Mágia

A mágia (ógörög: μαγεία) ógörög eredetű

szó, jelentése szerint ’varázslás’, ami az
óperzsa mager alakból vezethető le.
Eljárások rendszere; a fizikai erők
kiiktatásával, pusztán akaraterő és
meghatározott gyakorlatok, mozgások,
jelek segítségével az élőlényekre,
tárgyakra, eseményekre gyakorolt befolyás
művészete. Olyan, gyakran ritualizált
cselekményekkel kieszközölt hatások
előidézése, amelynek erőforrása nem
figyelhető meg.[1]

Aleister Crowley így fogalmazta megː "oly

tudomány és művészet, amely az akarattal
összhangban változást idéz elő."[2] A mágia
azon a gondolaton nyugszik, hogy a
világon mindent áthat a transzcendencia.
Ha pedig így van, akkor a mágusok
megpróbálnak meríteni ebből az
energiából, hogy hatást gyakoroljanak
olyan eseményekre, amelyeket racionális
értelemben nem befolyásolhatnának.[3]

A mágia eredetileg a mágusok tudománya,

később a varázslók titkos cselekedeteinek
többnyire negatív megjelölése.[4]

A mágus az ókori Iránban általános

elnevezése volt a gyógyító, álomfejtő [5]
zoroasztriánus papságnak, akik
egyszerű, önmegtagadó életet éltek,
ismerték és tanították a vallási
bölcsességet és indoiráni kultuszt
végeztek. [4] A kifejezés a hellenisztikus
kortól már a varázslók és asztrológusok
megjelölése.[6]
Hekaté, a varázslat ókori görög úrnője

Jellemzői
A mágia egy tudományban egyesíti a
filozófiát és a vallás tévedhetetlenségét és
örökkévalóságát. Önértelmezése szerint
az abszolút tudás,[7] a beavatottság
legmagasabb foka.[8]
 „A mágia a legmagasztosabb, abszolút
és isteni bölcsessége a természeti
filozófiának”[9]

A nyugati mágiát a nagyfokú rugalmasság

jellemzi. Hosszú élettartama azt sugallja,
hogy mélyen az emberi pszichében
gyökerezik. Ezzel a mágia, az emberi
kultúra egyik legrégebbi, minden
évszázadban feltámadó világképnek
bizonyul. Hagyománya lényegében alig
változik, a ma emberének is ugyanazt a
nagy valóságot tanítja, amiként azt
évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt
egy Platón, egy Paracelsus vagy egy
Novalis értették: A nagy tanítást, hogy az
ember léte isteni eredetű és halhatatlan.
Azt, hogy az emberi szellemnek nincs
nagyobb kalandja, mint ezt önmagának
fokozatosan megtapasztalnia, átélnie és
azután minden cselekedetében láthatóvá
tennie.

A mágikus gondolkodás az emberi

gondolkodás legősibb típusa, már
kétségtelenül kreatív gondolkodás. A
modern korban a tudományos
gondolkodás háttérbe szorította. A
szellemi életben betöltött inspiratív
szerepe azonban napjainkban is töretlenül
fejlődik tovább.
Az okkult (latin = ’rejtett, titkos’) tanok az
emberi lélek rejtett képességeit kutatják. A
mindenki számára nem elérhető,
kísérletileg sem igazolható gazdag
tapasztalatok rendszerezését
szükségszerűen titkos társaságoknak
kellett felvállalniuk koronként. A mágia a
katolikus egyház magyarázata szerint az
okkult hatalmakkal való kapcsolatot akarja
létrehozni. Az egyház nézete szerint az, aki
a mágiát gyakorolja, úgy tesz, mintha
hatalma lenne az okkult hatalmak felett, és
mint ilyen, veszélyes magára a varázslóra
is.[10]
A mágia szorosan összefügg a vallással,
illetve az okkultizmussal. A vallás és a
mágia viszonyának meghatározásában
sokszor a mana fogalmára támaszkodnak.

Teológusok szerint a kereszténység

ellentéte, mivel a mágia a kényszerítő
cselekvések hagyományosított rendszerét
működteti, amelyben természetfeletti
erőket vesznek igénybe. A mágiával és az
okkultizmussal szemben a
kereszténységben alapvető az Istenre
hagyatkozó beállítottság és az imádság,
amely mindent Istentől vár és az ő
dicsőítését keresi.[11] A vallás elsősorban a
túlvilágra, a mágia az evilágra tekint.
Mágia és boszorkányság
Míg a mágia az okkult erőknek való
parancsolás művészete, a boszorkányság
egy természetvallás, amely megpróbál
ezen hatalmaknak parancsolni.[12] A
mágus beavatott, a boszorkány (a
múltban) viszont egyszerű, vidéki ember,
egy törzsi-falusi mediátor alak volt. A
mágus tanult, az ezoterikában jártas,
abban művelt ember. A boszorkány a
tradíciókat alkalmazó ember, többnyire a
pogány vallások valamelyikének a
követője,[12] aki a társadalom perifériáján
végzett közvetítő tevékenységet az élők
világa és a szellemvilág között, miközben
gyakran a helyi közösség gyógyító, bába,
valamint méregkeverő szerepét is
betöltötte.

A boszorkány szó egyes kutatók szerint a

kora középkor (589) előtt nem szerepel az
írott szövegekben,[megj. 1] és ezután is
mindig a vidéki emberekkel kapcsolatban
jelent meg. A boszorkányság úgy tűnik az
antik vallásokból származik, és
szóhagyomány útján terjedt. Gyakran
öröklődött, mert a receptek anyáról
leányra, apáról fiúra szálltak. Azok az
emberek, akik nem boszorkányok
gyermekei, grimoárok segítségével
ismerkedtek a boszorkánysággal.[12]
Történelem

Enki (Ea) a mágia sumer és babiloni istene

A mágia egyiptomi istene, Thot a luxori templomban

Hórusz szeme mágikus szimbólum volt Egyiptomban

A mágia eredete a legősibb időkig

vezethető vissza. Az őskori emberek
különböző rítusokat azzal a
meggyőződéssel végeztek hogy azzal
analóg módon hatnak a valóság
eseményeire. Ilyen volt a sikeres vadászat
előzetes eljátszása vagy más módon
történő ábrázolása is.[13] (Hasonló elemek
a sámánizmusban a mai napig fellelhetők.)
Később a varázslás az ókori
civilizációkban fejlődött tovább. Az ókori
egyiptomiak, perzsák, babilóniaiak,
görögök, rómaiak mágikus rendszereket
fejlesztettek ki, amelyek később nagy
befolyással voltak a nyugat mágikus
művészetére. [14]

