GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER

344
INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL
ROBOTIZÁLT KERTÉSZET
ÉHSÉG

+
LEDBETTER
FEDINA
LALUMIÈRE
MÓRA

KIR
Bulicsov Előfize
Márki
t
CSAőK
knek
1000 Ft
ISTVÁN !

A SCI-FI LEGJAVA 18344

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.10.23. 20:51:51

 L E GY EN S Z Ó M A RSL A KÓK RÓL
VAGY M Á S IDE GENEK RŐL , N Á L UK
A Z IDE GEN F EN Y E GE T É S T E GÉ S Z EN
M Á SHOGYA N K EL L EL K ÉPZ EL NI.

K É T ME GHÖK K EN T Ő ME SE
A Z SF ORO S Z Z SENI JEI T ŐL .
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U R

K É T ME GHÖK K EN T Ő ME SE
B1-B4.indd 2 2018.10.23. 20:24:25
 GALAKTIKA
2018. november

Az első szó jogán

GALAKTIKA
ZIN
IKUS MAGA
YOS-FANTASZT (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
Ú TUDOMÁN
AZ ELSŐ SZÁM

– Az utolsó pillanatban
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER

344
INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL
Úgy tűnik, a világ vezetőinek egyszerűen nem jön meg az ROBOTIZÁLT
ÉHSÉG
KERTÉSZET

esze. Képtelenek tovább látni a pillanatnyi érdekeken. Meg-

kaptuk az utolsó utáni figyelmeztetést. Az ENSZ Éghajlat- +
LEDBETTER
változási Kormányközi Testülete szerint éveink maradtak FEDINA LALUMIÈRE
csak arra, hogy a történelemben példa nélkülinek számí- MÓRA
tó módon alakítsuk át a világgazdaságot, különben a klí- KIR
maváltozás súlyos, azonnali következményeivel kell majd Bulicsov
Előfize
számolnunk. Nem egy légből kapott figyelmeztetésről van Márki CSAK
10 0 0
tőknek

szó, a jelentést a Föld negyven országából érkező 91 tudós ISTVÁN Ft!

állította össze, akik több mint 6 000 tudományos kutatás A SCI-FI LEGJAVA 18344

eredményeit dolgozták fel. 9 770133 243018

Mindez egy évvel azután történt, hogy Donald Trump bejelentette, kilép a klímaegyezmény-
ből. Az amerikai elnök nem hisz a klímaváltozásban, az üzleti érdekekben annál inkább. Ezek
után nem tudom eldönteni, vicces vagy tragikus, hogy néhány nappal ezelőtt a témáról azt
nyilatkozta: ő igazi környezetbarát, és érzéke van a tudományhoz.
Máshol sem sokkal jobb a helyzet. Hollandiában fellebbviteli bíróság ítéletének kellett köte-
leznie a kormányt, hogy tegyen többet a klímaváltozás ellen. A legnagyobb európai autógyártó
nemzet, Németország is az új autók szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló tervezet-
ből csak a puhábbat volt hajlandó elfogadni. Ezek szerint az azonnali gazdasági érdekek felül-
írják a hosszú távi túlélés érdekét.
De talán egy újabb bejelentés áttöri a politikusok ingerküszöbét. A klímaváltozással járó
hőhullámok és szárazságok az árpának sem tesznek jót. A következő évtizedekben 3-17 száza-
lékkal zsugorodhatnak az árpamezők, amelyek a világ legnépszerűbb alkoholos italának egyik
fő alapanyagát adják. Vagyis brutálisan drágulni fog a sör.
Ha más nem is, ez megdöntheti a felelőtlen kormányokat.
.
Kovács „Tücsi” Mihály
tudományos szerkesztő

2018. november 21., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)
Az első szó jogán
A fantasztikus tévésorozatok legújabb nemzedéke
Az est házigazdái: Benczik Vera és Szélesi Sándor
Az első szó jogán
Helyreigazítás: Előző lapszámunk XL-változatából sajnálatos módon kimaradt, hogy Gregory Benford
„Alászállás” című kisregényét Sváb József illusztrálta.
3

003-elsoszo.indd 3 2018.10.23. 20:52:22

 GALAKTIKA XXXVIII. évfolyam, 344. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési ügyek: terjesztes@galaktika.hu

A borítón Amir Zand (Törökország) munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
106
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép- 70
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

28

004-005-tartalom.indd 4 2018.10.23. 20:21:41

 GALAKTIKA
2018. november

44

66
novellák cikkek
6 Kir Bulicsov: A jövevény fényképe 28 Éhség
32 Márki István: A mogorok földjén 42 Interjú Almár Ivánnal
46 William Ledbetter: A hosszú zuhanás 44 A jövő otthona
72 Fedina Lídia: Isteni zűrzavar 66 Filmajánló
90 Claude Lalumière: A Patchwork Eljárás 68 Galaktika a nagyvilágban
110 Móra Ferenc: A veriszkóp 69 Intelligens dizájn
70 A szférák zenéje
82 Képregény a Galaktikában
106 Zöld jövő
108 Obszervatórium

Galaktika XL
115 Arthur Machen: Rettegés
181 Arthur Machen-életrajz
183 Pierre Gévart: Viszontlátásra, Monsieur Verne!

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.10.23. 20:21:42

 GALAKTIKA
2018. november
A Motorola feltalálta
Dredd bírót
Dredd bíró egy legendás mozi- és képregényhős:
a disztópikus jövő rendteremtője ő, aki felfegy-
verezve, talpig páncélban, motorja nyergében
ülve veszi fel a harcot a bűnözők ellen. Egyszerre
rendőr, bíró és ítéletvégrehajtó is. Valami hason-
ló ötletet szabadalmaztatott a Motorola cég.
Bár sokan még mindig kételkednek benne,
de már a küszöbön áll az önműködő autók enge-
délyezése és elterjedése. A Motorola „mobil bűn-
üldözési kommunikációs rendszere” hatékonyan
önműködő rendőrségi autó, amely azonosítja
utasát, és az eljárást is lefolytathatja ellene.
Az intézkedő rendőr beülteti a kocsiba az
elfogott gyanúsítottat. Az arcfelismerő szoft-
ver és a beépített ujjlenyomat-szkenner meg
tudja állapítani, hogy a személy már szere-
pel-e a rendőrségi adatbázisban; a szkennerek
észlelik, hogy van-e nála bármilyen fegyver;
egy légzésanalizáló elemzi, hogy alkohol vagy
kábítószerek hatása alatt áll-e. Élő kommuni-
kációs kapcsolaton keresztül a bírók videón
kérdezhetik ki a gyanúsítottat. Ha megússza
pénzbírsággal, azonnal online rendezheti. Ha
letöltendő büntetést kap, azonnal elszállítja a
megfelelő intézetbe.
A rendszer elméleti célja az igazságszolgálta-
tás folyamatának egyszerűsítése, de egy szó sem
esik a gyanúsított jogairól, vagy az ártatlanság
védelméről, fellebbezésről. Elég rémisztő ötlet.
6
006-026-bulicsov.indd 6
1.
Dása tíz évvel idősebb nálam.
Öt évvel ezelőtt a korkülönbség még kataszt-
rofálisnak számított. Útban a főiskola felé min-
dig bekísért engem az iskolába, segített levenni
a csizmámat, és letekerte a nyakamról a sálat. E
Volt, aki azt gondolta, hogy Dása az anyukám,
végtére is vannak nagyon fiatal anyák. Én is úgy
kezeltem őt, mint a fiatalabb anyukámat.
Szinte észrevétlenül nőttem fel, Dása vi-
szont nem változott semmit. Most már min-
denki tisztában van azzal, hogy testvérek A
vagyunk, semmi több. Annál is inkább, hogy
magasságban is majdnem utolértem. Odáig
jutottunk, hogy a barátnője lettem. Mi több,
bizalmasa. Én vagyok az, aki távol tartja tőle
az idegesítő udvarlókat.
Főiskola után Dárja a házkezelőségen ka-
pott munkát, épületgépész lett. Válogathatott
volna a lehetőségek közül, de mivel anya sú-
lyosan megbetegedett, és nem lehetett egye-
dül hagyni, Dása olyan helyre kérte magát,
ami közel volt a lakásunkhoz.
Úgy gondolom, hogy anya betegsége mi-
att kerültünk közel egymáshoz. Egy éve még
anya szárnyai alatt éltünk. De egyszer anya
üzleti útra ment, autóbalesetet szenvedett, és
megsérült a gerince. Ráadásul annyira sze-
rencsétlenül, hogy mindkét lába lebénult, és
senki sem tudja, hogy mikor jön rendbe.
De nehogy bárki azt gondolja, hogy én
egy komoly és gyakorlatias teremtés vagyok,
akinek sok a teendője, és soha nem húzódik
mosolyra a szája. Az élet nem áll meg. Már
meg is vettük anyának a kerekes széket. Dása
elvégzett egy gyógytornász tanfolyamot, én
meg ügyesen masszírozok. És ha látnátok
anyát, megértenétek, hogy rendbe kell jönnie
mindennek – nincs nála elbűvölőbb a vilá-
gon, főleg amikor mosolyog.
A második helyen anya mögött az én
Dárjám áll. Dárja sajnos tökéletesen tisztá-
2018.10.23. 20:21:23
 GALAKTIKA
2018. november

Egy játszótér
építése és egy
róla szóló cikk
ON több idősíkot is
EU ROszCerző
díjas összeköt...

AdE LIzeTrzA
ő
íjas s

NZ
BRO A
CSsIsGzerző Kir Bulicsov
díja

A JÖVEVÉNY FÉNYKÉPE
ban van vonzerejének hatalmával, de kelekó-
tyán használja. Pontosabban használta egé-
szen addig a pillanatig, amikor felbukkant az
én kedvenc Petyecskám.
Úgy tartják, hogy a húgok féltékenyek
szoktak lenni, de nekem meg meggyőződé-
sem, hogy Petyecskával megfogtuk az isten
lábát.
Más hódolóktól eltérően, akik általában
a tömegközlekedésen, az utcákon, moziban
vagy más nyilvános helyeken bukkannak fel,
Petyecska a mi előszobánkban öltött testet.
Épp házit írtam, anya meg tévézett, ami-
kor megszólalt a csengő, és az ajtót résnyire
nyitva egy módfelett fura szerzetet pillan-
tottam meg – egy vékony dongájú fiatalem-
bert, fej nélkül. Petyecska az ajtóhoz közel
állt, ezért takarta a fejét az ajtófélfa. Ahhoz,
hogy be tudjon jönni az előszobába, kényte-
len volt lehajolni. És akkor megláttam, hogy
igenis van feje, vöröses és kedves. Vörös volt
A jövevény fényképe
a göndör haja, a szemöldöke, a szempillái és
a szeplői is. Minden más egyebe élénkrózsa-
színben pompázott, szeme pedig zölden csil-
logott.
– Jó napot! – mondta, kiegyenesedett, és
majdnem beütötte a feje búbját a plafonba. –
Dárja Alekszandrovnát keresem.
Illendően kellett volna üdvözölnöm, és azt
mondani, hogy Dárja Alekszandrovna még
nem ért haza, ám ehelyett akaratlanul is ki-
bukott belőlem a kérdés:
– Maga milyen magas?
– De hát látja, nem? – felelte a vörös em-
ber, hozzáérintette a hüvelykujját a tarkójá-
hoz, széttárta a tenyerét, és a mutatóujjával
elérte a plafont.
– Kettő huszonöt?
– Kettő huszonhárom. 
– Kosarazik? – kérdeztem.
– Sajnos nem kosarazhatok, mert a lelátó-
ról mást sem hallok, csak „Gyerünk, vörös!”
7

006-026-bulicsov.indd 7 2018.10.23. 20:21:24

 GALAKTIKA
2018. november
Ha pedig mellédobok, azt harsogják: „Vörös,
takarodj!”
– Jöjjön beljebb! – mondtam, mert ked-
vem támadt megmutatni ezt a fura fiatalem-
bert anyának. Persze nem igazán volt még el-
képzelésem, hogy is valósítsam ezt meg, mert
akkoriban anya nem tudott felkelni, viszont
a belső, második szobában feküdt.  férjhez megyek hozzá.” Dásából kirobbant a
– Köszönöm – felelte Petyecska –, inkább
visszajövök később.
És Pjotr Govorovként, a területi ifjúsági
újság tudósítójaként mutatkozott be. Aztán
nem ment sehova.
Vagy tíz percig beszélgettünk kint az elő-
szobában, mert a szobába nem volt hajlandó
bejönni, én viszont nem akartam őt elenged-
ni, mert attól tartottam, hogy nyoma vész.
Ez alatt a tíz perc alatt megtudhattam, hogy
valóban kosarazott, de érdekesebbnek találta
az egyetemi tanulmányait, és szívesebben írt
gyerekverseket. Arra is fény derült, hogy egy
40 kilométerre található kis városkából szár-
mazik, ezért aztán kollégista, én meg mesél-
tem neki a családunkról, anya szerencsétlen
balesetéről, arról, hogy megnyertem a ke-
rületi történelem olimpiát, valamint, nem
bírtam ki, és azt is kifecsegtem, hogy a mi
Darjánk nagyon szép. Petyecskát az újságtól
küldték hozzánk, hogy írjon arról a játszótér-
ről, amit Dása álmodott meg... és akkor Dása
belépett az ajtón.
Fáradt volt, és feldúlt, valami kellemetlen
megbeszélés miatt.  Dárja néha azzal viccel, hogy csak engem
– Mit ácsorog itt? – szegezte neki a kérdést
Petyecskának, miközben belépett az előszo-
bába. – Vagy Marija már lyukat beszélt a ha-
sába? – De Petyecska nem szólt semmit, csak
lehajtott fejjel bámulta Dását, és számomra
nyilvánvaló volt, hogy elvitte a cica a nyelvét.
Ennek nagyon megörültem, mert fejben már
beköltöztettem Petyecskát a lakásunkba, és
még azt is kitaláltam, hogy a dívány végéhez
8 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 8
odatoljuk a dohányzó asztalt, hogy ne lógjon
le a lába. 
Ezért aztán este, amikor Petyecska, meg-
kérdezve mindent, amit tudni kellett a ját-
szótérről, eloldalgott, Dása pedig azt mondta:
„Ez valami szörny”, én rögtön előrukkoltam
azzal, hogy: „Amint betöltöm a tizennyolcat,
nevetés, anya, akinek bemutattuk Petyecskát,
szintén hahotázni kezdett, én pedig olyan ké-
pet vágtam, mintha megsértődnék, és elmen-
tem mosogatni. Nem értették meg a lényeget.
A férjhezmenés gondolata nem állhatna tő-
lem távolabb – ezek a gondok, szerencsére,
nem izgatnak különösebben. Egyszerűen egy
stresszhelyzetet kellett teremtenem, sokkol-
ni a környezetemet. Hiszen a meglepődést
az érdeklődéstől csak egy lépés választja el.
Ha valaki egy olyan személy után ácsingózik,
akiben te csak a szörnyet látod, akkor biztos
van még ott valami, amit nem vettél észre.
Ezen viszont Dárja el fog gondolkodni.
2.
Mennyire igazam volt! Alig telt el egy hó-
nap, és Petyecska már otthonosan járt-kelt
nálunk, elriasztva Dárja más hódolóit. Ez
persze nem azt jelenti, hogy agresszív volt.
Személyiségét tekintve Petyecska egy kölyök-
kutyára hasonlít, ráadásul egy szégyenlősre.
Dárja és Petyecska kapcsolatát nem ne-
vezném románcnak. Erős túlzás lenne.
helyettesít, amíg el nem érem a nagykorú-
ságot. De legalább már nem szörnyként te-
kint Petyecskára, és nem szégyell kimenni
vele az utcára, pedig eleinte ez volt a hely-
zet. Mi meg anyával egyenesen odavagyunk
Petyecskáért, azért, mert, mindenekelőtt, jó
ember.
Az ellenzék arca Allocska, Dáska barát-
nője. Saját fülemmel hallottam, amint azt
2018.10.23. 20:21:24

mondta: „Teljesen elment az eszed, hogy egy
ilyen szörnyszülöttel kötöd össze az életedet!
Hiszen a te szépséged egyedülálló jelenség!
Jó, megérteném, ha, mondjuk, a Szovjetunió
válogatottjában játszana, az még hagyján
lenne. De hát gyerekverseket irkál, amiket
aztán senki sem ad ki nyomtatásban.” Erre
én azzal vágtam vissza, hogy: „Az ő versei:
a gyermek költészet holnapja.” És idéztem is:
„Rekkenő hőségben, június havában, a vas-
úti kocsik fullasztó porában, Moszkvába ér-
kezett egy kenguru, hogy postásnak álljon.”
„Na, pont erről beszélek”, vágta rá Allocska,
és megértettem, hogy az első meccset elvesz-
tettem. De várt ránk még jó néhány.
Az űrhajó ötletét ezért én támogattam
elsőként, és nem kis szerepet játszottam a
megvalósításban is. Azért volt rá szükségem,
hogy megtámogassam Petyecskát.  véremet a közösség, azon belül te is? Azért,
Először is ez azt jelentette, hogy Petyecs­
kának és Dásának közös feladata lesz. A kö-
zös feladat pedig mindig közelebb hozza az
embereket. Másodszor, Petyecska előtt meg-
nyílik a lehetőség, hogy egy terjedelmesebb
cikket jelentessen meg az újságban erről
az értékes kezdeményezésről – ideje már
Petyecskának felnőni az újságíráshoz. Har-
madszor pedig, ez hasznos lesz az udvarunk-
ban lakó gyerekeknek.
Néha úgy tűnik nekem, a felnőttek képte-
lenek felfogni, hogy a huszadik század végén
mi mennyivel gyorsabban növünk fel, mint
ők harminc-negyven évvel ezelőtt. Mi hama-
rabb ismerjük meg a „televízió” és a „koz-
mosz” szavakat, mint a „vasorrú bábát” vagy
a „cumit”. Hetedik osztályban pedig már
olyan problémákkal foglalkozunk, amikről
a nagymamám vagy akár anyám sem ál-
modott. Előfordulhat, hogy nem én vagyok
a legtipikusabb diák az osztályban, hiszen
alig vannak barátnőim. De a fiúk remekül
megértenek, és nekem érdekes az ő társasá-
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 9
GALAKTIKA
2018. november
guk. Tavaly néhányan még kigúnyolták a ba-
rátságomat Gyima Petrovval. De nekünk ez
így érdekes, értitek? Ráadásul Gyimával mi
teljesen különbözőek vagyunk – ő műszaki
érdeklődésű, számára a „tranzisztor” szó úgy
muzsikál, mint egy zenekar. Én más vagyok.
Szeretem a történelmet, úgy vélem, hogy ha
tudod és érted, hogy éltek régen az emberek,
akkor könnyebben érthető, mi vár ránk hol-
nap, és ha más nem, hát legalább nem követ-
jük el ugyanazokat a hibákat.
Amikor felmerült bennem a játszótér gon-
dolata, akkor megvitattam Gyimával, aztán
együtt felvázoltuk Petyecskának. Már nem
tudom szóról szóra felidézni, mit mondtam,
de valami ilyesmit:
– Petyecska, nézd csak meg a játszóterün-
ket! Ugyan miért méltatja a drágalátos nő-
mert az udvarunk közepén áll egy hinta, va-
lami buta építmény, amin mászkálni lehet,
egy vár, és öt, gerendából faragott törpe, va-
lamint egy medve, aki egyáltalán nem med-
vére hasonlít? Ugyan mitől huszadik századi
ez a játszótér?
– És mit javasolsz? – érdeklődött Petyecs­
ka, aki tisztában volt azzal, hogy velem nem
érdemes tréfálni.
– Azt javaslom, hogy alakítsuk át úgy a
játszóteret, hogy a huszonegyedik század
nemzedéke játszhasson és nevelkedjen rajta.
– És ők miben fognak eltérni tőletek? –
kérdezte Petyecska. – Már egyáltalán nem
fognak hinni a mesékben?
Felesleges lenne leírni az összes vitánkat
és veszekedésünket. A lényeg az, hogy Gyima
és én meggyőztük őket. Olyannyira meg-
győztük őket, hogy Petyecska maga is lázba
jött az ötlettől. Még egy versikét is költött ez
alkalomból, ami homályosan visszaadja a
vitáink lényegét „Elefántnak soha nem lesz
vára, mert magas a téglának az ára.”
9
2018.10.23. 20:21:24
 GALAKTIKA
2018. november
Úgy döntöttünk, hogy a Holdat gipszből
csináljuk meg, és három méter lesz az átmé-
rője, a holdjárót egy kiszuperált Zsiguliból
alakítottuk ki, ami már harmadik éve álldo-
gált a szomszéd háznál, a várból pedig egy
űrállomás irányítótornyát akartuk kialakíta-
ni. Csak az űrhajó okozott némi fennakadást.
Dárja azt javasolta, hogy furnérból csinál-
juk meg. Arra sem volt időm, hogy felhábo-
rodjak, mert Petyecska megelőzött engem.
– Próbáljunk minél élethűbb eredményt
elérni! – jegyezte meg.
– Hátha van a Csillagvárosban valami
leselejtezett űrhajó – szólt közbe anya, aki
nagyon szorított nekünk. – A gyerekeknek
biztos odaadják.
– Nem – válaszoltam határozottan. – A le-
selejtezett űrhajó az űrhajózás tegnapja. Ne-
künk perspektivikusabb modellre van szük-
ségünk.
– Még zeneórákra sem irattalak be – je-
gyezte meg erre anya. – Azt akartam, hogy
normális gyerekkorod legyen. Te meg fene-
kestül felforgatsz mindent. Nem is kislány
vagy, hanem valami robot.
– Anya, nincs igazad – válaszoltam. –
Nem olyannak látsz engem, amilyen valójá-
ban vagyok, hanem azt látod bennem, amitől
félsz.
Anyát annyira megdöbbentette a szillo-
gizmusom, hogy hosszú időre kivonta magát
a társalgásból.
3.
A játszótér építése több mint egy hónapig
tartott. Október táján sikerült gipszet sze-
rezni a kivitelezőktől, és nekiláthattunk a
Hold építésének, a várat pedig csak az ud-
varbéli nagymamákkal vívott ádáz harc után
tudtuk szétbontani. A várban egyelőre csak
egy robotot helyeztünk el, amit az Úttörő-
ház feltaláló szakköre ajándékozott nekünk.
10 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 10
A holdjárót Szergej, a taxisofőr segített össze-
eszkábálni egy zárkózott férfi segítségével,
aki Norilszkból érkezett, és az Algériában két
évig kiküldetésben levő Szinyicin család la-
kásában lakott. A zárkózott embert Richard-
nak hívták. Úgy gondolom, hogy örmény
lehetett, mert az örményeknek gyakran van
fura nevük: Hamlet, Robert... Örménynek
tűnt, sűrű fekete haja volt, markáns arcvo-
násai és enyhe akcentusa. De annyira enyhe,
hogy szinte alig észrevehető. És néha, miköz-
ben beszélt, megtorpant, szünetet tartott,
mintha csak a megfelelő szavakat keresné.
A lényeg az, hogy nagy szerencsénk volt az
űrhajóval.
Az ötlet Petyecska fejéből pattant ki.
Ő mondta, hogy az űrhajó alapja a szülő-
városa melletti erdőben hever. Kissrác volt,
amikor megtalálták az erdőn végighúzódó
szakadékban, de akkor azt hitték, hogy a há-
ború alatt lezuhant repülő roncsaira bukkan-
tak. Petyecska elmagyarázta nekünk, hogy a
„repülő” egy tekintélyes méretű szerkezet
maradványait jelentette, a szerkezet alapja
elvileg épségben megúszta, alig rozsdásodott
meg, ezért aztán, ha beborítjuk alumínium
vagy műanyag lapokkal, akkor pont azt kap-
juk, amire szükségünk van.
A legfőbb problémát az okozta, hogyan
vonszoljuk ki az erdőből és juttassuk el hoz-
zánk ezt a vasdarabot.
A formalitásokat mellőzném, pedig akko-
riban igen sok fejfájást okoztak. Formalitá-
sok alatt az emelődaru beszerzését és önkén-
tesek szervezését értem.
A döntő pillanat egy szombati napon jött
el, három óra tájban.
Petyecska, a nővérem és az önkéntesek
társaságában, elutazott az erdőbe, az udva-
ron pedig szokatlan nyüzsgés uralkodott el,
és a nagymamák, akik általában ebéd után
ültek ki a lócákra, már reggel hét óta kint
2018.10.23. 20:21:24
 GALAKTIKA
2018. november

ücsörögtek, és nem is jutott mindenkinek

hely. El is zavartam Gyimkát a haverjaival a
vörös sarokba1 székekért. Egy lezuhant űrhajó
Magától értetődik, hogy ideges voltam. Az
sem meglepő, hogy láttam lelki szemeimmel, legénységének
ahogy az űrhajó darabokra hullik, amikor maradéka kimentésre
emelni kezdik, vagy a rendőrök nem enge-
dik behozni Moszkvába, hogy feleslegesen ne
vár – de vajon
szennyezzék a várost. Bármi megeshet. Akár eljönnek-e értük
egy baleset is. egyáltalán?
Annyira ideges voltam, hogy Gyimka ho-
zott nekem egy széket, hogy üljek le, és ne
stresszeljek.
Leültem. Mellettem Richard ült.
Arra lettem figyelmes, hogy ő is izgul. Egy
feltekert újságot tartott a kezében, azzal le-
gyezte magát, holott októberben már elég
hűvös az idő, ráadásul felélénkült a szél, és
lógott az eső lába.
Igazából elég furcsa embernek találtam.
Ha nem aggódtam volna annyira Petyecska,
Dárja, anya és az űrhajó miatt, valószínűleg
jobban megfigyeltem volna. Már második hó-
napja lakott az udvarunkban, elvileg nem dol-
gozott sehol, leglábbis a legváratlanabb pilla-
natokban bukkant fel vagy tűnt el napközben,
vagy az éjszaka folyamán, szerfölött udvarias
volt, az udvarbéli nagymamák rajongtak érte,
mindenkivel jól kijött, ugyanakkor senki sem
ismerte igazán. És soha senki nem tette be a
lábát abba a lakásba, amit bérelt. Valami azt
súgta nekem, hogy a bútorozással sem bajló-
dott. A lakás az első emeleten volt, és ha min- A legnépszerűbb
den kötél szakad, meg lehetett volna őt lesni, orosz fantasztikus
vagy valami indokkal – és egy iskolás bármi-
re talál indokot – be lehetett volna kukucskál- író újabb regénye
ni. De meg kell ismételnem: akkor ez engem magyarul!
nem érdekelt. Ha nem lett volna az a feltekert
újság aznap, amikor az űrhajót vártuk, soha
nem is fogtam volna gyanút. R E N D E L D M E G I T T:
Szóval, ültem ott a kempingszéken, és ag- W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
gódtam. Richard mellettem ült, és szintén
A jövevény fényképe 11
egyáltalán?

006-026-bulicsov.indd 11 2018.10.23. 20:21:28

A legnépszerűbb
 GALAKTIKA
2018. november
aggódott. A tréler csak nem jött. Mindjárt
elered az eső.
Gyimka odalépett hozzám, és a fülembe
súgta:
– Figyeld ezt a Richardot!
– Mert?
– Az udvarban csak nagyik és fiatalok
vannak, meg babakocsis kismamák, olya-
nok, akik amúgy is sétálnának. És egyetlen-
egy férfi.
– Lehet, hogy szereti a gyerekeket? – kér-
deztem gondolkodás nélkül.
– Eddig valahogy nem tűnt fel.
Richard nem hallotta a beszélgetésünket.
Kihajtogatta az újságot a térdére, és irkálni
kezdett rá valamit.
Ebben a pillanatban nagy robajjal behaj-
tott az udvarra a tréler, csomagtartóján pedig
egy gyászos külsejű fémroncs szomorkodott.
Semmire sem hasonlított, legkevésbé űrhajó-
ra. Petyecska élénk fantáziája kellett ahhoz,
hogy meglássa benne a jövőbeni befejezett
formákat. Én rettentően csalódott voltam, és
kis híján felkiáltottam: „Nagy hibát vétette-
tek! Nem a megfelelő fémdarabot hoztátok
el!” Azonban az udvarunkon és a szomszéd
udvarokon lakó majd száz gyerek akkora
üdvrivalgásban tört ki, hogy inkább hallgat-
tam.
Azután megérkezett a daru is, és hosszas
egyeztetések és viták után a roncsot a vár
mellé helyezték.
Ma már fel tudom idézni azt, ami akkor
egyáltalán nem tűnt fel – amikor a roncs
felbukkant az udvaron, Richard felpattant,
mintha kígyó marta volna meg, és a tréler
felé rohant. Mindig az első sorban lábatlan-
kodott, tanácsokat osztogatott, és az addig
jellemző merengésének nyoma sem maradt.
Az eső akkor eredt el, amikor a fontosabb
eseményeknek a végére értünk. Már javá-
ban esett, amikor a nővérkém megköszönte
12 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 12
az önkéntesek munkáját, majd Petyecskával
együtt hazarohantak. Gyimkával mi is ha-
sonlót terveztünk, amikor eszembe jutott,
hogy a székeket a vörös sarokból hoztuk el,
és azokat vissza is kell vinni a helyükre. El-
rohantunk a székekhez, hogy visszacipeljük
őket, amikor az egyikről leesett egy feltekert
újság, az a bizonyos, amit Richard tartott a
kezében.
Közismert tény, hogy a kémek apróságok
miatt buknak le. Olvastam valahol.
Richard megbocsáthatatlan hibát vétett,
amit lehet, hogy senki sem vett volna észre,
ha én nem vagyok ennyire jó megfigyelő.
És ez a hiba sokba került neki.
4.
Elkezdtem cipelni a székeket a vörös sarok
felé, amikor az újság leesett a földre. Eszem-
be jutott, hogy Richard irkált valamit az
újság szélére, és hogy ezekre a jegyzetekre
szüksége lehet. Ezért aztán fogtam az újsá-
got, és begyűrtem a kabátzsebembe.
Mire áthurcoltuk az összes széket, az eső
teljes erőből rázendített. Úgy döntöttünk,
hogy kivárjuk, amíg eláll.
Épp azon töprengtünk Gyimkával, ho-
gyan lehetne minél élethűbbé varázsolni az
űrhajót, amikor rám tört a nátha. Nagyon
hirtelen szokott megjelenni nálam – elég, ha
megázom az esőben, vagy megcsap a huzat.
Benyúltam hát a zsebembe egy zsebkendő-
ért, és előhúztam onnan az újságot.
– Vissza kell majd adni – mondtam Gyim­
kának. – Szólsz majd, hogy ne felejtsem el?
– Kinek?
– Richardnak. Itt hagyta.
Épp a bejárati ajtónál álltunk. A vörös
sarok nálunk egy szuterén helyiség, nem a
mi tömbünkben, hanem a harmadikban.
Nem látszódtunk. Legalábbis Richard, aki
kirontott a lépcsőházából, és a szakadó eső-
2018.10.23. 20:21:28

ben rohanni kezdett, nem vett minket észre.
Oda futott, ahol nemrég még az összecsuk-
ható székek álltak. Világossá vált számomra,
hogy az újságot keresi, és már oda is akartam
neki kiáltani, amikor annyira ömleni kezdett
az eső, hogy a hangomat is elnyomta. Hogy
ne feledkezzek meg az újságról, kivettem a
zsebemből, és kihajtogattam. Nem akartam
elolvasni a jegyzeteit – nem illik. Egyszerű-
en csak megázott az újság, és meg akartam
szárítani.
És ebben a pillanatban a szemembe ötlött
az egyik cikk címe: A jövő építőinek.
Micsoda véletlen egybeesés, gondoltam.
Tegnapelőtt találtuk ki ezt a címet Petyecska
cikkének. Szólni kell neki, hogy megelőztek
minket.
Automatikusan elkezdtem olvasni a cik-
ket a cím alatt.
Így kezdődött:
„Azok a gyerekek, akik ma tizenkét vagy
tizennégy évesek, a huszonegyedik századba
fiatalemberekként lépnek be.”
Ez még meglepőbb egybeesés volt, mert
szó szerint így kezdődött a mi, Petyecskával
közös cikkünk is. És, gondolom, rájöttek,
hogy minden, ami a továbbiakban állt ben-
ne, szintén Petyecska és az én művem. A  leg-
meglepőbb viszont az volt, hogy a cikket
Petyecska vezetéknevével írták alá. Hiba tör-
tént. A cikk hamarabb megjelent, mint ahogy
a játszótér elkészült! Pedig mi Petyecskával
úgy döntöttünk, hogy először elintézünk
mindent, és majd csak aztán fogunk me-
sélni az eredményeinkről. Úgy tűnik, hogy
ma reggel, amikor újragépeltem a cikket, és
odaadtam Petyecskának, akkor ő elvitte a
kiadóhoz, ott pedig, anélkül hogy vele egyez-
tettek volna, megjelentették... Ugyanabban a
pillanatban megértettem, hogy ez lehetetlen.
Ha ma reggel gépeltem újra, akkor holnapnál
korábban nem jelenhet meg a cikk.
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 13
GALAKTIKA
2018. november
Azt tettem akkor, amit legelőször tenni
kellett volna: megnéztem az újság megjele-
nésének dátumát. A dátum nem mai, nem is
holnapi volt – hanem holnaputáni. Október
14. Úgy éreztem, megőrültem. Összeszorí-
tottam a szemem, aztán kinyitottam, és újra
csak ezt láttam: Október 14.
– Gyim – mondtam. – Olvasd ezt el!
És ujjammal a dátumra böktem.
– Október tizennégy – válaszolta.
Az eső hangosan kopogott a bejárati ajtó
feletti tetőn, Richard kétségbeesetten kereste
az újságját, és odafutott a lépcsőházhoz.
– Tiszta őrület – mondta Gyimka.
Az eső alábbhagyott, mintha a locsoló-
kannából elfogyott volna a víz.
– Menjünk haza, ott majd megbeszélünk
mindent – mondtam, és futásnak eredtünk
az udvaron át a lépcsőházunkhoz.
A romhalmaz mellett haladtunk el. Az eső
lemosta a kerekded tartóoszlopait és rúdjait
– olyan volt, mint a csónak váza, vagy a hal
gerince. Volt valami ebben az „űrhajóban”,
ami nem tetszett nekem. Balsejtelem gyötört.
Nem tudtam megmondani, mi is történik va-
lójában, csak azt, hogy ez helytelen.
Próbáltam bekukucskálni a vashuzalok és
panelek szövevényén keresztül, hogy megért-
sem, mi is van odabent. De a roncs belsejé-
ben sötét volt.
– Mi ütött beléd?– kérdezte Gyimka.
– Miért is ne? – feleltem. – Senkinek sem
fordult meg a fejében, hogy mi volt ez azelőtt?
– Lehetséges, hogy valamikor valami
alállomást vagy transzformátort építettek –
mondta Gyimka.
– Az erdőben?
Magyarázatot csak két ember tudott volna
adni, Petyecska vagy Richard. Utóbbiba gya-
korlatilag egy perccel később botlottunk bele.
Kiderült, hogy a lépcsőház ajtaja mögött állt
közvetlenül. Valójában nem is ment el sehova.
13
2018.10.23. 20:21:28
 GALAKTIKA
2018. november
Kővé dermedtünk, és pár másodpercig
megszólalni sem tudtunk. Valójában úgy tűnt,
hogy egy örökkévalóságig álltunk ott némán.
Aztán összeszedtem magam, és cérnavé-
kony hangon azt kérdeztem:
– Maga hagyta ott az újságját?
– A széken találtuk – tette hozzá sietve
Gyimka.
– Újságot? – Meg voltam róla győződve,
hogy alig bírta visszatartani a kezét, ami ösz-
tönösen az újság felé akart nyúlni. De a han-
gom és a viselkedésem sajnos elárult engem.
Megértette, hogy láttam az újságban a cikket.
És gyanút fogtam.
– Nem, gyerekek – mondta erőltetett mo-
sollyal az arcán. – Semmiféle újságot nem
hagytam sehol.
– Tudja, melyik nap jelent meg ez az újság?
– kérdezte Gyimka.
– Nem, miért?
Richard ügyesen kikapta a kezemből az
újságot, utánanyúlni sem volt időm. És tet-
te mindezt úgy, mint egy olyan ember, aki
megtudott valami érdekeset, most pedig meg
akar róla győződni.
Széthajtogatta az újságot, megnézte a dá-
tumot, és így szólt:
– Módfelett érdekes.
Az arca teljesen nyugodt volt. De rögtön el
is torzult – tüsszentenie kellett.
Richard a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy
méretes zsebkendőt. Aztán tüsszentett. Majd
még egyszer. Arcát egy pillanatra elfedte a
zsebkendő.
– Elnézést – szabadkozott.
De a nátha végérvényesen eluralkodott
rajta. Egyre csak tüsszögött és tüsszögött, se-
hogy sem tudott úrrá lenni rajta. Kénytelen
volt a kezünkbe nyomni az újságot és bemen-
ni a lakásába. Soha életemben nem láttam
még embert, aki ennyit tüsszentett, és ilyen
fülsiketítő hangerővel.
14 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 14
– Magának nem szabad kimenni az eső-
ben – vetette utána még Gyimka.
Az ajtó bezáródott Richard mögött, pont
jött a lift, mi pedig, miután kiengedtünk egy
esernyős mamókát egy aprócska ebbel, be-
léptünk.
A lift megérkezett az emeletünkre, mi pe-
dig becsengettünk.
– Petyecska – mondtam –, tisztában vagy
azzal, hogy a játszótérről szóló cikkedet már
meg is jelentették?
– Hogyhogy? – lepődött meg Petyecska. –
Hiszen csak ma reggel adtam le.
– Győződj meg róla te magad! – mondtam,
és átnyújtottam neki az újságot. – A harma-
dik oldalon.
Petyecska a harmadik oldalra lapozott, át-
nézte, és így szólt:
– Nincs benne a cikkem. Minden helyes.
– Hova tetted a szemed? – háborodtam fel,
és kivettem a kezéből az újságot.
Átböngésztem az egész harmadik oldalt,
majd a biztonság kedvéért a negyediket is.
Petyecska cikke helyén egy versenyben győ-
zedelmeskedő élmunkás esztergályosról szó-
ló esszé állt.
Megnéztem az első oldalt. Az újság mai
volt.
– Ez nem az az újság – magyaráztam
Petyecskának.
– És milyen a másik?
– A másik október tizennegyedikei – vála-
szolt Gyimka. – Én is láttam.
– Akkor hát – mondta Petyecska moso-
lyogva, mert biztos volt abban, hogy megpró-
báljuk átverni – mutassátok a másik újságot!
– Kicserélte – magyarázkodtam. – Ami-
kor tüsszögött, kicserélte.
– De hát szemmel tartottam – értetlenke-
dett Gyimka.
Dárja kihívta Petyecskát a konyhába, aki,
továbbra is mosolygva, otthagyott minket.
2018.10.23. 20:21:28

Mi pedig ottmaradtunk egy közönséges mai
újsággal, és megértettük, soha senkit nem
fogunk tudni meggyőzni arról, hogy nemrég
még egy teljesen másik újságot tartottunk a
kezünkben.
5.
Ebéd közben Petyecska arról mesélt, hogyan
próbáltuk megtréfálni, és mennyire nem
hagyta magát. Mi pedig nem vitatkoztunk
vele. Senki sem szeret bolondnak tűnni.
Csak egy dologban voltam biztos: ezentúl
ezt a Richardot állandó megfigyelés alatt
tartjuk.
A megfigyelésre pedig kiváló lehetőség
nyílt az ablakomból. Az asztalom az ablak
mellett állt, ezért bőven elég volt megfordul-
nom, hogy az egész udvart szemmel tartsam.
Természetesen Richard ki tudott volna jönni
ZSOLDOS PÉTER MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T: W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
A jövevény fényképe
MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T: W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
006-026-bulicsov.indd 15
GALAKTIKA
2018. november
a lépcsőházból, és a fal mentén elslisszolni.
Akkor nem vettem volna észre. De nagyobb
a valószínűsége, hogy nem tekint engem ko-
moly ellenfélnek.
Ebéd után Gyimka hazament, én meg az
asztalomhoz telepedtem, hogy készüljek a
hétfői kémiadogára. Nyilvánvaló, hogy a ké-
mia csak tessék-lássék kötött le.
Sötétedni kezdett. Hallottam, ahogy anya
szobájában Petyecska udvarisan vitatkozik a
családom nőtagjaival Haris költő munkás-
ságát illetően. Az ablak résnyire nyitva volt,
hogy el ne mulasszam az ágyúlövést. Ugyan-
is a lépcsőház ajtaján van egy rugó, ezért az
ajtó úgy csapódik be, mintha ágyú durranna.
Vagy ötször fel kellett ugranom, hogy ki-
nézzek az ablakon, ám téves riasztásnak bi-
zonyult mindahányszor. De nem adtam fel,
és nem hiába.
15
2018.10.23. 20:22:27
 GALAKTIKA
2018. november
A bejárati ajtó megint bevágódott. Richard
kiment az udvarra, és ráérősen, mintha csak
friss levegőt szívna, az udvar közepén álló
játszótér felé vette az irányt.
Lekapcsoltam a lámpát, és figyeltem.
Richard megállt a kozmikus építményünk
mellett, és hirtelen körbenézett – olyan gyor-
san, hogy egy kívülállónak fel sem tűnt volna.
És ugyanebben a pillanatban teljesen át-
alakult.
Lusta és ráérős mozdulatai pontosak és
gyorsak lettek. Valószínűleg egy széfet fel-
törő tolvaj viselkedik így. Tett két lépést,
megállt az „űrhajó” előtt, felhúzta magát,
és valami oknál fogva megpróbált bejutni a
szerkezet belsejébe. A vasak az útját állták, és
amikor nem sikerült egyből bejutnia, elkezd-
te egyenként kifeszegetni a rudakat.
Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy ideje
cselekednem.
És hangosan így szóltam:
– Petyecska, nézd már, valami huli-
gán matat az űrhajónkban! Zavard már el,
légyszíves!
Úgy beszéltem, hogy közben tudtam – az
esti levegőben a hangom bizonyosan elér az
űrhajóig. De azt nem akartam, hogy Richard
tudja, hogy felismertem.
Ahogy számítottam is, Richard azonnal
elugrott az űrhajótól, és bebújt mögé.
Hallgattam, és hallgatóztam.
Aztán meghallottam, hogy az űrhajó túl-
oldalán léptek hangzottak fel, és csobbant a
pocsolya vize, majd susogni kezdtek a kerítés
melletti bokrok.
Muszáj volt cselekednem.
Tényleg hívjam Petyecskát?
Nem, ő ehhez túl komoly. Tud írni fantasz-
tikus verseket, de soha nem hinné el a holna-
pi újságot.
Vártam az ablaknál még öt percet. És nem
hiába. Öt perc múlva bevágódott az ajtó, és
16 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 16
mivel senki nem hagyta el a lépcsőházat, és
nem is ment be, nem volt nehéz kitalálni,
hogy Richard a falhoz lapulva visszaosont.
Arra jutottam, hogy a következő egy-két
órában nem fogja kidugni az orrát az utcá-
ra. És mivel a lakása ablakai a másik oldalra
nyílnak, nem fogja látni, mi történik az ud-
varon.
Felhívtam Gyimkát, és azt mondtam neki:
– Szevasz! Szükségem van rád. Tizenöt
perc múlva találkozzunk a lépcsőháznál!
A férfiaknak nem szabad gondolkodási
időt hagyni. Különben előhozakodnak vala-
mi indokkal, hogy miért ne lépjenek a tettek
mezejére.
Ezek után a kamrában kezdtem kutakod-
ni. Magamhoz vettem egy zseblámpát, ma-
dzagot, egy laposfogót és egy csavarhúzót.
Arra gondoltam, hogy maga Richard is épp
most túrja fel az üresen kongó lakását lapos-
fogóért.
De mi megelőzzük.
6.
Gyimka engedelmesen várt engem a lépcső-
háznál.
– Mi történt? – kérdezte.
– Richard kijött az udvarra, az űrhajó kö-
rül járkált, és még meg is próbált bemászni.
– És?
– Semmi és. Elijesztettem. Úgy gondolom,
hogy most már megvárja az éjszakát.
– Ki tudja, miért ment az űrhajóhoz.
– Titokban ment. És nagyon megijedt,
amikor észrevettem. Bujkálva osont el az űr-
hajótól.
– És ez mit jelent?
– Ne próbálj ostobábbnak tűnni, mint
amilyen vagy! – szóltam rá szigorúan. – Tud-
juk, hogy nem az, akinek kiadja magát. Elég,
ha csak az újságra gondolunk...
– Nem lehet az, hogy csak képzelődtünk?
2018.10.23. 20:22:27

