A tudatosságon

túl
A nem-kettősség alapelvei

Andrew Vernon
Preface Előszó
The predecessor to this book, You Are He, was a Jelen könyv elődje, a You Are He, spirituális
series of commentaries on the teaching of my mesterem Shri Ranjit Maharaj tanításaihoz fűzött
spiritual master, Shri Ranjit Maharaj. It was of kommentárok sorozata. A könyv szükségszerűen
necessity colored by his way of expressing magán viseli az ő kifejezésmódját, és az általa
himself and by the terms he used. In this second használt kifejezéseket. Jelen könyv megpróbálja
book, I have tried to express my own a megértés saját szavakkal, egyszerű nyelvezettel
understanding in my own words, using plain való kifejezését. Nem használ speciális
language. There is no special terminology here terminológiát, és nem használ olyan szavakat,
and no use of words that you cannot find in an amely egy szokványos szótárban ne lenne
ordinary English dictionary. I have tried to say megtalálható. Mondandómat megpróbáltam
what I want to say as clearly and simply as olyan egyértelműen és olyan egyszerűen
possible, while remaining true to the essential elmondani, amennyire csak lehetséges, egyúttal
thought of my teacher and to the teaching of the arra is törekedve, hogy hűen visszaadjam tanítóm
other great masters of this tradition. és a hagyomány többi nagy mesterének
tanításainak a lényeges gondolatait.
Since the publication of You Are He in 2003, I A You Are He 2003. évi közzététele óta tovább
have been refining a list of about 70 key finomítottam azt a mintegy 70 kulcsfogalmat,
concepts, or ―fundamental principles,‖ which vagy „alapvető elvet‖, amelyek együttese a nem-
together provide a framework for a philosophy of kettősség filozófiájának a kereteit biztosítja,
nonduality that is not dependent on any particular amely filozófia nem függvénye semmilyen
path or way. These principles are set out in list különleges útnak, vagy ösvénynek. Ezek az
form in the first chapter of this book. The elvek, a könyv első fejezetében találhatók, egy
remainder of the book is an expansion of, and a listába foglalva. A könyv fennmaradó része
fuller explanation of, those principles. The ezeknek az elveknek a kibontását, és részletes
various chapters in the book have for their titles magyarázatát tartalmazza. A könyv egyes
the essential questions that occur sooner or later fejezeteinek a címei azok az alapvető kérdések,
to the spiritual seeker: ―What Is This World? ―Is amelyeket a spirituális keresőknek előbb vagy
There a God?‖ ―Who or What Am I?‖ ―What Is utóbb fel kell tenniük: „Mi ez a világ?‖ „Van-e
Realization?‖ and so on. Isten?‖ „Ki, vagy mi vagyok én?‖ „Mi a
ráébredés?‖, és így tovább.
These questions are universal—it doesn’t matter Ezek a kérdések egyetemesek – nem számít,
whether one comes to them from a Hindu hogy a hindu tradícióból, a kereszténységből, a
tradition, from Christianity, from Buddhism, or buddhizmusból, vagy valamilyen más útról
from any other path. When you take them származnak. Ha szó szerint vesszük őket, akkor
literally, religions appear to be completely vallások látszólag teljesen különböznek
different from one another and even egymástól, sőt egymásnak ellentmondóak. Egy
contradictory. However, on a deeper level, they mélyebb szinten azonban látható, hogy ugyanarra
are seen to be pointing to the same, inexpressible a kimondhatatlan igazságra mutatnak.
truth.
We have to understand truth for ourselves in our Az igazságot Nekünk magunknak, a mi magunk
own way. When we read a spiritual book, we are módján kell megértenünk. Amikor egy spirituális
really reading our own words and hearing our könyvet olvasunk, valójában a saját szavainkat
own voice. We are experiencing our own olvassuk, és a saját hangunkat halljuk. A felénk
visszatükröződő saját megértésünket tapasztaljuk,
understanding reflected back to us, as in a mirror.
For this reason, we should pay careful attention mintegy tükörben. Emiatt, nagy gondossággal
to how we feel when we are reading. If what we kell figyelemmel kísérnünk, hogyan érezzük
read makes us depressed or unhappy, we should magunkat, amikor olvasunk. Ha, amit olvasunk
lehangolttá vagy boldogtalanná tesz bennünket,
stop reading it. On the other hand, if we find that
a quiet kind of happiness steals up on us as we hagyjuk abba az olvasást. Másrészről, ha úgy
read, then we should certainly continue. találjuk, hogy egyfajta csendes boldogság
lopózik belénk olvasás közben, akkor
természetesen folytassuk.
Andrew Vernon, Marin County, California, August 2008
Tartalomjegyzék
Preface 2

