GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR

347
MARS-KOLÓNIA
ÚSZÓ VÁROS
BOLYGÓFALÓ

+
SZENTE
FEDERICI
BOLDOG
LEDBETTER
PANOV
SHIEL

Előfize
GREGORY tőknek
CSAK
Benford 1200 Ft
!

Toochee
A SCI-FI LEGJAVA 19347

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2019.01.23. 1:18:56

 EGY KEGYVESZTETT TISZT ÉS EGY
HALOTT STRATÉGA. A GYŐZELEM
CSAK KETTEJÜK ÖSSZEFOGÁSÁVAL
KÉPZELHETŐ EL.

A LOCUS-DÍJAS, HUGÓRA, NEBULÁRA ÉS

CLARKE-RA JELÖLT ŰROPERA-TRILÓGIA
ELSŐ KÖTETE VÉGRE MAGYARUL!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 2 2019.01.23. 1:19:06

 GALAKTIKA
2019. február

Az első szó jogán

GALAKTIKA
S MAGAZIN
-FANTASZTIKU (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
TUDOMÁNYOS
AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR

Létezik egy medúzafaj, tudományos nevén a Turritopsisnutricula, mely örökké 347

MARS-KOLÓNIA
ÚSZÓ VÁROS
BOLYGÓFALÓ

tud élni. E különleges teremtmények képesek megújítani a sejtjeiket. Amikor + SZENTE

elérik a felnőtt kort és túl vannak a szaporodáson is, nem halnak meg, hanem FEDERICI
BOLDOG
LEDBETTER

visszaalakulnak egy fiatalabb korba, egy szexuálisan éretlen állapotba. Csápja- PANOV
SHIEL

ik visszahúzódnak a testükbe, sejtjeik visszafejlődnek a legkezdetlegesebb for- Benford

Előfize
GREGORY tőknek
CSAK
1200 Ft!

májukba, majd lesüllyednek a tengerfenékre, ahol mindent elölről kezdenek. Toochee

Erre nem csupán egyszer képesek, hanem végtelenszer újra és újra. A SCI-FI LEGJAVA 19347

Talán meglepőnek tűnhet a hasonlat, de a Galaktika magazin is olyan, mint 9 770133 243018

ez a medúzafaj. Időnként megújulásra van szüksége, de mindig regenerálódnak a sejtjei, hogy aztán a
tengerfenékről felemelkedve újra és újra régi színében pompázzon.
A múlt hónapban Burger István főszerkesztő átadta nekem pozícióját, amit megilletődötten veszek át.
Kevés olyan nyomtatott sajtótermék van ma Magyarországon, ami ilyen rég óta működik, s ami ilyen nagy-
számú olvasóközönséggel büszkélkedhet. Nagy megtiszteltetés és nagy felelősség egy ilyen székben ülni.
Ugyanakkor nekem könnyű dolgom van. A nagy dolog az volt, amikor Kuczka Péter a semmiből létrehozta
az első lapszámot 1972-ben, s az két évvel később elnyerte az Európa Legjobb SF Magazinja díjat. Ugyancsak
nagy dolog volt, amikor Burger István 2004-ben 9 év szünet után újraindította a lapot. Sokan kételkedtek
benne, hogy a Galaktika képes lesz megújulni és fennmaradni. Az azonban egy fiatalos, ám ugyanakkor
a Galaktika hagyományait is tiszteletben tartó igazi irodalmi és ismeretterjesztő lapként 2005-ben ismét
megkapta az Európa Legjobb SF Magazinja díjat. Az érdem persze nem csupán a főszerkesztőké, hanem
azoké a kitűnő munkatársaké, akik nélkül egy ilyen magazin nem létezhetne. Elsősorban is Németh Attila
irodalmi szerkesztő, valamint Kovács Tücsi Mihály tudományos szerkesztő munkáját érdemes kiemelni.
Ilyen kollégákra alapozva mondhatom, könnyű dolgom van. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani ne-
kik, amiért hosszú évek óta töretlen lelkesedéssel dolgoznak. Ezért képes a Galaktika magazin a fennmara-
dásra még az ilyen, a nyomtatott sajtó szempontjából nehezebb történelmi időszakokban is.

Dr. Mund Katalin

főszerkesztő

2019. február 20., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)
Az első szó jogán
160 éve született Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes és Challenger professzor atyja,
a brit proto-SF kiemelkedő írója

Az első szó jogán

Tisztelt Előfizetőink!
Kérjük Önöket, amennyiben adataikban (postacím, telefonszám, e-mail cím) változás áll be,
mielőbb értesítsék szerkesztőségünket a szerkesztoseg@galaktika.hu címen, annak érdeké-
ben, hogy továbbra is zavartalanul kaphassák meg magazinunkat, illetve időben értesíteni
tudjuk Önöket előfizetésük lejártáról.
Köszönettel: a Galaktika szerkesztősége 3

003-elsoszo.indd 3 2019.01.23. 1:17:26

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 347. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Láng Anikó
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Maciej Rebisz (Lengyelország) munkája:

mac.artstation.com

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
16
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
84
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

75

004-005-tartalom.indd 4 2019.01.23. 1:17:04

 GALAKTIKA
2019. február

40

101
novellák cikkek
6 Gregory Benford: Megváltó 16 Mars-kolónia
20 Szente Mihály: Robotokkal soha 26 Világot jelentő deszkák
28 Carlos Federici: Közlekedési baleset 40 Filmajánló
42 Boldog Daniella: Eternime 46 A szférák zenéje
48 William Ledbetter: A Mars gyűrűi 69 Galaktika a nagyvilágban
76 Toochee: A halál előtt 70 Képregény a Galaktikában
86 Vagyim Panov: A másik felünk 75 A jövő otthona
104 Retro – M. P. Shiel: A fájdalom helye 84 Zöld jövő
101 Intelligens dizájn
102 Obszervatórium

Galaktika XL
115 Bevezető
116 M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2019.01.23. 1:17:05

 GALAKTIKA
2019. február

Az emberiség a
legszörnyűbb pusztulásból
is újjászülethet, ha megvan
hozzá a kellő alapanyag.
BU LA
NE
díja s s zerző Minden értelemben.

.
NW
JOH ELL
PB jas
CAMmlék
dí
e ő
szerz

IT SF Gregory Benford
BdR
íjas s ze rző

MEGVÁLTÓ
N
EM VOLT KÖNNYŰ rátalálni.
Az ionizált hidrogén alkotta ké-
kesfehér, végtelen kondenzcsík
felkarcolta a sötétséget. A Köz-
pont előzetes tájékoztatásához képest sokkal
nehezebbnek bizonyult a tájékozódás idekint.
Nagara hátulról, a vakfoltban közelítette
meg a Megváltót. Miért lett volna szenzor a
hajófaron? Semmi értelme, hiszen egyirányú
útra tervezték, és nem számítottak látogatók-
ra; nem is láttak senkit már hetvenhárom éve.
Elkerülendő, hogy túlszaladjon a célpont-
ján, a férfi kikapcsolta a transzfény meghaj-
tót, és átváltott az egyszerű hidrogén erő-
műre. A transzfény nagyon érzékeny és még
mindig kísérleti stádiumban lévő felszere-
lés volt, hét fényévnyire röpítette a Földtől.
Amikor visszatér, első dolga lesz elszámolni.
A keresetéből fognak majd levonni minden,
transzfényre fordított extra költséget.
Az előtte száguldó fúziós hajó fényesen iz-
6 Megváltó
zott. Hosszú acélszürke henger volt, recézett
felszínnel. A kékesfehér atomtűz a tat nyílásán
lövellt ki, a fénysebesség tizedénél valamivel
kevesebbel hajtva a Megváltót. Nagara mű-
szerei megbolondultak: behatolt a nagy hajó
mágneses mezejébe. Apró ablakán keresztül
látta, amint saját űrjárművének borítása szup-
ravezető állapotba kerülve krómosan felizzott.
A felvillanó képernyőn Nagara végigkísérhet-
te, amint a hajója ezüst halacskaként úszik ke-
resztül a Megváltót védő hálón.
A mezőt főképp mágneses dipól alkotta.
Keresztülhatolt rajta, és a forró hidrogéncsó-
va mellé siklott. A kibocsátott égéstermék
csak úgy fröcskölte az UV sugarakat, filtert
kellett cserélnie, hogy lássa a saját manővere-
it. A hajó faránál lelassított, és felvette annak
sebességét. A hatalmasra tátott mágneses száj
elöl beszippantotta a csillagközi hidrogént a
fúziós meghajtó számára. A Megváltó elül-
ső mágneses mezeje pulzálásával ionizálta a

MEGVÁLTÓ 006-014-benford.indd 6 2019.01.23. 1:16:44


hidrogénmolekulákat, majd mohón felfalta
azokat. Távol tartotta magát a sugárzástól,
ami elevenen elégette volna.
A Megváltó középső része saját tengelye kö-
rül forgott, de a terebélyes hátsó mozdulatlan
volt. Remek. Nem lesz gond a rátapadással.
Miután a kapcsolók megkapaszkodtak,
manuálisan nyitotta ki a zárat. Gyorsan kel-
lett mozognia, gyorsan és óvatosan.
Beütött egy kódot a mellkasán elhelyezett
érintőképernyőn, hogy ellenőrizze a helyze-
tét. Jól állt. A csendes aura, ami beburkolta,
kizárta a hajó zúgását. Elégedetten bólintott.
Gyorsan keresztülment a Megváltó zsilip-
jén. A pumpák még javában dolgoztak, ami-
kor manuális vezérléssel sikerült kinyitnia
a belső fedélzeti nyílást. Egyetlen lendületes
mozdulattal végigsuhant a zérógravitációs té-
ren, és hirtelen egy szűk öltözőben találta ma-
gát. Bekapcsolta a mágnestalpakat, és lelépett
a rácsos fedélzetre.
Amint kilépett az öltözőből, egy mel-
léknyíláson át érkező fiatalember került a
látómezejébe. Nagara megállt, és ledobta
védőpajzsát. A férfi a másik irányba nézett,
nem vette észre őt. Otthonosan, könnyedén
mozgott. Az alrendszereket monitorozó ki-
jelzőket ellenőrizte a távolabbi válaszfalon.
Az állapotjelzők pirosak voltak, de zöldre
váltottak, amikor Nagara három lépéssel a
férfinál termett, megragadta a vállát, és maga
felé fordította. Nagara stabilan állt, a férfi vi-
szont elvesztette egyensúlyát. Gyomorszájon
vágta, majd nekilökte a válaszfalnak. A férfi
levegőért kapkodott. Nagara hátralépett, be-
nyúlt a kezeslábasa zsebébe, ahonnan hirte-
len mozdulattal húzta elő tűpisztolyát. A férfi
először semmit sem vett észre, aztán persze
a fegyverre meredt; megpróbált szabályosan
lélegezni. Láthatólag nem akart hinni a sze-
mének, de Nagara és a tűpisztoly nagyon is
valóságos volt.
Megváltó
006-014-benford.indd 7
GALAKTIKA
2019. február
– Hogy hívnak? – vakkantott rá durván
Nagara.
– Mi? Én…
– Mi a neved? Egy-kettő!
– Én… Zak.
– Rendben, Zak, figyelj rám! Itt vagyok,
de nem szándékozom sokáig maradni. Nem
érdekel, hogy mik az utasításaid. Csináld,
amit mondok, senki se fogja rajtad számon
kérni.
– Senki…? – Zak fejében kavarogtak a gon-
dolatok, biztos pontként ismét a tűpisztolyra
nézett, mintha az mindent megmagyarázna.
– Zak, hány ember van ezen a hajón?
– Ember? Mármint legénység? – A nekisze-
gezett világos kérdés hatására megfeledkezett
zavaráról, és komor képpel válaszolt: – Hár-
man vagyunk. Ötéves szolgálatot teljesítünk.
Az Útmutató, Jacob és én.
– Jó. Hol van most Jacob?
– Alszik, ez az én műszakom.
– Szuper. – Nagara a háta mögé bökött. –
A legénységi kabinok arrafele vannak, ugye?
– Ööö… igen.
– Az egész hajón megszólalt a riasztó, Zak?
– Nem, csak a hídon.
– Szóval Jacobot nem ébresztette fel?
– Azt… azt hiszem, nem.
– Nagyon jó. Nos, hol van az Útmutató?
Eddig minden rendben ment. A problémás
emberek kezelésének legpraktikusabb módja,
ha egyfolytában beszélteted őket. Nem ma-
radt idejük eldönteni, hogy mit is tegyenek.
Zak pedig láthatóan szokva volt az utasítások
teljesítéséhez.
– Az erdőben van.
– Remek. Látnom kell. Vezess oda hozzá,
Zak!
A férfi rutinosan jobbra fordult a nyílás
felé, ahonnan korábban érkezett, aztán kér-
dezgetni kezdett.
– Mi… ki maga? Hogyan…
7
2019.01.23. 1:16:44
 GALAKTIKA
2019. február
– Csak látogatóba jöttem. Mostanra már
gyorsabb hajóink vannak, Zak. Hamar utol-
értelek titeket.
– Gyorsabb fúziós hajók? De mi…
– Haladjunk, Zak! – Nagara meglendítette
a tűpisztolyt, a másik egy pillanatra újra rá-
meredt, szinte hallani lehetett a zakatolást az
agyában, aztán újra elindult, és lecsúszott a
csőliftben.
Az erdő egy száz méter hosszú henger fele volt
a hajó közepe táján, a tengelye körül forgott,
hogy egy g-t adjon. Sűrűn álló fenyők, tölgyek
és bokrok népesítették be. A lombkoronák
csúcsa finom ködbe veszett, elrejtve a hen-
ger másik felét, ahol egy kert lógott a fejük
felett. Nagara évtizedek óta nem járt hasonló
szerkezetben, amit ilyen szűkösre építettek.
A magasban függő zöld takaró látványához
ugyan hozzászokott, de az általában olyan
távol volt, hogy nem lehetett kivenni egyes
fákat, magát az erdőt pedig felhők takarták,
mint megannyi vattagolyó a henger közepén
uralkodó zéró gravitációba gyűlve. Ez az
egész hely szűknek hatott a számára.
Zak egy ösvényen vezette a bambuszfal ha-
tárolta tisztáshoz, ahol lótuszülésben találták
az Útmutatót. Laposföldi köntöst és csuklyát
viselt, akárcsak a társa. Nagara felismerte eze-
ket korábbi történelmi olvasmányai alapján.
Jelentéktelen külsejű nő volt, ráncos és
aszott, vastag és kérges kezekkel, zömök uj-
jakkal, szögletesre vágott körmökkel. Egyál-
talán nem döbbent meg Nagara láttán, és ez
egy kissé zavarta is a férfit. Az első pillantás
után többet nem nézett a tűpisztolyra, nem
érdekelte, hogy mi az, és ez is aggodalommal
töltötte el a látogatót.
– Hogy hívják? – kérdezte, amint besétált a
bambusz borítású csendbe.
– Én vagyok az Útmutató – hangzott a ma-
gabiztos felelet.
8 Megváltó
006-014-benford.indd 8
– Nem, a nevét kérdeztem.
– Ez a nevem.
– Úgy értem…
– Kivonulásunk ezen szakaszának Útmu-
tatója vagyok.
Nagara Zaket figyelte, aki bizonytalanul
állt kettejük között, ide-oda forgatva a fejét.
– Rendben. Hogy fogják hívni, ha majd
újra lefagyasztják?
A nő elmosolyodott.
– Michele Astanza.
Nagara arcán semmi sem mutatkozott.
Pisztolyával intett neki:
– Álljon fel!
– Szívesebben ülök.
– Én pedig szívesebben veszem, ha feláll.
– Ó!
Nagara mindkettejüket gondosan szem-
mel tartotta.
– Zak, egy szívességet fogok kérni tőled.
Amaz az Útmutatóra pillantott, aki vála-
szul alig láthatóan biccentett.
– Rendben – hangzott Zak válasza.
– Erre! – intett Nagara a pisztollyal, majd a
nő felé fordult: – Maga vezet.
A nő bólintott, mintegy megerősítve va-
lamit magának, felállt és egy neki jobb kézre
eső ösvényen megindult előre. Olyan puha
léptekkel járt a levelekkel borított úton, hogy
Nagara neszét se hallotta, minden apró zörej
beleveszett a henger másik végén csörgede-
ző erecske háttérzajába. Követte a nőt. A fák
csöndjétől feszültsége tovább fokozódott.
Tudta, hogy kockázatot vállal, ha nem kere-
si meg Jacobot. Úgy okoskodott, hogy amaz jó
eséllyel nem fog időben felébredni. Egyébként
is az akció sikerét a meglepetés erejére alapoz-
ta. Abban pedig korántsem volt biztos, hogy
egymagában kezelni tudná mindhármójukat.
Pedig ez a lényeg: egyedül csinálta, hogy a tel-
jes összeget begyűjthesse, ezért kockázatokat
kellett vállalnia. Így mentek ezek a dolgok.
2019.01.23. 1:16:44

Az erdőt egy kukoricás váltotta fel, amit
búzatábla követett – mindent foszforeszkáló
fényháló borított. Hármasban kerülgették a
hálókat, majd egy fedélzeti nyíláson keresz-
tül a hajó farába léptek át. Valahányszor Zak
megszólalt, Nagara a pisztolyát lengetve fél-
beszakította. Idővel viszont arra jutott, hogy
talán elkezd kombinálni, ha magára hagyja,
már látta is, ahogy egyre eltökéltebbé válnak
az arcvonásai. Újabb kérdéseket intézett tehát
hozzá, ezúttal a hajó kivitelezésével kapcsola-
tosan. Ez láthatólag segített. Zakból csak úgy
dőlt a szó: egészen addig az általa karbantar-
tott ötszörösen biztosított alrendszerekről
áradozott, amíg a fagyasztó részleg bejáratá-
hoz nem értek.
Nagyobb volt, mint amilyennek Nagara
képzelte. Kikutatta az összes fellelhető anya-
got, minden régi leírást a Megváltó előzetes
terveiről, de a laposföldiek láthatóan megvál-
toztattak ezt-azt a későbbi tervezési szaka-
szokban.
A fagyasztókamrák a hajó egy teljes axiális
részlegét elfoglalták. Nulla gravitációban kel-
lett megoldani a dolgot, ellenkező esetben a
szövetek lassú kompressziója visszafordítha-
tatlan károsodásokat okozhatott volna a tes-
tekben. Úgy lebegtek az áttetsző fülkékben,
mint valami furcsa halacskák a fakó, kékesfe-
hér akváriumok végtelen soraiban.
A fülkék glédába állítva a hajó tengelye
mentén, koncentrikus rétegekként követték
a hengerformát. Minden egyes réteg kétfül-
kényi vastagságú volt, mindegyikben egy-
egy testtel. A hosszú hengersorok a távolba
vesztek, valahol a messzeségben a körülöttük
lebegő fagyos pára elhomályosította a pers-
pektívát, ott az emberi szem már nem tudta
felmérni a dolgok méreteit. Nagara le volt nyű-
gözve. Ezerszámra feküdtek itt a laposföldiek,
megannyi hulla várakozott a Tau Ceti körül
keringő ígéret földjére. És mivel Nagarának
Megváltó
006-014-benford.indd 9
GALAKTIKA
2019. február
hetvenöt évvel több tudományos adat állt ren-
delkezésére, mint az Útmutatónak, ezért vele
ellentétben jól tudta, hogy az újraélesztéskor
nagyjából harminc százalék lesz a veszteség.
A termőföldet a kamráktól elválasztó gát-
fal közepéhez érkeztek. Nagara megállította
a többieket, hogy egy pillanatra szemügy-
re vegye a kamrasorok homlokzatát: óriás
pókhálóként, sugarasan futottak a távolba az
egymást követő hengerek. Gondolatban újra
elővette a régi tervrajzokat. Az egész dolog
tengelyét egy méter széles átmérőjű cső alkot-
ta, ami valamilyen áttetsző, organikus anyag-
ból készült. Folyékony nitrogén töltötte meg a
sorok üreges falait, a foszforeszkáló fény fakó
volt és gyér.
– Ez a DNS-raktár – mutatott Nagara a
tengelycsőre.
– Hogyan? – kérdezte Zak. – Igen, ez az.
– Vegye ki a tárolókat!
– Mi?!
– Biztonsági önfagyasztó edényekben van-
nak, nem igaz?
– De.
– Remek. – Nagara az Útmutatóhoz for-
dult. – Megvannak a munkakombinációk,
ugye?
A nő egy ideig csendben maradt, majd ma-
gabiztos tekintettel így felelt:
– Megvannak.
– Kérem őket.
– Miért adnám oda?
– Tudja maga azt nagyon jól!
– Nem igazán.
Tudta, hogy játszik vele a nő, de nem értet-
te még, hogy mire megy ki a dolog.
– Több tízezer embernyi DNS-anyagot
szállítanak ezen a hajón. Régi, sértetlen ge-
notípusokat. Hetvenöt évvel ezelőtt, amikor
begyűjtötte, még nem számított ritkaságnak.
Most már igen. Kell nekem.
– A kolóniánknak szüksége van rá.
9
2019.01.23. 1:16:44
 GALAKTIKA
2019. február
– Van itt elég test maguknak.
– Szükségünk van a genetikai diverzitásra.
– A Rendszernek nagyobb szüksége van
rá, mint maguknak. Háború volt. Rengeteg
atomsugárzás okozta károsodást szenved-
tünk.
– Ki nyert?
– Mi. A periféria.
– Ez semmit se mond nekem.
– Mi vagyunk azok a Nap körül keringő
életterek, amelyek nem hajtottak fejet a Föld
előtt. Többnyire Bernal-gömbökben élünk.
Tudtuk, hogy mi folyik odalenn, és megelőz-
tük őket…
– Tönkretettétek egymást genetikailag,
igaz? Megint a régi nóta, mindig ez volt a baj a
városaitokkal. Sehol egy hely, ahova búvóhe-
lyet lehetett volna ásni.
Nagara megvonta a vállát. Zaket figyelte.
A  férfi arcáról leolvashatta, hogy a kezdeti
ingerültségből mostanra a sértődöttség álla-
potába váltott át. Felháborította, hogy valaki
csak úgy besétál, és elrabolja a jövőjüket. Az
arca után a fiatalember lábára fordította a
figyelmét: a feszültségből arra saccolt, hogy
Zak félelme is csökkenőben van, ami aggasz-
tani kezdte. Sokkal könnyebb volt olyan va-
lakit kezelni, akit jobban izgatott a nekisze-
gezett tűpisztoly esetleges hosszú távú hatása,
mint valami morális alapelv. Nagara nem szá-
míthatott arra, hogy Zak minden laposföldi
baromságot figyelmen kívül tud hagyni. Nem
hiába dolgozta meg az agyát az Útmutató,
meg a hozzá hasonlóak.
Zérógravitációs állapotban voltak, halvány
fényben, a csendet csak a folyékony nitrogén
bugyogása törte meg. Az Útmutató mondott
valamit, de közben más is zavarta Nagarát,
egy zörej, amit egyelőre figyelmen kívül ha-
gyott.
– Mennyire tudtak kitartani a bolygó enk-
lávéi? – kérdezte a nő. – Sok barátom volt ott.
10 Megváltó
006-014-benford.indd 10
– Már nem léteznek.
Valami átsuhant a nő arcán.
– Elvesztettétek az ember elsőszülötti jo-
gát?
– Összeálltak a…
– Elhagytátok a bolygókat? Élhetetlenné
tettétek mindet? Csak az undorító városaitok
miatt? – Ekkor furcsa, rángatózó mozgással
legyintett a jobb kezével.
Ez volt az. Nagara látta, hogy ez valami
jel kell legyen. Elugrott balra. Nem volt ide-
je arra, hogy rendesen megtámassza a lábát,
úgyhogy kicsit megpördült ugrás közben, de
csak az számított, hogy mielőbb eltávolod-
jon onnan, ahol még az imént állt. Hallott
egy becsapódást a jobb oldalon: egy lövedék
szúródott a gátfalba. Amikor jobbra fordulva
felfelé nézett, meglátott egy termetes, fekete
hajú férfit, aki ugyanazt a laposföldi köntöst
viselte; tűpisztollyal a kezében siklott felé.
Nagara már a félreugrása pillanatá-
ban csavarni kezdett a vállával és most a
differenciálperdület azt a kezét hozta helyzetbe,
amiben a fegyvert tartotta. Jacob is éppen célke-
resztbe vette őt, de Nagara kihasználta másod-
percnyi előnyét, és lőtt. Eldurrant a pisztolya,
aztán a következő pillanatban látta, hogy mellbe
találta Jacobot. A férfi elsápadt, a tűhöz kapott,
hogy kirántsa magából, de addigra az idegbéní-
tó szer elérte a szívét; elernyedt, ujjai lecsúsztak
a fémdarabról, magatehetetlen teste pedig tova-
úszott a hideg levegőben, míg végül nekiütkö-
zött egy kamraajtónak, ahol megpihent.
Nagara megfordult, hogy fedezze magát a
másik kettő elől. Zak már szinte rávetette ma-
gát. Nagara elrugaszkodott, majd lefékezett.
Visszafordult, és látta, hogy Zak lecövekelt az
áttetsző organikus cső mellett. Várt.
– Ez volt az első lecke – nyugtázta Nagara.
– És itt a ráadás.
Megérintette a képernyőt a mellkasán,
mire az erőpajzs villogni kezdett körülötte,
2019.01.23. 1:16:44

amitől egészen fémesnek hatott a megjelené-
se. Időben kikapcsolta ahhoz, hogy meghallja
a hajót megremegtető tompa morajlást.
– Csak egy kis bemutató, miheztartás vé-
gett. Egy formázott töltet. A hajóm gyújtotta
be, kétszáz méterre a Megváltótól. A követ-
kező erősebbre van állítva, át fogja szakítani
a külső pajzsot. Olyan gyors nyomásvesztést
okoz, hogy nem lesz idejük védekezni ellene.
Az én erőpajzsom bekapcsol a robbanáskor,
nem esik bántódásom.
– Sosem láttunk még ilyet – mondta bi-
zonytalanul a nő.
– Perifériai találmány. Ezzel győztünk.
Nem foglalkozott Zakkel. A nőt figyelte,
aki összecsapta két markos tenyerét, és szám-
ba vette a maradék lehetőségeket. Kisvártatva
Zakhez fordult:
– Vedd ki a tárolóedényeket!
A nő egy oszlopnak támaszkodott. Ahogy
most a köntöse lógott róla, egészen öregnek és
barátságtalannak látszott.
– Esélyt sem ad nekünk, igaz?
– Rengeteg testük van itt. Nagy telepet
tudnak létrehozni a Tau Ceti körül – válaszol-
ta Nagara, aki közben szemével Zaket figyelte,
amint az az edényeket egy mobil hordozóra
manőverezi. Látható volt, hogy most már
minden rendben lesz a fiatalemberrel. Lerítt
róla a gyászos vereség.
– Biztonságképpen van szükségünk a ge-
notípusokra. Egy ismeretlen környezetben
nagy lehet a genetikai elváltozás.
– A Rendszernek sokkal komolyabb ne-
hézségekkel kell most megküzdenie.
– A Föld halálával vége a ti mesterséges vi-
lágaitoknak is – mondta a nő durván, villogó
szemmel. – Ezért hagytuk ott az egészet. Tud-
tuk, hogy ez fog történni.
Nagara elmélázott. Vajon akkor is elhagy-
ták volna a Földet, ha tudják, hogy közel a
Megváltó
006-014-benford.indd 11
GALAKTIKA
2019. február
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I . É VFO LYAM , 02. SZ ÁM 2019. febr uár 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
Kósa Ferenc
(1937-2018)
Testképek
Vallásdrámák
19002 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Pavel Pawlikowski: Hidegháború – Mozinet
9 770428 387007
Gyilkos házak: hogyan lépett a horrorfilmek-
ben a monstrumok helyébe a személytelen
pusztítás gépezete? Az „ostromlott erőd” dra-
maturgia és Švankmajer rémei a félelmetes
februári Filmvilágban.
fénysebesség túlszárnyalása? Valószínűleg
nem változtattak volna a terveiken. A transz-
fény ugrás túlságosan is költséges mulatság
volt, ráadásul csak kisebb hajókkal műkö-
dött. Összevonta a szemöldökét, arcára öröm-
telen mosoly ült ki.
– Jól tudom, miért menekültek el. Egy
szép rakás szemétláda. Puristák. Maguknak
a Föld ugyanolyan rossz volt, mint a henger-
városok, átkoztak mindent, ami mesterséges,
minden irányított környezetet. Igen, ismerem
a fajtájukat. Maguk laposok mindent pénzzé
tettek, csak hogy ezt felépíthessék. – A hang-
ja keserűbbé vált. – Valóságos vagyont vittek
magukkal, az én vagyonomat.
A nő arcára őszinte kíváncsiság ült ki, lát-
hatólag meglepődött ezen a fordulaton.
– A magáét? – kérdezett vissza.
11
2019.01.23. 1:16:45
 GALAKTIKA
2019. február
Nagara a nőre pillantott, majd vissza Zakra.
– Igen. A maga kohászati szabadalmi mil-
liárdjainak egy részét én örököltem volna.
– Maga…
– Az egyik dédunokája vagyok.
A nő arca elváltozott.
– Nem igaz!
– De igen. Ez az igazság. Azzal, hogy min-
den pénzét ebbe a mihaszna hajóba ölte, an�-
nyit ért el, hogy az összes leszármazottjának
vérrel és verítékkel kellett megkeresnie a ke-
nyerét. Ami, tegyük hozzá, manapság nem
túl könnyű.
– Én… nem gondoltam…
Egy intéssel elhallgattatta.
– Tudtam, hogy maga a maradiak egyike,
egy a leggazdagabb laposföldiek közül. Sokat
beszéltek magáról a családban. Nem megy túl
jól mostanában. Ezerszer szegényebbek va-
gyunk, hála a maga húzásának. Azt hittem,
hogy átalussza az egész utat a Tau Cetiig, erre –
mondta nevetve –, magát állították be őrségbe.
– Valakinek mutatnia kell az utat, uno-
kám!
– Dédunoka. Útmutató? Ha egy kis józan
észt mutatott volna annak a srácnak ott a sa-
rokban, akkor jobban vigyázott volna magá-
ra, én meg rég leléptem volna.
Ledermedt egy pillanatra. Zaket figyelte,
amint a GÉNBANK. MAXIMÁLIS BIZTON-
SÁG feliratú moduláris edényeket emelte.
– Nem vagyunk harcos típusok.
Nagara grimaszolt.
– Világos. Azután választottam ezt a
munkát, hogy átnéztem a családi anyagokat.
Egyszerűnek találtam a maga esetét. Max há-
rom-négy ügyeletest saccoltam a létfenntartó
rendszerek és redundáns alrendszereik alap-
ján. Összeszedtem a kockázati tőkét a transz-
fényhez, és tessék, most itt vagyok.
– Nem a te fajtád vagyunk. Adj nekünk egy
esélyt, unokám!
12 Megváltó
006-014-benford.indd 12
– Üzletember vagyok.
Száraz, nyikorgó volt a nő nevetése.
– Néhány évszázada mindenki azt hitte,
hogy az űrtelepek nyújtanak majd végleges
megoldást. Lépjünk le a büdös, öreg Földről,
és minden rendben lesz. Athén az égben. De
nézz csak magadra: egy jól megfizetett bér-
gyilkos. Egy „üzletember”. Nem vagy az én
unokám.
– Lejárt lemez. – Zaket figyelte.
– Hát nem veszed észre magad? A telepes­
kolóniák nem szolgálják a társadalmi fejlő-
dést. Fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a
létfenntartó rendszerek ne okozhassanak se
szivárgást, se mérgezést. A kommunikációt
és az utazást is központilag kell szabályozni,
hogy biztonságos maradjon. Egy ilyen rend-
szer nem demokráciát termel, hanem erős
embereket! Akik végül ellenünk fordultak, a
Föld ellen!
– Az idejétmúltak ellen – vetette oda fél-
vállról, anélkül, hogy különösebben odafi-
gyelt volna.
– Szoktál történelmet olvasni?
– Nem. – Tudta, hogy ez a játszma része.
Olvasott a nőről egy százéves faxban, mikor
felkészült a projektre. Hagyta, hadd foglalja
el magát; a nagy dumások sosem csinálnak
semmit se, ha dumálhatnak.
– Hazavágták az egész Földet. A berberek
és a vikingek ugyanezt tették több ezer évvel
ezelőtt. Hajós népek voltak. Kiirtották Euró-
pa tengerpartjait a folyamatos rajtaütéseikkel,
rablóhadjárataikkal, mindent elvittek, amire
csak rátehették a koszos mancsaikat. Ugyan-
ezt csinálták velünk is: Föld körüli pályákra
állított lézerekkel. De miért…
– Elég volt! – fojtotta belé a szót Nagara.
Ellenőrizte az axiális cső furatát. Üres volt.
Zak a hordozóra erősítette a tartalmát. Nem
volt miért tovább maradnia.
– Indulás! – adta ki az utasítást.
2019.01.23. 1:16:45

