Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Geotechnikai Tanszék

Geotechnika
(BMEEOGTAT14)

Gyakorlati segédlet
a BME Építőmérnöki Kar nappali tagozatos BSc hallgatói részére

Összeállította: Dr. Takács Attila

Ez a jegyzet Takács Attila szerzői műve, amelyet a szerző a BME Geotechnika c. tárgy tanórájának hivatalos tananyagaként állított össze 2012-ben. A tananyagot a
BME Geotechnikai Tanszékén a tanszék dolgozói oktatási célból használják, a tanulók közt szétosztják. Minden egyéb, a szerzői jogi törvény által szabad
felhasználásként meg nem engedett felhasználás tekintetében a szerző fenntartja magának a jogot, hogy a felhasználásra engedélyt adjon. Ettől eltérő felhasználás
illetve e figyelmeztetés eltávolítása a törvény értelmében szerzői jogsértésnek minősül.

Budapest, 2013.

1.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

TARTALOMJEGYZÉK

1. RÉZSŰÁLLÉKONYSÁG SZÁMÍTÁSA ............................................................................................................. 4

1.1. VÉGES ELEMEK MÓDSZERE: SZÁMÍTÁS A PLAXIS PROGRAMMAL ...................................................................... 5
1.2. ELLENŐRZÉS HAGYOMÁNYOS MÓDSZEREKKEL: A GEO-SLOPE PROGRAM ALKALMAZÁSA ................................ 5
2. GABION FAL TERVEZÉSE ................................................................................................................................ 6
2.1. VIZSGÁLANDÓ HATÁRÁLLAPOTOK ................................................................................................................... 6
2.2. PARCIÁLIS TÉNYEZŐK A TARTÓSZERKEZETI (STR) ÉS GEOTECHNIKAI (GEO) HATÁRÁLLAPOTOK
VIZSGÁLATÁHOZ ............................................................................................................................................................. 6
2.3. GABION FAL MÉRETEZÉSE A GAWAC PROGRAMMAL ...................................................................................... 7
2.3.1. I. Kombináció (1. számítás): Elcsúszás és kiborulás vizsgálata ................................................................. 7
2.3.2. II. Kombináció (2. számítás): Külső stabilitás vizsgálata ........................................................................... 8
3. KIHORGONYZOTT CÖLÖPFALAS MEGTÁMASZTÁS .............................................................................. 8
3.1. KÖZELÍTŐ (KÉZI) SZÁMÍTÁS .............................................................................................................................. 9
3.2. A HORGONYZOTT, HÉZAGOS CÖLÖPFAL JELLEMZŐI ........................................................................................ 11
3.3. SZÁMÍTÁSI LÉPÉSEK A PLAXISBAN ................................................................................................................. 11
4. AZ EUROCODE-BAN LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK ANGOL ÉS MAGYAR
MEGNEVEZÉSEI .......................................................................................................................................................... 11
5. SZABVÁNYOK .................................................................................................................................................... 12
6. FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................................................................... 12
7. MINTAFELADATOK ......................................................................................................................................... 13
8. AZ EUROCODE 7 EGYSÉGES JELÖLÉSRENDSZERÉNEK ELEMEI .................................................... 14

2.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

ÁBRAJEGYZÉK

1. ábra: Véges elemes programmal meghatározott csúszólap ..............................................................5

2. ábra: Paraméterek magyarázata ........................................................................................................7
3. ábra: A cölöpfalas megtámasztás geometriája .................................................................................9
4. ábra: A paraméterek értelmezése a földnyomási tényező meghatározásához ................................10
5. ábra: Földnyomások a közelítő számításhoz. .................................................................................10

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

1. táblázat: Parciális tényezők a hatásokhoz (γF) vagy az igénybevételekhez (γE) STR és GEO
határállapotban ................................................................................................................4
2. táblázat: A talajparaméterek (γM) parciális tényezői ........................................................................4
3. táblázat: Az ellenállások (γR) parciális tényezői támszerkezetek esetén ..........................................4
4. táblázat: Parciális tényezők a hatásokhoz (γF) vagy az igénybevételekhez (γE). .............................6
5. táblázat: A talajparaméterek (γM) parciális tényezői. .......................................................................7
6. táblázat: Az ellenállások (γR) parciális tényezői támszerkezetek esetén. .........................................7
7. táblázat: Az Eurocode-ban használt rövidítések angol és magyar megnevezései ..........................12

Kedves Hallgatók!
A Geotechnika c. tárgy gyakorlatain előkerülő feladatmegoldásokat és tervezési segédleteket
összegyűjtöttük, bővítettük illetve az Eurocode szabványsorozatnak megfelelően átdolgoztuk. Az aktuális
verzió pdf formátumban a www.gtt.bme.hu honlapról letölthető.
A szövegben kékkel kerültek kiemelésre azok a megjegyzések, amelyek csak a házi feladatra vonatkoznak,
de nem általános érvényű megállapítások. A feladat megoldásához szükséges angol megnevezések zöld
színezést kaptak.

Utolsó módosítás: 2013. április 12.

Az anyagokat szerzői jog védi. Nonprofit célokra korlátozás nélkül felhasználható. Minden egyéb
felhasználás csak a szerzői jog tulajdonosának (a szerzőnek) az írásbeli engedélyével lehetséges.

