HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

SZERKESZTŐK:
BALÁZS GÉZA
KOVÁCS LÁSZLÓ
SZŐKE VIKTÓRIA

INTER–Magyar Szemiotikai Társaság

BUDAPEST
2016
Közreműködő szervezetek:
Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet
Mai Magyar Nyelvi Tanszék
Bolyai Műhely Alapítvány
Nyugat-magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Alkalmazott Nyelvészeti Intézeti Tanszék

Lektorálta:

ISBN

© A szerkesztők, A szerzők, 2016

© A kiadók, 2016
Minden jog fenntartva!

Kiadja:
Inter Nonprofit Kft. – Magyar Szemiotikai Társaság
Felelős kiadó: Balázs Géza
Iroda: 1148 Budapest, Örs vezér tere 11. fsz. 1.
Telefon: 06-30-318-9666
E-mail: iroda@e-nyelv.hu
Honlap: www.e-nyelv.hu, www.e-nyelvmagazin.hu, www.szemiotika.com
A korábbi kötetek megvásárolhatók a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodában (iroda@e-
nyelv.hu).
 TARTALOM

Előszó .................................................................................................................. 7

Hálózatok és gazdaság

Fekete István – Hartványi Tamás

Az ellátási lánc: mint komplex hierarchikus hálózat ............................................ 11

Fekete István – Hartványi Tamás

A nyelvi hálózatok és az igény-ellátási lánc hálózatok
alkalmazott-hálózatkutatási analógiái .................................................................. 23

Hálózatok és irodalomtudomány

Borbás Gabriella Dóra

Jézus önmegnevezései mint csomópontok ........................................................... 31

Büky László
A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje Füst Milán költői nyelvében ............. 47

Hálózatok és nyelvtudomány

Balázs Géza
Hálózatkutatás, közösség, nyelv.......................................................................... 59

Balázs Géza
Helynévhálózatok ............................................................................................... 76

Erdei Tamás
A beszédprodukció aktivációterjedéses modellje mint komplex hálózat............... 87

Erdei Tamás
Szövegbányászat hálózatalapú módszerrel .......................................................... 93

Kovács László
Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban...................................................... 103

Kovács László – Szőke Viktória

Kognitív hálózatok és szaknyelvoktatás a földrajzi szaknyelv példáján.............. 109

5
Raátz Judit
A névadás mint járványtani jelenség ..................................................................118

Varga Mónika
A vadász szaknyelvi szótárak szócikkeinek hálózatos felépítése.........................126

Hálózatok és társadalomtudományok

Bakó Béla
Emigráns diskurzusok csoportalkotó hálózatai ...................................................143

Balázs Géza
Hálózatok az álomban........................................................................................149

Balázs László
Az érzelmi intelligencia szerepe a társas hálózatok alakulásában........................159

Fresli Mihály
Kulturális hálózatok – Új utak a kultúra tanulmányozásában ..............................168

Fresli Mihály – Zsuravljova Jevgenyija Alekszandrovna

Kulturális hálózatok a filmművészetben.............................................................179

Simon Levente – Szőcs Endre

Fraktáltulajdonságok a háromszéki civil szervezetek hálózatában.......................186

Szvetelszky Zsuzsanna
A terjedés jellegzetességei: az intraperszonális szinttől a csoportközi
transzformációig ................................................................................................194

Balázs Géza
A magyarországi hálózatkutatás eseménytörténetéhez........................................203

A tanulmányok szerzői ......................................................................................215

6
 Előszó

Jelen kötet – ahogy a cím is elárulja – interdiszciplináris, hálózatokat adott

diszciplína keretein belül vizsgáló tanulmányokat tartalmaz.
A hálózatok vizsgálata mindig érdekes kihívás: a csomópontok és kapcsola-
tok rendszere, a kapcsolatok iránya és súlya bármely diszciplína esetében olyan
összefüggésekre világíthat rá, amelyek „hagyományos” látásmóddal csak nehezen
észrevehetőek.
A hálózatok vizsgálata emellett mindig interdiszciplináris látásmódot feltéte-
lez: ahhoz, hogy adott diszciplína hálózatait vizsgáljuk, szükséges a szakterület
mélyreható ismerete mellett a hálózatok felépítésének és dinamikájának ismerete
is.
A kötetben megjelent tanulmányok két, az ELTE Bölcsészettudományi Ka-
rán megrendezett konferencián, a Hálózatok konferenciasorozat keretében hangzot-
tak el 2013-ban és 2014-ben.
A konferencia előadásait tartalmazó kötet szerkesztői – a hagyományokhoz
híven – ezúton mondanak köszönetet mindenkinek, aki a konferencia szervezésé-
ben és a kötet megjelenésében segítséget nyújtott, és kívánják egyúttal minden
Olvasónak, hogy találja meg saját „kapcsolódási pontjait” a tanulmányokban vázolt
elméleti-gyakorlati összefüggésekhez.

Szombathely – Budapest, 2016 tavasza

A szerkesztők

7
8
Hálózatok és gazdaság

9
10
 Az ellátási lánc: mint komplex hierarchikus hálózat

Fekete István – Hartványi Tamás

Supply chain as complex hierarchical network

The supply chain networks represent complex hierarchical network systems

showing similar structure and behavior as viable network systems in
molecular biology or other societal networks. Understanding the similarities
between viable network systems of different material development processes
enables us to learn how to develop robust and adaptive supply chain
networks. In this material we introduce such visual tool for visualizing the
modular structure and dynamics of networks, what can be successfully
utilized in network science investigations of linguistic networks as well.
Keywords: supply chain, complex directed networks, viable network
systems, visualization

0. Bevezetés

Az ellátási láncok komplex, irányított hálózatok. Megfigyelhetjük bennük a

komplex hálózatok olyan alapvető tulajdonságait, mint a kisvilágság, a skálafüg-
getlenség, a moduláris egymásba ágyazottság. A folyamatos költségoptimalizálás
az ellátási láncokat feszítetté teszi. A váratlan események bekövetkeztekor pedig a
feszítettség és az alhálózati modulokban uralkodó nagyszámú erős kapcsolat kasz-
kádszerű zavarokat okoz. Más komplex, élő hálózatok hálózati topológiája –
gyengekapcsoltság, redundancia, modularitás – különösen ellenállóvá teszi ezen
hálózatokat a kaszkádszerű zavarokkal szemben. Ezért cikkünkben az ellátási
láncok hálózatos tulajdonságait ismertetjük, valamint összevetjük azokat más
komplex hálózatok egyes tulajdonságaival. Ezenkívül bemutatunk egy olyan háló-
zat-vizualizálási lehetőséget is, mely megkönnyítheti a nyelvi hálózatos folyama-
tok vizualizálását.

1. Hálózattudományi kategóriák bemutatása

A kategóriákat az ellátási lánc hálózatok példáján mutatjuk be. Ezt követően

összehasonlításokat teszünk más anyagszerveződési hálózatokkal. Cikkünkben
törekedtünk arra, hogy a nyelvész szakmában általánosan elfogadott terminológiát
használjuk, a könnyebb érthetőség érdekében.

11
1.1. Pontok az ellátási lánc hálózatokban, azaz pontok, mint alhálózatok

Az ellátási lánc hálózatokban a pontok az anyag átalakulásának megfelelő

állapotai, mint például a beépülő alapanyagok, segédanyagok, félkész termékek,
késztermékek. Szintén pontok hálózatát alkotják az anyag átalakítását, szállítását,
tárolását lehetővé tevő objektumok is: gépek, gyártósorok, gyárak, raktárhelyek,
raktárak, disztribúciós központok. Továbbá hálózati pontokként értelmezhetők a
kapcsolódó egyéb pénzügyi, információs tranzakciók alkotóelemei, mint például a
terminálok, a PC-k, az IT-eszközök. Az ellátási lánc hálózatokban kiemelt szerepe
van a vállalatok – szállítók, saját szervezet, vevők – által alkotott pontok hálózatá-
nak (1. ábra).

1. ábra. A vevő-szállító viszonyban levő vállalatok ellátási lánccá, hálózattá

kapcsolódása a saját szervezet körül.

A hálózat felbontásának függvényében: egy adott alhálózat pontként szere-

pelhet a vizsgált hálózati reprezentációban, mint például gyártósor egy gyárban.
Másfelől, amennyiben a felbontást növeljük, úgy a hálózati pont feltárhatja a saját
belső szerkezetét. Ez a moduláris felépítés jellemző az ellátási lánc hálózatokra.

1.2. Élek az ellátási lánc hálózatokban – súlyozottság, irányítottság

A hálózati pontokat összekötő élek határozzák meg az anyag áramlá-

sát/átalakulását két pont/állapot között. Hasonlóképpen az élek jelzik a pénz, a
dokumentumok, az információ – például az igény-jel – áramlását, illetve átalaku-
lását két állapot, két entitás között.
Az élek jellemzően súlyozottak a kölcsönhatások intenzitása vagy száma
alapján. Azonban a kölcsönhatások intenzitása vagy száma mellett azok időbeli
eloszlása is lényeges tulajdonság, melyet a későbbiekben részletezünk.
Az anyag a források pontjaitól a felhasználási pontokhoz áramlik. Ez az ellá-
tás hálózata – a Supply Network. Az igény információja a felhasználási pontok-
tól/moduloktól a források pontjai/moduljai felé áramlik. Ez az igény hálózata – a

12
Demand Network (1. ábra). Tehát az ellátási lánc hálózatok pontjai jellemzően
bemenő élekkel és kimenő élekkel rendelkeznek.
Megjegyezzük, hogy az ellátás az anyagi jellegű javak mellett szolgáltatás,
sőt virtuális szolgáltatás is lehet. Az erőforrások ellátásán – a már említett anyagok
és gépek mellett – a kölcsönhatásokban résztvevő embert is értjük (Snyder – Shen
2011). Azonban a jelen cikkünkben csak az anyag áramlása és átalakulása által
reprezentált (al)hálózatokra összpontosítunk.

1.3. A skálafüggetlen fokszámeloszlás összevetése

Az ellátási lánc hálózatban gyakran figyelhető meg skálafüggetlen eloszlás,

az eloszlás ún. „flat-tail” eloszlás a kétszeresen logaritmikus diagramon (2. ábra).
Barabási által először leírt népszerűségi kapcsolódások, valamint az optimumkere-
sés okozzák az ellátási láncokban a skálafüggetlen fokszámeloszlást (Barabási
2003). A preferenciális kapcsolódásokat elősegíti a sikeres szereplők előnyben
részesítése: például a meglévő, sikeres komponensek alkalmazása az új termékben,
a sikeres partnerek előnyben részesítése. A késleltetett vevőre szabás és a modulá-
ris termékdizájn, valamint a gyártási és logisztikai optimumra való törekvés
ugyancsak skálafüggetlen hálózatosodást generál.
A „flat-tail” eloszlás szintén gyakori a táplálékláncokban is. Ghoshai és Ba-
rabási kimutatták azt, hogy a skálafüggetlen eloszlású hálózatokban az első néhány
pont szuper-stabil rangsorolású. (Ghoshai – Barabási 2011) Az ellátási láncokban
a központi csomópontok („hub”-ok) hasonló rangsorbeli stabilitását figyelhetjük
meg, amit az adott technológiai rendszer által behatárolt mozgástér is magyaráz.
Csermely Péter kiemeli könyvében, hogy a nyelvi optimumra való törekvés
az oka a szavak gyakoriságában is megfigyelhető skálafüggetlen eloszlásnak. Az
optimum a két pólus között: minél kevesebb szóval fejezni ki magunkat VS minél
kevesebb szóval megérteni a másikat; kifejezési adaptivitás VS nyelvi szerkezeti
stabilitás (Csermely 2005).

2. ábra. Beépülő anyagok kimenő éleinek skálafüggetlen eloszlása egy autóipari

beszállító esetén.

13
1.4. Preferenciális kapcsolódásokkal növekvő, moduláris hálózatok összevetése

A továbbiakban az ellátási lánc hálózatban a rekurzív modularitásra veszünk

egy példát. Ezt követően más élő rendszerek/hálózatok olyan tulajdonságait vizs-
gáljuk, melyek analógiát mutatnak az ellátási lánc hálózattal is. Majd megtesszük
első kalandozásunkat a nyelvészet birodalmában, inkább gondolatébresztő céllal.

1.4.1. Ellátási lánc hálózat példája

Láthattuk az 1-es ábrán, amint hasonló felépítésű láncszemek fűződnek ösz-

sze komplex hálózattá az ellátási lánc hálózatokban. Ha nagyobb felbontásban
vizsgájuk meg a saját szervezetet (egy konkrét gyárat), gyakran tapasztaljuk, hogy
a további, belső alhálózati struktúra igen hasonló: azaz a bemeneti alhálózat szol-
gáltatja az erőforrásokat, míg a konverziós alhálózatban ezen erőforrások komplex
kapcsolatrendszeren keresztül eredményezik a kimeneti alhálózat félkész- vagy
késztermékeit (3. ábra). Másrészt, jól látható a késleltetett vevőre szabás, miszerint
az 1600 késztermék mindegyikében a mindössze 22 alaplap valamelyike található.
Ez a rekurzív moduláris felépítés több hierarchiaszinten is megfigyelhető.

3. ábra. A „Készít” alhálózat rekurzív modularitása.

1.4.2. Az élő rendszerek hálózatos példája

Stafford Beer élő rendszereknek nevezte (viable systems) a biológiai mellett

a társadalmi rendszerszerveződéseket is. Már az 1979-es művében rámutatott a
Pareto-elv szerint szerveződő rendszerekben az ún. „farok” (Pareto ellaposodó
végében található pontok, szereplők) rendszert stabilizáló szerepére (Beer 1979) –
mai, hálózatos terminológiával kifejezve: a gyenge kapcsolatok stabilizáló erejére.
Szathmáry és Smith a molekuláris replikátoroktól egészen a nyelven alapuló
emberi társadalomig kísérik végig az anyag rendszerszerveződését, más szóval
hálózatosodását. Az úgynevezett evolúciós nagy lépésekben kimutatják a visszaté-
rő jegyeket – magasabb szintű egység keletkezését az alacsonyabbakból, a komp-
lexitás növekedését, a munkamegosztást.

14
 Az autokatalitikus hozzájáruláson kívül az alacsonyabb szintű egységek
hozzájárulása a magasabb szinthez (rendszerhez, hálózathoz) további két módon is
megvalósul: a/ fogyasztható anyagi közjó termelése formájában, b/
heterokatalitikus/információs/regulációs folyamatok (kölcsönhatás-hálózatok)
formájában. A heterokatalitikus kölcsönhatás-hálózatokban a katalizátor nem fogy
el, hanem segíti valaminek a termelését, másrészről a katalízis nem az egyedet (a
hálózati pontot) segíti közvetlenül, hanem magát a hálózatot (Szathmáry – Smith
2012).
Vegyük észre, hogy a fogyasztható anyagi közjó erős analógiát mutat az el-
látási láncokban termelt javakkal, míg a heterokatalitikus folyama-
tok/kölcsönhatás-hálózatok az ellátási lánc hálózatok információs/regulációs
alhálózataival analógok! Palotai és Csermely a fehérje-fehérje kölcsönhatás-
hálózatokban és a sejthálózatokban írták le a hálózati modulok szerepét a főbb
transzport útvonalak (transport routes) és jelzési útvonalak (signaling pathways)
beazonosításában (Palotai – Csermely 2009). Az itt és fentebb fellelhető analógiák
(transport routes ~ supply chain; signaling pathways ~ demand chain) további
kutatási irányt jelölnek ki számunkra.

1.4.3. Nyelvi hálózatok – első kalandozás

Az információ adat és jelentés. A nukleinsav (DNS) bázissorrendje például

az adat. Míg a DNS bázissorrend a kölcsönhatások sorozatán (hálózatán) keresztül
meghatározza a fehérjék sorrendjét, szerkezetét és végül a működését – ez a jelen-
tés (Szathmáry – Smith 2012). Jelen cikk szerzőjének egyike szélesebb általánosí-
tást tett. Gyakorlatilag minden kölcsönhatás (interakció) bír egyfajta információs
vetülettel, kommunikációs szereppel a magasabb hierarchiaszinten, a hálózati
meta-szinten (Fekete 2003). Az adat egy adott alhálózat belső szerkezete, míg a
jelentés a meta-szinten, a kontextusban értelmezhető: az adott alhálózatnak a
környezetével való kölcsönhatásában.
Richard Dawkins által bevezetett mém fogalmát Szathmáry és Smith árnyal-
ják. Véleményük szerint a mém valójában nem a kulturális öröklődés génnek
megfelelő alegysége, hanem sokkal inkább a kulturális genotípus fenotípusa, míg a
kulturális genotípus a neurális struktúra (Szathmáry – Smith 2012). A neurális
struktúra, szerintünk a releváns neurális kölcsönhatás-alhálózat.
Csermely és Palotai kimutatták, hogy a globális (inter-moduláris) kölcsönha-
tások/kapcsolatok determinisztikusabbak, mint a lokális kapcsolatok. Utóbbiak
sztochasztikusabb jelleget mutatnak. Szathmáry és Smith szerint is a magasabb
hierarchia szint statikusabb, kötöttebb: a rendszerré szerveződést/perkolációt
követően. Mérő László a gondolkodás építőkockáit kognitív sémáknak nevezi. A
formális logikával szerveződő szakmai gondolkodás kognitív sémáinak strukturált
egymásba szerveződése – a racionális megismerés – azonban komplexitáskorlátba
ütközik. Mérő László kusza hierarchiának nevezi a kognitív sémák komplex háló-
zatos szerveződését az agyunkban. S ebben mind a sztochasztikus mind a determi-

15
nisztikus jelleg tetten érhető (Szathmáry – Smith 2012, Palotai – Csermely 2009,
Mérő 2008).

2. Az ellátási lánc hálózatok viselkedésének vizualizálása

A konvergencia- és divergenciaszimbólumokat a szerzők egyike mintegy tíz

éve dolgozta ki és alkalmazta a kommunikációelméletben, a vállalati szervezetépí-
tésben, az üzleti folyamatszervezésben (Fekete 2003). Jelen cikkben az ellátási
láncok hálózatos tulajdonságainak vizualizálására kidolgozott szimbólumokat
taglaljuk. Későbbiekben pedig ezen szimbólumokat alkalmazzuk nyelvi témakör-
ben is.

2.1. Adott pont közvetlen környezetének jellemzése konvergencia- és

divergenciaszimbólumokkal az irányított hálózatokban

Az ellátási lánc mentén a különböző alhálózatokban (echelons: Snyder –

Shen 2011) más-más bemeneti, illetve kimeneti szimbólummal jellemezhetjük egy
adott hálózati pont bemeneti, illetve kimeneti alhálózatát (4. ábra).
A bemenő élek jellemzésére négy szimbólum elegendő. Például a beépülő
anyagok erős (kötelező) szinkronban épülnek be a termékbe: ennek jele a „Néhány
bemenő él szinkronban”. „Egy bemenő él” jellemzi például az egy-beszállítós
erőforrás felhasználását, míg a „Néhány alternatív bemenő él” esetére jó példa a
több-beszállítós erőforrás felhasználása.

4. ábra. Irányított hálózatban adott pont bemeneti és kimeneti

alhálózatának vizualizálása.

A kimenő élek alhálózatainál a leggyakoribb a „Néhány kimenő él”: például

a több termékbe beépülő komponens. Az „Egy kimenő él”-lel szimbolizáljuk a
csak egy termékbe beépülő, specifikus komponenst, vagy a csak egy vevőnek
szállított terméket. A „Számos alternatív kimenő él” jellemző a „hub”-típusú,
központi pontokra, mint például egy nagyszámú termékbe beépülő komponens,

16
vagy egy nagyszámú, nem szinkronban rendelő vevőknek szállított termék. Nagy-
számú kimenő él esetén előfordul az erős szinkron: például globális promócióval,
„nagy durranással” bevezetett termék szállításakor. Ez a „Számos kimenő él szink-
ronban”.
Az alkalmazásra a továbbiakban mutatunk egy példát

2.2. Adott ellátási lánc alhálózat főbb tulajdonságainak vizualizálása

Az ellátási lánc adott alhálózatának vizsgálatakor egy időben két hierarchia-

szintet elemzünk. A magasabb szint vizsgálata az adott alhálózat bemeneti és
kimeneti moduljainak többdimenziós analízisén alapul. Lásd CQIG-módszer
(Fekete – Hartványi 2013). Emellett a modulokat alkotó pontok bemeneti és kime-
neti alhálózatát is vizsgáljuk a korábban bemutatott konvergencia- és
divergenciaszimbólumokkal.
Jelen cikkben csak a bemeneti modult és az azt alkotó, beépülő anyagokat
elemezzük röviden (5. ábra). A szakmai részletekben nem elmerülve csak arra
hívjuk fel a figyelmet, hogy hasonló viselkedést produkálhat két, eltérő kimeneti
alhálózattal rendelkező pont. Tehát nem elegendő csak a közvetlen alhálózatot
vizsgálni, mert gyakran a közvetett alhálózat is erősen kihat az adott pont viselke-
désére.

5. ábra. Beépülő anyagok kimenő éleinek közvetlen és közvetett alhálózatai.

Például egy autóipari beszállítónál a kölcsönhatások száma szerinti Pareto-rangsor

két szomszédos beépülő anyaga (P8 és P9) gyakorlatilag azonos számú kölcsönha-
tásban vett részt (30000 és 27700), ám a kimenő élek számában nagyságrendi
különbség van (205 és 13). A P8 esetén a nagyszámú alternatív kimenő él közvet-

17
lenül okozta a nagyszámú, reguláris időbeli eloszlású kölcsönhatást. Ugyan a P9
anyag csak kevés termékbe épült be, és a termékek kevés számú vevőnek mentek,
azonban az egyik termék egy nagy vevőnek a nagy termékébe épült be: nagyszá-
mú egymástól független vásárlóval. A P8 és a P9 viselkedése ezért gyakorlatilag
azonos.

3. Kalandozás a mémek birodalmában

Cikkünkben a mém kifejezést Szathmáry és Smith által árnyalt kulturális

fenotípus értelemben használjuk. Balázs Géza lebilincselő cikket közölt a humor
hálózatos terjedéséről (Balázs 2013). Ez inspirált bennünket a vicc két terjedési
módjának vizualizálására.

3.1. Karinthy által mesélt vicc terjedésének vizualizálása

Karinthy „tudományos” kísérletében bizonyára ugyanúgy mesélte el a viccet

a tér-idő eltérő szegmenseiben. A „Néhány kimenő él” szimbólum és a csúcsos
eloszlásszimbólum ezt hivatott vizualizálni az 1-es hálózati pont kimeneti oldalán
(6. ábra).
Minden ember a saját kognitív rendszerében értelmezi a viccet: 2-es és 3-as
hálózati pont. Az értelmezésnél a „Néhány alternatív bemenő él” szimbólumot
alkalmaztuk, hiszen minden ember kognitív rendszere más. Sőt, ugyanazon ember
agya minden pillanatban változik. Részletesebb vizualizációt lásd egy korábbi
publikációban a cognitive semiosis leírásánál (Fekete 2003)! A vicc megértése,
„hálórengéses aha-élményben” rögzül.

6. ábra. Karinthy által mesélt vicc terjedésének vizualizálása.

Mivel a saját, egyedi, változó kognitív rendszerünkben értjük meg a viccet,

az némileg torzul/torzulhat. Ezt szimbolizálja a 2-es és 3-as hálózati pontoknál az

18
„Egy kimenő él”/„Néhány kimenő él” szimbólumoknál az egymástól eltérő elosz-
lásszimbólum. Az eloszlásszimbólumok Karinthyhoz viszonyítva kevésbé csúcso-
sak, hiszen a vicc továbbadói némileg eltérően mesélhették el a viccet: más-más
helyzetben, más hallgatóságnak, a tudományos kísérleti pontosság igénye nélkül.
További viccátadásokban – a 3-as, a 4-es hálózati pontnak stb. – kumulatív
torzulás állhat be a viccben, amely mém-mutációt, vicc-mutációt is eredményez-
het.
Ha a teljes vicc-hálózatot pontként láttatjuk annak meta-szintjén, akkor a
„Számos alternatív kimenő él” szimbólumot alkalmazzuk, hiszen nagyszámú vicc-
reprezentáció keletkezett, melyek korlátozottan korrelálnak egymással: több vicc-
változat is keletkezhetett. Ezt az „elterülő hálózatot” szimbolizálja az elterülő
eloszlásszimbólum is. Lásd az 5-ös meta-hálózati pontot!

3.2. Megosztó portálokon terjedő vicc vizualizálása

A megosztó portálokon terjedő vicc esetében egyidejűleg két nagy

alhálózatban terjednek a mémek: a/ a megosztó portálokon keresztül az elektroni-
kus eszközökön megjelenve; b/ a viccet az elektronikus eszközükön megtekintő
emberek agyában. A két alhálózat alapvető különbséget mutat.
A megosztó portálon torzítatlanul terjed a vicc és nagyszámú, pontos máso-
lat születik a felhasználók elektronikus eszközén – az 1-es alhálózati ponttól a 2-es
jelzésű alhálózati pontokig (7. ábra). Ezért a „Számos kimenő él szinkronban”
szimbólumot alkalmazzuk a csúcsos eloszlásszimbólummal.

7. ábra. Megosztó portálokon terjedő vicc vizualizálása.

További megosztáskor ugyancsak nagyszámú, pontos reprodukció keletkezik

a felhasználók elektronikus eszközén – a 2-es alhálózati ponttól a 4-es jelzésű
alhálózati pontig. A kimeneti vizualizáció megegyezik a 2-es jelzésű alhálózati
pontokéval.

19
 Ha a megosztó portálokon keresztül az elektronikus eszközökön megjelenő
teljes vicc-alhálózatot pontként láttatjuk annak meta-szintjén, akkor a „Számos
kimenő él szinkronban” szimbólumot alkalmazzuk, hiszen nagyszámú vicc-
reprezentáció keletkezett, melyek pontos másai egymásnak. Ezt a pontos
replikációt szimbolizálja a csúcsos eloszlásszimbólum is. Lásd az 6-os meta-
hálózati pontot!
A viccet az elektronikus eszközükön megtekintő emberek agyában keletkező
mémek alhálózata hasonlóságot mutat a Karinthy által mesélt vicc terjedésével,
azonban egy alapvető különbséggel: a kumulatív torzulás/mutáció itt nem alakul
ki.
Ez esetben is minden ember a saját kognitív rendszerében értelmezi a viccet,
de mindenki pontosan ugyanazt a mémet érzékeli, értelmezi. Ezért a viccet olvasó
emberek vicc-reprezentációja csak enyhe statisztikus szórást mutat. Lásd a 3-as és
5-ös alhálózati pontok kimeneti vizualizációját a 7. ábrában!
Ha a viccet az elektronikus eszközükön megtekintő emberek agyában kelet-
kezett vicc-reprezentációk teljes alhálózatát pontként láttatjuk annak meta-
szintjén, akkor a „Számos kimenő él szinkronban” szimbólumot alkalmazzuk,
hiszen nagyszámú vicc-reprezentáció keletkezett, melyek többé-kevésbé jó másai
egymásnak. Ezt az elég pontos replikációt szimbolizálja a kevésbé csúcsos elosz-
lásszimbólum. Lásd az 7-es meta-hálózati pontot!

4. Összefoglalás

Cikkünkben vizsgáltuk, hogyan alakul ki a komplex, irányított, moduláris el-

látási lánc hálózat a „vevő-szállítói mágnesek” egymáshoz kapcsolódásával és
rekurzív szerveződésével. Példát néztünk a kimenő élek szerinti skálafüggetlen
eloszlásra, és számba vettük a kialakulás okait. A nyelvi optimum és a logisztikai
optimum között analógiát állapítottunk meg.
Több hasznosítható analógiát azonosítottunk be az anyagszerveződés társa-
dalmi szerveződéseket megelőző hálózataiban: a/ a fehérje-fehérje hálózatok
irányított transzport és jelző hálózati útvonalai, valamint az ellátási lánc hálózatok
között; b/ a biokémiai és biológiai hálózatokban leírt heterokatalitikus és fogyaszt-
ható közjó előállításának folyamatai, valamint az igény illetve ellátás hálózatai
között.
A cikkünkben bemutatatott hálózat-vizualizálási módszer megkönnyíti a lé-
nyeges, közvetlen és közvetett alhálózati tulajdonságok beazonosítását, értelmezé-
sét. Az ellátási lánc hálózatokon kívül bemutattuk a módszer alkalmazási lehető-
ségét a nyelvészetben a viccek terjedésének példáján.
Az analógiák beazonosítása további kutatási irányokat jelölnek ki számunk-
ra. A biológiai komplex hálózatokban a modularitás mellett a nagyszámú gyenge
kapcsolat is segíti ezen hálózatokat a kaszkádszerű zavarok szétoszlatásában. A
hálózati topológia és ezen zavartűrő képesség közötti kapcsolat mélyebb megérté-
se segíthet abban, hogy az ellátási láncokban is hasonló ellenálló-képességet ki

20
tudjunk alakítani. Az itt ismertetett vizualizáció és a korábban publikált CQIG-
módszer együttes alkalmazásától azon alhálózatok és hálózati pontok beazonosítá-
sát várjuk, amelyek esetében meg kell teremteni a gyengekapcsoltságot a hálózat
zavartűrő képességének növelése érdekében.
A nyelvi hálózatok esetében bízunk benne, hogy kalandozásunk nem volt hi-
ábavaló: új gondolatok, megközelítési módok inspirálásában. Az eloszlásszimbó-
lumok valóságos hisztogramok is lehetnek részletes adatok ismeretében.

Irodalom

Balázs Géza 2013. Humorhálózatok. A humor hálózattudományi nézőpontból. In

Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás.
Diszciplínák és metszéspontok. Budapest – Szeged: INTER-MSZT-BOM-
SZTE-JGYPK. 31-40.
Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub.
Beer, Stafford 1979. The Heart of Enterprise. Chicester: John Wiley & Sons.
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
Fekete István 2003. Systematisation modeling of communication. In Hans H.
Diebner – a Lehan Ramsay (szerk.): Hierarchies of Communication.
Karlsruhe: Verlag ZKM. 159-170.
Fekete István – Hartványi Tamás 2013. Ellátási lánc stabilizálása a domináns
termékek innovatív menedzselésével. Logisztikai Évkönyv. 2013. ????
Ghoshai, Gourab – Barabási Albert-László 2011. Ranking stability and super-
stable nodes in complex networks. Nature Communications.
DOI:10.1038/ncomms1396.
Mérő László 2008. Észjárások. Budapest: Tericum.
Palotai Robin – Csermely Péter 2009. Network modules help the identification of
key transport routes, signaling pathways in cellular and other networks.
Annalen der Physik 18. 822-829. (www.arxiv.org/0908.4524,
www.linkgroup.hu).
Snyder, Lawrence. V. – Shen, Zuo-Jun Max 2011. Fundamentals of supply chain
theory. New Jersey, Hoboken: John Wiley & Sons.
Szathmáry Eörs – John Maynard Smith 2012. A földi élet regénye. Budapest:
Akadémiai.

21
A nyelvi hálózatok és az igény-ellátási lánc hálózatokalkalmazott-
hálózatkutatási analógiái

Fekete István – Hartványi Tamás

Applied-Network-Science analogies between Linguistic- and Demand-

Supply Networks

Both Linguistic Networks (LN) and Demand-Supply Networks (DSN)

represent complex hierarchical network systems showing a number of
similarities in their structure, e.g. directed and weighted networks, with
small-world effect and overlapping modular structure. DSN show two
distinct hierarchic levels with different structure, i.e. multiplex at DSN level,
where the companies (organizations) are the network elements and
multipartite hypergraph at a level below – where an organization represents
the network and the material conversion building blocks represent the
elements. We suggest to investigate the relevant structures in LN in similar
way what can help to step-up from investigating elementary association links
to more complex building blocks, motives of LN. The developed symbols are
easy to use both in handwritten and presentation forms.
Keywords: linguistic networks, demand-supply networks, complex directed
hierarchical networks, visualization, structural elements, motives.

0. Bevezetés

Mind az igény-ellátásihálózatok (DemandSupply Network, a továbbiakban:

DSN), mind a nyelvi hálózatok: alapvetően irányított és súlyozott hálózatok.
Mindkettőben (a nyelviben és a DSN-ben is) megfigyelhető a komplex hálózatok
olyan alapvető tulajdonságai, mint a kisvilágság, a skálafüggetlenség, a hierarchi-
kus egymásba ágyazottság, valamint az átfedő modulok jelenléte (Kovács 2013;
Fekete – Hartványi 2013). A szóasszociációkban determinált hívószó-válaszszónak
a vevőtől a szállító irányába mutató igény felel meg. Ezzel ellentétes irányultságú
maga az ellátás, ui. a szállítótól a vevő irányába mutat, áramlik. Cikkünkben, az
alkalmazott hálózatkutatás keretein belül, vizsgáljuk a nyelvi hálózatok és az
igény-ellátásihálózatok analógiáit, s a vizsgálati módszerek kölcsönös alkalmazha-
tóságát. Például, az ún. Agykapocs-rendszer adaptálása hasznos lehet az igény-
ellátási hálózatokban. A kiadvány elsődleges olvasóközönségéhez igazodva a
nyelvi hálózatok irányába történő adaptációs lehetőségekkel foglalkozunk elsődle-

22
gesen. A javasolt szimbólumokat könnyen rajzolhatjuk és alkalmazhatjuk prezen-
tációkban is.
1. Az igény-ellátási hálózatok néhány (a nyelvi hálózatokban) vizsgálható
tulajdonsága, azaz az adaptálható vizualizálás

A hálózatkutatás egyik kihívása, hogy hogyan lehetséges az ún. durvaszem-

csés hálózati reprezentáció (Newmann 2010), valamint az elemi szintű kapcsolato-
kat vizualizáló reprezentáció között beazonosítani azon köztes mintázatokat, motí-
vumokat, amelyek a hálózat további lényeges tulajdonságait befolyásolják, ill. azok
viselkedésére is meghatározó hatással vannak. A közbülső szint (a mintázatok és
motívumok) a hálózati elemeknek és kapcsolataiknak olyan tipikus, ismétlődő
szerveződései, melyek nagy számban fordulnak elő a vizsgált hálózatban.
Mielőtt a motívumokat vizualizálni kezdenénk, tisztáznunk kell az igény-
ellátási hálózatok két rendszerszerveződési szintjét, amelyek viszonylatában defini-
álhatók a motívumok. Ezen felül a szinkronitást és az aszinkronitást is definiálnunk
szükséges. Majd ezek ismeretében kalandozunk a nyelvi hálózatok birodalmában.
Persze kellő alázattal, mivel szerző csak közvetve érintett a nyelvészettel.

1.1. Az igény-ellátási hálózat két hálózatosodási szintje

Az igény-ellátási hálózatokban jól elkülöníthető két hálózatosodási (rendszer-

szerveződési) szint. A magasabb meta-szint maga az igény-ellátási hálózat, ahol a
gazdasági szervezet az alkotó hálózati elem. Ez utóbbi a mi vizsgálatainkban
leginkább egy termelő vállalat vagy gyár. Az igény-ellátási hálózat multiplex,
hipergráf, azaz különböző fajta hálózati pontok találhatók benne, és egy elem akár
több ponton is kapcsolódhat egy másik elemhez. Az élek (kapcsolatok) irányítot-
tak, súlyozottak.
Az igény-ellátási hálózatokat alkotó gazdasági szervezetek maguk is komplex
hálózatok. Jellemző rájuk a moduláris felépítés, melyet előző cikkünkben már
(röviden) leírtunk (Fekete – Hartványi 2013). A gazdasági szervezeteket alkotó
hálózati elemek egy tipikus igény-ellátási hálózati motívumba rendeződnek. A
multipartit struktúrát ez az anyagkonverziós motívum hozza létre (1. Ábra). A
kimenethez (az értékesített késztermékhez) szükséges bemeneti erőforrások –
beépülő (alap)anyagok, a konverziót segítő/végző gép(ek), ember(ek), energia stb.
– jelenléte kötelező szinkront követel. Ha valamely bemenet nem a megfelelő
módon, nem adott időzítésben van jelen, akkor a kimenet nem valósul meg (1.
Ábra, 1-es szimbólum). Míg a bemenetek között, a beépülő anyagok, további
kötelező szinkront mutatnak (1. Ábra, 2-es szimbólum), addig több ember és gép is
elvégezheti az adott konverziót, tehát alternatív bemeneteket találunk (1. Ábra, 3-as
szimbólum). – Az ábra még további szakmai mélységeket is megmutat, ami
logisztikusoknak lehet igazán érdekfeszítő.

23
 1. ábra. A gazdasági szervezet konverziós moduljának hálózati eleme.

1.2. A transzverzális longitudinális szinkronitás és aszinkronitás az igény-ellátási

hálózatokban

Véleményünk, hogy sokat segít a működési dinamika megértésében, ha az

irányított hálózatban világosan értelmezzük a szinkronitás fogalmát és megjelené-
sét. Ugyanis ez mást jelent az igény-ellátási hálózatokban, és mást jelent a nyelvi
hálózatokban.
Az igény-ellátási hálózatokban megjelenő transzverzális szinkront és alterna-
tív viselkedést: már részben érintettük az előző cikkünkben (Fekete–Hartványi
2013). Ebből kiemelem azt, hogy a transzverzális szinkron az anyag (érték) áram-
lására merőleges irányú, azaz az adott hálózati elem bemeneti vagy kimeneti élei-
nek szinkronját jelenti. Míg az igény-ellátási hálózatokban a néhány él: legalább 2
vagy legfeljebb néhány tucatnyi, addig a számos él: akár több száz, sőt több ezer is
lehet. A nyelvi hálózatokban bizonyosan meg lehet határozni hasonló, iránymutató
alapértékeket!
Az igény-ellátási hálózatokban: a longitudinális szinkron az anyag/érték
áramlásával egyirányú ellátást és az ezt meghívó igény összhangját jelenti, az-
az:azt, annyit, akkor, oda szállítunk, ahogyan a vevőnk igényében meghatározta.
A longitudinális a szinkronitásnak egyik változata, amikor nem tud az ellátás
megfelelni az igénynek. A másik változat, amikor tudatosan építünk be elaszticitást
a szállítók felől, vevők felől érkező zavar elnyelettetésére, illetve megszüntetésére.

1.3. Néhány tipikus motívum az igény-ellátási hálózatokban

Az igény-ellátási hálózatokban: a transzverzális szinkron,a nagyszámú ki-

menő él esetén, a potenciális zavarbemeneti pontja a hálózatunkban (2. Ábra 1-
esszimbólum). A nagyszámú alternatív kimenő éllel bíró, bemeneti csomópont
destabilizálódása akár az egész szervezetünket megrázhatja, blokkolhatja (2. Ábra
2-esszimbólum). – Csak ízelítőnek: egy bonyolultabb motívum vizualizálása!A
részletes magyarázattól itt eltekintünk (2. ábra 3-as szimbólum).

24
 2. ábra. Néhány viselkedést befolyásoló motívum az igény-ellátási hálózatokban.

2. Nyelvi hálózatok és a kognitív sémák kusza hierarchiájának vizualizálása

A nyelvi hálózatok inkább (Mérő László által definiált)kusza hierarchiák,

ahol egy adott kognitív séma építőeleme lehet a másiknak, és fordítva. Míg a
hétköznapi logika, a dolgok logikája is létrehoz bizonyos hierarchikus szerveződé-
seket, szabályokat, mintázatokat, addig a formális logika által definiált kognitív
sémák sokkal tisztább hierarchikus alá- és fölérendeltséget, illetve egymásutánisá-
got mutatnak (Mérő 2008).
Amint azt az előző cikkünkben leírtuk: az adat egy adott kognitív séma belső
szerkezete; a jelentés pedig, meta-szinten, a kontextusban értelmezhető, és az adott
kognitív séma környezetével van kölcsönhatásban. E cikk szerzője, egy korábbi
munkájában, hasonló szimbólumokkal mutatta be a kognitív szemiózis modelljét,
ahol láthatókés értelmezhetők a fent említett struktúrák és azok viszonyai.

3. ábra. Kognitív szemiózis

A 3. ábrán, a szemiotikus modalitások, a végtelen komplexitású valóság egy adott

részét érzékelik – szűrik. A kognitív modalitásokban adott entitás belső szerkezete
(építő elemek, pl. szavak a mondatban), a releváns környezetben, a kontextusban
nyer értelmet. Eme kontextusban, az agyunkban, a már meglévő kognitív struktú-
rák is kölcsönhatásba lépnek az újonnan érzékelt/értelmezett entitással.
2.1. Javasolt multipartit megközelítés a nyelvi hálózatokban

25
 A mentális lexikon szemantikai és fonetikai kapcsolatai, alapvetően, elemi
szintűek. Emellett a kisebb nyelvi hálózatok hálózat-szintű vizualizálása is megtör-
ténik (Kovács 2013). Ezért úgy véljük, hogy a közbülső szint (a mintázatok és a
motívumok) feltárása, vizualizálása sokat segíthet a nyelvi hálózatok tulajdonsága-
inak modellezésében is. Reméljük, hogy az alább javasolt vizualizálás alkalmazha-
tó lesz a kereső algoritmusok fejlesztésében, sőt a tipikus mintázatok és motívumok
algoritmizálásában is.
E cikk szerzője (az adaptív termék- és megrendelés-konfiguráló kidolgozá-
sakor)a 2011-ben bevezetett TGP megközelítésének nyelvi hálózatokra történő
adaptálását javasolja, de TF formában. A „T” a taxonómia, amely mind a dolgok
logikáján, mind pedig a formális logikán alapul. A dolgok logikája: biológiai
és/vagy szociokulturális evolúció eredménye; míg a formális logika: a nyelvészet
és társtudományok rendszerezése, saját nyelvi struktúrával. Ezt a sajátos struktúrát
töltjük meg, például szavakkal:(a) jelentésalkotás/kor esetén/során. – A „G” a
genotípust jelenthetné, de ebben a modellünkben nem használjuk, mivel Szathmáry
és Smith a kulturális öröklődés genotípusán: a neurális kölcsönhatás-struktúrát érti
(Szathmáry – Smith 2012). – Az „F” a fenotípus (P = phenotype a TGP-ben)a
kognitív sémák értelmezése a nyelvi hálózatokban, s a taxonómiai struktúra meg-
töltése, konkrét szavakkal, a jelentésalkotás során.
Néhány elemi szimbólummal: nagy komplexitású összefüggéseket lehet vi-
zualizálni a nyelvi hálózatok esetén.

4. ábra. Elemi szimbólumok nyelvi hálózatok motívumainak vizualizálására.

2.2. A TF-megközelítéssel alkotott vizuális sémák a nyelvi hálózatokban

Míg például, az angol nyelvben a kijelentő mondat szigorú szórendet köve-

tel, addig a magyar nyelvben nagy szabadsággal változtathatjuk azt: a jelentés
lényegi változása nélkül (5. ábra). – Az angolban megfigyelhető egy kötelező
longitudinális szinkron (sorrend) és csak a többi mondatrész sorrendjében enged
meg bizonyos alternativitást. Mindkét nyelvben nagyszámú, alternatív, transzverzá-
lis bemeneten keresztül telik meg tartalommal a taxonómiai struktúra.

26
 5. ábra. A taxonómiai struktúra megtöltése tartalommal a jelentésalkotás folyamán

A taxonómiai struktúra tartalommal való megtöltése hozza létre a fenotípust,

például egy mondatot. A jelentés elvben egyedi; valójában szinte minden esetben
több jelentése lehet egy mondatnak, a kontextustól függően és az értelmező kogni-
tív struktúrájával (aggyal) kölcsönhatásban. Lásd a 3-as és a 6-os ábrákat.

6. ábra. A jelentés és tartalom viszonya a fenotípus – pl. a mondat – esetén.

A jelzői szerkezet, a magyar köznyelvben, bizonyos szabadságfokot ad a jel-

zők számában, sőt több szabadságot a jelzők sorrendjében. Ennek vizualizálása
látható a 7-es ábrán. Az egyedüli sorrendi megkötés (a longitudinális szinkron) az,
hogy a jelzők megelőzik a jelzett szót. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesz-
szük az értelmező jelzőt, ill. értelmezős szerkezeteket!

7. ábra. Jelzői szerkezet a köznyelvben: alternatív sorrenddel

A tudományos szaknyelvben a formális logikát követjük. Gyakran a köz-

nyelvi szabadságot csökkentve hozunk létre a pontosabb jelentést, így elkerülve a
hosszadalmas körülírást (8. ábra). A geológiában, a magmás kőzetek elnevezésekor
az alkotó főásványok – mint például a biotit, piroxén, amfibol, olivin stb. – sor-
rendje a jelzői szerkezetben a pontos összetételre utal. Az 5%-nál kevesebbet

27
tartalmazó ásványt jelzőként használjuk, pl. biotitos. Az 5%-nál nagyobb tartalom-
ban jelenlévő ásvány nevét kötőjelesen toldalékozzuk. Így az 5%-nál nagyobb
mennyiségben jelenlévő ásványokat kötőjellel kötjük egymáshoz, illetve a kőzet-
névhez. Tehát a nagyobb tartalmú ásvány neve kerül a kőzetnévhez, közelebb.
Kiemelem, csupán a szavak sorrendjével: több tucat szóval leírható jelentés tömö-
rödik a négy (4!) szigorúbban kötött szerkezetben. Ismert, hogy a szaknyelvben a
terminus technikusok jóval kevesebb alternatívát engednek a jelentésalkotásban, az
új kognitív séma létrehozásában. Ezt szimbolizálja a néhány alternatív bemenő él.

8. ábra. Kötelező jelzői szerkezet 3 főásványos kőzet megnevezésekor.

4. Összefoglalás

Az alkalmazott hálózatkutatás keretein belül, cikkünkben vizsgáltuk a nyelvi

hálózatok és az igény-ellátási hálózatok szerkezeti analógiáit. Az igény-ellátási
hálózatokban a finomszemcsés elemi reprezentáció és a durvaszemcsés hálózati
reprezentáció között kimutatható hálózati motívumokból bemutattunk néhány
példát. Ezzel érzékeltetve a szerző által kidolgozott vizualizáció erősségét. Ezt
követően próbát tettünk, néhány egyszerűbb nyelvi motívum vizualizációjára. Úgy
véljük, hogy hasonló vizualizáció elősegíti a lényeg megragadását és a tipikus
motívumok keresésének algoritmizálhatóságát.

Irodalom

Fekete István 2003. Systematisationmodeling of communication. In Hans H.

Diebner – Lehan, Ramsay (eds.). Hierarchies of Communication. Karlsruhe:
Verlag ZKM. 159-170.
Fekete István – Hartványi Tamás 2016. Az ellátási lánc: mint komplex hierarchikus
hálózat. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatok
és (inter)diszciplínák. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság. (Jelen
kötet.)
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban. Budapest: Tinta.
Mérő László 2008. Észjárások. Budapest: Tericum Kiadó.
Newmann, Mark E. J. 2010. Networks. Oxford: Oxford University Press.
Szathmáry Eörs – John Maynard Smith 2012. A földi élet regénye. Budapest:
Akadémiai.

28
Hálózatok és irodalomtudomány

29
30
 Jézus önmegnevezései mint csomópontok

Borbás Gabriella Dóra

Jesus' self-namings as junctions

There are more than one hundred statements in the New Testament by Jesus
about himself. Part of them are metaphorical. Part of them (or maybe all) are
radical statements. In fact, even the reason why he was condemned to death
was his statements about himself. Jesus' „am-statements” (his statements about
himself) are to be found in the four gospels, in the Book of Revelation, where
John the Apostle quotes Jesus, and in the Acts of the Apostles, where Paul
quotes him. I identified 21 such statements. Jesus' messages are in fact identi-
cal to his statements about himself. He portrays his own identity in his self-
characterizations, and portraying his identity is identical to his message. The
network of naming acts is, at the same time, a network of acquiring and con-
veying information. The junctions or nodes of the network of Jesus' am-
statements are the names he gives to himself, his acts of self-naming. These
names are connected, they are related to each other, and they together consti-
tute the message as a piece of information.

0. Bevezetés

Az Újszövetség száznál több állítást őriz, amelyeket Jézus tett önmagáról.

Ezek egy része metaforikus kijelentés. Egy részük (vagy talán mind) radikális
kijelentés. Tulajdonképpen halálra ítélésének oka is az önmagáról tett kijelentései
voltak.
Az Ószövetségben több száz kijelentést tesz Isten önmagáról. Az Újszövet-
ségben Jézus azt állítja, azonos Istennel. Az ószövetségi próféciák és isteni jelzők
szintén metaforák, amelyekre Jézus sokszor visszautal. A Biblia teljes szemiotikája
az értelmezési kulcsot is megadja, azaz a metaforák kifejthetők (kibontottak) a
Biblián belül, a Biblia szövegében. „A metafora az a retorikai folyamat, amelynek
segítségével megszületik a diskurzus azon képessége, hogy bizonyos fikciók képe-
sek lesznek a valóság újraleírására.” (Ricoeur 2006: 12)
Jézus önazonosításainak, önmagáról tett állításainak van egy további érde-
kessége – ugyanis legfontosabb üzenete az, hogy azt állítja önmagáról: van, azaz
létezik. Az Ószövetségben Isten is azt mondja Mózesnek: „így mutass be a népnek
– a vagyok vagyok” (2Móz 3:14). Jézus vagyok-kijelentéseit (önmagáról tett
kijelentéseit) a négy evangéliumban találjuk meg, valamint a Jelenések könyvében,
amelyben János apostol idézi Jézust, és az Apostolok cselekedetei 9., 22. és 26.

31
fejezeteiben, amelyekben Pál idézi Jézust. Szándék szerint Jézus minden önmagá-
ról tett kijelentését összegyűjtöttem, azonban ezeknek nem az összes előfordulását
idézem, csak példákat. Az idézeteket a Károlyi-féle Bibliából hozom. Álló betűk-
kel Jézus szavait, dőlttel pedig mások szavait jelölöm.
Jézus üzenetei tulajdonképpen azonosak az önmagáról tett állításaival. Az
identitását jeleníti meg önjellemzéseiben, identitásának megjelenítése pedig azonos
az üzenetével. A megnevezések hálózata egyúttal információszerzési és informá-
cióközlési hálózat is. Jézus önmagáról tett állításai hálózatának csomópontjai
maguk a nevek, az önelnevezések. Ezek a nevek összekapcsoltak, összefüggnek és
együttesen határozzák meg, alkotják az üzenetet mint információt. A hálózat abszt-
rakció. A megfigyelhető valóság egy reprezentációja. Egy létező rendszer elemei-
nek (csomópontok), és az azok között fennálló kapcsolatoknak a megjelenítése,
leírása az elemek releváns tulajdonságainak leírásán keresztül.
18 plusz 3 különböző olyan állítást azonosítottam be, amelyben Jézus azt ál-
lítja, valamilyen „vagyok”, vagyis vagyok-kijelentés. Ezt a 18 plusz 3 önjellemző
újszövetségi állítást Jézus önmegnevezési funkcióban használja. Ha kibontjuk a
metaforákba rejtett állításokat, megkapjuk az önmegnevezések mögött rejlő állítá-
sokat, valamint ezek összefüggéseit, így válik ezek hálózatos jellege láthatóvá.
Jézus egókijelentéseinek többsége egyben antonomázia is, vagyis névfelidé-
ző állandósult szókapcsolat, frazéma. Máshogy megfogalmazva: frazeológiai
értékű ragadványnevek, tulajdonneveket helyettesítő névfelidéző metaforikus
szókapcsolatok. A Bárdosi főszerkesztette Magyar szólástárban találhatunk a
névfelidézőknek egy 10 oldalas gyűjteményét, azonban Jézus Krisztus
antonomáziáiból egy sem kapott helyet a szótárban. Ezen tanulmány most ezt a
hiányosságot is pótolhatja (Bárdosi főszerk. 2003: XVII; 393–408). Nézzük meg
sorban Jézus önjellemzőit, önmegnevezőit!

1.1. Szelíd és alázatos szívű

Jézus állította magáról, és a körötte élők tapasztalhatták is, hogy szelíd és

alázatos szívű:
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelid
és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én
igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:29–30)

1.2. Jó

A szőlőmunkások példázatában hangzik el ez a mondat:

„Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a
te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20:15)
A példázat azt mutatja be, hogy a hívőket általában zavarja, hogy Jézus min-
denkinek ugyanazt adja (a példázatban a végső jutalomról [örök élet] van szó, ami
sem nem jutalom, sem nem járandóság, hanem ajándék, és mindenki számára

32
azonos), ezért kérdezi a példázatban: „azért vagy gonosz, mert én jó vagyok?”
Vagyis: „azt kifogásoljátok, hogy mindenkinek ugyanazt (az örök életet) adom?”

1.3. Szolga

Jézus szolga-ként definiálta önmagát, amely kijelentéséhez több tanítása is

kötődik:
„De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a
ti szolgátok; És aki közöttetek első [vezető] akar lenni, legyen a ti szolgátok.
Valamint az embernek Fia [én] nem azért jött, hogy néki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20:26–
28)
„Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki
asztalnál ül? De én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.” (Lk 22:27)

1.4. Isten Fia

János és Pál apostolok szerint Jézus nem teremtmény, hanem egyszülött Fiú,
a teremtményeknél korábban született (Jn 1:18, Kol 1:15). A Biblia minden embert
Isten fiának tart, de kiderül az is, hogy Jézus másképpen fia Istennek, ezért szokás
nagybetűvel írni, sokszor névelővel: A Fiú. Maga Jézus is vallotta, hogy ő Isten
Fia, valamint több igehelynél is láthatjuk lentebb, hogy a Fiú-ként utal önmagára:
„Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten
Fia vagyok.” (Mt 27:43)
„Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és
monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig monda:
Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát [engem] ülni a hatalom-
nak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.” (Mk 14:61–62)
„Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Ká-
romlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!” (Jn 10:36)
„Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é
te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az.” (Jn 9:35–
37)
Pál azt a tényt örökítette meg a most idézendő mondataiban, hogy bizonyos
tanítások botrányosak (megbotránkoztatóak) voltak a zsidók számára, más tanítá-
sok pedig bolondságnak tűntek a görögök számára. Lentebb sorra láthatjuk majd,
Jézusnak mely állításai voltak ezek. Az egyik botrány a zsidók számára például az
volt, hogy Jézus állította magáról, hogy Ő Isten Fia. A zsidó hit szerint ez istenká-
romló kijelentés.
„Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keres-
nek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan
botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;” (1Kor 1:22–23)
Jézus leggyakrabban így utal Istenre: „Atyám”.
„Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit
cselekesznek.” (Lk 23:34a)

33
 „És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én
Atyámnak házát kalmárság házává.” (Jn 2:16)
„Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én
Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,”
(Jn 8:54)
„Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bi-
zonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyil-
ván! Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekede-
tek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizony-
ságot rólam.” (Jn 10:24–25)

1.5. Az Atyával egy és egyenlő

Jézus másik, zsidók számára botrányos kijelentése, hogy Istennel egyenlő-

nek mondta magát – aki örök életet ad és megbocsát bűnöket. A zsidó gondolkodás
szerint csak Isten tud (örök) életet és bűnbocsánatot adni. Az istenkáromlás bünte-
tése a megkövezés:
„Én és az Atya egy vagyunk. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy
megkövezzék őt [Jézust].” (Jn 10:30–31)
„Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és
mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd
meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta vele-
tek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta
az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem
hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A be-
szédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az
Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy
én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a
cselekedetekért higyjetek nékem.” (Jn 14: 7–11)
„A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy
ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl,
emberekhez hasonlóvá lévén;” (Fil 2:6–7)
Jézus így beszél az Atyával való szeretetkapcsolatáról:
„És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád
megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál,
hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17:11)
„Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én
te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ,
hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik
adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és
te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a vi-
lág, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem
legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál:
mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos
Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megis-
merik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ő velök a te nevedet, és

34
 megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szeret-
tél, és én is ő bennök legyek.” (Jn 17:21–26)
Mit ért a Biblia Jézus és az Atya, valamint az Isten és az ember (Jézus és az
ember) egyesülésén? A félig emberré lett Isten (Jézus) arról tanította a tanítványait,
hogy nemsokára az Atyához tér (keresztrefeszítés és feltámadás), és akkor elküldi a
Vigasztalót (Páráklétosz), azaz a saját Lelkét. Azáltal van velünk Jézus minden
nap, hogy a Lelke bennünk él (a laikusok lelkiismeretnek nevezik ezt a jelenséget).
„És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon
mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert
nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és benne-
tek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” (Jn 14:16–18)
„Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük.” (Mt 18:20)
„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és
ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt
28:20)
Pál megfogalmazásában a Krisztussal (az Úrral) való egyesülésünk:
„De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik
bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. De ha Annak
a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki
feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeite-
ket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.” (Róm 8:9,11)
„A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.” (1Kor 6:17)
Jézus így szól a hatalmáról:
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden
hatalom mennyen és földön.” (Mt 28:18)
„Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az
Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, a kinek a Fiú meg akarja
jelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és meg-
terheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:27–28)
Jézus gyakran egyes szám harmadik személyben utal önmagára. A hatalmát,
az Istennel való egyenlőségét részletesen kifejti, amikor arról beszél, hogy minden
hatalmat megkapott, és bárkit meg tud eleveníteni, életre tud támasztani, fel tud
támasztani az örök életre. A megelevenítés kettős jelentésű, jelenti a feltámasztást
is, de a mostani óföldön való megtérésnek, újjászületésnek nevezett jelenséget is:
„Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött
az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; A miként
te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a
mit néki adtál.” (Jn 17:1–2)
„Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is
a kiket akar, megelevenít.” (Jn 5:21)
„És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.” (Jn
5:27)
„És látván azoknak hitét, [Jézus] monda: Ember, megbocsáttattak néked a
te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mond-
ván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanem-
ha egyedül az Isten? (Lk 5:20–21)

35
 „És monda annak[Jézus]: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És a kik együtt
ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is
megbocsátja?” (Lk 7:48–49)

1.6. Az Atya küldötte

„De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem
én és az Atya, a ki küldött engem.” (Jn 8:16)
„És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti
e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.” (Jn 8:23)
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor meg-
ismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a
mint az Atya tanított engem, úgy szólok.” (Jn 8:28)
A felemelés, felemeltetés visszautalás arra a csodára, mikor Mózessel Isten
egy rézkígyót tűzetett egy póznára. Mindez akkor történt, amikor a vándorló népet
kígyók marták, de aki a felemelt rézkígyóra felnézett, az életben maradt (4Móz 21.
fejezet). A felemelt rézkígyó előreutalás a másik Felemelésre, a Kereszthalálra. A
hálózat itt az időben is jelentkezik, különböző idősíkok alkotnak egy hálózatot.

1.7. Messiás

„Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mon-

datik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én va-
gyok az, a ki veled beszélek.” (Jn 4:25–26)
A Jézus (eredetileg héber: Jésua) név jelentése ’üdvözítő, szabadító, meg-
váltó’. A Krisztus (görög eredetije: Hrisztosz) tulajdonképpen méltóságnév, jelen-
tése ’felkent’, a héber massijach ’messiás, felkent’ szó fordítása.

1.8. Mester, rabbi

„Ti engem így hívtok: Mester (rabbi), és Uram. És jól mondjátok, mert az
vagyok.” (Jn 13:13)

1.9. Test

„Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz,

higyjétek majd, hogy én vagyok.” (Jn 13:19)
Jézus a feltámadása után többször megjelent emberi testben:
„Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapo-
gassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a
mint látjátok, hogy nékem van!” (Lk 24:39)
A tanítványok azonban nem hitték el Jézusnak a testben való megjelenését,
mire Jézus enni kért tőlük, hogy bebizonyítsa, ténylegesen testben létezik (Lk
24:40–43).
„Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő
velök, a mikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok:

36
 Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek
helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet
be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. És nyolcz
nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az
ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség
néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az
én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és
ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn 20:24–27)
Ahogy fentebb láttuk (1Kor 1:23): Jézus egyes kijelentéseit istenkáromlás-
nak ítélték, más kijelentései pedig bolondságnak tűntek. A görögök számára a
testben való feltámadás tanítása volt a bolondság, mert a görög filozófiában a testet
másodrendűnek tartották, és ezért nem értették, miért lenne testben az új élet. Úgy
vélték, a test megkötöz, hátrányként értékelték a nemesebb lélekhez képest, mivel
alantasnak, elvetendőnek tartották. Krisztus többször megmutatta a feltámadása
után, hogy fizikai testben létezik, és ezzel egyúttal a fizikai test alantas mivoltát is
cáfolta. A Bibliában máshol is mint magasztos, szent dolog jelenik meg az emberi
test. Isten templomaként, Lelke lakhelyeként van bemutatva: 1Kor 3.16–17, 1Kor
6:19, 2Kor 6:16.

1.10. Az Élet Kenyere

„Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk
néked? Mit művelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg
van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. Monda azért nékik Jézus: Bi-
zony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret,
hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az
Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondá-
nak azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig
monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő,
semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik
soha. … Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok
az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. És mondának: Nem ez-é Jézus,
a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez,
hogy: A mennyből szállottam alá? Felele azért Jézus és monda nékik: … Én
vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meg-
haltak. … Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha va-
laki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok,
az én testem, a melyet én adok a világ életéért. … Ettől fogva sokan
visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? Felele
néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te ná-
lad.” (Jn 6:30–35, 41–43a, 48–49, 51, 66–68)
Az ún. utolsó vacsorán így fogalmaz Jézus:
„Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és
adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És
vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok eb-

37
 ből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely soka-
kért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Mt 26:26–28)
Lukács evangéliuma ekként örökíti meg a történteket:
„És minekutána [Jézus] a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá
nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre.” (Lk 22:19)
Mi a tanítása e példázatcselekedetnek (Borbás 2013:106–111)? A Bibliá-
ban végighúzódnak azok a hasonlatok, amelyek Jézust testi-lelki kenyérhez, azaz
testi-lelki táplálékhoz hasonlítják: Ő az Élet Kenyere, az Élet Vize, az Ő Vére
megelevenítő. Ezzel a példázatcselekedettel arra tanít, hogy mondjunk hálát a testi
és a lelki táplálékunkért minden étkezés előtt. A testi táplálékról jusson eszünkbe,
hogy Őtőle való, minden más javunkkal egyetemben, és idézzük fel a lelki táplálé-
kunkat, azaz Őt magát, az Ő személyét. Jézus is minden étkezés előtt hálát mondott
a megszokott zsidó asztali áldásnak megfelelően (Jn 6:11 és Mt 14:19; Mt 15:36,
Lk 24: 25–31).

1.11. A Feltámadás és az Élet

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én ben-

nem, ha meghal is, él;” (Jn 11:25)
Fentebb láttuk, hogy Jézus szó szerint gondolja, hogy Ő a feltámadás és az
élet, hiszen azt állítja, képes feltámasztani bárkit, örök életet adni. Vagyis, az hogy
Ő az élet, az nem egy metaforikus kifejezés, hanem azt jelenti, hogy van Élete,
amit oda tud ajándékozni másoknak. Az élete és az Élete szó így nem azonos
jelentésű. Az embereknek életük van, aminek elejéről és végéről, azaz időtartamá-
ról nem tudnak dönteni, Jézusnak pedig Élete van, ami azonos az örök élettel és
ajándékozható, adható. Az élet kisbetűvel az emberek óföldi (újjáteremtés előtti
földi) életére utal, az Élet nagybetűvel pedig az örök életre, ami Maga Jézus.

1.12. Az Út, az Igazság és az Élet

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én ben-

nem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna,
megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha
majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz vesz-
lek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek
én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk ho-
vá mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok
az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én álta-
lam.” (Jn 14:1–5)
Mit jelent a krisztusi út kizárólagossága? Mit jelent, hogy csak Jézuson ke-
resztül juthatunk el Istenhez? Jézus szolgálata abban áll, hogy megbékítsen ben-
nünket az Atyjával, az Atyánkkal, azaz bemutassa nekünk Isten irántunk való mély,
soha nem szűnő szeretetét. Mivel csak Isten szeretetét megélve vagyunk képesek
Benne bízni, így valóban csak Krisztus Által, vagyis az Ő munkálkodásának kö-

38
szönhetően bírunk az Atyához menni, és Istennel létezni örökre. Krisztus azért jött
el emberi testben, hogy cáfolja a távoli, személytelen, mennydörgő Atya képzetét.
Bemutatta, hogy olyan fontosak számára az emberek, hogy eljött utánuk a minden-
napjaikba (mint jó Pásztor).
Az Istenben/Krisztusban való hit nem az egyén döntésén múlik:
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött
engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a pró-
fétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. [Jer 31:31–] Valaki
azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.” (Jn 6:44–45)
„És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, ha-
nemha az én Atyámtól van megadva néki.” (Jn 6:65)
Ha egy út van, senki sem lehet rossz úton.

1.13. A világ Világossága

„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossá-

ga: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága.” (Jn 8:12)
„Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” (Jn 9:5)
„Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz,
hanem abban, a ki elküldött engem. És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött
engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sö-
tétségben, a ki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és
nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kár-
hoztassam [megítéljem] a világot, hanem hogy megtartsam a világot.”
(Jn 12:44–47)

1.14. A jó Pásztor, A juhoknak ajtaja

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklá-

ba, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy
be, a juhok pásztora az. … És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a
juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. … Újra monda azért nékik Jé-
zus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
… Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és
kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és
öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. … Én va-
gyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyé-
im, A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet
adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az
akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra;
és lészen egy akol és egy pásztor.” (Jn 10:1–2, 4, 7, 9–11, 14–16)
Az elveszett juh és a jó pásztor képe végigvonul a Biblián, egyik legszebb
ószövetségi példa:
„Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és
magam tudakozódom utána.” (Ezék 34:11)

39
1.15. A Szőlőtő

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Maradjatok

én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyü-
mölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha
én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én
bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam
nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:1, 4–5)
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott
fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a
fát.” (Mt 12:33)
Krisztus és az ember gyümölcsöt termő kapcsolatáról így ír Pál:
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség,
jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5:22)

1.16. A vesék és szívek Vizsgálója

„és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek

vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.” (Jel
2:23b)
A Bibliában a belső szervek szavai a belső gondolatok és érzelmek megne-
vezései. Több mint 800-szor találkozunk a szív szóval (héberül lév, görögül kar-
dia). A héber és a görög szavak jelentése sokkal tágabb, mint a magyar szív szóé,
az embernek nemcsak az érzelmi, hanem az értelmi és az akarati tevékenységeinek
a központját is jelöli: a gondolkodást, az emlékezést, a döntéseinket, a megértést, a
tudást, a hangulatot, a kívánságokat. Azaz a héber és a görög szó nemcsak az
érzelmi folyamatainkra, hanem a gondolkodási, döntési folyamatainkra is utal.

