SZELLEMI, TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VÁLTOZÁSOK AZ ÚJKORBAN I.

Érettségi vizsgakövetelmény

 A portugál és spanyol felfedezések, a korai kapitalizmus (árforradalom, manufaktúrák, bankok és tőzsde, a

jobbágyrendszer átalakulása)
 A gyarmatosítás a 16-17.században, a világkereskedelem kialakulása
 A reformáció, a protestáns egyházak megszerveződése és a protestantizmus elterjedése Európában
 Az ellenreformáció, a katolikus megújulás és a barokk Európában
 A brit alkotmányos monarchia és az amerikai köztársaság működése

A nagy földrajzi felfedezések

1. Marco Polo jelentősége

A velencei születés Polo 21 évesen apjával és nagybátyával érkezett 1275-ben Kubiláj kán udvarába. A velencei
kalmárok a tatár belháborúk miatt Bagdadon, az Iráni-felföldön és a Pamír-hegységen át érkeztek Sangtuba.
Marco teljesíti Kubiláj kérését: a pápától vitaképes keresztényeket kér a bálványimádók megtérítésére. A kán
magas tisztségbe nevezi ki, így hivatalos útjaival megismerhette a birodalom városait, lakosait, szokásait. Közel
két évtized után tér vissza Európába, ahol részt vett a genovai-velencei kereskedőháborúban és fogságba esik.
Ekkor diktálja le útinaplóját ázsiai élményeiről a cellatárs írónak (Rustichello), mely „A milliomos” később
„Marco Polo utazásai” címen jelent meg. Beszámol a látogatott országok szokásairól, vallásáról
államberendezkedéséről. Leírja Kubiláj mongol-tatár államnak működését, Kína gazdagságát, találmányait
(papírpénz, porcelán, szénnel való fűtés). Írt Indiáról és a tatárok háborúiról. Marco Polo műve megrázta a
korabeli Európa közvéleményét, rádöbbentette arra, hogy a kereszténységen kívül létezik más magas fokú
civilizáció. Felkeltette az érdeklődést a Távol-Kelet mesés gazdagsága iránt.
2. A felfedezések okai
a) Nemesfémhiány: a Kelettel folytatott kereskedelem mérlege passzív volt: selyem, ékszer, fűszerek áramlottak
be, pénz ment ki. A pénz értéke csökkent, nemesfémhiány lett, ami fékezte a kereskedelmet és az
árutermelést.
b) Politikai: India és Kína eléréséhez új útvonal kellett, mert lezárultak a karavánutak: Kis-Ázsiában
Konstantinápoly török bevételével, Közép-Ázsiában a mongol birodalom felbomlásával.
c) A természettudományos ismeretek és a hajózási technika bővülése: iránytű átvétele a kínaiaktól (13. század),
asztrolábium (csillagok állását és a szélességi fokot határozták meg vele), kormánylapáttal ellátott,
háromárbocos, nagyobb rakterű, hosszabb útra alkalmas caravella, az ókori görög Ptolemaiosz földgömb-
elméletének elismerése.
d) A genovai kereskedő tőke támogatásával Spanyolország és Portugália vállalkozó kedve: a portugálok dél
felé, a spanyolok nyugat felé próbálták elérni Indiát.
3. A felfedezések következményei
a) Hozzájárultak a hűbéri társadalom felbomlásához, a tőkés viszonyok kibontakozásához.
b) A 15. század végétől meginduló népességnövekedést már nem biztosította a gabonafélék terméshozama,
viszont az új növények közül a burgonya és a kukorica megoldotta a problémát, nem volt többé éhínség.
c) Megszűnt a Levante és a Hanza monopóliuma. A legfontosabb kereskedelmi útvonalak és a világ gazdasági
vérkeringése a Mediterránemuból az Atlantikum térségébe tevődött át. A világkereskedelem központja
Velence és Genova helyett Amszterdam, majd a 17. századtól London lett.
d) Fajok keveredése - meszticizálódás: mulatt (fekete-fehér), zambó (fekete-indián), mesztic (indián-fehér).
e) Új növények: pl.: kukorica, burgonya, paprika, paradicsom, tök, kakaó, dohány (napraforgó, ananász, vanília,
kaucsuk, gyapot).

