30.

Subicz Istvánné:
Részképesség zavarral küzdő gyermek
Tanulási zavar

„A tanulási zavarok kifejezés olyan tünet együttes összefoglaló elnevezése, amelynek

meghatározása, eredete, de még a tünetei is vitatottak. A tanulási zavarok általános,
összefoglaló kifejezés a különböző – figyelmi funkciókban, a beszédkészségben, az olvasási,
írási és számolási készségek elsajátításában és használatában akadályozott, de nem a
képességhiányok hagyományos kategóriáiba képességdeficitekkel küzdő heterogén csoport
megjelölésére.”

A tanulási zavarok közül a diszlexia kapta a legnagyobb figyelmet, talán, mert a

legszembetűnőbb ellentmondást hordozza. A legtöbb tanulmány, vizsgálati eredmény az
olvasási problémák témában született. Habár ez a leginkább vizsgált terület a tanulási
nehézségek közül, mégis csak egy olyan rendellenesség, amelyet a tünetek alapján
határozhatnak meg.

Meixner Ildikó által megfogalmazott definíció a következő: a diszlexia részképességzavar.

Ez azt jelenti, hogy a gyermek képességei általában megfelelőek vagy akár nagyon jók is
lehetnek, egyesek viszont feltűnően gyengék. Ezek a gyenge képességek húzzák vissza a
gyermek fejlődését az iskolai tantárgyakban.
Az ugyanakkor meglévő jó képességei mutatják, hogy nem buta.

A diszlexia a gyerek intelligenciájához képest jelentős elmaradás az olvasás-írástanulás terén.

Ez az összefoglaló meghatározás közelít az átfogóbb tanulási zavar fogalmához.

Napjainkban az olvasás-írástanulás (disgraphia) zavarának problémájával egyre többet

találkozhat a tanító, gyógypedagógus és természetesen a szülő is. Különböző szerzők szerint
ez a jelenség az általános iskolások 8-15%-át, vannak akik szerint csak 5 %-át érinti.
Gyakorló pedagógusok, logopédusok hangoztatják, hogy az olvasástanulás kezdeti, esetleg
hosszú ideig fennálló kudarca szoros összefüggésben van a többi tantárgy területén elért rossz
tanulmányi eredményekkel, a sikertelenségek pedig károsan befolyásolják a
személyiségfejlődést. Az olvasástanulás problémái azért olyan súlyosak, mert „az olvasás
kultúrtechnika, nélkülözhetetlen eszköz a művelődés minden fokán.” (Meixner, 1967.). Tehát
annak a gyereknek, aki első osztályban nehezen birkózik meg az olvasással, később
valószínűleg problémája lesz a történelem, földrajz, illetve minden más tantárgy tanulásánál
is.

Sajnos ma még nem mindig megoldott az olvasástanulási problémákkal szenvedő általános

iskolai tanulók szűrése. Sok esetben az olvasással küszködő gyermek egyáltalán nem kerül
szakemberhez, vagy ha mégis, rendszerint kialakult társuló tünetekkel. Rengeteg kudarcot
lehetne megelőzni óvódások körében végzett vizsgálatokkal, amelyekkel az olvasászavarok
szempontjából veszélyeztetett gyermekeket ki lehet szűrni. Ezek nagy hatékonysággal
előrejelzik az első osztályban várható olvasási teljesítményt. A zavarok korai kiszűrése
lehetővé tenné, hogy a veszélyeztetett gyermekek kezdettől fogva speciális segítségnyújtásban
részesüljenek.
„Rossz ez a gyerek! Figyelmetlen! Nem buta, csak nem akar!...” – hangzott a panasz a
diszlexiás gyerekekre néhány évtizeddel ezelőtt – és hangzik még ma is, minden felvilágosító
munka ellenére.

Napjainkban az olvasás-írástanulás zavarának problémájával egyre többet találkozhat az

óvónő, tanító, gyógypedagógus, és természetesen a szülő is. Különböző szerzők szerint ez a
jelenség az általános iskolások 2-40%-át érinti. Gyakorló pedagógusok, logopédusok
hangoztatják, hogy az olvasástanulás kezdeti, esetleg hosszú ideig fennálló kudarca szoros
összefüggésben van a többi tantárgy területén elért rossz tanulmányi eredményekkel, a
sikertelenségek pedig károsan befolyásolják a személyiségfejlődést. Az olvasástanulás
problémái azért olyan súlyosak, mert "az olvasás kultúrtechnika, nélkülözhetelen eszköz a
művelődés minden fokán." (Meixner, 1967). Tehát annak a gyereknek, aki első osztályban
nehezen birkózik meg az olvasással, később valószínűleg problémája lesz a történelem,
földrajz tanulásánál is.

