movi la alian al rekono de la
vero, kaj oni jam tiam spertis, ke tio estas malfacila afero. Fine oni
atingis la tragedion, kion oni eĉ en la teatro spektis, por fine ebligi por
la publiko la katarson.
Sed eĉ se dialektiko kaj dialogiko tre similas (pro tio ili ofte estas
intermiksitaj), ili diferencas kiel morto kaj vivo. Estas vero, ke al la
vivo apartenas la morto, sed ĝuste la homoj diferencigas ilin unu de la
alia (por la naturo tio ne tiel gravas).
B: „Mi iomete hezitis, ĉu mi komprenu, ke dialogiko estas nepra, ne-
niel evitebla aŭ nur akceptinda kaj sekvenda. Ja ĉe dialogiko antipo-
doj, reciprokaj kontraŭaĵoj, polusoj ne detruas sin… ĉu laŭ dialektika
kompreno/interpreto aŭ ĉu laŭ realo de la historio?“
‒ 70 ‒
E: Dialogiko estas nur tiam nepre neevitebla, se ni volas pli longe ek-
zisti sur nia planedo. Ekzistas ankaŭ aliaj opinioj, kiuj diras, ke ili
scias la veron kaj tiun veron ili volas heroece validigi, trudi al aliuloj,
eĉ sin mem ofertante por tiu „kredata vero“, por poste troviĝi en la
paradizo kun multaj virgulinoj.
Sed reale staras la afero tiel, ke eĉ la plej potenca homo (ekz. Trump)
aŭ ŝtato nun jam ne povas devigi alian, multe pli malpotencan homon
(ekz. Kim Jung Un) aŭ ŝtaton, sen ne endanĝerigi sin mem ĝis mem-
detruo. Kio alia restas en tia situacio, ol nur interparoli kun la aliulo
kaj serĉi ian dia-logikan solvon? Nur en ĉi tiu senco estas dialogiko
necesa. Tio signifas, nur home, ne absolute. La mondo ekzistos ankaŭ
sen homoj, se ni detruas nin mem.
Kaj al tia stato evoluis la reala historio. Tio estas fakto! Ne iu fantazio
aŭ idealo.
Aldone ni ne forgesu, ke se ni ankaŭ plu volas regi la naturon, ĝi bald-
aŭ ne plu eltenos nin. Tio signifas, ni devas serĉi dia-logikan rilaton al
la naturo, konsciigi la logikon, kiu lasas nin ekzisti en kaj kun la natu-
ro. Ja nur tiam, se ni volas plu ekzisti. Se mi pensas „post mi la dilu-
vo“, tiam mi ne bezonas dia-logike, nur idiotisme pensi kaj agi.
B: „Mi preferas kompreni la aferon tiel, ke dialogiko estas kiel propo-
nata vivofilozofio, etike-socia propono pri bona kaj racia konduto, ki-
un tamen laŭ la supozo de ´dialogikismanoj´ la homaro ja ne ´povas
eviti´. Kial ĝi ne povas? Ĉu entute aŭ nur, ĉar la sekvoj estos teruraj,
se...“
E: Jes, vi ĝustaloke palpas. Dialogika pensado havas siajn radikojn
ankaŭ en la vivfilozofio de Dilthey kaj Schiermacher. Sed decide
estas, ke en la nuntempo la historio reale montris la necesecon de ĉi
tiu pensmaniero, ja nur tiam, se ni volas ankaŭ plu ekzisti, do
pluvivi, pro tio ĝi estas, jes ja, ankaŭ „vivfilozofio“. Sed nuntempe
ĝi estas ne nur speco de „etiko“, kiu proponas ion pli bone fari pri iuj
necertaj idealoj, sed ĝi estas ekzistade necesa (ja denove nur se...).
„Dialogikismo“ ne ekzistas, ĉar dialogiko transpaŝis la „ismojn“,
ĝuste pro tio, ĉar ĝi ne estas fiksita al unu flanka vero, sed lasas
malferma decidi tempe pri la vero, laŭ tio, kiel la tempo aktuale
montras la necesecon, laŭ tio, kiel ĝi evidentiĝas. Sed kio estas en la
‒ 71 ‒
realo evidente necesa, tio estas ankaŭ neevitebla (se…), ĉar la

„sekvoj estos teruraj“,se ni ne akceptas ĝin.
B: „Prave mencias Eŭgeno, ke (homaj, laŭopiniaj) antipodoj ne nepre
solviĝas ĉe la ántipodaj personoj´, diskutantoj (apartaj sciencistoj, ek-
zemple, aŭ apartaj politikistoj), sed iam sekvas la (socia) finrezulto
nur postdiskute. Do oni devas konsideri ne nur, kion diris N-o kaj kion
diris P-o (ikso kaj ipsilono), sed ankaŭ, kion fine rimarkis (rimarkos)
la posteuloj, remaĉinte la diskutojn de antaŭuloj kaj spertinte, kio ne
plu eblas kaj kio finfine eblas.“
E: Jes, la tempo estas esenca ĉe la „nova pensado“, ĉe Heidegger kaj
ankaŭ ĉe Rosenzweig, la tempo, el kiu sekvas la sperto de la historio.
Ĉar ne eblas absoluta, eterna scio, kiel idealismo kredis. Ofte nur post
la „remaĉado de diskutoj“ la posteuloj ekkonas, kio okazis en la estint-
eco. Tio estas la „dialogiko de la historio“, kiu nuntempe necesiĝis,
antaŭ ĉio, se ni volas vivi en paco kun niaj najbaraj popoloj. Pro tio mi
opinias, ke necesas, ke ĉiu nacio reskribu la propran historion dia-
logike kaj transpaŝu la ĝisnunajn dialektikajn kontraŭaĵojn (eble eĉ
antipodojn) al aliuloj (mi opinias, ke Nemere komencis tion kun la
hungara historio).
B: „Tamen kiam mi demandis pri ´subjekto´, tio havis alian motivon.
Mi ne pensis pri ´pensantoj´, opiniesprimantoj, aŭ ne nur. Mi
subkomprenis, kiam oni (Eŭgeno) asertas ion, pri kio tio estas asertata.
Ofte mi komprenis, kvazaŭ Eŭgeno dirus: éstas dialogike´ aŭ ´ĝuste
estas dialogike´, sed oni ne ĉiam diris, aŭ mi ne komprenis, kio
(subjekto) estas dialogika. Ĉu la diskuto estas (estu) dialogika? Ĉu la
historio estas dialogika? Ĉu ĉio estas dialogika? Ĉu ĉio ankaŭ estis
dialogika, nur nia pensmaniero tion ne reflektis? Aŭ ´misokazis´
aferoj, ĉar homoj ne faris ion konforme al dialogiko? Kion oni ne faris
dialogike? Ĉu ne estis dialogika la intertraktado (jen subjekto) de
homoj? Ĉu ne estis dialogika la pensado (jen alia subjekto)?“
E: Unue, la nocio „subjekto“ en la t.n. „nova pensado“ estas tute ne
uzebla, ĉar ĝi misgvidas la komprenon al subjekt-objekt-dialektika
rilato, kaj tio malhelpas ekkoni la realon.
La „subjekto“ neniam dialogas, ĝi restas ĉiam en dialektika rilato al la
„objektiveco“, kiuj ambaŭ en la realo tiel ne ekzistas. Ili estas nur ide-
‒ 72 ‒
alisma apartigo, por simpligi kaj redukti la tutecon, jes, por science
kapti parton de la realo. Sed la ekkono de la tuto strebas holistike al la
universo, kiu estas pli vasta, ol kio estas kaptebla per nia nuna scien-
co. Pli bone, se ni dialogike restas simple ĉe la pensanta, parolanta ktp
tuta homo, sen ĝia scienca dissekco.
La diskuto ne estas nepre dialogika, ĉar ni ĝis nun diskutis precipe
dialektike. Malfacile estas disiĝi de kutimoj. En diskutoj plejparte ni
vidas la aliulon kiel kontraŭulon. Por sperti, ke la aliulo ne estas nepre
kontraŭ ni, ni bezonis la tragedion (kion jam la grekoj konis). Sed dia-
logiko neniam devigas, alie ĝi estus mem dialektiko. Ĝi lasas la dia-
lektikan diskuton sperti la tragedion kaj poste proponas kompren-
helpon.
La historio tute ne estas dialogika, sed montriĝas tute dialektika. Sed
la dialektika historio estas portata de dialogiko. Multe da barbaraj
popoloj neniigis unu la alian en la historio. Barbarismo ankoraŭ nun
ekzistas, sed ekde kristanismo (la konscia apero de dialogikeco) neniu
kristana popolo malaperis. Tiel sen kristanismo, jam kelkaj popoloj
ankaŭ post la unua kaj dua, t.n. mondmilitoj en Eŭropo estus mal-
aperintaj (ekz. la hungaroj kaj la germanoj), se ne ekzistus kristanoj,
t.e. dialogike pensantoj, kiuj pardonis.
Ĉiu ne estas dialogika, sed dialogiko baze portas la en dialektiko en-
plektitan mondon.
Ĉio same ne estas dialogika, ĉar la esto estas estinta, estanta kaj
estonta, t.e., la esto mem estas tempo (Heidegger). Dialektiko kaj dia-
logiko estas manieroj de la apero de la esto.
Kial la esto estas nek dialektika nek dialogika, tio estas nur nia reflekt-
ado pri ĝi, kiel ĝi montriĝas, kaj la tempa sperto donas al ni la propo-
non al la kiel-maniero, ofte eĉ la necesan.
Aferoj ne pro tio misokazas, ĉar la homo ne faras ion dialogike, sed
pro tio, ĉar li ne kondutas estoadekvate. Tamen ĉio, kio okazis, devis
okazi tiel, kiel ĝi okazis. Estas sensence diri, kiel io estus, se tio ne
estus tiel, kiel ĝi estas. Tempo, t.e. la historio estas pro tio, ke ni lernu
el ĝi, kaj poste ni povas libere decidi, ĉu ni volas tiel, aŭ alimaniere
agi en la estonteco.
‒ 73 ‒
Dialogiko kiel „konscia pensmaniero“ estas „novo“, kiu nuntempe far-

iĝis konscia kaj ankaŭ necesa (se…), ekde kiam la detrupotencoj atin-
gis la staton de ĝenerala memdetruebleco. Aliflanke ĝi estas ankaŭ ne
tute nova, ĉar ĝi jam manifestiĝis en la kondutmaniero de la judoj,
kiam ili eliris el Egiptio kaj de Jesuo, kiu lasis sin krucumi (v. la Bib-
lion). Sed ĝi fariĝis necesa en la nuntempa historio (se…).
Dialogiko estas pensmaniero, oni nomas ĝin la „nova dialogika pens-
ado“, kaj sekve de ĉi tiu pensado postuliĝas ankaŭ la kondutmaniero.
Sed bonvolu ne miskompreni! La dialogike pensantoj ne estas sankt-
uloj. Ĝustas nur inverse, ke la sanktuloj pensas kaj agas dialogike. Sed
tion ne eblas dialektike inversigi. Tamen ankaŭ ni, ordinaraj homoj
povas dialogike pensi kaj agi, se ni racie observas nian situacion en la
mondo kaj agas laŭ la spertoj.
B: Eŭgeno diras, ke ni „devas transpaŝi – aŭ ĉu la mondo transpaŝos?
– dialektikon, kaj ni devas atingi (aŭ ĉu la mondo atingos?) dialogi-
kon. Laŭ tio dialogiko (tamen) ne estas nepraĵo, ĝi ne kuŝas en la
mondo, en la naturo mem, ĝi ankaŭ ne estas éternaĵo´, ĝi estas… ma-
niero de interkomunikiĝo kaj problemsolvado fare de homoj, kiun ni
homoj atingadas kaj eble atingos.
Do la tuto estas iel en la kampo de (tre serioze konsiderata) retoriko,
kiu eliras el la opinio, ke interparolo estas ne nur parolo, sed ĝi havas
ankaŭ ian efikon, kaj ĝi eventuale povas (kaj devus) havi bonan
efikon.“
E: Mi neniam diris ke ni „devas“ ion ajn fari. Nur, ke en nia mondo,
precipe en la eŭropa kulturmedio klasiko estas transpaŝita. Ĉu iu volas
tion aŭ ne. Tio komenciĝis plej rekoneble en la arto kaj poste en diver-
saj terenoj, en filozofio tute ĝis la scienco. Inkluzive lingvistikon, kio
precipe devus interesi la esperantistojn. En filozofio la klasik-
dialektika pensmaniero atingis ĉe Hegel sian kulminon kaj en la
pensado de Heidegger kaj Rosenzweig ĝi estis transpaŝita.
La „mondo“ ne atingis kaj ne povas atingi dialogikon, tion povas fari
nur pensantaj homoj, de kiuj jam ankaŭ multaj atingis ĉi tiun
pensmanieron. Ekz. naturprotektantoj, pacesploristoj, kelkaj teologoj,
ankaŭ kelkaj esperantistoj. Same kelkaj el la influhavaj personoj,
‒ 74 ‒
politikistoj kiel Gorbaĉov ktp. Aliflanke, kiel ni spertas, eĉ decidpovaj

homoj mem ne povas multe fari, se la socio ankoraŭ ne atingis la
necesan staton de konscio. Pro tio necesas plu evoluigi demokration
kaj per tio la konscion de la civitanoj, altigante ilian edukitecon.
Jes, vi pravas, „dialogiko estas maniero de interkomunikiĝo kaj probl-
emsolvado fare de homoj“. Tamen ĝi ankaŭ „kuŝas en la mondo, en la
naturo mem“ kaj eble ĝi „ankaŭ (jes) estas eternaĵo“; kio ne signifas,
ke la mondo, la naturo mem estas dialogika, kiel ankaŭ ne estas dia-
lektika, kiel tion jam kelkaj pensantoj (ekz. Engels) opiniis.
Jes, vi same pravas, ke dialogiko estas iusence „retoriko“, se sub retor-
iko ni komprenas la profundan lingvouzon. Rosenzweig nomis dialog-
ikon „parolpensado“, Sprachdenken. Sub ĝi li komprenis, ke la
pensado fluas, daŭras kiel lingvoj, ne restas staranta kiel fiksita bildo,
sed okazas. Tio tamen ne devas esti ekskluzive komprenata, ĉar la sci-
enco, jes ja, bezonas por plia esplorado fiksi bildece sian temon. Sed
la problemo komenciĝas tiam, se la bildo fariĝas kutimo kaj volas esti
eternigita kontraŭ la tempo. Pro tio ĉi tiu kontraŭaĵo devas esti dia-
logike solvita per la reuzo de la tempo.
Pro tio dialogiko estas escepte interesa ankaŭ por lingvistoj, ĉiuokaze
ne por klasike limigitaj, kiuj ne kapablas apartiĝi de la kutimaj kadroj
de la ĝis nun uzata sistemo, do nur por tiuj, kiuj kapablas transpaŝi la
klasikajn kutimojn. (Tiaj devus esti la esperantistoj!?)
Novaj socipsikologiaj esploroj montris, ke la lingvoj, la parolado
influas la ekzistadan konduton de la homoj. T.e. jam en la lingvoj, en
la vortoj troviĝantaj kvalitoj pri paco aŭ agresemo influas la uzantojn
(sed tio jam estus alia, aparta temo).
Fine mi volas aldoni, ke por la komprenado de la „nova pensado“ kaj
la solvo de la antaŭe menciitaj problemoj tre gravas la distingo inter
dialogiko kaj dialektiko. Ĉar dialektiko ĉiam volas konvinki pri la
propra vero, pro tio ĝi bezonas konfliktojn, kaj se ili ne okazas, ĝi eĉ
provokas ilin per kontraŭaĵoj.
Alie la dia-logiko, ĝi ja klopodas per komuna logiko solvi inter-
kompreniĝe la ekestintajn kontraŭaĵojn inter disopiniantaj partioj. Ĉi-
maniere relative facile distingeblas kaj ekkoneblas, ĉu iu konkreta pro-
‒ 75 ‒
cezo okazas dialektike aŭ dialogike. Tiel do la provoko de kontraŭaĵoj

estas dialektika. Kaj la solvo de kontraŭaĵoj estas dialogika.
Tiu logiko, kiun ambaŭ partioj komune trovis komprenebla, por solvi
la problemojn kaj kontraŭaĵojn, estas dia-logika.
Pro tio dialogiko estas ne nur mia logiko, kiun nur mi konas kaj scias,
sed ankaŭ la via kaj ankaŭ de aliuloj. Sed por ke ĉi tiu logiko restu al-
irebla por ĉiuj kaj ne restu sole la via kaj mia, necesas demokratio.
Longtempe en la historio la klasike aristotela logiko (en kiu okazis la
evoluo de la scienco) estis ne por ĉiuj alirebla. Por la ĝenerala alirebl-
eco la socio bezonis transpaŝi klasikon, kio jam okazis en la historio
(eĉ en la antikvo). Tamen ankoraŭ ekzistas potencoj, kiuj bremsas la
disvolviĝon (ekz. naciismoj, ŝovinismoj, rasismoj ktp).
Por ke ĉiuj restu malfermaj por ellernado de ĉi tiu logiko, necesas de-
mokratio, do ke neniu restu forfermita de la evoluo. Sed ĉe la lernado
aperas la problemo, ke ne eblas disigi dialektikon de dialogiko, pro tio
la malfermeco kunportas ankaŭ kelkajn danĝerojn, se la novlernantoj
ne havas superrigardon pri la evoluo al la nuna stato, t.e. ne konscias
pri la dialogika historio. Tiu problemo montriĝas nuntempe aktuala en
la realeco.
Mallonga resumo:
Fine, por la filozofia kompreno de dialogiko mi nun starigas kelkajn
gravajn demandojn de Blazio kaj provas mallonge, kompreneble res-
pondi ilin.
B: „Ĉu la diskuto estas (estu) dialogika? Ĉu la historio estas dialogi-
ka? Ĉu ĉiu estas dialogika? Ĉu ĉio same estis dialogika, nur nia pens-
maniero ne reflektas tion? Aŭ ´misokazis´ aferoj, ĉar homoj ne faris
ion konforme al dialogiko? Kion oni ne faris dialogike? Ĉu ne estis
dialogika la intertraktado (jen subjekto) de homoj? Ĉu ne estis dialo-
gika la pensado (jen alia subjekto)?“
E: „Ĉu la diskuto estas (estu) dialogika?“ Jes, la diskuto estu dezirinde
dialogika, sed senkonscie ni neniam kapablas tiel fari, ĉar ni estas in-
fluataj historie de dialektiko. Pro tio necesas konsciiĝo pri la historio.
Kaj stariĝas ĉi-sekve du gravaj demandoj:
‒ 76 ‒
„Ĉu la historio estas dialogika?“ La historio laŭ nia klasik-eŭropeca

tradicio neniam povis esti dialogika, ĉiam estis nur dialektika, sed por-
tata ĉiam de dialogiko. Tiun konscion ni nur nelonge havas, post la
reala montriĝo de la tragedio en la fino de la klasika dialektiko.
„Ĉu ĉiu estas dialogika?“ Ĝuste pro tio ne ĉiu povas esti dialogika, sed
estas nur portata de dialogiko. T.e. la dialektika naturo estis dialogike
kreita (de iu ‒ la io), kaj ni homoj, se ni volas plu ekzisti, ni bezonas
flegi ĝin kun dialogika rilatiĝo, kaj ne plu voli ĝin nur dialektike regi.
„Ĉu ĉio same estis dialogika, nur nia pensmaniero ne reflektis tion?“
Neniam ĉio estis dialogika. Tio, kion nia pensado ne reflektis, estas la
diferenco inter dialektiko kaj dialogiko, Jes, en la historio ili estis ofte
samopiniataj, ĝis en la plej nova realeco montriĝis ilia diverseco.
„Aŭ ´misokazis´ aferoj, ĉar homoj ne faris ion konforme al dia-
logiko?“ Jes, eble tion oni povas diri, sed samtempe ni devas aldoni,
ke simplaj homoj (kiel mi) eĉ ne kapablis konforme agi. Eble sankt-
uloj jes, se ni observas ilian kondutmanierojn kaj agojn, tiam ni povus
sekvi tion.
„Kion oni ne faris dialogike?“ Preskaŭ ĉion ni ne faris dialogike. Ĉar
ni estis/estas perfortataj, precipe de la naciaj ŝtatoj, agi dialektike.
Samtempe oni devas diri, ke normale (laŭ la klasika etiko) eĉ ne eblus
alie fari, aŭ ni fariĝus frenezuloj, patrujperfiduloj kaj ktp.
„Ĉu ne estis dialogika la intertraktado (jen subjekto) de homoj?“ Jes,
ĉi tie Vi povas uzi la nocion „subjekto“, ĉar intertraktado ekzemplo-
done ne estas dialogika sed dialektika. Do la subjekto volas partie el-
batali sian volon kaj eĉ „science“ pruvi sian objektivan pravon kontraŭ
la alia subjekto.
„Ĉu ne estis dialogika la pensado (jen alia subjekto)?“ La pensado po-
vas esti dialogika kaj dialektika. Tiuj estas du grandaj filozofiaj
pensmanieroj (mia disertacio temas pri tio). Ĉe la dialektika pensado
la subjekto agas, ĉar li volas objektive konvinki la alian subjekton.
Tiel la homa (dialektika) pensado estas science reduktita al kaptebla
objektiveco. La dialogika pensado transpaŝas la limon de la scienca
objektiveco kaj serĉas novajn malkovrojn ankaŭ en la universo. Tio
‒ 77 ‒
jam konkrete okazis ĉe la novtempa transpaŝo de klasiko ĉe diversaj

artaĵoj (muziko, pentrado, literaturo ktp), en la „nova dialogika pens-
ado“ de filozofio, kaj en diversaj novaj sciencoj, ekz. en fiziko,
psikologio ktp. Kaj se Vi ankaŭ konsentas, en interlingvistiko kun ties
konkrete arta kreaĵo Esperanto.
‒ 78 ‒
Előadások és cikkek
II. rész
Tartalomjegyzék
1. Dialektikusan vagy dialogikusan a jövőbe?.....................................................81
2. Megmutatkozott a klasszikus történelmi háborúk vége..................................86
3. Nincs keresztény állam, sem keresztény család ..............................................93
4. Példák a klasszika átlépésére ..........................................................................101
5. A nemzeti ideológiák fejlődése a közép-európai népeknél...........................108
6. Wacha Balázs vitája Matykó Jenővel a dialogikáról, I. rész ........................135
7. Wacha Balázs vitája Matykó Jenővel a dialogikáról, II. rész.......................149
Matykó Jenő: Előadások és cikkek, II. rész
1. Dialektikusan vagy dialogikusan

a jövőbe?
Az előadás megtekinthető a YouTube-on:
www.youtube.com/watch?v=z9Me8Tqhqms
Jelenünkben főleg két hasonló, de egzisztenciálisan mégis nagyon kü-

lönböző gondolkodásmód határozza meg a létet. Az egyik oldalon a
reálisan gondolkodó embernek úgy tűnik, hogy a dialektika. A másik
oldalon pedig a történelmi fejlődés során a dialektika határán megmu-
tatkozó, a háttérben mindig is jelen lévő, napjainkban pedig életszük-
ségletté vált dialogika.
A dialogika teljes valójában azonban először csak jelenünkben mutat-
kozott meg. Napjainkban, amikor a dialogikus megoldások sürgetően
szükségessé váltak ezen a Földnek nevezett bolygón való további
megmaradásunk érdekében. Egyrészt mert dialogikusan óvnunk kell
természetes környezetünket. Másrészt pedig mert az emberiségnek le
kell vetkőznie az eddigi, leginkább dialektikusan meggyőzni akaró
hozzáállását, amennyiben nem akarjuk egymást kölcsönösen kiirtani.
A tudomány és technika fejlődésével az emberiség elérte azt az álla-
potot, amikor az ellentéteket dialektikus meg-győz-éssel már nem le-
het megoldani. A történelem során az államok, kultúrák, nézetek még
háborús győzelemmel döntötték el, hogy melyik oldalon van a klasz-
szikus igazság. Jelenünkben ez a módszer már nem alkalmazható.
Ugyanis a remélt győzelem helyett az általános megsemmisítés fenye-
get. Következésképpen át kell gondolnunk, és meg kell változtat-
nunk az egész eddigi klasszikus etikát és morált, ugyanis már nem
életképesek, sőt inkább életveszélyesek. Ezért vált szükségessé az új
dialogikus gondolkodás, amelynek előzményei a 20. sz. kezdetére
nyúlnak vissza, alkalmazása pedig a 20. sz. végére esik a világpoliti-
kában.
‒ 81 ‒
De sajnos éppen itt Európában, ahol a dialogikus módszert kidolgoz-

ták, és a két tragikus, ún. világháború után alkalmazták, következett be
a visszaesés. Éppen abban a két közép-európai államban, ahol először
alkalmazták, alapjában véve megváltoztatva a világpolitikai helyzetet,
megint háború tört ki (külső erők beavatkozásával), szörnyű öldöklést
és gyilkolást okozva.
A klasszikus történelem dialektikus fejlődése alapján ez érthető is. A
jelen valósága azonban teljesen más reagálást és értelmezést követel,
amit a klasszika nem képes kielégítően megadni. Sajnos a mostani,
főleg fiatal politikusoknak nincs elég ismeretük és tapasztalatuk a je-
lenlegi helyzet megfelelő kezelésére, jóllehet erre nagy szükséges
volna Európának ebben a mostani, különleges helyzetében annak
érdekében, hogy hasonló fejlemények és egy esetleges világháborúk
elkerülhetők legyenek.
Hiányzik a múlt történelméből tanultak alkalmazása. Mintha a klasz-
szikus politikát alkalmazók többsége semmit sem tanult volna a múlt-
ból, és továbbra is úgy vélné, hogy minden mehet úgy, mint eddig.
Éppen ebben a megszokásban, tehát hogy nem érzékeljük a legújabb
időket, rejlik a kiszámíthatatlanság, következésképpen a jelenlegi ál-
lapot veszélyessége.
A történelem nem ismerete miatt számos politikus társadalmilag hibás
döntéseket hozhat a nemzetközi politikában. Erre több példa is van a
történelemben. Hatalmi pozícióból, tárgyilagos tudás nélkül hozott
ítéletek sokszor jóvátehetetlen hibákat okoznak, amelyeknek tragikus
következményei lehetnek.
Például az első, ún. világháborút követően a győztes hatalmak minden
földrajzi és néptörténelmi ismeretek nélkül hoztak határozatokat.
Aminek következtében jobboldali és baloldali diktatúrák jöttek létre,
majd következett a második, még szörnyűbb világháború.
Ezeket a hibákat tényleges akadályként és fékezőerőként csak mosta-
nában ismertük fel az Európai Unióban egy olyan időben, amikor
ténylegesen megmutatkoztak a különböző népek együttélésének érté-
kei. Jóllehet ezek az értékek egykor, például a Keleti Birodalomban
(azaz Ausztriában) már több száz éven át hagyományosan fejlődtek.
‒ 82 ‒
Ezt az alapelvet emigránsok exportálták, és ezzel világhatalommá

emelték az Egyesült Államokat, ennek figyelmen kívül hagyása pedig
megakasztotta Európa fejlődését. Az így keletkezett hátrányok, pél-
dául a nacionalizmus ellen pedig a mai napig is küzdeni kell. Az
Egyesült Államok pedig ebből változatlanul előnyöket kovácsol ma-
gának, és gazdaságilag és katonailag is elnyomja Európát.
Mindenesetre, ha az európaiak (számos félreértést követően) végre
megtalálnák az egységet, nem kellene eltűrniük az Egyesült Államok-
tól ezt a bánásmódot. Ez a gyámság azonban tartósan fenntartható
még most is az Oroszország iránti félelemkeltéssel, vagyis a NATO-
tagsággal.
Közben viszont a teljesen más irányba mutató történelmi-politikai té-
nyezőket az utóbbi években teljesen figyelmen kívül hagyják. De
tény, hogy az oroszok az egykori Szovjetunióban katonailag átenged-
ték egész Kelet-Európát, beleértve a berlini falat (nem utolsósorban
Gorbacsov dialogikus jóhiszeműségének köszönhetően), miután ígé-
retet kaptak arra, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább az egykori
szovjet befolyási övezetben. És a valóságban mi történt?
Állítólag az oroszok vissza akarják hódítani a balti államokat és egész
Kelet-Európát, Németországot is beleértve. Ezért ezeknek az államok-
nak be kellett keríteniük Oroszországot a NATO önvédelme kereté-
ben. És ez még nem elég, gazdasági szankciókkal akarják térdre kény-
szeríteni ezt az (igazában szintén az európai klasszikához tartozó) or-
szágot.
Az oroszok válasza tipikusan az európai dialektikus klasszika szerint
történt. Visszatértek a dialogika előtti hidegháborús korszakba. Azon-
ban elszámolták magukat, amikor katonailag megtámadták az ukrajnai
testvérnépet. A dialektikusan elmaradottan gondolkodó Nyugat nem
tudott megfelelően reagálni. „Ajándék formájában” megszabadultak
az évek alatt raktáraikban felhalmozódott ócskavastól a két „idegen”
kelet-európai nép kölcsönös öldöklése érdekében. Ami ugyanakkor jól
jött a kelet-európai konkurencia gyengítésére is.
Ugyanakkor a háború a világ több állama számára nagyon is jól jött
arra, hogy polgáraikat mind jobban elnyomhassák, fegyverkezési kia-
dásaikat növelhessék, jó kifogást találjanak az inflációra és az
‒ 83 ‒
életszínvonal csökkentésére. Hasonlóan jól jött egyes érdekcsoportok-

nak is, amelyek növelhették a fegyvergyártásból származó profitjukat.
A klasszikusan ellentétekben gondolkodó dialektikus nyugat-európai
tudatlanság (butaság) csúcspontjának tűnik egyrészt egy bizonyítottan
korrupt katonai vezető hősies dicsőítése (sőt, Károly-díjjal kitünte-
tése), másik oldalon pedig letartóztatási parancs kiadása háborús bű-
nök miatt ellenfele, a legnagyobb atomfegyver-arzenállal rendelkező
állam elnöke ellen.
Mindkettő döntésnél felismerhető a „zöld” politikusok éretlensége,
akik az adott helyzet jentőségét nem ismerték fel, és háborút győzele-
mig akarnák folytatni, még egy atomhatalom ellen is. Tudattalanul,
nem számolva a fenyegető kockázatokkal egy mindent megsemmisítő
atomháborúban.
A nyugati médiában gyakran megjelennek új Kelet-Európa-szakértők,
akik értelmezik a nyugat-európai polgárok számára olyan ukrajnai
városokban történt eseményeket, amelyekről az egyszerű ember egész
életében semmit sem hallott. Hasonlóan az első és második, ún.
„világháborús turizmushoz”, amikor egyszerű közkatonák életükben
először „utaztak” külföldre. Reméljük, hogy ezúttal ez a fajta „utazási
tapasztalatot” megtakarítják maguknak a NATO fiatal, egyszerű
katonái.
De ki hallott már valamit is a háború előtti Ukrajnáról és kultúrájáról?
Hogy az orosz ortodox kereszténység történelmileg szorosan kötődik
Kijevhez, és földrajzilag a nem is olyan messzi Konstantinápolyban
gyökerezik. Talán a háború arra indított néhány szorgalmas érdeklő-
dőt, hogy utána nézzen a világhálón.
Vajon ez volna a dialektika pozitív hatása? Vajon valóban olyan osto-
bák volnánk, hogy háborúra van szükségünk ismereteink bővítéséhez?
Régen valóban így volt. De most egészen más idők járnak. No, nem
azért, mintha mi emberek jobbak és okosabbak volnánk. Hogy ez
mennyire nincs így, közvetlenül is megtapasztalhatjuk a napjainkban
dúló barbárságon. Gyakran értelmezzük dialektikusan a dolgokat. De
a dialektika elérte a határát! Mi hát a teendő?
‒ 84 ‒
Hasonló gondolatok már több mint száz éve is felmerültek, azaz már a
két világháborús katasztrófa előtt. De az ellenlábasok dialektikus győ-
zelembiztossága nem hallotta meg a figyelmeztetéseket, a meggyőző
dialektikával szinte egy időben létrejött békefelhívásokat. Visszautasí-
tották mint naiv és inkompetens javaslatokat a filozófiai dialogikus
gondolkodást és a nemzetközi nyelvet, az eszperantót.
A történelmi tapasztalat megmutatta, kinek volt és van igaza. A dia-
lektikus fejlődés ellentétekben elérte a határát. Ami nem jelenti azt,
hogy a fejlődés véget ért, megállt. Hanem éppen most tud a teremtés
bázisán megnyilvánulni az, amit az ellentétek eddig eltakartak, a léte-
ző. Vagyis az, ami létszükséges, ami minden tudományos fejlődést
eddig is lehetővé tett és tesz, megalapoz. Az a dialogikus viszony,
mely felszabadult a dialektikus ellentétek romboló hatásának elnyo-
mása alól.
A történelmi tapasztalat megmutatta kinek volt és van igaza. Az
ellentétekben értelmezett dialektikus fejlődés a végéhez ért. Ami nem
jelenti azt, hogy a fejlődés véget ért. Hanem hogy éppen most mutat-
kozhat meg a teremtésben, amit eddig eltakartak az ellentétek, és ami
lehetővé tette a tudomány igazi fejlődését: a dialogikus viszonyulás
az ellentétek dialektikusan romboló hatása nélkül.
‒ 85 ‒
2. Megmutatkozott a klasszikus
történelmi háborúk vége
Megtekinthető a YouTube-on:
www.youtube.com/watch?v=GMj7xtvYSAE
Megmutatkozott a klasszikus történelmi háborúk vége, és a dialogikus

megoldások alkalmazásának szükségessége.
Mit nevezünk történelemnek, vagyis mi a klasszikus történelem? Ál-
talában az, ami megtörtént és elmúlt, ami nem állítható vissza. Ebből
csak egy részt maradt, ami tudatosult, és amiből létrejött a klasszika.
Azonban az események többsége elfelejtődött, ami az emberi elme
korlátozott képességéből következik.
A történelem tudatosulását a létező határozza meg. Emlékezünk arra,
ami szükséges a lét fennmaradásához. Katasztrófák, háborúk, negatív
események azért maradnak meg az emlékezetünkben, hogy tanuljunk
belőlük és lehetőleg elkerüljük őket.
De mivel a létünk a pozitív dolgoktól függ (például szeretet), a negatí-
vumokat gyakran elfelejtjük. Az írás feltalálásával azonban tanulha-
tunk is belőlük. A negatívumokból hasznos ismeretekre tehetünk szert,
ezeket közvetíteni és továbbadni is lehet.
A pozitív dolgoknál nincs szükség sem tanulásra, sem tudásra. A sze-
retetben történtek szóban és írásban nem is kifejezhetők, nincs is
szükség erre. Ezt az állapotot hívjuk paradicsominak, amikor létünk
teljes, és nincs szükségünk semmi egyébre.
Ezért a történelem főleg negatív eseményeket jegyez fel, miután bizo-
nyos népek írástudókká váltak. Ez viszonylag új történet, alig négy-öt
évezreddel követi az emberi fejlődés megindulását a földön. De van-
nak olyan népek is, amelyek több évezredes írástudásukat csak isteni
kinyilatkoztatások (azaz pozitívumok) leírására és művészi célokra
‒ 86 ‒
használták fel.
Például a szanszkrit nyelven írott Védákról a hívő hinduk azt tartják,
hogy azokat közvetlenül az istenek diktálták. Ezek után érthető, hogy
a hindu Indiában nem található történelmi leírás (ún. negatívumok),
habár a szanszkrit a világ egyik legrégibb nyelve.
A Himalájától északra és keletre lakó kínaiak másképp gondolták.
Mióta írástudással rendelkeznek, ez négy-öt millió évre nyúlik vissza,
mindig olyan fontos eseményeket, például dinasztiák közötti hatalom-
váltást, régiók háborúit vagy tudományos felfedezéseket örökítettek
meg írásban, amelyekből az eljövendő generációk tanulhattak.
Hogy ha az európai népek ún. nemzeti történelmét olvassuk, kivétel
nélkül szembe tűnnek az agresszív háborús leírások. Egyrészt a hősies
bátorsággal kivívott győzelmet ábrázolják, míg a másik oldalon ugya-
azt az eseményt jogtalanul okozott szenvedésnek mutatják be.
Ilyen képet mutat a dialektikusan klasszikus európai történelem.
Ezt az ábrázolásmódot az ókori görögöktől örököltük, akik saját ma-
gukat helyezték a világ közepébe, és a környezetnek csak esetleges
jelleget tulajdonítottak. A görögök voltak a hellének, más népek pedig
a barbárok.
Ez a klasszikus értelmezésmód mind a mai napig megőrződött Eu-
rópában. Rendszerében megerősödve, a római jog alapján átdolgozva
évszázadokon keresztül beivódott a polgárok lelki mélyrétegébe
szokások, szabályok, előírások stb. formájában; ezek tudatosan szabad
kezelése a történelem folyamán egyre veszélyesebb méreteket öltött,
megszabadulni tőlük viszont napjaink egyre égetőbb szükségletévé
vált.
Az ilyen értelmezésmódból a 18-19. században kifejlődött nemzeti
kultúrák népek közötti dialektikus ellentétekké váltak, és a 20. századi
nemzeti katasztrófákba torkollottak. Szinte hihetetlen, hogy két nagy,
sok szenvedéssel járó ún. világháború után a mai napig sem sikerült
kiküszöbölni ennek kiváltó okait. Amit egyértelműen bizonyít a mos-
tani katasztrofális háború Közép-Európában a klasszikus-dialektikus
történelem folytatásaként.
‒ 87 ‒
Az ilyen fajta történelemtől már 200 évvel ezelőtt meg akartak szaba-
dulni az amerikaiak, amikor kijelentették, hogy az USA-ban „véget ért
a történelem”. Az akkori próbálkozás nyilvánvalóan nem sikerült.
Majd napjainkban a történész Fukuyama úgy véli, hogy a kommuniz-
mus bukása után elérkezett a „világtörténelem vége”. Azonban ezt a
megállapítást is helyesbítenünk kell a tapasztalatok alapján, hiszen
csak a klasszikus történelemről lehet szó, a társadalmi fejlődés a törté-
nelemben ugyanis továbbra is folyik a világban.
Sajnálatos módon a klasszika végét általánosan még nem ismerték fel,
de (különösen az Egyesült Államokban) felmerült az alternatíva: meg-
őrizni a létet, vagy hagyni megsemmisülni. Következésképpen az
USA-nak „ismét” be kell lépnie a történelembe, hogy megakadályozza
(ha tudja) a lét megsemmisülését.
Mert a dialektikusan klasszikus történelem elérte a tudomány és a
technika fejlődésével azt a magas szintű állapotot, amikor a nagyha-
talmak már nem tudják háborúkkal megoldani az ellentéteket. Ebből
az állapotból szükségszerűen következik, hogy az „új dialogikus
gondolkodásnak” kell megoldania a ma problémáit.
Negatív példaként szolgál a kivételes tanuláshoz a jelenlegi európai
háború Oroszország és Ukrajna között (ténylegesen azonban az USA
és az Oroszország közötti konfliktusról van szó). Ugyanakkor
általában rámutat a mai „háborúk” korlátaira, amit a konfliktusban
szereplő feleknek fel kell ismerniük, amennyiben tovább akarnak élni
ezen a földön.
Ez a klasszikus háborúk végét, ugyanakkor pedig a klasszikus tör-
ténelem végét is jelzi. Ugyanis már nem lehetséges a problémák meg-
oldása a korábbi módon, amikor a konfliktusban szereplő felek teljes
erejüket bevetették a győzelem érdekében. Győzelemmel akarták el-
dönteni az igazságot a „győztesnek mindig igaza van” alapon. De ez a
megoldás manapság már nem működik. A győzelem helyett a meg-
semmisülés következhet be.
Ezért a mostani helyzetben semmilyen klasszikus, hősies harcnak
nincs semmi értelme a világon, ugyanis a „győzelmet” követően nem
csak az ellenfél, hanem a kezdeményező is megsemmisülne, tehát
mindkét fél, és nem maradna győztes. Következésképpen ma minden
‒ 88 ‒
háború lényegében csak egy félig komoly játék: infantilis államfők

játszanak a polgárok életével, miközben fiatalembereket kényszeríte-
nek „emberi jogaik ellenére” arra, hogy harcoljanak és embert öljenek.
Egyetlen megoldás az lenne az érett lelkiismerettel rendelkező és az
öldöklésben részt venni nem kívánó fiatalembereknek, hogy ne enge-
delmeskedjenek a katonai behívónak, vagy ha már bevonultak, dezer-
táljanak. Mostanában csupán ez az egyetlen „igazi hőstett” (hogy a
klasszikus fogalomnál maradjunk). A történelem során korábban is ta-
lálunk példát arra, hogy egyesek visszautasították a háborús öldöklést,
meghaladva a klasszikus hősiességet, és vállalták azt a kockázatot,
hogy ezért az állam kivégezteti őket. A „jövendő hőseinek” azonban
megmarad az a reménye, amennyiben elegendő „ellenséget” pusztí-
tottak el, hogy a végén mégis életben maradnak.
A fenti példa jól mutatja a kereszténység lényegét. Már több mint két-
ezer éve hirdeti a kereszténység a barbarizmus és az ókor hősiesen
klasszikus kultúrájának a meghaladását; ezek vége ténylegesen és va-
lóságosan csak mostanában vált teljes mértékben nyilvánvalóvá.
Ezt bizonyítja ékesszólóan az Oroszország és Ukrajna (valójában
Oroszország és az USA) közötti jelenleg dúló háború, ugyanis az
egész csupán magukat politikusoknak nevezni merészelő bohócok ha-
zug komédiája, hiszen ártatlan fiatalemberek ezreit küldik a halálba.
Másrészt világosan látható, hogy sem Oroszország, sem az Egyesült
Államok nem akar, nem tud, nem merészel igazi háborút vívni a má-
sik ellen (hacsak valami őrült közbe nem lép). Azonban a háttérben ott
áll néhány tucat háborús uszító, akik különböző módon érdekeltek a
háborúban. Ez lehet ideológiai cél, uralmuk fenntartása vagy az ura-
lom megszerzése vagy egyszerűen a pénzszerzés.
De a legvisszatetszőbb az, hogy az egyszerű állampolgár, a demokra-
tikus többség kénytelen eltűrni ezt, és képtelen ellenállni ezen bűnö-
zők hatalmának, akik folytatni akarják a háborút, és megakadályoznak
minden béketárgyalást. Azonban nagy tüntetések vannak világszerte.
Példa erre a nemrég Münchenben az ún. békekonferencia kapcsán
megtartott tüntetés, ahol néhány ezer állampolgár követelt hangos szó-
val és transzparenseikre nagybetűvel írva: BÉKÉT!
‒ 89 ‒
Az államfők és befolyásos személyiségek, ahelyett hogy meghallanák

a népek hangját, állva tapsolták az Európai Parlamentben és ezen az
ún. békekonferencián azt a felszólalót, aki atomfegyver bevetését kö-
vetelte ellensége ellen. Vajon ezek a tapsolók, akik ugyanazt a klasz-
szikusan dialektikus, mostanában már nagyon veszélyes gondolkodás-
módot képviselik, maguk is nem háborús bűnösök.
Ezt a jelenlegi közép-európai konfliktust valójában nem is lehet hábo-
rúnak nevezni. A komoly háborúk alapja a történelem során ugyanis
mindig valamilyen ellentét volt, amikor is minden rendelkezésre álló
eszközt felhasználtak a győzelem érdekében. De most nem ez a hely-
zet, a konfliktus valójában nem nevezhető háborúnak. Vagy másképp
kifejezve, nem klasszikus háború.
Mert a vesztest vagy teljesen megsemmisítették, mint valamikor a bar-
bár időkben, amikor teljes népeket irtottak ki, vagy a kultúra szem-
pontjából klasszikus időkben, amikor a győztesek a legyőzötteket
vagy rabszolgává tették, vagy a munkájukat zsákmányolták ki. Amint
az már az ókori görögöknél is történt a háborúkat követően, vagy az
európai klasszikus kultúrákban is bizonyos módosításokkal ‒ mind a
mai napig.
Részvét a keresztény korban jelent meg, amikor a győztesek már nem
irtották ki, vagy nem tették rabszolgává volt háborús ellenfeleiket,
„csupán” politikailag kihasználták, emberi méltóságukban megalázták
és elnyomták őket. Politikai berendezkedésüket szétzúzták, területei-
ket felosztották, ezzel a legyőzöttek elveszítették kiváltságos helyze-
tüket. Például az első világháború után eltűntek a nemesi kiváltságok,
és az egykori monarchia területét felosztották az elnyomott népek kö-
zött. Aminek következtében a győztes hatalmak versenytársai lénye-
gesen meggyengültek. Az elveszített második világháború ismét az
első világháború veszteseit sújtotta, miután a korábbi kudarcot pró-
bálták megbosszulni.
A második, ún. világháborúban az egykori legyőzöttek klasszikusan
dialektikus módon bosszúval reagáltak, visszaesve ezzel a barbárság
legsötétebb éveibe, amikor népeket akartak kiirtani vagy részben ki is
irtottak. Ennek véghezvitelét (akkoriban még) sikerült közös erőfe-
szítéssel megakadályoznia a civilizált világnak.
‒ 90 ‒
De ha a győztesek következetesen ugyanazzal a módszerrel vágtak

volna vissza, amilyet ezek a barbárok alkalmaztak, néhány népet va-
lóban eltöröltek volna a föld színéről. Hogy ez nem történt meg, a
zsidó-keresztény megbocsátó szellemiségnek köszönhető, ami egyút-
tal a dialektika és a klasszikus történelem meghaladását is jelenti.
Mondható, hogy a klasszikusan dialektikus történelem vége, az első és
a második ún. világháborúban lett „előkészítve”. Ami azután a máso-
dik világháború atombombával való befejezésével kezdődött és a mai
napokig tovább fejlődve tart. Azóta most már nem csak az amerikai-
aknak van atombombájuk, hanem már több másik államnak is. Ez je-
lenünkben a multipoláris hatalommegosztásnak felel meg.
Vajon ismétlődik a történelem? Ha megfigyeljük az első és a második
ún. világháború eseményeit, és összevetjük Európa jelenével, arra a
következtetésre jutunk, hogy igen, a háborúk utáni események törté-
nelmileg arra figyelmeztetnek, hogy (ha nem következik be időközben
valamilyen fordulat) az Európai Unió ugyanarra a sorsra jut, mint ko-
rábban a soknemzetiségű Ausztria Közép-Európában.
Már akkoriban versengtek az Egyesült Államokban a kormány mögött
álló nagy gazdasági és politikai erők, amelyek abban voltak érdekel-
tek, hogy meggyengítsék a már néhány évszázada fejlődő soketni-
kumú államot, Ausztriát. Felismerték a főleg Közép-Európában meg-
született nemzet-közi-ség jelentős erejét, és átvették a saját gyakorla-
tukba. Ugyanakkor kihasználták az ébredező nacionalizmust, ami a
háború elvesztéséhez és a többnemzetiségű állam széteséséhez veze-
tett, amelyet a háborús győzők szétdaraboltak.
Jelenünkben az alábbi aktuális kérdések merülnek fel: Mi értelme le-
het a háborúnak? Van-e értelme harcolni egy nemzeti államért, egy
hazáért, ha az egész föld kerül veszélybe? Vajon ez a hozzáállás nem
korlátozódik a saját államért, saját népért, saját családért, saját ma-
gunkért folytatott önző őrületre? Hogyan viszonyuljunk általában az
emberiséghez, a Földnek nevezett emberi otthonunkhoz, a természet-
hez és életterünkhöz, amikor ezeket különböző irányokból agresszív
támadások érik.
Vajon valaminek a végéhez közeledünk? Jelenünkben, a tömegpusz-
tító háborúk közelében néha az az érzése az embernek, hogy minden
‒ 91 ‒
véget ér, minden elpusztul.

