A POLGÁRI ÁTALAKULÁS

1790-ben a jozefinista rendszerrel elégedetlen lázadó Magyarország trónjára a felvilágosodás híve, a

Habsburg-dinasztia egyik legtehetségesebben kormányzó tagja, II. Lipót (1790-1792) került. Rövid
országlásának rendkívüli eredményeit az 1790/91. évi országgyűlés törvényei rögzítették. Kiegyezve a
magyar rendekkel, elismerve a magyar alkotmányos függetlenséget, a protestánsok jogait, garanciákat
nyújtva a kormányzati visszaélések ellen, megalapozta a modern Magyarország felépítésnek szándékát.
I. Ferenc (1792-1835) nem követte a felvilágosodott politizálásban elődjét, nevéhez köthető a magyar
progresszió lefejezése, a Martinovics-összeesküvés véres megtorlása 1794-ben, a magyar rendi alkotmány
szűkítésére tett folytonos lépések, az 1811/12. évi országgyűlés feloszlatása, a 13 évig tartó abszolutisztikus
uralom, az 1823-as vármegyei mozgalmak. Mindennek hátterében állat az osztrák császárság életre hívása
(1804) és a bécsi kongresszus (1814-1815) konzervatív évtizede.
1823-ban a vérmegyék szembefordultak az alkotmánysértő rendeleti kormányzással, s megtagadták a
pátensek végrehajtását. A vis inertiae, az ellenállás joga provokálta ki végül is az 1825. évi országgyűlés
összehívását. Ferenc kénytelen volt visszatérni a rendi alkotmányossághoz, újjáéledt a rendi-képviseleti
rendszer, állandósultak a reformországgyűlések, a diéták pezsgő élete, parázs vitái.

Kodifikáció: jogterületet szisztematikus szabályozással, elvi alapokon, tudományos definiálási igénnyel,

áttekinthető szerkezetben lefedő jogalkotás

A törvényalkotás diadala
a korszak alkotmányossági előírásait messzemenően figyelembevevő az országgyűlési reformmozgalmak, a
törvényalkotás érvényességi keretein belül maradó reformalkotmányozás és a polgári állam parlamentjeként
konzerválódó kétkamarás törvényhozás alkotóerejét és életképességét bizonyította. Megkezdődött a nagy
modernizációs hullám: a polgári magánjog intézményeinek kiépítése, a tőkés gazdaság megerősödése s végül
az alkotmányos forradalmat hozó 1848-as átalakulás jogszabályai jellemzik a magyar jogfejlődést.

A constitutio első felbukkanása

Mo-nak 1919-ig nem volt modern értelembe vett (írott, kartális) alkotmánya.
Az 1741. évi VIII. törvénycikkben megfogalmazott sarkalatos jogokra épülő alapvető törvények körét
hivatalosan törvénycikkben nem rögzítették, a rendi előjogok rendszere, a primae nonus, a „régi jó jogra”
hivatkozás határozta meg a rendi alkotmányos gondolkodást.
Első ízben fordult elő törvényszövegben az alkotmány kifejezés, amely az 1791. évi X. törvénycikkben
bukkant fel, megerősítették ekkor a még 1741-ben definiált sarkalatos törvényeket is.

Hatalmi ágak elválasztása

1790/91. évi országgyűlés XII. artikulusa meglehetős határozottsággal rögzített a hatalmi ágak elválasztását
és azok egymáshoz való viszonyát, a törvényhozást a rendek és az uralkodó közös jogosultságaként rögzítve.
Kimondta, hogy a király és kormányzati szerei végrehajtási jogalkotásukkal vissza nem élhetnek, a
rendeletek csak a törvények keretei között, szigorúan azok végrehajtására vonatkozhatnak. Tisztázták a
legislatíva (törvényhozás) és az executiva (végrehajtás) kapcsolatát, ezen kívül az igazságszolgáltatás
függetlenségének deklarálás is megtörtént a végrehajtó hatalommal szemben.
A törvénykezés autonómiájának garantálása mind szervezetileg (a király nem szervezi át a hagyományos
bírói struktúrákat), mind eljárásjogilag (az uralkodó nem avatkozik be az ítélkezés folyamatába).
A bírói függetlenség, mely szerint a bírák csupán a törvényeknek vannak alárendelve, őket sem utasítani,
sem befolyásolni pártatlan ítélkezésükben nem lehet, szintén bekerült az 1790/91. évi országgyűlés
artikulusai közé. A pátensjog, vagyis a végrehajtó hatalom rendelkezései a magyar bírói gyakorlatban
érvénytelennek tekinthetők.

