20.

Tétel: A foglalkozástól eltiltás és a járművezetéstől

eltiltás
A foglalkozástól eltiltás

Tevékenységtől történő eltiltás büntetésként Magyarországon kifejezett formában először az

1843.évi büntetőjavaslatban fordult elő, amely elfogadása esetén főbüntetés mellett hivatalvesztés
kiszabását tette volna lehetővé.

Csemegi-kódex: jogfosztó büntetések egész arzenálja: szabályozta a hivatalvesztést, politikai jogok

gyakorlásának felfüggesztését, szakképzettséget igénylő foglalkozástól való eltiltást stb.

Btá. bevezetésével sem lett egyszerűbb a helyzet, túlzottan kazuisztikus volt. Főbüntetésként is
engedte kiszabni a felsorolt büntetéseket. 1961. V törvény ezt megszüntette. 1970-es években
merült fel újra.

A foglalkozástól való eltiltás végrehajtása annak a szervnek a feladata, amely a foglalkozástól

eltiltással értintett foglalkozás kapcsán, a jogszabály alapján kötelező nyilvántartási vagy
engedélyezési tevékenységet végez. BV. bíró felhívása -> nyilvántartást vezető szerv bejegyzi az
eltiltást és gondoskodik hogy az eltiltás tarama alatt ne végezhessen ilyen tevékenységet.

Hatályos szabály: BTK 52-53-54§

A foglalkozástól eltiltást lehetővé tevő egyes fordulatok láthatóan nem azonos kört ölelnek fel. A BTK.
52§ (1) bekezdésében szabályzott fordulat esetében nem maga a szakképzettség a feltétel. E körben
akár szándékos, akár gondatlan bűncselekmény alapul szolgálhat a büntetés alkalmazására.

Az (1) bekezdés b, pontja részben szűkíti, részben bővíti a büntetés alkalmazhatósági körét. E fordulat
értelmében a foglalkozástól azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt foglalkozásának felhasználásával
szándékosan követi el. Itt tehát a szakképzettség nem követelmény, az azonban igen, hogy a
munkakör világosan körülhatárolható , pontosan megjelölt legyen.

„Jogász tevékenységtől”’ eltiltásra nem kerülhet sor, „ügyvédi” vagy „közjegyzői” foglalkozástól
eltiltásnak azonban nincs akadálya. Bűncselekményt elkövető rendőrt „rendőri foglalkozástól” nem
lehet eltiltani.

Foglalkozása felhasználásával az cselekszik, aki a foglalkozás nyújtotta lehetőséget közvetlenül

kihasználva valósít meg szándékos bűncselekményt.

A (2) bekezdésben írtak voltaképpen egyértelművé teszik, hogy a büntetés nem csupán valamely
foglalkozás tényleges gyakorlójával , hanem a foglalkozás gyakorlásához szükséges ismeretekkel
rendelkező személlyel szemben is alkalmazható. A foglalkozás kiterjesztését szolgálja a BTK. 54§

A nemi bűncselekmények körében a 18 éven aluli sértettek fokozott védelmét szolgálja az az előírás,
hogy eltiltható az elkövető minden olyan foglalkozástól, ami intézményes formában lehetővé tette,
elősegítette a nemi élet szabadsága vagy a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetését.

Indokolt volt a „foglalkozás” szabályait kiterjeszteni a formálisan szakképzettséget gyakran nem

igénylő, de a tevékenység gyakorlása révén súlyos károk okozására képes gazdasági szereplőkre.
BTK. 53§

Az eltiltás végleges hatályú lehet vagy egy évtől tíz évig szabható ki, ebbe szabadságvesztés tartama
nem számít bele, de az eredményes feltételes szabadság ideje igen. Határozott ideig tartó eltiltás
esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újból való gyakorlása attól tehető függővé, hogy az
eltiltott a foglalkozás gyakorlásához szükséges jártasságot az eltiltás tartamának letelte után
meghatározott módon igazolja. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre
mentesítheti ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmas, illetőleg
arra érdemes. Nem mentesíthető, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és méltatlanság
miatt a bíróság a foglalkozástól véglegesen eltiltotta.

A járművezetéstől eltiltás

A járműveztéstől eltiltás a közlekedés rohamos terjedésével és mind veszélyesebbé válásával 1971-

től vált a magyar büntetőjogban önálló szankcióvá, kezdetben mellékbüntetésként. 1993-tól
alkalmazhatóvá vált önállóan is, 2010-től pedig már formálisan sem mellékbüntetés. A foglalkozási
szabályoktól való kiemelését az is indokolta, hogy a járművek vezetése tömegessé vált, ezért az e
körben megvalósított kriminogén magatartások a szakképzettséget igénylő, speciális
foglalkozásokhoz képes részben eltérő szemléletet és feltételrendszert igényeltek. A további fejlődés
szükségessé tette a büntetést a közlekedési bűncselekmények területén kívül is alkalmazhatóvá
tenni.

BTK. 55§

Az (1) bekezdés a, pontja az eltiltás feltételeként engedélyhez kötött jármű vezetése szabályainak
megszegéséről rendelkezik. A vezetői engedélyhez kötött járművek felsorolását az egyes
szaktörvények tartalmazzák, elmondható, hogy közúton a gép meghajtású járművek, gépi meghajtású
és bizonyos méretű egyéb vízi járművek, a vasúti és légi járművek vezetése engedélyhez kötött.

Az eltiltásra okot adható szabályszegés nyilvánvalóan elsősorban a gépjárműveket vezető személyek

cselekménye által a közlekedés során valósul meg de elképzelhető más elkövető esetében is, vagy
nem kifejezetten közlekedési ám mégis a közlekedéssel összefüggő annak során elkövetett
cselekmény.

Ha az elkövető magatartása csak közvetve, áttételesen kapcsolódik a vezetéssel megvalósuló

közlekedési bűncselekményekhez vele szemben foglalkozástól eltiltás alkalmazására kerülhet sor.

A járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazásáról rendelkezik a (2) bekezdés. A jogalkotó a szigorú

előírást az ittas vezetések csökkenő, de változatlanul magas számával és az ilyen tettek nagyfokú
veszélyességével indokolta. A büntetés alkalmazásánál és mértékénél a bíróságnak gondosan
mérlegelni kell a szabályszegés jellegét, súlyát, következményeit stb.

Az (1) bekezdés b, pontja legalább két bűncselekmény megállapítását feltételezi, és az eltiltás indoka
az, hogy a jármű e bűncselekmények elkövetését, leplezését, elkövető menekülését szolgálja. Nem
feltétel hogy az ismétlődő alkalmak során a jármű ugyanazt a funkciót töltse be, s nyilván az sem,
hogy ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetéséhez kötődjék.

A Bkv. 38. számú vélemény értelmében ennek a büntetésnek az alkalmazása akkor indokolt, ha a
közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeiből vagy az elkövető személyiségéből arra kell
következtetni, hogy az elkövetőnek a közlekedésben járművezetőként való részvétele a közlekedés
biztonságát, mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, illetve ha bármely bűncselekmény
elkövetésével kapcsolatban az ún. mozgó bűnözés határos megelőzésére e büntetés kiszabása
szükségesnek mutatkozik.

Végleges hatállyal annak az elkövetőnek az eltiltása indokolt, aki biztonságos vezetésre személyes
adottságai miatt alkalmatlan.

A határozott időtartamra való eltiltás mértékének a megállapításánál a bűncselekmény jellegének,

tárgyi súlyának, az elkövető közlekedési előéletének és a bűnösség fokának meghatározó jelentősége
van. A járművezetéstől való eltiltás érvényesülési körét a bíróság korlátozhatja a közlekedés bizonyos
ágaira, járműfajtára stb.

BTK 56§

Azok a foglalkozástól eltiltás körében megismert szabályok amelyek az eltiltás után a ismételt
engedélyezést jártasság igazolásától teszik függővé, itt is érvényesek.

A közúti közlekedésről szóló törvény értelében utánképzésen kell részt vennie többek között annak a
járművezetőnek akit a bíróság közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt a járművezetéstől
eltiltott, kivéve ha az eltiltás csak meghatározott jármű-kategóriára vonatkozott.

21. Tétel: A kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való

eltiltás és a kiutasítás

A kitiltás

A kitiltás a tartózkodás szabad megválasztásának alkotmányos jogát korlátozó büntetés. Bizonyos

bűncselekmények elkövetése esetében mind védelmi, mind preventív célokat szolgálhat, ha az
elkövető meghatározott területen való tartózkodása s ezáltal újabb hasonló bűncselekmények
elkövetése megakadályozható. Hangsúlyozni kell, hogy nem valamiféle biztonsági intézkedésről van
szó: a kitiltás a bűncselekményhez kötődő annak sajátosságaira reagáló joghátrány , s bizonyos idő
elteltével remélhető, hogy csökkenet, megszűnhet a bűnözésre korábban alkalmat adott, vagy
ösztönzött terület kriminogén jellege.

BTK 57§ - KITILTÁS

Önállóan, más büntetésekkel együtt is kiszabható. Csak törvényben meghatározott esetekben

alkalmazható, vagyis csak akkor, ha ezt a törvény lehetővé teszi.

A Btk. általános része akkor ad lehetőséget, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben

követte el.

A Különös Rész a következő bűncselekmények kapcsán rendelkezik kitiltás alkalmazhatóságáról:

- Kuruzslás
 - Gyermekprostitúció kihasználása, prostitúció elősegítése, kitartottság
- Környezetkárosítás, természetkárosítás, orvgazdaság, orvhalászat
- Állam elleni bűncselekmények
- Garázdaság és rendbontás
- Embercsempészet
- Uzsora bűncselekmények

A kitiltás alkalmazása a törvény felhatalmazása esetén is csak akkor indokolt, ha pl. az elkövető
meghatározott helyen a bűnismétlést elősegítő személyi kapcsolattokkal rendelkezik.

