¼r¦la Narottama d§sa çh§kura dalai

¼r¦ Prema-Bhakti-Candrik§
(A szeretõ odaadás holdsugarai)
2
Ma¯gal§cara£a
Kedvezõ elõhang
1. VERS
o° ajñ§na-timir§ndhasya jñ§n§ñjana-ªal§kay§
cak¢ur unm¦lita° yena tasmai ªr¦-gurave nama¤
o° — O°; ajñ§na – a tudatlanság; timir§ndhasya – sötétsége; jñ§na – a tudás; añjana-ªal§kay§ –
fáklyalángjával; cak¢ur – szemeket; unm¦lita° – felnyitotta; yena – aki által; tasmai – neki; ªr¦-
gurave – a lelki tanítómesteremnek; nama¤ – tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómesteremnek, aki a tudás
fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétõl elvakult szemeimet.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata:
advaita praka±¦k¥to narahari pre¢±ha¤
svar¡papriyo nity§nanda sakha¤
san§tana gati¤ ªr¦-r¡pah¥tketana¤
lak¢m¦ pr§£apatir gad§dhara rasoll§s¦
jagann§thabhu¤ sa¯gop§stra sap§r¢ada¤
sadayat§° deva¤ ªac¦nandana
― Az Úr Caitanya megnyilvánította magát Advaita Ýc¤rya esdeklõ imáit viszonozva. Õ
nagyon kedves Narahari és Svar¡pa D§modara számára. Õ az Úr Nity§nanda barátja,
San§tana Gosv§m¦ menedéke, és örökké R¡pa Gosv§m¦ szívében lakik. Õ Lak¢m¦
(Lak¢m¦priya) Ura, és Gad§dhara boldogsága. Õ Maga az Úr Jagann§tha, Akit az örök társai
és fegyverei kísérnek. Õ a bhakták ura és ¼ac¦ anya fia.ǁ
E könyv a ¼r¦ Prema Bhakti-candrik§ címet viseli, mivel olyan, mint a holdsugarak, amelyek
az odaadó szolgálat útját megvilágítják. Mint ahogyan a megzavarodott utazót, aki eltévedt
a vérengzõ vadállatokkal teli sûrû erdõben, a gyorsan felkelõ Hold világosan útbaigazítja,
ugyanúgy, a s§dhan§nak ebben a könyvben felsorolt különbözõ tiszta folyamatai olyanok,
mint a Holdhoz hasonló odaadó szolgálat sugarai, amelyek világosan irányítják a
feltételekhez kötött lelket, aki elfeledkezett valódi azonosságáról, és leesett ebbe a világi
vágyakkal teli anyagi világba, hogy elérhesse R§dh§-M§dhava lótusz lábait. A szeretõ
odaadó szolgálat kincsét, amelyet az Istenség Legfelsõbb Személyiségének legnagylelkûbb
inkarnációja, ¼r¦ Gaurasundara oszt ki, nem lehetett eddig megkapni; és annak érdekében,
hogy elérjük azt, elengedhetetlen, hogy menedéket vegyünk egy hiteles lelki
tanítómesternél. Emiatt, és azért, hogy akadályok nélkül befejezhesse mûvét, ¼¦la
Narottama d§sa çh§kura felajánlja alázatos hódolatát a lelki tanítómestere lótusz lábainál.
¼r¦la Narottama d§sa rendkívüli hálával és nagylelkûséggel úgy imádkozik, mint egy
közönséges feltételekhez kötött lélek a lelki tanítómsteréhez, és azt mondja: „A legsötétebb
tudatlanságba estem.ǁ Az ajñ§na-timira szó kettõs jelentéssel bír. Azok az élõlények, akik
idõtlen idõk óta ellenségesek a Legfelsõbb Úrral, elfeledkeztek eredeti helyzetükrõl, mint
K¥¢£a örök szolgái és M§y§ fogságába kerültek. A feltételekhez kötött lelkek tudatlanságuk
 Gautam¦ya Tantra, ¼r¦ Guru-pra£§ma.
3
miatt elmerültek a testi cselekedetekben és végtelen anyagi nyomorúságtól szenvednek.
Minél jobban megfeledkeznek az Úr ¼r¦ K¥¢£a szeretõ szolgálatáról, és törekszenek a saját
boldogságukra, annál jobban befedi õket a tudatlanság sötétsége. Minden erõfeszítés, ami a
személyes boldogságra irányul a Legfelsõbb Úr szolgálata nélkül, még jobban befedi a
feltételekhez kötött lelkek eredeti természtét, ezért ezeket a folyamatokat csaló vallásnak
nevezik. A dharma (vallásos tettek), artha (gazdasági fejlõdés), k§ma (érzékkielégítés) és
mok¢a (felszabadulás) mind az élõlény saját boldogságát szolgálják, ezért e folyamatokat
csaló vallásnak nevezik. A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában (Ýdi-l¦l§ 1.90, 92 és 94) ez áll:
ajñ§na-tamera n¤ma kahiye ‘kaitava’
dharma-artha-k§ma-mok¢a-v§ñch§ §di saba
„A tudatlanság sötétségét kaitavának, a csalás útjának nevezik, amely a vallásossággal, az
anyagi gyarapodással, az érzékkielégítéssel és a felszabadulással kezdõdik.ǁ
t§ra madhye mok¢a-v§ñch§ kaitava-pradh§na
y§h§ haite k¥¢£a-bhakti haya antardh§na
„A csalás legfõbb folyamata az, amikor az ember arra vágyik, hogy a Legfelsõbbe merülve
érjen el felszabadulást, mert ez K¥¢£a szeretõ szolgálatának tartós megszûnéséhez vezet.ǁ
k¥¢£a-bhaktira b§dhaka – yata ªubh§ªubha karma
seha eka j¦vera ajñ§na-tamo-dharma
„Minden olyan tett — legyen akár kedvezõ, akár kedvezõtlen —, amely hátráltatja az Úr
¼r¦ K¥¢£a transzcendentális szeretõ szolgálatának végzését, a tudatlanság sötétségében
végzett cselekedetnek számít.ǁ1
A „jñ¤na” szó ebben a versben az Abszolót Igazságról, az Úr K¥¢£áról szóló tudásra utal.
Azzal kapcsolatban, hogy ¼r¦ K¥¢£a a Legfelsõbb Úr, a Brahma-Sa°hit§ 5.1.-ben ez áll:
¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤
an§dir §dir govinda¤ sarva-k§ra£a-k§ra£am
„K¥¢£a, akit Govindaként ismernek, a Legfelsõbb Istenség. Örökkévaló, gyönyörteli lelki
teste van, s Õ mindennek az eredete. Neki nincs más eredete, és Õ minden ok elsõdleges
oka.ǁ
Õ, aki az összes univerzum eredete, az urak Ura, akinek nincs más eredete, akit
Govindaként ismernek, a holdhoz hasonló Istenség Személyiségének, akit a Védák
tanulmányozása által lehet megtalálni; aki minden ok oka, örökké gyönyörteli és teljes
tudással rendelkezik; Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam 1.3.28. így írja le:
ete c§°ªa-kal§¤ pu°sa¤ k¥¢£as tu bhagav§n svayam
indr§ri-vy§kula° loka° m¥¨ayanti yuge yuge
„A fent említett inkarnációk vagy az Úr teljes részei, vagy az Úr teljes részeinek részei,
ám az Úr ¼r¦ K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége. Mindegyikük akkor jelenik meg a
bolygókon, amikor a hitetlenek zavart okoznak. Az Úr alászáll, hogy megvédelmezze
híveit.ǁ
A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában (Ýdi-l¦l§ 4.67.) pedig ez áll:
4
k¥¢£e bhagavatt§-jñ§na – sa°vitera s§ra
brahma-jñ§n§dika saba t§ra pariv§ra
„A samvit energia lényege az a tudás, miszerint az Istenség Legfelsõbb Személyisége az Úr
K¥¢£a. Minden más tudomány, köztük a Brahman ismerete, ennek az összetevõje csupán.ǁ
Az Úr K¥¢£a a Legfelsõbb Brahman. Ó a Felsõlélek és a Legfelsõbb Úr összes
megnyilvánulásának eredendõ menedéke. Ezért ¼r¦ K¥¢£a az imádat egyetlen tárgya és
mindenki belsõ irányítója.
A lelki tanítómesterem kegyesen megvilágosította számomra K¥¢na fent említett
felsõbbrendûségét egy gyógyír alkalmazásával, amely megsemmisítette a szemeimet befedõ
tudatlanság betegségét. Azt a transzcendentális látást adta nekem, hogy ¼r¦ K¥¢£a az Uram,
én pedig az örök szolgája vagyok. Ebben a transzcendentális tudásban a legkegyesebb lelki
tanítómesterem részesített. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki.
2. VERS
ªr¦-caitanya-mano ’bh¦¢±am sth¤pita° yena bh¡-tale
svaya° r¡pa¤ kad§ mahya° dad§ti sva-pad§ntikam
ªr¦-caitanya – az Úr Caitanya; mana¤-abh¦¢±am – elméjének a vágya; sth§pita° -magalapítva;
yena – aki által; bh¡-tale – az anyagi világban; svayam – személyesen; r¡pa¤ – ¼r¦la R¡pa
Gosv§m¦; kad§ – mikor; mahyam – nekem; dad§ti – fogja adni; sva-pad§-antikam – menedéket a
lótusz lábainál.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Prabhup§da megnyilvánította ebben a világban ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu legbelsõbb vágyát. Mikor fogja kegyesen megadni nekem lótuszlábainak
menedékét?
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ megnyilvánította
(nir¡pita°) ebben a világban az Úrnak szóló odaadó szolgálat (bhagavad-bhakti) rasa-ª§stráját,
az Úr Caitanya vágyának megfelelõen. Mikor fog ez a ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ kegyesen a
lótuszlábai közelében tartani (nija cara£a nika±am)? Az õ kegyébõl arra vágyom, hogy az õ
személyes követõje (nija anucara) legyek a transzcendentális odaadó szolgálatban.
3. VERS
akhila-ras§m¥ta-m¡rti¤ pras¥mara-ruci-ruddha-t§rak§-p§li¤
kalita-ªy§m§-lalito r§dh§-prey§n vidhur jayati
akhila-rasa-am¥ta-m¡rti¤—minden gyönyör kútfeje, amelyben az odaadó szolgálat
valamennyi íze, a ª§nta, d§sya, sakhya, v§tsalya és m§dhurya íz is jelen van; pras¥mara—
kiterjesztve; ruci—testének ragyogásával; ruddha—aki meghódította; t§rak§—a T§rak§ nevû
gop¦t; p§li¤—a P§li nevû gop¦t; kalita—aki Magával ragadta az elméjét; ªy§m§—a ¼y§m§ nevû
gop¦nak; lalita¤—és a Lalit§ nevû gop¦nak; r§dh§-prey§n—aki a legkedvesebb ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦nak; vidhu¤—K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége; jayati—minden
dicsõséget Neki.
„Dicsõséget K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének! Egyre elbûvölõbb
vonásaival meghódította a T§rak§ és P§li nevû gop¦kat, s Magával ragadta ¼y§m§ és
5
Lalit§ elméjét is. Õ ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ mindenkinél vonzóbb hódolója, s a gyönyör
forrása a bhakták számára, valamennyi transzcendentális kapcsolatban.”
¼r¦la Prabhup§da magyarázata: Itt az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége örök
formája van dicsõítve, mert kedvessé tette Magát azáltal, hogy kegyesen bemutatta a
különbözõ rasákat vagy ízeket. A rasát a pszichológiában érzéki tapasztalatként írhatjuk le.
De az az érzékfelfogás, amelyet az anyagi létezésben tapasztalunk, a valóság eltorzult
visszatükrözõdése. A valóságot a Legfelsõbb mindent Magába foglaló személyes formájának
megvalósítása által közelíthetjük meg, Aki a mindenkit vonzó ¼r¦ K¥¢£a. ¼r¦ K¥¢£a neve
maga is a teljes vonzódást sugallja az Õ vagyona, ereje, hatalma, szépsége, tudása és
lemondása miatt. Mindezen fenségek teljes megtestesülése, melynek során a maguk
teljességében kapcsolódnak egymáshoz, az Úr megnyilvánult cselekedeteiben jelenik meg.
Ilyenkor Õ, indokolatlan kegye által elérhetõ a látásunk számára, annak ellenére, hogy a
Legfelsõbb Személy transzcendentális az élõlény olyan spekulatív tevékenységeihez
viszonyítva, mint a gondolkodás, érzés és akarat.2
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ örök társa az Úr ¼r¦ K¥¢£a, aki eredeti formájában beszélte el a
Bhagavad-g¦t§t. Kiterjedéseinek számtalan sugara van, és ezek mindegyike teljes mértékben
vidhu, vagyis képes megsemmisíteni a bhakta összes szenvedését. Még az asurák, vagyis az
ateisták, az Úr ellenségei is hasznot merítenek az Õ indokolatlan kegyébõl, bár látszólag az
Úr megöli õket. Az asurák, akiket az Úr megöl, szintén elérik a mukti, vagyis felszabadulás
szintjét, ami a személytelen, empirikus filozófusok célja. Így Õ mindenkit vonzó, mind az
asurákat, vagy abhaktákat, materialisztikus élõlényeket; mind a bhaktákat, vagy surákat.
Nyilvánvalóan mind a surák, mind az asurák dicsõítik Õt. A kuruk¢etrai csatamezõn még az
Arjunával szembenálló tábor is dicsõítette az Úr ¼r¦ K¥¢£át, amikor Bh¦¢ma az Úr ¼r¦ K¥¢£át
Arjuna, a gyõzedelmes harcos rokonának nevezte. Azok pedig, akik a kuruk¢etrai
csatamezõn haltak meg, elérték a felszabadulás legmagasabb szintjét csupán azáltal, hogy
Rá rögzítették a szemüket, amikor meghaltak a csatamezõn.
Mivel teljes mértékben rendelkezik fenségeivel; egyetlen, és nincs vetélytársa; és minden
teremtmény ura; még a kozmikus teremtés legfelsõbb irányítói is Õt imádják. Gyönyörû
személyes tulajdonságai is vonzóvá teszik. Az Úr ¼r¦ K¥¢£át mindig számos, megfelelõen
elhelyezett dísz ékesíti. A fülbevalói, a koronája, karperecei, nyaklánca, öve stb. a
legértékesebb drágakövekkel vannak díszítve, vonzó mosolygós arcának homlokát
szantálpép fedi, sárgás selyem ruhájával együtt pedig mindez hozzájárul mindenkit vonzó
személyiségéhez. Gyakorlatilag az egész Bh§gavata-Pur§£a vonzereje teljességének részletes
leírása, és e mû már az elején kijelenti, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a különbözik az összes többi
teljes kiterjedéstõl vagy inkarnációtól, ezzel azt hangsúlyozva, hogy Õ az Istenség eredeti
formája, és az Istenség Személyisége, a Maga valóságában3. Személyes, transzcendentális
tulajdonságainak mindezeket a vonásait figyelembe véve, ahogyan azokat a kinyilvánított
védikus írások bemutatják, az Úr ¼r¦ K¥¢£a kétségtelenül az összes rasa mindenkit vonzó
örök formája.
Transzcendentális vonásainak ebben az értelmezésében Õ az elsõdleges rasák irányító
Ura, amelyek a ª§nta (transzcendentális tétlenség), d§sya (transzcendentális szolgálat),
sakhya (transzcendentális barátság), v§tsalya (transzcendentális szülõi szeretet) és m§dhurya
 Ez ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Bhakti-ras§m¥ta-sindhujának bevezetõ verse (1.1.1.)
 Back to Godhead, III. évf. 17. szám, 1960. április 15.
 sarvaiªvarya-parip¡r£a – Aki minden fenséggel teljes; asamaurdhva – Akivel senki sem egyenlõ
és Akinél
senki sem magasabb rendû; jan§rdana – az összes élõlény Ura.
6
(transzcendentális szerelem). A transzcendentális formájában Brajabh¡mi lakóihoz fûzõdõ
viszonyában Õ a lelki gyönyör megtestesülése. Ezt a lelki örömöt a Brahma S¡trák is leírják.
A többi rasával kapcsolatban, amelyek másodlagosak, és személyesen Hozzá fûzõdnek,
nagyon találóan írja le Õt a Bh§gavatam Ka°sa király arénájában, Mathur§ban4. Ott a
következõképpen van leírva: mall§n§m asani¤ (a birkózók számára villámcsapás), n¥£§°
naravara¤
(a közönséges ember számára Õ a legtökéletesebb ember), str¦£§° smaro m¡rtim§n (a nõk
számára a megszemélyesült Kupidónak, vagyis a legkívánatosabb férfinak tûnt), gop§n§° svajana¤
(a tehénpásztorok számára a legszeretettebb rokonnak tûnt), asat§° k¢iti-bhuj§° ª§st§ (a
bûnös lelkületû uralkodók számára a legszigorúbb kormányzónak tûnt), sva-pitro¤ ªi¢u¤ (a
szülõk számára kisgyermeknek tûnt) m¥tyur bhoja-pate¤ (Bhoja királya, Ka°sa számára a
megszemélyesült halálnak tûnt), vir§¨ avidu¢§° (a kevésbé értelmes személyek számára a
mindent átható univerzális Önvalóval volt azonos), tattva° para° yogin§m (a misztikusok
számára az Abszolút Igazságnak tûnt), v¥¢£¦n§° para-devat§ (a vai¢£avák, vagy V¥¢£i
leszármazottai számára a legmagasabb imádandó m¡rtinak tûnt). Így, a különbözõ személyek
számára annak megfelelõen értelmezve, amilyen képeségük volt, hogy megértsék, az Úr
K¥¢£a belépett Ka°sa király arénájába bátyja, ¼r¦ Baladeva társaságában.
A kinyilvánított írásokban tizenkét különbözõ rasáról találunk leírást. Ezek a következõk5:
1. raudra (düh)
2. adbhuta (csodálkozás)
3. ª¥¯g§ra (szerelem)
4. h§sya (vidámság)
5. v¦ra (hõsiesség)
6. day§ (kegy)
7. d§sya (szolgálat)
8. sakhya (barátság)
9. bhay§naka (félelem)
10. b¦bhatsa (szerencsétlenség)
11. ª§nta (semleges)
12. v§tsalya (szülõi szeretet)
A ª¥¯g§ra és m§dhurya rasa ugyanaz. Ez a tizenkét ismert rasa létezik, és az Úr ¼r¦ K¥¢£a
nyilvánvalóan mindezeknek a rasáknak a megtestesülése. Õ nem csak a m§dhurya rasa vagy a
ª¥¯g§ra-rasa élvezõje ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦val, de a b¦bhatsa-rasa élvezõje is, amikor olyan
asurákat öl meg, mint Ka°sa vagy Jar§sandha. Az Úr teremtésében az élõlények közötti
kapcsolatban nincs semmi a fent említett tizenkét hagyományos rasán túl. Az élõlény
cselekedeteit valamely rasa ösztökéli az eredeti, vagy az eltorzult formájában. De az összes
rasa forrása a Transzcendens. Nem létezik semmiféle rasa-kapcsolat anélkül, hogy a
Legfelsõbbõl származna. Mindennek, ami létezik, az eredeti forrása a Legfelsõbb Lényben
van, és ezt támasztja alá a Ved§nta-S¡tra elsõ s¡trája is (janm§dyasyayata¤), és mivel ¼r¦ K¥¢£a
az Istenség eredeti formája, Õ egyrételmûen a fent leírt összes rasa kútfõje.És mint ilyen, a
Vele kapcsolatos rasa abszolút természetûvé válik. Mivel az Úr az Abszolút Igazság, a fenti
rasák bármelyike abszolút természetû, hogyha az Õ szolgálatához kapcsolódik.
Mivel az Úr az összes rasa élvezõje, a partnere közvetlenül vagy közvetve az Úr
alárendelt szolgája a különbözõ rasákban. Ezért azok a bhakták, akik közvetlenül szolgálják
az Urat a d§sya, sakhya, v§tsalya és m§dhurya elsõdleges rasák valamelyikében, a magasabb
rendû vagy örök szolgák, azokhoz képest, akik a raudra, adbhuta, h§sya stb., összesen hét
másodlagos rasában szolgálják Õt. Az élõlény valódi helyzete az, hogy szolgálja az Urat, és
semmi több. Az élõlény nem válhat az Abszolút Úrrá létezése semelyik szintjén, sem lelki,
7
sem anyagi szempontból. Anyagi szinten hamis módon irányítónak gondolhatja magát, és
amikor az ilyen szolga kísérlete kudarcba fullad, akkor arra vágyik, hogy megsemmisítse a
létét, azáltal, hogy eggyé válik az Úrral. Az a vágy, hogy eggyé váljunk az Úrral, még a ª§nta
rasa körébe sem esik, ezért az öt elsõdleges rasa kivételével az összes többi a lelki világon
kívül nyilvánul mag. De az Úrral való egységet transzcendentálisan meg lehet tapasztalni az
öt elsõdleges rasában, mivel az abszolút világban, bár az elsõdleges rasák viszonzása
folyamatosan jelen van az Úr és az Õ örök viszonzói vagy örök szolgái között, minõségileg
nincs különbség az Úr és a szolgái között. Az abszolút birodalomban nincs különbség
R§dh§r§£¦ és K¥¢£a vagy Yaªod§ és K¥¢£a között, stb. A viszonzók az abszolút szinten vagy a
relatív világban, lényegükben és minõségükben ugyanazok, de mennyiségileg különbség
van közöttük, vagyis az Úr és a szolgái között. Az Úr az összes rasa kifogyhatatlan forrása,
míg az élõlények csak különbözõ kapacitásukban válnak azok befogadóivá. Más szavakkal az
Úr az Egész, míg a szolgái csupán parányi szerves részei. Ezért a parányi részeknek
korlátozott a képességük az élvezetre, és mint ilyeneket, az Úr parányi részeit nem lehet a
szó valódi értelmében vett élvezõknek nevezni. A rasák ilyen viszonzóit ezért az Úr által
élvezett öröm szolgáló részeinek vagy az élvezete tárgyainak lenne megfelelõ nevezni. Bár a
rasa viszonzásában mind az Úr, mind a szolgái egyenlõen vesznek részt, az Úr az elsõdleges
élvezõ, míg a parányi részek az élvezet alárendelt tárgyai. Az élõlény valódi élvezete ily
módon valósul meg, másképpen csupán eggyé válhat az Úrral, azáltal, hogy felszámolja
eredeti helyzetét a Legfelsõbb különálló szerves részeként. A parányi részek eredeti
helyzete alapvetõen az Abszolút Birodalomban létezik, míg a másodlagos rasák a relatív
világban nyilvánulnak meg. Amikor az Úr arra vágyik, hogy a másodlagos rasát élvezze a
szolgáival, akkor az ilyen kapcsolat a relatív világban valósul meg az Úr vágyából. Amikor a
másodlagos rasák ténylegesen kapcsolatba vannak hozva az Abszolút Személlyel, akkor az
eredményük ugyanaz, mint a többi elsõdleges rasáé. Ezért a b¦bhatsa rasa, amely az Úr és
Ka°sa között nyilvánult meg, szintén Ka°sa felszabadulásával végzõdött azárt, mert ¼r¦
K¥¢£a az Abszolút Személy.
Ezért a szolgáló élõlénynek, ha egyáltalán élvezni akarja a fenti rasák bármelyikét, ¼r¦
K¥¢£ával kell gyakorolnia azt, aki az összes rasa végtelen óceánja vagy forrása. Bármennyit
kaphatunk egy bizonyos fajta rasából ebbõl a forrásból csupán azáltal, hogy K¥¢£ához így
voszonyulunk. A Gop§la-t§pa£¦ Upani¢ad ezért arra a végkövetkeztetésre jut, hogy ¼r¦ K¥¢£a
az összes rasa Legfelsõbb Forrása, amit a ªruti és a Védák is alátámasztanak. Ezért mindig ¼r¦
K¥¢£án kell meditálni annak érdekében, hogy egy bizonyos fajta rasát megízleljünk, a saját
választásunk és a lelki tanítómester megfelelõ irányítása szerint.
K¥¢£a úgy jelent meg Ka°sa elõtt, mint a megszemélyesült halál, mivel Ka°sa K¥¢na
megjelenésétõl kezdve az Õ megölésére törekedett. Hasonlóképpen, a gop¦k azt akarták,
hogy K¥¢£a legyen a szeretõjük, ezért K¥¢£a a legelbûvölõbb szeretõként viszonozta a
vágyaikat a transzcendentális szerelem m§dhurya rasájában.
A végkövetkeztetés az, hogy az Istenség Személyisége olyan arányban és minõségben
viszonozza a szolgái szeretetét, amilyenben azok szolgálják Õt. Senki nem tesz semmit a
rasák e viszonzásán kívül ¼r¦ K¥¢£a és maga között és a kívánt eredményt olyan arányban
és minõségben élvezi, amennyire szolgálatát befedi az illúzió az anyagi energia szennyezõ
hatása miatt. Ugyanakkor az ilyen szolgálat transzcendentális az Abszolút Birodalomban,
ahol az illúzió csupán távollétével tündököl. A ¼r¦ K¥¢£a iránti szolgálat minõségének
legmagasabb szintjét a gop¦k nyilvánítják ki, amelyet a Bh§gavatam a következõ szavakkal
dicsõít: „Milyen lemondást végeztek a gop¦k, ami által jogot nyertek arra, hogy az Úr
szépségének a nektárját igyák, ami olyannyira felmérhetetlen, mint az Õ többi fensége?ǁ 6
8
Ezért az Úr a gop¦k társaságában viszonozza a rasa legmagasabb transzcendentális
minõségét, és közülük a különlegesen említett gop¦k a T§rak§, P§li, ¼y§m§, Lalit§ és
R§dh§r§£¦ nevet viselik7. A Pur§£ákban a gop¦k következõ nevei vannak megemlítve: Gop§l¦,
P§lik§, Dhany§, Viª§kh§, Dhani¢±h§, R§dh§, Anur§dh§, Somabh§, T§rak§ stb. A Dv§rak§
Mah§tmy§ban a Lalit§, ¼y§mal§, ¼aiby§, Padm§, Bhadr§ és Viª§kh§ vannak említve
Vrajabh¡mi fõ hölgyeiként. A Skanda Pur§£a is említést tesz ezekrõl a gop¦król. Ezeket a
gop¦kat vonzották ¼r¦ K¥¢£a formájának szépséges és elragadó vonásai. Nem csak hogy
vonzódtak, hanem igazából az Úr irányítása alá kerültek a szeretõiként, szerelmi érzéseket
táplálva Iránta. A tiszta gop¦k ilyen transzcendentális érzéseit sohasem szabad az anyagi
világ erotikus elképzeléseihez hasonlítani. A rasák legmagasabb viszonzásának a
cselekedeteiben ¼r¦mat¦ R§¨h§r§£¦ a legfõbb résztvevõ. Ezért Õ valójában a K¥¢£a és R§dh§
között megvalósuló összes rasa másik oldalának jelképe egy különleges módon, ami még
K¥¢£a számára sem ismert, miközben mindketten egyformán teljesek és tökéletesek. A
transzcendentális gyönyör folyamatosan túlcsordul a hl§din¦ energia, vagyis az Úr
transzcendentális energiájának örömadó eleme versengésének legtisztább formájában,
amelyet R§dh§r§£¦ személyesít meg.8
A Padma Pur§£a Uttara-kha£¨ájában a legmagasabb transzcendentális ízek viszonzását úgy
erõsíti meg, hogy a R§dh§-ku£¨a nevû helyet méltatja, ahol az Úr K¥¢£a és R§dh§r§£¦ teljes
mértékben kinyilvánították kölcsönös szerelmüket. Ezért a R§dh§-ku£¨a ugyanolyan kedves
¼r¦ K¥¢£ának, mint ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦.9 Dv§rak§ban Rukmi£¦t tartják az Úr legfõbb
királynõjének, V¥nd§vanában pedig hasonlóképpen R§dh§r§£¦ a legfõbb a gop¦k között. Mint
ilyen, R§dh§r§£¦ kiemelkedõbb, mint Rukmi£¦.10Õ a mindenkit vonzó Úr mindenkit vonzó
ellentétpárja, és ezért Õ az Úr hl§din¦ energiájának legmagasabb megtestesülése.
Az Úr önként különválasztotta magát R§dh§ és K¥¢£a alakjában, és utána újra egyesült
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu még vonzóbb formájában.11Más szavakkal, az Úr ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu bhaktái alkalmas jelöltek arra, hogy megközelítsék minden rasa kútfõjét. ¼r¦
J¦va Gosv§m¦ szerint R§dh§ és K¥¢£a nevei is megjelennek a ¹g Vedában, mint „R¤dh¤-
M¤dhavaǁ. A kevés tudással rendelkezõ emberek, és a Védák úgynevezett követõi
pragmatikus eszmecserét folytatnak R§dh§ról és K¥¢£áról, anélkül, hogy a ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦,
majd és ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ által vezetett Gosv§m¦k hiteles állításait
megismernék. ¼r¦ Narottama d§sa çh§kura ezért azt javasolja a rasa tudománya komoly
tanulmányozóinak, hogy hódoljanak meg a kegyes Gosv§m¦k védelmében, akik feladták az
arisztokrácia és kényelem minden anyagi társulását, és önként elfogadták a szigorú
zarándokéletet, annak érdekében, hogy a hozzánk hasonló elesett lelkeket az áldásuk
legmagasabb ajéndékaként R§dh§ és K¥¢£a szeretõ kapcsolatában részesítsenek.
R§dh§ és K¥¢£a szeretõ kapcsolatának transzcendentális tudománya nem egy könnyen
megérthetõ dolog, még a legtehetségesebb személyek és a materialista haszonlesõk számára
sem. Ezért azok, akik a világi tudományosság felfuvalkodott módján próbálják megérteni
R§dh§ és K¥¢£a kapcsolatát, a feledés homályába fognak merülni, ha vonakodnak
megismerni a Gosv§m¦k által hátrahagyott könyveket.
9
¼r¦ Guru Mahim§
A lelki tanítómester dicsõsége
4. VERS
ªr¦-guru-cara£a-padma, kevala-bhakati-sadma,
bando mui s§badh§na mate
j§h§ra pras§de bh§i, e bhava toriy§ j§i,
k¥¢£a-pr¤pti haya j¤h¤ ha’te
ªr¦-guru – a lelki tanítómester; cara£a-padma – lótusz lábai; kevala – kizárólagos; bhakati –
odaadó szolgálat; sadma — lakhelye; bandon – felajánlom tiszteletteljes hódolatomat; mui –
én; s§badh§na mate – nagy gonddal és figyelemmel; j§h§ra – akinek; pras§de – a kegyébõl; bh§i
– ó testvérem; ei – ez; bhava – anyagi világ; toriy§ j§i – átjutni; k¥¢£a – K¥¢£át; pr§pti – elérni;
haya – van; j¤h¤ ha’te – akitõl.
A lelki tanítómester lótusz lába a tiszta odaadó szolgálat hajléka. Nagy gonddal és
figyelemmel borulok le a lábai elõtt. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki
tanítómester kegyébõl juthatunk át ezen az anyagi léten, és érhetjük el K¥¢£át.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Lehetetlen elérni a Legfelsõbb Urat
vagy az odaadó szolgálatot anélkül, hogy menedéket vennénk a lelki tanítómester lótusz
lábainál. Ezért annak érdekében, hogy belépjünk az odaadó szolgálat templomába, elõször
menedéket kell vennünk a lelki tanítómester lótuszlábainál. Ezért ¼r¦la Narottama d§sa
çh§kura imáit ajánlja a lelki tanítómesterének.
A ªr¦ guru szavak a lelki tanítómesterre utalnak, aki minden lelki gazdagsággal
rendelkezik. A leki tanítómester rendelkezik az erõvel, hogy felszabadítsa tanítványait a
tudatlanság béklyóiból, és elvigye õket ¼r¦ K¥¢£a lótusz lábaihoz. Más szavakkal, a lelki
tanítómester a szeretõ odaadó szolgálat kincsestára. A ªr¦-guru-cara£a-padma szavak nem
csak a lelki tanítómester lótusz lábaira vonatkoznak, hanem a cara£a szó a tisztelet
kifejezésére is szolgál, mint a „¼r¦dhara Sv¤m¦ cara£a” vagy „¼r¦ Gosv¤m¦ cara£a”
kifejezésekben.
A padma szó azt jelzi, hogy a lelki tanítómester a ¼r¦ K¥¢£a iránti szeretet megtestesülése,
és transzcendentális édességgel teljes. Úgy is értelmezhetjük, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy
a méhecskék megízlelik a lótuszvirágot, a bhakták is megízlelik a lelki tanítómester édes
kegyét. Az ilyen lelki tanítómestert úgy ismerik, mint kevala-bhakati-sadma, a vegyítetlen
odaadó szolgálat egyetlen menedéke.
A kevala-bhakti szavak a tiszta odaadó szolgálatra vonatkoznak, amely mentes a
gyümölcsözõ cselekedetektõl, mentális spekulációtól és anyagi vágyaktól. A mui szó azt
jelenti: „énǁ. A tiszta odaadó szolgálat természetének megfelelõen ¼r¦la Narottama d§sa
çh§kura az alázat kifejezése érdekében használja a mui szót. „ Nagy gonddal és figyelemmel
ajánlom a hódolatomat a (fent leírt) lelki tanítómester lótusz lábainak.ǁ Nagy tisztelettel és
alázattal kell imádnunk a lelki tanítómestert, az anyagi élvezetre irányuló vágy nélkül. A
lelki tanítómester és ¼r¦ K¥¢£a szolgálata után kell kutatnunk.
5. VERS
10
guru-mukha-padma-v§kya, cittete koriy§ aikya,
§ra n§ koriho mane §ª§
ªr¦-guru-cara£e-rati, ei sei uttama-gati,
je pras§de p¡re sarva §ª§
guru – a lelki tanítómester; mukha – szája; padma – lótusz; v§kya — szavak; cittete – a
szívben; koriy§ aikya – tedd eggyé; §ra – bármi más; n§ – nem; koriho – tenni; mane – az
elmében; §ª§ — vágyak; ªr¦-guru – a lelki tanítómester; cara£e – lótusz lábaihoz; rati –
ragaszkodás; ei – ez; sei – az; uttama-gati – a legmagasabb cél; je – akinek; pras§de – a
kegyébõl; p¡re – beteljesít; sarva –az összes; §ª§ — vágyat.
Tedd a lelki tanítómester lótusz szájából származó tanításokat eggyé a szíveddel,
és ne vágyj semmi másra! A lelki tanítómester lótusz lábai iránti ragaszkodás a
legjobb eszköz a lelki fejlõdéshez. Az õ kegyébõl a lelki tökéletességre irányuló összes
vágy teljesül.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A lelki tanítómester K¥¢£a szeretõ
odaadó szolgálatára oktat. A lelki tanítómester szájából származó utasítások nagyon
erõteljesek, más szavakkal teljes potenciával rendelkeznek ahhoz, hogy képessé tegyék a
követõt az Úr ¼r¦ K¥¢£a elérésére. A lelki tanítómester szavai összhangban állnak az összes
kinyilvánított írással. Ezért azoknak, akik arra vágynak, hogy elérhessék ¼r¦ K¥¢£át,
életükként és lelkükként a szívükbe kell helyezniük a lelki tanítómester szavait.
A v§kya szó ebben a versben a prema-rasa-tattvával, vagyis a K¥¢£a iránti szeretõ
odaadással átitatott kapcsolat tudományára vonatkozó utasításokra utal. A sakya szó a lélek
képességét jelzi, hogy elérheti K¥¢£át. Az uttama gati a legfelsõbb célt jelenti. Az uttama gati
azt is jelentheti, hogy „a legjobb az elérhetõ dolgok közülǁ, ez pedig a prema seva, vagyis a
szeretõ szolgálat.
A cittete koriy§ aikya másik olvasata az, hogy h¥di kari mah§ sakya. Ez azt jelenti, hogy
bizalmasan a szívükbe kell zárniuk minden utasítást, amit a lelki tanítómester ad a
tanítványainak örök lelki helyzetükrõl, mint mañjar¦k. A sarva §ª§ szavak azt jelzik, hogy
transzcendentálisan mohónak kell lennünk arra, hogy elérjük ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a szeretõ
szolgálatát, mint pl. masszírozni a lábukat, vagy c§marát ajánlani nekik egy v¥nd§vanai
nikuñjában (drágakövekkel és gyöngyökkel ékesített lugasban). Ha a lelki tanítómester
elégedett valakivel, akkor ¼r¦ ¼r¦ R§dh§ és K¥¢£a és elégedett vele. Yasya pras§d§d bhagavatpras
§da¤. A lelki tanítómester kegyébõl érhetjük el a Legfelsõbb Úr kegyét. Ezért ¼r¦ ¼r¦
R§dh§-K¥¢£a szeretõ szolgálatát csakis a lelki tanítómester kegyébõl lehet elérni.
6. VERS
cakhu-d§n dilo jei, janme janme prabhu sei,
divya-jñ§na h¥de prok§ªito
prema-bhakti j§h§ hoite, avidy§-vin§ªa j§te,
bede g§y j§h§ra carito
cakhu – szemek; d§n – ajándék; dila – adja; jei – aki; janme janme – születésrõl születésre;
prabhu – mester; sei – õ; divya – transzcendentális; jñ§na -tudás; h¥de – a szívben; prak§ªita –
 Lásd a következõ bekezdésben (h¥di kari mah§ sakya).
 ¼r¦la Viªvan§±ha Cakravart¦ çh§kura: ¼r¦ ¼r¦ Gurv-a¢±aka, 8. vers.
11
megnyilvánul; prema-bhakti – szeretõ odaadó szolgálat; j§h§ haite – akitõl; avidy§ –
tudatlanság; vin§ªa – megsemmisülése; j§te – születik; bede – a Védák; g§ya – dicsõítik; j§h§ra
– akinek; carita – a tulajdonságait.
Õ, aki a transzcendentális látás ajándékát adta nekem, az uram életrõl életre. Az Õ
kegyébõl az isteni tudás megnyilvánul a szívben, prema-bhaktival áld meg, és
elpusztítja a tudatlanságot. A Védikus írások dicsõítik tulajdonságait.
¼r¦la Viªvan¤tha Cakravart¦ çh¤kura magyarázata: „¼r¦ K¥¢£a az uram, én pedig az örök
szolgája vagyok.ǁ Az élõlény idõtlen idõk óta megfeledkezett errõl az eredeti helyzetérõl.
Ezt az alkalmat kihasználva, a Legfelsõbb Úr külsõ energiája, m§y§ végtelen anyagi
szenvedések közé taszította az élõlényt, és arra késztette, hogy a tudatlanságból eredõ
anyagi testet a saját önvalójának vélje. Egyedül a lelki tanítõmester képes felszabadítani
ezeket az élõlényeket az anyagi lét gyötrelmei alól, és visszahállítani õket az eredeti
helyzetükbe. A cakhu d§n dilo jei kifejezés arra utal, hogy a lelki tanítómester felnyitja a
szemünket, amelyet a tudatlanság sötétje fedett be, és isteni látással ajándékoz meg,
amelynek segítségével át tudunk kelni az anyagi létezés óceánján, és képesítetté válunk
arra, hogy megpillantsuk a magasabb, lelki valóságot.
A divya-jñ§na szavak arra a tudásra vonatkoznak, amely által megtanuljuk, hogyan
imádjuk K¥¢£át. Úgy tartják, hogy ez a tudás kizárólag ¼r¦ Guru kegyébõl nyilvánulhat meg
a szívben. A divya-jñ§na szó azt a transzcendentális tudást is jelenti, amelyre ¼r¦ K¥¢£a
tanításaiba való beavatás formájában teszünk szert. A Hari-bhakti-vil§sában ez áll:
divya° jñ§na° yato dady§t kury§t p§pasya sa¯k¢ayam
tasm§t d¦k¢eti s§ prokt§ deªikais tattva-kovidai¤12
Amikor valaki beavatást nyer a K¥¢£áról szóló tudásba, és újra van élesztve a kapcsolata
K¥¢£ával, akkor képzettnek tekinthetõ a transzcendentális tudásban. A janme janme prabhu
szavak azt jelzik, hogy a lelki tanítómester képes eltávolítani a tudatlanság fedõrétegét az
anyagi világban született élõlényekrõl, és arra is képes, hogy lefoglalja õket ¼r¦ Govinda,
Vraja-ma£¨ala transzcendentális tehénpásztor-fiúja szeretõ szolgálatában, ami túl van m§y§
birodalmán. Ezért, vagy a gyakorló, vagy a tökéletes szinten áll valaki, a lelki tanítómester
mindig az imádandó ura.
A vede g§ya szavak azt jelzik, hogy nem csak Narottama d§sa çh§kura dicsõíti a lelki
tanítómestert, hanem a Védák és a kiegészító védikus írások is ezt teszik. Mint ahogyan az
Úr K¥¢£a mondta Uddhavának a ¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.24. versében: §c§rya° m§° vij§n¦y§t,
„A lelki tanítómesterre úgy kell tekinteni, mint aki nem különbözik Tõlem.ǁ13 A Védákban
pedig ez áll: §c§ryav§n puru¢o veda¤, vagyis az, aki társul az §c§ryával, az összes védikus
tudást megismeri.
7. VERS
ªr¦-guru-karu£§-sindhu, adhama-jan§ra bandhu,
lokan§tha lokera j¦vana
h§ h§ prabhu koro doy§, deho more pada-ch§y§,
ebe jaªa ghu¢uk tribhuvana
ªr¦ guru – a lelki tanítómester; karu£§ – a kegy; sindhu – óceánja; adhama-jan§ra – az elesett
lelkek; bandhu – barátja; lakan§tha – Lokan§tha Gosv§m¦; lokera – a világ; j¦vana – élete; h§-h§
– Ó, Ó; prabhu – mester; koro – kérlek tedd; doy§ – kegyet; deho – kérlek, add; more – nekem;

Ch§ndogya Upani¢ad, 6.14.2.
12
pada – a lótusz lábad; ch§y§ – árnyékát; ebe – most; jaªa- hírnév; ghu¢uk – terjedjen; tribhuvana
– a három világban.
Ó lelki tanítómester, kegy óceánja és elesett lelkek barátja! Ó Lokan§tha,
mindenki élete! Ó mesterem, kérlek, légy kegyes hozzám, és részesíts lótuszlábaid
árnyékában! Bárcsak dicsõítenék neved mindhárom világban!
 ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura lelki tanítómestere ¼r¦la Lokan§tha Gosv§m¦ volt, így õt dicsõíti
több
helyen is a Prema-bhakti-candrik§ban. Azonban a „lokan§thaǁ kifejezést úgy is szokták fordítani,
hogy „mindenki
tanítójaǁ.
13
Vai¢£ava-k¥p§ és ¼r¦ R¡pa-San§tana ajándéka
8. VERS
vai¢£ava-cara£a-re£u, bh¡¢a£a kariy§ tanu,
y§h§ haite anubh§va haya
m§rjjana haya bhajana, s§dhu-sa¯ge anuk¢a£a,
ajn§na-abidy§ par§jaya
vai¢£ava – a vai¢£avák; cara£a – lótuszlábának; re£u – pora; bh¡¢a£a – díszként; kariy§ –
teszem; tanu – a test; j§h§ – akinek; haite – által; anubh§va – lelki látásmód; haya – lesz;
m§rjjana – tisztít; haya – van; bhajana – imádat; s§dhu- a bhakták; sa¯ge – társaságában;
anuk¢a£a – minden pillanatban; ajñ§na – tudatlanság; abidy§ – a tudás hiánya; par§jaya –
leküzdeni.
Azok, akiknek lehetõségük van a vai¢£avák lótusz lábairól származó port
ékszerként a testükre helyezni, megkapják az anubh§vát (valódi lelki látást). A bhajana
a szív tisztitását jelenti, amely állandó s§dhu-sa¯gával párosulva, képes legyõzni
minden tudatlanságot.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A y§h§ haite szavak arra a személyre
utalnak, aki a bhakták lótuszlábának porával díszítette magát.14 Az avidy§ ebben az esetben
az élet négy céljára (dharma, artha, k§ma, mok¢a) irányuló vágyakat jelzi.
9. VERS
jaya san§tana-r¡pa, prema-bhakti-rasa-k¡pa,
jugala-ujjvala-maya-tanu
j§h§ra pras§de loka, paªarila sarba ªoka,
praka±ilo kalpa-taru janu
jaya – minden dicsõséget; san§tana — San§tana Gosv§m¦; r¡pa – R¡pa Gosv§m¦; prema-bhakti
– szeretõ odaadó szolgálat; rasa – transzcendentális ízének; k¡pa – kútja; jugala – az Isteni Pár;
ujjvala-maya – ragyogással teli; tanu – formái; j§h§ra — akinek; pras§de – a kegyébõl; loka – a
világ; paªarila – legyõzte; sarba – minden; ªoka – bánatot; praka±ilo – megnyilvánítottak;
kalpataru
– kívánságteljesítõ fát; janu – születés.
Minden dicsõséget nektek, ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana, mivel ti a ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-
Govinda ragyogó yugala formái felé irányuló prema-bhakti-rasa tárházai vagytok.
Kegyetekbõl egy kívánságteljesítõ fa nyilvánult meg ebben a világban, amely képes
enyhíteni mindenki szenvedését.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Bár az Úr szent neveinek éneklése az
odaadó szolgálat hatvannégy ágának egyike, mégis annak érdekében, hogy ezt kiemelje e
többi közül, ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura ismét megemlítette a sa¯k¦rtanát. Hasonlóképpen,
a vai¢£ava-cara£a-re£u szavakkal dicsõítette a vai¢£avák tulajdonságait. Mégis, abból a célból,
hogy különlegesen dicsõítse a Gosv§m¦kat, azt mondja: jaya san§tana-r¡pa. A vai¢£ava-cara£are£
u kifejezés általában magában foglalja az összes vai¢£avát, mint a sakhya-vai¢£avákat,
v§tsalya-vai¢£avákat stb. Alapjában véve öt kapcsolat létezik az odaadó szolgálatban: ª§nta,
d§sya, sakhya, v§tsalya és ujjvala vagy madhura. A ª§nta-rasa tulajdonsága az, hogy az ember
14
szilárd a K¥¢£a-tudatban. A d§sya-rasa az Úr szolgálata. A sakhya-rasa az Úrral való társulás
minden félelem vagy habozás nélkül az egyenlõség hangulatában. A v§tsalya-rasa a szülõi
szeretet, az ujjvala-rasa pedig a szeretõi kapcsolat.
Mivel minden egyes rasa tulajdonságai megjelennek a következõben is, úgy kell
értelmezni, hogy mindegyik rasa egy szinttel magasabb rendû az elõzõnél. Az ujjvala-rasában
öt tulajdonság van, ezért ez a legmagasabb rasa.15 Az ujjvala-rasába tartozó társak között csak
azok képesek megízlelni ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-Madana-mohana legmagasabb páratlan édességét,
akik ¼r¦mat¦ R§dhik§ csoportjában vannak. Azonban közöttük is csak ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦
szolgálólányai képesek a felülmúlhatatlan transzcendentális ízek nektárjában fürödni.
Ezeket a szolgálólányokat mañjar¦knak (bimbó) nevezik a kívánságteljesítõ kúszónövényen,
amely ¼r¦ R§dhik§ formája. A gyönyör azon szimptómái, amelyek ¼r¦ R§dhik§ testén
megnyilvánulnak, a mañjar¦k testén is jelentkeznek.16 ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szolgálólányai, ¼r¦
R¡pa-mañjar¦ és ¼r¦ Lava¯ga-mañjar¦ nem mások, mint ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ és ¼r¦la San§tana
Gosv§m¦. Õk ketten ízlelték meg a legmagasabb szinten az ujjvala-rasát vagy madhura-rasát.
Ezért ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura ujjvala-rasa-tanuként, vagyis az ujjvala-rasa
megtestesüléseként írta le õket.
¼r¦la Narottama d§sa çh§kura nem úgy írta le ¼r¦ R¡pát és ¼r¦ San§tanát, mint a
szeretetteljes odaadás nektárjának óceánját, hanem az odaadó szolgálat ízeinek kútjaként.
Ennek Az az oka, hogy az óceán vizébe különbözõ folyók vize keveredik, a kút vizébe
azonban nem. Hasonlóképpen, a ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana által prédikált szeretõ odaadó
szolgálat nem keveredik a jñ§na és yoga folyóival. Ez a szeretõ odaadó szolgálat eredeti és
tiszta. Ezért ¼r¦la Narottama d¤sa çh¤kura a „kútǁ kifejezést használta az „óceánǁ helyett. A
másik ok pedig az, hogy egy szomjas ember nem tudja a szomját eloltani vagy lehûlni
nyáron azáltal, ha egy folyó vagy tó vizét issza. A kút vize azonban nagyon hideg marad.
Ezért az odaadó szolgálat kútja képes lecsillapítani egy szomjúhozó embert, míg a jñ§na és a
yoga képtelen kioltani az anyagi terémszet háromféle nyomorúsága miatt szenvedõ
élõlények bánatának és illúziójának tüzét ebben a Kali korszakban. A jñ§na és yoga
folyamatai képtelenek arra, hogy teljességgel kioltsák a bánkódást és nyomorúságot.
Csupán az odaadó szolgálat képes arra, hogy teljességgel elpusztítsa a M§y§ királyságában
sínylõdõ élõlények anyagi szenvedésének és bánkódásának tüzét, ezáltal hozzásegítve õket
ahhoz, hogy megízleljék ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a édes nektárját. ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana ennek
a hûsítõen édes szeretõ odaadó íznek a menedékei. Ezért rasa-k¡pának nevezi õket. Ezert van
az, hogy még manapság is sok élõlény feledkezik meg a szenvedésérõl és szomorúságáról
azáltal, hogy a ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana Gosv§m¦k által írt odaadó írások alkotta nektár
kútjából isznak, amelyet, és nagy elégedettséget éreznek, amikor megízlelik ezeket az
odaadó ízeket. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura az odaadó szolgálat fája megnyilvánítóinak
szólítja ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana Gosv§m¦t. Ezért a legkedvezõbb dolog az, ha menedéket
veszünk a lótusz lábaiknál.
10. VERS
prema-bhakti-r¦ti j§ta, nija-granthe su-by§kata,
likhiy§chen dui mah§ªaya
j§h§ra ªrava£a haite, par§nanda hoya citte,
jugala-madhura-ras§ªraya
prema-bhakti – a tiszta odaadó szolgálat; r¦ti – folyamata; j§ta – akinek; nija – saját; granthe
— könyveikben; su-by§kata – világosan megnyilvánították; likhiy§cen – leírták; dui- e két;
15
mah§ªaya – nagy lélek; j§h§ra – amit; ªrava£a – hallva; haite – akitõl; para-§nanda –
transzcendentális gyönyör; haya – van; citte – a szívben; jugala — az Isteni Pár; madhura-rasa –
az eksztatikus szeretet édes ízeinek; §ªraya – menedéke.
E két nagy lélek részletesen elmagyarázta a prema-bhakti lényegét számos
írásában. E szavakat hallva az elménk a yugala-madhura-rasa menedékévé válhat és
így a prem§nandában úszik.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A szeretõ odaadó szolgálat
kifejlesztésének folyamata, valamint azon tiszta bhakták által gyakorolt folyamat, akik már
elérték a szeretõ odaadó szolgálatot, részletesen és helyesen le lett írva ¼r¦ R¡pa és ¼r¦
San§tana Gosv§m¦ által a könyveikben, mint a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu, Ujjvala-n¦lama£¦, Lalita-
M§dhava, Vidagdha-M§dhava, D§na-keli-kaumud¦, Stava-m§l§ és ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥ta.
Ezeket
az írásokat hallva és olvasva a bhakták szíve a szeretõ eksztázis óceánjába merül ¼r¦ R§dh§-
M§dhava édes nektárjának menedéke alatt. ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana Gosv§m¦k közvetlenül
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ menedéke alatt vannak, ezért ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura mah§ªayának,
vagyis nagy léleknek szólította ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana Gosv§m¦t. E könyvben máshol ez áll:
r§dhike cara£a §ªraya, je kare se mah§ªaya, ami azt jelenti, hogy bárki, aki menedéket vesz ¼r¦
R§dhik§ lótusz lábainál, az nagy személyiség.
11. VERS
jugala-kiªora prema, lak¢a b§£a jeno hema,
heno dhana prak§ªilo j§ñr§
j§ya r¡pa-san§tana, deho more sei dhana,
sei ratana mora gale h§r§
jugala-kiªora – az ifjú Isteni Pár; prema – szeretete; la¢a b§£a — sok ezerszer; jeno — mint;
hema – arany; heno – mint ez; dhana – kincs; prak§ªilo – megnyilvánult; j§ñr§ – akik; j§ya –
minden dicsõséget; r¡pa- R¡pa Gosv§m¦; san§tana – San§tana Gosv§m¦; deho – kérlek, adjátok;
more – nekem; sei – ezt; dhana – a kincset; sei – ezt; ratana – drágakövet; mora – az enyém; gale
– nyakamban; h§r§ – nyakláncként.
A yugala-kiªora-prema olyan tiszta, mint a sok százezerszer megolvasztott arany.
J§ya ¼r¦ R¡pa! J§ya ¼r¦ San§tana! Ti megnyilvánítottátok ezt a kincset ebben a
világban. Kérlek adjátok nekem ezt a drágakövet, és én ékszerként a nyakam körül
fogom viselni!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A lak¢ab§£a szó olyan aranyra
vonatkozik, amelyik alaposan meg van tisztítva, és a szennyezõdések nyomától is mentes.
Az ilyen arany nagyon ragyogó. Ugyanígy, ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a szerelmi kapcsolata a
legtisztább, az önzés árnyékától is mentes. Minden dicsõséget ¼r¦ R¡pa és ¼r¦ San§tana
Gosv§m¦knak, akik kegyesen kinyilvánították a világ számára ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a édes
szeretetét az írásaikon keresztül! Ó legkegyesebb ¼r¦ R¡pa és San§tana Gosv§m¦! kérlek,
részesítsétek ezt a szegény szerencsétlent e szeretet kincsében, és legyetek a
legnagylelkûbbekként dicsõítve! Kérlek, helyezzetek egy nyakláncot a nyakamba, amely a
prema ékköveivel van kirakva!
12. VERS
bh§gavata-ª§stra-marma, naba-bidha-bhakti-dharma,
sad§i koribo su-sebana
anya-dev§ªraya n§i, tom§re kahinu bh§i,
16
ei tattva parama-bhajana
bh§gavata — a ¼r¦mad-Bh§gavatam; ª§stra – a szentírások; marma – lényege; naba-bidha –
kilenc rész; bhakt-dharma – odaadó szolgálat; sad§i – mindig; koribo – végezni fogom; susebana
– szolgálatot; anya – más; deva-§ªraya – félistenek menedéke; n§i – nem; tom§re –
neked; kahinu – mondom; bh§i – ó testvérem; ei – ez; tattva – az igazság; parama – legfelsõbb;
bhajana – odaadó szolgálat.
Mindig szolgálatot fogok végezni a k¥¢£a-bhakti kilenc folyamatával, ami
összhangban áll a ¼r¦mad-Bh§gavatam és más vai¢£ava ª§strák végkövetkeztetéseivel.
Ó testvérem, ne keress menedéket más devatáknál, mert a K¥¢£ának végzett
kizárólagos szolgálat a ªuddha-bhakti oka!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ó drága testvérem (elmém), ne keress
menedéket egyik félistennél sem, mint például az Úr Brahm§ vagy az Úr ¼iva, hanem
eltérés nélkül vegyél menedéket az Úr K¥¢£ánál és foglald le magad az odaadó szolgálat
kilencféle folyamatában!17
13. VERS
s§dhu-ª§stra-guru-b§kya, h¥daye koriy§ aikya,
satata bh§sibo prema-m§jhe
karm¦ jñ§n¦ bhakti-h¦na, ih§ke koriy§ bhina,
narottama ei tattva g§je
s§dhu – a szent bhakták; ª§stra – a védikus irodalom; guru – a lelki tanítómester; b§kya –
szavai; h¥daye – a szívvel; koriy§ – tedd; aikya – eggyé; satata – mindig; bh§sibo – úszni fogsz;
prema-m§jhe – a tiszta Istenszeretet óceánjában; karm¦ – a gyümölcsözõ tetteket végzõk; jñ§n¦
– a spekulálók; bhakti-h¦na – odaadás nélküliek; ih§ke – õket; koriy§ – tedd; bhina – kerüld el;
narottama – Narottama d§sa; ei — ezt; tattva – az igazságot; g§je – énekli.