1.17. Dávidnak Gyökere és Ága; Dávid Ura és fia; Hajnalcsillag

„Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, Mond-

ván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki:
A Dávidé. Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának,
ezt mondván: Monda az Úr [Isten] az én Uramnak [Krisztusnak]: Ülj az én
jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
[Zsolt 110:1] Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? És senki egy
szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva töb-
bé senki megkérdezni.” (Mt 22:41–46)
Jézus a feltett kérdéssel tudatosítja, tisztában van az írástudók vádjaival: sze-
rintük Ő istenkáromló, mivel azt állította, hogy régebb óta él, mint Ábrahám (Jn
8:58b, Jn 17:5); valamint azt is, hogy Isten Fia. A zsidók akkori hite szerint mind-
két állítás istenkáromlásnak számított, azaz botránynak (botránkozásnak), ahogy
Pál apostol fogalmaz (1Kor 1:23).
Jézus azt fogalmazza meg, hogy az a tanítás, amiért istenkáromlással vádol-
ják, megtalálható az általuk elfogadott dávidi zsoltárban is (Zsolt 110). Dávid 1000
évvel korábbi jövendölése arról szól, hogy a messiás egyszerre lesz a leszármazott-

40
ja és az Ura. Jézus kérdése arra vonatkozik: ha pusztán Dávid leszármazottja, miért
nevezné Dávid mégis Urának is? Ézsaiás próféciája ugyanezt tartalmazza, amikor a
jövendő újjáteremtett Földről beszél:
„És származik egy vesszőszál Isai [Dávid atyja] törzsökéből, s gyökereiből
egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek
és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és
félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek
látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: … És lakozik
a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az
oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi
azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán,
mint az ökör, szalmát eszik; … Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szent-
ségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek
a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek
zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.”
(Ésa 11:1–3, 6–7, 9–10)
Erre az ézsaiási jövendölésre hivatkozik vissza Jézus a Jelenések könyvében:
„Én [Jézus] vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali
csillag.” (Jel 22:16b)
Gyökere, azaz: Teremtője, ezzel isteni származására utal, és testtélétele előtti
életére. Ága, azaz: leszármazottja, ezzel emberi származására utal. Dávid Ura,
vagyis Teremtője, és fia, vagyis leszármazotta Dávid királynak a testtélett (emberi
testet felvett) Jézus. Jézus keresztrefeszítése előtti ún. főpapi imájában olvashatjuk,
hogy mint Fiú a Föld teremtése előtt született:
„És most te dicsőíts meg engem, Atyám, temagadnál azzal a dicsőséggel,
amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.” (Jn 17:5)
Dávid utóda (Jézus) király lesz mindörökké (lásd a próféciát erről: 1Krón
17:11–14):
„Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik
Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait,
és összetöri Sethnek minden fiait.” (4Móz 24:17, Bálám jövendölése)
„És adom annak a hajnalcsillagot.” (Jel 2:28)
„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyel-
meztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és haj-
nalcsillag kél fel szívetekben;” (2Pt 1:19)
Az utolsó metaforikus kép igen mély, tulajdonképpen arra utal, hogy Jézus
országa a szívünkben jön el: a Hajnalcsillag (Jézus) kel föl bennünk (Lk 17:20–21).
Ahogy a Hajnalcsillag nem emberi erővel kel fel az égbolton, úgy Isten országa
sem emberi erő által jön el a szívekben.

1.18. Az Alfa és az Omega; A Kezdet és a Vég; Az Első és az Utolsó

„Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki

van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.” (Jel 1:8)
„És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a
vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21:6)

41
 „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.” (Jel
22:13)
Az Alfa, a kezdet, az Első, vagyis a Teremtő, és Az Omega, a Vég és az
Utolsó – vagyis az Újjáteremtő. A Biblia szerint Jézus már a Föld teremtése előtt
létezett mint Isteni személy, és Ő végzi az újjáteremtést is, a megígért új föld
létrehozását (Ésa 65:17, 2Pét 3:13, Jel 21:1). Fentebb láttuk, Jézus
preegzisztenciájára, a testtélétel előtti életére való hivatkozások mindig heves
indulatokat váltottak ki, a kijelentést istenkáromlásnak értékelték, és meg akarták
kövezni:
„Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám
lett, én vagyok. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig
elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon
eltávozék.” (Jn 8:58–59, vö. Jn 17:5)
Az alfa és az omega; A kezdet és a vég; Az első és az utolsó megnevezések
mind Jézus földi testi szolgálat előtti és utáni életére utaló kifejezések.
„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik el-
aludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a
halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghal-
nak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (1Kor
15:20–22)
„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké [pszüchévé]; az
utolsó Ádám [Krisztus] megelevenítő szellemmé [pneumává].” (1Kor
15:45)

2. További önjellemzések

A következő 3 megnevezést is használja önmagára Jézus (sőt, az Emberfiát

használja leggyakrabban) azonban nem a valaki/valamilyen vagyok nyelvi formá-
ban. Tehát klasszikus vagyok-kijelentésnek formai értelemben ezek nem tarthatók.

2.1. Ember Fia

Krisztus az idő egy pontján (egyik kronológia szerint i. e. 5. késő őszén) le-
születik közénk, felveszi emberi mivoltunkat, innentől neveztetik Jézusnak, leg-
gyakrabban éppen ezért Emberfia-ként utal önmagára (egyes szám harmadik sze-
mélyben), idézve ezzel Dániel próféta szóhasználatát is, aki szintén Emberfiának
nevezi Krisztust a Vele való beszélgetései során 600 évvel korábban:
„Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami ember-
fia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat,
dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő
hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem
rontatik. (Dn 7:13–14)
„És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám
a számat és szólék és mondám annak, aki előttem álla: Uram, a látomás

42
 miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nin-
csen.” (Dn 10:16)
Krisztus Isten Fia és az ember Fia is együttesen, földi testi szolgálata idejére
félig emberi, félig isteni létben létezik:
„És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.” (Jn
5:27)
„Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü
és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” (Mt 11:19a)
A hálózat tovább bővíthető, ha megfigyeljük, mások hogyan nevezik Jézust: „nagy
étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja”.
„Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.” (Mt 12:8)
„Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában,
azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyom-
rában.” (Mt 12:40)
Ismét megjelenik az időbeli hálózat: visszautalás Jónás 3 napjára a bálna belsejé-
ben, és előreutalás Krisztus 3 napjára a sírban.
„Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;”
(Mt 13:37)
„És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván:
Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek
Fia a halálból.” (Mt 17:9)
„Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.” (Mt
18:11)
„Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapok-
nak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,” (Mt 20:18)
„Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő
el az embernek Fia.” (Mt 24:44)
„És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt
pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örök-
ké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emel-
tetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés
ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy
sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová
megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a vi-
lágosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék elő-
lük. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:” (Jn
12:32–37)
„Az ő Fia felől, a ki Dávid [király] magvából lett test szerint,” (Róm 1:3)
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki
asszonytól lett, a ki törvény alatt lett [azaz zsidó].” (Gal 4:4)

2.2. Orvos, Doktor

„És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött
oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. És látva ezt
a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek

43
 a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván, monda né-
kik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegek-
nek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem
áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a
megtérésre.” (Mt 9:10–13)
„Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a
Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok
senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak
se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem a
ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert a ki magát felmagasz-
talja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt 23:8–
12)
„És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szom-
batnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta
könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva: Az
Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegé-
nyeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szí-
vűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a
vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a
lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. [idézve Ésa
61:1-2a] És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagó-
gában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk
szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizony-
ságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából
származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik:
Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg
magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te ha-
zádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek:
Egy próféta sem kedves az ő hazájában.” (Lk 4:16–24)

2.3. Tanító

A fentebbi mester, rabbi megnevezéssel, megszólítással azonos jelentésben:

„Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.” (Mt
10:24)

3. A zsidók királya

Ezt a gyakran használt antonomáziát azért említem, mert igen elterjedt a

használata, holott Jézus sosem alkalmazta önmagára. Az őt vádolók nevezték így,
hogy elhitessék a római vezetéssel, hogy Jézusnak politikai ambíciói vannak,
tudniillik indokot kellett találniuk az elítélésére, mivel a római fennhatóság miatt a
zsidó szanhedrin halálos ítéletet nem hozhatott, így a rómaiak előtt olyasmivel
kellett megvádolniuk Jézust, ami a római hatalmat veszélyeztetheti, hogy elérjék a
halálbüntetést.

44
 „Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az
Izráel Királya! Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: látta-
lak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki:
Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt
eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.”
(Jn 1:50–52)
„Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és
monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mon-
dod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Felele Pilátus:
Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én
kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom nem e világból
való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkedné-
nek, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen va-
ló. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus:
Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e vi-
lágra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból
való, hallgat az én szómra.” (Jn 18:33–37)
„Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nél-
kül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12:28 )
„Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók ki-
rálya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.” (Jn 19:21)
Ahogy a hajnalcsillag kel fel az égbolton, úgy kel fel Jézus királysága a szí-
vekben:
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele
nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt
nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti
bennetek van.” (Lk 17:20–21)

4. Összegzés

Fenti gyűjtemény 18 vagyok-kijelentését és további 3 önjellemző kifejezését

tartalmazza Jézusnak. (Valamint további egyet, melyet nem alkalmazott önmagára,
bár tévesen elterjedt, hogy igen.) Ezek közül az alábbiakat egyben
antonomáziának, névfelidézőnek is tarthatjuk: Isten Fia, Aki az Atyával
egy/egylényegű/egyenlő, Az Atya Küldötte, Messiás vagy A messiás, Mester vagy A
mester, Az Élet Kenyere, A Feltámadás és az Élet, Az Út, az Igazság és az Élet, A
világ Világossága, A jó Pásztor, A juhok Ajtaja/Az Ajtó, A Szőlőtő, A vesék és
szívek Vizsgálója vagy A szívek Vizsgálója, Dávid Gyökere és Ága, Dávid Ura és
fia, Hajnalcsillag, Az Alfa és az Omega, A Kezdet és a Vég, Az Első és az Utolsó,
Emberfia, Az Orvos, A Tanító. Ezek mindegyike használt a keresztény retorikában,
némelyek gyakrabban, mások ritkábban. Adott névfelidézők némelyike nem szó-
kapcsolat, hanem monolexikális egység (névelővel vagy anélkül használva).
Az antonomázia ’másként való megnevezés’ azt jelenti, hogy valamely sze-
mélyt vagy dolgot általánosan ismert tulajdonságával jelölünk meg, vagyis a neve
helyett – rendszerint – a szokásos jelzőjét vagy körülírását használjuk. Fenti névfel-

45
idézők többsége egyszerre utal Jézus származására, valamint belső tulajdonságaira
(jellemére), valamint funkciójára, szerepére. Vagyis a névfelidézők a személy
felidézésével együtt választ adnak az alábbi kérdésekre is: Ki Ő? Ki küldte? Mit
tesz? Milyen jellemű? Így válnak Jézus antonomáziái egyidejűleg az Ő Üzenetének
a hordozóivá is. Hiszen Jézus üzenete azonos azzal a törekvésével, hogy feltárja
Isten és Jézus jellemét, és ezzel párhuzamosan megmutassa, mit tesznek az emberi-
ségért, és mi a céljuk az emberiséggel.
Az Ó- és az Újszövetség, valamint a keresztény hagyomány további állandó-
sult szerkezeteket is használ Jézus Krisztus megjelölésére (pl. Keresztelő/Bemerítő
János Isten bárányá-nak nevezi: Jn 1:29, 36). A hálózat így tovább bővíthető. Még
tovább bővíthető, ha nemcsak a Biblia szövegén belül keressük Jézus névfelidézőit,
hanem e szövegen túl is. Láthattuk, hogy tulajdonképpen e hálózat 4 dimenziós,
hiszen többször működtek a vagyok-kijelentésekkel alkotott szövegek mint az
időben való előre és visszautalás eszközei.
A nyelvészetben a hálózat mint kategória széleskörűen felhasználható. Az
első hálózatnyelvésznek mindenképpen Ferdinand de Saussure-t tekinthetjük, aki a
nyelv szemiotikai modelljét hozta létre, azt mutatta be, hogy milyen módon jelek
rendszere a nyelv. Saussure nyelvi érték és nyelvi jelentés kategóriái tipikus háló-
zatkategóriák, viszonyokat ábrázoló fogalmak.

Irodalom

Biblia. Károlyi-féle fordítás, 1908-as revízió.

Bárdosi Vilmos (szerk.) 2003. Magyar szólástár. Budapest: Tinta.
Borbás Gabriella Dóra 2013. A Biblia mint kommunikációs tankönyv. Budapest:
Vince.
Ricoeur, Paul 2006. Az élő metafora. Budapest: Osiris.

46
 A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje
Füst Milán költői nyelvében

Büky László

The Network of Words Meaning ”Spirit” in Milán Füst’s Language

Milán Füst language is of systemic nature, whose lexicon’s semantic field

and the iconography it evokes organizes the philosophy of his poetic world.
As an effect of the semantic threads across the words meaning ’spirit’ (spirit,
spectre, ghost, etc.) in combination with ’night’, ’water’, ’fire’, ’heart’, and ’dog’
emerges a logical pattern. Any stylistic analysis and literary analysis of Füst’s
works can be valid only against such a pattern.

1. Füst Milán és Karinthy Frigyes lírájának metaforáit tanulmányozva figyeltem föl

arra, hogy Füst költői nyelvének képalkotásában rendszer van, amelyet tíz szó (szív
fn., lélek, mély fn.; köd, sötét mn., fut; stb.) valamennyi előfordulásának szöveghe-
lyeit vizsgálva vettem észre és írtam le (Büky 1989). E képalkotási rendszer szá-
mos része közül a ’szellem’ (alap)jelentésű szóhalmaz áttekintése is bizonyítja,
hogy Füst Milán költői nyelvének, illetőleg kifejezéstechnikájának állandó velejá-
rója a rendszerszerűség, amely a szóanyag jelentéshálózata és képhálózata révén
lírája gondolatiságának hordozója is. Ennek bizonyítéka a Szellemek utcája című
verse szavainak felhasználási kapcsolatrendje a költő nyelve egészének szóhaszná-
latával összevetve, leírását l. Büky 2000. A ’szellem’ jelentésű szóhalmaz össze-
függéseinek áttekintése is bizonyítja, hogy Füst Milán költői nyelvének állandó
velejárója a rendszerszerűség, amely a szóanyag jelentés- és képhálózata révén
lírája gondolatiságának hordozója is.
A költő lírájában lévő szellemi lények nyelvi megnevezéseinek mint rokon
értelmű szavaknak kapcsolatrendszere a SzinSz. alapján az alábbi módon vázolha-
tó. Az ábrázolás nyilai a szótár utalási rendjének felelnek meg, tehát van a szótár-
író(k) szerint egyirányú használati felcserélhetőség is, ám ennek a jelen vizsgálat-
ban nincs különösebb jelentősége.

szellem démon
árny
kísértet lélek
rém szörny

47
1.1. Már a költő verseinek korai csoportjában számos helyen szerepelnek szelle-
mek, szerepükre elsőként Karinthy Frigyes (1911: 64) mutatott rá. Másik kortársa
(és barátja) „bús és ideges lélek hangjainak”, és „erős férfilélek” szülötteinek tartja
Füst verseit (Kosztolányi Dezső 1914: 41). A kötetből Kosztolányi azt a Nyilas
hava című verset idézi, amelyben „Jószivű szellem, | Idegen szellem közeleg s
tengerzöld | Szőllőfürtöt tart bús arca elé. || Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. |
Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.”
Érdemes megemlíteni, hogy a költő a Szellemek utcája című versét tartotta a
legkedvesebbnek (Büky 2000: 85). A szellem szó több jelentésben fordul nála is
elő, amint előfordulásait az ÉrtSz. szerinti csoportosításhoz sorolva ez át is tekint-
hető Büky 2000: 153–62 alapján, ugyanitt találhatók az idézetek locusai és a rövi-
dítések).

„fn 1. <Babonás hiedelem szerint v. költői elképzelésben>

test nélküli, természetfölötti lény.”

[…] boldog komondorok | Járták az éjszakát s fel-felugattak hozzád, mint a kócos

szellemek. (Az igaztevőhöz, 62)
Jószivű szellem, | Idegen szellem közeleg […] (Nyilas-hava, 104)
Vad szellemek ti, sötétség szülöttei! (Előhang. N. I, 99)
Ti segítsétek énekem, melyet elkezdek, mihelyt | a szellemek dalolni kezdenek
szivemben […] (Uo.)
A szellemektől kérd a dolgok tiszta látását, ember […] (Ua., 148)
Ó hold, ó holtak lámpája, szellemek napja […] (Upaniszada. N. I, 321)

„1.||a. <Ugyanilyen felfogásban> a halott tovább élőnek képzelt, vissza-

visszatérőnek, ill. megidézhetőnek vélt, nem testi része”

Légy vendég köztünk, láthatatlan, | Kósza szellem, mely tüzet | Keres, hogy
megtisztúljon abban […] (El innen, el… , 111)
[…] úgy vezetne kezeden | Remegő szeretettel s vendégeként vissza magához, | Mint
legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket. (A mélyen alvó, 44)

„1.||b. (ritk) Lélek (2 [= lélektani értelemben vett jelentés]).”

[…] A szellemem szállt és szállt […] (Szőlőhegyen, 160)

„4. (csak egysz-ban) (Fil) <Az idealista filozófia szerint> a jelenségek nem
anyagi természetű alapja, oka, létrehozója.”

[…] a Purasa, vagyis a legfőbb szellem […] (Előhang. N. I, 100)

A konkordanciákból láthatni, hogy sok szellem szó van metaforaszerepben:

ugat, közeleg, tart vmit, dalol, keres vmit, száll (vö. Büky 2002: száll, szellem;
utóbbit l. föntebb).

48
1.2. A kísértet szinonima metaforás adatait a Füst Milán metaforaszótáramból
idézem, a * az alapmetaforát jelzi. (Az egyéb rövidítések, jelzések feloldását is ott
l. Büky 2002.)

KÍSÉRTET *a kísértet tűz derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok
és sárga tüzek kt mf Válv . 87
KÍSÉRTET *a kísértet hajós derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajó-
sok és sárga tüzek kt mf Válv. 87

A tűz főnév szócikkei a metaforaszótárból (még egyszerűsítve is) mutatják,

milyen kapcsolatrendszerhez kötik a kísértet-et.

TŰZ a ború tüze Szent haragot ki szórsz, borúd tűzét veted a libegő boltozaton kt mf Válv. 57
TŰZ a jajgatás tüze A szenvedés | Eloltja jajgatásom rőt tüzét kt mf Válv. 81
TŰZ a kísértet tűz derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sár-
ga tüzek kt mf Válv. 87
TŰZ a lírai személy [’te’, NB. a verscím: Egy csillaghoz!] tüze S bevonván fekete tüzeid, |
Lassan fordúlsz el e vidékről kt mf Válv. 58
TŰZ a múlt tüze Ó múltak elalvó tüze kt mf Válv. 120
TŰZ *a nő tüze nincs e földön oly parancs, | Mely megfékezhetné tüzük [egyes könnyű, dajna
nők-nek] kt mf Válv. 46
TŰZ a tűz bátorít s mint ki elmerűlt | Az éjszakában s mit se lát, de messzi tűz | Ingerli s egy-
ben bátorítja árva két szemét kt mf (hasonlatban) Válv. 107
TŰZ a tűz forróság Boldog forróság volt nekem a földi tűz kt mf Válv. 9
TŰZ a tűz jár derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga
tüzek kt mf megsz szill Válv. 87
TŰZ a tűz szárnya [lelkem] lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt kt mf per Elmk. 50
TŰZ az út tüze Ki égeti vaj’ a havas útak sárga tüzét kt mf (tűz ’fény’ mtn) Elmk. 45
TŰZ csillagtűz csensz magadnak ember, | Még egy csókot, kortyot, csillagtüzeket kt mf ö Válv. 48
TŰZ fekete tűz S bevonván fekete tüzeid, | Lassan fordúlsz el e vidékről kt mf Válv. 58
TŰZ könnyű tűz könnyü tűz, mely nyomtalan halad kt mf Válv. 77
TŰZ S bevonván fekete tüzeid, | Lassan fordúlsz el e vidékről et mf Válv. 58

Található közvetett kapcsolat is a foszforra vonatkozó előismeretek alap-

ján:„S mint a foszfor | Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka”; ti. a nemfémes
elem fehér módosulata sötétben fényt bocsát ki.

1.3. A rokonértelmű szócsalád démon tagja is előfordul (l. Büky 2002: 155–9),
egyik tulajdonsága metaforaalkotó; a költői nyelvhez kapcsolat nem mutatkozik.

TESTETLEN testetlen ütleg vélem akkor láthatatlanúl | Civódtak démonok, de később

megsürűdve | Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel | Ütni kezdtek engemet kt mf en
( testetlen démon) Válv. 88

1.4. Az árny előfordulásai is metaforákban vannak.

ÁRNY az árny lép rádköszönt az alkonyat s az árny elédbe lép kt mf ráért megsz (’árnyék’
 ’szellem’) Válv. 34

49
 ÁRNY Csak árnyak vannak itt is, semmi más… | S oh mély homály föd el | S a karjaival itt is
átölel | Az elmulás et mf ráért (’árnyék’  ’kísértet; szellem’) Válv. 60

Az utóbbi két árny a szövegkörnyezetben grammatikai, vonzatszerkezetes

metaforák; s az első van kapcsolatban a ’szellem’ fogalommal.

ELŰZ az éjszakának árnyait | Elűzi édes napsütés gr mf ( vki elűz vkit ~ vmit) Válv. 118
ÖNT a zord fenyő torz árnyait elénkbe önté gr mf megsz ( vki önt vmit vhova) Válv. 104

Az éjszaka főnév metaforás kapcsolataiban számos a ¦¦kedvezőtlen¦¦ képzet-

társítású (pl. kalandor, ködös, végtelenbe virrad; unalmas, bozontos, vagdos,
gyanús), ezek közé illik az árny is. Részletes tartalomelemzést végezve ez és más
kapcsolatok viszonya egy ¦¦kedvező¦¦ – ¦¦kedvezőtlen¦¦ osztásban hasznos ered-
ményhez vezethet, de e nélkül az elemzés nékül is bizonyító erejű a példaanyag,
amelyből kiemelve az ”éjszaka teljesség” metaforát ez jól látszik: „S ma már éjsza-
kám: | Egyetlen teljességem”.

ÉJSZAKA *az éjszaka a kalandor S ha ő [NB. A verscím: A kalandor] volna az örök éjszaka:
| Az emberszívekben tanyázna kt mf Válv. 117
ÉJSZAKA S ködös éjszakád a végtelenbe virrad. et mf Elmk. 50
ÉJSZAKA A végső pirkadat köszönt reád | S a végtelenbe virrad éjszakád et mf Válv. 95
ÉJSZAKA az éjszaka apáca S a csendes, sötét apácára bízd magad, | Az éjszakára bízd
elárvúlt lelked kt mf megsz Válv. 12
ÉJSZAKA az éjszaka emléke Ó régi éjszakák emléke, – unalmas | Éjszakák fájó emléke kt mf
(éjszaka mtn) Válv. 120
ÉJSZAKA *az éjszaka kincs S gyengéden úgy öleli elfáradt szivéhez | Egyetlen kincsét: az
örök éjszakát kt mf Elmk. 14
ÉJSZAKA *az éjszaka melle Oh némely ember alszik zsákokon, | Befal, ledől s horkolván so-
se lát | Bozontos mellű éjszakát kt mf megsz ( *az éjszaka férfiú lat mf stat) Válv. 51
ÉJSZAKA *az éjszaka sátra oh éjszakám, szellősek sátraid kt mf Válv. 100
ÉJSZAKA az éjszaka teljesség S ma már éjszakám: | Egyetlen teljességem kt mf Válv. 10
ÉJSZAKA az éjszaka vagdos az éjszaka | Ködköntösét vagdossa szablyával kt mf Válv. 36
ÉJSZAKA elviselhetetlen éjszaka most a rideg sírba küldesz, elviselhetetlen | Éjszakáim bús
engeszteléseűl kt mf megsz (éjszaka mtn) Válv. 43
ÉJSZAKA gyanús éjszaka e gyanús éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton kt mf
en ( gyanús gondolat) Váln. 62
ÉJSZAKA mélységes éjszaka Földnek fekete göröngye felszállottam | Mélységes éjszakámból
sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá kt mf Válv. 14
ÉJSZAKA oh éjszakám, szellősek sátraid! et mf ap megsz Válv. 100
ÉJSZAKA részeg éjszaka E részeg éjszakán hadd jósolok kt mf Válv. 52
ÉJSZAKA *sápadozó éjszaka Hát íly nagy itt a félelem? | Hogy sáppadozók tőle éjszakáitok
kt mf megsz Válv. 48
ÉJSZAKA unalmas éjszaka unalmas | Éjszakák fájó emléke kt mf (éjszaka mtn) Válv. 120
ÉJSZAKA zöld éjszaka Sápadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a nappal
| Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi, | Volna csupán akkora,
mint egy forint s zöld éjszakában | Halkan fénylene végtelen távolban kt mf Válv. 83

1.5. A lélek főnév használata is áttekinthető, most szintén egyszerűsítéssel

mutatom be a szócikkeket a már többször említett helyről.

50
LÉLEK a dolog lelke S mint a foszfor | Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka kt mf (ha-
sonlatban) Válv. 130
LÉLEK a lélek alázata De jaj halaványan, | Sírván jön elém lelkemnek alázata újból kt mf
Válv. 85
LÉLEK a lélek alszik A lelkük vízfenéken alszik, mint a hal kt mf megsz (hasonlatban) Válv.
88
LÉLEK a lélek bolyong elszállt pőre lelkem s most bolyong kt mf megsz Válv. 91
LÉLEK a lélek bölcsője Lelkem bölcsője kt mf Elmk. 42
LÉLEK *a lélek didereg Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg kt mf megsz Válv. 84
LÉLEK a lélek elalszik a bántott lélek menekűl […] | álmatlan, szegény szeme lecsukódik, |
elalszik a homályban kt mf megsz Váln. 25
LÉLEK a lélek elcsendesedik Előbb repűlj lelkem te, ki elcsöndesedél kt mf megsz Váln. 29
LÉLEK a lélek elpihen édes lelked elpihenhet kt mf Válv. 106
LÉLEK *a lélek elrepül Előbb repülj el lelkem te kt mf megsz Elmk. 49
LÉLEK a lélek feje S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét kt mf megsz
(lélek mtn) Váln. 25
LÉLEK a lélek fekszik Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek kt mf megsz ~
tgys Válv. 84
LÉLEK *a lélek felijed révbe ért a lélek […] | […] fullasztó mély a hang, amelyre felijedve
riadt kt mf megsz Válv. 100–1
LÉLEK *a lélek fürge gödörre leltem | A sötét föld szinén és lyukra a tökéletes mennynek bol-
tozatján: | Hol is, ha ügyesebb és fürgébb, a túlvilágra besiklik a lelkem, | A túlvilágra
becsúszik kt mf megsz Váln. 52
LÉLEK a lélek hallgat a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél |
Gyakran leültek a párkányon s halkan hozzám | Lehajolva hallgatták a beszédem kt mf
megsz Váln. 67
LÉLEK *a lélek hirdet Lobogj én lelkem, te leszel a kósza szél… | A hajnali kiáltás légy, mely
elbolyong | S hirdesd, hogy végbevitted, amit sors és szenvedély | E földön rádszabott kt
mf Válv. 94
LÉLEK a lélek igyekezik Igyekezz, ó igyekezz lélek | E föld körén repülni túl kt mf megsz (
vki igyekezik vmit tenni) Válv. 121
LÉLEK a lélek indul [én lelkem] Aztán indúlj a messzi vidékre kt mf megsz Váln. 29
LÉLEK a lélek jár magános lelkemet kezénél vezesd Te | A vak úton, melyen eddig nem járt
még soha kt mf megsz Váln. 58
LÉLEK a lélek kíván Mit is kíván a lélek kt mf megsz Váln. 16
LÉLEK a lélek könnye Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek kt mf megsz Elmk.
39
LÉLEK *a lélek lehajol a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél |
Gyakran leültek a párkányon s halkan hozzám | Lehajolva hallgatták a beszédem kt mf
megsz Váln. 67
LÉLEK a lélek lehajt S a bántott lélek menekül s vidékeid vánkosára lehajtja fejét kt mf
megsz Elmk. 42
LÉLEK a lélek lehanyatlik S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, | Gyenge a
bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik kt mf tgys (hasonlatban) Válv. 85
LÉLEK a lélek lel S a lelked vígaszát majd hol leli kt mf megsz Válv. 59
LÉLEK a lélek leng [én lelkem] És lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt kt mf tgys Elmk. 50
LÉLEK *a lélek lengedez Az édes és végtelen tengeren | Lengedezz én lelkem, mint a kósza
szél, | Mint a hajnali kiáltás, mely messze bolyong kt mf tgys (hasonlatban) Váln. 29
LÉLEK *a lélek leró [én lelkem] Leróttad tartozásodat kt mf Válv. 94
LÉLEK a lélek leül a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél | Gyakran
leültek a párkányon kt mf megsz Váln. 67

51
 LÉLEK a lélek lobog S mint aki álmában fázik, mint a lélekmécs, úgy didereg, lobog | Megpró-
bált lelkem kt mf tgys (hasonlatban) Váln.12
LÉLEK a lélek marad [én lelkem] lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt… | És ott maradsz
éjszaka kt mf megsz Elmk. 50
LÉLEK *a lélek megdermed álmatag, komoly, | Két dióbarna szemeddel úgy meredj reá,
hogy megdermedjen benne a lélek kt mf tgys Válv. 17
LÉLEK a lélek megnéz a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél |
Gyakran leültek a párkányon s halkan hozzám | Lehajolva hallgatták a beszédem, – meg-
nézték az időt kt mf megsz Váln. 67
LÉLEK a lélek megvár [én lelkem] lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt… | És ott maradsz
éjszaka s megvárod a Hajnalt kt mf megsz Elmk. 50
LÉLEK a lélek megy Lobogj én lelkem […] | És lázadat levetni mégy kt mf Válv. 94
LÉLEK a lélek menekül S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét kt mf
megsz Váln. 25
LÉLEK a lélek moccan Lélek se moccan erre mifelénk kt mf megsz Válv. 28
LÉLEK *a lélek pihen felkavarta s boros lelkünket, mely rég pihent kt mf megsz Válv. 73
LÉLEK a lélek repül Előbb repűlj lelkem te, ki elcsöndesedél kt mf megsz Váln. 29
LÉLEK a lélek riad révbe ért a lélek […] | felijedve riadt kt mf Válv. 100–1
LÉLEK *a lélek szél Lobogj én lelkem, te leszel a kósza szél kt mf Válv. 94
LÉLEK *a lélek szellős szellős lesz a lelkem, mint a virradat kt mf (virradat mtn) (hasonlatban)
Válv. 111
LÉLEK *a lélek szeme a bántott lélek menekűl […] | álmatlan, szegény szeme lecsukódik kt
mf tgys Váln. 25
LÉLEK a lélek szunnyad szunnyadt a lélek kt mf megsz Elmk. 35
LÉLEK a lélek tanyázik révbe ért a lélek s itt-ott tengve-lengve, | Sokfelé tanyázott, mint a
kósza szél kt mf (hasonlatban) Válv. 100–1
LÉLEK a lélek tengerszeme megholt lelkem mélységes és titkos | Tengerszemére rátalált kt
mf tgys Váln. 57
LÉLEK a lélek tombol Lobogj én lelkem […] | S csak magadat mulatni tombolsz még a tágas
ég alatt kt mf Válv. 94
LÉLEK a lélek tud Mit is kíván a lélek! Ó ha tudná kt mf megsz Váln. 16
LÉLEK *a lélek ügyes gödörre leltem | A sötét föld szinén és lyukra a tökéletes mennynek
boltozatján: | Hol is, ha ügyesebb és fürgébb, a túlvilágra besiklik a lelkem, | A túlvilágra
becsúszik kt mf Váln. 52
LÉLEK a lélek vár [én lelkem] várod amíg döngő léptekkel az Új Nap | Feljön kt mf megsz Elmk.
50
LÉLEK *a lélek vár szegény lelkünk elszakadt az ágról, amely hordozá s akár a túlérett gyü-
mölcs, | Amely egy éjszakán lehull és már csak önmagának van és vár kt mf megsz (ha-
sonlatban) Válv. 77
LÉLEK a lélek világít S mint a foszfor | Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka kt mf (ha-
sonlatban) Válv. 130
LÉLEK *a lélek zeng Lelke zengve változzék meg, olvadjon a fénybe kt mf Válv. 136
LÉLEK a lírai személy [’én’] lélek Látom bűnöd innen kósza lélek én, ki véletlen, hogy erre
járok kt mf Válv. 105
LÉLEK Az édes és végtelen tengeren | Lengedezz én lelkem, mint a kósza szél, | Mint a hajna-
li kiáltás, mely messze bolyong et mf ap megsz (hasonlatban) Váln. 29
LÉLEK beteg lélek Beteg, bús lelkem rokona, bús, alvó kikötő kt mf megsz Válv. 87
LÉLEK boros lélek a békességet menten felkavarta s boros lelkünket kt mf hyp ( *boros
lírai személy) Válv. 73
LÉLEK (mn) eltikkadt lélek tűzijátékot tartogat néki, | Gyönyörű mulatságúl eltikkadt lelké-
nek e tikkasztó vidéken kt mf Elmk. 60
LÉLEK fájó lélek S két pokoli vörös szem repűl | Fenn a magasban s nézi fájó lelkem!… kt
mf Váln. 12

52
 LÉLEK hallgatag lélek Légy lelkem hallgatag | S konok, magadbamélyedő, akár a rab kt mf
megsz (hasonlatban) Válv. 120
LÉLEK Igyekezz, ó igyekezz lélek | E föld körén repülni túl et mf ap megsz Válv. 121
LÉLEK Lobogj én lelkem et mf ap megsz
LÉLEK Ó lelkem, – én e földön itt elfáradok et mf ap Válv. 122
LÉLEK pőre lélek a téli fagyban elszállt pőre lelkem kt mf Válv. 91
LÉLEK szegény lélek minden veszendőbe mén? | Az egek tornyai s az égő tűzzel teli árkok? |
És lelkem is szegény kt mf Válv. 115
LÉLEKMÉCS *a lélekmécs didereg S mint aki álmában fázik, mint a lélekmécs, úgy didereg,
lobog | Megpróbált lelkem kt mf megsz Elmk. 57

A lélek főnév kapcsolataiban a Füst Milán-i lírában megtalálható a vízképzet

s a vele asszociációs viszonyban levő tengerképzet, amelyikhez a tisztaság (fürdik,
tűz), a lélekre mint olyanra amúgy is jellemző mozgásforma – (el)bolyong, lebeg-
tet, leng; lengedez, lobog, repül –, a bor képzete (boros lelkünket) kapcsolódik,
részletesebben: Büky 1989: 121–3. A vízképzet a lélek-kel egyes jelentéseiben
rokon értelmű szív főnévvel is kapcsolatban van, a szív főnév meglehetősen nagy
előfordulású a költő nyelvében (131 adat van földolgozva az említett munkámban).
A víz és a vele mezőkapcsolatban lévő könny, örvény, tenger, tölcsér, vihar, vitorla
rendre megjelenik szív kapcsolataiban, a ’folyadék’ jelentésjegyű bor-hoz hason-
lón. A víz, a bor, illetőleg a folyadékok mint nem diszkrét testformájú anyagok
nagyon alkalmasak az érzelmekkel kapcsolatos metaforák alakítására, hiszen az
érzelmek sem körülhatárolható entitások.
1.6. A rém főnév tartozik még a szinonimacsoportba, a szövegműben a rém
megjelenése éjszaka van, amely napszak a költő lírájában jellemző létidő.

RÉM *a lelkiismeret rém S a háztetőiden || Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába
zörget, nem figyelsz, | Nem nézel már utána, mért zavar? Mivelhogy mind letűnt, | kinek
tartozol. S ki ott fenn jár, a lelkiismeret kt mf megsz Válv. 11–2

1.7. Hasonló szerepű a szörny főnév előfordulási számban is, kapcsolatrendjében

is.

SZÖRNY az éj szörnyei Az éj barátságos szörnyei kt mf (éj mtn) Válv. 18

Az éj-nek másutt is hasonló, a félelmetességen alapuló konnotációs kapcso-

latai vannak: elmélyül, mar, nehéz; súlyos, megétet mákonyával; stb. A metaforás
adatok az alábbiak, ezekben jól látszik, hogy tartalomelemzési szempontból sok a
¦¦kedvezőtlen¦¦ besorolhatóság.

ÉJ *az éj áll S egy új világ épült fel így világod ellen, amíg távol volt szemem | S megdönthe-
tetlen állt előttem, mint az éj maga kt mf megsz (hasonlatban) Válv. 38
ÉJ az éj elföd elfödött az éj a rádleselkedőktől kt mf (éj mtn) Válv. 106
ÉJ az éj elmélyül S ez egyszer még elmélyül az éj is kt mf Válv. 36
ÉJ az éj határtalan Az éj határtalan kt mf Válv. 73
ÉJ az éj kábultja felverők || Az éj kábultjait kt mf (éj mtn) Válv. 73–4
ÉJ az éj ködvára az éj köd-vára leomlott kt mf tgys Válv. 104

53
 ÉJ az éj mar az éj ikránkba mart kt mf megsz Válv. 78
ÉJ az éj szörnyei Az éj barátságos szörnyei kt mf (éj mtn) Válv. 18
ÉJ az éj zenitje az éj zenithjén kt mf Válv. 37
ÉJ nehéz az éj nehéz az éj kt mf ell ( *nehéz az éj elviselése) Váln. 49
ÉJ súlyos az éj De jaj, súlyos ez az éj kt mf ell ( *súlyos az éj elviselése) Elmk. 35

1.9. Mindezek mellett természetesen a versszövegek halmazában a kapcsolati háló

folytán közös ismeretté alakuló szellem- és kísértettulajdonságok miatt van szö-
veghely, amelyben a ’szellem’ nincsen megnevezve, ám cselekedeteiből tudható,
hogy kicsoda: „Fogja lámpását és az arcomba világít… (oh jól tudom, hogy ezt
teszi, | Mert mindent tudok én, ha alszom is.)” – vö. Büky 2000: 159 kk.; aki itt
lámpásával a költői én arcába világít, az ’ifjúkor szelleme, kísértete’, hiszen a
költemény vége táján a költő fel is oldja a rejtélyt: „Szememre száll a tűz, napfény-
ben áll a tér – | És látom magamat, egy ifjut gondokkal teli […].” (vö. Büky 2000:
155–60). Ezzel a kifejezéstechnikával egyező megoldás másutt is van a költő
lírájában, például a kutya főnév használatában, amely egyébként érintkezik a lélek
és az éjszaka szerepkörével: „komondorok | Járták az éjszakát s fel-felugattak
hozzád, mint a kócos szellemek”. A ’kutya’ képzete pusztán az állat viselkedés-
jegyeinek (lapul, sunyít, fülel) leírásával jelenik meg, ilyeténképpen zérusfokú
*kutya metaforát kell az olvasónak appercipiálnia: *a víz kutya, hasonlóképp van a
szív-vel is (*a szív kutya) az alábbiakban. Ezek a példák voltaképpen alrendszerek-
nek tarthatók a teljes képhálózatban (részletesen l. Büky 1997).

[…] a víz sárgán lapúlt, sunyított és figyelt […] (Habok a köd alatt, 77)
S a szív nagyon sunyított és füleli, | Hogy menni jelt ad-e már valami? (Sirató, 141)
S a szív sunyít, – megáll és füleli […] (Naenia. N. I, 341)

Ugyanakkor a víz- és a szívképzethez is kapcsolódnak ezek a metaforás szö-

veghelyek, a folyadékok mellett, mint indiszkrét anyagok mellett a szívhez tartozó
érzelmek szintén nem diszkrétek, ezáltal kiszámíthatatlanok, bizonytalanok (minő-
ségben, mértékben), efféle tulajdonságok, viselkedésjegyek kutyákra is jellemzők
lehetnek, innen az összefüggés.

2. A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje a kognícióban valamelyest egyező

vagy éppenséggel azonos tulajdonságú dolgok összekapcsolásán alapul. A
konnekcionista nyelvfelfogás alapján a nyelvi teljesítményeket az idegrendszeri
hálózatelmélet keretében kell értelmezni, amelyben a kapcsolatokon kívül volta-
képpen nincs szabály (Lukács – Pléh 2003: 535). A congruencia a metaforás kap-
csolatok – *ugat, közeleg stb. – révén nem csupán az egyes ’szellem’ jelentésű
szavak szemantikai összefüggése alapján, hanem a jelölt dolgok asszociációs
mezőkapcsolata (mint az éjszaka) miatt is létrejön, végső soron efféle kapcsolaton
épül a vízzel és más folyadékokkal, illetőleg mezőkapcsolataival való összeépülés
is. A hálózat kapcsolópontja némelykor észlelhető, mint a ’kutya’ egyik species pro
genere szinekdochés kötése a hasonlatban (komondorok fel-felugattak ≈ kócos

54
szellemek *fel-felugattak), másutt viszont a korábban fölismert hálózati kapcsola-
tokból tudható, mint a *kutyá-val, illetőleg a szív-vel congruens lapúlt, sunyított és
figyelt. A neurobiológia értelmében vett, mondhatni, oszcillálási folyamat indul be,
amely a kognitív funkciókban, itt és most a memóriában összekapcsolja azokat a
jegyeket, amelyeknek a kifejezés, a stílus szempontjából van vagy lehet jelentősé-
ge. A pszicholingvisztika fölfogása szerinti mentális szótárban (lexikonban) az
összekapcsolások révén egy-egy szó olvasásakor vagy hallásakor számos más szó
különböző mértékben aktivizálódik, izgalomba jön a halántéklebeny Wernicke-
területén (vö. Pléh – Lukács – Kas 2008: 791; 828–9). A szöveg, itt és most a
’szellem’ fogalommal kapcsolatos gondolatiság megismerhető és megérthető a
stilaritásról nem is szólva.

Irodalom

Büky László 1997. Étude de style à partir des mots dans leur contexte d’emploi. In
Jean Perrot (szerk.): Polyphonie pour Iván Fónagy. Paris: L’Harmattan. 51-
9.
Büky László 1989. Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes
költő nyelvében. Budapest: Akadémiai.
Büky László 2000. Egy vers szóhasználati háttere – Füst Milán: Szellemek utcája.
Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar
Nyelvészeti Tanszék.
Büky László 2002. Füst Milán metaforahasználatának alapjai szótárszerű feldol-
gozásban. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Magyar Nyelvészeti Tanszék.
Karinthy Frigyes 1911. Füst Milán. Nyugat. II: 63-5.
Kosztolányi Dezső 1914. Füst Milán: Változtatnod nem lehet. Világ 1914. április
19. 41-3. [Kötetben: Uő. 1958. Írók, festők, tudósok I–II. Budapest: Szépiro-
dalmi. II: 5-7.]
Lukács Ágnes – Pléh Csaba 2003. A nyelv idegrendszeri reprezentációja. In Pléh
Csaba – Kovács Gyula – Gulyás Balázs: Kognitív idegtudomány. Budapest:
Osiris.
ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László (főszerk.): A magyar nyelv értelmező
szótára. Budapest: Akadémiai. 1959-1962.
Pléh Csaba – Lukács Ágnes – Kas Bence 2008. A szótár pszicholingvisztikája. In
Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I–IV. Budapest: Aka-
démiai. IV: 790-852.
SzinSz. = O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva 1978. Magyar szinonimaszótár. Buda-
pest: Akadémiai.

55
56
Hálózatok és nyelvtudomány

57
58
 Hálózatkutatás, közösség, nyelv

Balázs Géza

„Mi, hálózatkutatók eszközt, módszert tudunk adni, de a szakterületi problé-

mát a szakértőknek kell megoldani.”
(Barabási Albert-László, MTA, Budapest, 2012. május 11.)

0. Bevezetés

A hálózattudomány (hálózatelmélet, hálózatkutatás) új, helyét kereső disz-

ciplína, amely elmélet és módszer is lehet, s ebben hasonlít a matematikára vagy a
szemiotikára. Módszerként a szaktudományok felhasználhatják saját kutatási
területükön. A matematikai gráfelmélet, a hálózatkutatás alapelvei nyomán a
kisvilágság, a skálafüggetlenség, az egymásbaágyazottság és a gyengekapcsoltság
szempontjából vizsgálhatók a különböző jelenségek, köztük a nyelv is. A hálózat-
tudomány módszerével a nyelv szintaktikai, szemantika és pragmatikai hálózatai is
vizsgálhatók. Ezeknek a kutatásoknak a hálózattudománytól független előzményei
is vannak. A tanulmány bemutatja a korai és modern hálózattudományi megközelí-
téseket, az e körbe sorolható korai és mai nyelvészeti kutatásokat, és részletesebben
tárgyalja a természeti-társadalmi-kulturális-nyelvi működéseket felmutató alakza-
tok jellemzőit. Úgy látszik, hogy a kulturális evolúció terméke, a nyelv (akárcsak a
szemiotika esetében) különösen alkalmas más, például a társadalmi jelenségek
modellálására is.
Tudomány + módszer = „új szemiotika”
A körülöttünk és a bennünk lévő világ, a természetes és mesterséges környe-
zet hálózatosan szerveződik. A hálózattudomány szerint ezeknek a hálózatoknak
vannak közös tulajdonságai, amelyek közös szemlélet alapján a hálózattudomány
és a társult tudományok eszközeivel leírhatók. A hálózattudomány két részre
osztható: hálózatelmélet és konkrét hálózatkutatás. A hálózattudomány a matema-
tikához vagy a szemiotikához hasonlítható. Egyrészt önálló tudomány, másrészt
módszer más tudományok számára. Van körülírható önálló tudományos területe,
vannak módszerei. Ám más tudományok számára is szolgálhat módszerként,
megközelítési módként. Éppen úgy, mint a matematika vagy szemiotika. Multi-,
inter- és transzdiszciplináris jellege folytán egyfajta „új szemiotikaként” is szóba
jöhet. És beszélhetünk alkalmazott hálózatkutatásról is.
Az informatikai (technokulturális, digitális) forradalom lehetővé teszi a tu-
dományos módszerek kiterjesztését. A mobiltelefon, a GPS-szolgáltatások, az
internet, a Facebook stb. segítségével (az adatkezelési törvényeket betartva) nagy-
számú pontos információ gyűjthető az emberek, közösségek szokásairól, viselkedé-

59
séről. Például olyan jelenségekről: mint a Facebook-felhasználók átlagos távolsága
egymástól (kiderült: 4,74 lépés, kevesebb mint Karinthy és Milgram gondolta). A
nagyszámú adat birtokában az események megjósolhatósága is szóba kerül: „A
jövő kiszámítható” – ahogy Barabási Albert-László (2010), a hálózattudomány
„atyja” egyik művének alcímében jelzi.
Mivel a kommunikációs folyamatban nemcsak egyszerűen információtováb-
bítás folyik, hanem különféle összetett kognitív folyamatok: például kognitív
korlátok, határok, dimenziók legyűrése, valamint sémák működtetése, témánkat
akár a kognitív tudományok körébe is sorolhatjuk.

1. Előzmények

A hálózattudomány a 20. század utolsó évtizedében szerveződik meg, és a

21. század első évtizedében kezd kibontakozni. De a hálózatokkal kapcsolatos
megfigyelések, kutatások már korábban elkezdődtek.
A korai hálózatkutatást 1736-tól 1966-ig számítják a gráfelmélet megalapo-
zásától (a königsbergi hidak problémája) annak matematikai kidolgozásáig. A
modern hálózatkutatás 1967-től, Milgram szociológiai kísérletétől („hat lépés
távolság”) indul, s ide tartozik a kisvilág-jelleg és a skálafüggetlenség mint háló-
zatelv felismerése. A hálózattudomány diszciplináris kijelölése Barabási Albert-
László (2003) nevéhez fűződik.
A gráfelméletet hasznosítása több helyen megjelent. Például a városok köz-
lekedési járatsűrűségének megállapítása, az agy neuronszerkezete, az internet
szerveződése. Barabási (2003) az internet vizsgálatában skálafüggetlen eloszlást
mutató gráfokat figyelt meg, vagyis nem teljesen véletlenszerű folyamatszervező-
dést lát.
A skálafüggetlenség egy eloszlásfajta: nagyon sok hálózati elemnek csak ke-
vés szomszédja van, viszont mindig van olyan elem, amelynek nagyon sok szom-
széd jut. Csermely Péter (2005, 35.) megfogalmazásában: „annak a valószínűsége,
hogy valamely elemnek egy nagyságrenddel több szomszédja legyen, éppen egy
nagyságrenddel kisebb.” A skálafüggetlenséget megvizsgálták és megtalálták az
atomi, a molekuláris, a biológiai hálózatokban. A bennünket jobban érdeklő társa-
dalmi (és nyelvi) hálózatokban skálafüggetlenség mutatható ki az e-mail üzenetek,
a telefonhívások, a tudományos produktivitás megoszlásában, a városok méretel-
oszlásában.
Közgazdászok fölfigyeltek rá, hogy skálafüggetlen eloszlást mutat a vagyon.
Pareto törvénye így fogalmazza meg: „a gazdag még gazdagabb lesz”, azaz annak
az esélye, hogy egy meglévő vagyont egy egységgel tovább gyarapítsunk, sokkal
nagyobb, mint annak, hogy egységnyi vagyont nulláról összehozzunk. Ugyanezt a
magyar népi bölcsesség tökéletesen pontosan fogalmazza meg: „A kutya is a
dombra sz..ik”, ami azt bizonyítja, hogy sok tudományos fölfedezés előzménye a
„népi tudásban” megtalálható. Az interneten, csakúgy, mint a társadalomban,
megfigyelhető az egy-egy népszerű pont felé való irányulás. Hasonló jelenségeket

60
tapasztalhatunk a tudományos iskolák, paradigmák, vagy éppen a társas és szexuá-
lis kapcsolatok szerveződésében, de ugyanilyen skálafüggetlen eloszlást mutató
alapon alakulnak ki a kedvelt turistacélpontok, a repülőgépjáratok (gyűjtő-elosztó
központok). A CD-lejátszók népszerű „random” (véletlenszerű) üzemmódját a
véletlenszerűen szerveződő gráfok fölfedezése ihlette.
Milgram nyomán Mark Granovetter kimutatta, hogy a társadalom több szo-
rosan összekapcsolódó csoportját egymással gyenge (kommunikációs) kapcsolatok
kötik össze. Ezek a gyenge kapcsolatok stabilizálják a társadalmat, később kiderült,
hogy az ökológiai rendszereket is (Csermely 2005, 14).

1.1 Magyar előzmények

A gráfelmélethez köthető megfigyelés, hogy a világon két ember között vi-

szonylag kevés – általában öt-hat – emberen keresztül lehet személyes kapcsolatot
találni. Az ötletet már Karinthy Frigyes (1980) fölvetette a Láncszemek című
novellájában (1929), tudományosan Stanley Milgram pszichológus igazolta. Va-
gyis „kis világban” élünk, amely azért olyan kicsi, mert a társadalmi kapcsolatok
sűrű hálót szőnek. Ez lett a „kisvilág” vagy „kisvilágság” elmélet. Karinthynál az
szerepel a hálózatkutatás hajnala előtt, hogy bárkivel a Földön legfeljebb öt egyé-
nen keresztül, egy közvetlen ismeretséget feltételezve kapcsolat hozható létre.
A zseniális író azonban nemcsak az emberi kapcsolatok ilyen hálózatos szö-
vetségére, hanem a szellemi termékek (a legendás pesti vicc) hálózatos terjedésére
is utal egy történetében. Devecseri Gábor följegyzésében:

„Egy alkalommal [Karinthy] visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet ked-

véért: Elhatároztam - mondta - hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebessé-
gét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet („Kérlek - szól Arisztid -,
sürgönyt kaptam, hogy unokám született; de nem írták meg, hogy fiú vagy lány; és
most nem tudom, nagypapa vagyok-e vagy nagymama.") és átmentem másfél
órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték.”
Karinthy mérése szerint a pesti vicc terjedési sebessége úgy másfél óra
(Dinnyés 2011). Karinthy tehát pontosan érzékelt valamit, amit a mai, informatikai
világban akár matematikai úton is kiszámolhatunk (pl. a hírek, rémhírek, „mémek”,
de akár a viccek terjedése a közösségi oldalakon, ez utóbbira vonatkozik dolgoza-
tunk, Balázs 2013).

2. Hálózatkutatás a közösségi szférában

A hálózatkutatás az emberi-közösségi szféra számos területére kiterjedt. Az

ember által létrehozott szervezetek, intézmények nincsenek egyedül, hanem mindig
egy csoportnak, egy hálózatnak a részei. Az egyéni hálózatot nevezhetjük család-
nak, rokonságnak, szomszédságnak, ismeretségnek, kapcsolatnak (a szociális és
kulturális antropológia aprólékosan feltárta ezek sokaságát); ezeket a fogalmakat

61
sokszor szervezetekre és intézményekre is használhatjuk, például rokon vagy
szomszéd tanszék, leányvállalat, ikertorony; de a szervezetek, intézmények kapcso-
latára, láncolatára számos más nyelvi jel is utal: útifalu (egy útra felfűzött falu),
sorház, szalagház, fejpályaudvar, társszervezet, ernyőszervezet, leányvállalat stb.
Természetesen megkülönböztetendők az emberek közötti elsődleges, valóságos,
informális, vonzalmi kapcsolatok a másodlagos, formális hivatalos kapcsolatoktól.
A hálózatkutatás egyik korai alapja az ún. szociometria, amely a közösségben a
vonzalmakon alapuló kapcsolatokat mutatja ki. A szociometria Jacob Lévy Moreno
nevéhez fűződik, Magyarországon Mérei Ferenc végzett ebbe a körbe tartozó
vizsgálatokat. Mérei szerint az elsődleges csoportok az emberi integritás megvé-
désnek, illetve a túlélésnek a biztosítékai. Moreno a szervezetekben található társas
hálózatot a státusokból álló intézményes rendszerek lappangó hátterének nevezte. E
hálózatokat a rokonszenvi választások módszerével kísérelte meg feltárni. A vizs-
gált csoport tagjai olyan kérdésekre adtak választ, hogy konkrét, lehetőleg fontos
élethelyzetekben kiket választanának társként. Feltételezte, hogy ezek a választások
megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásnak, s így az intézményben
kialakult kapcsolatrendszernek. A vizsgálódások ezen módszerét, mely a választá-
sok alapján rajzolta ki a társas hálózatot, nevezte Moreno szociometriának. A
felmérés technikájának főbb gondolatai Magyarországon elsősorban Mérei Ferenc
munkáiból ismertek (2002, 2006).
Csermely Péter (2005) a „minden mindennel összefügg” szellemében a leg-
különfélébb természeti, biológiai, társadalmi, lelki és nyelvi jelenségeket hozza föl
példaként a hálózatszerveződésre. Gondolatmenetében központi szerepet kapnak a
skálafüggetlen kapcsolatokon túl a társas hálózatokban megmutatkozó ún. gyenge
kapcsolatok. Az alacsony intenzitású vagy az intenzív, de átmeneti kapcsolatok,
vagyis a gyenge kapcsolatok stabilizálják a biológiai és társadalmi létet. Ennek
egyik leglátványosabb technológiája az internet, azon belül a közösségépítő portál-
ok (iwiw ~ international who is who, 2003- Facebook stb.), amelyek főként a
gyenge kapcsolatok mutatói. McLuhan (2001) szerint a kommunikációs technoló-
giák átrajzolják a társadalmat. Az internet minden valószínűség szerint új lehetősé-
get és értelmezési keretet ad a világról, s benne az emberről – vallja az
internetfilozófa is (Ropolyi 2006).

3. A hálózatkutatás és a nyelv

A kommunikációkutatók és a nyelvészek a nyelvben hálókat, hálózatokat ke-

resnek, akkor is, ha a terminust nem használják. A szintaxis maga egy bonyolult, a
szókészlet elemei között nyelvtani eszközökkel létrehozott, sűrű (erős vagy gyenge
kapcsoltságú) szövésű lineáris háló, kognitív alapon szerveződő (emlékezet) sza-
bályrendszer. A szemantika már lazább szálakkal van szőve, hiszen a jelentések
összetettek, nehezebben megragadhatók, megközelítésük, leírásuk már meg is
haladja a nyelvész kompetenciáját, ezt akár „lineáris-alineáris” hálózatnak is tart-
hatjuk, de szabályszerűségek természetesen itt is vannak. Végül pedig föltételezhe-

62
tünk egy pragmatikai hálót is, a szerkesztett nyelvi közlés valós nyelvhasználati
környezetét: amely magában foglalja az indítékot, a szándékolt hatást, valamint a
megértést. Szövegeinket nem véletlenül nevezzük szövegnek, a szóban magában
benne van a „szövés”, a „szövet”, vagyis szálaknak az egymással való rendezett,
szoros vagy éppen gyenge kapcsolata. Egyetemes felfogásról lehet szó, mert a latin
textus is ugyanígy motivált.
A hálózatkutatás nyelvben való alkalmazását Csermely Péter (2005, 223–
229.) vázlatosan említi: „Az emberi nyelv komplex hálózat, amelyben a hálózat
stabilitása a jelentés stabilitásával egyenértékű.” Szerinte a nyelvben is fölfedezhe-
tő a skálafüggetlenség és a gyengekapcsoltság. Hozzáteszem, hogy a kisvilágság és
az egymásbaágyazottság is. Bár a különböző tudományterületekről hozott fogal-
mak, látásmódok, módszerek átvétele, használata ma még aligha vezet koherens
elmélethez.

3.1 Kapcsolathálók kutatása

A nyelvtudomány leginkább az ún. belső nyelvi jelenségek (fonetikai, nyelv-

tani jelenségek, szavak) kutatásával foglalkozik. A nyelvi jelenségek azonban soha
nem önmagukban, hanem mindig csak nyelvi produktumokban (teljes nyelvi
megnyilatkozásban, szövegben) fordulnak elő, így igazából csak a teljes közlési
produktum vizsgálatában érthetjük meg az üzenetet (szándék, cél). Erre először a
legkövetkezetesebben a szövegtan hívta fel a figyelmet. A szövegtani vizsgálat
nyelvészeti alapú, de mindenképpen külső szempontokat is bevonó
multidiszciplináris, tükrözi ezt a szövegtan számos területe a szövegfonetikától a
szöveggrammatikán át a szövegpragmatikáig, vagy a szövegtípusok kutatásáig. És
természetesen a szövegtan tárgya, a szöveg már ugyancsak a tudományok kezdetei-
től fogva a kutatások tárgya. (Vö. például Balázs 2007.)
A szövegek vizsgálatához jó szövegdokumentációra van szükség. Erre csak
a legutóbbi fél évszázad technológiai kínálnak igazán jó lehetőséget. Az élőbeszéd
rögzítési technológiáinak is köszönhető az önálló szövegtan kibontakozása. Termé-
szetesen korábban is voltak teljes szövegekre, sőt nemcsak leírt, de mondott szöve-
gekre vonatkozó lejegyzések és megfigyelések (gondoljunk csak a
bibliamagyázatok kapcsán kifejlődött hermeneutikára). De említhetjük a nyelvjá-
ráskutatók és a néprajzkutatók többnyire kevés figyelemre méltatott megfigyelése-
it, följegyzéseit is. Nem véletlen, hogy szempontunkból, a szövegek hálózatainak
megismerése szempontjából éppen az ő megfigyeléseik a legértékesebbek a mo-
dern technológiák előtti korszakból, s a mai kutatások sokban megerősítik meglátá-
saikat. A folklorisztika a népi tudás, azon belül a népi nyelvhasználat kapcsán sok
fontos dolgot feltárt: például a folklórjavak terjedésének mechanizmusát. Korábban
egyszerűsítve úgy vélték, hogy a népköltészetet „a nép (a közösség) költi”. Ma már
tudományosan is igazolható, hogy a népéletben (is) vannak nagy egyéniségek, akik
innovatívak, kreatívak, bővítik, fejlesztik, újítják a kódot, s vannak inkább befoga-
dók (átadók-átvevők). Népmese, népdal, ballada, de találós kérdés, vicc, szólás is
főleg az egyéniségeknél születik (mondhatnánk: sűrűsödik), s hálózatokon át

63
terjed. A népnyelvben beszélnek nagy mesemondóról vagy éppen „szólástarisznyá-
ról”. Ők az egyéniségek. Náluk sűrűsödik a tudás. Hálózatkutatási terminológiával:
ők a csomópontok (hubok). Külön kérdés egyes műfajok, témák (tematikák) terje-
dése. Hálózatkutatási szempontból talán a rémhír a leginkább nyilvánvaló jelenség,
hiszen a „fertőzésekhez” hasonlóan terjed, de említhetjük az „igaz” történetet, az
anekdotát, a viccet, a városi legendákat (urban legend, voltaképpen álhíreket) is.
(Kutatásukat leginkább szociálpszichológusok végzik: Csepeli 1993, 196-199,
újabban Szvetelszky Zsuzsa 2003.)
Ezekből a megfigyelésekből logikusan következik, hogy az átadás-átvétel je-
lenségek összetett, de feltérképezhető hálózati működésben zajlanak, s az alacso-
nyabb szinten megfigyelt jelenségek magasabb szinten is megismétlődnek. Ilyen
például a jelenségek egy-egy pontban való „sűrűsödése”, vagy például egy kritikus
ponton való „fertőzésszerű” terjedése.

3.2 A hálózatkutatás korszakai

A nyelvészetben is föltételezhetünk korai és modern hálózatkutatási korsza-

kokat. Korai nyelvészeti hálózatkutatásnak kell tartani például a nyelv statisztikai
törvényszerűségeit kimutató Zipf-„törvényt”, pontosabban hipotézist. Georg
Kinsley Zipf (1902—1950) a „legkisebb erőfeszítés elvét” vallotta, melynek né-
hány kimutatható jelensége: (1) egy szó gyakorisági listán elfoglalt helye és szö-
vegbeli használatának gyakorisága közötti kapcsolatot egy állandó jellemzi, a
szógyakoriság (több nyelvben is kimutatva) szabályos görbét alkot, (2) fordított
összefüggés van a szó hossza és gyakorisága között, vagyis a sokat használt szavak
rövidek, a ritkán használtak hosszúak (föltehetőleg ezért rövidítjük le a szavakat,
ha gyakoriságuk növekszik) (Crystal 1998, 115-116). A Zipf-hipotézist magyar
anyagon is kimutatták, pl. Papp Ferenc szóvégmutató szótára alapján, Nagy Ferenc
(1971) tulajdonneveknek irodalmi szövegekben való előfordulásán.
A korai magyar nyelvészeti hálózatkutatásba sorolható egy 1988-as főiskolai
OTDK-dolgozat, majd abból született szakdolgozat és publikáció. Füle Bernadett,
az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Gödöllői Képzési Helyének hallgatója Balázs
Géza szakmai vezetésével készített el egy dolgozatot: Ragadványnevek
szociometrikai vizsgálata egy ceglédi általános iskolában címmel (Füle 1990). A
kutatás összegzése:

„a) A becenevek és a szociometria összehasonlítása során jól látszik, hogy az

osztályban vezető szerepet betöltő gyerekek sok becenévvel rendelkeznek. Így
például a fiúknál a központi személyiség (6 kölcsönösségi kapcsolattal) HZ tíz, a
lányoknál a központban álló (6 kölcsönösségi kapcsolattal) ZSSZ három becenevet
kapott. Ez a SZ. név kevésbé becézhető volta miatt alakulhatott így. Ezt bizonyítja
az is, hogy a lányoknál a központi magba tartozó (4 kölcsönösségi kapcsolattal)
NB kilenc becenévvel rendelkezik. A fiúknál JG szintén a központi magba tartozik
(4 kölcsönösségi kapcsolattal) és kilenc becenév birtokosa. Ezzel szemben a pere-
men elhelyezkedő KR (1 kölcsönösségi kapcsolattal) egy, SZZS (2 kölcsönösségi

64
kapcsolattal) egy becenévvel rendelkezik. A kölcsönösségi kapcsolatokkal nem
rendelkező NGY öt becenév birtokosa (a GY. név jól becézhető), ZSZS pedig
egyáltalán nem kapott becenevet osztálytársaitól.
b) A ragadványnevek esetében fordított a helyzet. Minél fontosabb szerepet tölt be
a gyerek az osztályközösségben, annál kevesebb ragadványneve van, vagy ha több
van, akkor inkább kedvesek, mint durvák. (...)
c) Ha összehasonlítjuk a szociometriai elhelyezkedést a becenevek és a ragadvány-
nevek számával, a következő megállapítást tehetjük:
A központban elhelyezkedő gyerekek beceneveinek száma a legmagasabb, a ra-
gadványneveik száma pedig a legalacsonyabb. (…) A peremen elhelyezkedőknél
ez fordított. (…)
Megállapíthatjuk, hogy az általános iskola igazi melegágya a ragadványnevek
keletkezésének, ezek azonban csak az egyénhez tapadnak, általában vezetéknév
nélkül szerepelnek, s a legritkább esetben funkciójuk az azonos vezetéknevűek
megkülönböztetése. Az egyén ragadványneveinek számát és milyenségét a közös-
ségben betöltött szerepe határozza meg. Minél befolyásosabb egy személy, annál
kevesebb ragadványnevet kap. Egy gyerek olykor 3-5 különböző ragadványnevet is
viselhet, s kevés tanuló (és tanár) „ússza meg”, kerüli el a találó és szellemes
elnevezést. A legsikerültebb nevek követik viselőjüket, de gyakoribb az, hogy
újabb közösségbe kerüléskor a folyamat elölről kezdődik.” (Füle 1990, 32-33.)

