A készletezés funkciója, szükségessége

Miért kockázatos?

A készletezés funkciója az, hogy az áruk vagy anyagok biztonságos és hatékony tárolásával
lehetővé tegye a vállalatok számára, hogy kielégítsék az ügyfelek igényeit. A készletezés
lehetővé teszi, hogy a vállalatok időben szállíthassák az árukat, még akkor is, ha azokat nem
azonnal állítják elő vagy szerezzék be.

A készletezés szükségessége több okból adódik. Egyrészt lehetővé teszi a vállalatok számára,
hogy kielégítsék a fogyasztók igényeit, így növelhetik a vásárlói elégedettséget és az üzleti
bevételt. Másrészt a készletezés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy optimalizálják a
termelési folyamatokat és csökkentsék a termelési költségeket. Ezenkívül a készletezés segít
az üzleti folyamatok hatékonyságának növelésében, mivel lehetővé teszi az áruk és anyagok
pontos nyomon követését.

Azonban a készletezés kockázatos lehet, ha nem megfelelően kezelik. A túlzott készletezés

például növelheti a termékek elavultságát és elavultá vált termékek felhalmozódásához
vezethet. Emellett a készletek tárolása költséges lehet, és a vállalatoknak állandó figyelmet
kell fordítaniuk a készletkezelésre és a raktározásra. A készlet hiánya azonban szintén
kockázatos lehet, mivel az áruhiány miatt a vállalatok elveszíthetik a vásárlói bizalmat és
bevételt. Ezért a vállalatoknak stratégiai készletkezelési terveket kell kidolgozniuk annak
érdekében, hogy optimalizálják a készletezést, minimalizálják a kockázatokat, és növeljék a
hatékonyságot és a profitot.

Milyen vásárolt készletek vannak?

A vásárolt készletek általában azok az áruk vagy anyagok, amelyeket a vállalatok kívülről
beszereznek, vagyis nem saját gyártásúak vagy nem a vállalat tulajdonában vannak. Néhány
példa:

1. Alapanyagok: például fa, acél, műanyag, textil vagy papír, amelyekre az árukat
gyártják.
2. Cikkszámok: ezek olyan termékek, amelyeket a vállalatok készen vásárolnak és
közvetlenül értékesítenek, például az élelmiszerboltokban található
élelmiszertermékek vagy a ruhaboltokban található ruházati cikkek.
3. Tartozékok és kiegészítők: olyan termékek, amelyeket az árukhoz kapcsolódóan
vásárolnak, például tartozékok, alkatrészek vagy csavarok.
4. Csomagolóanyagok: olyan anyagok, amelyeket az áru csomagolásához használnak,
például kartonok, műanyag zacskók, ragasztószalagok.
5. Újrafelhasználható anyagok: olyan anyagok, amelyeket a vállalatok újra
felhasználnak, például palackok, papírhulladék vagy fémhulladék.

Melyek a továbbértékesített készletek?

A továbbértékesített készletek azok az áruk vagy anyagok, amelyeket a vállalatok előzetesen
megvásárolnak, majd később értékesítenek anélkül, hogy a termelési folyamatban bármilyen
átalakításon esnének át. Ezek a készletek általában más vállalatoktól származnak, és
közvetlenül értékesítik azokat a vásárlóknak, vagy értékesítik kereskedőknek, akik aztán
tovább értékesítik azokat.

Néhány példa a továbbértékesített készletekre:

1. Kereskedelmi áruk: olyan termékek, amelyeket a vállalatok közvetlenül értékesítenek

a vásárlóknak, például élelmiszerboltokban található élelmiszerek vagy
kiskereskedelmi áruházakban található háztartási cikkek.
2. Nagykereskedelmi áruk: olyan termékek, amelyeket a vállalatok nagy tételben
értékesítenek más vállalatoknak, például irodaszerek, építőanyagok vagy
textilanyagok.
3. Az ingatlan: olyan készletek, amelyek ingatlanokból állnak, például lakások vagy
kereskedelmi épületek.
4. Berendezések és gépek: olyan áruk, amelyeket a vállalatok vásárolnak, majd tovább
értékesítenek, például számítógépek vagy nehézgépek.

Ezek csak néhány példa a továbbértékesített készletekre, és a készletek típusa változó lehet a
vállalatok tevékenységétől függően.

Melyek az „anyagok”-on belül a vásárolt készletek?

Az "anyagok" készletkategóriába tartozó vásárolt készletek általában a vállalatok által

beszerzett alapanyagok és összetevők, amelyekre az áruk vagy termékek gyártása során van
szükségük. Néhány példa:

1. Nyersanyagok: olyan alapanyagok, amelyeket a vállalatok vásárolnak, hogy azokból

készítsék az árukhoz szükséges termékeket. Például fa, acél, műanyag vagy papír.
2. Félkész termékek: olyan anyagok, amelyeket a vállalatok vásárolnak, hogy azokból
készítsék az árukhoz szükséges termékeket. Például öntött alkatrészek vagy kábelek.
3. Összetevők: olyan anyagok, amelyeket az áruk előállításához használnak, például
elektronikus alkatrészek vagy vegyi anyagok.
4. Üzemanyagok: olyan anyagok, amelyeket az áruk előállításához használnak, például
gáz vagy olaj.

Ezek csak néhány példa a vásárolt készletekre az "anyagok" készletkategóriában, és a

készletek típusa változó lehet a vállalatok tevékenységétől függően.

