Alkimisták olvasztótégelyében

Az iskolai történelemleckék után hajlamosak lehetünk az alkimistákat valamiféle hóbortos fickóknak

tartani, akik azt sem tudták úri jó dolgukban, hogy mihez fogjanak, és mindenféle fura elveken
anyagokat kutyultak össze. Ezzel a hóborttal mintegy mellékesen megalapozták ugyan a mai kémia és
fizika tanait, de azért nem vesszük komolyan őket. Miért nem? Miért degradáljuk őket a hóbortosok
szintjére? Miért gondoljuk róluk, hogy aranyat akartak csinálni? Miért gondoljuk, hogy a bölcsek kövét
keresték? Hogy a príma matéria után kutattak? És miért tartjuk hihetetlennek, hogy mindezeket
létrehozták, megtalálták és le is jegyezték? Mert olyan módon írták le, ahogy ma nem értjük meg?
Miért lennénk ma butábbak mint egykoron?

Az alchemia magyarul talán „nedvtant” jelenthet. A görög chumos, vagyis nedv szóból eredeztetik. Az
al előtagot – mint már azt korábban is írtam - az arab, (szír és palesztin) közvetítés során kaphatta,
akár csak az algebra, vagy az alkohol. Ez nem jelent mást, mint a magyar a és az, vagyis konkréttá,
egyértelművé teszi a dolgokat, egy bizonyos dologra utalnak vele.

Az alkímia nem aranycsinálást jelent. Egy rendkívül érdekes, a mai tudomány számára is rengeteg
újat feltáró tudománycsoportot, az analógiák és a természeti változók megismerésének tanát. Egyúttal
olyan eszmerendszert is jelent, ami az embert a természet részeként azzal összefüggésekben
vizsgálja. Az alkimisták legnagyobb csoportja a hermetikus mágia tanai szerint foglalkozott az
anyaggal. A mai ezoterikusnak mondott irodalmak alapjait is ők, a korai alkimisták fektették le.

Az iskolában azt tanuljuk, hogy azok a szimbólumrendszerek, melyek alapján a hermetikusok

dolgoztak, nem érthetők, sőt egyenesen butaságok. Ennek oka, hogy amit nem ért meg az ember, azt
hajlandó butaságnak tartani. Az alkimisták filozófiai rendszere a kozmoszra, a mikrokozmoszra, az
elemekre és az ezen összetevőkből álló világra, így az emberre is alkalmazható. Az aranycsinálás
eszméje tehát nem jelenti az arany és a gazdagság utáni mérhetetlen és csillapíthatatlan vágyat,
hanem a nemtelen nemessé változtatása, a dolgok isteni lényegének megértése a célja. Az
aranycsinálás, a bölcsek kövének keresése és a mindent gyógyító elixír megtalálása szintén nem
más, mint az emberi vágyak három alapjának megteremtése. A gazdagság, a bölcsesség és az
egészség megtalálása, aminek segítségével az Istennel hasonlatossá (egyé, vagyis teremtő Istenné)
válhatunk és elérhetjük a vágyott boldogságot.

Nyilvánvaló, hogy a keresztény egyház eretneknek tekintett egy ilyen tan-és eszmerendszert, és
névleg üldözni kezdte annak követőit, tanítóit. Ám a papság maga is birtokába akart jutni annak a
tudásnak, amit a mágusok birtokoltak, így gyakran a papok maguk váltak mágussá. Mivel a
dogmatikus tanokkal ellenkezett, hogy emberben Isten jelen lehessen, - és a mágusok ezt az
elméletet bizonyították, - üldözendőnek nyilvánították a mágikus gondolkodást. A valódi mágusok
azonban jól rejtőzködtek, így csupán a mágia morzsáin tengődő, tapasztalati mágiával foglalkozó
boszorkányokat sikerült kézre keríteni, félig-meddig tudatosan irtani.

Az alkímia tudománya éppen ezért a mai napig fennmaradt. Gyökereit az atlantiszi tudásra vezetik
vissza. Hagyományának ápolói mind magas világi műveltséggel rendelkeznek, és óvják a tanokat a
beavatatlanok előtt. Ezt szó szerint értelmezhetjük, hiszen a beavatottak adhatják csak tovább a
tudást. A mágia gyakorlói és örökítői között tartják számon Keplert, Delacrois-t a magyar Hamvas
Bélát is. Mágiát tanulni nem lehet iskolai kertek között. Sokan kérdezik – főleg ifjú emberek a
HarmoNet olvasói közül – hogy hova mehetnének, ha mágiával akarnak foglalkozni. Számukra azt
tanácsolom, hogy aki valóban a mágia útját választja ki magának, azt a mágia útja is kiválasztja. Meg
fogja találni azt a mágikus utat, amin haladnia kell, hogy adeptusból mágussá válhasson. Az utak
különbözőek. Minél erősebben keressük, annál nehezebben találunk rá. Minél jobban elfogadjuk létét,
annál könnyebben érkezik majd a tanító.

Dr. Bánlaki János