Előszó 2

Fundamental Principles 4

Alapelvek 4

What Is This World? 6

Mi a világ? 6

What Is Reality? 12

Mi a valóság? 12

Is There a God? 15

Van Isten? 15

Who Or What Am I? 23

Ki, vagy mi kvagyok én? 23

What Is Life? 28

Mi az élet? 28

Is There Free Will? 32

Létezik-e szabad akarat? 32

What Is Realization? 39

Mi a felébredettség? 39

Epilog: After Realization 43

Epilógus: Ráébredés után 43

Fundamental Principles
1. The world is the manifestation of the will of
the Absolute.
2. The world of multiplicity, of separate objects
that the mind sees, is an illusion.
3. The world is fundamentally a positive, joyful
place.
4. Consciousness or knowledge creates and
contains the world.
5. The experiencer of the world is a temporary
appearance only.
6. The world of names and forms is not real. In
reality, there is only oneness.
7. The form is being animated by the self-
awareness of consciousness.
8. There is no birth and no death for the self-
awareness of consciousness.
9. The entire process of evolution of
consciousness, through the infinite number of
forms, is manifest against the unchanging
background of the Absolute Reality.
10. The unmanifest is the Absolute Reality.
11. As air appears in space, consciousness
appears in reality.
12. The unmanifest and manifest aspects of
reality are not separate, just as the sun and its
light are not separate.
13. It is the manifest aspect of reality that we call
God.
14. Reality can never be explained or
experienced because it cannot be an object.
15. Because reality is what you are, there is no
path to it and no way to find it.
16. The manifestation of consciousness is an
expression of our own absolute freedom.
17. Reality is absolutely trustworthy.
18. Consciousness is the divine power, is God, is
full of goodness and beauty, and is the object of
all worship.
19. The power of universal pure consciousness is
God to the human being.
20. Consciousness, in its formless state, does not
identify with anything other than its own
existence and bliss.
21. Love is the power that makes the One into the
many in order to have the many return to the
One.
22. Consciousness is enjoying itself as bliss in
every form.
23. Consciousness is present as existence itself.
24. Consciousness is aware of its own existence
as happiness, joy.
25. The self-awareness of consciousness is bliss.
Alapelvek
1. A világ az Abszolút akaratának a
megnyilvánulása.
2. A sokféleség, az elkülönült objektumok világa,
amit az elme lát, illúzió.
3. A világ alapvetően egy pozitív, örömteli hely.
4. A tudatosság vagy tudás teremti és magában
foglalja a világot.
5. A világ tapasztalója múló megjelenés csupán.
6. A nevek és formák világa nem valós. A
valóságban csak egység létezik.
7. A forma a tudatosság én-tudomása által kerül
megelevenítésre.
8. A tudatosság én-tudomása számára nem
létezik sem születés, sem halál.
9. A tudatosság teljes evolúciója a végtelen
számú forma révén nyilvánul meg az Abszolút
Valóság változatlan háttere előtt.
10. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság.
11. Ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a
tudatosság a valóságban.
12. A valóság megnyilvánulatlan és
megnyilvánult aspektusai nem különváltak, mint
ahogy a nap és annak fénye sem különállóak.
13. A valóság megnyilvánult aspektusa az, amit
mi Istennek nevezünk.
14. A valóságot soha nem lehet elmagyarázni,
vagy megtapasztalni, mivel nem objektum.
15. Mivel te vagy a valóság, ezért nem vezet
hozzá út, és nincs rá mód, hogy megtaláld.
16. A tudatosság megnyilvánulása a mi saját
abszolút szabadságunk kifejeződése.
17. A valóság teljességgel hitelt érdemlő.
18. A tudatosság az isteni erő, Isten, jósággal és
szépséggel teli, és ő a tárgya minden imádásnak.
19. Az univerzális tiszta tudatosság hatalma Isten
az emberi lény számára.
20. A tudatosság, az ő formanélküli állapotában,
saját létezésén és boldogságán kívül semmi
mással nem azonosul.
21. A szeretet az erő, amely az Egyet sokfelé
osztja, azért, hogy a sok visszatérjen az Egybe.
22. A tudatosság kedvét leli önmagának, mint
üdvösség, minden formában.
23. A tudatosság, mint a létezés maga van jelen.
24. A tudatosságnak tudomása van a saját
létezéséről, boldogságként, örömként.
25. A tudatosság ön-tudomása üdvösség.
26. Az öröm az „én‖ nem-létezésének a
tudomásában van.
27. A létezés öröme önmagában abban áll, hogy
valóságos és élő.
28. A tér nem üres. Még az atom elektronjai
26. The enjoyment is in the awareness of the
non-existence of ―I.‖
27. It is the enjoyment of existence itself that is
real and alive.
28. Space is not empty. Even the space between
the electrons in an atom is pervaded by
consciousness.
29. Consciousness is like space without the
quality of emptiness.
30. Enjoyment is the natural activity of being.
31. Happiness is the natural state.
32. The human soul is an expression of
consciousness, a vehicle of God’s will, an
embodiment of love.
33. Consciousness, when allowed, moves toward
light, harmony, and beauty. Like attracts like.
34. Consciousness is a field of receptivity, in
which there is no ―outside‖ or ―inside.‖
35. We cannot say what we are, because we are
not any thing.
36. The separate ―I‖ sense that appears in the
human being is only apparent not real.
37. The sense of ―I‖ or individual consciousness
depends on the food consumed by the body for
its continued presence.
38. No one is born and no one dies.
39. Real happiness is awareness of presence, of
being.
40. Unhappiness belongs only to the mind.
Outside of it, there is no such thing.
41. To know what you are is to be what you are.
42. There is a bubble on the surface of the ocean.
The bubble bursts. Has it become ―realized?‖ No,
there was always only ocean.
43. Self-realization is the simple revelation of the
mystery of infinite consciousness.
44. Life is living and living is life. There is no
one living a life.
45. Devotion is a natural process that manifests
itself at a certain stage of spiritual development.
46. Life is not linear. There is no continuous
individuality from moment to moment.
47. Life has no center. There is no fixed point in
the machinery.
48. The drama of world events and of each
―individual‖ life is playing itself out as it must.
49. There is no mind, apart from its contents.
50. The power of universal consciousness is
giving to all the fruits of past actions.
51. Life is the affirmation of being.
52. Life is perfect unfoldment.
53. There is only one power, only one
manifestation. It is not broken up into separate
parts or individual existences.
54. There are no accidents in the life of the
sincere seeker.
55. Everything manifests by means of natural
közötti tér is át van hatva tudatossággal.
29. A tudatosság olyan, mint a tér az üresség
minősége nélkül.
30. Az öröm a létezés természetes munkálkodása.
31. A boldogság a természetes állapot.
32. Az emberi lélek a tudatosság kifejeződése,
Isten akaratának, a megtestesült szeretetnek a
közvetítője.
33. A tudatosság lehetőség szerint a fény, a
harmónia és a szépség irányába mozog. A
hasonló a hasonlót vonzza.
34. A tudatosság a fogékonyság mezeje,
amelyben sem „kívül‖, sem „belül‖ nincs.
35. Nem tudjuk megmondani, mik vagyunk, mert
egyáltalán nem dolog vagyunk.
36. Az elkülönült „én‖ érzésének a megjelenése
az emberi lényben csak látszólagos, nem valódi.
37. Az „én‖, vagy individuális tudatosság érzése,
annak folyamatos jelenléte érdekében a test által
elfogyasztott tápláléktól függ.
38. Senki sem születik, és senki sem hal meg.
39. A valódi boldogság a jelenlét, a létezés
tudomása.
40. A boldogtalanság egyedül az elméhez
tartozik. Rajta kívül nincs ilyen dolog.
41. Tudni, hogy mi vagy annyi, mint annak lenni,
ami vagy.
42. Egy buborék van az óceán felszínén. A
buborék szétpukkan. „Felébredetté‖ vált? Nem,
mindig is csak az óceán volt jelen.
43. Az Ön-megvalósítás egyszerűen a végtelen
tudatosság misztériumának a felfedezése.
44. Az élet él, és ami él, az élet. Senki nincs, aki
éli az életet.
45. Az odaadás egy önmagát a spirituális fejlődés
egy bizonyos szakaszában manifesztáló
természetes folyamat.
46. Az élet nem lineáris. Nem létezik folytonos
individualitás, amely pillanatról pillanatra létezik.
47. Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített
pont a gépezetben.
48. A világeseményeknek, és minden egyes
„individuum‖ életének a színdarabja önmagától
játszódik, mivel így kell.
49. Nincs elme, eltekintve a tartalmától.
50. Az egyetemes tudatosság hatalma adja az
összes gyümölcsét a múltbeli cselekedeteknek.
51. Az élet a létezés igenlése.
52. Az élet tökéletes kibontakozás.
53. Csak egyetlen hatalom, csak egyetlen
megnyilvánulás van. Nem osztható fel különálló
részekre, vagy individuális létezőkre.
54. Nincsenek véletlenek az őszinte kereső
életében.
55. Minden természeti törvények által
szabályozott természetes folyamatok révén
nyilvánul meg.
processes, governed by natural laws.
56. There is no ―doer.‖ There is no question of
doing. There is just manifestation, one
―everything.‖
57. Consciousness is living out this life, and all
other lives, according to its own laws.
58. Everything happens in the only way it can
happen. What is happening now is the result of
what has happened in the past.
59. Grace is always available and is available to
all.
60. The longing for unity, for reunion with the
source is the common thread that runs through all
of the diversity of the universe.
61. Love for God is the first and last duty of the
human being.
62. Free will for human beings is a matter of
conscious participation in the divine will.
63. Consciousness never searches, never strives
to find the answer, because for it there is no
question.
64. Consciousness lives to praise, to say ―I am,‖
to accept without reservation.
65. The quickest and safest way for a spiritual
aspirant to become a realized or enlighted being
is to give up all desires in complete surrender to
God.
66. Liberation is understanding that there is
nothing to understand.
67. Ignorance doesn't exist.
68. Nothing negative exists.
69. Being is being positive.
70. Everyone knows the difference between
positiveness and negativeness by feeling, sense.
Negativeness is self-centered, collapsing in.
Positiveness is expanding, radiating.
71. The one who is free enjoys his freedom,
without having to do anything.
72. Everything is perfect. Everything is as it
should be.
What Is This World?
This world is a living, breathing, ever-changing,
blissful manifestation of the will of the Absolute.
The universe is the form of the Supreme Lord.
The world of multiplicity, of separate objects that
the mind sees, is an illusion. There is only
oneness in the world, however it may appear to
the mind and the senses. The world is
fundamentally a positive, joyful place. It is the
birthright of human beings to experience the bliss
that comes with true knowledge and universal
vision. If we do not always see the world in this
way, it is because we have identified ourselves
56. Nincs „cselekvő‖. Nincs szó cselekvésről.
Csak megnyilvánulás van, egy „minden‖.
57. A tudatosság éli ezt az életet, és minden más
életet, a saját törvényeivel összhangban.
58. Minden azon az egyetlen módon történik,
amely módon megtörténhet. Ami most történik,
az eredménye annak, ami a múltban történt.
59. A kegyelem mindig rendelkezésre áll, és
mindenki számára rendelkezésre áll.
60. A forrással való egység, a vele való
újraegyesülés iránti sóvárgás a közös szál, amely
átszövi a világegyetem sokféleségének
összességét.
61. Az Isten iránti szeretet az emberi lény első és
utolsó feladata.
62. Az emberi lény szabad akarata lényeges része
az isteni akaratban való tudatos részvételnek.
63. A tudatosság soha nem keres, soha nem
törekszik, hogy választ találjon, mert az ő
számára nincs kérdés.
64. A tudatosság azért él, hogy dicsőítsen, hogy
„Én Vagyok‖-ot mondjon, hogy fenntartás nélkül
elfogadjon.
65. A spirituális törekvő felébredésének vagy
megvilágosodásának leggyorsabb és
legbiztonságosabb módja, ha minden vágyát
feladja az Isten iránti teljes önmegadásban.
66. A megszabadulás annak a megértése, hogy
nincs mit megérteni.
67. Tudatlanság nem létezik.
68. Semmi negatív nem létezik.
69. A létezés pozitív létezés.
70. Mindenki ismeri az érzés, érzékelés
pozitivitása és negativitása közötti különbséget.
A negativitás én-központú, önmagába omló. A
pozitivitás növekvő, sugárzó.
71. A szabad ember a nélkül élvezi a
szabadságát, hogy bármit is kellene tennie.
72. Minden tökéletes. Minden olyan, amilyennek
lennie kell.
Mi a világ?
A világ egy élő, lélegző, folyton változó, boldog
megnyilvánulása az Abszolút akaratának. Az
univerzum a Legfelsőbb Úrnak a formája. A
sokféleségnek, az elkülönült objektumoknak a
világa, amit az elme lát, illúzió. Csak egység
létezik a világban, amely viszont megjelenhet az
elme és az érzékek számára. A világ alapvetően
pozitív, örömteli hely. Az embernek veleszületett
joga, hogy megtapasztalja az igazi tudással, és az
egyetemes látással együttjáró boldogságot. Ha
nem mindig ezen a módon látjuk a világot, ez
azért van, mert azonosítottuk magunkat az
with the individual ―I‖ or ego. It is the will of the
Absolute that we should forget our true nature in
this way, and it is also the will of the Absolute
that we should remember it, return to the source,
and find our true selves again.
How does it happen that the Absolute Reality,
which fills this world to the brim with universal
pure consciousness, comes to be identified with
the individual form, the individual ―I?‖ To better
understand how this can happen, we can think of
a dream. In a dream, a thought or image emerges
and starts a series of associative scenes, which
are based on material stored in the memory. At
the same time, the experiencer of the dream
appears and enjoys or suffers the experiences in
the dream.
The whole process of the unfolding of the dream
is entirely spontaneous, and the experiencer has
no control over what is happening. When we
wake up from the dream, we do not imagine that
we have died or even that we have lost anything
at all. In the same way, when one awakens from
spiritual sleep, the experiencer, or ―I,‖ who
appears as the experiencer of this waking world
is seen to be only a temporary appearance. In
fact, the ―I‖ does not exist and the world of
separate objects and separate individuals does not
exist either. There is only consciousness. In the
state of spiritual sleep, consciousness, which is
self-aware and self-existent, manifests in a
particular form and spontaneously identifies itself
with that form, taking the form to be self. This in
turn gives rise to the sense of not-self, or other
than self, and this is the fundamental illusion, on
which all other illusion is based. In reality, there
is no self and no not-self.1
Just as we dream our dreams in the state of deep
sleep, so the dream of individual existence
appears in the deep sleep of God. God is
omnipresent, omnipotent, and omniscient —
everpresent, all-powerful, and all-knowing. The
nature of God is being, consciousness, and bliss.
God is manifest as the impersonal divine power,
and He is also the supremely intelligent Being
who controls that power. However, in accordance
with the law ―as above, so below,‖ God also
experiences a deep sleep state, in which He
forgets himself and ceases to know Himself as
One point that will be emphasized in this book is that the
understanding that one does not exist as an individual
entity is not something to be feared. One does not lose
anything real—one only gains (or regains) that which is
most true in oneself.
individuális „én‖-nel, vagy egóval. Az Abszolút
akarata, hogy ilyetén módon elfelejtsük igaz
természetünket, és az is az Abszolút akarata,
hogy emlékezzünk rá, visszatérjünk a forráshoz,
és újra megtaláljuk valódi önmagunkat.
Az Abszolút Valóság, amely ezt a világot
színültig teletölti egyetemes tiszta tudatossággal,
hogyan válhatott azonossá az individuális
formával, az individuális „én‖-nel? A történtek
jobb megértéséhez gondoljunk az álomra.
Álomban megjelenik egy gondolat vagy kép, és
asszociatív jelenetek sorozatát indítja el, az
emlékezetben tároltak alapján. Ugyanakkor az
álom tapasztalója is megjelenik, és élvezni, vagy
szenvedni látszik az álomban tapasztaltakat.
Az álom kibontakozásának egész folyamata
teljesen spontán, és a tapasztalónak nincs hatalma
a történtek fölött. Amikor felébredünk az
álomból, egyáltalán nem képzeljük azt, hogy
meghaltunk, de még azt sem, hogy elvesztettünk
valamit. Ugyanígy, amikor spirituális álomból
ébredünk, a tapasztaló, vagy „én‖, aki látszólag
ennek az ébrenléti világnak a tapasztalója, csak
múló megjelenésnek látszik. Valójában az „én‖
nem létezik, és nem létezik az elkülönült tárgyak
és elkülönült indivíduumok világa sem. Csak
tudatosság létezik. A spirituális álom állapotában
az öntudatos és önmagában létező tudatosság
megnyilvánul egy konkrét formában, és spontán
módon azonosítja önmagát azzal a formával,
énjének tekintve azt. Másfelől, ez okot szolgáltat
a nem-én, vagy az éntől különböző érzékelésére,
és ez az alapvető illúzió az, amely minden más
illúziónak az alapja. A valóságban azonban nincs
én, és nincs nem-én.1
Ahogy mi a mély alvás állapotában álmainkat
álmodjuk, úgy jelenik meg az individuális lét
álma Isten mély alvásában. Isten mindenütt
jelenvaló, mindenható, és mindent tud – mindig
jelenlévő, teljhatalmú, és mindentudó. Istennek a
természete létezés, tudatosság, és üdvösség. Isten
a személytelen isteni erőként nyilvánul meg, és
ugyanakkor az a roppant intelligens lény is Ő, aki
ellenőrzi ezt az erőt. Az „amint fent, úgy lent‖
törvénynek megfelelően azonban Isten a
tapasztalja is a mély alvás állapotát, amelyben
elfelejti Önmagát, és nem akként ismeri többé
A könyv nyomatékosan rámutat, hogy a megértés, hogy
az egyén nem létezik individuális entitásként, nem egy
olyan dolog, amitől félni kell. Az ember semmilyen
valódit nem veszít – csak elnyeri (vagy visszanyeri) azt,
ami önmagában a legnagyobb igazság.
He truly is. In this divine, deep-sleep state, the
identification of the dreamer with the dream
occurs and the life of the apparent individual
begins.
The Absolute Reality IS, but it cannot be said to
exist or not to exist, because it is beyond the
comprehension of the limited human mind, with
its dependence on dualistic thinking. Existence
begins when the Absolute manifests as God the
Creator. The will of the Absolute sets in motion
the various levels of creation with the infinite
number of beings, each of which is an indivisible
part of Itself, like waves on the surface of the
ocean. The Creator, having created the universe,
then goes to sleep, entering into the creation and
animating it, but forgetting His infinite and
unlimited true nature to become finite and limited
through identification with the various beings of
this world.2
It is said that the realized or enlightened person is
asleep to the world and awake to the reality.
Sometimes it is said that the awakened person is
not aware of the world and only aware of reality.
Both these statements mean that the enlightened
person is aware of his or her true nature as pure
consciousness and therefore sees the world of
separate individuals and beings as illusory.
Because there is the understanding ―I don’t exist
(as a separate entity)‖ there is also the
understanding ―Nothing else exists (as a separate
entity).‖ Being aware of reality as one’s true
being produces a state that is like that of being
very deeply asleep. There is always a deep peace
and fullness there, whatever the circumstances of
the external life.
The power that conjures up the dream of the
world is consciousness. Consciousness exists in
all forms and is in fact the very existence of all
forms. Because everything appears in
consciousness, it means that consciousness is
subtler than any objects and also subtler than the
space that surrounds them. It surrounds objects in
its own light. Consciousness pervades everything
This explanation is of course not intended to be taken as
literally true. Rather, it is of the nature of a myth. A myth,
like all the various creation myths in human religious
literature, is intended to convey a meaning in a way that
goes beyond the limited human mind. When one takes a
myth in the right way, one receives an intuitive,
emotional, perception of Truth that has nothing to do with
everyday logic.
Önmagát, mint ami valójában. Ebben az isteni,
mély-alvási állapotban bekövetkezik az álmodó
és az álom azonosulása, és a látszólagos
indivíduum élete elkezdődik.
Az Abszolút Valóság VAN, de sem az nem
mondható, hogy létezik, sem az, hogy nem
létezik, mert ez meghaladja a dualista
gondolkodástól függő, korlátolt emberi elme
megértési határát. A létezés akkor kezdődik,
amikor az Abszolút mint Isten, a Teremtő
nyilvánul meg. Az Abszolút akarata hozza
mozgásba a különböző szintjeit a teremtésnek,
annak végtelen számú lényeivel, amelyek
mindegyike oszthatatlan része Önmagának, akár
a felszíni hullámok az óceánnak. Miután
megteremtette a világegyetemet, a Teremtő
elalszik, belép a teremtésbe és megeleveníti azt,
de elfelejti az Ő valódi, végtelen és határtalan
természetét, végessé és korlátozottá válik e világ
különböző lényeivel való azonosulása révén.2
Azt mondják, hogy a felébredett, vagy
megvilágosodott személy a világra nézve alszik,
és a valóságra nézve ébren van. Időnként azt
mondják, hogy a felébredett személy nincs
tudatában a világnak, és csak a valóságnak van
tudatában. Mindkét mondás azt jelenti, hogy a
felvilágosult ember tudatában van saját valódi
természetének, mint tiszta tudatosságnak, és ezért
az elkülönült indivíduumok és lények világát
illuzórikusnak látja. Az „én nem létezem (mint
entitás)‖ megértésből az a megértés is
következik, hogy „semmi más sem létezik
(elkülönült entitásként).‖ A valóságot az ember
létének tudni egy nagyon mély alváshoz hasonló
állapotot eredményez. Állandóan egy mélységes
béke és teljesség van jelen, bármilyenek is
legyenek a külső élet körülményei.
Az erő, amely a világ álmát előidézi, a
tudatosság. A tudatosság benne van minden
formában, és valójában az összes formának ő
valóságos léte. Mivel minden a tudatosságban
jelenik meg, ez azt jelenti, hogy a tudatosság
finomabb még a tárgyakat körbe ölelő térnél is.
Az azt körülvevő tárgyak saját fényt. A
tudatosság mindent áthat, ami megjelenik benne,
Ez a magyarázat természetesen nem szó szerint értendő.
Sokkal inkább mítosznak tekintendő. A mítosznak – mint
az ember vallásos irodalmának minden teremtési
mítoszának – a célja egy jelentés közvetítése olyan
módon, amely a korlátolt emberi elmét meghaladja.
Amikor egy mítoszt a megfelelő módon kezelünk, akkor
az Igazságnak egy intuitív, érzelmi felismeréséhez jutunk,
aminek a mindennapi logikához semmi köze.
that appears in it, just as the dream encompasses
all of the dream-objects. It creates and contains
the world. Consciousness is not possessed by an
individual ―person.‖ Rather, the apparent
individual is an appearance in consciousness.
This consciousness that is the creator of the
world appears to be limited once it identifies
itself with the individual form. However,
consciousness is not at all limited. Consciousness
knows itself and IS itself always and at all times,
and only appears to be limited by the concepts of
the human mind. When, in a particular individual
form, this consciousness knows itself as it really
is, individual consciousness or ―I‖ is transcended
and is understood to be a temporary
manifestation only. This is the true meaning and
purpose of the individual life—for the individual
consciousness to realize itself as universal
consciousness, and, in that realization, to under
stand that its true nature is the Absolute Reality,
which is beyond consciousness.
The world of names and forms, the world of
separate objects is not real. It is created by the
mind. In reality, there is nothing but being-
consciousness-bliss. Within the dream of the
world appearance, there is only the all-pervasive,
universal power of consciousness projecting
itself through and within all things gross or
subtle, like the colors that are formed when pure
white light is refracted through a prism. We do
not see the pure light itself—we only see its
appearance as color.
Consciousness is not actually experiencing
anything directly. Experiencing is carried out by
the brain and the other organs of perception that
are manifest in the individual form. The form is
being animated by the self-awareness of
consciousness.3 Consciousness is always aware
of its own existence, and that is all that is really
happening. There is not really any experiencer at
all. The experiencer is part of the experience
itself, just as the individual who experiences the
dream is a part of the dream. Experiences are
illusory—they are not happening to anyone who
Perhaps a more precise way to express this is to say that
the individual form, which has no life of its own, serves
as a vehicle for consciousness, which is what is truly
alive.
mint ahogy az álom is magában foglalja az álom-
objektumok mindegyikét. Ő teremti, és
tartalmazza a világot. A tudatosság nem az
individuális „személy‖ birtokában van.
Ellenkezőleg, a megnyilvánult indivíduum a
tudatosságbeli megjelenés.
A tudatosság, amely a világ teremtője,
korlátozottnak mutatkozik, amint az individuális
formával azonosítja önmagát. A tudatosság
azonban egyáltalán nem korlátozott. A tudatosság
tudatában van önmagának, és AZONOS
önmagával, mindig, és mindenkor, és csak
látaszólag korlátozott az emberi elme fogalmai
által. Amikor egy konkrét individuális formában
a tudatosság úgy ismeri magát, mint ami ő