A jogalkotó öt évben maximalizálja az időtartamát.

Sportrendezvények látogatásától való eltiltás

„Szabálysértési hagyományai vannak”. A büntetés a sporthuliganizmus elleni megfelelő fellépés

jegyében született és felfogható a kitiltás sajátos formájaként. A különbség: nem egy állandó
közigazgatási egységhez tartozik, hanem sport rendezvények idejére, azok lebonyolításának
helyszínéhez kötődik.

BTK. 58§ - Sportrendezvények látogatásától való eltiltás

Kit? Honnan ? Meddig?

azt a személyt aki a Sportszövetség rendezvényétől 1-5 évig
bűncselekményt: és/vagy sportlétesítményből
1. Sportrendezvénnyel verseny idején.
összefüggésben
2. A rendezvényen
3. A rendezvényre menet
4. A rendezvényről
távozóban követi el.

A kitiltásra okot adó bűncselekmény folyamatos is lehet, de már egyetlen a sportrendezvénnyel

összefüggésbe hozható elkövetési magatartás megalapozhatja e büntetés alkalmazását. A törvény
szóhasználatában szereplő „bármelyik” szó arra utal, hogy a kitiltás egy vagy több sportág
rendezvényeire vonatkozhat és előírható egy vagy több vagy valami mennyi sportlétesítménytől való
távolmaradásra.

Sportrendezvény lebonyolításának helyszínére és idejére szól, ami hosszabb idő mint az adott
versenyszám ideje, a létesítmény nézők számára történő megnyitásától a rendezvény nézők általi
elhagyásáig tart. Nem megoldott azonban, hogy a sportrendezvények látogatásától eltiltott személy a
rendezvényt követően rendezvény helyszínének közelében már nincs korlátozva.

Előfordul, hogy kitiltással kombinálhatják.

Csak megfelelő beléptető rendszer esetén hatékony. A büntetés tartamának számítása azonos
módon történik mint a korábbi tiltó büntetések esetében.

A kiutasítás

Ez az egyetlen olyan büntetés, amely csak külföldi állampolgárokkal szemben alkalmazható, magyar
állampolgárral szemben nem.
Alaptörvényünk kimondja, hogy mindenkinek aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén,
joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye megválasztásához. A XIV. cikk értelmében magyar
állampolgár Magyarországról nem utasítható ki, és külföldről bármikor hazatérhet. Magyarország
területén tartózkodó külföldit csak törvényes határoz alapján lehet kiutasítani. Tilos a csoportos
kiutasítás.

BTK 59-60 – KIUTASÍTÁS

A kiutasítás (1) bekezdés ellenére nem kötelező büntetés, hiszen annak megítélése hogy ki a
nemkívánatos személy bírói mérlegelés kérdése.

A törvény a részletszabályokkal e mérlegelés szűkebb keretek közé vonja. E rendelkezések

figyelemmel vannak arra, hogy a külföldi személy milyen jogcímen, mióta tartózkodik nálunk, ehhez
kapcsolódóan milyen jogokat biztosítanak számára a törvények, milyen a családi kapcsolatrendszere
stb. Azt hogy ki minősül letelepedett vagy bevándorlóként tartózkodási joggal rendelkezőnek a
harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény
tartalmazza.

Menekültek kiutasítására nem kerülhet sor, az oltalmazottak vagy menedékesek esetében sem
kerülhet sor.

A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek körét a szabad mozgás és tartózkodás
jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény határozza
meg. Ilyenek:

- EU tagállama és az EGT-ről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárai

- EK tagállamai valamint az EGT-ről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött
nemzetközi szerződés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az EGT-ről
szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személyek.
- bizonyos feltételek mellett családtagjaik, kísérőik.

A kiutasítás tartamára nézve a már ismert szabályok irányadóak, azzal, hogy végleges kiutasítás
esetén is kérhető 10 év után a bírói mentesítés. A foganatosítása a területi idegenrendészeti hatóság
feladata.
 22. Tétel. A közügyektől eltiltás
A mellékbüntetés

A hatályos törvény egyetlen mellékbüntetést tartalmaz, a közügyektől eltiltást, amely csak

szándékos bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságvesztéssel büntetett személlyel szemben
alkalmazható.

Közügyektől eltiltás

Az egyetlen mellékbüntetés, mert feltételezi a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. A

Csemegi-kódex ismerte a politikai jogok gyakorlásától való felfüggesztést. Az aktív és passzív
választójogtól való eltiltást jelentette, és azt hogy az elítélt nem lehetett esküdtszéki tag.

Alkalmazása következetlen volt.

1950. évi Btá. a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését a hivatalvesztéssel összevonva

egységesen bevezette a közügyektől eltiltást.

1961. évi Btk. visszatért az egységes közügyektől eltiltáshoz, elsősorban tartalmi indokkal. A korábbi
Btk átvette ennek az elveit, és a hatályos Btk. sem változtatta érdemben.

A büntetést abból a meggondolásból alkalmazzák, hogy a súlyos, szándékos cselekmények

elkövetőnek egy része a büntetés kiállása után sem válik nyomban méltóvá arra, hogy a közügyek
intézésében aktív vagy passzív alanyként részt vegyen. Nem pusztán valamiféle erkölcsi
többletbüntetés, a gyakorlati tétje sem csekély: a közügyektől eltiltott a mellékbüntetés lejártáig nem
mentesülhet a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, ez pedig akár a
megfelelő munkavállalást vagy szabad mozgását is korlátozhatja.

BTK. 61-62§ A KÖZÜGYEKTŐL ELTILTÁS

A közügyektől való eltiltásnak 3 konjunktív feltétele van:

1. Szándékos bűncselekmény elkövetése

2. Emiatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása
3. A közügyek gyakorlására való méltatlanság

Tehát gondatlan bűncselekmény nem lehet alapja, és akkor sem alkalmazható ha az eredetileg
felfüggesztett vagy részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.

Közügyektől eltiltásra indokolt esetben huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodó külföldi

állampolgárokkal szemben is sor kerülhet.

Az ítélkezési gyakorlat a méltatlanságot megállapítja súlyos, erőszakos bűncselekmények, a közélet

tisztasága elleni vagy súlyosabb vagyon elleni bűncselekmények esetén.

A közügyektől eltiltás sajátos kettős joghátrányt jelent, egyrészt megfosztja az elítéltet bizonyos
jogosítványaitól, másrészt a mellékbüntetés tartamára eltiltja ő bizonyos jogok megszerzésétől.
Mindezt természetesen csak a jogerős ítélet alapozza meg, a letartóztatásban lévő gyanúsítottak
eszerint gyakorolhatják például választójogukat.

Bizonyos esetekben a foglalkozás gyakorlását is megakadályozhatják. Ilyenkor e mellékbüntetés

egyben foglalkozástól való eltiltás is, kifejezett kimondása szükségtelen.
A közügyektől eltiltás tartamára nézve nincs olyan szabály hogy az hogyan viszonyuljon a
szabadságvesztés mértékéhez tehát annál hosszabb és rövidebb is lehet. A közügyekben való
részvétel alkalmasság kérdését a bíróság önállóan dönti el, az azonban követelmény hogy a
főbüntetés és a mellékbüntetés között indokolatlan aránytalanság ne álljon fent.

A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, de nem számít bele a
végrehajtás töltésének ideje.

Figyelmen kívül kell hagyni azt az időt, amelyet az ítélt szökésben vagy más ügyben előzetes
letartóztatásban töltött és nem számít be az utóbb megszüntetett feltételes szabadság ideje sem.

INTÉZKEDÉSEK
A korábbi monista szankciórendszert a 18. és 19. század fordulóján váltotta fel az intézkedéseket is a
büntetőjog részévé tevő dualista jogkövetkezmény-tan.

Kezdetben biztonsági okok, később gyógyító-nevelő célokat is figyelembe vettek.

Kialakulásának szakaszában kizárólag társadalomvédelmi, izolálási, ellenőrzési céllal alkalmazták. Pl:

biztonsági őrizetek.

A második szakaszban ezeket a továbbra is létező, különböző szisztémák szerint feltámasztott

jogkövetkezményeket kiegészítették bizonyos kifejezetten gyógyító-nevelő eszközökkel.

Az intézkedés fogalmát nehezebb pontosan meghatározni, inkább néhány jellemző ismérv emelhető
ki.

Valamennyi intézkedésben közös, hogy nem feltétlenül büntethető személlyel szemben kerülnek
alkalmazásra, elegendő a jogellenes magatartás megállapíthatósága. Egyes esetekben hiányozhatnak
bizonyos, a büntetés fogalma kapcsán említett feltételek pl: negatív értékítélet kifejeződése. A
büntetésekhez hátrányos jogkövetkezmények fűződnek, az intézkedések alkalmazása soha nem
eredményez büntetett előéletet.

Ide sorolhatók a Btk.-n kívül szabályozott, de fogalmilag idetartozó instrumentumok is. Egyes
intézkedések nem csak az elkövetővel szemben alkalmazhatók, mert pl. egy-egy eszköz veszélyes
volta független lehet az azt birtokló személy büntetőjogi felelősségétől.