Balázs Géza több munkájában is törekedett hálózati jellemzők megragadásá-

ra. Például az Ethnographia című folyóirat csaknem két évtizedének témagyakori-
sági vizsgálatában (Balázs 1991), vagy éppen a Magyar szólástár fogalomköri
mutatójának szemantikai-statisztikai elemzésében (Balázs 2008). A 2003 utáni
időszakban született magyar nyelvészeti publikációk már a modern hálózatkutatás-
hoz is kapcsolódnak. A Hálózatkutatás-konferenciák környezetében született
nyelvészeti jellegű tanulmányok ide sorolhatók (Balaskó–Balázs–Kovács 2010,
Balázs–Kovács–Szőke 2012 és 2013).

3.3 Nyelvi hálózatkutatás – alapkategóriák szerint

A következőkben a nyelvészeti hálózatkutatás lehetőségeit kétféle rendszer-

ben tárgyalom. Először a főként témafelsorolást adok a hálózatkutatás alapkategó-
riái szerint (kisvilágság, skálafüggetlenség, egymásbaágyazottság, gyengekapcso-
latság), majd a (kiterjesztett) nyelvtudomány területei szerinti felsorolásban (szin-
taktika, szemantika, pragmatika) mutatok be konkrét kutatásokat. (Ez utóbbi rész-
ben Kovács László 2013, 80-96. témát tárgyaló összefoglalását követem.)

3.4 Kisvilágság

Környezetünk kisvilágokból áll. A kisvilágot a hálózatok elemei közötti rö-

vid (kicsi) távolság jellemzi. A kisvilágokban több csoportképződés található
szemben a véletlenszerű, random kapcsolatokkal. Ez teljesen nyilvánvaló csalá-

65
dunk, baráti, munkahelyi ismeretségeink köreinek számbavételénél, de a társadalmi
hálózatok megvizsgálásánál is. Az ember különösen szereti a kisvilágot, mert
biztonságot, kiszámítottságot nyújt, s agyunk is úgy fejlődött, hogy kapcsolatainkat
kisebb csoportokban tudja listázni, ennek alapján áttekinteni, mozgósítani.
A kisvilág a nyelvben leginkább antropológiai nyelvészeti és
szociolingvisztikai kutatási területeket érint. A dialektusok, szociolektusok létrejöt-
te és folyamatos fennmaradása a kisvilágsággal függ össze. Valamint ide sorolhat-
juk a nyelvi hagyományokat, a frazeológiát, a névadást és még sok nyelvi szokást
is. Nyelvi hálózatokat hoznak létre a Jánosok, illetve a „Jánosok egy faluban”,
vagy a „Szentgyörgy” nevű települések stb.
A nyelvi háló kisvilágokat jelentő modulokra osztható. A szerkezeti modu-
lok működését a skálafüggetlenség törvényszerűsége határozza meg. A műveleti
tevékenység eredményeként létrejövő modulok pedig a különféle nyelvváltozatok,
regiszterek. Egy ember rendszerint mindig több ilyen műveleti értelemben vett
nyelvi modul használója, egyúttal több kisvilág „lakója”. A nyelvi modulok száma,
azok gazdagsága, használata összefügg az ember társas viszonyaival. A nyelvi
modulok rugalmas használata a társadalmi boldogulás egyik alapföltétele. Megfi-
gyelhető, hogy a társadalom leggazdagabb és legszegényebb rétegei
nyelváltozataikban szegregálódnak, vagyis egy zárt kisvilágot építenek ki, és kevés
nyelvi modult használnak.
A kisvilágság hálózatelméleti feltárásához járult hozzá a korábban már is-
mertetett iskolai csoportháló és ragadványnév-vizsgálat (Füle 1990).

3.5 Skálafüggetlenség

A skálafüggetlenség, vagyis a pontok nem véletlenszerű (nem random) el-

oszlása számos nyelvi párhuzamot kínál. Voltaképpen az egész grammatika ezt a
kérdést boncolgatja. Ilyen például a szavak egymásutánisága, a szórend, amely
végső soron szoros kapcsolatban van az emlékezet természetével. Legvilágosabban
talán Tesniere valencia-elméletével (érték, vonzatosság) illusztrálhatjuk, hogy a
mondatok strukturális rendjét az ún. konnexiós kapcsolatok (elemi szintaktikai
viszonyok) alkotják. A konnexiós kapcsolatok hierarchikus viszonyban vannak. A
mondatot kormányzó fő régens (rendszerint az ige) meghatározott, kötelező, fakul-
tatív vagy szabad kiegészítővel (bővítménnyel) alkot mondatot.

ír
1 kiegészítő: Az író ír.
2 kiegészítő: Az író könyvet ír.
3 kiegészítő: Az író könyvet ír a könyvhétre.
4 kiegészítő: Az író esténként könyvet ír a könyvhétre.

A skálafüggetlen hálózatokban vannak központi elemek (hubok, csomópont-

ok, nem szövegtani értelemben vett kapcsolóelemek/konnektorok), amelyek a
hálózat több elemét fogják össze.

66
 A szövegben előforduló szavak eloszlása a Zipf-törvény szerinti
skálafüggetlen statisztikát követi. Mind a beszélőnek, mind a hallgatónak az ugyan-
is az érdeke, hogy viszonylag kevés, valamint legkisebb, egyedibb jelentéstartalmú
szót használjon. A skálafüggetlenséget jellemzi a sznobok erősek felé való húzását;
ennek egyik megnyilvánulása a nyelvi divat (szódivat).
Skálafüggetlenséget mutatnak az egymással valóságvonatkozás szempontjá-
ból nem véletlen kapcsolatban álló szavak. A jelenséget – Tesniere nyomán -
mezőösszefüggésnek nevezzük. Ilyen „mezőket” hoznak létre a rokon vagy az
ellentétes jelentésű szavak, az alá- és fölérendeltségi viszonyt mutató szavak, vagy
a jellemző fogalmi csoportok (pl. rokonságnevek, színnevek).
A zene és a nyelv ősi, genetikus kapcsolatára utalhat az is, hogy mind a zene,
mind a beszéd hangerőssége skálafüggetlen eloszlást mutat. Ebben kapcsolat
látszik a zenei és a nyelvi élmény, esztétikai üzenet között.
Egyelőre nem tisztázott kérdés, hogy az emberi agy skálafüggetlen idegháló-
zatai, kognitív struktúrái kapcsolatban vannak-e az ugyancsak skálafüggetlen
nyelvi reprezentációkkal.

3.6 Egymásbaágyazottság

A hálózatok modulokból vagy parcellákból épülnek föl. Az

egymásbaágyazottság a dolgok természete és emberi létünk alapföltétele. A bonyo-
lult hálózatokat csak egyszerű elemmé, modullá redukálva érthetjük meg. Lénye-
gében ezen alapul a dedukció gondolkodási-logikai művelete. Kognitív korlátaink
miatt világ bonyolultságát csak átmeneti egyszerűsítésekkel és nézőpontváltásokkal
vagyunk képesek felfogni és ábrázolni.
A nyelvben ilyen egymásbaágyazottságot sok helyen kimutathatunk. A
grammatikában az egymásbaágyazottság egyik jele: a helyettesítő elemek
(proformák ~ szómások, igemás és névmás) használata. Ezekben az esetekben a
valódi jelentés helyén egy másik szó áll, amely utal a valóságdarabra. Vagyis az
utaló elem „beágyazódik” a valódi nyelvi jelölő helyére.
A szavak jelentése is egymásra rétegződik (egymásba ágyazódik). A szavak
régi jelentése mellett újak jönnek létre, nemegyszer úgy, hogy a két jelentés között
oszcillálás (ide-oda mozgás) van. Például:

lufi 1. luftballon; léggömb, játékléggömb > 2. „fölfújt”, nem valódi dolog, ügy

További játékos egybeesés: 3. Lufi ~ a Lufthansa német légitársaság tréfás neve.

Az egybeesés lényege, hogy ugyanaz a német Luft szó van benne, valamint mind a
„lufi” (léggömb”), mind a Lufthansa-repülő a levegőben száll.

Egymásbaágyazottságot mutatnak a keveredő nyelvváltozatok, a kétnyelvű-

ség különféle esetei, a pidzsin és kreol nyelvek.
A hálózatokban dupla, azaz ikermodulok is létrejönnek. Ez a „luxus” rend-
szerint csak egy ideig áll fenn, és modulok széttartó fejlődést mutatnak.

67
 Ilyen jelenségként foghatjuk föl a grammatikában az alakváltozatok folya-
matos létrejöttét. Az alakváltozatok gyakran hibázás eredményeként alakulnak ki.
Ha viszont fennmaradnak, akkor finom, árnyalatnyi, később esetleg jelentős funk-
ciómegoszlás figyelhető meg köztük. Például:

gyerek – gyermek
lány – leány
reggelik – reggeliek
kara – karja

3.7 Gyengekapcsoltság

Csermely (2005) szerint a gyenge kapcsolatok azok a kölcsönhatások, ame-

lyeknek kicsi az affinitása, a valószínűsége; azon kívül rövid ideig tartanak, de
ugyanolyan alapvető elemei a hálózatoknak, mint a kisvilágság, a skálafüggetlen-
ség vagy az egymásbaágyazottság. A gyenge kapcsolatok szaporítása vagy ritkulá-
sa rendszerint nincs hatással a hálózat működésére. A hosszú távú kapcsolatok
rendszerint gyenge kapcsolatok. A hálózatokban skálafüggetlen módon keverednek
az erős és a gyenge kapcsolatok, ezek pedig egymásbaágyazott módon kapcsolód-
nak. A gyenge kapcsolatok szerepe mégis fontos, mert hozzájárulnak a hálózatok
működéséhez, létrehoznak kisvilágokat, összehangolják az alhálózatokat, gyorsít-
ják a kommunikációt, kiküszöbölik a zavarokat, hibákat, vagyis stabilizálják a
hálózatot.
A gyengekapcsoltságból fakadhat az emberi nyelv legalapvetőbb jellemzője:
a transzformáció, a jelentésátvitel, amelyet – különböző szemszögből -
szimbolizációnak, metaforálásnak, poliszémiának nevezünk. A többértelműség
pozitívuma, hogy új látásmódhoz, gondolkodásmódhoz, a tartalmak új megvilágí-
tásához vezet. Az entrópia, az anyagi rendszerek rendezettségi foka kapcsolatba
hozható a többértelműséggel. Ha a többértelműség nem éri el a gyengekapcsoltság
(rendezettségi) szintjét, akkor a szöveg jelentéstartalma szétesik, és félreértéshez
vagy megnemértéshez, azaz anómiához, káoszhoz vezet. Ez akár bizonyos modern
irodalmi alkotások jellemzője is lehet. Például egy ilyen jelenséget mutat fel Do-
monkos István Kormányeltörésben című versének nyelvezete:

én lenni / én nem tudni magyar / élni külföld élet / pénz nyelv zászló / him-
nusz bélyeg / elnökök vezérek / előkotorni megfelelő / ott ahova érek / mi
meghalni mindnyájan
úgyis téves csatatéren / koponyánkból a habverő / nyele kiáll / világ / pro-
árjai / világ
kontra-árjai / ez lenni vers / szavak kínai falát / megmássza a halál / élet
frázisait / emberbőr kötésben / adják ki írók: / nemzeti irodalmak / generá-
lisai / és nem bírni nemzeti / fogások erős szaga / csinálni külföldből /
portable haza / és menni külföld / mit munkaengedély / kofferban szalonna /
két kiló kenyér / én nem látni / új látóhatár / én menni külföld / talpalni csi-
korgó havon / élet nercbundákban jönni / vágni engem nyakon

68
 A széteső nyelv egyik példázata a keveréknyelv, vagy írók-költők által val-
lottam: a „félnyelv” vagy „senyelv”. A gyengekapcsoltság jegyei a nyelvben a zárt
nyelvi közegből (tolvajnyelv, szleng) széles körben elterjedő nyelvi jelenségek.
Más szempontból ugyancsak gyengekapcsoltságot mutatnak a puszta fatikus, kevés
jelentéssel bíró szövegelések, laza mondatszerkezetek, valamint a pletyka is, ame-
lyek valódi szerepe tulajdonképpen a kisvilágság ápolása (ide sorolható a modern
technológiából a chat és az sms is). A gyengekapcsoltság számos közösségi-
kommunikációs-nyelvi jellemzője tanulmányozható a közösségi oldalakon (iwiw,
Facebook).

4. Nyelvi hálózatkutatás – a nyelvészeti területek szerint

4.1 Szintaktikai hálózatok

Folynak nyelvészeti kutatások a nyelvi kisvilágokról (az egymást követő

szavak kapcsolata), a központi (mag) szókincsről, a zárt (névelő, kötőszó) és nyílt
szófaji osztályok kapcsolatairól. A megértésre egyfajta magyarázat lehet a már
ismertetett Zipf-törvény. (Pl. Ferrer i Cancho 2005.) A mondatszerű struktúrák
létrejöttét ábrázolhatja az a hálózatnövekedési modell, mely szerint a sok kapcso-
lattal rendelkező szavak inkább létesítenek új kapcsolatokat.
A magyar grammatikában részben a hálózattudományhoz kapcsolódva a
mondat viszonyhálózati modelljét vázolja fel Imrényi András (2013). Modelljének
kiindulópontja a funkcionális kognitív nyelvészet (amely a nyelvi rendszert háló-
zatként fogja fel), különösen három vonatkozásban: (1) szabályok helyett sémákat
feltételez, (2) használatalapú, (3) tagadja az építőkocka-elvet. Egyúttal visszanyúl a
magyar grammatikai hagyományokban Brassai Sámuelhez, aki először mutatta ki a
magyar igei állítmány mondatértékűségét (hálózatelméleti értelemben csomópont,
kapcsolóelem voltát), melynek természetes igazolói az időjárásigék, illetve a gyer-
mekek korai egyszavas, de teljes értékű beszédaktusai, a holofrázisok:

Időjárásige: Dörög. Villámlik. Esik.

Holofrázis: Labda. (’Add ide a labdát’, ’Tetszik nekem ez a labda’ stb.)

4.2 Szemantikai hálózatok

A szemantikai hálózatok kisvilág-karakterére jól utalnak a szóasszociációs

vizsgálatok. Ebben különösen a következő szemantikai jelenségek kerülnek szóba:
(1) hiperonim – hiponim (fölé- és alárendelés), (2) antonim (ellentétesség), (3)
meronim – holonim (rész-egész kapcsolat, pl. a kéz holinímja az ujj és a tenyér
szónak), (4) poliszém (többértelműség).
Ebbe a körben tartoznak a mentális (agyi) lexikont érintő kutatások, pl. asz-
szociatív memória (voltaképpen a közös megértés modellje), a szavak fonetikai

69
hasonlósága (a régebben megtanult szavak több – fonológiai – kapcsolat létrehozá-
sára képesek), szülők és gyerekeik nyelvi hálózatának hasonlósága.
Saját módszert, az ún. „agykapocs-rendszert” dolgozott ki a szóasszociációk
vizsgálatára Kovács László (2011, 2013), melynek akár kereskedelmi (reklám-,
gazdasági célú) felhasználása is lehetséges.
Végül a nemzetközi és magyar retorikai hagyományok alapján az alapvető
gondolkodási formák, gondolatalakzatok hálózatos működési elvét mutatta ki
Balázs Géza (2010), melynek rövid ismertetését jelen tanulmányunkban is közread-
juk.

4.3 Pragmatikai hálózatok (a nyelvet beszélők hálózatai)

A nyelvet beszélők hálózatait többek között a szociolingvisztika, a pragma-

tika vagy éppen az antropológiai nyelvészet kutatja. Itt szóba kerülhetnek a sokté-
nyezős nyelvi változások, de akár maga a nyelvpusztulás kérdése is.
Megfigyelték, hogy a nyelvhasználatot is érintő megbetegedéseknél (pl.
Alzheimer-kór és egyéb demenciák) a nyelvi összeomlás hasonlít a skálafüggetlen
hálózatok összeomlásához.
A pragmatikai kérdések fölvetik a hálózatkutatás alkalmazhatóságát is pél-
dául az fordításban vagy az igazságügyi nyelvészetben.

5 Hálózatkutatás és gondolatalakzatok

Az alakzat (görögül szkhéma, latinul figura) a nyelvi elemek formai megva-

lósulásához tartozik, azok többnyire különleges, szokatlan összekapcsolódási
módja, használata. Fónagy Iván, a 20. század egyik leginvenciózusabb magyar
nyelvésze felhívta a figyelmet, hogy alakzatok nemcsak irodalmi művekben van-
nak, hanem minden beszédműben, tudományos értekezésben, kérvényben, iskolai
dolgozatban és újságcikkben is. Azt mondja, hogy minden nyelvi alkotás formai
kényszereknek, alakzatoknak van alávetve: „abban bizonyosak lehetünk, hogy az
alakzatoknak van valamiféle jelentése” (Fónagy 1990, 29). Fónagy rámutatott arra,
hogy például a nyelvben fölfedezhető cserealakzatok (pl. kiazmus, leginkább
tükörszimmetria) megjelenhet a szószerkezetek szintjén, de kiterjedhet az irodalmi
mű egészére is. Az irodalmi műben megjelenhet mint szerepcsere, nemek felcseré-
lése, párcsere, pozíciócsere, sorscsere, szociális helyzet-csere, jellemcsere (Fónagy
1990, 11–15). Könnyű belátni, hogy itt a nyelvi-irodalmi alakzatokat átvitte a
társadalmi világra.
A ma legismertebb négy gondolkodási alapalakzat: adjekció (hozzáadás, bő-
vítés), detrakció (elvétel, csökkentés), transzmutáció (átalakítás), immutáció (he-
lyettesítés, csere).
A hálózattudomány négy gyakran taglalt hálózatosodási jellemzője: a kisvi-
lágság, a skálafüggetlenség, az egymásbaágyazottság és a gyengekapcsoltság.
Ezeknek a jellemzőknek megfeleltethetők gondolkodási alakzatok is. A kisvilág a

70
nyelvben a jól körülírható nyelvi csoportok (szleng, nyelvjárás, gyermeki beszéd,
archaizmus) világa. Leginkább az immutáció (helyettesítés) alakzatának felel meg.
A skálafüggetlenség a pontos nem véletlenszerű (nem random) eloszlást mutatja. A
nyelvben a jelentéskapcsolatok között a szinonímia, az antonímia, a mezőössze-
függés tartozik ide. Ezek többnyire adjekciós alakzatok. Az egymásbaágyazottság a
modulszerű kapcsolatságot mutatja. Az alakzatok világában ezt a helyettesítő
elemek (illetve az ikermodulok) jellemzik. Immutációs (helyettesítő) alakzatokat
sorolhatunk ebbe a körbe. A gyengekapcsoltság a kicsiny affinitású, de nélkülözhe-
tetlen kölcsönhatásokat jelenti. A transzmutációs (átalakításos) és a detrakciós
(kihagyásos) alakzatokat lehet leginkább ebbe a körbe sorolni.

5.1 Alakzatjelenségek a kommunikációban

A hálózattudomány által kutatott tömegjelenségek között nagyon soknak

kapcsolata van vagy lehet az alakzatokkal. A most említendő adjekciós (ismétléses,
csoportosulásos, szinkronizációs) jelenségek (A természetet áthatja a szinkroni-
zálás iránti megfoghatatlan vágy.” (Barabási 2008: 52.)) leginkább a skála-
függetlenség jellemzőit mutatják. A folklór, a hagyományos és mai folklór vég-
eredményben egy adjekciós (ismétléses) terjedés. Gondoljunk csak a régi mesék,
vagy a mai történetek, anekdoták, rémhírek (például bankcsőddel kapcsolatos
rémhírek) vagy a viccek terjedésére. A kommunikáció kiválóan alkalmas társadal-
mi-gazdasági konfliktusok kiterjesztésére: a már említett bankcsődön túl ide sorol-
ható az előítéletek terjedése is. Szomorú társadalmi tapasztalat, hogy a mindennapi
gyakori csevegési témák, voltaképpen pletykák, de más történetek is tökéletesen
mutatják ezt az ismétlődéses jelleget. A szóbeli és persze a fizikai agresszió terje-
dése is ismétléses-halmozódásos jelleget mutat. Jól kimutatható, ha valaki károm-
kodni kezd, akkor abból könnyen fakad egész káromkodás-sorozat. A katonatörté-
netek történelmi időszakokhoz és emberi életkorokhoz vannak kötve és ugyanilyen
halmozódást mutatnak. Ide tartoznak a rituálisnak is nevezhető egyéni és közösségi
elfoglaltságok: a családi képek nézegetése (többszöri megnézése), emléktárgyak
gyűjtése és nézegetése, a jeles napok megünneplése, vagy halottakról való rituális
megemlékezés (leginkább halottak napján). Érthető, hogy ezekhez az alkalmakhoz
formális, ismételt szövegek kapcsolódnak. De jól mutatják a mindennapi beszélge-
tések adjekciós tematikáját az „ezerszer elmondott” történetek, életünk, szerel-
münk, utazásaink sokszor újrataglalt eseményei, amelyek ismétlődésük ellenére
nem tűnnek unalmasnak, sőt, rendszerint igen kellemesek, mondhatjuk: örömforrá-
sok.
Ismétlődéses (utánzásos) jelleget mutat a névadás, de a sokkal spontánabb
ragadványnévadás is, s ez ragadható meg a szódivatban és a közhelyben is. A
divatos szavak, kifejezések minták hatására kialakulnak, viszonylag gyorsan elter-
jednek, majd különböző intenzitással élnek tovább, illetve visszaszorulnak. Példa-
ként elég említeni a celeb szót, amely egy félév alatt kiszorított a korábbi sztár
szót.

71
 A telefonhívások vagy ímélek gyakorisága (ismétlése), az újrahívás, újraírás
sűrűsödése mintha a skálafüggetlenség jelenségét mutatná: ha végignézzük a
fogadott ímélek vagy telefonok listáját, gyakran észrevehetjük azt, hogy bizonyos
számok és címek egy ideig gyakran ismétlődnek, míg mások ritkán, avagy csak
egyszer fordulnak elő. A legtöbbször segélykérő, egy-egy időszakban sűrűsödő és
többször megkapott lánclevelek ugyanezen szabály szerint szerveződnek.
A folklór és a kisközösségi nyelvhasználat kapcsán meg kell említeni azt is,
hogy hálózattudományi szempontból ezek a kisvilágságot valósítják meg. A helyi
folklór vagy egy szubkultúra nyelve önmagában a kisvilágság tünete.

5.2 Alakzatjelenségek a társadalomban

Egy adott területen elhelyezkedő (leülő vagy álldogáló) személyek elhelyez-

kedése szabályszerűségek (például vonzalmak) szerint valósul meg. Ezekben az
alakzatok sokasága figyelhető meg: a kapcsolódás (adjekció), az elfordulás
(detrakció), de sokszor az elbújás, elrejtőzés (transzmutáció) is.
Megfigyelhető, hogy egy nagy teremben az előadó megjelenése és az előadói
emelvénynél való elhelyezkedése után a zsibongás, a zaj elhalkulása – ami alakzat-
ként detrakciós jelenség – a fázisátalakulás törvényszerűségei alapján megy végbe:
vagyis a teremben a zaj nem egyszerre halkul el, hanem először itt-ott elkezdenek
csöndesedni, egyesek erre odafigyelnek és elhalkulnak, mások még befejezik
halaszthatatlan mondanivalójukat. A csönd terjedésének irányát nagy mértékben
befolyásolja olyan külső körülmény, mint a pisszegés vagy az előadó éles tekintete.
Mindez igaz a csönd ellentétére, a zajongásra is, amelyet adjekciós jelenség-
nek tekinthetünk. Egy nagy teremben a zajongás mindig egy vagy több pontból
indul el és a fázisátalakulás törvényei alapján egyre nagyobb zajongó csoportok
alakulnak ki, míg végül az egész terem egyetlen nagy zajongássá válik.
A hálózatkutatók már foglalkoztak a pánik terjedésével: teljesen megfelel ez
a jelenség a már említett kommunikációs jelenségeknek. De ide tartozik az ugyan-
csak kutatott vastaps: a színházban tapsoló emberek egy idő eltelte után vágyat
éreznek a csatlakozásra és a közös tenyércsapkodásra, azaz a vastapsra, amely
fokozott örömérzetet kelt. („A vastaps spontán és titokzatos, és csodálatos
példa az önszerveződésre…” (Barabási 2008: 52).) Hasonló együttműködés,
ismétlődés, szinkronitás mutatható ki a stadionokban megfigyelhető hullámzás
(fokozatos felállás-leülés) esetében is.
A társas letérdelés vagy letérdepeltetés ugyancsak az ismétlődésen alapul és
hullámvonalban valósul meg. A templomokban előre ismert szabály szerint zajlik,
ám mindig vannak késlekedők, akik vagy nem tudják a rendet, vagy egyszerűen
csak aszinkronban vannak. Szokatlan helyzetben a letérdepeltetés a fázisátalakulás
jelenségét mutatja: ilyen volt például a Beatrice együttes Térden állva című számá-
nak koreográfiája a koncerteken. A rajongók a szám elején letérdeltek, a többiek
kicsit értetlenül álltak, de végül is nem tehettek mást. Ellentétes jelleget mutat a

72
koncerteken ujjongók felállása. Eleinte csak egy-két ember vagy sor emelkedik fel,
később az egész közönség.
A hálózatkutatók szerint ezek a jelenségek (például a stadionbeli hullámzás)
jól modellálják az agresszióterjedést; tegyük hozzá, hogy az agresszió csökkentésé-
re is mutatnak példát (pl. lelassul, szétesik a hullám).
A divatos ruhák viselete ugyancsak mutatja a terjedés szabályszerűségeit, lé-
nyegében ismétléses (adjekciós) alakzatnak tekinthetők, de gondoljunk csak a saját
magunk által leggyakrabban hordott ruhákra: talán még a legkifinomultabb ízlésű
ember is sokkal többször hord egyes ruhákat, míg másokat (persze azért is, mert
kedveli őket, mert divatosak, de azért is, mert azok vannak legelöl, azokat mossa a
legtöbbet, azokat látja leginkább, és sokszor el is felejti, hogy vannak más ruhái is).
Az alakzatok mintái szerint terjednek a betegségek, például a szexuális fer-
tőzések, avagy a szezonális influenzák is. A jelenségek a skálafüggetlenséget és a
fázisátalakulás törvényszerűségeit mutatják.

6. Hálózatok a természetben

A kommunikációs és társadalmi jelenségekben emlegetett skálafüggetlenség

és fázisátalakulás a természetben is megfigyelhető.
Megfigyelhető, hogy az utakon lévő gödrök is a skálafüggetlenség szabályai
szerint fordulnak elő. Ahol egy gödör van, ott nagyobb valószínűséggel van több
gödör.
A természetben látott számos jelenség: a víz hullámzása, sivatag homokjá-
nak szerkezete, a levél erezete, a hópehely csillagformája, a cseppkőszőnyeg szer-
kezete, a madárrajok mértani szerveződése mind-mind alakzatokat, sőt alapalakza-
tokat mutatnak, amelyeket az ember ősidők óta lát, ezért föltehetőleg utánoz, s
átvisz (transzportál vagy transzformál) más szférákra is. Ezt leginkább azzal lehet
bizonyítani, hogyha az ember a természetben lát valami érthetetlent, akkor meg-
próbálja utánozni vagy hasonlítani valamihez, magyarázatot adni neki (mimézis;
antropomorfizáció, zoomorfizáció).

7. Összegzés

A társadalomtudományban, azon belül a nyelvészetben a hálózattudomány

eszközeivel kutatott, leírt jelenségek a természet és társadalom alapvető, egymásra
utalt, elválaszthatatlanul összekapcsolt összefüggéseire világítanak rá.

73
 Irodalom

Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.). Hálózatkutatás. Hálózatok

a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta.
Balázs Géza 1991. Az Ethnographia 1970-1988. közötti számainak kvantitatív
elemzése. Néprajzi Hírek. XX/2-3. 42-48.
Balázs Géza 2007. Szövegantropológia. Szövegek többirányú megközelítése.
Szombathely – Budapest: Berzsenyi Dániel Főiskola – Inter Kht.
Balázs Géza 2008. „Ez is megvan, még sincs este!” Szógyakoriság és fogalmi
körök a Magyar szólástárban. In Balaskó Mária – Balázs Géza (szerk.) Kon-
vergenciák 2003–2006. Szombathely: BDF (NyME) Alkalmazott Nyelvésze-
ti Tanszék. 203-212.
Balázs Géza 2010. Hálózatalakzatok. In Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács
László (szerk.). Hálózatkutatás. Hálózatok a társadalomban és a nyelvben.
Budapest: Tinta. 81-98.
Balázs Géza 2013. A humor hálózattudományi megközelítése. In Vargha Katalin –
T. Litovkina Anna – Barta Zsuzsanna (szerk.) Sokszínű humor. Budapest:
Tinta – ELTE – MSZT. 26-34.
Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2012. Hálózatkutatás.
Interdiszciplináris megközelítések. Budapest: Inter–MSZT.
Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2013. Hálózatkutatás.
Diszciplínák és metszéspontok. Budapest – Szeged: Inter – MSZT – BOM –
SZTE JGYPK.
Barabási Albert-László 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Budapest:
Magyar Könyvklub.
Barabási Albert-László 2008. Behálózva. A hálózatok új tudománya. (2. bővített,
átdolgozott kiadás). Budapest: Helikon.
Barabási Albert-László 2010. Villanások. A jövő kiszámítható. Budapest: Nyitott
Könyvműhely.
Crystal, David 1998. A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris.
Csepeli György 1993. A meghatározatlan állat. Budapest: Ego School Bt.
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince Kiadó.
Dinnyés Attila 2011. Karinthy kávéházai és a hálózatok.
http://www.felsofokon.hu/dinnyes-attila-blogja/2011/01/24/karinthy-
kavehazai-es-a-halozatok.
Ferrer i Cancho, R. 2005. The variation of Zipf’s law in human language.
European Physical Journal B. 44. 249-257.
Fónagy Iván 1990. Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák.
Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete.
Füle Bernadett 1990. Ragadványnevek szociometriai vizsgálata egy ceglédi általá-
nos iskolában. Budapest: ELTE – MTA.
Imrényi András 2013. A magyar mondat viszonyhálózati modellje. Budapest:
Akadémiai.

74
Karinthy Frigyes 1929/1980. Láncszemek. In Karinthy Frigyes: Címszavak a nagy
enciklopédiához. Budapest: Szépirodalmi.
Kovács László 2011. Hálózatkutatás és nyelvtudomány. In Balázs Géza (szerk.):
Nyelvészetről mindenkinek. Budapest: Inter Kft.
Kovács László 2011. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban. Budapest: Tinta.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban (2. átdolgozott, bővített kiadás). Budapest: Tinta.
McLuhan, Marshall 2001. A Gutenberg-galaxis. Budapest: Trezor.
Mérei Ferenc 2002. A szociometria módszerei és jelentésvilága. In Lengyel Zsuzsa
(szerk.): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris. 410-421.
Mérei Ferenc 2006. Közösségek rejtett hálózata. Osiris Kiadó: Budapest.
Nagy Ferenc 1971. A tulajdonnevek szöveggyakoriságáról. Filológiai Közlöny.
1971/1-2. 212-220.
Ropolyi László 2006. Az Internet természete. Internetfilozófiai értekezés. Budapest:
Typotex.
Szvetelszky Zsuzsa 2003. A pletyka. Budapest: FOK-TA.

75
 Helynévhálózatok

Balázs Géza

A helynevek motivált jelek, hiszen táj-ember motivált kapcsolatából szület-

tek. Ezért szemiotikailag ikonikus jeleknek tekintjük őket. A motivált jelek
különféle hálózatokat alkotnak. A tanulmány a helyneveknek fonetikai
(hangzásbeli párok), grammatikai (helyhatározóragok), szemantikai (telepü-
léssorolók, népetimológiák, névhelyettesítések), történeti (párhuzamos név-
adás) és pragmatikai (névkapcsolatok, névszövetségek) hálózatait mutatja be.

0. Bevezetés, előzmények

Az 1990-es években ismerték fel, hogy az egymástól függetlennek tűnő há-

lózatos rendszerek (pl. internet, úthálózat, emberi kapcsolatok) közös tulajdonsá-
gokkal rendelkeznek.
Ezek között a következőkre figyeltek föl különösen: skálafüggetlenség, kis-
világság, egymásbaágyazottság és gyengekapcsoltság. E tulajdonságok matemati-
kailag leírhatók, elemezhetők. Megindult a nyelvi hálózatok kutatása is. Például:
nyelvtani, szemantikai, beszélők közötti társadalmi hálózat, neurális (agyi) hálózat,
valamint további nyelvi jelenségek: például szavak jelentésének összefüggései. De
olyan témák is előtérbe kerültek hálózatkutatási szempontból, mint: gondolatalak-
zatok és nyelv, gondolatalakzatok és humorszerveződés, kapcsolatjelek (kapcsolat-
hálók), közösség és ragadványnevek, álomhálózatok (e kötetben). (A Hálózatkuta-
tás-kötetek ezeknek a vizsgálatoknak az anyagát részletesen tartalmazza, ezért
eltekintünk a szakirodalom felsorolásától.)

1. Problémafelvetés

E kutatások nyomán vetődött fel, hogy a helynevekben is különféle hálóza-

tok mutathatók ki (vö. össze a mentális lexikonban fellelhető hálózatokkal, Kovács
2013). Egyes helynevek valamilyen szinten rokonai egymásnak, míg mások nem.
Ezek bemutatására és rendszerezésére törekszik a tanulmány. Kiindulópontunk a
nyelvi jel önkényes voltának megkérdőjelezése. A helynevek nem tekinthetők a
nyelv önkényes elemeinek. Az adott név adásakor egyértelműen valami motiváció-
nak kellett közrejátszania a névadásban: a helynevek tehát motivált nevek. Ameny-
nyiben a helynevek nem önkényesek, akkor motiváltak, vagyis szemiotikai szem-

76
pontból ikonikusak. A következő szempontokat tártuk fel a helynevek
ikonicitásával kapcsolatban – s ezeket most hálózatként (hálóként) értelmezzük:
a) fonetikai háló: hangzásbeli párok (nem véletlennek tűnő palatális – veláris
párhuzamos nevek)
b) grammatikai háló: településnevek helyhatározóragjai (külső – belső hely-
határozóragok)
c) szemantikai háló: településsorolók (helynévmagyarázat, népetimológia – a
magyarázatok, etimológiák második, újabb jelentéseket adnak a település-
neveknek)
d) történeti (esetleg etimológiai) háló: történeti kapcsolatok (egy másik tele-
pülés neve, kapcsolata motiválja a településnevet)
e) pragmatikai háló: másodlagos, későbbi településnév-hálózatok (napjaink-
ban alakuló településkapcsolatok)

2. Fonetikai háló

Nem lehet nem észrevenni, hogy bizonyos településnevek palatális-veláris

(palatoveláris) (mély-magas) vagy labiális-illabiális (ajakkerekítéses-ajakréses)
hangtani tekintetben párt képeznek.

Palatoveláris párok (Tóth 2001: 69-70.)

Rakatya – Reketye
Garablya – Gereblye
Szalánc – Szelenc – Szelénc
Taszár – Teszér
Tapolca – Teplece

Hátraható hasonulás (Tóth 2001: 72-74.)

Csatár – Csitár (i hangrendi semlegesség)
Kázsmárk – Késmárk
Berencs – Barancs
Tepla – Tapla folyónév

A szerző magyarázata: „A hangrendi átcsapás szükségszerűen csakis olyan nyel-

vekben juthat szerephez, amelyekre jellemző a hangendi illeszkedés. A változás
nem csupán a közszókincset érintette: jelentős mértékben szerepet játszott helyne-
vek, olykor helynévpárok kialakulásában is. A magyar helynévkincsben az így
keletkezett két változat közül azonban természetszerűen többnyire csupán az egyik
maradt életben.” (Tóth 2001: 72.) Ez az ómagyar korszakra talán igaz lehet, de a
mai napra nem, merthogy ilyen párok a mai nap is megtalálhatók. A Magyar hely-
ségnév-azonosító szótár (Lelkes 1998) szerint:

Szalánc (Abaúj-Torna/Moldva/Zólyom) – Szelenc (Hont)

Taszár (Somogy m.) – Teszér (Hont vm.) stb.

77
Egy másik munkájában Tóth Valéria (2010: 15) ezeket a (részben ismételt)
palatoveláris párhuzamokat sorol fel (itt már névhasadásnak nevezve a jelenséget).
A névhasadás előmintája a szóhasadás, Grétsy László (1962) által adott megneve-
zés.

Csáklya – Cséklye (ma is létező nevek: Alsó-Fehér vm. – Bihar vm.)

Gáborján – Géberjén
Komló – Kömlő
Szalánc – Szelénc
Taszár – Teszér
Herestény – Harastány
Berencs – Barancs

Ilyen (nem föltétlenül palatoveláris, hanem egy-egy magánhangzóban vagy más-

salhangzóban különböző) helynévpárok azonban jóval nagyobb számban vannak.
Ezeket nem szokás névhasadásnak tekinteni, bár a korábbi gyökelmélet szerint
ezek mindenképpen rokonai egymásnak. Egy korábbi tanulmányban ezeket találjuk
(Balázs 2013: 54.):

Csömör – Csemer(nye)
Göd – Göd-öllő – Ged-e stb.
Gór – Gér-ce – Gyér – Győr
Pecöl – Pécel
Piski (Dráva~) - Püski
Pócs – Pécs – Vécs – Bécs
Tör-öcske – Ter-ecseny
Vát – Vác – Tác
Zsid-ány – Zséd-eny – Zsadány

A listát azóta ezekkel a névpárokkal egészíthetnénk ki (saját gyűjtés):

Ács – Écs
Ragály – Regöly (nem azonos)
Bély – Bóly
Böde – Csöde
Kerecsend – Kerecseny – Karácsond – Karácsony~

Hangtanilag különböző esetekről van szó, azonban nyilvánvalónak látszik, hogy a

helynévpárokban meglévő hasonlóság nem föltétlenül véletlen egybeesés, hanem
egy egykori gyökrendszer (szabály szerint változtatható hangok) maradványai.

3. Grammatikai háló

78
 A magyar településnevekhez kétféle helyhatározórag járulhat: külső és belső.
Nehéz egyértelmű szabályokba foglalni azt, hogy a helynevek mikor milyen hatá-
rozóragot kapnak, mivel sok a kivétel, és nemegyszer a nyelvszokás dönt. A fő
kérdés: mikor alkalmazunk belviszonyragot (-ba/-be, -ban/-ben, -ból/-ből) és mikor
külviszonyragot (-ra/-re, -on/-en/-ön, -ról/-ről). A korántsem egyértelmű rendszert
nyelvhasználati-nyelvművelési céllal a Nyelvművelő kézikönyv nyomán a Magyar
nyelvhasználati szótár (Balázs—Zimányi 2007: 225-226.) így foglalja össze:
1. A külföldi – és nem magyar nevű – települések általában belviszonyragot kap-
nak: Berlinben, Hágában, Washingtonban.
2. A magyar – de nem csupán a magyarországi – helynevek nagyobbik részéhez
külviszonyragot fűzünk. Az idetartozó típusok:
a) magánhangzóra végződő nevek (az i kivételével): Ajkán, Cecén, Gyulán,
Komlón, Szikszón;
b) a -bánya, -halom, -háza, -hely, -patak, -sziget, -telek, -vár, -várad utótagú
nevek: Tatabányán, Hegyeshalmon, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen, Sáros-
patakon, Máramarosszigeten, Aggteleken, Temesváron, Nagyváradon;
c) a mássalhangzóra végződő nevek többsége: Balassagyarmaton, Budapesten,
Kecskeméten, Munkácson, szegeden, Vámosgyörkön.
3. A magyar településnevek kisebbik része belviszonyragot kap. Az idetartozó
típusok:
a) a -falu és a -szombat utótagúak: Leányfaluban, Nagyfaluban, Nagyszombat-
ban;
b) az i, j, ly, m, n, ny, r végűek egy része: Zamárdiban, Tokajban, Kálban, Vi-
zsolyban, Komáromban, Debrecenben, Tihanyban, Egerben.
c) Mai nyelvhasználatunkban az i végű településneveket gyakran látják el
külviszonyraggal: Balatonakalin, Zamárdin, Tamásin, Oroszin – helyesen:
Balatonakaliban, Zamárdiban, Tamásiban, Orosziban.
4. Néhány egy szótagú városnevünket, illetőleg a -vár és a -hely utótagú település-
nevek egy részét hagyományosan -t, -tt helyhatározóraggal is elláthatjuk: Kolozs-
várott (Kolozsvárt), Kaposvárott, Szigetvárott, Hódmezővásárhelyt, Győrött,
Pécsett, Vácott. 5. A ragoknak jelentésmegkülönböztető szerepük is lehet, mint
például az azonos megye-, illetőleg településnevek esetében: Békésben (megye) –
Békésen (település); Csongrádban (megye)
Látható, hogy egyes esetekben talán lehet fonetikai okkal magyarázni egy-
egy határozórag létét, de leginkább a helyi nyelvszokás dönt. Talán valami régi, ma
már nem ismert rendszer (hálózat) maradványairól van szó. Szilágyi N. Sándornak
(1996: 28-29.) ezzel kapcsolatos (kognitív szempontú) hipotézise:

A magyarban a kint csoport a mi, a mások-csoport a bent.

közel (kint) – távol (bent)
ezen a napon/héten – ebben percben/órában/hónapban/évben
kijutottunk a tisztásra – bementünk az erdőbe
eleink kijöttek Szkítiából – bejöttek Moldovába
Magyarországon – Romániában (csak a szigetek kivételek: Cipruson)

79
 Szegeden, Szegedre – Debrecenben, Debrecenbe
ahol nem laknak magyarok, mind benn hely: Athénba, Pekingbe, Tokióba...
ahol laknak, ott van választás: Budapestre, de Győrbe
A mai hagyomány alakulásában ismeretlen tényezőknek volt szerepük. Talán a
vásáros helyek vonzáskörzete: vásárba/vásárra megy és piacra megy?

A közelség-távolság feltételezésében lehet valami, a rendszer pedig a más-

más nézőpont (centrális-helyi) nem következetes. Például létezik egy központi
szemlélet: a városok, megyék Budapestről nézve, de szemlélhetjük ugyanazt egy
megyeszékhelyről is. Ezért van az, hogy Belső-Somogy Kaposvár környéke, Kül-
ső-Somogy a távolabbi (de a fővároshoz közelebbi) rész. Hasonló hálózatokat
látszanak képezni az al-, fel-, alsó-, felső-, kis-, nagy- stb. jelzős előtaggal ellátott
helynevek.
Az egykori településhálózatok, vonzáskörzetek hatása talán megragadható a
határozóragokban és igekötőkben:

vásárba megyek ~ vásárra megyek

bemegy a városba ~ elmegy a városba
felmegy Pestre/a minisztériumba ~ *lemegy (?)

4. Szemantikai háló

Településneveket régóta összekapcsolhatják az ún. településsoroló versek,

mondókák, amelyek a településnév népetimológiai magyarázatát is adják. Ezek az
etimológiák újabb (aktuálisabb) jelentéssel ruházzák fel a helyneveket. A
településnévsorolók (falusorolók) őse Csáti Demeter éneke Pannónia megvételéről
(1526):

34. Árpád juta magyar néppel,

Kelem földén a Dunán elkelének,
Az Csekén ők csekének,
Az Téténben el-feltetének.

35. Érden sokat ők értenek.

Százhalomnál megszállának,
Az herceggel megvívának.

Hasonló településnévsoroló a Szántó vető dalla, amelyet 1928-ban jegyezték

le Pálmonostorán. Több változata ismert az Alföldön és a Bodrogközben. A vers
jellemzője, hogy az eke részeit sorolja fel, és hangzás alapján településnevekkel
hozza kapcsolatba. Néhol sántít a versezete, máshol a népdalokkal cseng össze
néhány sora (Nagy J. gyűjtése, idézi Balassa 1973: 519.):

Ősz az idő ködös nagyon, / Szántani kék igen nagyon,

80
 De szerszámim széjel vagyon, / Hogy szedjük ösze galambom.
Örkényen vannak ökreim / Gyarmaton meg a jármaim
Tiszaszegen a nyak szegem / Szegeden a járom szegem
Békésen vannak bélfáim / Alpáron meg az alfaim
A tézsláim Temesbe van / A csikojtom kovácsnál van
A talyigám Csákoványon / Czimer szegem megy szegváron
A göröndöm Gödöllön van / Ekém szarva szarvason van
A patingom meg Patajon / Ekém vasa van vasváron
A csoroszlyám Csongrádon / A béresem van bánátba
A baltája meg Bácskába / Balta nyele fatüvibe
Ostor nyele fahegyibe / Minden féle széjel vagyon
Csak az ösztöke van ithon / A nyele van erdő háton
Levelet hozott a nyáron / Béres ostora van nonostoron
Ki lesz az én ostorosom / Majd eljön kedves galambom / Az lesz az én ostorosom.

Egy pajzánabb változat a falusorolók közül (Ujváry 1984: 66):

Pálfalvában Pált csinálnak,

Jánosiban lányt csinálnak,
Simonyiban sikárolnak,
Szombatban szoptatnak,
Ragályban ragadnak,
Zádorban zokognak,
Szuhán szuszognak,
Putnokon pufognak.

Valószínűleg népi ihletésre költők is alkottak hasonlókat (Csoóri Sándor: Helyszí-

nek, részlet):

Nem volt soha zsámolyom, / bár születtem Zámolyon.

Lovam se volt, vértem sem, / noha éltem Vértesen.
Rokonaim Vereben / százan voltak kereken. (...)
Gyöngyös, gyöngyös dombodon / volt két hétig otthonom.

Nyelvtanilag annyit mondhatunk a jelenségről, hogy itt hasonlósági vonzás, egyfaj-

ta ikonicitás áll fenn. A népetimológia, a nyelvi játék tehát ikon, és az így keletke-
zett sorolók egyfajta hálózatot képeznek.

Egyfajta szemantikai hálót képeznek az ún. második jelek (nevek), szemioti-

kai szakszóval: a quali jelek (minőség, természetes vonás - Peirce nyomán Voigt
2008: 87), stilisztikai megközelítéssel köríró metaforák, retorikai megközelítéssel
antonomáziák (névhelyettesítések, forrás: Kemény 2014: 263.), pl.:

a Pece-parti Párizs ’Nagyvárad’

a kálvinista Róma ’Debrecen’
a Duna királynője ’Budapest’
az Elba Firenzéje ’Drezda’

81
 az Észak Velencéje ’Amszterdam’, ’Stockholm’, ’Szentpétervár’, ’Koppenhága’

5. Történeti (esetleg etimológiai) háló

A helynévkapcsolatok legvilágosabb esete az, amikor valódi történeti kap-

csolat áll fenn az egyes helynevek között. Ezekben az esetekben van egy közös
motiváció (megnevezés), de a továbbiakban is fennáll a kapcsolat, a „névrokon-
ság”. A történeti kapcsolatok egészen a honfoglalásig, a gyepürendszerig, a válto-
gatott téli-nyári szállásokig nyúlik vissza, de motiváló tényező a belső migráció is
(ez utóbbi esetében gondoljunk csak a bukovinai székelyek hányattatására, s arra,
hogy miként vitték tovább magukkal eredeti helyneveiket).
A honfoglalás korát idéző törzsnevek: kabar, nyék, megyer, tarján, jenő, kér,
keszi stb. Példa a Keszi (Kesző) mezőjére, hálózatára:

Bánkeszi (Bánov), Nyitrai kerület, Érsekújvári járás

Bátorkeszi (Bátorove Kosihy, 1948–1993 között Vojnice, azelőtt Bátorove Kesy),
Szlovákia, Nyitrai kerület, Komáromi járás
Budakeszi, Magyarország, Pest megye
Dacsókeszi (Kosihovce), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás
Dunakeszi város, Magyarország, Pest megye
Egyházaskesző, Magyarország, Veszprém megye
Garamkeszi (Hronské Kosihy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Lévai járás
Gyulakeszi, Magyarország, Veszprém megye
Ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás
Ipolykiskeszi (Malé Kosihy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Érsekújvári járás
Karancskeszi, Magyarország, Nógrád megye
Keszi (Chisău), Románia, Szatmár megye
Keszi-puszta, Pele egykori része
Kesző, Fegyvernek egykori része
Keszőhidegkút (Hirrekut), Magyarország, Tolna megye
Keszölcés (Kyselica), Szlovákia, Nagyszombati kerület, Dunaszerdahelyi járás
Keszü, Magyarország, Baranya megye
Keszü, Pécs egykori része
Kiskeszi (Malé Kosihy), Nagykeszi településrésze
Kis Kesző puszta, Bánkeszi része
Kőkeszi (Kamenné Kosihy), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás
Kurtakeszi, Marcelháza része
Magyarkeszi, Magyarország, Tolna megye
Mezőkeszi (Poľný Kesov), Szlovákia, Nyitrai kerület, Nyitrai járás
Mezőkeszü [Chesău] Románia, Kolozs megye
Nagykeszi (Veľké Kosihy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Komáromi járás
Papkeszi, Magyarország, Veszprém megye
Ravaszkesző, egykori település Esztergom vármegye területén
Sajókeszi (Kesovce), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Rimaszombati járás
Sárkeszi, Magyarország, Fejér megye
Szászkézd (Saschiz, Keisd), Románia, Maros megye
Tiszakeszi, Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye

82
 Tótkesző, l. Garamkeszi
Várkeszi, Komárom középkorban elpusztult része
Várkesző, Magyarország, Veszprém megye
Váraskeszi, egykori település Arad megyében
Zsitva Kesző, Dunaradvány határában létezett török kori település
Regöly-Kesziállás dűlő

6. Pragmatikai háló

Végezetül napjainkban is alakulnak (pusztán nyelvi kapcsolat miatt) telepü-

lésnév-hálózatok, szövetségek. Ezeket másodlagos hálózatoknak kell tekinteni.
Mező András (1996: 225.) statisztikája szerint a titulusból (szentek nevéből,
patrocíniumból) származó helységnevek száma: 1390. A szám nem pontos, bizo-
nyos tételeket bizonytalannak vélvén nem számolt bele. A titulusos helységnevek
rangsora csökkenő sorrendben a következő:

124 Miklós
119 György
108 Kereszt
106 Márton
86 Mihály
84 Péter
68 Szűz Mária
62 Iván
57 Mindszent
48 Király
...
17 István
1 Jobb

Összehasonlításul közlünk egy 1808-ból származó kimutatást is (Kálmán 1969: 155.):

59 Szentgyörgy
56 Szentmárton
52 Keresztúr
51 Szentmiklós
43 Szentmihály
34 Szentpéter
32 Szentiván
27 Szentkirály
25 Boldogasszony
20 Szentandrás
15 Szentpál, Szenterzsébet
13 Szentjános, Szenttamás, Szentkereszt
12 Szentistván, Szentlőrinc

83
Mező András (2003) részletesen is bemutatja a Szent Istvánhoz kapcsolható védő-
szentnévi helyneveket.
Szent István (17 db): Baranyaszentistván, Hernádszentistván, Szentistván,
Királyszentistván stb.
Szent Jobb (1 település: Szentjobb Bihar megye). Sajátosan magyar alakulat. A
Szent László által 1084-ben alapított bencés monostorban őrizték a Szent Jobbot. A
templom titulusa: Szent István (király). A név változatai: Szentjog, Szentjobb,
Szentjób (régi összetett szó)
Szent Király (48 település) + számos templomcím (Abád, Apc, Emőd, Hermány,
Mucsi...) Számos önálló név: Szentkirály (pl. Szombathely része),
Szabadszentkirály, Kalotaszentkirály, Csíkszentkirály, Enyedszentkirály,
Sajószentkirály (Szent Királd), Topaszentkirály, Marosszentkirály, Rinyaszentkirály,
Porrogszentkirály, Bűdszentkirály, Érszentkirály, Szilágyszentkirály,
Pusztaszentkirály, Gyéresszentkirály, Székelyszentkirály, Szentkirályszabadja,
Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály. A helynevek névadója: István magyar király
(1000-1038). I. László kezdeményezésére 1083-ban avatták szentté, ünnepnapja: au-
gusztus 20. A középkorban halála napjáról (aug. 15.) is megemlékeztek.

Névszövetségek: elindult a Szent Istvánra utaló településeken a kultuszte-

remtés. A Szentkirály nevű települések közötti kapcsolat megerősítését szolgálja az
1996-ban Csíkszentkirályon kezdeményezett Szentkirály Szövetség, amely a
Kárpát-medence 19 Szentkirály nevet viselő települését kapcsolja hálózatba. 1997-
ben Porrogszentkirályon írták alá az alapító nyilatkozatot, melyben az is szerepel,
hogy soraik közé várnak valamennyi hasonló nevű települést. Egy 2006-os újság-
cikk szerint (Hargita Népe, 2006. aug. 21.) ismét Csíkszentkirályon tartották az
összejövetelt, s a szövetséget olyan helységekkel kívánják kibővíteni, amelyek
nevükben viselik Szent István nevét. A lista a következő:
Bajaszentistván (H) Baja városrésze, lélekszám (L): 3739 – 2411,
Bakonyszentkirály (H) Zirc L: 223 – 53,
Baranyaszentistván (HR) L: 962 – 28,
Csíkszentkirály (RO) L: 1606 – 1601,
Drávaszentistván (HR) L: 532 – 14,
Enyedszentkirály (RO) L: 615 – 212,
Gyéresszentkirály (RO) L: 704 – 157,
Kalotaszentkirály (RO) L: 1046 – 828,
Kerkaszentkirály (H) L: 706 – 701,
Királybányatoplica (RO) L: 513 – 88,
Királybocza (SL) L: 363 – 6,
Királydaróc (RO) L: 2633 – 1698,
Királyfa (SL) L: 938 – 185,
Királyfalva (A) L: 1183 – 22,
Királyhágó (RO) L: 924 – 78,
Királyhalma (RO) L: 930 – 69,
Királyháza (UK) L: 3167 – 2224,
Királyhegy (SL) L: 153 – 5,
Királyhegyalja (SL) L: 2558 – 273,
Királyhegyes (H) L: 1078 – 1072,

84
Királyhelmecz (SL) L: 2725 – 2719,
Királyhida (A) L: 1034 – 562,
Királyi (SL) L: 1441 – 1242,
Királykegye (SL) L: 1422 – 36,
Királylak (HR) L: 219 – 6,
Királylehota (SL) L: 541 – 37,
Királymező (UK) L: 906 – 77,
Királynémeti (RO) L: 515 – 10,
Királynépe (SL) L: 446 – 146,
Királyrév (SL) L: 785 – 785,
Királyfiakarcsa (SL) L: 200 – 200,
Királyszentistván (H) L: 363 – 363,
Magyarkirályfalva (RO) L: 1321 – 775,
Magyarszentkirály (H) – beolvadt Bakonyszentkirályba L: 881 – 855,
Marosszentkirály (RO) L: 896 – 534,
Murakirály (HR) L: 1672 – 55,
Porrogszentkirály (H) L: 813 – 808,
Pusztaszentkirály (RO) L: 275 – 10,
Rinyaszentkirály (H) L: 1188 – 1165,
Sajókirályi (SL) L: 520 – 517,
Sajószentkirály (SL) L: 661 – 658,
Sepsiszentkirály (RO) L: 435 – 435,
Szabadszentkirály (H) L: 849 – 833,
Székelyszentistván (RO) L: 508 – 508,
Székelyszentkirály (RO) L: 1028 – 1028,
Szentistván (H) L: 3695 – 3683,
Szentistvánbaksa (H) L: 584 – 582,
Szentistvánfalva (SL) L: 392 – 7,
Szentistvánkút (SL) L: 1701 – 27,
Szentistvánlak (H) L: 154 – 154,
Szentistvánpatak (SL) L: 1119 – 7,
Szentjobb (RO) L: 1808 – 1786,
Szentkirály (RO) L: 641 – nincs magyar nemzetiségű lakos,
Szentkirály (H – Vas megye) L: 284 – 280,
Szentkirályszabadja (H) L: 1479 – 1472,
Szilágyszentkirály (RO) L: 240 – 212,
Temeskirályfalva (RO) L: 785 – 6,
Topaszentkirály (RO) L: 852 – 41,
Túristvándi (H) L: 696 – 696,
Vágkirályfa (SL) L: 1650 – 1643,
Zalaistvánd (H) L: 810 – 803.
2000-ben létrejött a Keresztúr Nevű Települések Szövetsége is.

85
 Irodalom

Balassa Iván 1973. Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest:

Akadémiai.
Balázs Géza 2013. A nyelvtörténet kiterjesztése – elméleti és módszertani követ-
keztetések a Czuczor – Fogaras-szótár nyomán In Horváth Katalin (szerk.):
II. Czuczor – Fogarasi-konferencia. „Ha szabad a magyart a magyarból ma-
gyarázni”. Budapest: Magyar Művészeti Akadémia. 47-60.
Balázs Géza – Zimányi Árpád (szerk.) 2007. Magyar nyelvhasználati szótár.
Celldömölk: Pauz-Westermann.
Enciklopédia Munkaközösség, Budapest.
Kálmán Béla 1969. A nevek világa. Budapest: Gondolat.
Kemény Gábor 2014. Az antonomázia helye a nyelvi képek családjában. Magyar
Nyelv 110. 257-365.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban (2. átdolgozott, bővített kiadás). Budapest: Tinta.
Lelkes György 1998. Magyar helységnév-azonosító szótár. Baja: Talma.
Mező András 1996. A templomcím a magyar helységnevekben (11-15. sz.)
Mező András 2003. Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Magyar Egyház-
történeti
Szilágyi N. Sándor 1996. Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ
vizsgálatára. Kolozsvár: Erdélyi Tankönyvtanács.
Tóth Valéria 2001. Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban. (Abaúj és
Bars vármegye). Debrecen: Debreceni Egyetem Magyar Magyar Nyelvtu-
dományi Tanszék.
Tóth Valéria 2010. Széljegyzetek a Szovárd-kérdéshez. Magyar Nyelvjárások.
XLVIII: 5-21.
Ujváry Zoltán 1984. Faulcsúfolók Gömörből. Múzeumi Kurír. 46. 63-66.
Voigt Vilmos 2008. Bevezetés a szemiotikába. Budapest: Loisir.

86
 A beszédprodukció aktivációterjedéses modellje mint
komplex hálózat

Erdei Tamás

The spreading-activation theory of speech production as a complex net-

work

Many theoretical models have been created over the last few decades to illus-
trate the process of speech production. The so-called spreading-activation
models have a network structure. This paper examines the spreading-
activation theory of Gary S. Dell as a complex scale-free network. After de-
scribing the basic concepts of speech production and Dell’s model, we give a
theoretical description of the structure and working of a scale-free spreading-
activation model of speech production. We examine the advantages, and
show that this model can explain many language phenomena.

0. Bevezetés

Az ember egyik leglenyűgözőbb képessége a beszéd, ahogyan gondolatait

mások által értelmezhető hangsorokká formálja. John Field angol nyelvész a kö-
vetkezőket írja:
„A beszéd az egyik legösszetettebb kognitív folyamat, amit az ember végez.
A normál angol nyelvű beszéd percenként körülbelül 150 szót jelent. Ez azt
jelenti, hogy a beszélő másodpercenként két-három szót hív elő mintegy
30,000 szavas hétköznapi szókincséből. Ráadásul ezt nagyon hosszú időn ke-
resztül és lenyűgöző pontossággal teszi (kb. ezer szavanként egy hibával).”
(Field 2008: 283)
A beszédprodukció tehát nemcsak rendkívül gyors, de pontos, viszonylag
hibátlan folyamat is. Ennek a folyamatnak a magyarázatára, szemléltetésére szá-
mos beszédprodukciós modellt alkottak az évtizedek folyamán. Közülük kiemel-
kednek az ún. aktivációterjedéses modellek, melyek a beszédprodukciót egy nyelvi
hálózaton terjedő aktivációs energiával szemléltetik. Jelen dolgozatban azt vizsgá-
lom, vajon többet tudunk-e elmondani a beszédprodukció folyamatáról, ha az
aktivációterjedéses modellek leírásához hozzátesszük azt a tudást, amit megjelené-
sük óta a komplex hálózatokról megtudtunk. Megközelítésem teljességgel elméleti
jellegű. Egyetlen hipotézisem számtalan másikat eredményezett, de igazolásukhoz
számos kutatás, nagy mennyiségű empirikus adat szükségeltetne.
Elsőként a beszédprodukció fogalmának, valamint az aktivációterjedéses
modellekhez vezető út leírása után bemutatom a legismertebb és legrészletesebb

87
ilyen modellt, Dell modelljét. Ezután megvizsgálom, milyenek lennének a modell
tulajdonságai, felépítése, működése, ha az alapjául szolgáló hálózatot súlyozott,
irányított skálafüggetlen felépítésűnek feltételezzük. Rámutatok az ilyen értelem-
ben vett modell előnyeire, egyben feloldok néhány, Dell modelljének felrótt hibát.

1. Beszédprodukció

A beszédprodukció fogalma alatt az előzetes felkészülés nélküli, spontán be-

széd folyamatát értjük a megszólalás szándékától a kiejtésig. Maga a folyamat
közvetlenül nem megfigyelhető, csupán a végeredménye, a kiejtett beszéd tanul-
mányozható. Ezért a hatvanas évektől meginduló beszédprodukciós kutatások
során kezdetben a szünetekre, hezitációs jelenségekre és a kiejtett beszédben je-
lentkező hibajelenségekre koncentráltak. A feltételezés az volt, hogy a szünetek az
egyes produkciós egységek határát jelzik, a hibákat pedig az egyébként hibátlan
beszédet produkáló folyamatok hozzák létre, így fontos adatokat szolgáltatnak
ezekről a folyamatokról. Később az afáziakutatás és a különböző agyi képalkotó
berendezések használata szolgáltatott újabb adatokat a kutatásokhoz (Gósy 2005,
Huszár 2005).
Az eredmények alapján a beszédprodukció folyamatát már kezdetben több-
lépcsős folyamatnak képzelték el, és különböző elméleti modelleket alkottak. A
korai modellek szeriális felépítésűek voltak: lineárisan egymás után kapcsolt mo-
dulokból álltak, ahol egy adott modul kimenete a következő modul bemeneteként
szolgált. Az ilyen modelleket számos kritikával illették. Túlságosan merevnek, és a
kontextusra érzéketlennek bizonyultak. Sok nyelvi jelenségre (pl. beszédprodukci-
ós hibák) nem adtak magyarázatot. A mentális lexikont külön modulként, egyfajta
háttértárként kezelték, az nem vált a modell szerves részévé. Szintén nem voltak
alkalmasak az önkorrekció jelenségének magyarázatára (Huszár 2005).

2. Az aktivációterjedéses modellek előzményei

A nyolcvanas években megjelenő aktivációterjedéses modellek jóval sikere-

sebbnek bizonyultak. Ezekbe a modellekbe több korábbi elméletet is beépítettek. A
függőleges párhuzamosság elve szerint az egyes szintek párhuzamosan működnek,
mindig egy lépéssel előrébb járva, mint az előző. A vízszintes párhuzamosság elve
azt mondja ki, hogy egy szinten több elem feldolgozása is lehetséges egyidejűleg.
A két párhuzamossági elvet a konnekcionista modellek gondolták tovább. Ezekben
az információ kezelése párhuzamos működés eredménye. Nincsenek szigorúan
elkülönült szintek, a folyamat eredménye a párhuzamos folyamatok eredményeinek
összegződéseként jön létre. Az interaktív modellek megmaradtak a moduloknál, de
a szeriális modellek továbbfejlesztései kívántak lenni. Jellemző tulajdonságuk,
hogy a később működésbe lépő modulok visszahatnak a korábbiakra. Tehát nem
csak fentről lefelé, hanem lentről fölfelé is történnek folyamatok, sőt, ezek ugrál-

88
hatnak is a szintek között. Az aktivációterjedéses modellek legfőbb előzményei
azonban a nyolcvanas-kilencvenes évek kognitív architektúrái és komputációs
modelljei voltak. Ezek asszociáció alapú tanulásmodellek voltak, melyek célja az
emberi tanulás teljes egészének modellálása volt. Eszközül az aktiváció terjedését
használták. Ez azt az energiát jelenti, amely ebben az asszociációs hálóban terjedt,
mintegy működtetve azt. A modell alapján különböző szoftvereket fejlesztettek,
melyek jól működtek. A komputációs modellek a beszédprodukciót is képesek
voltak szimulálni, így több kutató kísérletezett ezekkel, és alkotta meg saját válto-
zatát (Gósy 2005, Huszár 2005).

3. Dell modellje

A legismertebb aktivációterjedéses modell Gary S. Dell (Dell 1986) nevéhez

fűződik. Modellje hálózatos felépítésű, és szemantikai-, szintaktikai-, morfológiai-
és fonológiai szintekből áll össze, melyek párhuzamosan működnek, és oda-vissza
küldhetnek egymásnak információt, de a feldolgozottság a magasabb szinteken
mindig előrébb tart.
A modell alapja a lexikális hálózat. Ennek elemei számára a kategóriaszabá-
lyok minden szinten létrehoznak egy keretet, a behelyettesítő szabályok pedig a
lexikális elemeket megfelelő formában beillesztik ebbe a keretbe. Dell utal rá, hogy
a kategória- és behelyettesítő szabályok elképzelhetőek a lexikális hálózattal egy-
beépült nyelvtani hálózatként is, amelyet a lexikai elemek szükség szerint aktivál-
nak.
A modellt a már említett aktivációs energia működteti. Más aktivációterjedé-
ses modellektől abban is különbözik, hogy itt az aktiváció nem bináris (azaz vagy
van, vagy nincs), hanem valós változó, van valamilyen mértéke. Amikor a hálózat
egy pontja aktivációs energiát kap, azt minden szomszédjának továbbküldi, de nem
feltétlenül egyenlő arányban. Ha egy pont nem kap újabb energiamennyiséget,
akkor az energiája exponenciálisan csökken. Ha viszont elér egy bizonyos aktivá-
ciós szintet, akkor kiválasztódik, és részt fog venni a leendő megnyilatkozás felépí-
tésében. A kiválasztott elem aktivációs energiaszintje azonnal nullára csökken,
hogy elkerülje az újbóli kiválasztást. A fentiekből következik, hogy nemcsak a
megnyilatkozás létrehozásához szükséges pontok fognak aktiválódni valamilyen
mértékben, hanem azok környezete is, de a szükséges pontoktól távolodva fokoza-
tosan elhal az energia. Dell azt is megjegyzi, hogy az ún. extralingvisztikus kör-
nyezet (pl.: amire gondolunk beszéd közben, ami körülöttünk van stb.) is aktiválhat
csomópontokat.
Dell modelljének számos előnye van. Működéséhez nem igényel külön
munkamemóriát. A mentális lexikon nem elkülönülő modulként létezik, hanem a
modell szerves része. További előny, hogy egyaránt le tudja írni a beszédprodukció
és a beszédpercepció folyamatait ugyanazon a hálózaton, így nem szükséges ezek
magyarázatára két külön modell, továbbá felhasználható sokféle összefüggés
kezelésére az elemek között. Szintén előnyeként említik, hogy felépítése rendkívül

89
hasonlít a neurális hálózatra, amin a produkció és a percepció folyamatai a való-
ságban lejátszódnak, de ezt az érvet kritikusan kell kezelnünk: sem a beszédpro-
dukció folyamatáról, sem a neurális hálózatról nem tudunk még eleget ahhoz, hogy
reális összehasonlításokat tegyünk. Ezeket az előnyöket jogosan állapították meg: a
múltban gondosan kidolgozott kísérletsorok támasztották alá Dell modelljének
működését. Ez az oka, hogy az aktivációterjedéses modellek közül az övé a legtöb-
bet idézett és használt modell (Huszár 2005).
A modellt számos kritika is érte. Működése ebben a formában rendkívül
nagy számú kapcsolaton áramló nagy mennyiségű energiát jelent, ami nemcsak a
hibázás valószínűségét növelné a valóságban megfigyeltnél nagyobbra, de az agyat
is túlterhelné. A bírálók fontos érve az is, hogy túlságosan a lexikai hálózatra
támaszkodik, és így nem ad kellő magyarázatot a nyelvtani szabályok működésére
(Gósy 2005, Huszár 2005).