valójában, az individuális tudatosság, vagy „én‖
meghaladásra kerül, és megértésre kerül, hogy a
megnyilvánulás csupán ideiglenes. Ez a valódi
értelme és célja az individuális életnek – ahhoz,
hogy az individuális tudatosság ráébredjen
önmagára, mint individuális tudatosságra, és,
hogy ebben a ráébredésben megértse, hogy
valódi természete az Abszolút Valóság, amely
meghaladja a tudatosságot.
A nevek és formák világa, az elkülönült
objektumok világa nem valóságos. Az elme hozta
létre. A valóságban azonban semmi más nincs,
csak létezés-tudatosság-boldogság. A világ
megjelenésének álmában csak a tudatosság
mindent átható, univerzális ereje vetíti ki
önmagát minden durva illetve finom dolog révén
és azokon belül, ilyenek például színek, amelyek
akkor keletkeznek, amikor a tiszta fehér fény egy
prizmán keresztül megtörik. Nem látjuk magát a
tiszta fényt – csak a színként való megjelenését
látjuk.
A tudatosság valójában semmit nem tapasztal
közvetlenül. A tapasztalást az agy, és a többi, az
individuális formában megnyilvánuló érzékszerv
végzi. A forma a tudatosság ön-tudomása által
kerül megelevenítésre.3 A tudatosság mindig
tudatában van saját létezésének, és ez minden,
ami valójában történik. Valójában egyáltalán
nincs semmiféle tapasztaló. A tapasztaló része a
tapasztalatnak magának, épp úgy, ahogy az álmot
tapasztaló indivíduum is része az álomnak. A
tapasztalatok illuzórikusak – nem olyasvalaki
számára történnek, aki valójában létezik, hogyan
Pontosabb talán az a megfogalmazás, hogy az
individuális forma, amelynek nincs saját élete, hordozó
eszköze a tudatosságnak, annak, ami igazából él.
actually exists, so how can they be anything other
than illusion? The individual ―I,‖ who appears to
be having the experience, is an illusion.
Therefore anything that appears to happen to this
imaginary person is also completely illusory.
There is no substance to experiences. They come
and go, appear for a moment, then disappear and
are forgotten. All of the experiences of one’s life
have come and gone. Where have they gone?
The world of experience is an insentient world. It
has the feeling of life only because of the
presence of consciousness. When an experience
occurs, it is perceived and processed by the
memory that is already there. If it were not so,
there would be no sense of recognition in the
perception and therefore no perception at all.
There are no new experiences for this reason.
The circle of perception-recognition-memory is a
mechanical process. It happens spontaneously
without anyone doing anything. The only life
comes from the light of consciousness which
illuminates the present moment as the light
illuminates the frame that is passing in front of it
in a cinema projector. In reality, there is nothing
but this living light of consciousness itself, which
is always one light, never separated or divided in
any way. Consciousness lends the feeling of
―life‖ to the individual form because of its own
self-awareness. There is no birth and no death for
this self-awareness.
What is known is always in the past. The
unknown becomes the known by being
assimilated into the knowledge we already have.
In this way, knowledge becomes static or
crystallized into a pattern. This pattern then
forms the basis for interpreting other experiences.
The process begins in the infant and continues
throughout the life of the body. We assume that a
very small child is having experiences. Actually,
it is not, because there is no ―I‖ center to whom
the experiences occur. When we look at a baby or
infant we are seeing only the self-awareness of
consciousness animating that form, just as it is
the self-awareness of consciousness that animates
animals, which also have no concepts and
consequently no sense of ―I.‖ However, the
experimental movements that the infant is
constantly making are laying the foundation for
more coordinated movements in the future. In the
same way the eyes, ears, and other sense organs
are accumulating the impressions on which
future perceptions will be made. At a certain
point, the process of perception starts on the basis
of these impressions stored in memory and that
same process continues for the remainder of that
lifetime. No experience is real. No experience is
ever experienced by anybody. Nothing that can
lehetnének hát többek illúziónál? Az individuális
„én‖, aki látszólag a tapasztalatban részesül,
illúzió. Következésképpen, bármi, ami ennek a
képzelt személynek jelenik meg, szintén
teljességgel illuzórikus. A tapasztalatok
anyagtalanok. Jönnek és mennek, megjelennek
egy pillanatra, majd eltűnnek, és elfelejtődnek.
Az ember összes tapasztalata jön és megy. Hová
távoznak?
A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése
csupán a tudatosság jelenléte miatt van. Amikor
tapasztalat következik be, az észlelésre és
feldolgozásra kerül a már jelenlévő emlékezet
által. Ha ez nem így lenne, egyáltalán semmi
értelme nem lenne az észlelésben foglalt
felismerésnek, és ennek következtében az
észlelésnek sem. Nincsenek új tapasztalatok
emiatt. Az észlelés-felismerés-emlékezet köre
egy mechanikus folyamat. Spontán módon
történik, anélkül, hogy bárki bármit is csinálna.
Az egyedüli élet a tudatosság fényéből
származik, amely megvilágítja jelen pillanatot,
mint ahogyan a fény világítja meg a vetítőgépben
előtte áthaladó képkockát. A valóságban azonban
semmi nincs, csak a tudatosság élő fénye, ami
mindig egyetlen fény, soha nem különül el, vagy
oszlik fel, semmilyen módon. A tudatosság
kölcsönzi az „élet‖ érzését az individuális forma
számára, mert az az ő saját ön-tudomása. Ezen
ön-tudomás számára nincs születés és nincs halál.
Ami ismert, az mindig múltbeli. Az ismeretlen a
már meglévő tudásba való beolvadással ismertté
válik. Ily módon a tudás statikussá válik, vagyis
mintává kristályosodik. Ez a minta képezi aztán a
további tapasztalatoknak az alapját. A folyamat
csecsemőkorban kezdődik, és a test egész élete
során folytatódik. Feltételezésünk szerint a
nagyon kicsi gyermeknek is vannak tapasztalatai.
Valójában nincsenek, mert nincs „én‖ központja,
akinek a számára a tapasztalatok megtörténnek.
Ha egy babára, vagy egy csecsemőre nézünk,
akkor csak a tudatosságnak a formát
megelevenítő ön-tudomását látjuk, ugyanazon
tudatosság ön-tudomását, amely az állatokat is
megeleveníti, amelyek szintén nem rendelkeznek
fogalmakkal, ennélfogva nincs „én‖ érzésük.A
kísérletező mozgások azonban, amelyeket a
csecsemő folyamatosan végez, lefektetik a jövő
összehangoltabb mozgásának az alapjait.
Ugyanezen a módon a szemek, a fülek, és a többi
érzékszerv is benyomásokat gyűjtenek, amelyek
alapján a jövőbeni észlelések történni fognak.
Egy bizonyos ponton aztán elkezdődik az
észlelés folyamata, az emlékezetben tárolt ezen
benyomások alapján, és ugyanez a folyamat fog
folytatódni, az élet fennmaradó részében.
Semmilyen tapasztalat nem valóságos. Soha
ever be experienced is real.4
Although this world of names, forms, and
experiences is not real, still it could not appear
without reality. Forms of increasing levels of
complexity are evolved in consciousness. The
entire process of evolution of consciousness,
through the infinite number of forms, is manifest
against the unchanging background of the
Absolute Reality. Consciousness evolves forms
so that ultimately it can realize itself through the
form of a human being in whom spiritual
understanding has come to maturity. However,
when that happens, consciousness realizes that
there never was anything except itself and that
the whole process of spiritual seeking and
realizing that went on in that form was only a
dream. Then why did it go through all that
process of evolution at all, when there was never
anything apart from Itself to be gained at the end
of it?
The only answer that can be given is that it was
done for sport, for enjoyment, and for the
pleasure of finding itself again after being hidden
to itself for so long. The world is the play of
consciousness. Consciousness hides itself from
itself by means of a ―gap‖ that appears between
the human body and mind and the pure state of
Self-knowledge. Because of the appearance of
this gap, consciousness forgets its true nature,
identifying itself with the limited human mind,
and the human mind is not aware of itself as pure
consciousness. This gap is called ―ignorance,‖ for
the sake of explanation. However, ignorance has
no actual existence, as it is pure nothing, a zero.
Once again, it should be stated that this understanding,
though radical, is not to be feared. It is the beginning of a
much greater, more permanent happiness than can be
found in any fleeting experience.
senki semmilyen tapasztalatot nem tapasztalt.
Semmilyen valaha is tapasztalható nem valódi.4
Jóllehet a nevek és formák világa, és a
tapasztalatok nem valósak, mindazonáltal
valóság nélkül nem tudnának megjelenni. Az
egyre növekvő bonyolultságú formák a
tudatosságban alakultak ki. A tudatosság
végtelen számú formán keresztül ívelő
evolúciójának teljes folyamata az Abszolút
Valóság változatlan háttere előtt nyilvánul meg.
A tudatosság továbbfejleszti a formákat, így
végül képessé válik az önmagára való
ráébredésre, az emberi formán keresztül,
amelyben a spirituális megértés érett korba lép.
Azonban, amikor ez megtörténik, a tudatosság
felismeri, hogy soha semmi nem létezett,
önmagát kivéve, és, hogy a spirituális keresés és
megértés egész folyamata, amely e formában
végbement, álom volt csupán. De akkor
egyáltalán miért ment keresztül ennek az
evolúciónak a folyamatán, amikor soha semmi
Önmagától különbözőt nem nyert a végén?
Az egyetlen válasz, ami kínálkozik az, hogy
szórakozásból, azért az élvezetért és örömért,
hogy újra megtalálja önmagát, miután oly sokáig
rejtve volt. A világ a tudatosság játéka. A
tudatosság elrejtőzik önmaga elől, az emberi test
és elme, és az Ön-tudomás tiszta állapota közötti
„szakadék‖ révén. E szakadék megjelenése
következtében a tudatosság elfelejtkezik saját
valódi természetéről, azonosítja önmagát a
korlátolt emberi elmével, és az emberi elmének
nincs tudomása önmagáról, mint tiszta
tudatosságról. Ezt a szakadékot nevezzük
„tudatlanságnak‖, a magyarázat kedvéért. A
tudatlanság azonban valójában nem létező dolog,
mivel az tiszta semmi, nulla.
Itt ismét meg kell jegyezni, hogy ez a megértés radikális
ugyan, de nem kell tőle megijedni. Ez egy sokkal
nagyobb, sokkal tartósabb boldogság kezdete, mint ami
bármely múló tapasztalásban megtalálható.
What Is Reality?
Reality cannot be known or experienced.
Consciousness itself is not the final reality
because it is an appearance, a power, a
manifestation. It has definite attributes, such as a
definite existence and its self-knowing is bliss or
happiness. The Absolute or final Reality, on the
other hand, can have no attributes, because these
would limit its absoluteness. The unmanifest is
the Absolute Reality. It cannot be said to be
existing or nonexisting. It is beyond any kind of
opposites. Nothing that the human mind can say
or think can approach the Absolute. We cannot
even say that it is absolutely intelligent, because
then we would have to say that it is absolutely
non-intelligent, because to have the one and not
the other would also limit its absoluteness.
As air appears in space, consciousness appears in
reality. It contains the dream of the world.
Consciousness cannot be separated from reality,
or considered as something other than reality,
just as the dreaming consciousness cannot be
considered as something separate or different
from the dreamer. In terms of cause and effect,
the Absolute Reality is the efficient cause and the
manifestation of the divine power of
consciousness is the effect. Once the divine
power has manifested, that power then becomes
the material cause for the creation of the
universe. It is the manifest aspect of reality that
we call God, because it is that consciousness that
gives life to all the forms of creation. 5
Nothing ever happens in reality. The only way
that we can speak about reality is by negation.
So, for example, we can say that reality is not an
experience. There cannot be anyone or any thing
that exists outside of reality to experience it.
Reality cannot be known. There can be no means
of knowing that is outside of reality that could
know it. Reality can never be known nor
experienced because it cannot be an object.
However, this does not mean that it is a subject.
We cannot say that reality exists nor can we say
On the scale of the solar system, it is the sun that gives
out light and warmth, but it is the light and warmth that
gives life to the inhabitants of the planet Earth.
Mi a valóság?
A valóság nem megismerhető, illetve nem
megtapasztalható. A tudatosság önmagában nem
a végső valóság, mivel megjelenés, erő,
megnyilvánulás. Meghatározott tulajdonságokkal
rendelkezik, mint például meghatározott létezés,
és ön-tudomása üdvösség, boldogság. Másfelől,
az Abszolútnak vagy végső Valóságnak nem
lehetnek tulajdonságai, mert ezek korlátoznák az
abszolútságát. A megnyilvánulatlan az Abszolút
Valóság. Nem lehet nevezni sem létezőnek, sem
nem-létezőnek. Felette áll minden ellentéteknek.
Semmi, amit az emberi elme mondani, vagy
gondolni tud, nem képes megközelíteni az
Abszolútat. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy
korlátlanul intelligens, mert akkor azt is kellene
mondanunk, hogy korlátlanul unintelligens, mert,
ha rendelkezik az egyikkel, a másikkal pedig
nem, az is korlátozná az abszolútságát.
Mint ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a
tudatosság a valóságban. Magában foglalja a
világ álmát. A tudatosság nem választható el a
valóságtól, illetve nem tekinthető valamilyen
valóságtól eltérő dolognak, mint ahogyan az
álmodó tudatosság sem tekinthető az álmodótól
elkülönült, vagy eltérő valaminek. Ok-okozatilag
kifejezve, az Abszolút Valóság az ok, és a
tudatosság isteni erejének a megnyilvánulása az
okozat. Amint az isteni erő megnyilvánult, a
világegyetem teremtésének anyagi oka lett. A
valóság megnyilvánító aspektusa az, amit mi
Istennek nevezünk, mivel ez az a tudatosság,
amely életet ad a teremtés minden formájának. 5
Valójában soha semmi nem történik. Egyetlen
módon beszélhetünk a valóságról, tagadással.
Így, elmondhatjuk például, hogy a valóság nem
tapasztalat. Nem létezhet senki, illetve semmi
olyan, ami a valóságon kívül létezne, hogy azt
tapasztalja. A valóság nem megismerhető.
Lehetetlen megismerni azt, ami kívül esik a
valóságon, ami ismerhetné azt. A valóságot
sohasem lehet megismerni, sem megtapasztalni,
mert az nem lehet objektum. Ez azonban nem
jelenti, hogy szubjektum lenne. Nem
Naprendszer szinten a nap adja a fényt és a meleget, de a
fény és meleg biztosítja a Föld lakóinak az életét.
that it does not exist. It is beyond both existence
and non-existence. Nevertheless, there must
certainly be an unmanifest reality to provide the
basis for the manifestation. Language is not able
to encompass it because language is based on
duality. The human mind wants to be able to
affirm or deny. It cannot describe that which is
beyond all opposites.
It is misleading to speak about reality as though it
could possibly be known in any way. However,
we also have to understand that consciousness
can know itself. When this happens, the nature of
reality is automatically understood. 6
Consciousness knowing itself, which is self-
knowledge, is the pure state of consciousness,
and this state is the manifest, or active, aspect of
reality. Although this state of self-knowledge is
still not the Absolute Reality, it is the closest
possible approach to that reality. The appearance
or manifestation of universal consciousness
cannot be in any way separate from the Absolute
Reality. The nature of consciousness cannot be
other than the nature of that Absolute Reality.
This means that reality can know itself indirectly
by the Self-knowing of its manifest power, and
this is the nature of enlightenment. Reality
manifests consciousness, and in the Self-knowing
of that consciousness, reality ―knows‖ itself.
From the point of view of Self-knowledge,
reality is understood to be the source of
consciousness, whereas from the point of view of
the individual human mind, that understanding
cannot arise. The sun of the Absolute Reality is
obscured by the clouds of identification with the
illusory objects in the illusory world perceived by
the illusory individual ―I.‖ The individual person
cannot know reality at all but consciousness
knows itself to be the radiance of the Absolute
Reality.
Because reality is what we are, there is no path to
it and no way to find it. Reality is never
―reached‖ or ―achieved.‖ However, when we
know that our existence, our being, is nothing but
This is like going from one level of understanding, on
which meaning and purpose is hidden, to a higher level,
on which these things are abundantly clear.
mondhatjuk, hogy a valóság létezik, és azt sem
mondhatjuk, hogy nem létezik. Meghaladja mind
a létezést, mind a nem-létezést. Mindazonáltal,
bizonyos, hogy lennie kell olyan
megnyilvánulatlan valóságnak, amely a
megnyilvánulás alapjául szolgál. A nyelv nem
képes ezt kifejezni, mert a nyelv kettősségen
alapul. Az emberi elmének szüksége van a
képességre, hogy megerősítsen, vagy tagadjon.
Azt nem tudja leírni, ami minden ellentétek felett
áll.
Úgy beszélni a valóságról, mintha az bármilyen
módon megismerhető lenne, félrevezetés. Azt is
meg kell értenünk, ugyanakkor, hogy a
tudatosság nem tud önmagáról. Amikor ez
bekövetkezik, a valóság természete
automatikusan megértésre kerül.6 A
tudatosságnak tudomása van önmagáról, ami az
ön-tudomás, a tudatosság tiszta állapota, és ez az
állapot a valóság megnyilvánult, vagy cselekvő
aspektusa. Habár az ön-tudomásnak ez az
állapota még mindig nem az Abszolút Valóság,
ez áll a lehető legközelebb a valósághoz. Az
egyetemes tudatosság megjelenése vagy
megnyilvánulása semmilyen módon nem lehet
elkülönült az Abszolút Valóságtól. A tudatosság
természete nem különbözhet az abszolút Valóság
természetétől. Ez azt jelenti, hogy a valóság
megismerheti önmagát közvetve, a saját
megnyilvánult erejének Ön-tudomása révén, és
ez a megvilágosodás természete. A valóság
megnyilvánítja a tudatosságot, és ennek a
tudatosságnak az Ön-tudomásában, a valóság
„megismeri‖ önmagát.
Az Ön-tudomás szempontjából a valóságot úgy
kell érteni, mint a tudatosság forrását, míg az
individuális emberi elme nézőpontjából ilyen
megértés nem keletkezhet. Az Abszolút Valóság
napja el van takarva az illuzórikus „én‖ által
észlelt illuzórikus világ illuzórikus objektumaival
való identifikáció felhői által. Az individuális
személy egyáltalán nem ismerheti a valóságot, de
a tudatosság az Abszolút Valóság ragyogásaként
ismeri önmagát.
Mivel mi vagyunk a valóság, ezért nincs hozzá
vezető út, és nem lehetséges megtalálni azt. A
valóság soha nem „érhető el‖, illetve „valósítható
meg‖. Azonban, ha tudjuk, hogy életünk, létünk,
Ez olyan, mint a megértés azon szintjéről, amelynek
értelme és célja rejtett, egy magasabb szintre lépni, ahol
ezek a dolgok teljesen világosak.
pure consciousness, we also know that we are the
unmanifest reality that is the source of that
consciousness. The power and activity of
consciousness, and everything that appears
within it, are seen as a playful manifestation, an
expression of our own joy, but one which is not
essential, not necessary, or required in any way.
The manifestation of consciousness is an
expression of our own absolute freedom.
Reality never changes, but through the
manifestation of its power, it is able to create,
maintain, and destroy all of those forms that
appear in consciousness, while still remaining
absolutely free from any kind of limitation. This
absolutely free reality is what we are in our
innermost true nature.
Reality is absolutely trustworthy. We ourselves
are not separate from reality. Therefore, we are
connected to the source for the entire creation.
How can anything ―bad‖ ever happen to us when
we are one with the source of all that appears?
Naturally, I trust that everything will unfold
rightly, as I myself am connected to the source of
that unfolding. I am myself the only One.7
This understanding does not evoke a feeling of loneliness,
such as the ego experiences. Rather it is the awareness of
the inseparable oneness that unites all beings and forms at
the most essential and fundamental level. It is the
awakening to the real unity behind the appearance of
multiplicity.
semmi más, mint tiszta tudatosság, akkor azt is
tudjuk, hogy mi a megnyilvánulatlan valóság
vagyunk, amely a forrása ennek a tudatosságnak.
A tudatosság hatalma és működése, és a benne
megjelenő dolgok játszi megnyilvánulásnak
tűnnek, saját örömünk kifejezésének, de amely
semmiféleképpen nem lényegi, nem
elengedhetetlen, illetve nem szükséges. A
tudatosság megnyilvánulása saját abszolút
szabadságunk kifejeződése.
A valóság soha nem változik, de hatalmának
megnyilvánulása révén képes létrehozni,
fenntartani, és megsemmisíteni mindazon
formákat, amelyek a tudatosságban megjelennek,
miközben teljesen, mindenféle korlátozástól
mentes marad. Ez a korlátlanul szabad valóság
az, amely a mi legbelső valódi természetünk.
A valóság abszolút hiteles. Mi magunk nem
különülünk el a valóságtól. Következésképpen,
kapcsolatban vagyunk az egész teremtés
forrásával. Hogyan tudna valaha is bármiféle
„rossz‖ történni velünk, amikor egyek vagyunk a
minden megjelenő dolog forrásával?
Természetesen, bízom abban, hogy minden
helyesen fog kibontakozni, ahogyan én magam
kapcsolódom a kibontakozás forrásához. Én
magam vagyok az Egyetlen.7
Ez a megértés nem az egó által tapasztalt magányosság
érzést idézi. Az oszthatatlan egység tudomása inkább,
amely az összes lényt és formát a leglényegesebb és
legalapvetőbb szinten egyesíti. A sokféleség megjelenése
mögötti igazi egységre való ráébredés.
Is There a God?
The world of nature, of earth and the organic
lifeforms that inhabit its atmosphere, the mineral
and rock formations, the plants and trees, the
fishes, insects, birds, and animals that have taken
form within this context, and also those aspects
of the natural scene that are out of our reach: the
sun, the moon, and the infinite numbers of
stars—this world—the gross world of nature—is
the expression, the manifestation, of
consciousness. When we contemplate this natural
world, we see that it is full of beauty, purity, and
the innocence that comes from the absence of
ego-based thought. Human beings can live in
harmony with this world by seeing in it the
manifestation of a supreme power of which they
are also a part. When one considers the natural
world, one cannot help but be filled with awe at
the creative intelligence that allows an infinite
number of forms to appear and grow from a few
simple laws and a few basic elements. This
feeling of wonder and awe is natural to human
beings and is the basis of our religious
sensibility. Out of this feeling comes the
understanding ―there is a God.‖ For tens of
thousands of years, human beings or their
ancestors lived in awe of the immense natural
forces all around them without any concept of
religion or of God. Still that sense of awe was
there, a feeling of wonder that later evolved in
more sophisticated and settled societies into the
search for answers to the fundamental questions
of life.
Pure consciousness is the divine power, is God. It
is the worshipper as well as the object of all
worship. Because there is no separation between
the Absolute and its power of universal
consciousness, by worshipping that power the
worshipper is able to worship that which is the
source of everything, but which does not have
any attributes of its own. Consciousness is the
direct expression of the freedom and purity of the
Absolute, which, in itself, cannot be known or
experienced. Consciousness, however, can be
known and experienced, not in the way that we
are accustomed to experience objects, but by
being that.8
8
Van Isten?
A természet, a föld és környezetében élő szerves
életformák világa, az ásvány- és kőzet
képződmények, a növények és fák, a halak,
rovarok, madarak, és állatok, amelyek e
környezetben formát öltöttek, és a természet
díszletének azon aspektusai is, amely
elérhetőségünkön kívül esnek: a Nap, a Hold, és
a végtelen számú csillag – e világ – a természet
durva világa – a tudatosság kifejeződése,
megnyilvánulása. Amikor ezt a természetes
világot szemléljük, látjuk, hogy tele van
szépséggel, tisztasággal, és azzal az
ártatlansággal, amely az ego-alapú gondolkodás
hiányából származik. Az emberi lények
harmóniában élhetnek ezzel a világgal, ha abban
annak a legfőbb hatalomnak a megnyilvánulását
látják, amelynek ők szintén részei. A természeti
világ szemlélése során az ember nem tud
segíteni, érezzen viszont áhítatot a kreatív
intelligencia iránt, amely formák végtelen számú
megjelenését, és néhány egyszerű törvényből és
néhány alapvető elemből való kifejlődését
lehetővé teszi. A csodálatnak és áhítatnak az
érzése természetes dolog az emberi lények
számára, és vallási érzékenységük alapját képezi.
Ebből az érzésből keletkezik a megértés, hogy
„van Isten‖. Az emberi lények, vagy azok ősei év
tízezredek óta a körülöttük levő hatalmas
természeti erők iránti áhítatban éltek, a vallás,
vagy Isten mindenféle fogalma nélkül. Ez az
áhítat szakadatlanul jelen van, egy csodálat
érzéseként, amely később még kifinomultabbá
vált, és a társadalmakat az élet alapvető
kérdéseire adható válaszok keresésére késztette.
A tiszta tudatosság az isteni erő, Isten. Ő az
imádó, valamint a tárgya minden imádásnak.
Mivel az Abszolút és annak hatalma, az