Csoportosítás:

- gyógyító jellegűek, vagy nem mondanak le a gyógyításról sem: kényszergyógykezelés

- nevelő, reszocializáló: megrovás
- társadalomvédelmi célokat szolgálnak: vagyonelkobzás

Itt tesz említést a törvény a jogi személyekkel szembeni alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről is.
 23. Tétel: Az intézkedések I. (A megrovás, a próbára
bocsátás, a jóvátételi munka, a pártfogó felügyelet)

A megrovás

Hasonló utat járt be mint más a büntetőútról való elterelést segítő intézmények.
A Csemegi-kódex első novellája a fiatalokkal szemben lehetővé tette a dorgálást, amely azt jelentette
hogy a bíróság nyilvános tárgyláson az elítélthez intelmet intéz és figyelmezteti.

A Btá. ezt a lehetőséget gyakorlatilag fenntartotta. 1961-ben formálisan is bekerült a törvénybe a

legenyhébb intézkedésként a figyelmeztetés alkalmazása.

A megrovás ennek utódaként változatlanul általában a bagatellkriminalitás kezelésére hivatott olyan

intézkedés , amelyet a bíróságon kívül ügyész is alkalmazhat.
Kérdés, az ügyész megrovás foganatosításához biztosított joga nem sérti-e azt az elvet, hogy
igazságszolgáltatási funkciót kizárólag bíróság láthat el.

Ezek a kritikák háttérbeszorulnak, mert a megrovás tényleges joghátrányt nem jelent, lényegében
csupán erkölcsi feddéssel jár, emellett jelentősen tehermentesíti a bíróságokat is. Nem sérti a
bírósági eljáráshoz való jogot, mert az ügyészi megrovás ellen panasszal lehet élni.

BTK 64§ - MEGROVÁS

A törvény szóhasználata az intézkedés kötelező alkalmazását sejteti, a szakasz egészének előírásaiból

azonban világossá válik, hogy alkalmazása mégis a bíró és az ügyész mérlegelésén alapul, hiszen a
hiányzó vagy csekély fokú társadalomra veszélyesség megállapítása vagy kizárása az egyedi
körülmények gondos elemzését igényli.
A megrovást kötelező alkalmazni, de a feltételek fennállásnak megítélése mérlegelést igényel.

Csekély tárgyi súlyú bűncselekmények kezelésére alkalmas a jogalkalmazó mérlegelésétől függően

elvileg bármely bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazható. Az intézkedés megválasztásánál
mind tárgyi, mind személyi körülmények mérlegelése szerepet játszhat, és nem csak elhúzódó
büntetőeljárások során fordulhat elő, hogy egy bűncselekmény elveszti a korábbi büntetést érdemlő
társadalomra veszélyességét.

A megrovás alkalmazásakor a bíró vagy az ügyész nem hagy kétséget afelől hogy a terhelt büntetőjogi
felelőssége megállapítható, s felelősségre vonása indokoltan történt. Ezt a helytelenítés kifejezésre is
juttatja. Nem alkalmazható megrovás önkéntes elállás vagy eredményelhárítás miatt kísérlet vagy
előkészületi szakaszban megrekedt bűncselekménynél.

Büntethetőséget kizáró okok megállapítása is kizárja az alkalmazhatóságát.

Gyakran kerül sor viszont megrovás alkalmazására ha a törvény a büntetés korlátlan enyhítését teszi
lehetővé.
Régen az ügyész által foganatosított megrovás a gyanúsított személyes jelenlétében történt, ma
írásban is sor kerülhet. Ennek megfelelően ha a terhelt a határozat kihirdetésekor jelen van, a
megrovást a bíróság a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, az ügyész pedig szóban
foganatosítja.
A megrovás a büntetett előéletet nem eredményez, de az intézkedést három évig nyilvántartják, ez
alatt az idő alatt tehát a hatóságok tudomást szerezhetnek a korábbi büntetőeljárás eredményéről.

Próbára bocsátás

A próbára bocsátás intézménye kezdetben az USA-ban honosodott meg. Lényege hogy a bizonyítási
eljárást lefolytatják a vádlott felelősségét megállapítják de az ítélet meghozatalát próbaidőre
elhalasztják, a terhelt még egy esélyt kap.
A felfüggesztett szabadságvesztés és a próbára bocsátás között tehát az a különbség hogy első
esetben kiszabott büntetés végrehajtását halasztják el, második esetben a kiszabást magát.

Nálunk a próbára bocsátás intézményét az I. Büntetőnovella vezette be. Eszerint a fiatalkorút, hanem
mutatott erkölcsi romlottságot, nem jelentkeztek nála a züllés jelei, a bíróság független az általa
elkövetett cselekmény súlyától, ítélethozatal nélkül , komoly figyelmeztetés után egyévi próbaidőre,
megfelelő felügyelet mellett feltételesen szabadlábon hagyhatta.

Ma a próbára bocsátás a fiatalkorú és a felnőtt terhelttel szemben egyaránt alkalmazható, fiatalkorú

esetén bármely bűncselekmény, felnőtt esetén csak enyhébb fenyegetettségű bűncselekmény
esetén.
BTK. § 65-66 PRÓBÁRA BOCSÁJTÁS

A próbára bocsátásnak egy mellőzhetetlen feltétele van, és egy mérlegelést igénylő feltétele.
A felnőttkorúak próbára bocsátásban kapcsolatban érvényesülnek a Bkv. 55. számú véleményében
foglaltak.

Ezeknek az elveknek a lényege szerint, ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, és a

társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett
általában próbára bocsátást lehet elrendelni. Ilyen személyi körülmények mellett az elkövető próbára
bocsátása akkor sem kizárt, ha jelentősebb, társadalomra veszélyességű vagyon elleni vagy jellegénél
fogva súlyosabban megítélendő bűncselekményt követett el ugyan, de a bűnösségének foka
csekélyebb.

Önmagában nem alapozza meg az intézkedést alkalmazását ha a törvény a büntetést korlátlan

enyhítését teszi lehetővé, tehát a hároméves fenyegetettséget illetően nem az enyhítés révén
kiszabható büntetésből, hanem a törvényi büntetési tételből kell kiindulni.

Nem zárja ki feltétlenül a próbára bocsátás alkalmazását ha az elkövető életvezetése kifogásolható,

feltéve hogy a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, és a
bűnösségének foka is kisebb.

Ilyenkor szándékos bűncselekmény esetében a próbaidő eredményes elteltéhez szükséges az

elkövető rendszeres figyelemmel kísérete. Sokszor pártfogó felügyelet alá helyezik, és ennek
keretében írnak elő magatartási szabályokat.
Pártfogó felügyelet elrendelése esetén elsősorban ahhoz mérten kell meghatározni a próbaidő
tartamát, hogy az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése az egyéni megelőzés érdekében
előreláthatóan hosszabb vagy rövidebb időn át szükséges-e.

A próbára bocsátás próbaideje tartamát a bíróság akár években, akár években és hónapokban is
meghatározhatja, az időtartam megállapításakor általában ugyanazokat a körülményeket veszi
figyelembe, amelyeknek már a próbára bocsátás elrendelésekor jelentőséget tulajdonított.
A próbára bocsátás idejének meghosszabbításról illetve az intézkedés megszüntetéséről a BKv. 54.
számú kollégiumi véleménye tartalmaz szempontokat. Eszerint a próbára bocsátás próbaidejét a
bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt hosszabbíthatja meg. A próbára bocsátás
megszüntetésére addig van lehetőség, ameddig annak a bűncselekménynek a büntethetősége amely
miatt a próbára bocsátást elrendelték el nem évül.

Próbaidő alatt elkövetett új bűncselekmény -> egyesíteni kell.

Lényeges, hogy a Btk. 2§-ának az a rendelkezése, hogy az elbíráláskor hatályos törvényt kell
alkalmazni, ha az elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény értelmében a cselekmény már nem
bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, a próbára bocsátással befejezett ügyekben nem vehető
figyelembe. A próbára bocsátás alapjául szolgáló bűncselekmény tárgyában a büntetőjogi
felelősségre vonás fő kérdéseinek eldöntésére a próbára bocsátást elrendelő bíróság feladata. A
cselekményt ez a bíróság már jogerősen elbírálta, s csupán a büntetés kiszabását mellőzte.

A próbára bocsátás kimondására szintén bűnösséget megállapító ítélet keretében kerül sor.
A próbára bocsátás törvényi feltételeit illetően általában szükségtelen iránymutatások közlése.

Halmazatban álló bűncselekmény esetében sem zárható ki próbára bocsátás a bűnösség kisebb foka
és büntetlen előélet esetében, s alapot adhat az intézkedésre a fiatal felnőtt kor, a feltáró jellegű
beismerő vallomás vagy a csekély tárgy súly mellett a kár megtérülése.

A jóvátételi munka

BTK. 67-68§

A helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerének egyik formája a közösség javára végzett

jóvátételi munka, amely bizonyos közös vonásokat mutat a próbára bocsátással és a közérdekű
munka egyes elemeivel, ötvözve azokat. Olyan intézményről van szó, amely egyrészt a közösség felé
irányuló reparációt célozza, másrészt a tervszerű életvitel szervezését segítheti, ami főként a
fiatalkorúak esetében lehet jelentős hatású.

Közérdekű munka Jóvátételi munka

Büntetés Intézkedés
A munkahelyet kijelölik az elkövető megadott helyek közül választhat
Önhibából történő elmulasztás esetén Önhibából történő elmulasztása büntetés
szabadságvesztésre váltják át kiszabását eredményezi
Ideje: 48-312 óra Ideje: 24-150 óra

A próbára bocsátás és a jóvátételi munka esetében a nyilvánvaló különbség, hogy az előbbinél a

büntethetőség megszűnése a próbaidő eredményes elteltéhez kötött, az utóbbi esetben a
munkavégzés egy éven belüli igazolásához. Azonos azonban hogy mindkét esetben intézkedésről van
szó, mindkettő esetében azonosak a kizáró okok, és mindkét intézmény sikeressége támogatható
pártfogó felügyelettel.