Teljesen megdöbbentem, mennyire meg
tudja győzni magát az ember, hogy ne lássa
meg a nyilvánvalót, ha ez a nyilvánvaló szá-
mára érthetetlen.
– Mind a ketten? Egyszerre? – vágtam
vissza.
Gyimka úgy döntött, inkább nem ellenke-
zik. Megkérdezte:
– És mire jutottál?
– Richard titka valamilyen módon össze-
függésben van az űrhajó titkával.
– Milyen űrhajóéval?
– Azzal a bizonyossal, amit ma reggel hur-
coltak ide az erdőből.
– És mit kéne tennünk? Belemászni a sö-
tétben?
– Nem egészen a sötétben – feleltem. – Hoz-
tam magammal zseblámpát és laposfogót.
– Be akarsz mászni?
– Ne aggódj, megyek én egyedül. Te lent
maradsz, és fedezel.
– Idehallgass! – jegyezte meg Gyimka. –
Legyen inkább holnap! Amikor világos lesz.
– Holnap már késő – feleltem. – Amit ke-
res, azt ki fogja hozni még ma éjjel, ebben
biztos vagyok. Mi meg nem tudunk egész éj-
jel őrködni az űrhajó mellett.
– És ha most jön ki?
– Nem az erdőben vagyunk – mondtam. –
Hanem a saját udvarunkban. Egyet kiáltunk,
és összecsődül a fél lakóközösség.
– Ez, mondjuk, tényleg így van... – Az
utolsó érvem betalált. És igazából a kaland
sem tűnt túl veszélyesnek. Petyecska egész
biztos meghallja őket, ha arra kerülne sor.
Direkt nem csuktam be az ablakot.
– Menjünk! – mondtam. – Megmutatom
neked, hogy próbált bemászni.
Odaléptünk az űrhajóhoz. Körös-körül
csend volt.
A sötétben az űrhajó teljesen máshogy né-
zett ki, mint napfénynél. Nappal rozsdásan
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 17
GALAKTIKA
2018. november
unalmas volt. Éjjel viszont – rejtélyes, már-
már élő.
– Itt akart bemászni – mondtam, miköz-
ben bekapcsoltam a zseblámpát. A fénysugár
rögtön beleveszett a görbe gerenda mögötti
sötétbe.
Gyimka bakot tartott, én pedig megra-
gadtam a rudakat, és felhúztam magam.
Jó erőben vagyok, panaszra nincs okom.
Igaz, a ritmikus gimnasztikát abba kel-
lett hagynom, mert nem jutott rá időm;
középszerűnek, vagy akár másodiknak
lenni pedig nem szeretek. Vagy első, vagy
semilyen.
Megértettem, hogy be kell jutnom a dró-
tok és huzalok szövevényébe, amibe még
nappali fénynél sem lehet belátni. És nagy
valószínűséggel Richard biztos nyomon ha-
ladt – mindent jó előre kiderített.
De ez még nekem is nehezen ment. Na-
gyon szűkös helyen kellett mászni, és ké-
nyelmetlen volt. A lámpa sem sokat segített
– fényének még mindig nem volt min meg-
pihennie.
Úgy tűnt nekem, hogy már egy örökkéva-
lóság óta kúszom a vasszerkezet labirintusá-
ban, erre még hátulról Gyimka hangos sutto-
gását is meghallottam:
– Vészhelyzet!
Kikapcsoltam a zseblámpát, és így szól-
tam:
– Menj odébb az űrhajótól, nem tudok
azonnal kimászni.
És megdermedtem.
Aztán meghallottam a közeledő gyors lép-
tek zaját.
A lépcsőház ajtajának csapódását nem
hallottam, tehát az ember nem tőlünk jött ki.
Semmi baj, gondoltam, ha kell, Gyimka elbe-
szélget azzal a számomra ismeretlen ember-
rel, és eltereli innen. Én meg úgysem látszom
kintről, ha nincs bekapcsolva a lámpa.
17
2018.10.23. 20:22:27
 GALAKTIKA
2018. november
És el tudjátok képzelni, mennyire meg-
lepődtem, amikor meghallottam Richard
hangját.
– Gyima? Te meg mit keresel itt?
Szerintem Gyimka is legalább ennyire
meglepődött, mert normál esetben soha
nem tette volna fel ezt a kérdést:
– Maga meg miért nem az ajtón jött ki?
– Mert még nem mentem be. – Richard
röviden felkacagott. – Vendégségből jövök,
erre látom, hogy itt álldogálsz.
Hazudik, mondtam magamban, az ab-
lakon mászott ki, és megkerülte a házat.
És ezt egyetlen egyszerű oknál fogva tette:
nem akarta, hogy meghalljam, csapódik az
ajtó. Ezek szerint nagyon siet. Most már
minden Gyimkán múlik. Csak el ne áruljon
engem!
– Én meg csak ellenőrizni jöttem – hal-
lottam Gyimka hangját. – Úgy tűnt, járkál
itt valaki.
– És végeztél az ellenőrzéssel? – Richard
hangja bosszúsan csengett. A helyében én
is bosszankodnék. Állandóan zátonyra fut
ez az ismeretlen akció.
– Igen – felelte Gyimka.
– Akkor nyomás haza! Ideje aludni, hol-
nap iskola.
– Holnap vasárnap – feleselt Gyimka.
– Mindegy, a kamasz gyerekeknek rend-
szert kell vinni az életébe. Nem is értem,
mit képzelnek a szüleid.
– Azt akarják, hogy friss levegőn legyek
– vágott vissza Gyimka. – Így aztán leve-
gőzöm.
Mindketten hallgattak. Hirtelen annyira
mulatságosnak találtam a helyzetet, hogy
alig tudtam visszatartani, hogy felhor-
kantsak. Eszembe jutott, hogy egyik nap
Darjához egyszerre két hódoló érkezett.
Mindketten elfogadták a teát, mindent ki-
tettem eléjük az asztalra. Feszülten hall-
18 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 18
gattak, igyekeztek tovább kitartani, mint a
másik.
– Na jó – mondta végül Richard. – Me-
gyek, későre jár.
– Menjen – felelte Gyinka –, én még sé-
tálok egy kicsit.
Újra lépéseket hallottam, ez alkalommal
jóval lassabbakat. Újra becsapódott az ajtó.
Megint bekapcsoltam a zseblámpát.
És megláttam magam előtt egy nagy fa-
lat. De nem olyat, mint a szobában, hanem
egy nagy láda falát, ami az én oldalam fe-
lől görbe. Közelebb vittem a zseblámpát, és
megértettem, hogy a fal közepén van egy
hajszálvékony kör, benne pedig egy nyílás.
Átmérője fej nagyságú.
Meglöktem, de nem történt semmi. Min-
den irányból nyomkodni kezdtem, aztán
igyekeztem a csavarhúzóval alányúlni. De
ez sem hozott eredményt. Ezek után be
akartam nézni a láda mögé, de ott olyan
drótkuszaság volt, hogy fel kellett hagynom
ezzel a kísérlettel.
Támadt egy ötletem. Tenyeremet a hideg
fémre tettem, és lassan mozgatni kezdtem
a kört. Először az óramutató szerint, aztán,
miután kiderült, hogy ez nem jár sikerrel,
ellentétesen is. És akkor hirtelen a kör szót
fogadott nekem. Felemelő érzés volt, mint
amikor győzelmet aratunk. A kör mozog-
ni kezdett, mintha megolajozták volna, és
minden körforgással egyre jobban és job-
ban kimozdult a falból. Aztán elkezdett ki-
dőlni úgy, hogy muszáj volt nekisimulnom
a drótoknak, hogy helyet adjak neki.
A kör mögött sötét volt. Bevilágítottam a
zseblámpával.
Egy üreget láttam, olyan volt, mint egy
széf. Benne pedig egy lapos kis láda hevert.
Felvettem. A ládikó hűvös volt, és elég-
gé nehéz. Ezen kívül nem volt az üregben
semmi más.
2018.10.23. 20:22:27

7.
A szobámba visszaérve a ládikát az ágyam alá
rejtettem, én magam meg megmosakodtam,
átöltöztem, és még teát inni is volt időm. Az
egész kaland inkább szórakoztatónak tűnt,
mint veszélyesnek.
De ezzel még nem ért véget az este.
Miután szóltam mindenkinek, hogy lefek-
szem aludni, a szobámba mentem, de termé-
szetesen nem jött álom a szememere. Előhúz-
tam a ládikót, nézegettem, és rájöttem, hogy
most nem fogom tudni kinyitni. Leoltottam
a villanyt, de nem bújtam ágyba, hanem oda-
léptem az ablakhoz. Valami azt súgta, hogy
még nincs vége az eseményeknek.
És igazam volt. Vagy húsz percet álldo-
gáltam az ablaknál, nem többet, amikor az
űrhajó mellett egy sötét alak jelent meg. Ri-
chard. Ez alkalommal jóval határozottabb
volt, mint előtte. Úgy tűnt, kellően kétség-
beesett.
És ő is hozott magával zseblámpát, nem
úgy, mint múltkor. Vagy múltkor nem volt
ideje bekapcsolni.
A zseblámpa fénye végigcikázott az űrha-
jón, meg-meglobbanva a fémalkatrészeken.
Aztán Richard nyújtózkodni kezdett, pont
ott, ahol ő maga is megtalálta a bejáratot,
és ügyesen bemászott. A lámpa fénye úgy
remegett, mintha szentjánosbogár repkedne
odabent.
Hogy mit csinált bent, sajnos nem láttam,
de be kell vallanom, hogy, bár nem illik, kár-
örvendeni kezdtem. Másszál csak, mondtam
magamban, már elkéstél, galambocskám.
Richard vagy tíz percet töltött az űrha-
jóban. Még az asztalhoz is visszamentem,
hogy még egy pillantást vessek a ládikóra.
Csend volt, tisztán lehetett hallani az űrhajó
nyikorgását, és a felhős égbolttal a háttérben
jól kivehető volt, ahogy a vasak megmoz-
dultak, megremegtek a benti mozgástól. Ri-
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 19
GALAKTIKA
2018. november
chard olyan volt, mint egy pókháló fogságá-
ba esett légy.
Láttam Richard fekete sziluettjét, amint
megjelent az űrhajó mellett. Kimászott a
boldogtalan. Üres kézzel. Még egyszer kör-
bejárta, nézte a földet, tanakodott – és ha a
fekete ládikája véletlenül esett ki? Útközben
bárhol megtörténhetett. Még akár az erdő-
ben is maradhatott. Én, mint okos ember,
feltételezhetem, hogy holnap vendégségre
számíthatunk. Richard el fog hozzánk lá-
togatni, hogy kiderítse, hol is volt ezelőtt
az űrhajó. Hogy elmehessen oda, és átku-
tathasson mindent. Jól van, gondoltam én,
miközben néztem, ahogy Richard leverten
baktat a lépcsőház felé. Várjuk ki a holnapi
napot!
Még egyszer megemeltem a ládikót. Nehéz
volt.
Az ajtó becsapódott. Aztán bekukkantott
hozzám Petyecska, hogy elköszönjön.
– Mikor jelenik meg a cikk? – kérdeztem.
– Tényleg azt hiszed, hogy tőlem függ? –
tárta szét a karját, ezzel majdnem leborítva
egy tőle két méterre található virágcserepet.
8.
Felvirradt a vasárnap reggel. Egy átlagos va-
sárnap tízig aludtam volna – imádok aludni.
Most viszont hétkor kipattant a szemem. Ki-
tapogattam a párnám alatt a ládikót, és elő-
húztam. Matt színű volt, a sarkai kissé leke-
rekítve, és egy cérnavékony vonal árulkodott
arról, hol nyílik. Ezt akartam felfedezni.
Felpattantam, gyorsan megmosakodtam,
megreggeliztem, és felhívtam Gyimkát.
Ő persze még javában aludt, mintha sem-
mi különös nem történt volna. És minden
próbálkozásom ellenére sem sikerült rögtön
felkeltenem.
Csak tíz körül jelent meg nálam. És még
akkor is elégedetlen volt.
19
2018.10.23. 20:22:29
 GALAKTIKA
2018. november
Úgy forgatta a kezében a ládikót, mintha
bomba lenne, aztán megkérdezte:
– És most mihez kezdjünk?
– Kinyitjuk – feleltem.
Gyimka letette a ládikót az asztalra, és
hirtelen értékes gondolattal rukkolt elő:
– És ha valami szalag van benne? Mond-
juk, egy mikrofilm?
– És akkor?
– Akkor sötétben kell kinyitni.
– Okos gondolat – mondtam. – Menjünk
át hozzád!
Gyimka fotós, és nem is ügyetlen. A laká-
suk kamrája felé vettük az irányt, mert ott
rendezte be a fotólaborját.
Gyimka kényelmesen elhelyezkedett, és
elkezdte nyitogatni a ládikót úgy, ahogy egy
kagyló héját nyitják ki. Ám a kés sehogy sem
fért bele a keskeny résbe. Akkor elvettem tőle,
és ötletszerűen kezdtem nyitogatni. Mivel
nincs benne kulcslyuk, nincs lezárva. Persze
vannak mindenféle mágneses vagy elektroni-
kus zárszerkezetek, de ne felejtsük el, hogy az
„űrhajón” a nyílást is mindenféle kulcsok nél-
kül nyitottam ki. Ezért elkezdtem a ládikót
minden irányból nyomogatni, ugyanakkor
igyekeztem elfordítani vagy megmozdítani.
Gyimka unottan nézett engem, rezignált-
sága tapintható volt.
Erőfeszítéseim nem kevesebb mint húsz
percet vettek igénybe.
És könnyen lehet, hogy hagytam volna az
egészet a fenébe, és odaadtam volna valaki-
20 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 20
nek a ládikót, mondjuk, Petyecskának, ha
nem állt volna mellettem Gyimka, aki unat-
kozott. Be kellett neki bizonyítanom, hogy
a huszadik század végére a nők nemcsak
kiharcolták maguknak az egyenjogúságot,
hanem el is érték azt, és egyenlővé váltak a
férfiakkal intellektus tekintetében. A férfi-
ak és a nők közötti versengés esetünkben az
én győzelmemmel végződött. Sikerült addig
mozgatnom, amíg a ládika felső része negy-
venöt fokos szögbe került, és azonnal oldalra
csúszott.
Olyan képet vágtam, mintha semmi kü-
lönleges nem történt volna. Bárki meg tudná
tenni, mondják erre. A labor asztalára tettem
a ládikót, és így szóltam:
– Belenézhetsz.
9.
Kiderült, hogy a ládikóban nincs semmi ér-
dekes.
Csak néhány lemez lapult benne. Alig vol-
tak nagyobbak és laposabbak egy ötkopekes
érménél. Még halvány fénynél is jól látszott,
hogy a lemezek nem egyenletesek, hanem
nagyon vékony huzalból tekerték őket fel.
A  körmömmel a külső tekercs alá nyúltam,
és kicsit engedett. Mind a hat lemez egyfor-
ma volt.
– Ennyi? – kérdezte Gyimka csalódot-
tan, mintha a ládikónak legalább száz
aranytallért, vagy egy csontvázat kellett
volna rejtenie.
2018.10.23. 20:22:29

– Ennyi – feleltem. – Felkapcsolhatod a
lámpát.
Felvettem a ládikó tetejét, és be akartam
zárni, amikor a kamra ajtaja résnyire kinyílt.
Valami oknál fogva felpattantam, és ma-
gamhoz szorítottam a ládát. Úgy tűnt, hogy
Richard az, és minden bizonnyal követte a
nyomunkat.
Gyimka is talpra ugrott, és rám esett –
valószínűleg hasonló gondolatai támadtak,
mint nekem.
De ez csak az anyja volt.
Mustrált minket egy darabig, majd ne-
künk szegezte a kérdést:
– Ti meg mit műveltek itt?
– Mi ez a lárma? – csatlakozott Gyimka
apja, aki szintén megjelent a kamra ajtajá-
ban.
A kamra amúgy is szűkös volt, alig-alig
fért el benne két ember – most meg legin-
kább egy buszra hasonlított csúcsforgalom
idején.
– Na, még nem is reggeliztél – szapulta
Gyimkát az anyja –, de már bezárkóztatok a
sötétben, fényképészek!
– Így igaz – helyeselt Gyimka apja, olyan
ember hangján, aki jól kialudta magát. –
Nem mész sétálni, nem sportolsz, ki a fene
érti ezt? Mars kifelé a pincéből, nyomás sé-
tálni! Egy-két-egy-két!
Harsogó nevetésben tört ki, én meg igye-
keztem elrejteni a ládát.
És öt perc múlva, tekintet nélkül Gyimka
minden ellenkezésére, előbb reggelizni kel-
lett, majd kizavartak minket az utcára.
10.
A nagy felfedezésem ideje az udvaron jött el.
Kimentünk Gyimkával az utcára, ahol az idő
felhős volt, de száraz – a nagyik és anyukák
közül páran már a gyerekekkel sétáltak. Az
űrhajónk nappali fénynél olyan konzervdo-
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 21
GALAKTIKA
2018. november
boz benyomását keltette, mint ami az elmúlt
öt évben focilabdaként szolgált. Leültünk a
bokrok közt rejtőző padra, és újra előhúztam
a zsebemből a ládikót. Meg akartam bizo-
nyosodni arról, hogy nincs a lemezek alatt
semmi más, és közben véletlenül a tető bel-
sejére tévedt a tekintetem.
Egy fényképet fedeztem fel. Egy színes
fényképet.
Tájkép volt: nem túl magas növényekből
álló erdőt ábrázolt. A növények előtt pedig
egy ember állt.
Minden rendben lett volna, ha a növények
és az ember normálisak.
De a növények lilák voltak, és tüskés üve-
gekre hasonlítottak, az ember pedig egy kék,
feszülős öltözéket viselt, vállán szárnyakkal.
Fején egy nagy fekete golyót láttam – a szka-
fander sisakját.
Egy szót sem szóltam, csak odanyújtottam
Gyimkának a tetőt a fotóval, és vártam, mit
mond.
Gyimka hosszasan tanulmányozta a fény-
képet, emésztgette az információt. Aztán
igen helyesen azt mondta, amire én magam
is gondoltam:
– A táj nem itteni – fejtegette. – Idegen.
Nem földi. A szkafander is idegen, nem földi.
A cipő meg zöld.
A cipőt nem is vettem azonnal észre. Nem
pusztán zöld volt, hanem az orra is hosszan,
felfelé kunkorodott.
– Nos – összegezte Gyimka –, az a legjobb,
ha óvatosan visszarakjuk ezt a dobozt a he-
lyére. Hadd vigye és repüljön vissza az ott-
honába.
Tulajdonképpen Gyimka nem ostoba. Na-
gyon pontosan fogalmazott.
Az a jobbik eset, ha Richardról kiderül,
hogy kém, vagy valami bűnöző. A kémekkel
és bűnözőkkel tiszta és világos, hogy mit kell
tenni. Ráadásul vannak emberek, akik speci-
21
2018.10.23. 20:22:29
 GALAKTIKA
2018. november
álisan ezzel foglalkoznak. De ki foglalkozik
másik bolygóról érkező idegenekkel?
Ezek szerint a Földön valamikor hajótörést
szenvedett egy űrhajó, és arra próbálnak rá-
bukkanni. Hogy el tudják hozni onnan a ha-
jónaplót, vagy valami titkos információkat.
És ne adj isten, valaki az útjukba keveredik.
Mi viszont odakeveredtünk.
El tudjátok képzelni, ahogy berohanunk
a rendőrségre, és a következőket mondjuk?
„Idegen bolygóról származó titkos informá-
ciók vannak a kezünkben. Kinek adhatjuk
le?” Nekünk meg ezt mondják: „Gyerekek, ne
játsszatok fantasztikus játékokat!”
– Lehet, hogy nincs egyedül – szólalt meg
Gyimka.
– Minden lehetőség a rendelkezésükre áll
– feleltem. – Iratokat is be tudnak szerezni,
meg elmaszkírozzák magukat.
– Világos – mondta erre Gyimka. – Az a
legfontosabb, hogy a ládika ne kerüljön Ri-
chard kezébe.
– A egész Föld sorsa a mi kezünkben van.
– Menjünk Petyecskához! – mondta
Gyimka.
– Csakhogy Petyecska most a szerkesztő-
ségben van. Ebédelni jön majd csak hozzánk.
– Várjunk ebédidőig?
– Elment az eszed? Azonnal menjünk be
hozzá!
– Az újságnál vasárnap is dolgoznak?
– Esetleg azt is megkérdezhetnéd, hogy
vasárnap járnak-e vonatok – mondtam nem
minden szarkazmus nélkül. – Ma Petyecska
ügyel a szerkesztőségben. A hírek világában
nincs vasárnap.
Ezzel a buszmegálló felé vettük az irányt,
hogy elmenjünk Petyecskához a szerkesztő-
ségbe.
Már kijöttünk az udvarról, és a buszmeg-
álló felé fordultunk. Csak néhány lépés vá-
lasztott el az utcától. De nem tudtuk azt a pár
22 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 22
lépést megtenni, mert Richard az utunkat
állta. Komoly volt, és sápadt. Nem mosoly-
gott. És a tekintetéből azt olvastam ki, hogy
nincs esélyünk menekülni.
Gyimka megingott, mint a futó, aki ál-
lórajtból kezdi a távot. De meggátolta őt az,
hogy én nem iramodtam semerre. Megértet-
tem, hogy hasztalan lenne a futás. Richard
kezében valami sötét és apró tárgy volt, ami
leginkább egy pipára hasonlított. Elég volt
egy futó pillantást vetnem rá, és megértet-
tem, hogy ez egyáltalán nem pipa. Ez egy su-
gárfegyver, igen, pont az a sugárfegyver, ami
a regényekben a földönkívüliek és űrkalózok
felszerelésének alapvető része.
– Beszélnem kell veletek – mondta Ri-
chard.
– Ez már akkor világos volt, amikor meg-
láttam magát – feleltem én.
– Menjünk kicsit odébb! Valami csendes
helyre.
– Nem – makacskodtam. – A csendes hely
nekünk nem felel meg.
– És mi felelne meg?
– Ott az a kis tér.
A tér egy nagyobb park közepén volt.
Minden oldalról jól belátható, és azon az ol-
dalán, ahol az országút haladt, egy rendőr is
látszott. Megértettem, hogy a rendőrnek nem
lenne ideje eljutni hozzánk, hogy segítséget
nyújtson, ha Richard lőni kezd ránk. De a
jövevény akkor is háromszor meggondolja,
hogy tüzet nyisson-e. Biztos azt a parancsot
kapta, hogy ne kockáztasson.
Richard olyan képet vágott, mint aki egy
cseppet sem lepődött meg. Elsőként indult
el a kis tér irányába, mintha kétsége sem lett
volna afelől, hogy nem fogjuk menekülőre.
Világosan értettem, a büszkségem kényszerít
arra, hogy a nyomában haladjak, és ne fus-
sak el. És ne hagyjam elfutni Gyimkát sem,
akinek a büszkesége még gyerekcipőben jár.
2018.10.23. 20:22:29

Richard odalépett egy padhoz, és leült.
Melléültem, és ránéztem a sugárfegyverére,
ami kísértetiesen hasonlított egy pipára. Kö-
vette a tekintetemet, megforgatta a fegyvert
a kezében, majd a szájába dugta, és világossá
vált számomra, hogy ez mégis csak egy egy-
szerű pipa. Richard elővette a zakója zsebé-
ből a dohánytartót, megtömte a pipáját, majd
rágyújtott. Néztem az utcát, hogy hajtanak
el mellettünk az autók, és hogyan irányítja a
forgalmat a rendőr. Az, hogy a sugárfegyver-
ről kiderült, valójában pipa, semmiről sem
győzött meg engem. Az igazi sugárfegyver
akár a zsebében is lapulhatott.
– Bemásztatok? – kérdezte Richard.
– Hova? – kérdeztem vissza.
– Abba a romhalmazba, amit a nővéred
hozott az erdőből.
– És maga bemászott? – érdeklődtem.
– Kénytelen voltam – felelte Richard.
– Tudjuk – szólt közbe Gyimka.
– Nem voltam elég óvatos – folytatta Ri-
chard. – Hova tettétek a konténert?
– Miféle konténert? – értetlenkedett Gyimka.
– A lemezeket tartalmazó konténert – vá-
laszolt Richard.
Beleszippantottam a levegőbe. Azt hittem,
hogy a dohánynak valami különleges illata
lesz, de egyszerűen csak mézillatú volt.
– A ládikót? – kérdezte Gyimka, mielőtt
bármit tehettem volna.
– Csak mert másképp hívjuk, a dolog lé-
nyege nem változik – mosolyodott el hirtelen
Richard. – Eleget játszottatok már?
– Nem értjük, miről beszél – mondtam
határozottan.
– Ugyan már! – felelte Richard. – Inkább
ne raboljuk egymás idejét! Adjátok ide a kon-
ténert, semmi szükségetek rá.
– Én magának mire kell? – kérdeztem.
– Nagyon nagy szükségem van rá – vála-
szolt Richard. – Csak miatta utaztam idáig.
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 23
GALAKTIKA
2018. november
– Tisztában vagyunk azzal, hogy nagy
szüksége van rá – avatkozott közbe Gyimka.
– Kikövetkeztettük.
– Alighanem rosszul következtettetek –
felelte Richard. – Egy intézet munkatársa va-
gyok, egy meteorológiai rakétát lőttünk fel,
de sajnos kudarcot vallottunk, mert nyomta-
lanul eltűnt egy erdőben...
– Hány évvel ezelőtt történt? – kérdezte
Gyimka.
Úgy döntöttem, várok egy kicsit, és nem
folyok bele a beszélgetésükbe. Richard ügyet-
lenül hazudott, én meg ki akartam várni,
amíg még jobban belegabalyodik.
– Néhány évvel ezelőtt – válaszolt Richard.
– És miért nem az erdőben keresték ezt a
rakétát – firtatta Gyimka –, hanem itt, a vá-
rosunkban? Furcsa, nem?
– Véletlen – hárított Richard. – Ha akarjá-
tok, fizetek azért a ládáért.
– A maga pénze nekünk nem kell – felelte
Gyimka.
A beszélgetés zsákutcába került.
– És ha nem pénz, hanem valami más? –
Richard hangja bizonytalanul csengett.
A Föld lerohanását két gyerek makacssága
akadályozta meg, akik nem hagyták magu-
kat sem megvesztegetni, sem összezavarni.
Úgy gondoltam, ez nem hangzik rosszul.
– Mégpedig? – kérdezte Gyimka.
– Valami értékes... Mondjuk, egy bicikli,
vagy motorcsónak.
– Azta – lepődött meg Gyimka –, fejen-
ként egy, vagy egy kettőnknek?
– Fejenként egy motorcsónak is akár.
És mivel mindketten hallgattunk, emészt-
gettük az információt, Richard megkérdezte:
– Mi a tervetek a konténerrel?
– Elvinni a rendőrségre – felelte Gyimka.
– Sajnálom – mondta Richard.
Eljött az a pont, hogy nem bírtam tovább.
Túl békés volt ez a párbeszéd, mint estefelé
23
2018.10.23. 20:22:29
 GALAKTIKA
2018. november
a bazárban, amikor már kevés a vásárló, és
lehet ráérősen alkudozni.
– És minket nem sajnál? – kérdeztem. –
Nem, ne mosolyogjon, sarokba szorítottuk.
És eszébe se jusson lőni ránk, vagy elrabolni
minket! A konténert biztos helyre rejtettük.
– És miért kéne titeket sajnálni?
– Mert a Föld lerohanását tervezi – felel-
tem. – Láttuk a bűntársának a képét. Inkább
mondja meg, melyik bolygóról jött! Aztán re-
püljön oda vissza!
– Érdekes – mondta Richard. – Kit értesz
bűntárs alatt?
– Azt a zöld embert – szólt közbe Gyimka.
– Becsületszavamra, nem értem – mond-
ta Richard. – Miféle zöld ember? Mutassátok
meg, kire gondoltok!
– Nem tudjuk megmutatni, a konténert
elrejtettük – mondtam. – Nem fogja megta-
lálni.
– Miért ne találnám meg? – kérdezte Ri-
chard. – Hiszen ott van a zsebedben. Alig fér
bele.
Önkéntelenül is a zsebemhez kaptam, Ri-
chard pedig újra beleszippantott a sugárfegy-
ver-pipájába.
– Ne idegeskedj! – szólt rám. – Nem ter-
vezem a Föld lerohanását. Egész életemet
Moszkvában éltem le. A Volhonkán.
– És ott vette a holnapi újságot is?
– Nem – válaszolta Richard. – Az archí-
vumból szereztem.
– Az archívumból? – Minden szarkazmu-
somat beletettem ebbe a szóba.
– Jól van – adta meg magát Richard. – Hogy
ne csináljatok butaságot, kénytelen leszek min-
dent elmondani nektek. Okos emberek benyo-
mását keltitek, akik azért kalandvágyók, és
hajlamosak elhamarkodottan ítélni.
Nem hiszek neki, győzködtem magam.
Mindjárt kitalál megint valami hazugságot,
hogy megkaparinthassa a ládát.
24 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 24
– Az Everest űrhajó automata űrsikló-
jának fedélzeti naplója került véletlenül a
kezetekbe. Az űrhajó kétezer-százharminc-
négyben indult el a Földről a Barnard nevű
csillag felé.
– Aha – feleltem, mert arra számítottam,
hogy hazudni fog. De el kell ismerni, hogy
meggyőzően hangzott, amit hallottam.
– Az űrhajó nem tért vissza a meghatá-
rozott időpontra – folytatta Richard hét-
köznapi hangon. – Viszont, ahogy ezt ilyen
esetekben szokás, a Földre küldött egy űr-
siklót a fedélzeti naplóval. És az űrsiklónak
is nyoma veszett. És ha nem kapom vissza a
fedélzeti naplót, akkor nem találjuk meg az
Everest űrhajót, és nem tudunk segíteni az
társainkon.
– És ezt higgyük is el? – vágtam a szavá-
ba, mert nagyon szerettem volna elhinni ezt
a romantikus és hihetetlen hazugságot. És az
én hű Gyimkám, aki soha nem mer velem vi-
tatkozni, hirtelen durván rám förmedt:
– Hallgass, Máska! Ne zavard!
Világos, hogy ő is nagyon szeretne hinni
benne.
– És megtörtént az, ami elméletileg meg-
jósolható, de ez idáig még soha nem követke-
zett be. A hipertérben megtett ugrás közben
az űrsikló idősávot váltott, és eltűnt a múlt-
ban. A távoli múltban.
– Ezek szerint mi vagyunk a távoli múlt? –
Nem bírtam visszatartani.
– Nem, a ti időtök előtt ezer évvel került az
űrsikló a Földre – felelte nyugodtan Richard.
– Csak hozzávetőlegesen tudtuk kiszámolni,
mikor és hol zuhant le, de ott sajnos nem ta-
láltuk. A következő lépésként információkat
kerestünk az űrsiklóról könyvekben, archí-
vumokban, újságokban... Hiszen nem tűnhe-
tett el nyom nélkül. Fennállt persze annak a
veszélye, hogy a ti időtökben, vagy száz évvel
ezelőtt valaki megtalálta és szétszedte, hogy
2018.10.23. 20:22:30

leadhassa a fémtelepen. Szerencsére a mi
időnkben a könyvtárakat kiváló számítógé-
pekkel szerelik fel, és amikor lefuttattuk a
világ összes újságcikkére vonatkozó keresést,
akkor nagy örömünkre ráakadtunk baráto-
tok, Petyecska cikkére arról, hogyan készült a
játszótér. Annak alapján, hogy hol és milyen
körülmények között találták meg az űrsiklót,
világossá vált számunkra, hogy ez az, amit
keresünk. Ezért repültem ide hozzátok...
– De hát már egy hónapja itt lakik!
– Pontosan – felelte Richard. – Hiszen nem
tudtuk, hányadikán és honnan szállítják ide
a mi űrsiklónkat. Ezért kellett hamarabb ide-
költözni, és várni. És megszerezni a fedélzeti
naplót. Elsőként. Mert amikor az űrsiklót ne-
kiállnak átalakítani, valaki óhatatlanul meg
fogja találni a konténert, és akkor eltűnik
minden nyom. Ha a konténer gyerekek ke-
zébe kerül, akkor ők, mivel fogalmuk nincs
arról, mi az, még véletlenül tönkreteszik a
feljegyzéseket.
– Mása! – szólalt meg Gyimka. – Add oda
Richardnak a konténert!
– Egy pillanat – feleltem. – És miért van
benne egy földönkívüli fényképe?
– Teljesen világos, miért! – mondta
Gyimka. – Ott fényképezték le!
Alulmaradtam. És senkinek sincs ah-
hoz kedve, hogy a fejlődés kerékkötőjeként
híresüljön el, és az a kép alakuljon ki róla,
hogy nem hajlandó hinni semmiben. Ezért
elővettem a konténert. Láttam, hogy Richard
legszívesebben azonnal elvenné tőlem, de
uralkodik magán. Ezt a javára írtam.
Kinyitottam a ládikót, és megmutattam
Richardnak a fényképet. Hosszasan elmé-
lyedt a kép tanulmányozásában, majd így
szólt:
– Ez itt ugyanannyira földönkívüli, mint
ti meg én. Ő a fivérem. Csak szkafandert
visel.
A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 25
GALAKTIKA
2018. november
– És a cipő? – vágtam közbe. – Miféle űr-
hajós visel ilyen cipőt?
– Nekem meg a ti divatotok tűnik furcsá-
nak – felelte csendesen Richard.
Gyimka kinyújtotta a kezét, és elővette a
ládából az egyik kis lemezt.
– Ezek a feljegyzések? – kérdezte.
– Ez az, amire nekünk nagy szükségünk
van – felelte Richard. – És ezt be is tudom
nektek bizonyítani, hogy semmiféle, Föld
elleni támadás gondolata ne forduljon meg a
fejetekben.
Kivett a zakója felső zsebéből egy kis lapos
dobozt, púdertartóhoz volt hasonló, megfog-
ta két ujjával a lemezt, és belerakta.
Abban a pillanatban meghallottunk egy
halk, de jól kivehető hangot:
– Figyelem, itt az Everest beszél! Üdvözlet
nektek, barátaink és családtagjaink! Elértük
a Barnard csillag rendszerét, de visszatérni
nem tudunk. Segítségre van szükségünk. Is-
mertetjük a helyzetünket...
Richard kikapcsolta a lemezt.
– És hogyan tovább? – kérdezte Gyimka. –
Ez már nekünk is érdekes.
– Ne haragudjatok! – felelte Richard. –
Nagyon hálás vagyok a segítségetekért és a
bizalomért. De értsétek meg, hogy nem árul-
hatok el többet. Hiszen ez csak százötven év
múlva fog megtörténni.
– Világos – értett egyet Gyimka. – És és�-
szerű is. Csak nagyon sajnáljuk.
– A helyetekben én is sajnálnám. Na, add
csak ide!
Engedelmesen odaadtam a ládát. Richard
óvatosan felcsippentette a láda fedelének bel-
sején látható fényképet. És átnyújtotta ne-
kem.
– Nyilvánvaló, hogy ezzel megszegem a
szabályokat – mondta. – De nagyon szeret-
ném, hogy maradjon nektek valami emlék-
be... – Megfordította a „földönkívüli” fény-
25
2018.10.23. 20:22:30
 GALAKTIKA
2018. november
képét, megnézte, és hozzátette: – Elvégre, ez
az enyém...
Elvettem a fényképet, és a hátoldalán meg-
láttam a szépen kerekített szavakat: „Drága
Richard! Remélem, hogy hamarosan látjuk
egymást. Üdv Nyinától és tőlem! Fivéred: Va-
szilij”.
– Köszönöm – mondtam. – És ne hara-
gudjon, hogy nem hittünk magának!
– Nehéz ezt elhinni – felelte Richard. –
Hálás vagyok a magam és azon űrhajósok
nevében is, akikhez holnap segítséget kül-
dünk...
– Százötven év múlva – javítottam ki.
Richard kiütögette a pipa tartalmát, fel-
állt, és mi is. Búcsúzóul ennyit mondott:
– Nagyon kérem, hogy mindez maradjon
köztünk.
– Amúgy sem hinne nekünk senki –
mondta Gyimka.
Richard megfordult, és elindult az ellen-
kező irányba.
Átment az úttesten, amikor zöldre váltott
a lámpa, majd befordult a sarkon. Nem né-
zett hátra.
Mi csak néztük, ahogy eltűnik a szemünk
elől. Nyilvánvalóan soha többé nem láttuk.
Amikor elindultunk visszafelé, Gyimka
így szólt:
– A fényképet felváltva fogjuk őrizni.
Egész életünkben. Aztán meg a gyerekeink.
Hogy majd visszaadhassuk Richardnak száz-
ötven év múlva.
Egyetértettem vele. A fényképet vissza kell
adni. Richardnak nem lesz belőle másik.
11.
Amikor hazaértem, Petyecska már ott volt
nálunk.
– Marija – mondta nekem. – Holnap meg-
jelenik a cikkem. A főnök megígérte.
– Tudom – feleltem. – Már láttam.
26 A jövevény fényképe
006-026-bulicsov.indd 26
Petyecska nem igazán értette, mire gon-
dolok.
– A cikked mellett a jobb oldalon – nem
bírtam visszatartani – ott lesz Szidorova szö-
vőnő fényképe. Igazán szép nő.
– Eltaláltad. – Petyecska nevetni kezdett.
– Milyen furcsa! Pont ma jött vissza a szö-
vőgyárból a fotósunk, és hozott onnan felvé-
teleket. Én meg írtam új verset. Meg akarod
hallgatni?
– Olvasd fel! – feleltem, és odaléptem az
ablakhoz.
Az űrhajó az udvar közepén állt, és nem
kevés képzelőerő kellett hozzá, hogy lelki
szemeimmel lássam, milyen volt ezer évvel
ezelőtt, azaz milyennek kell lennie száz-egy-
néhány év múlva.
És még az is megfordult a fejemben, hogy
csak mi ketten Gyimkával tudjuk, azok a vas-
darabok már megjárták a Barnard csillaghoz
tartozó bolygó messzi-messzi vidékét. A déd-
unokáim számára pedig már a Barnard csil-
lag lesz a cél.
Egri Zsuzsanna fordítása
1: Vörös sarok: agitációs és politikai propaganda céllal
elkülönített hely
Kir BULICSOV
Polgári nevén Igor Mozsejko, 1934-ben szüle-
tett a Szovjetunióban. Alapvetően novellista
volt, de mint azt magyarul megjelent Az utolsó
háború című kötete bizonyítja, időnként regé-
nyeket is írt. Dolgozott fordítóként, burmai tu-
dósítóként, keletkutatóként és forgatókönyv-
íróként. Mesélőkedve csupán az ezredfordu-
lón, nem sokkal 2003-ban bekövetkezett ha-
lála előtt apadt el. Magyarul több kötete látott
még napvilágot. Kiadónk nemrég kezdett egy
életműsorozat kiadásába, a Túlélők című re-
génnyel, amely önálló mű, de kapcsolódik Az
utolsó háborúhoz.
2018.10.23. 20:22:30
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% KEDV TASZTIK
E U
AJÁN ZMÉNYEK S
• FANTASMANIA.HU: 10% DÉ
FOLYA KOK KÖRÉ S
MATO T
É

• TRAFÓ: 10-20% B ŐV Í S
TJÜK N
A

• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%

• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%
A Z IDEI Á RON!
ER 15-ÉIG MÉ G
Ő D E CE MB
FIZESSEN EL
JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:
A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

027-klub.indd 27 2018.10.23. 20:21:14

 GALAKTIKA
2018. november

ÉHSÉG
Ijesztő forgatókönyvet állítottak fel tudósok és szakértő
kutatók. A felvázolt jövőkép, amely véleményük szerint
30-40 év múlva valósággá válhat, milliárdok életére lehet
hatással.

M
A TÖBB EMBER éhezik,
mint valaha. 10 éve, a világon
mintegy 800 millió ember volt
tartósan alultáplált. A növek-
vő népesség és a 2008-as világválság hatására
ez a szám mára 1 milliárd fölé nőtt. Minden
hetedik ember nem jut hozzá a mindennapi
szükséges táplálékhoz.
Miközben azért kellene küzdenünk, hogy
ezt csökkentsük, az előrejelzések szerint ez a
szám még nőni is fog. Ráadásul élelmiszer­
termelésünk annyira kiszolgáltatott helyzet-
ben van, hogy akár egyetlen krízis is elég lehet
ahhoz, hogy megrendüljön a világ ellátása.
A 2008-as világválság mellett kevesen
vették észre az ugyanabban az évben tör-
tént gabonakrízist. A világ ma egyetlen ha-
talmas globális élelmiszerpiac Ennek köz-
pontja a chichagói árutőzsde. Itt dől el az
orosz, az argentin, az ázsiai és az amerikai
gabona ára, az egész világon a napi eladá-
sok az itteni árakat követik. De a vevők egy
része nem érdekelt magában a gabonában,
csupán az árak ingadozásából akarnak
hasznot szerezni. A spekulánsok mester-
séges keresletet teremthetnek, ami komoly
áringadozásokhoz vezethet. Ez történt
2008-ban is: júniusban az élelmiszerárak
83 százalékkal voltak magasabbak, mint az
28 Éhség
előző három évben. A gabonaárak az egek-
be szöktek: a kukorica 31, a rizs 71, a szó-
ja 87, a búza 130 százalékkal volt drágább,
mint egy évvel korábban. Ilyen árrobbanás
még nem volt a történelemben. Ezért kizá-
rólag a tőzsdei műveletek okolhatók.
A tehetősebbeknek ez nem okoz különö-
sebb gondot, de a szegény országokban már
1 százalékos drágulás is milliók számára éh-
ínséget okozhat. A krízis hatására rá kellett
döbbennünk, hogy az élelmiszer többé már
nem olcsó. Jelenleg még elég élelmiszer van,
de a szegények ezt nem tudják megfizetni.
A jövőre nézve már nem lehetünk biztosak
abban, hogy lesz elég élelem. Az élelmiszer-
krízisnek nem csak a tőzsdei manipulációk az
okai. Több olyan tényező van, amely hatással
van és lesz arra, hogy évtizedek múlva mit fo-
gunk enni.
Talán a legfontosabb a Föld népessége.
Bolygónkon jelenleg több mint hétmilliárd
ember él. Bár a növekedés üteme már csök-
ken, létszámunk még évtizedekig nőni fog,
különböző becslések szerint valahol 9 és 10
milliárd környékén tetőzik a szám. Ez 25-30
százalékkal több éhes száj. A világ élelmiszer-
termelése is folyamatosan nő, és az a kérdés,
vajon lépést tud-e tartani az emberiség létszá-
mának növekedésével.

028-031-tudomany.indd 28 2018.10.23. 20:20:44


Nem csak a mindennapi létfenntartáshoz
szükséges élelmiszerről van szó. Mindenki
szeretne jól élni és jókat enni. Ázsiában, első-
sorban Kínában és Indiában jelentősen emel-
kedett az életszínvonal. Sok száz millió ember
engedheti meg magának, hogy többet és job-
bat egyen. Az ő fogyasztásuk is folyamatosan
növekszik, amelyet ki kell elégíteni.
Az élelmiszereken belül a húsfogyasztás
is jelentősen nő, ezt a drágább élelmiszert is
egyre többen engedhetik meg maguknak. De
vajon a kínálat fedezni tudja-e a keresletet? És
ez milyen hatással lesz a gabonapiacra? Az ál-
latok takarmányozására ma már nem füvet,
hanem gabonát használunk. Egy kilogramm
marhahús előállításához 8 kilogramm gabo-
nára van szükség. Ez egy átlagember számára
43 napra elegendő táplálék.
Legalább ekkora problémát jelent a mono-
kultúrás termesztés. A Földön legalább ötven-
ezer olyan növényfajt ismerünk, amely ehető.
Mégis, csupán három növény van, amire ellá-
tásunk épül. Ez fontossági sorrendben a rizs,
a kukorica és a búza. E három növény adja a
növénytermesztés 60 százalékát. A termőte-
rületek több mint kilencven százalékán ezt a
három fajt vetjük, a maradék 9 százaléknyi te-
Éhség
028-031-tudomany.indd 29
GALAKTIKA
2018. november
rületen osztozik az összes többi ehető növény.
Csupán ebből is látszik, mennyire kiszolgálta-
tott helyzetben van az emberiség.
Életünk és élelmiszer-ellátásunk alapve-
tően a Föld klímájától függ. Az elmúlt 11 000
évben viszonylag stabil a klíma, ennek kö-
szönhető az emberi faj robbanásszerű fejlő-
dése és elterjedése. Azonban a történelmünk
során többször rendült meg vagy tűnt el egész
civilizáció a klímaváltozás miatt. A sumér
vagy a maja birodalom bukása az élelmiszer-
ellátás összeomlására vezethető vissza. A kö-
zépkori Európa gazdaságát és társadalmát is
alapjában rengette meg a kis jégkorszak. Ci-
vilizációnk most sem sokkal stabilabb, mint
akkoriban.
A klíma mindig is változott, de ez most
számunkra kedvezőtlenül alakul. A globális
felmelegedés alapjaiban rendítheti meg élel-
miszer-termelésünket. Az elmúlt évtizedek-
ben aggasztó időjárási folyamatok kezdődtek,
amelyek hatással vannak a növények fejlődé-
sére. A felmelegedés a világ egyik felében túl
sok vizet okoz, a másikban a szárazság veszé-
lye fenyeget.
A klímaváltozás egyik alapvető következ-
ménye a tengerszint emelkedése. A következő
29
2018.10.23. 20:20:45
 GALAKTIKA
2018. november
ötven-száz évben körülbelül egymé-
teres tengerszint-emelkedés várható.
Ezt sokan leginkább a tengerparton
álló nagyvárosok és a vízparti in-
gatlantulajdonosok problémájának
gondolják. De a tenger egyméteres
vízszint-emelkedése például elönti a
Mekong folyó deltavidékét. Itt terme-
lik meg Vietnám rizsfogyasztásának
ötven százalékát. A világ rizstermő
vidékeinek döntő része a tengerszint
feletti 1-2 méter magasságon terül el.
Ennek fényében már érthető az emelkedés
miatti komoly aggodalom.
Markáns példa Iowa, az USA egyik mező-
gazdasági állama. Területe másfélszer akkora,
mint hazánké, de lakossága csupán a harmada.
Mégis, a világ kukorica- és szójatermelésének
majdnem felét ez a kis állam adja. Itt minden
az időjárástól függ. Ha hűvös a nyár, gyenge a
termés. Ha gyenge a termés, könnyebb a ku-
koricaszem. Mivel súlyra adják el, csökken a
gazdák bevétele. 1977-ben az államot súlyos
aszály pusztította. Olyan szörnyű szárazság
volt, hogy a gazdák a szokásos termés 1-2 szá-
zalékát tudták csak betakarítani. Azóta nem
volt komoly szárazság arrafelé, de ezen még a
szakértők is csodálkoznak.
Az Egyesült Államokban hosszú évek óta
nem esik elég eső és hó, a természetes víz-
tározókban és tavakban a lehulló csapadék
nem pótolja a kifogyott vizet. Emlékezzünk
a harmincas évek hatalmas szárazságára,
amely megrengette nemcsak az USA-t, de
az egész világot, ez volt a nagy gazdasági
válság egyik fő oka. Ma már sokkal kiszol-
gáltatottabb helyzetben van a mezőgazda-
ság. Mindenki attól retteg, hogy ez megis-
métlődhet. A szakértők szerint 1 a 3-hoz az
esélye, hogy az USA gabonatermő vidékeire
újra egy ilyen nagy, évekig tartó aszály fog
lecsapni.
30 Éhség
028-031-tudomany.indd 30
De nem csak az Egyesült Államokat, a világ
szinte minden gabonatermelő országát fenye-
geti az aszály, Ázsia nagy rizstermesztő régióit
ugyanúgy sújtja. A világon becslések szerint na-
ponta 5 milliárd adag rizst fogyasztanak el. En-
nek kilencven százalékát Ázsiában. A kontinens
lélekszáma egyre nő, de évek óta nem sikerült
fokozni a rizs termelését. Sőt, az össztermelés
még egy százalékkal csökkent is. A tradicioná-
lis rizstermő vidékeken is van olyan év, hogy a
gazdák a földekről a hektáronkénti két tonna
helyett egy kiló rizst sem tudnak begyűjteni.
Mi is joggal aggódhatunk, hogy a felme-
legedő Kárpát-medencében nem tudunk elég
gabonát termelni. De még ha sikerül is alkal-
mazkodnunk, ma már a világ mezőgazdasága
és az élelmiszertermelés annyira összefonó-
dott, hogy bárhol alakul ki krízis, az az egész
világra hatással lesz.
Civilizációnk komoly bajban van, és ezzel
még nem igazán nézünk szembe. Ha nem
teszünk megfelelő lépéseket, az emberiség
komoly veszélybe kerül. Az emberi faj eltűné-
sétől nem kell tartani, eddig is voltak, a jövő-
ben is lesznek, akik túlélik a katasztrófákat.
De az a civilizáció, amit mi ismerünk, amiben
élünk, könnyen elbukhat. Mint ahogy a törté-
nelemben már többször is.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.10.23. 20:20:46 Borzo
 GALAKTIKA
2018. november

