„Nem lett volna máskép belőle

szép mese”
Stílus, műfaj, népiesség a Rózsa és
Ibolyában

Domonkosi Ágnes
Eszterházy Károly Egyetem
 próbatétel
ló
3 vércsepp 9 FEJEZET
átváltozás
cigánygyermek

„A hármas vagy kilences szám is a

teljesebb alakítást mozdítja elő, a
három veszély, mit a mesehősnek
rendesen leküzdeni kell,
gömbölyűvé teszi az idomot”
(Arany: Naiv eposzunk)
 Miért a Rózsa és Ibolya?
• Arany első nyomtatásban megjelent műve,
de már a Toldi pályázati sikere, lelkes
fogadtatása után
• verses formájú népmese – a címet
kiegészítő paratextuális utalás
• az európai és a magyar
mesehagyományban is élő szüzsék
feldolgozása: mágikus menekülés +
elfelejtett menyasszony
• visszhangtalan marad, a korabeli kritikában
és a későbbi recepcióban is keresi a helyét
• viszont szövegszerűen is ismert – mint a
gyerekirodalmi kánon része, diafilmek,
bábjátékok tárgya, gyerekkiadásban
megjelenő kötet
Miért a Rózsa és Ibolya?
• gyermekirodalmi szerep, ponyvairodalmi
feldolgozások: a populáris regiszter és a
magas irodalom közöti viszony
• megalkotottsága és folklorizálódása: a
szövegköziség sajátos dimenzióira, az
írásbeliség és a szóbeliség kölcsönviszonyára
vonatkozó kérdések
• egy műfaj történetének reflexív mozzanatát
mutatja: a műfajelmélet egyes kérdései
• Arany nyelvi változatossága, sokszínűsége:
a könnyeddé, egyszerűvé imitált elbeszélői
hang fontos része stílusa többdimenziós
jellegének
• személyes indíték
A mű fogadtatásának, recepciójának ellentmondásai, illetve Arany
viszonyulása összefüggésbe hozhatók-e
• a műfaj sajátosságaival
• a népiességnek a szövegből kiolvasható értelmezésével
A nyelvhasználat sajátos megoldásai hogyan járulnak hozzá
• műfaji minőség
• a népies jelleg kidolgozásához
Az irodalmi népiesség
újraértelmezésének szempontjai
• a NÉP és a NÉPKÖLTÉSZET fogalmának összetettsége és
változékonysága (Korompay H. 1998, Kulin 2001, Szegedy-Maszák
2007)
• a magas és a pórias kultúra találkozásának ellentmondásai, az
akkulturáció fogalma (Milbacher 2000)
• a népiességgel szemben előtérbe kerül a hagyományközösség fogalma
(S. Varga 2005)
• a társadalomtörténeti, a demokratizálódás ideológiájára épülő
értelmezés háttérbe szorulása (Kőszeghy 1986)
• a szóbeliségég és az írásbeliség közötti átmenet legintenzívebb
szakasza, a folklór vonatkozás a legtöbbször annyit jelent, hogy az írott
mű szóbeli előadást utánoz (Szegedy-Maszák 2007)
• de az erről való gondolkodást a kelet-európai gondolkodásban gúzsba
köti a népköltészetet a nemzetivel azonosító mítosz (Küllős 2004)
A népiesség értelmezése
• a népköltészet mint a specifikus nemzeti szöveghagyomány
hordozójának értékelvű szemlélete
• hagyományközösségre épülő nemzeti irodalom létrejötte érdekében
• egy szóbeliségben létező korpusz írásbeli integrációja révén
• a népköltészet mintaszerepe az irodalom stíluskonvencióira és
poétikai rendszerére nézve
• új műfajok szépirodalmi megjelenése és megmérettetése
• archiváló-dokumentáló funkciójú tevékenység kíséri
• a népi és nem népi dinamikus kölcsönviszonyának reflektívvá válása
Arany és a népiesség
• a komolyság jegyében elgondolt népiesség (Milbacher 2000)
• út a nemzeti poézis megteremtéséhez: „hogy inkább a népiest mívelem: oka
hajlam, ismerése saját erőmnek, s talán némi princípium is, mert azt hiszem, hogy
amely népnek nem volt, nincsen gazdag népköltészete: annak nem lesz önálló,
