AZ ANJOUK GAZDASÁGPOLITIKÁJA (KÁROLY RÓBERT, NAGY LAJOS)

Száray: Történelem 9. 197-206. o.

- 1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház

I. Károly Róbert (1308-1342)
- KÁROLY RÓBERT (Caroberto) uralkodását a feudális állam újjászervezési időszakának tekinthetjük
- az „interregnum” időszaka (az Árpád-ház kihalásától Károly Róbertig – „király nélküli időszak”; valójában több király is
volt…
- jelöltek az Árpád-ház kihalása után: Károly Róbert, Přemysl Vencel, Ottó bajor herceg) alatt megszűnt az ország pol.-i
egysége: a hatalomra törő tartományurak (oligarchák) a királyi hatalomtól teljesen függetlenedtek, s az általuk birtokolt
országrészekben tkp. királyi hatalmat gyakoroltak (kiskirályok) […mintha elfeledték volna a tatárjárást…]
- ilyen oligarcha volt pl. CSÁK MÁTÉ (Felvidék, ÉNY-i megyék, székhelye Trencsén), Aba Amádé, Borsa Kopasz
- a birtokeloszlás aránya is: Nagybirtok 40%
Kis és középbirtok 40%
Királyi birtok 20%
- Károly Róbertet 3szor is megkoronázzák…
- első lépése: legyőzi a tartományurakat egyenként, akik nem fogtak össze ellene (1312. Rozgonyi csata – legyőzi az
Abákat – Csák Mátét nem sikerül legyőznie, ő 1321-ben utód nélkül hal meg)
- a legyőzöttek birtokait, várait saját hívei körében osztotta szét (új bárói családok: Széchényiek, Garaiak, Lackfiak,
Bebekek stb.)

1) GAZDASÁGPOL.-I INTÉZKEDÉSEI
- ő volt az első olyan királyunk, aki átgondoltan, tudatosan foglalkozott a gazdaságpolitikával – ennek kidolgozója volt
tárnokmestere: Nekcsei Demeter
a) bányászati reform
– 1327. URBURA, BÁNYABÉR: MO. a 14. sz.-ban gazdag volt arany- és ezüstlelőhelyekben (a világ aranytermelésének ⅓-át
adta); a korábbi gyakorlat szerint a kir.-nak bányaművelési monopóliuma van, sőt a bányászatra alkalmas birtokot
kisajátíthatta, a bányászok pedig a bányaművelésért fizetendő nemesfémet – az urburát – a kir.-nak fizették (ez az arany
egytizede, az ezüst egynyolcada volt); a földesuraknak tehát nemcsak kára volt ebből, de nem is igyekeztek bejelenteni,
ha lelőhelyre bukkantak a földjükön…
- Károly újítása: átengedte a földesuraknak a bányászok által fizetett urbura harmadát, így a földek tulajdonosai is
érdekeltek lettek a lelőhelyek feltárásában
+ megalapította Körmöcbányát
b) új, egységes, értékálló pénzt vezetett be: az ARANYFORINTot
- firenzei mintára
- nagy bonyodalmat okozott, hogy kb.35 különféle hazai és külföldi pénz volt forgalomban
- a kamara minden évben új pénzt bocsátott ki a korábbi gyakorlat szerint, de az új pénzt a vármegyék kötelesek voltak
50%-os félárral megvásárolni; az így kapott nyereség a „kamara haszna” (ebből fedezték a bányászatot, ércfeldolgozást)
DE! az új pénzek nemesfémtartalmát csökkentették (pénzrontás)
- az aranyforint bevezetésével megszűnt a kötelező beváltás
c) kapuadó
- a kamara haszna kiesett jövedelmeit pótolandó; a jobbágyok első állami adója
- jobbágytelkenként, vagyis portánként, kapunként kellett fizetni – akkor is, ha több család élt egy portán
(jobbágyportánként 18 dénárt) - akkor kellet fizetni ha a kapun át tudott haladni egy szénásszekér
d) harmincadvám – új külkereskedelmi vám
- magas jövedelmek származtak a külkereskedelmi vámokból: a nyugati és az északi irányú kereskedelem értékének
harmincad részét (az áru értékének 3,33%-a) tette ki: ez volt a harmincadvám (a balkáni kereskedelem vámja pedig a
forgalom értékének huszada volt)
e) banderiális hadsereg - (bandérium ’zászlóalj’ szóból)
- lehetőséget adott ad a földbirtokosoknak, hogy hadseregüket megtarthassák, azonban maguknak kellett
finanszírozniuk azt. Ha a katonák létszáma meghaladta az 50 főt, a földbirtokosnak lett egy bandériuma (zászlóalja).
Megengedte tehát a földesúrnak, hogy hadserege a saját zászlója alatt harcolhasson. Azonban, ha a földbirtokos nem
tudott kiállítani egy 50 fős sereget, akkor saját magának kellett harcolnia. A bandériumokon kívül még fontos szerepet
játszottak a várkatonák, a könnyűlovas kunok, és a zsoldos katonák.