Igen, általánosan a klasszika a végéhez közeledik. A klasszikusan dia-
lektikus politika a végéhez közeledik. A klasszikusan kényszerítő há-
ború a végéhez közeledik.
Mit tegyünk hát, ha életben akarunk maradni, és nem akarunk mindent
magunkkal együtt megsemmisíteni? A diplomácia dialogikus megol-
dásai kínálkoznak a konfliktusban álló feleknek.
‒ 92 ‒
3. Nincs keresztény állam, sem

keresztény család
Az előadás megtekinthető eszperantóul a YouTube-on:
www.youtube.com/watch?v=xVA81S4d7gE
Tények és tézisek a családdal és az állammal kapcsolatban

A klasszikus állam és társadalom általános idealista tétele az, hogy az
állam társadalmi alapegysége a család. Hogyan néz ki ez a tézis a va-
lóságban, ha fejlődéstörténetileg és történelempszichológiailag górcső
alá vesszük?
3.1. A családok kezdete a barbarizmusban
Történelmileg a családok hatalma a barbárság korára vezethető vissza.
Már akkor kitűnt néhány család erőszakosságával, uralmi vágyával.
Belőlük emelkedtek ki a vezérek, akik később irányították a hordákba
verődött családokat. Az ilyen csoportokból kiemelkedő vezetők azután
egymással is vetélkedtek a hatalomért. Amikor sikerült megbékélniük,
együtt indultak hódító háborúkba.
A családhoz való hűségüket az ún. vérszerződéssel, egymás összeke-
vert vérének ivásával pecsételték meg a hűséget esküvők. Ha a vér-
szerződést követően valaki elárulta a szövetséget, következett a vér-
bosszú. Ez nyomokban máig is megtalálható önbíráskodás formájában
néhány primitív társadalomban (Európában is). Azonban nem kell
messzire menni, ugyanis az ún. civilizált államokban is megőrződött a
primitív halálbüntetés az ún. hazaárulásért az államok barbár gyakor-
latában a szólásszabadság és a demokrácia ellenére is.
Az összefüggés az állam és a család között itt is jól látszik. Ezért nem
véletlen, hogy a család az állam védelme alatt áll a barbarizmus korá-
tól kezdve az államalapításon át egészen az ún. civilizált, de dialekti-
kus állami alkotmányig. Az államnak ugyanis szüksége van a csa-
‒ 93 ‒
ládra. Csak a családnak van „hazája”, amelyet akár háborúval is meg

kell védeni. Ezért az állam és a család nem tud teljesen megszabadulni
saját barbarizmusától. Ezért tudunk hozni néhány megfelelő példát a
közelmúlt történetéből, de a jelenünkből is.
3.2. A családi összetartás
Az emberré fejlődésnek ősidők óta szüksége van a közösségre. Ennek
a legegyszerűbb egysége a család. Kezdődik a közös védekezéssel és
vadászattal a vadonban, de megőrződik a föld művelésénél is.
A középkorban a család különös jelentőségre tett szert a keresztény
vallás támogatása révén. Európában néhány nagy és kis állam jött
létre, amelyek a családot a legkisebb társadalmi egységnek tekintették.
Sőt, a kereszténység alkalmazkodási képességének köszönhetően né-
hány hatalomra szert tett család nemességet kapott, amellyel társa-
dalmi privilégiumokat élvezett generációkon keresztül a történelem
során.
Az újkorban is tapasztalható volt a család jelentősége, például Ame-
rika európaiakkal történő benépesítése során. Gyakran csak erős és
bátor családok merészkedtek az ún. Vadnyugatra. Agresszív kitartá-
sukkal, más családokkal összefogva sikerült kiszorítaniuk a bennszü-
lötteket, majd megalapítaniuk államszervezetüket.
Amerika összetartásában sokat segített a keresztény vallás, amely ép-
pen abban az időben a protestantizmusban a család újabb felértékelést
kapott. Sokszor az egyetlen szellemi táplálék, amit az ismeretlen és
veszélyes Nyugatra magukkal tudtak vinni, a Biblia volt. A társadalmi
fejlődés folyamán, azonban az eltávolodás a család és a kereszténység
között mindig nagyobb lett.
3.3. Nincs keresztény állam és nincs keresztény család
A család a barbarizmus maradványa, amelyet az állam saját érdekében
továbbra is megőriz. Az államnak szüksége van a családra, mert csak
a családnak van hazája. És a hazát meg kell védeni, ehhez pedig ál-
lamra és katonaságra van szükség.
A keresztény embernek nincsen hazája. A természet teremtette világ
bárhol az ő otthona és hazája. Ezért a keresztény embernek nincs
szüksége arra, hogy az állam megvédje az otthonát. Ezt a viszonyulást
‒ 94 ‒
a keresztények történelmileg a zsidóktól örökölték Jézuson keresztül,

a keresztények ugyanis mindig és mindenhol otthon voltak és vannak.
A társadalmi fejlődés szükségtelenné tette a családot és az államot is.
Ez nem ideológia, hanem történelmi tény. Már jelenünkben is önkor-
mányzati közösségek képesek ténylegesen ellátni az állam legfonto-
sabb feladatait néhány államban. És az államférfiak csak néhány je-
lentéktelen, felszínes feladatot látnak el magas fizetésért egy túlmére-
tezett államapparátusban.
A család feladata a fejlett országokban a minimumra csökkent, legin-
kább csak a legfiatalabb nemzedék közvetlen neveléséhez szükséges
társadalombiztosítás mellett. Sőt, kísérletek történnek arra, hogy min-
den állampolgár (munka nélkül) is fizetéshez jusson minimális megél-
hetése biztosítására. Így feleslegessé válna az idős emberek biztosí-
tása, ami fontos családi feladat az elmaradott társadalmak fejlődésé-
ben.
3.4. A nemzet visszaesése a barbarizmusba
Nemzet az idealizmus elgondolásában sohasem létezett, és sohasem
létezhet. A népek tulajdonképpen már az ókortól kedve keveredtek
egymással. Olykor békésen, de háborús időkben erőszakkal is. Ezt a
kérdést jól megvilágítják a legújabb génkutatások.
Viszont itt van a nacionalizmus ideológiája, amely a közelmúltban
annyi tragédiát okozott, amit nem lehet másképpen minősíteni, mint a
barbarizmusba való visszaesésnek (ami az emberiség szégyenére még
mindig fennáll). Történelmileg ezt a legutóbbi két, ún. világháború és
a jelenleg dúló közép-európai háború dokumentálja.
3.5. A nemzet a kereszténység ellentéte
A család elve révén a nemzet ki akarja szélesíteni, támogatni és funk-
ciójába visszahelyezni a (barbár) vérrokonságot. Ezért a nemzet telje-
sen ellentétben áll a kereszténységgel.
Jézus mondta az utolsó vacsorán a kenyérre és a borra, hogy „ez az én
testem és az én vérem”, tehát nem emberi vér, amelyre a barbárok es-
küdtek, hanem a teremtett világ természetének a része. Ez a gondolat a
kereszténység központi elemének számít, ami megváltoztatta az addigi
vérrokonságot.
‒ 95 ‒
Különböző rendek jöttek létre, amelyekben keresztény emberek egye-

sültek és élnek monostorokban vagy jótékonysági egyesületekben
mindenféle vérrokonság nélkül, a szeretet vonzása által.
Persze az együttélésnek ez a módja egyáltalán nem felel meg az állam
érdekeinek, mert ezek a szervezetek emlékeztetnek az állam felesle-
gességére. De dialogikus jellegük miatt nem állnak ellentétben az ál-
lammal, ezért az állam szívesen felhasználja őket, különösen jótékony
célokra, gyakran a dialektikus államok által okozott háborús katasztró-
fák megbocsátására és az okozott károkat követő újjáépítésben való
közreműködésre.
3.6. A család deformációi
Minél fejletlenebb jelenünkben egy társadalom, annál nagyobb a csa-
ládok deformálhatósága. Ez előfordulhat családon belüli tényezők
vagy külső, hagyományosan társadalmi vagy vallási okok miatt.
Ez családon belül különbözőképpen nyilvánulhat meg. Gyakran az
anya hatására a gyermek nem időben önállósodik, sőt visszamarad a
fejlődésében. Természetesen az éppen ifjúvá cseperedett gyermek
számára hiányzik a társadalmi támogatás ahhoz, hogy leváljon a csa-
ládi otthonról, amely kényelemben ringatta, és ez lelki zavarokat okoz
viselkedésében, és ez akadályozza őt abban, hogy megtalálja a maga
helyét a való életben.
Így végső soron az anyának nehézségei támadnak keresztényi módon
viselkedni, mert a természetes anyai ösztön gyermekei vonatkozásá-
ban visszatartja attól, hogy nyitott maradjon a szeretetre embertársai
iránt. Gyermekét mindenki más elé helyezi, akkor is, ha az bűnözővé
válik. Ha azután a nő túl szeretne lépni ezen az ösztönén, zárdába kell
vonulnia. Emiatt például egy bordélyban dolgozó gyermektelen nő
jobb keresztény lehet, mint egy gyermekes anya.
A családon kívüli okok még súlyosabbak lehetnek. Idegen környezet-
ből származó társadalmi és vallási szokások megőrződhetnek a csa-
ládban. Vagy egy idegen hatalom által elfoglalt területen érvényes ősi
kulturális hagyományok, esetleg a bevándorlók kultúrájának importá-
lása okozhatnak súlyos zavarokat a későbbi asszimilációban.
‒ 96 ‒
Hasonlókat tapasztalunk Európában velünk élő más kultúrák és vallá-

sok esetében, amelyek megnehezítik az alkalmazkodást, és ez gyakran
torkollik kriminalitásba. Az új környezetben az ilyen emberek a csa-
ládban tanult eltérő normák szerint viselkednek, ez megnehezíti pél-
dául elhelyezkedésüket megfelelő munkakörbe, következésképpen bű-
nözőkké válhatnak. Ilyen esetekben a családok a hazai normákat
követve klánokba tömörülnek az idegen környezetben.
3.7. A kereszténység kihasználása a családok nemesi rangra eme-
lése révén
A kereszténység kihasználásának legmagasabb foka a családok
nemesi rangra emelése. Éppen azokat a hősöket emelték nemesi
rangra, akik legyőzték az ellenséget (vagy más szóval, akik legtöbb
embertársukat megölték). És éppen itt mutatkozik meg a klasszikusan
dialektikus gondolkodás teljesen hamis alkalmazása, amikor a hősöket
összekeverik a szentekkel. Néhány buzgó klasszicista Jézust a
„legnagyobb hősnek” tekinti. Az ún. nemesi családok a középkortól
kezdve termelőtevékenység nélkül éltek, és élvezték előjogaikat.
Mígnem a történelmi fejlődés során véres forradalmak eltörölték
ezeket az előjogokat.
Jelenünkben érdekes történelmi fordulat figyelhető meg. A középkor-
ban, amikor a nemesek államfenntartó hatalommal rendelkeztek, el-
lentétek merültek fel az állam és az egyház között, amelyek az állam
szekularizációjában nyilvánultak meg, napjainkban pedig az ellenke-
zőjére fordultak. Napjainkra a nemesek elveszítették állami befolyá-
sukat, de azok, akik még megőrizték címeiket, a kereszténység olda-
lára álltak, hogy megvédhessék azt. Talán a sok jogosulatlan, a törté-
nelem során élvezett előjogért való megkésett köszönet jeléül.
3.8. Keresztény emberré fejlődés
Keresztény emberré válni pszichológiai szempontból dialogikus indi-
vidualizációs folyamat, amelynek a végén a szent áll. Igaz, hogy a
környezet motivál, de a lényeges lépéseket magának az egyénnek kell
megtennie. A keresztényi az embertárs iránti, különbség és kivétel
nélküli szeretetben nyilvánul meg. Az ilyen szeretetre fel kell ké-
szülni, azt meg kell tanulni és megtapasztalni, magunkat közvetlenül
megnyitni és érzékennyé tenni.
‒ 97 ‒
Az ilyen szeretetre sem az állam, sem a család nem képes. A családok,

főleg az anyák elsősorban vérrokonaiknak képesek továbbadni az
ösztönös szeretetüket. A családon kívül semlegesek vagy vetélytársak.
Néha a családok ellenségként jelennek meg (lásd a klánok közötti há-
borúkat).
A családon belül is különböző vélemények alakulhatnak ki a keresz-
tény hitről. A testvérek gyakran nem értenek egyet. Az egyik mélyen
hívő keresztény, a másik minden vallást ellenző ateista lehet.
3.9. A keresztény szeretet és megbocsátás hatása az államokra
Az állam esetében a szeretet összetartó ereje nem mutatkozik meg,
legfeljebb dialektikus visszaélés formájában. Mivel az államnak ellen-
tétekre van szüksége, amelyeket uralma érdekében megpróbál erő-
szakos törvényekkel fenntartani. E nélkül elveszítené létének magya-
rázatát, ezért inkább szítja az ellentéteket, hogy bizonyítani tudja mű-
ködésének szükségességét, ahelyett, hogy a szeretet mérséklő erejére
támaszkodna.
Habár keresztény állam nem létezik, az államok között különböző vi-
szonyok különböztethetők meg. Vannak erőszakos, imperialista hajla-
mú államok, amelyek agresszív politikát folytatnak. De vannak békés,
segítőkész államok is, amelyek közreműködnek az újjáépítésben
szerte a világon, például természeti katasztrófák vagy háborúk miatt
bajba jutott területeken.
Ezekre a viselkedési módokra több történelmi példa is idézhető. Mély
nyomot hagytak itt, az ún. keresztény Európában a két ún. világháború
utáni események ún. békeszerződéses megoldásai. Ha összevetjük
azokkal szörnyűségekkel, amelyeket a háború ideje alatt a „vesztes
hatalmak” műveltek, a barbár időkben történtek jutnak eszünkbe. Ab-
ban az időben többször is megtörtént, hogy a győztesek a vesztes né-
pet teljesen kiirtották. E viselkedésmód alapján például a német és a
magyar nép teljesen eltűnt volna a föld színéről. Hogy ez nem történt
meg, a kereszténység megbocsátó szellemének köszönhető.
3.10. A történelmi fejlődés lehetősége a keresztény szellem mellett
A történelmi fejlődéshez és a tudományos eredményekhez nagyban
hozzájárult a keresztény hit alkalmazkodóképessége. Az ún. sötét kö-
‒ 98 ‒
zépkorban, az inkvizíciós elnyomást követően szabaddá vált a tudo-

mány, és elérkezett az új felfedezések kora, amely napjainkig is tart.
Bár a dialogikus fejlődést, amely a kereszténység lényege, újra és újra
megzavarják dialektikus forradalmak és az államok háborúi, a tudo-
mány egyre fontosabb ismeretekre tesz szert.
A társadalomtudományokban alig több mint száz éve napjainkig új
felismerések és tapasztalatok születtek. A pszichológia továbbfejlő-
dése a társadalom-lélektanon keresztül érthetővé és gyógyíthatóvá
tette a nacionalizmusnak nevezett társadalomdeformáló jelenséget.
Ebből a társadalom-lélektani betegségből sikerült a terápia révén több
népet visszavezetni a civilizált társadalmak útjára.
A természettudományok és a technika magas fejlettsége a tapasztala-
tok révén megmutatta e viselkedésmód szükségességét, amely már
több mint két évezrede szolgál a keresztény hit alapjaként. Teljes va-
lóságában megmutatkozott a klasszikus hősiesség emberi tragédiája.
Amit eddig csak elméletben tudtunk, most ténylegesen is igaznak bi-
zonyult, nevezetesen hogy már nem lehet legyőzni az ellenséget, hi-
szen ennek az ára a teljes megsemmisülés. Ezért égetően szükségessé
vált a dialektikus (meg)győző mód felszámolása és a dialogikus köz-
megegyezés nyújtotta megoldások alkalmazása.
3.11. Maradjon csak az állam a családnál, mert a kereszténység-
hez semmi köze sincs
Az állam csak hagyja békén a kereszténységet, amelyet a történelem
során kihasznált, és már eléggé kizsákmányolt. Valójában csak jele-
nünkben mutatkozott meg a kereszténység igazsága, nevezetesen,
hogy a háború után már nem létezik győztes. Ez mindig is a krisztusi
viselkedés lényege volt, és most is az.
Az állam csak maradjon a családoknál, amelyeket be lehet csapni a
„hazával”. Belőlük toborozhatja a gyáva hősöket, akiket arra lehet
kényszeríteni, hogy háborúkban gyilkolják embertársaikat. Ilyenkor
születnek azonban a „szentek” is, akik a haláltól sem rettennek vissza,
és „hazaárulás” miatt vállalják a bitófát is.
‒ 99 ‒
3.12. A szeretet átlépi az állam és a család klasszikus kategóriáit

A szeretet nem függ a klasszikus etika ideáljától, sem nemzettől, nép-
től, fajtól, vérrokonságtól, sőt a férfi és a nő közötti természetes von-
zódástól sem. A szeretet mindezt meghaladja az univerzális istenség
irányában. Jézus is ehhez az Istenhez imádkozott. Az ún. Miatyánk
csak a nyelvi fordításban jelenik meg. Talán azért, mert mi, klasszikus
fogalmakban gondolkodó, ostoba emberek megérthessük ebben a le-
egyszerűsített formában.
A szeretet annyira átfogó, annyira kereken tökéletes, hogy mellette
semminek nincsen helye, teljesen kitölti a lényünket, kívüle nincsen
egyéb kívánnivaló. A probléma csak az nálunk, embereknél, hogy
nem tudjuk tartósan megőrizni ezt az állapotot. Mégis már azért is
boldogok lehetünk, hogy részt vehetünk benne, élvezhetjük, megta-
pasztalhatjuk, még ha csak néhány pillanatra is.
Extázisnak is nevezhetjük. Ilyenkor valami történik egy rejtélyes he-
lyen, ahonnan valami vonzót érezhetünk (ha képesek vagyunk rá),
semmi egyebet. De ilyenkor új élet, új alkotás születik. Részt vehe-
tünk, ha csak rövid időre is, a teremtés megnyilvánulásában, ha meg-
felelően előkészültünk rá, eleget tanultunk, és érzékeny befogadóvá
váltunk.
A szenteknél valószínűleg ebben az állapotban jön létre a prófétai
megnyilatkozás. Vagy a kutatónál hosszú tanulás és tapasztalatok után
nyilvánvalóvá válik egy addig rejtett összefüggés, amely néha korsza-
kos fordulatot indít el az emberiség fejlődésében.
‒ 100 ‒
4. Példák a klasszika átlépésére

Megtekinthető a YouTube-on:
www.youtube.com/watch?v=eHNHzq6cLSg
4.1. Budapest építészetében nyomon követhető az újkori klasszika

meghaladása
Kezdjük a fogalom megértését az építészet segítségével. Amikor a
klasszikus falakba zárt értelem egy új ajtó küszöbén meghaladta az
addigi zártságot. Amikor az addigi fogalmak megkezdték dialogikus
haladásukat az ismeretlen szabadság felé, készen minden új befogadá-
sára.
A dialektikus védelmi folyamat kifejezhető az építészet nyelvén is ‒ a
nagy kínai faltól egészen a berlini falig. Mindkettő olyan külső hatá-
sok ellen kívánta védeni magát, amelyek idegen fajtájúnak tűntek.
Míg a történelem kapukon és ajtókon dörömbölő forradalmai szükség-
szerűen dialogikus átjárókat nyitottak rajtuk.
Ezt a fejlődési folyamatot követhetjük végig látható módon Budapest
építészetében. Kezdjük a Hősök terén látható archaikus építészeti
klasszicizmussal. Az együttes a klasszikus hatalmat szimbolizálja, há-
rom irányból veszik körül különböző időkből származó (dór, jón, ko-
rinthoszi) oszlopok. A tér közepén állnak a barbár honfoglaló magya-
rok szobrai. Felettük magasba nyúlik egy hatalmas oszlop, amelynek
tetején egy keresztet tartó, a népet óvó, a kereszténységet szimbolizáló
angyal.
Nem kell messze mennünk, az Andrássy út közelében találhatók to-
vábbi fontos építészeti emlékek, amelyek a 19-20-ban épültek Buda-
pest ún. dicső korszakában. Különösen feltűnő a szecessziós stílus
megjelenése (amely kifejezetten a hagyományostól eltérőt kívánt al-
kotni). A Duna felett a klasszicizmusban épült Széchenyi-hídon átha-
ladva Budára érünk, ahol további, a középkorig visszanyúló, történel-
‒ 101 ‒
mileg érdekes épületek találhatók.

De menjünk vissza oda, ahol jól láthatóan megmutatkozik a klasszika
meghaladása két egymás mellett álló épületen. A Dózsa György úton
található, de a Hősök teréről még jól látható, egy külföldi bank szuper-
modern stílusban épült székháza (nem éppen olcsó kivitelben). Úgy
tűnik, hogy játékosan ellenáll a klasszikus statikának. Itt már nin-
csenek függőleges falak és oszlopok, hanem dőlt, függő falak tűnnek
gúnyt űzni a gravitációból. Ezt az épületet nevezném a klasszika meg-
haladását építészetileg kifejező tipikus példának.
Szemben ezzel az épülettel a Dózsa György útján áll a megújított Vá-
rosliget délkeleti oldalán a már befejezett és még ugyanabban az év-
ben a közönségnek átadott Népművészeti Múzeum. Az épület a klasz-
szikus építészet egy további, talán eddig legfontosabb meghaladását
szimbolizálja Budapesten.
A tervezés kiinduló pontja a már korábban felállított forradalmi em-
lékmű volt, amely a Városliget szélén a ligeti fasor felé néz. Az em-
lékmű már önmagában a klasszikus szobrászat meghaladásának pél-
damutató demonstrációja. Tervezése és megépítése akkoriban ugyan-
olyan szellemben történt, mint a Néprajzi Múzeumé.
Ez az absztrakt szoboremlékmű zseniális vizualitással fejezi ki a forra-
dalmak szellemi hátterét. Egyéni, egyedülálló oszlopokkal kezdődik,
amelyek előre haladva egyre magasabbá és sűrűbbé válnak, végül
elveszítik minden egyéni jellegüket, és erőszakosan reális tömbbé
egyesülnek (legyen az víz, levegő vagy a szellem és a természet egy-
sége), amely éles acélpengévé tömörülve vág. Minden egyéni szabad-
ságról való lemondás és megsemmisülés árán. A csúcs legmagasabb
pontja az égre mutat. De nem tudja elérni azt, a valóságban csak azt
tudja mutatni, amit már az ókori görögök is ismertek: a hősiesség
tragédiáját.
A klasszikus szellemnek ez a meghaladása inspirálta a Néprajzi Mú-
zeum tervezését. Mintha Noé a bárkájába halmozta volna a világ min-
den kincsét, amely a hosszú történelem során fejlődött kultúrává. Így,
a földfelszín alá rejtve őrzi a jövendő generációk számára ezt a kultú-
rát. Mintha a háborús és forradalmi ellentétek után a megrakott bárka
a föld alá süllyedt volna, megőrizve a kulturális lét egész világot át-
‒ 102 ‒
fogó kezdetét, amelyet a klasszika időközben elfeledett.

Ily módon a forradalmi emlékmű mellett a klasszika meghaladására
emlékeztet, múzeumi keretek között, a földfelszín alá rejtve őrzi a vi-
lág népeinek kulturális fundamentumát. Tehát egy olyan anyagot,
amelyből a klasszika is kifejlődött és kiteljesedett az újabb időkben,
elfeledve saját gyökereit. Míg végül a dialektika tudatossá nem tette
kezdeteit. A klasszikus múzeumok mellett szerte a világon egymás
után létesültek néprajzi múzeumok. Ahogyan Budapesten is, ahol
szellemi súlyát jól fejezi ki ez az architektúra.
Az egész épület alkalmazkodik a Városliget természeti környezetéhez.
Hatalmat csak a Forradalmi emlékmű sugároz, azonban csak abszt-
rakt, szellemi módon emlékeztet az erőszakra. A történelem muzeális
kincsei a föld alá vannak rejtve, amivel teljesen más benyomást kelt,
mint például a szintén hatalmat sugárzó Hősök emlékműve a hasonló
nevű téren. A múzeum tetején parkot alakítottak ki, ahol szép időben
le lehet heveredni a virágágyások mellé a zöld fűre, és el lehet mélázni
a környezeti benyomásokról.
Az épület tetejéről nem látni, hogy a „hajó” orra és tatja ferdén ki-
emelkedik a „vízből”. Itt helyezkednek el a múzeum irodái és előadó-
termei, lehetőséget kínálva a művelődésre, az új dialogikus gondolko-
dás szellemével való ismerkedésre, a klasszika tudatos meghaladására,
ami a mi időnkben egzisztenciálisan fontos jelentőségre tett szert.
4.2. A tudományok is kiléptek a klasszikus határozottságból az
univerzális felé
Nem véletlen, hogy az újkori klasszikus tudományokban konkrét pél-
dák is találhatók a klasszika meghaladására. Mert ahol valaminek a
vége van, ott valami újnak is kell lennie. Először általában a művé-
szetben, amely gondolatokat ébreszt, de gyakrabban a filozófiában.
Amikor a klasszikába zárt tudomány eléri csúcspontját, és már nem
képes továbbfejlődni, új utakat keres új tereken. Míg a kutatás, aho-
gyan korunkban is, az univerzum végtelenül tág tereit célozza meg.
Ezt a tendenciát hamarosan felismerték azok is, akik a tudományos si-
kerek legmagasabb fokaival foglalkoznak, például a Nobel-díjak oda-
ítélésénél. Már néhány éve bizonyos tudományok díjait megosztottan
‒ 103 ‒
adják több személynek. Ezt a módszert a történelmileg dialogikus

folytonosság felismerése is alátámasztja bizonyos tudományoknál,
amely felváltja a korábbi értelmezést az ideálisan klasszikus, zseniális
személyiségről. Sokszor maguk a Nobel-díjasok hangsúlyozzák, hogy
az elért eredményhez több kolléga összehangolt munkájára volt szük-
ség.
Az ilyen együttműködésre azonban nem csak az egyes tudományok-
ban van szükség, hanem interdiszciplinárisan is, az egyes tudományok
eredményeit kölcsönösen átvéve más tudományokba. Így a legfonto-
sabb találmányok ilyen köztes, azaz dialogikus térben születnek, ahol
különböző szakirányú tudósok szorosan együttműködnek.
Közismert az a mondás, hogy egyetlen egy (tegyük hozzá klasszikus)
doktori cím nem elegendő a magas fokú tudományos képzettséghez. A
másodikkal kezdődik az egyoldalú tudományosság feloldása és meg-
haladása. Majd ezt követi mindezek bővítése egy életen át tartó tanu-
lással, az univerzális bevonásával az ismeretekbe.
A tudományosságnak ezt a magas fokát mi, közönséges emberek csak
nehezen tudjuk követni és felfogni, különösen, ha a feltalált újdonság
objektivitásában keresünk magyarázatot. Ebben ugyanis számunkra
nem teljesen érthető változások vannak, amelyekről csak annyit tud-
hatunk, amennyire klasszikus tudásunkból (általában az iskolában ta-
nultakból) telik. De ha a filozófiát vesszük segítségül, az ösztönző tu-
dást ad, mert arról győz meg bennünket, hogy milyen keveset tudunk
(de legalább alázatosságra tanít, önelégült büszkeségünk visszafogá-
sára).
A tudományosságnak ezt a magas fokát mi, közönséges emberek csak
nehezen tudjuk követni és felfogni, különösen, ha a feltalált újdonság
objektivitásában keresünk magyarázatot. Ebben ugyanis számunkra
nem teljesen érthető változások vannak, amelyekről csak annyit tud-
hatunk, amennyire klasszikus tudásunkból (általában az iskolában ta-
nultakból) telik. De ha a filozófiát vesszük segítségül, az ösztönző tu-
dást ad, mert arról győz meg bennünket, hogy milyen keveset tudunk
(de legalább alázatosságra tanít, önelégült büszkeségünk visszafogá-
sára).
‒ 104 ‒
Ezek a nem éppen hízelgő szavak arra szolgálnak, hogy már eleve ve-
gyük vissza klasszikus büszkeségünket, főleg hogy nemrég két ma-
gyar tudós kapott Nobel-díjat, Karikó Katalin orvostudományit, majd
Krausz Ferenc fizikait. Azonban el kell ismernünk, hogy a Magyaror-
szágról származó Nobel-díjasok száma 15-re emelkedett, ami a lakos-
ságszámhoz mérten rekordnak számít.
A valóságnak megfelelően hozzá kell tennünk, hogy a fent említett
filozófia értelmében, a társadalmi klasszikát meghaladva, más tudó-
sokkal való kollegiális együttműködésben kapták meg a magas kitün-
tetést. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy formálisan átlépték a klasszi-
kus individualizmust.
Ez a tény azonban semmiképpen nem értelmezhető a tudomány haté-
konysága csökkenéseként, éppen ellenkezőleg, a tudományok jelen-
kori fejlődésének irányát mutatja, azaz hogy szükség van a sokoldalú-
ságra, amely nélkül nem születhetnek nagy tudományos felfedezések.
Karikó Katalin kutatásai a biokémiába sorolhatók, azonban konkrétan
az orvostudományban kerültek felhasználásra éppen akkor, amikor a
legnagyobb szükség mutatkozott alkalmazásukra a koronavírus-jár-
vány idején.
Vele egy időben kapta meg Krausz Ferenc a Nobel-díjat. Ő is hasonló
körülmények között kapta meg ezt a legmagasabb tudományos elisme-
rést. Fizikai kutatásainak eredményeit szintén nem csak egy tudo-
mányban használták fel, hanem az orvostudományban is jól haszno-
síthatók. Tehát egy tudomány felfedezéseit más tudományágak is át-
vették.
Az elektronok mozgását figyelte meg fényhullámok segítségével, ami
segített az orvostudományban a szív rezgéseinek megfigyelésében.
Tehát a siker itt is közös munkában születet, az eredményeket pedig
megosztották más szakterületekkel.
A jobb megértés érdekében érdemes tenni itt egy kis tudománytörté-
neti kitérőt. Az általános iskolában tanultakból tudjuk, hogy az ókori
görögök a legkisebb anyagrészt atomnak nevezték. Már akkor feltéte-
lezték, hogy létezik az anyagnak egy legkisebb összetevője, amiből az
egész létező felépül. Sokáig kellett a tudásnak fejlődnie addig a felis-
‒ 105 ‒
merésig, hogy a feltételezett apró anyagrész nem is a legkisebb, ha-

nem körülötte más anyagrészek is keringenek, amelyeket neutronok-
nak neveznek.
Manapság már odáig jutott a fizika tudománya, hogy nem csak a neut-
ronok mozgását képes megfigyelni, hanem (meghaladva a klasszikus
fizikát) nem csak közvetlen ismereteket képes szerezni a neutronokról,
hanem lézersugarak segítségével fénybontási analízissel genetikus fo-
lyamatokat tud közvetve kiolvasni az emberi vérből. Ezért a módszer-
ért kapta meg Krausz Ferenc és tudós társai a Nobel-díjat.
Érdemes megemlíteni a klasszika meghaladásának témakörében, hogy
mindkét kutató, Karikó Katalin és Krausz Ferenc hangsúlyozták in-
terjúikban kollégáik iránt érzett hálájukat. Nem csak azokról a kollé-
gákról van szó, akikkel megosztották a díjat, hanem beosztott munka-
társaikról is. És nem feledkeztek meg köszönetet mondani azért az is-
mereteiket megalapozó tudásért, amit a magyar iskolákban és egyete-
meken szereztek, és amelyeket külföldi tanulmányai során alkalmaz-
tak és továbbfejlesztettek.
Mindkét tudós magyarul, németül és angolul elhangzott nyilatkozatai-
ból ugyanazokra a tanulságokra és magatartásformákra következtet-
hetünk, amelyek napjainkban általánosan szükségessé váltak a világ-
ban. A klasszika büszkesége helyett, amely jelenünkben életveszé-
lyessé vált, szerény bölcsességet látunk. Amit a tudomány különböző
területein szerzett tanulással és a világban szerzett élettapasztalattal
sikerült elérniük.
De miért annyira fontos hangsúlyoznunk napjainkban a klasszika
meghaladását? Mert a hagyományosan klasszikus viselkedésmódok,
például a klasszikus etika, napjainkban életveszélyessé váltak ezen a
földön. Ha filozófiailag nézzük a dolgot, ettől függ jelenünkben a léte-
zés ezen a bolygón. Akár tudatosul ez az állapot, akár nem. Akár meg-
felelő módon reagálunk rá, akár nem. Ettől függ, hogy meg tudunk-e
maradni ezen a bolygón, vagy az élet végképp eltűnik róla.
‒ 106 ‒
Vissza kell fordulnunk erről az útról, ki kell fordulnunk, ki kell lép-

nünk a klasszikából, nem megsemmisíteni. De ha továbbra is így cse-
lekszünk, mint eddig, akkor a klasszikával együtt megsemmisítjük
saját magunkat és környezetünket is.
‒ 107 ‒
5. A nemzeti ideológiák fejlődése

a közép-európai népeknél
Dr. Matykó Jenő, a filozófia doktora előadása az AIS (San Marinó-i
Nemzetközi Akadémia) keretében a düsseldorfi Nemzetközi Feszti-
válon 2011. év végén és alsóörsi (Balaton) szemináriumon 2012. év
nyarán
Jelenünkben (sajnos ismét) nagyon aktuális lett ennek az elő-

adásnak a témája, amennyiben meg akarjuk érteni azokat a
gyökereket, amelyekből a nacionalizmus ered, és ahol a
„klasszikus tragédia” végbemegy, háborút játszva (hihetetlen,
de napjainkban is) Közép-Európában.
5.1. Fogalommagyarázat
Mielőtt tartalmilag kifejteném a témát, röviden megpróbálom
tisztázni a cím szavait. Meghatározni nem kívánom, és nem is
tudom, mivel kétlem, hogy van rá egzakt magyarázat. A társa-
dalompolitikai szférában ‒ éppen a „tudományos” meghatáro-
zásokba vetett hit miatt ‒ megsokasodtak a félismeretek,
amelyek olyan csapdát jelentenek, amelyből sokkal nehezebb
kijutni, ha látjuk viszonylagosságukat az egészhez képest.
Mindenekelőtt: mi a fejlődés? Ebben az összefüggésben fejlő-
désen egy korábbi állapot viszonylag tartós javulását értem a
történelem folyamán valami új felé. Ez azt jelenti, hogy sem-
milyen pozíció nem abszolút az időben, hanem mind változik
a javulás irányában, másképpen a tudatos történelemnek
semmi értelme sem volna, és mi mindent a természetre vagy
Istenre bíznánk (kinek, hogyan tetszik). Úgy vélem, hogy a mi
jelenlegi társadalmi állapotunk általában jobb, mint az előzőek
a történelem során. De ha ennek az okát meg akarjuk érteni,
meg kell próbálnunk tudatosítani azt is, hogy mi történt a
‒ 108 ‒
múltban, és tanulnunk kell belőle.

A második szó: mi a nemzeti? Hogy milyen a nemzeti, az kü-
lönböző körülményektől függ: történelmi kortól, társadalmi
rendszertől, államérdektől stb. Másként határozták meg ezt a
fogalmat a szocialista, mint a feudális vagy kapitalista orszá-
gokban. Másképpen határozzák meg Franciaországban, mint
Németországban vagy Magyarországon. Általában elmond-
ható, hogy nem határozható meg, mi a nemzeti, ezért minden-
féle nemzeti elem ideológiai jellegű. Ezt a viszonyulást kí-
vánja némiképpen megvilágítani ez az előadás közép-európai
népek példáján.
És mi az ideológia? Az ideológiák szorosan kötődnek az idea-
lizmushoz, különösképpen a hellén eredetű európai idealiz-
mushoz. Talán azt lehetne mondani, hogy az ideológia egy bi-
zonyos időben rögzült idealizmus. Az, ami korábban csak
eszmének mutatkozott, a valósághoz való teljes viszony nél-
kül, igazságként lett kikiáltva; valójában az idő fejlődéséből
kiszakítva, ideológiaként korlátozva. Érdekes megfigyelni,
hogy az ideológiák különböző intenzitással fejlődtek a föld
különböző pontjain. Ott, ahol a népek közelebb voltak a ter-
mészethez, az ideológiák nem fejlődtek olyan gyorsan, mint a
gyorsabban civilizálódott régiókban. De az is megfigyelhető,
hogy a kialakult ideológiák egy későbbi időben fékezik a régió
társadalmi fejlődését. Ezekhez a régiókhoz tartozik Közép-Eu-
rópa is.
Hol van Közép-Európa? Ha egyszerűen, geometriai szempont-
ból nézzük Európa térképét, megállapítható, hogy Közép-Eu-
rópa abban a térségben helyezkedi el, ahol korábban a valami-
kori Habsburg Birodalom terült el, amit az 1848-as forradalom
után Ausztria-Magyarországnak hívtak. És éppen a történelmi
időnek ez a közelsége különösen érdekes e térségben a nem-
zeti ideológiák általános alakulásának tanulmányozása szem-
pontjából. Ezek az ideológiák a későbbiekben, egészen jele-
nünkig fontos (sajnos gyakran kedvezőtlen) hatást gyakorol-
tak, gyakorolnak a társadalompolitikai életre, nem csak itt, ha-
nem az egész világon.
‒ 109 ‒
És a cím utolsó fogalma: mi a nép? Általában elmondható,

hogy a nép emberek összessége, akik azért egyesültek, hogy
könnyebben megmaradjanak a természeti környezetben, hogy
közös célokat érjenek el. Idővel közös, jellemző szokások, er-
kölcsök, viselkedésformák stb. alakultak ki. Európának ebben
a középső részében az általunk ismert történelmi időkben na-
gyon különböző népek éltek, amelyek valahonnan ide vándo-
roltak, itt letelepedtek, vagy különböző okok miatt elvándo-
roltak, esetleg eltűntek. Azok a népek, amelyek abban az idő-
ben, amelyből a történelmi példámat veszem, különböző, erős
nemzeti ideológiákat dolgoztak ki; ezek a maguk idején szük-
ségesek voltak a kulturális önállósághoz és fejlődéshez. Azon-
ban elérkezett az az idő, amikor már fékezték és fékezik a ré-
gióban mind a mai napig a további fejlődést. Ezért szükséges
volna őszintén górcső alá venni történelmi feltételeiket kelet-
kezésük és fennállásuk szempontjából.
5.2. Bevezetés
A népeknek mindig volt kultúrájuk, mert minden közösség
csak akkor tud együtt élni, ha vannak közös szabályaik, és
ezek már a kultúra részét képezik. Azonban Európában a tör-
ténelem során e fogalomnak furcsa értelmezése alakult ki;
kultúrán kizárólag a klasszikus görög kultúrát és a Római Bi-
rodalom erre alapozott kultúráját értették. (Különbséget tettek
a népi kultúra és a klasszikus kultúra között. Például van nép-
művészeti és klasszikus művészeti múzeumunk.)
Volt olyan történelmi időszak Európában, amikor minden ott
élő nép szinte kötelességének tartotta, hogy a klasszikus mó-
don kialakult normák szerint fejezze ki, alakítsa és szabá-
lyozza addigi kultúráját. A nyelvek adalékként a latin nyelvtan
vázát vették át, hogy új, ideális formát „műveljenek”. Az ad-
dig általában generációról generációra átörökített tapasztalatok
írásos formában is az újonnan kialakított „klasszikus” nyelven
kezdek megjelenni. Így az ősi népi és a klasszikus európai, gö-
rög-latin kultúrából „összegyúrt” kultúra jött létre.
‒ 110 ‒
Ebben az új kultúrkorban új problémák is jelentkeztek. Koráb-

ban a latin nyelv összekötötte a népeket különböző kultúrákkal
ott, ahol egymás kölcsönös megértésére volt szükség. De ek-
kor egyfajta önállósági, szuverenitási ideál jött létre, amelyet
valamilyen misztikusan mély őstörténetből eredeztettek,
amelyre alapozva minden nép saját nyelvével és kultúrájával
kívánta meghatározni magát, nem ügyelve arra, hogy más né-
pek megértik-e vagy sem.
Ez a tendencia hamarosan az önmagukba zárkózó, önálló nem-
zetállamok szembenállásává alakult, amely egyúttal minden
más állam, azaz a világ többi része ellen irányult. Ebben az ön-
meghatározásban minden nép nagyon „tudományos” akart
lenni (az adott időben), és saját önmeghatározó rendszert
igyekezett kialakítani, amellyel „megalapozhatja saját ideális
létezését” (amire korábban az egymáshoz való természetes vi-
szonyban egyáltalán nem volt szükség). Ez az önmeghatározás
azután egy olyan tendenciává deformálódott, amelyben min-
den nép a másik fölé akart kerekedni saját történelme tényle-
gesen csak felszínesen ismert legendái alapján. Ha a tudomány
nem tudta ténylegesen megalapozni ezeket a vágyakat, akkor
jól jött bármilyen féltudományos ideológia is.
Talán elmondhatjuk, hogy a világnak éppen ebben a sarkában,
Közép-Európában okoztak ezek az ideológiák a legtöbb bajt,
gyűlöletet és szenvedést; amit azután háborúk, erőszak és ül-
döztetések kísértek. Jelenünkben igazán ideje már beszélni
azokról a gyakran komplexusokká hárított tabuproblémákról,
amelyek a különböző népek között tapasztalhatók annak érde-
kében, hogy jobban megértsük őket, és tanuljunk a történelmi
tapasztalatokból.
Arató Endre professzor, a Magyar Tudományos Akadémia
tagja egyike volt azon tudósoknak, akik (már a múlt évszázad
nyolcvanas éveiben) történelmileg, nemzetközi összefüggései-
ben megvilágították a nemzeti ideológiák keletkezését és fej-
lődését ebben a régióban.
Az előadásomban elmondottak alátámasztására az ő tudomá-
nyos kutatásait használom, amelyek a korabeli újságokban,
‒ 111 ‒
ülések, konferenciák jegyzőkönyveiben, nyilatkozatokban és

szellemi vezetők irodalmi műveiben közölt tényeken alapul-
nak, és a nemzeti ideológiáknak Európa e részében való ere-
detével és létrejöttével kapcsolatosak. Tehát csehekről, szlo-
vákokról, ukránokról, románokról, németekről, szerbekről,
horvátokról, szlovénekről és magyarokról van szó.
Arató módszerében megtalálható a társadalompolitikai tar-
talmú kutatások mostanában aktuálissá váló „köztisége”, inter-
diszciplinaritása. Felhívja a figyelmet a különböző orszá-
gokban elvégzett komoly, tudományos kutatások szintézisének
szükségességére egy olyan időben, amikor már nem elegendő
a belterjes kutatás. Hogy ki lehessen küszöbölni az európai
közösségben többé már el nem fogadható egyoldalú állításo-
kat, a különbözőképpen értelmezett történelmekből eredő,
diszkriminatív félreértéseket, közös tisztázásra van szükség.
5.3. Történelmileg a polgári fejlődés útja egyúttal a nemze-
ti ideológiák kezdete is
A soknemzetiségű Közép-Európában a nemzeti mozgalmak a
leáldozó feudalizmus válságában és a kicsírázó kapitalizmus-
ban jöttek létre. A 18. század végén ezek a nacionalista ten-
denciák teljesen modernnek számítottak, minőségileg együtt
jártak a polgári fejlődés nyelvi-kulturális és politikai-társadal-
mi törekvéseivel. Egyrészt hatottak a francia forradalom jel-
szavai, tehát szabadság, egyenlőség, testvériség, másrészt
éppen ezek az értékek korlátozódtak kizárólag a nemzeti szfé-
rára minden forradalom dialektikus értelmében (a forradalmak
felfalják saját gyermekeiket), majd más nemzetek ellen fordul-
tak, ténylegesen a kezdeti szándék ellenkezőjére fordulva.
A nemzeti mozgalmak akkoriban a demokrácia nagy, törté-
nelmileg egyetemes fejlődésének részét képezték. Az értelmi-
ségiek, francia hatásra, saját népükhöz fordultak a feudális
rend és a királyság ellenében. Az újfajta tájékozódás új szel-
lemi tartalmakat kívánt meg. Fiatalemberek külföldön tanulták
a fejlettebb liberális eszméket, és hazájukba visszatérve alkal-
mazták őket a felszabadítás programjának megfogalmazására,
egyesítve a kizsákmányolt (de jórészt csak a saját etnikumú)
‒ 112 ‒
népet a nemzeti öntudat ébresztésével.

Ennek intenzitása különböző mérvű volt az egyes népeknél.
Például a horvátoknál, akik a monarchiában már számos ne-
mesi privilégiummal rendelkeztek, a nemzeti mozgalom kez-
dete nem volt olyan intenzív és radikális, mint például a szer-
beknél, románoknál vagy a szlovákoknál, akik kevesebb ki-
váltságot élveztek. A még a Római Birodalomból származó
„Divide et impera!” (Oszd meg és uralkodj!) taktikája bizo-
nyos mértékben és bizonyos időben a középkori módon feu-
dális Osztrák Birodalomban is működött a köztársaság Fran-
ciaországban való győzelméig.
A közeli Franciaországban végbemenő említett demokratikus
változások folyamán a magyar forradalom kompromisszumos
megoldásra, kiegyezésre kényszerítette Ausztriát a birodalom
legerősebb nemzetével, de a monarchikus rendszer a régi ma-
radt. Másrészt éppen a csupán egy néppel megkötött kiegyezés
fordította ellenük a többi népet, amelyek maguk is szenvedtek
a most már egyre jobban felismert emberi jogaik sérelmétől,
ami harcra serkentette őket a saját szuverenitásukért Ausztria,
illetve most már Ausztria-Magyarország ellen.
A horvátok Magyarországon belül élvezett korábbi, a törökök
elleni közös harc idejéből származó meglehetősen széleskörű
autonómiája a viszonylag legnagyobb szabadságot tette lehe-
tővé számukra a kulturális és politikai emancipáció terén. De
az új nemzeti eszmék fejlődése következtében már nem tudták
elfogadni a magyar nyelv használatát a hivatalokban és az ad-
minisztrációban. Először a nemesek ellenállása volt tapasztal-
ható, akik kinyilvánították akaratukat a latin nyelv használatá-
val kapcsolatban, amit azzal az érvvel támasztottak alá, hogy a
soknemzetiségű Magyarországon csak a lakossá harmada be-
széli a magyar nyelvet.
Az a tény, hogy a horvát nemesek még csak a latin nyelv
használatát követelték, nem a horvátét, mutatja akaratuk feu-
dális jellegét és az akkor általános, modern európai társada-
lomfejlődéstől való elmaradottságukat (ez elmondható persze
az egész akkori Habsburg Monarchiáról is). A nemesek hatal-
‒ 113 ‒
mának elvesztését és a polgári osztály megerősödését köve-

tően a horvátoknál is felerősödik a saját nemzeti nyelv fej-
lesztésének és használatának a követelése.
Más régiókban, ahol nem volt nemesi hatalom, a nemzeti ele-
mek polgári követelése gyorsabban erősödött. Mivel a szer-
beknek a mintegy ötszáz éves török uralom miatt nem volt sa-
ját állami létük, kulturális gyökereiket főképp a pravoszláv
ortodox egyház gondozta, a régi hazán kívül is. Ortodox ér-
telmiségiek szervezték meg Temesváron (akkoriban Magyar-
ország, most Timişoara, Románia), tehát ténylegesen Szerbián
kívül 1790-ben az első nemzeti kongresszust (sabor), ahol
szárba szökkent a szerb nemzeti mozgalom. Az összejövetelt
engedélyezte az osztrák udvar, amely (akkor még) azt remélte,
hogy ellensúlyozhatja a magyar hatalmat az Osztrák Biroda-
lomban a magyar nemesek ellenében.
A románoknál is a közös, görögkeleti ortodox hit volt a leg-
erősebb kötőerő a polgári nemzeti ideológia megjelenése előtt.
Nemesi címet románok csak ritkán kaptak, ezért a nemzeti
ideológia fejlődése előtt ilyen értelemben nem voltak jelentős
akadályok. Az egyház hatalma a vidék népessége felett, ame-
lyet egyúttal szabadon kizsákmányolt, és amely felett uralko-
dott, meglehetősen erős volt.
1791-ben (a temesvári szerb kongresszus ösztönző hatására is)
a román főpapok „kérvényt” nyújtottak be Bécsben a császár-
nak, amelyben kérték korábbi, 1437-ben deklarált (később el-
vett) egyenjogúságukat az erdélyi szászokkal és magyarokkal,
valamint nemzetként való elismerésüket a Habsburg Birodal-
mon belül. Az udvar válasza kitérő volt, amit azzal a körülbe-
lüli válasszal indokoltak, hogy éljenek csak békében a kör-
nyező népekkel, szeressék őket, de nemzetként való elismeré-
sük nem annyira fontos.
A szlovákok Magyarország akkori északi részén laktak. Az ő
helyzetük volt a legnehezebb a már említett nemzetek közül. A
szlovák nép nem rendelkezett a múltba visszavezethető nemesi
támogatással, mint más nemzetek, ezért ideológiájuk közvet-
lenebbül kötődött az új nemzeti mozgalmakhoz. Korábban a
‒ 114 ‒
vallás, hasonlóan más nemzetekhez, részben kötőerő volt a

népi azonosság szempontjából.
Ezért a szlovák nemzeti ideológia főleg a szlávsághoz való ál-
talános tartozásból fejlődött ki. Ezt a következőképpen magya-
rázták: már maga a szlovák szó is szlávot jelent, így a „nagy
szláv nemzet” részének tekintették magukat, amely a Balti-,
Fekete- és az Adriai-tenger közötti területet lakja egészen Szi-
bériáig. Ezért a szlovák nyelv áll szerintük legközelebb az ős-
szláv nyelvhez. Kedvelt ideológiai érv volt a szláv nemzet ál-
lítólagos „archaikus létezése a Nagy Sándor által a szlávoknak
biztosított privilégiumoknak köszönhetően”.
A 18. századi szlovák ideológia fontos motívuma volt az „ön-
védelem”. A magyarok „leigázás-elméletével” szemben jött
létre, akik így értelmezték a honfoglalást. A szlovákok azt ál-
lították, hogy amikor a magyar hordák megérkeztek a Pannon-
alföldre, a szlávok már régóta ott laktak a földet művelve, te-
hát ténylegesen ők az őslakosok. Így a szlovákok nagymérték-
ben hozzájárultak a több százéves magyar történelemhez.
A szlovák nemzet rendkívüliségének további ideológiai eleme
volt, hogy Pannónia a szlávok őshazája, amelynek központját
a szlovákok lakják, és így az ő nyelvük áll legközelebb az ős-
szlávhoz, a legrégibb és legtisztább nyelvhez, ezért ők a legin-
kább dicsőséges és a legrégibb nemzet, hiszen már a nevükben
is ott van a dicsőség szó.
Ezek az elemek alkották együttesen a 18. századi szlovák
nemzeti azonosságtudatot, a szlovákok ily módon akarták
kompenzálni nem létező privilégiumaikat a feudális Habsburg
Monarchiában más szláv népek, így a horvát és a szerb nép
ellenében is.
A cseh nemzeti ébredésnek a szlovákhoz hasonló elemei van-
nak. A nagy hagyományú Prágai Egyetemen kutatásokat foly-
tattak a nagy szláv nemzet ősi egységével majd különböző né-
pekre és nyelvekre való széthullása eszméjének a bizonyítására.
A népekre tagozódással létrejöttek a tájszólások, amelyekből
különböző szláv nyelvek alakultak ki. A szláv nyelvészek véle-
ménye azonban nem volt egységes. F.M. Pelcl öt nyelvet külön-
‒ 115 ‒
böztetett meg (orosz, lengyel, szerb, horvát, cseh). Dobrovksy

csak négyről beszél (cseh, lengyel, orosz, illír).
Már ezekből a különbségekből is megállapítható, hogy a
nyelvtudósok véleménye jórészt nem esett egybe. Figyelemre
méltó, hogy a szlovákot azonosították a cseh nyelvvel, és nem
említették önálló nyelvként. Az ideológiák másik, szélsőséges
oldalán voltak olyan vélemények is, amelyek kétségbe vonták
a cseh nyelv alkalmasságát irodalmi alkotásra, és helyette a
németet javasolták.
A leggyengébb nép az Osztrák Monarchia területén az ukrán
vagy más néven rutén, ruszin volt. Nekik nem voltak a közép-
korban privilégiumaik, és sokáig nem volt öntudatos értelmi-
ségük sem, mint például a szlovákoknak. Görög-katolikus
egyházuk sokáig szintén nem tudott fejlődni, mert a ruszin pa-
pok évszázadokon keresztül az (észak-magyarországi) egri ér-
sekségnek voltak alárendelve. Ezért nemzeti emancipációjuk
kezdete vallási önállósodási szándékukra és saját püspökség
követelésére vezethető vissza.
Bazilovics, az első ruszin történész (akit ukrán Hérodotosznak
is neveznek) éppen azt hangsúlyozta, hogy a ruszinok már a
kereszténység első századaiban a Pannon-alföldön laktak, és
Cirill és Metód már 867-ben megkeresztelte őket, hiszen a gö-
rög rítus a 13. századig érvényben volt Magyarországon. Kö-
vetkezésképpen a ruszinok már jóval a magyarok megérkezése
előtt jelen voltak ezen a területen, tehát őslakosok, és ezért ne-
kik van leginkább joguk itt tartózkodni.
A szlávokról és nemzeti emancipációjukról alkotott általános
vélemény észrevehetően megváltozott J.G. Herder „Eszmék az
emberiség történetének filozófiájáról” (Ideen zur Philosophie
der Geschichte der Menschheit) 1792. évi megjelenése után.
Ebben felhívja a figyelmet a szlávok „rendkívüli feladatára”,
„kizárólagos jellemvonásaira”, „hősi érdemeire”, amelyeket az
emberiség érdekében szereztek. Például a föld klíma szem-
pontjából legkedvezőtlenebb régióit művelték meg. Herder
általánosan hangsúlyozza az egyes népek nyelvének szükség-
szerű továbbfejlesztését létük és fennmaradásuk érdekében.
‒ 116 ‒
5.4. A nyelvi és kulturális tevékenységet követi a nemzeti