Közhasznú szervezet, egyházi jogi személy.

Némiképp problematikus a törvény indoklásának az a mondata, mely szerint a jóvátételi munka

munkavégzésének helyét, idejét az elkövetőnek kell megkeresni, megválasztani. Minthogy
büntetőjogi jogkövetkezményről van szó, ez az előírás nehezen értelmezhető és felvethet olyan
problémát is, hogy az érintettet esetleg önhibáján kívül nem foglalkoztatják, vagy nem találnak neki
megfelelő elfoglaltságot. Célszerű lenne valami adminisztratív elősegítés.

- A jóvátételi munka elvégzését a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított egy

éven belül kell igazolni.
- A jóvátételi munkát a bíróság által megállapított munkaórák szerinti tartamban kell elvégezni,
az elítélt és a munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy intézmény megegyezése szerinti
feltételekkel.
- A jóvátételi munka idejére nincs munkaviszony. Nem minősül szervezett munkavégzésnek.
- A jóvátételi munka elvégézéről az érintett állami vagy önkormányzati fenntartású intézmény
vezetője, közhasznú jogállású civil szervezet vezető tisztségviselője, vallási közösség vezetője,
vagy a képviseletre feljogosított tisztségviselője két példányban igazolást ad ki.

A pártfogó felügyelet

A pártfogó felügyelet sajátos , kétarcú járulékos intézkedés. Egyrészt reszociatív célokat szolgál:
segíti a büntetőeljárás során a végleges döntés elhalasztása folytán átmeneti helyzetben lévő
elkövetőt a társadalomba való visszailleszkedésben, másrészt sajátos ellenőrzést, felügyeletet is
jelent. Attól függően, hogy milyen prioritásokat élvez egy adott korszak büntetőpolitikája, az egyik
vagy másik törekvés kap nagyobb hangsúlyt.

1975: utóellenőrzés

1980: másfél évtizedig a fiatalkorúak pártfogó felügyelete a gyermek és ifjúságvédő szervezetek

keretei között zajlott, később a gyámhivatalok vették át a feladatot. 2003: egységes szerv létrejötte.

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat céljaként azt fogalmazták meg, hogy a pártfogó felügyelő a
büntetőeljárás és a végrehajtás folyamatában kellő mértékben jelen legyen, és közvetítői szerepet
lásson el az elkövető, valamint az áldozat és a társadalom között, ezáltal csökkentve a bűnismétlés
veszélyét és fokozva az elkövető társadalmi reintegrációját.

BTK. 69-70-71§

Fakultatív pártfogó felügyelet Kötelező pártfogó felügyelet

Ügyész dönt: felnőtt korúak vádhalasztása
esetén
Bíró dönt: felnőttek feltételes szabadságra
bocsátása esetén, próbára bocsátás esetén,
jóvátételi munka esetén, felfüggesztett
büntetésük próbaideje alatt
Ügyész dönt: fiatalkorúval szembeni
vádhalasztás esetén
Bíró dönt: életfolytig tartó szabadságvesztésből
történő feltételes szabadság, fiatalkorúak
esetében a fakultatív bírói döntésbe tartozó 4
esetkörben.

Látható hogy valamennyi esetben sajátos függő helyzetről, sajátos kifejezett vagy közvetett
próbaidőről van szó, melynek során a pártfogolt figyelemmel kísérése támogatása, és ellenőrzése
indokolt lehet, vagy szükséges.

A Bvtv. rendelkezései alapján a pártfogó felügyelet:

- próbára bocsátás és szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén vagy jóvátételi

munka elrendelése mellett a pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre
emelkedésével
 - feltétele szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztésből való szabadulás napjával
kezdődik

Megszűnik ha:

- tartama letelt
- BV bíró megszünteti
- a próbára bocsátást vagy a feltételes szabadságot megszüntetik, vagy a felfüggesztett
szabadságvesztést végre kell hajtani
- ha a pártfogolt a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja
- a pártfogolt a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja
- a pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolton a szabadságvesztés-büntetést vesznek
foganatba

A pártfogó felügyelet során a pártfogolt köteles bizonyos általános és különös magatartási

szabályokat betartani.

KÖTELEZŐ MAGATARTÁSI SZABÁLYOK

1. A bíróság határoztában előírt külön magatartási szabályokat és a BVTV.-ben előírt

kötelezettségeket megtartani
2. Pártfogó felügyelőnek és a rendőrségnek a magatartási szabályok megtartására és
ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni, a kért felvilágosítást megadni
3. a pártfogó felügyelő felhívásának eleget tenni, és a kapcsolattartás meghatározott
rendszeressége és módja szerint a pártfogó felügyelőnél jelentkezni.

FAKULTATÍV MAGATARTÁSI SZABÁLYOK

- kapcsolattartási tilalom
- távoltartás
- látogatási tilalom
- italfogyasztási tilalom
- jelentkezési kötelezettség
- kapcsolatfelvételi kötelezettség
- tanulmányok folytatása
- gyógykezelés
- részvételi közösségi foglalkoztatáson

Vádhalasztás esetén: Az ügyész a gyanúsított részére kötelezettségként előírja, hogy részben vagy
egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt, más módon gondoskodjék a
sértettnek adandó jóvátételről, meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára
munkát végezzen, pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben vegyen részt.

A magatartási szabályok megszegéséhez fűződő következmények attól függenek mi adott okot az

intézkedés elrendelésére.
24. Tétel: Az intézkedések II. (Az elkobzás, a vagyonelkobzás,
az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele)

Az elkobzás

Az elkobzás lényegében büntetésként is felfogható, hiszen adott esetben a tettest a saját tulajdonától
fosztja, némely esetben érzékeny veszteséget is okozva a számára. Elkobzás csak tényállásszerű és
jogellenes cselekmény elkövetével szemben rendelhető el, ám az elvonás alkalmazható nem
büntethető elkövetőben szemben is. Ezért dogmatikailag az intézkedések s nem a büntetések közé
sorolják.

A vagyonelkobzástól elsősorban az intézkedés körébe vonható tárgyak jellege különbözteti meg. Az

elkobzás alá eső tárgyak nem elsősorban valamely vagyon érték elsődleges hordozói, megtestesítői,
hanem jellemzően a bűncselekmény eszközei vagy nem közvetlen vagyoni mivoltukban jelentős
produktumai.

BTK. 72-73 § ELKOBZÁS

Az elkobzás eszerint bizonyos feltételek estén kötelezően alkalmazandó és egyaránt kiterjedhet a

bűncselekmény eszközére.

A. A törvényi rendelkezésből világos, hogy az elkobzás a ténylegesen nem használt, de a

használat céljából magához vett eszközre is vonatkozhat.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az elkövetés eszközének elkobzására csak
szándékos bűncselekmény esetében lehet helye. Törvénysértő tehát pl: a gondatlanságból
elkövetett életveszélyt okozó testi sértés eszközének az elkobzása.
Bűncselekmény eszköze csak az lehet, amelyet az elkövető a bűncselekmény tényállásnak
megvalósítása érdekében használ.
B. A bűncselekmény produktuma csak akkor kobozható el, ha az ténylegesen a bűncselekmény
során jött lére, ezért nem kobozható el pl. a már korábban is létezett meghamisított okirat.
Nem minősül a bűncselekmény produktumának a lopott, elsikkasztott dolog eladásából
befolyt összeg, erre nézve vagyonelkobzásnak lehet helye.
C. A produktumoktól megkülönböztetendőek azok a dolgok, amelyekre a bűncselekményt
elkövették. Jellemzően e körbe vonhatók a forgalmazással, kereskedéssel, tartással, átadással
megvalósuló bűncselekmények elkövetési tárgyai.
A bűnös úton elvont adó nem tartozik ebbe a körbe, hanem szintén vagyoni elkobzás tárgya
lehet.
D. A dolog elszállítása céljából alkalmazott dolog elkobzásának előírása elsősorban a mozgó
bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében került a törvénybe. E körben indokolt az
arányosság vizsgálata. Ezt szolgálja a Btk. méltányossági szabályrendszere. A méltányosság
körében annak lehet jelentősége, hogy milyen a bűncselekmény súlyának valamint az
elkobzás, a tényleges elvonás okozta hátránynak a viszonya.
E. Végül elkobzás, tárgyai lehetnek bűncselekmény megállapítására alkalmas tartalmat közlő
sajtótermékek és olyan dolgok is, amelyek a közbiztonságot veszélyeztetik, vagy amelyek
birtoklását jogszabály tiltja. Sajtóterméknek a média szolgáltatásokról és a
tömegkommunikációról szóló törvény mögöttes definíciója alapján a napilapokat és más
 időszaki lapok egyes számait tekintjük. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket
kormányrendelet melléklete sorolja fel. Pl: gázspray, boxer stb.

Az elkobzás feltétele hogy az alapbűncselekmény tényállásszerű és jogellenes legyen. Így tévedés

vagy jogos védelem megállapíthatósága esetén elkobzásra nem kerülhet sor.