– Még egy dolog – állította meg a nő.
– Igen?
– Békével mentünk, szeretném, ha erre
emlékeznétek. Nincsenek véderőink.
– Persze – hallatszott Nagara türelmetlen
válasza.
– Ennek ellenére rettentő energiáink van-
nak. A mágneses mezőink hatalmas áramát
szívják fel a relativisztikus részecskéknek.
Ideiglenesen megváltoztathattuk volna a sok-
pólusú mezőket, hogy a magadfajtát szénné
égessük.
– Amit nem tettek meg.
– Nem, nem tettük meg. Emlékezz erre!
Nagara megvonta a vállát. Zak a hordozó
mellett lebegett, utasításra várva. Fáradtnak
tűnt. Könnyen elbánhatott volna vele, gyerek-
játék lett volna, nem lett volna benne semmi
dicsőség. Nagara a kiegyenlített küzdelmeket
szerette. Nem érdekelte, ha veszít, amennyi-
ben olyasvalaki győzi le, akit tisztelni tud.
Zak nem tartozott közéjük.
– Haladjunk! – mondta.
A rakodás némi időbe tellett, de közben
végig Zaket figyelte, minden egyes lépését,
nehogy valami újabb gond adódjon. Amikor
lecsatlakozott a Megváltóról, ösztönösen
bolygót keresett a közelben, de megnyu-
godhatott. Szíven ütötte, hogy mennyire
egyedül van, magányosabb, mint valaha.
A képernyőn feltűnő csillagok, mint olajos
ékkövek a bársonyon, ezek lehettek volna
legközelebbi célpontjai. Az a nő a Megvál-
tón így élt hosszú évek óta. Nagara bele-
bámult a végtelen éjszakába, érezte, amint
árnyként keresztülsuhan az agyán, aztán
beütötte a parancsokat a számítógépbe, és
maga mögött hagyta a Megváltót, a maga
sötétségbe vágó, kékesfehér körívével. Az
ő hajója pedig tompa csattanással belecsú-
szott a transzfénybe.
Megváltó
006-014-benford.indd 13
GALAKTIKA
2019. február
•
Háromórányira volt még az ugrás végpont-
jától, amikor az egyik lekötözött edény a pi-
lótaülés mögött figyelmeztető jelzéssel adta
tudtára, hogy túlmelegedett. Felpattant a
fedele.
Nagara hátrafordult, és matatni kezdett a
zárral. Kissé kihúzta a felső két tárolófiókot,
és akkor meglátta az egészségügyi felszerelé-
seket. Dobozok, csövek, folyadékok, kockák.
Olcsó cuccok. Semmi DNS-anyag.
Nagara magába roskadva ült, és kibámult
a sötétségbe. Ideiglenesen megváltoztathattuk
volna a sokpólusú mezőket, hogy a magadfaj-
tát szénné égessük – mondta a nő. Emlékezz
erre!
Ha visszatérne, akkor már újabb csapdák-
ba futna bele. Jó eséllyel bekapcsoltak valami-
féle szenzort a hajó farán, hogy ráirányítsák
a mágneses mezőket. Szénné égetnék, amikor
keresztülhatol rajtuk.
Az elejétől fogva készültek rá, hogy érkezni
fog valaki. Volt valami az idős nő tekinteté-
ben, biztosra vette, hogy az egész ötlet az ő
fejéből pattant ki.
A terv kockázatos része Jacob volt. Nem
igazán értette, hogy miért kellett feláldozni.
Az Útmutató azonban talán tisztában volt
vele, hogy Jacob próbálkozni fog valamivel.
Mivel nem tehetett ellene semmit, inkább
felhasználta. Elaltatta ezzel Nagara éberségét,
elhitethette vele, hogy a küldetés érzékeny ré-
sze már lement, nem szükséges belenéznie a
feliratozott edényekbe.
Újra végighordozta tekintetét az egész-
ségügyi felszereléseken. Hetvenhárom évvel
ezelőtt az Útmutató tisztában volt vele, hogy
nem védekezhetnek olyasmi ellen, ami még
nem létezik. Ezeket a hajókat akkor még nem
találták fel. Ötéves szolgálata során kidolgo-
zott egy cselt, amit bármilyen rendszerpárti
hajó ellen be lehet vetni, ha beéri őket. Átko-
13
2019.01.23. 1:16:45
 GALAKTIKA
2019. február
zott laposföldiek, most már tudták, mi ellen
kell védekezniük.
Csak ült ott egymagában, bámult bele a sö-
tétségbe, és gondolkozott.
Valamivel később gondosabban is átnézte az
edényeket. A legalsó tárolófiókban talált egy
egyszerű papírfecnit. Valaki – azonnal tudta,
hogy csakis az idős nő lehetett – a következő
üzenetet nyomtatta rá:
„Ha a Rendszer küldte, és hazafelé tartva
olvassa ezt az üzenetet, akkor épp most döb-
bent rá, hogy elszúrta az egész küldetését.
Nincsen semmi baj. Ha már lenyugodott,
akkor fontolja meg a következőket: amen�-
nyiben békén hagynak bennünket, talán
képesek leszünk létrehozni egy új emberi
kolóniát. Olyan dolgokat fogunk feltalálni,
amiket alkalomadtán hasznosnak találhat-
nak majd. Ha beérték a Megváltót, akkor
maguknak máris van valamijük, amire ne-
künk lesz szükségünk: egy gyorsabb hajó.
Benne leszünk a cserében. Emlékezzen erre!
Mutassa meg ezt az üzenetet a főnökeinek is!
Néhány évszázad múltán értékesek leszünk
a számukra. De addig is szálljanak le rólunk!
További meglepetéseket tartogatunk a ma-
guk számára.”
Amikor kilyukadt a Rendszer terébe, az A47
jelzésű gömb pont ugyanúgy a balján lebe-
gett, ahogy a relatív koordináták és távolsá-
gok szerint elhagyta.
Az A47 hatalmas volt, és ott benn várta
három férfi, hogy megérkezzen, és elosszák,
kategorizálják, értékesítsék a genotípusokat.
El fogja mondani nekik, hogy mi van az edé-
nyekben. Mindennek vége lesz. Ugrik a pén-
ze, ugrik az övék is. Esélye sem lesz folytatni.
Talán még ennél is rosszabb sors vár rá. Talán
sokkal rosszabb.
14 Megváltó
006-014-benford.indd 14
Jól megnézte az A47-et, miközben kö-
zeledett. Valahogy másmilyennek látszott.
A  gömb negyedét érintő háborús sérülése-
ket még nem javították ki. A valaha ragyogó
pajzsot sebek csúfították el, megcsavarodott
szürke gerendák álltak ki a dokkjaiból. Na-
gyon viharvert látványt nyújtott. Ez volt a leg-
modernebb erődítményük, az A47 döntötte el
a háborút. Egymaga törte át az afrikai pajzsot.
Hihetetlennek tűnt, ha ránézett az ember.
Minden távolban keringő fénypont hasonló
vagy még rosszabb állapotban leledzett, és
csak ennyi maradt a Naprendszerben.
Nagara irányba állt, felkészült a leszállás-
ra, és hallgatta a motorok bömbölését. A ki-
jelzők foszforeszkálása kéken, zölden, sárgán
hullámzott, miközben a Központ bevonta a
hajóját.
A következő szakasz lesz a legkeményebb.
Átkozottul nehéz lesz. És valahol a távolban
ott utazott a dédnagyanyja, egy olyan vala-
ki, akire most már kellő tisztelettel gondolt.
Először életében az jutott eszébe, hogy a
laposföldieknek valószínűleg mégis sikerülni
fog. Meg fogják csinálni. A pilótafülke sötét-
jében megmosolyogtatta ez a gondolat.
Kotun Viktor fordítása
Gregory BENFORD
Amerikai fizikus és író, 1941-ben született. Egye-
temi professzori állásával jól megfér SF-szerzői
karrierje, amely a 60-as évek közepén indult, a
„Stand-In” című novellával. Az évtized végére már
rendszeresen megjelenő ismeretterjesztő rova-
ta volt az Amazing Storiesban. Elbeszélései, re-
gényei számos díjat elnyertek. Írói életművének
mérföldkövei a Galactic Center ciklus húsz éven
át szövögetett történetei, valamint a Timescape
című regény, amely elnyerte mind a Nebulát,
mind a John W. Campbell-emlékdíjat. Magyarul
1989-ben jelent meg először, legutóbb pedig a
343. Galaktika XL-kiadásában.
2019.01.23. 1:16:45
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

015-klub.indd 15 2019.01.23. 1:16:34

 GALAKTIKA
2019. február
Mars-kolónia
Az elmúlt hónapokban egyre többet hallani arról, hogy állami
és magánűrszervezetek komolyan tervezik a vörös bolygó
meglátogatását. De mennyire reális cél egy marsi kolónia
létrehozása, pláne a gyarmatosítás?
Ú
GY LÁTSZIK, mostanában
mindenki a Marsra akar menni.
A kérdést olyan magánvállala-
tok pörgették fel, mint a Mars
One, az Elon Musk-féle SpaceX, de a nemzeti
űrügynökségek hosszú távú céljai között is ez
szerepel. Mennyire reális ez az óriási lelkese-
dés? Egyszer egy NASA-tudós röviden össze-
foglalta a kérdést. A Mars-expedícióval csak
három probléma van: az odautazás, az ott tar-
tózkodás és a visszautazás. És valóban, sokan
csak ennyiben látják a problémát.
Érdemes egy kicsit visszaugrani a történe-
lemben. Az elmúlt évszázadokban az európai
ember szép lassan meghódította a távoli kon-
tinenseket, először kolóniákat hozott létre,
melyek a sikeres megtelepedés után önálló
fejlődésnek indultak. A világűr meghódítását
is hasonlóan képzeljük el, de van egy óriási
különbség. Amikor néhány száz évvel ezelőtt
egy új világban reménykedve útnak indultak
eleink, egy dologban biztosak lehettek: ahova
mennek, ott van levegő, és ha nem szúrják el
nagyon a célt, akkor lesz víz és élelem is. Ne-
kik nem kellett mást csomagolniuk, mint elég
élelmet az útra, némi tartalékot, egy fűrés�-
szel, egy baltával és néhány kerti szerszám-
mal már boldogulhattak új otthonukban.
Jól ismerjük azonban a Naprendszer boly-
góit és holdjait, pontosan tudjuk, hogy em-
beri élethez szükséges körülményekre sehol
16 Mars-kolónia
016-019-tudomany.indd 16
sem számíthatunk. Ezeket mindenhova ma-
gunkkal kell vinni, és ott előállítani. Sajnos
több olyan feltétel is nehezíti a terjeszkedé-
sünket, ami számunkra természetes és ezért
fel sem figyelünk rá. Mégis érdemes számba
venni ezeket az akadályokat, hogy tisztában
legyünk a kihívásokkal.
Nézzük meg először is a bolygót. Az em-
ber kifejezetten a Földhöz alkalmazkodott
életforma, és bár a filmek mást sugallnak, a
marsi körülmények finoman szólva nem ked-
veznek nekünk. A gravitácó ott a földi egy-
harmada. Ez akár könnyebbé is tehetné az
életet, de inkább komoly egészségügyi követ-
kezményekkel kell számolnunk. A gravitáció
nagysága hatással van a csontozatunkra,
izomzatunkra, vérkeringésünkre, belső szer-
veink, emésztőrendszerünk működésére. Ez
szív- és vérnyomásgondokkal, emésztési za-
varokkal, csont- és izomzat-leépüléssel jár.
És ezek csak a legfontosabb problémák. Hu-
zamosabb ott tartózkodás hatására annyira
átalakul a szervezet, hogy már alkalmatlan-
ná válik a földi életre, végleg a Marson kell
maradnia. Ezeket a problémákat jól ismerjük
a Nemzetközi Űrállomáson fél évet eltöltő
űrhajósok esetéből. Pedig őket erre évekig
készítik fel, napi rendszerességgel edzenek,
mégis a visszatérés után a földi személyzet-
nek kell kisegíteni őket a visszatérő egység-
ből, és ölben elvinni az autóhoz. Csupán hat
2019.01.23. 1:16:10

hónap után kábé háromszor annyi ideig tartó
rehabilitációra van szükségük, hogy a szer-
vezet teljesen helyreálljon.
Ugyanez a probléma az utazás során.
A Marsra kilenc hónapig tart az út, másfélszer
annyi ideig, mint a Nemzetközi űrállomás le-
génységének egy turnusa. Hogyan lehet en�-
nyi idő alatt megőrizni az egészségi állapotot,
hogy leszállás után el tudják hagyni a hajót,
képesek legyenek élni, dolgozni?
Maga a földi légkör hiánya egy olyan óri-
ási probléma, amely lehetetlenül beszűkíti
az élet lehetőségeit. Az embereket általában
megtéveszti, hogy a Marsnak van légköre. Ez
azonban a földinek kevesebb mint egy száza-
léka. Bolygónkon ilyen légnyomás harminc-
ezer méter magasságban található, amilyen
magasból Felix Baumgartner kiugrott szka-
fanderben. Ez a légkör olyan kevés, hogy még
az is könnyebbé tenné az életet, ha egyáltalán
nem lenne. Ráadásul ez a kevés gáz is gyakor-
latilag teljes egészében szén-dioxidból áll. Va-
gyis a Marson muszáj lesz zárt környezetben
élni, szkafanderben mozogni. Hogy megfe-
Mars-kolónia
016-019-tudomany.indd 17
GALAKTIKA
2019. február
lelő levegőnk legyen, szükséges egy teljesen
zárt önfenntartó rendszert létrehozni, amely
lebontja a szén-dioxidot, és oxigént állít elő.
Ez nem lehet utánpótlást igénylő kémiai
rendszer, csakis valamilyen növényi alapú
bioreaktor jöhet szóba. A technológia sajnos
még nem áll rendelkezésre.
Számunkra természetes, hogy a Földnek
van mágneses tere. Ez megvédi a felszíni
életet a napkitörésektől, a káros sugárzás-
tól. A Marsnak nincs összefüggő mágneses
tere, ezért külön védekezni kell. Bár létez-
nek ott úgynevezett mágneses buborékok,
amelyek alatt helyi mágneses tér van. Ez
önmagában nem elég erős, mégis célszerű
ilyen alá költözni.
Számunkra szintén természetes az ózonré-
teg, amely megvéd az ultraibolya sugárzástól.
Oxigén hiányában a Marson ilyen sincs, vé-
delem nélkül az ember pár perc alatt életve-
szélyes dózist kaphat. És az sem közömbös,
hogy ez a sugárzás a műanyagokat sem kímé-
li, ezért oda kell figyelni, milyen anyagokat
használunk.
17
2019.01.23. 1:16:10
 GALAKTIKA
2019. február
És ne feledkezzünk meg a hő-
mérsékletről sem. Egy egyszerűbb
hasonlattal élve a legmelegebb marsi
nap olyan, mint egy átlagos téli nap
az Antarktiszon. Sok energiát kell
fordítani az állomás fűtésére.
Az energia önmagában jelentős
probléma. Fosszilis energiahordozók
nincsenek, ezzel nem lehet számol-
ni. Metánt kimutattak a légkörben,
mennyisége bizonytalan, de az elégetéséhez
oxigén kell. Szóba jöhet a napelem. A Mars
azonban másfélszer olyan messze van a Nap-
tól, mint a Föld, jelentősen kisebb a beérkező
sugárzás. Ráadásul az éjszaka ott is holtidő.
Gondot okozhat továbbá a por, amely nem-
csak beborítja a napelemtáblákat – marsi
szondákat vesztettünk már el emiatt –, de a
gyakran hetekig tartó porviharokban durván
lecsökken a megtermelhető energia mennyi-
sége. Ott van még az atomenergia, de jelenleg
nincs akkora minireaktor, amely képes lenne
egy bázis ellátására. Bár az oroszok nemrégi-
ben bemutattak egy hordozható méretű reak-
tort, de az vízparti használatra készült.
Nézzük a talajt. Ismerjük mind a holdi,
mind a marsi por összetételét. A NASA vul-
kanikus hamuból és az arizonai sivatagból
származó talajból modellezte a két bolygó ta-
laját. Mindkét anyag tartalmazza a növények
számára szükséges összetevőket, kivéve a nit-
rogént és persze a vizet. A kísérletek során a
beleültetett magok növekedésnek indultak.
Egy másik kísérletben vulkáni sziklatörmelék
és sertéstrágya keverékéből létrehozott talajt
használtak a kísérlethez. Kifejlett gilisztákat
is tettek bele, és azok nemcsak életben marad-
tak, de utódokat is hoztak létre. Tehát a talaj
alkalmas lehet művelésre, de sajnos elég kevés
arrafelé a trágya, azt innen kell vinni.
Problémát jelenthet az is, hogy a Mars
talaja nehézfémeket tartalmaz, ami embe-
18 Mars-kolónia
016-019-tudomany.indd 18
ri fogyasztásra alkalmatlanná teszi a növé-
nyeket. Ráadásul új vizsgálatokból kiderült,
hogy a talaj perklorátot tartalmaz. A perklo-
rát mérgező az emberre, de elvileg nem az a
mikrobákra nézve. Azonban ha ultraibolya
sugárzás éri, az végzetes lehet bármilyen élet-
formára, erős oxidánssá válik. Kísérletben
marsi körülményeket teremtettek a Bacillus
subtilis nevű baktériumnak. Egészen addig
jól elvolt, amíg UV sugárzás nem érte a talajt.
Akkor harminc másodpercen belül az összes
baktérium elpusztult.
Mindezek után még ott van a por is. Hiába
hordunk szkafandert, a rendkívül finom ré-
szecskék megtapadnak az űrruhán, a felsze-
relésen, és bekerülnek a lakótérbe. A por el-
tömi a szűrőket, elektromos zárlatokat okoz.
A perklorát károsítja a pajzsmirigyet, de a
finom por a tüdőben is olyan elváltozásokat
okoz, mint a bányászoknál a szénpor.
Éppen csak nekiláttam a felsorolásnak,
de máris elfogyott a rendelkezésemre álló
hely. Pedig még csak szóba sem kerültek az
utazás technikai és pszichológiai problé-
mái, az utánpótlás, a szállítás nehézségei.
Mindebből azonban már látszik, hogy nem
elég, ha hamarosan elkészülnek az olyan
rakéták, amik elrepíthetnek oda. Sok min-
den kell még ahhoz, hogy a Marson embe-
rek élhessenek.
Kovács „Tücsi” Mihály
R
2019.01.23. 1:16:10
 Mi vár az emberiségre, ha az internet
öntudatra ébred? SZEREZD BE ROBERT
J. SAWYER „WWW” TRILÓGIÁJÁT!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ FEBRUÁR 1-JÉTŐL 28-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
%

016-019-tudomany.indd 19 2019.01.23. 1:16:17

-30

AZ AKCIÓ FEBRUÁR 1-JÉTŐL 28-IG TART.

 GALAKTIKA
2019. február
Szente Mihály
Robotokkal soha
A
ZON A NAPON persze megint
beugrottam Frankie intézményé-
be. Afféle igazi, olcsó hajóskocs-
ma, amilyent százával találni a
belső, Nap közeli állomásoktól kezdve egészen
a Plútóra telepített bázisokig. Az Arénát szá-
momra az teszi különlegessé, hogy Frankie,
a tulajdonosa régi barátom. Annak idején
együtt végeztünk a híres-nevezetes Hold II.
Akadémián. Idővel belőlem szabadúszó űr-
csavargó lett, belőle kocsmáros a Marson.
Miután megittam vele egy italt a pultnál,
Frankie a karzat egyik asztalához vezetett,
amely körül régi, de ritkán látott ismerőseim
üldögéltek. Ott volt mindenekelőtt O’Leary
kapitány. Valaha a Földi Hadiflottánál szol-
gált, ahol szép karriert futott be, ám egy na-
pon váratlanul nyugdíjba ment, holott még a
százhuszadik évét sem töltötte be. A megtaka-
rított pénzéből és persze bankkölcsönből vett
egy kisebb teherhajót, és azóta a Vénusz-állo-
20 Robotokkal soha
Robotokkal soha
020-025-szente.indd 20
Emberi életek
megmentésére
beprogramozhatunk
robotokat, de az emberi
életek értékére aligha
taníthatjuk meg őket.
mások, illetve a Mars között ingázott. Az ese-
tek többségében legálisan dolgozott, bár állí-
tólag néha elvállalt egy-egy csempészfuvart.
Balján foglalt helyet az első tisztje, Robbins
úr, aki földiesen csengő neve ellenére a vörös
bolygó szülötte volt. Jobbján a navigátora ült,
aki a Hajnalfény nevet viselte. A középkorú
hölgy a nevéhez méltó módon gyönyörű volt.
Mindenféle dologról fecsegtünk, sorban
pusztítottuk a söröket, aztán eljött az éjfél,
és kezdetét vette a napi viadal. A pincérek
udvariasan leterelték a népséget a földszint
közepébe simuló fémlemezekről. Miután
Frankie meggyőződött arról, hogy egyetlen
ittas vendége sem imbolyog a padlóra festett,
sárga négyzeten belül, megnyomott egy-két
gombot a pultba épített kapcsolótáblán. A fe-
dőlapok középen szétváltak, halk csikorgás
kíséretében besiklottak a padló alá, így feltá-
rult a négy-öt méter mély, félhomályos üreg.
Frankie megint kapcsolgatott, mire felgyúltak
2019.01.23. 1:15:56

a kábé nyolcszor nyolcméteres nyílás peremé-
be épített lámpák, ezzel egy időben minden
más fény kialudt a helyiségben. A  vendégek
java része az Aréna arénájának pereméhez si-
etett. A hangulat azonnal felforrósodott. Hiá-
ba tiltották a rendészeti szabályok a fogadást,
a józanabbak fojtott hangon, az ittas alakok
pedig ordítozva közölték a tétjeiket a pult kör-
nyékén ólálkodó bukmékerekkel.
A nyakamat nyújtogatva lenéztem a küz-
dőtérbe. Odalent minden szürke volt, és
minden tele horpadásokkal, illetve karcolá-
sokkal. Így festett a négy acélfal, az acélajtó,
az acélpadló és a két, egyelőre mozdulatlan
acélmasina. A méternél nem magasabb, rö-
vid lánctalpakon közlekedő robotokat két-két
manipulátorkarral szerelték fel. Az emberi
csukló vastagságú karok vékonynak, töré-
kenynek tűntek a vaskos törzsekhez képest,
de persze iszonyatos erő lapult bennük. A ro-
botok a bal karjukban kerek fémpajzsot szo-
rongattak, ezekre írták vörös betűkkel a ne-
vüket: az egyiket Cherry Boynak, a másikat
Jorimicsi Ezredesnek hívták. A jobb karjuk-
ban tartották a fegyvereiket. Cherry Boy erre
az ütközetre mindössze egy kurta acélrudat
kapott, míg Jorimicsi Ezredes hosszú láncra
erősített, ökölnyi fémgömböt lóbált. Azonnal
átláttam Frankie szándékát. Ezekkel a fegy-
verekkel a robotok nem okozhattak súlyos sé-
rüléseket egymásnak. Szó szerint apránként
kellett szétverniük a másikat, így a küzdelem
hosszúra nyúlt, ami alaposan felkorbácsolta a
hangulatot, és persze feltornázta a téteket.
A mennyezeti hangszórókból dübörgő,
gyors ritmusú zene harsant. A két robot élet-
re kelt. Előre-hátra gördülve váltottak néhány
ütést. Aztán Cherry Boy oldalazni kezdett,
Jorimicsi Ezredes követte. Közvetlenül a fal
előtt Cherry Boy hirtelen visszaperdült, és
a pajzsával akkorát lökött Jorimicsin, hogy
az szabályosan átrepült a küzdőtéren, és a
Robotokkal soha
020-025-szente.indd 21
GALAKTIKA
2019. február
falhoz csapódott. Mialatt az Ezredes imbo-
lyogva próbálta visszanyerni az egyensúlyát,
kapott vagy tucatnyi kőkemény ütést. Ekkor
Jorimicsi a pajzsos karjával megtámaszko-
dott a falon, ellökte magát, és teljes súlyával
nekivetette magát Cherry Boynak. A két robot
összekapaszkodva, fülsértő csikorgás kísére-
tében csúszkált ide-oda. Végül kibontakoztak
egymás öleléséből, és vadul csépelni kezdték a
másikat. Néhány percnyi eszeveszett vagdal-
kozás után Jorimicsi Ezredes pajzsa kettétört.
Nyomban elhátrált az ellenfele elől. A küzdő
felek biztos távolságból méregették a másikat.
Sejtettem, hogy felmérik egymás sérüléseit,
hogy előbányászhassák memóriájukból a vég-
ső összecsapáshoz szükséges eljárást.
Jorimicsi taktikát váltott. Egészen addig
csak lóbálta a súlyos fémgömböt, és alkal-
manként oda-odasózott vele. Ekkor azonban
kinyújtotta felfelé a jobb karját, és forgatni
kezdte fegyverét a feje felett. Annyira felgyor-
sította, hogy nem is láttam magát a gömböt,
csupán egy összefüggő, sötét csíkot a levegő-
ben. Egyre magasabb frekvenciájú búgás ve-
gyült a mennydörgő zenébe. Jorimicsi karja
már nem is forgott, csupán aprókat rándult,
ezzel tartotta mozgásban a fegyverét. Egy
ember képtelen lett volna erre a mutatvány-
ra, egy robot ereje kellett hozzá. A gömb vé-
gül fejhangon sivított, ami azt jelezte, hogy
hamarosan átlépi a hangsebességet. Aggódni
kezdtem, de persze feleslegesen, mert a prog-
ramozók erre is gondoltak. A sivítás egy bizo-
nyos frekvenciánál megállapodott, Jorimicsi
nem gyorsította tovább a forgást. A gömbben
már így is elképesztő mennyiségű energia
halmozódott fel. Az Ezredes lassan megin-
dult Cherry Boy felé, aki óvatosan hátrált, és
a megfelelő pillanatra várt. Ami hamarosan
be is következett. Jorimicsi Ezredes kissé elő-
remozdította a karját, hogy ráijesszen az el-
lenfelére. Amikor visszahúzta a kart, Cherry
21
2019.01.23. 1:15:56
 GALAKTIKA
2019. február
Boy villámgyorsan előrelendült, és a rúdjával
Jorimicsi csuklójába döfött. A gömb egyensú-
lya megbomlott, és az Ezredes képtelen volt
azonnal korrigálni. Úgy oldalba vágta magát
a saját fegyverével, hogy vagy három métert
repült. Rögtön látszott, hogy vége. Egy hely-
ben forgolódott, a burkolatán jókora lyuk
tátongott, amelyből ezüstös színű folyadék
csorgott. Cherry Boy megindult felé, hogy a
győzelme jeléül letépje a fejét.
Erre azonban sosem került sor. Valamelyik
idióta ezt a pillanatot választotta arra, hogy
bezuhanjon a küzdőtérre. A szakadt overallt
viselő férfi ugyan a talpára esett, de a bokája
kifordult. Üvöltve rogyott a padlóra. Mondjuk,
nem lepődtem meg. Gyakran előfordul, hogy
az izgalomtól – no meg az alkoholtól – felajzott
vendégek belökik egymást a robotgladiátorok
közé. Szerencsére ilyenkor csak a zuhanást kell
túlélniük, más bajuk nem eshet. A fickó még a
levegőben volt, amikor Cherry Boy és Jorimicsi
Ezredes mozdulatlanná dermedt.
A zene elhallgatott, és kigyúltak a mennye-
zeti lámpák. Frankie dühödten káromkodva
eltűnt a pultból, majd felbukkant odalent, a
sebesült mellett. Két pincére is besiklott az
acélgödörbe, akik minden teketória nélkül
megragadták és kivonszolták onnan előbb a
sebesültet, aztán a mozdulatlan masinákat.
Amikor Cherry Boy is eltűnt a szemem elől, a
társaim felé fordultam.
Hajnalfény és Robbins úr szenvtelen arcot
vágva nyúltak a poharukért, de O’Leary kapi-
tány utálkozva fintorgott.
– Átkozott szerencséje volt annak a mar-
hának – dörmögte a kapitány –, azok a nyo-
morultak ki is nyírhatták volna!
– Ugyan már, képtelenség – mondtam le-
gyintve –, a biztonsági rendszerük minden
tevékenységet letilt, ha ember kerül a köze-
lükbe. Frankie mesélte, hogy a szokásosnál is
érzékenyebbre állíttatta a szenzorokat. Ha há-
22 Robotokkal soha
020-025-szente.indd 22
rom méternél közelebb kerül hozzájuk valaki,
azonnal megállnak. Most is ez történt, nem?
– Akkor is utálom a fajtájukat! Énnálam
aztán egyetlen átkozott fémfickó sem dolgo-
zik! – felelte a közvetlen választ megkerülve
a kapitány. Két embere bólogatással erősítette
meg a szavait.
– Azt akarja mondani, hogy robotok nél-
kül hajózik a bolygóközi térben? – kérdeztem
hitetlenkedve.
– Bizony azt! Egyet sem tűrök meg a fe-
délzeten! – vágta rá O’Leary, tőle szokatlan
hevességgel.
A kapitány egy darabig töprengve mérege-
tett, végül érdemesnek talált a történetére.
– Még a Függetlenségi Háború idején tör-
tént – kezdte, és szivarra gyújtott. – A Földi
Hadiflotta kötelékében repültem. Nekem
ugyan nem volt semmi bajom a Külső Gyar-
matok népével, de egy hadihajó parancsnoká-
nak háború esetén nem sok választása akad.
Emlékszik még a Centurion–IV-re?
Még szép, hogy emlékeztem rá. A hatal-
mas pihenőállomás a Föld és a Mars között
keringett félúton, illetve a roncsai manapság
is ott keringenek. A háború alatt egy forrófejű
eszelős darabokra robbantotta; az áldozatok
száma több ezerre rúgott. Utóbb a tűzparan-
csot kiadó tábornok stratégiai indokokra hi-
vatkozott a bíróság előtt, és kell-e mondjam,
felmentették.
– Én is részt vettem a lángoló állomás
kiürítésében a hajómmal, egy Trinidad-M
osztályú rombolóval – folytatta a kapitány. –
A  Cádiz Lángja legfeljebb háromszáz ember
befogadására lett volna alkalmas, de legalább
kétezer főt vettünk a fedélzetre. A pontos szá-
mot sosem tudtuk meg. Rendelkeztünk annyi
levegőtartalékkal, hogy kitartson a Földig, a
víz- és az élelemadagokkal pedig takarékos-
kodtunk. Az utasok a rakterekben kaptak
helyet. Egész szépen boldogultunk, holott
2019.01.23. 1:15:56
 GALAKTIKA
2019. február

a gyarmati flotta ott süvített a sarkunkban. csatlakoznak be a közlekedőfolyosók. A tete-

Földközelbe érve utasítottak, hogy a Cádiz
Lángját a Hold körül állítsam pályára, és rak-
jam ki a menekülteket a Koroljov állomáson.
Hiba nélkül leszálltunk a Felhők Tengerére,
és dokkoltunk a Koroljovon. Az állomás felett
százával hemzsegtek a kisebb-nagyobb egy-
ségek. Teher- és személyszállítók, hadihajók,
automaták és embervezéreltek. Látott már
belülről Trinidad-M osztályú rombolót?
A kérdés csakis nekem szólhatott, mert
Robbins úr és Hajnalfény kadét koruk óta a
kapitány alatt szolgáltak. Megráztam a feje-
met, mire ő elnéző mosollyal legyintett. Kissé
bosszús lettem. A Vénusz szerelmére, honnan
a fenéből ismerhetném valamennyi hajótípust?
– Nos, a Trinidad-M derekánál, a raktér
közepén van egy jókora, úgy harmincszor
harmincas alapterületű, négy emelet ma-
gas csarnok – magyarázta O’Leary. – Ebbe
je nyitható, a fedél a felső burkolatra nyílik.
Praktikus megoldás, egyetlen hibája, hogy a
csarnokot nem lehet nyomás alatt tartani a
rakodásnál.
A menekültek ebben a helyiségben gyüle-
keztek, ez esett a legközelebb a személyzsili-
pekhez. Sietnünk kellett, mögöttünk tucatnyi
egység várt szabad kikötőre. Én otthagytam a
hidat, hogy személyesen felügyeljem a kiszál-
lást. A csarnok harmadik emeletén volt egy
fülke, onnan szoktuk irányítani a rakodást.
Abból a fülkéből néztem végig az egészet.
Mire odaértem, már százak várakoztak
a csarnokban. Türelmesen sorakoztak a bal
zsilipekhez vezető folyosók torkolatánál,
tudniillik a bal zsilipsorral kapcsolódtunk
a Koroljovhoz. Több százan ácsorogtak ott,
csoportokba verődve. Az elülső rakterekben
további százak készülődtek. Pániknak nyoma

OSZD MEG A KLUBTAGSÁG

ELŐNYEIT SZERETTEIDDEL
ÉS BARÁTAIDDAL!
TÁRSKÁRTYA

• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% A
KEDV Z EGYEDI
EZMÉ
• VAULT51 GAMER BÁR: 5% A JÁ N N
DÉKO YEK ÉS
FOLYA K KÖRÉ
• VR LAB: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
T

• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK

• BIG BANG MEDIA: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
• VIDEOJÁTÉKBOLT: 10%
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
Robotokkal soha 23

020-025-szente.indd 23 2019.01.23. 1:15:57

 GALAKTIKA
2019. február
sem volt. Az adó-vevőből hallottam, hogy az
utolsó rögzítőpilonok is a helyükre kerülnek,
és pillanatokon belül nekiláthatunk a hajó ki-
ürítésének. És akkor megtörtént a baj.
Említettem, hogy körülöttünk hemzsegtek
a kisebb-nagyobb űrjárművek – a kapitány
elhallgatott, és nyelt egyet; szemlátomást
felkavarták az emlékek. – A Cádiz jobbján,
nagyjából az orr felett egymásnak ütközött
két kisebb komp. Hogy miért, az sosem derült
ki. Összeütköztek és felrobbantak. Az elsza-
baduló roncsok egy része a Cádiz Lángjára
zúdult. A burkolat több helyen felszakadt.
Nem először éltünk át ilyesmit. Kisebb bal-
esetek gyakran történnek. Egy-két millimé-
teres lyukak a külső héjazaton, két-három
halott, havonta megesik. A bűnös néha egy
mikrometeor, néha az űrszemét, néha egy it-
tas kapitány. Ezúttal viszont nem egy-két mil-
liméteres, hanem ökölnyi lyukak keletkeztek
a burkolaton, de még a belső válaszfalakon is.
Ilyen sérülésekkel még egyikünk sem került
szembe. Tudja, akinek a hajóját keresztben át-
fúrja valami, tenyérnyi lékeket hagyva maga
mögött, az már nem nagyon mesél róla…
A Cádiz jobb oldalán, az orrban és annak
közelében számtalan lyuk tátongott. A köz-
ponti számítógép azonnal lezárta a veszélyez-
tetett szakaszokat. A rakterekben várakozók
– már akiket nem sodort el az ott tomboló
fergeteg – rohanva lódultak a nagy csarnok
felé. Több folyosó járható maradt, így sokan
oda is értek. A menekülők pillanatok alatt
24 Robotokkal soha
020-025-szente.indd 24
elözönlötték a csarnokot. Érdekes, hogy bár
hihetetlen volt a tolongás és a zsúfoltság, még
mindig nem tört ki a pánik. Valamennyien
tapasztalt űrutazók voltak. Robbins úr jelen-
tette, hogy már árad a levegő a zsilipkamrák-
ba. Megkönnyebbültem. Néhány pillanat, és
mindenen túl leszünk.
A szabályzat értelmében, ha megsérül a kül-
ső burkolat, a védelmi rendszer riasztja a szer-
vizrobotokat. Többet is útnak indít. Inkább
feleslegesen nyüzsögjenek a lékeknél, de egy-
kettő biztosan érjen oda. Ez a standard eljárás.
A masinák fel vannak készítve. Mindig van ná-
luk javítókészlet. A lékhez sietnek, és betömik.
Néhány perc alatt megbízhatóan elintézik. El-
viselik a vákuumot és az űr hidegét, pontosan
ezért bízzák rájuk ezt a feladatot.
Mialatt a sűrű sokaságot fürkésztem, tud-
tam, hogy a szervizgépeink már úton vannak.
Így is történt. A tat felőli falon felnyílt néhány
kapu, és felbukkantak a robotok. Sejtettem,
hogy az útvonalvezérlés átküldi őket a nagy
csarnokon. De arra már nem számítottam,
ami ezután történt. Legalább húsz masi-
na vágtatott a célja felé. Látott már közelről
szervizrobotot? Másfél tonna acélötvözet,
lánctalpon. És azok az átkozott fémszörnyek
nyílegyenesen, lassítás nélkül berontottak az
összetömörült tömegbe. Fel tudja ezt fogni?
Meg sem próbálták kikerülni a nyomorulta-
kat. Rendet vágtak közöttük. Úgy gázoltak
át az embereken, ahogy a kombájnok a bú-
zamezőn. Csakhogy ez véres aratás volt! Ha
2019.01.23. 1:15:57