emancipáció politikai követelése
A 19. század elején meggyengültek a feudális nemzeti privilé-
giumok, de az elkezdődött polgári fejlődés még nem volt elég
erős ahhoz, hogy politikai változásokat indítson el a Habsburg-
abszolutizmusban. Bécs már nem támogatta a népek nemzeti
törekvéseit, mert időközben szövetségre lépett a magyar kö-
zépnemességgel, és így már nem volt szüksége erre a politikai
egyensúlyozáshoz. Ezért a népek számára csak a nemzet
nyelvi és kulturális tevékenység révén történő fejlesztésének a
lehetősége maradt.
A horvát értelmiségiek már nem elégedtek meg a (csupán a
nemesek által ajánlott) latin nyelv használatával; regionális
gyűlésükön (sabor) 1805-ben az illír (ún. stokáv) szláv nyelv
használatát követelték a hivatalokban. 1803-ban J. Voltić ki-
adott Bécsben egy illír-olasz-német szótárt nyelvtani mellék-
lettel, amely az illír horvát nyelvet közös szláv nyelvként mu-
tatta be, és megjegyezte, hogy nincs még egy olyan nagy nem-
zet, amelynek nyelve olyan nagy területen terjedt volna el, a
Fekete-tengertől az Adriai-tengerig, és mely olyan sok dia-
lektussal rendelkezne, mint ez a nyelv. Néhány nyelvet tudó
elkezdte lefordítani a világirodalom legjelentősebb műveit, és
így indult meg a horvát nyelv fejlődése. Például M. Vrhovac
püspök felhívása nyomán elkezdték gyűjteni a népdalokat,
népszokásokat és mondásokat.
A harmincas években a horvát illírista mozgalom azt a politi-
kai célt tűzte maga elé, hogy horvát vezetéssel egyesíti a dél-
szláv népeket. Az alapgondolat az volt, hogy minden délszláv
közös ősei az ókori illírek voltak. A német romantikusok hatá-
sára hangsúlyozták a szlávok szoros egybetartozását a nyelv,
de nem a vallás vonatkozásában, amely a pravoszláv szerbek-
nél a hosszú török hódoltság idején lényeges befolyásoló té-
nyező volt.
Hamarosan radikalizálódott az illír kultúrmozgalom a politikai
harcra való felhívással. Az újonnan komponált hazafias dalok
nacionalista érzelmeket hintettek el. A Zágrábi Akadémián üt-
‒ 117 ‒
köztek a horvát és magyar professzorok véleményei. Több

horvát pedagógus alkalmazását követelték, akik horvát nyel-
ven tanítanának.
A magyar újságok egyre kritikusabban szóltak a horvátországi
kulturális fejleményekről, és a nemzeti ideológia szellemében
egymás ellen irányuló hazafias művek jelentek.
A szerb kultúrmozgalom az ószláv-szerb nyelv, azaz a klérus
és az egyszerű nép újonnan fejlődésnek indult nyelve oppozí-
ciójával kezdődött. Vuk Karadžić, kiváló szerb nyelvész és
költő (1814-ben) kidolgozta a szerb népnyelv új nyelvtanát az-
zal a jelszóval, hogy „Úgy írj, ahogyan beszélsz!”, amely gaz-
dag polgári kereskedők támogatásával gyorsan új irodalmi
nyelvvé fejlődött. A klérus ellenezte az új nyelvet, és megtil-
totta Karadžić művének kiadását Szerbiában. De az újabb ki-
váló irodalmi munkáit követően (amelyekről J.W. Goethe és J.
Grimm is elismerően nyilatkozott) bebizonyosodott a normali-
zált népi nyelv alkalmassága, és a szerb kulturális mozgalom
motorjává vált, amelyre hamarosan egész Európa felfigyelt.
A szerbeknél is követte a nemzeti öntudat ébredését és a poli-
tikai emancipáció szándékát a kulturális fejlődés. Szerb költők
hazafias verseket írtak, dicsőítve a múlt hősies, különösen a tö-
rökök ellen vívott harcait. Következésképpen a felébredt nem-
zeti öntudat az akkori Ausztria és Magyarország ellen is for-
dult. 1826-ban gazdag szerb kereskedők támogatásával meg-
alapították Pesten az ún. Matica srpskát, amely feladatául tűzte
ki szerb művek kiadását az ország minden részéből és a szerb
kulturális mozgalom egyesítését. Ez az intézmény a kulturális
és politikai emancipáció jó példáját szolgáltatta a többi szláv-
nak is a császári és királyi monarchia területén.
Hasonló problémákkal küzdöttek a szlovákok is. Szintén meg
kellett teremteniük irodalmi nyelvüket kultúrájuk továbbfej-
lesztése érdekében. A fejlődés két irányban indult el, és bár az
ellentétek nem voltak olyan élesek, mint a szerbeknél, a véle-
ménykülönbségek ott is presztízsharcot eredményeztek. A
szlovák irodalom kezdetei visszanyúlnak a 16. századra, bár
nem saját, hanem cseh nyelven. Ugyanis a szlovákok nem
‒ 118 ‒
voltak pravoszlávok, nem használták az egyházi szlávot (mint

a szerbek); a szlovákok, protestánsok lévén, a cseh nyelvet
használták. Ez a nyelvhasználat részben kedvező volt a kultu-
rális fejlődésre, bár részben fékezte is az önállósodást.
Fontos lépés volt az önállósodás útján Bernolak szótárának a
megjelenése (1827). Célja azt volt, hogy megtisztítsa a szlovák
nyelvet a haszontalan külföldi befolyástól. Valójában ezt a
célját nem érte el, de munkája nagy lépés volt a szlovák nyelvi
kultúra fejlődésében. A másik oldalon ott volt J. Kollar, aki a
cseh nyelv közös továbbfejlesztését szorgalmazta. Az ellenté-
tek számos esetben gyengültek, és több problémában találtak
közös megoldást, úgy hogy a szlovákok és a csehek máig is jól
megértik egymást.
A hősi eposzok jellemezte korai szlovák irodalomban az ak-
kori szláv nemzeti mozgalmak külső ellenségei, a németek és
a magyarok játszottak fontos, ellenséges szerepet. Az idealisz-
tikus módon megírt hőskölteményekben a szlovákok hazáját
megszálló barbár magyarokat legyőzik a nagy szláv nemzethez
tartozó büszke szlovákok. Későbbi irodalmuk is bővelkedik
hasonló nacionalista színezetű művekben és színdarabokban.
Például Jarmok egyik költeményében leírja az ideális paraszti
társadalmat, amelyben „nincsenek királyok, csak az istenhit
által vezérelt, egymást szerető emberek. A szláv népek köte-
lessége megvalósítani ezt a társadalmat. Történelmi feladatuk
a boldog idők elhozása.”
Egymás után alakultak olyan szlovák szervezetek, amelyek
ideológiailag támogatták a kulturális fejlődést. 1803-ban meg-
alapították a pozsonyi evangélikus líceumban a csehszlovák
tanszéket és a hozzá kapcsolódó Szláv Intézetet. Mellette hall-
gatói szervezetek működtek, amelyeknek hála Pozsony szlo-
vák kultúrközponttá vált. Ekkor kezdődtek az ideológiai küz-
delmek az iskolákban a szlovák és a magyar hallgatók között,
amelyek nem egyszer éles kifejezésformákat öltöttek. A ma-
gyar uralkodó osztály nem tűrte dolgok ilyen alakulását, és
1838-ban betiltotta a szlovák szervezeteket az iskolákban.
‒ 119 ‒
A románok szintén foglalkoztak irodalmi nyelvük fejlesztésével,

és náluk is két különböző tendencia fedezhető fel. Egyrészt a
latinos, másrészt a népies, amely a népnyelv gazdagságát akarta
bevonni a fejlődésbe. Történt néhány kísérlet a nyelv ilyen irányú
megújítására. 1808-ban G.C. Roja két nyelvészeti munkát adott
ki, amelyekben az (egyházi) cirill helyett a latin írásmódot ajánlja
bevezetni, ami később sikeresen meg is történt.
J. Budai-Deleanu a vulgáris latin alapú román nyelvet szor-
galmazta, beengedve azon idegen nyelvek hatásait, amelyek-
kel a románok érintkeztek, így a szláv, orosz és szerb nyelv
szavait, de kizárva a török, görög, magyar és német kölcsönzé-
seket. Szótárában olyan francia és latin szavak is szerepelnek,
amelyek korábban nem léteztek a románban.
Ezzel összefüggésben olyan irodalmi művek jelentek meg,
amelyek továbbfejlesztették a nyelvet. A témák hasonlóak
voltak, mint a többi nyelv fejlesztésénél: a románok hősies
küzdelmei ellenségeikkel a történelem során, és ellenállásra
való felszólítás a nép akkori elnyomói ellen. M. Eminescu, a
népi poéta allegorikus stílusban komikus hőskölteményt írt,
amelyben lehetőséget talált haladó gondolatai kifejezésére is,
kritizálva a klérust, mint a nép feudális uralkodók általi el-
nyomásának támogatóját. Rámutatott a háborúk anyagi okaira,
kifejezte rokonszenvét a liberalizmus iránt, és dicsőítette a
köztársaságot.
Nem hiányoztak a nacionalista tartalmú művek sem. Más né-
pekhez hasonlóan, a románoknál is megjelent a magyarok ál-
tali elnyomás elmélete. A magyarok ősei meghódították a ro-
mánok földjét. A szerző felveti a kérdést: „Ha mindez több
mint 900 évvel ezelőtt történt, miért kell még most is szenved-
nünk tőle?”
Himnuszszerű felhívások is megjelentek, például: „Ébredj ro-
mán nép halálos álmodból! Most vagy soha, mutasd meg a vi-
lágnak, hogy ezekben a karokban még folyik római vér, hogy
keblünk dicsőséggel őrzi a győztes Traianus nevét”. A költő
átkozza a feljelentgetőket, gyávákat és a félénkeket. A nemzeti
ideológia, a római származás és a nyelv latin származásának a
‒ 120 ‒
tudata visszaadhatja a román nép büszkeségét, és ha öntudatra

ébred, képes lesz saját magát igazgatni, és nem kell más, el-
nyomó népek igája alatt szenvednie.
Az erdélyi szászok jobb helyzetben voltak, mint az ottani
nemzetiségek. Nyelvi fejlődésük hosszú tradícióra tekinthet
vissza, mert az általános német normákhoz csatlakozott. Va-
lójában csak egy erdélyi német dialektust ápoltak. De 1848-
ban az evangélikus püspök már elrendelte a német irodalmi
nyelv használatát. Az erdélyi szász költészet figyelemre méltó
módon fejezte ki a németséghez való tartozásukat és az ottani
kisebb haza iránti szeretetüket. A magyar-szász ellentétek tük-
röződése mellett részben megtalálhatók irodalmukban egyfajta
magyar patriotizmus maradványai is.
A száz öntudatban régóta megtalálható volt a németekhez tar-
tozás érzése, például: „Ha téged, német vártán állót vihar fe-
nyeget, ne ingadozz, maradj hű német mindhalálig! Rokon
német nép őrzője, maradj német, szász földem!” Vagy egy ha-
sonló költeményben: „Szászként hű és szabad szász földön
születtem, és szabad és hű is szeretnék maradni, míg csak meg
nem halok. Szász, szász, erre esküdtem!”
Élénk volt a szász együttműködés az egyesületekben és klu-
bokban. Már a 18. század végén összejöveteleket tartottak vá-
rosi olvasókörökben, kaszinókban, tornaegyletekben és zenei
társaságokban. 1839-ben megkezdődött Nagyszebenben
(Hermannstadt, Sibiu) a zenei oktatás, és koncerteket szervez-
tek. Itt jött létre az erdélyi szászok tudományos és kulturális
központja is. 1817-ben nyitotta meg kapuit a figyelemre méltó
Bruckenthal Múzeum (amely 2007-ben az EU kulturális fővá-
rosa keretében került felújításra). Akkoriban gyakran voltak
tudós összejövetelek és különböző konferenciák a városban.
Az ukránok nemzeti mozgalma más népekéhez viszonyítva
fejletlen volt. Az unitárius klérus hatására a nép elég hosszú
ideig megmaradt a feudális rendszerben, nem volt érdekelt a
nemzeti öntudatra ébredésben. Az iskolákban továbbra is latin,
magyar és német nyelven oktattak. Erős volt a magyar befo-
lyás a ruszin értelmiség körében, míg nem a másik oldalon jó
‒ 121 ‒
lehetőségek nem nyíltak. Ugyanis Oroszországban akkoriban

egymás után alapították a főiskolákat és egyetemeket, és az
Ausztria-Magyarországon tanult ruszinszláv értelmiségiek ke-
resettek voltak mint professzorok az orosz iskolákban. Majd
ezeknél az értelmiségieknél a szláv közösségben nem ukrán,
hanem orosz nemzeti öntudat alakult ki.
A nyelvi küzdelem a ruszinoknál arról szólt, hogy a saját nyel-
vüket, a ruszint fejlesszék, vagy az irodalmilag már magasan
fejlett orosz nyelvet fogadják el. M. Lucskay püspöki titkár a
dél-kárpáti ruszin nyelv mellett kardoskodott, amely szerinte a
leginkább különbözik minden más szláv dialektustól, de leg-
jobban hasonlít az ősszlávhoz, „a Biblia nyelvéhez”. Azt java-
solta, hogy ebből a dialektusból teremtsék meg az irodalmi
nyelvet, sőt egy szélesebb érvényű, minden szláv számára
használható colossus lingvarum-ot. Hangsúlyozta, hogy „a nép
nyelve nem azonos a művelt emberek nyelvével, mert a gon-
dolataik sem hasonlítanak”. Ezért az erre a szellemi alapra
épülő nyelv tudná kielégíteni kulturálisan leginkább a legma-
gasabb igényeket.
Érdekes megemlíteni ezzel kapcsolatban a konzervatív szerb
klérussal való hasonlóságot. A különbség csak annyi, hogy
Lucskay ezt a ruszinok nyelvéről állította, míg a szerbek az
ószlávról.
Más probléma is jelentkezett annak a kornak a szellemében:
egyrészt a magyarokhoz, másrészt az oroszokhoz való asszi-
miláció. E kettő között kellett kifejlődnie a ruszin-ukrán nem-
zeti öntudatnak. Az első ruszin nemzeti művek Ducsnovics ol-
vasókönyvében találhatók, amely 1847-ben jelent meg Pesten
rutén népi nyelven, ezért a tanulók elég jól megértették. Ő írta
az első ruszin himnuszt is, amelyben már felismerhető a rutén
nacionalizmus ébredése: „Kárpátaljai ruszin népem, elég az
ábrándozásból, felettetek szól a harang hívó szava, szabadon,
békében éljen ruszin népem!”
Más versekből pedig az asszimilációnak való ellenállás hall-
ható ki: „Ruszin voltam, vagyok, leszek, ruszinnak születtem.
Becsületes népem nem feledem. Nemzetem szülötte vagyok.”
‒ 122 ‒
5.5. A nacionalista ellentétek kiéleződése a népek között

A múlt történései alapján elmondható, hogy a nemzeti ideoló-
giák megteremtése valójában entellektüelek munkája volt,
amely mélyen megosztotta a népeket, megkönnyítve a meg-
erősödött polgárság új uralmát. A nép egyszerű fiai mindig a
történelmen kívül, az ún. nemzeti tudat nélkül éltek, küsz-
ködve az adott viszonyok között, főleg a mindennapi megél-
hetésért. A történelemmel foglalkozni, tudatosítani valamely
közösséghez való tartozást és háborút viselni, mindezekre fő-
leg a nemeseknek volt ideje.
A polgári fejlődéssel jelentkezett a tudomány is mint döntő te-
kintély. Úgy gondolták, hogy képes mindent egyértelműen és
világosan megragadni, még a múltból is visszafejteni a
fejlődés vonalát, és visszavezetni valamilyen egyértelmű
(esetünkben nemzeti) lényegre. De később magának a
tudománynak kellett felismernie, hogy mindaz, ami az első
látásra olyan világosnak tűnt, mint a nap, jobban szemügyre
véve végtelen titkot rejt az univerzum valóságában. Igen,
ennek felismerése és világos kifejezése a komoly tudomány
realitásához tartozik. Ha ez nem történik meg, a tudomány
csak féltudományos ideológia marad.
Különösen a történettudomány és a társadalompolitikai tudo-
mányok esetében nagy a veszélye annak, hogy féltudományos
állítások csapdájába esünk, és nem akarjuk elfogadni, hogy a
történelem igazsága a valóság.
Történettudományi szempontból a féltudományosságot a törté-
nelmi kötöttségek értelmezésében a történelmi tapasztalatok
univerzális dialogikai módszerével lehet magyarázni, és az ily
módon racionálisan megismerhető következményekkel. De
sajnos ez általánosságban nem segít, mert a ráció általánosan
nem hat. Van néhány, az ésszerű megismerést zavaró tény,
amelyek főleg az emberi megértés pszichikai szférájában kere-
sendők.
A valóság meg nem értésének nagy problémája pszichológiai,
esetünkben társadalom-lélektani jellegű. A valóságban talál-
kozunk bizonyos életképtelen eszmékkel, amelyek könnyen
‒ 123 ‒
felismerhető ideológiákká torzulnak, de a probléma abban van,

hogy nem mindig mutatkoznak meg világosan, gyakran mély
lelki rétegekből hatnak, ahová hosszú időn át leülepedtek,
gyakran olyan rossz tapasztalatok nyomán, mint az elnyomás,
sértés, megaláztatás stb. Az emberek gyakran nem egyenesen
cselekednek, hanem visszahúzódnak a valóságból, egy látszó-
lagos, maguk alkotta világban élnek, ahol a korábbi, a való-
ságban életképtelen eszméiket akarják megvalósítani. Valószí-
nűleg nem véletlen, hogy éppen a valamikori Habsburg Mo-
narchia területén még most is létezik kényszerítés olyan sze-
mélyek részéről, akik másokat az általuk alkotott látszólagos
világban arra kényszerítenek, hogy saját, számukra ideális
szabályok szerint éljenek.
Ezért fontos nyilvánosan beszélni a nyílt demokráciában ezek-
ről a konzerválódott eszmékről, amelyek ideológiákká torzul-
tak, hogy felismerhessük őket, és megkötött erejüket felszaba-
dítva, konstruktív irányába tereljük őket az emberi társadalom
fejlődése hasznára.
5.6. Éles nacionalista ellentétek
A népek klasszikus nyelvi és kulturális fejlődése a Habsburg
Monarchiában előidézte a nemzeti öntudat ébredését. A feuda-
lizmus válsága és a polgári fejlődés forradalmakat robbantott
ki, amelyek megrengették az ausztriai nemzetiségi helyzetet. A
monarchia legerősebb népének, a magyarnak a forradalma
feloldotta az addig nemesi privilégiumokkal semlegesített
antagonizmusokat a saját nacionalizmus előtérbe állításával,
ami a maga részéről kiváltotta más népek ellenállását.
Ezek az ellentétek először a magyarok ellen nyilvánultak meg,
akik a középkorban néhány száz évig uralkodtak a Pannon-al-
föld e vidékén a különböző népek felett. A magyarok Ausztri-
ában kiegyensúlyozó tényezővé váltak. De az egyensúly nem
volt tényleges egyensúly, mert Ausztria önmagában akkoriban
nem volt nemzet, hanem különböző közép-európai népek szin-
tézise, amelyek közösen beszélték a német nyelvet, de még-
sem voltak azonosak a német nemzettel.
‒ 124 ‒
A magyar nacionalizmus gyorsan átlendült a sokoldalú ellen-

tétek miatt más népek irányában, míg egyoldalú önmeghatá-
rozó ideológiává nem vált. Bő, magyar nyelvű hazafias iroda-
lom keletkezett, benne éles intellektuális kirohanásokkal, más
népek kultúrájának nevetségessé tételével. Míg ezek a népek
közötti ellentétek politikailag tragikus méreteket nem öltöttek.
A magyarosító tendenciák már a 18. század végén elkezdőd-
tek, és a 19. század közepén váltak élesebbé más népek nem-
zeti azonosulási törekvéseire adott válaszként. A 18. század
végén a magyar sajtóban egyre gyakrabban jelentek meg cik-
kek a magyar kultúra terjesztésének fontosságáról, és viták
folytak arról, „hogyan válhatnak különböző népek tagjai ma-
gyarokká”.
„Tudományos tanulmányokkal” igyekeztek megalapozni, „mi-
ért alkalmasabb a magyar nyelv a kulturális fejlődésre más né-
pek nyelveinél”. Ne hiányoztak olyan „tudományos állítások”
se, amelyek azt akarták bizonyítani, hogy a magyarok képesek
nemzeti és állami egységet teremteni. Néhány munka történel-
mileg próbálta megalapozni a magyarok dicső ősöktől való
származását, ugyanakkor pedig kisebbíteni más népek szárma-
zását, gyakran nevetségessé tévé nemzeti identitást kereső tö-
rekvéseiket.
A tipikus lelkesedők egyike volt Cházár András, aki azt írta,
hogy „annyira szereti a magyar nyelvet, hogy szeretné, ha az
angyalok is beszélnék”. Ugyanakkor „meg akarta tisztítani” a
nyelvet minden idegen befolyástól. Szerinte más nemzetek
gyermekeinek már a kezdetektől fogva tanulniuk kellene a ma-
gyar nyelvet.
Ebben az értelemben az 1825-ös országgyűlés kinyilvánította,
hogy az iskolák első osztályába csak olyan gyermekeket ve-
gyenek fel, akik már tudnak magyarul. Ezért a szülőket köte-
lezzék arra, hogy a gyermekek már az óvodában, korai gyer-
mekkorban tanuljanak meg magyarul.
Az a mondás járta, hogy „ha valaki magyar kenyeret eszik, és
magyar fizetést kap, annak tudnia kell magyarul”.
‒ 125 ‒
A (patrióta magyar) „Tudományos gyűjtemény” szerkesztője,

Thaisz András úgy vélte, hogy „a szláv nyelvek egy valami-
kori nagy ősi kultúra maradványai, de ma már nem képesek
teljesíteni az irodalmi követelményeket”. Nyíltan kimondta,
hogy „őszintén mindent meg kell tenni azért, hogy például a
szlovák nyelv teljesen eltűnjön.”
Az ilyen vélemények gyökerei megtalálhatók már a feudális
korban. Részben tovább éltek a polgári fejlődésben, ideológiai
töltetet adva nekik. A magyar nemesi osztály a különböző né-
pek nyelveit „jobbágy nyelveknek” nevezte. ezeket a „jobbá-
gyokat” a nemesek nem is személyeknek, hanem dolgoknak
tekintették. Fogalmaik szerint személyek (persona) csak ne-
mesek lehetnek, de például a románok és a szlovákok csak
dolgok (res).
Fejér György, pesti egyetemi tanár „tudományos kutatásai” so-
rán így panaszkodott: „Mi, magyarok, volt uralkodó nép lema-
radtunk. Itt az idő, hogy felébredjünk, és megkülönböztessük
uralkodó nyelvünket a jobbágy román, örmény, boszniai és
más hasonló népek nyelvétől”.
Az 1824-es „Tudományos gyűjtemények”-ben olvasható: „A
szlovák jobbágy nyelv; miután győzött, a magyar elfoglalta az
országot, de a szlovák a nevében hordja a rabszolga szót, a
magyar hazában nem nevezhető nemzetinek”. A cikk szerző-
jének hasonló véleménye van a soketnikumú Magyarország
minden más nyelvéről is.
A nemesi nacionalizmus gyökerei az akkori feudális rendszer
önképében gyökereznek. Ezen elképzelés szerint teljes jogú
polgárok csak a nemesek lehetnek, és ezért nemzetalapításra
csak ők képesek. Az a vélemény uralkodott, hogy a jobbágyok
számára nem fontos, milyen nemzethez tartoznak, és milyen
gazdát szolgálnak.
Bár a polgári forradalmak megváltoztatták a társadalmi rend-
szerek feudális önképét, teljesen nem tudtak megszabadulni a
korábbi szokásoktól. Megfigyelhető, hogy a nemesek és job-
bágyok közötti korábbi ellentétek csak a nemzeti öntudat éb-
redésével változtak meg, tovább élezve azonban a népek kö-
‒ 126 ‒
zötti ellentéteket. Az uralkodó struktúrák eltolódtak a nemesi-

től a polgári osztály felé, tehát a népek szélesebb körben vo-
nódtak be a fejlődésbe, aminek következtében ugyan nagyobb
társadalmi, gazdasági és termelékenységi potenciál jött létre,
azonban ugyanakkor élesebbé váltak közöttük a centrifugális
erők is.
Az akkori népdalokban is voltak elemek, amelyek lenézték a
más népeket, a sajátot pedig dicsőítették. Íme, egy példa:
„Magyart magyar nő szeressen, ha a szerelem tüze nyugtalanít.
Mert a magyar nem csal, él és hal a becsületéért. A szlovákok
mind könnyelműek, a németnek veszélyes hinni. De a magyar
a hírnevéért, becsületéért él és hal.”
5.7. Mérsékletre intő polgári nacionalizmus
A lenéző nemesi nacionalizmus mellett megjelent néhány ha-
ladóbb és mérsékletre intő polgári vélemény is.
Például Kazinczy Ferenc azt mondta, hogy „csak a magyar
nyelv teszi a magyar nemzetet” (ami egybeesik J.G. Herder
véleményével is). Hangsúlyozta, hogy a magyar nyelvet ter-
jeszteni kellene, de bármely más nép fia is lehet magyar, ha
beszéli a magyar nyelvet.
Besenyei György írta: „magyarrá kell tennünk a köztünk élő
németeket, tótokat és más polgárokat… követhetnék a jó pél-
dát, mert még az uralkodó is magyar ruhát öltött és beszéli a
magyar nyelvet, tehát magyarrá lett.”
Még az átmeneti korszakban, tehát a nemzeti ellentétek kiéle-
ződése előtt hallható volt néhány toleráns és mérsékletre intő
vélemény. Voltak írók, akik a népek baráti és toleráns együtt-
élésére hívtak fel.
Sándor István, az 1791-től megjelenő „Ismeretterjesztő köte-
tek” c. periodika szerkesztője kifejti a véleményét különböző
népek, így a horvátok és szerbek pozitív jellemvonásairól, akik
hősiesen együtt küzdöttek a magyarokkal a közös ellenség
(főleg a törökök) ellen. A szászokat dolgos, takarékos, keres-
kedő népnek nevezi, akik sokat tettek az erdélyi művelődésért.
‒ 127 ‒
A szlovákok szorgalmas nép, akik kedvezőtlen klimatikus vi-

szonyok között terméketlen földeket is megműveltek. És fel-
hívta rá a figyelmet, hogy sok fontos magyar tudós szlovák
származású (megemlíti például Bél Mátyást, Kollár Ádámot,
Timon Sámuelt). A mesterségekben is kiválóak a szlovákok,
és nem kevésbé hősiesek a katonáik. Szorgalmazta ezen népek
nyelvének tanulását, hogy kommunikálni tudjunk ott, ahol ők
élnek.
Péczeli József a szomszédos népek iránti tiszteletről ír ugyan-
ebben a folyóiratban, és történelmük, szokásaik, erkölcseik,
jellemük stb. megismerésére buzdít. Erre főleg azoknak van
szüksége, akik hivatalban dolgoznak. Akkor válnak képessé
ezekre a hivatalokra, ha beszélik annak a közegnek a nyelvét,
amelyben dolgoznak és megértik a népet. Azt mondta, hogy:
„Ily módon csak akkor válik igazán az ember hasznossá saját
hazája számára, ha egyúttal azzá válik mindenkoron minden
velünk együtt élő nép számára is.”
Reviczky József, a politikai tudományok professzora egy be-
tiltott munkájában így ír: „A népek egyesülése a magyar haza
jóléte, a honvédelem, a gazdaság, az üzlet fejlődése és az álta-
lános fejlődés javára válik.” És másokhoz hasonlóan ő is fi-
gyelmeztet Szent István király intelmére: „Használd a jó szí-
vedet a hatalom joga helyett!” És így propagálta a más népek
iránti türelmet és megértést.
Péczeli Sándor és Reviczky is mondta, hogy „a saját haza sze-
retetéhez nem tartozik más népek gyűlölete.” Ez már egészen
korszerű politikai vélemény az akkori időkből a különböző né-
pek együttéléséről.
De ezeknek a mérsékletre intő nemzeti véleményeknek, amint
a rákövetkező időben tapasztalható volt, nem volt reális
esélyük a mind inkább magukba zárkózó nemzeti mozgalmak-
kal szemben. A legtöbb nép nem érdeklődött a másik iránt,
csak saját magával foglalkozott, és a másik kárára terjeszke-
dett, ellentéteket generálva. Ezért a mérsékletre intő vélemé-
nyek egyre ritkábbá váltak, és elérkezett az az idő, amikor ve-
szélyes volt ezeket kimondani. Hamarosan bátorságra volt
‒ 128 ‒
szükség szembeszállni a közvéleménnyel és a terjeszkedő tö-

rekvésekkel.
5.8. A nemzeti ellentétek kiéleződése
Különösen a magyar kisnemesség harcolt elkeseredetten a bé-
csi udvarnál a magyar nyelv terjesztéséért. Mindenhol, ahol
kisebb ellenállásra leltek, főleg (az általuk igazgatott) várme-
gyékben, következetesen próbálták megvalósítani.
Kossuth Lajos is (a magyar forradalom későbbi vezére) büszke
volt a magyar nyelv ismételt bevezetésére egész Magyarorszá-
gon. „A holt latin nyelv helyett a most élő magyart!”. De a
probléma csak súlyosbodott, amikor a középnemesek a más
népek által többségben lakott vármegyékben is megpróbálták
kötelezően bevezetni a magyart.
A Bécsben és Pest-Budán élő főnemesek nem nagyon voltak
érdekeltek a nemzeti nyelvek bevezetésében. Ők már eléggé
nemzetközien politizáltak, akár latin, akár német nyelven. Az
ő problémáik inkább a polgári fejlődésből adódtak, ami a fran-
cia forradalmat követően az ő létüket is veszélyeztette. Ezért
hajlamosak voltak engedni a középnemeseknek, és utat nyitni
a nemzeti emancipációnak.
De a vidéki kisnemeseknek megvoltak a saját nemzeti érde-
keik, ugyanis mindegyik a saját népén akart uralkodni. Ezért a
polgári fejlődést arra használták fel, hogy a saját népüket is
bevonják politikai küzdelmeikbe. A népek életük jobbra for-
dulását remélték a feudális igából való felszabadulással, és
összekapcsolták az egymás ellen érvényesített nemzeti eman-
cipációval. A nemzeti ellentétek közötti küzdelem felváltotta a
feudális privilégiumok elleni osztályharcot.
Intoleráns magyarosítás kezdődött az evangélikus egyházban,
amely különösen érzékenyen érintette a szlovák nemzeti fejlő-
dést, ugyanis a szlovákok többsége protestáns volt. Zay Károly
gróf 1840-ben beiktatási beszédében hivatalossá tette a szlo-
vákok magyarosításának programját, erősen támadva a szlovák
nemzeti mozgalmat. A gróf többek között úgy vélte, hogy „ez
a szláv nyelv nem alkalmas a művelődésre”.
‒ 129 ‒
Az a nézet uralkodott, hogy „Magyarországon csak egy nem-

zet létezik, a többiek csak más nyelvet, a szerbet, horvátot,
románt, tótot, ruszint, németet beszélik. Ők csak másképpen
beszélő magyarok.” Természetesen ez a nézet erős ellenérzést
váltott ki a népeknél, amelyek maguk kívánták kialakítani a
saját nemzeti identitásukat, és erős ellennacionalizmussal rea-
gáltak.
A többi nemzet hasonló ideológiai érvekkel harcolt, mint ame-
lyekkel a magyarok akarták korábban megerősíteni uralmukat,
megújítva a régi előítéleteket. A magyarok őseit „kulturálatlan,
barbár ázsiai hordának nevezték, akik elözönlötték a Pannon-
alföldet, kiirtva az ott már régóta élő, mezőgazdasággal
foglalkozó népeket.” Így hevesen fellángolt a már az előző
évtizedekben is felizzított nacionalista tűz, és az alábbi károkat
okozta.
5.9. Politikai csoportok nacionalista összeütközései
A magyarosítási tendenciák ellen legélesebben a horvát pol-
gári nemzeti mozgalom védekezett. Részben feladták a ko-
rábbi nemesi stratégiát, amelyben a latin nyelvvel kívánták fé-
kezni a magyar nyelv bevezetését, és most már ők is kifejezték
az irányú követelésüket, hogy az illír-horvát nyelvet használ-
ják a horvát többségű vármegyékben.
A horvát nemzeti mozgalom hamarosan támogatást kapott
Bécsből. Sedlinitzky, bécsi rendőrkapitány megállapította,
hogy „a horvát nemzeti mozgalom megérdemli a támogatást,
ugyanis fékezi és ellensúlyozza a magyar nacionalizmus tö-
rekvéseit”. Metternich később azt írja visszaemlékezéseiben,
hogy „a magyar nemzeti mozgalom ellen a leghatékonyabb
eszköz a bécsi udvarral szövetséges horvátok támogatása.
Az 1840-es években a horvát uralkodó osztály két pártra sza-
kadt: az illír, a későbbi horvát nemzeti pártra és a magyar
pártra. Az illír párt élén osztrákbarát nemesek álltak. Így akko-
riban a társadalmi fejlődés miatt megoszlott a nemzeti moz-
galom közös ereje, ami nem akadályozta, ellenkezőleg inkább
felgyorsította a politikai klíma radikalizálódását.
‒ 130 ‒
1842-ben a választások során Zágrábban nagyszámú felfegy-

verzett diák jelent meg, és összeütközéseket provokáltak. Ezért
a rendőrség már nem engedte be a magyar párt tagjait, és így a
választások az illír-horvát párt győzelmével végződtek. Ez az
incidens nagy felháborodást váltott ki, a magyar lapok izgatot-
tak számoltak be róla. A következő országgyűlésen a magyar-
pártiak élesen tiltakoztak ellene.
Az 1843-44. évi országgyűlést a magyar-horvát ellentétek
uralták a már kialakult pártok, azaz a magyar-horvát és az illír-
horvát párt között. Az illír párt küldöttei magyar helyett latinul
kívántak felszólalni, ezért a többi küldött lehurrogta őket, és
káosz alakult ki a parlamentben.
Ezt követően néhány politikai összejövetelen a zágrábi várme-
gyében véres összecsapásokra is sor került, nem egyszer több
halottal. 1845-ben a választások során erőszakos incidensre
került sor, amikor a magyar párt volt többségben, és sikerült
kinevezni saját főispánt. Az illír párt nem fogadta el a válasz-
tási eredményt, és újra mozgósította az egyetemi hallgatókat,
verekedést provokáltak, aminek következménye 17 halott és
60 sebesült volt.
Ezekre az incidensekre a magyar forradalom előtt néhány év-
vel került sor, amikor a bécsi udvar bizonyos pártok támogatá-
sával a demokratikus választások ellenére próbálta minden
áron irányítani a birodalmat.
Metternichnek az volt az álláspontja, hogy „mind az illírizmus,
mind a magyar liberalizmus szemben áll a birodalom érdekei-
vel”. De inkább az illírizmust támogatta, nem csak azért, mert
a magyar liberalizmus erősebb volt, hanem azért is, mert az il-
lír mozgalom konzervatívabb volt, és ezért jobban megfelelt a
Habsburg Monarchiának.
A nacionalizmus a demokrácia akkori általános társadalmi
fejlődése és (a francia forradalommal meggyökeresedett) em-
beri jogok, valamint a régi, kiváltságokon alapuló feudális
rendszert és a királyságot megtartani akaró konzervatív erők
közötti ellentétekbe torkollott.
‒ 131 ‒
A konzervatív erők számára minden módszer jól jött, csak-

hogy megőrizzék hatalmukat. A Metternich-féle rendszer akti-
vizálta a titkosszolgálatokat, mindenhol, ahol csak tudott,
nyugtalanságot szított a különböző nemzeti mozgalmak között.
Gyakoriakká váltak az összeütközések a különböző nemzeti-
ségűek találkozásain.
A különböző népek tagjai közötti összeütközéseknek ebben az
atmoszférájában fejlődtek és radikalizálódtak az egymásnak
feszülő nemzeti ideológiák, mígnem tragikus méreteket öltöt-
tek az első és a második világháborúban, amelyek (talán túlzás
nélkül mondhatjuk) éppen a világ ezen féltekéjén, Közép-Eu-
rópában csíráztak ki és mérgesedtek el.
5.10. Következtetés
Ezen atmoszféra hátterében furcsa, ideologikus elméletek
születtek egymás ellenében a népek állítólagos dicső korsza-
kairól, amelyek a valóságban sohasem léteztek és sohasem lé-
tezhettek komoly történeti kutatások bizonyítékai alapján. Vi-
szont később nagymértékben megzavarták az egymás közelé-
ben, „kapuszomszédságban” élő különböző népek mindennapi
életét. A különbözőség problémáinak megoldására ideális tár-
sadalomszerkezeteket gondoltak ki. A nemzet ezek szerint egy
ideális homogén egység, amit a valóságban azonban sehol és
semmikor nem sikerült kialakítani. Ez mindig csak eszme ma-
radt, melyet később erőszakos módon alkotott törvényekkel
próbáltak alátámasztani, ami gyakran kegyetlen fasizmusba
csapott át.
Az említett fejlődés elméleti gyökerei a hellén-római, európai
eredetű, klasszikus történelemben keresendők. Egymásnak fe-
szült egyrészt az uralkodó osztály rendszerkonzervatív ereje,
amely továbbra is meg akarta őrizni előjogait (akár rabszolga-
tartó, akár feudális, akár más módon), másrészt pedig a társa-
dalom fejlődése, amely elkerülhetetlenül megújulást követelt.
E változás megvalósításának a módja azután meghatározta a
demokrácia módját. Azokban az időkben, ahonnan ez az elő-
adás a példákat vette, még erőszakos forradalmak útján. Míg-
nem a szükséges változtatások további alakulása napjainkban
‒ 132 ‒
békés, demokratikus, választásos konszenzust öltött.

A globalizáció korszakában újra kell gondolnunk a számunkra
magától értetődő klasszicista kultúránkat, amely jórészt euró-
pai fejlemény az antik görögből a római kori, majd a polgári
kultúrán át, ami azután szorosan kötődött nacionalizmusunk-
hoz (még ha első nézésre teljesen ellentétesnek is látszik). A
klasszicizmus egyre inkább feloldódott a valós időben, idea-
lizmusba ment át, amelyből később kicsíráztak a különböző
nemzeti ideológiák.
Ez az európai fejlődés tudatosabbnak és jobban felismerhető-
nek tűnik más, nem európai kultúrákhoz képest, ezért Arató
ezen történelmi módszere, a „nemzetközi összehasonlítás”,
felhasználható globális mértékben is, a mi európai kultúránk
viszonylagosságának általános tudatosítására.
Arató professzor már annak idején elérkezettnek látta az időt
arra, hogy egy (napjainkban is nagyon aktuális) projektet dol-
gozzon ki különböző kelet-európai országok és egyetemek
szakembereinek a bevonásával a történelem közös vizsgálatára
és a közös európai jellemvonások szintézisére. Egy olyan szin-
tézisre, amely nem kívánja mereven értelmezni az új fel-
ismeréseket, hanem nyitott marad a mindenkori korrekcióra az
új felismerések fényében. Ami dialogikus filozófiának, a törté-
nelem dialogikus módszerének nevezhető. Sajnos ő már nem
tudta gondozni ezt a projektet, azonban éppen az európaizáló-
dásnak ebben a mostani helyzetében nagyon aktuális feladattá
vált az új és jelenünkben szükséges dialogikus gondolkozásra
képes jövendő történészgeneráció és gondolkodók számára.
Előadásomban a nemzeti ideológiák viszonylagosságát kíván-
tam kimutatni, ugyanakkor figyelmeztetni akartam a közös,
klasszikus európai gyökerekre, amelyek visszanyúlnak a hel-
lén-római, hősies időkre. Ezek az európai népek számára kö-
zös fejlődésvonalat jelentenek, de globálisan nézve önmaguk-
ban szintén csak relatívak. (De ennek kifejtése már egy másik
munka feladata lenne.)
Talán az ellentétek és történelmi létrejöttük tudatosítása Euró-
pában segíti megoldásukat. A különböző szomszédos európai
‒ 133 ‒
kultúrák magyarázata és összevetése segíti meghaladásuk tu-

datosítását.
Ugyanakkor megmutatkozhat a még a homályos, preklasszikus
időkben gyökerező minden egyes különböző kultúra értéke, és
egészen napjainkig alapot adhat az élet támogatására.
A természeti környezet sokszínűségének megóvása mellett
fontos a kulturális sokszínűség megóvása is, amely elenged-
hetetlen szellemi teljességünk szempontjából ezen a világon.
‒ 134 ‒
6. Wacha Balázs vitája Matykó

Jenővel a dialogikáról, I. rész
2021. március 31-i vita
Dr. Matykó Jenő (filozófus, a San Marinó-i Nemzetközi Akadémia
docense) válaszai dr. Wacha Balázsnak (nyelvész,
az ELTE professzora)
Kedves Balázs, a tegnapi, dialogikával kapcsolatos hozzászó-

lásodhoz szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.
Az a benyomásom, hogy a dialogikát kissé az etikára korlátoz-
va redukálod. Az etika csak része a filozófiának, és természe-
tesen nagyon fontos a politika szempontjából, ami az Európa-
Demokrácia-Eszperantó szervezet esetében nagyon is érdekel-
het minket.
De a dialogika kiterjed a filozófia alapvető problémájára,
amely a létre és az itt-létre (tegyük hozzá, a bolygónkon való
létre) vonatkozik. A jelen valóságánál kezdődik, amely tapasz-
talataink szerint meghaladta az idealista egyetlen szubsz-
tanciát, ugyanis bizonyítást nyert, hogy minden valamivel
vagy valakivel kapcsolatban létezik, nincsenek csupán önma-
gukban létező entitások. E felismerés nyomán új tudományok
keletkeztek. Ezt általában a klasszika meghaladásának hívjuk
az ún. új gondolkodás révén.
Ehhez a teljességhez tartozik az etika az erkölccsel, jó és
„rossz” emberekkel. De a dialogika nem csak a „jó” emberek
viszonyulásmódja. Ugyanis a klasszikus különbségtevés jó és
rossz között önmagában a történelmi tapasztalatok alapján el-
fogathatatlannak bizonyult, és a klasszikus tragédiához veze-
tett. Ugyan már nem tudjuk megváltoztatni a történelmet, de
tanulhatunk belőle.
‒ 135 ‒
A filozófia és a művészet már meghaladta a klasszikát, a

klasszikus erényeket. A meghaladás nem jelenti azt, hogy
olyan okosak lettünk, hogy már minden jobban ismerünk és
tudunk, mint az őseink, hanem hogy sokat kell tanulnunk
klasszikus tévedéseikből, hogy mindent jobban csináljunk, de
ne legyünk büszkék rá, hanem őszintén reméljünk, és próbál-
junk jobban cselekedni. Ehhez a próbálkozáshoz és reményhez
tartozik az eszperantó is.
Kiegészítés telefonbeszélgetésünkhöz:
Balázs, kételyedet fejezted ki azon állításommal kapcsolatban,
hogy az eszperantó dialogikus nyelv, és azt mondtad, hogy ta-
lán az eszperantó is éppen olyan dialektikus viszonyban van,
mint minden nemzeti nyelv. Éppen hogy az ellenkezője igaz,
de ez csak a dialogikához szokott gondolkodás számára felis-
merhető.
A nemzeti nyelvek valóban dialektikus viszonyban vannak
egymással. Mindegyik úgy gondolja magáról, hogy ő a leg-
jobb, a legszebb, a legkifejezőbb stb., és valóban ilyennek is
tűnik a klasszikus nemzeti nyelvészek számára, amit tudomá-
nyosan is be akarnak bizonyítani. Természetesen az eszperantó
is dialektikus ellentétekben látszik létezni a saját rendszerében.
Azért is, mert az eszperantó is dialektikus nemzeti nyelvekből
született (viszont dialogikus módon!).
Az eszperantó abban különbözik a nemzeti nyelvektől, hogy
nem a nemzeti nyelvek ellenében született. Ésszerűsített for-
mában számos elemet (például szavakat) vett át a nemzeti
nyelvekből, sőt a struktúráját is (amelyet a klasszikus nemzeti
nyelvek is a latinból vették át). Így szintén dialektikus ellen-
tétben állónak tűnik bármely nemzeti nyelvvel.
Ezen dialektika alapján úgy tűnik, hogy antagonisztikus ver-
senyben áll a nemzeti nyelvekkel, minta fel akarná váltani az
összes nemzeti nyelvet, végük pedig (szerencsétlenül tragikus
végső győzelemmel) egyetlen egy, univerzális világnyelv kí-
vánna lenni. Sajnos néhány eszperantista is tévesen értelmezte
az eszperantót történelme során.
‒ 136 ‒
Ebben az a téves gondolkodásmód a hibás, amely nem képes

megérteni az eszperantó lényegét, bár már az eredeti neve is
sugallja azt: nemzet-közi nyelv. Valami nem lehet „-közi”, ha
nincs két létező között. Ilyen egyszerű a dolog, és ilyen egy-
szerűen tudatlanok azok, akik ezt nem értik.
Ennek az értelmetlenségnek a tisztázását segítette az új gon-
dolkodás, amely nem dialektikus ellentétekben gondolkodik,
hanem a valóságban, a dialogikus lét viszonyában. Egyszerű-
en, figyel a szó jelentésére, amelyet maga is adekvát módon
fejez ki, és nem fantáziál mindenféle ellentétekről.
Az eszperantó sohasem akarta felváltani a nemzeti nyelveket,
csak segít ellentéteik megértésében, ezek dialogikus megoldá-
sában a kölcsönös megértés alapján.
Szeretnék emlékeztetni a fogalmakra: a dialektika meg-győ-
zés-művészet (az európai kultúrkörben az ókori görögök óta),
amely akár erőszakkal is (amennyiben van rá hatalma) akarja
(meg)győzni a másikat a saját igazáról. Jelenünkben megmu-
tatkozott a meg-győző hatalom vége, ezért szükségessé vált,
hogy közös erőfeszítéssel oldjuk meg e problémákat. Ehhez a
kölcsönös megértés „dia-logikus művészetére” van szükség,
erre a célra lett teremtve a „művészileg megalkotott” nyelv, az
eszperantó.
Nos, röviden talán úgy fejezhetem ki: a különbség a dialektika
és a dialogika közötti a „mesterségességben”, művészi konst-
ruáltságban van.
Balázs válasza:
A nemzeti nyelvek ‒ vagy inkább beszéljünk etnikai nyelvek-
ről, tehát vegyük figyelembe a törzsi nyelveket is, nem csak az
államalkotó nemzetek nyelveit ‒, tehát a nemzeti nyelvek ná-
lad a nemzet-közi nyelvtől, a nemzet-közi eszperantó nyelvtől
elkülöníthető kategóriának tűnnek.
Arról nem gondolkodtam, hogy hogyan viszonyulnak egymás-
hoz a nemzeti nyelvek és az eszperantó, csupán csak arról, ho-
gyan viszonyul a nemzeti nyelv 19. századi eszméje és „ide-
álja” a nemzet-közi nyelv eszméjéhez és ideáljához. Talán úgy
‒ 137 ‒
mondhatnám, bár filozófiailag képzetlen vagyok, hogy van di-

