30.

Tétel: Az üzletszerű bűnelkövetés

Az üzletszerű bűnelkövetés

BTK. 459§ - 28: Üzletszerűen követi el a bűncselekményt , aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű
bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.

Az üzletszerűség fogalma

Az üzletszerűség körében a Btk. azt a társadalmat fenyegető többletveszélyt értékeli, amely általában
a bűnismétlésben, a több bűncselekmény megvalósításában, vagy pedig ennek a lehetőségében
rejlik. A bűnözésre történő berendezkedés, a bűnözés mint életforma, és az ehhez kapcsolódó
életvitel feltétlenül nagyobb veszélyt jelent a társadalomra nézve.

Az üzletszerűség megállapításának két együttes feltétele van:

- a tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények megvalósítása

- alanyi oldalon pedig ezek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés
1. Annak megítélésében hogy az üzletszerűség megállapítása szempontjából mely
cselekmények ugyanolyanok vagy hasonlóak az ítélkezési gyakorlat egységesnek mondható.
Ugyanolyannak tekinti a gyakorlat az azonos különös részi törvényi tényállást megvalósító
bűncselekményeket, függetlenül hogy alap minősítő vagy privilegizált esetről van szó, azok
befejezettek vagy kísérletről van szó illetve hogy tettesként vagy részesként valósítják-e meg.
Hasonló: 39. büntető kollégiumi vélemény: 4 bűncselekmény kategória ezek a gazdálkodás
rendjét, pénzügyi érdekeket, vagyoni viszonyokat, prostitúcióhoz való kötődést, és a közélet
tisztaságát érintik. Ez csak példálózó felsorolás.

Az üzletszerűség megállapításának alapjául rendszerint több bűncselekmény szolgál. Ezek

sorozatos, rendszeres elkövetésével valósul meg megállapítható azonban akkor is, ha az
elkövető egyetlen bűncselekményt valósított meg, de az ismétlődő, rendszeres
haszonszerzésre törekvő akaratelhatározás egyértelműen felismerhető. Ennek hiányában
nincs alap az üzletszerűség megállapítására.

2. Az üzletszerűség megállapításának alanyi feltétele a rendszeres haszonszerzésre törekvés,

amelyhez azonban nem szükséges, hogy az elkövető ténylegesen hozzájusson a vagyoni
haszonhoz, elegendő az arra való törekvés. Az üzletszerűség a célzatban jelentkezik.

Az irányadó bírói gyakorlat szerint az azonos vagy hasonló bűncselekmények rendszeres

haszonszerzés céljából történő elkövetése nem azonos az anyagi előnyért, nyereségvágyból,
haszonszerzés céljából történő elkövetéssel, és nem elengedő hozzá a bűncselekmények
ismétlődő elkövetése. Célzat magában foglalja, hogy az elkövető berendezkedik a
bűncselekmények elkövetéséből történő megélhetésre.

A rendszeres haszonszerzésre törekvés nem azt jelenti, hogy a bűncselekmények

elkövetésének az elkövető egyetlen vagy fő jövedelemforrása, elegendő, ha azt rendszeres
mellékkereset biztosítása végett űzi.
Az üzletszerűen elkövetett bűncselekmény minősítése

A Btk. különös részében az üzletszerűség csak egyetlen bűncselekmény esetében szerepel az

alaptényállás elemeként, egyéb esetekben a minősített esetek között található. A kollégiumi
vélemény szerint az így elkövetett cselekmények egy eljárásban elbírálása esetében bűnhalmazatot
kell megállapítani, ha az üzletszerűség a bűncselekmény minősítő körülménye, vagy ha a
szabálysértési értékre elkövetett cselekmény az üzletszerűség folytán bűncselekmény.

Nincs helye bűnhalmazat megállapításának ha

- a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak: ha azonban a folytatólagosan

elkövetett cselekmény üzletszerűen megvalósítottként minősül, a folytatólagosság mellett az
üzletszerűséget is meg kell állapítani
- az üzletszerűség az alaptényállás eleme
- az elkövetési magatartás folyamatos jellegű: ilyen esetben természetes egységbe olvad a
törvényi tényállást kimerítő több cselekmény. Ilyenkor az üzletszerű elkövetés minősítő
körülményének fennállása sem változtat az elkövetési magatartás folyamatossága miatt
létrejött egységen.

Amikor a törvény az üzletszerű elkövetést a bűncselekmény minősített eseteként szabályozza, a már

megvalósult bűncselekményhez többletként olyan alanyi ismérv is társul, amely súlyosabb megítélést
von maga után. Az üzletszerű elkövetés tehát ezekben az esetekben a fokozott társadalomra
veszélyességet fejezi ki, s hatásában ugyanolyan mint az egyéb minősítő körülmények.

Jelentősége van az elkövető személyének is. A rendszeres haszonszerzésre irányuló bűnözésre,

számos együttható tényezőből kell következtetést levonni, a haszon nagyságán, a megvalósított
elkövetési cselekményen kívül az elkövetés időtartama, gyakorisága, az elkövető vagyoni helyzete,
életvitele , személyi körülményei is vizsgálandók.
 31. Tétel: Az ismételt bűnelkövetés

Az ismételten bűncselekményt elkövetők két csoportba sorolhatók:

- egyszerű bűnismétlők
- visszaesők, különös visszaesők, illetve többszörös visszaesők, erőszakos többszörös
visszaesők

Az egyszerű bűnismétlő

Az egyszerű bűnismétlés fogalmát a törvény nem határozza meg, az a visszaesés definíciójából

vezethető le. Egyszerű bűnismétlésről akkor beszélünk, ha nem állapítható meg visszaesés. Estek:

- ha az elkövető jelenlegi, vagy korábbi bűncselekménye gondatlan volt

- a korábbi bűncselekménye miatt nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték
- a szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték ugyan, de a
büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságra megszűnésétől az újabb bűncselekmény
elkövetéséig három év már eltelt.

A bűnismétlés ezen eseteiben az elkövető korábbi elítélését súlyosító körülményként lehet értékelni.
Ez akkor is fennforog, ha az elkövető mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól.

