PAÁL TAMÁS

Megy a gõzös, megy a gõzös, avagy:

Itt már csak a csoda(doktor) segíthet

Január elején történt a karcsúsítás. Amikorra még maradt a Mikulás szakállából annyi hó,
amennyi miatt a mozdony nyílt pályán veszteglésre kényszerült. Az én Danim szegény feje
ezalatt bekaphatta a hatóvizet. Legalább addig se evett, dagadozott, mint a kisgömböc. Az én
életem mégis holtvágányra került miatta…
Szentestére a kanizsai gõzös az ebédlõben már 12 kört rendben megtett. Igaz, nekem ezért
tizenkétszer több ideig kellett várnom a megváltásra. Hogy a Danim a végállomásnál eldobja
a masiniszta kabátját, és - szembe babám, ha szeretsz! Mert addig hátulról a derekát átfogva
csak zakatoltam és tutuúúztam, mert a kocsi mellett a kerék és a kürt is én voltam! Ha
lassúnak találtam az idõmúlását a szeretkezésig, és taszítottam egyet rajta, visszakézbõl
állított rá a megfelelõ sebességre. Ment minden Karácsonyig, mint a karikacsapás, kisebb,
könnyen helyreállítható döccenõkkel.
Az ünnep reggelén már láttam, nagy a baj. Ahogy indultunk Kanizsára, súrlódás nélkül,
rám kiáltott: "A szemed a pályán, az eszed a helyén legyen!" Mi az, megbuggyant talán?
Hogy lehetne a kocsinak esze? Nem is szabad hogy legyen neki, mert még esetleg kitolatna a
mozdony mögül. Vagy kilökné az útjából valamerre. Balsejtelmem nõttön-nõtt. Az elsõ kör
után Danim érthetetlen módon vörösbort vételezett szilvórium helyett. Ráadásul mindjárt két
decit. Az ötödik után, amikor már türelmetlenkedni szoktam, a literes üveg kiürült az utolsó
csöppig. A felhalmozódott fáradt gõzt pedig kiengedte a padlóra. Hiába ugrottam oda a
törlõronggyal elé, belém se rúgott, a hajamnál fogva se bírt jobb belátásra. Csak torz vigyorral
ült félfenékkel a hokedlin, vakvágányra kerülve. A szeme (hol az egyik, hol a másik) meg le-
lelappadt a kiselejtezett mozdonyvezetõjének. Tegnap se pénz, se ajándék, de legalább szex,
ha kisebb döccenõkkel is. De ma mi lesz? Lehet-e azon csodálkozni, hogy rácéloztam a
szódásüveggel? És csak spricceltem, spricceltem, amíg jött belõle. Bár ne tettem volna, ha
százsorosan is megérdemelte a puhány disznaja!
Mert mit tett az agyalágyult? Imbolyogva feltornázta magát és tisztelgett nekem:
"Köszönöm, fõnök! Köszönöm!" Azt hitte a tohonya állatja, hogy visszahívták dolgozni?
Vagy talán most tûzik majd a mellére a kitüntetést, azért, hogy a jogtalan elbocsátás után is
vitte a mozdonyt? Igaz, csak az ebédlõben?! Dühömben elkezdtem fütyölni a Rákóczi-induló-
t. Amit akkor fütyöltem el neki mindig, ha szeretkezés közben kiesett a ritmusból. De hogy
erre beindul, ki gondolhatta? Rövid egyensúlyozás után, sajnos, mégis elõre indult el, nem
lefelé, a hokedlire. A mellemre dõlt a nyomorultja! Jöhetett az ünnepek elmúltával a
kobaldágyú meg miegymás…
Most azután ott szoronghatok minden politikai nagygyûlésen, vörösre tapsolom a
tenyeremet, mert rajtam már csak a csoda(doktor) segíthet. Gyûjtöm a pénzt, koldulok-
koplalok, hogy eljussak a Fülöp-szigetekre! Ha összetarhálnám az útiköltséget legalább,
ígérem, mindegyik parlamenti párt vezetõjének elfütyülöm a Rákóczi-induló-t. A Danim
pedig a kocsmákban a csodadoktor gázsijára gyûjt, a Megy a gõzös-t énekli a sok volt kolléga
fülébe. Csak nehogy egyre többen legyenek, akik otthon vonatoznak, és természetben
kénytelenek fizetni az asszonynak!…