A magyar nyelvű Szentírás rövid története

Azki zsidóul és görögül, és vígre deákul

Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvín, hogy minden az Isten
Törvényinn íljen, minden imádja nevít.

Általános vélemény, hogy a magyar reformáció legfontosabb vívmánya az anyanyelvű

Szentírásfordítás. Reformátoraink különös hangsúlyt fektettek arra, hogy gyülekezeteink tagjai
olvashassák és érthessék a Szentírás szavait. Viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magyar
nyelvű szentírásfordítás korántsem a reformációval kezdődött el. Már az ezt megelőző időszakban is
készültek szemelvényes bibliafordítások, azonban az anyanyelven olvasható és hallható Szentírás iránti
általános igényt igazából a reformátorok ébresztették fel az emberekben. Jelen összefoglalónkban a
magyar nyelvű bibliafordításokról nyújtunk rövid áttekintést.

A reformáció előtti bibliafordítások

A legkorábbi bibliafordítás-töredékek az istentiszteleten használt szövegek fordításai voltak. Ezekről
azonban nem sokat tudunk elmondani, hiszen csak töredékekben maradtak reánk. A latinul nem tudó
apácák és laikusok számára a kolostorokban alázatos buzgalommal tolmácsolták és másolták a Biblia
szövegeit, az imádságokat és a legendákat.[1] Az egyik, talán legismertebb és legterjedelmesebb ilyen
gyűjtemény a Karthauzi[2] Névtelen szerzetes munkája, amely az Érdy kódexben maradt ránk. A Néma
Barát 1527. november 23-án fejezte be művét, amely különböző alkalmakra írott magyar nyelvű
prédikációkat tartalmaz, amelyekben közli a napi igeszakaszok fordítását is. Ugyanebben az időben,
1516-1520. között, keletkezett a Jordánszky kódex is, amely névtelen fordító munkájaként tartalmazza
az Ószövetség első hét könyvét, illetve Pál levelei kivételével a teljes Újszövetséget. A Döbrentei
kódex Bertalan pap fordításában tartalmazza a Zsoltárok könyvét, az Énekek Énekét, Jób könyvének
néhány részét, Jézus szenvedéstörténetét és több részletet az evangéliumokból. Nagyszerű
magyarsággal, színes, gördülékeny stílusban fordította le ezeket a könyveket. Ugyanitt kell
megemlékeznünk a beginák számára készült fordításokról is. A beginák a középkorban olyan jámbor
nők voltak, akik nem tettek szerzetesi fogadalmat, de kolostori közösségben éltek egy-egy templom,
vagy kórház körül, betegápolással, jótékonykodással foglalkoztak. Amint látjuk, félig szerzetesi, félig
világi közösség volt. A magyarországi beginák számára több kódex készült, amelyekben bibliafordítás
részleteket találunk. Most csupán a legfontosabb kódexeket sorolom fel: a Festetich kódex 1493-körül
készült Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára; a Cheh kódexet 1513. körül készítette egy
nagyvázsonyi[3] pálos szerzetes ugyancsak Kinizsi Pálné számára; a Székelyudvarhelyi kódexben
találjuk az első név szerint ismert bibliafordítót, aki megnevezi magát: Nyujtódi András székelyföldi
ferences szerzetes húgának, Nyujtódi Juditnak, ferencrendi apácának fordította le Judit könyvét. ,,Ez a
könyv szűzleány Judit asszonyé... Íme, azért én szerető húgom, Nyujtódi Judit: az te neveden való szent
asszonynak könyve, melyet én, az te szegény bátyád, Nyujtódi Fráter András megírtam az diáki bötüről
ez magyar nyelvre az tehozzád való atyafiságos szeretetnek miatt meggyőzettetvén. És hogy ne lennél
az te celládban az te szentednek könyve nélkül, de vallanád azt az te lelkednek vigasztalására. Ne
nézzed kedég, szerető húgom, az írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igaz értelmét, kiben hamisat
nem lelsz.”[4] Fráter András húga Tövis városában volt szerzetesnő.
Bod Péter a következőképpen emlékezik meg az 1456-ban elhunyt pálos szerzetesről, Báthori
Lászlóról: „Fő dolga a’ volt szerzetes életében, hogy a Bibliát fordította magyar nyelvre deák
nyelvből.”[5] Bibliafordítása és magyarázata azonban nem maradt ránk, csupán a későbbi pálos
rendfőnök, Gyöngyösi Gergely Krónikájában idéz belőle néhány mondatot.
A legrégibb magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően Pécsi Tamás és Újlaki Bálint munkája, amelyet
Huszita Biblia néven ismerünk. Szalkai Magyar Balázs ferences szerzetes így számol be
működésükről: ,,Ebben az időben még két tanult ember is távozott innen Kamanicáról, tudniillik Tamás
és Bálint, akik, miután ezt néhány megszállott férfival és asszonnyal megtanácskozták, éjnek idején
Moldvába szöktek. Ez a két pap mindkét testamentum írásait lefordította magyar nyelvre. Mennyi és
mekkora eretnekség van pedig ebben, amit én is olvastam, evilági ember el sem számolhatja... mivel
hogy ezt a szólást is: Spiritus Sanctus[6] így fordították: zent zelleth.”[7] Az eredeti kézirat elveszett,
de töredékeit megtalálhatjuk az Apor, a Bécsi és a Müncheni kódexekben. Ez utóbbiban maradt fent a
Mi Atyánk fordítása is: „Mü atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod.
Légyen te akaratod, miként mennyen és azonként földön. Mü testi kenyerönk felett való kenyeret adjad
münekünk ma. És bocsásad münékünk mü vétetönket, miként es mü bocsátonk nekönk vétetteknek. És
ne vigy minket kisértetbe. De szabadócs münket gonosztól. Ámen.”[8]