A rendszeres bizottságok
Feladata az ország előtt álló reformok megfogalmazása, a szabott területre vonatkozó törvény-,
törvénykönyvjavaslatok előterjesztése. A rendszeres bizottságok úrbéri, adózási, közgazdasági, közjogi,
vallási, művelődési viszonyokat és a honvédelem helyzetét érintő tervezeteket készítettek elő. A systematica
deputatio-k vitáiban szót kaptak a megyék és a kiváltságos kerületek, szabad királyi városok és egyéb
testületek képviselői, és igénybe vettek szakértőket is.
A reformok gazdasági környezete
a magyar gazdaság, és a polgárság rendkívüli fejletlensége. 1848-ban a lakosság mindössze 6%-a lakott
szabad királyi városban, iparral ezen belül kb. a fele foglalkozott. A polgárság szavazata az országos
politikában alacsony, összesen egy vokssal bírt az összes szabad királyi város együttesen, ebből következően
a polgárság, helyzeténél és a feudális viszonyokban való érdekeltségénél fogva, nem tölthetett be a polgári
átalakulásban vezető szerepet.

A rendi országgyűlés szerepe

a rendi előjogok és a nemesi alkotmányosság keretében a nemesség mindvégig arra törekedett, hogy az
országgyűlés legyen a nemesi szuverenitás kifejeződése. Küzdött a nádorválasztásért, az újonc- és
adómegajánlás jogának megerősítéséért és gyakorlásáért. Egyenlő szavazati joggal bírt valamennyi magyar
nemes. Az első parlamentáris ujjgyakorlatokat az ellenzék ebben a feudális országgyűlésben végezte.

A politizálók köre
A reformkorban a nemességből lényegében mindenki politizált. Az érdemi politizálók köre, az egyre erősödő
ellenzéki csoport bázisa a nemesség árutermeléssel foglalkozó jómódú, bene possesionatus rétegéből
kerültek ki. Hajlandónak bizonyultak nyitni a reformok felé, ezért váltak alkalmassá a polgári átalakulás
vezényletére. Ez a csoport azonban nagyon is kettős tudatú volt, bizonyos határokat semmi szín alatt nem
óhajtott átlépni, mint például az ősiség eltörlését, az önkéntes örökváltság bevezetését alig néhányan
kérdőjelezték meg, de amikor az adó kivetésére terelődött a vita, gondolkodás nélkül szavazták le a radikális
plánumot.
A polgárság is voksokat követelt magának, városonként egy szavazatot, a vármegyénkénti két-két szavazattal
szemben, de a nemesség legfeljebb 16-ot lett volna hajlandó felajánlani a szabad királyi városoknak.
Csatlakoztak a reformerek csoportjához az alkotmány sáncain kívül rekesztett honoráciorok, a nem nemes
értelmiségiek is, akik például újságírással járultak hozzá a reformok ügyéhez. Ezen kívül a politizálók
számát növelte az a nem túl tágas kör, akik a nyugati liberális eszmékkel és politikai fejlődéssel
megismerkedve szálltak síkra Magyarország felzárkóztatásáért.

A politizálás terepe: a vármegye

A politizálás döntően a vármegyékben zajlott, a politizálás terepe a vármegyei közgyűlés, mely többnyire
kimerült az egyszerű tiltakozásban a központi kormányzat intézkedéseivel szemben. Az 1825-ös év diétáját
követően kiszélesedett a politizálás tere. A vármegyékben a követválasztások és a követutasítások új értelmet
adtak a véleménykifejezésnek, az országgyűlés pedig lehetőséget a reformok törvényes keretek közötti
megvitatására, illetőleg azok esetleges becikkelyezésére.
A többszázéves csatornák új tartalommal teltek meg, például az ellenzék 1847-es programjának
kialakulásában is látszik. A kereskedelem fejlesztése, a vámok eltörlése, az ősiség intézménye, a
birtokképesség kiszélesítése.
Szatmár vármegye 1841-ben megfogalmazott 12 pontja: ősiség eltörlése, kötelező örökváltság, céhek
megszüntetése, általános birtokképesség, általános hivatalviselési jog, közadózás, népképviselet,
sajtószabadság.