3.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

1. Rézsűállékonyság számítása
Az Eurocode 7 magyar nemzeti mellékletének útmutatása a rézsűállékonyság számítására:
„A rézsűk és bármely geotechnikai szerkezet általános állékonyságának vizsgálatára a 3. tervezési módszert
(DA-3), a parciális tényezőcsoportok A2 „+” M2 „+” R3 kombinációját kell alkalmazni. A hatásokhoz tartozó
parciális tényezőket az A2 értékcsoportból kell kiválasztani. Az általános állékonyság teljesülése igazolható
úgy, hogy a nyírószilárdsági paramétereket az M2 értékcsoport szerinti parciális tényezőket alkalmazva,
tervezési értékeikkel veszik számításba, s azt mutatják ki, hogy az ellenállások belőlük számítható tervezési
értékei nem kisebbek, mint az igénybevételek tervezési értékei, melyeket a hatásoknak az A2 értékcsoport
szerinti parciális tényezőkkel számított tervezési értékeiből kell meghatározni. A mozgást előidéző
igénybevételek, illetve a mozgást akadályozó ellenállások lehetnek erők vagy nyomatékok. Alkalmazhatók
azok a hagyományos állékonyságvizsgálati módszerek is, melyek a rézsű csúszással szembeni biztonságát
a csúszólapon meglevő és az egyensúlyhoz ott szükséges nyírószilárdsági paraméterek hányadosaként
mutatják ki. Ez esetben - mivel a nyírószilárdság már tartalmazta az előírt biztonságot - elegendő azt
igazolni, hogy ez a biztonsági tényező nem kisebb 1,0-nél.” (I. lehetőség)
„Úgy is szabad eljárni, hogy a nyírószilárdsági paraméterek tervezési értékeként a karakterisztikus értékeiket
veszik számításba, s igazolják, hogy a rézsű szokásos, a nyírószilárdsági paraméterekben az előbbiek
szerint értelmezett biztonsága nagyobb annál, mint amit az M2 értékcsoport tartalmaz. (A hatások esetében
ez esetben is az A2 értékcsoport szerinti parciális tényezőket kell alkalmazni.) Ha az általános állékonyság
vizsgálatakor valamely esetleges hatást illetően nem állapítható meg egyértelműen, hogy az a vizsgált
tervezési állapotban kedvező vagy kedvezőtlen-e, akkor mindkét lehetőséget vizsgálni kell a megfelelő
parciális tényezők számításba vételével.” (II. lehetőség)

A számításokban alkalmazandó parciális tényezőket az 1-3. táblázatok tartalmazzák, kékkel kiemelve a

figyelembe veendő értékcsoportokat.

Értékcsoport
A hatás Jel
A1 A2
kedvezőtlen 1,35 1,0
Állandó γG
kedvező 1,0 1,0
kedvezőtlen 1,5 1,3
Esetleges γQ
kedvező 0 0
1. táblázat: Parciális tényezők a hatásokhoz (γ F) vagy az igénybevételekhez (γE) STR és GEO határállapotban

Értékcsoport
Talajparaméter Jel b
M1 M2 - Rézsűk
a
Hatékony súrlódási szög γφ’ 1,0 1,35
Hatékony kohézió γc’ 1,0 1,35
Drénezetlen nyírószilárdság γcu 1,0 1,5
Egyirányú nyomószilárdság γqu 1,0 1,5
Térfogatsúly γγ 1,0 1,0
a
Ez a tényező a tanφ’-re alkalmazandó.
b
Rézsűk és más szerkezetek általános állékonyságának vizsgálatához.
2. táblázat: A talajparaméterek (γM) parciális tényezői

Értékcsoport
Az ellenállás jellege Jel
R1 R2 R3
Talajtörési ellenállás γR,v 1,0 1,4 1,0
Elcsúszási ellenállás γR,h 1,0 1,1 1,0
Földellenállás γR,e 1,0 1,4 1,0
3. táblázat: Az ellenállások (γR) parciális tényezői támszerkezetek esetén

Mindez azt jelenti, hogy azállékonyság-vizsgálati módszerek alkalmazásakor a kedvezőtlen hatású

2
esetleges terhet 1,3-as parciális tényezővel szorozzuk (a házi feladatban alapértéken 10 kN/m
egyenletesen megoszló felszíni terhet kell figyelembe venni, aminek a tervezését értékét, vagyis 1,3*10=13
kPa-t kell felvenni), a kedvező hatású esetleges terhet nem vesszük figyelembe (a hozzá tartozó parciális
tényező 0).
A véges elemek módszerét alkalmazva szabvány által megadott II. lehetőség szerint járunk el.

A hagyományos állékonyságvizsgálati módszerek esetében előfordul, amikor az I. lehetőség szerint

végezzük a számítást. Ekkor a nyírószilárdsági paraméterek tervezési értékeit a karakterisztikus értékek
parciális tényezőkkel való osztásával kapjuk:

4.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

 tg k 
- hatékony belső súrlódási szög (γφ’=1,35):  d  arctan 

    
ck
- hatékony kohézió (γc’=1,35): cd 
 c
A számítások során azt kell igazolni, hogy a számított biztonsági tényező nagyobb 1-nél.

Az alábbiakban a számos állékonyságvizsgálati módszer közül itt nyolcat ismertetünk részletesen.

1.1. Véges elemek módszere: számítás a Plaxis programmal

A véges elemes módszerrel működő programok általános rugalmas és rugalmas-képlékeny
anyagmodelleket tartalmaznak, és általánosabb geotechnikai feladatok megoldására is alkalmasak.
Az állékonyságvizsgálatnál általában a „φ-c redukció” módszert alkalmazzák: A biztonságot a tényleges és a
stabilitáshoz legalább szükséges belső súrlódási szög tangense, illetve a tényleges és a stabilitáshoz
tg c
legkevesebb szükséges kohézió hányadosaként értelmezik: F 
tg r cr
A fentiek szerinti csökkentő tényezővel mindaddig változtatja a program a modellben szereplő talajok
tg c
nyírószilárdságát: tg r  és cr  ,
F F
amíg a mozgások nem növekednek korlátlanul. A csökkentő tényező végértéke, lehetséges maximuma adja
az állékonysági biztonság értékét, amelynek meg kell haladnia a globális állékonysági biztonságra előírt
parciális tényező értékét.
A véges elemes programok használhatóak a legösszetettebb esetek vizsgálatára is. Hátrányuk lehet, hogy
néha nem a globális, hanem csak valamilyen kis, helyi anomália által lényegesen lecsökkentett biztonságot
mutatják ki. Az 1. ábra egy, a Plaxis véges elemes programmal meghatározott csúszólapot mutat.