A kultúra történetében, főleg a Dél-

Mezopotámiából származó mágia
jelentős; talán onnét terjedt át a médekhez,
perzsákhoz, egyiptomiakhoz. [15] A
sumerek irodalmuk kialakulása idején már
kialakult vallási elképzelésekkel
rendelkeztek az embereknek s a náluk
sokkalta hatalmasabb természetfeletti
lényeknek egymáshoz való viszonyáról.
Világukat megszámlálhatatlanul sok
természetfeletti erő, démon töltötte be,
akik állatokban, fákban, növényekben,
tárgyakban, csillagokban s a tengerben,
fenn az égben vagy magában az emberben
lakoztak.[16] A varázsszövegekből kitűnik,
hogy minden rosszat és kellemetlent a
démonoktól származtattak, és különféle
varázsigék vagy szertartások
alkalmazásával próbálták rontó hatásukat
megszüntetni.[17] A társadalom vallását a
papok irányították, és leggyakrabban a
máguspapok, a jósok, ráolvasók és
démonűzők találkoztak az emberekkel.
Egyiptomban a fáraókat született
varázslási képességekkel bíró isteni
királyoknak tartották. Az egyiptomi
társadalomban a varázslók a papok voltak,
akik e tevékenység során a fáraókat
helyettesítették. Az egyszerű emberek
között már akkor előfordultak népi
varázslók és gyógyítók. Az egyiptomi
mágia rendszeréből származnak például a
mágikus nevek, amelyeket gazdagon
használtak a középkori és reneszánsz
Európában. [14]

Az ókori Egyiptomban például a

hasonlósági mágiát politikai célokra is
felhasználták. Szakkarában a régészek
 durván megmunkált szobrocskákat
találtak, amelyek hátrakötözött kezű
hadifoglyokat ábrázoltak, Egyiptom egy-
egy ellenségének nevével. Nyilvánvalóan
azért ásták el őket a sírok között, hogy
így idézzék elő a szobrokon
megnevezett személyek halálát.
Thébában az ellenséges birodalmak
királyainak nevét agyagedényekre írták,
majd ezeket összetörték, nyilván
ugyanazzal a céllal, mint az előbbi
esetben. [18]

A perzsák csak a gonosz szellemek fölött

keresték a hatalmat, míg az iratok alapján
az egyiptomi papok uralkodtak valamennyi
szellem fölött, kiknek segítségével
varázsoltak, csodákat vittek véghez.[15]
Babilóniában a mágia korán egyesült az
asztrológiával; a perzsáknál egész nagy
rendszerré fejlődött; innét van, hogy az
iráni pap (mágus) neve ment át a görög
nyelvbe a varázserejű egyén
megnevezésére; ebből keletkezett a görög
mageia.[15]

Astaroth pecsétje
Az ókori zsidók is ismerték a mágiát és
nem kételkedtek a létezésében. A bibliai
csodák nem nagyon különböznek a
mágikus csodatételektől, a különbség
csupán annyi, hogy míg az egyik JHVH
akaratával, a másik a gonosz segédletével
jön létre. Mózes II. könyve alapján az
egyiptomi fáraó udvarában is voltak olyan
"bölcsek és varázslók", akik Mózes és Áron
csodatételeit utánozni tudták, a botot
kígyóvá varázsolták,[19] és békák rajait
idézték elő.[20] Mózes a zsidók sivatagi
vándorlása során Isten parancsára állított
fel egy rézkígyót ábrázoló szobrot. A
kígyómarás áldozatainak elég volt csak
felnézniük rá, s meggyógyultak.[21] A Héber
Biblia számos csodáról ír, többek közt Illés,
Elizeus és Dániel prófétáknál. Dániel
könyve a babiloni királyi udvarban
varázslók, mágusok és jósok jelenlétéről
ír.[22] Egyes mondák szerint Salamon király
is varázsló volt,[15] ez viszont a Bibliában
nem található meg.

A görögök magas és alacsony mágiát

különböztettek meg. A magas mágiát,
amelynek során istenségeket és
szellemeket idéztek meg, theurgiának
(θεουργία theourgía) nevezik. Theurgiával
mindenekelőtt az újplatonisták, a vallási és
filozófiai rendszerek ismerői foglalkoztak,
amely a Kr. e. 3. században keletkezett
Alexandriában, és Platón, valamint más
görög filozófusok doktrínájával keveredett,
úgymint a keleti miszticizmussal,
judaizmussal és kereszténységgel. Platón
maga hitt a mágia morális
semlegességében. [14]

Püthagorasz nemcsak mint filozófus, de

mint varázsló is él a hagyományban.
Thalész hitt a démoni jelenésekben,[23] és
Platón is tud démonokról, kik az
embereknél felsőbb lények és hatnak a
világban.[24] Szókratészt, a nagy athéni
filozófust általában nem tekintik
mágusnak. Mégis, mélyen átélt filozófiai
elmélkedéseinek időszakai egyfajta
transzállapotnak tűnnek, amelyben
"démonja" szólt hozzá. Erről Platónnál
találunk utalást. [23]

Platón elmondása szerint Szókratész

egy alkalommal 24 órán keresztül állt
megigézetten. Ő tesz említést arról,
hogy tudóstársa gyermekkorától kezdve
hallott egy "hangot", amely – sajátos
alkalmakkor – megjósolta neki jó vagy
balsorsát.[23] Arisztophanész "A
madarak" című színdarabjában
Szókratészt úgy ábrázolja, amint éppen
egy szeánszon elnököl.[23]

Később a görögök – például Arisztotelész

– megkérdőjelezték a kapcsolatba kerülés
lehetőségét a természetfölöttivel.[23] A
mágia alacsonyabb fokát maegia-nak
(varázslásnak) nevezték, ám az 5. század
környékén úgy tekintettek rá, mint csalásra
és hazugságra. Csupán az egyszerű
emberek közül kikerülő egyének
foglalkoztak ezzel, akik azt állították, hogy
természetfeletti képességekkel
rendelkeznek és megvesztegetésért
segítettek a többieken. E mágia
legalacsonyabb formája a goetia (wd)

(γοητεία goeteía) melynek során

ráolvasásra került sor és különféle
filtereket és kotyvalékokat kevertek össze.
[14]
A Római Birodalomban a görög és
egyiptomi mágia keveredett. A jóslás volt a
mágusok egyik foglalkozása. A rómaiak
varázseljárásokat is használtak, hogy
legyűrjék ellenségeiket és politikai
hatalmat biztosítsanak maguknak.
Időnként azonban üldözték őket.[15]
Jóllehet a római emberek körében a
varázslás közkedvelt volt, mégsem volt
szabad nyilvánosan űzni; Cornelius
császár idején is halállal büntették. [14]

I. sz. 77-ben idősebb Plinius bár elismerte

a mágia erős hatását a múlt és jelen sok
népére, kijelentette, hogy a varázslók vagy
csalók vagy bolondok. A mágia
haszontalan és értelmetlen; az emberiség
pedig hálás a római államnak, mert
megszüntette az emberáldozatot, ezt a
gyalázatos mágikus rítust. Állította, hogy a
mágia alapítója a perzsa Zarathusztra volt,
de mert figyelmen kívül hagyta azt a tényt,
hogy a zoroasztriánusok irtóztak az
emberáldozattól, megingatta egyik
legerősebb érvét.[25]

Nero, akit Plinius szkeptikusként mutat be,

bizonyosan ellenséges volt a mágiával
szemben és hitt abban hogy a közemberek
körében az veszélyes az államra. Hivatalos
álláspontja ellenére mágusok tanácsát
kérte ki politikai ügyekben. Babilus, az
asztrológus az égből olvasta ki Nero
ellenségeinek nevét, akiket aztán a
császár megsemmisített. Nero
feleségének, Poppeának (wd) háznépéhez is
jós tartozott, és az asszony termei
asztrológusokkal voltak teli. [25]

Quod licet lovi, non licet bovi – amit szabad

Jupiternek, nem szabad az ökörnek: a
cézár kikérheti a jövendőmondó tanácsait,
de a népnek tartózkodnia kell ettől.
Tiberius megtiltotta a nyilvános és titkos
jóslást a levágott állatok beleiből, és
uralkodása alatt a varázslókat és
asztrológusokat kiűzték Itáliából.[25]
Tiberius alatt egyszerre négyezer rómait
szállítottak Szardiniára mágia vétsége
miatt.[15]

Feltehetőleg 400 körül az indiai

Patandzsali megírta a Jóga-szútráit,
amelynek harmadik fejezete számos
módszert említ, amelyekkel mágikus
képességekre, ún. sziddhikre tehet szert a
jóga tanulója.