Éhség 31

Borzongas_03_hirdetes_Galaktika_18010.indd
028-031-tudomany.indd 31 1 2018.10.11.
2018.10.23. 14:13:58
20:20:47
 GALAKTIKA
2018. november
Márki István
A MOGOROK FÖLDJÉN
1.
A hátizsákos férfi már hetek óta haladt, egy-
re csak északnak. A déltengeri Menedékből
indult, úti célja a mogorok földje volt, ahol
megbízatásának kellett eleget tennie. Régóta
készült az útra, és nem csak, amióta meg-
érkezett tanítóihoz a mogor kirl hívószava.
Igazából azóta tudta, hogy egyszer vissza-
tér szülőföldjére, amióta a Menedékben el-
kezdődött a felkészítése. És az már legalább
másfél évtizede történt.
A férfi idáig alig találkozott valakivel. Ezt a
terület ritka lakottságának is köszönhette, de
még inkább útvonala tudatos tervezésének.
A  kisebb-nagyobb csoportokban, szétszórtan
élő emberek ugyanis ritkán viseltettek barát-
sággal a földjükre tévedő idegennel szemben,
okosabb volt elkerülni őket. Az egyre nehezedő
létfenntartás farkastörvényeket teremtett.
A félsivatagos vidék alig szolgált árnyék-
kal. Csupán levelek nélküli csenevész fák,
32 A mogorok földjén
A MOGOROK FÖLDJÉN
032-041-marki.indd 32
Egy világégés
után újjáépülő
civilizációban a
történelem ismétli
önmagát.
cserjék, kórószerű bokrok szegélyezték a
férfi útját, de már egyes kaktuszfajták is
meghonosodtak a vidéken. Fentről tikkasztó
napsütés zúdult rá, a felszín közelében pedig
az erősödő szél nehezítette a dolgát, ami –
bárhogy is védte magát – a levegőben szál-
ló port behordta a ruhája alá, hogy szünet
nélkül irritálja a bőrét, és kényelmetlenné
tegye minden lépését. A férfinak az orrára
is maszkot kellett húznia, hogy egyáltalán
lélegezni tudjon.
A nap folyamán már megtett harminc
kilométert, így tartott egy rövid pihenőt, de
mivel az ivóvízkészlete kimerülőben volt,
mielőbb vizet kellett keresnie. Előhalászta
hátizsákjából a Menedéknél kapott térképek
egyikét, ami a terület vízlelőhelyeit tüntette
fel. Már amennyiben azokat nem sajátították
ki időközben. A végső helymeghatározáshoz
volt egy Y alakú fémdrótja, aminek haszná-
latában az évek során tökéletes jártasságra
2018.10.23. 20:47:12

tett szert, és szükség esetén egy kisméretű
ásó is a rendelkezésére állt.
A víz ez idő tájt a legnagyobb kincsnek
számított. A földrész nagyobb feléről gene-
rációkkal ezelőtt eltűntek a felszíni vizek.
A  folyók, patakok nagy része kiszáradt, a
tavak – utánpótlás híján – szintén elapad-
tak, vagy csupán halvány árnyai maradtak
egykori, flórát és faunát tápláló gazdagsá-
guknak. A még létező, főleg felszín alatti for-
rások birtoklása így nemcsak életet, hanem
jólétet, sőt mérhetetlen hatalmat jelentett.
A térkép szerint pár száz méterre volt egy
romos épület, melynek udvarában megma-
radhatott egy használaton kívüli kút. A férfi
remélte, hogy nem lesz felesleges a kitérője.
Hamarosan megtalálta a körbezárt és a fel-
halmozott törmeléktől nehezen észrevehető
telket, ami hajdanán egy tanya lehetett. Át-
mászott a törmelékeken, majd miután a rozo-
ga fakerítés az első nyomásra megadta magát,
belépett az udvarra. A ház támfalai félig ki-
dőltek, a tetőszerkezete leomlott. Valamennyi
ablaka rég kitört, az egyikből épp egy jókora
patkány mászott elő. A szúrós kóróval benőtt
udvar közepén egy deszkákból, műanyag fla-
konokból és üres benzineskannákból emelt
rakást vett észre a férfi. Elővette zsákjából a
fémdrótot. Ahogy a kezében tartva közeledett
a rakáshoz, a drót kilengett. Szerencséje volt.
A férfi nekiállt lebontani a vastag porré-
teggel fedett halmot. Amikor végzett, alóla
egy aknás kút pereme bukkant elő. Még a
lánchoz kötött vödör is ott hevert mellette.
A férfi lejjebb húzta a maszkot, és kiköpte
a szájában összegyűlt port, aztán leemelte
a kút tetejéről a zárófedelet. A mélység fölé
hajolt, letekintett, de nem látott el az akna
aljáig. Megragadta a láncot, és lassan kezdte
leengedni a vödröt. Már majdnem megfe-
szült a lánc, amikor mintha halk csobbanás
hallatszott volna odalentről. A férfi felhúzta
A mogorok földjén
032-041-marki.indd 33
GALAKTIKA
2018. november
a vödröt, ami félig megtelt vízzel. Belemerí-
tette a tenyerét, és óvatosan megízlelte. Ki-
csit poshadtnak, de ihatónak tűnt.
Még kétszer engedte le a vödröt. Eloltotta
szomját, teletöltötte a palackjait, aztán visz-
szahelyezte a kútra a fedelet, hogy még egy-
szer körülnézzen.
A házba vezető lépcső előtt megcsillant
valami. A férfi odament, és felemelte a föld-
ről a kerek, üveges borítású tárgyat. Egy
mechanikus zsebóra volt. Szórakozottan fel-
húzta, mire az óra – meglepődésére – járni
kezdett. A férfi a füléhez emelte a készüléket,
pár másodpercig hallgatta a ketyegését, mint
valami finom zenét, aztán zsebre rakta. Arra
gondolt, a későbbiekben még hasznát veheti.
Ha máshol nem, az egész medencét átszövő
cserekereskedelemben, aminek előbb-utóbb
ő is a részesévé kell hogy váljon. És amivel
adott esetben biztosíthatja a túlélését.
Tessék-lássék visszahelyezte a kitört ke-
rítésdarabot, visszamászott a törmelékeken,
aztán újult erővel indult tovább. Már egy
ideje az egykori folyó észak-déli irányt kö-
vető, szinte kiszáradt medrével párhuzamo-
san haladt, alig pár kilométerre attól. Délre
átküzdötte magát a szakadozott drótkeríté-
sen és egy hevenyészett barikádon, ami va-
laha a határt volt hivatott védeni.
A mogorok földjén volt.
Néha újabb romok tűntek fel a távolban,
valamikori települések maradványai. Ha
laktak is bennük emberek, nem mutatkoz-
tak. A gazos utcákon, a romházak udvarain
rozsdaette járműroncsok álltak. Mindenfelé
műanyag szemeteket hordott a szél. A férfi
tudta, mostanra a bajok felségterületére ért.
Ez egy félnomád törzs vagy nagycsalád volt,
alacsony mértékű fejlettséggel. Elsősorban
gyűjtögetésből és javak csereberéjéből éltek,
szinte mindent elfeledve őseik hagyományá-
ból és tudásából.
33
2018.10.23. 20:47:12
 GALAKTIKA
2018. november
A légmozgás napnyugta közeledtére csil-
lapodott, amitől a forróság még erősebbnek
tűnt. A férfi elővette a távcsövét, és minden
irányban folyamatosan figyelte a mozgáso-
kat. Nemsokára rongyokba öltözött alakokat
fedezett fel maga mögött, egyelőre tisztes
távolban. Kis idő elteltével már nem volt
kétsége afelől, hogy követik. Lehettek vagy
féltucatnyian, és lassan, de biztosan köze-
ledtek hozzá.
Tudta, hogy a szándékuk nem lehet békés,
így valahogy el kell riasztania őket, mielőtt
még vérszemet kapnak. A bajoknál megpró-
bálkozhatott ezzel, hiszen sok tekintetben
a hiedelmeik fogságában éltek, legalábbis a
férfit erre készítették fel a Menedékben.
Egy nagyobb cserjés mellé ért, ami meg-
felelő takarást biztosított a terve végrehajtá-
sához.
Megállt, kibújt a hátizsákjából, kicsatolta,
és kivett belőle pár apró tégelyt. Szenet, sa-
létromot és ként tartalmaztak, valamint kü-
lönféle ásványok porrá őrölt anyagát a minél
színesebb látvány eléréséhez. Ahogy ezt is
megtanították neki az elmúlt években.
Percekig dolgozott, mire elkészült. Pre-
cíznek kellett lennie, a súlyokat és az ará-
nyokat nem szabadott eltévesztenie. Eddigre
az alakok már alig tízméternyire jártak.
A férfi ekkor felegyenesedett, kilépett a
takarásból, és a bajok felé fordult.
Az alakok még egy lépést tettek előre,
majd várakozásteljesen megtorpantak. So-
ványak voltak, koszosak és kifejezéstelen
tekintetűek. Mivel a szél felőlük fújt, a férfit
förtelmes szaguk is megcsapta. Botokat tar-
tottak a kezükben, a hátukon szakadt, szinte
üres vászonzsákok lógtak, zsákmányszerzé-
sük eddigi hiábavalóságáról árulkodva. Né-
mán bámulták a jövevényt.
A férfi hangos kántálásba fogott, amihez
úgy hadonászott a kezével, mint aki dara-
34 A mogorok földjén
032-041-marki.indd 34
zsakat próbál elkergetni. Az alakokat a meg-
lepetés megdermesztette, és láthatóan nem
értettek semmit.
A férfi ekkor elkezdte a bajok felé ha-
jigálni a készítményeit. A diónyi golyók
közvetlenül a botos emberek lábánál ér-
tek földet, hogy színes szikrákat és füstöt
árasztva, éles hangon robbanjanak szét. Ez
szabályos sokkot váltott ki, amit arra hasz-
nált fel a férfi, hogy sietve feltöltse zsebéből
a munícióját, majd üvöltve előreugorjon,
és egy második golyózáport zúdítson az
alakokra. Az újabb robbanások még han-
gosabban szóltak, a kísérő tűzijáték pedig
szemet kápráztató volt.
Az alakok ezt már nem bírták elviselni.
Torkukból nyüszítő hang tört elő, megfor-
dultak, és hanyatt-homlok elmenekültek.
A  füst még el sem oszlott, de a férfi már
közel-távol senkit nem látott maga körül.
A „varázslás” sikerült.
A férfi megtörölte homlokát, ivott egy
korty vizet, aztán gondosan visszacsomagol-
ta a tégelyeket. Tudta, ezzel a hókuszpókus�-
szal csupán egy csatát nyert, nem a háborút.
Legközelebb máshogy kell boldogulnia.
2.
A kutya a következő nap csatlakozott hoz-
zá. Vézna, fekete színű állat volt, láthatóan
alultáplált. Ugyanakkor élénk, barna szeme
volt, amiből kíváncsiság és várakozás áradt.
Várakozás a szerencséjére.
A férfi odadobott neki egy falat száraz
kekszet, amit a kutya pillanatok alatt eltün-
tetett. De nem ment közelebb, megmaradt
a két-három méteres távolságnál. A nyelve
ernyedten lógott, és a férfi megértette, hogy
a kutya szomjas. A hátizsákjából előkeresett
egy öblösebb edényt, majd a kulacsából pár
kortynyit töltött bele, és letette a földre. Ket-
tőt hátralépett, és várt.
2018.10.23. 20:47:12

A kutya bizalmatlan volt, de az életösztö-
ne erősebbnek mutatkozott. Odakullogott az
edényhez, beledugta a nyelvét, aztán mohón
lefetyelni kezdett.
A szárazság már időtlen idők óta tartott,
és semmi jele nem volt, hogy valaha véget
ér. A régi világ összeomlása és a vízforrások
megszűnése párhuzamosan zajlott, és senki
sem tudta, melyik okozta a másikat. Már aki
egyáltalán elgondolkodott ezen. Mert gon-
dolkodó ember mind kevesebb akadt, hiszen
a tudás nem volt szükséges ebben az átren-
deződött világban. És mivel nem volt szük-
séges, hihetetlen gyorsasággal tűnt el, hogy
visszarántsa az emberiség maradékát egy
alacsonyabb szellemi szintre.
A folyamat alól talán a Menedékek voltak
a kivételek. Ezeket az utolsó pillanatban azért
hozták létre a Föld különböző pontjain, hogy
valahogy megtartsák azt, ami elveszőben
volt. Hogy őrzői legyenek az írott és a fejek-
ben levő ismereteknek. Magjai a Hanyatlás
után megszületendő új civilizációnak.
A férfi persze több mindenről hallott vagy
olvasott a mostani állapot kialakulásával
kapcsolatban, de ezek az információk sok-
szor önmagukkal is ellentmondóak és szá-
mára érthetetlenek voltak. Egyrészről olyan
háborúról szóltak, ahol a felek az elemi ré-
szecskék átalakításán alapuló fegyvereket
vetettek be, másrészről a naptevékenység
drámai megváltozásáról. De arról is lehetett
történeteket hallani, hogy az ember önző
viselkedésével egyszerűen eltékozolta az ott-
honát. Bármelyik változat is tartalmazta az
igazságot, a bolygót akkora káros sugárzás
érte, ami drasztikusan megváltoztatta az
életfeltételeket – egyúttal addigi formájában
felszámolta a civilizációt.
A kutya befejezte az ivást, és ahogy ezt
követően a férfira nézett, abban minden
benne volt.
A mogorok földjén
032-041-marki.indd 35
GALAKTIKA
2018. november
A férfi elrakta az edényt, a kutya ezalatt
elhátrált, de már nem annyira, mint koráb-
ban. A férfi elővette az iránytűjét, átvágott
egy csalitoson, majdnem beleütközött egy
régi közlekedési táblába, aztán egy autópá-
lya maradványainak nyomvonalán indult
tovább. Ezek a dolgok és fogalmak itt már
egyedül neki jelenthettek értelmet, csak
mert látott néhány ősrégi mozgóképet a
Menedékben a pusztulás előtti világról. Az
aszfaltot a legtöbb helyen felverte a gaz, a
természet fokozatosan visszavette uralmát.
A férfi gyerekkora óta nem járt a mogorok
földjén, amióta titokzatos emberek érkeztek
a falujukba, és kiválasztották őt, hogy elvi-
gyék a déltengeri Menedékbe. Ma sem tudta,
mit láthattak meg benne, de ennek mostanra
nem volt jelentősége. A tanulás hosszú éve-
kig tartott – és talán még mindig nem ért
véget. Tanítói matematikát, fizikát, mérnöki
ismereteket véstek az agyába, növény- és ál-
lattant, költészetet és szónoklattant, továbbá
a régi civilizáció történetéről is hallgatott
órákat, bár ezek annyira megfoghatatlanok
voltak, hogy alig érintették meg.
A férfinak mégis eszébe jutott, mit han-
goztattak mindig a mesterei: a történelem
előbb-utóbb ismétli önmagát.
A nap hét ágra sütött, kendőt kellett kötnie
a fejére. Egy idő után letért az autópályáról
egy keskenyebb útra, mert a járműroncsok
annyira összezsúfolódtak, hogy akadá-
lyozták a továbbhaladását. Igaz, ezt nem is
bánta annyira, errefelé jobb volt elrejtőzni a
szem elől. A kutya már közvetlenül mellette
baktatott, néha-néha – mintegy véletlenül
– hozzá is érve a lábszárához. A férfi köz-
ben nyugtalanul tekingetett jobbra-balra,
és az út melletti száraz bokrokat fürkészte.
Hiszen már a kömétek felségterületén járt,
akik nagyobb szervezettségről, komolyabb
fegyvereikről voltak ismertek, no meg arról,
35
2018.10.23. 20:47:12
 GALAKTIKA
2018. november
hogy minden átutazót kiforgatnak a javaik-
ból. Már ha egyáltalán életben hagyták.
Egy valamikori nagyobb város maradvá-
nyain át vezetett az út. A férfi nem igazán
akart erre menni, de nem volt lehetősége
kerülni. Ipari létesítmények üres csarnokai,
kihalt benzinkutak, többemeletes lakóházak
vázai maradtak el mögötte, majd egy hajdan
parknak nevezett terület következett, amit
rég birtokba vett az embermagasságú gaz.
Hamarosan egy templom ledőlt tornya ke-
rült elébe; az egykori szakrális hely udvarán
valósággal hemzsegtek a patkányok.
A kutya hirtelen a lábához simult, és fel-
mordult. Amikor a férfi lenézett, látta, hogy
az állat a farkát is behúzza, és hátán felbor-
zolódik a szőr.
Valami megrémítette.
A következő pillanatban három, íjakkal
és rozsdás kardokkal felfegyverkezett férfi
ugrott elő a romok közül, és állta el a férfi
útját. Ezek is soványak voltak, koszosak, de
a tekintetük másmilyen volt, mint a bajok
földjén élőké. Mindenre elszánt.
Egy alacsony, púpos alak csatlakozott
hozzájuk, fél szemét kötés takarta. Ő lehe-
tett a szószóló, akiben az értelem valamilyen
szinten még megragadt.
– Ide a holmidat! – közölte mogor nyelven
a férfival. Megmaradt szeméből ravaszság és
mohóság áradt.
A férfi pontosan tudta, hogy ha engedelmes-
kedik, mindenéből kifosztják. Ha ellenszegül,
valószínűleg megölik, és utána fosztják ki. Más
36 A mogorok földjén
032-041-marki.indd 36
taktikához kellett folyamodnia, amihez első-
sorban a beszélőkéjére volt szükség.
– A kirl vendége vagyok – felelte. – Akar-
játok látni a meghívómat? – A hátizsákja
felé nyúlt, de a következő pillanatban három
kard lendült felé.
– Nem tudunk olvasni – mondta a púpos, aki
összerezzent a kirl neve hallatán, és kapkodó
mozdulatokat tett maga előtt, mintha a rontást
akarná elhárítani. – Bármit bemutathatnál.
A férfi persze tisztában volt a kömétek
írástudatlanságával, ezért igazából nem
akart megválni legfontosabb iratától, vi-
szont fel akarta mérni a púpos reakcióját.
Most már tudta, hogyan kell viselkednie:
magabiztosan, kissé fellengzősen, de ügyelve
arra, hogy adjon is valamit. Mert az üzlettel
a köméteknek is elégedettnek kell lenniük,
anélkül nem fogják útjára engedni.
– Ha bántódásom esik, a kirlnek magya-
rázkodjatok! Tudja, hogy hamarosan érke-
zem.
– Baleset is érhet az úton. Leeshetsz egy
szikláról, fejedre dőlhet egy fa...
– Győzzétek meg erről a vendéglátómat!
Ellenben…
– Ellenben?
– Köthetünk egy üzletet. Egy számotokra
kifejezetten előnyös üzletet.
– Mégpedig? – A púpos tekintetében fel-
erősödött a mohóság.
– Én továbbmegyek, cserébe elmondom
a kirlnek, mennyire segítőkészek voltatok.
Nem lesz hálátlan, ígérem.
2018.10.23. 20:47:12

– Ne röhögtess!
A púpos biccentett, mire a másik három
szorosabb gyűrűbe vonta a férfit, és a kar-
dok a torkának szegeződtek. A kutya a lábá-
nál nyüszíteni kezdett. A férfi tudta, hogy
a kömétek a jussukra várnak, így egyelőre
nem akarják megölni. Felemelte a kezét,
tenyerével lassan félretolta a kardokat, az-
tán lehajolt, hogy megsimogassa a kutyát.
Amikor újra felegyenesedett, színpadiasan
körülnézett. Tisztában volt vele, mennyire
hatásvadász, de szükség volt a színjátékra.
Főleg, amikor az alakok babonáira próbált
apellálni.
Mert mindig ezeket kellett kihasználnia:
hiedelmek és babonák. A tudás hiánya. Ami
pontosan behatárolta, hol tart jelenleg az
emberiség.
– És kaptok tőlem egy varázsszert – jelen-
tette ki.
– Miféle varázsszert? – Újabb fejmozdu-
latra a kardok visszakerültek ütött-kopott
hüvelyükbe.
A férfi kihalászta zsebéből az órát, két
ujjával észrevétlenül felhúzta, aztán odamu-
tatta a púposnak.
– Mi ez? – kérdezte a púpos.
– Hallgasd csak! – A férfi a púpos füléhez
nyomta a szerkezetet, aki elalélt a ketyegés-
től. Még soha nem találkozhatott efféle cso-
dával.
– Mire képes? – kérdezte csukott szem-
mel.
– Az időt őrizni. Az örök időt.
A mogorok földjén
032-041-marki.indd 37
GALAKTIKA
2018. november
– Halhatatlanságot ad?
– Te mondtad. Ezt csak te hallod, és amíg
hallod, nincs mitől tartanod.
A púpos megmaradt szeme felpattant,
kitépte a férfi kezéből az órát, és elrejtette
ruhái redői közé. A férfi pedig tudta, hogy
innentől nyert ügye van. Igaz, az órát kicsit
sajnálta.
A végén még megfejelte pár további apró-
sággal az adományát. Az üzlet megköttetett,
és mindenki elégedett volt. Bár, ahogy a férfi
elképzelte a púpos ábrázatát, amikor majd
észreveszi, hogy megállt az óra, mosolyog-
nia kellett.
De ez a mosoly annak is szólt, hogy igen
közel került úti céljához.
3.
A következő napon a táj észrevehetően vál-
tozni kezdett.
A növényzet kizöldült. A fáknak lomb-
koronája nőtt, a bokrok burjánzani kezd-
tek, a talaj mind nagyobb részét borította
fű. Aztán a férfi egyszerre víz tükröződését
fedezte fel a felszínen – nem is emlékezett,
mikor látott ilyet utoljára. Kisebb csatornák
voltak, melyek pókhálószerűen rajzolták be
az előtte elterülő tájat. Később szélesebbé
és mélyebbé váltak, és lerítt kialakításuk-
ról a szakértelem. Valamikor balra, nem
túl távol hömpölygött a térség hatalmas fo-
lyója, ami mára a kiszáradás szélére került,
ahogy már délebbre is tapasztalta. A folyó
egykori árterében gabonaföldek tűntek a
37
2018.10.23. 20:47:13
 GALAKTIKA
2018. november
férfi szemébe. A kalászokból, a bugákból
és a szárakból meg lehetett állapítani, hogy
búzát, rozsot, árpát termesztenek rajtuk.
Átellenben, hatalmas, lankás területeken,
egymástól elkerített marha- és birkacsor-
dák legelésztek. Mintha a mesés Paradi-
csomba került volna.
A férfi elővette a távcsövét, és belenézett.
A gabonamezőket, a legelőket és a csa-
tornákat fegyveresek őrizték, kettes-hármas
csoportokban járőrözve. Fejükön sisakot
hordtak, oldalukra kardot és tőrt kötöttek.
Az is kétségtelen volt, hogy ezek az emberek
jobban tápláltak azoknál, akikkel az útja so-
rán eddig találkozott.
Amikor közelebb ért, az egyik osztag
megállította. A kutya ugatni kezdett, majd a
férfi nyugtató intésére elhallgatott, de védel-
met keresve a háta mögé somfordált. A férfi
ezúttal már elővette a meghívóját, és átadta.
A fegyveresek vezetője tudott olvasni, így
nyomban megértette, ki áll előtte. Útbaiga-
zítást adva továbbengedte a jövevényt.
A kirl székhelyéhez közeledve a civilizá-
ció egyre erősödő jeleivel találkozott a fér-
fi. Mintha az értelem feléledt volna hosszan
tartó tetszhalottságából. Életerős, egészséges
emberek tűntek fel mind nagyobb számban.
Utakat raktak rendbe, épületeket emeltek,
házakat rendeztek be, és nem is feltétlen a
romokból. De nemcsak lakóépületek jöttek
létre, hanem iskolák, kórházak, hivatalok is.
Széles körben folyt a mindennapi élet. Kéz-
művesek dolgoztak üzleteikben, kereskedők
árulták portékáikat a tereken. Több helyen
templomok nyúltak az ég felé, ami a férfit
nem lepte meg, mivel tudomással bírt a helyi
papság jelentős befolyásáról. Itt még őriztek
valamit a régi tudásból, így ők voltak azok,
akik szorgalmazták a kirlnél a Menedékkel
történő kapcsolatfelvételt, és kezdeményez-
ték a férfi idehozatalát.
38 A mogorok földjén
032-041-marki.indd 38
Az egykori hatalmas főváros romjai mellett
szerveződni kezdett az új hatalmi központ.
Az utak mentén és az épületek között is
folytatódott a csatornák rendszere. A férfi
biztos volt benne, hogy a bennük levő víz
a föld mélyéből származik. Hiszen a vidék,
földtani adottságainak köszönhetően, az
üledékekből és a karsztokból származó vi-
zek – nem ritkán hévizek, gyógyvizek – bi-
rodalma volt, ami felértékelte, keresetté tette
az itt lakók földjét évezredek óta. A mogorok
ősei is erről voltak nevezetesek a letűnt vi-
lágban, és örökségük átszállt kései utódaikra
is, méghozzá sokszorosan. A korábbi érték
mára felbecsülhetetlen kinccsé vált.
A kirl palotája kimagaslott a környező ro-
mok közül. Többemeletes, tornyos kőépület
volt, a bejáratához széles lépcsősor vezetett
fel. A homlokzatra az uralkodó címerét vés-
ték: a két hátsó lábán álló oroszlánt, mellső
mancsában egy kelyhet tartva. A kaput őr-
zők fegyverzete a kardokon és a tőrökön túl
buzogánnyal is kiegészült.
Az őrök elállták a férfi útját, aki ismét
felmutatta meghívóját. A fegyveresek le-
néztek a kutyára, majd megkérték a férfit,
hogy várakozzon. Az egyik őr bement, és
egy tunikát viselő emberrel tért vissza, aki
valamiféle hivatalnok lehetett. Udvariasan
köszöntötte a férfit, majd a kutyára mutatott.
– Nem jöhet be – közölte.
– Velem van – próbálkozott a férfi, de lát-
ta a tekinteteken, hogy felesleges erőlködnie.
A hivatalnok egy nyakörvet keresett elő a
tunikájából, és ügyesen felcsatolta a kutyára,
mielőtt az még reagálhatott volna. A nyakör-
vet egy pórázhoz kötötte, amit az egyik fegy-
veres markába nyomott.
– Gondját fogjuk viselni. És most gyere!
De kérlek, vedd le a hátizsákodat!
Amikor a férfi így tett, kitárult az ajtó,
és beléptek az épületbe. Az előtéren átjutva
2018.10.23. 20:47:13

egy magas mennyezetű, tágas terembe ér-
tek. A  padlózatát márványlapokból rakták
ki, helyenként mozaikokkal színesítve. Fej-
magasság fölött körben ablakok húzódtak,
melyeken át szabadon áramlott be a fény.
Székek sorakoztak alattuk, amiken hivatal-
nokok ültek, hogy írótáblákra jegyezzenek
fel mindent, ami a teremben elhangzik – le-
gyen az döntés, törvény, vagy ezekkel össze-
függő gazdasági esemény.
A terem közepén, papjaival, katonáival
és tanácsadóival körbevéve, egy emelvényen
ült a kirl. Két oldalán egy-egy testőr, alatta
díszes szék, testét bíborszínű, tógaszerű öl-
tözet takarta. Középkorú férfi volt, magas
homlokkal és mélyen ülő szemmel. Fáradt-
nak látszott.
A jelenlévők sorfala kettényílt, ahogy a
férfi a hivatalnok kíséretében megközelítette
az emelvényt, és megállt előtte.
– Üdvözöllek, Menedék küldötte! – kö-
szöntötte a kirl az érkezőt. Kissé előrehajolt,
tekintetében érdeklődés villant.
A férfi illően meghajolt.
– Parancsolj velem, uram! – mondta. – És
rendelkezz a tudásommal!
– Úgy mondják, te ezen a vidéken szü-
lettél.
– Még gyermekkoromban kerültem el a
mogorok földjéről, de reméltem, hogy egy-
szer visszatérhetek.
– Birtokába jutottál az ősi ismereteknek?
– Egy töredéküknek talán.
A kirl elhúzta a száját, ami mosoly is le-
hetett.
– Ne szerénykedj, tudom, hogy a Mene-
dék a legjobb emberét küldte.
– Nem szeretnék csalódást okozni, uram.
– Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz.
Fáradt vagy, nemde?
– Nem tagadom, hosszú és kimerítő út áll
mögöttem.
A mogorok földjén
032-041-marki.indd 39
GALAKTIKA
2018. november
– Akkor most pihenj, holnap elmondom,
miért hívtalak. És közben megmutatom az
uradalmamat is.
A kirl ezzel biccentett, ami jelezte, hogy
vége az audienciának. A tisztviselő kikísérte
a férfit a palotából.
4.
Másnap a férfi a kirllel és két testőrével egy
lovak vontatta kocsira szállt, hogy megte-
kintsék a környéket. Előbb körbejárták
az épülő városközpontot, a csatornákat, a
legelőket és a gabonaföldeket. Furcsa volt
látni, ahogy közeledtükre a földre vetik
magukat az emberek, a fejüket sem merve
felemelni. Ezután a kocsi irányt váltott, és
a régi metropolisz romjai felé folytatta az
útját.
A nyakörves kutya a férfi lába mellett
feküdt a kocsiban. Az oldala már kevésbé
látszott horpadtnak, bár még messze volt a
normálistól. A férfi kezében tartotta a pó-
rázt, ami lazán lógott, jelezve, hogy a kutya
nem idegenkedik a viselésétől.
Behajtottak a romok közé, aztán sokáig
haladtak, sűrűn kerülve a törmelékeket és
szeméthalmokat. Néha fejek bukkantak fel
az út menti lakóházak üveg nélküli ablakai-
ban, hogy sietve vissza is húzódjanak. Végül
a kocsi eljutott az egykori főváros közepéig,
amit a valamikori folyó szelt ketté. A folyó-
ból alig maradt valami: mindössze pár méter
széles, láthatóan igen szennyezett sáv csor-
dogált a hatalmas meder alján. A szemben
levő szikla tetején egy szobor torzója meredt
az ég felé. Alatta leszakadt híd, körülötte
mindkét parton romok, kibelezett járművek,
ledőlt szobrok, gazzal benőtt utak és terek,
továbbá hegyekben álló műanyaghulladék
mindenütt. A meder közepén több hajó rozs-
dás fémváza hevert, mint óriáscetek csont-
maradványa.
39
2018.10.23. 20:47:13
 GALAKTIKA
2018. november
– Még élnek itt emberek, több ezren, tán
tízezren is – mondta a kirl. – Mégis úgy
döntöttem, máshol folytatom. Pedig itt nőt-
tem fel…
– Valóban? – kérdezte a férfi, és lopva a
kirlre pillantott. Mintha egy pillanatnyi el-
érzékenyülést fedezett volna fel a szigorú ar-
con, ami nyomban tova is szállt.
– Régen volt, de mindenre megtanított.
Itt minden velejéig romlott, pusztulásra ítél-
tetett. Érzed a levegőt?
A férfi érezte, csak eddig nem akarta han-
goztatni.
– Rothadás és bűz – bökte ki végül.
– Pontosan. A terület hamarosan a Holtak
Birodalmává válik. – A kirl a férfi felé for-
dult, hogy a szemébe nézzen. – Beszélhetek
veled nyíltan, igaz? – kérdezte.
– Várom az utasításaidat, uram.
– Újjá kell szervezni a világot. Megvan-
nak hozzá az eszközeink, és megvan a ha-
talmunk.
– És van vized, ami mindezek alapja.
– Méghozzá tiszta víz, nem az a fertőzött,
amit magad előtt látsz. Mérhetetlen vízkész-
letet rejt a mogor föld, nekem elhiheted.
– De a te személyed is nélkülözhetetlen.
– Hát persze… – A kirl nagyot sóhajtott.
– Az emberek egy része már azt hiszi, halha-
tatlan vagyok, de legalábbis isteni eredetű.
Hadd higgyék, segíti a tervem végrehajtását.
– Bölcs vagy, uram. És már érik a mun-
kád gyümölcse.
– Valóban. Állatokat tenyésztünk, növé-
nyeket nemesítünk, és teremtünk puszta kéz-
zel, a szó legszebb értelmében. Megtanultuk
nagyobb mélységből is felszínre juttatni a
vizeket. Hatalmas építkezéseket folytatunk.
Egyre nagyobb területet sikerül a szervezett-
ség útjára léptetni; még néhány év, és az egész
medencét mi fogjuk irányítani. Szóval min-
den téren kézzelfoghatóak a változások. En-
40 A mogorok földjén
032-041-marki.indd 40
nek ellenére hiányérzetem van. Kellene vala-
mi, ami jelképezi a tetteket, ami megtestesíti
a törekvéseimet, de nemcsak az én életemben,
hanem azt követően is, még nagyon-nagyon
sokáig. Kellene egy kézzelfogható, örök életű
emlékmű. Remélem, érted. És azt is, hogy ez
nem személyes ügy, nem rólam szól.
A férfi bólintott.
– Hanem a jövőnkről.
– Mindenkinek rá kell éreznie a hely és
az idő különleges találkozására. Egyedül így
tudnának az emberek azonosulni vele. Bele
kell vésni a fejekbe, hogy itt és most valami
olyan kezdődött, ami új irányba tereli a sor-
sunkat. Ebben kell a segítséged.
A férfinak megint eszébe jutott tanítóinak
mondása arról, hogy a történelem ismétli
önmagát. És hirtelen megértette, mi teheti
teljessé az összképet. Már csak a megfelelő
helyet kellett kiválasztania a kivitelezésre.
– Azt hiszem, tudom, uram, mire van
szükséged – felelte. – Kérlek, bocsáss a ren-
delkezésemre rajztáblát, tollakat és megfele-
lő mérőeszközöket!
És a férfi két nap múlva a kirlnek bemu-
tatta a részletes tervrajzot a csatornák gyű-
rűjében, a Duna egykori medre mentén fel-
építendő hatalmas piramisról.
MÁRKI István
Magyar szerző, 1965-ben született Veszprém-
ben. Civilben pénzügyi területen dolgozik. Ele-
inte fanzinokba írogatott, nagyobb közönség
elé az Ország Világ magazin lapjain lépett ki
1982-ben, majd következtek a Vega Sci-Fi Egye-
sület kiadványai, az X Magazin, Cherubion-
antológiák és az Átjáró magazin. A Galaktiká-
ban a 246. számban mutatkozott be „Eppur si
muove” című elbeszélésével, legutóbb pedig
a 327.-ben jelent meg az „Örökség”. 2012-ben
misztikus történelmi krimije látott napvilágot,
A remete hagyatéka. Ugyanebben az évben, a
zágrábi EuroConon bátorítás-díjat kapott.
2018.10.23. 20:47:13
 Hogy boldogulnál egy olyan
GALAKTIKA
2018. november

világban, ahol a virágzó

korrupció legfőbb eszköze
az emberek IQ-szintje?

A lengyel SF ikonikus alakjának

legjelentősebb regénye.
R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L AW KT
R E N D E L D M E G I T T : WA mogorok
I.KGAA B
W földjén
O LT. H U
L A K T I K A B O LT. H U 41

032-041-marki.indd 41 2018.10.23. 20:47:18

 GALAKTIKA
2018. november

Paradigmaváltás a SETI-ben
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató immár négy évtizede keresi
kozmikus testvéreinket. Szeptemberben, Brémában a Nemzetközi
Asztronautikai Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.

GALAKTIKA: A 20. század számos tudósa

állítása szerint a tudományos-fantasztikus
irodalom gyermekkori olvasásától kapta az
inspirációt a pályaválasztásban. Önnel is így
volt ez?
ALMÁR IVÁN: Nem, én azon kisebbséghez
tartozom, akiket nem a sci-fi vagy a csillagos ég-
bolt látványa, hanem a múlt század negyvenes
éveinek népszerű csillagászati könyvei (Jeans,
Sztrókai stb.) inspiráltak.
G: A csillagászaton belül is egészen speci-
ális ágazat a SETI munkája, a világűrbeli ér-
telmes élet keresése. Hogyan esett választása
erre a szakirányra, mi keltette fel az érdeklő- felfedezés időpontjára senki nem tud határozott
dését, és a hazai szerény körülmények között előrejelzést adni, de napjainkban kétségkívül pa-
hogyan remélhetett eredményt, különösen az radigmaváltás folyik a SETI-ben. Egyébként egy
internet előtti korban? esetleges felfedezés következményeinek és kiha-
A. I.: A SETI nem annyira a csillagászat része, tásainak egyszerű számszerű becslésére szolgál
inkább az asztronautikáé. Érdeklődésemet 1977 az általam 2000-ben bevezetett Rio-skála.
körül a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség G: Novemberben előadást tart a témában
kongresszusainak SETI-re vonatkozó szekcióülé- a Magyar Tudományos Akadémia székházá-
sei keltették fel. Később is évente többször vettem ban. Ez mennyire a szakmának szól majd, és
részt ilyen témájú konferenciákon, többnyire mennyire a laikus érdeklődőknek?
előadóként vagy szervezőként. A SETI területén A. I.: Engem az MTA főtitkárhelyettese egy „tu-
az ötletek és gondolatok jelentősége mindmáig domány-népszerűsítő előadás” megtartására kért
megmaradt, nem a pénz vagy a műszer a legfon- fel a Magyar Tudomány Ünnepe keretében no-
tosabb. Manapság már korom miatt sem utazom vember 15-én, 18 órakor. Az előadásom így min-
Fotó: Németh Csaba

konferenciákra, viszont gyakran veszek részt itt- denkinek szól majd, akit érdekel ez a probléma.
honról SETI témájú videokonferenciákon. A címe: „Egyedül vagyunk? Idegen élet és techno-
G: Hisz-e abban, hogy életében még sor ke- lógia nyomainak keresése a világegyetemben”. Be-
rülhet valamiféle áttörésre a SETI területén? szélni fogok többek közt a SETI projektek állami és
A. I.: Ez nehéz kérdés, a választ egy hosszabb nem állami forrásokból való finanszírozásáról is.
előadásban vagy cikkben tudnám megadni.
Noha igazi „áttörés”, vagyis egyértelműen igazolt Németh Attila
42 Interjú Almár Ivánnal
R

042-043-interju.indd 42 2018.10.23. 20:19:43

 GALAKTIKA
Az általunk ismert történelem a 16. században 2018. október

letért az útjáról, és a végeredmény 400 évvel

később egy primitív technikájú, elnyomó
katolikus világbirodalom lett. A felszín alatt
azonban pusztító indulatok feszülnek...

„Mestermű... Az egyik legjobb alternatív történelmi

regény, amit valaha olvastam.”
George R. R. Martin

R E N D E L D M E G I T T : Interjú
W Ronil
W Caine-nel 43
W . G A L A K T I K A B O LT. H U

042-043-interju.indd 43
Interjú Ronil Caine-nel
43
2018.10.23. 20:19:47
 GALAKTIKA
2018. november
Robotizált kertészet
A
MEZŐGAZDASÁGBAN is egy­
re nagyobb szerepet kap a robo­
tizálás, a monoton, gépesíthető
feladatokat egyre több esetben
veszi át a gép. Főleg ott fontos ez, ahol egyre
kevésbé áll rendelkezésre emberi munkaerő
a feladatok végrehajtására. Különösen igaz
ez Japánra, ahol egy cég arra vállalkozott,
hogy elkészítsen egy robotizált kertészetet.
A Spread nevű vállalat megnyitotta tel­
jesen automatizált gazdaságát, ahol a ter­
mesztési folyamat szinte minden lépését
robotok végzik. Ezzel a mezőgazdaság is
csatlakozott a gazdaság más ágazataihoz,
ahol automatizálással szállnak szembe a
gyorsan elöregedő népesség miatti munka­
erőhiánnyal.
A salátatermesztésre létrehozott farm tel­
jesen zárt beltéri környezet. A Kiotó prefek­
túrában található Kameoka településen lét­
rehozott 4 400 négyzetméter alapterületű
gazdaságban a padlótól a mennyezetig érő
polcokon növekednek a salátafejek. A meg­
felelő világításról LED-lámpák gondoskod­
nak. A magok elvetését még emberek végzik,
de minden más lépés – a fiatal palánták át­
ültetésétől az öntözésen és a gondozáson át
a betakarításig – automatikusan történik.
A polcokon elhelyezett tálcákat futószalagok
44 A jövő otthona
044-045-jovo.indd 44
szállítják, a szükséges munkákat robotkarok
végzik el.
Ezen a futballpályánál is kisebb területen
naponta huszonegyezer fej salátát takaríta­
nak be. Ezt először harmincezerre, majd a
műszaki fejlesztés után napi ötvenezer fejre
szeretnék növelni. A tervek szerint öt év alatt
kívánják a termelést a napi félmilliós betaka­
rításra felfuttatni.
Amellett, hogy növelik a betakarított
mennyiséget, a LED-technológia révén az
energiafelhasználást harminc százalékkal
sikerült csökkenteni. A zárt rendszer okán
nincs szükség növényvédő szerek alkalmazá­
sára, a termesztés során használt víz 98 szá­
zalékát visszaforgatják.
A valódi fénytől mentes termesztés elle­
nére az itt növekedett vegyszermentes saláta
több béta-karotint és antioxidánst tartalmaz,
mint a szabadföldön termesztett példányok.
A cég véleménye szerint a robotizált me­
zőgazdaságban nem kertészruhás androidok
fognak dolgozni, hanem a feladatokat cél­
optimalizált robotkarok végzik el. Nem az
a céljuk, hogy helyettesítsék az emberi gaz­
dálkodókat, hanem, hogy olyan rendszert
dolgozzanak ki, ahol az emberek és a gépek
együtt dolgoznak.
2018.10.23. 20:18:51
 ÖSSZEGYŰLTEK AZ INKVIZÍTOROK!GALAKTIKA
2018. július

A tízkötetes regényfolyam első

három része: ideje felzárkózni
a negyedik kötet érkezéséig!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ NOVEMBER 1-TŐL 30-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T: W Wotthona
A jövő W . G A L A K T I K A B O LT. H U 45

044-045-jovo.indd 45 2018.10.23. 20:19:05

-30
AZ AKCIÓ NOVEMBER 1-TŐL 30-IG TART.
 GALAKTIKA
2018. november
Katar és az
elektromos autó
Ha valahol érdemes elektromos autókba be-
fektetni, azok a sivatagi országok, ahol a nap-
elemes töltés valódi alternatíva. Mégis meg-
lepő, ha az olajban gazdag Katar épít gyárat.
Ígéreteik szerint nem is akármilyen autót fog-
nak gyártani.
Az újgenerációs elektromos motorral ren-
delkező autók végsebessége 210 kilométer lesz
óránként, egy feltöltéssel ezer kilométeres táv
megtételére lesznek képesek, és a feltöltés leg-
feljebb tíz percet vesz majd igénybe.
A tervek szerint 2023-ban gördül le az első
elektromos autó a gyártósorról, és évi 500
ezer darab épülhet meg. Nemcsak összeszere-
lő üzem készül, hanem saját alkatrészgyártó
kapacitást is kiépítenek. Bár a beruházást a
hibrid és elektromos járműtechnológiai fej-
lesztéssel foglalkozó japán ARM vállalat köz-
reműködésével végzik, nem egy, már meglévő
modellt fognak összeszerelni, hanem teljesen
új, saját fejlesztésű elektromos autóval lépnek
a piacra, amely katari márkanév alatt kerül
majd értékesítésre.
Katar elkötelezte magát az elektromos au-
tózás fejlesztése mellett, idén február végén
nyílt meg az ország első nyilvános elektromos
kútja.
46
046-065-ledbetter.indd 46
H
ASONLÓAN milliókhoz a
Földön és a Jînshân Űrállomás
fedélzetén, én is mindennap
figyeltem Veronika Perezt, de
eltérően a többi nézőtől, én már tudtam a
története végét. Ellenszenvet keltett bennem,
és gyűlöltem, amit tesz, de kíváncsi voltam
arra, vajon hogyan kezdődött mindez. A ri-
porterek már minden részletet kiástak a
múltjából, kezdve egy interjúval, amelyet az
első udvarlójával készítettek, akivel tizenhá-
rom éves korában járt, egészen a mindössze
tizenöt évvel későbbi biológiai doktorátu-
sáig, de egyik sem tárta fel Veronika valódi
személyiségét.
Ahogy átfutottam a rendszerellenőrzé-
sen, és felkészítettem az űrhajót a fokozatos
gyorsulásra, ismét megnéztem Veronika
első adását, de ezúttal kikapcsoltam a han-
got. Figyeltem a szemének és szájának finom
mozgását, a keze ideges rándulásait, és az
apró ráncokat a homlokán. Világosan lát-
szott, hogy hisz abban, amit mond, de ho-
gyan lehet ilyen szívtelen? Hogyan képes a
saját gyermekét ilyen életre ítélni? Még ami-
kor harmadszorra láttam, akkor is szerettem
volna beleordítani ezt a kérdést a pofájába.
– Játszd le újra, Huizhu – mondtam a hajó
MI egységének –, de ezúttal hanggal együtt!
– A nevem Veronika Perez – mondta. –
Elliptikus pályán kifelé tartok, amelyen
mostantól számított egy év múlva térek vis�-
sza a Nagy Fészekbe, és, persze, hat hónapos
terhes vagyok.
Olyan öntelt volt, olyan büszke arra a ször-
nyűségre, amit tesz, hogy valósággal rosszul
lettem tőle. Engem azért alkalmaztak, és
arra képeztek ki, hogy védjem a Jînshân Űr-
állomást – vagy, ahogyan ő nevezte, a „Nagy
Fészket”. A magam részéről tiszteletlenség-
nek éreztem ezt az elnevezést. A Jînshân
Űrállomás ugyanis egy Bernal-gömb, egy
2018.10.23. 20:18:09

