A mágneses indukcióvonalak és a

fluxus
 Az eddigi ismereteink alapján
célszerűnek látszik a mágneses I
teret, hasonlóan az
elektrosztatikus térhez,
erővonalakkal ábrázolni. B

Az erővonalakhoz húzott érintő

iránya itt is megadja az
indukcióvektor irányát,
sűrűségük pedig a nagyságát.
 A kísérletek alapján megállapítható, hogy a mágneses
indukció-vonalak mindig zárt görbék. Tehát:
• A mágneses mezőnek nincs forrása Mágneses
monopólus nem létezik.
• A mágneses mező örvényes  A mágneses
mezőben végzett munka függ a megtett úttól is.

A mágneses mezőben is érvényes a szuperpozíció elve:

Ha a mágneses teret több mágneses test kelti, akkor a tér
indukció-vektora az összetevők vektori eredője.

B1
B

B2
Az adott felületen áthaladó erővonalak számával megadható a
mágneses indukció nagysága:

Φ
B
A

ahol  az adott felületen merőlegesen áthaladó erővonalak száma, a

mágneses fluxus, A a felület nagysága.

Mértékegysége: Wb (weber)
Általában a vizsgált felület nem merőleges az erővonalakra,
ilyenkor a felületnek csak az indukció-vonalakra merőleges
vetületét szabad figyelembe venni.

An
cosα 
A
A n  A  cosα
Φ  B  A  cosα

 Csak homogén
mezőben!
Kiegészítések:
• Inhomogén mezőben a felületet fel kell bontani akkora
elemekre, ahol a mező már homogénnek tekinthető, a kapott
részfluxusokat pedig össze kell adni.
• Zárt felület fluxusa zérus.