Spanyol konkvisztádorok (hódítók)

1. Hernando Cortez
Kisnemesi családból származott, iskolai évei alatt gyakran keveredett zűrös nőügyekbe, kikötőkben csavargott,
de már fiatalon érdeklődött Kolumbusz és az Új Világ iránt. Először Hispainiolába megy, majd részt vett Kuba
meghódításában, így befolyásos emberré vált (Santiago polgármestere lett). 1519-ben 500 katonával indult
Mexikó meghódítására. Maga mellé állította az aztékok által leigázott indián törzseket és bevonult az azték
fővárosba, Tenochtitlánba. Itt Montezuma uralkodó istenként fogadta, de Cortez túszul ejtette, hogy elérje az
ország behódolását. Montezuma azonban valószínűleg egy baleset folytán meghalt, így a körbezárt
spanyoloknak csak nagy vérveszteségek árán sikerült kitörni az azték ostromgyűrűből. Két évvel később
visszatért és elfoglalta az azték birodalmat. Felfedezte Kaliforniát és főkormányzóvá nevezték ki. Irigyei koholt
vádakkal illették, Cortez öreg napjait perek keserítették meg kegyvesztett, kiábrándult lett.
2. Fransisco Pizarro
Egy parasztlány törvénytelen gyerekeként született, testvérei is más-más apától származtak. Fiatal éveit
disznópásztorkodással töltötte, írni-olvasni nem tanult meg. Harcol az itáliai háborúkban, majd az Új Világban
próbál szerencsét, Panama gyarmatosításában vesz részt. Itt halott a mesés Peruról, így barátjával, Almagroval
expedíciót szervez és a meghódítandó területre V. Károlytól helytartói kinevezést szerez. 60 évesen kezd élete
legnagyobb vállalkozásába, 1531-ben kb. 180 emberrel indult az Inka Birodalom meghódítására. Útközben
értesültek Atahulapa és Huascar testvérháborújáról az inka trónért. Atahulapa és 3000 fős kísérete fogadta a
spanyolokat, de mikor a pap által nyújtott Bibliát félresöpörte, a megadott jelre a spanyolok mészárlásba kezdtek
és foglyul ejtették a Nap Fiát. Váltságdíjként palotájának 3 termét arannyal és ezüsttel töltötték meg. Atahulapa
el akarta kerülni, hogy Huascart kijátsszák ellene, ezért börtönéből parancsot adott féltestvére meggyilkolására.
Mikor Pizarro ezt megtudta és az aranyat már begyűjtötte, kivégeztette Atahulapát, akire már nem volt szüksége.
Ezután elfoglalta az inka fővárost Cuzcot, majd megalapította Limát. A vagyonelosztás miatt azonban
Almagroval összeveszett és megölette korábbi barátját. Pizarro sem kerülte el sorsát, összeesküvés áldozata lett
és Almagro fiai kaszabolták le.