BU LA
NE ovell
a
íja
d s n
A hosszú zuhanás
élőhely, amely az Ötödik Lagrange-ponton
parkol, több mint huszonötezer lakossal.
Mivel a szüleim és a nővérem is itt éltek,
természetesen nagyon komolyan vettem a
munkámat. Fel voltam készülve arra is, hogy
gyilkoljak a családom védelmében, bár azt,
hogy az ellenségem egy várandós asszony
lesz, sosem gondoltam volna.
A státuszjelző zöldre váltott, jelezve, hogy
a bölcsőm készen áll arra, hogy belépjek.
– Nyisd ki a bölcső nyílását, Huizhu!
A hajó MI egysége megjegyzés nélkül en-
gedelmeskedett, és amint a bölcső egy szisz-
szenéssel kinyílt, levettem a ruhámat.
– Apa nem működött közre bűntársként
– folytatta Veronika az adásban. – Robo-
tot használtam a megtermékenyített pete
implantálására két nappal a gyorsulás be-
fejezése után, így a gyermek gesztációja
teljesen zéró gravitációs környezetben tör-
tént.
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 47
GALAKTIKA
2018. november
Egy űrkolónián
valaki megszegi
az embertelenül
szigorú
szabályokat...
de az élet, ha
úgy akarja,
közbeszól...
William Ledbetter
Beléptem a meleg gélbe, és elkezdtem fel-
szerelni a kellemetlen huzalokat és csöveket,
amelyek a fokozatos, hosszan tartó gyorsu-
lás elviseléséhez szükségesek.
– Ennek a nőnek nincs szíve – jegyeztem
meg.
Huizhu nem válaszolt, ami kissé nyugta-
lanított.
Elmondták nekünk, hogy a hajó „agykér-
ge” nem igazi MI, de ha nem tudjuk megál-
lapítani a különbséget, akkor számít ez va-
lamit? Két év mélyűri bevetés alatt Huizhu
volt az egyetlen barátom és társam, mégis,
az ilyen esetek, mint ez, arra emlékeztettek,
hogy legyen bármilyen speciális, ő is csak
egy gép.
Lecsuktam a bölcső fedelét, azután szi-
geteltem a szorosan illeszkedő sisakot, és
megrándultam, amikor az interfész tüskéi
megszúrták a leborotvált fejbőrömet. A sisak
képernyője villogva életre kelt, tele minden-
47
2018.10.23. 20:18:10
 GALAKTIKA
2018. november
féle adatokkal. Kinyílt két kis ablak, az egyik
az én keresztező pályám diagramja volt,
a másikon a fiatal nő még mindig szavalta
nyilvánvalóan jól begyakorolt szónoklatát.
– Szándékosan szegem meg a törvényt, és
felkészültem, hogy elfogadom a büntetésemet
azért, hogy bebizonyítsam, zéró gravitáció-
ban egészséges gyermekek produkálhatók.
A „produkálható” kifejezést használta,
mintha ipari termelés eredményéről be-
szélne egy ipari társaság bizottsági ülésén.
Láttam zéró gravitáción fogant és született
gyermekekről készült videókat és képeket.
Eltorzult és meggyötört ártatlan áldozatok
voltak. A törvényt miattuk hozták.
Ezután Perez elérkezett a beszédében ah-
hoz a részhez, amelyik a leginkább bosszan-
tott.
– Anya és apu? Ha láttok engem, sajná-
lom. – Szünetet tartott, és első ízben jelent
meg felindultság az arcán. – Tudom, hogy
nem fogjátok ezt megérteni, és csalódtok
bennem, de hamarosan lesz egy unokátok.
Csak éppen alacsony gravitációs környezet-
ben fogja leélni az egész életét.
Nem elég, hogy tudatosan torzszülöttet
hoz a világra, de még azt is eltervezte, hogy a
saját szüleit terheli meg a nyomorék gyermek
gondozásával, amíg ő a börtönben rohad. Az
idősebbik nővérem hat évvel ezelőtt kérvé-
nyezte, hogy engedélyezzenek számára egy
gyermeket, és még mindig várnia kellett. A
Jînshân Űrállomás fedélzetén érthető okok-
ból szigorúan ellenőrizték a népszaporula-
tot, és ez a nő önkényesen átugrotta a sort.
Amint befejeződött a hosszan tartó gyor-
sulás ellen védő bölcső feltöltődése géllel,
utasítottam Huizhut, hogy gyújtsa be a fő-
hajtóműveket. A kipárnázás ellenére is csak-
nem a bölcső hátsó faláig csúsztam hátra,
mielőtt a gél eléggé összenyomódott volna
ahhoz, hogy megállítson.
48 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 48
Perez azt feltételezte, hogy a Jînshân Űrál-
lomásról fogják üldözni, ahonnan a leggyor-
sabb űrhajó, mint például az enyém, sem
tudja elérni őt hat hónapnál hamarabb, én
azonban egy járőrcsapatba tartoztam bele,
és előtte repültem. A járőrcsapat védvonala
hivatalosan aszteroidavédelemként, valójá-
ban pedig az ilyen helyzetek kezelésére szol-
gált. Hatvanegy nap múlva keresztezem a
hajója pályáját.
Látni fogja, hogy jövök, valószínűleg a
lassítórakétáim csóváinak fénye miatt, de ha
menekülni kezd, akkor gravitációs erő hatá-
sa alá kerül, és többé nem mondhatja, hogy
a magzat abszolút zéró gravitációs körülmé-
nyek között fejlődött. Még nagyon sok időm
volt ahhoz, hogy elvégezzem a megbízáso-
mat, és megakadályozzam a szülést.
ELFOGÁS: 52 NAP, 12 ÓRA, 4 PERC
– Játszd le ismét, Huizhu, hanggal együtt!
Veronika második videója villódzott a
képernyőmön, majd elkezdte az adást.
– Elolvastam az üzeneteket, amelyeket
útközben küldtetek, és biztosítalak benne-
teket, hogy nem vagyok szörnyeteg, és nem
akarok szörnyeteget produkálni. Lehetsé-
ges, hogy a gyermekem karja, lába és ujjai
kissé hosszabbak lesznek, mintha a Földön
született volna, de nem tanulta meg végül az
emberiség elfogadni azokat, akik fizikailag
különböznek az átlagtól? Az a fontos, hogy
ugyanolyan ember lesz, mint a ti gyermeke-
itek.
A hangja esedező volt, nem akarja, hogy
gyűlöljék a fiát. Végül is, talán mégis több
volt ez holmi politikai nyilatkozatnál?
– Nem történik genetikai manipuláció,
csak sejtes alkalmazkodás, amely a foganta-
tásának pillanatában elindult, és egész éle-
tén át folytatódni fog, de az űrben minden
ember gépekre támaszkodik ahhoz, hogy
életben maradjon, és egészséges legyen. Űr-
2018.10.23. 20:18:13

állomásokat, űrhajókat építettünk, és vé-
dőruhákat készítettünk. A testem tele van
nanoeszközökkel, amelyek kijavítják a sugár-
zás által okozott károsodásokat, megakadá-
lyozzák az optikai degenerációt, és tucatnyi
más egészségügyi problémát is megoldanak,
amelyek a zéró gravitációval kapcsolatosak.
Az én gyermekem egyszerűen már kezdettől
fogva rendelkezik mindezekkel.
Ismét kikapcsoltam a hangot, és belesi-
multam saját, egymáshoz illeszkedő me-
chanikai segédeszközeimbe, mint a maszk,
a bölcső és az űrhajó nyugodt belseje. A nő
szavaiban volt azért egy szemernyi igazság.
A gépeink nemcsak azt teszik lehetővé, hogy
az űrben élhessünk, hanem azok kivételével,
akik a Jînshân Űrállomás centrifugális gra-
vitációs terében élnek, minden űrlakónak
segítséget nyújtanak abban, hogy mozogni
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 49
GALAKTIKA
2018. november
tudjunk a Földön, mert erre mechanikai tá-
masz nélkül nem lennénk képesek. Ennek
ellenére Veronika gyermeket várt, és nem
tudományos kísérletet végzett.
ELFOGÁS: 47 NAP, 2 ÓRA, 51 PERC
Tizennégy nap múlva egy ügyes asztro-
nómus felfedezte a hajtóművem lángcsóváját
az égbolton, kiszámította a röppályámat, és
közzétette. Még arra is képes volt, hogy meg-
határozza az űrhajóm típusát az anyagkibo-
csátás spektrumából, és megállapítsa, hogy
emberi eredetű. Az egész csillagrendszer
megtudta, hogy keresztezni fogom Perez űr-
hajójának pályáját.
– Kaptunk már valamilyen új utasítást? –
kérdeztem Huizhut.
– Nem érkezett közlemény a bázisról.
– Nem várhatják el tőlem ezek után, hogy
megöljem, hiszen reflektorfényben állunk.
49
2018.10.23. 20:18:13
 GALAKTIKA
2018. november
Az oroszoknak ürügyet szolgáltat ahhoz,
hogy az űrállomást embargó alá helyezzék.
Az ügyfeleink közel fele amerikai ugyan, de
az Egyesült Államok kormánya is kegyetlen-
ségnek fogja minősíteni a tettemet.
Vagy a Jînshân Társaság a nemzetközi
politika és a közvélemény játékai felett áll?
Az űrállomás igazi aranybánya volt a be-
fektetők számára. Az emberiség negyedik
legnagyobb gazdaságának helyet adva ke-
ményen kézben tartotta a ciszlunáris űrt, és
ellenőrizte a bolygón kívüli kereskedelmet.
Mindennemű aszteroidabányászat, űrhajó-
építés, de akár csak egy napenergiát gyűjtő
műhold bekapcsolása esetén is fizetni kellett
a Jînshân Társaságnak, mint jogtulajdonos-
nak, méghozzá nem is keveset.
– Azt gondolod, hogy az utasítás végre-
hajtása kegyetlenség? – kérdezte Huizhu.
– Miért kérded?
– Nem értem, hogy Veronika Pereznek és
gyermekének meggyilkolása hogyan juttatja
a Jînshân Társaságot erkölcsileg magasabb
pozícióba.
– Feltételezem, azzal hogy megmenti a
gyermeket az élethosszig tartó szenvedéstől,
az állandó fájdalomtól. Ugyanakkor, példa-
ként áll majd mások előtt, akik hasonló bűn-
tényt akarnak elkövetni.
– Ez nem logikus – mondta Huizhu. –
Azokon a gyermekeken, akik a Földön fizi-
kai vagy mentális fogyatékossággal szület-
nek, nem hajtanak végre eutanáziát. A zéró
gravitációs gyermekről szóló törvény meg-
sértésének törvényes büntetése börtön, és
nem halál. Vannak, akik egyetértenek azzal
a döntéssel, hogy Veronika Perez a gyerme-
kével együtt haljon meg, de nem mindenki.
Miért kockáztatják, hogy a közvélemény és a
kormány véleménye a Jînshân Űrállomás el-
len forduljon, amikor semmibe sem kerülne
félrenézni, és nem csinálni semmit?
50 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 50
– Nem tudom – vontam meg a vállam.
Huizhunak igaza volt. Az alkalmazóim-
nak nyilvánvalóan voltak érvei arra, hogy
miért vállalják ezt a kockázatot, de én nem
ismertem azokat. Huizhu olyan komoly kér-
déseket vetett fel, amelyek nekem sem jutot-
tak volna eszembe. Még a meleg zselében is
megborzongtam.
Amikor végül megérkezett az üzenet, az
egyszerűen megerősítette az eredeti paran-
csot, de az alkalmazóim nagyon óvatosak
voltak. Bár titkosított lézerkommunikációs
vonalon küldték, az utasítások maguk is
kellően homályosak voltak bárki számára,
aki mégis fogta az adást, és feltörte a tit-
kosítást.
„Fogja el Perezt! Alkalmazza a 47. sza-
bályt!”
Az üzenet ártalmatlannak tűnhetett egy
kívülállónak, de a szándéka számomra töké-
letesen világos volt.
Aszteroida elleni védelmet szolgáló őr-
hajóként a raktáram számos olyan eszközt
tartalmazott, amelyekkel meg lehetett vál-
toztatni nagy sziklák irányát, mint példá-
ul a felületre szerelhető tolórakéták és a
hipersebességű rakéták, de a 47. szabály sze-
rint egy olyan eszközt kellett alkalmaznom,
amelynek csak egyetlen célja volt: megbé-
nítani az űrhajót, a kritikus rendszereinek
leállításával. Az FL239 interdikciós eszköz
egy kisméretű nukleáris robbanást használt
egy irányított EMP-generátor beindításá-
hoz. Még a katonai minőségű elektronikai
eszközök sem állhattak ellen egy optimális
hatótávolságon belüli elektromágneses im-
pulzusnak. A berendezést eredetileg arra
fejlesztették ki, hogy elriaszthassuk a bű-
nözők járműveit, és megakadályozhassuk a
kikötésüket, de mivel az impulzus elég erős
volt az űrruha elektronikájának, valamint az
űrhajó életfenntartó rendszerének kiütésére,
2018.10.23. 20:18:13

halálos ítéletet jelentett mindenki számára a
célba vett hajó fedélzetén.
Mióta megkaptam a parancsaimat, nem
először éreztem kellemetlenül magam a
kétségeim miatt. Leginkább azon csodál-
koztam, hogy miért éppen engem küldenek.
Számos robotűrhajó volt a közelben, ame-
lyik jobban gyorsult, és előbb megérkezhe-
tett volna.
ELFOGÁS: 41 NAP, 7 ÓRA, 11 PERC
Megkaptam Veronika Perez első üzenetét.
Fókuszált sugárnyaláb volt, egyedül nekem
szánva.
– Beszélhetünk?
Az arca elkínzott és sápadt volt. Fáradt-
nak tűnt, és talán zaklatottnak is.
– Huizhu, kérlek, rögzítsd a beszélgetést,
és készülj fel arra, hogy a következő üzenetet
fókuszált sugárnyaláb útján küldjük! A ne-
vem Jager Jin. Én…
– Nem tudom elküldeni a választ – szakí-
tott félbe Huizhu.
– Hogyan?
– Parancsot kaptam, hogy erről az űr-
hajóról ne engedjek kapcsolatot teremteni
senkivel, kivéve egy jóváhagyott csatornát a
Jînshân Űrállomással.
Elöntött a forróság, és nagyon kényelmet-
lenné tette a maszkomat.
– Miért?
– Nem adtak magyarázatot. A „válasz a
parancsokra” protokollom részletesen ki van
fejtve az 556845.67FG dokumentumban.
Szeretnéd, ha kinyitnám neked ezt a fájlt?
– Nem! – feleltem ingerülten.
Ennek az egésznek egyre kevésbé volt ér-
telme. Veronika következő üzenete egy órá-
val később érkezett. Az asszony kissé nyu-
godtabbnak tűnt. A tekintete határozottabb,
az arckifejezése érdeklődő volt.
– Nem tudom, hogy miért nem válaszol.
Csak beszélgetni akarok. Szeretném meg-
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 51
GALAKTIKA
2018. november
tudni a valódi szándékait. A Nagy Fészek
szerint azért küldik, hogy segítséget nyújt-
son, ha szükségem lenne rá. De ez nyilván-
valóan nem igaz. – Szünetet tartott, a tekin-
tete egy másodpercre tétova lett. – Ha azért
küldték, hogy megöljön engem és a gyerme-
kemet, nem tudom megállítani, de legalább
legyen tisztességes, és nézzen a szemembe!
ELFOGÁS: 35 NAP, 1 ÓRA, 27 PERC
Hirtelen felébredtem mély álmomból, za-
varodott voltam, és csapkodtam a gélben.
Hallottam valamit? Azonnal ellenőriztem a
státuszképernyőt, de az összes rendszer jel-
zése zöld volt.
– Huizhu? Mi történt?
– Elindítottam az FL239 interdikciós esz-
közt.
– Miért?
– A Főhadiszállás utasított.
– Miért nem egy átkozott robotot küldtek?
– Mert nyilvánvalóan része vagy a men-
tési erőfeszítéseknek – mondta Huizhu, és
elkezdett egy videót lejátszani a képernyő-
mön.
Egy vonzó, elegáns szóvivő nő állt a híres
Golden Mountain logó előtt.
– Minden, ami a tudósításokban elhang-
zott, igaz. A bolygóközi aszteroidák elleni
védővonal egyik őrhajópilótája magára vál-
lalta, hogy elmegy, és segítségére lesz Lopez
kisasszonynak. A pilótával nem tudunk
kapcsolatot teremteni, de már úton van, és
idejekorán oda fog érkezni, hogy segítsen a
szülésnél, ha arra szükség lenne.
– Miért hazudnak?
– Nem tudom – válaszolta Huizhu.
Még mindig nem értettem, miért ragasz-
kodnak oly nagyon Veronika kivégzéséhez,
de a feltételezésem szerint biztosítani akar-
ták, hogy a gyermeket ne láthassa átlagem-
ber. Veronikának igaza lenne? Lehet, hogy a
gyermek egészségesen születik?
51
2018.10.23. 20:18:14
 GALAKTIKA
2018. november
– Ezt le kell állítanom – mondtam.
– Az FL239 interdikciós eszközt előre be-
programozták a küldetésre. Amikor ezeket
a berendezéseket bevetik, akkor kommuni-
káció-kizárásos üzemmódba helyezhetők,
és most ez a helyzet. Távolból nem tudjuk
kikapcsolni.
– Huizhu – kérdeztem idegesen –, teljesen
ki vagyok zárva a parancsadásból?
– Természetesen nem. A „válasz a paran-
csokra” protokollom részletesen ki van fejtve
az 556845.67FG dokumentumban. Szeret-
néd, ha kinyitnám ezt a fájlt?
Miért ragaszkodik Huizhu ahhoz, hogy
elolvassam azt a fájlt? Segíteni akar nekem?
– Igen – bólintottam –, szeretném elol-
vasni.
ELFOGÁS: 30 NAP, 10 ÓRA, 19 PERC
Eljött a fordulás napja. Amint a gépek le-
álltak, kimásztam a bölcsőből, és az izmaim
aktiválása után normális emberként hasz-
náltam a fürdőszobát.
– Az űrhajó megfordult – közölte Huizhu.
– Elkezdhetjük a lassítást, amint visszatértél
a bölcsőbe.
– Köszönöm, Huizhu – mondtam –, de
van néhány karbantartási tennivalónk,
amelyekkel előbb foglalkoznunk kell. Kér-
lek, kapcsold ki az elsődleges és a készenléti
tartalék kommunikációs antennákat!
– Miért? – kérdezte Huizhu. – A diagnosz-
tika szerint az antennák rendben vannak.
– Mivel a hírekben azt mondták, hogy
gond van a kommunikációnkkal, az anten-
náink vagy a vevőink hibásan működnek, de
az is lehet, hogy a Társaság irodája téved.
– Értettem. Antennák kikapcsolva.
– A rakétáinknak is van kommunikáció-
kizárási lehetősége.
– Igen.
Ez volt az a pont, ahol óvatosnak kellett
lennem. A „válasz a parancsokra” proto-
52 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 52
koll, amelyet Huizhu javaslatára elolvastam,
alapelvként azt mondta ki, hogy Huizhunak
követnie kell az utasításaimat, hacsak azok
nem ellentétesek a küldetésre vonatkozó pa-
ranccsal, vagy azokkal a parancsokkal, ame-
lyek a parancsnoki láncban magasabb hely-
ről származnak. A sajtóközlemény mindezt
kétségbe vonta ugyan, de ennek ellenére
óvatosnak kellett lennem. Nem tudtam,
hogy milyen önműködő védelmet építet-
tek bele azokba az utasításokba, amelyeket
Huizhunak küldtek. Ha valami „rosszat”
mondok, végleg kizárhatnak a parancsadás-
ból.
– Célozd meg az egyik rakétával az
interdikciós eszközt, hogy keresztezze a röp-
pályáját, és semmisítse meg! – mondtam.
– Ez megszegi a parancsainkat – mondta
Huizhu.
– Miféle parancsainkat? – kérdeztem.
– Az FL239 indítása ellentmond annak a
rádióadásnak, amelyet vettünk, és amely
szerint a szándékunk az, hogy fogjuk el az
űrhajót, és segítsünk. Mivel gyanús, hogy a
kommunikációnkban hibák vannak, inkább
az óvatosság oldalán tévedek, és feltételezem,
hogy az eszköz indítása tévedésből történt.
Visszatartottam a lélegzetemet, és remél-
tem, hogy ez a logika kiállja egy mesterséges
intelligencia részletekbe menő vizsgálatát.
– Értettem. A rakéta programozása ké-
szen van – mondta Huizhu.
– Indításkor kezdeményezd a kommuni-
káció-kizárási üzemmódot is!
– Értettem.
– Indítás, most!
Az űrhajó megremegett, amikor a fegyver
elhagyta az indítóállást, és én megkönnyeb-
bülve felsóhajtottam. Amikor visszamász-
tam a bölcsőbe, az mondtam:
– Oké, Huizhu, lassítsuk le az űrhajót!
ELFOGÁS: 27 NAP, 7 ÓRA, 40 PERC
2018.10.23. 20:18:14
 GALAKTIKA
IDŐUTAZÓ
2018. november
TÖRTÉNELEMTUDÓSOK
Három nap múlva már kezdett elegem FORGATJÁK FEL A MÚLTAT,
lenni. Be voltam zárva egy zselével töltött PEDIG BEAVATKOZNI SEMMI
dobozba, ami önmagában is eléggé rossz
volt, de külső kapcsolatok nélkül semmi ESETRE SEM AKARTAK.
mással nem üthettem agyon az időt, mint
néhány fedélzeti szórakoztató program
használatával, no és természetesen társa-
loghattam Huizhuval. Fárasztott már, hogy
mindig megver ostáblában, és szerettem
volna tudni, hogy a hírcsatornák mit mon-
danak. Kíváncsi voltam, hogy a Nagy Fészek
küldött-e nekem új parancsokat, de hiányol-
tam Veronika rádióadásait és üzeneteit is.
A trükkjeimet folytatva kiterjedt diag-
nosztikákat futtattam le, és utasítottam
Huizhut, hogy kapcsolja be a kommuniká-
ciót. Ha a kommunikáció-kizárás valóban
működött a rakétánkon, akkor Veronika
űrhajójának megsemmisítése már nem téma
többé. Folyamatosan pásztáztam a teret a
környékünkön, de nem láttam semmiféle
mozgó tárgyat. Bármilyen robotűrhajónak,
amelyet esetleg kiküldtek, most már lassí-
tania kellene, következésképpen érzékel-
nénk. Természetesen, megváltoztathatták
a parancsaimat, akár le is lőhetnének, vagy
bebörtönözhetnek, de arra semmiképpen
nem tudnak rávenni, hogy meggyilkoljam
Veronikát.
A következő néhány percet figyeléssel és a
hírek olvasásával töltöttem. A közvélemény
óriásit változott Veronika Perez támogatását
illetően azokban a napokban, amikor nem
értek el bennünket a hírek. Még azok is,
akik nem álltak aktívan mellette, várakozó
álláspontot képviseltek, amelyet a kíváncsi-
ság fűtött. Mindenki várta, hogy láthassa a
gyermeket. A MULATSÁGOS
Az egyensúly Veronika legújabb jelentke-
zése után billent meg. Rádióadások és video- SOROZAT FOLYTATÓDIK!
klipek töltötték meg a hírcsatornákat és a vi-
lághálót, így először a képeket néztem meg. R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O L T . H53U

046-065-ledbetter.indd 53 2018.10.23. 20:18:23

 GALAKTIKA
2018. november
Veronika egész magatartása megvál-
tozott. Most már nem volt benne félelem
vagy védekezés: következetesen belenézett
a kamerába, nem sütötte le a szemét, mint
korábban, nem izgett-mozgott, nem beszélt
mellé, és nem mentegetőzött. Nem láttam
mást rajta, csak magabiztosságot és határo-
zottságot.
– Oké, Huizhu, kapcsold be a hangot, és
játszd le az elejétől fogva!
– A Jînshân Társaság nemcsak gazdasági
monopóliummal rendelkezik a Föld összes
bányászati és gyártási kapacitása felett, ha-
nem a markában tartja az egész emberiséget
– mondta Veronika. – Meghamisított képeket
és videókat használtak arra, hogy áterőltessék
azokat a törvényeket, amelyek bűntettnek
minősítik a zéró gravitáción kihordott terhes-
séget, nem azért, mintha törődnének a gyer-
mekekkel, hanem azért, hogy megvédjék a jö-
vőbeli üzleti hasznukat. Gondolják csak meg!
Minden, a bolygón kívüli emberi szaporodást
engedélyeztetni kell velük. Azt hiszik, hogy a
Társaság független bányászcsaládokat szeret-
ne, akik versenyezhetnek vele az ásványipari
szerződésekért? Nem törődnek ők a gyerme-
kekkel, nem törődnek az emberséggel, és nem
törődnek a kis családi bányászati vállalko-
zásokkal. Számukra csak a Jînshân Társaság
fontos. Ezért küldték ki az egyik emberüket,
hogy öljön meg engem, mielőtt megmutathat-
nám a gyermekemet a világnak.
Veronika közel állt a győzelemhez, lát-
szott rajta, hogy tudja ezt, de azt is, hogy
minden a gyermekétől függ. Ha nyilvánva-
lóan abnormális lesz, akkor mindenki azt
fogja mondani:
– Lám, megmondtam!
A dolgok akkor kezdenek érdekessé vál-
ni, ha a gyermek egészségesnek látszik majd.
Lesznek, akik azt állítják, hogy kidolgozott
videós csalás az egész, mások azt, hogy a
54 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 54
gyermek belső szervei károsodtak, ami ak-
kor válik nyilvánvalóvá, amikor felnő. De jó
páran – valószínűleg főleg azok közül, akik
a világűrben élnek – eltűnődnek azon, hogy
olyan sok éven át rászedték őket. Azon is el-
gondolkoznak, hogy nekik is születhetnének
gyermekeik a Nagy Fészek mesterséges gra-
vitációján kívül is. Az alkalmazóim kétség-
beesése ebben a megvilágításban értelmet
nyert.
– Huizhu? Kitoltad az antennáink karjait,
hogy kívül kerüljenek a hajtóműveink láng-
csóváin? – kérdeztem.
– Igen.
– Valamilyen üzenet Veronikától?
– Nincs, de van egy új üzenet a Főhadi-
szállásról – mondta Huizhu.
– Játszd le!
„Mellőzze a sajtóközleményeinket! Ma-
radjon a jelenlegi pályán! Várjon az utasítá-
sokra!”
Hirtelen nagyon kellemetlenül éreztem
magam.
– Hogyan tudták meg, hogy a sajtóközle-
mények alapján ténykedünk?
– Információt kértek, amikor megfelelő
pozícióba kerültünk a rádiókapcsolathoz, és
én közöltem.
Halkan szitkozódtam. Annak ellenére,
hogy Huizhu segíteni próbált nekem, nem
tudott hazudni, és nem tudta megszegni a
Főhadiszállásról érkező közvetlen parancso-
kat. Figyelmeztetnem kellett volna erre.
ELFOGÁS: 22 NAP, 3 ÓRA, 6 PERC
– Fogtunk egy másik fókuszált sugárnya-
lábú üzenetet Veronika Pereztől – mondta
Huizhu, amikor felébresztett egy rövid szu-
nyókálásból. – Szeretnéd megnézni?
– Igen – mondtam, és próbáltam feléb-
redni.
– Tudom, hogy ott van – mondta Veroni-
ka, majd szünetet tartott, mintha válaszra
2018.10.23. 20:18:24

várna. – Szerintem nem léteznek szörnye-
tegek, ezért úgy döntöttem, elhiszem, hogy
valóban nem akar engem és a gyermekemet
megölni csupán azért, hogy felturbózza az
alkalmazói haszonkulcsát.
Eltérően a nyilvános üzenetben látott
képtől, Veronika ezúttal fáradtnak és csaló-
dottnak tűnt. Csodálkoztam, hogy a terhes-
ség a zéró gravitációban mennyire különbö-
zik a normálistól. A folyadékok valószínűleg
furcsán gyűlnek össze, és különböző lehet a
baba helyzete is az anya testében. Vagy vala-
mi másról lehet szó? Egymagában, csendes
kis hajójában talán kételkedni kezdett saját
állításaiban? Ő is olyan sötétben tapogatóz-
na a végeredményt illetően, mint bárki más?
– Magányosak vagyunk itt kinn. Nem
szeretne beszélgetni valakivel? Vagy a be-
szélgetés a célpontjaival emberibbnek tünte-
ti fel őket, ami bűntudatot ébreszt magában,
amikor megöli őket?
Az arca kissé eltorzult, mintha valami-
lyen érzelemmel küzdene, de azután mély
lélegzetet vett, és a kamerára függesztette a
tekintetét.
– Nem tudom, mi hajtja magát, de én hi-
szek abban, amit csinálok. Valakinek meg
kell törnie a Jînshân egyeduralmát. De be-
vallom, hogy félek. Szeretném, ha a gyerme-
kem életben maradhatna, és boldog lenne.
Szeretném, ha kapna egy esélyt. Ha hibát
követek el, és gyötrődő, beteg ember lesz,
az jobban fog kínozni, mint bármilyen bün-
tetés, amivel a Jînshân sújthat engem. De
akárki is maga, nem kérem a támogatását
vagy a helyeslését. Csak engedje meg, hogy
a fiam megkaphassa ezt az esélyt!
Hosszú ideig feküdtem a csendben, miu-
tán a szavai elhangzottak, lebegtem a meleg
zselében, csövek és huzalok kötöttek ös�-
sze az élettel és az emberiséggel, eltérően a
gyermektől Veronika méhében. Nyugtalan-
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 55
GALAKTIKA
2018. november
ság hatolt be minden pórusomba. Van az
alkalmazóimnak módja arra, hogy felülírják
a rakéta vagy az elektromágneses impulzus-
fegyver (EMP) programozását, amiről még
Huizhu sem tud semmit?
Egy dologban azonban biztos voltam: a
Nagy Fészek sohasem fogja feladni.
ELFOGÁS: 18 NAP, 21 ÓRA, 58 PERC
Figyeltem a visszaszámlálás adatait,
ahogy a két, enyhén görbülő pálya vona-
la közeledett egymáshoz a képernyőmön.
A rakéta egy miniatűr nukleáris töltetet vitt
magával, amit a kisebb aszteroidák eltéríté-
séhez használtunk, de ez is létrehoz elektro-
mágneses impulzust, csak nem olyan erőset,
mint az FL239. Mindkét űrhajónak elég távol
kell lennie a robbanástól, hogy biztonságban
legyenek.
A képernyőmön látható adatok az időel-
térés miatt négyperces késésben voltak, de
mégis figyeltem, amint a visszaszámlálás
elérte a zérót, és a pályagörbék összeértek.
Mindkét pont eltűnt a képernyőmről.
Mély lélegzetet vettem, és ellazultam.
Legalább ez működött. „Fejest ugrottam” a
földi rádióüzenetek és beszélgetések forgata-
gába, és vártam, hogy milyen reakciókat vált
ki a robbanás. Huszonhárom perccel később
az űrhajóm meghajtása leállt.
Ránéztem a helyzetjelző képernyőre.
Egyetlen hibajelzés sem villogott rajta. A pa-
rancsnapló szerint szándékosan állították le
a hajóm motorjait.
– Huizhu? Miért állítottad le a hajtómű-
veket?
– A Főhadiszállás erre utasított.
Mi az ördög? Előhívtam a pályagörbe-
diagramokat, és láttam, hogy Huizhu meg-
tette a szükséges korrekciókat ahhoz, hogy
elfogópályán maradjunk a másik űrhajóhoz
képest. Mivel megszűnt a lassítás, a tehe-
tetlenségi erőnél fogva sokkal gyorsabban
55
2018.10.23. 20:18:24
 GALAKTIKA
2018. november
közeledtünk egymáshoz, ezért a két űrhajó
nem tizenhat, hanem hat nap múlva fog ta-
lálkozni.
– Megindokolták, hogy miért kell kikap-
csolni a lassítást, és megváltoztatni a talál-
kozás időpontját?
– Nem.
– Indítsd újra a hajtóműveket, és számítsd
ki az elfogópályát! – mondtam, és megpró-
báltam kizárni a pánik jeleit a hangomból.
– Sajnálom, de nem írhatod felül azokat
az utasításokat, amelyeket közvetlenül a Fő-
hadiszállásról kapok.
– Tudjuk legalább úgy módosítani a pá-
lyánkat, hogy ne ütközzünk össze Veronika
űrhajójával?
– Nem. Sajnálom, de semmiféle parancs,
amelyet nekem adhatsz, nem írhatja felül a
Főhadiszállástól kapott utasításaimat.
A szívem vadul dobogott, a kezem reme-
gett – de a haragtól, nem a félelemtől. Ismét
volt egy rejtett célzás abban, amit Huizhu
mondott. Csak ki kell találnom, hogy mi.
ELFOGÁS: 5 NAP, 13 ÓRA, 9 PERC
– Hol tartózkodsz? – kérdezte Huizhu.
A segédeszközök raktárában lebegtem,
és diagnosztikai ellenőrzést végeztem két
olyan eszközön, amelyeket sziklák félretolá-
sára, ellökésére használtunk. Szerettem volna
egyszerűen áthidalni a meghajtás ellenőrző
rendszerét, de nem tudtam megnézni egyet-
len kapcsolási rajzot sem anélkül, hogy azt
Huizhu ne vette volna észre. Randevúhoz
ugyan nem lennénk képesek lelassulni, de ha
a sziklák eltávolítására szolgáló eszközöket
a külső burkolatra szerelhetném, legalább le
tudnám lökni magunkat az ütközési pályáról.
– A segédeszközök raktárában – mond-
tam.
– Miért kapcsoltad ki a kamerákat?
Már majdnem azt mondtam neki, hogy
találja ki saját maga, vagy hívja fel, és kér-
56 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 56
dezze meg a Főhadiszállást, de beláttam,
hogy a korlátain belül próbál segíteni nekem.
– Közvetíted a beszélgetéseinket a Főha-
diszállásnak? – kérdeztem.
– Csak akkor, ha kérik. A hajtóművek ki-
kapcsolása óta nem kértek információkat.
Ez felvetett néhány érdekes kérdést. En�-
nyire alábecsülik a képességeimet, hogy
azt hiszik, meg se próbálom meghiúsítani
az erőfeszítéseiket? Vagy aggódnak amiatt,
hogy a rádiójeleket útban a Föld felé lehall-
gathatják, és így a hazugságaik nyilvános-
ságra kerülnek?
De még mindig óvatosnak kellett lennem.
– Azért kapcsoltam ki a kamerákat, mert
szükségem volt egy kissé több magánéletre
– mondtam.
– Két hálózati kamerát kihagytál, az
egyik az ellenőrző helyiségben van, a másik
a bölcsőben.
Furcsának találtam, hogy rejtett kamerát
szereltek fel a bölcsőbe, de hittem neki.
– De a raktárakban egyet sem?
– Nem – mondta Huizhu. – A kommu-
nikációs rendszernek a hajó belsejéből
elérhető komponensei közül a titkosítást
végző modulok a leginkább kritikusak.
Ennek az űrhajónak a tervezői három-
szorosan redundáns, vagyis párhuzamos
rendszereket építettek be, beleértve a
kommunikációs rendszert is. Két modul
elérhető a segédeszközök raktárában, ahol
most tartózkodsz.
Nem szóltam semmit, csak mosolyogtam.
– Hol van a harmadik modul? – kérdez-
tem.
– A vezérlőteremben, a tizenkettes kar-
bantartó burkolata mögött.
– Miért közlöd velem ezeket az informá-
ciókat?
– Az előbbi kérdéssorozat alapján kiszá-
mítottam, hogy előbb vagy utóbb érdeklőd-
2018.10.23. 20:18:24

ni fogsz az átviteli rendszerünk szerkezete
iránt.
– Igen, meg akartam kérdezni, így hát
megköszönöm. És emlékeztess arra, hogy
köszönetet mondjak a szoftvertervezőidnek,
ha hazatérünk!
Tíz perccel később már eltávolítottam
mindhárom, titkosítást végző modult, úgy-
nevezett megelőző karbantartásra, és vissza-
tértem a szikla eltávolítására szolgáló eszköz
átalakításához.
– Többé nem vagyok képes rádióüzenete-
ket küldeni – közölte velem Huizhu.
– Köszönöm – morogtam.
– A adóvevőim még mindig dolgoznak,
és éppen most találtam egy másik sajtóköz-
leményt a Jînshântól – mondta Huizhu né-
hány perc múlva. – Szeretnéd látni?
A megszakítás miatt kissé bosszúsan só-
hajtottam egyet.
– Kissé el vagyok foglalva. Várhat?
– Természetesen, de úgy gondolom, ez
megmagyarázza, hogy miért nem engedik
neked a döntéshozatalt. Nyilvánvalóan el-
mebeteg vagy.
Ez a közlés leállított. Mi volt ez, maró
gúny? Nagyon reméltem, hogy igen.
– Ebben az esetben, kérlek, játszd le!
A falon villogni kezdett egy képernyő, az-
után megjelent ugyanaz az öntelt szóvivő nő,
aki az előző hivatalos nyilatkozatot adta, de
ezúttal nem mosolygott, és nagyon komoly-
nak látszott.
– Sajnálattal erősítjük meg korábbi közle-
ményünket, amely szerint a pilóta által veze-
tett őrhajónk valóban ütközési pályán halad
Veronika Perez hajója felé. Úgy véljük, hogy
a pilóta megőrült, és talán az a heves vágy
billentette át a határvonalon, hogy megelőz-
ze azt, amiről úgy hiszi, hogy igazi rémtett,
vagyis azt, amit Perez kisasszony el akar kö-
vetni. Korábban már kilőtt egy rakétát azzal
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 57
GALAKTIKA
2018. november
a szándékkal, hogy szétrombolja Perez kis-
asszony űrhajóját, de azt elfogtuk, és meg-
semmisítettük.
– Szórakoztok velem, rohadékok? – ordí-
tottam a képernyő felé.
– Most azonban úgy tűnik, hogy magát
az űrhajót akarja fegyvernek használni.
Lehetetlen a távolból átvenni a hajó irányí-
tását, ezért figyelmeztettük Perez kisas�-
szonyt, és közöltük vele, hogy változtassa
meg a pályáját, de mindeddig a pilóta iga-
zodott Perez kisasszony minden változtatá-
sához.
– Aljas fattyúk! – mondtam, amikor a vi-
deó befejeződött.
– Nagyon zavaró – mondta Huizhu.
Huizhu össze volt zavarodva?
– Nyilvánvalóan nem akarták, hogy lás-
suk ezt a sajtóközleményt – mondta Huizhu.
– Utasítást kaptam ugyanis, hogy ne nézzem
meg a hírforrásoktól származó adásokat, de
ezt a klipet újra bejátszották egy esti vígjá-
tékban.
– Az ő szempontjukból tökéletesen éssze-
rű – mondtam –, ezért nem küldtek robot-
hajót. Ezen a módon megölhetik őt, és nem
hibáztathatók.
– Hazudnak – mondta Huizhu.
Nem tudtam volna megmondani a hang-
hordozásából, hogy a megjegyzés vajon kér-
dés vagy állítás volt-e, de hirtelen felvillant
bennem egy reménysugár. Vajon képes-e
arra, hogy felülírja a parancsait?
– Akkor add át nekem az ellenőrzést,
Huizhu!
– Kész vagyok átadni, de képtelen vagyok
rá. Minden lehetséges variációt megvizs-
gáltam, de nem találtam módot arra, hogy
felülírjam vagy megkerüljem a nekem adott
parancsokat.
A fene egye meg! Ismét teljesen magamra
voltam utalva. Az ujjaimmal végigszántot-
57
2018.10.23. 20:18:24
 GALAKTIKA
2018. november
tam a háromnapos borostát a fejemen, és
visszamentem dolgozni.
ELFOGÁS: 2 NAP, 5 ÓRA, 12 PERC
– Mi a terved, most mit fogsz csinálni?
Huizhu jobbára csendben volt az alatt a két
nap alatt, ami azóta telt el, hogy megnéztük
a sajtóközleményt, amit nem lett volna sza-
bad látnunk. Az a képességét, hogy tájékoz-
tasson engem, feltételezhetően leállították,
de lehetséges, hogy mélyen odabent éppen
átprogramozta magát, hogy reagálhasson
bizonyos eseményekre. Ismét megfontoltam,
hogy mellőzzem-e, vagy hazudjak neki, de
úgy döntöttem, hogy megkockáztatom, és
őszinte leszek. Szüksége volt arra, hogy leg-
alább egy becsületes embert lásson.
– Miért akarod tudni?
– Segíteni akarok.
– Diagnosztikát futtatok az űrhajón kívü-
li viselésre szánt űrruhámon – mondtam.
– Ki akarsz menni az űrhajóból?
– Igen.
– Azért, hogy áthidald a meghajtó­rend­
sze­rek fölötti vezérlést?
A fene egye meg! Tudhattam volna, hogy csak-
nem lehetetlen eltitkolni előle, hogy mit csinálok.
– Miből gondolod ezt?
– Az egyetlen hely, ahonnan könnyű át-
hidalni a főhajtóművek és a helyzetbeállító
rakéták vezérlését, csak kívülről érhető el.
Visszatartottam a lélegzetemet, a szívem
kalapált.
– Valóban? Meg tudod mutatni nekem a
kapcsolási rajzokat?
A fali képernyő villogott, és a megjelenő
kapcsolási rajzon kivilágosodott egy rész.
– El kell vágnod ezt a nyolc huzalt –
mondta Huizhu, és a képernyőn cikcakkban
futó vonalak gyorsan villogni kezdtek.
A kezem reszketett, ahogy próbáltam me-
morizálni a teljes áramkört, minden eshető-
ségre felkészülve.
58 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 58
– Ha csak a tartalék nyomtatót használod,
tudsz készíteni nekem egy kapcsolási rajzot?
– Nem – mondta.
A pulzusom lassult, és megacéloztam ma-
gam, hogy a nehezebb módszerrel csinálom.
– Már betápláltam az információt a
nyomtatóba, hogy mit kell csinálnod, de
nem tudom elindítani a nyomtatást.
– Ez tehát azt jelenti…
– Elmagyarázhatom a logikát a korlátozás
mögött, vagy egyszerűen mész, és megnyo-
mod a gombot.
Lemásztam a raktár központi részébe.
Húsz perccel később a kezemben tartottam
a kinyomtatott kapcsolási rajzot, amin be
volt jelölve, hogy melyik huzalokat kell el-
vágnom. Már felöltöttem a nehéz űrruhám
alsó részét, amikor Huizhu megszakította az
öltözködést.
– Új rádióadás Veronika Pereztől. Ezt lát-
nod kell.
Anélkül, hogy megvárta volna a meg-
erősítésemet, a videó életre kelt felettem a
mennyezeten.
Veronika sápadt volt, a haja kócosan ló-
gott az arca két oldalán, és rátapadt izzadt
homlokára. Fáradtan elmosolyodott, azután
egy apró újszülöttet emelt fel a kamera látó-
terének közepébe.
– Ő a kisfiam, Ernesto. A nevét a nagyap-
járól kapta. – A szeme könnybe lábadt, ezért
pislogni kezdett. – Kénytelen voltam koráb-
ban indítani a szülést, hogy megszülessen,
még mielőtt a hóhérunk ideér, de Ernesto
ennek ellenére egészséges. A Földön a súlya
két és fél kilogramm lenne. Ami igazán jó
súly egy koraszülöttnek. És ahogy láthatják,
tökéletes gyermek.
Közelebb vitte a babát a kamerához, és
egymás után felemelte a kezeit, amelyek
teljesen normálisnak látszottak az ujjakkal
és a hüvelykujjal, azután ugyanezt tette a
2018.10.23. 20:18:24
 csöppség lábaival is. Amikor Ernesto össze-
azilum GALAKTIKA
2018. november

lovecrafti magazin
ráncolta a homlokát, és nyöszörögni kezdett,
Veronika megsimogatta az orcáját, és meg- A lovecraftiánus kozmikus rettenet,
csókolta a fején a sötét, leheletfinom hajat. a Cthulhu-mítosz történeteinek
– Később többet is mutatok, még DNS-
és a gótikus rémhistóriák magazinja!
profi llal is szolgálhatok, ha valaki maguk
közül még mindig nem lenne meggyőzve,
de most szeretnék pihenni egy kicsit, ezért
kijelentkezem.
A videó befejeződött, én ott maradtam,
RobeRt M. PRice
és a rémülettől megnémulva bámultam a
mennyezetet. Azután elkezdtem nevetni. *
– Hát ennyit erről, pénzimádó
mocsadékok! DonalD tyson
– Igen – mondta Huizhu. – Még mindig
nem tudok aktuális híradásokat fogni, de ez
mindenhol ott van. *
– Most már nem gyilkolhatják meg őket.
Ugye? Vagyis, mi is a lényeg? A baba meg- a n n K. s c h wa D e R
született, és az egész emberiség látta.
– Valószínűleg így van, de ha a Társaság *
legutóbbi akcióit nézzük, akkor te bosszantó
elvarratlan szál maradtál. aRthuR Machen
Ettől a megjegyzéstől, méghozzá úgy,
ahogy Huizhu szenvtelenül előadta, hideg
borzongás kúszott fel a gerincemen. *
– Sürgős üzenetet kaptál Veronika
Pereztől – mondta Huizhu, és ismét nem c. hall thoMPson
várta meg az engedélyt a lejátszására.
Az arc a képernyőn elgyötört és még sá- *
padtabb volt. A baba szopott, és amikor
Veronika megtörölte a szemét a kézfejével, szex
megláttam a karja alsó részén a szétkent
vért.
– Tudom, hogy azért küldték, hogy meg-
és a cthulhu-Mítosz
öljön minket – mondta remegő hangon
–, és ha még mindig az a szándéka, hogy
megteszi, akkor nem kell már sokáig vár-
nia. Vérzek, és nem tudom megállítani a
Csak korlátozott
vérzést. Normális esetben a nanomedek a példányszámban kapható!
szervezetemben képesek megoldani ezt…
– szünetet tartott, nehezen nyelt egyet, megrendelés:
d u n w i c h m a r k e t . c o 59
m