Tedd eggyé a szíveddel a s§dhu, ª§stra és a guru szavait, és így mindig a premabhakti
óceánjában fogsz úszni! Kerüld el a karm¦kat, jñ§n¦kat és az abhaktákat — ezt
az igazságot énekli Narottama d§sa!18
¼r¦la Prabhup§da Magyarázata: „Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó
szolgálat folyamatát, melyet kilenc formában lehet végezni (ªrava£a° k¦rtana° vi¢£o¤ smara£a°
p§da-sevanam stb.). A legfontosabb folyamat a guru, a s§dhu és a ª§stra — a lelki tanítómester,
a szent §c§rya és a védikus irodalom — hallgatása (ªrava£am). S§dhu-ª§stra-guru-v§kya, cittete
kariy§ aikya. Nem szabad az abhakták kommentárjait és magyarázatait hallgatnunk, mert
¼r¦la San§tana Gosv§m¦ a Padma Pur§£át idézve ezt szigorúan megtiltotta:
avai¢£ava-mukhodg¦r£a° p¡ta° hari-kath§m¥tam
ªrava£a° naiva kartavya° sarpocchi¢±a° yath§ paya¤
Szigorúan engedelmeskednünk kell ennek az utasításnak, és sohasem szabad azzal
próbálkoznunk, hogy m§y§v§d¦kat, imperszonalistákat, nihilistákat, politikusokat vagy
úgynevezett tudósokat hallgassunk. Az ilyen kedvezõtlen társulást szigorúan elkerülve
csupán a tiszta bhaktákat kell meghallgatnunk. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért azt javasolja: ªr¦-
guru-pad§ªraya¤, keressünk menedéket egy tiszta bhakta lótuszlábánál, aki a gurunk lehet.
Caitanya Mah§prabhu azt mondja, hogy guru az, aki szigorúan követi a Bhagavad-g¦t§
 ¼r¦la Prabhup§da magyarázata a ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.2.37-hez.
17
utasításait: yare dekha, tare kaha, ’k¥¢£a’–upadeªa (Cc. Madhya 7.128). Egy bûvész, egy varázsló
vagy aki akadémiai pályafutása érdekében értelmetlenségeket beszél, nem guru. Guru az, aki
a Bhagavad-g¦t§t, K¥¢£a tanítását úgy adja át, ahogyan van. A ªrava£a rendkívül fontos: a
vai¢£ava s§dhutól, a gurutól és a ª§strától kell hallanunk.ǁ
18
¼uddha-bhakti-tattva
14. VERS
ªr¦mad-r¡pa-gosv§m¦-prabhup§denoktam
any§bhil§¢it§-ª¡nya° jñ§na-karm§dy-an§v¥tam
§nuk¡lyena k¥¢£§nu- ª¦lana° bhaktir uttam§
ªr¦mad-r¡pa-gosv§m¦-prabhup§dena — ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Prabhup§da; uktam – szavai; anyaabhil
§¢it§-ª¡nyam—minden olyan vágytól mentes, amely nem az Úr K¥¢£a szolgálatára
irányul, azaz mentes az anyagi vágyaktól (mint amilyen a vágy a húsevésre, a törvénytelen
nemi életre, a szerencsejátékra és a mámorítószerekhez való ragaszkodásra); jñ§na—a
monista m§y§v§d¦k filozófiájának ismeretével; karma—gyümölcsözõ tettek által; §di—a
természetellenes lemondással, a yoga gépies gyakorlásával, a s§¯khya filozófia
tanulmányozásával stb.; an§v¥tam—nincs befedve; §nuk¡lyena—kedvezõ; k¥¢£a-anuª¦lanam—a
K¥¢£ával kapcsolatos szolgálat végzése; bhakti¤ uttam§—elsõrendû odaadó szolgálat.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Prabhup§da azt mondta:
„Amikor az elsõrendû odaadó szolgálat kifejlõdik, a bhaktának mentesnek kell
lennie minden anyagi vágytól, monista filozófián keresztül szerzett tudástól és
gyümölcsözõ tettõl. Mindig kedvezõen kell szolgálnia K¥¢£át, úgy, ahogy K¥¢£a
kívánja.”
¼r¦la Prabhup§da magarázata: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a tiszta odaadó szolgálattal kezdi, és a
legelején meghatározza az Úrnak szóló vegyítetlen szolgálat jellemzõit. A Bhagavad-g¦t§ban
az áll, hogy négyféle, a múltban jámbor tetteket végrehajtott ember kezd bele az Úr odaadó
szolgálatába. Ezek a szenvedõk, a szegények, a tanultak és a kíváncsiak.19A szenvedõ ember
azért kezd az odaadó szolgálatba, hogy valami áldást kapjon az Úrtól. A szegény ember is
azért kezd az odaadó szolgálatba, hogy a nehézségeit megszûntesse. A tanult ember nem
anyagi haszon fejében, hanem a lelki felszabadulás érdekében kezd az odaadó szolgálatba, a
kíváncsi pedig csak azért kezd az odaadó szolgálatba, hogy megismerje a teizmus elveit.
Mindezek a bhakták nem tiszta bhakták, mert mindannyian valamilyen személyes nyereség
reményében fognak bele az ilyen odaadó cselekedetekbe. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ az odaadó
szolgálat meghatározásakor már az elején hangsúlyozni akarja a számunkra, hogy a tiszta
odaadó szolgálatban szóba sem jöhet a személyes nyereség. Az ilyen szolgálatot tiszta
Istenszeretetbõl kell végezni az Úrnak, ami minden élõlény szívében ott szunnyad. Mint
ahogy senkit sem tanítanak arra, hogyan nevessen, vagy sírjon, vagy foglalkozzon a nemi
élettel, mivel mindezek a tevékenységek idõben automatikusan megnyilvánulnak, az
Istenszeretet ugyancsak spontán, és senkinek sincs szüksége külsõ beavatkozásra ahhoz,
hogy megtanulja. De mivel a nemi élet vagy az ember más hasonló spontán cselekedetei
néha a hiányukkal tûnnek fel a test betegsége, pl. impotencia miatt, hasonlóképpen az
élõlény beteg állapota miatt az anyagi energiával való hosszas társulás következtében, az
Istenszeretetet gyakorlati és elõírt szolgálatokkal kell felébreszteni. […] Ami pedig a tiszta
odaadó szolgálat meghatározásával kapcsolatos, itt az áll, hogy az ilyen odaadó szolgálatnak
 Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.1.11.
 Back to Godhead, III. évfolyam, 20. szám, 1960 május 20.
19
aktívnak kell lennie. A mentális spekuláción alapuló cselekvésnek nincs helye az odaadó
szolgálatban. Az anuª¦lanam szó gyakorlati munkát jelent. Az ilyen gyakorlati munkát a
testtel, az elmével és a szavakkal kell végezni. És az ilyen gyakorlati munka során
figyelembe kell venni a kedvezõ és akadályozó tényezõket is. Ezt a gyakorlati munkát
kedvezõen vagy kedvezõtlenül is lehet végezni. És olyan sok osztálya és alosztálya van
annak, hogy gyakorlati módon hogyan gondoljunk, érezzünk és vágyjunk K¥¢£ára. Az
elsõdleges gyakorlati munka az odaadó szolgálatban az, hogy elfogadunk egy gyakorlati
lelki tanítómestert, mind avatót, mind oktatót, és minden gyakorlati problémáról
érdeklõdünk felõle, ami az odaadó szolgálattal kapcsolatos. A bhakta, aki ezzel kapcsolatban
követte az elsõdleges szabályokat, fokozatosan ragaszkodást és ízt fog kifejleszteni a
szolgálat iránt. Ezután, az odaadó szolgálattal való folyamatos társulás hangulatát érzi, és az
ilyen temperamentum segíteni fogja a bhaktát abban, hogy felelmelkedjen a szilárd szintre a
fokozatok között. Az odaadásban való fejlõdés mindezen magasabb szintjei többé-kevésbé
egy olyan fejlettebb bhakta kegyes áldásain fognak alapulni, aki már saját maga is a
transzcendentális szeretõ szolgálatban van lefoglalva.
A „K¥¢£aǁ szó az Istenség Személyiségére vonatkozik, határtalan kiterjedéseivel együtt.
Az Úr megszámlálhatatlan formába terjeszti ki magát, mint pl. ¼r¦ R§ma, ¼r¦ N¥si°ha, ¼r¦
Var§¤a, és sok más inkarnáció és a kiterjedéseinek a sugarai. Néhányan említve vannak az
olyan írásokban, mint a Bh§gavata Pur§£a, és mindannyian vi¢£u-tattvák, és így ugyanabban a
helyzetben vannak, mint K¥¢£a. Más szavakkal, a „K¥¢£aǁ szó az Istenség Személyiségének
az összes többi kiterjedését és inkarnációját is magában foglalja. Az odaadó szolgálat
folyamata a kezdeti szinten ugyanaz, mint K¥¢£a vagy Vi¢£u vagy N§r§ya£a odaadó
szolgálata. A szolgálat magasabb szintjein különbség van a rasában, amit e fordítás kezdetén
már megtárgyaltunk. A rasa tanulmányának kritikus megkülönböztetésében az odaadó
szolgálat viszonzásának specifikus transzcendentális különbsége van jelen, de lényegében
nincs különbség R§ma és K¥¢£a szolgálata között. Ezeket az egyedi különbségeket késõbb
fogjuk tárgyalni.
Az §nuk¡lyena szó kiemelt használata jelentõséggel bír. Ez azt jelenti, hogy az Úr szeretõ
szolgálatát, és nem csak az Úr iránti egyszerû ragaszkodást nevezzük odaadó szolgálatnak.
Amikor a ragaszkodás ellenséges, akkor azt nem lehet odaadó szolgálatnak nevezni. Ka°sa
ragaszkodása K¥¢£ához a szeretet fordított oldaláról volt. De közvetett ragaszkodása volt az
Úrhoz. Ezt a fajta ragaszkodást nem fogadhatjuk el odaadó szolgálatként. A bhaktának olyan
szolgálatot kell végeznie az Úrnak, ami Általa elfogadható. A kezdõ bhaktának ezért
menedéket kell vennie egy fejlettebb bhaktánál, aki már le van foglalva az Úr odaadó
szolgálatában a leki tanítómestere irányítása alatt. A lelki tanítómester a közvetítõ közeg
K¥¢£a és a bhakta között. Az Úr utasítása a lelki tanítómester közegén keresztül jut el a
bhaktához. Ezért az elsõ dolog az odaadó szolgálattal kapcsolatban az, hogy elkezdjük egy
hiteles lelki tanítómester szolgálatát.
A Bhagavad-g¦t§ tanulmányozásából, amelyet az Úr közvetlenül beszélt el, bepillantást
nyerhetünk örök kapcsolatunkba az Úrral. Ott világosan az áll, hogy az élõlénynek bele kell
kezdenie az Úr szolgálatába, minden más elfoglaltságot félretéve.
A tudás e könyvében egy további utasítás is található, miszerint az, aki a Bhagavad-g¦t§
tanításait prédikálja, az Úr legbizalmasabb szolgája. Ebbõl az tûnik ki, hogy annak a
szolgálatnak a természete, ami elfogadható az Úr számára, általában az, hogy a bhakta
folyamatosan, minden eltérés nélkül lefoglalja magát az Úr szolgálatában, és ez a szolgálat,
különösen a feledékenység e korában az, hogy az embereket általánosságban az Istentudatra
oktatja.
20
A hiteles lelki tanítómester irányadással tud szolgálni a kezdõ bhaktának az Úr odaadó
szolgálatának kezdeti szintjeinek elveirõl. Ha valaki nem fejlesztette ki az Úr szeretõ
szolgálatának hajlamát azáltal, hogy a lelki tanítómester irányítása alatt foglalja le magát,
semmilyen fejlõdést nem képes elérni. Az odaadó szolgálat tesztjét is késõbb tárgyaljuk.
Senki sem jelentheti ki, hogy bármilyen elõrehaladást is tett az odaadó szolgálatban anélkül,
hogy a szimptómák próbáját kiállná.
¼r¦la J¦va Gosv§m¦ azt mondja, hogy amikor arról beszélünk, hogy meghívunk egy
harcost, az nem azt jelenti, hogy a harcos fegyvereit is meghívjuk. A harcos azt jelenti, hogy
mindig a fegyverei díszítik vagy követik. De a vendéglátónak nem a fegyvereket, hanem
magát a harcost kell kielégítenie. Hasonlóképpen, tudnunk kell, hogy az Úr elégedett-e a
szolgálatunkkal, anélkül, hogy túlságosan ragaszkodnánk a formulákhoz. Sokan nevezik
magukat bhaktának, de amikor a valódi szimptómák próbájának vannak kitéve, általában a
világiak kategóriájában végzik. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a k¥¢£a-prema vagyis az Úr
iránti valódi szeretet az utolsó szó az odaadó szolgálat királyságában. Az ilyen valódi, K¥¢£a
iránti szeretet hiányában, amelyet az anyagi dolgok iránti közömbösség szimptómái
követnek, nem lehet senkit sem minõsíteni. Az anu szó az Úr megszakítás nélküli
szolgálatára utal. Száz százalékosan és mindig lefoglalva kell lennie az Úr szolgálatában. Az
odaadó szolgálat fejlõdésében nem szabad semmiféle megszakításnak lennie. Ez a valódi
odaadó szolgálat néhány szimptómája. 20 Emellett további másodlagos szimptómák is
vannak, amelyek a következõk:
A bhaktának teljesen mentesnek kell lennie minden más vágytól az odaadó szolgálatot
kivéve. Ez az elsõ osztályú odaadó szolgálat követelménye. Az odaadó szolgálaton kívüli
vágyak között számos van, mint pl. karma, jñ§na, yoga stb. A jñ§nát vagy tudást általában a
monizmus, vagyis az úrral való eggyé válás értelmében használják. Amikor azt mondjuk,
hogy az odaadó szolgálatnak mentesnek kell lennie a jñ§na érintésétõl, akkor ezt az egység
filozófiáját értjük alatta. Máskülönben, az odaadó szolgálat kultúrájára vonatkozó tudást
teljes lelkesedéssel kell megszerezni. Anélkül, hogy megfelelõ tudással rendelkeznénk a
tiszta odaadó szolgálattal kapcsolatban a Védák, Pur§£ák, Mah§bh§rata és a Pañcar§tra
szabályai alapján, semmilyen odaadó szolgálat nem lesz hiteles.21 Az odaadó szolgálat
bármilyen tettetése a fent említett írások ismeretének hiányában semmi más, mint zavar az
úton.
Amikor az olyan karmáról beszélünk, amely különáll az odaadó szolgálattól, ez alatt az
olyan gyümölcsözõ cselekedeteket értjük, amelyeket a sm¥ti ª§strák említenek az anyagi
létben elért fejlõdés érdekében. Az odaadó szolgálatnak mentesnek kell lennie az ilyen
gyümölcsözõ cselekedetektõl, de az ilyen munkát elõnyben kell részesíteni, ha kedvezõ az
odaadó szolgálat fejlõdésének. Az ilyen munkát, ami segíti az odaadó szolgálat
megvilágosodását, kultiválni kell. Az §di szó mindezeknek a nem-odaadó cselekedeteknek az
összegzése, mint például a yoga, vagy szükségtelen vezeklés az érzékkielégítés érdekében.
Az olyan nagy királyok, mint R§va£a vagy Hira£yakaªipu hosszú, hosszú évekig végeztek
szigorú lemondásokat, csupán azért, hogy az érzéki élvezet átmeneti hasznát elérjék. De
végsõ soron az összes vezeklésük ellenére sem tudták megvédeni magukat a bûntetéstõl,
amit az Istenség Legfelsõbb Személyisége mért rájuk. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az
Úr odaadó szolgálatának a kultúráját kizárólag a tiszta odaadó cselekedetekre kell
korlátozni, és egyáltalán semmi másra. Az ilyen cselekedetek részletesen le vannak írva a
¼r¦mad-Bh§gavatamban és más írásokban. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu szintén ezen írások
kategóriájába esik.
15. VERS
21
anya-abhil§¢a ch§¨i, jñ§na-karma parih§ri,
k§ya-mane kariba bhajana
s§dhu-sa¯ge k¥¢£a-seb§, n§ p¡jibo dev¦ dev§,
ei bhakti parama-k§ra£a
anya – más; abhil§¢a – vágyak; ch§¨i – elutasítva; jñ§na – a spekulatív filozófiát; karma – és
a gyümölcsözõ cselekedeteket; parih§ri – feladva; k§ya – a testtel; mane – az elmével; kariba –
végezni fogom; bhajana – az imádatot; s§dhu-sa¯ge – a bhakták társaságában; k¥¢£a-seb§ – az
Úr K¥¢£a szolgálatát; n§ – nem; p¡jibo – fogom imádni; dev¦ – a félistennõket; dev§ – és a
félisteneket; ei -ez; bhakti – az odaadó szolgálat; parama – legfelsõbb; k§ra£a – oka.
Minden más vágyat elutasítva, és feladva a jñ§na és karma útjait, a testemet és az
elmémet lefoglalom a bhajan§ban. A K¥¢£a-sev§t a bhakták társaságában kell végezni
és kerülni kell minden más dev¦ vagy deva imádatát. Ez a parama-bhakti oka.
¼r¦la Prabhup§da magyarázata: „Anya-dev§ªraya n§i, tom§re kahinu bh§i, ei bhakti paramak
§ra£a: ha valaki tiszta és megingathatatlan bhakta akar lenni, akkor ne forduljon
menedékért egyetlen félistenhez vagy istennõhöz sem, mondja ¼r¦la Narottama d§sa
çh§kura. Az ostoba m§y§v§d¦k szerint a félistenek imádata ugyanolyan, mint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének az imádata, ez azonban nem így van. Ez a filozófia az ateizmus
tévútjára vezeti az embereket. Akinek fogalma sincs arról, hogy valójában kicsoda Isten, az
azt gondolja, hogy Isten lehet bármilyen forma, amit elképzel, vagy bármelyik gazember,
akit elfogad. Az olcsó istenek vagy Isten-inkarnációk elfogadása valójában ateizmus.
Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy azok, akik a félisteneket vagy az önmagukat
Isten inkarnációinak kikiáltó embereket imádják, mind ateisták. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ (7.20)
megerõsíti, elvesztették tudásukat: k§mais tais tair h¥ta-jñ¤n¤¤ prapadyante ’nya-devat§¤.
„Akiknek elméjét eltorzították az anyagi vágyak, meghódolnak a félistenek elõtt.ǁ Sajnos
azok, akik nem gyakorolják a K¥¢£a-tudatot, és nem értik meg kellõképpen a védikus
tudományt, bármilyen gazembert Isten inkarnációjának tekintenek, és azon a véleményen
vannak, hogy pusztán egy félisten imádatával az ember inkarnációvá válhat. Ez a filozófiai
zagyvalék most hindu vallás elnevezéssel létezik, a K¥¢£a-tudatos mozgalom azonban nem
ismeri el ezt, sõt kifejezetten elítéli. A félisteneknek és Isten állítólagos inkarnációinak
efféle imádatát sohasem szabad összetéveszteni a tiszta K¥¢£a-tudatos mozgalommal.ǁ
16. VERS
mah§janera jei patha, t§te habe anurata,
p¡rb§para koriy§ vic§ra
s§dhana-smara£a-l¦l§, ih§te n§ koro hel§,
k§ya-mane koriy§ su-s§ra
mah§janera – a nagy lelkeknek; jei – ami; patha – az útja; t§te – olyan módon; habe – fogok;
anurata – ragaszkodni; p¡rb§para – az elõzõ tekintélyek; koriy§ – véve; vic§ra – fontolóra;
s§dhana – a lelki gyakorlatok; smara£a – emlékezés; l¦l§ – az Úr kedvteléseire; ih§te – e
tekintetben; n§ – ne; koro hel§ – legyél hanyag; k§ya – a testtel; mane – az elmével; koriy§ –
kell végezni; su-s§ra – ez mindennek a lényege.
Kövessük odaadással a mah§janák által kijelölt utat, figyelmesen tanulmányozva az
utasításaikat, melyeket a múltban és a jelenben adtak. A s§dhana napi gyakorlása
 ¼r¦la Prabhup§da magyarázata a ¼r¦Caitanya-carit§m¥ta Ýdi-l¦l§ 10.11.-hez.
22
során nem szabad elhanyagolni a l¦l§-smara£át, mert az odaadó cselekedeteket a
testtel és az elmével is kell végezni.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Az elõzõ mah§janák ebben az esetben a
Da£¨ak§ra£ya erdõ bölcsei, és a B¥had-v§ma£a Pur§£ában, valamint a C§ndrak§ntában leírt
ªrutik, stb.22 Mindannyian nagyon vágytak arra, hogy K¥¢£a a szeretõjük legyen. Ezért
elfogadták a szeretett gop¦k hangulatát és formáját, és ¼r¦ K¥¢£a szeretõ szolgálatába fogtak.
¼r¦ Bilvama¯gala çh§kura is egy sakh¦ hangulatát fejlesztette ki, mivel mohó volt arra, hogy
¼r¦mat¦ R§dhik§ sakh¦ja lehessen. Így kinyilvánította a sakh¦k hangulatát és K¥¢£a
imádatának a folyamatát a sakh¦k irányítása alatt. Mivel ezek a személyiségek ¼r¦m§n
Mah§prabhu elõtt jelentek meg, elõzõ mah§janákként ismerjük õket. A jelenlegi mah§janák
viszont a hat Gosv§m¦, ¼r¦la R¡pa és San§tana Gosv§m¦ vezetésével.
A su-s§ra szó a legmagasabb tökéletességet jelenti.
17. VERS
asat-sa¯ga koro ty§ga, ch§¨a anya anur§ga
karm¦ jñ§n¦ parih§ri d¡re
kebala bhakata-sa¯ga, prema-kath§ rasa-ra¯ga
l¦l§-kath§ braja-rasa p¡re
asat-sa¯ga – a rossz társulást; koro – tedd; ty§ga – utasítsd el; ch§¨a – add fel; anya –
minden más; anur§ga – ragaszkodást; karm¦ – a gyümölcsözõ munkát végzõket; jñ§n¦ – a
spekulatív filozófusokat; parih§ri – kerüld el; d¡re – messzire; kebala – csupán; bhakata-sa¯ga –
a bhakták társaságában; prema-kath§ – a K¥¢£a-premáról szóló elbeszélések; rasa –
transzcendentális ízek; ra¯ga – öröme; l¦l§-kath§ – az Úr kedvteléseirõl szóló elbeszélések;
braja-rasa – V¥nd§vana hangulatában; p¡re – túlárad.
Mindig utasítsd el a rossz társulást, és adj fel minden más ragaszkodást! Kerüld el
messzire a karm¦kat és a jñ§n¦kat! Így a tiszta bhakták társaságában csak merülj el az
Úr K¥¢£a iránti szeretetrõl és az Õ kedvteléseirõl szóló elbeszélésekben, és tapasztald
meg e transzcendentális ízekbõl fakadó örömöt, ami túlárad Vrajában!
18. VERS
yog¦ ny§s¦ karm¦ jñ§n¦, anya deba-p¡jaka dhy§n¦,
ih§-loka d¡re parih§ri
karma dharma du¤kha ªoka, jeba th§ke anya joga
ch§¨i bhaja giribara-dh§r¦
yog¦ – a yog¦k; ny§s¦ – a m§y§v§d¦ sanny§s¦k; karm¦ – a gyümölcsözõ munkát végzõk; jñ§n¦ – a
spekulatív tudósok; anya – más; deba-p¡jaka – félistenek imádói; dhy§n¦ – a meditálók; ih§-loka
– ebben a világban; d¡re – messze; parih§ri – kerüld el; karma – gyümölcsözõ cselekedetek;
dharma – világi vallásosság; du¤kha – boldogtalanság; ªoka – bánat; jeba – bármi; th§ke – van
még; anya joga – más ragaszkodások; ch§¨i – feladva; bhaja – imádd; giribara-dh§r¦ – a
Govardhana hegy felemelõjét.
Emellett, tarts távolságot a yog¦któl, m§y§v§d¦ sanny§s¦któl, karm¦któl, jñ§n¦któl, a
más devaták imádóitól, és a személytelen brahmanon meditálókról is. A gyümölcsözõ
23
cselekedetek és más vallásos kötelességek miatti szenvedést és bánatot, valamint
minden más ragaszkodást adj fel! Így csak imádd Giridh§r¦t!
Magyarázat: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy a tiszta odaadó szolgálat mentes a
jñ§na, karma, yoga és más folyamatok fedõrétegeitõl, amelyek megakadályozzák a tiszta
odaadás kifejlõdését. A yog¦k misztikus tökéletességekre vágynak, a m§y§v§d¦ sanny§s¦k eggyé
akarnak válni az Abszolúttal, a karm¦k érzékkielégítésre vágynak, a jñ§n¦k intellektuális
hatalomra, a félistenek imádói pedig magasabb születésre a mennyei bolygókon. Annak, aki
a tiszta odaadásra vágyik, nem csak ezeket a folyamatokat, hanem az ilyen folyamatok
végzõinek a társaságát is messzire el kell kerülniük. A dhy§n¦ kifejezés a bhajan§nand¦kra is
vonatkozik, akik csupán meditálni szeretnének az Úron, de nem hajlandók szolgálni Õt a
sa¯k¦rtana folyamatával. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azt mondja, hogy a gyümölcsözõ
cseklekedetek és az anyagi célú vallásosság csupán szenvedést és boldogtalanságot okoznak.
Ezért minden más ragaszkodást fel kell adni, és csupán a tiszta odaadó szolgálatot szabad
elfogadni. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura szerint az anya-joga szavak a feleség,
gyerekek és anyagi tárgyak iránti ragaszkodást jelenti.
¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azt javasolja, hogy minden más folyamatot feladva,
imádjuk Giridh§r¦t, a Govardhana hegy felemelõjét. Ez arra utal, hogy a tiszta odaadó
szolgálat folyamatában az Urat és a tiszta bhaktáit kell imádni, hiszen Girir§ja az Úr
legkiválóbb bhaktája (hari-d§sa-varya)23, Akit még Õ Maga is imád az Annak¡±a ceremóni
során, és utána, amikor felemeli.
19. VERS
t¦rtha-j§tr§ pariªrama, kebala manera bhrama,
sarba-siddhi gobinda-cara£a
d¥¨ha-biªw§sa h¥de dh§ri, m§da-m§tsarjya parih§ri,
sad§ koro ananya-bhajana
t¦rtha-j§tr§ – zarándoklat a szent helyekre; pariªrama – nagy erõfeszítés; kebala – csupán;
manera – az elme; bhrama -zavara; sarba-siddhi – minden tökéletesség; gobinda-cara£a –az Úr
Govinda lótuszlábai; d¥¨ha – szilárd; biªw§sa – hitet; h¥de – a szívedben; dh§ri – tartsd meg;
m§da – büszkeség; m§tsarjya – irigység; parih§ri – add fel; sad§ – mindig; koro – végezd;
ananya-bhajana – vegyítetlen imádatot.
Az a nagy erõfeszítés, amit a számos szent hely meglátogatása érdekében tesz az
ember, csak zavart okoz az elmének, mert minden tökéletességet el lehet érni csupán
¼r¦ Govinda lótuszlábainak imádatával. Tartsd meg a szilárd hitet a szívedben, és ne
kerülj a megrészegítõ büszkeség és irigység hatása alá! Inkább mindig végezz egy
pontra szegezett bhajanát!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A sarva-siddhi kifejezés arra a
tökéletességre vonatkozik, amit a jámbor tettek, például a szent helyek meglátogatása által
ér el valaki. A mada szó arra a boldogságra utal, ami elveszi az intelligenciánkat. A m§tsarya
kifejezés azt jelenti, hogy az ember képtelen elviselni valaki más felsõbbrendûségét.
20. VERS
k¥¢£a-bhakta a¯ga heri, k¥¢£a-bhakta sa¯ga kari,
ªraddh§nvita ªraba£a-k¦rtana
arcana smara£a dhy§na, naba-bhakti mah§-jñ§na,
ei bhakti parama-k§ra£a
24
k¥¢£a-bhakta – K¥¢£a bhaktáinak; a¯ga – a testét; heri – nézd; k¥¢£a-bhakta – K¥¢£a
bhaktáinak; sa¯ga – a társaságát; kari – tedd; ªraddh§nvita – hittel; ªraba£a – hallás; k¦rtana –
éneklés; arcana – a m¡rti imádata; smara£a – emlékezés; dhy§na -meditáció; naba – kilenc féle;
bhakti – odaadó szolgálat; mah§-jñ§na – minden tudás lényege; ei – ez; bhakti – az odaadó
szolgálat; parama – legfelsõbb; k§ra£a – oka.
Nézd K¥¢£a bhaktáinak a formáját, és fogadd el a társaságukat! Így végezd hittel a
ªrava£át, k¦rtanát, arcanát, smara£át, meditálj K¥¢£a lótuszlábán, és végezd a sev§
más elõírt folyamatait, mert az odaadó szolgálat kilenc folyamata a tiszta bhakti oka.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Azt, amikor valaki hittel hall a
Legfelsõbb Úr neveirõl, tulajdonságairól és kedvteléseirõl, ªrava£ának nevezzük. Azt, amikor
valaki tisztán és hittel énekli a Legfelsõbb Úr neveit, k¦rtanának nevezzük. Az imádat
kellékeinek a felajánlását a megfelelõ mantrákkal, miután valaki megtisztította magát,
arcanának nevezzük. Az Úr neveire, tulajdonságaira és kedvteléseire való részleges
emlékezést smara£ának nevezzük. A dhy§na is egy másik kifejezés a smara£ára. A smara£am öt
szinten valósul meg: smara£am, dh§ra£am, dhy§nam, dhruv§nusm¥ti és sam§dhi.
Az elme részleges lefoglalását smara£ának nevezik. Amikor az elmét visszavonjuk minden
anyagi érzéktárgytól és rendszeresen lefoglaljuk az Úron való meditációban, azt dh§ra£ának
nevezik. Amikor különlegesen az Úr neveire, formáira stb. gondolunk, akkor azt dhy§nának
nevezik. Amikor valaki megszakítás nélkül képes az Úr formájára emlékezni, mint a nektár
folyama, azt dhruv§nusm¥tinek nevezik. Amikor az Úr neveinek, tulajdonságainak és
kedvteléseinek folyamatos megnyilvánulása a meditáció kizárólagos tárgyává válik, akkor
azt sam§dhinak nevezik. A ªraddh§nvita szavak, ami azt jelenti, hogy „hittel teliǁ, mind az öt,
elõbb említett szintre vonatkoznak.24
21. VERS
h¥¢¦ke gobinda-sev§, n§ p¡jibo dev¦-dev§,
ei ta ananya-bhakti-kath§
§ra jata up§lambha, biªe¢a sakali dambha,
dekhite l§gaye mane byath§
h¥¢¦ke – az érzékeiddel; gobinda – az Úr Govinda; sev§ – szolgálata; n§ – ne; p¡jibo – imádd;
dev¦ – félistennõ; deva – félisten; ei – ez; ta – az; ananya-bhakti – vegyítetlen odaadás; kath§ –
leírása; §ra – és; jata – amennyi; up§lambha – felfogás; biªe¢a – különféle; sakali – mindegyik;
dambha – büszkeség; dekhite – látva; l§gaye – megérinti; mane – az elmét; byath§ – fájdalom.
Szolgáld Govindát minden érzékeddel, és hagyd el minden más dev¦ és deva
imádatát! Ez a vegyítetlen bhakti jelentése. Minden más cselekedet csak a
büszkeségbõl születik, és ezt látva a szívemben nagy fájdalmat érzek.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Nem szabad függetlenül imádni más
félisteneket, mint páldául P§rvat¦ anyát és az Úr ¼ivát, csak ¼r¦ Govindát kell imádnunk
minden érzékünkkel.25 Csak K¥¢£a k¦rtanájára, ªrava£ájára vagy kath§jára kell erõfeszítést
tenni.
 A gau¨¦ya vai¢£avák legfeljebb bhaktaként imádják a félisteneket, pl. P§rvat¦t Yogam§y§
formájában, az Úr
¼ivát pedig Gopeªvara Mah§devaként. ¼r¦la Prabhup§da azonban ilyen formában sem javasolta a
félistenek
imádatát az ISKCON bhaktái számára. De ha K¥¢£a elégedett, akkor minden félisten, és minden
érzék is
elégedett. Ezért használja ¼r¦la Narottama d¤sa çh¤kura a Govinda nevet, amelynek jelentése: „Az,
Aki
elégedetté teszi a teheneket, a földet és az érzékeket.ǁ
25
Gyakorlati érzék-kontroll
22. VERS
dehe baise ripu-ga£a, jateka indriya-ga£a,
keha k§ra b§dhya n§hi haya
ªunile n§ ªuna k§£a, j§nile n§ j§ne pr§£a,
da¨h§ite n§ p§re niªcaya
dehe – a testben; baise – lakoznak; ripu-ga£a – ellenségek; jateka – az összes; indriya-ga£a –
érzék; keha – valami; k§ra – tett; b§dhya – alárendel; n§hi – nem; haya – van; ªunile – hallva; n§
– nem; ªuna – hallja; k§£a – a fülével; j§nile – megértve; n§ –nem; j§ne – érti; pr§£a – a
szívében; d¥¨h§ite – szilárdul meg; n§ – nem; p§re – képes; niªcaya – végérvényesen.
A testben jelen vannak az érzékek követelései, és senki sem mentes ezek
nyomásástól. Még ha az ember hallott is az érzéki élvezetbõl származó szenvedésrõl,
és megértette a szívében, mégis gúzsba kötik az érzékek, és nem tud gátat vetni a
befolyásuknak.
Magyarázat: Az érzékek követelései nagyon erõsek, és ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ szerint az a
személy, aki biztonsággal tud uralkodni felettük, gosv§m¦.26 Ez az alpavetõ képesítés a
r§g§nug§-bhajanába való belépéshez, más szavakkal a r§g§nug§-bhakti s§dhana gyakorlása
csak egy madhyama-adhik§r¦ számára lehetséges, miután túljutott, vagy majdnem túljutott az
anartha-niv¥tti szinten, vagyis megszabadult az anyagi szennyezõdések javától. Amikor
valaki korábban kezd a r§g§nuga-bhajana gyakorlásához, akkor ez leeséshez vezethet, mivel
K¥¢£a bensõséges kedvteléseit anyaginak fogja fel.
Az érzékek kontrollálásában rejlõ nehézséget Maga K¥¢£a is elismeri (Bg. 2.60.)27, és azt
mondja, hogy akár egy kontrollálatlan érzékszerv is képes a mélybe rántani a s§dhaka
értelmét (Bg. 2.67.)28. Ugyanakkor azt is mondja, hogy a bhakta képessé válik arra, hogy
biztonsággal uralkodjon az érzékein, ha az odaadó szolgálatban lefoglalva õket,
felsõbbrendû ízt tapasztal (Bg. 2.59.).29
23. VERS
k§ma-krodha lobha moha, mada m§tsarya dambha-saha,
sth§ne sth§ne niyukta koribo
§nanda kori h¥doya, ripu kori par§joya,
an§y§se gobinda bhajibo
k§ma – kéj; krodha – düh; lobha – mohóság; moha – illúzió; mada – õrület; m§tsarya –
irigység; dambha-saha – a büszkeséggel együtt; sth§ne sth§ne – különbözõ helyeken; niyukta –
lefoglalni; koribo – fogom; §nanda – boldogság; kori – téve; h¥doya – a szívben; ripu –
ellenségeket; kori – téve; par§joya – legyõzve; an§y§se – könnyûszerrel; gobinda – az Úr
Govindát; bhajibo – imádni fogom.
A kéjt, dühöt, mohóságot, illúziót, a megrészegító büszkeséget és irigységet, és a
gõgöt megfelelõ módon fogom használni. Így felül fogok kerekedni az érzékek
lealacsonyító hatásán, és könnyedén, örömteli szívvel Govinda bhajanáját fogom
végezni.
26
24. VERS
k¥¢£a-seb§ k§m§rpa£e, krodha bhakta-dve¢i-jane,
lobha s§dhu-sa¯ge hari-kath§
moha i¢±a-l§bha bine, mada k¥¢£a-gu£a-g§ne,
nij¡kta koribo jath§ tath§
k¥¢£a-seb§ – K¥¢£a szolgálatában; k§m§rpane – lefoglalom a kéjt; krodha – a dühöt; bhakta –
a bhakták; dve¢i-jane – ellenségeire; lobha – a mohóságot; s§dhu-sa¯ge – a bhakták
társaságában; hari-kath§ – az Úr Hariról szóló elbeszélésekre; moha – zavarodottságot; i¢±al
§bha – az imádandó istenség elérése; bine – híján; mada – örületet; k¥¢£a-gu£a – K¥¢£a
tulajdonságainak; g§ne – dicsõítésére; nij¡kta koribo – le fogom foglalni; jath§ tath§ –
mindegyiket a megfelelõ módon.
A kéjvágyat úgy lehet használni, hogy K¥¢£áért dolgozunk. A dühöt azok felé kell
irányítani, akik irigyek K¥¢£a bhaktáira. A mohóságot a Hari-kath§ hallására kell
irányítani a s§dhuk társaságában, és csak annak a reménynek szabad illúzióban
tartania bennünket, hogy elérjük i¢±a-devat§nkat. Részegülj meg a K¥¢£a
tulajdonságainak dicsõségéról szóló énekléstõl, és a fenti módokon fokozatosan
szabályozd az érzékeidet!
Magyarázat: A kéjvágy (k§ma) az a vágy, hogy egyéni boldogságot tapasztaljuk, K¥¢£a
boldogságának figyelembe vétele nélkül. A prema ugyanez a vágy, csak eredeti megtisztult
formájában, amikor K¥¢£a boldogságára vágyunk, mely által egyúttal magunk is boldogok
leszünk, mint K¥¢£a szolgái és parányi részei.30 Amikor az odaadó szolgálat, és fõleg a
sa¯k¦rtana folyamatában lefoglaljuk magunkat, akkor a vashoz hasonló kéjvágy a szent név
érintõköve hatására (cint§ma£i-n§ma) az aranyhoz hasonló premává válik.
Az a mohóság, amit a bhakták társaságára és szolgálatára, valamint az Úr dicsõségének
hallására irányítunk, transzcendentális hajtóerõként szolgál a r§g§nug§-bhakti fejlõdéséhez.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ szerint ez a mohóság (lobha vagy laulyam) az egyetlen ár, amelyért a
tiszta odaadó szolgálatot meg lehet kapni.31
A bhakta mindig emlékezik arra, hogy milyen ostoba módon adta fel az odaadó
szolgálatot és hagyta el K¥¢£át, és önként az illúzió hatása alá került. Mégis nagy reménye
van (§ª§-bandha¤), hogy megkapja K¥¢£a kegyét és eléri lótuszlábait, bár ugyanakkor mindig
tudatos arról, hogy mennyire képesítetlen. Ezáltal azt gondolja, hogy ez egy „reménytelen
reményǁ, vagyis illúzió.32
A dambha, vagy büszkeség, hiúság olyan rossz tulajdonság, amely mind a hat elõbb
felsorolt ellenséget (ªad-ripu) átitatja. Ezt viszont nem lehet lefoglalni K¥¢£a szolgálatában,
ezért fel kell adni. Az Úr Caitanya azt mondta, hogy a gau¨¦ya-vai¢£avák siddha-mantrája (az a
mantra, amely által elérik a tökéletességet), a ¼¦kª§¢±akam 3. verse:
t¥£§d api su-n¦cena taror iva sahi¢£un§
am§nin§ m§na-dena k¦rtan¦ya¤ sad§ hari¤
„Aki hitványabbnak gondolja magát a fûszálnál, aki türelmesebb, mint egy fa, s aki nem
vár el személyes megbecsülést, ám örökké készen áll arra, hogy másoknak minden
tiszteletet megadjon, annak nagyon könnyû lesz mindig az Úr szent nevét énekelnie.ǁ33
25. VERS
27
anyath§ svatantra k§ma, anarth§di j§ra dh§ma,
bhakti-pathe sad§ deya bha¯ga
kib§ v§ korite pare, k§ma-krodha s§dhakere,
jadi hoy s§dhu-jan§ra sa¯ga
anyath§ – máskülönben; svatantra – független; k§ma – kéj; anarth§di – szükségtelen dolgok;
j§ra – amely; dh§ma – a lakhelye; bhakti-pathe – az odaadás útján; sad§ – mindig; deya – okoz;
bha¯ga – törést; kib§ – kétségtelenül; v§ – vagy; korite – tedd; pare – messze; k§ma – a kéjt;
krodha – dühöt; s§dhakere – a s§dhakának; jadi – ha; hoy – van; s§dhu-jan§ra – a szent bhakták;
sa¯ga – társaságában.
Máskülönben, ha a kéjvágy nincsfáken tartva, akkor sokféle anartha fogja felütni a
fejét a szívben, és ezek mindig akadályokat jelentenek a bhakti útjában. Ha csak lehet,
a s§dhakának mindig meg kell próbálnia a bhakták társaságában megzaboláznia a kéj
és a düh hatását.
Magyarázat: A kéj az egyik legnagyobb akadály lehet a r§g§nug§-bhakti fejlõdésének az
útján, mivel azonosítást hoz létre az anyagi testtel, és eltorzítja az eredeti azonosságunkról
alkotott képet. Ha valaki nem képes feladni a kéjt, és úgy gyakorolja a r§g§nug§-bhajanát,
akkor helytelen végkövetkeztetésekre jut, mint például a pr§k¥ta-sahajiyák, akik az anyagi
testüket gop¦nak vagy tehénpásztorfiúnak felöltöztetve próbálják utánozni K¥¢£a
kedvteléseit, azt gondolva, hogy ez nem különbözik a siddha-dehában tapasztalható
kedvtelésektõl. Ezáltal nem csak a kéj, hanem a m§y§v§da filozófia áldozataivá is válnak,
amely tulajdonképpen a kéj finom megnyilvánulása. Ám láttuk a korábban idézett versek
alapján, hogy ¼r¦la K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ milyen éles határvonalat húz a k§ma és a
prema között.34
26. VERS
krodhe b§ n§ kore kib§, krodha-ty§ga sad§ dib§,
lobha moha ei ta kathana
chaya ripu sad§ h¦na, koribo manera adh¦na,
k¥¢£a-candra koriy§ smara£a
krodhe – a dühöt; b§ – vagy; n§ – nem; kore – teszem; kib§ – bizonyosan; krodha – a dühöt;
ty§ga – feladás; sad§ – mindig; dib§ – teszem; lobha – mohóság; moha – zavarodottság; ei ta –
ezek a; kathana – mondva; chaya-ripu – hat ellenség; sad§ – mindig; h¦na – alantas; koribo –
tedd; manera – az elme; adh¦na – rendeld alá; k¥¢£acandra – K¥¢£acandra; koriy§ – tedd;
smara£a – emlékezz.
Még ennél is jobb, ha megpróbálsz soha nem dühbe gurulni, mert a düh késztetését
mindig el kell vetni. Ugyanígy, le kell mondani a mohóságról és az illúzióról is. A hat
érzék késztetése mindig alacsonyrendû, ezért vond õket az elméd irányítása alá, és
emlékezz K¥¢£acandrára.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A Bhagavad-g¦t§ 7.14. versét követve
(m§m eva ye prapadyante m§y§m et§m taranti te)35, emlékeznünk kell K¥¢£ára és irányításunk
alá vonni ezt a hat ellenséget.
27. VERS
§pani p§l§be saba, ªuniy§ gobinda-raba,
si°ha-rabe jeno kari-ga£e
28
sakala bipatti-jabe, mah§nanda sukha p§be,
j§ra hoy ek§nta-bhajana
§pani – önmaguktól; p§l§be – elmenekülnek; saba – mind; ªuniy§ – hallva; gobinda –
Govinda; raba – hangját; si°ha-rabe – az oroszlán üvöltését; jeno – mint; kari-ga£e – az
elefántok; sakala – minden; bipatti – veszély; jabe – elmúlik; mah§nanda – nagy öröm; sukha –
boldogság; p§be – fog elérni; j§ra – akinek; hoy – van; ek§nta-bhajana – egy pontra szegezett
imádat.
Ha valaki Govinda-k¦rtanát hall, az érzékek csábításai maguktól el fognak múlni,
mint ahogy az elefántok is szétszélednek, ha meghallják az oroszlán üvöltését.
Minden nehézsége megszûnik, és nagy örömben lesz része annak aki elmerül az
ek§nta-bhajanában, az egy pontra szögezett odaadásban.
Magyarázat: Ha valaki hosszú idõn át végzi az odaadó szolgálatot, de nem adja fel a bûnös
tetteket, akkor az sértéssé válik a szent név ellen.36 Ezek a sértések olyanok, mint egy
elefántcsorda, amely letapossa az odaadás növényét. De amikor az oroszlánhoz hasonló Úr
Caitanya megjelenik, akkor szent nevével messze kergeti a bûnök elefántjait37, mivel az Õ
szent neve ellen nem lehet sértést elkövetni.
29
Ek§nta-bhakti
28. VERS
n§ kariha asat-ce¢±§, l§bha p¡j§ prati¢±h§,
sad§ cinta gobinda-cara£a
sakali santapa j§be, par§nanda sukha p§be,
prema-bhakti parama k§ra£a
n§ – ne; kariha – tegyél; asat – átmeneti; ce¢±§ — erõfeszítést; l§bha – profit; p¡j§ – dicsõség;
prati¢±h§ – megkülönböztetés; sad§ – mindig; cinta – emlékezz; gobinda-cara£a – ¼r¦ Govinda
lótuszlábaira; sakali – minden; santapa — szenvedés; j§be — elmúlik; par§nanda – a
legmagasabb öröm; sukha – boldogság; p§be — fog elérni; prema-bhakti – a tiszta odaadás;
parama k§ra£a – legfelsõbb oka.
Soha ne küzdj átmeneti és illuzórikus célok eléréséért, mint amilyen a nyereség,
megbecsülés és megkülönböztetés! Meditálj inkább mindig ¼r¦ Govinda lótuszlábán!
Így nagyon boldog leszel, és a prema-bhakti felébred a szívedben.
Magyarázat: Az elõzõ versekben a hat legdurvább anartháról esett szó. Amikor a bhakta
megtisztult ezek hatásától, még mindig maradhatnak finomabb anarthák a szívében,
amelyeket ez a vers említ. Az Úr Caitanya hat ilyen anartháról tesz említést: ni¢iddh§c§ra
(helytelen viselkedés), ku±¦n§±¦ (képmutatás, vagy diplomácia), j¦va-hi°sana (kegyetlenség
más élõlényekkel szemben), l§bha (anyagi nyerészkedés), p¡j§ (vágy arra, hogy az embert
világi személyek imádják), prati¢±h§ (vágy arra, hogy fejlett bhaktaként tiszteljenek valakit).38
Ha valaki megszabadul a hat ellenségtõl, akkor az elõzõ vers szerint mah§nandát, azaz
nagy boldogságot tapasztal meg, és eléri az ek§nta-bhaktit, vagyis a szilárd odaadó szolgálat
szintjét. Ha viszont az ebben a versben említett finomabb anartháktól is megszabadul, akkor
a par§nandát, vagyis a legfelsõbb boldogságot tapasztalja meg, és minden akadály elhárul az
útjából, hogy elérje a prema-bhaktit, vagyis a tiszta odaadó szolgálatot.
29. VERS
asat-sa¯ga ku±in§ti, ch§ra anya parip§±i
anya-debe n§ koriho rati
§pana §pana sth§ne, pir¦ti sab§i t§ne,
bhakti-pathe paraye bigati
asat-sa¯ga – az abhakták társulását; ku±in§ti – a hibakeresést; ch§ra – utasítsd el; anya –
minden más; parip§±i – folyamatot; anya-debe – más félistenhez; n§ – ne; koriho – végezz; rati
– odaadást; §pana §pana sth§ne mindegyik a mage helyében; pir¦ti – szeretet; sab§i – mind;
t§ne – tesz; bhakti-pathe – az odaadó szolgálat; paraye – okoz; bigati – eltérést.
Ne engedd, hogy nem becsületes dolgokba és hibakeresésbe keveredj, és mi haszna
olyan képességek kifejlesztésének, amelyeket nem tudsz felhasználni az odaadó
szolgálatban? Arra sincs szükség, hogy ragaszkodást táplálj különbözõ devaták iránt.
A világi szeretet és szerelem valamilyen formában mindenkire hatással van. Ennek
eredményeképpen az ember letérhet a K¥¢£a-bhakti útjáról.
30
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Az asat-sa¯ga vagy asat-kriy§ szavak
azt jelzik, hogy mág azután is, hogy valaki feladta a vallástalan cselekedeteket, a fent
felsorolt tevékenységek még mindig képtelenné tehetik a bhakti útjának követésére. A
sabh§ya szó az összes embert jelenti.
30. VERS
§pana-bhajana-patha, t§he habo anurata,
i¢±a-deba-sth§ne l¦l§-g§£a
nai¢±hika bhajana ei, tom§re kahinu bh§i,
hanum§n t§h§te pram§£a
§pana – a saját; bhajana — bhajanád; patha – útját; t§he – az; habo – lesz; anurata – vonzódás;
i¢±a-deba – az imádandó istenség; sth§ne – jelenlétében; l¦l§-g§£a – kedvteléseit énekelni;
nai¢±hika – szilárd; bhajana – imádat; ei – ez; tom§re – neked; kahinu – mondom; bh§i –
testvérem; hanum§n – Hanum§n; t§h§te – ennek; pram§£a – a bizonyítéka.
Járd szüntelenül a bhajana útját, és i¢±a-devatád jelenlétében énekeld különbözõ
kedvteléseinek dicsõségét. Ó testvérem, ez a szabályozott odaadó szolgálat, a bhajana
természte, melynek ¼r¦ Hanum§n a tökéletes példája.
Magyarázat: A r§g§nuga-bhajana alapja a spontán vonzódás K¥¢£a valamelyik formájához,
és valamelyik örök társához, akinek az irányítása alatt a s§dhaka szolgálni szeretné K¥¢£át.
Ez a vonzódás természetesen alakul ki a szív poros tükrének tisztítása során, és nem az elme
vagy az intelligencia mesterséges választása. Mivel a bhakta svabh§vája (eredeti kapcsolata
az i¢±a-devatájával) a lelki azonosságának elválaszthatatlan része, nem változhat meg külsõ
tényezõk hatására. Ezért a bhaktának a saját útját kell járnia a bhajanában (természetesen a
guru irányítása alatt), és az Úrnak azt a formáját kell imádnia, Akihez természetes
vonzalmat érez.
A Kali-yugában mindenkinek az Úr Caitanyát kell imádnia, mivel Õ a yug§vat§ra és
minden inkarnáció kútfõje. Tehát Õ a fõ i¢±a-devata minden gau¨¦ya-vai¢£ava számára, és Õ
nyilvánítja meg a bhakta elõtt azt a formát, amelyre a bhakta vágyik. Mur§ri Gupta elõtt
például a mah§-prak§ªa kedvtelés során az Úr R§macandraként jelent meg, mivel Mur§ri
Gupta Hanum§n inkarnációja. Bár az Úr Caitanya próbálta meggyõzni Mur§rit, hogy adja fel
az Úr R§ma imádatát, és imádja K¥¢£át, Mur§ri ezt képtelen volt megtenni, és ezzel nagyon
elégedetté tette az Úr Caitanyát.39
31. VERS
ªr¦-n§the j§nak¦-n§the c§bheda¤ param§tmani
tath§pi mama sarvasva° r§ma¤ kamala-locana¤
ªr¦-n§the – Az Úr N§r§ya£a, a szerencse istennõjének Ura; j§nak¦-n§the – Az Úr R§ma,
J§nak¦ ura; ca – is; abheda¤ – nincs különbség; param§tmani – a Felsõlélektõl; that§ api –ennek
ellenére; mama – az enyém; sarvasva° – mindenem; r§ma¤ – Az Úr R§ma; kamala-locana¤ –
lótuszszemû.
„Noha Vaiku£±ha ura, J¤nak¦ ura és a szív ura ugyanaz, mégis a lótuszszemû R¤mát
tartom mindenemnek.”
 Egyes szövegekben ez a második változat jelenik meg ebben a versben.
 Jelen változatban a sabh§ya szó helyett sab§i szerepel.
31
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Nincs különbség ¼r¦ N§r§ya£a,
Lakªm¦dev¦ Ura, és ¼r¦ R§macandra, S¦t§dev¦ ura között; mivel mindketten az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, ugyanaz a Felsõlélek. Mégis, a lótuszszemû Úr R§macandra a
mindenem. Õnélküle semminek sincs értéke a számomra.
Ez a vers az avadhitvamot, vagyis a kívánt cél iránti egyéni elkötelezettséget jelzi. Az
„avadhitvamǁ szó korlátozást jelent.
32. VERS
devaloka, pit¥loka, p§ya t§ra mah§-sukha,
s§dhu s§dhu bole an¡k¢a£a
jugala bhajaye j§nr§, prem§nande bh§se t§£r§,
t§£dera nichani tri-bhuvana
devaloka — a félistenek bolygóit; pit¥loka – az õsatyák bolygóit; p§ya – elérve; t§ra — ott;
mah§-sukha – nagy boldogság; s§dhu s§dhu – bravo, bravo; bole — mondom; an¡k¢a£a –
folyamatosan; jugala – az Isteni Párt; bhajaye – imádom; j§nr§ – ami; prem§nande – a K¥¢£a
iránti szeretet gyönyörében; bh§se – úszom; t§£r§ – aminek; t§£dera – akik; nichani – a
legértékesebbek; tri-bhuvana – a három világban.
A mennyei bolygókon és az õsapák bolygóin kétségtelenül magas szintû élvezetet
lehet tapasztalni, a s§dhuk azonban azt mondják, hogy akik Yugala R§dh§-K¥¢£át
imádják, azok a prem§nandában úsznak és ezek a bhakták imádandóak mindhárom
világban.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Felmerülhet az a kétely, hogy ha az
embernek fel kell adnia a félistenek imádatát, akkor hogyan tudja visszafizetni az adósságát
a félistenek, a bölcsek és az õsatyák felé? Annak érdekében, hogy eloszlassa ezt a kételyt,
¼r¦la Narottama d§sa çh§kura itt azt mondja, hogy ha valaki ¼r¦ K¥¢£át imádja, feladva a
félistenek imádatát, akkor az valójában elégedetté teszi a félisteneket és az õsatyákat is
vegyítetlen odaadó szolgálatával. Az ilyen bhakta többé senkinek sem az adósa, mint
ahogyan a fa gyökerének öntözésével az ágak, gallyak, levelek, hajtások és rügyek is
automatikusan ki vannak elégítve. Az õsatyák eksztatikusan táncolnak, és azt mondják: „
Nézd, a családomban megszületett K¥¢£a bhaktája. Õ fel fog szabadítani
bennünket.ǁ(n¥tyanti pitara¤ sarve n¥tyanti ca pit§mah§¤ madva°se vai¢£avo’j¤ta¤ sa me tr¤t¤
bhavi¢yati).
33. VERS
p¥thak §b§sa-joga, du¤khamaya-bi¢a-bhoga,
braja-b§sa gobinda-sebana
k¥¢£a-kath§ k¥¢£a-n§ma satya satya rasa-dh§ma,
braja-loka sa¯ge an¡k¢a£a
p¥thak – különféle; §b§sa-joga – yoga-folyamatok; du¤khamaya – szenvedéssel teli; bi¢a –
méreg; bhoga – érzékkeilégítés; braja-b§sa – V¥nd§vanában lakni; gobinda-sebana – Govindát
szolgálni; k¥¢£a-kath§ – K¥¢£a kedvtelései; k¥¢£a-n§ma – K¥¢£a neve; satya satya –
transzcendentális valóság; rasa-dh§ma – a transzcendentális ízek lakhelye; braja-loka –
V¥nd§vana lakói; sa¯ge – társulása; an¡k¢a£a – folyamatosan.
 Ez ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázatának utolsó modata szanszkrit nyelven.
32
Minek vesztegessük az idõt különféle yogákra? Az anyagi érzékkielégítés is csupán
bánatot szül. Inkább lakjon az ember Vrajában, és szolgálja Govindát. K¥¢£a neve és a
K¥¢£a-kath§ a transzcendentális rasa lakhelye. Hadd lakjam mindig a vraja-v§s¦k
társaságában, örökké e dicsõséget hallva és énekelve!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: az §b§sa-joge szavak azt jelentik, hogy
lakóhelyet építeni. Vraján kívûl minden más hely világi. Bárhol, ahol az anyagi élvezet
elérhetõ, ott jelen vannak az anyagi kötõerõk, következésképpen a szenvedés is. Ha valaki
máshol lakik, mint Vrajában, akkor automatikusan nyomorúságos anyagi életet fog élni. De
ha valaki Vrajában lakik, akkor boldogan imádhatja Govinda lótuszlábait. Ha valaki képtelen
személyesen Vrajában lakni, akkor ezt megteheti mentálisan, és így eléri K¥¢£a imádatának
a boldogságát. Ha viszont valaki Vrajában lakik, de nem imádja Govinda lótuszlábát, akkor
nem ér el semmi boldogságot azáltal, hogy ott lakik. ¼r¦la K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ a
következõ versben azt állítja:
34. VERS
v¥nd§vane kimathav§nija mandira v§
k§r§g¥he kimathav§ kanakasane v§
¦ndra° jaje kimathav§ naraka° bhaj§mi
ªr¦-k¥¢£a-sevan§m¥ta na sukha° kad§pi
v¥nd§vane – V¥nd§vanában; kimathav§ – vagy; nija mandira – a saját házamban; v§ – vagy;
k§r§g¥he – a börtönben; kimathav§ – vagy; kanakasane – egy arany trónuson; v§ – vagy; ¦ndra°
– Indra helyzetét; jaje – megkapva; kimathav§ – vagy; naraka° – a pokolban; bhaj§mi –
imádom; ªr¦-k¥¢£a – ¼r¦ K¥¢£a; sevan§m¥ta – szolgálatának nektárja; na – nincs; sukha° –
boldogság; kad§pi – soha.