nemzeti költészete” (Levél Petőfinek 1847. február 28.)
• a diákköltészet, mosdatlan népiesség „pórias” hagyománya (Milbacher 2000)
• csak az akkulturáción átesett népiességet tartja kanonizálhatónak
• a népiesség imitációs eljárásként értelmezhető, amely az akkulturáció része –
a műfajok írásbeliségbe való integrációjának szándékához kötődően
• Arany népiessége mindig műfaji keretekhez kötődik: műfajimitációs eljárások
változatossága, összetettsége
• átértelmezi a Rózsa és Ibolya szerepét az életműben, Arany viszonyulásának
értelmezése
Arany és a népmese
• tudatosság a műfalválasztásban: a dalformára épülő népies
beszédmód mellé a „népköltészet” elbeszélő műfajainak
irodalmiasítási szándéka
• olyan művelet, amely tudatosan szól bele egy műfaj
hagyományozódásába
a mese szerepe:
• a mesélő és a hallgatóság közötti közvetlenség mint az irodalom
eredeti létmódja
• a pánpoetikus jelleg keresése
Stílus, imitáció, multidimenzionalitás
• az író-szerző tudatos, reflexív; a szövegen kívül, vagy annak határán helyezhető el,
csak a narrátor szólamának naivra hangolásában, vagyis tudatos
megszerkesztésében kapcsolódhat a szóbeliség műfajaihoz
• a szereplők hangja és az elbeszélői pozíció is megkonstruált, imitált
• a kortárs kritika és a recepció ellentmondásai: az imitációs jelleg fel nem
ismeréséből, az elbeszélői hang és a szerző azonosításából fakadnak
• a műfajok, a megszólalásmódok sokszínűsége egységesen megrajzolható
nemzeti költő profilja, hangja
• azok az értelmezések, amelyek Arany Barta János-i értelemben vett
multidimenzionalitását, sokféleségét hangsúlyozzák, egy külön színként
megemlítik a Rózsa és Ibolya nyelvét:
• „Rózsa és Ibolya naiv átlátszósága” (Tolnai 1916)
„Toldi után még közelebb hajolt hangban a népmeséhez a Rózsa és Ibolyá-ban”
(Vojnovich 1931)
• a megszólalásmód könnyedsége, sűrítettsége – a késői lírai nyelve, már a
modernitás felé mutató megszólalásmód előzménye
Népiesség és műfaj
• a szóbeliségben hagyományozódó szövegtípusok, a ma
folklórműfajoknak tartott szövegek alapvető világleképező,
megismerő modelleknek feleltethetők meg (vö. Tolcsvai Nagy 2005)
• dal alapfunkciója: az érzelmek kivetítése, megosztása
• mese alapfunkciója: érzelmek és életesemények transzformált
újraélése, a változtathatóság, alakíthatóság képzete
• a műfaj mint a jelentések létrehozásának speciális kerete, sajátos
világleképezési, megszólalási lehetőség (Fowler 2003)
A népmese mint műfaj
• a 19. század első felében a meseszövegeknek a későbbiekben
rögzült, folklóralkotás illetve gyermekirodalom funkcióktól eltérő
használata is lehetett (Gulyás 2010): „minden falu, minden tűzhely
megannyi mesefészek” (Arany)
• a folklórban azok a formák maradnak fenn, amelyek egy adott
közösség számára funkcionálisnak bizonyulnak (Jakobson 1972)
• s a népmese – irodalmi mese kategóriák visszamenőleges
használata a kora 19. századi mesekorpuszra nem megfelelő
• a népmese mint létező műfaji címke a diskurzusközösség tipikus
észlelési mintázatát kategorizálja (vö. Simon 2017)
A népmese mint műfaj
• a lejegyzés mozzanata alapvetően változtatja meg azt a társas
cselekvésértéket, amelynek a kivitelezésében a népmese részt vesz
• stílusimitáció, amely olyan nyelv mintázatok meglétét jelenti,
amelyek a műfaj alapvető közegében jelentek meg és kristályosodtak
ki
• a műfajok olyan konvenciók, amelyek megszervezik az emberi
