1848 Magyarországon – az áprilisi törvények

1848-ban egész Európát érintette a forradalmi hullám Angliát, Oroszországot és

Törökországot kivéve. Angliában a szilárd alkotmányos monarchia, a másik két helyen az
uralkodói despotizmusok miatt nem volt forradalom. Egész Európát sújtotta a kis jégkorszak.
A terméseredmények visszaestek, éhínség, elégedetlenség jelentkezett. Politikai válság
alakult ki.

Az események Párizsból indultak ki 1848 februárjában. Ennek híre március 1-jén érte el
Magyarországot. Kossuth a pozsonyi országgyűlésen elkészítette felirati javaslatát, melyben
alkotmányos átalakulást, közteherviselést, felelős kormányt és a politikai jogok kiszélesítését
követelte. Ezt március 15-én két hajóval küldöttség vitte Bécsbe, ahol már 13-án lezajlott a
forradalom. Metternich kancellárt elűzték és itt is megkezdődött a polgári átalakulás. Közben
Pesten is lezajlott a békés forradalom. A küldöttséget ennek hírére fogadták Bécsben, és az
Ellenzéki Párt vezetőjét, Batthyány Lajost kinevezték miniszterelnökké. Visszatértek
Pozsonyba, ahol megkezdődött a törvényalkotó munka. Megalakult a felelős kormány,
melyben a politikai élet valamennyi irányzata képviselte magát. A többséget a Kossuth
mögött álló liberális nemesség alkotta.

A király, V. Ferdinánd szentesítette a rendi országgyűlés által kidolgozott reformokat, melyek

lerakták a polgári átalakulás alapjait.

31 cikkelyből áll:

- A meglévő jogrendet fejleszti tovább. Nem alkot egységes szerkezetű alkotmányt, de

az egyes törvények nagy jelentősége folytán szokták 48-as alkotmánynak is nevezni.
- Felszámolta a feudális és rendi jellegű kiváltságokat.
- Felszabadították a jobbágyokat, földjeik tulajdonosává váltak, az állam pedig
kötelezettséget vállalt a földesurak kártalanításáért.
- Magyarország alkotmányos királyság lett. Felelős kormányt állítottak fel.
Népképviseleti országgyűlést hoztak létre cenzusos választójog alapján.
- A hatalmi ágakat szétválasztották és érvényesültek a felvilágosodás alapelvei is,
törvénybe iktatták az alapvető emberi jogokat.
- Kimondták Magyarország és Erdély egyesülését.

A törvények 3 csoportba sorolhatók:

1. Rögzítik a társadalmi átrendeződést:

- jobbágyfelszabadítás
- úrbéres szolgáltatások eltörlése
- ősiség eltörlése
- közadózás
- keresztény felekezetek egyenjogúsága
2. Megteremtik az ország politikai felépítményét:
 - cenzusos (vagyoni, műveltségi) választójogot alakítanak ki
- népképviseleti országgyűlést és felelős kormányt állítottak fel
- az uralkodó rendeletei csak miniszteri ellenjegyzéssel léphettek életbe
- kinyilvánították a sajtószabadságot
- megszervezték a nemzetőrséget
3. Magyarország önállóságát biztosították a birodalmon belül:
- perszonálunió jött létre Ausztria és Magyarország között
- a király helyettese a nádor lett, aki a Habsburg család tagja, de Budán élt
- a külügyet Bécsből irányították
- a birodalom és Magyarország közös ügyeinek intézésére létrehozták a király személye
körüli minisztériumot Esterházy Pál vezetésével. (Ez volt az egyetlen minisztérium,
amelynek Bécs volt a székhelye és nem Pest!)

A törvénykönyv hiányossága:

- Nem szabályozta egyértelműen az Ausztriához fűződő viszonyt. Magyarországot csak

a közös uralkodó kötötte össze a birodalom másik felével.
- Nem rendezték a hadsereg kérdését.
- A külképviseletek birodalmi kézen maradtak.
- Nem volt tisztázott a külügy és a hadügy pénzügyi háttere.
- Nem foglalkozott a nemzetiségekkel, nem kaptak kollektív jogokat, és a politikai
életben tudniuk kellett magyarul.

A magyar vezetőréteg nem akart elszakadnia birodalomtól. A végrehajtó hatalom a felelős

magyar kormány kezébe került. Bécs azonban a külügyet, a hadügyet és az ehhez szükséges
pénzügyet királyi felségjognak tekintette, ez pedig ellentétekhez vezetett.