Szerkesztette:

Láposi Terka
2019.

EGYETEMES
ÉS
HAZAI
BÁBTÖRTÉNET
A bábjáték történetéhez (2. old.)
Az állandó bábszínházak (47.old.)

SEGÉDANYAG
2016.

1
 A bábjáték történetéhez
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Bábesztétikai szöveggyűjtemény
Összeállította: Tarbay Ede
Népművelési Propaganda Iroda, Budapest. 1995.

Malgot István:
Az animációs térjáték lehetőségei az esztétikai – művészeti nevelésben
(89-94.old.)

AZ ANIMÁCIÓS TÉRJÁTÉK MINT „VILÁGMODELL”

A bábu messziről jön, onnét, ahol a primitív közösségi tudat az általa birto-
kolt összes eszközt felhasználja a művészet világmodellt teremtő aktusá-
hoz. Tetten érjük mágikus szertartások szereplőjeként, s látjuk, mint a vásá-
rok közönségét mulattató, csetlő – botló figurát. Alkalmas a jelenben is élő
pogány népi hagyományok őrzésére (kiszebáb), és népi – szakrális játékok
megjelenítésére (betlehem).
… A játékos teremt és közvetít, a világ összefüggéseiről a legmagasabb
szintű információkkal kell bírnia, s az információk alapján a lehető legtelje-
sebb világképpel. Rendelkeznie kell az alakítás különös képességével, hogy
a tárgyi világ megmunkált elemeiből a világképnek megfelelő művészi
modellt teremtsen. (89-90.old.)

Henryk Jurkowski:
A báb mint esztétikai és társadalmi fenomén
(54-64.old.)

A BÁBEREDETE, KELETKEZÉSE
Többféle hipotézis van, amely a bábu eredetét és keletkezését magyarázza.
Éppen úgy feltételezhető, hogy az ember elemi játékos tevékenysége, a ha-
sonmás teremtésének öröme hívta életre, mint az, hogy mágikus – kultikus
motívumokból származik: e hipotézis szerint az ember szellemek és démo-
nok példája nyomán alkotta meg a bábut. (54.old.)

2
 FELHASZNÁLT IRODALOM:
Kazanlár Emil: A bábjáték – Műhelytitkok
Corvin Kiadó. 1973. (1-40.old.)

Az ókor és a középkor bábjátékai elsősorban a felnőtteknek szóltak. Később a

főúri szórakoztatás eszközének tekintette az az Esterházy gróf is, aki kastélyá-
ban bábszínházat létesített, és Joseph Haydnt marionett-operák zenéjének meg-
komponálásával bízta meg. Goethe sem volt közömbös ez iránt a műfaj iránt;
Faustjának megírására ösztönzően hatott egy strasbougi kocsmában látott báb-
előadás is. Alfred Jarry, a modern francia irodalom egyik őse első művét, az
Übü királyt még diákként padlásszobájában, bábelőadáson mutatta be. A XX.
századi magyar irodalom néhány kitűnő alkotója – Karinthy Frigyes, Balázs Bé-
la, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály – is írt bábjátékokat. Szergej Obrazcov, a
világszerte ismert moszkvai bábszínház vezetője a második világháború alatt
fronton harcoló katonákat szórakoztatott művészetével. Prágában a náci meg-
szállás idején valóságos antifasiszta bábmozgalom alakult ki, Karel Čapek-
darabokat is adtak elő. Napjainkban az Egyesült Államokban a „Bread and Pup-
pet” (Kenyér és báb) néven műkődő társulat a vietnámi háború ellen tiltakozó
darabokat mutat be. (5. old.)

A BÁBOZÁS BÖLCSŐJÉBEN
A bábu a szoborból alakult ki. A szobrok igen hosszú ideig az isteneket je-
lenítették meg. Indiában, Indonéziában, Egyiptomban és Kínában már év-
ezredekkel ezelőtt mozgatható, nagy becsben tartott bábukkal mutatták be a
templomokban az istenek történetét és cselekedeteit. (7. old.)

PÁRVÁTI ISTENNŐ MARIONETTJE – hindu bábjáték

A bábozásról szóló első írott szöveg a legrégibb hindu mitológiai eposzban,
az i. e. 1000 előttről származó Mahábháratában található. Az eposz el-
mondja, miként csodált meg két fiatal leány repülni, virágot szedni, táncol-
ni és varrni tudó bábukat. A második hindu mitológiai műben, a Rámájaná-
ban (i.e. 1000 körül) is olvashatunk a bábozásról. A bábjátékról szóló egyik
igen régi kínai híradás, Szet Cé verseskötete, ugyancsak időszámításunk
előtt 1000-ből származik.
A hindu bábjáték két féle lehet. Az egyik a közép-indiai, mitologikus bábjá-
ték. E játékok témáját az indiai vallás, a brahmanizmus papjai adták meg a
bábjátékosoknak.
A bábjátékosokat szutradháráknak nevezték, ami annyit jelent szanszkritul:
a zsinegek tulajdonosa, a szálak kézbentartója. A modern hindi nyelv is ez-
zel a szóval jelzi a színházigazgatót. Ebből arra következtethetünk, hogy az

3
 „élő színház” Indiában, a balettművészethez hasonlóan, a bábjáték után ke-
letkezett, sőt talán abból alakult ki.
A bábelőadások tárgyát a Mahábháratából és a Rámájanából merítik. A
Rámájanát feldolgozó bábjátékokat ramlikáknak (Ráma-játék) nevezik.
Ezeket általában a tavasz ünnepén, szabadban, nagy közönség előtt adják
elő. A paraván és a háttér gazdagon díszített, színes textíliákból készül. A
paraván előtt ülő zenekar szolgáltatja az aláfestő zenét, a szöveget a mellet-
tük ülő narrátor mondja el, aki előadását néha párbeszédekkel tarkítja. A
szöveg nem kapcsolódik szorosan a bábuk cselekedeteihez; a látvány he-
lyett inkább a hősök gondolatait, lelkiállapotát kommentálja.
A hindu bábjátékok másik csoportja az udvari témájú észak-indiai bábelő-
adás. Észak–India területén a XVI. században az iráni török eredetű Mogul
dinasztia meghonosította az iszlámot. Amikor Angliában I. Erzsébet ural-
kodása alatt Shakespeare színdarabjait játszották, Észak-Indiában, Moghul
Ákbár Sah idejében a bábjátékosok Lejli és Mádzsnun, az iszlám irodalom
Rómeó és Júliájának a történetét adták elő. (8-10. old.)

A PERZSA BÁBJÁTÉK
Az indiai bábjáték hatására, annak technikai lehetőségeit felhasználva, két
egyházi ünnep körül alakult ki a perzsa bábművészet.
A perzsa újév a tavasz első napja: ünnepét, a nouruz ünnepet a lakosság
nyilvánosan ülte meg, s fontos tartozéka volt a bábelőadás. A cérnás mari-
onettekkel bemutatott játékok témája általában Szálim Khán vagy Párviz
Khán herceg szerelmének és esküvőjének története, jelentős szereplője pe-
dig Mobarák, a herceg szerecsen szolgája.
A másik ünnep a Mehregan – korábbi nevén Mitrakán – a bölcsesség, a
szeretet és a hűség ünnepe. Az ekkor bemutatott marionettjátékok Mitráról,
az ünnepet szimbolizáló nőalakról szólnak.
A perzsa bábjáték harmadik formája a párde, a függönymutogatás. Témája
a Mohamed halála után két táborra szakadt hívek csatája, függönyre festett
képek formájában mutatják be, s csak néha jelenik meg egy-egy bábu. Az
előadás némiképp hasonlít a XIX. században Magyarországon is elterjedt
képmutogatásra; gondoljunk csak Arany János „Képmutogatók” című ver-
sére! (11. old.)

A PÁLCÁS BÁBJÁTÉK: A VAJANG – indonéziai bábjáték

Indonéziában, Jáva és Bali szigetén ma is virágzik egy különleges műfaj: a
vajang. Ezt az elnevezést eredetileg a bábjátékra alkalmazták, később kiter-
jesztették a bábjátékot híven utánzó színházra és táncművészetre is. A bá-
but a törzséhez és végtagjaihoz rögzített pálcákkal egy paraván mögül, alul-
ról mozgatják. Az előadásokat tíz méter hosszú, két méter magas, kifeszí-
tett vászonháttér előtt tartják. A bábuk lehetnek sík árnyékfigurák vagy há-
romdimenziós alakok is.

4
 A vajang bábuk eredetileg a jávai indonéz családok őskultuszának szertar-
tási kellékei voltak, a XIII. századtól kezdve azonban a régi sziámi kultúra
területén (Thaiföldön, Laoszban, Vietnamban), valamint Kambodzsában és
részben Burmában is elterjedt e hagyomány. A vajang mutatványosok
árnyfiguráik segítségével megidézik a család őseinek szellemét.
Az ősök szellemének megidézésén kívül a vajang játékok témája lett az In-
diából Indonéziába került brahman mítoszok hőseinek története is. Az iste-
nekről, királyokról, hősökről és szentekről szóló legendák rituális értelmet
kaptak, bizonyos napokon és bizonyos alkalmakkor játsszák őket áldás el-
nyerése vagy szerencsétlenség elhárítása céljából.
A „vajang” gyűjtőnév, különféle típusú előadásokat foglal magába. Legis-
mertebb a vajang-golek. Ez az előadás naplementekor kezdődik és reggelig
tart. A bábukat csak férfinézők csodálhatják meg szemtől szembe. Az as--
szonyok a megvilágított vászon túloldalán ülnek, és csak árnyjáték formá-
jában nézhetik az előadást. A vajang-golek bábukat fából faragják, majd ki-
festik. Gazdag színezésű, batikolt anyagból, üveggyöngyökből készítik
pompás ruháikat, hatalmas fejdíszüket.
A vajang-kulit sík árnyfigurák játéka, és elsősorban a vándorbábosok al-
kalmazzák. A bábukat kulitnak vagy legnángnak nevezik, kicsipkézett, fes-
tett bivalybőrből készítik.
A vajang-purva lélekidéző bábjáték. Általában néhány néző – a legszűkebb
család – előtt mutatják be. A bábjátékos figurája segítségével az elhunyt és
az élők között kíván kapcsolatot teremteni. Az előadás nagyon sok miszti-
kus mozzanatot tartalmaz, például az élők párbeszédet folytatnak a holtak-
kal.
A vajang előadások előtt, után és a szünetekben a színpad közepén felállít-
ják a Günájut vagy a Kikájut: az Élet vagy a Világ fáját. (11-13. old.)

OZIRISZ KECSES PAPNŐJÉNEK BÁBSZÍNHÁZA – az egyiptomi bábjáték

Hérodotosz Második Könyvében arról olvashatunk, hogyan sétáltatták az
egyiptomi papok a természet megújulása és a termékenység ünnepén a ha-
lál és újjászületés istenének, Ozirisznek a mozgatható bábfiguráját az utcá-
kon. E szertartások emlékét több ezer éves falfestmények őrzik.
Az ábrázolásokon kívül egy tárgyi emlék ad hírt az ókori Egyiptom bábelő-
adásairól. M. Gayet, francia régész antinoébeli ásatásain Khlemisz, Ozirisz
táncosnője sírjában teljesen felszerelt bábszínpadot talált. A feliratokból ki-
derül, hogy Khlemisz azok közé a „kecses” papnők közé tartozott, akik ze-
nével, tánccal, versekkel és bábozással tették közérthetőbbé a vallás tételeit.
A színpad fából és elefántcsontból faragott kis hajó, Ozirisz bárkája. A bár-
kán néhány bábu hevert. Közepén a hajófülke két kapuszárnyát zsinegekkel
lehetett széttárni. A figurák a jó lelkeket ábrázolták, akiket Ozirisz bárkája
átvisz a földi életből a halottak folyóján keresztül az újjászületés birodal-
mába. (13-14. old.)

5
A GÖRÖGÖK BÁBUJA, A NEVROPÁSZTÉSZ – görög bábjáték
Az ókori Görögországban a bábjáték liturgikus tekintélye rövid életű volt.
A nevropásztésznak nevezett görög zsinóros bábu eleinte a vallásos szertar-
tások kiegészítésére szolgált: Dionüszoszt 1, a szőlő és a bor istenét óriás
bábuval jelenítették meg, amely játéka befejeztével bort töltött a nézők ser-
legébe.
A görög színház kezdeti időszakában bábuval ábrázolták az isteneket, a kó-
rust élő emberek alkották. Ezekből a liturgikus darabokból jött létre las-
sacskán a görög tragédia.
Később az istenekről szóló színdarabok egyre inkább emberi problémákat
tárgyaltak, előadásukat színészekre bízták. De a színész álarca. Magas
kothurnusza, gazdagon redőzött öltözéke még sokáig emlékeztetett az óriá-
si bábukra.
A görög bölcsek Euripidész után már nem szívesen látták az eredetileg bá-
buknak szánt oltárszínpadokon a dionüszoszi nevropásztészeket. (14. old.)

A FÉLTÉKENY KÍNAI CSÁSZÁR – a kínai bábjáték

Már i.e. 1000 körül maradták ránk olyan dokumentumok, amelyek a cérnás
marionettek, a kesztyűs bábuk, valamint a pálcás árnyfigurák létezését ta-
núsítják. A korabeli krónikák szerint a Csu dinasztiabeli Mi császár Tur-
kesztánból és Közép-Ázsiából telepíttetett át Kínába szakembereket a ma-
rionettezés meghonosítására.
A kínai cérnás marionettezés egyik legkedveltebb témája Szum-Wu-Kung,
a majomisten története, aki lehozta a tüzet és más javakat az égi biroda-
lomban lakó istenségektől a földre.
A mitologikus bábjáték Kínában is példaképül szolgált a színház és a balett
számára.
A kínai árnyjáték nagyon mozgékony figuráit a vászonra merőleges pálcá-
val mozgatják úgy, hogy a bábukat gyengéden a vászonhoz szorítják. …
A legjellemzőbb kínai bábjátékforma az egyszemélyes kesztyűs bábozás. A
bábjátékos kis házikószerű színpadot helyez a vállára; a feje fölötti abla-
kocska a színpadnyílás. A házikó alsó léceiről fekete lepel omlik a bábjáté-
kos lábáig. A lepel mögött rejtőzködő játékos két kezére húzza bábuit, és
kezdődik a játék. (16. old.)

DZSORURI HERCEGNŐ SZERELME – a japán bábjáték

1
Dionüszosz görög isten, a római mitológiában Bacchus vagy Liber, a bor és mámor megtestesítője, aki értett a
mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott. Ő volt a görög színjátszás patrónusa is. Gyakran ábrázolták
tigrisek vagy párducok húzta szekéren, amint kísérete körülötte táncol. Fején szőlőlevelekből font koszorú volt,
míg kezében tartott egy borospoharat és a thürszoszt, amely egy hosszú szüreti bot volt, végén egy tobozzal, és
szőlőlevelekkel díszítve.

6
 Japánban a bábművészet a legmegbecsültebb művészeti ágak egyike. A XI.
században a Kínából átvett bábozás minden formája meghonosodott az or-
szágban.
A XVI. században a kikötővárosokban indult virágzásnak a bábművészet.
Buddhista vallásatyák tanaik népszerűsítésére gésákat bíztak meg azzal,
hogy rajongóikat vallásos szellemű, poétikus bábjátékokkal szórakoztassák.
A XVII. században Onono-O-Tcu, a híres költőnő, pár száz éve fennmaradt
történelmi hagyományokon alapuló legendát dolgozott fel bábelőadás céljá-
ra. A darab címe: „Dzsoruri hercegnő szerelme”. (17. old.)

FEHÉR RÓZSA NŐVÉR BÁBSZÍNHÁZA – a szász bábjáték

A XI. században, a szász erdők mélyén, Gandersheim városában élt egy
zárdafőnöknő. Hrotsvithának, Fehér Rózsának hívták. Drámaíró volt, mű-
veit a vallás szolgálatába állított azzal, hogy növendékei kesztyűs bábokkal
adták elő az általa írt műveket. A gandersheimi kolostorban egy-egy ünnep
előtt az egész zárda lázasan készülődött Fehér Rózsa nővér legújabb művé-
nek előadására. Hrotsvitha tanulságos darabjai témáját a kolostorok történe-
téből vagy a szentek életéből merítette. A helyzetkomikum és a pátosz mes-
terien váltogatta egymást műveiben.
A gandersheimi példa nyomán a kolostorokban elterjedtek a vallásos tár-
gyú, zártkörű bábjátékok. A XI. században a geszta énekesekhez csatlakozó
vándorművészek pedig a közelmúltból merített történeteket adtak elő há-
rom drótra függesztett vagy függőleges kötelekre feszített fabábuval. Ezek
a darabok Nagy Károly császár unokaöccse, Roland hősi csatáriról és halá-
láról szóltak.
A vallásos tárgyú, zártkörű, kolostori bábjátéknak, valamint a kastélyokban
és piactereken előadott, nagy tömegeknek szóló, látványos bábozásnak ta-
lálkoznia kellett ahhoz, hogy az európai bábművészet a misztériumok, raj-
tuk keresztül pedig a modern európai színjátszás előfutárává lehessen.
(18-19. old.)

ASSISI SZENT FERENC BETLEHEME – a francia bábjáték kezdetei

1223 karácsonyán Itáliában Assisi Szent Ferenc, a ferences rend alapítója a
Greccio erdő barlangjában mondta az éjféli misét. Az életnagyságú Mária-
és József-szobor közé valódi jászolt helyezett, amelyben életnagyságú
gyermekszobor mosolygott. A jászol mellé élő jószágokat: tehenet és sza-
marat vezettek. A jászol felett láthatatlan zsinegen függő kis angyalbábu
emelkedett a levegőbe. Greccio pásztorai fáklyával a kezükben vonultak fel
az első megelevenedett jászol előtt. A karácsonyi jászolállítás rövidesen
Európa-szerte elterjedt. A figurák mérete időközben kisebb lett. A láthatat-
lan zsinegekre mind több és több angyalt erősítettek, és mozgatni kezdték
őket. Zsineget kaptak a pásztorok és a királyfigurák is, hogy felvonulhassa-

7
 nak a jászol előtt. A Mária-figura bólogatva üdvözölte a pásztorokat és ki-
rályokat.
Megszületett a Máriácska–játék, amely Franciaországban a marionnette el-
nevezést kapta. Később minden zsinóros bábut marionettnek neveztek.
A Betlehem-játékokat eleinte csak zene vagy ének kísérte, később a párbe-
széd is helyet kapott bennük.
A liturgikus marionett-játék nagyon sokáig népszerű volt.
Amikor aztán Luther szembeszállt a katolikus templomok szentkép- és
szoborkultuszával, a marionetteket kiutasította a szentélyekből. …
A tridenti zsinat is betiltotta a templomokban bemutatott marionett-
játékokat.
A bábuk kikerültek a templomok elé, a piacterekre, majd megindultak az
országutakon, hogy újabb és újabb nézőket hódítsanak meg. A bábjáték el-
világiasodott, egyre nagyobb szerepet kaptak benne a szolga- és kópéfigu-
rák, komikus bábuk. (19-20. old.)

PULCINELLA – POLICHEINELLE – PUNCH – az európai bábjáték kezdetei

Míg a török és a mór veszélynek kitett európai országokban – majdnem
egész Közép- és Kelet-Európa területén, valamint a spanyol és a dél-olasz
partok mentén – az újkori bábjáték alakulás a liturgikus marionett nyomdo-
kain haladt, Nyugat- és Északnyugat-Európában más irányt vett a fejlődés.
A templomokból kiutasított bábuk egyénisége és szerepe alaposan megvál-
tozott. Azonosultak a kor kópéfiguráival, akik a középkori hűbéri földbir-
tok feloszlatása után felszabadultak ugyan a jobbágysorból, de polgárosuló
városokban csak ritkán jutottak tisztességes foglalkozáshoz. A bábjátéko-
sok életrajza is híven tükrözi a társadalom számkivetett kópéfiguráinak, a
pícaróknak a sorsát.
Giovanni Briocci pályafutása: G. Briocci olasz bábjátékos 1610-ben kiván-
dorolt Franciaországba, ahol Jean Brioché néven vált ismertté. Eleinte lyo-
ni, majd párizsi vásári kuruzslók csodaszereit, kendéit, balzsamait hirdette
figuráival, de hamarosan önállósította magát, és saját barakkjában mutogat-
ta népszerű bábuját, a görbeorrú, púpos, pocakos Polichinelle-t. Az újdon-
sült francia bábu őse nem más, mint az olasz commedia dell’ arte2 Pulcinel-
la bohóca.