alektikus kapcsolat ezen „ideálok” között: nem úgy, ahogyan
mondod, a (konkrét) nyelvek között. Hiszen a nemzeti nyelvek
szinte mértéktelenül (a gyakorlatban azonos mértékben) „köl-
csönöztek” más nyelvekből, mint az eszperantó is. A nemzeti
nyelvek csak „gondolatban” nemzetiek, a valóságban ők is
nyelv-közi események eredményei. (A magyar szavak több-
sége nem finnugor eredetű például). Amit az emberek vagy
tudósok tévesen gondolnak, az külön téma Úgy tűnik, hogy te
egy kissé tévesen feltételezed, hogy a mostani „nemzeti” nyel-
vészek azt állítják, hogy bizonyos nemzeti nyelvek jobbak. Ezt
a „tudományban” már nem teszik. Talán a tudományos isme-
retterjesztésben még néha „titokban” megteszik. Az eszperantó
lenézése, igen, ez valóban létezik, de ez sem jelenik meg kife-
jezetten tudományos művekben.
Értéket tulajdonítasz olyan emberek viselkedésének, akik fel-
ismernek, kitalálnak vagy ösztönösen (?) követnek olyan esz-
méket vagy viselkedésmintákat, amelyek a dialogikára emlé-
keztetnek. Például némi rosszallással említesz olyan eszperan-
tistákat, akik (még) nem értik a dialogikát. Rokonszenvvel em-
lítesz olyan személyeket, akiknek a cselekedeti vagy nyilatko-
zatai szerinted egybeesnek dialogikus megfontolásokkal: Gor-
bacsov, Nemere. Kérlek, találj rá terminust, amelynek segítsé-
gével megtárgyalható helyeslő és helytelenítő megállapításaid
alapja és mértéke!
Úgy vélem, hogy biztosan megkülönbözteted, de nem fejezed
ki világosan a „diplomata konkrét, alkalmi munkája” és az
„állam diplomáciája” közötti különbséget. Vajon a dialogika
„Magyarország diplomáciájában” van jelen (amelynek eszköze
volt Nanovfszky), vagy közvetlenül Nanovfszky működésében
és/vagy személyében? Vagy metafizikusan gondolkodnék?
Talán igen, azonban a diplomácia viselkedése biztosan nem
csak a diplomatákra vonatkozik, akik bizony államaik útmu-
tatásainak (is) a végrehajtói.
Vajon párbeszédet folytatunk vagy nem? Vajon metafizikusan,
dialektikusan vagy zavarosan gondolkodom?
‒ 138 ‒
Jenő válasza:
Igen, ha a nemzetközi nyelvről, az eszperantóról akarunk be-
szélni, beszéljünk a nemzeti nyelvekről is, ezek dialektikussá-
gáról és dialogikusságáról. Az etnikus és törzsi nyelvek még
nem dialektikusak egymás vonatkozásában. Elegendők önma-
gukban és önmaguk számára a megértést illetően. Az egymás-
sal szembeni osztályozásuk után lesznek dialektikusak, tehát
amikor klasszikus módon kifejlődnek. Nos, az eszperantó azo-
kat az ellentéteket kívánja megoldani, amelyek osztályozódá-
suk után keletkeznek, de nem a klasszikus mivoltukat önma-
gában. Azaz az eszperantó meghagyja a klasszikus nemzeti
nyelveket a saját valóságukban, és csak a szembenállásukat
oldja meg, amely a kölcsönös meg nem értés miatt jött létre.
Azt államok természetesen erősen ragaszkodnak a nemzeti
nyelvek dialektikus ellentmondásosságához, hiszen az államok
önmagukban is dialektikus képződmények. Létükhöz mindig
szükség van antagonizmusra, ezért a többi nemzetállam szük-
séges ellenféllé válik számukra, gyakran kapóra jött háborús
ellenség formájában. Ezúttal, mondjuk úgy, dialektikus fejlő-
désüknek köszönhetően mint nagyhatalmak elérték és de-
monstrálták is a dialektika végét. A fejlődésnek ezen a fokán
megjelent a dialogika, a kölcsönös megértés szükségessége,
amennyiben létünket meg akarjuk hosszabbítani.
Igen, joggal mondhatod, hogy a nemzeti nyelveket „mint a
nemzet-közi nyelvtől, az eszperantótól elkülöníthető egyfajta
kategóriaként” értelmezem. A nemzeti nyelvek ugyanis klasz-
szikus kategóriákba rendezhetők, az eszperantó viszont nem,
ugyanis meghaladta ezt a klasszikusságot.
A 19. században számos eszme és ideál jelent meg, amelyek-
ben tömegek hittek, ugyanakkor nem volt nagy különbség a
filozófia és a nyelvészet között (a dialogikus gondolkodást
másképpen „beszédgondolkodásnak” hívták). Hogy a nyelvé-
szet nagyon „tudományos” akar lenni, az nemes dolog, azon-
ban a valóság másképpen alakul. Más szavakkal, a klasszikus
tudományoknak klasszikusságuk miatt nincs is más lehetősé-
gük, mind hierarchikus rendben gondolkodni. Az újonnan lét-
‒ 139 ‒
rejött posztklasszikus tudományok (például a társadalmi, lé-

lektani és hasonló tudományok) elfogadása máig is nehézsé-
gekbe ütköznek a klasszikus egyetemeken.
Igen, amint mondod, a nemzeti nyelvek „szinte mértéktelenül
kölcsönöztek más nyelvekből, mint az eszperantó maga is”.
De vajon a klasszikusan nemzeti nyelvészet elismeri-e ezt
nyíltan? Inkább, én úgy találom, mindegyik egy-egy nemzet-
közileg már ismert, valóban szükséges szót „szebb nemzeti
idiotizmussal” kívánja kifejezni. És ezek a nemzeti nyelvé-
szek, akik előszeretettel hangsúlyozzák nyelvük eredetét, az
eszperantót csak negatív példaként említik, hogy demonstrál-
ják „keverék jellegét”.
A dialogika nem csak valamiféle „ösztönös” megértés vagy
„szimpátia”, hanem valós szükséglet, amelyet már gyakran al-
kalmaznak is, de nem egészen általánosan. Inkább ott alkal-
mazzák, ahol már nem lehetséges a dialektikus meggyőzés, és
a hatalmon lévők számára fontos saját létük és a környezet
fenntartása. Ez történik ma már a nemzetközi politikában (nem
tudom, meddig, mikor jön egy őrült). Ezt a fajta magatartás-
módot, amely dialogikusnak mondható, alkalmazzák a politi-
kában attól kezdve, hogy a győzelem és a vereség már nem
dönthető el háborúkkal, és ahol próbálják elkerülni a klasszi-
kus öldöklést. Ez történik a diplomáciában, amely jelenünkben
egyre fontosabbá válik.
Igen, Nanovfszkynál ilyen hozzáállást tapasztaltam, amelyhez
véleményem szerint nagyban hozzájárult eszperantistasága.
Valójában a soknyelvűségét, amelyre manapság minden diplo-
matának szüksége van, az eszperantó motiválta (amiben
ugyanakkor a klasszika meghaladását látom, amelyre a mo-
dern diplomáciának szüksége van).
Nagy meglepetésemre szolgált, amikor megtudtam, hogy Na-
novfszky és Nemere, ez a két eszperantista, jó barátok, sőt,
ifjúságuk óta ismerik egymást. És a „Nano” c. könyv (talán
mondhatom) közös dialogikus művük. Nemerénél felfigyeltem
a „Magyarország története” dialogikus értelmezésére és bemu-
tatására, e könyvben ugyanis fellelhető a történelem klasszikus
‒ 140 ‒
értelmezésének a meghaladása.
E két eszperantista személyes viszonyában megtaláltam a dia-
logika szükséges megnyilvánulását a politika és a történelem
terén. Mindkét esetben egzisztenciálisan szükséges módon
fellelhetők a dialogikus viszonyok jelenünkben (és számomra
nagyon fontos: az eszperantó által motiváltan). Kell-e monda-
nom fontosabb példát a nemzetközi politika befolyásolására,
mint Gorbacsov új gondolkodása Nanovfszky diplomáciai te-
vékenységén kívül?
A történelem bemutatásának dialogikus módja Nemere részé-
ről érthető, ha összevetjük az eddigi nemzettörténeti leírások
legtöbbjével. Bár ennek konkrét kimutatása nem lehet a fel-
adatom, ugyanis én csak filozófiailag foglalkozom a gondol-
kodásmódokkal. De hogy megértsük a különbséget, említhetek
néhány, különböző nemzeti nyelven készült klasszikus leírást,
amelyek összevethetők Nemere művészeti szabadsággal írt
művével (akit, még ha jómagam jelentéktelen ember vagyok
is, javasolnék az irodalmi vagy Nobel-békedíjra). Ha meggon-
doljuk a történelmi objektivitás lehetőségét, megállapíthatjuk,
hogy a történelem objektív pontosságába vetett hit inkább
klasszikus tragédiához vezetett, mint szerencsétlen módon a
természettudományoktól kölcsönzött tudományosan objektív
felismeréshez.
Balázs, írtad, hogy „találjak olyan terminust, amely segítségé-
vel megbeszélhetjük helyeslő és helytelenítő megállapításaid
alapját és mértékét”. Olyan szakszót nem találok, amellyel
vagy amelyekkel bizonyítani tudnám vagy akarnám a dialo-
gika helyeslő vagy helytelenítő megállapításait. Ha már hasz-
náltad az „alap és mérték” fogalmakat, el kell mondanom,
hogy a filozófia, amelyhez a dialogikáról való beszélgetés is
tartozik, más alapon áll, és más a dimenziója is, minthogy
nyelvészeti terminológiával meg lehetne ragadni.
Nekem úgy tűnik, hogy túl tudományosan vagy a tudomány
által befolyásolva gondolkodsz, de a valóság, a világ, az uni-
verzum, vagy hogy mondjam, már túllépett a (klasszikus) tu-
dományon, amely az egésznek csak bizonytalan része. Igen, ha
‒ 141 ‒
akarod, ez tudományos módszerrel már bizonyításra került,

mint a tudásunk relativitása (Einstein), a kvantumelmélet
(Heisenberg) vagy a tapasztalatok reflexivitása (Soros) stb.,
amelyek hasonlítanak a dia-logikusságra, hiszen túlléptek a
klasszika egyetlen szubsztanciáján.
Valóban megkülönböztethető a diplomata konkrét munkája az
államérdektől. Egy diplomata sohasem mondhatja ki a klasszi-
kusan nemzeti állam igazi érdekét. Amint közönségesen
szokták mondani: a diplomatának „diplomatikusan kell kife-
jeznie magát”, azaz nem egészen nyíltan. De azonnal hozzá
kell tennünk, hogy ez az elv a most alakuló helyzetben, főleg a
nemzetközi politikában nagyon veszélyessé vált (a nemzeti
államok politikusai továbbra is hazudnak állampolgáraiknak).
Ezért napjainkban e téren a dialogikának kellene működnie,
amely megbízhatóságot követel meg a tárgyalópartnertől, ha
nemzetközileg továbbra is békében akarunk élni.
Így a jelenlegi diplomáciától a korábbinál jobban megkövete-
lendő a sikeresség, mivel a korábbi kényszerítési lehetőségek,
azaz az államérdek akár háborúval történő kikényszerítése, a
minimumra csökkent. Egyrészt a világot lerombolni képes po-
tenciálok miatt, másrészt nemzetközileg a demokrácia társa-
dalmi követelményei miatt. Nanovfszky már ebben az új idő-
ben volt diplomata, amelyhez Magyarországnak is tartania kel-
lett magát mint nemrég függetlenedett államnak. Lejárt a ha-
zugságok és a felelősségáthárítás ideje.
És ha társadalom-lélektanilag követjük Nanovfszky életrajzá-
nak alakulását, megmutatkozik a posztra való rendkívüli al-
kalmassága, amelyben az eszperantónak alapvetően döntő sze-
repe volt. Mindenekelőtt soknyelvűségére, és hát az eszperantó
dialogikus szelleme is sokat számított, az ugyanis a nemzet-
közi kommunikáció céljaira lett megalkotva, azaz a diplomá-
cia örökös fő feladatára, függetlenül attól, hogy az milyen
mértékben teljesül vagy sem.
Balázs írta: „Párbeszédet folytatunk-e vagy sem? Metafiziku-
san, dialektikusan vagy zavarosan gondolkodom?”
‒ 142 ‒
Igen, úgy vélem, hogy párbeszédet folytatunk egymással. Ta-

lán azt is mondhatnám, hogy példás párbeszédet. Én kifejtem a
véleményemet, te pedig ismerteted a témával kapcsolatos ál-
láspontodat. Döntő, hogy tanultunk-e az (írásos formájú) pár-
beszédből, vagy változatlanul megmaradtunk a korábbi tudá-
sunknál, amit mindegyikünk a másikra akar kényszeríteni.
Én személyesen tanultam ebből a párbeszédből, mert világossá
vált számomra, hogy miben nem voltam helyesen érthető.
Hogy valóban mondtam is valami hasznosíthatót a valóság
megértésére, azt a beszélgető partnernek kell eldöntenie. Ami
gyakran megesik, még akkor is, ha időben eltolva, valamely
jövendő tapasztalat által bizonyítva.
A párbeszéd nem jelenti azt, hogy helyeseljük mindazt, amit a
másik mond. De a vitatéma igazságát mindenkinek magának
kell eldöntenie és magáévá tennie vagy elvetnie. A lényeg az
önkéntességen van, tehát hogy hagyjuk a másikat szabadon
dönteni. Természetesen a folyamat megkövetel egy minimális
értelmi képességet. De ez nem jelenti azt, hogy az értelem
mindent megold. Csak azt oldja meg, amit korábban összeza-
vart. (A természetesség önmagában nem kíván intellektust,
csak a mi hozzá való viszonyulásunkban.)
Nem könnyű feladat a mai gondolkodás számára a metafizi-
kától megszabadulni. Mögötte ugyanis több ezeréves tradíció
húzódik meg. Ha a mi kultúrközegünkben filozófiát akarsz ta-
nulmányozni, Arisztotelész „Metafizikájával” kell kezdened,
amely alapján meggyökeresedett a klasszikus gondolkodás.
Eszmék, idealizmusok, amelyek máig is befolyásolják a való-
ságunkat, sok szempontból döntőek maradtak. Most nagy ug-
rást teszek a gondolkodásomban, és azt mondom, hogy ez a
klasszikus metafizika, amely a valóság felett lebeg (ahogy
mondják, a felhőkben), vezetett el bennünket a klasszikus tra-
gédiákhoz. Ezekből felismertük a túllépés szükségességét, és
ez megjelent az új gondolkodásban, amihez a dialogika is tar-
tozik.
‒ 143 ‒
A zavarok mindig fenyegetik a gondolkodást. Mert mi embe-

rek csak diszkurzív módon vagyunk képesek gondolkodni,
főleg ha mások számára érthetően akarjuk kifejezni gondola-
tainkat. Heidegger mondta, hogy gondolatai kuszaságát dűlő-
úton (Feldweg) oldotta meg. Azaz diszkurzív módon, a termé-
szetben való mozgás során. Mert ahhoz, hogy megmaradjunk a
földi valóságban, természeti környezetet kaptunk ajándékba,
ami segíthet a valóság talaján maradnunk (a felhőkből vissza a
földre).
Úgy gondolom, hogy korunk legnagyobb veszélye itt a földön
az, hogy leggyakrabban dialektikusan gondolkodunk, és ez
nem is tudatosul bennünk. Ezért először tudatosulnia kellene a
dialektikának, hogy szélesebb körben, a társadalomban is meg-
értsük a dialektikus folyamatokat, hogy megszabadulhassunk
tőlük, amennyiben akarjuk. Amin túl akarok lépni, azt először
meg kell ismernem, legalább azt, hogyan működik, nem csak
megsemmisíteni (ugyanis ezt akarja a dialektika, forradalmi
módon szabad teret adni a vélt újnak); és ez a folyamat dialo-
gikus.
A dialektika megértése nem egyszerű dolog. Immanuel Kant
mondta, hogy a dialektika csak a látszat tudománya. Egyálta-
lán meg lehet érteni a látszatot? De minimum fel kell ismer-
nünk, hogy nem egzakt tudomány, ahogyan néhányan gon-
dolják az objektív természettudományok hatására. Világosan
ki kell jelentenünk, hogy a dialektika nem alkalmas (például a
történelem) objektív megismerésére, és egyúttal el kell mon-
danunk, hogy a klasszikus objektivitás maga csak része a való-
ságnak.
Fontos megkülönböztetnünk a dialektikát a dialogikától. Mert
a dialógus önmagában, automatikusan még nem dialogikus. A
dialógusok lehetnek dialektikusak, jó esetben pedig dialogiku-
sak is. De megkülönböztetni őket nem egyszerű dolog, sok
más, emberi tényezőtől függ. Minimum fel kell ismernünk a
dialektikát, tehát hogy az nem dialogika, és ez odafigyeléssel
lehetséges, ugyanis különbség van a között, hogy kész vagyok
megérteni a másikat az ő létében, vagy szeretném a magam
‒ 144 ‒
szájíze szerint megváltoztatni. Ha meg akarom érteni a mási-

kat az ő létében, esélyem van valami új megtanulására, de ha
csak közvetíteni akarom a tudásomat, ugyanazon a lépcsőn
maradok egészen az elbutulásig. Így mutatkozik meg a dialek-
tika és a dialogika különbsége.
Balázs válaszol:
Egyik nyelv sem „akar” bármit is, a nyelvek nem rendelkez-
nek tudattal, a nyelvészek sem gondolják, hogy a nyelvek va-
lamilyennek akarnak látszani stb. Igen, az emberek szeretik azt
gondolni, hogy a nyelvük nagyon (vagy speciálisan) szép, lo-
gikus stb. Ezt szívesen gondolták a múlt századok költői és
kulturális szereplői is. Lehet „szeretni a nyelvet” a nélkül is,
hogy ilyeneket gondolnánk, de a nyelvészeknek nem feladatuk
„szeretni” a nyelvet, de kutatni annál inkább …
Talán szerencsésebb volna azt mondanom, hogy inkább azt
kellene gondolni, hogy már nem létezik nyelvészet, hanem
nyelvészetek: különböző módszerűek és a nyelvészet külön-
böző célú ágai. Azonban a nyelvészetnek (nem nagyon elis-
mert) nagyon kicsi része hajlamos „dicsérni”, „minősíteni” a
nyelveket. A nyelvészet az ilyen (nyelvészek számára gyanús)
tevékenységet átengedi a művészeknek.
A jelenlegi nyelvészetnek iskolái vannak (strukturalizmus, ge-
neratív nyelvészet, kognitív nyelvészet, nyelvszociológia), és
ezek a modern iskolák egyáltalán nem törődnek a „szebb nem-
zeti idiotizmussal” a tőled célzott értelemben. Inkább „hagy-
ják, hogy a nyelvek úgy működjenek, ahogyan működnek”. A
modern nyelvészek csak megfigyelők és elemzők, nem dönt-
nökök nyelvi ügyekben. Jenő, talán összekevered a múlt év-
század nyelvészetét a mostanival. Ezen kívül nagy a különbség
az egyes személyek között. Amikor nyelvészetről beszélsz,
vagy a 19. századi nyelvészetről vagy az iskolai (általános is-
kolai, gimnáziumi) nyelvtanárokról beszélsz, vagy „nyelvmű-
velőkről”, „nyelvpedagógusokról”.
‒ 145 ‒
Jenő válasza:
Soha nem állítottam, hogy a nyelveknek tudatuk van, azt vi-
szont állítom, hogy nem léteznek nyelvek emberek nélkül és
emberi tudat nyelv nélkül. A nyelvészek is csak emberek, akik
gyakran „bizonyítják tudományosan”, hogy „az ő nyelvük na-
gyon (vagy speciálisan) szép”, amit azután az egyszerű embe-
rek kételkedés nélkül elhisznek.
Más dolog, ha ilyet költők vagy általában művészek állítanak,
és hogy szeretik a saját nyelvüket. Ők művészi játékot űznek,
dialektikusan és dialogikusan is. A probléma Hegellel vált
komollyá, amikor néhány dialektikus úgy gondolta, hogy a
valóság, sőt a természet is csak dialektikusan működhet. Pél-
dául az ókori görögöknél a dialektika csak „meggyőzésjáték”
volt.
Ha olvasom a fiatal zseni, Petőfi költeményeit, aki fiatalem-
berként természetesen még nem rendelkezhetett politikai átte-
kintéssel, élvezem nyelvi kifejezésmódját, de a világnézetét
nem tudom teljesen komolyan venni. Így még „szeretni” is le-
het a nyelvet.
A probléma a nyelvészeknél van, akik úgy vélik, hogy egzakt
tudományt közvetítenek, és hisznek is az objektivitásában (ami
nyelvek esetében nem létezik). Hasonló tragédiát már tapasz-
talhattunk a történelem objektivitásába vetett hittel, ami szá-
mos nehézséget okozott az emberiségnek, amihez nem kis
mértékben hozzájárultak a nyelvvel kapcsolatos hitek is (ha
úgy tetszik, a múlt századokban).
De a tudományba vetett hit napjainkban általában se sokat
változott, csak sajnálatos módon veszélyesebbé vált. Légy szí-
ves, mondd meg, a mai „tudósok” közül ki tud túllépni saját
kutatási területén? Különösen a klasszikus nyelvészek közül.
Aki erre képes, az már felismerte az eszperantó igazi jelentő-
ségét. De ilyenek kevesen vannak, mint ahogyan olyan tudó-
sok is, akik általában képesek meghaladni a klasszikus tudo-
mányt (ezek közül néhány már kapott Nobel-díjat).
‒ 146 ‒
Engem az egész nyelvészet csak az eszperantó perspektívájá-

ból érdekel. És ehhez nem elegendőek csupán a klasszikus tu-
dományok, az új gondolkodás szerinti közeledésre van szük-
ség; ide tartozik az eszperantó is és az (igazi) interlingvisztika,
ahol a tényezők egymáshoz viszonyított befolyását vizsgálják,
amiből új alkotás születik (ami gyakran megtörténik a művé-
szetben). De nem csak a besorolásból, gyakran a hierarchikus
rendezésből is hiányzik a dialogika.
Ez a hamis, látszatra szívesen demonstrált egymásmellettiség
mostanában tapasztalható sajnálatos módon különböző tudo-
mányterületeken is. Fatálisnak találtam ezt a vallási párbeszé-
dekkel való próbálkozásnál, amikor zsidók, keresztények és
moszlimok, úgymond, párbeszédet folytatnak egymással.
Ténylegesen csak az történik, hogy mindenki bemutatja a saját
vallását. De dialogikus párbeszédet folytatni azt jelentené,
hogy keressük a közös szintézist, amellyel a párbeszélők azo-
nosulhatnának a korábbi különbözőségek után. Hogy ez hogy
működhet a vallásoknál, erre már vannak példáink a zsidó-ke-
resztény dialógusokból. És nyelvészetileg az új indonéz nyelv
esetében.
Most jutott eszembe, hogy amikor e sorokat írom, éppen nagy-
péntek van, amikor a keresztények a zsidó magatartási hagyo-
mányból megemlékeznek Jézus keresztre feszítéséről, akit az
„ókori klasszicizmus” végzett ki új gondolkodásmódja miatt.
(Talán nem könnyű mindenki számára ennek megértése.)
Rosenzweig mondta, hogy az új dialogikus gondolkodás,
amely meghaladta a klasszikus idealizmust, „már ósdi”, de
szüntelenül megújul. Már az ókorban elkezdődött, majd kü-
lönböző történelmi korokban is megújult egészen a jelenünkig,
amikor abszolút szükségessé vált, amennyiben továbbra is élni
akarunk ezen a bolygón.
Balázs, különböző nyelvészeti iskolákról írsz. Éppen az a
probléma, hogy a legtöbb „tudós” csak a saját vesszőparipáján
lovagol, csak a saját területén keres új ismereteket, és nem tö-
rődik a többi relációval. A modern iskolák „hagyják, hogy a
nyelvek működjenek úgy, ahogyan működnek”. Éppen ez, ami
‒ 147 ‒
nem elégséges, mert ha hagyják a nyelveket úgy működni,

ahogyan működnek, akkor csak úgy működnek, mint a múlt
században (ahogyan gondolod szerintem). Ha ezt figyelmen
kívül hagyjuk, a mostani nyelvészetnek, ha időadekvát akar
lenni, kutatásaiba okvetlenül tudatosan be kellene vonnia a
relációt, sőt a kötöttségeket más nyelvekhez, azaz valóságosan
interlingvisztikusnak kell lennie, tehát nem csak hasonlítgatnia
és rendezgetnie, hanem új közös szintézist kell teremtenie,
amely elfogadható a különböző nyelvűeknek. Pontosan úgy,
ahogyan ez az új indonéz nyelv és az eszperantó esetében tör-
ténik.
‒ 148 ‒
7. Wacha Balázs vitája Matykó

Jenővel a dialogikáról, II. rész
Lásd a Wacha Balázzsal lefolytatott I. Vitánkat is!
A régi müncheni számítógépemben keresgélve véletlenül rá-

bukkantam Balázs üzeneteire, amelyeket velem váltott, és
amelyekben pontos válaszok találhatók a dialogikával kap-
csolatos kérdéseire. Ezeket az alábbiakban összegzem. To-
vábbi magyarázatként hozzáadom a vele már az Ipernityn
folytatott vitákat további magyarázatként.
Az egykori üzenet:
Kedves Balázs, csak most kezdek dialogikusan válaszolni rea-
gálásaidra. Mert csak dialogikusan lehet egyszerűen és érthe-
tően állítani bármi tudományosat. Az emberek gyakran tarta-
nak hosszú monologikus előadásokat, írnak tudományos ta-
nulmányokat, esszéket, sőt egész regényeket, amelyeket leg-
gyakrabban csak kevesen olvasnak végig. Manapság annyira
el vagyunk árasztva információkkal, hogy kevés idő és érdek-
lődés marad a bennünket közvetlenül érintő aktuális témákra,
jóllehet erre sürgősen szükség volna.
Azt mondod Balázs, hogy: „Először is világos, hogy nem va-
gyok illetékes a filozófia történetében, tehát nem tudom eléggé
követni Platón, Arisztotelész, Hegel eszméit és Rosenzweig
filozófust stb. Csak részleteket és összefoglalásokat olvastam
az érintett témákról. Úgy gondolom, hogy mégis értem az
eszméknek legalább azt a részét, amely a (történelmi) emberi
kapcsolatokról és az emberek kölcsönös megértéséről (ennek
lehetőségeiről) szól.”
Jenő válasza: Nem kell „illetékesnek” lenned a filozófiában,
sem a történelemben, elegendő a józan paraszti ész, ahogyan
‒ 149 ‒
mondani szokás. De, természetesen, szükség van némi művelt-

ségre is (ez nálad bizonnyal megvan). Mert amint Martin
Buber mondta, nem tud mindenki mindenkivel párbeszédet
folytatni. Azaz már rendelkezni kell némi tudással mások tu-
dásáról, nem elegendő csupán a saját tudás és a jóakarat, de
persze jóakaratra is szükség van. Így működik a mostani „új
gondolkodás”.
B: „Értelmezésem (vagy félreértelmezésem) szerint az ókori
görögöknél a dialektika a vitatkozás (jó) módja volt, tehát
’emberi dolog’, eszmék dolga és ideálok cseréje. Hegelnél és
Marxnál a dialektika nem (csak) az emberek dolga volt, hanem
az egész világé. Ha jól értem, a dialogikánál (megint csak) fő-
leg a gondolkodók és a gondolatok kölcsönös viszonyáról van
szó.”
J: Igen, igazad van. Csakhogy az a probléma, hogy a dialektika
tudatos értelmezése és interpretálása a történelemben sokat
változott. A görögöknél művészet és játék volt, „a meggyőzés
művészete”. Ez a művészet a történelem folyamán (például
Hegelnél) teljesen eltűnt, és halálosan komoly dologgá vált.
Sőt, mások olyan módszerként használták, amellyel el lehet
jutni az egyedüli igazsághoz, felhasználva minden rendelke-
zésre álló eszközt mások meggyőzésére, akár véres forradal-
makkal és háborúkkal is.
Jól érted, hogy a „dialogikánál (megint csak) viszonyokról van
szó”. A különbség csak a „hogyan”-ban van. Ez sem teljesen
új dolog, hiszen minden dialektikát a dialogika hordozott, kü-
lönben nem is lehetett volna párbeszédet kezdeményezni.
A platóni dialógusokban játszva próbálták meggyőzi a másikat
az igazság felismerése céljából, és már akkor tapasztalták,
hogy ez nehéz dolog. Végül eljutottak a tragédiához, amit a
színházban is láttak, amelynek célja a katarzis volt.
De még ha a dialektika és a dialogika nagyon hasonlít is egy-
másra (ezért gyakran össze is keverik), úgy különböznek egy-
mástól, mint az élet a haláltól. Az igaz, hogy a halál hozzátar-
tozik az élethez, de éppen az emberek különböztetik meg őket
egymástól (a természet számára ez nem olyan fontos).
‒ 150 ‒
B: „Kicsit haboztam, hogy úgy értsem, hogy a dialogika szük-

ségszerű, elkerülhetetlen, vagy csak elfogadandó és köve-
tendő. Hiszen a dialogikánál az ellenpólusok, a kölcsönös el-
lentétek, a pólusok nem rombolják le egymást… vajon a dia-
lektikus értelmezés szerint vagy a történelem valósága sze-
rint?”
J: A dialogika csak akkor okvetlenül elkerülhetetlen, ha to-
vábbra is itt akarunk élni e bolygón. Vannak más vélemények
is, amelyek azt mondják, hogy tudják az igazságot, és azt az
igazságot hősiesen érvényre is akarják juttatni, másokra eről-
tetni, még önmaguk feláldozása árán is a „hitt igazság” érde-
kében, hogy azután a paradicsomban találják magukat sok
odaliszk társaságában.
De a valóságban úgy áll a dolog, hogy még a leghatalmasabb
ember (például Trump) vagy állam most már nem tudja kény-
szeríteni a másikat, egy sokkal kevésbé hatalmas embert (pél-
dául Kim Jung Unt) vagy államot anélkül, hogy nem veszé-
lyeztetné saját maga létét is egészen a teljes önmegsemmisíté-
sig. Mi más marad ilyen helyzetben, mint párbeszédet folytatni
a másikkal, és valamilyen dialogikus megoldást találni? Csak
ebben az értelemben szükséges a dialogika. Ez azt jelenti,
hogy emberileg, nem abszolút módon. A világ ember nélkül is
létezni fog, akkor is, ha megsemmisítjük saját magunkat.
Ilyen helyzetbe fejlődött a reális történelem. Ez tény! Nem
fantázia vagy ideál.
Ezen kívül ne feledjük, hogy ha továbbra is uralni akarjuk a
természetet, hamarosan nem tűr meg minket. Ez azt jelenti,
dialogikus viszonyt kell kialakítanunk a természettel, tudato-
sítanunk kell a logikát, amely lehetővé teszi a létezésünket a
természetben és a természettel. Persze csak akkor, ha továbbra
is létezni akarunk. Ha úgy gondolkodom, hogy „utánam a víz-
özön”, akkor nincs szükségem dialogikus gondolkodásra és
cselekvésre, csak idiotizmusra.
B: „Inkább úgy értelmezném a dolgot, hogy a dialogika egy
kvázi életfilozófia-javaslat, etikai-társadalmi javaslat a jó és
ésszerű viselkedésre, amit a dialogikát követők feltételezése
‒ 151 ‒
szerint az emberiség nem tud elkerülni. Miért nem? Egyáltalán

vagy csak azért, mert a következmények borzalmasak lesznek,
ha…”
J: Igen, jó helyen tapogatózol. A dialogikus gondolkodás gyö-
kerei Dilthey és Schiermacher életfilozófiájában is rejlenek.
De az a döntő, hogy jelenünkben a történelem reálisan meg-
mutatta ennek a gondolkodásmódnak a szükségességét, azaz
csak ha továbbra is létezni, túlélni akarunk, ezért, igen, „élet-
filozófia” is. De mostanában ez nem csak egyfajta „etika”,
amely azt mondja, hogyan kell jobban cselekedni bizonyos
ideálok szerint, hanem egzisztenciálisan is szükséges (ismét
csak, ha…). „Dialogicizmus” nem létezik, mert a dialogika
meghaladta az izmusokat, éppen azért, mert nincs hozzákötve
egy mellékes igazsághoz, hanem nyitva hagyja a lehetőséget,
hogy időben döntsünk az igazságról aszerint, ahogy szüksé-
gességét az idő aktuálisan mutatja, aszerint, hogyan válik nyil-
vánvalóvá. De ami nyilvánvalóan szükséges a valóságban, az
elkerülhetetlen is (ha…), mert a „következmények borzalma-
sak lesznek”, ha nem fogadjuk el.
B: „Jól mondja Jenő, hogy (emberi, vélt) ellentétek nem ok-
vetlenül oldódnak meg a szembenálló feleknél, vitatkozóknál
(egyes tudósoknál, például, vagy egyes politikusoknál), de
néha a (társadalmi) végeredmény csak a vitát követően derül
ki. Tehát nem csak azt kell figyelembe venni, hogy mit mon-
dott X vagy Y, de azt is, hogy végül mit vettek észre (fognak
észrevenni) az utódok, újra és újra lefolytatva az elődök vitáit,
és megtapasztalva, hogy mi nem lehetséges már, és végül is mi
lehetséges egyáltalán.”
J: Igen, az idő lényeges az „új gondolkodásnál”, Heideggernél
és Rosenzweignél is, az idő, amelyből következik a történelem
tapasztalata. Ugyanis nem lehetséges abszolút, örök tudás,
mint ahogyan az idealizmus hitte. Gyakran csak a „viták újra
lefolytatása” után ismerik fel az utódok, hogy mi történt a
múltban. Ez a „történelem dialogikája”, amely mára szükség-
szerűvé vált, főleg ha békében akarunk élni a szomszéd né-
pekkel. Ezért úgy vélem, hogy szükség van arra, hogy minden
‒ 152 ‒
nemzet dialogikusan újraírja saját történelmét, és meghaladja

az eddigi dialektikus ellentmondásokat (talán az ellenpólusu-
kat is; úgy gondolom, hogy Nemere elkezdte ezt a magyar
történelemmel).
B: „Azonban én a ’szubjektumról’ kérdeztem, itt más az indí-
ték. Én nem gondolkodókra, véleményformálókra vagy nem
csak ezekre gondoltam. Azt is értettem alatta, amit az ember
(Jenő) valamiről állít. Gyakran úgy értettem, mintha Jenő azt
mondaná: ’ez dialogikus’ vagy ’ez dialogikusan helyes’, de
nem mindig mondták ki, vagy én nem értettem, mi (szubjek-
tum) a dialogikus. Vajon a vita dialogikus (dialogikus legyen)?
Vajon a történelem dialogikus? Vajon minden dialogikus?
Vajon minden dialogikus is volt, csak a mi gondolkodásmó-
dunk nem tükrözte ezt? Vagy a dolgok ’félresiklottak’, mert az
emberek valamit nem a dialogikának megfelelően csináltak?
Mit nem csináltak dialogikusan? Vajon az emberekkel (íme, a
szubjektum) nem bántak dialogikusan? Vajon nem volt
dialogikus a gondolkodás (íme, még egy szubjektum)?”
J: Először is a ’szubjektum’ fogalom az ún. új gondolkodásban
egyáltalán nem használható, mert félrevezeti a megértést a di-
alektikus szubjektum-objektum viszony felé, és ez akadá-
lyozza a valóság megismerését.
A ’szubjektum’ sohasem folytat párbeszédet, a szubjektum
mindig dialektikus viszonyban van az ’objektivitással’, mind-
ketten így léteznek a valóságban. Mindkettő csupán idealista
szétválasztás annak érdekében, hogy leegyszerűsítsék és redu-
kálják az egészet, igen, hogy tudományosan megragadják a
valóság egy részét. De az egész megismerése holisztikusan tö-
rekszik az univerzum felé, amely szélesebb, mint ami megra-
gadható a jelenlegi tudománnyal. Jobb, ha dialogikusan egy-
szerűen maradunk a gondolkodó, beszélő stb. egész embernél,
tudományos ízekre szedés nélkül.
A vita nem okvetlenül dialogikus, mert idáig főleg dialektiku-
san vitáztunk. Nehéz megválni a szokásoktól. A viták során a
másikat legtöbbször ellenfélnek tekintjük. Hogy megtapasz-
taljuk, hogy a másik nem okvetlenül van ellenünk, ahhoz a
‒ 153 ‒
tragédiára volt szükségünk (amit már a görögök is tudtak). De

a dialogika senkit sem kényszerít, különben ő maga is dialek-
tika volna. A dialogika hagyja a dialektikus vitát, hogy az
megtapasztalja a tragédiát, majd felajánlja segítségét a megér-
tésben.
A történelem egyáltalán nem dialogikus, hanem teljesen dia-
lektikusnak bizonyult. De a dialektikus történelmet a dialogika
hordozza. Sok barbár nép megsemmisítette egymást a törté-
nelem folyamán. Barbarizmus ma is létezik, de a keresztény-
ség (a dialogikusság tudatos megjelenése) óta egyetlen egy ke-
resztény nép sem tűnt el. Ezért kereszténység nélkül néhány
nép már az első és második európai, ún. világháború után el-
tűnt volna (például a magyarok és a németek), ha nem léteztek
volna keresztények, azaz dialogikusan gondolkozó emberek,
akik megbocsátottak.
Mindenki nem dialogikus, de a dialogika alapjában hordozza a
dialektikába szőtt világot.
Minden szintén nem dialogikus, mert a lét volt, van és lesz,
azaz a lét maga idő (Heidegger). A dialektika és a dialogika a
lét megjelenésének a módjai.
Miért nem dialektikus, sem nem dialogikus a lét, ez csupán a
lét visszatükröződése, amilyennek mutatkozik, és az időbeli
tapasztalat kínál nekünk javaslatot a hogyanra, gyakran szük-
ségeset is.
A dolgok nem azért siklanak félre, mert az ember nem csinál
valamit dialogikusan, hanem azért, mert nem viselkedik lét-
adekvát módon. De minden, ami történt, úgy kellett történnie,
ahogyan történt. Nincs értelme azt kérdezni, mi lenne, ha nem
úgy volna, ahogyan van. Az idő, azaz a történelem azért van,
hogy tanuljunk belőle, majd utána szabadon dönthessünk,
hogy akarunk-e így vagy másképpen cselekedni a jövőben.
A dialogika mint „tudatos gondolkodásmód” újdonság, amely
jelenünkben vált tudatossá és szükségessé is (ha…), miután a
rombolási potenciál az általános önmegsemmisíthetőség álla-
potát elérte. Másrészt nem egészen új, mert már a zsidók vi-
‒ 154 ‒
selkedésmódjában megnyilvánult, amikor kivonultak Egyip-

tomból, és Jézusnál, aki hagyta magát megfeszíteni (lásd a
Bibliát). De szükségessé vált a jelen történelemben (ha…).
A dialogika gondolkodásmód, „új gondolkodásmódnak” neve-
zik, és ebből a gondolkodásból következik követelményként a
viselkedésmód is.
De kérlek, ne érts félre! A dialogikusan gondolkodók nem
szentek. Csak fordítva igaz, hogy a szentek dialogikusan gon-
dolkodnak és cselekszenek. De ezt dialektikusan nem lehet
megfordítani. De mi, közönséges emberek is gondolkozhatunk
és cselekedhetünk dialogikusan, ha ésszerűen szemléljük a vi-
lágban adott helyzetünket, és a tapasztalataink szerint cselek-
szünk.
B: „Jenő azt mondja, hogy meg kell haladnunk ‒ vagy a világ
haladta meg? ‒ a dialektikát, és el kell érnünk (vagy a világ éri
el?) a dialogikát. Ez alapján a dialogika (azonban) nem szük-
ségszerűség, nem a világ, nem a természet része, nem is ’va-
lami örök’, a dialogika… interkommunikációs módszer és
problémamegoldás az emberek részéről, amelyet mi emberek
elértünk és talán majd elérünk.
Tehát az egész valamiképpen a (nagyon komolyan vett) reto-
rika terén mozog, és abból a véleményből indul ki, hogy a pár-
beszéd nem csak beszéd, hanem van valamilyen hatása is, és
esetleg lehet (kellene lennie) jó hatásának.”
J: Sohasem mondtam, hogy „kell” bármit is tennünk. Csupán
annyit, hogy világunkban, különösen az európai kutúrközeg-
ben a klasszika meghaladott. Akár akarjuk, akár nem. Ez leg-
inkább érzékelhetően a művészetben kezdődött, majd külön-
böző területeken: a filozófiában egészen a tudományig. Bele-
értve a nyelvészetet, ami főleg az eszperantistákat kellene ér-
dekelnie. A filozófiában a klasszikus-dialektikus gondolko-
dásmód Hegelnél elérte a tetőpontját, Heidegger és Rosen-
zweig gondolkodásában pedig sikerült meghaladni.
A „világ” nem érte el, és nem is tudja elérni a dialogikát, ezt
csak a gondolkodó emberek tudják megtenni, akik közül már
‒ 155 ‒
sokan elsajátították ezt a gondolkodásmódot. Például a termé-

szetvédők, a békekutatók, néhány teológus, néhány eszperan-
tista is. Továbbá néhány befolyásos személyiség, politikusok,
mint Gorbacsov stb. Másrészt, amint tapasztaljuk, még a dön-
téshozók maguk sem tudnak sokat tenni, ha a társadalom még
nem érte el a tudatosság szükséges fokát. Ezért fejleszteni kell
a demokráciát, és ezzel együtt a polgárok tudatosságát, nö-
velve képzettségüket.
Igen, igazad van, „a dialogika interkommunikációs módszer,
problémamegoldás”. De benne van a világban, magában a
természetben is”, és talán (igen) „valami örök is”. Ami nem
jelenti azt, hogy a világ, a természet maga dialogikus, ahogyan
dialektikus sem, mint ahogyan azt néhány gondolkodó (pél-
dául Engels) vélte.
Igen, abban is igazad van, hogy a dialogika bizonyos értelem-
ben „retorika”, ha retorikán a mélyebb nyelvhasználatot értjük.
Rosenzweig a dialogikát beszédgondolkodásnak (Sprachden-
ken) nevezte. Azt értette rajta, hogy a gondolkodás folyik, idő-
ben tart, mint a nyelv, nem áll meg, mint egy rögzített kép, ha-
nem történik. Azonban ezt nem kizárólagosan kell érteni, mert
a tudománynak, igenis, szüksége van a további vizsgálathoz
arra, hogy képileg rögzítse a témáját. De a probléma akkor
kezdődik, amikor a kép szokássá merevedik, és az idő ellené-
ben örökké akarjuk tenni. Ezért ezt az ellentétet dialogikusan
meg kell oldani az idő újbóli használatával.
Ezért a dialogika kivételesen érdekes a nyelvészeknek is, min-
denesetre nem a klasszikusan korlátoltaknak, akik nem képe-
sek eltávolodni a mostanáig használt rendszer szokásos kere-
teitől, tehát csak azok számára, akik képesek túllépni a klasz-
szikus szokásokon. (Ilyennek kellene lenniük az eszperantis-
táknak?!)
Új társadalom-lélektani kutatások kimutatták, hogy a nyelvek,
a beszéd befolyásolja az emberek egzisztenciális viselkedését.
Azaz már a nyelvekben, a szavakban található, a békével vagy
agresszivitással kapcsolatos minőségek befolyásolják a hasz-
nálókat (de ez már egy másik, külön téma).
‒ 156 ‒
Végül szeretném hozzátenni, hogy az „új gondolkodás” meg-

értéséhez és a fent említett problémák megoldásához nagyon
fontos megkülönböztetnünk a dialogikát a dialektikától. Mert a
dialektika mindig meg akar győzni a saját igazáról, ezért
konfliktusokra van szüksége, és ha ezek nincsenek, akkor el-
lentétekkel kiprovokálja azokat.
Más a helyzet a dia-logikánál, ugyanis közös logikával igyek-
szik megoldani a kölcsönös megértés terén keletkező ellenté-
teket a vitatkozó felek között. Ezért viszonylag könnyen meg-
különböztethető és felismerhető, hogy egy konkrét folyamat
dialektikusan vagy dialogikusan történik-e. Így hát az ellenté-
tek provokálása dialektikus. És az ellentétek megoldása dia-
logikus.
Az a logika, amelyet mindkét fél érthetőnek talált a problémák
és ellentétek megoldására, az dia-logikus.
Ezért a dialogika nem csak az én logikám, amelyet ismerek és
tudok, de a tiéd is és másoké is. De hogy ez a logika mindenki
számára hozzáférhető legyen, és ne maradjon csak a tiéd vagy
az enyém, demokráciára van szükség.
A történelem során a klasszikus arisztotelészi logika (amely
alapján történt a tudomány fejlődése) hosszú ideig nem volt
mindenki számára hozzáférhető. Az általános hozzáférhető-
séghez a társadalomnak meg kellett haladnia a klasszikát, ami
már megtörtént a történelem során (már az ókorban is). Azon-
ban még vannak hatalmak, amelyek fékezik a fejlődését (pél-
dául a nacionalizmus, sovinizmus, rasszizmus stb.).
Ahhoz, hogy mindenki nyitott legyen e logika elsajátítására,
demokráciára van szükség, tehát hogy senki se legyen elzárva
a fejlődéstől. De a tanulás során felmerül az a probléma, hogy
nem lehet elkülöníteni a dialektikát a dialogikától, ezért a
nyitottsággal bizonyos veszélyek is járnak, amennyiben az új
tanulóknak nincs áttekintésük arról, hogyan alakult ki a jelen-
legi helyzet, azaz nem tudatosul bennük a dialogikus történe-
lem. Ez a probléma jelenünkben aktuálissá vált a valóságban.
‒ 157 ‒
Rövid összegzés:
Végül a dialogika filozófiai megértéséhez felteszem Balázs
néhány kérdését, és megpróbálok röviden, érthetően válaszolni
rájuk.
B: „Vajon a vita dialogikus (dialogikus legyen)? Vajon a tör-
ténelem dialogikus? Vajon minden dialogikus? Vajon minden
dialogikus is volt, csak a mi gondolkodásmódunk nem tük-
rözte ezt? Vagy a dolgok ’félresiklottak’, mert az emberek va-
lamit nem a dialogikának megfelelően csináltak? Mit nem csi-
náltak dialogikusan? Vajon az emberekkel (íme, a szubjektum)
nem bántak dialogikusan? Vajon nem volt dialogikus a gon-
dolkodás (íme, még egy szubjektum)?”
J: „Vajon a vita dialogikus (dialogikus legyen)?” Igen, kívá-
natos, hogy a vita dialogikus legyen, de tudatosítás nélkül so-
hasem leszünk képesek erre, mert történelmileg befolyásol
bennünket a dialektika. Ezért szükség van a történelem tudato-
sítására. És következésképpen két fontos kérdés vetődik fel:
„Vajon a történelem dialogikus?” A történelem a mi klasszi-
kus európai hagyományaink szerint soha nem tudott dialogikus
lenni, mindig csak dialektikus volt, de mindig a dialogika hor-
dozta. Ezt mi csak nemrég tudatosítottuk, miután a valóságban
is megmutatkozott a tragédia a klasszikus dialektika végén.
„Vajon mindenki dialogikus?” Éppen emiatt mindenki nem le-
het dialogikus, csupán csak a dialogika által hordozott. Azaz a
dialektikus természet dialogikusan van megteremtve (valaki ‒
a valamit), és mi emberek, ha továbbra is élni akarunk, dialo-
gikus viszonyulással kell ápolnunk, nem csak dialektikusan
uralnunk.
„Vajon minden dialogikus is volt, csak a mi gondolkodásmó-
dunk nem tükrözte azt?” Sohasem volt minden dialogikus. Az,
amit a gondolkodásunk nem tükrözött, az a dialektika és a di-
alektika közötti különbség. Igen, a történelem során gyakran
egy kalap alá vették őket, míg a legújabb valóság meg nem
mutatta különbözőségüket.
‒ 158 ‒
„Vagy a dolgok ’félresiklottak’, mert az emberek valamit nem

a dialogikának megfelelően csináltak?” Igen, talán azt lehet
mondani, de ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy az egyszerű
emberek (mint én) nem is tudunk megfelelően cselekedni. Ta-
lán a szentek igen, és ha megfigyeljük viselkedésmódjukat és
tetteiket, akkor tudjuk őket követni.
„Mit nem csináltak az emberek dialogikusan?” Szinte semmit
sem csináltak dialogikusan. Mert arra kényszerítettek/kénysze-
rítenek bennünket, főleg a nemzetállamok, hogy dialektikusan
cselekedjünk. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy normáli-
san (a klasszikus etika szerint) nem is lehetne másképp csele-
kednünk, különben örültek lennénk, hazaárulók stb., stb.
Szinte semmi sem csináltunk dialogikusan. Mert kényszerítve
voltunk/vagyunk a nemzetállamok által, hogy dialektikusan
cselekedjünk. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy normáli-
san (a klasszikus etika szerint) nem is lehetne másképp csele-
kednünk, mert örültnek, hazaárulónak stb. nyilvánítanának
bennünket.
„Vajon az emberekkel (íme, a szubjektum) való bánásmód
nem volt dialogikus?” Igen, itt helyénvaló a szubjektum foga-
lom, mert a bánásmód nem a dialogika, hanem a dialektika
példája volt. Tehát a szubjektum pártosan kívánja kiharcolni
az akaratát, sőt „tudományosan” bizonyítani objektív igazságát
a másik szubjektummal szemben.
„Vajon nem volt dialogikus a gondolkodás (íme, még egy
szubjektum)?” A gondolkodás lehet dialogikus és dialektikus.
Ez két nagy filozófiai gondolkodásmód (a disszertációm erről
szól). A dialektikus gondolkodásnál a szubjektum cselekszik,
mert objektíven meg akarja győzni a másik szubjektumot. Így
az emberi (dialogikus gondolkodás) tudományosan korlátozó-
dik a kézzelfogható objektivitásra. A dialogikus gondolkodás
túllép a tudományos objektivitás határán, és új felfedezéseket
keres az univerzumban is. Ez már konkrétan meg is történt a
klasszika újkorban való meghaladásakor különböző művészeti
alkotásoknál (zene, festészet, irodalom stb.), a filozófia „új,
dialogikus gondolkodásában” és különböző új tudományok-
‒ 159 ‒
ban, például a fizikában, pszichológiában stb. És ha egyetér-

tesz, az interlingvisztikában is annak konkrétan művészi alko-
tásában, az eszperantóban.
‒ 160 ‒
Vorträge und Aufsätze
Teil II
Inhaltverzeichnis
1. Dialektisch oder dialogisch in die Zukunft ..........................................................163
2. Das Ende der klassisch dialektischen Geschichte der Kriege hat sich
offenbart......................................................................................................................169
3. Es gibt keinen christlichen Staat und keine christliche Familie..........................177
4. Beispiele für die Überschreitung der Klassik ......................................................187
5. Entwicklung der nationalen Ideologien bei den mitteleurpäischen Völkern.....195
6. Balázs Wachas Diskussion mit Eugen Macko über Dialogik, Teil I .................227
7. Balázs Wachas Diskussion mit Eugen Macko über Dialogik, Teil II...............242
Eugen Macko: II. Vorträge und Aufsätze
1. Dialektisch oder dialogisch in

die Zukunft
Der Vortrag ist zu sehen und zu hören auf YouTube:
www.youtube.com/watch?v=O5Kg5Z9FUqs
In unserer Gegenwart bestimmen hauptsächlich zwei ähnliche,