„Akkor is, ha V¥nd¤vanában alkom, vagy a saját otthonomban, vagy a börtönben,
vagy egy arany trónuson, ha Indra helyzetébe kerülök, vagy ha a pokolba megyek,
sehol nincs boldogság K¥¢£a imádata nélkül.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ha az ember mindig Vrajában lakik és
¼r¦ K¥¢£a kedvteléseirõl hall és énekel Vraja lakóival együtt, akkor bizonyára
transzcendentális gyönyörben lesz része. Más szavakkal, ez a legmagasabb boldogság
forrása.
35. VERS
sad§ seb§-abhil§sa, mane kori biªoy§sa,
sarvath§i hoiy§ nirbhoya,
narottama d§sa bole, pa¨inu asat-bhole,
paritr§£a koro mah§ªaya
sad§ – mindig; seb§ – az odaadó szolgálatra; abhil§sa – vágyni; mane – az elmében; kori –
tedd; biªoy§sa – erõs hittel; sarvath§i – mindig; hoiy§ – lévén; nirbhoya — félelemtõl mentes;
narottama d§sa – Narottama d§sa; bole – mondja; pa¨inu – elérve; asat – abhakta; bhole –
álruhában; paritr§£a – védelem; koro – kérlek adj; mah§ªaya – nagy személyiség!
Szilárd hittel, félelemtõl mentesen, mindig õrizd a szívedben az erõs vágyat R§dh§-
K¥¢£a szolgálatára. Narottama d§sa çh§kura így szól: leestem egy lealacsonyító
tudatszintre, Ó K¥¢£a, kérlek, ments meg ebbõl a helyzetbõl!
33
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: a biªoy§sa szó viªv§sát, vagyis hitet
jelent. Megtartva a szilárd hitet a fenti állításokban, minden lehetséges módon menedéket
kell venni az Úr K¥¢£a lótuszlábainál, és félelem nélkül Vraja lakóival kell élni, miközben
folyamatosan ¼r¦ K¥¢£a szolgálatára kell vágyni. A mah§ªaya szó itt azt jelenti: „Ó ¼r¦
K¥¢£a!ǁ
34
Ýtma-nivedanam
36. VERS
tumi ta day§ra sindhu, adhama-jan§ra bandhu,
more prabhu! koro abadh§na
pa¨inu asat-bole, k§ma-timi¯gile gile,
ohe n§tha! koro paritr§£a
tumi – Te; ta – vagy; day§ra – a kegy; sindhu – óceánja; adhama – elesett; jan§ra –személyek;
bandhu – barátja; more – nekem; prabhu – Ó Uram; koro – add; abadh§na – a figyelmedet;
pa¨inu – elértem; asat-bole – tisztátlan helyzetet; k§ma – a kéj; timi¯gile – cápája; gile – felfal;
ohe n§tha – Ó Uram; koro paritr§£a – védj meg!
A kegy óceánja vagy, és az elesettek barátja. Ó Prabhu, kérlek halld kérésemet!
Tisztátlan mentalitásom következtében felfal a kéj cápája. Ó Uram, kérlek, ments
meg!
Magyarázat: Narottama azt mondja: Ó Uram! Annak ellenére, hogy tisztában vagyok az
érzékkielégítés és az anyagi lét bûnös voltával, múltbeli tetteim miatt mégis a kéj
csapdájába kerültem. De mindez akaratom ellenére van, ezért egyetlen reményem az, hogy
Te az elesettek barátja vagy, és megmentesz a kéj timi¯gila halának torkából!
37. VERS
j§bat janama mora, apar§dhe hoinu bhora,
ni¢kapa±e n§ bhajinu tom§
tath§piha tumi gati, n§ ch§¨iha pr§£a-pati,
mora sama n§hika adhama
j§bat – mióta; janama – születés; mora – enyém; apar§dhe – sértések; hoinu – váltam; bhora –
telve; ni¢kapa±e – kettõsség nélkül; n§ – nem; bhajinu – imádtalak; tom§ – Téged; tath§piha –
mégis; tumi – Te; gati – a cél; n§ – ne; ch§¨iha – hagyj el; pr§£a-pati – az életem Ura; mora –
hozzám; sama – hasonló; n§hika – nincs még egy; adhama – elesett.
Születésemtõl kezdve csak egyik sértést a másik után követtem el, ezért nem
tudtalak más motivációk nélkül imádni. Mégis életem célja maradsz. Imádkozom,
hogy Te, a szívem Ura, ne dobj el. Mert nincs még valaki, aki olyan elesett, mint én.
Magyarázat: ¼y§masundara azt mondja: Ha menedéket akarsz venni Nálam, akkor
miért nem adtad fel a bûnös tetteket?
Narottama: Számtalan sértést követtem el, és ezért az imádatom nem õszinte.
¼y§masundara: Akkor honnan tudjam, hogy szeretsz?
Narottama: Te vagy az életem célja, kérlek, ne dobj el Magadtól, mert akkor
létezésemnek semmi értelme! Én vagyok a legelesettebb személy, mégis reménykedem
kegyedben.
¼y§masundara: Ha a legelesettebb vagy, akkor miért számítasz arra, hogy meg foglak
menteni?
35
38. VERS
patita-p§bana n§ma, gho¢a£§ tom§ra ªy§ma,
upekhile n§hi mora gati
jadi hoi apar§dh¦, tath§piha tumi gati,
satya satya jeno sati-pati
patita — az elesettek; p§bana – megmentõje; n§ma – a Te neved; gho¢a£§ – nyíltan
kijelentem; tom§ra – Rólad; ªy§ma – Ó ¼y§masundara; upekhile – hanyagold el; n§hi – ne; mora
– az én; gati – menedékem; jadi – habár; hoi – vagyok; apar§dh¦ – sértõ; tath§piha – ennek
ellenére; tumi – Te vagy; gati – a célom; satya – igaz; satya – igaz; jeno – mint; sati —hû
feleségnek; pati – a férj.
Ó ¼y§masundara, patita-p§vanának ismernek, az elesettek megmentõjének. Ha
tovább vársz, mi lesz velem? Sértõ vagyok, mégis, csak Te maradsz az egyetlen
menedékem, mint ahogyan a férj a hûséges feleség egyetlen menedéke.
Magyarázat: Narottama: Mert a Te neved patita-p§vana, a legelesettebbek megmentõje!
Ezért kérlek, ne várj tovább, mert nincs más reményem!
¼y§masundara: És honnan tudjam, hogy nem fogsz többet elhagyni?
Narottama: Igen, számtalan sértést elkövettem, de nincs más célom, mint a Te
szolgálatod. A hûséges feleség visszatér, még akkor is, ha elhagyta a férjét, és nincs más
menedéke a férjén kívül, ezért vissza kell, hogy fogadja.
39. VERS
tumi ta parama deb§, n§hi more upekhib§,
ªuna ªuna pr§£era ¦ªvara
jadi kori apar§dha, tath§piha tumi n§tha,
seb§ diy§ koro anucara
tumi – Te; ta – vagy; parama – a legfelsõbb; deb§ – Istenség; n§hi –ne; more – engem;
upekhib§ – hanyagolj el; ªuna – hallgass meg; ªuna – hallgass meg; pr§£era – az életem; ¦ªvara –
ura; jadi – ha; kori – csinálok; apar§dha – sértést; tath§piha – akkor is; tumi – Te vagy; n§tha —
az Uram; seb§ – szolgálatot; diy§ – adj; koro – tégy; anucara – a szolgáddá.
Te vagy a legfelsõbb Istenség, kérlek, ne hanyagolj el! Hallgass meg, Ó Pr§£eªvara!
Még ha netán sértést is követek el, az Uram maradsz. Kérlek, adj egy kis szolgálatot,
és tégy szolgáddá!
Magyarázat: ¼y§masundara: És miért Engem tekintesz a végsõ menedékednek?
Narottama: Mert nincs senki, aki Nálad vonzóbb és imádatra méltóbb. Kérlek, ne rejtsd el
Magadat elõlem!
¼y§masundara: Azért nem akarom odaadni Magamat, mert ha újra megsértesz, akkor az
nagyon fog fájni.
Narottama: Hallgass meg, Ó Uram! Már elraboltad az elmémet, ezért az életem Ura vagy!
Nem tudok létezni Nélküled! Lehet, hogy el fogok követni sértéseket, akaratom ellenére, de
akkor sem tudok lemondani Rólad!
36
¼y§masundara: Akkor mivel bizonyítod be, hogy szeretsz?
Narottama: Mert nem vágyom semmi másra, csak arra, hogy a szolgálatommal elégedetté
tegyelek, és mindenhova kövesselek, hogy utasításaidat végrehajthassam! Az egyetlen
vágyam a Te elégedettséged.
40. VERS
k§me mora hata citta, n§hi m§ne nija-hita,
manera n§ ghuce durb§san§
more n§tha a¯g¦ kuru, tumi b§ñch§-kalpa-taru,
karu£§ dekhuka sarba-jan§
k§me – a kéj által; mora – az enyém; hata – meghalt; citta – az elmém; n§hi – nem; m§ne –
értem; nija — a saját; hita – hasznomat; manera – az elmémnek; n§ – nem; ghuce – szûnnek
meg; durb§san§ – a bûnös vágyai; more – az enyém; n§tha – Uram; a¯g¦ kuru – fogadj el; tumi –
Te; b§ñch§-kalpa-taru – kvánságteljesítõ fa; karu£§ – a kegyedet; dekhuka – hadd lássa; sarbajan
§ – minden ember.
Értelmemet elrabolta a kéj, ezért nem tudom elfogadni azt, ami a javamat
szolgálja. Így az elmém nem tud lemondani rossz vágyairól. Ó Uram, kérlek, fogadj el
engem, és másokat is, mert Te vagy a kegy kívánságteljesítõ fája!
Magyarázat: ¼y§masundara: Ha valójában csak az Én szolgálatomra vágysz, akkor mit
kezdesz azzal a sok más anyagi vággyal?
Narottama: A kéj hatása alatt nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. A kéj olyan, mint
egy mérges kígyó, amelyik megmar, és mozdulni sem tudok. Képtelen vagyok feladni ezeket
a vágyakat, de semmi szükségem rájuk. Kérlek fogadj el!
¼y§masundara: Elfogadlak, és megvédelek, ne félj!
Narottama: Te egy kívánságteljesítõ fa vagy! Ha engem elfogadsz, akkor mindenki látni
fogja, hogy milyen kegyes vagy. Akkor már csak egy kérésem marad, hogy másoknak is
ugyanígy adj menedéket!
41. VERS
mo samo patita n§i, tri-bhuvane dekho c§i,
narottama-p§bana n§ma dhara
gh¡¢uka sams§re n§ma, patita-p§bana ªy§ma,
nija-d§sa koro giri-dhara
mo samo – hozzám hasonló; patita – elesett; n§i – nem; tri-bhuvane – a három világban;
dekho c§i – csak nézd; narottama-p§bana – Narottama megmentõje; n§ma – nevet; dhara –
viseled; gh¡¢uka – hadd legyen ismert; sams§re – az egész világon; n§ma – e neved; patitap
§bana – az elesettek megmentõja; ªy§ma – Ó ¼y§masundara; nija-d§sa – a szolgáddá; koro –
tégy; giri-dhara – Ó Giridh§r¦.
Nincs még egy olyan elesett személy, mint én. Hadd ismerjék a nevedet ebben a
három világban, mint Narottama-p§vana, Narottama megmentõje! Ó Patita-p§va£a
¼y§ma, O Giridh§r¦, kérlek, vedd el anyagi ragaszkodásaimat, és tégy a szolgáddá!
Magyarázat: ¼y§masundara: Miért leszek híres, ha téged megmentelek?
37
Narottama: Mert a három világban nincs elesettebb személy, mint én. Hadd legyen a
neved ismert, mint Narottama felszabadítója! Akkor mindenki más is reménykedhet abban,
hogy menedéket adsz nekik!
¼y§masundara: Jó, menedéket adok neked. De akkor hirdetned kell a dicsõségemet!
Narottama: Ó ¼y§masundara, híressé teszlek Téged, mit az elesett lelkek megmentõjét!
Kérlek, vedd el az anyagi vágyaimat, mert önmagamtól képtelen vagyok feladni õket!
Kérlek, foglalj le a szolgálatodban, mely oly dicsõséges, hogy Girir§jaként Te magad is a
szolgáddá válsz, és utána, mint Giridh§r¦, azzal szolgálod a szolgádat, Girir§ját, hogy a fejed
fölött tartod.
42. VERS
narottama ba¨a du¤kh¦, n§tha more koro sukh¦,
tom§ra bhajana-sa¯k¦rtane
antar§ya n§hi j§ya, ei ta parama bhaya,
nibedana karo¯ an¡k¢ane
narottama – Narottama; ba¨a – nagyon; du¤kh¦ – boldogtalan; n§tha – Ó Uram; more –
enyém; koro – tégy; sukh¦ – boldoggá; tom§ra – a Tiéd; bhajana – imádatod; sa¯k¦rtane – szent
neveid éneklése; antar§ya – akadályokat; n§hi – nem; j§ya – gyõztem le; ei ta – ez a; parama –
legnagyobb; bhaya – félelme; nibedana – imát; karo¯ – intézem; an¡k¢ane – minden pillanatban.
Narottama nagyon boldogtalan. Ó Uram, tedd boldoggá bhajanáddal és
sa¯k¦rtanáddal! Nem tud belépni a bhajanádba, ezért fél, és szüntelenül Hozzád
imádkozik.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Az antar§ya szó az odaadó szolgálat
útján felmerülõ akadályokra vonatkozik a testi cselekedetkben való mély elmerülés, stb.
formájában.
38
Yugala-bhajana-ni¢±h§
43. VERS
§na kath§ §na byath§, n§hi jeno j§na tath§,
tom§ra cara£a-sm¥ti —m§jhe
abirata abik§la, tuw§ gu£a kala-kala,
g§i jeno satera sam§je
§na – más; kath§ – beszéd; §na – más; byath§ – szenvedés; n§hi – nem; jeno – ami által; j§na
– megyek; tath§ – oda; tom§ra – a Tiéd; cara£a – lótuszlábad; sm¥ti – emlékezve; m§jhe –
közepette; abirata – folyamatosan; abik§la – pontosan; tuw§ – a Tiéd; gu£a – transzcendentális
tulajdonságaid; kala-kala – dicsõítve; g§i – énekelve; jeno – hadd legyek; satera – a bhakták;
sam§je – társaságában.
Imádkozom, hogy más téma, és bánat ne tudjon megérinteni, amikor lótuszlábadon
meditálok. Pillanatról pillanatra hadd énekeljem dicsõségedet, ahogyan egy erényes
feleség dicsõíti férje jó tulajdonságait.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ahol más témákról beszélnek, ott
aggodalom és viszály van, ezért én nem megyek ilyen helyre.
44. VERS
anya brata anya d§na, n§hi koro£ bastu-jñ§na,
anya-seb§ anya-deva p¡j§
h§ h§ k¥¢£a! boli boli, ber§bo §nanda kori,
mane mora nahe jeno d¡j§
anya – más; brata – fogadalom; anya –más; d§na – adakozás; n§hi – nem; koro£ – végzek;
bastu-jñ§na – tudás; anya – más; seb§ – szolgálat; anya – más; deva – félisten; p¡j§ – imádata; h§
h§ k¥¢£a – Ó K¥¢£a; boli boli – csak mondom és mondom; ber§bo – kóborolok; §nanda –
örömmel; kori – teszem; mane – az elmém; mora – enyém; nahe – nem; jeno – teszem; d¡j§ –
kétség.
Sohasem tekintem a lemondás és az adakozás más formáit fontosnak, nem beszélve
másfajta sev§ról, vagyis devák imádatáról. Ó K¥¢£a! Ide-oda kóborolva nevedet
kiáltozom, anélkül, hogy bármi más lenne az elmémben.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Az anya-brata kifejezés olyan
fogadalmakra vonatkozik, amelyeket az anyagi vágyak beteljesítése érdekében követ valaki,
és nem a vai¢£ava vratákra, mint pl. az ek§daª¦, stb. Az anya-d§na kifejezés olyan adakozásra
utal, amelynek nem az a célja, hogy kielégítse K¥¢£át vagy a vai¢£avákat. K¥¢£a tudományát,
K¥¢£a odaadó szolgálatát, és K¥¢£a bhaktáiról szóló tudást kell tudásnak tekinteni. Ezen
kívül, a személytelen tudás, a testre vonatkozó vagy a testtel kapcsolatos tudás mind
tudatlanság. A d¡j§ szó azt jelenti, hogy kettõsség.
45. VERS
j¦bane mara£e gati, r§dh§-k¥¢£a pr§£a-pati,
39
do¯h§ra pir¦ti-rasa sukhe
jugala-sa¯gati j§£r§, mora pr§£a-gale h§r§,
ei kath§ rahu mora buke
j¦bane – életemben; mara£e – halálomban; gati – a célom; r§dh§-k¥¢£a – R§dh§t és K¥¢£át;
pr§£a-pati – az életem Urait; do¯h§ra – Kettõjük; pir¦ti-rasa szerelmi kedvtelései; sukhe –
örömében; jugala-sa¯gati – R§dh§ és K¥¢£a találkozása; j§£r§ – akik; mora – az enyém; pr§£a —
életerõ; gale – nyakam köré; h§r§ – nyakláncként; ei – ez; kath§ – a téma; rahu – hadd
maradjon; mora – az enyém; buke – szívben.
Életemben és halálomban a célom az marad, hogy elérjem R§dh§t és K¥¢£át, életem
urait. Yugala-prema-rasájuk a boldogságom forrása. Azokat, akik imádják az Isteni
párt, nyakláncként az életerõm köré helyezem. E szavakat a szívem mélyérõl
mondom.
Magyarázat: ¼r¦ R¡pa és Raghun§tha Gosv§m¦ útmutatásai alapján a gau¨¦ya vai¢£avák
nagy többsége a m§dhurya-rasa, vagyis R§dh§-K¥¢£a szerelmi kapcsolata iránt érzi a
legnagyobb vonzalmat. Ennek elmélyítése érdekében a bhakta minél többet szeretne hallani
ezekrõl a szerelmi kedvtelésekrõl (pir¦ti-rasa), természetesen az érettségét figyelembe véve.
Egy kezdõ bhaktának kevesebbet és óvatosabban kell hallania, míg a felettebb bhakta jobban
el tud merülni e témákban.
A l¦l§-smara£a elválaszthatatlan része az is, hogy az Úrnak azokon a bhaktáin meditálunk,
akik ebben a rasában szolgálják K¥¢£át. E bhaktákat r§g§tmika-janának nevezzük, vagyis az,
akinek a tudatát K¥¢£a iránti ragaszkodása határozza meg. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura
azt hangsúlyozza ebben a versben, hogy különösen azokat a bhaktákat kell imádni, akik
elõsegítik R§dh§ és K¥¢£a találkozását (yugala-sa¯gati). Ezek a sakh¦k és a mañjar¦k, akik
folyamatosan elrendezéseket tesznek az Isteni pár találkozása és kedvtelései érdekében.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt mondja, hogy a lelki tanítómesteren is így kell
meditálni (¼r¦ Gurv§¢±aka 6. vers).40
46. VERS
jugala-cara£a-seb§, ei dhana more dib§,
jugalete manera pir¦ti
jugala-kiªora-r¡pa, k§ma-rati-ga£a-bh¡pa,
mane rahu o l¦l§-kir¦ti
jugala – az Isteni Pár; cara£a – lótuszlábainak; seb§ – szolgálata; ei – ezt; dhana – a kincset;
more – nekem; dib§ – add; jugalete – R§dh§ és K¥¢£a; manera – az elmém; pir¦ti – szerelem;
jugala- kiªora – az ifjú Pár; r¡pa — formája; k§ma — K§madeva; rati – Ratidev¦; ga£a-bh¡pa —
fenségesebbek mint; mane – az elmémben; rahu – hadd maradjanak; o l¦l§ – e kedvtelések;
kir¦ti – fenséges.
A yugala-cara£a-sev§ az, amit akarok. Ó Uram, kérlek ajándékozz meg ezzel a
kinccsel, mert ez az, amire a szívem áhítozik. R§dh§-K¥¢£a yugala formája kiªora
korukban a transzcendentális szerelem és kedvtelések megszemélyesülése. Bárcsak
rögzülne elmém ezekre az ékkõhöz hasonló l¦l§kra!
Magyarázat: R§dh§ és K¥¢£a legvonzóbb formája az, amikor Kiªoraként és Kiªor¦ként,
vagyis serdülõ korukban jelennek meg, és ez a forma a szerelem istenére, K§madevára, és
hitvesére, Ratira emlékeztet, míg a gop¦k K§madeva számtalan társnõjére. Az anyagi
világban mindenkit K§madeva nyilai terítenek le, és a feltételekhez kötött lelkek ezt
elbûvölõnek tartják. K§ma és Rati azonban elszégyellnék magukat R§dh§ és K¥¢£a szépsége
40
és kedvtelései láttán. A bhakták tudják, hogy még csak össze sem lehet hasonlítani õket.
Ezért ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura már korábban elutasította a világi szerelmet (29. vers),
és minden mást elvetve csak azért imádkozik, hogy a yugala-kiªora-l¦l§ megnyilvánuljon az
elméjében.
47. VERS
daªanete t¥£§ dhori, h§! h§! kiªora-kiªor¦,
cara£§bje nibedana kori
braja-r§ja-kum§ra ªy§ma, b¥¢abh§nu-nandin¦ n§ma,
ªr¦-r§dhik§ n§ma-manohar¦
daªanete – a fogaim között; t¥£§ – szalmaszálat; dhori – tartva; h§! h§! kiªora-kiªor¦ – Ó Kiªora-
Kiªor¦; cara£§bje – lótuszlábaikhoz; nibedana – kérést; kori – intézek; braja-r§ja-kum§ra – Vraja
királyának a fia; ªy§ma – Ó ¼y§masundara; b¥¢abh§nu-nandin¦ – V¥¢abh§nu Mah§r§ja öröme;
n§ma – nevû; ªr¦-r§dhik§ – ¼r¦ R§dhik§; n§ma – nevû; manohar¦ – elbûvölõ.
Szalmaszálat veszek a fogaim közé, és azt kiáltom: „H¤ h¤ Kiªora-Kiªor¦!”, és
meghódolok lótuszlábaiknál. Ó Vraja-r§ja-kum§ra ¼y§masundara, Ó V¥¢abh§nunandin
¦, ¼r¦ R§dhik§, legvonzóbb minden szép fiatal lány közül!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦ K¥¢£a a manoh§r¦. Õ rabolja el ¼r¦
R§dhik§ és a többi szerencseistennõ elméjét.41
48. VERS
kanaka-ketak¦ r§i, ªy§ma maraka±a-k§i,
darapa-darapa karu c¡ra
na±abara-ªiroma£i, natin¦ra ªikhari£¦,
du£hu gu£e du£hu mana jhura
kanaka – arany; ketak¦ – ketak¦ virág; r§i – R§dh§r§£¦; ªy§ma – ¼y§masundara; maraka±a –
kék zafír; k§i – mint; darapa-darapa – büszkeség; karu c¡ra – legyõz; na±abara – a legjobb
táncosok; ªiroma£i – koronaékszere; natin¦ra – a táncosnõk; ªikhari£¦ – legkoválóbbja; du£hu –
egymás; gu£e tulajdonságai; du£hu – egymás; mana – elméje; jhura – elbûvöli.
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ testének színe az arany ketak¦ virágéra emlékeztet,
¼y§masundara pedig ragyogó, mint egy kék zafír. Mindenki alaptalan büszkesége
szertefoszlik, ha megpillantja ragyogó formáikat. Ó R§dh§ és K¥¢£a, Ti vagytok a
vonzó táncosok koronaékszerei, és elméteket teljesen elbûvölik egymás végtelen
tulajdonságai.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A k§i szó vágyat jelent. A pávatoll a
különleges dísz K¥¢£a, a táncosok legjobbika fején. A táncoló ¼r¦ R§dh§ fejét pedig
drágakövek ékesítik.
49. VERS
ªr¦-mukha sundara-bara, hema-n¦la-k§nti-dhara,
bh§ba-bh¡¢a£a koru ªobh§
n¦la-p¦ta-b§sadhara, gaur¦-ªy§ma manohara,
antarera bh§be du¯he lobh§
41
ªr¦-mukha – ragyogó arcotok; sundara-bara – a legszebb; hema – arany; n¦la – kék; k§ntidhara
– árnyalatú; bh§ba – az érzelmek; bh¡¢a£a – dísze; koru – még jobban; ªobh§ – ékesíti; n¦la
— kék; p¦ta – sárga; b§sadhara – ruhát visel; gaur¦ – ¼r¦ R§dhik§; ªy§ma – ¼y§masundara;
manohara – elbûvölik az elmét; antarera – belsõ; bh§be – érzelmek; du¯he – Kettejük; lobh§ –
mohóságot.
Kékes és arany arcotok a legvonzóbb, és ragyogóan fénylik, és isteni érzelmeitek
tovább ékesítik. Ruháitok hasonlóképpen mélykék és élénksárga színûek. Ó Gaur¦, Ó
¼y§ma, hangulatotok és mozdulataitok elrabolják az elmémet, és növelik a szomjamat
utánatok.
Magyarázat: ¼r¦ K¥¢£a sárga színû ruhát visel, mert az ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ testének arany
színére emlékezteti. ¼r¦ R§dhik§ kedvenc száríja pedig sötétkék színû, mert az ¼r¦ K¥¢£a kék
zafírhoz hasonló, ragyogó testére emlékezteti. A következõ tényezõk növelik R§dhe és
¼y§ma vonzalmát egymáshoz: nevük, testük színe, mozdulataik, díszeik, tulajdonságaik,
arckifejezéseik, melyek érzelmeikrõl árulkodnak, ruhájuk, és belsõ érzelmeik, amelyek csak
olyan jelek árulnak el, amit csupán õk és bensõséges társaik ismernek. Ugyanezek a
tulajdonságok nem csak egymás iránt érzett szeretetüket növelik, hanem a bhaktáik elméjét
is ellenállhatatlanul vonzzák.
50. VERS
§bhara£a ma£i-moya, prati a¯ge abhinoya,
tachu p§ya narottama koya
dib§-niªi gu£a-g§¯a, parama-§nanda-p§¯a,
mane ei abhil§sa hoya
§bhara£a – ékszerek; ma£i-moya – drágakõvel díszített; prati – minden; a¯ge – testrészüket;
abhinoya – cselekedve; tachu – az Övéké; p§ya – lótuszlábuk; narottama – Narottama d§sa;
koya – mondja; dib§-niªi – nappal és éjjel; gu£a-g§¯a – megéneklem a tulajdonságaitokat;
parama — legmagasabb; §nanda – boldogságot; p§¯a – érek el; mane – az elmémnek; ei – ez;
abhil§sa – a vágya; hoya – van.
Testeteket drágaköves ékszerek díszítik, és minden porcikátok egy-egy drámát
fejez ki. Az elesett Narottama d§sa így írja le formáitokat. Mindenhol és minden
körülmények között hadd énekeljem dicsõségeteket, mert ez isteni boldogságot ad
nekem. Nem marad más vágy a szívemben.
Magyarázat: ¼r¦ J¦va Gosv§m¦ nagyon szépen leírja ¼r¦ K¥¢£a és ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦
elválasztatatlan szeretetét ¼r¦ Yugal§¢±akájában:
k¥¢£a-prema-may¦ r§dh§ r§dh§ prema-mayo hari¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
k¥¢£asya dravina° r§dh§ r§dh§y§ dravina° hari¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
k¥¢£a-pr§£a-may¦ r§dh§ r§dh§-pr§£a-mayo hari¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
k¥¢£a-drava-may¦ r§dh§ r§dh§-drava-mayo hari¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
k¥¢£a-gehe sthit§ r§dh§ r§dh§-gehe sthito hari¤
42
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
k¥¢£a-citta-sthit§ r§dh§ r§dh§-citta-sthito hari¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
n¦l§mbara-dhar§ r§dh§ p¦t§mbara-dharo hari¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
v¥nd§vaneªvar¦ r§dh§ k¥¢£o v¥nd§vaneªvara¤
j¦vane nidhane nitya° r§dh§-k¥¢£au gatir mama
„R¤dh¤ semmi másból nem áll, csak a K¥¢£a iránti tiszta szeretetbõl, és Hari is csak a
R§dh§ iránti tiszta szeretetbõl áll — életemben és halálomban R§dh§ és K¥¢£a az örök
menedékem.
R§dh§ K¥¢£a kincse, Hari pedig R§dh§ kincse — életemben és halálomban R§dh§ és K¥¢£a
az örök menedékem.
R§dh§ áthatja K¥¢£a életerejét, Hari pedig áthatja R§dh§ életerejét — életemben és
halálomban R§dh§ és K¥¢£a az örök menedékem.
R§dh§ teljesen egybeolvad K¥¢£ával, Hari pedig teljesen egybeolvad R§dh§val —
életemben és halálomban R§dh§ és K¥¢£a az örök menedékem.
R§dh§ K¥¢£a testében van, Hari pedig R§dh§ testében — életemben és halálomban R§dh§
és K¥¢£a az örök menedékem.
R§dh§ szilárdan K¥¢£a szívében van, Hari pedig szilárdan R§dh§ szívében van —
életemben és halálomban R§dh§ és K¥¢£a az örök menedékem.
R§dh§ kék színû ruhát visel, Hari pedig sárga ruhát visel — életemben és halálomban
R§dh§ és K¥¢£a az örök menedékem.
R§dh§ V¥nd§vana Úrnõje, K¥¢£a pedig V¥nd§vana Ura — életemben és halálomban
R¤dh¤ és K¥¢£a az örök menedékem.―
43
R§g§nug§-bhakti-r¦ti
51. VERS
r§gera bhajana-patha, kahi ebe abhimata,
loka-beda-s§ra ei b§£¦
sakh¦ra anug§ hañ§, braje siddha-deha p§ñ§,
ei bh§be ju¨§be par§£¦
r§gera – a r§g§nug§-bhakti; bhajana – imádat; patha – folyamata; kahi – elmagyarázom; ebe –
most; abhimata – a vágya; loka – az emberek; beda – a Védák; s§ra – lényege; ei – ez; b§£¦ — az
utasítás; sakh¦ra – a sakh¦k; anug§ – követõjévé; hañ§ – válva; braje – Vrajában; siddha-deha –
egy tökéletes lelki testet; p§ñ§ – megkapva; ei — ebben; bh§be – az állapotban; ju¨§be –
megnyugszik; par§£¦ a lelkünk.
A Védák, a vai¢£avák és az én végkövetkeztetésem egyaránt az, hogy a r§g§nugabhajana
folyamata minden utasítás lényege. A vraja-gop¦k hangulatát követve egy
siddha-dehára (lelki testre) fogunk szert tenni V¥ndávanában, és így a szívünk vágyai
teljes mértékben megvalósulnak.
Magyarázat: ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu tanításában lényege a r§g§nug§-bhakti
felsõbbrendûségét hangsúlyozza:
ei saba rasa-niry§sa kariba §sv§da
ei dv§re kariba saba bhaktere pras§da
vrajera nirmala r§ga ªuni' bhakta-ga£a
r§ga-m§rge bhaje yena ch§¨i' dharma-karma
„Meg fogom ízlelni mindezen rasák eszenciáját, s így majd minden bhaktát kegyemben
részesítek. Miután Vraja lakóinak tiszta szeretetérõl hallottak, a bhakták a spontán szeretet
útján fognak imádni Engem, s feladják a vallásosság és a gyümölcsözõ tettek minden
formaságát.ǁ
rasa §sv§dite §mi kaila avat§ra
prema-rasa §sv§dila vividha prak§ra
r§ga-m§rge bhakta bhakti kare ye prak§re
t§h§ ªikh§ila l¦l§-§cara£a-dv§re
„Azért jelentem meg a világban, hogy élvezzem az ízeket. A tiszta szeretet ízeit fogom
számtalan módon megtapasztalni. A bhakták természetes szeretetébõl fakadó odaadó
szolgálatot fogom tanítani, úgy, hogy kedvteléseimmel Magam mutatom be.ǁ
Az Úr Caitanya a következõ módon magyarázta el a r§g§nug§-bhakti lényegét ¼r¦la
San§tana Gosv§m¦nak adott tanításában:
 ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 4.32-33.
 ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 4.264-265.
44
„V¥nd¤vana eredeti lakói ösztönösen ragaszkodnak K¥¢£ához az odaadó szolgálatban.
Semmi sem hasonlítható ehhez a spontán odaadó szolgálathoz, amelyet r§g§tmik§ bhaktinak
neveznek. Amikor egy bhakta a v¥nd§vanai bhakták nyomdokaiban jár, odaadó szolgálatát
r§g§nug§ bhaktinak hívják. Amikor az emberben ragaszkodás ébred az Istenség Legfelsõbb
Személyisége iránt, természetes szeretõ hajlama teljesen elmerül az Úrról szóló
gondolatokban. Ezt transzcendentális ragaszkodásnak nevezik, az ezen ragaszkodás szerint
végzett odaadó szolgálatot pedig r§g§tmik§nak, ösztönös odaadó szolgálatnak hívják.
A spontán szeretet elsõdleges jellemzõje az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránt érzett
mély ragaszkodás, az pedig, amikor valaki örökké mélyen Rá gondol, másodlagos
jellemvonás. Azt az odaadó szolgálatot tehát, amely r§gából [mély ragaszkodásból] áll,
r§g§tmik§nak, ösztönös szeretõ szolgálatnak nevezik. Ha egy bhakta ilyen helyzet után
sóvárog, rendkívül szerencsésnek kell tekinteni. Aki ilyen transzcendentális mohóságból
V¥nd§vana lakóinak nyomdokaiban jár, az nem törõdik a ª§stra utasításaival vagy érveivel.
Ez az ösztönös szeretet természete.
A spontán szeretettel végzett odaadó szolgálatot V¥nd§vana lakói juttatják kifejezésre és
nyilvánítják meg teljesen. Azt az odaadó szolgálatot, amely összhangban van az õ odaadó
szolgálatukkal, r§g§nug§ bhaktinak, az ösztönös szeretet ébredését követõ odaadó
szolgálatnak nevezik. Amikor egy fejlett, megvalósított bhakta hall azokról a tettekrõl,
melyeket a ª§nta, a d§sya, a sakhya, a v§tsalya és a m§dhurya hangulataiban a v¥nd§vanai
bhakták végrehajtanak, benne is felébred a vágy e hangulatok valamelyikének követésére, s
értelme vonzódni kezd hozzá. Sóvárogni kezd erre a bizonyos fajta odaadásra, s amikor
feltámad benne ez a mohóság, értelme nem hallgat többé a ª§stra [a kinyilatkoztatott
szentírás] tanításaira vagy a logikára és az érvekre.ǁ
52-53. VERS
ªr¦ r§dhik§ra sakh¦-jata, t§h§ b§ kahiba kata,
mukhya sakh¦ kariye ga£ana
lalit§ biª§kh§ tath§, sucitr§ campakalat§,
ra¯gadev¦ sudev¦ kathana
tu¯gabidy§ indurekh§, ei a¢±a-sakh¦ lekh§,
ebe kahi narma-sakh¦-ga£a
iho£ seb§-sahacar¦, priya-pre¢±ha n§ma dh§ri,
prema-seb§ kare an¡k¢a£a
ªr¦ r§dhik§ra – ¼r¦ R§dhik§nak; sakh¦ – a sakh¦jai; jata – amennyit; t§h§ – közülük; b§ – vagy;
kahiba – leírok; kata – annyi; mukhya – a legfontosabb; sakh¦ – gop¦kat; kariye – fogom; ga£ana
– felsorolni; lalit§ – Lalit§; biª§kh§ – Viª§kh§; tath§ – és; sucitr§ – Sucitr§; campakalat§ –
Campakalat§; ra¯gadev¦ – Ra¯gadev¦; sudev¦ – Sudev¦; kathana – leírása; tu¯gabidy§ –
Tu¯gavidy§; indurekh§ – Indulekh§; ei – ez; a¢±a-sakh¦ – a nyolc sakh¦; lekh§ – leírják; ebe – ezt;
kahi – mondják; narma-sakh¦ – a legbizalmasabb sakh¦k; ga£a – csoportja; iho£ – közülük; seb§ –
a szolgálatban; sahacar¦ – kísérõk; priya – kedves; pre¢±ha – nagyon kedves; n§ma – nevet;
dh§ri – viselõ; prema – tiszta szeretettel; seb§ – szolgálatot; kare – végeznek; an¡k¢a£a –
minden pillanatban.
¼r¦ R§dhik§ különbözõ sakh¦jainak a száma végtelen. Ezért csak a legfontosabbakat
fogom leírni. Lalit§, Viª§kh§, Sucitr§, Campakalat§, Ra¯gadev¦, Sudev¦, Tu¯gavidy§ és
 ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 22.149-155.
45
Indurekh§ a nyolc fõ gop¦. Õk ¼r¦ R§dhik§ legszeretettebb társai, és mindig mély
szeretettel szolgálják az Isteni Párt. Õk a legbensõségesebb kapcsolatban vannak
R§dh§val és K¥¢£ával. 
54. VERS
sama sneh§ bi¢ama sneh§, n§ kariha dui lekh§,
kahi m§tra adhika-sneh§-ga£a
nirantara th§ke sa¯ge, k¥¢£a-kath§ l¦l§ ra¯ge,
narma-sakh¦ ei saba jana
sama – egyenlõ; sneh§ – vonzalom; bi¢ama – nem egyenlõ; sneh§ – vonzalom; n§ – nem;
kariha teszek; dui – e kettõrõl; lekh§ – leírást; kahi – leírom; m§tra – csak; adhika – a leginkább;
sneh§ – vonzalommal rendelkezõ; ga£a – társakat; nirantara – folyamatosan; th§ke –
maradnak; sa¯ge – társaságában; k¥¢£a-kath§ – K¥¢£áról szóló témákat; l¦l§ – kedvteléseket;
ra¯ge – élvezik; narma-sakh¦ – a legbizalmasabb sakh¦k; ei – ezek; saba – mind; jana – a
személyek.
Egyes sakh¦k vonzalma erõsebb K¥¢£a felé, míg másoké ¼r¦ R§dhik§ felé. De
mindannyian örökké R§dh§ és K¥¢£a társaságában vannak, és a kedvteléseiket
éneklik. Ezeket a sakh¦kat e legbizalmasabb sakh¦knak nevezik.
Magyarázat: A gop¦kat számos szempont alapján lehet különbözõ csoportokba osztani. E
vers fõleg a vonzalmuk irányultságára utal. Ez alapján két csoportot különíthetünk el: a
sama-prem§ gop¦kat, akiknek a szeretete egyforma R§dh§ és K¥¢na felé, valamint az asamaprem
§ gop¦kat, akiknek a szeretete részrehajló valamelyik irányba. A sama-prem§ gop¦k
szintén két csoportra oszlanak: a nitya-siddhákra, vagyis örökké tökéletes sakh¦kra és a
bhaktisiddhákra,
vagyis azokra, akik az odaadó szolgálat folyamat által érték el a tökéletsséget.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ szerint, egymillió gop¦ból nyolcszázezer az örökké tökéletes kategóriába
esik.
Az asama-prem§ gop¦k szintén két kategóriára oszthatóak: azok, akik több vonzalmat
éreznek ¼r¦ K¥¢£a felé, és azok, akik több vonzalmat éreznek ¼r¦ma±¦ R§dh§r§£¦ felé.
A fentiek alapján öt csoportot különíthetünk el a gop¦k között:
1) Sakh¦k: K¥¢£át szeretik jobban, pl. V¥nd§, Kundalat§, és Dhani¢±h§. V¥nd§ a
d¡t¦knak, vagyis K¥¢£a hírvivõinek a vezetõje, míg Dhani¢±h§ a paric§rik§k, vagyis
K¥¢£a szolgálólányainak egyike.
2) Nitya-sakh¦k: R§dhik§t szeretik jobban, pl. Kast¡r¦, Ma£i és Manojñ§. Õk ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ szolgálólányai, és nincs közvetlen, illetve független kapcsolatuk
K¥¢£ával.
3) Pr§£a-sakh¦k: A legfõbb nitya-sakh¦k, szépségüket és tulajdonságaikat tekintve
egyenlõek R§dhik§val, pl. Tulas¦, Madhumat¦ és M§lat¦
4) Priyam§na-sakh¦k: Egyformán szeretik R§dh§t és K¥¢£át, de R§dh§ környezetében
vannak, és részrehajlóak Iránta, pl. Candrik§, Prema-mañjar¦ és Kandarpa-sundar¦,
de õk is K¥¢£a szeretõi.
5) Parama-pre¢±ha-sakh¦k: A legfõbb priya-sakh¦k, vagyis a nyolc fõ gop¦: Lalit§,
Viª§kh§, Sucitr§, Campakalat§, Ra¯gadev¦, Sudev¦, Tu¯gavidy§ és Indurekh§.
 A gop¦k leírását lásd az 1. sz. függelékben!
 Vö. B¥had-R§dh§-K¥¢£a-Ga£oddeªa-d¦pik§, 230-232. versek.
46
Még egyszer összefoglalva, a gop¦kat négy csoportra oszthatjuk, aszerint, hogy K¥¢£a vagy
R§dh§ felé részrehajlóak-e:
1) Svapak¢a: Azok a gop¦k, akiknek R§dh§hoz húz a szíve (Lalit§, Viª§kh§, stb.), és
K¥¢£ának végzett szolgálata ügyének kötelezték el magukat.
2) Suh¥t-pak¢a: Azok a gop¦k, akik barátsággal viseltetnek R§dh§ iránt (pl. ¼y§mal§),
ugyanakkor közvetlen kapcsolatuk van K¥¢£ával.
3) Tata¢±ha-pak¢a: Egyformán szeretik K¥¢£át és R§dh§t (pl. Bhadr§).
4) Vipak¢a: ellenségesek R§dh§r§£¦val szemben (Candr§val¦ és sakh¦jai).
55. VERS
ªr¦ r¡pa-mañjar¦ s§ra, ªr¦ rati-mañjar¦ §ra,
labañga-mañjar¦ mañjul§l¦
ªr¦ rasa-mañjar¦-sa¯ge, kasturik§-§di ra¯ge,
prema-seb§ kare kut¡hal¦
ªr¦ r¡pa-mañjar¦– ¼r¦ R¡pa-mañjar¦; s§ra – a legfontosabbak; ªr¦ rati-mañjar¦ – ¼r¦ Ratimañjar
¦; §ra – és; labañga-mañjar¦ – ¼r¦ Labañga-mañjar¦; mañjul§l¦ – ¼r¦ Mañjul§l¦-mañjar¦; ªr¦
rasa-mañjar¦ – ¼r¦ Rasa-mañjar¦; sa¯ge – velük együtt; kasturik§-§di – ¼r¦ Kast¡r¦-mañjar¦ és a
többiek; ra¯ge – örömmel; prema-seb§ – szeretõ odaadó szolgálatot; kare – végeznek; kut¡hal¦ –
nagy lelkesedéssel.
A legszeretettebb ¼r¦ R¡pa mañjar¦, ¼r¦ Rati mañjar¦val, Labañga mañjar¦val,
Mañjul§l¦ mañjar¦val, Rasa mañjar¦val és Kasturik§ mañjar¦val, valamint a többi
szolgálólánnyal együtt lelkesen és örömmel végzik a prema-sev§t.
Magyarázat: Az elõzõ versekben a nyolc fõ gop¦ volt felsorolva, majd a gop¦k különbözõ
csoportjairól (y¡thik) tett említést ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura. A nyolc sakh¦ a gop¦k nyolc
csoportjának a vezetõje (y¡theªvar¦k), és mindegyik gop¦nak van egy mañjar¦ segítõje, akiket
ki¯kar¦knak is neveznek. ¼r¦ R¡pa mañjar¦ Lalit§ segítõje; Rati mañjar¦ Indulekh§é; Labañga
vagy L¦l§ mañjar¦ Tu¯gavidy§ sakh¦ segítõje; Mañjul§l¦ mañjar¦ Viª§kh§-dev¦ segítõje; Rasa
mañjar¦ Citr§-gop¦ segítõje; Kastur¦ mañjar¦ Sudev¦ segítõje; Gu£a mañjar¦ Campakalat§ sakh¦
segítõje; Vil§sa mañjar¦ pedig Ra¯gadev¦ segítõje. 
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu utasítása szerint a gop¦k urának a szolgájának a szolgájának a
szolgájává kell válnunk.42 A gop¦k urának a szolgái a sakh¦k. Az õ szolgái a mañjar¦k. Nekünk
pedig a mañjar¦k szolgáivá, követõivé kell válnunk, erre kell vágyakoznunk és ezért kell
imádkoznunk. Az Úr Caitanya azt is elmagyarázza, miként lehet ezt gyakorolni:
b§hya, antara, – ih§ra dui ta' s§dhana
'b§hye' s§dhaka-dehe kare ªrava£a-k¦rtana
'mane' nija-siddha-deha kariy§ bh§vana
r§tri-dine kare vraje k¥¢£era sevana
„Ezt a r§g§nug§ bhaktit két úton lehet végezni: kívül és belül. Amikor a fejlett bhakta eljut
az önmegvalósításig, kívül olyan marad, mint egy kezdõ, s eleget tesz a ª§stra minden
utasításának, különösen ami a hallást és az éneklést illeti. Elméjében azonban, eredeti,
 ¼r¦la ¼ivar§ma Sw§m¦: Na p¤raye ’ham, 2. sz függelék alapján.
 A mañjar¦k leírását lásd a 2. sz függelékben!
47
megtisztult, önmegvalósított helyzetében saját hangulatában szolgálja K¥¢£át
V¥nd§vanában, éjjel és nappal, a nap huszonnégy óráján keresztül.ǁ
Ez azt jelenti, hogy a bhaktának két azonossága van: az egyik a s§dhaka-r¡pa, amelyben
külsõleg mint egy gyakorló bhakta szolgálja K¥¢£át a vaidh¦-bhakti szabályainak követése
által; valamint a siddha-r¡pa, amely a bhakta tudatában fejlõdik ki, és ebben a formájában
beléphet K¥¢£a kedvteléseibe, és szolgálatot végezhet K¥¢£a örök társainak irányítása alatt
a r§g§nug§-bhakti elvei szerint. Mind a s§dhakák, vagyis gyakorló bhakták, mind a siddhák
(tökéletességet elért bhakták) rendelkeznek e két formával. Egy s§dhaka esetében azonban
csak a s§dhaka-r¡pa adott, míg a siddha-r¡pa megnyilvánulása a ni¢±h§ szint elérése után
kezdõdik el. Ezért kezdetben a hangsúlyt a külsõleg végzett odaadó szolgálatra kell
helyezni, miközben gyakoroljuk azt, hogy az elménkkel a nap 24 órájában emlékezünk
K¥¢£ára.
Az Úr örök társai, mint pl. a sakh¦k vagy mañjar¦k is rendelkeznek e két formával. A siddhar¡
pájuk a K¥¢£a-l¦l§ban, a s§dhaka-r¡pájuk pedig a Caitanya-l¦l§ban nyilvánul meg. Lalit§ és
Viª§kh§ például Svar¡pa D§modara és R§m§nanda R§ya, míg a fõ mañjar¦k a hat Gosv§m¦,
valamint Lokan§tha és K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ formájában jelentek meg. Mindkét
forma egyformán örök és transzcendentális, ám a s§dhaka-r¡pában adott példát minden
s§dhaka követheti, míg a siddha-r¡pában adott példát csak a siddha-dehájában tudja követni.
Ezért annak a s§dhakának, aki a r§g§nug§-bhakti hiteles útjának gyakorlására vágyik,
elsõdlegesen e s§dhaka-r¡pájukban kell meditálnia a mañjar¦kon és követnie õket, és ez alapján
tud belépni K¥¢£a kedvteléseibe. Az Úr Caitanya és K¥¢£a kedvtelései nem különböznek, de
a helyes megértés érdekében mindkettõt hallani kell, az Úr Caitanya kedvteléseire helyezve
a hangsúlyt, meditálva az Úr Caitanya társai, fõleg a hat Gosv§m¦ által adott példán és
tanításokon. A hat Gosv§m¦ közül is ¼r¦la R¡pa és ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ (R¡pa és Rati
mañjar¦) a legfontosabbak.43
56. VERS
ei-saba anuga h§£a, prema-seb§ niba c§£a,
i¯gite bujhiba saba k§je
r¡pa gu£a dagam§gi, sad§ haba anur§g¦,
basat¦ kariba sakh¦ m§jhe
ei-saba – mindezeknek; anuga – a követõje; h§£a – leszek; prema-seb§ – szeretettel végzett
szolgálat; niba c§£a – könyörögni fogok; i¯gite – jelzést; bujhiba – meg fogom érteni; saba –
minden; k§je – szolgálatot; r¡pa – formájuk; gu£a – tulajdonságaik; dagam§gi – elmerülve; sad§
– mindig; haba – fogok; anur§g¦ – ragaszkodva; basat¦ – lakni; kariba —fogok; sakh¦ – a sakh¦k;
m§jhe – között.
Követni fogom mindezeknek a sakh¦knak és mañjar¦knak a lábnyomát, és
alázatosan könyörögni fogok a lehetõségért, hogy prema-sev§t végezhessek. Hadd
hangolódjam annyira rájuk, hogy csupán parányi jelzéseik alapján is ki tudjam
találni, mit kell tennem! Ilyen módon, teljesen elkápráztatva R§dh§ és K¥¢£a
formájától és tulajdonságaitól, erõsen szomjazva a sev§ra, hadd éljek mindig a sakh¦k
társaságában!
 ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 22.156-157.
48
Magyarázat: ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azért imádkozik, hogy a sakh¦k és a mañjar¦k
irányítása alatt szolgálhassa R§dh§t és K¥¢£át. ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ a következõ
módon imádkozik ugyanezért:
„Azért imádkozom, hogy Viª¤kh¤-dev¦, akinek a hangja édesebb, mint a kakukké,
megtanítsa nekem a gyönyörû éneklés mûvészetét. Azért imádkozom, hogy éneklésemmel
elégedetté tehessem a fiatal Isteni Párt a r§sa-tánc alatt, és jutalmamként sok arany és
drágakõ nyakláncot kapjak Tõlük és társaiktól.ǁ44
Emellett kifejezetten utal arra, hogy a mañjar¦knál kell menedéket venni, és az õ
irányításuk alatt kell szolgálni R§dh§t és K¥¢£át:
„Bételdiót ajánlva Nekik, a lábaikat masszírozva, vizet hozva Nekik, megszervezve titkos
találkájukat, és sok másfajta szolgálatot végezve számos szolgálólány elégedetté teszi a
szeretetével R§dh§r§£¦t, V¥nd§vana legfelsõbb úrnõjét. Amikor az Isteni Pár szerelmi
kedvteléseit élvezi, ezek a szolgálólányok egyáltalán nem szégyenlõsek, és habozás nélkül,
szabadon mozognak, még zavartalanabbul, mint a parama-pre¢±ha-sakh¦k (mint Lalit§ és
Viª§kh§). Menedéket veszek ezeknél a szolgálólányoknál, akiknek a vezetõje R¡pa mañjar¦.ǁ45
57. VERS
b¥nd§bane dui-jana, c§ri-dike sakh¦-ga£a,
samayera seb§-rasa sukhe
sakh¦ra i¯gita habe, c§mara dh¡laba kabe,
tamb¡la jog§ba c§£da-m¡khe
b¥nd§bane – V¥nd§vanában; dui-jana – R§dh§ és K¥¢£a; c§ri-dike; a négy irányban; sakh¦-
ga£a – a sakh¦k; samayera – abban az idõben; seb§-rasa – a szolgálat nektárja; sukhe – öröme;
sakh¦ra – a sakh¦k; i¯gita – utasítására; habe – fogom; c§mara – c§marával; dh¡laba – legyezni;
kabe – mikor; tamb¡la – bételt; jog§ba – helyezni; c§£da – hold; m¡khe – szájukba;
Az Isteni Pár V¥nd§vanában lakik, és mindig a sakh¦k és a mañjar¦k veszik õket
körül. Hadd legyek Velük akkor, amikor a különbözõ szolgálatokat kell végezni
Nekik, és hadd végezzem ezeket a szolgálatokat! Mikor jön el az a nap, amikor a
sakh¦k utasítására c§marával fogom legyezni R§dh§t és K¥¢£át, holdhoz hasonló
szájukba pedig bételt teszek?
Magyarázat: E versben ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura az elkülönülés hangulatában
imádkozik azért, hogy megkaphassa a lehetõséget R§dh§ és K¥¢£a szolgálatára. ¼r¦la
Prabhup§da azt mondja, hogy a gau¨¦ya vai¢£aváknak ezt a vipralambha-sev§t kell
kultiválniuk, mert ezt tanította az Úr Caitanya, és ez a leggyorsabb módszer K¥¢£a
lótuszlábainak elérésére:
―Az Úr Caitanya az embereknek a vipralambha-sevát tanította, amely nem más, mint az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének szóló, elkülönülésben végzett odaadó szolgálat. A hat
Gosv§m¦ szintén azt tanította, hogyan kell K¥¢£át az elkülönülés olyan érzésével imádni,
amelyet a gop¦k éreztek K¥¢£a távollétében. ¼r¦niv§s§c§rya nagyon érthetõen megvilágítja
ezt számunkra a Gosv§m¦kat dicsõítõ imáiban: a Gosv§m¦k — a gop¦khoz hasonlóan — örökké
a transzcendentális érzések óceánjába merültek el. Amikor V¥nd§vanában éltek, örökké
K¥¢£a után kutattak: „Hol van K¥¢£a? Hol vannak a gop¦k? Hol vagy, ¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦?ǁ
Sohasem mondták: „Most már láttuk R¤dh¤t és K¥¢£át, úgyhogy missziónk teljesült.ǁ
Missziójuk beteljesületlen maradt, sohasem találkoztak R§dh§val és K¥¢£ával. A r§sa tánc
idején azok a gop¦k, akik nem tudták K¥¢£ával élvezni a r§sa-l¦l§t, feladták testüket csupán
49
azzal, hogy Rá gondoltak. Elmerülni a K¥¢£a-tudatban, érezni K¥¢£a távollétét — a
leggyorsabb módszer, hogy elérjük K¥¢£a lótuszlábait. K¥¢£a személyes kijelentésétõl a
gop¦k meggyõzõdtek a távollét érzéseinek erejérõl. Õk valóban tapasztalták azt a
természetfeletti folyamatot, amelyet K¥¢£a imádata jelent, s nagyon megkönnyebbültek,
amikor megértették, hogy K¥¢£a soha nincs távol tõlük: mindig velük van.ǁ
Az Ujjvala-n¦lama£i a következõképpen sorolja fel azokat a szolgálatokat, amelyeket a
gop¦k végeznek R§dh§nak és K¥¢£ának: „K¥¢£a szerelmi kedvteléseiben Õ a hõs (n§yaka) és
R§dhik§ a hõsnõ (n§yik§). A gop¦k elsõ szolgálata az, hogy a hõs és a hõsnõ dicsõségérõl
énekeljenek. A második az, hogy fokozatosan olyasn helyzetet teremtsenek, amelyben a hõs
vonzódni kezd a hõsnõhöz és fordítva. A harmadik szolgálatuk az, hogy Mindkettejüket
rávegyék arra, hogy felkeressék egymást. A negyedik az, hogy felajánlják R§dh§r§£¦t
K¥¢£ának; az ötödik az, hogy bensõséges hangulatot teremtsenek; a hatodik az, hogy
biztosítékot adjanak a találkozójukra; a hetedik az, hogy felöltöztessék és díszítsék a hõst és
a hõsnõt; a nyolcadik az, hogy ügyesen inspirálják R§dh§t és K¥¢£át, hogy tárják fel az
elméjüket; a kilencedik az, hogy elrejtsék a hõsnõ hibáit; a tizedik az, hogy becsapják a saját
férjüket és rokonaikat; a tizenegyedik az, hogy utasítást adjanak; a tizenkettedik az, hogy
lehetõvé tegyék a hõs és a hõsnõ találkozóját a megfelelõ idõben; a tizenharmadik az, hogy
legyezzék a hõst és a hõsnõt; a tizennegyedik az, hogy néha megfeddjék a hõst és a hõsnõt; a
tizenötödik az, hogy üzeneteket küldjenek; a tizenhatodik pedig az, hogy különbözö
módokon megvédjék a hõsnõt.ǁ46
58. VERS
jugala-cara£a-sebi, nirantare ei bh§bi,
anur§ge ±h§kiba sad§ya
s§dhane bh§biba j§ha, siddha-dehe p§ba t§ha,
r§ga-pathera ei sei up§ya
jugala-cara£a – R§dh§ és K¥¢£a lótuszlábainak; sebi – szolgálata; nirantare – folyamatosan;
ei – ezt; bh§bi – a hangulatot; anur§ge – ragaszkodással; ±h§kiba — maradok; sad§ya – mindig;
s§dhane – az odaadó szolgálat gyakorlása; bh§biba – gondolok; j§ha – amit; siddha-dehe — a
lelki testemben; p§ba – elérem; t§ha – azt; r§ga-pathera – a spontán szeretet útja; ei – ez; sei –
ennek; up§ya – a folyamata.