A visszaesés megalapozására nem alkalmas korábbi bűnelkövetés súlyosító körülményként való

figyelembevétele a bírói mérlegelés körébe tartozik. Ennek során vizsgálni kell: korábbi és jelenlegi
bűnelkövetés jellege, a kettő közötti összefüggés, korábban kiszabott büntetés neme, mértéke, BV
esetleges felfüggesztését, próbaidő elteltének módját stb.

A visszaeső

BTK. 459§ 31. pont: visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője ha korábban szándékos
bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy
végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.

A visszaesés megállapításához a következő három feltétel szükséges:

- mind a korábbi mind a jelenlegi bűncselekményeknek szándékosnak kell lennie.

Praeterintencionális szándékosnak tekintendő
- a korábbi bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki az elkövetővel
szemben
- a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény
elkövetéséig három év ne teljen el

A szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt megvalósított az újabb bűncselekmény, ha azt a

végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése után, akár a végrehajtás
megkezdése előtt, akár az alatt, vagy a feltételes szabadság próbaideje alatt követik el.

Amennyiben a feltételes szabadság időtartama eredményesen telik el, a büntetést azon a napon kell
kitöltöttnek tekinteni amikor a feltételes szabadság lejárt.
A visszaesés jogkövetkezményei:

- általában súlyosbító körülmény

- szigorúbb végrehajtási fokozat
- a határozott ideig tartó szabadságvesztésnél történő feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi időpontja a büntetés ¾-ének eltöltése
- nem bocsátható próbára
- jóvátételi munka végzése nem írható elő vele szemben

A különös visszaeső

BTK. 459§ 31 a, : különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy
hasonló jellegű bűncselekményt követ el.

Rá is vonatkoznak a visszaeső következményei. A különös visszaesés szempontjából annak van döntő

jelentősége, hogy az elkövetőnek mindkét bűncselekménye ugyanolyan vagy hasonló jellegű.

Ugyanolyan a bűncselekmény, ha a korábbi elítélés lapját képező bűncselekmény és az elbírálás alatt

álló bűncselekmény is a Különös rész azonos törvényi tényállásban van meghatározva.

Nem zárja ki az azonosságot:

- bármelyik cselekmény alap/minősített/privilegizált esetként értékelhető

- ha az egyik esetben bűntett, másik esetben vétség a cselekmény
- ha az elkövetési stádiumban vagy alakzatban különbség
- ha a korábbi b.cs. mint összefoglalt törvényi egység magában foglalja az utóbbi
bűncselekmény törvényi tényállást is.

Tekintettel arra, hogy a különös visszaeső is visszaeső, rá is vonatkoznak a jogkövetkezményei.

További következmények:

- nincs helye a tevékeny megbánásnak

- ha tv. mást nem ír elő, újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa
szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a 25 évet.

A többszörös visszaeső

BTK. 459§ 31 b, többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően
visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy
végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény
elkövetéséig három év még nem telt el

Csak harmadik szándékos bűncselekmény elkövetése esetén kerülhet sor megállapítására.

Jogkövetkezményei:

- nincs helye tevékeny megbánásnak

- fegyházban kell végrehajtani a 2 év vagy annál súlyosabb tartalmú szabadságvesztést
- nincs feltételes szabadságra bocsátás ha fegyházban van
 - nincs feles kedvezmény
- szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel
- ha az összbüntetésként megállapított büntetés tartama 2 év, vagy ezt meghaladó a fokozat
fegyház

A fentieken túl a többszörös visszaesőre vonatkozik a különös visszaesőnél tárgyalt törvényi

rendelkezés amelynek lényege hogy a különös és többszörös visszaesőre a törvény külön büntetési
tételkeretet állapít meg és a büntetés enyhítését csak különös méltánylást érdemlő esetben teszi
lehetővé.

Az erőszakos többszörös visszaeső

BTK. 459 § 31/c: erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom
alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el.

Az erőszakos többszörös visszaeső olyan többszörös visszaeső, akit korábban kétszer személy elleni
erőszak miatt szabadságvesztésre ítéltek, és ismételten elkövet egy ilyet. Az ilyen fokozottan
veszélyes a társadalomra, indokolt a szigorúbb szabály.

Bűncselekmény lehet: emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés,

emberrablás, emberkereskedelem, hivatalos személy elleni erőszak, rablás, zsarolás , önbíráskodás.

Jogkövetkezményei ugyanaz mint a többszörös visszaesőnél, továbbá:

- az erőszakos többszörös visszaeső nem bocsátható feltételes szabadságra

- a törvényben meghatározott bűncselekmények miatt kiszabott életfolytig tartó
szabadságvesztés esetén nem bocsátható feltételes szabadságra
- az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti
minősítést megalapozó súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény
büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik.
- erőszakos többszörös visszaeső esetében nem alkalmazható a BTK 33.§ (4)
- A büntetést csak akkor lehet enyhíteni ha a törvény Általános része korlátlan enyhítést tesz
lehetővé.
 32. Tétel: A büntetés enyhítése

A magyar büntetőjog fő szabály szerint relatíve határozott büntetési rendszert alkalmaz. E

rendszerben a kiszabható büntetés alsó és felhő határát is meghatározza a törvényhozó az egyes
bűncselekményekhez hozzárendelt szankcióban.

Ha az alsó határ kifejezetten nincs meghatározva akkor a speciális minimum helyébe a generális
minimum lép, amely a törvény szerint három hónap szabadságvesztés. A törvényhozó az egyes
büntetési tételek megállapításával, véleményt nyilvánít , értékeli hogy adott bűncselekmény
mennyire veszélyes a társdalomra, vagyis a bűncselekménnyel milyen büntetés áll arányban.