Sajnos ma még nem megoldott az olvasástanulási problémákkal szenvedő általános iskolai

tanulók szűrése. Sok esetben az olvasással küszködő gyermek későn, vagy egyáltalán nem
kerül szakemberhez, ha mégis, rendszerint ekkor már különböző kialakult társuló tünetekkel
együtt. Rengeteg kudarcot lehetne megelőzni óvódások körében végzett vizsgálatokkal,
amelyekkel az olvasászavarok szempontjából veszélyeztetett gyermekeket ki lehet szűrni.
Ezek nagy hatékonysággal prognosztizálják az első osztályban várható olvasási teljesítményt.
A zavarok korai kiszűrése lehetővé tenné, hogy a veszélyeztetett gyermekek kezdettől fogva
speciális megsegítésben részesüljenek.

A pedagógusok egy része nemcsak azt tartja fontosnak, hogy a gyerek elég gyorsan és jó
technikával olvasson az órán, hanem meg is értse, mit olvas, ezeken túl pedig az olvasás
örömet is szerezzen neki. Mégis sokszor hallunk gyerekekről, akik önszántukból soha nem
vesznek könyvet a kezükbe. Ezért egyrészt a gyerek képességeit figyelembe nem vevő
olvasástanítási módszer a felelős. Hiszen nem kell ahhoz átlagon aluli képességekkel
rendelkeznie egy gyereknek, hogy három hónap alatt ne tudjon megtanulni olvasni. Másrészt,
meg kellene vizsgálni a gyerekek otthoni körülményeit, hiszen ott, ahol természetes az, hogy
a szülők olvasnak, a gyerek is motiválva lesz az olvasásra. Az olyan családból jövő
gyereknek, ahol a nyelvhasználat színesebb, igényesebb, a nyelvi fejlettsége iskolába lépéskor
magasabb.
Sok gyerek szenved az olvasástól-írástól. Vajon mi lehet az oka: iskolaéretlenség, nem
megfelelő módszerek? Ki és hol rontja el? A szülő, aki nem fogadja el, hogy gyermeke még
nem való iskolába? Az óvónő, aki nem ad tanácsot? A tanítónő, akinek minden gyereket egy
fél év alatt meg kell tanítani írni-olvasni?Pszichológia és az olvasástanulási módszerek
"Az olvasás írásban rögzített beszédegységek értelmes felfogása." (Kainz, 1956)
Az olvasástanulás feltételei között említik a gyerek érettségét és az olvasástanítás módszerét.

Két alapvető módszerrel találkozhatunk az olvasástanítás során: vagy a betűk, vagy a

szóképek megtanításával kezdjük a tanítást.

Az analizáló-szintetizáló módszerek a betűk megtanulását és kapcsolását tartják fontosnak. A

XX. század elejéig így tanultak meg olvasni a gyerekek. (Ligeti, 1982.) Nehézsége ennek a
módszernek, hogy az iskolába lépő gyerekeknek nagy része még nem bontja le a szavakat
hangokra. Ezek a módszerek gyakran együtt tanítják az írást és az olvasást. Párhuzamos
olvasás-írástanításnál arra kell figyelni, hogy az alakjukban vagy hangzásukban egymásra
hasonlító betűket ne egyszerre tanítsák. E módszer előnye, hogy rövid idő elteltével és kevés
betű megtanulása után a tanuló mindent el tud olvasni. Hátránya, hogy a tanulás közben
egyszerre három dologgal kell megküzdenie: az összeolvasással, a folyamatos olvasással és a
megértéssel. (Meixner, 1967.)
A globális módszer abból a feltevésből indul ki, hogy az iskolába lépő gyerekek konkrét
szemléletéhez közelebb áll a szóképekkel, mint az elvont betűtanítással kezdődő
olvasástanítás. (Ligeti, 1982.) A gyerekek először szóképeket, mondatokat tanulnak, és a már
megtanult szavakból emelik ki a hangokat. Addig tanulnak szóképeket, míg a gyerek a szó
optikai alakját egyezteti a tárggyal. A globális programokban az írástanítás általában az
olvasás megtanulása után történik. Előnye, hogy a tanulás kezdetén nincs szükség
összeolvasásra, hátránya a hosszadalmasság.