legalább egymás mögött haladtak volna! De
nem, a rendszer minden egyes gépnek külön-
külön útvonalat adott. Mindenkit fellöktek
vagy letapostak, aki eléjük került. Akit elta-
szítottak az útjukból, súlyos sérülésekkel bár,
de megúszta. Aki viszont a lánctalpaik alá
került, annak nem volt esélye. Odalent sen-
ki sem láthatta, hogy mi történik. De amúgy
sem cselekedhetek volna, olyan gyorsan tör-
tént minden. A robotok bedübörögtek a csar-
nokba, átgázoltak az embereken, és már el
is tűntek a jobb elülső folyosókban. Talán öt
másodpercig tartott az egész. Öt másodperc,
és mindennek vége lett. Én sem tehettem
semmit. Mire beleordítottam az adó-vevőbe,
mire a hídon a technikus intézkedett, min-
dennel elkéstünk. És az átkozott robotok még
ekkor sem álltak meg. Érti? Megkapták a le-
tiltó parancsot, azonnal mozdulatlanná kel-
lett volna dermedniük! De tovább sürögtek-
forogtak mindaddig, amíg be nem foltozták a
héjazat sérüléseit.
Huszonhét halottat és kétszáznál is több
sebesültet számoltunk össze. A saját embe-
reim közül is odavesztek néhányan – tette
hozzá O’Leary kapitány, de ekkor elcsuklott
a hangja.
Miután alaposan meghúzta a korsóját, ko-
moran rám nézett és megkérdezte:
– Amit elmondtam, az elvileg képtelenség,
ugye?
Bólintottam. A robotok nem árthatnak
embernek, bár a harci egységeket természete-
sen más elvek alapján programozzák.
– Mint említettem, többször átéltünk már
lékesedést – folytatta a kapitány –, és a szer-
vizgépekkel nem akadt soha baj. Illedelmesen
kikerültek mindenkit, teljességgel ártalmat-
lanok voltak. Tették a dolgukat. Mindig szá-
míthattunk rájuk. De a Hadiflotta robotjai-
nak van egy sajátosságuk, amelyről még én, a
kapitány sem tudtam, akkora titok volt. A ki-
Robotokkal soha
020-025-szente.indd 25
GALAKTIKA
2019. február
sebb sérüléseknél a masinák tartják magukat
az alapszintű protokollhoz. De ha a központi
számítógép úgy ítéli meg, hogy a hajó végve-
szélybe került, különleges szabályokat léptet
életbe. Ez a második protokoll teljes egészé-
ben felülírja az elsőt. A robotika alaptörvényei
érvényüket veszítik. Csak a hajó biztonsága
számít. Csak a vészhelyzet elhárítása. Ilyen-
kor a robot nincs tekintettel senkire és sem-
mire. Megy, és végrehajtja a feladatát. Nem
vesz tudomást senkiről. Akkor is beindítja a
lángvágóját, ha egy ember feje húsz centire
van a vágó fúvókájától. Akkor is elárasztja ol-
tóhabbal a kabint, ha valaki a priccsén fekszik
odabent. Akkor is lezárja a sérült folyosósza-
kaszt, ha valaki a kihermetizálódott oldalon
reked. Akkor is teljes sebességgel vágtat, ha
emberek állnak az útjában…
Erre a titokra majd harminc ember éle-
te árán derült fény. A lecke Hajnalfénynek,
Robbins úrnak és nekem elég volt ahhoz, hogy
elhagyjuk a Flottát. A kereskedelmi robotok
fejében állítólag nincs vészhelyzeti protokoll,
de én már nem hiszek senkinek. Képtelen
vagyok megbízni a robotokban. Képtelen va-
gyok megbízni az ítélőképességükben. Akár
gyilkolnak is, hogy életet mentsenek! Hát
nem őrület?
SZENTE Mihály
1971-ben született, a Balaton déli partján nőtt
fel. Végzettsége szerint felcser, vegyész és
vendéglátós, de világéletében számítógépes
játékokat szeretett volna készíteni. 2002 óta
műfordító, jellemzően sci-fi és fantasy köny-
veket ültet át magyarra, többek között Jack
McDevitt, Jeff Carlson, Christopher Priest,
Frank Herbert és Jodi Taylor műveit. A Galak-
tikának is gyakran dolgozik. Nős, egy leány­
gyermek büszke apja, hobbija az íjfaragás és
az íjászat. Kölyökkora óta sci-fi rajongó. Saját
írása most jelenik meg első ízben.
25
2019.01.23. 1:15:57
 GALAKTIKA
2019. február
Eklektikon 2048
A
MISKOLCI Játékszín műsorán,
az Elza-trilógia záró akkordja-
ként mutatták be az Eklektikon
2048 című előadást a Miskolci
Nemzeti Színház és a K2 társulat közös pro-
dukciójaként. Az Elza, vagy a világ vége és Az
emberek alkonya után egy igazi sci-fi törté-
netben találjuk magunkat.
Az alkotók által pándimenzionális vég-
játékként emlegetett darabban a nemzet
kiemelkedő irodalmárai vették fel a harcot
legádázabb ellenségeikkel. A Nyugat kor-
szakának egyik vezéralakja, Babits Mihály
(Fandl Ferenc) a magyar irodalom értékeit
próbálja védeni Tormay Cécile (Boros Anna)
mindent elsöprő diadalmenetével szemben.
A história valójában a főszereplő, Miskolczi
Elza halála után kezdődik, akinek fia, ifj. Ar-
nóti Dezső (Horváth Szabolcs) kiválasztott-
ként próbál anyja nyomdokaiba lépni. Nem
kis nehézségek árán sikerül felvételt nyernie
az Irodalmi Kánonba, és megegyezni annak
mestereivel, többek közt Janus Pannonius-
szal, Kölcsey Ferenccel és Petőfi Sándorral.
Az Eklektikon egy óriási adatbázis, amely
a magyar irodalmi paletta összes alkotását
magába foglalja, az épület vagy 100 emelet-
nyi mélységbe nyúlik le a föld alá. Ide kerül
főhősünk, édesanyja egykori munkahelyére,
ekkor derül ki számára, hogy Miskolczi Elza
nem akármilyen, hanem nagy tiszteletben
álló személyiség volt, aki az intergalaktikus
irodalmi kutatásoknak szentelte egész életét.
A K. E. sugárzás által létrehozzák az emberek
agyában a kulturális emlékezetet. Elza halála
óta káosz uralkodik az óriási gépezet könyv-
tárában, ezért fiára bízzák a megoldhatatlan-
nak tűnő feladatot. Irodalmi hiányosságai
26 Világűrt jelentő deszkák
026-027-deszkak.indd 26
sem akadályozzák meg az ifjút, abban, hogy
édesanyja gyilkosa után nyomozzon. Hiszen
elszántsága és határozottsága még a Kánon
tagjait is meghatja, de neki is be kell tartania
a tagfelvételi követelményeket; arra kérik, ol-
vassa el a magyar irodalom összes remekmű-
vét, beleértve Jókai mester köteteit is.
Ebben a különös épületben időutazást te-
hetünk a számunkra legismertebb történe-
tekbe, újból átélhetjük az iskolai évek keser-
ves, kötelező olvasmányokkal teli időszakát,
a hosszú tájleírásoktól a romantikus epizó-
dokig. Felelevenednek a János vitéz szerelmes
sorai, a Csongor és Tünde érzéki jelenetei.
Drámai idézetek, forradalmi hangulat és mo-
dern kori oknyomozás eklektikája érdeke-
sen találkoznak az antik epika látomásaival.
Megjelennek az ókori filozófia és a pogány
műveltség vonásai. A lírai hangvétel hirtelen
vált mai korunk szlengjének szóhasználatára,
emlékeinkből idézetek derengenek, Vörös-
martytól, Kosztolányitól, a távolban az Egri
csillagok janicsárjainak hada fenyegeti a meg-
szokott elitista hangvételt.
Az életre keltett szereplők találkozása
igazi kémtörténetet varázsol a színpadra,
hőseink az igazságkeresés útjára lépnek,
harc indul az Eklektikon feletti uralom
megszerzéséért. 2048-ban, a forradalom
kétszázadik évfordulóján a Napkelet és a
Nyugat képviselői, az irodalmi elit nagyjai
újra átgondolják, megvitatják az elmúlt év-
századok zavaros időszakát. A kultúra feletti
hatalom megszerzéséért bármire képesek a
géniuszok, nyughatatlan természetükkel,
elszántságukkal képesek az idő múlását,
sőt dimenziókat is leküzdeni, hogy elérjék a
végső dicsőséget, elfoglalni helyüket a hal-
2019.01.23. 1:15:35

hatatlanság könyvespolcán. A remekművek
elismeréséért folytatott harcban össztűz alá
kerülnek a nemzet irodalmának nagyjai,
a vitatott remekművek örökérvényűségét
vonják kérdőre, a regényekből kiszabadult
szereplők és a múltból újjászülető elismert
írók hivatottak az Irodalmi Kánon megalko-
tására. Az újraértelmezés folyamán, mielőtt
teljes kozmikus magányba borulna a nemzet
kultúrája, ifj. Arnóti Dezső kiválasztottként
veszi kezébe a dolgok irányítását, és a drá-
mai pillanatokban is próbálja fenntartani az
egyensúlyt a kulturális érdekek között. Vé-
gül összecsapnak a hullámok a feje fölött, és
elhatározza, hogy a magyar kultúra ügyében
továbbiakban csak a szívére fog hallgatni.
Az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom
című Babits-regényből jól ismert Schulberg
professzor (Domokos Zsolt) is megjelenik,
mint az intézmény könyvtárosa, állhatatos
természete viszont csak nehézségeket görget
a nemes ügy végkimenetele elé. Szent Péter
Világűrt jelentő deszkák
026-027-deszkak.indd 27
GALAKTIKA
2019. február
esernyője is fontos szerepet kap a végzetes
események sorsszerűségében. Békés Árpád
(Borsányi Dániel), a bukott költő az ellenál-
lók egyik vezéralakjaként tűnik fel. Prohász-
ka Fanni a bájos Tünde szerepében, majd
Janus Pannonius, a Kánon Főmestereként
bukkan fel a színen, végül rövid felvillanás-
ra Miskolczi Elza bőrébe is belebújik. Telki
Dalma, Szekfű Méda a romantikus osztály
vezetőjeként a legszebb szerelmes sorokat
idézve csábítja el főhősünket. A különleges
építmény inkább egy 80-as évekbeli könyv-
tár emlékét idézi, vibráló geometrikus min-
ták, kontrasztos színek jellemzik a paravá-
nokkal teli színpadképet.
Az író-rendezők, Benkó Bence és Fábián
Péter korunk aktualitásait felszínre hozva
próbálnak rámutatni a kultúra fontosságára,
amely az egész társadalom értékrendjét he-
lyes utakra terelheti.
Kis Judit
27
2019.01.23. 1:15:36
 GALAKTIKA
2019. február
Okos roló az ablakra
Egyre aktuálisabb téma otthonaink okosítá-
sa. Már nemcsak szórakoztató elektronikai
eszközöket, de okosított háztartási gépeket
is tudunk vásárolni. Azonban a világítás és
a fűtés mellett az egyéb kényelmi funkciók
intelligenssé tétele eddig bizony elég drága
volt.
Az Ikea most az otthoni árnyékolástech-
nika okosításában lépett egyet. Új rolói se-
gítségével távolról is elsötétíthetjük abla-
kainkat. A rolókat nemcsak távirányítóval,
hanem okostelefonnal és az elterjedt online
asszisztens rendszerekkel – Amazon Alexa,
Google Asszisztens és Apple HomeKit – is
vezérelhetjük.
Az rolókhoz nem kell kiépíteni elektro-
mos vezetéket, akkumulátorról müködnek.
Ez könnyen kivehető, egy töltéssel több hó-
napot bír. Kétféle szövettel kapható, a Fyrtur
teljesen fényzáró, a Kadrilj részben fényát-
eresztő.
A rolók már feltűntek a nyugat-európai
áruházak kínálatában, de Magyarországi be-
vezetésükre még várni kell.
28
028-039-federici.indd 28
MÍNUSZ HÉT:
A halk köhintés hallatán Vaefér megfordult.
– Á… maga az, Tanassa? Egy pillanat!
Sápadt, ügyes kezét végigfuttatta az esz-
közökön. Épp befejezte a kísérletet, és le-
vette az orráról a cvikkert, melyet aztán el-
tett a köpenye mellzsebébe. Kérdőn fordult
a peravi felé.
– Elnézést – suttogta Tanassa. Kétágú nyel-
ve egy pillanatra feltűnt, majd eltűnt pikkelyes
ajka között. – Itt a disszertációja másolata.
Egy gyönyörűen lefűzött papírköteget nyúj-
tott Vaefér felé, aki egy biccentéssel megkö-
szönte azt.
De miért kér „elnézést”? – tanakodott a
doktornő. Jellemző a peravikra! Mintha min-
dig mindenért szabadkoznának… Mintha
egyenesen arra teremtettek volna, hogy titká-
rok vagy küldöncök legyenek; persze tagad-
hatatlan, hogy tökéletesek ezekre a feladatok-
ra. Ugyanolyan szorgalmasak, mint amilyen
diszkrétek; az alázatosságuk ugyanakkor
már-már idegesítő.
Most egy torokköszörülés.
– Köszönöm szépen, Tanassa – szakította
meg Vaefér a csapongó gondolatmenetet. –
Visszavonulhat… Ma már nem lesz szükségem
magára.
– A doktornő nagyon sokáig dolgozik még?
– Még pár órácskát. De nem kell aggódnia,
Tanassa! Egyedül is elboldogulok.
– Rendben, doktornő. – A peravi megha-
jolt, ezzel Vaefér felé fordítva lapos feje te-
tejét, melyet zöld pikkelyek borítottak. – Jó
éjt, doktornő! – köszönt el, majd nesztelenül
távozott. Kétszárnyú kabátja egy pillanatra
meglebbent a háta mögött, ahogy szedte azt a
rövid lábát, és eltűnt az ajtó nyílásában; a kö-
vetkező pillanatban maga a nyílás is bezárult
egyetlen hang nélkül. A peravik soha nem
csapkodják az ajtót.
2019.01.23. 1:15:11

Közlekedési baleset
Vaefér mozdulatlan maradt egy percre a
csendes, fénnyel teli szoba közepén. Aztán…
engedett a mágnes vonzásának.
A laboratórium közepén a tárgy úgy húzta
magához, mintha megannyi csáppal nyúlt vol-
na érte. Határozott élei szeszélyesen tükrözték
vissza a gázlámpák fényét, szivárványszínű
sugarakat szórva szerteszét… A doktornő uj-
jai gyengéden végigsimították az üveglemezt, a
krómozott fogantyút, a lószőr párnákat, az ak-
kumulátort. Zöld szeme, az ikeróceán mélyén
fény villant.
Olyan közel van… olyan közel!
Fény… sokkal intenzívebb és tisztább, mint
a kerozin vagy a földgáz fénye. Hő… Energia!
A viharok roppant energiája. A villámok idege.
A lehetőség… Mély levegőt vett, beharapta az
ajkát.
Leült az egyik karosszékébe, és maga elé vet-
te a mappákat, melyeket az asszisztense hozott
az imént. A Tudományos Bizottság akkor sem
Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 29
GALAKTIKA
2019. február
A tudás keresése
veszélyes
ajtókat nyithat ki,
melyek minden
elképzelhetőnél
hatalmasabbra
tárulhatnak.
Carlos Federici
érdeklődhetett volna jobban a disszertációja
iránt, ha elsőre a kötelező formátumban tudta
volna prezentálni. A támogatás, az a nagylelkű
finanszírozás, és hogy a szükséges személyzet
mind a rendelkezésére áll… Szédítő ajánlatok
nyíltak meg előtte.
Végiglapozta a művet, melyet a peravi a
legapróbb részletekig lemásolt a maga töké-
letes gyöngybetűivel – így azért olvashatóbb
volt, mint a saját ideges macskakaparásá-
val. Igen, gondolta. Minden itt van, lépés-
ről lépésre: három év véres verítéke. Az első
papírsárkányos kísérletektől, a bátortalan
borostyánrudacskás próbálkozásoktól egé-
szen a csúcspontig… eddig.
Az autogén mára valósággá vált: tényleg
működik.
De ön is jól tudja, hogy mindez csak gyerek-
játék, doktornő. Vagy tán sose látogatta meg az
Afot? Ott vannak az igazi válaszok, doktornő.
29
2019.01.23. 1:15:11
 GALAKTIKA
2019. február
Elsápadt. A papír kérlelhetetlenül állt meg
az ujjai között; a fekete betűk majd kiütötték
a szemét. És mégis nehezére esett elfogadni,
amit lát.
Egy megjegyzés a disszertációja oldalai kö-
zött! Csak nem Tanassa…? De hogy vehette
ehhez a bátorságot egy peravi? Elgondolkodva
kocogtatta fogát a cvikkerrel. Amit most érez,
az szigorúan véve nem is harag. Csak keserű
lett a szájíze, és kényszeredett vigyorra húzó-
dott a szája széle… Nem más szerepel a papí-
ron, mint saját rejtett gondolatainak írásba
foglalt változata: hogy az egész hiábavaló, az
egész céltalan.
A névtelennek igaza van: az egyedüli hely
az Af (hatalmasság-misztérium-végtelen), ahol
bárki is megtalálhatja a válaszokat. Azokat,
melyekre neki, Vaeférnak, szüksége van.
MÍNUSZ HAT:
A férfi elaludt, amíg rá várt.
Ő ellágyulva nézte. A fotel kárminpiros
támlájának háttere előtt a sűrű szakáll, me-
lyet Damaas két hatalmas, csillogó fonatban
viselt, úgy keretezte arcát, mint valami ében
glória. A száján alig észrevehető, gyengéd
mosoly görbült, széles melle pedig minden
lélegzetvétellel kidomborult félig nyitott há-
zikabátjából.
Már öt éve… Már öt éve él abban a féktelen
boldogságban, amitől a szíve majd kicsordul.
Most is érezte, ahogy szétárad a testében, a feje
búbjától a lábujja hegyéig.
– Damaas – szaladt ki a száján, mint egy só-
haj. – Damaas, életem…
A férfi szemhéja megrezzent. Megmozdult
két álom között, és suttogott valamit, amit
Vaefér nem tudott pontosan kivenni, de ami
csakis az ő neve lehetett.
Fölé hajolt, hogy ajkával érintse a homlokát.
– Szerelmem…
30 Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 30
A férfi kinyitotta a szemét, és ránézett. Rá-
villantotta azt a kissé gyerekes mosolyát, ami-
vel mindig ébredt.
– Vaefér… Elaludtam. Meg akartalak várni.
Az asszony gyengéden megfeddte.
– Nem lett volna értelme, szerelmem. Olyan
késő van!
– Nagyon dolgos az én feleségem… – állt fel
mosolyogva a férfi.
– Gyere! Menjünk aludni… ahogy azt illik,
jó?
Ő a mindene, gondolta magában, miközben
a csípője köré vonta a férfi karját, és elindult
vele az alkóv felé. Ezért nem fogja soha kitel-
jesíteni a trimóniumukat. Nem kell neki senki
más. És ugyanezért nem akar gyereket sem,
annak ellenére, hogy az ívás nem jelentene
semmi nehézséget az ő korában. De nem akar
osztozni a férfin.
…Persze később, ahogy a karjai közt lán-
golt, a szeme kinyílt, gondolatai pedig szárnyra
keltek, majd idővel, ahogy máskor is, elmerül-
tek a kétségek és felelet nélküli kérdések mo-
csarában…
A férje elég érzékeny volt, hogy azonnal
észrevegye, elszakadtak: hogy az asszony ok
nélkül összerezzent – hogy indokolatlanul
nyugtalan.
Damaas felkönyökölt, és hunyorogva igye-
kezett kivenni a körvonalait.
– Mi az, édesem?
Ő a testéhez nyomta a vállát, de nem felelt.
– Mi az, ami nyomaszt? – ismételte a férfi.
– Tudom már, milyen vagy, amikor valami ag-
gaszt.
Suttogva jött a felelet:
– Az életem – közölte Vaefér egyszerűen.
– Az életem nyomaszt, mert nem látom a célt,
értesz engem?
– Miért beszélsz így…? – A férfi hangjában
fájdalmas szemrehányás érződött.
Egy ideig csak a lélegzésük hallatszott.
2019.01.23. 1:15:11

– Fáj, amikor ilyeneket mondasz, tudod jól.
Jaj, bocsáss meg! – gondolta az asszony.
Nincs jogom ehhez. Te vagy az egyetlen, aki fe-
lelős a boldogságomért, Damaas… világom.
– Aludjunk… – suttogta a fülébe. – Mind-
járt virrad!
Érezte, hogy a férfi ajka megsimogatja; hal-
lotta, ahogy az ágy megnyikordul a teste alatt;
aztán egy sóhaj, majd végre a rendszeres lég-
zés, ahogy alszik.
Ő maga még sokáig hanyatt fekve maradt,
úgy vizslatta az éjszaka árnyait.
MÍNUSZ ÖT:
Vaefér doktornő fél könyökével az ablakpár-
kányra támaszkodva, szórakozottan nézte a
változékony tájat, miközben aggodalmai úgy
tekeregtek és csavarodtak erre-arra, mint va-
lami gonosz szörnyek. Az impallók lábának
ütemes dobogása halkan visszhangzott a fü-
lében.
Sétapálcájával megütögette az elválasztó
üveget.
– Kocsis, gyorsabban, kérem!
Odakinn, fenn a bakon, a másik nő nyilván
odacsapott az ostorral az impallóknak, mert a
patkók most sebesebben kopogtak az úton, a
kocsi pedig felgyorsult.
Tok-tokotok-tokotok.
A doktornő elhelyezkedett az ülésen. Észre
sem vette, de kezét a nadrágja zsebébe csúsz-
tatta, és megmarkolta a papírt, amelyen az
írás mintha lángolt volna, égette a ruhán ke-
resztül is.
Tanassa, gondolta. Tanassa. Bár tudná,
mire játszik…
Tok-tokotok-tokotok-tokotok.
Tanassa. Peravik. Rejtélyek.
Toko-toko-tok. Toko-tokotokk. Toko­ toko­
tokk.
Ez egy jel. Ez egy jel. Ez egy jel. Ez egy jel.
Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 31
GALAKTIKA
2019. február
Tovasuhanó fasorok, szálló por csipkéje kö-
zött folytatta útját a kocsi, belsejében a doktor-
nővel, előtte a verítékező, csatakos impallókkal.
Aztán egy hirtelen villanás.
Az Af.
– Kocsis! – kiáltotta Vaefér. – Itt álljon meg!
– Hóó! – kurjantott odafenn a láthatatlan
kocsis. – Megálljatok, bestiák!
Az impallók zihálva torpantak meg, valósá-
gos porvihart kavarva.
Az ablakon át a Déne tiszta, reggeli ege lát-
szott. Az Af előtti zöld tér, a téglavörös sóderös-
vényekkel. A nap, vakítóan, a magasban.
És az Af.
Egyenes, mint egy óriási babszár, tömör,
mint az évszázadok, csillogó, mint egy csepp
higany. Kör alakú törzse mintegy két négyzet-
méteren nyomja el a füvet és az erdei virágo-
kat. Csúcsa, mely messze a legmagasabb fák
koronája fölé magasodik, odafenn ragyogó le-
gyezővé nyílik, melynek résein a fény tízmillió
napként ragyog át, szilánkokra törve.
Körülötte, a lobbanásponton egész madár-
rajok fejlődtek ki, megannyi mitesszer az égen,
és nem lehet nem megkérdezni (nyakat hátra-
feszítve, kezet ernyőként a szem elé emelve),
hogy az arany-ezüst csúcs nem döfi-e át tény-
legesen a firmamentumot.
Vaefér doktornő kiszállt. Intett a kocsisnak,
hogy várja meg, majd megigazította a cvikkert
az orrán, és gyalog indult tovább az Af felé.
A reggeli szellő, mely friss volt és balzsamos,
felborzolta rövid, fekete haját, és meglengette
szeme előtt nyakkendője sötét csücskeit.
Az Af minden lépéssel növekedett előtte,
mint valami gigászi kelés. Érezte, ahogy foko-
zatosan feloldódik a semmiben a hatalmas tö-
meg előtt, amely azzal fenyeget, hogy betölti az
univerzumot az utolsó sarkáig.
…Hány ezredéve áll itt? Már a legősibb kró-
nikák is említik, és a fajtája előemlékezetében
félig eltemetett balladák is zengték fenséges
31
2019.01.23. 1:15:11
 GALAKTIKA
2019. február
nagyságát. Ez… több mint régi: a világ egy ki-
türemkedése.
Megállt. Előtte El-Miká szemkápráztató
mosolya nyílt meg.
– Üdvöz légy, El-Miká! – szólította meg a
doktornő a rituális köszöntéssel.
Mintha összezsugorodott volna a másik
tekintete alatt; szilárdra keményített gallérja
könyörtelenül mart az állába kétoldalról. El-
Miká fölé hajolt: most is barátságosan nézte őt
két és fél méteres magasából. A napfény a ha-
jára esett, és egyetlen aranytömbbe olvasztotta
széles homlokától életerős törzséig. Ahogy elő-
rehajolt, a hátgerincében találkozó két fémív,
mely a legfinomabb ezüstfonalból szőtt, hab-
könnyű hálóként nyílt szét kétoldalt, úgy rez-
zent meg, mint egy hatalmas rovar szárnya.
– Üdvöz légy, Vaefér doktornő! – felelte vib-
ráló orgánumán. – Örvendek, hogy újra itt lát-
hatom. Bizonyára önnél van a belépője…?
A nő megmutatta neki a kék kártyát (mely
egy idegen, gyakorlatilag elpusztíthatatlan
anyagból készült, aminek természetét még
nem sikerült megfejtenie), El-Miká pedig fehér
vászonba burkolt karjának egyetlen felleng-
zős mozdulatával lepecsételte azt. A doktornő
elindult felfelé az Af bejáratához vezető végte-
len fémlépcsőn. Ahogy haladt fokról fokra, a
körkörös tájkép egyre újabb és újabb részleteit
fedezte fel.
Az Af smaragdzöld fű gyűrűjének közepén
nyugodott. A teret harminchat kavicsos ösvény
szelte át, melyek középen találkoztak, mint egy
kerék küllői. A torony aljában számtalan afi
lény szorgoskodott szüntelen, örökké rejtélyes
feladatokon buzgólkodva.
Vaefér megállt, kimerülten. A lépcső felénél
járt. Innentől maguk a fokok gondoskodtak
mindenről, neki pedig a kisujját se kellett moz-
dítania, hogy feljusson a bejáratig a magasban.
Mikor a mellkasa zihálásának helyét átvette
a masina fülsiketítő zúgása, úgy érezte, ezer
32 Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 32
és egy örök, megválaszolatlan kérdés döngeti
odabentről.
Hogyan? Mi módon? Miféle hajtóanyaggal?
Milyen elvek alapján?
Az ujjai előhúzták a papírlapot, melyet a ru-
hájában őrzött.
De ön is jól tudja, hogy mindez csak gyerek-
játék…
Gyerekjáték, Af, gyerekjáték… gyerekjá-
ték…
A doktornő vékony arca megremegett,
ahogy szemközt találta magát a kapuőr, El-
Gábri kék szemével. Megérkezett.
– Lépjen be, Vaefér doktornő!
Bement.
És a Csoda megrohanta odafentről, meg-
sokszorozódott ezerszer, milliószor… és ki-
húzott belőle minden egyes gondolkodó sejtet,
hogy kifacsarja belőlük a végtelen körökben
megbúvó értelmet, amelyeket a rengeteg miért
és hogyan alkotott.
És a rengeteg ha…
Ha meg tudná érteni. Ha az afiak szívesked-
nének leereszkedni hozzájuk, és elmagyaráz-
ni… De ők soha nem magyaráznak el semmit.
Engedik, hogy bárki a közelébe menjen, akár
belépjen az Afba, megfigyelje, jegyzeteljen,
következtessen, képzelegjen… Engedik, hogy
bárki éljen szomorú jogával, hogy megfullad-
jon a saját tehetetlenségében, miközben ott áll
annyi lehetetlenség lehetősége előtt… amely az
Afban hitetlenkedő szeme láttára valósul meg.
De ennél tovább nem mennek. Marad tehát
a lehetőség, hogy a szemét kinyissa szép kerek-
re, a fülét hegyezze, ahogy csak tudja, kitágítsa
orrát, a pórusait, és megpróbáljon felfogni va-
lamit.
A fény. Egyszerre ömlik mindenhonnan és
sehonnan, kékesfehéren, élesen. A hőmérsék-
let. Mindig azonos, függetlenül attól, épp mi-
lyen időjárás uralkodik a Dénén.
És a gépek.
2019.01.23. 1:15:11

A szem tágra nyílik, az elme megszeppen
a sokalakú, autonóm féllények láttán, me-
lyek zümmögnek, sziszegnek, sóhajtoznak,
csörögnek vagy épp csendesek, így teljesítik
rendíthetetlenül örök feladataikat, mindig
hibátlanul.
Hogyan? Ó, Istennő… hogyan?
…A doktornő ismét maga előtt látta a miri-
ád papírlapot, amit fél élete során összemasza-
tolt sűrű, otromba kézírásával. A monográfiák,
a cikkek… A jegyzetek, melyeket megannyi év
során halmozott föl, míg egyre törte a fejét.
Tonnányi papír, folyónyi tinta. De ezek a
folyók kárba vesztek, gyötrelmes fájdalmak
közepette felitta őket a meddő homok, távol a
tengertől.
MÍNUSZ NÉGY:
Egyikük sem beszélt. Kerülték egymás te-
kintetét is. Legalábbis a doktornő így volt
vele; mégis, egy afféle csendes megértés lebe-
gett közöttük, mint egy viszketeg szappan­
buborék.
Szándékosan késleltette egy viszonylag egy-
szerű kísérlet befejezését, a peravi pedig, saját
mappái fölé görnyedten, úgy látszott, nagy
gonddal szorgoskodik a szöveg kicicomázásán.
Miközben Tanassa tolla meg-megsercent a pa-
píron, az óra monoton ketyegése hálót szőtt
körülöttük, egyre nyomasztóbbat, egyre súlyo-
sabbat…
– Miért gyerekjáték?
Vaefér maga is megdöbbent, milyen heve-
sen, milyen éllel szólalt meg. Vett egy mély le-
vegőt, és nem mozdult.
Az idő menetelése példátlanul lelassult. Lát-
ta, ahogy feléje fordul a peravi lapos feje; a moz-
dulat mintha órákba telt volna. Asszisztense
cserepes ajka egy szertefoszló felhő lustaságá-
val húzódott mosolyra, villás nyelve ondolál-
tan bukott elő hegyes fogai közül, mintha egy
Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 33
GALAKTIKA
2019. február
fantasztikus papírsárkány farka pöndörödne
ki lassan a kocsonya sűrűségű levegőbe…
– Ön is pontosan tudja, miért, doktornő.
– Fejtse ki!
– Ma is járt az Afnál. Mit látott ott, doktor-
nő, mit?
Egymással szemben álltak, csak a munka-
asztal választotta el őket. A sárgálló szempár
laposan figyelte őt. Vaefér csodálkozva fogta
fel, hogy abban a szempárban szinte sikamlós
pimaszság tükröződik – és rádöbbent, hogy
mindeddig félreismerte a peravikat.
Tanassában ott lapult a gonoszság csírája,
amely e pillanatban elővillant, mint egy mocs-
kos palack belsejében megbúvó pók; ugyanak-
kor mintha egészen nyilvánvalóan értett volna
mindent, ami a doktornő most volt, korábban
volt, vagy valaha lesz, Vaefér pedig érezte,
amint a vére megmelegíti az orcáját és a nya-
kát.
Ez rosszabb, mint meztelennek lenni a fér-
jem előtt – gondolta.
Majd hirtelen világossá vált előtte, hogy
a déneiek mindig is ilyenek voltak a peravik
előtt: rosszabbak, mintha meztelenek lettek
volna.
Utálta magát ezért, de nem tudta nem meg-
kérdezni:
– Maga, Tanassa… tud valamit? Tudna vá-
laszolni egy kérdésemre?
A peravi mosolya kiszélesedett, mintha fel-
vágták volna az arcát.
– Megengedi, hogy leüljek, doktornő? Ez
egy kicsit hosszú lesz.
A doktornő beleegyezően bólintott. Úgy
érezte, a szemhéja megdermedt, és arra gon-
dolt, hogy soha többé nem fogja lehunyni a
szemét.
– Önök évszázadok óta facsargatják az
agyukat, próbálva magyarázatot találni, hon-
nan származik az Af – fejtette ki Tanassa. –
A  régi időkben ez nem volt nehéz: a vallások
33
2019.01.23. 1:15:11
 GALAKTIKA
2019. február
magukra vették ezt a terhet. Készséges gyom-
rok a mitikus takarmánynak! Egy újabb cso-
dálatos legenda… és ezzel kész is.
De ez most az értelem kora, doktornő, vagy
legalábbis így nevezik. Birtokában vannak a
logikus gondolkodás képességének, vagy vala-
mi olyasminek, és természetesen szeretnének
mindent ez alapján megérteni, ennek a kere-
tein belül. A módszerük azonban, sajnálatos
módon, az Affal nem működik.
Az Af idegen a Dénétől és a logikájától, dok-
tornő… és ezt maga tudja a legjobban.
Vaefér elsápadt. A saját tudatalattijának
visszhangját hallotta.
– Mindig is gyanítottam – suttogta. – Nem
volt rá logikus okom, de mindig is… – Fel-
emelte a fejét. – Honnan jött… az Af?
A sárga szempár most először fordult szem-
be vele.
– A világűrből. Igen, doktornő! Az elmélet,
miszerint létezik élet az égitesteken, megala-
pozott! Valóban, ez az élet létezik… olyan for-
mában, olyan értelemben, amit nem könnyű
felfogni.
Az önök világa, a Déne, nem más, mint
egy… közlekedési baleset. Egy kényszerpihe-
nő, hogy úgy mondjam, ha ennek van értelme
az önök számára… Vagy inkább „megfenek-
lés”! Mindenesetre lehetetlennek bizonyult,
hogy a hajónk tovább folytassa az útját. Meg
kellett javítani. És ezen dolgozunk.
A doktornő gondolatai megragadtak egy
szón még a peravi utolsó mondata előtt.
– A maguk hajója? – kérdezte.
A borostyán szempár fellángolt, a mélyén
árnyak forrtak.
– Együtt érkeztünk… ők és mi. Az Affal. De
ez nem lényeges. A probléma valójában nem
ez, hanem a véleménykülönbség. Mi, peravik
úgy hisszük, a déneieknek joguk van tudni. Ők
ezzel szemben úgy vélik, hogy saját maguknak
kell mindent felfedezniük.
34 Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 34
A doktornő ujjaival megragadta asztal szé-
lét. Előrehajolt Tanassa felé, olyan közel, hogy
fanyar leheletétől felkavarodott a gyomra.
– És van… van valami módja, hogy megsze-
rezzük a tudást?
MÍNUSZ HÁROM:
A sóvárgás pillanatai voltak ezek, a várakozá-
séi… a teljesség küszöbén. Majd jött a reszke-
tés, amelynek égető szeszként kellett volna vé-
gigfutnia a belsőségein; libabőr, végső lángolás.
A szeme kinyílt a sötétben.
A férfi karjai között, vele egyesülten, most
először érezte, hogy nem teljes.
Engedett az ölelésből.
– Miért…?
Mert már nem vagyok egész. Mert már nem
vagy a másik felem. Mert, ugyan beléd olvad-
tam, még mindig éhezem és szomjazom.
– Semmiség – felelte inkább. – Semmiség.
– De érzem, hogy van valami!
Eltávolodott a férfitól, aki nem próbálta
visszatartani. Vaefér szavak nélkül is kiolvasta
vonásaiból a szemrehányást.
– Talán már nem bízol bennem? – kérdezte
panaszosan.
Válaszul forrón megszorította a csuklóját.
A két pulzus egy ütemre lüktetett… Már nem
rejtegethette tovább.
– Az a helyzet… nem tudom, melyik útra
lépjek – suttogta.
– Meséld el, édesem! Ha tudok segíteni…
– Mit tennél – kezdte az asszony, miután
röviden elmerengett, hogyan tudja legjobban
kifejezni magát –, ha elkeseredetten szükséged
lenne valamire?… Most az igazi elkeseredésről
beszélek… olyasmi ez, mint az a szükség, amit
egymás iránt is érzünk… Mit tennél, ha ennyi-
re vágynál valamire, és hogy elérd, meg kéne
tenned… valamit, ami tilos… valamit, amit
még soha senki nem kísérelt meg? Mit tennél?
2019.01.23. 1:15:11