1. ábra: Véges elemes programmal meghatározott csúszólap

A házi feladatban:
- a bevágás szélességét 4 méteres pontossággal elegendő meghatározni;
- min. 4 pont felhasználásával meg kell adni a bevágás szélessége és a számított biztonsági tényező
közötti összefüggést (táblázatban és grafikonnal is);
- részletes műszaki leírást kell készíteni a számításról: a szövegben hivatkozott ábrákkal, de csak a
végső geometriára vonatkozó számítás ábráival.
1.2. Ellenőrzés hagyományos módszerekkel: a Geo-slope program alkalmazása
A házi feladatban a Plaxis programmal eredményként kapott geometriát alapul véve a Geo-Slope
programmal kell meghatározni a biztonsági tényezőt az alábbi módszerekkel:
- hagyományos módszer (ordinary)
- Bishop-módszer
- Janbu-módszer
- Morgenstern-Price-módszer.
A felszíni teher figyelembe vétele: tekintve, hogy a program bemutató verziója nem engedi felszíni teher
figyelembe vételét, ezért a terhet 0,1 m vastag, nyírószilárdság nélküli talajrétegként modellezzük (a
térfogatsúlya 10-szeresével megegyező térfogatsúllyal)

5.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

A kritikus csúszólapok ellenőrzésekor feltétel, hogy:

- a középpontjuk ne a felvett hálózat szélén legyen;
- az érintőjük ne a felvett érintők közül a két szélső legyen.
Ehhez a feladatrészhez is részletes műszaki leírás elkészítése szükséges. Az eredményeket röviden
értékelni kell: összehasonlítani a biztonsági tényezőket és az egyes módszerekkel meghatározott kritikus
csúszólapokat.

2. Gabion fal tervezése

A rézsűs kialakítás egyik alternatívájaként gabionos megtámasztást kell tervezni. A házi feladatban a gabion
méretezése a Maccaferri GAWAC programjával készül.
Gabion kosarak szokásos mérete: 1x1x1 méteres vagy 2x1x1 méteres kosarak, de a felső sorban 0,5x0,5x1
m-es elem is használható.
A fagyhatár: min. 80 cm. A gabion max. 15-20º-os dőléssel alakítható ki.

2.1. Vizsgálandó határállapotok1

A házi feladatban vizsgálandó határállapotok:
- az alapsíkon való elcsúszás →(sliding safety coefficient)
- a támfal felborulása (kiborulás-vizsgálat) →(overturning safety coefficient)
- a gabion alatti alaptörés
- az egyes kőkosarak között fellépő nyíró- és nyomófeszültségek
- általános állékonyság (külső biztonság) →(overall stability safety coefficient)
A talajvizet a program által megengedett legnagyobb mélységben kell felvenni, még akkor is, ha a
feladatkiírásban ennél mélyebb szint szerepel.

Súlytámfalak és összetett támszerkezetek esetén hagyományosan (pl. az MSZ 15001 szabvány szerint is) a
kiborulást is vizsgáljuk/vizsgáltuk, ami közelít az EQU határállapothoz. Az MSZ EN 1197-1:2006 ennek
2
értelmezésekor (2.4.7.2. fejezet 1. megjegyzés ) hangsúlyozottan csak a szilárd kőzeteken álló támfalat
említi, s a támfalról szóló 9. fejezetében a kiborulás EQU szerinti, a nyomatékok összevetésén alapuló
vizsgálatának szükségességéről nem szól. Ezt értelmezhetjük úgy, az előírás szerint az alapsíkon ható
eredő külpontosságának korlátozásával (az erő hatásvonala maradjon a belső magon belül) a kiborulási
veszély külön ellenőrzése nem szükséges.

2.2. Parciális tényezők a tartószerkezeti (STR) és geotechnikai (GEO) határállapotok

vizsgálatához
Értékcsoport
A hatás Jel
A1 A2
kedvezőtlen 1,35 1,0
Állandó γG
kedvező 1,0 1,0
kedvezőtlen 1,5 1,3
Esetleges γQ
kedvező 0 0
4. táblázat: Parciális tényezők a hatásokhoz (γF) vagy az igénybevételekhez (γE).

1
Az MSZ EN 1997-1:2006 9.2. pontja szerint:
(1)P Össze kell állítani a vizsgálandó határállapotok listáját. A támszerkezetek valamennyi típusa esetében legalább a következő
határállapotokat kell vizsgálni:
- az általános állékonyság elvesztése;
- valamely szerkezeti elem, például fal, horgony, heveder, dúc vagy ezek kapcsolatának tönkremenetele;
- valamely szerkezeti elem és a talaj együttes tönkremenetele;
- felhajtóerő vagy buzgárosodás miatti tönkremenetel;
- a támszerkezet mozgása, mely leomlást okozhat vagy befolyásolhatja az épülő tartószerkezet, illetve a
megtámasztott közegen nyugvó közeli tartószerkezetek vagy közművezetékek külső megjelenését vagy
használhatóságát;
- elfogadhatatlan mértékű vízszivárgás a falon át vagy a fal alatt;
- a talajszemcsék elfogadhatatlan mértékű kimosódása a falon át vagy a fal alatt;
- a talajvízviszonyok elfogadhatatlan mértékű megváltozása.
(2)P A súlytámfalak, valamint az összetett támszerkezetek esetében még a következő határállapotokat kell vizsgálni:
- talajtörés az alap alatt;
- elcsúszás az alapfelületen;
- a támfal felborulása

2
1. MEGJEGYZÉS: Az EQU helyzeti állékonyság főként a tartószerkezet tervezésében lényeges. A geotechnikai tervezés esetében az
EQU vizsgálata olyan ritka esetekre korlátozódik, mint például egy szilárd kőzeten álló merev alap teherbírása, és elviekben is
különbözik az általános állékonyság vagy a felúszás jellegű problémáktól…

6.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

Értékcsoport
Talajparaméter Jel
M1 M2
Hatékony súrlódási szöga γφ’ 1,0 1,35
Hatékony kohézió γc’ 1,0 1,35
Drénezetlen nyírószilárdság γcu 1,0 1,5
Egyirányú nyomószilárdság γqu 1,0 1,5
Térfogatsúly γγ 1,0 1,0
a
Ez a tényező a tanφ’-re alkalmazandó.
5. táblázat: A talajparaméterek (γM) parciális tényezői.
Értékcsoport
Az ellenállás jellege Jel
R1 R2 R3
Talajtörési ellenállás γR,v 1,0 1,4 1,0
Elcsúszási ellenállás γR,h 1,0 1,1 1,0
Földellenállás γR,e 1,0 1,4 1,0
6. táblázat: Az ellenállások (γR) parciális tényezői támszerkezetek esetén.