Az olvasástanítás módszerének hatékonysága összefüggést mutat a fonetikával. Így pl. angol

nyelvterületen nagyon jól használhatóak a globális módszerek. (Meixner, 1967.) A magyar
nyelvben, ahol a helyesírás nagyrészt fonetikus, jól alkalmazható a szintetikus módszer.

Dyslexia
Az olvasás képtelenséget jelölő dyslexia szó a 'dys' (valamilyen hibás funkció) és a 'legere'
(olvasni) szóból származik. Néhány a dyslexia sok definíciója közül:
Ranschburg: "A legasthenia a szellemi szervezetnek az a csökkentértékűsége, melynek
következtében a gyermekek normális érzékszervek ellenére sem tudják az első években sem
elsajátítani az olvasást."
Luschinger-Arnold: "Átlagosan intelligens gyermekek veleszületett vagy a korai
gyermekkorban szerzett képtelensége arra, hogy az olvasást és írást a szokott módon
elsajátítsák."

Meixner: "A dyslexia viszonyfogalom: diszharmónia a gyermekkel szembeni jogos elvárások

és az olvasás - írás tanítására szánt idő..., valamint eredmény között."
A sokféle definícióban az a közös, hogy a dyslexia a gyerek intelligenciájához képest jelentős
elmaradás az olvasás-írástanulás terén

A dyslexia tünetei

Az olvasás - írásban fellépő hibák

a, betűtévesztések:
- A hasonlóságon alapulnak. Pl. vizuálisan hasonlók: n-h.
- A betűk által jelölt hangok fonetikai hasonlóságán alapuló tévesztések: p-t, g-k.
- Mind vizuálisan, mind akusztikusan téveszthető hangok: m-n, b-d.
 - Egyéb hasonlóságon alapuló tévesztések:
é-ó, á-ó: a gyerek látásával lehet baj, mindegyik betűt elmosódott körnek látja.
I-l: a nagy i és a kis l tévesztése - ez a nyomdaipar terméke

b, betűkihagyások és -betoldások: leggyakrabban torlódó mássalhangzóknál fordul elő:

vontat=vonat.

c, szótagkihagyások és -betoldások.

d, reverziók (megfordítások)- fő okának az iránytévesztést tartják.

- jobb-bal irányban: b-d, p-q.
- felülről lefelé (inverzió): t-f, W-M.
- betűsorrend megfordítások: körte=köret.

e, rossz kombináció, 'találgatás'. A gyerek nem betűzi végig a szót, hanem a szó néhány
karakterisztikus betűje, valamint a globális képe alapján találgat. Így lesz a boka róka, a
dal Dani.

f, elővételezés: a szóban előforduló betűk közül kettő azonossá válik, csőre=csere.

g, perszeveráció:
- előreható: amikor egy későbben elvégzendő műveletet korábbi betűn, szón végez el a
gyerek - lápát
- hátraható: az előbbi ellentétje- traktror.

h, szóroncs: a betűk 50%-a rossz - teljesen eltorzítja a szót.

i, ismétlések: a gyerek többször nekirugaszkodik egy-egy szónak, ez nagyon lelassítja az

olvasás tempóját.

Az olvasás tempója

Általában a dyslexiás gyerekek olvasási tempója nagyon lelassult, ez a lassúság más

cselekvésükre is érvényes. A dyslexiás gyerekekre az élet más területein is érvényes a
lassúság.

A szövegmegértés:

Zavart lesz, mivel szorosan összefügg az olvasástechnikával.

A beszéd

A dyslexiás gyerekek beszéde lemaradást mutat a korukhoz képest.

A dyslexiás gyerekek nyelvileg fejletlenebbek; nagy részüknél későn indult meg a beszéd.
Szókincsük gyenge, kevés az aktívan használt szó.

Magatartási zavarok.

A sikertelenségből adódó védekezési és kompenzációs mechanizmusok.

Egyéb területek.

Fejletlen ritmusérzék.
Dominancia és testsémazavarok.
Fejletlen finommotorika.
Tájékozódási képtelenség.

