A jövedelem képződésének megállapításánál alkalmazott két módszer csupán megközelítésében tér el egymástól,

összegszerűségében természetesen nem.

Míg az eredményből kiindulva azt vizsgáljuk, hogy mi az a többlet, ami a vállalkozásnál képződött, az
összteljesítmény vizsgálatánál kiindulópontunk a társaság összes teljesítménye, majd ezt csökkentjük azzal az
értékkel, amelyet az adott egység más vállalkozástól szerzett meg, azaz amely teljesítmény nem nála képződött.

Ha az eredményből indulunk ki, sorra kell vennünk, hogy milyen tevékenység(ek) képez(nek) eredményt. A
legfontosabb kategória számunkra az „Eredmény I.”, amely az alaptevékenységgel összefüggésben keletkezett, azaz
a saját-és vásárolt készlet-és szolgáltatás értékesítéséből képződött (saját termelésű készlet és szolgáltatás nyújtás,
illetve vásárolt készlet értékesítés és közvetített szolgáltatás). Ennek elemei az értékesítés nettó árbevétele (saját
termelésű készlet értékesítés árbevétele és saját szolgáltatás nyújtás árbevétele), valamint az értékesítés elszámolt
közvetlen önköltsége (saját termelésű készlet értékesítés ráfordítása), eladott, közvetített szolgáltatások
ráfordítása, illetve a termelés során felmerült, közvetlenül termékhez és szolgáltatáshoz nem kapcsolható
értékesítés közvetett ráfordításai.
Ugyancsak a társaságnál képződött az „Egyéb eredmény” is, amely bár nem az alaptevékenységgel összefüggésben
keletkezett, mégis szorosan kötődik ahhoz (pl. tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítésének eredménye),
amely az eredménykimutatásban az Egyéb bevételek és Egyéb ráfordítások között található.

Mindezen felsorolt események eredmény hatásukat tekintve – bár más-más kategóriában jelennek meg –, azonos
jellemzővel bírnak: „páros” tételek. Azért nevezzük páros tételeknek, mert egy eseményhez egy időben kapcsolódik
ráfordítás és bevétel is. Gondoljunk csak a tárgyi eszközök értékesítésére vagy akár az Eredmény I. kategóriában
megjelenő értékesítésre. Ez utóbbi esetben a kibocsátott eszköz értéke jelenik meg ráfordításként, míg az ellenérték
bevételként (igaz ez a tárgyi eszköz, immateriális eszköz, vagy késztermék értékesítésre is).
A jövedelem keletkezés során azonban számba kell vennünk azokat az eseményeket is, amelyek „páratlan”
jövedelmet (bevételt) generálnak. Így például a pénzügyi bevételeket, amelyek – az elszámolás nettó jellegéből
adódóan – sohasem járnak együtt ráfordítás tételekkel. (Az értékpapír értékesítés lehetne páros tétel, de a
sajátosság miatt amennyiben pozitív eredménnyel jár az esemény, az nettó összegében a bevételek között, míg a
veszteséggel értékesített értékpapír eredmény hatása a ráfordítások között jelenik meg.) De természetesen ide
sorolható a kizárólag Egyéb bevételt eredményező gazdasági események hatása, mint például a kapott kártérítés,
kötbér, késedelmi kamat, vagy a pozitív jövedelmet keletkeztető apportba adást.

Mindezen jövedelmek mellett még két kategóriát be kell vonnunk a vizsgálatba: a személyi jellegű ráfordításokat és
az áfa különbözetet (ez utóbbival később foglalkozunk).
A személyi jellegű ráfordítások olyan értéket (jövedelmet) jelentenek, amelyek a páros és páratlan pozitív
eredményhez hasonlóan a vállalkozásnál keletkeztek. Míg az előbbi az értékesítés, kibocsátás során, addig ez utóbbi
a termelő, szolgáltatás-nyújtó tevékenységgel összhangban. Az az érték, amelyet a munkaerő hozzáadott a
megvásárolt eszközök és szolgáltatások értékéhez, hogy az megfelelő formában és módon kibocsátásra kerülhessen,
az ennél a társaságnál jelent meg először értékként, így a keletkezett jövedelem meghatározása során
természetesen ezt is számításba kell vennünk.
Amennyiben az összteljesítményt tekintjük kiindulópontnak, a vizsgálatnál alkalmazott
elv megfordul. Pozitív előjellel veszünk figyelembe mindent, ami a társaságnál
teljesítményként létrejött – akár kibocsátásra került, akár nem. Figyeljük meg, hogy
mivel a hozamból indulunk ki, ez a teljesítmény a piac által elismert, eredményt is
tartalmazó értéket jelenti!
Ahhoz, hogy a vállalkozásnál képződött teljesítményt megkapjuk, ezt az elismert
teljesítményt csökkenteni kell azon tételek értékével, amelyeket a társaság
megvásárolt/megszerzett és azokat beépítve hozta létre a fent jelzett hozamot. A
vásárolt/szerzett (máshol képződött) és felhasznált erőforrások értékét az anyagköltség,
az eladott áruk beszerzési értéke, közvetített szolgáltatások értéke, illetve a tárgyi
eszközök és immateriális javakkal összefüggésben az értékcsökkenési leírás jelenti.
Látnunk kell, hogy a személyi jellegű ráfordítások értéke nem jelentkezik csökkentő
tételként, hiszen – bár az is szerepel az összteljesítményben – az a társaságnál
képződött!

Mindezek mellett természetesen ez a vizsgálati módszer is tartalmazza a páros

eredmény tételeket, valamint a páratlan bevételi tételeket. Ha ezeket előjel helyesen
figyelembe vesszük, akkor az eredmény tételek kapcsán eljutottunk a társaságnál
képződött jövedelemig. Még egy tételt azonban figyelembe kell vennünk: a
forgalmazásból adódó áfa-különbözetet. Tudjuk, hogy ez nem a társaság jövedelmét
jelenti, vizsgálatunkban azonban nem is erre fókuszálunk, hanem a vállalkozásnál
keletkezett, nemzetgazdasági szinten képződött jövedelemre. Annak pedig részét képezi
ez az adókülönbözet is.