72§ (4) a kölcsönzött kulturális javak különös védelméről szóló törvény miatt került be a Btk-ba. A
törvény 3-4§-ai a különleges védelem jogi mibenlétét és legfontosabb anyagi jogi jellemzőit
határozzák meg. A különleges védelem mentességet jelent hivatalos eljárás során ahol olyan
intézkedés foganatosítására kerülhet sor, ami bármely módon a kulturális javakkal rendelkezésre
jogosult rendelkezési vagy birtoklási jogát korlátozná vagy elvonná. A különleges védelem nem jelenti
akadályát sem polgári sem büntetőügyekben sem pedig más hivatalos eljárásban a határozat
meghozatalának, vagy a végrehajtás elrendelésének. Az elkobzás tilalma a különleges védelmi
időtartalmára vonatkozik.

Vagyonelkobzás

A középkorban a vagyonelkobzás a halálbüntetés szükségképpeni velejárója volt: fej és

jószágvesztésre ítéltek, a királyi kincstárra szállt a vagyon.

Csemegi-kódex nem ismerte ezt a hátrányt. Btá. is csak kivételes esetekben.

A 1961-es Btk. kötelező alkalmazását írta elő halálbüntetés vagy ötévet meghaladó szabadságvesztés-
büntetés mellett + egyéb esetek.

A vagyon elvonása független volt attól, hogy a kérdéses vagyon a bűncselekményből származott-e
vagy törvényes jogcímen került az elkövető birtokába.

Az ezredfordulón a szabályozás kétirányú volt, az egyik törekvés az volt, hogy nemzetközi

kötelezettségeinknek megfelelően kötelezővé váljék a vagyonelkobzás minden esetben amikor az
elkövető a vagyont bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerezte. A másik ,
hogy jogszerűen szerzett vagyon elvételére ne kerüljön sor.

2001. büntetés ->intézkedés.

A neve nem tükrözi az intézmény rendeltetését mert azt sugallja mintha többletbüntetés lenne,
holott valójában a törvényes úton szerzett vagyon elkobzására nem kerülhet sor, a bűncselekmény
révén szerzett vagyont azonban akkor is el kell vonni ha az elkövető megbüntetésére valami miatt
nem kerülhetett sor.

BTK 74-75§ VAGYONELKOBZÁS

A vagyonelkobzás körébe tehát készpénz, továbbá minden olyan ingó vagy ingatlan vagyontárgy,
vagyoni érték, vagy vagyoni jog, követelés és ezek haszna is beletartozik, mellyel az elkövető akár
közvetlenül, akár közvetve, gazdagodott.

A vagyonelkobzás e vagyont vagy annak egy részét érinti, kivéve, ha azt pénzösszegben kell
elrendelni.

A polgári jogi igény azonban megelőzi a vagyonelkobzást.

Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra amelyet a sértettnek kell kiadni vagy
visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. Ennek voltaképp következménye, hogy ha a
bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, akkor nincs helye
vagyonelkobzásnak. Ha csak egy részét meríti ki, vagyonelkobzást kell elrendelni.
A vagyonelkobzásnak nem akadálya, hogy a bűnös úton szerzett vagyont az elkövető felélte, az tehát
már nincs meg.

A törvény a vagyonelkobzás hat esetét különböztetni meg, ezek közül az első általános szabályt
tartalmaz, a többi ezt az általános esetkört bővíti illetve speciális esetekre terjeszti ki. Sajátos eset az
orgazdaság: az orgazda a csempészetből, lopásból, csalásból szerzett vagyont az általa megvalósított
bűncselekmény elkövetése során szerezte meg. Ezért arra vele szemben vagyonelkobzást kell
elrendelni. Ilyenkor az alapbűncselekmény elkövetőjével szemben ugyanezen vagyonra az intézkedés
nem alkalmazható. Az alapbűncselekmény elkövetője azonban aki a bűncselekményeiből származó
vagyont az orgazdának átadta, annak fejében az orgazdától kapott vagyonnal ugyancsak gazdagodott.
Vele szemben ezért erre, mint a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyonra kell
vagyonelkobzást elrendelni, ha az alapbűncselekmény tárgyát képező és az orgazda által megszerzett
vagyonra az orgazdával szemben kerül sor vagyonelkobzás alkalmazására.

A bűnszervezeti tagság alatt szerzett vagyon bűnös eredete lényegében sajátos törvényi vélelem,
amely megdönthető, a bizonyításra azonban rendszerint nyilván csak a vagyontárgy birtokosának van
lehetősége.

A bűnszervezet tagjaként szerzett vagyon elvonására akkor kerülhet sor, ha az elkövetőt

bűnszervezetben részvétel, vagy bármely bűnszervezetet keretében elkövetett bűncselekmény miatt
elítélik.

A kábítószer kereskedelem rendszerint nem alkalmi, hanem tartós folyamatos tevékenység. A

törvény hasonlóan felállított vélelme szerint az ellenkező bizonyításig a vagyonelkobzásnak nem
csupán egyetlen kereskedelmi ügylet révén szerzett nyereség, bevétel elkobzására kell szorítkoznia,
hanem el kell vonnia a teljes vagyont, amivel a kereskedés folytán gazdagodott.

Körültekintően szabályozza a törvény a bűnös vagyon átruházása esetén követendő teendőket. A

vagyonelkobzásnak nem akadálya az elkövető vagy a vagyonnal gazdagodott személy halála, a
vagyonban részesült gazdasági szervezet átalakulása, s természetesen a bűnös úton szerzett vagyon
átruházása sem.

Vagyonelkobzás egyetemleges kimondására nincs mód, ha a bűncselekményt többen követték el,

mindenkinél külön kell vizsgálni.

A vagyonelkobzás eljárásjogi biztosítására elsősorban a zár alá vétel, mint a vagyoni jogokat korlátozó
büntető eljárásjogi kényszerintézkedés szolgál. Ha olyan bűncselekmény miatt van nyomozás, ahol
vagyonelkobzásnak lehet helye, és esetleg meghiúsíthatják a kielégítést, akkor is zár alá vehető a
vagyon ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik.

A vagyonelkobzást a bíróság értesítése vagy a jogerős és végrehajtási záradékkal valamint eredeti

aláírással ellátott határozata alapján a bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvény
rendelkezései szerint hajtják végre.
Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele

BTK. 77§

A technikai vívmányokkal együtt járnak az új bűnözési formák. A számítástechnika fejlődésével a

korlátlan nyilvánosság negatív hatásaival összefüggésben is új diszfunkcionális jelenségek merültek
fel. Internete bűnözés mára önálló üzletág. Gyermekpornográfia elleni küzdelem- > EU előírja az ilyen
weboldalak azonnali eltávolítását.

A kérdés nem korlátozható a gyermekpornográfiára.

A szóba jöhető bűncselekmények köre meglehetősen széles, a teljesség igénye nélkül idesorolhatók a
különféle lázító, uszító felhívások, közösség elleni uszítás, és az internetes csalások is. Előfordulhat
hogy minősített adatokat vagy akár szenzitív személyes adatokat esetleg a titokvédelem körébe vagy
a védett szellemi alkotások körébe tartozó adatokat kell a világhálóról eltávolítani.

Annak érdekében hogy az inkriminált adat hozzáférhetőségét haladéktalanul meg lehessen

akadályozni, a Be. lehetővé teszi a nyomozás során az adat nyomozási bíró által elrendelt ideiglenes
hozzáférhetetlenné tételét.

A végleges hozzáférhetetlenné tétel azt acélt szolgálja, hogy a számítógépes hálózatokon közzétett,
bűncselekmény megállapítását eredményező adatokat hozzáférhetővé tételét, büntetőjogi úton is
megtudják akadályozni. Nyilvánvaló , hogy ezeknek az adatoknak az eltávolítása
megakadályozhatja a bűncselekmény eszkalálódását, ugyanakkor az ilyen adatok nyilvánosság előli
elzárása preventív célokat is szolgál.

Történhet adateltávolítás révén vagy a hozzáférés megakadályozásával.

Az intézkedés ezúttal is független az elkövető büntethetőségéről és nyilvánvalóan akkor is indokolt

lehet az alkalmazása, ha a tettest megrovásban részesítik. Az intézkedés újszerűsége miatt érdemes
ide iktatni a Bvtv-nek a végleges hozzáférhetetlenné tétel végrehajtásával kapcsolatos szabályait.

A bv. bíró a bírósági végrehajtó értesítése alapján a tárhely szolgáltatóval szemben a

hozzáférhetetlenné tételi kötelezettség elmulasztása miatt 100.000 forinttól 1.000.000 forintig
terjedő pénzbírságot szabhat ki.

Az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozását az elektronikus hírközlési

szolgáltatók a bíróság határozatától szóló értesítéstől számított 1 munkanapon belül kötelesek
végrehajtani.
 25. Tétel: Az intézkedések III. (A kényszergyógykezelés)

A kóros elmeállapot általában büntethetőséget kizáró ok. Előfordul azonban, hogy kóros
elmeállapotú személyek súlyos, erőszakos bűncselekményt követnek el, s tartani lehet ezek
ismétlődésétől. Mivel belátási képességgel nem rendelkeznek, büntetés nem szabható ki.
Társadalomvédelmi szempontból indokolt izolálásuk, gyógyításuk megkísérlése.

Csemegi-kódex semmiféle joghátrányt nem alkalmazott.

1948. évi törvény először tett kísérletet elmebeteg bűnözőkkel szembeni biztonsági intézkedések
bevezetésére: előírta azok biztonsági őrizetbe helyezését, akik 18. életévüket betöltötték,
bűncselekményt követtek el, és szükségesnek látszott ártalmatlanná tételük. A Btá. is ezt fogadta el.

Nem változtatott az intézkedés tág körén az 1961. évi Btk. sem.

Nyilvánvaló miért intézkedésről s nem büntetésről van szó: a kóros elmeállapot kizárja az alannyá
válást, büntetni pedig csak olyan személyt lehet, aki mind a tettét mind annak következményeit
képes belátni.