2
A commedia dell' arte a középkor színháza, Itáliában alakult ki, és hamarosan Európa-szerte elterjedt. A szín-
ház a középkorban az alkalmi színpadot, az alkalmi előadást, a rögtönzést jelentette. A nem „készre írt” törté-
netvázak kiteljesítését a lehetőségek határozták meg: hely, közönség, színészi képességek stb. Az előadott mű-
vek egyrészt a különböző misztériumok, népi eredetű játékok, másrészt ókori eredetű drámák (vígjátékok) vol-
tak. A vásári komédia elsősorban vígjáték, bohózat, bár a haláltánc motívumai is fellelhetők benne.
A haláltánc a középkor egyik legérdekesebb misztikus műfaja, motívuma: lényege az a sajátos demokratizmus,
mely szerint a halál mindenkit egyenlővé tesz, Isten ítélőszéke előtt a földi világban élvezett előjogok nem ér-
vényesek. A halállal (kaszás csontváz) az élen haladó körtáncban együtt táncol úr és szolga, főpap és egyszerű
ember.
A vándorló társulatok városról városra, vásárról vásárra jártak, s általában a piactéren mutatták be előadásaikat.
Később a dráma és színház e változata megjelent az udvari kultúrában, a XVI–XVII. századra már állandó ud-

8
 Neve eredetileg kis kakast jelentett. Polichinelle valóban kakas akar lenni a
saját szemétdombján. Feltétlen úr a házában, féltékeny a feleségére, de
nagy szoknyavadász. Ha valamit a fejébe vesz, mindenképpen megvalósít-
ja, még akkor is, ha az törvénybe ütközik. Legnagyobb ellensége a rendőr.
Polichinelle tipikus népi hős, a XVII. századi Európa mesterség nélküli, a
szolgasorból felfelé törekvő ezermestere. Individualista, saját érdekeit min-
dennél többre becsüli, nehéz helyzetben hősiesség helyett ravaszsághoz fo-
lyamodik. Röviden: egyáltalán nem hasonlít a középkori Orlandókhoz, akik
a jó ügyért hajlandók voltak feláldozni az életüket.
Neve eredetileg kis kakast jelentett. Polichinelle valóban kakas akar lenni a
saját szemétdombján. Feltétlen úr a házában, féltékeny a feleségére, de
nagy szoknyavadász. Ha valamit a fejébe vesz, mindenképpen megvalósít-
ja, még akkor is, ha az törvénybe ütközik. Legnagyobb ellensége a rendőr.
Polichinelle tipikus népi hős, a XVII. századi Európa mesterség nélküli, a
szolgasorból felfelé törekvő ezermestere. Individualista, saját érdekeit min-
dennél többre becsüli, nehéz helyzetben hősiesség helyett ravaszsághoz fo-
lyamodik. Röviden: egyáltalán nem hasonlít a középkori Orlandókhoz, akik
a jó ügyért hajlandók voltak feláldozni az életüket.
A Polichinelle-játékok rövid idő alatt népszerűek lettek. Elterjedésüket az
is elősegítette, hogy 1719-ben a francia Opera és a Comédie Francaise ké-
résére a kormány betiltott minden olyan vásári színielőadást, amelyben élő
szereplők működtek közre.
Az olasz származású, kakaskodó Pulcinella Angliát is meghódította. Itt a
Punch nevet kapta. Neje, cinkosa és állandó civakodó társa Judy, legna-
gyobb ellensége pedig az ördög. Az első angol szöveg, amely zsinóros ma-
rionettel játszott Punch - előadásról szól, 1662-ből származik. Smuel Pepys
naplójában leírja, hogy látta az olasz Signor Bologna-bábut egy Covent
Garden-i sörözőben.
Punch eredetileg ugyan marionettbábu volt, a róla szóló történeteket azon-
ban később kesztyűs bábukkal kezdték játszani. (22. old.)

vari társulatok is működtek (például a párizsi olasz színház). A rögtönzött színdarabok állandó szerepekre –
típusokra – épültek.
A vásári komédia ókori gyökerű típusai: a zsarnokoskodó, zsugori idősebb úr: Pantalone, az okos szolga:
Brighella (e. brigellá); a buta, pórul járó szolga: Arlecchino(e. árlekíno); a gyámoltalan szerelmespár: Innamo-
rativagyAmorosi; a szájhős katona: Capitano; végül a tudós (ámbár ostoba) ember: Dottore.
A vásári komédia legfontosabb figurái, a cselekmény irányítói (a cselszövők) az okos szolgák. Ebből, valamint a
szerepkörök, jellemek állandó vonásaiból érezhető, hogy a műfaj egyéb szempontból is „demokratikus”. A ha-
talommal, társadalmi privilégiumokkal bírók, vagyonosak a negatív figurák, az elnyomottak, alávetettek a po-
zitív hősök. Ugyanakkor a vásári komédiák jellemei árnyaltabbak, emberibbek, mint a misztériumok, moralitá-
sok allegorikus szereplői. E típusok az ókori római vígjátékban (például Plautusnál) bukkantak föl először, de
végleges szerepkörüket a commedia dell' arte-ban nyerték el. A középkornak ebből a színházából fejlődött ki a
reneszánsz korban és főként a klasszicizmus korában az európai vígjáték több műfaja is (például cselvígjáték).
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-9-osztaly/a-kozepkori-
dramairodalom/commedia-dell-arte

9
PHILEMON ÉS BAUCIS AZ ESTERHÁZY – KASTÉLYBAN – főúri kasté-
lyok bábszínházai - kastélyszínházak 3
A főúri kastélyok kapuja is megnyílt a bábfigurák előtt. Elsőként Voltaire
építtetett bábszínházat cirey-i kastélyában. E kis színpadon Polichinelle
mókáin kívül néha a filozófus saját szerzeményű szatírikus bábdarbjait is
bemutatták. Oroszországban Nagy Katalin udvarában francia hatásra szin-
tén meghonosodott a bábozás. A cárnő férje, III. Péter cár a palota egyik
termében egész bábszínházat szereltetett fel.
A XVIII. századi Közép-Európa egyik kulturális központja az Esterházy-
kastély volt. Színházában rendszeres operaelőadásokat tartottak. De a csa-
lád magáénak mondhatta az egyik legnagyobb főúri bábszínházat is. Az
Esterházy Miklós József főherceg alapította színpad speciális bábozási
formának, a marionett-operának adott otthont.
A színház megérdemelt hírnevét a kor jeles művészei biztosították: Haydn
28 éves korában került másodkarmester-helyettesi rangban a kismartoni
(ma: Eisenstadt) zenekar élére. Harminc éven át mecénása, Miklós herceg
haláláig élt és alkotott ebben a kastélyban. Jónéhány marionettopera zenéje
fűződik a nevéhez. Az olasz Travaglia mester díszlettervező és festő volt.
Pauersbach osztrák dramaturg és színpadmester biztosította a technikai tö-
kéletességet.
1773-ban meglátogatta Eszterházát Mária Terézia, és megtekintett egy ma-
rionett-előadást is. Haydn „Philemon és Baucis” című báboperája volt mű-
soron, amelynek szövegét Pfeffel Gottlieb írta. A császárnőnek annyira
megtetszett az előadás, hogy Schönbrunnban egyetlen előadás kedvéért
építtetett egy marionett színházat, ahol 1777. Július 8-án előadták Haydn új
remekművét, a „Didót”. Ebből az évből való Haydn másik báboperája, a
„Genovéva” is. A „Genovévát” 1892-ben találták meg Kismartonban, a
„Philemon és Baucis” partitúráját pedig, amelynek addig csak egyelten ári-
áját ismerték, 1953-ban Párizsban. (23-24.old.)

FAUST – PAPRIKAJANCSI – KASPERLE

Európa protestáns országaiban a reformáció azonnal betiltotta a liturgikus
bábjátékot. A bábozás német városok piacterein élt tovább. A darabok hő-
3
Kastélyszínház: A 18. sz. elején Franciaországból kiindulva terjed el a kastélyszínházak divatja. Királyi udva-
rokban, majd főúri kastélyokban építettek kisméretű színházakat, amelyekben eleinte műkedvelő előadásokat
tartottak, majd egyre inkább hivatásos együtteseket, operatársulatokat foglalkoztattak. A történelmi Mo.-on a
legkorábbi hír Nagykárolyból érkezett, ahol 1757-ben a Károlyi-kastélyban volt előadás. 1760-ban a pozsonyi
főurak külön színházépületet emeltettek egy odaérkező olasz operatárs számára. 1767-ben, ugyancsak Po-
zsonyban, a prímás Batthyány-palotájában egy Haydn-opera bemutatóját tartották meg. 1768-ban nyílt kastély-
színház Eszterházán, és 1790-ig szinte megszakítás nélkül működött. A 18. sz. utolsó harmadából származnak
hírek olyan színielőadásokról, melyeken a vándortársulatok az ország peremterületeitől beljebb eső kastélyok
színpadain lépnek föl: 1777-ben Körmenden, 1778–1785 között a gödöllői Grassalkovich-kastélyban, 1788-
ban a péceli Rádayéknál, 1799–1803 között pedig a Károlyi-család tótmegyeri színháztermében. – Ir. Horányi
M.: Eszterházi vigasságok (1959); Staud G.: Magyar kastélyszínházak, I–III. (1963–64); G. Staud: Adelst-
heater in Ungarn (Wien, 1977). http://www.mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/148.html

10
 sei között, a bohócok és komikus figurák mellett ott találjuk Faustot is. Fa-
ust története régebbi múltba nyúlik vissza, mint Goethe világhírű műve. A
bábjáték, amely az egyéb, Faustra vonatkozó források mellett a költőre ha-
tott, egy XVI. századi tudós életét mutatta be. Az igazi Faust János 1509-
ben a heidelbergi egyetem diákja volt, majd beiratkozott a krakkói egye-
temre, hogy elvégezhesse a „mágia”-szakot.
Asztrológiával, csillagászattal foglalkozott. Tevékenykedését a reformátu-
sok és a katolikusok egyaránt rossz szemmel nézték. 1548-ban halt meg.
1587-ben jelent meg a Faust-népkönyv, minden további feldolgozás forrá-
sa. Olyan sikert aratott, hogy Marlowe, a mű angol fordítása nyomán, meg-
írta Faust című színdarabját, amelyet 1589-ben mutattak be Londonban.
A német változatot először 1608-ban, Grazban adták elő. Goethe 1771-ben
egy ilyen bábjátékot látott valamelyik strasbougi kocsmában.
A német piacterek másik kedvelt hőse Hans Wurst, meghonosodott magyar
nevén Paprika Jancsi. A figura Hans Wurst néven átkerült a németalfödi te-
rületekre, de csak az 1660-as és 1700-as évek között honosodott meg Hol-
landiában. Hans Pickhering, azaz Sóshering Jancsi már németalföldi „pol-
gár” volt. Belgium vallon területein a Tchantchés nevű kesztyűs figura szó-
rakoztatta mókáival a nézőket. (24. old.)

KASPÁREK és KASPERLE – cseh és osztrák népi hősök

A XVII. és XVIII. század táján, főleg a harmincéves háború után, a bábjá-
tékos társulatok száma rendkívül megnövekedett. Ekkor született meg Prá-
gában a cseh Kaspárek. Az akkori Csehország osztrák elnyomás alatt szen-
vedett. Kaspárek az osztrákok igája alól szabadulni akaró cseh nép szószó-
lója. Partnere a nála egy fejjel magasabb, akaratos barátja, Skribold, aki
mindig mindent jobban tud Kaspáreknél. A játék végén azért persze kide-
rül, hogy Kaspáreknek volt igaza.
„A német hercegség területén Kasperle kiütötte a nyeregből elődjét, Hans
Wurstot. Még a Faust-játékokban is szerepet kapott: ő lett az ördöggel cim-
boráló tudós szolgája! Hans Wursttal ellentétben Kasperle inkább szelle-
mes volt, mint vaskos tréfálkozó. A legrégibb ránk maradt Kasperle-
előadás szövege arról szól, hogy a tudás hajszolása ördögi dolog, aki töké-
letes tudásra vágyik, pokolra jut. Egyedül Kasperle menekül meg, mivel
nem hisz az ördögben. (25-26.old.)

A LYONI KURUZSLÓ – a francia Guignol

A francia forradalom után egy nemzedékek óta selyemtakács mesterséget
űző lyoni család sarja, Laurent Mourguet hirtelen munkanélkülivé vált. El-
szegődött foghúzó-kuruzslónak. Családjával együtt járta szülővárosa piac-
tereit, ahol helyben „operált”. Mivel az emberek nem könnyen szánták rá
magukat foguk nem épp fájdalommentes kihúzására, Mourguet elhatározta,
hogy saját gyártmányú kesztyűs bábuja, a rokonszenves, mosolygós, kaján

11
 tekintetű Guignol mutogatásával toborozza majd pácienseit. Guignol a
helybeli selyemtakácsok viseletét hordta. Rövidesen abba is hagyta a nem
neki való foghúzást, és családjával együtt kizárólag bábozással foglalko-
zott. … Hozzászegődött egy volt utcai énekes, Ladré apó, aki sajátkezűleg
faragta Guignol örök barátját, Gnafront, a facipőkészítőt. Guignol meghó-
dította egész Franciaországot, még ma is a bábjáték nemzeti figurája.
(26-27.old.)

PAPA SCHMIED BÁBSZÍNHÁZA – a német bábjáték kezdetei

Joseph Schmied a müncheni városi közigazgatás egyszerű írnoka volt, aki a
fejébe vette, hogy bábszínházat nyit a gyermekek szórakoztatására. Von
Heydek generális, a marionettezés szerelmese teljes bábos felszerelést
ajándékozott neki. Az írnok ekkor Pocci grófhoz, a német romantikus báb-
művészet nagy megszállottjához fordult, hogy írjon bábdarabokat leendő
színháza számára. Együttműködésük 18 éven át tartott. Meséikben a tündé-
rek és gnómok mellett szerepeltek a müncheni hétköznapok karikírozott
alakjai is. Pocci paródiákat is írt. Remekműve, a Violone király és Clarinett
hercegkisasszony sorstragédiája a romantikus tragédiák szellemes kigúnyo-
lása. A XIX. századi bábszínház teljes szereplőgárdája egy müncheni mú-
zeumban talált végleges otthonra. (27-28.old.)

HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS – a XIX. század vége és a XX. század eleje

A bábművészet első forradalmi eseménye 1888-ban a franciaországi Ren-
nes egyik padlásszobájában zajlott le. Itt mutatta be még diákként Alfred
Jarry4 első színdarabját, egy marionettdarabot, az Ubu királyt. Ez az erede-
tileg bábuk számára írott darab a XX. századi francia szürrealista művészet
és a modern drámaírás őse.
Richard Teschner, bécsi iparművész egy hollandiai útján megismerkedett a
jávai vajang figurákkal. 1906-ban Prágában marionettcsoportot hozott létre,
amelynek előadásain a vajangok hatása alatt született bábuk szerepeltek.
Teschner figuáit azonban nem egyszerűen tengelyrúdra rögzítette, mint az
eredeti vajangot, hanem üreges pálcára, amelyben a figura mozgását tökéle-
tesítő zsinórok futottak. A szinórokat a pálca végén elhelyezett billentyűk-
höz erősítette. Ezzel a technikával a legváltozatosabb mozgásokat is létre
tudta hozni.
Teschner bábui hatottak Nyina Effimova festőnőre és férjére, Ivan Effimov
szobrászra, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Moszkvában
folytattak kísérleteket a bábjáték lehetőségeinek kibőbítésére. Eleinte kesz-
tyűs bábukkal dolgoztak, később Teschner módszerét alakították – fejlesz-
tették tovább. Eredményeiket Szergej Obrazcov is felhasználta.

4
Alfred Jarry (1873-1907) francia drámaíró, az abszurd dráma atyja

12
 A bábjátékban rejlő művészi lehetőséget a modern festészet néhány kima-
gasló egyénisége is felismerte. Paul Klee és Vaszilij Kandinszkij munkatár-
sa volt annak a marionettszíháznak, amelyet Paul Brann, a híres rendező,
Max Reinhardt tanítványa alapított Münchenben 1906-ban. (28-29.old. )

SPEJBL és HURVINEK – cseh bábjáték

A XX. század elején kiéleződött a kérdés, hogy gyermek- vagy felnőttmű-
vészet-e a bábozás. A kérdésre a bábművészet néhány kitűnő művelője
adott csattanós választ.
Egyikük Josef Skupa, cseh marionettista. Működése a cseh bábozás tradíci-
óin és a hagyomány élő gyakorlatán alapult. 1920-ban alkotta meg Spejblt,
ezt a frakkban járó, de facipőt viselő, orcátlan, tudálékos figurát. A Spejbl-
bábut Skupa kérésére szobrász barátja, Karel Nosek faragta ki. Hat évvel
később készítette Hurvineket, Spejbl okos fiacskáját, aki állandóan, de ke-
délyesen rámutat apja tévedéseire. E két figura mókázása tette lehetővé Jo-
sef Skupa ötszáz ülőhelyes prágai bábszínházának felépítését. Skupa művé-
szetét a rugalmasság, a minden feltételhez alkalmazkodni tudás jellemzi.
Spejbl és Hurvinek történetét egyszer csupán a két főszereplővel, máskor
figurák sokaságával adta elő, állandó átmenetet képezve az egyszemélyes
színház és a közösségi munkán alapuló nagy társulat tevékenysége között.
(30. old.)

„VÁSÁRTÉR – MŰTEREM – SZÍNHÁZ” – a XX. század és a magyar bábjá-

ték
A Nyugat írói gyakori vendégei voltak a bábelőadásoknak, sőt egyikük,
másikuk maga is írt bábdarabokat.

VITÉZ LÁSZLÓ BÁBSZÍNHÁZ

Budapesten 1910-ben Rónai Dénes fényképész Váci utcai műtermében
megalakult a Vitéz László bábszínház. Rónai barátjával, Orbók Loránddal,
az íróval és amatőr bábossal együtt bábdarabokat mutatott be. A zártkörű
előadásokat a század eleji pesti irodalmi élet egyik ismert személyisége,
Borsodi-Bevilaqua Béla rendezte és konferálta.
A Váci utcai bábstúdió előadásait híres írók, Karinthy Frigyes, Móricz
Zsigmond, Hatvany Lajos, Osváth Ernő, Ignotus, Kosztolányi Dezső, Hel-
tai Jenő is látogatták. 1912-ben Rédey Tivadar és Borsodi-Bevilaqua Béla
feldolgozásában bemutatták Pocci „Violone király és Clarinette hercegkis-
asszony vagy a szerelem örvénye” című sorstragédia-paródiáját. A bábukat
és a díszleteket az Iparművészeti Iskola művészei tervezték és készítették.
(34. old.)
ORBÓK LORÁND (Pozsony, 1884 – Barcelona, 1924)
Orbók Loránd a „Magyar Iparművészet” 1914-es évkönyvében megírta a
huszadik század első magyar bábesztétikai tanulmányát.