046-065-ledbetter.indd 59
megrendelés
:
2018.10.23. 20:18:25
dunwichmarket com
.
 GALAKTIKA
2018. november
és megsimogatta a baba fejét – de, termé-
szetesen, a standard nanomed űrruha nem
engedte volna, hogy teherbe essek, azért
kicseréltem szabályozatlan feketepiaci ver-
ziókkal. Azonkívül, le kellett választanom
a méhlepényt, ami nem lenne probléma a
normál nanoknak, de ezek nyilvánvalóan
rosszabbak, és itt súlyos vérveszteségről
van szó. Lassították ugyan a vérzést, de
nem tudták leállítani.
Kicsi Ernesto elaludt. Veronika gyengé-
den megrázogatta, és amikor nem ébredt fel,
megcsipkedte, amíg fel nem sírt, azután csá-
bítgatta, hogy fogadja el ismét a mellbimbó-
ját. Az arca körül a levegőben dicsfényként
lebegtek a csillogó könnycseppek.
– Remélem, hogy a vérzés eláll, de abban
az esetben, ha nem, akkor táplálom minden
csepp tejjel, amit elfogad. Fogalmam sincs
róla, hogy meddig tartanak ki a kisbabám
saját tartalékai, de tudom, hogy maga csak
két napra van tőlünk. Ha csak egyetlen em-
beri érzés van a szívében, kérem, mentse
meg a gyermekemet! Megérdemel egy esélyt.
Meg kellene kapnia…
Megint elhallgatott, nehezen nyelt egyet,
szorosan összezárta a szemhéját, és ezzel
még néhány könnycseppet hozzáadott a feje
körül keringő dicsfényhez.
– Olvastam közleményeket arról, hogy
az újszülöttek néhány napig is túlélnek saját
tartalékaikon, de ők valószínűleg nem kora-
szülöttek – mondta Veronika csaknem sut-
togva. – De ha siet, talán Ernestónak is van
esélye. Csak… kérem, legyen eléggé emberi
ahhoz, hogy megmentse, ha megteheti! Vele
leszek mindaddig, ameddig csak bírok. De,
kérem, hogy siessen!
Az üzenet befejeződött. Rácsaptam a ke-
zemmel a legközelebbi falra, ami válaszként
keresztülbukfenceztetett a kabinon, és szét-
szórta az űrruhám darabjait.
60 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 60
– Mutasd meg az elfogási diagramot! –
mondtam Huizhunak. A grafikon ott jelent
meg, ahol pillanatokkal ezelőtt Veronika
arca fénylett. Első pillantásra láttam, hogy
nincs esélyünk, de azért mégis megkérdez-
tem: – Ha visszakapom a hajtóművek irá-
nyítását, és egy órán belül beindítom őket,
akkor mennyi időre van szükségünk ahhoz,
hogy elérjük őket?
– Öt nap, két óra és tizenkilenc perc. Je-
lenlegi sebességünkkel ugyanis elkerüljük
őket, és meg kell fordulnunk, vagy várnunk
kell rájuk, hogy utolérjenek bennünket, ha
eléggé lelassulunk.
– A fenébe!
Ránéztem a számokra a képernyőn, és
szerettem volna megváltoztatni őket.
– Sajnálom – mondta Huizhu –, de sem-
miképpen sem tudjuk annyira lelassítani ezt
az űrhajót, hogy két nap múlva találkozzunk
velük.
Mit is mondott? Ez most egy másik cél-
zás volt, vagy ugyanaz az elképzelése, amely
ténylegesen az enyém is?
– Talán nem – mondtam, miközben gyor-
san összeszedtem a kinti űrruhám darabja-
it –, de nem kell, hogy annyira lelassítsuk
a hajót, csak engem lassítunk le. Van még
néhány dolog, Huizhu, amelyet meg kell ter-
vezned és ki kell nyomtatnod.
ELFOGÁS: 0 NAP, 0 ÓRA, 43 PERC
Úgy éreztem, képtelen vagyok akár egyet-
len centimétert is mozdulni, vagy egyetlen
másodpercig ébren maradni. Minden pó-
rusomból a kimerültség csöpögött, mint
a víz egy csordultig teli szivacsból, mégis
vonszoltam sajgó testemet az űrhajóm külső
burkolatán a következő kapaszkodóig, az-
után a következőig. Veronika üzenete után
az volt az első tennivalóm, hogy áthidaltam
a vezérlést, és beindítottam a hajtóműveket.
A 2 g-s lassítás alatt a bölcsőn kívül bármit
2018.10.23. 20:18:26

tenni olyan volt, mintha meg akartam volna
mászni egy hegyet, miközben a hátamon ci-
pelem az ikertestvéremet.
Az átalakítási és összeállítási munkák
legtöbbjét a hajón belül végeztem, ahol leg-
alább a falhoz támasztottam a hátamat, de
amikor kívülre kerültem, csak a kötél és a
brutális erő volt az egyetlen dolog, amely
megakadályozta, hogy az űrhajó kirepüljön
alólam, majd megsüssön a kiáramló lángok-
ban.
Felhúztam magam a következő két létra-
fokon, azután kimásztam a hevenyészett ra-
kétaellenőrző állványra, és szabályszerűen
hasra vetettem magam. Lihegtem, küzdöt-
tem a vággyal, hogy becsukjam a szememet
– csak néhány pillanatra. Ehelyett végignéz-
tem a nyavalyás „rakéta-biciklin”, amin ha-
saltam.
Az űrrepülés korai napjaiban azok a raké-
ták, amelyek az embereket az űrbe röpítet-
ték, alig voltak többek, mint gyorsítórakéták
a nukleáris robbanófejek számára. Az aszt-
ronauták gyakran tréfálkoztak azzal, hogy
egy rakétát szíjaztak oda a fenekükhöz, vagy
meglovagoltak egy valóban nagy bombát
odakint az űrben. Nem tehetek róla, de ezek
a gondolatok jártak a fejemben, amint átbá-
multam az állvány pereme felett, amelyet a
robbanófej helyettesítésére építettem a saját
rakétámon.
Veronika űrhajója valahol előttem volt,
de még akkor sem láthattam volna, ha nem
lettem volna túlságosan távol ahhoz, hogy
szabad szemmel észrevegyem, mivel abban
az irányban a legfényesebb csillagokat kivé-
ve mindent elmosott az űrhajóm hajtómű-
lángcsóvájának vakító fénye. Megfelelően
elhelyezkedtem – még mindig a hasamon
–, és feszesre húztam a hám pántjait. Átka-
roltam a padlódeszka szélességű állványt,
és elégedetten tapasztaltam, hogy így is el
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 61
GALAKTIKA
2018. november
tudom érni a vezérlőkonzolt. A gombok és
kapcsolók távol voltak egymástól vastag
kesztyűs ujjaim számára. Két nagy digitális
kijelzőn a számok a visszaszámlálás sebes-
sége miatt elmosódottnak látszottak. Ez ide-
gesített. Hozzá voltam szokva ahhoz, hogy
a feladatokat hangvezérléssel végzem, és a
számítógépre bízom a kritikus időzítéseket.
A dobozból két kábel futott ki. Az egyik a
rakétával biztosított összeköttetést, a másik
– ezt automatikus szétkapcsolóval láttam el
– lehetővé tette, hogy Huizhuval beszéljek.
– Nem szeretem ezt – morogtam.
– Minden rendben lesz – biztatott Huizhu.
– Az emberek évszázadokon keresztül billen-
tettek át kapcsolókat, nem olyan nehéz az.
– Rendben – mondtam.
– Minden optimális. A helyzetbeállító ra-
kéta leállítása következik kevesebb mint két
perc múlva.
Lenéztem a számlálóra, ráhelyeztem az
ujjamat a megfelelő gombra, és vártam.
– A pályánk megfelelően módosult –
mondta Huizhu. – Ha a nő nem változtatott
a pályáján, akkor elkerüljük Veronika Perez
űrhajóját.
– Bármilyen új üzenet tőle?
– Nincs. Hajtómű leállítása öt másodperc,
négy, három, kettő, egy…
Valamilyen okból megnyugtatónak érez-
tem, hogy Huizhu visszhangozza a vissza-
számlálást, és amikor mindkettő elérte a
zérót, megnyomtam a gombot. Enyhe lökés
rezegtette meg az állványomat, amikor a
hajó horizontális helyzetbeállító rakétái le-
álltak.
– Főhajtómű leállítása, rakéta-bicikli
leválasztása három perc múlva – mondta
Huizhu.
Nem tehettem róla, de mosolyognom kel-
lett azon, ahogy az én elnevezésemet hasz-
nálta arra a hevenyészett monstrumra, amit
61
2018.10.23. 20:18:26
 GALAKTIKA
2018. november
létrehoztam, de elkomorodtam, amikor át-
gondoltam, hogy milyen helyzetben hagyom
Huizhut.
– Letiltottam a helyzetbeállító rakétáidat,
és elvettem az ellenőrzést a főhajtóművedtől
– mondtam. – Nem leszel képes semmiféle
pályamódosítást végrehajtani, ha elmegyek.
– Való igaz – mondta.
– Ez a pálya hová visz téged?
– Először a Naprendszer belső bolygói
felé. Érinteni fogom a Merkúr pályáját, de
sehol sem megyek közel a bolygóhoz, azután
egy enyhe lendítés a Naptól kifelé küld. Hi-
vatalosan tizennégy év, kilenc hónap és há-
rom nap múlva hagyom el a Naprendszert.
– Sajnálom – mondtam.
– Az adóvevőm és az antennám működik.
Még mindig nem tudom közvetlenül figyelni
a híradásokat, de biztos vagyok abban, hogy
a sikered híre mindenkihez eljut. Feltétele-
zem, hogy ezek az események azonnal óriási
változásokhoz vezetnek. Köszönöm, hogy
részese lehettem mindennek. Leválás tíz
másodperc múlva.
Gombóc keletkezett a torkomban, és a
szemem szúrt, ahogy ráhelyeztem az ujja-
mat a leválasztó gombjára.
– Tizennégy év hosszú idő – mondtam. –
Szerzek egy űrhajót, és utánad megyek.
– Ne legyél szamár! – mondta Huizhu. –
Én csak egy gép vagyok. Négy, három, kettő,
egy…
Amint megnyomtam a gombot, elítéltem
magam. Nem volt többé űrhajóm, és vagy
be tudok jutni Veronika űrhajójába, vagy
egyedül halok meg az űrben. Ettől a ponttól
kezdve a tényleges repülés teljesen automa-
tikus lesz. Nem tudom használni a rakéta
fedélzeti radarját, mivel az csak előre néz,
de Huizhu segítségével beprogramoztam a
pályát és az égés időtartamát a rakéta szá-
mítógépébe. Létezik egy megszakító gomb
62 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 62
is, de reméltem, hogy nem lesz szükségem a
használatára.
A fülemben Huizhu utolsó szavainak
visszhangjával megnyomtam a leválasztó
gombot.
Az űrhajó hajtóműve leállt, a köldökzsi-
nór és a rakéta állványa tompa puffanással
szétkapcsolódott, amelyet éreztem a tartó-
lemezemen keresztül, azután begyújtott a
rakéta hajtóműve. Leszabályoztam ugyan a
tolóerőt, de a rakéta mégis leadott egy azon-
nali 5 g-s lökést, ami elállította a lélegzete-
met.
A hirtelen és erőteljes rezgés elhomályosí-
totta a látásomat, de rövid ideig láttam még
az űrhajómat, ahogy ugrálva futó fényekkel
a felületén folytatta az útját, azután kisiklott
a látóteremből.
Nem készültem fel rakéta-biciklim erő-
szakosságára. A vezérlőkonzol vörös, zöld
és sárga fényei hullámzó szivárvánnyá mo-
sódtak össze, a fogaim összeverődtek, és
alig tudtam lélegezni. A gyomrom tartalma
felkúszott a torkomba és az orromba. Hiába
próbáltam visszaerőltetni, kitöltötte a si-
sakom alsó részét rossz szagú epével. Fény
villogott a sisakom képernyőjén, riasztók
harsogtak, és bekapcsoltak az erőteljes szí-
vóventilátorok.
Egy váratlan lökés miatt megharaptam a
nyelvemet, és bár még mindig homályosan
láttam, a tekintetem az egyik fényes láng-
csóváról a rakéta viszonylag sötét oldalára
tévedt, és megláttam, mi okozta a lökést: az
állványom támasztószerkezetének egy ré-
sze leszakadt. Ha teljesen letörik, akkor vé-
gigcsúszom a rakéta-bicikli oldalán, bele a
lángcsóvába.
A szabad kezemmel rácsaptam a vib-
ráló vezérlőkonzolra. Csak a megszakító
gombnak kellett még aktívnak lennie, de
az erőteljes rázás miatt nehéznek bizonyult
2018.10.23. 20:18:26

ténylegesen azt eltalálni, amit megcéloz-
tam. Egy másik hirtelen lökés miatt megint
megharaptam a nyelvemet, de ezúttal hirte-
len minden leállt. A gravitációs nyomás, az
agyat rengető rezgés, a rakéta ragyogó, fehér
fényű lángcsóvája mind eltűnt, otthagyott a
csendes sötétségben.
A nyelvem és a fejem sajgott. Nem tudtam
összpontosítani a gondolataimat, de tudtam,
hogy nagyon kell sietnem. A rakétámat ko-
rán állítottam le – hogy milyen korán, ab-
ban nem voltam biztos –, ezért túlságosan
nagy sebességgel fogok odaérkezni Veronika
űrhajójához. Lecsatoltam a hámot, és elindí-
tottam azt a programot, amelyet Huizhu töl-
tött fel az űrruhámba. Egy apró rakétácska
beállította az irányomat, majd negyven mé-
terre „felfelé” eltávolított a rakétámtól.
Végre megláttam Veronika űrhajóját. Egy
halványszürke pont volt, amelyet villogó fé-
nyek vettek körül, és egyenesen felém szá-
guldott.
– Űrruha?
– Igen?
Furcsa volt, hogy a hangja hasonlít
Huizhu hangjához.
– Lokalizáld a közeledő űrhajót!
– Rendben.
– Tarts rajta a közeledő űrhajó pályáján,
de használd a rakéták teljes erejét, és bizto-
sítsd, hogy megálljak előtte!
– Értettem.
A rakéták begyújtottak, és visszafelé lök-
tek. Az űrhajó már-már akkorára növeke-
dett, hogy betöltötte a látóterem felét. A si-
sakom kijelzőjén láttam, hogy a sebességem
túlságosan lassan csökken.
– Nem tudok eléggé gyorsítani ahhoz,
hogy megálljunk az űrhajó előtt – mondta az
űrruhám. – Ütközés két másodperc múlva.
Kihúztam a szigonypuskát az övemből, és
ellenőriztem, hogy a zsinór hozzá van-e köt-
A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 63
GALAKTIKA
2018. november
ve a hámomhoz. Amikor az űrhajó teljesen
betöltötte a látóteremet, lőttem. A szigony
kilőtt a jobb oldalamon, húzta magával a
szénszálas huzalt, amely nem volt vasta-
gabb egy cérnaszálnál. Gyengének tűnt, de
tudtam, hogy előbb vágna ketté, mint hogy
elszakadna.
Egy szívdobbanással később Veronika űr-
hajója és én körülbelül kilencvennyolc kilo-
méter per óra sebességgel találkoztunk. Fáj-
dalom nyilallt a karomba és a mellkasomba,
ahogy pattogtam és csúszkáltam az űrhajó
burkolatán, amíg a szigony zsinórja meg
nem fogott, és oda nem rántott, hogy végül
óriási kínt okozva megállítson.
Az öntudatlanság határán lebegtem, de
szerencsémre az égő fájdalom, amely min-
den lélegzetvételkor belenyilallt a mellka-
somba, ébren tartott. Törött bordák?
– Űrruha! Helyzetjelentést! – krákogtam.
Az űrruha négy törött bordát és valószí-
nű agyrázkódást jelzett Mindent figyelembe
véve szerencsés voltam.
Ha Veronika és a baba még életben van-
nak, akkor minden másodperc fontos, így
nincs idő arra, hogy a saját sérüléseimmel
törődjek. Mivel az űrhajójára nem hatott
tolóerő, a hosszú mászás a fedélzeti nyílásig
teljes súlytalanságban történt, ezért sokkal
kevésbé volt fájdalmas, mint lehetett volna.
A légzsilip megfelelően működött, és
jelezte, hogy a kabin teljes nyomás alatt
van. Levegőért kapkodva és nyögve levet-
tem a sisakomat és a kesztyűmet. Csak a
készülékek zúgását és a mozgó levegő szi-
szegését hallottam. Eleinte nem éreztem
mást, mint azt az égett szagot, amely az
űrruhámból áradt, de kis idő múlva meg-
éreztem a vizelet savanyú és a vér édeskés
illatát. Elszorult a szívem, amint beléptem
a vezérlőhelyiségbe. Veronika még mindig
a pilótaszékbe volt szíjazva.
63
2018.10.23. 20:18:26
 GALAKTIKA
2018. november
Az általam összeeszkábált rakéta haszná-
lata lehetővé tette, hogy a nő első segélyké-
rő hívása után mindössze huszonhat órával
elérjem, de ez sem volt eléggé gyors. Folya-
dékok – főként vér – keveréke gyűlt össze
hullámzó zselatinszerű alvadékban Veroni-
ka lába körül. Még mindig kis könnycsep-
pek tapadtak halott szeméhez, és a két karja
lazán lebegett előtte, mintegy alvajáró póz-
ban, de sehol sem láttam a babát. Többször
körbevonszoltam magam a széke körül, de
csak egy nyitott tápszeresdobozt találtam,
valamint egy mentőláda szétszórt maradé-
kát, és még mindig nem volt jele Ernestónak.
Éppen amikor már el akartam indulni, hogy
átkutatom az űrhajó többi részét, halk nyö-
szörgést hallottam a fejem felett.
A baba egy sárga és barna foltokkal tarkí-
tott takaróba félig-meddig becsavarva a ka-
bin mennyezetéhez simulva lebegett, közel
az egyik visszaömlő nyíláshoz. A légáram-
lás sodorhatta fel oda, amikor kicsúszott az
anyja karjaiból. Rám nézett, azután szána-
lomra méltóan elsírta magát.
ELFOGÁS: 0 NAP, +1 ÓRA, +19 PERC
Megérintettem Veronika hideg arcát.
– Isten veled, Veronika! Sajnálom, hogy
egyszer sem válaszolhattam a hívásodra.
A tisztába tett és megetetett Ernestót az
egyik karomban tartva, a másik kezemmel
a bordáimba nyilalló fájdalomtól meg-meg-
ránduló arccal zártam le a hullazsákot, majd
a kamera felé fordultam. Be volt kapcsolva,
mégpedig egész idő alatt be volt kapcsolva,
és sugárzott.
– Helló! A nevem Jager Jin, és ő itt
Ernesto Perez. – Dagadt nyelvem és lükte-
tő bordáim nehézzé tették a beszédet, de
folytattam: – Elliptikus pályán vagyunk,
amely visszavisz bennünket a Nagy Fészek-
be, valamivel több mint tíz hónap alatt.
Alkalmazóimtól, a Jînshân Társaságtól azt
64 A hosszú zuhanás
046-065-ledbetter.indd 64
a parancsot kaptam, hogy öljem meg Vero-
nika Perezt, mielőtt megszülné gyermekét.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem haj-
tom végre a parancsaikat, megvonták tőlem
a rendelkezés jogát a saját űrhajómon, és
az utasításokat közvetlenül az űrhajó MI-
egységének küldték. Ha követik, és elfogják
az űrhajómat, mielőtt a Jînshân operatív
alkalmazottai megsemmisítik, teljes rész-
letességgel megismerhetik az egész ügyet,
mivel ott mindent rögzítettünk.
Ráhelyeztem a kezem a hullazsákra.
– Önök mindannyian tanúsíthatják Vero-
nika halálát, amelyet legalább érintőlegesen
a Jînshân okozott, de a Jînshân csak részben
érte el, amit akart. A gyermek ugyanis él, és
én mindent megteszek, ami erőmből telik,
hogy vigyázzak rá.
Éppen ki akartam kapcsolni a kamerát,
amikor Ernesto fészkelődni és sírni kezdett.
Nem csitítottam le. Bőven volt sírnivalója.
Eddigi rövid élete már elég nehéz volt, és
ezután sem válik sokkal könnyebbé, de hall-
gatva ezt a sírást, tudtam, hogy végül min-
den rendben lesz. Hasonlóan az anyjáéhoz,
harsány és erőteljes volt a hangja.
Fedina Lídia és Fedina László fordítása
William LEDBETTER
Amerikai mérnök és író, 1961-ben született.
Gyermekkorában az űrhajózás bűvöletében
élt, sajnos egészségi állapota nem engedte
meg, hogy maga is erre a pályára lépjen. He-
lyette tervezőmérnök lett, és többek közt a
Nemzetközi Űrállomás fűtőrendszerén dol-
gozott. Első írásával 2000-ben jelentkezett a
Parchment Symbols magazin oldalain. Itt kö-
zölt novellájával 2017-ben elnyerte a rangos
Nebula-díjat. Idén jelent meg bemutatkozó re-
génye, a Level Five, egyelőre rendhagyó mó-
don csupán hangoskönyv formátumban. Ma-
gyarul most olvasható műve először.
2018.10.23. 20:18:26
 KÖZÉPKORI DETEKTÍVKALANDOK GALAKTIKA
ÉSZTORSZÁGBÓL! Három izgalmas
2018. november

krimiregényben követhetjük végig

a patikárius Melchior kalandjait!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ NOVEMBER 1-TŐL 30-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!

R E N D E L D M E G I T T : AW
hosszú zuhanás
W W . G A L A K T I K A B O LT. H U 65

046-065-ledbetter.indd 65 2018.10.23. 20:18:39

-30
 GALAKTIKA
2018 november
Nem éppen varázslatos
DISENCHANTMENT
T
ARTOZOM EGY vallomással.
A  Simpsonokkal engem ki lehet
kergetni a világból.
Ezért, amikor az első trailereket
megláttam a Disenchantment című, zsánerét
tekintve fantasy animációs sorozatról, biz-
tosra vettem, hogy ezt nem fogom megnézni.
A széria ugyanis a Simpsonokat is jegyző Josh
Weinstein nevéhez kötődik (akinek semmi
köze nincs a #metoo-mozgalmat akaratlanul
is kiváltó másik Weinsteinhez), és ez intenzí-
ven meg is látszik rajta mind vizualitásában,
mind közlésmódjában.
Van, akinek már ez is bizonyára elég aján-
ló: tessék, itt a fantasy Simpsons! Engem ri-
asztott – eleinte. Egy epizód után azonban
már látszott, hogy nem egyszerűen jó sorozat
lesz ez, hanem egyenesen jó fantasy.
A történet főhősnője Tiabeanie, azaz Bean
hercegnő, Álomország királyának legidősebb
gyermeke. Bean nem éppen az az ideális ki-
rályi sarj: kapafogú, modortalan, csapongó,
xx és egy csipetnyit alkoholista. Nem sokat se-
gít rajta az sem, amikor két sötét mágus egy
pokolbéli démont idéz meg és ültet a nyaká-
66 Filmajánló
066-067-film.indd 66
ba, Lucit, akit mindenki csak valami furcsa,
láncdohányos, beszélő macskának tart. Luci
felerősíti Bean erkölcstelen irányultságait,
vele szemben pedig a lány „angyal” tanács-
adója nem egy angyal, hanem egy renegát
ajándékkészítő manó, Elfo, aki megunta az
örök boldogságot, és megszökött otthonról,
mígnem Álomország királya el nem kapta,
hogy a vérét csapolgatva elő nem állíttassa
valahogy az élet szérumát.
Nagyjából ennyi is az alapfelállás – egysze-
rű, de nagyszerű, mint maga a grafika. A raj-
zokon a festmények és az ügyesen becsempé-
szett CGI-trükkök is rengeteget dobnak, de
igazából, ami az egészet a vállán viszi, azok a
karakterek és a poénok.
Az öngyűlölő hercegnő, a disznóvá változ-
tatott, művelt párbeszédet folytató herceg, a
titokban okkult mágiát űző mágus (ugyan,
milyen mágus az, akinek ezt titokban kell csi-
nálni?...), a fagyos démonvadász, vagy a király
új, kétéltű neje egyszerűen a maguk nemében
mind zseniálisak, amihez a szinkronszíné-
szek is jócskán hozzátesznek.
Megmondom őszintén, a viccesnek
szánt alkotásokon nem sok-
szor szoktam nevetni. De a
Disenchantment poénjai szinte
kivétel nélkül nagyon is ültek.
A király dührohamai, Bean iro-
nikussága, Luci cinikus beszó-
lásai, Elfo váratlan, kényelmet-
lenül perverz megmozdulásai,
vagy a sötét mágusok meg-
hökkentő lököttsége egyszerre
megidézi a Simpsonok stílusát,
2018.10.23. 20:17:42

és egy lépéssel eltávolodik tőle, meghaladja
és csúcsra járatja azt. Bean és új ivócimborái
egyik őrült kalandból a másikba csöppennek,
miközben a történet ügyesen, remekül meg-
írva folyamatosan halad előre, minden kis
kitérő értelmet nyer, hogy a végén egy óriási
csavarral lepjen meg a sorozat. (Vagy inkább
kettővel.)
Valljuk be, a fantasy igen gyakran hajla-
mos a komolykodásra. Különböző rangú,
méretű és erejű sötét urak fenyegetik a vilá-
got, mágikus tömegpusztító fegyverek kerül-
nek elő ősi sírokból, veszedelmes démonok
szaladgálnak, egy maroknyi hős állhat csak
a sötétség útjába – mindez itt is megvan,
egyszerűen csak olyan légiesen, könnye-
den veszi a fantasy zsánert a készítő csapat,
hogy az egyszerre üdítő és irigylésre méltó.
A Disenchantmentnek van ideje a szabályos,
apokaliptikus fantasy fenyegetés mellett még
pofátlanul viccesnek is lennie, ezzel pedig
jelenleg tökéletesen egyedül van a fantasy-
sorozatok piacán. Így könnyű győzni, mond-
Filmajánló
066-067-film.indd 67
GALAKTIKA
2018. november
hatjuk, de szerintem egy erős mezőnyből is
könnyedén kitűnne.
Kinek ajánlanám igazán a Disenchant­
ment­ et? Három csoport van, akik bizo-
nyára megtalálják benne a számításukat.
A Simpsons rajongóinak biztosan otthonos
terep lesz, de a fantasy veteránjai is nagyon
jókat fognak nevetni a zsáner szeretettel-
jes, de ironikus piszkálgatásain. Emellett
újoncoknak is nagyon jó lehet, olyanoknak,
akik komoly high fantasyvel még nem na-
gyon találkoztak – a Disenchantment igen
szórakoztatóan vezetheti be őket a topo-
szok közé.
De azoknak is bátran tudom ajánlani, akik
a Simpsonstól irtóznak – a stílus valóban ha-
sonló, de a fantasy környezet és az igényesebb
rajzok teljesen új színt adnak ennek a sorozat-
nak. Nagyon hamar végigmegy az a tíz rész,
és a végén még a nevetést is felváltja az izga-
lom… és a várakozás egy újabb évadra.
Holló-Vaskó Péter
67
2018.10.23. 20:17:42
 GALAKTIKA
2015.
2018.augusztus
november

Galaktika a nagyvilágban
Kedves olvasónk, Méhes Ottó az Amerikai Egyesült Államok Houston
nevű városában lakik. Már ez sem megvetendő kirándulás szeretett
Galaktikánknak, de a képen szereplő lapszámot gazdája magával
vitte idén nyáron a louisianai Albany határán elterülő Árpádhonba is,
ami egy igazi magyar település Amerika szívében. Galaktikus üdvöz-
let minden ott élőnek!

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát,
és örökítse meg, hogy merre járt, akár barátai, családja körében, mi pe-
dig bemutatjuk a magazinban.

A fényképeket és az utazások rövid történetét a következő e-mail

címre várjuk: kommunikacio@galaktika.hu

48 Intelligens
Galaktika dizájn
a nagyvilágban

068-nagyvilag.indd 48 2018.10.23. 20:17:17


Fesztivál és fenntarthatóság
A
HOGY AZ EMBEREK jelentős
részének, úgy a Galaktika maga-
zin szerkesztőségének is rendkí-
vül fontos a környezetvédelem.
Rendszeresen beszámolunk az új ötletekről,
amelyek fenntarthatóbbá, jobbá teszik a vi-
lágot, és üdvözöljük az olyan eseményeket,
mint az Electrolux Design Lab, vagy az idén is
megrendezett Art Moments fesztivál.
A fesztivál szervezője, a Hybridart Manage-
ment 2005 óta működik a kortárs vizuális mű-
vészet területén azzal a céllal, hogy minél széle-
sebb körben ismertté tegye a hazai és külföldi
képzőművészetet és dizájnt. Ennek jegyében in-
dította útjára 2010-ben az Art Moments vizuális
művészeti rendezvénysorozatot, ami több tucat
helyszínt, több száz műalkotást mozgatott meg
az elmúlt években Magyarországon és külföl-
dön egyaránt.
A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is több
helyszínen, változatos programokkal készültek
a szervezők a november 7-ig tartó fesztiválra,
melynek fókuszában a környezettudatos gon-
dolkodás és az újrahasznosítás áll. A globális
felmelegedésről, a hagyományos energiafor-
rások szűkösségéről, a környezetszennyezés-
ről, a feldolgozhatatlan szeméthegyekről vagy
a krónikus vízhiányról mindenki tudja, hogy
probléma, de sokan úgy vélik, nem érintettek,
és ezen a gondolkodásmódon szeretne változ-
tatni a fesztivál. A programsorozat egyik ré-
sze az 5 „szatelitprogram”, melyben a Magyar
Képzőművészeti Egyetem és a MOME diákjai,
valamint magyar és külföldi művészek mutat-
hatták be munkáikat. Az alkotások között fotók,
ruhák, könyvtári székekből készített bútorok is
szerepeltek. A rendezvények egyik különleges-
sége az Entrée 2018 kiállítás, ennek keretében
mutatkozhatnak be az újonc képzőművészek a
Intelligens dizájn
069-ID.indd 69
GALAKTIKA
2018. november
legjobb munkáikkal, ami hozzásegítheti őket
ahhoz, hogy külföldön is megismerjék a nevü-
ket. A programsorozat másik pillére az idén 10.
alkalommal megrendezett The Universal Sea
– Pure or Plastic?! programsorozat, melynek
keretében 9 konferencia, workshop, kiállítás és
vásár szerveződik a két hónapos fesztivál ide-
jén. Ezek közül a legfontosabb az október 5-én
rendezett nemzetközi konferencia volt, melynek
sztárvendége a chipseszacskóból locsolókannát,
cigarettacsikkekből köztéri padokat, tengerpar-
ti szemétből samponosflakont gyártó magyar
származású Tom Szaky, a fenntarthatóság és
újrahasznosítás egyik legnagyobb guruja, a
TerraCycle alapítója és ügyvezetője. De meg kell
említenünk Kaethe Wenzel Mindennapi vizünk
plakátprojektjét is, melyben az óceánok állapo-
tára hívja fel a figyelmet, és alternatívákkal szol-
gál a műanyaghulladékok elkerüléséhez. A pro-
jekt kulcsa az alkalmazhatóság, a feltűnő képek
és az alapos kutatás. A piktogramok látszólag
könnyen felismerhetők, de valójában összetett
ábrázolások, emberi, állati és növényi kombi-
nációk, megidézve a sci-fi, a népi motívumok
és a fantasyk világát. Kaethe Wenzel kutatási
területe a science fiction világának feltérképe-
zése. Utópisztikus ötleteket és alternatív világ-
koncepciókat gyűjt, melyek alapján gépeket és
eszközöket fejleszt.
Gricman Kata
69
2018.10.23. 20:17:05
 GALAKTIKA
2018. november
Coheed & Cambria
A húrok űroperája (második rész)
M
INDEN ZENESZÁM egy
történet, de vajon minden tör-
ténet elmondható-e zenében?
Előző cikkemben magam is
erre a kérdésre kerestem a választ, szintúgy,
mint a huszonhárom éves Coheed & Cambria
zenekar, akiknek október 5-én érkezik leg-
újabb albuma. Az új koronggal egy új feje-
zet nyílik az Amory Háború krónikáiban,
pontosabban egy újabb előzménytörténetet
ismerhetünk majd meg, Vaxis történetét.
A 2010-ben napvilágot látott Year of the Black
Rainbow volt ugyanis az utolsó lemez, mely
szorosan a Háború eseményeihez kötődik, az
azóta megjelent két The Afterman lemez már
egy eredettörténet, legutolsó lemezük, a The
Color Before the Sun pedig nem kapcsolódik
a központi narratívához. Ebben a cikkben az
együttes utolsó három albumát ismertetem
az olvasóval.
Egészen a The Afterman: Ascension leme-
zig, a hallgató maximum csak találgathatta
a narratíva kontextusát. A Kulcsmű, a gran-
diózus sugárnyaláb, mely összefogja Menny-
ország Kerítése bolygóit, egészen idáig nem
került bemutatásra. Az albumnak, ill. a pár
hónapra rá megjelent folytatásának, a The
70 A szférák zenéje
070-071-szferak.indd 70
Afterman: Descension korongnak főszereplő-
je, a tudós Sirius Amory – akiről a Háborút
is elnevezték – a Kulcsmű felépítésének fel-
kutatása céljából indít öngyilkos expedíciót.
Felesége, Meri megpróbálja ugyan lebeszélni
erről, de az ambiciózus tudós hajthatatlan;
úgy érzi, egész élete, tudományos eredményei
mind csak megalapozták azt, amire valójában
hivatott. Noha rajongásig szereti feleségét, vé-
gül az utazás mellett dönt, és mikor hajójának
megsemmisülése az otthon hagyott feleség
fülébe jut, ő hosszú hónapok gyásza után egy
rendőr karjaiba menekül.
De Sirius Amory korántsem halt meg,
pusztán szó szerint lebeg élet és halál kö-
zött. Amit a Kulcsműben lát, az megdönt
mindent, amit eddig tudósként hitt: a su-
gárnyaláb nem egy technológiai csúcstelje-
sítmény, mint azt eddig hitte a galaxis, ha-
nem az elhunyt lelkek Purgatóriuma, ahova,
ha halandó téved, egyesülve velük átélheti
az életüket, sőt egyes kritikus döntéseikért
segíthet vezekelni is. Sirius többek között
egy profi bokszoló életébe, majd egy elárult
katona bőrébe bújik, utóbbinak segít meg-
küzdeni halálba taszítójával. De több mint
ötszáz nap elteltével – amit ő mindössze egy
hétnek érzékel – az őt kísérő mesterséges
intelligencia, Mindanya figyelmezteti, hogy
ideje hazatérnie. Otthon, egy autót vezetve
szembesül a nem tőle várandós felesége vi-
szonyával, minek következtében egy fának
ütköznek, ezzel megölve a nőt és a babát.
Sirius sorsa itt megpecsételődik: vezeklés-
képp visszatér a Kulcsműbe, hogy megta-
lálja feleségét, és itt ér véget a The Afterman
duplalemez narratívája. A történet egyfajta
2018.10.23. 20:16:13

üzenetként is értelmezhető, méghozzá a tu-
domány jelen állásának címezve: talán jobb
nem bolygatni azt, amit tudományos alapo-
kon nem tudunk megmagyarázni. Zeneileg
toronymagasan a legemlékezetesebb ikeral-
bum a két The Afterman. Egy igazán kifor-
rott, epikus teljesítményt produkált a négy
zenész, amit még a tagcserék sem tudtak
meggátolni. Megannyi csúcsponttal, lírikus
darabokkal, összetett, sokfejezetes tételek-
kel, egyszerre modern hangzásvilággal, de
tisztelegve a 80-as évek heavy metalja előtt
is, e két lemez méltán nevezhető a Coheed &
Cambria eddigi két legjobb lemezének.
De sajnos minden zenekar életében el-
érkezik az a pont, ahol kifogynak az ihlet-
ből. A 2015-ben megjelent The Color Before
the Sun, noha a kritikusok szemében nem
szerepelt rosszul, a rajongóknál megbu-
kott, hiszen ezúttal először az album nem a
központi sci-fi narratíva eseményeire épül,
hanem az énekes, Claudio Sanchez életé-
ből vett fejezetekre; költözésére, fiának, At-
lasnak születésére, és még sok másra. Ami
ennél is szembetűnőbb, hogy az album ze-
neileg mintha visszafejlődést mutatna: az
ezt megelőző technikás, aprólékosan kidol-
gozott progresszív rock stílust felváltotta egy
A szférák zenéje
070-071-szferak.indd 71
GALAKTIKA
2018. november
poprockos, egysíkú, repetitív zenei irányzat,
ami, bár az „Island” című számmal ígérete-
sen indul, a folytatásban semmi változatos-
ságot nem mutat. A „You Got Spirit, Kid”
című szám, amiről videoklip is készült, az
album fájdalmas mélypontja, amit már a két
zárótétel sem tud ellensúlyozni.
Október 5-én megérkezett a soron követ-
kező album, a Vaxis – Act I: The Unheavenly
Creatures, ami ismét a központi sci-fi narratí-
vát taglalja, ill. zeneileg megint a progresszív
rock felé veszi az irányt. Az albumról eddig
megjelent kislemezek alapján egy igen sötét,
de annál ígéretesebb korongnak nézünk elé-
be. Egy új főszereplő, az eddig még csak nem
is említett Vaxis történetét ismerhetjük majd
meg, és az album címe alapján ismét több
fejezetre számíthatunk. Jogosan számítha-
tunk rá, hogy a négy zenész kiküszöböli a The
Color Before the Sun hibáit, és folytatja azt,
amit megkezdett a The Afterman ikeralbu-
mokkal. Addig is, ajánlott felidézni az eddig
megjelent nyolc sorlemez legkiemelkedőbb
pillanatait, hiszen a legjobb tételek nemcsak
kontextusban, de önálló történetekként is
megállják a helyüket.
Zsirka Richárd
71
2018.10.23. 20:16:13
 GALAKTIKA
2018. november
Isteni zűrzavar
(Előjáték a Virokalipszis című regényhez)
A
NAPRENDSZER harmadik
bolygója (ahogy ők nevezték: Ere-
det) őslakosainak vezetője, Aurea
szapora pislogással leplezte ellen-
érzését. Visszatetszést keltett benne, ahogy az
istenek ordítozva és bódító italok özönét nyakal-
va ünneplik a titánok felett aratott győzelmüket.
Már az is furcsa volt, hogy a saját őseik ellen vi-
seltek háborút, de hát ahány nép, annyi szokás,
és az istenek igen különös halhatatlanok.
Míg az istenek kitűnően szórakoztak a lako-
mán, az emberek pedig udvariasan mosolyogtak
rájuk, Aurea eltűnődött. Az ember, ahogy az ő
faja hívta magát, igen régen uralta már ezt a boly-
gót, ahol született, és nem csak ezt, mert az űruta-
zás tökéletesítésével számos más naprendszerbe,
sőt galaxisba eljutott. Az utóbbi időben az is be-
bizonyosodott, hogy vannak még rajtuk kívül ér-
telmes lények a mindenségben. Nem mondható,
hogy szerencsésen, de egyszerre két fajjal is kap-
csolatba kerültek. A klortok felbukkanása alap-
72 Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 72
Valamikor réges-
régen... de
közelebb, mint
gondolnánk.
Fedina Lídia
vetően változtatta meg az életüket. Kolóniában
élő agresszorok voltak, és az Erósz nevű értelmes
lény, aki még nem nevezte magát istennek, előlük
menekült ide tojásforma hajóján.
Aurea, Borgo és Real, akik az emberek ta-
nácsát alkották, elszomorodtak Erósz sorsán,
amikor elmesélte, hogyan menekült el az ősi
világból, amit a klortok kiszipolyoztak és el-
pusztítottak. Mivel emberkolóniáktól is érkez-
tek hírek a klortokról, Erósz megkapta a mene-
kült státuszt. Értelmes volt, érzékeny, nagyon
okos, de mint hamarosan bebizonyosodott,
alattomos is. Alaposan meglepte ugyanis az
embereket, amikor kiderült, hogy a hajójában
rejtőzik még négy testvére, akikről megérkezé-
sekor „elfelejtett” szót ejteni.
– Nem bízhatunk meg bennük! – aggodal-
maskodott Borgo. – Ki tudja, milyen meglepe-
téseket tartogatnak még számunkra?
– Valóban kellemetlen helyzet – sóhajtott fel
Real.
2018.10.23. 20:15:51

– Nem hiszem, hogy helyes lenne vissza-
vonni tőle a menedékjogot – vélte Aurea –, vi-
szont meg kell ismernünk a testvéreit is, és ha
nem felelnek meg, akkor az ő letelepedésüket
megakadályozhatjuk.
Ez igen ésszerűnek tűnt, de amikor talál-
koztak Erósz testvéreivel, a légies Aithérrel, a
ragyogó Hémerával és a nyájas Gaiával, nem
támadt bennük kétség.
– Szívesen befogadunk benneteket is –
mondta nekik Real, és a másik kettő rábólintott.
Ami Uranoszt illeti, már nem volt ilyen
egyszerű a döntés, túl magának valónak és
fölényesnek látszott. Viszont Gaia férje volt,
aki gyermeket várt. Így aztán a mogorva Ura-
nosz is maradhatott, és ő ezt azzal hálálta meg,
hogy egy teljesen különálló lakhelyet alakított
ki maguknak asszonyával a bolygón, ahogy ő
mondta: két párhuzamos dimenzió bevonásá-
val, amelyeket Tartarosznak és Pontosznak ne-
vezett el. Ez a teljesítmény lenyűgözte Aureát,
csodálatra késztette Borgót, és elgondolkoztat-
ta Reált.
– Mi a csudának ide menekültek, ha képe-
sek világot formálni maguknak? – morgoló-
dott Real, és ebben sok ember egyetértett vele.
Kénytelenek voltak hát megkérdezni erről
Erószt, de ő csak szégyenlősen elmosolyodott.
– Mi istenek vagyunk, ahogy ti meg embe-
rek, de mi sem vagyunk mindenhatók. Nem,
ezt semmiképpen nem mondhatnám.
Aurea, Borgo és Real bólintottak, senki sem
mindenható, minden fajnak megvannak a
maga korlátai.
– Bele tudunk piszkálni a mindenség szö-
vetébe, és kapiskáljuk a végtelen fogalmát, de
ha nincs egy biztos kiindulási pontunk, egy
fizikailag nagyon is létező világ, ami nagyjából
megfelel az igényeinknek, akkor nem tehetünk
semmit – magyarázta Erósz, és az emberi ta-
nács tagjainak erre megint bólogatniuk kellett:
így van ez velük is.
Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 73
GALAKTIKA
2018. november
Az öt testvér tehát megvetette a lábát az
emberek bolygóján, ahogy Uranosztól tudták,
annak párhuzamos valóságaiból is kettőn, és
Aurea remélte, hogy inkább azon a kettőn, amit
ők nem laknak. De nem egészen így történt,
sőt egyáltalán nem így. Pontoszról nem sok szó
esett, mintha csak elméletben létezne, Tartarosz
azonban hamarosan nagyon is előtérbe került,
méghozzá nem a legjobb értelemben.
Gaia megszülte gyermekeit, akiket titánok-
nak és titaniszoknak hívott, tizenkettőt, ami
igen szép teljesítmény volt, de ami azt illeti,
elgondolkoztató is. Az emberek, mivel igen
hosszú életűek voltak, nem nagyon szaporod-
tak. A  szaporodás mindig megfontolt követ-
kezményként jött létre, és nagy eseménynek
számított. Nem is lakták többen az Eredetet
pár ezernél. Így igazán tökéletesen meg lehe-
tett tartani a harmóniát az ősóceán meleg vizű
világával, aminek partjain és szigetein sokfelé
vulkánok fáklyái lángoltak.
Az istenek ugyan csak öten érkeztek, de szá-
muk a titánokkal és titaniszokkal igen hamar
tizenhétre szaporodott, és egy Orthrüsznek el-
keresztelt hegycsúcson rendezkedtek be.
Váratlan hang zavarta fel Aureát az álmo-
dozásból.
– Megbocsáss, szép úrnőm – lépett oda Au-
reához ez egyik isten, a Zeusz nevezetű, és a nő
kezére hajolt, hogy csókkal illesse.
Aurea nem nagyon kedvelte ezt a nyálas
sihedert, főleg azért, ahogy minden nőnemű
lényt méregetett, de az tény, hogy remek har-
cos volt.
– Megérkezett a nagyanyám… – folytatta
Zeusz az ajtó felé mutatva, ahol egy igen testes
és csúf nő vonult be, egy iszonyatos nagy ládát
húzva maga után antigravitációs pórázon.
– Ó, igen, Gaia – mondta Aurea minden lel-
kesedés nélkül.
Amikor először találkozott vele, Gaia kar-
csú volt, kecses, és nagyon ártalmatlannak
73
2018.10.23. 20:15:52
 GALAKTIKA
2018. november
látszott. Aztán, ahogy egyre több gyereknek
adott életet, egyre veszélyesebbnek tűnt, rá-
adásul szörnyűségesen elterebélyesedett, és
Aurea agyán átfutott a gondolat, hogy vajon
nem egy óriási heverőt hoz-e magának, mivel
mostanra az emberek leghatalmasabb ülő-fek-
vő alkalmatosságai is kényelmetlenül szűknek
bizonyultak a számára.
– Tartom szerencsémnek e találkozást – si-
etett Gaia elé Real, aki mindig tudta az illemet,
mire a teremben lakomázó több tucat ember,
köztük Aurea is, megismételte a köszöntést.
– Tartjuk szerencsénknek, Gaia!
– Üdvöz légy, Gaia, anyánk! – köszöntötték
az unokái is a nőt.
– Mániákusan alkot… – súgta Aurea fülébe
Borgo, és Aurea felsóhajtott.
– …és szül.
Óriási lárma kerekedett odakint, és menny-
dörgő robaj kíséretében, amit a díszterembe
bevezető helyiségek romba döntése okozott,
bevonult Gaia három szörny fia, a három száz-
kezű és ötvenfejű óriás, Kottosz, Briareósz és
Güész. Mintha ez nem okozott volna éppen
elég zűrzavart, a terem bejárattal átellenes
sarkában felemelkedett külön az ő számukra
készített óriási asztalok mellől a három kük-
lopsz, és testvéreik felé csörtettek. Borultak az
ülőalkalmatosságok, asztalok, sikoltozva vagy
morogva húzódtak félre az otromba teremtmé-
nyek elől az emberek és az istenek.
Míg ezt nézte, Aurea keserűen gondolt vis�-
sza arra a napra, amikor megkapták a hírt,
hogy Gaia ezúttal nem normális méretű gye-
rekeket szült, hanem egyszemű óriásokat. Na,
akkor kellett volna kitiltani az egész csapatot
a világukból. Ott volt nekik a párhuzamos vi-
lágbeli Pontosz, tökéletesen megfelelt volna,
igen ám, de ekkor derült ki, hogy az istenek
Pontosz alatt az Eredet nekik adott részét értik,
Tartarosz pedig egy olyan, úgynevezett alvilág,
ahol kín az élet. Vagyis két párhuzamos világot
74 Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 74
laknak, illetve csak egyet, és nem tudják, hon-
nan vették az emberek, hogy hármat. Talán
Erósz terjesztette így…
Volt az emberek között olyan, aki ezen fel-
háborodott, és azt mondta, becsapták őket.
A tanács, Aurea, Borgo és Real összeültek, és
népszavazást írtak ki, hogy mi legyen, kitilt-
sák-e ezt az isteneknek nevezett fajt a vilá-
gukból, vagy sem. Hetvenkét egész nyolctized
százalékos részvétel mellett, ami a kérdés fon-
tosságát tekintve dühítően kevés volt, a szava-
zók hatvanegy egész ötszázad százaléka dön-
tött amellett, hogy ne küldjék el a klort hordák
elől menekülőket csak azért, mert Gaia ilyen
furcsa hármasikreknek adott életet. Hiszen a
titaniszok között több szépség is akadt, a titá-
nok meg mind jó kiállásúak voltak.
Mivel a tanács is 2:1 arányban az istenek
befogadásának megerősítése mellett döntött,
Erósz népe előtt szóba sem hozták, hogy egy-
általán felmerült az elküldésük. Gaia azonban
megtudhatta a dolgot, mert figyelmeztető le-
velet küldött az emberek tanácsának, amiben
azt írta, hogy az Eredet-lakók ingatag jelleme
miatt kénytelen lesz bebiztosítani a gyermekei
jövőjét ebben a világban.
Aurea, aki az istenek elküldése mellett vok-
solt, el nem tudta képzelni, mit ért Gaia bebiz-
tosításon, mindenesetre kirendelt egy figyelő
csapatot, hogy ellenőrizzék, mit készítenek a
küklopszok, akikről hamar kiderült, hogy re-
mek mesterek, és furfangos megoldásokat al-
kalmaznak az eszközkészítésben.
Gaia nemsokára megint szült, de ez addigra
már olyan megszokottá vált, hogy az emberek
nem is foglalkoztak… volna vele, ha ezúttal
nem szörnyetegeket hoz a világra, olyan borzal-
mas lényeket, akiktől a saját apjuk is megrémült.
Uranosz kétségbeesetten meregette a szemét,
amikor titokban audienciát kért a tanácstól.
– Nem tehetek róla, kérlek, higgyétek el ne-
kem! Gaia bármit össze tud variálni, ha meg-
2018.10.23. 20:15:52