Néma csend.
– Ha nem tudnál enélkül élni, bármi is az
– szólalt meg Damaas egy idő után. – Ha an�-
nyira, de annyira szükséged lenne rá…
Vaefér lélegzése keresztülhasított a levegőn.
– Szükségem van rá – felelte reszelős han-
gon. – Jobban, mint… szinte minden másra.
Azonnal tudta, hogy megbántotta a férfit, de
annak a hangjában nem volt semmi más, csak
az érte érzett aggodalom, mikor megkérdezte:
– És miféle ez… ez a tiltott dolog, amit meg
kell tenned… aminek, úgy látom, még a gon-
dolata is megrémít?
Az asszony csak ennyit mondott:
– Az Af.
A kijelentést ismét csend követte, de ez már
leginkább fenyegető volt. Újabb árny lebegett
be a többiek közé az ágy fölött, melyen a pár
feküdt. A férfi felnyögött:
2019/FEB/20 | 19-21h |
NAGY ANDRÁS (XYZ)
WE SENSE
Regisztráció / Registration: andrea@trafo.hu
TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA • TRAFÓ HOUSE OF CONTEMPORARY ARTS • 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Tel.: (+36 1) 215 1600 • web: trafo.hu • kövess minket: @trafohouse • az alkotóról: andrasnagy.xyz
Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 35
GALAKTIKA
2019. február
– Ne! – A szava alig hallatszott, mégis olyan
ereje volt, mintha kiáltott volna. – Ezt ne… Kö-
nyörgök, Vaefér, édesem, csak ezt ne!
MÍNUSZ KETTŐ:
Az univerzumot óriási ököl szorongatta.
Ő meglazította nyakkendőjén a csomót,
és cilinderét az ülésre dobta. Nyirkos keze
megragadta a bőrönd fülét. Kiugrott a kocsi-
ból a peravi nyomában. A fülkeajtó csapó-
dása lassú hanghullámokat vetett az olajos
levegőben.
Az impallók nyugtalanul toporzékoltak. Az
egyikük, a koromfekete, felágaskodott, és az ég
felé döfött csavaros szarvaival. Gyászos nyerí-
tése keresztülhasított a csenden.
– Most! – Tanassa szemében sürgető láz
szikrázott. – Menjen, doktornő, és ne hibáz-
INTERAKTÍV INSTALLÁCIÓ
INTERACTIVE INSTALLATION
35
2019.01.23. 1:15:12
 GALAKTIKA
2019. február
zon! A vörös reteszes ajtó lesz az! Forgassa el
kétszer a zárat, és az ajtó kinyílik!
A doktornő érezte, hogy egy kéz türelmet-
lenül meglöki, és a talaj száguldani kezdett a
léptei alatt.
Előretekintett.
Egy fűszál se rezzent. A vére a fülében lük-
tetett, mint valami kicsinyített mennydörgés.
Vízszintes és függőleges szürke alapon; víz-
szintes és függőleges szürke alapon: ez volt az
uralkodó mintázat a viharos évszakban. Az Af
obszcénmód ágaskodott a felhők felfuvalko-
dott hasa fölé, messze a magasban. Nem hallat-
szott más, csak a doktornő talpa alatt zörgött
az ösvény kavicsa.
…Persze, hogy van rá mód, doktornő. A kö-
vetkező viharos évszak alatt. Akkor nyugalmi
fázisban lesznek… Mint egy mély álomban,
igen, akár így is mondhatjuk; csak még mélyeb-
ben, mint amit önök ismernek: a „felfüggesztett
életműködés” talán pontosabb kifejezés.
Az Af óriásira növekedett Vaefér előtt. Felfe-
lé, felfelé, felfelé.
…Mi nem tehetjük. Ez ellen… tudnak véde-
kezni. Halálos mikroorganizmusokkal. Víru-
sok, önök ezt mondanák rájuk… mérgezőek.
Nem, a déneiekre nincsenek káros hatásaik. Ép-
pen ezért kell önök közül valakinek bemennie.
A lépcső. A doktornő cipője kopog a fémen,
a visszhang úgy lebeg körülötte, mint megan�-
nyi pamutbojt.
…Hogy miért nem gondoltunk korábban
arra, hogy felhasználjuk önöket? Korábban?
(A sárga szempár értetlenséget sugárzott.
Vaefér szeretett volna többet tudni, de úgy
gondolta, jobb, ha elengedi a kérdést. Nem re-
mélhette, hogy össze tudja egyeztetni a saját
és a peravik fogalmait, legalábbis ami az idő-
felfogásukat illeti.)
Amint Vaefér megtorpant a lépcső tetején, az
utolsó visszhangok is bágyadtan elhaltak. Feszül-
ten várta, hogy a masina mozgásba lendüljön.
36 Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 36
A lépcsőfokok azonban mozdulatlanok ma-
radtak fém gerincükkel, mint egy hatalmas,
hibernálódott ezerlábú.
…A mechanikus lépcső természetesen mű-
ködni fog, doktornő. De előbb kapcsolja át a
relét, amelyet a jobb oldalon talál… azt a fehér
nyelvet, igen. Tökéletes.
A gépezet dorombolása megnyitotta az utat
a sűrű levegőben. A láthatatlan kéz elvezette
a doktornőt a csúcson nyíló hosszúkás, fekete
szájhoz.
…Használja az eszközt, amit adtam, dok-
tornő, különben nem fog tudni belépni! Egy erő-
tér… valami olyasmi, mint egy fal… amit nem
láthat. Az eszköz megszakítja. Ne aggódjon,
meg fogja érteni. Mindent meg fog érteni… fel-
téve, hogy visszatér a teli bőrönddel. Ez a szív,
doktornő! A kulcs, amely minden ajtót megnyit
ön előtt… köztük azokat a dinamikus erőket,
amelyek a világokat mozgatják a pályájukon
és amelyek a csillagokat hasítják szilánkokra…
A bőrönd füle a tenyerébe mart. Átvette a
másik kezébe, és kivett az egyik zsebéből egy
pici, fluoreszkáló csúcsú piramist.
Feltartotta pár másodpercig, csúcsával az
ajtó felé; azután megnyomta az alját a hüvelyk-
ujjával.
Semmi látható nem történt.
A fekete négyszög változatlan maradt.
Vaefér egy darabig nem mozdult. Érezte,
hogy a felső ajkát hideg cseppek öntik el, és a
torka kiszárad. A cvikker könyörtelenül szorí-
totta az orrát…
…És odabent volt. Nem tudta megmagya-
rázni, hogyan történt.
Léptei üresen kongtak a boltívek alatti
csendben. Minden egészen máshogy nézett ki,
mint a „hivatalos” látogatásai alatt.
A mindenütt jelenlevő fény lágyan, ké-
keszölden csillogott. Mintha mindent
irrealitásfestékkel öntöttek volna le… olyan
volt, mint egy táj egy régi álomban, amire
2019.01.23. 1:15:12

alig emlékszik. Vaefér szeme nyugtalanul
pásztázta a csarnokot a homályos szemüve-
gen keresztül.
…Ne engedje, hogy bármi is eltérítse attól,
amit meg kell tennie, doktornő! Az ajtócska a
vörös retesszel. Az ajtócska a vörös retesszel. Az
ajtócska a vörös retesszel.
Az ajtócska a vörös retesszel.
Összerezzent. Arra számított, hogy a fém
égetni fogja; ezzel szemben szinte fagyos volt.
Elfordította a zárat.
Az ajtó hang nélkül kinyílt.
…Két kicsi fekete hexaéder. Ezek csak a tá-
rolók, de meg ne próbálja kinyitni őket! Az na-
gyon veszélyes lenne. Vegye ki őket a mélyedés-
ből, és tegye a bőröndbe! Ennyi az egész. Aztán
rögtön térjen vissza a kocsihoz! Ott fogom vár-
ni, doktornő.
A keze megdermedt a mozdulat közben,
markát félgömbbe zárva. Azután, lassan, ujjait
mégis a tárgyra szorította.
Nem számított rá, hogy ilyen nehéz lesz.
Zihált, ujjperceit ficamodásig feszítette, és
rettentő óvatosan áttette a bőröndbe az egyik
hexaédert.
A másodikat két kézzel ragadta meg, fel-
emelte, és azt is elhelyezte a krómozott fogak
között.
Azok, csatt, összezárultak.
Futott.
Nem állt meg azon gondolkodni, pontosan
miféle fenyegetés szorongatását érzi. A tüdeje
aggodalmasan nyögött minden új lélegzetvétel
alatt.
…És most a felső, fehér fogantyú.
A varázslépcső máris repítette lefelé, ébe-
ren. Mikor az aljához ért, ugyanazzal a lendü-
lettel folytatta az utat a talaj felé, cipője őrülten
kopogott.
Nem vette észre, mikor ért le, csak futott
tovább. Vakon rohant; a nyirkos kavics nyikor-
gott a cipője alatt.
Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 37
GALAKTIKA
2019. február
Mindent hamuszürke fátyol takart… Egy
pillanatra megtorpant, és döbbent kétségbe-
eséssel tapogatózott maga előtt a szürke, néma
világban.
A ködből egy körvonal bontakozott ki.
– Gyorsan, doktornő! Erre!
Az egyik könyökét pikkelyes ujjak szorítot-
ták meg az ingén keresztül. A sípcsontja ke-
mény perembe ütközött. Aztán egy puha pár-
na… A kocsi ajtaja nagy csattanással csókolta
meg a keretét.
Vaefér hanyatt dőlt az ülésen. A szemét szo-
rosra zárta, és félig nyitott szájjal igyekezett
utat nyitni lélegzetének a torkát elzáró csomón
keresztül.
– Megszerezte, doktornő?
A kis ablakot elsötétítette a peravi zö-
mök feje, szeme borostyán tüze szinte égette
Vaefért. Igent intett, anélkül, hogy szemét egy
pillanatra is kinyitotta volna. Érezte, hogy a
peravi mosolya keresztüldöfi. Tanassa ügye-
sen ugrott egyet rövid lábain, és eltűnt. Egy
pillanattal később már az ostor csattogása hal-
latszott. Majd nyerítés, az impallók felbőszült
vágtája, a kerekek zökkenései a kátyúk fölött.
A fülke üvegén át Vaefér bíbor sebet látott,
mely lassan felszakadt a szürkeségben. A kö-
vetkező pillanatban fülsiketítő ordítást hallott.
Feltámadt az évszak első vihara.
MÍNUSZ EGY:
A puha földet az összes fúriák haragja korbá-
csolta. A fák sóhajtoztak, recsegtek, könyörte-
lenül rázkódtak, kétrét görnyedtek; a levegőt
vad fütyülés, dühödt ordítás és ibolyaszín vil-
lanások szaggatták.
A laboratórium falain nem hatolt át más,
csak a fényes csapások hatalmas, márványos
zihálása, és a csillanások, amelyek átszivárog-
tak a zsalugáterek rései között, végül feloldód-
tak bent a gáz ragyogásában.
37
2019.01.23. 1:15:12
 GALAKTIKA
2019. február
A fekete bőrönd nyitva állt, mint egy anya-
méh, mely az asztalra szülte a két antracit he-
xaédert. Vaefér föléjük hajolt, az ujjai kinyújt-
va simogatták az egyik sima felszínét…
– Félre, doktornő!
Megfordult. A sárga szempár egészen meg-
változott.
– Ezeket most elviszem, doktornő. Tegye
vissza őket a bőröndbe!
Vaefér felemelte az arcát. Az állkapcsán
megfeszült a bőr. Libabőrös lett, és rájött,
hogy bizonyára rettentő sápadt lehet. Szem-
beszállt Tanassával.
– Nem ebben egyeztünk meg.
– Ne ellenkezzen! Tegye, amit mondok! –
A peravi nem vette a fáradságot, hogy elrejtse
a fenyegetést felemelt hangjában. Egyik kezét
a zsebében hagyta, és az asszonyt két sárga,
kemény, mozdulatlan kör próbálta hipnoti-
zálni.
Vaefér egész magas hangon tiltakozott:
– Tanassa! Ne legyen pimasz! Mit képzel?
A peravi felröhögött, nyelvét ki-kiöltve.
A nevetése azonban hamar elpárolgott, mint
lehelet a tükörről.
Előhúzta jobb kezét a zsebéből: egy kis, fe-
kete cső mutatott a doktornő felé.
– Tegye a hexaédereket a bőröndbe! – ismé-
telte Tanassa. – Magammal viszem őket.
Vaefér megérezte a veszélyt, mint a láng
melegét. Egyértelmű volt, hogy a kis, fekete
cső halálos fenyegetést rejt.
– Rendben van – felelt. – Vigye őket, ha
akarja!
Közben észrevétlenül hátrálni kezdett. Az
egyik kezével a háta mögött kerek, sima tár-
gyat tapintott.
Felismerte az üveget és a tartalmát, mintha
az ujja hegyén is szemeket növesztett volna.
– Fogytán a türelmem, doktornő. – A zöl-
des kéz szorosabban markolta a csövet. – Nem
tudok tovább várni. Akárhogy is, az önök el-
38 Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 38
méje még nem alkalmas rá, h…
A köztük levő téren homályos félkör szán-
tott végig, középpontjában a doktornő vállá-
val. Miután leírta a villámló körívet, a lombik
nekiütközött a peravi fejének.
Tanassa száz pokol tüzében vonaglott, hat-
szor felvonított, majd végül mozdulatlanul
terült el a padlón. Vaefér doktornő az arcára
szorította ujjait, hogy magába fojtsa a feltörő
zokogást.
A sav végre utoljára is felszisszent. A dok-
tornő kétrét görnyedt, mint akit gyomorszá-
jon vágtak, és hányt. Azután a fények halvá-
nyodni kezdtek, míg ki nem hunytak…
…Fél tenyéren támaszkodott, magába foj-
tott egy gyötrelmes sóhajt. A teste érzéketlen
volt. Sikerült felállnia; egyelőre minden zaka-
tolt a fejében.
Mennyi időre merült alá az eszméletlen-
ségbe? Percekre? Órákra? Még mindig tom-
pán hallatszott, ahogy odakinn tombol a vi-
har, és az ablak rései között csak az éjszaka és
a fények figyeltek.
Tett néhány lépést előre, nem minden ne-
hézség nélkül. Tudta, ha kicsit is oldalra for-
dulna, látnia kéne a borzalmat, amely még
mindig ott van a padlón, de ezt sikerült elke-
rülnie.
Az asztal. A fekete hexaéderek.
Mindennek a szíve.
…A válasz minden kérdésre. Talán nem
kérdezte soha, hogyan lehetséges megmozdí-
tani egy olyan hatalmas valamit, mint az Af?
Nem fúrta az oldalát a kíváncsiság, honnan
ered az a töméntelen energia, amire bizonyá-
ra szükség van, hogy valami ilyen erővel sze-
güljön szembe a gravitáció vonzásával? Nem
hánykolódott ébren azon tipródva, milyen le-
het a Csodák Kútja?…
„Hol a mozgató ina ennek a tiszta víznek,
ami hihetetlen, és kvázi mindenható? Nem
találja ki, doktornő? Ez a két fekete hexaéder
2019.01.23. 1:15:12

az! Ezek tartalmazzák a csomókat! Két, szin-
te láthatatlan kicsi gömböt… amelyek mégis
olyan hatalmasak, mint egy isten keze. A szív,
doktornő… Az univerzum eleven energiájá-
nak magja!”
Vaefér nem látta egész tisztán az ujjait,
olyan hevesen, olyan kontrollálhatatlanul
reszkettek, mégis, mintha valamiféle hatodik
érzék vezette volna őket, megtalálták a zárat.
Kinyitotta az egyik hexaédert.
Olyan hirtelen kellett elhátrálnia, hogy
felborított egy asztalkát tele lombikokkal és
kémcsövekkel. Az üvegek csörömpölve törtek
össze, a folyadékok bugyborékolva ömlöttek a
padlóra.
Vaefér megtörölte az arcát a keze hátával.
A retináján bíbor folt maradt.
Egy pillanatig nem mozdult…
…De kellett neki a tudás.
A másik hexaédert is kinyitotta.
Nem egy villám csapott le. Hanem a világ
minden villáma, és még valami.
Vakító volt: fehér és lila és skarlát és arany.
Gigászi remegés követte, és valami felha-
sadt odabentről.
Az élet visszatért eredeti állapotába.
NULLA:
Az aprócska csíra századokon és századokon
át lebeghet keresztül a végtelen űrön, mire má-
sik kedvező környezetet talál a fejlődéshez.
Minden létfontosságú korábbi összetevő
megvan benne, abban a mikroszkopikusnál
kisebb életrészecskében. Mind összeforrott a
roppant koncentrációban, melynek végzete,
hogy alkalmasint kitáguljon, és ismét kitöltse
a világot.
De lesz néhány változtatás.
A növényi fajok, melyek összekeveredtek,
mások lesznek. Az állatvilág szintén új válto-
zatosságot mutat majd, hiszen az összes fajok,
Közlekedési baleset
028-039-federici.indd 39
GALAKTIKA
2019. február
amelyek valaha együtt léteztek, végtelen szá-
mú módon kavarodtak egymásba, mikor egy
rövid időre összekényszerültek egyetlen sejt-
magba… Azok közül, akik egykor repültek,
most sokan a vizeket fogják szelni, még ha meg
is őrzik hasztalan nyomait annak, hogy vala-
ha szárnyuk volt; még ha tovább vágyakoznak
is hiába a megszakított repülés után. Mások,
akik korábban ízelt végtagokon jártak, most
elvesztik azokat, örökké a porban csúszásra
kárhoztatva.
Ezenfelül, mindenekfelett, az Élet halha-
tatlan Emlékezete megőrzi majd a katasztrófa
tanulságos emlékét.
Ahogy (az új evolúció során) újrateremtő-
dik a világ, mikor újraszületik az emberi faj,
az asszony, a kezdetek mindent megszakító
regressziójának okozója nem lesz ismét úrnő:
szolgálója lesz a férfinak, és a férfi uralkodni
fog fölötte; és megsokasodnak fájdalmai a vá-
randósságában; és fájdalommal ad életet gyer-
mekeinek.
Az új korszak a nullával fog kezdődni.
Most talán megadatik a lehetőség a férfi-
nak, hogy ő rontson el mindent.
Sarkadi Zsuzsanna fordítása
Carlos FEDERICI
1941-ben született uruguayi író, forgatókönyvíró,
képregényrajzoló. Előszeretettel alkot az SF, a
krimi és a horror tematikákban. Első elbeszélése
19 éves korában jelent meg, majd 1968-ban elin-
dított egy napi rendszerességgel közölt bűnügyi
képregénysorozatot, melyben mindig az olva-
sóknak kellett megfejteni az adott rejtélyt. Négy
évvel később publikálta első regényét, ami szin-
tén krimi volt. A fantasztikumnak inkább a rövi-
debb műfajokban hódol, számos ilyen témájú
írása jelent meg magazinokban, antológiákban
és novelláskötetekben, úgy hazájában, mint kül-
földön. Magyarul először olvasható.
39
2019.01.23. 1:15:12
 GALAKTIKA
2019 február
Bolygófaló – Godzilla:
Planet of the Monsters
2
017 ŐSZÉN a japán Toho Ani­
mation igencsak bátor kísérletet tett:
fogta a túlhasználattól már kissé el­
erodálódott Godzilla-tematikát, és
megkísérelte teljesen új alapokra helyezni. Rá­
adásul ezúttal erősen SF-vonalon gondolkodtak,
szóval hogy sikerült-e újraértelmezniük minden
idők egyik leghíresebb japán kulturális export­
termékét, igencsak releváns kérdés.
A történet szerint a 20. század utolsó éve­
iben több óriási szörny jelent meg a Földön.
Az emberiség úgy-ahogy ellenállt, amíg fel
nem bukkant az embert és a rémes lényeket
egyaránt akadálytalanul elpusztító gigász,
Godzilla. Két idegen faj szállt alá a bolygó­
ra, hogy felajánlja segítségét: az exif saját
vallására akarta megtéríteni a földlakókat,
míg a bilusaludo életteret akart nyerni boly­
gónkon, és megígérték, hogy megépítik a
Mechagodzillát, az egyetlen fegyvert, ami a
szörnyek királyával felveszi a versenyt.
Azonban a szörnyeket nem fényes páncé­
xx los lovagok, új istenek vagy csodafegyverek
ölik meg, hanem még nagyobb szörnyek.
40 Filmajánló
040-041-film.indd 40
Minden terv kudarcot vall, és a maroknyi
ember és idegen túlélő néhány szuperfejlett
űrhajón elmenekül a Földről. Godzilla győ­
zött. Az emberiség otthona a szörnyek boly­
gójává vált.
Húsz évig keringenek a világűrben lakha­
tó planéták után kutatva. De az univerzum
egy barátságtalan hely, sehol az új otthon, az
erőforrások fogynak, a túlnépesedett hajók
szépen lassan mennek tönkre. Ekkor egy exif
előáll egy szörnyű tervvel: mindent fel kell
tenni egy lapra, visszatérni a Földre, és meg­
ölni Godzillát, vagy ott pusztulni a próbálko­
zás közben.
Sok más lehetőség nem lévén, a kétségbe­
esett szövetség visszatér,
tervet kovácsol, és elit
harcosaik igazságos ha­
raggal eltelve szállnak le,
hogy bosszút álljanak az
óriási szörnyön. Csak­
hogy a Földön a relativisz­
tikus idő miatt húszezer
év is eltelt, Godzilla pedig
a teljes bioszférát meg­
változtatta, saját képére
formálta. Ez már valóban
2019.01.23. 1:14:56

a szörnyek bolygója, és lehet, hogy semmi ha­
rag és erő nem fékezheti meg a rémeket…
A film a Csillagközi invázió legjobb pilla­
natait idézi: amikor az ember egy idegen, más
elme ellen száll síkra, ismeretlen terepre lép,
ott még a csúcstechnológia is kevés. A lát­
vány egyenesen lélegzetelállító, a karakterek
nemkülönben: Metphies, a mélyen hívő exif,
a kiválasztottja, a bosszúszomjas Haruo, és
csapataik az első pillanattól szimpatikusak
tudnak lenni, a néző szurkol a túlélésükért,
legyen is az bármily valószerűtlen. A sci-fi
Godzilla mély egzisztenciális rettenetet plán­
tál az emberbe: a lény nem akar rosszat, min­
den pusztítás egyszerűen a lényéből fakad, és
a belőle felépülő új bolygó háborítatlansága
egyszerre szép és embertelenül hideg.
Godzilla a korábbi installációkban szám­
talan szerepet betöltött már: volt az emberi
felelőtlenség okozta megtorló erő, a természet
ökle, vagy pont a mesterséges kísérletezgetés
enyhén szólva is sugárzó eredménye. Ennyire
rémisztő számomra azonban sose volt még:
már-már a kozmikus horrorra emlékeztető­
en értelmetlen pusztító, egy megmagyaráz­
hatatlan, riasztó valami, amit nem érdekel,
min gázol át, mit töröl el, egyszerűen csak
Filmajánló
040-041-film.indd 41
GALAKTIKA
2019. február
azt adja, ami a lényege: egy szörny. Nincs
magyarázat, mert minden definíció bagatell
volna magához a lényhez képest. Körülírhat­
ják az exifek a fejlett gépeikkel, hogy hogyan
generál a szörny antianyagot, milyen módon
hajtja végre a pusztítást, miféle feromonokkal
alakítja át a Föld bioszféráját – de magát a je­
lenséget, ami Godzilla, képtelenek leírni. És
ez a kozmikus iszonyat az, amit a japánok
filmje hihetetlen jól fog meg. Godzilla olyan,
mint Lovecraft valamelyik ősi istene: egyszer­
re ismerős és mérhetetlenül idegen, leírható,
de megfoghatatlan, vizsgálható, de érthetet­
len, puszta léte is paradoxon. Az SF környezet
még jobban elmélyíti ezt a kozmikus jelleget,
a szövetségesek kietlen, ütött-kopott hajó­
ja, high-tech fegyverzete éles ellentétben áll
Godzilla buja erdeivel, nyüzsgő világával.
Szóval a kérdésre, hogy vajon jól műkö­
dik-e új alapra helyezve a Godzilla mítosz,
egyértelmű igennel kell felelni. Az anime
egyenesen a kozmikus horror szintjére emelte
az egykori tömbháztaposó gumihüllőt – vete­
rán és kezdő sci-fiseknek, a kaidzsú régi és új
szerelmeseinek egyaránt kötelező darab.
Holló-Vaskó Péter
41
2019.01.23. 1:14:56
 GALAKTIKA
2019. február
Eternime
E
LFELEJTETTE a jelszót. Mind-
ketten elfelejtették: ő is, és a gép
is, olyan régen nem lépett már be a
Facebookra. A mobiljában bízott,
megnyitotta a jegyzetfüzet alkalmazást, vé-
gigpörgette a felhasználónevek, jelszavak,
igazolványszámok hosszú sorát, és valóban
ott volt a keresett jelszó, az Instagram- és a
Snapchat-adatok között. Beütötte a hat betű-
ből és két számjegyből álló kódot a megfele-
lő mezőbe, majd hátradőlt a forgószékében,
mielőtt megnyomta volna az entert. Titkon
abban bízott, hogy a mobiljában rég nem
frissített adat téves, és a gép nem fog tud-
ni belépni, a jelszava örökre elvész, ő pedig
egy szalmaszálat se fog keresztbe tenni azért
többet, hogy beléphessen.
Az évszázad végére jósolták a kuta-
tók, hogy több lesz a halottak profi lja a
Facebookon, mint az élőké, mivel a halál-
eset bekövetkezte után a családtagok nem
42 Eternime
Eternime
042-045-boldog.indd 42
A közösségi
média már ma is
egyfajta morbid
halhatatlansággal
ruházza fel
használóit. Persze
ez még simán
továbbfejleszthető..
Boldog Daniella
képesek hozzáférni a fiókhoz, a Facebook
nem adja ki a halotti bizonyítvány be-
mutatása után sem az adatokat. A fordu-
lat azonban már a 2020-as évek közepére
bekövetkezett. A Facebook vetélytársa, a
Your/Sonality előbb a fiatalokat csábította át
magához, főként azzal a lehetőséggel, hogy
saját maguk dönthettek arról felhasználó-
ként, mely tartalmaik maradjanak meg, és
melyek tűnjenek el nyomtalanul a felületről.
Később azokat is meg tudta győzni, akik
egyre kevésbé értettek egyet a Facebook
adatkezelési elveivel, így hamarosan, ha
nem is halottak profi ljaival, de sorsukra
hagyott, tovább már nem gondozott adat-
lapokkal volt tele a felület. A 2010-es évek
nagy ígérete a Facebooktól az Eterni.me
volt, ami a vártakkal ellentétben szintén
csak elijesztette a felhasználókat, pár száz-
ezer haldoklót, többnyire rákos betegeket
leszámítva, akik világszerte csatlakoztak a
2019.01.23. 1:14:33

kutatási projekthez. Az Eterni.me azt ígérte
a felhasználóknak, hogy posztolási szoká-
saikat megfigyelve örök életet biztosítanak
nekik. Egy alprofi lt hoznak létre a főprofi l
mellé, egy virtuális hasonmást, amely hosz-
szú tanulási folyamat során képessé válik
interakciókban részt venni Messengeren és
egyéb chatprogramokon keresztül. Így to-
vább él a főprofi l tulajának halála után is,
akárki kezdeményezhet vele beszélgetést.
A pszichológusok világszerte megegyeztek
abban, hogy a szeretett személy elvesztésé-
nek feldolgozását radikálisan hátráltatnák
az Eterni.me digitális hasonmásai. A pápa
2021-es Eterni.me-ellenes világjáró körút-
ján mindenütt azt hangoztatta, hogy a pro-
jekt vitán felül természetellenes, és kérte a
hívőket, ne ringassák magukat a kutatók és
fejlesztők hamis ígéreteibe, melyek szerint
emlékmásaikon keresztül örökké élhetnek.
A lélek nem konzerválható, a lélek tartalmai
nem másolhatók. Ez volt a körút szlogenje.
Az apjánál, Dániel Andrásnál kicsit több
mint két éve diagnosztizáltak daganatot, a
kezelőorvosa három-négy évet jósolt neki.
Szinte azonnal jelentkezett az Eterni.me-nél
kutatási alanynak, és heteken belül meg-
kezdhették a digitális mása tanítását. Az
Eterni.me fejlesztői és kutatói évtizedes,
rendszeres tanítási folyamat eredményeként
tartották elérhetőnek, hogy a virtuális em-
lékmás a profi l tulajdonosának halála után
valóban képes legyen interakcióba lépni
másokkal. Ugyanakkor a néhány éven át ta-
nított emlékmás profi lok is fontos kutatási
adatokat szolgáltattak nekik, hiszen a fej-
lesztés még gyerekcipőben járt, így a leletei
bemutatását követően Dániel András is be-
kerülhetett a programba.
Az anyja eleinte elzárkózott az ötlettől,
de látva az egyre hanyatló egészségű férje
hitét és elszántságát, ő maga is hinni kez-
Eternime
042-045-boldog.indd 43
GALAKTIKA
2019. február
dett abban a másikban, a virtuális Dániel
Andrásban. Együtt kezdtek dolgozni raj-
ta, hogy megszülethessen, minden otthon
töltött szabadidejükben a digitális mással
foglalkoztak. Ő egy jó ideig kimaradt belő-
le, a Facebookot sem használta évek óta, egy
diáktársa se tartotta már életben az egyko-
ri adatlapját. Amikor apja állapota egyre
aggasztóbbá vált, anyja mind gyakrabban
ült le vele beszélgetni a dologról, ami aztán
minden alkalommal véget nem érő kér-
lelésbe fordult. Az Eterni.me tréningen a
legfontosabb, amit hangsúlyoztak, hogy az
emlékmással folyamatosan foglalkozni kell,
állandó messengeres beszélgetésekkel, ked-
venc tartalmak megosztásával sajátítja el a
digitális alteregó a profi l személyiségének
főbb vonásait. Ugyanilyen fontos intelem
volt, hogy csak a profi l tulaja tréningezze a
digitális mását. Mivel ők időszűkében voltak
ahhoz, hogy látványos eredményt érjenek el,
András ráadásul sokszor olyan rosszul volt,
hogy napokig felkelni se tudott az ágyból,
anyja úgy érezte, magukra kell vállalniuk
ezt a feladatot. A tiltás ellenére is nekik kell
mindent megtanítaniuk annak a másiknak
Andrásról.
Megnyomta az entert, a Facebook azon-
nal megnyílt, ő pedig mintha éveket repült
volna vissza az időben: tizenhárom éves
hosszú karú, vékony lábú, lapátfogú fotója
nézett vissza rá a monitorról, a hírfolyam-
ban ősrégi tartalmak, lezárult események,
évekkel ezelőtt bezárt helyszínek hirdetései
sorakoztak. Neki családtagként már most is
látható, elérhető volt az apja emlékmásának
adatlapja. Egészen egyszerűen duplikálták
a fő profi lt. Az egyetlen dolog, ami megkü-
lönböztette a kettőt, a név volt. A digitális
alteregót, ami a halál bekövetkezte után
átveszi a főprofi l helyét, úgy hívták, hogy
DánielAndrásEterni.me.
43
2019.01.23. 1:14:33
 GALAKTIKA
2019. február
Hátborzongatónak képzelte, förtelmes-
nek, visszataszítónak, a valóságban viszont
meglepően magától értetődő volt a beszél-
getés: rákattintott a Messengerben megje-
lenő névre, és máris előtte villogott a fehér,
üres chatablak. Szia. – gépelte, majd egy
gombnyomással elküldte az üzenetet. Eszé-
be jutott azonban anyja határozott kérése,
hogy mindig tegyen úgy, mintha valóban
az Apjával beszélgetne. Szia, Apa. – gé-
pelte újra a köszönést, és ezt is elküldte.
DánielAndrásEterni.me éppen üzenetet írt,
ami azonnal meg is jelent a kis chatablak-
ban. Szia, Andris!
Andris ujjai villámgyorsan jártak a bil-
lentyűzeten, egy pillanatig gondolkodott,
hogy elküldje-e az üzenetet, de végül en-
tert nyomott. Tudom, hogy fogalmad sincs
róla, ki vagyok, te csak egy szar program
vagy. DánielAndrásEterni.me azonnal vá-
laszolt: A fiam vagy. Az apád vagyok. Gon-
dolkodás nélkül válaszolt: Dehogy vagy.
DánielAndrásEterni.me éppen üzenetet írt.
A három villogó pötty sokáig jelezte, hogy
folyamatban van az üzenet írása, végül
mégsem jelent meg semmi a chatablakban,
mintha az írója kitörölte volna. Andris ezen
meglepődött. Nagyon emberi volt, túl em-
beri. Lecsukta a gépet, egyébként is este hét
felé járt az idő, mindennap pontban hétkor
ültek le a vacsoraasztalhoz, és noha már csak
az emléke maradt meg a régi jó hangulatú
HA AZT HISZED, A HALÁL A LEGNAGYOBB
PROBLÉMÁD, CSAK VÁRJ, MÍG MEGLÁTOD
A FÉNYT AZ ALAGÚT VÉGÉN!
Egy neurológus 40 szürreális látomása
a lehetséges túlvilágokról.
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
44 Eternime
042-045-boldog.indd 44
beszélgetéseknek, ragaszkodtak a szertar-
táshoz, hogy együtt legyenek, és legalább
pár mondatban mindenki összefoglalja, mi-
lyen napja volt.
Hajnalig forgolódott az ágyában, végül
kicsivel kettő után jobbnak látta, ha a mo-
bilján is belép a Facebookra, és megnézi,
Eternime válaszolt-e azóta, talán akkor el
tud aludni. Így hívta magában: Eternime.
A DánielAndrásEterni.me nevet túl hosz-
szúnak találta, Apának pedig semmiképp
se akarta nevezni. Ráadásul őt magát szin-
tén Dániel Andrásnak hívták apja után, így
még az is frusztrálta, hogy olyan ez az egész,
mintha saját magával beszélgetne. Hevesen
dobogott a szíve, amit a szoba steril csendje
csak még inkább felerősített, mint a hajnali
utca csendje a basszus lüktetését a dobhár-
tyán buli után hazafelé. Nincs új értesítés.
Eternime nem válaszolt. Kisebbre vette a
mobil fényerejét, hogy ne vakítson annyira,
és gyorsan bepötyögte a kijelzőn megjelenő
billentyűzeten: Jó éjt. DánielAndrásEterni.
me épp üzenetet írt neki. Hamarosan meg
is jelent. Jó éjt. Az üzenet részét képezte egy
mosolygós szmájli is. Letette a telefonját, és
nemsokára elaludt.
Másnap délután nem is kellett beírnia a
Facebook-jelszavát a gépen, az megjegyezte.
Eterni.me emlékmások a jelenlegi fejlettségi
szintjükön nem tudtak interakciót kezde-
ményezni, de akármeddig elbeszélgethetett
2019.01.23. 1:14:34

velük az ember, amíg volt kérdés, amire vá-
laszolhatnak, vagy olyan beszédszituáció,
amire valamilyen reflexiót küldhettek. Ezt
pontosan tudta, nem várta tehát, hogy üze-
netet kap Eternimétől, de reggel óta azon
járt az esze, mit tanítson meg neki, miről
beszélgessen vele.
Ifj. Dániel András: Megjöttem. Min-
den tételem ki van dolgozva. Délután azo-
kat fogom tanulni. Holnap felelünk belőle.
DánielAndrásEterni.me: Hányból? Ifj. Dáni-
el András: Csak hatból. DánielAndrásEterni.
me: Milyen tantárgy? Ifj. Dániel András:
Töri. DánielAndrásEterni.me: Az nem
tantárgy. Ifj. Dániel András: Történelem.
DánielAndrásEterni.me: Az tantárgy. Ifj.
Dániel András: Igen. Szia. Megyek tanulni.
DánielAndrásEterni.me: Szia. J
Délutánonként chatelt Eternimével, pár
hét múlva már iskolába indulás előtt is be-
szélgettek, majd egyre később feküdt le, a
kedvenc sorozatai legújabb epizódjairól is le-
maradt, szívesebben ült a Messenger előtt, és
várta, hogy Eternime mit felel az üzeneteire.
Ha túl semmitmondó válaszokat kapott tőle,
kioktatta, megszidta, hogy az apja, az igazi,
az sosem mondana ilyesmiket, kijavította, és
megkérte, hogy küldje el neki újra ezeket a
javított válaszokat.
Az érettségik és a felvételi után egy nap
kicsivel dél előtt a közeli strandról érkezett
haza még nedves hajjal, elborult az ég, nem
volt kedve ott maradni, korábban jött, mint
tervezte. Anyja a laptopjával az ölében ült a
kanapén otthon, és olyan vadul gépelt, hogy
a billentyűzet egyébként is kijáró M betűje
kipattant a foglalatából. Andris felvette, oda-
adta neki, és amikor látta, hogy Eternimével
beszélget, meg se kérdezte, hogyan lehet
otthon munkaidőben. Ledobta mellé a vi-
zes törölközőjét és fürdőnadrágját a kana-
péra. Bezárkózott a szobájába, és Reniről
Eternime
042-045-boldog.indd 45
GALAKTIKA
2019. február
írt Eternimének. Senkinek nem beszélt még
róla, ő maga sem gondolt eddig rá, hogy le-
hetne köztük valami, de hirtelen úgy érezte,
mintha maguktól mozognának az ujjai, és az
a fehér chatablak egyenesen a tudatalattijá-
ból szívná a képernyőre a gondolatait.
Dániel András aznap este egyedül ült az
étkezőasztalnál; nehezére esett, görcsösen
fájt a gyomra, állandóan émelygett. Negyed
nyolc volt. Nézte maga előtt a három teríté-
ket. Kihűlt a tányérjában a spagetti. Régen
a kedvence volt, de amióta ez az állandó
hasfájás gyötörte, alig tudott evésre gondol-
ni. A többiek tányérja üres volt, nem kértek
spagettit. A felesége fehér, négyzet alakú
tányérja közepén egy légy dörzsölte össze
lábait, mintha bemosakodna a vacsorához,
pedig Kitti és Andris már rendeltek egy piz-
zát hat körül. A konyha csendje egyre jobban
nyomasztotta Dániel Andrást. Egyre hango-
sabbnak tűnt számára a falióra ketyegése,
és egyre hangosabban visszhangzottak a
falak közt a gyerekszoba és a nappali felől
jövő kattogó billentyűhangok. Arra gondolt,
hogy elég jól nézett ki az a pizza. Belenézett
a dobozba, amikor átvette a futártól, de ha
tudna enni, akkor se kérne belőle. Mindig is
utálta az ananászosat.
BOLDOG Daniella
Az 1985-ben, Kaposvárott született írónő jelen-
leg Deszken él, és a közeli Szegeden dolgozik, a
tudományegyetem szakértőjeként. Magyar sza-
kos bölcsészként végzett, irodalomtudomány-
ból szerezte meg doktorátusát. Eddig főként
tanulmányok, kritikák kerültek ki a keze alól.
Rövidprózákat 2017 óta ír, a Pannon Tükörnél,
a 2000 folyóiratban, a Tiszatájnál, valamint az
Élet és Irodalomban jelentek meg korábban no-
vellái. Élete első SF-jét nekünk küldte el, és jól
tette, mert immár a Galaktika is bekerülhet pub-
likációi sorába.
45
2019.01.23. 1:14:34
 GALAKTIKA
2019. február
Az álmok univerzuma – Ayreon
V
ANNAK A JÓK, vannak a te-
hetségesek, és vannak a zsenik.
Nincs ez másképp a zenében sem,
bár ott a zsenit inkább őstehet-
ségnek hívjuk. Viszonylag gyakran találko-
zunk azzal a jelenséggel, hogy egy illető párat-
lan képességekkel van megáldva egy bizonyos
hangszert illetően; lehet valaki virtuóz szóló-
gitáros, lehengerlő hegedűművész, vagy ütős,
aki szó szerint odaver, hogy csak egy párat
említsek. Ám az már viszonylag ritka, ami-
kor valaki magas fokon játszik szinte bármin,
amit csak a kezébe adnak. Persze vannak pél-
dák a populáris zenében, akik több hangszer-
nek mesterei, elég csak az idén hatvanötödik
életévét ünneplő Mike Oldfieldot vagy a 2016-
ban elhunyt Prince-t említenünk. Az meg
végképp ritka, hogy valaki a hangszeres zse-
nialitása mellett író is legyen. Ilyen a holland
Arjen Anthony Lucassen is, akinek Ayreon
projektje 1995 óta szórakoztatja azokat, akik
fogékonyak a többrétegű zenére, a változatos
dallamvilágra, mely óriási hangsúlyt fektet az
énekre, és a gondolatébresztő, mély sci-fi és
46 A szférák zenéje
046-047-szferak.indd 46
fantasy történetekre. E cikkben erről a pro-
jektről ejtenék pár szót, később egy albumot
kiemelve, a 2004-ben napvilágot látott The
Human Equationt.
Az Ayreon projektet szokás rockoperának
hívni, hiszen megidézi annak a 70-es, 80-as
évekbe visszanyúló hagyományait: rockze-
nei alapokon nyugvó hangszerelés, és renge-
teg énekes bevonása. Az 1995-ös The Final
Experiment debütalbumot egyesek az első
metáloperaként emlegetik, köszönhetően a
rockosnál jóval agresszívabb hangszerelésnek
és éneknek, valamint a sötétebb tónusnak.
Ám ezek banálisan leegyszerűsített jelzők
egy olyan projektre, ahol ugyanúgy jelen
van a komolyzene, a népzene, a világzene,
az elektronika és az experimentálisnak több
válfaja is. Lucassen maga játszik minden
hangszeren, ami alá értendőek a rock ha-
gyományos instrumentumai, de ugyanúgy
billentyűsök egész tárháza, a szintetizátortól
egészen a grandiózus Hammond orgonákig,
valamint akusztikus húros hangszerek, azon
belül is gitár, szitár, mandolin és még mások,
különböző vonósok és fúvósok, a furulyától a
didzseridúig minden. Persze neki is vannak
segítői, például a dobok mögött rendszerint
más játszik. Továbbá, amint azt már emlí-
tettem, az albumokon rendszerint több éne-
kes szerepel, ezzel (is) igen változatossá téve
a lemezeket. Gyengéd, női szoprán és mély,
gyomorból jövő hörgések minden viszontag-
ság nélkül elférnek egymás mellett, akár egy
számon belül is. Az énekesek közt időnként
feltűnnek olyan hatalmas alakok, mint az
Iron Maiden frontember Bruce Dickinson, de
jellemzőbb a kevésbé ismert tehetségek bevo-
nása. Talán nem meglepő, hogy maga Lucas-
sen is fel-felénekel egy-egy sávot.
2019.01.23. 1:14:14
 GALAKTIKA
2019. február