Mi az az elfelkvő, lejárt, zárolt készlet? Hogyan, miért kell figyelembe venni a

készletgazdálkodásánál? Az elfekvő, lejárt és zárolt készletek olyan termékek, amelyek nem
kerülnek értékesítésre vagy felhasználásra a várakozott időpontban, és ennek következtében a
vállalat készleteiben maradnak.

Az elfekvő készletek olyan termékeket jelentenek, amelyek hosszú ideig maradnak a

készleten, mivel a kereslet csökkent vagy a termék már nem releváns.

A lejárt készletek olyan termékeket jelentenek, amelyek lejártak vagy már nem használhatóak.

A zárolt készletek olyan termékeket jelentenek, amelyeket nem lehet értékesíteni vagy
felhasználni, mert például hibásak vagy megsérültek.

Fontos figyelembe venni az elfekvő, lejárt és zárolt készleteket a készletgazdálkodás során,

mert ezek a készletek jelentős költséget jelentenek a vállalatok számára. Az ilyen készletek
tárolása, karbantartása és végül eltávolítása pénzbe kerülhet, és csökkentheti a vállalat
nyereségét. Emiatt fontos, hogy a vállalatok folyamatosan figyelemmel kísérjék a
készleteiket, és minimalizálják az elfekvő, lejárt és zárolt készletek számát.

Forgási sebesség szerint hogyan lehet csoportosítani a készleteket? Hogyan, miért kell
figyelembe venni a készletgazdálkodásánál? A készleteket forgási sebességük alapján lehet
csoportosítani. A forgási sebesség azt jelenti, hogy mennyi idő alatt sikerül a vállalatnak
értékesíteni vagy felhasználni a készleteket. A magas forgási sebességű készletek azok,
amelyek gyorsan elkelnek, és alacsony forgási sebességű készletek azok, amelyek hosszabb
ideig maradnak a készleten.

A készletek csoportosítása forgási sebesség szerint fontos a készletgazdálkodás

szempontjából, mert segít azonosítani azokat a termékeket, amelyeket gyorsan értékesíteni
vagy felhasználni lehet, és azokat, amelyek hosszabb távú tárolást igényelnek. Ez lehetővé
teszi a vállalatok számára, hogy hatékonyabban kezeljék a készleteiket, minimalizálják a
készletekhez kapcsolódó költségeket és javítsák a likviditást.

A magas forgási sebességű készletek általában alacsonyabb kockázattal járnak, mivel

nagyobb az esély arra, hogy azokat gyorsan el lehet adni vagy fel lehet használni. Ugyanakkor
az alacsony forgási sebességű készletek nagyobb kockázatot jelenthetnek, mivel hosszabb
ideig tartó tárolásra van szükségük, és fennáll annak a lehetősége, hogy nem tudják azokat
időben eladni vagy felhasználni, ami további költségeket okozhat a vállalat számára.

Készletérték szerint hogyan lehet csoportosítani a készleteket? Hogyan, miért kell figyelembe
venni a készletgazdálkodásánál?

A készleteket készletértékük alapján is lehet csoportosítani. A készletérték azt jelenti, hogy az

adott készlet darabszámát és értékét hogyan lehet összegyűjteni. Az alacsony készletértékű
készletek azok, amelyek értéke és mennyisége is alacsony, míg a magas készletértékű
készletek nagyobb értékkel és mennyiséggel rendelkeznek.
A készletek csoportosítása készletérték szerint fontos a készletgazdálkodás szempontjából,
mert lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy azonosítsák a legértékesebb készleteket, és
hatékonyabban kezeljék azokat. A magas készletértékű készletek például nagyobb kockázatot
jelenthetnek, mivel azok elvesztése vagy károsodása nagyobb veszteséget okozhat a vállalat
számára. Ugyanakkor az alacsony készletértékű készletek kezelése általában egyszerűbb és
kevésbé költséges.

A készletérték alapján történő csoportosítás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy

azonosítsák a legnagyobb értékű készleteket, és hatékonyan kezeljék azokat, például a
beszerzési döntések meghozatalával, a raktártervezéssel és a készletek optimalizálásával.

Felhasználás/értékesítés változékonysága szerint hogyan lehet csoportosítani a készleteket?

Hogyan, miért kell figyelembe venni a készletgazdálkodásánál?

A készleteket a felhasználás vagy az értékesítés változékonysága alapján is csoportosíthatjuk.

A magas változékonyságú készletek olyan termékek, amelyek értékesítése vagy felhasználása
nagyobb változékonyságot mutat, míg az alacsony változékonyságú készletek esetében ez a
változás kisebb.

A készletek csoportosítása felhasználás/értékesítés változékonysága alapján fontos a

készletgazdálkodás szempontjából, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy jobban
megértsék, hogyan befolyásolja a készletváltozás a vállalat pénzügyi helyzetét. A magas
változékonyságú készletek nagyobb kockázatot jelenthetnek a vállalat számára, mert azok
nagyobb változásokat mutatnak a keresletben vagy a felhasználásban, és így nagyobb az
esélye a készletek elavulásának vagy elvesztésének. Az alacsony változékonyságú készletek
kezelése általában egyszerűbb és kevésbé költséges.

A felhasználás/értékesítés változékonysága alapján történő csoportosítás lehetővé teszi a

vállalatok számára, hogy jobban megértsék a készleteik változékonyságát, és ennek
megfelelően tervezhessék meg a készletgazdálkodásukat. Ez a tervezési folyamat magában
foglalhatja a készletmennyiség optimalizálását, a raktárkészlet tervezését, a beszerzési
stratégiák kidolgozását és a termelési tervek alakítását.

Milyen készletszinteket különböztetünk meg?