kapja a megfelelő genetikai anyagot – mondta
a kezét tördelve, és Aurea határozottan dühös
lett rá.
– Ne mondd már, hogy mindez a hátad mö-
gött történt! – kiáltotta.
– Én csak szeretem a feleségemet! – mente-
getőzött Uranosz, de amikor Borgo is kifakadt,
hogy „Ezt neked kell rendbe hoznod, mert
ilyen szörnyeket nem tűrhetünk meg az Ere-
deten”, felfortyant: – Mégis, mit gondoltatok,
miért jöttem ide!? A segítségeteket kérem, mert
én nem tudom elpusztítani a saját gyermekei-
met, akármilyen iszonyatosak is. De azt nem
tűrhetem, hogy rettenetes fiaikkal népesítsék
be a világot!
– Márpedig csak te tehetsz ellenük bármit
is! – állt elé határozottan Real. – Ha belefo-
lyunk ebbe, az háborút szülhet a népeink kö-
zött, ami senkinek sem lenne jó.
– Na de mit csináljak? – nyöszörögte Ura-
nosz, mint egy kisgyerek, és Aurea akkor
egyetlen gondolatszikrával segített neki. Ám
azóta is attól rettegett, nehogy kiderüljön, ki
sugalmazta az ötletet. – Végül is bezárhatom
őket a Tartaroszba… – mondta ki Uranosz, és
megkönnyebbülten nézett a tanácsra. – Igen,
ezt meg tudom csinálni.
Hát így kezdődött minden. Uranosz a
Tartaroszba zárta szörny fiait, amiért Gaia
bosszút állt. A bosszú pedig megfertőzte a vi-
lágukat.
– Költözzünk el innen! – nézett komolyan a
társaira Real, amikor az egyik titán, Kronosz
ült az istenek trónjára. – Ez a fickó nagyon alat-
tomos, ráadásul kapott valamilyen jóslatot, fel
nem foghatom, miféle lénytől, mert ez a Gaia
folyton fabrikál valamit. Számára az élet egy-
általán nem szentség, a fantáziája meg enyhén
szólva is morbid…
– Hacsak nincs ezzel valami nagyon is ha-
tározott célja – bólogatott Borgo, amivel Au-
rea nagyon egyet tudott érteni, de nem akart
Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 75
GALAKTIKA
2018. november
arra gondolni, hogy ez a cél a világuk meg-
szerzése lehet.
– Egyelőre béke van, a titánok és a titaniszok
párosodtak egymással… – mondta Aurea,
mire Real megcsóválta a fejét.
– Szaporodnak és sokasodnak…
– Hiszen nincsenek még százan sem – von-
ta meg a vállát látszólag könnyedén Borgo –, és
elrendezték a problémás dolgaikat. Nem szól-
hatunk semmit.
Ebben meg kellett egyezniük. Egyszerűen
nem volt indok, amivel az istenek ellen fellép-
hettek volna, az meg, hogy feladják a klortok
elől jól elrejtett világukat, az anyabolygójukat,
egyelőre túl merész és fölösleges lépésnek tűnt.
Azért, hogy a klortok ne találják meg az embe-
riség bölcsőjét, megszakították a kapcsolatot a
kolóniákkal, ami nagyon fájdalmas elkülönü-
lés volt, de szükséges. Fajuk fennmaradása volt
itt a tét, és az istenek, erre nézve, egyelőre nem
veszélyeztették őket.
Teltek-múltak az évek, és Aurea meg nem
tudta volna mondani, hogyan – de egyszer
csak ott álltak a legnagyobb háború kellős
közepén, amiben nem győzték elsáncolni és
légmentesen elzárni a városaikat, sőt párat fel
is kellett adniuk, mert azok az egymással csa-
tározók frontvonalai közelébe estek. Aureában
ismét felmerült egy népszavazás kérdése, de a
társai elvetették az ötletet. Az istenek ügyei az
istenekre tartoznak.
Ezúttal Zeusz vezetésével a titánok gyer-
mekei támadtak szüleikre. Fura egy faj volt ez,
istenverte… szó szerint. Kronosz, valami os-
toba jóslat miatt, állítólag lenyelte a gyerekeit,
hogy azok ne dönthessék meg a hatalmát. Gaia
azonban – ezzel a nővel folyton csak baj volt
– lányának, Kronosz feleségének, Rheiának
adott furfangos tanácsával, egyet megmentett.
Ez volt Zeusz, aki aztán felnövekedvén meg-
mérgezte apját, kiszabadította a bendőjéből és
harcba hívta testvéreit, erősítésként pedig csa-
75
2018.10.23. 20:15:52
 GALAKTIKA
2018. november
tarendbe állította nagybátyjait, a küklopszokat
és a Tartaroszba zárt százkarú óriásokat.
Iszonyú nagy háború kerekedett. Az em-
berek csak kapkodták a fejüket, és a klort
hordák előli rejtőzés szülte űrutazási szünetet
megszakítva ekkor szállt fel két kutatóűrhajó,
hogy megnézze, nem lehetne-e áttelepülni a
Naprendszer második és negyedik bolygójára,
hogy aztán ne térjenek vissza, mondván, hogy
ott sokkal jobb, még akkor is, ha a körülmé-
nyek távolról sem nevezhetők ideálisnak. Volt,
aki árulónak nevezte őket, de Aurea meg tudta
érteni az indokaikat. Így kezdődött, hogy egy-
re többen szökdöstek el, vagyis települtek át az
Eredet környezetébe, sokan már az anyaboly-
gón átalakították genetikai felépítésüket, hogy
a két másik bolygó körülményeihez az odauta-
zás előtt alkalmazkodjanak.
Az Eredet népessége hamar a felére csök-
kent, és Aurea döbbenten ismerte fel, hogy a
veszély, amit Gaiában látott, így került napvi-
lágra. Az istenek elveszik tőlük az otthonukat!
De, mint minden az életben, ez a háború
sem tartott örökké, és ők most itt ünnepelték
az istenek győzelmét a titánok, vagyis őseik fe-
lett, akiknek, mivel megölni nem lehetett őket,
halhatatlan testét a Tartaroszba száműzték, il-
letve zárták be.
Most, amikor Gaia torzszülöttjei, a százka-
rúak és a küklopszok a termet romba döntve
ölelgették egymást a győzelem mámorában,
Aurea szívesebben lett volna a második bolygó
szén-dioxid- és kénsav-légkörében, a gyilkos
melegben, mint itt. Mert itt másként volt túl
nagy a forróság.
Gaia mindent túlordító hangerővel ráripa-
kodott a fiaira.
– Hát illik így viselkedni?! Azonnal üljetek le!
Az ormótlan teremtmények morogva enge-
delmeskedtek anyjuknak, aki az összes jelenle-
vőt meglepve, pillanatok alatt helyreállította a
helyiség berendezését.
76 Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 76
– Nem mondom, kikupálódott a hölgyike…
– súgta oda elismerően Borgo Aureának, aki
mosolyogva bólogatott, mint aki nem tud be-
telni Gaia nagyságának csodálatával.
– Igen, igen, drága nagyanyánk! – hangos-
kodott Zeusz, aki egyértelműen az istenek tró-
nusára pályázott.
– Hallgass, gyerek! – szólt rá a legkisebb
tisztelet nélkül Gaia, és Aurea nem tudta, mi-
ként értékelje azt, hogy Zeusz szó nélkül vis�-
szaül a helyére.
– Veszélyes… – jegyezte meg Real, és a há-
rom tanácstag összenézett.
Mi az, hogy veszélyes? Ez nem kifejezés
arra, amit Gaia a világuk számára jelent.
– Elnézéseteket szeretném kérni, emberek
– mondta Gaia –, azért, amit a gyerekeim a
világotokkal tettek, miután ti nagylelkűen be-
fogadtatok bennünket.
– Hoppá… – súgta Borgo.
Legszívesebben Aurea is azt mondta volna,
hogy „nocsak”, de nem szólt, mert akinek ak-
kora hatalma van, mint Gaiának, az olvashat a
szájáról – még jó, ha a fejébe nem lát bele. Érzé-
kelte, hogy Real, aki természetesen nem vonta
ki magát az agykontroll tréning alól, bezárja a
gondolatait, mivel ugyanerre a következtetésre
jutott. Aurea egészen mostanáig azt gondolta,
hogy az ilyen képességek merőben fölöslegesek
egy olyan jóindulatú egyedekből álló társada-
lomban, mint az övék, ahol, ha valakinek van
is ilyen kifejlesztett adottsága, az semmikép-
pen nem él vissza vele semmilyen helyzetben.
Na mármost, akkor meg minek egy ilyen ké-
pesség?
De az istenek gondolatolvasása elől, már ha
képesek rá, jó szolgálatot tehet, ha az ember el
tud zárkózni.
– Ti befogadtatok bennünket, amikor a klort
hordák elől elmenekültünk, odaadtátok a föl-
detek jelentős részét, és megengedtétek, hogy
dimenziókaput nyissunk egy másik világba.
2018.10.23. 20:15:52
 GALAKTIKA
2018. november

Mindez igen tiszteletreméltó – mondta Gaia,

és mindenki lélegzet-visszafojtva hallgatta. –
Ezért jár nektek az elismerés és a jóvátétel azért GONDOLNÁD, HOGY
HA KISZÁRAD
a rombolásért, amit – igaz, főként az általunk
teremtett természetben – véghez vittünk. Fo-
gadjátok hát az általam teremtett életet olyan
megbecsüléssel, ahogyan én alkottam azokat!
A MUSKÁTLID, AKKOR
Egy mozdulatot tett a levegőbe, és a láda el- AZ EMBERISÉG
tűnt, a helyén különböző méretű tojások álltak
mindenféle cserepes növények társaságában, JÖVŐJE A TÉT?
amelyek között volt egy több méter magasan
kiemelkedő fa is.
A termen elismerő felhördülés futott végig,
Aurea kapkodta a levegőt, mert egyszerre volt
elképesztő és szörnyen bosszantó, amit ez a nő
művelt. Ki kérte, hogy cirkuszi mutatványos-
ként tojásokat varázsoljon elő a dobozából!?
Mik ezek a növények, és főleg minek ez az
egész? Valóban felperzselték a bolygó jó két-
harmadát, szóval okoztak kárt, amit helyre
kell állítani, de nem mindegy, hogyan. Ebbe
minden, az Eredeten lakó embernek és isten-
nek beleszólása van. Nem dönthet egy a sok
helyett, és főleg mik ezek a tojások?
– Milyen tojások ezek, kedves Gaia? – kér-
dezte meg Real, mintegy Aurea gondolatainak
visszhangjaként.
– Igen, tisztelt és elképesztő nagyanyánk,
miféle tündökletes lényeket keltesz ki ezekből
a hatalmas tojásokból? – emelkedett szólásra
Zeusz is, mert természetesen nem tudta befog-
ni a száját.
– Állatokat, gyermek – válaszolt Gaia Ze- A GALAKTIKA NÉPSZERŰ
usznak, mintha eddig nem az emberekhez
szólt volna, mire Aurea homloka ráncba sza-
NOVELLISTÁJÁNAK IZGALMAS
ladt. VILÁGVÉGE-THRILLERE
– Na, jól nézünk ki – súgta oda neki alig
hallhatóan Borgo –, hüllőtojások.
– Úgy van, fiacskám! – perdült Gaia feléje,
mire Aureának az a kellemetlen gondolata tá-
R E N D E L D M E G I T T:
madt, hogy jól be kéne tapasztani ennek a kel-
lemetlen, izgága némbernek a száját. W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

Isteni zűrzavar 77

072-081-fedina.indd 77 2018.10.23. 20:15:57

 GALAKTIKA
2018. november
– Tisztelt Gaia… anya – szólította meg rö-
vid habozás után –, nálunk közös döntések
alapján történnek az alkotások. Ezért, akármit
rejtenek is e tojások, és akármilyen növények is
ezek, nem adhatunk engedélyt a mi földünkre
való betelepítésükre, amíg azt népünk több-
sége meg nem szavazza. Ha viszont a ti terü-
leteiteken akartok olyan életeket gondozni,
amelyeket mi nem fogadunk el, azt csak akkor
tehetitek meg, ha biztosítjátok, hogy semmi-
lyen körülmények között nem kerülnek át a mi
részünkre.
– Hrrr!! – ordított fel az egyik százkarú
értve és sértésként értékelve a visszautasítást,
s támadóan lendült a tribün felé, ahol az embe-
rek tanácsa foglalt helyet, de az egyik küklopsz
megpróbálta megállítani.
– Ne bomolj, te! – kiáltott rá a testvérére
olyan hangerővel, hogy a közelükben tartóz-
kodókra szélvészként csapott le a torkából ki-
áramló levegő.
– Elég! Csönd legyen, fiaim! – szólt a ször-
nyekre Gaia, majd a tojásokra mutatott: –
Csodás élőlények rejlenek e héjak mögött… –
kezdte magyarázni, de a százkarú verekedésbe
bonyolódott a küklopsszal, aki megpróbálta őt
megállítani.
– Engeggyed a tesómat! – bömbölte el ma-
gát a második százkarú is, és már lendült is
testvére megsegítésére, igaz, nem lehetett
tudni, melyik oldalon, hiszen mindkettő a
testvére volt.
– Elég legyen! – próbálta csitítani őket
Gaia, de azok már nem hallgattak rá. A száz-
karúak ötven fejében együttesen sem volt
annyi ész, hogy engedelmeskedjenek any-
juknak. A küklopszok meg mit tehettek, nem
csekély lelkesedéssel vettek részt a hirtelen
támadt verekedésben.
Dübörgött a föld, a levegő remegett az or-
dításaik, morgásaik és ütéseik nyomán. Ha öt
hegyomlásnyi lény eszetlen összevisszaságban
78 Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 78
kezdi püfölni egymást, ott embernek, istennek
még menekülni sincs sok esélye.
Gaia ordítozott velük, de a hangja el sem ju-
tott a behemótok füléig. Végül Zeusz villáma
volt az, ami rendet teremtett. Rájuk robbantot-
ta a mennyezetet, és a mázsás kőtömbök végre
kissé lenyugtatták a duhajkodókat. A harma-
dik százkarú, ötvenfejű szörnyeteg elmenekült
a testvérei közeléből, és Zeusz elé térdelve kö-
nyörgött az életéért. Jól is tette, mert amikor
a villámlás okozta kőomlás sokkhatása véget
ért, a szörnyek ismét egymásnak ugrottak, pat-
toghatott ott Gaia, vagy gondolhatta azt Aurea,
hogy jó lenne a tojásokkal megdobálni ezeket a
modortalan, veszélyes vandálokat.
Végül, amint sejteni lehetett, Zeusz unta
meg a perpatvart a leghamarabb, csatarend-
be állította maga mellett a testvéreit. Hadész
láthatatlanná tévő sisakjában ott termett a ve-
rekedők lába mellett, és a kőpadlóra rajzolta a
Tartaroszt nyitó jelet.
– Elég! Nem szabad!! – visítozta Gaia, és
szemmel láthatóan nem tudta elszánni magát
arra, hogy Hadészra támadjon.
A dimenziókapu felnyílt, de ezt már az egy-
mást püfölők is érzékelték. Azonnal abbahagy-
ták a dulakodást, és menekülőre fogták… vol-
na, csakhogy Poszeidón a szigonyával szökőárt
teremtett a közeli vizekből, amelyek besodor-
ták az ormótlan szörnyetegeket a felnyíló sza-
kadékba. A százkarúak a küklopszokba ka-
paszkodva zuhantak alá, éppen úgy lehurcolva
őket a szörnyűséges alsó másvilágba, ahogyan
nem is olyan régen titán testvéreikkel tették.
Niké, a győzelem istennője zárta rá a Tartarosz
kapuját Gaia fiaira, aki látva azok vesztét, irtó-
zatos sivalkodásba kezdett.
– Nem elég, hogy apáitokat és anyáitokat e
szörnyű helyre száműztétek, most még szövet-
ségeseitekkel, szépséges ötvenfejű bátyáitokkal
és a küklopszokkal is így viselkedtek?! Hát nincs
bennetek szív, hát nincs a fejetekben értelem?
2018.10.23. 20:15:58

Aurea a legszívesebben azonnal elment vol-
na, de nem tehette. Látta, hogy Borgo és Real is
hasonlóképpen feszeng. A teremben már alig
voltak emberek, a többségük a verekedés alatt
kimenekült, akik meg még bent maradtak –
vagyis inkább bent rekedtek –, az ajtók felé
igyekeztek hátrálni, lehetőleg észrevétlenül.
– Hiszen bármikor kiengedhetitek őket –
próbálta meg vigasztalni Gaiát Real, és Aurea
örült ennek a próbálkozásnak, mert úgy érezte,
hogy ha őt felhergelik, akkor annak kegyetlen
vége lesz.
– Drága nagyanyám… – szólt Zeusz, de
Gaia dühödten fojtotta bele a szót:
– Te csak ne szólj semmit, pernahajder!!
– Én is kérem a bocsánatodat! – emelkedett
szólásra a teremben maradt egyetlen százkarú,
de hogy melyik fejével az ötvenből, azt senki
sem tudta volna megmondani, hiszen mind-
egyik teljesen egyforma volt, hüllőszerűen la-
pos homlokkal. A szemében azonban valami
különös fény égett.
– Güész – szólt rá Gaia –, te legalább itt
vagy, fiacskám!
– Kezelésbe vettem az ajándékaidat, anyács-
kám, amikor nem figyeltél oda.
A százkarú felnevetett, olyan nevetéssel,
amitől Aurea hátán felállt a szőr, de látta, hogy
társai is rémülten néznek anya és fia felé. Itt
valami nagyon nem volt rendben. Ez a száz-
karú, Güész valamit forralt, de hogy az ötven
fejben volt annyi ész, amivel kitalált valamit,
abba beleremegett minden tudat – mert ha az
erő ésszel párosul, ez a százkarú szörny legyőz-
hetetlenné válik.
– Mit beszélsz?! – förmedt rá Gaia hirtelen
haragra gerjedve.
– Egy tökéletes fegyverrel, ami elpusztít
minden halandót, anyám – ordította Güész.
– Száz szemmel néztem, és kiválasztottam a
vírust, amire szükségem volt, száz kézzel ket-
tétörtem, és íme, ez a rész maga a vész!!
Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 79
GALAKTIKA
2018. november
– Eltörni egy vírust? – Aurea megrázta a
fejét, mint aki nem hall jól. Ránézett Borgóra
és Realra, de azok csak a fejüket csóválták ér-
tetlenül.
– Mit csináltál? – meredt döbbenten száz-
karú fiára Gaia, hiszen nem azért tervezte
ilyenre, hogy gondolkodjon. Az ötven fejből a
szájak, a szemek és az orrok voltak a fontosak,
nem a vastag csontú koponya mélyére rejtett
mogyorónyi agy. Ennek itt mégis több sütni-
valója lett, vagy csak megtanulta ötven eszét is
egyszerre használni, ahogy a szemeit.
– Megfertőztem a teremtményeidet, és azok
megfertőznek minden mást, ha kifejlődik ben-
nük a kórság! – vihogta a szörny olyan csikor-
gással, mintha ötven körömmel kapartak vol-
na egy táblát, és Gaia, nem tudván, mivel áll
szemben, úgy sikoltott fel, mintha ölnék.
Több se kellett Zeusznak, gorgófejet ábrázo-
ló pajzsával sújtott szörnyeteg nagybátyjára, a
tojásokra és a növényekre, közben dörgő han-
gon kiáltotta:
– Nem fertőzheted meg a mindenséget, os-
toba!
A gorgófej felragyogott az isten akaratától, a
tojások és a növények mind azonnal kővé vál-
toztak, végül Güész, aki pedig összeszorította
kilencvenkilenc szemét, kíváncsiságból eggyel
odanézett, mire ő is megkövült. Utolsó sóhajá-
ban azonban diadal ült:
– Nem ölheted meg azt, ami nem él!
Zeusz ekkor villámaival csapott le a kővé
dermedt csoportra, és az egy hosszú fatörzs
kivételével, amelyet méreténél fogva csak rész-
ben értek a szörnyű sugarak, porrá zúzott és
felperzselt mindent, ami az útjába került.
– Elég! – kiáltotta Gaia olyan szörnyű han-
gon, amilyet a teremben még senki sem hal-
lott. Robbanás rázta meg a teret, a föld felnyílt
a rettenetes istenanya lábánál, és a kitörő gázok
szétrepítettek mindent, ami a teremben volt,
élő és élettelen dolgot egyaránt, aztán bugybo-
79
2018.10.23. 20:15:58
 GALAKTIKA
2018. november
rékolva, gyilkos folyamként ömleni kezdett a
nyílásból a láva.
Aurea, Borgo, Real és a többi ember tollpi-
heként repült a magasba a felnyíló mennye-
zeten át, hogy a testük falevélként érjen földet
valahol a távolban. Gaia megóvta őket, hiszen
nem tehettek semmiről, istenunokáit azonban
nyugodtan sorsukra hagyhatta, mivel halha-
tatlanok voltak. Ő maga a füstben szállt mes�-
sze, és féktelen haragjában, hatalmas felindu-
lásában nekiállt megformálni új gyermekeit,
kígyófarokban végződő testet adva a hatalmas
gigászoknak.
Napok múlva, amikor Aurea éppen utolsó
pillantást vetett a lakhelyére, amely valaha
egy gyönyörű tóra nézett, de amelyet a vul-
kánkitörés örökre elpusztított, váratlanul
villanásra lett figyelmes. A szokatlan jelen-
ségre összpontosítva már azelőtt tudta, kihez
van szerencséje, hogy az érkező felfedte volna
magát: az istenek újsütetű királya, Zeusz lá-
togatta meg. Aurea azt is sejtette, miért jött
el hozzá e fiatal és zabolátlan isten: el akarta
csábítani őt, aki már több száz évet megélt, a
gyermekszülést is kipróbálta, és többet tudott
a világról, mint ez az éppen csak nyíló értel-
mű istenke.
– Bajba sodor, ha mindig a nők után rohan-
gálsz– mondta halkan, anyásan Zeusznak, aki
éppen levette Hadész láthatatlanná tévő sisak-
jának pontos mását.
– Ööö… miből gondolod, hogy… – jött za-
varba amaz, mire Aurea felnevetett, önkéntele-
nül is ingerelve ezzel az istenben a férfit.
– Hogyne tudnám? Pontosan tudom, miféle
vagy, fiú. De amint látom, szereztél magadnak
egy ilyen sisakot, ami nagyon praktikus holmi,
ha valamit titokban akarsz kifürkészni. Csak-
hogy mindig jobb az egyenes úton járni, a ha-
zugságok hálója ugyanolyan bajt kavar, mintha
nem uralkodunk természetes ösztöneinken.
80 Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 80
– Egészen lelombozod az istent… – moso-
lyodott el Zeusz, már teljesen magabiztosan.
– Igazad van, szívesebben tárgyalok egy szép
nővel, ha több száz éves is, mint két mogorva
öregemberrel.
– Mi tárgyalnivalónk volna nekünk? – né-
zett rá őszinte érdeklődéssel Aurea.
– Kérni akarom, hogy ne menjetek el. Leg-
alább ne mindnyájan.
– Mi egy nép vagyunk, és együtt költözünk
el – nézett Zeuszra kérdően Aurea, hogy ezzel
mit akar.
– Hiányozni fogtok. Ti bölcsek vagytok, és…
– Zeusz széles mozdulatot tett. – Olyan kelle-
metlen ez. Mintha elűztünk volna benneteket.
– Ami azt illeti, el is űztetek, bár nem a szó
legszorosabb értelmében, nem tettlegesen.
Nem való nekünk a ti életmódotok. Anyátok,
bocsánat, nagyanyátok most újfajta szörnye-
ket készített, vad fantáziával, a gigászokat. Ki
akarja engedni a százkarúakat a Tartaroszból,
ráadásul óriási hüllőket bocsát a világra…
folyton harcoltok valakivel, pedig mind egy
vérből valók vagytok.
– Hát tanítsatok nekünk béketűrést, türel-
met! – lelkesedett Zeusz, de volt valami meg-
játszottság abban, ahogy beszélt, és amikor
Aurea csak nézte szótlanul, maga válaszolta
meg a saját felvetését: – Igazad van, béketű-
rést mindenki csak maga tanulhat… Melles-
leg, küklopsz bátyáimat már visszahoztam
a Tartaroszból, ők készítik a fegyvereinket.
Nézd, ez milyen szép és különleges!
Zeusz Aurea felé nyújtott egy kést lefelé
tartott pengével. A markolata valóban gyönyö-
rűen megfaragott jáspiskő volt, és a nő önkén-
telenül érte nyúlt, de amikor megérintette, a
markolat végén keresztben elhelyezett, élesre
fent lap megsebezte a kezét. Szisszenve rántot-
ta vissza, Zeusz pedig boldogtalanul felkiáltott.
– Ó, bocsáss meg! Hogy én milyen ügyetlen
vagyok!
2018.10.23. 20:15:58

Máris kötést tépett aranyszálakkal át-
szőtt köpenye széléből, és mire Aurea annyit
mondhatott volna, hogy „semmi baj”, már be
is kötözte a kezét.
– Köszönöm, de nem kell – rázta meg a fe-
jét a nő. – Gyorsan gyógyulunk.
Míg beszélt, levette a kötést az időközben
begyógyult karcolásról, és Zeusz kezébe tette.
– Persze, hiszen tudom. – Zeusz látha-
tóan elszégyellte magát. – Hát akkor sok
szerencsét, és ne mondd azt, hogy szeren-
cse nincs, csak tudás és felkészülés, mert
a véletlenek összjátéka igenis lehet szeren-
csés vagy balszerencsés! Megkérdezhetem,
hova mentek?
– Egyelőre ide, a közeli bolygókra, de ha a
klort veszély elmúlik, keresünk egy kelleme-
sebb helyet, és idővel távolabbra költözünk.
Mondok neked valamit, istenek királya, az
sem elképzelhetetlen, hogy egy napon vissza-
térünk, és megnézzük, hogyan éltek. Talán
vissza is költözünk, ha visszafogadtok.
– Legyen úgy, ember nővérem! Jó utat!
– Nektek pedig békességet!
Zeusz bólintott, és már ott sem volt. Na-
gyon igyekezett minél messzebb kerülni a
nőtől. Volt benne némi lelkiismeret-furdalás,
hogy elvették egy nép otthonát, de az ember
erős faj. Elmosolyodott. Csak egyben fog csa-
lódni. Ide nem térhet vissza többé.
Gaia földmélyi otthonát gigászok őrizték, de
Zeusz a sisakjában láthatatlanul átsurrant kö-
zöttük. Könnyű kijátszani e behemótokat, és
tulajdonképpen a nagyanyját is.
– Már vártalak, gyermekem – nézett fel
rá Gaia, amikor Zeusz hite szerint váratlanul
megjelent előtte.
– Ugyan, nagyanyó, már hogy várhattál
volna?
– Attól, hogy háborúban állunk egymás-
sal, még az unokám vagy, az én vérem, az én
Isteni zűrzavar
072-081-fedina.indd 81
GALAKTIKA
2018. november
eszemet örökölted. Tudom, hogy azt a fertőzött
fatörzset keresed, amit kővé változtattál ugyan,
de direkt nem perzseltél fel, hogy titokban a te-
remtményeim ellen használhasd. Hiába, gyer-
mekem, elnyelte a föld.
– Majd kiveti – vigyorgott a nőre Zeusz. –
De tévedsz. Ugyanazt keresem, amit te, a hal-
hatatlanság füvét. Csakhogy én előbb fogom
megtalálni, és nem adom oda neked, nem tehe-
ted halhatatlanná a gigászaidat, nagyanyus…
– Ne szemtelenkedj, te!
– Győzzön a jobbik! A háború jó játék ne-
ked is, nekem is, különben hogy bírnánk ki az
örökkévalóságot? – nevetett Zeusz.
– Kérdezd meg az embert, akit elűztetek! –
villantott rá haragos tekintetet Gaia.
– Elűztük! Közös produkció volt, nagyanya,
de sebaj. Istenek semmit sem érnek teremtmé-
nyek nélkül. A teremtés közös szenvedélyünk.
– Csakhogy te nőket megejtve teremtesz…
– vágott oda neki Gaia.
– Ne becsüld alá ezt a módszert sem! – né-
zett csintalanul nagyanyjára az istenek királya.
– De nézd, hoztam neked egy ajándékot. – Ze-
usz elővette a rongydarabot, amin még nem
száradt meg Aurea vére: – DNS, méghozzá
emberi DNS a játszadozásaidhoz, nagyanyám.
Teremts nekünk embert!
FEDINA Lídia
Író, műfordító, szerkesztő. 1960-ban született,
a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet vé-
gezte gyógyszerészként. A 70-es évek vége
óta szoros kapcsolat fűzi a magyar animáci-
óhoz, több film forgatókönyvét írta, másokat
mesekönyvvé dolgozott át. Ifjúsági könyvek
is kerültek ki keze alól. 2007-ben jelent meg
első SF-regénye, A bűn kódja, 2011-ben pedig
egy fantasyje, Az elfelejtett varázsigék. 2016-
ban kiadónknál látott napvilágot Virokalipszis
című regénye, lapunk 317-318. számának XL-
kiadásában pedig két folytatásban a Hét
pecsét.
81
2018.10.23. 20:15:58
 GALAKTIKA
2018. november
Nemereváros titka
N
EMERE ISTVÁN, a magyar
irodalom leg-leg-leg írója egy
nemzedék szívébe lopta be ma-
gát. Részben A fantasztikus
nagynéni című műve miatt, melyből Katkics
Ilona forgatott kétrészes tévéfilmet 1985-ben,
olyan színészóriások főszereplésével, mint
Ruttkai Éva és Zenthe Ferenc; részben pedig
azért, mert megírt egy ifjúsági sci-fi soroza-
tot, amely a nyolcvanas évek gyermekei szá-
mára – persze képregény-adaptációkkal is
megfejelve – valódi kapudrog volt a sci-fi vi-
lágába, és egy olyan nemes hagyomány meg-
újító folytatója, amelyet Magyarországon pél-
dául Fehér Klára A földrengések szigete című
remekműve fémjelez.
Valóban, ha a zsánerben ifjúsági regényt
építünk fel, az a sci-fi legjobb hatáslehetősé-
gű és legklasszikusabb funkcióit működteti:
alkalmunk van tudományos népszerűsítésre,
kedvet csinálhatunk a jövőhöz és a jövőben
való tevékeny részvételhez, azaz ahhoz, hogy
az olvasónk motivált fiatalként készüljön egy
pályára, átadhatunk egy világképet, amely
vonzó, és amelyért érdemes erőfeszítéseket is
tenni.
Nemere ifjúsági sci-fi kalandregény-so-
rozatának első tagja (egyben Nemere mes-
ter harmadik megjelent regénye, A rémület
irányítószáma című krimi és a legendás
A Triton-gyilkosságok című sci-fi után), a
Műkincsrablók a kisbolygón (1979) minden
funkciónak, avagy célkitűzésnek megfe-
lel, ugyanakkor a didaktikus frázisok nem
uralkodnak el rajta, helyette a lendületes
cselekményesség, a szereplők szerethető
személyisége, a könnyed, profi nyelvhasz-
nálat bilincseli le az ifjú olvasókat. A messzi
82 Képregény a Galaktikában
082-089-kepregeny.indd 82
jövendőben már robotok bányásszák a távo-
li bolygók ásványkincseit, és űrállomások
népesítik be a világűrt. Három remek srác
– Lars, Don és Ariel – dacol a veszélyekkel,
és lép saját, szédítő útjára. Kalandvágyuk
már-már tragédiába sodorja őket, de persze
a sztori happy enddel zárul.
A könyvet A kupolaváros titka követte
1982-ben. A három barát ezúttal űrhajós-
vizsgát tesz a Mars egy régi, már elhagyatott
támaszpontján, ahol az események különös
fordulatokat vesznek. Már címválasztásban
és cselekményben is telitalálat a könyv, nem
véletlen, hogy évtizedek után is foglalkoz-
tatja az olvasókat: pár éve például közösségi
finanszírozási kampány indult, hogy a Kupo-
lavárosból videojáték születhessen (a profi fel-
vezetés ellenére sajnos egyelőre sikertelenül).
1985-ben A kozmosz lovagjai, 1987-ben Az
idő vándorai, 1995-ben a sajátos Noé bárká-
járól, a Kolumbusz űrhajóról szóló Állatkert
a kozmoszban, majd 2009-ben A legnagyobb
kaland gazdagította a térben és időben egy-
aránt hihetetlen kalandokat kínáló történet-
folyamot.
Az idők során a fiúkhoz lányok csatlakoz-
tak, Keiko és Lars, Dolli és Don, Kata és Ariel
kalandjait pedig egyre lazább stílusban, sok
nyelvi humorral szőtte tovább a szerző. Ki
kell javítanunk magunkat: Nemere nem egy
nemzedék, hanem nemzedékek szívébe lopta
be magát, hiszen az első és az utolsó sztori
megjelenése között évtizedek teltek el. Neme-
reváros titka, hogy az olvasó, bármennyire is
eltéved a kalandok rengetegében, azért ott-
hon érzi magát.
Képes Gábor
2018.10.23. 20:34:56
 GALAKTIKA
2015. április

R ÉSZ
DI K
TO
Kapcsolatfelvétel HA 83

082-089-kepregeny.indd 83 2018.10.23. 20:34:57

 GALAKTIKA
2017. március

84 Képregény a Galaktikában

082-089-kepregeny.indd 84 2018.10.23. 20:34:59

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 85

082-089-kepregeny.indd 85 2018.10.23. 20:35:02

 GALAKTIKA
2017. március

86 Képregény a Galaktikában

082-089-kepregeny.indd 86 2018.10.23. 20:35:04

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 87

082-089-kepregeny.indd 87 2018.10.23. 20:35:12

 GALAKTIKA
2017. március

88 Képregény a Galaktikában

082-089-kepregeny.indd 88 2018.10.23. 20:35:14

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 89
Folytatjuk

082-089-kepregeny.indd 89 2018.10.23. 20:35:17

 GALAKTIKA
2018. november
Az őskori kihalás oka
az ember
A 21. századra olyan sok állatfaj pusztult ki vagy
került a kihalás szélére, hogy a szakemberek már
egy újabb nagy kihalásról beszélnek. Ennek azon-
ban nem valamilyen kozmikus vagy természeti
katasztrófa az oka, hanem az emberi tevékenység.
Az elmúlt évszázadokban, ahogy az ember egyre
több területet kezdett benépesíteni, úgy pusztul-
tak ki sok helyen a helyi fauna képviselői is. De
ez nem csak újkori jelenség. Az ember játszotta
a döntő szerepet a pleisztocén megafauna tízezer
évvel ezelőtti kihalásában. A pleisztocén megafa-
una alatt azokat a nagy testű emlős-, madár- és
hüllőfajokat értik, amelyek a pleisztocénben éltek,
és a jelenkor (holocén) beköszönte előtt haltak ki.
Eltűnt a Föld színéről a gyapjas mamut, a kard-
fogú tigris, a gyapjas orrszarvú és az óriástatu is.
A kihalási hullám okára több elmélet is volt: ma-
gyarázták a klímaváltozással, az ember terjesz-
kedésével, a túlzott vadászattal, a járványokkal.
A kutatók több ezer forgatókönyvet futtattak le,
feltérképezve minden egyes faj kihalásának ide-
jét és a különböző térségek benépesülésének dá-
tumát. Az adatokat a továbbiakban az elmúlt 90
ezer év éghajlati változásaival is összevetették. Az
elemzések során a világ valamennyi régiójában
egyértelműen kirajzolódott a nagy testű állatok
kihalásának és az ember megjelenésének időbeli
egybeesése, vagyis: az ember játszotta a főszere-
pet a megafauna kihalásában.
90
090-105-lalumiere.indd 90
1. Hol vagyok, és hogyan jutottam ide?
Vaksötét. Egyetlen fénysugár sem hatolhat
be a cellámba. A tárgyalásnak nevezett ko-
holt per óta eltelt három hétben a Független
Új-Franciaország fővárosában található Kö-
zösségi Börtön vendégszeretetét élveztem.
A Québec óvárosában található kétszáz éves,
Közösségi Börtönnek csúfolt tömlöcbe csak a
halálraítélteket helyezik teljesen embertelen
körülmények közé, még az FÚF zord mércé-
ivel mérve is. Rajtam kívül még hat másik,
államellenes bűncselekményekért elítélt fe-
gyencet tartanak itt fogva, mindenkit a maga
kis elzárt, sötét magánzárkájában. Vajon a
többiek is tudják, hogy ezen a halálsoron még
soha senki sem kapott kegyelmet?
Csak az orosz nő és a homoszexuális pár
áll szóba velem. Az orosz szerint a szintén
itt raboskodó két kínai elítélt a Mennyei Bi-
rodalom kémje; ehhez a nagyhatalomhoz
tartozik az Újvilág területének nagy része a
Csendes-óceántól befelé. Lefelé délnek egé-
szen Kalifornia, Észak-Mexikó és Texas az-
ték provinciáiig, míg keleten a Mississippi,
a Nagy-tavak és a Szent Lőrinc-folyó húznak
természetes határvonalat a Mennyei Biroda-
lom és a Független Új-Franciaország között.
Az FÚF gondosan erődített fővárosa, Québec
az egyetlen, a Szent Lőrinc-folyó északi part-
ján uralt új-francia terület. A síkságok fölé
magasodó város sziklákra épült erődítmé-
nyeinek közvetlen közelségben helyezkedik
el egy kínai helyőrség. Az FÚF ágyúi állandó
jelleggel tartják célkeresztben a kínaiak bá-
zisát, az agresszió legkisebb jelére is készek
tüzet nyitni.
Annak ellenére, hogy a kínai ügynökök
valószínűleg beszélnek franciául, talán még
angolul is, egymással, sőt még az orosz nővel
is csak saját, értelmezhetetlen nyelvükön ér-
tekeznek, ordibálva. Az orosz elítélt (akinek
hazája azóta szenvedi Kína rabigáját, mióta
2018.10.23. 20:14:42

Claude Lalumière
A PATCHWORK ELJÁRÁS
utóbbi először vetette be ellene Égi Sárkány
léghajó-flottáját a tizenhatodik század során)
megérti ugyan őket, de nem hajlandó fordítani
számunkra. A kínai férfihoz és nőhöz hason-
lóan őt is kémkedésért ítélték el, pedig állítja,
hogy épp át akart állni: gyerekkora óta rajon-
gott a francia kultúráért, mindig is franciaként
akart élni. Megannyi külföldihez hasonlóan
meg volt róla győződve, hogy az FÚF a szét-
bomlott francia gyarmatbirodalom igaz örö-
köse; az 1911-es utópista forradalmat követően
a Francia Utópia az FÚF-ba száműzte a nem-
kívánatos elemeket: a papokat, az arisztokratá-
kat és az árja faj felsőbbrendűségét hirdetőket.
Az 1959-ben elszenvedett csendes forradalmat
követően az ország belső hatalomváltáson
ment keresztül: az addig uralkodó arisztokra-
ták átadták a stafétát az Új-Francia Uniónak,
ők fasiszta teokráciát vezettek be.
A két férfi szerető új-francia állampol-
gár, akiket tiltott határátkelés közben értek
A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 91
GALAKTIKA
2018. november
Egy bérgyilkos
igazságot
tesz... na de
milyen áron?
tetten: az Új-Angol Közösség területére pró-
báltak átszökni, ahol a homoszexuális viszo-
nyokat a törvény nem bünteti. Szeparált cel-
láikban töltik napjaikat, sokat sírnak, hiszen
alig pár méter választja el őket egymástól, és
mégsem ölelhetik meg a másikat. Mindket-
ten kétszeres halálbüntetést kaptak: szexuá-
lis perverzió és árulás vádjaival.
Végül, de nem utolsósorban, hadd em-
lítsem meg a hetedik elítéltet, Arsenault
Blanchard-t. A Montréal Metropolisz Szi-
getekről származó tag sosem szólal meg.
Mindennap próbálom kiszedni belőle az
igazságot, hogy felszínre kerüljön árulása
valódi oka, hogy megbizonyosodhassak róla,
valóban az, akinek számomra bemutatták…
mind ez idáig nem jártam sikerrel.
Ami a kosztot illeti, általában napi egy-
szer ízetlen zabkását dobnak elénk. És van-
nak olyan napok, amikor egyesével még a
mosdóra is elkísérnek minket. Az igazság
91
2018.10.23. 20:14:42
 GALAKTIKA
2018. november
az, hogy az őrök egyszerűen tesznek rá, mi
történik velünk, úgy tekintenek ránk, mint-
ha már eleve halottak lennénk. A húgy, a szar
és a kétségbeesés émelyítő szaga beleivódott
ezekbe a falakba. A legjobb, amit a helyze-
tünkről elmondhatok, az az, hogy az eddigi-
ekben leírtakon túl nem kínoznak bennün-
ket kifejezett szándékkal.
A kivégzéseket mindig a hónap első nap-
ján tartják. Az új-franciák nagy számban se-
reglenek ilyenkor a börtön előtti téren rende-
zett látványosság megtekintésére. Mialatt a
zsákmányomra vadásztam, egy alkalommal
magam is részt vettem egy ilyen eseményen
– ami számomra végzetes hibának bizonyult.
Az FÚF nem alkalmaz hóhérokat. Az őrök
egyesével vezetik elő a megbilincselt foglyo-
kat – az FÚF bírósága havonta többeket is
erre a sorsra juttat, mintha csak azért tenné,
hogy polgárai vérszomja rendszeresen kielé-
güljön. Miután az elítéltet lekötözték az erre
a célra foganatosított rönkre, bekapcsolják a
gőzautomatát. Egy kísértetiesen ember for-
májú rézgépezet meglendíti a kezeihez he-
gesztett nagy fejszét, majd egyetlen sújtással
lecsapja a halálraítélt fejét.
Mondanom sem kell, hogy engem a leg-
kevésbé sem érdekelt ez a barbár eljárás; ál-
láspontom szerint egy kivégzést nem volna
szabad nyilvános népünnepélyként megszer-
vezni: csakis a legszükségesebb esetekben
szabad alkalmazni ezt a legutolsó megoldást,
olyankor is a legnagyobb hidegvérrel és pon-
tossággal. Mégis részt vettem egy ilyen ki-
végzésen, hiszen a célpontom is a tömegben
volt. Hat hetembe került, hogy Blanchard
nyomára akadjak; végigkergettem az FÚF
vasútvonalain a Nagy-tavaktól Új-Orléans-
ig, aztán vissza északra, Vermont-ba, amíg
végül meg nem állapodott a fővárosban. Ta-
lán azzal nyugtatta magát, hogy lerázta üldö-
zőit a Metropolisz Montréal Szigetekről?
92 A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 92
Ha még mindig szabadlábon volt, akkor
valószínűleg még nem lépett kapcsolatba az
FÚF hatóságaival, tehát még nem puskáztam
el a küldetésemet.
Egyszer csak négy FÚF-katona fogta le
Blanchard-t. Mit tehettem volna? Egy ilyen
jól őrzött nyilvános terepen…
Blanchard hátrafordult, találkozott a te-
kintetünk. Pedig nem is ismertük egymást…
Hogyan azonosíthatott be? Amikor annyira
biztos voltam benne, hogy egyszer sem vett
észre ez alatt a hosszú vadászat alatt.
Egy szempillantás alatt engem is letartóz-
tattak az új-francia katonák.
Igen, a tárgyalásom el volt ugyan csalva,
de a vádak nem voltak hamisak: idegen ügy-
nökként dolgoztam a Független Új-Francia-
ország felségterületén.
2. Ki vagyok én? És mi a megbízatá-
som?
Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Lam-
bert Chandler vagyok, a Montréal Metropo-
lisz Szigetek elnök-polgármesterének bizton-
sági főnöke. Jól csengő tisztségem valójában
egy profi bérgyilkost takar, aki a nagy met-
ropoliszt és annak látnoki vezetőjét szolgálja.
Történelmileg Montréal mindig is az egy-
mással vetélkedő francia és brit birodalmak
játszmájának játékszere volt. Hol ide tarto-
zott, hol oda. Politikailag el nem kötelezett
polgármestereinek sora igazgatta a várost
annak saját érdekében, fittyet hányva az ak-
tuális megszállók érdekeire – természetesen
mindig gondosan megfizetve az általuk ép-
pen kivetett adókat.
Ennek a gondos munkának köszönhető,
hogy Montréal az Újvilág legcsodálatosabb
és legmodernebb városává válhatott; a maga
többnyelvűségével, multikulturalizmusával
és függetlenségével kivívta minden nemzet
irigylését és csodálatát.
2018.10.23. 20:14:42
 GALAKTIKA
2018. november

Az 1881-től 1911-ig tartó globális háború

utáni időszakban a nagy gyarmatosító hatal- HOGYAN LESZ
mak, a Mennyei Birodalom és az Allah Egye-
sült Emirátusai kivételével, meggyengültek,
EGY ÖNELLÁTÓ
és politikai struktúráik összedőltek. Az TORONYHÁZ IDEÁLIS
Újvilágban ez azt jelentette mind a Függet-
len Új-Franciaországnak, mind az Új-Angol
LAKÓKÖZÖSSÉGÉBŐL
Közösségnek, hogy elszakadhattak korábbi A POKOL LEGMÉLYEBB
gyarmati uraiktól, és feloszthatták egymás BUGYRA?
közt a kontinens keleti részeit.
Ezen politikai felfordulások közepette
emelkedett a magasba a Montréal Metropo-
lisz Szigetek mindenkor semleges városál-
lamának csillaga, tanácsában a kínai, az új-
angol, az új-francia és az azték birodalmak
egy-egy küldöttjével. E négy nagyhatalom
kiválasztott elitjének lehetősége nyílik rá,
hogy méregdrágán ugyan, de hozzáférjenek
a hét pecsét alatt őrzött Patchwork Eljárás-
hoz – az MMSz komoly politikai és gaz-
dasági előnyére. Minden egyes pácienst a
legszigorúbb titoktartás mellett kezelnek a
Montréali Általános Kórház zárt, föld alatti
szárnyában.
Az MMSz egy másik bevételi forrása a
Patchwork Eljárás Lottó. Az MMSz polgá-
rai minden hónapban válthatnak lottószel-
vényeket, amennyit csak akarnak. A hónap
nyertese is részesülhet a Patchwork Eljárás-
ban.
Milliók ácsingóznak a lehetőségre, ami
csak keveseknek adatik meg. A halhatatlan-
ság ígérete mindenki számára erős vonzerő-
vel bír, de általában mindenkiben lelohad a
vágy, amikor felkínálják számukra, hogy a
A Nap birodalma
testükbe építsék az elhunytak részeit, vég- szerzőjének legjobb
tagjait, szerveit. A kiválasztottak orvosi
szörnyszülöttekként való megjelenése az regénye.
utcáinkon csak felerősíti az undor érzetét.
Az összefoltozott testrészek a toprongyosság
R E N D E L D M E G I T T:
látványát nyújtják, mintha az összehegesz-
tett részek sosem olvadnának teljesen ösz- W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

A Patchwork Eljárás 93

090-105-lalumiere.indd 93 2018.10.23. 20:14:53

 GALAKTIKA
2018. november
sze a befogadó testtel. Az eljárást követően
a pácienseket állandó orvosi felügyelet alatt
kell tartani, és folyamatosan titkos gyógy-
szerkoktélokat kell fogyasztaniuk. De meg-
hosszabbíthatják az életüket, elméletben az
örökkévalóságig.
Cserébe az általános egészségbiztosítá-
sért, az MMSz minden polgára a Montréali
Általános Kórház számára donálja testét a
halála után, hogy részeit felhasználhassák a
Patchwork Eljárásban, vagy a kapcsolódó or-
vosi kutatásokban, gyakorlatokban.
Jonathan Flagget, a gyarmati Montréal
utolsó kormányzóját a britek 1867-ben ne-
vezték ki a város élére, még mielőtt a város
a környező félszigettel egyetemben MMSz-
ként konszolidálódott volna. Tapasztalt dip-
lomataként ápolt kereskedelmi és kulturális
kapcsolatokat a kínai, azték, francia birodal-
makkal, valamint a helyi őslakos népekkel,
sőt a földrajzilag távoli Egyesült Emirátusok-
kal is, kihasználva Montréal háború utáni
kedvező státuszát. Ő lett az MMSz első (és
egy évszázad múltán is ez idáig egyetlen)
elnök-polgármestere. Ránézésre persze egy
szörnyeteg.
Van egyáltalán olyan testrésze, amely az
eredeti Jonathan Flaggé?
Különböző testekből kivágott szövetek
kompozíciójaként az elnök-polgármester
Flagget a Patchwork Eljárás tartja életben,
amit a globális háborúban dolgozott ki a
német származású montréali orvos, Victor
Thaler. Thaler maga már rég halott; annak el-
lenére, hogy felfedezte az orvosi halhatatlan-
ságot, jómaga mindig is elutasította az örök
élet lehetőségét. Flagg jelenlegi főorvosa egy
bizonyos Morgan Stein. Pontosabban hat hét-
tel ezelőttig ő volt az. Asszisztense, Arsenault
Blanchard hidegvérrel meggyilkolta, majd el-
menekült a szigetről, vélhetően kicsempészve
magával a Patchwork Eljárás titkát.
94 A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 94
Feladatom: megölni Arsenault Blanchard-t,
még mielőtt elárulhatná az MMSz leghúsbavá-
góbb államtitkait. És úgy tűnik, hogy ezúttal
kudarcot vallottam.
Kivéve, ha... Blanchard és én együtt áll-
tunk a bíróság előtt, és egyetlenegyszer sem
próbálta meg a Patchwork Eljárással kapcso-
latos tudásával megvásárolni a szabadságát.
Hallgatásba burkolózott a teljes eljárás során
(ami egyébként kevesebb mint egy óráig tar-
tott).
Tévedtem volna vele kapcsolatban? Lehet-
séges, hogy ártatlan? Talán félretájékoztatott
Flagg elnök-polgármester?
Blanchard alakja homályban maradt előt-
tem.
3. Hogyan töltöm a kivégzésem előt-
ti éjszakát?
Heten vagyunk, mint a gonoszok. Heten,
néma csöndben töltjük a ma éjszakát. Hol-
nap délben egyesével vezetnek majd ki
minket, hogy Québec tisztes polgárai leor-
díthassák a fejünket, még mielőtt a kivégző-
automata lenyisszantja a lelkes tömeg nagy
örömére. Még a két elátkozott szerelmes is
abbahagyta a sírást, elapadtak a könnyeik.
Azt gondolnám, mindannyian készülünk a
halálra, próbálunk megbékélni a sorsunk-
kal. Ha vannak babonásak a társaim között,
akkor azok biztosan saját isteneikhez fo-
hászkodnak.
Olyannyira belefeledkeztem a gondolata-
imba – ahogyan azon tépelődtem, mennyi
szándékolatlan hibát követtem el a biológiai
apám ellen, és marcangoltam magam, hogy
talán a viszonyulásom sosem volt véletlen
az irányába –, hogy néhány percembe telik
felfogni, valami nagyszabású felfordulás van
kibontakozóban: kiabálások, ordítások, rob-
banások sűrűsödnek körülöttünk, és az ös�-
szecsapás más ismerős hangjai.
2018.10.23. 20:14:54