Ezzel fel is vezettem az al-

bumok koncepcióját. A szám-
talan énekes nem egész egy-
szerűen éneksávokat énekel
fel, hanem szerepeket, azaz a
megszólaltatott hangok min-
dig játszanak valakit. Ezek
lehetnek űrbéli kalandorok,
de lehetnek egyszerű „han-
gok” is. Legjobb példa erre
a bevezetőben említett The
Human Equation lemez, ami
a többitől kissé eltérően egy
a főszereplő, Én fejében zajló-
dó pszichodráma. A történet
szerint Én súlyos autóbal-
esetet szenved, és húsz napra
kómába esik. Az ágya mellett
felváltva virraszt Feleség és
Legjobb Barát, utóbbi sze-
repét Lucassen játssza, de a narratíva zöme előbb bemutatott sorlemezt 2015-ben teljes
Én fejében zajlik, ahol is szembekerül vele az egészében, valódi rockopera formájában
emberi psziché minden „szereplője”: Félelem, adták elő The Theater Equation címmel,
Józanész, Szerelem, Szenvedély, Büszkeség, Rotterdamban. 2017 szeptemberében egy
Kín, Harag. E  szereplők vezetik őt végig sö- háromnapos koncertsorozatban játszot-
tét múltján, elnyomó apjától kezdve az isko- ták el a legnépszerűbb Ayreon számokat; a
lás gúnyolásokon át jutunk el a jelenkor dé- színpadon az állandó hangszeresek mellett
monaiig, ahol is kiderül, hogy szándékosan, tizenhat énekes váltogatta egymást, akik
féltékenységből vezette autóját a balesetbe. korábban mindannyian részt vettek egyik
Elnyomó apja a tizenhatodik napon meg is vagy másik album munkálataiban. Sajnos
látogatja őt, de csak undorát jön kifejezni, Lucassen csak egy-két szám erejéig léphe-
Harag persze ezt zokon veszi, és jól elküldi őt tett fel, hiszen valakinek igazgatnia kellett
valahova. A huszadik napon Én új emberként e két produkciót, mégis egy álom (vagy
ébred fel a kómából, megbékél Legjobb Barát- álomszekvencia?) megvalósulásának tartja,
tal és Feleséggel, akik miatt balesetbe hajszol- hogy húsz év után végre koncertet adhatott a
ta magát – majd kiderül, hogy az egész egy gyermeke. A projekt jövőjéről egyelőre nem
álomszekvencia, egy virtuális valóság volt, esett szó, de biztosan halljuk még Lucassen
melyet egy mesterséges intelligencia generált. történeteit, hiszen sok mindenről híres ő, de
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy egy hogy veszni hagyná a felépített univerzu-
ekkora produkciót miképp lehet színpad- mát, arról semmiképp sem.
ra vinni. A válasz magától értetődő: alig-
ha, noha voltak példák az ellenkezőjére. Az Zsirka Richárd
A szférák zenéje 47

046-047-szferak.indd 47 2019.01.23. 1:14:15

 GALAKTIKA
2019. február
Zsebnyomtató
Gyakran szükség lehet kisebb-nagyobb felira-
tok készítésére, és sokkal esztétikusabb lenne,
ha ezt nem kézírással, hanem nyomatással te-
hetnénk. Erre léteznek különböző címke- és
szalagnyomtatók, de gyakran egyszerűen va-
lamilyen felületre kellene felvinni egy elegáns
feliratot vagy logót.
Egy svéd fejlesztőcsapat meghökkentően
ügyes technológiával állt elő. A PaintBrush
néven bejegyzett termékük egy zsebprinter,
amely alig nagyobb, mint egy asztali tűzőgép.
Kicsit olyan, mint egy varázspálca, mert nincs
szükség papírra, nincs szükség asztalra, csak
egy húzás a kézzel, és a felirat elkészül.
A printert egyszerűen csak húzogatni kell
a felület felett. A mobiltelefonokból már jól
ismert mozgásérzékelős technológia segít-
ségével érzékeli a kezünk remegését, és az
ebből adódó hibákat kompenzálva végzi a
nyomtatást. Nemcsak egy sort nyomtatha-
tunk így ki, hanem akár egy egészoldalas
szöveget, a printer pontosan tudja, hol
nyomtatott már, és hol nem, húzásról húzás-
ra egészíti ki a képet.
A PaintBrush kifejezetten mobileszközök
mellé lett kifejlesztve. A mellékelt applikáci-
óval hozhatjuk létre a nyomtatni kívánt szö-
veget és képet. Külön előny, hogy akár fára és
textilre is nyomtathatunk, s még az sem fon-
tos, hogy sík legyen a felület.
46
048-068-ledbetter.indd 46
– Nem szökhetsz meg előlem, Jack – szól-
tam bele a sisak mikrofonjába –, hívhatom
a Bázist, és megkapom az űrruhád koordi-
nátáit.
– Pukkadj meg, Malcolm! – vetette oda,
mielőtt ismét hallgatásba merült. Követ-
tem a nyomát, és igyekezetem nem gondol-
ni arra, hogy a legrégibb és legjobb bará-
tom Nelli nevű ásórobotjával miért lépett
meg előlem.
Inkább arra összpontosítottam, hogy
tökéletesítsem azokat a hosszú, szökellő
lépéseket, amelyeket Jack tanított nekem
hónapokkal ezelőtt. Esetlennek és ter-
mészetellenes ritmusúnak találtam ezt a
mozgást, de Jack biztosított róla, hogy ez
a leghatékonyabb. Márpedig a Marson élő
emberek között senki nem járt be nagyobb
területet, mint Jack.
Pici portölcsérek emelkedtek a magas-
ba Nelli nyomán, dervisként keringtek az
enyhe szellőben, de a lépéseim dobbanásá-
ra kimerülten összeroskadtak. A Marson
minden ősinek és fáradtnak tűnt, még a
szél is.
Jack csizmanyomai – egymástól messzi,
sekély nyomok – egyenes vonalban rajzo-
lódtak ki a porban, ezért könnyű volt kö-
vetni őket, de Nelli csapása különféle irá-
nyokban sokszor eltért ettől. Neki oxidban
gazdag ásványokat kellett kiszimatolnia,
amelyeket elektrolitikus kemencéjében
megolvasztott, de bármilyen messzire tá-
volodott is el, mindig visszatért Jack útvo-
nalához. Követtem őket, és megpróbáltam
örülni annak, hogy azon kevesek közé tar-
tozhatok, akik így láthatják a Marsot, de a
szomorúságomat nem sikerült elnyomni.
Az ésszerűséggel és minden elvárással
szemben Jack inkább gyarmati telepesnek
érezte magát, mint kutatónak, és ebben a
minőségében hajlandó volt bárkit letapos-
2019.01.23. 1:13:34

A
NE BUzeLrző
í ja s s
d
William Ledbetter
A MARS GYŰRŰI
ni. Ha a fondorlatos találékonyság jellem-
zője a marsi embereknek, akkor Jack na-
gyon jó marslakó.
A fülembe vijjogó riadójel annyira meg-
lepett, hogy megbotlottam, és esetlenül
bukdácsolva álltam meg.
SUGÁRZÁSI RIADÓ! SUGÁRZÁSI RI-
ADÓ! AZ ÉRKEZÉS BECSÜLT IDEJE: 47
PERC. AZONNAL KERESSEN MENEDÉ-
KET!
Negyvenhét perc? Az űrruhám mágne-
ses külső rétege megvédett ugyan a környe-
zeti sugárzástól, de a nagy napkitörésektől
nem. Egyre fokozódó félelem éledt a szí-
vemben, ahogy körbefordulva valamilyen
barlangot, üreget, kiálló követ, vagy akár
egy nagyobb szikladarabot kerestem, de
csak homokot és szétszórt köveket láttam.
A legközelebbi gerinc vonala elmosódottan
látszott a távolban. A félelmembe düh ke-
veredett. A sugárvédelmet csak Nelli bizto-
A Mars gyűrűi
A MARS GYŰRŰI
048-068-ledbetter.indd 47
GALAKTIKA
2019. február
A legnagyobb felfedezések
többnyire véletlenül
születnek, és ez nyilván
nem csak a Földön van így.
sította a számunkra, és őt Jack elvitte ma-
gával. Már valószínűleg beásták magukat
valahol, és ha túl akarom ezt élni, akkor
meg kell keresnem őket. Futni kezdtem.
– Malcolm? Jack? Itt a Bázis, vettétek az
adást? – Hallottam a feszültséget a kom-
munikációs tiszt hangjában.
– Vettem, Courtney – ziháltam a roha-
nástól. – Miért ilyen későn jött ez a riasz-
tás? Napokkal előbb meg kellene kapnunk,
nem?!
– Nem tudom, de jobb, ha te és Jack
menedéket kerestek. Ennyi idő alatt nem
tudunk terepjárót vagy léghajót küldeni
értetek.
– Igyekszem – mondtam, és kikapcsol-
tam.
Ezt követően Jack hangja recsegett fel a
sisakomban.
– Malcolm! Visszajövünk érted. Kövesd
a nyomainkat, és rohanj!
47
2019.01.23. 1:13:34
 GALAKTIKA
2019. február
Próbáltam gyorsítani.
A porfelhőjüket már sokkal azelőtt
megláttam, hogy az alakokat meg tudtam
volna különböztetni, de jöttek, és hamaro-
san kirajzolódott Nelli zömök, hatszögletű
formája a magasra felvert porban. Jacket
azonban nem láttam. Öt perccel később ott
tántorogtam és lihegtem a robot mellett,
amikor Jack lemászott a hátáról. Ez a fat�-
tyú „elfelejtette” megemlíteni, hogy a ro-
botra fel is lehet ülni!
Nelli ide-oda gördült egy nagy lapos te-
rületen, majd amikor megtalálta a megfele-
lő helyet, egy zökkenéssel megállt. Futófelü-
lettel ellátott meghajtó egységei szétváltak,
forogtak az állványaikon, és felemelték a
körülbelül másfél méter magas robottestet
a levegőbe a „lábujjain”, mint egy három
lábú balerinát. A futófelületek között pane-
lek nyíltak fel, és előbújtak mögülük a nagy,
forgó marók, amelyek kihajtogatódtak, az-
tán rögzítették magukat a földön az ásás-
hoz. Nelli gyorsan besüppedt a talajba, mi-
közben a hátán lévő csövekből maga mögé
szórta a homokot és a kavicsokat.
A riasztás megismétlődött, jelezve, hogy
már csak húsz percünk maradt. Rápillan-
tottam Jackre, de ő a robot interfészpanel-
jét bámulta az űrruhája ujján, és nem szólt
semmit.
Nelli eltűnt az általa kiásott üreg pe-
reme mögött, és néhány perc múlva meg-
szüntette a törmelék kiszórását. Jack be-
kopogott még néhány parancsot, mire
porfelhő szállt ki az üregből. Jack odaro-
hant, benézett Nelli után, majd kihúzott
egy alumíniumrudat a csomagjából. Né-
hány csavarással és rántással egy teleszkó-
pos létrát állított össze belőle: egy csövet,
amelynek mindkét oldalán fokok állnak
ki. Belesüllyesztette a kivájt sötét üregbe,
lemászott, és intett, hogy kövessem.
48 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 48
Ahogy lenéztem a mélybe, még láttam,
hogy Jack kinyitja Nelli felső búvóterének
fedelét, és eltűnik benne. Kissé összezava-
rodtam, mivel úgy tudtam, ott nincs elég
hely mindkettőnknek, mégsem haboztam,
követtem Jacket le az üregbe, és bemásztam
utána a robot testébe. Amikor leérkeztem,
megértettem a helyzetet. Nelli szétvált két
részre, a felső fele, ahol éppen tartózkod-
tunk, légzsilipet képezett, az alsó éléskam-
rát és minilabort. A részeket középen egy
teleszkópos oszlop kötötte össze, és foltos
szürke műanyag ölelte körül, amely ere-
detileg rakott szoknyaként redőkbe volt
hajtogatva. Jack nagyon jól megtervezte a
robotot.
Ahogy becsuktam a búvótér fedelét ma-
gam mögött, Jack felpöckölt egy kapcsolót,
és Nelli elkezdte feltölteni a műanyag bur-
kot azzal az oxigénnel, amit a kőzetelektro-
lízis során gyűjtött össze. A nagy „zsákot”
addig fújta fel, amíg neki nem feszült az
üreg törmelékből és kőzetből álló falának,
ezzel létrehozott alattunk egy négy és fél
méter átmérőjű, két méter magas, fánk ala-
kú, túlnyomásos kabint.
– A külső űrruháinkat itt hagyjuk –
mondta Jack, körülmutatva a légzsilipben.
– Használj orrdugaszokat, amíg át nem ju-
tunk a második kapun!
Amikor a kabin elkészült, és a jelzőfény
zöldre váltott, Jack egy kiegyenlítő puk-
kanás kíséretében megszüntette a sisakja
tömítését. Én ugyanazt tettem, és vissza-
tartottam a lélegzetemet addig, amíg az
orrszűrők a helyükre nem kerültek, azután
elkezdtem az orromon át be-, a számon
át pedig kilélegezni, azzal a technikával,
amelyet a Marson mindenki rutinszerűen
elsajátított az első néhány nap alatt.
– Lesz itt kommunikációs kapcsola-
tunk? – kérdeztem, miközben meglazí-
2019.01.23. 1:13:34
 GALAKTIKA
2019. február

tottam a tömítéseket a külső, úgynevezett HA EGY TECHNOLÓGIA LEHETŐVÉ

kiránduló űrruhámon. – Honnan fogjuk TENNÉ, HOGY VALÓSÁGGÁ
megtudni, hogy a napkitörés vihara el-
múlt, és a sugárzás normalizálódott oda- VÁLTOZTASD A GONDOLATAIDAT,
kint? MIHEZ KEZDENÉL?
Jack nem törődött velem. Eltávolította az MEGGAZDAGODNÁL? SZTÁR
űrruhája külső, sugárvédő rétegét, csak az
LENNÉL? SEGÍTENÉL MÁSOKNAK?
életfenntartó réteget hagyva magán, amit
úgy hívtunk, hogy a „millió dolláros jéger- VAGY ELTAKARÍTANÁD A
alsó”. A nanotechnológiával készített anyag SZABADLÁBON LÉVŐ BŰNÖZŐKET?
felszívta a nedvességet, szabályozta a test- MIÉRT IS NE, EGY GONDOLAT NEM
hőmérsékletet, és erős elasztikus hálózattal
fenntartotta a bőr felületi feszültségét kö-
HAGY SEMMILYEN
rülbelül a Földön normális érték egyhar- NYOMOT, NEM IGAZ?
madán (nagyobb nyomású levegő csak a
sisakban volt). Mindez rendkívül hatékony,
de túlságosan szoros, és már éreztem, hogy
dörzsöli az érzékeny részeket.
Átcsúsztunk a két, egymást fedő zsilip-
kapun, hogy bejuthassunk a fő kamrába,
ahol meglepett Nelli ventilátorainak zaja.
Elegendő mennyiségű levegőt pumpált be
és szűrt meg, hogy elérje a földi légnyomás
felét. Mindez az üreget melegítő hőterme-
léssel együtt óriási mennyiségű áramot
igényelt az akkumulátoraiból.
– Milyen hosszan biztosítják Nelli ak-
kui, hogy itt lenn maradjunk?
Jack nem válaszolt, de felemelt egy fel-
hajtható lapot, kihúzott egy hosszú, átlát-
szó csövet Nelli belsejéből, és megnézte a
benne lötyögő vizet.
– Úgy látszik, hogy körülbelül fél litert
gyűjtött össze – mondtam. – Ez most jó
vagy rossz?
Jack még mindig nem válaszolt.
– Be vagyunk ide zárva órákra, vagy A LILIAN SZERZŐJÉNEK
akár napokra. Meddig akarod még fenn-
tartani ezt a gyerekes hallgatást? ÚJ REGÉNYE!
Felém fordult, és átható pillantást vetett
R E N D E L D M E G I T T:
rám. Nelli lámpáinak halvány fénye fenye-
2019. február

getőre festette az arckifejezését. W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

GALAKTIKA
A Mars gyűrűi 49

048-068-ledbetter.indd 49 2019.01.23. 1:13:37

 GALAKTIKA
2019. február
– Fogd be a szád, Malcolm!
Én azonban nem akartam elhallgatni.
Ha most nem beszélek vele, talán örökre
elveszítem a barátságát.
– Mindent magadnak köszönhetsz, mi-
ért engem vádolsz? – kiabáltam túl a ven-
tilátorok zaját.
A Purdue Egyetemem ismerkedtünk
meg, ahová együtt jártunk, és másodéves
korunk óta a legjobb barátok voltunk. Az
elmúlt tizenöt év alatt azonban még soha
nem volt ilyen dühös rám. Nem tehet-
tem arról, hogy a tanács hazaküldte, de
egyetértettem a döntéssel. Jack számára
ez azt jelentette, mintha ellene fordultam
volna.
Pár másodpercig átható pillantással mé-
regetett, majd elment a kabinban oda, ahol
nem láthattam. Követtem. Amikor a külső
falnak támaszkodva leereszkedett a pad-
lóra, leültem vele szemben, ezzel jelezve,
hogy nem adtam fel.
– Figyelmeztettelek, hogy ez fog történ-
ni – mondtam –, próbáltam segíteni neked.
– Gondoltál arra valaha, akár csak egy
másodpercig is, hogy tudom, mit teszek?
– Nos, igen, de…
– Ezt az utolsó utat egyedül akartam
megtenni – mondta a ventilátorok zaja
miatt alig hallhatóan. – Mindig hívtalak,
hogy gyere el velem minden, de te elutasí-
tottál. Most miért nem?
Mivel erre az útra nem hívtál, gondol-
tam, de nem mondtam ki hangosan. Jack
ki tudta kapcsolni a helyzetjelzőjét az űr-
ruháján, és Nelli segítségével könnyedén
elrejtőzhetett volna, amíg bezárul a Föld–
Mars ciklus időablaka. Így hat hónap hos�-
szabbítást szerezhetett volna magának.
– Azért, mert talán ez az utolsó alkal-
munk arra, hogy valamit együtt csináljunk
– mondtam. – Egy évvel ezelőtt kijelentet-
50 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 50
ted, hogy azt sem tudom, milyen a Mars
valójában. Most itt a lehetőség rá, hogy
megmutasd.
Négykézláb odamászott hozzám, az ar-
comtól néhány centiméterre megállt, elég-
gé közel ahhoz, hogy érezzem az állott iz-
zadság szagát.
– Együtt? Menj a pokolba, Malcolm! Azt
akartam, hogy lásd, mit találtam, mivel a
barátom voltál. De az állásod és az átkozott
társaság fontosabb neked, mint bármi más.
Eltoltam magam elől.
– Marhaság! Kockáztattam az alfelemet,
hogy feljuttassalak ide. Felhasználtam a
befolyásomat, és szívességeket kértem. Mi-
vel a barátom vagy, és tudtam, hogy sze-
retsz majd itt lenni, de te elrontottad. Az
az átkozott társaság felhozott ide a Marsra,
és fizetést ad neked azért, hogy olyan nagy
ásványlerakódásokat találj, amelyek meg-
indokolhatják egy állandó kolónia létesíté-
sét. Műholdakra és drónokra volt szüksé-
ged ehhez. Még egy olyan menő geológus,
mint te, sem teheti meg, hogy céltalanul
kóboroljon ide-oda a felszínen.
Megrázta a fejét:
– Te planetológus vagy, az Isten szerel-
mére! A történelemben az egyik első, aki
ténylegesen tanulmányozhat egy másik vi-
lágot, de nem élsz a lehetőséggel!
– Minden napomat a bolygó tanulmá-
nyozásával töltöm. Kijárok a terepre is –
vágtam oda neki.
– Ne akard beadni nekem ezt a barom-
ságot! – mondta. – Odarepülsz egy adott
pontra, kiszállsz, néhány órán át sétál-
gatsz, azután visszatérsz a helyes kicsi iro-
dádba. Semmit sem tudsz erről a bolygóról!
– Nos, jól van, itt vagyok. Mutasd meg,
milyen ez a bolygó!
Megrázta a fejét, és átment az ellentétes
oldalra.
2019.01.23. 1:13:37

Feladtam, és hátrahajtottam a fejem, ne-
kitámasztva a műanyag falnak. Az izma-
im fájtak a szokatlan megerőltetéstől, de
a marsi talaj hidegének érzése a műanyag
mögött csillapította a lüktetést a fejemben.
Nem emlékeztem arra, hogy mikor
aludtam el, de a hidegtől meggémberedve
ébredtem azokra a hangokra, amelyeket
Jack kotorászása okozott, miközben Nel-
li éléskamrájában kereste az ellátmányt.
Nyögve felültem. Jack odalökött egy
élelmiszerrudat és egy zacskó vizet.
– Reggel van, és vége a sugárzásriadó-
nak. Elmegyünk.
Kimásztunk a szabad ég alá, amely tele
volt ragyogó csillagokkal. Csaknem tettem
egy csúnya megjegyzést arra vonatkozóan,
hogy még nincs reggel, de sikerült csend-
ben maradnom. A Föld atmoszféráján
keresztül semmi ehhez hasonlót nem le-
het látni, még kinn a hegyekben sem, és
a Bázisnál a munkafények és a biztonsági
világítás csökkentik az égbolt ragyogását.
Az embernek a Földön el kell hagynia a vá-
rosokat, hogy láthassa a csillagokat. Ez itt
sincsen másként.
Jack nem törődött velem, azt figyelte,
Nelli hogyan küszködi ki magát az üreg-
ből, mint egy kibernetikus szárazföldi rák.
A sisakom megakadályozta, hogy nagyon
hosszan nézzek felfelé. Azt kívántam, bár
levehetném, hogy az arclemez csillogása és
karcolásai nélkül, szabadon nézhessem az
eget, érezhessem a lágy szellőt és a levegő
illatát, de ezt itt sem Jack, sem én nem kap-
hatjuk meg. Valamikor majd érezhetik az
emberek a marsi szelet az arcukon, de azok
már nem mi leszünk, mint ahogy a Mars
sem lesz már ugyanaz.
A hajnal gyorsan megérkezett a vékony
atmoszférában. És miközben ez eget fi-
gyeltem, a csillagok egyre halványultak, a
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 51
GALAKTIKA
2019. február
fekete és szürke táj életre kelt: bíborpirossá
és narancsszínűvé változott. Két napkeltét
láttam eddig a Bázison kívül, de mindkettő
azzal telt el, hogy felrakodtam a kocsira a
terepmunkához. Sosem szántam időt arra,
hogy valóban megnézzem a napkeltét eb-
ben a mi új világunkban. Nem úgy, mint
most.
– Köszönöm, Jack – mondtam. – Ha
semmi mást nem mutatsz nekem, már ez a
napkelte megérte a kirándulást.
– Ez mindig itt volt.
Amikor a vérszegény nap felkapasz-
kodott a dombok fölé, elindultunk keleti
irányba, ezúttal eléggé lassan ahhoz, hogy
tartsam a lépést.
Néhány órával később, miután Nelli
ismét feltöltötte az oxigéntartályait, le-
ereszkedtünk egy hosszú lejtőn egy mély,
keskeny kanyonba. A szél feltámadt, és be-
borított bennünket porral, amit helyenként
kavargó tölcsérekbe rendezett. Csodálattal
figyeltem a minket körülvevő érintetlen
kövek egyszerű szépségét. A kanyon falait
bíborszínű árnyékok színezték, de ahol a
nap megvilágította az oldalfalakat, a vilá-
gos vérpiros és fehér részek hirtelen erősen
felragyogtak.
Kikerültünk néhány sziklát, majd Jack
megállt. Én is. Tíz vagy tizenkét megcsa-
varodott alak állt előttünk magában a
kanyon széles alján. A legnagyobb három
méter magasnak látszott, a karjait felénk
tárta, a többi az ég felé nyúlt. A szívem
vadul dobogott, miközben elindultam felé-
jük. Az anyaguk fekete kőzet volt helyen-
ként gödröcskés, porózus felülettel, máshol
csaknem tükörsimára polírozva. Láttam,
hogy egy részüket nemrégiben tárták fel,
ami Jack korábbi látogatásaira utalt.
– Bazalt? Körülvéve lágyabb kőzettel,
ami erodálódott?
51
2019.01.23. 1:13:37
 GALAKTIKA
2019. február
– Lehetséges, hogy marslakók – mondta
Jack.
– Megkínzott lelkekhez hasonlók, akik
gyötrődve fagytak meg. A lávának keskeny
réseken kellett feltörnie, gyorsan és rend-
kívül nagy nyomással ahhoz, hogy ilyen
alakzatok keletkezzenek.
– Különös, nem? – kérdezte Jack.
A hangszíne arra késztetett, hogy meg-
forduljak, és ránézzek. Mereven bámult le-
felé egy kis mélyedésbe az alakok között,
majd rám emelte a tekintetét. Zavaros pil-
lantásától a hideg futott fel a hátamon. Éle-
temben először Jack megijesztett.
– Találtam valamit, Malcolm. Valami
fontosat.
Meglepetten rámeredtem, és vártam, de
nem szólt.
– Mit találtál? – noszogattam.
– Most próbálom eldönteni, hogy meg-
mutassam neked, vagy sem – meredt rám.
Ez megdöbbentett. Jack bizalma ennyire
megrendült volna bennem? De ha így lenne
is, hogyan képes valaki, aki a Marson fel-
fedezett valami fontosat, nem megosztani
azt az emberiség többi részével?
– Mi az ördögöt akar ez jelenteni? – kér-
deztem.
– Most még nálam van az irányítás. Ha
rádöbbensz, hogy mit találtam, megpróbá-
lod majd átvenni tőlem a stafétabotot, és
én ezt nem akarom. Szeretnélek emlékez-
tetni arra, hogy a barátom vagy.
Ez a gondolatmenet megijesztett. Le-
hetséges volna, hogy a felfedezése olyan
fontos, hogy tovább mélyíti a kettőnk köz-
ti szakadékot, melyet az idézett elő, hogy
egyetértettem a hazaküldésével? Csak azt
az egy dolgot mondhattam, ami sosem volt
kétséges.
– Természetesen a barátod vagyok, ezt
sohasem felejtettem el!
52 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 52
– Ebben én nem vagyok olyan biztos –
rázta meg a fejét makacsul.
Amikor továbbindult, követtük Nellivel,
de csalódott és zaklatott voltam.
Bázisunk közel három éve folyamatosan
működött, de eddig nem találtunk semmi
meglepőt. Legalábbis semmi szemkápráz-
tatót, ami elegendő lett volna ahhoz, hogy
rábírja a MarsCorpot egy állandó telep
építésére. Bebizonyítottuk, hogy a Mars
alkalmas emberi életre, de ez sokba került,
és már nem volt benne semmi kecsegtető.
Szükségünk lett volna a „hűha” faktorra.
Amennyiben Jack megtalálta, és megtar-
totta magának, akkor péppé verem, az biz-
tos.
A barátom habozás nélkül elmondta
volna, ha rábukkan egy óriási föld alatti
víztározóra vagy egy nagy platinalelőhely-
re. Tehát valami még nagyobb jelentőségű
dologra talált rá, esetleg élet nyomaira,
valamilyen mohára vagy zuzmóra, ami a
homok alatt él? Vagy egy régen halott nö-
vény, állat fosszíliájára? Szerettem volna
megkérdezni, megfenyegetni vagy kény-
szeríteni, hogy árulja már el, mit talált, de
tudtam, hogy Jack esetében ez nem mű-
ködne. Vagy elmondja magától, vagy nem,
erre semmi befolyásom nincsen.
A délután közepén elérkeztünk egy kis
gerinchez. Már csaknem a tetejére értünk,
amikor rádöbbentem, hogy ez egy ősi krá-
ter kilövellt anyagának felhalmozódása.
Követtem felfelé az enyhe emelkedőn, majd
lenézve kaotikus látvány tárult elém.
A kráter alját beborították a lábnyomok,
Nelli csapásai és a kőhalmok, amelyek
kört alkottak, körülbelül kilencven méter
átmérőjűt. Kellemetlen érzésem támadt.
Nyilvánvaló, hogy Jack rendezte el így a
köveket.
– Ejha, marsbeli gabonakörök?
2019.01.23. 1:13:37

