7.

A felszabadult Magyarország a
dunai monarchiában
 I. A rendek és az uralkodó

 Mivel a császár csapatai űzték ki a törököt Magyaroroszágról, az

erőviszonyok a Habsburgok javára billentek.
 Buda visszafoglalása után a pozsonyi országgyűlésen 1687-ben a rendek
lemondtak szabad királyválasztási jogukról és az Aranybulla
ellenállási záradékáról.
 Bár I. Lipót elismerte, hogy a felszabadított területek a Magyar Királyság
részét képezik, továbbra is az a célja, hogy a rendeket visszaszorítsa,
terjessze a katolicizmust és az anyagi csődöt is kezelnie kellett.
 Az anyagi csőd kezelésének módszere:
 A volt hódoltság területét nem kapcsolta vissza automatikusan a
magyar vármegyékhez, hanem fegyverrel meghódított új
szerzeménynek minősítette és az Udvari Kamara irányítása alá
helyezte.
 Felállította az Újszerzeményi Bizottságot (Neoacquistica Comissio),
amely előtt a magyar birtokosoknak hitelesen, okmányokkal
igazolniuk kellett egykori tulajdonukat + 10% fegyverváltságot
kellett fizetniük.
 A 150 év háborúskodás alatt sok adománylevél elveszett,
megsemmisült. Sok köz-és kisnemesnek nem volt pénze a
fegyverváltság kifizetésére. Így sokan nem tudták visszaszerezni
családjuk egykori birtokait.
 Szinte az ország egésze szembekerült a dinasztiával:
 Az udvar intézkedései csorbították a rendi jogokat (megyék mellőzése) és
anyagilag is rosszul jártak.
 A katolikus egyház teher nélkül kapta vissza a birtokait – olaj a tűzre.
 Az udvar a hadseregszállítókat magyarországi birtokokkal fizette ki.
 A volt végvári vitézeket szélnek eresztették. Őket, valamint a jászokat és
kunokat is jobbágyi sorba kívánták taszítani.
 A háború által megnyomorított országban az adókat megemelték.
 A garázdálkodó katonák az ellátásuk (porció) ürügyén az adók
többszörösét beszedték.
II. A Határőrvidék
 A török időkben az oszmán végvárak katonaságának jelentékeny részét
alkották délszlávok – főleg bosnyákok és szerbek (rácok).
 A felszabadító háborúk során a rácok egy része átállt a császáriak oldalára
és Magyarországra menekült. I. Lipót kiváltságlevelet adott nekik. (A szerb
pátriárka lett a birodalmon belüli ortodoxok vezetője).
 A rácok jelentős részét a török határ mentén kialakított ún. határőrvidéken
telepítették le. Ez a terület nem került vissza Magyarországhoz, nem jöttek
létre vármegyék, földjeiket nem kapták vissza a birtokosok. Közvetlenül az
Udvari Haditanács alá tartozott.
 A szerbek parasztokként élhettek, de katonai szolgálattal tartoztak.
 A határőrvidék létrehozása sértette a rendeket (ország egysége nem lett
helyreállítva, birtokok) és sértette a magyar katonáskodó réteget, akiket nem
alkalmaztak a határőrvidéken.
 A rácok a császárhoz hű katonaréteget alkottak, akiket a magyar rendek
ellen is felhasználhatott.
III. Erdély betagozódása a Habsburg Birodalomba
 A meggyengült Erdélyt nem vonták be a háborúba.
 Ahogy a két nagyhatalom közötti egyensúly megszűnt, az önálló
fejedelemség sorsa is megpecsételődött.
 Buda bevétele után Lotharingiai Károly csapataival megszállta Erdélyt.
Apafi átadta a várakat + hadisarcot fizetett.
 Apafi halála után Lipót lett az erdélyi fejedelem. 1691-ben kiadta a
Diploma Leopoldinumot, amelyben biztosította a felekezeti, rendi és a
tulajdonviszonyok tiszteletben tartását.
 Erdélyt nem egyesítették Magyarországgal (se az uralkodó, se a rendek
nem akarták).
 A későbbiekben a fejedelemséget az erdélyi arisztokraták közül
választott kormányzó (gubernátor) irányította a király nevében,
hatalmát az itt állomásozó hadsereg biztosította.