Előfordulnak azonban a gyakorlatban olyan atipikus esetek, amikor az alsó illetve a felső határ
átlépése indokolt lehet. A büntetés enyhítése a törvényben az adott bűncselekményre meghatározott
alsó határ lefelé történő átlépését jelenti. Az enyhítést néhány kivételtől eltekintve engedélyezi a
törvény, a jogalkalmazó tehát indokolt esetben felülbírálhatja a törvényhozónak a bűncselekmény
büntetési tételében meghatározott, a bűncselekmény társadalomra veszélyességére vonatkozó
értékítéletet.

A büntetés enyhítése nem lehetséges, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső. A másik két
súlyos visszaesői alakzatban csak kivételesen méltányos esetben kerülhet sor a büntetés enyhítésére.

Minden más esetben lehetőség van a büntetés enyhítésére, a büntetés enyhítése lehet korlátlan és
korlátozott.

A korlátlan enyhítésre a BTK. 82§ (5) ad lehetőséget, amely szerint bármely büntetési nem legkisebb
mértéke is kiszabható, ha a törvény korlátlan enyhítést tesz lehetővé. Mivel a korlátlan enyhítés a
jogalkalmazó számára rendkívül tág mérlegelést biztosít, ezért annak alkalmazását a törvény csak
külön meghatározott esetekben biztosítja. Az Általános és a Különös részben is találunk erre
vonatkozó rendelkezéseket.

A korlátozott enyhítésnek két fajtája van. Az egyfokú leszállás jelenti a fő szabályt, amire a törvény
mindig lehetőséget ad. Ráadásul a büntetés kiszabásakor az egyfokú leszállás alkalmazásához nincs
szükség arra sem, hogy különös méltánylást érdemlő esetről legyen szó. Az egyfokú leszállás
törvényben meghatározott esetei a következők:

BTK. 82§

Kétfokú leszállásra csak két esetben van lehetőség: kísérlet és bűnsegély esetén. Ebben a két esetben
lehetőség van tíz évről két évre, öt évről egy évre, két évről a szabadságvesztés generális
minimumáig, egy év szabadságvesztés helyett pedig más büntetésre leszállni.
 33. Tétel: A szabadságvesztés végrehajtásának
felfüggesztése

A feltételes elítélés gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. Az angol „béke-kezesség „ a francia

„biztosíték” és a magyar „bíróság előtti megkövetés” mind azon a gondolaton alapulnak, hogy az első
ízben megtévedt elkövetőket nem feltétlenül szükséges büntetésekkel sújtani. A klasszikus iskola a
feltételes elítélést nem fogadta rendszerébe.

19. utolsó harmada: intézményke, amelyek a mai feltételes elítélési formák megalapozói.

Az angolszász jog a próbára bocsátás, a francia büntetőjog a büntetés-végrehajtás feltételes

felfüggesztése szabályrendszerét munkálta ki.

A feltételes elítélések kriminálpolitikai céljai ma sem fogalmazhatók meg másként, mint a

szabadságvesztéssel járó jogi, erkölcsi, családi anyagi és egyéb büntetésvégrehajtási intézetben
jelentkező hátrányoktól távol tartani azokat az elkövetőket, akiknek a nem túl súlyos
bűncselekmények elkövetése esetében a személyi körülményei ezt indokolják.

A hatályos szabályok szerint a kiszabott szabadságvesztés-büntetés felfüggeszthető fel akár teljes

időtartamban, akár részlegesen. A feltételes felfüggesztés két lehetősége között a bíróság által
kiszabott ítélet időtartamában van különbség.

A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése

BTK. 85§

A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése a feltételes elítélés egyik formája. Alkalmazásával

kiválthatóak a csekély súlyú bűncselekmények miatt rövid tartamú szabadságvesztés-büntetéssel
együtt járó fentebb írt hátrányok. A felfüggesztés kimondására csak akkor kerülhet sor, ha feltehető,
hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.

A felfüggesztés tilalma

A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor ez a kivételes lehetőség tilalmazott.

BTK. 86§

E rendelkezésben a jogalkotó szerint eleve érdemtelen elkövetők köre került felsorolásra. Az (1)
bekezdésben a, pontjában írott erőszakos többszörös visszaeső fogalmát az értelmező
rendelkezésben míg a b, pontban említett bűnszervezet fogalmát az értelmező rendelkezések között
találjuk.

C, pont két feltételt foglal magában: az elkövető szándékos bűncselekményt követett el korábbi
bűncselekménye miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetésének próbaideje alatt.

A (2) bekezdés arra az esetre nyújt megoldást, ha az elkövetőn a felfüggesztett büntetés végrehajtása
alatt szabadságvesztést hajtanak végre, és a felfüggesztett büntetés végrehajtását nem lehet
elrendelni, a próbaidőbe a szabadságvesztésben töltött idő nem számít be, annak időtartamával a
próbaidő meghosszabbodik.

Az (5) bekezdés szerint, ha az elkövetőt többször ítélik próbaidőre felfüggesztett büntetésre, a

próbaidők párhuzamosan telnek.

A próbaidő eredményes leteltének segítségére pártfogó felügyelet is elrendelhető , ha az elkövető

visszaeső akkor ez kötelező.

A végrehajtás elrendelése

A szabadságvesztés-büntetés feltételes felfüggesztésétől a büntetés céljának megvalósulását

reméljük. Az esetek zömében ez teljesül. Számolni kell azzal, hogy az elkövető figyelmen kívül hagyja
a számára biztosított kedvező lehetőségeket és ezzel a reá kiszabott büntetés illetőleg a még
hátralévő büntetés végrehajtására sor kell hogy kerüljön.