Úgy ment tovább, mintha nem is hal-
lotta volna a megjegyzésemet. A robottal
együtt befordultak egy omlás okozta nyi-
ladékba. Jack és Nelli, amikor korábban itt
jártak, rámpává átalakíthatták az omlást,
amely levezetett a kráter aljára. Ahogy le-
értünk, észrevettem egy üreget, melyet sö-
tétebb, finoman eloszlatott homok vett kö-
rül. Felismertem benne a robot munkáját.
Jack tehát itt aludhatott.
Most odament az üreghez, beleeresz-
tett egy összecsukható létrát, és eltűnt a
sötétben.
Fokozatosan egyre izgatottabb lettem,
ahogy követtem, és siettemben, hogy minél
előbb leérjek az aljára, kétszer is csaknem
leestem a létráról. Körülbelül félúton lefelé
az üreg felfordított gomba alakúvá szélese-
dett, pont olyanná, mint amilyen előzőleg
Nelli felfújható menedéke volt.
– Óvatosan – szólt rám Jack –, egy nagy
lyuk van itt a padlóban.
Leléptem a létráról, és a gyenge megvi-
lágításban észrevettem, hogy a talajt durva
homok és több nagy, kötélből meg vízhat-
lan fólia csíkjaiból készített zsák borítja.
Bekapcsoltam a sisaklámpámat, és egy
nagy, körülbelül száznyolcvan centiméter
átmérőjű lyukat láttam a padlóban, alig
egy-két méterre a létrától. Leheletkönnyű
pára szállt fel belőle. Körülnéztem, hogy
megkérdezzem Jacket, de ő eltűnt.
– Jack? – kiáltottam fel.
– Az alagútban vagyok. Könnyebb lesz
elmagyarázni, ha látod.
Csak most vettem észre az alagutat az
üreg falában. Keskeny volt, és csak annyi-
ra magas, hogy a sisakom még éppen elfért
benne, de csupán körülbelül három méter
hosszan vezetett előre, azután T-alakban
elágazott kétfelé. Az előttem lévő falfelület
domború volt, és szokatlan módon csil-
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 53
GALAKTIKA
2019. február
logott a sisaklámpám fényében. Amikor
elmozdítottam a fényfoltot, láttam, hogy
a felület egyes részei áttetszőek. Kékek,
szürkék és fehérek olvadtak egybe furcsa
árnyékokat képezve. Lassan haladtam elő-
re az alagútban, amelynek egyik oldala az
említett furcsa anyagból állt. A járat végül
betorkollott egy kis kamrába. Csak ekkor
döbbentem rá, hogy egy nagy hengert já-
rok körül, ami eltűnik a mennyezetben és
a padlóban. Jack a másik oldalon várt rám.
– Jack. Kérlek, mondd, hogy te csinál-
tad!?
– Ugyan már!
– Mi az anyaga? Analizáltad már?
– Vízjég – vetette oda.
Kalapáló szívverésem lassult, és kissé
megnyugodtam. Nyilvánvaló, hogy vala-
milyen természetes képződményről van
szó. Korábban pár pillanatig egy gyönyö-
rű kőoszlopot vizionáltam, amely egy ősi
marsbeli templom tetejét tartja, de azután
rádöbbentem, hogy még ha nem is előbbi
vad elképzelésem szerint, Jack mégis el-
képesztő felfedezést tett. Megérintettem a
jeget.
– Ez nagyon nagy. Mit gondolsz, milyen
mélyen hatol be a talajba?
– Nelli becslése szerint még úgy tizen-
két méter vagy akörül.
– Szent szar!
– Mindegyik ugyanekkora. Mind a har-
minchat.
– Nem értem… harminchat micsoda?
Jack végighúzta a kezét a falon, és oda-
jött hozzám.
– Harminchat jégoszlop. Csak ötöt tár-
tam fel, de azokat a köveket, amelyek oda-
fent azt a mintázatot adják, Nelli találta.
Mind az öt tökéletesen sima, és pontosan
ugyanolyan átmérőjű. És fogadok, hogy
mindegyik ugyanolyan mélyre hatol le.
53
2019.01.23. 1:13:37
 GALAKTIKA
2019. február
Rámeredtem. A torkomban egy gombóc
formálódott, és úgy éreztem, hogy össze-
szorul a mellkasom. Tudós vagyok, nem
engedhetem meg magamnak azt a követ-
keztetést, amely az agyamban formálódik.
Ez így őrültség. Ezt tanulmányozni kell.
– Valamilyen természetes képződmény-
nek kell lennie – mondtam száraz szájjal.
– A természet furcsa dolgokat alkot, mint
például azok a hátborzongató bazaltalakok.
– Én sem mondok mást – vonta meg a
vállát Jack –, de ezek a dolgok itt egyenle-
tes térközökkel helyezkednek el, harminc-
öt képezi a gyűrűt, a harminchatodik a kö-
zéppontban van.
Megfordultam, és visszarohantam a
lyukhoz a padlóban.
– Ez is egy közülük? – kérdeztem a vá-
lasztól félve.
– Igen – bólogatott Jack miközben utá-
nam jött. – Nelli érzékelte a vízjeget, és
itt leállt a fúrással. Nem akartam ezzel
az üreggel foglalkozni, de a robot ebből
az egyetlen fúrásból feltöltötte a csaknem
üres víztartályait, és külön még jeget is ho-
zott a felszínre, hogy elpárologjon. Ez ed-
dig még soha nem történt meg.
– És az üreg…
– A szublimáció miatt keletkezett. Nap-
közben fény érte. Megpróbáltam betakar-
ni, de csak egy hőkamrát hoztam létre, ami
még rosszabb volt.
A kezem remegni kezdett. Ha ez a ki-
jelentés igaz, akkor Jack belebotlott abba,
ami a legnagyobb felfedezés az emberi tör-
ténelemben… és ő hagyta elpárologni. –
Kiástad a többit is?
– Nem tettem ki őket a fénynek. Semmit
nem vesztettek az átmérőjükből.
A légzésem úgy felgyorsult, hogy az űr-
ruhában megszólalt a riasztó, és át kellett
állítani az oxigénadagolómat.
54 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 54
– Jack! Nekünk… nekünk… fogalmunk
sincs arról, hogy ezek a dolgok milyen régi-
ek, és a szabad légkör mit tesz velük. Nincs
hozzá jogunk. Nem rendelkezünk minősí-
téssel arra, hogy ilyen jelentőségű döntést
hozzunk az emberiség számára.
– Miért nem? – kérdezte Jack. – A Föl-
dön még soha senki nem találkozott idegen
alkotásokkal, tehát mi lettünk a szakértők.
Pánikszerű érzésem támadt azzal kap-
csolatban, hogy többet is elveszíthetünk
ebből az anyagból. Le kellett állítanom
Jacket. Vettem egy mély lélegzetet, és meg-
próbáltam összpontosítani. Jack nem egy
hebehurgya idióta, tehát meg kell hallgat-
nom, amit mond. Beléptem az alagútba, és
ellenőriztem a környezeti hőmérsékletet.
Mínusz hatvanhárom Celsius, ami jó lehet,
mivel a jég nincs kitéve közvetlen napsü-
tésnek.
– Nem tudjuk, mi lehet ebben a jégben
– gondolkoztam hangosan. – Lehet, hogy
szobrok vagy bevésett utasítások, esetleg
bizonyos mikroorganizmusok. Lehet, hogy
hidegen szuszpendált marsbeli DNS. Szá-
zakat veszíthetünk el a fáradságosan meg-
őrzött marsbeli fajokból.
– Ez eddig csak egy baleset volt. És már
túlságosan késő ahhoz, hogy megmentsük
– nézett rám Jack.
– Lehet, hogy nem késő. Feltölthetjük
homokkal, azután felhívjuk a Földet, és
máris mögöttünk van az emberiség összes
erőforrása.
– És örökre elveszítjük, mert átadjuk a
MarsCorpnak?
Egy pillanatra megálltam, mert nem
voltam biztos abban, hogy mire gondolt.
– Senki nem veszi el ezt tőled, Jack.
Mindig a tiéd lesz a teljes elismerés.
Poros kesztyűs kezével úgy rácsapott a
sisakomra, hogy csengett tőle a fülem.
2019.01.23. 1:13:37
 GALAKTIKA
2019. február

– Elismerés? – kiáltott rám. – Még min-

dig nem fogtad fel, ugye, vagy igen? Nem EGY GALAKTIKUS
érdekel az elismerés. Ez egy üzenet. Ez egy
fejtörő, és én akarom megfejteni. Érzem, KORTY CSAK
hogy nagyon közel vagyok hozzá.
A sisakomra mért ütés feldühített A MEGFELELŐ
ugyan, de visszatartottam magam. Még
mindig meg akartam győzni arról, hogy
ÖLTÖZÉKBEN AZ
igazam van, mielőtt beszámolok minderről IGAZI.
a Bázisnak.
– Akkor is megfejtheted… – kezdtem, Új Galaktika-bögrénk
de félbeszakított.
– Nem! – kiáltott, és a napellenzőjét
mellé megérkezett
hozzáütötte az enyémhez. Olyan közel tolta az olvasók által
hozzám az arcát, amennyire csak lehetett.
– Ha beszámolunk róla, akkor a MarsCorp
megszavazott póló is.
marsbeli Disneylandet csinál belőle. A Föl-
dön a legtöbb idióta nem törődik mással,
csak a pénzzel meg a profittal, ezért biz-
tosra vehető, hogy vidámparkká alakítják.
– Ugyan már! Csak nem gondolod…
– Ez egy magasztos hely, Malcolm. Ko-
moly üzenet, közvetlenül az emberiségnek
címezve, nem valamiféle átkozott turista-
látványosság.
– Egy üzenet? Nem tudhatod. Ha vala-
PÓLÓ:
milyen idegen értelem helyezte ide, akkor
lehetséges, hogy ez csupán egy rejtett víz-
2990 Ft
készlet.
– Ez egy számunkra tervezett üzenet.
Mi a legjobb módja annak, hogy jelezzünk
az ide érkező földieknek? Vizet kell keres-
niük. Még ha ez itt néhány millió éves is,
és nekik fogalmuk sem volt róla, milyenek
leszünk, azt biztosan tudták, hogy bár- BÖG R E :
mely faj jön is a Földről, annak vízre lesz klubtagokn
ak
szüksége. csak 1290
F t
Nyeltem egyet, és megpróbáltam uralni
egyre növekvő csalódottságomat.
– Lehet, hogy igazad van, de a Bázison
léteznek olyan eszközeink, amelyekkel W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
megvédhetjük ezeket a leleteket, mialatt
A Mars gyűrűi 55
moly üzenet, közvetlenül az emberiségnek
címezve, nem valamiféle átkozott turista-
megszavazott póló is.
– Egy üzenet? Nem tudhatod. Ha vala-
milyen idegen értelem helyezte ide, akkor
lehetséges, hogy ez csupán egy rejtett víz-

– Ez egy számunkra tervezett üzenet.

Mi a legjobb módja annak, hogy jelezzünk
az ide érkező földieknek? Vizet kell keres-
niük. Még ha ez itt néhány millió éves is,
és nekik fogalmuk sem volt róla, milyenek
leszünk, azt biztosan tudták, hogy bár-
mely faj jön is a Földről, annak vízre lesz

048-068-ledbetter.indd 55 2019.01.23. 1:13:47

Nyeltem egyet, és megpróbáltam uralni
egyre növekvő csalódottságomat.
– Lehet, hogy igazad van, de a Bázison W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
léteznek olyan eszközeink, amelyekkel
megvédhetjük ezeket a leleteket, mialatt
 GALAKTIKA
2019. február
tanulmányozzuk őket. Ha létezik az üze-
net, meg fogjuk találni. Hívom őket.
Rám meredt, de nem volt harag a tekin-
tetében, csak hideg eltökéltség.
– Meg kell tennem, Jack.
Bólintott, azután keményen megragadta
a karomat.
– Sejtettem, hogy nem bízhatok benned
ebben a vonatkozásban, ezért felkészültem
rá, hogy keményebben csináljuk – mondta.
– Be az üregbe!
– Micsoda? – kiáltottam fel megzava-
rodva.
Elkezdett hátrafelé tolni, a padlón lévő
nyílás felé.
– Nem akarom megrongálni az űrruhá-
dat, de ha nem ugrasz bele az üregbe, bele
foglak dobni.
– Ugyan már! Ezt nem teheted! – tilta-
koztam.
– Most, Malcolm!
Eléggé elcsavartam a felsőtestemet, így
bele tudtam nézni az üregbe. Jeges alja kö-
rülbelül hat méterre volt, túlságosan mé-
lyen ahhoz, hogy ki lehessen ugrani belőle,
még a marsbeli kisebb gravitáció mellett
is.
– Jack, ne csináld!
Kissé meglökött, ettől hátratántorodtam
az üreg felé. Nem volt más választásom,
mint ugrani, vagy beleesni, és jól megütni
magam. Ugrottam, és csontrengető dobba-
nással érkeztem meg a sima felületre, de
legalább nem sérültem meg.
Jack mereven nézett le rám hideg, üres
arckifejezéssel. Felmerült bennem a lehe-
tőség, hogy a legjobb barátom meg akar
ölni. Eléggé könnyű lett volna, viszont ne-
héz rábizonyítani.
– Jack, mit akarsz… – hebegtem.
– Kétlem, hogy onnan lentről el tudod
érni a Bázist, de én majd hívom őket, és
56 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 56
közlöm velük a helyzetedet. A marscorpos
lakájaid néhány órán belül itt lesznek, hogy
megmentsenek. És fiú, mennyire megle-
pődnek majd a látványos felfedezésedtől!
Mielőtt válaszolhattam volna, eltűnt a
látóteremből.
Nem lett igaza. A vétel ugyan rossz volt az
üregben, de fel tudtam venni a kapcsolatot
a Bázissal. A hívásom egyszerre váltott ki
nagy izgalmat és óriási kételkedést. Jó lett
volna, ha tudok pár felvételt készíteni, és
képeket küldeni nekik, de nem terveztem
beszámolót egy üregből. Gondosan megfo-
galmazott válaszaikból éreztem, hogy csak
félig hisznek nekem, de féken tartják a két-
kedésüket addig, amíg maguk is láthatják
a helyzetet.
Rossz híreket is kaptam tőlük. A kör-
zetbe érkező hatalmas porvihar miatt nem
küldhettek értem léghajót. Courtney azt
mondta, hogy azonnal elindítják a terepjá-
rót, de a vihar erősségétől függően mini-
mum négy óra kell, amíg ideér.
A kapcsolat átment sztatikus zörejbe.
Felnéztem, de csak fakó por ereszkedett le
csigavonalban az üregbe. A Marson a ho-
mokviharok szitált por minőségű homok
millió tonnáit mozgatják meg, ami kön�-
nyen maga alá temethet bármit és bárkit,
így engem is. Kivettem a mászócsákányt az
övemből, és elkezdtem kéz- és lábtámaszo-
kat vágni a kemény, függőleges falba.
Tíz perccel és három kapaszkodóval ké-
sőbb ellenőriztem az oxigénfogyasztáso-
mat. Öt óra húsz perc az oxigéntartalékom
a jelenlegi fogyasztásommal. Le kell lassí-
tanom a légzésemet.
Felnéztem, de előbb csak porörvénye-
ket láttam a sisaklámpám fényében, majd
észrevettem egy fémes csillanást. Jack
nem vitte el a létrát. Kiügyetlenkedtem a
2019.01.23. 1:13:47

kötelet a szerszámos táskámból, és egy-
mástól körülbelül huszonöt centiméterre
rákötöttem két vésőt. Az ötödik próbál-
kozásomra a hevenyészett csáklya nem
esett vissza. Meghúztam, megrángattam
a kötelet. A létra hirtelen megmozdult,
és lezuhant az üregbe, lefelé vezető útján
keményen megütötte a vállamat. Átko-
zódtam, majd visszatartottam a lélegze-
temet, és vártam az űrruhám riasztását,
amely jelzi, hogy kiszakadt, de ezúttal
szerencsém volt.
Amikor a felszínre értem, és a szélben
kavargó homok nekicsapódott az űrru-
hámnak, el kellett döntenem, mit teszek.
Várakozhatok lenn az üregben, védve a
dúló vihartól, de ott valószínűleg megha-
lok, amikor a levegőm kifogy. Vagy elin-
dulhatok megkeresni Jacket. A szél pilla-
natnyilag állandó volt és enyhe, de még a
fáradt öreg Mars is képes a csiszoló hatású
homokot háromszázhúsz kilométer per
órás sebességre felgyorsítani a nyílt síksá-
gon. Az űrruhám kemény külső rétege egy
darabból állt, nem voltak rajta eresztékek,
amelyek gondot okozhattak, de a sisakom
tömítése kockázatot jelentett.
Felhúztam az alumíniumlétrát az üreg-
ből, és hozzákötöttem egy antennahuzalt.
A legnagyobb meglepetésemre létrehoz-
tam egy azonnali műholdas összeköttetést
a sztatikus töltésű poron keresztül. Hívtam
Jacket, de nem kaptam választ. Megpróbál-
tam az űrruhája transzponderét lokalizál-
ni, de nem sikerült. Így hát újra a Bázissal
léptem kapcsolatba.
– Sajnos az autónak le kellett állnia,
hogy megvárjuk, amíg a látási viszonyok
jobbak lesznek – mondta Courtney a recse-
gő-ropogó rádión keresztül. – Guggoljon
le, és takarékoskodjon a levegővel, amíg a
mentőcsapat megérkezik!
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 57
GALAKTIKA
2019. február
A tartályom szintje szerint kevesebb
mint öt órára volt még oxigénem. Ha a
terepjáró most elindulna, és nem lenne
további késés, akkor esetleg még időben
elérhetnének. A döntés most könnyű volt:
nincs más lehetőségem, meg kellett talál-
nom Nellit.
– Össze tud kötni Jackkel, Courtney? –
kérdeztem.
– Hívott bennünket, és megadta a hely-
zetét körülbelül tíz perccel az ön első hí-
vása után. Biztosítani akarta, hogy megta-
láljuk magát. Azóta azonban nem tudtunk
kapcsolatot teremteni vele, ráadásul a
helyzetjelzője sem működik.
A csirkefogó azért dobott volna bele egy
üregbe, hogy megszökjön, és elrejtőzzék?
Ennek semmi értelme. Még ha meghalok
is, a helyzetjelzőm előbb vagy utóbb el-
vezeti hozzám és az oszlopokhoz a kereső
csapatot. Akkor a titok lelepleződik. Miért
akarná, hogy meghaljak?
– Meg tudja határozni, hogy Jack utolsó
hívása milyen irányból érkezett az én je-
lenlegi helyzetemhez képest?
– Hogyne – recsegte Courtney hangja.
A vétel egyre rosszabbodott.
Ha Jack nem akarta, hogy megtaláljuk,
meg kellett változtatnia haladási irányát
közvetlenül a hívása után, de ez akkor is
kiindulási pontként szolgálhat, hogy mer-
re induljak. Ha elég közel kerülök hozzá,
lehetséges, hogy maghallja a hívásomat. Itt
állni és várni – ez nem lehetőség.
– Küldöm Jack utolsó hívásának és a
helyzetjelzője utolsó öt bejelentkezésének
koordinátáit. Nem gondoltam volna, hogy
ilyen nagy területet járt be.
– Honnan tudja ezt? – kérdeztem.
– Egy térképet nézek, amelyen rajta van-
nak az összes útjának helyzetjelző adatai.
Mindenkiről van egy ilyen…
57
2019.01.23. 1:13:47
 GALAKTIKA
2019. február
– El tudja küldeni nekem ezt a térképet?
Ha láthatom, hogy Jack merre járt, tá-
madhat valamilyen ötletem arra nézve,
hogy hol rejtőzködhet.
Courtney szünetet tartott, majd vála-
szolt.
– Hogyne. Lehet, hogy több próbálko-
zásra lesz szükség a rossz kapcsolat miatt,
de máris küldöm.
– Köszönöm – mondtam.
Már épp bontani akartam a kapcsolatot,
amikor Courtney megkérdezte:
– Malcolm? Miért hagyta ott magát
Jack?
– Feldühítettem.
– Elment az esze – mondta Courtney ta-
gadhatatlan haraggal a hangjában. – Nos,
ha eddig nem kellett volna hazamennie,
most majd kell. Maradjon a helyén! A te-
repjáró ismét mozgásba lendült, de lassan.
Elindítunk egy drónt is, hogy néhány oxi-
génpalackot vigyen önnek.
A drónok inkább hosszú, törékeny szár-
nyú, motorizált siklók voltak. Ebben a szél-
ben még csak a közelembe sem juthattak.
– Ne pazaroljon el drónt, Courtney! In-
dulok, és megpróbálom megkeresni Jacket.
Vétel, vége.
Megszakítottam az összeköttetést, és
bekapcsoltam a sisakom üvegére vetíthető
kijelzőt. Ezernyi rendszertelenül elhelyez-
kedő pont terítette be a topográfiai térké-
pet, helyzetjelző számokkal a hálózaton.
A jócskán szétszórt pontok bántották a
szememet, de észrevettem bizonyos min-
58 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 58
tázatokat. Számos pont kígyóvonalban he-
lyezkedett el, ezeket nyilvánvalóan akkor
küldte, amikor mozgásban volt, de voltak
sűrűn elhelyezkedő halmazok is, amelyek
azt jelölték, hogy ott hosszan tartózkodott.
Kicsinyítettem a képet, és ahogy a pon-
tok konvergáltak, megláttam. A legtöbb
csoportokban volt, amelyek mintázatot
formáltak. Hozzáadtam a helyzetemet je-
lölő vörös pontot, amely a nagy forgalmú
csoportok egyike felett jelent meg.
A szél birkózott velem, rohamai fellö-
késsel fenyegettek, és a por kavargott a
lábam körül, de mindezt figyelmen kívül
hagytam, mivel a szívem vadul kalapált.
Betápláltam a számítógépembe, hogy ne
törődjön a zajos adatokkal, és csak azokat
jelezze ki, ahol húsz vagy több pont van
közel egymáshoz. Tizenhét csoport jelent
meg, egyenletesen szétszórva egy széles ív
mentén. Utasítottam a számítógépet, hogy
a csoportokat egyetlen ponttal jelezze, és
extrapolálja a mintázatot a meglévő cso-
portokra alapítva.
Az új ábra egy körülbelül hatvannégy
kilométer átmérőjű kört formált, amely
harmincöt pontot tartalmazott. Az oszlo-
pokból álló kör, amelyeket Jack megjelölt
a kráterben, harmincöt oszlopból állt, és
egy volt a középpontjában. A nagy gyűrű
középpontja a kanyonban helyezkedett el,
ahol reggel korábban a bazaltalakzatokat
láttuk.
Annak ellenére, hogy a tettei akár meg
is ölhettek volna, ezúttal nagyra kellett
2019.01.23. 1:13:47

értékelnem Jack csavaros agyát. Ezeket a
jégoszlopokat csaliként mutatta meg ne-
kem, felkeltette az érdeklődésemet, és tá-
vol tartott magától engem is, és a Bázist is,
miközben feltárta a valódi felfedezést. Mi-
vel ez volt az utolsó útja, mielőtt hazaküld-
ték volna, most kellett megtegye mindezt.
Megjelöltem a kanyon helyzetét a térképen,
az űrruhajavító készletből származó tömí-
tőanyaggal bevontam a sisakom tömítését,
azután elindultam.
A létrát magammal vittem, részint an-
tennának használni, részint pedig arra,
hogy kitapogassam vele a talajt ott, ahol
az a sűrűn kavargó portól láthatatlan volt.
Rádión közvetlenül hívtam Jacket is.
– Tudom, hogy a középpontban vagy a
marsbeli barátaiddal, én pedig jövök, hogy
találkozzak veled. Oxigénre van szüksé-
gem. – Majd, hogy előcsalogassam, ezt is
hozzátettem: – Most titkosítva beszélek, de
a helyzetjelzőm még mindig sugároz.
Egy órával az indulásom után Courtney
hívott, és közölte, hogy a speciális drón le-
zuhant. Hangjában őszinte szomorúsággal
elhadarta a standard oxigénmegtakarítási
litániát, és ismét arra kért, hogy maradjak
helyben. Közöltem vele, hogy megtaláltam
Jacket, azután kikapcsoltam, és folytattam
az utamat.
Amikor az egyórányi oxigénszintet jelző
figyelmeztetés felhangzott, ellenőriztem
a helyzetemet, és rájöttem, hogy nem tu-
dok eljutni a bazaltalakzatokig, még ak-
kor sem, ha pontosan becsültem meg Jack
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 59
GALAKTIKA
2019. február
helyzetét. A vihar alatti lassú, óvatos hala-
dásom a vesztemet okozta, pedig a széles
síkság a kanyon és a kráter között eléggé
biztonságos a futáshoz, ahol az elesés esé-
lye kicsi. Ledobtam hát a létrát, és rohanni
kezdtem.
Alig egy perccel később a rádióm re-
csegve életre kelt, és meghallottam Jack
hangját.
– Kapcsold be a vészhelyzeti villogó
fényedet, és állj meg, Malcolm! Fogom
a helyzetjelződ jeleit, azonnal ott leszek
nálad.
Megálltam, és tapogatóztam a strobo­
szkópkapcsoló felé a sisakomon, de mielőtt
rátaláltam volna, Nelli bontakozott ki a
porból. Csaknem elgázolt, ahogy elrohant
mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy
vészfékkel, csúszva áll meg a homokkal és
törmelékkel borított földön.
Kicsordultak a könnyeim, és elhomályo-
sították a látásomat. A megkönnyebbülés
melege úgy áramlott át rajtam, mintha egy
nagyon öreg Scotchot ittam volna. Jack le-
ugrott Nelli hátáról, és elkezdett lecsatolni
egy oxigénpalackot az oldaláról.
– Ez az egész „Jack megérkezik, mint
a könnyűlovasság, hogy megmentse
Malcolmot”-dolog kezd eléggé uncsi lenni
– mondta, ahogy megfordított, kinyitotta a
hátizsákomat, és kicserélte a tartályaimat.
Nyeltem egyet, és megpróbáltam eltün-
tetni a csomót a torkomból.
– Köszönöm – nyögtem –, ezek szerint
hallottad a hozzád küldött hívásomat…
59
2019.01.23. 1:13:47
 GALAKTIKA
2019. február
– Igen, de már akkor visszaindultam,
amikor rájöttem, hogy a te marscorpbeli
barátaid hagynak meghalni téged.
– Tehát igaz? A bazaltalakzatok egy na-
gyobb mintázat középpontjában vannak?
– Igen – nézett rám mogorva arckifeje-
zéssel. – Hogy jöttél rá?
Miután elmondtam, megrázta a fejét, és
felsóhajtott.
– Tudtam, hogy sokkal előbb ki kellett
volna kapcsolnom azt az átkozott helyzet-
jelzőt. Nem mintha most már számítana.
Volt egy esélyem, és eltoltam.
Jack a segítségemre sietett, és ezzel koc-
káztatta a lehetőségét, hogy ő legyen az
első ember, aki eljut a nagy felfedezésig.
Szeretett volna esélyt kapni a rejtély meg-
oldására, az üzenet megismerésére. Az volt
a legkevesebb, amit a megmentésemért kö-
szönetképpen tehettem, hogy segítek neki
ebben.
– Mi van ott lent – kérdeztem –, a ka-
nyonban?
– Még nem tudom, de Nelli azt mondja,
hogy szabályos négyzet, közel tízszer tíz
méter, és az a rész, amit eddig kitakartam,
lapos, sima bazalt. Azok a furcsa alakok,
amelyeket te is láttál, ehhez kapcsolódnak,
mint beöntőnyílásokhoz egy öntőformá-
ban.
– Mintha helyben öntötték vagy formál-
ták volna őket?
Bólintott.
Óriási és négyszögletes, gondoltam.
Próbáltam csillapítani feltámadó izgatott-
ságomat.
– Bámulatos. Tehát nem tártál fel sem-
mit, ami megolvadhatna?
Elnevette magát, első ízben, mióta meg-
tudta, hogy haza kell mennie.
– Nem – mondta –, a bazalt nem kön�-
nyen olvad meg. De van ott valami más is.
60 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 60
Vártam, és láttam a sisak arclemezén
keresztül, hogy mosolyog.
– Nos?
– Egy mintázat van azon a felületen,
amit feltártam. Harmincöt hengeres lyuk
körben elhelyezve, és egy a középpontban.
Nelli analízise szerint az áttetsző anyag
mindegyik lyuk alján gyémánt.
– Mit jelenthet ez?
– Fogalmam sincs róla. Le kellett áll-
nom, hogy a megmentésedre siessek.
Most én mosolyodtam el. Felemeltem az
ujjam, és hívtam a Bázist.
– Bocsánat a riadalomért, Courtney –
mondtam. – Megtaláltam Jacket. Nelli re-
mekül dogozik, így rengeteg levegőnk van,
és már nincs semmiféle veszély.
– Hála Istennek, Malcolm. A meteoro-
lógusok azt mondják, hogy ez a vihar még
két vagy három napig is eltarthat. Biztos
benne, hogy ennyi időre is elegendő kész-
lettel rendelkeznek?
Jack bekapcsolódott a beszélgetésbe, és
biztosította Courtneyt, hogy minden rend-
ben lesz.
– Jókora bajban van, Jack! Még mindig
nem veszem a helyzetjelzője jeleit.
Jack kinyitotta a száját, de én közbevágtam.
– Egyébként, Courtney, az én helyzet-
jelzőm jelei is megszűnhetnek. Éppen egy
olyan területre megyünk, amely, úgy lát-
szik, akadályozza a kommunikációs rend-
szereink működését. Ezért ne aggódjon, ha
néhány napig nem hall rólunk!
– Nem hiszem, hogy…
– Találkozni akarunk a vizsgálati cso-
porttal az ásatási területen két vagy három
nap múlva, vagy amikor ez a vihar alább-
hagy.
– De…
– Vétel és vége – mondtam, és megszün-
tettem az összeköttetést.
2019.01.23. 1:13:47

Jack rám nézett, és felhúzta a szem­
öldökét.
– Ha te megtaláltad a mintázatot a
helyzetjelzőm adataiból, akkor ők is meg-
találják. Emellett elegendő információjuk
van ahhoz, hogy tudják, milyen irányba
indultál.
– Igen, de néhány órán át mehetünk
észak felé, majd kikapcsolhatjuk a hely-
zetjelzőmet, és bemehetünk a kanyonba az
északi vége felől. Ez egy időre megzavar-
ja őket. De csak néhány napot ad nekünk.
Valószínűleg amíg a vihar elül. Elég lesz
ennyi idő?
Jack vállat vont, ami mindig furcsa gesz-
tus egy kétrétegű űrruhában.
– Valószínűleg, de ha ezt megteszed, jó
eséllyel téged is hazaküldenek.
– Ezt semmiért el nem szalasztanám –
mondtam, és rohanni kezdtem.
A kanyon északi végéhez közel beástuk
magunkat éjszakára, és bágyadt sárgásró-
zsaszín hajnalra ébredtünk. A gyenge nap
küzdött, hogy áttörjön a homályon, és a
vihar alábbhagyott, a szél lassan elült, az
időnk pedig elfogyott. A szerencse elha-
gyott bennünket, kutatótársaink néhány
órán belül ránk találnak.
Kilencven perccel a tábor felszedése
után már ott álltunk a bazalttömbön. Nelli
elszívóját használva eltávolítottuk a vihar
által felhalmozott port, és feltártuk a sima,
polírozott felületet, rajta a lyukak most
már megszokott mintázatával.
– Milyen furcsa, hogy elkészítették ezt
a finoman megmunkált négyzetet, és még-
is ezeket a furcsa, durva öntőcsatornákat
használták, ami lerontja az egész munka
tökéletességét – jegyeztem meg.
– Úgy tűnik, hogy ez a formálási eljárás
része – mondta Jack. – Lehetséges, hogy
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 61
GALAKTIKA
2019. február
egyszerűen csak nem törődtek az öntőcsa-
tornákkal.
– Igen, de mi a helyzet ezekkel a lyu-
kakkal? Miért jelentőségteljes ez a sajátos
mintázat?
Jack letérdelt, és a sisaklámpájával bele-
világított a lyukakba. Az átmérőjük golf-
labda nagyságú, a mélységük körülbelül
harminc centiméter, és ahogy Jack koráb-
ban már elmondta, az aljuk üvegszerű és
áttetsző volt.
– Nem tudom, de halál biztos, hogy sze-
retném kideríteni – mondta ő.
– Úgy tűnik, mintha valamiféle kulcsra
lenne szükségünk – töprengtem hangosan.
– És ha meglenne a kulcs, kíváncsi volnék,
mit eredményezne a használata.
Jack mereven nézte a lyukakat, egy-
szer-egyszer beledugta a kesztyűs ujját az
egyikbe.
– Talán készíthetünk egy kulcsot.
– Tudod – mondtam, és megálltam, mert
nem voltam biztos benne, hogy kimond-
jam-e, amit gondolok. – A többi lyukban
vízjég van. Lehetséges…
Jack hirtelen talpra ugrott.
– Nem árthat, ha kipróbáljuk!
Természetes, hogy ez a mondat inkább
több, mint kevesebb nyugtalanságot kel-
tett bennem, de ha egyszer beindult, Jac-
ket nem lehetett megállítani. Negyven
perccel később kétkedve figyeltem, amit
összeeszkábált. Eredetileg egy elágazó
csővezetéket akart építeni, hogy egyfor-
mán töltse fel az összes lyukat, de le kellett
állítanom, amikor rájöttem, hogy ahhoz
kannibalizálnia kéne Nelli csaknem teljes
belső csőhálózatát.
Ehelyett befedtük a mintázatot egy sá-
torszerű burkolattal, amelyet dupla ré-
teg műanyagfóliából készítettünk, és na-
gyon gondosan leszigeteltünk körben az
61
2019.01.23. 1:13:47
 GALAKTIKA
2019. február
űrruhajavító készletünkben található ös�-
szes tömítőanyaggal. A sátor középpontjá-
ban egy lyukba beleerősítettünk egy csö-
vet, amelynek másik vége Nelli tartályához
csatlakozott. Jack biztosított arról, hogy ha
eléggé gyorsan pumpáljuk a vizet, akkor az
megtölti a lyukakat, és megfagy, mielőtt el-
párologna. Nem voltam ugyan meggyőzve
az igazáról, de nem veszíthettünk semmit,
kivéve természetesen a vizünk legnagyobb
részét.
– Mi lesz, ha kinyitjuk a zárat? Vagy ak-
tiválunk valamit? Mi lesz, ha széttörjük?
Jack rám nézett, bosszússága sisakja
porlepte arclemezén át is nyilvánvalóan
látszott.
– Gondolkozz, Malcolm! Soha nem ka-
punk egy újabb esélyt. Vagy cselekszünk
most, vagy felejtsük el az egészet! A Bá-
zison éppen eléggé dühösek ránk ahhoz,
hogy hazaküldjenek bennünket, és ha he-
lyettünk ők jönnek rá az egészre, akkor va-
lami marsbeli Miki egér fog felépíteni itt
egy elvarázsolt kastélyt.
Igaza volt. Döntöttem, és elnyomtam
magamban a kötelességtudatot.
– Gyerünk, próbáljuk meg! – kiáltottam.
Egy-egy törmelékhalmon álltunk a
kocka egyik sarkánál, és nagy lendülettel
pumpáltuk a vizet. A leheletszerű pára-
örvények azonnal kimutatták a réseket a
durva tömítéseken. A sátorszerű burkolat
hamar megtelt vízzel, és oly mértékig meg-
keményedett, hogy féltünk, a tömítések
mentén felszakad.
– Állj! – kiáltottam.
Jack elzárta a vízáramlást, és a fóliasá-
tor csaknem azonnal elkezdett leereszteni.
– A fenébe – mondta –, jobb lesz, ha
gyorsan megnézzük.
Mielőtt lehúzhattuk volna a műanyag
fedőréteget, és ellenőrizhettük volna a ke-
62 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 62
zünk munkáját, egy dörrenéssorozat miatt
– amely eléggé hangosan dübörgött ahhoz,
hogy a ritka marsbeli levegőben a sisakun-
kon át is hallhassuk – mindketten hátrább
léptünk. Repedések jelentek meg a bazalt-
ban, kifelé futva, szétágazva a sátor alól,
különös módon egyforma mintázatban.
– Igazad volt – mormolta Jack bosszú-
san –, széttörtük.
– Lehetséges, hogy nem. A vonalak
mind egyenesek, és egyenletesen helyez-
kednek el, mint a tortaszeletek szélei. Nem
úgy néznek ki, mint a természetes törésvo-
nalak.
Mielőtt még egy szót mondhattam vol-
na, Jack beugrott a felületre, néhány dob-
bantással tesztelte, azután letérdelt, és a
sisaklámpájával belevilágított a repedések-
be. Intett, hogy jöjjek oda én is.
– A bazalt csak körülbelül harminc
centiméter vastag – magyarázta –, és úgy
tűnik, hogy alatta gyémánt van. Azannya!
Mi van, ha ez a bazaltréteg csak egy nagy
gyémánttömböt takar?
– Nos, az biztos, hogy jó tartós – mond-
tam, és csatlakoztam hozzá. Leszedtem a
műanyag fedőréteget, hogy megnézhessem
a mintázatot. Csaknem eltűnt ugyan, de
a töredékek elrendezése alapján látszott,
hogy a repedések mind egy lyuknál kez-
dődnek, azután átfutnak a felületen, és
eltűnnek az oldalakon a por- és törmelék-
réteg alatt.
– Úgy tűnik, hogy a jegünk kitágult, és
elindította a repedést – állapítottam meg.
– Semmiképpen nem. Egy vagy két re-
pedés elég a nyomás kiegyenlítésére, nem
kell ennyi… – Elhallgatott, végigfuttatta a
kezét néhány repedés széle mentén, azután
elkezdte széthúzni egymástól a darabokat.
Hacsak nem úgy tervezték – morogta –,
hogy széttörjön.
2019.01.23. 1:13:47
 GALAKTIKA
8. ÁSVÁNYBÖRZE
2019. február
A MOM Sportban
Budapest, XII. ker., Csörsz u. 14-16.
Az ék közel harminc centimétert elmoz-
dult. Jack felállt, és rám nézett. 2019. FEBRUÁR 23-24. Szombat-Vasárnap:
10:00-19:00-ig
– Fogadok, hogy ha az egész bazalttöm-
böt kiássuk a törmelék alól, ez a kéreg szét- Ásványok, ősmaradványok, drágakövek,
esik – mondta ünnepélyesen. – Úgy gondo- meteoritok valamint ezekből készült dísztárgyak
lom, azt akarták, hogy szétessen. és ékszerek kiállítása, vására. 120 kiállító és
programok 2200 m2-en.
Nelli reggeltől a délután közepéig szünte-
lenül ásott, de akkor ki kellett küldenünk,
hogy jeget keressen, és feltöltse a levegő-
és vízkészleteinket. Így hát kézzel ástunk
tovább a mászócsákányaink segítségével.
Amikor a bazalttömb egyik oldalát teljesen
feltártuk, Jack becsúsztatta a csákánya he-
gyét az egyik repedésbe, és enyhén rázo-
gatni kezdte. A tömb hallható roppanással
tört darabokra, és nagy kövek zuhantak rá
belőle Jackre, mint amikor egy megsértő-
dött gyermek feldönti az egymásra rakott
építőkockákat. A rádión keresztül hallot-
tam, ahogy káromkodik, miközben eltűnik
a kő- és porhalom alatt.
– Jack!
Odarohantam hozzá, és elkezdtem ledo-
bálni róla a majd méteres nagyságú dara-
bokat, amelyeket a Földön fel sem tudtam
volna emelni. RENDEZVÉNYEN BELÜLI INGYENES PROGRAMOK:
– A rohadt életbe! – káromkodta, ami-
• Interaktív földtudományos játszóházak
kor az utolsókat szedtem le róla. és bemutatók
– Szivárogsz? Megsérültél? • 3D vetítés barlangokról
– Nincs szivárgás – mondta, de éreztem • Csillagszekér planetárium
a hangjában, hogy fáj valamije. – Semmi • Drágakő-határozás
bajom, csak segíts felállni! • Szakmai előadások
Eltávolítottam az utolsó követ, és nem • Bonsai kiállítás
tudtam nem észrevenni, hogy valamennyi • Kisállatsímogató
darab egyforma. Miközben Jack összeszed- További programok:
te magát, láttam, hogy igaza volt: a bazalt- • Aranymosás
burkolatot úgy tervezték, hogy könnyen • Kreatív játszóházak
szétessen. A héjak belső felülete hálózatos • Egészségsziget
mintában fogazott volt, a derékszögű ré-
A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
szeket a felületet alkotó vékony kőzetréteg
tartotta össze, amely könnyen szét- WWW.ASVANYBORZE.COM
+36 70 340 7471 63
, /ASVANYBORZE