A készletgazdálkodásban általában három fő készletszintet különböztetünk meg:

1. Minimum készletszint: Ez a legkisebb mennyiségű készlet, amelyet a vállalatnak

mindig rendelkezésre kell tartania a zavartalan üzletmenet biztosítása érdekében.
2. Maximum készletszint: Ez a legnagyobb mennyiségű készlet, amelyet a vállalat
birtokolhat egy adott időszakban, anélkül hogy túllépné a raktározási kapacitását vagy
jelentős veszteségeket szenvedne el.
3. Biztonsági készlet: Ez a készlet az a plusz mennyiségű készlet, amelyet a vállalat
biztosítani kíván az esetleges kiszámíthatatlan keresleti változások vagy szállítási
 késések kezelése érdekében. A biztonsági készlet mérete a kockázatok és a
készletmozgások alapján változhat.

Ezen készletszintek figyelembevétele lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy hatékonyan

kezeljék a készleteiket, minimalizálják a felesleges készletet és maximalizálják az áruk
elérhetőségét és a nyereséget.

Készletmozgások szerinti csoportosítás. Miért lényeges ez a csoportosítás a könyvelést

illetően? A készletek mozgása alapján általában három csoportba sorolják őket: beérkező,
kimenő és belső mozgások. Az ilyen csoportosítás lényeges szerepet játszik a könyvelés
során, mivel segít a vállalatoknak követni a készleteikben bekövetkező változásokat, és
pontosan nyomon követni a készleteikben lévő értékek mozgását. Az ilyen információk
rendszeres frissítése lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy meghatározzák a
készletértékeket és a beszerzési költségeket, és megakadályozzák az áruk túl- vagy
alulértékelését. Az ilyen csoportosítás és a pontos könyvelés segíti a vállalatokat a hatékony
készletgazdálkodásban, a megfelelő időben történő újra rendelésben és a szükséges
változtatások meghozatalában.

Melyek az idegen tulajdonú készletek? Kinek a tulajdonában vannak? Az idegen tulajdonú

készletek olyan készletek, amelyek a vállalkozásnak nem tulajdonát képezik, hanem valaki
más tulajdonában vannak, de a vállalkozás gondjaira vannak bízva. Például ha egy vállalat
egy másik vállalattól kap konszignációs készletet értékesítésre, akkor ez az idegen tulajdonú
készlet. A tulajdonos a konszignáló cég, aki az értékesítés után kapja meg a bevételek egy
részét. Az idegen tulajdonú készletek lehetnek átmeneti vagy tartós jellegűek, és lehetnek
pénzügyi, logisztikai vagy más okok miatt.

A szükséglet, mint az idő függvénye... A szükséglet valóban az idő függvénye. A

vállalatoknak előre kell jelezniük és tervezniük kell az áruk és szolgáltatások iránti igényt,
hogy időben meg tudják szerezni a szükséges készleteket és nyersanyagokat, hogy elkerüljék
a hiányokat és az árak növekedését. Az időben történő beszerzés lehetővé teszi a vállalatok
számára, hogy megfeleljenek a vevők kéréseinek és az előre meghatározott határidőknek, és
biztosítsák az áruk és szolgáltatások minőségét és mennyiségét. A vállalatoknak azonban
egyensúlyt kell találniuk a készleteik és a szükségleteik között, mivel a túl magas készletek
költségeket jelenthetnek, míg a túl alacsony készletek pedig a termelékenységet és az
értékesítést csökkenthetik. Ezért a készletgazdálkodás során fontos az időzítés, a pontos
előrejelzés és a hatékony beszerzési és gyártási folyamatok.
A készletezés költségeinek csoportosítása, elemei, mitől függ a mértékük

Mit jelent a tisztán készletező rendszer? A készletezés költségei három fő kategóriára

oszthatók:

1. Készletfennállási költségek (pl. raktárköltség, biztosítási költség, értékcsökkenési

leírások)
2. Rendelési költségek (pl. beszerzési költség, szállítási költség, vám- és adóköltségek)
 3. Hiányzási költségek (pl. elveszett értékesítési lehetőségek, vevői elégedetlenség)

A készletezés költségei a készletszinttől és a készletezési politikától függenek. Minél

magasabb a készletszint, annál magasabbak a készletfennállási költségek, de csökkennek a
rendelési és hiányzási költségek. A készletcsökkentés azonban magasabb rendelési és
hiányzási költségekkel járhat.

A tisztán készletező rendszer olyan készletgazdálkodási módszer, amelyben a

készletfennállási költségek magasak, de a rendelési és hiányzási költségek minimálisak.
Ennek oka, hogy a rendeléseket csak akkor adja le a vállalat, amikor a készlet nullához
közelít. A módszer előnye a készletcsökkentés és a kapcsolódó rendelési és hiányzási
költségek csökkentése, hátránya pedig a magasabb készletfennállási költségek.