Civil szerveződések
Megindult a polgári élet szerveződése, a civil társadalom kiépülése. Egyletek, egyesületek sokasága adott
lehetőséget a honpolgári aktivitásra, melyek nem elsősorban politikai szervezetek voltak, de politikai
tartalommal működtek. Honfiúi elkötelezettségre, a nemzeti öntudatra és büszkeségre alapított
programjaikkal. E mozgalom az utcára vitte, a hétköznapok részévé tette a politikát. A győzelem záloga a
jellemzővé vált civil aktivitás lett.
Széchenyi István – Magyar Tudós Társaság 1827
Kaszinók 1827-32
Kisfaludy Társaság 1836
Iparegylet, Védegylet, humanitárius szervezetek
Széchenyi István – Állattenyésztő Társaság 1830
Budapesti Hídegyesület
Pesti Hengermalom és Gépgyár Részvénytársaság
Pesti Kikötő Egyesület 1841
Magyar Iparegyesület Almási Balogh Pál 1843
Brunszvik Teréz Angyalkert 1828
Nemzeti Múzeum 1836

A politizálás kezdetei
E szervezetek között már felbukkant néhány kifejezetten politizáló csoport is.
Társalkodási Egylet 1834 pozsonyi liberális országgyűlési ifjak (Lovassy László itt mondott beszédéért
zárták börtönbe)
Nemzeti Kör pesti liberálisok gyülekezete 1841 Fáy András
Pesti Kör 1845 Ráday Gedeon, a konzervatív párt létrehozására válaszul újraegyesültek Ellenzéki Kör
néven 1846. november 12-én
Tízek Társasága Petőfi radikális gondolkozású barátai
1844. november 19-től királyi rendeletre ó, minden engedély nélküli egyesületet be kellett tiltani, 1845.
január 7-én bekérette mindegyik törvényhatóságtól a területén működő valamennyi egyesület alapszabályát,
majd kötelezővé tett március 26-án az egyletek helytartótanácsi jóváhagyását. Ezek nem vonatkoztak a
politikai körökre. A bécsi politika egyre keményebb ellenállást fejtett ki a javaslatokkal szemben.

Pártalakulatok
Bár erőszakkal megpróbálták útját állni a politikai szerveződéseknek, nem tudták, így jutottak arra az
udvarhű politikusok, hogy maguk is hasonló eszközzel lépnek fel.
1846-ban létrejött a Konzervatív Párt, mely célként fogalmazta meg a vármegyei választások bevételét és a
kormánytöbbség elérését a követek tábláján. Válaszként a Konzervatív Párt létrehozására a Nemzeti és Pesti
Kör újra egyesült, s előbb az Ellenzéki Kör, majd az Ellenzéki Párt elnevezést használta. 1847. június 7-én
megszületett az Ellenzéki Nyilatkozat.
Ezek nem a mai értelemben vett pártok voltak, a pártok lelke néhány népszerű politikus volt, akik maguk
köré gyűjtötték a nézeteikkel szimpatizálókat. Ezekből bontakoztak majd ki az országgyűlési pártok.

A nyilvánosság
Újabb tudományos, irodalmi, ismeretterjesztő és politikai lapok indultak el (Pesti Hírlap, Hírnök, Világ,
Nemzeti Újság, Erdélyi Híradó, Budapesti Híradó)

Demokrácia és liberalizmus
Nyugat-Európából érkezett a liberalizmus, onnan származott a legtöbb közvetlen tapasztalat. Amerikából
pedig a demokrácia modellje.
Alexis de Tocqueville francia politikai gondolkodó klasszikus műve a demokráciáról, erre alapozva jött létre
a két legerőteljesebb ellenzéki irányzat: a centralisták és a municipalisták politikusköre.

Egységes nemesi szabadság

I Nagy Lajos 1351. évi dekrétumának XI. cikkelyére és a Hármaskönyv tételére épül az egységes nemesi
szabadság.
Nemesek jogai
nemest törvényes elmarasztalás nélkül nem lehetett letartóztatni
kizárólag a törvényesen megkoronázott király hatalma alatt állott
mentesek voltak a jobbágyi szolgáltatások, adakozás, rovás és egyéb adók, vámok és harmincadadók fizetése
alól
vagyonukkal, birtokjövedelmeikkel mindenkor szabadon rendelkezhettek.
hivatalviselési képesség, joghatóság birtokaik jobbágyai és cselédei fölött,
nemesi javak birtokába csak nemesek juthattak
vérdíjuk magasabb volt
a politikai életben teljes terjedelemben részt vehettek

