MAGYARORSZÁG A XVIII.

SZÁZADBAN (1711-1795)

Magyarország új helyzete a Habsburg Birodalomban

1. Magyarország helye a Habsburg Birodalomban

Az 1687-es országgyűlés elfogadta a Habsburgok örökös királyságát, az 1711-es szatmári béke tiszteletben
tartotta a rendi jogokat. A fiú utód nélküli III. Károly elfogadtatta a nőági örökösödést, melyet az 1722-23-as
országgyűlés iktatott törvénybe Pragmatica Sanctio (törvényes szabályozás) néven. Tartalmazta (a töröktől való
félelem miatt) Magyarország és a tartományok együttes kormányzását is. E három Habsburg-magyar
viszonyrendszert megalapozó esemény miatt teljes abszolutizmus nem épülhetett ki. De e rendi szervekkel
működő abszolutizmusban a központi politika volt a meghatározó (rendi látszatönállóság), a törvényhozói,
végrehajtói, igazságszolgáltatói hatalom lényegében az uralkodóé. Erdélyt, Partiumot, Horvátországot,
Szlavóniát továbbra sem kapcsolták vissza. A kiváltságait féltő magyar nemesség ezek garantálásáért cserébe
nem használta ki a történelmi helyzetet az ország nagyobb fokú önállóságára.

2. Államigazgatás
a) Kormányzás: Az államirányítás csúcsa a császár bécsi tanácsadó testülete a Titkos Konferencia
(Államtanács). Az udvari kormányszerveknek alárendelt a bécsi Magyar Kancellária (ezen keresztül
gyakorolta a király a végrehajtó hatalmat). A polgári közigazgatás szerve a vármegyékkel kapcsolatot tartó
pozsonyi Helytartótanács, elnöke a nádor. Hatásköre mindenre kiterjedt a pénzügyeken és
igazságszolgáltatáson kívül. Csekély önállósággal a pénzügyeket a pozsonyi Magyar Kamara intézte. Buda
visszafoglalása után is a főváros Pozsony maradt.

b) Törvényhozás: Az országgyűlés (diéta) két háza: a nádor vezette felső tábla, és a személynök vezette alsó
tábla. A két ház által megvitatott törvényeket felirat formájában felterjesztették a királyhoz, aki ezt
szentesítette. Ha a rendek nem fogadták el a király javaslatait, azokat rendeletben adhatta ki. A diéta szerepe
a hadsereg kiállítás és az adóztatás tekintetében jelentős.

c) Vármegye: a nemesi önkormányzat élén a király által választott főispán állt. A vármegyei közgyűlést az
alispán vezette. A közgyűlés választotta meg az országgyűlési követeket.

d) Igazságszolgáltatás: A vármegyei ítélőszék felett a négy kerületi tábla és a Királyi Tábla állt, legfelső
bíróság a nádor elnökölte Hétszemélyes Tábla. Fellebbezni a királynál is lehetett. A parasztság peres ügyeit
az úriszék és a vármegyei ítélőszék intézte, tovább ritkán jutott.

3. A vallásszabadság kérdése
Bár a vallásszabadság a rendi jogokkal együtt garantált volt, az udvar tartott a magyar nemzeti eszmét
erőteljesebben képviselő reformátusoktól. Ezért a Habsburg állam anyagilag erősítette a katolikus egyházat.

Magyarország újranépesülése

1. A veszteségek mérlege
A török kiűzése után az ország lakossága négymillió fő volt, mint Mátyás idején. A harcok főleg a magyarlakta
területeken folytak, így a magyar etnikum aránya a 15. századi 80%-ról (3,2 millió) a 18. századra 40%-ra (2
millió) esett vissza. A Rákóczi-szabadságharc alatti pestis tovább ritkította a népességet.

2. Népességnövekedés
Az ország benépesülése három módon történt: 1. belső migráció - Felvidékről magyarok és szlovákok érkeztek
az Alföldre, 2. bevándorlás - románok Erdélybe és szerbek a Délvidékre menekültek a Balkánról a török elől. 3.
szervezett betelepítés - a Habsburgok németeket hívtak telepes falvakba.