2.3. Gabion fal méretezése a GAWAC programmal

2.3.1. I. Kombináció (1. számítás): Elcsúszás és kiborulás vizsgálata
Határállapot: GEO; tervezési módszer: DA-2* (A1 „+” M1 „+” R2)
Hatások (Action): A gabion falra ható terhelés a földnyomást jelenti, nem pedig a felszíni terheket. Gawac
programban ezért az állandó terheket 1,0 parciális tényezővel (alapértéken), az esetleges terheket
1,5/1,35≈1,1 parciális tényezővel kell megadni.
Talajjellemzők (Material): A nyírószilárdsági paramétereket (φ,c) alapértéken (parciális tényező: 1,0) vesszük
figyelembe.
Ellenállás (Resistance): A végeredményként kapott biztonsági tényezőknek az elcsúszás (sliding safety
coefficient) esetén legalább 1,1·1,35≈1,5-nek, kiborulás (overturning safety coefficient) esetén min.
1,4·1,35=1,90-nek kell lenni.
Ellenőrizni kell a gabiont alaptörésre, ami egy ferde, külpontos erővel terhelt, ferde síkú alaptest teherbírás
ellenőrzése.
Az ehhez szükséges kiindulási adatok:
- normálerő (N, normal force on the base)
- nyíróerő (T, shear force ont he base)
- külpontosság (e, eccentricity)
- alapsík ferdesége (α, wall batter)
A normálerő az alapsíkra merőleges, a nyíróerő azzal párhuzamos; ezekből a függőleges (V, vertical) és a
vízszintes (H, horizontal) komponenseket ki kell számítani.
2. ábra: Paraméterek magyarázata
síkalapok teherbírásának számításához
Rk
 c' N c bc sc ic  q' N q bq s q iq  0,5   ' B' N  b s i
A'
Ahol a dimenzió nélküli tényezők tervezési értékei:
- a talajtörési ellenállás tényezői:
N q  e tg '  tg 2 (45   ' / 2)
N c  ( N q  1)  ctg '
N   2  ( N q  1)  tg" , ha az alapsík érdes    ' / 2
- az alapfelület hajlásának tényezői:
bc  bq  (1  bq ) / N c tg '
bq  b  1  tg '
2

- az alap alakjának tényezői:

sq  1  B' / L'sin  ' téglalap alakú alaptestek esetén;
s q  1  sin  ' négyzet vagy kör alakú alaptestek esetén;
s  1  0,3B' / L' téglalap alakú alaptestek esetén;
s  0,7 négyzet vagy kör alakú alaptestek esetén;

7.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

sc  sq N q  1/ N q  1 téglalap, négyzet vagy kör alakú alaptestek esetén.

- a teher ferdeségének tényezői H vízszintes erő esetén:
ic  iq  1  iq / Nctg '
iq  1  H / V  A' c' ctg '
m

i  1  H / V  A' c' ctg  '

m1

ahol: m  mB  2  B' / L'/1  B' / L' , ha H a B’-vel párhuzamos

m  mL  2  L' / B'/1  L' / B' , ha H az L’-vel párhuzamos.
Ha az erő vízszintes összetevője θ szöget zár be az L’ irányával, akkor m a következőképpen számítható:
m  m  mL cos 2   mB sin 2  .

A fenti képletekben alkalmazott jelölések:

- A= B’⋅L’ a hatékony alapfelület tervezési értéke
- B az alap szélessége
- B’ a hatékony alapszélesség
- D a takarási mélység
- e az eredő hatás külpontossága B és L lábindexekkel
- L az alap hosszúsága
- L’ a hatékony alaphosszúság
- m az i ferdeségi tényező képleteiben szereplő hatványkitevő
- q’ a hatékony takarási nyomás tervezési értéke az alapsík szintjén
- V a függőleges teher
- α az alapfelület vízszintessel bezárt szöge
- γ az alapsík alatti talaj hatékony térfogatsúlyának tervezési értéke
- θ a H erő irányának szöge

Az ellenállás tervezési értéke a karakterisztikus érték parciális tényezővel (γ R=1,4) való osztásával
számítható: Rd  Rk /  R

Továbbá ellenőrizni kell a kőkosarak között a belső stabilitás (internal stability) teljesülését:
1,1·1,35·τmax≈1,5·τmax ≤τall
1,1·1,35·σmax≈1,5· σmax ≤σall

2.3.2. II. Kombináció (2. számítás): Külső stabilitás vizsgálata

Határállapot: GEO; tervezési módszer: DA-3 (A2 „+” M2 „+” R3)

Hatások (Action): az esetleges, kedvezőtlen hatású terheket 1,3-as parciális tényezővel kell figyelembe
venni. (Az esetleges,de kedvező hatású terheket nem kell figyelembe venni.)
Talajjellemzők (Material): A nyírószilárdsági paramétereket (tgφ, c) 1,35-ös parciális tényezővel osztva kell
figyelembe venni. Figyelem, nem a φ-ben, hanem a tgφ-ben!
Ellenállás (Resistance): A végeredményként kapott, a külső stabilitásra vonatkozó biztonsági tényezőnek
(overall stability safety coefficient) 1-nél nagyobbnak kell lenni.
Ebben a számításban a kőkosarak közötti feszültséget és szilárdságot nem kell vizsgálni.

Összességében a tervezés az jelenti, hogy a 2 futtatás(!) során az összes fenti feltételt be kell tartani és
lehetőleg a leggazdaságosabb (itt: a legkisebb területű) keresztmetszetet kell megtalálni/megtervezni.

3. Kihorgonyzott cölöpfalas megtámasztás

A rézsűs kialakítás másik alternatívájaként hézagos cölöpfalas megtámasztást kell tervezni: ehhez előbb
közelítő számítással meg kell határozni a befogási mélységet és a közelítő horgonyerőt, majd az
ellenőrzését a Plaxis véges elemes program bemutató verójával (Introductory version) kell elkészíteni.

8.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

3.1. Közelítő (kézi) számítás

q

~H/3
>4,0
,50
>0
15-20°

1,0

H
1,00

t
45°+ /2

3. ábra: A cölöpfalas megtámasztás geometriája

A hézagos cölöpfal geometriája a 3. ábra alapján vehető fel.