Gazdasági, társadalmi folyamatok a 16-17. században

1. A feudalizmus bukása, kapitalizmus kezdete Nyugaton

A beáramló temérdek nemesfém árforradalmat eredményezett. A belőlük készült pénz értéke csökkent, míg a
mezőgazdasági és kézműipari termékek ára hirtelen megnőtt, ami a kereskedőknek, iparosoknak és a
mezőgazdasági árutermelésbe bekapcsolódó földbirtokosoknak kedvezett. E vállalkozásokba történő
befektetéssel megindult a tőkefelhalmozás. A tönkrement parasztok, kézművesek bérmunkásokká váltak.
Spanyolország és Portugália nem fektette be a beáramló nemesfémet, a kereskedő moriszkókat és zsidókat
kiűzték, az állam felélte a bevételeit, fogyasztási cikkeikkel az angol, holland kereskedőket gazdagították, idővel
elszegényedtek. Angliában a földbirtokosok bekerítésekkel a parasztok rovására növelték földjeiket,
juhtenyésztéssel és jövedelmező gyapjúfeldolgozással foglalkoztak. A megnövekvő keresletet a szűk piacra
termelő céh helyett a termékek előállítását a részmunkafolyamatokra osztásával megsokszorozó manufaktúra
elégítette ki, versenykorlátozás nélkül. A nyugati tőkebefektetések az új kereskedelmi útvonalak mentén, az
Atlantikum térségében koncentrálódtak.
2. Második jobbágyság Keleten
Közép-, és Kelet-Európa országai a Nyugat nyersanyag és mezőgazdasági áru szükséglete miatt ezek exportjára
álltak rá, ezért nem fejlődhetett ki a tőkés kézműipar. Az agrárkonjunktúra növelte a mezőgazdasági
árutermelést, az olcsóbb nyugati kézműipari cikkek gátolták az ipar fejlődését és a parasztok röghöz kötésével
létrejött a második jobbágyság.
3. Kontinentális munkamegosztás
A kereskedelem élénkülése az ipar fejlődését vonta maga után. Az áruigényt a céhes termelés már nem tudta
biztosítani, a céhes kereteket a manufaktúraipar váltotta fel. Nyugat-Európa olcsó ipari cikkei elárasztották az
Elba folyótól keletre lévő országok piacait. Ezzel Kelet-Európa ipara már nem tudott versenyre kelni, megrekedt
a céhes ipar szintjén. Viszont Kelet-Európa országai mezőgazdasági termékekkel látták el a nyugat-európai
piacokat, így az Elbától keletre az elsődleges megélhetési forrás a mezőgazdaság lett. Ennek társadalmi hatása:
1. Nyugaton a jobbágyok egy részéből bérmunkás lett a fejlődő ipar munkaerő-szükséglete miatt, a többieknek
pedig már nem kellett ingyen robotolniuk. 2. Keleten a földesuraknak nagy üzlet volt a mezőgazdasági termékek
exportja, ezért megnövelték a jobbágyok terheit. Tehát a földrajzi felfedezések és a kereskedelmi útvonalak
átrendeződése véglegesítette az eddigi munkamegosztást Kelet és Nyugat között. A nyugati tőkebefektetések az
új útvonal felé, az Atlanti-óceán partvidékére koncentrálódtak, Közép-, és Kelet-Európából elsősorban
nyersanyagra és mezőgazdasági árucikkekre volt szükségük. (Itt agrárkonjunktúra növelte a mezőgazdasági
árutermelést, az olcsóbb nyugati kézműipari cikkek viszont visszafogták az ipar fejlődését). Míg nyugaton
kifejlődött a tőkés árutermelés, addig keleten reagrárosodási folyamat indult meg és fennmaradt a „második
jobbágyság.”
4. A spanyol abszolutizmus gazdasági problémái
A spanyol abszolutizmus virágkora V. Károly és II. Fülöp idejére tehető. V. Károly a német-római császári cím
birtokosa, a spanyol korona uralma alatt állt Németalföld, az Újvilág és Itália egy része is. II. Fülöp a cortezek
(rendi gyűlés) mellőzésével az inkvizícióra támaszkodva építette ki bürokratikus hatalmát. A spanyol gazdaságot
is az árforradalom határozta meg. A nemesfém beáramlás itt is áremelkedést eredményezett, de a mezőgazdasági
termékek ára gyorsabban nőtt, mint az ipari termékeké. A spanyol állam a városok, parasztok adói mellett a
gyarmatokról beáramló nemesfémözön révén Európa legnagyobb folttáját és legerősebb hadseregét tudta
fenntartani. Azonban a gazdasági potenciált és a felfedezésekkel járó lehetőségeket sem az abszolutista rendszer,
sem a feudális szemléletű spanyol társadalom nem tudta megfelelően kiaknázni. A beáramló kinccsel a spanyol
arisztokrácia nem a gazdaságot fejlesztette, hanem eltékozolta azt. Németalföldi, angol manufaktúrák termékeit
vásárolták, és ezekkel az olcsó árukkal szembeni versenyben a spanyol céhes ipar teljesen tönkrement. Ráadásul
a behozatali vámokat csökkentették, míg a kiviteli vámokat növelték. A kereskedelemre 10%-os forgalmi adót
(alcabala) róttak ki, így a kereskedelem annyira visszaesett, hogy Spanyolország még gabonából is behozatalra
szorult. A gazdasági bajokért a szorgalmas zsidókat és moriszkókat (kikeresztelkedett arabok) okolták.
Kiűzésükkel nem maradt már olyan réteg, amely életben tartotta volna a gazdaságot. A társadalom hűbéri szinten
rekedt meg. Az inkvizícióval az egyházi arisztokrácia befolyása megnőtt. A köz- és kisnemesség nagy része nem
kapcsolódott be az árutermelésbe, hanem katonai vagy hivatalnoki pályát választott. A mezőgazdaság
tönkretétele miatt parasztok és kisnemesek tömegei vándoroltak ki a gyarmatokra, az ország lakossága csökkent.
A tengerekért való küzdelemben Hollandiával, majd Angliával szemben is alulmaradt. Gazdasági és később
hatalmi értelemben Spanyolország Európa periférikus országai közé szorult vissza.