BTK. 87-88§

A felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtását el kell rendelni:

1. ha a büntetés felfüggesztését a törvényben meghatározott kizáró ok ellenére rendelték el

2. az elkövető saját magatartásával fosztja meg magát a kedvezménytől, ha a felfüggesztés
próbaideje alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik
3. az elkövető a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi.
 34.Tétel: Az elítéléshez fűződő hátrányos
jogkövetkezmények alóli mentesítés

A mentesítés intézményének kialakulása

A mentesülés illetve a mentesítés történetével foglalkozó munkák általában a 16.századtól elterjedt

eklézsiakövetést tekintik az intézmény korai elődjének: a bűnbántatot tanúsító, tettét nyilvánosan
vállaló és megbánó bűnöst az egyház vissza-fogadta és megmenekült a lakóhelyéről történő elűzéstől
is. A kegyelmezés harmadik formája a 17.században alakult ki: királyi kegyelem

A gyakorlat azonban már régebb óta az uralkodó jogának tekintette hogy bármikor bárkinek
megkegyelmezzen. A királyi kegyelem utáni mentesítés feltétele általában az egy helyben lakás és a
kifogástalan életmód volt.
Magyarországon viszonylag későn alakult ki az intézmény. II. József 1788-as törvénykönyve
rendelkezett róla. 1843. évi büntetőtörvény tervezet csak a végrehajtási kegyelmet szabályozta, mert
azon az állásponton volt, hogy a büntetés kitöltése egyben a büntetés további feltétel nélküli kiállását
is jelenti. Csemegi-kódex sem szabályozta hasonló okok miatt.

Ez az álláspont tartható volt addig, amíg a törvény alapján csak viszonylag szűk körben és rövid ideig
lehetett egyes jogok gyakorlásától a vádlottakat megfosztani, később általánosabbá vált a hosszú
időre kimondott és változatos hivatalvesztés.
„Rehabilitáció” intézménye :1940.

Az 1940.évi törvény csak azokat a jogszabályban foglalt hátrányos jogkövetkezményeket érintette

amelyek büntető törvényeken kívül állnak s lehetővé tette hogy újabb bűncselekmények
elkövetésekor a rendőrség vagy az ügyészség a mentesültek bűnügyi nyilvántartásban őrzött
adataihoz is hozzáférjen.

A törvény viszonylag széles körben ismerte az előzetes, tehát már az ítélkező bíró által kimondott
mentesítést.
A bírói mentesítés feltételei voltak:
- bűntett miatt történt elítélés esetében öt év, más esetben három év már eltelt attól a naptól
hogy a főbüntetést kiállta
- elítélése óta tisztességes életmód
- következményével okozott kárt jóvátette
- érdemes a kedvezményre

Btá szakított a szemlélettel.

A Btá. lehetővé tett bizonyos még végre nem hajtott büntetések alóli mentesülést is, és a mentesítés
folytán nem lehetett figyelembe venni újabb elítélés esetén a terhelt visszaesői mivoltát, vagy az
ismételt elkövetés estén annak idején bizonyos körben lehetővé tett felemelt felső határt.
Ez megkérdőjelezte az intézmény alapján, és sok esetben indokolatlan kedvezményező helyzet volt
bizonyos elkövetőkre.
1961. évi Btk. csak a mellékbüntetések végrehajtása alóli utólagos mentesítés lehetőségét törölte el.
Korábbi Btk: elfoglalta a jelenleg is mérvadó álláspontot, a mentesülés vagy mentesítés csak azokra a
következményekre vonatkozik, amelyeket az elítéléshez bármely, de csak a büntető jogszabályon
kívüli jogszabály fűz. A jogkövetkezmények szempontjából tehát a mentesülés alá eső büntetést is
figyelembe kell venni.

A mentesítés a hatályos jogban

A mentesítés sajátos reszociatív intézmény: azt a célt szolgálja, hogy bizonyos idő eltelte után a
bűnelkövetők ne szenvedjék tovább bűncselekményük következményeit, ne kelljen számot adniuk
korábbi elítélésükről, büntetlen előéletűeknek lehessen tekinteni őket, új életet kezdhessenek.

A rehabilitáció kifejezés nem szerencsés. A rehabilitáció olyan helyzetet teremt, mely eltörli a korábbi
elítélést, visszamenőleg próbál jóvátételt adni. Ezzel szemben a mentesítés nem a korábbi elítélést,
csak annak bizonyos időn túl továbbgyűrűző következményeit igyekszik enyhíteni, illetve
megbocsátani. Nem utólagos ártatlanság, hanem a társadalom megbocsátása jogi formában.
Ez azt jelenti, hogy a mentesítés vagy mentesülés sohasem terjed ki a bekövetkezte előtti hatályos
jogkövetkezményekre, csak a bekövetkezésétől hatályos, az eredeti hátrányos hatásokat nem
orvosolja.

A mentesítés vagy mentesülés tehát nem azt deklarálja, hogy az e kedvezményben részesülő személy
mindig is ártatlan volt, hanem azt hogy utóbb ártatlannak kell tekinteni.
Ugyanakkor a mentesült vagy mentesített személy esetében minden korábbi elítélésből adódó
hátrányos következmény megszűnik, az elítélt jogi értelemben ismét az elítélése előtti státuszát
élvezi, büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan elítéléstől amelyre nézve
mentesítésben részesült.

A marasztaló ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények , a mentesítés módjai, egységessége

Garanciális szempontból indokolt annak leszögezése, hogy bármely hátrányos jogkövetkezményt az

elmarasztáshoz csak törvény fűzhet.

BTK. 97 §(1)

A mentesítés szempontjából meghatározó jelentőse van a marasztaló ítélethez fűződő hátrányos

jogkövetkezmények különbözőségének.

A korábbi elmarasztaláshoz kapcsolódó jogkövetkezmények lehetnek büntetőjogi vagy más jogágak

által szabályzott következmények. A büntetőjogon kívüli következmények általában bizonyos
korlátozásokat, megszorításokat fogalmaznak meg büntetett előéletű személyek esetében.
Azt, hogy ezek közül a hátrányos jogkövetkezmények közül melyekre terjed ki a mentesítés, azt a
mentesítés hatálya dönti el. BTK 98. Alapvető kérdés, hogy mivel a mentesítés csak a büntetőjogon
kívüli státust érinti, újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem terjed ki azokra a büntetőjogi
jogkövetkezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéséhez fűz.

A mentesült személy tehát büntetlen előéletűnek minősül, de ha újabb bűncselekményt követ el,
figyelembe veszik azokat a körülményeket amelyeket korábbi elítéléséhez fűz a Btk.

