Méhészet története

• A méhészkedés ősi mesterség. A méhek ma ismert fajtája is

nagyon régóta létezik. 70 millió évvel ezelőtt bukkantak fel az
evolúció folyamatában. Körülbelül 100 millió éve jelentek
meg a zárvatermők, amelyek beporzásához a méhek
tevékenysége nélkülözhetetlen. A méz gyűjtése is egyidős az
emberiséggel, a méhészet legrégebbi nyoma a kőkorszakból
való. 
• Az első tárgyi emlékek a mézelő méhekről a németországi
ún. óriáshegységbeli kövületek. Az első őskövületek családos
méhekről kb. 50 millió évesek. Olyan tárgyi emlékeket is
találtak, melyek során a viasztükröket és a méhek
szárnyának az erezete is tisztán látható. Ez utóbbi leletek kb.
25 millió évesek.
• Az őskor embere a vadméhek mézét hasznosította. Ha
rábukkant megpróbálta a lehető legkevesebb csípéssel
elvenni a méhek mézét. Barlangrajzok tanúskodnak arról,
hogy az őskori emberek is már füsttel kábították el a
vadméheket a méz megszerzése érdekében.
• Az ókorban már megfigyelték, hogy a méznek gyógyító
hatása van és elkezdték a méheket módszeresen tartani.
Mézet nemcsak gyógyászati célokra, hanem például
a halottak konzerválására, tartósítására is használták. A
méhészkedés, csakúgy, mint az ősi Egyiptomban, az ókori
Indiában is ismert volt már. Sőt a feltételezések szerint a
háziméh eredetileg Indiából származik.