Folyamatosan erõsíteni fogom a vágyat, hogy szeretõ ragaszkodással szolgáljam
R§dh§ és K¥¢£a lótuszlábait. Mindent, amin meditálok, miközben gyakorlom az
odaadó szolgálatot, bizonyára el fogok érni, mikor megkapom a siddha-dehámat. Ez a
r§g§nug§-bhakti végzésének folyamata.
Magyarázat: Az egyetlen képesítés a r§g§nug§-bhakti végzéséhez a mohó vágy (és
természetesen a gyakorlottság a vaidh¦-bhaktiban). ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezzel kapcsolatban a
következõt állítja:
tatr§dhik§r¦
r§g§tmikaikani¢±h§ ye vrajav§s¦ jan§daya¤
te¢§° bh§v§ptaye lubdho bhaved atr§dhik§rav§n
―Ha valaki vágyakozni kezd arra, hogy kövesse K¥¢£a r§g§tmik§-bhaktáinak, azaz Vrajai
társainak a hangulatát (akik nagyon szilárdak az egy pontra szegezett szolgálatban), akkor
 K¥¢£a-könyv, 46. fejezet.
50
ez a mohó vágy önmagában elegendõ ahhoz, hogy alkalmassá tegye a bhaktát a r§g§nugabhajana
folyamatának megkezdésére.ǁ
ªr¦ m¡rte m§dhur¦° k¥pek¢ya tat tal l¦l§m niªamya v§
tad bh§v§k§¯k¢i£o syus te¢u s§dhana t§nayo¤
pur§£e ªruyate p§dme pu°s§m api bhavedityam
„Azok, akikben vágy ébred a Vraja-gop¦k hangulatának követésére és kifejlesztésére,
miután az Úr madhura-l¦l§ját halották, vagy miután meglátták a ¼r¦-vigraha (az Úr m¡rti
formája) szépségét, vagy az Urat ábrázoló képeket, egyedül õk alkalmasak a r§g§nug§-bhakti
útjának követésére. A Padma Pur§£a szerint még férfiakban is vágy ébredhet e bh§vák
elérésére.ǁ
Arra, hogy az odaadó szolgálatban való fejlettség mely szintjén kezdhet hozzá a bhakta a
r§g§nuga-bhajana gyakorlásához, ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt válaszolja ¼r¦
R§gavartma-
candrik§jában, hogy az anartha-niv¥tti szinttõl kezdõdõen adhatja hozzá a bhakta a
r§g§nug§-s§dhan§t a vaidh¦-s§dhanához47. Minél közelebb ért az anartháktól való teljes
megtisztuláshoz és a szilárd odaadó szolgálat szintjéhez, annál nagyobb hangsúlyt
helyezhet a bhakta a fenti versekben említett vágy kifejlesztését elõsegítõ tényezõk
kultiválására a ªrava£am, k¦rtanam és smara£am formájában. Ezzel kapcsolatban ¼r¦la
Prabhup§da is óvatosságra int:
„Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez az égõ vágy arra, hogy kövessük Vraja
(V¥nd§vana) lakóinak nyomdokait, nem teljesülhet addig, amíg meg nem szabadulunk az
anyagi szennyezõdéstõl. Az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követése során van egy
szint, melyet anartha-niv¥ttinek neveznek, és amely minden anyagi szennyezõdés
megszûnését jelenti. Néha elõfordul, hogy valaki úgy tesz, mintha ilyen odaadó szeretete
lenne, a valóságban azonban nem mentes az anartháktól, a nemkívánatos szokásoktól. Volt
már olyan eset, hogy egy úgynevezett „bhaktaǁ Nanda, Yaªod¤ vagy a gop¦k követõjének adta
ki magát, ugyanakkor mindenki láthatta, milyen visszataszító módon vonzódik a világi
szexuális élethez. Az istenszeretet ilyen megnyilvánulása puszta utánzás, és nincs semmi
értéke. Amikor valaki valóban ösztönösen vonzódik a gop¦k szeretõ elveihez, akkor a
jellemében nyoma sincs semmilyen anyagi szennyezõdésnek.
Kezdetben tehát mindenkinek szigorúan követnie kell az odaadó szolgálat
szabályozó elveit a szentírások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelõen. Csakis
azután vágyhatunk valóban arra, hogy kövessük a v¥nd§vanai bhakták nyomdokait, miután
megszabadultunk az anyagi szennyezõdésektõl.
¼r¦ Prabhup¤da így ír: „Amikor valaki igazán megszabadult az anyagi
szennyezõdéstõl, szüntelenül emlékezhet egy örök v¥nd§vanai bhaktára, hogy hasonló
képességekkel szerethesse K¥¢£át. Ezen adottság kifejlesztése után örökké V¥nd§vanában
fog élni, még elméjében is.ǁ Ez azt jelenti, hogy ha lehetséges, valóban menjünk el
Vrajabh¡miba, V¥nd§vanába, szolgáljuk mindig az Urat, s kövessük a Vrajadh§mában, Vraja
lelki birodalmában élõ bhaktákat. Ha azonban nincs rá lehetõség, hogy valaki a testében
V¥nd§vanában legyen, bárhol meditálhat azon, hogy ott él. Bárhol legyen, mindig arra kell
 Ez és a következõ vers a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 2. fejezetébõl származik.
 Erre példa a ¥¢i-c§r¦ gop¦k esete (lásd a 22. számú végjegyzetet).
51
gondolnia, hogy Vrajadh§mában él, és hogy egy bizonyos bhakta nyomdokait követi az Úr
szolgálatában.ǁ
59. VERS
s§dhane je dhana c§i, siddha-dehe t§ha p§i,
pakk§pakka m§tra sei bic§ra
pakile sei prema-bhakti, apakke s§dhana-r¦ti,
bhakati-lak¢a£a anus§ra
s§dhane – a s§dhana-bhakti; je – amire; dhana – kincsre; c§i – vágyom; siddha-dehe – a lelki
testemben; t§ha – azt; p§i – elérem; pakk§pakka – érett vagy nem érett; m§tra – csak; sei – ez;
bic§ra – megfontolás; pakile— érett; sei – ez; prema-bhakti – tiszta istenszeretet; apakke –
éretlen; s§dhana-r¦ti – s§dhana-bhakti; bhakati – az odaadó szolgálat; lak¢a£a – természete;
anus§ra – következõ.
Az Istenszeretet kincsét, amire vágyom a s§dhana gyakorlása közben, akkor fogom
megkapni, amikor elérem a siddha-dehámat. Az egész csak érettség vagy éretlenség
kérdése. A s§dhana-bhakti az a szint, amikor a K¥¢£a iránti szeretet még nem teljesen
érett, a prema-bhakti pedig ugyanaz az odaadás, csak abban a K¥¢£a iránti szeretet
már megérett. Ha valaki így gyakorolja az odaadó szolgálatot, a megfelelõ
utasításokat követve, akkor a szeretet természetesen ki fog fejlõdni, mert ez a bhakti
jellemzõje.
Magyarázat: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a következõképpen írja le a siddha-deha elérésének
folyamatát:
sev§ s§dhaka-r¡pe£a siddha-r¡pe£a c§tra hi
tad-bh§va-lipsun§ k§ry§ vraja-lok§nus§rata¤
„A fejlett bhaktának, aki hajlik a spontán szeretõ szolgálatra, K¥¢£a egyik v¥nd§vanai
társának tetteit kell követnie. Kívülrõl a szabályoknak engedelmeskedõ bhaktaként, belül
pedig önmegvalósított helyzetének megfelelõen kell szolgálnia. Kívül és belül egyaránt
végeznie kell tehát az odaadó szolgálatot.ǁ48
A bhakta tehát meditál azon, hogy milyen szolgálatot szeretne végezni K¥¢£ának az örök
társai irányítása alatt, még mielõtt a siddha-dehája megnyilvánulna. Ennek a mohó vágynak
az erõsítése meg fogja gyorsítani a siddha-deha elérését. Azonban a folyamat nem
mesterséges és nem az elme, hanem a spontán szeretet irányítja. Olyan, mint egy gyümölcs.
Amikor még éretlen, akkor a valódi gyümölcs ízének csak az ígérete van benne, de amikor a
természetes folyamat által megérik, az íze maradéktalanul kifejlõdik.
¼r¦ J¦va Gosv§m¦ Bhakti-sandarbhájában szintén arról beszél, hogy a r§g§nug§-bhaktáknak
két szintje van, amely az ebben a versben említett érett és éretlen szinthez hasonlítható: (1)
j§ta-ruci, vagy azok a bhakták, akikben kifejlõdött az íz arra, hogy a nap 24 órájában végezzék
a bhajanát a japa, arcan§, meditáció, imádkozás stb. folyamatain keresztül, és (2) aj§ta-ruci,
vagyis azok, akikben még nem fejlõdött ki ez az erõs vonzalom. Mivel a legtöbb s§dhaka a
második kategóriába tartozik, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦ a következõt javasolja:
 Az odaadás nektárja, 16. fejezet.
52
„Azoknak a bhaktáknak, akik kifejlesztettek némi érdeklõdést a r§g§nug§-bhakti-s§dhana
iránt, de nincs olyan erõs vonzódásuk, mint a j§ta-ruci-r§g§nug§-bhaktáknak, kombinálniuk
kell a vaidh¦-bhakti elveit a r§g§nug§-s§dhanával.ǁ49
Tehát az aj§ta-ruci bhakta a vaidh¦-bhaktira helyezi a hangsúlyt, míg a j§ta-ruci bhakta, bár
belül képes mindig K¥¢£ára gondolni, külsõleg szintén azt gyakorolja, hogy példát adjon
másoknak. Ezt az elvet ¼r¦la Prabhup§da is alátámasztja:
„Annak a bhaktának, aki valóban fejlett K¥¢£a-tudattal rendelkezik, és örökké az odaadó
szolgálatba merül, nem szabad ennek jelét adnia még akkor sem, ha már elérte a
tökéletességet. Mindaddig, amíg anyagi teste van, úgy kell cselekednie, mintha kezdõ bhakta
lenne. Még egy tiszta bhaktának is a szabályozó elvek szerinti odaadó szolgálat tetteit kell
végeznie. Amikor azonban megvalósítja valódi helyzetét az Úrhoz fûzõdõ kapcsolatában, a
szabályozott szolgálat végzése mellett és az Úr egyik társának útmutatásával magában
gondolhat az Úrra, és ezt a bizonyos társat követve erõsítheti transzcendentális érzelmeit.
Ezzel kapcsolatban körültekintõnek kell lennünk az úgynevezett siddha-pra£§l¦val. A
siddha-pra£§l¦ folyamatot az embereknek egy olyan rétege követi, amely nem érdemel túl
sok hitelt, és amelynek tagjai saját módszert találtak ki az odaadó szolgálatra. Azt képzelik,
hogy az Úr társaivá váltak pusztán attól, hogy így gondolkodnak magukról. Ez a külsõdleges
viselkedés egyáltalán nem áll összhangban a szabályozó elvekkel. Ezt az úgynevezett siddhapra£
§l¦ folyamatot a pr§k¥ta-sahajiy§k követik, egy csaló szekta, amelynek tagjai azt állítják
magukról, hogy vai¢£avák. R¡pa Gosv§m¦ véleménye szerint az ilyen cselekedetek pusztán
akadályokat jelentenek az odaadó szolgálat hiteles útján.
¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ elmondja, hogy a mûvelt §c§ryák azt javasolják: még a K¥¢£a iránti
ösztönös szeretet kialakulása után is kövessük a szabályozó elveket. A szabályozó elvek
szerint a cselekedetek kilenc csoportba sorolhatók, ahogyan azt korábban említettük, és az
embernek kifejezetten azt a fajta odaadó szolgálatot kell végeznie, amelyhez természetes
adottsága van. Lehet például, hogy valakit az érdekel, hogy halljon, valaki más az
énekléshez vonzódik, megint más pedig ahhoz, hogy a templomban végezzen szolgálatot.
Ezeket a tetteket — illetve az odaadó szolgálat másik hat fajtájának bármelyikét (emlékezés,
szolgálat, imádkozás, egy bizonyos fajta szolgálat, baráti kapcsolat vagy minden
tulajdonunk felajánlása) — nagyon lelkiismeretesen kell végeznünk, s így mindenkinek
K¥¢£ához fûzõdõ sajátos hangulata szerint kell cselekednie.ǁ
60. VERS
narottama d§sa koy, ei jena mora hoy,
braja-pure anur§ga b§sa
sakh¦-ga£a ga£anate, §m§re ga£ibe t§te,
tabahu¯ p¡ribe abhil§sa
narottama d§sa – Narottama d§sa; koy – mondja; ei – ez; jena – hadd; mora – velem; hoy –
történjen; braja-pure – Vraja földjén; anur§ga – nagy ragaszkodással; b§sa – lakjam; sakh¦-ga£a
– a sakh¦k csoportja; ga£anate – számítva; §m§re – engem; ga£ibe – számítsanak; t§te – közéjük;
tabahu¯ – akkor; p¡ribe – beteljesül; abhil§sa – a vágyam.
 Az odaadás nektárja, 16. fejezet.
53
Narottama d§sa azt mondja: hadd lakjam Vraja földjén nagy ragaszkodással!
Amikor el leszek fogadva a sakh¦k egy csoportjának egyik tagjaként, akkor minden
vágyam beteljesül.”
Magyarázat: A prema, amely V¥nd§vana lakóiban megnyilvánul, különbözõ szinteken
keresztül jut kifejezõdésre, amelyeket a következõképpen nevezünk: sneha (gyengédség),
m§na (gyûlület), pra£aya (szeretet), r§ga (ragaszkodás), anur§ga (további ragaszkodás), bh§va
(eksztázis) és mah§bh§va (mély eksztázis).50
A v¥nd§vanai bhakták, akik különbözõ rasákban szolgálják K¥¢£át, a prema kifejezõdésének
különbözõ szintjét nyilvánítják meg. A versben említett anur§ga a leginkább a m§dhuryarasában
nyilvánul meg, bár a szülõi kapcsolatra, és K¥¢£a egyes barátaira is jellemzõ.51
Narottama d§sa çh§kura viszont kifejezetten arra vágyik, hogy a sakh¦k egyik csoportjának a
tagjává váljon, méghozzá azoknak a parama-pre¢±ha-sakh¦knak és mañjar¦knak az irányítása
alatt, akiknek nagyobb a ragaszkodásuk ¼r¦ R§dh§ iránt. Ez csak úgy lehetséges, ha R§dh§
és K¥¢£a bensõséges társa, a lelki tanítómester követésével a bhakta kiérdemli ezt a
helyzetet. Ha a tanítvány elhagyja a lelki tanítómesterét, akkor a fejlõdése megtorpan, mert
K¥¢£a megvonja a kegyét attól a bhaktától, aki nem elégíti ki a lelki tanítómestert, aki
nagyon kedves Neki.52
¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ így dicsõíti a guruját, ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦t:
yadavadhi mama kañcin mañjar¦ r¡pa-p¡rv§
vraja-bhuvi bata netra-dvandva-d¦pti° cak§ra
tadavadhi bata v¥nd§ra£ya-r§jñi prak§ma°
cara£a-kamala-lak¢§-sandid¥k¢§ mam§bh¡t
„Ó V¥nd¤vana királynõje, amióta R¡pa-mañjar¦ fénnyel töltötte meg a szemeimet Vraja
földjén, arra vágyakozom, hogy megpillantsam a vörös festéket, amely lótuszlábaidat
ékesíti.ǁ
61. VERS
tath§ hi —
sakh¦n§° sa¯gin¦-r¡pam §tm§na° v§san§may¦°
§jñ§-sev§par§° tat-tat k¥p§la£k§ra-bh¡¢it§m
that§ hi — továbbá; sakh¦n§° – a sakh¦k; sa¯gin¦ – társának; r¡pam – a formájában; §tm§na° – az
önvaló; v§san§may¦° – vágyakkal teli; §jñ§ – utasítása szerint; sev§ – szolgálatnak; par§° –
elkötelezett; tat-tat – különbözõ; k¥p§ – kegy; ala£k§ra – díszekkel; bh¡¢it§m – ékesítve.
Továbbá a s§dhakának úgy kell meditálnia a saját formáján, mint egy gyönyörû
kiªor¦-gop¦én. Ebben a lelki formában a sakh¦k örök társa, és az utasításaikat követve
lelkesen szolgálja ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-M§dhavát. Ezen a formán, amely a s§dhaka vágyából
születik, úgy kell meditálni, hogy a töbi gop¦kéhoz hasonlóan van felöltözve és
ékszerezve (a ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ által elõzõleg viselt ruhákba és ékszerekbe).
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A r§g§nug§-s§dhakának úgy kell
meditálnia a saját formáján, hogy az egy gyönyörû kiªor¦-gop¦é, aki nagyon vonzó K¥¢£a
 Vil§pa-kusumañjal¦, 14. vers, ¼r¦ Stav§val¦.
 Ez a vers Dhy§nacandra Gosv§m¦ Gaura-govind§rcana-smara£a-paddhat¦jából származik.
54
elméje számára. Ez a gop¦ ¼r¦ Lalit§, ¼r¦ Viª§kh§, ¼r¦ R¡pa mañjar¦ és ¼r¦ Rati mañjar¦ társa, és
az õ utasításaik alapján lelkesen szolgálja ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-M§dhavát. Ezen a formán, amely a
s§dhaka vágyából jön létre, úgy kell meditálni, hogy a többi gop¦hoz hasonlóan van
felöltöztetve és díszítve, azokba a pras§d¦ ruhákba és ékszerekbe, amelyeket elõzõleg ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ viselt.53
62. VERS
k¥¢£a° smaran jana° c§sya pre¢±ha° nija-sam¦hitam
tat-tat-kath§-rataª c§sau kury§d v§sa° vraje sad§
k¥¢£am—az Úr K¥¢£ára; smaran—gondolva; janam—egy bhakta; ca—és; asya—Övé;
pre¢±ham—nagyon kedves; nija-sam¦hitam—maga választotta; tat-tat-kath§—az annak
megfelelõ témákhoz; rata¤—ragaszkodó; ca—és; asau—az; kury§t—tennie kell; v§sam—élve;
vraje—V¥nd§vanában; sad§—mindig.
„A bhaktának magában örökké K¥¢£ára kell gondolnia, s ki kell választania egy
nagyon kedves bhaktát, aki K¥¢£a v¥nd§vanai szolgája. Szüntelenül el kell merülnie
az ezzel a szolgával és K¥¢£ához fûzõdõ szeretetteljes viszonyával kapcsolatos
témákban, valamint V¥nd§vanában kell élnie. Ha testével képtelen V¥nd§vanába
menni, akkor elméjében kell ott élnie.”
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A r§g§nug§-bhakti folyamatának
alapvetõ összetevõje az emlékezés. A r§g§nug§-bhakti gyakorlójának K¥¢£a azon
kedvteléseire kell emlékeznie, amelyekbe szeretne belépni. Mindig avval kell foglalkoznia,
hogy ezekrõl a témákról beszél, Vrajában lakik, az anyagi és a lelki testében is. Ha nem
képes fizikailag V¥nd§vanában lakni, akkor a megtisztult elméjében kell Vrajában laknia.54
Ezzel kapcsolatban a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu a következõket említi:
sev§ s§dhaka-r¡pe£a siddha-r¡pe£a c§tra hi
tad-bh§va-lipsun§ k§ry§ vraja-lok§nus§rata¤
„Vraja [Vraja-dh§ma] transzcendentális birodalmában az embernek a Legfelsõbb Urat,
¼r¦ K¥¢£át kell szolgálnia, az Õ társainak érzelmeihez hasonló érzelemmel, magát K¥¢£a
egyik társának közvetlen irányítása alá kell helyeznie, és követnie kell az õ lábnyomait. Ez a
módszer megvalósítható mind a s§dhana [a kötöttségek szintjén végzett lelki élet] szintjén,
mind a s§dhya [Isten megvalósítása] szintjén, amikor az ember siddha-puru¢a, vagyis lelkileg
tökéletes lélek.ǁ
 Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.294., a fordítást ¼r¦la Prabhup§da adja meg a Cc. Madhya 22.160-
ban.
 Ezzel kapcsolatban lásd a 49. számú végjegyzetet!
55
Meditáció a r§g§nug§-bhaktit elõidézõ témákon
63. VERS
jugala-cara£a-pr¦ti, parama-§nada tati,
rati-prem§maya parabandhe
k¥¢£a-n§ma r§dh§-n§ma, up§san§ rasa-dh§ma,
cara£e p§¨iye par§nande
jugala – az Isteni Pár; cara£a – lótuszlábai; pr¦ti – iránti szeretet; parama-§nada – a
legmagasabb boldogság; tati – végsõ határa; rati-prem§maya – a legtisztább szeretettel
átitatott; parabandhe – a legerõsebb kötelék; k¥¢£a-n§ma – K¥¢£a neve; r§dh§-n§ma – R§dh§
neve; up§san§ – imádat; rasa-dh§ma – a rasa birodalma; cara£e – lótuszlábaikhoz; p§¨iye –
borulok; par§nande – lelki gyönyörben.
Az Isteni pár lótuszlábai iránt érzett szeretet, amely arra irányul, hogy elõsegítse
R§dh§ és K¥¢£a szerelmi kedvteléseit, a legmagasabb boldogság végsõ
megnyilvánulása. R§dh§ és K¥¢£a transzcendentális neveinek éneklése az imádat
legmagasabb formája, és minden transzcendentrális rasa birodalma. Isteni
eksztázisban a lótuszlábaikhoz borulok.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Hadd legyen szilárd a ragaszkodásom
R§dh§ és M§dhava lótuszlábai iránt! E folyamat által elérem a transzcendentális
boldogságot. A par§nande szó a szerelmi kedvtelésekkel kapcsolatos témákra utal. Hadd
merüljön el az elmém R§dh§ és M§dhava szerelmérõl szóló témákban, azoknak a bhaktáknak
a társaságában, akik ismerik ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális rasáit!
64. VERS
manera smara£a pr§£a, madhura madhura n§ma,
jugala-bil§sa sm¥ti-s§ra
s§dhya s§dhana ei, §ra n§i iha bh§i,
ei-tattwa sarba-tattwa-s§ra
manera – az elme; smara£a – emlékezésének; pr§£a – élete; madhura madhura – nagyon
édes; n§ma – nevek; jugala – az Isteni Pár; bil§sa — szerelmi kedvtelései; sm¥ti-s§ra – az
emlékezés lényege; s§dhya – a tökéletesség; s§dhana – a gyakorlás; ei – ez; §ra n§i – nincs
más; iha – ezen kívül; bh§i – testvérem; ei-tattwa – ez az igazság; sarba-tattwa-s§ra – minden
igazság lényege.
Az én életem ezeknek az édes neveknek az éneklése, és a smara£a gyakorlása az
elmében. Az Isteni Pár szerelmi kedvteléseire való emlékezés minden smara£a
lényege. Az élet tökéletességére irányuló összes folyamat (s§dhana) közül, magát a
tökéletességet (s§dhya) is beleértve, ez az igazság az összes szabályozó elv lényege, és
nincs más ezen kívül.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ez a szabályozó elvekkel kapcsolatos
összes utasítás esszenciája. Az Úr kedvteléseire való emlékezés az egyetlen folyamat az élet
céljának elérésére, ami a R§dh§ és K¥¢£a kedvteléseiben rejlõ transzcendentális ízek
élvezete. Nincs ennél magasabb rendû cél vagy folyamat. A szentírásokban található összes
56
utasítás lényege az, hogy emlékezzünk ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a kedvteléseire. Ezt a Padma
Pur§£a is alátámasztja a következõképpen:
smartavya¤ satata° vi¢£ur vismartavyo na j§tucit
sarve vidhi-ni¢edh§¤ syur etayor eva ki¯kar§¤
„K¥¢£a az Úr Vi¢£u eredete. Mindig emlékeznünk kell Rá, és sohasem szabad
elfelejtenünk Õt. A ª§strákban említett valamennyi szabálynak és tiltásnak e két elvet kell
szolgálnia.ǁ
65. VERS
jalada-sundara-k§£±i, madhura-madhura bh§ti,
baidagdhi abadhi subeªa
p¦ta-basana dhara, §bhara£a ma£i-bara
may¡ra-candrik§ karu keªa
jalada – viharfelhõ; sundara – szépséges; k§£±i – ragyogása; madhura-madhura – nagyon
édes; bh§ti – mint; baidagdhi – szellemes; abadhi – ügyes; subeªa – szépen öltözött; p¦ta-basana
– sárga ruhát; dhara – visel; §bhara£a – ékszereket; ma£i-bara – drágakövekkel kirakott;
may¡ra-candrik§ – pávatollas fejdísz; karu – hullámos; keªa – hajában.
K¥¢£a madhura-r¡pája olyan, mint egy ragyoró fekete viharfelhõ, nagyon ügyes és
szellemes, pompás sárga ruha és számtalan ékszer díszíti, a hajában pedig egy
pávatollas fejdísz ékeskedik.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A madhura madhura kifejezés arra utal,
ami édesebb a legédesebbnél. Más szavakkal, nagyon édes.55
66. VERS
m¥gamada candana, ku¯kuma bilepana,
mohana m¡rati tiri-bha¯ga
nab¦na-kusum§b§li, ªr¦-a¯ge ªobhaye bh§li,
madhu-lobhe phire matta bh¥¯ga
m¥gamada – pézsma; candana –szantálpép; ku¯kuma – ku¯kuma; bilepana – bekenve; mohana
– elbûvölõ; m¡rati— formája; tiri-bha¯ga – három helyen meghajlott; nab¦na – friss; kusum§b§li
– virágfüzér; ªr¦-a¯ge – gyönyörû teste; ªobhaye – díszítõ; bh§li – nagyon; madhu – méz után;
lobhe – sóvárgó; phire – zsongó; matta – mámoros; bh¥¯ga – méhek.
K¥¢£a testét pézsma, szantálpép és ku¯kuma fedi, és három helyen meghajlott
formája elrabolja az elmémet. Gyönyörû virágfüzéreket is visel, amelyek olyan
frissek, hogy a méhek egész raját vonzzák, amelyek õrülten vágynak megízlelni ezt a
nektárt.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: K¥¢£a közelében méhecskék
zümmögnek, akik mohón vágynak az Úr virágfüzérében levõ friss virágok nektárjára.
67. VERS
 Ez a vers a Padma Pur§£a B¥hat-sahasra-n§ma-stotra címû részébõl származik, és a fordítását
¼r¦la
Prabhup§da közli a Cc. Madhya 22.113.-ban.
57
¦ªat madhura smita, baidagdh¦-l¦l§m¥ta,
lubadhala braja-badh¡-b¥nda
cara£a-kamalopara, ma£imoya n¡pura,
nakha-ma£i jeno b§la-candre
¦ªat – finom; madhura – édes; smita – mosolya; baidagdh¦ – játékos; l¦l§m¥ta – kedvteléseinek
nektárja; lubadhala – vágyakozást ébreszt; braja-badh¡ – Vraja hölgyeiben; b¥nda – összes;
cara£a-kamalopara – lótuszlábain; ma£imoya – drágakövekkel díszített; n¡pura – bokacsengõi;
nakha – körmei; ma£i – drágakõ; jeno – mint; b§la-candre – félholdak.
K¥¢£a édes és titokzatos mosolya, és játékos, nektárral átitatott l¦l§i ujjongással
töltik el Vraja leányainak szívét. Lótuszlábait ékszerekkel kirakott bokacsengõk
díszítik, lábujjainak drágakõhöz hasonló körmei pedig úgy ragyognak, mint a Hold.
Magyarázat: A vaidagdh¦ kifejezés jelenthet ravaszságot, humort, szépséget, szakértelmet,
mûveltséget, fortélyos viselkedést és célzásokat is. A vaidagdh¦ szó arra az emberre utal, aki
nagyon ügyes, mûvelt, szellemes, ravasz, szép, valamint jól ért a szerepjátszáshoz. ¼r¦la
R§m§nanda R§ya azt mondja, hogy a dramatikus hõsök közül dh¦ra-lalita névvel illetik azt a
jellemet, aki a vaidagdhya tulajdonságával rendelkezik:
„Az Úr K¥¢£a dh¦ra-lalita — felelte R§m§nanda R§ya —, mert képes mindig meghódolásra
késztetni barátnõit. Így aztán nincs más dolga, mint az érzékkielégítés élvezete. Dh¦ralalitának
azt nevezik, aki nagyon ravasz, örökké fiatal, jól ért a tréfához, mentes az
aggodalomtól, s aki mindig meghódolásra készteti barátnõit. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a éjjel-nappal
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ társaságát élvezi V¥nd§vana bokrai között. Fiatalságát megelõzõ
korszaka így ¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦val folytatott kedvtelésein keresztül teljesedik ki.ǁ (Ezek
után egy verset idézett:)
„Az Úr ¼r¦ K¥¢£a szerelmi játékaikról beszélt, melyeket azon az éjjelen élveztek, s ezzel
arra kényszerítette ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t, hogy szégyenében lehunyja a szemét. ¼r¦ K¥¢£a
nyomban megragadta a lehetõséget, s különféle delfineket festett R§dh§r§£¦ keblére. Így lett
a gop¦k szemében roppant leleményes mûvész. Az Úr e kedvtelésekben fiatalsága
beteljesülését élvezte.ǁ
Ez az utolsó vers a Bhakti-ras§m¥ta-sindhuból származik, ahol ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a
következõképpen írja le a dh¦ra-lalita hõs jellemzõit:
„Dh¦ra-lalitának akkor neveznek valakit, amikor természete nagyon mókás, mindig üde
fiatalság árad belõle, nagyon jól ért a tréfálkozáshoz, és sohasem aggódik. Általában
megfigyelhetjük, hogy a dh¦ra-lalita személyiségek nagyon háziasak, és nagyon
engedelmesen viselkednek a kedvesükkel. K¥¢£a személyiségének errõl a dh¦ra-lalita
jellemvonásáról a yajña-patn¦knak, a V¥nd§vanában áldozatot bemutató br§hma£ák
feleségeinek egyike beszél. Így szól barátnõihez: „Egy napon, amint ¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦
társaival együtt a kertjében pihent, megjelent közöttük az Úr ¼r¦ K¥¢£a. Leült, s aztán
arcátlan módon arról kezdett beszélni, milyen kedvtelések élvezetében volt része
R§dh§r§£¦val elõzõ éjjel. Szavaitól R§dh§r§£¦ végtelenül zavarba jött. Szégyellte Magát, s
mélyen gondolataiba merült. K¥¢£a nyomban élt a lehetõséggel: különféle tilaka-jeleket
festett R§dh§r§£¦ keblére, s nagyon ügyes mûvésznek bizonyult.ǁ Ekképpen hódolt K¥¢£a
dh¦ra-lalitaként fiatalos hajlamainak a gop¦k társaságában.
 ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§, 8.187-190.
58
A drámaírás mesterei általában K§madevát nevezik az eszményi dh¦ra-lalitának, ám
K¥¢£a személyiségében még tökéletesebb formában találhatjuk meg a dh¦ra-lalita
valamennyi jellemzõjét.ǁ
¼r¦la Narottama d§sa çh§kura holdakhoz hasonlítja K¥¢£a körmeinek a ragyogását. Az Úr
Caitanya pedig azt tanította San§tana Gosv§m¦nak, hogy K¥¢£a testén mindenhol holdak
kelnek fel:
„K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége azonos a K§ma-g§yatr¦ nevû védikus
himnusszal, amely huszonnégy és fél szótagból áll. E szótagokat a K¥¢£ában felkelõ
holdakhoz hasonlítják, s így mindhárom világot vágy tölti el. K¥¢£a arca a holdak királya,
teste pedig a trónus. Így uralkodik a király a holdak társadalma fölött. K¥¢£a mindkét orcája
ragyogó drágakõként sugárzik, s teliholdnak tekintik õket. Homloka félhold, rajta a
szantálpötty pedig egy telihold. Körme sok-sok telihold. E holdak a kezében tartott fuvolán
táncolnak, s daluk a fuvola muzsikája. Lábujjain a köröm szintén megannyi telihold. Õk a
földön ropják táncukat, s énekük K¥¢£a bokacsengettyûinek csilingelése. K¥¢£a arca a
király, akinek élvezetben van része, s ez a telihold-arc örökké táncra készteti cápa alakú
fülbevalóit és lótuszszemét. Két szemöldöke olyan, mint két íj, két szeme pedig nyilakhoz
hasonlít. Füleit az íj húrjára rögzíti, s amikor szeme a füléig ér, átdöfi a gop¦k szívét. Arcának
táncoló vonásai felülmúlnak minden teliholdat, s megnyitják a teliholdak piacát. K¥¢£a
arcának nektárjából, noha felbecsülhetetlen értékû, mindenki kap. Néhányan édes
mosolyainak holdsugarait veszik meg, míg mások ajkának nektárját vásárolják. Ily módon
aztán mindenkit elégedetté tesz.ǁ
68. VERS
n¡pura-mar§la-dhvani, k¡la-badh¡-mar§lin¦,
ªuniy§ rahite n§re ghare
h¥doye b§¨aye rati, jeno mile pati sat¦,
kulera dharama gelo d¡re
n¡pura – a bokacsengõi; mar§la – mint a hím hattyú; dhvani – hangja; k¡la-badh¡ – a falusi
lányok (gop¦k); mar§lin¦ – nõstény hattyú; ªuniy§ – hallva; rahite – maradni; n§re – képtelenek;
ghare – a házukban; h¥doye – a szívükben; b§¨aye – növekszik; rati – vágy; jeno – hogy; mile –
találkozzanak; pati – az Úrral; sat¦– hûséges feleség; kulera – családi; dharama – vallásos
elveket; gelo – elhagyják; d¡re – messze.
Amikor hallják K¥¢£a bokacsengettyûinek elbûvölõ hangját, amely olyan, mint a
hím hattyú hívó hangja, a nõstény hattyúhoz hasonló vraja-gop¦k képtelenek az
otthonukban maradni. Amint a gop¦k mély ragaszkodása K¥¢£a iránt feltámad, úgy
mennek találkozni az Urukkal, mint egy hûséges feleség. Így a családi és erkölcsi
kötelességeik szertefoszlanak a messzeségben.
Magyarázat: A gop¦k hajlandóak voltak feladni a családi kötelességeiket, hogy elégedetté
tegyék K¥¢£át. ¼r¦ Uddhava így imádkozik hozzájuk:
„A v¥nd¤vanai gop¦k elhagyták férjeik, fiaik és többi rokonuk társaságát, akiktõl oly nehéz
megválni, s letértek a hûség ösvényérõl, hogy menedéket keressenek Mukunda, K¥¢£a
lótuszlábánál, amelyet a védikus tudás segítségével kell felkutatni. Óh, bárcsak olyan
 Odaadás nektárja, 23. fejezet.

¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§, 21.125-130.
59
szerencsés lennék, hogy a bokrok, kúszónövények vagy füvek egyike lehetnék
V¥nd§vanában, hiszen a gop¦k rájuk lépnek, s megáldják õket lótuszlábuk porával!ǁ56
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Pady§val¦jában idéz egy verset, amely alátámasztja, hogy K¥¢£a
fuvolájának a hangja még inkább romba dönti a gop¦k családi kötelességeit, házastársi
hûségét és jó hírét:
„Nyugalmat és méltóságot erõltetve magukra a gop¦k szép ruhákba burkolták derekukat
és útnak indultak, hogy megkeressék K¥¢£át és a szerelmi kedvteléseket élvezzék Vele egy
félreesõ helyen. K¥¢£a fuvolája hangjának a hatására házastársi fogadalmaik, a férjeik
otthonához való kötõdésük és az idõsebb családtagjaik védelme a semmibe foszlott.ǁ57
69. VERS
k¥¢£a-mukha-dvija-r§je, sarala-ba°ª¦-bir§je,
jara dhvan¦ bhubana mataya
ªrabane patha diy§, h¥daye prabeªa h§ñ§,
pr§£a §di §kar¢¦ §naya
k¥¢£a – K¥£¢na; mukha – arca; dvija-r§je – két ajka; sarala – egyszerû; ba°ª¦ – fuvola; bir§je –
ragyogó; jara – amelynek; dhvan¦ – a hangja; bhubana – a három világ; mataya –
megbabonázza; ªrabane hallás; patha – útján; diy§ – téve; h¥daye – a szívbe; prabeªa h§ñ§ –
hatolva; pr§£a §di – az életerõvel kezdve; §kar¢¦ – elbûvöli; §naya – minden mást.
Annak az egyszerû fuvolának a hagja, amelyet K¥¢£a az ajkaihoz érint, az egész
világot megbabonázza. Elõször a fülbe, majd a szívbe hatolva, elbõvöli az élõlények
életerejét, érzékszerveit és egész önvalóját.
Magyarázat: K¥¢£a fuvolájának határalan dicsõségérõl számtalan dal és vers szól. Az
alábbi rövid részlet csupán ízelítõt ad belõle:
„Mivel e fejezet témája K¥¢£a fuvolájának dala, fontos szerepet játszik ¼r¦ Hari
megjelenésének részletes leírásában is. ¼r¦ K¥¢£a számos fuvolája közül, melyeket
Nandagr§mában egy különleges ládában õriznek, a ve£u a legkisebb, az a hatlyukú
bambusznád a Yamun§ partjáról, amely ¼r¦ K¥¢£a végtelen vágyainak kifejezésére szolgál.
Annak ellenére, hogy pusztán élettelen fadarab, ¼r¦ K¥¢£a ajkának érintésétõl és leheletétõl
életre kelt, és most azt a kiváltságot élvezi, hogy az Úr bizalmas barátja lehet.
A fuvola lyukait chidramnak nevezik, ugyanakkor ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura
véleménye szerint a ¼r¦ K¥¢£a kezében lévõ fuvolán nincsenek lyukak: nischidram. Az
ellentmondást ¼r¦la Prabhup¤da a következõképpen oldja fel: „K¥¢£a megtöltötte fuvolája
réseit az ajkáról csöpögõ nektárral.ǁ Más szavakkal, ¼r¦ K¥¢£a szépségének eszenciáját,
vagyis kellemes mosolyát töltötte bele a fuvolába. Ajka nektárja csordultig megtöltötte a
hangszert, s ettõl úgy tûnt, hogy a ve£un nincsenek lyukak. Ám az illúzió nyomban
szertefoszlott, amikor a nektár túlcsordult, és a fuvola dala bejárta a három világot, áttört az
univerzum burkán, majd belépett a brahmajyotiba, végül pedig elérte a Vaiku£±ha bolygókat,
és megpihent Goloka V¥nd§vanában.
Ez a csintalan ve£u nem válogat, hogy kit kerítsen a hatalmába. Legyen az férfi vagy nõ,
ember vagy állat, hangja rabul ejti minden élõlény elméjét, és arra kényszeríti õket, hogy
keressenek menedéket gazdája, ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábánál. Ilyen erõszakos!
Az univerzum megteremtése után, amikor mindenre sötétség borult, és egyedül az Úr
nyugodt lélegzése hallatszott, amint az univerzum vizében kígyóágyán aludt, az Úr
60
Brahm§ – akiben az összes élõlény pihent – a hatalmas lótusz közepén ült. Olthatatlan vágy
élt benne, hogy teremtsen, ám nem rendelkezett hozzá a megfelelõ képességgel. Ekkor ¼r¦
K¥¢£a a fuvola transzcendentális hangjával felavatta az Úr Brahm§t, szeretett fiát:
felhatalmazta az élet formáinak létrehozására, és egyben közhírré tette, hogy minden j¦va
örökké alárendeltje fuvolája hatalmának.
A bambuszfuvola ¼r¦ K¥¢£a elmaradhatatlan társa, amivel teheneit, a gopákat és a gop¦kat
szólongatja. Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ mama onnan tudják, hogy K¥¢£a hazafelé tart, hogy
hallják, amint Vraja hegyei a fuvola hangját visszhangozzák, a gop¦k pedig távoli hívását
követik, ¼r¦ K¥¢£a felkérését a táncra. ¼r¦ K¥¢£a független, önmagában teljes és teljesen
elégedett, mégis nagyon függ a ve£ujától, hogy beteljesítse örök szerelmi kedvteléseit.ǁ
70. VERS
gobinda-ªar¦ra satya, t§nh§ra sebaka nitya,
b¥nd§bana-bh¡mi tejomoy
tribhubana-ªobha-s§ra, heno sth§na n§hi §ra,
j§h§ra smara£e prema hoy
gobinda-ªar¦ra – Govinda teste; satya – valós; t§nh§ra – az Övé; sebaka – szolgái; nitya – örök;
b¥nd§bana-bh¡mi – V¥nd§vana földje; tejomoy – ragyogó; tribhubana – a három világban;
ªobha-s§ra – a legkiválóbb; heno – ilyen; sth§na – hely; n§hi – nincs; §ra – másik; j§h§ra –
amelyre; smara£e – emlékezve; prema – az Istenszeretet; hoy – felébred.
¼r¦ Govinda transzcendentális teste örök, és az Õ bhaktáinak a teste is. V¥nd§vana
földje pedig fenséges ragyogással teli. A három világban nem találni ehhez fogható
helyet, amelyre ha csupán emlékezünk, felébred bennünk a prema.
Magyarázat: ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura a következõképpen dicsõíti ¼r¦
V¥nd§vana-dh§mát V¥nd§van§¢±akájában:
―Inkább ne kapjak misztikus képességeket, személytelen felszabadulást, az Úr társaságát
Vaiku£±¤án, vagy még tiszta szeretetet se Iránta, ha helyettük V¥nd§vanában lakhatom.
Amikor Brahm§ és Uddhava, a bhakták koronaékszerei, látták V¥nd§vana édes
hangulatát, azért könyörögtek, hogy akár csak fûszálként megszülethessenek itt. Ezért
imádkozom, hogy V¥nd§vanában lakhassam.
Itt a gop¦k a földet dicsõítették, azt mondva: ―Ó Föld, milyen lemondásokat végeztél, hogy
a felszíneden most K¥¢£a lábnyomai ékeskednek?ǁ Bárcsak V¥nd¤vanában lakhatnék!
Hadd lakjam V¥nd§vanában, ahol, mivel a Védák kijelentik: raso vai sa¤ (az Istenség
Legfelsõbb Személyisége a legédesebb), a transzcendentális édesség a legmagasabb
tökéletességét érte el a gop¦k szenvedélyes szeretetében!
Bár csupán öt yojana kerületû - Bh§£¨¦ravana, a Govardhana hegy és a r§sa-tánc
helyszíne veszi körül - transzcendentális pompája mégis határtalan. Bárcsak V¥nd§vanában
lakhatnék!
 ¼r¦la ¼ivar§ma Sv§m¦: Ve£u-g¦t§, 3. fejezet.
 Egy yojana körülbelül nyolc mérföldnek felel meg.
61
Mivel V¥¢abh§nu leánya a királynõje, és mivel itt a tiszta istenszeretet boldogsága
örökké növekszik, arra vágyom, hogy itt lakjam. Azért imádkozom, hogy V¥nd§vanában
lakhassam.
Lak¢m¦dev¦ még számtalan lemondás elvégzése után sem tudott belépni a r§sa-l¦l§ba,
amely itt zajlik. Hadd lakjam V¥nd§vana fenséges szépségû ligeteiben!
Hadd lakjam V¥nd§vanában, ahol a ruru és nyanku õzek félelem nélkül játszanak, a
kakukkok, a méhek és a papagájok énekelnek, és a pávák táncolnak!
Azok, akik nagy figyelemmel, hangosan elolvassák ezt a V¥nd§van§¢±akát, az életük
végén elérik V¥nd¤vana mestere lótuszlábainak közvetlen szolgálatát.ǁ58
71. VERS
ª¦tala-kira£a-kara, kalpa-taru-gu£a-dhara,
taru-lat§ ªa¨a-¥t¡-ªob§
p¡r£a-candra-sama-jyot¦, cid§nanda-maya m¡rti,
mah§l¦l§-daraªana-lobha
ª¦tala – hûsítõ; kira£a-kara – holdsugarak; kalpa-taru – kívánságteljesítõ fák; gu£a –
tulajdonságokat; dhara – hordozzák; taru – fák; lat§ – növények; ªa¨a-¥t¡ – a hat évszak; ªob§ –
szépségét; p¡r£a-candra – teliholdhoz; sama – hasonló; jyot¦ – ragyogása; cid§nanda-maya –
transzcendentális és gyönyörteli; m¡rti – teste; mah§l¦l§ – a r§sa-tánc; daraªana –
megpillantani; lobha – mohó.
V¥nd§vana ligeteiben hûsítõek a holdsugarak, a kívánságteljesítõ fák és
kúszónövények pedig a hat évszak által megnyilvánított összes díszt viselik. Mohónak
kell lennünk arra, hogy megpillanthassuk ¼r¦ K¥¢£a r§sa-l¦l§ját, Akinek
transzcendentális teste gyönyörrel teli, és ragyogása a teliholdéval sem mérhetõ
össze.
72. VERS
gobinda §nandamaya, nika±e banit§-caya,
bih§re madh¡ra ati ªobh§
du£hu preme dagamagi, du£hu do£ha an¡r§g¦,
du£hu r¡pa du¯hu mana lobh§
gobinda – ¼r¦ Govinda; §nandamaya – megtestesült gyönyör; nika±e – mellette; banit§-caya –
a gop¦k; bih§re – kedvtelések; madh¡ra – édes; ati – nagyon; ªobh§ – vonzó; du£hu – Egymás;
preme – szeretetével; dagamagi – elbûvöli; du£hu – Egymás; do£ha – Egymást; an¡r§g¦ – iránti
szeretetük; du£hu – Egymás; r¡pa – alakja; du¯hu – Egymás; mana – elméjét; lobh§ – vonzza.
¼r¦ Govinda a negtestesült gyönyör, Aki a gop¦k társaságában madhura-v¥nd§vanavih
§ra kedvteléseit végzi. R§dh§t és K¥¢£át elbûvöli egymás szeretete, egymás iránti
ragaszkodásuk, egymás szépsége, és mindez mohóságot ébreszt az elméjükben
egymás iránt.
73. VERS
braja-p¡ra-banit§ra, cara£a-§ªraya-s§ra,
koro mana ek§nta koriy§
anya bola ga£¨u-gola, n§ ªuniha uttarola,
r§kha prema h¥daye bh§riy§
62
braja-p¡ra – V¥nd§vana; banit§ra – hölgyeinek; cara£a – lábainál; §ªraya – menedéket venni;
s§ra – a lényeg; koro – tedd; mana – elme; ek§nta – egy pontra irányítva; koriy§ – téve; anya –
más; bola – szavak; ga£¨u-gola – zavaró zaj; n§ – ne; ªuniha – hallgasd; uttarola – késztetés;
r§kha – tartsd; prema – szeretetet; h¥daye – a szívedben; bh§riy§ – telve.
Minden vallásos elv lényege az, hogy menedéket vegyünk a gop¦k lótuszlábánál. Ó
elme, kérlek tedd ezt eltérés nélkül! Minden más, ellentétes érv csak zavart okoz,
ezért csak hagyd õket figyelmen kívül, és tartsd a premát ragyogva a szívedben!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Az uttarola szó azt jelzi, hogy a
szívünkben kell õrizni a szeretõ eksztázis késztetését és nem szabad kinyilvánítani mások
elõtt.
74. VERS
k¥¢£a prabhu eka-b§ra, karibena a¯g¦k§ra,
jena mana e satya bacana
dhanya l¦l§ b¥nd§bana, r§dh§-k¥¢£a-ªr¦-cara£a,
dhanya sakh¦ mañjar¦ra ga£a
k¥¢£a – K¥¢£át; prabhu – az Uradnak; eka-b§ra – egyszer; karibena – tedd; a¯g¦k§ra – fogadd
el; jena – tudva; mana – Ó elme; e satya – ezt az igazságot; bacana – mondom; dhanya –
dicsõséges; l¦l§ – kedvtelések; b¥nd§bana – V¥nd§vanában; r§dh§-k¥¢£a – R§dh§ és K¥¢£a; ªr¦-
cara£a – lótuszlábai; dhanya – dicsõségesek; sakh¦ – a sakh¦k; mañjar¦ra – ás a mañjar¦k; ga£a –
csoportja.
Ó elme, legalább ezzel az egy alkalommal fogadd el K¥¢£át Legfelsõbb Uradnak! Ezt
az igazságot mondom neked: ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a lótusz lábai a legdicsõségesebbek,
kedvteléseik és földjük, ¼r¦ Vrajapura szintén dicsõségesek, és a barátnõik, a sakh¦k és
a mañjar¦k szintén dicsõségesek.
¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦ a következõképpen dicsõíti ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t és a
gop¦kat:
yat-p§d§mburuhaika-re£u-ka£ik§° m¡rdhn§ nidh§tu° na hi
pr§pur brahma-ªiv§dayo 'py adhik¥ti° gopy-eka-bh§v§ªrayai¤
s§pi prema-sudh§-ras§mbudhi-nidh¦ r§dh§pi s§dh§ra£¦-
bh¡t§ k§la-gati-krame£a balin§ he daiva tubhya° nama¤
„Brahm¤, ¼iva, és a félistenek nem képesítettek arra, hogy akár egyetlen porszemet a
fejükre helyezzenek, amely R§dh§r§£¦ lótuszlábairól származik. Azok viszont, akik
menedéket vesznek a gop¦knál, hamarosan bizony elérik ¼r¦ R§dh§t, Aki a szeretet
nektáróceánjának legnagyobb kincse. Ó sorsom, hódolatomat ajánom neked!ǁ
 R§dh§-rasa-sudh§-nidhi, 74. vers.
63
Lemondás a világi javakról a belsõ megvalósítás érdekében
75. VERS
p§pa-pu£yamaya deha, sakali anitya eha,
dhana jana saba mich§ dhanda
marile j§ibe koth§, ich§te n§ p§o byath§,
tabu niti koro k§rjya manda
p§pa-pu£yamaya – bûnös és jámbor tettek alkotta; deha – test; sakali – az egész; anitya –
átmeneti; eha – ez; dhana – vagyon; jana – követõk; saba – mind; mich§ – hamis; dhanda –
illúzió; marile – a halál idején; j§ibe megy; koth§ – hová; ich§te – várható; n§ – nem; p§o –
elérni; byath§ – szenvedés; tabu – ellenére; niti – mindig; koro – végzek; k§rjya – tetteket;
manda – lealacsonyító.
Az anyagi test a bûnös és jámbor tettek következménye, és végsõsoron átmeneti.
Hasonlóképpen, a nagy vagyon és a sok követõ is csak illúzió. Ki tudja, hova kerülünk
a halála után? A jövõben várható nagy szenvedésre nem gondolva, rendszeresen
lealacsonyító tetteket végzek.
76. VERS
r§j§ra je r§jyap§ta, jeno n§±uj§ra n§±a
dekhite dekhite kichu naya
heno m§y§ kore jei, parama ¦ªvara sei,
t§¯re mana sad§ koro bhoy
r§j§ra – a király; je – akinek; r§jyap§ta – a királysága; jeno – olyan, mint; n§±uj§ra – a
színész; n§±a – elõadása; dekhite dekhite – újra és újra; kichu naya – mintha semmi; heno –
ilyen; m§y§ – illúzió; kore – teszi; jei – ezt; parama ¦ªvara – a Legfelsõbb Úr; sei – Õ; t§¯re –
Neki;
mana – az elme; sad§ – mindig; koro – okoz; bhoy – félelmet.
A király a királyságában csupán olyan, mint egy színész, aki egy drámában játszik.
Az elõadást újra meg újra meg lehet nézni, de a közönség mindig tudja, hogy a színész
csak megjátssza magát. Az ilyen, királynak tûnõ személyeket mindig félelemben
tartja a Legfelsõbb Úr m§y§ potenciája.
77. VERS
p§pe n§ koriho mana, adhama sei p§p¦-jana,
t§re mana d¡re parih§ri
punya je sukhera dh§ma, t§ra n§ laiha n§ma,
punya mukti dui ty§ga kori
p§pe – a bûnös tetteket; n§ koriho – ne tedd; mana – elme; adhama – elesettek; sei – ezek;
p§p¦-jana – a bûnös személyek; t§re – õket; mana – Ó elme; d¡re – messzire; parih§ri – kerüld el;
punya – a jámbor tettek; je – amik; sukhera – a boldogság; dh§ma – forrása; t§ra – azokat; n§
laiha – ne fogadd el; n§ma – úgynevezett; punya jámborság; mukti – felszabadulás; dui –
mindkettõt; ty§ga kori – add fel.
Ó elme, kérlek, add fel a bûnös cselekedeteket, mert azok, akik ezt nem teszik meg,
kétségtelenül elesettek. Kérlek, csak kerüld el az ilyen démonikus személyeket. A
64
kedvezõ gyümölcsözõ cselekedeteket, amelyek az anyagi boldogság forrásai, valamint
a személytelen falszabadulásra irányuló vágyat egyaránt fel kell adni.
Magyarázat: Az anyagi energia olyan erõs, hogy még egy fejlett bhakta is visszaeshet a
bûnös tettekbe. Erre a példát Mah§r§ja Citraketu szolgáltatja, akinek az Úr ¼iva ellen
elkövetett sértése miatt démonként kellett megszületnie. A jámbor tettek szintén
eltéríthetik a bhakta elméjét az odaadó szolgálat útjáról, mint ahogyan Bharata Mah§r§ja is
letért az odaadó szolgálat útjáról egy õz iránti együttérzése miatt. Azonban a bhaktának
folytatnia kell az odaadó szolgálat útját, és fel kell adnia ezeket a tetteket, még akkor is, ha
egy pillanatra megtántorodott. ¼r¦ K¥¢£a nyomatékkal mondja, hogy ha a bhakta
véletlenszerû leesésé után újra folytatja az odaadó szolgálat folyamatát, akkor szentnek kell
tekinteni, mert hamarosan megszabadul tökéletlenségétõl, és szilárdan menedéket vesz az
Úr lótuszlábainál.59
Ha azonban a bhakta, aki letért az odaadó szolgálat útjáról, maradandóan a bûnös tettek
rabjává válik, akkor elesettnek kell tekinteni, és nem szabad társulni vele, mert ez a mi
leesésünket is eredményezheti. Erre a példát Aj§mila szolgáltatta. K¥¢£a azonban azt ígéri,
hogy a bhaktája nem vész el soha, ezért még Aj§mila is megkapta a kegyét. Ugyanakkor itt
Narottama d§sa çh§kura figyelmeztet arra is, hogy az õszinte bhaktának el kell kerülnie a
pr§k¥ta-sahajiy§k társulását, akik képtelenek ugyan feladni a bûnös tetteket, mégis azt
képzelik, hogy beléptek R§dh§ és K¥¢£a kedvteléseibe.
A személytelen felszabadulásra irányuló vágy a m§y§v§da-filozófia szennyezõdését hozza
létre a tiszta odaadó szolgálat folyamatában, amely vagy azt okozza, hogy a s§dhaka bele
akar olvadni K¥¢£a, vagy valamelyik örök társa létébe, vagy pedig képtelen különbséget
tenni az anyagi és lelki érzelmek között és így K¥¢£a személyiségét anyaginak fogja vélni.
Ezeket a vágyakat is fel kell adni.
78. VERS
prema-bhakti-sudh§-nidhi, t§he ¨uba nirabadhi,
§ra jata k¢ara-nidhi pr§ya
nirantara sukha-p§be, sakala sant§pa j§be,
para-tattva karile up§ya
prema-bhakti – a tiszta Istenszeretet; sudh§ – nektárjának; nidhi – óceánjában; t§he –
abban; ¨uba – merülj; nirabadhi – határtalan; §ra – és; jata – minden más; k¢ara – a méreg;
nidhi – óceánja; pr§ya – olyan, mint; nirantara – mindig; sukha – boldogságot; p§be – érsz el;
sakala – minden; sant§pa – szenvedés; j§be – elmúlik; para-tattva – az Abszolút Igazság; karile –
tedd; up§ya – ezt a módszert.
Helyettük merülj a prema-bhakti ambróziával teli óceánjába, mert minden más
csak a mégerhez fogható. Így mindig boldogságot fogsz tapasztalni, és minden
szenvedés megszûnik, ha az Abszolút Igazság felé fordulsz, és ezt a módszert
alkalmazod.
Magyarázat: Amikor a bhakta a prema óceánjába merül, akkor minden anyagi szenvedés
megszûnik a számára. Ennek elérése érdekében azonban el kell kerülni az elõzõ versekben
említett akadályokat, más szavakkal anyagi motivációk nélküli, egy pontra szegezett
bhajanát kell végezni, ahogyan az Úr Caitanya is utal rá a ¼ik¢§¢±akam 4. versében:
na dhana° na jana° na sundar¦°
kavit§° v§ jagad-¦ªa k§maye
65
mama janmani janman¦ªvare
bhavat§d bhaktir ahaituk¦ tvayi
„Óh, univerzum Ura! Nem vágyom anyagi gazdagságra, materialista követõkre, szép
feleségre vagy ékes szavakkal leírt gyümölcsözõ tettekre. Egyetlen vágyam, hogy minden
indítéktól mentesen életrõl életre odaadó szolgálatodat végezhessem.ǁ60
79. VERS
anyera paraªa jena, n§hi hoy kad§cana,
ih§te hoibe s§badh§na
r§dh§-k¥¢£a-n§ma g§£a, ei se parama dhy§na,
§ra n§ koriho param§£a
anyera – mások; paraªa – érintése; jena – az; n§hi hoy – nincs; kad§cana – bármikor; ih§te –
ebben; hoibe – legyél; s§badh§na – körültekintõ; r§dh§-k¥¢£a – R§dh§ és K¥¢£a; n§ma – neveit;
g§£a – énekeld; ei se – ez a; parama – legmagasabb; dhy§na – meditáció; §ra – és; n§ – ne; koriho
– keress; param§£a – bizonyítékot.