048-068-ledbetter.indd 63
WWW.ASVANYBORZE.COM
+36 70 340 7471 /ASVANYBORZE
2019.01.23. 1:13:49
 GALAKTIKA
2019. február
tört, ha az összekötő erő és a támasztó talaj
eltávolításra került.
A figyelmemet ezután arra fordítot-
tam, ami a héj alatt feküdt. Úgy tűnt,
hogy egy tömör gyémánttömbbel állunk
szemben. Bekapcsoltam a sisaklámpá-
mat, és belenéztem. Végigfutott a hideg a
hátamon, amint akaratlanul is a régi sci-
fi klasszikusból származó mondat tolult
az ajkamra:
– Istenem, tele van csillagokkal!1
Jack mormogott, miközben lesöpörte
magáról a port, majd ellenőrizte az űrru-
hája és a szerszámkészlete épségét.
– Hagyd abba a bolondozást! – szólt rám
ingerülten. – Mit látsz?
Kinyitottam a számat, de nem jött ki
hang a torkomon. A tömb belseje tele volt
valamivel, ami szikrázó csillagok kons-
tellációjának tűnt. Mintha valaki kivágott
volna egy darabot az elképesztő marsbe-
li éjszakai égből, és elrejtette volna szá-
munkra, hogy egyszer megtaláljuk.
– Malcolm?
Jack odajött mellém, és odahajolt, hogy
megnézze a tömböt.
A csillagokhoz hasonló pontok a gyé-
mántban csak akkor ragyogtak fel, ha fény
érte őket. Tudományos elmém úgy érvelt,
hogy azok a pontok csak szennyeződések
vagy mikrosérülések lehetnek a drágakő-
ben, de agyam másik fele tudta, hogy egy
háromdimenziós égi térképet nézek.
– Egy térkép – mondta ki Jack az igaz-
ságot.
A rádióm sistergett és zúgott, amikor
Courtney hangja betört a felfedezésünkbe.
– Jelentkezzen, Malcolm, itt a Mars Bá-
zis Egy!
Csaknem megadtam magam a megszo-
kásnak és a régóta belém ivódott köteles-
ségtudatnak, hogy válaszoljak neki, de
64 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 64
csendben maradtam. Ránéztem Jackre, de
ő minden erejével a tömb belsejére kon-
centrált.
– Jelentkezzen, Malcolm! Drónjaink
vannak mindenütt, mióta a vihar elült.
Nincsenek kommunikációs problémák.
Nem tudjuk, hogy maguk ketten mit csi-
nálnak ott kinn, de a parancsnok bos�-
szús. – Courtney elhallgatott néhány má-
sodpercre, azután folytatta. – Azt mondja,
hogy Jacknek mindenképpen haza kell
mennie, de figyelembe véve a meglepő fel-
fedezést, amiről beszámolt, megfontolja,
hogy maga maradhasson… ha most rögtön
bejelentkezik.
A kényszer, hogy egy hosszú, trágár
mondattal válaszoljak, csaknem győ-
zedelmeskedett. Simán hagytak volna
meghalni a homokviharban, és most az-
zal fenyegetnek, hogy megbüntetnek? Az
ajkamba haraptam, megbizonyosodtam
arról, hogy a frekvenciám kis hatótávol-
ságú helyi beszélgetésekre, pontosabban
Jack csatornájára van hangolva, és csak
akkor szólaltam meg.
– Jobban tesszük, ha sietünk – közöl-
tem. – A Bázis éppen most hívott bennün-
ket. Egyelőre nem tudják, hol vagyunk, de
biztos, hogy keresnek bennünket.
Vadul folytattuk az ásást. Amikor Nelli
visszatért, arra koncentráltam, hogy vide-
ót készítsek a térképről, minden lehetséges
szögből. Naplementéig hárman feltártuk a
gyémánttömb két másik oldalát, így csak
az alja és az egyik oldala maradt a marsi
talaj alatt, de a kanyonban most már gyor-
san csökkent a megvilágítás.
A Bázis a nap folyamán többször hívott
mindkettőnket, és egy alkalommal láttunk
egy drónt is, magasan, keleti irányban re-
pülni, arrafelé, amerre a helyzetjelzőm le-
állítása előtt fordultunk.
2019.01.23. 1:13:49

– Jobb lenne, ha egész éjszaka ásnánk –
javasolta Jack.
– Ha fel akarjuk tárni az egészet, akkor
valóban jobb lesz, ha éjjel dolgozunk – ér-
tettem vele egyet. – Most, hogy a szél elült,
előbb vagy utóbb meglátják Nelli friss nyo-
mait, és visszakövetik őket ide.
– Igen, de ha egy kis szerencsénk van,
akkor holnapig nem találják meg a nyomo-
kat, azután pedig órákba telik, amíg kocsi-
val vagy léghajóval ideérnek. Az viszont
gond, hogyha a drónok egész éjjel kinn
repülnek, mert megláthatják a munkához
szükséges fényeinket, vagy akár az infra-
vörös jeleinket is. Ebben az esetben akár
már hajnalban megérkezhetnek. Szerintem
le kellene mennünk a felszín alá.
Utáltam ugyan, hogy ilyen hosszú idő-
re ott kell hagynunk a felfedezésünket, de
beláttam, hogy jobb lesz így, ezért bele-
egyeztem. Amikor kibújtunk az űrruhánk-
ból, és elhelyezkedtünk a robot műanyag
kamrájában éjszakára, hozzákapcsoltam
a szkafanderem számítógépét Nelliéhez,
és így megnézhettük a gyémánt belsejéről
készített videót a kihajtható képernyőn.
Utasítottam a komputert, hogy készít-
sen egy 3D térképet a felvételek alapján,
és helyezzen az aktuális videóra grafikát.
Mindketten azonnal észrevettük, hogy a
pontok ezrei között vannak olyanok, ame-
lyek háromszor-négyszer nagyobbak, mint
a többi, és inkább beillesztett gyöngyöknek
néznek ki, mint távoli csillagoknak. Ezek
a gyöngyök párosával helyezkedtek el,
egyesek csaknem érintkeztek egymással,
mások úgy két és fél centiméterre voltak
egymástól. Minden egyes gyöngypár össze
volt kötve egy hajszálvékony vonallal egy
másik, távolabbi gyöngypárral.
– Furcsa – mondta Jack csaknem suttog-
va. – Ezek a duplumok vagy súlyzók vagy
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 65
GALAKTIKA
2019. február
minek nevezzem bizonyos mintázatot mu-
tatnak, de …
– Komputer, vesd össze valamennyi, az
adatbázisban lévő csillagtérképet a mintá-
zatokkal! – utasítottam Nellit.
– Csak részleges, navigációs célú csillag-
térképek vannak a helyi adatbázisomban –
mondta a számítógép elragadó, déli tájszó-
lású női hangján, ami Jacket arra késztette,
hogy mosolyogva és felvont szemöldökkel
nézzen rám. – Óhajtja, hogy a Bázis archí-
vumában keressek, vagy küldjek egy letöl-
tési kérelmet a Földre?
– Nellinek nincs csillagtérképe? – kér-
deztem a még mindig mosolygó Jacket.
– Malcolm? Valóban muszáj neked…
– Csak válaszolj a kérdésre!
Megrázta a fejét.
– Nem volt rá valódi igény. Rajta, csa-
pold meg a Bázist, úgyis csak órák kérdése,
és megtalálnak bennünket.
– Komputer, ellenőrizd előbb a Bázist,
csak azután üzenj a Földnek, ha a Bázisnak
nincs mindent átfogó térképe!
– Letöltök egy 3D csillagtérképet a Bázis
adattárából – mondta a számítógép. – Kér-
lek, adj meg egy relatív skálát az újonnan
készített szimulációhoz!
Jackkel együtt figyeltük a lassan forgó
mintázatot a képernyőn, azután vállat von-
va egymásra néztünk.
– Nincs skálánk. Figyeld az arányos
mintázatokat, azután annak megfelelően
állítsd be a skálákat!
– Értettem – nyugtázta a számítógép.
– Informálj minket, ha bármelyik
mintázat több mint hetven százalékban
egyezik!
– Értettem.
Miután a számítógépünk összeköttetést
létesített a Bázissal, több rádióhívást kap-
tunk tőlük, amelyekre nem válaszoltunk.
65
2019.01.23. 1:13:49
 GALAKTIKA
2019. február
Jack hozzákezdett egy egyszerű vacsora
elkészítéséhez, de én nem tudtam megáll-
ni, hogy figyeljem a mintázatokat a képer-
nyőn. Észrevettem, hogy nem mindegyik
gyöngy van párban egy másikkal. Az egye-
dül álló a tömb egyik sarkában helyezke-
dett el, de össze volt kötve a legközelebbi
párral egy közel hatvan centiméter hosszú
vonallal. Akadt másik furcsaság is: egy vo-
nal, ami egy, átlósan az ellenkező sarokban
elhelyezkedő, nagy csoporthoz futott, me-
lyet azonban – mivel a felvételkor a kamera
kissé remeghetett a kezemben – a számító-
gép kis korongként ábrázolt.
Miközben ettünk, többször is megszá-
moltuk a gyöngyöket, és megegyeztünk
abban, hogy tizenhét van a csoportokba
rendezett pontokon kívül.
A képernyő hirtelen megváltozott, az
eredeti mintázatot kék színben, a ráhe-
lyezettet villogó vörös színben jelenítette
meg. A monitor alján elhelyezkedő magya-
rázószöveg szerint a vörösek az „ISMERT
CSILLAGOK” voltak. A pontok valamivel
több mint fele tökéletesen egybeesett, ám
néhány elcsúszott, mindegyik ugyanab-
ban az irányban, de különböző mértékben.
A kék mintázatban a csillagok körülbelül
húsz százalékának nem volt vörös ellen-
párja, és egyetlen vörös pont sem igazodott
a gyöngyökhöz.
– A fenébe! – mormogta Jack. – Ez nem
nagy segítség.
– Komputer! Ha figyelembe veszed az
ismert mozgásokat, és visszafelé haladsz
az időben, van olyan csillag a mi adatbázi-
sunkban, amelyik valamikor a múltban ott
helyezkedett el, ahol a tömbben lévő min-
tázat szerint most pont van?
A számítógép először nem értette meg a
kérést, de miután egyszerűbb kifejezések-
kel elmagyaráztam, megjelent egy szám-
66 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 66
láló a képernyő alján, és a vörös csillagok
elkezdtek a kék pontok felé kúszni. Amikor
a mozgás megállt, a számlálón a következő
kijelzés jelent meg: „Kr. e. 4372”. Hat ki-
vételével, amelynél villogott a „Nyomvonal
ismeretlen” szöveg, az összes elcsúsztatott
vörös csillag egyezésbe került a kékekkel.
Még mindig nem voltak azonban pontok a
gyöngyöknek megfelelő helyeken.
– Affene! Több mint hatezer évvel ez-
előtt – kiáltottam fel.
– De még mindig nem olyan régen, mint
ahogy én reméltem – morogta Jack.
– Komputer! Kijelezted az összes, csil-
lagokra vonatkozó információt, amellyel
rendelkezel? Kérlek, mutasd meg az összes
kvazárt, pulzárt, barna törpét, üstököst,
aszteroidát és galaxist, minden objektu-
mot, amely ezen a mintázaton belül mutat-
kozhat!
– És a fekete lyukakat is – szólt közbe
Jack.
A vörös csillagok sűrűsége közel meg-
kettőződött. Most hat pont helyzete egye-
zett a gyöngyökével.
– Komputer! Mutasd a fekete lyukakat
vagy a szingularitásokat zöld színben!
Tucatnyi zöld pont villogott a képer-
nyőn, közöttük újabb hat, amelyek helyzete
egyezett a gyöngyökével.
– Ez az! – kurjantotta Jack, és széles mo-
sollyal hátradőlt. – Fekete lyukakat hasz-
nálnak az utazáshoz.
– Az is lehetséges, hogy csak kommuni-
kációra vagy valamilyen kapu energiaellá-
tására használják. Komputer! Jelöld meg a
Naprendszert, ha rajta van ezen a térképen!
A sarokban egyedül álló gyöngyhöz leg-
közelebbi csillag mellett megjelent a NAP
szöveg.
– Ejha! – kiáltotta Jack, és felmászott
közvetlenül a képernyő mellé. Rámuta-
2019.01.23. 1:13:49

tott a Földhöz legközelebb elhelyezkedő
gyöngyre. – Itt belépünk egy fekete lyuk-
ba… – végigvitte a vonal mentén az ujját
a következő gyöngyig –, és itt kilépünk,
majd a normális térben elmegyünk eddig
a fekete lyukig…
– Ezek itt túlságosan könnyen hozzáfér-
hetően helyezkednek el – csóváltam meg a
fejem. – Fogadok, hogy mesterségesen lét-
rehozott féregjáratok.
Jack bólintott, és tovább folytatta a
nyomvonalat. Nagy ugrás a fekete lyukak
között a vonal mentén, kisebb szakasz a
következő lyukig, azután egy másik ugrás.
A nyomvonal elvezetett az ellenkező sarok-
ban elhelyezkedő nagy csoportig.
– Központi Főpályaudvar – kacsintott
rám Jack, rákoppintva a csoportra.
– Nos, igazából nincs semmi valóban új
ebben az elképzelésben – dünnyögtem.
e d ve s o lv asóink! esíteni
K olgá l é r t
ag y ö r ö m ünkre sz
N Á R 1 -T Ő
n ök e t , h o gy FEBRU
ö P I K
E D I K A WEBSHO
E ME L K V E I N K RE!
N Y
A J ÁT K IA DÁSÚ KÖ
S
20%
A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 67
20%
25%
GALAKTIKA
2019. február
– Kivéve, hogy ezúttal valóságos!
Tudományos elmém ismét megpróbálta
visszautasítani, hogy elfogadjam a nyil-
vánvalót valóságos lehetőségként, de elta-
szítottam magamtól ezeket a gondolatokat,
és felnevettem:
– Igen, kivéve. Talán.
Néhány percig némán bámultuk a kép-
ernyőt, aztán ráböktem, felálltam, és kezd-
tem felvenni az űrruhámat. – Ismét meg
kell néznem ezt a csoportot.
– A hajnal még ötórányira van – próbált
maradásra bírni Jack.
– Számít az? Most már tudják, hol va-
gyunk.
Húsz perccel később ott álltunk a gyé-
mántkocka tetején a briliánsként csillogó
marsbeli égbolt alatt. Valahol, messze in-
nen, abban a sűrű csillagtömegben másféle
értelmes lények élnek. Ez most már tény,
L 25%-RA
E D VE ZMÉNY
25%
67
2019.01.23. 1:13:51
 GALAKTIKA
2019. február
nem spekuláció. Lenéztünk, bekapcsoltuk
a sisaklámpáinkat, és négykézlábra eresz-
kedtünk.
A gyöngycsoport közel volt a felső sa-
rokhoz, és amikor a fényeink felfedték,
mindketten felsóhajtottunk, majd elnevet-
tük magunkat. Ha a helyes szögből néztük,
akkor a harmincöt gyöngy kört formált
egy középpont vagy csillag körül. Az utolsó
szakasz a „nyomvonalban” egy gyöngyhöz
kapcsolódott a gyűrűben.
A napsütés még nem hatolt be a kanyonba,
amikor utolsó pillantást vetettünk a kocka
alakú gyémánttömbre.
Jack idegesnek látszott, rólam a csukló-
ján lévő számítógép-kijelzőre nézett, az-
után vissza rám.
– Ideges vagyok, Malcolm. Mi lesz, ha
egy másik homokvihar vagy sugárzásri-
asztás jön?
– Ez valóban kockázat, de kettőnk közül
csak nekem van jogosultságom a kommu-
nikációra a Földdel, az én hangomra reagál
a beszédfelismerő rendszer. Ha megyünk,
akkor biztosan megtalálnak bennünket.
Nelli nyomait túlságosan könnyű a levegő-
ből felfedezni.
Jack még mindig nyugtalannak lát-
szott. Biztosítandó, hogy a MarsCorp ne
rejthesse el évekre a felfedezést, amíg
megpróbálják kitalálni a kihasználásá-
nak módját, úgy döntöttünk, hogy mi
magunk közöljük az újságot a Földdel.
Jack keletre megy Nellivel, majd felhívja
a Bázist, és közli velük, hogy engem ke-
res. Ez remélhetően a kanyontól keletre
fókuszálja a kutatást, miközben én nyu-
gat felé megyek, a kommunikációs an-
tennához, amelyik a kráter falán helyez-
kedik el, körülbelül másfél kilométerre
a Bázistól.
68 A Mars gyűrűi
048-068-ledbetter.indd 68
– Ugye bosszant, hogy ezúttal neked kell
fedezned engem? – vigyorogtam Jackre.
Ő nem nevetett, még csak nem is mo-
solygott.
– Ha a nap nagy részében futsz, éppen
napnyugta után érsz a Bázisra. Van nálad
tartalék levegőtartály és víz? – kérdezte
komolyan.
– Igen, mami.
Megragadta a karomat, és megszorí­
totta.
– Hívj, ha bajba kerülnél! És én jövök,
hogy megint kihúzzalak a csávából.
– Na, indulj! – csaptam a vállára.
Jack dél felé indult, hogy azon a végén
hagyja el a kanyont, és elegáns, gazella-
szerűen hosszú lépései másodpercek alatt
kijuttatták a látóteremből. Az én lépése-
im esetlenek voltak, amikor elindultam
a kanyon északi vége felé, de hamarosan
rátaláltam a megfelelő ritmusra. Jack ha-
tározottan még mindig a legjobb marsla-
kó, de én jobb leszek!
Fedina László és Fedina Lídia fordítása
1: Idézet Arthur C. Clarke 2001. Űrodisszeiájából.
William LEDBETTER
Amerikai mérnök és író, 1961-ben született.
Gyermekkorában az űrhajózás bűvöletében élt,
sajnos egészségi állapota nem engedte meg,
hogy maga is erre a pályára lépjen. Helyette
tervezőmérnök lett, és többek közt a Nemzet-
közi Űrállomás fűtőrendszerén dolgozott. Első
írásával 2000-ben jelentkezett a Parchment
Symbols magazin oldalain. Idén jelent meg
bemutatkozó regénye, a Level Five, egyelőre
rendhagyó módon csupán hangoskönyv for-
mátumban. Magyarul a Galaktika 344. számá-
ban olvashattuk egy Nebula-díjas novelláját,
„A hosszú zuhanás” címmel.
2019.01.23. 1:13:51
 GALAKTIKA
2019. február

Galaktika a nagyvilágban
Ezúttal egy olyan kedves olvasónktól kaptunk üdvözlőlapot, aki egyben szerzőnk is. Molnár
Csabáról van szó, A széttört idő legendája című regény és több galaktikás novella írójáról.
Pihenésképpen Új-Zélandon járt, fotója a Tasman-tenger partján, a Piha Beach-i Oroszlán-
sziklán készült, egy maori totem tövében.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 69

069-nagyvilag.indd 69 2019.01.23. 1:13:21

 GALAKTIKA
2019. február

Képregény a
Galaktikában

E
VELYN E. SMITH 1922. július
15-én született New Yorkban. Tu-
dományos-fantasztikus, valamint
misztikus történeteket írt, és ke-
resztrejtvényeket készített.
Az 50-es években rendszeresen jelentek meg
írásai a saját neve alatt. Első, nyomtatásban
megjelent története a „Tea Tray in the Sky” volt a
Galaxy magazinban, 1952 szeptemberében.
Másodjára két hónappal később, a neves
Magazine of Fantasy & Science Fictionben
publikálta „A marslakó és a mágus” című hu-
moros SF-jét, mely Magyarországon 1969-ben,
az Európa könyvkiadó 21 rémes történet című mos romantikus történetet írt, és az Everyday
antológiájában debütált – Borbás Mária szer- Witchcraft című varázsigegyűjtemény is az ő
kesztésében. Az elbeszélést Bart István fordí- nevéhez köthető. Miss Mellville című krimiso-
totta. A  kötet összes illusztrációját az ismert rozata a legismertebb, melyben egy középkorú,
és elismert karikaturista, Hihi, polgári nevén bérgyilkossá avanzsált nő kalandjait meséli el.
Hegedűs István készítette. Evelyn E. Smith 77 éves korában, 2000. július
Az írónő 1960 után már keveset publikált 4-én szülővárosában, New Yorkban hunyt el.
újságokban. Történetei a posztapokaliptikus Képregényváltozatunk forgatókönyvét ha-
szatírától a tudományos-fantasztikumig szinte zánk legnagyobb fantasztikus könyvgyűjtője,
minden témát érintettek – a nemi öntudat prob- fiatalon elhunyt jó barátom: Gross Péter írta.
lematikájával a középpontban –, és valamennyit A szöveget kissé át kellett fazoníroznom.
átszőtte sajátos, egyéni humora. Péter elkövette az alapvető dramaturgiai hibát,
Első regénye, a Perfect Planet (1962) szatíra, hogy feltételezte olvasóiról: ismerik az alap-
mely egy valaha egészségfarmként üzemelő novellát, így fontos információk kimaradtak a
bolygón játszódik, amit most már kizárólag nők narrátori szövegből, de a képregény folyamát
működtetnek. szerencsére ez nem befolyásolta.
Az 1975-ös Unpopular Planet című műve me- A képregény színezetlen változata 2008.
moár: egy olyan férfi visszaemlékezése, aki egy nyarán jelent meg a Füles Bagoly Extrában –
túlnépesedett Föld lakója. Ott űrlények tenyész- Matheika Gábor rajzaival, melyeket most ő is
tik az embereket, és idegen fajok keverednek színezett ki.
egymással – leginkább szexuális értelemben. Jó szórakozást!
SF elbeszélései több gyűjteményes kötetben
jelentek meg. Delphine C. Lyons álnéven szá- Kiss Ferenc
70 Képregény a Galaktikában

070-074-kepregeny.indd 70 2019.01.23. 1:12:57

 GALAKTIKA
2015. április

BOSZORKÁNYSÁG=
TECHNIKA!

BOSZORKÁNYSÁG=
TECHNIKA!

Kapcsolatfelvétel 71

070-074-kepregeny.indd 71 2019.01.23. 1:13:02

 GALAKTIKA
2017. március

72 Képregény a Galaktikában

070-074-kepregeny.indd 72 2019.01.23. 1:13:06

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 73

070-074-kepregeny.indd 73 2019.01.23. 1:13:08

 GALAKTIKA
2017. március

74 Képregény a Galaktikában

070-074-kepregeny.indd 74 2019.01.23. 1:13:10


ÚSZÓ VÁROS
A
Z EMBERISÉG körülbelül
egyharmada él közvetlenül a
tengerpartokon, számukra egyre
nagyobb veszélyt jelent a globális
felmelegedés. A föld milliós partvidéki nagy-
városainak java részénél egy-két méteres víz-
szintemelkedés már óriási problémákat fog
okozni.
A helyzet megoldásaként napjainkban
inkább arra törekednek, hogy gátakkal vá-
lasszák el a városokat a tengertől. Ez sajnos
csak részleges, halogató megoldás. Ha nem
áll meg a vízszintemelkedés, egy idő után
nem lehet a gátakat egyre magasabbra és
magasabbra építeni. Képzeljük el a tenger-
parti metropoliszokat, ahogy 6-8-10 méter
magas börtönfalak veszik körül őket. Pont
az a szépség veszne így el, amiért sokan oda-
költöztek.
Ez azonban nem lehet megoldás már csak
azért sem, mert egy kikötővárost nem lehet
falakkal elzárni a tengertől. Ahogy a vízszint
emelkedik, úgy kell mind magasabbra emel-
ni a mólókat is. Ráadásul gondoljunk csak
New Orleans katasztrófájára. Hiába védték
a várost magas gátak, amikor egy helyen át-
szakadt, a beömlő víz hátulról árasztotta el a
mélyen fekvő területeket.
Újabban merült fel annak a lehetősége is,
hogy a városoknak a továbbiakban inkább
a víz felé, pontosabban fölé kellene terjesz-
kedni. Hatalmas úszó platformokra építenék
a jövő lakónegyedeit, Velence egyfajta úszó
változatai lennének. Az elképzelésnek már
van némi múltja, gondoljunk csak a lakó-
hajókra, de például Hollandiában a veszé-
lyeztetett területeken már olyan házakat is
A jövő otthona
075-jovo.indd 75
GALAKTIKA
2019. február
építenek, amelyek árvíz esetén felemelked-
hetnek alapjukról, és bizonyos fokig szaba-
don lebeghetnek.
Egy ilyen úszó lakónegyed számos tech-
nikai kérdést vet fel. Szép időben nincs vele
gond, úszik a vízen, ha nő a tengerszint,
vele  együtt emelkedik. De a hullámzásra
hogy reagál ez a platform? Ha kisebb ele-
mekből áll, akkor azok egymáshoz képest
elmozdulhatnak, s ettől érezhetően ringani
fog. Ez sok embernek nem tetszik. Hatalmas,
mereven összekapcsolt platform esetén ez a
probléma nem, vagy csak sokkal csekélyebb
mértékben jelentkezik. Viszont a hullámok
erejét akkor ennek a merev szerkezetnek kell
elnyelnie, ami nem elhanyagolhatóan káro-
síthatja a szerkezetet. Mi történik továbbá egy
hatalmas vihar vagy egy hurrikán esetében?
Az akár 10-12 méteres hullámoknak hogy áll
ellen egy ilyen szerkezet? És nem feledkez-
hetünk meg a korrózióról sem. Egy hajó sem
örökéletű, hogyan cserélnek ki egy úszó város
alatt tönkrement platformot? Mert egy várost
nem lehet 30-40 évre tervezni.
Kovács „Tücsi” Mihály
75
2019.01.23. 1:12:41
 GALAKTIKA
2019. február
S
LDO
ZSO ER
PÉsTszerző Toochee
A halál előtt
díja
V
AN, AMIKOR az embert kiveti
magából az ágy. Szó szerint kiveti.
A hirtelen csapásra, majd a földre
esésre ébredni akkor is szörnyű,
ha mindez csak egyharmad gravitáció mellett
történik. Mindössze egy ezredmásodperc kell
ahhoz, hogy az agy egy csupán borsónyi része
vegye át a test irányítását. Az elme nehezen tér
magához az álomból, de a tudattalan legősibb
területein készen álló, évmilliók óta belénk kó-
dolt „harcolj vagy menekülj” ösztön cselekvésre
serkenti a testet. A tudat kétségbeesve próbál
utat találni a valósághoz, mozgása koordinálat-
lan, egyszerre ütne és védekezne.
Ma már tudom, hogy ez volt az a pillanat,
amikor minden elkezdődött. Vagy csak a vég-
zetes fordulópont? Ahogy nézzük. De ekkor
változott meg minden.
Lassan eszméltem az álmomból. Először
csak azt éreztem, hogy a kemény padlón fek-
szem, és fáj a karom, vállam. Tisztuló tudatom
76 A halál előtt
076-083-toochee.indd 76
A legszorultabb
helyzetből is
megtalálható a kiút,
csak nem mindegy,
milyen áron.
már felfogta a villogó vörös fény és a vészjelzők
vijjogásának értelmét. Ha egy gyerek úgy nő
fel, hogy körülötte mindenhol halálos veszély
fenyeget, gyorsan megtanulja, mi ilyenkor a
teendő. Hamarabb megtanítják erre, mint szé-
pen enni.
Feltápászkodtam az ágyra támaszkodva, és
szemem azonnal a monitort kereste. A rettegő
ébredést nem enyhítették a villogó vörös kijelző
alatt világító, megnyugtató zöld állapotjelzések.
A szoba ép, a folyosó is, a környező helyiségek
is. De távolabb baj van, komoly baj. Gyakran
van vészgyakorlat, ez azonban nem az. Éjszaka
nincs gyakorlat, pontosabban így, hajnalban.
Nagyapámnak lassabban sikerült feltá-
pászkodnia. Láttam, hogy ő gyorsabban ma-
gához tért, mindig is panaszkodott rá, hogy
megöregedve felületesebben alszik. De ő is
kiesett az ágyból, és egy hetvenéves testet ez
jobban megvisel. Már régóta az orvosi létesít-
ményből nyíló kis szobában aludtunk. Nagy-
2019.01.23. 1:12:31

apám, aki a bázis vezető orvosa volt, jobban
érezte itt magát. Én pedig jobban éreztem
magam az ő társaságában.
Odaugrottam hozzá, segítettem felülni az
ágyra. Hiába mondogatta sokszor, hogy a marsi
élet legnagyobb előnye: a kisebb gravitáció kí-
méli az ízületeket, most fájósan tapogatta térdét
és könyökét. Megsimogatta a fejemet, de köz-
ben már ő is a monitort leste.
Először még én nyugtattam, hogy minden
rendben. Ő azonban már indult is. Kértem,
hogy vigyen megával, de megrázta a fejét. Amíg
nem tudja pontosan, mi a helyzet, biztonságban
akar tudni.
Szótlanul bólintottam. Nagyapa reflexszerű-
en felkapta a táskát, füttyentett az egészségügyi
asszisztens drónnak, és a nyomában guruló
géppel együtt eltűnt az azonnal záródó bizton-
sági ajtó mögött.
Nemsokára elhagyhattam a szobát. A ve-
zérlő felé futottam. Vagyis inkább csak oson-
tam a fal mellett. Mindenki rohangált, kiabált,
tudtam, ilyenkor jobb, ha meghúzom magam.
Besomfordáltam a vezérlőbe, és elbújtam az
egyik asztal alá. Ez volt az egyik kedvenc zu-
gom, itt nem zavartam senkit, és nagyon észre
sem vettek.
Az emberek ki-be rohangáltak, a kiabálás és
hangzavar csak lassan csillapodott. Lassan ki-
hámoztam a szavakból, hogy mi történt.
Aznapra vártuk az utánpótlás-űrhajót a
Földről. Ez mindig nagy esemény, új dolgok ér-
keztek, élelem, ruházat, gépek, pótalkatrészek,
és némi csemege is. Ilyenkor utána mindig jobb
volt az étel, újra működtek az elromlott beren-
dezések, általában többet és finomabbat ettünk.
Szóval minden kicsit szebb lett.
A nagyapám úgy tanította, egy átlagos űr-
hajó huszonhétszeres hangsebességgel érkezik
meg a Marshoz. Azután, bármilyen híg is a lég-
kör, abban fékeződik le kétszeres hangsebesség-
re. Akkor kinyitja a szuperszonikus ejtőernyőit,
A halál előtt
076-083-toochee.indd 77
GALAKTIKA
2019. február
és tovább lassulva éri el a felszínt. Ilyenkor a
személyzet beül a vontatóba, elmegy a szállít-
mányért, és a bázishoz fuvarozza. A konténert
hozzácsatolják az állomáshoz, szép lassan min-
dent kipakolnak, majd végül a kiürült tartály-
ból egy újabb helyiség lesz.
Ez így működött normál esetben. Csakhogy
aznap rosszul alakultak a dolgok. Nagyon ros�-
szul. Nem nyíltak ki az ejtőernyők, és a konté-
ner lezuhant. De nem az utánpótlás elvesztése
volt az igazi katasztrófa. Az űrhajó közvetlenül
a bázis mellett csapódott be, ez okozta a ren-
gést, ami miatt kiestünk az ágyból. A szanaszét
repülő roncsok és sziklák becsapódtak a léte-
sítményeinkbe. Ahogy hallgatóztam, percről
percre nőtt a kár. Megsérültek a napelemek, az
oxigéntermelő bioreaktorok, a növényfarmok
is. Alig maradt olyan részleg, amelyben ne esett
volna kár. Szerencsére a föld alatti szállások leg-
többje biztonságban volt.
A bázis nagy része leállt, mindenki azon dol-
gozott, hogy elhárítsák az azonnali vészhely-
zeteket, megszüntessék a levegő elszivárgását,
mentsék az algatelepeket és a növényeket.
Régen történt, kevés marad meg egy hatéves
fiú emlékeiből. Jó, nagyapám szerint tizenegy
éves fiú voltam. Ő nem akart marsi években
számolni, ragaszkodott hozzá, hogy földi lép-
tékkel mérje az idő múlását. Én csak örültem
neki, mert így csaknem kétszer annyi szüle-
tésnapom volt, kétszer annyi ajándék, kétszer
annyi torta.
Nem sokat tudtam a Földről, én már a Mar-
son születtem. Anyám korán meghalt, apám a
bázis parancsnokaként éjjel-nappal dolgozott.
Ami időt csak lehetett, a nagyapámmal töltöt-
tem. Én már marsi voltam, az utánpótláson
kívül semmi sem kötött a Földhöz. Itt még a
levegő sem olyan, mint ott. Biztonsági okokból
akkora a légnyomás, mint a Földön háromezer
méter magasban.
77
2019.01.23. 1:12:31
 GALAKTIKA
2019. február
Szinte mindent a nagyapámtól tanultam.
Először is a legfontosabbat, a túlélést. Hogy a
zsilipeken túl nincs oxigén, hogy a kinti légkör
olyan híg, mintha nem is lenne. Hogy a Nap
igazi gyilkos, mert a bolygónak nincs mágneses
tere, ami megvédene a veszélyes napszéltől és a
kozmikus sugárzástól. Hogy a vitaminok miatt
kell a szoláriumba feküdnöm, mert az ózon és
a légkör hiánya miatt a valódi Nap percek alatt
halálra égetne. Hogy odakinn minden olyan
száraz, mint a púder, és a legforróbb napokon
sem olvad el odakinn a jég. Hogy ezért élünk
a föld alatt, ősi magmacsövekben, amelyeket
millió évekkel ezelőtt hozott létre a vulkánból
kihömpölygő láva. Már akkor sem értettem,
miért akarnak emberek ilyen rémes helyre jön-
ni. Itt dolgozni, lakni, élni?
Nagyapám az egyik első telepes volt. Mesél-
te nekem, hogy kapott még a Földön marsi ki-
képzést a Halál-völgyben, ahol a táj olyan, mint
itt, de mégsem az igazi, mert 50 fok meleg van.
Vagy hogyan tesztelték magukat az Atacama si-
vatagban ahol évszázadok óta szinte nem esett
eső, és életnek semmi nyoma. Elmesélte, ahogy
elhagyta a Földet. Ahogy kinézett az űrhajó ab-
lakán, három nap után már kicsi volt a bolygó,
egy hét után már csak az egyik világító pont a
sok közül. Utána már csupán a sötétség, hosszú
hónapokon keresztül. Az összezártság fásult-
sága, amely csak az állandó munka miatt nem
hatalmasodott el. Amíg végül meg nem látták
a Marsot.
Amikor ideértek, éppen hatalmas homok-
vihar tombolt. Szinte az egész bolygót ellepte.
Napokig nézte az űrhajó ablakából. Azután
egyszer csak feltűnt három furcsa, ragyás folt
a kavargó homokban. A Mars három legmaga-
sabb vulkánjának csúcsa.
Mesélte, hogy itt minden más. Még a por-
vihar is. A Földön pusztítani képes, de itt a
Marson olyan, mint a füst. Hihetetlenül apró és
finom. Itt még a legerősebb porvihar is olyan,
78 A halál előtt
076-083-toochee.indd 78
mint a Földön egy fuvallat. De a finom por
mindent belep, mindenhová bejut, mérgező, és
tönkreteszi a tüdőt.
Nekem mégis ez volt az otthonom. Néhány
száz négyzetméternyi, műanyagból és fémből
készült konténervilág, az összekötő folyosók. És
természetesen a barlangok. Hatalmas föld alatti
üregek, amelyeket valaha láva töltött ki, kérge
megszilárdult, és csak egy cső maradt utána.
Ezeket a csöveket újabb és újabb réteg láva borí-
totta be, így alakult ki egy természetes védelem
a kinti hideg, a mérgező légkör és a sugárzás
ellen. A telepeseknek nem kellett mást csinálni,
mint a helyi port felhasználva légzáró vakolat-
tal megerősíteni a falakat. Így éltünk föld alatt,
mesterséges fényben, mesterséges légkörben.
Nekem ez a természetes.
Nagyapám szavaiból megértettem, hogy
minden valaminek az oka, minden valamiért
van. Elmesélte, hogy azért élünk az egyenlítő
táján, mert itt a legmelegebb az idő. Még akkor
is, ha itt egy nyári nap olyan, mint a Földön az
Antarktiszon egy téli. És nem baj, hogy egy
vulkánon élünk, mert már évmilliókkal ezelőtt
kialudt. Viszont a barlangok védelmet biztosí-
tanak nekünk.
Orvosi szakértelmére csak ritkán volt szük-
ség. Emellett azonban minden mást csinált.
Kutatásokat végzett, felfedező utakra ment,
vigyázott a bioreaktor algáira, hogy mindig
legyen elég oxigén. Kertészkedett, hogy ne le-
gyünk híján élelemnek, és a növények nyeljék
el a levegőből a szén-dioxidot. De ha kellett, pa-
kolt és betonozott is. Még a villanyszereléshez
is értett.
Amikor csak lehetett, vele töltöttem az időt.
Elkísértem mindenhova, segítettem neki min-
denben. És ő közben csak mesélt, mesélt, me-
sélt. Akkor még nem tudtam, de a történeteiből
többet tanultam, mintha iskolába jártam volna.
Ő mesélte, hogy egy tizenöt kilométer magas
vulkán oldalában élünk. De ez sem a legmaga-
2019.01.23. 1:12:31