BTK. 99§

Enyhébb elítéltek esetén a mentesülés a törvény erejénél fogva bizonyos idő elteltével beáll. A
mentesítés várakozási ideje a büntetési nemhez / annak mértékhez igazodóan növekszik. Bírói
mentesítés csak kérelemre.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az elítélt vagy kivárja a törvényi mentesüléshez szükséges várakozási
időt, vagy a várakozási idő fele eltelte után kéri a bíróságot mentesítés megadására. Ekkor
megvizsgálják, érdemes e a kedvezményre. A kegyelmi mentesítés kollektív formája az Országgyűlés,
az egyéni kegyelem keretében a köztársasági elnök dönthet.

Életfolytos személy esetében sem törvényi sem bírói mentesítésre nincs mód, legfeljebb kegyelmet
kaphat.

A mentesítés egységessége azt jelenti, hogy mellékbüntetés alkalmazása esetén az elítélt az

elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mindaddig nem mentesül, illetőleg nem
mentesíthető, amíg a mellékbüntetés végrehajtása be nem fejeződött, vagy végrehajthatósága meg
nem szűnt.

Mindez gyakorlatilag azzal jár, hogy ha valakit a szabadságvesztés mellett a közügyektől is eltiltanak,
addig nem mentesülhet, illetve nem mentesíthető, amíg a mellékbüntetés végrehajtása szintén be
nem fejeződött.

A törvényi mentesítés
BTK. 100.§

A mentesítés nem akadálya annak, hogy a kiszabott büntetést illetve a megítélt polgári jogi igényt
végrehajtsák. Jól nyomon következő a progresszivitás. Foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás,
kitiltás és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén a mentesítés nem vonatkozik magára a
foglalkozás, valamint a járművezetés tényleges gyakorlásának, kitiltás esetén a meghatározott
földrajzi egység területén való tartózkodás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén
pedig ezek látogatásának a jogára.

A bírósági mentesítés

BTK. 101-102§
A bírói mentesítésnek két formája van, az előzetes és az utólagos bírói mentesítés.
A gyakoribb és általánosabb az utólagos mentesítés amely minden végrehajtható szabadságvesztésre
vonatkozhat. Az utólagos mentesítés kimondása kérelemre, az ügyben korábban első fokon ítélkező
bíróság határozatával történik. A bíróság a döntés előtt beszerzi az ügyész támogató vagy ellenző
nyilatkozatát. A bírói gyakorlat szerint az érdemesség körében az elítélt életmódja a büntetés
kiállásától vizsgálandó, s azt hivatott feltárni, hogy a kérelmező reszocializációja sikeresnek mondható
e. A mentesítés megadásához azonban különleges érdemek nem szükségesek.
A bírósági mentesítésre vonatkozó eljárási szabályokat a Be. 577§ tartalmazza, meghatározva a
bíróság hatáskörét, a döntéseket, és az eljárást.

Az előzetes mentesítés csak a felfüggesztett szabadságvesztésre vonatkozhat, s hatása abban áll,

hogy az elkövető az ítélkező bíró döntése alapján nem a próbaidő leteltének napján mentesül, hanem
már korábban, az ítélet jogerőre emelkedésének napján. A bíróság vizsgálja az elkövető
személyiségét, életvitelét, a bűncselekmény jellegét, súlyát, az elkövetés valamennyi körülményét és
indítékait.

Az ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes mentesítés intézménye rendkívüli intézmény, így az erre
való érdemesség megítélésénél az elkövető életvitelét, és a bűncselekmény jellegét, valamint a tárgyi
súlyát is értékelni kell.

Ha az elsőfokú bíróság az elítéltet előzetes mentesítésben részesítette, a másodfokú bíróság ügyészi

fellebbezés hiányában is mellőzheti ezt a rendelkezést, ha tehát úgy ítéli meg, hogy hiányzik az
érdemesség, a felülvizsgálatnak nem akadálya a súlyosítási tilalom.

A kegyelmi mentesítés

A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítéltet akkor is mentesítésben részesítheti, ha a törvényben

egyébként ennek nincs helye.
Közkegyelem gyakorlása az Országgyűlés, egyéni kegyelem a K.E. hatáskörébe tartozik. Indokolt
felhívni a figyelmet, hogy a kegyelmi jogkör gyakorlója által a büntetés elengedésére vagy
csökkentésére irányuló kegyelmi rendelkezés nem jelent egyben a büntetett előélet alóli kegyelmi
mentesítést: a büntetlen előélet visszanyerése érdekében a kegyelmi döntésnek tehát kifejezetten a
mentesítésre is ki kell terjednie.

A kegyelmi mentesítést a törvény semmilyen módon nem korlátozza, s az vagy csökkentheti a

mentesítés beálltához szükséges várakozási időt, vagy el is engedheti azt, nyomban megadva a
büntetlen előélet kedvezményét.

Ha a közkegyelmi rendelkezés valamely személyi körülményt ír elő, a kegyelem alapjaként akkor e

körülménynek a kegyelmi rendelkezés hatálybalépésekor kell fennállnia.
A rendszerváltás éveiben számos közkegyelmi döntés született.
1989. évi XXXVII. törvény a köztársaság kikiáltása alkalmából döntött eljárási és végrehajtási kegyelmi
rendelkezésekről.
1990. évi XXXIX. törvény Nagy Imre és mártírtársaival kapcsolatos közkegyelmi rendelkezéseket
hozott.
1991 évi V. törvény a taxisblokád résztvevőivel szemben gyakorolt közkegyelmet.

Azóta 2011.ben született 1 darab.