13
 Az első világháború után a Rónai-műterem kis színpadán bemutatták Ka-
rinthy Frigyes „A hosszú háború” című bábdarabját, két bakabábunak a lö-
vészárokban folytatott pesszimista és céltalan hangulatú párbeszédét. Itt ad-
ták elő Kosztolányi Dezső „Csoda” című bábjátékát is. (34.old.)
BLATTNER GÉZA (Debrecen, 1893 – Debrecen, 1967)
Blattner Géza a legleleményesebb eszközökből állította össze bábuit, és új
képzőművészeti elemekkel gazdagította a bábművészetet. Előadásainak
„szereplői” gyakran a hétköznapi élet legközönségesebb tárgyai: egy lábos,
egy kanál vagy villa stb. olyan tárgyakat vont be tudatosan alkotásai köré-
be, amelyek – véletlenszerűen – a népi bábjátékosoknál bukkannak fel. Sa-
ját költségén építette meg első, könnyen összecsukható bábszínpadát, mely
egyaránt alkalmas volt nagyszabású tárgy-marionett, pálcás vagy puszta
kézzel bemutatott játékok, árnyjátékok előadására is” (36. old.)
BÜKY BÉLA (Juta, 1899 – Budapest, 1983)
Büky Béla festőművész a magyar népköltészet témáit az árnyjáték techni-
kai lehetőségeivel kapcsolta össze. Bábuit a dunántúli pásztorfaragások és
palócföldi padhátak motívumainak felhasználásával készítette el. Műsorán
a Kalevala részletei, népköltészetünk remekművei, a Ludas Matyi, valamint
Arany János humoros, népi ihletésű költeményei szerepeltek. Igen értékes
életműve azzal a paraszti érzésvilággal áll a legszorosabb rokonságban,
amely a dunántúli betlehemes bábtáncoltatók ünnepi játékában maradt
ránk. (36-37.old.)
HINCZ CSALÁD (a család tagjainak élettörténete a 19. század közepétől a
20. század közepéig követhető)
Nagy szerepe volt a XVIII. század vége felé a Hincz családnak a Városli-
getben működő, részben állandó jellegű, részben vándor marionett-
társulatának. Hinczék előadásaikat már a városi közönség igényeihez szab-
ták. (37. old.)
KEMÉNY HENRIK – (Korngut Salamon, a nagyapa: ?, 1853 – Budapest,
1931), Korngut Kemény Henrik, a papa: Várpalota,1888. – Budapest, 1944.
december 27., Kemény Henrik, a Kossuth díjas bábművész: Budapest,
1925 – Debrecen, 2011)
A XIX. század végétől a II. világháborúig a Népligetben működött Kemény
Henrik bábszínháza, a vásári bábozás XIX – XX. századi folytatója. Sok
kis jelenetből álló, folyamatos előadásaik főhőse Vitéz László volt, aki
Punch-hoz és Kasperléhez hasonlóan állandó harcban áll az ördöggel. Raf-
fay Anna és Szokolay Béla így írnak egy Kemény Henrikről és fiáról meg-
jelentetett tanulmányukban: „Megvolt benn az a kettősség, ami minden
igazi művész művészetének titka: beleélte magát a játékba, de ugyanakkor
éberen is figyelte önmagát, önmaga játékát. Kifogyhatatlan hitével meg
tudta ragadni közönségét: gyermekeket, felnőtteket egyaránt. Az ő játéká-
nak stílusa él tovább fia, az ifjú Kemény Henrik játékában. (37-38.old.)
DIVÉKY JÓZSEF (Farmos, 1887–Sopron, 1951)

14
 Az Esterházy marionettszíház hagyományát Divéky József grafikus kívánta
feleleveníteni. Műsorán Mozart „Bastien és Bastienne” és Pergolesi ’Az
úrhatnám szolgáló’ című műve szerepelt. (38. old.)
SZOKOLAY BÉLA (Belényes, 1891 - 1959)
1941-ben nyílt meg a Nemzeti Bábszínjáték, amelynek legsikeresebb da-
rabja a Toldi volt.
A két világháború közötti időszak másik kiemelkedő bábosa, Szokolay Bé-
la marionettel foglalkozott. Az I. világháborúban ismerkedett meg ezzel a
bábozási technikával. Egy székely különítménnyel német katonák szom-
szédságában került. A nemetek között volt egy marionettista, aki krétából
bábfejeket faragott, kiszínezte őket, és rongyból ruhát varrt nekik. (38.old.)
RÉV ISTVÁN ÁRPÁD ((Budapest, 1898 – Budapest, 1977)
Rév István és Szokolay Béla törekvése az állandó bábszínház megteremté-
sére csak a második világháború után érhetett célhoz: megalakult az Állami
Bábszínház.

LÁSD MÉG Rév István Árpád művészi életútjához:

A düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián szerzett rajztanári és grafikusi
oklevelet. Hazatérése után előbb reklámgrafikusként tevékenykedett, majd
játékkészítő műhelyt alapított, lakberendezési tárgyakat tervezett, mester-
hegedűket készített, szobraival, grafikáival rendszeresen szerepelt képző-
művészeti kiállításokon. 1941-ben – mindenfajta anyagi támogatás nélkül,
saját összegyűjtött pénzéből – megteremtette Magyarország első állandó
művészi bábszínházát Nemzeti Bábszínjáték néven, amelynek egyszemély-
ben igazgatója, rendezője, tervezője, dramaturgja volt. Hosszas műtermi kí-
sérletezés során kialakította azt a sajátos, ún. billentyűs bábtechnikát,
amely a zsákbáb mechanizált változata, és sokféle, rendkívül aprólékos
mozgást tesz lehetővé. A mívesen faragott, díszes ornamentikájú ruhákba
öltöztetett Rév-bábuk – ha a játék úgy kívánta – szeme-szája is mozgott. A
színház első bemutatója (Arany János: Toldi) páratlan sikerszériát ért meg.
Négy év alatt 756-szor játszották. Gyermekeknek szóló népmese-
feldolgozások mellett rendszeresen tartott felnőttelőadásokat is. (Ir. Szoko-
lay B.–Kós L.: Művészi bábjáték-törekvések hazánkban II. (A bábjátszás
Magyarországon, 1955); Belitska–Scholtz H.: Vásári és művészi bábjátszás
Magyarországon 1945-ig (Tihany, 1974).) 5

5
http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz22/169.html

15
 FELHASZNÁLT IRODALOM:
A bábjátszás Magyarországon
Szakmai konferencia és kiállítás a magyar millennium alkalmából
UNIMA Magyar Központja, Budapest, 2000.

Mészáros Emőke:
Bábhagyományaink és az európai bábjátszás (4-9.old.)

A BÁBJÁTÉK FUNKCIÓI
A bábjáték az emberiséggel egyidős művészet, amely mágikus, kultikus és
szórakoztató funkcióban kíséri az embert a kezdetektől napjainkig. A má-
gikus és a kultikus bábjátéknak a magyar hagyományokban is megtalálhat-
juk a nyomait. Mágikus és kultikus szertartások emlékét őrzik a népszoká-
sok, a népi hiedelmek bábui, amelyek nem játékként születtek. A bábuk
emberfölötti erőt testesítettek meg, emberfölötti erő segítségét biztosították
az embernek.
A betlehemes játékok, vagy a XVI. században talált lőcsei feszülettöredék,
mely a húsvéti passió-játéknak bábos vonatkozás őrzője. Ez a feszülettöre-
dék mutatja, hogy Krisztus corpusán a fej egy csappal illeszkedett a törzs-
höz, és a passió alkalmából, amikor elhangzott: „bevégeztetett”, Krisztus
feje előrezuhant a mellére. Ez az egyetlen mozdulat katartikus hatást váltott
ki a résztvevőkből.
Tehát a mágikus-kultikus bábjátéknak nyomai, töredékként, de megmarad-
tak a magyar kultúrában. (4.old.)

VÁSÁRI MUTATVÁNYOSOK
A bábjáték, mint teátrális műfaj, a vásári mutatványosokhoz kötődik ha-
zánkban is. Kezdetben idegen bábosok: morva, cseh, osztrák, francia, olasz
bábosok hozták el hozzánk, akik biztosabb, nyugodtabb társadalmi körül-
mények között tanulták meg, alakították ki, őrizték meg a bábjáték szokás-
rendjét. Átvették a vándordrámákat, és eljátszották a maguk bábuival. …
Kis színlapokból vagy sajtómegjegyzésekből tudjuk, hogy Magyarországon
játszottak a Hilverding-család tagjai, a Pratti fivérek, Bienfait Albert, Pas-
ser Ferenc a XVIII. században, s hogy a XIX.században rendszeresen ját-
szott Budán a Raab család. (5.old.)

RETTEGI GYÖRGY NAPLÓJA

A XVIII. századi bábjátékról ad hírt Rettegi György a naplójában, aki a fa-
bábuk táncát dicséri Kolozsvárott. A Peleskei nótárius című irodalmi mű-
ben elgondolkoztatja Zajtai uramat a pesti színház előtt, azt mondva: „Va-
jon úgy játszanak-e ebben is, amint az a német, aki egyszer Csengerben
olyan dróton járó fabábokat produkált?” Ez az egyetlen mondat utal csupán

16
 a Peleskei nótárius-ban arra, hogy Csengerben, tehát vidéken német bábo-
sok fordultak meg és szórakoztatták a nézőket. (5.oldal)

PAPRIKA JANCSI
Az idegen nyelvű játékosok közt működő magyar nyelvű bábosokról na-
gyon kevés adat maradt, de tudjuk azt, hogy Pulcinella magyar rokona, a
harsány, verekedős Paprika Jancsi már az 1820-as években ismert volt. Az
első magyar nyelvű színlap 1838-ból származik, német nyelvű színlapok
azonban már korábbról is fennmaradtak. (5.old.)

BALOGH ISTVÁN
A reformkor vándor színtársulatai közül Balogh István színigazgató szö-
vegkönyve őrzi annak a nyomát, hogy színtársulata, ha rosszabbul ment a
sora és nem futott a színészek megélhetésére, akkor fabábokkal kötötte le a
közönség figyelmét. (5.old.)

HINCZ – CSALÁD
A vásári bábosok közül két család bábui maradtak meg szinte teljes egé-
szében. A Hincz-család volt a legismertebb dinasztia, működése 1842-től
követhető nyomon Magyarországon. Megmaradt a vándorkönyvük, amely
a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Gyűjteményében található meg.
Egy térkép mutatja – a vándorkönyv tanúsága szerint – a felkeresett helye-
ket. Kirajzolódik belőle az, hogy az egész akkori Monarchiát beutazták, és
fokozatosan váltak a német nyelvű előadásaik magyar nyelvűvé.
A Hincz-családnak a legrégebbi bábui is az 1840-es évekből maradtak fönt.
A legöregebb az úgynevezett nagyszarvú ördög, illetve az a Gáspár, aki ké-
sőbb konferálóként polgári ruhát kapott. Ez a Gáspár azonos Kasperllel,
azzal a népi bábhőssel, aki Ausztiából Magyarországra is eljutott. Belőle
alakult ki az általunk ismert és kedvelt népi bábhős, Vitéz László. (6. old.)

KORNGUT SALAMON – KEMÉNY HENRIK

Hinczékhez hasonlítva jóval később kezdte a bábjátékot Korngut Salamon,
aki a 19. század ’60-as éveiben kezdett kacérkodni a mutatványos léttel.
Csizmadia mester lévén csak a nyári vásározások során látta a vándor bá-
bosok játékát. Családi hagyományok, tradíciók, tehát kötöttségek nélkül
próbálkozott a bábjátékkal, így egy új, az akkori közönséget jobban megfo-
gó játékstílust tudott kialakítani Korngut Salamon, illetve a kisebbik fia, id.
Kemény Henrik. A főváros népligeti Mutatványos terén telepedtek le vég-
érvényesen századunk ’20-as éveiben. … Ők nem készen vásárolták bábui-
kat, mint például Hinczék vagy a Hoffer-család, hanem maguk készítették.
(6. old.)

ORBÓK LÓRÁND

17
 A művészi bábjáték hazai bábjáték első úttörője: Orbók Lóránd, aki író és
irodalmár volt, akit a színház varázsa egyetemistakánt Kolozsvárott fogott
meg, nem tudott megbékélni az egyszerű tanári sorssal, hanem barátaiból
műkedvelő társulatot hozott össze.
Egyetemistaként 1905-ben barátjával, Bodor Aladárral a Székelyföldet úgy
járta be, hogy kesztyűs bábokkal meséket játszottak a falvakban.
Majd Orbók Lóránd tanár lett Pesten, de járta tovább is Európát. Izgatta
mind a nyugati, mind a keleti kultúra. Járt Francia-, Görögországban, Tö-
rökországban, Német-, Olaszországban is. Előadásai 1910-ben Rónai Dé-
nes fényképész Váci utcai műtermében kerültek bemutatásra, mely báb-
színház Vitéz László nevet kapta.
Itt találkozott a bábjátékkal Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsig-
mond, Kaffka Margit, Heltai Jenő. (7. old.)

BLATTNER GÉZA
Blattner Géza ugyan nem az Orbókék színházában találkozott először a
bábjátékkal, de ő vette át a stafétabotot. 1918-ban ő indított el egyfajta új
művészi irányzatot barátaival. A Belvárosi Színházban az a Rónai Dénes
adott helyet a játékuknak, aki Orbókékat is annak idején befogadta. Tehát a
folytonosság itt tetten érhető.
Baktay Evin baráti köréhez tartoztak és Baktay Ervin mesélése indította
meg a fantáziájukat. Egy sajátos, vajangnak nevezett, ámde attól eltérő alsó
- oldalsó mozgatású síkbáb-technikát próbáltak ki. 1918-ban ezzel nem tud-
tak átütő sikert elérni, megint csak közbeszólt a történelem. Kesztyűbábja-
ikkal járták az országot, és a Gyermektanulmányi Társaság támogatását is
megszerezték, évekig ebből éltek. Blattner Géza, Walleshausen Zsigmond
és Detre Szilárd később Párizsba kikerülve az Arc-en-ciel Bábszínház meg-
alapítói lettek. (Ennek a bábszínháznak franciaországi diadala ismert. Pél-
dául: 1937-ben ők mutatták be elsőként francia nyelven Az ember tragédiá-
ját, és a párizsi Világkiállításon nagydíjat nyertek ezzel az előadással.
(7. old.)

Dr. Székely György:

A magyar bábszínház és a 20. század színházi törekvései (9-14.old.)

Azt hiszem, hogy a bábozás nemcsak a függésnek a metaforája, hanem az ural-

kodásé is. A játékosé, aki uralkodik a bábjai felett. Akiket úgy mozgat, ahogy ő
akar. Velük játszat le egy eseményt. (10. old.)

AZ EMIGRÁCIÓ BÁBSZÍNHÁZA
Balázs Bélának 1922-ben Bécsben jelenik meg „A színjáték elmélete” című
könyve. Ebben külön bekezdéseket szán a marionett művészetének. A kö-

18
 vetkezőket írja: „A marionettek is cselekvést mutatnak és konfliktusokat,
sőt tartalmilag ugyanazt és szövegben azonosat mutathatnak, mint az igazi
színjáték. Hát mi a különbség? Az, hogy a marionett-játékban nincs jelen
valóság. A bábjáték valóban játék. Bevallottan játék. Nem igazi, nem pri-
mer realitás, hanem képzelet. Hatásának nem feltétele az a fikció, hogy ott
valóságos, jelenvaló érzések történjenek. A bábjáték mindig ábrázolása,
mégpedig ironikus ábrázolása a világnak, mint babái az embernek.”
(12.old.)
Kosztolányi az 1927-es Nyugatban így ír: „A báb teremtő ösztönünk dicső-
ítése. Végtelenségeink hangsúlyozása. Barbár önvigasz és csalafinta diadal.
Megcsúfolása a halálnak.” (13. old.)

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Bábművészet az ezredfordulón
Előadások az UNIMA 17. Kongresszusán
UNIMA Magyar Központja, Budapest, 1997.

Henryk Jurkowski:
Az európai bábjáték találkozása a világ bábkultúráival (24-33.old.)

A kortárs bábszínház metamorfózisa történeti fejlődés terméke, mint minden

változás, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy az minden színházi formát
egyformán érintett.
A bábművészetben megteremtődött a gazdag egyidejűség tere. Ez a jelenség
idézte elő, hogy a modern színházak és a legrégibb hagyományokat művelő
színházak, a művészszínházak és a népi színházak egymás mellett léteznek az
európai fesztiválokon.
Az európai színház szakemberei azon a véleményen voltak, hogy a bábszínház a
Távol-Keletről vagy a Közel-Keletről került át hozzánk. Richard Pischel 6 a báb-
színház hazájának Indiát tartotta, de mások szerint a keleti lovagok és a szaracé-
nok találkozása a keresztes hadjáratok idején adott lökést a csatázó lovagi bábjá-
tékok fellendülésének a középkorban.
Ennek ellentmond a bábjáték autochton 7 eredetének eszméje, amelyet a földgo-
lyó minden táján való megjelenése igazol.
Sokáig senki sem érdeklődött az európai bábszínház eredete után. A bábok már
az ókor néhány látványos játékában is szerepeltek, és a középkorban megmutat-
kozott sokoldalú funkciójuk, noha általában vándor elbeszélőknek az eszközei
voltak. Csak a XVIII. században jelentek meg az első dokumentumok, amelyek
6
Richard Pischel: The Home of the Puppet Play. London, 1992
7
autochton jelentése: ősi, eredeti, őshonos

19
jelezték a külföldi bábszínházak hatását az európai bábszínházakra, a hódítások-
nak a távoli kultúrákkal való kapcsolatokra és bizonyos civilizációkra való hatá-
sának köszönhetően.
A késői rokokó korában a kínai művészet iránti érdeklődés adott lökést az „omb-
res chinoises”, a kínai árnyjáték európai fejlődésének. Száz évvel később, a ja-
pán kultúrát „fedezték fel” a párizsi szalonokban a Bunraku első leírása nyomán.
Az igazat megvallva, a Bunkraku-játékot nem adaptálták az európai bábjáték
igényeihez, de megtették az első lépést. Ez az „animációs rendszer” csak hatvan
évvel később, gyakorlatilag napjainkban győzedelmeskedett. Abban a korban
jegyezték fel az indonéz bábok hatását is, amely nem a kulit wayang-gal vagy a
golek-kal való közvetlen kapcsolatnak, hanem a holland múzeumokban végzett
megfigyeléseknek az eredménye.
Néhány kivétellel az európai színházat általában érdekelte más kultúrák báb-
színházának technikai öröksége. Különösen érdeklődött a japán bábszínház ha-
gyományos technikája, a ningyo joruri iránt. A ningyo joruri elbeszélő színház.
A narrátor, a tayu, deklamálja és énekli a bábok által előadott történet szövegét.
Minden egyes bábot elvben 3 bábjátékos mozgat láthatóan. A ningyo joruri
csúcspontját a Bunraku-színházban érte el, ezért sok bábjátékos főleg bunraku-
technikáról beszél. (24 – 26.old.)

Dadi D Pudumjee:
A különböző kultúrák kölcsönhatása a bábszínházban (45-49.old.)

INDIA
E szubkontinens sok kultúra olvasztótégelye, mind a keletieknek, min a
nyugatiaknak. Sokféle uralmat élt át, a mogulokét, a britekét, és most, füg-
getlenségünk 50-ik évfordulójának előestéjén, még mindig keressük identi-
tásunkat.
Sokan, akik tudományosan foglalkoznak a bábjátékkal, úgy tartják, hogy a
Kathputli-k, vagyis a radzsasztáni zsinóros bábok kötik össze Kelet-Indiát
Nyugat-Indiával.
Az a helyzet, hogy az élő bábszínház nem élhet elszigeteltségben. Az iden-
titása vagy annak a bázisa többnyire nincs összedolgozva az egymást ke-
resztező kulturális hatásokkal. (45.old.)

FELASZNÁLT IRODALOM:
Bábesztétikai szöveggyűjtemény
Összeállította: Tarbay Ede
Népművelési Propaganda Iroda, Budapest. 1995.

20
 Heryk Jurkowski:
A báb mint esztétikai és társadalmi fenomén (54-64.old.)

A BÁBEREDETE, KELETKEZÉSE
Többféle hipotézis van, amely a bábu eredetét és keletkezését magyarázza.
Éppen úgy feltételezhető, hogy az ember elemi játékos tevékenysége, a ha-
sonmás teremtésének öröme hívta életre, mint az, hogy mágikus – kultikus
motívumokból származik: e hipotézis szerint az ember szellemek és démo-
nok példája nyomán alkotta meg a bábut. Miközben mágikus mozdulatokat
végzett a bábuval, az emberek megsegítésére kényszerítette az isteneket.
Bűvöletébe kerítette a szemlélőt és alávetette a sámán, vagy a varázsló aka-
ratának. Így a sámán lehetett a bábu első nyilvános aminátora. Saját hatásá-
tól elbűvölve a törzs papjából észrevétlenül átalakult törzsi komédiássá,
nem vette észre, hogy a démonok és a védőszellemek mindinkább elhagy-
ták, és ő egymaga áll szemben a rendkívüli dolgokat váró nézősereggel. Ha
már egyszer komédiás lett, nem idézhetett démonokat, bár tovább uralko-
dott a bábu felett, amelyet létrehozott. Ám tudta, hogy ami titokzatos, an-
nak mindig nagyobb értéke van, mint a színtelen világi teljességnek. Úgy
tett tehát, mintha rendkívüli élőlényeknek parancsolna, amelyekben mági-
kus erők segítségével életet lehet.
Ma már nem lehet határozottan bizonyítani, mikor és hogyan lett a bábuval
való játékból bábjáték. (54.old.)

Szilágyi Dezső:
A bábjáték műfaji sajátosságai (21-31.old.)

MŰFAJI SAJÁTOSSÁG
A bábjáték az emberi szellemnek valószínűleg egyik legősibb megnyilat-
kozása, egyidős az emberi kultúra első kezdeményeivel, a tánccal és az
énekkel.
Köznapi értelemben ma azt a színjáték-fajtát nevezzük bábjátéknak,
amelyben a színpadi cselekményt nem élő emberek, hanem a bábjátékos ál-
tal mozgatott plasztikai alkotások: bábuk jelenítenek meg. A bábjátékra is
érvényes a színpadi produkcók hármas alapkövetelménye: szükséges hozzá
a drámai mű, az azt közvetítő színész és a művet befogadó közönség. A
bábjáték esetében a művet és a benne rejlő szellemi tartalmakat közvetítő a
színész: a bábjátékos és a bábu kettőse.
A bábjátékban a valóság imaginárius, játéksíkon történő újrateremtésének
természetes igénye még önmagában nem ad választ a kezdeti kialakulására
és elterjedésének okaira. Semmi sem indokolja ugyanis: mi késztetné a
színjáték alkotóját, hogy valóságos, tehát elhihetőbb emberi alakok helyett

21
élettelen anyagokat és tárgyakat használjon az életjelenségek művészi ábrá-
zolására. Ráadásul nem mindenkor és mindenhol jelentkezik a bábjáték
tiszta színházi formában, hiszen művészetnek sem tekintették sokáig.
(21.old.)