A dyslexia okai
A dyslexia multifaktoriális jelenség: létrejöttében egyszerre több tényező is szerepet játszhat.
A dyslexia lehet valamilyen minimális prae-peri- vagy postnatális károsodás következménye,
de lehet örökletes is, mikor a családban már előfordult olvasászavar. Egyes szerzők szerint
összefügg a család olvasási szokásaival, ahol a gyerek látja a szüleit olvasni, maga is
motiválva lesz az olvasásra. Újabb kutatások a gyerek fejlődésbeli megkésettségét említik
kórokként.

3. Dyslexia prevenció és reedukáció

Egy-egy új olvasástanítási módszernél a hatékonyságot jelentősen befolyásolja az a tény,
mennyire veszi figyelembe a tanulás és az emlékezet törvényszerűségeit. Ezek közül a
'homogén gátlás' jelenségét boncolgatom óvódások körében végzett nyomonkövető
vizsgálatomban.
A homogén gátlás jelensége az olvasásban és az írásban elkövetett hibák egyik forrása.
Létezik egy olvasástanítási módszer, amely tudatosan ezt a jelenséget küszöböli ki, illetve ha
már kialakult a dyslexia, azt korrigálja: a dyslexia prevenció és reedukáció. 'Kitalálója'
Meixner Ildikó.
A módszer alapelvei:

A módszer alapvető pontja, hogy teljesen egyénre szabott, maximálisan figyelembe veszi a
gyerek adottságait. Az olvasástanulás két részre válik:

1. A készségfejlesztés ideje alatt kialakítjuk a betűtanulás feltételeit a következő

területeken:
a, mozgásfejlesztés: egyensúlygyakorlatok, utánzójátékok, ritmusérzék fejlesztés.
b, testsémafejlesztés: iránydifferenciálás és a téri tájékozódás fejlesztése.
c, percepciófejlesztés: a vizuális (alak-háttér-felfogás, szem-kéz koordináció), az
auditív és a taktilis észlelés fejlesztése.
d, a beszédkészség fejlesztése.

2. Az olvasástanítás kis lépésekben történik, először a betűket tanítja meg, majd az

összeolvasást. A betűtanításnál az első feladat a hármas asszociáció kialakítása (a hang
akusztikus képe - a betű vizuális képe - a hang beszédmotoros képe), ezt követi a
homogén gátlás tudatos kiküszöbölése -ez a betűtanítás sorrendjében nyilvánul meg,
egymástól messze tanítja a homogén gátlást okozó betűket.

Ha időben észre vesszük a tüneteket és korrigáljuk a hibákat, a gyermeket megkíméljük a

csalódásoktól, az iskolai kudarcoktól.

Beiskolázás
A tanulási korlátok korai felismerésében óriási jelentősége van a beiskolázási diagnózisnak.
régebben a beiskolázás az iskolaérettség függvénye volt, azoknak a gyerekeknek, akik
várhatóan nem feleltek volna meg az oktatás követelményeinek, lehetőségük volt felmentésre,
hogy idejük legyen beérni az iskolára. Ma már az iskolába lépéshez szükséges képességek
megléte jelenti az iskolakészültséget, melyek sokszínű, komplex és egymással részben
összefonódott variációkra épülnek. Ez több tényező függvénye: az adottságok, a biológiai
érettség, környezet. Külső befolyásoló tényező az iskola, melynek feladata, hogy megfelelően
képzett pedagógusok segítségével, meghatározott körülményeket, követelményeket és
elvárásokat teremtsen a gyermek körül.

Az iskolába lépéshez szükséges körülményeket két szempontból kell vizsgálni.

1., A gyermek oldaláról: rendelkezik-e az elvárt képességekkel, illetve mennyire felelnek meg
képességei és készségei az iskola elvárásának.
2., Az iskola oldaláról: gyermekre szabott-e az iskola, illetve mit tehet az iskola, hogy
megfeleljen a gyermek személyiségének.

Ezeket a kérdéseket össze kell hangolni a beiskolázás szempontjaival.

Milyen alapelemekre van szüksége a gyermeknek az iskolakészültséghez?