Humanista bibliafordítások
Azokról az Újszövetség-fordításokról van szó, amelyeknek fordítói a Rotterdami Erasmus által 1516-
ban kiadott görög nyelvű szöveget vették alapul. A kutatók Komjáthy Benedek, Pesti Gábor és
Sylvester János fordítását szokták ebbe a csoportba sorolni.
Komjáthy Benedek Perényi Gáborné Frangepán Katalin nyalábvári birtokán úrnője kérésére fordította
le Pál apostol leveleit. Munkája előszavában a következő sorokat olvashatjuk: „Tenagyságod énnekem
emlegetni kezdé, hogy a Szent Pál apostol leveleit örömest akarná hallani.” A szerző csak többszöri
unszolásra vállalkozott a fordítás elvégzésére, mivel úgy érezte, hogy a nyalábvári udvarban nála
sokkal bölcsebb és jártasabb egyházi emberek vannak, akik alkalmasabbak a munka elvégzésére.
Munkája befejezéséről a következő szavakkal tájékoztat: „Ez Szent Pál epistolái magyarságának vége
lött Szent Szilveszter pápa estin, nagymise harangkor, az Jézus Krisztus születésének utána 1532.
esztendőbe. Laudetur Jesus Gloriosus [= dicsértessék a dicsőséges Jézus].” Komjáti fordítása
Epistolae Pauli lingua hungarica donatae. Az szenth Pál levelei magyar nyelven címen 1533-ban a
krakkói Vietor Jeromos nyomdájában jelent meg Perényiné költségén. Ez az első magyar nyelvű
nyomtatott könyv, de nem Magyarországon, hanem Lengyelországban látott napvilágot. Fordítói
eljárása még teljesen középkori: szavakhoz tapadó, a latinosságok ellen nem küzd, még nincs benne
tudatos nyelvművelő szándék. A „nagyobb és teljesb és könyvebb értelemnek okáért” vagylagosan
fordít, azaz „egy diák [latin] szót két avagy három magyar szóval”. Műve fontolgató filológiával, tudós
magyarázatokkal kevert alkotás, átmenet a szó szerint magyarító középkori és a teljes értékű erazmusi
tudós mű között. Fordításában gyakran találunk zárójelbe tett értelmező szövegeket,
magyarázkodásokat. Ezek nem a bizonytalanság, hanem inkább a tudós magatartás jelei. Komjáthy
Benedek fordítása 1883-ban hasonmás kiadásban is megjelent.
Pesti (Mizsér) Gábor fordításának címe: Wij Testamentum magijar nijelven, amely Bécsben jelent meg
1536-ban, és a négy evangélium fordítását tartalmazza. Nemeskürty István a következőképpen
jellemzi: „világos fogalmazású, szép, tiszta szöveg. Magyarsága ízes, hangulatos, kifejező. Ő használta
először a maihoz legközelebb lévő központinak is nevezhető nyelvjárást.”[9] Kötelességének tekintette
magyar nyelv ápolását. Fordításának nyelve a beszélt magyar nyelv.
Az első magyar nyelven, magyar földön megjelent teljes Újszövetség Sylvester János fordítása. 1541-
ben adták ki Újszigeten, Nádasdy Tamás költségén. Nyelve tudományosan pontos, de ha kell, terjengős
is, nehogy bármit is félreértsen az olvasó. Az egyes szakaszokhoz verses magyarázatokat fűz.
Felismeri, hogy magyarul is tökéletesen lehet használni az ókori versformákat, akárcsak görögül és
latinul. Sikeresen kísérletezik a disztichonnal, és így írja meg Újszövetségének híres előszavát:
Az magyar nípnek, ki ezt olvassa
Próféták által szólt rígen néked az Isten
Azkit igirt: imé vígre megadta fiát.
Buzgó lilekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
Néked azirt ez lün prófétád, doktorok ez lün,
Mestered ez most es, melyet az Isten ada.
Azt próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet az te neved.
Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal
Hütre hív, mind hogy senki ne mentse magát.
Azki zsidóul és görögül és vígre diákul
szól vala rígen: szól néked az itt magyarul.
Minden nípnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten
Törvinyit iljen, minden imádja nevit.
Itt vagyon az rejtett kincs, itt vagyon az kifoló víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök iletet ad.
Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor iszel, örökké
Ilsz, mely az mennyből szálla, halálra mene.
Azki teremt tíged, megvált, örök íletet es ád,
Ez szent által nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj, mindenkor tiszta szüvedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen s nem hagy, mikor így mond:
Bódogok, eljövetek – vesszetek el gonoszok.
Sylvester János írja.