aber doch existentiell sehr verschiedene Denkweisen das Da-
sein. Einerseits, scheint es real, für den denkenden Menschen
die Dialektik. Andererseits, in der geschichtlichen Entwicklung,
an der Grenze der Dialektik, zeigt sich die, schon immer im
Hintergrund tragende, gegenwärtig aber schon notwendig ge-
wordene Dialogik.
Was sich aber, auch tatsächlich erst für unsere Gegenwart ge-
offenbart hat. Jetzt, als die dialogischen Lösungen für das Wei-
terbleiben auf unserem Planeten Erde notwendig geworden
sind. Einerseits weil wir die natürliche Umwelt dialogisch
schonen müssen. Andererseits weil die Menschen von ihren
bisherig überwiegend dialektisch überzeugen wollenden Be-
ziehungen verabschieden müssen, wenn sie sich gegenseitig
nicht vernichten wollen.
Durch die wissenschaftlich-technische Entwicklungen der
Menschheit ist ein Zustand erreicht worden, in dem die Ge-
gensätze nicht mehr mit dialektischen Überzeugungen lösbar
sind. In der vorherigen Geschichte konnten die Staaten, Kultu-
ren, Überzeugungen noch mit Siegen in Kriegen durchgesetzt
werden, auf welcher Seite die klassische Wahrheit steht. In
jetziger Zeit ist diese Methode nicht mehr brauchbar.
Statt dem Sieg droht jetzt die allgemeine Vernichtung. Folglich
ist die ganze bisherige klassische Ethik und Moral zu über-
denken und zu bearbeiten, weil sie nicht mehr lebensfähig,
‒ 163 ‒
Eugen Macko: Vorträge und Aufsätze, Teil II
sondern gegenwärtig lebensbedrohend sind. Somit ist das neue,

am Anfang des 20. Jh. vorausgedachte und am Ende des 20. Jh.
angewandte dialogische Denken in der Weltpolitik notwendig
geworden.
Aber leider gerade hier in Europa, wo die dialogische Methode
ausgearbeitet und nach den tragischen beiden sog. Weltkriegen
angewendet wurde, kam auch der Rückfall. Gerade in diesen
beiden mitteleuropäischen Staaten, wo sie zuerst angewendet
wurde und die weltpolitische Lage vom Grunde auf veränderte,
konnte wieder ein Krieg mit Einwirkung von äußeren Kräften
entstehen, und ein grausames Morden und Zerstören verur-
sachen.
Diese Entwicklung ist aus der klassisch-dialektischen Ge-
schichte zu verstehen. Die gegenwärtige Wirklichkeit fordert
aber notwendig eine andere Reaktion und Erklärung, als uns die
Klassik ungenügend bieten kann. Leider haben die jetzigen,
besonders jüngeren Politiker nicht genügend Erkenntnisse und
Erfahrungen, um auf die gegenwärtige Situation adäquat so zu
reagieren, wie notwendig wäre auf diesen jetzigen besonderen
Zustand in Europa, um die Eskalation bis zum Weltkrieg zu
vermeiden.
Es ist vermisst, das Gelernte aus den vergangenen Geschehnis-
sen anzuwenden. Als ob die meisten der immer noch die klas-
sische Politik Treibenden nichts aus der Vergangenheit gelernt
hätten und meinen deshalb, dass es einfach so weitergeht wie
bisher. Gerade in dieser Gewohnheit der Ignoranz und Unemp-
findlichkeit, das Neue nicht rechtzeitig wahrzunehmen, steckt
die Unberechenbarkeit und folglich auch die Brandgefährlich-
keit des jetzigen Zustands.
Unkenntnis der Geschichte bei vielen Politikern in der internati-
onalen Politik kann gesellschaftlich falsche Entscheidungen
verursachen. Dafür haben wir einige Beispiele aus der Vergang-
enheit. Nur aus der Machtposition, ohne Sachkenntnisse ge-
troffene Urteile bringen oft nicht mehr korrigierbare Fehler,
welche auch tragische Folgen haben können.
‒ 164 ‒
Wie z.B. die Siegermächte nach dem Ersten sog. Weltkrieg aus
geographischen und volksgeschichtlichen Unkenntnissen Ent-
scheidungen getroffen haben, welche dann die darauffolgenden
Diktaturen, von rechts und links herausgelöst und dann den
noch grausameren sog. Zweiten Weltkrieg verursacht haben.
Diese Fehler wurden erst jetzt in unserer Gegenwart in der In-
tention einer Europäischen Union als bremsendes Hindernis
wirklich erkennbar gezeigt. Jetzt, als die Werte eines internatio-
nalen Zusammenlebens der verschiedenen Völker offensichtlich
geworden sind. Welche sich schon damals z.B. im Östlichen
Reich Österreich mehrere Jahrhunderte traditionell ent-
wickelten.
Ein Prinzip, was später durch die vielen Emigranten exportiert,
die USA zu einer Weltmacht emporhob und Europa wegen
dieses Verlustes stagnieren ließ. Mit den daraus entstandenen
Nachteilen, z.B. Nationalismus, Europa immer noch, bis zum
heutigen Tage zu kämpfen hat. Und leider ziehen die USA noch
immer, wie auch damals, ihr Vorteil heraus, indem sie Europa
wirtschaftlich und militärisch unterdrückt.
Allerdings wenn die Europäer endlich mal einig sein könnten,
würden sich diese Behandlung der US-Amerikaner nicht mehr
bieten lassen. Zur jetzigen Zeit kann diese Vormundschaft
immer wieder nur mit der Angst vor den Russen, d.h. mit der
Mitgliedschaft im NATO aufrechterhalten werden.
Wobei die geschichtlich-politischen Tatsachen der neueren Zeit,
die in eine ganz andere Richtung zeigen, wurden völlig außer
Acht gelassen. Es ist aber eine Tatsache, dass die Russen in der
ehemaligen Sowjetunion ganz Osteuropa militärisch inkl. der
Berliner Mauer (nicht zuletzt dank der dialogischen
Gutgläubigkeit von Gorbatschow) verlassen haben. Nach der
Versprechung, dass sich die NATO nicht in diese ehemalig
sowjetische Besatzungszone hineinziehen wird. Und was ist nun
tatsächlich geschehen?
‒ 165 ‒
Angeblich wollten die Russen wieder die baltischen Staaten und

ganz Osteuropa gesamt mit Deutschland erobern. Deshalb
müssten all diese in die NATO hinein, um Russland zu umzin-
geln. Was auch noch nicht reicht, sondern soll dieses (eigentlich
auch zur europäischen Klassik gehörende) Land durch wirt-
schaftliche Sanktionen kaputt gemacht werden.
Die Antwort der Russen kam völlig nach der europäisch dia-
lektischen Klassik. Zurück in die vordialogische Zeit des kalten
Krieges, aber sie haben sich verrechnet, indem sie das ukraini-
sche Brudervolk militärisch angegriffen haben. Für die dialek-
tisch zurückgebliebenen Denkenden im Westen konnte nichts
Besseres passieren. Sie konnten ihren angehäuften Waffen-
schrott entladen, indem sie dem gegenseitigen Morden der zwei
„fremden“ östlichen Völker beitrugen. Was auch für die Ab-
schwächung der osteuropäischen Konkurrenzflanke gut ge-
kommen ist.
Gleichzeitig kam der Krieg für viele Staaten in der Welt sehr
gelegen, ihre Bürger immer mehr zu unterdrücken, die Rü-
stungsausgaben zu erhöhen, einen guten Grund für die Inflation
und Senkung des Lebensstandards zu finden. Ebenso kam
einigen Interessierten die Erhöhung des Profits aus der Waf-
fenproduktion ganz gut.
Als Gipfel einer westeuropäisch-klassisch-gegensätzlich-dia-
lektischen Unkenntnis (Dummheit) kann die heldenhafte Ver-
ehrung (sogar mit Karlspreis-Auszeichnung) eines nachweislich
korrupten Kriegstreibers auf einer Seite und die Verkündigung
eines Haftbefehls wegen Kriegsverbrechens gegen seinen feind-
lichen Gegner (das Staatsoberhaupt einer Atommacht ist) auf
der anderen Seite angesehen werden.
Wobei beide Entscheidungen nur von dem unreifen Verständnis
der noch „grünen“ Politiker zeugen, die den Ernst der jetzigen
Situation noch immer nicht begriffen haben und den Krieg bis
zum Sieg auch gegen eine Atommacht unterstützen wollen, und
unwissentlich das drohende Risiko eines alles vernichtenden
Atomkrieges nicht einkalkulieren.
‒ 166 ‒
In den Informationsmedien melden sich immer wieder neuge-

borene „Osteuropa-Spezialisten“, welche die westlichen Bürger
über Kriegsgeschehen in der Ukraine in solchen Städten
aufklären wollen, von denen die einfachen Leute in ihrem Le-
ben bis jetzt noch überhaupt nichts gehört haben. Ähnlich dem
„Kriegstourismus“ während dem sog. Ersten und Zweiten
Weltkriege, als einfache Soldaten ihren einzigen Auslandsauf-
enthalt absolviert haben. Jetzt hoffen wir, dass diesmal diese
Erfahrung für viele junge NATO-Soldaten erspart bleibt.
Wer hat schon vorher von der Ukraine und ihrer Kultur gehört?
Und dass das russisch-orthodoxe Christentum historisch mit
Kiew eng verbunden ist und in dem geographisch nicht so weit
entfernten Konstantinopel wurzelt. Der Krieg hat vielleicht ei-
nige Interessierte motiviert, im Internet nachzuschauen.
Soll das die positive Wirkung der Dialektik sein? Sind wir
wirklich so blöd, dass wir Kriege brauchen, um uns weiterzu-
bilden? Das war wirklich so in der Vergangenheit. Aber jetzt ist
eine ganz andere Zeit angebrochen. Nicht weil wir Menschen
viel besser und klüger geworden sind. Dass es nicht so ist, er-
fahren wir noch immer unmittelbar durch die auch jetzt vor-
kommende Barbarei. Und dialektisch verstehen wir es auch.
Aber die Dialektik hat ihre Grenzen erreicht! Und was nun?
Es sind Überlegungen noch vor über hundert Jahren, d.h. noch
vor den zwei Weltkriegskatastrophen gestellt worden. Aber in
der Überzeugung der dialektischen Siegesgewissheit der Gegner
wurde jede Mahnung überhört. Die fast gleichzeitig entstande-
nen Friedensmahnungen neben der überzeugenden Dialektik,
das philosophisch dialogische Denken und Esperanto wurden
als naiv und nicht kompetente Vorschläge abgelehnt.
Die geschichtliche Erfahrung hat gezeigt, wer recht hatte.
Die dialektische Entwicklung in Gegensätzen hat ihre Grenzen
erreicht. Was nicht bedeutet, dass die Entwicklung zu Ende ist.
Sondern gerade jetzt kann sich an der Schöpfung das zeigen,
was bis jetzt von Gegensätzen verdeckt wurde, und was auch
jede wissenschaftliche Entwicklung ermöglichte: die dialogi-
‒ 167 ‒
sche Beziehung, ohne dass dialektisch gegensätzlich zerstö-

rende Verhältnis.
Dialektik hat auf ihrer höchsten Stufe ihre eigene Grenze er-
reicht, und wenn sie sich selbst und ihre Umwelt nicht zerstören
will, muss sie die Entwicklung des Daseins der Dialogik über-
geben, welche in der Bewahrung der Schöpfung mit der
unendlichen Liebe kulminieren kann.
‒ 168 ‒
2. Das Ende der klassisch

dialektischen Geschichte der
Kriege hat sich offenbart
Der Vortrag ist zu hören und zu sehen auf YouTube:
www.youtube.com/watch?v=ZfTozJdyfoM
Was nennen wir Geschichte, oder was ist die klassische Ge-
schichte? Im Allgemeinen das, was geschieht und vergeht, was
nicht mehr zurückzuholen ist. Daraus bleibt nur ein Teil, das
bewusstwerden kann, und woraus die Klassik wird. Das meiste
der Geschehnisse wird vergessen, was aus der beschränkten
Verständnisfähigkeit der Menschen folgt.
Die Bewusstheit der Geschichte entscheidet das Sein. Wir er-
innern daran, was für das Bleiben des Seins notwendig ist:
Katastrophen, Kriege, negative Ereignisse bleiben deshalb in
der Erinnerung, um daraus lernen zu könne und womöglich in
der Zukunft zu vermeiden.
Aber weil unser Sein vom Positiven abhängt (z.B. Liebe), wird
oft das Negative vergessen. Das Schreiben ist deshalb erfunden,
damit wir es nicht vergessen, sondern daraus lernen. Weil aus
dem Negativen das Lernen und das Wissen folgt, wollen wir mit
dem Schreiben das vermitteln und weitergeben.
Das Positive braucht kein Lernen und Wissen. Was in der Liebe
geschieht, ist nicht einmal mit Schreiben in Wörtern auszu-
drücken, aber ist es ja auch nicht notwendig. Diesen Zustand
nennen wir „paradiesisch“, wenn wir so erfüllt sind, dass wir
nichts mehr brauchen, weil nichts mehr dabei Platz haben kann.
‒ 169 ‒
Deshalb sind in der Geschichte meistens die negativen Erei-

gnisse beschrieben, seitdem einige Völker schreibkundig ge-
worden sind. Dies ist eine relativ kurze Zeit, nur 4-5 tausend
Jahre in der Entwicklungsgeschichte der Menschheit. Aber gibt
es auch Völker, die ihre mehr als tausendjähriges Schreibwissen
nur für die Beschreibung von göttlichen Offenbarungen, oder
auch für künstlerische Erscheinungen benutzten.
Z.B. die gläubigen Hindus meinen, dass die auf Sanskrit ge-
schriebenen Veden unmittelbar von den Göttern diktiert wur-
den. Damit ist es verständlich, dass es in dem hinduistischen
Indien keine Geschichtsbeschreibung gibt (so zu sagen keine
Negativitäten), obwohl das Sanskrit eine von den ältesten Spra-
chen der Welt ist.
Die Chinesen, nördlich und östlich vom Himalaja, dachten an-
ders. Sie verewigten schriftlich seit ihrer Schreibfähigkeit,
welche auch schon auf mehr als 4-5 tausend Jahre zurückzu-
führen ist, die Wechselung der Dynastien, regionale Kriege,
wissenschaftliche Entdeckungen usw., aus welchen die fol-
genden Generationen lernen konnten.
Wenn wir die sog. nationalen Historien der europäischen Völker
lesen, fällt ohne Ausnahme die aggressive Beschreibung der
Kriege auf. Auf einer Seite ist die siegreiche, tapfere Hel-
denhaftigkeit, auf der anderen Seite das gleiche Ereignis als
unrecht verlorenes Leiden dargestellt.
So erscheint die dialektisch, klassisch europäische Geschich-
te. Diese Beschreibungsweise haben wir von den alten Griechen
übernommen, die sich selbst in die Mitte der Welt dachten als
Helenen und die umgehenden Völker als Barbaren nur mit
akzidentellen Eigenschaften.
Diese klassische Erkenntnisweise blieb im Wesentlichen bis in
die heutigen Tage in Europa. Verstärkt und systematisch über-
arbeitet vom römischen Recht, durch Jahrhunderte abgelagert in
den tiefsten geistigen Schichten der Bürger, so wie moralische
Gewohnheiten, Regeln, Vorschriften usw. Zu denen ein bewusst
‒ 170 ‒
freies Verhältnis aufzubauen in der geschichtlichen Entwick-

lung immer schwieriger und gefährlicher wurde. Von welchen
aber in unserer Gegenwart offensichtlich die Notwendigkeit der
Befreiung gezeigt hat.
Aus diesem Erkenntnismodus haben sich in den 18-19. Jh. die
Nationalkulturen und die dialektischen Gegensätze zwischen
den Nationen herausgebildet und sind in die nationalistischen
Katastrophen des 20. Jahrhundert eingemündet. Fast unglaub-
lich, aber auch nach dem Leiden der zwei Weltkriege konnten
sich diese Völker immer noch nicht von dessen Ursachen be-
freien. Das zeigt offensichtlich und klar dieser jetzige, katastro-
phale Krieg in Mitteleuropa als Fortsetzung der europäisch
dialektischen Geschichte.
Von dieser Art der Geschichte wollten sich die US-Amerikaner
noch vor 200 Jahren befreien und haben das „Ende der Ge-
schichte“ verkündet. Das damalige Unterfangen ist offensicht-
lich nicht gelungen. Dann, in unserer Zeit hat der Historiker F.
Fukuyama wieder ähnlich gedacht, dass nach dem Zerfall des
Kommunismus das „Ende der Weltgeschichte“ angekommen
sei. Aber diese Feststellung muss auch diesmal korrigiert wer-
den, denn kann nur von der klassischen Geschichte die Rede
sein, die soziale Entwicklung in der Geschichte dauert ja weiter.
Leider wurde das Ende der Klassik noch immer nicht allgemein
erkannt. Obwohl die Menschheit vor der Alternative einer
allgemeinen Vernichtung ihres Daseins gestellt ist, in welche
Richtung sich eine endkritische Lage zeigt. Diese Situation
muss notwendig bedacht werden. Folglich müssen die USA
wieder in „die Geschichte eintreten“, um zu versuchen (wenn
sie noch können) die Vernichtung des Seienden zu verhindern.
Denn die dialektisch klassische Geschichte mit der Entwicklung
der Wissenschaft und Technik hat den Zustand erreicht, als die
Großmächte die Gegensätze nicht mehr durch Kriege lösen
können. Aus diesem Zustand folgt notwendigerweise, dass das
neue dialogische Denken sich mit den jetzigen Problemen
beschäftigen muss.
‒ 171 ‒
Al negatives Beispiel hat sich der jetzige sog. Krieg zwischen

Russland und der Ukraine (tatsächlich ein Zusammenstoß zwi-
schen den USA und Russland) für ein besonderes Lernen ge-
zeigt. Das zeigt gleichzeitig auch allgemein die Grenzen der
jetzigen Kriege, wenn die Gegner auch weiter auf dieser Erde
lebend bleiben möchten.
Dies bedeutet gleichzeitig das Ende der klassischen Kriege,
auch das Ende der klassischen Geschichte. Es ist nicht mehr
möglich, wie vorher in der Zeit der klassischen Kriege, alle zur
Verfügung stehenden Mittel für den Sieg einzusetzen, um
herauszukriegen, auf „welcher Seite die Wahrheit steht“. Diese
Lösung offensichtlich funktioniert nicht mehr. Denn statt eines
Sieges droht eine allgemeine Vernichtung.
Deshalb hat der klassisch heldenhafte Kampf in der jetzigen
Situation keinen Sinn mehr. Weil kein Sieg mehr möglich ist,
d.h. kein Sieger mehr übrigbleibt. Folglich sind alle Kriege
heute im Grunde nur noch ein halbernstes Spiel: infantile
Staatsoberhäupter spielen mit dem Leben der Bürger, während
sie junge Männer „trotz ihrer Menschenrechte“ zum Kämpfen
und Töten zwingen.
Einzige Lösung für junge Individuen mit reifem Gewissen, die
an dem Morden nicht teilnehmen wollen, ist, den Einberu-
fungsbescheid des Militärs zu ignorieren, oder später aus dem
Kampf zu desertieren. In unserer Gegenwart ist das eine richtige
„Heldenhaftigkeit“ (um noch nur bei dem klassischen Begriff
zu bleiben).
Aber auch schon in der vergangenen Geschichte gab es viele
Beispiele für die Zurückweisung im Krieg zu morden und für
die Überschreitung des klassischen Heldentums. Was dann ei-
gentlich zur „Selbstheiligung“ führte (wo das Einverständnis
der Amtskirche nicht mehr nötig war). Diese gewissensstarken
Individuen hatten keine Angst auch vor dem unmittelbaren Tod,
weil sie gleich wegen Heimatverrats von der Staatsmacht
exekutiert wurden. Für die „zukünftige Helden“ blieb noch
immerhin die Chance, wenn sie genug „Feinde“ umgebracht
‒ 172 ‒
haben, letztlich doch noch im Leben zu bleiben.

Dies war also schon vorher und auch noch jetzt immer das
Wesen des christlichen Daseins. Nun schon mehr als zweitau-
send Jahre verkündet das Christentum die Überwindung der
Barbarei und die Überschreitung der antiken Klassik. Wessen
„Ende“ sich in der Wirklichkeit nur in unserer Gegenwart
offenbart hat.
Deshalb ist dieser jetzige „Krieg“ zwischen der Ukraine und
Russland (oder zwischen Russland und den USA) ein Beweis
dafür, dass dieser „Krieg“ nur ein verlogenes Spiel zwischen
den sich selbst Politiker nennenden Clowns ist. Als sie (bis jetzt
noch) mehrere hunderttausende unschuldige junge Leute ins
Morden treiben.
Andererseits ist es zu erkennen, dass nicht einmal Russland und
auch nicht die USA letztlich wollen, können, trauten sich (bis
ein Verrückter ins Spiel einsteigt) einen echten klassischen
Krieg miteinander zu führen. Aber im Hintergrund sind einige
auf Krieg hetzende Kriminelle, die besondere Interessen haben,
den Krieg weiterzuführen. Entweder um ein ideologisches Ziel
zu befolgen oder nur um ihre jetzige Herrschaft weiter zu
behalten, oder um ein neues Herrschaftssystem einzuführen,
oder einfach nur um auf eine schmutzige Weise noch mehr
Geld, auch auf Kosten von Leben und Tod zu verdienen.
Aber am widerlichsten ist, den Zwang akzeptieren zu müssen,
wenn die demokratische Mehrheit nichts gegen diese kriminelle
Macht unternehmen kann, welche den Krieg weiterführen will
und jeden Waffenstillstand und jede Friedensverhandlung ver-
hindert. Trotz großer Demonstrationen weltweit wird nicht der
Wille des Volkes gehört. Was z.B. vor einigen Wochen in Mün-
chen am Rande der sog. „Sicherheitskonferenz“ geschah, als
mehrere Zehntausende (es wurden auf 50 tausend geschätzt)
laut schreiend auf Transparenten groß geschrieben FRIEDE
verlangten.
‒ 173 ‒
Aber stattdessen, dass die Staatsoberhäupter die Stimme des

Volkes hören würden, applaudierten sie aufstehend im Euro-
päischen Parlament, dann auch in dieser sog. „Sicherheitskon-
ferenz“ für eine Person, die von den Westmächten Atombombe
gegen seine Gegner einzusetzen forderte. Denken vielleicht
diese begeisterten Klatscher noch immer in den vergangenen
klassisch-dialektischen Kategorien, welche auch schon bis jetzt
so viel Leid für die Menschheit verursacht haben? Was dieser
auf Krieg hetzender Clown noch immer nicht begriffen hat.
Aus diesem Grund ist dieser Konflikt hier in Mitteleuropa nicht
als Krieg genannt zu werden, weil die Konfliktparteien in einem
ernsten Krieg in der Geschichte alle zur Verfügung stehenden
Waffen für den Sieg einsetzten. Wenn dies jetzt nicht geschieht,
dann kann dies auch nicht als Krieg bezeichnen werden, oder er
ist kein klassischer Krieg.
In der anfänglichen Barbargeschichte wurden die Verlierer oft
ganzheitlich vernichtet (ganze Völker ausgerottet), oder später,
in den Kultur-klassischen Zeiten haben die Sieger die Besieg-
ten als Sklaven benutzt. So wie dies schon bei den alten Grie-
chen und später in den europäisch-klassischen Kriegen prakti-
ziert wurde, was, etwas modifiziert, bis zu den heutigen Tagen
dauert.
Bedauernde Anteilnahme erscheint in der europäischen Kultur
erst bei den Christen, als die besiegten vorherigen Feinde nicht
mehr von den Siegern ausgerottet oder versklavt wurden, son-
dern „nur“ politisch ausgenutzt und in ihrer menschlichen
Würde unterdrückt wurden. So wie wir nach den letzten Krie-
gen erfahren konnten.
Die vorherige Herrschaftsordnung der Verlierer wurde aufge-
löst, ihre vorherigen Territorien verteilt. Wie z.B. nach dem sog.
Ersten Weltkrieg wurden die adeligen Privilegien aufgelöst und
die Gebiete der ehemaligen Monarchie zwischen den unter-
drückten Völkern verteilt. Wodurch auch der vorherige Konkur-
rent der Siegermächte bedeutend geschwächt wurde.
‒ 174 ‒
In dem sog. Zweiten Weltkrieg haben die Verlierer noch nach

der klassisch dialektischen Methode mit Rache reagiert, zu-
rückgefallen in die dunkelsten Zeiten der Barbarei, als sie die
Völker ausrotten wollten und teilweise auch getan haben. An
der weiteren Durchführung wurden (damals noch) mit dem
Zusammenhalt der zivilisierten Welt verhindert.
Aber wenn die Sieger mit der gleichen Methode konsequent
zurückgeschlagen hätten, welche diese Barbaren genutzt haben,
dann wären diesmal auch einige tätige Völker von der
Weltoberfläche verschwunden. Dass dies nicht geschah, ist es
dem vergebenden Geist des jüdisch-christlichen Charakters zu
verdanken, was gleichzeitig auch die Überschreitung der Dia-
lektik und der klassischen Geschichte bedeutet.
Es kann gesagt werden, dass das Ende der klassisch-dialekti-
schen Geschichte in dem sog. Ersten und Zweiten Weltkrieg
„vorbereitet“ wurde, und dann mit der durch Atombombe zum
Ende gebrachten Zweiten Weltkrieg angefangen hat und bis in
den heutigen Tagen dauert. Seitdem besitzen namens nicht mehr
nur die US-Amerikaner Atombombe, sondern auch mehrere
andere Staaten. Dies entspricht in unserer Gegenwart der multi-
polaren Machtverteilung.
Ob sich die Geschichte wiederholt? Wenn wir die Geschehnisse
vor dem Ersten und Zweiten sog. Weltkrieg beobachten und
vergleichen damit, was in Europa jetzt geschieht, müssen wir
folgern, dass ja, der Zustand nach den Kriegen historisch warnt
(wenn sich in der Zwischenzeit nicht etwas verändert), dass die
Europäische Union das gleiche Schicksal erleiden wird, wie
seinerzeit der Vielvölkerstaat Austria in Mitteleuropa.
Schon damals haben sich wirtschaftlich und politisch starke
Kräfte in den USA hinter der Regierung miteinander in Wett-
streit befunden, die das Interesse hatten, den schon einige
Jahrhunderte international sich entwickelnden Vielvölkerstaat
Austria (Östliches Reich, Österreich) abzuschwächen. Sie er-
kannten die besonders in Mitteleuropa entstandene Bedeutung
der Internationalität, und übertrugen sie in ihre eigene Hemi-
‒ 175 ‒
sphäre. Für den eigenen Vorteil haben sie dann den hier ange-
henden Nationalismus ausgenutzt, was mit ihrer Unterstützung
zum Auseinanderfallen des Vielvölkerstaates mit dem verlore-
nen Krieg geführt hat. Dieser Zustand hat dann die Aufteilung
des vorherigen Konkurrenzstaates durch die Siegermächte mit
Erleichterung nach sich gezogen.
In unserer Gegenwart sind die folgenden Fragen aktuell ge-
worden: Was für einen Sinn kann heutzutage ein Krieg haben?
Kämpfen für irgendeinen Staat, für irgendeine Nation, für ir-
gendeine Heimat, wenn die ganze Welt bedroht in Gefahr steht?
Ob ein solches Verhalten nicht begrenzt ist, in egoistischer
Weise, nur noch zum eigenen Staat, zum eigenen Volk, zur
eigenen Familie, zu sich selbst? Wie steht es allgemein mit der
Menschheit? Mit unserer Heimat Erde, die von vielen Seiten
aggressiv angegriffen wird? Was ist mit der bedrohten Natur,
was mit dem uns umgebenden Lebensraum? Usw., usw.
Nähern wir uns dem Ende von etwas? In unserer jetzigen Zeit,
in der Nähe des Krieges, in der Nähe der Waffen mit der Mög-
lichkeit der totalen Vernichtung unseres menschlichen Daseins
bekommt der Mensch manchmal das Gefühl des „Ende von
Allem“.
Ja, die Klassik ist allgemein zu Ende. Die dialektisch klassische
Politik ist zu Ende. Die klassisch gewaltsamen Kriege sind zu
Ende. Somit ist auch die klassisch dialektische Geschichte zu
Ende.
Was ist dann zu machen, wenn wir doch noch dableiben möch-
ten, und nicht alles mit uns selbst zerstörend mitreißen, vernich-
ten wollen?
Dann bieten sich erst notwendig die dialogischen Lösungen des
neuen Denkens an. In dieser jetzigen kriegerischen Kon-
fliktsituation konkret die dialogische Diplomatie.
‒ 176 ‒
3. Es gibt keinen christlichen

Staat und keine christliche
Familie
Dieser Vortrag ist zuerst auch in Youtube erschienen, aber bald
wurde gelöscht! Jetzt ist drin nur auf Esperanto!
Fakten und Thesen in Verbindung mit der Familie und mit

dem Staat
Die allgemeine idealistisch klassische These der Gesellschaft
und des Staates ist, dass die Grundeinheit des Staates die Fa-
milie ist. Wie kann diese These in der Wirklichkeit bestätigt
werden, wenn wir diese entwicklungsgeschichtlich und ge-
schichtspsychologisch hinterfragen?
3.1. Anfang der Familie in der Barbarei
Geschichtlich ist die Macht der Familien auf die Epoche der
Barbarei zurückzuführen. Schon damals haben sich einige Fa-
milien, welche die anderen beherrschten, mit ihrer Gewalt-
samkeit hervorgetan. Aus ihnen sind einige Führer herausge-
treten, die dann die in Horden gebundenen Familien befahlen.
Die Führer von mehreren solchen herausgebildeten Gruppen
konkurrierten dann gegeneinander für die Macht. Wenn sie
dann miteinander versöhnen konnten, sind sie anschließend ge-
meinsam in Eroberungskriege gezogen.
Ihre Treue zu den anderen Familien haben sie mit dem ge-
meinsamen Trinken ihres zusammengemischten Blutes (sog.
Blutvertrag) besiegelt. Wenn jemand diesen Blutvertrag ver-
raten hat, an dem musste mit Todesurteil gerächt werden. Diese
Gewohnheit ist bis in unsere Gegenwart lebendig geblieben, als
‒ 177 ‒
Selbstjustiz bei einigen primitiven Gemeinschaften (bis jetzt

sogar in Europa). Aber wir brauchen nicht einmal weit gehen,
auch in den sog. zivilisierten Gesellschaften ist trotz jeder
Redefreiheit und Demokratie in einigen Staaten diese primitive
Todesstrafe für den sog „Heimatsverrat“ in dem barbarischen
Gebrauch des Staates geblieben.
Die Zusammenhänge zwischen Staat und Familie erscheinen
genug plausibel auch hier. Deshalb ist es auch nicht zufällig,
dass die Familie unter dem Schutz des Staates steht, angefangen
von der Barbarei durch die Staatsgründung bis zu den sog.
zivilisierten, aber dialektischen Staatskonstitutionen. Weil der
Staat die Familie braucht. Nur die Familie hat eine „Heimat“,
die auch durch Krieg beschützt werden soll. Somit konnte sich,
auch noch bis jetzt, der Staat und die Familie von der Barbarei
nicht befreien. Wozu in der vergangenen Geschichte bis in
unsere Gegenwart viele Beispiele anzuführen sind.
3.2. Der Zusammenhalt der Familie
Seit den archaischen Zeiten braucht die menschliche Ent-
wicklung die Gemeinschaft. Deren einfachste Einheit ist die
Familie. Das fängt mit der gemeinsamen Verteidigung und dem
Jagen in der Wildnis an und dauert später mit der Kultivierung
der Erde.
Im Mittelalter bekam die Unterstützung durch die christliche
Religion eine besondere Bedeutung. In Europa entstanden
mehrere kleinere und größere Staaten, welche die Familie als
ihre kleinste Grundeinheit betrachteten. Sogar, dankbar der
christlichen Anpassungsfähigkeit, Familien, die Macht er-
langten, bekamen adelige Bezeichnung, wodurch sie dann durch
mehrere Generationen gesellschaftlich privilegiert, behandelt
wurden.
Auch in den neueren Zeiten wurde die Bedeutung des Staates
erfahrbar. Z.B. bei der Ansiedlung von Amerika mit europäi-
schen Völkern. Oft trauten sich nur einige starke Familien in
den sog. Wildwesten zu gehen. Mit aggressiver Ausdauer ist es
‒ 178 ‒
ihnen gelungen, geeinigt mit anderen Familien, die Eingebore-

nen herauszudrücken und folgerichtig sich mit staatlichen Orga-
nisationen einzurichten.
Im Zusammenhalt von Amerika hat die christliche Religion sehr
viel geholfen, und besonders zu dieser Zeit des Protestantismus
bekam die Familie neue Aufwertung. Oft war die Bibel die
einzige geistige Nahrung für Einwanderer, die sie in den gefähr-
lichen Westen mitnehmen konnten. Aber während der gesell-
schaftlichen Entwicklung ist die Entfernung zwischen Familie
und Christentum immer größer geworden.
3.3. Es gibt keinen christlichen Staat und keine christliche
Familie
Die Familie ist ein Übrigbleiben der Barbarei, deshalb rettet sie
der Staat aus eigenem Interesse durch. Der Staat braucht die
Familie, weil nur die Familie eine Heimat hat, die verteidigt
werden soll, dafür wird Staat und sogar Militär gebraucht.
Der christliche Mensch hat keine Heimat. Die natürliche
Schöpfung der Welt ist überall seine Heimat. Deshalb braucht
der christliche Mensch vom Staat nicht verteidigt werden. Ge-
schichtlich haben dies die Christen von den Juden durch Jesus
mitbekommen, sie waren und sind deshalb auch schon immer
und überall zu Hause.
Durch die gesellschaftliche Entwicklung sind der Staat und die
Familie nicht mehr notwendig geworden. Dies ist keine Ideo-
logie, sondern geschichtliche Wirklichkeit. Schon jetzt erfüllen
in einigen Staaten die Selbstverwaltungen tatsächlich die
wichtigsten Aufgaben des Staates. Dagegen machen die Poli-
tiker des Landes meistens nur noch eine unwichtig oberfläch-
liche Arbeit für hohes Gehalt, in überdimensionierten Staats-
apparaten.
Die Aufgabe des Staates in den entwickelten Ländern ist viel
reduziert auf das Minimum, meistens nur auf die Erziehung von
Kleinkindern, neben ausreichender sozialer Versicherung be-
schränkt. Es ist sogar experimentell angefangen worden, für
‒ 179 ‒
jeden Bürger (auch ohne Arbeit) für das Lebensminium Gehalt

zu geben. Dabei wäre überflüssig, so wie es in der Entwicklung
zurückgebliebenen Staaten oft der Fall ist, die älteren Menschen
von der Familie sozial versichern zu müssen.
3.4. Das Zurückfallen der Nationen in die Barbarei
Die Nationen nach den Vorstellungen des Idealismus existierten
niemals und werden auch niemals existieren können. Die
Völker haben sich schon immer, seit archaischen Zeiten mit-
einander vermischt. Vielleicht nur im Frieden, aber auch in den
Kriegen mit Gewalt. Darauf können die neuesten genwis-
senschaftlichen Untersuchungen Beweise geben.
Bleibt nur die Ideologie des Nationalismus, der in der jüngeren
Vergangenheit so viel Tragödien verursachte, was nicht anders
zu nennen ist, als Rückfall in die Barbarei (was zur Schande der
Menschheit leider noch immer passiert). Geschichtlich wird
dies von den zwei sog. Weltkriegen und dem auch jetzt toben-
den Bruderkrieg in Mitteleuropa dokumentiert.
3.5. Die Nation ist Gegensatz des Christentums
Die Nation will die Welt mit der Verbreiterung des Familien-
prinzips zur (barbarischen) Blutverwandtschaft zurücksetzen
und dies noch weiterhin aufrechterhalten. So steht die Nation in
völligem Gegensatz zum Christentum.
Jesus sagte beim letzten Abendmahl: dass Sein „Blut und Leib
Wein und Brot ist“ (also kein menschliches Blut und Fleisch
(womit die Barbaren schwören), sondern Teil der natürlichen
Schöpfung der Erde. Dieser Satz übt eine zentrale Wirkung auf
das Christentum aus, das die vorherige Blutsverwandtschaft
ablöst.
Verschiedene Orden sind entstanden, wo sich christliche Men-
schen oft in Klöstern oder in Wohltätigkeitsvereinen ohne jede
Blutverwandtschaft, nur mit der Anziehung der Liebe, vereini-
gen und zusammenleben.
‒ 180 ‒
Es ist verständlich, dass diese Art des Zusammenlebens dem

Interesse des Staates nicht entspricht, weil solche Organisatio-
nen den Staat einfach überflüssig machen. Aber mit ihrem
dialogischen Charakter stehen sie nicht dem Staat entgegen, so-
mit nutzt sie der Staat gerne aus, besonders für wohltätige
Zwecke. Oft um die von den dialektischen Staaten verursachten
Katastrophen zu verzeihen und beim Wiederaufbau nach dem
verursachten Schaden zu helfen.
3.6. Deformationen der Familie
Je zurückgebliebener eine Gesellschaft in unserer Gegenwart
ist, desto grösser ist die Wahrscheinlichkeit der Deformation der
Familie. Dies kann wegen innerer Einflüsse und äußerer, tradi-
tional gesellschaftlicher, oder auch religiöser Gründe ge-
schehen.
Innerhalb der Familie kann sich dies verschiedenartig melden.
Meistens unter mütterlichem Einfluss wird das Kind nicht
rechtzeitig gelassen, selbstständig zu werden. Oft werden die
Kinder in diesem Prozess sogar zurückgehalten. Dann ist es
verständlich, warum gerade ein Kind, das zu einem jungen
Mann oder zu einer jungen Frau aufgewachsen ist, auch in der
eigenen Umgebung keine Unterstützung findet, sich vom el-
terlichen Haus zu trennen, und sich in Bequemlichkeit wiegend,
psychische Störungen bekommt. Deshalb bekommt es dann
Schwierigkeiten, im realen Leben seinen Platz zu finden.
Die Mütter haben Schwierigkeiten mit letzter Konsequenz
Christ zu werden, weil der natürlich mütterliche Instinkt zu ih-
ren Kindern sie davon abhält, zu jedem Anderen mit Liebe of-
fen zu bleiben. Ihr Kind bleibt immer im Vorteil gegenüber je-
dem Nächsten auch dann, wenn ihr Kind vielleicht kriminell
geworden ist. Wenn eine Frau diesen Instinkt überschreiten will,
muss sie dann zu einer Nonne werden. Somit kann eine im
Bordell arbeitende kinderlose Frau wahrhaftigerer Christ sein
als eine Frau mit Kindern.
‒ 181 ‒
Die äußeren familiären Gründe können noch viel tiefgreifender

wirken. Gesellschaftliche und religiöse Gewohnheiten können
in einer fremden Umgebung in den Familien bewahrt bleiben.
Sei das eine archaische Kultur auf einem von fremder Macht
okkupierten Territorium, oder Import einer Selbstkultur der
fremden Einwanderer, welche dann die Assimilation stören
werden.
Das können wir gegenwärtig bei in Europa lebenden Migranten
mit anderen Kulturen und Religionen erfahren, was für sie
Anpassungsschwierigkeiten bereitet. Weil sie sich auch in der
neuen Umgebung in ihren Familien nach den alten heimatlichen
Normen verhalten. Hier erscheinen auch dann solche Familien,
die sogenannten Clanen, welche sich in der neuen Umgebung
mit den alten heimatlichen Normen aggressiv festgesetzt haben.
Diese Familien werden dann auch in der neuen Umgebung nach
ihren alten heimlichen Gesetzen handeln und sogar mit Gewalt
zueinander verfahren.
3.7. Die Ausnutzung des Christentums für die „Adelung“
der Familie
Die höchste Stufe der Ausnutzung des Christentums war bei der
„Adelung“ der Familien. Gerade jene Heroen wurden „ver-
edelt“, welche die „Feinde“ besiegt haben (oder anders ausge-
drückt die meisten Gegner umgebracht haben). Hier erscheint
auch die falsche Anwendung des klassisch-dialektischen Den-
kens, als die Helden mit den Heiligen verwechselt wurden.
Einige eifrige Klassiker nennen sogar „Jesus Christus den größ-
ten Helden“. Dann die sog. adeligen Familien konnten ab dem
Mittelalter ohne jede zusätzliche Leistung ihre Titel nutzen und
damit auch gesellschaftliche Privilegien bekommen. Bis die ge-
schichtliche Entwicklung mit blutigen Revolutionen davon das
Ende machten.
In unserer Gegenwart ist eine interessante Wende zu beo-
bachten. Der Gegensatz zwischen Staat und Kirche im Mittel-
alter, der sich in der Säkularisation zeigte, als die Adeligen noch
eine staatstragende Macht waren, ist nun umgedreht worden.
‒ 182 ‒
Jetzt, wo die „Adeligen“ ihre staatstragende Macht verloren ha-

ben, haben sich diejenigen, die noch ihren Titel bewahren, auf
die Seite der Verteidigung der christlichen Religion gestellt.
Vielleicht ist das ein verspäteter Dank für viele Privilegien,
welche sie oft auch unverdient in der Geschichte genießen
konnten.
3.8. Entwicklung zum christlichen Menschen
Christlicher Mensch zu werden ist psychologisch ein dialogi-
scher Individualisationsprozess, an dessen Ende der Heilige ist.
Die Umgebung kann motivieren, aber wesentliche Schritte muss
das Individuum selbst machen. Christlichkeit ist dann in der
Liebe ohne jede Verschiedenheit zu jedem Nächsten verborgen.
Auf eine solche Liebe muss sich der Mensch vorbereiten, lernen
und Erfahrungen sammeln, sich empfindlich machen und sich
unmittelbar öffnen.
Auf eine solche Liebe ist weder der Staat noch die Familie fä-
hig. Die Familien, besonders die Mütter können ihre triebhafte
Liebe in erster Linie nur an Blutverwandte vermitteln. Außer
der Familie sind sie entweder nur neutrale, oder Konkurrenten,
in einigen Fällen andere Familien erscheinen auch als Feinde
(siehe Ausrottung von fremden Clanen).
Auch innerhalb der Familie können verschiedene Meinungen
auftreten in Bezug auf das Christentum. Die Brüder sind nicht
unbedingt einig miteinander. Der eine kann ein tiefgläubiger
Christ sein, der andere wiederum ein jede Religion zurückwei-
sender Atheist
3.9. Der Einfluss der christlichen Liebe und Vergebung auf
die Staaten
In der zusammenhaltenden Kraft des Staates spielt die Liebe
überhaupt keine Rolle, sie ist nur dialektisch ausgenutzt. Der
Staat braucht nämlich Gegensätze, welche er mit gewaltsamen
Gesetzen erhalten und steuern will. Ohne diese verliert er die
Berechtigung seiner Existenz, deshalb strebt er eher gewollt
anzuspannen, um auf die Notwendigkeit seiner Wirkung zu
‒ 183 ‒
zeigen, anstatt auf die Entspannung der Liebe zu setzen.

Obwohl es keine christlichen Staaten gibt, im Verhältnis der
real existierenden Staaten zueinander gibt es verschiedene Art
und Weise zu unterscheiden. Es sind gewaltbereite, zum Imperi-
alismus neigende, aggressive Außenpolitik treibende Staaten.
Gibt es aber auch friedliebende, hilfsbereite, die in katastrophale
Schwierigkeiten geratene Gebiete beim Aufbauen in der Welt
helfen.
Nach diesen Verhaltensweisen sind mehrere Beispiele aus der
Geschichte zu zeigen. Für uns hier, in dem sog. christlichen
Europa fallen die Ereignisse und die sog. friedensverträglichen
Vereinbarungen nach den zwei sog. Weltkriegen auf. Wenn wir
die Grausamkeiten vergleichen, welche die Verlierermächte
verübt haben, kann man sie nur mit den barbarischen Zeiten
vergleichen. In diesen Zeiten war öfters vorgekommen, dass die
Sieger das Verlierervolk völlig ausrotteten. Nach diesem
Verhaltensmuster würde z.B. das deutsche und das ungarische
Volk völlig von der Erdoberfläche verschwunden sein. Dass
dies nicht geschah, ist es dem vergebenden Geist des Christen-
tums zu verdanken.
3.10. Die Möglichkeit der geschichtlichen Entwicklung
neben dem christlichen Geist
Für die geschichtliche Entwicklung und die Erfolge der Wis-
senschaft hat die Anpassungsfähigkeit des christlichen Geistes
Beihilfe geleistet. Nach der Unterdrückung der Inquisition im
sog. finsteren Mittelalter hat sich die Wissenschaft befreit, und
in eine neue Epoche der Entdeckungen hineingetreten, die bis
zu den heutigen Tagen dauert. Obwohl die dialogische Ent-
wicklung, welche wesentlich für das Christentum ist, von den
dialektischen Revolutionen gestört wurde, erreichte die Wis-
senschaft trotzdem immer bedeutendere Erfolge.
In den Gesellschaftswissenschaften wurden seit kaum mehr als
hundert Jahren bis jetzt nicht gekanntes Wissen und Erfahrun-
gen erreicht. Die Weiterentwicklung der Psychologie über So-
‒ 184 ‒
zialpsychologie hat solche Phänomene erkenntlich gemacht, wie

die gesellschaftliche Deformation des Nationalismus und sogar
auch ihre Therapie ermöglicht. Durch sozialpsychologische
Therapie ist es gelungen, einige kranke Völker zu heilen und
wieder auf den Weg der zivilisierten Gesellschaft zu weisen.
Die hochstufige Entwicklung der Naturwissenschaften und der
Technik hat aufgrund von Erfahrungen auf die Notwendigkeit
dieser Verhaltensweise gezeigt, welche für das Christentum
schon mehr als zweitausend Jahre als Grundüberzeugung
diente. Es hat sich in der Tat die menschliche Tragödie des
Heroismus gezeigt. Darüber wussten wir bis jetzt nur fiktiv, nun
hat sich das faktisch bewiesen; der Gegner ist nicht mehr
heroisch besiegbar, weil statt des Sieges die allgemeine Ver-
nichtung droht. Deshalb wurde notwendig, die dialektische
Überzeugungskunst aufzugeben und stattdessen den dialogi-
schen Ausgleich zu suchen.
3.11. Bleibe der Staat nur bei der Familie, zum Christentum
hat er keine wirkliche Beziehung
Der Staat soll das Christentum in Ruhe lassen. In der Ge-
schichte hat er es schon genug ausgenutzt. In unserer Gegen-
wart hat sich tatsächlich die Wahrheit des Christentums auch in
der Wirklichkeit gezeigt, nämlich dass es nach dem Krieg
keinen Gewinner geben kann. Das, was auch das Wesentliche
von der Verhaltensweise des Jesus ist und war.
Bleibe nur der Staat bei der Familie, die er mit der Heimat
belügt und aus der feige Heroen anwirbt, die er dann in den
Kriegen zum Morden der Mitmenschen zwingen kann. Hier
zeigten sich auch schon mehrmals die Heiligen, die keine
Angst, auch vor dem unmittelbaren Tod hatten, und sich wegen
„Heimatsverrates“ exekutieren ließen.
3.12. Die Liebe übersteigt die klassischen Kategorien des
Staates und der Familie
Die Liebe bleibt nicht stehend, unabhängig vom Schönheits-
ideal der klassischen Ethik, bei Nation, Volk, Rasse, Blutver-
‒ 185 ‒
wandtschaft, auch nicht bei dem natürlichen Anziehungstrieb

von Mann und Frau. Alle diesen übersteigt sie in die Richtung
der universellen Gottheit. Auch Jesus betete zu dieser univer-
sellen Gottheit. Nur in der sprachlichen Übersetzung des sog.
„Vater unsers“ erscheint der Vater. Vielleicht nur deshalb, da-
mit wir, in klassischen Begriffen denkende, dumme Menschen
es in einer einfacheren Form verstehen können.
Die Liebe ist so umfassend, so vollkommen perfekt, ist so aus-
füllend, dass dort nichts anderes mehr Platz hat, nichts anderes
mehr wünschenswert ist. Unser Problem ist nur, dass wir einen
solchen Zustand nicht dauernd, oder auch nicht lange halten
können. Aber wir sollen uns auch darüber freuen, dass wir,
wenn auch nur für einige Augenbliche, daran teilnehmen
dürfen.
Diesen Zustand können wir auch Ekstase nennen. Dann ge-
schieht etwas in einem geheimen Ort, wovon wir eine Art An-
ziehung spüren können (wenn wir dazu fähig sind), mehr nicht.
Aber dabei kann neues Leben entstehen, oder eine neue
Kreation. Vielleicht können wir dann für eine Zeit an der Of-
fenbarung der Schöpfung teilnehmen, wenn wir uns vorbereitet
und genug empfindlich gemacht haben.
Bei den Heiligen geschieht wahrscheinlich in diesem Zustand
die prophetische Offenbarung oder vielleicht auch bei wissen-
schaftlichen Entdeckern zeigt sich nach vielem Lernen und
vielen Erfahrungen ein bis dahin verborgener Zusammenhang
von Geheimnissen. Was auch ein epochemachendes Ereignis in
der Entwicklung der menschlichen Geschichte sein kann.
‒ 186 ‒
4. Beispiele für die