A reformáció irányzatai

1. Irányzatok
A protestáns egyházak: lutheránusok (evangélikusok), kálvinisták (reformátusok), antitrinitáriusok (unitáriusok
vagy szentháromság-tagadók), anabaptisták (újrakeresztelkedők). A protestáns irányzatok közül
Magyarországon szinte valamennyi, Franciaországban, a Németalföldön, Skóciában, Svájcban a kálvini
(református), a német és skandináv területeken a lutheránus (evangélikus) irányzat terjedt el. Angliában
uralkodói parancsra jött létre az ún. anglikán vallás (így az Észak-Amerikába is főleg protestánsok vándoroltak
ki), amely a katolikus rituálé szerint működött, de VIII. Henriknek a pápával történt szakítása miatt kiszakadt a
katolikus egyházból - vagyona fölött a király rendelkezett. (A protestáns egyházak szemlélete is hozzájárult
ahhoz, hogy ahol tanaik elterjedtek, azok ma a világ leggazdagabb államai).
2. Főbb különbségek a katolikus liturgiától
A protestáns felekezetűeknél nincs gyónás, szerzeteség, cölibátus, nincs ereklye- és szentkultusz. A protestáns
templom és berendezése egyszerű, szerény, náluk a misét istentiszteletnek, a papokat lelkészeknek hívják.
3. A kálvinista egyház
Svájcból indult el, a Lutherénél radikálisabb irányzatok vezetői ide menekültek az üldöztetések elől. A
reformáció a gazdaságilag fejlettebb kantonokban terjedt el. Ulrich Zwingli zürichi lelkész továbbfejlesztette
Luther tanait - ő minden uralkodót zsarnoknak tartott. Miután egy Svájc egységéért folyt csatában elesett, a
reformáció központja Genfbe tevődött át. A zwingliánus Genfbe menekült Franciaországból Kálvin János, aki
eredendően nem volt pap. „A keresztény vallás tanítása” című művében fejtette ki tanait, melyek főleg a
polgárosodás és a polgári foglalkozás fontosságának alátámasztására épültek. Svájc polgárosultabb
társadalmában Kálvin János tanai találtak kedvező fogadtatásra. Eszerint Isten az embernek még születése előtt
eldöntötte sorsát, mely a halál után vár rá: pokolba vagy a mennyországba kerül. Ez az eleve, elrendelés
(predesztináció) tana. Ha azonban az ember szorgalmas, takarékos, kerüli a cifraságot, egyszerű, tiszta lelkületű
(puritán), sikeres vállalkozó, biztos lehet abban, hogy Isten a mennyországba rendelte. Nem ellenezte az adók,
vámok, kamatok szedését, a tőke gyűjtését, Kálvin szerint az ideális polgár nem tékozol, hanem gyűjt és
gyarapszik. E tanok és az „olcsó egyház,” a köztársasági alapelve, a presbiterekből (világi elöljárókból álló)
egyházszervezet megfelelt a polgárság érdekeinek. Kálvin nem tűrt ellentmondást, a szentháromság-tagadó
(antitritnitárius vagy unitárius) irányzat vezetőjét, Servet Mihályt máglyán égettette meg.

