évtizedből alig tett közzé négyszáznál többet.

Magunk is
kutatásaink alkalmával ezen korszakból aránylag kevés
oklevelet találunk, jóval kevesebbet, mint a mennyit a
XIII-ik század két utolsó évtizedéből bírunk.
A Történelmi Bizottság e körülményeket szem előtt
tartva, midőn az oklevelek kiadásának folytatását, elha-
tározta, abban az 1321. évig — mikor Csák Máté
halálával a belső villongások megszűntek, — minden
eddig kiadatlan oklevelet fölvétetni rendelt; annál is
inkább, mert ezen kor állami és jogi viszonyai mind az
előbbitől, mind a következőtől eltérő és sajátszerű jelle-
met tűntetnek föl.
Mi ebből az időszakból a jelen kötetben közel hatszáz
oklevelet közlünk.
Ennek nagyobb részét az Országos Levéltár kincstári
osztálya, — az előbbi kir. kamarai levéltár, — szolgál-
tatta ; az innét közölt oklevelek száma a háromszáz har-
minczat meghaladja; az 1 3 1 6 . évig valókat óváry Lipót
ailevéltárnok, a többit Nagy Gyula levéltári tisztviselő és
Kovács Nándor, a Történelmi Társulat tagja, másolták le,
kiknek palaeographiai jártassága a közlés pontosságáról
eléggé kezeskedik. A hol a közlő neve ki nem tétetett,
mind az országos, mind a más levéltárakból közzétettek-
nél, azok a szerkesztő másolati gyűjteményéből valók.
Az Országos Levéltár után a legtöbb oklevelet a
N. Múzeumból nyertük, s legkivált a Kállay családnak
ott őrizetül letett levéltárából ; ez utóbbiakat Csontosi
János könyvtári tisztviselő inásolá le. A gróf Berényi és
a Hamvay családoknak ugyancsak a N. Múzeumban levő
levéltáraiból, valamint a N. Muzeum egyéb gyűjtemé-
nyeiből, az ezen korszakból még kiadatlan oklevelek
szintén közöltettek.