egyetemes tudatosság nem elkülönültek
egymástól, e hatalom imádatával az imádó azt
képes imádni, ami mindennek a forrása, de ami
semmiféle saját attribútummal nem rendelkezik.
A tudatosság a közvetlen kifejezése az
önmagában nem megismerhető, illetve nem
megtapasztalható Abszolút szabadságának és
tisztaságának. A tudatosság azonban
megismerhető és megtapasztalható, de nem azon
a módon, ahogy a tárgyakat tapasztaljuk, hanem
az által, hogy az vagyunk.8
It is consciousness that is the object of all of the
devotion of all spiritual aspirants, of any religion,
anywhere and at all times. The power of
universal pure consciousness is God to the
human being. Worshipping the Absolute through
consciousness is like worshipping the sun
through its light. The manifest power is
everywhere even though its source remains
hidden, just as daylight is visible everywhere,
even when the sun is hidden behind the clouds.
Consciousness, in its formless state, does not
identify with anything other than its own
existence and bliss. That is to say, there is no
duality, and so no experience of ―other.‖ It is the
identified individual soul that evolves the many
different forms in order to have more and more
complex experiences. That process is going on
within consciousness, but reality is not involved
with it, just as the one who is sleeping is not
involved in the dream. The experiences are
imaginary, as is the ―person‖ who is apparently
experiencing them. Consciousness remains aware
of the bliss of its own existence in all of the
various forms but it does not accept any
individual existences or ―objects.‖
There are many analogies for the relationship
between consciousness and the forms that appear
within it: the ocean and its waves, gold and the
ornaments made from it, electricity and the
appliances connected to it. Under the all-seeing,
allwitnessing eye of consciousness, the process
of evolution continues by itself. As long as there
is desire for more and more experiences, new
forms continue to appear and to interpret those
experiences by assimilating them into the already
known. Consciousness, meanwhile, simply rests
in its own happiness, blissfully unaffected by the
drama of the individual experience. This play of
experience is going on at the level of the mind,
and is based on the concept of ―I‖ or ―I exist.‖
This is the basic illusion, the fundamental
ignorance, by which human beings are bound.
However, ultimately, this bondage is only in the
mind and can be transcended by going beyond
the mind to the level of Self-knowledge. The
world of experience, of names and forms, goes
on by itself, with consciousness only acting as
the power that makes everything possible.
This is why we say that consciousness is the worshipper
as well as the object of worship. One becomes That, or,
more precisely, one realizes that one already is That
A tudatosság az, amely célja minden spirituális
törekvő, minden vallás rajongásának, minden
helyen, és minden időben. Az univerzális tiszta
tudatosság hatalma Isten az emberi lény számára.
Az Abszolútnak a tudatosságon keresztül való
imádása olyan, mint a napnak az imádása annak
fényén keresztül. A megnyilvánult hatalom
mindenütt jelen van, habár annak forrása rejtve
marad, mint ahogy a nappali világosság is látható
mindenütt, még akkor is, amikor a nap a felhők
mögé rejtezik.
A tudatosság, az ő forma nélküli állapotában,
nem azonosul semmi mással, mint saját
létezésével és boldogságával. Azaz, nincsen
kettősség, és így nincs szó „másnak‖ a
tapasztalásáról. Az azonosult individuális lélek
az, amely a sok különféle formát kialakítja, az
egyre több, és egyre összetettebb tapasztalás
érdekében. Ez a folyamat a tudatosságon belül
zajlik, de a valóság nincs belevonódva, mint
ahogy az alvó sincs az álomba belevonódva. A
tapasztalatok képzeletbeliek, ugyanúgy, mint a
„személy‖, aki látszólag tapasztalja azokat. A
tudatosság tudatában marad saját, különféle
formákban való létezése boldogságának, de nem
fogad el semmiféle individuális létezést, vagy
„objektumot‖.
Sok analógiát ismerünk a tudatosság, és a benne
megjelenő formák kapcsolatára: az óceán és
annak hullámai, az arany és a belőle készült
ékszer, a villamos energia és a hozzá kapcsolódó
berendezések. A tudatosság mindent látó,
mindenre tanú felügyelete alatt az evolúció
folyamata önmagától zajlik. Amíg egyre több és
több tapasztalatra vágyakozunk, addig továbbra
is fennmarad az új formák megjelenése, és e
tapasztalatok értelmezése, azoknak a már
meglévő ismertekbe való beillesztésével. A
tudatosság, ez alatt, egyszerűen csak pihen a saját
boldogságában, áldott módon nem
befolyásoltatva az individuális tapasztalat
drámájától. A tapasztalatok e játéka az elme
szintjén, és az „én‖ illetve az „én létezem‖
alapján folyik. Ez az alapvető illúzió, alapvető
tudatlanság az, amely által az emberek
megkötöttek. Végül is, azonban, e kötelék csak
az elmében létezik, és az elmének az Ön-tudomás
szintjére való túllépésével meghaladható. A
tapasztalatok, a nevek és formák világa, magától
működik, a tudatosság csak akként az erőként
hat, amely mindezt lehetővé teszi.
Ezért is mondjuk, hogy a tudatosság az imádó, ugyanúgy,
mint az imádat tárgya. Az egyén Azzá válik, vagy még
pontosabban, az egyén ráébred, hogy már Az.
In itself, consciousness is the all-loving, infinite,
and supreme Lord. Consciousness as the Creator
is the first impulse to arise in the unmanifest
Absolute. The nature of that first impulse is love.
Love is the power that makes the One into the
many in order to have the many return to the
One. Love is the universal power of attraction
that holds the atomic particles in their orbits and
keeps the systems of stars rotating around the
centers of their galaxies. The nature of this power
of universal attractiveness is conscious love. The
first impulse of duality creates both the object of
love and the source from which that love
emerges. God is both personal and impersonal—
personal when manifest as the creative and
vivifying power, and impersonal as the
unmanifest Absolute. It is the personal God that
creates the individual beings and that gives them
the impulse to love.
Consciousness enjoys its own being. It does not
accept or reject any particular action or aspect of
what is appearing. It enjoys its own bliss in all
the forms: in the stone, in the plant, in the animal,
and in the human being. For example, in a tree,
rooted in the earth and with its branches swaying
in the breeze, consciousness is enjoying itself as
pure bliss. In the human being, consciousness
enjoys itself as bliss in the state of deep sleep,
and in any other circumstances where there is an
inner peace, or when the mind is not disturbed by
the restlessness of unfulfilled desire. For the most
part, however, human beings live in a state of
disharmony with their true nature, which is pure,
blissful, and divine. If all human beings were
able to live in harmony with their own true
nature, they would live in harmony with all other
human beings, and with all of nature, and the
Earth would be a Paradise. As it is,
consciousness continues to enjoy itself as bliss in
every form, whether that form knows its true
nature through Self-knowl edge or not. In those
beings who have realized the truth of the all-
pervasive consciousness, it illuminates the mind
with wisdom, so that that person becomes a
beacon of light in the darkness of ignorance.
Consciousness is present as existence itself. All
that is ever happening is that that existence is
being felt. The world of human concerns and
aspirations is superimposed on that. There is only
one existence. It is the human mind that divides
that unitary existence into individual entities,
eternally separate from one another. The human
being conceives of God in the same way, as a
Önmagában a tudatosság a mindent-szerető,
határtalan, és legfelsőbb Úr. A tudatosság, mint a
Teremtő az első impulzus, amely a
megnyilvánulatlan Abszolútban megjelenik.
Ennek az első impulzusnak a természete a
szeretet. A szeretet az az erő, amely az Egyet
megsokszorozza, annak érdekében, hogy a
soknak vissza kelljen térnie az Egybe. A szeretet
az az univerzális vonzerő, amely az atomi
részecskéket a pályájukon tartja, és a
csillagrendszereket a galaxisuk középpontjai
körüli keringési pályán tartja. Ezen univerzális
vonzerőnek a természete a tudatos szeretet. A
kettősség első impulzusa hozza létre a szeretet
célját, és a forrást is, amelyből a szeretet kiárad.
Isten személyes és személytelen is egyúttal –
személyes, amikor a kreatív és megelevenítő
erőként, és személytelen, amikor a
megnyilvánulatlan Abszolútként nyilvánul meg.
Az individuális lényeket a személyes Isten
teremti meg, és Ő plántálja beléjük a szeretet
impulzusát.
A tudatosság kedvét leli saját létezésében. Nem
fogad, vagy utasít el semmiféle tevékenységet
vagy aspektust, akármi megjelenik. Saját
boldogságát élvezi minden formában: a kőben, a
növényben, az állatban és az emberi lényben.
Egy földben gyökerező fában, például, és annak
szélben imbolygó ágaiban, tiszta boldogságként
élvezi önmagát. Önmagát élvezi boldogságként
az emberi lényben a mély alvás állapotában, és
minden egyéb olyan körülményben, amelyben
belső béke van, vagy ahol az elmét nem zavarja
meg a kielégítetlen vágy nyugtalansága. A
legtöbb esetben azonban az emberi lények
diszharmonikus állapotban élnek a valódi
természetük helyett, amely tiszta,
boldogságteljes, és isteni. Ha minden ember
képes lenne harmóniában élni saját valódi
természetével, akkor harmóniában élne mindenki
mással is, és a természet egészével, és a Föld
Paradicsommá válna. Ezért a tudatosság továbbra
is boldogságként élvezi önmagát minden
formában, akár tudatában van, Ön-tudomása
révén, hogy mi a forma valódi természete, akár
nincs. Ez azon lények elméjét, akik felismerték a
mindent átható tudatosság igazságát,
bölcsességgel világítja meg, így az ilyen személy
irányfénnyé válik tudatlanság sötétségében.
A tudatosság, mint a létezés maga van jelen.
Minden történés ennek a létezésnek az érzése. Az
emberi kapcsolatok és törekvések világa erre
szuperponálódik. Csak egyetlen létező van. Az
emberi elme osztja fel ezt az egységes létezőt
individuális entitásokra, szüntelenül elválasztva
őket egymástól. Ugyanilyen módon képzeli az
emberi lény Istent is elkülönült lénynek. Aztán
separate being. He then prays to that God for
whatever it is that he believes he needs. This is
inevitable. It is simply the way that the mind
works. It is a stage that we all must go through.
Ultimately, however, the realization occurs that
God is oneself and that God is not apart from
oneself.
No one ever doubts that he or she exists. Taking
that existence to be real, and given the fact that
there is only one existence, then one’s own
existence must be the only existence. There are
no individual existences. There is no limit to this
self-consciousness-self-existence. This
consciousness is subtler than space and exists
prior to the arising of the experience of space.
The universal existence that is consciousness
means that nothing is ever really created nor is it
destroyed; it only changes its form. For example,
there is a huge and solid mountain. The mountain
is consciousness in the form of a mountain. After
a million years the mountain has become dust.
Dust is consciousness in the form of dust. So
nothing has been created or destroyed and
nothing has really happened. Consciousness was
there in the beginning and consciousness is there
in the end. One understands this not by knowing
consciousness as mountain and also knowing it
as dust, but by knowing oneself. From that point
of view, one knows that everything that has a
form is also nothing but consciousness in its
essential nature, just as one is oneself nothing but
consciousness. This is an intuitive knowing, or
knowing by being. One then sees apparent
disintegration or destruction but does not feel that
anything has been destroyed. One only feels that
there is change. This direct being-knowledge of
the universal is Godconsciousness, in fact, this
consciousness is God.
God-consciousness, or universal pure self-
consciousness, is all that exists. When we, as
apparent individuals and centers of sense
perception, apparently experience something
through the senses, or when we apparently think
a thought, nothing at all is actually happening.
The fullness of consciousness remains
undisturbed, just as the light is undisturbed by the
pictures passing in front of it in the cinema
projector. If it were possible for consciousness to
become something other than itself, it would
mean that duality was real, because there would
be a subject and an object. However
consciousness is never anything other than itself.
It is always what it is. Therefore, the realized or
enlightened person is only ever aware of himself
imádkozik ehhez az Istenhez, bármi is legyen az,
mert azt hiszi, hogy ez az elvárása. Ez
elkerülhetetlen. Egyszerűen ilyen az elme
működése. Ez egy olyan állapot, amin
mindőnknek keresztül kell menni. Végül,
azonban, bekövetkezik a megértés, hogy Isten te
magad vagy, és hogy Isten nem egy tőled
különálló valami.
Senkik soha nem kételkedik abban, hogy ő
létezik. Tekintve, hogy a létezés valóságos, és
ismerve a tényt, hogy csak egyetlen létező van,
akkor az egyén saját létezése az egyetlen létezés
kell, hogy legyen. Nincsenek individuális
létezők. Az én-tudatosság-én-létezésnek
nincsenek korlátai. A tudatosság finomabb, mint
a tér és azt megelőzően létezik, hogy a tér
tapasztalás tárgyává válhatna. Az egyetemes
létezés, amely a tudatosság, azt jelenti, hogy
valójában soha semmi nem volt teremtve, és nem
is pusztult el; csak a forma változott. Például, itt
egy hatalmas és tömör hegy. A hegy nem más,
mint a tudatosság, a hegy formájában. Évmilliók
múlva a hegy porrá válik. A por nem más, mint a
tudatosság, a por formájában. Így hát, semmi
nem jött létre, vagy semmisült meg, és valójában
semmi sem történt. A tudatosság volt jelen a
kezdetkor, és a tudatosság van jelen a végén. Az
ember nem az által érti meg ezt, hogy a
tudatosságot hegynek tudja, illetve pornak tudja,
hanem azáltal, hogy önmagának tudja. Ebből a
szempontból az ember tudja, hogy egyetlen
formával rendelkező sem egyéb, mint tudatosság,
alapvető természetét tekintve, éppen úgy, ahogy
ő maga sem egyéb, mint tudatosság. Ez egy
intuitív tudás, vagy létezés általi tudás. Ezután az
ember látszólag széthullást, illetve
megsemmisítés lát, de nem érzékeli, hogy bármi
elpusztulna. Csak azt érzékeli, hogy változás
történik. Ez az egyetemes Istentudatosság
közvetlen lét-tudomása, illetve, ez a tudatosság
Isten.
Isten-tudatosság vagy univerzális tiszta ön-
tudatosság minden, ami létezik. Amikor mi, mint
látszólagos individuumok és érzékszervi észlelési
központok, tapasztalni látszunk valamit az
érzékeken keresztül, vagy amikor egy gondolatot
látszunk gondolni, valójában egyáltalán semmi
nem történik. A tudatosság teljessége érintetlen
marad, épp úgy, ahogy a fényt sem zavarják a
vetítőgépben előtte elhaladó képek. Ha lehetséges
volna, hogy a tudatosság valami önmagától
különböző dologgá váljon, ez a kettősség
valóságosságát jelentené, mivel szubjektum és
objektum létezne. A tudatosság azonban soha
nem valamilyen önmagától eltérő dolog. Mindig
az, ami. Ezért, a felébredett, vagy
megvilágosodott ember mindig csak Ön-
as Self-knowledge and so he feels that he is
himself manifest in every form. In the literature
of various cultures and religions, there are many
fine poetical expressions of this type of universal
vision. In the Hindu tradition, the Ashtavakra
Gita and Avadhuta Gita. In the Muslim tradition,
the poems of Rumi or Kabir. In the Christian
tradition, the words of Christ as recorded in the
Gospel According to Thomas. In Chinese culture,
the Tao Te Ching of Lao Tzu. In the modern age,
the poems in Leaves of Grass by Walt Whitman
or the poetry of Rainer Maria Rilke. And of
course there are many other examples.
Consciousness is one. There is not a second
consciousness. Therefore anything that appears
cannot be apart from consciousness. Everything
is an appearance in consciousness, a modification
of consciousness, a form of consciousness, a
reflection of consciousness. Any of these
expressions could be used, as long as it is
understood that whatever form appears,
consciousness itself always remains full and
perfect. Consciousness may appear to change its
form or take various forms, but this is not a real
change or change of nature or essence, only an
apparent change, just as the waves come and go
on the surface of the ocean or the characters
come and go in the movie that is being projected.
In the first case, there is nothing but water, in the
second case, there is nothing but light. In the
world, there is nothing but consciousness,
nothing but God.
What is consciousness? It is your own being,
your own existence. It is your own manifestation,
your own expression. Nothing is closer to you
than that. It is limitless and infinite.
Consciousness is like space, only without the
quality of emptiness. Space is not empty. Even
the space between the electrons in an atom is
pervaded by consciousness. Consciousness can
be seen as a kind of energy. It has definite
existence, even though it is so subtle. This
consciousness is the joy that we feel when life
seems good to us. That joy or bliss is the self-
awareness of consciousness. It is our self-
awareness, as there is only one self-awareness. If
we were in any sense separate from reality, we
would have no being or consciousness.
Therefore, whenever there is self-awareness or
the sense of being, of presence, of self-existence,
that awareness and that presence is
consciousness, that is God. All that is happening
is that consciousness is aware of its own
existence as happiness, joy. That happiness is the
true nature of the human being, and of all beings.
tudomásként van tudatában önmagának, és ezért
úgy érzi, hogy ő maga nyilvánul meg minden
formában. A különböző kultúrák és vallások
irodalmában sok szép költői kifejezést található
az ilyen típusú egyetemes látásra. Ilyen például, a
hindu hagyományban az Ashtavakra Gita és az
Avadhuta Gita. A muszlim hagyományban Rumi
és Kabir versei. A keresztény hagyományban
Krisztus szavai, ahogyan azokat a Tamás
evangéliuma rögzíti. A kínai kultúrában Lao Tzu
Tao Te Chingje. A modern korban Walt
Whitman versei, a Leaves of Grass, vagy Rainer
Maria Rilke költészete. És persze sok egyéb
példát is sorolhatnánk.
A tudatosság egy. Nincs egy második tudatosság.
Ezért bármi, ami megjelenik, nem lehet független
a tudatosságtól. Minden dolog tudatosságbeli
megjelenés, a tudatosság módosulata, a
tudatosság formája, a tudatosság tükröződése. E
kifejezések bármelyike használható, amíg
magától értetődő, hogy bármilyen formában
jelenjék is meg, a tudatosság maga mindig teljes
és tökéletes marad. A tudatosság látszólag
megváltoztathatja a formáját, vagy felölthet
különböző formákat, de ez nem egy valódi
változás, illetve nem a természete, vagy a
lényege változik, látszólagos változás csupán,
mint ahogy a hullámok jönnek és mennek az
óceán felszínén, vagy, ahogy a szereplők jönnek-
mennek az éppen vetített filmen. Az első esetben,
semmi más nincs, csak víz, a második esetben
semmi más nincs, csak fény. A világon semmi
más nincs, csak tudatosság, semmi más nincs,
csak Isten.
Mi a tudatosság? A te saját léted, a te saját
létezésed. A te saját megnyilvánulásod, a te saját
kifejeződésed. Semmi nincs közelebb hozzád,
mint az. Határtalan és végtelen. A tudatosság
olyan, akár a tér, csak az üresség minősége
nélkül. A tér nem üres. Még az atom elektronjai
közötti tér is tudatossággal áthatott. A
tudatállapot egyfajta energiának tekinthető.
Meghatározott létezéssel bír, még ha nagyon
finommal is. A tudatosság az öröm, amelyet
akkor érzünk, amikor az élet jónak tűnik
számunkra. Az öröm vagy boldogság a
tudatosság én-tudomása. A mi ön-tudomásunk,
mivel csak egy én-tudomás van. Ha bármilyen
értelemben elkülönültek volnánk a valóságtól,
nem lehetne létünk, vagy tudatosságunk. Tehát,
bármikor ön-tudomás, illetve a lét, jelenlét, ön-
létezés érzése van jelen, az a tudatosság és a
tudatosság jelenléte, az Isten. Mindez azért
történik, hogy a tudatosság tudatában legyen saját
létezésének, mint boldogságnak, örömnek. A
boldogság a valódi természete az emberi lénynek,
és az összes lénynek. Nem kell keresnünk a
We do not have to search for happiness, because
it is what we are. We ourselves limit this
happiness by our own wrong thinking. We
imagine that we have to search for, and find,
happiness, but we ourselves are the source of that
happiness.9
Enjoyment is the natural activity of being.
Happiness is the natural state. This natural
happiness is not an intense kind of pleasure like
that which is experienced on gaining some
material object that has long been desired.
Rather, it is a feeling of peace and fullness that is
free from desire. Because it is a natural activity,
this enjoyment is going on all the time, whether
we are awake, dreaming, or deeply asleep.
Happiness, or bliss, is the constant background
against which the changing scenes of our lives
play themselves out. Who is enjoying this bliss?
No one is enjoying it. It is the self-awareness of
consciousness that is itself the bliss. Nothing
external is needed. It is self-illuminating.
For a person who has realized truth, who is
enlightened, enjoyment or pleasure in life comes
from the awareness of the non-existence of ―I.‖
This person is aware of his own freedom from
the limitation of the individual ―I,‖ which before
was the cause of bondage. For such a person, it is
the enjoyment of existence itself that is real and
alive. There is no expectation of future results or
attachment to the past. He or she lives in
harmony with the joy of universal consciousness
that is always there in the background and does
not identify with the passing events and
circumstances of the play of the world.
Nevertheless, it is not the person who is
enjoying. It is the selfawareness of consciousness
that is the enjoyment.
The so-called ―realized person‖ is actually not a
person at all. There is only the universal
consciousness that is active there. Any ego or
personality that remains exists only for practical
purposes and its apparent actions are not the
actions of an individual entity. The individual
entity or ―soul,‖ has no absolute existence, as
there is nothing but pure universal consciousness
at all times. However, the individual soul has
relative existence because of the thought ―I am‖
or ―I exist‖ that arises in the mind. This thought
is essentially an expression of the ―wish to be‖
that is inherent in consciousness, and which is the
This truth must be realized. It is not enough to know it as
we know an object.
boldogságot, mert mi vagyunk az. Mi magunk
korlátozzuk ezt a boldogságot a mi saját hibás
gondolkodásunkkal. Azt képzeljük, hogy meg
kell keresnünk, és meg kell találnunk a
boldogságot, de mi magunk vagyunk a forrása a
boldogságnak.9
Az öröm a természetes hatóereje a létezésnek. A
boldogság a természetes állapot. A természetes
boldogság nem az a fajta intenzív öröm, mint ami
valamilyen régóta vágyott anyagi tárgy
megszerzésekor tapasztalható. Sokkal inkább a
vágytól mentes béke és a teljesség érzése.
Merthogy ez egy természetes hatóerő, egy egész
idő alatt fennálló gyönyörűség, akár ébren
vagyunk, akár álmodunk, akár mélyen alszunk. A
boldogság vagy üdvösség az az állandó háttér,
amely előtt életünk játékának a változó jelenetei
játszódnak. Ki élvezi akkor ezt a boldogságot?
Senki sem élvezi. A tudatosság ön-tudomása az,
amely maga a boldogság. Semmilyen külső
dologra nincs szükség. Önmagától ragyog.
Annak a személynek a számára, aki felismerte az
igazságot, aki megvilágosodott, az élet élvezete
vagy öröme az „én‖ nem-létezésének a
tudomásából származik. Ez a személy tudatában
van saját, az individuális „én‖ korlátozásától való
szabadságának, amely „én‖ azelőtt a rabság oka
volt. Az ilyen személy számára maga a létezés
öröme az, amely valóságos és élő. Nincs
jövőbeni eredmények iránti elvárás, vagy a
múlthoz való ragaszkodás. Harmóniában él az
egyetemes tudatosság örömével, amely mindig
ott van a háttérben, és nem azonosul a világ
játékának múló eseményeivel és körülményeivel.
Mindazonáltal, nem a személy, aki élvez. A
tudatosság öntudomása az, ami az élvezet.
Az úgynevezett „felébredett személy‖ valójában
egyáltalán nem személy. Az ő esetében már csak
az egyetemes tudatosság aktív. Minden ego, vagy
személyiség csupán gyakorlatok célokat szolgál,
és látszólagos tevékenységei nem az individuális
entitás tevékenységei. Az individuális entitás,
vagy „lélek‖ nem bír abszolút létezéssel, hiszen
semmi nincs, csak mindenkor a tiszta, egyetemes
tudatosság. Mindazonáltal az individuális lélek
viszonylagos létezéssel bír, az elmében
megjelenő „én vagyok‖ vagy „én létezem‖
gondolat miatt. Ez a gondolat elsősorban az „én
lenni vágyom‖ kifejezése, amely a tudatosság
Erre az igazságra rá kell ébredni. Nem elegendő pusztán
tudni róla, mint ahogy egy tárgyról tudunk.
mechanism through which consciousness
manifests itself in an infinite number of forms.
The human soul is an expression of
consciousness, a vehicle of God’s will, an
embodiment of love. It appears because of the
desire for existence in the body, and it persists as
long as that desire is there. The desire to be
causes the soul to take birth and the concept ―I
am‖ causes it to feel that it exists as a separate
individual. In this condition, the soul may be
drawn to religion or take up spiritual disciplines