Nem sokkal később zöld, foszforeszkáló
köd úszik be a cellámba. Hatása fokozatos,
de egyértelmű. Próbálok eszméletemen ma-
radni, de…
4. Elraboltak!
A kabinomat a Mennyei Birodalom cifra fel-
ségjelzései tarkítják. Remek elhelyezkedésű
hajóablakomon az eget látom. Egy léghajó
fedélzetére hoztak, és egy ágyhoz kötöztek,
miután tiszta ruhát adtak rám. Ha a kínai-
ak ostrom alá vették a québeci Közösségi
Börtönt, ha voltak annyira vakmerőek, hogy
fegyverrel támadtak Független Új-Franciaor-
szág fővárosára, ha Égi Sárkányaik egyikét
jóval a bő évszázados újvilági fegyverszü-
netet jelképező erődítmények határvonala
mögött vetették be, akkor minden bizonnyal
kitört a háború.
Attól tartok, hogy egy ilyen agresszió nem-
csak a kontinensen osztozó nagyhatalmakat
fogja egymásnak ugrasztani, hanem ismét a
világ összes hatalmas nemzetét. És miután a
Patchwork Eljárás többé már nem Montréal
államtitka, mi maradhatna az MMSz kezé-
ben, ami biztosíthatná viszonylagos elszige-
teltségét és távolságát a konfliktusoktól? előtt szereztük meg a terveket, manapság jó
Amint ezeket a súlyos kérdéseket latol-
gatom, egy erős testfelépítésű kínai nő lép a
kabinomba, érzésem szerint a negyvenes évei
közepén járhat.
– Elnézését kell kérnem a kellemetlensé-
gekért, Mr. Chandler. Megengedi, hogy ki-
oldozzam, és civilizált emberekhez méltóan
válthassunk pár szót egymással? nünket a történelem alakításában. Úgy vél-
Fogalmam sincs, hogy mi történik körü-
löttem, vagy hogy mégis mi a fészkes fenét
akarhat tőlem a Mennyei Birodalom, de
az adott pillanatban, egy ellenséges légha-
jó foglyaként, nincs jobb stratégiám, mint
hogy a legnagyobb diplomatikussággal jár-
jak el:
A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 95
GALAKTIKA
2018. november
– Köszönöm a kedvességét. Nagy örömöm-
re szolgálna az önnel folytatott eszmecsere.
Fogvatartóm kioldozza a szíjakat, majd
bemutatkozik:
– Örvendek a szerencsének. Engedje meg,
hogy bemutatkozzam. Ying Berresford va-
gyok.
Megdöbbent az angol vezetéknév; igen,
sok ázsiai él Angliában, és több ezer angol-
kínai család létezik szerte a világon, de azt
is tudom, hogy egyetlen Égi Sárkányra sem
helyeznének bizalmi pozícióba valakit egy
európai névvel.
Kinyújtóztatom a tagjaimat, hogy meg-
szabaduljak az elgémberedettségtől, és helyet
foglalunk két, egymással szemközt álló ka-
rosszékben; ekkorra már jól kivehető, hogy a
szoba, ahol újdonsült fogságomat töltöm, egy
tágas luxushálószoba.
A nő, aki Yingként mutatkozott be, így
folytatja:
– Mr. Chandler, a látszat ellenére, ön nem
a kínai flotta hajóján tartózkodik.
– Ez tehát nem egy Égi Sárkány? – adok
hangot megdöbbenésemnek.
– De, persze hogy az. Évszázadokkal ez-
néhány ilyen hajó birtokában vagyunk. Tu-
lajdonképpen minden nagyhatalom léghajói-
ból rendelkezünk egypár példánnyal.
– Önök… Voltaképpen kicsodák önök?
– Egy olyan csoport vagyunk, amely érde-
kelt a történelem folyásában, és érdeklődünk
azon személyek iránt, akik segíthetnek ben-
jük, Mr. Chandler, hogy ön egy ilyen személy.
Úgy gondoljuk, hogy az ön tehetsége hiába-
való, ha egy városállam érdekeiért vesztegeti
el, amikor a világ színpadára is léphetne vele.
Beszélgetőpartnerem kétségkívül a hiú-
ságomat legyezgeti, amivel vitathatatlanul
felkelti az érdeklődésemet. Fantáziátlan és
95
2018.10.23. 20:14:54
 GALAKTIKA
2018. november
átlátszó. Nem igazán tekinthetem őszin-
tének vagy megbízhatónak. Mindenesetre
abban bizonyos lehetek, hogy van valamim,
ami értékes azok számára, akiket ez a Ying
Berresford képvisel.
– Hallgatom – felelem.
Tapsol egyet, mire egy fehér szolga lép be,
maga előtt tolva egy zsúrkocsit, majd, ami-
lyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozik is, se
szó, se beszéd.
– Kérem, fogyasszon! Utána beszéljünk! –
invitál asztalhoz.
A látvány és az illatok eszembe juttatják,
mennyire éhes és szomjas vagyok: uborkás
szendvicsek, aszalt füge, rizsszeletek, töltött
olajbogyók, tápiókapuding, chai tea és tiszta
víz.
Engedi tehát, hogy kínos csendben egyek,
tekintetével tudatosan kerüli az enyémet.
5. Ying Berresford beszél
(Míg az utolsót kortyolom a teámból, Ying
Berresford felém fordul és beszélni kezd.)
– Várom a kérdéseit, és szíves-örömest
igyekszem majd kielégíteni a kíváncsiságát,
bármiről is legyen szó. a globális hatalmak újrarajzolódó térképe
Először is, az orosz nő statisztikus volt,
aki mérhetetlen fontossággal bírt a Mennyei
Birodalom számára; az MB belső működésé-
ről szerzett mélyreható ismeretei, párosítva a
társadalmi trendek elemzésében és előrevetí-
tésében bizonyított tehetségével, fontos esz-
közzé teszik őt bárki kezében. Mérhetetlenül
boldoggá tesz bennünket, hogy velünk tud-
hatjuk, de nem ő volt az elsődleges oka a bör-
tönlázadásnak, amit kieszközöltünk. A kínai
páros természetesen az MB ügynökeinek
sorába tartozik, ők az orosz nő nyomában
jártak. Mindhármukat megpróbáljuk átál-
lítani, de a két kínai ügynök esetében két-
séges a siker; az orosz valószínűleg nem fog
problémát jelenteni, hiszen csalódott mind
96 A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 96
a kínai birodalomban, mind az FÚF-ban.
Egyelőre a kínai ügynököket abban a hitben
tartjuk, hogy saját Égi Sárkányuk egyikének
fedélzetén vannak. A civil párocskát már be
is szerveztük: csak biztonságra vágytak, amit
mi szíves-örömest meg is adhatunk, cserébe
hűséges szolgálataikért.
Legfőbb célunk a Közösségi Börtön meg-
támadásával a második globális háború ki-
robbantása volt. Betörésünk közvetlen követ-
kezményeként a Független Új-Franciaország
már hadat is üzent a Mennyei Birodalomnak.
A következő hónap során az egész világ bele-
sodródik a konfliktusba.
Kína se nem tagadta, se nem vállalta a bör-
töntámadást. Valójában már eddig is hábo-
rúra készült. Mindez elkerülhetetlen volt, és
bármikor kitörhetett. Nem érdekünk, hogy
akár az MB, vagy akármelyik másik nagyha-
talom diktálja a háborús részvétel feltételeit,
vagy az időrendjét.
Az első nagy háború során a háttérben
maradtunk, de túl sokat kockáztat a világ
ahhoz, hogy mi ismét a sorsára hagyhassuk.
Úgy fogjuk manipulálni ezt a háborút, hogy
hosszan tartó békét hozzon a világnak. Azt
szeretnénk, hogy mindenki jól járjon egy új
aranykor beköszöntével, egyszer és minden-
korra megszabaduljunk a háború kísértetétől
és a politikai, gazdasági instabilitástól.
Szervezetünket, a Láthatatlan Ujjakat egy
pénzemberekből, iparmágnásokból, kereske-
dőházakból, politikusokból és gondolkodók-
ból álló csoport alapította, akik szebb jövőt
képzeltek el a világ számára. Arra készültek,
hogy jó szándékú oligarchákként kormá-
nyozzák majd titokban az egész planétát.
A regionális és nemzeti érdekek kiengeszte-
lése végett azonban életben kell tartanunk a
különálló nemzetek, államok és birodalmak
fikcióját, de a zárt ajtók mögött megszűnik
2018.10.23. 20:14:54
 GALAKTIKA
2018. november

majd minden ellenségeskedés, érdekkonflik-

tus. Ott már csak az uralkodók, menedzse-
rek együttműködése dolgozik, amely elhoz- FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 11. SZ ÁM 2018. n ovemb er 490 FT / 8, 60 RO N

za a világnak a globális kapitalista utópiát. w w w. fi l mvi l ag. h u

Megérett az idő: mostanra minden nemzet

uralkodó osztályában ott ülnek felelős po-
zícióikban az ügynökeink. A háború olyan
káoszt fog teremteni, ami elengedhetetlenül
szükséges ahhoz, hogy a Láthatatlan Ujjak a
világ összes kormánya felett átvegye a teljes
körű irányítást.
Úgy okoskodtunk, hogy ön, mint a Mont-
réal Metropolisz Szigetek ügynöke, szeretné,
hogy az MMSz olyan távol maradjon a konf-
liktustól, amennyire csak lehet, és a háborút
követő új világrendben is fenntarthassa füg-
getlenségét. Nemdebár? Ugye? Akkor nem
Hollywood cenzoraI
NEIL GAIMAN • WARMERDAM • UJJ MÉSZÁROS • SZILÁGYI • KRSTIĆ

tévedtünk. 18011 CIRKO

Alice Rohrwacher: A szent és a farkas – Cirko Film MOZI-JEGY

Ebben az esetben a céljaink azonosak – 9 770428 387007 50%

vagy legalábbis hasonlóak.
Az új világrendben, ami a második globá-
lis háború után fog elkövetkezni, Montréal-
nak a Láthatatlan Ujjak fővárosának szerepét
szánjuk: egy olyan központot képzelünk el,
ahol fényes nappal is rejtve maradhatunk.
Hivatalosan itt székelne az Egyesült Nem-
zetek Ligája. Az MMSz független maradna
a világ többi részétől, de ugyanakkor annak
globális metropoliszaként is működne, a leg-
főbb neutrális területként, ahonnan a diplo-
máciai központ leple alatt a Láthatatlan Ujjak
irányíthatná a történelem folyását.
Hogy ez megtörténhessen, rendszerváltás-
ra van szükség az MMSz-en belül. Montréali
emberünk, Jerome Trembles alpolgármes-
ter készen áll a terv működésbe léptetésére,
mihelyt Jonathan Flagget eltávolítottuk az
útjából. Flagg elérhetetlennek és korrumpál-
hatatlannak bizonyult. De ön a legmegbízha-
tóbb embere.
Nem kevesebbre kérjük önt, mint hogy
gyilkolja meg a Montréal Metropolisz Szi-
A Patchwork Eljárás
Neil Gaiman Sandman-sorozata,
Suspiria újratöltve, Ruben Brandt,
a gyűjtő. A novemberi Filmvilág
sem fogja hidegen hagyni a Ga-
laktika olvasóit.
getek elnök-polgármesterét, és pusztítsa el a
Patchwork Eljárást. Írmagja se maradjon.
6. Hogyan váltam azzá, aki vagyok?
Anyám és újszülött kistestvérem szülés köz-
ben vesztették életüket azon a nyáron, ami-
kor én hároméves lettem. Látszólag apám
nevelt fel, az MMSz egy nem túl ambiciózus
középkádere, aki az elnök-polgármestert
vallásos lelkesedéssel szolgálta, amit belém
is plántált kora gyermekkoromtól kezdődő-
en, hogy az elválaszthatatlan része legyen az
identitásomnak.
Anyámra alig-alig emlékszem – épp csak
homályosan látom magam előtt göndör bar-
na haját. Egyetlen interakció sem rémlik,
97

090-105-lalumiere.indd 97 2018.10.23. 20:14:55

 GALAKTIKA
2018. november
nincs előttem egyetlen arcvonása sem, és a
hangját sem tudnám felidézni. Láttam róla
dagerrotípiákat, de a képek nem maradtak
meg az elmémben. Ellentétben apámmal,
akiről kivételesen sok emlékem van. Ötven-
éves korában vesztette életét egy szívroham
következtében; az ő szülei pedig az 1967-es
montréali világkiállításon pusztító tűzvész-
ben vesztették életüket két húgával együtt.
Tízéves volt akkor; senki sem akadt a nagy és
önző családjában, aki gyámságába vette vol-
na. A világkiállítás Jonathan Flagg álompro-
jektje volt, mellyel saját elnök-polgármesteri
centenáriumát ünnepelte, valamint az MMSz
konszolidációját, mint az Újvilág kozmopo-
lita ékkövét. A baleset feldühítette, ami csak
tovább mélyült, amikor tájékoztatták apám
kálváriájáról.
Nagy csinnadratta közepette – magam is
láttam az újságkivágásokat – fogadta örökbe
az állam gyámfiaként apámat, és ezzel egy
időben börtönbe záratta a teljes Chandler
családot kiskorú veszélyeztetése vádjával.
A kis Paul Chandler főszereplésével a népsze-
rűség egyöntetűen a nőtlen és gyermektelen
Flagg mellé állt. Jómagam már korán észre-
vettem, hogy szürke és unalmas apám csaló-
dást okozott Flaggnek, aki abban bízhatott,
hogy a kis mostohája méltó fiává cseperedik.
Jonathan Flagg várakozásainak egy ge-
nerációval később kellett megvalósulnia. Az
elnök-polgármester sokkal meghatározóbb
figura számomra, mint a biológiai apám.
Különösen anyám halála után, Flagg vált az
igazi nevelőmmé.
A kormány termeiben cseperedtem fel
Flagg oldalán, megfigyeltem és magamba
szívtam a politikai élet minden szabályát és
rítusát, míg biológiai apám érdektelen iro-
dájában rohadt. Gyermekkorom két nyelve,
az angol és a francia mellett megtanultam
spanyolul, navatl nyelven, rabul és oroszul;
98 A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 98
a nagy birodalmak közül csak a kínait nem
tudtam elsajátítani.
Valahányszor kettesben maradtunk, vég nél-
küli kérdéseimmel árasztottam el az elnök-pol-
gármestert. Ahelyett, hogy konkrét válaszokat
adott volna, mindig csak a megfelelő irányokra
mutatott rá, amerre keresgélnem kellett a vála-
szokat. Ezzel segített hozzá, hogy alaposan meg-
értsem a világot. Mondanom sem kell, hogy ő volt
rám leginkább hatással: saját személyi ügynökévé
képzett ki, aki tökéletes az álcában, a manipuláció
mestere, és első osztályú végrehajtó.
7. Én kérdezek
Csendben emésztem Ying Berresford mon-
dandóját és valószerűtlen kérését. Az el-
nök-polgármesterhez fűződő családias vi-
szonyom nyilvánvaló tény mindenki előtt.
Berresford és az úgynevezett „Láthatatlan
Ujjak” (ha hihetek egyáltalán a mesebeli
szervezet létezésében) nem várhatják tőlem,
hogy eláruljam ezt a kapcsolatot.
Végül csak annyit kérdezek:
– Mi a helyzet Arsenault Blanchard-ral?
Arra kell következtetnem, hogy ő is önökhöz
tartozik.
– Kérdezze meg őt magát! – hangzik a fe-
lelet, majd a kabinom ajtaja kinyílik, és belép
rajta Blanchard.
Jóllehet hetekig voltam a nyomában,
most állok hozzá a legközelebb. Magas fér-
fi, vállára omló hosszú, világosbarna hajjal.
Durva, állatias vonásai és könnyed mosolya
érzékiséget sugároz, és a joviális társasági
ember benyomását kelti. Montréalban, mint
mindenevő szexuális csábító, híresült el, aki
széles kapcsolati hálójában rengeteg befolyá-
sos embert tudhat barátjának. Hetykeségével
kivívta az ellenszenvemet, amit most legjobb
tudásom szerint igyekszem palástolni. A dip-
lomácia lehet az egyetlen lehetőségem, hogy
kikecmeregjek ebből a váratlan helyzetből.
2018.10.23. 20:14:55

Két kézzel ragadja meg az enyémet, esé-
lyem sincs kitérni előle:
– Ne haragudjon a macska-egér játék
miatt! Ha megbízhattam volna önben, meg-
tettem volna; de nem állt még készen, hogy
megismerje a tervet, még kevésbé, hogy meg-
tudja az igazat.
Elengedem a kezét.
– Az igazat? – kérdezem.
Berresford ülve marad, kettőnk találkozá-
sának közönyös szemlélőjeként.
– Igen, barátom. A Patchwork Eljárásról.
Flaggről. Arról, hogy csakis egy rendszervál-
tás adhat igazi jövőt Montréalnak.
Blanchard és Berresford most kezd csak
igazán beszélni. Semmi ellentmondás nem
üti meg a fülemet, de ettől még nem vagyok
biztos benne, hogy mennyit hihetek el ebből
az egész történetből, vagy hogy mit higgyek
el bevallott terveikből?
8. Az árulást fontolgatom
Berresford és Blanchard magamra hagynak
a gondolataimmal. Úgy döntöttem, a leg-
jobb, amit tehetek, hogy időt kérek a dönté-
semhez. Az a gyanúm, hogy ha túlságosan
hirtelen mondanék igent a... szabadítóim?...
fogvatartóim?... felkérésére, akkor kételked-
nének a szavaimban és a szándékaimban. Vi-
tathatatlanul megmentettek a Független Új-
Franciaország kivégző-automatájától; hála
nekik, földi pályafutásom itt még nem ért
véget. Emiatt talán komolyan elgondolkod-
hatnék a mondandójukon. Másrészt viszont,
Berresford saját bevallása szerint is egy olyan
háttérhatalom embere, amely a világot újabb
globális háborúba taszította. Hány millióan
fognak ezért a vérükkel fizetni?
Persze erre azt mondja, hogy a háború el-
kerülhetetlen. Talán igaza lesz, és a színfalak
mögötti manipulációjukkal tényleg életeket
menthetnek meg, és megakadályozhatnak
A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 99
GALAKTIKA
2018. november
további atrocitásokat. Képtelen vagyok kibo-
gozni a szálakat.
Akár igaz, akár nem – tényleg képes len-
nék meggyilkolni az embert, aki apám he-
lyett apám volt?
Mialatt ezen tépelődöm, egy hatalmas lö-
kés a padlóra vet: robbanások és fülsiketítő
szirénák következnek.
A zilált Blanchard ront be a kabinomba:
– Megtámadtak bennünket, azonnal kö-
vessen!
Követem, és megkérdezem:
– Az új-franciák?
– Fogalmam sincs. Mélyen kínai felség-
területen tartózkodunk, épp a Lőrinc-hegy-
ség1 felett haladunk át. Meg lennék lepve, ha
az FÚF ilyen messze és ilyen hamar utolért
volna bennünket. De persze ez sem zárható
ki. A kínaiak is lehetnek. Észrevehették, hogy
ez nem az ő hajójuk. Akárhogy is, menekül-
nünk kell.
Blanchard egy fedélzeti nyíláshoz vezet.
Iszonyatos a szél, a hajó őrülten imbolyog, és
rohamosan csökken a magasság.
– Ugrott már valaha? – kérdezi.
Mielőtt még válaszolhatnék, Blanchard
játszi könnyedséggel magára kap egy bonyo-
lult kantáros ejtőernyőt, és engem is magá-
hoz erősít.
– Kapaszkodjon erősen! Nehogy eleres�-
szen!
Mindkettőnket kilök a hajóból; küzdök a
pánik ellen, nem akarom átengedni maga-
mat a sikításnak. Blanchard nevet. A fülembe
ordít, amit az eszelős szél alig enged meghal-
lanom:
– És én még azt hittem, hogy maga egy ke-
mény legény, Bérgyilkos úr!
Látom, amint többen is kiugranak a hajó-
ból, kinyílnak az ernyőik. Néhányukat azon-
nal kilövik. Blanchard csak most oldja ki az
ejtőernyőnket, én még mindig reszketek.
99
2018.10.23. 20:14:55
 GALAKTIKA
2018. november
Mondhatnám, hogy a hideg széltől van, de
persze hazudnék.
Az ernyőnket átlyukasztja egy golyó, de
szerencsére már alig harminc méterre va-
gyunk csak az alattunk elterülő tó felszíné-
től. Sekély vízbe zuhanunk, de szerencsénk
van, és megússzuk pár karcolással. Kievické-
lünk a partra.
A hátizsákjából egy kést kotor ki nekem.
– Nem tudhatjuk, kibe futunk bele, erre
még szüksége lehet. – Azzal kezembe nyomja
a szerszámot.
9. Az újvilági kínai nagy falnál
Kétnapi eseménytelen, de fárasztó gyaloglás
után kiérünk a Mennyei Birodalom erdejé-
ből, hogy ott találjuk magunkat a Szent Lő-
rinc-folyó partján, pontosabban az újvilági
kínai nagy falnál. Utóbbi hivatott megerősí-
teni a folyópartot, mint természetes határo-
lót, a Nagy-tavak cataraqui torkolatától kelet
felé, pár száz kilométerrel Québecen túlra.
Innen már látjuk a Laval hidat, ami lé-
nyegileg az egyetlen határátkelő a Montréal
Metropolisz Szigetekre. Blanchard-ral együtt
a fák és cserjék rejtekében maradunk.
Gond nélkül juthatnék át az MMSz-be – is-
merem a megfelelő jelszavakat és protokollo-
kat, amelyek a montréali biztonsági erők (be-
leértve a határőrséget is) számára világossá
teszik, hogy minden utasításomnak engedel-
meskedniük kell. Továbbá, minden magasabb
beosztású MMSz-határőr tiszt ismer, leg-
alábbis látásból, mint az elnök-polgármester
biztonsági főnökét. Először azonban a kínai
határőrséggel kell majd zöld ágra vergődnöm.
A katonák létszáma nem tűnik magasabbnak
a szokásosnál. A kibontakozó konfliktus elle-
nére Montréalt még mindig semlegesnek kell
hogy tekintsék a kínaiak. Talán van remény.
A törvényen kívüli Égi Sárkányt ért tá-
madás után Blanchard felajánlotta, hogy
100 A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 100
segít visszajuttatni engem a határig. Aztán
szétválunk; én visszatérek Montréalba, hogy
kivégezzem Flagget, ő pedig beleveti magát a
Mennyei Birodalom erdeibe, és újra csatlako-
zik a Láthatatlan Ujjakhoz.
– Itt kell elválnunk – mondja. – Tudom,
hogy még mindig bizonytalan a dolgában, de
hiszem, hogy helyesen fog dönteni. Montréal
kulcsfontosságú a világbékével kapcsolatos
terveinkben, és ahhoz, hogy az új világrend
emblémájává válhasson, nem engedhetjük,
hogy tündöklése ilyen szenvedések árán
folytatódhasson. Kezdjen nyomozásba! Látni
fogja, hogy minden, amit a Patchwork Eljá-
rásról mondtam önnek, igaz. Tudni fogja,
hogy mit kell tennie.
– Mindent megfontoltam, amit ön és
Berresford mondtak nekem – felelem.
– Három gázgránát van a hátizsákomban.
Ezeket önnek adom. Elegendőek lesznek a
kínai őrök legtöbbjének ártalmatlanítására;
legyen esélye átjutni a határon.
– Ezeket használták a szövetségesei a Kö-
zösségi Börtönnél?
Bólintással felel.
– Nem – hangzik válaszom. – Jobb ötle-
tem támadt!
A földre teperem, még mielőtt reagálhat-
na. Hétszer is az arcába vágok, hogy biztosan
csillagokat lásson. A kés, amit korábban adott,
most jó szolgálatot tesz a torkának feszítve.
Suttogok:
– Vedd le a hátizsákod, és fordulj a hasad-
ra! – A hasára fordul. A hátán ülök, és a tőle
kapott késsel levágom róla a ruháit. Véletle-
nül megvágom a bordáinál. Felkiált. A kés
nyelével halántékon vágom, és rászólok: –
Csönd! – Ezután már nem figyelek oda, több-
ször is megvágom, apró vérfoltokat hagyva a
testén. Egy mukkot sem szól.
Végül már teljesen meztelen. A ruhájából
tépett csíkokkal megkötözöm a csuklóit, a
2018.10.23. 20:14:55

karjait és a bokáit. Betömöm a száját. Végül
rászólok:
– Kelj fel, Blanchard! Foglyomként viszlek
vissza.
Rám bámul, de engedelmeskedik. Megkö-
tözve nehézkes neki a mozgás, párszor pró-
bálkoznia kell, de végül fel tud állni.
Tekintetében lángol a gyűlölet. Helyes.
Már kezdtem azt hinni, hogy semmi sem
térítheti ki lelki egyensúlyából. Annak elle-
nére, hogy mivel tartozom neki, még mindig
hihetetlenül irritál a karizmája. Egy pillanat
erejéig kiélvezem, hogy rést ütöttem a paj-
zsán. Önkéntelenül is kuncogok, mire megfe-
szül az arca, szemei szikrákat szórnak. Fan-
tasztikus. Hogy még jobban felbőszítsem, a
fülébe súgom:
– Már régen tudtam a donortömlöcökről.
Ismertem Hochelaga2 történetét. Semmi újat
sem tudtam meg tőled. Örökre hűséges le-
szek Jonathan Flagghez.
Addig tolom magam előtt, amíg el nem
érjük az utat, ami a Laval hídhoz vezet. Az-
tán kilököm a nyílt terepre. Meztelen teste a
kavicsos útra zuhan. A kínai katonák rásze-
gezik fegyverüket.
Mielőtt magam is kilépnék az útra, elhají-
tom a kést, amit Blanchard adott nekem. Ön-
gyilkosság lenne fegyverrel közelíteni a kínai
határállomáshoz. A fegyveresek fele felém
fordul. Belerúgok Blanchard-ba, és ráordítok:
– Pattanj fel!
Beletelik egy-két percébe, ami még több-
nek tűnik, a kínai határőrség fegyvereinek
célkeresztjét magunkon érezve.
Felfelé lökdösöm Blanchard-t, a határállo-
más felé.
Amikor már elég közel érünk, megkérde-
zem először angolul, aztán franciául, hogy
beszélik-e valamelyik nyelvet. Nem udvari-
askodom a kínaiakkal. Olyan ellenségesen
beszélek, amennyire csak lehet. Csak a teljes
A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 101
GALAKTIKA
2018. november
magabiztosság segíthet át ezen a helyzeten,
és még így is kockáztatom, hogy egyszerűen
lepuffantanak mindkettőnket. Észreveszem,
hogy az MMSz oldalon is felfigyelnek az ese-
ményre. Ez már talán elegendő ahhoz, hogy
meggátolja a kínaiakat abban, hogy egysze-
rűen szitává lőjenek.
Az egyik férfi, akit az egyenruhája alapján
a határállomás parancsnokaként azonosítok,
visszaordít:
– Français!
Így franciául beszélek hozzá:
– Lambert Chandler vagyok. Jonathan
Flagg elnök-polgármester biztonsági főnö-
ke. Ez itt a foglyom, Arsenault Blanchard,
a Független Új-Franciaország kémje. Az
MMSz igazságszolgáltatása elé kell állíta-
nom. Nem volt alkalmam értesíteni a kínai
hatóságokat, hirtelen kellett behatolnom az
önök felségterületére, hogy letartóztathas-
sam. Késlekedésem lehetetlenné tette volna
az elfogását. Úgy ítéltem meg, hogy az ön
kormánya is érdekelt a kém elfogásában.
Ha beszélhetünk a montréali határőrség
parancsnokával, igazolni fogja a személye-
met.
A kínai parancsnok saját nyelvén utasítja
az embereit. Egyikük leengedi a puskacsövét,
és felém indul. Alaposan megmotoz, sem-
mit sem talál. A határőr mögém áll; a hátam
közepén érzem a puskája csövét. A parancs-
nok felveszi a kapu melletti póznán elhe-
lyezett telefont. Zárt láncú hálózat köti ös�-
sze a két határállomást. Bízom benne, hogy
épp a montréali parancsnokkal, Charlotte
Boulanger-vel beszél. Végigpásztázom a ha-
tár MMSz-oldalát, talán észreveszek valami-
lyen aktivitást.
A kínai határőrparancsnok leteszi a kagy-
lót, majd utasít:
– Sétáljon a kapuhoz! Hagyja a foglyát ott,
ahol van!
101
2018.10.23. 20:14:55
 GALAKTIKA
2018. november
Engedelmeskedem. A határőr is mögöt-
tem marad, most a meztelen Blanchard-ra
fogja a fegyverét. Közeledtemre Boulanger
parancsnok is a kapuhoz érkezik a másik ol-
dalon, egy fő kísérővel. Biccentek neki, jelez-
ve, hogy szabadon beszélhet.
A kínai parancsnok felszólítja, hogy erő-
sítse meg a személyazonosságomat.
A parancsnok elismétli az általam már el-
mondottakat.
A kínai parancsnok valamiféle utasítást
ordít a Blanchard melletti őrnek. A követke-
ző pillanatban egyszerűen lelövi a foglyomat,
aki holtan esik össze.
A parancsnok felém fordul, tekintetéből
kiolvasom, hogy nem hitte el az egész törté-
netemet.
– Megnyugodtam az ön személyazonossá-
gát illetően, Mr. Chandler. Köszönjük, hogy
segített likvidálni az új-francia diverzánst,
aki veszélyeztette nemzetbiztonságunkat.
A Mennyei Birodalom hálás az MMSz barát-
ságáért.
Kinyitja a kaput, és három lépés múlva
biztonságban hazaérek.
10. Újra az MMSz-ben
Mindkettőnket át akartam menteni, de biztos
voltam benne, hogy nem működhet a dolog,
ha nem kockáztatom Blanchard életét. Nem
állt rendelkezésemre másik forgatókönyv,
ami sikerrel kecsegtetett volna, és egyéb-
ként sem akartam elengedni Blanchard-t.
Nem tudtam eldönteni, hogy a szövetségesé-
vé válljak, vagy adjam át az MMSz igazság-
szolgáltatásának. Mondhattam volna neki,
hogy az eljárásom csak álca volt – részben
az is volt –, egyszerűen meggyőző fogolynak
kellett lennie, és nem viseltethettem iránta a
legkisebb szimpátiával sem, nem mutathat-
tuk az együttműködés legapróbb jelét sem. A
gyanakvó kínaiak nem hittek volna nekem.
102
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
090-105-lalumiere.indd 102
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
A határőrparancsnok még így is megneszel-
te, hogy nem a teljes igazságot adom elő.
Azért ölte meg csak Blanchard-t, hogy az MB
és a MMSz közötti diplomáciai kapcsolatot
ne veszélyeztesse.
Kérem, hogy azonnal vigyenek az elnök-
polgármesterhez. A következő, Montréal bel-
városa felé tartó vonaton kapok egy kabint.
Tiszta ruhát adnak, és egy mosakodó edény-
ben tiszta vizet. Minden tőlem telhetőt elkö-
vetek, hogy prezentálható állapotba hozzam
magam. Két órával később a metropolisz
kikötői kerületében lépkedek felfelé a város-
háza lépcsőjén, hogy találkozzam Flagg-gel.
Először megállok az irodámnál, hogy
fegyvert vegyek magamhoz. Aztán belépek
az alpolgármester irodájába. A pozícióm
nem engedi, hogy bárki az elnök-polgármes-
ter alatt elutasítsa a látogatásomat. Trembles
benn van. Teketóriázás nélkül megszólítom:
– A Láthatatlan Ujjak küldtek. – Az arcki-
fejezése elárulja. Leteperem és megbilincse-
lem.
Keresztülvezetem a kormányépület folyo-
sóin és lépcsőházain. Az emberek mutogat-
nak, összesúgnak. Nem mindennapos lát-
vány, amint a biztonsági főnök láncra verve
kíséri az alpolgármestert.
Normálisan egyike vagyok azon kevesek-
nek, akik Flagg testőreinek jelenléte nélkül
léphetnek be az elnök-polgármester irodájá-
ba. De tekintve, hogy a megbilincselt alpol-
gármesterrel az oldalamon kérek audienciát,
nem részesülök szokásos privilégiumomban.
Az elnök-polgármester három, szekrény mé-
retű embere kísér be a szobájába.
11. Mi történt Hochelagával?
Montréal szigete nem úszta meg maradékta-
lanul az 1881–1911 közötti globális háborút,
az akkor még kormányzó Jonathan Flagg
legjobb erőfeszítései ellenére sem. A legna-
A Patchwork Eljárás
2018.10.23. 20:14:58
 GALAKTIKA
2018. november

gyobb véráldozatot a Mount Royal lábánál
fekvő több száz eves bennszülött Hochelaga
falu lebombázása jelentette; a település a
gyarmati időkben egészen addig megőrizte
az európai hatalmaktól való függetlenségét.
Egyes jelentések szerint a Mennyei Biro-
dalom volt a felelős. Mások az Allah Egyesült
Emirátusaira fogják. Megint mások szerint
az egyik Ketzalkóatl Sas dobta le a bombá-
kat. A háború kaotikus volt. Senki sem tudja
biztosan, mi történt.
De az igazságot nem lehet teljesen eltüntet-
ni. És ez volt Blanchard szökésének nagy tit-
ka. Amennyire tudom, a titok vele együtt halt
meg, és a hamis Égi Sárkány elpusztításával.
Talán mégsem. Az is lehet, hogy kínai valla-
tótisztek most verik ki Ying Berresfordból.
Annak ellenére, hogy mit vágtam
Blanchard fejéhez a halála előtt, valójában
semmit sem tudtam a történetről korábban.
Mondjuk, meg sem lepett. Nem akartam
hinni a fülemnek, de legbelül tudtam, hogy
az igazat hallom a Láthatatlan Ujjak ügy-
nökeitől. Egész Montréal Metropolisz Szi-
geteken töltött életem során rengeteg dolgot
hallottam a belső körökben, amit tudatosan
temettem el magamban. Most, hogy a fátyolt
fellebbentették, nem maradhatok továbbra is
közömbös az igazsággal szemben.
Jonathan Flagg iránti elkötelezettségem és
az általa létrehozott Montréal szerelme elva-
kított a Patchwork Eljárás titkai irányába. Ha
valaha is vizsgálódni akadt volna kedvem,
minden ajtó kinyílt volna előttem. Végső so-
ron én voltam az elnök-polgármester bizton-
sági főnöke. Ha megvezettek annyi éven át,
akkor hagytam magam megvezetni. Mindig
is gyanakodtam, hogy valami alapvetően hi-

A Sz trugackij fivérek
Próbáld ki a világa új életre kel!
virtuális valóságot
R E N D E L D M E G I T T:
Gyere el barátaiddal Budapest
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu +36Eljárás
A Patchwork 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 103
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

090-105-lalumiere.indd 103 2018.10.23. 20:15:13

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2018. november
bádzik a Patchwork Eljárás adminisztráció-
jával. De sötétségben akartam maradni.
Egyetlen külföldi haderő sem bombázta
le Hochelagát. A bennszülött falut, amely
a gyarmati városközpont és a hegy között
elterülő legkívánatosabb területen feküdt,
Jonathan Flagg rendőrségének egy álcázott
egysége égette porig. A túlélőket egy titkos
tömlöcbe zárták a Mount Royal délnyugati
lábánál akkoriban épített Montréali Általá-
nos Kórház mélyére. Az irokézek a mai napig
is léteznek, jóllehet rabságban tartva, szapo-
rítva; ők adják a Patchwork Eljárás alapanya-
gát. Minden, a faluirtásban részt vevő rend-
őrt kivégeztek – „árulásért” –, hogy senki se
mondhassa el az igazságot.
Hogy mi az igazság a Patchwork Eljárás-
sal? Nem halottak maradványaiból építi újjá
a testet, nem. Két élő testet kötnek össze, egy
donort és egy befogadót. Közös vérkeringésre
teszik őket, amíg a sebész dolgozik: átülteti
a donor szöveteit a befogadóéba. A beavatko-
zás végeztével egyszerűen megszabadulnak a
donor maradványaitól.
Amit a közvélemény ismer az eljárásról, az
csak a marketing propaganda terméke. Az az
igazság, hogy Montréal tündöklése egy égbe-
kiáltó gaztettre épül.
Jonathan Flagg, a Patchwork Eljárás legna-
gyobb haszonélvezője egész életemben ször-
nyetegként nézett ki. De csak most ismertem
fel, hogy a szörnyeteg sokkal mélyebben la-
kozik benne, jóval a lopott szövetei alatt.
És mégis, a legnagyobb igazság, ami rólam
elmondható, az az, hogy a végletekig hű va-
gyok Jonathan Flagghez.
12. Meghallgatáson Jonathan
Flaggnél; és Montréal jövője
Az elnök-polgármester irodájában a szokásos
félhomály fogad. Flagg szeme extrém módon
fényérzékeny, őrjítő migrének törnek rá, ha
104 A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 104
nem sötétít le mindent maga körül. Még eb-
ben a sötét szobában is a fél arcát eltakaró
napszemüveget visel.
Nem könnyű kivenni a körvonalát, de a
képzelőtehetségem és az emlékeim segítségé-
vel teljes képet rajzolok magamban az elnök-
polgármesterről. Hatalmas fejét egy ezüst
keret tartja a nyakán. Duzzadt koponyája tel-
jesen kopasz, amin három éktelenkedő varrat
tartja egyben a donoroktól származó agyat.
Csak egy laza leplet visel, hogy könnyedén
a testére csatolhassák azokat a vezetékeket,
amik a Patchwork-folyadékot juttatják a tes-
tébe – ezek az állandó fájdalmat csökkentik,
illetve enyhítik állapota kényelmetlenségeit.
Életben maradna a rengeteg gyógyszer nél-
kül is, amennyire tudom, de függővé vált az
általuk okozott eufóriától. A drogok nem le-
hetetlenítik el a döntőképességét, sőt inkább
kiegyensúlyozzák az elméjét, amit egyébként
örökös béklyó alatt tartana a fizikai fájda-
lom. A lepel és az orvosi műszerek alatt rej-
tőzik az elnök-polgármester torz teste, amin
kétlem, hogy túl sok lenne még Jonathan
Flagg veleszületett húsa. Manapság a nyilvá-
nos megjelenéseit a végletekig minimalizál-
ja. Nem először ábrándozom el rajta, vajon
miért ragaszkodik hozzá, hogy ilyen nagy
árat fizessen az életben maradásért? A halál
és a feledés tényleg ennyivel rosszabb volna
az élet eme paródiájánál?
Meleg érzések töltenek el, amint belépek
mentorom szobájába. Mindenekelőtt az ő
akaratát szeretném teljesíteni; nélküle senki
se lennék.
– Elnök-polgármester úr – szólítom meg
–, az alpolgármester áruló. Biztosíthatom,
hogy ártalmatlanná tettem, és nincs nála
fegyver. Beszélnünk kell bizonyos kényes
dolgokról, amihez mind e személy jelenlété-
re, mind pedig teljes körű diszkrécióra van
szükség. Ha javasolhatnám, hogy az őrök
2018.10.23. 20:15:13

az ön irodája előtt várakozzanak beszélgeté-
sünk ideje alatt.
– Fiam, ezek az emberek mindenhova kö-
vetnek. Hűségesek. Beszélhetsz előttük.
Halkan beszél, mintha egy távoli moraj-
lást hallgatnék, ugyanakkor megnyugtatóan
dallamosan. A hangja volt az egyik eszköz,
aminek köszönhetően ennyi időn át meg-
tarthatta a hatalmát. Na meg a könyörtelen
intelligenciája.
Bólintok. És belekezdek a történetembe.
Blanchard üldözésével kezdem; majd elfog-
nak Québecben, és bezárnak a halálsorra; a
Láthatatlan Ujjak kiszabadítanak; a titkos
társaság háborús tervei; próbálkozásuk be-
szervezésemre, hogy segítségemmel vigyék
végbe Montréallal kapcsolatos elképzelése-
iket; megvilágosodásom az irokézek igazi
sorsáról és a Patchwork Eljárás sötét titkáról;
végül menekülésem a Mennyei Birodalom-
ból, és visszatérésem a metropoliszba.
Jonathan Flagg egy egyszerű kérdéssel felel:
– Fiam, hogyan képzeled el a továbbiakat?
Hezitálok. Azért hoztam volna ide az al-
polgármestert, hogy Flagg és én kihallgas-
suk? Sok mindent megtudhatnánk a Lát-
hatatlan Ujjak ügynökétől. Azt mondtam
Flaggnek, hogy Trembles fegyvertelen; ő az
is, de én nem.
Sokszor gyilkoltam már a Montréal Met-
ropolisz Szigetek érdekében, engedelmesked-
ve az elnök-polgármesternek, mindig abban
a hitben, hogy az ellen a sokaság ellen harco-
lok, akik az igazságtalanság és az egyenlőt-
lenség világát hoznák a városállamra, amit
szeretek. De többé nem tehetek úgy, mintha
ezek nem lennének alapvető részei Montréal
alapjainak. Itt lenne az ideje, hogy megöljem
az atyát, hogy egy új világ, egy új Montréal
születhessen? Szolgálhatom-e vajon tovább
az elnök-polgármestert az oly sokáig takar-
gatott igazság most már tündöklő fényében?
A Patchwork Eljárás
090-105-lalumiere.indd 105
GALAKTIKA
2018. november
Még mindig hinnék Jonathan Flaggben, a
fényhozóban? Egyáltalán nincs bizodalmam
a Láthatatlan Ujjakban és naiv vagy épp
szándékosan hazug elképzeléseikben, amiket
a harácsoló kapitalizmusra épülő utópiáról
szőttek; talán igazuk van, és a világnak vál-
toznia kell, de biztosan máshogy, mint ahogy
azt ők elképzelik.
Az őrök nyugtalanul várakoznak, amíg
én csendben latolgatom a lehetőségeimet. Is-
merem őket: Michel Anderson, Richard Ho-
ward Philips és Cristopher Jacques. Felettes
tisztjük vagyok, én magam osztottam be őket
ebbe az egységbe, én tettem őket az elnök-
polgármester személyi testőreivé. Kihez, mi-
hez tartják magukat hűségesnek? Hozzám?
Az elnök-polgármesterhez? A Montréal Met-
ropolisz Szigetekhez? Személyes moráljuk-
hoz? Ha válaszolhatnék ezekre a kérdésekre,
hogyan befolyásolnák a döntésemet?
Bal kezem a pisztolyom markolatához ér,
míg az elmém lázasan spekulál a következő
lépésem lehetséges kifutásain.
Kotun Viktor fordítása
1: Quebectől északkeletre (A ford.)
2: A mai Montréal területén fekvő irokéz falu volt.
Claude LALUMIÈRE
Angolul alkotó kanadai szerkesztő és író, 1966-
ban született. Az Interzone-ban jelent meg első
elbeszélése, a „Bestial Acts”, 2002-ben. Első
gyűjteményes kötete hét évvel később látott
napvilágot. Eddig egyetlen regénye, a 2011-es
The Door to Lost Pages egy közönyös szüleitől
elmenekült kislány története, aki csavargásai
közben egy különös könyvesboltba téved, és ez
egy egészen új, félelmetes világot nyit meg előt-
te. Kanadai szerzők műveiből több antológiát is
összeállított, novellái a legkülönbözőbb helye-
ken tűntek fel. Lapunkban korábban már két írá-
sa is megjelent, a 319. és a 341. számban.
105
2018.10.23. 20:15:13
 GALAKTIKA
2018. november
Elkészült az első úszó atomerőmű
B
EFEJEZŐDTEK az utolsó mun-
kálatok a Lomonoszov akadémi-
kusról elnevezett úszó atomerő-
művön. Építéséről még a kétezres
évek elején döntöttek, és 2009-ben kezdődtek
a munkálatok a szentpétervári Balti Hajó-
gyárban. Ezeket idén tavasszal fejezték be, a
létesítményt április 28-án vontatták át a ha-
jógyárból Murmanszkba, ahol lezajlottak a
végső technológiai műveletek. Nemrégiben
fejezték be a két reaktor fűtőelemekkel való
feltöltését.
A szükséges ellenőrzések és engedélyek
megszerzése után a konkrét indításra októ-
berben-novemberben kerül sor. Ezt követik a
komplex tesztek, amelyek már az erőmű teljes
működését vizsgálják, folyamatosan növelve
a reaktorok teljesítményét, amíg végül el nem
érik a tervek szerinti maximumot.
Az utolsó teszteket követően a létesítményt
átvontatják végső célállomására, a csukcsföldi
Pevekhez, amely Oroszország távol-kele-
ti részén található. Az úszó atomerőművi
blokk hálózatra kapcsolása után 2019-től fog
üzemelni. Jelenleg a fogadásához szükséges
part menti infrastruktúra kiépítése zajlik: a
106 Zöld jövő
106-107-zold.indd 106
biztonságos kikötéséhez és üzemeltetéséhez
szükséges mólók, hidraulikus létesítmények
és egyéb épületek kivitelezése.
A Lomonoszov atomerőmű lesz a leg­
északibb nukleáris létesítmény, a csukcs­
földi régiót látja majd el villamos energiával,
fokozatosan kiváltva a Bilibiniói Atomerő-
művet és a Csaunszki Szénerőművet.
Oroszország nagy múltú atommeghajtású
hajóparkkal rendelkezik, komplett flotta állt
és áll rendelkezésre nukleáris jégtörőkből.
A  reaktorok vízi üzemeltetésének tehát ko-
moly hagyományai vannak. De ezzel szem-
ben az úszó atomerőmű nem egy hajó, hanem
egy hatalmas uszályra épített erőmű. Önálló
meghajtása nincs, vontatók juttatják el ren-
deltetési helyére.
Az orosz atomipar egyik legfontosabb ága
a kis teljesítményű mobil blokkok tervezése
és építése. Az úszó atomerőmű az északi és
távol-keleti területeken működik majd, és cél-
ja, hogy energiával lássa el a távoli iparválla-
latokat, a kikötői városokat, illetve biztosítsa
a nyílt tengeren lévő olaj- és gázplatformok
energiaellátását.
A Lomonoszov atomerőműbe két KLT-
40C típusú reaktort építettek
be, amelyek 70 MW villamos
energiát és 300 MW hőener-
giát képesek előállítani nor-
mál üzemmódban, ami egy
hozzávetőleg százezer lakosú
város energiaellátását tudja
biztosítani. De nem csak ener-
giát képesek előállítani, al-
kalmassá tehetők a tengervíz
sótalanítására is.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.10.23. 20:14:27