A kereszténység a pogány kultuszon és

annak mágikus rituáléin a 4. században
kerekedett felül. Az egyház elítélte a
mágikus tevékenységet, még akkor is, ha
jó szándékú volt.[25] 364-ben választotta
külön a vallástól, amikor a laodiceai zsinat
(wd) kiadta a 36. kánont, amellyel megtiltotta
a papok számára, hogy mágiával,
asztrológiával és matematikával
foglalkozzanak. Ezután még több száz
évig megelégedtek a varázslók vagy
mágusok az egyházból való kiűzésével
vagy megbírságolásával, súlyosabb
büntetés nélkül.[26]

Mintegy 1500 évig az egyház a mágiát

vagy égi jelnek, tehát jónak (ezt a szentek
gyakorolták), vagy pedig az ördög
eszközének, tehát rossznak ítélte.
John Dee portréja

A keresztény középkort végigkíséri a

varázslók, boszorkányok mágikus
eljárásainak tiltása, az egyház ezekkel
való szembenállása.[27] Az egyház
hivatalos álláspontja ugyan
megkülönböztette a vallásos és a
mágikus tevékenységet, de ezek
kritériumai nem annyira a módszereket,
mint inkább a gyakorlók személyét
vették körül. A hivatásos varázsló
szerepét a papság vette át.[28] A
ráolvasást – amely a mágia egyik
eszköze – az egyház hivatalos
benedikció (és exorcizmus) rítusai
töltötték be. Ilyen volt a ház, a
szántóföld, az állatok megáldása, a házi
eszközök hathatósabbá tétele, a
"rossztól" való megtisztítása, a rossz idő
vagy az élősködők elűzése, az ember
megáldása az élet fordulópontjain, a
betegek gyógyítása vagy az
ördögűzés.[29]
A benedikciók eszközkészletében –
mind a szövegek, mind a rítusok
gesztuskincsének és tárgyainak
vonatkozásában – a mágia sok eleme
fedezhető fel, amihez a klasszikus ókor
által örökített pogány hagyományok is
hozzájárultak. Noha az egyház szerint a
szakramentáliák nem fizikai, hanem
csak morális erővel rendelkeznek és a
szentelt tárgyak nem közvetlenül,
hanem Isten által gyakorolnak áldásos
hatást, a benedikciók változatos sorát
tudták magukba ötvözni a pogány vagy
profán elemeknek.[29] Az amulettek és
az áldásszövegek bizonyítják, hogy ez a
teljesen mágikus jellegű tárgy- és
szöveghasználat nagyon is otthonos
volt az egyházi gyakorlatban is.[30]
A 7. és 17. század között bekövetkezett az
alkímia aranykora, amely nem a mágia
ága, jóllehet sok alkimista theurgikus
varázsló volt. Az alkímia képezte a
hermetika alapjait, amelynek eredete az
ókori egyiptomiakhoz nyúlik vissza. [14]

Újpogány évkör
Árnyak könyve

A 8. és a 16. század között az

újplatonizmusból a középkori mágia
különböző formái fejlődtek ki, amelyek
részét a kabbala és más keleti doktrínák
képezik, amelyek többnyire a keresztes
lovagok révén jutottak el Európába. A
középkori mágia, mint rendszer a 12.
században állapodott meg és tudósok,
orvosok és alkimisták foglalkoztak vele. A
13. századig az egyház nem állta
határozottan útját a mágiának, ám a 13.
sz. végén és a 14. század folyamán
eluralkodott az arisztotelészi filozófia,
amely hirdette, hogy márpedig a
természetes mágia nem létezik, azaz
annak eredete isteni vagy démoni. [14]

A Keletre induló, 13. századi utazó, Marco

Polo arról számolt be, hogy Kasmír
varázslói "tetszésük szerint meg tudják
változtatni az időjárást, és annyi rendkívüli
dolgot visznek véghez, hogy aki nem látta,
el sem hinné."[31] Majd arról írt, hogy Kína
mongol uralkodóinak udvarában a
varázslók a jelenlévők szeme láttára a
nagykán ajkához tudják emelni a serleget,
anélkül, hogy érintették volna. "És mindez
naponta megtörténik."[32]

Európában a 15. századtól kezdve a

mágusok tevékenysége egyre inkább
korlátok közé szorult és megfélemlítettek
lettek, jóllehet sohasem olyan mértékben,
mint a boszorkányok, akiket eretnekség
vádjával tömegesen végeztek ki (ld. pl.
boszorkányüldözés). Az európai mágia a
virágzását a reneszánsz korban (16.
század) érte el, melynek olyan neves
képviselői voltak, mint Agrippa von
Nettesheim, Paracelsus és az angol John
Dee. [14]
A 17. és 18. században közkedveltté
váltak a titkos rendek, úgymint a
szabadkőművesek és rózsakeresztesek,
akiknek rituáléi a hermetikán, a taroton, a
kabbalán és az asztrológián nyugodtak.
Ebben az időszakban nagy
népszerűségnek örvendtek a
varázskönyvek, az ún. Idéző Könyvek. [14]

A 17. és 18. századra datálódnak a

modern szertartásos mágia kezdetei,
amely a szellemekkel foglalkozó egységes
rendszerben fejlődött ki. Szigorú fegyelmet
és nagyfokú intellektuális erőt követel
meg, amelyet nézetük szerint a varázsló
vagy boszorkány a rituálékor szerez meg
Istentől. Ezen erő kézhezvétele után képes
irányítani a szellemeket és a legtöbb
démont. [14]

Az újpogányságban a theurgia (teurgia) és

a goetia (goécia) (wd) keveredik és a népi
mágia, szertartásos mágia és
szexuálmágia elemeit tartalmazza. A
rituálék során különféle illatokat, színeket,
hangokat, szimbólumokat és képeket
használ. A varázsló vagy boszorkány
segítségül hívja a természet erőit, az
elementumokat és az elemi szellemeket,
akik ezen erő felett uralkodnak, és
egyidejűleg az istennő vagy istenség felé
fordulnak.[14]
Útjai

Fehér mágia …

A fehér mágia (wd) spirituális, gyógyító vagy

általában pozitív célból művelt mágia. Az
események befolyásolásának módszere
valamely jó célból. A fekete mágia
ellentéte. Az ezoterikában Jézust is fehér
mágusnak tekintik. Jézus meggyógyította
a hozzá könyörgő betegeket, pénzt
azonban sohasem fogadott el.
Hangsúlyozta, hogy vallási küldetéséhez
mérten csodatételei csupán
másodrendűek. Ez különbözteti meg őt a
közönséges varázslóktól.
Akik a fehér mágiát végzik, azok rendkívüli
önmegtagadásról és belső tisztaságról
tesznek tanúbizonyságot; nem
törekszenek hatalomra, sem dicsőségre.
Egyetlen céljuk van: a Földet akarják úgy
átalakítani, hogy Isten eljöhessen az
emberek közé.[33] Az ember nagysága,
valódi ereje abban rejlik, hogy a birtokában
levő erőket sohasem fordítja saját
hasznára.[33]