A barokk stílus

1. A barokk kialakulásának okai

A 16. században fejlődött ki az Európát átfogó korstílus, a barokk. Társadalmi-ideológiai alapja három dologban
ragadható meg: 1. az ellenreformáció kibontakozásában, 2. az abszolutizmusban, 3. az emberek természet iránti
újfajta érdeklődésében.
a) Az ellenreformációt, a katolikus megújhodást a III. Pál pápa által összehívott tridenti zsinat (1545-1563)
készítette elő. Többek között itt hirdették meg a vallásos művészet reformját is. Az egyház képviselői ekkor a
művészetet a katolicizmusba vetett hit erősítőjének és ösztönzőjének szerették volna látni. Törekedni kezdtek
arra, hogy a hívők érzelmeire erősen ható műalkotások szülessenek. A fő cél az átlag katolikus hívő vallásos
képzeteinek érthetőbbé tétele, a templomba járó áhítatának elmélyítése volt.
b) Segítette a barokk kialakulását az abszolút monarchia megszilárdulása. Az állam saját hatalmát, nagyságát
kifejező fényűző királyi paloták építésénél használta fel (pl. Versailles). Emellett politikájával erős,
művészetpártoló középosztályt hozott létre, amely barokk fejlődését szolgálta (polgári házak, arisztokrácia
kastélyai).
c) A harmadik meghatározó hatás az volt, hogy a kor emberei egyszerre érzékelték saját jelentéktelenségüket,
(pl. a kopernikuszi világkép nyomán) és a világ végtelenségét.
2. A barokk jellemzői
A barokk elnevezés olaszul „gyöngyöt” jelent. A barokk alkotások általában az érzelmekre apellálnak
szenvedélyességükkel, az érzelmek átadásával, a vonalak lendületével, színgazdagságukkal; gyakori a
pompakedvelés, a vitalitás, mozgalmasság, feszültség, sejtelmesség. Főbb építészeti emlékei a: versailles-i
kastélyok, római Szent Péter székesegyház, szentpétervári Téli Palota, bécsi Schönbrunn, drezdai Zwinger.
Legjelentősebb hazai barokk emlékeink az egri minorita templom, a fertődi Esterházy- és a gödöllői
Grassalkovich-kastély. A barokk zene megteremtette az operát (elsőként Claudio Monteverdi).

Az abszolutizmus jellemzői

1. Előzménye
A tőkés árutermelés kibontakozásával a gazdasági hatalom a burzsoázia kezébe kerül, de a politikai hatalom a
rendeké. Ezt használja fel az uralkodó abszolút hatalmának megteremtéséhez. A rendi szervek fennmaradnak
ugyan, de nem működnek.
2. A királyi hatalom alapjai
a) Gazdasági: a burzsoázia adói, a merkantil politika és a vállalkozásoknak hasznos monopóliumok, ami miatt a
tőkések támogatják a rendektől gazdaságilag függetlenedni tudó királyt.
b) Államszervezeti: rendeleti kormányzással, saját bírósággal, az udvartól függő polgári származásúakból álló
apparátussal a király kezében összpontosul a törvényhozói, igazságszolgáltatói és a végrehajtói, valamint
zsoldoshadseregével a katonai hatalom.
3. Az abszolutizmus jelentősége és hanyatlása
Megerősítette az ipart és kereskedelmet, így a burzsoáziát is. De idővel a merkantilizmus és a monopóliu mok
rendszere már gátolja a szabad vállalkozást, a király újabb adók kivetésével fékezi fejlődését. A burzsoázia és a
hatalom közötti összeütközés az abszolutizmus bukásához vezetett: polgári forradalom útján alkotmányos
monarchia váltotta fel.