Mit jelent a tfüggetlen igényű rendszer? A független igényű rendszer egy készletgazdálkodási
módszer, amelyben az anyagfelhasználás és az igények nem kapcsolódnak egymáshoz. Az
anyagokat általában az előre meghatározott raktárkészleti szintek alapján rendelik meg,
függetlenül attól, hogy milyen konkrét igények merülnek fel az adott időszakban. Ennek
eredményeként a rendszer általában biztosítja a kívánt szintű rendelkezésre állást, azonban
időnként lehetnek túlkészletek vagy hiányok is. A független igényű rendszer általában
alkalmazható olyan termékeknél, amelyek kiszámítható kereslettel rendelkeznek, és amelyek
szállítási ideje nem túl hosszú.
Mi az a trade-off hatás? Hol található ilyen a készletezésben? A trade-off hatás a
készletgazdálkodásban azt jelenti, hogy az egyik döntési lehetőség előnyei és hátrányai között
kell választani, és az egyik előnyös aspektus javítása általában a másik aspektus rovására
történik. A készletezésben a trade-off hatás különböző döntések között jelenik meg, például a
biztonsági készletszint és az üzemeltetési költségek közötti egyensúlyozás során. Nagyobb
biztonsági készlet használata biztosítja, hogy mindig legyen elegendő áru a rendelkezésre,
ugyanakkor magasabb készletköltségeket eredményez. A készletezési döntések során a trade-
off hatásnak figyelembe kell venni annak különböző szempontjait, például a
készletköltségeket, a biztonsági készletszintet, a rendelkezésre állást és a szállítási időt.
Mi az a készlettartási ráta? Mihez használjuk? Mitől függ a mértéke? A készlettartási ráta a
készletek szintjének és a kapcsolódó forgalomnak az aránya. Ez a mutató azt mutatja, hogy az
adott időszakban mennyi időre elegendő áru van készleten a forgalomhoz képest. A
készlettartási ráta segít a vállalatoknak meghatározni a készletszintjüket, az optimális
újrarendelési pontot és a szükséges biztonsági készletet. A készlettartási ráta függ a vállalat
készletszintjének és a forgalomnak az időszakra vonatkozó adatától, valamint a készletezési
politikától. Minél magasabb a készlettartási ráta, annál több időre elegendő áru van készleten,
de ez magasabb készletköltségekkel is járhat. A készlettartási ráta csökkentése általában
készletköltség-megtakarítással jár, ugyanakkor nagyobb kockázatot jelenthet a készletek
hiánya miatt.
A készletezés összköltségének függvénye hogyan viselkedik a minimum környékén? a
minimum értéktől távol? A készletezés összköltségének függvénye a minimum környékén
legyen sima és enyhén lejtős. A minimum közelében a készlet növekedése növeli a tartási
költségeket, míg csökkenti a hiányköltségeket. A minimum értéktől távolodva a készlet
növekedése mindkét költséget növeli, de a tartási költségek növekedése nagyobb mértékű,
míg a hiányköltségeké csökkenő mértékű, így a készletezés összköltsége exponenciálisan
növekszik a készletnagysággal. Ezért a készletgazdálkodás során fontos a megfelelő
készletszint kiválasztása, amely minimalizálja az összköltséget.

Mekkora biztonsági készlet szükséges, hogy biztosan ne fogyjon ki a készlet? Nincs

általánosan érvényes válasz arra, hogy mekkora biztonsági készlet szükséges ahhoz, hogy
biztosan ne fogyjon ki a készlet, mivel ez függ a készlet tulajdonságaitól és a vállalkozás
üzleti igényeitől is. A biztonsági készlet nagysága általában a készlet forgási sebességének, a
kereslet és az ellátási idő változékonyságának, valamint a beszerzési folyamat
megbízhatóságának figyelembevételével határozható meg.

A készletgazdálkodás során a cégek általában a szolgáltatási szintre (service level) alapozzák

a biztonsági készletüket. A szolgáltatási szint azt jelenti, hogy a cég mekkora arányban tudja
kielégíteni az ügyfelek keresletét a készlettel. Például, ha a cég 98%-os szolgáltatási szintet
határoz meg, az azt jelenti, hogy 100 kérésből csak két esetben fordul elő, hogy nincs raktáron
az adott termék.

A biztonsági készlet nagysága tehát attól függ, hogy a szolgáltatási szintet milyen szinten
határozzák meg, valamint a készlet és a kereslet változékonyságától. Általánosságban
elmondható, hogy minél kiszámíthatatlanabb a kereslet és az ellátási idő, annál nagyobb
biztonsági készletre van szükség a megfelelő szolgáltatási szint eléréséhez.

Melyik készletezési mechanizmusnál nem tud kifogyni a készlet? Az újraindítási készlet

(angolul: "reorder point inventory system") készletezési mechanizmusnál a készlet nem
fogyhat ki, mert amikor az előre meghatározott újraindítási készletszintet eléri, akkor
automatikusan újrarendelik a szükséges mennyiséget. Ez a módszer a készletgazdálkodásban
gyakran alkalmazott és hatékony megoldás az üzleti folyamatok optimalizálására.

ABC-XYZ elemzés

Hogyan soroljuk be a készleteket? Mi alapján? Az ABC-XYZ elemzés a készletek

csoportosítására szolgál. Az ABC csoportok szerint a készleteket az áruk értéke alapján
soroljuk be, míg az XYZ csoportokba a készletek forgási sebessége szerint kerülnek
besorolásra.

Az ABC csoportok alapján a következőképpen osztályozzuk a készleteket:

 A csoport: A legmagasabb értékű készleteket tartalmazza, általában csak kis

mennyiségű készlet tartozik ebbe a csoportba, de ezek az árucikkek nagyon fontosak a
vállalkozás számára.
 B csoport: A középső kategóriát képviselő készleteket tartalmazza, az értékük az A
csoportéhoz képest kevésbé magas, de a forgalmuk még mindig jelentős.
  C csoport: A legkisebb értékű készleteket tartalmazza, és általában a legnagyobb
mennyiségű készlet tartozik ebbe a kategóriába. A forgalmuk alacsony, és a készletek
nagy része általában kis értékű.