Fekete mágia …

A fekete mágia (wd) gonosz vagy önző

szándékkal művelt mágia. A fekete mágus
vagy varázsló a sötétség természetfölötti
erőit idézi meg vagy a szertartások során
olyan erőket ébreszt fel, amelyek önös célt
szolgálnak vagy akár egy másik
személynek is ártanak. [34]

A szerelem, dicsőség, pénz stb.

megszerzésére vagy éppen az ellenségtől
való megszabadulásra irányuló praktikák
teljes mértékben fekete mágia.[33] Hosszú
gyakorlatok után bárki képes
természetfeletti mutatványokkal
előállni,[35] azonban a világvallások útjai,
az Istenre hagyatkozás, a megvilágosodás
vagy a megszabadulás másról szól. [35]
Vannak, akik a démonomágia kifejezést
ajánlják a fekete mágia helyett, de ezt is
csak abban az esetben, ha a mágus nem
ismeri tökéletesen azokat az erőket,
amelyeket manipulál.[36]

Formái

Nemessége szerint …

Alacsonyabb rendű mágia

A mágia azon formája, amelynek célja

hasznos vagy mindennapi hatások
elérése. Ilyen eredmény lehet a nagy
vagyon, egy új szerető, munkahely-
változtatás vagy általában az
életkörülmények javulása. [34]

Magasabb rendű mágia

A magasabb rendű mágia vagy

ceremoniális mágia szimbólumokkal,
rítusokkal, szertartásokkal dolgozik,
természetfeletti és misztikus erők
igénybevételére hagyatkozik. A rítusok
során az érzékekre hat, különleges
szertartásos öltözékeket használ fel,
megidézi a szellemeket, isteneket, tömjént,
füstölőt egyéb misztikus anyagokat,
növényeket használ fel. Célja a
transzcendentális élmény elérése.
 Felsőbbrendű mágia

Célja az ember spirituális átalakulásának

elősegítése. A mágia ezen ága a mágus
tudatát a szent fény felé irányítja, amelyet
gyakran különböző kozmológiák főistene
személyesít meg. E mágia-ág célját a
szent őrangyallal vagy az ember
magasabb rendű énjével való
kommunikációnak írják le. [34]

Céljai szerint …

Természeti mágia

A természetre irányuló rítusok sorozata,

mágikus varázsigék, idézések és
ráolvasások felhasználásával. A természet
szellemeit szólítja meg és lép velük
kapcsolatba. Megpróbálja befolyásolni az
időjárást, pl. szelet, esőt idéz.

Halotti mágia

Olyan mágikus rítusok és szertartások,

amelyek célja az elhunyt ember túlvilági
életének kellemessé tétele. [34]

Utánzó mágia

A fekete mágiához tartozik az utánzó

mágia, melyben az elképzelés szerint
kapcsolat van egy tárgy vagy személy és
egy hozzá hasonló tárgy (például
viaszfigura vagy baba) között. A kívánt
eredményt játsszák el vagy utánozzák a
szertartás során. Legelterjedtebb formája
a képmások mágiája, melyben egy létező
személy képmását tűkkel szúrják át vagy
égetik el, azzal a céllal, hogy az áldozatnak
ártsanak. [34]

Rontó mágia

Azon az elképzelésen alapuló mágia, hogy

a dolgok között, amelyek valaha
kapcsolatban álltak egymással, továbbra
is létezik egyfajta kötelék. Ebből
következik, hogy egy embernek ártani is
lehet, ha körmét, haját vagy személyes
tárgyát rituális eljárásnak vetik alá. [34]
 Védekező mágia

A varázsigék, megigézések és ráolvasások

mágiája, melynek célja a fekete mágia
hatásainak távol tartása. [34] Céljai: otthon
védelme, önvédelem, pszichikus védelem.
Kedvelt szertartásai: házszentelő
varázslat, elhárítás vagy elhárító varázslat,
megkötés, megkötés átváltoztatással,
bosszúságdoboz, figyelmeztető varázslat.

Fajtái

Módszerek alapján …

Asztrális mágia - A mágikus gyakorlatok

azon alapulnak, hogy az égitestek
hatással vannak a földi valóságra.
Angyalmágia
Démonmágia
Kép- (talizmán-) mágia
Kristálymágia
Népi mágia - A köznapi emberek
specialistáinak gyakorlata, az elmúlt
századok boszorkányságának mágikus
része
Rituális (ceremoniális vagy
szertartásos) mágia
Olyan gyakorlatok összessége,
amelyben az egyén meghatározott
szertartások és rituálék által próbálja
elérni céljait. A gyakorlata gyakran olyan
eszközöket igényel, amelyeket
kifejezetten erre a felhasználásra
készítettek vagy szenteltek. Gyakori
eszköze a (varázs)pálca. Ez a mágia
mindenféle misztikus hagyományból
merít. Bizonyos vallási irányzatok is
használnak rituális mágikus
gyakorlatokat, ilyenek a tantrikus
irányzatok, pl. a vadzsrajána
buddhizmus.[37]
Szexuális mágia - az orgazmust
használja fel varázscélokra
A sikeres rituálé négy elem tökéletes
összjátékát feltételezi [38]:
a szexuális izgalom idején élesebb a
telepatikus észlelés,
 közvetlenül az orgazmus előtt, alatt és
után az agy rendkívül érzékeny,
a szexuális csúcsélmény utat nyit a
tudattalan birodalmába,
orgazmus közben átélhető az
időtlenség és az ego teljes
felbomlása.
Aleister Crowley 1911-ben fejlesztette ki
saját szexuális transz technikáját,[23]
amelyet később fel is jegyzett: A jelöltet
a próbára atletizálással és böjtöléssel
készítik fel. A kijelölt napon két résztvevő
minden ismert módszerrel igyekszik
magát szexuálisan kimeríteni. A jelölt
holtfáradtan álomba fog merülni, de
ezután ismét szex. izgalomba kell hozni,
utána megint alhat. E váltogatást a
végtelenségig kell folytatni, míg a test
teljes kimerültsége felszabadítja a
jelöltet... és egyesül a legmagasságosabb
és legszentebb Istennel, Mennynek és
Földnek teremtőjével. Ezt követően vért
és ondót tartalmazó italokat készítenek
és fogyasztanak, mely – állítólag –
lehetővé teszi a teljes kapcsolatfelvételt
a szellemekkel, megadván a képességet
jóslásra vagy hatékony átkok szórására.
[23]

Szimpatikus mágia: Sir James G. Frazer

antropológus alkotta definíció, melynek
lényege a "hasonló a hasonlóra hatással
van", azaz egymástól távol lévő lények
 szimpatikusan viseltetnek,
rokonszenveznek egymással és ez a
szimpátia hatásossá teszi a szertartást.