Reformátori bibliafordítások
Benczédi Székely István énekelhető formában fordította le a zsoltárokat. Munkáját Krakkóban adták ki
1548-ban. Zsoltároskönyve minden valószínűség szerint hatással volt Károli Gáspár fordítására,
valamint Szenci Molnár Albertre is.
Kolozsvárott Heltai Gáspár és társai (Gyulai István, Ozorai István, Vízaknai Gergely) vállalkoznak a
teljes Szentírás magyar nyelvű fordításának elkészítésére. A kiadásból csak a Krónikák, Ezsdrás,
Nehémiás, Eszter és Jób könyvei hiányoznak. Összegyűjtötték az addig elkészült magyar nyelvű
fordításokat, valamint előttük volt a héber, görög és latin szöveg, illetve egyéb nyelvű fordítások.
Fordításuk olykor szó szerinti, máskor meg szabadabb. Ezt így magyarázzák: „Mert nem jár a
Szentlélek mindenütt a grammatika után, hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni.”
Heltaiékkal egy időben Debrecenben illetve Nagyváradon adta ki Méliusz Juhász Péter Sámuel,
Királyok és Jób könyvének fordítását. Lefordította Ézsaiás könyvét és az Újszövetséget, de ezek a
fordításai elvesztek. Fordításában az eredeti szöveghez ragaszkodik. A nehezebb szavakat héberül is
leírja, hogy az olvasó dönthesse el helyes értelmét. ,,Mert a zsidó nyelv rövid, mint az magyar nyelv,
egy igének sok jegyzése vagyon. Néha a punkt, néha a bötü, néha az akcentus teszen különbséget” –
írja a héber nyelvről. Zárójelbe tett lapszéli megjegyzései mutatják, hogy mennyire kereste a pontos
értelmezést.
Félegyházi Tamás Újszövetség fordítása 1586-ban jelent meg Debrecenben, a fordító halála után.