A bűnügyi nyilvántartás és a mentesítés összefüggései

Ha valaki bármely módon bekövetkezett mentesülés, illetve mentesítés révén nem köteles számot
adni korábbi elítéléséről s az ilyen elítélés általában nem is vehető figyelembe, nem jelenti azt, hogy a
korábbi elítélésére vonatkozó adatokat a hatóságokat ne tartanák egy ideig nyilván. Ez így logikus.
A mentesítés és a bűnügyi nyilvántartás tehát szorosan összekapcsolódó kérdések: csak pontos és
egyértelmű törvényi előírásokat tartalmazó regisztráció ismeretében dönthető el, hogy egy jogerős
elmarasztalás esetén az elítélt milyen hátrányos jogkövetkezményekkel és meddig számolhat.
BTK. 97§
A bűnügyi nyilvántartási rendszerről szóló 2009. évi XLVII. törvény részletes előírásokat tartalmaz arra
nézve is, hogy a mentesített személyekre vonatkozó korábbi hátrányos jogkövetkezmények adatait
bizonyos ideig meg kell őrizni és újabb bűncselekmény gyanújának felmerülésekor a hatóság
rendelkezésére kell bocsátani. A teljes mentesítés csak ennek az időnek a lejárta után következhet
be.

A mentesítés még hosszú évekig nem érinti a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatokat, amelyet a
büntetőügyekben eljáró hatóságok újabb bűncselekmény gyanújának felmerülésekor beszereznek.
Ezt azt jelenti hogy a mentesült személyeknek erkölcsi bizonyítványában „a bűntettesek
nyilvántartásában nem szerepel” olvasható, újabb bűncselekmény esetleges elkövetése esetén
azonban a bűnügyi hatóságok meghatározott ideig a teljes és a részletes priuszt ekkor is megkapják.

Az eddigiekből következik, hogy a korábbi elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezményeket

tekintve a bűncselekményt elkövetők 3 csoportja különböztethető meg:

1. Büntetett előéletűnek minősülő személyek

2. Mentesült de újabb bűncselekmény elkövetésekor a büntetőjogi következményekkel
számolni köteles személyek
3. büntetlen előéletű és esetleges büntetőjogi következmények alól is mentesült személyek.
35. Tétel: A fiatalkorúakra vonatkozó külön rendelkezések

A fiatalkorúak büntetőjogának szabályozási modelljei

A 19. és 20. század fordulója óta a büntetőjog-tudomány meghatározó gondolata hogy a felnőtt
bűnelkövetőkhöz képest a fiatalkorúaknál más elbánásra, más szabályokra van szükség. E
megítélés központi gondolata, hogy a fiatalkorúak esetén megtorlás helyett a megelőzésre kell
helyezni a hangsúlyt, és törekedni kell a még változó személyiségű elkövetők nevelésére,
megjavítására.

Nem vitás, hogy másfajta büntető igazságszolgáltatási rendszert igényel a kérdés. Az eltérő
szabályok kivétel nélkül jelen vannak az európai jogrendszerekben, azonban az egyes államok
között nagy különbségek.

A legtöbb állam jogrendszerében a fiatalkorúak büntetőjogát az önállóság jellemzi. Eszerint a

fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket külön törvény tartalmazza, amelynek végrehajtása a
felnőtt korúak büntető igazságszolgáltató rendszerétől független intézményrendszer feladata.
Vannak államok, ahol külön eljárási és végrehajtási szabályok is vannak pl: Svájc, máshol a kódex
családjogi és gyermekvédelmi rendelkezésekkel is kiegészül: Németország

Másutt az anyagi és eljárási szabályok nem egy hanem több önálló törvényben találhatók. Az
önálló szabályozási modell legfontosabb erénye az a megközelítés hogy a fiatalkorú bűnözés egy
sajátos társadalmi probléma, komplex megítélést igényel.

Az önálló szabályozás modelljével szemben létezik egy másik megközelítés is, az egységes
szabályozás módszere. Ennek lényege: büntető törvénykönyvben és eljárási kódexben
megahatározott szabályok a fiatalkorúakra is vonatkoznak, azonban rájuk e jogszabályok
privilegizáló jellegű rendelkezések is megfogalmazódtak. Az intézményrendszer is kevésbé
differenciált.

Hazánk büntetőjoga egységes megközelítésű. Külön rendelkezések legnagyobb része szankciók

alkalmazásabeli különbség. Intézményrendszer: teljes önállóság csak a bv. területén létezik. 4
intézet, ahol kifejezetten fiatalkorúakra kiszabott szabadságvesztést hajtanak végre.

A hatályos szabályozást történeti előzményei

A Csemegi-kódexben nem voltak külön rendelkezések a fiatalkorúak büntetőjogi felelősségre
vonásával kapcsolatban. Kevés kivételtől eltekintve ugyanazok a szabályok mint a felnőttekre.
Csupán néhány szabály kizárólag fiatalokra.
Századfordulót követően drámai ugrás a fiatalkori bűnözésben. Megindult egy elméleti
előkészületi munka, melynek célja a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályok
megváltoztatása. Munka eredménye az első büntetőnovella.

Meghatározta a gyermekkor fogalmát, ellene nem lehet vádat emelni, bűnvádi eljárást folytatni.
Házi fegyelemre jogosult személynek adták át.

Fiatalkor fogalmát is meghatározta, őket két csoportra osztotta: akinek meg volt a fejlettsége, és
büntetőjogi felelősségre lehetett vonni, illetve akinek nem.

1913. évi 7. törvénycikk kiegészíti a büntetőnovellát.

Btá: alig tartalmazott szabályozást a fiatalkorúakra vonatkozóan. Érdemi változás 1951, amely
hatályon kívül helyezi a büntetőnovellát.

1961. évi V törvény: legfőbb módosítása az volt, hogy a büntethetőség alsó határa 14 év lett. Erre
azért volt szükség mert az oktatási rendszer első szakasza ekkor zárul, ekkor hagyja el a gyerek az
általános iskolát.

HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS

Alapvető rendelkezések

A törvény továbbra is követi a magyar büntetőjogban kialakult hagyományt, hogy a fiatalkorúakra

vonatkozó rendelkezéseket nem külön kódex, hanem egységes BTK külön fejezete tartalmazza.
Elsőként a XI. fejezetet kell vizsgálni, ha nincs eltérő rendelkezés akkor az Általános rész szabályai
az irányadóak.

Fiatalkor fogalma

BTK. 105§ Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte,
de a tizennyolcadikat nem.