Földrajzilag …

Modern mágikus szimbólum rituális héber szöveggel

Haiti vudu fétis-szobrocska

A mágiát felhasználó mozgalmak,

irányzatok, vallások:

Világszerte elterjedt
Sámánizmus
A sámánizmusban a szellemek
megnyerésének egyik módja az áldozat,
a másik a mágia. A mágia itt már tovább
megy egy lépéssel: kényszeríti a
szellemeket az ember szolgálatára.[39]
Tantrizmus
Ha az önmegvalósítás tantrikus
ösvényét fehér mágiának nevezzük,
akkor elmondhatjuk, hogy a tantrának
megvan a fekete mágikus oldala is.
Egész Tantrákat (iratokat) találunk,
amelyek kizárólag a fekete mágiára
specializálódtak. A Damara-tantra jó
példa a tantrán belül erre az
irányzatra.[40]
Hermetizmus
Pogányság, újpogányság,
boszorkányság
Wicca
New Age
Sátánizmus
Világrészenként
Afrikai mágia: pl. nyugat-afrikai vodun, a
törzsi vallások
 Ázsiai: pl. kulam (fülöp-szk-i), onmjódó
(japán)
Európai: akelarre (újkori spanyol),
benandanti (16-17. sz.-i észak-olasz),
brujería (spanyol), chaos (brit)
Észak-közép-amerikai: hoodoo, huna (a
New Age egy irányzata), pow-wow,
santería, vodou, vudu
Dél-amerikai: candomble, umbanda,
macumba (quimbanda)
Óceániai: makutu (új-zélandi)

A varázslás típusai
A varázslás, aszerint, hogy ki hajtja végre
gyakorlatilag azt, két típusba sorolható:
 Közvetett: a mágus mindössze közvetíti
a kérést, a hatalom az istenség vagy
szellem kezében marad.
Közvetlen: a mágikus hatalom a mágus
kezében összpontosul, ő hajtja azt
végre.

A mágikus rítusok
osztályozása
A mágikus rítusok a hatáskifejtés módja
és általános filozófiájuk alapján három
csoportba oszthatók:

Természeti mágia: a mágia legősibb

formája, megtalálhatók benne mind a
 közvetett, mind a közvetlen varázslás
elemei.
Papi (szakrális) mágia: a közvetett
varázslásra épülő mágiaforma, melyben
a varázslást egy felsőbbrendű hatalom
hajtja végre.
Misztikus (vagy hermetikus) mágia:
közvetlen varázslás által a mágus maga
hajtja végre a varázslatot.

A papi és misztikus mágia a természeti

mágiából fejlődött ki, ám a különválás
idejét nem lehet pontosan meghatározni,
népenként jelentősen eltér. A három
mágiaforma gyakran létezett (vagy létezik)
egymás mellett, nem zárják ki egymást.
Természeti mágia …

Az alacsonyabb mágiát, amely a

természeti törvényeket uralja, természeti
mágiának nevezik.[41] Mágikus varázsigék,
megigézések és ráolvasások mágiája,
melyek az elképzelések szerint a
természetre vannak hatással és az
időjárás aspektusait befolyásolják, a
természetszellemekkel lépnek
kapcsolatba vagy termékenységi
ciklusokat változtatnak meg. [34]

Ez a varázslás legősibb formája, gyakran

emlegetik druidizmusként vagy
boszorkányságként. Gyakorlata az ókor
végéig általános volt Európában, egészen
addig, míg a szervezett vallások át nem
vették szerepüket.

Papi mágia …

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts

te is a kibővítésében!

Misztikus mágia …

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts

te is a kibővítésében!

Alapelvek
A lényegesebb alapelvek a következőkben
foglalhatók össze:

A mágikus gondolkodás alapelve, hogy

az energia követi a gondolatot. Amikor
az egyén létrehoz egy mentális képet, az
energiát vonz magához és egyszer
valósággá válik.
A mágia mindig a tárgyra irányuló
cselekvés. A tárgy itt, ebben az esetben
inkább célt jelent, mint dolgot. Tehát
jelen van a mágus aktív, hatékony ereje
és egy más valaki vagy valami, aki/ami
ezt a hatást elszenvedi. Ez az alapállás.
[42]
A transzfer. A transzfer az a mód,
ahogyan a mágus hatni tud cselekvése
céljára. Ez gyakran abban nyilvánul meg,
hogy cselekvése közvetlen tárgya egy
szimbólum, amely a valódi tárgynak
képe, ábrázolása, reprodukciója.
Miközben a szimbolikus képpel
manipulál, a valódi hatás az igazi célra
irányul. Tehát transzfer, áttétel jön létre a
tárgy és ábrázolása között. [42]
Ahhoz hogy egy gondolat megfelelő erőt
kapjon, erős koncentráció szükséges.
Az igazi koncentráció nehéz dolog.
Eközben el kell végezni egy sor
manuális tevékenységet, amelynek célja
éppen a koncentráció. [42]
Egy mágikus praktika során nagy
mennyiségű energiát és akaratot kell
átsugározni, néha nem kis távolságot
áthidalva, ezért hosszabb időre is
szükség lehet a felkészüléshez. Ezalatt
az idő alatt tartózkodni kell a toxikusnak
mondott ételektől és egyszerű
táplálkozásra van szükség. Esetleg a
néhány napos böjtölés sem árt. Ez
szellemi világosságot, tisztaságot és
nagyobb fokú koncentrációs képességet
eredményez. [42]
Vannak irányzatok, amelyek a
szexuális önmegtartóztatást, a
böjtöt, az egyszerű táplálkozást
javasolják. Eszerint az egyén
 ezekkel energiát gyűjt és testileg-
szellemileg megtisztul. Minden
egyes szellem egy hatalmas és
veszélyes okkult erő
megnyilvánulása és ez az
absztinencia akadályozza meg,
hogy tisztátalanság kerüljön a
testbe amelybe a szellem
belekapaszkodhatna. [43]
A szexualitás mellőzése egyfajta
áldozatként szolgál, amelynél – a
táplálkozás mellett – a legfontosabb
ösztönünket mellőzzük. A
kiegyensúlyozott hormonszint –
amely a szex során felborul –
alapvető szükséglet az átlépés
feltételeinek sorában.[44] Aki
tökéletesen képes uralni a
táplálkozását és a szexuális
energiáját, semmilyen más módon
meg nem szerezhető képességekre
tesz szert.[45]
Vannak más mágusok, akik pont az
ellenkezőjét ajánlják. Állításuk
szerint a bódító italok, drogok és
szexuális kicsapongások egy olyan
kimerültségi és felajzott állapothoz
vezetnek, ahol a mágikus erők elérik
a csúcspontjukat. Itt nem arról van
szó, hogy a mágus ezeket a
dolgokat a saját élvezetére és
szórakozására teszi, mert az
 tönkretenné a kemény
összpontosítást, amire itt szükség
van. Mindennek sokkal inkább azt
az egyetlen célt kell szolgálnia,
hogy a mágikus energiák a
legmagasabb potenciálra
emelkedjenek. A résztvevőt ezért
alkohollal, drogokkal és magával a
ceremóniával annyira meg kell
gyengíteni, hogy annak az erőnek,
amely hatalmába akarja keríteni, a
lehető legcsekélyebb ellenszegülést
mutassa. [43]
Itt kezdődik a fehér- és fekete-mágia
útjának szétválása.
A rosszul vezetett praktika visszaüthet.
Más szóval: ha a mágus által végzett
cselekvés nem éri el a célját, az őrá
hárulhat vissza. Ezt nevezik
bumerángeffektusnak. Ezért az
egyénnek ajánlatos tartózkodnia a
másoknak bajt okozó mágikus
eljárásoktól. [42]
Aki erőt akar kifejteni, annak életerősnek
kell lennie. "A beteg fának apró a
gyümölcse." [46]
A mágiának nagyon sok különféle fajtája
van. Némely változata igen veszélyes. A
szertartásmágia során például, amikor a
mágus halottat idéz vagy ördögöt űz,
olyan entitásokkal dolgozik, amelyek
legtöbbje végzetes lehet a nem
felkészült egyén számára.[47] Sok
ezoterikus végezte már a
pszichiátrián.[48]
A mágia teljes titoktartás követel. A
mágusnak hallgatnia tudnia kell. Aki
sikereiről közlést tesz, az ezzel el is
veszti azokat. Ez okkult törvény. [49]
Az anyag uralása elsősorban türelmet
és nyugalmat igényel. Türelem és
kitartás képezik az alapot, amelyen a
pszichikai erők fejlődése nyugszik.[49] A
mágikus képességek megszerzéséhez
 (többnyire) mindennapos, hosszú
gyakorláshoz van szükség.