A horgony elhelyezésének geometriája: a horgonyfej kb. a teljes mélység (H) felső harmadoló pontjába
kerüljön (a pozitív és negatív maximális nyomatékok közti különbség legyen minimális), a horgony szára 15-
20 °-os dőléssel készül, a dolgozó rész kerüljön legalább a felszín alatti 4 m-es mélységbe. A földkiemelés
első üteme a horgonyzási szint alatti 1 méteres szintig készül.
A cölöpfal befogási hosszát (t) közelítő számítással kell meghatározni. Ehhez meg kell határozni a σxa aktív
és σxp passzív földnyomási ábrákat (5. ábra).
A földnyomások falra merőleges (vízszintes) komponense:
– aktív határállapotban:
 a ( z)  K a    z  q  2  c K a
– passzív határállapotban (ehhez a z mélységet természetesen a munkagödör alsó síkjától kell
mérni, a munkagödörben hasznos felszíni terhelés nincs):
 p ( z)  K p    z  2  c K p

Földnyomási szorzók (a földnyomások fiktív hátlapra merőleges komponenseinek számításához):

- aktív: cos   cos 2 (   )
Ka  2
 sin(   )  sin(   ) 
cos    cos(   
2


 cos(    ) 

- passzív: cos   cos 2 (   )

Kp  2
 sin(   )  sin(   ) 
cos    cos(   
2


 cos(   ) 
A képletekben szereplő paraméterek (3. ábra):
– φ a talaj belső súrlódási szöge;
– δ a falsúrlódási szög;
– β a terephajlás (aktív esetben a fal mögött, passzív esetben a fal előtt);

9.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

– α a fal hajlásszögének függőlegessel bezárt szöge (pozitív, ha a fal vonalát az óramutató járásával
egyező irányba forgatva kapjuk a függőlegestől).
q




z
a pa

a

4. ábra: A paraméterek értelmezése a földnyomási tényező meghatározásához

A számított földnyomási tényezők ellenőrizhetőek a Rankine-féle földnyomási tényezőkkel való

összehasonlítással.

x,a z

horgonyzás szintje
ka1

Ea1
ka2(t)

kp(t)

z
x,p

Ea2(t)
Ep(t)
t=?

t=?

VV
z

u
z

5. ábra: Földnyomások a közelítő számításhoz.

Ki kell számítani az Ea1, Ea2(t) és a Ep(t) földnyomási erőket. Ez utóbbi kettő csak paraméteresen írható fel,
mert értéke a befogás t hosszától függ. A horgonyzás szintjére felírt nyomatéki egyenletből meghatározható
az egyetlen ismeretlen paraméter: a befogás t mélysége.
A számítás során az egyenletesen megoszló felszíni terhet 1,5/1,35≈1,1 parciális tényezővel szorozva kell
figyelembe venni. A passzív földnyomási erőt ugyanakkor 1,35·1,4≈1,9 értékkel kell osztani.
A falra felírt (vízszintes) vetületi egyenletből meghatározható a horgonyerő értéke.

10.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

3.2. A horgonyzott, hézagos cölöpfal jellemzői

A D átmérőjű cölöpök tengelytávolsága t (pl. a Ф60/100 jelölés azt jelenti, hogy 1,0 méterenként készülnek a
60 cm átmérőjű cölöpök, tehát két cölöp között 40 cm távolság marad.
D 4
A cölöpfal inerciája: I
64  t
D 2
A cölöpfal keresztmetszeti területe: A
4t
kN
A C16/20 minőségű beton rugalmassági modulusa Ecd  18,3
mm 2
A Plaxis az EA és az EI paraméterekből visszaszámolja a helyettesítő falvastagságot (d).
A Poisson-tényező (ν) és a helyettesítő fal súlya (w) lehet 0.

A horgonyszár (anchors) jellemzőire közelítőleg EA=200.000-400.000 kN és Lspacing=2-3 m vehető fel.

A horgony dolgozó szakaszára (geogrids elemként modellezzük) a horgonyszárral megegyező EA érték
vehető fel.

3.3. Számítási lépések a Plaxisban

A kezdeti feltételek számításánál aktiválni kell a cölöpfalat is.
1. Földkiemelés a horgonyzáshoz (staged construction): kb. a horgonyzás alatti 1 méteres szintig.
2. Horgonyzás (staged construction): a horgonyt aktiválni kell és a horgonyszárra meg kell adni a feszítőerőt
(pre-stress force), ami a végső (a teherbírási határállapot számításánál kapott) horgonyerő kb. 75-80 %-a
legyen.
3. Használhatósági határállapot (staged construction): földkiemelés a tervezett szintig. Terhelés nincs.
Ebben a számítási lépésben ellenőrizendők az elmozdulások.
4. Teherbírási határállapot (plastic/total multiplier): Terhelés figyelembe vétele 1,5/1,35≈1,1 parciális
tényezővel. A kapott igénybevételeket (nyomaték=bending moments és nyíróerő=shear forces) 1,35-ös
parciális tényezővel kell szorozni.
5. Általános állékonyság (φ-c reduction): a biztonsági tényezőnek legalább 1,35-nek kell lenni, ha ezt nem éri
el, akkor a horgonyszár hosszát növelni kell. Ügyelni kell arra is, hogy a tönkremeneteli zóna ne érintse a
doboz-modellt!

A számítás során iterációt csak a horgonyerő ellenőrzésére (2. pont szerinti kb. 75-80 %) kell készíteni ill.
feltétel az általános állékonyság teljesítése (5. pont szerint)
Részletes műszaki leírást kell készíteni hivatkozott, Plaxisból kimásolt ábrákkal. A műszaki leírás
tartalmazza a kézi és a véges elemes számítás közti eltérések okait (pl. földnyomás kézi számítása
elmozdulás nélkül vagy a Mohr-Coulomb talajmodell hatása).
4. Az Eurocode-ban leggyakrabban használt rövidítések angol és magyar
megnevezései
jel angol magyar jel angol magyar
A accidental rendkívüli net nettó összesített
A area terület nom nominal névleges
c construction építése P prestressing előfeszítés
d design tervezési p peak csúcs, legnagyobb
dir direction irány R, ref reference referencia
deb debris uszadék rep representative reprezentatív
dst destabilizing destabilizáló, felborító s sliding lecsúszó
E effect hatás set settled megüllepedett, megsüllyedt
e elastic rugalmas stb stabilizing stabilizáló
ef effective hatékony, hatásos sup superior, upper felső
f, F force erő, hatás t thermal hő
fav favourable kedvező t time idő
fr friction súrlódás tot total teljes
g, G gravity súly, gravitáció u uniform egyenletes
h,n horizontal nominal vízszintes névleges (erő) unfav iunfavourable kedvezőtlen
inf inferior, lower alsó v velocity sebesség
k charakteristic karakterisztikus, jellemző v, V volume térfogat

