Elsődleges elemi jelenségek:

Folt (macula): 1-2 cm nagyságú, körülírt bőrszínváltozás, mely nem emelkedik ki a bőr felszínéből,
tapintata a környezetével azonos.
Göbcse (papula): a bőrből kiemelkedő néhány mm-től 1 cm nagyságig terjedő képlet, mely a bőr
mélyebb rétegében helyezkedik el.
Göb (tuber): tömött, az irhában mélyebben elhelyezkedő képlet.
Nodus (csomó): a cutisra és a subcutisra lokalizált 5-10 cm átmérőjű gömb- vagy tojás alakú képlet.
Csalánfolt (urtica): az irha felső részében laposan kiemelkedő sápadt vagy enyhén piros
képződmény.
Hólyagcsa (vesicula): a hám rétegei között vagy alatt szabad 1-3 mm nagyságú, körülírt
folyadékgyülem.
Bulla (hólyag): a hám rétegei között vagy alatt szabad akár több cm nagyságú, körülírt
folyadékgyülem.
Gennygyülem (pustula): a hám rétegei között elheyezkedő gennygyülem.

Másodlagos elemi jelenségek:

Pikkely (squama): a szaruréteg laza, parakeratotikus törmelékének felhalmozódása, hámlás jellemző

rá.
Hámfoszlás (erosio): hámrétegre kiterjedő anyaghiány, heg nélkül gyógyul.
Repedés (fissura, rhagas): a beszűrődött irhába terjedő repedés révén létrejött fájdalmas
folytonossághiány, mely heggel gyógyul.
Fekély (ulcus): a bőr mélyebb rétegeibe terjedő anyaghiány.
Sipoly (fistula): a felszín és a mélyebb szövetek közötti csőszerű összeköttetés.
Pörk (crusta): erodált vagy kifekélyesedett bőrön keletkezik a váladék beszáradása következtében.
Heg (cicatrix): fekély vagy az irhát roncsoló egyéb folyamat következménye, mely gyógyulhat
pigmentséggel vagy pigmentveszteséggel.
Sorvadás (atrophia): a hám és az irha elvékonyodik, a kollagén- és az elasztikus rostok
megkevesbednek, a bőr sima, fénylő, ráncolható.
Bőrrajzolat (lichenificatio): krónikus gyulladást követő durva, megvastagodott bőr.