Több kutató szívesebben hajlik a történelmi eredet – magyarázatára. A báb-

játék kezdetének azokat a mozgó végtagú csont-, kő-, faszobrocskákat tart-
ja, amelyek több ezer éves keleti, egyiptomi, görög – római sírokból kerül-
tek elő (házi istenek, ősök ábrázolásai), továbbá azokat az idolokat is ősfor-
rásnak tekinti, amelyek a legkülönbözőbb vallási kultuszok szolgálatában
álltak (mozgó fejű istenszobrok, intő karú szentek stb.).
Néprajztudósok viszont a legősibb bábjátékot a természetvallású, primitív
kultúrájú népeknek abban a szokásában vélik felfedezni, amikor egyszerű,
ember alakú babákat varázslatokhoz használnak fel, azokat a szellemek
megidézése, az ellenség megrontása vagy az alvilági erők elhárítása céljá-
ból feldíszítik, és mágikus jelekkel látja el, esetleg meg is mozgatják. A
bábjátékos ilyenkor a sámán, a varázsló, a pap, vagy éppen a felfüggesztett
emberkét lengető füst és szél.
A mozgó bálványokból, idolokból, totemekből, éppúgy, mint a későbbi ko-
rok templomi célokat szolgáló mechanikus mozgású automatafiguráiból
azonban hiányzik a bábu emberutánzó, céltudatosnak és önállónak ható
cselekvése, és ugyanakkor hiányzik a mozgatónak az érzékeltetése is, így
véleményünk szerint nem tekinthető ez a fajta figura-mozgás bábjátéknak.
A bábjáték minden más művészetnél hosszabb ideig és természetesebben
volt „ancilla ecclesiae”, a Távol-Keleten éppúgy, mint Európában (különö-
sen a keresztény középkorban). Hordozója és nagy hatású közvetítője volt
mindig a vallásos tartalomnak, a hitbeli csodákkal átszőtt regevilágnak, a
misztériumoknak, a liturgikus szertartásoknak.
Megelevenítette a nagy vallási ünnepek emlékező elbeszéléseit, illusztrálta
a morális-tanításokat. A hinduizmus, az iszlám, a kereszténység egyaránt
szolgálatába állította és népszerűsítő eszközként alkalmazta a bábjátékot
(betlehemezés, passió-játékok, mártírok, hősök, istenek, félistenek legendái
stb.)a népi bábjátékok különböző típusai mind szertartáshelyekről, temp-
lomudvarokból indultak vándorútra, akkor, amikor az eredeti liturgikus já-
tékok profanizálódtak. (23. old.)

A báb-eszközök korlátlan transzformálódási képessége terjeszti ki a báb-

színház megjelenítési körét a fantázia, a költői képzelet, a fantasztikum, az
irrealitás területére. … képes perszonifikálni a képzeletszülte lényeket, az
elvont képzeteket, az ideákat is, és magától értetődő természetességgel rea-
lizálhatja az egész mesei csodavilágot. (27-28. old.)

22
 FELHASZNÁLT IRODALOM:
Ember és báb - Bábjátékos oktatás sorozat
Válogatta és szerkesztette: Tömöry Márta
Múzsák, Budapest.1990.

Roland Schohn:
A bábszínház sajátosságai, pszichikai hatása a nézőre és a bábszínészre
(13-25.old.)

A BÁBSZÍNHÁZ SAJÁTOSSÁGIA
A bábjátéknak, mint történeti eredetű színházi jelenségnek vannak állandó
esztétikai értékei és sajátos kifejezési módja.
A bábszínház formai sajátosságai: a báb csak mint drámai szereplő létezik,
és csak addig, amíg mozgatják. Ha nem játszanak vele, a báb csak kifeje-
zéstelen holt anyag, életlehetőség. Hogy a valóságos lény illúziója létrejöj-
jön, kettős játékra van szükség: egyrészt a báboséra, aki a bábnak kifejező-
erőt és mozgást kölcsönöz, másrészt a nézőére, aki cinkosan elfogadja a
báb illuzív realitását.
A bábjáték illúzión alapszik. A nézőtől teremtő hatalmat követel, az áttétel
és átváltozás képességét.
Bensky: „A szimbólum eltéphetetlenül hozzákötődik a bábhoz, annak lé-
nyegéhez, vagyis a báb mintegy ennek a lényegnek a valóságosan létező
természete.”
Gervais: „Minden érzelmet képivé kell tenni a bábbal, minden gondolatot
kézzel foghatóvá, mert egyetlen olyan kifejezésbeli nüansz sem áll rendel-
kezésre, melyet egy színész játékával sugallni képes.”
A báb formájában és mozgásában is szimbolikus áttételekkel dolgozik.
A létezés bonyolultsága, komplexitása szimbolikus sémákban mozog, fe-
szítő lendületet ad a szellemnek. A báb saját irrealitását sugallja, az embe-
rek realitást szavaznak neki. Ez a valósággá vált irrealitás, melyben a báb
mozog, rendkívüli szabadságot ad neki a drámai cselekvésben. Nem lévén
képes rá, hogy az emberi teljesség minden nüanszát kifejezze, a báb a cse-
lekvést lényegi vonalaira redukálja. Kifejezés módja, mely inkább szinteti-
kus, mint analitikus, cselekvési területét sémákba korlátozza.
A bábszínházat szimbolikus volta akadályozza, hogy realista dramaturgiára
törekedjen.
A bábnak hatalma van, hogy mindent megtegyen, hogy mindent megenged-
jen magának. Az idő és tér olyan elmozdulásait, melyek a színház más terü-
letein ismeretlene.
A báb fittyet hány a gravitáció törvényeire.
A báb olyan anyag, amely a szellem kénye-kedve szerint képes megnyilvá-
nulni a térben. (16. old.)

23
BÁB ÉS BÁBOS
A báb sajátos paradoxona, hogy nem élő. Ily módon sűríti szimbolikus vo-
násait, hogy reálissá teszi saját irrealitását, de közben nem tagadja meg ha-
lott dologi természetét sem. A báb bármennyire is szimbolikus, tárgyi ter-
mészete, megváltozhatatlan dologi aspektusa az, mely a nézőt megfogja,
ezért engedi, hogy az illúzió csapdájában ejtsék. (17.old.)
A báb mélyen szimbolikus természete idézi elő, hogy a báb az alkotó kezé-
ben a néző számára jellé változik.
Itt a színész egy személyiséggé váló tárgyat használ.
A bábos fő problémája: animálni tudjon egy színpadi figurát, személyisé-
get, hogy magára vegye a lelkét, bele kell bújni a bőrébe. El kell felejtkez-
nie önmagáról, hogy egy másikká váljon.
A bábosnak folyamatosan ki kell vetítenie a tárgyak világába saját belső
szubsztanciáját, s az erőfeszítés közben, hogy átváltoztassa ezt a világot, az
animáció folytán saját maga is metamorfózison megy át. Nemcsak a tárgy
árulkodik a valamivé válás örök folyamatáról, magára vévén a személyisé-
get, de a mozgató is mássá válik a bábon keresztül tolmácsolva személyes
érzéseit, és ezek automatikusan szimbolikus érzésekké tevődnek át a játék-
ban.
A bábos, miközben magára vesz egy személyiséget s elfelejti a sajátját, eb-
ben az azonosulásban nagyon erős s néha bizonyos fokig „misztikus” ka-
raktert hoz létre a bábból. Elkészítve a bábot, majd életet adva neki, azono-
sulva vele, egyfajta demiurgosszá világteremtő szellemmé válik.
A mozgatott báb az ősi hatalmi vágyakat konkretizálja, megteremti az
anyag feletti uralom illúzióját, alárendelve a projekció szükségletének.
(21 – 21.old.)

Dévényi Róbert:
Bábuk Világszínháza (57-66.old.)

„KÓKLEREK ÉS SHOWMANEK” – vándor mutatványosok

Köztudott, hogy a XIX. században kemény csata dúlt a báb- és élőszínház
között. Ebben a cseppet sem kíméletes küzdelemben az élőszínház megle-
hetősen agresszív fegyvereket vetett be: az adminisztratív tilalmaktól a
bábégető máglyákig. Az erőszakos térítők zászlajára az irodalom szó volt
felírva.
Az európai mutatványosok legnépszerűbb sztárjai, a „teljes pereputty” – hi-
szen egymásnak egyenes ági leszármazottjai:
- olasz Pulcinella,
- angol Punch
- francia Guignol
- osztrák Hanswurst és Kasperle

24
 - cseh Kasparek
- bajor Lárifári
- orosz Petruska
- magyar Vitéz László, Paprika Jancsi
Akik ezeket a figurákat mozgatják, virtuózak. Egy szál magukban tucatnyi
szereplőt formál. Átváltozó művészként mindegyik szereplőnek más – más
hangkaraktert kölcsönöz. A nézőtérről beszűrődő közbeszólásokat nem
hagyhatja megválaszolatlanul.
A bábozásnak, ennek a fajtája kétségkívül a commedia dell’ artéval rokon
(onnan is származik). A bábu nem tolmácsol, hanem öntörvényű akciói él-
tetik. A fő hatáseszköz a paravánon is az attraktív, akrobatikus mutatvány,
a lazzo. Mindenekelőtt a verekedés, az elfenekelés, a botpárbaj, ami talán a
legtávolabbi múltra, a középkori Szent György bábmirákulumra tekint vis--
sza. (57.old.)

Duró Győző:
A bunraku avagy embereket mozgató bábok (102-114.old.)
BUNRAKU
A japán bábozás kezdete ma messzi múlt ködébe vész. Csupán annyit tu-
dunk, hogy a legrégebbi bábosokat hókaibitóknak hívták, és hogy a sintois-
ta szentélyek papnői is gyakran igénybe vettek bábokat szertartásaikhoz,
különösen a jósláshoz. A korai bábozás eme eredeti japán formája mellé az
i.sz. VII. században egy Kínából érkező bábjátéktípus társult, a kairai, me-
lyet a buddhista szerzetesek használtak hitük és tanításaik népszerűsítésére.
A XI. században egy valószínűleg Közép-Ázsiából származó nomád törzs a
szigetországba érkezett és a kugucu nevű bábjátékot hozta magával. A törzs
tagjai sátrakban laktak, s elsősorban a falvak népét mulattatták. A bábosok
– kugucumavasi – az asszonyok közül került ki.
Később jelentek meg az ebiszu-kakik. Ezek eredetileg Avadzsi szigetén él-
tek mint Ebiszunak, a munka és a halászat istenének papjai, s termékeny-
ségvarázsló célzattal rendszeresen megelevenítették Ebiszu istent és a ha-
talmas halat, amelyet horoggal fogott. A papok szerepét idővel hivatásos
bábosok vették át. Az ebiszu-kakik egy dobozt akasztottak a nyakukba
vagy erősítettek a csípőjükhöz, s annak tetején mozgatták bábjaikat.
A japán nép a XII. században élte történelmének egyik legviharosabb idő-
szakát: a Minamoto és a Taira nemzetség vezette véres belháborút. A Mi-
namotok győzelmével végződött kegyetlen küzdelem számos mondát és le-
gendát, hőskölteményt, katarimonót ihletett. A legközkedveltebb a Tizekét
történet Dzsóruri hercegnőről című ciklus lett. Minden hasonló témájú és
stílusú művet dzsórurinak neveztek el ettől az időtől kezdve.
A dzsóruri rajongók 1590-es években megpróbálkoztak a dzsóruri és bábo-
zás összepárosításával. Rájöttek: a recitált történetek könnyen dramatizál-

25
 hatók, s bábok alkalmazásával már nemcsak hangzás-, hanem látványél-
ményt is nyújthatnak a közönségnek. Akkoriban főleg agyagfejű kesztyűs
bábokat használtak, melyeknek deku vagy dekubo volt a neve.
1690 táján jelentek meg először olyan bábuk, amelyeknek már lábuk is
volt, de ezeket még mindig belülről, tehát a bábuba nyúlva mozgatták, ezért
tezuma-ningjónak nevezték. 1705-ben tértek át a kívülről történő bábkeze-
lésre. 1721-től használtak festett színpadi hátteret. 1727-től lépett fel olyan
bábu, amelynek mozgott a szája, képes volt tárgyakat megfogni a kezével,
ki tudta nyitni és le tudta hunyni a szemét. 1730-ban már tudták forgatni a
szemgolyójukat, 1733-ban pedig megmozdultak a bábok ujjai.
1734-ben Josida Bunzaburó bevezette a három ember általi bábmozgatást.
Ekkor jelent meg a „lélegző” báb.
A XVIII. század első felében a bábjáték olyan közkedveltté vált, hogy sike-
re még az élőszínházat, a kabukit is háttérbe szorította. 1789-ben alapított
bábszínházat Bunrakuken Oszakában. 1872-ben, halála után vette fel nevét
a színház. A japánok nemzeti bábjátékuknak tekintik a bunrakut.
Jean Louis Barrault azt mondta a bunraku bábmozgatóiról, hogy az istenek
testesülnek meg bennük, hiszen képesek a legnagyobb csodára: ember te-
remtésére. A bunraku játékosainak törekvése: átadni fluidumukat a bábu-
nak, életre kelteni az élettelen szerkezetet olyan mértékben, hogy ők ma-
guk, az élő szervezetek élettelennek tűnjenek mellette.
Már az 1740-es években keletkezett följegyzések megemlítik, hogy a ning-
jó-dzsóruri leghíresebb bábjainak saját szolgáik és fodrászaik vannak, akik
élő személyként kezelik őket. Ez a szemlélet még a bábkészítés gyakorlatát
is áthatja. Miután a bábu legfontosabb testrészét, az egész személyiséget
meghatározó fejet kifaragták, imaszövegekkel írják tele a befestés előtt,
hogy ezzel is óvják a bábot a gonosz szellemek ármánykodásaitól. A báb-
mozgatók számára nincs izgalmasabb feladat a bábu fölöltöztetésénél.
A bábu kevesebb is, mint egy ember, hiszen csak ügyes gépezet, és több is,
hiszen egyszerre három ember lelkét egyesíti magában. (109-112. old.)

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Bábtörténeti kalandozások
Válogatta és szerkesztette: Tarbay Ede
Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp. 1995.

Németh Antal:
Kelet bábjáték – művészete (5-20.old.)

Nem egyetlen zárt kultúra teremtette meg, hívta életre a bábjáték művészetét,
ahonnan azután szerteáradva a világba, más népeknél is befogadásra, átvételre,

26
továbbművelésre talált, hanem egymástól függetlenül, azonos lelki funkciók
eredményeképpen, rokon ösztönszükségletek kielégítése céljából született meg.
Mégis kétségtelen: a bábjáték őshazája Keleten van, és ha nem is állítjuk, hogy
ez az őshaza India vagy Kína, vagy az indonéziai szigetek világa, Ázsia népei-
nek bábjátéka e különös művészet utolérhetetlen és talán legtökéletesebb meg-
nyilatkozása.

INDIA
A hinduk ősidők óta ismerik a bábjátékot, és puttalinak vagy puttalikának
nevezik. Számtalan nyomát találjuk meséikben, mítoszaikban annak, hogy
kivételes szerep jutott a bábjátéknak az ind fantáziavilágban. …
Jellemző az ind bábjáték-kultuszra az az adat is, melyet a Kámaszutra em-
lít, és amely egy társasjátékra vonatkozik, amit a „báb utánzásának” nevez-
tek. Ebben a játszók hangban és mozgásban a bábut utánozták. Fapálcikák-
kal megerősített fabábukról emlékezik meg a Mahábhárata. Egy X.századi
adat szerint ekkor a bábjátékost sutradhárának nevezik, és így hívják a mai
napig is Indiában.
A Mahábhárata említést tesz a puttaliról azaz bábjátékról, összehasonlítva
a pálcikákkal megerősített bábut az emberrel, akinek nincs szabad akarata,
és az istenség hatalmában van. Ő ad neki örömet és bánatot, szeretetet és
gyűlöletet, s ahogy a helyesen összeállított fabábuk idegen akarat szerint
mozgatják tagjaikat, ugyanúgy cselekednek a teremtmények is. Ez a költői
hasonlat nemcsak a hindu ember világnézetét világítja meg, hanem az is el-
árulja, hogy miért érzi az ember-színjátszásnál igazabb, mélyebb művészi
kifejezési formának a bábjátékot.

KÍNA
Ázsia másik hatalmas kultúrája, a kínai, több mint négyezer éves történe-
lem folyamán mindig elsőrendű fontosságot tulajdonított a bábjáték művé-
szetének.
A Csou-dinasztia (1122 – 1249) egyik uralkodójával kapcsolatban olvasha-
tunk először a bábjátékról. Lie-ce8 filozófus iratai egyikében található a fel-
jegyzés, amely szerint a Csou-dinasztiabeli Mu fejedelem előtt az i.e. X.
században egy vándorbábjátékos. Jen-si bábelőadást rendezett. Az alakok
teljes életszerűséggel mozogtak, sőt amikor az egyik bábu rákacsintott az
egyik háremhölgyre, Mu a bábut ki akarta végeztetni.
Az ókori kínai ember hite szerint minden emberi ténykedés rejtélyes mó-
don összefügg a természeten túli ismeretlen erőkkel: egy emberszerű lény
megalkotása és életre keltése varázslat. Nem játék, hanem veszélyes, mági-
kus cselekedet, melynek csupán a vallás által meghatározott, ritka, ünnep,
szigorúan körülhatárolt keretek közt van helye. Nem véletlen tehát, hogy a
8
Lie-ce: kínai filozófiai mű, a hagyomány szerint Lie Jü-kou műve, aki az i.e. 5 –4.században élt Cseng fejede-
lemségben. – Tarbay Ede

27
 régi Kínában a gyászszertartás fontos funkciói kéz tartozik a bábué: a halot-
tal együtt mozgatható fa- vagy szalmabábukat helyeznek a sírba, valószínű-
leg az eredetileg élő áldozatok pótlásként. Később a gyászünnepeken bábuk
mutatják be az elhunyt életének történetét.
Jellegzetesen kínai bábjáték az árnyjáték. Az árnyjáték, kínai nyelven jing-
hszi, a reánk maradt hagyomány tanúsága szerint, eredetiben rokon jellegű
tevékenység a halott szellemének megidézésével. Eredetileg tehát ez is
mágikus cselekmény, és csak később lesz magasrendű művészi szórakozás-
sá. A Tu-sucsi-cseng című nagy kínai enciklopédia Tan-sou-nak egy i.e.
XI. századbeli munkája alapján a következőket tudjuk: „Amidőn a Han csa-
ládból való Vu császár felesége, Li meghalt, a császár szakadatlanul az el-
hunytra gondolt. Ekkor San-Veng, aki értett a szellemidézéshez, kifeszített
egy lámpákkal és gyertyákkal megvilágított függönyt, a császár a másik
függöny mögött ült, és megpillantotta feleségének hű képmását. Azóta van
az utókornak árnyjátéka.
A kínai bábjáték fénykorát a Tang-dinasztia 617-től 907-ig terjedő uralma
alatt éli. Ekkor már a bábszínház díszletekkel is akart hatni. Szintén ekkor
találták fel a kínai bábjáték-rendezők gyorsabb díszletváltozás céljából a
forgószínpadot. 1760 táján átkerül a japán kabuki-színpadra a forgószín-
pad, itt ismerik meg nyugati színházi emberek és átplántálják Európába.
A Tang-korszak kínai bábjáték-művészet már ismerte a zsákbábut, a felül-
ről zsinórral mozgatott marionett típust, a jávaihoz hasonló pálcás bábokat,
de az óriásbábot is.

