BANÁN

Megjelenése, felépítése
A fatermetű növény 3–10 méter magas törzse valójában áltörzs, ami a felállva egymásra
boruló, egymást spirálisan követő levelek kemény hüvelyeiből alakul ki. A szabadban
levéllemezei többnyire tagoltak, mivel erősebb szél hatására a levélerek között a levél
felhasadozik. Gyökérzete a föld alatti gyöktörzsből (rizóma) ágazik szét.

A 2 m hosszt is elérő, lecsüngő, összetett fürtvirágzata hosszú virágtengelyen, a csőszerű

áltörzsön áttörve nő ki annak közepéből. A gazdagon elágazó, egylaki virágzatban fölül nőnek
a porzós, alul a termős virágok — a virágzat alsó 1–12, spirálisan elhelyezkedő ágán
többnyire 14–18, párosával növő virággal.[1] Minden részvirágzatot egy-egy lila murvalevél
ölel körül.

Termése bogyótermés (tulajdonképpen áltermés). A többnyire 10–15 cm hosszú, hajlott,

sokszögletű, tompa végű, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. A
vadbanánok gyümölcsében nagy, kemény magok találhatók, a termesztett triploid változatok
magtalanok.

Életmódja, termőhelye
A banán trópusi növény; kevéssé fagyálló.

9–10 hónapos korában virágzik, méghozzá fokozatosan, alulról fölfelé. Termése kb. 3 hónap
alatt érik be; ezután az áltörzs elpusztul, és a rizómából új növény sarjad. A vadon élő fajokat
kis madarak porozzák be.[2]

A termesztett, magtalan fajokat vegetatívan, sarjaztatva szaporítják. Ezek a termesztett

banánfajok egy-egy közös ős klónjai, amelyek betegségekkel szembeni ellenálló képessége
elmarad a vad ősökétől.

Fontosabb fajok és felhasználásuk

A banánt Carl von Linné svéd természettudós eredetileg két csoportba sorolta: főzőbanán
(wd) és desszertbanán.

A nemzetségükbe több mint hetven faj és hibrid tartozik.

Étkezési banán
A legfontosabb gyümölcstermő faj az étkezési banán (Musa x paradisiaca). Termésének főleg
keményítőtartalma jelentős. Évi 50–70 kg gyümölcsöt érlel.

Jellegzetes zamatú húsát frissen fogyasztják vagy szárítva (lisztként, illetve pehelyként)
forgalmazzák.
A zölden szedett, éretlen gyümölcsöt az értékesítés helyén utóérlelik.
A zöld banán 90-95% relatív páratartalmú térben 14-15 °C-on 10-20 napig tárolható. Éretten
13-16 °C-on tanácsos tartani, mert 13 °C alatt szürkül. Így 5–10 napig tartható el.
A kevéssé édes, de nagy keményítőtartalmú változatokat a krumplihoz hasonlóan sütve,
illetve főzve, köretnek eszik. Egyes fajtáival állatokat takarmányoznak. Az Ugandában és
Tanzániában termő fajokból sört főznek.[3]

Ennek legédesebb (legtöbb cukrot tartalmazó) fajtáját régebben Musa sapientum néven
megkülönböztették az alapfajtól; ez a név mára már nem használatos.