Arany János balladaköltészete

ÉLETE:
Arany János 1817 március 2-án született, Nagyszalontán. Iskolába
Nagyszalontán járt,- ekkorra már több nyelven is olvasott - majd ezt követően
Debrecenbe került, ahol a református kollégium diákja lett.
Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835-ben
folytatta, fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont
rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek
állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól
vezérelve felhagyott a színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor
(rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott
róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett.
Ez biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is házasodott.
Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik
(törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál). Két gyermekük
született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László. 1844-tõl (Szilágyi István rektor
unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845 júliusa
végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel
megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját.
Igazi sikert, elismerést, és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg
számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az
időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány
ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as
forradalom után bujdosni kényszerült, elveszítette állását, lakását. 1851 őszén
tanár lett a nagykőrösi gimnáziumban.
1859-től akadémiai tagként, később pedig mint az MTA titkára működött.
1882-ben halt meg.
A BALLADA:
A ballada nem más, mint „Tragédia dalban elbeszélve", kisepikai műfaj.
Gyakorlatilag olyan mű, amelyik mind a 3 műnemi sajátosságokat magában
hordozza; lírikus, epikus,drámai. Bár ebben az időben Magyarországon nem volt
közkedvelt forma, Aranynak sikerült a magyar műballadát világirodalmi szintre
emelnie. Arany János 1853 után kezdi el írni balladáit Nagykőrösi tanársága
idején – NAGYKŐRÖSI KORSZAK.
Jellemzői:
 Értékvesztés minden esetben! – tragikus
 drámai párbeszédek
 elhallgatás (balladai homály) - szexualitás, halál
 lírai formájú: dal, versszakok
  költői eszközök
 epikus: cselekménye sűrített, elbeszélve
 térbeli váltások, ugrások,
Szerkesztés:
 Egyszólamú lineáris
 Többszólamú, párhuzamos
Cselekmény szerint három csoportba osztjuk:
 Történelmi balladák:
Cselekményét múltbeli történelmi esemény adja – romantika: dicső múlttal
szembe állított sivár jelen
(pl.: A walesi bárdok, Szondi két apródja)
 Népi balladák:
Témáját a nép életéből, és kisebb közösségek hiedelem világából meríti
(pl.: Tetemre hívás)
 Lélektani ballada:
Középpontjában a bűn és bűnhődés áll
(pl.: Ágnes asszony)
Arany ballada-korszakai:
 Nagykőrösi korszak: Szabadságharc bukása után, népies pl. Ágnes
asszony
 Őszikék: 1860 után, Pestre költözés, népi babonák, a város zaja
„paranormális jelenségek” pl. Tengeri hántás, Hídavatás

Ágnes asszony
 Nagykőrösi korszak, 1853
 Egyszólamú, lineáris
 Rengeteg térbeli ugrás
 Pillér versszakok – refrének
 Bűn-bűnhődés sorsmotívum – lélektani ballada (többféle olvasat, erkölcsi
stb.)
 Külső idő – az olvasó számára – telik, Ágnes asszonynak nem, örök
körforgás, megbomlott elme
 Szimbólumok: vér, fehér lepedő, lemoshatatlan bűn, liliom
 Az elbeszélő feloldja végül az asszonyt (a bírák részvéttel fordulnak felé), de
az égi bűntetés, a lelkiismerete nyughatatlansága örökre megmarad –
szánalom keltése
 Keretes szerkezet – jelen idő – „Ágnes asszony a patakban…”
 Balladai homály: nem tudjuk pontosan mi okozza a férje halálát
(szerető/megcsalás stb…)

Tengeri-hántás
 Magyar tárgyú, népi jellegű ballada
 Őszikék korszak, 1877.
 A cselekmény: késő őszi kukoricafosztás – gyakorlatilag egy este/éjszaka
 A másodlagos elbeszélő tanítja, szórakoztatja a fiatalokat Tuba Ferkó és
Dalos Eszti történetével
 A párbeszéd az elbeszélő és a hallgatósága között alakul ki, nem a
főszereplők között
 A másodlagos elbeszélő szólama osztott: a kiszólások/reflexiók tele vannak
utalásokkal, átvitt értelemmel, szimbólumokkal, metaforákkal – a
természetes közeg elemei!
 Szaggatottság, több sík – az utolsó közbevetés kapcsolja össze a helyszínt a
történettel, a jelent a múlttal
 Bűn-bűnhődés aránya nincs egyensúlyban, (a balladai homály ellenére
kiderülő történet – teherbe ejtés, hármas halál) igazságtalanságnak érezzük a
végkifejletet