Brandon Mull - Dragonwatch

amatőr, rajongói fordítás

Stan Sorenson naplójából

Lehet, hogy ez a vége?

Az utolsó gondnokok közé fognak sorolni? Lehet, hogy a régóta fennálló bizalom az
én időm alatt fog eltűnni?
Azóta szeretem Titokföldét, hogy elsőként megpillantottam az itt elrejtett csodákat. A
modern világ nagy része nem is sejti, micsoda pompa rejtőzik az ilyen
menedékekben, ahol legendás teremtmények vadásznak és mulatnak. Több mint
ötven év telt el azóta, hogy Titokfölde elnyerte a szívemet.
De mindennek ára volt.
Meddig vagyok hajlandó elmenni, hogy teljesítsem a kötelességemet? Hogy
megvédjem a világ mágikus menedékeit? Már rég megbékéltem a saját életem
kockáztatásával. De mi van a többiekével? Mi van a családommal?
Vágytam rá, hogy megosszam Titokfölde csodáit azokkal, akiket a legjobban
szeretek. De ez a tudás veszélyt hordoz magában. A mágikus lények káprázatosak.
De meg is tudnak ölni. Számomra a csoda felülmúlja a veszélyeket. De milyen jogon
dönthetném ezt el, mások számára?
Sosem kényszerítettem arra senkit, hogy felfedezze mi is történik igazából
Titokföldén. Még az unokáimat sem. De hagytam, hogy a kíváncsiságuk elvezesse
őket az igazsághoz. Miután ittak Viola, a mágikus tehén tejéből Kendra és Seth
rájöttek, hogy a kertben röpködő pillangók, igazából tündérek, a kecskék szatírok, a
lovak pedig kentaurok. Az első alkalom hihetetlen. És sosem válik hétköznapivá.
Megakadályozhattam volna. De megengedtem, hogy Titökfölde kibontakozzon a
szemük előtt.
Elkerülhetetlenül magával ragadta őket. Ahogy mindig teszi.
És veszélyt hozott magával.
Kendra és Seth tudja az igazságot, hogy miért élek Titokföldén. Mint gondnok,
szolgálom az itt élő lényeket és megvédem tőlük a külvilágot. Feltöltődöm az olyan
élményekkel, amik eltörlik a valóság határait. Olyan dolgokat tapasztalok meg, miket
senki, csak akiknek hozzáférése van a menedékekhez.
Az unokáim elfogadták, hogy felelősséggel jár megvédeni ezeket a menedékeket.
Áldozatkészséget mutattak iránta.
Azt hittem túléltük a legrosszabbat. A korlátainkat feszegettük. Az életünk veszélyben
volt. Szeretteink haltak meg. Kendra és Seth elvesztek, de a végén a mi irányunkba
billentették a mérleget és megmentettek minket.
De most lehet, hogy újra szükség lesz rájuk.
Hiszem, hogy meg tudom védeni őket. De ezt tévesen hittem korábban.
Még egyszer, őszintén, fogalmam sincs, mit tegyek. A felelősségem egyszerű. De
milyen messze mehetek el? Mennyit leszek képes kockáztatni?
Igazságos-e adni nekik egy lehetőséget?
Egyáltalán választás-e, ha tudom mit fognak mondani?

A lehallgató

Kendra Sorenson átkocogott a meleg ködön, a talpa alatt nedves kavicsok ropogtak
és azon gondolkodott, hogy esik-e eléggé ahhoz, hogy esőnek lehessen nevezni.
Szitálásnak talán. Felnézett a fákon túli homályos, szürke égboltra, majd odébb
három tündérre, mindegyiküket fényesség vette körül. Semmi sem esett a
széldzsekijére, mégis vizes volt, akárcsak a fák ágai az út két oldalán.