A két alapvető módszer, amely a népi

varázslás legprimitívebb szertartásaitól a
transzcendentális mágia legbonyolultabb
rítusáig meghatározza a mágikus praxist,
a hasonlósági és az átviteli mágia,
amelyek igen gyakran egymást
kiegészítve, egymással összefonódva
vannak jelen a mágikus
cselekedetekben.[50] (Lásd mindkettőt
lejjebb a szimpátia elvében.)

A mágia törvényei
A mágia három nagy törvénye Omraam M.
Aïvanhov misztikus alapján [51]:

A bevésődés törvénye
Az emberek gondolatai, érzései és
cselekedetei bevésődnek a lényükbe és
a környezetükbe; nem tűnnek el
nyomtalanul.
A mágia és ezoterika alapján az éterben
és a tárgyakban a történelem és az
emberi élet összes eseménye fel van
jegyezve. Ezek a nyomok
tulajdonképpen az ún. ákása
archívumoknak felelnek meg. Minden,
amit teszünk, azokon a helyeken, ahol
élünk, lenyomatot, képeket, kliséket hagy
hátra, amely megmarad az éteri síkon és
különböző tárgyakon. Ha egy arra
érzékeny, tisztánlátó ember arra jár, meg
is tudja mondani, hogy mi történt az
adott helyen [51] vagy egy tárggyal
kapcsolatba kerülve, tudni fogja annak
múltját.[49]
A hasonlóság törvénye
Minden rezgés egy hozzá hasonló
rezgéssel készül összeolvadni, ezért
minden teremtmény – a rá jellemző
rezgéseknek és hullámhosszoknak
köszönhetően – az univerzum olyan
lényeivel, entitásaival és erőivel lép
kapcsolatba, amelyek a vele megegyező
hullámhosszal, rezgésekkel bírnak.
Ennek megfelelően az ember is hasonul
olyan régiókhoz, látható és láthatatlan
teremtményekhez, amelyek a vele
azonos hullámhosszal rendelkeznek, és
amelyeket ő vonz magához. [51]
A visszacsapódás törvénye
Semmi nem múlik el hatás nélkül, bármi,
amit az ember tesz, az végül visszajut
hozzá. Minden gondolat, érzés, vágy és
tett visszacsapódással jár.
Az egyén viselkedésének
következményei gyakran nem érezhetők
azonnal. A hatások először más
emberekhez jutnak el: rokonokhoz,
barátokhoz, majd néha még távoli,
ismeretlen emberekhez is, akik
befogadják az első egyén gondolatai,
érzései és cselekedetei által keltett
hullámokat. Hasonló a jelenség az
egymás mellé felfüggesztett golyók
mozgása által tovább adott
csapódásokhoz. Az első golyó kilendül,
megüti a következő, mellette levőt és a
csapódás tovább folytatódik az egymás
melletti golyókon. Az utolsó golyó – ami
az ütést kapja – is kimozdul, majd
visszalendül, és ugyanaz a jelenség jön
létre az ellenkező irányban; az újabb
rezgések az egymás melletti golyókon
keresztül szintén továbbítódnak. A hatás
visszajut az első golyóhoz.
lásd még lent: A következmény törvénye
 Kutatók alapján
Megjegyzés: az alább felsoroltak a
következő kutatóktól származnak: Sir
James George Frazer, Isaac Bonewits (wd)

és Marcus Cordey.

A mágia elméletei és törvényei népenként

eltérnek, de megállapítható egy általános
rend, melyben benne foglaltatik a nyugati
és közel-keleti mágikus hagyomány
legnagyobb része. A mágia törvényei
három elvben foglalhatók össze:
hasonlósági (szimpatikus), ellentétes
(antipatikus) és egyetemes elvek.

A szimpátia elve …
feltételezi, hogy a dolgok távolból, titkos
szimpátia útján hatnak egymásra, a
hasonlóság révén az impulzus átvihető az
egyikről a másikra

Törvényei:

a tudás törvénye;
a hasonlóság törvénye (homeopatikus
mágia);
a kapcsolat törvénye (átviteli mágia);
A tudás törvénye …

E törvény azt jelenti, hogy egy bizonyos

dolog vagy létező ismerete hatalmat
biztosít fölötte (amint az atom belső
szerkezetének ismerete lehetővé teszi a
fizikusok számára, hogy energiát nyerjenek
belőle). Ennek értelmében a tudás
hatalmat jelent.

A hasonlóság törvénye …

Ennek értelmében a varázsló egy

cselekményt utánoz, amelynek
segítségével bizonyos hatást kíván
létrehozni;

a mágia nevezhető homeopatikus, imitatív

vagy mímelő mágiának a "a hasonló
hasonlót szül" alapon[52]
Minden olyan mágikus aktus, mely a
makrokozmosz mikrokozmoszban való
kicsinyített leképezését jelenti, a
homeopatikus mágia körébe tartozik (az
asztrológia és a voodoo baba a
legismertebb formái).

Például, ha az ellenségét úgy akarja

megsemmisíteni valaki, hogy képmását
sérti meg vagy pusztítja el, ugyanis ha a
képmás sérül, akkor az ábrázolt személy is
sérül vagy meghal. Így például ha egy
odzsibvé indián rosszat akar valakinek,
fából elkészíti a képmását, és tűt szúr a
szobor fejébe vagy a szívébe, azzal a
szándékkal, hogy a tű szúrása fájdalmat
okoz az illető személynek. Ha azonban a
szándéka az, hogy az illető személyt
megölje, akkor mágikus szavak
kíséretében eltemeti a fabábut. A perui
indiánok is így járnak el: zsírból és földből
formálják a csontokat. Malájföldön azt is
fontosnak tartják, hogy a bábunak
tartalmaznia kell a célszemély testéből
származó anyagot, mint például a haj,
köröm.