A Vizsolyi Biblia és jelentősebb revizíói

Az első teljes és legelterjedtebb magyar nyelvű Bibliafordítást Károli Gáspár gönci lelkipásztor
készítette el munkatársaival 1587-90 között. A fordítás első példánya 1590. augusztus 10-én jelent meg
Vizsolyban, Manskovit Bálint lengyel származású nyomdászmester műhelyében. Megjelenési helyére
emlékezve nevezik Vizsolyi Bibliának. Károli Gáspár legjelentősebb munkatársai: Huszti Imre gönci,
Thury Mátyás szántói, Czeglédi János vizsolyi lelkipásztorok, Pelei János, a gönci iskola rektora,
illetve a fordító öccse, Károli Radics Miklós. A munkában segítségére volt a gönci iskola tehetséges
árva diákja, Szenci Molnár Albert, aki az elkészült fordítás kéziratlapjait vitte Vizsolyba, majd
Vizsolyból Göncre a próbanyomatokat, és ismét Vizsolyba a kijavított példányokat. Az eredeti
szövegek mellett áttanulmányozott minden rendelkezésére álló bibliafordítást. Figyelembe vette a
különböző latin nyelvű fordításokat, különösképpen Tremellius Ószövetség-fordítását. Ez a fordítás
azért volt jelentős a korabeli latin fordítások között, mert szerzője zsidó volt, és kiválóan ismerte az
Ószövetség eredeti nyelvét, a héber nyelvet. Fölhasználta továbbá az addig megjelent magyar nyelvű
fordítás-kísérleteket, viszont minden egyes vers esetében az eredeti nyelveken írt szöveg volt a
mérvadó. A fordítás nyelve egységes és átütő erejű volt. Kifejezései, fordulatai kitörölhetetlenül benne
vannak a magyar népnyelvben és köznyelvben. Szabó András így ír Károli fordításának a hatásáról:
,,nem túlzás tehát, ha kimondjuk: azt, hogy a magyarság, a magyar nyelv minden viszontagság és
ellenkező jóslat ellenére megmaradt, többek között a vizsolyi Biblia ismert és névtelen alkotóinak,
világra segítőinek köszönhetjük.”[10]
A fordítás előszavában így ír a Biblia szövegének esetleges hibáiról: ,,Minden keresztyén olvasókat
kérek, ha valahol az fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák
vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók úgy Regestum szerint
jegyezzék meg és engemet intsenek meg, hogy míg az Isten ez testben tart, jobbíthassam meg az mi
fordításunkat, mindaddig, míg nem igen szép és jó leszen.”
Károli Gáspár bibliafordítása kisebb-nagyobb javításokkal több mint száz kiadást ért meg, és magyar
nyelvterületen mindmáig a legnépszerűbb fordítás. A legelső javítást Szenci Molnár Albert végezte el,
és így jelent meg 1608-ban az úgynevezett Hannaui Biblia. 1612-ben ugyancsak Szenci Molnár Albert
kiadta Károli fordításának egy újabb javított változatát, amelyet megjenlenési helyéről Oppenheimi
Bibliának nevezünk. A kutatók véleménye szerint ezek az átdolgozott kiadások akár egy-egy új
fordításnak is beillenének. Meg kell említenünk Misztótfalusi Kis Miklós nevét, aki élete folyamán
többször is kiadta a Károli-féle fordítás általa javított változatát. Ezek közül a leghíresebb az 1685-ben
megjelent Aranyas Biblia, amely nemcsak a magyar, hanem a korabeli európai nyomdászat kiemelkedő
teljesítménye. Célja az volt, hogy a magyar nép kezébe minél olcsóbban előállítható Bibliát adjon.
Ezzel az átdolgozással maradandó hatást gyakorolt a mai magyar helyesírás kialakulására is. Az utolsó
jelentős javítást 1908-ban végezte el egy, a Britt és Külföldi Bibliatársulat által támogatott csoport,
amelynek egyébként tagja volt Kecskeméthy István kolozsvári teológiai tanár is. Ez a kiadás szinte,
amely szinte egy évszázadon keresztül a magyar református Egyház bevett bibliafordítása volt.

