Az araukáriafélék (Araucariaceae) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába tartozó fenyőalakúak (Pinales)

rendjének egyik, ősi családja.

Származásuk, elterjedésük

Rendszertanilag elszigeteltek; egyesek[1] szerint a kihalt Voltziales rend utódai. A földtörténeti

középidő elején, a triászban alakultak ki, majd az egész Földön elterjedtek. A jurában és a kréta
időszak idején, 200–65 millió éve élték virágkorukat. A jura második felétől a környezeti tényezőkhöz,
az éghajlat változásaihoz jobban alkalmazkodó zárvatermők fokozatosan háttérbe szorították őket. A
kréta végi nagy kihalásban az északi féltekéről kipusztultak, csak Gondwanán maradtak fenn. Ezért
magyarul délfenyőféléknek is nevezik őket. A család mind a harminchat faja Gondwana
maradványain, tehát Dél-Amerikában és/vagy Ausztráliában honos.

Az araukáriák több faja erdőalkotó Dél-Amerikában és Ausztráliában, sok faj viszont csak egy-egy
óceáni szigeten fordul elő. Az Araucaria és az Agathis diszjunkt előfordulása — a cikászokhoz
hasonlóan — egy korábbi, szélesebb elterjedésre utal. A harmadik nemzetség, az egylaki Wollemia
Ausztrália egyetlen félreeső völgyében maradt fenn (Podani).

Megjelenésük, felépítésük

A magas, egyenes törzsű fák fajtól függően 25–35 m magasra nőnek; törzsük átlagos átmérője 1,75
m. Ágaik szabályos emeletekben, ún. örvekben nőnek. Fájukban méhsejtszerűen elrendeződött
gödörkéket találunk (Podani), mint a cikászoknál és a toboztermők (Pinophyta) egyes kihalt
rendjeiben (Cordaitales, Voltziales).

Legtöbbjük szórt állású levelei pikkely alakúak vagy kiszélesednek (URÁNIA); más fajoké inkább tű-,
illetve ár alakú (ELTE). Egyes fajok heterofilliásak (kétféle levelük van).

Virágaik általában egyivarúak. A porzós virágokban szórtan áll a sok porzólevél. Ezek nyele keskeny,
porzópikkelye (anterapikkelye) kiszélesedik. A porzólevél alapján 5–20 keskeny, szabad pollenzsák
ízesül. A fenyőalakúak (Pinales) közül az araukáriák virágporának van a legtöbb előtelepsejtje. A
porzós és termős tobozok nem olyan feltűnően különböznek, mint a fenyőalakúak többi taxonjáé.
Termős toboza feltűnően nagy: 15–24 cm-re is megnyúlhat; átmérője a 30 cm-t is elérheti. A
termőpikkelyen egy mag fejlődik (URÁNIA).

Az araukáriákat a többi fenyőalakútól megkülönbözteti, hogy tobozaik sűrűn, szórtan álló,

megnagyobbodott fedőpikkelyek halmazai. Minden fedőpikkelyen csak egy magkezdemény alakul ki.
Ovuláris vánkosuk (termőpikkelyük nem fejlődik ki, vagy a fedőpikkely felső részén, ún. liguláris
pikkelyként jön létre (URÁNIA).
Az ágak bele vastag. Gyantajárataik csak a kéregben vannak. A törzs másodlagos fája fejlett. A
tracheidák udvaros gödörkéi átellenes oldalukkal érintkeznek, és többé-kevésbé lapultak. A gödörkék
több sorban, váltakozó magasságban, azaz méhsejtszerűen helyezkednek el. Ez az ún. araukaroid
gödörkézettség a fenyőalakúak közül csak az araukáriaféléknél figyelhető meg, de a nyitvatermők
néhány más taxonjában (pl. a cikászoknál) ugyancsak kialakult (URÁNIA).

Életmódjuk, termőhelyük

Örökzöldek és egy faj kivételével kétlakiak.