megismerés folyamatait úgy, hogy adaptív hatékonyságuk biztosítva
legyen az egyes művek befogadásakor is – a tündérmese mint a
képzeleti és valóságsíkok begyakorlásának lehetősége
• fontos evolúciós szerep – a fiktív és a valóságos közötti váltások
begyakorlási lehetősége
• átváltozás, megküzdés, veszély, megmenekülés, vágyteljesítés, helyre
álló rend
A népiesség mint stílusimitáció
• stílus- és műfajimitáció egybekapcsolódása
• a műfaji jelleg átfogó átvétele, architextualitás
• az imitáció a népmeséhez mint műfajhoz kapcsolódó megértési folyamatok
működésbe hozását is jelenti
• a népmesében részben a mesélő stilizálása révén valósul meg
• a cél egy olyan megszólalásmód megalkotása, olyan stilizáció, amely a
gyűjtött, hiteles szövegeket utólagosan autentizálja: „nép esze járása” szerinti
mese olyan, „mikép ügyes paraszt mesélő elmondaná” (Arany)
• a cél Aranynál minden esetben a szépirodalmi kánonba való integrálás
• az imitáció itt olyan olyan műveletté válik, amely tudatosan szól bele egy
műfaj hagyományozódásába
A népmese imitációjának nyelvi
mintázatai
 a rímes, ritmikus jelleg szerepe
 a mentális terek összetettsége, a térépítés tipikus nyelvi
megoldásai
 laza szerkezet, epizodikus mozzanatok
 eleven, párbeszédes jelleg: indulatszavak, megszólítások
 kihagyásokra, sűrítésre épülő elbeszélésmód
 a szereplők nézőpontjából való ábrázolásmód
gazdag, népies szóláskincs
A ritmikus-rímes jelleg szerepe
• a Toldival való összevetés elsősorban a verselésre vonatkozik, a Rózsa és Ibolya
megtestesíti Arany későbbiekben kifejtett, a verseléshez kapcsolódó ideálját
• nagymértékben javított szöveg az 1867-es kiadásban – a javítások nagy része a
choriambus következetes érvényesítésére mutat
• részben ellenkezik a műfajhoz kapcsolódó elvárásokkal, de az imitáció mindig a
hasonlóság és a különbözőség határán jön létre
• a szóbeliség zeneiségének, a nonverbális eszközöknek, dialogikus
előadásmódnak mintegy a – stilizációként felfogható – kompenzációja a rímes,
ritmikus jelleg
• az orális műfajt imitáló írásbeliség mindkét közvetítési mód poétikai lehetőségeit
kiaknázza
• az elmondás módja elbizonytalanítja a műfaji határokat: a verses jelleg eltávolítja
az eredeti cselekvési helyzetétől, ez az egyik oka a sikertelenségének is – „az
epikai dal szava nem mesei illúziót kelt, hanem mondait” (Sebestyén 1918)
A ritmikus-rímes jelleg szerepe a
jelentésképzésben
• „a cselekmény gyorsaságán igyekeztem” (Arany)
• a rímek koherenciaképző ereje (Simon 2014) hozzájárul az
elbeszélés sűrítettségéhez
Reggel a banyának feldagadt a képe
S mindenütt meglátszott a lovaglás kéke
• a sűrítésre épülő elbeszélésmód a balladák megoldásait vetíti előre
Mentális terek és világleképezés
• a mesék a világ megtapasztalásának sajátos emberi módjai
• a népdal: a különböző valóságtípusok mint mentális terek
megképződési és összekapcsolódási módjai hozzájárulnak a műfaji
jelleghez (Baranyiné 2014)
• a mese, azon belül is a tündérmese mint műfaj jól körülhatárolható
a benne tipikusan aktiválódó mentális terek, illetve azok egymáshoz
való viszonya, átjárhatóságuk tipikus megvalósulásai révén
• a Rózsa és Ibolya illeszkedik a mese mágikus-babonás
világképéhez, „Arany magáévá tudja tenni a világképek archaikus
változatait is” (Barta 2003)
• a mese mágikus-babonás jellege leírható a mentális terek
modellezése révén
 TÁVOLI, MÚLT TÉR

