A kezdet.....

A mai estén nagy elhatározást tettem ám..... Bridget Jones 2008-as, ráadásul Freelove-
s megfelelőjeként elkezdem írni én is a memoáromat..... :-)
Abban a "bizonyos" magyar és cseppet sem francia Bakterházban a memoárt azért írá
Bendegúzunk, hogy - ha majd megszaporodik - legyen mit mesélnie
leszármazottainak......

Erről a bölcs előrelátásról már lekéstem, azt hiszem......ugyanis én már túl vagyok a
megszaporodáson, kétszeresen is.... :-)
De a memoárom megírásán még nem....

Így hát jöjjön, aminek jönnie kell....

S egyszer talán az is eljön, akinek jönnie kell....

De addig......

Uccu neki...

Be kell valljam - elsősorban magamnak - hogy szeretek ezen a "tájon" nézelődni....

Sok-sok olyan embert ismerek/ismerhetek meg itt/így, akivel bizton
elmegyünk/elmennénk egymás mellett az utcán, de "földrajzi fekvésünk" is erősen
kétségessé teszi/tenné a nagy találkozás bekövetkeztét.

De miért is kell ez az önvallomás?

Tudjátok, én elég nehezen szántam rá magam a netes ismerkedésre....kicsit fura volt,

hogy "ilyesmire" vetemedtem.
Normális nő/asszony/férfi/ember régen is megoldotta valahogy a párkeresgélést, -
igaz, akkor még "pre-net" korszakot írtunk :-) és szakítás sem volt ennyi - most meg
egyszercsak azon kapom magam, hogy vadidegenekre kattintgatok és
kíváncsiskodom.... arról nem is beszélve, hogy itt - tisztelet a kivételnek - fokozottan
érvényesül a "messzről jött ember azt mond, amit akar" feeling, ami -valljuk be, rejt
némi veszélyt...s ez nem csak az ellenkező nem képviselőire érvényes.

Viszont.....

hiába várok és állok a járdán/zebrán/buszmegállóban vagy ülök a

buszon/villamoson vagy az autóban a piros lámpánál.... és hiába tekintgetek erre-
arra, csak nem jön a Hercegem....

...se a Herceg, se a fehér lúúúúú....

Így hát mi marad más?

Uccu neki, jöhet a Freelove......

Van úgy, hogy....

Van úgy, hogy az ember élete vesz egy tripla, leszúrt Rittbergert, s ezután totál mássá
válik, mint annakelőtte volt.

Sokat és sokszor tűnődöm azon: minek kell történnie ahhoz egy pasassal/csajjal,
hogy gyökeresen, tartósan/időlegesen, de kiforduljon önmagából?

Lehet, hogy a válasz nem is olyan bonyolult, mint hinnénk....s megint csak
megtalálható a virtualitásban és az anonimitásban.... hisz errefelé az ember nemcsak
az lehet aki valójában, hanem az is, aki lenni szeretne.... Ez utóbbi "előadási formát"
gyakorló pasasok azért okozhatnak némi-nemű meglepetést még a tapasztalt, jó
emberismerettel bíró, de történetesen párt kereső - s ebben a lelkiállapotukban jobban
sebezhető - nőtársaim számára is....

Vannak ugye a szende amorózók, akik élesben jószerével csak a nevüket merik
megmondani, no de itt a "no-name"-ség fél /netalántán egész/ homályában úgy
tudnak duruzsolni, mintha Shakespeare az összes szontettjét nekik, csak nekik,
esetleg egyenesen róluk írta volna.....

Az ártatlan lélekkel megáldott, s meglehetősen naívnak titulálható nőtársaim persze

hirtelen vagy lassabb tempóban, de előbb-utóbb ráharapnak a csalira......s aztán
egyszercsak eljön - ha eljön - a "big" találkozás, s egyben a meglepetés
ideje.....ugyanis az ő trubadúrjuk újra félénk kiskamaszként viselkedik, lerombolva
ezzel nimbuszát.....

Mit tehetünk ilyenkor?

Mint mindig, most is van legalább két alternatíva ami előttünk áll, benne a szabad
választás lehetőségével....
1. Elfogadjuk, hogy szívszerelmünket csak és kizárólagosan a neten tudjuk szerelmes
szavak csacsogására/suttogására bírni, majd valós randijainkon visszaemlékszünk a
leírt szép szavakra, közben pátyolgatjuk a hős trubadúrt, mint egy kisfiút......esetleg
nyomtatásban a táskánk mélyén őrizgethetjük a felénk tolmácsolt remek rímeket,
hogy a nap bármely ráérő pillanatában szöveghűen idézhessük barátnőinknek... :-)
2. Keresünk egy tökös machót, aki lehet, hogy nem idézi sem Shakespeare-t, sem az
összes szonettjét, de az is lehet, hogy egyetlenegyet sem, viszont határozottan ránk
pillantva, érces hangján azt mondja: Baby, imádlak!.....