11.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

m mean átlagos, közép (érték) w wind szél

m, M material anyag wa water víz
m modify módosít, módosított wet wet nedves
n number szám, szintszám
7. táblázat: Az Eurocode-ban használt rövidítések angol és magyar megnevezései
5. Szabványok
MSZ EN 1990:2005: Eurocode: A tartószerkezetek tervezésének alapjai.
MSZ EN 1997-1:2006: Eurocode 7: Geotechnikai tervezés. 1. rész: Általános szabályok.
MSZ EN 1997-2:2008: Eurocode 7: Geotechnikai tervezés. 2. rész: Tervezés laboratóriumi vizsgálatok alapján.
MSZ ENV 1997-3:2000: Eurocode 7: Geotechnikai tervezés. 3. rész: Tervezés terepi vizsgálatok alapján.
6. Felhasznált irodalom
Bond, A., Harris, A.: Decoding EuroCode 7. Taylor & Francis, London and New York, 2008.
Czap Z., Mahler A., Mecsi J., Móczár B., Nagy L., Takács A.: Eurocode 7 vízépítő mérnököknek. Innova-Print Kft.,
Budapest, 2010.
Deák Gy., Erdélyi T., Ferneczelyi S., Kollár L., Visnovitz Gy.: Terhek és hatások. Tervezés az Eurocode alapján.
Business Media Magyarország Kft., Budapest, 2006.
Durucz L., Manninger M., Takács A.: Támfalak. Szögtámfal és súlytámfal (gabionfal) tervezése. pp. 487-538.
Könyv: Dalmy D., Szilvágyi L. (szerk.): Alapozások és földmegtámasztó szerkezetek tervezése az MSZ EN
1997 szerint, MMK Tartószerkezeti és Geotechnikai Tagozata, ISBN 978-6115-5093-04-3, Budapest,
Magyarország, 2012, p.648
Kézdi Á.: Talajmechanika I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.
Kovács M.: Földművek egyetemi jegyzet, www.gtt.bme.hu, Budapest, 2004, p.92
Szepesházi R.: Geotechnikai tervezés. Tervezés az Eurocode 7 és a kapcsolódó európai geotechnikai
szabványok alapján. Business Media Magyarország Kft., Budapest, 2008.
Takács A.: Földművek gyakorlati segédlet, Budapest, 2012., www.gtt.bme.hu, p.48

12.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

7. Mintafeladatok

13.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

8. Az Eurocode 7 egységes jelölésrendszerének elemei

Talajfizika
ρd száraz térfogatsűrűség
ρs talajszemcsék sűrűsége
ρ nedves térfogatsűrűség
Ia aktivitási index (A plaszticitási index és a talaj agyagfrakciójának hányadosa.)
CF agyagfrakció (A 0,002 mm-nél kisebb névleges átmérőjű szemcsék száraz tömegének, illetve a teljes száraz
tömegnek (vagy a durva frakció eltávolítása utáni száraz tömegnek) a hányadosa.)
CU egyenlőtlenségi mutató
CC görbületi mutató
Cc kompressziós index
w víztartalom
wL folyási határ
wP sodrási határ
IP plaszticitási index
IL folyóssági index
IC konzisztenciaindex
ID tömörségi index
γ térfogatsúly
γ’ hatékony térfogatsúly
γγ a térfogatsúly parciális tényezője
γw a víz térfogatsúlya
ϕk karakterisztikus súrlódási szög
ϕ’ hatékony súrlódási szög
γϕ’ a hatékony súrlódási szög (tanϕ’) parciális tényezője
ϕcv a kritikus állapothoz tartozó súrlódási szög
ϕcv;d ϕcv tervezési értéke
ϕ’d ϕ ’ tervezési értéke
c kohézió
c’ hatékony kohézió
γc’ a hatékony kohézió parciális tényezője
cu drénezetlen nyírószilárdság
cu;d a drénezetlen nyírószilárdság tervezési értéke
γcu a drénezetlen nyírószilárdság parciális tényezője
e hézagtényező
Eoed ödométeres modulus
k áteresztőképességi együttható

Talajvíz
GWLk talajvízszint karakterisztikus értéke
GWLd talajvízszint tervési értéke
u pórusvíznyomás
udst;d az állékonyságcsökkentő teljes pórusvíznyomás tervezési értéke
h a felhajtóerőt meghatározó vízoszlopmagasság
h’ a talajtömb magassága a hidraulikus felszakadás ellenőrzése esetén
hw;k a hidrosztatikus vízoszlopmagasság karakterisztikus értéke a talajtömb talpán
γQ;dst a hidraulikus talajtörést okozó, állékonyságcsökkentő hatás parciális tényezője
γQ;stb a hidraulikus talajtörés ellen működő, állékonyságnövelő hatás parciális tényezője

Általános
s süllyedés
s0 azonnali süllyedés
s1 konszolidációs süllyedés
s2 a kúszás okozta (másodlagos) süllyedés
f a süllyedési tényező
K0 a nyugalmi földnyomás szorzója
K0;β a nyugalmi földnyomás szorzója a vízszintessel β szöget bezáró megtámasztott földfelület esetén
Ka az aktív földnyomás vízszintes komponensének szorzója
Kp a passzív földnyomás vízszintes komponensének szorzója
Kc a kohézióhoz rendelt szorzó
Kn a felszínre merőleges teherhez tartozó szorzó
Kq a függőleges teherhez tartozó szorzó
Kγ a talaj súlyához tartozó szorzó
β a fal mögötti térszín hajlásszöge (emelkedés esetén pozitív)
δ a tartószerkezet és a talaj közötti súrlódási szög (falsúrlódás)
δd δ tervezési értéke
k a δd/ϕcv;d arány
σh;0 a hatékony nyugalmi földnyomás vízszintes összetevője
σstb;d az állékonyságnövelő teljes függőleges feszültség tervezési értéke
γq a megtámasztott talaj térfogatsúlya