2. Külpolitikája
- hadjáratai sikertelenek voltak (a Tengermelléket nem sikerült visszahódítania, vereséget szenvedett a havasalföldi
fejedelemtől is)
- közvetlen szomszédainkkal létrehozott szövetséget tűzte ki célul
- a XIV. században kibontakozó fejlődés hatására megélénkült a külkereskedelem; Mo.-ról főleg nyersanyagot és
élelmiszereket, bort, élőállatot, sót vittek ki - pari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és kölni
posztót, fegyvereket hoztak be
- a NY felé irányuló magyarországi külkereskedelem hasznát már a XIV. század eleje óta a bécsi kereskedők fölözték le,
mely nemcsak a magyar árukat sújtotta, hanem a cseh és a lengyel külkereskedelem érdekeit is sértette
- 1335. Visegrád – elsimította a lengyel-cseh viszályt, s a béke megünneplésére szervezték meg a királytalálkozót (más
uralkodók is részt vettek a „csúcstalálkozón”)
- a XIII. századtól egész Európában változtak az árarányok, a gabonatermelés hanyatlásával szemben nőtt a kereslet az
iparcikkek iránt - egy mezőgazdaságra berendezkedett országnak egyre több terményt kellett szállítania az ipari
cikkekért
- Károly Róbert jó viszonyt tartott fenn a Luxemburgokkal Csehországban és a Łokietek családdal Lengyelországban
(feleségül vette a lengyel Ulászló lányát, Erzsébetet); 1335-ben a visegrádi királytalálkozón megállapodott a cseh
uralkodóval, hogy egy Bécset megkerülő kereskedelmi útvonalat jelölnek ki, ugyanis Bécs minkét ország gazdasági
érdekeit sértő árumegállító joggal rendelkezett (a rajta áthaladó árukat megveheti a helyi árviszonyoknak megfelelően),
ami útvonalkényszerrel párosult (nem lehetett elkerülni a várost)
- záradék: Lajos (Károly Róbert fia) örökli a lengyel trónt, ha III. Kázmér lengyel királynak nem születik fia…

3. Népesség
- a ritkán lakott országrészek benépesültek K.R. uralkodása alatt
- német bányászokat hívott be a szomszédos cseh területekről, a Felvidékre ruszin, Erdélybe szász és román bevándorlók
jöttek (ők nem asszimilálódtak be a lakosságba, tehát átrendeződött a népességszerkezet)

Károly Róbert békét teremtő politikája gazd.-i fejlődést eredményezett!

II. I. (Nagy) Lajos (1342-1382)

- Károly Róbert fia – amikor 16 éves kamaszként átveszi a trónt, „teli államkincstárral”, ellenségek és testvérviszályok
nélkül kezd neki uralkodásának
- bevételeinek nagy részét a regáléjövedelmek tették ki
- vakmerő lovagkirály - állandó háborúban állt – amelyet csak súlyosbított a pestis és az éhínségek (s így szimpátiánk
ellenére tény, hogy a „Nagy” jelzőt apja érdemelte volna…)
- számos hadjáratát három kategóriába sorolhatjuk:
 litvániai és tatárokkal vívott összecsapásai
 nápolyi és dalmáciai csatározásai
 balkáni hadjáratai
a) a lengyel királyt halála (1370) után a visegrádi szerződés értelmében Lajos követte a trónon (perszonálunió!!!)…
[Magyar Lajos néven fut a lengyeleknél…nem is sokat foglalkozott a lengyel ügyekkel - csak háromszor látogatott el lengyel földre –
amikor a kül- vagy belpolitikai helyzet már úgy elfajult, hogy nem tudta elkerülni a személyes fellépést…inkább anyja, Erzsébet
királyné irányította a Lengyel Királyságot]
b) 1351. az egyetlen Anjou-kori ogy., amely fontos tv-eket hozott…
- megerősíti az Aranybulla tv-eit
- a nemesség „egy és ugyanazon szabadság” elvének megfogalmazása (ennek értelmében az ország minden
nemese jogilag ugyanolyan szabadsággal és jogokkal rendelkezik, adómentességet élveznek – vagyonilag
különböznek…)
- ősiség (aviticitas) – háramlási jog (a nemesi birtok elidegeníthetetlen, nem adható el, és csak a közvetlen
leszármazott, vagy ha ilyen nincs, akkor az elhunyt nemzetsége, oldalági rokonsága örökli; ha a nemzetség
kihal, a birtok visszaháramlik a királyra)
- kilenced bevezetése - a termény kilencedik tizedét a földesúrnak kell beszolgáltatni (ha a király vagy az egyház
a földesúr, akkor annak); ha valaki nem szedi be, akkor beszedik helyette, hogy ne legyen előnye a nagyobb
birtokosoknak (a parasztok hozzájuk költöznének, mert szabad költözködési joguk van)
- megerősítette a nemesek jobbágyaik feletti bíráskodási, ítélkezési jogát – azaz az „úriszék” intézményét
- Lajos uralkodása alatt tehát véglegesen kialakult a magyar társadalom évszázadokra meghatározó két nagy
csoportja: a jogi értelemben egységes nemesség és a jobbágyság!
(A jobbágyok jobbágytelekkel rendelkeznek, amit szabadon örökíthetnek, és szerződésben meghatározott termény és
pénzszolgáltatással tartoznak, és szabadon költözködhetnek. A kisnemesek kisbirtokkal rendelkeztek, az ebből származó jövedelem
csekély volt, a jobbágysághoz hasonlított életmódjuk. A nagybirtokosok közül sokan az udvari nemesség sorába kerültek, a király
közvetlen környezetében voltak, és országos méltóságokat viseltek. Az udvari nemesség örökíthette a tisztségeket.)
- bőkezű a városokkal - kiváltságokat adományozott - vámmentességet az országon belül és a szomszédokkal való
kereskedésben – pl. Budának, Kassának, Brassónak árumegállító jogot biztosított, Sárvárnak pedig lehetővé tette, hogy
a környező parasztok szabadon beköltözhessenek…
- említést érdemel a kulturális életet támogató, széleskörű tevékenysége is (egyetem Pécsett)
[Magyarország partját Nagy Lajos uralkodása alatt három tenger mosta??? Horvátország révén az Adriai-, Lengyelország révén a
Balti-, Moldva meghódoltatása révén pedig a Fekete-tenger Lajosé volt??? – nem igaz!!! - Lajos befolyása ugyan kiterjedt
Lengyelországra és Moldvára, de ezek az országok nem voltak Magyarország részei, mindössze közös uralkodójuk volt…
Lengyelország ráadásul a német lovagok miatt nem is rendelkezett tengerparttal északon…]