Az abszolutizmusok gazdaságpolitikai irányzatai és annak kritikája

1. Merkantilizmus
Az első modern közgazdasági elmélet és az ezen alapuló állami gazdaságpolitikai gyakorlat. Korai formáját a
szűk pénzügyi szemlélet uralta, a nemesfémek belső felhalmozására törekedett, hívei ebben látták az állam
gazdaságának alapját. Fejlettebb formájában az aktív külkereskedelmi mérleg került középpontba, ezért
monopoljogokkal támogatták az ipart és az iparcikkek kivitelét, védővámokkal (protekcionista vámpolitika) és
tilalmakkal akadályozták a nyersanyagok kijutását és a feldolgozott termékek behozatalát és támogatták a
gyarmatosítást. A merkantilizmus a kereskedelmi tőke szempontjából gondolkodott, a gazdaság tehát a
forgalomban és nem a termelésben keletkezik, az ország gazdasága pedig nem a belkereskedelmen, hanem a
külkereskedelmen múlik. Az állam a vámokból és az adókból származó hasznot a hadsereg, a közigazgatás és az
udvar fenntartására lefölözi. A merkantilizmus elméletének kidolgozója XIV. Lajos francia király
pénzügyminisztere, Colbert volt.
2. Fiziokratizmus
A 18. század második felében Franciaországban kialakult közgazdasági irányzat. Szemben állt a
merkantilizmussal, hirdette, hogy az állami beavatkozás zavarja a gazdasági folyamatok természetes menetét.
Míg ellenkező esetben a gazdaság önszabályozó automatizmusai megteremtik a gazdasági harmóniát. Képviselői
a gazdaság forrását már a termelésben keresték. Felfogásuk szerint a gazdaság igazi forrása a mezőgazdaság,
mert csak ez hoz létre értéktöbbletet (a természet ajándékaként jön létre a tiszta érték). Ebből eredően szerintük
csak a földbirtokosokat kell megadóztatni, a manufaktúrát és a kereskedelmet nem. A fiziokratizmus
összefüggött a felvilágosodással, mert a tőkés polgárság érdekeihez kapcsolódott. Legnevesebb képviselője
Turgot báró volt, aki a „laissez faire” híve: hagyjátok, hogy a dolgok maguktól menjenek.
3. Kameralizmus
Az államkincstár (kamara) jövedelemit növelő, a merkantilizmus közép-európai (osztrák, német) irányzatának
tekinthető gazdaságpolitika. I. Lipót idején bontakozott ki, végig jellemezte a felvilágosult abszolutizmust. Az
ipari kivitel növelését, védővámok bevezetését, a nemesfémek kiviteli tilalmát és a nyersanyagok hazai
feldolgozását szorgalmazták. A kameralizmus befolyásolta a bécsi udvar gazdaságpolitikáját a 18. századi
Magyarországon is. Jelentős képviselője Sonnenfels, osztrák jogtudós, közgazdász.
4. Adam Smith közgazdasági elmélete
Az angol Adam Smith, az állami beavatkozás (pl. merkantilizmus) helyett a szabad versenyes kapitalizmust
hirdette, s megalkotta a munkaérték-elméletet (az áru értékét az előállításukra fordított munka értéke határozza
meg), mert a hatékonyság kulcsa az a munka, melynek elvégzéséhez egyéni önérdek fűződik.