Ez összhangban áll a 16§-nak azon rendelkezésével hogy a 12. életévét betöltött elkövető,
amennyiben rendelkezik a belátáshoz szükséges képességgel, büntethető bizonyos esetekben.
A fiatalkor felső határa összhangban áll a polgári jog vonatkozó szabályival, azonban a
házassággal szerzett nagykorúságra ez nem vonatkozik.

Anyagi jogi természetű határidők. Annak megállapításánál hogy a büntetőeljárás alá vont személy
fiatalkorú-e vagy sem, szerepe van hogy mikor és hogyan valósult meg a bűncselekmény.

A büntetés és intézkedés alkalmazása

 BTK. 106§

A BTK. a fiatalkorúakkal szemben a büntetés célja vonatkozásában eltérő rendelkezést tartalmaz

a felnőttkorúakra vonatkozó általános szabályoktól. Fiatalkorúak esetén a speciális prevenciót
kell szem előtt tartani, azaz a büntetés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba
fejlődjön, társadalomra hasznos legyen.
A fiatalkorú védelmének szem előtt tartása sokban függhet a fiatalkorú családi környezetétől. Ha
megfelelő inkább szabadságvesztés célravezető, ha nem, akkor szükséges a környezetből való
kiszakítása, pl intézeti nevelés.

A bűncselekmény elbírálásakor az alkalmazandó jogkövetkezmény tekintetében a büntetések

másodlagos szerepűek, a törvény a jogalkalmazó számára egy sorrendet állít fel a szankciók
kiválasztását illetően. Fiatalkorúakkal szemben elsődlegesen szabadságelvonással nem járó
intézkedés alkalmazandó. Ennek eredménytelensége esetén szabadságelvonással járó büntetés
adhat okot.
Hozzá kell tenni, hogy azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem
töltötte be csak intézkedés alkalmazható.

A tevékeny megbánás

BTK. 107§

Mint korábban láttuk a törvény bizonyos b.cs.-k esetén lehetőséget biztosít a büntetőjogi útról való
eltérésre. A közvetítői eljárás igénybe vétele, és annak sikeressége esetén az elkövető tevékeny
megbánása alkalmas arra, hogy a bűnelkövető személyiségének fejlődését helyes irányba
befolyásolja. Igaz ez a fiatalokra, akiknek a személyisége jobban formálható.

A tevékeny megbánásra irányadó általános szabályok természetesen a fiatalkorúakra is

alkalmazandók. Különbség abban van, hogy fiatalkorúak esetén a 29§-ban meghatározott vétség vagy
ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban minősülő bűntett elkövetése esetén is helye lehet.

Fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések speciális szabályai

A szabadságvesztés időtarama, és végrehajtása

BTK. 109§

Fiatalkorúval szemben életfolytig tartó szabadságvesztés nem szabható ki. A szabadságvesztés

generális minimuma minden bűncselekmény esetén egy hónap. A szabadságvesztés felső határának
megállapításakor két szempontot kell vizsgálni. Lényeges az elkövető életkora, azaz a bűncselekmény
elkövetésekor betöltötte-e a 16, életévét illetve hogy az adott bűncselekményre a Különös rész
milyen büntetési tételt állapít meg.

Ha a fiatalkorú a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a tizenhatodik életévét büntetési

életfolytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén legfeljebb 15 év.
Ha az elkövetett cselekmény ötévet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetés
legfeljebb öt évig tarthat. Amennyiben a megvalósított bűncselekményt a törvény ötévi
szabadságvesztésnél rövidebb büntetéssel fenyegeti, a Különös rész rendelkezéseit kell alkalmazni,
ebben az esetben tehát nincs változás.

Ha az elkövető még nem töltötte be a 16. életévét a bűncselekmény elkövetésekor az életfolytig tartó
szabadságvesztéssel is büntethető miatt kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 10 év.

Amennyiben a megvalósított bűncselekményt a törvény ötévi szabadságvesztésnél rövidebb

büntetéssel fenyegeti, a Különös rész rendelkezéseit kell alkalmazni, ebben az esetben nincs változás.

BTK. 110§

A fiatalkorúval szemben kiszabott szabadságvesztést az erre a célra felállított speciális

létesítményben a fiatalkorúak bv intézetében kell végrehajtani. A fiatalkorúaknak csak börtöne és
fogháza van. Speciális szabály, hogy a huszonegyedik életév betöltése után a szabadságvesztést a
felnőttekre előírt végrehajtási fokozatban kell végrehajtani.

Az elzárás
BTK.111§

Az elzárás olyan büntetés amelynek alkalmazása a törvényhez fűzött indoklás szerint főleg azokkal az
elkövetőkkel szemben lehet eredményes, akikkel szemben szociális, gazdasági családi vagy életkori
viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása nem célszerű.
Fiatalkorú elkövetőkkel szemben a törvény az elzárás tartamával kapcsolatban állapít meg speciális
szabályt. Legrövidebb ideje 3 nap, leghosszabb tartama 30 nap.

A közérdekű munka
BTK.112§
Összhangban a munka törvénykönyvéről szóló szabállyal mely szerint munkavállaló az lehet, aki a
tizenhatodik életévét betöltötte, a Büntető Törvénykönyv szerint csak akkor szabható ki közérdekű
munka a fiatalkorúval szemben, ha az ítélet meghozatalakor a tizenhatodik életévét nem töltötte be.

Pénzbüntetés
BTK.113.§
Fiatalkorúval szemben a pénzbüntetés kiszabásának az általános szabályokhoz képest további
feltétele, hogy a fiatalkorúnak önálló keresete, jövedelme, vagy megfelelő vagyoni legyen. Ennek
alapja, hogy a pénzbüntetésnek az elkövetőt és nem mást kell sújtania, célja akkor érhető el ha az
elkövetőt sújtja a hátrány.

Lehet pl ösztöndíj, jogügyletből származó bevétel, amiből lehet fizetni, de szociális juttatásból nem.
A törvény a fiatalkorúak vonatkozásában lejjebb viszi a napi tételek számát és a napi tétel összegét is.
Így a kiszabható pénzbüntetés legkisebb mértéke 15, legnagyobb mértéke kétszázöven napi tétel, az
egynapi tétel összege pedig legalább ötszáz, legfeljebb 50000. forint. Minimum tehát 7500 maximum
12.500.000 forint.