Óvatosan társulj világi személyekkel, mert mások érintése gyakran olyan, mintha
sárral szennyeznének be egy tiszta jellemet. Mindig énekeld R§dh§-K¥¢£a neveit és
dicsõségét, mert ez a meditáció legmagasabb formája. Nem szükséges további
bizonyítékokkal alátámasztani ezt a folyamatot.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Kerülnünk kell az olyan abhakták
társulását, mint a yog¦k, hamis lemondást végzõk, karm¦k és jñ§n¦k, még akkor is, ha esetleg
veszélyben vagyunk. Mindig R§dh§ és K¥¢£a gyönyörû formáin kell meditálni, és énekelni a
neveiket. Ezen kívül semmilyen más folyamatot, például a gyümölcsözõ cselekedeteket sem
szabad az élet céljaként elfogadni.
80. VERS
karm¦ jñ§n¦ mich§-bhakta, n§ habe t§te anurakta,
biªuddha bhajana koro mana
braja-janera jei mata, t§he habe anugata,
ei se parama tattva-dhana
karm¦ – a gyümölcsözõ cselekedeteket végzõk; jñ§n¦ – a spekulatív filozófusok; mich§-
bhakta – álbhakták; n§ – ne; habe – legyen; t§te – feléjük; anurakta – ragaszkodásod; biªuddha –
tiszta; bhajana – bhajanát; koro – végezz; mana – elme; braja-janera – a vrajav§s¦k; jei – ami;
mata – a véleménye; t§he – az; habe – lesz; anugata – követve; ei se – ez a; parama –
legmagasabb; tattva-dhana – tudás kincse.
Add fel a karm¦khoz, jñ§n¦khoz és nem õszinte bhaktákhoz fûzõdõ ragaszkodásodat
is! Ó elme, csak koncentrálj arra, hogy tiszta bhajanát végezz, Vraja örök lakóinak
hangulatában és érzéseiben elmerülve! Ez képviseli a tudás legnagyobb kincsét.
Magyarázat: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ szintén alátámasztja ezt a ¼r¦ Upadeª§m¥ta nyolcadik
versében:
tan-n§ma-r¡pa-carit§di-suk¦rtan§nusm¥
tyo¤ krame£a rasan§-manas¦ niyojya
ti¢±han vraje tad-anur§gi-jan§nug§m¦
k§la° nayed akhilam ity upadeªa-s§ram
66
„Minden tanács lényege az, hogy az embernek minden idejét — napi huszonnégy órát —
arra kell használnia, hogy az Úr isteni nevét vibrálja, transzcendentális formájáról,
tulajdonságairól és örök kedvteléseirõl zengjen, emlékezzen rájuk, ezzel fokozatosan
lefoglalva nyelvét és elméjét. Ily módon lakjon mindig Vrajában [Goloka V¥nd§vanadh
§mában], és a bhakták vezetésével szolgálja K¥¢£át. Kövesse az Úr szeretett bhaktáinak
lábnyomait, akik mélyen ragaszkodnak az Õ odaadó szolgálatához.ǁ
¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ is figyelmeztet az elkerülendõ veszélyekre a Mana¤-ªik¢§
negyedik versében:
asad-v§rt§-ve¢y§ vis¥ja mati-sarvasva-hara£¦¤
kath§ mukti-vy§ghry§ na ª¥£u kila sarv§tma-gila£¦¤
api tyaktv§ lakªm¦-pati-ratim ito vyoma-nayan¦°
vraje r§dh§-k¥¢£au sva-rati-ma£i-dau tvam- bhaja mana¤
„Add fel az abhaktákkal való társulás prostituáltjait, akik ellopják a szíved kincsét! Ne
hallgass a személytelen felszabadulás nõstény tigrisének szavaira, aki mindenkit felfal! Add
fel a vonzódásodat az Úr N§r§ya£a iránt, amely Vaiku£±ha világába vezet! Ó elme, imádd ¼r¦
¼r¦ R§dh§-K¥¢£át Vrajában, a két jótevõt, akik odaajándékozzák neked a tiszta szeretet
drágakövét!ǁ
81. VERS
pr§rthan§ koribe sad§, ªuddha-bh§be prema-kath§,
n§ma mantre koriy§ abheda
nai¢±hika koriy§ mana, bhaja r§¯g§ ªr¦-cara£a
p§pa-granthi habe pariccheda
pr§rthan§ – imákat; koribe – végzek; sad§ – mindig; ªuddha-bh§be – tiszta szeretettel; premakath
§ – a szerelmi kedvtelésekrõl szóló elbeszélések; n§ma – a szent nevet; mantre – a G§yatr¦
mantrát; koriy§ – megértve; abheda – nem különbözik; nai¢±hika – szilárddá; koriy§ – teszem;
mana – az elmémet; bhaja – imádni; r§¯g§ – vöröses; ªr¦-cara£a az Isteni pár lótuszlábait;
p§pagranthi
– a bûnös visszahatások csomója; habe – lesz; pariccheda – elvágva.
Mindig azért imádkozom, hogy tisztán hallhassam az ilyen prema-kath§t. A szent
nevet és az avatásomkor kapott mantrákat nem tartom különbözõnek ettõl. Ilyen
módon fogom szabályozni az elmémet, hogy mindig bhajanát végezzen R§dh§ és
K¥¢£a vöröses lótuszlábainál, és így elvágom a bûnös tettek csomóját.
Magyarázat: Mindig alkalmazzuk ezeket az elveket az alábbiakhoz hasonló imák
valamelyikével:
„Leborulok a lelki tanítómesterem gyönyörû lótuszlábai elõtt, akinek az indokolatlan
kegyébõl megkaptam a legfenségesebb szent nevet, az isteni mantrát, ¼ac¦-m§t§ fiának
szolgálatát, ¼r¦la Svar¡pa D§modara, R¡pa Gosv§m¦ és bátyja, San§tana Gosv§m¦ társaságát, a
legfelsõbb hajlékot, Mathur§t, a gyönyörteli hajlékot, V¥nd§vanát, az isteni R§dh§-ku£¨át és
Govardhana hegyet, és a vágyat a szívemben ¼r¦ R§dhik§ és M§dhava szolgálatára
V¥nd¤vanában.ǁ61
„Ó elme, megragadom a lábaidat, és kedves szavakkal könyörgök neked: Kérlek, dobd el a
büszkeségedet, és fejlessz ki rendkívül erõs szeretetet a lelki tanítómesterem, Vrajabh¡mi,
Vraja lakói, a vai¢£avák, a br§hma£ák, a G§yatr¦ mantra, a szent név, és a transzcendentális
menedék, Vraja ifjú párja iránt!ǁ62
67
„Megfogadom, hogy szeretni fogom a lelki tanítómesteremet, a G§yatr¦ mantrát, az Úr
K¥¢£a szent nevét, az Úr Caitanya Mah§prabhu lábait, ¼r¦la Svar¡pa D§modara Gosv§m¦t,
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦t, a társait, a bátyját (¼r¦la San§tana Gosv§m¦t), a Govardhana hegyet, a
R§dh§-ku£¨át, Mathur§ városát, V¥nd§vana erdejét, Vraja földjét, az Úr K¥¢£a bhaktáit és
Vraja lakóit.ǁ63
82. VERS
r§dh§-k¥¢£a ªr¦-cara£a, matra param§rtha-dhana,
sa-jatane h¥dayete l§o
do¯h§r n§ma-gu£a-ªuni, bhakta-mukhe puni puni
parama §nanda sukha-p§ñ§
r§dh§-k¥¢£a – R§dh§ és K¥¢£a; ªr¦-cara£a – fenséges lótusz lábai; matra – egyedüli;
param§rtha – legfelsõbb cél; dhana – kincs; sa-jatane – nagy erõfeszítéssel; h¥dayete – a
szívben; l§o – elérve; do¯h§r – az Isteni Pár; n§ma – neveit; gu£a – tulajdonságait; ªuni – hallva;
bhakta – a bhakták; mukhe – ajkairól; puni puni – újra és újra; parama – a legmagasabb; §nanda
– örömöt; sukha — boldogságot; p§ñ§ – tapasztalom.
Ó elme, kérlek, helyezd a szívembe ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a lótuszlábait, Akik az
egyetlen kincsem. Újra és újra hallva neveiket és tulajdonságaikat a bhakták ajkairól,
isteni boldogságot tapasztalok.
Magyarázat: Az elõzõ versben az Isteni Pár lótuszlábai vörösesként voltak leírva. ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ lótuszlábai arany színûek, és gop¦ szolgálólányai vörös ku¯kumával díszítik.
Emellett R§dh§ és a többi gop¦ a melleiket is vörös ku¯kumával kenik be. Mivel ¼r¦ K¥¢£a
lótuszlábai a gop¦k mellein nyugszanak, rájuk kerül a ku¯kuma, így az Õ feketés lótuszlábai is
vöröses színt öltenek. A következõ versekben e lótuszlábak dicsõségérõl olvashatunk:
„Menedéket veszek az Úr K¥¢£ánál, Akin a szenvedély lesz úrrá, amikor Saját fuvolájának
a hangját hallja, amelyet az újonnan kihajtott vöröses rügyekre emlékeztetõ lótuszkezeiben
tart. Lótuszlábainak szépsége megszégyeníti a teljesen kinyílt p§±al¦ virágokat, elbûvölõ arca
pedig a ragyogás virágszirmait küldi szét elragadóan édes ajkairól. Testét a gop¦k
vizeskorsóhoz hasonló melleirõl származó ku¯kuma ékesíti.ǁ64
„ A szívemet elvarázsolta ¼r¦ R¤dh¤, aki az Õ transzcendentális erdejében sétál, a lábai
olyan gyönyörûek, mint a lótuszvirágok, a bokacsengettyûi édesen csilingelnek, a lábai
arany és vöröses nektárral árasztják el e földet, drágaköves bokaláncai és pompás lábgyûrûi
pedig élénken csillognak.ǁ65
83. VERS
hema-gaur¦-tanu r§i, §¯khi daraªa£a c§i,
rodana koribo abhil§se
jaladhara dhara dhara, a¯ga ati manohara,
r¡pete bh¡bana parak§ªe
hema-gaur¦ – olvasztott arany; tanu – teste; r§i – ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦; §¯khi – a szemeim;
daraªa£a – meglátni; c§i – imádkozom; rodana – sírva; koribo – teszem; abhil§se – a vággyal;
jaladhara — esõfelhõ; dhara dhara – friss; a¯ga – testrészei; ati – nagyon; manohara –
elragadóak; r¡pete – a formájában; bh¡bana – a földön; parak§ªe – megnyilvánult.
68
¼r¦mat¦ ¹§dh§r§£¦ után kiáltok, mert a szemeim arra vágynak, hogy az Õ gyönyörû
arany formáját lássam, miközben K¥¢£a kecses, sötét esõfelhõhöz hasonló formája,
amely e földön megnyilvánult, egyszerûen elrabolja az elmémet.
Magyarázat: ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦ így imádkozik:
„¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦ testének csodás ragyogását megpillantva, amely olyan dicsõséges,
mint az arany campaka virágok, és a mély szeretet édes hullámaival teljes, az Úr Hari
minden lépésnél megbotlik V¥nd§vana erdejében. Bárcsak ez a ragyogó ifjú hölgy, akit
R¤dh¤nak neveznek, megjelenne elõttem!ǁ66
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ pedig így ír:
Ó, barátom, egy alkalommal, amint a Yamun§ partjára vezetõ ösvényen sétáltam,
megpillantottam egy fiót, akinek a teste a sötét esõfelhõéhez hasonló színû volt. Milyen
bûbájt bocsátott rám, amikor rám pillantott igézõ szemeivel? Nem tudom. Azóta szívem
nyugtalanná vált, és nem engedi, hogy elvégezzem háztartási kötelességeimet.ǁ67
84. VERS
sakh¦-ga£a c§ri-p§ªe, seb§ kore abil§se,
je seb§ parama sukha dhare
ei mane §ªa mora, aiche rase hañ§ bhora,
narottama sad§i bihare
sakh¦-ga£a – a sakh¦k és mañjar¦k; c§ri-p§ªe – négy oldalról; seb§ – szolgálatot; kore – végezni;
abil§se – vágynak; je – ezt; seb§ – a szolgálatot; parama – a legmagasabb; sukha –
boldogságnak; dhare – tartom; ei – ez; mane – az elmémben; §ªa – vágy; mora – az enyém; aiche
– ebben; rase – a nektárban; hañ§ bhora – elmerülve; narottama – Narottama d§sa; sad§i –
mindig; bihare – élvezi.
R§dh§t és K¥¢£át minden oldalról a sakh¦k és a mañjar¦k veszik körül, akiknek az
egyetlen vágya az, hogy szolgálatot végezzenek az Õ lótuszlábaiknak. Ez a sev§ az
elképzelhetõ legmagasabb boldogságot adja. Narottama d§sa újra és újra azt mondja,
hogy az ilyen nektárral teli szolgálat szíve egyetlen vágya.
Magyarázat: ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦ leírja ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szolgálólányainak
dicsõségét, és azt, hogy milyen szolgálat után kell vágyakoznia a bhaktának az õ irányításuk
alatt:
„Kérlek, meditálj R¤dh¤ fiatal, karcsú, nagyon édes szolgálólányain, akik olyan kecsesek,
mint az arany kúszónövények, akik testének ragyogása minden irányt betölt, akiknek arany
fölbevalóik ide-oda hintáznak orcáik elõtt, és akiknek karperecei, bokacsengettyûi és övei
halkan csilingelnek, miközben szorgosan szolgálják az Isteni Párt, Akik az életüknél is
kedvesebbek számukra.ǁ68
„Helyezz virágfüzéreket a nyakukba! Kend be kellemes szantálpéppel a testüket! Adj
bételdiót a szájukba! Tedd Õket elégedetté azáltal, hogy szépen legyezed Õket! Amikor
lepihennek, akkor masszírozd a lótuszlábukat! Így szolgáld ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£át, miközben
transzcendentális kedvteléseiket élvezik egy trónuson, amely egy rejtett helyen áll az
erdõben!ǁ69
85. VERS
r§dh§-k¥¢£a karon dhy§na, svapane n§ bolo §na,
prema bin§ §ra n§hi c§£a
69
jugala-kiªora-prema, jeno lak¢a-b§£a-hema,
§rati-pir¦ti-rase dhy§na
r§dh§-k¥¢£a – R§dh§n és K¥¢£án; karon – végezz; dhy§na – meditációt; svapane – álmodban;
n§ bolo – ne gondolj; §na – másra; prema – a premán; bin§ – kívül; §ra n§hi – semmi más c§£a –
törekvésem; jugala-kiªora-prema – az Istemi Pár iránti tiszta szeretet; jeno – olyan, mint; lak¢ab
§£a-hema – sok százezerszer megolvasztott arany; §rati – imádat; pir¦ti – szeretet; rase – íz;
dhy§na – meditálj.
Ezért, még álmodban is csak meditálj R§dh§n és K¥¢£án, és a prema-bhaktin kívül
ne vágyj semmi másra. A yugala-kiªora-prema tisztább, mint a sok százezerszer
megtisztított arany. Mindig maradj elmerülve a rasa e formájában, amely az
imádatból és tiszta szeretetbõl táplálkozik!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ó elme, mivel eddig szánalmas
helyzetben voltál, most kezdj el meditálni azon, ami a pr¦ti sukha, vagyis a szeretet
boldogságának természetével rendelkezik!
86. VERS
jala binu jeno m¦na, du¤kha p§ya §yuh¦na,
prema binu ei mata bhakta
c§taka jalada gati, emati ek§nta-rati,
jei jane sei anurakta
jala – víz; binu – nélkül; jeno – mint a; m¦na – hal; du¤kha – szenvedést; p§ya – ér el; §yuh¦na
– élettelen; prema – szeretet; binu – nélkül; ei mata – lyen módon; bhakta – a bhakta; c§taka –
c§taka madár; jalada – esõfelhõ; gati – mozgása; emati – ilyen módon; ek§nta-rati – kizárólagos
ragaszkodás; jei jane – ezek a bhakták; sei – így; anurakta – ragaszkodnak.
Amikor a halat kiveszik a vízbõl, és a partra vetik, akkor nagyon szenved, és
hamarosan meghal. Annak a bhaktának, aki még nem kapta meg a premát,
keseregnie kell, hogy az õ helyzete is hasonló. Az egyetlen dolog, ami életben tartja a
c§taka madarat, az esõfelhõbõl hulló víz. Hasonlóan, a K¥¢£ától való kizárólagos
függés azoknak a bhaktáknak a tulajdonsága, akik kifejlesztették a ragaszkodást ¼r¦
¼r¦ R§dh§-K¥¢£a szolgálata iránt.
Magyarázat: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a következõ verset írta az Uddhava-sandeªában:
akr¡r§khye h¥davati ha±h§j j¦vana° m§° nidaghe
vindant¦n§° muhur aviral§k§ram antar vid§ram
sadya¤ s¡¢yan-mukha-vanaruha° ballav¦-d¦rghik§n§°
y§s§m §ª§-m¥dam anus¥ta¤ pr§£a-k¡rm§ vasanti
―Most, hogy a forró nyár, amely az Akr¡ra nevet viseli, erõszakkal elragadott Engem, aki
az életük fenntartója vagyok, a gop¦k tavai kiszáradtak, a szívük összetört, és az arcuk
lótuszvirága elfonnyadt. Az életertejük teknõsei a remény iszapjába bújtak.ǁ
A teknõsök, a halakhoz hasonlóan, képtelenek életben maradni a szárazon. A gop¦k a
k¥¢£a-eka-ªarana° elv legkiválóbb példái. Amikor Akr¡ra elvitte K¥¢£át V¥nd§vanából, akkor a
gop¦k úgy érzeték, mintha az életerejüket ragadták volna el. Ezért nevezi úgy K¥¢£át az Úr
 ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦: Uddhava-sandeªa, 99. vers.
70
Caitanya R§dh§r§£¦ hangulatában, hogy mat-pr§£a-n§tha (az életerõm Ura)70. Így, megfosztva
K¥¢£a társaságától, a gop¦k és a vraja-v§s¦k úgy érezték, képtelenek fenntartani az életüket,
mint ahogyan egy kiszáradt tó nyomtalanul elveszik, vagy a lótuszvirág elfonnyad, és
elsodoja a szél. A teknõsök ilyenkor a tó iszapjába bújnak, amely még mindig nedves egy
kicsit, és ott várják az esõs évszakot. Ez az iszap a gop¦k reménye volt, hogy K¥¢£a betartja az
ígéretét, és visszatér. Tehát életüket kizárólag K¥¢£a iránti szeretetük miatt voltak képesek,
ha kínok között is, de fenntartani, mert tudták, hogy ha K¥¢£a visszatér, akkor képtelen lesz
elviselni szeretett gop¦jainak a hiányát.
A c§taka madár példáját is felhozza R¡pa Gosv§m¦ a K¥¢£ától való kizárólagos függéssel
kapcsolatban:
viracaya mayi da£¨a° d¦na-bandho day§m¦ v§
gatir iha na bhavatta¤ k§cid any§ mam§sti
nipatatu ªata-ko±i-nirbhara° v§ nav§mbha¤
tad api kila-payoda¤ st¡yate c§takena
„Óh, szegények Ura! Tégy velem, amit csak akarsz, légy hozzám kegyes vagy büntess
meg, Rajtad kívül még sincs senkim ebben a világban, akire nézhetnék! A c§taka madár is
örökké felhõért imádkozik, akár esõvel áldja õt meg a felhõ, akár villámokat szór rá.ǁ
87. VERS
saroja-bhramara jena, cakora-candrik§ teno,
pati-brata str¦-lokera pati
anyatra n§ cale mana, jeno daridrera dhana,
ei-mata prema-bhakti-r¦ti
saroja — lótuszvirág; bhramara – méhecske; jena – mint ahogy; cakora – a cakora madár;
candrik§ – a Holdhoz; teno – úgy; pati-brata – hûséges; str¦-lokera – a feleségnek; pati – a férj;
anyatra – másfelé; n§ cale – nem megy; mana – az elme; jeno – mint; daridrera – a koldus; dhana
– a vagyonra; ei-mata – ilyen módon; prema-bhakti-r¦ti – a prema természete.
Mint ahogyan a mohó méhecske ragaszkodik a lótuszvirághoz, a cakora madár a
holdfényhez, és a hû feleség a férjéhez, úgy ragaszkodik a bhakta elméje imádott
Urához, és semmmi másra nem gondol, mint ahogyan a koldus sem tud semmi másra
gondolni, mint a hõn óhajtott kicsre. Ilyen a prema-bhakti természete, amely mellett
minden más vagyon jelentéktelennek tûnik.
 ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦: Tribha¯g¦-cchanda¤-stava, 1. vers, ¼r¦ Stavam§l§. ¼r¦la Prabhup§da idézi a
¼B. 2.4.3-4.
vershez fûzütt magyarázatában.
71
Elkerülendõ akadályok
88. VERS
biªaya-garala-moy, t§he mora sukha-coy,
sei sukha du¤kha kori m§na
govinda-biªaya-rasa, sa¯ga koro t§n¥ d§sa,
prema-bhakti satya kori j§na
biªaya – az érzéki élvezet; garala-moy – méreggel teli; t§he – azt; m§ne – vélni; sukha-coy –
örömtelinek; sei – ez; sukha – az öröm; du¤kha – bánatot; kori – okoz; m§na – büszkeséget;
govinda-biªaya – Govindával kapcsolatos; rasa – íz; sa¯ga – társulást; koro – végezd; t§n¥ – az
Övé; d§sa – szolgáival; prema-bhakti – az Istenszeretet; satya – valóságát; kori j§na — meg fogod
ismerni.
Az érzéki élvezet olyan, mint a méreg, mert a benne található büszkeség és
boldogság valójában nem ad maradandó örömöt, ellenkezõleg, bánatot eredményez.
Mûveld hát azt a fajta rasát, amelyik kapcsolatban van Govindával, és mindig szolgáld
a bhaktákat! Így biztosan megismered a prema-bhakti valóságát.
89. VERS
madhye madhye §che du¢±a, d¥¢±i kori hoy ru¢±a,
gu£ahi bigu£a kori mane
govinda-bimukha-jane, sph¡rti nahe heno dhane,
laukika koriy§ saba j§ne
madhye madhye – között; §che – van; du¢±a – bûnösök; d¥¢±i kori – ránézve; hoy ru¢±a –
dühös lesz; gu£ahi– erények; bigu£a – hibák; kori mane – gondold; govinda – Govindától;
bimukha-jane – elfordult személyek; sph¡rti – megnyilvánítani nahe – nem; heno – ezt; dhane
– a kincset; laukika – hétköznapi módon; koriy§ – cselekedni; saba j§ne –mindenkivel.
Idõnként talán rossz hatásokkal fogsz találkozni, melyek hajlamosak arra, hogy
dühöt váltsanak ki. Ezek a nyomások elrabolhatják az embertõl minden jó
tulajdonságát. Ezért legjobb nem társulni olyanokkal, akik hátat fordítottak ¼r¦
Govindának. Az embernek minden ilyen személlyel a társadalmi szokások szerint kell
viselkednie, de a lehetõ legkevesebbet társuljon velük.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Sok gazember van, akik ellenségesek
¼r¦ K¥¢£ával. Õk mind nagyon feldühödnek, amikor a bhakták közötti szeretetteljes
kacsolatot látják. Azt gondolják, hogy a bhakták tánca, éneklése, nevetése, és sírása, ami
eksztatikus szeretetükbõl fakad, õrultség vagy jellemhiba.
90. VERS
ajñ§na-abh§g§ jata, n§hi loy sata mata,
aha¯k§re n§ j§ne §pan§
abhim§n¦ bhakti-h¦na, jagam§jhe sei d¦na,
b¥th§ t§ra aªe¢a bh§ban§
72
ajñ§na – tudatlan; abh§g§ – szerencsétlen; jata – akik; n§hi loy – nem értek el; sata mata – a
helyes megértéshez; aha¯k§re – a hamis ego miatt; n§ j§ne – nem értik; §pan§ – önmaguk;
abhim§n¦ – büszkék; bhakti-h¦na – odaadás nélkül; jagam§jhe – ebben a világban; sei – õk; d¦na –
elesettek; b¥th§ – haszontalan; t§ra — az övé; aªe¢a – végtelen; bh§ban§ – ötleteiknek.
Kerüld el azokat a tudatlan és szerencsétlen embereket, akik nem lépnek az isteni
útra. Ugyanakkor mindig maradj mentes az alaptalan büszkeségtõl. Azok, akik
büszkék, és nem rendelkeznek K¥¢£a-bhaktival, elesettek ebben a világban. Mi
haszna gondolataik végtelen áradatának?
Magyarázat: ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura itt nem azt mondja, hogy ne terjesszük a
K¥¢£a-tudatot, és ne adjuk át az elesett lelkeknek, de hogyha az a személy, akinek
prédikálunk, büszke vagy irigy, és nem hajlandó ezen változtatni; akkor fel kell adni a
társaságát, és mások felé kell fordulni.
91. VERS
§ra saba parih§ri, parama ¦ªvara hari,
seba mana prema kori §ªa
eka braja-r§ja-pura, govinda-rasika-bara,
karaho sad§i abhil§sa
§ra – és; saba – mindenrõl; parih§ri – lemondva; parama – a Legfelsõbb; ¦ªvara – Irányítót;
hari – az Úr Harit; seba – szolgáld; mana – Ó elme; prema – szeretettel; kori – tedd; §ªa – vágyj;
eka – egy; braja – Vraja; r§ja – királya; pura – házában; govinda – Az Úr Govinda; rasika-bara –
az ízek élvezõje; karaho – tedd; sad§i – mindig; abhil§sa – vágyjál.
Ó elme, kérlek adj fel minden más dolgot, és szolgáld a Legfelsõbb Úr Harit tiszta
szeretettel! Vrajar§ja Nanda házában lakik Govinda, minden transzcedentális íz
élvezõje. Hadd vágyjam mindig csak Rá!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azt
mondja: Ó elmém, kérlek mindig vágyj arra, hogy elérd a szerelmi kedvtelésekben jártas
Govinda lótuszlábait Vrajában!
92. VERS
narottama d§sa kahe, sad§ mora pr§£a dahe,
heno bhakta-sa¯ga n§ p§iy§
abh§gyera n§hi ora, mich§ mohe hainu bhora,
du¤kha rahu antare j§giy§
narottama d§sa – Narottama d§sa; kahe – azt mondja; sad§ – mindig; mora – az enyém;
pr§£a – életerõm; dahe – ég; heno – az ilyen; bhakta-sa¯ga – bhakták társaságát; n§ p§iy§ – nem
kapom meg; abh§gyera n§hi ora – nincs szerencsétlenebb; mich§ mohe – az anyagi lét
illúziójában; hainu – vagyok; bhora – legyõzve; du¤kha – baoldogtalanság; rahu – maradok;
antare – belül; j§giy§ – ébred.
Narottama d¤sa azt mondja: „A szívem folyamatosan ég, ha nem kapom meg az
ilyen tiszta bhakták társaságát. Senki nincs, aki nálam szerencsétlenebb, mert az
idõmet illúzióban töltöttem. Ezért belülrõl szomorú maradok.”
73
93. VERS
bacanera agocara, b¥nd§bana l¦l§-sthala,
svaprak§ªa prem§nanda-ghana
j§h§te praka±a-sukha, n§hi jar§ m¥tyu du¤kha,
k¥¢£a-l¦l§-rasa anuk¢a£a
bacanera – szavakkal; agocara – leírhatatlan; b¥nd§bana – V¥nd§vana; l¦l§-sthala – a
kedvtelések helyszíne; svaprak§ªa – önmagától megnyilvánul; prem§nanda-ghana – telve van
prem§nandával; j§h§te – ahol; praka±a-sukha – kiterjed az öröm; n§hi – nincs; jar§ – öregkor;
m¥tyu – halál; du¤kha – szenvedés; k¥¢£a-l¦l§-rasa –K¥¢£a kedvteléseinek a nektárja; anuk¢a£a
– minden pillanatban.
¼r¦ V¥nd§vana az a hely, melynek a pompáját egyszerûen képtelenség szavakkal
leírni, mert a mah§-prema és a végtelen gyönyör önmagától nyilvánul meg. Amint ez
az öröm kiterjed, a boldogtalanság, öregkor és halál zavaró hatása nincs jelen, csak a
k¥¢£a-l¦l§-rasa folyik zavartalanul.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azt
mondja, hogy V¥nd§vana vacanera agocara. Ezt a kifejezést akkor használják, ha valamit nem
lehet teljes mértékben leírni.
ida° v¥nd§vana° ramya° mama dh§maiva kevalam
atra ye paªavo pak¢¦ v¥k¢§¤ k¦±§ nar§mar§¤
ye vasanti mam§dhi¢£ye m¥t§ yanti mam§layam
„Ez a V¥nd¤vana az Én Saját legszeretettebb hajlékom. Mindenki, aki itt él az Én
lakheylemen, az állatok, madarak, fák, rovarok, emberek és félistenek, amikor meghalnak,
örök királyságomba távoznak.ǁ
94. VERS
r§dh§-k¥¢£a du¯ha-prema, jini lak¢ab§£a hema,
j§h§ra hillole rasa-sindhu
cakora-nayana-prema, k§ma-rati kore dhy§na,
pir¦ti-sukhera du¯hu bandhu
r§dh§-k¥¢£a – R§dh§ és K¥¢£a; du¯ha-prema – Kettejük szeretete; jini – legyõzi; lak¢ab§£a –
sok százezerszer megolvasztott; hema – aranyat; j§h§ra – amely; hillole – duzzasztja; rasasindhu
– a rasa óceánjában; cakora – a cakora madár; nayana – szemével; prema – a premát;
k§ma – K§madeva; rati – Rati devi; kore – tedd; dhy§na – meditációt; pir¦ti – a szeretet; sukhera
– boldogság; du¯hu – Ketten; bandhu – barátai.
A R§dh§ és K¥¢£a közötti prema szeplõtlenül tiszta, mint a sok százezerszer
megolvasztott arany. Ez a szeretet a boldogság magas hullámait dagasztja a premarasa
óceánjában. Hadd szomjazzam e prema megízlelésére cakorához hasonló
szemeimmel, és meditáljak K§madeva és Rati e isteni formáin, mivel Kettejük
szeretete és boldogsága legközelebbi barátaim!
 ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦: Mathur§-mah§tmya, 368. vers.
74
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Annak a személynek, aki vágyik arra,
hogy magkapja a ratit, szeretettel kell meditálnia R§dh§ és K¥¢£a szemein, Akiknek az arcai
olyanok, mint a cakora madarak. Y§h§ra hillola – a V¥nd§vanai l¦l§-rasa, vagyis kedvtelések
épp olyanok, mint egy óceán, R§dh§ és K¥¢£a szeretete pedig olyan, mint a hullámok ebben
az óceánban.
95. VERS
r§dhik§ preyas¦-bar§, b§ma-a¯ge manohar§,
kanaka-keªara k§nti dhare
anur§ge rakta ª§r¦, n¦lapa±±a manoh§r¦,
ma£imoy §bhara£a pare
r§dhik§ – ¼r¦ R§dhik§; preyas¦-bar§ – a legjobb gop¦; b§ma-a¯ge – baloldali természetû;
manohar§ – vonzza az elmét; kanaka-keªara – arany keªara virág; k§nti – színét; dhare – viseli;
anur§ge – az eksztatiku szeretet; rakta – vörös; ª§r¦ – száríja; n¦lapa±±a – kék fátyla; manoh§r¦ –
elrabolja az elmét; ma£imoy – drágaköves; §bhara£a – ékszert; pare – visel.
¼r¦ R§dhik§ K¥¢£a legszeretettebb sakh¦ja, ellenállhatatlanul vonzó K¥¢£a elméje
számára, de v§m§¯ga természetû (mindig ellenkezik és nem lehet könnyen
kiengesztelni). A teste ragyogása az arany keªara virágéhoz hasonlít. Vörös szárija
K¥¢£a utáni erõs vágyakozását képviseli, míg sötétkék selyem fátyla elrabolja K¥¢£a
elméjét. Számtalan, drágakövekkel kirakott ékszert is visel.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦ R§dhik§ vörös szárít visel K¥¢£a
iránti erõs ragaszkodása miatt, és vörös száríja fölé kék c§dart vesz fel, ami K¥¢£ára
emlékezteti. Mivel az erõs ragaszkodás egy belsõ érzelem, a vörös szárít hordja alul.
96. VERS
karaye locana p§na, r¡pa l¦l§ du¯ha dhy§na,
§nande magana sahacar¦
beda-bidhi-agocara, ratana-bedira para,
seba niti kiªora-kiªor¦
karaye – tedd; locana – a szemeiddel; p§na – idd; r¡pa – formája; l¦l§ – és kedvteléseik; du¯ha
– Kettejük; dhy§na – meditálj; §nande – örömmel; magana – elmerülve; sahacar¦ –
szolgálólányként; beda – a Védák; bidhi – szabályai által; agocara – felfoghatatlan; ratana –
drágaköves; bedira – trónon; para – túl; seba – szolgáld; niti – rendszeresen; kiªora-kiªor¦ –
R§dh§t és K¥¢£át.
Csak idd a szemeiddel ezeket a transzcendentális formákat és kedvteléseket, és
mindig énekelj a dicsõségükrõl, elmerülve a boldogságban, hogy ¼r¦ R§dhik§
szolgálólánya lehetsz! A Védákban található szabályokon túl, és azok számára
ismeretlenül, ott ül Yugala-Kiªora-Kiªor¦, egy drágaköves trónuson. Szolgáld Õket
rendszeres gyakorlatodként!
Magyarázat: ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ a következõképpen imádkozik:
„ Ó kecses mûvésznõ, Ó királynõ, mikor fog ez a szolgálólány boldogan egy édes,
zümmögõ méhekkel teli jázmin-füzért akasztani méltóságteljesen ívelõ vállaidra, amelyeket
75
az Úr K¥¢£a, aki szerelmes szenvedéllyel ragyogó holddá vált, megérintett a r§satáncban?ǁ
71
„Ó legkegyesebb, nemes szívû leány, eljön-e az a szép és kedvezõ idõ, amikor ez a
szolgálólány a lábaidat fogja masszírozni, R¡pa-mañjar¦ pedig két lótuszkezedet?ǁ72
97. VERS
durlabha janama heno, n§hi bhaja hari keno,
ki l§giy§ m§ra bhaba-bandhe
ch§¥a anya kriy§ karma, n§hi dekho beda-dharma
bhakti koro k¥¢£a-pada-dvandve
durlabha – ritka; janama – emberi születés; heno – ilyen; n§hi – nem; bhaja – imádod; hari –
Harit; keno – miért; ki – mit; l§giy§ – érsz el; m§ra – a halál; bhaba-bandhe – béklyói közt; ch§¥a
– adj fel; anya – minden más; kriy§-karma – tettet és kötelességet; n§hi – ne; dekho – nézd;
beda – a Védák; dharma – vallásos elveit; bhakti – odaadást; koro – tedd; k¥¢£a-pada-dvandve –
K¥¢£a két lótuszlába felé.
Ez az emberi élet olyan ritka, miért nem imádom akkor Harit? Mire mentem avval,
hogy m§y§ béklyói közt haldokoltam? Csak feledkezz meg a munka és cselekedetek
más formáiról, és ne kutass a Védákban a vallásos elvek után! Egyszerûen irányítsd az
odaadásodat ¼r¦ K¥¢£a két lótuszlábára!
98. VERS
biªaya bisama gati, n§hi bhaje braja-pati,
ªr¦-nandanandana sukha-s§ra
svarga §ra apabarga, sa°s§ra naraka bhoga,
sarba-n§ª§ janama-bik§ra
biªaya – érzéktárgyak; bisama-gati – a szenvedések helye; n§hi – nem; bhaje – imádja;
braja-pati – Vraja urát; ªr¦-nandanandana – Nanda Mah§r§ja fiát; sukha-s§ra – a boldogság
lényege; svarga – a mennyek; §ra – vagy; apabarga – felszabadulás; sa°s§ra – anyagi létezés;
naraka – pokol; bhoga – élvezet; sarba-n§ª§ – minden megsemmisül; janama-bik§ra – a
születés és halál váltakozásában.
A materialisztikus cselekedetek veszélyesek, különösen azok számára, akik nem
imádják Vraja urát. Csak emlékezz arra, hogy ¼r¦ Nandanandana minden boldogság
lényege. Semmilyen születésnek és élvezetnek sem mennyei bolygókon, sem
Vaikunthán vagy a pokolban nincs semmi haszna.
99. VERS
dehe n§ koriho §sth§, marile je jama ª§str§,
du¤khera samudra karma-gati
dekhiy§ ªuniy§ bhaja, s§dhu-ª§stra-mata jaja,
jugala-cara£e koro rati
76
dehe – a testbe; n§ koriho – ne vess; §sth§ – bizalmat; marile – a halál után; je – ott lesz; jama
– Yamar§ja; ª§str§ – büntetése; du¤khera – a szenvedés; samudra – óceánja; karma-gati – az
anyagi cselekedetek eredménye; dekhiy§ – látva; ªuniy§ – hallva; bhaja – csak imádd; s§dhu – a
szentek; ª§stra – a szentírások; mata – szerint; jaja – imádd; jugala-cara£e – az Isteni Párt; koro
– fejlessz ki; rati – szeretetet.
Ne vesd a hitedet az anyagi testbe, mert amikor meghalsz, Yamar§ja büntetése fog
következni. A szomorúság óceánja vár a gyümölcsözõ cselekedeteket végzõkre.
Miután láttad és hallottad mindezeket az igazságokat, végezz bhajanát, végrehajtva a
s§dhuk és a ª§stra utasítását! Ilyen módon tarts fenn mély ragaszkodást Yugala-
R§dh§-K¥¢£a lótuszlábai iránt!
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura az
tanítja, hogy meg kell értenünk az anyagi test és az anyagi világ átmeneti természetét, ahol
az ismétlõdõ születés és halál uralkodik, a szentírásokat hallva, és közvetlenül meg is
tapasztalva ezt. Annak érdekében, hogy meg legyünk védve az életnek e veszélyes
állapotától, mindig R§dh§ és K¥¢£a lótuszlábait kell imádnunk a szentírások utasításai
alapján.
77
A szerencsétlen személyek
100. VERS
jñ§na-k§nda karma-k§nda, kebala bi¢era bh§£¨a,
am¥ta boliy§ jeb§ kh§ya
n§n§ joni sad§ phire, kadarjya bhak¢a£a kare,
t§ra janma adha¤-p§te j§ya
jñ§na-k§nda – a védikus tudás; karma-k§nda – a gyümölcsözõ cselekedetek; kebala –
csupán; bi¢era – méreggel teli; bh§£¨a – korsó; am¥ta – nektárnak; boliy§ – nevezik; jeb§ – aki;
kh§ya – eszik; n§n§ – mindenféle; joni – fajokban; sad§ – mindig; phire – marad; kadarjya –
szemetet; bhak¢a£a – eszik; kare – teszi; t§ra – ettõl; janma – születést; adha¤-p§te – leesve; j§ya
– elér.
Lehet, hogy valaki a Védákban található tudást ápolja, vagy mások talán
ragaszkodnak a Védákban elõírt ceremóniákhoz, kijelentve, hogy itt van a nektár
forrása. Valójában azonban ez csupán a trükkös illuzórikus energia. Miközben a j¦va
vándorol egyik féle anyaméhbõl a másikba, ragaszkodik ahhoz, hogy csak szemetet
egyen a világi boldogság formájában, és egyre alacsonyabb rendû létformába kerül.
101. VERS
r§dh§-k¥¢£e n§hi rati, anya-deve bole pati,
prema-bhakti-r¦ti n§hi j§ne
n§hi bhaktira sandh§na, bharame karaye dhy§na,
b¥th§ t§ra e ch§ra bh§bane
r§dh§-k¥¢£e – R§dh§-K¥¢£ához; n§hi – nem; rati – ragaszkodnak; anya-deve – más devat§kat;
bole – tartanak; pati – az uruknak; prema-bhakti-r¦ti – a prema-bhakti természetét; n§hi – nem;
j§ne – értik; n§hi – nem; bhaktira – az odaadássak; sandh§na – összekapcsolódni; bharame – az
illúzión; karaye dhy§na – meditálnak; b¥th§ – haszontalan; t§ra – ennek; e ch§ra – elpazarolják
ezt; bh§bane – a létezést.
Azok, akik nem ragaszkodnak R§dh§-K¥¢£ához, hanem más devat§kat tartanak
uraiknak, soha nem érthetik meg a prema-bhakti természetét. Akik csak az anyagi
léten meditálnak, és nem látnak bele a K¥¢£a-bhakti világába, azoknak hiábavalóan
kárba vész hasztalan életük.
102. VERS
jñ§na, karma kore loka, n§hi j§ne bhakti-yoga,
n§n§-mate hoiy§ ajñ§na
t§ra kath§ n§hi ªuni, param§rtha-tattva j§ni,
prema-bhakti bhakta-ga£a pr§£a
78
jñ§na – a mentális spekuláció; karma – a gyümölcsözõ munka; kore – teszi; loka – a világ;
n§hi – nem; j§ne – ismerik; bhakti-yoga – az odadó szolgálatot; n§n§-mate – különbözõ
értelmezésekhez; hoiy§ – jutva; ajñ§na – a tudatlanság miatt; t§ra kath§ – az õ beszédüket;
n§hi ªuni – ne hallgasd; param§rtha-tattva – a legmagasabb igazságot; j§ni – tudd; prema-bhakti
– a tiszta istenszeretet; bhakta-ga£a – a bhakták; pr§£a – élete.
A legtöbb embert csak a jñ§na vagy a karma érdekli, és ügyet sem vet a bhaktiyogára.
Különféle véleményeiket fenntartva tudatlanok maradnak. Ne hallgass az
ilyen emberek véleményére, inkább tudd magadban az isteni igazság tattváját, hiszen
a prema-bhakti a bhakták élete.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Nem szabad a karm¦k és jñ§n¦k szavaira
hallgatnunk! A szeretõ odaadó szolgálat a bhakták élete és lelke. Ezt a szeretõ odaadó
szolgálatot az élet céljának kell tartanunk.
79
Társulj a rasika-bhaktákkal!
103. VERS
jagata-by§paka hari, aja-bhaba-§jñ§-k§r¦,
madhura m¡rati l¦l§-kath§
ei tattva j§ne jei, parama rasika sei,
t§ra sa¯ga koribo sarbath§
jagata – az univerzumot; by§paka – áthatja; hari – az Úr Hari; aja – Brahm§; bhaba – ¼iva;
§jñ§-k§r¦ – Ura; madhura – édes; m¡rati – formája; l¦l§-kath§ – kedvtelései; ei tattva – ezt az
igazságot; j§ne – ismeri jei – aki; parama – legmagasabb; rasika – rasika-bhakta; sei — az; t§ra
sa¯ga – az õ társaságában; koribo – vagyok; sarbath§ – mindig.
Az Úr Hari az egész univerzumot áthatja, és minden létezés irányítója. Madhurak¥¢£
a-m¡rtija és a l¦l§-kathája azonban különlegesek. Az, aki ezeket a témákat simeri,
parama-rasika. Hadd maradjak mindig az ilyen bhakták társaságában!
Magyarázat: ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a következõ leírást adja K¥¢£a madhura-r¡pájáról:
„―Hogy kimutassa saját lelki energiájának erejét, az Úr K¥¢£a megnyilvánított egy olyan
formát, amely éppen alkalmas arra, hogy kedvteléseit végezze vele az anyagi világban. Ez a
forma, amely a szerencse fenségének legfelsõbb hajléka volt, még Õt Magát is csodálattal
töltötte el. Végtagjai olyan gyönyörûek voltak, hogy megsokszorozták ékszerei szépségét,
melyeket teste különbözõ részein viselt.ǁ
Az Úr K¥¢£a számos kedvtelésnek hódol, melyek közül emberként végzett kedvtelései a
legnagyszerûbbek. Emberi alakja a legmagasztosabb transzcendentális forma, s ebben a
formában az Úr egy tehénpásztorfiú. Kezében fuvolát tart, zsenge fiatalságát éli, és ügyes
táncos. Mindez épp megfelel kedvteléseinek, melyeket emberként végez. Kedves
San§tanám! K¥¢£a édes és vonzó transzcendentális formája végtelenül gyönyörû. Próbáld
csak megérteni! Szépségének még töredékes megértése is mindhárom világot a szeretet
óceánjával áraszthatja el. K¥¢£a minden élõlényt elbûvöl a három világban. K¥¢£a
transzcendentális formáját a világ számára belsõ lelki energiája teszi láthatóvá, amely a
tiszta jóság átalakulása. Ez a drágakõhöz hasonló forma a bhakták legrejtettebb kincse, s
K¥¢£a örök kedvteléseibõl nyilvánul meg. Személyes arculatában K¥¢£a csodálatos formája
olyan nagyszerû, hogy még Õt Magát is arra csábítja, hogy megízlelje saját társaságát, sõt
égõ vágy ébred Benne erre. Hat fenségét a teljes szépség, tudás, gazdagság, erõ, hírnév és
lemondás alkotja, és helyzete örökké fenséges.
Testét ékszerek borítják, ám e transzcendentális test oly gyönyörû, hogy megszépíti az
ékszereket, amelyeket visel, s így azt mondják róla, hogy az ékszerek ékszere. Az, ahogyan
K¥¢£a testét három helyen meghajlítva áll, csak fokozza csodálatos szépségét. E gyönyörû
vonásokon túl szeme táncol, ferde pillantásokat vet, s nyílként szúrja át ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦
és a gop¦k elméjét. Amikor a nyíl sikeresen eltalálja a célt, elméjükön izgatottság lesz úrrá.
K¥¢£a testének szépsége olyan vonzó, hogy nemcsak az anyagi világ félisteneit és többi
élõlényét ragadja magával, hanem a lelki ég lakóit is, köztük a N§r§ya£ákat, akik K¥¢£a
személyiségének kiterjedései. A N§r§ya£ák elméje K¥¢£a testi szépsége vonzerejének hatása
 Idézve a ¼r¦mad-Bh§gavatam 3.2.12-bõl.
80
alá kerül. Mellettük a szerencse istennõi [a Lak¢m¦k] — akik a N§r§ya£ák feleségei, valamint
olyan asszonyok, akiket a Védák a leghûségesebbként jellemeznek — szintén vonzódnak
csodálatos szépségéhez. Kedvükben járva K¥¢£a a gop¦k elméjének szekerén utazik, s hogy
szeretõ szolgálatukkal vegyék Õt körül, K§madevaként Magával ragadja elméjüket. Ez az
oka, hogy Madana-mohanának, K§madeva elbûvölõjének is nevezik. K§madevának öt nyila
van, amelyek a formát, az ízt, az illatot, a hangot és az érintést képviselik. K¥¢£a az öt nyíl
tulajdonosa, s K§madevához hasonlatos szépségével meghódítja a gop¦k elméjét, noha azok
nagyon büszkék rendkívüli szépségükre. K¥¢£ából új K§madeva válik, elrabolja elméjüket, s
r§sa táncot jár.
Amikor az Úr K¥¢£a V¥nd§vana erdejében kószál barátaival, akik egyenrangúak Vele, a
környéken számtalan tehén legelészik. Ez az Úr egyik örömteli élvezete. Amikor
megszólaltatja fuvoláját, az élõlények — a növények, az állatok és az emberek — mind
megremegnek. Boldogság árasztja el õket, és szemükbõl megállás nélkül patakzik a könny.
K¥¢£a egy igazgyöngy nyakláncot visel, amely fehér kacsák sorának tûnik a nyaka körül.
Hajában a pávatoll szivárványnak látszik, sárga ruhája pedig égi villám. Olyan Õ, mint egy
újonnan érkezett felhõ, a gop¦k pedig a mezõn sarjadó zsenge gabonához hasonlítanak.
Nektári kedvtelések szakadatlan zápora hull e frissen sarjadt gabonára, s olyan, mintha a
gop¦k K¥¢£ától kapnák az élet sugarait, éppúgy, ahogy a gabona is az esõtõl kapja az életet.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a hat fenséggel teli. Ezek egyike elragadó
szépsége, amely miatt szerelmes lesz a gop¦kba. Minden tulajdonságának ez az édesség az
eszenciája. ¼ukadeva Gosv§m¦, Vy§sadeva fia a ¼r¦mad-Bh§gavatamban megénekelte
K¥¢£ának ezeket a kedvteléseit, s elbeszélései hallatán a bhaktákat az istenszeretet õrülete
keríti hatalmába.ǁ
Ahogy Mathur§ hölgyei magasztalták eksztázisba merülve a v¥nd§vanai gop¦k
szerencséjét és K¥¢£a transzcendentális tulajdonságait, úgy beszélt ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu is K¥¢£a különbözõ hangulatairól, s elárasztotta az eksztatikus szeretet.
Megragadta San§tana Gosv§m¦ kezét, és elszavalta a következõ verset:
„Milyen lemondásokat végezhettek a gop¦k? Szemükkel örökké az Úr K¥¢£a alakjának
nektárját isszák, a báj eszenciájáét, aminek semmi sem érhet a nyomába, és amit semmi sem
múlhat fölül. Ez a báj a szépség, a hírnév és a fenség egyedüli hajléka. Önmagában tökéletes,
örökké üde és páratlan.ǁ
„¼r¦ K¥¢£a testének szépsége olyan, akár egy hullám az örök ifjúság óceánjában. E
hatalmas óceánt az eksztatikus szeretet örvénye kavarja fel. K¥¢£a fuvolájának hangja
olyan, mint a forgószél, a gop¦k csapongó elméje pedig szalmaszálakhoz és száraz levelekhez
hasonlít: miután lehullott a forgószélben, soha többé nem emelkedik fel — örökre K¥¢£a
lótuszlábánál marad. Óh, drága barátom! Milyen komoly lemondásokat végezhettek a gop¦k,
hogy most szemükkel tökéletes beteljesülésben K¥¢£a transzcendentális szépségét és
édességét ihatják? Így teszik dicsõvé születésüket, testüket és elméjüket. K¥¢£a szépségének
édessége, amelyet a gop¦k élveznek, páratlan. Nincs semmi, ami ehhez az eksztatikus
édességhez lenne fogható, és semmi sem szárnyalja túl. Még a Vaiku£±ha bolygók uralkodó
Istenségeit, a N§r§ya£ákat sem jellemzi ilyen édesség. K¥¢£a egyetlen inkarnációja, még
N§r§ya£a sem tündököl ilyen transzcendentális szépségben. Erre a legjobb bizonyíték az,
hogy N§r§ya£a legdrágább hitvese, a szerencse istennõje, akit minden hûséges asszony
imád, mindenrõl lemondott, amikor arra vágyott, hogy K¥¢£a társaságát élvezze, mert rabul
ejtette K¥¢£a páratlan édessége. Így aztán szigorú fogadalmat tett, és komoly
 Idézve a ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.44.14-bõl.
81
lemondásoknak vetette alá magát. K¥¢£a teste édes ragyogásának eszenciája oly tökéletes,
hogy felette már nincs tökéletesség. Õ minden transzcendentális tulajdonság örök lelõhelye.
Más megnyilvánulásaiban és személyes kiterjedéseiben ezek a tulajdonságok csupán
részlegesen mutatkoznak meg. Minden személyes kiterjedését ily módon értjük meg.ǁ
104. VERS
parama n§gara k¥¢£a, t§he hao ati-t¥¢£a,
bhaja t§£re braja-bh§ba laiy§
rasika-bhakata-sa¯ge, rahibo pir¦ti-ra¯ge,
braja-pure basati koriy§
parama – a legnagyobb; n§gara – hódító; k¥¢£a – K¥¢£a; t§he – Rá; hao – legyél; ati-t¥¢£a –
szomjas; bhaja – imádd; t§£re – Õt; braja-bh§ba – V¥nd§vana lakóinak hangulatában; laiy§ –
megkapva; rasika-bhakata-sa¯ge – a rasika-bhakták társulását; rahibo – maradok; pir¦ti-ra¯ge –
eksztatikus szeretetben; braja-pure – V¥nd§vanában; basati koriy§ – lakva.
¼r¦ K¥¢£a az összes hódító közül a legkiválóbb! A szomjad irányuljon Rá, miközben
a bhajanádat végzet a Vraja-dh§mában megnyilvánuló hagnulatokat követve! Így
kedvesen és boldogan fogok élni a rasika-bhakták társaságában, V¥nd§vana földjén
lakva.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: ¼r¦ K¥¢£a mindent átható, és mindenki
Ura. Az Õ utasítása alapján teremt az Úr Brahm§ és pusztít az Úr ¼iva. Habár ¼r§ K¥¢£a a
Legfelsõbb Úr, mindenki irányítója, formája és kedvtelései édességgel, és nem fenséggel
teliek, amely azt követeli, hogy áhitatot és tiszteletet érezzünk a szívünkben. Ez ¼r¦ K¥¢£a
különleges tulejdonsága ami megkülönbözteti Õt a többi avat§rától.
105. VERS
dib§-niªi bh§ba-bh§re, manete bhaban§ kare,
nanda-braje rahibe sad§i
ei b§kya satya j§na, kabhu ithe n§hi §na,
param§£a ªr¦-j¦ba goª§i
dib§-niªi – éjjel és nappal; bh§ba-bh§re – eksztatikus szeretettel; manete – szívvel; bhaban§ –
telve; kare – teszik; nanda-braje – Nanda fiát Vrajában; rahibe – maradnak; sad§i – mindig; ei
b§kya – ez az állítás; satya – igaz; j§na – tudd; kabhu – bármikor; ithe – ebben; n§hi – nincs; §na
– más; param§£a – bizonyíték; ªr¦-j¦ba goª§i – ¼r¦ J¦va Gosv§m¦.
A nagy lelkek mindig Vrajában maradnak, és a szívük éjjel és nappal telve van
K¥¢£a iránti szeretettel. Ez az igazság, és nincs máshogy. Erre ¼r¦ J¦va Gosv§m¦
szolgáltatja a bizonyítékot.
Magyarázat: ¼r¦ J¦va Gosv§m¦t siddh§nta-§c§ryának nevezik. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu
különlegesen arra hatalmazta fel, hogy támassza alá logikai és ª§strikus bizonyítékokkal a
tanításait. ¼r¦ J¦va Gosv§m¦ élete során több, mint 400 ezer szakszkrit ªlokát írt, ami
meghaladja a 18 mah§pur§£a terjedelmét. Legfontosabb mûvei között szerepet a Krama-

¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§, 21.100-117.
82
sandarbha, amely a ¼r¦mad-Bh§gavatam egyik legrészletesebb magyarázata, valamint a
Satsandarbha,
amely hat könyvben tárgyalja K¥¢£a helyzetét és az odaadó szolgálat tattváját.
Ezek a könyvek irányadó útmutatást adnak minden gau¨¦ya-vai¢£ava számára az összes
filozófiai kérdésben, ami az odaadó szolgálat folyamatát érinti.
106. VERS
ªr¦-guru-bhakata-jana, t§¯h§ra cara£e mana,
§ropiy§ kath§-anus§re
sakh¦ra sarbath§ mata, hoiy§ t§¯h§ra jutha,
sad§ biharibo braja-pure
ªr¦-guru – a lelki tanítómester; bhakata-jana – a bhakták; t§¯h§ra cara£e – lótuszlábaiknál;
mana – az elmém; §ropiy§ – felhozva; kath§ – témákat; anus§re — követve; sakh¦ra – a sakh¦k;
sarbath§ – mindig; mata – véleményét; hoiy§ – válva; t§¯h§ra jutha – a csoportjukban; sad§ –
mindig; biharibo – élni; braja-pure – V¥nd§vanában.
Rögzítsük az elménket azokra a szavakra, amelyek ¼r¦ Guru és a vai¢£avák szájából
származnak! Minden idõben és minden körülmények között a sakh¦k utasítását fogom
követni, és az õ csoportjukban maradok, mert ilyen módon fogok Vrajapurában élni.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Aropiy§ azt jelenti, hogy lefoglalni az
elmét. A kath§ anus§re kifejezés pedig a ª§strikus utasítások követését jelenti. Sakh¦ra sarvath§
mata azt jelenti, hogy minden tekintetben követni a sakh¦k lábnyomait.73
107. VERS
l¦l§-rasa sad§ g§£a, jugala-kiªora dhy§na,
pr§rthan§ koribo abhil§¢e
j¦bane mara£e bh§i, §ra kichu n§hi c§i,
kahe d¦na narottama-d§sa
l¦l§-rasa – a r§sa-l¦l§ról; sad§ – mindig; g§£a – énekelni; jugala-kiªora – az Isteni Páron;
dhy§na – meditálni; pr§rthan§ – imát; koribo – ajánlom; abhil§¢e – a vágyam; j¦bane mara£e –
életemben és halálomban; bh§i – Ó testvérem; §ra – és; kichu – másra; n§hi – semmi; c§i –
vágyom; kahe – mondja; d¦na – szegény; narottama-d§sa – Narottama d§sa.