JAPÁN
A japán bábjáték-művészet lényegesen fiatalabb, mint a kínai. A japánok
szerint a bábos „olyan ember, aki meg tudja eleveníteni a fát”.
A világi színjátszást Japánban a zseniális színésznő, O-Kuni teremtette meg
1603 után.
A jellegzetes japán bábszínház mind a mozgatási technikát, mind a bábuk
játékstílusát illetően egyedülálló az egész világon. A teátrális művészetnek
ezt a csodáját bunrakunak hívják (bun – irodalom, raku – szórakozás). És
az egyetlen színházat Oszakában, ahol ez a különös és csodálatos művészet
látható, Bunraku-zanak, vagyis az Irodalmi szórakozás házának nevezik.
A japán darabok fél vagy háromnegyed ember nagyságú testvázakból ala-
kulnak a játszott darab egyéni bábhőseivé. A vázra előadásonként illesztik
fel a darab egy – egy szerepéhez szükséges fejet. A bábfej szoros rokonsá-
got tart az ősi dramatikus szent táncokat előadó no-játékosok maszkjainak
stílusával. A maszkot kötik évszázados stilizálási szabályok, de hajviselet is
kor, nem és rang szerint nyer pontos kidolgozást. A fej nagyságát is ősi ha-
gyomány szabályozza. Az előkelőbbek fejei például a test méreteihez vi-
szonyítva kisebbek, mint az egyszerű emberek fejei.
A bábfejek és kosztümök hagyományai több száz éves.

28
 A japán bábszínpad egyedülálló sajátossága a mód, ahogyan ezek a bábok
életre keltik a régmúltat. A szöveget és a mozgatást a keleti ember páratlan
és tökéletes stílusérzéke kezdettől fogva különválasztotta. Más személy re-
citál és énekel – mert a Bunraku-za előadásai közelebb állnak a secco-
recitativókkal összekötött énekszámokból felépített régi operához, mint az
európai értelemben vett drámához – és ismét mások mozgatják a szereplő
bábokat. A bábok mozgása: koreográfikusan megkötött, stilizált, a zene
ritmusával teljesen összhangban álló, drámaian kifejező. Ez a mozgatás a
közönség szeme láttára történik. Egy- egy bábot rendszerint három játékos
mozgat, ritkábban kettő. A főmozgató bal kezével az üreges háton keresztül
a fej játékát irányítja, jobb kezével pedig a báb jobbját mozgatja. A leg-
gyakrabban fekete köpenyes és fekete fátyolcsuklyával letakart fejű máso-
kik játékos jobb kezével segít a főmozgatónak a bábut vinni, bal kezével
pedig a lábukat mozgatja. A harmadik játékos zsinórral a báb bal karját
mozgatja.
A színpad nem mely, de széles, paravánjának felső vonala körülbelül térd-
magasságban van. Díszletei csaknem emberszínpadi méretűek és gazdagok,
technikailag tökéletesek, formában és színben ugyanúgy hagyományosan
megkötöttek, mint a bábok maszkjai vagy kosztümjei. Ezek előtt lebegnek
és mozognak zenére a bábmozgatók életre keltő művészetének jóvoltából a
dráma bábhősei. A ningjo-cukaijal, a mozgatóval egyenrangú művész a
szövegmondó, helyesebben a recitáló és éneklő előadóművész.

BURMA
A bennszülöttek önmagukat bijammának nevezik, a bijammaák kultúrája
átmenetnek tekinthető az elő-indiai szanszkrit és hátsó-indiai mongoloid li-
étúra között. Ez az átmeneti jelleg legpregnánsabbban Burma színházi kul-
túrájában fejeződik ki.
Míg a zat-pwé, az emberszínház, eredetileg nem ismerte a színpadot, a yek-
twhe-pwé – bár az előadott darabok anyaga azonos – különleges színpadot
igényel. A burmai bábszínpad aránylag nagy, összecsukható, szétszerelhe-
tő, hordozható konstrukció. A bábmozgatási technikának megfelelően két-
féle bábszínpad-típus ismeretes. A régebbi módszer szerint a bábokat vé-
kony bambuszpálcák segítségével alulról mozgatják, mint a jávai társaikat.
Ezek a bábok fél méter magasak, textilből vagy vékony bőrből varrják, és
fagyapottal tömik ki.

SZIÁM
A Burmától keletre elterülő ország lakói, elsősorban a thai néptörzshöz tar-
tozó sziámiak, ismerik a marionetthez teljesen hasonló, bábjátékot. Ezt thai
nyelven hun névvel illetnek. A „hun” bábjai a sziámi kisplasztikának és
iparművészetnek valóságos remekei. A maszkok irreálisan stilizáltak és az
ékszerek ornamentikájának miniatűr finomsága páratlan.

29
 Sziám bábjáték-művészete a nang révén vált világhírűvé. A nang az árnyjá-
ték összefoglaló neve. Különböző méretű figurákat alkalmaznak az árnyjá-
tékoknál. A legnagyobb méretűek a Nang Luang figurák, melyek preparált
bivalybőrből annak kivágva, az életnagyságúnál valamivel nagyobbak.
Mozgathatók, és úgy erősítik őket bambuszrudakra, hogy egy bábhordozó a
vászon mögött elvihesse az árnyfigurákat. A vászon 18 méter hosszú és 2 –
3 méter magas. A kifeszített vászon mögött óriási nyílt tüzet raknak. A né-
zők a tűzzel ellentétes oldalon ülnek. Az árnyfigurák, amelyek az előadá-
son szerepelnek, a földön fekszenek rendbe rakva. Az árnyalakok hordozói
a sötétben várnak egy megadott jelre, és akkor hirtelen megjelennek a vá-
szon előtt. Az ő árnyékuk is hat, és graciózus mozgásuk az árnyjáték egyik
integráns hatóelemét adja.
A sziámi teátrális művészetek a tárgyukat csaknem kizárólag a Ráma-kien
című hősi eposz gazdag anyagából merítik, amely az ind Rámajana sziámi
változata. …
Árnyelőadást leggyakrabban halotthamvasztás alkalmával rendeznek.

JÁVA
Távol-Kelet bábjátékának Európában legjobban ismert megnyilatkozása: a
wayang. A jávai szó annyit jelent, hogy „árnyék”, e szó jelöli a szigetlakók
más típusú bábjátékait, sőt élő személyek által előadott maszkos – dramati-
kus táncait és színházias jellegű mimikus, szöveges előadásait is. A jávai
bábjátékok közt történelmileg kétségtelenül az árnyjáték a legrégibb.
A különböző wayang típusok közt van egy, mely az árnyjátéknál is régibb:
az a wayang – beber. A wayang – beber nem bábjáték, hanem a különböző
történeteket bemutató képmutogatás ősi jávai formája. A wayang – beber 7
– 8 többméteres vászontekercs, amelyre épszok és helyi ősi mondák össze-
függő jelenetsorát festették valamikor. Ezt tekeri képtől képig a képmuto-
gató. A képmagyarázó a verses szöveget emlékezetből recitálja, mint a gö-
rög rapszodószok valamikor az Iliászt vagy az Odüsszeiát.
A jávai bábjáték legrégibb formája bivalybőr-figurákat mozgató árnyjáték,
amelyet bőr-wayangnak, wayang-lulangnak neveznek, de az összefoglaló
névnél gyakrabban használt elnevezések az árnyjáték két fő típusának a ne-
vei: wayang-purva ás a wayang-gedog.
Keleten a bábjáték népi művészet: közösségi önkifejeződés, kollektív él-
mény.
Keleten a báb dominál az emberszínjátszással szemben. A keleti ember
színjátszásának tradicionális megkötöttsége, a színész arcát eltakaró masz-
kok mozdulatlansága és a mozgás rítusszerű megkötöttsége, stilizáltsága
valósággal bábjátékká teszi még az élő színész produkcióját is. A fatalista
élet hitű keleti ember, aki hisz a végzet élet meghatározó erejében, hiányta-
lanul ki tud fejeződni a bábjátékban, amelynek keretében a bábok a játékos
által kiszabott mozgáslehetőségeken belül élik meg előre elrendelt életüket.

30
 Hankiss János:
A francia bábjáték története (27-37.old.)

A marionett – marionette – szó a bábu legelterjedtebb nemzetközi elneve-

zése francia szó.
A középkornak volt egy alkalma, amikor a bábuk minden templomban sze-
repeltek: ez volt a karácsony.
A francia báb sokat beszél, úgy gondolja, a beszéd az élet jele, s a mozdu-
latlan faarc is megmozdul, ha mozgékony igazságok gyűlnek a mozdulatlan
ajkakon. Polichinelle-nek nem jellegzetes erénye a diszkréció, minden tit-
kot kifecseg.
A francia marionett fénykor a XVII. század első negyede. Nagy írók írnak
számára darabokat, hercegi udvarokban helyet kapnak a szókimondó bá-
buk.
A fejlődésnek még egy fontos lépcsője van: a század vége felé egy vidéki
nagyvárosban, Lyonban olyan bábut faragnak, amely sokkal konkrétabb,
mint Polichinelle: lyoni selyemszövő munkás, aki lyoni tájszólásban szóra-
koztatja vele egyívású hallgatóit, és helyi célzásokkal kapcsolja az általá-
nos érdekű színdarabot mindennapi életükhöz. Laurent Mouguet, az érde-
mes vállalkozó élethű figuráját Guignolnak nevezte. Ez a talán olasz erede-
tű név kisbetűvel írva a francia bábszínház neve lett.

Hankiss János:
Az olasz bábszínház (37-49.old.)

A commedia dell’arte állandó figurái között a legtöbb a szolga. Egyreészt

azért, mert a római vígjátékban a rabszolga volt a cselekmény vivője, ő ta-
lál ki ötleteket, ő a furfangos cselszövő, mert kevesebb a gátlása, mint urá-
nak, akit osztályának, állásának, az illemnek vagy általában az erkölcsnek
szabályai inkább kötnek. Ő a komikum hordozója. A commedia dell’art
szolgaalakjai egy-egy jellemalakot vagy egy-egy vidéket képviselnek.
Az olasz bábosok legrégibb neve: burattini.

Székely György:
Az angol bábjátszás (49-63.old.)

Az első adatok liturgikus tartalmú bábjátékokról szólnak. Azonban a többi

európai példák kapcsán fel kell tételeznünk egy korábbi eredetű, folyama-
tosan létező profán bábjátékot is, amelyet a görög időktől fogva az ország-

31
 utakon kóborló mimusok 9 és vagánsok 10 hordoztak szerte az egész európai
kultúra területén.
Általános vélemény szerint Angliában akkor kezdett szélesebb körben el-
terjedni a bábjáték, amikor a misztériumok kialakultak, és akkor váltak ál-
talánossá, amikor az emberszínházban a misztériumokat a moralistások
műfaja váltotta fel. A misztériumok korában keletkező darabok anyaga
természetesen az ó- és újtestamentum történeteiből, a szentek életének és
legendáinak köréből táplálkozott. A moralitások idejében viszont - XIV –
XV. század - a bábszínpadon is megszemélyesített tulajdonságok jelentek
meg báb alakjában. A moralitás-játék központi figurája Old Vice – Ős Bűn
– volt, akinek a szerepe itt is úgy alakult, mint az élőszínpadon, vagyis: a
humort szolgálta. Szereplőtársai Gluttony – Falánkság, Vanity – Hiúság, Le
Chery – Bujaság, és Mundus – a megszemélyesített Világ voltak.
A legkorábbi játékok helye, színháza a kezdeti időkben a templom mellett
felállított, majd később teljesen a vásárterekre szorított bódé volt. Tartós
változatnak bizonyult az „ambulant” formájú bódé. Ezt gazdája mindenho-
vá magával vihette, bárhol felállíthatta.
A XVII – XVIII. századból több bábszínház alapításáról is tudunk: ekkor
állott fenn Charlotte Cebber James Street-i bábszínháza, az Exeter – Exc-
hang-nél lévő Patagonian Theatre, az 1769-ben alakult Fantoccini Teahtre.
Az ismert legkorábbi időszakban, a XVI.század során a bábfigurák a mora-
litásoknak megfelelő alakokat ábrázoltak. Nem egyes embereket, foglalko-
zásokat vagy ismert történeti személyiségeket, egyéniségeket személyesí-
tettek meg, hanem jó és rossz tulajdonságokat, köztük az Ős Bűnt, amely
egészen a Punch-báb feltűnéséig a fő humoros figurává változott át.
Vannak, akik 1666 – 67-re időzítik Punchnak, ennek a híres angol bábjá-
ték-figurának a megjelenését. Nyilvánvaló, hogy őse az olasz korai com-
media dell’arte Pulcinellója. Először marionett technikájú báb volt, és ada-
taink vannak róla, hogy végtagjait több részletben, csuklóra tudta mozgatni,
sőt a szája is nyitható volt. Punch csúcsos kalapot, kezében fakardot viselt.
A közönség előre tudta színpadra lépésének pillanatát, mert meghallotta a
jellegzetes, éles, sipító hangot, a „rot-ti-toot”-ot (ruttitut), amelynek felhar-
sanása elegendő volt, hogy már eleve derültséget keltsen a nézők között.
Állandóan káromkodott, de végeredményben jóindulatú fickónak mutatko-
zott.
Punch állandó jellegű kísérői is csakhamar kialakultak. Így a XVII. század
végén már Toby kutya is szerepelt, 1714-ben Jack Pudding jelent meg mel-
lette, majd a század vége felé Judy, Punch élettársa gyermekükkel.

9
Mimusok az időszámítás kezdete körül a görög-római birodalom területén működő hivatásos színészek, bűvé-
szek, táncjátékosok voltak. – Székely Gy.
10
A vagánsok a keresztény középkor vándorló népi szórakoztatói, sokszor szökött kispapok voltak. – Székely
Gy.

32
 Szegő Iván:
Az orosz és a szovjet bábjátszás története (63-83.old.)

A forradalom előtti Oroszország bábjátszásának története két vonalon ha-

ladt. Az egyik az egyházi bábjáték (betlehemes játékok), a másik a világi
bábjátszás, amely szinte kizárólag a Petruska - játékokban jelentkezett
(Pjotr – Péter). E két népi jellegű bábjátékon kívül nyomai vannak a főleg
külföldi eredetű ún. művészi bábjátszásnak is, amelynek műsorában egyhá-
zi és világi jellegű darabok egyaránt találhatók.
Oroszország déli részén az egyházi bábjáték, a vertyep volt a népszerűbb,
Közép- és Északkelet-Oroszországban viszont a Petruska-komédiáknak
volt nagyobb népszerűségük.
A bábkomédiák legtipikusabb megjelenési formája a Petruska-játék. A Pet-
ruska-figura eredetét igen messzire vissza lehet vezetni. Már a XVII. szá-
zadtól kezdve ábrázolják Petruskát: egykorú nyomatok szerint hatalmas or-
ra és elöl-hátul egy-egy púpja van. Ruházata vörös ing, bojtos sapka vagy a
vásári komédiások öltözete.
A XVIII. században már Moszkvában is volt állandó bábszínház, sőt a szá-
zad második felétől kezdve a bábszínház, mint műfaj egyike lesz a nép leg-
kedveltebb szórakozásának.

ORAZCOV: 1901-ben született (Szergej Vlagyimirovics Obrtazcov).1923-tól

lépett fel magánszámaival. Ezek főleg klasszikus románcokból, állatme-
sékből álltak. Bábjai ironikus, gúnyoros, szatirikus élt adnak műveinek.

Menczel János:
A bábjáték Csehszlovákiában (83-103.old.)

Nehéz lenne még egy országot találni, amelyben az egész kulturális fejlő-
dést oly erősen befolyásolta volna a bábjáték, mint éppen Csehszlovákiá-
ban.
A cseh bábjáték legrégibb nyomai hasonlóak a többi európai ország bábjá-
tékának eredetéről szóló adatokhoz. A bábjáték egyik ága Görögországon,
Itálián, Spanyolországon, Franciaországon keresztül ért el Csehországba,
míg a másik ága Oroszországon, Ukrajnán, Lengyelországon vándorolt ke-
resztül. A Habsburg uralom évszázadokon keresztül igyekezett kiirtani a
cseh kultúrát, s a bábok ugyanannyi időn keresztül folytattak eredményes
harcot a nemzeti kultúra fennmaradásáért és terjesztéséért. A XIX. század
negyvenes éveiben már 79 bábjátékos-család járta a vidéket.
A cseh nyelvet és kultúrát fenntartó bábjátékosok legnagyobbja Matĕj Ko-
pecky (1775 – 1847) volt, aki megalkotta Kaspareket. Kasparek rendszerint

33
a darab hősének szolgája, aki megjegyzésekkel kíséri urának minden tettét,
sőt nevetségessé is teszi. Örök humorával segíti megtartani gazdájának lel-
ki egyensúlyát.
A XX. század bábszínházának központi alakja még mindig Kasparek, aki-
nek jelleme kezdetben nem változik, de állandó sikere egyszer csak véget
ért. A típus-sztárt kiütötte a nyeregből egy új, egyéni jelleggel felruházott
hős, Skupa professzor és Karel Nosek szobrász alkotása: Spejbl. Spejbl a
megtestesült kispolgár, aki tipikus helyzetekben mutatkozik a színpadon.
Határtalanul nevetséges, s amellett roppant dölyfös, hiszen ő a „társadalom
alapja”. Hamarosan fiacskája is „születik”, Hruvinek.

Pukánszkyné Kádár Jolán:

A német és az osztrák bábjáték (103-117.old.)

Az elsőnek felvetődő kérdés az eredet kérdése: a német nyelvterületen el-

sősorban Ausztria, Dél- és Nyugat – Németország voltak a bábjáték böl-
csői, azok a területek, melyek a népi színjátszást is felvirágoztatták.
A német bábjáték fejlődését a XII. század óta tudjuk nyomon követni, ami-
kor is Herrad von Lendsberg apáca-fejedelemasszonynak a Hortus deli-
ciarum, magyarul a Gyönyörök kertje címet viselő kódexében találkozunk
egy ábrázoláson két lovagfigurával, amelyeket fonallal mozgatnak.
A XIII. századtól kezdve mind gyakoribbak a bábjátékra való utalások.
1253-ban egy német lovagköltő, akképp nyilatkozik IV. Ince pápáról, hogy
úgy rángatja a német fejedelmeket, mint a bábjátékos a figuráit.
A XVI. században már teljes kifejlésben találjuk a német bábjátékot. A
vándorbábjátékosokat a kor nem tekintett valami tisztességes iparhoz tarto-
zóknak. Luther Márton a pápaságot hívságos bábjátékhoz hasonlította.
A XVII. század meghozza a bábjáték teljes virágzását Németországban. Az
első állandó német bábszínház a XVII. században keletkezett a játékkedve-
lő Bécsben. Peter Resonier állította fel 1667-ben a Judenmarkton. (Juden-
markt – zsidópiac, Bécs egyik tere – Pukánszkyné)
Bécs: Hanswurst, „der wienerische Hanswurst” már nem a nemzetközi mu-
lattató. Megteremtője, Stranitzky a XVIII. század első évtizedében, mint
bábjátékos jött Dél-Magyarországból Bécsbe, s 1712-ben megalapította az
első bécsi népszínpadot a karinthiai kapu mellett. Az ő Hanswurstja speciá-
lisan osztrák: hegyes föveget visel, mint a régi görög dráma komikus figu-
rái óta minden színpadi tréfaűző, de ez a hegyes föveg itt már a salzburgi
paraszt zöld kalapjává válik, s az egész alak osztrák népi színezetet kap. …
Később Hanswurst szász alakban éled újjá, mint Kasperl. Ez a Kasperl a
pozsonyi születésű Johann Laroche bécsi színész alkotása, a bécsi lipótvá-
rosi színháznak annyira uralkodó alakjává lett, hogy magát a színházat so-
káig Kasperl Theaternek hívták. Kasperl a császári ház osztatlan kegyeit is

34
 évezte. A vándorló játékosok ezt a figurát terjesztették el, olyannyira, hogy
a bábjátékot általában Kasperltheaternek kezdték nevezni.
1802, a kölni állandó jellegű bábszínház megnyitásának éve. Ez komikus
alakjáról a Hännesche – Theater nevet kapta. Alapítója, Christoph Winters,
eredetileg a szabómesterséget űzte, és ebbeli tudományának nyilván hasz-
nát vette a bábuk felruházásánál.
A bábjáték XIX. századi állandósulásának másik központja München. Itt a
Papa Schmidnek becézett Joseph Schmid alapított állandó bábszínházat
1858-ban.
A Faust-bábjáték eredetét homály fedi. Az ulmi változat: a bábjáték hőse
Faust János, „Doktor Johann Faustus”, valóban élő, történeti alak, 1480 kö-
rül született, és 1530 táján halt meg. 1507-ben iskolamester volt a németor-
szági Kreuznachban, kalandos élete során megfordult különböző egyetemi
városokban, így Heidelbergben, Erfurtban, Wittenbergben, Krakkóban, de
mindenütt összeütközésbe került a hatóságokkal és kiutasították. Garabon-
ciás diák, tudós és szélhámos volt, mágiával és bűvészkedéssel foglalko-
zott. 1570-brn már lejegyzője is akad a Faust-mondának, a XVI. század vé-
gén népkönyv dolgozza fel Faust csodálatos életét.