A felvilágosult abszolutizmus
1. A felvilágosult abszolutizmus létrejöttének okai
A 18. század második felében jelentkezett Kelet-Közép-Európában. A régió államainak nagyhatalmi törekvéseik
voltak, de gazdaságuk gyengének, társadalmuk archaikusnak számított. Viszont Nyugat-Európa országai az
abszolutizmusnak köszönhetően megerősödtek, az angol és francia uralkodók jelentős bevételekből zsoldos
hadsereget tarthattak, katonai potenciáljuk megnőtt. Elmaradottságukat felismerve Kelet-Közép-Európa
államainak vezetői rájöttek, hogy az abszolutizmus kiépítésével fel kell zárkózniuk, ugyanis csak így lehet
kellően erős hadseregük. Céljuk a felülről való, felvilágosult eszmékkel történő korszerűsítés, az abszolutizmus
kiépítése.
2. Általános jellemzők
Általános tendencia az uralkodóknak a jobbágyság védelmében való fellépése, mert a térségben nem a polgárság,
hanem a jobbágyság adta az állami bevételek nagy részét. Felléptek az egyházi privilégiumok ellen,
megreformálták a közigazgatást, ésszerűsítették az adórendszert és áttértek a merkantilista gazdaságpolitikára.
Jellemző a szociális, egészségügyi reformok bevezetése és az infrastruktúrafejlesztés. Az államkincstár (kamara)
jövedelemit növelő, a merkantilizmus közép-európai (osztrák, német) irányzatának tekinthető gazdaságpolitika a
kameralizmus. A király szerepe átértékelődött, a felvilágosult uralkodók magukat már nem Isten kegyelméből
uralkodó monarcháknak, hanem „az állam első szolgáinak” tartották. Ennek ellenére az uralkodók mögött nem
sorakozott fel a társadalom egésze (jellemző a nemesség elfordulása) ezért tartóssá csak Poroszországban váltak
reformjaik.

Az alkotmányos monarchia kialakulása Angliában

1. A „dicsőséges forradalom”
1688-ban egy küldöttség II. Jakab király vejét, Orániai Vilmost (a holland szabadságharc vezetőjének a
dédunokáját) hívta meg a trónra. A „dicsőséges forradalom” vér nélkül zajlott le, az abszolutista II. Jakab
elmenekült az országból. 1689-ben a parlament csak egy előzetes alkotmánytervezet aláírása után volt hajlandó
megkoronáztatni Orániai Vilmost. Vilmos 1689-ben kiadta az alkotmányos monarchia rendszerét rögzítő
Jognyilatkozatot. A király szimbolikus államfő, uralkodik, de nem kormányoz, a választott parlamenté a
törvényhozás joga (hadsereg, adószedés, stb.), a győztes párt tagjaiból választott kormány a parlamentnek
tartozik felelősséggel. Az igazságszolgáltatás teljesen független.
2. Az angol alkotmányos monarchia
A király által elfogadott Jognyilatkozat egy új államforma, az alkotmányos monarchia alapjait rakta le. A királyi
hatalmat korlátozták, a törvényhozói hatalom jogilag is a parlament kezébe került. Ennek felsőházába az
arisztokraták és az anglikán egyház delegálhatott képviselőket, az alsóházba a képviselők választások útján
kerültek be. A Jognyilatkozat emellett számos szabadságjogot rögzített, és kimondta a bíráskodás függetlenségét.
A Jognyilatkozat és a következő időszakban hozott további parlamenti határozatok kialakították az alkotmányos
monarchia kereteit, amelynek intézményhálózata csak a 18. században szilárdult meg. A végrehajtó hatalmat egy
minisztertanács gyakorolta, majd az 1720-as évektől kialakult a vezető miniszter, a miniszterelnök (prime
minister) rangja. A választások nem a mai értelemben vett demokratikus voksolások voltak, hiszen a magas
vagyoni cenzus miatt csak egy szűk választópolgári réteg adhatta le a szavazatát, csak a legmagasabb adófizetői
kategóriákba tartozókat illette meg. A választásokon győztes párt vezetőjét a király miniszterelnöknek kérte fel;
a megalakuló kormány a végrehajtó hatalmat gyakorolta. Két párt került váltakozva hatalomra (politikai
váltógazdaság): a birtokos nemesekre támaszkodó toryk, illetve a vállalkozó polgárság érdekeit képviselő
whigek. Anglia és Skócia 1707-es uniójával létrejött Nagy-Britannia Írország bekebelezésével bővült.