BTK 78§

A kényszergyógykezelés komplex célja a társadalom védelmi és a bűncselekményt megvalósító

személyek gyógyításának megkísérlése. Az intézkedés alkalmazási feltételei a bűncselekmény
jellegéhez, súlyához és egy prognózishoz igazodnak, e feltételek teljesülése esetén alkalmazható.

Mellőzhetetlen feltételek:

- személyi elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekmény elkövetése

- belátási képesség hiánya
- hasonló bűncselekmény megismétlődésének veszélye
- feltételezett büntethetőség esetén egy évnél súlyosabb büntetés kiszabásának valószínűsége

A személy elleni erőszakos bűncselekmények fogalmát korábban az ítélkezési gyakorlat alakította ki,
ma az e körbe vonható bűncselekmények már a Btk. értelmező rendelkezéseiben pontosan
szerepelnek.

Hangsúlyozni kell , hogy e körbe vonhatók pl. súlyos vagyon elleni deliktumok amelyek szükségképp
együtt járnak személy elleni erőszakkal.

Közveszély okozása, terrorcselekmény esetén is lehetőség van erre.

Ha a terheltnek csupán korlátozott a beszámítási képessége, vele szemben az intézkedés nem

rendelhető el, a büntetés korlátlanul enyhíthető. Ugyancsak nincs lehetőség kényszergyógykezelés
elrendelésére olyan személlyel szemben akinek belátási képessége az elkövetéskor kizárt volt, de a
jogerős határozatig meggyógyult.

Előfordulhatnak olyan esetek , amikor a kényszergyógykezelés valamely törvényi feltétele hiányzik,

ám a belátási képességgel nem rendelkező terhelt gyógykezelésére mégis szükség van. Ilyen esetben
a bűnüldöző hatóságoknak értesíteniük kell az illetékes egészségügyi szervet.
Határozatlan időtartamú intézkedés.

Szakértőt kell igénybe venni, két szakértő terjesztheti elő együttesen az erre irányuló véleményt.
Előfordul hogy hosszabb ideig tartó előzetes megfigyelésre van szükség, amit szintén az IMEI-ben
foganatosítanak. Ha a feltételek adottak, a bíróság végleges döntéséig a bíró a terhelt ideiglenes
kényszergyógykezelését rendeli el.

Kényszergyógykezelés felülvizsgálatára félévente hivatalból kerül sor, indítványra ennél gyakrabban is

lehet.

A felülvizsgálat során az ügyész és a védő részvétele kötelező, s azon a kényszergyógykezelt is

résztvehet. A kényszergyógykezelés csak addig tarthat, amíg felelősséggel állítható, hogy a feltételei
fennállnak. Nem elengedhetetlen a teljes gyógyulás.

26.Tétel: A büntetés célja és a büntetés kiszabásának

elméleti kérdései

A büntetés célja

Tételes jogunkban a büntetés céljának megfogalmazása először 1950-ben a Btá.-ban jelent meg.
Deklarálták, hogy a büntetést a dolgozó nép védelme érdekében az elkövető megjavítása és nevelése
, továbbá, általában a társdalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása végett kell alkalmazni.

Az 1961. évi Btk. definíciója ettől csak hangsúlyaiban és szóhasználatában tért el. A korábbi Btk. olyan
joghátránynak tekintette a büntetést, amelynek olyan társadalomvédelmi funkciója van, amelyet
speciális és generális prevencióval ér el. Kompromisszumos megoldás: a fogalom fontosabb elemei
mégis a törvényben maradtak, ám mellőzték a büntetés joghátránykénti megfogalmazását abból a
felismeréséből hogy az nem cél, hanem elsősorban a cél megvalósításának eszköze.

Hatályos Btk. : 79§ A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár
az elkövető akár más bűncselekményt kövessen el.

A definíció mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a helyes cél a tárasdalom védelme, a

törvénytisztelő polgárok megóvása a bűnözéstől, a helyes társadalmi értékrend érvényre juttatása. 2
egymással összefüggő módon fejti ki a hatását: megakadályozza az elkövetőt további bűncselekmény
elkövetésében, illetve megfelelő visszatartó erőt gyakorol a társadalom többi tagjára is.

A speciális és generális prevenció nem választható el egymástól, a társadalmi mértékekben hatékony

megelőzés az egyénre is kihat, s az egyénnel szemben alkalmazott helyes joghátránynak nem csak
speciálpreventív, hanem általánosabb hatása lehet.

A megelőzés legfontosabb eszköze már maga a tett büntetéssel fenyegetése. A megelőzés további
fontos feltétele a bűnös tett miatti büntetőjogi felelősségre vonás elkerülhetetlensége. Kétségtelen,
hogy legerősebb visszatartó hatása annak lehet, hogyha a tényleges és potenciális tettesek nem
reménykedhetnek abban, hogy bűnös tettüknek nem lesz következménye. Ez más , elsősorban
bűnüldözési feladat. A harmadik követelmény az igazságszolgáltatáshoz kötődik: a hatékony, kellően
arányos joghátárny alkalmazása. A túl enyhe nem kellő prevenció, a túl szigorú sem jó.

A jogalkotás a bűnüldözés és az igazságszoláltatás mellett nyilvánvalóan meghatározó szerepe lehet a

prevenció érvényestésében a büntetés-végrehajtás formájának, eszközeinek is.

A megelőzés tehát összefüggő, egymást feltételező és egymásra ható intézmény és eszköz rendszer,
megfelelő működése esetén lehet hatékony. Ezért, ha a büntetési célokról beszélünk, ezt az
összefüggő rendszert egyaránt figyelembe kell vennünk.

Az egyéni megelőzés megvalósulhat:

- az elkövető személyiségének kedvező megváltoztatása

- a büntetéstől való félelem , visszatartás, végül
- ártalmatlanná tétel útján, vagyis azoknak a lehetőségeknek az elvonása révén amelyek a
bűncselekményt fizikailag lehetővé teszik

A helyes büntetésnek lehet a társadalmi értékítélet, értékrendet formáló hatása s adott esetben a
büntetéstől való félelem útján is kifejtheti visszatartó hatását.

Napjainkban is állítható azonban, hogy a megtorlás és az elrettentés után a megelőzésé kell legyen a
főszerep.

Az egyes büntetési célok egymást kiegészítve, egymást erősítve hathatnak és különféle módokon
érhetők el. Nem automatizmus hanem óriási felelősséggel járó ügyre és személyiségre szabott munka
a büntetés kiszabása.

A törvény megfogalmazása nem tartalmazza a célok között a megtorlást, de nem vitatják hogy a
„jóérzettől való megfosztás” a törvénysértésre reagáló hátrány okozása is hozzá tartozik.

Az elengedhetetlen, hogy az elkövető a büntetést kifejezett hátrányként, a közösség jogfosztó

reakciójaként is megélje.

A második vh-t követő első büntető jogszabályainkban sokáig a nevelést, megjavítást hangsúlyozták,
a szankció joghátrány jellegéről kezdetben hallgattak, s a generális prevenciót sem célként, mint
inkább a büntetés kívánatos következményeként fogták fel.

Az 1961. évi Btk indoklása azt hirdette, hogy a büntetés nevelő jellegének előtérbe kerülése
feltétlenül helyes. A korábbi Btk. reálisabb talajon álló alkotói nem mondtak ugyan le a nevelés révén
elérhető reszocializációról, ám ezt már nem a speciális prevenció elsődleges eszközének, csupán
egyik lehetséges formájának tekintették.

A későbbi arányos, a jóépséget preferáló irányzatok sem tudták teljesen tagadni hogy a joghátrány a
személyiséget kedvező irányban befolyásolni képes hatása nem felesleges büntetési cél.

Napjainkban ismét prioritást kapnak a társadalomvédelem szempontjai is, s a legsúlyosabb

bűncselekmények kapcsán felvetődik az ártalmatlanná tétel lehetséges módozatainak korszerűbb
módon történő feltámasztása. Alapos érvek hangzanak el a „szigorított őrizet” visszaállítása mellett,
illetve a „bűnmegelőzési ellenőrzés” visszaállítása mellett.
A büntetés kiszabásának elméleti kérdései

Kétségtelen tény, hogy a büntetés kiszabása a büntetőjogi felelősségre vonás legmeghatározóbb

pillanata, végső soron az egész büntetőeljárás arra irányul, hogy az elkövetőben szemben az általa
megvalósított bűncselekmény miatt a bíróság valamilyen meghatározott jogkövetkezményt
alkalmazzon.

A büntetés kiszabása a büntetőeljárás folyamatában

A büntetés kiszabására és végrehajtására a büntetőjogi felelősségre vonás során a büntetőeljárás

keretei között kerül sor. Az eljárás 3 főszakaszát különböztetjük meg egymástól: nyomozás, bírósági
eljárás, végrehajtás

A nyomozás legfőbb feladata, hogy össze gyűjtse a bűncselekmény elkövetésével meggyanúsított

személy elleni bizonyítékokat. A bírósági eljárás során a vádhatóság ezeket az ítélkező bíróság elé
tárja, felsorakoztatja a felelősségre vonás szükségességét alátámasztó indokokat. Itt van esély a
védekezés előterjesztésére. Ezt követően került sor a terhére megállapított jogkövetkezmény
végrehajtására.