FAUST – BÁBJÁTÉK
Meséjének lényege: Doktor Faustot a theológia tudománya nem elégíti ki,
és elhatározza, hogy a mágiára adja magát. Jobbján a jó angyalok igyekez-
nek ettől visszatartani, de balján a rossz szellem mégis ráveszi. Famulusa,
Wagner diákokat vezet hozzá, akiktől a mágiához szükséges könyveket
kapja. Ezek segítségével ördögöket idéz, majd szerződést köt az ördöggel,
akinek huszonnégy esztendő múltán eladja lelkét. De addig kísérőül meg-
kapja az egyik ördögöt, Mefisztót. Az ördög hatalmat ad neki a szellemek
fölött, fejedelmi udvarba viszi, ahol kívánatra különböző szellemeket idéz.
Faust közben megbánja bűneit, és szabadulni akar az ördögtől, erre Mefisz-
tó, hogy visszatartsa, szép Helénát 11 kelti életre, aki azonban karjai közt fú-
riává változik. Végül is Faustot a szerződés lejártával az ördögök a pokolba
hurcolják. Nem így szolgáját, Hanswurstot vagy Kasperlt, aki vidáman űzi
játékait a különböző ördögökkel, akiknek se szeri, se száma: Pluto, Lucifer,
Mefisztó, Fitzliputzli, Auerhahn, Marguel, Plick és mások, sárkányháton
eljut a fejedelmi udvarba is, és tréfái az uralkodót se kímélik. Végül is a
legtöbb változatban éjjeliőr lesz, túljár az összes ördögök eszén, és nem jut
a pokolba. (111- 112.old.)

HATÁRON TÚLI KITEKINTÉS

Ahogy az angol komédiásokat a túltermelés a XVI. századtól kezdve a kon-
tinensre szorította, úgy áramlottak a rendkívüli megszaporodott bécsi mu-
11
Helena, görög mondai alak, korának legszebb asszonya. Párissal megszökött férjétől, Menelaos spártai király-
tól, s ezzel okozója lett a trójai háborúnak. Az irodalomban az antik női szépség megtestesítője. – szerk.

35
 tatványosok a XVIII. században egyfelől Csehország, másrészt Magyaror-
szág felé. Egyesek aztán cseh kerülővel jutottak el hozzánk, vagy mások
fordítva, Magyarországon át kerültek Cseh- és Morvaországba. Ezek a
mindenfelé előforduló vándortársulatok nemzedékeken át bukkannak fel
különböző helyeken, így a Hilverding-család tagjait a XVII. és XVIII. szá-
zad fordulóján még Prágában találjuk, 1768-ban Magyarországon és a kö-
vetkező évtizedekben Nagyszombatban, Kassán, Sopronban, Budán, Pes-
ten, Nagyszebenben tudjuk nyomon követni. Diwald Ferenc kilenc nyáron
át játszik Eszterházán a hercegi kastélyban. Sokszor bukkannak fel a Stöger
- család tagjai is. Stöger Ferenc a XIX. század elején a pesti vásárok alkal-
mával a Király utcában mulattatja a közönséget két garas belépődíj mellett
délután háromtól este tízig, és előadásai sokszor látogatottabbak, mint a
nagy színházéi. Ezek a „bujdosó mesejátékos társaságok”, mint őket ma-
gyar forrásaink a XIX. század elején nevezik, felváltva mutatnak be bábjá-
tékot, bűvész- és artistamutatványokat, sőt olykor élő színészekből is sike-
rül csapatot toborozniuk. (115.old.)

Halváts Elinor:
Német bábjátékosaink (117-151.old.)

Németh Antal meghatározása: „A bábjáték az emberi szellemnek a színját-

szással rokon ősrégi alkotása: színjáték, ahol az eleven embereket mozgat-
ható bábok helyettesítik.”
Solymossy Sándor érdekes párhuzamot von a drámai előadások és a bábjá-
tékok között, és így ír: „A marionett, mint egy miniature színi faj épp olyan
változásokon ment keresztül, kicsinyben ugyanazt a sorsot mutatja, minő a
nagy drámát érte. Eleintén egyházi egészen, majd egyik része kivonja ma-
gát a vallás szűkebb korlátaiból, elhódít magának minden kedvező tárgyat,
fényes pályát fut meg, másik része az alatt megmarad tovább is a vallás
szolgálatában a nép között, s mint misztérium (a nagy dráma részéről) és
betlehem (a marionette utódaképpen) napjainkig fennáll.” 12

AZ ELSŐ BÁBJÁTÉKOK
Vajda Ernő: „A bábu a legősibb játék, és valószínűleg épp olyan őseredeti,
annyira egyidős minden emberi kultúrával, mint talán a tánc, az ének, a
ritmus, sőt maga a beszéd.” 13
Keletkezés módja: legvalószínűbbnek látszik az a magyarázat, amely a
primitív népek ösztönös alkotásmódjára és istenfélelmére utal. A műveltség
első és legkezdetlegesebb kibontakozása csakis az egyszerű népből indul-

12
Solymossy Sándor: A betlehem a népmisztériumokban s a dráma történetében. Egyetemes Philológiai Köz-
löny, XVIII. 1894. 207. 1.
13
Vajda Ernő: Marionettek. Új Élet, 1913. 598. 1.

36
 hatott ki. Ha azonban így gondolkozunk, akkor kutatásunkat nem keleten
kezdjük, hanem általában az ősi, természeti népeknél.
Orbók Lóránd: „A bábu létrejötte az utánzási ösztönnel magyarázható. A
gyermek, sőt a természetben élő ember ezen ösztönénél fogva is magához
hasonló kicsinyített játékszert próbál teremteni. … A primitív és mozgatha-
tó, tehát az élet illúzióját keltő emberalakokkal, bábokkal vagy silhouettek-
kel minden korban és kultúrában találkozunk.” 14 (119.old.)
Erich – Beitl: „A játszási és utánzási ösztön, továbbá az a szándék, hogy a
természetfölötti erőket jelképes cselekménnyel érzékelhetővé tegyék, veze-
tett a bábjáték első kialakulásához.” 15

KÖZÉPKOR
Solymossy Sándor szerint Itália volt a marionett bölcsője, de nem a XVII.
században indult útjára, hanem szerinte sokkal régebben. Állítása igazolá-
sára egy strassburgi kézirat, az úgynevezett Hortus delicarum iniciáléjára
hivatkozik, amely Herrad von Landsperg 1170 táján írt kódexében találha-
tó. Ez két harcosnak öltözött babát ábrázol, amelyeket zsinór segítségével
hoztak mozgásba.
Van kutató, aki a pogány házi istenekből indul ki. Ezek kis groteszk faba-
bák voltak, azután keresztény felfogás szerint átalakultak, és mint „Ko-
bold” és „Tattermann” továbbra is megmaradtak a családi tűzhely közelé-
ben. Később drótokra akasztották őket, és elkezdték mozgatni. Ezeknek a
bábuknak a X – XII. században tocha vagy docha volt a neve.
XV. században már ismert volt egy wismari cisztercita szerzetes, név sze-
rint Calf Péter, aki 1464-ben egy húsvéti játékot írt, melyben a bábjátéko-
sok babákkal (Docke) játszanak, sőt e játékokból élnek.

A bábjátéknak minden fajtája, bárhol is művelték a világban, a természetes

népi gondolkodásból fejlődött ki. Tárgyuk és tartalmuk szerint kétfélék vol-
tak: vallásosak és világiak. A vallásos tárgyú bábjátékok a misztériumjáté-
kokkal együtt, azok segítségével terjedtek el Európában. A bábjáték „a kö-
zépkorban a korszak legegyetemesebb érzésének, a vallásos érzésnek áll
szolgálatában. Gondolatnak is kegyes és megható, hogy a bábos betlehemes
játékot magán a templom oltárán játszották el. Fa-lényük szinte átszelle-
mült a magasztos feladatra, hogy velük példázzák a Megváltó születését, s
a hívők jámbor serege annyira magáénak érezte őket, hogy mikor kitiltják a
szentély belsejéből, a templom előcsarnokában és a kolostorok kapujában
állítják fel kedvelt marionettjeiket. 16

14
Orbók Lóránd: Bábjátékok. Magyar Iparművészet 17.sz. 1914. 257. 1.
15
Erich – Beitl: Wörterbuch der deutschen Volkskunde. Leipzig, 1936. 585. 1.
16
Erről bővebben: Geszti Gyula: A bábjáték. Budapesti Hírlap, 1913. 298.sz. dec. 18.

37
 Vallásos célokra a XVII. századig használtak Franciaországban bábukat,
míg XIV. Lajos ki nem tiltotta őket a templomokból. De a városokban és
falvakban továbbra is megmaradtak, és igyekeztek a nagy „Mystéres à per-
sonages”-t pótolni.
Érdekes, hogy Németországban már a XVI. század elején használják a báb-
játékosok a „Himmelreich” - égi birodalom kifejezést hordozható bábjáték-
szerkrényeikre. Ezekben főleg vallásos vagy bibliai tárgyú darabokat adtak
elő. (124-126.old.)

BETLEHEMEZÉS – és kutatástörténete
„A betlehemezés szokása a Kr. utáni első századokba nyúlik vissza, és ere-
dete annak a betlehemi sziklabarlangnak a tisztelete, amelyben Jézus szüle-
tett. Az első jelentősebb betlehemet talán Liberius pápa állíttatta fel a ké-
sőbbi Beata Maria ad Praisepe-nek nevezett bazilikában.” (Sebestyén Gyu-
la: Dunántúli gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény.VIII. 1906. 494.).
Az első „betlehem” a szikrabarlangot jelentő szekrény, a szent jelenetet áb-
rázoló bábukkal. Később a betlehem mellett liturgikus misztérium formájá-
ban mondták el a szenteste történetét. Így fokozatosan az egyes bábuk önál-
ló szerepet kapnak, melyet azután élő alakok vesznek át, nagyrészt világi-
ak, s ez a „színjáték” profanizálja a betlehemet. A XIII. században III. Ince
pápa kitiltja a templomból. A betlehem felállítását egyebütt a maga eredeti
mivoltában továbbra is engedélyezik.

Olaszországból a ferences rend révén terjedt szét a betlehemezés a XII.

század utolsó éveiben, többek között hozzánk is. (Ernyey József: Lengyel
adatok a betlehemesek történetéhez. Ethnographia, 17.sz. 1906. 159.) A
XIV – XV. századtól kezdve annyira népszerű lesz, hogy a nép köréből ki-
kerülő alakoskodók veszik át a pásztorok, királyok szerepeit. Egyre több
világi elem kerül a játékba. Sok helyen az alakoskodókat mozgatható bá-
bukkal helyettesítették, s ezek voltak az első marionettek. Ernyei szerint
1237-ben már Lengyelországba is eljutott a betlehemezés. A megjelenés
idejében nálunk is a templomban adták elő a betlehemes misztériumot.
Eredeti nyelve természetesen a latin volt. A templomból való kitiltás után,
valószínűleg a dékán (sekrestyés) kezelte a bábukat, s előadás után perse-
lyezett. Viski Károly tanulmánya szerint ennek maradványa lehet a bábtán-
coltató betlehemes játékok Kismiklós nevű bábuja. E báb ugyanis táncolta-
tás közben egy kis pénzes tarsolyt csörget. Feltehető, hogy a nép szemében
a pénzt csörgető báb magát a sekrestyést személyesítette meg. A XIV –
XV. században, mint külföldön, nálunk is alakoskodók mondják a szerepe-
ket és már magyarul. Viski szerint: „A dunántúli változat Jutka Marinka
bábjának nevében a Marionette szó magyar változata él, s egykor Máriát
ábrázolhatta.” (Magyarország néprajza III. kötet)

38
 Ezek a játékok pontosan megegyeztek a XIV. századi latin misztériumok-
kal, kivéve a pásztortáncot, mert ezt a középkori misztériumok nem isme-
rik. Ezt a problémát Sebestyén Gyula magyarázza meg. Szerinte a karácso-
nyi misztérium megjelenése előtt is volt nálunk ún. alakoskodás, mégpedig
a regösök között, akik ezzel a hagyományos népi alakoskodással a kará-
csony kultuszát is szolgálták. Ez a regös-játék hatott a betlehemes misztéri-
umra, regös szerepeket a bábokkal játszatták el, az eredeti szövegek azon-
ban jórészt megmaradtak. (132-135.old.)

VÁNDORKOMÉDIÁSOK, VÁSÁRI MUTATVÁNYOSOK ÉS VÁNDOR

BÁBJÁTÉKOSOK KÜLFÖLDÖN ÉS HAZÁNKBAN
Európában a színészet legelső képviselői a vásári mutatványosok, tehát ak-
robaták, kötéltáncosok, bűvészek, az ún. „Fahrende Leute” – vándorcsepü-
rágók – voltak. Természetesen voltak közöttük marionett-játékosok is.
Ezeket a kereskedők, jómódú polgárok mindig szívesen fogadták. Az or-
szágos vásárok alkalmával elvetődtek Magyarországra is, így Sopronba is
már a XV. században is (Vatter Ilona: A soproni német színészet története
1941-ig. német Philológiai Dolgozatok XL. Budapest, 1929. 8.).
A XVIII. és XIX. században Magyarországon is megjelentek a főleg német
és cseh-morva eredetű bábjátékosok. Mint „Fahrendes Volk” vándorolták
be hazánkat, és búcsúk vagy országos vásárok alkalmával telepedtek meg
egy-egy városban vagy faluban, ahol bábjátékukkal és egyéb mutatványok-
kal szórakoztatták a köréjük sereglett közönséget. Kik is tartoztak a vándor-
ló társasághoz? Különböző bűvészek, szemfényvesztők, kötéltáncosok, mű-
lovasok, állatszelidítők, medvetáncoltatók, bohócok, akrobaták, varázslók,
képmutogatók, jövendőmondók, és még sokan mások. Ide tartoztak a ván-
dorló bábjátékosok és színészek is. Ebben a korban a vándorkomédiások
eme sok változata nem különíthető el a vándor bábjátékosoktól. Így a ma-
gyar Hincz-család kezdetben csak képmutogató és artista volt, később mind
többet szerepelt bábjátékokkal.

KÉPMUTOGATÁS FOGALMA
Képmutogatás = Bänkelsängere: vásári látványosság, mely lényegileg pad-
ról való éneklésből és képekre való mutogatásból áll. Az első magyarázatot
1774-ben Adelung adta meg, amennyiben szerinte Bänkelsängerek azok,
akik az utcákon fapadokról – melyeket magukkal hordoznak – mindenféle
gyilkossági történeteket adnak elő énekelve. Naumann (Naumann, Hans:
Grundzüge der deutschen Volkskunde. Leipzig, 1922. 107 – 118.) szerint ez
a foglalkozás tulajdonképpen reklám célját szolgálta, és hogy a német
Bänkelsängerek nem egyebek, mint a „Neue Zeitung” házaló terjesztői. Ez
az „újság” szigorúan a vásárokhoz kapcsolódott. A dal, kép és zenecsaloga-
tó eszközök voltak csupán. A Bänkelsängereinek ez a felkarolása Naumann
szerint a XVI. és a XVIII. században történt, s a XVI. századtól kapott bi-

39
 zonyos vallásos színezetet. Ezzel magyarázható az énekes elbeszélés végén
lévő erkölcsi kifejezés. Minthogy az ilyen előadásokat Moritatóknak is ne-
vezték, egyesek a középköri „moritates” = morálprédikáció szót sejtik ben-
ne, és összefüggést keresnek a képmutogatás és moralitások (erkölcsoktató)
középkori előadások között.
A képmutogatás a vásári látványosság része volt. A kép előtt volt a padocs-
ka, melyre az énekes, de még inkább az énekesnő felállt, és éneklés közben
egy pálcával mutogatva magyarázta a képet. Képmutogatás közben a kü-
lönböző segédek kis, nyolc-, ritkán négyoldalas nyomtatványokat árusítot-
tak a körülálló nézők körében. Ezek az elbeszélést részletesen és dallal
együtt tartalmazták. (137-140.old.)

ESTERHÁZY ÉS A BÁB
A bécsi színházak történetében a XVIII. században igen sok magyar gróf és
herceg foglal helyet. Különösen az Esterházy hercegek fejtettek ki hallatlan
fényűzést e téren. Az eszterházi és kismartoni kastélyukban királyi vendé-
gek is gyönyörködtek az előadásokban. Az eszterházi színtársulat Diwald
(Tiebold) Ferenc vezette. Kilenc nyáron át játszott Diwald Esterháy Miklós
hercegnél, aki a drámai és zenei művészetnek egyik legnagyobb mecénása
volt. Joseph Haydn 1761 májusától 1790-ig tartózkodott a herceg kismar-
toni birtokán, ahol mint a zenekar igazgatója és színház karmestere műkö-
dött. A mintegy 104 szimfóniáján és sok vonósnégyesén kívül operákat és
több bábszínházi kisoperát is írt. Cím szerint ismertebbek: Philemon und
Baucis - 1773., Dido - 1776., Genoveva - 1777. Ezek közül a Philemon és
Baucis című darabot az Esterházyak Mária Terézia előtt játszották el a ki-
rálynő tiszteletére, amikor látogatóban járt náluk. A marionett bábukat va-
lószínűleg a Diwald-család tagjai végezték. Ezeket az előadásokat a hercegi
család nézhette csupán, a nagyközönség csak a vándorló bábjátékosokat
ismerte. A vándorló bábosok hazánkban is a német céhrendszer szerint mű-
ködtek. A szövegeket nem volt szabad feljegyezni. Azokat a fiú az apjától
és nagyapjától tanulta meg. E bábjátékosok két úton jöttek hazánkba. Az
északi megyékben cseh és morva bábjátékosok jártak. Ezek a Don Juant, a
Faustot, Genovevát adták elő, rendszerint cseh és szlovák nyelven. A másik
út Ausztrián vezetett keresztül. Innen német bábjátékosok jöttek ún. Kas-
perl-theáter-rel. Ilyen volt a több emberöltő óta Budán élő Raab-család és a
pesti Városligetben élő Hincz-család. A XIX. század elején egy Stöger ne-
vű vándorszínészről is tudunk. Vásárok alkalmából megjelenik Pesten, és a
„régi Kasprle-bábjátékkal mulattatja a közönséget. (Kádár Jolán: A budai
és pesti német színészet története 1812-ig. Német Philológiai Dolgozatok
XII. Budapest, 1914. 68.) (142-146.old.)

HANSWURST ÉS VÁLTOZATAI

40
A bábjátékok legnélkülözhetetlenebb szereplője a vidám hős, aki eleinte
csak a szüneteket töltötte ki fellépésével, később azonban a cselekmény fő-
hősévé vált. A komikus és vidám alakot azonban a nép a legrégibb időktől
ismerte és kedvelte. Az indiai Vidusaka, a jávai Semar, a perzsa Kacal
Pahlavan, a török Karagöz, nemkülönben az újkoriak: Pulcinella, Hans
Wurst, Kaperle, Punch, Giugnol, Pierrot vagy akár Paprika Jancsi és Vitéz
László. Mind valamennyien egyazon családhoz tartoznak, egy közös, köd-
be vesző ősnek édes vagy mostoha leszármazottjai.” Tulajdonképpen min-
den országban a nép teremtette meg, mint ahogy a nép adta neki a jellegze-
tes nevet is. Ezek a „hősök” egyszerű, emberi gyengeségekkel mulattattak,
groteszkek és nevetségesek voltak. Szeretnek jól és sokat enni, szeretik a
kényelmet, jóléte érdekében harcolnia is kell, a katonai és rendőri egyenru-
ha nem imponál nekik, még a túlvilági lényekkel is szívesen szembeszáll-
nak, a haláltól sem riadnak vissza. Az életet úgy veszik, ahogy adódik, és jó
kedélyéjüket és humorukat minden helyzetben és időben megőrzik. Három
fő tulajdonságuk van tehát: falánkak, bátrak, és jókedvűek. Első tulajdon-
sága alapján a következő néven szólították: olasz – Maccaroni, francia –
Jena Potage, angol – Jack Pudding, holland – Pickelhering, orosz – Ka-
pusztnik, német – Hans Wurst, magyar – Paprika Jancsi. (147.old.)
Franciaországban, Lyonban, a Rue Noir egyik épületében, 1795-ben Lau-
rent Mourguet egy különleges bábszínházat alapított, melynek a Guignol
nevet adta. Guignol bábuját egy lyoni selyemkereskedőről mintázta. (Ti-
szay Andor: Grand Guignol, Magyar színházművészeti lexikon, II. köt.)