3. Magyarország etnikumai
a) Őshonos nemzetiségek: 1. szlovákok (tótok): A Felvidéken élnek, ahol rendelkeztek városi polgársággal. A
török időket a Kárpátok biztonságában vészelték át és az elpusztított országrész újjáépítésében nagy szükség
volt a szlovák telepesekre, akik főleg Békésbe és Szabolcsba (az ő utódaik a tirpákok) vándoroltak. 2.
ruszinok ( Kárpátalján éltek, vezetőik görög katolikus papjaik. 3. vendek (szlovének): a Muravidéken éltek.

p1
b) Bevándorlók: 1. románok (oláhok): Bevándorlásuk a tatrájárás után élénkült meg (a legelőváltó
pásztoródás és a gyéren lakott vidékekre a magánföldesúri telepítések miatt). A törökvész után lehúzódtak
hegyekből, s az azelőtt magyarok lakta folyóvölgyekben és Erdélyben fokozatosan többségbe kerültek.
Megjelentek a Bánságban és a Partiumban (Részek, az Alföld peremvidéke), de román többségű város még
sehol nem volt 2. szerbek (rácok): A török elől menekültek és a Bácskában, Bánságban, Szerémségben leltek
otthonra (e területekből áll a mai Vajdaság). Görögkeleti vallásuk, szokásaik miatt nehezen olvadtak be.
Mivel a török kiűzésekor a szerbség hadra fogható elem volt, Bécs autonómiát (önkormányzatot) adott nekik
(Szerb Határőrvidék). 3. horvátok: Horvátország különállása miatt társnemzet, társadalma a magyarokéhoz
hasonló szerkezetű. Területeikre is az udvar szerb határőröket telepített.

c) Államilag szervezett betelepülők: 1. németek: szerepük már korábban meghatározó volt a városiasodás
megindulásában (erdélyi és szepességi evangélikus szászok). A török kiűzése után a Habsburgok udvar hű,
katolikus svábokat hívtak a Bácskába, Bánságba (ide a magyarok betelepülését sokáig megtiltották) és
Baranyába, s szabályos telepes falvakat építettek nekik.

4. A benépesülés következményei
a) Gazdasági: Az ország újjáépült, a gazdaság felvirágzott. A népességszám emelkedése több adófizetőt,
nagyobb bevételt jelent, ezért államérdek. E folyamatot adókedvezményekkel segítették elő.

b) Etnikai: A nagyszámú nemzetiségi (a városi német, szlovák lakosságot leszámítva) már nem olvadt be a
magyarságba, kompakt etnikai tömböt alkotott. Az ország soknemzetiségűvé válása, az etnikumok önálló
nemzetté fejlődése, magában hordozta a történelmi Magyarország későbbi szétesésének lehetőségét.

A magyar gazdaság újjáépítése

1. Mezőgazdaság
Míg a nyugati országrészben háromnyomásos rendszer dominált, az egykori török hódoltság visszafejlődött a
vad talajváltó szintre. Az udvar modernizációja következtében nőtt a burgonya, kukorica és dohánytermesztés. A
külpiacot még mindig az alföldi városok rideg állattenyésztése uralta.

2. Ipar, kereskedelem, közlekedés

A kontinentális munkamegosztás miatt Magyarország is a Nyugat nyersanyagellátója, ipara versenyképtelen,
csak a hazai piacra termel. Manufaktúrák helyett a céhek alakultak újjá. A vámok és a szűk kereslet gátolta a
tőkefelhalmozást. Az élelmiszeripar és a bányászat fejlődött (Hell Máté - gőzszivattyú feltalálása, Selmecbányai
bányatiszti iskola). A földutakat szélesítették, vízelvezető árkokat ástak, a nagy árumennyiséget továbbra is vízi
úton szállították.

3. Életminőség
Az oktatás főleg a jezsuiták kezében volt. A tudományos életben a latin vált meghatározóvá. A nemesség nagy
része nádtetős házakban élt, a köznemesek egy része klasszicista kúriákat építtetett. Virágkorát élte a barokk ( pl.
a Hildebrandt által tervezett ráckevei Savoyai-kastély, vagy az ómassai kohóalapító, Fazola Henrik
kovácsoltvas kapuja az egri megyeházán). A háborúk elmúltával a járványok csökkentek.