A homeopatikus mágiát nem mindig rossz

cél érdekében alkalmazták: alkalmazták
például a szülések megkönnyítésére is. A
szumátrai batakoknál, ha egy nő meddő
volt, akkor egy gyerek képmását faragta ki
fából és ölben tartotta, felöltöztette stb.
Vagy az is gyakori, hogy egy meddő
házaspár hív egy sokgyerekes apát, aki
egy gyerek fabábuját tartja a meddő apa
fölé és varázsmondókát mormol.

De alkalmazzák még gyógyításra is: a

sárgaságot gyógyították úgy, hogy sárga
dolgokba űzték a bajt. A homeopatikus
mágia, illetve a homeopatikus jellegű
gyógyítás ősi formái azonban nem
keverendőek össze a modern
homeopatikus gyógyítással.

Ezt a fajta mágiát leginkább a táplálék

biztosításában szokták alkalmazni.Új-
Guineában az a szokás, hogy a
kókuszpálmán található rovart beteszik a
lándzsájukban található üregbe, ahol a
dárdahegy illeszkedik, hogy a dárdahegy is
olyan szilárdan beékelődik a nyélbe, mint a
rovar a fába.

A kapcsolat törvénye …

A kapcsolat törvénye (átviteli mágia) azon

elgondolás megtestesítője, miszerint
bármely két objektum, mely valaha
kapcsolatba került, kapcsolatban is marad,
függetlenül attól, hogy elválasztódnak
vagy sem.[53] Némely mágikus hagyomány
szerint a kapcsolat gyengülhet tér és idő
függvényében, bár teljesen soha nem
szűnik meg. A kapcsolat törvénye alapján
egy hajszál, egy körömdarab vagy egy
vércsepp (avagy bármi más, ami
kapcsolatban volt egykor az egyénnel)
felhasználható a varázslat kivitelezésében.
A varázslás sikere nagyban függ a
kapcsolat erősségétől.

Átviteli mágia, például az olyan szokások,

hogy a újszülött köldökzsinórját elteszik,
mert ennek megsemmisülése az újszülött
csecsemő sorsát negatívan befolyásolná
(Kína).
Európában a fogak elhajítását övezte
tilalom: ugyanis ha ezeket valamilyen állat
eszi meg, akkor a gyereknek az állathoz
hasonló foga fog nőni.

Plinius azt írta: ha megsebesítettél egy

embert, és ezt fájlalod, akkor arra a
kezedre kell köpnöd, amely a sebet okozta,
és akkor a szenvedő fájdalmai enyhülnek.
Melanéziában, ha egy férfi barátai
birtokába jutnak annak a nyílnak, ami a
férfit megsebezte, akkor gyulladásgátló
falevelekbe göngyölik a nyilat, annak
érdekében, hogy a sebesült gyulladása
enyhüljön.
Európa egyes tájain, úgy tartják, ha
valakinek a lábnyomába szöget ütnek,
akkor az illető lesántul. De ugyanezt a
módszert vadászatnál is felhasználták: a
jobb hatás elérése érdekében fontos volt,
hogy a szög koporsóból legyen kihúzva.

Az ellentét elve …

Törvényei:

A szembenállás törvénye;
A visszafordítás törvénye;
Az entrópia törvénye;
A szembenállás törvénye …
Azon az elven alapszik, hogy mindennek
létezik egy ellentéte. Ezen ellentétes
erőnek az ismerete lehetőséget ad a másik
fél semlegesítésére vagy
megszüntetésére. Ez a lehetőség azonban
nem biztosíték, hisz az ellentétek nem
feltétlenül pusztítják el egymást, néha
vonzzák egymást (pl. mágnesesség). Az
említett bizonytalanságból következik,
hogy a szembenállás törvényével nehéz
dolgozni, hisz az eredmény is bizonytalan
(az elemek talán semlegesítik, talán
erősítik egymást).

Szembenállásra példák: a vámpírok

irtóznak a szentelt víztől, a kereszttől, vagy
csak a szívükbe ütött karóval lehet őket
megölni; a vérfarkasokat csak az ezüst
sebzi; stb.

A visszafordítás törvénye …

Minden, ami megtehető, vissza is

fordítható. Erre az állításra épül a
visszafordítás törvénye. Ami létrejött
lerombolható, s ami leromboltatott újra
létrehozható. A mágia ezen törvényét
kiegészíti az entrópia-elv (mely a fizika
tudományának is alaptörvénye - a
termodinamika második törvénye). Annak
értelmében nehezebb rendet vinni egy
rendszerbe, mint megszüntetni azt, tehát
építeni, létrehozni több energiát igényel,
mint megsemmisíteni. Egy varázslat
létrehozásához nem pusztán az energiára
van szükség (ima vagy rítus), de ezt az
energiát akarat által a megfelelő irányba
kell terelni. Ezzel szemben a varázslat
megszüntetéséhez mindössze fel kell
tölteni az egyént vagy tárgyat a megfelelő
mennyiségű ellentétes energiával (a
szembenállás törvénye alapján), s annak
hatása semlegesítődik. Ebben az esetben
csak az energiára van szükség, az irány
már előre adott, így az akarat ereje nem
irányító (kiegészítő) hanem közvetlen
energia.
Az entrópia törvénye …

Az entrópia-elv nem pusztán az előző

törvénnyel összefüggésben hat a mágiára,
önmagában is fontos tényező. Ezen
törvény értelmében minden zárt (külső
hatásoktól mentes) termodinamikai
rendszerben - ilyen az Univerzum is - az
energia az egyenletes szétoszlás felé
halad, ezzel fokozatosan megszüntetve a
lokális rendszereket (melyek
rendezettsége nagyobb az átlagnál). Ez
addig folyik, míg egy külső erő hatást nem
gyakorol rá. Ezáltal meghatározott rendet
teremteni nehezebb, mint megszüntetni
azt, mivel a létrehozása a természetes
rend ellenében történik. Kimondja azt is,
hogy alacsonyabb szintről magasabb
szintre (rendetlenség → rend) energia
csak munka avagy többletenergia
befektetésével juthat. A mágiában ez a
következőképpen valósul meg: ahhoz,
hogy a mágus a befektetett energiát
(alacsonyabb szint) sikeresen ültesse át a
varázslatba (magasabb szint), szüksége
van az akarat irányító erejére is, nem
pusztán a rítuséra. Minél erősebb a
varázslat, annál több nyers energiára és
akaraterőre van szükség a
végrehajtásához.
Egyetemes elvek …

Ezen elvben foglalt törvények nem pusztán

a varázslásra vagy annak részeire
vonatkoznak, hanem a világ működésének
egészére, okkult szempontból vizsgálva
azt.

Törvényei:

A végtelenség törvénye;
A kiegyenlítődés törvénye;
A következmény törvénye;
A végtelenség törvénye …

Egy esemény lehetséges

következményeinek száma végtelen. Azt,
hogy a valóságban mely lehetőség valósul
meg, a valószínűsége határozza meg
(mely valószínűséget a külső események
befolyásolhatnak). A mágia szerepe ezen
valószínűség megváltoztatásának elérése
(a kívánt cél irányába), a mágikus rítus
energiája és az akaraterő befektetése
által. Minél több áll ezekből rendelkezésre
a varázslás aktusánál, annál valószínűbb a
kívánt lehetőség megvalósulása (a
varázslat "manifesztálódása"). Ezen
törvény értelmében minden mindennel
összefügg, s ezek együttese alakítja ki a
végtelen lehetőségekből a valóságot.