14.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

a adhézió (a talaj és a fal között)

z a fal hátlapja mentén lefelé mért függőleges távolság
σ(z) a z mélységben a falra merőlegesen ható feszültség
τ(z) a z mélységben a fallal párhuzamosan ható feszültség
σa(z) a falra merőlegesen ható feszültség z mélységben (aktív határállapotban)
σp(z) a falra merőlegesen ható feszültség z mélységben (passzív határállapotban)
τa(z) a fallal párhuzamosan ható feszültség z mélységben (aktív határállapotban)
τp(z) a fallal párhuzamosan ható feszültség z mélységben (passzív határállapotban)
θ a fal iránya, valamint a függőleges által bezárt szög; pozitív, ha a talaj a fal fölött van
v a legalsó csúszólap érintőjének szögelfordulása; pozitív, ha a csúszólap fölötti talajtömeg alulról domború
h falmagasság
γR;e a földellenállás parciális tényezője
γR;h az elcsúszási ellenállás parciális tényezője
γR;v a talajtörési ellenállás parciális tényezője

Síkalapok
A’ hatékony alapfelület
Ac a teljes nyomott alapfelület
B alapszélesség
B’ hatékony alapszélesség
Cd az alapok mozgásának határértéke
d takarási mélység
D takarási mélység
H vízszintes erő, vagy egy összegzett hatásnak az alapfelülettel párhuzamos összetevője
Hd a H tervezési értéke
θ a H erő irányának szöge
L alaphossz
L’ hatékony alaphossz
α az alapfelület vízszintessel bezárt szöge
N teherbírási tényezők c, q és γ lábindexekkel
e az eredő hatás külpontossága B és L lábindexekkel
i a teher ferdeségi tényezője a c kohézióra, a q takarásra és a γ térfogatsúlyra utaló lábindexekkel
m az i ferdeségi tényező képleteiben szereplő hatványkitevő
tw,k talajvízszint alapsík alatti karakterisztikus értéke
tw,d talajvízszint alapsík alatti tervezési értéke
b az alapsík hajlására vonatkozó tényezők tervezési értékei c, q és γ lábindexekkel
p az alapsíkon lineárisan eloszló talpfeszültség

Cölöpalapok
Ab a cölöp talpfelülete
As;i a cölöp palástfelülete az i-edik rétegben
Fc;d a cölöpre vagy cölöpcsoportra ható tengelyirányú nyomóerő tervezési értéke
Ft;d a cölöpre vagy cölöpcsoportra ható tengelyirányú húzóerő tervezési értéke
Ftr;d a cölöpre vagy a cölöpcsoportra ható keresztirányú erő tervezési értéke
qb;k a cölöpök fajlagos talpellenállásának karakterisztikus értéke
qs;i;k a cölöpök fajlagos palástellenállásának karakterisztikus értéke az i-edik rétegben
Rb;cal a cölöp talpellenállása talajvizsgálati eredményekből számítva
Rb;d a cölöp talpellenállásának tervezési értéke
Rb;k a cölöp talpellenállásának karakterisztikus értéke
Rc a cölöp talajkörnyezetének nyomási ellenállása
Rc;cal Rc számított értéke
Rc;d Rc tervezési értéke
Rc;k Rc karakterisztikus értéke
Rc;m Rc egy vagy több cölöp-próbaterheléssel meghatározott értéke
Rs;d a cölöp palástellenállásának tervezési értéke
Rs;cal a cölöp palástellenállása talajvizsgálati eredményekből számítva
Rs;k a cölöp palástellenállásának karakterisztikus értéke
Rt az egyedi cölöp húzási ellenállása
Rt;d az egyedi cölöp vagy a cölöpcsoport húzási ellenállásának, illetve a horgonyszerkezet anyagi ellenállásának tervezési
értéke
Rt;k az egyedi cölöp vagy a cölöpcsoport húzási ellenállásának karakterisztikus értéke
Rt;m az egyedi cölöp egy vagy több cölöp-próbaterheléssel megállapított húzási ellenállása
Rtr a cölöp keresztirányú ellenállása
Rtr;d a cölöp keresztirányú ellenállásának tervezési értéke
γb a cölöpök talpellenállásának parciális tényezője
γs a cölöp palástellenállásának parciális tényezője
γs;t a cölöp húzási ellenállásának parciális tényezője
γt a cölöp teljes/kombinált ellenállásának parciális tényezője
ξ a vizsgált cölöpök számától vagy a vizsgált talajszelvények számától függő korrelációs tényező
ξ1; ξ2 a statikus próbaterhelésekkel meghatározott cölöpellenállás korrelációs tényezője
ξ3; ξ4 a talajvizsgálatok alapján meghatározott cölöpellenállás korrelációs tényezője, ha nem végeznek próbaterhelést
ξ5; ξ6 a dinamikus próbaterhelésekkel meghatározott cölöpellenállás korrelációs tényezője

15.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

Horgonyzás
P horgonyerő
Pd a horgonyerő tervezési értéke
Pp az injektált horgony vizsgálati terhe alkalmassági vizsgálat esetén
Ra a horgony kihúzódási ellenállása
Ra;d Ra tervezési értéke
Ra;k Ra karakterisztikus értéke
γa a horgonyok kihúzódási ellenállásának parciális tényezője
γa;p a tartós horgonyok kihúzódási ellenállásának parciális tényezője
γa;t az ideiglenes horgonyok kihúzódási ellenállásának parciális tényezője
ξa a horgony kihúzódási ellenállásának korrelációs tényezője