A felvilágosult abszolutizmus reformjai

1. Az örökösödési háború 1740-48

III. Károly (1711-40) elveszette észak-szerbiai és dél-itáliai szerzeményeit és az európai hatalmakkal nem tudta
elfogadtatni az osztrák nőági örökösödést. Halálakor II. Frigyes hadüzenet nélkül lerohanta a fejlett Sziléziát,
elfoglalta Csehországot és elszakadásra szólította fel a magyar rendeket. A birodalom léte Magyarországtól
függött, Mária Terézia a pozsonyi országgyűléstől kért és kapott segítséget („Életünket és vérünket”). Az
inszurrekcióért (nemesi felkelés) cserébe Mária Terézia garantálta a magyar nemesség adómentességét, így a
magyar nemesség különleges helyzetet élvezett. (A birodalom nyugati felén az osztrák és cseh nemesség
adóköteles volt, a Habsburgok vámpolitikával próbálják pótolni magyarországi bevételeiket). A trón
megmenekült, de Szilézia elvesztett. Visszaszerzésére tett sikertelen kísérlet a hétéves háború (1756-63).

2. Habsburg merkantilizmus - gazdasági reformok

Az örökös tartományokban Mária Terézia meg tudta adóztatni a nemességet, Magyarországon nem. A
gazdaságpolitika célja a birodalmi munkamegosztás (Ausztria - ipar, Magyarország mezőgazdaság), amit Mária
Terézia az 1754-es vámrendelettel ért el a kettős vámrendszer bevezetésével. Lényege: a belső vámhatár
Magyarországot fogta össze, a külső a birodalmat. Így mire a kettős vám sújtotta magyar áru külpiacra került -

p2
megdrágult, akárcsak a birodalmon túlról Magyarországra importált termékek. Magyarország az osztrák és a
cseh iparral versenyképtelen, annak felvevőpiacává vált és agrártermelésre állt rá, ellátva az örökös
tartományokat.

3. Jobbágyvédelem - az Urbárium
A parasztság differenciálódott, megnőtt a zsellérek száma és csak egy vékony réteg gazdagodott. Az italmérés
joga, mészárszék, malom üzemeltetése a földesurat illette. A jobbágyság terhei: hadiadó, háziadó (a vármegye
működési költségeit fedezi), porció (katonaság élelemellátása), forspont (katonák szállítása), erőszakos
besorozás az állandó hadseregbe („kötéllel fogták” őket). További terhek: kilenced, tized, heti 3-4 nap robot,
ajándék. Mivel a vámrendelet az agrártermékek exportjának kedvezett, a földesurak növelték a robotot és a
majorságot. Következményei a parasztmegmozdulások. (1764-ben, Csíkban a határőrszolgálatot megtagadó
székelyek lemészárlása volt a „mádéfalvi veszedelem,” ami után megindult a székelyek kivándorlása, ekkor
keletkeztek a bukovinai csángó falvak). Az 1765-66-os dunántúli jobbágymozgalom hatására az úrbérrendezéssel
az államhatalom beavatkozott a földesúri kiszipolyozás ellen („Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk”).
Mária Terézia 1767-ben az Urbárium kiadásával szabályozza a jobbágyterheket, ami törvényes helyzetet teremt
a földesúr és a jobbágy között (heti 1 nap igás, vagy 2 nap kézi robot).

4. Oktatás
Azzal a céllal, hogy engedelmes polgárokat neveljenek, a királynő 1777-ben kiadta a Ratio Educationis-t
(Nevelés Rendje), mely megpróbálta kötelezni az iskolába járást 6-12 éves korig. Meggyorsult a
hivatalnokképzés, nőtt az írástudók száma.

5. Új szemlélet
Mária Terézia a magyar vezetőréteg megnyerésére hangsúlyozta a magyar jelleget. (Magyarokat emelt be az
államigazgatásba, kitüntetéseket, udvari testőrséget alapított, visszacsatolta a Bánságot, Fiumét és a
Szepességet, Magyarországra hozatta a Szent Jobbot). A bécsi közéletben való részvétellel, illetve a dinasztia
közvetítésével is terjedt a felvilágosodás, melynek fő célja a magyar nyelv fejlesztése volt.