4. Dell modellje mint skálafüggetlen hálózat

Dell modellje két főbb hálózatból tevődik össze: a lexikális hálózatból, és a

vele egybeépült nyelvtani hálózatból, amely a kategória- és a behelyettesítő szabá-
lyokat definiálja. Kovács László kötetében (Kovács 2013) megmutatta: a mentális
lexikon hálózata súlyozott, irányított skálafüggetlen hálózatként modellezhető. A
nyelvtani hálózattal kapcsolatos kutatást a magyar nyelvre Dominich Sándor és
Kiezer Tamás (Dominich–Kiezer 2005) végzett. Öt korpuszt vizsgáltak, nyelvtani
kapcsolatban állónak az egymás mellett álló szavakat tekintették, ami megkérdője-
lezhető módszer, de a vizsgált hálózatok mindegyike skálafüggetlennek bizonyult.
Ezek a kutatások jó alapot adnak arra, hogy Dell hálózatos modelljét is
skálafüggetlen felépítésűnek feltételezzük, ezen felül súlyozottnak és irányítottnak.
A súlyozottság ebben az esetben azt jelenti, hogy egy nagyobb súlyú, erősebb
kapcsolat aktiválásához (vagyis az azon keresztül való energiaküldéshez) kevesebb
aktivációs energia is elég, egy gyengébb kapcsolat viszont csak nagyobb mennyi-
ségű energia esetén lép működésbe. Az irányítottságra a beszédprodukció folyama-
tának jellege is utal: valahonnan el kell indulnia a folyamatnak, és biztosan lesz
vége, amikor az összeállított mondatok elhangzanak. Ebben az esetben egy nyelvi
elem (egy adott szó, toldalék, hang stb.) egy kicsi részhálózatként értelmezhető,
amelynek ha minden pontja aktiválódik, akkor az elem kiválasztódik a beszédpro-
dukciós folyamatban. A hasonló elemek egymással (akár nagymértékű) átfedést
mutathatnak. Ez az elképzelés nagyfokú hasonlóságot mutat Kovács László (Ko-
vács 2013) elképzelésével a mentális lexikon elemeiről.
Barabási Albert-László (Barabási 2008) leírja: egy irányított skálafüggetlen
hálózat központi magra (ahol minden pontból minden pont elérhető), egy bemeneti
és egy kimeneti részre osztható. Dell modelljében bemeneti részként a szemantikai
(konceptuális, fogalmi) szintet tekinthetjük, mely összeállít egy preverbális üzene-
tet. A modell kimeneti része az, amely az előállított fonémasorozatot mint tervet
kivitelezi, azaz elvégzi a kiejtés folyamatát. A központ mag a jelen modellel kap-

90
csolatban azt jelentené, hogy a beszédprodukció során a szintaktikai, a morfológiai,
vagy éppen a fonológiai tulajdonságok egyszerre aktiválódnának. Ha jobban meg-
nézzük Dell modelljének a leírását, éppen ezt látjuk: az aktiváció minden irányba
folyhat, a szintek egyszerre működnek, és a szükséges információk aktiváció
küldésével segítik egymás kiválasztódását. Továbbá, a súlyozottság és irányítottság
miatt sokkal kevesebb energia szükséges a megfelelő pontok eléréséhez, így nem
jön létre a modell kritikáinál említett túlterhelés.
A súlyozott, irányított skálafüggetlen Dell-modellnek számos további előnye
van. Először is lehetővé teszi a rendkívül nagy sebességű beszédprodukciót. Ezt a
kisvilág-tulajdonság (bármely pont kevés lépésben elérhető), az egyes modulok,
alhálózatok párhuzamos működése, valamint a sok kapcsolattal rendelkező közép-
pontok léte teszi lehetővé. Szintén gyorsítja a kiválasztás folyamatát az, hogy egy
nyelvi elem egyes pontjai egymásnak is küldenek aktivációs energiát.
Ez utóbbi jelenség az egyik magyarázata annak is, hogy miért jön létre eny-
nyire kevés beszédprodukciós hiba. Ha egy elem egyes pontjai „siettetik” egymás
kiválasztását, kevesebb eséllyel kerül egy másik, hasonló elem hamarabb aktivált
állapotba. Ismert jelenség a skálafüggetlen hálózatok nagyfokú hibatűrő képessége
(Barabási 2008) is: néhány pont meghibásodása esetén még meg lehet találni a
megfelelő utat a szükséges pontokhoz, a folyamatban ez nem okoz észlelhető
fennakadást.
A hálózatos felépítés lehetővé teszi a nyelvi rugalmasságot és kreativitást is.
Könnyen bekapcsolhatóak új pontok, és a meglévők között is létrejöhetnek új
kapcsolatok. Az egyes kapcsolatok súlya is változhat, ha azokat gyakrabban, vagy
ritkábban kezdjük el használni. Lehetővé válik továbbá egy ismert nyelvi jelenség:
képesek vagyunk szokatlan, szabályértő, agrammatikus stb. mondatok létrehozásá-
ra is. Ezekhez azonban ritkán vagy egyáltalán nem használt útvonalakat kell hasz-
nálnunk, ezért ezek aktiválásához vagy kialakításához sokkal több aktivációs
energia szükséges, mint a szabályos, hétköznapi megnyilatkozásokhoz. Ezért
érezzük ezeket kényelmetlennek, furcsának, erőltetettnek.
Dell (1986) szerint éppen a nyelvi rugalmasság és kreativitás az oka annak,
hogy egyáltalán előfordulhatnak a beszédprodukcióban hibák. Ezt az állítását
empirikus adatai alapján tett megállapításaira alapozza. Egyrészt a hibás megnyi-
latkozásokat is az adott nyelvben létező szabályok hozzák létre, tehát nincsenek
olyan hibák, amelyek ne felelnének meg valamilyen szabálynak. Másfelől a hibá-
san produkált elemek egyébként is léteznek abban a nyelvben, így például nem
produkálunk nem létező beszédhangot vagy toldalékot. Dell azt is megfigyelte,
amit modellje is megjósol: a tévesen produkált elem a szándékolttal mindig azonos
kategóriájú, főnév helyett másik főnevet, mássalhangzó helyett másik mássalhang-
zót stb. mondunk ki. Mindent összevetve, az a kis esély arra a néhány beszédpro-
dukciós hibára nem nagy ár azért az elképesztő nyelvi kreativitásért és rugalmassá-
gért, ami egy beszélő rendelkezésére áll.

91
5. Összefoglalás

A skálafüggetlen felépítésű aktivációterjedéses modell jó iránynak látszik a

beszédprodukció további kutatásaihoz. Olyan előnyökkel rendelkezik, melyek sok
nyelvi jelenség modellálására és megmagyarázására képessé teszik. A dolgozat
feltételezéseinek igazolásához azonban nagy mennyiségű adat és kutatómunka
szükségeltetne. Némelyikük talán nem is igazolható teljességgel.
További nehézséget okoz, hogy habár a modell egészéről rengeteg dolog el-
mondható, annak részleteiről azonban nem. A pontos felépítés nemcsak nyelven-
ként, de személyenként is rendkívül eltérő lehet. Fontos kérdés, hogy meddig lehet
ezt a beszédprodukciós modellt pontosítani anélkül, hogy egy adott nyelvre kellene
szűkíteni. Ebben az esetben viszont a Dell modelljének felrótt utolsó hiba ezután is
jogos kritika marad: a fejlesztett modell sem ad kellő leírást a nyelvtani hálózat
működéséről.

Irodalom

Barabási Albert-László 2008. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Második,

bővített, átdolgozott kiadás. Budapest: Helikon.
Dell, Gary S. 1986. A spreading-activation theory of retrieval in sentence
production. Psychological Review 93. 1986/3: 283–321.
Dominich Sándor – Kiezer Tamás 2005. Hatványtörvény, „kis világ” és magyar
nyelv. Alkalmazott nyelvtudomány. V/1-2: 5–24.
Field, John 2008. Psycholinguistics: The key concepts. New York: Routledge.
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris.
Huszár Ágnes 2005. A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások
tükrében. Budapest: Tinta.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Budapest: Tinta.

92
 Szövegbányászat hálózatalapú módszerrel

Erdei Tamás

Text mining with a network-based method

During the last few decades, there has been a growing need for computers,
which can get useful, structured information from texts. This is the task of the
discipline called text mining. By building networks from words, sentences or
whole texts, the procedures of text mining can be made more efficient. In this
paper I present a network-based method for a task of text mining: I create in-
dexes for three short texts and also for a book-sized text by assuming
connections between words that occur in the same sentence.

0. Bevezetés

A számítógépek elterjedésével párhuzamosan nőtt meg az igény arra, hogy

ezek a gépek képesek legyenek intelligens módon természetes nyelvű szövegeket
kezelni. Sokan, még a kutatók is úgy gondolták a hatvanas évek elejétől, hogy a
számítógépek hamarosan képesek lesznek automatikusan létrehozni, összefoglalni
vagy éppen fordítani szövegeket (Prószéky–Kis 1999). Az emberi beavatkozás
nélküli automatikus szövegkezelés elsősorban a természetes nyelvek bonyolultsága
és nagyfokú kreativitása miatt kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult. A félig auto-
matizált szövegkezelés terén azonban jelentős eredmények születtek az elmúlt
évtizedekben (Prószéky 2005). Ilyen megoldások nélkül a számítógépek számára a
szövegek csupán strukturálatlan karaktersorozatokat jelentenek. Ezekből struktu-
rált, a felhasználó számára is áttekinthető adatok, adatbázisok létrehozása (többek
között) a szövegbányászatnak nevezett diszciplína feladata (Tikk 2007). Dolgoza-
tomban utalok azokra a lehetőségekre, amik a szövegbányászat egyes területei előtt
állnak, ha hálózatalapú módszereket használnak, valamint az egyik szövegbányá-
szati eljárásra bemutatok egy konkrét hálózatalapú módszert.

1. Számítógépes nyelvészet, nyelvtechnológia, szövegbányászat

Ha szöveg, nyelv, illetve számítógép kapcsolatáról van szó, a számítógépes

nyelvészet terminust szoktuk használni. Ez a számítógép és nyelvészet mindenfajta
találkozásának összefoglaló neve, így például a számítógéppel támogatott nyelvé-
szeti munkának is. A nyelvtechnológia (human language technologies, HLT) ennél

93
szűkebb fogalom, a nyelvészeti kutatások eredményeinek átültetését jelenti az
informatikai alkalmazások területére (Prószéky 2005).
A nyelvtechnológia célja, hogy a számítógépeken található nagymennyiségű
szöveges adatot ne karakterek sorozatának tekintse – mint ahogy a nyelvtechnoló-
giát nem hasznosító programok teszik –, hanem információt hordozó egységekből
álló szerkezetként kezelje. Ebből a célból olyan grammatikára van szükség, amely
a számítógépek számára is értelmezhető, ez pedig szükségszerűen különbözni fog
az emberek által használttól. A számítógép ugyanis nem képes az emberek által
használt nyelvi fogalmak értelmezésére, számára atomi ismérvekkel kell leírnunk
az egyes nyelvi elemeket és szabályokat. A nyelvtechnológia tehát nyelvtudomány
a számítógépben, nem pedig számítógép a nyelvtudományban. Főbb feladatai és
alkalmazási területei a fogalmazástámogatás, a fordítástámogatás, a megértés-
támogatás és a kereséstámogatás (Prószéky 2005, Prószéky–Kis 1999).
A szövegbányászat a nyelvtechnológiával ellentétben nem a nyelvészeti fel-
adatok (pl. morfológiai elemzés) automatizálását tekinti fő feladatának, hanem az
informatika felől közelíti meg a szövegeket, és algoritmikus megoldásokat keres,
amikhez felhasználja nemcsak a matematika és az informatika, hanem a nyelvtech-
nológia és a számítógépes nyelvészet eredményeit is (Tikk 2007).

2. A szövegbányászat folyamata, eljárásai

A szövegbányászati folyamat első lépése az előfeldolgozás, melynek során a

dokumentumokat az adott feladatnak megfelelő alakra hozzuk. Ez jellemzően
numerikus objektumokká alakítást jelent, hogy matematikai- és algoritmikus esz-
közökkel kezelni tudjuk a szöveget a későbbiekben: a későbbi elemzést könnyítjük
meg vele azáltal, hogy egységesítő, formalizáló és normalizáló eljárásokat alkal-
mazunk. Az előfeldolgozáshoz tartozik a szöveg felbontása, a szavak szótövezése
(lemmatizálása), szótárépítés, súlyozás (a szavakhoz olyan numerikus értékek
rendelése, melyek azok fontosságát mutatják), illetve jellemzők megadása. Ezek
között számos olyan eljárás szerepel, amelyek a nyelvtechnológia feladatai is, így
annak eredményeit, eszközeit is felhasználják. A folyamat eredménye a dokumen-
tum adott (matematikai) modell szerinti reprezentációja. Az előfeldolgozás után
erre a reprezentációra alkalmazzuk a tulajdonképpeni szövegbányászati eljárások
valamelyikét. Négy főbb eljárástípust különítünk el: információ-visszakeresés,
információkinyerés, osztályozás vagy csoportosítás és tartalmi összefoglalás (Tikk
2007).
Az információ-visszakeresés célja a kereső felhasználó információéhségének
kielégítése releváns dokumentumokkal (Tikk 2007). A tartalmi keresés támogatása
elsősorban indexeléssel történik. Ez az a folyamat, amikor a dokumentumokhoz
azok adatbázisba vételekor egy szólistát rendelünk, mely utal az adott dokumentum
kulcsszavaira (kulcsszóindex) vagy tartalmára (tartalomindex); vagyis a dokumen-
tum tartalma szempontjából releváns, fontos szavakat tartalmazza. Így a majdani
keresést nem kell a teljes dokumentumon, csupán az indexen elvégezni. Az inde-

94
xek készítésénél kihagyják azokat a szavakat, amelyeknek csak grammatikai szere-
pük van, valós tartalmi értékük nincs, ilyenek pl. a névelők vagy a kötőszók. Eze-
ket a típusú szavakat stopszavaknak nevezzük. Az indexálást végző programok
általában rendelkeznek egy külön stopszólistával, hogy ezeket a keresés szempont-
jából nemkívánatos szavakat azonosítani tudják a szövegben, és ki tudják őket
szűrni (Prószéky 2005, Prószéky–Kis 1999).
Az információkinyerés (information extraction, IE) során az adott feladat
szempontjából fontos szövegrészeket gyűjtünk ki, strukturálatlan szövegekből
strukturált szövegeket állítunk elő. Ez a keresésnél jóval komplexebb feladat. A
szövegekben nemcsak az egyes fontos elemeket kell megtalálni, hanem az azok
között fennálló kapcsolatokat, relációkat, az eseményeket is fel kell tárni. A har-
madik szövegbányászati eljárás az osztályozás. A strukturálás egyik típusáról van
szó, amikor a dokumentumokat vagy annak elemeit előre definiált kategóriacím-
kékkel látjuk el. Ma már előtérbe került a gépi tanulás is, mint lehetőség: az egyes
kategóriák nincsenek előre meghatározva, azokat bizonyos szempontok figyelem-
bevételével a gép alakítja ki magának a szövegek alapján. Ez utóbbi lehetőséget
csoportosításnak nevezzük. Végül, a nyelvtechnológiához hasonlóan a szövegbá-
nyászat is foglalkozik a dokumentumok tartalmának összefoglalásával. Két válto-
zatát különítjük el: a kivonatolás során az eredeti szövegben szereplő részekkel
dolgozunk, míg az összefoglalás-generáló módszerek olyan szövegrészeket is
beleillesztenek a szintetizált szövegbe, amelyek nem részei az eredeti dokumentu-
moknak (Tikk 2007).
Szinte valamennyi részfeladatnál felmerül annak a lehetősége, illetve szük-
ségessége, hogy az egyes szövegrészletek közötti kapcsolatokat elemezzük. Az
aktuális feladatnak megfelelve eltérhet az, hogy milyen fajta kapcsolatokat vizsgá-
lunk. Lehet ez többek között együttes előfordulás, formai hasonlóság, esetleg
tartalmi összefüggés. Ezek alapján vizsgálhatjuk szavak, mondatok, vagy akár
dokumentumok kapcsolatait is. A kapcsolatokat a vizsgált elemek között ábrázolva
különböző, az adott feladatnak megfelelő szempontok szerint felépített hálózatok
hozhatók létre. Megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy az ilyen jellegű
hálózatok számos olyan jellegű információval szolgálhatnak, melyek előállítása
éppen a szövegbányászat és a nyelvtechnológia feladata. Egy ilyen hálózat struktu-
rált jellege miatt megkönnyíti az információ-visszakeresést. A hálózat szorosan
összefüggő részei szorosan összefüggő adatokat jelezhetnek. A hálózatok moduljai
az osztályozásban és a csoportosításban nyújthatnak segítséget. A modulok rekur-
zív elemzésével (modulok a modulokon belül) többszintű strukturált információt
nyerhetünk ki, illetve kivonatot is létrehozhatunk.

3. Egy hálózatalapú módszer

Dominich Sándor és Kiezer Tamás négy korpusz szavaiból hoztak létre há-
lózatot (Dominich–Kiezer 2005): Arany János összes műve, Jókai Mór összes
műve, a Vizsolyi Biblia, a Pallas Nagy Lexikon. Egymással kapcsolatban állónak

95
tekintették azon szavakat, amelyek előfordultak egymás mellett. Mindegyik eset-
ben hatványfüggvény-eloszlást kaptak, valamint kimutatták a kis-világ tulajdonsá-
got. A mondathatárt, az írásjeleket nem vették figyelembe, vagyis egy mondat
utolsó szavát és a következő mondat első szavát egymással kapcsolatban állónak
tekintették, ami helytelen következtetéseket is eredményezhetett (Kovács 2013).
Azt sem vették figyelembe, hogy a nem közvetlenül egymás mellett lévő szavak is
lehetnek valamilyen nyelvtani kapcsolatban.
Tekintsük e helyett egy szöveg két szavát kapcsolatban állónak, ha előfor-
dulnak egy mondatban! Ezt a megoldást is kritikusan kell kezelnünk, de a fenti
módszerrel kapcsolatban megfogalmazott két problémára megoldást nyújt. Azt
feltételezem, hogy ha ezen utóbbi módszerrel építek fel egy szöveg szavaiból
hálózatot, akkor a legtöbb kapcsolattal rendelkező szavak lesznek a szöveg rele-
váns szavai, tehát ezeknek a szavaknak a listája alkalmas a szöveg indexének. A
módszert három rövidebb szövegen tesztelem, összehasonlítva az eredményt egy
egyszerűbb módszer eredményeivel: a leggyakoribb szavak listájával. Fontos
szempont, hogy a három szöveg eltérő témájú és műfajú legyen. Szintén fontos cél
a szövegbányászat szempontjainak megfelelően az eljárás lépéseinek minél na-
gyobb arányú automatizálása, vagyis számítógépes szoftverrel való végrehajtatása.
E célból szükséges volt egy saját számítógépes program írása. A kapott eredmé-
nyek, és a módszer hatékonyságának értékelése után az eljárást egy hosszabb
szövegen is alkalmazom.
Az eljárás több lépésből áll. A szövegek először előfeldolgozáson esnek át.
A három rövid szöveget manuálisan szótövesítettem. Fontos szempont volt, hogy
egy szó különböző ragozott alakjait egyazon szóként kezelje a program. A magyar
nyelv bonyolult morfológiája (egy szó különböző ragozott alakjainak száma több
százra vagy ezerre is rúghat), és a szótövező folyamat végpontjának kérdésessége
(pl. az adósságok szótöve lehet adósság, adós vagy adó is) miatt hibátlanul műkö-
dő és teljesen automatizált lemmatizáló program magyar nyelvre nem létezik
(Prószéky 2005), ezért döntöttem a manuális megoldás mellett. Így a hálózatépítés-
kor biztosan nem került értelmetlen, rosszul tövezett szó a hálózatba.
A további lépéseket a szoftver végezte. A címeket külön mondatokként ér-
telmezte. A szövegeket kisbetűsítette, így elkerülhető volt, hogy külön szóként
kezelje ugyanazt a szót, ha mondat elején, vagy ha mondat közepén fordul elő. Ez
kényelmes megoldás, de azzal a lehetőséggel jár, hogy azonos alakú köz- és tulaj-
donneveket azonos szóként kezel a program. Ezután következett egyfelől a leggya-
koribb szavak listájának generálása (előfordulásaik száma szerinti csökkenő sor-
rendben), illetve a hálózatépítés, a kapcsolatok számlálása, és a legtöbb kapcsolat-
tal rendelkező szavak listájának generálása (kapcsolatszám szerinti csökkenő
sorrendben). Végül a listákból eltávolítottam stopszavakat. A három rövid szöveg
esetében ez is manuálisan történt, a hosszabb szövegnél automatizáltam. Az ered-
mények tárgyalásánál minden esetben az első húsz szó listáját elemzem.

96
4. Eredmények

Szóelőfordulás Kapcsolatszám
bill 9 bill 211
deák 8 deák 191
gyula 6 blues 142
blues 6 band 122
band 4 gyula 121
koncert 4 tag 113
tag 4 hobo 89
ismét 3 játszik 87
énekes 3 dobos 80
május 3 koncert 72
volt 3 zenekar 72
játszik 3 budapest 71
király 3 volt 69
budapest 3 május 67
hobo 3 vezető 67
zenekar 3 ott 67
koncertezik 2 lesz 67
65 2 póka 61
születésnap 2 tátrai 61
november 2 király 60
1. táblázat. Ismét koncertezik Deák Bill Gyula

Az első szöveg egy zenei hír, amely a hirado.hu-n jelent meg. Az eredmé-
nyek az első táblázatban láthatóak. A baloldali táblázatban előfordulásaik száma
szerinti, a jobb oldaliban kapcsolataik száma szerinti csökkenő sorrendben szerepel
az első húsz szó. Szembetűnő, hogy a bal oldalon sok az azonos érték, a jobboldali
táblázatban jobban elválnak egymástól az egyes értékek, és a szavak, amelyeket
jellemeznek. Ezen jelenség a számadatokkal kapcsolatban a többi szövegnél is
megfigyelhető volt, a hálózatalapú módszer tehát pontosabb képet adhat az egyes
szavak relevanciájáról.
Ha tartalmi szempontból vizsgáljuk az eredményeket, a listák legeleje nem
sok különbséget mutat. Lényeges különbséget az első öt szó után láthatunk. A
hálózatalapú módszer eredményeiből (koncert, zenekar, játszik, Budapest, május)
következtethetünk arra, hogy Deák Bill Gyula mire készül, és mikor. Több szó utal
a majdani koncert vendégeire: ott, lesz, Hobo, Póka, Tátrai. Ezek a bal oldalról
vagy hiányoznak, vagy lejjebb kerültek a listában. Csak a bal oldalon szerepel

97
viszont az énekes szó. Nem eldöntött kérdés, hogy ezt a szót mennyire kell rele-
vánsnak tekintenünk. Feltételezhetjük-e, hogy Deák Bill Gyula nevének, illetve a
többi releváns szónak az ismeretében a felhasználó tudja, hogy kiről van szó?
Tekinthetjük-e ezt a szót ez alapján redundáns (felesleges, ismétlődő) információ-
nak? Csak a szóelőfordulások listájában szerepel a koncert apropója: az énekes 65.
születésnapja.

Szóelőfordulás Kapcsolatszám
márton 12 márton 189
lúd 9 szent 135
szent 7 lúd 118
liba 7 liba 115
nap 7 nap 109
püspök 5 püspök 102
volt 5 máj 75
régi 4 volt 75
bor 4 bor 72
lett 4 régi 69
ír 4 ír 69
máj 3 must 56
remete 3 kenyér 50
november 3 remete 49
11 3 ünnep 47
eszik 3 fennmarad 46
újbor 3 szakácskönyv 46
ünnep 3 legyen 45
ekkor 3 aki 45
sült 3 magyar 45
2. táblázat. Márton garasa.

A második szöveg egy gasztronómiai és kulturális témájú hetilapcikk, az

eredmények a 2. táblázatban láthatóak. A listák eleje ismét nagy hasonlóságot
mutat: a cikkben Szent Márton (püspök) napjáról, a liba illetve lúd fogyasztásáról
van szó. A szinonimák felismerése láthatóan még megoldásra váró feladat, egyelő-
re a hálózatalapú módszerbe sincs beépítve. A jobboldali listában följebb kerültek a
máj és az ünnep szavak – vagyis relevánsabbnak ítélte őket a hálózatalapú mód-
szer, mint a másik –, és csak ezen az oldalon láthatóak a magyar, szakácskönyv,
fennmarad, must és kenyér szavak. Csak a szóelőfordulások listájában látható a
Márton-nap dátuma: november 11. Hasonlóan az előző szöveg énekes szavához, ez

98
is tekinthető redundáns információnak, ha a felhasználó egyébként tudja, mikor van
Szent Márton napja. A lista elején látható szavak ismeretében nem feltétlenül jelent
új információt a sült és az eszik szó sem.

Szógyakoriság Kapcsolatszám
gorcsev 36 gorcsev 545
vanek 28 néhány 303
úr 24 vanek 283
volt 16 tanár 270
maga 16 úr 244
mond 16 nagy 232
titkár 14 név 225
név 13 volt 223
itt 13 nobel-díj 216
van 13 svéd 207
tud 12 maga 203
néhány 11 iván 199
ön 11 ifjú 165
jön 10 titkár 163
kell 10 makao 152
iván 9 mód 149
most 9 mond 143
pénz 9 elnyer 141
frank 9 hajó 141
pincér 9 professzor 137
3. táblázat. A tizennégy karátos autó, I. fejezet.

Ismét más műfajú szöveg a harmadik: Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó
című regényének első fejezetéről van szó. Ez az összefoglaló kiadásokban mintegy
nyolc-tíz oldal szokott lenni. (Az első két szöveg csupán egy-egy oldalnyi terje-
delmű.) Az eredményeket a 3. táblázatba foglaltam össze. A főszereplők neve mind
a két listában szerepel: Gorcsev Iván, illetve Vanek úr, a titkár. Ismerősek lehetnek
a csak a jobb oldalon előforduló szavak azoknak, akik olvasták a regényt. A törté-
net elején ugyanis Gorcsev Iván elnyeri a Nobel-díjat. Igaz, nem a Svéd Királyi
Akadémiától, hanem egy hajón, egy professzortól (tanártól), a makao nevű kártya-
játékon. Csak a baloldali listán szerepelnek azonban a fejezet későbbi történéseire
utaló szavak: pénz, frank, pincér.
Összefoglalva az eddigieket: elmondható, hogy a hálózatalapú módszer több
releváns szót adott vissza eredményül, mint egy egyszerű szógyakorisági módszer.

99
Kivételek akadtak (pl. 65. születésnap az első szöveg esetében), a legtöbb csak a
szóelőfordulás-számláló módszernél előforduló szó azonban tekinthető redundáns
információnak is. Az eljárás egymástól jelentősen eltérő témájú és műfajú szöve-
geknél is elfogadható eredményre jutott.
Ugyanezen eljárást alkalmaztam egy nagyobb terjedelmű művön is: Karin-
thy Frigyes Tanár úr kérem című könyvén (kb. 100 oldal). Ezen szöveg esetében az
első és az utolsó lépést (a lemmatizálást és a stopszószűrést) is automatizáltam.
Szótövezésre a Snowball szótövező magyar változatát, a Tordai-féle szótövezőt
használtam (Snowball, Tikk 2007). A Snowball weboldalán egy magyar stopszólis-
ta is található, ezt használtam stopszószűréshez.

kis 944 ak 3501

ember 733 min 3072
nagy 717 mer 2219
tanár 663 am 1949
két 636 mos 1946
tudja 550 mag 1737
tudom 513 nek 1687
tanuló 490 nagy 1502
nap 481 tud 1362
úr 456 leh 1277
áll 438 vol 1183
egészen 413 oly 1161
szó 375 hisz 1144
fekete 368 akar 1134
egyszer 324 tanár 1111
gabi 323 voln 1096
esetleg 307 kis 1054
egyszerre 297 ember 1042
akart 296 valam 997
szép 292 szó 853
4. táblázat. Tanár úr kérem.

Az eredmények azt mutatták, hogy ez a szótövező túltövez, ezért az index-

ben sok olyan szó maradt, ami nemcsak nem releváns, de nem is értelmes magyar
szó. Ezért a szótövezetlen szövegre is alkalmaztam a kapcsolatszámláló algorit-
must. E két esetben kapott eredményeim a 4. táblázatban láthatóak. A baloldali
lista a lemmatizálatlan, a jobboldali a lemmatizált szöveg felhasználásával állt elő.
A jobboldali listán látható, hogy a túltövezett alakokat (ak, min stb., azaz az aki,

100
mint stb. túltövezett alakjait) nem ismerte fel a program stopszavaknak. A baloldali
listán ellenben megfigyelhetjük a könyv relevánsnak ítélhető szavait: ember, tanár,
a tudni különböző ragozott alakjai, tanuló stb.
A létrejövő hálózat tulajdonságaira következtethetünk akkor, ha a stopszava-
kat benne hagyjuk a listában (5. táblázat, balra a lemmatizálatlan, jobbra a
lemmatizált szöveg esetében az első tíz legtöbb kapcsolattal rendelkező szó).

a 24994 a 27008
és 13655 és 14450
az 10301 az 14350
hogy 9549 hogy 10232
nem 6720 nem 7412
egy 3927 egy 4680
is 2831 ez 4388
de 2639 ak 3501
van 2329 van 3084
én 2204 min 3072
5. táblázat. Tanár Úr kérem (stopszavakkal együtt).

A legfölső szavak kapcsolatszáma kiugróan magas. Még inkább annak tűnik,

ha figyelembe vesszük, hogy a Tanár úr kérem mintegy tizenhétezer-ötszáz szóból
áll. Hogyan lehetségesek ilyen magas kapcsolatszámok, illetve hogyan lehet az a
névelő több szóval kapcsolatban, mint ahány szó a szövegben található? A magya-
rázat abban rejlik, hogy ha egy szöveg két szava többször fordult elő egy mondaton
belül, akkor azt több kapcsolatként értelmezte a program. Ha tehát például egy szó
egy tízszavas mondatban kétszer fordul elő, akkor azt nem kilenc, hanem kétszer
kilenc, azaz tizennyolc kapcsolatot jelent. Ez részben súlyozást biztosít (ha két szó
többször fordul elő egy mondatban, azt erősebb kapcsolatnak kell tekintenünk), a
relevancia-értékeket azonban jelentősen torzítja.
Akár elfogadjuk, akár megkérdőjelezzük ezt a megoldást, e szavak kapcsola-
tainak magas száma azt mutatja, hogy ezek a hálózatok középpontjai. Ez utal a
hálózat sűrű összekapcsoltságára és az esetleges kis-világ tulajdonságra, de ez
utóbbit nem bizonyítja egyértelműen. A tárgyalt négy szóhálózat nem
skálafüggetlen felépítésű. Elég, ha megnézzük például az első szöveg esetében,
hogy négy szónak van 67 kapcsolata, míg csak kettőnek van 62, tehát biztosan nem
kapnánk egyenletes hatványfüggvényt. Kérdés, hogy milyen módosításokat kellene
alkalmazni a módszeren, hogy szövegekből skálafüggetlen szóhálózatokat alkot-
hasson a program, illetve lehetségesek-e egyáltalán ilyen módosítások.

101
5. Összefoglalás

Szóhálózatok építése az egyes szövegek szavaiból megfelelő módszernek

látszik szövegbányászati eljárások végrehajtására. A bemutatott módszer még sok
ponton fejleszthető, ilyen lehet ugyanazon szókapcsolatok többszöri számlálása
helyett azok súlyozása, hatékonyabb szótövező alkalmazása, vagy a tulajdonnevek
azonosítása. Azzal a kérdéssel is érdemes foglalkozni, hogy az így előállított szó-
hálózatok engednek-e következtetni az eredeti szövegek egyéb tulajdonságaira (pl.
koherencia). Végül szövegbányászati szempontból érdemes lehet a szóhálózatok-
ban a modulok azonosítása.
Talán a legérdekesebb kérdés a bemutatott módszerrel kapcsolatban a miért.
Hogyan lehetséges egyáltalán, és mely nyelvi szabályok indokolják azt, hogy a
legtöbb kapcsolattal rendelkező szavak (a stopszavak kiszűrése után) éppen a
szöveg tartalmi szempontból releváns szavai?

Irodalom

Dominich Sándor – Kiezer Tamás 2005. Hatványtörvény, „kis világ” és magyar

nyelv. Alkalmazott nyelvtudomány. V/1-2: 5–24.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban. (2. átdolgozott, bővített kiadás.) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Prószéky Gábor 2005. A nyelvtechnológia (és) alkalmazásai. Budapest: Arany-
könyv.
Prószéky Gábor – Kis Balázs 1999. Számítógéppel – emberi nyelven. Intelligens
szövegkezelés számítógéppel. Bicske: SZAK.
Snowball. http://snowball.tartarus.org/ (Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.)
Tikk Domonkos (szerk.) 2007. Szövegbányászat. Budapest: Typotex.

Források
Ismét koncertezik Deák Bill Gyula.
http://www.hirado.hu/2013/04/29/ismet-koncertezik-deak-bill-gyula
(Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.)
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem.
http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm
(Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.)
Márton garasa. Heti Válasz, 2012/45. 62.
Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó.
http://mek.oszk.hu/01000/01044/01044.pdf
(Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.)

102
 Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban

Kovács László

0. Bevezetés

Ma már általánosan elfogadott, hogy mindennapi életünk számos aspektusát

hálózatok irányítják. A hálózatos felépítés nem csupán a minket körülvevő földraj-
zi, biológiai, társadalmi és technológiai környezetet jellemzi – a hálózatos felépítés
különböző formákban éppúgy megtalálható nyelvünkben is (vö. pl. Cong / Liu
2014, Kovács 2013, Solé et al. 2010).
A tanulmány célja rámutatni, hogy mentális lexikonunkban a hálózatos fel-
építés nem csupán a köznyelvi szókincset jellemzi, hanem a szaknyelvi szókincs
rendszerezésében is szerepet játszik. Ehhez először áttekintjük a mentális lexikon
hálózatos felépítését, majd hipotéziseket fogalmazunk meg arra vonatkozóan, hogy
ezen hálózatos struktúrák hogyan befolyásolják a mentális lexikonban a szaknyelvi
információk szerveződését. Jelen tanulmány Kovács (2015, megjelenés alatt)
alapján írja le röviden a szaknyelvi mentális lexikon hálózatainak jellemzőit.

1. A mentális lexikon hálózatos felépítése

A mentális lexikon (agyi szótár) a szavakat és a szavak megfelelő használa-

tához szükséges információkat és szabályokat tárolja (vö. Höhle 2010). A mentális
lexikon felépítésével kapcsolatban számos modell látott napvilágot (vö. Aitchison
2012), a legelfogadottabbak azonban ma a lexikont hálózatként leíró és értelmező
modellek (vö. Aitchison 2012, Fitzpatrick 2013, Kovács 2013, Meara 2009). A
mentális lexikon hálózatos struktúrája jelenleg is számos kutatás tárgya, így vizs-
gálják többek között a mentális lexikon elemei közötti kapcsolatok irányát és
erősségét (vö. pl. Kovács 2013), a lexikon kis-világ karakterét (vö. pl. De Deyne /
Storms 2008, Steyvers / Tenenbaum 2005), valamint skálafüggetlen felépítését (vö.
pl. Kovács 2013). Az is elfogadottnak tekinthető, hogy a mentális lexikon számta-
lan alhálózatból áll (vö. pl. Aitchison 2012, Collins / Loftus 1975, Kovács 2013).
Ezen alhálózatok felépítésére jellemző, hogy az alhálózaton belül a kapcsolatok
száma nagyobb, illetve a kapcsolatok erősebbek, mint az alhálózat és a hálózat
egyéb részei közötti kapcsolatok. Nagy valószínűséggel ilyen alhálózatok tárolják a
mentális lexikonban a szaknyelvi információkat is.
A mentális lexikon alhálózatainak felépítésével kapcsolatban vizsgálják töb-
bek között a fonetikai hálózatok felépítését (Vitevitch et al. 2014), vagy a szeman-
tikai hálózatok struktúráját (Steyvers / Tenenbaum 2005), a mentális lexikonban

103
tárolt szaknyelvi információk hálózatos struktúrája ezzel szemben mindeddig csak
kevés kutatás tárgyát képezi (vö. Kovács 2015, Kovács megjelenés alatt). Ennek
egyik oka lehet, hogy a mentális lexikon szakmai szerveződése csak viszonylag
nehezen vizsgálható (vö. Kovács 2013, 2015).

2. Szaknyelvek

A szaknyelvek és a szaknyelvi információk tárolását a mentális lexikonban a

mai napig kevés kutatás vizsgálja. Első lépésként fontos elválasztanunk egymástól
a kognitív apparátusunkban tárolt szakmai és szaknyelvi információkat. Szakmai
információ alatt a szakmai összefüggésekkel, folyamatokkal, eljárásmódokkal,
illetve a szakma történetével kapcsolatos ismereteket értjük (Kalverkämper 1998).
A szaknyelvi információ magába foglalja a szakszavak, a szakkifejezések és a
terminusok ismeretén túl a szaknyelvre jellemző szakszövegfajták és szintaktikai
szabályok ismeretét is (Kalverkämper 1998).
Szaknyelvek esetén fontos megemlítenünk, hogy a szaknyelvek horizontáli-
san és vertikálisan is differenciálhatóak. A horizontális felosztás a különböző
szakmák, tudományterületek, illetve azokon belüli alterületek vagy részdiszciplí-
nák szerint történhet (vö. Kurtán 2003). A vertikális tagozódással kapcsolatban
több elmélet látott napvilágot (vö. Roelcke 2010), amelyek közül a legismertebb a
Hoffmann-féle absztrakciós szintek szerinti felosztás, ahol az öt absztrakciós szint
a nagyon alacsonytól (a fogyasztás nyelve) a legmagasabbig (elméleti alaptudomá-
nyok nyelve) terjed (Hoffmann 1985, Kurtán 2003).
Ezen vertikális tagozódás a szaknyelvek mentális lexikonban történő repre-
zentációjában is tetten érhető: a szakmai ismeretek bővülésével az absztrakciós
szintek közül egyre több válik a (leendő) szakember számára elérhetővé. Ez jelenti
egyrészt a szaknyelvi kifejezések ismeretét, másrészt azok rendszerezését. A verti-
kális absztrakció szintek a szókincsben is kimutathatóak (vö. Hoffmann 1985,
Wichter 1994): bizonyos szavak magasabb absztrakció szinten helyezkednek el,
így a szaknyelv beszélőinek csak kisebb csoportja számára elérhetőek, mint a
szaknyelv alacsonyabb absztrakciós szinten elhelyezkedő szavai (vö. pl. fizetés vs.
termőföld bérbeadásából származó jövedelem).

3. Szaknyelvek a mentális lexikonban

A mentális lexikon szakmai/szaknyelvi alhálózatának vizsgálata több kihívást is

magában rejt. Az egyik kihívás, a szakmai és a szaknyelvi információ szétválasztá-
sa: a szaknyelvi szó/kifejezés ismerete ugyanis nem minden esetben vonzza maga
után a szakmai ismeret meglétét is; azaz hiába ismerem a csípőfogó szót, ha nem
tudom, adott eszköz hogyan néz ki, illetve milyen munkafeladatokra, hogyan
célszerű azt használni. Mivel a szakmai tudás mérése nem mindig könnyen kivite-

104
lezhető, jelen esetben csupán a szaknyelvi információkkal kapcsolatban teszünk
kijelentéseke, azaz a mentális lexikon szaknyelvi struktúráját vizsgáljuk.
A szaknyelvi információk szerveződését a mentális lexikonban szóasszociációs
vizsgálatokkal elemezhetjük. Szaknyelvi szóasszociációs vizsgálatok esetén a
pszicholingvisztikából ismert szóasszociációs módszert (vö. pl. Cramer 1968,
Fitzpatrick 2013, 2015) alkalmazzuk szaknyelvi stimulusokkal (hívószavakkal):
azaz a vizsgálat során egy szóban vagy írásban prezentált szaknyelvi szóra kell
leírni vagy kimondani a kísérleti személynek az első szót, amire a stimulussal
kapcsolatban asszociál. A stimulusra adott asszociációk szaknyelvi regiszterhez
tartozása alapján lehet feltételezéseket megfogalmazni a szaknyelvi információ
szerveződéséről a mentális lexikonban. Jelen tanulmány nem kívánja ezen módszer
szaknyelvekre való alkalmazhatóságát részletesen elemezni – ezt többek között
megteszi Kovács (2013, 2015), illetve Kovács és Osvald (2010).
Szóasszociációs kutatások alapján elmondható, hogy:
– a köznyelvi szavak többnyire köznyelvi szavakat hívnak elő;
– a köznyelvhez és szaknyelvhez egyaránt köthető szavak (gyenge szakszavak)
mintegy átmenetet képeznek, azaz egyaránt kapcsolódnak szakmai fogalmakhoz és
köznyelvi szavakhoz, amelyek közül a kontextus (előfeszítés) határozza meg, hogy
szakmai szavakra vagy köznyelvi szavakra asszociálunk-e;
– a szinte kizárólag szaknyelvhez köthető szavak (erős szakszavak) esetében a
kapcsolatok a szakszókincsen belül erősebbek (Kovács 2013: 164-165),
– a mentális lexikon felépítése a szaktudással is összefügg: adott terület szakembe-
rei több kapcsolatot realizálnak a szaknyelven belül, mint a nem szakemberek
(Kovács 2015: 37).

Amennyiben az összefüggések vizsgálatába Wichter (1994) megfontolásait is

bevonjuk a szakmai ismeretek valamint a szókincs vertikális szerveződésével
kapcsolatban, akkor megállapítható, hogy a szaknyelvi mentális lexikon szervező-
dése több jellemző függvényében változik. A fontosabb, a szaknyelvi mentális
lexikon struktúráját befolyásoló tényezők:
- a kutatásban résztvevő személy szakképzettsége,
- az asszociációs tesztben használt hívószó (stimulus) absztrakciós foka,
- a kutatásban résztvevő személy kora, világgal kapcsolatos tudása,
- a kutatásban résztvevő személy szakképzettségének szintje,
- egyéb szaknyelvek ismerete,
- a szakma gyakorlásának formája (elméleti vs. gyakorlati tudás) (Kovács 2015:
37-38).

4. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban

A mentális lexikonban a szaknyelvi információk rendszerezését, mint láttuk, kü-

lönböző tényezők befolyásolják. A mentális lexikon hálózatos szerveződéséből
kiindulva valószínűsíthető, hogy a szaknyelvi információ a lexikonban szintén

105
hálózatos formában tárolódik. A szaknyelvi információt tároló alhálózat a mentális
lexikon egy olyan, viszonylag sok kapcsolattal rendelkező része, amelyről elmond-
ható, hogy szaknyelvvel kapcsolatos szavakat tartalmaz, valamint hogy az egyes
elemek több és erősebb kapcsolattal, azaz szorosabban kapcsolódnak az
alhálózathoz, mint a lexikon egyéb elemeihez. Ezt az alhálózatot a továbbiakban
szaknyelvi mentális lexikonnak hívjuk, utalva rá, hogy ezen hálózat nem a „ha-
gyományos” mentális lexikontól független hálózat, hanem annak egy speciálisan
szerveződő alhálózata.
A szaknyelvi lexikon természetesen nem csupán szaknyelvi szavakat tartalmaz,
hanem az azzal szoros kapcsolatban álló, mögöttes fogalmi struktúra is részét
képezi. Mivel azonban a fogalmi struktúra kapcsolatrendszere csak nehezen vizs-
gálható, ezért a tanulmány csak a szaknyelvi hálózatos struktúrával kapcsolatban
fogalmaz meg összefüggéseket, itt utalva rá, hogy a lexikon ezen része szaknyelvi
és szakmai információkat egyaránt tárol. Tárolt szaknyelvi információk lehetnek
pl. terminusok, szakszavak, szakkifejezések, a szakmai zsargon kifejezései és
rövidítések. A tárolt szakmai információkhoz tartoznak pl. összefüggések és fo-
lyamatok ismerete, személyek vagy cégek nevei.
A szaknyelvi mentális lexikon – mint fentebb említettük – a mentális lexikon
szerves részét képezi, így elemei természetesen kapcsolatban állnak köznyelvi
elemekkel is, azaz a fonológiai, nyelvtani-szintaktikai, morfológiai információk
nagy részét nem tárolja külön a szaknyelvi lexikon, hanem a mentális lexikon
„köznyelvi” részéből aktiválja azokat.
A szóasszociációs kutatások eredményei alapján hipotéziseket fogalmazhatunk
meg a szaknyelvi mentális lexikon hálózatairól.
A mentális lexikon általános, hálózatos felépítéséből kiindulva feltételezhetjük,
hogy az elemek között a szaknyelvi lexikon is irányított és súlyozott kapcsolatokat
tárol. Kérdéses azonban, hogy a kapcsolatok erőssége mutat-e valamilyen adott
szakmára, vagy a szaknyelvi ismeretek szintjére jellemző eloszlást – a jelenlegi,
viszonylag kis számú kutatás alapján ez még nem megállapítható. A szaknyelvi
alhálózat szükség esetén aktiválható, illetve önműködően aktiválódik.
Legalább háromfajta szaknyelvi beszélő esetében érdemes a szaknyelvi kognitív
hálózatokat megkülönböztetni: laikus, kezdő szakember és tapasztalt szakember.
Míg az első esetben (laikus) nem igazán beszélhetünk szaknyelvi lexikonról (kevés
szakkifejezés, lazán összekapcsolva), a kezdő szakember esetében már egyértelmű-
en kirajzolódnak a szaknyelvi lexikon körvonalai, habár még viszonylag kis szó-
kinccsel és alacsony absztrakciós szintű szavakkal. Tapasztalt szakemberek eseté-
ben a hálózat sokkal komplexebb, sok elemmel és azok közt viszonylag erős kap-
csolatokkal (részletesen lásd Kovács, megjelenés alatt).
A szaknyelvi hálózat esetében a szaknyelvi szó megléte a hálózatban nem szükség-
szerűen feltételezi, hogy a mögöttes fogalom is ismert, illetve hogy a szaknyelvi
szóhoz kapcsolódó szakmai információk is a lexikon részét képezik. Így egy szer-
szám nevének ismerete nem implikálja, hogy a szerszám pontos funkciójáról,
illetve használatának lehetőségeiről is vannak ismereteink. Ez különösen igaz lehet
olyan esetekben, ahol a szerszám nevének ismerete nem függ össze a szakmával:

106
például egy multinacionális szerszámgyártó cég könyvelési osztályán dolgozók
pontosan ismerik a gyártott szerszámok neveit, de valószínűleg azok funkcióit nem
tudnák leírni – esetleg fel sem ismernék a szerszámot magát.

Egy szakszó meglétét a szaknyelvet beszélő személy mentális lexikonjában több

tényező befolyásolhatja. Kovács (megjelenés alatt) a következő tényezőket sorolja
fel:
- szakképzés fajtája és hossza,
- a szakmában eltöltött idő,
- a szakmai tevékenység formája (elméleti vs. gyakorlati),
- a szakmai ismeretek mélysége,
- a szakszó absztrakciós szintje,
- további ismert szak- vagy hobbinyelvek,
- a személy kora és tapasztalatai.

A szaknyelvi mentális lexikonban a szakszavak között realizálódó kapcsolatok,

illetve azok erőssége a következő főbb összefüggésekből származhat (Kovács
megjelenés alatt):
- szavak együttes elsajátítása a szakmai/szaknyelvi oktatás során,
- szavak gyakori együttes előfordulása (pl. szakszövegekben),
- szemantikai kapcsolatok szavak között, pl. alá-, fölé-, vagy mellérendelt sza-
vak/fogalmak (pl. adó, forgalmi adó, személyi jövedelemadó),
- szavak gyakori együttes előfordulása szakmai összefüggésben/szituációban
(pl. szerszám + szerszámmal végzett munka; csavarkulcs - meghúzni),
- funkciók, tevékenységek stb. hasonlósága (pl. szeletelni/aprítani),
- formai hasonlóságok (pl. két szerszám külseje),
- szakszavak hasonló hangzása,
- a szavak mögöttes, fogalmi rendszerén alapuló kapcsolatok.

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a szaknyelvi mentális lexikon hálózatos struktúrájára

vonatkozó megállapításokat csak kevés, magyar nyelvű szóasszociációs kísérlet
alapján tettük. A lexikon szaknyelvi szerveződésének pontosabb megismeréséhez a
szaknyelvi kognitív hálózatokat elemző kutatásokba több szaknyelv bevonása is
szükséges lenne – ideális esetben longitudinális vizsgálatok elvégzésével.

5. Összefoglalás

Jelen tanulmányt mintegy „szemnyitogatónak” szántuk, hogy rávilágítsunk azon

lehetőségekre és összefüggésekre, amelyeket a szaknyelvi mentális lexikon vizsgá-
lata során nyerhetünk – ezért kísérletet tettünk arra, hogy röviden jellemezzük a
szaknyelvi mentális hálózatos felépítését. A kapott eredmények a szaknyelvek
kognitív struktúrájának megismerése mellett nagymértékben hozzájárulhatnának
mind a szakmai, mind a szaknyelvi oktatás optimalizálásához.

107
 Irodalom

Aitchison, Jean 2012. Words in the Mind. 4th ed. Malden/Oxford: Wiley-
Blackwell.
Collins, Allan M. / Loftus, Elizabeth F. 1975. A Spreading-Activation Theory of
Semantic Processing. Psychological Review 82/6: 407-428.
Cong, Jin / Liu, Haitao 2014. Approaching human language with complex net-
works. Physics of Life Reviews. 11: 598-618.
Cramer, Phebe (1968). Word Association. London: Academic Press.
De Deyne, Simon/Storms, Gert 2008. Word Associations: Network and semantic
properties. Behavior Research Methods. 40/1: 213-231
Fitzpatrick, Tess 2013. Word Association. In: Carol A. Chapelle (Ed.) The Ency-
clopedia of Applied Linguistics. Oxford: Wiley. 6193-6199.
Fitzpatrick, Tess et al. 2015. Establishing the Reliability of Word Association Data
for Investigating Individual and Group Differences. Applied Linguistics
36/1: 23-50.
Hoffmann, Lothar 1985. Kommunikationsmittel Fachsprache. 2. Aufl. Tübingen:
Narr.
Kalverkämper, Hartwig 1998. Fach und Fachwissen. In: Hoffmann,
Lothar/Kalverkämper, Hartwig/Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.) Fach-
sprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New York:
Walter de Gruyter. 1-24.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban. Budapest: Tinta.
Kovács László 2015. Die Repräsentation von Fachsprache im mentalen Lexikon.
Empirische Ergebnisse zur Wortassoziation. Fachsprache – International
Journal of Specialized Communication. 2015/1-2. 24-43.
Kovács László (megjelenés alatt). Fachwortschatzunterricht zwischen Theorie und
Praxis – Impulse aus der Psycholinguistik und aus der Kognitiven Linguistik
Kovács, László/Osvald, Mária 2010. A mentális lexikon szakmai szerveződése.
Modern Nyelvoktatás 16.2–3: 38-46.
Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Meara, Paul 2009. Connected Words. Amsterdam/Philadelphia: Benjamins.
Roelcke, Thorsten 2010. Fachsprachen. Berlin: Erich Schmidt.
Solé, Ricard V. et al. 2010. Language Networks: Their Structure, Function and
Evolution. Complexity. 15/6: 20-26.
Steyvers, Mark / Tenenbaum, Joshua B. 2005. The Large-Scale Structure of Se-
mantic Networks: Statistical Analyses and a Model of Semantic Growth.
Cognitive Science. 29: 41-78.
Vitevitch, Michael S. / Goldstein, Rutherford / Siew, Cynthia S.Q. / Casto, Nichol
2014. Using complex networks to understand the mental lexicon. Yearbook
of the Poznan Linguistic Meeting. 1/1: 119-138.
Wichter, Sigurd 1994. Experten und Laienwortschätze. Tübingen: Niemeyer.

108
 Kognitív hálózatok és szaknyelvoktatás a
földrajzi szaknyelv példáján

Kovács László – Szőke Viktória

0. Bevezetés

Napjainkban munkánkhoz, hobbinkhoz illetve mindennapi ügyeink intézésé-

hez elengedhetetlen különböző szaknyelvek – alacsonyabb vagy magasabb fokú –
ismerete. Szaknyelvekkel találkozunk banki ügyintézésünk során, a napi híreket
hallgatva, hivatalos ügyeinket intézve – de már az általános és középiskola padjai-
ban is. Jelen tanulmány a szaknyelvek közül a földrajzi szaknyelv példáján keresz-
tül kíván rámutatni arra, milyen eszközökkel segíthető elő szaknyelvek oktatása
során a megfelelő szaknyelvi kognitív hálózat kialakulása a mentális lexikonban.
Ezzel Kovács (Kovács jelen kötet, illetve Kovács megjelenés alatt) tanulmányainak
eredményeit kívánjuk egy konkrét szaknyelvre alkalmazni.

1. Földrajzi (?) szaknyelv

A földrajz szaknyelvével viszonylag kevés publikáció foglalkozik magyar

nyelven (Horváth 2014, Vofkori 2002). Ezek a földtudományok művelői által írt
tanulmányok elsősorban a földrajzi szaknyelv szakszókincsének aktuális kérdéseit
tárgyalják röviden.
A vizsgált szaknyelvre, mint földrajzi szaknyelvre hivatkozunk – habár rá
kell mutatnunk, hogy már magának a szaknyelvnek a megnevezése sem egyértel-
mű.
- A tudományok oldaláról jogilag közelítve a vizsgált tudományág neve földtu-
dományok (vö. 169/2001 korm. rend.).
- Amennyiben az Magyar Tudományos Akadémia szerkezetét vesszük alapul,
szintén a földtudományok megnevezést találjuk. A X., Földtudományok Osz-
tály bizottságai (2015 júniusában): Bányászati Tudományos Bizottság, Földta-
ni Tudományos Bizottság, Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizott-
ság, Geofizikai Tudományos Bizottság, Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tu-
dományos Bizottság, Meteorológiai Tudományos Bizottság, Paleontológiai
Tudományos Bizottság, Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottság, Termé-
szetföldrajzi Tudományos Bizottság.
- A felsőoktatási szakok neveit alapul véve (2015 májusa, felvi.hu) alapképzés-
ben megtalálható a földrajz, illetve földtudományi alapszak, osztatlan tanári
mesterképzésben a földrajztanár képzés. Mesterképzésben differenciálódnak a

109
 szakok nagyobb mértékben; a földrajz területéhez tartozónak tekinthetjük a
következő mesterszakokat: csillagász, földtudomány, geofizikus, geográfus,
geológus, meteorológus, térképész.
- Az általános-, illetve középiskolai tantárgy neve ezzel szemben földrajz (Ke-
rettantervek).
- A tudományág megnevezése lehet földrajztudomány is (vö. Tóth 2002: 21,
Vofkori 2002).
- A földrajz nemzetközi, görög eredetű szinonim megnevezése alapján a szak-
nyelv neve lehetne geográfiai szaknyelv (pl. Haggett 2006 alapján).
Így a szaknyelv megnevezése lehet földtudományi, földrajzi, földrajztudományi
vagy geográfiai szaknyelv. A következőkben a szaknyelvet a köznyelvhez köze-
lebb álló földrajzi szaknyelv megnevezéssel használjuk, habár az MTA megneve-
zése alapján a földtudományi szaknyelv név legalább ennyire elfogadható lenne.

2. Szaknyelvek

A szaknyelvek hagyományosan feloszthatóak horizontálisan, illetve vertiká-

lisan (Kurtán 2003). A horizontális felosztás alapja a szakmák rendszere, a vertiká-
lisé az egymásra épülő absztrakciós szintek. A horizontális és vertikális felosztás
nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő, egymással „interakcióban lévő”
felosztásai ugyanazon kontinuumnak (vö. Szabó 2001).
A földrajz horizontális felosztása (vö. pl. Gebhardt-Glaser-Radtke-Reuber
2011, Heineberg 2007, Tóth 2002) segíthet abban, hogy rámutassunk, milyen
szaknyelvek léteznek a föld(rajz)tudományon belül. A felsorolás nem teljes (hiszen
aldiszciplínák nagyon gyorsan születnek), illetve a szaknyelvek egy részének
szókincse közös szókincs.

2.1. Természetföldrajzi szaknyelvek

Adott szakterület szaknyelve egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének,
másrészt a kapcsolódó (természet)tudomány szaknyelvének (pl. informatika, bioló-
gia, műszaki tudományok, fizika, matematika stb.) ötvözete:
- geológia,
- geomorfológia,
- hidrogeográfia,
- talajföldrajz,
- biogeográfia,
- csillagászat,
- térképészet,
- éghajlattan,
- geoinformatika,
- paleontológia,
- meteorológia,
- ásvány és kőzettan.

110
2.2. Társadalomföldrajzi szaknyelvek

Adott szakterület szaknyelve egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének,

másrészt a kapcsolódó (társadalom)tudomány szaknyelvének (pl. gazdaság, szocio-
lógia, idegenforgalom, politológia, történelem stb.) ötvözete:
- gazdaságföldrajz,
- településföldrajz,
- népességföldrajz,
- vallásföldrajz,
- közlekedésföldrajz,
- turizmusföldrajz,
- egészségföldrajz,
- politikai földrajz,
- történeti földrajz.

2.3. Regionális földrajzi szaknyelv(ek)

A szaknyelv egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a

regionális tudományok szaknyelvének ötvözete.

Az absztrakció Nyelvhasználati A kommunikáció

Nyelvi forma
foka környezet résztvevői
Legmagasabb Mesterséges nyelvi jelek Szakterületi erősen Elméleti kutató és
az elemek és relációk specializált folyóirat elméleti kutató
jelölésére kommunikációja
Nagyon magas Mesterséges nyelvi jelek Doktori értekezés, Elméleti tudományok
az elemek és a természe- szakmai / szakterületi szakembere az
tes nyelv relációinak specifikus folyóirat alkalmazott tudomány
kifejezésére szakemberével
Magas Erősen terminologizált Egyetemi jegyzet, Szakember-szakember
természetes nyelv földrajztudományi kommunikációja,
szigorúan kötött mondat- szakkönyv, folyóirat alkalmazott tudomány
szerkesztéssel szakembere az
alkalmazott tudomány
szakemberével
Alacsony Terminologizált termé- Általános iskolai, Szakember kommuni-
szetes nyelv viszonylag középiskolai tankönyv, kációja leendő
kötetlen mondatszerkesz- ismeretterjesztő („kezdő“) szakembe-
téssel földrajzi folyóirat rekkel
Nagyon alacsony Természetes nyelv Időjárás-jelentés, Laikusok kommuni-
néhány szakszóval, útikönyv, idegenfor- kációja egymás
kötetlen mondatszerkesz- galmi prospektusok között, szakember
téssel kommunikációja
laikusokkal
1. táblázat. A földrajzi szaknyelv vertikális tagozódása (Kurtán 2003: 46 alapján)

111
A szaknyelv vertikális felosztása az absztrakciós szintek szerint történhet, ahol a
legalacsonyabb absztrakciós szint azt a szaknyelvi kommunikációs szituációt
jelenti, amelyben a résztvevők legalább egyike a szakmában és szaknyelvben
laikus, míg a legmagasabb, ahol mindkét résztvevő elméleti szakember (kutató)
(vö. Kurtán 2003: 46). A földrajzi szaknyelv vertikális felosztását az 1. táblázat
szemlélteti.
A legalacsonyabb absztrakciós szintre az útikönyvek nyelvét (vö.
Terestyényi 2007), illetve az időjárás-előrejelzések nyelvezetét helyezzük, ugyanis
ezen a szinten a szaknyelv még csak minimális számban tartalmaz szaknyelvi
elemeket.
A földrajz szaknyelvére fenti felosztások alapján elmondható, hogy egy bi-
zonyos absztrakciós szint felett egyre erősebben specializált, azaz a vertikális szint
további horizontális szintekre osztódhat (vö. Szabó 2001). A földrajzi szaknyelv-
ben magas absztrakciós szint felett viszonylag sok az idegen nyelvi elem (vö.
Horváth 2014).

3. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban

A szaknyelvek nem csupán szakszövegekben léteznek: a szaknyelvi beszélő

mentális lexikona („agyi szótára”) tárolja a szaknyelvi szavakat, illetve a szak-
nyelvre vonatkozó szabályokat. Ezen kognitív szaknyelvi rendszerek felépítése
kiemelten fontos, hiszen ezek teszik lehetővé a szakmai kommunikációt. Sajnálatos
módon azonban a kognitív szerveződéssel kapcsolatos kutatások eredményei a
legtöbb esetben nem kerülnek alkalmazásra a szaknyelvek oktatása során (vö.
Roelcke 2009).
A földrajzi szaknyelv „egésze”, azaz minden, adott szaknyelvhez tartozó szó
vagy kifejezés nem minden szaknyelvi beszélő számára elérhető. Részben a
Hoffmann-féle absztrakciós szintek határozzák meg, hogy a földrajzi szaknyelv
beszélője a szaknyelvi szókincs mely rétegét használja: míg az útikönyvek vagy az
időjárás-jelentés nyelvezete szinte mindenki számára ismert szakszavakat tartal-
maz, addig egy egyetemi jegyzet vagy egy doktori értekezés szókincse már csak a
beszélők sokkal kisebb hányada számára lesz ismert.
A mentális lexikon hálózatos felépítéséből kiindulva (vö. pl. Aitchison 2012,
Meara 2009) feltételezzük, hogy a szaknyelvi információkat is hálózatos struktúrák
tárolják a lexikonban. A szaknyelvi elemek közötti kapcsolatok irányítottak és
súlyozottak.
Korábban (Kovács 2015, Kovács, jelen kötet) röviden jellemeztük a szak-
nyelvi hálózatok általános struktúráját – így itt ezt nem tesszük meg ismét. Helyette
a következőkben a földrajzi szaknyelv példáján keresztül kívánjuk megmutatni,
hogy mely struktúrák oktatása eredményezheti hatékonyan a szaknyelvi kognitív
hálózatok kialakulását.