Későbbi bibliafordítások
A továbbiakban három jelentős protestáns bibliafordításról kell megemlékeznünk: Komáromi Csipkés
György fordításáról, Kecskeméthy István kolozsvári teológiai professzor fordításáról, valamint a
Magyar Bibliatanács által készített „Új fordítás”-ról.
Komáromi Csipkés György debreceni teológiai professzor bibliafordítása 1675-re készült el. A fordító
azonban nem érhette meg kiadását, amelyre csupán 1706 és 1718 között került sor Leidenben. A
kinyomtatott Bibliát csak 1754-ben szállították debrecenbe, ám az egri katolikus püspök elkoboztatta,
mint eretnek bibliafordítást, és 1754. november 5-én ünnepélyesen elégette. A kiadott példányoknak
csak kisebb része jutott el 1789-ben Debrecenbe. Komáromi mindent megtett annak érdekében, hogy
visszaadja a szöveg valódi értelmét. Kiválóan ismerte a Biblia eredeti nyelveit, sőt héberül meg
előadást is tartott a diákok előtt.
Károli fordítását véve alapul, 1934 szeptemberére Kecskeméthy István Kolozsvári teológiai tanár
elkészítette saját bibliafordítását, amelyet 2004-ben jelentetett meg a Koinónia kiadó.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ó- és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által
készített új protestáns fordítás első kiadását a Magyar Bibliatanács jelentette meg 1975-ben. Célja,
hogy az elavult revideált Károli-féle fordítást egy olyan új fordítással helyettesítse, amelynek alapja a
mai magyar nyelv.
A továbbiakban csupán megemlítjük a legjelentősebb 20. századi Újszövetség-fordításokat: Czeglédi
Sándor 1924-ben Győrben jelentette meg Újszövetség fordítását. A kiváló fordítást nagyon értékelték.
Budai Gergely református teológiai professzor Új Testamentoma 1967-ben jelent meg. Ravasz László
református püspök Újszövetség fordítása 1971-ben jelent meg Ligonierben (USA).

