Petfi Sndor SZEPTEMBER VGN

Mg nylnak a vlgyben a kerti virgok,

Mg zldel a nyrfa az ablak eltt,
De ltod amottan a tli vilgot?
Mr h takar el a brci tett.
Mg ifju szivemben a lngsugar nyr
S mg benne virt az egsz kikelet,
De me stt hajam szbe vegyl mr,
A tl dere mr megt fejemet.
Elhull a virg, eliramlik az let...
lj, hitvesem, lj az lembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevd le,
Holnap nem omolsz-e sirom flibe?
Oh mondd: ha elbb halok el, tetemimre
Knnyezve bortasz-e szemfdelet?
S rbrhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod rte az n nevemet?
Ha eldobod egykor az zvegyi ftyolt,
Fejfmra stt lobogul akaszd,
n feljvk rte a sri vilgbl
Az j kzepn, s oda leviszem azt,
Letrleni vle knyimet rted,
Ki knnyeden elfeledd hivedet,
S e szv sebeit bektzni, ki tged
Mg akkor is, ott is, rkre szeret!
(Kolt, 1847. szeptember.)