112
4. Szaknyelv oktatása

Szaknyelvek esetében kiemelt szerepet kapnak adott szaknyelv oktatásának

kérdései (vö. Kurtán 2003, 2014). Szaknyelvi oktatást elképzelhető anyanyelven és
idegen nyelven (vö. Fluck 1992). Mivel a földrajz általános és középiskolai tan-
tárgy is egyben, jelen tanulmány a példákat a magyar földrajzi szaknyelv területé-
ről említi.
A szaknyelvek hálózatos kognitív szerveződése kiváló kiindulási pont lehet a
szaknyelvi oktatás, különösen a szakszókincs oktatásának optimalizálásához: a
mentális lexikon, illetve a szaknyelvi mentális lexikon hálózatos struktúrájából
kiindulva feltételezhetjük, hogy a hálózatos struktúrák előtérbe helyezése a szak-
nyelvek oktatásában is sikerrel alkalmazható. Hálózatos jellegű struktúrák oktatása
természetesen nem új: Neveling (1994) és Kersten (2010) empirikus kutatásai
alapján feltételezhetjük, hogy a hálózatos struktúrák sikerrel alkalmazhatóak a
nyelvoktatás során.
Szaknyelvekkel összefüggésben Fraas (1998: 431) is megfogalmazza, hogy a
szakszavak nem önállóan léteznek, hanem mindig egy rendszer részeként kell
elképzelni azokat. Emellett a különböző tudományágak és szakmák terminológiai
rendszerei kiválóan mutatják be a szakszavak (terminusok) közti kapcsolatokat (vö.
magyarul pl. Fóris 2005). Ez igaz a földrajzi fogalmak rendszerére is (vö. pl. Leser
2010).
A következő felsorolás mutatja Kovács (megjelenés alatt) alapján, hogy mi-
lyen struktúrák vezethetnek ahhoz, hogy a szaknyelvi mentális lexikonban kapcso-
latok jöjjenek létre. Az egyes pontokhoz földrajzi tankönyvekből: egy 8. osztályos
természetföldrajzi (Nagy – Rugli – Udvarhelyi 2008, a továbbiakban NRU) és egy
középiskolai, 10. osztályos társadalomföldrajzi (Arday – Rózsa – Ütőné 2010, a
továbbiakban ARÜ) tankönyvből vettük a példákat.
- Szinonimák a köznyelvből vagy más szaknyelvekből (vö. Fluck 1975, Fraas
1998, Möhn/Pelka 1984).
- hight tech – csúcstechnika (ARÜ 58), gazdasági visszaesés – recesszió (ARÜ
63)
- Kollokációk (vö. Roelcke 2010).
- munkanélküliségi ráta (ARÜ 44), lombhullató erdő (NRU 77), kétoldalú kap-
csolatok (ARÜ 55), fejlett ipari ország (ARÜ 53)
- Asszociációk (vö. Roelcke 2001, Roelcke 2010).
- Kanada – Toronto, Ottawa (ARÜ 92), Japán – gazdasági fejlettség (ARÜ
110), Közép-Amerika – banánköztársaság (ARÜ 126), adóparadicsom – Kaj-
mán-szigetek (ARÜ 127)
- Metaforák (vö. Fluck 1975, Roelcke 2010).
- zöldmezős beruházás (ARÜ 73), kőolajár-robbanás (ARÜ 63), kék banán
(ARÜ 102), hófaló (NRU 30), adósságparadicsom (ARÜ 78), patkóváros
(ARÜ 103)
- Frazémák (állandósult) szókapcsolatok (vö. Handwerker 2010).
- csapadékot szállítanak (NRU 65), szél sebessége (NRU 65)

113
 - Framek (keretek) és scriptek (vö. Roelcke 2001).
- főn leírása (NRU 30)
- Kategorizálások és egyéb osztályozások (vö. Köster 2010).
- energiahordozók (ARÜ 154), ENSZ (ARÜ 81), földtörténeti korok (NRU 57)
- Felosztások, ontológiák, ontológiai kapcsolatok, pl. hiponímia, hiperonímia
(vö. Buhlmann/Fearns 1987, Fraas 1998).
- talajok: mezőségi talaj, öntéstalaj, humuszos homoktalaj, réti talaj (NRU 93),
infláció: keresletinfláció, költséginfláció (ARÜ 79)
- Terminológiai rendszerek és struktúrák (vö. Buhlmann/Fearns 1987).
- Vegyes terminológiák (adott szaknyelvbe más szaknyelvekből átvett termino-
lógia) (vö. Buhlmann/Fearns 1987).
- biológiai terminológiára utalás (NRU 77)
Az általános, illetve középiskolai tankönyvekből vett példák alapján láthat-
juk, hogy a legtöbb struktúra, amely a kognitív hálózatok létrejöttéhez vezet, már
az alacsony absztrakciós szintű földrajzi szaknyelv oktatásában is szerepet kap.
Ezen struktúrák pontos ismerete azért kiemelt szerepű, mert így elérhető, hogy
ezek a kognitív rendszerezés szempontjából fontos jellemzők tudatosan kerüljenek
be szaknyelvi tananyagokba. Hangsúlyos szerepet kap továbbá ezen struktúrák
tudatos oktatása is – azaz például a metaforák magyarázata, az alá-, fölé-, és mellé-
rendeltségi viszonyok tudatosítása – ahhoz, hogy a földrajz szaknyelvi-szakmai
összefüggéseit (jobban) megértsük.
Szigorúan terminológiai rendszerekre nem találtunk példát a két vizsgált
tankönyvben. Ez természetesen nem meglepő: komplex fogalmi rendszerek oktatá-
sa többnyire a szaknyelv magasabb absztrakciós szintjén, például egyetemi tanul-
mányok keretében történik.

További tényezők, amelyek kognitív hálózatok kialakulását elősegíthetik:

- Multimodális információk, mint pl. rajzok / képek / képletek (vö.
Buhlmann/Fearns 1987).
- Szakmaspecifikus szituációk ismerete (vö. Hüllen 1998).
- Információk adott szaknyelvben a szakszóképzéséről (vö. Buhlmann/Fearns
1987, Kurtán 2003).
- Adott szaknyelven az új fogalmak megnevezésének módjai (pl. metaforák,
idegen szavak) (vö. Fraas 1998, Kurtán 2003).
A multimodális információk bármely absztrakciós szinten megkönnyíthetik a
szaknyelvi-szakmai információk gyorsabb rögzítését. A szakmaspecifikus szituáci-
ók azon szaknyelvek esetében kiemelten fontosak, amelyekben a szaknyelv beszé-
lője nem csupán a szaknyelv kvázi-passzív befogadója, hanem a szaknyelvet aktí-
van használni is kell, pl. kereskedelmi levelezés során. Ezen szakmaspecifikus
szituációk fontossága a magas absztrakciós szinttől jellemző a földrajzi szaknyelv-
re – például szemináriumi dolgozat írásakor egyetemi tanulmányok során.
A szaknyelvi szakszavak képzése, illetve új fogalmak megnevezésének jel-
lemzői a szaknyelvi tudás elsajátításának egy magasabb szintjén (magas absztrak-

114
ciós fok felett), például egyetemi tanulmányok során játszhatnak kiemelt szerepet
(vö. pl. Kurtán 2003, elsősorban a kémiai szaknyelvvel kapcsolatban).
Kérdéses természetesen, hogy az itt felsorolt struktúrák számának növelése,
illetve fenti, kognitív hálózatok kialakulásához vezető struktúrák gyakoribb, szisz-
tematikusabb beépítése a tananyagba mekkora mértékben könnyítené meg a szak-
nyelvi (és az ezzel összefüggő szakmai) információk rögzítését a mentális lexikon-
ban. Ezen kérdésekre csak longitudinális vizsgálatok adhatnának választ.

5. Összefoglalás

Tanulmányunkban a földrajzi szaknyelv kognitív hálózatainak oktatási ösz-

szefüggéseit részleteztük röviden. Eközben kitértünk a földrajzi szaknyelv megne-
vezése körüli problémákra, illetve a földrajzi szaknyelv horizontális és vertikális
felosztási lehetőségére.
Ki kell emelnünk, hogy a földrajzi szaknyelv egyelőre nagyon kevés nyelvé-
szeti kutatás tárgyát képezi, így már a földrajzi szaknyelvről leírtak is új ered-
ménynek számítanak.
Kognitív hálózatok pontosabb megismerése, illetve a hálózat kialakulásához
vezető struktúrák ismerete nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a szaknyelveket –
így a földrajzi szaknyelvet is – hatékonyabban, azaz gyorsabban és kisebb erőfeszí-
téssel sajátítsuk el. Ezen struktúrák segítségével a szakmai tananyag optimálisab-
ban, kognitív hálózatunk felépítését tükrözve szervezhető, illetve rendszerezhető.
Reméljük, hogy a leírtak mind a földrajzi szaknyelv pontosabb megismeré-
sét, mind a szaknyelvek kognitív hálózatának részletesebb megismerésére irányuló
kutatásokat inicializálják.

Irodalom

Források:
Arday István – Rózsa Endre – Ütőné Visi Judit 2010. Földrajz II. Budapest: Mű-
szaki. (=ARÜ)
Nagy Vendelné – Rugli Ilona – Udvarhelyi Károly 2008. Földrajz. Budapest:
Nemzeti Tankönyvkiadó. (=NRU)

Aitchison, Jean 2012. Words in the Mind. 4th ed. Malden/Oxford: Wiley-
Blackwell.
Buhlmann, Rosemarie – Fearns, Anneliese 1987. Handbuch des
Fachsprachenunterrichts. Berlin et al.: Langenscheidt.
Fluck, Hans-Rüdiger 1975. Fachsprachen. München: Francke.
Fluck, Hans-Rüdiger 1992. Didaktik der Fachsprachen. Tübingen: Narr.
Fóris Ágota 2005. Hat terminológia lecke. Pécs: Lexikográfia.
Fraas, Claudia 1998. Lexikalisch-semantische Eigenschaften der Fachsprachen. In:
Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.)

115
 Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New
York: Walter de Gruyter. 428-438.
Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke, Ulrich – Reuber, Paul 2011.
Geographische Wissenschaft. In Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke,
Ulrich – Reuber, Paul (Hrsg.): Geographie. 2. Auflage. Heidelberg: Spektrum.
46-82.
Haggett, Peter 2006. Geográfia. Budapest: Typotex.
Handwerker, Brigitte 2010. Phraseologismen und Kollokationen. In: Krumm,
Hans-Jürgen – Fandrych, Christian – Hufeisen, Britta – Riemer, Claudia (Hrsg.)
Deutsch als Fremd- und Zweitsprache. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter
de Gruyter. 246-255.
Heineberg, Heinz 2007: Einführung in die Antropogeographie/Humangeographie.
Paderborn: Schöningh.
Hoffmann, Lothar 1985: Kommunikationsmittel Fachsprache. 2. Aufl. Tübingen:
Narr.
Horváth Gergely 2014. Magyarul vagy szaknyelvül? A szaknyelv használatának
helyzetéről és kérdéseiről a földtudományok művelőjének szemszögéből. In
Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.): Tudomány, technolektus, termino-
lógia. Budapest: Éghajlat. 259-266.
Hüllen, Werner 1998: Methoden im Fachbezogenen Fremdsprachenunterricht. In
Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.)
Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New
York: Walter de Gruyter. 965-969.
Kersten, Saskia 2010: The Mental Lexicon and Vocabulary Learning. Tübingen:
Narr.
Köster, Lutz 2010: Wortschatzerwerb und Wortschatzvermittlung. In: Krumm,
Hans-Jürgen – Fandrych, Christian – Hufeisen, Britta/Riemer, Claudia (Hrsg.)
Deutsch als Fremd- und Zweitsprache. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter
de Gruyter. 1021-1032.
Kovács László (2015): Die Repräsentation von Fachsprache im mentalen Lexikon.
Empirische Ergebnisse zur Wortassoziation. Fachsprache – International Jour-
nal of Specialized Communication. 2015/1-2. 24-43.
Kovács László 2016. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban. In Balázs Géza
– Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatok és (inter)diszciplínák.
Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság. (Jelen kötet.)
Kovács László (megjelenés alatt): Fachwortschatzunterricht zwischen Theorie und
Praxis – Impulse aus der Psycholinguistik und aus der Kognitiven Linguistik
Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kurtán Zsuzsa 2014. Szaknyelv az oktatásban – kutatási irányzatok és alkalmazá-
sok. In: Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.) Tudomány, technolektus,
terminológia. Budapest: Éghajlat. 171-179.
Leser, Hartmut (Hrsg.) 2010. Diercke Wörterbuch Allgemeine Geographie.
Braunschweig: Westermann.
Meara, Paul 2009. Connected Words. Amsterdam/Philadelphia: Benjamins.

116
Möhn, Dieter – Pelka, Roland 1984. Fachsprachen. Tübingen: Niemeyer.
Neveling, Christiane 2004. Wörterlernen mit Wörternetzen. Eine Untersuchung zu
Wörternetzen als Lernstrategie und als Forschungsverfahren. Tübingen: Narr.
Roelcke, Thorsten 2001. Was bringt die Kognitive Semantik dem fachlexikalischen
Wissenstransfer? In Wichter, Sigurd – Antos, Gerd (Hrsg.): Wissenstransfer
zwischen Experten und Laien. Frankfurt/M.: Peter Lang. 51-63.
Roelcke, Thorsten 2009. Fachsprachliche Inhalte und fachkommunikative
Kompetenzen als Gegenstand des Deutschunterrichts für deutschsprachige
Kinder und Jugendliche. Fachsprache/International Journal of Specialized
Communication. 31/1–2: 6-20.
Roelcke, Thorsten 2010. Fachsprachen. Berlin: Erich Schmidt.
Szabó István Mihály 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezred-
fordulón. Magyar Tudomány. 2001/6. 739-752.
Terestyényi Enikő 2007. Egy angol nyelvű útikönyv szintaktikai és szemantikai
jellemzői. In Porta Lingua 2007. Debrecen: Debreceni Egyetem et. al. 77-83.
Tóth József 2002. A társadalomföldrajz alapjai. In Tóth József (szerk.): Általános
társadalomföldrajz I. Budapest-Pécs: Dialóg Campus. 15-24.
Vofkori László 2002. A szaknyelv kérdése a földrajztudományokban. Debreceni
szemle. 2002/2. 229-232.

Internetes hivatkozások

69/2000. (IX.29.) Kormányrendelet az egyes tudományterületekhez tartozó tudo-

mányágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról.
http://www.nefmi.gov.hu/letolt/felsoo/03mell2_tudagak_kormrend.pdf
felvi.hu, Természettudomány
http://www.felvi.hu/felveteli/szakok_kepzesek/szakleirasok/!Szakleirasok/index
.php/szakleirasok/szakleiras_kategoriak?kpzt=12&kepzes=A
Kerettantervek, Oktatáskutató és Feljlesztő Intézet
http://kerettanterv.ofi.hu/
Magyar Tudományos Akadémia X. Földtudományok Osztálya
http://mta.hu/x_osztaly_cikkei/x-foldtudomanyok-osztalya__9801

117
 A névadás mint járványtani jelenség

Raátz Judit

Naming as an epidemiological phenomenon

In this study I aim to introduce today’s naming practices and current trends
by applying Dan Sperber anthropologist’s epidemiological theory about cul-
tural evolution. I briefly write about the usual naming practices, which—in
Sperber’s theory—are slowly but widely transmitting “diseases”, i.e., tradi-
tions. In addition, I analyse in details recent naming trends spreading as an
epidemic, which are characteristic not only of the Hungarian naming prac-
tices but can be considered almost as global phenomena. I categorize these
naming trends based on Caffarelli and Gerritzen’s criteria (Caffarelli & Ger-
ritzen 2002) and as well as on Eric Berne transactional analyst’s life script
messages and I demonstrate them with examples.

0. Bevezetés

A 20. század végétől ismert és egyre kiterjedtebb hálózatkutatás különböző

rendszerek közös és eltérő jellemzőit igyekszik leírni, modellálni (Kovács 2011:
90). A hálózatkutatási eredményeket felhasználják a járványok terjedésének vizs-
gálatára, a járványok terjedésének módját viszont Dan Sperber francia antropoló-
gus a kultúra magyarázatára használja (Sperber 2001). Az ő kultúramagyarázatra
vonatkozó kognitív járványtani elméletét és annak fogalmait veszem át, amikor
korunk névadási divatjait, jellemzőit kívánom bemutatni. Természetesen, nem
célom Sperber elméletének minden pontját átvenni, így csak fő megállapítását,
kutatási irányát követem. Sperber abból indul ki, hogy hogyan válik az egyéni
mentális reprezentáció egy csoportra érvényes gondolattá, hogy lesz az a kultúra
része, alakítója. Ennek a folyamatnak a kialakulását, illetve terjedését a különböző
betegségek megjelenéséhez, lefolyásához hasonlítja. Mivel a kultúrát alakító ténye-
zők, hasonló módon a betegségekhez, lehetnek pillanatnyiak és szűk körűek, de
lehetnek hosszan tartók és széles körben elterjedtek. „A kulturális tények oksági
magyarázatának kérdését úgy látom, mint ami szükségszerűen beilleszkedik a
reprezentációk epidemiológiájába. Vannak kézenfekvő felszínes hasonlóságok. A
reprezentációk például különböző módon lehetnek kulturálisak. Vannak köztük
olyanok, melyek lassan terjednek a nemzedékek között. Ezeket nevezzük hagyo-
mánynak, s ezek hasonlítanak az endémiákhoz. Más reprezentációk, melyek a

118
modern kultúrára jellemzők, igen gyorsan elterjednek egy egész populációban,
élettartamuk azonban igen rövid, ezeket nevezzük divatoknak, s ezek hasonlítanak
a járványokhoz.” (Sperber 2001: 73). Ezek alapján a névadási szokások kultúrájá-
ban is két jelenséget különíthetünk el: egyik a lassan terjedő, már kialakult hagyo-
mányok, a másik a gyorsan terjedő divatjelenségek.

1. A hagyományos névadási szokások

Mivel dolgozatom elsődleges célja az új névadási jelenségek bemutatás,

ezért itt csak felsorolásszerűen utalok azokra a névadási szokásokra, amelyek
lassan alakultak ki, lassan, hosszú időn keresztül váltak névadási kultúránk részévé.
Ezeknek a szokásoknak többsége mára átalakult, vagy el is tűnt a névadás köréből.
Az elmúlt évszázadok névadási hagyományai közé sorolhatjuk a névátörökítést. Ez
azt jelenti, hogy a születendő gyermek a szülő, nagyszülő vagy keresztszülő nevét
örökölte. Itt több szokás érvényesülhetett. A fiúk közül az első szülött általában
apja nevét kapta. A további fiúgyermekek már örökölhették más családtagok,
nagyszülők vagy keresztszülők stb. nevét. A lányoknál hasonló volt a helyzet, de
ők jóval ritkábban kapták édesanyjuk nevét. Számos felmérés azt bizonyítja, hogy
a névátörökítés még ma is jóval nagyobb százalékban fordul elő apai ágon (Hajdú
2003, Raátz 1996). Többször előfordult és ma is találunk rá adatokat, hogy a szüle-
tendő gyermek második keresztnévként (régebben ez lehetett a harmadik kereszt-
név is) kapja meg szülője nevét. Valószínűleg ilyen formán kívánják a szülők
fenntartani a családi hagyományokat.
Gyakori hagyomány volt az elmúlt századokban, hogy a gyerek meghozta
magával a nevét. Ez annyit jelentett, hogy a csecsemőt arra a névre keresztelték,
amelyik nap született. Természetesen, ha egy lány férfi névnapon született, akkor a
születése napjához legközelebb eső női nevet választották neki. Ez így volt a fiúk
esetében is. A névadásban a naptárhoz igazodtak, ezért az ilyen típusú névadás a
naptári név. De az is megesett, hogy a gyerek második vagy harmadik névként
kapta a naptári nevet, mert úgy tartották, hogy azt a nevet, amelyet magával hozott
a csecsemő, azt nem szabad tőle elvenni.
A hagyományos névadás indítékai között feltétlenül kell szólnunk a tiszteleti
névről, vagyis arról, amikor a szülők olyan nevet választottak (és ma is előfordul,
hogy választanak), amelyet valamilyen híres-neves személy visel/viselt. Ezzel
tiszteletüket akarták kifejezni, de arra is gondoltak, hogy csemetéjük hasonló
tulajdonságokkal, hírnévvel rendelkezzen majd, mint a névadó. Így fordulhatott
elő, hogy a XIX. század második felében igen népszerűvé vált a Lajos és a Sándor
név Kossuth, illetve Petőfi hatására. A névadási hagyományokat jellemezte az is,
hogy a szülők a vallási felekezetüknek megfelelő adtak nevet gyermekeiknek. A
felsorolt, a névadási hagyományokat tükröző jelenségek ugyan más formában, de
mai is megjelennek.

119
2. Az új névadási trendek

Sperber elméletét követve vegyük számba a gyorsan, „járványosan” terjedő

névadási divatjelenségeket. Ezek a jelenségek nem csupán a hazai névadásra jel-
lemzőek. Ezt bizonyítja, hogy az ezredforduló és az azt követő évek legjellemzőbb
névadási tendenciáit az olasz Caffarelli és holland Gerritzen kutatópáros foglalta
össze 2002-ben. A szerzőpáros az alábbi megállapításokat tette:
a) Nőnek a használt nevek különböző alakváltozatai.
b) Egyre több rövidült és becézett névalak válik hivatalossá.
c) Bővül a névkincs a különféle, nemzetközileg is ismert és használt névalakok-
kal. Ezek az alakok vagy a nemzetközileg ismert formában vagy az átvevő
nemzet helyesírásában jelennek meg.
d) Igen nagy a hatása a közmédiának. Ez erősen befolyásolja, segíti az egyes
felkapott nevek elterjedését.
e) Jelen van a különböző televíziós, film- és popsztárok, sportolók, újkori hősök
neveinek választása.
f) A saját kultúra elfeledett neveinek újjáélesztése. (Caffarelli–Gerritzen 2002).

2.1. Nő az adható névféleségek száma

Ha a Caffarelli és Gerritzen (2002) megállapításainak első pontját, számsze-

rű adatokkal bizonyítani is tudjuk. Csupán az elmúlt öt év statisztikai adatai alapján
megállapíthatjuk, hogy amíg a születések száma csökken (1. ábra), addig az adható
névféleségek száma viszont egyre jobban növekszik (2. ábra).

1. ábra. Születések száma Magyarországon 20092013.

A női és férfinévféleségek állandó növekedését bizonyítja, hogy évente több

mint száz névvel bővül a hivatalosan adható nevek száma hazánkban (Raátz 2014).
Jelenleg 2014 novemberében ez 3650 nevet jelent, amelyből 2072 női és 1578
férfinév.

120
 2. ábra. A hivatalosan adható nevek száma Magyarországon 2009–2013.

A névféleségek bővülése azt is eredményezi, hogy egyre kisebb egy-egy név

megterheltsége, hiszen még a leggyakoribb nevet is egy-egy évben igen kis szám-
ban adják az újszülötteknek. 2013-ban például 45600 kisfiú született, akik közül a
tíz leggyakoribb néven az újszülöttek csupán 24,5%-a osztozott. A leggyakoribb
Bence nevet pedig összesen 1667 gyerek kapta, ami az abban az évben született
fiúk 3,6%-a. Hasonló a helyzet a női nevekkel is. 2013-ban összesen 43100 kis-
lányból az első tíz néven a kislányok 21,2%-a osztozott. Az abban az évben leg-
gyakrabban választott Hanna nevet pedig a lányok 4,2%-a kapta, azaz 1818 fő.

3. A magyar névadás „járványai’

Caffarelli és Gerritzen (2002) összefoglaló megállapításait továbbra is figye-

lembe véve érdemes az újabb névadási szokásokat társadalmi, pszichológiai oldal-
ról is megvilágítanunk. Vajon a felsorolt jelenségek miért jöttek létre, milyen
divatokat, szokásokat követnek? A névadási jelenségek sorát figyelve a leginkább
két, a 21. század szokásaira, kultúrájára jellemző irányt fedezhetünk föl. Ezeket az
irányokat akár egy-egy olyan parancsnak is fölfoghatjuk, amelyeket a névválasztó
szülők azért teljesítenek, hogy az adott kor divatjelenségeinek megfeleljenek. Ez
olyan, mintha a tranzakcióanalízis fogalomhasználatát kölcsönözve, egy sorsköny-
vi parancsot teljesítenének (Berne 1997: 1312). A parancsok közül kettő, amely a
leginkább meghatározza a névválasztást: az egyik egy előíró parancs: Légy trendi!,
míg a másik, a Berne-i fogalmak szerint egy gátló parancsként értelmezhető: Ne
nőj föl! (Túri 1999: 17881). E két parancs mentén igen jól bemutathatóak az
aktuális és divatos névadási trendek, amelyek járványként terjednek.

3.1 Légy trendi!

A divat követését többféle formában nyomon követhetjük. Nézzük ezeket a

típusokat, illetve az egyes jelenségekre példákat a bejegyezhető nevek köréből
(http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/), valamin néhány olyan esetet

121
is, amikor a szülők egy olyan vágyott névvel igyekeztek a divatot követni, amely
anyakönyvezését az MTA Nyelvtudományi Intézetben működő Utónévbizottság
nem javasolt bejegyzésre. Így a név csak a vágyak szintjén maradt meg, nem vált
adható utónévvé.

3.1.1 Identitásőrzés, identitás-megjelölés

Sok esetben a névadás célja, hogy olyan nevet viseljen az újszülött, amely
kifejezi származását vagy valamilyen vallási felekezethez való tartozását. A ha-
gyományok, a származásra utaló nevek közé sorolhatjuk a régi, magyar eredetű
neveket. Igen gyakori, hogy a szülők régi, elfeledett neveket újítanak föl, ahogy ezt
a jelenséget Caffarelli–Gerritzen (2002) a kor egyik jellemző névadási trendjeként
meg is említi (lásd a felsoroál f) pontjában). Itt szép számmal találunk női és férfi-
neveket is. Női nevek közül ilyen például: Ankissza, Csente, Havadi, Rasdi, Sáfély,
Ünige. A férfinevek közül néhány: Apaj, Békés, Bérc, Botos, Harsány, Hős,
Kücsid, Orda, Tar, Tegze, Temes, Vérbulcsú, Zeke, Zsubor. E kategóriába több
olyan névvel is találkozhatunk, amelyeket nem javasolt az Utónévbizottság anya-
könyvezésre, mivel nem bizonyítható, hogy valóban létező, régi magyar nevek
lennének. Ilyen az Arszák, Dengezik, Askam férfinevek és a Bölöjte, Négyőke női
nevek.
Gyakoriak a hazánkban élő arab, afrikai leszármazott magyar állampolgárok.
Természetes, hogy ők identitásuk őrzésére szeretnének gyermeküknek az ősök
eredetét jelképző nevet választani. Ezt példázzák az Adeboró, Emeka, Isua férfi- és
a Heszna, Szalima női nevek. Azonban, ha a kért név nem felel meg a magyar
helyesírás szabályainak, akkor azt nem lehet anyakönyvezni. Így nem lehetett
bejegyezni például az Oluwákemi női nevet.
A származásra utaló nevek között fellelhetünk olyan, egyedi neveket is,
amelyekkel a szülők a gyerek fogantatásának helyére kívántak utalni. A férfi
Balaton nevet a tó egyik településén, míg a Kadarka női nevet pedig a Villányban
fogant gyerekeknek szerették volna szüleik adni. De egyik név sem kerülhetett
bejegyzésre.
E kategóriába tartoznak a vallási identitást tükröző nevek. Több köztük a
bibliai eredetű név: Lilit női, valamint az Éli, Étán, Melkisédek férfinevek. Egyre
gyakoribb a Krisna tudatú hívők által kérvényezett, és többségükben bejegyzésre is
javasolt szanszkrit nevek. Ilyen például Jamuná, Laksmi, Móhini, Siváni,
Szaraszvati női, míg a Balavéda, Gópál, Góvinda, Náron, Nimái a férfinevek.

3.1.2 Nemzetközi nevek választása

A névválasztók az idegen névformákkal a gyermekük identitását az előző

csoporttal éppen ellentétesen kívánják jelölni, vagyis azt hangsúlyozzák, hogy a
gyereknek olyan idegen eredetű, alakú neve legyen, amellyel majd külföldön is
elboldogul. Ez az oka annak, hogy egy-egy névnek igen sok alakváltozata jelenik

122
meg, ahogy erre, mint jellemző névadási szokásra Caffarelli és Gerritzen (2002) is
utaltak felsorolásuk a) és c) pontjában. Ilyen alakváltozatok pl. a női nevek között a
Daniela, Daniéla, Daniella, Danila; a férfinevek között pedig az Andzseló, Ange-
lus, Angelusz nevek. Vagy ilyenek a különféle nemzetiségű nevek magyarosan átírt
alakjai, például a női Ájlin (Aylin), Lemja (Lamyâ), Szaszkia (Saskia) nevek;
illetve a Timuzsin (Temuujin), Dzseráld (Gerald) férfinevek.
A szülői kérvényekben gyakori, hogy ragaszkodnak az eredeti névformához,
és idegen helyesírással szeretnék a vágyott nevet anyakönyveztetni. A kérelmekben
előfordul például a Gregory, Charlie, Carlitos, Raymond férfi- és a Clarissa, Daisy,
Evelyn, Maya , Sarah, Rose női nevek. Az sem ritka, hogy a kérelmező szülők
maguk próbálják átírni az idegen nevet, de helytelen formában. Erre példa a
Nadezda, Klarissa, Kateryna, Vajolett (Violett), Evonzseli Mazarina női és a
Nicó, Emilió, Sádók (Cádók) férfinevek. Sem az idegen alakú, sem a rosszul átírt
névalakok nem kerülhettek anyakönyvezésre.

3.1.3 Magyar nevek idegen helyesírással

Ugyan nem olyan régi jelenség, de mostanában többször előfordul, hogy a

szülők a meglévő, bejegyezhető magyar neveket is idegen helyesírással kívánják
bejegyeztetni. Ennek feltehetően az oka a 3.1.2. pontban megfogalmazottak lehet-
nek, azaz a magyar nevet is úgy szeretnék átalakítani, hogy annak írásmódja ne
okozzon gondot majd külföldön. Néhány példa erre: Ildiko, Timea, Bendeguz.

3.1.4 Tiszteleti névadás

Napjaink névválasztási trendjeiben is megfigyelhetjük a tiszteleti névadás je-

lenségét. Természetesen, ma már a tisztelt személy, aki után a szülők gyermeküket
elnevezik, nem valamilyen híres író, költő, államférfi vagy tudós, hanem, különbö-
ző televíziós, film- és popsztárok, sportolók, újkori hősök (Caffarelli és Gerritzen
2002). Így kérték a sportot kedvelő szülők fiúgyermekeknek a Barrera (Marco
Antonio Barrera ökölvívó), Pákiátó (Manny Pacquiao ökölvívó), Zidane (Zinédine
Yazid Zidane focista) neveket, melyek közül egyik sem vált anyakönyvezhetővé.
Hasonlóan nem váltak adható utónévvé a Zséda (Zsédényi Adrienn énekes) és a
Csekka (Gyebnár Ildikó színésznő) művésznevek sem.
De az Evolet, Gandalf, Frodó filmszereplők nevei már adható nevek lettek.
Előfordulnak irodalmi művek, mesék, mondák fiktív szereplőinek nevei is a
listában. Közülük a Büvellő, Bolyka, Maminti női, illetve a Dengezik, Gyeke,
Arszák férfineveket nem javasolták bejegyzésre, de a Bóbita női név ma már létező
női név.

3.2 Ne nőj föl!

Korunk egyik igen sokat vizsgált kérdése a felnőtté válás elhúzódása, kitoló-
dása (Túri 1999). Az ebbe a kategóriába sorolható nevek választásával a szülők

123
olyan üzenetet küldenek gyermekeiknek, hogy ne nőjenek föl, maradjanak egy
élten keresztül becenevet viselő kisgyermekek. Az idesorolható nevek egy részét a
becenévi alakok jelentik, amelyek kérvényezése és használata a hivatalos névadás-
ban hazánkban is igen megnőtt. Ez a folyamat nem csupán ránk jellemző, hiszen
ezt a jelenséget Caffarelli és Gerritzen (2002) a névadás jellemzőit számba vevő
felsorolásának b) pontjában is megtaláljuk. Az utóbbi években kérvényezett női
becenévi alakok: Böske/Bözsi, Ditke, Eni, Heni, Ika, Julcsi, Julka, Lona, Lonci,
Lujzi, Lulu, valamint a hasonlóan kérelmezett, de bejegyzésre nem javasolt
Nikicca, Zsézsi, Zsöbe, Hugi stb. nevek. Egyre gyakoribb, hogy a fiúkat is becéző
nevekkel szeretnék hivatalosan is illetni szüleik, pl. Dani, Laczkó, Marci, Matyi,
Misi, Nándi, Vili, Zola, Zolkó, Öcsi; Geri, Gotti, Larri, Nikó, Tony, Toto. Termé-
szetesen, ezek közül egy név se került hivatalosan az anyakönyvekbe.
A becézések mellett a gyermekállapot megtartásának másik módja a mesefi-
gurákról való elnevezések névként való kérelmezése. Ilyen például lányoknak a
Bogyó, Babóca, Buba, Lencsi, Maci, Masni, Mézi (Méz), Pillangó, Szivárvány,
Szöcske, fiúknak a Vackor, Gézengúz, Kopasz, Moha, Napfi, Óz. Ezek a nevek
sem kaptak zöld utat a hivatalos bejegyzésre.

4. Összegzés

Az itt bemutatott hazai névadási trendeket, irányokat, ha ismét áttekintjük, és

a kiindulásként felsorolt nemzetközi trendekkel (Caffarelli és Gerritzen 2002)
összevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a két névtanos kutató által felsorolt
névválasztási szokások mind jellemzőek a magyarra is. A b) pontot kivéve mind a
Légy trendi! paranccsal, míg a b) pont a Ne nőj föl! üzenettel azonosítható.
Ugyanakkor összegzésként a kiinduló sperberi járványelméleti hasonlatot és
a bemutatott példákat is figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy a névadási trendek,
szokások sokfélék, a vírusokhoz hasonlóan gyorsan változnak, terjednek. Sőt, az
egyes vírusoknak többféle változata is előfordulhat (lásd a 3.3.1. fejezetbena ma-
gyar nevek idegen helyesírással való használata), az ilyen jelenségeket akár egy-
egy vírusmutációnak is tekinthetjük. Jelenleg ezeket a névadási szokásokat mint a
névadás divatjelenségeit Dan Sperber alapján járványként kezelhetjük, de felvető-
dik a kérdés, hogy vajon, ezek a jelenségek meddig tekinthetők gyors lefolyású
járványnak, és hol van az a határ, amikor már „lassú lefolyású betegségként”
hagyománnyá válnak.

124
 Irodalom

Berne, Eric 1997. Sorskönyv. Budapest: Háttér.

Hajdú Mihály 2003. Általános és magyar névtan. Budapest: Osiris.
Kovács László 2011. Hálózatkutatás és szociolingvisztika. Magyar Nyelvőr. 135/1.
90-96.
Raátz Judit 1996. Gödöllő személynevei 1722–1895. I–II. Magyar Névtani Dolgo-
zat 144. szám. Budapest: ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névku-
tató Munkaközössége.
Raátz Judit 2014. Globalizációs és identifikációs jelenségek a mai magyar kereszt-
névadásban. In Ladányi Mária – Vladár Zsuzsa – Hrenek Éva (szerk.): Nyelv
– társadalom – kultúra: interkulturális és multikulturális perspektívák I–II.
A XXIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásaiból készült
tanulmánykötet. Budapest: MANYE – Tinta. 708-15.
Sperber, Dan 2001. A kultúra magyarázata. Budapest: Osiris Kiadó.
Túri Zoltán 1999. Az elhúzódó serdülőkor. In Járó Katalin (szerk.): Játszmák
nélkül. Tranzakcióanalízis a gyakorlatban. Budapest: Halikon. 178-99.
Bejegyezhető utónevek listája: http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/

125
 A vadász szaknyelvi szótárak szócikkeinek hálózatos felépítése

Varga Mónika

The network structure of the dictionary of hunters: Networks occur in almost

every area of our lives. Networks can be found equally in our relationships,
in our work and in our bodies. Networks in the context of language can be
found in lots of places. The present study tries to examine and compare the
semantic relationships between words and phrases in the dictionary of hunt-
ers.

0. Bevezetés

A hálózatok életünk szinte minden területén előfordulnak. A hálózatok meg-

találhatók a kapcsolatainkban, a munkánk során és a szervezetünkben egyaránt. A
hálózatkutatás létrejötte egészen a 18. századig nyúlik vissza, de mint tudományos
megközelítés keletkezése a 20. század végére, a 21. század elejére datálható. A
hálózatok elemei közti összefüggések vizsgálata több kutatás alapjául szolgált már
a társadalomtudományban és a nyelvészetben egyaránt (Balázs 2010, Bóta–Krész–
Pluhár 2013, Fóris 2007, Kovács 2007, 2010, 2013, Kovács–Orosz–Pollner 2012).
A tanulmány célja, hogy ábrázolja és összevesse Eördögh (1976) Vadászok
nyelvén és Kopa (1999) Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény című szótárak
tíz véletlenszerűen kiválasztott szócikkében szereplő vadász szaknyelvi szavak és
kifejezések komplex hálózatos felépítését. A kiválasztásnál különböző hosszúságú
és különböző témakörökhöz sorolható a vadász szaknyelvi szócikkeket jelöltünk ki,
olyanokat melyek mindkét szótárban megtalálhatók. A kiválasztott szakszavak és
szakkifejezések különböző témakörbe tartoznak, szerepel köztük: a vad testrészét,
a vad tevékenységét és a vadász tevékenységét megnevező szó és kifejezés.
A tanulmány első felében a hálózat fogalmát és annak tulajdonságait, vala-
mint a nyelvészethez való viszonyát mutatom be. A vadász szaknyelv és annak
használói körének ismertetését követően a vadász szaknyelvi szótárak közül két,
szószámában különböző szótár szócikkében szereplő szakszavak és szakkifejezé-
sek egymáshoz való viszonyát hálózatként értelmezem. Feltételezésem, hogy a
vadász szaknyelvi szótárak szócikkeiben szereplő vadász szaknyelvi szavak és
kifejezések komplex hálózatot alkotnak.

126
1. A hálózat fogalma

A hálózatok esetében a tudomány a 18. században a matematikai, míg a 20.

században a szociológiai megközelítéseket részesítette előnyben (Németh 2013). A
21. századra ez a matematikai megközelítés kiszélesedett és számos tudományterü-
leten, a nyelvészetben, az informatikában és a társadalomtudományban kezdték
hasznosítani a hálózatelmélet módszereit.
Minden rendszert, mely egymástól elkülöníthető elemekből áll, melyeket
gyenge és erős kapcsolatok kötnek össze Csermely 2005a: 363 alapján hálózatok-
nak nevezünk. A hálózatok (gráfok) pontokból és ezek közötti kapcsolatokból
épülnek fel (Bóta–Krész–Pluhár 2013, Kovács 2013).
Kovács (2010) Lewis alapján a hálózatkutatás felosztásának három állomá-
sát különbözteti meg: a korai hálózatkutatást (gráfelmélet megalapozása, a mate-
matikai gráfelmélet kidolgozása 1736-1966), a modern hálózatkutatás kezdeteit
(Milgram szociológiai kísérlete 1967-1998) és a modern hálózatkutatást (kisvilág-
karakter és skálafüggetlenség 1998-).
A hálózatkutatás vizsgálatának a tárgyai a hálózatok. A hálózatok tanulmá-
nyozása során fontos megismerni:
a) a hálózatok felépítését,
b) a hálózaton belüli kapcsolatok milyenségét,
c) hálózat kis-világ karakterét,
d) a hálózat belső rendezettségét,
e) az elemek csoportosulásait,
f) a hálózatok működését,
g) a hálózatok sebezhetőségét (Kovács 2010: 10).

2. A hálózatok jellemzői

A hálózatokra vonatkozó általános jellemzőket és tulajdonságokat Balázs

(2010, 2013), Barabási (2003), Csermely (2005a, 2005b), Fóris (2010) és Kovács
(2013) alapján foglaltuk össze.
A hálózatoknál azokat az elemeket, melyek a hálózat többi eleméhez képest
sok kapcsolattal rendelkeznek, csomópontoknak nevezzük. A kapcsolatok a hálózat
pontjait kötik össze. Gyenge kapcsolat van két elem között, ha a kapcsolat meg-
szüntetése nem befolyásolja a hálózat tulajdonságait. A hálózat egy elemének a
fokszáma az adott elem hálózaton belüli kapcsolatainak a számával egyenlő. A
fokszámeloszlás a hálózat összes elemének a számát adja meg a fokszám függvé-
nyében. Irányított kapcsolatok esetén mérvadó a kapcsolatok iránya, irányított gráf
esetében a kapcsolatok irányát nyilakkal jelöljük. Pszeudográfról akkor beszélünk,
ha az adott pontból a kapcsolat saját magára irányul. Csoportképződésnél a hálózat
egy elemének két szomszédja egymásnak is szomszédjai, így a három kölcsönös

127
szomszédságban lévő elem egy háromszöget alkot. A hálózaton belül a csoportosu-
lások bonyolult alhálózatokat képezhetnek.
A random hálózatok esetében az adott számú elemek és az adott számú kap-
csolatok véletlenszerűen oszlanak el. Minden elemnek azonos a másik elemhez
valós kapcsolódásának a valószínűsége. A teljesen rendezett hálózatok esetében
minden elem azonos számú kapcsolattal rendelkezik.
A valós hálózatokat több esetben a hatványtörvény jellemzi. Ebben az ese-
tekben van kis számú elem, aminek nagyon sok kapcsolata van, majd a kapcsolatok
számának csökkenésével párhuzamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező
elemek száma. Azokat a hálózatokat, melyekre jellemző az előbbi megállapítás,
tehát a hálózat fokszámeloszlása hatványfüggvény szerint változik, skálafüggetlen
hálózatoknak nevezzük.

2.1 A hálózatkutatás és a nyelvészet kapcsolata

A hálózatok a nyelvvel összefüggésben számos helyen, többek között a sze-

mantikai, a beszélők között létrejövő szociális és a neurális hálózatok területén
találhatók (Kovács 2010). A nyelvtani hálózatok a mondatokban vannak, ahol a
skálafüggetlen kapcsolatok a szavak között találhatók. A szemantikai hálózatok
például a mentális lexikonban, szótárakban és szövegek kulcsszavai között mutat-
hatók ki. A tanulmányban a szótárakban található szemantikai hálózatokkal kap-
csolatban mutatunk ki összefüggéseket.

3. A vadász szaknyelv

A vadászatot hobbiként és foglalkozásként egyaránt gyakorolják, így lehet

szaknyelv és hobbinyelv egyaránt. Jellemzői alapján azonban a vadásznyelvet a
szaknyelvek közé soroljuk (Varga, megjelenés alatt), jelen tanulmány szaknyelv-
ként értelmezi a vadásznyelvet.
A vadásznyelv rendelkezik a szaknyelveket jellemző ismérvekkel. A vadász-
nyelvet összefüggő szókincs jellemzi, a köznyelv nyelvi logikáját követi és ahhoz
hasonlóan szabályszerűségei is leírhatók. Elsajátításához tudatos tanulás szükséges.
Szabó (2001) alapján megállapíthatjuk továbbá, hogy a vadászok által használt
nyelv vertikális és horizontális szempontok alapján tovább tagolható, sajátos kogni-
tív szintaxissal rendelkezik, fejlődése és differenciálódása a köznyelvekénél gyor-
sabb.

3.1 A vadász szaknyelvi szótárak

A vadász szaknyelv szakszavait és szakkifejezéseit elsőként Pák Dienes

gyűjtötte össze a Vadászattudomány című könyvében, mely 1829-ben jelent meg.
1860-ban adták ki Bérczy Károly Vadászati műszótár című könyvét, majd 1875-
ben jelent meg a magyar – német és német – magyar Vadászműszótár, amelyet

128
Forgách Sándor készített. Azonos címmel 1889-ben Hőnig István neve alatt is
megjelent egy szótár. 1896-ban Cserszilvásy Ákos (Vajda János) A vadászat mes-
tere című kötetében a hazai viszonyokhoz és a magyar nyelvhez igazodó oktatás,
szakszókincs és szakkönyvek meglétének fontosságát emelte ki (Csőre 2003,
Faragó 2011).
Kékessy László 1925-ben írta meg A magyar vadász kézikönyve – A magyar
vadásznyelv szótára című könyvét, mellyel egy magyar vadászlexikon alapjait
szerette volna lefektetni és egyben a vadász szakkifejezések használatára jellemző
szervezetlenséget szerette volna orvosolni, melyek okaként főként a német vadász-
nyelvből származó szakszerűtlen fordításokat jelölte meg. Eördögh Tibor, a Vadá-
szok nyelvén című 1976-ban megjelent kötetében etikai követelményként nevezi
meg a szaknyelv ismeretét, ugyanis a megfelelő szaktudás elsajátításával válhat
valaki vadásszá. Ezt követően 1999-ben Kopa János Magyar vadászati szó- és
szokásgyűjteménye jelent meg és 2002-ben Kovács László kötetét adták ki Vadász-
lexikon címmel. Az Erdélyi Nimród című folyóirat pedig 2003-tól közreadta a
fontosabb vadászati kifejezések magyarázatát a helyes magyar vadásznyelv megőr-
zése és használata érdekében. Erre azért volt szükség, mert a vadászati szaknyelv
egyre szerteágazóbb lett a vadászati tapasztalatok gazdagodása és a hozzá kapcso-
lódó technikai eszközök fejlődése miatt (Faragó 2011, Csőre 2003, Kopa 1999).

3.2 A vadász szaknyelv és a vadász szaknyelvi szótárak használói

Az ember táplálékszerzésével és elemi szükségleteinek kielégítésével össz-

hangban kialakult vadásznyelvet (Kurtán 2003) hivatásos vadászok, sportvadászok
és laikusok egyaránt használják kommunikációjuk során. A vadásznyelv köznyelvi
elemekből, állandósult szakszavakból és szakkifejezésekből tevődik össze.
A vadász szakszótárakat és így a vadász szaknyelvet használja például a
szakember, aki a szakmabeliekkel kommunikál; a szakember, aki más szakmabeli-
vel kommunikál; egy adott szakmát elsajátító tanuló; a fordító vagy a laikus. A
vadász szaknyelvet használók mindennapi tevékenységük során különböző szak-
mai beszélőközösségek tagjaival működnek együtt szóbeli és írásbeli nyelvhaszná-
lati környezetben. Ebből következik, hogy a vadász szaknyelv érintkezik különbö-
ző szakmai beszélőközösségek specifikus nyelvhasználatával. A különböző beszé-
lőközösségek tagjai használják a vadász szaknyelv szakszókincsének egyes elemeit
a szaknyelvi kommunikáció során.
A tipikus nyelvhasználónak a hivatásos vadász és a sportvadász mondható.
Hivatásos vadásznak ma az tekinthető, aki a vadászati tevékenységet foglalkozás-
szerűen űzi, szakképesítéssel rendelkezik és hivatali esküt tett, továbbá tenyészti,
óvja, védi, szaporítja, eteti és gondozza a vadat. A sportvadász vadászati és fegy-
vertartási engedéllyel rendelkezik, részt vesz a vadgazdálkodásban, a vadállomány
szabályzásában és védelmében. A vadgazdálkodás, a vadállomány-szabályzás és a
vadászat szabályait szintén köteles betartani, de eskütételre nem kötelezik. A
felsorolt tevékenységeket nem foglakozás-, illetve hivatásszerűen űzi (Kopa 1999).

129
4. Hálózatok a szótárakban

A hálózatok funkciót látnak el (Kovács 2013). A szótárak szócikkeiben sze-

mantikai hálózatok mutathatóak ki. A szótárak hálózatközpontú vizsgálata során a
szócikkekből nyert szakszavak és szakkifejezések jelentik a kiindulópontot. A
szótárak esetében az elemek (pontok) a szócikkek és az azokban található szak-
nyelvi szavak és kifejezések, míg a kapcsolatok az utalások. Az utalások biztosítják
a szócikkek közti kapcsolatokat és a szócikkek könnyebb megértését. Elegendő
kapcsolat hiányában pontatlan, félrevezető vagy nem elég részletes a definíció.
A vizsgálatot megelőzően Pák (1829) és Kovács (2002) által írt szótárakat is
vizsgáltam. Pák (1829) szakszótárában található 600 szakszó és szakkifejezés
többsége nem található meg a 20. századi szótárakban, így nem alkalmas az össze-
hasonlításra. Kovács (2002) az általa írt lexikonban, mely 300 szót foglal magában,
nem rögzíti az állatneveket és az állatok testrészeit megnevező szakszavakat,
valamint a szómagyarázatokban a legtöbb szócikk esetében nem találtam érdemle-
ges utalást más címszavakra.
A szemantikai hálózatokat Eördögh (1976) Vadászok nyelvén és Kopa (1999)
Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény című szótárakban vizsgáltam, mert
ezek a szakszótárak szószámukban eltérnek egymástól, és a választott szavak
mindegyike megtalálható mindkét szakszótárban.

5. Eördögh (1976) és Kopa (1999) szótárak

A kiválasztott szótárak makro- és mikrostruktúráját Fóris (2002), Földes

(2004), Kovács (2006) és Muráth (2010) alapján jellemezzük.
Az Eördögh Tibor által készített szótár többek között a magyar szakkifejezé-
sek egységesítését, használatuk elősegítését, valamint a vadász szaknyelvi szavak
és kifejezések megfelelő használatát szolgálja. A szakszótár a vadászat és a vad-
gazdálkodás a 20. század második felében használt szakszavainak és szakkifejezé-
seinek értelmezését adja, néhol hosszabb, részletekbe menő magyarázatokkal és a
folyamatok pontos leírásával. Az egynyelvű, nyomtatott szakszótárban a szakszó-
kincs betűrendbe rendezett. A témákat összevontan, tárgykör szerint egy címszó
alatt tárgyalja. A szótárában közel 2500 szakszót és szakkifejezést rögzített
Eördögh. A szótáríró a képzett, összetett szavakat és szuffixált alakokat is rendsze-
rezi. A wiegandi elvekre épülő szakszótártipológia (Muráth 2010) alapján a kötet
enciklopédikus szakszótárnak tekinthető.
Kopa János az általa összeállított szakszótárban a vadászat során használt
idegen nyelvi elemek helyett kínál magyar alternatívát. Szótárában a vadászat
során használt magyar szakszavakat és szakkifejezéseket gyűjtötte össze. A szótár-
író a képzett, összetett szavakat és szuffixált alakokat csak abban az esetben veszi a
címszavak közé, ha a jelentés nem következtethető ki az alkotóelemekből. Az

130
egynyelvű, nyomtatott kisszótár összesen 620 szakkifejezést és szakszót tartalmaz
betűrendben. A wiegandi elvekre épülő szakszótártipológia (Muráth 2010) alapján
a kötet enciklopédikus szakszótárnak tekinthető.
5.1 Hálózatok az Eördögh (1976) és a Kopa (1999) szótárban

Az Eördög Tibor és Kopa János által írt szótárakból tíz-tíz szakszót (cserke-
lés, grandli, hajtás, ördöggyűrű, agyar, őzhívás, barcogás, barka, kaffog, sózó)
választottam ki. A kiválasztott szakszavak és szakkifejezések különböző témakörbe
tartoznak, szerepel köztük: a vad testrészét, a vad tevékenységét és a vadász tevé-
kenységét megnevező szó és kifejezés. A fent megnevezett szakszavak és szakkife-
jezések mindegyike megtalálható mindkét általunk vizsgált vadász szaknyelvi
szótárban.
A szócikkekben a szemantikai hálózatokat vizsgáltam. A vadász szaknyelvi
szakszótárak esetében a hálózatok kezdő eleme a szócikk címszava. A címszóhoz
tartozó szócikkben, a meghatározásban található további szakszavak és szakkifeje-
zések, melyeket a szakszótárakban dőlt betűvel vannak kiemelve, jelentik a kapcso-
latokat a következő szócikkhez. Az utalások a hálózat következő elemei is egyben.
A felrajzolt szemantikai hálók egymástól elkülöníthető elemekből állnak, melyeket
kapcsolatok kötnek össze.
A kiválasztott tíz-tíz szakszó és szakkifejezés szemantikai hálózatának (lásd
melléklet) a kezdő eleme a szócikk címszava. A tíz-tíz szakszó esetében az egyes
ábrák következő elemei a meghatározásban található szakszavak és szakkifejezé-
sek, melyeket a kezdő elem alá kerültek. Az ezeknek a szakszavaknak és szakkife-
jezéseknek a meghatározásában található vadász szaknyelvi elemeket is megnéz-
tem, és az előbbihez hasonló módon rögzítettem. A két elem közti kapcsolatot a
kapcsolat típusának megfelelő nyíllal jelöltem. A 21-24. ábrák (lásd a melléklet-
ben) olyan vadász szaknyelvi szavak szemantikai hálózatai, melyek nem a tíz
kiválasztott szakszó vagy szakkifejezés közé tartoznak; viszont jól mutatják, hogy
bizonyos címszavakból kiindulva ugyanazon szavakhoz érhetünk vissza, ha a
szócikkek „hivatkozásait” követjük. Ezeket az ábrázolás megkönnyítése miatt
rajzoltam fel, és hálózati ábrákban félkövéren jelöltem.
A vadász szaknyelvi szótárak hálózatai esetében irányított kapcsolat áll fenn
az elemek között, melyek irányát nyíllal jelöltem. A nyilak iránya jelzi azt, hogy az
elemek mely szócikkre utalnak. Mindkét szaknyelvi szótár esetében fennállnak
olyan kapcsolatok, ahol az utalások szócikkében a rájuk utaló elem is megtalálható
(szarvas-döhér, szarvas-dagonya, ördöggyűrű-őzbak). Ezeket a kapcsolatokat oda-
vissza mutató nyíllal jelöltem. Erre példa 8. ábra (lásd a mellékletben), mely eseté-
ben az ördöggyűrű címszó meghatározásában megtalálható az őzbak szakszó, mely
a kapcsolatot jelenti. Az őzbak szakszó meghatározásában pedig megtalálható az
ördöggyűrű utalás. Egyes esetekben ezek az oda-vissza mutató kapcsolatok (7. és
8. ábra lásd a mellékletben) a szinonim kifejezéseket jelölik (boszorkánygyűrű-
ördöggyűrű). A címszóra visszautalás a szócikk szövegében majdnem minden elem
esetében előfordult, azonban ezeket nem jelöltem külön az ábrákon, mert ezek a
szakszavak nem magyarázó jelleggel voltak jelen a szócikkekben.

131
 Eördög (1976) szótára esetében az elemek fele (cserkelés agancs, ördöggyű-
rű, őzhívás, sózó) a hálózat többi eleméhez képest sok kapcsolattal rendelkezik (7.
ábra lásd a mellékletben). A gyakrabban ismétlődő elemek és kapcsolatok közé
tartoznak az állatmegnevezések (szarvas, vaddisznó, őz). Vannak kis számú ele-
mek, melyek több kapcsolattal bírnak, és a kapcsolatok számának a csökkenésével
párhuzamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező elemek száma.
Kopa (1999) szótára esetében a vizsgált szavak között az Eördögh-szótárhoz
képest kevesebb azon elemek száma, melyek a hálózat többi eleméhez képest sok
kapcsolattal rendelkeznek. A gyakrabban ismétlődő elemek és kapcsolatok közé
tartozik a trófea szakszó (12. ábra lásd a mellékletben). A szakszótár címszóállo-
mányában nem találhatók meg az állatmegnevezések. Vannak kis számú elemek,
melyek sok kapcsolattal bírnak, és a kapcsolatok számának a csökkenésével párhu-
zamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező elemek száma.

6. A hálózatok összehasonlítása

Mindkét szakszótárból tíz elemet választottam ki véletlenszerűen. A tíz elem

segítségével felrajzoltam azok komplex szemantikai hálózatát a szótárak alapján. A
rendszerek minden esetben hálózatoknak tekinthetőek, mivel elkülöníthető ele-
mekből állnak, melyeket kapcsolatok kötnek össze. Az elemek között irányított
kapcsolat áll fenn. A vadász szaknyelvi szótárak esetében fennállnak olyan kapcso-
latok is, ahol az utalások szócikkében a kapcsolatot jelentő elem is megtalálható
(szarvas-döhér, szarvas-dagonya, ördöggyűrű-őzbak).

Szótár Szavak Gyakori elemek, kapcsola-

száma tok
Eördögh Tibor 2500 szarvas, vaddisznó, őz
Kopa János 620 trófea
1. táblázat. Eördögh (1976) és Kopa (1999) szótárak jellemzői.

A két szótár esetében különbség van a szakszavak számát illetően, mely kü-
lönbség a szótárak kiválasztásánál döntő szerepet játszott (1. táblázat). Az
Eördögh-szótár esetében a gyakrabban ismétlődő elemek, kapcsolatok közé az
állatnevekkel kapcsolatos hálózatok tartoznak, míg a Kopa-szótár esetében egyet-
len esetben sem találkozunk állatmegnevezéssel kapcsolatos elemmel és kapcsolat-
tal.

132
 1. ábra. Fokszám az egyes szakszavak és szakkifejezések esetében.

Vannak kis számú elemek, melyek sok kapcsolattal rendelkeznek (1. ábra),
és a kapcsolatok számának a csökkenésével párhuzamosan növekszik az adott
kapcsolattal rendelkező elemek száma. A Kopa János által írt szótárban találko-
zunk legtöbbször olyan szócikkel, melynek magyarázatában egy szakszó található
(16. ábra lásd a mellékletben). Ezt, az Eördögh (1976) és a Kopa (1999) szótárak-
ból kiválasztott tíz szakszó és szakkifejezés komplexitásában jelentkező különbsé-
get szemlélteti a diagram is. A Kopa által írt szótárban található címszó két eset-
ben, a grandli és a hajtás szakszavak esetében (4. és 6. ábra lásd a mellékletben)
rendelkezik a másik szakszótárnál több kapcsolattal. Az Eördögh-szótárban a
legtöbb kapcsolata a cserkelés és a sózó szavaknak van, míg a legkevesebb a
barkaszakszónak van. Kopa szótárában a legtöbb kapcsolattal a hajtás és az ördög-
gyűrű szakszavak rendelkeznek, míg a legkevesebbel az agyar, a barcogás, a barka,
a kaffog és a sózó szakszavak. Két esetben, az őzhívás és az ördöggyűrű szaksza-
vak esetében a két szótár ugyanannyi kapcsolattal rendelkezik.

7. Összefoglalás

A tanulmány célja az volt, hogy bemutassa és összevesse Eördögh (1976)

Vadászok nyelvén és Kopa (1999) Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény
című szótárak tíz véletlenszerűen kiválasztott szócikkében szereplő vadász szak-
nyelvi szavak és kifejezések komplex szemantikai hálózatos felépítését.
A vizsgált hálózatok alapján megállapítható, hogy a vadász szaknyelvi szótá-
rak szócikkeiben szereplő vadász szaknyelvi szavak és kifejezések komplex háló-
zatot alkotnak. Ezek a szemantikai hálózatok jelentősen különböztek a tíz szócikk-
ben attól függően, hogy mennyire részletes és összetett a szócikk. A fokszámok is
tükrözik ezt a megoszlást: minél komplexebb a szócikk, annál több utalást és
szóemlítést találunk benne. Eördög (1976) szótárában komplex, részletekbe menő
szócikkek olvashatóak, több az adott témakörhöz tartozó szakszó és szakkifejezés
említésével. Kopa (1999) szótárában tömörebb szómagyarázatok találhatók.

133
 A komplex szócikkek előnye, hogy elősegítik a pontosabb, félreértésektől
mentes meghatározást. A tömörebb szócikkek, melyek kevés szóemlítést foglalnak
magukba, csak egy-egy témakört érintenek, nem adnak tág képet az adott szakszó-
val és szakkifejezéssel kapcsolatban.
A szótárak hálózatos jellegének a vizsgálata a szótárírásnál hasznosítható.
Rávilágít arra, hogy még mely szakszavak és szakkifejezések definiálása és több
utalással való értelmezése elengedhetetlen a pontos meghatározáshoz.

Irodalom

Balázs Géza 2010. Minden Mindennel összefügg? Hálózatkutatás a nyelvben. In

Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás –
Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 18-25.
Balázs Géza 2013. A magyarországi hálózatkutatás eseménytörténetéhez. In Balázs
Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Hálóza-
tok a társadalomban és a nyelvben. Budapest – Szeged: Inter et al. 129-141.
Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub.
Bérczy Károly 1860. Vadászati műszótár. Budapest: Fiesta.
Bóta András – Krész Miklós – Pluhár András 2013. A szóhasználatok közösség-
struktúrája. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Há-
lózatkutatás – Diszciplínák és metszéspontok. Budapest – Szeged: INTER –
MSZT – BOM – SZTE – JGYPK. 41-53.
Csermely Péter 2005a. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
Csermely Péter 2005b. Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk. Mindentudás Egye-
teme előadás. 7/1. 2005. szeptember 12. Szöveges változat:
http://www.mindentudas.hu/csermelypeter/20050911csermely.html
Cserszilvásy Ákos 1896. A vadászat mestere. Budapest: Franklin-Társulat.
Csőre Pál 2003. A magyar vadászati szaknyelv kialakulása. In W. Nagy Ágota
(szerk.): A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szak-
nyelv kialakulása. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 51-65.
Eördögh Tibor 1976. Vadászok nyelvén. Budapest: Mezőgazdasági.
Fáczányi Ödön 2003. Vadászmagatartás. Budapest: Nimród Vadászújság.
Forgách Sándor 1875. Vadászműszótár. Budapest: Athenaeum.
Fóris Ágota 2002. Szótár és oktatás. In Géczi János (szerk.): Iskolakultúra. Pécs.
Fóris Ágota 2007. A skálafüggetlen hálók nyelvészeti vonatkozásai. Alkalmazott
Nyelvtudomány. 7/1-2: 105-125.
Fóris Ágota 2010. A fordítás skálafüggetlen hálómodellje. In Balaskó Mária –
Balázs Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társa-
dalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 122-142.
Földes Csaba 2004. A szótárak nagyságrendi osztályozásáról és elnevezéséről. In
Fóris Ágota – Pálfy Miklós (szerk.): A lexikográfia Magyarországon. Buda-
pest: Tinta. 29-38.

134
Hőnig István 1889. Vadászati műszótár. Budapest: Országos Magyar Vadászati
Védegylet.
Kékessy László 1925. A magyar vadász kézikönyve - a magyar vadásznyelv szótá-
ra. Budapest: Tinta.
Kopa János 1999. Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény. Budapest: Mező-
gazda.
Kovács László 2002. Vadászlexikon. Budapest: Saxum.
Kovács László 2006. Szaknyelvek oktatásának problematikája és segédeszközei. In
Kovács László – Tóth József (szerk.): Határsávok 2003-2004. Szombathely:
Savaria University Press. 220-231.
Kovács László 2007. Mentális lexikon és a kis világok. Alkalmazott Nyelvtudo-
mány. 7/1-2: 141-150.
Kovács László 2010. Hálózatelmélet és a nyelvészet. In Balaskó Mária – Balázs
Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalom-
ban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 9-17.
Kovács László – Orosz Katalin – Pollner Péter 2012. Magyar szóasszociációk
hálózatai. Magyar Tudomány. 2012/6: 699-705.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikon-
ban. Budapest: Tinta.
Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Muráth Judit 2010. Szaknyelv és lexikográfia. In Dobos Csilla (szerk.): Szaknyelvi
kommunikáció. Budapest: Tinta. 23-50.
Németh Zoltán 2013. Hálózatelmélet és irodalomtudomány. In Balázs Géza –
Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a tár-
sadalomban és a nyelvben. Budapest – Szeged: Inter et al. 87-101.
Pák Dienes 1829. Vadászattudomány. Budapest: Magyar Királyi Tud. Egyetem.
Szabó István Mihály 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezred-
fordulón. Magyar Tudomány 47(108)/6: 1-33.
Varga Mónika megjelenés alatt. A vadásznyelv a szaknyelvek rendszerében.

Internetes forrás:
Faragó Sándor 2011. A vadászati szaknyelv kialakulása és története. NymE BTK.
XXI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. Letöltve: 2014. szep-
tember 6.
https://videotorium.hu/hu/recordings/details/4824,A_vadaszati_vadgazdalko
dasi_szaknyelv_kialakulasa_es_tortenete

135
 Melléklet

cserkelés

nagyvad cserkészút vad lőtávolság

vadtenyésztés vaddisznó hajtóvadászat

hajtani

vadász vaddisznó hajtóvadászat vad apróvad

vadfaj sörét

1. ábra. Cserkelés (Eördögh 1976: 33–34).

cserkelés

vadász vad

vadászetika

2. ábra. Cserkelés (Kopa 1999: 44).

grandli

gyöngyfog szarvas vadász

3. ábra. Grandli (Eördögh 1976: 66).

grandli

trófea gyöngyfog szarvasbika szarvastehén

vadász szarv vad agancs

vadászetika felrak szarv vadász

vadászetika

4. ábra. Grandli (Kopa 1999: 59).

136
 hajtás

apróvad vaddisznó hajtó

vadfaj

vadkan vaddisznó

vaddisznó

5. ábra. Hajtás (Eördögh 1979: 68).

hajtás

hajtó vadászat elejtés vad hajtóvonal

hajtóvadászat vad vad

hajtó

6. ábra. Hajtás (Kopa 1999: 60).

ördöggyűrű

boszorkánygyűrű üzekedés őzbak suta vadász

bőgés rigyetés szarvas őz lesutult

agancs leveti

agancs

7. ábra. Ördöggyűrű (Eördögh 1976: 123).

ördöggyűrű

boszorkánygyűrű üzekedés őzbak suta borítani

őz vad

8. ábra. Ördöggyűrű (Kopa 1999: 86).

137
 agyar

kampó trófea bajusz

zerge dísztábla agancs agyarpár

9. ábra. Agyar (Eördögh 1976: 14).

agyar

trófea

szarv agancs vadász

10. ábra. Agyar (Kopa 1999: 30).

őzhívás

bak suta gida csalsíp

őz őz őz zerge

11. ábra. Őzhívás (Eördögh 1976: 126).

őzhívás

bak gida üzekedés beugrik

őz zerge őz

12. ábra. Őzhívás (Kopa 1999: 87).

barcogás

szarvas üzekedés dámbika

bőgés szarvas

13. ábra. Barcogás (Eördögh 1976: 18).

barcogás

dámbika

14. ábra. Barcogás (Kopa 1999: 35).

138
 barka

háncs agancstisztítás

agancs rőtvad

15. ábra. Barka (Eördögh 1976: 19).

barka

agancs

16. ábra. Barka (Kopa 1999: 35).

kaffog

kotorékeb róka vakjárat

kan szuka bunda bokréta talppárnamirigy koslat vadászeb kotorék

vadkan irha csuha gerezna jelzőmirigy vizsla

vaddisznó

17. ábra. Kaffog (Eördögh 1976: 79).

kaffog

csaholás

róka

18. ábra. Kaffog (Kopa 1999: 67).

sózó

felveszi nyalató rájár vaddisznó

19. ábra. Sózó (Eördögh 1976: 141).

sózó

nyalató

20. ábra. Sózó (Kopa 1999: 98).

139
 őz

agancs bak suta dörzsölés hullató tükör boszorkány- dörzsfa gida örökítés
gyűrű

zerge őz őz agancsverés őz ördöggyűrű őz nemesítés

zergekampó

agancs
21. ábra. Őz (Eördögh 1976: 124-126).

vaddisznó

malac konda vadfaj

kan dúvad nagyvad mázol sertésszőr vadkan páncél sörét, trófea

vaddisznó vaddisznó vaddisznó agancs

22. ábra. Vaddisznó (Eördögh 1976: 176-177).

agancs

gím- őz farkas gyilkos barka háncs

szarvas dám agancsszár vendégág ág agancs
agancstő
jégág szemág

lapátos barcogás ünő fenni elülső jégág vendégág háncs

rigyetési ág barka
folt

nászfolt rőtvad agancs

23. ábra. Agancs (Eördögh 1976: 11–12).

agancs

vadászetika felrak szarv vadász őz

vadászetika

24. ábra. Agancs (Kopa 1999: 28–29).

140
Hálózatok és társadalomtudományok

141
142
 Emigráns diskurzusok csoportalkotó hálózatai

Bakó Béla

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Ki-

válóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást bizto-
sító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt
projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Euró-
pai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

The studying of different texts about social and cultural phenomenon gener-
ally based on the postulation that the origin and metamorphoses of these texts
leads the researcher to the recognition to the relevant historical, social and
cultural contexts. At the same time emerges the question that what context
can we identify in the discourses, what kind of reality can we recognize from
this viewpoint and what’s the link between discourses and cultural groups?
In my essay I try to analyze the discourses of a special social community –
the immigrants – based on the theory of social networks. I try to identify
what kind of networks can we realize in the narrations of the discourses, how
many strong or weak ties can we identify in the stories of the authors and
how complex can the network be if we complete it with the circumstances of
uses.

