A VITORLAVIRÁGOK ÉS

A NAGY ŐZLÁBGOMBA
Boldis Zsuzsanna
 A Vitorlavirágok
A vitorlavirágok (Spathiphyllum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának
hídőrvirágúak (Alismatales) rendjébe, ezen belül a kontyvirágfélék (Araceae)
családjába tartozó nemzetség.
A vitorlavirágok eredeti előfordulási területei Közép-Amerika Mexikó déli részétől
egészen Dél-Amerika északi feléig, továbbá a Fülöp-szigetek, Indonézia legkeletibb
szigetei, Új-Guinea, valamint a Csendes-óceán trópusi, nyugati szigetei.

Manapság eme növénynemzetségnek több faját is szobanövényként és a botanikus kertek

díszeként tartják, illetve termesztik, mivel kicsi a fényigénye.

Bokros növény, mely akár 1 méter széles és magas növénnyé is megnőhet. Levelei
lándzsa alakúak, fényesek, melyek virág nélkül is mutatósak. Virágai hosszú száron
nőnek, melyek nem valódi virágok, csak úgynevezett fellevelek, melyek körbe veszik a
torzsavirágzatot. Ezek a levelek akár 6 hétig is megmaradnak és közben fehér színből
átalakulnak zölddé. Tavasszal virágzik a legerőteljesebben.
 A NAGY ŐZLÁBGOMBA
A nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) a gombákhoz (Fungi), ezen belül a
kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, és a csiperkefélék (Agaricaceae) családjába
tartozó faj.
Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna,
a többi részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott
tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van.

Lomb- és fenyőerdőben egyaránt megterem, különösen füves, ritkás, ligetes erdőben,

akácosban, fiatalosban, irtásos, bokros helyeken, erdőszéleken, többnyire seregesen vagy
boszorkánykörökben. Az erdők mélyén, sziklás vagy homokos talajon, sőt kertekben is
előjön. Nyár elejétől késő őszig terem, különösen kora ősszel igen gyakori, fénykedvelő.

Levesnek, rántva, sütve vagy más gombás ételnek egyaránt jó. Fiatalon egyike a legjobb
csemegegombáknak, eléggé állóképes és ritkán kukacos. Kirántva a gombakalapok
halhúsra emlékeztető ízűek.
Köszönöm szépen a figyelmet!