Nem tudom, melyik típus a jobb....

Azt sem, hogy melyik az igazabb....
Azt viszont határozottan tudom: én melyiket választanám....

P.S.: Természetesen a fenn leírtak tökéletesen illenek a nőkre is, persze némi-nemű
stilisztikai igazítás után....
Hatalom & mellény 8

Ezelőtti eszmefuttatásomban arról elmélkedtem: milyen a nebáncsvirág, de

pasasban....

Most arra a kérdésre keresném a választ: Milyen lehet egy olyan pasassal a kapcsolat,
akinek hatalma van?.....

A hatalom - nyugodtan cáfoljon meg, aki gondolja - nem éppen hátrány....inkább

talán előny az élet ezer meg ezer területén.....
Viszont....... találkoztam én már olyan párkeresővel, aki azt hitte, hogy "mivel a hat
alma sok, s épp ezért a hatalma sok" :-), a munkaideje lejártával is pontosan
ugyanúgy: főnökként viselkedhet, mint szorgos óráiban...

Régmúlt időben - még apai nagyanyám idejében - dívott a mondás, ha bekövetkezett

a nem éppen kívánt gyermekáldás: "Ha az Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá".
Ezt modern korunkban, a párkeresésre & emberi kapcsolatokra is adoptálva én így
hangoztatnám:
Ha az Isten hatalmat adott, mellény is jár hozzá?

Mellény????
Mellény!
Mégpedig jó pár számmal nagyobb, mint dicső tulajdonosának mérete.....

Nagy-nagy mellény.....

Sosem gond/baj, netalántán negatívum az, ha valamely férfiegyed mindenfélével el

akarja kápráztatni szíve hölgyét....
Jelen gondolatvezetésemben nem az anyagi természetű elképráztatásra gondolok,
hanem a hatalmira.... Mekkora a befolyásom, mit és mennyit ér a szavam és még
sorolhatnám....
A már kellőképpen elalélt kedves, kiszemelt nő a helyzet eddigi ismeretében cseppet
sem talája furcsának, hogy a férfi a domináns a munkaidőn túl is.....

Bizonyos helyzetekben azt és úgy gondolom, hogy naggggyon lényeges a férfiúi

dominancia, viszont ha ez a fajta meghatározó szerepkör a másik személyes
szabadságának korlátozásáig fajul, azt már nem lehet és nem is szabad nem szóvá
tenni.....

Nonono....álljunk meg egy szóra!

Szóvá tesszük-szóvá tesszük.....és akkor mi van?!?!?

A rosszabb esetben nem kell nagy fantázia kitalálni, hogy ilyenkor mi van és azt sem
hogy mi lehet.../még/....

De... a "láttam én már karón varjút" valamint "kutyából nem lesz szalonna" című
hangzatos népi bölcsességek felemlegetésével azért utalnék arra is, hogy nem
tanácsos bedőlni a "megváltozom" vagy a "sosem leszek veled ilyen többet" címkével
ellátott újra és újra elő és felkerülő lemezeknek....hiszen a kutyából tényleg nem lesz
szalonna......

Viszont... az objektivitás megőrzése, a nagy felhorkanások és "hamis" /mint szerző/

sűrű szidalmazásának elkerülése, valamint az eszmefuttatás korrekt befejezése és
lezárása végett azért meg kell emlékezni azokról a bár hatalommal bíró, de
egészséges lelkületüket megőrző pár/partner/társtalan férfiakról is, akik végre-
valahára alig várják, hogy egy számukra megfelelő hölgyemény vállán
megpihentethessék munkában megfáradt fejüket, s egyetlenegy gyámoltalan
kísérletet sem tennének arra nézve, hogy szívük hölgyét otthon is uralmuk alá
hajtsák.....

Úgy vélem, ez csak és kizárólag azért történhet így, mert ezek a már-már kuriózum
számba menő egyedek társat keresnek....nem tettes, nemcsak ágyas, hanem a szó
legnemesebb értelmében igazi, valódi, szeretetet adó & szeretni tudó & szeretetre
méltó társat.