- testi egészség, ép érzék- és beszédszervek, ép motorikum
- tanulási motiváció és koncentráció készség
- szociális alkalmazkodó képesség, kiegyensúlyozottság

Az iskolába lépéshez szükséges képességekkel nem rendelkező gyermek néhány lehetséges

jellemzője:
- nagy mérvű játékosság
- feladatok elöli kitérés
- feladatértés hiánya
- folyamatos fecsegés
- könnyen eltérülő figyelem
- koncentráció hiány
- szociális alkalmazkodó képesség hiánya
- énközpontuság
- gyors kifáradás

Ha elszigetelten lépnek fel ezek az ismertetőjegyek a gyermeknél, a pedagógusnak a gyermek

általános reakcióit kell megfigyelnie a megfelelő fejlesztő és segítő eljárások kiválasztása
érdekében.

Különösen fontos a lelki állapot, a munka során mutatott és a szociális viselkedés területén
tapasztalt sajátosságok felismerése, mely a megfelelő értelmi képességek esetén is
veszélyeztethetik az iskolai eredményességet.
A jelenleg általánosan használt eljárások a kognitív terület vizsgálatára helyezik a hangsúlyt.
Az újabb eszközök már nem csak az értelmi képességeket (észlelés, mennyiségérzékelés,
gondolkodási képesség, beszéd, emlékezet) vizsgálja, hanem az iskolai eredményesség
szempontjából jelentős tényezőket is figyelembe veszi. (teljesítménymotiváció, munka
során mutatott viselkedés, érzelmi élet, motorika fejlettsége)

A beiskolázás minden gyermek életében óriási változást jelent. Új referencia személy a tanító
személyében, új, többnyire ismeretlen gyerekek a régi megszokott társak helyett, magasabb
követelmények a koncentrációval, figyelemmel, pszichés terhelhetőséggel kapcsolatosan.

Mindez azért nagyon fontos, hogy a gyermek részére az iskolába való átmenet lehetőleg
zökkenőmentes legyen és elkerülhessük a gyermek személyiségfejlődésében esetlegesen
bekövetkezhető törést.
A beiskolázási vizsgálatot minden „korai” beiskolázás estén el kell végezni. Ezt a lehetőséget
azoknak a szülőknek is fel kell ajánlani, akiknek a gyermekei szemmel látható eltéréseket
mutatnak a beiskolázás során. A beiskolázási vizsgálat eredményei azt a célt szolgálják, hogy
a szülők és gyermekek célzott segítséget kapjanak, és ne forduljon elő téves beiskolázás.

A diszlexia megelőzése

Megelőzéssel vajon elkerülhető-e a diszlexia? A prevenció nagyon fontos. Óvodás korban

megfelelő hangsúlyt kell fektetni a képességfejlesztésre, hogy a diszlexia veszélyezettség
időben kiderüljön és a kellő lépéseket meg lehessen tenni.

A képességfejlesztés indoka, a korai jelek várható problémák esetén.

Nagymozgás: A gyermek később ült, állt, járt, nem kúszott-mászott. Jelenleg is egyensúly
problémái vannak, mozgása összerendezetlen, csetlik-botlik.
Finommozgás, szem-kéz összehangolt működésének zavarai: Rajzai kusza firkák, túl
halványak vagy túl erősek a vonalai, görcsösen fogja a ceruzát, a formák másolása,
emberrajza felismerhetetlen, elnagyolt. Nem tud vonal mentén nyírni, általános ügyetlenség
jellemzi a kézműves tevékenységekben. Ügyetlen az apróbb játéktárgyakkal való játékokban.
A beszéd jellemző tünetei: Megfigyelhető beszédének ügyetlensége, megkésett a
beszédfejlődése, több hangra kiterjedő pöszesége sokáig elhúzódik. Beszédészlelési,
megértési gondokkal küzd, nem figyel oda, ha szólnak hozzá, illetve nem érti meg az
utasításokat. Ép hallás mellett megfigyelhető a gyakori visszakérdezés. Beszéde egyhangú,
monoton, hangszíne, hangereje, hangsúlyozása, beszédtempója eltérő a többi gyerekétől.
Nyelvi fejlődés: Kifejezőkészsége az életkori szint alatt marad. A gyermek szókincse
szegényes, szótalálási nehézségei vannak, rosszul alkot mondatokat, nyelvtanilag helytelen a
beszéde, ragokat, jeleket helytelenül használ, pl. -ba, -be, -ban, -ben, többes szám.
Hiányoznak kifejezéseiből a helyviszonyokat kifejező névutók: alatt, fölött, mellett, között,
alá, fölé, mellé, közé. Rosszul tagolja a szavakat szótagokra, beszédhangokra.
Vizuális észlelés, emlékezet hiányosságai: Bizonytalan az alak, forma, nagyság, szín
felismerése, differenciálása. A verseket, meséket nehezen jegyzi meg.
Dominancia problémák: Nem egyértelmű, hogy a jobb vagy a bal kezével fog, még váltogat,
mindkét kezét használja. A balkezes gyermeket nem szabad átszoktatni jobb kézre!