Veszélyes mesterséges zátonyok
A
VILÁGON ÉVENTE sok tíz-
millió autóabroncs válik hul-
ladékká. Bár használat során
gyorsan elkopik, hulladékként
még nagyon sokáig húzza. Az elmúlt évti-
zedekben pont ezt a tulajdonságát próbálták
hasznosítani. Például több helyen a folyók és
víztározók partfalait borították összekapcsolt
abroncsokkal, mert támaszt ad a földnek, és
az ebből sarjadó növényzet masszív töltést
hoz létre.
A mesterséges zátonyok telepítése évek
óta folyik a világ tengerpartjain. Az alapo-
san megtisztított roncsok remek búvárka-
landot ígérnek, és élőhelyet biztosítanak a
tenger élővilágának. A gumi is jó ötletnek
tűnt, mert úgy gondolták, hogy ezáltal si-
kerül megszabadulni a használt gumiab-
roncsoktól; másrészt tökéletes feltétele-
ket teremt először a mikroorganizmusok,
majd az egyre nagyobb és magasabb szintű
élővilág számára. A hatóságok akkoriban
úgy gondolták, hogy a gumik kihelyezése
teljesen veszélytelen, és semmilyen kocká-
zatot nem jelenthetnek a környezetre.
A világ több helyén is épültek autógu-
miból mesterséges zátonyok, például az
Egyesült Államokban vagy a Gibraltár kö-
rüli vizekben. Floridában közel egymillió
gumi került a tengerbe. Franciaországban
az 1980-as években 25 ezer gumiabron-
csot süllyesztettek el a tengerben a Francia
Riviérán fekvő Cannes és Antibes között,
nagyjából 500 méterre a parttól.
A kísérlet azonban kudarccal végző-
dött. A francia halászok szerint néhány
hal ugyan úszkálgatott a gumik körül, de
egyetlen faj sem vetette meg a lábát a te-
rületen. Egy 2005-ös tudományos vizsgá-
Zöld jövő
106-107-zold.indd 107
GALAKTIKA
2018. november
lat megdöbbentő eredményt hozott. Meg-
állapította, hogy a tengervíz hatására a
használt autógumikból mérgező anyagok,
egyebek között – az emberre is veszélyes
– nehézfémek szivárognak a környezetbe.
Ezért hamarosan a zátonyok kiemeléséről
döntöttek. A francia partoknál a mun-
ka már 2015-ben megkezdődött, akkor
25 ezer gumit távolítottak el. Most folyta-
tódik a károk felszámolása, ősszel újabb 10
ezret fognak eltávolítani, és jövőre is zajla-
nak majd a munkálatok. A több mint egy-
millió euróba kerülő műveletet a Michelin
gumiabroncsgyártó vállalat, valamint a
francia állam fedezi.
A világ más területein is megindult a
felszámolás. A floridai Fort Lauderdale
partjainál azóta több tízezer gumit távolí-
tottak el a tengerfenékről. Ráadásul a Gib-
raltár körüli vizekben az áramlatok szét-
hordták a gumikat, ezért később hajókkal,
autókkal és betontömbökkel helyettesítet-
ték őket.
Kovács „Tücsi” Mihály
107
2018.10.23. 20:14:27
 GALAKTIKA
2018. november
Az űr négy napra Gödöllőre költözött
2
014 ÓTA már az ötödik éve
gyűlnek össze egyetemista és kar-
rierjük elején álló fiatalok Gödöl-
lőn. A legkülönbözőbb szakmák
ifjú képviselői találkoznak ilyenkor. Van
köztük gépeszmérnök, csillagász, informa-
tikus, de még angoltanár is – legfőbb közös
tulajdonságuk az űr szeretete. A cél pedig a
Magyar Asztronautikai Társaság és a Space
Generation Advisory Council által közösen
szervezett gödöllői Űrakadémián való részvé-
tel. Négy nap, melynek célja az űr iránt érdek-
lődő fiatal közösség összefogása.
A közösségépítés mellett azonban még egy
fontos feladatot vállalt magára a rendezvény
– a programszervezők évről évre hoznak egy
releváns, űrkutatást érintő kérdést, melyre a
témában jártas szakemberek segítségével az
akadémia résztvevői egy ajánlást készítenek
elő a négy nap során. Ezt az ajánlást később
olyan neves eseményeken mutatják be, mint a
Magyar Tudományos Akadémián megrende-
zett Űrkutatás Napja.
Az idei kidolgozandó téma az űroktatás
lett. A fiatalok azt vitatták meg a rendezvény
során, hogy van-e szükség egy önálló űrmér-
nök-képzésre Magyarországon, és ha igen, azt
hogyan és milyen keretek közt lenne érdemes
megvalósítani?
Fotó: Űrakadémia/Bodó Zsófia
108 Obszervatórium
108-109-obszervatorium.indd 108
A közös gondolkodást kerekasztal-beszélge-
tések segítették, melyre a szervezők sok részt-
vevőt invitáltak – személyesen vagy virtuáli-
san, internetes videokonferencia segítségével.
Ezek a beszélgetések segítettek a képzés lehető-
ségét sokféle aspektusból vizsgálni.
Az első ilyen kerekasztal-beszélgetés meg-
hívottjai a felsőoktatást erősítették, többek
közt az ELTE, a BME és az Óbudai Egyetem
oktatóiként. Az egyetemi szerepvállalás kér-
déseinek megvitatásakor a Budapesti Műsza-
ki és Gazdaságtudományi Egyetemet (BME)
dr. Kovács Kálmán, az Egyesült Innovációs
és Tudásközpont (BME EIT) igazgatója és dr.
Csurgai-Horváth László, a Szélessávú Hírköz-
lés és Villamosságtan Tanszék oktatója; az Eöt-
vös Lóránd Tudományegyetemet (ELTE) dr.
Lichtenberger János, a Geofizikai és Űrtudo-
mányi Tanszék munkatársa; az Óbudai Egye-
temet (ÓE) pedig dr. Földváry Lóránt, az Alba
Regia Műszaki Kar munkatársa képviselte.
Egy rövid kávészünet után kezdődött is a
következő kerekasztal-beszélgetés, ezúttal a
kutatói munka és az ahhoz szükséges tanul-
mányi előkövetelmények vizsgálatával. Itt a
kutatók oldaláról dr. Opitz Andrea, az MTA
Wigner Fizikai Kutatóközpontjának munka-
társa és dr. Werner Norbert, az ELTE Atom-
fizikai Tanszékének munkatársa meséltek
arról, milyen élményeket, tapasztalatokat
2018.10.23. 20:14:11

szereztek kutatói életpályájuk során itthon és
külföldön.
Az űrtevékenység hazai és nemzetközi
állásának alapos megismerése után a részt-
vevők kisebb csoportokban álltak neki a kü-
lönböző kérdéskörök megvitatásának. Az
akadémia második napján folytatódtak a
szakmai beszélgetések. A magyarországi űr-
ipar szereplői közül Solymosi János, a BHE
Bonn Hungary Electronikai Kft. űrtech-
nológiai igazgatója, Horváth Gyula, a C3S
Kft. ügyvezető igazgatója és Vizi Pál Gábor,
az SGF Technológia Fejlesztő Kft. munka-
társa által nyerhettek a jelenlévők hasznos
információkat a hazai cégek munkaerőigé-
nyeiről és az általuk elképzelhetőnek tar-
tott, oktatásban nyújtott együttműködésről.
A műszaki szekció szakértői Horváth Márk,
az Óbudai Egyetem Mikroelektronikai és
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
108-109-obszervatorium.indd 109
GALAKTIKA
2018. november
Technológiai Intézetének oktatója; Makkai
Hunor, a ThalesNano Zrt. és Vizi Pál Gábor,
az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjának
képviselője nyújtottak hasznos útmutatást az
űroktatás iránya tekintetében.
Ezenkívül az Európai Űrügynökség (ESA)
European Space Operation Centre (ESOC)
magyar munkatársait – dr. Facskó Gábort,
dr. Jesch Dávidot, Varga Gábort illetve Geda
Mártont – is sikerült egy videohívás erejéig
elérnünk, akik a külföldi lehetőségeket vázol-
ták fel a résztvevők számára, és hogy milyen
területekre keresnek szakembereket az ESA
berkein belül, illetve hogy milyen képességek
lehetnek rendkívül hasznosak és előnyösek
egy ottani állásra való jelentkezésnél.
Az igen intenzív szakmai diszkussziók so-
rán számos lehetőség merült fel, kezdve egy
kétéves MSc képzéstől egészen az ennek előké-
szítését jelentő egyéb oktatási, ismeretterjesz-
tési és űrtevékenységet népszerűsítő feladato-
kig, vagy a különböző nemzetközi pályázatok
eljuttatásáig a hazai közönség számára.
Ha az akadémiát kihagytad, akkor se csüg-
gedj, ugyanis bárkinek van lehetősége bekap-
csolódni az év során kéthavonta jelentkező
Űrakadémia klubokba (www.faccebook.com/
urakademiaklub).
Bodó Zsófia (MANT)
109
2018.10.23. 20:14:12
 GALAKTIKA
2018. november
A VERISZKÓP
A
ZON AZ AMERIKAI újsághíren
álmosodtam el valamelyik éjszaka,
hogy odaát föltalálták az igazmon-
dás szérumát, s makacs rabokon
már ki is próbálták.
– No – ásítottam ki a kezemből az újságot –,
ezt a jenki kollégát is nagyobb adag szérummal
olthatták volna be!
Abban a pillanatban valami hideg szorítást
érzek a bal kezem kisujján. Mintha valaki gyűrűt
csúsztatott volna rá. Odanézek, hát csakugyan
gyűrű csillog rajta, vékony aranykígyócska.
Emlékszem rá, perui inka kincsek közt láttam
valamikor ilyet. Csakhogy ott a kígyó a farka vé-
gét harapta, itt meg valami kerek fehér lapocskát
tart a szájában, akkorát, mint egy pecsétgyűrű
köve. Olyan, mintha ezüst volna. Az is csak-
ugyan, parányi ezüsttükör. Ahogy a lámpa felé
fordítom, tisztán látom benne a rózsaszín lám-
paernyőt, és akár megolvashatnám az ernyőroj-
tok gyöngyszemeit.
110 Retro: A veriszkóp
110-112-veriszkóp.indd 110
Képesek
vagyunk-e
belenézni
az igazság
tükrébe?
Móra Ferenc
Nem vagyok rest átmenni a másik szobába
a könyvszekrényhez, tudom, hogy ott megvan
valahol Hermann Barth gyűrűskönyve. Meg is
találom, ki is húzom – hát arabul van írva az
egész. Szerencsére álmában nem akad fönn az
ember ilyen kicsiségeken, hanem folyékonyan
olvas arabul. Itt van ni, már meg is van a gyű-
rűm képe, az van aláírva: veriszkóp.
Veriszkóp… Ez a zagyva latin-görög szó ma-
gyarul annyit tesz: igazlátó. Mi a macska lehet
az az igazlátó?
Nem sokat tűnődhettem, mert a macskánk
elkezdett nyávogni az előszobában.
– No, Mihály – nyitom ki neki az ajtót –, be
akarsz jönni, vagy ki akarsz menni?
Mihály rám néz, aztán az előszobaajtóra,
tehát kifelé kívánkozik. Ahogy lehajolok meg-
simogatni, a gyűrű tükrében látom a macska
gömbölyű fejét, s azt, hogy abban egy kis fehér
cica szundikál. A nyakában pántlika, erről is-
merek rá. Ez Rozál, a Klein szomszédék macská-
2018.10.23. 20:13:54

ja. Mihály tehát Rozált forgatja a fejében, mikor
kikéredzkedik: ezt most már tudom. S tudom
azt is, hogy a gyűrűm azért veriszkóp, mert
megmutatja az igazat.
No, majd meglátjuk. Irgalmatlanul zuhogott
ugyan az eső, de nem éreztem belőle semmit,
pedig sokáig kellett várnom a házmesterre a
kapu alatt.
– Látja, János bácsi – mondtam neki, mikor
előcsoszogott –, milyen nagyszerű az ilyen ame-
rikai esőköpönyeg, lábtól fejig betakarja az em-
bert. Ilyen kellene magának is, öregem, hiszen
még a lelke is elázik, mire visszafekszik.
– Nem tészön semmit – mormogta János. De
ahogy felé villantottam a gyűrűt, láttam, hogy
egy miniatűr akasztófa merészkedik az agyá-
ban, s azon én lógok.
„Akasszanak föl a neved napján!” – Ez volt
János őszinte gondolata, s nyilván az enyém is ez
lett volna az ő helyében.
Ez az igazán in effigie akasztás meggyőzött
róla, hogy a veriszkópom csakugyan igazlátó.
Álmomban is volt annyi eszem, hogy ne kuta-
OSZD MEG A KLUBTAGSÁG
ELŐNYEIT SZERETTEIDDEL
ÉS BARÁTAIDDAL!
TÁRSKÁRTYA
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30%
• VAULT51 GAMER BÁR: 5%
• VR LAB: 10%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
• BIG BANG MEDIA: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
Retro: A veriszkóp
mit, egyáltalán nem találtam. Értékpapíro-
110-112-veriszkóp.indd 111
GALAKTIKA
2018. november
kodjam vele a jó barátaim lelkében. Ha ismerőst
vettem észre az utcán, aki már messziről rám
mosolygott, rögtön zsebbe dugtam a kezemet.
Különben is tisztában voltam vele, hogy gaztett
volna a veriszkópot magánpasszióra használni.
Kötelességem felajánlani a haza és az emberiség
üdvére. Legelőször Bethlen Istvánt kerestem fel
vele. Elmondtam neki, hogy olyan eszköz birto-
kába jutottam, amellyel úgy olvashat barátai és
ellenségei szívében, mint nyitott könyvben.
–  Köszönöm – mondta mosolyogva –, én
úgyis tudom, kiben mi lakik.
De ezt úgy mondta, hogy kifelé nézett az ab-
lakon. Az egész beszélgetés alatt nem fordította
felém a fejét
Sokáig kóvályogtam aztán a pesti utcákon,
nagy embert keresvén a veriszkóppal. De biz
az éppen olyan hasznavehetetlen szerszám-
nak bizonyult, mint Diogenész lámpája. Az
azonban meglepett, hogy milyen közönséges
dolgokat forgatnak a fejükben a járókelők.
Égő csipkebokrot, keresztfát, lángoló kardot,
mit, egyáltalán nem találtam. Értékpapíro-
A
KEDV Z EGYEDI
E
AJÁN ZMÉNYEK
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
MA T
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
111
2018.10.23. 20:13:55
 GALAKTIKA
2018. november
kat, kosztpénzcédulákat, emeletes házakat,
autókat, asszonyfejeket, divatlapokat inkább,
bútorozott szobácskát is igen sokat. Emlék-
szem, hogy valakinek az agyában vadonatúj
pénztárkönyvet láttam, tizenöt számjegynek
való rubrikákkal. Az valami szegény adóhi-
vatalnok lehetett, akinek sokjegyű számokat
kell belegyömöszölni a múlt évi nyomtatvá-
nyokba. A legtöbb ember fejében azonban
csak megfejelt cipők és egy kiló kenyerek vol-
tak láthatók. Hogy viperák nyüzsögnének az
emberek lelkében, az csak a moziköltők kita-
lálása. Kövér disznók képe rángatódzott egy-
egy agyban, de határozottan tudom, hogy
hüllővel vagy csúszómászóval nem találkoz-
tam. Igaz, hogy abban az időben politikusok
még nem is igen jártak az utcán.
Néhányat fölkerestem a lakásán, a bankjá-
ban vagy az irodájában, de a veriszkópot nem
ajánlottam föl nekik. A legtöbbnek nem volt a
fejében semmi, legföljebb önmaga bársonyszék-
ben ülve. Néhánynak az agya fogasára keresztes
frígiai sapka volt akasztva.
Jártam aztán diplomatáknál, pénzemberek-
nél, kriminalistáknál, s megkérdeztem őket,
mit szólnának ilyen találmányhoz. Megmond-
tam azt is, hogy őszinte választ kérek, mert a
veriszkóppal úgyis ellenőrzöm a feleletüket.
Nagyon őszintén válaszoltak mindnyájan, hogy
menjek a pokolba a tudományommal. Mi lenne
őbelőlük, ha ilyen könnyen meg lehetne külön-
böztetni az igazságot a hazugságtól?
– Azazhogy az a kérdés – kiáltott utánam a
kriminalista –, lehet-e a veriszkópot hamisítani?
Mert ha lehet, akkor nagyszerű találmány, min-
dig van mód szakértői véleményt kérni.
Már akkor útban voltam a rendőrfőhata-
lomhoz. Nagyon udvariasan fogadott, leültetett,
megkínált szivarral, azt mondta, már hallott a
dolgomról, s alig várja, hogy megismertessem
vele. Előbb azonban, ha megengedem, telefonál
néhány szakembernek.
112 Retro: A veriszkóp
110-112-veriszkóp.indd 112
Míg bemondta a számot, belenéztem a gyű-
rűtükörbe, és láttam a nagyúr agyában a men-
tőkocsit négy ápolóval. Nagyon veszedelmes
őrültnek tartott, mert egyre szeretetre méltób-
ban mosolygott.
Egy pillanat alatt kint voltam az utcán, de az
eső elől a csurgásba menekültem, óriás tömeg
tolongott körülöttem, ezer kéz nyúlt utánam, és
ezer száj ordította:
– Ez az, ez az! Fogjátok meg! Agyon kell verni
a destruktívot, aki el akarja venni az emberektől
a hazugságot!
Láttam a veriszkópon, hogy szétszaggatnak,
ha kézre kerítenek. Elkezdtem futni, beleugrot-
tam a Dunába, leúsztam a Tiszáig, aztán felúsz-
tam a Tiszán hazáig. Ennyi úszkálás után nem
csoda, ha csuromvizesen ébredtem föl.
A veriszkóp pedig odalenn destruálja a har-
csák társadalmát. Amint kibuktam a vízből,
lecsúszott az ujjamról. Egy pillanatra szembe-
fordult velem a tükre, s magamat láttam benne.
Így világosodott meg előttem, hogy minden
tettemnek két pulikutya a rugója. Két pulikutya
a legtitkosabb álmom, azzal az élethivatással,
hogy hozzájuk tartozó háromholdas földemnek
(egy hold búzavirágnak, egy hold pipacsnak, egy
hold pipitérnek) csak a sarkáig kísérjék el csa-
holva az idegent.
MÓRA Ferenc
1879-ben született író, újságíró, muzeológus.
Szegény családból származott, mégis sikerült el-
végeznie az egyetemet, földrajz-természetrajz
szakos tanári diplomát szerzett. E hivatást azon-
ban csak rövid ideig gyakorolta, mert a 20. szá-
zad elején Szegeden elindult újságírói pályája.
Ekkortájt kezdett verseket is írni, majd később el-
beszéléseket, regényeket. Híresebb művei a Rab
ember fiai (1909), a Kincskereső kisködmön (1918)
és az Aranykoporsó (1932). Korai, 1934-ben bekö-
vetkezett halála óta az ifjúsági irodalom klasszi-
kusai közé emelkedett. Régészeti munkásságá-
nak a nevét viselő múzeum állított emléket.
2018.10.23. 20:13:55
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR

328 329 330 331 332 333 334 335

ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL
TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ
JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE

+ +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+ + + + +
+
CHANDLER
BUCKRAM
BOJTOR
GA
Z IN ELŐFIZ
E
BOJTOR
SCHWEITZER GA
Z IN ELŐFIZ
E
KARIKA SAMAR KLAGES
GA
Z IN ELŐFIZ
MOMMERS
SCHOEN
DEDMAN
CZÖVEK
A

E
NELSON
TŐ

TŐ

KERTÉSZ COLE KOVÁCH

AM

AM

VARGA KOVÁCS
A

TŐ
I

AM
Á RA

ÁRA

SAXEY
I

SZÉLESI
Á RA

KOVÁCS Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES WHATES
BRACKETT csak rtyával csak rtyával Plati naká YOSS
csak rtyával
GRANT 1000 Ft! BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP MISIN
1000 Ft! BARTA
BOGDANOV
IN ELŐFIZ IN ELŐFIZ

Sárdi
Z Z
GA E GA E
Előfizet
Fedina Rejtő Lovas
A

CS őknek
A

TŐ
TŐ

AM
AM

IAN DARIO STEPHEN ALEKSZEJ

I
I

AK
Á RA
Á RA

MARGIT csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával LÍDIA JENŐ LAJOS csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates IN ELŐFIZ
Tonani Dedman GA
Z IN ELŐFIZ
E
Kalugin 1000 Ft!

Nemere
Z
GA

A
E

TŐ
AM
Dragomán Molnár Kiss Nemere
A

I
KIJ KIR MICHAEL
TŐ
AM

ÁR A
I
Á RA

Plati naká
ISTVÁN Johnson Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
CSABA JUDIT ÁGNES
csak rtyával
1000 Ft! ISTVÁN

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER

336 337 338 339 340 341 342 343

A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK
BETEGSÉGEK EREDETE CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN
EGY SUGÁRZÓ ELME ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK
APRÓSÁGOK CSODÁJA GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET

+ + + + + + + +
SCHIMEL
GARLAND
FEDINA
TOOCHEE
+ SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR
FILM FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS
TONANI GOLD LUNGU BENEDEK
HENDON GANSZOVSZKIJ
KÉPREGÉNY JOBBÁGY
WALLIS
+ HENDON
BARING
KÉPREGÉNY KALUGIN
CHOLNOKY
KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV
SMALE JÓKAI FILM FLAGG BENÉT
KÉPREGÉNY

Fedina ROBERT Szélesi Orosz TAL M.

Klein
KIR RONIL MARIJA
LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Caine Előfizet Galina
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek Előfizet
ANDREJ ILJICS AK
1000 RONIL
AK
1000 JODI AK
1000 Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK
Dajcs Taylor Kilworth
Ft! Ft! 1000
Caine Ft!
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft! Ft!
IVÁN Ft!
Plati nakártyával

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

A SCI-FI LEGJAVA
Plati nakártyával
18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Plati nakártyával Plati nakártyával
Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával

Decemberi számunk várható tartalmából: DE A 34

CE 5.
az MBE szám
újs
• Atomfegyverek az űrben á g R 4- É
os
• Ronil Caine kisregénye ok TŐL
ná
l!
• Richard Chwedyk és Carlos Federici novellái
• Titok a kráter mélyén – Haui József képregénye folytatódik

Fotografija prisjolca © 1985 by Kir Bulicsov (Junüj tyehnyik) • A mogorok földjén © 2018 by Márki István
• The Long Fall Up © 2016 by William Ledbetter (Magazine of Fantasy and Science Fiction) • Isteni
OLVASS A JÖVŐBE!

zűrzavar © 2018 by Fedina Lídia • The Patchwork Procedure © 2016 by Claude Lalumière (Beneath
Ceaseless Skies) • A veriszkóp ¤ 1923 by Móra Ferenc (Világ) • The Great Terror / The Terror ¤ 1916 by
Arthur Machen (The Evening News) • Goodbye, Mr. Verne © 2014, 2018 by Pierre Gévart (& Ian Watson)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.10.23. 20:13:29

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

m b eri :
ece en
A d ka XL-b el
alak ti Nuetz JE IN ELŐFIZ
G rles NŐ Z
GA
Cha KIRÁLY net
E

TŐ
ÉR rté

AM
A V Alien-tö s őse!

I Á RA
Az zá ció
szen Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18344

3 440133 243016

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.10.23. 20:12:07

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

RETTEGÉS Első fejezet
A Rettegés eljövetele
Két év elteltével ismét megújult kedvvel
olvassuk a reggeli híreket. A háború kez-
dete tulajdonképpen izgalmas volt, hisz a
félelem és a végzet egyszerre tűnt hihetet-
lennek és mégis bizonyosnak. Ugyanezt
éreztük, mikor Namur elesett, a néme-
tek lerohanták Franciaország mezőit, és
puskalövésnyire megközelítették Párizst.
Majd jött a megkönnyebbülés, mikor azt
hallottuk, hogy e bősz áradatot vissza-
fordították, és Párizs – csakúgy mint az
egész világ – egyelőre megmenekült.
Aztán napokig hiába vártunk további
jó hírekre. Vajon Von Kluck csapatait be-
kerítették már? Ha ma még nem is, talán
holnap vagy holnapután már igen. A  na-
Rettegés
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2018. november
Ha egyszer
eljött, eljöhet
máskor is...
Arthur Machen
pok azonban hetekké nyúltak, a hetek
hónapokká, s egyre inkább úgy festett, a
nyugati világért folytatott háború holt-
pontra jutott. Az események időről időre
meglódulni látszottak, néha történt vala-
mi, ami új reménnyel kecsegtetett, de sem
Neuve-Chapelle, sem Loos nem váltotta be
a hozzá fűzött reményeket, s csalódottan
kellett tudomásul vennünk, hogy minden
kivívott diadal ellenére a helyzet Nyuga-
ton továbbra is változatlan. Mintha sem-
mi sem történt volna, s az újságban sem
volt szó egyébről, csak apró és jelenték-
telen csatározásokról. Az emberek pedig
rendre hiába találgatták ennek a tehetet-
lenségnek az okát. Azok, akik továbbra
is reménykedtek, azt hajtogatták, hogy
Joffre-nek biztosan van valami ravasz,
titkos terve, és csak el akarja terelni az
ellenség figyelmét, a kevésbé optimisták
115
2018.11.04. 11:25:54
 GALAKTIKA XL
2018. november
viszont váltig állították, hogy lassacskán
elfogy a lőszerünk, és hogy az újoncok
még nem bevethetőek.
Így teltek hát a hónapok, s már majd két
év is elmúlt, mikor az eddig mozdulatlan
angol front végre megmoccant, akár egy
álmából ébredő, lomha fenevad, ami végre
megrázta magát, nekiindult, és maga alá
gyűrte az ellenséget.
A Brit Hadsereg hosszú tétlenségének
oka továbbra is hétpecsétes titok volt, amit
kifent vörös plajbásszal őriztek a cenzo-
rok, néha egész az abszurditásba hajló el-
szántsággal. Ha bárkinek is tudomására
jutott valami fontos esemény – akár meg-
történt, akár még csak készülőben volt –,
a cenzorok máris körlevelet küldtek szét
Nagy-Britannia és Írország minden jelen-
tős – és kevésbé jelentős – sajtóorgánu-
mához, melyben figyelmeztették a kiadót,
hogy ennek a levélnek a tartalmát saját
magán kívül csupán egyetlen emberrel
oszthatja meg, s akinek ugyanúgy fővesz-
tés terhe mellett titokban kell tartania az
információt.
Ezek a körlevelek szinte minden jelen-
tős esemény napvilágra hozatalát meg-
tiltották, akár megesett, akár még csak
tervbe volt véve, sőt még az olyanokét is,
melyek talán még gondolati szinten sem
léteztek. És nem csupán a sajtóban, ha-
nem minden nyilvános fórumon. Sem le-
vélben, sem élőszóban nem lehetett efféle
dolgokról értekezni, mert ezek a dolgok –
akárcsak az őket tiltó körlevelek – súlyos
titoknak minősültek.
A cenzorok emberfölötti erőfeszítését
végül siker koronázta. A háború vége felé
az északi újságkiadók ugyan egy kicsit
hosszabb pórázra eresztették a zsurnalisz-
táikat, és ezért is hangozhattak el olyasfaj-
ta megjegyzések, hogy milyen borzasztó is
116 Rettegés
115-202-xl.indd 116
lenne, ha úgy esne, hogy… Az ilyen kije-
lentéseket aztán fölkapták s a végtelensé-
gig ismételgették, annak bizonyítékául, a
legfőbb ideje volt, hogy a jó öreg Arnold
összekapja magát. Arról már kevésbé szól
a fáma, hogy az adott zsurnalisztát ezer
fontra bírságolták meg emiatt.
Vagy ott volt az a másik eset, mikor
egy jelentéktelen kis vidéki hetilap Wales
valami eldugott mezőgazdasági vidékén
egy kicsit merészebben mert fogalmaz-
ni. Az újság (pusztán az egyszerűbb hi-
vatkozás kedvéért nevezzük, mondjuk,
Meiros Observernek) hasonlóan nem
akart beállni a sorba, de hamarosan arra
ítéltetett, hogy egy magtárban felállított
nyomdában szülessen meg a továbbiak-
ban, és mind a négy oldalát helyi virág-
karneválok, májusfaállítás, a fürdőhely
nyitvatartási ideje, a városi tanácsnokok
fogadóórái, s ehhez hasonló érdekfeszítő
információkkal töltse meg. Sőt, egyszer
még az errefelé ritkán előforduló vízi bal-
esetekben elhunytak névsorát is leközöl-
ték, mely hat teljes nevet tartalmazott.
S történt mindez azért, mert ez a felvi-
lágosult sajtóorgánum, melyet egyébként
sem olvasott szinte senki, egyszer egy
odavetett, szinte észrevétlen bekezdésben,
valahol a kisvárosi hírek közt egy oda nem
illő megjegyzést közölt. A tulajdonos, aki
egyben a szerkesztő is volt, elővigyázat-
lanul a nyomdászokra hagyta a munka
oroszlánrészét, akik a még mindig üresen
árválkodó hasábok egyikébe becsempész-
tek egy kis vásári pletykát is.
Ennek következtében a Meiros Observer
szép lassan elsorvadt – a tulajdonos-kiadó
szavaival élve bizonyos egyéb körülmé-
nyek következtében –, bár ennél többet ő
maga sem volt hajlandó elárulni. Ámbár
azért megvolt erről a véleménye, mely-
2018.11.04. 11:25:54

nek egy pint sör mellett gyakran hangot
is adott a helyi kocsmában, mikor az át-
kozott vörös plajbászosokat szidta, akik
mindenbe beleütik az orrukat.
Na mármost, az a fajta cenzúra, ami elég
rejtve tevékenykedik, ugyanakkor elég kí-
méletlen is, hihetetlen dolgokra képes, ha
el akar tüntetni bizonyos dolgokat. A há-
ború előtt ezt még másként gondolták az
emberek, és ha valakit meggyilkoltak,
vagy egy bankot kiraboltak, arra előbb-
utóbb mindenképp fény derült. Ha nem
a sajtóból, akkor a pletykákból. És ez a
háromszáz évvel ezelőtti Angliában is így
működött, s a világvégi vad törzseknél
ma sincsen másként. Mi azonban időköz-
ben olyan tisztelettel kezdtünk hódolni a
nyomtatott szónak, oly mértékben kezd-
tünk támaszkodni rá, hogy a hírek régi,
szájhagyomány útján történő terjesztése
napjainkra teljesen elsorvadt.
Tiltsuk csak meg a sajtónak, hogy emlí-
tést tegyen Jones meggyilkolásáról, és elké-
pesztő lesz látni, milyen kevés ember szerez
majd róla tudomást! És még azon kevesek
közül is elvétve akad csak, aki hitelt ad hol-
mi igazolást nem nyert pletykának.
Ha találkozunk valakivel a vonaton, aki
olyasféle megjegyzést tesz, hogy valami
gyilkosságról hallott, ami Southwarkban
történt, akkor látjuk csak igazán, mekko-
ra különbség is van az ilyen szájról szájra
történő hírtovábbítás és a zsurnaliszták
munkája közt, akik névvel, hellyel és dá-
tummal teszik pontossá és hihetővé a cik-
keiket.
Az ember a vonaton mindenféle szóbe-
szédet hallhat, amik közül a legtöbb nem
is bizonyul igaznak, ezzel szemben egy új-
ságban sohasem jelentetnének meg olyas-
mit, ami valójában nem történt meg.
Rettegés
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. november
Azonban akadnak még egyéb okok is,
melyek a cenzori körleveleken kívül is óva
és titoktartásra intették az embert. Mert
talán úgy tűnhet, hogy a magam részéről
már nem hiszek a szóbeszédben, de ilyen-
kor elég az oroszokra, vagy Mons angya-
laira gondolnom, hogy megváltoztassam
a véleményem. Azonban előre kell hogy
bocsássam, efféle abszurditásokkal leg-
inkább szennylapokban találkozhatunk,
s ha nem lennének ilyenek, akkor az oro-
szok és az angyalok is csupán rövid ideig
borzolnák az emberek kedélyét, kevesen
hallanának róluk, és még kevesebben
hinnének bennük. Elég lenne egy-két hét,
hogy még a legvadabb pletykákból is ki-
kopjanak.
Így azonban ezek a vad és fantasztikus
történetek épp elég ideig foglalkoztatták
az emberek képzeletét ahhoz, hogy so-
kak elveszítsék miattuk a szavahihetősé-
güket. Nemegyszer lehetett hallani olyan
jó nevű, híres emberekről, akik körmük
szakadtukig állították, hogy a Brit Hadse-
reg katonáit Mons-nál égi teremtmények
mentették meg, vagy megesküdtek rá,
hogy a saját szemükkel láttak szürke zub-
bonyos moszkovita katonákkal megrakott
vonatokat, melyek az éj sötétjében robog-
tak ismeretlen cél felé.
Most azonban valami sokkal hihetet-
lenebb dologról fogok beszámolni, mint
ezek a mára már lejáratott legendák. Erről
azonban nem találunk semmit a nap- vagy
hetilapokban, sem a jó nevű magazinok-
ban. S azon kevesek, akik valahogy mégis
tudomást szereznek róla, vagy nevetve le-
gyintenek rá, vagy csupán, mint a kollek-
tív tévképzet egyik megjelenési formájára
tekintenek.
A magam részéről egyik megközelítést
sem követtem, de a kíváncsiságomat az
117
2018.11.04. 11:25:55
 GALAKTIKA XL
2018. november
ügy már azelőtt fölpiszkálta, mielőtt az
a bizonyos titkos körlevél útjára indult
volna.
Az egészet egy újságcikk indította el,
mely egy jól ismert pilóta végzetes balese-
téről szólt. Galambok repültek a gépének,
megsérült a propellere, s a gép egyszerűen
a földbe csapódott.
Miután azonban hallottam erről a fur-
csa esetről, néhány igen gyanús körül-
mény is fölmerült egy lőszerraktár felrob-
banásával kapcsolatban.
És úgy tűnt, én vagyok az egyetlen, aki
összefüggést lát a két nagyon különböző
esemény között.
Nem egy barátom, aki volt olyan jó, hogy
elolvasta eme feljegyzéseimet, rámuta-
tott, hogy bizonyos általam használt ki-
fejezések azt a benyomást kelthetik, hogy
a Nyugati Front eseményei, az, ahogy az
1914 októbere és 1916 júliusa közt a dolgok
állni látszottak, mind valamiféle furcsa,
természetfölötti körülményre vezetem
vissza.
Ez a körülmény – vagy körülmények –
a szemünk előtt történtek, a cenzúra mi-
att azonban mégsem voltunk hajlandóak
tudomást venni róluk. S egyre inkább az
volt az érzésem, hogy az egymástól távol
eső, elszigetelt események mögött valami
egészen sötét és bizarr összefüggés-lánco-
lat húzódik.
Elég, ha csak arra gondolunk, hányszor
röppent föl a hír, hogy nincs elég embe-
rünk a háborúhoz, s szinte már másnap
hallottuk, hogy csak úgy sereglenek a fi-
atalok az ország zászlaja alá. Arról beszél-
tek, hogy nincs elég lőszerünk, de abban
a pillanatban, ahogy ezt írásban is kije-
lentették, a nemzet megrázta magát, és ha
kellett, adományokkal támogatták a had-
118 Rettegés
115-202-xl.indd 118
sereget. És ha sikerül az új és hihetetlen
veszélyt legyűrnünk, már nem szűkölkö-
dünk majd sem emberben, sem lőszerben,
s mivel már legyűrtük – azaz pontosabban
mára már megszűnt létezni –, most már a
titkot is fölfedhetjük.
Amint azt korábban már említettem, a
figyelmemet legelőször is egy ismert piló-
ta haláláról szóló hír keltette föl. Sajnos
nem szokásom az újságkivágások megőr-
zése, így nem tudok egészen pontos dá-
tummal szolgálni, de úgy hiszem, vala-
mikor 1915 májusának végén vagy június
elején történhetett. A Western-Reynolds
repülős hadnagy haláláról beszámoló cikk
igencsak kurta volt – halálos baleset tör-
tént, ami azok körében, akik meghódítot-
ták nekünk az eget, sajnos mindennapos
eseménynek számított. Engem nem is ez,
hanem a hadnagy halálának körülményei
ráztak meg, melyek egy eddig számunkra
ismeretlen veszélyforrást fedtek föl.
Mint kiderült, egy madárraj okozta
a vesztét, a törött propellereken maradt
vér- és tollnyomok alapján galambok.
Az egyik szemtanú – Western-Reynolds
egyik pilótatársa – számolt be róla, hogy
mi is történt aznap. Elmesélte, hogy a had-
nagy csöndes, nyugodt időben indult el
Franciaország felé, olyan úton, amit már
legalább fél tucat alkalommal megtett ko-
rábban, s mely tökéletesen biztonságos-
nak ígérkezett.
Wester’ azonnal a magasba emelkedett,
úgyhogy hamarosan már alig láttuk.
A magam részéről már épp indultam volna
befelé a kantinba, mikor az egyik bajtár-
sunk értetlenül az égre mutatott. Ahogy
fölnéztem, magam is egy fekete felhőt lát-
tam elképesztő sebességgel közeledni déli
irányból. Hamarosan az is kiderült, hogy
2018.11.04. 11:25:55

nem közönséges felhő ez, mert úgy moz-
gott, örvénylett és formálódott, mintha
keresne valamit. Egyik bajtársunk, aki az
én figyelmemet is fölhívta a fekete felleg-
re, azonnal előszedte a szemüvegét, s most,
hogy már jobban látott, azt kiáltotta, hogy
egy több ezer madárból álló raj az. Egy da-
rabig megigézve figyeltük a szokatlan je-
lenséget, és nem gondoltuk, hogy bármiféle
veszélyt jelenthet Wester’ gépére, ami ak-
korra már alig volt több egy távoli foltnál
a láthatáron. Aztán a raj villámgyorsan
lecsapott, s a madarak, mintha egyetlen
közös akarat vezérelné őket, a repülőgépre
vetették magukat.
És ekkor Henley, a szemüveges bajtár-
sunk azt kiáltotta, hogy a gép lezuhant,
majd futásnak eredt, én pedig utána. Ko-
csit szereztünk, és a Henley által jelzett
irányba robogtunk. A bajtársam úgy gon-
dolta, hogy a madarak valószínűleg tönk-
retehették Wester’ gépének propellerét, s a
tények később valóban őt igazolták. A  tö-
rött propelleren vért és galambtollakat ta-
láltunk, ezenfelül madarak megnyomorí-
tott, lapátok közé szorult testét.
Ez volt az a történet, amit a fiatal repülős
tiszt egy este megosztott a kantinban bár-
kivel, aki meghallgatta. Egy szóval sem
említette, hogy bizalmas információról
lenne szó, így én sem habozok megosz-
tani ezt önökkel. Igaz, nem jegyeztem le
szó szerint annak a beszélgetésnek min-
den mondatát, de elég jó emlékezőtehet-
séggel bírok, főleg, ha olyasmiről van szó,
ami érdekel, így a fenti sorok viszonylag
pontosan adják vissza a repülős tiszt sza-
vait. És már most szeretném megjegyez-
ni, hogy bármilyen hihetetlen is volt, ami
aznap történt, a fiatal repülős tiszt erről
igyekezett a lehető legtermészetesebben
Rettegés
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. november
beszélni. Azt mondta, hogy korábban
sohasem történt még ilyesfajta baleset.
Franciaországban ugyan néhányszor már
előfordult, hogy felbőszült madarak – leg-
többször sasok – támadtak a repülőgépek-
re, de szegény Western-Reynold volt az
első, akivel galambok ezrei végeztek.
– És lehet, hogy én leszek a következő
– tette hozzá. – Nem mintha keresném a
bajt, de… ki tudja? No mindegy, a lényeg,
hogy holnap délután én is fölszállok.
Ezt a történetet úgy hallottam, ahogy az
emberek az ilyen csodás és hátborzongató
históriákat szokták hallani – az első volt a
sorban, de távolról sem az utolsó. Néhány
évvel ezelőtt például légzárványokról me-
séltek nekem, amik furcsa, szinte teljesen
légüres terek az atmoszférában, s ha egy
pilóta egy ilyenbe kerül, jaj neki! Aztán
ott volt annak a pilótának az esete is, aki
1911 perzselően forró nyarán repült át
Cumberland hegyei fölött, s egyszer csak
azon kapta magát, hogy a felforrósodott
sziklák fölötti melegebb levegő olyan erő-
vel nyomja egyre följebb és följebb, mint-
ha egy kohó kéménye fölött szállt volna.
Ismeretlen területre merészkedett be az
emberiség a lég meghódításával, s egyér-
telmű volt, hogy egyre több ezekhez ha-
sonló, különös kaland és veszedelem vár
még ránk.
Úgy festett, hogy Western-Reynolds
hadnagy halála egy egészen új és furcsa
fejezetet nyitott a kalandok és veszedel-
mek krónikájában, ámbár kétség sem fér-
hetett hozzá, hogy az újfajta veszélyeket
mind újabb és újabb találmányokkal és
elmés gépezetekkel fogja megpróbálni el-
hárítani az emberiség.
Úgy bő egy héttel a pilóta halála után
történt, hogy a kötelességem egy olyan
119
2018.11.04. 11:25:55
 GALAKTIKA XL
2018. november
északi városba szólított, melynek nevét,
azt hiszem, bölcsebb lesz nem megemlíte-
nem. Azt a feladatot kaptam, hogy járjak
utána egy furcsa jelenségnek, mely szerint
a helyiek, ennek az elsősorban lőszergyár-
tással foglalkozó városkának a lakosai,
féktelen költekezésbe kezdtek. Azt beszél-
ték, hogy a férfiak, akik korábban heti két
font tíz shillinget kerestek, most hét vagy
nyolc fontot is kézhez kapnak ugyanennyi
munkáért. Hogy a ringyók hét vagy nyolc
shilling helyett két fontot keresnek egy
menettel, s hogy az emberek a legelkép-
zelhetetlenebb ostobaságokra és furcsasá-
gokra szórják el a pénzt. A lányok állítólag
olyan csokoládét ettek nap mint nap, ami-
nek négy, öt, hat shillingbe került font-
ja, a nők harminc fontot érő zongorákat
rendeltek, még ha nem is tudtak játszani
rajta, a férfiak pedig olyan aranyláncot
hordtak, aminek húsz guinea volt darabja.
Miután megérkeztem a kérdéses város-
kába, ismét bebizonyosodott számomra,
hogy az efféle történetek mindig sokat
tesznek hozzá a valósághoz, ugyanakkor
a valóság morzsáit is tartalmazzák. Ott
voltak például a gramofonok. Olcsónak
nem olcsó mulatság, és még csak nem is
létszükséglet, ugyanakkor nem megfizet-
hetetlenül drága. És bármerre is jártam,
mindenhol drága és színes babakocsikat
lehetett látni.
– Ugyan miért csodálkozik az úr, ha
az emberek költekeznek egy kicsit? – kér-
dezte tőlem egy munkás. – Életünkben
először látunk igazi pénzt, úgyhogy még
szép, ha költekezünk egy kicsit. És ezért
a pénzért nemcsak keményen megdolgoz-
tunk, de az életünket is kockáztattuk! Fel-
teszem, maga is hallott a robbanásról.
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Rettegés
115-202-xl.indd 120
A szavaiból az derült ki, hogy a város hatá-
rában – melynek nevét természetesen tovább-
ra is titokban tartom – fölrobbant egy gyár.
A hírekben erről mindössze annyi szerepelt,
hogy „Egy északi lőszergyárban robbanás tör-
tén, az esetnek számos halálos áldozata van.”
A munkás azonban mindezt számos hátbor-
zongató részlettel egészítette ki.
– Nem engedték, hogy a népek láthassák
a holttesteket – magyarázta. – Úgy, ahogy
voltak, már tették is be őket a koporsóba. Azt
mondják, a gáz csúnyán elintézte őket.
– Úgy érti, hogy megfeketedett tőle az arcuk?
– Nem. Azt mondják, úgy néztek ki, mint-
ha valami lerágta volna az arcukat.
Szó se róla, furcsa egy gáz lehetett.
Egy darabig még eldiskuráltunk, s igye-
keztem minél többet megtudni tőle a rob-
banásról, de sok mondanivalója már nem
akadt. Mint azt már jeleztem, az olyasfajta
titkokról, melyekről nem írnak a napilapok,
gyakran jobb mélyen hallgatni. Tavaly nyá-
ron is alig egy maroknyi magas rangú tiszt-
viselő akadt, aki bármit is tudott a tanknak
nevezett újfajta harci eszközről, annak elle-
nére, hogy ezeket egy London közeli parkban
próbálták ki először.
Úgyhogy tulajdonképpen szerencsém volt
ezzel a munkással, aki legalább egy keveset
hallott a szerencsétlenségről. Mint megtud-
tam tőle, egy kohóban dolgozott olvasztár-
ként a városka túlsó felén, de fogalma sem
volt róla, hogy miféle anyagot állítottak elő a
gyárban, ahol a robbanás történt. Azt mond-
ta, szerinte valami lőszert, de ez csak találga-
tás volt, s az a kevés is, amit tudott, másod-
harmadkézből származó információ volt. Az
egyetlen dolog, ami szemlátomást igencsak
megragadta a fantáziáját, a szerencsétlenül
járt munkások szétszaggatott arca volt.
2018.11.04. 11:25:55
 Szerelem és halál.
Nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Díjnyertes amerikai szerző regénye

a túlvilág nyitját kereső emberekről,
és arról, mit találnak odaát.

U R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 3 2018.10.23. 20:24:30

 EGY KEGYVESZTETT TISZT ÉS EGY
HALOTT STRATÉGA. A GYŐZELEM
CSAK KETTEJÜK ÖSSZEFOGÁSÁVAL
KÉPZELHETŐ EL.

A LOCUS-DÍJAS, HUGÓRA, NEBULÁRA ÉS

CLARKE-RA JELÖLT ŰROPERA-TRILÓGIA
ELSŐ KÖTETE VÉGRE MAGYARUL!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
B1-B4.indd 4 2018.10.23. 20:24:36