Kórház és gyermek

Előkészítése
• A kórházi tartózkodás mindig nagy
esemény a gyermek életében.
• Életkórtól függ, hogyan áll hozzá a
gyermek a szülőtől való elválasztáshoz, a
kórházi kezeléshez.
• A felkészítést a szülők tehetik meg az
egészséges gyermeknél: „doktorjáték”,
foglalkoztató könyvek.
• A megfelelő előkészítés mérsékelheti a
családtól való elszakadás fájdalmát.
• A kórházi felvétel fájdalmas a gyermek és
családja számára, elszakad megszokott
környezetétől, számára idegen emberek
közé kerül, nemegyszer fájdalmas
beavatkozásokon kell elviselnie.
• Intézetben lehetőség van arra, hogy a
gyermekkel a szülő is az intézményben
tartózkodhasson az ápolási feladatot nem
akadályozva.
• A szülő benntartózkodása esetén bevonható az
ápolási munkába, de a nővér felelőssége
továbbra is megmarad.
• Az ápolási folyamat során az anya
egészségnevelése is adott az ápoló számára.
 Kapcsolatteremtés a gyermekkel
• Mutatkozzunk be, kísérjük a kórterembe
és mutassuk be a szobatársaknak.
• Helyi szabályokat magyarázzuk el.
• Ha mód van rá beszélgessünk a
gyermekkel, hiszen életkörülményeit
ismerve könnyebben át tudjuk segíteni a
kórházban töltött napokon.
 Kapcsolatteremtés a szülőkkel
• Szülői aggodalmat a felvételt követően
enyhíteni kell, azzal, ha biztosítsuk a
szülőket afelől, hogy jó helyen tudják
gyermeküket.
• A kórház rendje, tisztasága, nyugalma,
biztonsága és a nővér magatartása az ami
a szülő kórház iránti bizalmát felkelti.
• Betegfelvételkor elég időt kell szánni a szülővel
való foglalkozásra. Legyünk türelmesek,
hallgassuk meg mindent amit a gyermekről
szeretne mondani.(Ápolási anamnézis)
• Mindig közöljük a látogatási rendet, és a kórház
elérhetőségét.
• Magyarázzuk el mennyire fontos a szülők
hozzáállása, viselkedése a gyermek
szempontjából.
Beteg gyermek alapvető igényei
• Elszakad anyjától, hiányzik édesanyja.
Félelme sokszor agresszióba csap át,
majd miután sírással nem ér el semmit,
apáthiás, depressziós hangulatba kerül.
Nővér feladata: szeretetteljes kapcsolat
kiépítése a gyermekkel.
• Testi igénye: Legfőbb igénye a nyugalom, a
zavartalan pihenés. Biztosítsuk számára az
elhelyezést, és tegyük lehetővé a megszokott
tárgyak használatát(kispárna, maci..stb.)
Lehetőség szerint vonjuk be a szülőt is.
• Lelki igénye: Legjobban a honvágy gyötri.
Vigasztaljuk, igyekezzük figyelmét elterelni.
Kisgyermeket vegyük kézbe, beszéljünk
hozzá…stb Legyünk mindig őszinték és
magyarázzuk el a beavatkozások lényegét, soha
ne hazudjunk.
 Hospitalizáció
Spitz írta le a jelenséget.
Az anyai gondozástól való megvonás (szeparáció) hosszú időn
keresztül.
A kórházban fekvő kisgyermeknél az érzelmi zavar
súlyosságát fokozza: a szociális szerepvesztés, a
megszokott környezettől való elszakadás, mozgásában
való korlátozás, foglalkozás és játék hiánya, félelem a
betegségtől, vizsgálatoktól, terápiától.
Károsodás szintjei:
– Pszichés
– Mentális
– Fizikai: Fejlődésük lelassul, életkedvük, -aktivitásuk csökken,
amelyet önbántó agresszió, majd apátia, gyengülés, fogyás
követ .
 Tágabb értelmezése
A hospitalizmusnak az anyától való távollét ideje alatt a következő három
fázisát lehet elkülöníteni:
• 1. A kezdeti és azonnali reakció a tiltakozás: a gyermek sír, rúg,
kapaszkodik az anyába, minden lehetséges módon harcol azért, hogy ne
szakítsák el tőle.
– Érzései: harag, félelem, keserűség, és nyilván némi remény arra, hogy
visszaszerezheti anyját. Ez a szakasz napokig is eltarthat.
• 2. Az ellenállást lassan a kétségbeesés állapota váltja fel: a gyermek
nyugodtabbá válik és úgy tűnik, teljesen reményvesztetté is.
– Bár még mindig érzi azt a haragot, amit eddig mutatott, de érzései már mélyen
rejtve maradnak. Szomorúságában nem engedi, hogy mások vigasztalják,
mindenkitől elfordul, esetleg saját magát vigasztalja – ringatja vagy az ujját
szopja.
• 3.Ha a szeparáció tovább folytatódik, nagy változás következik be: úgy
tűnik, mintha a gyermek elfelejtette volna az anyját, újra közeledik
másokhoz, látszólag megszokja az új helyzetet és embereket.
– Ha az anya meglátogatja, érdektelenül bánik vele, és a nővérkéhez bújik, vagy
egyenesen visszautasítja az anyját, ahogyan az elutasította őt. Mindez azt jelzi,
hogy elérkezett a leválás szakasza.
 Posthospitalizációs tünetek

• A posthospitalizációs tünetek a
kórházból való távozás után 2-6 héttel
jelentkezhetnek:
- mint szokásokban való eltérések:
- ujjszopás, fogcsikorgatás, a test
ritmusos himbálása, fékezhetetlen
pszichomotoros rendellenességek,
táplálkozási-, ürítési-, alvási zavarok.
 Törvényszerűségei
• Nem minden gyermek megy át a hospitalizmus ezen fázisain, és
különbözőképpen élik át a szeparáció élményét.
• A gyermek életkora ebben igen fontos tényező:
6-7 hónapos koruktól 3 éves korukig a legérzékenyebbek a szeparációra.
• Az életkorral kapcsolatban lényeges az is, hogy a gyermek meg tudja-e már
tartani emlékezetében az anya képét, van-e már az időről alkotott fogalma.
A kisgyermek számára az az idő, ami az anyának véges, neki az
örökkévalóság!
• Bowlby a szeparációt átélő kisgyermek érzését ahhoz hasonlítja, amit a
felnőtt él át, ha előzetes letartóztatásba helyezik meghatározatlan időre,
meghatározatlan ítélet alapján.”
• A gyermekek gyakran hiszik azt, hogy rosszaságuk miatt büntetésből
hagyták őket ott, amitől még elviselhetetlenebb a szeparáció. Ez még 6-8
éves gyermeknél is előfordul!!!
• Fontos tényező a szeparáció súlyossága szempontjából az anyával való
kapcsolat jellege is. Minél stabilabb és feszültségtől mentesebb, annál
kevésbé sérülékeny a gyermek ilyen helyzetben.