Überschreitung der Klassik
Der Vortrag ist auf Ungarisch in YouTube zu sehen und zu hören:
www.youtube.com/watch?v=eHNHzq6cLSg
4.1. In der Budapester Architektur ist die Überschreitung

der neuzeitlichen Klassik zu verfolgen
Fangen wir an, mit dem Verständnis des Begriffes selbst, mit
der Hilfe der Architektur. So wie die in klassischen Mauern
eingeschlossenen Begriffe an der Schwelle der Öffnungen vor
neuen Türen die bisherige Geschlossenheit überschreiten. Als
die bisherigen Begriffe die dialogischen Überschreitungen in
Richtung einer unbekannter Freiheit anfingen, alles Universale
einzubeziehen wollen.
Der dialektische Verteidigungsprozess ist auch im architekto-
nisch wörtlichen Sinne auszudrücken, vom Chinesischen bis
zum Berliner Mauer. Beide wollten sich gegen andersartig
fremd erscheinende, äußere Einflüsse verteidigen. Bis die an
den Türen und Toren schlagenden Revolutionen der Ge-
schichte, notwendig folgend, dialogische Durchgänge eröff-
neten.
Diesen Entwicklungsprozess können wir auch visuell in der
Budapester Architektur verfolgen. Archaisch fängt sie an am
sog. Heldenplatz (Hősök tere) mit altertümlichem Klassizis-
mus, symbolisierend die klassische Macht, säumend aus drei
Richtungen mit Säulen aus verschiedenen Zeiten (dorisch, io-
nisch, korinthisch). In Mitte des Platzes mit den landnahmen-
den barbarischen Ungarn. Über ihnen erhebt sich eine riesige
Säule, auf deren Spitze ein Engel ein Kreuz hält, symbolisie-
rend das Volk schützende geistige Christentum.
‒ 187 ‒
Man braucht von da nicht mehr weit zu gehen, in der Nähe der
Andrássy-Strasse befinden sich mehrere bedeutende Gebäude
vom 19. und 20. Jh. aus der sog. Glanzperiode von Budapest.
Besonders auffallend repräsentiert sich der Still der Sezession
(die ausgesprochen anders machen wollte als die Tradition).
Über die klassizistische Széchenyi-Brücke über die Donau ge-
langen wir nach Buda, wo sich weitere historisch interessante
Gebäude aus dem Mittelalter befinden.
Aber gehen wir dorthin zurück, wo sich visuell konkret die
Überschreitung der Klassik bei zwei nebeneinander stehenden
Gebäuden zeigt. In der Dózsa György-Straße gelegen, aber
vom Heldenplatz aus gut sichtbar, wurde der Hauptsitz einer
ausländischen Bank in einem supermodernen Stil (nicht gerade
in einem billigen Design) erbaut. Er scheint sich spielerisch
der klassischen Statik zu widersetzen. Hier gibt es keine verti-
kalen Wände und Säulen mehr, sondern schräge, hängende
Wände, welche die Schwerkraft zu verspotten scheinen. Die-
ses Gebäude würde ich für ein typisch architektonisches Bei-
spiel des konstruktiv visuellen Ausdrucks der Übersteigung
der Klassik nennen.
Gegenüber diesem Gebäude in der Dózsa György-Straße, an
der sudöstlicher Seite des erneuerten Stadtparks (Városliget)
wurde das neue Ethnografische Museum in diesem Jahr fertig-
gestellt und fürs Publikum übergegeben, Es symbolisiert das
andere, vielleicht bis jetzt die bedeutendste Übersteigung der
klassischen Architektur in Budapest.
Ausgangpunkt des Planens war der schon vorher da gewesene,
vom Rande des Stadtparks in die Richtung der Városligeti Fa-
sor-Straße gewendete Revolutionsdenkmal, das schon in sich
eine beispielhafte Demonstration der Übersteigung der klassi-
schen Bildhauerkunst ist. Es folgte dann im gleichen geistigen
Prozess dem Planen und auch dem Aufbau des Ethnografi-
schen Museums.
Das abstrakte Skulpturendenkmal drückt mit genialer Visuali-
sierung die geistigen Hintergründe der Revolutionen aus. Es
‒ 188 ‒
beginnt sich mit individuell alleinstehenden Säulen, welche

nach vorne schreitend, höher und dichter werden, bis dann je-
de persönliche Individualität aufgebend, sich zu einer Einheit
verschmelzen und eine gewaltsame Realität bilden, welche
(sei es Wasser, Luft oder vielleicht eine Gemeinsamkeit von
Geist und Natur) in eine scharfe Stahklinge vereint, zu schnei-
den scheint. Um den Preis der Aufgabe und Vernichtung von
jeder individuellen Freiheit. Der höchste Punkt des Gipfels
zeigt dann gegen den Himmel, den er aber nicht erreichen
kann, statt dessen kann sich in der Realität nur dasselbe zei-
gen, was schon in der antiken Klassik auch den Griechen be-
kannt war, die Tragödie des Heldentums.
Diese Überschreitung des klassischen Geistes war die Inspira-
tion bei der Planung des Weltethnografischen Museums. Als
ob Noe in sein Schiff den ganzen Schatz der Welt gepackt hät-
te, der durch die lange Zeit der Geschichte sich zur Kultur
entwickelt hat. Soweit dass, unter der Erdoberfläche geraten
ist, vielleicht für Bewahrung, immer für die nächste Genera-
tion. Nach dem von den kriegerischen und revolutionären Ge-
gensätzen belastete Schiff, unter der Erde versenkt, versteckt,
bewahrte es das von der Klassik vergessene kulturelle Sein un-
seren ganzen weltumfassenden Anfangs.
Sodass erinnert es jetzt und hier, neben diesem revolutionären
Denkmal an die Überschreitung der Klassik. Verteidigend un-
ter der Oberfläche die kulturellen Grundlagen der Völker der
Welt, welche in unserer Gegenwart museal zu verfolgen sind.
Aus denen in der Geschichte sich die Klassik herausgebildet
hat, die dann in neueren Zeiten in sich gewendet, ihren Ur-
sprung vergessen hat. Bis das Ende der Dialektik das Bewusst-
sein über ihren Anfang eröffnete. So sind neben den klassi-
schen Museen weltweit diese artige ethnografische Museen er-
schienen. So wurde also hier, in Budapest auch die besondere
geistige Bedeutsamkeit in dieser Architektur ausgedrückt.
Das ganze Gebäude fügt sich zur natürlichen Umgebung des
Stadtparkes (Városliget). Etwas Macht strahlt nur das Revolu-
‒ 189 ‒
tionsdenkmal, das auch nur abstrakt geistig, an die Gewalt er-

innert. Die musealen Schätze der Geschichte erwecken, sogar
unter der Erde versteckt, einen ganz anderen Eindruck, als z.B.
am Heldenplatz die aus der Architektur strahlende Macht. Am
Dach des Baus ist ein Park gestaltet, wo man beim schönen
Wetter neben Blumenbeeten auf die grüne Wiese hinlegend,
über den Eindruck der Umgebung nachdenken kann.
Vom Dach des Gebäudes ist gar nicht zu sehen, dass die vor-
dere und die hintere Seite des „Schiffes“ schräg aus dem
„Wasser“ herausragt, wo sich die Büros und Hörsäle des Mu-
seums befinden und bieten die Möglichkeit zur Bildung, zum
Kennenlernen des Geistes des neuen dialogischen Denkens
und zur bewussten Überschreitung der Klassik, die in unserer
Zeit existenzielle Bedeutung erlangt haben.
4.2. Auch die Wissenschaften sind aus der Begrenztheit der
Klassik zur Universalität hinausgetreten
Es ist nicht zufällig, dass in den neuzeitlichen klassischen
Wissenschaften konkrete Beispiele zu finden sind, für den
Überstieg der Klassik. Weil dort, wo sich das Ende von etwas
zeigt, kann sich auch etwas Neues zeigen. Am allgemeinsten
zuerst in der Kunst, was dann Gedanken weckend wirkt, mei-
stens in der Philosophie. Wenn dann, in die Klassik gesperrte
Wissenschaft, ihren Höhepunkt erreicht und sich nicht mehr
weiter entwickeln kann, dann fängt es an, neue Wege, in neuen
Räumen zu suchen. Bis die Forschung, wie schon in unserer
Zeit, in die unendlich weiten Räume des Universums strebt.
Diese Richtung wurde bald erkannt auch bei denen, die sich
mit der höchsten Stufe der wissenschaftlichen Erfolge befas-
sen, z.B. bei der Entscheidung der Abgabe der Nobelpreise.
Schon vor einigen Jahrzehnten hat es angefangen, den Preis
für eine bestimmte Wissenschaft, verteilt an mehrere Personen
zu geben. Dieser Modus unterstützt bei einer bestimmten Wis-
senschaft das Erkenntnis der „historisch dialogischen Konti-
nuität“, welche sich von der vorherigen Auffassung der indivi-
duell ideal-klassischen Geniepersönlichkeit entfernt.
‒ 190 ‒
Sehr oft betonen die Nobelpreisträger selbst die Arbeitsnähe

von mehreren wissenschaftlichen Kollegen am gemeinsam er-
reichten Erfolg. Gleichzeitig nicht nur die gemeinsam Arbei-
tenden in einzelnen Wissenschaften, sondern auch das Inter-
disziplinäre ineinander greifen, übertragend aufeinander die
Ergebnisse der verschiedenen Wissenschaften. Sodass gesche-
hen heutzutage die bedeutendsten Entdeckungen in diesem
„Zwischen“, d.h. in dieser dialogischen Sphäre. Wenn ver-
schiede, spezialisierte Wissenschaftler eng miteinander zu-
sammen arbeiten.
Es ist ein bekannter Spruch, dass ein einziger (nennen wir.
klassischer) Doktortitel für eine hohe wissenschaftliche Aus-
bildung nicht ausreicht. Mit der zweiten beginnt die Auflösung
und Überwindung der einseitigen Wissenschaft. Es folgt die
Erweiterung all dessen durch lebenslanges Lernen, die Einbe-
ziehung des Universellen in das Wissen.
Sodass diese Stufe ist für uns einfache Menschen sehr schwer
zu verfolgen, besonders wenn wir in der Objektivität der ent-
deckten Neuigkeit das Verständnis der Erklärung suchen wer-
den. In denen für uns nicht ganz zu verstehende Änderungen
zu finden sind, von denen wir wenigstens wissen mit unseren
klassischen Wissen (was im Allgemeinen in der Schule gelernt
haben) dass wir es nicht mehr verstehen. Nun, wenn wir nur
die Philosophie zur Hilfe nehmen, ist dies auch schon ein er-
munterndes Wissen, wenn wir darauf kommen, dass wir wis-
sen, wie wenig wir wissen (womit wir wenigstens anfangen
können unsere stolz eingebildete Blödheit zu reduzieren).
Diese nicht gerade schmeichelhaften Worte dienen dazu, unse-
ren klassischen Stolz von Anfang an zurückzunehmen, zumal
zwei ungarische Wissenschaftler kürzlich den Nobelpreis er-
halten haben, Katalin Karikó für Medizin und Ferenc Krausz
für Physik. Allerdings muss man zugeben, dass die Zahl der
Nobelpreisträger aus Ungarn auf 15 gestiegen ist, was im Ver-
gleich zur Bevölkerungszahl einen Rekord darstellt.
‒ 191 ‒
Angepasst zur Realität kommt es noch dazu, dass beide mit

der schon vorher erwähnten philosophischen Bedeutsamkeit,
mit „Überschreitung der gesellschaftlichen Klassik“ in kolle-
gialer Dreiheit, die hohe Auszeichnung mit anderen Wissen-
schaftlern gemeinsam, bekommen haben, was gleichzeitig
auch das formale Überschreiten des klassischen Individuums
bedeutet.
Aber das wird nicht für die Minderung der wissenschaftlichen
Leistungen verstanden, sondern repräsentiert gerade die ge-
genwärtige Weiterentwicklung. Dort wo sich das notwendig
Mehrseitige meldet, was für die gegenwärtigen Entdeckungen
organisch dazugehören.
Die Untersuchungen von Katalin Karikó sind in die Biochemie
einzuordnen, angewendet wurden sie konkret in der Medizin-
wissenschaft, gerade dann als sich ein großer Gebrauch zeigte,
in der Ära der Covid-Epidemie
Zeitlich sehr nahe stehender Nobel-Preisträger ist Ferenc
Krausz, aus dieser Hinsicht geschaut, in ähnlichen Umständen
bekam die hohe Anerkennung. Seine physikalische Forschun-
gen sind auch nicht nur in einer Wissenschaft erreicht, welche
dann auch in der Medizinwissenschaft konnte angewendet
werden. Bei ihm zeigte sich auch die Überbringung des Sinns
seiner Entdeckung in Anwendung im anderen Bereich.
Die Bewegung der Elektronen hat er mit Hilfe von Lichtwel-
len erforscht, was dann in der Medizin bei der Beobachtung
der Herzvibrationen Hilfe leisten kann. Also auch hier wurde
in zusammengesetzter Funktion das Resultat erreicht und da-
nach auch die entdeckende Beobachtung angewendet.
Nur für das allgemeine Verständnis, ein Exkurs auf eine kleine
wissenschaftsgeschichtliche Philosophie. Für unser Wissen,
gelernt in den Allgemeinschulen ist es uns bekannt, dass wir in
der griechisch klassischen Bedeutung, die kleinste Substanz
Atom nennen. Oder schon damals wurde vermutet, dass es ei-
ne kleinste Materie gibt, aus der das ganze Seiende zusam-
‒ 192 ‒
mengesetzt ist. Lange musste sich das Wissen bis zur Erkennt-
nis entwickeln, bis die Wissenschaft beobachten konnte, dass
diese vermutete kleinste Substanz gar nicht die kleinste ist,
sondern auch noch etwas sich um sie herum bewegt, welche
dann Neutronen genannt wurden.
Jetzt ist die Wissenschaft in der Physik schon soweit gekom-
men, dass man nicht nur die Bewegung der Neutronen beo-
bachten kann, sondern (überschritten die klassische Physik)
man kann nicht nur unmittelbare Erkenntnisse sammeln, son-
dern mithilfe der Laserstrahlen durch Lichtanalyse aus dem
menschlichen Blut genetische Abläufe vermittelt ablesen kann.
Z. B. mit so einer Methode wie der wissentschaftliche For-
scher Ferenc Krausz und seine Kollegen entdeckt haben, wo-
für sie auch den Nobelpreis bekommen haben.
Es ist interessant zu erwähnen, im Themenkreis der „Über-
schreitung der Klassik“, dass beide Forscher- Wissenschaftler,
so Katalin Karikó, wie auch Ferenc Krausz in ihren Inter-
views, ihre Dankbarkeit für die Mitarbeit ihrer Kollegen betont
haben. Nicht nur für diesen, mit denen sie den Nobelpreis ge-
teilt haben, sondern auch für die im Hintergrund Mitarbeiten-
den. Und sie vergasen auch ihre pädagogischen Grundlagen
nicht, welche sie in den ungarischen Schulen und Universitä-
ten bekamen, welche sie dann während ihren ausländischen
Weiterbildungen verwendet und weiterentwickelt haben.
Aus den Aussagen von beiden Wissenschaftlern auf Unga-
risch, Deutsch und Englisch kann man auf die selben gewon-
nenen Erkenntnisse und Verhaltensweisen schließen, welche
heutzutage allgemein notwendig geworden sind. Anstatt eines
klassischen Stolzes, was in unserer Gegenwart lebensbedro-
hend geworden ist, treffen wir auf bescheidene Weisheit. Was
sie mit fleißigen Lernen, in verschiedenen Gebieten der Wis-
senschaft, und mit Lebenserfahrungen, in den verschiedenen
Teilen der Welt erreichen konnten.
‒ 193 ‒
Aber warum ist es so wichtig in unserer Gegenwart „die Not-

wendigkeit der Überschreitung der Klassik zu betonen “?
Weil traditionell klassische Verhaltensweise, z.B. die klassi-
sche Ethik, auf unserer Erde lebensgefährlich geworden ist.
Wenn wir die Sache philosophisch betrachten, gegenwärtig
hängt davon unsere Existenz auf unserem Planeten ab. Ob die-
ser Zustand uns bewusst wird oder nicht. Und ob wir darauf
entsprechend reagieren, oder nicht. Davon hängt ab, ob wir auf
dieser Erde bleiben könne, oder vernichten wir das Leben dar-
auf.
Umdrehen müssen wir uns. Herausdrehen aus der Klassik,
“heraustreten”, nicht vernichten. Aber wenn wir weiter so ma-
chen wie bis jetzt, dann vernichten wir uns gemeinsam mit
der Klassik; Uns selbst und auch unsere Umgebung.
‒ 194 ‒
5. Entwicklung der nationalen

Ideologien bei den mittel-
eurpäischen Völkern
Vortrag bei AIS von Eugen Macko, Dr. der Philosophie, anlässlich
des Internacia Festivalo in Düsseldorf, Ende 2011 und des Seminar-
kurses en Alsóörs bei Plattensee Ende 2012
Zu unserer Zeit ist das Thema dieses Vortrages (bedauerli-

cherweise erneut) sehr aktuell geworden, wenn wir die Wur-
zeln verstehen wollen, aus denen der Nationalismus gekeimt
ist und sich „die klassische Tragödie” hervorwächst, spielend
Kriege (unglaublich sogar zu unserer Zeit) in Mittel-Europa.
5.1. Begriffserklärung
Vor der Erörterung des Inhaltes des Themas möchte ich die
Titelwörter kurz erklären. Eine Definition will ich jedoch, und
auch weiß ich nicht geben, ich bezweifle ja alle bezüglichen
exakten Definitionen. In der sozio-politischen Sphäre haben
sich wegen des Glaubens über „wissenschaftliche“ Definitio-
nen die Halbkenntnisse vermehrt, in welchen man leicht ge-
fangen wird, und aus denen man viel schwieriger heraus-
kommt, wenn sich dessen Relativität zum Ganzen zeigt.
Vor allem, was ist Entwicklung? In diesem Kontext verstehe
ich Entwicklung als eine relativ dauerhafte Verbesserung eines
früheren Zustandes in eine neue Richtung. Das soll bedeuten,
dass keine Position in der Zeit absolut ist, sondern alle verän-
dern sich in Richtung zu einer Verbesserung, anders hätte die
bewusste Geschichte keinen Sinn, und wir könnten alles der
Natur oder dem Gott überlassen (wie man sich eher ausdrüc-
ken will). Das bedeutet meiner Meinung nach, dass unser jet-
‒ 195 ‒
ziger sozialer Zustand zurzeit besser ist als alle vorigen in der
Geschichte. Aber um dessen Grund zu verstehen, müssen wir
versuchen gewusst auch das verstehen, was in der Vergangen-
heit geschehen ist und daraus auch lernen.
Das zweite Wort: was ist national? Die Definition dessen, wie
etwas Nationales ist, hängt von verschiedenen Umständen ab.
Z.B. von historischen Zeiten, Gesellschaftssystemen, Staats-
interessen usw. Man definierte diesen Begriff anders in den
kommunistischen Ländern als in feudalen oder kapitalistischen
Regimen. Anders wird er noch in Frankreich als in Deutsch-
land oder Ungarn definiert. Im Allgemeinen kann man sagen,
dass was national ist, kann nicht definiert werden, deshalb alle
nationalen Elemente nur ideologisch bleiben. Dieses Verhält-
nis versucht dieser Vortrag etwas durch das Beispiel von mit-
tel-europäischen Völkern zu erklären.
Und was ist Ideologie? Ideologien sind eng mit dem Idealis-
mus verbunden, besonders mit dem Idealismus europäischer
altgriechischer Herkunft. Man kann sagen, dass Ideologie ein,
zu einer gewissen Zeit festgesetzter Idealismus ist. Das, was
sich früher als nur eine Idee zeigte, ohne einer vollen Bezie-
hung zum Realen, wurde als Wahrheit deklariert; tatsächlich
aus der Entwicklung der Zeit herausgegriffen und zu einer
Ideologie beschränkt. Es ist interessant zu beobachten, dass
sich Ideologien in verschiedenen Teilen der Erde mit ver-
schiedener Intensität entwickelten. Wo die Völker näher zur
Natur blieben, entwickelten sich die Ideologien nicht so inten-
siv, als in den schneller zivilisierten Regionen. Aber es ist
auch zu beobachten, dass die so entstandenen Ideologien zu
einer späteren Zeit die Gesellschaftsentwicklung der Region
bremsten. Zu diesen Regionen gehört auch Mittel-Europa.
Wo befindet sich Mittel-Europa? Wenn wir einfach geome-
trisch die Mappe von Europa ansehen, kann festgestellt wer-
den, dass sich Mittel-Europa in dem Teil befindet, wo früher
in der Geschichte das ehemalige Habsburgerreich lag, das
nach der Revolution von 1848 Österreich-Ungarische Monar-
‒ 196 ‒
chie hieß. Und eben die Nähe dieser historischen Zeit in die-
sem Gebiet ist besonders interessant, um die allgemeine Ent-
wicklung der nationalen Ideologien zu beobachten, welche in
der Zeit danach bis zu unserer Zeit eine wichtige (bedauerli-
cherweise auch oft sehr ungünstige) Auswirkung auf das ge-
sellschaftlich-politische Leben sogar der ganzen Welt hatten.
Und das letzte Wort des Titels: was sind Völker? Im Allge-
meinen kann man sagen, dass ein Volk eine Menge von Men-
schen ist, die sich vereinigten, um leichter in der natürlichen
Umgebung zu überleben, um gemeinsame Ziele zu erreichen.
Mit der Zeit wurden gemeinsame Gebräuche, Sitten, Verhal-
tensweisen usw. entstanden, die diese Völker kennzeichnen. In
diesem Teil von Europa lebten in den von uns gekannten hi-
storischen Zeiten sehr verschiedene Völker, die hierher anka-
men und blieben hier, oder wegen verschiedener Motive
nochmals wegzogen oder verschwunden. Die Völker, welche
in der Zeit, worüber ich mein historisches Beispiel nehme, ha-
ben verschiedene, starke nationale Ideologien entwickelt, die
ihrerzeit für die kulturelle Selbständigkeit und Entwicklung
unerlässlich waren. Jedoch kamen Zeiten an, wo diese natio-
nalen Ideologien die Weiterentwicklung der Region schon
bremsten und sogar bis jetzt bremsen, deshalb wäre notwen-
dig, die geschichtlichen Bedingungen für ihre Entstehung und
ihr Weiterleben objektiv zu beleuchten und zu prüfen.
5.2. Einleitung
Völker hatten immer eine Kultur, weil eine Gemeinschaft nur
dann zusammenleben kann, wenn sie gemeinsame Regeln hat,
welche schon zur Kultur gehören. Aber in Europa formte sich
ein besonderes Verstehen dieses Begriffes mit der Zeit aus,
unter Kultur verstand man ausschließlich die klassisch-grie-
chische Kultur, und die aufgrund dieser entwickelten Kultur
des Römischen Reiches. (Man unterschied zwischen Volks-
kultur und klassischer Kultur. Wir haben Volkskunstmuseen
und Museen der klassischen Kunst.)
‒ 197 ‒
Es kam eine historische Zeit in Europa an, wo die dort leben-

den Völker wie eine verbindliche Pflicht annahmen, die eigene
Kultur nach klassisch entwickelten Normen auszudrücken, zu
formen und zu ordnen. Die Sprachen nahmen als einen Zusatz
die Skelette der lateinischen Grammatik an, um die neue idea-
le Form zu kultivieren. Nach den bis dann im Allgemeinen,
von Generation zu Generation geerbten Erfahrungen fing an
auch in schriftlicher Form die neugeformte „klassische“ Spra-
che zu erscheinen. So entstand eine Mischung von urvöl-
kischen und klassisch-europäischen, griechisch-lateinischen
Kultur.
In dieser neuen Kulturepoche entstanden auch neue Probleme.
Früher die lateinische Sprache verband die verschiedenen
Völker mit ihren verschiedenen Kulturen dort, wo eine ge-
meinsame Verständigung notwendig war. Aber nun kam zu-
stande eine Art Ideal von Selbständigkeit, Souveränität, die
auf einer mystisch tiefen Urgeschichte begründet war, auf-
grund deren sich jetzt die Völker durch ihre Sprachen und
Kulturen definieren wollten, ohne Achtung darauf, ob die an-
deren Völker sie verstehen oder nicht.
Diese Tendenz entwickelte sich bald in eine Art Feindseligkeit
„Einer gegen die Anderen“ mit dem Ideal eines in sich einge-
schossenen, eigenen, souveränen Nationalstaates, der sich
gleichzeitig gegen alle anderen positioniert hat, d.h. gegen den
Rest der Welt. In dieser Selbstdefinition wollte jedes Volk
sehr „wissenschaftlich“ (in der aktuellen Zeit) sein, und ver-
suchte sein eigenes Definitionssystem aufzubauen, um sein
Recht für „die eigene ideale Existenz zu fundamentieren“ (was
früher in dem natürlichen Verhältnis zum anderen nicht not-
wendig war), welche sich danach in einen Willen deformierte,
um alle anderen aufgrund der tatsächlich nur oberflächlich ge-
kannten Legenden der eigenen Geschichte zu überbieten.
Wenn die Wissenschaft diese Wünsche real nicht fundamen-
tieren konnte, kam gelegen auch eine halbwissenschaftliche
Ideologie.
‒ 198 ‒
Vielleicht können wir sagen, dass diese Ideologien eben in

diesem Teil der Welt, in Mittel-Europa am meisten Unglück,
Hass und Leid verursachten; welchen dann Kriege, Gewalt
und Verjagen folgten. In der Gegenwart kam wahrhaftig die
Zeit an, wo über jene Tabuprobleme, die in psychische Kom-
plexe entarteten, zu sprechen, welche zwischen den verschie-
denen Völkern zu erfahren sind, um sie klar zu beleuchten und
aus den historischen Erfahrungen zu lernen.
Einer der Wissenschaftler, der (schon in den 80-er Jahren des
vergangenen Jh. die Entstehung und Entwicklung der natio-
nalen Ideologien geschichtlich, in einem internationalen Kon-
text in dieser Region beleuchtet hat, war Prof. Endre Arató,
Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften.
Um meine Ansichten in diesem Vortrag zu untermauern, be-
nütze ich seine wissenschaftlichen Forschungen, die auf Tat-
sachen von geschriebenen Texten aus damaligen Zeitungen,
Konferenzen, Sitzungen, Deklarationen und literarischen Wer-
ken von Geistesführern von den Anfängen bis zur Entstehung
der nationalen Ideologien in diesem Teil Europas begründet
sind. Es geht also über Tschechen, Slowaken, Ukrainer, Ru-
mäne, Deutsche, Serben, Kroaten, Slowenen und Ungarn.
In der Methode von Arató befindet sich die zurzeit sehr aktuell
gewordene „Zwischenheit“, Interdisziplinarität der Erfor-
schungen bei Themen mit gesellschaftspolitischen Inhalten. Er
erinnert an die notwendige Synthese der bisherigen ernsten
wissenschaftlichen Geschichtserforschungen in verschiedenen
Ländern in einer Zeit, wo die Vertiefung in nur die eigene Pro-
fundität nicht mehr genügt. Um die einseitigen Aussagen aus-
zuschließen, die in der europäischen Ganzheit (zu der wir
schon politisch gehören) nicht mehr zu akzeptieren sind, ist
notwendig, die abtrennenden Missverständnisse aus den ver-
schieden interpretierten Geschichten zu einer gemeinsamen
Erklärung zu unterwerfen.
‒ 199 ‒
5.3. Geschichtlich ist der Weg zur bürgerlichen Entwick-

lung auch der Anfang der nationalen Ideologien
Im Vielvölker-Mitteleuropa fingen die Nationalbewegungen
während der Krise des zu Ende gehenden Feudalismus und
dem frühen Anfang des Kapitalismus an. Am Ende des 18. Jh.
waren diese nationalen Tendenzen ganz modern, qualitätsmä-
ßig waren sie mit den sprachlich-kulturellen und politisch-ge-
sellschaftlichen Strebungen der bürgerlichen Entwicklung ver-
bunden. Einerseits wirkten die Slogans der französischen Re-
volution aus, also Freiheit, Gleichheit und Brüderlichkeit, an-
dererseits waren eben diese Werte auf ausschließlich nationale
Sphäre ganz in dem dialektischen Sinne aller Revolutionen
(die Revolutionen fressen ihre Kinder auf) beschränkt, dann
wendeten sie sich sogar gegen alle anderen Nationen und er-
reichten tatsächlich eben das Gegenteil der anfänglichen Ab-
sicht.
Die Nationalbewegungen gehörten damals zu der großen, hi-
storisch universellen Entwicklung der Demokratie. Intellektu-
ellen wandten sich unter dem Einfluss von Frankreich zum ei-
genen Volk gegen die feudale Ordnung und das Königtum.
Die Neuorientierung verlangte auch neue Geistesinhalte. Junge
Leute studierten im Ausland die fortgeschrittenen liberalen
Ideen, und nach Rückkehr in die Heimat verwendeten sie, um
das Programm der Selbstbefreiung zusammenzustellen, mit
Vereinigung des ausgebeuteten Volkes (aber besonders des ei-
genen Ethnikums) durch Erwecken des Nationalbewusstseins.
Dessen Intensität war verschieden bei den einzelnen Völkern.
Z.B. dasjenige der Kroaten, die früher schon viele Adelsprivi-
legien in der Monarchie hatten, war der Anfang der National-
bewegung nicht so intensiv und radikal als z.B. bei den Ser-
ben, Rumänen oder Slowaken, die nicht so viele Privilegien
genossen. Die politische Taktik „Divide et impera!“ (Teile und
herrsche! aus dem Römischen Reich) funktionierte im gewis-
sen Maße und zu einer gewissen Zeit auch im mittelalterlichen
feudalen Österreich bis zum Sieg der Republik in Frankreich.
‒ 200 ‒
Im Laufe dieser demokratischen Wandlungen im Nachbarland

Frankreich zwang die ungarische Revolution Österreich zum
Kompromiss, genannt Ausgleich mit dem stärksten Volk des
Reiches, dennoch das monarchische System blieb noch das-
selbe. Andererseits machte eben dieser Ausgleich nur mit ei-
nem Volk die anderen unzufrieden, die auch selbst von der
Unterdrückung ihrer schon immer mehr bewussten Menschen-
rechte litten, und ermutigte sie zum Erzwingen ihrer Souverä-
nität gegen Österreich, also gegen jetzt schon Österreich-Un-
garn.
Die relativ weite Autonomie der Kroaten in Ungarn, die sie
seit den gemeinsamen Kämpfen gegen die Türken genossen,
ermöglichte ihnen die relativ größte Freiheit in der kulturellen
und politischen Emanzipation. Aber als Folge der Entwicklung
der neuen nationalen Ideen konnten sie den Gebrauch der un-
garischen Sprache in Ämtern und in der Verwaltung nicht
mehr akzeptieren. Erst war der Widerstand der Adligen, die ih-
ren Willen deklarierten, das Latein zu gebrauchen, zu beo-
bachten, die es mit dem Argument untermauert haben, dass im
Vielvölkerstaat Ungarn nur ein Drittel der Bevölkerung das
Ungarisch spricht.
Die Tatsache, dass die kroatischen Adligen noch nur den Ge-
brauch des Lateins forderten, aber nicht des Kroatisch, zeugte
über den feudalen Charakter ihres Willens und das Zurück-
bleiben von der damals allgemeinen, modernen Gesellschafts-
entwicklung in Europa (dasselbe kann von der damaligen
Habsburgermonarchie sagen). Nach dem Verlust der Macht
der Adligen und nach der Verstärkung der bürgerlichen Klasse
wird auch die Forderung lauter, die eigene Nationalsprache zu
entwickeln und zu gebrauchen.
In anderen Regionen, wo die Macht der Adligen fehlte, ver-
stärkte sich schneller die bürgerliche Forderung von National-
elementen. Weil die Serben während der zirka 500-jährigen
türkischen Okkupation kein eigenes Herrschgebiet hatten,
wurden ihre kulturellen Wurzeln besonders von der prawosla-
‒ 201 ‒
wisch-orthodoxen Religion unterstützt, auch außerhalb des al-

ten Heimatlandes. Orthodoxe Intellektuellen organisierten en
Temesvár (damals in Ungarn, jetzt Timişoara in Rumänien),
also außerhalb von Serbien, im Jahre 1790 den ersten Natio-
nalkongress (sabor), wo die neue serbische Nationalbewegung
aufkeimte. Der Kongress wurde vom österreichischen Hof er-
laubt, der die ungarische Macht im österreichischen Reich ge-
gen den Willen der ungarischen Adligen (damals noch) zu
auszugleichen hoffte.
Auch bei den Rumänen war die gemeinsame orientalisch-grie-
chische Religion noch vor dem Erscheinen der bürgerlichen
Nationalideologie das stärkste Band. Adlige Titeln erhielten
die Rumänen nur selten, deshalb waren keine wesentlichen
Hindernisse in diesem Sinn vor der Entwicklung der Natio-
nalideologie. Die Macht der Kirche über das bäuerliche Volk,
das sie gleichzeitig frei ausbeutete und regierte, war ziemlich
stark.
Im Jahre 1791 reichten die rumänischen Oberpriester (auch
unter dem anregenden Einfluss des serbischen Kongresses in
Temesvár) eine Bittschrift dem Kaiser in Wien ein, mit der sie
ihre 1437 deklarierte Gleichheit (von der sie später befreit
wurden) mit den Sachsen und Ungarn in Siebenbürgen wie-
dererhalten und sich als Nation im Habsburgerreich wollten
anerkennen lassen. Die Antwort des Hofes war ausweichend
mit der ungefähren Erklärung, dass sie mit den anderen Völ-
kern friedlich miteinanderleben und sie lieben sollen, jedoch
ist es nicht wichtig, eine Anerkennung als Nation zu haben.
Die Slowaken lebten im damaligen Nordteil Ungarns. Ihre Si-
tuation war die schwierigste von den schon erwähnten Völ-
kern. Dieses Volk hatte keine in die Vergangenheit zurück-
führbare Unterstützung seitens von den Adligen, wie die ande-
ren Völker, deshalb ihre Ideologie war mehr unmittelbar mit
den neuen Nationalbewegungen verbunden. Früher war die
Religion für sie, so wie bei den anderen Völkern, teilweise ein
Band zur Volksidentität.
‒ 202 ‒
Deshalb entwickelte sich die slowakische Nationalideologie

vorwiegend aus der allgemeinen slavischen Angehörigkeit
heraus. Das wurde damit erklärt, dass schon der Name Slo-
wake Slawen bedeutet, und die Slowaken sahen sich als Teil
der „großen slawischen Nation“ an, die sich zwischen dem
Baltikum, dem Schwarzen Meer und der Adria bis zu Sibirien
erstreckt. Deshalb soll die slowakische Sprache am nächsten
zu der urslawischen Sprache sein. Ein beliebtes ideologisches
Argument war die gemeinte „archaische Existenz der slawi-
schen Nation dank den Privilegien, welche Alexander der
Große den Slawen gegeben hat“.
Ein wichtiges Argument der slowakischen Ideologie war im
18. Jh. die Selbstverteidigung. Sie entstand gegenüber der
„Unterdrückungstheorie“ der Ungarn, die so ihren Heimatsok-
kupation interpretierten. Die Slowaken behaupteten: als die
ungarischen Horden in die Pannonische Tiefebene ankamen,
wohnten dort die Slawen schon lange davor, das Feld bestel-
lend, sie sind also die Urbewohner. Deshalb sollten also die
Slowaken viel der mehrhundertjährigen ungarischen Ge-
schichte beigetragen haben.
Andere ideologische Elemente für die Besonderheit der slo-
wakischen Nation war, dass Pannonien die Urheimat der Sla-
wen war, in der Mitte von denen sich die Slowaken befinden,
also ihre Sprache ist am nächsten zur urslawischen Sprache,
der ältesten und reinsten Sprache, deshalb sind sie die be-
rühmteste und älteste Nation, ja ihr Name selbst Ruhm be-
deutet.
Diese Elemente zusammen bildeten das slowakische nationale
Identitätsbewusstsein des 18. Jh., so wollten sie also ihre man-
gelnden Privilegien in der feudalen Habsburgermonarchie
kompensieren, auch gegenüber den anderen slawischen Völ-
kern wie die Kroaten und Serben.
Das tschechische Aufwachen hat ähnliche Elemente wie die
slowakische. An der traditionellen Prager Universität wurden
Erforschungen gemacht, um die Idee der Ureinheit der großen
‒ 203 ‒
slawischen Nation und ihren späteren Zerfall auf verschiedene

Volksitten und Sprachen zu beweisen. Mit dem Zerfall auf
Ethnika entstanden die Dialekte, aus denen die verschiedenen
slawischen Sprachen geboren sind. Die Meinungen der
Sprachwissenschaftler der Slavistik waren nicht einheitlich.
F.M. Pelcl unterschied fünf Sprachen (Russisch, Polnisch,
Serbisch, Kroatisch, Tschechisch). Dobrovsky redete nur über
vier (Tschechisch, Polnisch, Russisch, Illyrisch).
Schon aus diesen Unterschieden ist es zu ersehen, dass die
Meinungen der Sprachwissenschaftler meistens nicht einander
decken. Es ist auffallend, dass die slowakische Sprache mit der
tschechischen identifiziert wurde und als eine selbständige
Sprache gar nicht erwähnt wurde. Es gab auch Meinungen auf
der extremen Seite der Ideologen, welche die Eignung der
tschechischen Sprache für altes literarisches Werken bezwei-
felten und das Deutsch für diesen Zweck vorschlugen.
Das schwächste Volk auf dem Gebiet der österreichischen
Monarchie war das ukrainische oder genauer das ruthenische.
Die hatten keine mittelalterlichen Privilegien und lange hatten
sie keine Intelligenz, wie z.B. die Slowaken. Ihre griechisch-
katholische Kirche konnte sich ebenfalls lange nicht entwic-
keln, da die ruthenischen Priester über Jahrhunderte dem ka-
tholischen Bistum von Eger (im Nord-Ungarn) unterworfen
waren. Deshalb begann ihre nationale Emanzipation erst bei
der aufkeimenden Absicht, sich verselbstständigen mit der
Forderung eines eigenen Bistums.
Der erste ruthenische Historiker Basilowitsch (genannt auch
der ukrainische Herodot) betonte eben das, dass die Ruthenen
schon seit den ersten Jahrhunderten des Christentums in der
Pannonischen Ebene wohnten und waren schon 867 von Kyrill
und Method getauft, nachdem der griechische Ritus bis zum
13. Jh. in Ungarn wirksam war. Folglich waren die Ruthenen
schon lange vor der Ankunft der Ungarn in diesem Gebiet an-
wesend, sie sind hier also autochthon, und deshalb haben sie
die höchste Berechtigung hierzu sein.
‒ 204 ‒
Die allgemeine Meinung über die Slawen und über die natio-
nale Emanzipation der Völker sind spürbar nach dem Buch
von J.G. Herger, das 1792 mit dem Titel „Ideen zur Philoso-
phie der Geschichte der Menschheit“ erschien, verändert. In
diesem Buch erinnert er an „die außerordentliche Aufgabe“
der Slawen, ihre „exklusiven Charakterzüge“, „heldenhaften
Verdienste“ für das Interesse der Menschheit; sie kultivierten
nämlich sogar die klimatisch ungünstigsten Regionen der Er-
de. Herder betonte im Allgemeinen die notwendige Weiter-
entwicklung der Sprachen der Völker aus der Sicht ihrer Wei-
terexistenz.
5.4. Der sprachlichen und kulturellen Tätigkeit folgt die
politische Forderung nach nationaler Emanzipation
Zu Beginn des 19. Jahrhunderts schwächten sich die feudalen
nationalen Privilegien ab, doch die begonnene bürgerliche
Entwicklung war noch nicht stark genug, um politische Ver-
änderungen im habsburgischen Absolutismus auszulösen.
Wien unterstützte die nationalen Bestrebungen der Völker
nicht mehr, da es inzwischen ein Bündnis mit dem ungari-
schen Mitteladel eingegangen war und sie somit nicht mehr für
den politischen Ausgleich benötigte. Daher bleibt den Völkern
nur die Möglichkeit, die Nation durch sprachliche und kultu-
relle Aktivitäten zu entwickeln.
Kroatische Intellektuelle gaben sich nicht mehr mit dem Ge-
brauch der lateinischen Sprache zufrieden (die nur von den
Adligen empfohlen wurde); auf ihrer Regionalversammlung
(Sabor) im Jahre 1805 forderten sie den Gebrauch der illyri-
schen (sog. Schtokaf) slawischen Sprache in den Ämtern. Im
Jahr 1803 veröffentlichte J. Voltić in Wien ein Illyrisch-Italie-
nisch-Deutsches Wörterbuch mit einem grammatikalischen
Anhang, dass die illyrisch-kroatische Sprache als gemeinsame
slawische Sprache darstellte und stellte fest, dass es keine an-
dere große Nation gab, deren Sprache sich über ein so großes
Gebiet verbreitet hatte, die vom Schwarzen Meer bis zur Adria
reicht und die ebenso viele Dialekte wie diese Sprache haben
‒ 205 ‒
würde. Einige Leute, die die Sprache beherrschten, begannen,

die wichtigsten Werke der Weltliteratur zu übersetzen, und so
begann die Entwicklung der kroatischen Sprache. Beispiels-
weise begannen sie, dem Ruf von Bischof M. Vrhovac fol-
gend, Volkslieder, Bräuche und Sprüche zu sammeln.
In den 1830er Jahren setzte sich die kroatische Illyrerbewe-
gung das politische Ziel, die südslawischen Völker unter kroa-
tischer Führung zu vereinigen. Die Grundidee war, dass die
gemeinsamen Vorfahren aller Südslawen die alten Illyrer wa-
ren. Unter dem Einfluss der deutschen Romantiker betonten
sie die enge sprachliche Einheit der Slawen, nicht jedoch die
Religion, die für die orthodoxen Serben während der langen
türkischen Unterjochung ein wichtiger Einflussfaktor war.
Die illyrische Kulturbewegung radikalisierte sich bald mit dem
Aufruf zum politischen Kampf. Die neu komponierten patrio-
tischen Lieder verbreiteten nationalistische Gefühle. An der
Zagreber Akademie prallten die Meinungen der kroatischen
und ungarischen Professoren aufeinander. Die Kroaten for-
derten die Einstellung von mehr kroatischen Lehrern, die in
kroatischer Sprache unterrichten würden.
Ungarische Zeitungen äußerten sich immer kritischer zu den
kulturellen Entwicklungen in Kroatien, und veröffentlichten
im Geiste der nationalen Ideologie gegeneinander gerichtete
patriotische Werke.
Die serbische Kulturbewegung begann mit der Opposition zur
altslawisch-serbischen Sprache, also Sprache des Klerus und
der neu entwickelten Sprache des einfachen Volkes. Vuk Ka-
radžić, ein hervorragender serbischer Linguist und Dichter,
entwickelte (1814) eine neue Grammatik der serbischen Um-
gangssprache mit dem Motto „Schreibe, wie du sprichst!“, die
sich mit Unterstützung wohlhabender bürgerlicher Kaufleute
schnell zu einer neuen Literatursprache entwickelte. Der Kle-
rus lehnte die neue Sprache ab, und verbot die Veröffentli-
chung von Karadžićs Werken in Serbien. Doch nach seinen
herausragenderen literarischen Werken (die von J. W. Goethe
‒ 206 ‒
und J. Grimm gelobt wurden) zeigte sich die Eignung der

normalisierten Volkssprache und sie wurde zum Motor der
serbischen Kulturbewegung, die bald in ganz Europa Beach-
tung fand.
Die kulturelle Entwicklung folgte dem Erwachen des nationa-
len Selbstbewusstseins und der Absicht einer politischen
Emanzipation auch bei den Serben. Serbische Dichter schrie-
ben patriotische Gedichte, in denen sie die heroischen
Schlachten der Vergangenheit, insbesondere gegen die Tür-
ken, verherrlichten. Als Folge davon wandte sich das erwachte
nationale Selbstbewusstsein damals auch gegen Österreich und
Ungarn. Im Jahr 1826 wurden mit Unterstützung reicher serbi-
scher Kaufleute die sogenannten Matica srpska in Pest ge-
gründet, deren Aufgabe es war, serbische Werke aus allen Tei-
len des Landes zu veröffentlichen und die serbische Kul-
turbewegung zu vereinigen. Diese Institution stellte ein gutes
Beispiel kultureller und politischer Emanzipation für die ande-
ren Slawen im Bereich der kaiserlichen und königlichen Mon-
archie dar.
Auch die Slowaken standen vor ähnlichen Problemen. Sie
mussten auch ihre literarische Sprache schaffen, um ihre Kul-
tur weiterzuentwickeln. Die Entwicklung begann schon da-
mals in zwei Richtungen, und obwohl die Gegensätze nicht so
stark waren wie im Fall der Serben, führten Meinungsver-
schiedenheiten auch dort zu einem Kampf um Prestige. Die
Anfänge der slowakischen Literatur reichen bis ins 16. Jahr-
hundert zurück, allerdings nicht in ihrer eigenen Sprache, son-
dern auf Tschechisch. Da die Slowaken nicht prawoslawisch
waren, verwendeten sie kein Kirchenslawisch (wie die Ser-
ben); die Slowaken verwendeten als Protestanten die tschechi-
sche Sprache. Dieser Sprachgebrauch begünstigte teilweise die
kulturelle Entwicklung, behinderte jedoch teilweise die Ver-
selbstständigung.
Die Veröffentlichung von Bernolaks Wörterbuch (1827) war
ein wichtiger Schritt auf dem Weg zur Unabhängigkeit. Sein
‒ 207 ‒
Ziel war es, die slowakische Sprache vom nutzlosen ausländi-

schen Einfluss zu befreien. Tatsächlich erreichte er dieses Ziel
nicht, aber seine Arbeit war ein großer Schritt in der Entwick-
lung der slowakischen Sprachkultur. Auf der anderen Seite
stand J. Kollar, der sich für die gemeinsame Weiterentwick-
lung der tschechischen Sprache einsetzte. In vielen Fällen
schwächten sich die Gegensätze ab, und bei mehreren Proble-
men konnte eine gemeinsame Lösung gefunden werden, so
dass sich Slowaken und Tschechen noch immer gut verstehen.
In der von Heldenepen geprägten frühen slowakischen Litera-
tur spielten die äußeren Feinde der damaligen slawischen Na-
tionalbewegungen, die Deutschen und Ungarn, eine wichtige,
feindselige Rolle. In den idealistisch verfassten Heldenge-
dichten werden die barbarischen Ungarn, die in die slowaki-
sche Heimat einmarschierten, von den stolzen Slowaken be-
siegt, die der großen slawischen Nation angehörten. Auch ihre
spätere Literatur ist reich an Werken und Theaterstücken mit
einem ähnlich nationalistischen Ton. In einem Gedicht von
Jarmok beschreibt er beispielsweise die ideale Bauerngesell-
schaft, in der es „keine Könige gibt, sondern nur Menschen,
die sich lieben und vom Glauben an Gott geleitet werden. Es
ist die Pflicht der slawischen Völker, diese Gesellschaft zu
verwirklichen. Ihre historische Aufgabe ist es, glückliche Zei-
ten zu bringen.“
Nacheinander wurden slowakische Organisationen gegründet,
welche die kulturelle Entwicklung ideologisch unterstützten.
Im Jahr 1803 wurden im Lutherischen Lyzeum in Bratislava
die tschechoslowakische Abteilung und das dazugehörige
Slawische Institut gegründet. Daneben arbeiteten Studentenor-
ganisationen, dank derer Pozsony (Bratislava) zu einem slo-
wakischen Kulturzentrum wurde. Zu dieser Zeit begannen in
den Schulen die ideologischen Kämpfe zwischen slowaki-
schen und ungarischen Schülern, die mehr als einmal scharfe
Formen annahmen. Die herrschende Klasse Ungarns duldete
solche Entwicklungen nicht, und verbot 1838 slowakische Or-
ganisationen in Schulen.
‒ 208 ‒
Auch die Rumänen waren mit der Entwicklung ihrer Literatur-

sprache beschäftigt, und auch bei ihnen lassen sich zwei unter-
schiedliche Strömungen erkennen. Auf der einen Seite das La-
teinische, auf der anderen Seite das Volk, das den Reichtum
der Volkssprache in die Entwicklung einbeziehen wollte. Es
gab einige Versuche, die Sprache in dieser Richtung zu erneu-
ern. Im Jahr 1808 G.C. Roja veröffentlichte zwei Sprach-
werke, in denen er die Einführung der lateinischen Schrift an-
statt des (kirchlichen) kyrillischen Alphabets empfiehlt, was
später auch erfolgreich durchgeführt wurde.
J. Budai-Deleanu befürwortete die auf Vulgärlatein basierende
rumänische Sprache, und ließ den Einfluss der Fremdsprachen
zu, mit denen die Rumänen in Kontakt kamen, wie beispiels-
weise Wörter aus den slawischen russischen und serbischen
Sprachen, jedoch mit Ausnahme von türkischen, griechischen,
ungarischen und deutschen Anleihen. Sein Wörterbuch enthält
auch französische und lateinische Wörter, die es zuvor auf
Rumänisch nicht gab.
In diesem Zusammenhang wurden literarische Werke veröf-
fentlicht, welche die Sprache weiterentwickelten. Die Themen
ähnelten der Entwicklung anderer Sprachen: die heroischen
Kämpfe der Rumänen gegen ihre Feinde im Laufe der Ge-
schichte und ein Aufruf zum Widerstand gegen die damaligen
Unterdrücker des Volkes. M. Eminescu, der Volksdichter,
schrieb ein komisches Heldengedicht im allegorischen Stil, in
dem er Gelegenheit fand, seine fortschrittlichen Ideen zum
Ausdruck zu bringen, indem er den Klerus als Unterstützer der
Unterdrückung des Volkes durch feudale Herrscher kritisierte.
Er wies auf die materiellen Ursachen von Kriegen hin, drückte
seine Sympathie für den Liberalismus aus und glorifizierte die
Republik.
Auch an Werken mit nationalistischem Inhalt mangelte es
nicht. Ähnlich wie bei anderen Völkern tauchte auch bei den
Rumänen die Theorie der Unterdrückung durch die Ungarn
auf. Die Vorfahren der Ungarn eroberten das Land der Rumä-
‒ 209 ‒
nen. Der Autor wirft die Frage auf: „Wenn das alles schon vor
mehr als 900 Jahren passiert ist, warum müssen wir dann im-
mer noch darunter leiden?“
Es erschienen auch hymnenartige Aufrufe, zum Beispiel:
„Wach auf, rumänisches Volk, aus deinem Todesschlaf! Zeige
der Welt, jetzt oder nie, dass in diesen Armen noch römisches
Blut fließt, dass unsere Brüste den Namen des siegreichen Tra-
jan mit Ruhm bewachen.“ Der Dichter verflucht die De-
nunzianten, Feiglinge und Ängstlichen. Das Bewusstsein der
nationalen Ideologie, der römische Ursprung und die lateini-
sche Abstammung der Sprache kann den Stolz des rumäni-
schen Volkes wiederherstellen, und wenn es zum Selbstbe-
wusstsein erwacht, wird es in der Lage sein, sich selbst zu re-
gieren und nicht unter dem Joch anderer, unterdrückerischer
Völker leiden zu müssen.
Den siebenbürgischen Sachsen ging es besser als den dortigen
Nationalitäten. Ihre Sprachentwicklung konnte auf eine lange
Tradition zurückblicken, da sie sich an allgemeinen deutschen
Standards orientierte. Tatsächlich wurde nur ein siebenbür-
gisch-deutscher Dialekt gepflegt. Doch bereits 1848 ordnete
der lutherische Bischof die Verwendung der deutschen Lite-
ratursprache an. Die siebenbürgisch-sächsische Dichtung
drückte auf bemerkenswerte Weise ihre Zugehörigkeit zu
Deutschland und ihre Liebe zu ihrer kleineren Heimat aus.
Neben der Reflexion ungarisch-sächsischer Widersprüche fin-
den sich in ihrer Literatur auch Reste einer Art ungarischen
Patriotismus.
Im sächsischen Patriotismus findet sich seit jeher eine be-
wusste Zugehörigkeit zu den Deutschen, zum Beispiel: „Wenn
dich, Stehenden auf deutscher Warte, Unwetter drohen, so
wanke nicht und bleibe als wahrer Deutscher treu bis in den
Tod! Hüter des verwandten deutschen Volkes, bleib deutsch,
mein sächsisches Feld!“ Oder ein anderes ähnliches Gedicht:
„Ich wurde als Sachse in einem loyalen und freien sächsischen
Land geboren und möchte frei und loyal bleiben, solange ich
‒ 210 ‒
sterbe.“ Sachse, Sachse, das habe ich geschworen.