0. Bevezetés

A kivándorlókról, diaszpórában élő közösségekről szóló elemzésekre általá-

nosan jellemző tendencia – leszámítva a nagy egyéniségek életútjának bemutatását
megcélzó munkákat –, hogy az emigrációt hajlamosak belülről homogén és kívül-
ről lehatárolt csoportoknak tekinteni. Ez a makacsul ellenálló „csoportizmus” (a
fogalom Rogers Brubakertől származik, ő az angol eredetiben a ’groupism’ termi-
nust alkalmazza) (Brubaker 2005) különösen meglepő a társadalomelméleti elem-
zések módszertanának változásainak kontextusában, melyek közül többen emeltek
vétót az ellen, hogy a csoportokat az objektív valóságban létező valódi, szilárd
dolgokként kezeljük. Gondolok itt olyan mikrointerakcionalista megközelítésmó-
dokra, mint az etnometodológia, diskurzuselemzés, a társadalmi hálózatok elméle-
te, a kognitivizmus vagy a feminista elméletek; de említhetném az olyan individua-
lista szemléletmódokat, mint a racionalista választások elmélete vagy a játékelmé-
let.

143
 Ez alapján írásomban abból indulok ki, hogy a „kívülről” kategorizált cso-
port helyett érdemesebb egyfajta „belülről” történő vizsgálat felé fordulni, melynek
alapját a csoport által elmesélt emlékezeti események, történetek jelentik, melyek
legnyilvánvalóbb megnyilvánulási formái az emigráció esetében a vándorlástörté-
netekhez köthetőek. Ezek a kollektív történetek – nevezzük diskurzusoknak – a
csoport tagjait olyan erős kötésekként, olyan kollektív emlékezeti elemekként kötik
össze, melyek hálózatba rendeződve egyfajta állandóságot rejtenek magukban, s
tartósan jelenlévő identitási elemeket szolgáltatnak az adott közösségnek. Ennek a
megkülönböztetésnek a szükségességét a társadalmak dinamikus metamorfózisai
teszik szükségessé, hiszen – ahogy Mills fogalmaz – „ha meg akarjuk érteni a
társadalmi struktúra dinamikus alakulását, akkor meg kell különböztetnünk a tartós
tendenciákat.” (Mills 1970: 404) Ezek a tartós tendenciák azok az „elsődleges
fontosságú elbeszélések, amelyeket mesélnek, ismételnek és különféle változatok-
ban előadnak; meghatározott körülmények között elmondott formulák, szövegek,
szertartáshoz kapcsolódó diskurzuscsoportok.”(Foucault 1970: 873) Ezek azok az
elbeszélések, melyek megőrződtek a kollektív emlékezetben, s melyek meghatáro-
zó jelleggel bírnak adott kultúra emlékezetében. S ezek azok az elbeszélések,
melyek az ismétlés és az azonosság játéka útján létrehoznak egy olyan kollektív
identitást – sajátos szubkultúrát –, melyet végső soron emigráns identitásnak,
emigráns kultúrának nevezhetünk.

1. Emigráns társadalmi hálózat

Minden civilizáció, ahogy Goldmann fogalmaz, felrajzolja az alapvető bepil-

lantását abból a világnézetéből, amit adaptál. És ez a világlátás minden esetben
sokszínű, hacsak nem társadalmi húzóerők határozzák meg. (Braudel 1995: 16)
Amennyiben az életrajzi elbeszélést olyan társadalmi konstrukciónak fogjuk fel,
amely egyszerre foglalja magában a társadalmi valóságot és az alany élményvilá-
gát, azzal a kérdéssel kell szembenéznünk: miképpen rekonstruálhatunk egy olyan
társadalmi struktúrát, amely az élettörténeti tapasztalatok és a társadalmilag megha-
tározott sémák interakciója során újra és újra megfogalmazást nyer, és eközben
meg is változik. (Rosenthal 1995)
Ez az jelenti a gyakorlatban – Rogers Brubakert idézve –, hogy adott kategó-
riáról „nem szilárd csoportként vagy entitásként gondolkodunk, hanem gyakorlati
kategóriákat, kulturális idiómákat, kognitív sémákat, diszkurzív kereteket, kollektív
reprezentációkat, intézményi formákat, politikai cselekvési terveket és esetleges
eseményeket kifejező terminusokban.” (Brubaker 2005: 115) A csoportként léte-
zést ezesetben, mint eseményt kezeljük, mint valamit, ami „történik”, ahogy ezt E.
P. Thompson az osztállyal kapcsolatban javasolta. (Thompson 1963) Ez alapján a
csoport meghatározása azon a diszkurzív gyakorlaton alapul, melyben a definíció
nem arra a kérdésre ad választ, hogy az elemző mi alapján határozza meg a vizsgá-
lat tárgyát képező csoportot, sokkal inkább azon, hogy a csoportot képező
indivídumok mi alapján határozzák meg a közösséghez tartozásukat, per

144
definitionem mi alapján különítik el magukat, s rendezik együvé tartozásukat
egységes konfigurációvá.
Az egységes konfiguráció felleléséhez meg kell találni azt az alapot, mely a
rendeződési elvet generálja. Az emigránsok esetében ez a generátor, a csoport
kulturális közösséghez tartozása mindenekelőtt nyelvi kapcsolódás, amely az
olvasmányok, filmek és a kulturális környezet megválasztásában valósul meg. Ez
bizonyos fokig közösségi önmeghatározás is. Közösségileg például a magyar
emigráns magyarnak tartja magát, de ezt elsősorban kulturálisan éli meg; az iro-
dalmi érdeklődés bizonyos fokig a politikai pótlék szerepét játssza nála. (Kende
2007: 65)
A kulturális közösség megtalálása után a következő lépés a közösség egyéb
jellemzők mentén történő elemeire bontása, mely hálózatba rendeződve befolyásol-
ja a csoport által elbeszélt diskurzusok egységét. Ez alapján érdemes különböző
alegységeket kiemelni, melyek fürtökként tapadnak az alapjellemzőként meghatá-
rozható kulturális identitáshoz, visszahatva arra, módosítva annak örökölt alapjel-
lemzőjét, és kialakítva egy sajátos konfigurációt. Ennek beazonosítására Blau
elméletének alapjaként meghatározható társadalmi struktúra kvantitatív koncepció-
ja szolgál. E szerint a társadalmak makroszerkezetét a társadalmi pozíciók egy
olyan többdimenziós tereként konceptualizálhatjuk, amely túl azon, hogy a társada-
lom tagjai elhelyezkednek benne, a társadalmi kapcsolatok hálózatainak alakulásá-
ra is hatással van. A szóban forgó tér tengelyeit („strukturális paramétereit”) a
társadalmi rétegződés dimenziói alkotják. E paraméterek lehetnek nominálisak
vagy graduálisak. A nominális paraméterek (mint pl. a nem, a vallás, a lakóhely
stb.) a népességet egymástól éles határokkal elkülöníthető alcsoportokra osztják
úgy, hogy az ilyen alcsoportok tagjai között nem értelmezhető semmiféle hierar-
chikus rangsor, pusztán a „másság” relációja. A graduális paraméterek (mint pl. a
jövedelem, a vagyon, a presztízs stb.) viszont a népességet státusz-fokozatok
szempontjából rangsorolják. Mindezek alapján, a társadalmi differenciálódás két
alapvető megjelenési formája a különbözőség („heterogenitás”) és az egyenlőtlen-
ség. Míg az előbbi a népesség nominális paraméterek szerinti eloszlására utal,
addig az utóbbi a társadalom tagjainak graduális jellemzők szerinti megoszlását
jelöli. (Blau 1977)
Mindezek alapján kialakul az emigráns csoport, mint önálló hálózati struktú-
ra, melynek kerete a kulturális sajátosságok mentén rendeződik egységbe, s mely-
nek hálózati elemeit a nominális és graduális paraméterek egymásra vetített dimen-
ziója alakítja ki. Az így kialakított statikus hálózatot dinamizálja a hálózat egyes
elemei által létrehozott diskurzus, mely – bár az egyes elemekből fakad, mégis
egyének feletti – csoportképző elemként funkcionál.

2. A hatalom mint a hálózat dinamikussá tételének kritériuma

Természetesen csak látszólag tűnik egyértelműnek egy szövegcsoport tema-

tikus elemzéséből kiindulva jellemezni egy „mentalitást” („világképet” vagy „ideo-

145
lógiát”), majd ezt egyértelműen megfeleltetni egy társadalmi csoportnak. A feladat
bonyolultabb, ha a diskurzusok sorozatát a maguk különlegességében elemezzük,
vagyis figyelembe véve a keletkezés helyét (és miliőjét), illetve ennek feltételeit és
lehetőségeit. Ezen felül egy adott diskurzus vizsgálata során az azt irányító és
ellenőrző szabályokból kell kiindulni, illetve hitelességére és igazságtartalmára is
rá kell kérdezni. (Chartier 2009: 53) Az etnicitás itt nem pusztán a hagyományos
kötődések kivetítődése vagy felelevenítése, hanem olyan társadalmi képződmény,
amelyet tudatosan felhasználnak az erőforrások és a hatalom elosztásáért vívott
harcokban. (Horowitz 1985) A hatalom ezesetben olyan „cselekvések totális szer-
kezete, amelyekkel lehetséges cselekvésekre gyakorolnak hatást; ingerel, ösztökél,
elcsábít, könnyebbé vagy nehezebbé teszi a dolgokat; végletes esetben kényszert
vagy teljes tilalmat szül, mindezekkel együtt azonban mindig olyan cselekvési
mód, amellyel cselekvő szubjektumra vagy szubjektumokra cselekszenek, illetve
képesek a cselekvésre. Cselekvések együttese, mely más cselekvésekre hat.”
(Foucault 2002)
Az emigráció, mint kategória vizsgálatának diszkurzív karrierjét a hatalom
fogalmának középpontba állításával kényszerek és késztetések rendszerén keresztül
lehet elkülöníteni. Ezek külső kényszerek és belső késztetések játéka útján nehe-
zednek az aktorokra, s állítják elő a diskurzusból – eseményekről, melyekről be-
szélnek, ismételnek – a csoportok identitását, s teszik mindezt az ismétlés és az
azonosság játéka útján. (Foucault 1991) Ennek első lépéseként azt kell látni, hogy
az emigráns létet megalapozó menedékkérés aktusa egy olyan diszkurzív helyzet-
ként fogadható el, mely meghatározó a csoportként létezés lehetősége szempontjá-
ból. Eseményszerűségét hordozza magában az a diszkurzív pillanat, melynek során
a kultúra és az örökség játéka mentén létrehoz egy sajátos identitásformát, amit az
egyszerűség kedvéért emigráns identitásnak nevezhetnénk.
Felmerül a kérdés, hogy miként jön létre az identitást megteremtő diskurzus,
az emigráns emlékezés archetípusa. Pontosabban a kérdés úgy hangzik, hogy
milyen kényszerek hatására és milyen késztetés alapján jön létre az a sajátos konst-
rukció, melyet végeredményben önálló kategóriaként fogadhatunk el, mint emig-
ráns csoportot. Amennyiben vizsgálatom fókusza az emigráció egy adott térhez és
időhöz kötődő kategóriájának definiálása, úgy a kérdés úgy is elhangozhatna, hogy
adott kategória helyzete mennyiben különbözik a múltban hasonló körülmények
közé kényszerült csoportok helyzetétől. Ezt az elkülönítést jól illusztrálhatja egy –
Standeisky Éva által feltett – kérdés: „Vajon hogy fogadhatta az 1956-os októberi
változásokat az a sváb származású férfi, akinek módos parasztgazda apját 1944
nyarán a csendőrök zsidók rejtegetése miatt a szeme láttára lőtték agyon, majd az
oroszok négy testvérével kényszermunkára hurcolták, ahonnan hosszú évek múltán
súlyos betegen, „fasisztának” bélyegzetten, másodmagával került csak haza?”
(Standeisky 2010: 347) A hatalmi elkülönítést itt két – egymással szorosan össze-
függő – fogalom mentén szeretném megragadni. Az első maga az intézmény, mely
itt nem más, mint egy olyan testetlen létező, amelyet azzal a feladattal ruháznak
föl, hogy megmondja mi az ami van. (Boltanski 2008: 71) Mivel azonban az in-
tézmények kapcsán egy testetlen létezőről beszélünk, azzal a problémával kell

146
szembenéznünk, hogy a szóban forgó létező nem tud másként megnyilvánulni,
mint szóvivők útján, azaz hozzánk hasonló hús-vér létezőkön keresztül. (Boltanski
2008: 71) Ehhez kapcsolódik a második hatalmi elkülönítés, melyre a tömeg kife-
jezést használom. A tömeg ebben a fogalmi környezetben – Standeisky Éva tömeg
fogalmát adaptálva – nem megszemélyesíthető emberek, csoportok összessége,
hanem egyes szám harmadik személyű cselekvő (aktor, ágens). (Standeisky 2010:
37) A tapasztalat egyértelmű tanúsága szerint szüntelenül ki van téve a pillanatnyi,
tisztán emocionális és irracionális befolyásolás hatásának. (Weber 1970: 461)
Foucault teoretikus jellegű írásai nyomán az látszik, hogy az ilyen módon ér-
telmezett hatalom sajátosan decentrált társadalmi jelenség, helye a társadalomban
sem nem centrális, sem nem hierarchikusan fölérendelt: létmódja a diszperzió, a
társadalom különféle intézményeiben való szétterjedés. Megoszlása hálózatszerű,
egy társadalmi háló csomópontjain keresztül áramlik, cirkulál folytonosan. A
szubjektum és a hatalom viszonyát a szubjektumnak ebben a hálózatban aktuálisan
elfoglalt helye határozza meg: ettől függően gyakorolja vagy szenvedi el a hatalom
valamely formáját. (Foucault 2002)

3. Összefoglalás

Nem elég azt mondani, hogy az emigráció nemzetileg, kulturálisan és társa-

dalmilag konstruált, hanem azt is részletezni kell, hogy miként van konstruálva.
Hiszen – ahogy Fernand Braudel fogalmaz – csak akkor érthetjük meg a struktúrák
finom szövevényét, ha rekonstruálunk, hipotéziseket állítunk fel, és megpróbáljuk a
dolgokat értelmezni, megszűrni a valóságot, és egyben túl is haladni rajta. (Braudel
2007: 175) Ennek a folyamatnak a legáltalánosabb hívószava a kultúra, szervező
elve a diszkurzív gyakorlat, melynek következtében az emigráció csoportként való
definiálását kulturális diszkurzív gyakorlatként lehet meghatározni.
E kettős – kényszeren és késztetésen alapuló – módszerkövetelmény mentén
végeredményben szemügyre vehetnénk/szemügyre vehetjük az emigrációt, a hozzá
kötődő vándorlástörténeti elbeszéléseket, melyek politikával, gazdasággal stb. is
foglalkoznak, s az így felrajzolt hálózat lehetőséget teremt arra, hogy egy sajátos
kulturális csoportot egységként kezelve fogjunk hozzá egy társadalmi – társada-
lomtörténeti – elemzéséhez.

Irodalom

Blau, Peter Michael 1977. Inequality and Heterogeneity. New York: The Free
Press.
Boltanski, Luc 2008 „Mi az ami van? A gyakorlat, a megerősítés és a kritika mint a
bizonytalanság társadalmi kezelésének modalitásai.” Replika, 2008. szeptember:
57-85.

147
Braudel, Fernand 2007. „A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú
időtartam.” In Benda Gyula – Szekeres András (szerk.): Az Annales - A
gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata. Budapest:
L'Harmattan – Atelier. ????
Braudel, Fernand 1995. „The Study of Civilization Involves All the Social
Sciences.” In Fernand Braudel (ed.): A History of Civilization. London:
Penguin. ????
Brubaker, Rogers 2005. „Csoportok nélküli etnicitás.” In Kántor Zoltán – Majtényi
Balázs Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. Budapest: Rejtjel Kiadó:
112-123.
Burt, Ronald Stuart 1982. Toward a Structural Theory of Action. Network Models
of Social Structure, Perception, and Action. New York – London: ????.
Chartier, Roger 2009. „A világ mint reprezentáció.” In Kisantal Tamás (szerk.)
Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem. Budapest: Kijárat Kiadó: 35-54.
Foucault, Michel 1991. A diskurzus rendje. (L’ordre du discours.) Székfoglaló
beszéd a Collège de France-ban. Elhangzott 1970. december 2-án. Holmi
1991/7.: 898-889.
Foucault, Michel 2002. „A szubjektum és a hatalom.” In Bókay Antal – Vilcsek
Béla – Szamosi Gertrúd – Sári László (szerk.): A posztmodern
irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig
Budapest: Osiris. 396-409.
Granovetter, Mark 1985. „Economic Action and Social Structure: The Problem of
Embeddedness.” American Journal of Sociology. 91/3: 481-510.
Gyáni Gábor 2002. „56-os menekültek emlékező stratégiái.” In Kanyó Tamás
(szerk.) Emigráció és identitás. 56-os magyar menekültek Svájcban. Budapest:
L'Harmattan - MTA Kisebbségkutató Intézet: 135-148.
Horowitz, Donald L 1985. Ethnic Groups in Conflict. Berkeley: University of
California Press.
Kende Péter 2007. „Az 1956-os forradalom és a magyar emigráció.” In Böröndi
Lajos – Deák Ernő (szerk.): 1956 utóélete Ausztriában – Európában. A
meneküléstől az integrációig,. Bécs: Ausztriai Magyar Egyesületek és
Szervezetek Központi Szövetsége. 63-72
Mills, Charles Wright 1970. „Mire jó a történelem?” In Charles Wright Mills
(szerk.): Hatalom, politika, technokraták. Válogatás C. W. Mills műveiből.
Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó. 393-422.
Polányi Károly 1976. „A gazdaság mint intézményesített folyamat.” In Polányi
Károly (szerk.): Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Budapest:
????. 228-273.
Rosenthal, Gabriele 1995. Erlebte und erzählte Lebensgeschichte. Gestalt und
Struktur biographischer Selbstbeschreibungen. Frankfurt a. M.: Campus.
Standeisky Éva 2010. Népuralom ötvenhatban. Pozsony – Budapest: Kaligram –
1956-os Intézet.
Weber, Max 1970. Állam, politika, tudomány. Tanulmányok. Budapest:
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

148
 Hálózatok az álomban

Balázs Géza

0. Bevezetés

A tanulmány az álomkutatás 20. század második felében felívelő szakaszához

kapcsolódik. Korábban már fölvetették az álomkutatásnak a nyelvészettel vagy a
szemiotikával való kapcsolatát. Jelen tanulmány ezek mellett a hálózatkutatás
szempontjainak érvényesítését javasolja. Rövid tudománytörténeti áttekintés után
az álom meghatározása: nem a közlés eszköze, nem logikus, talán prelogikus
gondolkodás. A teljes problémakör bemutatása érdekében 12 pontban az álomkuta-
tás új, antropológiai nyelvészeti problematikáját vázolja fel a szerző. Az álmokat
hálózatkutatási szempontból három kiemelt kérdésben közelíthetjük meg, illetve
magyarázhatjuk: (1) álomperiódus (az álom időszerkezete), (2) álomtematika, (3)
álomszerveződés.

1. Az álomkutatás megindulása és kiterjedése

Sigmund Freud fellépéséig az álmok világának főleg naiv, népi magyaráza-

taival találkozunk (melyek a népköltészetben és az irodalomban is felbukkannak).
Freud nyomában Carl Gustav Jung (pl. 1993) mélyítette el az álomelméletet, be-
kapcsolódtak a pszichologista, pszichoanalitikus vértezettségű etnológusok is (pl.
Róheim, 1984), majd az 1950-es években kapott újabb lökést a kutatás Eugene
Aserinsky és Nathaniel Kleitman (1953) hatására. Napjainkban sok irányból fordul
érdeklődés az álmok titokzatos világa felé, s a pszichológia, etnológia mellett
megjelentek az orvostudományi, neurobiológiai és különféle kognitív kutatások,
valamint folklorisztikai, összehasonlító vallástörténeti, irodalomtudományi (Bókay
2008) megközelítések. Balázs (2008) a gondolkodás formái, gondolatalakzatok
felől közelítve foglalkozik az álommal, alapvetően antropológiai nyelvészeti néző-
pontból (Balázs 2011, 2012, 2013). Az említett megközelítések nyomán vetjük fel
most szemiotikai és a hálózatkutatási szempontot is, amelyre már Michael Jouvet
(2002) is utalt az alvás- és álomkutatásait összefoglaló munkájában. Az onirikus
(álombeli) viselkedés megértésére különböző tudományterületek bevonását szor-
galmazza, így például a nyelvészetet és a szemiotikát is: „Ha tehát nagy számú,
mindenféle társadalombeli egyénnél szemiotikai, nyelvészeti és neuropszichológiai
vizsgálatot végeznénk az ÁE-ek [álomesemény] longitudinális sorozatain, akkor a
kapott információk kiegészíthetnék annak a néhány álomnak az elemzését, amelyet

149
a páciens a pszicho-analitikus díványán dolgoz fel és mesél el némi késéssel”
(Jouvet 2002: 69).
Az álomkutatás az utóbbi fél évszázadban több meglepő eredményt hozott.
Kiderült, hogy az alvás és az álom nem ugyanaz. Az álomnak periodikus ciklusai
vannak; az álom az agy harmadik állapota (1. ébrenlét – 2. alvás – 3. álom). Ezt a
harmadik állapotot elnevezték paradox alvásnak (másként: álomlátó periódus,
további nevei: REM-fázis = rapid eye movement sleep, gyors szemmozgási fázis,
D state = dreaming state). Azért paradox, mert a kimutatható álomperiódusban erős
szemmozgás észlelhető, az izomtevékenység ellazul (izomtónus hiánya), ezzel
szemben gyors agykérgi tevékenység észlelhető, megnövekedett energiafelhaszná-
lás, ekkor a legalacsonyabb a testhőmérséklet, (a nyugtalanító álmoknál) változik a
légzés- és szívritmus, és férfiaknál időszakos erekciós fázis lép föl (Jouvet 2002:
38), melyhez hasonló jelenség a nőknél is megfigyelhető (lubrikáció).

1.1 Az álom meghatározása

Freud (1986) szerint az álom nem a közlés eszköze, senkihez sem akar szól-
ni, de rejtett üzenetek vannak benne. Jung (1993) szerint az álom a tudatos gondol-
kodás feltűnő kontrasztja, illogikus, sőt prelogikus gondolkodást mutat. Elsősorban
visszafelé, s talán korlátozottan előrefelé is működik. Freud és Jung egyaránt úgy
véli, hogy az álomnak, álmodásnak szerepe van a lélektani egyensúlyozásban,
vagyis az álmok vizsgálata önismerethez vezet. Egy mai magyar álomkutató,
Bódizs Róbert (2011) azt mondja az álomról, hogy olyan, mint a gondolkodás, csak
képként éljük meg. A pszichológia és a kommunikációelmélet epizodikus emlék-
nek (vizuális, képi emléknek) nevezi ezeket. (A képek lefordításának, vagyis
verbális áttételének problémájára egyébként Freud is utal.) Simon Péter pszicholó-
gus hozzáteszi, hogy az álom esetében „bonyolult agyunk működésének egyfajta
melléktermékével állunk szemben, központi idegrendszerünk, kikapcsolni nem
tudván, álomképeket rajzol a tudatunkba”. De ő is megjegyzi, hogy az álmokat
bátran felhasználhatjuk fantáziánk gazdagítására, önismeretre vagy lelki gyógy-
ulásra is. Sőt, az is lehetséges, hogy „álmaink egyfajta mentális játszótérként,
valóságszimulációs játékként szolgálnak, ahol tét nélkül begyakorolhatjuk, hogy
milyen is átélni fenyegető vagy örömteli helyzeteket” (idézi: Szekeres 2011).
Hogy mennyire fontos az álom, azt a köznapi megfigyelésekből is sejtjük.
Gyakran halljuk, hogy életünk egyharmadát átalusszuk. Tudományos mérések –
például az agy véráramlásának vizsgálata - bizonyítják, hogy „az érzelmi élet és
érzelmi emlékezet folyamataiban kiemelkedő szerepet játszó agyi magcsoport”
alváskor rendkívüli véráramlással jellemezhető (Bódizs 2011). Köznyelven azt
mondhatnánk, az agy éjjel megfeszítetten dolgozik (egy hallgatóm megfogalmazá-
sa szerint: „takarít”). Ráadásul ma már kutatások bizonyítják, hogy az ember
sokkal többet álmodik, mint korábban sejtettük. Bódizs Róbert szerint egy átlagos-
nak mondható 70 éves élettartamba 23 évnyi alvás, ezen belül kb. 6 évnyi, mintegy
2000 napra rúgó álmodás fér bele. Vagyis igaznak látszik az a népi mondás, hogy
az ember az életének harmadát (33%-át) átalussza, és kis megszorítással igaz

150
Calderon „az élet álom” című megállapítása, mert hogy az ember életének kb.
8,6%-át álmodással tölti!

1.2 Az álomkutatás lehetőségei

Az álmodás is egyfajta „viselkedés”, amely ugyanúgy megkülönbözteti az

embereket egymástól, mint bármely hétköznapi cselekvés. Vannak benne univerzá-
lis, közösségi és egyéni mozzanatok. Az antropológiai nyelvészet az emberi nyelvi
viselkedéssel, annak univerzális és kulturális jellemzőivel, a nyelvben kódolt
kultúrával, kulturális ismerettel foglalkozik. Az álomkutatásnak lehetséges tehát
antropológiai nyelvészeti vonulata is.
Az álom, álmodás fiziológiai mutatója (az álom közbeni szemmozgás) leg-
alább annyira tűnik személyiségjellemzőnek, mint az írisz, a tenyérvonalak vagy a
kézírás. Megfigyelték, hogy az álom közbeni szemmozgás különféle mintázatokat
követ: az emberi egypetéjű ikrek szemmozgása hasonló, a többpetéjűeké viszont
nem (Jouvet 2002: 53). Jouvet hipotézise az is, hogy a szemmozgás-minták ember-
csoportokat is kijelölnek. Egészen különös és nehezen kutatható területet jelentene
az etnoonirológia (etnológiai alváskutatás), mivel egyes megfigyelések szerint az
egyes népeknél a szemmozgásban különféle mintázatok figyelhetők meg, s ezek
valamiféle onironémát (álomkódot) alkotnak (Jouvet 2002: 23), ám ezeknek a
felmérésébe a sokféle ellenérzés (esetleges rasszista vádaskodás) miatt nem bo-
csátkozhatott. Magam az alakzatok és a hálózatok világa felől közelítve jutottam el
az álomkutatáshoz (lásd: Balázs 2008, 2012).
Az álomkutatás antropológiai nyelvészeti tematikájának fő szempontjai a
következők lehetnek:
(1) Mi a kapcsolat álom és gondolkodás (emlékezet, felejtés identitás kö-
zött)? Az álom az ébrenléti gondolkodásnak feltűnő kontrasztja, illogikus, sőt
esetleg prelogikus gondolkodásmód. Egyes feltételezések szerint a gondolati szer-
veződésben, különösen emlékezet összetevőjében, valamint a felejtésben van
kiemelkedő szerepe (vö. Balázs 2014). Saját meglátásom szerint az álomképek,
álomemlékek a rövid távú emlékezethez kapcsolódnak.
(2) Milyen az álmok tér- és időbeli szerveződése? Az álmokban sajátos, nem
a valóságot követő és sokszor logikus téri megoldásokkal találkozunk (gondoljunk
csak a „lebegő” álomra, amelynek során föntről nézünk lefelé). Az álmokban az
idő folyamatos: jelen időként jelenik meg, nincs múlt és jövő idő.
(3) Hogyan érzékeljük az álomemlékeket? Az álomemlékek érzékelésének
java része vizális (kinezikus), de beszélhetünk akusztikus, illetve olykor taktilis
(érintési) álmokról is. Az érzékelt, tudatosított álomemlékeket rendszerint
„verbalizáljuk” (elmondjuk). A verbalizáció során felléphet a konfabuláció (az
eseménysor logikus kiegészítése). Ezért az álomemlékek elmondását, leírását
kritikusan kell kezelni.
(4) Milyen kulturális vonatkozások figyelhetők meg az álomban? Az álmok
tudósítanak egy személy életéről, kulturális környezetéről. Az álomemlékek rögzí-

151
tik az ember környezetében lévő kulturális hatásokat: építészetet, lakásberendezést,
szokásokat, könyveket, filmélményeket.
(5) Milyen tematikája lehetséges az álmoknak? Az álmok tematikája gazdag.
A mesekatalógusok mintájára Jankovics Marcell (2013) összeállította a típusos
álmok katalógusát. Saját álomnaplója alapján 107 álomtípust különít el, pl. állatok,
eltolás-csúsztatás, erő-gyengeség, fogvesztés-hajhullás, keresés, kerülőút-járatlan
út, késésben vagyok, kicsinyítés-nagyítás, nyomasztó álom, otthonaim-
törzshelyeim, piszok-tisztaság, rémálom, sokszorozódás-fokozás, sűrítés-tömörítés,
szavak-nevek, számok, szex, színek, szörny, téridőzavar, utazás, útvesztő, üldözés,
vadászat, vágyálom, vissza az elejére, visszatérő álom, zuhanás stb.
(6) Mennyire univerzálisak az álmok? Minden álomkutató fölfigyelt arra,
hogy az emberek álmaiban vannak közös mozzanatok, tematikák. A „közös”
álmokban Freud (1986: 163) szerint a „filogenetikus ősidő” tűnik elő: minden
egyén gyermekkorában az emberi nem egész fejlődését megrövidítve megismétli.
A jelképes, szimbolikus vonatkozás, amelyet az egyén sohasem tanult – filogeneti-
kus örökség, írja először 1916-ban Freud (1986: 163), mely nagy hatással van
Jungra, s véleményem szerint Chomskyra is. Jung (1993: 162) archetipikus kép-
ződményekről, illetve „kollektív tudatalattiról” beszél. Az újszülött lelke nem
tabula rasa, hanem predeterminált, individualizált aggyal jön a világra, öröklött
ösztönök és preformációk segítségével. (Jung 1993: 178) Adódik a párhuzam a
nyelvvel: az álom univerzális motívumai magyarázhatók úgy, mint valami
„velünkszületettség”, nativizmus (Chomsky nyomán pl. Pléh 2008: 160-164).
(7) Kapcsolatba hozható az álom a metaforával? Az álom hasonlat, példázat,
szimbólum vagy metafora jellegére szintén felfigyeltek a kutatók. „Az álomelem és
lefordítása (...) viszonyát jelképesnek (szimbolikusnak) nevezzük, az álomelemet
magát a tudattalan álomgondolat jelképének (szimbólumának). (...) A szimbolika
talán az álomfejtés legfigyelemreméltóbb fejezete.” (Freud 1986:125)
(8) Lehet valami kitüntetett szerepe az álomnak az emberré válásban? Jouvet
(2002: 156.) hipotézise szerint elképzelhető, hogy az álom során „egyes genetikai
programok periodikus megerősítésben (iteratív programozásban) részesülnek, hogy
felépülhessenek és megmaradhassanak az örökletes pszichológiai tulajdonságokért
felelős szinaptikus körök”.
(9) Elképzelhetők „ősi maradványok” az álmokban? A gyakori (univerzális)
álmokban talán az evolúció (részben a kulturális evolúció) fő fázisai bukkannak
elő. Ilyen tipikus (univerzális vagy kollektív) álomesemények: zuhanás, elesés,
elesés lépcsőn, fogkiesés, meztelenség. Ezek magyarázhatók úgy, mint valamiféle
regressziós, korábbi evolúciós állapotra való visszaütés. Úgy vélem, hogy a tipikus
álommotívumok az evolúcióval, a közös emlékezettel (félelemmel) összekapcsol-
hatók.
(10) Milyen álomszerveződéseket ismerünk? Ha az álomélmények tapaszta-
latait nyelvészeti szempontból vallatóra fogjuk, akkor meglepő egyezéseket fedez-
hetünk fel a retorikai, stilisztikai alakzatok és az álomalakzatok között. Az álmok is
a tipikus gondolatalakzatok mintájára szerveződnek: adjekció, detrakció,

152
immutáció, transzmutáció – valamint komplex képek (lásd először itt: Balázs
2012).
(11) Van jelentése az álmoknak? Minden természeti népnél megjelent az
álomfejtés. Az álmokat figyelték, azokat üzenetnek fogták föl, és következtetéseket
vontak le belőlük. Egy összehasonlító etnológiai-folklorisztikai kutatásnak kellene
föltárnia az álomjóslatok sajátosságait. Az álmok pszichoanalitikus értelmezése
pedig a pszichológusok feladata.
(12) Hogyan viselkedünk alvás közben? Az alvás alatti kinezikus tevékeny-
ség, az álomgesztusok vizsgálata tárhatja fel, hogy van-e kapcsolat az alvás közbe-
ni fiziológiai viselkedés és az álmodás között.

2. Álmok és hálózatok

Az álmokat hálózatkutatási szempontból három kiemelt kérdésben közelít-

hetjük meg, illetve magyarázhatjuk: (1) álomperiódus (az álom időszerkezete), (2)
álomtematika, (3) álomszerveződés.

2.1 Álomperiódus (az álom időszerkezete)

Az onirikus (görög-latin: álommal kapcsolatos, álombeli) tevékenység vizs-

gálata (az álomkutatás) az utóbbi fél évszázadban több újdonságot hozott. Kiderült,
hogy az alvás és az álom nem ugyanaz; ráadásul a kettő biztosan szétválasztható.
Az álomnak periodikus ciklusai vannak, s tulajdonképpen az agy harmadik állapota
(1. ébrenlét – 2. alvás – 3. álom). Ezt a harmadik állapotot elnevezték paradox
alvásnak (másként: álomlátó periódus). Azért paradox, mert a kimutatható álompe-
riódusban erős szemmozgás észlelhető, az izomtevékenység összeomlik (izomtó-
nus hiánya), ezzel szemben gyors agykérgi tevékenység észlelhető és időszakos
erekció lép föl (Jouvet 2002: 38). Az álomperiódus szabályok szerint működik:
elalvás után 90 perccel lép föl és 25 percig tart, azután pedig 90 percenként ismét-
lődik, úgyhogy az ember egy éjjel kb. 4-szer álmodik. Az alvásnak az az egyik
feladata, hogy előkészítse az álmot, az ahhoz szükséges energetikai feltételeket.
„Az álom akkor és csakis akkor következhet be és használhatja fel az energia-
készleteket (valószínűleg az ébrenlét során megszokottól eltérő anyagcsere révén),
ha azok megfelelő szintet érnek el.” (Jouvet 2002: 122.) Azt is megfigyelték, hogy
az onirikus működés több energiát használ fel, mint az éber tudati állapot (Jouvet
2002: 123).
Egy korábbi kutatás az erekciófázisokkal kapcsolatban a következő idővi-
szonyokat állapította meg. Később megfigyelték és dokumentálták, hogy az erekci-
ós fázisok és az álomperiódusok hasonló eloszlást mutatnak, sőt az eloszlások
időpontja megegyezik. Ennek oka az élettani működés. A chicagói iskola az 1950-
es években igazolta a korábban megfigyelt jelenséget. Az álom 20-25 perces perió-
dusokat alkot, melyek között 90 perc telik el (Jouvet 2002. 38-39).

153
 Kutatásukat egy grafikonban összegezték. A vízszintes vonal az alvás idejét
mutatja (0-tól 7 óráig), a függőleges az alvás (nem az álom!) mélységét. A vízszin-
tes vonal fölé kerülő görbe a felületes alvási szakasz (REM fázis), amely megegye-
zik az erekciós fázissal. A vízszintes vonal fölötti számok az alvásperiódusok
időtartama (9-től 28 percig).

1. ábra A chicagói iskola (1960) megközelítése (forrás: Jouvet 2002: 39)

Az álomkutatásokból nyert átlagadatok alapján készítettem a következő táb-

lázatot és számítást:

TÁBLÁZAT

perc (elalvás után + 25 perc álomperiódus) 0 - 90 (+25) + 85 (+25) + 85

(+25) + 85 (+25)

összesen: négy ciklus 445 perc, 7,4 óra, ebből alvás: 100 perc, 1,6 óra

vagyis, hogyha a 7,4 órát tekintjük 100%-nak, akkor az alvásidő: 21,62%.

Vagyis: alvásidő: 78,38% : álomidő: 21,62%. Ez a százalékos arány a hálózatkuta-
tásban is figyelemreméltó adat. Látható, hogy az álomperiódusok eloszlása követi a
skálafüggetlen modellekre jellemző 80:20-as eloszlást. (vö. Csermely 2005: 37—
39.) Jouvet később a (melegvérű) álmodó állatok (macska, patkány, tengerimalac)
alvási periódusait is vizsgálta, s megállapította, hogy az emberéhez hasonló perió-
dusok vannak náluk is. A paradox (felületes) alvás periodicitása kapcsolatba hoz-
ható az állat tömegével: pl. az egérnél 7, a macskánál 25, az embernél 90 perc, az
elefántnál 180 perc múlva jelenik meg. Az álmodás hossza is változatos, és való-
színűleg kapcsolatban van az illető élőlény biztonsági lehetőségeivel: tyúk, tehén
25 perc, csimpánz 90 perc, ember 100 perc, házimacska 200 perc (Jouvet 2002: 42-
43).

egér 7
házimacska 25
ember 90
elefánt 180

154
 2. táblázat: Paradox (felületes) alvás periodicitása (x perc elteltével)

tyúk 25
tehén 25
csimpánz 90
ember 100
házimacska 200
3. táblázat: az álom (álmodás) hossza (teljes alvásciklusban, percben)

Van hasonlóság (kapcsolat) az állatok és az ember alvási-álmodási ciklusai

között. Végső következtetése (hipotézise) az, hogy (az ember esetében) „az álmo-
dás során minden egyén sajátos genetikai emléke fejeződik ki”; „genetikai prog-
ramról” van szó; s lehetséges, hogy „az álom mint személyiségünk örökölt részé-
nek őre és periodikus programozója” (Jouvet 2002: 53-54).

2.2 Álomtematika

Hálózatkutatási szempontból megfigyelhető, kutatható és értékelhető lehet

az álomtematika is. A 2.1 pontban említett „genetikai program” részben hasonlítha-
tó Jung fölvetéséhez. Jung fölfedezése szerint sok minden közös az emberi álmok-
ban. Hasonlít a szerkezete: minimális logika, hierarchia, fura, idegenszerű, hiányos
logika, kétes erkölcs, csúnyácska megformálás, képtelenség, esztelenség. Az embe-
rek bizonyos álmai mindenhol a világon hasonlóak: repülés, lépcső, hegymászás,
hiányos öltözékben ténfergünk, kiesik a fogunk, tömeg, szálloda, pályaudvar,
vasút, repülő, gépkocsi, félelmetes állatok (kígyók)… (Jung 1993: 155-156.)
Mindebből következik – Jung szerint – a kollektív tudatalatti, vagyis az emberiség-
nek a közös emlékezete, korábbi korszakok lenyomata. Magam három tipikus és
mindenhol, mindenkinél előforduló álomtípus kapcsán látom ezt igazolni: (a)
zuhanás (félelem a fáról való leeséstől), (b) elesés lépcsőn (a két lábon járó ember
filogenetikus – és persze: ontogenetikus – félelme), (c) meztelenség (az egykori
ruhátlanság emléke, de természetesen aktuálisan a lemeztelenítéstől mint megalá-
zástól való félelem). A hipotézisbe fölvett felsorolás (és további közös álomtemati-
kák) érdekes módon mind egy alapérzelemmel, a félelemmel kapcsolódnak össze.
Az alaptematika mellett azonban egyéb tematika is felbukkan az álmokban.
Legnagyobb számban a mindennapi (aktuális) tematika. Mivel ennek a megragadá-
sa a legegyszerűbb, ezt is vizsgálták, és érdekes összefüggésekre derült fény. Arra
keresték a választ, hogy a mindennapos, aktuális események milyen hamar buk-
kannak fel az álmokban. 400 olyan leírt álomeseményt vizsgáltak, amelyben 1-14
napra visszamenő aktualitás (napi élménymaradvány) található. A 400-ból 130
álomleírás mindennapi körülmények között született, míg 270 (sűrített élményt
nyújtó) külföldi utazások alkalmával. A 130 mindennapi helyzetben gyűjtött álom-
leírás 34,6%-a tartalmazott aznapi (az álmot közvetlenül megelőző időszak) aktua-
litást. Ezután gyors csökkenés figyelhető meg a hatodik napot. A 8. napon azonban

155
egy szignifikáns csúcs tűnik elő (kb. 10%-os arányban), majd az emlékek lassan
teljesen elenyésznek.

2. ábra: Az események és 130 álomban történő felbukkanásuk latenciájának

eloszlását mutató hisztogramm (Jouvet 2002: 62).

Ha a Jouvet (2002: 62.) oldalon található grafikont megvizsgáljuk, ez is hat-

ványeloszlást mutat.
A 270 utazás közbeni álom vizsgálata is azt mutatta, hogy nagy valószínű-
séggel kerülnek be nagyobb csoportban 8 nappal korábbi események az aktuális
álmodásba. Vagyis az esemény és az álom között létezik egy 7-8 napos latencia.

3. ábra: A térbeli emlékezés megjelenése az álmodás során (Jouvet 2002: 64)

A 7-8 napi latenicát Jouvet (2002: 63) így magyarázza: „Feltételezhető

ugyanis, hogy az álmodás folyamata kétféle emlékezést igényel. Az első nem

156
rendelkezik térbeli paraméterekkel, és nem sokkal azelőtt bekövetkezett esemé-
nyekkel áll kapcsolatban. Ez az emlékezés felelős a ’napi élménymaradványokért’,
majd (6-7 napig) gyorsan csökken a hatása. A másik, térbeli emlékezés 6-7 napon
át látens marad az onirikus színtéren, és ezt találjuk a környezetre vonatkozó emlé-
kek hátterében”. Ez az észrevétel azért érdekes, mert itt is egy hálózatos (szabály-
szerű) működés nyomaira bukkantunk, amelynek további törvényszerűségeit még
nem ismerjük. Meglátásom szerint további hasonló álomtematikus kutatások a
hálózatkutatás számára még nagyon sok hasznos ismeretet hozhatnak.

2.3 Álomszerveződés

Az álmok típusa és szerkezete szintén vizsgálható lenne hálózatkutatási

szempontból. A hálózatkutatás alapvető fogalmai, a csomópont, az elágazások, a
kapcsolódások az álmok vizsgálatában is hasznosak lehetnek. Csomópontnak
tekinthetők az állandó (visszatérő, esetleg folytatódó) álmok. Hiszen minden ember
beszámol arról, hogy vannak állandó álmai – az emberiségnek pedig – ahogy már
korábban volt róla szó – hasonló álmai. Ezek lehetnének tehát a csomópontok. Az
aktuális, egyéni álmok pedig az elemszámok. Ezek előfordulási arányáról, viszo-
nyáról nem tudunk semmit.

3. Összegzés

Vizsgálható lenne az is (bár a technikája nagyon nehéz), hogy egy álomfo-

lyamat valójában hány álomeseményből áll. Jouvet (2002: 61) vizsgálatai szerint az
álomesemények gyakorisága: 0,9 – 9 álomesemény/éjszaka, vagyis akad, akinek
egyetlen álomeseménye sincs (nem álmodik, pontosabban nem emlékszik rá), és
van, aki 9 eseményről tud beszámolni. Ez utóbbi azonban nagyon ritka, rendszerint
néhány (2-6) eseményről tudnak az emberek számot adni. Az egyéni álomnaplók
szubjektivitásuk és torzításuk miatt nem tűnnek megfelelő vizsgálati alapnak.
Mivel az álomesemények megfigyelése, elmesélése, leírása sok torzító körülmény-
től függ, egyelőre (pontos elemzések híján) találgatásokba nem bocsátkozhatunk,
azonban azt mindenképpen szeretnénk jelezni, hogy e területen, az álomszervező-
dés területén még további vizsgálnivalók lehetségesek a hálózatkutatás számára.

Irodalom

Aserinsky, Eugene – Kleitman, Nathaniel 1953. Regularly occuring periods of eye

motility and concomitent phenomena during sleep. Science. 118/3062: 273-
274.
Balázs Géza 2008. Gondolkodási formák, gondolatalakzatok, szövegalaptípusok. A
szövegtípusok antropológiai jellegű megközelítései. In Tátrai Szilárd –

157
 Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. Budapest: Tin-
ta. 79-88.
Balázs Géza 2011. Az álmok nyelve. Napút. 2011/8: 90-96.
Balázs Géza 2012. Az álmok nyelvi képe. In Bárdosi Vilmos (szerk.): A szótól a
szövegig. Budapest: Tinta. 17-224.
Balázs Géza 2013. Álom – emlékezet – identitás. Az onirikus (álombeli) tevékeny-
ség szemiotikai megközelítése. In Pölcz Ádám (szerk.): Emlékezet: ünnep –
fesztivál. Budapest: Magyar Szemiotikai Társaság. 45-55.
Balázs Géza 2014. Kulturális „Alzheimer-kór”. A felejtés szemiotikája. Vasi
Szemle 2014/5: 584-555.
Bódizs Róbert 2011. Álomképek és agyműködés: percepció vagy koncepció?
www.c3hu/~prophil/profi052/bodizs.html. 2011. 03. 16.
Bókay Antal 2008. Az álom – a szubjektum teremtése és megismerése. Műhely
(Győr), 2008/6: 114-123.
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
Freud, Sigmund 1986. Bevezetés a pszichoanalízisbe. Budapest: Gondolat.
Jouvet, Michael 2002. Alvás és álom. Budapest: Typotex.
Jankovics Marcell 2013. Mese, film és álom. Budapest: Csokonai.
Jung, Carl Gustav 1993. Mélységeink ösvényein. Budapest: Gondolat.
Pléh Csaba 2008. A pszichológia örök témái: Történeti bevezetés a pszichológiába.
Budapest: Typotex.
Róheim Géza 1984. Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Budapest:
Gondolat.
Szekeres Júlia 2011. Álmok a képernyőről. Népszabadság. 2011. február 5. 9.

158
 Az érzelmi intelligencia szerepe a társas hálózatok alakulásában

Balázs László

Kutatás közben

Jelen tanulmány egy átfogó vizsgálat részeredményeit mutatja be. Arra a

kérdésre keresi a választ, hogy az egyén társas hálózatban elfoglalt helyét miként,
milyen mértékben befolyásolja az érzelmi intelligenciája. A kérdés vizsgálatára
négy zárt csoportban – három középiskolai osztályban és egy drámacsoportban –
elvégzett kérdőíves felmérést végeztünk, mely során szociometria és érzelmi
intelligencia kérdőívek felvételére került sor. Az eredmények szignifikáns
együttjárást mutatnak a megkérdezettek szociometriai indexei és az adott egyén
érzelmi intelligencia mintázatának milyensége között.

0. Bevezetés

Az érzelmi intelligencia mindennapjainkban, a magán- és a szervezeti kö-

zegben betöltött szerepének vizsgálatára hazánkban viszonylag csekély számú
vizsgálattal, publikációval találkozhatunk. Egy 2008-ban indult kutatási projekt ezt
az űrt kívánja csökkenteni azáltal, hogy az érzelmi intelligencia és a szervezet
szociálpszichológiai sajátosságainak összefüggéseit elemzi a köz- és felsőoktatás-
ban. A vizsgálat tárgyát képezi a szervezeti kultúrára, klímára, a szervezeti maga-
tartásra, az eredményességre, vagy éppen a dolgozók kiégésére gyakorolt hatásá-
nak, a konstruktumok közötti összefüggések feltárásának vizsgálata.
Jelen tanulmány célja az érzelmi intelligencia társas kapcsolatokra, társas há-
lózatokra gyakorolt hatásának felderítése: Milyen összefüggés azonosítható az
egyén érzelmi intelligenciája és a csoport tagjainak összetartozását kifejező szoci-
ometriai értékek között? Azt feltételezzük, hogy az érzelmi intelligencia összefügg,
hatást gyakorol a társas mező sajátosságainak alakulására, különös tekintettel az
interperszonális és alkalmazkodóképességekre.

1. Korábbi kutatási eredmények

Korábbi, hazai vizsgálatok már mutattak ki összefüggést az érzelmi intelli-

gencia és a tanulmányi eredmény (Zeidner és mts. 2009), az érzelmi intelligencia

159
és a kommunikációs stílus, tárgyalási technika (Ács 2014), valamint az érzelmi
intelligencia és a szervezeti kultúra (Balázs 2013, 2014) között. Ezen összefüggé-
sek együttesen alapozzák meg azon feltevésünket, hogy az érzelmi intelligencia
hatással van az egyén szociális hálózatban elfoglalt pozíciójára, a szociometriai
mutatókra. Az említett vizsgálatok eredményeit alább közöljük.
Zeidner és munkatársai az érzelmi intelligencia és a tanulmányi eredményes-
ség összefüggését vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy az érzelmi intelli-
gencia növekedése jobb tanulmányi eredményhez vezet. Ezt a folyamatot szemlél-
teti az 1. ábra.

1. ábra. Az érzelmi intelligencia és a tanulmányi eredmény kapcsolata

(Zeidner–Matthews–Roberts 2009 nyomán).

Eszerint a fokozott figyelem, a tudatosság és a magabiztos készségek kiala-

kításához, valamint a hatékonyabb önszabályozás eléréséhez elengedhetetlen az
önbecsülés, az éntudatosság, a magabiztosság fejlesztése. Mivel egy olyan közvetí-
tő közegről van szó, amely hozzájárul a további tényezők eredményességéhez, így
a felsoroltak mellett az általános hangulat fejlesztésével, a gondolkodásmód formá-
lásával, új kognitív minták elsajátíttatásával is hozzájárulhatunk. A nagyobb moti-
váció eléréséhez a magabiztosság, a függetlenség és az önmegvalósítás fejlesztése
vezethet, az általános hangulat növelésével, az önmotivációra való képesség kiala-
kításával vállvetve. Míg a hatékony stressz- és szorongáskezelés érdekében a
stresszkezelést kell fejleszteni, addig az érzelmeink irányításához és ellenőrzéséhez
az idevonatkozó készségek – például az impulzuskontroll –, valamint az alkalmaz-
kodóképesség fejlesztésén keresztül juthatunk el. (Vö. Balázs 2014: 70.)
Tehát az érzelmi intelligencia fejlesztése meghatározza a jobb tanulmányi
eredmény kialakításában való sikerességet, csakúgy, ahogy a kommunikációs
stílusunk milyenségét, valamint a tárgyalási technikák megválasztását – bizonyítja
Ács Szabina 2014-ben készített szakdolgozatában.
Tágabban értelmezve a szervezeti kommunikáció kontextusát, az érzelmi in-
telligencia milyensége kölcsönkapcsolatot mutat a szervezeti kultúrával, valamint a

160
szervezeti klíma észlelésének milyenségével. Kiemelve a jelen gondolatmenethez
szorosan kapcsolódó eredményeket az érzelmi intelligencia és a szervezeti kultúra
közötti kölcsönkapcsolatokból, elmondható, hogy a szervezeti kultúra konfliktu-
sokhoz, a kockázatok felvállalásához való viszonya hatással van az egyén érzelmi
intelligenciájára, míg az érzelmi intelligencia milyensége befolyásolja a szervezeti
kontroll észlelését, a szervezeti rugalmasságot, valamint az adott szervezeti kultúra
kockázatvállaláshoz való hozzáállását. (Bővebben lásd: Balázs 2013, 2014.)

2. A vizsgálat módszertana

A hipotézis ellenőrzéséhez két eszközt alkalmaztunk. Az érzelmi intelligen-

cia vizsgálatát Bar-On érzelmi intelligencia skálájával vizsgáltuk, míg a szociomet-
riai értékek feltárásához a Mérei munkásságára épülő kérdőívet alkalmaztuk. A
következőkben részletesen ismertetjük az eszközöket és azok elméleti hátterét.

2.1. Érzelmiintelligencia-skála

Bar-On (2006) úgy határozta meg az érzelmi intelligenciát, mint az olyan tu-
dás és képességek sorozatát, amelyek hatással vannak arra, hogy valaki meg tudjon
birkózni a környezeti hatásokkal. Ezeket öt területre osztotta fel: inter- és
intraperszonális érzelmi intelligencia, alkalmazkodó, stresszkezelő és általános
hangulati érzelmi intelligencia.
Az érzelmiintelligencia-skála 121 állításból áll. Összesen öt főtényezőt azo-
nosítanak a kérdések. Az öt főtényező számos szorosan kapcsolódó kompetenciát,
készséget és moderátort tartalmaz, amelyeket alább ismertetünk. A kérdőív kitölté-
sekor a válaszadóknak 1-től 5-ig kell az egyes állításokat értékelniük aszerint, hogy
mennyire igazak azok rájuk. Az egyes metatényezők eredményét az ahhoz tartozó
itemek átlaga adja. A főtényezők értékét a metatényezők átlagértéke képezi.
Intraperszonális készségek (öntudat és önkifejezés)
 magabiztosság: érzéseink és önmagunk határozott kifejezése;
 érzelmi öntudat: az érzelmeink megértése;
 önbecsülés: tudatában lenni annak, hogy megértjük és elfogadjuk ma-
gunkat;
 függetlenség: önálló és másoktól független, szabad érzelmek kialakítá-
sa;
 önmegvalósítás: a potenciális célok meghatározása és megvalósítása,
aktualizálása.
Interperszonális készségek (társadalmi tudatosság és interakció)
 empátia: annak tudatos kezelése és megértése, hogy mások hogyan ér-
zik magukat;
 társadalmi felelősségvállalás: érzelmi és szociális azonosulás más tár-
sadalmi csoportokkal;

161
  interperszonális kapcsolat: kölcsönösen kielégítő, nyitott kapcsolat ala-
kítására való képesség.
A stressz kezelése
 stresszkezelés: érzelmeink hatékony és építő jellegű irányítása;
 az ösztönös késztetések irányítása/impulzuskontroll: érzelmeink haté-
kony és építő jellegű kontrollálása.
Alkalmazkodóképesség
 a valóság tesztelése: érzelmeink tesztelése és a valós gondolkodással
való párhuzamba állítása;
 rugalmasság: a változásokkal való megküzdés, alkalmazkodás a min-
dennapi életben;
 problémamegoldás: a problémák hatékony megoldása intraperszonális
és interperszonális helyzetekben.
Általános hangulat (önmotiváció)
 optimizmus: pozitív kilátások észlelése;
 boldogság: érzés, amely szerint általában elégedettek vagyunk ma-
gunkkal, másokkal és az élettel.

2.2. Szervezet szociometria kérdőív

Jacob Lévy Moreno a szervezetekben található társas hálózatot a státusokból

álló intézményes rendszerek lappangó hátterének nevezte. E hálózatokat a rokon-
szenvi választások módszerével kísérelte meg feltárni. A vizsgált csoport tagjai
olyan kérdésekre adtak választ, hogy konkrét, lehetőleg fontos élethelyzetekben
kiket választanának társként. Feltételezte, hogy ezek a választások megfelelnek az
érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásnak, s így az intézményben kialakult kapcso-
latrendszernek. A vizsgálódások ezen módszerét, mely a választások alapján rajzol-
ta ki a társas hálózatot, nevezte Moreno szociometriának. A felmérés technikájának
főbb gondolatai nálunk elsősorban Mérei Ferenc munkáiból ismertek (2002, 2006).
Moreno szociometriáján túlmutat a több szempontú szociogram, melynek ki-
fejlesztése Mérei Ferenc nevéhez köthető. A több szempontú szociogram is a
választásnak és a rokonszenvi kapcsolatok hálózatszerű grafikus rögzítésének az
elvén nyugszik, azonban a Weinberg-féle kérdőívből kiindulva újabb kritériumok-
kal egészíti ki a vizsgálatot. Az ilyen típusú szociometriai kérdőívnek hármas
célkitűzése van. Egyrészt hogy ne csak az egyén helyzetéről kapjunk képet, hanem
a vizsgált társas alakzatról mint társas egységről is. Másrészt terjedjen ki a jellem-
zés a társas mező viszonyrendszerére (pl. a hierarchiára). Harmadrészt adatokat
kell kapnunk a társas mezőt motiváló indítékokról is. A csoportokat, a közösséget
közvetlen válaszaik alapján akarjuk megismerni, ezért a kérdéseket úgy kell meg-
fogalmazni, hogy a választások mutatókba csoportosítva adjanak feleletet. Négyfé-
le mutatót különböztethetünk meg: rokonszenvi, funkciójellegű, képességi, népsze-
rűségi. Ez alapján a kérdőívet úgy állítják össze, hogy szerepeljenek benne rokon-

162
szenvet feltételező, közösségi funkcióra vonatkozó, egyéni képességekre, készsé-
gekre, adottságokra vonatkozó és a közösségi helyzetre vonatkozó kérdések.
A felmérés kivitelezésében segítségünkre volt a korábban már említett Szer-
vezet szociometria szoftver, amely tartalmazza a Mérei-féle felmérőlap kérdéseit
is. Jelen kérdéseket átfogalmazva juttattuk el a célcsoporthoz. A kérdőív a demog-
ráfiai, szociológiai adatok mellett további 18 kérdést tartalmazott. A több szempon-
tú szociometria a rokonszenvi (három kérdés) választásokon kívül tartalmaz még:
 személyi bizalmat magukba foglaló választásokat – a megbízhatóság
kritériuma alapján (három kérdés);
 aktivitásra vonatkozó funkció jellegű választásokat – a vezető és
szervezőkészség megítélése alapján (kettő kérdés);
 tárgyilagos döntésre vonatkozó funkció jellegű választásokat – az
igazságosság kritériuma alapján (három kérdés);
 szakmai hozzáértésre, képességre vonatkozó választásokat – a telje-
sítmény megítélése alapján (kettő kérdés);
 képesség, tulajdonság szerinti választást – intellektuális-, szolidaritá-
si, hatásfok-kritériummal (három kérdés);
 népszerűségre vonatkozó választást – érvényesülés, ismertség krité-
riummal (kettő kérdés).

3. Kutatási minta

A vizsgálat során egy középiskola három osztályát és egy, az iskolában

szakkör formában működő drámacsoportot kérdeztünk meg. A részvétel osztályon-
ként eltérő volt: a 9. osztályban 26-ból 14 fő, a 10. osztályban 37-ből 35 fő, a 11.
osztályban 34-ből 27 fő, míg a drámcsoportban 30-ból 27 fő vett részt a kutatásban,
összesen 103 fő.

4. Eredmények ismertetése

4.1. Szociometriai értelmezés

A következőkben az egyes csoportok társas hálózatát, szociogramját mutat-

juk be. Az egyes csoportok elemzése előtt egy módszertani kitérőt kell tennünk.
Minden csoport két fővel több személyt fog megjeleníteni. Ennek oka, hogy a
kérdőívek feldolgozásánál találkoztunk olyan válaszokkal mint a „mindenki” vagy
a „senki”. Ezek jelölésére ennek megfelelő személyeket iktatunk be, hogy az
ábrákat el tudjuk készíteni. Ezen fiktív személyek egyik esetben sem képezik az
elemzés tárgyát, ugyanakkor az eredmények vizualizálásához szükséges volt a
figyelembevételük. Minden esetben jelezzük, hogy mely „személyekről, számok-
ról” van szó.

163
 A 9. osztályban 23-ból 14 fő válaszolt a feltett kérdésekre. Az adott válaszok
alapján egy magas intimitást mutató párt, egy zárt, négyfős csoportot és egy láncot
sikerült azonosítani. Mivel a csoport közel fele nem töltötte ki a kérdőívet, így a
teljes csoport szociometriai elemzésére nincs lehetőségünk, ugyanakkor a kapott
eredmények – a másik három csoporttal együtt – hozzájárulhatnak a felvetett
kérdés vizsgálatának sikerességéhez. A 9. osztály szociogramját szemlélteti a 2.
ábra. (22: senki; mindenki: 16.)

2. ábra. A 9. osztály szociogramja – kölcsönös jelölések

A 10. osztályban 37-ből 35 fő töltötte ki a kérdőívet, így a csoport

szociogramja és mutatói értelmezhetők. A 3. ábrán jól látható (25: mindenki; 30:
senki), hogy nem egy egységes csoportról, hanem két nagyobb és öt különálló
kisebb egységből álló struktúráról beszélhetünk. A két nagyobb a teljes osztály
közel 65%-át magába foglalja. A kisebb alakzatok közt található egy négy főt
tartalmazó zárt alakzat (négyszög), valamint négy, a nagyobb csoportokhoz nem
kapcsolódó pár.
Összességében az alakzat tömbszerkezetként írható le. A kölcsönösségi in-
dex 80 fölött van, a sűrűségi mutató 1 fölött. A kapcsolatok egynegyede többszálú.
Az osztály kölcsönösségi indexe 92%, azaz a társas mezőben lévő személyek
többségének kölcsönös a kapcsolata. Egy stabil közösségről beszélhetünk, melyben
az egy személyre jutó kölcsönös kapcsolatok aránya meghaladja az 1-et. A szocio-
metriailag lehetséges kapcsolatok 36%-a realizálódott – kohéziós mutató – mind-
emellett a deklarált kapcsolatok 59%-a kölcsönös. A csoportban található három-
szoros kölcsönös kapcsolatok száma: 8, míg a nemek közötti kölcsönös kapcsola-
tok száma: 3.

164
 3. ábra. A 10. osztály szociogramja – kölcsönös jelölések

A 11. osztályban 34-ből 27 fő töltötte ki a kérdőívet, így a csoport

szociogramja és mutatói értelmezhetők. A 4. ábrán jól látható, hogy a csoportot két
nagyobb – egy lánc és egy háromszög kapcsolódása, valamint egy sokszög formá-
jában kirajzolódó zárt –, alakzat, illetve két intim kötődéseket tartalmazó három-
szög alkotja. (Mindeki: 22; senki: 29.)
Összességéban a társas mezőben lévő személyek 64%-ának van kölcsönös
kapcsolata. A magányosak száma viszonylag alacsony, az egy személyre jutó
kölcsönös kapcsolatok aránya 1,5, azaz stabil közösségről beszélhetünk. A szocio-
metriailag lehetséges kapcsolatok 33%-a realizálódott. A deklarált kapcsolatok
68%-a kölcsönös. A csoportban található háromszoros kölcsönös (intim) kapcsola-
tok száma: 9, a nemek közötti kölcsönös kapcsolatok száma: 6.

4. ábra. A 11. osztály szociogramja – kölcsönös jelölések

165
 A drámacsoportban 30 főből 27 töltötte ki a kérdőívet. Az 5. ábrán látható
szociogram a korábbiakhoz képest jóval összetettebb, koherensebb. A kölcsönös
kapcsolatokkal rendelkező diákok mindegyike közvetlenül kapcsolódik a központi
maghoz. (Mindenki: 18; senki: 23.) Az alakzatok között lánc, zárt alakzat – három-
szög, négyszög –, valamint a pár is megtalálható.
Összességében egy stabil közösségről beszélhetünk, a társas mezőben az egy
főre jutó kapcsolatok száma meghaladja az 1,5-öt. A csoport 69%-ának van köl-
csönös kapcsolata. A szociometriailag lehetséges kapcsolatok 35%-a realizálódott,
míg a deklarált kapcsolatok 62%-a kölcsönös. A csoportban található háromszoros
kölcsönös kapcsolatok száma: 6, a nemek közötti kölcsönös kapcsolatok száma: 5.

5. ábra. A drámacsoport szociogramja – kölcsönös jelölések

4.2. Az érzelmi intelligencia és a szociometriai mutatók együttjárása

A szociometriai mutatók és az érzelmi intelligencia összefüggéseinek vizs-

gálatához a teljes mintát együtt elemeztük. Korábban feltett kérdésünkre korrelá-
cióanalízis segítségével igyekeztünk meg válaszolni. (Milyen összefüggés azono-
sítható az egyén érzelmi intelligenciája és a csoport tagjainak összetartozását
kifejező szociometriai értékek között?) A korrelációanalízis több szignifikáns
eredményt mutatott, melyeket a következőkben ismertetjük:
 A magabiztosság együttjárást mutat az aktivitással (p=,022; r=,232), a
szakmaisággal (p=,030; r=,220) és az igazságossággal (p=,048; r=,200).
 Az önbecsülés a népszerűséggel (p=,035; r=,222) mutat együttjárást.
 Az önmegvalósítással a rokonszenv (p=,021; r=,237) mutat együttjárást.
 Az empátiával az aktivitás (p=,020; r=,235), az igazságosság (p=,0315;
r=,246) és a
tulajdonság (p=,0035; r=,281) korrelál.
 A társas felelősségvállalás a rokonszenvvel (p=,016; r=,249), a bizalommal
(p=,001; r=,333) és a tulajdonsággal (p=,035; r=,225) mutat együttjárást.

166
  A problémamegoldás korrelál a bizalommal (p=,046; r=,206), az aktivitás-
sal (p=,000; r=,372), a szakmával (p=,000; r=,353), az igazságossággal
(p=,000; r=,407), a tulajdonsággal (p=,000; r=,388) és a népszerűséggel
(p=,004; r=,298).
 Az optimizmus a következő tényezőkkel mutat együttjárást: aktivitás
(p=,014; r=,256), szakma (p=,0030; r=,308), igazságosság (p=,004;
r=,299), tulajdonság (p=,0002; r=,323), népszerűség (p=,038; r=,218).

5. Összegzés

A vizsgálati eredmények tükrében arra a megállapításra jutottunk, hogy az

egyén – jelen esetben diákok – érzelmi inteligencia mintázatának milyensége
összefüggést mutat a csoportban betöltött pozíció milyenségével, a szociometriai
mutatók alakulásával. Az eredmények jól szemléltetik, hogy a zárt közösség sajá-
tosságait megragadó mutatók elsősorban hét érzelmi intelligencia tényezővel állnak
kapcsolatban, mutatnak együttjárást. Az intraperszonális készségek közül a maga-
biztosság, az önbecsülés és az önmegvalósítás; az interperszonális készégek közül
az empátia, a társas felelősségvállalás és a problémamegoldás, míg az általános
hangulati tényezők közül az optimizmus mutat együttjárást. A felsoroltak közül
kiemelendő a problémamegoldás és az optimizmus. Ez a két konstruktum mutat a
legtöbb tényezővel együttjárást, valamint itt találhatók a legnagyobb Persons-féle
korrelációs értékek.
Eredményeink igazolták az összefüggést a két vizsgált jelenség között,
ugyanakkor a hatásmechanizmusok vizsgálatára a minta mérete miatt nem volt
lehetőségünk. Ennek feltárása későbbi elemzések tárgyát képezheti.