Az XYZ csoportok alapján a következőképpen osztályozzuk a készleteket:

 X csoport: A leggyorsabban forgó készleteket tartalmazza, amelyek általában csak

rövid ideig vannak a raktárban.
 Y csoport: Az átlagos forgási sebességű készleteket tartalmazza, amelyeket a
raktárban általában két-három hónapig tartanak.
 Z csoport: A leglassabban forgó készleteket tartalmazza, amelyeknek a raktárban
általában több mint három hónapig tart a tartózkodása.

Az ABC-XYZ elemzés segítségével a vállalkozások hatékonyabban tudják kezelni a

készleteiket, és az elemzés eredménye alapján kialakíthatnak egy megfelelő
készletgazdálkodási stratégiát minden csoportra vonatkozóan.

Melyek a JIT képes anyagok/termékek? A JIT (Just In Time) rendszer olyan készletcsökkentő
módszer, amely célja a termelési folyamatok hatékonyságának növelése és a készletek
minimalizálása. Ennek érdekében azokat az anyagokat és termékeket nevezzük JIT képesnek,
amelyekre nagyobb igény van a termelési folyamat során, és amelyek kis mennyiségben is
beszerezhetők és szállíthatók rövid határidővel. Ilyenek például a gyakran használt
alkatrészek, anyagok és termékek, amelyek nélkülözhetetlenek a folyamatok során. A JIT
rendszer előnye, hogy csökkenti a készletek költségeit és javítja a termelékenységet,
ugyanakkor a hiányzó alkatrészek és anyagok okozta leállások kockázatával is járhat.
Mi a „specialitása” az AZ anyagnak/terméknek? Az AZ anyagok/termékek olyanok, amelyek
esetében az időbeli tervezésre és előrejelzésre csak korlátozottan vagy egyáltalán nem lehet
támaszkodni. Ezek általában egyedi megrendelésekre készülnek, és a készletgazdálkodásuk
nagyon kritikus, mivel a túl nagy készlet növelheti a költségeket, míg a túl kevés készlet
késedelmet okozhat a szállításban és az ügyfél elégedettség csökkenéséhez vezethet. A pontos
előrejelzések hiánya miatt az AZ készleteket gyakran a legrövidebb idő alatt gyártják vagy
szállítják, amikor a megrendelés megérkezik.

Mi a Pareto-elv? Hol alkalmazzuk itt? A Pareto-elv vagy 80/20-szabály azt állítja, hogy a
problémák 80 százalékát a legfontosabb 20 százalék okozza. A készletgazdálkodásban az
ABC analízis során alkalmazzuk, amely az anyagokat vagy termékeket ABC kategóriákba
sorolja az értékük, forgalmuk vagy más fontossági tényezők alapján. Az A-kategóriába
tartozó anyagok vagy termékek az értékük alapján a legfontosabbak, és jelentős részüket
ellenőrzésük, kezelésük és készletszintjük fokozott figyelmet igényel. A Pareto-elv szerint az
A-kategóriába tartozó anyagok vagy termékek 80 százaléka okozza a problémákat, így a
készletgazdálkodás során különös figyelmet kell fordítani rájuk.
Mi a különbség a SZORASA és a SZORASP között? A SZORASA és a SZORASP
mindkettő a készletezés során használt két különböző módszer a készletek irányítására és
szabályozására. A SZORASA a raktárkészlet fenntartására szolgáló módszer, amely a
termelés vagy a kereslet előrejelzése alapján meghatározza, hogy mennyi készletet kell
rendelkezésre tartani. A SZORASP viszont a beszerzés irányítására szolgáló módszer, amely
azt határozza meg, hogy mikor kell új készletet beszerezni, hogy ne merüljön fel
készletkimerülési probléma.

A SZORASA és a SZORASP közötti különbség tehát az, hogy míg az előbbi a

készletfenntartásra fókuszál, addig az utóbbi a beszerzésre. Mindkét módszer fontos szerepet
játszik a hatékony készletgazdálkodásban, és a megfelelő alkalmazásukkal jelentős
költségmegtakarítás érhető el.

Hogyan állítjuk sorba az ABC elemzésnél a készletelemeket? Az ABC elemzésnél a

készletelemeket az általuk generált érték, árbevétel vagy fogyasztás szerint soroljuk
csoportokba, majd ezeket az értékek szerint csökkenő sorrendbe rendezzük. Az A csoportba a
legnagyobb értékkel bíró elemek kerülnek, míg a C csoportba a legkisebb értékűek.
Hol lesz a „váltás” az A és B anyag/termék között grafikusan? Az A és B anyag/termék között
a váltás a grafikonon az A csoport és B csoport közötti átmenetnél történik. Ez az átmenetpont
azon az értéken van, ahol a kumulatív százalékos érték eléri az 80%-ot. Ez azt jelenti, hogy az
A csoportba tartozó készletek és áruk összesített értéke 80% -át adják a teljes készlet- vagy
áruforgalomnak.
Mi jellemző az A anyagra/termékre (a grafikonon)? Az A anyag/termék a grafikonon a bal
felső sarokban található, ami azt jelzi, hogy a készletértékük magas, de az éves forgási
sebességük alacsony. Ez az anyag/termék azok közé tartozik, amelyekre kiemelt figyelmet
kell fordítani a készletgazdálkodás során, és a készletszintjüket folyamatosan monitorozni
kell, mivel nagyobb hatással vannak a vállalkozás pénzügyi eredményeire.
Mi jellemző a B anyagra/termékre (a grafikonon)? A B anyagok/termékek alacsony
darabszámban rendelkeznek a készlet értékének jelentős részével, azonban továbbra is
fontosak az üzlet szempontjából. Az ilyen készletek körülbelül 20-30% -át adják a teljes
készlet értékének, de általában magas forgási sebességgel rendelkeznek, és nem okoznak
nagyobb problémát a készletgazdálkodás szempontjából, mint az A-kategóriájúak.
Mi jellemző a C anyagra/termékre (a grafikonon)? A C anyagok/termékek a grafikonon a
nagy mennyiségű, de alacsony értékű tételeket jelképezik, és a bal alsó sarokban
helyezkednek el. Ezek általában kisebb jelentőségű termékek, amelyekhez alacsonyabb
készletigény társul. Mivel a forgalmuk kisebb, ezért az általuk okozott költségek is
alacsonyabbak.
Mi jellemző az X anyagra/termékre (a grafikonon)? Az X anyagok/termékek készletforgási
sebessége magas, azaz gyorsan elforgathatóak, viszont általában kis értékűek. Ezek az
anyagok/termékek az ABC elemzésben a C-kategóriába tartoznak.