A büntetőeljárás egyes szakaszai egyaránt fontosak, összefüggenek egymással. Bármelyik sikere

feltételezi a korábbi sikerét. A büntetőeljárásban kiemelkedő szerepe van a bírósági eljárásnak. Itt
kell tisztázni, hogy követtek-e el bűncselekményt, ki volt az elkövető, és hogy neki milyen mértékű
megbüntetése szükséges. Több mozzanatból áll: tényállás megállapítása, cselekmény minősítése,
büntetés kiszabása. Szerves összefüggés. Egyik sikeressége megalapozza az előtte lévők sikerességét.

A büntetéskiszabás feladatának megoszlása

A büntetőtörvényünk relatíve határozott szankciók talaján áll.

Ebből kitűnik, hogy az elkövetővel szemben alkalmazható jogkövetkezmény meghatározásában mind

a törvényhozónak, mind a jogalkalmazónak szerepe van. Sajátos funkciómegosztás kettejük között.

A törvényhozó feladata, hogy az egyes emberi cselekménytípusokat értékelje, figyelembe veszi

társadalmi jelentőségét, veszélyességét. Meghatározza a büntetési tételeket, kereteket ad a bíróság
számára a konkrét büntetés mértékének eldöntéséhez.

A bíróság feladata, hogy a törvényes keretek között az elkövetett cselekményt értékelve az elkövető
személyére is tekintettel meghatározza a konkrét esetben alkalmazandó szankciót.

Ez a törvényhozó és a bíróság közötti sajátos feladatmegosztás igen érzékeny, sok vitára alapot adó
pontja a büntetőpolitikának. Abban egyetértés van, hogy a törvényhozó joga a büntetési keretek
meghatározása, ez felel meg a törvényesség körében tárgyalt nulla poena sine lege elvnek. Az már
vita tárgyát képezheti, hogy a bíróságnak biztosítsunk több jogot, vagy a törvényhozó vállaljon
nagyobb szerepet és felelősséget.

Ha kisebb a bíróság mérlegelési lehetősége, egységesebb a gyakorlat, de igazságtalanságokhoz

vezethet. A nagyfokú kötetlenség a körülmények szélesebb körű mérlegelését teszi lehetővé, ez
könnyen az ítélkezési gyakorlat rovására mehet. A leghelyesebb ha a törvényhozó közepes távolságú
egymással arányos határvonalakat szab meg, lehetőséget teremt azonban arra, hogy a bíróság e
határokat bizonyos esetekben mind a büntetési tétel felső, mind alsó határa vonatkozásában átlépje.
A bíróság feladata a büntetéskiszabás során

A bíróság feladata, hogy meghatározza a konkrét szankciót. Ez nem egyszerű. A bíróságnak mérnie
kell a mérhetetlent: figyelembe kell vennie az elkövetett bűncselekmény súlyát, az elkövető
személyét, az ellene és mellette szóló körülményeket, prognózist kell adnia arra vonatkozóan, hogy
az elkövető milyen mértékű megbüntetése szükséges a büntetési célok eléréshez. Szilárd jellem,
tapasztalat, ember ismeret kell hozzá.

Büntetéskiszabásban 3 tényező együttesen vesz részt. A legfontosabb a logikai elem: a bíró a logikai
szillgozimus módszerét alkalmazza a konkrét jogkövetkezmény megállapításakor. Először az alsó tétel
megállapítására kerül sor, majd a felső tétel, végül a konklúzió levonása.

További fontos elem a teleológiai elem. Az alkalmazandó helyes szankció kiválasztása nagymértékben
függ a meghatározott jövőbeli céloktól. E kirekesztése ahhoz vezethet, hogy logikus, de helytelen,
igazságtalan és célszerűtlen büntetés kiszabására kerülhet sor.

Nem hagyható figyelmen kívül az axiológiai elem. A tényállások értékelést igénylő normatív
elemeket is tartalmaznak. A bírói értékelés részben tudatosan, részben tudat alatt megy végbe, bíró
jogérzete, erkölcsi felfogása is szerepet kap. A szubjektum szerepét nem lehet, és nem is kell teljesen
kizárni az ítélethozatal során.

27. Tétel: A büntetés kiszabásánál irányadó szempontok

BTK. 80§ (1)

A büntetési keretek

A büntetés kiszabásánál a kiindulási pontot a törvényben meghatározott büntetési keretek jelentik.

Nem csak egyes bűncselekményekre, hanem az Általános rész valamennyi olyan rendelkezését is kell
érteni, amely e határok átlépésére biztosítanak lehetőséget. Az alsó határ átlépését teszik lehetővé a
büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok, a felső határ átlépése halmazati büntetés és
bűnszervezetben történő elkövetés esetén, valamint többszörös és különös visszaesővel szemben
lehetséges. Csak a speciális minimum és maximum léphető át, generális minimum és maximum nem.

A büntetés célja

A büntetés kiszabásánál megkülönböztetett jelentőséggel bír, minden más szempont elé helyezendő
a büntetés célja. A további körülmények értékelése, a büntetés mértékére való befolyásuk döntően
attól függ, milyen összefüggésben állnak a büntetés céljával, rájuk tekintettel milyen következtetés
vonható le a büntetés céljainak megvalósíthatóságára. A büntetés céljának szem előtt tartása azt
jelenti, hogy a büntetés kiszabásánál a társadalom védelme, generális és speciális prevenció
szempontjai jutnak jelentőséghez.

A bűncselekmény tárgyi súlya

Ez a büntetés kiszabásánál irányadó szempont a tettarányos büntetéskiszabás, azaz a

proporcionalitás elvének gyakorlati alkalmazását jelenti. Másképp szólva a társadalomra
veszélyességet jelenti.
Ezt absztrakt módon értékeli a törvényhozó az egyes bűncselekmények büntetési tételének
meghatározásánál , a bíróságnak az adott deliktum konkrét társadalomra veszélyességét kell
megítélnie a büntetés kiszabása során.

A bűncselekmény tárgyi súlya objektív jellegű sajátosság, értékelése is szigorúan objektív alapon
történik. Az elkövető tudata, szándéka figyelmen kívül marad itt. Amikor a bűncselekmény tárgyú
súlyához igazítja a bíróság a büntetés mértékét csak az objektív jellegű körülményekre van
figyelemmel.

Az elkövető társadalomra veszélyessége

A kiszabott büntetésnek igazodnia kell az elkövető társadalomra veszélyességéhez is. A minősítésnél

nincs jelentősége a szubjektív társadalomra veszélyességnek, a büntetés mindig az elkövetővel
szemben alkalmazzák a cselekménye miatt, ezért indokolt a személyének is jelentőséget tulajdonítani
a büntetés kiszabása során.

Az elkövető társadalomra veszélyessége azt jelenti, hogy az elkövető személyiségéből fakadóan

nagyobb valószínűséggel várható törvényellenes magatartás. Azonban az elkövetett cselekménye
kapcsán jelent veszélyt a társadalomra. A leghatározottabb következtetést az elkövetett
bűncselekményből, annak jellegéből , azt jellemző körülményekből lehet levonni. Az elkövetés módja
nemcsak a cselekmény súlyának vizsgálatánál jut szerephez, hanem egyúttal következtetés vonható
le az elkövető olyan személyiségi vonásaira is, amelyek miatt az újabb bűncselekmények
elkövetésének nagyobb a valószínűsége.

Az elkövető bűnössége

A büntetésnek igazodnia kell az elkövető bűnössége mértékéhez is. Csak a szándékos elkövetés
büntetendő, a gondatlan kivételesen. Jelentőséget kell tulajdonítani annak hogy a szándékosságnak
illetve a gondatlanságnak milyen alakzata valósult meg. A bűnösség két foka tehát a szándékosságon,
illetőleg a gondatlanságon belül vizsgálandó és hat ki a büntetés mértékére. Tárgyi körülményekből
lehet következtetni a fokra. A bűnösség fokával függ össze az indíték és a cél is, így a kiszabáskor
figyelembe kell venni ezt is.

Az enyhítő és súlyosító körülmények.

A büntetésnek igazodni kell az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez is. Az előzőekben tárgyalt
körülményeknek enyhítő / súlyosbító hatásuk van.

Ha a bíróság valamely körülményt figyelembe vesz a büntetés kiszabásánál az vagy enyhítő vagy
súlyosító körülmény. Ilyen a bűncselekmény tárgyi súlya, az elkövető veszélyessége, és a bűnösség is.
Ezen túlmenően vannak egyéb szempontok is.

A törvény semmilyen módon nem sorolja fel ezeket a körülményeket, mert ezek köre állandóan
változik. Új körülmények születnek második pedig megszűnnek. Ugyanakkor a jogalkotó azzal, hogy
egyes bűncselekménynél meghatározza a minősítő és a privilegizáló körülményeket, a
jogalkalmazónak nyújt támpontot. Az egyes bűncselekmények tényállásban meghatározott és az
azokhoz hasonló körülmények rendszerint más bűncselekmények körében is érétkelést igényelnek,
mivel feltételezhetően összefüggnek a büntetés céljának megvalósíthatóságával.

Kúria 56. számú büntető kollégiumi véleménye: támpont és segítség, a gyakorlat egységesebbé
tételéhez az enyhítő és súlyosbító körülmények értékelésénél.
A büntetést befolyásoló alanyi tényezők igen változatosak, minden körülmény itt kerül értékelésre.
Életkor, értelem, képzettség stb. Ezek is lehetnek enyhítő, súlyosbító körülmények. Ezek az elkövetett
cselekménnyel kapcsolatosak.

A büntetés kiszabásával összefüggésben két alaptételt kell leszögeznünk. Az egyik: ha a bíróság

valamely körülményt figyelembe vesz a büntetés kiszabásánál, az vagy enyhítő vagy súlyosító
körülmény. A bíróság által figyelembe vett, de a büntetést nem befolyásoló körülmény nem létezik.