Egyéb tünetek: Nem tudja a testrészek neveit, a jobb és baloldalt keveri. Nem tud váltakozó
mintát szabályosan követni, sorozatokat alkotni. Rossz a ritmusérzéke mikor tapsol, ritmust
dobol, táncol. Kialakulatlan a térbeli és időbeli tájékozódó képessége, bajban van a téri
irányokkal, napok, hónapok, évszakok neveivel. Kialakulatlan a feladattudata, figyelmét
nehezen tudja összpontosítani.
Ha ezeket a tüneteket észlelik gyermekükön, mindenképpen kérjék szakember vizsgálatát,
hogy mielőbb megkezdődjön a diszlexia megelőzését szolgáló terápia.

Az olvasástanítási módszerek, érés

A magyar nyelvhez leginkább a hagyományos hangoztató-elemző-összetevő-szótagoló

olvasástanítási módszer illeszkedik. A magyar nyelv sajátosságaitól eltérő módszerek, a
módszertani lépések átugrása, a túl gyors tanítási menet, a túl rövid begyakorlási idő mind
elősegítheti a tanulási zavar kialakulását.
A felmérések kimutatták, hogy az alapkészségek terén nagyon sok diáknál van lemaradás,
amikor befejezi az alsó tagozatot. Ezért úgy döntött az oktatási tárca, hogy 5-6. osztályban is
kötelező lesz az alapkészségek – olvasás, írás, szövegértés, matematikai készségek oktatása.
A később érő gyerekek is lehetőséget kapnak, hogy a saját érési tempójukban haladva
sajátítsák el az értő olvasás képességét.

A mozgásfejlesztés fontossága a megelőzésben

Minden magasabb rendű tanulási tevékenység alapja a mozgás. Elengedhetetlenül fontos a

beszéd, az olvasás, írás elsajátításához. A mozgásfejlesztésnek sok részterülete van.
Idetartozik a testtudat fejlesztése, a tapintás, mozgásérzékelés, egyensúlyérzet, a két testfél
mozgásának összehangolása, az alapmozgások koordinációjának javítása, a téri tájékozódás
fejlesztése, bizalomerősítő gyakorlatok.

A testtudat fejlesztése
A testtudat fejlesztését három részre oszthatjuk. A testkép, a testfogalom, és a testséma
fejlesztésére.
A testtudat kialakulásának első lépése a testkép ismerete, a saját test megtapasztalása, érzése.
Ezt megtapasztalhatjuk mozgásokban, de emberábrázolásokban is. A testkép a test külső és
belső érzékleteiből származik, tartalmazza a saját testről szerzett tartós benyomásokat is (pl.
túl magas, túl kövér vagyok, stb.) Kialakulását befolyásolják az érzelmek, más emberek
rólunk alkotott véleménye. Minden gyermeket hozzá kell segítenünk, hogy elégedett legyen
önmagával, mert a jó érzelmi állapot pozitívan hat az énképre.
A testkép fejlesztésének első számú segédeszköze a tükör. Állítsuk a gyermeket a tükör elé,
kis versikékkel, kísérve mutassuk meg neki a testtájait.
„Csukd be szemed, csukd be szád!
Most mosom az arcocskád!
Csukd be szemed, csukd be szád!
Most mosom a hajacskád!”
Az izmok működtetésével is elősegíthetjük a testérzetek kialakulását. Ennek menete: lazult
állapot, feszítés, lazítás. A feszítést lábtól a fej felé, lazítást fejtől a láb felé végezzük (pl.
építsünk hóembert, megmerevedünk, majd elolvadunk)

A testfogalom kialakítása
A testfogalom a saját testről szerzett tudás. A gyermek megtanulja a testrészeinek az
elhelyezkedését, nevét, funkcióját. Célszerű a testképbe még be nem épült testrészeket
többféle módon érzékeltetni (pl. kék szalag a jobb csuklóra, szívecske a baloldalra, térdvédő a
térdére, dörzsölgetjük, csipkedjük a testrészeket, meleg levegőt fújunk rá, stb.)
„Ez a szemem, ez a szám,
Ez meg itt az orrocskám.
Jobbra-balra két karom,
Forgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
ha akarok, ugrálok.”
Ha a a gyermek már meg tudja nevezni a testrészt, beépült biztosan a testképébe, akkor a
funkcióját gyakoroljuk.