A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén először meg kell kísérelni annak behajtását. Ha a fiatalkorú
által meg nem fizetett pénzbüntetés behajtására irányuló eljárás eredménytelen maradt, a bv. bíró a
pénzbüntetést közérdekű munkára, ha az kizárt, szabadságvesztésre váltja át.
Feltétele: 16. életév.
Ha a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, szabadságvesztésre kell átváltani.

A kiutasítás
114.§

Fiatalkorúval szemben kiutasításnak csak 10 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés
kiszabása esetén lehet helye, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot
jelentősen veszélyeztetné, és ha nem sérül a fiatalkorú családi élet tiszteletben tartásához való joga.

A közügyektől eltiltás
115.§
Azt lehet eltiltani, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre
ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. Fiatalkorú esetén a törvény
további szűkítését tartalmaz: fiatalkorút csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén
lehet a közügyektől eltiltani.

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedések speciális szabályai

A próbára bocsátás
BTK. 116§
A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések legfontosabbja tartozik ide: a törvény ezen intézkedés
alkalmazását bármely bűncselekmény elkövetése esetén lehetővé teszi.

Nem bocsátható próbára azonban aki:

- visszaeső
- bűnszervezetben követte el
- végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el
- a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el

Próbaidő tartama itt egy évtől két évig terjedhet, amit évben , években vagy évben és hónapban
adnak meg. A bíróságnak arra is lehetősége van, hogy a büntetés kiszabása helyett javító intézeti
nevelést rendeljen. A büntetés nemének és mértékének megválasztásakor az általános szabályok
irányadók, azonban a magatartási szabályszegés jellegének és konkrét súlyának jelentősége lehet a
büntetés kiszabása során.

A jóvátételi munka.
BTK. 117§
Egyezően a közérdekű munkával jóvátételi munka is csak akkor alkalmazható, ha a fiatalkorú az ítélet
meghozatalakor tizenhatodik életévét már betöltötte. Amennyiben a fiatalkorú az elsőfokú ítélet
után, a fellebbviteli eljárás során tölti be 16. életévét a jogerős ügydöntő határozatot hozó másod
vagy harmadfokú bíróság is alkalmazhat jóvátételi munkát.

A kitiltás
BTK. 118§
Büntetési célok elérésének feltétele a helyes környezet, akárcsak a fejlődésüké. Btk. szerint ebből a
környezetből kiragadni nem lehet, ez nem csak ellentétes lenne a büntetés céljával hanem
ellenkezőleg is hatna. Családi környezeten azt kell érteni, akikkel egy háztartásban él, nem szükséges
hogy tényleg rokonai legyenek. Megfelelő a környezet, ha alkalmas a fiatalkorú helyes irányú
nevelésére, képes a társadalmi elvárásnak megfelelő követelményeket biztosítani. Nem megfelelő a
családi környezet, ha a fiatalkorút befolyásolni képes személyek közül többen bűnöző életmódot
folytatnak, illetve nem jó a túl engedékeny környezet sem. Önmagában az, ha a fiatalkorú és a
családja közt nem zavartalan a kapcsolat, az nem jelenti azt hogy ez a környezet nem megfelelő.

BTK. 119§ A PÁRTFOGÓ FELÜGYELET

Itt a pártfogó felügyelet elrendelése nem a bíróság, vagy az ügyész mérlegelésétől függ, a törvényben
felsorolt öt esetben a fiatalkorú ex lege ezen intézkedés hatálya alatt áll. A pártfogó felügyelet
tartama az arra a büntetésre vagy intézkedésre vonatkozó rendelkezéshez igazodik amely mellett
alkalmazták.

A javítóintézeti nevelés
BTK. 120§

A javítóintézeti nevelés csak fiatalkorúakkal szemben alkalmazható, szabadságelvonással járó

intézkedés. Feltétele: a fiatalkorú eredményes nevelése, a büntetési célok elérése érdekében
szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés nem lenne elégséges, szükséges az elkövető
környezetéből történő kiemelése, speciális elhelyezése.

A tartama 1 évtől 4 évig terjedhet. Ideiglenes elbocsátható az, aki a kiszabott nevelés felét már
kitöltötte és az intézetben legalább egy évet eltöltött, ha feltehető, hogy az intézkedés további célja
intézeti nevelés nélkül is elérhető.
Az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének van kötelező és mérlegelésen alapuló esete. Kötelező
megszüntetni, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt
szabadságvesztésre ítélik, intézeti nevelését rendelik el.

Egyéb szabályok

A halmazati és összbüntetésre vonatkozó általános szabályok a fiatalkorúak esetén is érvényesülnek.

A törvény meghatározza a kiszabható büntetés legnagyobb mértékét arra figyelemmel, hogy a
fiatalkorú betöltötte-e a tizenhatodik életévét, illetve hogy milyen súlyú bűncselekmény követett el.
A halmazati büntetés felső határát illetően fiatalkorúaknál az általános szabályhoz képest az alábbi
korlátokat állítja fel.
A halmazati büntetés:
- a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú által elkövetett, életfolytig tartó
szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén a húszévi szabadságvesztést
- a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú által elkövetett tíz évet meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a tizenöt évi szabadságvesztést
- a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú által elkövetett életfolytig tartó
szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény esetén a tizenöt évi szabadságvesztést
- ha a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama öt év a hét év hat
hónapot nem haladhatja meg.

A fiatalkorú elítéltek esetén a törvényi mentesítés várakozási ideje lerövidül. A fiatalkorú mentesül az
ítélet jogerőre emelkedésének napján, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik, a
büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján, ha szándékos
bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélték, valamint a büntetés
kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év elteltével, ha
szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélték.

Változnak az utólagos mentesítés szabályai is: a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet
meghaladó szabadságvesztés kitöltése után a bíróság a fiatalkorút kérelemre mentesítésben
részesítheti.