Mi jellemző az Y anyagra/termékre (a grafikonon)? Az X-Y elemzés egy másik típusú

készletcsoportosítási módszer, amely lehetővé teszi a készletek további finomított
csoportosítását azok függvényében, hogy mennyire kritikusak és/vagy előrejelzhetőek a
készletmozgások.
Az X elemek azok az anyagok/termékek, amelyek mozgásai jelentősen befolyásolják az üzleti
folyamatokat, és ezért fontosak a készletezés szempontjából. Általában ezek a készletek
kevésbé előrejelzhető mozgásokkal rendelkeznek, így nagyobb figyelmet igényelnek a
készletgazdálkodás során.

A Y elemek azok az anyagok/termékek, amelyek mozgásai kevésbé kritikusak az üzleti

folyamatok szempontjából, de előrejelzhetőbbek. Ezek a készletek általában kevésbé
igényelnek figyelmet a készletgazdálkodás során, de továbbra is fontosak a hatékony
működéshez.

Az X-Y elemzés segítségével a készletgazda finomhangolhatja a készletstratégiát, és

optimalizálhatja a készletgazdálkodási folyamatokat.

Mi jellemző a Z anyagra/termékre (a grafikonon)? Az XYZ elemzésben a Z anyag/termék

jellemzője az, hogy a készletmozgásai viszonylag kiszámíthatatlanok, nehéz előre jelezni a
készletszükségletét. Ezért az ilyen anyagok/termékek kezelése sokkal nehezebb, mint az X és
Y kategóriájúaké. A Z anyagok/termékek jellemzően alacsonyabb forgalmúak és
értékesebbek, és azokat általában pontosan kell nyomon követni és szigorúan irányítani, hogy
elkerüljük a túlkészletet és a hiányt is.
A Z/X anyag mi alapján változhat meg? A Z/X anyagok változása azon múlik, hogy a
rendelési idő (lead time) vagy a készletszint változik-e. Ha a rendelési idő csökken, akkor a
Z/X anyag készletszintje csökkenhet, ha a rendelési idő növekszik, akkor a készletszint
emelkedhet. Ha a készletszint csökken, akkor a rendelési idő emelkedhet, ha a készletszint
emelkedik, akkor a rendelési idő csökkenhet.
Információs rendszer
Hogyan épül fel? Az információs rendszer több komponensből áll, amelyek lehetnek
hardverek, szoftverek és emberek. Az infrastruktúra (hardverek, hálózatok, adatbázisok stb.)
segítségével az adatok elérhetőek, tárolhatóak és feldolgozhatóak. A szoftverek a különböző
alkalmazásokat és funkciókat biztosítják, például a pénzügyi számvitelt, a raktárkezelést és a
CRM-t. Az emberek a rendszer kezelői és felhasználói, akiknek a munkáját támogatja a
rendszer. Az információs rendszer célja az adatok hatékony és biztonságos kezelése, valamint
a hatékony döntéshozatal támogatása.

Melyek a jellemzőik az egyes szinteknek? Az információs rendszernek általában négy szintje

van:

1. Operatív szint: A legalsó szint, ahol az operatív döntéseket hozzák meg a vállalat napi
ügyeit illetően. Itt a tevékenységek nyomon követése, ellenőrzése és végrehajtása
történik.
2. Taktikai szint: Középszintű döntéseket hoznak itt a középvezetők a hosszabb távú
tervezéssel és irányítással kapcsolatban. Itt az információk összegyűjtése, elemzése és
összehasonlítása történik.
3. Stratégiai szint: A felső vezetők által hozott döntéseket tartalmazza, amelyek
meghatározzák a vállalat hosszú távú céljait és irányát. Itt a nagyobb kép megértése és
a piaci trendek figyelése történik.
 4. Támogató szint: Az információs rendszer hátterét alkotja, itt történik az adatok
tárolása, kezelése és biztosítása az információáramlás számára a vállalat különböző
szintjei között.

Melyek az információ alapelvei?Mit jelent, hogy kivétel alapú? Az információ alapelvei azok
a szabályok és irányelvek, amelyeket az információ kezelése során érdemes követni. A
legfontosabbak közé tartozik a bizalmasság, a rendelkezésre állás, az értékesíthetőség, az
integritás és az autenticitás.

A kivétel alapú működés azt jelenti, hogy az információs rendszer csak akkor jelez, ha
valamilyen eltérés, hiba vagy probléma van az adatokban. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem
terheli a felhasználót azzal, hogy minden tranzakcióról vagy eseményről jelentést kell
készítenie, hanem csak akkor jelzi, ha valami nem stimmel. Ez hatékonyabbá és
eredményesebbé teszi az információkezelést, mert az emberek csak akkor kapnak információt,
ha valóban szükség van rá.