Az imám tárgya és folyamatos vágyam az, hogy mindig énekelhessem Yugala-Kiªora
l¦l§-rasáját, és mindig arra emlékezhessek. Életében és halálában, Narottama d§sa
nem akar semmi mást, csak ezt.
Magyarázat: Az Úr K¥¢£a kedvteléseinek hallása és éneklése a legmagasabb folyamat.
Hatását a következõképpen dicsõíti ¼ukadeva Gosv§m¦:
vikr¦¨ita° vraja-vadh¡bhir ida° ca vi¢£o¤
ªraddh§nvito 'nuª¥£uy§d atha var£ayed ya¤
bhakti° par§° bhagavati pratilabhya k§ma°
h¥d-rogam §ªv apahinoty acire£a dh¦ra¤
83
„Az a transzcendentálisan józan ember, aki egy megvalósított lélektõl hittel és
szeretettel szüntelenül az Úr K¥¢£ának azokról a tetteirõl hall, melyeket a gop¦kkal járt r§sa
tánca során hajtott végre, vagy aki elbeszéli e cselekedeteket, eljuthat az Istenség
Legfelsõbb Személyisége lótuszlábánál végzett teljes, transzcendentális odaadó szolgálatig.
Számára így a kéjes anyagi vágyak, melyek a materialisták szívének betegségét okozzák,
gyorsan és végérvényesen megszûnnek.ǁ
tava kath§m¥ta° tapta-j¦vana°
kavibhir ¦¨ita° kalma¢§paham
ªrava£a-ma¯gala° ªr¦mad-§tata°
bhuvi g¥£anti ye bh¡rid§ jan§¤
„Uram! Szavaid nektárja és a tetteidrõl szóló leírások az életét és lelkét jelentik azoknak,
akik örökké boldogtalanok ebben az anyagi világban. Ezek az elbeszélések, melyeket a
legnagyszerûbb személyiségek adnak tovább, megsemmisítenek minden bûnös visszahatást.
Aki meghallgatja õket, annak a legnagyobb szerencsében lesz része. Hírük bejárja az egész
világot, s lelki erõvel vannak teli. Akik Isten üzenetét terjesztik, kétségtelenül a
legnagylelkûbb jótékony tettet hajtják végre.ǁ
 ¼r¦mad-Bh§gavatam, 10.33.39, idézve a Cc. Madhya, 8.255-ben.
 ¼r¦mad-Bh§gavatam, 10.31.9, idézve a Cc. Madhya, 14.13-ban.
84
Végsõ utasítások
108. VERS
§na kath§ n§ bolibo, §na kath§ n§ ªunibo,
sakali kahibo param§rtha
pr§rthan§ koribo sad§, l§las§ abh¦¢±a-kath§,
ih§ binu sakali anartha
§na kath§ – más témákról; n§ bolibo – ne beszélj; §na kath§ – más témákat; n§ ªunibo – ne
hallj; sakali – minden; kahibo – amit mondasz; param§rtha – a legvégsõ cél; pr§rthan§ – ezt az
imát; koribo – intézem; sad§ – mindig; l§las§ – sóvárgás; abh¦¢±a-kath§ – kívánt beszéd; ih§ – ez;
binu – nélkül; sakali – minden; anartha – értéktelen.
Ne beszélj más témákról, és ne hallgass más témákat, csak beszélj mindig a
legvégsõ célról! Azért imádkozom, hogy mindig olyan fajta K¥¢£a-kath§val legyek
kapcsolatban, amelyik át van itatva a l§las§val (erõs sóvárgás)74, mert minden más
téma értéktelen.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat
az élet legfelsõbb célja.
109. VERS
¦ªvarera tattva jata, t§h§ b§ kahibo kata,
ananta ap§ra keb§ j§ne
braja-pura-prema satya, ei se parama tattva,
bhaja sad§ anur§ga-mane
¦ªvarera – a Legfelsõbbrõl; tattva – szóló igazság; jata – amennyi; t§h§ – Róla; b§ – vagy;
kahibo – beszélni; kata – hogyan; ananta – nincs vége; ap§ra – határtalan; keb§ – aki; j§ne –
megérti; braja-pura-prema – a prema, ami V¥ndávanában van; satya – valós; ei se – ez a;
parama – végsõ; tattva – igazság; bhaja – imádd; sad§ – mindig; anur§ga-mane – szeretettel a
szívedben.
Hogyan kezdhetnék el az ¦ªvara-tattváról beszélni, és ki találhat rá a végére? Ez a
tudás olyan, mint egy felmérhetetlen óceán. A Vrajában található prema valóságos és
örök. Végezz mindig bhajanát és imádd ezt a parama-tattvát nagy ragaszkodással!
Magyarázat: „Az Úr K¥¢£a kedvtelései minden nektár legjavát alkotják, s ez a nektár sok
száz folyóban hömpölyög minden irányba. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kedvteléseinek sora
egy örök vízgyûjtõ, s ajánlatos hagynunk, hogy elménk hattyúként e transzcendentális
tavon ússzon.ǁ75
¼r¦la Prabhup¤da kommentárja: „A lelki tudás lényege ¼r¦ Caitanya Mah¤prabhu
kedvteléseiben rejlik, s e kedvtelések azonosak az Úr K¥¢£a kedvteléseivel. Ez a tudás
lényege. Ha a tudás nem foglalja magában ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu és K¥¢£a megértését,
akkor csupán felületes tudásnak nevezhetõ. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kegyébõl az Úr ¼r¦
K¥¢£a kedvteléseinek nektárja folyók százaiban és ezreiben hömpölyög, számtalan irányba.
Nem szabad azt gondolnunk, hogy ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kedvtelései különböznek
K¥¢£a kedvteléseitõl. Az írások kijelentik: ªr¦-k¥¢£a-caitanya, r§dh§-k¥¢£a nahe anya. „Az Úr
Caitanya Mah¤prabhu R¤dh¤ és K¥¢£a egyesülése.ǁ Ha tehát nem értjük meg ¼r¦ Caitanya
85
Mah§prabhu kedvteléseit, nem érhetjük meg R§dh§t és K¥¢£át. ¼r¦la Narottama d§sa
çh§kura ezért így énekel: r¡pa-raghun§tha-pade haibe §kuti/ kabe h§ma bujhaba se yugala pir¦ti.
„Mikor ébred már bennem mohó vágy, hogy tanulmányozzam a hat Gosv¤m¦ által
hátrahagyott könyveket? Akkor majd képes leszek megérteni R§dh§ és K¥¢£a szerelmi
kedvteléseit.ǁ Caitanya Mah¤prabhu közvetlenül felhatalmazta ¼r¦la R¡pa Gosv¤m¦t és ¼r¦la
San§tana Gosv§m¦t. Nyomdokaikat követve a többi Gosv§m¦ megértette ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhut és misszióját. ¼r¦ K¥¢£a Caitanyát és az Úr ¼r¦ K¥¢£át a parampar§ rendszerhez
tartozó hat Gosv§m¦ segítségével kell megértenünk. A K¥¢£a-tudatos mozgalom a lehetõ
leghûségesebben követi a Gosv§m¦k nyomdokait. Narottama d§sa çh§kura így ír: ei chaya
gos§ñi y§¯ra, mui t§¯ra d§sa. „A hat Gosv¤m¦ szolgája vagyok.ǁ A K¥¢£a-tudat filozófiája az,
hogy az Úr szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk. Annak, aki meg akarja érteni a
k¥¢£a-kath§ nehéz témáját, el kell fogadnia a tanítványi láncolatot. Ha az ember valahogy
képes megérteni K¥¢£át, életét sikeresnek tekintheti. Tyaktv§ deha° punar janma naiti m§m eti
so 'rjuna. Egy tökéletes bhakta képes megérteni K¥¢£át a tanítványi láncolaton keresztül, és
ezáltal kétségtelenül megnyílik elõtte Isten királyságának kapuja. Amikor valaki megérti
K¥¢£át, nem jelent számára nehézséget, hogy a lelki birodalomba költözzön.ǁ
110. VERS
gobinda-gokulacandra, parama-§nanda-kanda,
parib§ra gopa-gop¦-sa¯ge
nand¦ªvara j§n¥ dh§ma, giridh§r¦ j§n¥ n§ma,
sakh¦-sa¯ge t§n¥ bhaja ra¯ge
gobinda – ¼r¦ Govinda; gokulacandra – Gokula holdja; parama – a legmagasabb; §nandakanda
– örömmel teli; parib§ra – családtagok; gopa-gop¦ gopák és gop¦k; sa¯ge – veszik körül;
nand¦ªvara – a Nad¦ªvara hegyen; j§n¥ – Akinek; dh§ma –az otthona; giridh§r¦ – a Govardhana
hegy felemelõje; j§n¥ – Akinek; n§ma – a neve; sakh¦-sa¯ge – a sakh¦k társaságában; t§n¥ –
imádjuk; bhaja – imádjuk; ra¯ge – szeretettel;
¼r¦ Govinda Gokula holdja, és a legmagasztosabb gyönyör megtestesülése. A
családtagjai, gopák és gop¦k veszik körül, Nand¦ªvarában lakik, és Giridh§r¦nak
nevezik. Imádjuk Õt nagy eksztázisban, sakh¦jai társaságában!
111. VERS
prema-bhakti-tattva ei, tom§re kahinu bh§i,
§ra durbasan§ parih§ri
ªr¦-guru-pras§de bh§i, e saba bhajana p§i,
prema-bhakti sakh¦-anuc§r¦
prema-bhakti – a pema-bhakti; tattva – jelentése; ei – ez; tom§re – neked; kahinu – mondom;
bh§i – testvérem; §ra – más; durbasan§ – anyagi vágyakat; parih§ri – adj fel; ªr¦-guru — a lelki
tanítómester; pras§de – kegyébõl; bh§i – testvérem; e saba – mindezt; bhajana – a bhajanát; p§i
– eléred; prema-bhakti – a prema-bhakti; sakh¦-anuc§r¦ – a sakh¦kat követve.
Ó testvérem, ez a prema-bhakti jelentése! Csak adj fel minden más vágyat! A guru
kegyébõl válik képessé valaki arra, hogy a bhajanának ezt a formáját gyakorolja a
Vraja-gop¦k nyomdokait követve.
86
Magyarázat: ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ a következõ utasítást adja a ¼r¦ Mana¤-
ªik¢§ban:
samam- ªr¦-r¡pe£a smara-vivaªa-r§dh§-giribh¥tor
vraje s§k¢§t-sev§-labhana-vidhaye tad-ga£a-yujo¤
tad-ijy§khy§-dhy§na-ªrava£a-nati-pañc§m¥tam ida°
dhayan nity§ govardhanam anudinam- tvam- bhaja mana¤
„Ó elme; annak érdekében, hogy elérd a barátaik által körülvett szeretõk, ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-
Giridh§r¦ közvetlen szolgálatát, minden nap innod kell ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦val a következõ öt
nektárt: imádni Õket, énekelni a neveiket, meditálni Rajtuk; hallani Róluk; és leborulni
Elõttük. Emellett miden nap imádnod kell a Govardhana-hegyet.ǁ
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ guruja volt, de ugyanakkor õ az összes
gau¨¦ya-vai¢£ava fõ ªik¢§-guruja, ezért mindenkinek ismerine és követnie kell az utasításait.
¼r¦la Prabhup§da így ír errõl:
„A K¥¢£a-tudat mozgalmának vezetése ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ felügyelete alatt történik. A
gau¨¦ya vai¢£avák, azaz a bengáli vai¢£avák legnagyobb része ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu
követõje, akinek a v¥nd§vanai hat Gosv§m¦ a közvetlen tanítványa volt. ¼r¦la Narottama
d§sa çh§kura így énekel:
r¡pa-raghun§tha-pade ha-ibe §kuti
kabe h§ma bujhaba se yugala-p¦riti
„Ha majd lelkessé válok, hogy megértsem azt az irodalmat, amelyet a Gosv¤m¦k hagytak
ránk, akkor leszek majd képes megérteni R§dh§ és K¥¢£a transzcendentális szerelmi
kedvteléseit.ǁ ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu azért jelent meg, hogy K¥¢£a tudományával áldja
meg az emberi társadalmat. Az Úr K¥¢£a minden tette közül azok a kedvtelései a
legkiemelkedõbbek, amelyeket a gop¦kkal, szeretõi kapcsolatukban mutatott be. ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, a legkiválóbb gop¦ érzéseiben elmerülve jelent meg. Hogy
megértsük az Úr Caitanya misszióját és követni tudjuk lábnyomait, ahhoz a hat Gosv§m¦ —
¼r¦ R¡pa, San§tana, Bha±±a Raghun§tha, ¼r¦ J¦va, Gop§la Bha±±a és D§sa Raghun§tha —
nyomdokait kell nagyon komolyan követnünk.ǁ
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ volt minden Gosv§m¦ vezetõje, s hogy vezesse a mi
cselekedeteinket is, ezt az Upadeª§m¥tát (A tanítások nektárját) hagyta ránk, hogy kövessük.
Ahogyan az Úr Caitanya Mahaprabhu nyolc versszakot, a ¼ik¢§¢±akát hagyta maga mögött,
R¡pa Gosv§m¦ az Upadeª§m¥tát adta nekünk, hogy tiszta vai¢£avákká válhassunk.ǁ
112. VERS
s§rthaka bhajana-patha, s§dhu-sa¯ge abirata,
smara£a bhajana-k¥¢£a-kath§
prema-bhakti hoy jadi, tabe hoy mana¤-ªuddhi,
tabe j§ya h¥doyera byath§
s§rthaka – a sikeres; bhajana – odaadó szolgálat; patha – útja; s§dhu-sa¯ge – a bhakták
társaságában; abirata – folyamatosan; smara£a – emlékezz; bhajana – imádd K¥¢£át; k¥¢£a-
 ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦: ¼r¦ Mana¤-ªik¢§, 11. vers, ¼r¦ Stav§val¦.
 A tanítások nektárja, elõszó.
87
kath§ – beszélj K¥¢£áról; prema-bhakti – a tiszta Istenszeretetet; hoy – eléred; jadi – ha; tabe –
akkor; hoy – lesz; mana¤-ªuddhi – az elme tiszta; tabe – akkor; j§ya – legyõzöd; h¥doyera byath§
– a szív fájdalmát.
A bhakti sikeres útja egyszerûen a következõt jelenti: Mindig csak maradj a
bhakták társaságában, végezd a l¦l§-smara£át és a k¥¢£a-kath§t! Amikor eléred a
prema-bhaktit, az elme tiszta lesz, és minden fájdalom a szívben meg fog szûnni.
Magyarázat: A lelki életben való fejlõdéssel párhuzamosan, miközben a bhakta egyre
erõsebb ízt tapasztal az odaadó szolgálatból, a szíve megtisztul minden anarthától. Azonban
az anyagi szenneyzõdés nyomai még jelen lehetnek, amíg a bhakta szívében meg nem érik a
prema-bhakti gyümölcse. Ekkor azonban a prema óceánja e maradék szennyezõdéseket is
elmossa, és többé semmi sem választja el a bhaktát K¥¢£ától.
A Gosv§m¦k áltak tanított vipralambha-sev§ hangulata azonban azt is jelenti, hogy egy
ilyen fejlett bhakta a legelesettebbnek fogja gondolni magát, és úgy érzi, hogy semmi
szeretete nincs K¥¢£a iránt, ezért nem tudja elérni. Ugyanakkor mégis nyilvánvaló, hogy
felülmúlhatatlan ízt merít az odaadó szolgálatból, mert semmi más nem érdekli. ¼r¦la
Prabhup§da hangsúlyozta, hogy a bhakta lelki fejlettségét azon lehet lemérni, hogy
mennyire mentes az anyagi vágyaktól.76
113. VERS
biªaya bipatti j§na, sa°s§ra svapana m§na,
nara-tanu bhajanera m¡la
anur§ge bhaja sad§, prema-bh§be l¦l§-kath§,
§ra jata h¥doyera ª¡la
biªaya – az érzékkeilégítés; bipatti – gond; j§na – tudd; sa°s§ra – az ismétlõdõ születés és
halál körforgása; svapana – álomvolág; m§na – tartsd; nara-tanú – az emberi test; bhajanera –
az odaadás; m¡la – gyökere; anur§ge – nagy szeretettel; bhaja – imádd; sad§ – mindig; premabh
§be – szeretettel; l¦l§-kath§ – a kedvtelések elbeszélése; §ra — minden más; jata – olyan,
mint; h¥doyera – a szívben; ª¡la – szigony;
Kerüld el a materialisztikus személyeket, és ne engedd, hogy elragadjon a sa°s§ra
álomvilága! Mindig emlékezz arra, hogy az emberi élet ritka lehetõség a bhajana
végzésére! Mindig végezd ragaszkodással a bhajanát, és szeretetteljes hangulatban
beszélj K¥¢£a kedvteléseirõl! Minden más olyan, mint egy szigony, amely átdöfi a
szívet.
¼r¦la Prabhup¤da magyarázata: „Vannak, akik abban a tévhitben élnek, hogy ha a lélek
egyszer eléri az emberi létformát, többé nem születik meg alacsonyabb rendû fajban. Ez
azonban nem így van. […] Az, akiben a tudatlanság kötõereje alakul ki, halála után állati
létbe süllyed, s onnan késõbb az evolúció folyamata során fokozatosan fejlõdve érheti el
ismét az emberi létet. Éppen ezért akik komolyan veszik az emberi életet, azoknak a jóság
minõségét kell kifejleszteniük, majd a megfelelõ emberek társaságában felül kell
emelkedniük a kötõerõkön, s el kell érniük a K¥¢£a-tudat síkját. Ez az emberi élet célja. Ha
az ember nem így tesz, nincs biztosíték arra, hogy újra emberként születik majd meg.ǁ
114. VERS
 Bhagavad-g¦t§ 14.15. vers magyarázata.
88
r§dhik§-cara£a-re£u, bh¡¢a£a koriy§ tanu,
an§y§se p§be giridh§r¦
r§dhik§-cara£§ªroy, je kore se mah§ªoy,
t§n¥ muñi j§i bolih§ri
r§dhik§-cara£a – R§dhik§ lótuszlábai; re£u – pora; bh¡¢a£a – dísszként; koriy§ – teszi; tanu –
a testére; an§y§se – könnyûszerrel; p§be – eléri; giridh§r¦ – Giridh§r¦t; r§dhik§-cara£§ªroy – aki
menedéket vett R§dhik§ lótuszlábainál; je – aki; kore – teszi; se – az; mah§ªoy – nagy személy;
t§n¥ – nekik; muñi – én; j§i bolih§ri – azt mondom: „J¤ya, Haribolo!―.
Azok, akik lehetõséget kapnak arra, hogy testüket a ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦
lótuszlábáról származó porral díszítsék, nagyon könnyen elérhetik Giridh§r¦t. Ezért
hadd dicsõítsem azt a személyt, aki menedéket vett ¼r¦ R§dhik§ lótuszlábainál, azt
kiáltva: „J¤ya! Haribol!”
Magyarázat: ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ a következõképpen hangsúlyozza ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ lótuszlábai porának dicsõségét:
an§r§dhya r§dh§-pad§mbhoja re£um
an§ªritya v¥nd§±av¦° tat pad§¯kam
asambh§sya-tad bh§va-gambh¦ra citt§n
kuta¤ ªy§ma-sindho rasasy§vag§ha¤
„Hogyan lenne képes bárki is arra, hogy elmerüljön a ¼y¤ma-rasa (a K¥¢£a iránti szeretet
vagyis a m§dhurya-rasa) óceánjában anélkül, hogy imádná ¼r¦matr¦ R§dh§r§£¦ lótuszlábainak
porát, vagy menedéket venne V¥nd§vanában, amelyet az Õ lábnyomai díszítenek, vagy
anélkül, hogy szolgálná R§dh§ bhaktáit, akiknek a szíve mély szeretettel van telve Iránta?ǁ 
115. VERS
j§ya j§ya r§dh§-n§ma, b¥nd§bana j§n¥ dh§ma,
k¥¢£a-sukha bil§sera nidhi
heno r§dh§-gu£a-g§na, n§ ªunilo mora k§£a,
bañcita korilo more bidhi
j§ya – minden dicsõséget; j§ya – minden dicsõséget; r§dh§-n§ma – ¼r¦ R§dh§ nevének;
b¥nd§bana – V¥nd§vana; j§n¥ – Akinek; dh§ma – a lakhelye; k¥¢£a-sukha – K¥¢£a öröme;
bil§sera – kedvtelések; nidhi – óceánja; heno – így; r§dh§-gu£a – R§dh§ tulajdonságait; g§na –
énekelni; n§ ªunilo – nem hallották; mora k§£a – a füleim; bañcita – becsapott; korilo – tette;
more – velem; bidhi – a Sors.
Minden dicsõséget, minden dicsõséget R§dh§ nevének, Aki V¥nd§vana-dh§mában
lakik. Õ K¥¢£a örömteli kedvteléseinek a kincsestára. Sajnos a Sors becsapott engem,
mert nem engedte meg, hogy füleim hallják az Õ tulajdonságainak éneklését.
Magyarázat: ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦ a következõképpen dicsõíti ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦t:
premoll§saika-s¦m§ parama-rasa-camatk§ra-vaicitrya-s¦m§
saundaryasyaika-s¦m§ kim api nava-vayo-r¡pa-l§va£ya-s¦m§
l¦l§-m§dhurya-s¦m§ nija-jana-paramaud§rya-v§tsalya-s¦m§
 Sva-sa¯kalpa-prak§ªa-stotra, 1. vers, ¼r¦ Stav§val¦.
89
s§ r§dh§ saukhya-s¦m§ jayati rati-kal§-keli-m§dhurya-s¦m§
―Minden dicsõséget ¼r¦ R§dh§nak, Aki a szeretet kifejezõdésének a csúcsa, a
legcsodálatosabb transzcendentális nektár csúcsa, a szépség csúcsa, a fiatalos vonzerõ
csúcsa, a transzcendentális kedvtelések édességének a csúcsa, a bhaktái iránti szeretet és
kedvesség csúcsa, a boldogság csúcsa, és a transzcendentális szerelmi kedvtelések
édességének a csúcsa!ǁ
116. VERS
t§n¥ bhakta-sa¯ge sad§, r§sa-l¦l§ prema-kath§,
je kahe se p§ya ghanaªy§ma
ih§te bimukha jei, t§ra kabhu siddhi n§i,
n§ ªuniye jeno t§ra n§ma
t§n¥ — neki; bhakta-sa¯ge – a bhakták társaságában; sad§ – mindig; r§sa-l¦l§ – a r§sa-l¦l§t;
prema-kath§ – a szerelmi kedvteléseket; je – aki; kare – ezt teszi; se – az; p§ya – eléri;
ghanaªy§ma – K¥¢£át; ih§te – evvel kapcsolatban; bimukha – ellenséges; jei – aki; t§ra – annak;
kabhu – soha; siddhi – tökéletesség; n§i – nem lesz; n§ – nem akarom; ªuniye – hallani; jeno –
azt; t§ra – neki; n§ma – a nevét.
Ha valakinek lehetõsége van mindig hallani a prema-kath§t, amely R§dh§ és K¥¢£a
szerelmi kedvteléseirõl szól, az bizonyosan el fogja érni ¼y§masundara társaságát. Ha
viszont valaki ellenkezõleg, nem kedveli e témák hallását, az sohasem éri el a
tökéletességet. Ezért nem akarom hallani még az ilyen emberek nevét sem.
Magyarázat: ¼r¦la Prabodh§nada Sarasvat¦ így dicsõíti a k¥¢£a-kath§ hallásának
folyamatát a bhakták társaságában:
ªr¦mad-v¥nd§vipina-param§bha¯gura-kr¦¨a-r§dh§-
k¥¢£onm¦lad-bahu-rasa-maha¤ puñja-tat-tad-viªe¢§n
n§n§vasth§ atha vara-tan¡°ª c§vat§r§°ª ca manye
ª§stre tadvit sadasi viª¥£omy anyath§ ki° karomi
―A tanult bhakták társaságában hallom az Úr transzcendentális formájáról és
inkarnációiról, az odaadó szolgálat különbözõ szintjeirõl, és a számtalan édes és elbûvölõ
kedvtelésrõl szóló leírásokat, amelyeket a játékos ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-K¥¢£a V¥nd§vana erdejében
élvez. Miért is kellene bármi mással foglalkoznom?ǁ 
117. VERS
k¥¢£a-n§ma-g§ne bh§i, r§dhik§ cara£e p§i,
r§dh§-n§ma g§ne k¥¢£acandra
sa°k¢epe kahinu kath§, ghuc§o manera byath§,
du¤khamoy anya-kath§-dvandva
 ¼r¦ R§dh§-rasa-sudh§-nidhi, 131. vers.
 ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta, ¼ataka 11, 77. vers.
90
k¥¢£a-n§ma-g§ne – ha K¥¢£a nevét énekled; bh§i – testvérem; r§dhik§ – R§dhik§; cara£e –
lótuszlábait; p§i – eléred; r§dh§-n§ma – ha R§dh§ nevét; g§ne – énekled; k¥¢£acandra – K¥¢£át;
sa°k¢epe – össszefoglalva; kahinu – mondom el; kath§ – e témákat; ghuc§o – eltûnik; manera –
az elme; byath§ – bánata; du¤khamoy – sznvedéssel teli; anya-kath§- minden más szó; dvandva
– ellentétes.
Ó testvérem, K¥¢£a nevének éneklése által eléred ¼r¦ R§dh§t. Utána pedig, ¼r¦
R§dh§ n§ma-k¦rtanája által eléred K¥¢£acandrát. Ezeket a legfontosabb tanácsokat
csak röviden mondtam el, hogy megszabadítsák az elmédet minden bánattól. Más
témákon ne idõzz, mert azok kétségtelenül tele vannak szenvedéssel.
Magyarázat: ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ mindig K¥¢£a nevét vibrálja, ezért ha hallja, hogy egy
bhakta ugyanezt teszi, nagyon vonzódni kezd hozzá, és ezáltal elérhetjük ¼r¦ R§dh§
szolgálatát. ¼r¦ K¥¢£a viszont mindig ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ nevét éneklil, ezért az olyan bhakta,
aki szintén ezt teszi, nagyon hamar elérheti K¥¢£át. A bhakta vágya az, hogy összehozza
R§dh§ és K¥¢£a talákozóját, és ezért Mindkettejük nevét énekli:
hare k¥¢£a hare k¥¢£a k¥¢£a k¥¢£a hare hare
hare r§ma hare r§ma r§ma r§ma hare hare
91
Utóhang
118. VERS
aha¯k§ra abhim§na, asat-sa¯ga asat-jñ§na,
ch§¨i bhaja guru-p§da-padma
koro §tma-nibedana, deho, geho, parijana,
guru-b§kya parama mahattva
aha¯k§ra – hamis ego; abhim§na – büszkeség; asat-sa¯ga – rossz társulás; asat-jñ§na – világi
tudás; ch§¨i – add fel; bhaja – imádd; guru-p§da-padma – a guru lótuszlábát; koro – tedd;
§tmanibedana
– teljes meghódolást; deho – a testeddel; geho – otthonoddal; parijana – a
családtagjaiddal; guru-b§kya – a guru szava; parama mahattva – a legnagyobb igazság.
Mondj le hamis öntudatodról és az alaptalan büszkeségrõl, dobd félre a rossz
társulást és az eltorzult tudást, és imádd teljes szíveddel a guru lótuszlábát! Hódolj
meg önvalóddal, testeddel, családtagjaiddal és otthonoddal, mert a guru szava el fog
vezetni a legnagyobb igazsághoz.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ezzel kapcsolatban lásd a ¼r¦mad-
Bh§gavatam 11.26.26-os versét:
tato du¤sa¯gam uts¥jya satsu sajjeta buddhi-m§n
santa ev§sya chindanti mano-vy§sa¯gam uktibhi¤
„Az ember ezért kerülje a rossz társaságot, és csak a bhaktákkal barátkozzon. Az ilyen
szentek megvalósított tanításaikkal képesek elvágni azt a csomót, amely az embert az
odaadó szolgálat szempontjából kedvezõtlen tettekhez köti.ǁ
A következõ bizonyítékot is idézhetjük:
divy§dhan§g§ra kul§bhim§nino
deh§di-d§r§tmaja nityabuddhaya¤
i¢±§nyadev§na phalak§ñk¢ino
ye j¦vana m¥t§nte na labhante keªavam
„Azok, akik büszkék az anyagi tudásukra, vagyonukra, házukra, családjukra, stb., azt
gondolva, hogy a testük és a testük melléktermékei, mint a feleség és gyerekek örökek, és a
félisteneket elfogadva imádandó urukként, átmeneti anyagi eredmények elérése érdekében,
valójában halottak, bár élnek. Az ilyen emberek képtelenek elérni az Úr K¥¢£át.„
119. VERS
ªr¦-k¥¢£a-caitanyadeba, rati mati t§n¥ seba,
prema-kalpa-taru-bara-d§t§
braja-r§ja-nandana, r§dhik§ra pr§£a-dhana,
 Idézve a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§, 1.59-ben.
92
apar¡pa ei saba kath§
ªr¦-k¥¢£a-caitanyadeba – Az Úr Caitanya Mah§prabhu; rati – iránti ragaszkodással; mati – az
elmében; t§n¥ – Neki; seba – végezz szolgálatot; prema-kalpa-taru – a prema kívánságteljesítõ
fája; bara-d§t§ – nagylelkû adakozó; braja-r§ja-nandana – V¥nd§vana királyának a fia;
r§dhik§ra – R§dhik§; pr§£a-dhana – életének a kincse; apar¡pa – csodálatos; ei saba – mindezek;
kath§ – a témák.
Végezz sev§t ¼r¦ K¥¢£a-Caitanyadevának, mert Õ a legnagyobb prema-kalpataru, a
prema-bhakti kívánságteljesítõ fája, és hatalmas áldást ad. Mindazok a témák,
amelyek kapcsolatban állnak Nandanandanával, ¼r¦ R§dhik§ életével és kincsével,
egyszerûen legyûgözõek.
Magyarázat: „ K¥¢£a jellemzõit a transzcendentális szeretet tárházának tekintik. Jóllehet
a szeretet tárháza minden bizonnyal eljött K¥¢£ával együtt, amikor Õ jelen volt, mégis
pecsét zárta le. Amikor azonban ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu megjelent társaival, a Pañcatattva
tagjaival együtt, õk feltörték a pecsétet, és kifosztották a raktárat, hogy megízleljék a
K¥¢£a iránti transzcendentális szeretetet. Minél többet ittak belõle, annál jobban
szomjaztak rá. A ¼r¦ Pañca-tattva tagjai csak táncoltak és táncoltak, s ekképpen lehetõvé
tették, hogy mások is könnyedén ihassanak az istenszeretet nektárjából. Úgy táncoltak,
sírtak, nevettek és énekeltek, mint az õrültek, és így osztották az Isten iránti szeretetet. Az
Isten iránti szeretet terjesztése során Caitanya Mah§prabhu és társai nem törõdtek sem
azzal, hogy ki alkalmas a befogadására és ki nem, sem azzal, hogy hol osszák és hol ne
osszák. Nem szabtak feltételeket. A Pañca-tattva tagjai ahol csak alkalmuk nyílt rá,
mindenhol terjesztették az Isten iránti szeretetet. Noha a Pañca-tattva tagjai kifosztották az
istenszeretet tárházát, megettek és szétosztottak belõle mindent, mégsem ürült ki, mert ez
a csodálatos kincsestár oly teljes, hogy amint a szeretetet kiosztják belõle, a készlet a
százszorosára nõ. Minden irányban kiöntött az Isten iránti szeretet árja, s így fiatalok és
idõsek, nõk és gyermekek mind ebbe az áradatba merültek. A K¥¢£a-tudatos mozgalom el
fogja önteni az egész világot, és mindenkit eláraszt, legyen akár úriember, akár gazember,
vagy épp béna, nyomorék vagy vak. Amikor a Pañca-tattva öt tagja látta, hogy az egész világ
elmerült az Isten iránti szeretetben, s hogy az élõlényekbõl teljesen kipusztult az anyagi
élvezet magja, mindannyian mérhetetlenül boldogok voltak. Minél nagyobb záporként önti
a Pañca-tattva öt tagja az Isten iránti szeretetet, annál nagyobb lesz az árvíz, s elönti az
egész világot.ǁ
120. VERS
nabadv¦pe abatari, r§dh§-bh§ba-a¯gikari,
t§n¥ k§nti a¯gera bh¡¢a£a
tina b§ñch§-abhil§¢¦, ªac¦-garbha parak§ªi,
sa¯ge saba p§ri¢ada-ga£a
nabadv¦pe – Navadv¦pában; abatari – alászállt; r§dh§-bh§ba – R§dh§ hangulatát; a¯gikari –
elfogadva; t§n¥ – az Övé; k§nti – testszínével; a¯gera –a testrészeit; bh¡¢a£a – díszítette; tina –
három; b§ñch§ – vágyát; abhil§¢¦ – beteljesítette; ªac¦-garbha – ¼ac¦ méhébõl; parak§ªi –
megnyilvánult; sa¯ge – társulva; saba – az összes; p§ri¢ada-ga£a – örök társával.

¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§, 7.20-28.
93
Elfogadva ¼r¦ R§dh§ hangulatát és színét, Caitanya Mah§prabhu alászállt
Navadv¦pában. Miután megjelent ¼ac¦ anya méhébõl örök társai körében,
beteljesítette három bensõséges vágyát.
Magyarázat: ¼r¦la K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ három versben foglalja össze az Úr
Caitanyával kapcsolatos legfontosabb igazságokat:
„Bárcsak a Legfelsõbb Úr, ¼r¦mat¦ ¼ac¦-dev¦ fia transzcendentálisan ott lakozna szíved
legbensõbb zugában! Az olvadt arany ragyogását szórva indokolatlan kegyébõl megjelent
Kali korában, hogy azt az ajándékot adja, melyet még soha egyetlen inkarnáció sem kínált: a
szerelmi kapcsolat ízét, amely az odaadó szolgálat legfenségesebb és legtündöklõbb lelki
íze.ǁ77
„¼r¦ R¤dh¤ és K¥¢£a szerelmi kedvtelései az Úr belsõ, gyönyöradó energiájának
transzcendentális megnyilvánulásai. Noha R§dh§ és K¥¢£a azonosságukat tekintve egyek,
örökre különváltak egymástól. Most e két transzcendentális személyiség újra egyesült ¼r¦
K¥¢£a Caitanya formájában. Leborulok Elõtte, aki ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ érzéseivel és
testszínében jelent meg, holott Õ K¥¢£a Maga.ǁ78
„Arra vágyva, hogy megértse R¤dh¤r¤£¦ szerelmének dicsõségét, a csodálatos
tulajdonságokat Önmagában, amelyeket egyedül R§dh§r§£¦ ízlel meg szeretetén keresztül, s
a boldogságot, melyet R§dh§ akkor érez, amikor megtapasztalja az Õ szerelmének édes ízét,
Hari, a Legfelsõbb Úr R§dh§r§£¦ érzelmeivel gazdagon megáldva megjelent ¼r¦mat¦ ¼ac¦-dev¦
méhébõl, ahogyan a hold kel föl az óceánból.ǁ79
121. VERS
gaurahari abatari, premera b§dara kori,
s§dhila manera nija-k§ja
r§dhik§ra pr§£a-pati, ki bh§be k§£¨aye niti,
ih§ bujhe bhakata-sam§ja
gaurahari – Gaurahari; abatari – avat§rjában; premera – a K¥¢£a-prema; b§dara kori – esõként
esett; s§dhila – beteljesítette; manera – az elméje; nija-k§ja – saját vágyait; r§dhik§ra – R§dhik§;
pr§£a-pati – életének az Ura; ki bh§be – milyen hangulatban; k§£¨aye – sírt; niti –
folyamatosan; ih§ – itt; bujhe – tudja; bhakata-sam§ja – a bhaktái társaságában.
Gaurahari avat§rjában a K¥¢£a-prema esõfelhõje öntözte a földet, és így az Úr
teljesítette Saját belsõ vágyait. Hogyan sírt ¼r¦ R§dhik§ Pr§£an§tha ¼r¦ K¥¢£áért –
Gaur§¯gadeva kinyilvánította ezeket a titkokat bhaktái társaságában.
Magyarázat: ―¼r¦ Caitanya Mah¤prabhu gondolatait a következõképpen fejezte ki: „Hol
van életem Ura, aki fuvoláján játszik? Most mitévõ legyek? Hová menjek, hogy megtaláljam
Nanda Mah§r§ja fiát? Kihez szóljak? Ki értheti meg csalódottságomat? Nanda Mah§r§ja fia
nélkül megszakad a szívem!ǁ
Örökösen a zavarodottság jelei mutatkoztak Rajta, s egyre csak kesergett K¥¢£ától való
távollétében. Ilyenkor R§m§nanda R§ya Jagann§tha-vallabha-n§±aka címû drámájának ªlokáit
szavalta.
[¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦ így kesergett:] „A mi K¥¢£ánk nem érti meg, mennyit szenvedtünk a
sebektõl, melyeket szerelmi kedvteléseink ejtettek rajtunk. A szerelem igazán rosszul bánik
velünk, hisz nem tudja, hová sújtson le és hová ne. Még K§madeva sem tud vészes
94
gyengeségünkrõl. Mit mondhatnék bárkinek is? Senki sem értheti meg mások gondjait.
Életünk valójában nem a Mi kezünkben van, hisz a fiatalság csupán két-három napig tart, s
hamar elszáll. Ebben az állapotban, óh, Teremtõ, milyen sors vár Reánk?ǁ
[A K¥¢£ától való elkülönülés fájdalmábann ¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦ így szólt:] „Óh, mit is
mondhatnék bánatomról? K¥¢£ával találkozván kihajtott bennem a vágy a szerelemre, ám
amikor elváltam Tõle, nagy megrázkódtatás ért, amely még mindig tart, akár egy betegség
fájdalma. E betegség egyetlen orvosa Maga K¥¢£a, de Õ ügyet sem vet az odaadó szolgálat e
rügyezõ növényére. Mit mondhatnék hát a viselkedésérõl? Kívülrõl végtelenül vonzó fiatal
szerelmesnek látszik, szívében azonban nagy csaló, aki jól ért ahhoz, hogyan ölje meg
mások feleségét. Kedves barátom! Nem értem a szabályozó elveket, amelyeket a Teremtõ
hozott létre! A boldogság reményében szerettem K¥¢£át, de épp az ellenkezõjét értem el.
Most a bánat óceánja vesz körül, s minden bizonnyal meghalok, hisz életerõm elhagyott. Ez
most elmém állapota. A szerelmi ügyek eredendõen nagyon csalárdak. Az embert kellõ
tudás nélkül ejtik csapdájukba, s azzal sem törõdnek, vajon alkalmas-e a hely vagy sem, sõt
az eredmények sem érdeklik õket. K¥¢£a, aki oly kegyetlen, csodálatos tulajdonságai
kötelével nyakamnál és kezemnél fogva megkötözött, s most nem szabadulhatok. Szerelmi
kedvteléseimben szerepel egy Madana nevû személy. Tulajdonságai a következõk: Neki
Magának nincsen durva teste, mégis nagyon ügyesen tud másoknak fájdalmat okozni. Van
öt nyila, s íjába illesztve valamennyit ártatlan nõk testébe lövi, akik aztán magatehetetlenné
válnak. Jobb lenne, ha habozás nélkül elvenné az életemet, de nem ezt teszi. Csupán
fájdalmat okoz! A szentírásokban az áll, hogy senki sem tudhat arról a boldogtalanságról,
amit a másik ember tapasztal az elméjében. Mit mondhatnék így kedves barátnõimrõl,
Lalit§ról és a többiekrõl? Még õk sem érthetik bánatomat. Minduntalan csak vigasztalni
próbálnak: Kedves barátnõnk, légy türelemmel!ǁ
„Drága barátnõim — mondom erre Én —, azt állítjátok, hogy K¥¢£a a kegy óceánja, s
valamikor a jövõben elfogad majd Engem, ezért arra kértek, legyek türelmes. Meg kell
azonban mondanom, hogy ez nem vigasztal meg. Az élõlény élete egy pillanat alatt
tovatûnik. Olyan, akár a víz a lótuszvirág levelén. Ki él olyan sokáig, hogy K¥¢£a kegyében
reménykedhetne? Az ember nem él tovább száz évnél. És azt se felejtsétek el, hogy egy nõ
fiatalsága — az egyetlen dolog, ami K¥¢£a számára vonzó — néhány napig tart csupán. Ha
azt mondjátok, hogy K¥¢£a a transzcendentális tulajdonságok óceánja, s ezért egy napon
minden bizonnyal kegyes lesz, arra csak azt felelhetem, hogy olyan Õ, akár a tûz, amely
vakító ragyogásával magához csábítja az éjjeli lepkéket, s aztán elpusztítja õket. Ilyenek
K¥¢£a tulajdonságai. Transzcendentális vonásait megmutatva elcsábítja az elménket, majd
elválik Tõlünk, s ezzel a boldogtalanság óceánjába fojt Bennünket!ǁ
Így kesergett az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a bánat hatalmas óceánjában, s megnyitotta
boldogtalanságának kapuit. Az eksztázis hullámainak erejétõl elméje transzcendentális
ízeken vándorolt keresztül, s egy újabb verset kezdett szavalni [ami így hangzik]:
„Kedves barátaim! Ha nem szolgálom ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális testét, tulajdonságait
és kedvteléseit, napjaim teljesen haszontalanul telnek, és érzékeimnek sincs semmi
hasznuk. Most hiába viselem a terhet, érzékeim terhét, melyek kõsziklákhoz és kiszáradt
fatörzsekhez hasonlítanak. Nem tudom, meddig folytathatom így szégyenkezés nélkül!ǁ
„Mi haszna a szemnek, ha valaki nem látja K¥¢£a holdhoz hasonlatos arcát, minden
szépség bölcsõjét, fuvolája nektári dalainak forrását? Óh, csapjon mennykõ az ilyen ember
fejébe! Miért tart ilyen szemet? Kedves barátaim, kérlek, hallgassatok meg! Minden erõm
95
elszállt, melyet a Gondviseléstõl kaptam. K¥¢£a nélkül testem, tudatom, elmém s érzékeim
mit sem érnek.ǁ
122. VERS
gupate s§dhibo siddhi, s§dhana nabadh§-bhakti,
pr§rthan§ koribo dainye sad§
kori hari-sa¯k¦rtana, sad§i §nanda-mana,
k¥¢£a bin§ §ra saba b§dh§
gupate – rejtve; s§dhibo – gyakorold; siddhi – a tökéletességet; s§dhana – a s§dhana;
nabadh§-bhakti – az odaadó szolgálat kilenc ágát; pr§rthan§ – imát; koribo – ajánld; dainye –
alázatosan; sad§ – mindig; kori – végezd; hari-sa¯k¦rtana – a Hari-sa¯k¦rtanát; sad§i – mindig;
§nanda-mana – örömteli elmével; k¥¢£a –K¥¢£án; bin§ – kívül; §ra saba – minden más; b§dh§ –
akadály.
Belülrõl kultiváld a tökéletességet, míg a K¥¢£a-bhakti kilenc folyamatát
gyakorolva mindig alázatos elmével imádkozz a kegyért! Végezz Hari-sa¯k¦rtanát, és
boldogan tapasztald, hogy a K¥¢£a-bhaktin kívül minden más csak akadály lesz.
123. VERS
e-sa°s§ra b§±oy§re, k§ma-p§ªe b§¯dhi m§re,
phuk§re kahaye hari-d§sa
koraho bhakata-sa¯ga, prema-kath§ rasa-ra¯ga,
tabe habe bipada-bin§ªa
e-sa°s§ra – ebben az anyagi létben; b§±oy§re – útonállók; k§ma-p§ªe – a kéj köteleivel;
b§¯dhi – megkötnek; m§re – meghal; phuk§re – kiált; kahaye – mondja; hari-d§sa – az Úr Hari
szolgája; koraho – maradj; bhakata-sa¯ga – a bhakták társaságában; prema-kath§ – a prema
témáiról; rasa-ra¯ga – nektári kedvtelésekrõl; tabe – akkor; habe – fognak; bipada – az
akadályok; bin§ªa – megsemmisülni.
Harid§sa, a bhakta kijelenti, hogy akik az anyagi létben maradnak, azokat gúzsba
köti a kéj, és végül ilyen tudatban halnak meg. Társulj hát a bhaktákkal, és boldogan
beszélj a prema-bhakti nektárjáról! Így le fogsz gyõzni minden nehézséget.
Magyarázat: ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ azt mondja:
„ A kéj nevû útonálló és a barátai megkötöztek engem a nyakamnál fogva a bûnös tettek
fájdalmas kötelékével. Ó elme, kérlek kiálts: „Ó K¥¢£a, Baka démon elpusztítója! Megölnek
az útonállók!ǁ Tedd ezt, és Õ meg fog menteni.ǁ
„Így kegyesen összetöri ennek a gazembernek a gonoszságát, és odaadja a
transzcendentális szeretet fenséges nektárját, és lefoglal ¼r¦ R§dh§ szolgálatában. Ó elme,
kérlek, érzelmektõl elcsuló hangon imádd az Úr Giridh¤r¦t itt Vrajában!ǁ80
 ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§, 2.15-30.
96
124. VERS
str¦ putra b§ndhaba jata, more j§ya ªata ªata,
§pan§re hao s§badh§na
muñi je biªoya-hata, n§ bhajinu hari-pada,
mora §ra n§hi paritr§na
str¦ – a feleség; putra – fiak; b§ndhaba – rokonok; jata – amennyi; more – meghalni; j§ya –
fognak; ªata ªata – sok száz; §pan§re – te magad; hao – legyél; s§badh§na – körültekintõ; muñi –
én; je – azok; biªoya – az anyagi vágyak; hata – megöltek; n§ – nem; bhajinu — imádtam; haripada
– Hari lótuszlábát; mora – nekem; §ra – semmi; n§hi – nem lesz; paritr§na – menekülés.
Emlékezz és vedd észre, hogy a feleség, fiak, barátok és egyéb rokonok százai is
meg fognak halni egy nap. Ami engem illet, engem megölt az anyagi élet, és ezért nem
kaptam lehetõséget arra, hogy bhajanát végezzek az Úr Hari lábánál. Nem lesz semmi
esélyem a megmenekülésre.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: Ó elme, az útonállók az anyagi létezés
formájában megülnek engem, azáltal, hogy idõtlen idõk óta a nyakamnál fogva megkötve
tartanak a kéjes vágyak kötelével. Kiálts azonnal K¥¢£a bhaktáihoz, és írd le tragikus
helyzetedet; mert csak K¥¢£a bhaktái képesek felszabadítani téged!
125. VERS
r§macandra kabir§ja, sei sa¯ge mora k§ja,
t§n¥ sa¯ga bin§ saba ª¡nya
jadi janma hoy puna¤, t§n¥ sa¯ga hoy jeno,
tabe narottama hoy dhanya
r§macandra kabir§ja – R§macandra Kavir§ja; sei sa¯ge – az õ társaságában; mora k§ja – az
én vágyam; t§n¥ sa¯ga bin§ – az õ társasága nélkül; saba – minden; ª¡nya – üres; jadi – ha; janma
– megszületek; hoy puna¤ – újra; t§n¥ sa¯ga – az õ társasága; hoy jeno – legyen ott; tabe – akkor;
narottama – Narottama; hoy dhanya – szerencsés lesz.
Életem munkája beteljesedhet R§macandra Kavir§ja társaságában, míg nélküle
üres a létem. Ha ismét megszületek, hadd kapjam meg ismét társaságát, mert ha ez
lehetséges, áldott leszek.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata: A r§g§nug§-bhaktit gyakorló bhakták fõ
lételeme R§dh§ és K¥¢£a kedvteléseinek megízlelése hasonló mentalitású bhakták
társaságában. Így mindig azért kell imádkoznunk, hogy megkapjuk az ilyen bhakták
társulását. Ezért ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura arra vágyik, hogy megkapja bensõséges
barátja, ¼r¦la R§macandra Kavir§ja társulását még a következõ életében is.
126. VERS
§pana bhajana-kath§, n§ kahiba jath§ tath§,
ih§te hoibe s§badh§ne
n§ koriho keho ro¢a, n§ loiho keho do¢a,
pra£amaha bhaktera cara£e
97
§pana – saját; bhajana – bhajanádról; kath§ — beszélni; n§ kahiba – ne beszélj; jath§ tath§ –
itt-ott; ih§te – e tekintenben; hoibe – légy; s§badh§ne – óvatos; n§ koriho – ne tegyél; keho –
bárkit; ro¢a – dühössé; n§ loiho – ne találjon; keho – valaki; do¢a – hibát; pra£amaha – ajánld
hódolatodat; bhaktera – a bhakták; cara£e – lótuszlábainak.
Az ember személyes bhajanájáról legjobb nem beszélni lépten-nyomon. E
tekintetben légy óvatos! Ennek az az oka, hogy némelyek mérgesek lesz, mások pedig
esetleg csupán hibákat fognak találni. Tehát csak ajánld pra£§mjaidat minden
vai¢£ava lábainál!
127. VERS
ªr¦-gaur§¯ga prabhu more je bolano b§n¦
t§h§ bin§ bh§la manda kichui n§ j§ni
lokan§tha prabhu-p§da h¥de kori §ªa
ªr¦-prema-bhakti-candrik§ kahe narottama d§sa
ªr¦-gaur§¯ga prabhu – Az Úr Caitanya Mah§prabhu; more – nekem; je bolano – elmondott;
b§n¦ – utasítást; t§h§ bin§ – ezenkívül; bh§la – jó; manda – rossz; kichui – egyáltalán; n§ j§ni –
nem tudom; lokan§tha – Lokan§tha Gosv§m¦; prabhu-p§da – Prabhup§da; h¥de – a szívemben;
kori §ªa – vágyva; ªr¦-prema-bhakti-candrik§ – A ¼r¦ Prema-bhakti-candrik§t; kahe – elmondja;
narottama d§sa – Narottama d§sa çh§kura.
Mindazt a tanítást, amit itt leírtam, ¼r¦ Gaur§¯ga Mah§prabhutól kaptam.81 Én nem
tudom, hogy ezen kívül mi jó, és mi rossz. Prabhup§da ¼r¦ Lokan§tha Gosv§m¦ra
emlékezve, és a szívében átölelve õt, Narottama d§sa leírta ezt a tanulmányt, a ¼r¦
Prema-bhakti-candrik§t.
Így végzõdik ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura ¼r¦ Prema-bhakti-candrik§ja.
98
Jegyzetek a Prema-bhakti-candrik§hoz
1 A csaló vallást vagy kaitava-dharmát adharmának is nevezik, mivel a valódi dharma egyetlen
célja az, hogy
felébressze a K¥¢£a iránti ragaszkodást. Ennek különbõzõ fajtáit a ¼B. 7.15.12-13. versei ismertetik:
vidharma¤ para-dharmaª ca §bh§sa upam§ chala¤
adharma-ª§kh§¤ pañcam§ dharma-jño 'dharmavat tyajet
―A vallástalanságnak öt ága van, melyek a következõképpen ismeretesek: vallástalanság
[vidharma], olyan
vallásos elvek, amelyeknek követésére valaki nem alkalmas [para-dharma], a vallás árnyéka
[§bh§sa],
analogikus vallás [upadharma] és csaló vallás [chala-dharma]. Aki ismeri a valódi vallásos életet,
annak kerülnie
kell ezt az ötöt, vallástalannak tekintve õket.ǁ
¼r¦la Prabhup§da magyarázata: ―Minden olyan vallásos elvet, amely ellenkezik az Istenség
Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a lótuszlába elõtti meghódolás elvével, szabálytalan vagy csaló vallásos elvnek
kell
tekintenünk. Akit valóban érdekel a vallás, annak meg kell ezeket tagadnia. Egyedül K¥¢na
utasításait kell
követnünk, és Neki kell meghódolnunk. Ehhez természetesen kiváló intelligenciára van szükség,
ami sok-sok
születés után ébredhet fel bennünk a bhakták áldásos társasága és a K¥¢£a-tudat gyakorlása
következtében. A
K¥¢£a által javasolt vallásos elven kívül — sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja —
mindent el kell
hagynunk mint vallástalanságot.
dharma-b§dho vidharma¤ sy§t para-dharmo 'nya-codita¤
upadharmas tu p§kha£¨o dambho v§ ªabda-bhic chala¤
―Azokat a vallásos elveket, amelyek akadályozzák, hogy az ember kövesse saját vallását,
vidharmának
nevezik. A mások által bevezetett vallásos elveket para-dharmának hívják. Annak az új vallásnak,
melyet egy
olyan ember hozott létre, aki alaptalanul büszke és ellenzi a Védák elveit, upadharma a neve, s
amikor a
szavakkal bûvészkedve valaki egy új értelmezéssel áll elõ, azt chala-dharmának nevezik.ǁ
¼r¦la Prabhup§da magyarázata: „Korunkban nagy divattá vált az új dharmák létrehozása. Vannak
olyan
magukat sv§m¦knak és yog¦knak nevezõ emberek, akik azt az elvet támogatják, hogy az ember
bármilyen
vallásos rendszert követhet, saját választása szerint, mert végül is minden rendszer ugyanaz. A
¼r¦mad-
Bh§gavatam azonban az efféle divatos gondolatokat vidharmának nevezi, mert akadályozzák, hogy
az ember a
saját vallási rendszerét kövesse. Az igazi vallást az Istenség Legfelsõbb Személyisége határozza
meg: sarvadharm
§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja. Az igazi vallás nem más, mint meghódolni az Úr
lótuszlábainak. A
¼r¦mad-Bh§gavatam Hatodik Énekében Yamar§ja Aj§mila felszabadulásával kapcsolatban
kijelenti: dharma° tu
s§k¢§d bhagavat-pra£¦tam, a valódi vallás az, amit az Istenség Legfelsõbb Személyisége ad, éppen
úgy, ahogy a
valódi törvény az, amit a kormány hoz. Senki sem találhat ki egy törvényt otthon ülve, és senki sem
találhat ki
igaz vallást sem. Az írások egy másik helyen kijelentik: sa vai pu°s§m paro dharmo yato bhaktir
adhok¢aje. A valódi
vallásos rendszer az, amelynek követésével az ember a Legfelsõbb Úr bhaktájává válik. Éppen
ezért mindazt,
ami ellenkezik a fejlõdést elõsegítõ K¥¢£a-tudat vallásos rendszerével, vidharmának, para-
dharmának,
upadharmának vagy chala-dharmának hívják. A Bhagavad-g¦t§ eltérõ értelmezése chala-dharma.
Amikor Maga
K¥¢£a mond valamit, s egy gazember úgy magyarázza, mintha valami mást jelentene, az chala-
dharma, csaló
vallásos rendszer, vagy ªabda-bhit, bûvészkedés a szavakkal. Rendkívül óvatosnak kell lennünk,
hogy elkerüljük
ezeket a csaló vallási rendszereket.
Ezzel szemben a ¼r¦mad-Bh§gavatam csak a tiszta vallásosságot hirdeti, amely az emberi élet
végsõ célja (¼B.