6. A felvilágosult zsarnok - II. József

II. József (1780-90) Mária Terézia fia, felvilágosult abszolutista uralkodó, célja az egységállam megteremtése.
Mivel a korona nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár, nem koronáztatta meg magát („kalapos
király”). Így jelezte, hogy nem vesz figyelembe alkotmányosságot, rendeleti úton kormányoz. („Mindent a
népért, de semmit sem a nép által”).
a) Rendeletei: 1781-es egyházi intézkedései közül türelmi rendeletben a protestánsoknak és a görögkeletieknek
is biztosította a vallásszabadságot, hivatalviselést. Elrendelte a nem oktatási vagy gyógyító célú
szerzetesrendek feloszlatását. Kivette a cenzúrát a katolikusok kezéből, korlátozta Róma beleszólását egyházi
ügyekbe. VI. Pius pápa „fordított Canossája” nem hozott eredményt. Viszont II. József a szekularizált
egyházi vagyonból rendezte az alsópapság fizetését és plébániákat építetett. Közigazgatási reformjában az
országot kerületekre osztotta, célja a vármegyei önkormányzat szétzúzása. Az egész birodalom területén a
német nyelvet tette hivatalossá. Az 1784-es Horia és Closka vezette erdélyi román parasztfelkelés hozzájárult
az 1785-ös jobbágyrendelete kiadásához: a jobbágy név használatát megtiltotta, biztosította a szabad
költözést és a tanulást.

b) Támasza: II. József államrendszere a jozefinizmus - a felvilágosult abszolutizmus magyarországi fajtája.

Hívei, az államigazgatásba bekerülő, alacsony származású értelmiségiek, a protestánsok és a kis számú
polgárság. A parasztság az 1788-as orosz-török háborúba való beavatkozás okozta adók miatt kiábrándult, a
rendek mellőzésük miatt elégedetlenkedtek. A német nyelv bevezetése általános felháborodást szült.
Társadalmi támogatottság híján, halálos ágyán a jobbágy és türelmi rendelet kivételével valamennyi
intézkedését visszavonta. Halálát követően a nemesi reakció az újjáéledő vármegyékből meginduló
magyarosítási hullám volt (a nyelv mellett a ruhában, zenében, táncban, stb. is) és kötelezővé tették a
középiskolákban a magyar nyelv oktatását.

p3
A kompromisszum helyreállítása a rendek és a Habsburg-dinasztia között

1. A kompromisszum helyreállítása
A poroszoknak és törököknek tett engedményekkel II. Lipót (1790-92) stabilizálta a birodalom külpolitikai
helyzetét. A francia forradalom hatásától megrémült nemességet az 1791-es Diploma Leopoldium kiadásával
nyugtatta meg, melyben megerősítette Magyarország különállását és a rendi jogokat.

2. A francia forradalom hatása

A magyar nemesség nagy része megijedt, de a jozefinista értelmiség rokonszenvezett a polgári átalakulás
eszméivel. Felerősödtek a nemzeti érzelmek (pl. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalma), olvasókörökben
tanulmányozták a forradalmi eszméket, divat lett a francia nyelv. I. Ferenc (1792-1835) forradalomtól rettegett.

4. A magyar jakobinus mozgalom

A törtető, minden áron érvényesülni kívánó Martinovics Ignác ferences szerzetes korábban még feljelentette az
elégedetlenkedőket, de miután karrierje kettétört a jakobinus értelmiség összefogójává vált. 1794-ben két titkos
társaságot szerveztek: a Reformátorok Társasága a nemességet, a Szabadság és Egyenlőség Társasága a
jakobinus értelmiséget tömörítette. Jakobinus programjaikat káté (kérdés-felelet) formájában terjesztették.
Azonban a véletlenül letartóztatott Martinovics Ignác beárulta az egész mozgalmat. Vezetőit a Vérmezőn
végezték ki.

Összefoglalás

p4