Katolikus bibliafordítások
Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg a katolikus bibliafordításokat. Közülük legismertebb a
Káldi György jezsuita páter neve alatt elterjedt bibliafordítás, amely 1626-ban jelent meg Bécsben. A
kutatók egy részének véleménye szerint Káldi György csupán Szántó Arator István megkezdett
munkáját folytatta és fejezte be. Feljegyzései szerint Káldi bibliafordítását Erdélyben kezdte el 1605.
október 11-én, és Olmützben fejezte be 1607. március 25-én. Megjelenésééig azonban többször is
átjavította fordítását. Károli fordításához hasonlóan a Káldié is több átdolgozáson ment keresztül.
1973-ban jelent meg az Új Katolikus Bibliafordítás, amely a Jeruzsálemi Biblia szövegét követi. 1997-
ben pedig megjelent a Káldi-Neovulgata-féle fordítás is, amely Tóth Kálmán teológus szerint: „jobban
kötődik a latin bibliaszöveghez. Csakhogy időközben ezt a latin szöveget, a Vulgátát is tudós munkával
revideálták (1979), és most ez a katolikus egyház hivatalos Biblia-szövege: Neovulgata (új, illetve
megújított Vulgata). Az új magyar fordítás – miközben figyelemmel van a bibliai héber és görög
alapszövegre is – ezt a Neovulgátát tartja fôként szem előtt, sőt visszanyúl a Káldi-féle Bibliához is,
ezzel akarván biztosítani egy szolidabb, kevésbé modern, mégis jó magyar bibliai szöveget. A kiadvány
értékét növeli, hogy az egyes bibliai könyvekhez tájékoztató előszót ad, a fordításokhoz pedig szükség
szerint magyarázatokat fűz.”[11]
Meg kell említenünk továbbá Békés Gellért és Dalos Patrik bencés szerzetesek Újszövetség fordítását
is, amely 1950-ben jelent meg Rómában. A fordítók az eredeti görög szövegből készítették
fordításukat. Stílusa tetszetős, a mai olvasó számára könnyen érthető. Tizenegyedik kiadása 1990-ben
jelent meg – most már Magyarországon –, míg a tizennegyedik 1993-ban Gyulafehérvárott, ami azt
mutatja, hogy milyen kedvelt a hívek körében ez a fordítás.

Szabadegyházak és más felekezetek bibliafordításai

Végezetül, egyetlen rövid bekezdés erejéig meg kell említenünk egy kevésbé ismert bibliafordítást is.
Jehova Tanúi 1950 óta angolul és sok más nyelven is kiadják a saját bibliafordításukat (New World
Translation, NWT). Ennek az Új világ fordításnak (ÚVF) az újszövetségi része (Keresztény Görög
Iratok) 2000-ben jelent meg magyarul, a teljes Biblia pedig 2003 nyarán. Ebben a fordításban azonban
számtalan nyelvi torzítást tartalmaz, melyeknek célja, hogy alátámasszák sajátos tanításukat.
A többi neoprotestáns és szabadegyház valamelyik bevett bibliafordítást használja.

Záró gondolatként álljon itt Károli Gáspárnak a Szentírásról szóló, ma is érvényes tanítása: „Mostan
noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk, mindazáltal lélekben
bódogságosak és békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten fiának tudománya, az
Evangélium tisztán prédikáltatik, melynek általa az Szentlélek Isten hütöt gerjeszt mibennünk, hogy az
mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki bódogság és békesség felőlhaladja a régi testi
békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen bennünket, az mint neki kedves, csak az Ő szent
igéjének kenyerét ne vegye el közülönk.”[12]
6

[1] Madas Edit, A karthauzi névtelen kódexe, in: A néma barát megszólal, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1985, 546.
[2] A karthauzi rendhez tartozó szerzetesek némasági fogadalmat tettek, amelyet csak komoly szükség esetén szeghettek
meg. Napjában egyszer étkeztek, húst nem ettek, s durva fehér posztóruhát viseltek, vezeklőövvel.
[3] Meg kell jegeznünk, hogy Kinizsi Pál alapította a nagyvázsonyi pálos kolostort.
[4] Idézi Gyürki László, A Biblia földje - A magyar bibliafordítások története, in Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
(www.communio.hu/ppek/konyvek/bibfld01.txt - megnyitva 2007. október 25-én)
[5] Bod Péter, Magyar Athenas, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2003, 57.
[6] Spiritus Sanctus a Szent Lélek latin nyelvű megnevezése.
[7] Idézi: Gyürki László, i.m.
[8] Ld. http://www.biblia.hu/bevez/magyar.htm (megnyitva 2007. október 25-én).
[9] Gyürki László, i.m.
[10] Idézi: Gyürki László, i.m.
[11] Idézi: Gyürki László, i.m.
[12] Ld. http://www.biblia.hu/bevez/magyar.htm#19-20 (megnyitva 2007. november 7-én).