Az információáramlás a feladó és vevő között Az információáramlás a feladó és vevő között

az információ kommunikációját jelenti, amely lehet személyes vagy elektronikus formában.
Az információ általában az egyik fél által küldött üzenet, amelyet a másik fél fogad és
értelmez. Az információáramlás lehet egyszeri vagy folyamatos, és fontos szerepet játszik a
vállalkozások hatékony működésében és az üzleti döntések meghozatalában. Az
információáramlás folyamatainak hatékonysága és pontossága kritikus szerepet játszik a
vállalkozások teljesítményének javításában és az ügyfélélmény növelésében.
Az információforgalom (dia és jegyzet is!) Az információforgalom az információk áramlása a
vállalaton belül vagy azon kívül. Az információ lehet adat, üzenet vagy tudás, és lehet szóbeli
vagy írásbeli formában, valamint számítógépes rendszerek vagy papíralapú dokumentumok
útján is továbbítható. Az információforgalom hatékony és hatásos szervezése kulcsfontosságú
az üzleti folyamatok optimalizálása és a vállalati eredményesség szempontjából. Ennek
érdekében az információfolyamatokat hatékonyan kell tervezni és végrehajtani, valamint
megfelelő kommunikációs csatornákat kell biztosítani a szervezeten belül és kívül.
Termékazonosítás

Melyik három GS1 szabványcsoport van? Melyik mit tartalmaz? A GS1 szervezet által
kidolgozott szabványok három fő csoportja a következő:

1. Globális kereskedelmi szabványok: Azonosító szabványokat tartalmaznak, mint

például a GTIN (Global Trade Item Number), amely az árucikkek egyedi
azonosítására szolgál, valamint a GLN (Global Location Number), amely helyszínek
(pl. üzletek, raktárak) egyedi azonosítására szolgál.
2. Globális adatcsereszabványok: Adatstruktúrákat és kommunikációs protokollokat
tartalmaznak az adatok hatékony és standardizált cseréjére a kereskedelmi partnerek
között. Ilyenek például az EDI (Electronic Data Interchange) és az XML (eXtensible
Markup Language) szabványok.
 3. Globális elektronikus üzleti folyamatok szabványai: Olyan folyamatokat írnak le,
amelyek segítik az elektronikus kereskedelmi tranzakciók hatékony és biztonságos
lebonyolítását. Ilyenek például az elektronikus számlázás és a szállítólevél szabványai.

Ezen szabványok közül a termékazonosítás szempontjából legfontosabb a GTIN, amely egy

14 jegyű szám, és az árucikkek egyedi azonosítására szolgál a világon mindenhol. A GTIN
tartalmazza a vállalatokat azonosító GS1 cégazonosítót, az árucikkeket azonosító
termékazonosítószámot, a csomagolási szintet jelölő számot és egy ellenőrző számot.

Mi az azonosítókulcsa a kereskedelmi áruazonosító számnak? Mire vonatkozik? A

kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) azonosítókulcsa a vállalatnál regisztrált
termékazonosító. Ez egy globálisan egyedi szám, amely azonosítja és nyomon követi a
terméket a gyártástól egészen a fogyasztásig. A GTIN vonatkozhat bármilyen termékre,
például élelmiszerekre, háztartási cikkekre, elektronikai termékekre, gyógyszerekre stb.

A GTIN-14 milyen öt részből áll? A GTIN-14, azaz a Global Trade Item Number 14 az alábbi
öt részből épül fel:

1. Packaging Indicator (1 számjegy)

2. GS1 Prefix (2-5 számjegy)
3. Item Reference (2-7 számjegy)
4. Check Digit (1 számjegy)
5. Packaging Level (1 számjegy)

Mit jelent az „599”? Az "599" egy GS1 prefix, ami azt jelenti, hogy az adott termék vagy
árucikk a cég saját szervezeti egységéből, vagyis saját termeléséből származik. Ez a GS1
szabvány része a termékazonosításban, és segít azonosítani, hogy az adott termék melyik
vállalat terméke.

Adatok „megjelenési formái” és adatgyűjtő eszközei Az adatok megjelenhetnek különböző

formában, például szöveges dokumentumokban, táblázatokban, képekben, hangfájlokban
vagy videókban. Az adatgyűjtés eszközei is változatosak lehetnek, például kérdőívek,
interjúk, megfigyelések vagy számítógépes rendszerek. Az adatok megjelenési formája és az
adatgyűjtő eszközök kiválasztása az adott feladattól és az elérni kívánt eredményektől függ.

 Vonalkód, QR-kód, RFID-k, GPS/GSM és alkalmazási területei Vonalkód: optikai

kód, amely általában azonosító információt tartalmaz, és egy vonalakból és
szóközökből álló mintázatban jelenik meg. Alkalmazási területei: kiskereskedelem,
logisztika, gyártás stb.
 QR-kód: kétdimenziós optikai kód, amely számos információt tartalmazhat, mint
például szöveg, webcím vagy más adat. Alkalmazási területei: marketing, reklám,
logisztika, oktatás stb.
  RFID (Radio Frequency Identification): vezeték nélküli technológia, amely lehetővé
teszi az adatok automatikus azonosítását és gyűjtését, a jeladó és az olvasó közötti
rövid távolságokon belül. Alkalmazási területei: logisztika, szállítás, készletezés,
biztonság stb.
 GPS (Global Positioning System): műholdas helymeghatározó rendszer, amely
lehetővé teszi a helymeghatározást és a nyomkövetést. Alkalmazási területei:
járműkövetés, logisztika, szállítás, utazás stb.
 GSM (Global System for Mobile Communications): mobiltelefon hálózat, amely
lehetővé teszi a vezeték nélküli kommunikációt. Alkalmazási területei:
kommunikáció, nyomkövetés, biztonság stb.