Az Egyesült Államok létrejötte és alkotmánya

1. Észak-Amerika gyarmatosítása
A Közép és Dél-Amerikát a spanyolok, Brazíliát a portugálok, Észak-Amerikát 1585-től az angolok
gyarmatosították. A hollandoktól elfoglalták Új-Amszterdamot (ma New York), majd az 1756-63-ig tartó
háborúban Kanada felé a franciák rovására terjeszkedtek (Utolsó mohikán).
2. A 13 angol gyarmat
A késői felfedezés miatt elkerülték a hűbéri viszonyokat és eleve a tőkés árutermelés behatolása volt jellemző.
Először az üldözött puritánok telepedtek le ide, akik hozzászoktak a szabad véleménynyilvánításhoz. A 13 angol
gyarmat különbözött egymástól; északot önkormányzatok, manufaktúraipar és szabad tulajdonú
farmergazdaságok jellemezték, délen rabszolgákkal dolgoztató ültetvények (dohány, gyapot) terjedtek el. E
gyarmatok belső piaca kialakult - egymással kereskedtek.
3. Feszültség Angliával
Bár a gyarmatok rendelkeztek saját törvényhozással, Anglia kormányzata, vám- és adópolitikájával igyekezte a
piacnak tekintett amerikai gazdaság önállóságát megakadályozni, a bélyegadóval a nyomtatott kiadványokra
illetéket vetettek ki, megtiltották a nyugatra fekvő földek benépesítését. A hivatalnokok, déli ültetvényesek a
lojalisták (hűek Angliához), míg az északi farmerek, manufaktúra-tulajdonosok, kereskedők önállósulni kívántak
- ők a hazafiak, a patrióták. Az angol parlament meghátrált, csak a teára vetett ki vámot, válasz: 1773 az
amerikaik a tengerbe öntötték az angol tearakományokat („Bostoni teadélután”). Az 1774-es philadelphiai
kongresszus meghirdette az angol áruk bojkottját, amit az angolok lázadásnak minősítettek.
4. A függetlenségi háború (1775-83)
1775-ben kitör a háború, az amerikai hadsereg irányítója George Washington. 1776. július 4-én a Kongresszus
elfogadta a Thomas Jefferson fogalmazta polgári szabadságjogokat, népfelség elvét, törvény előtti egyenlőséget
tartalmazó Függetlenségi Nyilatkozatot, megszületett az USA. A háború angol sikerekkel kezdődött (New York
bevétele, a fordulópont: angol verség Saratogánál. Ezután Franciaország, Spanyolország és Hollandia is hadat
üzent Angliának. Az 1781-es yorktown-i ütközetben az amerikai-francia seregek győztek. Az 1783-as versailles-
i békében Anglia elismerte az USA függetlenégét.
5. Az amerikai alkotmány 1787
A belső törvényekkel rendelkező szuverén államok közös törvényhozó szerve a szenátusból és képviselőházból
álló Kongresszus (pénzügy, hadügy, külügy). Az államfő a négy évre, elektorok (elnökválasztó küldött) által
legfeljebb kétszer megválasztható elnök. Az amerikai alkotmány biztosította a gyülekezés és sajtószabadságot,
elválasztotta az egyházat az államtól. (A szabadságjogok a déli ültetvényesek érdekei miatt nem terjedtek ki a
feketékre, a rabszolgaság az USA-ban 1863-ig fennmaradt).
6. Az USA terjeszkedése
A francia forradalom miatt az európai hatalmak lekötöttségét az USA területe megnövelésére használta ki: a
franciáktól Louisianát, a spanyoloktól Floridát vásárolták meg. A 19 század közepén Mexikótól megszerezte
Kaliforniát, Texast, Arizonát, Új-Mexikót.

Referátumok:

 A francia abszolutizmus XIV. Lajos korában – XIV. Lajos magánélete

 Az angol abszolutizmus – VIII. Henrik magánélete
 Luther fellépése és tanai