Angliában már a régi moralitásokban is megtaláljuk a komikus szereplőt. A

XV. században Old Vice (ősbűn, ős-egyenetlenség) mint az ördög meg-
személyesítője és John Spendall, egy falánk személy szerepelnek a bábjá-
tékokban. Csak 1688-ban áll be lényeges változás a bábszínházi műsorban.
A szereplők névjegyzéke ugyanis új alakkal, Punch-csal bővül, mely egye-
sek szerint a franciáktól (polchinell), helyesebben már az olaszoktól ered,
és az angol punchinellnek rövidítése. Partnere, Judy asszony ezek szerint
későbbi hozzátétel lenne. Punch az angol nép közkedvelt és nemzeti bo-
londja lett.
A német bábszínházak Kasperje vagy Kasperlje éppúgy, mint ahogy a régi
„Meister Hemmerlin” elnevezése is a kobold és az ördög megjelölésre ve-
zethető vissza. Érdekesekesség, hogy a svábok „der schwarze Kasper”-en a
betlehemi három királyok egyikét, a szerecsen Gáspárt értik. (147-149.old.)

Más a helyzet hazánkban. Tolnai Vilmos (Tolnai Vilmos: A paprika és a

Paprika Jancsi, Magyar Nyelvőr, 1903. 23. 420.) a következőket írja egyik
cikkében: „valamint a paprika, úgy a bábjátéknak is róla elnevezett bohó
személye sem régi keletű minálunk. Sem régibb irodalmunkban, sem a ka-
rácsonyi és húsvéti játékok személyei közt nem találjuk meg az együgyű-

41
ségnek s egyszersmind a furfangnak ezt a furcsa megtestesítését. A Nyugat
az ő szülőhazája, onnan került mihozzánk.” Ennek időpontját a XIX. szá-
zadra teszi a szerző. Megállapítását Kropf Lajos és Gálos Rezső igyeksze-
nek megcáfolni (Kropf Lajos: A paprika és a Paprika Jancsi, Magyar
Nyelvőr, 1904. 33. 230., és Gálos Rezső: Paprika Jancsi, Magyar Nyelvőr,
1904. 33. 414.), amennyiben kimutatják, hogy Magyarországon a vásárok
alkalmával a bábjátékok már a XVII. században vagy még előbb is ismer-
tek voltak. Tény az, hogy a Vitéz László és a Paprika Jancsi elnevezések
újabb keletűek, és a német komikus hősöket, melyek hazánkban is sokat
szerepeltek, kereszteltük át és tettük ily módon magyarrá.
Ha megnézzük a budapesti Népligetben a Glasenapp Henrikné által előa-
dott Faust-bábjátékot, azt fogjuk tapasztalni, hogy a darab megőrizte régi
jellegét és meséjét, de a bábjátékos ezt már magyar nyelven és Kasperl he-
lyett Vitéz Lászlóval adja elő.
A Vitéz László, Guignol, Punch, és a Paprika Jancsi kézre húzható zsákbáb
volt. (149-150.old.)

Szokolay Béla:
A magyar népi bábjátszás (151-161.old.)

Az egyház révén hozzánk került népi bábjátszás a középkori templomi mi-

sedráma leszármazottja. Solymossy Sándor szerint (Solymossy: Bábjáték a
népmisztériumok és a dráma történetében, Budapest, 1884.) a magyar népi
betlehemes játékok egy közös alapdarabra vezethetők vissza, mely darab
minden nehézség nélkül rekonstruálható. Ez az eredeti játék hajszálnyira
összevág a XIV. századból fennmaradt latin misztériumokkal, mindenben a
templomi hagyományt követi, csak egy jelenetével vagyunk megakadva: a
pásztortánccal. A középkori misztériumok ezt nem ismerik. Nem tartozik
szervesen a játékhoz, de annyira általános az elterjedése, hogy fel kell ten-
nünk egy közös ősi forrást. A magyar játékokat jellemző jelenet a régi egy-
házi misztériumnak marionettes részéből került hozzánk és pedig még báb-
játék formájában.
A bábjáték használata a középkori templomikban általános volt. Eredetét
egy Jeruzsálemben lévő sziklakápolnában felállított betlehemes bábszínpa-
don előadott misztériumjátékra vezetik vissza, amely 300 táján vált általá-
nosan ismertté. Valószínűnek látszik, hogy az ismert antik pogány bábját-
szás gazdagsága és színessége vezette rá ez egyházat annak felismerésére,
hogy a bábut igen jól felhasználhatja a maga céljaira. Az élő szereplők erre
kevésbé alkalmasak. A bábu személytelen, az egyház az élő színészetet
nem kedvelte. A bábjátékot s annak világi ágát már nem rendszabályozta
ilyen erővel. A betlehemes játékokat először a templomokban, majd a
templomok körül lévő cinteremben – temetőkertben játszották. Solymossy

42
 szerint a kevés templomú vidéken, nálunk és tőlünk északra, a plébániák és
monostorok rendszeresen küldtek ki betlehemes csoportokat, hogy azok a
távoli tanyák, falvak hívőihez is elvigyék az ünnepek áhítatát. Amikor
azonban világi kézen a játékok egyre több profán elemmel telítődtek, nya-
kukba zúdultak a zsinati határozatok, tiltó rendelkezések, amelyeket ugyan
nem valami lobogó buzgalommal hajtottak végre. A bábjáték mégis kiszo-
rult a templomból, sőt még a környékéről is. Népi játékká vált, de egyházi
származását szövegeiben, dallamában és külsőségeiben megőrizte (temp-
lom alakú szekrény, ministráns-ruhás angyalok, a dékán stb.). Ugyanakkor
a korábbi és feltehetőleg ősibb regölés rekvizitumaival (láncosbot, dob, ál-
dás-kívánás) és szokásával gazdagodott. a betlehemezés és a regölés egy-
aránt a téli napforduló ünnepéhez, tehát az új esztendőhöz kapcsolódott.
Évszázadokon át együtt futott a két szokás, mindkettőnek maradtak fenn
nyomai az ország nyugati, dunántúli és keleti vidékén. (151 – 152.old.)

NAGYPÉNTEKI PASSIÓ JÁTÉK

Miként a botbábu a maga különleges szekrénykéjével a karácsonyi miszté-
rium külön játékfajtájává lett, úgy vált egy marionett játékfajta a nagypén-
teki passió és a húsvéti feltámadás ünnepségének különleges játékává. Ez a
játék inkább a Felvidék városaiban terjedt el. Határozott és aránylag tiszta
nyomait Lőcsén és Garamszentbenedeken 17 találták meg. Mindkét helyen
kb. fél-háromnegyed életnagyságú Krisztus-szobrot fedeztek fel, amelynek
csuklókon mozgatható karjai, tagjai mutatják, hogy játék céljára készült.
Külön bábuval játszották a mennybemenetelt úgy, hogy a lebegő bábut a
templommennyezet kárpitjai mögé zsineggel felhúzták.
Ezek a szobrok vagy bábuk valóságos műremekek. A lőcsei városháza épü-
letében befalazva talált szoborbábukat a műtörténészek Veit Stoss, 18 vagy
iskolája műveinek tartják. Maga a játék, éppúgy, mint a betlehemi bábtán-
coltatás, általában már a múlt abbahagyott szokása. (153 – 154.old.)

Németh Antal:
Művészi bábjáték-törekvések hazánkban (161-184.old.)

BÁBSZÍNHÁZ AZ ESTERHÁY-KASTÉLYBAN
Haydn 28 éves fiatal bécsi muzsikus volt, amikor Morzin gróf házi zeneka-
rának feloszlása után, mint másodkarmester-helyettes 1761-ben Esterházy
Pál Antal herceg kismartoni zenekara élére került. Egy év múlva meghalt
Pál Antal herceg, és akkor testvére, Miklós vette át a hatalmas vagyont, aki
17
Haiczl Kálmán: A garamszentbenedeki apátság, Bp. 1913. És Divald Kornél: Magyarország csúcsíveskori
szárnyasoltárai, II. sorozat
18
Veit Stoss (1438-1533) német szobrász, festészettel és rézmetszéssel is foglalkozott. 1477-ben Krakkóba ment
és egész 1496-ig ott tartózkodott. Itt készített számos munkája közül legkitűnőbb a krakkói Boldogasszony
templomának gazdagon faragott főoltára.

43
 28 éven keresztül volt gazdája a világhírű komponistának. Haydn tehát egy
esztendő híján három évtizedet élt Magyarországon, a kismartoni és eszter-
házi kastélyokban, és 58 éves volt, amikor Miklós herceg halála után bú-
csút vett Magyarországtól.
Az Esterházy-kastélyban a fényűző főúr rendszeres operaelőadásokat tarta-
tott. Állandó operatársulat játszott a kastély európai színvonalú színpadán.
A nagy színpad mellett marionett színháza is volt a zenebarát hercegnek. A
nézőteret barokk ízlés szerint barlangszerűen képezték ki, és kagylókkal,
csigákkal díszítették. Az eszterházi marionett színháznak olasz díszletter-
vezője és festője volt, egy bizonyos Travaglia mester. Lelke Pauersbach
dramaturg, igazi bábszínházi ezermester, aki 20évet dolgozott a kis színház
technikai tökéletesítésén.
Az eszterházi bábszínház messze földön híres volt. Mária Terézia 1773-ban
meglátogatta Eszterházát leányai, Mária, Anna és Miksa fia társaságában.
Három napot töltött itt. Az első este operaelőadás, majd álarcosbál szóra-
koztatta a vendégeket, a híres „kínai táncteremben”. Másnap marionett elő-
adás volt. Amikor beléptek a regényes hangulatú bábszínház nézőterére, a
fülkékben elhelyezett szökőkutak működésbe léptek, és kellemesen hűvös-
sé tették a termet. Ez alkalommal Pfeffel Gottlieb 1753-ben írt darabja, a
Philemon és Baucis került színre Haydn zenéjével. A darab, Philemon és
Baucis, az öreg mitológiai házaspár ismert történetét mondja el, akiket Ju-
piter és Merkur vendégszeretetük jutalmául megfiatalít.
A bábelőadás nagy hatást gyakorolt Mária Teréziára. Ennek bizonysága,
hogy amikor értesült egy újabb nagyszabású bábbemutatóról, magához ké-
rette a bábukat és a díszleteket. Külön színházat építettek ennek az egy elő-
adásnak a kedvéért Schönbrunnban, és itt adták elő 1777. július 8-án Haydn
remekművét, a Didót.
Haydn báboperái elvesztek vagy lappanganak. 1953-ban fedezték fel Pá-
rizsban a Philemon és Baucist.
Esterházy Miklós halála után a művészek szétszéledtek, és így előzmény és
következmény nélküli elszigetelt tünemény maradt ez a rendkívül magas
színvonalú kísérlet. (163-165. old.)

AZ ELSŐ MAGYAR PRÓBÁLKOZÁSOK

A század elején megszállottjai támadnak a bábjáték művészetének, akik
csak ebben a műformában képesek közöni művészi mondanivalóikat.
Hazánkban századunk első évtizedében az első ilyen „megszállott” Orbók
Lóránd volt, ez a romantikus sorsú, itthon majdnem ismeretlen író. Az ő ra-
jongása, a bábjáték iránt érzett lelkes szeretete egész sor írót, esztétikust,
képzőművészt „mételyezett meg”. A rajongók közt történelmi szerep jutott
a fényképészt-művész Rónai Dénesnek, aki nemcsak Váci utcai műtermét
engedte át bábelőadások céljaira, hanem maga is beállt igazgatónak, szer-
vezőnek, mecénásnak. Az 1910 – 11-es évben volt az első „szezon” Európa

44
legkisebb színházának a pesti Váci utcában. Az előadások zömmel zártkö-
rűek voltak, 20 – 25 főből álló válogatott közönség tagjai egy része a sajtó
képviselőiből került ki. Az előadásokat Bevilaqua Béla konferálta be, ő volt
a bábjáték rendezője. A színpadavató egyfelvonásos bábjátékot, a Bajazzo
feltámadását Rédey Tivadar írta (Rédey Tivadar: Bajazzp feltámadása, A
Hét, 1914. I.köt.). E szimbolikus, finom irodalmi verses bábjáték bábjait és
díszleteit a kiváló grafikus, Muhits Sándor tervezte. A műterem látógatói
között jelen van a Nyugat írói köre is: Ignotus, Osváth Ernő, Hatvany La-
jos, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső. De Jászai
Mari is kedvvel látogatta színházat.
Az első világháború kitörése Orbókot Franciaországban érte. Internálták.
Innen Spanyolországba költőzik, itt is hal meg negyven éves korában. Eu-
rópában azonban sokan ismerték, hiszen Lorenzo Azertis néven kedvenc
bábuival Madridban, majd az angol, svéd, amerikai, dán és német színpa-
dokon sikereket aratott.
A minden újra, szépre reagáló Blattne Géza már nemcsak kesztyűs bábok-
kal akarja szórakoztatni közönségét, hanem wayang bábokkal is. Ehhez ki-
csinek bizonyul Rónai műterme, és megépíti saját költségén első szétszed-
hető bábszínházát, amelyet jobbról – balról egy – egy ornamentális keretbe
foglalt és a jávai reliefek emlékét idéző, táncoló bábalak aranyozott fafara-
gású képe díszítette. Kezdetét vette az első világháborút követő időszak
bábjáték-törekvéseinek második korszaka. Blattner Géza München tanult
festészetet, innen Bécsen keresztül utazott haza, amikor megismerkedett
Teschner iparművész bécsi bábszínházával. Az első és második darab szer-
zője: Balázs Béla (A könnyű ember, A fekete rigó), a harmadiké: Kosztolá-
nyi Dezső (A lovag meg a kegyese – amelyet a kritikák Kosztolányi fordítá-
sának vélnek, hiszen mint írják ez egy „óflamand játék”, szakemberek sze-
rint viszont kétségtelenül egyéni költői alkotás.) volt. A negyedig előadást
Walleshausen Rolla székely tárgyú mesejátéka adta: Egyszer volt címen.
Ehhez Detre Szilárd készített díszleteket, és maga Blattner tervezte és ké-
szítette a bábukat és a teljes árnyjátékot.
Azonban Blattner tevékenysége sem itthon fejeződik be, hanem Franciaor-
szágban.
Divéky Józsefet, mint grafikusművészt ismerik. Bécsben tanult, Zürichben
és Brüsszelben működött. Rajongott a zsinóros marionettért. Először
Brüsszelben rendezett marionett előadásokat, a Le petit Théâtre színház-
ban, mely egy állandó helység volt, de szétszedhető színpadot szerkesztett
bele Divéky. Ő készítette a díszleteket is, és a bábokat is a saját tervei alap-
ján ő alkotta meg. Felesége segített a bábok öltöztetésében. … Divéky is-
merte Európa csaknem valamennyi bábszínházát, sokat utazott. De mind-
végig marionett párti maradt. 57 évesen Sopronban telepedig le. Egy mari-
onett színházat akar itt létrehozni, amelynek terveit is kidolgozza. Azonban
meghal, mielőtt terveit megvalósíthatta volna.

45
46
Balogh Géza 19

Az állandó bábszínházak
- részletek -

Az állandó bábszínház megteremtésének szándéka már a művészi bábjáték első

kísérleteit is befolyásolta. Ábrándként, vagy a megvalósulás halvány reményével
kecsegtető tervként ott húzódott Orbók Lóránd Vitéz László Bábszínháza és
Blattner itthoni bemutatói mögött éppúgy, mint a későbbi próbálkozások hátte-
rében. A külföldön nagy sikerrel működő állandó bábszínházak arra buzdították
a bábművészet magyarországi megszállottjait, hogy mielőbb kövessék Papa
Schmid (Joseph Leonhard Schmid), Vittorio Podrecca, Richard Teschner, a
brüsszeli Théâtre Toone, vagy a Salzburgi Marionettszínház és mások példáját.
Nem csupán a bábművészek fedezték fel Nyugat-Európa neves művészi báb-
színházait, de nagytekintélyű színházművészek is segítettek felhívni a figyelmet
a Magyarországon még hosszú ideig csak szűk szakmai közönség előtt zajló al-
kalmi bemutatók formájában éledező műfajra. Hevesi Sándor színházesztétikai
elveinek bizonyítására hívta segítségül a bábjátékot. Szavai pontosan tükrözik a
század első felének művészi bábjáték-eszményét, megállapításai érdekesen
csengenek össze Szergej Obrazcov bő két évtizeddel később megfogalmazott
felfogásával: a bábszínház, a maga igazi, művészi korszakaiban soha és sehol
sem iparkodott magát játéknak feltüntetni, hanem mindenkor a színházat igye-
kezett pótolni, s a valóság illúziójával pályázott a közönség tetszésére. 20
Az állandó bábszínház létrehozásának szándéka Magyarországon mégis évtize-
deken keresztül kudarcba fulladt. Voltak ugyan eredmények: 1924-től Debre-
cenben másfél évtizeden keresztül több-kevesebb rendszerességgel játszott a
Látványos Mesejáték Színház. A jellegzetesen műkedvelő, művészi vállalkozás
lelkes létrehozója és vezetője, a tervezést, a kivitelezést és a rendezést is ellátó
dr. Vargha Emilné évente vagy kétévente jelentkezett új műsorával. Nemcsak a
meseirodalom népszerű darabjait játszották felnőtteknek szóló zenei művekkel is
próbálkoztak.
Az elszigetelődés más vonatkozásban is jellemezte a hazai bábos szerveződése-
ket. A bábművészek nemzetközi szervezetéről (UNIMA), mely 1929. május 20-
án Prágában alakult meg, éppúgy nem szereztek tudomást, mint ahogy nem is-
merték Közép- és Kelet-Európa művészi bábszínházait sem. Péterváron már az
1917-es forradalom előtt létezett marionettszínház, az 1920-as évek végétől mű-
ködött Plzeňben Josef Skupa első bábszínháza, és a következő esztendőben sor
kerül Obrazcov színházának megalapítására. Lehetett volna közelebbi példákat
találni, ha a művészek nem a véletlenre bízták volna a felfedezést.