Játék a kezekkel:
„ Mit csinál a kis kezem?
(a két kéz széttárása)
Simogat kedvesen.
(két kézzel az arc megsimítása)
Ütöget mérgesen,
(az asztal ütögetése)
Csiklandoz viccesen,
(a tenyér csiklandozása)
Csipked hegyesen,
(a kézfej megcsipkedése)
Táncol ügyesen.
(az ujjak mozgatása a másik kézfejen)
Mit csinál a kis kezem?
(a kezek szétnyitása)
Te is tudod, mondd velem!”

A testséma fejlesztése
A testséma a test gravitációhoz való alkalmazkodásának, egyensúlyának, az izmok percről
percre változó mozgásának megélése. Fejlesztését az utánzómozgásokkal, gesztusjátékokkal
végezzük. A mozdulatokat hangutánzó szavakkal, ritmikus szólamokkal kísérjük.
Az egyensúlygyakorlatok végzésével fejlődik a testséma, ezt segíti a két testfél integrálása
(jobb-bal). Fontos az alapmozgások koordinációjának fejlesztése, a térérzékelés más
tárgyakhoz, emberekhez való viszonyban. A ritmus a test mozgásainak időbeliségét jeleníti
meg.

Játékötlet
(Mozgásfejlesztés beszéddel kísérve)
Föl-le irányokra:
„Ilyen nagy az óriás:
Nyújtózkodjunk kispajtás!”
(fölnyújtózunk)
„Ilyen kicsi a törpe:
Guggoljunk le a földre!”
(leguggolunk)
„Napsugaras nyárban
Nyújtózkodik a nyárfa.
Kati, Feri, Böske,
Guggoljatok, csüccs le!”

Jobb-bal irányokra:
Csípőre tett kézzel ide-oda hajladozunk:
„Cini, cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dűl, meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.”

Föltartott karokkal hajladozunk:

„Hajlik az ág, fúj a szél,
Nyírfa lombja összeér.
Újra vissza, újra szét,
Rajta, rajta, most elég!”

A motoros képességek fontossága gyermekek esetében

A gyermek teljesítő képessége komplex pszichikus funkciók sokaságából tevődik össze,

amelyek ismét csak egy sor egyszerűbb elemből (részteljesítményből) épülnek fel.
Amennyiben ezek a részképességek nem alakulnak ki, a magasabb kognitív funkciók nem
lehetségesek.
Az alacsonyabb fejlődési fokon az észlelési folyamatok még modalitásspecifikusan
működnek. A vesztibuláris és taktilis rendszeren alapul a teljes gyermeki fejlődés.
Későbbiekben az észlelési folyamatok intermodiálissá válnak, s végül olyan komplex
teljesítményekhez vezetnek, mint a szeriális észlelés, melyek a logikai összefüggések
felismerésének, és az általános gondolkodási képességek előfeltételei.

A szenzoros integrációs zavarok akkor lépnek fel, ha a központi idegrendszer nem képes az
érzékszervek által közvetített információkat pontosan felfogni, továbbítani, tárolni, a már
ismert ingerekkel összehasonlítani, rendszerezni és koordinálni, feldolgozni és végül az
adott helyzetnek megfelelő reakciót kiváltani.
Az általános iskolai tanulók közül sok gyermek nem tud megfelelni az elvárásoknak.
Sokuknál valamilyen idegrendszeri diszfunkció volt feltételezhető, amelyből organikus
okokra lehet következtetni, de több gyereknél a zavar megjelenésének az okát nem tudták
kimutatni, ezek a gyerekek intelligenciája a normál övezetbe tartozott. Náluk bizonyos
részképességek tekintetében (percepció, kogníció, beszéd, motoros funkciók) merültek fel a
nehézségek.
A motoros jártasság zavarai nagymértékben befolyásolják a mindennapi cselekvéseket és
az iskolai teljesítményt.
Az észlelési körfolyamat valamennyi szakaszában felléphetnek zavarok, melyek azután
helytelen reakciókhoz vezethetnek.
A sikeres tanuláshoz alapkészségek fejlettsége szükséges.
Ezek a következők:
- észlelés
- figyelem
- emlékezet
- gondolkodás
Ha ezek közül valamelyik területen problémák merülnek fel, a tanulás nehezítetté válik.
Helyes motoros működés esetén ingerek érik a szervezetet, mely azt észleli és helyes
válaszreakciót ad. Ha az észlelés területén problémák merülnek fel, a válaszreakciók sem
lesznek megfelelőek.