A nemesi jog kiterjesztése

1836-ban áttörték a nemesi adómentesség gátját, s a diéta megszavazta a jobbágytelken élő, illetve azt
használó nemesek adóztatásáról szóló cikkelyt (1836. XI. törvénycikk), a nem nemesek perképességét
kitágították (1836. XIII. törvénycikk), büntetőpereikben a fellebbezési lehetőséget generalizálták (1836.
XVII. törvénycikk), megsemmisítették a jobbágyok örökösödésének addigi megszorításait (1840. VIII.
törvénycikk), nemesi birtokképesség általános feloldása (1844. IV. törvénycikk), hivatalviselési képesség
korlátozásainak eltörlése (1844. V. törvénycikk)

AZ ALKOTMÁNYOS FORRADALOM

Az 1847/48 évi diéta munkáját alapvetően befolyásolta a nemzetközi helyzet, a Franciaországot és Angliát is
sújtó gazdasági válság miatt Európa-szerte érezhető, robbanással fenyegető társadalmi elégedetlenség. Az
1848. februári forradalom 1789 és 1830 után harmadszor is megrázta az egész kontinenst. A revolúció
hulláma március 13-án érte el Bécset, amiben nem kis szerepe volt Kossuth Lajosnak Pozsonyban, a magyar
országgyűlésen tíz nappal korábban elmondott szenvedélyes hangú, szabad alkotmányt követelő beszédének,
és persze híres felirati javaslatának is. A bécsi forradalom miatt megbukott az 1813-ban hercegi rangra emelt,
és a napóleoni háború győzelmes lezárultát követő osztrák birodalmi politikát meghatározó Klemens von
Metternich kancellár.

Az alkotmányos forradalom keretei

1848 törvényei a rendi alkotmányosság évszázados szabályai szerint, a magyar rendi országgyűlés szokott
rendjében születtek, a formaságokhoz való legteljesebb ragaszkodás keretében. Megszavazták azokat a
kerületi ülésekben, az alsótáblán, s még a főrendek is, a leghagyományosabb formában feliratban
megküldték az uralkodónak, aki szentesítette és kihirdette. A március 3-án megszavazott felirati javaslatot a
felsőtábla 14-én elfogadta, s a feliratot 15-én küldöttség vitte Bécsbe. Ott az uralkodó elfogadta a feliratban
indítványozott javaslatokat, István nádort teljhatalommal ruházta föl az ügyek kezelésében, hozzájárult a
magyar minisztérium felállításához, s ennek alapján 17-én már ki is nevezte Batthyány Lajost az első magyar
miniszterelnöknek.

Áprilisi törvények (1848. „alkotmánya”) V. Ferdinánd

1848. április 11. szentesített törvények véglegesen és kategorikusan szakítottak a rendi struktúrákkal és
szemlélettel. A törvényhozás azonban nem foglalta egységes kartába, alkotmányba a hatalmi viszonyok
leglényegesebb szabályait és a szabadságjogokat, hanem 31 különálló törvényben rögzítette azokat.

Alkotmányos monarchia
Korlátozták a korábban abszolút módon gyakorolt uralkodói jogokat a törvényhozás terén és a
végrehajtásban is. A korábban testületi ellenőrzés nélküli végrehajtó hatalom bizonyos mértékig a király
felügyelete alatt maradt, ám munkájára igazi befolyással a népképviseletivé átváltozott országgyűlés bírt.

Polgári szabadságjogok (1848. április)

Jogegyenlőség:
 közös teherviselés (1848. VIII. tc, nemesi adómentesség megszüntetése)
 jobbágyi szolgáltatások megszüntetése (1848. IX tc, jobbágytelkek volt jobbágyok szabad
tulajdonába adása, közös használatban lévő földterületek arányos felosztása)
 úriszék felszámolása (1848. XI. tc,)
 papi tized megszüntetése (1848. XIII. tc)
 ősiség megszüntetése (1848. XV. tc)
Politikai jogok: politika legyen a köz ügye, választójog kiterjesztése, független, felelős magyar
minisztérium felállítása
Nemzetiségi jogok: sajnos nem készültek tervek
Vallásszabadság:
 bevett vallások: katolikus, görögkeleti, református, evangélikus, unitárius, Zsidó nem!
Sajtószabadság: sajtó felszabadítása, cenzúra eltörlése, lapalapítási kaució, fokozatos felelősség elve
(1848. XVIII. tc)
Nyomtatás: aki nyomdát alapít, kauciót kell letennie, kötelespéldány
Színházak: cenzúrázást eltörölték, helyi hatóságok engedélye kellett (1848. XXXI. tc)
Tanszabadság: 1848. XIX. tc, szabad oktatás
Gyülekezési jogról nem rendelkeztek