19
http://tbeck.beckground.hu/szinhaz/htm/24.htm
20
Szergej Obrazcov: Mi a báb? Fordította Balogh Géza. In: Bábesztétikai szöveggyűjtemény. Összeállította
Tarbay Ede. Bp. 1979. 48.o

47
Az állandó művészi bábszínház megteremtésének gondolata komoly formában
először 1936-ban vetődött fel; ezt Zsindelyné Tüdős Klára író, divat- és jelmez-
tervező, Zsindely Ferenc országgyűlési képviselő, később miniszter felesége tá-
mogatta. Tüdős Klára, aki egyebek mellett filmrendezéssel is próbálkozott, és az
1930-as, 1940-es években többek között a népi írói mozgalmat is segítette, ösz-
szeköttetései révén előteremtette a szükséges pénzt a vállalkozáshoz. Az első
állandó művészi bábszínház célja az lett volna, hogy az összes művészi erők be-
vonásával a bábjáték minden lehetőségét kitapogassák emlékezett az akció szer-
vezője, Szokolay Béla.
A vállalkozás pénzügyi megalapozása teljes sikerrel járt. Hajótörést szenvedett
azonban a hatóságok bürokratikus meg nem értésén. Nem tudták ugyanis eldön-
teni, hogy mutatványos engedélyt vagy színháznyitási engedélyt adjanak-e. Így
nagy bölcsen mindkettőt a vállalkozás nyakába sózták. A salamoni ítélet lehetet-
lenné tette a kezdeményezést, mert azt a sokféle adót, illetéket, ilyen-olyan díjat,
amit fizetni kellett volna, ez az intézkedés olyan teherré növelte, hogy a színház
semmiképpen nem bírta volna el. 21

Szokolay Bélának még nem sikerült állandó bábszínházat alapítania, ez csak öt

évvel később adatott meg Rév István Árpádnak. Rév megszállottsága és eltö-
kéltsége egyedülálló a hazai bábjátszás történetében; gyermekkora óta tudatosan
és módszeresen bábművésznek készült. Első élményét egy gyermekfényképész
műtermében szerezte. A Belvárosban, a Harmincad utcában működő fotós azzal
kedveskedett állandó megrendelőinek, hogy gyermekeik számára minden máso-
dik vasárnapon zsúrt rendezett. Az uzsonna mellé bábjátékot is kaptak a vendé-
gek. Az egyszemélyes játék előadója a francia származású fényképészsegéd
volt. Produkciója olyan hatást gyakorolt Révre, hogy visszaemlékezése szerint
pár nap múlva már ő rendezett bábelőadást a ház és a környék gyermekeinek.
Ettől kezdve folyamatosan foglalkoztatta a bábjáték. Reáliskolai tanulmányai
mellett egy óbudai hegedűkészítő mesternél inaskodott, 1916-ban hadiérettségit
tett, majd sikertelenül felvételizett az Iparművészeti Főiskola grafikus szakára.
Végül a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián szerzett rajztanári és grafikusi
oklevelet. Tanulmányai mellett folyamatosan reklámgrafikusként dolgozott; ez-
zel fedezve megélhetését és utazásait. Bejárta Németországot és Ausztriát, ahol
számtalan bábszínházat látott. Miközben mindenről pontos feljegyzéseket készí-
tett, határozott elképzelése alakult ki a művészi bábszínházról. A főiskola befe-
jezése után 1920-ban, mielőtt hazatért volna, elvégzett még egy két hónapos rek-
lámgrafikai tanfolyamot Hollweinben.
Először megpróbált a reklámgrafikából megélni, majd társtulajdonossal Újpes-
ten játékkészítő műhelyt alapított. A vállalkozás biztatóan indult, jórészt ameri-
kai megrendelésre, tíz-tizenkét fiatal iparművész közreműködésével dolgoztak.
A kitűnő üzletnek a korona inflációja vetett csak véget. Rév ezt követően a Ve-
21
Szokolay Béla - Kós Lajos: Művészi bábjáték-törekvések hazánkban. In: A bábjátszás Magyarországon 95-
96. o

48
res Pálné utcai leányiskola óraadó rajztanára, majd az Iparosok Országos Köz-
ponti Szövetkezete kosár- és fonottáru háziipari részlegének vezetője. Közben
hegedűkészítői ismereteit is kamatoztatta. Szobraival, grafikáival kiállításokon
szerepelt; tagja lett az Új Művészek Egyesületének, s egy ideig a szervezet főtit-
kára. Grafikáin az 1930-as évekre némileg modorosságba merevedett német
expresszionizmus hatása érvényesült. Elmés fajátékai a korszak jellegzetes da-
rabjai. Az 1930-as évek végére elsősorban mesterhegedűinek értékesítéséből
sikerült annyi tőkét összegyűjtenie, hogy csendestárs segítségével megvalósít-
hatta dédelgetett álmát: megnyitotta az ország első állandó, hivatásos, művészi
bábszínházát.
Rév elszántan tanulmányozta a dramaturgiát, a színpadtechnikát, a színjátszás-
elméletet, a zeneesztétikát és mindazt, amiről úgy vélte, nélkülözhetetlen az álta-
la megálmodott színházban. Főiskolai tanulmányai idején fizetés nélküli szceni-
kusként működött német és osztrák színházakban; így szerzett gyakorlatot. El-
képzeléseinek megvalósítását 1938-ban kis műtermi színpadán kezdte el. Kü-
lönböző összetételű felnőtt- és gyermekközönséget hívott meg, hogy kipróbálja,
milyen hatása van kísérleti előadásainak. A bemutatók után elbeszélgetett a né-
zőkkel, meghallgatott minden véleményt, és egyre mélyebb meggyőződésévé
vált, hogy Budapesten a művelt, igényes, színházkedvelő közönség igényeit is
szemmel tartva lehet csak művészi bábszínházat létrehozni.
Magyarország első állandó, hivatásos művészi bábszínháza, a Nemzeti Bábszín-
játék 1941. március 17-én nyílt meg a VI. kerületben, a Podmaniczky utca 8.
szám alatt, az egykori István Király Szálló épületében. Látszólag alkalmatlan és
reménytelen a pillanat, amikor Rév megnyitotta színházát. Teleki Pál miniszter-
elnök két hét múlva öngyilkos lett, Magyarország megtámadta Jugoszláviát, há-
rom hónappal később pedig az ország hadba lépett. A háborútól való félelem
egy ideig mégis kívül maradt a békebeli hangulatot árasztó, tulipánmotívumok-
kal díszített portálú, százharminc néző befogadására alkalmas, elegáns és meg-
hitt színház falain. A Nemzeti Bábszínjáték első három esztendeje valóságos
diadalmenet; gyermek- és felnőttelőadásainak nézettsége a legmerészebb vára-
kozásokat is felülmúlta.
Igaz, Rév kiváló üzleti érzékkel látott hozzá az új vállalkozás beharangozásához.
Remek sajtóhírverést szervezett, jól elhelyezett nyilatkozatok és plakátok előz-
ték meg a Toldi színházavató premierjét. A főváros utcáin ”Jön a bábos!” felira-
tú, rajzos plakát csalogatta az induló színház előadásaira a közönséget. Rév mű-
sorpolitikáját így foglalta össze egy rádióriportban: „ebben az intim kis színház-
ban mindenki megtalálja az igényének megfelelő szórakozást, mert bőséges re-
pertoárunk felöleli az összes műfajokat, nevezetesen klasszikusokat, kisoperá-
kat, énekes, zenés népi darabokat, bohózatokat, népszínműveket, misztériumo-
kat, balladákat, népmeséket, kacagóesteket és így tovább, és így tovább. Termé-

49
szetesen mindezeket roppant mulatságos, bűbájos, hogy úgy mondjam fajankó
stílusban.” 22
1945 szeptemberéig tíz felnőtt- és hat gyermekelőadás készült el, melyek között
volt népmese-feldolgozás, klasszikus irodalmi mű, opera, misztériumjáték, bul-
várvígjáték, kabaréest és paródia.
A legnagyobb siker mégis a Toldi volt, mely a kéthetes kolozsvári vendégjáték-
kal együtt hétszázötvenhat alkalommal került színre ifjúsági és felnőtt-
előadásban. A Toldit akárcsak valamennyi produkciót Rév István alkalmazta
bábszínpadra; a kísérőzenét a színház zenei vezetője, Laurisin Miklós szerezte.
A dramatizálás során kizárólag Arany János szövegét használták fel. Az epikus
részeket felosztották a szerepelők között, a leírásokat pedig az Arany János arc-
vonásait viselő regős adta elő. Az előadásban megjelent Rév színházának teljes
eszköztára, és megfigyelhető, mi jellemezte a bábszínházról vallott nézeteit. El-
sősorban az a bábtechnika, melyet szabadalmaztatása óta Rév-technikának ne-
veznek. Lényege, hogy a kesztyűsbáb mozgatási elveit és Blattner Géza billen-
tyűs bábjainak mechanikáját egyesíti. A bábu gerincét keményfából készült rúd
alkotta; ezen a rúdon keresztül vezették a fejet, a szemet és a szájat mozgató zsi-
nórokat. Ugyanezzel a módszerrel hajlították a báb derekát is. A színész hagyo-
mányos kesztyűsbábként húzta a kezére a figurát. Jobb kezének hüvelyk- és kö-
zépső ujját a báb karjaiba dugta, bal kezével pedig a mozgatórúdon elhelyezett
billentyűket kezelte. Ennek megfelelően Rév egy méter magas, két méter széles
kis színpadán kesztyűsbábméretű figurákkal játszott. A színpad berendezése,
technikai felszereltsége a kicsinyített élő-színház színpadi követelményeit követ-
te.
Rév István Árpád stílusa, sokat emlegetett és évtizedek múltán bírált „népisége
a kor népies színházi előadásainak ízlését követte. Színpadképei ugyanúgy a va-
lóság pontos utánzását igyekeztek megvalósítani, mint élethű bábjai. A Toldi
díszletei és a bábok ruhái felhasználták azokat a kellékeket, melyek az 1940-es
években a falusi ábrázolást jellemezték. A kemence, a mázas edényekkel teli
tálas, az ökrös szekér, a szénaboglyák, a tornác, a gémeskút meg a fák, bokrok,
napraforgók mégis valamiféle idilli-mesebeli, szecesszióba hajló stilizálással
jelentek meg Rév színpadán. A mozgó szemű, mozgó szájú bábok csodája és a
környezet majdnem hitelessége kivételes értékű előadást hozott létre, amelyre
minden bizonnyal szintén igazak Hevesi korábban idézett szavai, annak ellenére,
hogy azok egy alapvetően más technikájú bábszínházra, Podrecca marionettjeire
vonatkoztak. Rév előadása is minden művészi hatását azzal érte el, hogy a bábuk
szimbolikus emberek voltak, emberi viszonyokat és emberi ferdeségeket eleve-
nítettek meg az illúziót keltő, hiteles kis színpadon. 23

Szép Ernő dunántúli népmesét feldolgozó játéka, az Egyszeri királyfi 1941 nya-
rán került a közönség elé. A mű címét, hogy a közönség ne gyermekeknek szóló
22
Rév István rádiónyilatkozata 1941. március 12-én. Gépirat. OSZMI Bábgyűjtemény. Rév-hagyaték. 1. album.
23
Hevesi, 1939 uo.

50
előadást sejtsen a komor misztériumjáték mögött, megváltoztatták. Az Istvánka
címmel bemutatott előadás Rév tradíciókról, népiségről vallott nézeteinek újabb
összefoglalása volt; s kifejezte az országszerte uralkodó félelmet is.

A Panoptikum igazi bábszínpadra való ötletet dolgozott fel: a kiváló történelmi

személyiségek viaszfigurái között álló Bonaparte Napóleon egy látogató szerel-
mespár viháncolásából arról értesül, hogy imádott Josephine-je megcsalta. A hír
feldúlja, s megszökik vitrinjéből, hogy hitvese nyomába eredjen. Filmesek közé
keveredik, akik éppen egy Napóleonról szóló filmet forgatnak. Amikor megpil-
lantják a megelevenedett viaszfigurát, rábeszélik, hogy vállalja el Napóleon sze-
repét, hiszen kísértetiesen hasonlít rá. Az ostoba rendező természetesen nincs
megelégedve a választással, hosszan magyarázza, milyen hitvány jellem volt
Napóleon, és miként kell élethűen megjeleníteni a császárt. Aztán különféle víg-
játéki bonyodalmak után mégiscsak eljön a bosszú órája, Napóleon megfojtja a
csalfa Josephine-t. Tettéért elmegyógyintézetbe zárják, ahol sok-sok Napóleon
között ő a legelviselhetetlenebb bolond. A történet vége, hogy Napóleon vissza-
lopózik a panoptikum nyugalmas vitrinjébe.

A Nemzeti Bábszínjáték gyermekeknek kizárólag népmese-feldolgozásokat ját-

szott: Az aranyszőrű bárány, A sokattudó fiú, Az ezüstfurulya, A rókacsinálta
király, a Terülj-terülj asztalkám és a Mátyás király rendet csinál tiszta forrásból
merített. A gyermekelőadások legfőbb erénye ugyanaz volt, mint a felnőtteknek
szóló, különböző hangvételű játékoknak: a csoda, az illúzió, a tökéletes kidolgo-
zás.

Az első hivatásos bábszínház társulatának tagjai: Irsay Nóra, Lubinszky Lili,

Vághy Panni, Bató László, Faludi László, Gera Zoltán, Háray Ferenc, Kaszás
László, Kertész István, Király Ferenc, Sashegyi József és Tamás Benő. A bemu-
tatón Bató László játszotta Toldi Miklóst, az alig tizennyolc esztendős Gera Zol-
tán Toldi Györgyöt. Bató távozásakor Gera örökölte a címszerepet. Király Fe-
renc volt Bence és Nagy Lajos király; valamennyi női szerepet Irsay Nóra szó-
laltatta meg. Gera Zoltán volt Napóleon a Panoptikumban, Az ügyvéd és a férje
címszerepeit Vághy Panni és Király Ferenc alakították. A társulatnál hosszabb-
rövidebb ideig működő játékosok közül később többen sikeres színészi pályát
futottak be, mások az Állami Bábszínház megbecsült tagjaként folytatták hivatá-
sukat.
Rév színházában mindent egymaga csinált: írt, átdolgozott, plakátokat tervezett,
bábokat, díszleteket készített, rendezett, és a bábszínészet mesterségére oktatta
ifjú társulatát. Össze tudta egyeztetni művészi célkitűzéseit a közönség igényé-
vel. Valamennyi bábjátékát tiszta lelkiismerettel, mély meggyőződésből hozta
létre. Nem követte elődeit; több okból az ő munkáját sem folytatta senki. Or-
bókkal és Blattnerrel ellentétben nem hatott rá a vásári bábjáték: idegenkedett

51
idősb Kemény Henrik és Hinczék nyers temperamentumától, harsány rögtönzé-
seitől.

Rév István a minden részletében átgondolt és kidolgozott, tudatosan létrehozott

művészi alkotásban hitt. Megvetette, alacsonyabb rendű szórakoztatásnak tartot-
ta a mutatványosok előadásait. Színháza létrehozásával azt akarta bebizonyítani,
hogy a bábjáték több, értékesebb lehet annál.

A Toldi hatszázadik előadása előtt tartott beszédében Kárpáti Aurél így méltatta
a Nemzeti Bábszínjáték tevékenységét: „Amit ez a kis színház játékban, figu-
rákban, látható és láthatatlan szereplőkben, írott és mondott szóban, énekben,
zenében és díszletben ad: minden ízében színmagyar és művészi. Éppen ezért
nevelő-hatása rendkívül komoly és jelentős. Thália tiszta templomocskája ez,
amelyre szükség van, s amely sokáig hiányzott a főváros fejlett színházi életé-
ből. Igazi színház, sok nagy színháznál különb, mert híven és hittel tölti be vál-
lalt feladatát.” 24

Az első magyar bábszínház direktora 1945 szeptemberében még megnyitotta

színházát egy új tarka-barka műsorral, de az infláció és a kultúrpolitika gáncsos-
kodása lehetetlenné tették a folytatást. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945.
február 15-i hatállyal megerősítette ugyan igazgatói kinevezését, kiderítették
azonban, hogy a Podmaniczky utcai helyiség bérleti szerződése már 1942 nov-
emberében lejárt. A kultuszminisztérium diákotthont nyitott az épületben: a
színháztermet konyhává és étkezővé alakították át. Rév hiába fellebbezett, szín-
házát végleg bezárták. Az új hatalom szakítva a múlt valamennyi emlékével
mindent elölről kívánt kezdeni.

Amikor a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Országos Központjában 1947

végén felvetődött egy hivatásos állandó bábszínház létesítésének gondolata,
mindenki úgy viselkedett, mintha ekkor kezdeményeztek volna először bábszín-
ház-alapítást. Rév ekkor már azt sem bánta volna, ha a hivatalos szervek átve-
szik hajléktalan színházát. Felajánlotta teljes felszerelését és műhelyberendezé-
sét a miniszternek. Azt is előterjesztette, hogy készséggel vállalja bábos szemi-
nárium vezetését; bábjátékosokat oktatna műfajelméletre, dramaturgiára. Levelét
gróf Teleki Gézának címezte, de mire megérkezett, már Ortutay Gyula volt a
miniszter. Ortutayt sem érdekelte Rév ajánlata.

Ebben az időszakban már a hivatalokban döntöttek arról, hogy ki milyen intéz-

ményt vezessen. A népi demokráciában az alulról jövő kezdeményezésnek nem
volt helye. Még az amatőr bábcsoportok vezetőit is a felsőbb szervek nevezték
ki. Az önjelöltnek keserves kálváriát kellett járnia. Ezt a folyamatot kitűnően

24
Kárpáti Aurél ünnepi beszéde. Gépirat. OSZMI Bábgyűjtemény. Rév-hagyaték. 5. album.

52
szemlélteti a teljes elszigeteltségben megszervezett Szegedi Bábszínház történe-
te.
A színház alapítója, dr. Kövér Béla még piarista diákként határozta el, hogy ta-
nári és szülői támogatással műkedvelő bábszínházat alapít. A bábszínház ünne-
pélyes megnyitójára, a János vitéz bemutatójára 1946. december 24-én került
sor. Az évad során további négy darabot tűztek műsorra: Molière A botcsinálta
doktor, Arany János A bajusz és a Jóka ördöge, valamint Fazekas Mihály Lúdas
Matyi című művét játszották felnőtteknek és gyerekeknek. A diákokból alakult
együttes 1948 őszéig zavartalanul működhetett; ekkor a pedagógus-
szakszervezet szakmai vezetőt nevezett ki az együttes élére. Ezzel kis híján sike-
rült eltörölni a föld színéről a lelkes vállalkozást.
Az intézkedés nyomán a volt diákok többsége elhagyta a csoportot. Kövér Béla
azonban kitartott a megalázó intézkedések ellenére is; egy ideig műszaki minde-
nesként tevékenykedett, átvészelve a piarista gimnázium megszűnését, a számos
költözést és viszontagságot. Közben jogi doktorátust szerzett, szegedi vállalatok
felelős állásait töltötte be, de kamaszkori kedvteléséhez haláláig hű maradt. Ő
volt a vezetője az ország legrégebben folyamatosan játszó bábszínházának, a
Szegedi Kamara Bábszínháznak, mely később Szegedi Bábszínház néven mű-
ködött.

1948. február 20-án megkezdte működését a Paulay Ede utca 35. szám alatt,
Várkonyi Zoltán Művész Színházának emeleti helyiségében, a hajdani Parisien
Grill helyén a Mesebarlang, az MNDSZ bábszínháza. (A rövidítés a Magyar
Nők Demokratikus Szövetségét takarta.) „A műkedvelők különben nem érdekel-
ték ekkor már a kultúrpolitika irányítóit, akik olyan bábszínházról álmodtak,
ahol író, tervező, zeneszerző, színész mind-mind „hivatásos” a szó igazi értel-
mében” - emlékezett vissza a szavahihető krónikás, Óhidy Lehel. 25

A bábszínház kultúrfelelősének 1947 tavaszán kelt feljegyzése egyszerre tükrözi

a fényes szelek nemzedékének lelkesedését és a bürokratizálódó apparátus nö-
vekvő önbizalmát. Az MNDSZ titkárságához címzett feljegyzés sorra vette a
bábszínház megnyitásához szükséges feltételeket: a helyiség központi fekvésű
legyen, amely alkalmas színház, mozi vagy klub üzemeltetésére, műsora válta-
kozva lenne, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, dramatizált népballadák,
népmesék, rövid vígoperák, és különböző MNDSZ propaganda.

A Mesebarlang létrehozásával minden hangzatos szólam és tetszetős terv ellené-

re megásták azt a szakadékot, mely az egyetlen hivatásos bábszínház és az ama-
tőr bábmozgalom között jó egy évtizeden keresztül tátongott. Kós Lajos így ér-
tékelte ezt a folyamatot: „1949-ig a lázas készülődés, tervezgetés mögött a hát-
térben harc folyt. A felszabadulás után elsősorban az elavult és káros hajtásokat

25
Óhidy Lehel: A Mesebarlang és az Állami Bábszínház története. In: A bábjátszás Magyarországon 117.

53
kellett lenyesni. 1947 után a harc második szakaszába lépett. A forradalmi átala-
kulásban egy időre, felszínre vetődött könyöklők hátba támadták a szakembere-
ket és művészeket, akik világosan megszabták a magyarországi bábjáték valam-
ennyi formájának jövőjét, s az egységfronton nyugvó széleskörű nevelőmunka
irányát. Megnyergelték azt a szervezetet, amelyet a közös szándék hozott létre, a
vezetést lassan áthangolták a távlatokban gondolkodásról rögtönzött, pillanatnyi
céljaikra. Ezt a változást bábművészetünk még ma sem tudta egészen kihever-
ni.” 26

A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége hamar megszervezte az új bábszínhá-

zat. 1947. december 1-jén szerződtették a társulat tagjait, és kinevezték a kivá-
lasztott igazgatót, Révész Zsuzsát, a Színművészeti Főiskola rendező szakos
hallgatóját és az Iparművész Szakszervezet bábfelelősét. A Parisien Grill (Palais
de Dance) bábszínházzá alakítása idején a Magyar Nők Demokratikus Szövetsé-
gének Országos Központjában rendeztek be ideiglenes próbatermet és műhelye-
ket. Alkotó hangulatban egy-két hét alatt valósággal családdá forrtak össze a tár-
sulat tagjai. „Az indulásnál nem a tapasztalat, a tudatosság, hanem inkább az
ügyszeretet vezette őket”, emlékezett Óhidy Lehel. 27
Az első társulat hat színésze között (Huba Klári, Lukács Éva, Szőnyi Kató, He-
tés György, Miklóssy Dezső, Óhidy Lehel) egy sem akadt, aki korábban foglal-
kozott volna bábjátszással.

Az 1950-es években a bábmozgalomban is megkezdődött a tisztogatás. A frissen

alakult Bábjátékos Szövetségben már nem jutott hely a régi mestereknek, és
megkezdődött a vásári bábjátékosok engedélyének megvonása is.
A Mesebarlangot kétszer államosították. Először 1949. március 29-én; ekkor
vette fel az Állami Mesebarlang Bábszínház Nemzeti Vállalat nevet. Az intéz-
mény második államosítása a fővárosi színházak államosításával együtt történt.
A színház ekkor kapta az Állami Bábszínház nevet, és a Paulay Ede utcából át-
költözött az Andrássy út 69. szám alatti helyiségbe, a Képzőművészeti Főiskola
alagsorába. Személyi állományát a négyszeresére emelték.

26
Kós Lajos: A magyar bábmozgalom tíz éve. In: A bábjátszás Magyarországon 145.
27
Óhidy Lehel, i. m. In: A bábjátszás Magyarországon 118.

54