Die sächsische Zusammenarbeit in Verbänden und Vereinen
war rege. Bereits Ende des 18. Jahrhunderts fanden Zusam-
menkünfte in städtischen Lesezirkeln, Kasinos, Turn- und Mu-
sikvereinen statt. Im Jahr 1839 begann man in Nagyszeben
(Hermannstadt, Sibiu) mit der Musikausbildung und veran-
staltete Konzerte. Hier entstand auch das wissenschaftliche
und kulturelle Zentrum der siebenbürgischen Sachsen. Das
bemerkenswerte Bruckenthal-Museum öffnete seine Pforten
im Jahr 1817 (das 2007 im Rahmen der EU-Kulturhauptstadt
renoviert wurde). Zu dieser Zeit fanden in der Stadt häufig Ge-
lehrtentreffen und verschiedene Konferenzen statt.
Die nationale Bewegung der Ukrainer war im Vergleich zu der
anderer Völker unterentwickelt. Durch den Unitarier-Klerus
blieb das Volk lange Zeit im Feudalsystem, es ging ihm nicht
um die Erweckung des nationalen Selbstbewusstseins. Die
Schulen unterrichteten weiterhin in Latein, Ungarisch und
Deutsch. Der ungarische Einfluss unter der ruthenischen Intel-
ligenz war stark, während sich auf der anderen Seite gute
Möglichkeiten eröffneten. Denn in Russland wurden damals
nach und nach Hochschulen und Universitäten gegründet, und
in Österreich-Ungarn ausgebildete ruthenisch-slawische Intel-
lektuelle waren als Professoren an russischen Schulen gefragt.
Dann entwickelte sich unter diesen Intellektuellen der slawi-
schen Gemeinschaft kein ukrainisches, sondern ein russisches
Nationalbewusstsein.
Im Sprachkampf der Ruthenen ging es darum, eine eigene
Sprache, das Ruthenisch, zu entwickeln oder die bereits hoch-
entwickelte literarische russische Sprache zu akzeptieren. M.
Lucskay, der Sekretär des Bischofs, verteidigte die südkarpati-
sche ruthenische Sprache, die sich seiner Meinung nach am
meisten von allen anderen slawischen Dialekten unterscheidet,
aber dem Urslawischen, der „Sprache der Bibel“, am ähnlich-
sten ist. Er schlug vor, die literarische Sprache aus diesem
Dialekt zu schaffen und sogar ein umfassenderes „Colossus
‒ 211 ‒
Lingvarum“, das von allen Slawen verwendet werden könnte.

Er betonte, dass „die Sprache des Volkes nicht die gleiche ist
wie die Sprache der gebildeten Menschen, weil ihre Gedanken
nicht gleich sind.“ Daher könnte eine Sprache, die auf dieser
intellektuellen Grundlage basiert, die höchsten kulturellen Be-
dürfnisse am besten befriedigen.
Es ist interessant in dieser Hinsicht die Ähnlichkeit mit dem
konservativen serbischen Klerus zu erwähnen. Der einzige
Unterschied besteht darin, dass Lucskay dies über die Sprache
der Ruthenen aussagte, während die Serben über das Altslawi-
sche.
Im Geiste dieser Zeit entstand ein weiteres Problem: die Assi-
milation an die Ungarn einerseits und an die Russen anderer-
seits. Zwischen diesen beiden musste sich das ruthenisch-
ukrainische Nationalbewusstsein entwickeln. Die ersten ruthe-
nischen Nationalwerke erschienen in Ducsnovics Lesebuch,
das 1847 in Pest in der ruthenischen Umgangssprache veröf-
fentlicht wurde, sodass die Schüler es recht gut verstanden. Er
schrieb auch die erste ruthenische Hymne, in der bereits das
Erwachen des ruthenischen Nationalismus zu erkennen ist:
„Mein ruthenisches Volk von Karpatenvorland, genug des
Träumens, der Ruf der Glocke erklingt über euch, lebe frei
und in Frieden, mein ruthenisches Volk!“
In anderen Gedichten ist Widerstand gegen die Assimilation
zu hören: „Ich war Ruthene, ich bin, ich werde es sein, ich
wurde als Ruthene geboren. Ich werde mein ehrenwertes Volk
nicht vergessen. Ich stamme aus meiner Nation.“
5.5. Die Verschärfung der nationalistischen Gegensätze
zwischen den Völkern
Basierend auf den Ereignissen der Vergangenheit kann man
sagen, dass die Schaffung nationaler Ideologien tatsächlich das
Werk von Intellektuellen war, was die Völker tief spaltete und
die neue Herrschaft der gestärkten Bourgeoisie erleichterte.
Die einfachen Söhne des Volkes lebten immer außerhalb der
‒ 212 ‒
Geschichte, ohne das sog. nationale Bewusstsein, und kämpf-

ten unter den gegebenen Bedingungen, insbesondere um das
tägliche Leben. Sich mit der Geschichte auseinanderzusetzen,
den Menschen ihre Zugehörigkeit zu einer Gemeinschaft be-
wusst zu machen und Krieg zu führen, all dies war hauptsäch-
lich den Adligen vorbehalten.
Mit der bürgerlichen Entwicklung erschien auch die Wissen-
schaft als entscheidende Autorität. Man glaubte, sie kann alles
klar und deutlich erfassen, die Entwicklung auch aus der Ver-
gangenheit heraus zu entschlüsseln und auf ein klares (in unse-
rem Fall nationales) Wesen zurückzuführen. Doch später
musste die Wissenschaft selbst erkennen, dass alles, was auf
den ersten Blick so hell wie die Sonne schien, bei näherer Be-
trachtung ein unendliches Geheimnis in der Realität des Uni-
versums verbirgt. Ja, dies zu erkennen und klar zum Ausdruck
zu bringen, gehört zur Realität seriöser Wissenschaft. Ge-
schieht dies nicht, bleibt die Wissenschaft nur eine halbwis-
senschaftliche Ideologie.
Gerade in den Geschichts- und Sozialpolitikwissenschaften ist
die Gefahr groß, in die Falle halbwissenschaftlicher Aussagen
zu tappen und die Wahrheit der Geschichte nicht als Realität
akzeptieren zu wollen.
Aus historischer Sicht lässt sich der halbwissenschaftliche
Charakter der Interpretation historischer Zwänge durch die
universelle dialogische Methode historischer Erfahrungen und
durch die auf diese Weise rational erkennbaren Konsequenzen
erklären. Aber leider hilft das in der Regel nicht, da die Ration
im Allgemeinen nicht stimmt. Es gibt einige Tatsachen, wel-
che die rationale Wahrnehmung beeinträchtigen und haupt-
sächlich im psychischen Bereich des menschlichen Verständ-
nisses zu finden sind.
Das große Problem, die Realität nicht zu verstehen, ist psy-
chologischer Natur, in unserem Fall sozialpsychologischer Na-
tur. In der Realität stoßen wir auf bestimmte unrealistische
Ideen, die zu leicht erkennbaren Ideologien verzerrt sind, aber
‒ 213 ‒
das Problem ist, dass sie sich nicht immer deutlich zeigen,
sondern oft aus tiefen spirituellen Schichten heraus wirken, wo
sie sich oft lange Zeit niedergelassen haben von schlechten Er-
fahrungen wie Unterdrückung, Beleidigung, Demütigung usw.
Menschen handeln oft nicht direkt, sondern ziehen sich aus der
Realität zurück, sie leben in einer Scheinwelt, die sie sich
selbst geschaffen haben, in der sie ihre früheren, unrealisti-
schen Ideale in die Realität umsetzen wollen. Es ist wohl kein
Zufall, dass es auf dem Gebiet der ehemaligen Habsburger-
monarchie immer noch Zwang seitens der Menschen gibt, die
andere in der von ihnen geschaffenen Scheinwelt dazu zwin-
gen, nach ihren idealen Regeln zu leben.
Deshalb ist es wichtig, in einer offenen Demokratie öffentlich
über diese konservierten, zu Ideologien verzerrten Ideen zu
sprechen, damit wir sie erkennen und ihre gebundene Kraft
freisetzen und in eine konstruktive Richtung zum Wohle der
Entwicklung der menschlichen Gesellschaft lenken können.
5.6. Scharfe nationalistische Kontraste
Die klassische sprachliche und kulturelle Entwicklung der
Völker der Habsburgermonarchie führte zu einem Erwachen
des nationalen Selbstbewusstseins. Die Krise des Feudalismus
und die bürgerliche Entwicklung löste Revolutionen aus, wel-
che die Lage der Nationalitäten Österreichs erschütterten. Die
Revolution des stärksten Volkes der Monarchie, der Ungarn,
löste die durch Adelsprivilegien neutralisierten Gegensätze
auf, indem sie den eigenen Nationalismus in den Vordergrund
stellte, was wiederum den Widerstand anderer Völker hervor-
rief.
Diese Gegensätze zeigten sich zunächst gegen die Ungarn, die
im Mittelalter mehrere hundert Jahre lang über die verschiede-
nen Völker in dieser Region der Pannonischen Ebene herrsch-
ten. Die Ungarn sind zu einem ausgleichenden Faktor in
Österreich geworden. Aber die Bilanz war keine wirkliche Bi-
lanz, denn Österreich war damals keine Nation für sich, son-
dern eine Synthese verschiedener mitteleuropäischer Völker,
‒ 214 ‒
die zwar gemeinsam die deutsche Sprache sprachen, aber nicht

mit der deutschen Nation identisch waren.
Aufgrund der vielfältigen Widersprüche verlagerte sich der
ungarische Nationalismus schnell auf andere Völker, bis er zu
einer einseitigen, sich selbst definierenden Ideologie wurde. Es
entstand eine große Menge patriotischer Literatur in ungari-
scher Sprache mit scharfen intellektuellen Ausbrüchen und
Spott über die Kultur anderer Völker. Dabei nahmen diese Un-
terschiede zwischen den Völkern politisch tragische Ausmaße
an.
Tendenzen zum Magyarisieren setzten Ende des 18. Jahrhun-
derts ein und verschärften sich in der Mitte des 19. Jahrhun-
derts als Reaktion auf die nationalen Identifikationsbestrebun-
gen anderer Völker. Ende des 18. Jahrhunderts erschienen in
der ungarischen Presse immer häufiger Artikel über die Be-
deutung der Verbreitung der ungarischen Kultur und es gab
Diskussionen darüber, „wie Angehörige verschiedener Völker
Ungarn werden können“.
Mit „wissenschaftlichen Studien“ versuchten sie herauszufin-
den, „warum die ungarische Sprache besser für die kulturelle
Entwicklung geeignet ist als die Sprachen anderer Völker“. Es
mangelte nicht an „wissenschaftlichen Behauptungen“, die
beweisen wollten, dass die Ungarn in der Lage seien, eine na-
tionale und staatliche Einheit zu schaffen. In einigen Werken
wurde versucht, die Abstammung der Ungarn von ruhmrei-
chen Vorfahren historisch zu belegen, während gleichzeitig
die Abstammung anderer Völker herabgesetzt wurde, wobei
oft deren Bemühungen, eine nationale Identität zu finden, lä-
cherlich gemacht wurden.
Einer der typischen Enthusiasten war András Cházár, der
schrieb, dass er „die ungarische Sprache so sehr liebt, dass er
möchte, dass die Engel sie auch sprechen.“ Gleichzeitig wollte
er die Sprache von allen fremden Einflüssen „reinigen“. Ihm
zufolge sollten Kinder anderer Nationen von Anfang an die
ungarische Sprache lernen.
‒ 215 ‒
In diesem Sinne erklärte das Parlament von 1825, dass nur

Kinder in die erste Schulstufe aufgenommen werden sollten,
die bereits Ungarisch sprechen. Daher sollten Eltern dazu ver-
pflichtet werden, dafür zu sorgen, dass ihre Kinder frühzeitig
im Kindergarten Ungarisch lernen.
Es gab ein Sprichwort: „Wenn jemand ungarisches Brot isst
und ein ungarisches Gehalt bekommt, muss er Ungarisch kön-
nen.“
Der Herausgeber der (patriotisch-ungarischen) „Wissenschaft-
lichen Sammlung“, András Thaisz, glaubte, dass „slawische
Sprachen Überreste einer einst großen antiken Kultur sind,
aber heute nicht mehr in der Lage sind, den literarischen An-
forderungen gerecht zu werden“. Er erklärte offen: „Ehrlich
gesagt, sollte alles getan werden, damit beispielsweise die
slowakische Sprache vollständig verschwindet.“
Die Wurzeln solcher Meinungen liegen bereits im Feudalzeit-
alter. Teilweise lebten sie in der bürgerlichen Entwicklung
weiter, und erhielten dadurch eine ideologische Aufladung.
Der ungarische Adelsstand nannte die Sprachen verschiedener
Völker „Leibeigenensprachen“. Diese „Leibeigenen“ wurden
von den Adligen nicht als Personen, sondern als Dinge be-
trachtet. Ihren Konzepten zufolge können Personen (persona)
nur Adelige sein, Rumänen und Slowaken hingegen bei-
spielsweise nur Dinge (res).
Während seiner „wissenschaftlichen Untersuchungen“ be-
klagte György Fejér, Professor an der Universität Pest: „Wir
Ungarn, eine ehemals herrschende Nation, sind zurückgefal-
len.“ Es ist an der Zeit, aufzuwachen und unsere vorherr-
schende Sprache von der Sprache der Leibeigenen, Rumänen,
Armenier, Bosnier und anderer ähnlicher Völker zu unter-
scheiden.“
In den „Wissenschaftlichen Sammlungen“ von 1824 heißt es:
„Slowakisch ist eine Leibeigenensprache; nach ihrem Sieg be-
setzten die Ungarn das Land, aber die Slowaken tragen das
‒ 216 ‒
Wort Sklave in ihrem Namen, sie können im ungarischen

Heimatland nicht als national bezeichnet werden.“ Der Autor
des Artikels vertritt eine ähnliche Meinung über alle anderen
Sprachen des Vielvölkerungarns.
Die Wurzeln des adeligen Nationalismus liegen im Selbstver-
ständnis des damaligen Feudalsystems. Nach dieser Idee kön-
nen nur die Adligen vollwertige Staatsbürger sein, und daher
auch nur sie zur Gründung einer Nation fähig sein. Die vor-
herrschende Meinung war, dass es für Leibeigenen nicht wich-
tig sei, welcher Nation sie angehören und welcher Art von
Herrn sie dienen.
Obwohl die bürgerlichen Revolutionen das feudale Selbstver-
ständnis der Gesellschaftssysteme veränderten, konnten sie die
bisherigen Bräuche nicht vollständig beseitigen. Es ist zu beo-
bachten, dass sich die bisherigen Gegensätze zwischen Adli-
gen und Leibeigenen erst mit dem Erwachen des nationalen
Selbstbewusstseins veränderten, die Gegensätze zwischen den
Völkern jedoch weiter verschärften. Die herrschenden Struktu-
ren verlagerten sich vom Adel zur bürgerlichen Klasse, das
Volk wurde also in größerem Maßstab an der Entwicklung be-
teiligt, wodurch größere soziale, wirtschaftliche und pro-
duktive Potenziale geschaffen wurden, gleichzeitig aber auch
die Zentrifugalkräfte zwischen ihnen gestärkt wurden.
Auch in den damaligen Volksliedern gab es Elemente, die auf
andere Völker herabsahen und das eigene verherrlichten. Hier
ein Beispiel: „Ungar soll von Ungarin geliebt sein, wenn das
Feuer der Liebe unruhig macht. Weil der Ungar nicht betrügt,
lebt und stirbt er für seine Ehre. Slowaken sind allesamt frivol,
an Deutsche sind gefährlich zu glauben. Aber der Ungar lebt
und stirbt für seinen Ruf und seine Ehre.“
5.7. Bürgerlicher Nationalismus, der zur Mäßigung aufruft
Neben dem verächtlichen Adelsnationalismus traten auch ei-
nige progressivere und mäßigende Bürgermeinungen auf.
‒ 217 ‒
Beispielsweise sagte Ferenc Kazinczy, dass „nur die ungari-

sche Sprache die ungarische Nation ausmacht“ (was auch mit
der Meinung von J.G. Herder übereinstimmt). Er betonte, dass
die ungarische Sprache verbreitet werden sollte, aber der Sohn
einer anderen Nation könne Ungar sein, wenn er die ungari-
sche Sprache spricht.
György Besenyei schrieb: „Wir müssen die Deutschen, Slo-
waken und andere Bürger, die unter uns leben, ungarisch ma-
chen... Sie könnten dem guten Beispiel folgen, denn selbst der
Herrscher zieht ungarische Kleidung an und spricht die unga-
rische Sprache, also wurde er Ungar.“
Noch in der Übergangszeit, also vor der Verschärfung der na-
tionalen Gegensätze, waren einige tolerante und gemäßigte
Meinungen zu hören. Es gab Schriftsteller, die ein freund-
schaftliches und tolerantes Zusammenleben der Völker forder-
ten.
István Sándor, der Herausgeber der ab 1791 erschienenen
Zeitschrift „Wissensverbreitungsbände“ war, äußert seine
Meinung über die positiven Eigenschaften verschiedener Völ-
ker, wie der Kroaten und Serben, die gemeinsam mit den Un-
garn heldenhaft gegen den gemeinsamen Feind (besonders die
Türken) kämpften. Er nennt die Sachsen ein fleißiges, sparsa-
mes Handelsvolk, das viel für die Kultur Siebenbürgens getan
habe.
Die Slowaken sind ein fleißiges Volk, das unter ungünstigen
klimatischen Bedingungen unfruchtbares Land bewirtschaf-
tete. Und er machte darauf aufmerksam, dass viele bedeutende
ungarische Wissenschaftler slowakischer Herkunft seien (er
erwähnt zum Beispiel Mátyás Bél, Ádám Kollár, Sámuel Ti-
mon). Die Slowaken zeichnen sich auch im Handwerk aus,
und ihre Soldaten sind nicht weniger heldenhaft. Er plädierte
dafür, die Sprache dieser Völker zu lernen, damit wir uns dort
verständigen können, wo sie leben.
‒ 218 ‒
József Péczeli schreibt in dieser Zeitschrift über den Respekt

vor den Nachbarvölkern und ermutigt deren Geschichte, Bräu-
che, Moral, Charakter usw. kennenzulernen. Dies ist insbeson-
dere für diejenigen erforderlich, die in Ämtern arbeiten. Sie
werden zu diesen Ämtern wirklich fähig, wenn sie die Sprache
der Umgebung sprechen, in der sie arbeiten, und die Menschen
verstehen. Er sagte: „Auf diese Weise wird er für sein eigenes
Land nur dann wirklich nützlich, wenn er auch für alle Völker
nützlich ist, die jederzeit mit uns leben.“
József Reviczky, Professor für Politikwissenschaften, schreibt
in einem verbotenen Werk: „Die Vereinigung der Völker
kommt dem Wohlergehen des ungarischen Vaterlandes, der
Landesverteidigung, der Wirtschaft, der Wirtschaftsentwick-
lung und der allgemeinen Entwicklung zugute.“ Und wie an-
dere, warnt er auch mit der Ermahnung von König St. Ste-
phan: „Benutze dein gutes Herz statt des Rechts der Macht!“
Und so propagierte er Toleranz und Verständnis gegenüber
anderen Völkern.
Sowohl Sándor Péczeli als auch Reviczky sagten, dass „die
Liebe zum eigenen Land nicht den Hass auf andere Völker
einschließt“. Dies ist eine recht moderne politische Meinung
aus dieser Zeit über das Zusammenleben verschiedener Völ-
ker.
Doch diese zur Mäßigung aufrufenden nationalen Meinungen
hatten, wie sich in der Folgezeit zeigte, gegen die zunehmend
introvertierten nationalen Bewegungen keine wirkliche Chan-
ce. Die meisten Völker interessierten sich nicht für die ande-
ren, sie kümmerten sich nur um sich selbst und expandierten
auf Kosten des anderen, wodurch Gegensätze erzeugt wurden.
Daher wurden Meinungen, die Mäßigung forderten, seltener
und es kam die Zeit, in der es gefährlich war, sie zu äußern.
Bald war Mut gefragt, um der öffentlichen Meinung und den
Expansionsbestrebungen entgegenzutreten.
‒ 219 ‒
5.8. Verschärfung nationaler Gegensätze

Insbesondere der ungarische Kleinadel kämpfte verzweifelt für
die Verbreitung der ungarischen Sprache am Wiener Hof. Wo
sie auf weniger Widerstand stießen, insbesondere in den von
ihnen verwalteten Komitaten, versuchten sie konsequent, diese
umzusetzen.
Auch Lajos Kossuth (der spätere Führer der ungarischen Re-
volution) war stolz auf die Wiedereinführung der ungarischen
Sprache in ganz Ungarn. „Statt der toten lateinischen Sprache
das jetzt lebende Ungarisch!“ Doch das Problem verschlim-
merte sich nur, als die Mitteladligen versuchten, das Ungarisch
als Pflichtsprache in Komitaten einzuführen, in denen die Be-
völkerungsmehrheit aus anderen Völkern bestand.
Die in Wien und Pest-Buda lebenden Adligen hatten kein gro-
ßes Interesse an der Einführung der Nationalsprachen. Sie sind
bereits ziemlich international politisiert, sei es im Lateinischen
oder im Deutschen. Ihre Probleme waren vielmehr auf die
bürgerliche Entwicklung zurückzuführen, die nach der Franzö-
sischen Revolution ihre Existenz bedrohte. Daher neigten sie
dazu, dem Mitteladligen nachzugeben und den Weg für die na-
tionale Emanzipation zu ebnen.
Aber die kleinen Landadligen hatten ihre eigenen nationalen
Interessen, denn jeder wollte über sein eigenes Volk herr-
schen. Deshalb nutzten sie die bürgerliche Entwicklung, um
ihr eigenes Volk in ihre politischen Kämpfe einzubeziehen.
Durch die Befreiung vom feudalen Joch erhofften sich die
Völker eine Wende zum Besseren und verbanden diese mit der
gegeneinander aufgezwungenen nationalen Emanzipation. Der
Kampf zwischen nationalen Gegensätzen ersetzte den Klas-
senkampf gegen feudale Privilegien.
In der lutherischen Kirche begann ein intolerantes Magyarisie-
ren, das sich besonders empfindlich auf die nationale Ent-
wicklung der Slowaken auswirkte, da die Mehrheit der Slowa-
ken Protestanten waren. In seiner Antrittsrede im Jahre 1840
‒ 220 ‒
machte Graf Károly Zay das Programm des Magyarisierens

der Slowaken offiziell und griff die slowakische Nationalbe-
wegung scharf an. Der Graf meinte unter anderem, dass „diese
slawische Sprache nicht für die Bildung geeignet“ sei.
Die vorherrschende Meinung war, dass „es in Ungarn nur eine
Nation gibt, die anderen sprechen nur andere Sprachen, Ser-
bisch, Kroatisch, Rumänisch, Slowakisch, Ruthenisch,
Deutsch. Diese sind einfach Ungarn, die anders sprechen.“ Na-
türlich löste diese Sichtweise starken Unmut bei den Völkern
aus, die eine eigene nationale Identität entwickeln wollten und
mit starkem Antinationalismus reagierten.
Die anderen Nationen kämpften mit ähnlichen ideologischen
Argumenten, mi denen die Ungarn früher ihre Herrschaft stär-
ken wollten, und erneuerten die alten Verleumdungen. Die
Vorfahren der Ungarn wurden als „unkultivierte, barbarische
asiatische Horden bezeichnet, die die Pannonische Ebene
überschwemmten und die Völker ausrotteten, die dort lange
Zeit gelebt und Landwirtschaft betrieben hatten“. So flammte
der nationalistische Brand, der bereits in den vergangenen
Jahrzehnten angeheizt worden war, heftig auf und richtete fol-
gende Schäden an.
5.9. Nationalistische Auseinandersetzungen von politischen
Gruppen
Die kroatische bürgerliche Nationalbewegung wehrte sich am
schärfsten gegen die Magyarisierungstendenzen. Sie gab teil-
weise die bisherige Adligenstrategie auf, mit der sie durch das
Lateinische die Einführung der ungarischen Sprache eindäm-
men wollte, und äußerte nun auch sie die Forderung, dass in
Komitaten mit kroatischer Mehrheit die illyrisch-kroatische
Sprache verwendet werden sollte.
Die kroatische Nationalbewegung erhielt bald Unterstützung
aus Wien. Sedlinitzky, Wiener Polizeihauptmann, erklärte,
dass „die kroatische Nationalbewegung Unterstützung ver-
dient, da sie die Bemühungen des ungarischen Nationalismus
‒ 221 ‒
bremst und ein Gegengewicht dazu bildet“. Metternich schrieb

später in seinen Memoiren: „Das wirksamste Mittel gegen die
ungarische Nationalbewegung ist die Unterstützung der mit
dem Wiener Hof verbündeten Kroaten.“
In den 1840er Jahren spaltete sich die herrschende Klasse
Kroatiens in zwei Parteien: die illyrische Partei, die spätere
kroatische Nationalpartei und die ungarische Partei. An der
Spitze der illyrischen Partei standen pro-österreichische Ad-
lige. So war damals aufgrund der gesellschaftlichen Entwick-
lung die gemeinsame Stärke der nationalen Bewegung ge-
spalten, was die Radikalisierung des politischen Klimas nicht
behinderte, sondern im Gegenteil beschleunigte.
Im Jahr 1842 erschien während der Wahlen eine große Zahl
bewaffneter Studenten in Zagreb und provozierte Zusammen-
stöße. Daher verweigerte die Polizei den Mitgliedern der unga-
rischen Partei den Zutritt und so endeten die Wahlen mit dem
Sieg der illyrisch-kroatischen Partei. Dieser Vorfall löste gro-
ße Empörung aus, die ungarischen Zeitungen berichteten auf-
geregt darüber. Im nächsten Parlament protestierten die Pro-
Ungarn-Anhänger heftig dagegen.
Die Parlamentssitzungen 1843-44 dominierten die ungarisch-
kroatischen Gegensätze zwischen den bereits etablierten Par-
teien, d.h. der ungarisch-kroatischen und der illyrisch-kroati-
schen Partei. Die Delegierten der illyrischen Partei wollten auf
Latein statt auf Ungarisch sprechen, deshalb schrien die ande-
ren Delegierten sie nieder, und im Parlament kam es zu Chaos.
Danach kam es bei einigen politischen Versammlungen im
Komitat Zagreb zu blutigen Auseinandersetzungen, bei denen
mehr als einmal mehrere Menschen ums Leben kamen. Im
Jahr 1845 kam es während der Wahlen zu einem gewaltsamen
Vorfall, bei dem die ungarische Partei in der Mehrheit war und
ihr gelang es, einen eigenen Obergespan zu ernennen. Die illy-
rische Partei akzeptierte die Wahlergebnisse nicht und mobili-
sierte erneut die Universitätsstudenten, was zu einer Schläge-
rei führte, die 17 Tote und 60 Verletzte zur Folge hatte.
‒ 222 ‒
Diese Vorfälle ereigneten sich einige Jahre vor der ungari-

schen Revolution, als der Wiener Hof mit Unterstützung be-
stimmter Parteien trotz demokratischer Wahlen versuchte, das
Reich um jeden Preis zu verwalten.
Metternich vertrat die Auffassung, dass „sowohl der Illyrismus
als auch der ungarische Liberalismus im Widerspruch zu den
Interessen des Reiches stehen“. Aber er unterstützte eher den
Illyrismus, nicht nur weil der ungarische Liberalismus stärker
war, sondern auch weil die illyrische Bewegung konservativer
war und daher besser zur Habsburgermonarchie passte.
Der Nationalismus führte zu Widersprüchen zwischen der all-
gemeinen gesellschaftlichen Entwicklung von Demokratie und
Menschenrechten (die ihre Wurzeln in der Französischen Re-
volution hatten) und dem alten, auf Privilegien basierenden
Feudalsystem und den konservativen Kräften, die die Monar-
chie behalten wollten.
Für die konservativen Kräfte waren jede Mittel nützlich, nur
um ihre Macht zu behalten. Metternichs System aktivierte die
Geheimdienste, wo es immer konnte, schürte es Unruhen unter
den verschiedenen nationalen Bewegungen. Bei Treffen zwi-
schen Menschen unterschiedlicher Nationalität kam es immer
öfter zu Zusammenstößen.
In dieser Atmosphäre der Auseinandersetzungen zwischen An-
gehörigen verschiedener Völker entwickelten und radikalisier-
ten sich nationale Ideologien, die miteinander in Konflikt stan-
den, bis sie im Ersten und Zweiten Weltkrieg tragische Aus-
maße annahmen, die (vielleicht ohne Übertreibung) in dieser
Hemisphäre der Welt, in Mitteleuropa entstanden und wütend
wurden.
5.10. Fazit
Im Hintergrund dieser Atmosphäre entstanden gegeneinander
seltsame, ideologische Theorien über die angeblich glorrei-
chen Epochen der Völker, die es in Wirklichkeit nie gab und
aufgrund der Beweise ernsthafter historischer Forschung auch
‒ 223 ‒
nie geben könnte. Später störten sie jedoch erheblich das tägli-
che Leben der verschiedenen Völker, die in unmittelbarer Nä-
he zueinander lebten. Um die Probleme der Vielfalt zu lösen,
wurden ideale soziale Strukturen geschaffen. Ihrer Meinung
nach ist die Nation eine ideale homogene Einheit, die in Wirk-
lichkeit jedoch nirgends und zu keiner Zeit realisiert werden
konnte. Dies blieb immer nur eine Idee, die man später durch
gewaltsam erlassene Gesetze zu untermauern versuchte, was
oft in grausamen Faschismus umschlug.
Die theoretischen Wurzeln der oben genannten Entwicklung
liegen in der hellenisch-römischen klassischen Geschichte eu-
ropäischen Ursprungs. Einerseits die systemkonservative
Macht der herrschenden Klasse, die weiterhin ihre Privilegien
(sei es Sklavenhaltung, Feudalismus oder andere) bewahren
wollte, und andererseits die Entwicklung der Gesellschaft, die
unweigerlich eine Erneuerung erforderte, waren gegeneinan-
der angespannt. Die Art und Weise, wie dieser Wandel vollzo-
gen wurde, bestimmte dann die Art und Weise der Demokra-
tie. In jenen Zeiten, aus denen dieser Vortrag seine Beispiele
nahm, herrschten noch immer heftige Revolutionen. Bislang
setzte die weitere Entwicklung der notwendigen Veränderun-
gen einen friedlichen, demokratischen Wahlkonsens voraus.
Im Zeitalter der Globalisierung müssen wir unsere für uns
selbstverständliche klassizistische Kultur überdenken, die
weitgehend eine europäische Entwicklung vom antiken Grie-
chenland über die Römerzeit bis hin zur bürgerlichen war, die
damals eng mit unserem Nationalismus verbunden war (auch
wenn es auf den ersten Blick völlig gegenteilig schien). Der
Klassizismus löste sich in Echtzeit immer mehr auf und ging
in den Idealismus über, aus dem später verschiedene nationale
Ideologien hervorgingen.
Diese europäische Entwicklung scheint im Vergleich zu ande-
ren außereuropäischen Kulturen bewusster und erkennbarer zu
sein, daher kann diese historische Methode von E. Arató, der
„internationale Vergleich“, auch im globalen Maßstab zur all-
‒ 224 ‒
gemeinen Bewusstseinsbildung der Relativität unserer euro-

päischen Kultur eingesetzt werden.
Damals sah Professor Arató die Zeit gekommen, an einem (bis
heute sehr aktuellen) Projekt zu arbeiten, an dem Experten aus
verschiedenen osteuropäischen Ländern und Universitäten be-
teiligt sind, um gemeinsam die Geschichte zu untersuchen und
gemeinsame europäische Merkmale zu synthetisieren. Für eine
Synthese, die die neuen Erkenntnisse nicht starr interpretieren
will, sondern im Lichte der neuen Erkenntnisse jederzeit für
Korrekturen offenbleibt. Was man eine dialogische Philoso-
phie nennen kann, eine dialogische Methode der Geschichte.
Leider war es ihm nicht mehr möglich, sich um dieses Projekt
zu kümmern, aber gerade in dieser aktuellen Situation der Eu-
ropäisierung ist es eine sehr relevante Aufgabe für die zukünf-
tige Generation von Historikern und Denkern geworden, die
zum in unserer Zeit notwendigen dialogischen Denken fähig
sind.
In meinem Vortrag wollte ich die Relativität nationaler Ideo-
logien aufzeigen, gleichzeitig aber auch auf die gemeinsamen,
klassischen europäischen Wurzeln aufpassen lassen, die bis in
die hellenisch-römische, heroische Zeit zurückreichen. Diese
stellen eine gemeinsame Entwicklungslinie der europäischen
Völker dar, sind aber auch in globaler Perspektive nur relativ.
(Dies zu erklären, wäre aber die Aufgabe einer anderen Ar-
beit.)
Vielleicht hilft das Bewusstsein für die Widersprüche und ihre
historische Entstehung in Europa, diese aufzulösen. Die Erklä-
rung und der Vergleich der verschiedenen benachbarten euro-
päischen Kulturen tragen dazu bei, das Bewusstsein für ihre
Überschreitung zu schärfen.
Gleichzeitig kann der Wert jeder einzelnen Kultur, die in der
obskuren, vorklassischen Zeit verwurzelt ist, aufgezeigt und
eine Grundlage für die Unterstützung des Lebens bis in die
Gegenwart geschaffen werden.
‒ 225 ‒
Neben dem Schutz der Vielfalt der natürlichen Umwelt ist es

auch wichtig, die kulturelle Vielfalt zu schützen, die für unsere
spirituelle Vollständigkeit in dieser Welt unabdingbar ist.
‒ 226 ‒
6. Balázs Wachas Diskussion mit

Eugen Macko über Dialogik, Teil I
Diskussion am 31. März 2021

Dr. Eugen Mackos Antworten (Philosoph, Doz. der AIS)
an Dr. Balázs Wacha (Linguist, Prof. an der ELTE)
Lieber Balázs, ich möchte deinem gestrigen Kommentar zur

Dialogik noch ein paar Gedanken hinzufügen.
Ich habe den Eindruck, dass du Dialogik eher als auf Ethik be-
schränkt verstehst. Ethik ist nur ein Teil der Philosophie, und
sie ist natürlich aus politischer Sicht sehr wichtig, was im Fall
der Organisation Europa-Demokratie-Esperanto für uns von
großem Interesse sein kann.
Aber die Dialogik erstreckt sich auf das grundlegende Problem
der Philosophie, bei dem es um das Sein und das Hiersein geht
(fügen wir hinzu: das Sein auf unserem Planeten). Sie beginnt
bei der Realität der Gegenwart, die unserer Erfahrung nach die
idealistische Einzelsubstanz überschritten hat, weil bewiesen
ist, dass alles in Bezug auf etwas oder jemanden existiert, es
keine Entitäten in sich gibt. Als Ergebnis dieser Erkenntnis
entstanden neue Wissenschaften. Dies nennt man üblicher-
weise das Überschreiten der Klassik durch das sog. neue Den-
ken.
Zu dieser Ganzheit gehört die Ethik mit Tugend, guten und
„schlechten“ Menschen. Aber Dialogik ist nicht nur eine Ver-
haltensweise der „guten“ Menschen. Denn die klassische Un-
terscheidung zwischen Gut und Böse erwies sich aufgrund der
historischen Erfahrung an sich als unhaltbar, und führte zur
klassischen Tragödie. Obwohl wir die Geschichte nicht mehr
ändern können, können wir daraus lernen.
‒ 227 ‒
Philosophie und Kunst haben die Klassik, die klassischen Tu-

genden bereits überschritten. Überschreiten bedeutet nicht,
dass wir so klug geworden sind, dass wir bereits alles besser
kennen und wissen als unsere Vorfahren, sondern dass wir aus
ihren klassischen Fehlern viel lernen müssen, um alles besser
zu machen, aber nicht, um stolz darauf zu sein, sondern auf-
richtig zu hoffen und zu versuchen, es besser zu machen. Zu
diesem Versuch und dieser Hoffnung gehört auch Esperanto.
Nachtrag zu unserem Telefongespräch:
Balázs, du hast deine Zweifel an meiner Behauptung geäußert,
dass Esperanto eine dialogische Sprache ist, und du hast ge-
sagt, dass Esperanto möglicherweise wie alle Nationalspra-
chen in einer dialektischen Beziehung steht. Genau das Ge-
genteil ist der Fall, aber dies kann nur von einem an Dialogik
gewöhnten Denken erkannt werden.
Die Nationalsprachen stehen tatsächlich in einer dialektischen
Beziehung zueinander. Jeder denkt von sich, dass sie die beste,
die schönste, die ausdrucksstärkste usw. ist, und das kommt
den klassischen Nationallinguisten tatsächlich so vor, was sie
auch wissenschaftlich beweisen wollen. Natürlich scheint Es-
peranto auch in seinem eigenen System in dialektischen Kon-
trasten zu existieren. Auch weil Esperanto ebenfalls aus dia-
lektischen Nationalsprachen entstanden ist (jedoch auf dialogi-
sche Weise!).
Esperanto unterscheidet sich von den Nationalsprachen da-
durch, dass es gegenüber den Nationalsprachen komponiert ist.
In rationalisierter Form übernahm es viele Elemente (z. B.
Wörter) aus den Nationalsprachen und sogar seine Struktur
(welche die klassischen Nationalsprachen ebenfalls aus dem
Lateinischen übernahmen). Somit scheint es auch im dialekti-
schen Gegensatz zu jeder Nationalsprache zu stehen.
Basierend auf dieser Dialektik scheint es in einem antagonisti-
schen Wettbewerb mit den Nationalsprachen zu stehen, bei-
spielsweise möchte es alle Nationalsprachen ersetzen, und
‒ 228 ‒
wollte endlich (mit einem leider tragischen Endsieg) eine ein-

zige, universelle Weltsprache sein. Leider haben auch einige
Esperantisten Esperanto im Laufe seiner Geschichte falsch in-
terpretiert.
Schuld daran ist die falsche Denkweise, die nicht in der Lage
ist, das Wesen von Esperanto zu verstehen, obwohl sein ur-
sprünglicher Name es bereits vermuten lässt: eine inter-natio-
nale Sprache. Etwas kann nicht „inter-“ sein, wenn es nicht
zwischen zwei Existierenden liegt. So einfach ist das, und die-
jenigen, die es nicht verstehen, sind einfach so ignorant.
Zur Klärung dieser Sinnlosigkeit trug die „neue Denkweise“
bei, die nicht in dialektischen Gegensätzen denkt, sondern in
der Wirklichkeit, in Relation zum dialogischen Dasein. Sie
achtet einfach auf die Bedeutung des Wortes, die sie selbst ad-
äquat ausdrückt, und fantasiert nicht über alle möglichen Ge-
gensätze.
Esperanto wollte nie die Landessprachen ersetzen, es hilft nur,
ihre Gegensätze zu verstehen, sie auf der Grundlage gegensei-
tigen Verständnisses dialogisch aufzulösen.
Ich möchte Sie an die Konzepte erinnern: Dialektik ist die
Kunst des Überzeugens (im europäischen Kulturkreis seit den
alten Griechen), die den Anderen von seiner eigenen Wahr-
heit, auch mit Gewalt, überzeugen will, (wenn sie Macht dazu
hat). In unserer Gegenwart wurde das Ende der Überzeugungs-
macht deutlich, so dass es notwendig wurde, diese Probleme
gemeinsam zu lösen. Dazu bedarf es der „dialogischen Kunst“
des gegenseitigen Verstehens, und zu diesem Zweck wurde die
„künstlich geschaffene“ Sprache Esperanto geschaffen.
Nun, vielleicht kann ich es kurz so ausdrücken: Der Unter-
schied zwischen Dialektik und Dialogik liegt in der „Künst-
lichkeit“, in der künstlerischen Konstruktion.
‒ 229 ‒
Antwort von Balázs:

Nationalsprachen – oder besser gesagt, reden wir über ethni-
sche Sprachen, also berücksichtigen wir auch Stammesspra-
chen, nicht nur die Sprachen der staatshabenden Nationen ‒,
so erscheinen dir Nationalsprachen eine von internationalen
Sprachen, von der internationalen Sprache Esperanto getrennte
Kategorie zu sein.
Ich habe nicht darüber nachgedacht, wie sich Nationalspra-
chen und Esperanto zueinander verhalten, sondern nur dar-
über, wie sich die Idee und das „Ideal“ einer Nationalsprache
des 19. Jahrhunderts zur Idee und dem Ideal einer internatio-
nalen Sprache verhalten. Vielleicht könnte ich, obwohl ich
philosophisch ungeschult bin, sagen, dass es eine dialektische
Beziehung zwischen diesen „Idealen“ gibt: nicht, wie du sagst,
zwischen (konkreten) Sprachen. Schließlich haben die Natio-
nalsprachen fast unermesslich (in der Praxis im gleichen Aus-
maß) anderen Sprachen wie Esperanto „entlehnt“. National-
sprachen sind nur „im Gedanken“ national, in Wirklichkeit
sind sie auch das Ergebnis intersprachlicher Ereignisse. (Die
meisten ungarischen Wörter sind beispielsweise nicht finno-
ugrischen Ursprungs). Was Menschen oder Gelehrte fälschli-
cherweise denken, ist ein anderes Thema. Du scheinst etwas
zu Unrecht anzunehmen, dass die aktuellen „nationalen“ Lin-
guisten behaupten, dass bestimmte Nationalsprachen besser
sind. Das macht man in der „Wissenschaft“ nicht mehr. Viel-
leicht tun sie es manchmal „heimlich“ in der wissenschaftli-
chen Verbreitung. Verachten von Esperanto, ja, das existiert
wirklich, aber es kommt auch in wissenschaftlichen Werken
nicht explizit vor.
Du legst Wert auf das Verhalten von Menschen, die Ideen oder
Verhaltensmuster erkennen, erfinden oder instinktiv (?) befol-
gen, die an Dialogik erinnern. Du erwähnst beispielsweise mit
etwas Missbilligung Esperantisten, die Dialogik (noch) nicht
verstehen, mitfühlend erwähnst du Personen, deren Handlun-
gen oder Aussagen deiner Meinung nach mit dialogischen
‒ 230 ‒
Überlegungen übereinstimmen: Gorbatschow, Nemere. Bitte

finde einen Begriff, mit dem wir die Grundlage und den Um-
fang deiner Zustimmungen und Ablehnungen diskutieren kön-
nen!
Ich glaube, dass du durchaus eine Unterscheidung triffst, aber
den Unterschied zwischen der „konkreten Gelegenheitsarbeit
eines Diplomaten“ und der „Diplomatie des Staates“ nicht klar
zum Ausdruck bringst. Ist die Dialogik in „Ungarns Diploma-
tie“ (deren Werkzeug Nanovfszky war) präsent oder direkt in
der Tätigkeit und/oder Person von Nanovfszky? Oder sollte
ich metaphysisch denken? Vielleicht ja, aber das Verhalten der
Diplomatie gilt sicherlich nicht nur für Diplomaten, die (auch)
die Vollstrecker der Anweisungen ihres Staates sind.
Führen wir einen Dialog oder nicht? Denke ich metaphysisch,
dialektisch oder verwirrt?
Eugens Antwort:
Ja, wenn wir über die internationale Sprache Esperanto spre-
chen wollen, sprechen wir auch über die Nationalsprachen, ih-
re Dialektik und Dialogizität. Ethnische und Stammessprachen
sind im Verhältnis zueinander noch nicht dialektisch. Sie ge-
nügen in sich und für sich selbst, soweit es das Verständnis be-
trifft. Sie werden dialektisch, wenn sie gegeneinander klas-
sifiziert werden, das heißt, wenn sie sich auf klassische Weise
entwickeln. Nun ja, Esperanto möchte die Widersprüche auf-
lösen, die sich nach ihrer Klassifizierung ergeben, aber nicht
ihren klassischen Charakter an sich. Das heißt, Esperanto be-
lässt die klassischen Nationalsprachen in ihrer eigenen Exi-
stenz und löst lediglich deren Gegensätze auf, die aufgrund
gegenseitiger Missverständnisse entstanden sind.
Natürlich bestehen die Staaten stark auf dem dialektischen
Widerspruch der Nationalsprachen, da Staaten selbst dialekti-
sche Gebilde sind. Ihre Existenz erfordert immer Antagonis-
men, daher werden die anderen Nationalstaaten für sie zu ei-
nem notwendigen Gegner, oft in Form eines Kriegsfeindes.
‒ 231 ‒
Diesmal haben sie, sagen wir, dank ihrer dialektischen Ent-

wicklung das Ende der Dialektik als Großmächte erreicht und
demonstriert. In diesem Entwicklungsstadium entstand die
Dialogik, die Notwendigkeit gegenseitigen Verständnisses,
wenn wir unsere Existenz verlängern wollen.
Ja, du kannst mit Recht sagen, dass ich Nationalsprachen „als
eine Art Kategorie interpretiere, die von der internationalen
Sprache Esperanto getrennt werden kann“. Die Nationalspra-
chen lassen sich in klassische Kategorien einordnen, Esperanto
jedoch nicht, da es diesen Klassizismus überschritten hat.
Im 19. Jahrhundert tauchten viele Ideen und Ideale auf, an die
die Massen glaubten, gleichzeitig gab es jedoch keinen großen
Unterschied zwischen Philosophie und Linguistik (dialogi-
sches Denken wurde auch „Sprachdenken“ genannt). Dass die
Linguistik sehr „wissenschaftlich“ sein will, ist eine noble Sa-
che, aber die Realität sieht anders aus. Mit anderen Worten:
Aufgrund ihrer klassischen Natur hat die klassische Wissen-
schaft keine andere Wahl, als in einer hierarchischen Ordnung
zu denken. Die neu geschaffenen postklassischen Wissen-
schaften (wie Sozialwissenschaften, Psychologie und ähnliche
Wissenschaften) haben immer noch Schwierigkeiten, an klas-
sischen Universitäten akzeptiert zu werden.
Ja, wie du sagst, die Nationalsprachen haben „fast so viel von
anderen Sprachen übernommen wie Esperanto selbst“. Aber
gibt die klassische Nationallinguistik dies offen zu? Ich finde
vielmehr, dass jeder von ihnen ein international bekanntes,
wirklich notwendiges Wort mit einem „schöneren nationalen
Idiotismus“ ausdrücken möchte. Und diese Nationallinguisten,
die gerne den Ursprung ihrer Sprache betonen, erwähnen Es-
peranto nur als Negativbeispiel, um dessen „Mischcharakter“
zu demonstrieren.
Dialogik ist nicht nur eine Art „instinktives“ Verständnis oder
„Mitgefühl“, sondern ein echtes Bedürfnis, das oft, aber nicht
ganz allgemein, genutzt wird. Vielmehr kommt sie dort zum
Einsatz, wo eine dialektische Überzeugung nicht mehr mög-
‒ 232 ‒
lich ist und den Machthabern die eigene Existenz und die Er-
haltung der Umwelt wichtig sind. Das ist es, was heute in der
internationalen Politik passiert (ich weiß nicht, wie lange es
dauern wird, vielleicht, bis ein Verrückter kommt). Diese Art
von Verhalten, das man als dialogisch bezeichnen kann, wird
in der Politik seit der Zeit angewendet, in der Sieg und Nieder-
lage nicht mehr durch Kriege entschieden werden können und
man versucht, das klassische Töten zu vermeiden. Das ge-
schieht in der Diplomatie, die in unserer Zeit immer wichtiger
wird.
Ja, ich habe diese Art von Einstellung bei Nanovfszky erlebt,
zu der meiner Meinung nach in hohem Maße auch seine Espe-
rantistensein beigetragen hat. Tatsächlich war seine Mehrspra-
chigkeit, die heute jeder Diplomat braucht, durch Esperanto
motiviert (was meiner Meinung nach auch eine Überschrei-
tung der Klassiker darstellt, welche die moderne Diplomatie
braucht).
Ich war sehr überrascht, als ich erfuhr, dass Nanovfszky und
Nemere, diese beiden Esperantisten gute Freunde sind und
sich seit ihrer Jugend kennen. Und das Buch „Nano“ (viel-
leicht kann ich sagen) ist ihre gemeinsame dialogische Arbeit.
Mir ist die dialogische Interpretation und Darstellung der „Ge-
schichte Ungarns“ bei Nemere aufgefallen, weil in diesem
Buch die Überschreitung der klassischen Geschichtsinterpre-
tation zu finden ist.
In der persönlichen Beziehung dieser beiden Esperantisten
fand ich die notwendige Manifestation der Dialogik in Politik
und Geschichte. In beiden Fällen sind dialogische Beziehun-
gen, die in unserer Gegenwart existenziell notwendig sind, zu
finden (und für mich sehr wichtig: durch Esperanto motiviert).
Muss ich ein wichtigeres Beispiel für die Beeinflussung der in-
ternationalen Politik nennen als Gorbatschows neues Denken
außerhalb von Nanovfszkys diplomatischen Aktivitäten?
Nemeres dialogische Art der Geschichtsdarstellung wird ver-
ständlich, wenn man sie mit den meisten bisherigen Beschrei-
‒ 233 ‒
bungen nationaler Geschichte vergleicht. Allerdings kann es