1.1.2.):
dharma¤ projjhita-kaitavo 'tra paramo nirmatsar§£§° sat§°
vedya° v§stavam atra vastu ªivada° t§pa-trayonm¡lanam
ªr¦mad-bh§gavate mah§-muni-k¥te ki° v§ parair ¦ªvara¤
sadyo h¥dy avarudhyate 'tra k¥tibhi¤ ªuªr¡¢ubhis tat-k¢a£§t
99
„Teljes mértékben elvetve minden anyagi célú vallásos cselekedetet, e Bh§gavata Pur§£a a
legfelsõbb
igazságot tárja fel, amelyet csak a tökéletesen tiszta szívû bhakták érthetnek meg. A legfelsõbb
igazság az
illúziótól megkülönböztetett valóság, amely mindenki javát szolgálja. Ez az igazság gyökerestõl
elpusztítja a
háromszoros szenvedést. E szépséges Bh§gavatam, amelyet a nagy szent, Vy§sadeva állított össze
[érett tudása
teljében], önmagában elegendõ Isten megvalósításához. Mi szükség hát más írásra? Amint az ember
figyelmesen és alázatosan hallgatja a Bh§gavatam üzenetét, e tudás mûvelésével megszilárdítja
szívében a
Legfelsõbb Úr helyzetét.ǁ
2 A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta (Madhya-l¦l§ 21.103.) szerint:
yogam§y§ cic-chakti, viªuddha-sattva-pari£ati,
t§ra ªakti loke dekh§ite
ei r¡pa-ratana, bhakta-ga£era g¡¨ha-dhana,
„K¥¢£a transzcendentális formáját a világ számára belsõ lelki energiája teszi láthatóvá, amely a
tiszta jóság
megnyilvánulása. Ez a drágakõhöz hasonló forma a bhakták legrejtettebb kincse, s K¥¢£a örök
kedvteléseibõl
nyilvánul meg.ǁ
3 ¼r¦mad-Bh§gavatam, 1.3.28.:
ete c§°ªa-kal§¤ pu°sa¤ k¥¢£as tu bhagav§n svayam
indr§ri-vy§kula° loka° m¥¨ayanti yuge yuge
„A fent említett inkarnációk vagy az Úr teljes részei, vagy az Úr teljes részeinek részei, ám az Úr
¼r¦
K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége. Mindegyikük akkor jelenik meg a bolygókon, amikor a
hitetlenek
zavart okoznak. Az Úr alászáll, hogy megvédelmezze híveit.ǁ
4 ¼r¦mad-Bh§gavatam, 10.43.17.:
mall§n§m aªanir n¥£§° nara-vara¤ str¦£§° smaro m¡rtim§n
gop§n§° sva-jano ’sat¤° k¢iti-bhuj§° ª§st§ sva-pitro¤ ªiªu¤
m¥tyur bhoja-pater vir§¨ avidu¢§° tattva° para° yogin§°
v¥¢£¦n§° para-devateti vidito ra¯ga° gata¤ s§graja¤
„Az emberek különbözõ csoportjai különféleképpen viszonyultak K¥¢£ához, amikor belépett a
bátyjával. A
birkózók villámcsapásnak látták, Mathurá emberei a férfiak legjobbjának, a nõk Kupidó
megtestesülésének, a
tehénpásztorok a rokonuknak, a gonosz uralkodók a megbûntetõjüknek, a szülei a gyermeküknek, a
Bhoják
királya a halálnak, a kevésbé értelmesek a Legfelsõbb Úr univerzális formájának, a yog¦k az
Abszolút
Igazságnak, a V¥¢£ik pedig a legfelsõbb imádandó m¡rtijuknak látták.ǁ
5 A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (3.1.4-6) így ír a ª§nta-bhakti-rasáról:
vak¢yam§£air vibh§v§dyai¤ ªamin§° sv§dyat§° gata¤
sth§y¦ ª§nti-ratir dh¦rai¤ ª§nta-bhakti-rasa¤ sm¥ta¤
pr§ya¤ sva-sukha-j§t¦ya° sukha° sy§d atra yogin§m
kintv §tma-saukhyam aghana° ghana° tv ¦ªa-maya° sukham
tatr§p¦ªa-svar¡p§nubhavasyaivoru-hetut§
d§s§di-van-mano-jñ§tva-l¦l§der na tath§ mat§
„Amikor a ª§nta-rati (a semleges vonzódás) szünet nélkül fennáll, és eksztatikus érzelemmel
keveredik,
valamint amikor a bhakta ezt a semleges helyzetet élvezi, azt ª§nta-bhakti-rasának nevezik. A
ª§nta-bhakti-rasa
bhaktái általában az Istenség Legfelsõbb Személyiségének személytelen vonásából merítenek
élvezetet. Mivel a
transzcendentális boldogságból származó ízük nem teljes, ezt az ízt aghanának, sûrítetlennek
nevezik. Hasonlít
ez a közönséges tej és a sûrített tej közötti különbségre. Amikor a bhakta túllép a személytelenen,
és megízleli
az Istenség Legfelsõbb Személyisége eredeti sac-cid-§nanda-vigraha formájának
(transzcendentális, gyönyörteli,
teljes tudással rendelkezõ, örökkévaló testének) végzett szolgálatot, az ízt sûrített (ghana)
transzcendentális
boldogságnak nevezik. Néha a ª§nta-rasában lévõ bhakták transzcendentális boldogságot éreznek,
miután
találkoztak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, ez azonban nem hasonlítható ahhoz a
transzcendentális
100
boldogsághoz, amelyet a bhakták a d§sya-rasában ízlelnek meg, abban a transzcendentális
hangulatban,
melyben az ember szolgálatot végez az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.ǁ
A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (3.2.3-4) így ír a d§sya-rasáról, azaz a d§sya-bhakti-rasáról:
§tmocitair vibh§v§dyai¤ pr¦tir §sv§dan¦yat§m
n¦t§ cetasi bhakt§n§° pr¦ti-bhakti-raso mata¤
anugr§hy asya d§satv§l l§lyatv§d apy aya° dvidh§
bhidyate sambhrama-pr¦to gaurava-pr¦ta ity api
„Amikor vágyainak megfelelõen az élõlényben szeretet ébred az Istenség Legfelsõbb Személyisége
iránt, a
szeretetnek ezt a kezdeti szintjét d§sya-bhakti-rasának nevezik. A d§sya-bhakti-rasának két
kategóriája van: a
sambhrama-d§sya és a gaurava-d§sya. A sambhrama-d§syában a bhakta tisztelettel végzi
szolgálatát az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének, ám a fejlettebb gaurava-d§syában szolgálata az Úr védelmezésének
formáját ölti
magára.ǁ
A sakhya-bhakti-rasáról a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (3.3.1) így ír:
sth§yi-bh§vo vibh§v§dyai¤ sakhyam §tmocitair iha
n¦taª citte sat§° pu¢±i° rasa¤ prey§nud¦ryate
„Az élõlény eredeti tudata szerint az eksztatikus érzelmek soha nem szûnõ barátságként is
megnyilvánulhatnak. Amikor a K¥¢£a-tudatnak ez a szintje érett fokot ér el, preyo-rasának, illetve
sakhyabhakti-
rasának nevezik.ǁ
A v§tsalya-bhakti-rasáról a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (3.4.1) a következõképpen ír:
vibh§v§dyais tu v§tsalya° sth§y¦ pu¢±im up§gata¤
e¢a vatsala-n§m§tra prokto bhakti-raso budhai¤
„Amikor az örökké létezõ istenszeretet szülõi szeretetté alakul, és a megfelelõ érzelmekkel
keveredik, a
lelki létnek ezt a szintjét a bölcs bhakták v§tsalya-bhakti-rasának nevezik.ǁ
A madhura-bhakti-rasáról ugyanez a mû (Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 3.5.1) azt mondja:
§tmocitair vibh§v§dyai¤ pu¢±i° n¦t§ sat§° h¥di
madhur§khyo bhaved bhakti- raso 'sau madhur§ rati¤
„Ha valakinek a szívében a vonzódás K¥¢£a-tudata természetes fejlõdésének megfelelõen a
szerelem felé
hajlik, azt szerelmes ragaszkodásnak, madhura-rasának nevezik.ǁ
A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu a h§syát, az adbhutát, a v¦rát, a karu£át, a raudrát, a bhayát és a
b¦bhatsát, a hét
közvetett ízt is hasonlóan elmagyarázza. A h§sya-bhakti-rasát, a nevetésben megnyilvánuló
odaadást így
jellemzi (B.r.s. 4.1.6):
vak¢yam§£air vibh§v§dyai¤ pu¢±i° h§sa-ratir gat§
h§sya-bhakti-raso n§ma budhair e¢a nigadyate
„Amikor az odaadó szolgálat révén valakiben nevetõ ragaszkodás alakul ki K¥¢£a iránt, azt a
mûvelt
tudósok h§sya-bhakti-rasának nevezik.ǁ
A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (4.2.1) az adbhuta-rasáról szintén leírást ad:
§tmocitair vibh§v§dyai¤ sv§dyatva° bhakta-cetasi
s§ vismaya-ratir n¦t§d- bhuta-bhakti-raso bhavet
„Amikor az ember általános ragaszkodása csodálatban szilárdul meg, azt adbhuta-bhakti-rasának
nevezik.ǁ
A v¦ra-bhakti-rasáról a következõket olvashatjuk (B.r.s. 4.3.1):
saivots§ha-rati¤ sth§y¦ vibh§v§dyair nijocita¤
§n¦yam§n§ sv§dyatva° v¦ra-bhakti-raso bhavet
yuddha-d§na-day§-dharmaiª caturdh§-v¦ra ucyate
101
„Amikor a K¥¢£a iránti ragaszkodás a bhakta szívében harcias, jótékony illetve kegyes hajlammal
keveredik, az ilyen odaadást v¦ra-bhakti-rasának nevezik.ǁ
A karu£a-bhakti-rasáról a következõt tudhatjuk meg (B.r.s. 4.4.1):
§tmocitair vibh§v§dyair n¦t§ pu¢±i° sat§° h¥di
bhavec choka-ratir bhakti- raso hi karu£§bhidha¤
„Amikor a K¥¢£a iránti odaadó viselkedés és ragaszkodás valakiben kesergéssel vegyül, azt karu£a-
bhaktirasának
nevezik.ǁ
A raudra-bhakti-rasát pedig a következõk jellemzik (B.r.s. 4.5.1):
n¦t§ krodha-rati¤ pu¢±i° vibh§v§dyair nijocitai¤
h¥di bhakta-janasy§sau raudra-bhakti-raso bhavet
„Amikor az odaadás dühvel keveredik a bhakta szívében, azt az ízt raudra-bhakti-rasának
nevezik.ǁ
A bhay§naka-bhakti-rasát így jellemzi a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (4.6.1):
vak¢yam§£air vibh§v§dyai¤ pu¢±i° bhaya-ratir gat§
bhay§nak§bhidho bhakti- raso dh¦rair ud¦ryate
„Amikor az odaadás félelemmel keveredik, azt bhay§naka-bhakti-rasának nevezik.ǁ
A b¦bhatsa-bhakti-rasa leírás így szól (B.r.s. 4.7.1):
pu¢±i° nija-vibh§v§dyair jugups§-ratir §gat§
asau bhakti-raso dh¦rair b¦bhats§khya it¦ryate
„B¦bhatsa-bhakti-rasának azt nevezik, amikor az ember K¥¢£a iránti ragaszkodása egy szörnyû
formában
fejlõdik tovább, és a bhaktának ez élvezetet nyújt.ǁ (¼r¦la Prabhup¤da magyarázatából a Cc.
Madhya 19.187-hez.)
6
gopyas tapa¤ kim acaran yad amu¢ya r¡pa°
l§va£ya-s§ram asamordhvam ananya-siddham
d¥gbhi¤ pibanty anusav§bhinava° dur§pam
ek§nta-dh§ma yaªasa¤ ªriya aiªvarasya
[Mathur¤ hölgyei azt mondták:] „Milyen lemondásokat végezhettek a gop¦k? Szemükkel mindig az
Úr
K¥¢£a alakjának, a báj eszenciájának nektárját isszák, amelyhez semmi sem fogható, s amely
felülmúlhatatlan.
Ez a báj a szépség, hírnév és fenség egyedüli hajléka. Önmagában tökéletes, örökké üde és
végtelenül ritka.ǁ
A ¼r¦mad-Bh§gavatamnak ezt a versét (Bh§g. 10.44.14) Mathur§ hölgyei mondták, amikor
meglátták K¥¢£át
és Balar§mát a küzdõtéren Ka°sa király hatalmas birkózóival, Mu¢±ikával és C§£¡rával.
7 Az Odaadás nektárja, 41. fejezet: „Az egyik gop¦ így szólt R¤dh¤r¤£¦hoz: „Kedves K¥ª¤¯g¦
[akinek teste oly
törékeny]! Nézd csak, hogyan súgja Subala az üzenetedet K¥¢£a fülébe, hogyan helyezi némán
¼y§m§d§s¦
titkos levelét a kezébe, hogyan teszi a P§lik§ készítette bételdiót a szájába, és hogyan ékesíti fel Õt
a füzérrel,
amit T§rak§ fûzött! Tudtad, kedves barátnõm, hogy K¥¢£ának ezek a legbensõségesebb barátai
mindig ily
módon szolgálják Õt?ǁ
8 Cc. Madhya, 8.143., 159-161.:
ª¥¯g§ra-rasar§ja-maya-m¡rti-dhara
ataeva §tma-paryanta-sarva-citta-hara
„K¥¢£a a bhakták számára minden kapcsolatban vonzó, mert Õ a szerelem ízének megtestesülése.
És
nemcsak a bhakták vonzódnak Hozzá: saját Magát is elbûvöli.ǁ
k¥¢£ake §hl§de, t§'te n§ma – 'hl§din¦'
sei ªakti-dv§re sukha §sv§de §pani
102
„A hl§din¦ nevû energia transzcendentális gyönyört ad K¥¢£ának. E gyönyöradó energián keresztül
K¥¢£a
személyesen ízlel meg minden lelki örömöt.ǁ
hl§din¦ra s§ra a°ªa, t§ra 'prema' n§ma
§nanda-cinmaya-rasa premera §khy§na
„E gyönyörenergia leglényegesebb része az istenszeretet [prema], következésképpen az
istenszeretetrõl
beszélni szintén gyönyörteli transzcendentális íz.ǁ
premera parama-s§ra 'mah§bh§va' j§ni
sei mah§bh§va-r¡p§ r§dh§-±h§kur§£¦
„Az istenszeretet lényegi részét mah§bh§vának, transzcendentális eksztázisnak nevezik, s ezt az
eksztázist
¼r¦mat¦ R¤dh¤r¤£¦ képviseli.ǁ
tayor apy ubhayor madhye r§dhik§ sarvath§dhik§
mah§bh§va-svar¡peya° gu£air ativar¦yas¦
„A v¥nd¤vanai gop¦k közül ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t és egy másik gop¦t tekintik a legfõbbeknek. Amikor
azonban
összehasonlítjuk a gop¦kat, láthatjuk, hogy ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ a legfontosabb, hiszen igazi
természete a szeretet
legmagasabb szintû eksztázisát fejezi ki. A többi gop¦ által tapasztalt szeretet eksztázisát nem lehet
¼r¦mat¦
R¤dh¤r¤£¦éhoz hasonlítani.ǁ
9
yath§ r§dh§ priy§ vi¢£os tasy§¤ ku£¨a° priya° tath§
sarva-gop¦¢u saivaik§ vi¢£or atyanta-vallabh§
„Ahogy R¤dh¤ végtelenül kedves az Úr K¥¢£a szívének, úgy fürdõhelye [a R¤dh¤-ku£¨a] is
nagyon kedves
Neki. K¥¢£a minden gop¦ közül R¤dh¤r¤£¦t szereti a legjobban.ǁ (idézve a Cc. Ýdi, 4.214.-ben)
10 Ezzel kapcsolatban a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta (Madhya, 23.63-64.) összehasonlítja ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ és a
dv§rak§i királynõk által tapasztalt érzéseket a K¥¢£ától való elkülönülésben átélt szerelem során:
vipralambha' catur-vidha – p¡rva-r§ga, m§na
prav§s§khya, §ra prema-vaicittya-§khy§na
„A vipralambhának négy része van: p¡rva-r§ga, m§na, prav§sa és prema-vaicittya.ǁ
MAGYARÁZAT: Az Ujjvala-n¦lama£i (Vipralambha-prakara£a 5) így ír a p¡rva-r§gáról:
ratir y§ sa¯gam§t p¡rva° darªana-ªrava£§di-j§
tayor unm¦lati pr§jñai¤ p¡rva-r§ga¤ sa ucyate
„P¡rva-r§gának azt nevezik, amikor a szeretõben és kedvesében a találkozásuk elõtt a látás, a
hallás stb.
hatására keletkezõ ragaszkodás nagyon ízletessé válik a négy alkotórész, köztük a vibh§va és az
anubh§va
keveredésével.ǁ
A m§na szóról szintén leírást ad az Ujjvala-n¦lama£i (Vipralambha-prakara£a 68):
dam-patyor bh§va ekatra sator apy anuraktayo¤
sv§bh¦¢±§ªle¢a-v¦k¢§di- nirodh¦ m§na ucyate
„A m§na szót szeretõ és kedvese hangulatának jelzésére használják, amelyet vagy egy helyen, vagy
különbözõ helyeken tartózkodva tapasztalnak. Ez a hangulat akadályozza, hogy egymásra nézzenek
és
megöleljék egymást, annak ellenére, hogy ragaszkodnak egymáshoz.ǁ
A prav§sáról is olvashatunk az Ujjvala-n¦lama£iban (Vipralambha-prakara£a 139):
p¡rva-sa¯gatayor y¡nor bhaved deª§ntar§dibhi¤
vyavadh§na° tu yat pr§jñai¤ sa prav§sa it¦ryate
103
„A prav§sa szót a korábban egymás meghitt társaságát élvezõ szerelmesek elkülönülésének
leírására
használják. Ez az elkülönülés annak tudható be, hogy különbözõ helyeken tartózkodnak.ǁ
Ugyanígy a prema-vaicittyáról is olvashatunk benne (Ujjvala-n¦lama£i, Vipralambha-prakara£a
134):
priyasya sannikar¢e 'pi premotkar¢a-svabh§vata¤
y§ viªe¢a-dhiy§rtis tat prema-vaicittyam ucyate
„A prema-vaicittya szót a szeretet túláradásának érzékeltetésére használják, amely elkülönüléstõl
való
félelmet idéz elõ, noha a szeretõ jelen van.ǁ
r§dhik§dye 'p¡rva-r§ga' prasiddha 'prav§sa', 'm§ne'
'prema-vaicittya' ªr¦-daªame mahi¢¦-ga£e
„A négyféle elkülönülés közül háromról [a p¡rva-r§gáról, a prav§sáról és a m§náról] ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ és a
gop¦k híresek. Dv§rak§ban, a királynõk körében a prema-vaicittya érzései a rendkívül uralkodóak.ǁ
11 Cc. Ýdi, 1.4.:
r§dh§ k¥¢£a-pra£aya-vik¥tir hl§din¦ ªaktir asm§d
ek§tm§n§v api bhuvi pur§ deha-bheda° gatau tau
caitany§khya° praka±am adhun§ tad-dvaya° caikyam §pta°
r§dh§-bh§va-dyuti-suvalita° naumi k¥¢£a-svar¡pam
„¼r¦ R¤dh¤ és K¥¢£a szerelmi kedvtelései az Úr belsõ, gyönyöradó energiájának transzcendentális
megnyilvánulásai. Noha R§dh§ és K¥¢£a azonosságukat tekintve egyek, örökre különváltak
egymástól. Most e
két transzcendentális személyiség újra egyesült ¼r¦ K¥¢£a Caitanya formájában. Leborulok Elõtte,
aki ¼r¦mat¦
R¤dh¤r¤£¦ érzéseivel és testszínében jelent meg, holott Õ K¥¢£a Maga.ǁ
12 „A d¦k¢§ az a folyamat, amelynek a segítségével az ember felébresztheti transzcendentális
tudását, és
elpusztíthat minden bûnös tettbõl származó visszahatást. A kinyilatkoztatott szentírások hozzáértõ
tanulmányozói d¦k¢§nak nevezik ezt a folyamatot.ǁ ¼r¦la Prabhup¤da két helyen is idézi ezt a
verset, de
mindkét esetben azt mondja, hogy ¼r¦ J¦va Gosv§m¦ Bhakti-sandarbhájában található, egyik szerint
(Cc. Madhya
15.108. magyarázat) a 283. vers, a másik szerint (Tanítások nektárja, 5. vers magyarázat) a 868.
vers. Mindemellett
leheséges, hogy a korábban keletkezett Hari-bhakti-vil§sában bukkan fel eredetileg.
13 ¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.24, idézve a Cc. Ýdi 1.46.-ban:
§c§rya° m§° vij§n¦y§n n§vamanyeta karhicit
na martya-buddhy§s¡yeta sarva-deva-mayo guru¤
„Az §c§ryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen formában nem szabad tiszteletlenül
bánni
vele. Nem szabad irigykedni rá, közönséges embernek gondolván õt, mert õ az összes félisten
képviselõje.ǁ
14 A vai¢£avák lótuszlábáról származó por potenciájáról a következõ leírásokat találjuk a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban:
j¦vañ chavo bh§gavat§¯ghri-re£u°
na j§tu martyo 'bhilabheta yas tu
ªr¦-vi¢£u-pady§ manujas tulasy§¤
ªvasañ chavo yas tu na veda gandham
„Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája lábának pora érintse a fejét, az
minden
bizonnyal halott test. És aki sohasem érezte még az Úr lótuszlábáról származó tulas¦ levelek
aromáját, szintén
halott, annak ellenére, hogy lélegzik.ǁ (¼B. 2.3.23.)
ye¢§° bibharmy aham akha£¨a-viku£±ha-yogam
§y§-vibh¡tir amal§¯ghri-raja¤ kir¦±ai¤
vipr§°s tu ko na vi¢aheta yad-arha£§mbha¤
sadya¤ pun§ti saha-candra-lal§ma-lok§n
104
„Én vagyok korlátlan belsõ energiám Ura, a Gangesz vize pedig annak a víznek a maradéka, amely
lábamat
mosta. Ez a víz megtisztítja a három világot, az Úr ¼ivával együtt, aki a fején tartja a folyót. Ha Én
a fejemre
tehetem a vai¢£ava lábának a porát, ki ne akarná ugyanezt tenni?ǁ (¼B. 3.16.9.)
rah¡ga£aitat tapas§ na y§ti
na cejyay§ nirvapa£§d g¥h§d v§
na cchandas§ naiva jal§gni-s¡ryair
vin§ mahat-p§da-rajo-'bhi¢ekam
„Kedves Rah¡ga£a király! Ha valakinek nem adatik meg a lehetõség, hogy testét tetõtõl talpig a
nagy
bhakták lótuszlábának porával dörzsölje be, nem valósíthatja meg az Abszolút Igazságot. Az
Abszolút Igazságot
sem a nõtlenségi fogadalom betartásával [brahmacarya], sem a családos élet szabályainak szigorú
követésével,
sem v§naprasthaként otthonunkat elhagyva vagy a sanny§sa rendbe lépve, sem szigorú
vezeklésekkel, télen a
vízbe merülve, nyáron pedig tûzben vagy a perzselõ napon állva nem lehet megismerni. Az
Abszolút Igazság
megértésének számtalan folyamata van, az Abszolút Igazság azonban csak az elõtt tárul fel, aki
elnyerte egy
nagy bhakta kegyét.ǁ (¼B. 5.12.11.)
nai¢§° matis t§vad urukram§¯ghri°
sp¥ªaty anarth§pagamo yad-artha¤
mah¦yas§° p§da-rajo-'bhi¢eka°
ni¢kiñcan§n§° na v¥£¦ta y§vat
„Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, nem ébredhet ragaszkodás a
rendkívüli
tetteiért magasztalt Úr lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vai¢£ava lótuszlábának
porával,
aki tökéletesen mentes az anyagi szennyezõdésektõl. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi
fertõzéstõl, ha K¥¢£a-tudatossá válik, és így menedéket keres az Úr lótuszlábánál.ǁ (¼B. 7.5.32.)
§s§m aho cara£a-re£u-ju¢§m aha° sy§°
v¥nd§vane kim api gulma-latau¢adh¦n§m
y§ dustyaja° sva-janam §rya-patha° ca hitv§
bhejur mukunda-padav¦° ªrutibhir vim¥gy§m
„A v¥nd¤vanai gop¦k elhagyták férjeik, fiaik és többi rokonuk társaságát, akiktõl oly nehéz
megválni, s
letértek a hûség ösvényérõl, hogy menedéket keressenek Mukunda, K¥¢£a lótuszlábánál, amelyet a
védikus
tudás segítségével kell felkutatni. Óh, bárcsak olyan szerencsés lennék, hogy a bokrok,
kúszónövények vagy
füvek egyike lehetnék V¥nd§vanában, hiszen a gop¦k rájuk lépnek, s megáldják õket lótuszlábuk
porával!ǁ (¼B.
10.47.61.)
A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában ¼r¦la K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ különösen felhívja a figyelmet a
bhakták
lótuszlábáról származó por potenciájára:
bhakta-pada-dh¡li §ra bhakta-pada-jala
bhakta-bhukta-avaªe¢a, – tina mah§-bala
A bhakta lábának pora, az a víz, amely a lábát mosta, valamint az az étel, amelyet meghagyott,
három olyan
dolog, aminek rendkívüli ereje van.
ei tina-sev§ haite k¥¢£a-prem§ haya
puna¤ puna¤ sarva-ª§stre phuk§riy§ kaya
E három dolog szolgálatával az ember eléri a legfõbb célt, a K¥¢£a iránti eksztatikus szeretetet. Ezt
minden
kinyilatkoztatott szentírás újra meg újra kijelenti.
t§te b§ra b§ra kahi, – ªuna bhakta-ga£a
viªv§sa kariy§ kara e-tina sevana
Ezért, kedves bhaktáim, hallgassatok rám, mert én egyre csak azt hangoztatom: „Kérlek, legyen
hitetek
mind a háromban, és szolgáljátok valamennyit habozás nélkül!ǁ
105
tina haite k¥¢£a-n§ma-premera ull§sa
k¥¢£era pras§da, t§te 's§k¢¦' k§lid§sa
E három dolog segítségével az ember eléri az élet legfõbb célját: a K¥¢£a iránti eksztatikus
szeretetet. Ez az
Úr K¥¢£a legnagyobb kegye, s erre maga K§lid§sa a bizonyíték. (Cc. Antya 16.60-63.)
15 Cc. Madhya 19.215-234.: „A ª§nta-rasa szintjén a bhakta sem arra nem vágyik, hogy
felemelkedjen a mennyei
bolygókra, sem arra, hogy felszabaduljon. Ezek a karma és a jñ§na eredményei, s a bhakta nem
tartja többre
egyiket sem a pokolnál. Azon, aki a ª§nta-rasa szintjén áll, két transzcendentális tulajdonság
mutatkozik meg:
megvált minden anyagi vágytól, és elszakíthatatlanul ragaszkodik K¥¢£ához. (…) A ª§nta szint e
két jellemzõje
minden bhakta életét áthatja. Olyan, akár a hang minõsége az éterben. A hangvibráció minden
anyagi elemben
megtalálható. A ª§nta-rasa természetét a legparányibb meghittség sem jellemzi. Ehelyett a
személytelen
Brahmanról és a helyhez kötött Param§tm§ról szóló tudás uralja. A ª§nta-rasa szintjén az ember
csupán örök
helyzetét valósítja meg. Amikor azonban felemelkedik a d§sya-rasa szintjére, jobban megérti az
Istenség
Legfelsõbb Személyiségének teljes fenségét. A d§sya-rasa szinten az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl szóló
tudás áhítattal és tisztelettel nyilvánul meg. Szolgálatával a d§sya-rasában lévõ bhakta szakadatlan
boldogságot
nyújt az Úr K¥¢£ának. A ª§nta-rasa jellemzõi a d§sya-rasában is jelen vannak, ám szolgálat
egészíti ki õket. A
d§sya-rasa szint így mind a ª§nta-rasa, mind a d§sya-rasa tulajdonságait magában foglalja. A
s§khya-rasa szintjén
a ª§nta-rasa jellemzõi és a d§sya-rasa szolgálata egyaránt jelen vannak. A barátság síkján a d§sya-
rasa
tulajdonságai az áhítat és a tisztelet helyett a barátság meghittségével keverednek. A s§khya-rasa
szinten a
bhakta néha felajánlja szolgálatát az Úrnak, néha pedig K¥¢£ától vár el szolgálatot viszonzásul.
Játékos
verekedéseik során néha a tehénpásztorfiúk másznak fel K¥¢£a vállára, és néha K¥¢£a mászik fel az
övékre. A
barátság szintjén hiányzik az áhítatos tisztelet, mert ezt a rasát a meghittséggel átitatott szolgálat
uralja. A
s§khya-rasát éppen ezért három rasa tulajdonságai jellemzik. A s§khya-rasa szintjén K¥¢£a, az
Istenség
Legfelsõbb Személyisége bhaktái irányítása alatt áll, akik bensõséges kapcsolatban állnak Vele, és
egyenlõnek
tekintik Vele magukat. A szülõi szeretet szintjén a ª§nta-rasa, a d§sya-rasa és a s§khya-rasa
jellemzõi a szolgálat
gondoskodásnak nevezett formájává alakulnak át. A baráti szeretet lényege a d§sya-rasára jellemzõ
külsõségeket és tiszteletet nélkülözõ bensõséges viszony. A nagyobb meghittségbõl adódóan a
szülõi
szeretetben cselekvõ bhakta úgy bünteti és dorgálja meg az Urat, mintha az mindennapi,
megszokott dolog
lenne. A szülõi szeretet szintjén a bhakta az Úr eltartójának gondolja magát. Az Úr
gondoskodásának tárgyát
jelenti, akár egy gyermek, ezért ezt az ízt a négy rasa — a ª§nta-rasa, a d§sya-rasa, a barátság és a
szülõi
szeretet — tulajdonságai hatják át, s még transzcendentálisabb nektár, mint a többi.ǁ (…) A
szerelem szintjén a
K¥¢£a iránti ragaszkodás, a Neki végzett szolgálat, a barátság fesztelen érzései és a gondoskodás
érzései egy
meghitt kapcsolatban mind felerõsödnek. A szerelem szintjén a bhakta felajánlja testét az Úr
szolgálatára. Ezen
a szinten így mind az öt rasa transzcendentális tulajdonságai jelen vannak. Az anyagi elemekben az
étertõl
kezdve egymás után minden anyagi tulajdonság kifejlõdik. A fokozatos fejlõdés során elõször egy
tulajdonság
alakul ki, aztán kettõ, majd három és négy, míg végül a földben mind az öt tulajdonság
megtalálható. A
szerelem szintjén a bhakták minden érzése hasonló módon egybeolvad, s a felfokozódott íz
vitathatatlanul
csodálatos.ǁ
16 Ezzel kapcsolatban ¼r¦la Prabhup§da a következõket írja a ¼r¦ Caitanya Tanítása 31.
fejezetében:
„R¤dh¤r¤£¦ személyes társait sakh¦knak nevezik, legközelebbi segítõit pedig úgy hívják: mañjar¦k.
Nagyon
neház kifejezni azt, hogy milyen a kapcsolatuk K¥¢£ával, mivel nem vágynak arra, hogy együtt
legyenek
K¥¢£ával vagy személyesen élvezzék Õt, sõt mindig készek arra, hogy segítsenek R§dh§r§£inak,
hogy K¥¢£ával
lehessen. K¥¢£a és R§dh§r§£i iránt érzett szeretetük olyan tiszta, hogy már attól eélgedetté válnak,
ha R§dh§
és K¥¢£a együtt vannak. Valóban, az igazi lelki gyönyört az jelenti a számukra, ha R§dh§t és K¥¢£át
együtt
látják. R§dh§r§£¦ formája olyan, mint egy K¥¢£a fáját ölelõ növény, Vraja leányai, R§dh§r§£¦ társai
pedig e
növény leveleire és virágaira hasonlítanak. Ha egy növény átölel egy fát, levelei és virágai szintén
azt a fát
ölelik. A Govinda-l¦l§m¥ta (10.16) megerõsíti, hogy R§dh§r§£¦ K¥¢£a gyönyörpotenciájának
kiterjedése, akit egy
növényhez hasonlíthatunk, társai, Vraja leányai pedig ennek a növénynek a virágaihoz és leveleihez
hasonlítanak. Ha R§dh§r§£¦ és K¥¢£a együtt vannak, ez Vraja leányainak nagyobb gyönyört okoz,
mint
magának R¤dh¤r¤£¦nak.ǁ
17 ¼r¦mad-Bh§gavatam, 7.5.23-24.:
ªr¦-prahr§da uv§ca
ªrava£a° k¦rtana° vi¢£o¤ smara£a° p§da-sevanam
arcana° vandana° d§sya° sakhyam §tma-nivedanam
106
iti pu°s§rpit§ vi¢£au bhaktiª cen nava-lak¢a£§
kriyeta bhagavaty addh§ tan manye 'dh¦tam uttamam
„Prahl¤da Mah¤r¤ja így szólt: Hallani és énekelni az Úr Vi¢£u transzcendentális szent nevérõl,
formájáról,
jellemzõirõl, személyes tulajdonáról és kedvteléseirõl, emlékezni rájuk, szolgálni az Úr lótuszlábát,
tisztelettel
imádni az Urat a tizenhatféle kellékkel, imákat mondani az Úrhoz, a szolgájává válni, a legjobb
barátunknak
tekinteni Õt és mindenünket átadni Neki (más szóval szolgálni Õt a testünkkel, az elménkkel és a
szavainkkal) — ez a kilenc folyamat tiszta odaadó szolgálatnak számít. Aki az életét annak szenteli,
hogy e
kilenc folyamaton keresztül K¥¢£át szolgálja, azt a legmûveltebbnek kell tekinteni, mert tökéletes
tudásra tett
szert.ǁ
18 Az abhaktákkal való társulással kapcsolatban a ¼r¦mad-Bh§gavatam ezt mondja:
mahat-sev§° dv§ram §hur vimuktes
tamo-dv§ra° yo¢it§° sa¯gi-sa¯gam
mah§ntas te sama-citt§¤ praª§nt§
vimanyava¤ suh¥da¤ s§dhavo ye
„Az anyag börtönébõl kivezetõ útra egyedül a fejlett lelki szinten álló személyiségeknek végzett
szolgálattal juthatunk el, akik imperszonalisták és bhakták. Akár az Úr létébe akar olvadni valaki,
akár az
Istenség Személyisége társaságára vágyik, a mah§tm§kat kell szolgálnia. Akik nem törõdnek
ezekkel a tettekkel,
és olyan emberekkel tartanak kapcsolatot, akik a nõk és a nemi élet rabjai, azok számára nyitva áll
az út a
pokol felé. A mah§tm§k mindenkit egyformának tekintenek, s nem látnak különbséget egyik és
másik élõlény
között. Nagyon békések, és teljesen átadják magukat az odaadó szolgálatnak. Mentesek a dühtõl,
mindenki
boldogulása érdekében cselekszenek, és sohasem viselkednek elítélendõen. Az ilyen embereket
mah§tm§knak
nevezik.
ye v§ may¦ªe k¥ta-sauh¥d§rth§
jane¢u dehambhara-v§rtike¢u
g¥he¢u j§y§tmaja-r§timatsu
na pr¦ti-yukt§ y§vad-arth§ª ca loke
„Akik szeretnék felébreszteni a K¥¢£a-tudatukat, és erõsíteni akarják Isten iránti szeretetüket, azok
semmi
olyat nem szeretnek tenni, ami nem áll kapcsolatban K¥¢£ával. Nem szeretnek olyan emberekkel
találkozni,
akiket egyedül testük fenntartása, az evés, az alvás, a párzás és a védekezés érdekel. Nem
ragaszkodnak az
otthonukhoz, még ha családosok, akkor sem. Nem ragaszkodnak a feleségükhöz, a gyermekeikhez,
a
barátaikhoz vagy a vagyonukhoz sem, ugyanakkor nem tekintenek közömbösen kötelességük
végrehajtására.
Az ilyen emberek épp csak annyi pénzt gyûjtenek össze, amelynek a segítségével testüket és
lelküket együtt
tudják tartani.ǁ (¼B. 5.5.2-3.)
A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában pedig a következõ idézeteket találjuk:
asat-sa¯ga-ty§ga, – ei vai¢£ava-§c§ra
'str¦-sa¯g¦' – eka as§dhu, 'k¥¢£§bhakta' §ra
„Egy vai¢£avának mindig el kell kerülnie a közönséges emberek társaságát. A közönséges emberek
nagyon
ragaszkodnak az anyagi világhoz, különösen a nõkhöz. A vai¢£aváknak azoknak az embereknek a
társaságát is
kerülniük kell, akik nem az Úr K¥¢£a bhaktái.ǁ
satya° ªauca° day§ mauna° buddhir hr¦¤ ªr¦r yaªa¤ k¢am§
ªamo damo bhagaª ceti yat-sa¯g§d y§ti sa¯k¢ayam
te¢v aª§nte¢u m¡¨he¢u kha£¨it§tmasv as§dhu¢u
sa¯ga° na kury§c chocye¢u yo¢it-kr¦¨§-m¥ge¢u ca
na tath§sya bhaven moho bandhaª c§nya-prasa¯gata¤
yo¢it-sa¯g§d yath§ pu°so yath§ tat-sa¯gi-sa¯gata¤
„A világi emberek társasága megfosztja az embert az igazmondás, a tisztaság, a kegy, a komolyság,
a lelki
intelligencia, a tartózkodás és a lemondás tulajdonságaitól, a hírnévtõl, a megbocsátástól, valamint
attól a
képességétõl, hogy uralkodni tudjon az elméjén és az érzékein, és búcsút mondhat minden
szerencséjének és
lehetõségének is. Mindig el kell kerülnünk a közönséges ostobák társaságát, akik mit sem tudnak az
önmegvalósításról, s nem többek, mint játékállatok egy asszony kezében. Nincs olyan dolog,
amelyhez
107
ragaszkodva az illúzió és a kötöttség olyan teljes lenne egy férfi számára, mint amikor nõk vagy
olyan emberek
társaságát keresi, akik túlságosan ragaszkodnak a nõkhöz.ǁ (Idézve a ¼B. 3.31.33-35.-bõl)
vara° huta-vaha-jv§l§- pañjar§ntar-vyavasthiti¤
na ªauri-cint§-vimukha- jana-sa°v§sa-vaiªasam
„Jobb kiállni azt a kínt, amelyet rácsok közé zárva, izzó lángoktól körülvéve szenved el az ember,
mint
olyanokkal érintkezni, akik nem K¥¢£a-tudatosak. Az ilyen emberek társasága nagyon nagy teher.ǁ
m§ dr§k¢¦¤ k¢¦£a-pu£y§n kvacid api
bhagavad-bhakti-h¦n§n manu¢y§n
„Még látnunk sem szabad azokat, akik nem végeznek K¥¢£a-tudatos odaadó szolgálatot, s akik
ezért nem
hajtanak végre jámbor tetteket.ǁ (Cc. Madhya 22.87-92.)
19 Bhagavad-g¦t§, 7.16.
catur-vidh§ bhajante m§° jan§¤ suk¥tino 'rjuna
§rto jijñ§sur arth§rth¦ jñ§n¦ ca bharatar¢abha
„Óh, Bh¤raták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedõ,
a
gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.ǁ
20 ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ a tiszta odaadó szolgálat e tulajdonságainak emlétésével kezdi a ¼r¦mad-
Bh§gavatam
elbeszélését:
sa vai pu°s§° paro dharmo yato bhaktir adhok¢aje
ahaituky apratihat§ yay§tm§ supras¦dati
―Az emberiség legmagasabb rendû hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a
transzcendentális
Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell
lennie,
valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.ǁ
v§sudeve bhagavati bhakti-yoga¤ prayojita¤
janayaty §ªu vair§gya° jñ§na° ca yad ahaitukam
„Az Istenség Személyiségének, ¼r¦ K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal
indokolatlan
tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.ǁ (¼B. 1.2.6-7.)
A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (1.3.25-26.) leírja a bh§va szintet elért bhakta jellemzõit:
k¢§ntir avyartha-k§latva° viraktir m§na-ª¡nyat§
§ª§-bandha¤ samutka£±h§ n§ma-g§ne sad§ ruci¤
§saktis tad-gu£§khy§ne pr¦tis tad-vasati-sthale
ity-§dayo 'nubh§v§¤ syur j§ta-bh§v§¯kure jane
„Amikor a K¥¢£a iránti eksztatikus érzelem magja kicsírázik, az ember viselkedésében a következõ
kilenc
jel nyilvánul meg: megbocsájtás, az idõpazarlás kerülése, elkülönülés, az alaptalan tekintélyérzet
hiánya,
remény, lelkesedés, íz az Úr szent nevének énekléséhez, ragaszkodás az Úr transzcendentális
tulajdonságainak
leírásaihoz, valamint vonzódás az olyan helyekhez, ahol az Úr tartózkodik — egy templomhoz
vagy egy szent
helyhez, például V¥nd§vanához. Ezeket mind anubh§vának, az eksztatikus érzelem alárendelt
jeleinek nevezik,
s azokon láthatók, akiknek szívében az istenszeretet magja csírázásnak indult.ǁ
21 Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.101.:
ªruti-sm¥ti-pur§£§di- pañcar§tra-vidhi° vin§
aik§ntik¦ harer bhaktir utp§t§yaiva kalpate
108
„Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen kívül hagyja a hiteles védikus
szentírásokat —
az Upani¢adokat, a Pur§£ákat, a N§rada-pañcar§trát stb. —, csak szükségtelen zavart kelt a
társadalomban.ǁ
22 ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura magyarázata a ¼B. 10.29.9-hez: ―Ezzel kapcsolatban ¼r¦la
R¡pa
Gosv§m¦ Ujjvala-n¦lama£ijában leírt módszere alapján fogjuk az elemzést elvégezni. A gop¦knak
két kategóriája
létezik: az örökké tökéletesek (nitya-siddhák), és azok, akik a bhakti-yoga gyakorlása által váltak
tökéletessé (a
s§dhana-siddhák). A s§dhana-siddháknak két kategóriája van: azok, akik speciális csoportokba
tartoznak, és azok,
akik nem. A különleges csoportokba tarozó gop¦k között is két osztály van: nevezetesen a ªruti-
c§r¦k, akik a
megszemélyesült Védák csoportjából származbnak, és a ¥¢i-c§r¦k, akik azoknak a bölcseknek a
csoportjából
származnak, akik látták az Úr R§macandrát a Da£¨ak§ra£ya erdõben.
A Padma Pur§£a a gop¦knak ugyanezt a négyes felosztását ismerteti:
gopyas tu ªrutayo jñey§ ¥¢i-j§ gopa-kanyak§¤
deva-kany§ª ca r§jendra na m§nu¢y§¤ kathañcana
„Úgy értelmezik, hogy a gop¦k közül egyesek a megszemélyesült védikus irodalom, míg mások
újjászületett
bölcsek, a tehénpásztorok lányai vagy a félistenek lányai. De semmiképpen, kedves királyom, nem
tekinthetõ
egyikük sem közönséges emberi lénynek.ǁ Itt azt találjuk, hogy bár a gop¦k emberi
tehenészlányoknak tûntek,
valójában nem azok voltak. Így az az elképzelés, hogy halandók voltak, megdõl.
A tenénpásztorok leányainak, akiket itt gopa-kany§ként említenek, örökké tökéletesnek kell
lenniük, mert
nem hallottuk, hogy valaha is valamilyen s§dhanát végeztek volna. Az a látszólagos s§dhanájuk,
hogy K§ty§yan¦
istennõt imádták gop¦kként, csupán azt mutatja, hogy emberi lények szerepét játszották, és a
Bh§gavatam arról
számol be, hogy az imádatot csak annak érdekében végezték, hogy megmutassák, miként fogadták
el teljes
mértékben a tehenészlányok szerepét.
Azt, hogy a gopa-kany§ gop¦k valójában nitya-siddhák, vagyis az Úr örökké tökéletes bhaktái, a
Brahma-sa°hit§
állítása is alátámasztja (5.37) —§nanda-cinmaya-rasa-pratibh§vit§bhi¤— ami azt bizonyítja, hogy
õk az Úr lelki
gyönyörpotenciája. Hasonlóan, a Gautam¦ya-tantra is azt állítja: hl§din¦ y§ mah§-ªakti¤. Az örök
tökéletességük
további alátámasztásáként szolgál az, hogy mivel ezek a gop¦k az Úr K¥¢£ával, a szeretõjükkel
együtt
egyformán örökek, Vele együtt vannak említve a tizennyolc szótagból, valamint a tíz szótagból álló
mantrában
és máshol is, valamint az, hogy e matrák imádata, valamint a ªrutik, amik tartalmazzák õket, az
idõk kezdete óta
léteznek.
A deva-kany§k, vagyis a félistenek leányainak helyzete, akik a sambhavas tv amara-striya¤ kezdetû
versben
vannak említve, a ¼r¦ Ujjvala-n¦lama£i szerint az, hogy õk az örökké tökéletes gop¦k részleges
kiterjedései. Azt,
hogy a ªruti-c§r¦ gop¦k, vagyis a megszemélyesült Védák s§dhana-siddhák, a következõ szavaikból
érthetjük meg,
amelyeket a B¥had-v§mana Pur§£a idéz:
kandarpa-ko±i-l§va£ye tvayi d¥¢±e man§°si na¤
k§min¦-bh§vam §s§dya smara-k¢ubdh§nya-sa°ªay§¤
yath§ tval-loka-v§sinya¤ k§ma-tattvena gopik§¤
bhajanti rama£a° matv§ cik¦r¢§janinas tath§
„Mióta láttuk az arcodat, amely sok milló Kupidó szépségét is felülmúlja, az elménkben olyan vágy
ébredt
Irántad, mint a fiatal lányokban, és minden ragaszkodásunkról megfeledkeztünk. Azt a vágyat
fejlesztettük ki,
hogy úgy cselekedjünk Veled kapcsolatban, mint ahogyan a gop¦k teszik, akik a Te
transzcendentális bolygódon
laknak, és Kupidó jellemzõit nyilvánítják meg azáltal, hogy azzal az elképzeléssel imádnak Téged,
hogy a
szeretõjük vagy.ǁ
A ¥¢i-c§r¦ gop¦k szintén s§dhana-siddhák, mint ahogyan az Ujjvala-n¦lama£i állítja:
gop§lop§sak§¤ p¡rvam
apr§pt§bhi¢±a-siddhaya¤. Elõzetesen mindannyian mah§rsik voltak, akik a Da£¨aka erdõben
laktak. Erre
vonatkozólag a Padma Pur§£a Uttara-kha£¨ájában találunk bizonyítékokat:
d¥¢±v§ r§ma° hari° tatra bhoktum aicchan su-vigraham
te sarve str¦tvam §pann§¤ samudbh¡t§ª ca gokule
hari° sampr§pya k§mena tato mukt§ bhav§r£av§t
109
Ez a vers azt mondja, hogy amikor látták az Úr R§macandrát, a Da£¨aka erdõ bölcsei arra vágytak,
hogy az
Úr Harit (K¥¢£át) élvezzék. Más szavakkal, az Úr R§ma szépségének a látványa az Úr Harira,
Gop§lára, az
imádatuk személyes tárgyára emlékeztette õket, és így élvezni akartak Vele. De zavarukban nem
cselekedtek a
végyuk szerint, mire az Úr ¼r¦ R§ma, Aki olyan, mint egy kívánságteljesítõ fa, a kegyében
részesítette õket, bár
nem tettek említést a vágyukról. Így a vágyuk beteljesült, mint ahogyan azt a te sarve szavak
bizonyítják. A
kéjes vonzódásuk eredményeképpen megszabadultak az anyagi lét óceánjától, az ismétlõdõ születés
és halál
körforgásából, és ezzel egyidejûleg magkapták Hari társulását a szerelmi kapcsolatban.
A Bh§gavatam jelen versébõl megérthetjük, hogy a gyermekes gop¦k voltak azok, akiket erõszakkal
otthon
tartottak. Ez a tény a következõ versekbõl fog kiderülni: m§tara¤ pitara¤ putr§¤ (¼B. 10.29.20),
yat-paty-apatyasuh¥
d§m anuv¥ttir a¯ga (¼B. 10.29.32) és pati-sut§nvaya-bhr§t¥-b§ndhav§n (¼B. 10.31.16). A Tizedik
Énekhez fûzött
magyarázatában ¼r¦la Kavi-kar£ap¡ra Gosv§m¦ is említi ezt a tényt. Anélkül, hogy az összes
gondolatát
megismételnénk ezzel a verssel kapcsolatban, a magyarázata lényegét fogjuk elmíteni:
―Az Úr ¼r¦ R¤macandra személyes formáját látva, a bölcsek, akik az Úr Gop¤la imádói voltak,
azonnal a
spontán odaadás érett szintjére emelkedtek, automatikusan elérve a szilárd hit (ni¢±h§), vonzalom
(§sakti) és
ragaszkodás (rati) szintjeit. De még nem teljesen szabadultak meg az anyagi szennyezõdéstõl; ezért
¼r¦
Yogam§y§-devi úgy rendezte el, hogy a gop¦k méhéból szülessenek meg, és tehenészlányokká
váljanak. Azáltal,
hogy az örökké tökéletes gop¦kkal társultak, néhányan ezek közül az új gop¦k közül teljesen
megnyilvánították a
p¡rva-r§gát, vagyis a szeretõi vonzalmat K¥¢£a iránt, amikor elérték a pubertást (ez a fajta
vonzalom még
azelõtt fejlõdik ki, hogy valaki találkozik a szeretõjével). Amikor ezek az új gop¦k személyesen
találkoztak
K¥¢£ával és közvetlenül társultak Vele, az összes fennmaradó szennyezõdésük elégett, és a prema,
sneha stb.
fejlett szintjeit érték el.
Bár tehénpásztor férjeik társaságában voltak, Yogam§y§ ereje által a gop¦kat nem érintette meg a
velük való
szexuális kapcsolat; hanem tisztán lelki testben maradtak, amit K¥¢£a élvezett. Azon az éjszakán,
amikor
K¥¢na fuvolájának hangját hallották, férjeik megpróbálták megállítani õket, de Yogam§y§ kegyes
közbenjárásának köszönhetõen a s§dhana-siddha gop¦k képesek voltak elmenni a szerelmükhöz, a
nitya-siddha
gop¦kkal együtt.
A többi gop¦ azonban, mivel nem volt részük abban a jó szerencsében, hogy társulhattak a nitya-
siddha
gop¦kkal és más fejlett gop¦kkal, nem érték el a prema szintjét, és így az õ szennyezõdéseik nem
égtek el teljesen.
Õk társultak a férjeikkel, és miután szexuális kapcsolatba léptek velük, gyermekeket szültek. De
egy kis idõvel
késõbb még ezek a gop¦k is kifejlesztették p¡rva-r§gájukat azáltal, hogy erõsen vágytak K¥¢£a
személyes
társulására – amely vágyat a fejlett gop¦kkal való társulás által fejlesztettek ki. Mivel képesített
befogadóivá
váltak a tökéletes gop¦k kegyének, transzcendentális testet öltöttek, amely alkalmas volt arra, hogy
K¥¢£a
élvezze, és amikor Yogam§y§ nem segített nekik abban, hogy legyõzzék férjeik törekvését, akik
vissza akarták
tartani õket, úgy érezték, hogy a legnagyobb tragédia történt velük. Férjeiket, bátyjaikat, apáikat és
más
családtagjaikat ellenségnek tekintve, közel kerültek a halálhoz. Mint ahogy más nõk az anyjukra
vagy más
rokonukra emlékeznének a haláluk idején, ezek a gop¦k az életük egyetlen barátjára, K¥¢£ára
emlékeztek, mint
ahogyan azt a Bh§gavatam jelen verse állítja az antar szavakkal kezdõdõen.
Ebbõl az következik, hogy ezek a hölgyek nem tudtak elmenni, mivel férjeik visszatartották õket,
bottal
állva az útjukat és õket szídva. Bár ezek a gop¦k szüntelenül el voltak merülve a K¥¢£a iránti
szeretetben, ekkor
Rá emlékeztek, és belülrõl kiáltottak: „Ó jaj, ó, jaj, ó, életünk egyetlen barátja! Ó, V¥nd¤vana
erdejének
mûvészi tehetséggel teli óceánja! Kérünk, hogy hadd válhassunk a barátnõiddé valamelyik
következõ
életünkben, mert ez alkalommal nem láthatjuk lótuszarcodat szemeinkkel! Hadd legyen így, akkor
az
elménkkel fogunk Rád nézni.„ Mindegyikük ily módon siránkozott magában, és lecsukott
szemekkel mélyen
meditáltak Rajta.ǁ
23 ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.21.18.:
hant§yam adrir abal§ hari-d§sa-varyo
yad r§ma-k¥¢£a-cara£a-sparaªa-pramoda¤
m§na° tanoti saha-go-ga£ayos tayor yat
p§n¦ya-s¡yavasa-kandara-kanda-m¡lai¤
„Minden bhakta közül a Govardhana-hegy a legkiválóbb. Óh, barátaim! Ez a hegy mindennel
ellátja K¥¢£át
és Balar§mát, borjaikat, teheneiket és barátaikat, a tehénpásztorfiúkat, amire csak szükségük van:
ivóvizzel,
puha, zsenge fûvel, barlangokkal, gyümölcsökkel, virágokkal és zöldségekkel. Ezzel ajánlja
tiszteletét az Úrnak,
s amiatt, hogy K¥¢£a és Balar¤ma lótuszlába érinti, nagyon boldognak látszik.ǁ
110
24 ¼r¦la ¼ivar§ma Sv§m¦: Venu-g¦t§, 16. fejezet: „Az éneklés és a hallás tehát hozzájárul az
emlékezés
sikeréhez, és segít, hogy elérjük a végsõ célt. ¼r¦la Prabhup§da A tanítások nektárja címû
könyvében a
következõképpen sorolja fel a bhaktinak a smara£amhoz és annak tökéletességéhez vezetõ szintjeit:
Az odaadó élet elsõ szintje a ªrava£a-daª§, a hallás szintje. A s§dhaka hallja a s§dhuktól, hogy
milyen fontos a
lelki élet, hogy a védikus szentírások szavai csalhatatlanok, és hogy ¼r¦ Hari a Legfelsõbb, s így
kifejlõdik
bennük a hite, majd nagy vágyakozás ébred benne, hogy az odaadó életet gyakorolja.
Aztán amikor a guru irányítása alatt a bhakta elfogadja K¥¢£a transzcendentális szent nevének,
formájának
és kedvteléseinek állandó ismétlését és hallását, megfogadja, hogy örökké szolgálni fogja ¼r¦
K¥¢£át, és
hivatalosan is elkötelezi magát az odaadó élet mellett, akkor eléri az elfogadás szintjét, azaz a
vara£a-daª§t.
A vara£a-da¢§ velejárója a szent név iránti vonzódás és a ragaszkodás a k¥¢£a-kath§ hallgatásához.
Annak
hatására, hogy egyre erõsebben ragaszkodik a szent névhez, a s§dhaka eléri a transzcendenst
megelõzõ szintet,
és mivel eksztázisban tudja énekelni a szent nevet, eljut az emlékezés, a smara£§vasth§ síkjára.
Minden õszinte
s§dhaka a smara£ának erre a szintjére szeretne eljutni. A szent név éneklésének korábban felvázolt
fejlõdése
során – attól kezdve, hogy valaki összpontosít a névre, odáig, hogy megnyilvánul elõtte ¼r¦ K¥¢£a
l¦l§ja — az
emlékezés alábbi szintjei vannak jelen:
A smara£át öt egymást követõ szintre lehet osztani, aszerint, hogy a s§dhaka az emlékezés mely
szintjét érte
el: smara£a (emlékezés), dh§ra£§ (elmélyülés), dhy§na (meditáció), dhruva-anusm¥ti (állandó
emlékezés) és
sam§dhi (transz).
A koncentrációkészség eleinte korlátozott, mert a csapongó elme mindig nagyon izgatott. Emiatt a
s§dhaka
erõfeszítést tesz, hogy az Úrra gondoljon, ám a következõ pillanatban valami oda nem illõ gondolat
kisöpör
mindent a fejébõl. Ezt nevezik smara£ának (ami azonban nem tévesztendõ össze magával a teljes
folyamattal,
melyet átfogó néven szintén smara£ának nevezünk).
Mikor a bhakta újra és újra erõfeszítést tesz, hogy hallja a nevet, az elme némiképpen megtisztul, s
ennek
következtében egyszer-egyszer visszavonul a külsõ világtól, és egy rövid ideig képessé válik arra,
hogy az Úron
idõzzön. Ezt nevezik dh§ra£§nak, elmélyülésnek, vagy annak a csekélyke képességnek, hogy
valaki elinduljon
az emlékezés útján.
A harmadik szintet dhy§nának, meditációnak nevezik. Ez az elmélyülés érett szintje, amire az
jellemzõ,
hogy a bhakta rögzíteni tudja az elméjét ¼r¦ Hari egy bizonyos formájára vagy kedvtelésére. A
dh§ra£§ szintjén
az emlékezésre való képesség még általános, a meditáció esetében viszont már egy bizonyos
tárgyra
összpontosul.
Az állandó emlékezésnek azt a szintjét, amikor annak következtében, hogy sértés nélkül beszél és
hall
K¥¢£a különleges tulajdonságairól, a bhakta szakadatlanul, akadályt nem ismerve emlékezik, és ez
mérhetetlen
boldogsággal árasztja el a szívét, anu-sm¥tinek nevezik.
A sam§dhi, a smara£a legmagasabb szintje, valamint az anusm¥ti érett állapota egyenlõ a lelki
transszal. A
mély meditáció egyetlen tárgya itt ¼r¦ K¥¢£a. Ez a mély meditáció magától alakul ki a lelki energia,
a cit-ªakti
hatására, anélkül, hogy a bhakta bármit is tenne érte.
A sam§dhi fejlõdése során megnyilvánul a lelki fejlõdés negyedik, a smara£a-da¢§t követõ szintje,
amit
§pana-daª§nak, hasonulásnak neveznek. Ezen a szinten az Úr belsõ energiája minden oda nem illõ
anyagi
elképzelést kisöpör az elmébõl, ami esetleg még megmaradt. Az ember ekkor a bh§va
transzcendentális síkjára
kerül, teljesen megtagadva minden azonosságot az anyagi testével, hiszen mindig R§dh§-K¥¢£ával
van
V¥nd§vanában.
Az ötödik, sampatti-daª§ként ismert szintet ¼r¦la Prabhup¤da „az élet tökéletességéǁ-nek nevezi.