Irodalom

Ács Szabina 2014. Az érzelmi intelligencia jelentőségének vizsgálata az üzleti

kommunikációban, különös tekintettel a tárgyalásra. Dunaújvárosi Főiskola.
Szakdolgozat.
Balázs László 2013. A szervezeti kultúra és az érzelmi intelligencia kölcsönkapcso-
latának vizsgálata az iskolában. Pécsi Tudományegyetem. Doktori érteke-
zés.
Balázs László 2014. Érzelmi inteligencia a szervezetben és a képzésben. Miskolc:
Z-press.
Bar-On, R. 2006. The Bar-On model of emotional-social intelligence. Psicothema.
18, Supl. 13-25.
Mérei Ferenc 2002. A szociometria módszerei és jelentésvilága. In Lengyel Zsuzsa
(szerk.): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris. 410-431.
Mérei Ferenc 2006. Közösségek rejtett hálózata. Budapest: Osiris.
Zeidner, M. – Matthews, G. – Roberts, R.D. 2009. What we know aboutemotional
intelligence. Cambridge – London: MIT.

167
 Kulturális hálózatok
Új utak a kultúra tanulmányozásában

Fresli Mihály

Cultural Networks
New Ways of Studying in Culture

The study of human culture is a very interesting thing. In our paper we want
to find the answer to the question how the theory of networks and the results
of Lotman can help us understand the world of culture. We have developed a
theory of culture which will help you explore from a new perspective some of
the objects of culture that create a lot of connections among each other and
form a network.
Keywords: culture, networks, Lotman, culturon

0. Bevezetés

A kultúra az emberiség olyan közege, amely szüntelen változásával reflektál

a körülöttünk lévő világ állapotára. Emberek alkotta produktumok születnek a
természeti és fizikai környezet (Huszti 2012: 75) eleminek felhasználásával: zene-
művek és tudományos felfedezések adnak hírt érzéseinkről, gondolatainkról és
vágyainkról. Irodalmi művek tükrözik párkapcsolatunk rejtélyes útjait, mindez
pedig egy egységes egészként kerül átszármaztatásra (Сегизбаева 2013: 274)
utódaink számára.
A maga komplexitásában megvalósuló szisztéma leírására született kísérle-
tek egyik útja Jurij Lotmannak a kultúra egészét felölelő szemiotikai rendszere
(Szabó 2003: 113). Ez a modell – bár kétségtelenül komplex megoldással állunk
szemben – mégsem alkot hiánytalan egészet, egyes vetületei homályban maradnak.
A szisztéma kiegyensúlyozására megkíséreltük vegyíteni egymással Lotman ered-
ményeit a hálózatelmélet kínálta lehetőségekkel, mivel eljutottunk azon felisme-
réshez, hogy a kultúra területén nem csak mi magunk, hanem a bennünket körülve-
vő világ dolgai is kölcsönös függésen alapuló hálózatban állnak egymással. Remé-
nyeink szerint ezzel új megvilágításba helyezzük az emberi kultúra tanulmányozá-
sának kérdését.
A hálózatelmélet alkalmazása a Lotman által javasolt modellre, vélemé-
nyünk szerint három alapvető módon valósulhat meg. Ezek a következők:

168
 - rendszer szinten: a kulturális térben az objektumok megfelelő kitéte-
lekkel leírható hálózatokba szerveződnek, amelyek a hálózatelméletben
leírt módon, részben skálafüggetlen hálózat módjára viselkednek,
- kulturális objektum szintjén: az egyes kulturális produktumok egy-
részt implicit módon (a lotmani „szöveg” fogalmának megfelelően) há-
lózatelméleti sajátosságokkal bírnak, másrészt explicit módon kapcso-
lódnak a rendszer egészéhez, létrehozva ezzel saját kapcsolódási pon-
tokkal jellemezhető egyéni hálózatukat (az objektumból mintegy ki-
nyúló karok segítségével) mind horizontális, mind vertikális értelem-
ben (transzcendens),
- egyéni szubjektum szinten: egyrészt a kultúra-teremtő és fogyasztó
ember szintjén, ami a kulturális objektum kialakítását, valamint befo-
gadását befolyásoló szociális hálózat szintjén jelenik meg; másrészt
kommunikációs szinten, ami a személynek a befogadás és alkotás so-
rán folytatott én-én, illetve én-ő típusú interakciója által manifesztáló-
dik.

Az alábbiakban megkíséreljük kibontani a fent vázolt – első látásra meglehe-

tősen bonyolultnak tűnő – struktúra jellemzőit, megvilágítva az egyes kategóriák
jelentőségét a rendszer működése szempontjából, ami végül reményeink szerint
viszonylagos egésszé áll össze.
Első lépésként egy fogalmi pontosításra van szükségünk. Már a szakirodalmi
áttekintésből is világossá vált az a sajátos helyzet, ami az imént vázolt sémában is
tetten érhető, miszerint a kultúra „produktumait” meglehetősen nehéz fogalmilag
meghatározni.
Beszélhetünk itt műalkotásokról, művekről. Az emberi kultúra egésze azon-
ban túlmutat ezen dolgok körén (Харитонова 2007: 19), mivel beletartoznak mind
az írott (irodalmi művek, tudományos művek, zeneművek), mind az íratlan produk-
tumok (hiedelmek, szokások, gesztusok). Lotman jelekről és szövegekről (Lotman
2001: 108) beszél. Ezzel kapcsolatban érezzük azt, hogy a jel fogalma rendkívül
szűknek bizonyul egyes esetekben, míg a szöveg túlzottan irodalminak tekinthető
például egy matematikai képlet, vagy egy pravoszláv ikon vonatkozásában.
Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnénk a klasszifikáció nyilvánvaló ne-
hézségét: nem állíthatjuk, hogy mértani pontossággal meg tudjuk állapítani, hogy
mi az, ami beletartozik a „kultúra” körébe, ekként kezelve azt. Vajon szótáraink
fogalmai lefedik az emberi kultúra egészét? Szavakkal leírhatatlan érzéseink
(Пчелкина 2012: 207), sejtéseink nem képezik részét az emberi kultúrának? Minek
tekintsünk egy filmalkotásban megjelenő festményt? Milyen alá- és fölérendeltségi
kapcsolat van az egyes elemek között?
Mindaz, amit ennek megfelelően a vizsgálat megkönnyítése érdekében mon-
dani tudunk csupán az, hogy az egyes „objektumokat” vizsgálatunk tárgyává
tesszük. Másként megfogalmazva, egy hálózat jól körülírható pontjaként vizsgáljuk
a következőkben. Amennyiben elfogadjuk a fenti kitételt, akkor a biológiai rend-
szertan fogalomtára nyújthat segítséget ebben a szorult helyzetben: a taxonómiában

169
az egyes rendszertani kategóriákon túl (amelyekre szigorú hierarchikus kapcsolat
jellemző), általánosságban a taxon fogalma fedi le az adott csoportot, függetlenül
annak pontos státusától.
Ennek analógiájára javasoljuk egy új fogalom a kulturon (culturon) beveze-
tését, ami a vizsgálatunk tárgyává tett kulturális objektumot jelöli a szemiotikai
térben, függetlenül annak „rendszertani” besorolásától. Vagyis semmi mást nem
állítunk, mint rámutatva az emberi kultúra produktumának egy tárgyára, vizsgála-
tunk tárgyává tesszük azt, a továbbiakban egy hálózat egy pontjaként értelmezve,
ami maga is sokirányú kapcsolatot létesít(het) a szemiózis terében. Mindez már
első látásra is nagy segítségnek bizonyul számunkra, hiszen a hosszas és bonyolult
körülírásokat elkerülve, egyértelműen utalunk egy objektumra, függetlenül annak
fogalmi és strukturális beágyazódásától.

1. A kulturonon belüli hálózat

Jelen írásunkban a két elmélet vegyítésével kialakuló rendszer második cso-

portjával foglalkozunk részletesen, ami a kulturális objektumok szintjén valósul
meg.
Vizsgálatunk kezdetén abból indultunk ki, hogy minden kulturális objektum
létrejötte pillanatában magába éget egy rá jellemző tér-idő markert, ami egyértel-
műen jellemzi a születésének körülményeit, jellemvonásait. Ebben a tekintetben
figyelembe kell vennünk mind a kulturon-hálózatot amelyhez kapcsolódik, hogy
beépülve részévé váljon; mind a szociális hálózatot, ami létrejöttében ugyan olyan
fontos szerepet játszik, mind majdani elterjesztésében az emberi közösségen belül.
Így az alkotó szubjektum oldaláról megközelítve a kérdést feltételeznünk
kell, hogy a produktum létrehozója egyrészt mondani akar valamit a világ állásáról
– vagyis nem csupán öncélúan megtörténik az adott esemény, bár véleményünk
szerint ez a helyzet is hordoz magában mondanivalót, pontosabban annak hiányá-
val állít valamit, így vizsgálat tárgyává tehető –, másrészt törekszik arra, hogy az
adott kultúrában megértsék.
Ez a két első látásra jelentéktelennek tűnő megállapítás komoly következte-
téseket indukál. Egyrészt olyan nyelven és kódrendszerben kell szólnia, hogy az
általa létrehozott szövegek befogadhatók legyenek; másrészt mivel az alkotó azt
szeretné, hogy produktumára odafigyeljenek, az objektumnak olyannyira „isme-
rősnek” kell lennie az adott szociális hálózat számára, hogy a „mi” kultúránk
részeként kezdje el azt értelmezni, nem idegenként elfordulva tőle, egy másik
kódrendszerben olvasva azt. Mi módon valósul meg a kulturonok azonosítása saját
kultúránk számára?
Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet, úgy véljük, hogy az objektumok
belső szerkezetében az említett azonosító markereken túl, különböző tulajdonsá-
gokkal jellemezhető, a produktum értelmezését nagyban meghatározó további
kapcsolódási pontok alapját adó kulturon-formációk jelennek meg. Itt természete-
sen hangsúlyoznunk kell, hogy nem adható egységes recept az emberi kultúra

170
produktumainak szerkezeti leírására, az általunk javasoltak alapvetően arra vonat-
koznak, hogy a vizsgált objektum milyen szerepben jelenik meg. Lesznek közülük
olyanok, amelyek csak bizonyos objektumok vonatkozásában bírnak kiemelkedő
szereppel, míg más kulturonok vagy kultúrák számára nem különösebben érdeke-
sek. Gondoljunk itt példaként egy nemzeti trikolorra, ami az adott kultúra hordozó-
inak számára rendkívül fontos, míg más nemzeti kultúra képviselői egy általános
emberi produktumok látnak benne.
Ennek megfelelően a rendszer működésében betöltött szerepük alapján meg-
különböztethetünk ön-kulturonokat (self-culturon) és kulcs-kulturonokat (key-
culturon). Itt ismételten hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a megkülönböztetés sok
esetben szubjektív és esetleges, ám a gyakorlat szempontjából roppant hasznos.
Egy kulturális produktummal való találkozásunk alkalmával ugyanis a Lotman
által említett módon „behangoljuk” a szöveget, hogy a „mi” kultúránk részét képe-
zi-e. Azon elemeket, amelyek ezt lehetővé teszik, az adott alkotásban jelenlévő ön-
kulturonok, vagyis azok a kulturális objektumok, amelyek felismerése esetén
meghatározott saját kódrendszerben kezdjük olvasni a szöveget.
Ettől megkülönböztetett módon vannak olyan alapvetőnek tekintett jellem-
zők és tények, amik általánosságban vizsgálva jellemezhetővé tesznek egy kultúrát
(nemzeti, etnikai, vallási stb.), vagyis véleményünk szerint vannak olyan tényezők,
amelyeket vizsgálva összevethetővé válnak a különböző kultúrák. Itt szintén hang-
súlyozni szeretnénk, hogy az általunk javasolt séma szubjektív, ám úgy véljük,
ezen elemek alapvonalaiban jól körülírhatóvá tesznek egy kultúrát. Nevezzük
ezeket kulcs-kulturonnak, mivel ezek jelentik a bizonyos értelemben a „kulcsot” az
adott objektum megfejtéséhez.
Mindezek alapján egy kulturális objektum befogadását egy kulcsnak a meg-
felelő zárba illesztésével szemléltethetnénk. Másként fogalmazva, ha egy kulcs
nyelvét vesszük alapul, akkor abban az esetben, ha az ön-kulturonok által képviselt
láncrész nem adja a „miénk” üzenetet a kulcs nem fordul el, az adott produktum
meg nem értetté válik és egy terméketlen disszonáns állapot jön létre. A mű befo-
gadása akkor történik meg, ha az ön-kulturonok azonosításával (közösségi szimbó-
lumok, reáliák) a képzeletbeli kulcs elforgathatóvá válik, ez biztosítja a kommuni-
káció lehetőségét az üzenet küldője (adott esetben az alkotó) és a befogadó között,
mintegy az adekvát befogadás alapvető feltételeként.
Ezen a ponton hangsúlyoznunk kell a helyzet nem kizárólagos voltát. Vagyis
attól még végbemehet bizonyos szintű befogadás, hogy nem történik meg a
kulturon önazonosítása, azonban ekkor jelentős elcsúszások várhatók az értelmezés
terén.
Amennyiben az első lépés lezajlott, akkor lépnek színre – itt nyilván nem
szigorú időrendet kell feltételeznünk – a kulcs-kulturonok. Azok a jellemzők, amik
összevethetővé teszik alapvonalakban az adott objektumot más produktumokkal,
illetve általánosságban kultúrákkal.
Végezetül következik az alkotás kulturon-hálózata, ami az emberi kultúra
egészéhez köti az objektumot, élvezhetővé téve annak befogadását (1. ábra).

171
 önkulturonok

a „szöveg”
kulturonhálózat
kulcskulturonok
a befogadó elméje
1. ábra. A kulturonláncok alkotta „kulcs” behatolása az emberi elmébe.

Itt ismét hasznos egy megjegyzést tennünk. A kulturális objektumok – és

ebben az esetben gondoljunk elsősorban az irodalmi alkotásokra – műelemzési
szempontból való megközelítése során, nem hasznos a hálózatelmélet oldaláról
közelíteni, mert azok belső struktúrája – az alakok előfordulása, kapcsolatrendszere
stb. – vélhetően nem feltétlenül követi a hatványfüggvény-eloszlást, lévén mester-
ségesen megalkotott világról van szó.
Általánosságban az is elmondható, hogy az ön- és a kulcs-kulturonok megje-
lenése nem csak konkrét objektum szintjén, hanem egészében is alkalmas lehet egy
közösség kultúrájának jellemzésére (Тер-Минасова 2008: 25). Ebben az esetben
azonban a kulcs-kulturonok között bizonyos minőségbeli (fontossági) sorrendet
állíthatunk fel annak megfelelően, hogy miként értelmezik az alábbi kérdéseket:

1. alapvető helyzetek lehatárolása

a.) térfelfogás
b.) időfelfogás
c.) „mi” – „mások”
d.) tiltások – szabadságfokok
e.) érték fogalma
f.) hit kérdésköre
g.) jó és a bűn fogalmának értelmezése

2. alapvető emberi viszonyulások lehatárolása

a.) munka
b.) család
c.) szeretet / szerelem
d.) élet / halál viszonyrendszere
e.) barátság
f.) művészet

Másként fogalmazva az, hogy a fenti kérdéskörökre milyen értelmezést nyújt

(kulturon, vagy kulturon-kapcsolat formájában) az adott kultúra (avagy az adott

172
objektum), alapvetően jellemzi azt, és viszonylagos objektivitással összehasonlít-
hatóvá teszi számunkra. Itt nyilván ismét hangsúlyoznunk kell a lehatárolás szub-
jektivitását és viszonylagosságát.
Amint arról szót ejtettünk, a kulturonok megszületésük pillanatában maguk-
ba égetnek egyfajta azonosító markert a tér-idő vonatkozásában, ami utal a keletke-
zésük pillanatára és meghatározza az objektum dimenzionális vonatkozását. Ezen
megközelítésben a már említett szociális hálózat hatása nem „válik le” az objek-
tumról megszületése pillanatában. Természetesen vizsgálhatjuk a műveket alkotó-
juktól teljesen függetlenül, a kultúrtörténet számára azonban ezzel olyan alapvető
fontosságú információkról mondanánk le, ami lényegesen szegényebbé tenné a
vizsgálat terepét. Ennek következtében ugyanis elveszne a kulturon-hálózat hátterét
adó szociális hálózat szerepe.
A befogadó oldaláról megközelítve a kérdést elmondhatjuk, hogy amennyi-
ben a kulcs-zár elméletnek megfelelően az adott objektum utat talál a befogadó
elméjébe, akkor ez a folyamat rendkívül sokat elmond róla magáról is. Vagyis
azzal, hogy az adott kulturon-hálózatból mi mit látunk meg, illetve ismerünk fel és
egészítünk ki saját hálózatelemekkel, majd annyira jellemzi az adott objektumot,
mint önnön magunkat. Ilyen értelemben a kulturonok egyfajta tükörként is felfog-
hatók, amelyekbe belehelyezkedve valójában önmagunkat, individuális kultúra-
világunkat látjuk.
Az, hogy közösségi szinten léteznek „kultúrák” ebben az összefüggésben azt
jelenti, hogy megfelelő számú kulturon-csomópont és elégséges számú objektum
alapján lettünk szocializálva. A helyzet folyományaként elképzelhető, hogy egy
másik kultúrához tartozó embere bár hasonló kulturon-alapkészlettel operál, a
közöttük lévő eltérő hierarchikus viszony és kapcsolatrendszer alapján mást „lát” a
világban, mint mi magunk.

2. A kulturonok külső kapcsolata, mint rendszerszervező elem

Amennyiben alapjaiban elfogadjuk a fenti érvelést, következő lépésként

hasznos megvizsgálni a kulturonok közötti (explicit) kapcsolatokat, és hálózatépítő
elemként értelmezni azokat.
Vizsgálatunk kezdetén abból az alapfeltevésből indultunk ki, hogy a kulturá-
lis produktum létrehozója mondani akar valamit a világ dolgairól (műalkotások,
vallási hiedelmek, tudományos posztulátumok) formájában, így arra törekszik,
hogy a kommunikáció során a mondandó címzettje megértse és – még ha minimá-
lis szinten is – elfogadja azt. Ennek megfelelően azon túl, hogy törekszik a
kulturonnak olyan jellemzőkkel való ellátására, amitől a befogadó a „mi” kultúránk
részeként dekódolja majd, fontosnak tartja azt beilleszteni egy már létező hálózat-
ba.
Itt érdemes feleleveníteni a hálózatelmélet azon felismerésére, miszerint a
hálózatban nem mindig a népszerűség a döntő hiszen az „alkotó” nem feltétlenül
törekszik népszerűségre, valamint arra, hogy a hálózatban nem egyértelműen a

173
régebbi elemeknek van előnye a hálózati kapcsolódások számának tekintetében
(Barabási 2003: 132). Sőt, nem feltétlenül a „népszerűbb” és az „alkalmasabb”
nőheti ki magát nagy és sok kapcsolttal rendelkező központtá. Mindezen ismérvek,
úgy véljük, tökéletesen jellemzik a kulturális hálózatokat is. Mindazonáltal a
kulturon létrehozójának azon törekvése, hogy minél szélesebb körhöz eljusson a
szociális hálózatban (vagyis mind többen megismerjék és elfogadják produktumát),
általános emberi törekvésnek tekinthető.
Mi módon valósulhat meg ez az elgondolás? A válasz kapcsán jusson
eszünkbe az a tudományos körökben régóta ismert vélemény, miszerint „a nagy
elődök vállára kapaszkodva, messzebbre lehet ellátni”. Más szavakkal, ha gondola-
tainkat – legyenek mégoly újszerűek is – megpróbáljuk beágyazni (bekötni) egy
általánosan elfogadott tudományos vagy művészeti rendszerbe, nagyobb sikerrel
válunk mi magunk is középponttá a jövőben. Más szavakkal, ha alkotásunkban
kapcsolódunk már széles körben ismert nagy csomópontokhoz és így ágyazzuk be
művünket, nagyobb esélyünk van a széles körű elismertségre és a sikerre, vagyis
arra, hogy a szociális hálózatban minél gyorsabban elterjedjenek gondolataink.
Erre az egyik szemléletes példát a tudományos igényű művek adják. Ameny-
nyiben abból indulunk ki, hogy egy tanulmány szerzője nem törekszik feltétlenül a
népszerűségre, mégis természetes emberi igénye, hogy gondolatait minél többen
megismerjék. Ezért a tudományos gyakorlatban általánosan elfogadott módon, a
szerző általában egyfajta szakirodalmi áttekintéssel kezdi írását: az új elmélet így
nem csupán keretet kap, hanem egy már létező hálózat elemeként integrálódik oly
módon, hogy a tudományos körökben meghatározó elemekhez kapcsolták azt.
Általánosságban elmondható, hogy egy tudományos igényű dolgozat – le-
gyen az diplomamunka, tanulmány vagy monográfia – esetén ez alapkövetelmény-
nek számít. Ha felidézzük az esszé, mint műfaj követelményeit, ott műfajilag
meghatározó követelmény a logikus érvelésen túl az állításokhoz kapcsolódó
példák felvonultatása. Ebben az esetben valójában a gondolatainkat mintegy köte-
lező módon példákkal illusztráljuk, vagyis írásunkat folyamatosan kapcsolódási
pontokkal látjuk el a külső hálózat tekintetében.
A már létező kulturális hálózathoz való kapcsolódás másik példáját a művé-
szetek, konkrétan az ikonfestészet területéről hozhatjuk. A középkori ikonfestőket
a Szovjetunióban a kommunizmus alatt sokszor ostorozták azért, mert „elvakultan
követték az egyházi dogmákat”. Ez az elgondolás azon alapult, hogy a mesterek
csupán „másolták” a már meglévő ikonokat és a szigorú szabályok miatt gyakorla-
tilag alig változtattak az alkotáson. Ez a kommunista műértelmezés szerint „gúzsba
kötötte az alkotói szabadságok” és „egysíkúvá tette az alkotásokat”.
Amint az általában a kommunista kultúrafelfogásról és történelem-
értelmezésről elmondható, jelen esetben is igaz, vagyis valóban van igazságtartal-
ma az elmondottaknak, csak az eredeti felfogás szól másként… Mit jelentett a régi
orosz kultúrában a tradíciók ilyen „elvakult” követése?
A fent bemutatott műértelmezés annyiban igaz, hogy valóban igen szigorú
szabályok vonatkoznak az ikonok festésére. Mivel az ikon a transzcendens világ
képmása, azt mutatja meg evilági eszközökkel, így ez megkövetel egyfajta követ-

174
kezetességet. A pravoszláv felfogás szerint az ikonfestő nem maga festi meg az
alkotást, csupán fizikai erejét és evilági képességeit bocsátja a Szentlélek rendelke-
zésére, aki mintegy alászállva eltölti a művészt, és a kezét vezetve megalkotja az
ikont (2. ábra).

2. ábra. Lukács evangélista a Szentlélek segítségével

megfesti az Istenanya első ikonját.

Ezen túlmenően, bár az ikonnak nincs olyan értelemben közvetlen tanító és

bemutató funkciója, mint a templomi freskóknak, amelyek „olvasmányként funkci-
onálnak az írástudatlanok számára”, ám ez egészében mégsem elvitatható (Lepahin
2001:10). A felismerés és ezáltal a megismerés viszont csak abban az esetben
valósulhat meg, ha az ikonra rátekintve rögvest tisztában vagyunk azzal, hogy mit
– pontosabban melyik személyt vagy eseményt – ábrázol. Vagyis egy ikonra nézve
a hozzáértőnek azonnal látnia kell, hogy az egy Angyali üdvözlet (3. ábra), vagy
egy Mária elszenderedése (4. ábra) ikon. Az azonnali ráismerés csak bizonyos
megszorításokkal érhető el, mivel ellenkező esetben – nagyobb alkotói szabadság
térnyerésével a kompozíció tekintetében – nem biztosítható az azonnali beazonosí-
tás.

3. ábra Az Angyali üdvözlet-ikonja. 4. ábra A Mária elszenderedése-ikon.

Amint az a fenti illusztrációkon is látható ugyan az a tematika, más és más

művészi megoldást produkál – a kánon által még megengedhető szinten. Vagyis az
alapmegoldás ugyan az, ám az alakok egyéni megformálása, az alkotás dinamiz-

175
musa, a kompozíció egységének kialakítása, bizonyos színbeli eltérések – egyénivé
teszik az ikont.
Tovább folytatva a gondolatmenetet, arról is szólnunk kell, hogy egy ismert
ikonról, sok esetben nagyszámú másolat készült, amelyek igen hasonlítanak az
„eredetire”, azonban apróbb jellemvonásokban különböznek tőle (5-8. ábrák).

5. ábra. Az „erede- 6. ábra. A Vlagyi- 7. ábra. A Vlagyimiri 8. ábra. A Vlagyi-

ti” Vlagyimiri miri Istenanya- Istenanya-ikonjának miri Istenanya-
Istenanya-ikon. ikonjának másolata. másolata. ikonjának másolata.

Az ábrákon az Istenanya Vlagyimiri ikonját és a róla készült másolatokat lát-

juk. Ebben az esetben a szigorú megkötéseken túl ráadásul egy konkrét kulturon
tételes másolásáról van szó.
Hálózatelméletileg megközelítve kérdést azt látjuk, hogy egy már meglévő
centrális helyzetű és nagy számú kapcsolattal – hozzá kapcsolódó történeti esemé-
nyek (Bogoljubovó megalapítása), nagyszámú csodák (Орнатскiй 1905: 145),
pravoszláv templomok, Tretyjakov-képtár (ahol jelenleg található) – és erős kötő-
déssel bíró elemet lemásolnak, integrálnak a hálózatba. Ily módon a másolatok nem
csupán az eredetivel, hanem az eredetihez kapcsolódó szerteágazó hálózattal is
közvetlen kapcsolatot létesítenek (9. ábra).

9. ábra. Az egyik Vlagyimiri Istenanya-ikon másolat kapcsolata az „eredeti” ikonhoz

kapcsolódó hálózattal

176
 Az ikonokkal vizsgálata során felmerülő közvetlen kapcsolatteremtés és a
tradícióba való szigorú beillesztés másik példája a Rubljov által megfestett Trojica-
ikon, amelyről a Sztoglav, azaz az 1551-es egyházi zsinat kérdéseit és az arra adott
válaszokat száz cikkelyben tartalmazó XVI. századi írásmű kimondta, hogy a
Szentháromság-ikonját csak az Andrej Rubljov által megfestett módon lehet ábrá-
zolni. Ezen a ponton visszautalnánk a Lotman által elmondottakra, a szövegnek a
szövegen túli emlékezettel való viszonyára (Lotman 2001:23). Amennyiben itt a
Trojica-ikonról készült másolatot szövegnek tekintjük, annak van egy, a saját
értelmezési keretein túlmutató, az objektumon kívüli emlékezettel fennálló vi-
szonyrendszere is, amit az eredetihez való kapcsolódása által egy terjedelmes
kulturon-hálózatként foghatunk fel. A fentiek alapján az alkotói ihlet egy új
kulturon megalkotását jelenti oly módon, hogy az részben új kapcsolatokat alakít
ki, részben újra értelmezi illetve újra strukturálja a meglévő hálózat-rendszert.

3. Összegzés

Összességében elmondhatjuk, hogy mindaz, ami az emberi kultúra objektív

megközelítése kapcsán elmondható – meglehetősen viszonylagos. Amennyiben
nem tagadjuk meg magunktól annak lehetőségét, hogy kilépjünk a megszokott
sablonok világából, akkor lehetőséget kapunk egy másfajta világlátás megismeré-
sére. Tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk javasolt modell nem tökéletes,
finomításra és részletezésre szorul, ám annak segítségével más aspektusból láthat-
juk meg mind az emberi kultúra objektumait, mind a közöttük lévő kapcsolatra
alapozó rendszerszervező elvet. Ez utóbbi pedig segít megérteni önmagunkat,
elvezet minket a „mi” és „mások” kultúrájának új eredményekkel kecsegtető
ismeretlen világába.

Irodalom

Barabási Albert-László 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Budapest:

Magyar Könyvklub.
Huszti Zsolt 2012. Integration of „made” cities to their physical enviroment. In
Csapó Tamás –Balog András (eds.): Development of the settlement network
in the Central European countries. Heidelberg: Springer. ????
Lepahin, Valerij 2001. Az ikon funkciói. Az ikon szerepe az egyházi, társadalmi
életben és a mindennapokban. Szombathely: ?????.
Lotman, Jurij 2001. Kultúra és robbanás. Budapest: ????.
Szabó Tünde 2003. A gondolkodó világ modellje – J. M. Lotman munkássága.
AETAS. 2003/1: 113-142.

Орнатскiй, Протоиерей Филисофъ 1905. Благодеяния Богоматери роду

христианскому чрезъ Ея Св. иконы. С.-Петербургъ: ????. 145-156.

177
Пчелкина Татьяна Ростиславовна: Автор и духовная реальность, Ж-л
«Ізденіс» («Поиск»), – Алматы, 2012. 207-210.
Сегизбаева Кенжегуль Кунусбаевна 2013. Полиязычие в контексте
интегративного обучения, Материалы II Международной научно-
практической конференции «Образование: традиции и инновации».
Прага: ????. 274 – 278.
Тер-Минасова, С.Г. 2008. Война и мир языков и культур. Москва: ????.
Харитонова Лариса Михайловна 2007. Культурфилософские предпосылки
лирической циклизации начала ХХ в. Кросс-культуральное исследование
проблем мировидения: психологический, философский,
лингвокультурологический аспект. Рубцовск: ????. 19-26.

178
 Kulturális hálózatok a filmművészetben

Fresli Mihály – Zsuravljova Jevgenyija Alekszandrovna

Cultural Networks in the Cinema

In our paper we look at how a new theory of the cultural networks can be ap-
plied in studying some of the values in the cinema. This is an opportunity to
get to know our world and offers new ways of intercultural communication.
Keywords: culture, cinema, networks, language

Mindaz, amit az emberi kultúra produktumairól tudunk, összességében em-

beri elmével felfoghatatlan, ennek ellenére folyamatos kísérleteket látunk arra,
hogy tipizáljuk, és valamiképpen feldolgozhatóvá tegyük kultúránk objektumait.
Jelen írásban is erre a klasszikus problémára szeretnénk reflektálni: megkíséreljük
megragadni a filmművészet alkotásainak azon közös vonásait, amelyek kapcsolati
hálót (Barabási 2003: 20) teremtenek közöttük.
Vizsgálatunk során abból indulunk ki, hogy mindaz, ami kultúránk terméké-
nek tekinthető, nem önálló létező, hanem egy szervesen összekapcsolt és komple-
xen rétegződő hálózat része. A terjedelmi korlátok miatt jelen keretek között elte-
kintünk az elmélet részletes áttekintésétől, csupán alkalmaznánk a kulturon fogal-
mát, amelyet a kulturális hálózat egy olyan elemének tekintünk, amely belülről
szerteágazó kapcsolati hálózatot rejt, önmagán kívül pedig szintén integrálódik az
emberi kultúra egészének rendszerébe.
A kérdés tárgyalásához elsőként érdemes megvizsgálnunk a filmnyelv és a
természetes nyelv viszonyát. A problémakörnek jelentős irodalma van, a teoretiku-
sok egész köteteket szenteltek a kérdés kutatásának. Jelen keretek között mi csak a
felszínre törő legegyszerűbb dolgot vethetjük fel, vagyis azt a kérdést világítanánk
meg, hogy a természetes nyelvek elsajátításának hosszadalmas folyamatától eltérő-
en, miként tudja az ember bizonyos megkötésekkel kultúra független módon vi-
szonylag gyorsan elsajátítani és használni a vizualitás mozgóképes formanyelvét?
Ez azért érdekes számunkra, mert bár annak morfológiai sajátosságaival kevesen
foglalkoznak teoretikus módon, mégis milliárdnyian használják nap mint nap,
szerte a világon. Miben gyökerezik a filmnyelv ezen univerzális jellege?
A válasz rendkívül összetett. Egyrészt szólnunk kell a mozgókép „mágikus
természetéről”, majd arról, hogy nézőként belépve a film világába a látottakat
biológiai meghatározottságunk okán hajlamosak vagyunk valóságként elfogadni.
Fontos szempont az is, hogy a Lotman által javasolt elmélet (Lotman 2001:15)

179
szerint olyan kommunikációs csatornákat nyit meg a film, amelynek segítségével
saját énünkkel is kapcsolatba léphetünk (Szabó 2003: 113). Mindemellett szólni
kell a mozi közösségteremtő aspektusáról is, ami az ember szociális vágyának
kielégítésére szolgál.
Mindezek után azonban mégis érzünk némi űrt. Valami olyan dolog is lap-
pang a háttérben, ami több lehet a fent felsoroltaknál. Ráadásul az említett „univer-
zalitás” is hibádzik az argumentumok között. Miért tudja befogadni egy afrikai
bennszülött azt a mozgóképet Bazin fehér tyúkot illusztráló példájában (Bazin
1995: 12), amit életében először lát, ráadásul olyan átéléssel, amit egy festmény,
vagy irodalmi mű megragadása (Пчелкина 2012: 207) csak nagyon nehezen tud
megvalósítani?
Véleményünk szerint ennek oka a filmművészet aktív és több érzékszervet is
megmozgató jellegén túl abban gyökerezik, hogy a világ, amit a film megmutat
nekünk, nem is olyan különböző. Másként fogalmazva a világ különböző tájain az
emberek összességében olyan térben élnek, ami alapvetően nem is különbözik
olyan jelentősen a föld egyes sarkain.
Természetesen nem azt állítjuk, hogy életmódbeli, viselkedési, szokásbeli, il-
letve életszínvonalbeli sajátosságok alapján nem volnának hatalmas különbségek
az egyes emberek között. Sokkal inkább úgy látjuk, hogy a világ amely körülvesz
minket – összességében hasonlóképpen épül fel és működik.
Az emberek közösségeket alkotnak, élőlények vesznek körül minket, a fák
zöld lombkoronával bírnak, a szerelem a világ minden táján fontos momentuma az
emberek életének, ráadásul nappal a Nap, éjjel pedig a Hold kel fel az égen a
csillagokkal. A különbség az egyes embercsoportok között nem feltétlenül ebben,
sokkal inkább abban keresendő, ahogyan ezeket a dolgokat értelmezik és látják,
ahogy egységes világképet alkotnak belőle. Furcsa módon éppen a filmművészet
az, ami ezt az alapvonalaiban hasonló, ám összességében mégis annyira különböző
módon felépülő világot, a maga direkt szuggesszív módján prezentálja számunkra.
A Bazin által felemlített példa is erről szól: a maga kultúrájában és a maga
világában felnövekedett afrikai bennszülött a maga módján látta bele a világot a
levetített filmbe. Konkretizálva a problémát: a lejátszott film mutatott számára
egyfajta értelmezést a világról – a rendező világlátásának megfelelően csoportosít-
va és láttatva a dolgokat -, amit az ember a maga világának megfelelő rendszerben
és értelmezési körben fogadott be. Így maradt az izgalmas alkotásból csupán egy
„fehér tyúk”.
A fenti példa véleményünk szerint fontos dolgokra világít rá. Egyrészt bizo-
nyos aspektusból megmagyarázza a mozi univerzalitását és egyfajta értelemben
vett kultúrafüggetlen voltát, hiszen azt a világot tárja elénk, ami alapvonalaiban
minden ember számára hasonló. Nyilván itt kulturálisan óriási különbségek lehet-
nek az egyén szintjén, ám egy olyan vizuális formát látunk, ami a természetes
nyelvek grammatikai ismeretei nélkül is befogadható elemi szinten. Pontosabban
fogalmazva: a film kultúra-független nyelvtanának alapelemeit a minket körülvevő
világ adja.

180
 Tovább folytatva a gondolatsort szólnunk kell arról, hogy a filmművészet
történetében sok esetben nem csak eltérően megítélt filmekkel találkozhatunk,
hanem sokszor ugyan azt az alkotást is rendkívül különbözően értékelnek egy
kultúrkörön belül a kritikusok, nem is szólva más korszakok vagy népek befogadó-
iról.
Ezen a ponton jutottunk el a legizgalmasabb kéréshez, vagyis annak felkuta-
tásához, hogy miben rejlik a „nagy” alkotások titka? Legyen az történelmi korokon
átnyúló a „ma emberéhez is szóló” alkotásról, vagy egy objektum földrajzi és
kulturális határokat átívelő értelmezéséről (Сегизбаева 2013: 274). Ebben búvik
meg az igazi nagy kérdés, amire az esztéták évszázadok óta kutatják a magyaráza-
tot: mitől tekinthető „értékesnek” egy alkotás?
Gondolatmenetünk kezdetén arra kell visszautalnunk, hogy a filmek nem
önmagukban való és önmagukért létező objektumok. Céljuk van. Ez pedig nem
más, mint, hogy az egyik ember gondolatait (rendező) közvetítsék a másik ember
számára (néző).
Meghatározott céllal és okkal jöttek létre, ami egy üzenetben, avagy monda-
nivalóban gyökerezik. A film mond valamit a világ állásáról. Itt most irreleváns
számunkra, hogy mi is ez a mondanivaló, önmagán túlmutató, avagy zárt világba
invitáló. A lényeg az, hogy olyan információtartalommal bír a minket körülvevő
világ dolgairól, amit a kommunikáció egyik résztvevője el akar jutatni a másikhoz.
Szűk értelemben itt nem csupán a filmalkotás szüzséjéről van szó. Abban az eset-
ben is áll ez a megállapítás, ha az alkotásnak önmagában nincs története, például a
Született gyilkosok című film történéseit viszonylag nehéz összefoglalni. Ami
azonban ennél is fontosabb, hogy ebben a filmben nem a szüzsé „mesél” a világról,
hanem a képek, vagyis maga az ölés és annak módozatai válnak információhordo-
zóvá.
Az említett film kiváló példa annak megvilágítására is, hogy miként válhat
befogadhatóvá egy alapvetően történet nélküli film. Itt nem maga a laza történetváz
az, ami hozzákapcsol minket a filmhez, hanem az, amit nem látunk. A Született
gyilkosok nem direkt módon szól arról, amit megmutat, hanem indirekt módon
arról, ami a látottakhoz kapcsolódik az elménkben. Mérhetetlen kritikája a fennálló
világról éppen abban rejlik, hogy megidézi a gyilkolás mögött álló azon világrend-
hez kapcsolódó asszociációs halmazt, ami egy egységes hálózattá áll össze a mozi
vetítésének ideje alatt. Itt ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a filmek esetében tetten
érhető a Lotman által javasolt én-ő és én-én típusú kommunikációs modell
(Lotman 1994: 566). Mindaz, ami a vászonra kerülés pillanatában egy interperszo-
nális interakcióként indul, interiorizálódik. Olyan – a néző elméjében lezajló –
önreflexív kommunikációs sémát indít be, amihez a lökéshullámokat a külső térből
érkező filmkockák adják.
A filmek ebből a nézőpontból zárt rendszerként kezelendők, ahol az anyag-
forgalom akadályozott – hiszen a leforgatott anyag mennyisége önmagában fizikai-
lag nem lesz több azáltal, hogy levetítjük -, az energiaáramlás azonban szabad. Mit
jelent mindez?

181
 Ha elfogadjuk a hálózatelméletben a Csermely által megfogalmazottakat
(Csermely 2005: 52), valamint azt a gondolatot, hogy a kultúra egységes hálózat-
ként felépülő objektumai a rendszerben felgyülemlő feszültség relaxálásának
módozataiként és céljával születtek meg, akkor ehhez hozzáépíthetjük az adott
filmet, mintegy önálló modulként.
Egészében szemlélve a dolgot annyit látunk, hogy az adott kultúrkörhöz tar-
tozó ember szembetalálja magát az őt körülvevő világból érkező nehézségekkel,
aminek a megoldása feszültséget generál benne. Amennyiben ezt a rendelkezésére
álló kulturális hálózattal nem tudja levezetni, két lehetősége adódik: vagy önmaga
keresi meg a relaxálás útját, vagy talál egy már kész megoldást az adott szituációra
és azt kapcsolva saját hálózatához, így vezeti le a keletkezett feszültséget, utat
engedve az energia szabad áramlásának.
Koncentráljuk most figyelmünket a második esetre, konkretizálva a kérést.
Példaként keressünk egy jellemző emberi szituációt: hősünk szerelmes vagy sze-
relmi bánattal küzd. A vizsgálat szempontjából teljesen irreleváns, hogy melyik
eset áll fenn, mindkét szituációban feszültség generálódik benne. A levezetés
lehetséges módozatai elméletünk szempontjából: vagy maga kezd el szerelmes
verseket írni (első eset), vagy szerelmes filmeket kezd nézni a moziban (második
eset). Ez utóbbit végigkövetve azt találjuk, hogy a szerelmes témájú film (vagy
irodalmi mű, vagy zene, vagy festmény stb.) önmagában egy független – értsd saját
lábán is megálló egész – modulos hálózat, a maga szerteágazó külső és belső
kapcsolatrendszerével. Ha ezt a kulturont hozzákapcsoljuk az egyén elméjéhez egy
én-ő típusú kommunikációval, ami optimális esetben kulcsként elfordul elméjének
zárjában, egy én-én típusú aktussá válva hozzákapcsolódik az egyén elméjének
meglévő hálózatához, így utat engedve a felgyülemlett feszültségnek, relaxálja azt
(jól kisírjuk magunkat a szerelmes film láttán és a végén jól megkönnyebbülünk).
A modell a modul+saját hálózatunk összekapcsolásán (kulcs+zár), annak ak-
tivizálódásán és „összeépülésén” (elforduló kulcs), valamint optimális esetben a
katartikus relaxáción alapul. Nyilván ennek a sémának minden eleme változhat: a
modul nem illik bele (nem kedveljük a filmeket), nem fordul el a kulcs a zárban
(kulturális értelemben nem befogadható számunkra az alkotás és elutasítjuk, avagy
nem nézzük végig, esetleg nem értjük meg), illetve elmarad a katarzis (az adott
film mégsem volt tökéletes megoldás feszültségünk levezetésére).
Ez utóbbi esetben azonban már érezhető, hogy valamiképp közelebb férkő-
zünk a minőségi kategóriák kérdéséhez. Ha az ember csalódott az adott alkotásban,
a helyzetet azzal reagálja le, hogy „nem igazán tetszett”. Vagyis az az érzésünk
támad, hogy valami hiányzott belőle, nem történt meg a „nagy bumm”, nem szólí-
tott meg igazán a film, nem oldotta meg a bennünk lévő feszültség levezetését.
Megoldásként ekkor az emberek egy része ismét beül a moziba egy másik filmre,
avagy új regény olvasásába vagy zenemű meghallgatásába kezd azzal a reménnyel,
hogy az majd gyógyír lesz kimondatlan érzéseinek becsatornázására, így egy új
szinkron lehetőségével kecsegtet.
Amennyiben nem idegenkedünk túlzottan a fenti megállapítástól, akkor az
segít megragadhatóvá tenni az időtálló „nagy” alkotások problémakörét is, amelyek

182
bár történeti időben mérve a múltban készültek, mégis „maiak, frissek, a ma embe-
réhez szólnak”. Azon kulturonokról van szó, amelyek túl azon, hogy modulos
szerkezetűek, vagy úgy alkotnak elemeikkel belső hálózatot, hogy az diakron
módon relaxál – példaként hozhatjuk Shakespeare Rómeó és Júliáját, amely a
konkrét kortól elvonatkoztatva is átélhető módon tolmácsolja a szerelem drámáját –
vagy olyan külső hálózati kapcsolódási pontokat hagynak nyitva számunkra, ami-
hez történelmi kortól függetlenül szabadon kapcsolhatjuk saját életünk hálózatát
úgy, hogy az szervesen beépülve lehetővé teszi a relaxációt. Erre kiváló példát
szolgáltatnak Andrej Tarkovszkij filmjei, különös tekintettel a Sztalker vagy a
Solaris című alkotásokra.
Visszatérve a filmnyelv problémájára elmondhatjuk, hogy az adott alkotást
vizsgálhatja egy irodalmár vagy egy filmesztéta, kettejük megközelítési módjának
egyaránt van létjogosultsága (Харитонова 2007: 19). A különbség abban keresen-
dő, hogy mindegyikük a maga „grammatikáját” igyekszik megtalálni a műben.
Ezen túl természetesen beszélhetünk bizonyos állandósult módszereken alapuló
vizsgálati módról is, ami jellemző módon megragadhatóvá teszi a művet az adott
diszciplína számára.
Ehhez képest, mi más módon kívánunk közelebb jutni a filmművészet pro-
duktumaihoz: olyan módon kívánjuk feltárni lényegi vonásaikat, ami elsősorban
belső és külső kapcsolatrendszerükön alapul. Úgy véljük, hogy ez a fajta „globális”
megközelítés lehetőséget biztosít arra, hogy az összefüggések feltárásán túl, meg-
határozott jellemvonásai (kapcsolati sémái és módozatai) által megragadhatóvá
tegyük az adott kultúrkört (amiben a befogadás történik, s így tükörként funkció-
nál), illetve amiben készült az adott objektum (s így maga az alakulás folyamata és
a kész kulturon becsatornázása jellemzi a kultúrát).
Ezen a ponton roppant fontos hangsúlyoznunk ezeknek az elsőre teljesen
mellékesnek tekintett kapcsolódási pontoknak a fontosságát. Mindezek lehetnek a
hálózatelméleti megközelítésnek megfelelően erős kapcsolatok, olyan pontok,
amelyek direkt módon kapcsolódnak a kulturonhoz például intertextualitás,
intermedialitás, vagy konkrét kultúrtörténeti ráhatás útján; illetve gyenge kapcsola-
tok, amelyek áttételes utalások, illetve az egyes elemekhez tágabb értelemben
kapcsolódó objektumokat jellemzik.
Természetszerűleg sokan azonnal elutasítják ezt a megközelítést, mivel első
látásra nem kellően objektív. Mi magunk is találkoztunk olyan neves kutatóval, aki
szerint „mindez hülyeség”, sőt mások egyenesen arra ragadtatták magukat, hogy
„majd én bebizonyítom, miért nincs igazad”. Nyilván mi magunk is igen kedveljük
a kellő önbizalommal és magabiztossággal megáldott kollégákat, azonban arról,
hogy az egyes kulturonhoz kapcsolódó gyenge és erős kapcsolatoknak milyen –
anyagi értelemben is manifesztálódó – értéke van, a régiségkereskedők ódákat
zengenek. Mindaddig, amíg egy papírra rajzolt vonalhalmaz önálló modul, csak
egy „fecniről” beszélhetünk. Ugyanakkor, ha ehhez „csak” annyit illesztünk – ezt
nevezi a szakma „története van” effektusnak -, hogy a papíron hitelesen Elvis
Presley saját kezűleg hívott randevúra egy hölgyet egy washingtoni koncert után –

183
és mindezzel azt a hatalmas hálózatot is hozzákapcsoljuk, amit az elvis-jelenség
valamint életérzés jelent, máris nullák sorával szaporáztuk meg a tárgy értékét.
Mindez az első látásra olyan magától értetődő helyzettel ezer módon találko-
zunk életünkben, a reklámcégek dollár milliárdokat költenek egy-egy objektum
„megfelelő” becsatornázására, a kellően stabil és pozitív pontok halmazával bíró
hálózatának kialakítására, amivel egy-egy termék a valós értékénél jóval drágábban
értékesíthető. Az a módszer, ahogyan egy márkanevet felépítenek valójában nem
más, mint egy hálózati modul konstruálása. Amikor pedig mi magunk megvásárol-
juk az adott „márkás” terméket, elméletünk szerint voltaképpen egy jó minőségű
terméken túl – szűkebb értelemben kulturont veszünk: egy olyan helyzetbe jutunk,
amikor nem csak terméket – objektumot vásárolunk, hanem egy, a termék árában is
manifesztálódó, tudatosan kiépített hálózatot. Elég csak a kóla-Mikulásra, vagy az
üdítőgyárak életérzést sugalló termékeire gondolnunk.
Ennek megfelelően mi sem ajánlunk mást csupán azt, hogy túllépve az eddig
érinthetetlennek tekintett konkrétumokon, próbáljuk meg az adott kulturális objek-
tumot nem önállóan, hanem egy hálózat elemeként vizsgálni.
A filmek ennek megfelelően „készre gyártott” hálózatmodulok. Érdekes mó-
don a történetmesélés során a szüzsé viszonylagos prognosztizálható szakaszai
felváltó prognosztizálhatatlan fordulatok annál izgalmasabbak, minél távolabbi
ponthoz kötik a filmet. Egy-egy jókor felhangzó zenei betét, képzőművészeti vagy
tudományos utalás, roppant érdekessé tehet egy alkotást. Fontos azonban hangsú-
lyoznunk, hogy a kapcsolatnak egyrészt követhetőnek kell lennie, vagyis a nézőnek
is értelmeznie kell azt, ráadásul helyes kapcsolat kialakításával pozitívan kell
támogatnia a film-kulturon alaphálózatát. Gondoljunk itt a Macska-jaj című film
zárójelentére, az „...azt gondolom ez egy hosszú barátság kezdete…” mondattal,
ami zseniális módon köti a Kusturica filmet a Kertész filmhez.
Az ellenkező esetet a kulturális krachok képezik, amikor az alkotás vagy
„nem szólal meg” – nem kompatibilis a befogadó hálózatával, hiányoznak a kultu-
rális kapcsolatteremtés markerei s így a mű meg nem értetté válik –, vagy az alkotó
„túllövi magát” és olyan nagyszámú kapcsolattal kíván operálni, ami elnyeli és
követhetetlenné teszi a filmet.
Összességében elmondhatjuk, hogy nézőpontunk szerint a „jó” film
multikulturális a szónak abban az értelmében, hogy sok kultúrában talál a csatlako-
zási pontot, így a befogadó elméjébe belépve képes az integrációra, a szinkronra és
a relaxációra. Másképp fogalmazva, olyan stabil és elágazó marker-struktúrával
bír, ami az aktuális feszültséget felhalmozó gátolt pontokhoz tud kapcsolódni:
aktuális, ugyanakkor a belső és külső hálózat-struktúrájának kialakításában kifino-
mult arány és szerkezet jellemzi. Némely alkotásban mesteri szintre emelték ezen
komplex hálózat-fejlesztést: a méltán népszerű Mátrix-trilógia filozófiai művek
sokaságához kapcsolódó hálózatáról már doktori disszertációk születtek.
Különösen izgalmas területe a vizsgálatnak a transzcendenssel való kapcso-
latrendszer formálódása, mivel annak valós hálózati struktúráját – azon túl, hogy
egzakt módon nem ismerjük – a vallási tanítások igen sokszínűen magyarázzák.
Ezt tovább bonyolítja az az integrálási mód, ahogyan a rendező a maga transzcen-

184
dens hálózat-látásmódjának megfelelően értelmezi azt az alkotásban. Ebből a
transzformációból mi nem csak az adott filmre vagy rendezőre, hanem az azt
meghatározó kultúrára vonatkozóan is nagyon hasznos és érdekes megállapításokat
tehetünk.
Mindezt végiggondolva egy roppant komplex, összességében befogadhatat-
lan, állandóan változó kultúr-hálózatot látunk, amit érdemes vizsgálni az alkotók
nézőpontjából is. Ezen a ponton érdemes végiggondolnunk, hogy napjainkban
óriási átalakuláson megy keresztül a világunk, ami a kétpólusú politikai rendet
megélő emberek számára új lehetőségeket és nehézségeket rejt magában. Míg a
kommunizmus alatt élők egy erősen centralizált (csillagháló-modell) kultúrpolitikát
tapasztaltak meg, ahol az alkotás szabadsága – a megszólalás lehetőségéről nem is
szólva – erősen korlátozott volt – ennek ékes példája Tarkovszkij Andrej Rubljovja
–, napjainkban a technika fejlődésének (digitális kamerák, számítógépek, internet)
köszönhetően már szinte mindenki megalkothatja „élete kulturonját”. Az azonban
már korántsem biztos, hogy észreveszik. Modern korunkban már nem az alkotás és
a publikálás jogához, sokkal inkább a középponttá válás kulcsát jelentő minimális
figyelemhez a legnehezebb hozzájutni.

Irodalom

Barabási Albert-László 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Budapest

????.
Bazin, Andre 1995. Mi a film? Budapest: ????.
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
Lotman, Jurij 1994. A kommunikáció kétféle modellje a kultúra rendszerében. In
Kovács Árpád – V. Gilbert Edit (szerk.): Kultúra, szöveg, narráció. ????:????.
????.
Lotman, Jurij 2001. Kultúra és robbanás. Budapest: ????.
Szabó Tünde 2003. A gondolkodó világ modellje – J. M. Lotman munkássága.
AETAS. 2003/1: 113-142.

Пчелкина Татьяна Ростиславовна 2012. Автор и духовная реальность, Ж-л

«Ізденіс» («Поиск»), – Алматы, 207-210.
Харитонова Лариса Михайловна 2007 Культурфилософские предпосылки
лирической циклизации начала ХХ в. Кросс-культуральное исследование
проблем мировидения: психологический, философский,
лингвокультурологический аспект. Рубцовск: ????. 19-26.
Сегизбаева Кенжегуль Кунусбаевна 2013. Полиязычие в контексте
интегративного обучения, Материалы II Международной научно-
практической конференции «Образование: традиции и инновации».
Прага: ????. 274-278.

185
Fraktáltulajdonságok a háromszéki civil szervezetek hálózatában

Simon Levente – Szőcs Endre

Fractal properties in the NGO network of Covasna County

The paper focuses on the social network analysis of two real interactional
system, it places the human coworking system of the Hungarian Youth
Council of Covasna County next to the partner- and membership relations of
the NGO network of Covasna County.
Firstly, the paper introduces some aspects to analyse the fractal properties of
the cooperational systems: it defines the types for activity profiles, one of the
clustering mechanisms and the degree centrality in the networks.
Secondly, after the definition of the nodes and the edges in the networks, the
paper groups the nodes by their activity profiles and by the number of their
relations.
Last, but not least, as a fractal property in the NGO network of Covasna
County is highlighed with the analyse of the relation between the degree
centrality and the activiy profiles.

0. Bevezetés

Jelen tanulmány célja a háromszéki civil szervezetek hálózatának önhasonló

tulajdonságaira rávilágítani: a Kovászna megyei magyar civil szervezetek közötti
partner- és tagsági kapcsolatok illetve a Háromszéki Ifjúsági Tanács (továbbiakban
HÁRIT) önkénteseinek tevékenységi- és referenciakapcsolatait vizsgálva feltéte-
lezhető, hogy a szervezetek és személyes kapcsolatok hálózatai hasonló tulajdon-
ságokkal is rendelkeznek.
Eképpen, a háromszéki civil szervezetek tevékenységi profilok szerinti cso-
portosítása alapján, a tanulmány egy kérdőíves felmérés alapján ismerteti az önkén-
tesek tevékenységi profiljainak és településeinek eloszlását, majd összehasonlítja
ezeket a civil szervezeti struktúra hasonló adataival.
Néhány domináns tevékenységi profil eloszlásásának részletes ismertetését a
hálózatok csúcspontjainak települések szerinti vizsgálata követi: a csoportképződé-
si mechanizmusokkal való esetleges összefüggésekre a tevékenységi profilok
szerinti eloszlás bemutatása reflektál.
Végül, de nem utolsó sorban, az érdekképviselet és a szakmai-tudományos
tevékenységi profilok hálózati szerepére világít rá a tanulmány, hangsúlyozva
annak erősségeit és esetleges fejlődési irányait.

186
1. Társadalmi hálózatok fraktáltulajdonságai

Benoît Mandelbrot lengyel származású francia-angol matematikus 1967-ben

publikált tanulmányában tette föl a következő kérdést: milyen hosszú Nagy-
Britannia tengerpartja? Elméletileg: ha egy 200 kilóméter hosszú vonalzóval pró-
báljuk megmérni a tengerpart hosszúságát, akkor körülbelül 2400 kilóméter, vi-
szont ha egy 50 kilóméter hosszú vonalzóval végezzük ugyanezt a mérést, akkor
3400 kilóméter hosszúságúnak érzékeljük Nagy-Britannia partjainak hosszát (1.
ábra). Mitöbb, minél rövidebb hosszúságú mértékegységet használunk, a partot
annál hosszabbnak érzékeljük.

1. ábra. Nagy-Britannia partajinak hossza a választot mértékegység függvényében.

Forrás: Wikipédia. Letöltés ideje: 2014. 4. 3.

A fraktál kifejezést szintén Mandelbrot alkotta a latin fractus szó alapján,

mely töröttet illetve törést jelent. 1975-ben megjelent fogalom egyik legismertebb
példája a Helge von Koch által leírt görbe.

2. ábra. Koch-görbe

A Koch-görbe (2. ábra) szemléletes példája a fraktáloknak, amelyek olyan

„önhasonló”, végtelenül komplex geometriai alakzatok, amelyek egy kisebb része
felnagyítva – determinisztikus vagy statisztikus értelemben – megegyezik az erede-
ti alakzattal. Példaként említhető a villám formája, felhők formája, a levél erezete
és még sok más.

187
 A tanulmány célja ezen önhasonlóságot a háromszéki civil struktúrában ér-
telmezni, ahol a nagyobb hálózatot a szervezetek partner- illetve tagsági kapcsola-
tainak rendszere, míg a kisebb részt – amely a nagyobb hálózatban egy klikként
jelenik meg – a HÁRIT önkénteshálója adja.
A háromszéki magyar identitású civil szervezetek partnerségi- és tagsági
kapcsolataira vonatkozó adatokat a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK)
gyűjtötte 2008-ban illetve 2012-ben. A HÁRIT a Romániai Magyar Demokrata
Szövetséggel partner Magyar Ifjúsági Értekezlet Kovászna megyei tagszervezete,
maga is ernyőszervezetként definiálja magát. Megjegyzendő, hogy a mintavételi
hiba csökkentése érdekében a CIVEK gyűjtése mindkét adatfelvételi időpontban ki
lett egészítve a HÁRIT és tagszervezeteinek interneten megtalálható adataival.
Az önkéntesek kapcsolatrendszerét a szerzők kérdezték le 2013 nyarán a
szervezet éves tábora, az V. Háromszéki Szabadegyetem alatt, ahol a válaszadók
maguk is egy-egy tagszervezetet képviseltek.
Mindkét adatgyűjtés hólabda módszerrel történt, eképpen az adatok nem rep-
rezentatívak, viszont az egységes adatgyűjtési módszer alátámasztja az összehason-
lítás jogosultságát.
A civil struktúra adatai 2008-ban 203 szervezet, 2012-ben pedig 186
szervezet partneri és tagsági kapcsolataira vonatkoznak. Ugyanakkor megjegyzen-
dő, hogy a (Simon, 2013) tanulmány 1. táblázatában ugyanezek az adatok helytele-
nül szerepelnek.
A Háromszéki Ifjúsági Tanács rendezvényén pedig 82 személy töltötte ki a
kérdőívet, akik a HÁRIT és tagszervezeteinek összesen 99 önkéntesére vonatkozó-
an adtak meg adatot.
Amíg civil szervezetek vizsgált hálózatának pontjai szervezeteket jelölnek,
addig a HÁRIT önkénteshálózatának pontjai az önkéntesek. Mindkét hálózatkuta-
tási felmérés mellé- illetve alárendelő kapcsolatokra összpontosít: az civil szerve-
zetek esetén ezeket partnerségi- és tagsági kapcsolatoknak, az önkéntesek esetén
pedig együttműködési- és referenciakapcsolatoknak nevezi a tanulmány. Utóbbi
esetben az együttműködési kapcsolatok a közös önkéntességi tevékenységre vonat-
koznak, míg a referenciakapcsolatok a megkérdezetteket az általuk példaértékűnek
tartott tevékenykedőkkel kötik össze a személyeket. Az elemzés irányítatlan kap-
csolatokkal dolgozik, eképpen nem különbözteti meg, hogy mely szervezet illetve
önkéntes mely szervezetet illetve önkéntest jelöli meg kapcsolatként: ha egy mellé-
illetve alárendelő kapcsolatot legalább az egyik fél megemlít, akkor a tanulmány
azt kölcsönösnek tekinti. Továbbá, a fraktálelemzés során, az elemzés mindegyik
kapcsolatot egyenértékűnek tekinti, eképpen nem tesz különbséget közöttük és így
egységesen kapcsolatnak nevezi a hálózatok összes kötelékét.
A háromszéki civil szervezetek hálózatának külkapcsolataira vonatkozó
eredményektől (Simon, 2013) eltekint a tanulmány, ekképpen a hangsúly a szerve-
zeti- és az önkéntesstruktúrák hálózaton belüli kapcsolatrenszerek összehasonlítá-
sára kerül.

188
3. ábra. A háromszéki civil szervezetek (a HÁRIT nagyobb ponttal, a tagszervezetei tégla-
lappal kiemelve) illetve a HÁRIT önkénteseinek hálózata

A 3. ábra a civil szervezetek illetve a HÁRIT önkénteseinek kapcsolatrend-

szerének bonyolultságát érzékelteti a Fruchterman-Reingold algoritmus segítségé-
vel. Az ábra első része kiemeli a HÁRIT-ot, mint szervezetetek csoportosulását,
amelynek a belső kapcsolatrendszerét az elemzés további fejezetei helyezik a civil
szervezetek struktúrája mellé. A tanulmány csak a kapcsolatokkal rendelkező
szervezeteket és személyeket ábrázolja, ezeket FreeMatban valósítva meg.
Habár az intuició alapján a civil szervezetek hálózata egy kettészakadó háló-
zat és az önkéntesek egy sűrűn összefüggő struktúrát alkotnak, ennek ellenére
mindkét hálózatban ugyanazon tevékenységi profilok dominálnak és a gócpontok
viselkedése is hasonlóságot mutat.

2. Domináns tevékenységi profilok

A Civilek Háromszékért Szövetség 2008-ban illetve 2012-ben történt

gyűjtése során nyílt kérdésben mérte a Kovászna megyében aktív civil szervezetek
tevékenységi profiljait, megengedve, hogy egy szervezet több profilt is megjelöl-
jön.
A Háromszéki Ifjúsági Tanács önkénteshálójára vonatkozó kérdőív a civil
szervezetek által leggyakrabban megjelölt öt tevékenységi típust (ifjúság, kultúra,
szociális, hagyományőrzés, oktatás) illetve az érdekvédelem és szakmai-
tudományos profilokat tartalmazta. Utóbbi kettő, habár nem domináns tevékenysé-
gi profilok, arra kereste a választ, hogy milyen mértékben tudatosul az önkéntesek-
ben az érdekvédelem és a szakmaiság fontossága. Emellett nyílt válaszlehetőség-
ben más tevékenységi profil is megjelölhető volt.
Az önkéntesek, a civil szervezetekhez hasonlóan, a tágan értelmezhető tevé-
kenységi profilokat jelölték meg leginkább. E kérdésnél összesen két önkéntes
jelölt meg tevékenységet: egyikük a civil szervezeti menedzsmentet, másikuk pedig
a sportot jelölte meg aktív profilként. A civil szervezetek és az önkéntesek által
megjelölt tevékenységi profilok eloszlását az 1. táblázat tartalmazza.

189
 civil szervezetek civil szervezetek Önkéntesek
Tevékenységi profil 2008 2012 2013
száma % Száma % Száma %
ifjúság 60 22 35 17 61 74
kultúra 59 21 39 19 16 19
szociális 20 7 17 8 8 9
Hagyományőrzés 17 6 17 8 18 12
oktatás 14 5 14 6 16 17
1. táblázat. A háromszéki civil szervezetek és a HÁRIT önkénteseinek
tevékenységi profil szerinti eloszlása

A Háromszéki Ifjúsági Tanács önkéntes struktúrájában értelemszerűen do-

minál az ifjúság tevékenységi terület, míg a többi profil fraktálszerűen követi civil
szervezeti rendszer tevékenységi profilok szerinti eloszlását. Az oktatás szakterület
– elsősorban a középiskolák diáktanácsainak köszönhetően – nem kiugróan felül-
reprezentált az önkénteshálóban, míg a szociális szakterület alulreprezentált ugyan-
itt.
Ha a tevékenységi profilokat megjelölő szervezetek és személyek hálózaton
belüli poziciói alapján, akkor felszínre kerül a hálózatok fraktáljellegének egy
újabb rétege. Az ifjúság szakterület mindkét hálózatban domináns: a 4. ábra a civil
szervezetek hálózatának 2012-es adatai és az önkéntesháló alapján az ifjúság
tevékenységi profilt megjelölő pontokat emeli ki.

4. ábra. Az ifjúság tevékenységi profil a civil szervezetek és a HÁRIT önkénteseinek

hálózatában

Mind a civil szervezetek, mind az önkéntesek struktúrájában a hálózatokban

különböző-különböző helyeken jellennek meg az ifjúság profilt megjelölő pontok.
Mind a kultúrális, a szociális és a hagyományőrzés tevékenységi pontok ese-
tén érvényesül, hogy ezek egyik hálózatot sem dominálják, mitöbb a gócpontok –
ezek a CIVEK és HÁRIT a szervezetek struktúrájában valamint az HÁRIT elnök-
ségének tagjai az önkéntesek hálózatában – egyik esetben sem jelölték meg a
ezeket a tevékenységi profilokat.
Az oktatás tevékenységi profilt megjelölő civil szervezetek és önkéntesek
esetében egyaránt klikkesedés figyelhető meg, ezeket téglalappal emeli ki az 5.
ábra.

190
 5. ábra. Az oktatás tevékenységi profil a civil szervezetek és a HÁRIT önkéntesei-
nek hálózatában

A háromszéki civil szerveztek hálózatában található oktatási klikk négy tagja

közül három a Civilek Háromszékért Szövetség tagja. Az oktatási szervezetek
pedig: az Amőba Alapítvány, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság
sepsiszentgyörgyi tagszervezete, a Puskás Tivadar Művelődési-, Műszaki- és
Tudományos Alapítvány illetve a Kálnoky Ludmilla Egyesület. A HÁRIT struktú-
rájának két oktatási klikkje pedig a Zágoni Ifjúsági Szervezet (ZISZ) – a hálózat
sűrűjében található csoportosulás – illetve a Református Kollégium Diákpresbitéri-
uma (RKDP) – a hálózat perifériáján – szervezetei. Amíg az RKDP az iskolában
történő diáktanácsi tevékenységét jelölte meg oktatási profilként, addig ugyanezt a
profilt a ZISZ egy hagyományőrző műhely működtetése által értelmezte.
Az oktatás profil megjelenési mechanizmusa rámutat a hálózatok csoport-
képződési folyamatainak fraktáljellegére, eképpen a megjelölt tevékenységi profil
közösségi tudásként is értelmezhető.