nicht meine Aufgabe sein, dies konkret aufzuzeigen, da ich
mich nur philosophisch mit Denkweisen befasse. Aber um den
Unterschied zu verstehen, kann ich einige klassische Be-
schreibungen in verschiedenen Nationalsprachen erwähnen,
die mit dem mit künstlerischer Freiheit geschriebenen Werk
von Nemere verglichen werden können (den ich, auch wenn
ich eine unbedeutende Person ist, für die literarische bzw.
Friedensnobelpreis vorschlagen würde). Wenn wir über die
Möglichkeit historischer Objektivität nachdenken, können wir
zu dem Schluss kommen, dass der Glaube an die objektive
Genauigkeit der Geschichte eher zu einer klassischen Tragödie
als zu der wissenschaftlich objektiven Anerkennung führte, die
den Naturwissenschaften entlehnt wurde.
Balázs, du hast geschrieben, um „einen Begriff zu finden, mit
dem wir die Grundlage und das Ausmaß deiner zustimmenden
und ablehnenden Äußerungen diskutieren können.“ Ich finde
kein Fachwort, mit dem ich die bejahenden oder ablehnenden
Aussagen der Dialogik beweisen kann oder möchte. Wenn du
bereits die Begriffe „Basis und Maß“ verwendet hast, muss ich
sagen, dass die Philosophie, zu der auch das Gespräch über die
Dialogik gehört, auf einer anderen Grundlage steht und eine
andere Dimension hat, als sie mit sprachlicher Terminologie
erfasst werden könnte.
Es scheint mir, dass du zu wissenschaftlich denkst oder von
der Wissenschaft beeinflusst bist, aber die Realität, die Welt,
das Universum, oder wie sollte ich sagen, haben bereits die
(klassische) Wissenschaft überschritten, die nur ein unsicherer
Teil des Ganzen ist. Ja, wenn du so willst, ist dies bereits
durch wissenschaftliche Methoden wie die Relativität unseres
Wissens (Einstein), die Quantentheorie (Heisenberg) oder die
Reflexivität von Erfahrungen (Soros) usw. bewiesen, die der
Dialogizität ähneln. da sie die einzelne Substanz der Klassik
überschritten haben.
‒ 234 ‒
Die konkrete Arbeit eines Diplomaten lässt sich wirklich von

staatlichen Interessen unterscheiden. Ein Diplomat kann nie-
mals die wahren Interessen eines klassischen Nationalstaates
darlegen. Wie man gemeinhin sagt: Ein Diplomat muss sich
„diplomatisch“ äußern, also nicht ganz offen. Wir müssen je-
doch sofort hinzufügen, dass dieser Grundsatz in der aktuellen
Situation, insbesondere in der internationalen Politik (Politiker
nationaler Staaten belügen weiterhin ihre Bürger), sehr ge-
fährlich geworden ist. Deshalb sollte in diesem Bereich heut-
zutage die Dialogik funktionieren, die vom Verhandlungspart-
ner Verlässlichkeit erfordert, wenn wir international weiterhin
in Frieden leben wollen.
Der Erfolg heutiger Diplomatie ist also stärker denn je gefragt,
da die bisherigen Möglichkeiten des Zwangs, also der Durch-
setzung staatlicher Interessen auch durch Krieg, auf ein Mini-
mum reduziert wurden. Einerseits wegen des weltzerstöreri-
schen Potenzials, andererseits wegen der gesellschaftlichen
Anforderungen der Demokratie international. Nanovfszky war
bereits Diplomat in dieser neuen Ära, der sich auch Ungarn als
kürzlich unabhängiger Staat anschließen musste. Die Zeit der
Lügen und der Abwälzung von Verantwortung ist vorbei.
Und wenn wir die Entwicklung von Nanovfszkys Biografie
aus sozialpsychologischer Sicht verfolgen, erkennen wir seine
außerordentliche Eignung für die Position, in der Esperanto
einen grundsätzlich entscheidenden Einfluss hatte. Erstens
wegen seiner Mehrsprachigkeit, aber auch wegen des dialogi-
schen Geistes von Esperanto, der zum Zweck der internatio-
nalen Kommunikation geschaffen wurde, also der ewigen
Hauptaufgabe der Diplomatie, unabhängig davon, inwieweit
sie erfüllt wird oder nicht.
Balázs schrieb: „Führen wir einen Dialog oder nicht? Denke
ich metaphysisch, dialektisch oder verwirrt?“
Ja, ich glaube, wir stehen im Dialog miteinander. Vielleicht
kann ich auch von vorbildlichem Dialog sprechen. Ich äußere
meine Meinung und du legst deine Position zu diesem Thema
‒ 235 ‒
dar. Entscheidend ist, ob wir aus dem (schriftlichen) Dialog

gelernt haben oder ob wir bei unserem Vorwissen, das jeder
von uns dem anderen aufzwingen möchte, unverändert geblie-
ben sind.
Ich persönlich habe aus diesem Gespräch gelernt, weil mir klar
wurde, was ich nicht verständlich ausgesagt habe. Der Ge-
sprächspartner muss entscheiden, ob ich tatsächlich etwas ge-
sagt habe, das für das Verständnis der Realität nützlich ist.
Was oft passiert, auch wenn es zeitlich verschoben, durch zu-
künftige Erfahrungen bewiesen wird.
Dialog bedeutet nicht, dass wir alles gutheißen, was die andere
Person sagt. Aber jeder muss für sich selbst entscheiden, ob
das Diskussionsthema wahr ist und ob er es annimmt oder ab-
lehnt. Es geht um Freiwilligkeit, sodass wir den anderen frei
entscheiden lassen. Natürlich erfordert der Prozess ein Min-
destmaß an intellektuellen Fähigkeiten. Das heißt aber nicht,
dass die Vernunft alles löst. Sie löst nur das, was sie vorher
vermasselt hat. (Natürlichkeit an sich erfordert keinen Intel-
lekt, nur in unserer Einstellung dazu.)
Es ist für das heutige Denken keine leichte Aufgabe, die Me-
taphysik loszuwerden. Dahinter steckt nämlich eine jahrtau-
sendealte Tradition. Wenn du Philosophie in unserem kultu-
rellen Umfeld studieren möchtest, musst du mit der „Metaphy-
sik“ von Aristoteles beginnen, auf deren Grundlage das klassi-
sche Denken Wurzeln schlug. Ideen und Idealismen, die bis
heute unsere Realität beeinflussen, sind in vielerlei Hinsicht
entscheidend geblieben. Jetzt mache ich einen großen Denk-
schritt und sage, dass diese klassische Metaphysik, die über
der Realität schwebte (in den Wolken, wie man sagt), uns zu
den klassischen Tragödien geführt hat. Daraus erkannten wir
die Notwendigkeit, sie zu überschreiten, und dies zeigte sich in
der neuen Denkweise, zu der auch Dialogik gehört
Verwirrung bedroht immer das Denken. Denn wir Menschen
sind nur in der Lage, diskursiv zu denken, insbesondere wenn
wir unsere Gedanken anderen verständlich zum Ausdruck
‒ 236 ‒
bringen wollen. Heidegger sagte, er habe die Verwirrung sei-

ner Gedanken auf einem Feldweg gelöst. Das heißt, diskursiv,
während der Bewegung in der Natur. Denn um in der irdischen
Realität zu bleiben, wurde uns die natürliche Umgebung ge-
schenkt, die uns hilft, in der Realität zu bleiben (von den Wol-
ken zurück zur Erde).
Ich denke, dass die größte Gefahr unserer Zeit hier auf Erden
darin besteht, dass wir oft dialektisch denken, ohne uns dessen
bewusst zu sein. Deshalb sollten wir uns zunächst der Dialek-
tik bewusstwerden, damit wir die dialektischen Prozesse in ei-
nem größeren Maßstab, auch in der Gesellschaft, verstehen
und sie loswerden können, wenn wir wollen. Was ich über-
schreiten will, muss ich erst einmal kennenlernen, zumindest
wie es funktioniert, nicht nur zerstören (das will nämlich die
Dialektik auf revolutionäre Weise, um dem Wahrgenommenen
neuen Freiraum zu geben); und dieser Prozess ist dialogisch.
Die Dialektik zu verstehen ist keine leichte Sache. Immanuel
Kant sagte, die Dialektik sei nur die Wissenschaft vom Schein.
Kann Schein überhaupt verstanden werden? Aber wir müssen
zumindest erkennen, dass es sich nicht um eine exakte Wis-
senschaft handelt, wie manche Menschen unter dem Einfluss
objektiver Naturwissenschaften denken. Wir müssen klar sa-
gen, dass die Dialektik nicht zur objektiven Erkenntnis (zum
Beispiel der Geschichte) geeignet ist, und gleichzeitig müssen
wir aussagen, dass die klassische Objektivität selbst nur ein
Teil der Realität ist.
Es ist wichtig, Dialektik von Dialogik zu unterscheiden. Denn
Dialog an sich ist nicht automatisch dialogisch. Dialoge kön-
nen dialektisch sein, und im besten Fall können sie dialogisch
sein. Ihre Unterscheidung ist jedoch keine leichte Aufgabe, sie
hängt von vielen anderen menschlichen Faktoren ab. Zumin-
dest müssen wir die Dialektik erkennen, dass sie nicht Dialo-
gik ist, und das ist durch Beobachtung möglich, denn es gibt
einen Unterschied zwischen der Bereitschaft, den anderen in
seinem Wesen zu verstehen, oder dem Wunsch, ihn entspre-
‒ 237 ‒
chend zu verändern, ganz nach meinem Geschmack. Wenn ich

den anderen Menschen in seiner Existenz verstehen möchte,
habe ich die Chance, etwas Neues zu lernen, aber wenn ich nur
mein Wissen vermitteln möchte, bleibe ich auf der gleichen
Stufe, bis ich dumm werde. So wird der Unterschied zwischen
Dialektik und Dialogik deutlich.
Antwort von Balázs:
Keine Sprache „will“ etwas, Sprachen haben kein Bewusst-
sein, Linguisten glauben nicht, dass Sprachen als etwas er-
scheinen wollen usw. Ja, die Leute denken gerne, dass ihre
Sprache sehr (oder besonders) schön, logisch usw. ist. Das
dachten auch die Dichter und Kulturschaffenden der vergan-
genen Jahrhunderte gern. Es ist möglich, die Sprache zu „lie-
ben“, auch ohne darüber nachzudenken, aber die Aufgabe von
Linguisten besteht nicht darin, die Sprache zu „lieben“, son-
dern vielmehr darin, sie zu erforschen ...
Vielleicht wäre es glücklicher zu sagen, dass wir lieber denken
sollten, dass es keine Linguistik mehr gibt, sondern Linguisti-
ken: Zweige der Linguistik mit unterschiedlichen Methoden
und unterschiedlichen Zielen. Allerdings tendiert ein sehr
kleiner Teil der Linguistik (nicht sehr anerkannt) dazu, Spra-
chen zu „loben“ und zu „qualifizieren“. Die Linguistik über-
lässt solche (für Linguisten verdächtige) Aktivitäten den
Künstlern.
Es gibt Schulen der aktuellen Linguistik (Strukturalismus, ge-
nerative Linguistik, kognitive Linguistik, Sprachsoziologie),
und diese modernen Schulen kümmern sich überhaupt nicht
um „bessere nationale Idiotien“ in dem von dich beabsichtig-
ten Sinne. Vielmehr ließen sie „die Sprachen so arbeiten, wie
sie funktionieren“. Moderne Linguisten sind nur Beobachter
und Analysten, keine Entscheidungsträger in sprachlichen An-
gelegenheiten. Eugen, vielleicht verwechselst du die Lingui-
stik des letzten Jahrhunderts mit der gegenwärtigen. Darüber
hinaus gibt es große Unterschiede zwischen den einzelnen
Personen. Wenn du von Linguistik sprichst, sprichst du ent-
‒ 238 ‒
weder von der Linguistik des 19. Jahrhunderts oder von

Sprachlehrern an Schulen (Grundschule, Gymnasium) oder
von „Normsprachlinguisten“ oder „Sprachpädagogen“.
Eugens Antwort:
Ich habe nie behauptet, dass Sprachen Bewusstsein haben,
sondern ich behaupte, dass es keine Sprachen ohne Menschen
und kein menschliches Bewusstsein ohne Sprache gibt. Lin-
guisten sind auch nur Menschen, die oft „wissenschaftlich be-
weisen“, dass „ihre Sprache sehr (oder besonders) schön ist“,
was der Normalbürger dann zweifelsfrei glaubt.
Es ist eine andere Sache, wenn Dichter oder Künstler im All-
gemeinen das sagen und dass sie ihre eigene Sprache lieben.
Sie spielen ein künstlerisches Spiel, sowohl dialektisch als
auch dialogisch. Mit Hegel wurde das Problem ernster, als ei-
nige Dialektiker glaubten, dass die Realität, sogar die Natur,
nur dialektisch funktionieren könne. Bei den alten Griechen
beispielsweise war die Dialektik nur ein „Überzeugungsspiel“.
Wenn ich die Gedichte des jungen Genies Petőfi lese, der als
junger Mann natürlich keinen politischen Überblick hatte, ge-
nieße ich seinen sprachlichen Ausdruck, kann seine Weltan-
schauung jedoch nicht ganz ernst nehmen. Auf diese Weise
kann man sogar die Sprache „lieben“.
Das Problem liegt bei Linguisten, die glauben, dass sie eine
exakte Wissenschaft vermitteln und an deren Objektivität
glauben (die es im Falle von Sprachen nicht gibt). Eine ähnli-
che Tragödie haben wir bereits mit dem Glauben an die Ob-
jektivität der Geschichte erlebt, welche der Menschheit viele
Schwierigkeiten bereitete, zu denen auch die sprachbezogenen
Überzeugungen (wenn man so will, in den vergangenen Jahr-
hunderten) nicht zuletzt beigetragen haben.
Doch am Glauben an die Wissenschaft hat sich im Großen und
Ganzen auch heutzutage nicht viel geändert, er ist nur leider
gefährlicher geworden. Bitte sag mir, welcher der heutigen
„Wissenschaftler“ kann über sein eigenes Forschungsgebiet
‒ 239 ‒
hinausgehen? Besonders unter klassischen Linguisten. Wer

das kann, hat der die wahre Bedeutung von Esperanto bereits
erkannt. Aber es gibt nur wenige von ihnen, ebenso wie es
Wissenschaftler gibt, die in der Regel die klassische Wissen-
schaft überschreiten können (einige von ihnen haben bereits
den Nobelpreis erhalten).
Ich interessiere mich für Linguistik nur aus der Perspektive
von Esperanto. Und dafür reichen die klassischen Wissen-
schaften allein nicht aus, es bedarf einer Herangehensweise
nach dem neuen Denken. Dazu gehören Esperanto und (die
echte) Interlinguistik, in welcher der relative Einfluss von Fak-
toren untersucht wird, aus denen ein neues Werk entsteht (was
in der Kunst häufig vorkommt). Aber es mangelt nicht nur
dem Nacheinander, oft auch der hierarchischen Anordnung an
Dialogik.
Leider wird dieses falsche, scheinbar willkommene Nebenein-
ander mittlerweile auch in verschiedenen Bereichen der Wis-
senschaft erlebt. Das finde ich fatal, wenn man versucht, reli-
giöse Dialoge zu führen, wenn Juden, Christen und Muslime
einen Dialog miteinander führen wollen. Das Einzige, was
wirklich passiert, ist, dass jeder seine eigene Religion präsen-
tiert. Doch einen dialogischen Dialog zu führen hieße, nach
gemeinsamen Synthesen zu suchen, mit denen sich die Ge-
sprächspartner nach ihren bisherigen Differenzen identifizie-
ren könnten. Beispiele dafür, wie das mit Religionen funktio-
nieren kann, haben wir bereits aus jüdisch-christlichen Dialo-
gen. Und sprachlich im Fall der neuen indonesischen Sprache.
Als ich diese Zeilen schreibe, fiel mir gerade ein, dass es Kar-
freitag ist, an dem Christen aus der jüdischen Verhaltenstradi-
tion der Kreuzigung Jesu gedenken, der aufgrund seiner neuen
Denkweise vom „Altertumsklassizismus“ hingerichtet wurde.
(Vielleicht ist es nicht für jeden leicht, das zu verstehen.) Ro-
senzweig sagte, dass das neue dialogische Denken, das den
klassischen Idealismus überschritten hat, „bereits alt“ sei, aber
ständig erneuert werde. Es begann bereits in der Antike und
‒ 240 ‒
wurde dann in verschiedenen historischen Epochen erneuert,

bis es in der Gegenwart zur absoluten Notwendigkeit wurde,
wenn wir weiterhin auf diesem Planeten leben wollen.
Balázs, du schreibst über verschiedene Schulen der Linguistik.
Das Problem besteht darin, dass die meisten „Wissenschaftler“
nur auf ihren eigenen Lorbeeren aufbauen, neues Wissen nur
auf ihrem eigenen Gebiet anstreben und sich nicht um andere
Beziehungen kümmern. Moderne Schulen „lassen Sprachen so
arbeiten, wie sie funktionieren“. Genau das reicht nicht aus,
denn wenn Sprachen so funktionieren, wie sie es tun, werden
sie nur so funktionieren wie im letzten Jahrhundert (wie du es
denkst meiner Meinung nach). Wenn man davon absieht, soll-
te die aktuelle Linguistik, wenn sie zeitgemäß sein will, die
Verwandtschaft und sogar ihre Verbindung mit anderen Spra-
chen direkt und bewusst in ihre Forschung einbeziehen, d.h.
sie sollte wirklich interlinguistisch sein, also nicht nur verglei-
chen und organisieren, sondern auch eine neue gemeinsame
Synthese schaffen, die für verschiedene Sprachen akzeptabel
ist. Genauso wie es im Falle der neuen indonesischen Sprache
und Esperanto der Fall ist.
‒ 241 ‒
7. Balázs Wachas Diskussion mit

Eugen Macko über Dialogik,
Teil II
Siehe auch Diskussion, Teil I mi Balázs Wacha
Bei der Suche auf meinem alten Computer in München bin ich
zufällig auf die E-Mails gestoßen, die Balázs mit mir ausge-
tauscht hat und die genauen Antworten auf seine Fragen zum
Dialog enthalten. Ich fasse sie unten zusammen. Als weitere
Erklärung füge ich die Diskussionen hinzu, die ich bereits mit
ihm über Ipernity geführt habe.
Das ehemalige E-Mail:
Lieber Balázs, ich fange erst jetzt an, deine Reaktionen dialo-
gisch zu beantworten. Denn nur dialogisch lässt sich etwas
Wissenschaftliches einfach und verständlich sagen. Menschen
halten oft lange Monologe, schreiben wissenschaftliche Stu-
dien, Essays und sogar ganze Romane, die meist nur von we-
nigen Menschen gelesen werden. Heutzutage werden wir so
mit Informationen überschwemmt, dass für aktuelle Themen,
die uns direkt betreffen, kaum noch Zeit und Interesse bleibt,
obwohl dies dringend notwendig wäre.
Du sagst, Balázs: „Zunächst ist es klar, dass ich in der Ge-
schichte der Philosophie nicht kompetent bin und daher den
Ideen von Platon, Aristoteles, Hegel und dem Philosophen Ro-
senzweig usw. nicht ausreichend folgen kann. Ich lese nur De-
tails und Zusammenfassungen der behandelten Themen. Ich
denke, dass ich zumindest den Teil der Ideen, die sich mit (hi-
storischen) menschlichen Beziehungen und dem gegenseitigen
‒ 242 ‒
Verständnis der Menschen (deren Möglichkeiten) beschäfti-

gen, immer noch verstehe.“
Eugens Antwort: Man muss nicht „kompetent“ in Philosophie
oder Geschichte sein, gesunder Menschenverstand genügt, wie
man sagt. Aber natürlich brauchst du auch eine gewisse Aus-
bildung (die hast du auf jeden Fall). Denn, wie Martin Buber
sagte, nicht jeder kann mit jedem einen Dialog führen. Mit an-
deren Worten: Man muss bereits einige Kenntnisse über das
Wissen Anderer haben, nur das eigene Wissen und der gute
Wille reichen nicht aus, aber natürlich ist auch der gute Wille
notwendig. So funktioniert das aktuelle „neue Denken“
B: „Nach meinem Verständnis (oder meiner Fehlinterpreta-
tion) war die Dialektik für die alten Griechen eine (gute) Art
zu argumentieren, also eine ‚menschliche Sache‘, eine Frage
von Ideen und ein Austausch von Idealen.“ Für Hegel und
Marx war die Dialektik nicht (nur) Sache der Menschen, son-
dern der ganzen Welt. Wenn ich das richtig verstehe, geht es
in der Dialogik (wieder) hauptsächlich um die gegenseitige
Beziehung zwischen Denkern und Gedanken.“
E: Ja, Du hast Recht. Das Problem besteht jedoch darin, dass
sich das bewusste Verständnis und die Interpretation der Dia-
lektik im Laufe der Geschichte stark verändert haben. Für die
Griechen war es eine Kunst und ein Spiel, „die Kunst der
Überzeugung“. Diese Kunst ist im Laufe der Geschichte (zum
Beispiel bei Hegel) völlig verschwunden und zu einer todern-
sten Sache geworden. Tatsächlich haben andere es als Me-
thode genutzt, um zur einzigen Wahrheit zu gelangen, indem
sie alle verfügbaren Mittel eingesetzt haben, um Andere zu
überzeugen, sogar blutige Revolutionen und Kriege.
Du verstehst gut, dass es „bei Dialogik (wieder nur) um Be-
ziehungen geht“. Der Unterschied liegt nur im „Wie“. Auch
das ist nicht ganz neu, da alle Dialektik von der Dialogik ge-
tragen wurde, sonst wäre es nicht möglich gewesen, einen Dia-
log zu initiieren.
‒ 243 ‒
In den platonischen Dialogen versuchte man spielend, den An-

deren davon zu überzeugen, die Wahrheit zu erkennen, und sie
erlebten bereits, dass dies eine schwierige Sache ist. Schließ-
lich kamen sie zu der Tragödie, die sie auch im Theater sahen,
um dem Publikum endlich eine Katharsis zu ermöglichen.
Aber auch wenn Dialektik und Dialogik einander sehr ähnlich
sind (weshalb sie oft verwechselt werden), unterscheiden sie
sich voneinander so sehr wie das Leben vom Tod. Zwar ist der
Tod ein Teil des Lebens, aber es sind die Menschen, die sie
voneinander unterscheiden (das ist für die Natur nicht so wich-
tig).
B: „Ich habe ein wenig gezögert, wie es zu verstehen ist, ob
Dialogik notwendig und unvermeidlich ist oder einfach ak-
zeptiert und befolgt werden muss. Denn in der Dialogik zer-
stören sich Gegenpole, Gegensätze, Antagonismen nicht ge-
genseitig... Liegt es an der dialektischen Interpretation oder an
der Realität der Geschichte?“
E: Dialogik ist nur dann unumgänglich, wenn wir hier auf die-
sem Planeten weiterleben wollen. Es gibt andere Meinungen,
die sagen, dass sie die Wahrheit kennen und dass sie diese
Wahrheit heldenhaft durchsetzen wollen, um sie Anderen auf-
zuzwingen, selbst um den Preis, sich für die „geglaubte Wahr-
heit“ zu opfern, damit sie sich dann in Begleitung von vielen
Odalisken im Paradies finden.
Aber die Realität ist, dass selbst die mächtigste Person (z. B.
Trump) oder der mächtigste Staat eine andere, viel weniger
mächtige Person (z. B. Kim Jung Un) oder einen anderen we-
niger mächtigen Staat nicht mehr zwingen kann, ohne das Ri-
siko einzugehen, dass er sich selbst zu Gefahr aussetzt, bis zur
vollen Selbstzerstörung. Was bleibt in einer solchen Situation
anderes übrig, als einen Dialog mit dem anderen zu führen und
eine dialogische Lösung zu finden? Nur in diesem Sinne ist
Dialogik notwendig. Das bedeutet menschlich, nicht absolut.
Die Welt wird ohne Menschen existieren, selbst wenn wir uns
selbst zerstören.
‒ 244 ‒
Die reale Geschichte hat sich zu einer solchen Situation ent-

wickelt. Das ist Fakt! Es ist keine Fantasie oder ein Ideal.
Denken wir außerdem daran, dass die Natur uns bald nicht
mehr tolerieren wird, wenn wir sie weiterhin dominieren. Das
bedeutet, dass wir eine dialogische Beziehung zur Natur ent-
wickeln müssen, wir müssen uns der Logik bewusstwerden,
die es uns ermöglicht, in der Natur und mit der Natur zu exi-
stieren. Natürlich nur, wenn wir auch weiterhin existieren wol-
len. Wenn ich denke, dass „die Flut hinter mir her ist“, dann
brauche ich kein dialogisches Denken und Handeln, sondern
nur Idiotie.
B: „Ich würde die Sache lieber so interpretieren, dass die Dia-
logik ein quasi-philosophischer Vorschlag für das Leben ist,
ein ethisch-sozialer Vorschlag für gutes und vernünftiges Ver-
halten, dem die Menschheit nach der Annahme der Anhänger
der Dialogik nicht entkommen kann. Warum nicht? Überhaupt
nicht oder nur, weil die Folgen verheerend wären, wenn…“
E: Ja, hier bist du richtig. Die Wurzeln des dialogischen Den-
kens liegen auch in der Lebensphilosophie von Dilthey und
Schiermacher. Aber das Entscheidende ist, dass in unserer ge-
genwärtigen Geschichte die Notwendigkeit dieser Denkweise
realistisch gezeigt wurde, d.h. nur, wenn wir weiter existieren
und überleben wollen, also ja, es ist auch eine „Lebensphilo-
sophie“. Aber heutzutage ist es nicht nur eine Art „Ethik“, die
uns sagt, wie wir nach bestimmten Idealen besser handeln
können, sondern auch existenziell notwendig (wiederum nur,
wenn...). „Dialogizismus“ gibt es nicht, weil Dialogik die Is-
men überschritten hat, gerade weil sie nicht an eine zufällige
Wahrheit gebunden ist, sondern die Möglichkeit offenlässt,
rechtzeitig über die Wahrheit zu entscheiden, wie die Zeit ihre
Notwendigkeit zeigt, je nachdem, wie sie ersichtlich wird.
Aber was in der Realität offensichtlich notwendig ist, ist auch
unvermeidlich (wenn...), denn „die Konsequenzen werden
schrecklich sein“, wenn wir es nicht akzeptieren.
‒ 245 ‒
B: „Eugen sagt zu Recht, dass (menschliche, gemeinte) Wi-

dersprüche zwischen gegnerischen Parteien, Streitparteien
(zum Beispiel zwischen einigen Wissenschaftlern oder einigen
Politikern) nicht unbedingt gelöst werden, aber manchmal
wird das (gesellschaftliche) Endergebnis erst nach der Debatte
klar. Es ist also nicht nur zu berücksichtigen, was X oder Y
gesagt hat, sondern auch, was die Nachfolger schließlich be-
merkt haben (bemerken werden), indem sie die Argumente ih-
rer Vorgänger immer wieder wiederholen und erleben, was
nicht mehr möglich ist, und letztendlich, was möglich ist."
E: Ja, für das „neue Denken“, auch für Heidegger und Rosen-
zweig, ist die Zeit wichtig, die Zeit, aus der die Erfahrungen
der Geschichte folgen. Absolutes, ewiges Wissen ist schließ-
lich nicht möglich, wie der Idealismus glaubte. Oft wird dem
Nachwuchs erst nach der „Wiederholung des Streits“ klar, was
in der Vergangenheit passiert ist. Das ist die „Dialogik der Ge-
schichte“, die jetzt notwendig geworden ist, insbesondere
wenn wir mit den Nachbarvölkern in Frieden leben wollen.
Daher glaube ich, dass es für jede Nation notwendig ist, ihre
eigene Geschichte dialogisch neu zu schreiben und die bishe-
rigen dialektischen Widersprüche zu überwinden (vielleicht
sogar die Gegenpole; ich denke, dass Nemere damit mit der
ungarischen Geschichte begonnen hat).
B: „Allerdings habe ich nach dem ‚Subjekt‘ gefragt, die Mo-
tive sind hier unterschiedlich.“ Ich habe nicht an Denker, Mei-
nungsmacher oder irgendetwas anderes gedacht. Ich meinte
auch, was man (Eugen) über etwas behauptet. Ich habe es oft
so verstanden, als würde Eugen sagen: „es ist dialogisch“ oder
„es ist dialogisch korrekt“, aber es wurde nicht immer gesagt,
oder ich habe nicht verstanden, was (Subjekt) dialogisch ist.
Ist die Diskussion dialogisch (sollte sie dialogisch sein)? Ist
die Geschichte dialogisch? Ist alles dialogisch? War alles dia-
logisch, aber unsere Denkweise spiegelte dies nicht wider?
Oder sind die Dinge ‚schiefgelaufen’, weil die Leute etwas ge-
tan haben, was nicht der Dialogik entsprach? Was haben sie
nicht dialogisch getan? Wurden Menschen (hier das Subjekt)
‒ 246 ‒
nicht dialogisch behandelt? War das Denken nicht dialogisch

(hier ist ein anderes Subjekt)?“
E: Zunächst einmal kann der Begriff „Subjekt“ im sogenann-
ten neuen Denken überhaupt nicht verwendet werden, da es
das Verständnis zu einer dialektischen Subjekt-Objekt-Bezie-
hung verleitet und dadurch die Erkenntnis der Realität behin-
dert.
Das „Subjekt“ führt niemals einen Dialog, das Subjekt steht
immer in einer dialektischen Beziehung zur „Objektivität“, so
existieren beide in der Realität. Beides sind lediglich idealisti-
sche Trennungen, um das Ganze zu vereinfachen und zu redu-
zieren, ja, um einen Teil der Realität wissenschaftlich zu erfas-
sen. Aber das Wissen vom Ganzen strebt ganzheitlich auf das
Universum hin, das weiter ist als das, was mit der aktuellen
Wissenschaft erfasst werden kann. Es ist besser, wenn wir dia-
logisch bleiben bei dem denkenden, sprechendem usw. ganzen
Menschen, ohne ihn wissenschaftlich zu zerlegen.
Die Diskussion ist nicht unbedingt dialogisch, da wir bisher
hauptsächlich dialektisch argumentiert haben. Gewohnheiten
sind schwer zu brechen. Bei Diskussionen sehen wir den ande-
ren oft als Gegner. Um zu erfahren, dass der andere nicht un-
bedingt gegen uns ist, brauchten wir die Tragödie (die bereits
auch die Griechen kannten). Aber Dialogik zwingt niemanden,
sonst wäre die selbst Dialektik. Dialogik lässt die dialektische
Diskussion geschehen, damit sie die Tragödie erlebt und dann
bietet sie (Dialogik) ihre Hilfe beim Verständnis an.
Die Geschichte erwies sich überhaupt nicht als dialogisch,
sondern völlig dialektisch. Aber die dialektische Geschichte
wird von der Dialogik getragen. Viele Barbarenvölker haben
sich im Laufe der Geschichte gegenseitig zerstört. Barbarei
existiert auch heute noch, aber seit dem Christentum (dem be-
wussten Auftreten der Dialogik) ist kein einziges christliches
Volk verschwunden. Daher wären einige Völker ohne das
Christentum bereits nach dem Ersten und Zweiten europäi-
schen sog. Weltkrieg verschwunden (zum Beispiel die Ungarn
‒ 247 ‒
und die Deutschen), wenn es nicht Christen gegeben hätte, al-

so Menschen, die dialogisch dachten, die vergaben.
Nicht jeder ist dialogisch, aber Dialogik trägt in ihrer Grund-
lage die in Dialektik verwobene Welt.
Es ist auch nicht alles dialogisch, denn das Sein war, ist und
wird sein, das heißt, das Sein selbst ist Zeit (Heidegger). Dia-
lektik und Dialogik sind Erscheinungsformen des Seins.
Das Sein ist weder dialektisch noch dialogisch, sondern es ist
nur eine Widerspiegelung, Reflexion, wie es uns erscheint,
und die Erfahrung im Laufe der Zeit gibt uns Hinweise über
das Wie, was oft auch notwendig ist.
Die Sachen gehen schief nicht, weil Menschen etwas nicht
dialogisch tun, sondern weil sie sich nicht existenzadäquat
verhalten. Aber alles, was geschah, musste so geschehen, wie
es geschah. Es hat keinen Sinn zu fragen, was wäre, wenn es
nicht so wäre, wie es ist. Die Zeit, also die Geschichte, ist dazu
da, dass wir daraus lernen und dann frei entscheiden können,
ob wir in Zukunft so oder so handeln wollen.
Dialogik als „bewusste Denkweise“ ist eine Neuheit, die in
unserer Gegenwart bewusst und notwendig geworden ist
(wenn...), nachdem das destruktive Potenzial den Zustand der
allgemeinen Selbstzerstörung erreicht hat. Andererseits ist sie
nicht ganz neu, denn sie manifestierte sich bereits im Verhal-
ten der Juden beim Auszug aus Ägypten und in Jesus, der sich
kreuzigen ließ (siehe Bibel). Aber sie wurde erst in der ge-
genwärtigen Geschichte notwendig (wenn…).
Dialogik ist eine Denkweise, man nennt sie „neue Denk-
weise“, und die Verhaltensweise folgt als Forderung aus dieser
Denkweise.
Aber bitte verstehe mich nicht falsch! Dialogische Denker sind
keine Heiligen. Nur das Gegenteil ist wahr, dass die Heiligen
dialogisch denken und handeln. Aber das lässt sich dialektisch
nicht umkehren. Aber auch wir einfache Menschen können
dialogisch denken und handeln, wenn wir unsere Situation in
‒ 248 ‒
der Welt rational betrachten und entsprechend unseren Erfah-

rungen handeln.
B: „Eugen sagt, wir müssen die Dialektik überschreiten – oder
hat die Welt sie überschritten?“ ‒, und wir müssen (oder
schafft die Welt?) Dialogik erreichen. Davon ausgehend ist
Dialogik (jedoch) keine Notwendigkeit, kein Teil der Welt,
nicht Teil der Natur, nicht einmal „etwas Ewiges“, Dialogik...
ist eine Methode der gegenseitigen Kommunikation und Pro-
blemlösung seitens der Menschen, die wir Menschen erreichen
und vielleicht erreichen werden.
Das Ganze bewegt sich also irgendwie im Bereich der (sehr
ernst genommenen) Rhetorik, und es geht von der Meinung
aus, dass Dialog nicht nur Rede ist, sondern auch eine gewisse
Wirkung hat, und vielleicht auch eine gute Wirkung haben
kann (sollte).
E: Ich habe nie gesagt, dass wir etwas tun „sollten“. Es ist nur
so, dass in unserer Welt, insbesondere im europäischen Kul-
turumfeld, die Klassik überschritten wurde. Ob es uns gefällt
oder nicht. Dies begann am deutlichsten in der Kunst, dann in
verschiedenen Bereichen: in der Philosophie bis hin zur Wis-
senschaft. Einschließlich der Linguistik, die vor allem für
Esperantisten von Interesse sein dürfte. In der Philosophie er-
reichte die klassisch-dialektische Denkweise mit Hegel ihren
Höhepunkt und wurde im Denken Heideggers und Rosen-
zweigs überschritten.
Die „Welt“ hat keinen Dialog erreicht und kann keinen Dialog
erreichen, das können nur denkende Menschen, von denen vie-
le diese Denkweise bereits beherrschen. Zum Beispiel Na-
turschützer, Friedensforscher, einige Theologen, einige Espe-
rantisten. Darüber hinaus sind einige einflussreiche Persön-
lichkeiten, Politiker wie Gorbatschow usw. Andererseits kön-
nen, wie wir sehen, auch die Entscheidungsträger selbst nicht
viel tun, wenn die Gesellschaft noch nicht den notwendigen
Bewusstseinsgrad erreicht hat. Daher muss die Demokratie
weiterentwickelt werden und damit auch das Bewusstsein der
‒ 249 ‒
Bürger und ihre Bildung.

Ja, du hast Recht, „Dialogik ist eine Methode der gegenseiti-
gen Kommunikation, der Problemlösung“. Aber sie ist in der
Welt, in der Natur selbst“ und vielleicht (ja) ist sie auch „et-
was Ewiges“. Das bedeutet aber nicht, dass die Welt, die Natur
selbst dialogisch sind, wie auch nicht dialektisch, wie manche
Denker (z. B. Engels) glaubten.
Ja, du hast auch Recht, dass Dialogik in gewissem Sinne
„Rhetorik“ ist, wenn wir unter Rhetorik den tieferen Gebrauch
der Sprache verstehen. Rosenzweig nannte Dialektik „Sprach-
denken“. Er meinte, dass das Denken fließt, in der Zeit anhält,
wie die Sprache, nicht stillsteht, wie ein festes Bild, sondern es
geschieht. Dies sollte jedoch nicht ausschließlich verstanden
werden, denn die Wissenschaft muss ihr Thema für weitere
Untersuchungen tatsächlich bildlich festhalten. Aber das Pro-
blem beginnt, wenn das Bild zur Gewohnheit wird und wir
wollen, dass es gegen die Zeit ewig Bestand hat. Daher muss
dieser Widerspruch dialogisch durch die Wiederverwendung
der Zeit gelöst werden.
Deshalb ist Dialogik auch für Linguisten außerordentlich in-
teressant, jedenfalls nicht für die klassisch Beschränkten, die
nicht in der Lage sind, sich vom gewohnten Rahmen des bis-
her verwendeten Systems zu lösen, also nur für diejenigen, die
in der Lage sind, die klassischen Gepflogenheiten überschrei-
ten. (So sollten Esperantisten sein!?)
Neue sozialpsychologische Forschungen haben gezeigt, dass
Sprachen und Sprechen das existenzielle Verhalten von Men-
schen beeinflussen. Das heißt, die Qualitäten im Zusammen-
hang mit Frieden oder Aggressivität, die bereits in Sprachen
und Wörtern vorkommen, beeinflussen die Benutzer (aber dies
ist ein anderes, separates Thema).
Abschließend möchte ich hinzufügen, dass es zum Verständnis
des „neuen Denkens“ und zur Lösung der oben genannten
Probleme sehr wichtig ist, Dialogik von Dialektik zu unter-
‒ 250 ‒
scheiden. Weil Dialektik immer von ihrer eigenen Wahrheit

überzeugen will, braucht sie daher Konflikte, und wenn es
keine gibt, provoziert sie sie mit Gegensätzen.
Anders verhält es sich in der Dia-logik, da sie versucht, die im
Bereich des gegenseitigen Verständnisses zwischen den
Streitparteien entstehenden Widersprüche mit einer gemein-
samen Logik zu lösen. Daher ist sie relativ einfach zu unter-
scheiden und zu erkennen, ob ein bestimmter Prozess dialek-
tisch oder dialogisch abläuft. Gegensätze zu provozieren ist al-
so dialektisch. Und die Lösung von Widersprüchen ist dialo-
gisch.
Die für beide Seiten nachvollziehbare Logik zur Lösung von
Problemen und Widersprüchen ist dia-logischer Natur.
Dialogik ist daher nicht nur meine Logik, die ich kenne und
weiß, sondern auch deine und die von Anderen. Aber damit
diese Logik für alle zugänglich ist und nicht nur für dich oder
mich, braucht es Demokratie.
Im Laufe der Geschichte war die klassische aristotelische Lo-
gik (auf deren Grundlage die Entwicklung der Wissenschaft
erfolgte) lange Zeit nicht für jedermann zugänglich. Für eine
allgemeine Zugänglichkeit musste die Gesellschaft die Klassik
überschreiten, was bereits im Laufe der Geschichte (sogar in
der Antike) geschehen ist. Allerdings gibt es immer noch
Kräfte, die diese Entwicklung hemmen (wie Nationalismus,
Chauvinismus, Rassismus usw.).
Damit jeder für das Erlernen dieser Logik offen ist, braucht es
Demokratie, damit niemand von der Entwicklung ausgeschlos-
sen wird. Doch beim Lernen stellt sich das Problem, dass es
nicht möglich ist, Dialektik von Dialogik zu trennen, daher
birgt Offenheit auch gewisse Gefahren, wenn die neuen Stu-
dierenden keinen Überblick darüber haben, wie sich die aktu-
elle Situation entwickelt hat, also ihnen die dialogische Ge-
schichte nicht bewusst wird. Dieses Problem ist in unserer Ge-
genwart aktuell geworden.
‒ 251 ‒
Kurze Zusammenfassung:
Abschließend werde ich zum philosophischen Verständnis der
Dialogik einige Fragen von Balázs stellen und versuchen, die-
se kurz und verständlich zu beantworten.
B: „Ist die Diskussion dialogisch (sollte sie dialogisch sein)?
Ist Geschichte dialogisch? Ist alles dialogisch? War alles dia-
logisch, aber unsere Denkweise spiegelt das nicht wider? Oder
sind die Dinge ‚schief’ gelaufen, weil die Leute etwas getan
haben, was nicht dem Dialog entsprach? Was haben sie nicht
dialogisch getan? Wurden Menschen (hier das Subjekt) nicht
dialogisch behandelt? War das Denken nicht dialogisch (hier
ist ein anderes Subjekt)?“
E: „Ist die Diskussion dialogisch (sollte sie dialogisch sein)?“
Ja, es ist wünschenswert, dass die Diskussion dialogisch ver-
läuft, aber ohne bewusst zu werden, werden wir dazu nie in
der Lage sein, weil wir historisch gesehen von Dialektik be-
einflusst sind. Deshalb ist es notwendig, das Bewusstsein für
die Geschichte zu schärfen. Und daraus ergeben sich zwei
wichtige Fragen:
„Ist Geschichte dialogisch?“ Nach unseren klassischen euro-
päischen Traditionen konnte die Geschichte niemals dialo-
gisch sein, sie war immer nur dialektisch, aber sie wurde im-
mer von der Dialogik getragen. Dies wurde uns erst kürzlich
bewusst, nachdem die Tragödie am Ende der klassischen Dia-
lektik in der Realität offenbart wurde.
„Ist jeder dialogisch?“ Gerade deshalb kann nicht jeder dialo-
gisch sein, sondern nur von der Dialogik getragen. Das heißt,
die dialektische Natur wird dialogisch geschaffen (jemand –
etwas), und wenn wir Menschen weiterleben wollen, müssen
wir sie mit einem dialogischen Ansatz pflegen und nicht nur
dialektisch beherrschen.
‒ 252 ‒
„War alles dialogisch, nur unsere Denkweise spiegelte das

nicht wider?“ Es war nie alles dialogisch. Was unser Denken
nicht reflektiert hat, ist der Unterschied zwischen Dialektik
und Dialektik. Ja, sie wurden im Laufe der Geschichte oft in
einen Topf geworfen, bis die letzte Version ihre Unterschiede
wirklich deutlich machte.
„Oder sind die Dinge ‚schiefgelaufen‘, weil die Leute etwas
getan haben, was nicht der Dialogik entsprach?“ Ja, das lässt
sich vielleicht sagen, aber gleichzeitig müssen wir hinzufügen,
dass normale Menschen (wie ich) nicht richtig handeln kön-
nen. Vielleicht ja die Heiligen, und wenn wir ihr Verhalten
und ihre Taten beobachten, können wir ihnen folgen.
„Was haben die Leute nicht dialogisch gemacht?“ Sie haben
fast nichts dialogisch gemacht. Denn wir sind gezwungen, ins-
besondere die Nationalstaaten zwingen uns, dialektisch zu
handeln. Gleichzeitig muss ich sagen, dass wir normalerweise
(gemäß der klassischen Ethik) nicht anders handeln könnten,
sonst wären wir wahnsinnig, Verräter usw. usf.
War der Umgang mit Menschen (hier das Subjekt) nicht dialo-
gisch? Ja, der Begriff des Subjekts ist hier angebracht, denn
die Behandlung war kein Beispiel der Dialogik, sondern der
Dialektik. Das Subjekt möchte also parteiisch für seinen Wil-
len kämpfen und sogar „wissenschaftlich“ seine objektive
Wahrheit gegenüber dem anderen Subjekt beweisen.
„War das Denken nicht dialogisch (hier ist ein anderes Sub-
jekt)?“ Denken kann dialogisch und dialektisch sein. Das sind
zwei große philosophische Denkweisen (darum geht es in
meiner Dissertation). Beim dialektischen Denken handelt das
Subjekt, weil es das andere Subjekt objektiv überzeugen will.
Somit ist das menschliche (dialogische Denken) wissenschaft-
lich auf greifbare Objektivität beschränkt. Das dialogische
Denken überschreitet die Grenzen wissenschaftlicher Objekti-
vität und sucht auch im Universum nach neuen Entdeckungen.
Konkret ist dies beispielsweise bereits in der Überschreitung
der Klassik in der Neuzeit in verschiedenen Kunstwerken
‒ 253 ‒
(Musik, Malerei, Literatur etc.), im „neuen, dialogischen Den-

ken“ der Philosophie und in verschiedenen neuen Wissen-
schaften, wie Physik, Psychologie usw. geschehen. Und wenn
du stimmst zu, auch in der Interlinguistik, in deren konkreten
künstlerischen Werk Esperanto.
‒ 254 ‒
Por ricevi trarigardon en la ŝajne ĥaosa mondo, la pens-
anta homo provis trovi iajn sistemon kaj hierarĥion en
la observataj fenomenoj. La grekdevene eŭropa pensmaniero
longe fieris pri sia racieco, per kiu ĝi sukcesis trovi en la pli-
multo de okazoj regulaĵojn, kiujn ĝi poste fiksis en leĝoj. Daŭris
tempon en la historio, ĝis la pensado venis al la ekkono, ke ĉi
tiuj leĝoj povus malhelpi kaj bremsi la pluan evoluon.
Ahhoz, hogy a gondolkodó ember valamiképpen tájéko-

zódni tudjon a látszólagosan kaotikus világban, valami-
lyen rendet és hierarchiát próbál találni a megfigyelt jelensé-
gekben. A görög eredetű európai gondolkodásmód sokáig
büszkélkedett racionalizmusával, amellyel sikerült a legtöbb
esetben szabályosságokat találni, melyeket azután törvények-
ben rögzített. A történelemben időbe tellett, míg a gondolkodás
eljutott annak felismeréséhez, hogy ezek a törvények zavarhat-
ják és fékezhetik a további fejlődést
Um Übersicht in der scheinbar chaotischen Welt zu be-

kommen, sucht der denkende Mensch irgendein System
und irgendeine Hierarchie in den beobachteten Phänomenen.
Die europäische Denkweise griechischen Ursprungs war lange
stolz auf die besondere Rationalität, die meisten Regeln zu fin-
den und diese in Gesetzen zu festigen. Es hat Zeit in der Ge-
schichte des Denkens bis zur Erkenntnis gedauert, dass die
Festsetzungen die Weiterentwicklung auch stören und brem-
sen können.

Matykó Jenő Előadások És Cikkek II. Rész

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Matykó Jenő Előadások És Cikkek II. Rész

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EŬGENO MACKO

PRELEGOJ KAJ ARTIKOLOJ

Prelegoj kaj artikoloj, parto II

Kiadó: Dr. Matykó Jenő

Címlapterv: Horváth József

@Matykó Jenő, 2023

Készült: a Milaprint Kft. nyomdájában

1. Dialektike aŭ dialogike en la estontecon?..........................................................9

1. Dialektikusan vagy dialogikusan a jövőbe?.....................................................81

1. Dialektisch oder dialogisch in die Zukunft ....................................................163

En nia tempo decidas precipe du similaj, sed ekzistade tamen

kie ĝi unue estis aplikita kaj baze ŝanĝinta la mondpolitikan

pensanta dialektika nekono (stulteco) ŝajnas la heroiga honor-

dialektiko. La filozofie dialogika pensado kaj la internacia

2. Montriĝis la fino de la klasik-

Montriĝis la fino de la klasikhistoriaj militoj, kaj la neceso ap-

Ekz. la sanskrite skribitaj Vedoj estas kreitaj, por ke nur diaj

De ĉi tiu historio volis liberiĝi la US-amerikanoj jam antaŭ

siaj „homaj rajtoj“ batali kaj mortigi unu la alian.

Anstataŭ ekaŭdi la voĉon de la popoloj, la ŝtatestroj kaj mult-

maniero, kiun ĉi tiuj barbaroj uzis, estus kelkaj popoloj ĉi-foje

Jes, klasiko venas ĝenerale al sia fino. La klasike dialektika

3. Ne ekzistas kristana ŝtato kaj

Faktoj kaj tezoj lige kun la ŝtato kaj familio

3.2. La familia solidareco

Kaj ŝtatpolitikistoj plenumas ja nur negrave supraĵajn taskojn por altaj

3.7. Misuzo de kristanismo per la nobeligo de familioj

3.9. Kristana amo kaj pardonema influo al la ŝtato

Ĉe sanktuloj okazas verŝajne en tia stato la profeta revelacio. Aŭ ĉe

4. Ekzemploj por la transpaŝo de

4.1. En la budapeŝta arĥitekturo eblas sekvi la transpaŝon de la

historie interesaj konstruaĵoj.

komencon de la kultura esto, kiu intertempe estis forgesita de klasiko.

miojn por certaj sciencoj al kelkaj personoj. Ĉi tiun manieron subtenas

Sed ĉi tiu fakto ne estu komprenata tiel, ke malpliiĝis la efikeco de la

5. Evoluo de naciaj ideologioj ĉe mez-

Nuntempe (bedaŭrinde denove) fariĝis tre aktuala la temo de ĉi tiu

Eŭropo tra la historio formiĝis stranga kompreno de ĉi tiu nocio, sub

al la propra popolo kontraŭ la feŭda ordo kaj la reĝa statuso. La nov-

legion kaj longe eĉ ne havis konscian intelektularon, kiel ekz. la slova-

aldonita gramatiko, kiu prezentis la ilir-kroatan lingvon kiel la komu-

otajn poemojn, priskribante la pasintajn heroajn batalojn, precipe

Unu post aliaj fondiĝis slovakaj organizaĵoj, kiuj ideologie apogis la

Aperis ankaŭ himnecaj alvokoj, ekz. „Vekiĝu rumana popolo el via

longe en la feŭdisma reĝimo kaj ne estis interesita pri la nacia konsci-

5.5. La pliakriĝo de la naciismaj kontraŭaĵoj inter la popoloj

torio de la iama Habsburga Monarĥio okazas eĉ nun kelkfoje perfort-

„Sciencaj studoj“ pretendis fundamenti, „kial la hungara lingvo estas

En „Sciencaj kolektoj“ de 1824 legeblas: „La slovaka estas servutula

parolas la hungaran lingvon, sekve li fariĝis hungaro.“

oficialigis la programon de la hungarigo de la slovakoj, forte atakante

En 1842 dum la elektoj en Zagrebo aperis multnombre armitaj

En ĉi tiu atmosfero de interbatalado de la anoj de diversaj popoloj

6. Debato de Blazio Wacha kun

Kara Blazio, al Via hieraŭa kontribuo pri dialogiko mi volas aldoni

Aldono post nia telefonparolado:

Mi iom memorigas pri la nocioj: dialektiko estas „konvink-arto“ (en la

la bazon kaj dimensiojn de viaj aproboj kaj malaproboj!

logika pensado alie nomiĝas „parolpensado“, Sprachdenken). Kaj ke

Nun mi trovis en la personaj rilatoj de du esperantistoj la konkretan,

ke ĉi tiu principo en la nun formiĝinta situacio, precipe en la inter-

vas. Solvas nur tion, kion ĝi antaŭe konfuzis. (Natureco en si mem ne

simple, dependas de multaj aliaj, homaj faktoroj. Minimume rekoni la