in order to reach ―God,‖ which it also conceives
of as a separate entity. Eventually, and usually
after a long search, the understanding may dawn
in that expression of consciousness that it is itself
the object of its seeking. At that moment, which
is known as ―Self-realization,‖ ―enlightenment,‖
or ―awakening‖ in the various traditions, the
individual soul effectively ceases to exist
(actually, it never did exist as a separate entity)
and the illusory sense of individual existence
resolves itself into the real existence of universal
consciousness.
During the process of self-seeking, consciousness
effectively conceals itself, attracting itself to
itself in order to ultimately reveal itself to itself.
There are thus two currents in consciousness: one
manifesting and outgoing, from more subtle to
more gross, and the other dissolving and
returning, from more gross to more subtle.
Consciousness attracts itself to itself by means of
the principle that like attracts like. The apparent
individual soul is nothing but consciousness
itself, but it is limited by the ―I‖ concept.
Consciousness, when allowed, moves toward
light, harmony, and beauty. It is naturally
attracted toward these positive aspects because
they are aspects of its own nature, which is
manifesting wherever and whenever possible.
This is why true religious feeling is always of an
elevating character. It is made up of the finer,
more refined emotions. Feelings of kindness and
compassion are based on the more or less partial
awareness of the underlying oneness of being.
No one is without this awareness to some extent,
but some are more aware of it than others. The
more we feel these positive emotions, the closer
we are to our true nature and the happier we will
be.
Consciousness, in the human being, is always
present as an undifferentiated field of receptivity,
in which there is no ―outside‖ or ―inside.‖
Temporary insights into this oneness of being are
velejárója, és amely azon mechanizmus, amelyen
keresztül a tudat végtelen számú formában
megnyilvánítja önmagát. Az emberi lélek a
tudatosság kifejeződése, Isten akaratának a
közvetítője, a szeretet megtestesülése. A testben
való létezés vágya miatt jelenik meg, és
mindaddig fennmarad, amíg a vágy fennáll. A
lélek lenni vágyása eredményezi a születést, és az
„én vagyok‖ fogalom eredményezi az elkülönült
indivíduumként való létezés érzését. Ebben az
állapotban lehet, hogy a lélek valamilyen vallást,
vagy spirituális tanulmányokat végez, hogy elérje
„Istent‖, amit szintén elkülönült entitásnak
gondol. Végül, és rendszerint hosszas keresést
követően, megszülethet a megértés, a tudatosság
azon kifejezésében, hogy keresésének célja
önmaga. Ebben a pillanatban, amely a különböző
tradíciókban „önmegvalósításként‖,
„megvilágosodásként‖, vagy „felébredésként‖
ismert, az individuális lélek valójában megszűnik
létezni (tulajdonképpen, mint elkülönült entitás,
soha nem is létezett), és az individuális létezés
illuzórikus érzése beleolvad az univerzális
tudatosság valódi létezésébe.
Az ön-keresés folyamatában a tudatosság
hatékonyan álcázza önmagát, önmagához vonzva
önmagát, annak érdekében, hogy végül feltárja
önmagát önmagának. Így tehát, a tudatosságban
két áramlat van: az egyik megnyilvánuló és kifelé
áramló, a finomabb felől a durvább felé irányuló,
a másik megszüntető, és visszafelé áramló, a
durvább felől a finomabb felé irányuló. A
tudatosság önmagát önmaga felé vonzza, a
hasonló a hasonlót vonzza princípiumnak
megfelelően. A látszólagosan individuális lélek
nem más, mint a tudatosság maga, csak az „én‖
fogalma által lekorlátozva. A tudatosság
lehetőség szerint a fény, a harmónia és a szépség
felé mozog. Természetes módon vonzódik e
pozitív aspektusok felé, mivel ezek az ő saját
természetének az aspektusai, amelyek lehetőség
szerint mindenhol, és mindekor
megnyilvánulnak. Az igazi vallásosság ezért
mindig felemelő jellegű. A finomabb,
kifinomultabb érzelmek alkotják. A jóság és
együttérzés érzése többé-kevésbé a lét alapjául
szolgáló egységről való részleges tudomáson
alapul. E tudomás mindenkire jellemző bizonyos
mértékben, de van, akik jobban tudatában
vannak, mint mások. Minél inkább érezzük
ezeket a pozitív érzelmeket, annál közelebb
állunk valódi természetünkhöz, és annál
boldogabbak leszünk.
A tudatosság az emberi lényben állandóan,
egyfajta differenciálatlan érzékenységként van
jelen, amelyben nincs „kívül‖ vagy „belül‖. A
létezés egységébe való ideiglenes bepillantások
within the experience of everyone and certainly
within the experience of those who are following
a spiritual path. Without these experiences, we
would not know which way to go and would not
even have any incentive to follow the spiritual
path in the first place.
God the Absolute allows the manifold
appearance of the universe to occur within
Himself through the power of consciousness and,
at the same time, draws the elements of that
manifestation back into His own being. This
descent-ascent, or projection-withdrawal, of the
elements of the universe is a natural process that
happens within the undisturbed oneness of the
Absolute Reality, like breathing in the human
body.
része mindenki tapasztalatainak, és természetesen
azok tapasztalatainak is része, akik a spirituális
utat követik. E tapasztalatok nélkül nem tudnánk,
merre kell menni, és nem éreznénk elegendő
ösztönzést sem, hogy a spirituális út követését a
legfontosabb dolgunknak tekintsük.
Isten, az Abszolút, teszi lehetővé a tudatosság
ereje közvetítésével, az univerzum sokrétű
megjelenését Önmagán belül, és vonja vissza
ugyanakkor a megnyilvánult elemeket az Ő saját
lényébe. Az univerzum elemeinek ez az
alászállása-felemelkedése, illetve kivetítése-
visszavonása egy természetes folyamat, amely az
Abszolút Valóság zavartalan egységén belül
történik, akár a légzés, az emberi szervezetben.
Who Or What Am I?
We cannot say what we are, because we are not
any thing. We cannot point to any object and say
―That is what I am,‖ Who would do the pointing?
Therefore, the answer to the question ―Who or
what am I?‖ must come through understanding
the identity of that ―I‖ who is asking the
question.
Consciousness cannot actually become an
individual ―I‖ or have in reality any existence
apart from itself. If it could, it would mean that
there was more than one consciousness, and
consciousness would no longer be a unity.
Therefore the separate ―I‖ sense that appears in
the human being is only apparent not real. There
is only one consciousness, so the individual
consciousness must be the universal
consciousness, and the sense of separation
nothing but imagination. This means that the
ordinary, everyday sense of existence that we
have right now is the universal pure
consciousness. We are ourselves all-pervading
God-consciousness and nothing apart from that.
What is the nature of consciousness? It is infinite
and limitless. It has itself no kind of form but
only manifests where there is a form. It is all-
knowing, and knows itself in every form.
Wherever there is knowing or perception of
anything, that is consciousness. Wherever there
is not knowing and absence of perception, that is
also consciousness. To say that one thing is
consciousness and another thing is not
consciousness is impossible. All that can be said
is that consciousness is more completely revealed
to itself in one condition than in another.
Consciousness is also present when there is
ignorance of the true nature of the human being,
only in ignorance, there is incomplete knowing.
God allows Self-ignorance to appear, because
without Self-ignorance, there would be no Self-
knowledge. In other words, God becomes
identified with the individual forms through
ignorance in order to realize Himself through
Self-knowledge. Therefore ignorance is also an
aspect of the divine power.
Even when there is ignorance of oneness, no one
will deny his or her own existence. This is
because consciousness knows itself as pure
existence in every form, even when there is a
mind that believes itself to exist separately. It is
Ki, vagy mi vagyok én?
Nem tudjuk megmondani, hogy mik vagyunk,
mivel nem valamilyen dolog vagyunk. Nem
tudunk rámutatni valamilyen tárgyra, amire azt
mondhatnánk: „ez az, ami én vagyok‖. Ki az, aki
rámutatna? Ezért hát a „ki vagy mi vagyok én?‖
kérdésre adott válasznak az azzal az „én‖-nel
való identitásnak a megértéséből kell
következnie, aki a kérdést felteszi.
A tudatosság nem válhat igazából individuális
„én‖-é, illetve semmilyen módon nem létezhet a
valóságban tőle elkülönülten. Ha ez lehetséges
lenne, akkor ez azt jelentené, hogy egynél több
tudatosság van, és a tudatosság nem lenne többé
egy egység. Ezért van az, hogy az emberi
lényben megjelenő elkülönült „én‖ érzés
látszólagos csupán, nem valóságos. Csupán
egyetlen tudatosság van, így az individuális
tudatosság az egyetemes tudatosság kell, hogy
legyen, és az elkülönültség érzése semmi más,
mint képzelődés. Ez azt jelenti, hogy a létezés
szokványos, mindennapi érzése, amivel mi éppen
most bírunk, az egyetemes tiszta tudatosság. Mi
magunk a mindent betöltő Isten-tudatosság
vagyunk, és semmi más.
Mi a tudatosság természete? A tudatosság
végtelen és határtalan. Neki magának semmiféle
formája nincs, de csak ott nyilvánul meg, ahol
forma van jelen. Mindentudó, és minden
formában önmagát ismeri. Bárhol is legyen
valaminek a tudása, vagy észlelése, az
tudatosság. Bárhol is legyen nem-tudás, vagy
nem-észlelés, az is tudatosság. Azt mondani,
hogy az egyik dolog tudatosság, és egy másik
dolog nem-tudatosság, lehetetlen. Mindössze
annyit mondhatunk, hogy a tudatosság az egyik
helyzetben tökéletesebben megmutatkozott, mint
a másikban. A tudatosság akkor is jelen van,
amikor az emberi lény valódi természetében
tudatlanságban van jelen, csak éppen a
tudatlanságban lévő tudatosság hiányos. Isten
lehetővé teszi az Ön-tudatlanság megjelenését,
mivel Ön-tudatlanság nélkül nem lehetne Ön-
tudomás. Más szóval, Isten az individuális
formával a tudatlanságon keresztül azonosul,
annak érdekében, hogy ráébredjen Önmagára az
Ön-tudomáson keresztül. Ezért a tudatlanság is
az isteni erő egy aspektusa.
Ha nincs is tudatában az egységnek, saját
létezését senki nem fogja tagadni. Azért nem,
mert a tudatosság a minden formában benne
foglalt tiszta létezésként ismeri önmagát, még
akkor is, ha az elme különálló létezőnek gondolja
consciousness that says ―I am,‖ and it is also
consciousness that says ―I am a separate
individual.‖ Because the human mind is there, we
make a concession to its point of view and speak
as though there were such a thing as ignorance.
Clouds in front of the sun do not affect the sun,
but they effectively block the sun from the
human point of view. It is in this way that we
speak about ignorance. So consciousness is all-
knowing, even when there is ignorance, and it is
existing, even when there is no sense of
individual existence.
One mistake we make is to assume that
consciousness is dependent on the mind, that is,
that consciousness is there when there is the
knowledge ―I am‖ and absent when that
knowledge is not there, as in the state of deep
sleep. Consciousness and existence are one and
the same, and to say that we cease to exist when
we are asleep would be an absurdity. Therefore,
consciousness is also there in the state of deep
sleep. Consciousness is not dependent on the
mind and the knowledge ―I am‖ is not the whole
of consciousness, but only one manifestation of
universal consciousness in a particular form.
Consciousness is infinitely greater than the
individual sense of ―I,‖ just as the ocean is
infinitely greater than the individual wave that
appears on its surface.
Form cannot manifest without consciousness.
But can consciousness manifest without a form?
This is rather like asking ―Can the source of a
river manifest without the river?‖ Clearly, they
cannot be separated. Consciousness contains the
active, creative principle that gives rise to all
form within itself. We can conceive of
consciousness as possibly existing in a state in
which there is not the slightest differentiation or
duality at all. However, such a state or condition
would be identical with our conception of the
Absolute, insofar as it is possible to conceive of
it. Therefore, we can think of the Absolute as the
source and consciousness as the form.
Consciousness is not dependent on form, because
it is in itself formless. However, the meaning and
purpose of consciousness is inevitably bound up
with the manifestation or creation of forms. From
this point of view, there is no difference between
form and formless. Form is formlessness and
formlessness is form.
In the human being, the sense of ―I‖ or individual
consciousness depends on the food consumed by
the body for its continued presence in that form.
This shows that consciousness is a form of
energy that is able to maintain its association
magát. A tudatosság az, amely „én vagyok‖-ot
mond, és ugyancsak a tudatosság az, amely azt,
mondja, hogy „én különálló indvíduum vagyok‖.
Az emberi elme létezése miatt engedünk a
nézőpontjának, beszélünk úgy, mintha létezne
olyan dolog, hogy tudatlanság. A nap előtti
felhők nincsenek hatással a napra, az emberek
szempontjából viszont eredményesen eltakarják a
napot. Ilyenformán beszélünk tudatlanságról. A
tudatosság tehát mindent tudó, még ha
tudatlanság van is jelen, és akkor is létezik,
amikor individuális lét nem észlelhető.
A hibát ott követjük el, hogy feltételezzük, hogy
a tudatosság az elmétől függ, vagyis, hogy
tudatosság ott van, ahol az „én vagyok‖ tudomás
van, ott pedig nincs, ahol ez a tudomás nincs
jelen, mint például a mély alvás állapotában.
Tudatosság és létezés egy és ugyanazok, és
képtelenség lenne azt mondanunk, hogy amikor
elalszunk, akkor megszűnik. Következésképpen,
a tudatosság a mély alvás állapotában is jelen
van. A tudatosság nem függ az elmétől és az „én
vagyok‖ tudomás nem a teljes tudatosság, hanem
csak az egyetemes tudatosságnak egy speciális
formában való megnyilvánulása. A tudatosság
végtelenszer nagyobb, mint az „én‖ individuális
érzése, éppen úgy, ahogy az óceán is
végtelenszer nagyobb, mint a felszínén
megjelenő individuális hullám.
A forma nem nyilvánulhat meg tudatosság
nélkül. De meg tud-e nyilvánulni a tudatosság
forma nélkül? Ez olyan, mint azt kérdezni, hogy
„meg tud-e nyilvánulni a folyó forrása a folyó
nékül?‖ Nyilvánvaló, hogy nem szétválaszthatók.
A tudatosság magában foglalja az aktív, teremtő
elvet, amely minden formát előidéz, önmagán
belül. A tudatosság, mint lehetséges létezés egy
olyan állapotban képzelhető el, amelyben a
legcsekélyebb mértékű különbözőség, vagy
kettősség sincs. Egy ilyen állapot, vagy helyzet
azonban, a mi Abszolútról alkotott
elképzelésünkkel lenne azonos, már amennyire
az elképzelhető. Következésképpen, az
Abszolútra úgy gondolhatunk, mint a forrásra, és
a tudatosságra, mint a formára. A tudatosság nem
formafüggő, mert önmagában forma nélküli. A
tudatosság értelme és célja azonban
elkerülhetetlenül összekapcsolódik a forma
megnyilvánulásával vagy létrejöttével. E
szempontból forma és forma nélküli között nincs
különbség. A forma – forma nélküli, és a
formanélküli – forma.
Az emberi lényben, az „én‖-nek, vagyis az
individuális tudatosságnak az érzése abban a
formában való folyamatos jelenlét érdekében a
test által elfogyasztott tápláléktól függ. Ez azt
mutatja, hogy a tudatosság az egy energiaforma,
with a particular form under certain conditions,
that is, in the presence of the functioning of a
vast number of life-processes, which, together,
refine the super-subtle consciousness-essence
from the gross forms of food. This does not mean
that consciousness is created by food, because
consciousness was there to begin with, but this
process of assimilation of food is the means that
consciousness has evolved to maintain itself in
the microcosm of the human body.
The sense of ―I‖ or individual existence that is so
important in human society is an illusion. ―I am‖
or ―I exist‖ is a concept that arises in the mind.
There is no ―You.‖ ―You‖ do not exist. There is
no ―I.‖ ―I‖ do not exist. ―You‖ and ―I‖ are
assumptions that have no substance behind
them.10 Many actions are performed and
relationships formed based on these concepts.
Almost all human affairs are carried out on this
basis. But what meaning and significance can
these actions have when their basis is false,
unreal, and imaginary? All those actions and
relationships that are founded on the concept of
individual ―I,‖ which is itself based on ignorance,
are reduced to zero.
The whole cycle of birth, the arising and pursuit
of desire, disillusionment, and death, all happens
within the subtle sphere of the mind, like a
dream. No one is born and no one dies. Human
society, with its emphasis on individual rights
and the fear of suffering and death, is based on an
illusion. This is why, over the centuries, those
who have gained some insight into these facts
have turned away from worldly affairs and
withdrawn from human society in order to search
for reality within themselves.
The cycle of birth and death of the endless
variety of species, including human beings, has
as its purpose the eventual arising of true
spiritual insight. This insight is realized at any
given time by those individuals who are prepared
to receive it. This kind of teaching about the non-
dual reality is not intended for the majority, but
only for those who happen to be mature enough
to understand it. All religions are divided in this
10
This understanding comes only when the true oneness of
existence is realized. Until that time, the ―I’ and the
―you‖ have empirical or relative reality.
amely képes a konkrét formával való társulását
fenntartani, bizonyos feltételek mellett, azaz,
mérhetetlen sok élet-folyamat működése esetén,
amelyek együttesen megtisztítják a szuper-finom
tudatosság-lényeget a táplálék durva formájától.
Ez nem azt jelenti, hogy a tudatosságot a táplálék
hozza létre, mivel a tudatosság kezdettől jelen
volt, hanem azt jelenti, hogy a tudatosság
kialakította a táplálék feldolgozási folyamatának
ezt az eszközét, azért, hogy fenntartsa magát az
emberi test mikrokozmoszában.
Az „én‖-nek, illetve az individuális létezésnek az
érzése, amely az emberi társadalomban
olyannyira fontos, illúzió. Az „én vagyok‖,
illetve „én létezem‖ egy fogalom, amely az
elmében keletkezik. Nincs „te―. „Te‖ nem
létezik. Nincs „én‖. „Én‖ nem létezik. A „Te‖ és
„én‖ feltételezések, nincs mögöttük semmiféle
lényeg.10 Sok végrehajtott cselekedet, és kialakult
kapcsolat e fogalmakon alapul. Szinte minden
emberi dolog ezen az alapon kerül kivitelezésre.
De milyen értelemmel és jelentőséggel bírhatnak
e cselekedetek, ha alapjuk hamis, valótlan, és a
képzeletbeli? Mindezen tevékenységek és
kapcsolatok, amelyek az individuális „én‖
fogalmára épülnek, amely maga is tudatlanságon
alapul, nullára redukálódnak.
A születés, vágyak keletkezése és hajszolása,
csalódás, és halál egész ciklusa az elme finom
szférájában történik, akár egy álom. Senki sem
születik, és senki sem hal meg. Az emberi
társadalom, ezzel együtt az individuális jogok, és
a szenvedéstől és haláltól való félelem
hangsúlyozása, illúzión alapul. Ezért van az,
hogy az évszázadok során, akik már szereztek
némi betekintést ezekbe a tényekbe, elfordultak a
világi ügyektől, és elzárkóztak az emberi
társadalomtól, azért, hogy a valóságot saját
magukon belül keressék.
A különböző fajok – beleértve az emberi
lényeket – születése és halála végtelen ciklusának
a célja végső soron a valódi spirituális belátás
elérése. Ez a belátás bármely időpillanatban
megvalósulhat azon indivíduumok részéről, akik
felkészültek a fogadására. Ez a nem-kettős
valóságról szóló tanítás nem a többséget célozza,
hanem csak azokat, akik elég érettek ahhoz, hogy
megértsék azt. Minden vallás ily módon osztható
E megértés csak akkor érkezik meg, amikor a létezés
valódi egysége megvalósul. Addig az „én‖ és a „te‖
marad a tapasztalati, vagy viszonylagos valóság.
way, with an outer form, based on belief, ritual,
and obedience to authority, and an inner or
―secret‖ core of teaching, based on universal
truths. For the majority, consolation and hope
within the dream of life is provided by belonging
to an established faith and creed, while for the
minority, who cannot be satisfied by the external
form and who seek personal verification of truth,
the inner knowledge is also available from a
small number of enlightened teachers.
Consciousness wishes and intends to realize itself
and the universal process of inner evolution that
results in Self-realization is how it achieves its
purpose.
It is not an individual ―person‖ who experiences
Self-realization or enlightenment. It is
consciousness itself, realizing itself through the
means of a particular form. There is a bubble on
the surface of the ocean. The bubble bursts. Has
it become ―realized?‖ No, there was always only
ocean. By means of this self-effacement or
destruction of the false pride of individuality,
consciousness manifests itself in all its purity on
the level of the human mind and on the level of
the world. As a result, the mind, and the world
experienced through the mind, are seen to be
nothing but consciousness.
Self-realization is the simple revelation of the
mystery of infinite consciousness. The pure,
infinite God-consciousness is spread out
everywhere in this world that appears to the
senses, but, as long as there is Self-ignorance, we
cannot see it. When that realization does occur,
we understand that there is only consciousness,
and that there is no difference between ourselves
and the world. The perceiver and the perceived,
together with the concepts of knowledge and
ignorance, illusion and reality, and inside and
outside, all disappear. There is no difference
between the manifest world and its manifesting
principle. Both are pure consciousness and
nothing else, just as the waves and the ocean are
nothing but water. The world is a mystery that is
in no way different or separate from the mystery
of one’s own existence. The world that has
become oneself is not known as an object is
known, in duality. To know what you are is to be
what you are. So it is sometimes said of realized
or enlightened beings that they are not conscious
of the world and not conscious of themselves.
This does not mean ―unconscious‖ but conscious
only of the oneness of consciousness within the
apparent multiplicity. This ―Self-consciousness‖
or ―Self-knowledge‖ is the fulfillment of the
process of the self-manifestation of the Absolute
Reality.
fel, egy hiten, rituálén és engedelmességen
alapuló külső formára, és egy belső, vagy
„titkos‖ lényegű tanításra, amely az egyetemes
igazságokon alapul. A többség számára vigaszt
és reményt az élet álmán az belül biztosít, hogy
megalapozott hithez és hitvalláshoz tartozik, míg
a kisebbség számára, akiket nem elégít ki a külső
forma, és akik az igazság személyes igazolását
keresik, a belső tudás is elérhető, egy kisszámú,
megvilágosodott tanító révén. A tudatosság kíván
és szándékozik ráébredni önmagára, és az Ön-
megvalósítást eredményező belső fejlődés
egyetemes folyamata az, ami céljának az elérését
eredményezi.
Nem az individuális „személy‖ az, amely az Ön-
megvalósítást, vagy megvilágosodást
megtapasztalja. A tudatosság maga ébred rá
önmagára a konkrét forma eszközei révén. Úszik
az óceán felszínén egy buborék. Szétpukkan.
„Ráébredetté‖ vált? Nem, mindig csak óceán
volt. Ezen önmegtagadás, illetve az individualitás
hamis önteltsége megsemmisítése révén, a
tudatosság nyilvánítja meg önmagát, az ő teljes
tisztaságában, az emberi elme szintjén, és a világ
szintjén. Eredményképpen, az elme, és az elme
tapasztalta világ, semmi másnak nem látszik,
csupán tudatosságnak.
Az Ön-megvalósítás a végtelen tudatosság
misztériumának egyszerű kinyilatkoztatása. A
tiszta, végtelen Isten-tudatosság ebben az érzékek
számára megjelenő világban mindenütt szétárad,
de amíg Ön-tudatlanság van jelen, nem láthatjuk
azt. Amikor a felébredés bekövetkezik,
megértjük, hogy csak tudatosság van, és hogy
nincs különbség mi magunk és a világ között. Az
észlelő és az észlelt, a tudás és a tudatlanság,
illúzió és valóság, valamint a belső és külső
fogalmaival együtt, mind eltűnnek. Nincs
különbség a megnyilvánult világ, és annak
megnyilvánító princípiuma között. Mindkettő
tiszta tudatosság, és semmi más, éppen úgy, mint
ahogy a hullámok és az óceán is csak víz, semmi
más. A világ egy misztérium, amely semmiben
sem különbözik, vagy különül el az ember saját
létezésének misztériumától. A világ, amely
önmagában nem ismert, objektumként ismert, a
kettősségben. Tudni, hogy mi vagy, azt jelenti,
hogy annak lenni, ami vagy. Így hát azt mondják
időnként a felébredett és megvilágosodott
emberekről, hogy nincsenek tudatában a
világnak, és nincsenek tudatában önmaguknak.
Ez nem „tudattalanságot‖ jelent, hanem azt, hogy
a látszólagos sokféleség közepette csupán a
tudatosság egységének van tudatában. Ez az „Ön-
tudatosság‖, vagy „Ön-tudomás‖ az Abszolút
Valóság ön-megnyilvánítási folyamatának a
beteljesedése.
Real happiness is awareness of presence, of
being. It comes as a result of Self-knowledge and
not otherwise. This happiness is always available
and is not in any way dependent on external
circumstances. We all have the source of eternal
happiness within ourselves, but we do not
understand it and cannot be certain of it until
Self-knowledge occurs. Then we know, beyond
any doubt, that the bliss of consciousness is our
true nature, and always has been. Unhappiness
belongs only to the mind. Outside of it, there is