A XIV. sz. végére az Anjouk gazdasági-társadalmi reformjainak köszönhetően az ország jelentősen csökkentette azt a
különbséget, amely a fejlett nyugati feudális országok és Közép-Európa között fennállt.

III. A magyar városfejlődés:

- a XIV. századra Mo. már vegyes etnikumú ország (szepességi és erdélyi szászok, német ajkú népesség, ők alkották a
városi polgárság zömét; de megkezdődött a románok bevándorlása is)
- a legelőváltó gazdálkodás rendszerével a legelőből kihasított szántót a kimerülésig művelték, majd a legelő egy másik
részét művelték meg - csoroszlyás ekével, ökörrel művelt szántóföldeken gabonát (búzát, kölest, rozst) termeltek
- fontos volt a gyümölcs és szőlőtermesztés; az állattartás továbbra is jelentős maradt, de átalakulóban volt: a marha, a
ló és a juh tartása mellett terjedt a sertés és a baromfi tenyésztése is (a vizek és az erdők gazdag vadállománya
hozzájárult a lakosság élelemellátásához)
- az ipar és a mezőgazdaság fejlődését elősegítették a nyugatról érkező bevándorlók, a hospesek
- a jobbágytelkek termelékenysége tehát nőtt – ezt mutatják az egyre növekvő terhek és az egyre szaporodó
vásároshelyek is
- az Anjouk alatt a városok száma nőtt, támogatták is a városokat, osztogatták a városi kiváltságokat, hisz a városok
adója közvetlenül a kincstárat gazdagította
- legnagyobb városaink a távolsági ker. útvonalain alakultak ki (Esztergom, Székesfehérvár, Sopron, Pozsony, Győr,
Kassa, stb. – a ker.-i útvonalak Budán értek össze, mely városnak szintén volt árumegállító joga)

A városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros)

a) a szabad királyi városok csak a király alá tartoztak, és hasonló kiváltságokkal rendelkeztek, mint nyugat-európai
társaik, de a városok lélekszáma elmaradt a nyugati városokétól (2-3000 fő), és magas volt a mezőgazdaságból élők
száma; ált. fallal körülvett városok
- a következő privilégiumokkal rendelkeztek:
- királyi fennhatóság
- részvétel a rendi országgyűléseken (követek által)
- szabad bíróválasztás
- plébános választás
- vásártartás joga
- árumegállító jog
- vámmentesség
- pallosjog
b) a bányavárosok - az ásványkincsekben (só, arany, ezüst) gazdag Magyarország bányászatának fellendítésében is
döntő szerepet játszottak a hospesek (bányavárosok pl. Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya)
c) mezővárosok - XIV. században a földesúri birtokokon alakultak ki mezővárosok (oppidum), melyeknek lakói a
földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak, ám a lakosság továbbra is döntő
mértékben mezőgazdasággal foglalkozott, de már éltek itt kézművesek, s jelentős volt a kereskedelmi forgalom is