mese „régecskén”
„óperenciás tengeren túl”
múlt
MÁGIKUS TÉR
A MESÉLÉS TERE
varázslat „lészesz”
beszélő „ne felejtsem” átváltozás
a jövő mint átalakulás
jelen

TERMÉSZETI,
TAPASZTALATI TÉR

hasonlatok átváltozások
 • a mesélés szituációjának megteremtése
A mesélés tere • az előadói aktus közvetlenségét imitálják
• E/1. – jelen – ebből a deiktikus középpontból
történik meg a mese terének kijelölése
• egy zárójeles elbeszélői kiszólás is – „mert, hogy
ne felejtsem” – a felejtés éppen a mese
alapmotívuma, a múlt tér megalkotottsága
• visszacsatolás a mese történétének teréből
• Hm! ha tudta volna a vasorru bába,
Mi forog Rózsának az esze ágába'...
De jó hogy most egyszer rövidebb az esze,
Nem lett volna máskép belőle szép mese.
• a mesélés írott jellegére való utalás:
Istent is káromló, ördöngős szavakat, -
Vétek volna könyvbe leirni azokat.
• a hasonlatosság (mint) révén lép kapcsolatba a
tapasztalati térrel
A távoli, múlt tér, a mese tere
• idő- és helyhatározóval kijelölt távoliság mint
térépítő elem
• „ dévaj kezdő formulák, melyek, arra
emlékeztetik a hallgatót, hogy itt nem valódi
történettel, csak a képzelem szeszélyes
játékával van dolga” (Arany: Eredeti népmesék)
• az egyszerű múlt mellett az elbeszélő múlt
felidéző, élménykifejező beszélői nézőpontot
jelöl (Tolcsvai Nagy 2017) – visszakapcsol a
mesélés terébe
• a múlt terében a jelen idő a párbeszédes
formákban jelenik meg, elevenség
 • „népi szellemben … a mesebeli metamorposist
a valósághoz köti” (Arany: Eredeti népmesék)
A mágikus tér • a távoli múlt térből nyílik meg
• térépítő elemei az átváltozásra utaló nyelvi kifejezések
• a szó teremtő ereje – LESZ - varázsigeként működik
Most nekem itt legjobb kerek tóvá lennem,
Te pedig úszkáló kacsa lészesz bennem
• a TÉRBELI ELTÁVOLODÁS –FELEJTÉS átka: a mesebeli
tér koncepciója
Ha elválik tőled bármi kis távolra,
Felejtsen el, mintha sose látott volna
• metonimikusan kiterjesztett, animisztikus világalkotás:
a vércsepp, az emberi testnedv alkalmas az egyén
helyettesítésére
A természeti tapasztalati tér
• a hasonlatok a paraszti világ hétköznapi
tapasztalati teréből töltődnek fel
• a természeti jelenet a szövegértelembe
integrált értelmezése
• a mágikus tér feltöltésében a felhő, a szél, a
köd, motívumának meghatározó szerepe: a
folyamatos változás,mozgás,átalakulás
legelemibb
• TERMÉSZETI ERŐK LEKÜZDENDŐ
AKADÁLYOK
• feladatok: erdőből kenyér, hegyből bor
• az ember által megmunkált, a termékennyé
tett természet képei
A terek viszonya, átjárhatósága
• a természeti jelenet a mágia révén túllép a metaforizáció
szintjén és a narratíva alakítójává válik
S amint átkozódva szágulda előre,
Hát csak egy jégfelhő gombolyul belőle!
Elpaskolta kilenc helységnek határát;
A szegény paraszt nép sirathatta kárát.
Akkor a szélvészek összevesztek rajta,
Egy foszlányt belőle mindenik szakajta,
Hogy megosztozkodtak, szerteszét futának
Így lett csúnya vége a gaz mostohának.
• a mágikus történések az emberi érzések, lelkiállapotok
kivetülése természetbe, hétköznapi tapasztalatokkal való
oda-vissza viszony ---- a vetés pusztulása, parasztemberek
kára
• a mágia tere a mese világán nem irrealitásként, nem
vágyként jelenik meg, hanem megtapasztalt valóságként
• a mentális terek közötti átjárhatóság kérdése: nem csak az
átváltozás, hanem a felismerés vagy fel nem ismerés
motívuma
laza szerkezet, epizodikus mozzanatok:
a szóbeliségben jellemző a hosszabb történet elbeszélésére, „mert a
valódi élet tapasztalata inkább hasonlít epizódok sorához” (Ong
1982)
 eleven, párbeszédes jelleg: indulatszavak, megszólítások:
előre mutat a balladapoétikai megoldásainak irányába
 gazdag, népies szóláskincs
"Hej biz' - úgymond - felnő a leány, mint kender!
Ő ugyan szűkében nincsen a kérőnek:
Tudj' a szösz, melyiket is fogadjam vőnek."
Erre szólt az asszony: Hátha, lelkem, hátha
Még ma minden kérőt szépen elbocsátna
 hétköznapi metaforizáció kidolgozása:
Alig győzte várni, hogy jőjön az este;
Jött az egyszer aztán, mert az éj kergette
 a szereplők nézőpontjából való ábrázolásmód, kiindulópontok
váltogatása
Ráhagyá az apjok, mert úgy volt kapatva,
Mivel a vasorru őtet ugy kapatta, -
 Idomteljes összegző hármasság

1. a népiesség stílus- és műfajimitációként értelmezhető, nyelvileg

megalkotott naiv elbeszélői hang, a népmesében megalkotott nyelv
része az aranyi stílus multidimenzionalitásának
2. a népmese műfaja is értelmezhető egy specifikus világleképezési
lehetőségként: a természeti képek hátterül szolgálnak; emellett
megnyílik egy „mágikus” mentális tér, amely átváltozások révén
válik átjárhatóvá
3. a mesének a közösségben játszott szerepe jelentősen megváltozik
ebben az időszakban; a mese műfaja, és ezzel a mágikus narratíva
hagyománya ekkor nem tud belépni a szépirodalmi kánonba