no such thing.
A valódi boldogság a jelenlét, a létezés
tudomása. Az Ön-tudomás eredményeként
keletkezik, és nem másképp. Ez a boldogság
mindig elérhető, és semmilyen módon nem függ
semmilyen külső körülménytől. Mindannyiunk
belsejében jelen van az örök boldogság forrása,
de nem értjük azt, és nem lehetünk benne
biztosak, amíg az Ön-tudomás be nem
következik. Akkor majd, minden kétséget
kizáróan tudni fogjuk, hogy a mi igaz
természetünk a tudatosság boldogsága, és mindig
is az volt. A boldogtalanság csak az elméhez
tartozik. Rajta kívül, nincs ilyen dolog.
What Is Life?
We do not know anything about what life is in
itself because we are ourselves the conscious
source of all life. The movement or process of
becoming a sentient, living being is something
that has just happened to us. No one can say what
life is because the source cannot be known. Only
the external appearance can be known. All that is
known of life is known in the process of living,
which itself is a manifestation of life and occurs
within and through the impersonal power of
consciousness. However, the source is not
separate from its manifestation. God the Creator
is manifest as the creation. Life is living and
living is life. There is no one living a life. ―I‖
(this form) and ―you‖ (that form) are just
expressions of life manifesting itself in different
ways.
As long as we imagine that we are individual
persons, we are deluded. Living is a process that
takes us by surprise. Suddenly we appear to be
―born‖ when the sense of ―I‖ arises in early
childhood and we find ourselves witnessing our
own existence. But we identify with that sense of
individual existence and forget our true, universal
existence. We lose touch with it because of the
concepts that get formed in us, even though the
true life force is always there, everywhere
present. That pure, universal beingness is the
manifestation of life itself. If it were not there,
we would not survive as sentient beings for a
single second.
The Absolute is beyond existence and non-
existence, but through this universal beingness it
knows existence. This being-consciousness-bliss
is not a concept and cannot be approached
through concepts. Rather it is that which is
always already there when all conceptualizing
has ceased. We do not understand that the idea
we have of our own existence is only a concept.
It has arisen at some point in the past, which we
have forgotten, and, at some point in the future,
which we cannot know, it will leave again. In
between these two unknown and mysterious
points in time, we have what we call ―our life.‖
In fact, this individual or personal life is nothing
but the operation of thought. When we wake up
every morning, the concept of ―I‖ appears and
with it all the memory of what has gone before
comes to the surface. We are carried along in this
Mi az élet?
Nem tudunk semmit sem arról, hogy az élet
önmagában véve micsoda, mivel mi magunk
vagyunk a tudatos élet forrása. A mozgás vagy az
érző lénnyé, élőlénnyé válás folyamata valami
olyan, ami éppen most történt velünk. Senki sem
tudja megmondani, hogy mi az élet, mivel a
forrás nem megismerhető. Csak a külső
megjelenés megismerhető. Mindent, amit az
életről tudunk, az élet folyamataiban ismertük
meg, amely maga is az élet megnyilvánulása, és a
tudatosság személytelen hatalmán belül és az
által valósul meg. A forrás azonban nem különül
el az ő megnyilvánulásától. Isten a Teremtő
teremtésként nyilvánul meg. Az élet él, és ami él,
élet. Senki sincs, aki élné az életet. Az „én‖ (ez a
forma) és a „te‖ (az a forma) csupán az önmagát
különböző módokon megnyilvánító életre
vonatkozó kifejezések.
Mindaddig, amíg azt képzeljük, hogy individuális
személyek vagyunk, meg vagyunk tévesztve. Az
élet egy bennünket meglepetésként érő folyamat.
Egyszerre csak „megszületettnek‖ látszunk,
amikor a korai gyermekkorban megjelenik az
„én‖, és saját létezésünk tanúiként találjuk
önmagunkat. De azonosulunk az individuális
létezésnek ezzel az érzésével, és elfeledkezünk a
valódi, egyetemes létezésünkről. Elveszítjük a
vele való kapcsolatot, a bennünk kialakuló
fogalmak miatt, még ha az igazi életerő mindig
ott van, mindenütt jelen van is. Ez a tiszta,
egyetemes létezőség magának az életnek a
megnyilvánulása. Ha nem volna, akkor nem
maradnánk életben érző lényekként egy
másodpercre sem.
Az abszolút létezés és nem-létezés felett áll, de
ezen egyetemes létezőség révén tud a létezésről.
Ezen létezés-tudatosság-üdvösség nem fogalom,
és nem közelíthető meg fogalmi úton. Inkább
annak tekinthető, ami minden fogalomalkotás
megszűnésekor van jelen. Nem értjük, hogy saját
létezésünk ideája egy fogalom csupán.
Keletkezett, a múlt valamely pillanatában, amit
elfelejtettünk, és a jövő egy bizonyos pontján,
amit nem ismerhetünk, meg fog szűnni újra. E
két ismeretlen és rejtélyes időpont között van az,
amit az „életünknek‖ nevezünk. Valójában ez az
individuális és személyes élet semmi más, mint
gondolati működés. Amikor reggelente
felébredünk, az „én‖ fogalma megjelenik, és vele
együtt minden azt megelőzőleg elmerült emlék a
felszínre jön. Magával ragad bennünket a
tapasztalatok felszínes áramlása, amelyben
superficial flow of experiences, in which moment
follows moment, hour follows hour, and day
follows day, leading at last to that point where
we reach our ―final moment.‖ This flow of
consecutive experiences is only a dream that has
arisen. It has no substance whatsoever. The idea
of individual existence has no more reality than
the character who appears in our dream, whom
we forget as soon as we wake up.11
Within the dream of life, the dream of spiritual
seeking arises and leads to the dream of meeting
the true teacher. Devotion to the teacher and the
teaching leads in turn to understanding and
eventual awakening from the dream. Devotion,
and the commitment that comes with it, is not
something that we choose to do or not to do, but
is a natural process that manifests itself at a
certain stage of spiritual development. It is an
indication that the mind is turning inwards, in the
direction of pure consciousness, and away from
the illusion.
Life is not linear. There is no continuous
individuality from moment to moment. Reality is
always already waiting for us, in the vertical
dimension outside of time, not in the horizontal
flow of time. Life is there before we were ―born‖
and is there after we ―die.‖ Even if we say it is
there ―now‖ or ―in the present moment,‖ we are
using the terms of the illusory horizontal
dimension. In reality, there is no time. Past,
present, and future are all only concepts relating
to the imaginary center we call ―I.‖ The ―I‖
concept has arisen along with the awareness of
our own physical body and its space, and which
is opposed to the concept ―not-I‖ which defines
other physical bodies and their spaces. However,
―I‖ is still only a concept. It is a convention that
enables us to fit more or less smoothly into the
machine-like functioning of human society.
Life has no center. There is no fixed point in the
machinery, either in the bee-hive of human
activity, or in the inner psychology of the human
being. The point is self-defined, that is, mentally,
and relates to other points, which are also only
conceptual. To this imaginary point we attribute
the various experiences and events of ―our lives.‖
11
This understanding brings liberation from the bondage
and suffering that comes from the false idea that we are
separate from others and separate from God.
pillanatot pillanat követ, órát óra követ, napot
nap követ, elvezetve bennünket végül arra a
pontra, amely „utolsó pillanatunk‖. Az egymást
követő tapasztalatoknak ez az áramlása is csak
egy álom, amely keletkezett. Nem bír semmiféle
szubsztanciával. Az individuális létezés
gondolata egyáltalán nem bír több realitással,
mint az az álmunkban megjelenő karakter, akit
felébredésünk után rögtön elfelejtünk.11
Az élet álmában megjelenik a spirituális keresés,
és az álmot a valódi tanító megtalálása felé
irányítja. A tanító iránti odaadás és a tanítás
pedig a megértéshez és az álomból való végső
felébredéshez vezet. Az odaadás és az ezzel járó
elkötelezettség nem olyan dolog, amiről úgy
határozunk, hogy megtesszük, vagy nem, hanem
egy természetes folyamat, amely a spirituális
fejlődés bizonyos szakaszában megnyilvánítja
önmagát. Egy arra vonatkozó jelzés, hogy az
elme befelé fordul, a tiszta tudatosság irányába,
az illúziótól pedig elfordul.
Az élet nem lineáris. Nem létezik folyamatos,
pillanatról pillanatra létező individualitás. A
valóság már ott vár ránk, örökké, az időn kívüli
vertikális dimenzióban, nem az idő vízszintes
áramlásában. Az élet van, mielőtt „születettünk‖,
és van, miután „meghalunk‖. De még ha azt
mondjuk is, hogy „most‖ van, vagy „a jelen
pillanatban‖, a szavakat az illuzórikus
horizontális dimenzióban használjuk. Valójában
azonban nincs idő. Múlt, jelen és jövő mind csak
fogalmak, amelyek arra a képzeletbeli központra
vonatkoznak, amelyet „én‖-nek nevezünk. Az
„én‖ fogalma a saját fizikai testünk és annak tere
tudomásával együtt jelent meg, és ellentétes a
‖nem-én‖ fogalmával, amely a többi fizikai testet
és azok tereit meghatározza. Azonban az „én‖
továbbra is csak egy fogalom. Egy konvenció,
amely lehetővé teszi számunkra, hogy többé-
kevésbé zökkenőmentesen illeszkedjünk az
emberi társadalom gépszerű működéséhez.
Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített
pont a gépezetben, sem az emberi tevékenység
méhkasában, sem az emberi lény belső
pszichológiájában. A kérdés ön- meghatározott,
azaz, mentális, és további olyan kérdésekhez is
kapcsolódik, amelyek csupán fogalmiak. E
képzeletbeli pontot felruházzuk „életünk‖
Ez a megértés hozza meg a rabságtól és a szenvedéstől
való megszabadulást, amely abból a hamis elképzelésből
fakad, hogy el vagyunk különülve egymástól, valamint,
hogy el vagyunk különülve Istentől.
In fact, there is nothing connecting these
experiences together. The drama of world events
and of each ―individual‖ life is playing itself out
as it must. There is no permanent individual soul,
apart from the thought of its own existence, just
as there is no mind, apart from its contents. When
the thought ―I exist‖ is there, then there is an
individual soul, and it can attribute to itself the
doing of various actions, which it considers
―good‖ or ―bad‖ according to its mental
programming. It then suffers or enjoys the results
of these actions, over and over, because of its
selfbelief, which is really nothing but Self-
ignorance. How long it will take for this Self-
ignorance to turn into Self-knowledge in a
particular case no one can say. God has infinite
patience.12
The perfection and fullness of the Absolute is not
affected by the processes which happen to arise
in consciousness. Even when Self-knowledge
does occur in some human being somewhere,
that realization consists of the understanding that
nothing has ever happened. Self-ignorance and
Self-knowledge are both aspects of the same
process. Perfection appears as imperfection in
order to realize itself once again as perfection. It
is part of the perfection of the Absolute Reality
that there can be the arising of imperfection in it.
Without imperfection, how can there be
perfection?
Life is a process in which the power of universal
consciousness is giving to all the fruits of past
actions. It does not require the intervention of
―individuals‖ because the law of cause and effect
operates mechanically. All actions have their
corresponding results, good or bad, positive or
negative, and anything in between. For the
individual soul, which is created and maintained
by thought, the accumulated results of past
actions become the tendencies that shape further
experiences and actions. The imaginary
individual takes himself or herself to be the doer
of the actions, but they are happening by
themselves. There is only one power, only one
manifestation. It is not broken up into separate
parts or individual existences. Actions leave their
impressions in memory, and those impressions
12
This is another way of saying that consciousness is
beyond time.
különböző tapasztalataival és eseményeivel.
Valójában, semmi nincs, ami ezeket a
tapasztalatokat összekötné. A világesemények, és
az egyes „indivíduumok‖ életének színdarabja
önmagától játszódik, mivel kell. Nem létezik
állandó, a saját létezése gondolatától független
individuális lélek, mint ahogyan elme sem
létezik, annak tartalmától függetlenül. Amikor
„én létezem‖ gondolat van jelen, akkor van jelen
egyéni lélek is, és ez tud önmagának különböző
cselekvéseket tulajdonítani, amelyeket „jónak‖
vagy „rossznak‖ minősít, mentális
programozásának megfelelően. Ez szenvedi vagy
élvezi ezután e cselekmények eredményeit, újra
meg újra, ami valójában nem más, mint Ön-
tudattalanság. Hogy adott esetben mennyi időbe
kerül ezen Ön-tudattalanságnak, hogy Ön-
tudomássá változzon, senki nem tudja
megmondani. Istennek végtelen a türelme.12
Az Abszolút tökéletességét és teljességét nem
befolyásolják a tudatosságban zajló folyamatok.
Még ha bekövetkezik is az Ön-tudomás valahol,
valamely emberi lényben, a megvalósítás annak
megértésében áll, hogy soha semmi nem történt.
Az Ön-tudattalanság és Ön-tudomás egyaránt
aspektusai egyazon folyamatnak. A tökéletesség
tökéletlenségként jelenik meg, annak érdekében,
ismét tökéletességként ébredjen rá önmagára. Az
Abszolút Valóság tökéletességének része, hogy
megjelenhet benne tökéletlenség. Tökéletlenség
nélkül hogyan lenne lehetséges tökéletesség?
Az élet egy folyamat, amelyben az univerzális
tudatosság hatalma adja a múltbéli cselekedetek
összes gyümölcsét. Nem igényli „személyek‖
közbenjárását, mivel az ok-okozati törvény
mechanikusan működik. Minden cselekedetnek
megvan a maga megfelelő eredménye, jó vagy
rossz, pozitív vagy negatív, és bármi a kettő
között. A gondolat által létrehozott és fenntartott
egyéni lélek számára a múltbéli cselekedetek
felhalmozott eredményei tendenciákká válnak,
amelyek további tapasztalatokat és
cselekedeteket alakítanak. A képzelt indivíduum
önmagát tekinti a cselekedetek cselekvőjének, de
azok önmaguktól történnek. Csak egyetlen
hatalom van, csak egyetlen megnyilvánulás. Nem
bomlik különálló részekre, vagy individuális
létezőkre. A cselekedetek benyomásokat hagynak
Ez más megfogalmazásban azt jelenti, hogy a tudatosság
időn túli.
become the cause of other actions.
Once the process of spiritual seeking begins in a
particular expression of consciousness, it
continues to expand and develop according to its
own laws, which, for the most part, we do not
understand. One example of these laws is the
phenomenon that there are no accidents in the life
of the sincere seeker. Every significant event
seems to be arranged for the purposes of spiritual
evolution. Life appears to come more and more
under the influence of a higher law and the
understanding grows that we are being taken care
of. This process of living, or life, is the
affirmation of being. The will to be, to exist, and
to experience, is the root cause for the
manifestation of the infinite number of forms. It
is a positive force, an affirming force. The inertia
of matter is the denying, or resisting, force to the
manifestation of forms invested with life. The
universal pure consciousness itself is the power
that mediates between the two.
az emlékezetben, és ezek a benyomások további
cselekedetek okaivá válnak.
Amint a spirituális keresés folyamata a
tudatosság egy adott kifejeződésében elkezdődik,
az tovább növekszik és fejlődik, az ő saját
törvényeinek megfelelően, amelyet a legtöbb
esetben nem értünk. E törvények egyik példája az
a jelenség, hogy az őszinte kereső életében
nincsenek véletlenek. Minden jelentős esemény
láthatóan a spirituális fejlődés céljának
alárendelt. Látszik, hogy az élet egyre inkább egy
magasabb törvény befolyása alatt áll, és a
megértés növekszik, mert gondot fordítunk rá.
Az élőnek, vagy életnek ez a folyamata a létezés
megerősítése. A végtelen számú formák
megnyilvánulásának a kiváltó oka a lenni, létezni
és tapasztalni akarás. Ez egy pozitív erő, egy
megerősítő erő. Az anyag tehetetlensége, ami a
tagadás, vagy ellenállás, a formákat
megnyilvánító erő, életre van szentelve. Maga az
univerzális tiszta tudatosság az a hatalom, amely
a kettő között közvetít.
Is There Free Will?
Life is a play that is already written in all its
essential points and we are the actors in it. What
makes this play different from a play in a theater
is that we, the actors, do not know what is going
to happen. It is as though the lines that we are to
speak only come into our heads the moment
before we are to say them, and the actions that
we are to perform only occur to us as we are
performing them. Except for some exceptional
individuals with extraordinary psychic powers,
this is the case for every human being on Earth.
The only difference is in how the play of life is
understood, because it is understanding that
determines how the play is experienced. From
this point of view there are three types of
individuals:
1. The person without spiritual aspiration who
lives a worldly life. Such a person has no
understanding of the true situation and
assumes that he or she is fully responsible, is
doing everything, and has free will.
2. The spiritual aspirant or seeker. The aspirant
may know or suspect the true situation and
have some level of acceptance of it. This
person is in the uncomfortable position of
knowing that he or she cannot do anything,
while having to act as though fully
responsible.
3. The realized or enlightened being. This
individual has full understanding of the true
situation and has surrendered to it. He or she
acts in life with the understanding that it is a
divine play and so does not take it too
seriously.
From these categories, we see that in no case is
there genuine free will for human beings. Only
God the Absolute has free will. However,
because consciousness is God and consciousness
is our true nature, we are free to the extent that
we know ourselves and accept ourselves as that
consciousness. In practical terms, this means that
we are free when we remember ourselves as pure
consciousness. We are free to the extent that we
can separate ourselves from the limitations of the
mind.
The ordinary idea that it is possible to do
whatever one wants is an illusion, based on the
false assumption of separate individuality. There
is nobody there. How can an imaginary entity
Létezik-e szabad akarat?
Az élet egy olyan színjáték, amely minden
lényeges pontjában megírásra került, és mi
vagyunk benne a szereplők. Ezt a színjátékot a
színházi színdaraboktól az teszi különbözővé,
hogy mi, a szereplők, nem tudjuk, hogy mi fog
történni. Olyan, mintha a mondatok, amelyeket el
kell mondanunk, csak abban a pillanatban
kerülnének a fejünkbe, amikor ki kell azokat
mondanunk, és a cselekvésekre, amelyeket meg
kell cselekednünk, csak akkor kerülne sor,
amikor el kell azokat végeznünk. Ez a Földön élő
összes emberi lényre vonatkozik, néhány
különleges pszichikai erővel bíró, kivételes
individuum kivételével. Az egyetlen különbség
abban áll, hogyan értjük meg a játékot, mivel ez a
megértés határozza meg a játék megtapasztalását.
E nézőpontból háromféle individuum létezik:
1. A spirituális törekvésektől mentes, világi
életet élő személy. Az ilyen személy nem
fogja fel a valódi helyzetet, és azt feltételezi,
hogy teljes mértékben ő a felelős mindenért,
amit tesz, és szabad akarattal rendelkezik.
2. A spirituális törekvő, vagy kereső. A törekvő
tudja vagy gyanítja, hogy mi a valós helyzet,
és bizonyos szinten elfogadja azt. E személy
abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy
úgy tudja, ő nem tud tenni semmit, miközben
úgy látja, hogy teljes mértékben ő felelős.
3. A felébredett, vagy megvilágosodott lény. Ez
az individuum teljes mértékben megérti a
valós helyzetet, és megadta magát annak. Az
ő cselekvése az életben azon megértésen
alapul, hogy ez egy isteni játék, és így azt
nem veszi túlságosan komolyan.
E kategóriák alapján, láthatóan, nincs olyan eset,
hogy az emberi lények valóban szabad akarattal
rendelkeznének. Csak Isten, az Abszolút
rendelkezik szabad akarattal. Mivel azonban a
tudatosság Isten, és a tudatosság a mi valódi
természetünk, olyan vonatkozásban vagyunk
szabadok, hogy megismerjük önmagunkat, és e
tudatosságként fogadjuk el önmagunkat. A
gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akkor vagyunk
szabadok, amikor úgy emlékszünk önmagunkra,
mint tiszta tudatosságra. Abban a vonatkozásban
vagyunk szabadok, hogy el tudjuk különíteni
magunkat az elme korlátozásaitól.
A hagyományos elképzelés, miszerint az ember
bármit megtehet, amit akar, az elkülönült
individualitás hamis feltételezésén alapuló
illúzió. Senki nem létezik. Hogyan
have anything other than imaginary will? In fact,
all actions are happening as a result of previous
actions, accord ing to the law of cause and effect.
Human beings are so accustomed to believing
that they are individuals, and human society is so
completely bound up with that false assumption,
that it is not possible for them even to think
without relating that thought to the imaginary
center called ―I.‖ The assumption that there is
free will and that ―I am doing‖ arises out of this
false notion of individuality.
For the spiritual aspirant, however, the question
of free will is highly significant. Free will for the
aspirant means the will to pursue spiritual
practice based on Self-remembering, acceptance
of the teaching about one’s true nature, and
surrender to the divine will. Some aspirants who
study non-dual teachings prematurely adopt the
point of view of enlightened beings that there is
no free will and that therefore spiritual practice is
not necessary—anything that has to happen will
happen by itself. This is incorrect, because it is
precisely for the benefit of spiritual aspirants that
the power of discrimination has been given.
The difference between the worldly person and
the spiritual aspirant is in the conscious
knowledge of one’s own limitations. As long as
the imaginary entity is there, that is, as long as
there is ignorance and as long as we take
ourselves to be individuals, the entity that we
take ourselves to be does have imaginary free
will. It is this imaginary free will that is appealed
to by spiritual teachers who encourage spiritual
seekers to practice disciplines, abide by moral
strictures, study various texts, or adopt other
practices to purify the body and the mind in
preparation for enlightenment. As long as we
consider ourselves to be separate individuals, we
must make efforts along these lines. We are
attracted to practices and disciplines because we
feel that we can gain something from them. It is
precisely because we do not yet have the
understanding that the realized person has, which
is that we are already ourselves and that there is
truly nothing to be gained, nothing to be
acquired, and nothing to be accomplished, that
we must exert ourselves to gain that
understanding. And for this understanding,
spiritual practice is absolutely necessary.
rendelkezhetne egy képzeletbeli személy bármi
mással, mint képzeletbeli akarattal? Valójában
minden cselekvés a megelőző cselekvések
eredményeként, az ok és okozat törvényének
megfelelően történik. Az emberek olyannyira
megszokták, hogy individuumnak hiszik
magukat, és az emberi társadalom olyannyira
totálisan függ ettől a hamis feltételezéstől, hogy
még gondolkodni sem képesek anélkül, hogy a
gondolat ne lenne kapcsolatban az „én‖-nek
nevezett képzeletbeli központtal. A szabad akarat
létezésének feltételezése, és az „én cselekszem‖
az individualitásnak ebből a hamis fogalmából
származik.
A spirituális törekvő számára azonban a szabad
akarat kérdésének rendkívüli jelentősége van. A
szabad akarat a törekvő számára az arra irányuló
akaratot jelenti, hogy spirituális gyakorlatot
folytasson az Én-emlékezés alapján, fogadja el az
ember valódi természetéről szóló tanítást, és adja
át önmagát az isteni akaratnak. Egyes törekvők,
akik a nem-kettőség tanításait tanulmányozzák,
túságosan korán fogadják el a megvilágosodott
ember szempontját, hogy szabad akarat nem
létezik, és ezért a spirituális gyakorlat nem
szükséges – hogy minden, aminek meg kell
történnie, az meg fog történni magától. Ez
helytelen, mert pontosan spirituális törekvők
érdekét szolgálja, hogy a megkülönböztetés ereje
megadatott számukra.
A spirituális törekvő abban különbözik a világi
személytől, hogy tudatos tudatában van a saját
korlátainak. Mindaddig, amíg a képzelt entitás
jelen van, vagyis, amíg tudatlanság van jelen, és
amíg önmagunkat indivíduumnak tekintjük, az
entitást, amelynek önmagunkat tekintjük, szabad
akarattal rendelkezőnek kell képzelni. Ehhez a
képzelet szülte szabad akarathoz folyamodnak a
spirituális tanítók, amikor arra ösztönzik a
spirituális keresőket, hogy gyakorlatokat
végezzenek, szigorú erkölcsi megítélésnek
vessék alá magukat, különböző szövegeket
tanulmányozzanak, vagy más egyéb
gyakorlatokat végezzenek, hogy megtisztítsák a
testet és az elmét, amellyel a megvilágosodást
készítik elő. Amíg különálló indivíduumnak
tartjuk magunkat, erőfeszítéseket kell tennünk e
vonalak mentén. Gyakorlatokhoz és
diszciplínákhoz vonzódunk, mert úgy érezzük,
hogy nyerhetünk valamit általuk. Ez pontosan
azért van, mert még nem rendelkezünk a
felébredett személy megértésével, vagyis azzal,
hogy mi már önmagunk vagyunk, és hogy
valójában nem kell elnyerni semmit, nem kell
megszerezni semmit, és nem kell megvalósítani
semmit, azzal, hogy a megértés elérése érdekében
kell fáradoznunk. És ehhez a megértéshez