Erők és hatások
q az egyenletesen megoszló térszíni teher az adott térszín területegységére vonatkoztatva
p függőleges irányú egyenletesen megoszló térszíni teher a vízszintes vetület területegységére vonatkoztatva
Ed az igénybevétel tervezési értéke
γE az igénybevétel parciális tényezője
Estb;d az állékonyságnövelő igénybevételek tervezési értéke
Edst;d az állékonyságcsökkentő igénybevételek tervezési értéke
Fd a hatás tervezési értéke
Fk a hatás karakterisztikus értéke
Frep a hatás reprezentatív értéke
γf a hatások parciális tényezője, mely számításba veszi, hogy a hatás a reprezentatív értékétől kedvezőtlenül eltérhet
γF a hatás parciális tényezője
Gdst;d az állékonyságcsökkentő állandó hatások tervezési értéke felúszás ellenőrzése esetén
Gstb;d az állékonyságnövelő állandó függőleges hatások tervezési értéke felúszás ellenőrzése esetén
G´stb;d az állékonyságnövelő, állandó függőleges hatások tervezési értéke a felszakadás ellenőrzésekor (víz alatti súly)
γG;stb az állékonyságnövelő állandó hatás parciális tényezője
Qdst;d az állékonyságcsökkentő esetleges függőleges hatások tervezési értéke a felúszás ellenőrzése esetén
γG;dst az állékonyságcsökkentő állandó hatás parciális tényezője
Rd az ellenállás tervezési értéke valamely hatással szemben
Rp;d az alaptest oldalfelületén működő földnyomásból származó ellenállás tervezési értéke
γR az ellenállás parciális tényezője
γR;d az ellenállás modellbizonytalanságának parciális tényezője
Sdst;d a talajban működő, állékonyságcsökkentő szivárgási erő tervezési értéke
Sdst;k a talajban működő, állékonyságcsökkentő szivárgási erő karakterisztikus értéke
Td a teljes nyírási ellenállás tervezési értéke, amely a cölöpcsoportot befogadó talajtömb peremén, avagy a tartószerkezet
talajjal érintkező részén működik
V függőleges erő, vagy egy összegzett hatásnak az alapfelületre merőleges összetevője
Vd V tervezési értéke
V’d a hatékony függőleges hatásnak vagy a teljes hatás alapfelületre merőleges összetevőjének a tervezési értéke
Vdst;d a tartószerkezetre átadódó, állékonyságcsökkentő függőleges hatás tervezési értéke
Vdst;k a tartószerkezetre átadódó, állékonyságcsökkentő függőleges hatás karakterisztikus értéke
γG az állandó hatás parciális tényezője
γQ az esetleges hatás parciális tényezője
γS;d az igénybevétel modellbizonytalanságának parciális tényezője

Egyéb
ad a geometriai adat tervezési értéke
anom a geometriai adat névleges értéke
Δa a geometriai adat névleges értékének módosítása egy bizonyos tervezési célból
n darabszám, például cölöpöké vagy vizsgált talajszelvényeké
Xd az anyagjellemző tervezési értéke
Xk az anyagjellemző karakterisztikus értéke
z függőleges távolság
γm a talajparaméter (anyagjellemző) parciális tényezője
γm;i az i-edik réteg talajjellemzőjének parciális tényezője
γM a talajparaméter (anyagjellemző) parciális tényezője, mely figyelembe veszi a modellbizonytalanságot is
γqu az egyirányú nyomószilárdság parciális tényezője
ψ kombinációs tényező, mellyel a karakterisztikus értékből a reprezentatív érték képezhető
kn a minták számától függő statisztikai paraméter (karakterisztikus érték számításához)

Mértékegységek
erő kN
tömeg kg
nyomaték kNm
sűrűség kg/m3
térfogatsúly kN/m3
feszültség, nyomás, szilárdság és merevség kPa
áteresztőképességi együttható m/s
konszolidációs tényező m2/s

16.
Geotechnika (BMEEOGTMIT5) gyakorlat

Rövidítések
OCR túlkonszolidáltsági viszonyszám (overconsolidation ratio)
CFA folyamatos spirállal fúrt cölöp (constant flight auger)
CPT nyomószondázás (cone penetration test)
CPTM mechanikus nyomószondázás (mechanical cone penetration test)
CPTU nyomószondázás pórusvíznyomás-méréssel (piezocone CPT)
DPL könnyű dinamikus verőszonda (dynamic probing light)
DPM közepes dinamikus verőszonda (dynamic probing medium)
DPH nehéz dinamikus verőszonda (dynamic probing heavy)
DPSH igen nehéz dinamikus verőszonda (dynamic probing super heavy)
SPT standard penetrációs vizsgálat (standard penetration test)
SPT(C) solid cone standard penetration test
SR talaj-kőzet szondázás
SS nyomószondázás
PMT presszióméteres vizsgálat fajtái: MPM Ménárd-féle
PBP furatban működtetett
SBP önbefúró
FDP teljes talajkiszorításos
DMT lapdilatométeres vizsgálat
WST fúrószondázás
FVT terepi nyírószondázás
PLT terhelőlapos vizsgálat
SE szeizmikus mérések
PIL cölöp-próbaterhelés
RDT kőzetdilatométeres vizsgálat
CBR kaliforniai teherbírási viszonyszám
OED ödométeres vizsgálat
TX triaxiális vizsgálat fajtái: UU
CU
CC
PT(F) változó víznyomású áteresztőképesség-vizsgálat
PT(C) állandó víznyomású áteresztőképesség-vizsgálat
DST közvetlen nyírás
SIT szilárdságiindex-vizsgálat
SV szitálás
DSS közvetlen egyszerű nyíróvizsgálat
Talajvízmérés: GW talajvízmérés
GWO talajvízmérés nyílt rendszerrel
GWC talajvízmérés zárt rendszerrel
Mintavétel: PS dugattyús
CS magmintavevő
AS spirálfúró
OS nyitott mintavevő
TP mintavétel kutatógödörből
Frakciók: Bo; bo görgeteg
Co; co macskakő
Gr; gr kavics kavics, homok tovább osztályozható: F; f finom
Sa; sa homok M; m közepes
Si; si iszap C; c durva
Cl; cl agyag
Or; or szerves
Mg feltöltés

Határállapotok
EQU az egyetlen merev testnek tekintett tartószerkezet vagy talajtömb állékonyságvesztése, melynek bekövetkezésekor az
ellenállást a szerkezeti anyagok és a talaj szilárdsága nem befolyásolja jelentősen
STR a tartószerkezet vagy a tartószerkezeti elemek, például a síkalapok, a cölöpök vagy az alapfalak belső törése vagy
túlzott mértékű alakváltozása, melynek bekövetkezésekor az ellenállást a szerkezeti anyagok szilárdsága jelentősen
befolyásolja
GEO a talaj törése vagy túlzott mértékű alakváltozása, melynek bekövetkezésekor az ellenállást a talaj vagy a szilárd kőzet
szilárdsága jelentősen befolyásolja
UPL a tartószerkezet vagy a talaj egyensúlyvesztése a víznyomás (felhajtóerő) vagy más függőleges hatás miatti felúszás
folytán
HYD hidraulikus gradiens által a talajban okozott hidraulikus felszakadás, belső erózió vagy buzgárosodás

17.