Az §panada
ª§ szintjén a bhakta eléri ugyan a svar¡pa-siddhit, ám testén keresztül még mindig kapcsolatot tart
az anyagi
világgal. A sampatti-daª§ szintjén K¥¢£a annyira elégedetté válik bhaktája szeretõ szolgálatával,
hogy kedvesen
elviszi ebbõl a világból saját örök hajlékára, egy lelki testben, melyet vastu-siddhinek neveznek. A
bhakta ekkor
bebocsájtást nyer annak a számtalan kedvtelésnek a kincsestárába, melyekrõl s§dhaka korában
annyit hallott,
énekelt és amikre mindig emlékezett, miközben buzgón imádkozott, s önmagát nem kímélve
igyekezett, hogy
sikert érjen el az odaadó szolgálatban.ǁ
25 Bhakti-rasm§m¥ta-sindhu 1.1.12., N§rada-pañcar§tra:
sarvop§dhi-vinirmukta° tat-paratvena nirmalam
h¥¢¦ke£a h¥¢¦keªa- sevana° bhaktir ucyate
„A bhakti, az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy minden érzékünket az Úr, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége szolgálatába állítjuk, aki minden érzék mestere. Amikor a szellemi lélek a
Legfelsõbbet szolgálja,
111
két mellékhatás mutatkozik meg. Az egyik az, hogy megszabadul minden anyagi megjelöléstõl, a
másik pedig
az, hogy az érzékei pusztán attól, hogy az Úr szolgálatát végzik, megtisztulnak.ǁ
26 A tanítások nektárja, 1. vers:
v§co vega° manasa¤ krodha-vega°
jihv§-vegam udaropastha-vegam
et§n veg§n yo vi¢aheta dh¦ra¤
sarv§m ap¦m§° p¥thiv¦° sa ªi¢y§t
„Az a józan személy, aki képes eltûrni a beszéd késztetését, az elme ösztönzését, a düh tetteit,
valamint a
nyelv, a gyomor és a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az
egész
világon.ǁ
27
yatato hy api kaunteya puru¢asya vipaªcita¤
indriy§£i pram§th¦ni haranti prasabha° mana¤
„Óh, Arjuna, az érzékek olyan erõsek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló,
józan
ítélõképességû ember elméjét is erõnek erejével elragadják.ǁ
28
indriy§£§° hi carat§° yan mano 'nuvidh¦yate
tad asya harati prajñ§° v§yur n§vam iv§mbhasi
„Ahogyan az erõs szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még
egyetlen
csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.ǁ
29
vi¢ay§ vinivartante nir§h§rasya dehina¤
rasa-varja° raso 'py asya para° d¥¢±v§ nivartate
„A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktõl, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha
azonban egy felsõbbrendû ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné
válik.ǁ
30 Cc. Ýdi, 4.164-166.:
k§ma, prema, – do¯h§k§ra vibhinna lak¢a£a
lauha §ra hema yaiche svar¡pe vilak¢a£a
―A kéj és a szeretet jellemzõi éppúgy különböznek egymástól, mint ahogyan a vas természete tér
el az
aranyétól.ǁ
§tmendriya-pr¦ti-v§ñch§ – t§re bali 'k§ma'
k¥¢£endriya-pr¦ti-icch§ dhare 'prema' n§ma
―Saját érzékeink kielégítésének vágya k§ma [kéj], míg az a vágy, hogy K¥¢£a érzékeinek
szerezzünk örömet,
prema [szeretet].ǁ
k§mera t§tparya – nija-sambhoga kevala
k¥¢£a-sukha-t§tparya-m§tra prema ta' prabala
„A kéj egyedüli célja élvezetet nyújtani saját érzékeinknek. A szeretet azonban K¥¢£a gyönyörérõl
gondoskodik, s így rendkívüli ereje van.ǁ
31 Pady§val¦ 14, idézve a Cc. Madhya 8.70-ben:
k¥¢£a-bhakti-rasa-bh§vit§ mati¤
kr¦yat§° yadi kuto 'pi labhyate
112
tatra laulyam api m¡lyam ekala°
janma-ko±i-suk¥tair na labhyate
„A K¥¢£a-tudatban végzett tiszta odaadó szolgálatra még az sem tehet szert, aki ezer és ezer életen
keresztül végzett jámbor cselekedeteket. Egyetlen árat fizetve lehet csak megvásárolni: ha hevesen
vágyunk
arra, hogy megszerezzük. Ha valahol kapható, késlekedés nélkül meg kell vennünk.ǁ
32 Erre szép példát ad ¼r¦la R¡pa és San§tana Gosv§m¦. Amikor találkoztak az Úr Caitanyával,
akkor
kifejezték a vágyukat, hogy bár teljesen képesítetlennek tartják magukat, mégis szeretnék elérni az
Úr kegyét:
v§mana yaiche c§¯da dharite c§he kare
taiche ei v§ñch§ mora u±haye antare
„Valóban olyanok vagyunk, mint a törpe, aki a holdat akarja megkaparintani. Noha teljesen
alkalmatlanok
vagyunk rá, elménkben már ébred a vágy, hogy kegyedben részesüljünk.ǁ (Cc. Madhya 1. 205.)
33
¡rdhva-b§hu kari' kaho¯, ªuna, sarva-loka
n§ma-s¡tre g§¯thi' para ka£±he ei ªloka
―Kezemet magasba emelve kijelentem: „Mindenki hallgasson most rám! Fûzzétek fel e verset a
szent név
zsinórjára, s viseljétek a nyakatokban, hogy örökké emlékezzetek rá!ǁ
prabhu-§jñ§ya kara ei ªloka §cara£a
avaªya p§ibe tabe ªr¦-k¥¢£a-cara£a
„Pontosan kell követnünk azokat az elveket, amelyeket az Úr Caitanya Mah¤prabhu elõírt ebben a
versben.
Ha valaki egyszerûen csak az Úr Caitanya és a Gosv§m¦k nyomdokaiban jár, minden bizonnyal
eléri az élet
végsõ célját, ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábát.ǁ (A fenti két vers és a magyarázatban idézett ¼ik¢§¢±akam 3.
vers a Cc. Ýdi
17.31-33.-ban található)
34 Cc. Ýdi 4.171.:
ataeva k§ma-preme bahuta antara
k§ma – andha-tama¤, prema – nirmala bh§skara
„Ezért a kéj és a szeretet merõben eltér egymástól. A kéj sûrû sötétséghez hasonlatos, míg a szeretet
olyan,
mint a ragyogó nap.ǁ
A k§ma és a prema leírását lásd még a Cc. Ýdi 4. fejezet 162-175. versekben.
35
daiv¦ hy e¢§ gu£a-may¦ mama m§y§ duratyay§
m§m eva ye prapadyante m§y§m et§° taranti te
„Az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. De akik
átadták
magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.ǁ
36 Ez a 7. sértés a szent név ellen: n§mno bal§d yasya hi p§pa-buddhi¤, vagyis bûnös tetteket
elkövetni, arra
számítva, hogy a szent név éneklésével semlegesíthetjük azok visszahatásait.
37 Cc. Ýdi 3.30-31.:
caitanya-si°hera navadv¦pe avat§ra
si°ha-gr¦va, si°ha-v¦rya, si°hera hu¯k§ra
―Így jelent meg az oroszlánhoz hasonlatos Úr Caitanya Navadv¦pában. Válla egy oroszlán válla,
ereje az
oroszlán ereje, és hangja is olyan, akár egy oroszlán hangos üvöltése.ǁ
sei si°ha vasuk j¦vera h¥daya-kandare
kalma¢a-dvirada n§ªe y§¯h§ra hu¯k§re
113
„Bárcsak ez az oroszlán ott ülne minden élõlény szívének legmélyén, s messze hangzó üvöltésével
elkergetné a bûnök elefántját!ǁ
38 Az Úr Caitanya a következõ metaforával írja le ezt a folyamatot(Cc. Madhya 19.157-163.):
t§te m§l¦ yatna kari' kare §vara£a
apar§dha-hast¦ra yaiche n§ haya udgama
„A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, s a sértések hatalmas elefántja ne
hatolhasson
be.ǁ
kintu yadi lat§ra sa¯ge u±he 'upaª§kh§'
bhukti-mukti-v§ñch§, yata asa¯khya t§ra lekh§
„Az odaadó szolgálat növénye mellett néha nemkívánatos gyomok is nõnek, például az anyagi
élvezetre és az
anyagi világból való kiszabadulásra irányuló vágyak növényei. Az ilyen káros gyomoknak
számtalan fajtája
van.ǁ
'ni¢iddh§c§ra', 'ku±¦n§±¦', 'j¦va-hi°sana'
'l§bha', 'p¡j§', 'prati¢±h§di' yata upaª§kh§-ga£a
„A bhakti növényével együtt fejlõdõ káros növények közé tartozik többek között a tökéletesség
elérésére
törekvõ ember számára elfogadhatatlan viselkedés, a diplomatikus viselkedés, az állatmészárlás, az
anyagi
nyerészkedés, a világi imádat és a világi tekintély növénye. Ezek egytõl egyig nemkívánatos
gyomok.ǁ
seka-jala p§ñ§ upaª§kh§ b§¨i' y§ya
stabdha hañ§ m¡la-ª§kh§ b§¨ite n§ p§ya
„Ha az ember nem tesz különbséget a bhakti-lat§ és a többi növény között, akkor a locsolással
rosszat tesz,
mert csak a többi növényt táplálja, a bhakti-lat§t nem.ǁ
prathamei upaª§kh§ra karaye chedana
tabe m¡la-ª§kh§ b§¨i' y§ya v¥nd§vana
„Amint egy okos bhakta észreveszi, hogy egy nemkívánatos gyom fejlõdik az eredeti növény
mellett, nyomban
ki kell vágnia. Ekkor az igazi növény, a bhakti-lat§ szépen gyarapodni fog, hazatér, vissza Istenhez,
és oltalmat
keres K¥¢£a lótuszlába alatt.ǁ
'prema-phala' p§ki' pa¨e, m§l¦ §sv§daya
lat§ avalambi' m§l¦ 'kalpa-v¥k¢a' p§ya
„Amikor az odaadó szolgálat gyümölcse megérik és lehull, a kertész megízleli, s a növényt így arra
használja,
hogy segítségével elérje K¥¢£a lótuszlábának kívánságteljesítõ fáját Goloka V¥nd¤vanában.ǁ
t§h§¯ sei kalpa-v¥k¢era karaye sevana
sukhe prema-phala-rasa kare §sv§dana
„Ott aztán a bhakta az Úr lótuszlábát szolgálja, melyet kívánságteljesítõ fához hasonlítanak.
Végtelen
örömmel ízlelgeti a szeretet gyümölcsének nedûjét, és örök boldogság tölti el.ǁ
39 Cc. Madhya 15.137-156.: „¼r¦ Caitanya Mah¤prabhu ekkor megölelte Mur¤ri Guptát, és minden
bhakta füle
hallatára beszélni kezdett az odaadó szolgálatba vetett megingathatatlan hitérõl. Így szólt:
„Hajdanán örökké arra ösztönöztem Mur¤ri Guptát, hogy engedjen az Úr K¥¢£a csábításának.
Kedves
Guptám! — mondtam neki. — Az Úr ¼r¦ K¥¢£a, Vrajendra-kum§ra a legédesebb íz! K¥¢£a az
Istenség Legfelsõbb
Személyisége, minden inkarnáció eredete és mindennek a forrása. Maga a tiszta transzcendentális
szeretet Õ,
és minden gyönyör kútfeje. K¥¢£a minden transzcendentális tulajdonság tárháza. Olyan Õ, akár egy
drágakövekkel teli bánya. Mindenhez ért, nagyon okos, józan, és Õ minden transzcendentális íz
koronája.
Jelleme elbûvölõ, kedvtelései édesek, s Õ Maga végtelenül leleményes. Így élvezi minden
kedvtelését és
114
hangulatát. Aztán arra kértem Mur¤ri Guptát: „Imádd K¥¢£át, és keress oltalmat Nála! Az Õ
szolgálatán kívül
semmi sem vonzó az elme számára.ǁ Újra és újra ezt hallotta Tõlem, így aztán hatásomra az elméje
egy kicsit
megváltozott.
Mur§ri Gupta ekkor így felelt: „A szolgád vagyok, parancsaid végrehajtója. Létem nem
független.― Ezek
után hazatért, és egész éjszaka azon töprengett, hogyan lenne képes feladni Raghun§tha, az Úr
R§macandra
társaságát. E gondolatok egészen megrendítették. Mur§ri Gupta ekkor fohászkodni kezdett az Úr
R§macandra
lótuszlábához. Azért imádkozott, hogy még aznap éjjel eljöjjön érte a halál, mert képtelen volt
lemondani
Raghun§tha lótuszlábának szolgálatáról. Egész éjjel sírt. Elméjének nem volt nyugta, ezért nem
tudott aludni;
átvirrasztotta az egész éjszakát. Reggel aztán eljött Hozzám, s lábamat megragadva, zokogva
könyörögni
kezdett. Így szólt: „Eladtam a fejemet Raghun¤tha lótuszlábának, s nem tudom visszavenni onnan.
Túlságosan
nagy fájdalmat okozna. Képtelen vagyok lemondani Raghun§tha lótuszlábának szolgálatáról, ám ha
nem
teszem meg, megszegem utasításodat. Most mitévõ legyek?ǁ
Aztán a következõ szavakkal kérlelni kezdett: Te Határtalanul kegyes vagy. Add hát meg nekem azt
a
kegyet, hogy Elõtted haljak meg, s ne õrlõdjem többé kétségek között!ǁ Amikor meghallottam, mit
mond, nagy
öröm töltött el. Felemeltem õt, s megöleltem. „Minden dicsõséget neked, Mur¤ri Gupta! —
mondtam neki. —
Imádatodat olyan rendíthetetlenül végzed, hogy elmédre még az Én kérésem sem volt hatással.
Ilyen
szeretetet és ragaszkodást kell éreznie egy szolgának az Úr lótuszlába iránt. Egy bhakta még akkor
sem képes
lemondani az Úr lótuszlábának menedékérõl, ha az Úr azt akarja, hogy váljanak el. Hogy próbára
tegyem
szilárd hitedet az Úrban, újra és újra arra kértelek, hogy az Úr R§macandra imádata helyett imádd
inkább
K¥¢£át.ǁ Aztán szerencsét kívánva neki így szóltam: Valójában Hanum¤n inkarnációja s így az Úr
R¤macandra
örök szolgája vagy. Miért kellene hát lemondanod az Úr R§macandrának és lótuszlábának az
imádatáról?ǁ
40
nikuñja-y¡no rati-keli-siddhyai
y§ y§libhir yuktir apek¢a£¦y§
tatr§ti-d§k¢y§d ati-vallabhasya
vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam
„A lelki tanítómester nagyon kedves, mert jártas abban, hogy segédkezzen a gop¦knak, akik
különbözõ
alkalmakkor változatos és kellemes elrendezéseket tesznek R§dh§ és K¥¢£a szerelmi kedvteléseinek
tökéletessége érdekében V¥nd§vana ligeteiben. A legalázatosabb hódolatomat ajánlom az ilyen lelki
tanítómester lótuszlábainál.ǁ
41 Amikor ¼r¦ Uddhava meglátogatta a gop¦kat V¥nd§vanában, akkor elárulták neki, hogy nem
tudják
elfelejteni K¥¢£át, annak elenére, hogy már rég elhagyta õket, mivel elrabolta az elméjüket (¼B.
10.47.49-51.)
saric-chaila-vanoddeª§ g§vo ve£u-rav§ ime
sa¯kar¢a£a-sah§yena k¥¢£en§carit§h prabho
„Kedves Uddhava Prabhu, amikor K¥¢£a itt volt Sa¯kar¢a£a társaságában, mindezeket a folyókat,
hegyeket,
erdõket, teheneket és a fuvola hangját is élvezte.ǁ
puna¤ puna¤ sm§rayanti nanda-gopa-suta° bata
ªr¦-niketais tat-padakair vismartu° naiva ªaknuma¤
„Mindezek folyamatosan Nanda fiára emlékeztetnek bennünket. Valójában, mivel látjuk K¥¢£a
lábnyomait,
amelyeket isteni jelek ékesítenek, soha nem tudjuk elfelejteni Õt.ǁ
gaty§ lalitayod§ra- h§sa-l¦l§valokanai¤
m§dhvy§ gir§ h¥ta-dhiya¤ katha° ta° vismar§ma he
„Ó Uddhava, hogyan tudnánk elfelejteni Õt, amikor a szíveinket elrabolta az elbûvölõ járása,
nagylelkû
miosolya, játékos pillantásai, és mézédes szavai?„
42 (Pady§val¦ 74, idézve a Cc. Madhya 13.80.-ban:
n§ha° vipro na ca nara-patir n§pi vaiªyo na ª¡dro
n§ha° var£¦ na ca g¥ha-patir no vanastho yatir v§
115
kintu prodyan-nikhila-param§nanda-p¡r£§m¥t§bdher
gop¦-bhartu¤ pada-kamalayor d§sa-d§s§nud§sa¤
„Nem vagyok br§hma£a, nem vagyok k¢atriya, nem vagyok vaiªya, és nem vagyok ª¡dra. Nem
vagyok
brahmac§r¦, családos, v§naprastha vagy sanny§s¦ sem. Csupán úgy tekintek magamra, mint aki az
Úr ¼r¦ K¥¢£a, a
gop¦k fenntartója lótuszlába szolgájának a szolgáját szolgálja. Olyan Õ, akár egy nektáróceán. Õ
minden
transzcendentális boldogság oka az univerzumban, és soha nem szûnõ ragyogással örökké létezik.ǁ
43 Cc Madhya 25.271.:
k¥¢£a-l¦l§ am¥ta-s§ra, t§ra ªata ªata dh§ra,
daªa-dike vahe y§h§ haite
se caitanya-l¦l§ haya, sarovara ak¢aya,
mano-ha°sa car§ha' t§h§te
„Az Úr K¥¢£a kedvtelései minden nektár legjavát alkotják, s ez a nektár sok száz folyóban
hömpölyög
minden irányba. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kedvteléseinek sora egy örök vízgyûjtõ, s ajánlatos
hagynunk, hogy
elménk hattyúként e transzcendentális tavon ússzon.ǁ
MAGYARÁZAT: A lelki tudás lényege ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kedvteléseiben rejlik, s e
kedvtelések
azonosak az Úr K¥¢£a kedvteléseivel. Ez a tudás lényege. Ha a tudás nem foglalja magában ¼r¦
Caitanya
Mah§prabhu és K¥¢£a megértését, akkor csupán felületes tudásnak nevezhetõ. ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu
kegyébõl az Úr ¼r¦ K¥¢£a kedvteléseinek nektárja folyók százaiban és ezreiben hömpölyög,
számtalan irányba.
Nem szabad azt gondolnunk, hogy ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kedvtelései különböznek K¥¢£a
kedvteléseitõl. Az
írások kijelentik: ªr¦-k¥¢£a-caitanya, r§dh§-k¥¢£a nahe anya. „Az Úr Caitanya Mah¤prabhu R¤dh¤
és K¥¢£a
egyesülése.ǁ Ha tehát nem értjük meg ¼r¦ Caitanya Mah¤prabhu kedvteléseit, nem érhetjük meg
R¤dh¤t és
K¥¢£át. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura ezért így énekel: r¡pa-raghun§tha-pade haibe §kuti/ kabe
h§ma bujhaba se
yugala pir¦ti. „Mikor ébred már bennem mohó vágy, hogy tanulmányozzam a hat Gosv¤m¦ által
hátrahagyott
könyveket? Akkor majd képes leszek megérteni R¤dh¤ és K¥¢£a szerelmi kedvteléseit.ǁ Caitanya
Mah¤prabhu
közvetlenül felhatalmazta ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦t és ¼r¦la San§tana Gosv§m¦t. Nyomdokaikat követve
a többi
Gosv§m¦ megértette ¼r¦ Caitanya Mah§prabhut és misszióját. ¼r¦ K¥¢£a Caitanyát és az Úr ¼r¦
K¥¢£át a
parampar§ rendszerhez tartozó hat Gosv§m¦ segítségével kell megértenünk. A K¥¢£a-tudatos
mozgalom a
lehetõ leghûségesebben követi a Gosv§m¦k nyomdokait. Narottama d§sa çh§kura így ír: ei chaya
gos§ñi y§¯ra,
mui t§¯ra d§sa. „A hat Gosv¤m¦ szolgája vagyok.ǁ A K¥¢£a-tudat filozófiája az, hogy az Úr
szolgája szolgájának a
szolgájává kell válnunk. Annak, aki meg akarja érteni a k¥¢£a-kath§ nehéz témáját, el kell fogadnia
a tanítványi
láncolatot. Ha az ember valahogy képes megérteni K¥¢£át, életét sikeresnek tekintheti. Tyaktv§
deha° punar
janma naiti m§m eti so 'rjuna. Egy tökéletes bhakta képes megérteni K¥¢£át a tanítványi láncolaton
keresztül, és
ezáltal kétségtelenül megnyílik elõtte Isten királyságának kapuja. Amikor valaki megérti K¥¢£át,
nem jelent
számára nehézséget, hogy a lelki birodalomba költözzön.ǁ
44 ¼r¦ Raghun§tha-d§sa-gov§mina¤ pr§rthan§, 3. vers, ¼r¦ Stav§val¦:
kuh¡ka£±h¦-ka£±h§d api kamana-ka£±h¦ mayi punar
viª§kh§ g§nasy§pi ca rucira-ªik¢§° pra£ayatu
yath§ha° tenaitad yuva-yugalam ullasya sa-ga£§l
labhe r§se tasm§n ma£i-pradaka-h§r§n iha muhu¤
45 Vraja-vil§sa-stava, 38. vers, ¼r¦ Stav§val¦:
t§mb¡l§rpa£a-p§da-mardana-payo-d§n§bhis§r§dibhir
v¥nd§ra£ya-maheªvar¦° priyatay§ y§s to¢ayanti priy§¤
pr§°a-pre¢±ha-sakh¦-kul§d api kil§sa¯kocit§ bh¡mik§¤
kel¦-bh¡mi¢u r¡pa-mañjar¦-mukh§s t§ d§sik§¤ sa°ªraye
46 Ujjvala n¦lama£i, idézve a Bhajana-rahasya 8. fejezetében:
mitha¤ prema-gu£otk¦rttis tayor §sakti-k§rit§
abhis§ra-dvayor eva sakhy§¤ k¥¢£e samarpa£am
narmm§ªv§sana-nepathya° h¥dayodgh§±a-p§±avam
chidra-samv¥tir etasy§¤ paty§de¤ parivañcan§
116
ªik¢§-sa¯gamana° k§le sevana° vyajan§dibhi¤
tayor dvayor up§lambha¤ sandeªa-pre¢a£am tath§
n§yik§ pr§°a sa°rak¢§ prayatn§dy§¤ sakh¦-kriy§¤
47 ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura, ¼r¦ R§ga-vartma-candrik§: atha r§g§nug§-bhakti-
majjanasy§narthaniv¥
tti-ni¢±h§nucy§saktyanantara° prema-bh¡mik§rudhasya s§k¢§t sv§bh¦¢±a pr§pti prak§ra¤
pradarªyate
„Ezek után, hogyan éri el minden vágya beteljesülését a r§g§nug§-bhaktit gyakorló személy az
anarthaniv¥
tti, ruci, §sakti, bh§va és prema szintjein keresztül fejlõdve? Ez a következõkben lesz
elmagyarázva.ǁ
48 Ez a vers a Bhakti-ras§m¥ta-sindhuból származik (1.2.295.). ¼r¦la Prabhup§da egy másik
fordítását is közli
ennek a versnek, valamint ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ hozzá fûzött magyarázatát a
Tanítások
nektárja 8. versének magyarázatában:
„Vraja [Vraja-dh§ma] transzcendentális birodalmában az embernek a Legfelsõbb Urat, ¼r¦ K¥¢£át
kell
szolgálnia, az Õ társainak érzelmeihez hasonló érzelemmel, magát K¥¢£a egyik társának közvetlen
irányítása
alá kell helyeznie, és követnie kell az õ lábnyomait. Ez a módszer megvalósítható mind a s§dhana
[a
kötöttségek szintjén végzett lelki élet] szintjén, mind a s§dhya [Isten megvalósítása] szintjén,
amikor az ember
siddha-puru¢a, vagyis lelkileg tökéletes lélek.ǁ
¼r¦la Bhaktisiddh¤nta Sarasvat¦ çh¤kura a következõ magyarázatot fûzte ehhez a vershez: „Annak,
aki
még nem fejlesztett ki érdeklõdést a K¥¢£a-tudat iránt, fel kell adnia minden anyagi indítékot, és
képeznie kell
elméjét a fejlõdést elõsegítõ szabályozó elvek követésével, vagyis K¥¢£ára, az Õ nevére, formájára,
tulajdonságára, kedvteléseire — stb. — való emlékezéssel és ezek vibrálásával. Így, miután
kifejlõdött benne az
íz ezek iránt a dolgok iránt, meg kell próbálnia V¥nd§vanában élni, és idejét mindig K¥¢£a nevére,
hírére,
kedvteléseire és tulajdonságaira való emlékezéssel töltenie, egy tapasztalt bhakta vezetése és
védelme alatt. Ez
a lényege és összegzése minden utasításnak az odaadó szolgálat végzését illetõen.ǁ
„Kezdõ szinten az embernek mindig k¥¢£a-kath§ hallásával kell foglalkoznia. Ezt ªrava£a-daª§nak
nevezik,
vagyis a hallás szintjének. Ha az ember mindig K¥¢£a transzcendentális, szent nevérõl,
transzcendentális
formájáról, tulajdonságairól és kedvteléseirõl hall, elérheti az elfogadás szintjét, amelyet vara£a-
daª§nak
neveznek. Elérve ezt a szintet, az ember vonzódni kezd a k¥¢£a-kath§ hallásához. Amikor valaki
képes
eksztázisban vibrálni, akkor eléri a smara£§vasth§, az emlékezés szintjét. Emlékezés, elmélyedés,
meditáció,
folytonos emlékezés és transz a fejlõdõ k¥¢£a-smara£a öt eleme. A K¥¢£ára való emlékezés eleinte
bizonyos
idõközönként megszakadhat, de késõbb megszakítás nélkül folytatódik. Amikor az emlékezés
megszakítatlan,
akkor koncentrálttá válik — ezt nevezik meditációnak. Amikor a meditáció kiterjed és állandóvá
válik, neve
anusm¥ti. Megszakítatlan és szüntelen anusm¥ti által az ember eléri a sam§dhi, vagyis a lelki transz
szintjét.
Miután a smara£a-daª§, vagyis a sam§dhi teljesen kifejlõdött, a lélek megérti eredeti, természetes
helyzetét.
Ekkor tökéletesen és tisztán megérti K¥¢£ával való örök kapcsolatát. Ezt hívják sampatti-daª§nak,
az élet
tökéletességének.ǁ
„A Caitanya-carit§m¥ta azt tanácsolja a kezdõknek, hogy adjanak fel minden olyan vágyat,
amelynek
valamilyen indítéka van, és foglalkozzanak csupán az Úrnak végzett, szabályozott odaadó
szolgálattal, az
írások utasításai alapján. Így a kezdõ bhakta fokozatosan ragaszkodást fejleszthet ki K¥¢£a neve,
híre, formája,
tulajdonságai stb. iránt. Amikor valaki ilyen ragaszkodást fejlesztett ki, akkor képes spontán módon
szolgálni
K¥¢£a lótuszlábait, még a szabályozó elvek követése nélkül is. Ezt a szintet r§ga-bhaktinak,
spontán szeretettel
végzett odaadó szolgálatnak hívják. Ezen a szinten a bhakta követni tudja K¥¢£a egyik v¥nd§vanai
örök
társának lábnyomait. Ezt nevezik r§g§nuga-bhaktinak. R§g§nuga-bhaktit, azaz spontán odaadó
szolgálatot lehet
végezni a ª§nta-rasában, amikor arra vágyunk, hogy olyanok legyünk, mint K¥¢£a tehenei, a bot
vagy a fuvola
K¥¢£a kezében, vagy a K¥¢£a nyakát körülölelõ virágok. A d§sya-rasában az ember olyan szolgák
lábnyomait
követi mint Citraka, Patraka vagy Raktaka. A baráti sakhya-rasában az ember olyan baráttá válhat,
mint
Baladeva, ¼r¦d§m§ vagy Sud§m§. A v§tsalya-rasában, amelyet a szülõi szeretet jellemez, az ember
olyanná
válhat, mint Nanda Mah§r§ja és Yaªod§, a m§dhurya-rasában pedig, amelyre a hitvesi szeretet
jellemzõ, az
ember olyanná válhat, mint ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ vagy az Õ barátnõi, Lalit§ és a szolgálólányok
(mañjar¦k), pl. R¡pa
és Rati. Ez minden tanítás lényege az odaadó szolgálat témájában.ǁ
49 ¼r¦ J¦va Gosv§m¦, Bhakti-sandarbha: aj§tat§d¥ªa rucin§ tu sadriªes§dara m§tr§d¥t§
r§g§nug§pi vaidh¦
sa°balitaiv§nu¢±hey§; tath§ loka-sa°grahartha° prati¢±hena j§tat§d¥ªa rucin§ ca atra miªratve
ca yath§ yogy§
g§g§nugayaik¦ k¥tyaiva vaidh¦ kartavya.
50 Cc. Madhya 19.178.:
117
prema v¥ddhi-krame n§ma – sneha, m§na, pra£aya
r§ga, anur§ga, bh§va, mah§bh§va haya
„A prema a különbözõ szinteken keresztül fokozatosan fejlõdve a következõ alapvetõ vonásokkal
rendelkezik: gyengédség, gyûlölet, szeretet, ragaszkodás, további ragaszkodás, az eksztázis és a
mély
eksztázis.ǁ
51 Cc. Madhya 23.54-55.:
ª§nta-rase ª§nti-rati 'prema' paryanta haya
d§sya-rati 'r§ga' paryanta krameta b§¨aya
sakhya-v§tsalya-rati p§ya 'anur§ga'-s¦m§
subal§dyera 'bh§va' paryanta premera mahim§
„A semlegesség helyzete addig a pontig növekszik, amíg az ember képessé nem válik méltányolni
az
istenszeretetet. A szolgálat íze az ösztönös istenszeretet szintjéig fokozatosan erõsödik. A szolgálat
íze után
következik a barátság és a szülõi szeretet íze, amelyek az alárendelt ösztönös szeretetig fokozódnak.
A
barátok, például Subala szeretetének nagysága az eksztatikus istenszeretet fokáig terjed.ǁ
52 ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura: ¼r¦ Gurv§¢±aka, 8. vers
yasya pras§d§d bhagavat-pras§do
yasy¤pras¤d¤n na gati¤ kuto ’pi
dhy§yan stuva°s tasya yaªas tri-sandhya°
vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam
A lelki tanítómester kegye által a tanítvány megkapja K¥¢£a áldásait. A lelki tanítómseter kegye
nélkül
pedig nem érhet el semmilyen fejlõdést. Ezért mindig emlékeznie kell a lelki tanítómesterre, és
mindig
dicsõítenem õt. Legalább naponta háromszor tiszteletteljes hódolatomat kell ajánlanom a lelki
tanítómesteremnek.
53 Ez a vers eredetileg a Sanat-kum§ra-sa°hit§ból származik, és R¡pa Gosv§m¦ mellett ¼r¦
Gop§la-guru és
Dhy§nacandra Gosv§m¦k is idézik. Teljes hosszában így szól:
§tm§na° cintayet tatra t§sa° madhye manoram§m
r¡pa-yauvana-sampann§° kiªor¦° pramad§k¥tim
sakh¦n§° sa¯gin¦-r¡p§m §tm§na° v§san§may¦m
§jñ§-sev§par§° tat tat k¥p§la£k§ra-bh¡¢it§m
54 Az Úr Caitanya a következõképpen dicsõíti a r§g§nuga-bhaktit (Cc. Madhya 22.164-165.):
ei mata kare yeb§ r§g§nug§-bhakti
k¥¢£era cara£e t§¯ra upajaya 'pr¦ti'
pr¦ty-a¯kure 'rati', 'bh§va' – haya dui n§ma
y§h§ haite vaªa hana ªr¦-bhagav§n
„Ha valaki az Úr ösztönös szeretõ szolgálatába mélyed, vonzalma K¥¢£a lótuszlába iránt egyre
növekedni
fog. A vonzódás magjában ragaszkodás rejlik, amelyet két néven ismerünk: rati és bh§va. Az
Istenség
Legfelsõbb Személyisége az ilyen ragaszkodás irányítása alá kerül.ǁ
MAGYARÁZAT: ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura magyarázatot fûz ehhez a vershez.
Testével a
bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi a kilenc módon, a ªrava£ával és a k¦rtanával
kezdõdõen.
Elméjében mindig K¥¢£ához fûzõdõ örök kapcsolatára gondol, és követi a v¥nd§vanai bhakták
nyomdokait. Aki
ilyen formában R§dh§ és K¥¢£a szolgálatába merül, az felülemelkedhet a ª§strákban elrendelt
szabályozó
elveken, és lelki tanítómesterén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja K¥¢£a iránti
ösztönös
szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne K¥¢£a lótuszlábánál. K¥¢£a valójában az ilyen spontán
érzelmek
irányítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.
118
55 ¼r¦la Bilvama¯gala çh§kura így ír K¥¢£a transzcendentális édességérõl (K¥¢£a-kar£§m¥ta, 92.
vers, idézve a
Cc. Madhya 21.136-ban.):
madhura° madhura° vapur asya vibhor
madhura° madhura° vadana° madhuram
madhu-gandhi m¥du-smitam etad aho
madhura° madhura° madhura° madhuram
„Óh, Uram! K¥¢£a transzcendentális teste nagyon édes, és arca édesebb még a testénél is. Szelíd
mosolya
azonban, amely úgy illatozik, mint a méz, még ennél is édesebb!ǁ
56 ¼r¦mad-Bh§gavatam, 10.47.61.:
§s§m aho cara£a-re£u-ju¢§m aha° sy§°
v¥nd§vane kim api gulma-latau¢adh¦n§m
y§ dustyaja° sva-janam §rya-patha° ca hitv§
bhejur mukunda-padav¦° ªrutibhir vim¥gy§m
57 ¼r¦ Sarvavidy§vinoda, a ¼r¦ Pady§val¦ból, 155. vers:
dhairya° m§na-parigrahe ‘pi jaghane yac c¤°ªuk¤lambana°
gop¦n§° ca vivecana° nidhuvan§rambha raho-marganam
s§dhv¦-sac-carita° vil§sa-viratau pratyu g¥h§nve¢a£a°
tat-tad-gaurava-rak¢a£a° mura-ripor va°ª¦-rav§pek¢a£a°
58
na yoga-siddhir na mam§stu mok¢o
vaiku£±ha-loke ‘pi na p¤r¢adatvam
prem§pi na sy§d iti cet tar§° tu
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
t§r£a° janur yatra vidhir yay§ce
sad-bhakta-c¡¨§ma£ir-uddhavo ‘pi
v¦k¢yaiva m§dhurya-dh¡r§° tad asmin
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
ki° te k¥ta° hanta tapa¤ k¢it¦ti
gopyo ‘pi bh¡me stuvate rasa k¦rtim
yenaiva k¥¢£§¯ghri-pad¤¯kite ‘smin
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
gop§¯gan§-lampa±a-taiva yatra
yasy§° rasa¤ p¡r£atamatvam §pa
yato raso vai sa iti ªrutis tan
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
bh§£¨¦ra-govardhana-r§sa-p¦±haistr
¦-s¦make yojana-pañcakena
mite vibhutv¤d amite ‘pi c¤smin
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
yatr§dhipatya° v¥¢abh§nu-putry§
yenodayet prema-sukha° jan§n§m
yasmin mam¤ª¤ balavatyato ‘smin
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
yasmin mah§-r§sa-vil§sa-l¦l§
na pr§pa y§° ªr¦rapi s§ tapobhi¤
tatrollasanmañju-nikuñja-puñje
119
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
sad§ ruru-nya¯kumukh§ viªa¯ka°
khelanti k¡janti pik§lik¦r§¤
ªikha£¨ino yatra na±anti tasmin
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
v¥nd§vanasy§¢±akam etad-uccai¤
pa hanti ye niªcala-budhayaste
v¥nd§vaneª§¯ghri-saroja-sev§°
mam§stu v¥nd§vana eva v§sa¤
59 Bhagavad-g¦t§, 9.30-31.:
api cet su-dur§c§ro bhajate m§m ananya-bh§k
s§dhur eva sa mantavya¤ samyag vyavasito hi sa¤
k¢ipra° bhavati dharm§tm§ ªaªvac-ch§nti° nigacchati
kaunteya pratij§n¦hi na me bhakta¤ pra£aªyati
„Még ha valaki a legszörnyûbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell
tekinteni, mert
eltökéltsége a helyes irányba vezeti. Hamarosan tisztességessé válik és maradandó békét ér el. Óh,
Kunt¦ fia,
hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!ǁ
60 Ez a vers a ¼r¦ Citanya-carit§m¥ta Antya-l¦l§ 20. fejezetének 29. verse. A vers magyarázatát az
elõtte és
utána álló két vers adja meg:
27. Vers
kahite kahite prabhura dainya b§¨il§
'ªuddha-bhakti' k¥¢£a-±h§ñi m§gite l§gil§
Miközben így beszélt, az Úr Caitanya egyre növekvõ alázatot érzett, s fohászkodni kezdett
K¥¢£ához, hogy
tiszta odaadó szolgálatot végezhessen Neki.
28. Vers
premera svabh§va – y§h§¯ premera sambandha
sei m§ne, – 'k¥¢£e mora n§hi prema-gandha'
Amikor a bhaktát szeretõ kapcsolat fûzi Istenhez, annak az a természetes jellemzõje, hogy nem
tartja magát
bhaktának, hanem mindig azt gondolja, hogy egyetlen csepp szeretet sincs benne K¥¢£a iránt.
MAGYARÁZAT: ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura hozzáfûzi, hogy vannak olyan emberek,
akik
valójában rendkívül szegények, mert egy csepp istenszeretettel vagy tiszta odaadó szolgálattal sem
rendelkeznek, megtévesztõ módon mégis nagy bhaktáknak kiáltják ki magukat, noha sohasem
képesek
megízlelni az odaadó szolgálat transzcendentális gyönyörét. Az ál-bhakták egyik csoportja, a
pr§k¥ta-sahajiy§k
néha megjátsszák az odaadás jeleit, hogy megmutassák, milyen szerencsések. Ezek az emberek
azonban csak
színlelik mindezt, mert az odaadásnak az efféle jegyei csupán külsõdlegesek. A pr§k¥ta-sahajiy§k
azért színlelik
ezeket a tüneteket, hogy mindenki láthassa, milyen magas szintjét érték el a K¥¢£a iránti
szeretetnek, ám a
tiszta bhakták ahelyett, hogy magasztalnák a pr§k¥ta-sahajiy§kat azért, amiért a transzcendentális
eksztázis
tüneteit utánozzák, nem szeretnek érintkezni velük. Nem tanácsos a pr§k¥ta-sahajiy§kat
egyenlõnek tekinteni a
tiszta bhaktákkal. Aki valóban a K¥¢£a iránti eksztatikus szeretet magas szintjén áll, az nem
próbálja
népszerûsíteni magát, hanem egyre inkább arra törekszik, hogy szolgálatot végezzen az Úrnak.
A pr§k¥ta-sahajiy§k néha megbírálják a tiszta bhaktákat, amikor filozófusoknak, mûvelt
tudósoknak, az
igazság ismerõinek vagy aprólékos megfigyelõknek nevezik õket, csak éppen nem bhaktáknak.
Magukat ezzel
szemben a legfejlettebb, transzcendentális gyönyörben úszó bhaktáknak állítják be, akik mélyen
elmerülnek az
odaadó szolgálatban, és õrülten sóvárognak a transzcendentális ízek megízlelésére. Ezenkívül olyan
képet
festenek magukról, hogy õk a legfejlettebb bhakták az ösztönös szeretet síkján, ismerik a
transzcendentális
ízeket, a legjobb bhakták a K¥¢£a iránti szerelemben, és még sorolhatnánk. Valójában nincsenek
tisztában az
istenszeretet transzcendentális természetével, ezért anyagi érzelmeiket tekintik fejlettségük jelének.
Ezzel
beszennyezik az odaadó szolgálat folyamatát. Az életrõl alkotott anyagi elképzeléseiket belekeverik
a tiszta
120
odaadó szolgálatba, s így próbálnak vai¢£ava irodalmat írni. Anyagi felfogásaiknak köszönhetõen
elterjesztik
magukról, hogy ismerik a transzcendentális ízeket, holott fogalmuk sincs az odaadó szolgálat
transzcendentális természetérõl.
30. Vers
”dhana, jana n¤hi m¤go¯, kavit¤ sundar¦
'ªuddha-bhakti' deha' more, k¥¢£a k¥p¤ kari'”
„Drága Úr K¥¢£a! Nem kívánok Tõled anyagi kincseket, követõket, gyönyörû feleséget, és a
gyümölcsözõ
tettek eredményeire sem vágyakozom. Csupán azért imádkozom, hogy indokolatlan kegyedbõl
életrõl életre
add meg Nekem, hogy tiszta odaadó szolgálatodba merülhessek.ǁ
31. Vers
ati-dainye puna¤ m§ge d§sya-bhakti-d§na
§pan§re kare sa°s§r¦ j¦va-abhim§na
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu végtelen alázatosságában az anyagi világ feltételekhez kötött lelkének
tekintve
Magát újra feltárta vágyát, hogy elnyerhesse az Úr szolgálatát.
61 A következõ vers a Pañcar§tra-prad¦pa kiegészõ kötet 3.3.-ban szerepel:
n§ma-ªre¢±ha° manum api ªac¦-putram atra svar¡pa°
r¡pa° tasy§grajam uru-pur¦° m§thur¦° go¢±hav§t¦m
r§dh§-ku£¨a° giri-varam aho r§dhik§-m§dhav§ª§°
pr§pto yasya prathita-k¥pay§ ªr¦-guru° ta° nato ’smi
62 ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦: ¼r¦ Mana¤-ªik¢§, 1. vers:
gurau go¢±he go¢±h§layiªu sujane bh¡sura-ga£e
sva-mantre ªr¦-n§mni vraja-nava-yuva-dvandva-ªara£e
sad§ dambham- hitv§ kuru ratim ap¡rv§m atitar§°
aye sv§ntardh§taª ca±ubhir abhiy§ce dh¥ta-pada¤
63 ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦: ¼r¦ Svaniyama-daªaka, 1. vers, Stav§val¦:
gurau mantre n§mni prabhuvara-ªac¦garbhaja-pade
svar¡pe ªr¦-r¡pe ga£a-yuji tad¦ya-prathamaje
gir¦ndre g§ndharv§-sarasi madhu-pury§m- vraja-vane
vraje bhakte go¢±h§layiªu param §st§m- mama rati¤
64 ¼r¦la Bilvama¯gala çh§kura: ¼r¦ K¥¢£a-kar£§m¥ta, 9. vers:
pallav§ru£a-p§£i-pa¯kaja-sa¯gi-ve£u-rav§kula°
phulla-p§±ala-p§±al¦-pariv§di-p§da-saroruham
ullasan-madhur§dhara-dyuti-ma¢jar¦-saras§nana°
ballav¦-kuca-kumbha-ku¯kuma-pa¯kila° prabhum §ªraye
65 ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦: ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta, ¼ataka 9., 3. vers:
ªr¦-mañj¦ra-dhvani-madhuray§ ªr¦-pad§mbhoja-lak¢my§
m§dhuryaughair upari ca tale ramyay§ gaura-ªo£ai¤
sphurjat-p§d§¯gada-ma£i-ruc§ divya-p§d§¯gul¦yair
bhr§janty§ h¥n nija-vana-carad-r§dhay§ vai h¥ta° me
66 ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦: ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta, ¼ataka 3., 31. vers
yad-a¯ga-rucibhir mah§-pra£aya-m§dhur¦-v¦cibhir
vicitram avalokayan kanaka-campaka-sph¡rtibhi¤
vimuhyati pada pade harir ap¡rva-v¥nd§vane
kiªoram idam eva me sphuratu dh§ma r§dh§bhidham
121
67 ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦: ¼r¦ Pady§val¦, 164. idézve ¼r¦ Jayantától:
akasm§d ekasmin pathi sakhi may§ y§muna-ta±a°
vrajantye d¥¢±o 'ya° nava-jaladhara-ªy§mala-tanú¤
sa d¥g-bhañgy§ ki° v§kuruta na hi j§ne tata ida°
mano me vy§lola° kvacana g¥ha-k¥tye na balate
68 ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦: ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta, ¼ataka 6., 82. vers
sva-pr§£a-dvaya-k§ryatas tata ito lol§¤ kapola-sthal¦r
velat-kañcana-ku£¨al§¤ ka±i-ra£at-kañc¦¤ kvanan-n¡pur§¤
c¡¨§-mañju-ra£at-k¥tai¤ su-madhur§ dig-vy§pak§¯ga-ccha±§
r§dh§-karmakar¦¤ su-hema-latik§s tanv¦¤ kiªor¦¤ smara
69 ¼r¦la Prabodh§nanda Sarasvat¦: ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta, ¼ataka 2., 56. vers
m§l§° ka£±he 'rpaya su-lalita° candana° sarva-g§tre
t§mb¡la° pr§sya kuru sukha° s§dhu samv¦janena
vyaty§¢leª§t sukha-sayitayor l§layann a¯ghrim ittha°
r§dh§-k¥¢£a paricara raha¤ kuñja-ªayy§m upetau
70 ¼r¦ ¼ik¢§¢±aka, 8. vers, idézve a Cc. Antya, 20.47-ben:
§ªli¢ya v§ p§da-rat§° pina¢±u m§m
adarªan§n marma-hat§° karotu v§
yath§ tath§ v§ vidadh§tu lampa±o
mat-pr§£a-n§thas tu sa eva n§para¤
„Ölelje csak K¥¢£a szorosan Magához e szolgálóját, aki lótuszlábához roskad, vagy taposson Rám,
s törje
össze szívemet azzal, hogy sohasem jelenik meg Elõttem! Végtére is egy korhely Õ, aki kedvére
megtehet
bármit, ám mégsem más, mint szívem imádandó Ura.ǁ
71 ¼r¦ Vil§pa-kusum§ñjal¦, 44. vers, ¼r¦ Stav§val¦:
kal§vati nat§°sayo¤ pracura-k§ma-puñjojjvalatkal
§nidhi-muradvi¢a¤ praka±a-r§sa-sambh§vayo¤
bhrama-bhramara-jha¯k¥tair madhura-malli-m§l§° mud§
kad§ tava tayo¤ samarpayati devi d§s¦-jana¤
72 ¼r¦ Vil§pa-kusum§ñjal¦, 55. vers, ¼r¦ Stav§val¦:
samv§hayi¢yati padau tava ki¯kar¦ya°
h§ r¡pa-mañjarir asau ca kar§mbuje dve
yasmin manojña-h¥daye sadaye 'nayo¤ ki°
ªr¦m§n bhavi¢yatitar§° ªubha-v§sara¤ sa¤
73 ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura a következõképpen írja le a bhakta vágyát, hogy a gop¦k egyik
csoportjának a
tagjává válhasson a siddha-dehájában (Siddhi-l§las§, 2-4. dalok, a G¦t§-m§l§ból):
dekhite dekhite bhulibo b§ kabe
nija-sth¡la-paricoya
nayane heribo braja-pura-ªobh§
nitya cid-§nanda-moya
Mikor fogok, elmerülve a látványban, elfeledkezni az anyagi testemrõl? Mikor fog a szemeim elõtt
megnyilvánulni Vrajapura örök, lelki, gyönyörteli szépsége?
b¥¢abh§nu-pure janama loibo
j§ba±e bib§ha ha'be
braja-gop¦-bh§ba hoibe swabh§ba
122
§no-bh§ba n§ rohibe
V¥¢abh§nu király városában fogok megszületni. Y§va±a-purában fogok férjhez menni. Vraja-gop¦
leszek.
Nem lesz más azonosságom.
nija-siddha-deho nija-siddha-n§ma
nija-r¡pa-swa-basana
r§dh§-k¥p§-bole lobhibo b§ kabe
k¥¢£a-prema-prakara£a
Mikor fogom, ¼r¦ R§dh§ kegyének ereje által elérni eredeti lelki formámat, eredeti nevemet,
ruhámat és
szeretetemet K¥¢£a iránt?
jamun§-salila- §hara£e giy§
bujhibo jugala-rasa
prema-mugdha ho'ye p§galin¦-pr§ya
g§ibo r§dh§ra jaªa
Amint elmegyek vizet hozni a Yamun§ból, az Isteni Pár nektári kedvteléseire fogok gondolni. Az
eksztatikus szeretettõl megzavarodva õrültként fogom énekelni ¼r¦ R§dh§ dicsõségét.
heno k§le kabe bil§sa mañjar¦
ana¯ga mañjar¦ §ra
§m§re heriy§ ati k¥p§ kori'
bolibe bacana s§ra
Mikor fogja, így megpillantva engem, Vil§sa-mañjar¦ és Ana¯ga-mañjar¦ kedvesen ezeket a
rendkívüli
szavakat intézni hozzám?
eso eso sakh¦ ªr¦-lalit§-ga£e
j§nibe tom§re §ja
g¥ha-kath§ ch§¨i' r§dh§-k¥¢£a bhajo
tyajiy§ dharama-l§ja
„Kedves barátunk, gyere! Gyere velünk! Tudjuk, hogy Lalit¤ csoportjába tartozol. Magad mögött
hagyva
minden beszédet az otthonodról, és minden félelmet, hogy áthágod az erkölcsi szabályokat, gyere és
imádd
R¤dh¤t és K¥¢£át!ǁ
se madhura b§£¦ ªuniy§ e jana
se du¯h§ra ªr¦-cara£e
§ªroya loibe du¯he k¥p§ kori'
loibe lalit§-sth§ne
Ezeket az édes szavakat hallva, ez a személy menedéket vesz e két gop¦ gyönyörû lótuszlábainál.
Utána
kegyesen elvisznek engem Lalit§ helyére.
lalit§ sundar¦ sa-doy§ hoiy§
koribe §m§re d§s¦
swa-kuñja-ku±ire dibena basati
j§ni' seb§-abhil§¢¦
A szépséges Lalit§ akkor a szolgálólányává fog tenni. Tudva, hogy szolgálatára vágyom, a saját
erdejében
fog egy kunyhót kijelölni otthonomul.
p§lya-d§s¦ kari' lalit§ sundar¦
§m§re loiy§ kabe
ªr¦-r§dhik§-pade k§le mil§ibe
ajña-seb§ samarpibe
Mikor fog a szépséges Lalit§, szolgálólányaként elfogadva engem, aki az õ védelmére szorul, ¼r¦
R§dh§
lábaihoz helyezni és azt az utasítást adni, hogy szolgáljam Õt?
123
ªr¦ r¡pa mañjar¦ sa¯ge jabo kabe
rasa-seb§-ªikh§-tare
tad-anuga ho'ye r§dh§-ku£¨a-ta±e
rohibe har¢it§ntare
Mikor fog ¼r¦ R¡pa-mañjar¦ a rasákról és a szolgálatról tanítani engem? Mikor fogok, immáron a
követõjévé
válva, örömteli szívvel a R§dh§-ku£¨a partján maradni vele?
ªr¦ biª§kh§ pade sa¯g¦ta ªikhibo
k¥¢£a-l¦l§ rasa-moya
ªr¦ rati mañjar¦ ªr¦ rasa mañjar¦
hoibe sabe sa-doy§
Mikor fogom ¼r¦ Viª§kh§ lábainál megtanulni, hogyan kell dalokat énekelni az Úr K¥¢£a nektári
kedvteléseirõl? Mikor lesz ¼r¦ Rati-mañjar¦ és ¼r¦ Rasa-mañjar¦ kegyes hozzám?
parama §nande sakale miliy§
r§dhik§ cara£e raba
ei par§k§¢±ha siddhi kabe habe
p§bo r§dh§-pad§saba
Mikor fogunk mindannyian boldogan összegyûlni ¼r¦ R§dh§ lábainál? Mikor következik be ez a
legmagasabb tökéletesség? Mikor fogom elérni ¼r¦ R§dh§ lábainak nektárját?
74 A l§las§val kapcsolatban ¼r¦la Raghun§tha d§sa Gosv§m¦ a következõket írja (¼r¦ Vil§pa-
kusum§ñjal¦, 15-16.
¼r¦ Stav§val¦):
yad§ tava sarovara° sarasa-bh¥¯ga-sa¯ghollasatsaroruha-
kulojjvala° madhura-v§ri-samp¡ritam
sphu±at-sarasij§k¢i he nayana-yugma-s§k¢§d-babhau
tadaiva mama l§las§jani tavaiva d§sye rase
―Ó királynõ, Akinek a szemei olyan gyönyörûek, mint két nyíló lótuszvirág, amikor a tavad,
amelynek édes
a vize, sok nyíló lótuszvirágtól és döngicsélõ méhecskéktõl pompázik, megejent a szemeim elõtt,
azonnal a
Neked végzett közvetlen szolgálat nektárja utén kezdtem sóvárogni.ǁ
p§d§bjayos tava vin§ vara-d§syam eva
n§nyat kad§pi samaye kila devi y§ce
s§khy§ya te mama namo 'stu namo 'stu nitya°
d§sy§ya te mama raso 'stu raso 'stu satyam
„Ó királynõ, soha nem fogok semmi mást kérni Tõled, csaak lótuszlábaid közvetlen szolgálatát.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a barátságodnak újra és újra. Bárcsak örökké megkaphatnám a
szolgálatodat, amely olyan, mint a nektár!ǁ
75 Cc. Madhya 25.271:
k¥¢£a-l¦l§ am¥ta-s§ra, t§ra ªata ªata dh§ra,
daªa-dike vahe y§h§ haite
se caitanya-l¦l§ haya, sarovara ak¢aya,
mano-ha°sa car§ha' t§h§te
76 Erre a következõ bizonyítékokat találjuk a ª§strában:
k¥¢£era cara£e haya yadi anur§ga
k¥¢£a vinu anyatra t§ra n§hi rahe r§ga
„Ha kialakul bennünk az Isten iránti szeretet, és ragaszkodás ébred bennünk K¥¢£a lótuszlába iránt,
akkor
fokozatosan semmi máshoz nem fogunk ragaszkodni többé.ǁ (Cc. Ýdi 7.143.)
bhakti¤ pareª§nubhavo viraktir
anyatra cai¢a trika eka-k§la¤
124
prapadyam§nasya yath§ªnata¤ syus
tu¢±i¤ pu¢±i¤ k¢ud-ap¤yo ’nu-gh§sam
„Az odaadás, a Legfelsõbb Úr közvetlen megtapasztalása, és az elkülönülés más dolgoktól – e
három
egyidejûleg nyilvánul meg azok számára, akik menedéket vettek az Istenség Lagfelsõbb
Személyiségénél,
ugyanúgy, mint az elégedettség, tápláló hatás és az éhségtól való megszabadulás is egydejûleg és
növekvõ
módon jelentkezik minden egyes harapással annál, aki eszik.ǁ (¼B. 11.2.42.)
77
anarpita-car¦° cir§t karu£ay§vat¦r£a¤ kalau
samarpayitum unnatojjvala-ras§° sva-bhakti-ªriyam
hari¤ pura±a-sundara-dyuti-kadamba-sand¦pita¤
sad§ h¥daya-kandare sphuratu va¤ ªac¦-nandana¤
Ez a vers a Cc. Ýdi 1.4-ben található, de eredetileg ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Vidagdha-m§dhavájából
származik (1.2.)
78 Ez a vers a Cc. Ýdi 1.5-ben található, de eredetileg ¼r¦la Svar¡pa D§modara Gosv§m¦
ka¨acájából származik:
r§dh§ k¥¢£a-pra£aya-vik¥tir hl§din¦ ªaktir asm§d
ek§tm§n§v api bhuvi pur§ deha-bheda° gatau tau
caitany§khya° praka±am adhun§ tad-dvaya° caikyam §pta°
r§dh§-bh§va-dyuti-suvalita° naumi k¥¢£a-svar¡pam
79 Ez a vers a Cc. Ýdi 1.6-ban található, de eredetileg ¼r¦la Svar¡pa D§modara Gosv§m¦
ka¨acájából származik.
ªr¦-r§dh§y§¤ pra£aya-mahim§ k¦d¥ªo v§nayaiv§-
sv§dyo yen§dbhuta-madhurim§ k¦d¥ªo v§ mad¦ya¤
saukhya° c§sy§ mad-anubhavata¤ k¦d¥ªa° veti lobh§t
tad-bh§v§¨hya¤ samajani ªac¦-garbha-sindhau har¦ndu¤
80 ¼r¦ Mana¤-ªik¢§, 5. és 8. versek, ¼r¦ Stav§val¦:
asac-ce¢±§-ka¢±a-prada-vika±a-p§ª§libhir iha
prak§mam- k§m§di-praka±a-pathap§ti-vyatikarai¤
gale baddhv§ hanye 'ham iti bakabhid vartmapa-ga£e
kuru tvam- phutk§r§n avati sa yath§ tvam- mana ita¤
yath§ du¢±atvam- me darayati ªa±hasy§pi k¥pay§
yath§ mahyam- prem§m¥tam api dad§ty ujjvalam asau
yath§ ªr¦-g§ndharv§-bhajana-vidhaye prerayati m§°
that§ go¢±he k§kv§ giridharam iha tvam- bhaja mana¤
81 ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura az Úr Caitanya bensõséges bhaktája volt, és Az Úr többször meg
is jelent
elõtte, és utasításokat adott neki, mint például azt, hogy fogadja el ¼r¦la Lokan§tha Gosv§m¦t a lelki
tanítómesterének. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura itt arra utal, hogy a Prema-bhakti-candrik§ban
található
utasításokat is az Úr Caitanya Mah§prabhutól kapta.