As spiritual aspirants, we are still more or less
attached to the illusion of separateness and are
not yet completely ready to let go of it. If we
could let go of it, we would already be
enlightened. As long as we believe that the sense
of separate ―I‖ is what we are, then we will
continue to hold onto it — fearing, with very
good reason, that if that goes, then ―we‖ go with
it. Duality brings about this sense of separate
identity, and desire maintains it. But as long as it
is there, we will never be completely happy. A
sincere seeker understands this, and longs for
liberation.
We can perhaps imagine a society in which each
of its members lives free of the imaginary burden
of individuality that creates the sense of
separateness. In such a society, there would be no
selfishness, no greed, no violence, no lawsuits,
no police, no pollution, no abuse of power, and
none of the other negative factors that are so
characteristic of the society in which we live
today. The violence and corruption that plagues
human society has at its root the false assumption
of separateness and the desire to protect what one
considers to be ―me‖ and ―mine.‖ As a result,
human beings are lost in selfishness and the self-
centered pursuit of an individual ideal of
happiness. This inevitably brings the individual
into conflict with others who have different
ideals or different goals, and with society as a
whole, which tends to flatten out individuality
and make all of its members conform to a pattern
of conventional or ―normal‖ behavior. There will
always be bitterness and suffering in a society
that is based on the illusion of separateness.
There are no solutions to the problems of society
on the level of society itself. The only solution is
on the level of the individual. Each person must
come to his or her own understanding of the truth
that there is only oneness in this world and that
there is only an apparent separation between the
individual forms. All beings are expressions of
the same unity, the same life.
Everything manifests by means of natural
processes, governed by natural laws. There is
nothing that is outside of the scope of nature,
nothing that does not conform to the laws that
govern the greater whole. The universe is a single
expression, a single manifestation that contains
an infinite number of different aspects, attributes,
and forms, but which still remains one indivisible
feltétlenül szükség van spirituális gyakorlásra.
Spirituális törekvőként kötődünk még, többé-
kevésbé, az elkülönültség illúziójához, és nem
állunk még teljesen készen arra, hogy elengedjük
azt. Ha el tudnánk elengedni, akkor már
megvilágosodottak lennénk. Amíg azt hisszük,
hogy az elkülönült „én‖ érzése vagyunk, addig
továbbra is abba kapaszkodunk – attól tartván,
teljes joggal, hogy ha az elvész, akkor „mi‖ is
elveszünk, vele együtt. Az elkülönült identitás
érzése a kettősség miatt keletkezik, és a vágy
miatt marad fenn. De amíg jelen van, soha nem
lehetünk teljesen boldogok. Az őszinte kereső
érti ezt, és sóvárogja a megszabadulást.
El tudunk talán képzelni egy olyan társadalmat,
amelyben mindenkinek az élete mentes az az
elkülönültség érzését létrehozó individualitás
képzeletbeli terhétől. Egy ilyen társadalomban,
nem lenne sem önzés, sem kapzsiság, sem
erőszak, sem perek, sem rendőrség, sem
szennyezés, sem hatalommal való visszaélés, sem
más egyéb negatív tényezők, amelyek annyira
jellemzőek a társadalomra, amelyben ma élünk.
Az emberi társadalom sorscsapásának, az
erőszaknak és a korrupciónak a gyökere az
elkülönültség hamis feltételezése, és a vágy, hogy
megvédjük azt, amit „én‖-nek és „enyém‖-nek
vélünk. Ennek eredményeképpen az emberek
elvesznek az önzésben és a boldogság
individuális ideájának az én-központú
hajszolásában. Ez elkerülhetetlenül az
indivíduum és a más eszmékkel és más célokkal
rendelkező többieknek, és a társadalomnak, mint
egésznek a konfliktusához vezet, amely
társadalom hajlamos arra, hogy elnyomja az
egyéniséget, és tagjait egy konvencionális, vagy
„normális‖ viselkedési mintának feleltesse meg.
Keserűség és szenvedés mindig lesz egy olyan
társadalomban, amelynek alapja az elkülönültség
illúziója. A társadalom problémáira magának a
társadalomnak a szintjén nincsenek megoldások.
Az egyetlen megoldás az individuum szintjén
található. Minden egyes személynek saját
magának kell megértenie az igazságot, azt, hogy
ebben a világban csak egység van, és hogy az
egyes formák közötti elkülönültség csak
látszólagos. Minden lény ugyanannak az
egységnek, ugyanannak az életnek a
kifejeződése.
Minden természetes folyamatok révén, természeti
törvények által szabályozottan nyilvánul meg.
Semmi sincs, ami a természet hatókörén kívül
esne, semmi sincs, ami ne lenne összhangban a
nagyobb egészet szabályozó törvényekkel. Az
univerzum olyan egyedülálló kifejeződés, olyan
egyedülálló megnyilvánulás, amely végtelen
számú különböző aspektust, tulajdonságot, és a
unity. Where is the ―doer‖ in all of this? There is
no ―doer.‖ There is no question of doing. There is
just manifestation, one ―everything.‖ While it is
true that human beings function as separate
forms, they are only separate from one another in
the way that the cells of the body are separate
from each other. Each cell performs its own
function but all are necessary and all have their
place. There is an underlying unity that allows
the cells of the body to function in harmony with
one another, each one doing the work that is
appropriate to itself. In the human being, the false
belief in the separate ―I‖ or ego destroys this
harmony and is the cause of suffering and
misery, both for the individual and for the world.
Consciousness is living out this life, and all other
lives, according to its own laws. It operates
spontaneously, without for a moment deviating
from the laws which, effectively, run the universe
like a vast machine. It is a dreaming
consciousness. It flows on and on, evolving
forms, sustaining them, and destroying them
according to the play of the three forces (active,
passive, and neutralizing). Consciousness is the
power that allows everything to happen, just as
electricity powers all kinds of appliances.
However, the actions themselves unfold as the
result of the interaction of forces, through the
connecting mechanism of cause and effect.
Everything happens in the only way it can
happen. What is happening now is the result of
what has happened in the past. In this sense, life
is perfect unfoldment. It is perfect because it is as
it has to be and cannot be otherwise. Whatever
we experience, good and bad, is a result of the
good and bad actions that we have performed in
the past. If we do not receive the fruits of those
actions in this life, then we will receive them in
another life.
We may imagine an ideal world, but it remains
only a thought without a thinker. However much
one may dream of a better world, the fact remains
that the world is what it is because we are what
we are. No matter what you say or do, only that
which is destined to happen, will happen. Desire
for change, for things to be other than what they
are, is a potent cause of suffering, as is the
identification with any desire. Things are as they
are, and will be brought to the issue determined.
The universe is set up to run more or less by
itself. Of course, this does not mean that the
Absolute Reality, acting through the manifest
formát tartalmaz, de amely továbbra is egy
oszthatatlan egység marad. Hol a „cselekvő‖
mindebben? Nincs „cselekvő‖. Szó sincs
cselekvésről. Csak megnyilvánulás van, egy
„minden‖. Amíg igaz, hogy az emberi lények
elkülönült formákként funkcionálnak, csak oly
módon különülnek el egymástól, ahogyan a test
sejtjei vannak egymástól elkülönülve. Minden
sejt a maga funkcióját végzi, de mindegyikre
szükség van, és minden megvan a maga helye.
Egy mögöttes összhang teszi lehetővé, hogy a
test sejtjei harmónikusan működjenek egymással,
hogy mindegyik a számára helyénvaló munkát
végezze. Az elkülönült „én‖-be, vagy egóba
vetett hamis hit romba dönti az emberi lénynek e
harmóniáját, és ez az oka a szenvedésnek és a
nyomorúságnak, mind az indivíduum, mind a
világ esetében.
A tudatosság ezt az életet, és minden más életet,
a saját törvényeinek megfelelően él. Spontán
módon működik, anélkül, hogy egy pillanatra is
eltérne a törvényektől, amelyek hatékonyan
működtetik a világegyetemet, akár egy hatalmas
gépezetet. Ez egy álmodó tudatosság.
Folytonosan áramlik, formákat alakít ki,
fenntartja, majd megsemmisíti azokat a három
erő (aktív, passzív, és neutralizáló) játékának
megfelelően. A tudatosság az a hatalom, amely
lehetővé teszi, hogy minden megtörténhessen,
éppen úgy, ahogy a villamosenergia táplál
mindenféle készülékeket. A tevékenységek
azonban önmaguktól bontakoznak ki, az erők
kölcsönhatásának eredményeként, az ok és
okozat összekapcsoló mechanizmusán keresztül.
Minden az egyetlen lehetséges módon történik. A
mostbeli történés a múltbeli történés eredménye.
Az élet kibontakozása ebben az értelemben
tökéletes. Tökéletes, mivel olyan, amilyennek
lennie kell, és nem lehet másmilyen. Bármit
tapasztalunk, akár jót, akár rosszat, az a múltbeli
jó és rossz cselekedetek eredménye. Ha nem
ebben az életben részesülünk a cselekedetek
gyümölcseiből, akkor egy másik életben fogunk
részesülni belőlük.
Kitalálhatunk egy ideális világot, de az csak egy
gondolkodó nélküli gondolat marad. Bármennyit
is álmodozunk egy jobb világról, a tény továbbra
is tény marad, hogy a világ az, ami, mert mi azok
vagyunk, amik. Nem számít, mit mondasz, vagy
mit cselekszel, csak az elrendelt dolgok fognak
megtörténni. A változásra való áhítozás, hogy a
dolgok mások legyenek, mint amik, hatalmas
erejű kiváltó oka a szenvedésnek, akárcsak a
bármiféle vággyal való azonosulás. A dolgok
vannak, ahogy vannak, és az elrendelt kimenetel
be fog következni. Az univerzum úgy van
beállítva, hogy többé-kevésbé magától
divine power, cannot intervene in that process. It
would be absurd to suppose that the One who
makes the laws out of His own Being cannot
change those laws or override them if He so
wishes. In general though, it would seem that the
Absolute does not intervene in the working out of
the processes that He has set in motion. Even if
He does intervene to modify or cancel some
effect, the motive for this intervention cannot be
other than love and compassion. It would be an
injustice to project our human weaknesses onto
God and suppose that He is capricious and is
capable of arbitrarily bestowing grace on one and
not on another. Grace is always available and is
available to all. Prayer is an effective means of
receiving divine grace, if that prayer is sincere
and heartfelt. The aspirant who prays to God for
grace is opening a pathway within himself or
herself to receive an influence that is always
available, but which requires a particular attitude
of devotion and surrender to be activated.
What is ultimately required of the spiritual
aspirant is surrender to the divine will. One must
understand one’s position. It is necessary to make
efforts to gain true spiritual knowledge and
understanding. However, at a certain point, one
must also understand that one cannot find what
one is seeking by one’s own efforts alone. Divine
grace is necessary, and this can only be gained by
abandoning the ego which has functioned for so
long as one’s sense of separate individuality.
Why did the original impulse of consciousness
come out of the unmanifest Absolute? Why did
the One become two? To answer this question in
a way that will satisfy everyone is of course
impossible. However, to satisfy the non-dual
point of view at least, we must answer it in a way
that retains the fundamental unity of the Absolute
but that also explains the appearance of diversity
in the universe. Let us first consider the analogy
of the magnetic field. In a complete magnetic
field, we find that there are two poles: positive
and negative, and there is also an invisible third
factor, which is the field itself, which
spontaneously arises between the two poles. This
magnetic field is a unity—it cannot be broken
into parts without ceasing to exist, and yet is
undoubtedly has these three aspects. The field is
not the ―result‖ of the two opposite poles. It
arises in conjunction with them and is
működjön. Természetesen ez nem jelenti azt,
hogy az Abszolút Valóság, amely a
megnyilvánult isteni hatalom révén cselekszik,
ne tudna beavatkozni a folyamatba. Abszurd
lenne azt feltételezni, hogy az Egy, aki a
törvényeket az Ő saját Létéből alakítja ki, ne
módosíthatná azon törvényeket, vagy ne írhatná
felül azokat, amennyiben Ő úgy kívánja.
Általánosságban úgy tűnik, azonban, hogy az
Abszolút nem avatkozik bele azon folyamatok
lefolyásába, amelyeket ő hozott mozgásba. Még
ha be is avatkozna, hogy módosítson, vagy
megszüntessen bizonyos hatásokat, e
beavatkozás indítéka nem lehet más, mint
szeretet és együttérzés. Igazságtalanok lennénk,
ha emberi gyengeségünket Istenre vetítve azt
feltételeznénk Róla, hogy szeszélyes, és képes
önkényesen kegyelmet ajándékozni az egyiknek,
a másiknak pedig nem. A kegyelem mindig
hozzáférhető áll, és mindenkinek rendelkezésére
áll. Az ima hatékony eszköze az isteni kegyelem
fogadásának, amennyiben az imádság őszinte és
szívből jövő. A törekvő, aki Isten kegyelméért
imádkozik, megnyitja az utat önmagán belül,
hogy megkaphassa a hatást, amely mindig
elérhető, de az odaadás és az önátadás adott
attitűdjének működésbe hozását igényli.
Amire végső soron szükség van az, hogy a
spirituális aspiráns átadja önmagát az isteni
akaratnak. Meg kell értenie a helyzetét.
Erőfeszítéseket kell tennie a valódi spirituális
tudás elérésére és megértésére. Egy bizonyos
ponton azt is meg kell értenie azonban, hogy amit
keres, nem találhatja meg kizárólag saját
erőfeszítések révén. Isteni kegyelemre van
szüksége, és ez csak úgy nyerhető el, ha lemond
az egóról, amely mindezidáig az elkülönült
individualitás érzéseként funkcionált.
Miért lépett ki a tudatosság eredeti impulzusa a
megnyilvánulatlan Abszolútból? Miért vált az
Egy kettővé? Mindenkinek számára megfelelő
választ adni a kérdésre természetesen lehetetlen.
Azonban, hogy legalább a nem-kettősség
szempontjának megfeleljünk, olyan választ kell
adnunk, amely fenntartja az Abszolút alapvető
egységét, de a világegyetemben megjelenő
sokszínűséget is megmagyarázza. Tekintsük
először a mágneses tér analógiáját. A tökéletes
mágneses tér esetében azt látjuk, hogy két pólus
van: pozitív és negatív, illetve van egy láthatatlan
harmadik tényező, amely maga a tér, amely
spontán módon alakul ki a két pólus között. Ez a
mágneses tér egy egység – nem bontható
részekre anélkül, hogy meg ne szűnne létezni, és
mégis, kétségtelenül három aspektusa van. A tér
nem az „eredménye‖ a két ellentétes pólusnak.
Velük együtt keletkezik, és elválaszthatatlan
inseparable from them. The duality that is present
in the manifest universe, from highest to lowest,
and from most vast to most small, follows this
same design.
Duality is in fact three — the male, the female,
and the attraction between them — the positive,
the negative, and the attraction between them —
the Creator, the creation, and the attraction
between them. The longing for unity, for reunion
with the source is the common thread that runs
through all of the diversity of the universe. This
irresistible attraction is divine love and it is the
principal manifestation of the will of the
Absolute. This will penetrates and pervades
every atom of the cosmos.
When we understand this, we can understand the
nature of the aspiration that has been given to
human beings. This gift has been given so that, at
the appropriate stage of spiritual development,
we may voluntarily choose to love God. It would
be of little use to the Lord if the beings that He
created must of necessity love Him and surrender
to Him. He wants us to choose to do so, by
making use of the power of discrimination that
distinguishes us from less evolved forms of life.
It is this ability to respond to divine love with
love from within ourselves that makes us truly
human. Love for God is the first and last duty of
the human being.
It is because of divine love that we live and
breathe, and it is for the sake of divine love that
we follow the spiritual path. Free will for human
beings is therefore a matter of conscious
participation in the divine will. It applies to those
who have advanced sufficiently in understanding
to be open to spiritual influences and who do not
follow a merely superficial, worldly pattern of
life. The vast majority of individual souls do not
exercise the power of discrimination. They go
from birth to death to rebirth thinking little of the
consequences of their actions, while at the same
time firmly believing in their own independent
existences and their own power to ―do.‖ Such
souls are subject to disaster, disease, accident,
and sudden death. God maintains the creation
with its endless cycles of creation and destruction
of forms in order to bring about spiritual
evolution. When, in one of the infinite number of
forms, there arises the stirring of the conscious
longing for unity, the Lord responds immediately
with His grace. At that moment, the aspirant
comes under higher laws and is no longer subject
to accident.
tőlük. A kettősség, amely jelen van a
megnyilvánult világegyetemben, a
legmagasabbtól a legalacsonyabbig, és a
leghatalmasabbtól a legkisebbig, ugyanezt a
mintát követi.
A kettősség valójában három – a férfi, a nő és a
közöttük lévő vonzalom – a pozitív, a negatív, és
a közöttük lévő vonzerő – a Teremtő, a teremtés,
és a közöttük lévő vonzerő. Az egység, a
forrással való Újraegyesülés iránti vágyakozás a
közös szál, amely végigfut a világegyetem teljes
sokszínűségén. Ez az ellenállhatatlan vonzerő
isteni szeretet, és ez az Abszolút akaratának a
legfontosabb megnyilvánulása. Ez hatja és járja
át a kozmosz összes atomját.
Amikor ezt megértjük, képesek leszünk
megérteni a természetét azon vágyakozásnak,
amely az emberi lényeknek adatott. Azért kaptuk
ezt az ajándékot, hogy a spirituális fejlődés
megfelelő szakaszában, önként választhassuk
Isten szeretetét. Kevés haszna lenne az Úr
számára, ha az általa teremtett lényeknek
szükségszerűen kellene szeretniük Őt, és
átadniuk Neki magukat. Azt akarja, hogy mi
döntsünk így, a megkülönböztetés erejének
használata által, amely bennünket a kevésbé
fejlett életformák közül kiemel. Ez a belőlünk
fakadó, isteni szeretetre való válaszolás
képessége az, amely valóban emberivé tesz
bennünket. Isten szeretete az első és utolsó
kötelessége az emberi lénynek.
A megélt és belélegzett isteni szeretet miatt, és az
isteni szeretet kedvéért követjük a spirituális utat.
Az emberi lény szabad akarattal rendelkezik,
ezért beszélünk az isteni akaratban való tudatos
részvételről. Ez azokra vonatkozik, akiknek a
megértése kellően fejlett ahhoz, hogy nyitottak
legyenek a spirituális hatásokra, és akik nem
pusztán az élet felszínes, világi mintáit követik.
Az individuális lelkek túlnyomó többsége nem
alkalmazza a megkülönböztetés erejét. Ők
bölcsőtől sírig, újjászületésig vándorolnak,
keveset törődve tetteik következményeivel,
ugyanakkor szilárdan hisznek saját különálló
létezésükben és a saját „cselekvésre‖ irányuló
hatalmukban. E lelkek az alanyai a
katasztrófáknak, betegségeknek, baleseteknek, és
hirtelen halálnak. Isten a teremtést annak
végtelen teremtési ciklusaival, és a formáknak a
spirituális fejlődés érdekében való
megsemmisítésével tarja fenn. Amikor a végtelen
számú formák egyikében az egység iránti tudatos
vágy megmoccan, az Úr azonnal válaszol az Ő
kegyelme révén. Abban a pillanatban, az aspiráns
a magasabb törvények hatálya alá kerül, és nem
lesz többé baleset áldozata.
What Is Realization?
The quickest and safest way for a spiritual
aspirant to become a realized or enlightened
being is to give up all desires in complete
surrender to God. This does not mean that no
desires arise, but that there is no identification
with them. This nonidentification with any desire
includes, ultimately, non-identification with the
desire for enlightenment. All grasping and
striving ceases in the understanding that there is
nothing that one can do to gain what one wants,
and that all the efforts that one is making to reach
an imagined goal come from the mind, from ego.
When the understanding comes that one does not
exist, only He exists, there is nothing left but to
give up every kind of striving and await the
working out of the will of God.
To the realized or enlightened, there is no doubt
that it is oneself that one was seeking. The
complete absence of doubt is the characteristic of
the realized or enlightened person. Liberation, or
final understanding, is the understanding that
there is nothing to understand. Oneself is enough.
Everything else is just zero, time-bound, and so
non-existent. The world created by consciousness
is one’s own manifestation, but it is only a play