A kiegyenlítődés törvénye …
Az egyensúly törvényeként is ismeretes,
összefüggésben áll a visszafordítás
törvényével. Kijelenti, hogy minden erővel
(entitással) szemben léteznie kell egy
azonos - de ellentétes - energiájú erőnek
(entitásnak) - vagy több, egymást az
azonosságig kiegészítőnek. Ez az elv a
mágiában a következőképp valósul meg:
ahhoz, hogy a varázslat hatása valahol
kifejtődjön, valahonnan az az energia el
kell vonódjon (ha a varázslat esőt hoz
valamely területre, másutt szárazság
lehet). E törvény értelmében valami nem
születhet semmiből.

A következmény törvénye …
Ezt a törvényt gyakran egyszerűen csak
karmaként emlegetik, a keleti filozófiák
hatására. A kiegyenlítődés törvényével
együtt alkotja az okság elvét, miszerint
minden tettnek van valamilyen
következménye. Áldás kivarázslása áldást
hozhat a mágusra, amiként átok átkot
szülhet. Ez az elv is a homeopátia elvéhez
hasonló, miszerint hasonló hasonlót szül,
ellenben ez a mágusra vetíti azt vissza. A
kiegyenlítődés törvényének megfelelően
azonban nincs teljesen rossz vagy jó tett,
mindkettőnek lehet ellenkező irányú
következménye. Így a mágusnak a tett
lehetséges következményeit is mérlegelnie
kell, mert esetleg rosszabbul járhat a tettel
(és annak következményeivel), mintha
nem cselekedne.

Kapcsolódó cikkek
Grimoár
Sziddhi
Teurgia
Boszorkányság
Természetfeletti
Istenségek és szellemek

Hivatkozások
1. Világvallások mágia; Bp.,
A-Zs: → 2009.
2. Aleister 5. Magyar
Crowleyː etimológiai
Elméleti és szótár →
gyakorlati mágia
mágia . https://dic.ac
(Magick in ademic.ru/di
Theory and c.nsf/sie/10
Practice) 109/%D0%9
3. Thea Sabinː C%D0%90%D
Wicca for 0%93%D0%
Beginners 98 (oroszul)
4. Magyar 7. Eliphas Lévi:
Katolikus A mágia
Lexikon → története
Mágia, 2003
 . Franz 11. Magyar
Bardon: Az Katolikus
igazi Lexikon →
beavatás Okkultizmus,
útja 2003
9. Lemegetonː 12. Michéle
Salamon kis Curcio:
kulcsai - A Parapszichol
mágia ógia A-Z →
előzetes Boszorkánys
meghatározá ág
sa 13. Paulinyi
10. Katolikus Tamásː Az
Egyház igazság
Katekizmusa odaát van
14. A gyógyító 19. 2Móz 7,10-
fehérmágia 12
15. Pallas: 20. 2Móz 8,1-3
Mágia 21. Szám 21,8-9
1 . Hahn István: 22. Dán 1,20  ;
Istenek és Dán 2,2
népek, 1968
23. Természetföl
17. Gecse ötti
Gusztáv: jelenségek
Vallástörténe atlasza
t
24. Pallas
1 . Yliaster
25. Kurt
Daleth:
Seligmann:
Mágia
Mágia és
okkultizmus
 az európai 2 . Keith
gondolkodás Thomas:
ban Religion and
2 . Grillot de the Decline
Givry: of Magic
Boszorkánys 29. Pócs Éva:
ág, mágia és Magyar
alkímia, 174. néphit
o. Közép- és
27. Henry Kelet-Európa
Charles Lea: határán
Materials 30. Adolph
toward a Franz: Die
history of Kirchlichen
witchcraft Benediktione
 n im 34. Nevill Drury:
Mittelalter , A
31. Marco Polo miszticizmus
utazásai, 98. és az
o., Kriterion ezoterikus
Kiadó, 1986 tanok
lexikona
32. Marco Polo
utazásai, 35. Szvámi
136. o., Ráma: Élet a
Kriterion Himalája
Kiadó, 1986 mestereivel

33. Az isteni 3 . Yliaster

mágia Daleth:
könyve Mágia 71. o.
37. Hawkins, 39. Diószegi
Bradley K. Vilmos:
Buddhism, p. Samanizmus
24. , 6. o.
Routledge, 40. George
1999. Feuerstein:
ISBN 0-415- Tantra - az
21162-X eksztázis
3 . Raymond ösvénye,
Buckland: A Mandala-
boszorkánys Véda, 2004;
ág 317. old.
nagykönyve, 41. Franz
Édesvíz K., Bardon: A
2000. 322. mágikus
old.
 idézés Utak a
gyakorlata boldogságho
42. Michéle z→
Curcio: Brahmacsarj
Parapszichol a
ógia A-Z 4 . Raymond
43. Richard Buckland: A
Cavendish: A boszorkánys
mágia ág
művészete nagykönyve

44. Szelídítetlen 47. Buckland,

boszorkánys Raymond.
ág; 2017 The
Complete
45. Szvámi
Book of
Sivánandaː
 Witchcraft (A 1992,
boszorkánys Édesvíz
ág Kft. 39. o.
nagykönyve) 51. Omraam
4 . Szabó, Judit. Mikhaël
A belső Aïvanhov: Az
érzékelés isteni mágia
kézikönyve könyve
49. Karl 52. James G.
Brandler- Frazer. Az
Pracht: aranyág.
Titkos Osiris
lelkierők Könyvtár
50. Daleth: (2005): "A
Rejtett erők, homeopatiku
 s mágia az Könyvtár
ideák (2005): "Az
hasonlóság átviteli
szerinti mágia az
összekapcso ideák
lásán érintkezés
alapszik" szerinti
53. James G. összekapcso
Frazer. Az lásán
aranyág. alapszik."
Osiris
↑ Az isteni mágia könyve: Omraam
Mikhaël Aïvanhov: Az isteni mágia
könyve, 2013
 ↑ A gyógyító fehérmágia: Fraternitas
Mercurii Hermetis: A gyógyító
fehérmágia, Hermit
↑ Természetfölötti jelenségek atlasza:
Derek és Julia Parker: Természetfölötti
jelenségek atlasza, 1991
↑ Yliaster Daleth: Mágia: Yliaster Daleth:
Mágia, Édesvíz Kiadó, 1992
1. akit a Bibliában én-dóri
boszorkányként említenek Saul
királlyal kapcsolatban (1. Sám 28.), ott
az eredeti szöveg csak szellemidézőt
(halottidézőt) említ

Irodalom
 James G. Frazer: Az aranyág; Osiris
Könyvtár, Budapest 2005. (Fordította:
Bodrogi Tibor és Bonis György)
ISBN 963389798X (részlet az angol
szövegből [1] )
Marcus Cordey: Magical Theory and
Tradition
Isaac Bonewits: Real Magic
Láng Benedek: Mágia a középkorban,
Typotex Kiadó, 2007. ISBN 978-963-
9664-40-1

További információk
Mágia.lap.hu - linkgyűjtemény
A lap eredeti címe:
„https://hu.wikipedia.org/w/index.php?
title=Mágia&oldid=23480554”

Utoljára módosította Akela 9 napja

A lap szövege CC BY-SA 3.0 alatt érhető el, ha

nincs külön jelölve.