A másik: bármilyen körülmény figyelembevételének alapja csak az lehet, hogy belőle következtetést
lehet levonni a büntetés céljainak megvalósítására. Az enyhítő és súlyosító körülmények
figyelembevétele nem mechanikusan, számuk alapján, hanem azokat értékelve történik.

Az enyhítő/súlyosbító körülmények eltérnek a minősítő és privilegizáló körülményektől. Minősítő és

privilegizáló -> tv. hozó állapítja meg. Enyhítő és súlyosbító körülmények nem nyertek törvényi
szabályozást.

A büntetés kiszabásának további elvei, a kétszeres értékelés tilalma

A törvényben nem értékelt enyhítő és súlyosbító körülményekkel van összefüggésben egy olyan
büntetéskiszabási elv, amelyet a törvény ugyan külön nem említ meg, jelentősége és gyakorlati
érvényesülése miatt mégis indokolt külön tárgyalni. Ez a kétszeres értékelés tilalma.

A kétszeres értékelés tilalma azt jelenti, hogy a bíróság általában nem értékelheti súlyosító illetőleg
enyhítő körülményként a törvényhozó által minősítő illetőleg privilegizáló körülményként már
értékelt körülményeket. Három kivétel van, amikor a törvényhozó által értékelt körülmény
enyhítő/súlyosbító körülményként való értékelésre kerülhet sor:

- ha az elkövető cselekménye többszörösen is minősül, a többszörös minősültséget súlyosító

körülményként lehet értékelni
- súlyosító körülmény, ha a vádlottal szemben két ok miatt is felemelt büntetési tétel az
irányadó
- ha a törvényhozó által értékelt körülmény adott esetben az átlagot meghaladó vagy azt meg
nem közelítő fokban vagy súlyban jelentkezik.

A középmértékű büntetéskiszabás

BTK. 80§ (2-3-4)

Ennek eredeti a Csemegi-kódex miniszteri indoklására vezethető vissza, amely szerint a büntetést
befolyásoló különleges körülmény hiányában a büntetés tartamát az alsó és felső határ közötti
középszámban kell meghatározni.

Ez abból a felfogásból ered, hogy a törvényhozó a büntetési tétel megállapításakor az életben

előforduló átlagos cselekményre van tekintettel. Ha sem a büntetést enyhítő, sem azt súlyosbító
körülmény nem állapítható meg, logikus, hogy a büntetési tétel átlagát szabja ki a bíróság.

Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A

középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének a fele.

Legfontosabb következmény: a középmértéktől való eltérést a bíróság indokolni köteles. Kétségtelen

hogy a középmértékű büntetéskiszabás szűkebben állapítja meg a bíróság mérlegelésének
lehetőségét , ám a bírói függetlenség megsértéséről e szabály törvény iktatása kapcsán indokolatlan
beszélni.
 28. Tétel: A halmazati büntetés

A halmazati büntetés és az összbüntetés két egymástól alapvetően eltérő kategória. A halmazati

büntetés kiszabására egy lényeges minősítés béli kérdés után kerülhet sor, ezzel szemben az
összbüntetés pusztán jogtechnikai eljárás, amelyet méltányossági szempontok miatt iktatott a Btk.-ba
a törvényhozó.

A halmazati büntetés

Halmazati büntetés kiszabására akkor kerülhet sor, ha a bíróság egy eljárásban több bűncselekmény
elkövetésében találja a vádlottat bűnösnek. A halmazati büntetés kiszabásának tehát anyagi és
eljárási feltétele van. Anyagi szempontból előfeltétel a bűnhalmazat megállapítása eljárási
szempontból pedig előfeltétel, hogy a több bűncselekmény elbírálására egyazon eljárás keretében
kerüljön sor.

A halmazati büntetés egyszeri elítélését jelent, ebből következik, hogy a több bűncselekmény miatt
kiszabott halmazati büntetés utólagos felbontására nincs lehetőség, és az sem vizsgálható, hogy a
halmazati büntetés keretében mely bűncselekmény miatt milyen tartamú büntetés kiszabására került
sor. A tény, hogy a halmazati büntetés egyszeri elítélést jelent, nyilvánvalóan kihat a büntetett
előélethez fűződő mentesítésre is.

Halmazati büntetéssel kapcsolatban kialakult elvek:

Kumuláció elve szerint egy eljárásban is mindegyik bűncselekmény miatt külön-külön szabták ki a
büntetés, és ezeket összeadták. Ezután egymást követően végrehajtották a kiszabott büntetéseket.
Ennek alkalmazása van, hogy nem is lehetséges, máskor indokolatlan szigorhoz vezetett. Ebből
fejlődött ki a mérsékelt kumuláció elve.

A kumuláció szigorúságának az elkerülése végett alakult ki egy ellentétes büntetéskiszabási elv, az

abszorpció elve. Ez azt jelenti, hogy az elkövetett bűncselekmények közül csak annak a büntetési
tételét alkalmazták, amely a legszigorúbb volt. A legsúlyosabb bűncselekmény tétele „elnyelte” a
többi bűncselekmény büntetési tételét. Hátrány: néha méltánytalan kedvezmény az elkövetőnek,
hiszen egy súlyosabb b.cs. után korlátlan számú enyhébbet elkövethettek.

A két elv ellentmondásának a kiküszöbölésére alakult ki az aszperáció elve. Eszerint a bíróság

bűnhalmazat esetén a halmazatban álló bűncselekmények közül a legsúlyosabb bűncselekmény
büntetési tételének alapulvételével szabja ki a büntetést, de lehetősége van a legsúlyosabb
bűncselekményre megállapított büntetési tétel felső határának az átlépésére.

A hatályos magyar Btk. az abszorpció és az aszperáció elvét kombinálja:

BTK-81§

A törvénynek a halmazati büntetésre vonatkozó első szabálya az abszorpció elve eszerint kimondja,
hogy a halmazati büntetést a bűnhalmazatban álló bűncselekmények közül a legsúlyosabb büntetési
tételének az alapulvételével kell kiszabni. Az, hogy melyik bűncselekmény büntetése a súlyosabb, a
büntetések Btk.-beli sorrendjére figyelemmel kell megállapítani.

Ha a bűnhalmazatban álló bűncselekmény közül legalább kettőre határozott ideig tartó

szabadságvesztést rendel, az aszperáció elvének megfelelően a legsúlyosabb büntetési tétel felső
határa átléphető.
A főszabály az, hogy a több határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény
büntetési tételei közül kiválasztjuk a legsúlyosabbat, és e büntetési tétel felső határát a felével
megemeljük. Ezután ellenőriznünk kell, hogy nem éri-e el az így megállapított felső határ a büntetési
tételek felső határainak összegét. Ha igen a halmazati büntetés felső határa a büntetési tételeket
felső határai összegénél egy hónappal rövidebb lesz. Utoljára, ellenőrizni kell, hogy a kiszámított felső
határ nem haladja-e meg a 25 évet. Ha igen, akkor a halmazati büntetésben kiszabható felső határ 25
év lesz.

29. Tétel: Az összbüntetés

Míg a halmazati büntetés több bűncselekmény miatt kerül kiszabásra, de egyetlen ítélettel, addig az
összbüntetésbe foglalás előfeltétele több ítélet, vagyis ebben az esetben ítélethalmazról van szó.
Halmazati büntetés kiszabására akkor van lehetőség, ha az elkövetőt egy eljárásban, több
bűncselekmény miatt vonják felelősségre. Ez azonban nem mindig lehetséges, két okból:

1. Lehetséges, hogy a már jogerősen elítélt elkövetőről utóbb kiderül hogy korábban másik
bűncselekményt is elkövetett.
2. Lehetséges, hogy különböző bíróságok előtt folyik eljárás az elkövető ellen amelyek miatt
több ítélet születik.

A külön ítéletekkel kiszabott büntetéseket tehát sok esetben utólag összbüntetésbe kell foglalni.
Ennek a jogintézménynek a célja az, hogy az elkövető lehetőleg ne kerüljön kedvezőtlenebb
helyzetbe, mintha vele szemben halmazati büntetést szabtak volna ki.

BTK. 93-94-95-96§

Összbüntetésbe foglalni kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéseket lehet, felfüggesztett

szabadságvesztést fő szabály szerint nem. De ha a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani,
akkor az összbüntetésbe foglalás szempontjából ez végrehajtandó szabadságvesztésnek tekintendő,
tehát összbüntetésbe kell foglalni.

Összbüntetésbe csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyeket az

összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre.
Ez azt jelenti, hogy amelyeik bűncselekmény miatt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását már
befejezték, már nem foglalható összbüntetésbe.

Ha a terheltet a korábbi büntetéséből már feltételes szabadságra bocsátották, és végrehajtandó

szabadságvesztésre ítélik olyan bűncselekmény miatt, amelyet az előző ítélet jogerőre emelkedése
előtt követett el, a két ítéletet összbüntetésbe kell foglalni.

Pénzbüntetés, közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés nem foglalható összbüntetésbe, és a

már korábban összbüntetésbe foglalt büntetés sem.

Összbüntetésbe foglalás úgy történik, hogy a már kiszabott büntetéseket vesszük alapul, és az
összbüntetést úgy kell megállapítani, hogy az elérje a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb
büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de ne érje el a
büntetések együttes tartamát.
Az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtási fokozata nem lehet kedvezőbb, mint az
összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtási fokozatai közül a legszigorúbb. A bíróságnak
azonban korrekciós szabályként méltányosságból lehetősége van eggyel enyhébb végrehajtási
fokozatot megállapítani.