Mit jelent „visszakereshetőség” és „nyomonkövethetőség”? A visszakereshetőség azt jelenti,

hogy egy adott terméket vagy termékpartitúrát képesek vagyunk azonosítani, és visszakövetni
annak eredetét, illetve előállítási folyamatát.

A nyomonkövethetőség azt jelenti, hogy az adott terméket vagy termékpartitúrát képesek

vagyunk végigkövetni az összes folyamaton, amelyen keresztül áthalad, például a
beszerzéstől, az előállításon át, egészen a végfelhasználóig. Ezzel biztosítva a teljes
átláthatóságot az adott termék élelmiszerbiztonsági, minőségi, valamint egyéb előírások
tekintetében.

EDI
Modellezés Az Electronic Data Interchange (EDI) egy informatikai rendszer, amely lehetővé
teszi a kereskedelmi és üzleti tranzakciók elektronikus módon történő lebonyolítását. Az EDI
modellezés során az üzleti folyamatokat és az információáramlást ábrázolják. Az EDI modell
az adatokat az üzleti folyamatok mentén szervezi meg, és szemléletesen ábrázolja azokat. Az
EDI modellezésnek számos előnye van, többek között csökkenti az adatvesztés és az
adatbeviteli hibák lehetőségét, javítja a kommunikációt, csökkenti az időt és az erőforrásokat,
valamint javítja a vevői és szállítói kapcsolatokat.

Mire jó a folyamatok modellezése? A folyamatok modellezése lehetővé teszi a vállalatok

számára, hogy áttekintsék és optimalizálják üzleti folyamataikat, javítsák hatékonyságukat,
csökkentsék a hibalehetőségeket és növeljék a termelékenységet. A folyamatok modellezése
segít a vállalatoknak azonosítani azokat az elemeket, amelyek hatékonyabbá tehetik a
folyamatokat, például a felesleges lépéseket és a szükséges erőforrásokat. Ezen kívül segíti a
vállalatokat, hogy követhessék a folyamatokat, és ellenőrizzék azokat, valamint hogy
kommunikáljanak a folyamatokról és azok változásairól.

Mit lehet modellezni? A folyamatmodellezés során számos különböző folyamatot lehet

modellezni, például üzleti folyamatokat, informatikai folyamatokat, termelési folyamatokat,
logisztikai folyamatokat stb. A modellezés célja általában a folyamatok hatékonyságának,
hatékonyságének vagy éppen minőségének javítása. A modellezés segítségével azonosíthatók
azok a területek, amelyek optimalizálásra szorulnak, és javaslatokat lehet tenni a folyamatok
javítására, automatizálására és hatékonyabbá tételére.

Mire adhat választ a szimuláció? A szimuláció lehetővé teszi a tervezők számára, hogy előre
lássák, hogy a rendszer hogyan fog viselkedni bizonyos feltételek mellett. A szimuláció
segítségével meg lehet vizsgálni a folyamatok hatékonyságát, az erőforrások kihasználtságát,
az ütemterv szerinti működést és a kockázatokat. Ezenkívül a szimuláció lehetővé teszi a
tervezők számára, hogy megvizsgálják az alternatív modelleket, hogy megtalálják a legjobb
megoldást az adott problémára.
Vizuális megjelenítés A vizuális megjelenítés az információk grafikus formában való
ábrázolása, hogy könnyen érthetőbbé és emlékezetesebbé tegye azokat. Ennek célja, hogy az
adatokat szemléletesen, gyorsan és hatékonyan lehessen megérteni és feldolgozni. A vizuális
megjelenítés számos formában létezik, például diagramok, táblázatok, ábrák, térképek,
grafikonok, ábrázolások, infografikák stb. A megfelelő vizuális megjelenítés kiválasztása és
használata nagyban hozzájárulhat az adatok hatékonyabb kiértékeléséhez és jobb
döntéshozatalhoz.
Mi az a diszkrét esemény? A diszkrét esemény az egyik alapvető esemény típus a
szimulációban. Ez olyan esemény, amely meghatározott pillanatban történik meg, és nem tart
egy adott időtartamot. A diszkrét esemény alapú szimuláció során a rendszer állapotát csak az
események bekövetkezésekor frissítik, és az események közötti időszakokban az állapot
változatlan marad. Tipikus példája a diszkrét eseménynek a készletezési rendszerben a
rendelés érkezése vagy az áru kiszállítása.
Milyen elemei vannak egy szimulációs modellnek? (beérkezés, sorban állás, tevékenység,
kiszállítás). Melyik mit testesít meg? (Simul8 leírásban)

A Simul8 szimulációs szoftver alapján a modell elemei a következők:

 Beérkezés: az érkező folyamatokat szimbolizálja, amelyek az adott folyamatba

kerülnek.
 Sorban állás: a folyamatban sorban álló entitásokat jelöli, amelyek várakoznak a
feldolgozásra.
 Tevékenység: a folyamatban végrehajtott műveletet, amely a beérkező entitásokat
feldolgozza.
 Kiszállítás: a folyamatból kikerülő, kész állapotban lévő entitásokat jelöli, amelyek
kikerülnek a rendszerből.

Ezek az elemek lehetővé teszik, hogy a szimulációs modell az adott folyamatokat és azok
egymásra hatásait ábrázolja, így lehetőséget adnak a folyamat javítására és optimalizálására.