which appears for a while and then is gone. It is
not oneself. There is nothing to be done. It is
only to be understood. No amount of states or
experiences can bring this about. Only
understanding makes any difference.
Understanding is not a state, nor is it an
experience. Still it is there.
From the enlightened point of view, it is clear
that there are no techniques or methods that can
make you what you already are. The whole
mental structure of hope and desire, based on the
acquisition of knowledge, has to wear itself out
naturally. There is nothing that anyone can do to
make this happen. The ―spiritual path‖ is
ultimately seen to be an illusion — we are
already at our destination. However, it is
absolutely necessary to dream the dream of
spiritual development before awakening can take
place. While this process is going on, we are not
incorrect in feeling that we are making progress
on the path.13
13
Mi a felébredettség?
A leggyorsabb és legbiztonságosabb módszer,
amely révén a spirituális törekvő felébredetté,
vagy megvilágosodottá válhat, ha feladja minden
vágyát, az Istennek való teljes önátadás révén. Ez
nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem merülnek
fel vágyak, viszont a velük való azonosulás
megszűnik. Ez a nem-azonosulás minden vágyat
felölel, végső soron a megvilágosodás iránti
vággyal való nem-azonosulást is. Minden
ragaszkodás és törekvés megszűnik annak
megértésében, hogy semmi sincs, amit az ember
tehetne egy, az elmétől, az egótól származó
elképzelt cél elérése érdekében. Amikor elérkezik
a megértés, hogy az egyén nem létezik, hanem
csak Ő létezik, nem marad más hátra, mint
lemondani mindenféle törekvésről, és várni Isten
akaratának a megvalósulását.
A felébredett, illetve megvilágosodott számára
kétség nem fér hozzá, hogy ő maga az, amit
keresett. A felébredett és felvilágosult ember
jellemzője a kétség teljes hiánya. A
megszabadulás, vagy végső megértés azt a
megértést jelenti, hogy semmi nincs, amit meg
kellene érteni. Önmaga elegendő. Minden más
nulla csupán, időhöz kötött, és így nem létező. A
tudatosság által teremtett világ az egyetlennek a
saját megnyilvánulása, de ez csak egy játék,
amely jelen van egy darabig, majd eltávozik.
Nem önmaga. Nem kell tenni semmit. Csak
megérteni kell. Az állapotok vagy tapasztalatok
semmilyen mennyisége nem idézheti elő. Csak a
megértés tehet bármilyen különbséget. A
megértés nem állapot, és nem is élmény. Mégis
jelen van.
A megvilágosodott szempontjából nézve
egyértelmű, hogy nincsenek technikák és
módszerek, amelyek azzá tehetnek, ami már
vagy. A reménynek és a vágynak a tudás
felhalmozására épülő egész mentális
struktúrájának természetes módon ki kell
fárasztania önmagát. Nincs semmi, amit bárki is
tehetne azért, hogy ezt megvalósítsa. A
„spirituális út‖ végül is láthatóan illúzió – már a
célban vagyunk. Feltétlenül szükséges azonban,
hogy a spirituális fejlődés álmát álmodjuk,
mielőtt a felébredésre sor kerülhetne. Amíg ez a
folyamatban van, nem érezzük tévesen, hogy
haladunk az úton.13
There are many obstacles for the spiritual seeker,
as well as many joys. The joys are there for
encouragement and the obstacles are there to be
overcome with time and with proper guidance.
As long as we are individuals, we are able to
learn from our own experiences. We make our
own mistakes and, sooner or later, we benefit
from those mistakes. But at the same time, all of
this stress and suffering is unreal. Ignorance does
not exist, and so all of our attempts to dispel that
ignorance through study and practice are
eventually understood to be unnecessary. We
were not able to accept the fact of our own
freedom at the time, and so it was necessary to do
all of these things. The situation of the spiritual
seeker is paradoxical. He or she is engaged in a
pattern of ultimately needless efforts, but because
those efforts are an aspect of the process of
evolution of consciousness they cannot be
dispensed with. What is sought cannot actually
be found by seeking, but, without seeking, it can
never be found! The seeker can neither do
anything, nor can he or she not do anything.
However, the false assumption of individuality
makes it impossible to see the humor in this
situation, until final understanding occurs.
Nothing can be properly understood as long as
we imagine ourselves to be individuals. This
assumption keeps us in an impossible position in
which we take ourselves to be the center of the
universe even though we have no individual
existence at all. The false center of the ―I‖ brings
about inner conflict and suffering. But the
conflict is all for nothing and the suffering is
unnecessary. The genuine spiritual teacher points
out this paradox until, in the end, we understand
for ourselves the truth of what he or she has been
telling us.
We are accustomed to think of the world in terms
of duality, as being made up of opposites. This is
why it seems natural to us to be engaged in a
process of striving to accomplish something
against a denying force of resistance or inertia.
This is because of the influence of the mind,
which is based on duality. In reality, nothing
negative exists. Just as the sun is always shining
above the clouds, for consciousness there is only
being and its own self-awareness, which is pure
happiness. Being is being positive. On the level
of pure consciousness, there is only the
If this were not so, teachers would never teach.
A spirituális kereső sok akadállyal, valamint
számos örömmel szembesül. Az örömök a
bátorításért, akadályok pedig azért vannak, hogy
győzedelmeskedni kelljen felettük idővel, és
megfelelő útmutatással. Amíg indivíduumok
vagyunk, képesek vagyunk rá, hogy tanuljunk a
saját tapasztalatainkból. Elkövetjük a saját
hibáinkat, és előbb vagy utóbb, részesülünk e
hibákból származó előnyökből. De ugyanakkor,
mindezen stressz és szenvedés képzeletbeli.
Tudatlanság nem létezik, és így összes, a tanulás
és prakszis révén annak eloszlatására irányuló
kísérletünkkel kapcsolatban megértésre jutunk
végül, hogy feleslegesek. Nem tudtuk elfogadni a
tényt, hogy szabadok vagyunk, ezért volt szükség
mindezen dolgokra. A spirituális kereső helyzete
ellentmondásos. Végső soron hiábavaló
erőfeszítésekbe bocsátkozik, de, minthogy eme
erőfeszítések megtétele a tudatosság
kibontakozási folyamatának az aspektusa, ezért
nem nélkülözhetők. A keresés tárgya valójában
nem található meg keresés útján, de keresés
nélkül soha nem lehet megtalálni! A kereső sem
tud tenni semmit, és ő sem tud tenni semmit. A
tévesen feltételezett individualitás azonban
lehetetlenné teszi, hogy észrevegyük a helyzet
komikumát, amíg a végső megértés be nem
következik.
Semmit nem tudunk helyesen értelmezni, amíg
individuumnak képzeljük magunkat. Ez a
feltételezés tart minket abban a lehetetlen
helyzetben, amelyben az univerzum közepének
tekintjük magunkat, még ha nincs is individuális
létezésünk egyáltalán. Az „én‖ hamis központja
hozza létre a belső konfliktusokat és a
szenvedést. De a konfliktusok hiábavalók, és a
szenvedés szükségtelen. A valódi spirituális
tanító addig mutat rá erre a paradoxonra, míg a
végén önmagunktól meg nem értjük az igazságot,
amelyet közölt velünk.
Hozzá vagyunk szokva, hogy a világra a
kettősség ellentétekre épülő kifejezéseivel
gondoljunk. Ezért tartjuk természetesnek, hogy
az ellenállás vagy tehetetlenség visszautasító
erejével szembeni küzdelemmel igyekszünk
elérni valamit. Ezt a kettősségen alapuló elme
befolyása okozza. A valóságban semmilyen
negatív nem létezik. Csakúgy, ahogy a nap is
mindig süt a felhők felett, a tudatosság számára is
csak létezés van és annak ön-tudomása, amely
tiszta boldogság. A létezés pozitív létezés. A
tiszta tudatosság szintjén csak megerősítés van,
Ha ez nem így lenne, a tanítók sohasem tanítanának.
affirming, plus sign of positiveness. There is no
denying, minus-sign of negativeness.
Consciousness will not be denied or thwarted in
its urge to realize itself. The supremely positive
force of Self-knowledge will unfold and bring all
sincere seekers to the same understanding in the
end. Realized or enlightened beings understand
this and so they are not concerned with the
apparent progress or lack of progress of
individual seekers. They know that every path is
unique because it is an individual expression of
consciousness and also that it is the same eternal,
infinite, and all-pervading power that is
unfolding and realizing itself within all.
Everyone knows the difference between
positiveness and negativeness by feeling, sense.
Negativeness is self-centered, collapsing in.
Positiveness is expanding, radiating. The answer
to the question whether the world is good or bad
is that there is both good and bad in the world
that we experience through our thought, through
our minds. However, that from which, and in
which, this world of duality appears, that is to
say, the power of pure consciousness, is itself
entirely positive. Consciousness never searches,
never strives to find the answer, because for it
there is no question. Questions arise in the mind
and on the level of the mind. All questions are
therefore products of duality and for this reason
there are no definite answers. Words simply
cannot convey what is beyond them. If there
were definite, unequivocal answers to the
questions that seekers ask, they would have been
provided long ago. Thinking is therefore
ultimately of no use and must be abandoned.14
While all of this confusion and struggle is going
on on the level of the human mind, consciousness
continues to create and maintain the infinite
wonders of the natural world as a constant
reminder of the truth, beauty, and goodness that
is inherent in existence itself. While mind is
mired in ultimately meaningless questioning,
consciousness lives to praise, to say ―I am,‖ to
accept without reservation. This is our true
nature, our true being beyond the mind. The one
who understands this does not worry about
anything. The one who is free enjoys his
freedom, without having to do anything,
knowing, in the completeness of that
14
At the appropriate time.
pluszjelű pozitivitás. Tagadás, mínuszjelű
negativitás nem létezik. A tudatosságnak nem fog
azon vágya tagadásra, vagy meghiúsításra
kerülni, hogy ráébredjen önmagára. Az Én-
tudomás leginkább pozitív ereje minden őszinte
kereső esetében kibontakozik, és ugyanahhoz a
megértéshez vezet a végén. A felébredett és
megvilágosodott lények értik ezt, és ezért nem
foglalkoznak az egyes keresők látszólagos
fejlődésével, vagy annak hiányával. Tudják, hogy
minden út egyedi, mert a tudatosság egyedi
kifejeződése, és azt is tudják, hogy ez ugyanaz az
örök, végtelen, és mindent átható erő, amely
mindenben kibontakozik és megvalósítja
önmagát.
Mindenki tudja, hogy mi a különbség a pozitív és
negatív érzés, érzet között. A negativitás én-
központú, befelé roskadó, a pozitivitás növekvő,
kifelé áradó. A ’jó vagy rossz vajon a világ?’
kérdésre a válasz az, hogy jó is és rossz is van a
világban, amit gondolatainkon, elménken
keresztül tapasztalunk. Azonban, ahonnan, és
amiben a kettősségnek ez a világa, azaz, a tiszta
tudatosság hatalma megjelenik, a maga teljes
egészében pozitív. A tudatosság soha nem keres,
nem törekszik arra, hogy megtalálja a választ,
mert számára nem létezik kérdés. Kérdések az
elmében merülnek fel, és az elme szintjén.
Minden kérdés ezért a kettősség terméke, és
ennek okán nincs egyértelmű válasz. A szavak
egyszerűen nem tudját átadni, ami mögöttük van.
Ha határozottan, egyértelműen meg lehetne
válaszolni a keresők által feltett kérdéseket,
akkor azok már régen megválaszolásra kerültek
volna. A gondolkodásnak tehát végső soron
semmi haszna, és abba kell hagyni.14
Amíg mindeme zűrzavar és küzdelem az emberi
elme szintjén fennáll, a tudatosság tovább
folytatja a természeti világ végtelen csodáinak a
teremtését és gondozását, az igazság, a szépség
és a jóság állandó emlékeztetőjéül, ami maga a
benne rejlő létezés. Miközben az elme belemerül
a végtére is értelmetlen kérdezősködésbe, a
tudatosság azért él, hogy dicsérjen, hogy azt
mondja, „én vagyok‖, hogy fenntartás nélkül
elfogadjon. Ez a mi igazi természetünk, a mi
valódi, elmén túli létünk. Az egyetlen, aki érti
ezt, nem aggódik semmiért. Az egyetlen, aki
szabadon élvezi a szabadságát, anélkül, hogy
bármit is tenne, e kezdettelen szabadság
A megfelelő időben.
beginningless freedom, that everything is perfect, teljességében tudja, hogy minden tökéletes, hogy
everything is as it should be. minden úgy van, ahogyan lennie kell.
Epilog: After Realization
There is a remarkable consistency of opinion
among the saints and sages of the Indian
traditions about what happens, or what should
happen, after enlightenment or realization occurs.
Rather than attempt to express it anew, let us
simply allow the words of the great teachers of
the eternal religion to speak for themselves.
The eyes of a saint are always concentrated on
the supreme Self. The minute he is aware of
himself, sainthood is lost. (Shri Neem Karoli
Baba)
He has no desires. He rests happily in the Self.
(Ashtavakra Gita)
Remain well established in peace and tranquility,
free from mental conditioning, whether you are
embodied or disembodied. When the reality of
Brahman is realized, there is no room for worry
or anxiety.(Vashishtha’s Yoga)
The jnani enjoys his unbroken transcendental
experience in spite of such apparent rise or
existence of the ego, keeping his attention always
on the source. (Shri Ramana Maharshi)
Be asleep even in the wakeful state, abide in the
Self and remain uncontaminated by what goes on
around. Your silence will have more effect than
your words and deeds. (Shri Ramana Maharshi)
To observe silence means to keep the mind fixed
on Him. (Shri Anandamayi Ma)
Only by becoming identified with the Lord, can
one worship Him. (Shri Anandamayi Ma)
Abiding in the Self, free from all notions about
oneself, the world, and the Lord is the highest
bhakti. (Swami Dayananda)
One should always be immersed in the
contemplation of one’s own inner Reality. That is
the sign of the knower of the highest Truth.(Shri
Sathya Sai Baba, Prashanti Vahini)
The Jnani gets full Bliss from his own Atma. He
does not seek it anywhere outside himself. In fact,
he will have no desire or plan to find joy in
anything external. He is satisfied with the inner
joy he gets. (Shri Sathya Sai Baba, Jnana Vahini)
When he has fully attained the knowledge of the
Self, and realized it as his only refuge, he devotes
himself exclusively to contemplation of the Self.
He alone is the true knower of Brahman who
directs his mind towards the Self, and shuns all
Epilógus: Ráébredés után
Az indiai hagyományok szentjeinek és
bölcseinek véleménye között figyelemreméltó
egyezés van abban a vonatkozásban, hogy mi
történik, vagy minek kell történnie, miután a
megvilágosodás, vagy ráébredés bekövetkezett.
Ahelyett, hogy újra próbálnánk fogalmazni,
egyszerűen hagyjuk, hogy a nagy tanítók, az örök
vallások szavai magukért beszéljenek.
A szent tekintete összpontosuljon állandóan a
legfelsőbb Énre. Abban a percben, hogy
tudatában van önmagának, a szentség elveszett.
(Shri Neem Karoli Baba)
Nincsenek vágyai. Boldogan pihen az Énben.
(Ashtavakra Gita)
Maradj békében és nyugalomban megállapodott,
mentális kondicionálástól mentes, akár meg
vagy, akár nem vagy megtestesülve. Amikor a
Brahman valósága felismerésre kerül, nincs
helye gondnak vagy szorongásnak. (Vashishtha
Jóga)
A jnani élvezi az ő töretlen transzcendentális
tapasztalatát, az egó ilyetén látszólagos
létrejötte, vagy létezése ellenére, figyelmét
állandóan a forráson tartva. (Shri Ramana
Maharshi)
Légy álomban még az éber állapotban is,
tartózkodj az Énben, és maradj szennyezetlen
attól, ami körös-körül folyik. A csendednek
nagyobb hatása lesz, mint szavaidnak és
tetteidnek. (Shri Ramana Maharshi)
Hallgatni azt jelenti, hogy az elmét fixen Őrá
irányítani. (Shri Anandamayi Ma)
Csak azzá válással azonosulhatsz az Úrral,
imádhatod Őt. (Shri Anandamayi Ma)
Az Énben tartózkodással szabadulj meg minden
önmagadról, a világról alkotott fogalomtól, és az
Úr a legnagyobb bhakti. (Swami Dayananda)
Az embernek mindig saját belső Valósága
szemlélésében kell elmerülnie. Ez a jele a
legmagasabb Igazság ismeretének. (Shri Sathya
Sai Baba, Prashanti Vahini)
A Jnani a teljes Boldogságot saját Atmájától
nyeri. Nem keresi azt önmagán kívül sehol.
Valójában, sem vágyni, sem tervezni nem fogja,
hogy örömét bármiféle külső dologban találja
meg. Elégedett azzal a belső örömmel, amit kap.
(Shri Sathya Sai Baba, Jnana Vahini)
Amikor teljes mértékben szert tesz az Én teljes
tudomására, és felismeri, hogy ez az ő egyetlen
útja, önmagát kizárólag az Én szemlélésének
szenteli. Ő, aki elméjét az Én felé irányítja,
egyedül ő Brahman igazi ismerője, és kerül el
other thoughts as distractions.(Brihadaranyaka
Upanishad)
Maintain breakless awareness on that supreme
energy that is the seed of the universe. (Shiva
Sutras)
Worship consists of constant contemplation on
the deity that is one’s own essential Self.
(Vijnanabhairava)
He is always in tune with Self. Like the bee, only
interested in honey from the flower, he is always
resting in the Self. Inside and outside, only Self.
(Tukaram)
Your mind has been changed; wrong thoughts go
and He remains. Then you understand real
devotion—always looking to Him and not to
yourself. (Tukaram)
The realized man’s wish is always fulfilled. He
wants reality. So he is never unhappy, he is
always happy. (Shri Ranjit Maharaj)
In this way, when ―you‖ are established, be in
―your‖ state. Be happy with your Self. (Shri
Ranjit Maharaj)
The only happiness is awareness of the presence
of the Self. (Shri Ranjit Maharaj)
One who does not get excited by the possession
of spiritual knowledge of the root cause can, with
love and devotion, cultivate and brighten it. (Shri
Nisargadatta Maharaj)
―I Amness‖ is presently your nature. Worship
that only. That ―I Amness‖ is something like the
sweetness in the sugar cane. Abide in the
sweetness of your beingness. (Shri Nisargadatta
Maharaj)
Your only duty is not to forget Him. Always
remember Him, that is, be in communion with
Him. (Dadaji)
Spend your time seeing the atma in all situations
everywhere, recognizing yourself as the non-dual
atma and enjoying the ananda of yourself.
(Shankara, Vivekachudamani)
The greatest religion of all is the religion of Self,
which means our consciousness must be always
there and that is the sign of the real sage.
(Samarth Ramdas, Das Bodh)
To remain in our own Self is the true religion.
There is no other sadhana, there is no other God.
(Shri Siddharameshwar Maharaj)
To be with one’s own nature is the main
characteristic of a realized person. (Shri
Siddharameshwar Maharaj)
One who has understood the path of no-mind has
no care. He is always immersed in His own Self.
(Shri Siddharameshwar Maharaj)
minden más gondolatot, mint figyelemelterelő
tényezőt. (Brihadaranyaka Upanishad)
A világegyetem magja a legfelsőbb energiára
irányuló tudomás töretlen fenntartása. (Shiva
Sutras)
Az imádás nem más, mint az istenségnek, az
ember saját eszenciális Énjének állandó
kontemplálása. (Vijnanabhairava)
Ő mindig teljes egyetértésben van az Énnel. A
méhet csak a virág méze érdekel, ehhez
hasonlóan ő is mindig az Énben pihen. Belül és
kívül, csak Én. (Tukaram)
Elméd megváltozott; a rossz gondolatok
távoznak, és Ő marad. Akkor megérti a valódi
odaadást – állandóan Őt keresi, és nem önmagát.
(Tukaram)
A felébredett ember kívánsága mindig teljesül. A
valóságot óhajtja. Így aztán soha nem
boldogtalan, mindig boldog. (Shri Ranjit
Maharaj)
Ily módon, amikor megérettél, légy mindig a „te‖
állapotban. Légy boldog Éneddel. (Shri Ranjit
Maharaj)
Az egyetlen boldogság az Én jelenlétének a
tudomása. (Shri Ranjit Maharaj)
Akit nem izgat a gyökér ok spirituális
ismeretének a birtoklása, az szeretettel és
odaadással tudja azt ápolni és ragyogóvá tenni.
(Shri Nisargadatta Maharaj)
Az „Én Vagyokság‖ a jelenlegi természeted.
Csak azt imádd. Az „Én Vagyokság‖ valami
olyasmi, mint a cukornád édessége. Időzz a
létezőséged édességében. (Shri Nisargadatta
Maharaj)
Egyetlen kötelességed, hogy ne feledkezz meg
Róla. Mindig tartsd Őt az emlékezetedben, azaz,
legyél Vele bensőséges kapcsolatban. (Dadaji)
Idődet töltsd minden helyzetben, mindenhol az
atma látásával, ismerd magad a nem-kettős
atmaként, és élvezd önmagad anandáját.
(Shankara, Vivekachudamani)
Minden vallások között a legfőbb az Én vallása,
ami azt jelenti, hogy saját tudatosságunknak
mindig jelen kell lennie, és ez a valódi bölcs jele.
(Samarth Ramdas, Das Bodh)
Saját Énünkben maradni az igazi vallás. Nincsen
más sadhana, nincsen más Isten. (Shri
Siddharameshwar Maharaj)
Saját természeteként lenni a felébredett személy
fő jellemzője. (Shri Siddharameshwar Maharaj)
Aki megértette a nem-elme útját, gondoktól
mentes. Mindig az Ő saját Énjében van
elmerülve. (Shri Siddharameshwar Maharaj)
 Cover photograph:
Formation of stars in Orion Nebula
(Image from Hubble Space Telescope)