Egy sérült motoros képességekkel rendelkező gyermek

A gyermek 6 éves iskolakezdés előtt álló óvodás. Feltételezhetően több észlelési rendszere
is sérült, nem fejlődött kellőképpen, mely az iskolában problémát okoz.
Az óvónők a következő tüneteket mondták el.
1. - a gyermek „ szélvészként” közlekedik, semmitől nem fél, nincs veszélyérzete
2. – nem tudja szabályozni testi erejét, túl szorosan ölel, durván simogat, szorít a
kézfogásnál
3. – feladatoknál a ceruzát túl szorosan, görcsösen fogja
4. – nem tudja a labdát elkapni, ügyetlenül tapsol
5. – egyensúlyérzéke fejletlen
6. – sokszor hunyorog, grimaszol

A fenti tünetek alapján feltételezhető a motoros képességek sérülése, mind a vesztibuláris,

a taktilis és a kinesztetikus észlelése is.
• Az első tünet az egyensúlyrendszer zavarára utal. A központi idegrendszer felé a
vesztibuláris rendszer túl kevés jelet továbbít, nem jól érzékeli a fej elmozdulását.
• A második tünet a taktilis működés zavara miatt lehetséges. Gyenge a működési
rendszer.
• A harmadik tünet a kinesztetikus rendszer hibájából ered. Kevés a továbbított inger a
központi idegrendszer felé, nem érzékeli, hogy mekkora erő szükséges az adott feladat
elvégzéséhez.
• A negyedik tünet esetén hibás a gyerek kétoldali motoros együttműködése,
koordinációja.
• A hatodik tünet arra vall, hogy a szemmozgató izmok is hibásan működnek.

Ennél a tünetcsoportnál a motoros képességek, az észlelési területek fejlesztésére van

szüksége a gyereknek.
A fenti területek hibás működését a következő megfigyelések, vizsgálatok bizonyítják:
- vesztibuláris terület: egy lábon szökellés, lépcsőn járás, futás
- taktilis-kinesztetikus terület: vonalkövetés ujjal, testrészek észlelése,
megnevezése
A saját test észlelése a taktilis, kinesztetikus és vesztibuláris észlelésen alapul és ez által
fejleszti az észlelés differenciáltabbá válását az alapvető csatornákon belül. A saját test
észlelése fontos alapja a gyermek beállítódásának és figyelmének. A testséma és
testfogalom kialakulása elengedhetetlen.
Javasolt gyakorlatok:
- önmasszírozás,
- kinesztetikus észlelést javító nagymozgások / a hátra írt formák leutánzása/
- látás kizárásával végzett mozgások észlelése / a kézre, lábra vagy bármelyik testrészre
rajzolt forma papírra másolása /
- taktilis észlelést fejleszti: tapintásos játékok / csak tapintás útján ismerheti fel a
különböző tárgyakat /
- egyensúlyérzék, szem láb koordináció / krétavonalon végig menni, fél lábon ugrálni,
páros lábon szökellés /
- finommozgás fejlesztése, téri tájékozódás /kisméretű labda görgetése ujjheggyel, jobb
majd balkézzel, karika mellett kívül, belül, ujjakkal sorba érinteni a hüvelykujjat /
- nagy és finommozgás fejlesztés / labda dobás-kapás, szem-kéz koordináció /
- testséma fejlesztés /megnevezett testrészek megérintése azonos oldalon, ellentétes
oldalon majd keresztirányban /
- formaazonosítás tapintással nyitott és csukott szemmel
- csukott szemmel mondja meg melyik testrészét érintettük meg
- finommozgás
- finommotoros koordináció /emberrajzon szerepeljenek a részletek, az arányok
megfelelőek legyenek /
- testkontaktus teremtése /egymás testrészeinek megérintése /