Karinthy Frigyes

(1887-1938)
 Pályakép
 A Nyugat első nemzedékéhez tartozott, Budapesten született
 Apja művelt, idegen nyelvi levelező volt, édesanyját hatéves korában elvesztette
 Markó utcai főreálban tanult, majd újságíró lett
 1902. Nászutazás a Föld középpontján keresztül → tizenöt éves korában írt fantasztikus regény
 1912. öt kötete jelent meg: novellák, humoreszkek, paródiagyűjtemény (Így írtok ti)
 Kétszer nősült: 1914. Judik Etel → öt éves házasság, majd az asszony tragikusan korai halála;
1920. Böhm Aranka
 1936. agydaganat → megoperálták
 1937. Mennyei riport, Utazás a koponyám körül
 Verseskötetei: 1930. Nem mondhatom el senkinek → nyitóverse az Előszó
 1938. Üzenet a palackban → pont a sajtó alá rendezésén dolgozott, amikor agyvérzésben meghalt
 Így írtok ti I.
 Darabjai eredetileg a Fidibusz című hetilapban jelentek meg 1908 és 1911 között → 1912-es kötet
 Népszerűség → folyamatosan bővülő, újabb kiadások
 Válogatásában: külföldi szerzők (Ibsen, Zola); magyar klasszikusok (Petőfi); saját kortársai (Ady,
Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád stb.)
 „Irodalmi karikatúrák” (Karinthy) legfőbb értéke → a szerzők stílusának lényegét tudta
megragadni
 Stílusa: hol humoros, hol gúnyos, hol ironikus, hol szeretetteljesen parodisztikus → kiváló
stílusérzék, nagyfokú olvasottság, változatos imitatív készség
 Ady Endre, a nacionalista: Moslék-ország → Ady magyarságverseit parodizálja; másutt Hady
Endrének hívja → parodizált eszközök: ismétlés („jött értem, jött értem”), zsenitudat
(„Álomkirályfi ”), Nyugat-kultusz („vagyok a nyugati sirály”), sajátos szóalkotás („Redves-
ugar”) stb.
 Babits Mihály → alliterációit, görögös-latinos műveltségét, poétikai bravúrjait és formaérzékét
pellengérezi („Te tarfejű, tritóni, tarka torzó, / Dús, dőre dátum és dalos dativusz, / Post, penes,
pone, praeter, ablativusz.”)
 Így írtok ti II.
 Kosztolányi Dezső → A szegény kisgyermek panaszai → „A szegény kis trombitás szimbolista
klapec nyöszörgései”; „Mint aki a sínek közé esett” című költemény karikatúrája → Mint aki
halkan belelépett; a homo aestheticus, Kosztolányi nyelvi és poétikai bravúrjainak, létösszegző
versének (Boldog, szomorú dal) („Valami van, valami nincs / Én szepegek / Valami kósza,
kótya kincs”) gúnyrajza
 Tóth Árpád → a költő impresszionista stílusjegyeinek megragadása → Tóth Árpád Ady
Endrének című verse
 Mikszáth Kálmán → az író szabatos, élőbeszédszerű írói technikáját, anekdotikus ízlését
imitálja
 Móricz Zsigmond → népiességét utánozta
 Madách Imre → Az ember tragédiája → Karinthy egy tizenhatodik színt illeszt: Ádám +
Lucifer + álhírlapírók kara; a paródiát Éva szólama zárja: a főhősnő anyasága helyett költőnővé
válásának hírével ijeszti el Ádámot
 Találkozás egy fiatalemberrel (1913) I.
 Ifjúkori álmok ↔ kompromisszumokra kényszerült, szinte minden lényegeset feladó
felnőtt ember
 26 éves elbeszélő – 18 éves önmaga találkozása a Duna-parton
 Alakmás-történet → a két hős: jelen- és a fiatalkori én nem azonos
 A freudi pszichoanalízis hatásait mutatja → elfojtott gyermekkori vágyak milyen hatást
gyakorolnak a későbbi viselkedésre
 Az elbeszélő saját ifjúkori álmaival, naiv hitével szembesül
 A találkozás fiktív volta sejthető → később a narrátori közlés egyértelműsíti
 Az alakmás-találkozás megszólításos beszédhelyzetet teremt → a meghasonlott felnőtt
én belső vitája felszínre kerül
 Két alak párbeszéde = a narrátori felnőtt én számvetése, létösszegzése fiatalkori álmai
és tervei tükrében → végeredmény: a régi álmok szertefoszlása, a korábbi elvek
feladása, a személyiség megváltozása, a külvilág elvárásaihoz való igazodás → negatív
 Találkozás egy fiatalemberrel (1913) II.
 A szembesülés jelképe a nagyalakú füzet → a fiatalember kezében tartja, felnőttkori
mása szekrénye alján felejtette
 A füzet őrzi és teszi számonkérhetővé az ifjúkori álmokat
 repülőgép → nem valósult meg
 nagy földrajzi felfedezések → helyette egyetemre járt
 dédelgetetttársadalmi forradalom („büszke és szabad Magyarország”) → helyette a
megélhetésért fáradozott
 tervezett szimfónia → helyett egyszerű szonettet írt
 Házasságának megítélhetősége is kettős II felnőtt én és a világ viszonya:
„Meghódítottad! Ó, milyen büszke vagy rá! Te mentél hozzá, és meghódítottad!… A
várkastély leszállt a hegyről, és ostrommal bevette a völgyet!… A tölgy meghódította a
folyondárt, és szerelmesen körülcsavarta…”
 Találkozás egy fiatalemberrel (1913) II.
 A „tölgy” feladta magát, büszkeségét → nem fedezte fel őt a világ, ezért most ő udvarolja
körül a világot → személyisége is megromlott: gőgös, büszke, kevés szavú, titkokat rejtegető,
szenvedélyes fiatalember ↔ szószátyár, tehetségét aprópénzre váltó, meghunyászkodó, mások
kegyét leső hétköznapi jellem
 (Ön)vád – védekezés
 A felnőtt végül író-mivoltát mutatja fel
 Művészi létforma értékteremtő ↔ ironikus zárlat: a felnőtt én a különös találkozás
megírásában is pénzkereseti lehetőséget lát: „A téma szép – mondtam magamban, felvidulva. –
Versnek kicsit hosszú volna. De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma
úgyis kedd van, szállítanom illik valamit.”