3. Gócpontok és tevékenységi profilok kapcsolat

Amíg Kovászna megye magyar civil szervezetei rendszerének hálózaton belüli

kapcsolatait (Simon, 2013) alapján az ernyőszervezetek – a CIVEK és HÁRIT –
dominálják, addig a HÁRIT önkénteshálójának gócpontjait a szervezet elnöksége
adja és a tanulmány adatvédelmi megfontolásból nem közli a személyekre bontva a
kapcsolatok eloszlását.
A 6. ábra téglalappal emeli ki a CIVEK-et és a HÁRIT-ot valamit a
HÁRIT elnökségének tagjait, ugyanakkor nagyobb pontokkal jelöli azokat a háló-
zati pontokat, amelyek az érdekvédelmet megjelölték tevékenységi profilként.

191
 6. ábra. Az érdekvédelem tevékenységi profil és a gócpontok kapcsolata a civil
szervezetek és az önkéntesek hálózatában

Minkét hálózatban a kapcsolatokban a gócpontok ritkán (jelen esetben csak egy-

egy szervezet illetve önkéntes) vállalják tudatosan az érdekvédelmi tevékenységi
profilt mindamellett, hogy ezek a pontok sokszor képviselik a hálózatot más háló-
zatok irányába.

7. ábra. A tudományos illetve a szakmai-tudományos profil a civil szervezetek

és az önkéntesek hálózatában

Fraktáljelleget mutat a szakmai-tudományos tevékenységi profil megjele-

nése is: a szervezetek és az önkéntesek struktúrájában egyaránt periférikus helyzet-
ben vannak ezek a pontok.
Habár adódik az interpretáció lehetősége, a tanulmány nem értékítélet, ha-
nem helyzetjelentés kíván lenni – kiemelve annak fraktáltulajdonságait – a három-
széki magyar civil struktúráról.
Összegezve: az elemzés alapján kijelenthető, hogy mind az civil szerveze-
tek, mind az önkéntesek esetén a szakmai-tudományos pontok a periférián helyez-
kednek el, amely a civil struktúra szerepének újragondolására ösztönözheti a civil,
politikai és gazdasági döntéshozókat.

192
4. Összefoglalás

Jelen tanulmány a háromszéki civil szerzetek struktúráját és annak egy klikkjét

helyezi egymás mellé a hálózatkutatás eszközeivel. A civil struktúra és Háromszéki
Ifjúsági Tanács pontjainak domináns tevékenységei profilok szerinti egymás mellé
helyezése illetve a gócpontok párhuzamos vizsgálata a hálózat fraktálelemzését
végzi el, remélve, hogy egy újabb nézőpontot adhat e társadalmi rendszerek me-
chanizmusainak megértéséhez.
Jelen tanulmány első szerzője a kutatás során a Collegium Talentum – a
külhoni tehetségekért ösztöndíjprogram hallgatója és Sepsiszentgyörgy Város
Önkormányzatának fiatal kutatói ösztöndíjasa volt.

Irodalom

Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub.

Civilek Háromszékért Szövetség 2014. http://www.civek.ro
Csáki Rozália (szerk) 2009. Civil Fórum, X./2. Kolozsvár: Erdély Magyar Civil
Szervezetek Szövetsége
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
FreeMat 2013. FreeMat, http://freemat.sourceforget.net
Fruchterman, M. J. Thoma – Reingold, M. Edward 1991. Graph Drawing by
Force-Directed Placement. Software – Practice and Experience, 21/11: 1129–
1164.
Háromszéki Ifjúsági Tanács 2014. http://www.harit.ro
Mandelbrot, Benoît 1967. How Long Is the Coast of Britain? Statistical Self-
Similarity and Fractional Dimension. Science. 156/3775: 636-638.
Simon Levente 2012. Háromszéki civil szervezetek hálózata, In Balázs Géza –
Kovács László – Szőke Viktória (szerk): Hálózatkutatás – Interdiszciplináris
megközelítések. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság – Bolyai
Műhely – ELTE Eötvös. 136-144.
Simon Levente 2013. Egy székelyföldi kisrégió civil hálózatának fejlődése. In
Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk): Hálózatkutatás –
Diszciplínák és metszéspontok. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társa-
ság – Bolyai Műhely – ELTE Eötvös. 101-110.

193
 A terjedés jellegzetességei: az intraperszonális szinttől a csoport-
közi transzformációig

Szvetelszky Zsuzsanna

The transformation of opinions, content, and information in social networks

can be described using numerous characteristics. Furthermore, it raises new
and new questions as society changes. The two most important ones - what is
spreading, and how does it spread - cannot be separated from each other. This
article describes the characteristics taking into account the social-
psychological attributes of intra-personal, inter-personal and inter-community
transformation levels. It presents some of the better known theories of
spreading by Dan Sperber and Michael Tomasello, whose thread of thinking
serves as the theoretical background. The broader context of processes
presented in this article - reduction, combination, polarisation, etc. - is mo-
dern network research and classical communication theory. This article
attempts to set out some general aspects of spreading in the era of constant
technological developments.

A társas hálózatokban terjedő vélemények, tartalmak, információk átalakulá-

sa számos sajátossággal írható le, valamint a társadalom változásával párhuzamo-
san újabb és újabb kérdéseket vet fel. A két legfontosabb kérdés – mi terjed és
hogyan – nem választható el egymástól. A jellegzetességeket a cikk az
intraperszonális, az interperszonális és a csoportközi transzformáció szintek szoci-
álpszichológiai adottságainak figyelembevételével írja le. Az ismertebb terjedésel-
méletek közül Dan Sperber és Michael Tomasello gondolatmenetének bemutatása
szolgál elméleti háttérként. A cikkben bemutatott folyamatok – redukció, kombiná-
ció, polarizálódás stb. – tágabb kontextusa a modern hálózatkutatás, valamint a
klasszikus kommunikációelmélet. A cikk arra tesz kísérletet, hogy a folyamatosan
megújuló technológiák korában a terjedés néhány általánosan megfogalmazható
szempontját járja körbe.
Az omerta a szicíliai becsületkódexben a hallgatás törvénye. A maffia leg-
főbb parancsa valójában a terjedés ellentettje, szigora érthető: az élet egyik leg-
alapvetőbb folyamata ellenében rendelkezik. A terjedés témája a természettudo-
mányban és a társadalomkutatók számára egyaránt jelentős kérdéseket vet fel,
melyek nagy része mind a mai napig megválaszolatlan. Mitől terjed a vélemény?
Minek a változtatásával lehet a legjobban befolyásolni a terjedést? Hogyan kezdő-
dik egy adott folyamat terjedése, s mi a végstádiuma – hogyan hal ki, tűnik el egy
szokás, egy divat, egy norma?

194
 A terjesztés egyik alapvető oka az emberi lények utánzásra való hajlama. Az
úgynevezett érzelmi megfertőzés kezdetben feltehetőleg az anya-gyermek kapcso-
lat megerősítését szolgálta, majd fokozatosan kiterjedt a rokonságra, a kisebb-
nagyobb közösségekre. Az érzelmi megfertőzés az együttműködés összehangolását
segíti elő. A jó hangulat egy sor teljesítményfokozó tényező erősödését vonja maga
után, növekedik csoportunk tagjainak kreativitása és hatékonyabbá válik a döntés-
hozatal.
Két ember interakciója során a különböző tartalmak, a kommunikáció ter-
jesztése ősi, biológiailag meghatározott kommunikációs szükségletet elégít ki,
amely a közösség összeszövöttségének korai felismerésén alapul. Amikor képesek
vagyunk arra, hogy mögöttes mentális állapotokat tulajdonítsunk társainknak,
akkor egyúttal bele tudjuk képzelni magunkat az ő helyükbe. Vágyaink és szándé-
kaink lehetnek társaink mentális állapotaival kapcsolatban – például megváltozta-
tandó azokat.
A változások több szinten zajlanak, ezek közül a leglényegesebb a terjedő
tartalom témájának a szintje: jellemzően nem transzformálódik, a terjedés szerke-
zetének legstabilabb egysége. A következő az egyéni szint: a terjedéssel kapcsolat-
ban kialakított sajátos viszony szintje – a „mi terjed”, és „hogyan” kérdése kiegé-
szül azzal is, hogy „ki az, aki hatékonyan terjeszt”. A harmadik a személyközi
szint: itt a terjedést nominális és graduális paraméterek befolyásolják. (Nominális
paraméterekkel nemekre, fajokra, vallásokra, foglalkozásokra bontható a népesség,
e csoportok helyzetét az egymásmellettiség jellemzi. A graduális paraméterek: a
jövedelem, a vagyon, a hatalom, az iskolai végzettség már státusrangsorok alapján
osztják fel a társadalmat. A jövedelem például olyan változó, amely a több és a
kevesebb mellett a kedvező és kedvezőtlenebb, esetleg a veszélyes és veszélytele-
nebb kategóriájával is leírható.) Minél nagyobbak a különbségek a graduális para-
méterekben, annál nagyobb mértékben alakul át a terjedő tartalom: a graduális
paraméterekben mérhető eltérés növeli a félreértések, félremagyarázások valószí-
nűségét is. Az utolsó pedig a csoportközi szint: a társadalom egyes csoportjainak
más és más típusú hiedelmek, tartalmak, tudások ideálisak. Emiatt, ha a terjedés
átlép egy csoportot, megnő az esély az átalakulásra.
A transzformáció során a fentebb vázolt, héjszerűen szétbontható rétegekkel
az alábbi folyamat megy végbe: a befogadó veszi a témát, lehántja róla az előző
kommunikációs aktus során elhangzott „burkot”, azaz az akkori közlő attitűdjét,
véleményét, és ezt helyettesíti – a következő befogadóval fennálló viszony alapján
– saját véleményével, az adott téma vagy tartalom magvához fűződő attitűdjeinek
elemeivel, s ily módon adja tovább.
A fentiekben vázolt négylépcsős folyamattól függ, mennyire lesz bonyolult a
transzformáció, mennyire lesznek eltérőek a variánsok a kommunikációban. A
másképp mondja el B-nek mint C-nek, C pedig a neki tálalt variánst ugyancsak
személyre szabva adja majd tovább D-nek és E-nek. Lelassul, majd megszűnik a
terjedő tartalom átalakulása, ha a csoport mint normát vagy igazságot fogadja el a
legelterjedtebb változatot.

195
 Mindenki szeretné, hogy a lehető legtöbb embernek a lehető legjobb véle-
ménye lenne róla – beleértve saját magát is. Evégett rendszeresen monitorozzuk
szűkebb és tágabb környezetünket. Az ember időközönként megnézi, „mi van a
világban” – hogyan viselkednek a többiek. Ha másképp, mint ő, akkor hajlandó
megváltozni: társai viselkedésének a függvényében megváltoztatja, amit gondol,
tesz vagy mutat. Azonban nemcsak környezetét figyeli meg, hanem „befelé is
monitoroz”: felülvizsgálja korábbi tudását, elveit. Döntéseinek eredménye az
emberi közösségek dinamikusan pulzáló gondolat- és normahálózata. Előítéleteink
egy része rugalmas rendszereket alkot, ezek egymással is összefüggenek és képe-
sek az alkalmazkodásra. Bámulatos azt a nyílt, a hallott történettel való viszonyla-
gos azonosulás miatt meginduló önfeladási folyamatot megélni vagy végignézni,
amikor valaki egy új információ hatása alatt egy bizonyos kérdés tekintetében
meggyőződik az ellenkezőjéről annak, amit addig hitt, és a továbbiakban az új
meggyőződés szerint alakítja önképét is környezete felé. Ilyen értelemben lelkiis-
meretünk és meggyőződésünk régebbi állapotai is a környezetünkhöz tartoznak, ha
úgy tetszik: belső szomszédaink.
A terjedésről beszélve az adott tartalmat, normát, divatot, szokást, hírt ter-
jesztő közlő, illetve befogadó személyében, vagyis magában az emberben végbe-
menő változásokat is érdemes szemügyre venni. A terjedő tartalom ugyanis maga
is módosítja a személyiség egyes részleteit – mégpedig úgy, hogy az alkalmasabbá
váljon a terjesztésre. A másolódó információ csak úgy tudja magát replikálni, ha
bennünket is olyanná formál, hogy továbbadhassuk. A változás mozzanata ez,
amikor a másolódó információ módosítja az embert. Igazán fontos az ember belső
átalakulása, a legcsekélyebb mértékű is, egy magasabb szinten integrált jelenség,
mint a terjedő tartalom – mégoly bonyolult – variánsa. Az ismeretekben, vélemé-
nyekben, előítéletekben bekövetkező legkisebb változás is, az embernek akár a
legcsekélyebb mértékű belső átalakulása fontos esemény a közösségre nézve, mert
minden ilyen változás során a meggyőződés egésze vagy egy része változik meg.
E mozzanat jelentőségének megértéséhez nagyban hozzájárul Dan Sperber
és Micahello Tomasello munkássága. Sperber természettudományos megalapozott-
ságú naturalista kultúraelmélete egyaránt táplálkozik a kognitív idegtudományok-
ból, a darwini evolúcióelméletből és az ökológiai gondolkodásból, valamint a
kognitív pszichológia chomskyánus vonulatából. Járványelmélete elsősorban
makro- és mikrorendszerek és folyamatok összekapcsolására törekszik, kiemelve,
hogy a makrojelenségek (pl. a kulturális környezet vagy a kulturális attraktorok)
mindig elemi dolgokra vezethetők vissza, és azok összegződéseiként kell őket
látnunk. Michael Tomasello-nak pedig az emberi gondolkodás és kultúra evolúciós
fejlődéséről kialakított kognitív kollektivitás elmélete kommunikációs nézőpontból
is több ponton kapcsolódik a sperberi kulturális járványelmélethez.
Sperber a reprezentációnak két fajtáját különíti el: a mentális (belső) és a
nyilvános (külső, társas) reprezentációkat, melyek között azonban alapvető össze-
függések vannak. A mentális reprezentációk nélkül nem léteznének a nyilvános
reprezentációk, és a nyilvános reprezentációk hatnak a mentális reprezentációkra.
A mentális reprezentációk (vágyképek, emlékek, vélekedések, preferenciák stb.) és

196
a nyilvános reprezentációk (beszéd, viselkedés, tárgyak stb.) is egyaránt materiális
természetűek. Elvégre mindkét csoport elemei az anyagilag létező idegrendszer
működésének következményei. A mentális reprezentációk komplex szövete min-
denkinél egyedi mintázottságot mutató mögöt-tes rendszert alkot az emberi elmé-
ben. Az egyedi mintázatok az evolúciós meghatározottság és az egyéni élmények
bonyolult kölcsönhatásainak következményei.
Hogyan terjednek el az egyes mentális reprezentációk, hogyan válnak kultu-
rális mintázattá, milyen anyagi természetű törvényszerűségek alakítják és befolyá-
solják ezeket a folyamatokat? Sperber kiemeli, hogy amikor kulturális dolgokról
elmélkedik, akkor materialista tudományban gondolkodik, s ezzel kifejezetten
elkülönül az interpretív kultúratudományok fő csapásától. Hipotézisének alapgon-
dolata, hogy jóval több mentális reprezentáció létezik az emberek fejében, mint
ahányat valamely módon megosztunk társainkkal, bizonyos értelemben nyilvános-
sá téve mozdulataink, viselkedésünk, beszédünk, írásaink, tárgyaink, képeink stb.
által. A nyilvános reprezentációk voltaképpen versenyeznek a túlélésért, a mara-
dandóságért a nyilvános térben. Azok terjednek jobban (több embert érintve,
hosszabb ideig fennmaradva), amelyek valamilyen oknál fogva több ember számá-
ra válnak hasznossá. E folyamatot Sperber nem mutatja be egyértelműen, jóllehet
épp ő szorgalmaz természettudományos megközelítést, melynek e ponton igen
nagy hasznát vennénk.
A kulturális terjedés tehát a reprezentációk folyamatos oda-visszaáramlását
is jelenti a mentális és a nyilvános szférák között – egyféle hálózottságot létrehoz-
va. Mind a két jellemző a járványok terjedésére hasonlít: Sperber szerint „a repre-
zentációk epidemiológiája nem a reprezentációkról szól, hanem megoszlásuk
folyamatáról”.
Sperber elméletében a kulturális reprezentációk nem pontos másolatokként
terjednek, hanem variánsok formájában: a kommunikáció és az emlékezés alakítják
át az információt. Jóllehet a kulturális reprezentációk átadásakor a reprezentációk
variabilitásának mértéke különböző, s gyakran igen magas is lehet, de a kulturális
reprezentációk éppen azért nevezhetők így, mert egy adott sokaságban, közösség-
ben a tartalmi hasonlósággal bíró variánsai széles körben elterjednek: a mítoszok, a
legendák, a népmesék vagy közkeletű technológiai folyamatok tartoznak ide. A
termékeny félreértelmezések pedig mutációkat hoznak létre. Sperber kulturális
attraktornak nevezi a jelenséget, amikor a kulturális reprezentációk átalakulási
valószínűsége sűrűsödési mintázatokat ad.
Sperber szerint a nyilvánossá vált mentális reprezentációk másolása (pontos
másolatot értve ez alatt) a szóbeliségen alapuló kultúrákban bonyolult, s emiatt
csak sporadikus volt. Az írás, a könyvnyomtatás, a további reprodukciós technoló-
giák (fénymásolás, digitális adatmásolás stb.) segítségével felgyorsult és kiterjedt
ez a folyamat. Amikor az emberi elme a másolással rögzített és terjesztett informá-
ciót értelmezi, mindig találkozunk a transzformáció mechanizmusával: az elme
metareprezentációs hajlama és a metareprezentációs modul működése teszi lehető-
vé az átalakítást.

197
 Az ember biológiai evolúciójának időtávlatából nézve rövid idő alatt (6 mil-
lió év – 200 ezer év) zajlottak le a gén-kultúra-koevolúció elmélete szerint az
emberi elme evolúcióját is alakító kulturális változások: a kifinomult fémeszközök
készítése, a birodalmak létrejötte, a közelekedés és a szállítás (kocsi, hajó, repülő
stb.), és az emberi kommunikációt rendkívüli módon terjesztő technológiák (távíró,
telefon, videó, e-mail stb.) feltalálása, megalkotása és elterjedése. Sperber az
emberi kultúrák strukturális jellemzőiben látja a magyarázatot. A kultúrtörténet
folyamatának minden pillanatában makrostrukturális egységek (kulturális reprezen-
tációk mezeje, illetve e reprezentációk kulturális környezete) és az ezeket fölépítő
mikrostruktuális egységek (az egyes emberi elmékben megszülető mentális repre-
zentációk) állandó kölcsönhatásai feltételezhetők: „A kulturális környezet minden
pillanatban mentális reprezentációk átalakulását okozza, melyek egy része nyilvá-
nos reprodukciókat eredményez.”
Sperber szerint az elme konstruktív transzformációs képességének köszönhe-
tően mindig mikroszinten mennek végbe a lényegi változások. Álláspontja: az elme
részben moduláris szerkezetű. Kulturális szempontból fontos jellemzője a modu-
loknak, hogy az aktuális terület nem egyezik meg a valódi területtel. A kognitív
modulok valódi területének fölismerő képessége és preferenciái a közvetlen emberi
tapasztalatok hatására alakultak ki. A hozzájuk kapcsolódó kulturális területek
azonban olyan információk kezelését is elvégzik, amelyeknek nincs feltétlenül
ilyen tapasztalati háttere.
Az emberi elme sajátossága a metareprezentációs modul működése. A
metareprezentációs modul mentális reprezentációk mentális reprezentációit hozza
létre és dolgozza fel, egyben felel a kezelendő reprezentációk szemantikai kapcso-
lataiért: például kontrollálja a konklúziók hatályát, a relevánsnak talált információk
tapasztalati értékét, valamint megállapítja a fogalmak viszonyait, és értékeli a
hiedelmek forrásának megbízhatóságát. A kommunikációs tartalmak a
metareprezentációs modulon át jutnak el a releváns modulokhoz. Ekkor a befogadó
metareprezentációs moduljának aktuális területe összekötődik a közlő feltételezett
szándékaival és a közölt tartalmakkal. Az elsődleges modulok azután releváns
információkat (mentális reprezentációkat) adnak a metareprezentációs modulnak, s
így az további komplex szemantikai műveleteket (kiválasztás, súlyozás stb.) hajt
végre. Sperber bizonyos gondolatoknak, például a vallásos hiedelmeknek, a diva-
toknak, az ételrecepteknek esetenként olyan hatékony terjedést tulajdonít, mely a
népesség egészére kiterjed. Terjedéselméletének jelentősége: hangsúlyosnak tekinti
a transzformáció kérdését.
Michael Tomasello legfőbb állítása: az ember kulturális világát alapvetően a
társas cselekvésbe ágyazott megismerési folyamat teremti meg, valamint fejleszti
és rögzíti. A biológiai evolúció során sajátos társas-kognitív képességünk rögzült
genetikailag, lehetővé téve, hogy létrehozzunk és használjunk társas konvenciókat
és szimbólumokat. Szerinte a kulturális és társadalmi átadás biológiai mechaniz-
mus: az állatokra éppúgy jellemző, mint az emberre, ám szemben a lassú organikus
evolúcióval egy gyorsabb mechanizmus, „amely lehetővé teszi az egyes egyedek
számára, hogy jelentős időt és erőfeszítést takarítsanak meg – a veszélyekről nem

198
is beszélve – azáltal, hogy kihasználják fajtársaik már meglévő tudását és képessé-
geit”. Nemcsak az tartozik ide, ahogy a gyerekek elsajátítják a társadalmi konven-
ciókat, hanem például a madarak énektanulása vagy a patkányok táplálékválasztása
is. Ám az emberi kulturális átadás módjai - az utánzásos, a tanítás segítségével való
és az együttműködéses tanulás - rendelkeznek egy humánspecifikus jellemzővel is:
fajtársainkkal azonosulva (más főemlősök társaikat csak spontán önmozgásra képes
élőlényeknek tartják) 1. saját és mások cselekedeteinek, figyelmének és gondolata-
inak egyaránt intenciót tulajdonítunk: intencionális ágensként kezeljük őket; 2.
magunkat és társainkat a világban magát elhelyező és azt értelmező lénynek látjuk,
tehát mentális ágensként kezeljük; 3. felfogjuk, hogy mások intenciói, tapasztalatai,
gondolatai és vélekedései a sajátjainktól eltérhetnek.
Az intencionális-kauzális gondolkodás sajátossága, hogy 1. az ember szemé-
lyes érintettség nélkül, asszociatív tanulással megérti egyes események előzmény-
következmény viszonyait, és a 2. mögöttes intencionális vagy oksági erő megérté-
sének képessége. Az ember azonosulási képességének kulturális és társas követ-
kezményei vannak: az ember interiorizálni és használni tudja a többiek által létre-
hozott kulturális alkotások egyes aspektusait. A közösség felől nézve: több ember
együttműködve (társas tanulási folyamatokból) új tudásokat, eljárásokat és straté-
giákat hoz létre és halmoz fel: ezt nevezi Tomasello kumulatív kulturális evolúció-
nak vagy lendkerékhatásnak.
A tanulás tekintetében azzal jár az azonosulás a másik emberrel (mint inten-
cionális-mentális ágenssel), hogy úgy végzünk egy új cselekvést, mint akitől elta-
nuljuk. Tomasello kölcsönösen egymásra utalt folyamatoknak tekinti az emberi
genetikus evolúciót és a kulturális evolúciót. Egyrészt, a „történelem folyamán
kialakult kulturális erőforrásokat” a társas közegre utaltan használjuk: erre azok a
kognitív képességek teremtenek alapot, melyek a törzsfejlődés során alakultak ki.
Másrészt, az évmilliók alatt a kognitív képességeinket épp a mindenkori jelen
kulturális átadási folyamatai fejleszthették.
Tomasello szerint az evolúció során kifejlődő társas megismerés központi
adaptációs szerepet játszott az emberré válásban. Ahogy átalakult a társas megér-
tés, lehetővé váltak az 1. evolúciós szinten a kommunikáció, a társas tanulás és az
együttműködés mélyreható változásai; 2. történelmileg a „társas” dolgok „kulturá-
lissá” alakulása; 3. az egyedfejlődés során pedig a kogníció emberi kulturális
tanulássá alakítása. Elméletének természettudományos indíttatása kitűnik abból is,
hogy a darwini dinamikus evolúcióelmélet segítségével keresi a magyarázatot a
kérdésre: hogyan jött létre az, amit emberi kultúrának nevezünk? Az evolúciós, a
történeti és az egyedfejlődési dimenziók állandó egymásra hatásában látja azt a
kulturális evolúciós folyamatot, amelynek végpontján áll a mai embert és teljesít-
ményei. A szociális manipulációról pedig úgy vélekedik, hogy azon különleges
technikákat foglalja magában, amelyeket egy összetett szociális közegben az egyed
a saját érdekében fel tud használni.
Míg Sperber tehát a reprezentációk mentális alapjait hangsúlyozza, addig
Tomasello a viselkedési szintet, az evolúciós folyamatokat és az emberi megisme-
rés társas meghatározottságát. Sperber mindent elemi egységekre, kognitív illetve

199
nyilvános reprezentációkra vezet vissza, Tomasello pedig a legalapvetőbb egység-
nek két ember társas cselekvését, interakcióját látja. Mindkét megközelítést figye-
lembe kell vennünk: hiszen egyaránt fontos, hogy mi terjed és hogyan.
De miért érdemes vizsgálni a terjedést és a terjedés tartalmának átalakulását?
A terjedés kutatása a vizsgált közösségről és annak kultúrájáról tár fel rejtett
és/vagy csak közvetetten hozzáférhető ismereteket. A terjedés színtere a közösség.
A közvetlen mikrokörnyezet azonban egyre ritkábban képez szerves és biztonságos
hálót az egyed körül, amikor nem csupán részfeladatok ellátása miatt ideiglenesen
fennálló mikro-csoportosuláshoz tartozik az egyén, hanem az élet egészét felölelő
közösséghez. A megfelelő mennyiségű tartalom hálójával teret biztosít ellentétes
véleményáramlatoknak is: egy sűrű szövetű kommunikációs közegben kiegyenlí-
tődnek a hibák, az elvétések. Az elfogadhatóság mércéje nem a referenciális igaz-
ság, hanem a közösség, a csoport elvárásainak, bizalmi szokásainak (kinek hiszünk,
kinek nem) kérdése.
Az átalakulás az alábbi folyamatokkal jellemezhető:
1. Kombináció: a közlő mentális archívumából az adott tartalomra, hiedelemre
vonatkoztatható elemek egyéni vagy személyközi szintű összekapcsolása.
2. Rekombináció: egy, a kombinált tartalom korábbi változatának részleges hely-
reállítása, az ismeretek kiegészülése vagy új összefüggésben való elhelyezke-
dése miatt.
3. Projekció: a terjesztő nemcsak saját mentális archívumának vonatkozó tartal-
maival módosítja azt, amit terjeszt, hanem saját személyiségének jegyeivel is,
a klasszikus pszichológia kivetítés-fogalmának értelmében.
4. Redukció: három típusa különböztethető meg – az egyéni (az egyén a számára
releváns elemeket kiemeli, az irrelevánsakat pedig elhagyja), a személyközi
(amikor a közlő a viszony minősége mentén emel ki és hagy el elemeket), va-
lamint a csatorna szintű (amikor a csatorna adottságai redukálják a tartalmat,
pl.: telefon vagy email során a mimika hiánya).
5. Polarizálódás: csoportközi szinten zajló folyamat, egyéni szinten nem értel-
mezhető. A terjedő tartalom magva köré rendeződnek az egymásnak ellent-
mondó álláspontok, vélemények, melyek részleteikkel kiélezik az adott hírrel,
hiedelemmel kapcsolatos közösségi állásfoglalást.
C. G. Jung a múlt század elején fogalmazta meg a hírképződés során megfi-
gyelhető változások indítékait. Gondolatmenetét Hankiss Elemér öszefoglalásában
idézzük: „a hírképzés – legalábbis látszólag – személytelen folyamat, s e személy-
telenség alkalmat ad az embernek arra, hogy – többnyire öntudatlanul – belefogal-
mazza, belevetítse a tovább adandó hírbe a maga félelmeit és vágyait, indulatait és
reményeit. Az ember itt valami fontos dologról beszélhet másokkal úgy, hogy
közben megőrzi az »úgy hallottam«, »úgy hírlik« inkognitóját, senki se ellenőrzi,
senki se kéri számon, senki se tudja, többnyire még ő maga sem, hogy a hallottakat,
amikor továbbadja őket, már észrevétlenül átalakították, átitatták az ő félelmei,
vágyai és indulatai… a híresztelés, a hírek továbbadása szolgál az egyébként
elfojtott, a társadalmi normák által vagy az ember saját valóságérzete által tiltott

200
érzelmek, vágyak, indulatok, félelmek kifejezésére, szimbolikus kiélésére, a tőlük
való katartikus megszabadulásra.”
Ha a hálózaton keresztül áramlani kezd valami – egy jó vagy rossz hír, egy
fertőző betegség –, akkor ez az egyének közötti közvetlen kapcsolatokon túl a
hálózati kapcsolatok teljes rendszerét is kirajzolja. Információkra csak úgy tudunk
szert tenni, ha az egész hálózatot egyidejűleg vizsgáljuk, nagytömegű információ
feldolgozására viszont csak nemrég váltunk képessé. A hálózaton – szemben
például egy könyvtárral – az információ szétosztva tárolódik, és a hálózati kommu-
nikáció terjedésével csökken a média azon kultivációs szerepe, amely a társadalom
és a közönség egészét egységesnek tekintette.
Ám az ember nemcsak arra kíváncsi, hogy mit gondol a másik ember, hanem
arra is, hogy az emberek mit gondolnak. Nem mindegy, hogy az elmetevékenysé-
geket mekkora csoportban hajtjuk végre. A fejből fejbe plántálódó gondolatok
mindig a személyes kapcsolatok keretein belül mozognak. De vajon kitalálhatja-e
egy hálózat, mit tervez a másik? Egyáltalán, hogyan látnak rá egymás reprezentá-
cióira a hálózatok?
A társas hálózatok vizsgálatakor megkülönböztethetünk horizontális és ver-
tikális hálózatosodási formákat. A vertikális hálózatok a társadalmi hierarchia,
illetve kiépült intézményrendszerek struktúráját követik, amelyben egyértelmű alá-
fölérendelt viszonyrendszer nyomán formálódnak a kapcsolatok, illetve áramlik az
információ. A horizontális network esetében mellérendelt kapcsolatok sokaságáról
beszélünk, ahol a hierarchia, bár sok esetben jelen van, mégsem tipizálja a kapcso-
latok minőségét.
A vertikális kapcsolatok a formális hálózatokkal mutatnak erősebb össze-
függést, hiszen az intézmények, szervezetek nagyrészt hierarchikusan épülnek fel;
míg a horizontális kapcsolatok gyakoribbak az informális hálózatok esetében.
Informális hálózatnak nevezzük azokat a társadalmi kötelékeket, amelyekben a
rendszeres személyközi kommunikációt nem határozza meg intézményi hierarchia
jelentette kultúra. Ettől még a társadalmi hierarchia persze érvényesülhet, hiszen a
társadalomban minden egyénnek megvan a maga státusza, amely viselkedését és
kapcsolatainak minőségét is determinálja, A hálózatok alapvető tulajdonsága az
egymásba ágyazottság: egyetlen hálózat önmagában nehezen értelmezhető, hiszen
önmaga is részhálózatokból épül fel.
Mesterséges hálózat a legritkább esetekben lehet életképes a természetes há-
lózatokkal való szoros együttműködés nélkül. Az önszerveződő közösségi terjedés
célja a társas hálózat tartalmainak fenntartása, másolódása, a terjedés, a
replikálódás, ezzel pedig a közösségi háló stabilitásához való hozzájárulás: az út
maga a cél.

201
 Irodalom

Barabási Albert-László et al. 1999. Emergence of scaling in random networks.

Science. 1999/286 (5439): 509–512.
Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub.
Christakis, Nicholas – Fowler, James 2010. Kapcsolatok hálójában. Budapest:
Typotex.
Csányi Vilmos 1999. Az emberi természet. Budapest: Vince.
Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince.
Hankiss Elemér 1983. Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Budapest: Magvető.
László János 1999. Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern
szociálpszichológiai elméletei. Budapest: Scientia Humana – Kairosz.
Mérei Ferenc 2001. Közösségek rejtett hálózata. Budapest: Osiris.
Pléh Csaba 2000. A gondolatok terjedési mechanizmusai: mémek vagy fertőzések.
Replika 2000/40: 165-185.
Sperber, Dan 2001. A kultúra magyarázata. Budapest: Osiris.
Szvetelszky Zsuzsanna 2002. A pletyka. Budapest: Gondolat Kiadói Kör.
Szvetelszky Zsuzsanna et al. 2006. Gossip in Random Networks. Acta Physica
Polonica B. 37(11): 3049.
Szvetelszky Zsuzsanna 2006. A társas mezőktől a hálózattudatig. Magyar Tudo-
mány. 11: 1353-1356.
Tomasello, Michael 2002. Gondolkodás és kultúra. Budapest: Osiris.

202
 A magyarországi hálózatkutatás eseménytörténetéhez

Balázs Géza

Mottó: „minden kapcsolódik mindenhez” (Borges, Barabási, 2008: 11.)

Behálózva, Villanások
A hálózatkutatás alapművei – új tudományos-ismeretterjesztő stílus

Új, érdekfeszítő, és más, főként irodalmi műfajokból származó retorikai esz-

közökkel dolgozó tudományos-ismeretterjesztő stílus alakult ki – a modern, nem-
zetközi, „villanásszerűen” berobbanó hálózatkutatásban. A hálózatkutatás úgy
fogható föl, mint kvantitatív (matematikai) alapon bizonyítható, egymástól külön-
böző rendszerekben, szervezetekben létező rendszerszerűségek kimutatása. A
hálózatkutatás egy tudományokat összefogó szemléletmód (ebben a tekintetben a
szemiotikára, a jeltudományra hasonlít), egyaránt multi- és interdiszciplináris
jellegű.
A hálózatkutatás „atyja” Barabási Albert-László. Az erdélyi, csíki Karcfal-
ván született, a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban érettségizett, fizikusi
tanulmányait Bukarestben és Budapesten végezte, doktori fokozatot Bostonban
szerzett. A komplex hálózatok elméletét Amerikában dolgozta ki a Northeastern
Egyetemen, dolgozik a Harvard rákkutató intézetében, valamint tanít a budapesti
CEU-n (Central European University) is. Jelenleg párhuzamosan él az Egyesült
Államokban és Budapesten (legutóbbi interjúja szerint családja Pesten él). Könyve-
it angolul írja, és mások fordítják magyarra (Vicsek Mária, Kepes János). Előadá-
sait Amerikában és szerte a világban angolul tartja, de az MTA-n általam is hallott
előadásában magyarul is kiválóan fogalmazott, csak ritkán keresett egy-egy magyar
szakkifejezést. 2002-ben jelent meg nagysikerű Behálózva – A hálózatok új tudo-
mánya című könyve (magyarul először 2003-ban), majd bővítve, átdolgozva 2009-
ben. Barabási fölfedezése tehát az, hogy különféle rendszerek hasonló alapon
működnek. Megközelítésmódjának titka az egyszerűsítés, a részekre bontás, majd
pedig a kiterjesztés, általánosítás. Stílusát a könnyed, több síkon futó, anekdotikus
előadásmód, a gyors vágások, az ötletek, sőt az ötletek megszületésének izgalmas
leírása adja. Tudományos alapja négy pilléren áll: kiindulópont a gráfelmélet, a
Karinthy Frigyes által esszébe foglalt „öt lépés távolság” tudományos leírása a
Milgram-féle „kis világ” elmélet (a társadalom sűrű háló); a Granovetter által
bevezetett „gyenge kapcsolatok” (amelyek döntő szerepet játszanak a külső világ-
gal való kommunikációs képességünkben); az egyes rendszereket jellemző közpon-
ti sűrűsödés (hatványeloszlás; hatványfüggetlen- vagy saját kifejezésével:

203
skálafüggetlen szerveződés), amelyet a közgazdaságtanban Pareto-szabálynak
neveznek (a 80/20-as arányú eloszlás, másként a „gazdag gazdagabb lesz”); vala-
mint a mindebből következő egymásbaágyazottság. Legfontosabb megállapítása,
hogy a természet által „tervezett” szerkezetek ellenállóak, hibatűrőek, robusztusak,
s ebből okolhatunk. A hollywoodi kapcsolatrendszerek elemzésén (sztárolás) túl
hamarosan kiderült, hogy a sejtek anyagcseréje, az idézettség, a gazdaság, az üzleti
élet, sőt a nyelv is ilyen hálózatos szerveződést mutat. A skálafüggetlen topológiák
megismerése segíthet a terápiában: az emberi kapcsolatok, a gazdaság, de akár az
orvostudomány terén (fertőzések leküzdése, hatékonyabb gyógyszerek fejlesztése).
Elemzett példái között szerepel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, az al-Kaida,
a Word Wide Web, a vírusmarketing... nem csoda, hogy Egyesült Államokban a
szenátorjelöltek kötelező olvasmányává tették, s folytatás további ismétlődő mintá-
zatok fölfedezése.
Barabási másik rögtön sikert arató könyve (az amerikai kiadással egy idő-
ben) nemrég jelent meg magyarul: Villanások. A jövő kiszámítható (2010). A
Villanásokban a szerző tovább fejleszti tudományos-ismeretterjesztő módszerét. A
korábbi anekdotázós, fölfedezéseit, gondolatait történetekbe ágyazó elbeszélés-
módja megmarad, ám tudatosabban szerkesztett, vissza-visszatérő, több szálon
futó, feszültséget, várakozást keltő narratívába illeszkedik. Az egyik szál a kutató-
fölfedező tudósé, aki történetekbe, jelenségekbe ágyazza mondanivalóját, kezdve
egy Haszan Elahinak nevezett világjáró művész, aki hogy ne legyen gyanús, életé-
nek minden mozzanatát kiteszi a hálóra. A másik szál akár önállóan is olvasható:
egy valódi, talán még a történészeket is gondolkodóba ejtő Dózsa-regény, amely
Bakócz bíboros pápai aspirációjának kudarcától Székely (Dózsa) György horrorba
illően részletezett kivégzéséig, s a parasztháború tragikus, a magyarságra váró
következményeinek (magyar jövő) felsorolásáig tart.
Villanásnak nevezi a különféle, skálafüggetlen eloszlást mutató jelenségek-
ben megfigyelhető a valamiféle sűrűsödést, „gócpontot”, intenzitáskülönbséget.
Ilyen „villanás” jellemzi a web-böngészési, levelezési vagy nyomtatási szokásain-
kat, vagy a fényképezést, a bankjegyek – de még inkább a bankjegyeket hordozó
emberek – bizonyos fokig kiszámítható mozgását, vagy hogy más területeket is
említsünk: téves bírói ítéleteket, a háborús konfliktusokat. A hatványeloszlás
tudatosítása hasznot is hajthat, például a teendőinkben az „érkezési” és a fontossági
sorrend megkülönböztetése: ez utóbbira a hatványeloszlás (villanás) a jellemző.
Példáit a matematikai gráfelmélet, majd káoszelmélet, a Poisson-eloszlás és a
Lévy-repülés, Lévy-pálya (hatványeloszláson alapuló random bolyongás) bemuta-
tásával támasztja alá. Megdöbbentő, sőt hátborzongató a következtetés: „a villaná-
sok korábban megismert jelensége talán nemcsak az internetet előzte meg, hanem
az emberi akarat és tudat alapján képezheti” (V., 174), később: „a természet taka-
rékos módon a legkülönbözőbb összefüggésekben ugyanazokat a megoldásokat
alkalmazza” (V., 179). Tehát valami eddig fölfedezetlen, de már megmutatkozó
rendszer kapcsolja össze a természetet, a társadalmat (és hadd tegyem hozzá: a
kultúrát és a nyelvet). „Egy-egy hatalmas ugrást sok apró, egy helyben toporgó
lépés követ, amely mintha nem is vezetne sehová, sőt időként kifejezetten visszafe-

204
lé halad. Ezek azonban nem hiábavaló lépések, mert szükségesek ahhoz, hogy egy-
egy új paradigma határait ki lehessen próbálni” (V., 198). Majd: „A villanások az
élet csodájának elválaszthatatlan részét képezik, jellegzetes jegyei az alkalmazko-
dásért és a fennmaradásért folytatott küzdelemnek... vajon az anyatermészet taka-
rékossága fejeződik-e ki a villanásokban, amikor eltérő környezeteken hasonló
megoldásokat kínál? Vagy talán valamilyen mélyebb valóság különböző oldalait
fejezik ki? (V., 263-264).
És ekkor áll össze a kép, a Dózsa-regény és a hálózatkutatás. Székely (Dó-
zsa) György életében is egy „villanás” volt az utolsó néhány hónap, ami viszont az
egész azt követő magyar történelemre mély hatást tett. A következmény: a parasz-
tok soha többé nem vettek részt az ország védelmében (12 évre rá következik
Mohács), egyengette az utat a reformáció előtt, Bakócz bíboros önző fellépése
nemcsak Magyarország vesztét hozta, hanem egyházának zsugorodásához is hoz-
zájárult.
Az új tudományos-ismeretterjesztő stílus radikálisan szakít a gyakori „min-
dent megmondó”, „mindent tudó”, „mindenkinél okosabb” akadémikus-
professzoros stílussal, és valós életközeli szituációkba helyezi a mondanivalót. A
több szálon futó cselekmény retorikája a mai áltörténelmi bulvárregények folyama-
tos, több szálon futó feszültségfenntartó technikájára emlékeztet (Dan Brown
regényei).
Barabási és nyomán sokan mások az ismétlődő mintázatok földerítésén dol-
goznak. A magyar szakirodalomban Csermely Péter követi, A rejtett hálózatok
ereje (2005) című ugyancsak sajátosan írt-szerkesztett könyvével. Különféle tipog-
ráfiai megoldásokkal különíti el a feltételezéseket, kiegészítéseket, s a vele (ponto-
sabban a kéziratának egyes kérdéseivel) folyamatosan vitatkozó diákkutatók véle-
ményét (pl. Kekecke). A hálózatkutatást különösen a kulturális és nyelvi jelenségre
alkalmazva 2009-ben Magyarországon is elindítottunk egy konferenciasorozatot,
amelynek eddig három kötete jelent meg. A jellemző témák: hálózatalakzatok, a
mentális lexikon szerveződése, információk terjedése a blogokon, fordítás, diskur-
zuselemzés, nyelvi profilalkotás, mondatszerveződés, ragadványnevek hálózata,
szinonimák stb.
Barabási az Egyesült Államokban futott be, de nagyon rokonszenvesen, fo-
lyamatosan hangsúlyozza magyar kötődéseit. A Dózsa-kérdéshez is ősén, Barabási
Lénárd Erdély alvajdáján keresztül kapcsolódik. De műveiben folyamatosan meg-
jelenik Erdély és Magyarország, megkapó szeretettel említi meg szülőföldjét,
annak szokásait, például a közösségeket összetartó kalákát: „A mai kutatások egyre
inkább azt jelzik, hogy boldogságunk és jó érzésünk azon múlik, mennyi és milyen
közeli barátunk van. Ki mondhatja tehát, hogy jól tettük, amikor a boldogságot
felváltottuk a magánszféra szentségével?” (V., 238). Talán nem túlzás, ha azt
állítom, hogy stílusát a nagy erdélyi mesélők is alakították. (Az írás tömörített
változata megjelent az Édes Anyanyelvünk 2012/2. számában.)

205
 Továbblépés

Barabási Albert-László magyarul Behálózva címmel megjelent kötete (2003,

2008) sok tudomány képviselőjére volt hatással. Csermely Péter A rejtett hálózatok
ereje című könyve (2005) még tovább szélesítette ezt a kört, különös tekintettel
arra, hogy a szerző tudomány iránt érdeklődő hallgatókkal, fiatal kutatókkal vitat-
kozva írta meg könyvét.
A hálózatkutatással kapcsolatba került, különböző területeken dolgozó kuta-
tókat, valamint érdeklődőket először a 2009. november 30-án Szombathelyen, a
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában tartott Hálózatok
konferencián hívtuk össze. Anyagát közreadtuk Hálózatkutatás – Hálózatok a
társadalomban és nyelvben címmel (szerk.: Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács
László, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010. 234 oldal). A hálózatkutatók és a
témák száma folyamatosan nőtt, ezért a nyitó rendezvényt követően minden év
november utolsó hétfőjén Szombathelyen folytatódtak a konferenciák (2010.
november 29., 2011. november 28., 2012. november 26.). Második tanulmányköte-
tünk a 2010. és 2011. évi konferenciák válogatott anyagát tartalmazza; igazolva,
hogy a hálózatkutatás elméleti keretet és módszert is ad a különböző területeken
dolgozóknak (Hálózatkutatás – Interdiszciplináris megközelítések. Szerk.: Balázs
Géza – Kovács László – Szőke Viktória. Inter–Magyar Szemiotikai Társaság–
Bolyai Műhely Alapítvány–Eötvös. Budapest, 2012. 224 oldal).
A hálózatkutatásba időközben bekapcsolódott több egyetemi, egyetemközi
szakkollégium, például a Bolyai Műhely Alapítvány, valamint a Szent-Györgyi
Albert Kollégium is.
2012-től Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatódik a
Hálózatkutatás-konferenciasorozat.

206
 A Hálózatkutatás konferenciák eseménytörténete

2009

Az első hálózatkutatási konferenciát A magyar nyelv éve tiszteletére a Nem-

zeti Kulturális Alap támogatásával valósítottuk meg. Címe ez volt: Hálózatok.
Irányzatok, eszmék a mai magyar nyelvben, kultúrában és társadalomban. A konfe-
rencia ötlete a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Bölcsé-
szettudományi Karán, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken pattant ki, s a tanszék
munkatársai, Balaskó Mária, Balázs Géza és Kovács László a következő programot
állította össze:

2009. november 30.

10.00 Megnyitó: Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes
I. szekció: Jelenkori kommunikációs tünetjelenségek
Szekcióelnök: Balázs Géza
10.10–10.35 Koós Ildikó: A dajkanyelvi tényezők szerepe az anyanyelv-
elsajátítás csecsemőkori szakaszában
10.35–11.00 Balaskó Mária: Vissza az oralitáshoz
11.00–11.25 Szatmári Petra: Aktuális nyelvhasználat és pragmatika
11.25–11.50 Tóth Erika: A tezauruszok nyelvezete
11.50–12.15 Jávorszky Ferenc: Szimbólumok, írásjelek és rövidítések hallgatóink
internetes kommunikációjában

II. szekció: Hálózattudományi megközelítések

Szekcióelnök: Balaskó Mária
14.00–14.25 Gráfik Imre: Hálózat és/vagy modell
14.25–14.50 Koltay Tibor: Írástudások a hálózat világában
14.50–15.15 Szvetelszky Zsuzsanna: Hálózattudat: nyelvhasználat és társadalmi
kommunikáció
15.15–15.40 Zsélyi Ferenc: A behálózott nyelvtani alany és a szubjektum hálózati
burjánzása - a jelentés és a jelezés szerepcseréi a hálózatok ismeret-
elméletében
Szekcióelnök: Szvetelszky Zsuszanna
16.00–16.25 Balázs László: A szervezeti kommunikáció hálózati vizsgálata.
Formális és informális struktúra elemzés
16.25–16.50 Orosz Katalin: "Influenza" a tudomány szolgálatában: információter-
jedés bloghálózaton
16.50–17.25 Balázs Géza: Hálózatszerveződési mintázatok a természetben, a
társadalomban és a nyelvben
17.25–17.50 Lengyel Zsolt: Asszociációs vizsgálatok: általános elvek
17.50–18.15 Kovács László: Nyelvi hálózatok a mentális lexikonban

207
2009. december 1.
III. szekció: Vas megyei „(nyelv)újítók” régen és ma
Szekcióelnök: Fűzfa Balázs
10.00–10.25 Katona Attila: Széchenyi István Vas megyei „hálózatai”
10.25–10.50 Bokányi Péter: A nyelvújítás kőszegi gyökerei: Faludi Ferenc –
Fabchich József – Rájnis József – Guzmics Izidor
10.50–11.15 Mezősi Miklós: Értékvilág-hálózatok: Weöres Sándor és Berzsenyi
Dániel. A „Történelmi Líra” kérdéséhez
11.15–11.40 Fűzfa Balázs: A „nyelv meghajlítása” – avagy a Bánk bán posztmo-
dernségéről Pilinszky- és Ottlik-párhuzamokkal
11.40–12.05 Láng Gusztáv: Egy lehetséges Pilinszky-olvasat párhuzamai

2010

A második konferenciára egy év múlva került sor, az Nyugat-magyarországi

Egyetem Savaria Egyetemi Központjában. Eddig ez volt a legnagyobb érdeklődés-
nek örvendő találkozó. A programja a következő volt:

2010. november 29.

Megnyitó: Molnár Katalin dékán
I. szekció Hálózatkutatás és társadalomtudomány
10.00–10.20 Szvetelszky Zsuzsanna: A közösségi önkép nyelvi megjelenítése a
mezoszintű hálózatokban
10.20–10.40 Balázs László: A vezetői szerep hálózati értelmezése. Vezető a
szervezeti hálózatokban
10.40–11.00 Orosz Katalin: Pszichológiai jellemzők kapcsolatának vizsgálata
hálózatelemzés alapján
11.00–11.20 Feleky Gábor Attila: Az egyén társadalmi beágyazottságának ego-
háló alapú vizsgálata
11.20–11.40 Vincze Anikó: Kapcsolatok szerepe a bevándorlók integrációjában –
kutatási módszerek és eredmények
11.40–12.00 Gráfik Imre: Párválasztási stratégiák hálózati jellege

II. szekció Hálózatok a társadalomban

13.40–14.00 Simon Levente: Háromszéki civil szervezetek hálózata
14.00–14.20 Csiszér Tamás: Eseményhálózatok vizsgálata
14.20–14.40 Koltay Tibor: Kinek a hálózata a Web 2.0?
14.40–15.00 Csiszér Annamária: A reklám mint hálózat
15.00–15.20 Ifj. Czékus Jób: A hangolódás szerepe a spontán zenei improvizáció
hálózataiban

208
III. szekció Hálózatkutatás és nyelvtudomány
15.40–16.00 Balázs Géza: A szövegek hálózatai
16.00–16.20 Balaskó Mária: Kontextusok hálózatában
16.20–16.40 Kovács László: A mentális lexikon hálózatai
16.40–17.00 Gangl Andrea: Hálózati jelenségek azonos forrásnyelvi mű különbö-
ző célnyelvi fordításaiban
17.00–17.20 Dinnyés Attila: Egy nyelvész köpönyege – Szépe György hálózatai
17.20–17.40 Kiss Zoltán: Tezauruszok a két- és többnyelvű műszaki szaklexikog-
ráfiában

2010. november 30.

IV. szekció Hálózatkutatási és hálózatalkalmazási körkép
9.00–9.20 Fűzfa Balázs: Babi nénitől Farkas Berciig avagy adalékok a hálózat-
építés poétikájához a YouTube-ról
9.20–9.40 Szabó Roland: Jelzőhálózatok a Csáth-novellákban
9.40–10.00 Pusztay János: Egyetemi hálózatok kialakítása a közép-európai és a
kelet-európai régióban
10.00–10.20 Katona Attila: A hálózatépítő sajtókirály. Vasvármegye 1919.
10.20–10.40 Bakó Béla: Társadalmi hálózatok, mint elemzési metódus az 56-os
forradalom nemzetközi kontextusának megértéséhez
10.40–11.00 Balázs Géza – Balázs László: A formális közösségek egy sajátos
névhálózata: ragadványnevek
11.00–11.20 Intődy Gábor: A Vodafone önkéntes programjának virtuális közös-
sége
11.20–11.40 Szőke Viktória: A gazdaságföldrajzi hálózatok átalakulása a 2008-as
gazdasági válság hatására a szombathelyi vállalkozások példáján ke-
resztül

A konferenciáról ezt a tudósítást adta közre a Manyszi-infó:

Hálózatok 2010. Informatikusok, szociológusok, néprajzosok, PR-esek, iro-
dalmárok, zenészek, nyelvészek közös hálóban…
Szombathely lehet a modern hálózatkutatás egyik hazai központja, mondta
zárszavában Balázs Géza, a konferenciát rendező Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
nevében. November 29-én és 30-án másodszor került a konferenciára, amelyet
Barabási A. László, a hálózatkutatás amerikai professzora is üdvözölt. Az ország
tíz intézményéből, Egerből, Pécsről, Szegedről, Budapestről, Sopronból érkezett 22
előadó a téma sokarcúságát mutatta fel. Szvetelszky Zsuzsa a mezoszintű hálóza-
tokban, kisvárosokban kialakult közösségi nyelvi önképről beszélt, és örömmel
fogadta, hogy Szombathelyen is vannak ilyen „metaforák”: Szombathely, a nyugat
királynője, illetve (kevésbé vonzóan), A tyúkokkal fekvő város. (Ennél sokkal
durvább önképek is vannak országszerte, pl. Aranybilin ülünk a szarban.) Orosz
Katalin az egyes csoportokban fölfedezhető pszichológiai jellemzők kapcsolatát
vizsgálta. Feleky Gábor és Vincze Anikó az ego-hálót, illetve a bevándorlók kap-
csolathálóit vázolták fel: kutatásaik előtt nagy jövő áll. Balázs László egy könyvtár

209
formális szociogramját elemezte, s kimutatta, hogy az informális kapcsolatokból
nem vezethető le a formális pozíció (vagyis, milyen meglepő: a vezető nem éppen
a legszociábilisabb ember). Gráfik Imre a néprajzban kutatott endogám-exogám
párválasztási stratégiák változásait mutatta be a Szentendrei-sziget példáján. A
Kolozsvárról érkezett matematikus Simon Levente a háromszéki civil szervezetek
sűrűségi hálóját mutatta ki (amely alatta marad a magyarországiaknak, de ez nem
fejletlenség, hanem csak fáziskésés). Csiszér Tamás eseményhálózatokat, Koltay
Tibor a web2 digitális bennszülötteinek-bevándorlóinak világát mutatta meg.
Czékus Jób a spontán zenei improvizációkban kialakuló összehangolódást mutatta
ki: nyilvánvaló, hogy az emberi közösségek a rendezettség felé törekednek, az
improvizálás során a káoszból különféle átmeneteken át rend alakul ki. A hálózat-
kutatás nyelvészeti tematikájában Balaskó Mária a fordításoknál kialakuló
szintagmatikus hálókról, Kovács László a mentális lexikon (asszociációs) hálózata-
iról, Gangl Andrea Shakespeare-újrafordítások szövegeinek (szóhasználatának)
különbségeiről, Balázs Géza a szövegek többszintű (grammatikai, szemantikai,
pragmatikai) hálózatrendszeréről, Dinnyés Attila Szépe György erős és gyenge
hálózatairól – mintegy 250 emberről, Kiss Zoltán egy sajátos tezauruszról mutatta
be kutatásait.
Fűzfa Balázs a közösségi oldalakon terjedő modern, átírt népmeséket vizs-
gálta a hétfőn készített havazásos-hálózatos fényképek előterében (Babi néni,
Kőleves, Székely meg a fia, Farkas Berci halálra fagy). Szabó Roland Csáth Géza
Anyagyilkosság című novellájában mutatta ki a jelzőcsoportokat, valamint a jelzők
sűrűsödését. Pusztay János egyetemi hálózatokat vázolt fel, Katona Attila egy Vas
vármegyei sajtókirály hálózatát, Bakó Béla az ’56-os forradalom nemzetközi
kontextusának (pl. Amerika segítsége) megértését segítő társadalmi hálózatokat
tárta fel. Balázs Géza és Balázs László egy érdi és egy budapesti iskolában végzett
szociometriai vizsgálat és ragadványnév-adás összefüggéseit mutatta be (a népsze-
rű személyeknek több becenevük van, a periférikus helyzetben lévőknek több a
gúnynevük, a felsőbb osztályok felé haladva a gúnynevek száma csökken). Intődy
Gábor, a Vodafone munkatársa a „főállású angyal” Facebook-program működését
mutatta be.
A 2009. évi konferencia anyagát a Tinta könyvkiadó megjelentette, s várha-
tóan tavaszra ennek a hálózatkutatási konferenciának az anyaga is megjelenik. Az
Alkalmazott nyelvészeti tanszék 2011. november végén folytatni kívánja a konfe-
renciasorozatot (Manyszi-infó).

210
 2011

Hálózatkutatás 2011. Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ.

A harmadik hálózatkutatási konferencia programja a következő volt:

2011. november 28.

10.00–10.05 Megnyitó: Molnár Katalin dékán
10.05–10.25 Balázs Géza: Kapcsolati hálók és nyelvhasználat
10.25–10.45 Pál Dániel Levente: Hálózatos és önhasonló szövegalakzatok
10.45–11.05 Imrényi András: A magyar mondat mint multiplex hálózat
11.05–11.25 Orosz Katalin – Pollner Péter – Kovács László: Magyar és angol
szóasszociációs hálózatok vizsgálata
14.00–14.20 Szvetelszky Zsuzsanna előadása
14.20–14.40 Gráfik Imre: Vigyázat! – Sérült a hálozat/om!
14.40–15.00 Balázs László: Az érzelmi intelligencia és a konfliktuskezelési
mintázatok kapcsolódási lehetőségei
15.20–15.40 Fűzfa Balázs: Hálózatok egy új irodalomtankönyv-sorozatban
15.40–16.00 Simon Levente: Dráma és szövegkönyv hálózatos viszonya
16.20–16.40 Czékus Jób: A spontán zenei improvizáció sikeres hálózatépítője
16.40–17.00 Vági János: Élő sejtekből építkező vidék interaktív térképe
17.00–17.20 Kovács László: Márkahálózatok

Prae
A Prae irodalmi folyóirat 2011/4. számának egyik tematikus egységében
(2-29. oldal) a konferencián elhangzott előadásokból közöltek néhányat. Kovács
László: Hálózatelmélet és nyelvészet; Pál Dániel Levente: Az olvasás lehetséges
matematikája; Simon Levente: Tamási Áron hálózatai; Fűzfa Balázs: Kisimítani a
mindenség homlokát. Jegyzetlapok egy tanári segédkönyvből; Balogh Endre: A
MaNDA nem egy jó csaj, mégis sokan fogják lájkolni a neten. Interjú Lovas Lajos-
sal.

Nyelvészetről mindenkinek
2011-ben megjelent a Nyelvészetről mindenkinek – 77 nyelvészeti összefog-
laló című kötet (szerk.: Balázs Géza. Inter, Budapest). Ebben Hálózatkutatás és
nyelvtudomány címmel szerepel Kovács László tömör, tankönyvi fejezete (123-
126).

211
 2012

2012. május 11. MTA-könyvtár

Exkluzív előadást tartott a Szent-Györgyi Albert Kollégium tagjainak, az
MTA Könyvtárában Barabási Albert-László. Már az első újsághírek, ismeretter-
jesztő írások megfogtak az általa sikerre vitt hálózatelmélettel, hálózattudománnyal
kapcsolatban. Megfogtak, mert úgy éreztem, hogy ezek a gondolatok bennem már
több mint két évtizede formálódnak. 1990-ben Füle Bernadett tanítványomnak
adtam szakdolgozati témaként, hogy vizsgálja meg egy osztály ragadványneveinek
a szociometriához való viszonyát. A dolgozat meg is jelent a Magyar Névtani
Dolgozatokban. És hát ugye, hálózatokat képez a vicc, a pletyka, a mesemondás, de
– mondjuk – a DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) is egy
hálózat (éppen az ő közgyűlésükről jöttem el meghallgatni Barabásit). Először
láttam élőben. Sokat olvastam tőle, róla. Negyedórát küzdöttek a PPT átmentéséért,
a videók így sem indultak el. Ilyennek képzeltem: szerénynek. Olyannak, aki
fizikai és matematikai képletekkel operál, de úgy, hogy a 80%-át megértem. Az
nekem is most vált nyilvánvalóvá, hogy a rendszerek felépítése vagy
skálafüggetlen (mi ezekkel foglalkozunk), vagy ettől különböző (négyzetrácsos,
vagy véletlen). Hogy miért ilyen az egyik, és miért olyan a másik, nem tudom.
Hogy skálafüggetlen rendszerek vannak a természetben, a technológiákban (világ-
háló), társadalomban… tőle tudom, s én is egyre többet vélek fölfedezni. Szerény-
nek képzeltem. Egy kérdésre azt mondta, hogy mi, hálózatkutatók eszközt, mód-
szert tudunk adni, de a szakterületi problémát a szakértőknek kell megoldani.
Rákérdeztem, hogy milyen nyelvészeti megközelítésekről tud. Említett néhányat,
de a választ a nyelvészekre bízta. (Tudom, hogy megkapta a Hálózatkutatás című
könyvünket, meg is köszönte.) Az előadásban főleg a véletlenszerű és a
skálafüggetlen szervezettségről, a kisvilágról, a csomópontokról (hubokról) beszélt,
új volt számomra a robosztusság-tulajdonság (a skálafüggetlen szervezet ellenáll a
véletlenszerű támadásoknak), vagy a fitness (a huzalozó, vonzó képesség) megha-
tározása. Válaszaiban többször kitért a hálózattudománynak a gyógyításban való
használatára. A baj az, mondta, hogy a betegségek esetében nem ismerjük a hálót.
(Ha egy autó elromlik, van hálózat, meg tudjuk javítani.) A gyógyszerekkel nem
gyógyítunk, hanem csak a szervezet működőképességét kívánjuk fenntartani.
Olyan, mintha az autónak elromlana a lámpája, de mi egy erősebb akkumulátort
tennénk be… Közvetlen, jó stílusú előadásában olykor az angol hanglejtést hasz-
nált, amikor azonban életéről, Csíkkarcfalváról beszélt, egy-egy erdélyi hangzás
előkerült. Kristóf Péter utolsó kérdése: mit tanácsol útravalónak a fiatal tudósok-
nak? Egy hasonlattal válaszolt: Képzőművész akart lenni, s akkor megfogalmazta:
korán stílust találni, és mellette kitartani. Tessék valamit kitalálni, és mellette
kitartani, akkor is, ha esetleg támadják. És folyamatosan, keményen dolgozni. Még
lett volna kérdésünk: vajon nem evolúciós előny-e a hálózatképzés, vajon ha vala-
mi nem skálafüggetlen, akkor miért nem… De még folytatjuk
(www.balazsgeza.hu/napló).

212
 Hálózatok 2012

Hálózatkutatási konferencia
Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A. I., Dékáni kistanácsterem
Rendezők: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar,
Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Mai Magyar
Nyelvi Tanszék
Nyugat-magyarországi Egyetem, Bölcsészettudományi Kar,
Alkalmazott Nyelvészeti Intézeti Tanszék
Társrendezők: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
Magyar Szemiotikai Társaság
Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft.

Program
2012. november 26.
10.00 Megnyitó Balázs Géza
I. szekció
10.10–10.35 Balázs Géza: A humor hálózatkutatási szemmel
10.35–11.00 Németh Zoltán: Hálózatelmélet és irodalomtudomány
11.00–11.25 Szvetelszky Zsuzsanna: Kollektív önképek metaforái. Milyen ké-
pekkel ragadják meg a hálózatokat, a hálózattudatot az írók-költők?
11.25–11.50 Feleky Gábor Attila: A hálózatkutatás kialakulása a hispán világban

II. szekció
12.50–13.15 Muráth Judit - Bagó Péter: A gazdasági válság sajtóhíreinek hálózat-
alapú vizsgálata
13.15–13.40 Bóta András: A szóasszociációs hálózatok tulajdonságai
13.40–14.05 Bakó Béla: Diskurzusok hálójában
14.05–14.30 Simon Levente: Egy székelyföldi kisrégió civil hálózatának fejlődé-
se

III. szekció
14.40–15.05 Laki Ildikó: A fogyatékossággal élő emberek társadalmi hálói
15.05–15.30 Czékus Jób: Kontingencia és intencionalitás a spontán zenei impro-
vizáció hálózatában
15.30–15.55 Szőke Viktória: Településföldrajzi hálózatok vizsgálatának lehetsé-
ges módszerei

213
214
 A tanulmányok szerzői

Bakó Béla
Nemzeti Kiválóság Program – Új Közép Európa részprogram ösztöndíjas – fiatal
kutató (ISES, Kőszeg)
bakob.nco@gmail.com

Balázs Géza
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar
Mai Magyar Nyelvi Tanszék
balazsge@due.hu

Balázs László
Dunaújvárosi Főiskola
Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
balazsl@mail.duf.hu

Borbás Gabriella Dóra

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar
Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
borbas.gabriella.dora@btk.elte.hu

Büky László
Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar
Magyar Nyelvészeti Tanszék
buky@hung.u-szeged.hu

Erdei Tamás
Szegedi Tudományegyetem JGYPK
Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
erdeit@jgypk.u-szeged.hu

Fekete István
Széchenyi Egyetem, doktorandusz
fekete.istvan.pic@gmail.com

215
Fresli Mihály
Nyugat-magyarországi Egyetem
Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék
freslim@mail.ru

Hartványi Tamás
Széchenyi Egyetem
hartvanyi@sze.hu

Kovács László
Nyugat-magyarországi Egyetem
Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
klaszlo1@gmail.com

Raátz Judit
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar
Mai Magyar Nyelvi Tanszék
raatz.judit@vnet.hu

Simon Levente
Babeș-Bolyai Tudományegyetem, hallgató
simon.levente@yahoo.com

Szőcs Endre
Háromszéki Ifjúsági Tanács, társelnök
szocsendre@gmail.com

Szőke Viktória
Pécsi Tudományegyetem, doktorandusz
viktoriaszoke@yahoo.de

Szvetelszky Zsuzsanna
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar
szvetelszky@gmail.com

216
Varga Mónika
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar,
doktorandusz
vrgmonika@gmail.com

Zsuravljova Jevgenyija Alekszandrovna

„Gumiljov” Eurázsiai Egyetem (Kazahsztán, Asztana)
Elméleti és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
zhuravleva_ea@enu.kz

217