sabb, az Olympus Mons, az bizony 25 kilomé-
teres. Ám olyan hatalmas és lapos, ha az olda-
lán gyalogolnánk, szinte észre sem vennénk az
emelkedőt. Ráadásul a mi vulkánunk is majd-
nem olyan magas, mert egy olyan területen
fekszik, amely tíz kilométerre kidomborodik a
bolygóból. Szóval tudta, hogy kell mesélni. Tud-
ta, hogy kell az érdeklődést fenntartani, hogy
csak arra várjak, mikor folytatja.
Mindig lenyűgözött, amikor latinul mon-
dott valamit. Általában csak betegségek nevét,
mégis elvarázsolt ez a különös, dallamos nyelv.
Bár a bázis legénysége több országból szárma-
zott, szép lassan az angol nemcsak a fő nyelv,
hanem az egyetlen lett. A többi szép lassan
kikopott a használatból. Ezért is volt furcsa és
érdekes hallgatni egy olyan nyelvet, ami nem-
csak itt gyökértelen, de már a Földön is kihalt.
Nagyapám azt mondta, ugyan nincs szüksége
rá, de mivel megtanulta, nem akarja elfelejteni.
Ezért hajtogatott előszeretettel latin mondáso-
kat. Némelyiket én is megtanultam, másokat a
számítógép segítségével fordítottam le. Különös
élmény volt rátalálni ezeknek a szavaknak a tit-
kos értelmére.
Sok mindent nem értettem, vagy nagyon
furcsa volt. Például hogy a nap, az a födi nap,
a sol, az a marsi. Csak fél óra a különbség, de
emiatt két számlapja volt minden órának. Hogy
itt egy év csaknem kétszer olyan hosszú, mint
a Földön. Nem értettem, hogyan lehet sűrűbb
a levegő, nehezebb az ember. Aztán nagyapám
rám rakott egy zsák cementet, és rögtön rájöt-
tem, hogy nem is rossz a marsi gravitáció.
De amit nem tudtam fölfogni, az a víz. Sok
víz. Folyó. Tenger. Hogy a Földön a szárazföld
akkora, mint itt az egész bolygó. És mellette van
még bő kétszer annyi vízfelület is. A legtöbb
víz, amit láttam, az a bioreaktorok vízforgató-
jának nagy tartálya. De hogy milyen lehet, ha
nem is látom a túlsó partját, ehhez kevés volt a
film a Földről. Legalább az esőt el tudtam kép-
A halál előtt
076-083-toochee.indd 79
GALAKTIKA
2019. február
zelni. A zuhany alatt. Mert itt a bolygón vagy
kétmilliárd éve nem esett.
Bármilyen jól éreztem is magam a nagy-
apámmal, nem volt boldog a gyermekkorom.
Nehéz volt az élet. Állandó harc a túlélésért.
Mindig mindennek működnie kellett, külön-
ben mindannyiunk élete került veszélybe. Ez
a feszültség nyomot hagyott az embereken.
Gyerek is csak néhány volt, ráadásul különbö-
ző korú. Ma már tudom, nem volt értelme itt
gyermeket vállalni. Fogalmam sincs, én miért
születtem.
Azzal az álommal jöttek ide, hogy kolóniát
alapítanak a Marson. Hogy az ember terjesz-
kedjen, mert az emberiség bölcsője a Föld, de
nem élhetünk örökké a bölcsőben. De ez csak
ostoba önámítás volt. Egy kolónia értelme nem
csak az, hogy létezik. Egy kolóniának működ-
nie kell, a benne élőknek normális életet élni.
De ha állandó az élethalálharc, ha igazából nem
fejlődünk, csak a fennmaradásért küzdünk, az
nem kolónia. Az csupán egy kísérleti telep.
A bolygó foglya voltam. Vagy inkább a bá-
zisé? Nem is tudom. A bázison kívülre csak
nagyon-nagyon ritkán mehettem. Egyszerűen
túl veszélyes volt, senki nem vállalta a kocká-
zatot. Néha a nagy marsjáróval elkísérhettem
nagyapámat. Kerekeken gördülő, jókora doboz
volt, ami megvédett a sugárzástól, a hidegtől
és minden mástól. De ki nem léphettem belő-
le. Gyerekszkafander ugyanis nem volt. Alig
vártam, hogy megnőjek, és felvehessem a leg-
kisebb méretet.
Itt nem lehet sokáig gyerek egy gyerek. A kö-
rülmények arra kényszerítenek, hogy korán fel-
nőjünk. Mintha a Földön visszaléptünk volna
kétszáz évet a viktoriánus korba, mikor nem
létezett sem gyerekkor, sem iskola, kis felnőtt-
ként kellett kezdeni az életet.
A katasztrófa után nagyon nehéz lett minden.
Az elkövetkező időkből nem sokra emlékszem.
79
2019.01.23. 1:12:31
 GALAKTIKA
2019. február
A bázis vészüzemmódban működött, nem volt
szórakozás, tanulás, csak munka, munka és
munka. Mindenki fáradt volt, kialvatlan, rossz-
kedvű, ideges, és ilyenkor én sosem lehettem jó
helyen. Mindenhonnan csak elzavartak. Ezért
egy idő után szinte már ki sem mozdultam a
szobámból. Feküdtem az ágyamban a meleg
takarók alatt, és videókat néztem a Földről. Er-
ről a távoli, számomra elérhetetlen helyről, ahol
mindenhol van levegő, rengeteg a víz, hideg
csak télen vagy a sarkokon van. Ahol nem kel-
lene fémdobozokban és a föld alatt élnem, ahol
bármikor kifuthatnék a szabad ég alá. Ahol ta-
lán még biciklizhetnék is.
Néha csendesen sírtam, mert tudtam, hogy
ez csak ábránd. Soha nem láthatom a Földet.
Nem azért, mert űrhajó vissza sohasem megy,
hiszen időnként egy-egy szállítmány útnak
indul az anyabolygóra. Akik azonban itt él-
nek, azoknak a teste már alkalmazkodott a
Marshoz. Sosem tudnának visszaszokni a földi
gravitációhoz. Én itt születtem, minden sejtem
a marsi szabályok szerint él. Az egyharmad
gravitáció megváltoztatja az embert. Véko-
nyabb lesz, magasabb, én már akkor egy fejjel
magasabb voltam nagyapámnál. A szívem, az
izmaim, a tüdőm ehhez a bolygóhoz alkalmaz-
kodtak. A Föld engem megölne.
Nem maradt más, mint az olvasás és a fil-
mek. Elmenekültem az álmaimba a rémisztő
valóság elől. De máig emlékszem, legjobban
a nagyapámmal elmaradt beszélgetések hiá-
nyoztak.
Végül eljött az a nap, amit soha nem fogok
elfelejteni. Ekkor már eltelt néhány hét a ka-
tasztrófa óta, és a helyzet nem sokat javult.
A  bázis élt, de csak épphogy. A napelemek
nagy része tönkrement, kevés volt az ener-
gia. És ha az kevés, akkor mindenből kevés
van. Kevesebb a fény és nincs elég fűtés. Ke-
vés az oxigén, mert nem elegendő a fény a
80 A halál előtt
076-083-toochee.indd 80
bioreaktorok algáinak. Kevés az élelem, mert
fény nélkül a növények sem nőnek. Ekkor
már naponta csak kétszer ettünk, akkor is
keveset. Mindenki lefogyott. A légkör komor
volt és végletekig feszült.
Aznap hívta össze apám a tanácskozást.
Engem nem akartak beengedni, de jóval ko-
rábban beosontam, és elbújtam szokott he-
lyemre. Nem vettek észre.
Szokatlanul csendes volt mindenki. Apám
kezdett beszélni, száraz, rekedt hangon, szin-
te alig halottam. Csak sorolta, hogy ez nem
működik, az nem működik, más csupán tö-
redék kapacitásán teljesít. Ennél többet már
nem tudnak kihozni a sérült rendszerekből.
Az utánpótlásra még sokat kell várni.
Hirtelen elhallgatott, krákogott kettőt,
majd csak annyit mondott, az összes lefutta-
tott szimuláció szerint nincs esélyünk a túl-
élésre. Mielőtt ideér az űrhajó, meghalunk.
Rémület markolt a szívembe. Akkora lett a
teremben a csönd, hogy még az én ziháláso-
mat is meghallották. Apám benézett az asztal
alá, komor arca még jobban elfelhősödött, és
kizavart a teremből. Nagyapámra néztem, de
ő csak maga elé bámult. Sírva szaladtam el,
és meg sem álltam a szobánkig. Bebújtam a
takarók alá, és hangosan zokogtam. Állandó
életveszélyben éltem, de a halál érintését csak
most éreztem először. Soha nem voltam még
ennyire rémült.
Nem tudom mennyi idő telhetett el ott a
rémséges sötétségben. De egyszer csak nyílt
az ajtó, lépéseket hallottam. Valaki leült mel-
lém, és a takarón keresztül megsimogatta a
fejemet. Kikukucskáltam, és nagyapám ült
az ágy végén. A karjába vetettem magam, és
görcsösen zokogtam. Ő csak halkan csitított,
nyugtatott. Én rettegve nyögtem, hogy mind
meg fogunk halni. Felemelte a fejem, mélyen
a szemembe nézett, és határozottan mondta:
nem, te nem fogsz meghalni. Reménykedve
2019.01.23. 1:12:31

néztem a szemébe, és ő folytatta, hogy mégis
találtak egy megoldást, és megmenekül a bá-
zis. Boldogan öleltem át, és most már öröm-
könnyek potyogtak a szememből. Ott alud-
tam el a vállán.
Mikor felébredtem, egyedül voltam. Az
órára néztem, lassan alkonyodott. A bázis
nyugati ablakához futottam. Nagyapámat
szokás szerint ott találtam; lótuszülésben, le-
hunyt szemmel, békésen várta a naplementét.
A Mars az ablakon kívül lehangolóan egysí-
kú, mindennek hasonló a színe: narancssárga
ég, rozsdás talaj, a távolban vörösesbarna he-
gyek. Talán éppen ezért az állomáson minden
kék, zöld, arany és napsárga. Bár én is csak
onnan tudom, hogy nagyapám mesélte, a Föl-
dön ilyen színe van a Napnak. Sokszor ültem
itt az ölében, mindig mesélt, mesélve tanított,
és én ittam a szavait. Akkor még nem értet-
tem az összehasonlításokban rejlő bánatot, a
fájdalmat az elvesztett szülőbolygó iránt. So-
káig tartott, amíg megértettem, hiányzik neki
a kék ég. A Mars ege borostyánszínű, de al-
konyatkor a lenyugvó nap gyenge fénye kékké
festi a horizontot. Pár pillanat nosztalgia egy
elvesztett világ után.
Leültem mellé, és megszorítottam a kezét.
A  nap a horizonthoz ért, az ég elkékült, de
nagyapám mégsem nyitotta ki a szemét. Így
ültünk percekig némán.
Sosem szokott egyszerre összegyűlni min-
denki, még a fontos tanácskozásokon sem. Az
egyetlen kivétel a karácsony. Itt igazán senki
sem vallásos, bár nagyapa azt mondta, a ne-
héz körülmények között élők sokszor a hithez
fordulnak. Veszélyes életünk ellenére ez még-
is csupán egyszerű közös ünnep volt. Minden
vallás és hit nélkül, a szeretet és összetartozás
ünnepe. Nagyapa egyszer viccesen azt mond-
ta, az istenek a Földön maradtak.
Azon a napon azonban szokatlan dolog
történt. Ott volt a vacsoránál mindenki. Az
A halál előtt
076-083-toochee.indd 81
GALAKTIKA
2019. február
asztalon a megszokott, fájóan kevés, kiporció-
zott vacsora. Ami rögtön szemet szúrt, hogy a
főhely üres volt. Amikor beléptünk, minden-
ki felállt. Fájó volt a csend, néhányan nagy-
apát figyelték, de a többség inkább csak maga
elé nézett. Nagyapa leült a főhelyre, utána
mindenki más is letelepedett, nekem csupán
az asztal végén jutott hely. Nagyapám súgott
valamit a mellette ülőnek, aki csendesen bó-
lintott, felállt, és odajött hozzám. Nagyapám
az ujjával intett, hogy üljek mellé. Én boldo-
gan szaladtam át az asztal másik felére.
Ez a vacsora nagyon csendes volt. Csak a
háttérben szólt valami zene, de elmaradt a
szokásos csevegés. Mindenki a tányérját néz-
te, és gyorsan eltűnt az a pár falat. Nagyapám
is megevett mindent, ivott rá néhány kortyot.
Felállt, elnézést kért mindenkitől, mondván,
neki most dolga van. Kézen fogott, és együtt
mentünk ki az étkezőből. Csendben becsu-
kódott mögöttünk az ajtó. Visszasétáltunk az
orvosi részlegbe. Nagyapám nem szólt sem-
mit, csak elpakolt néhány dolgot, elrendezett
ezt-azt.
Odalépett hozzám.
– Ideje lefeküdnöd.
– Ma nem mesélsz? – Kérdeztem.
Rám nézett, és szomorúan megrázta a fejét.
– Legalább egy latin mondást! – kérleltem
tovább.
Kinézett az éjszakába, elgondolkozott,
majd megszólalt.
– Ante obitum. Nemo ante obitum beatus.
– Ez mit jelent?
– Most nem fontos. Majd egyszer megfejted.
Átölelt, szorosan, mintha nem is akarna
elengedni. Majd mégis elengedett, és felállt.
Csókot nyomott az arcomra, majd kiment.
Nem tudtam elaludni. Felkeltem, odamen-
tem a fordítóhoz, és beütöttem: „ante obitum”.
Azonnal megjelent a fordítás: „a halál
előtt”.
81
2019.01.23. 1:12:31
 GALAKTIKA
2019. február
Ijedten néztem a képernyőre. Begépeltem
az egészet: „Nemo ante obitum beatus.”
Rideg fehér betűk égtek a retinámra: „Sen-
ki sem boldog a halála előtt.”
Szörnyű sejtésem támadt. Olyan rémisz-
tő gondolat szorította össze a torkomat, hogy
majdnem megfulladtam. Kirohantam a szobá-
ból nagyapa után.
Az ajtó előtt apámba botlottam. Egy széken
ült magába roskadva. Hirtelen elkapott, nem
engedett tovább, magához szorított, és rázta a
zokogás. Akkor hirtelen megértettem mindent.
Nincs mit beszélni a következő napokról, hetek-
ről. Eltelt néhány év, amíg megnézhettem, meg
mertem nézni a filmet. A bázis belső kamerái
mindent rögzítenek. Nagyapám halálát is.
Gondosan megtervezte. Elment az egyik
hátsó, ritkán használt zsilipbe. Levetkőzött,
ruháit gondosan összehajtotta. Csupán egy
ágyékkötő maradt rajta, amit jógázás közben
szokott viselni. Megnyomott néhány gombot a
fali panelon, majd lekuporodott a leterített ta-
karóra. Elhelyezkedett kedvenc lótuszülésében,
felvett egy gázmaszkot, kezét a térdére fektette,
a falnak vetette fejét, és lehunyta a szemét.
Nem tudni, mikor halt meg. Akkurátus em-
ber volt, mindent eltervezett. Még halálában is
takarékoskodott, és nem adott be halálos adag
gyógyszert magának. Szén-monoxidot lélegzett
be. Ez a színtelen, szagtalan, észrevehetetlen
gáz sokkal erősebben kötődik a vér hemoglo-
binjához, mint az oxigén, így megakadályozza,
hogy a vér oxigént szállítson. Kevés is elég, má-
sodpercek alatt bekövetkezik az eszméletvesz-
tés. Csendben, békésen átaludt a halálba.
A zsilipben leállította a fűtést, de a légnyo-
más normális maradt. Így teste megfagyott, ám
annak víztartalma nem tudott felforrni, mint
odakint tette volna. Akárcsak ha elaludt volna.
Mint mondtam, gondosan megtervezett
mindent. Az utolsó útját is. Nem engedte, hogy
82 A halál előtt
076-083-toochee.indd 82
elkísérjék, az energiapocséklás. Két ember óva-
tosan feltette a holttestet egy szállítóra, és elin-
dultak vele a vulkán csúcsa felé.
Egy közeli barlang mellett álltak meg.
Eónokkal ezelőtt ezt is a vulkáni láva alakí-
totta ki, de egyben különbözött minden más
barlangtól. Valamikor régen a vulkán melege
felolvasztotta a talajban rejtőző vizet, amely a
felszínre törve csodás képződményeket hozott
létre. Az oldott ásványi anyagok kicsapódtak,
és oszlopokat, csöveket építettek, színpompás
mázzal vonták be a falakat. Itt helyezték a testet
örök nyugalomra.
A bázis végül megmenekült. Mindenki túlél-
te, csonttá fogyva, összeaszalódva, de túléltük.
Egyetlen ember létezése. Csupán ennyi volt a
határ élet és halál között. Azt mondták, nagy-
apám feláldozta magát, hogy mi túléljük. De én
tudtam, hogy értem tette. Csakis értem.
Azóta már többször ellátogattam a barlang-
ba. Egy ideje minden évben eljövök. Természe-
tesen földi évben számolva. Ez a legkevesebb,
amit megtehetek.
Nagyapám teste középen, ez a hely lett az ő
önfeláldozásának a temploma. Ott ül lótusz-
ülésben, mintha csak aludna. És én néha szinte
vágyat érzek, hogy újra az ölébe kuporodjak.
Hátha felébred, hogy ismét mesélni kezdjen.
Toochee
Sokoldalú tudományos szerkesztőnk, Kovács
„Tücsi” Mihály jó ideje ír már elbeszéléseket is. Az
első még 14 évesen került ki a keze alól, és – ál-
lítása szerint – élete legjobb honoráriumát kapta
érte, az irodalom jelest. A 90-es évek második fe-
lében az X-Magazin lapjain jelentek meg novellái,
melyek közül az utolsó, „A vezeklés” című Zsoldos
Péter-díjat is nyert. Az új Galaktika rendszeresen
közli írásait, legutóbb a 337. számban jelent meg
egy elbeszélése, „A Hawking-parti”. Önálló novel-
láskötete A tömeg bölcsessége címmel jelent meg
2017-ben.
R
2019.01.23. 1:12:31
 AHOL A HÁBORÚS FILMEKGALAKTIKA
VÉGET 2019. február

ÉRNEK, OTT KEZDŐDIK JOE

HALDEMAN „ÖRÖK” TRILÓGIÁJA!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ FEBRUÁR 1-JÉTŐL 28-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség! R E N D E L D M E G I T T: W Welőtt
A halál W . G A L A K T I K A B O LT. H U
83

076-083-toochee.indd 83 2019.01.23. 1:12:40

-30
 GALAKTIKA
2019. február
Mint egy sci-fi horror
A
Z EMBERISÉG nagyon sokfé-
leképpen ártott a környezetének.
A környezeti rombolás egyik
rejtett oka civilizációnk terjesz-
kedése. A Föld felfedezése és gyarmatosítása
során nemcsak mi jutottunk el távoli helyek-
re, hanem a velünk együtt élő kártevők is,
melyek aztán természetes ellenség hiányában
rendkívüli mértékben elszaporodtak, és óriá-
si környezeti kárt okoztak. Különösen jelen-
tős ez a probléma az elzárt kisebb szigeteken,
amelyek teljes ökoszisztémáját felboríthatják
a kártevők.
Tökéletes példa rá az Atlanti-óceán déli
részén elterülő Gough-sziget. Az Egyesült Ki-
rályság fennhatósága alá tartozó Tristan da
Cunha szigetcsoport tagja, több mint tízmil-
lió tengeri madárnak ad otthont. Az egereket
még a 19. században hozták be magukkal a
tengerészek a vulkanikus eredetű szigetre.
Természetes ellenség híján a rágcsálók elsza-
porodtak a mindössze 91 négyzetkilométeres
földterületen.
Egy ilyen ökológiai krízis egyéb követ-
kezménnyel is jár. A szűkös táplálékforrások
84 Zöld jövő
084-085-zold.indd 84
miatt megváltozhatnak az étkezési szokások.
A rágcsálóból így lesz ragadozó. A táplálék
csökkenésével az egerek elkezdték megenni
a szigeten fészkelő madarak tojásait és fióká-
it. Az itteni tengeri madarak nagy része kis
termetű, és odúkban fészkel. Az apró fiókák
viszonylag könnyű prédát jelentenek az ege-
rek számára. A megváltozott életmód és a
bőséges táplálék eredményeként megnőtt a
rágcsálók testmérete is, csaknem másfélszer
akkorák már, mint a házi egerek.
Mára a veszély akkora, hogy a rágcsálók
akár ki is pusztíthatják a területen honos
ritka madárfajok egy részét. A nagyra nőtt
egerek immár az összes tengeri madár, köz-
tük a méretesebb, Tristan da Cunha szigete-
ki albatrosz vagy atlanti albatrosz fiókáit is
megtámadják. A rágcsálók mintegy kétmillió
fiókával végeznek évente. A veszélyeztetett fa-
jok akár el is tűnhetnek a szigetről a követke-
ző évtizedekben.
A helyzet orvoslására Tristan da Cunha
kormánya és az angol Királyi Madárvédelmi
Társaság közösen dolgozott ki egy tervet az
egerek teljes kipusztítására. A 2020-ra ter-
vezett művelet keretében két
helikopterrel fognak szétszór-
ni olyan mérgező gabonago-
lyócskákat a szigeten, amelyek
24 órán belül végeznek a rág-
csálókkal. A módszer nem új,
a világ csaknem 700 szigetén
hajtanak végre ilyen művele-
teket az invazív fajok kiirtása
érdekében. A szakértők sze-
rint ez a kipróbált módszer a
Gough-szigeten is megoldhatja
a problémát.
2019.01.23. 1:12:11

Nem csak az ember
okozott már felmelegedést
A
HUSZONEGYEDIK század
legnagyobb kihívása az emberi-
séggel szemben a globális felme-
legedés. Sajnos a nemtörődömség
és a pillanatnyi érdekek miatt sikerült vész-
helyzet közeli állapotba hoznunk a Földet.
De nem az emberi faj az első, amely az egész
bolygóra kiható változást okozott.
Egy új kutatás eredményei szerint maga
az evolúció, pontosabban az első állatok
evolúciója okozott globális felmelegedést a
Földön. Mindez több mint félmilliárd évvel
ezelőtt történt. Azt már régóta tudjuk, hogy
akkoriban bekövetkezett egy globális felme-
legedés, de azt nem, hogy ennek mi lehetett
az oka.
Egy új elmélet szerint amikor mintegy
520-540 millió évvel ezelőtt az óceánban ki-
alakult az állati élet, elkezdődött a tengerfe-
néken a szerves anyagok lebomlása is. Emiatt
a légkörben megnőtt a szén-dioxid mennyisé-
ge, és ugyanakkor csökkent az oxigén szintje.
A következő 100 millió év komoly kihívás elé
állította az állatvilágot a globális felmelegedés
hatásai miatt.
A jelenség mögött a tengerfenék apró, a
szerves hulladék lebontásából élő szervezetek
állnak. A bioturbációnak nevezett folyamat
során ezek az életformák felkavarták, össze-
keverték és újra felhasználták a halott szerves
anyagot. Ezek az állatok az óceánok fenekét
megmozgatva meglepően nagy változást
idéztek elő.
Sok százmillió éven keresztül a tengerfe-
nék zavartalan állapotban volt. 520 millió
évvel ezelőtt aztán csökkenni kezdett az oxi-
Zöld jövő
084-085-zold.indd 85
GALAKTIKA
2019. február
génszint az óceánban. A kőzetminták azon-
ban bizonyítják, hogy a tengerfenéken még
csak kis változások történtek. Ez azt jelenti,
hogy az ott élő állatok abban az időszakban
még nem voltak elég aktívak, és nem fúródtak
be elég mélyen a tengerágy talajába. A legna-
gyobb változások mégis éppen ebben a sza-
kaszban történtek. A kezdeti bioturbációnak
tehát jelentős hatása lehetett.
A tudósok elkészítették a Föld akkori ma-
tematikai modelljét, hogy lássák a kezdeti
életformák által előidézett változásokat. Meg-
lepetésként érte őket a modell futtatásának
eredménye. Ezeknek a kis állatoknak az evo-
lúciója valóban csökkentette az oxigénszintet
az óceánban és a légkörben, egyúttal növelte a
szén-dioxid szintjét, méghozzá annyira, hogy
az globális felmelegedést okozott a Földön.
Emiatt az állatok életkörülményei rosszabbra
fordultak, ami az állati evolúció történetének
első százmillió évében feltehetően számos tö-
meges kihalást idézett elő.
Kovács „Tücsi” Mihály
85
2019.01.23. 1:12:11
 GALAKTIKA
2019. február
Zajcsökkentett
kutyaház
Sok állat számára félelmetes a tűzijátékok dö-
reje, hiszen a kutyák a hangokat az emberek-
hez képest négyszer távolabbról, illetve jóval
szélesebb frekvenciatartományban érzékelik.
A probléma egyik lehetséges megoldása a zajki-
oltó kutyaház, ami az autókban és fejhallgatók-
ban alkalmazott technológiákhoz hasonló meg-
oldással óvja meg a kutyák érzékeny fülét, így
a gazdiknak nem kell elzárniuk kedvenceiket a
család többi tagjától.
Amikor a kutyaházba épített mikrofonok
érzékelik a tűzijátékok hangját, egy beépített
audiorendszer ellentétes fázisú frekvenciákat
bocsát ki, gyakorlatilag teljesen kioltva, vagy
legalábbis jelentősen mérsékelve ezzel a robba-
nások zaját. A szerkezet szerves részét alkotja a
hangszigeteléshez alkalmazott, nagy sűrűségű
parafa is. Az eredmény: nincs több szilveszteri
stresszforrás.
Meglepő módon a terv egy autógyártól
érkezett. Bár még csak prototípus, a zajkiol-
tó kutyaház az első megvalósuló ötlet a Ford
Interventions sorozatban. Az ötletet a Ford Edge
SUV-ban alkalmazott zajkioltó technológia ih-
lette, ami csendesebb autózást kínál a vezetők és
utasaik számára. Mikor a mikrofonok erős zajt
érzékelnek a motor vagy az erőátviteli rendszer
irányából, akkor a jármű audiorendszere ezzel
ellentétes fázisú hanghullámokat bocsát ki.
86
086-100-panov.indd 86
„A Tech-Energo-Export részvényei nem zu-
hanhattak hat ponttal a pénzügyi igazgató
szerencsétlenkedésének köszönhetően. Min-
denki gondban van, még a tőzsdecápák is,
ám a spekulánsok egyetlen interjú után nem
fognak tömegével megszabadulni értékpapír-
jaiktól…”
A tőzsdei játszmákban minden apróság fon-
tos, minden füles, minden elejtett szó. Egyetlen
kijelentés egekbe röpítheti, vagy ellenkezőleg, a
mélybe taszíthatja az árfolyamot. Igor Tarejev
mindenkinél jobban ismerte ezeket a tör-
vényszerűségeket. Képzett tőzsdejátékos volt,
igazi profi, akire hatalmas pénzeket bíztak.
A Tarejev tulajdonában lévő brókercég felvirág-
zott. Igor híres volt jó érzékéről, tájékozottságá-
ról, sikerességéről, ám a Tech-Energo-Export
körül kialakult helyzet zavarba hozta.
„Megszabadulni vagy várni?”
– …album. Szvetka már rendelt asztalt. –
Marina felhajtotta a kávét, és az órájára pillan-
tott. – Jaj, késésben vagyok. Húsz perc múlva
kezdődik a tárgyalás.
„Új album? Hát igen, a jó tíz éve befutott
popsztár próbál visszatérni a piacra.” Igor em-
lékezett, hogy előző este Marinka sokat pusmo-
gott a barátnőivel, miközben kiértékelték nem
is olyan idős, bár kissé megkopott bálványukat.
Hány évesek is lehettek imádott hírességük vi-
rágkorában? Tizennégy? Vagy inkább tizenöt?
A beszélgetés végéből ítélve sutyorgásukat azzal
fejezték be, hogy elszánták magukat, elmennek
az eseményre, hogy személyesen gyönyörködje-
nek kopaszodó bálványukban.
– Beugrok hozzád az irodába – ajánlkozott
Igor. Fogalma sem volt róla, milyen klubról be-
szélt a leányzó.
– Remek! Akkor este találkozunk!
A leányzó nagy kegyesen hagyta, hogy meg-
puszilja, s ellibbent. Pontosabban céltudatosan
elrobogott, s közben kőkemény üzletasszonnyá
vedlett át. Nyugodt, magabiztos és ügybuzgó
2019.01.23. 1:11:49
 GALAKTIKA
2019. február

Mindenki a tökéletes
társat keresi. Persze
az se feltétlenül jár
jól, aki megtalálja.

AdE LsIzeTrzA
ő
íjas

ON
RO SZsK rző
díjas
ze
Vagyim Panov

A másik felünk
üzletasszonnyá – fiatal kora ellenére Marinka
már partner lett a nagy forgalmú ügyvédi iro-
dában.
Tarejev mosolyogva követte tekintetével a
kávézóból kivágtató barátnőjét, s szórakozot-
tan a számla után nyúlt.
„Ki a csudát hívjak fel a Tech-Energo-Export
kapcsán?”
– A felesége?
Igor meglepődve fordult a kérdező felé. Hu-
nyorított, igyekezett megtalálni a legfrappán-
sabb választ, ám gondolatait lefoglalta a tőzsdei
árfolyam érthetetlen zuhanása, ezért beérte egy
barátságtalan megjegyzéssel.
– Mi köze hozzá?
A szomszédos asztalnál feszes tartású, ré-
gimódi, mellényes öltönyt viselő öregúr ült.
Szikár volt és teljesen ősz, arca csupa ránc, ám
nagy szeme lángolt, akár egy ifjúé. Nagyon fia-
tal szempár, jegyezte meg gépiesen Igor: eleven
és fürkésző.
A másik felünk
– Elnézését kérem – szabadkozott őszintén az
öregúr. – Becsszóra nem számítottam rá, hogy a
kérdésem tapintatlannak tűnhet. Bocsásson meg!
Hangjában annyi őszinte megbánás volt,
hogy Tarejev kissé elszégyellte magát nyersesé-
géért.
– A menyasszonyom – jegyezte meg bocsá-
natkérőn.
– Nagyon szép teremtés – biccentett vissza-
fogottan az ismeretlen férfi.
És elhallgatott. Ám tekintetét nem vette le
Tarejevről, szemmel láthatóan várta a beszél-
getés folytatását. „Mi az ördög?” Igor az órájá-
ra pillantott – ideje visszatérni az irodájába –,
s önmaga számára is váratlanul megkérdezte:
– Miért gondolta, hogy a feleségem?
– Nem fog megsértődni?
– Megígérem.
– Rendben. – Az öreg elmosolyodott, és ke-
zet nyújtott. – Alekszandr Alekszandrovics. De
kérem, hívjon csak Szan Szanicsnak!
87

086-100-panov.indd 87 2019.01.23. 1:11:49

 GALAKTIKA
2019. február
– Megtisztelő. Igor vagyok. – Tarejev meg-
szorította az öreg kemény tenyerét. – Akkor mi-
ből is gondolta, hogy Marina a feleségem?
– Azért, mert sértődötten váltak el – magya-
rázta Szan Szanics. – Nagyon sértődötten. Úgy,
mintha már több éve együtt élnének. És nem
nagyon figyelt rá, hogy mit mond.
– Csak hét hónapja vagyunk együtt – mor-
dult fel Igor.
– Az elég hosszú idő. – Az öreg úgy mondta
ezt, hogy Tarejev nem tudta eldönteni, komo-
lyan gondolja, vagy gúnyolódik. – Szóval ön
szerint hét hónappal ezelőtt minden más volt?
– Há-á-át… bizonyára. – Igor ismét az órájá-
ra pillantott. – De miért izgatja ez annyira?
– Az a helyzet, hogy pszichológiaprofesszor
vagyok… – Szan Szanics helyesen értelmezte
Tarejev szúrós pillantását, és legyintett: – Nem-
nem, ne izguljon, Igor, nyugdíjas vagyok, és
már régóta nem praktizálok. Mi több, tudomá-
nyos cikkeket sem publikálok, úgyhogy teljesen
nyugodt lehet… nem kísérletezek magán.
– Akkor mit akar a kérdéseivel?
– Átkozott megszokás – mosolyodott el le-
fegyverzőn az öreg. – A családlélektan a szak-
területem. Az, amit általában szerelemnek
hívnak.
– Érdekes – bökte ki akaratlanul is Igor.
– Nagyonis az – értett vele készségesen egyet
Szan Szanics. – Igor, megengedi, hogy feltegyek
magának még egy kérdést?
– Az utolsót?
– Ha úgy akarja.
– Tegyen!
– Szerelem volt első látásra?
– Nevezhetjük annak is – válaszolt lassan
Tarejev, s gépiesen felidézte első találkozását
Marinkával.
A lány egy dúsgazdag beruházó érdekeit
képviselte, s a szerződés minden egyes pont-
jával megkínozta Igort. Ő zavarodottan vála-
szolgatott, és kétségbeesetten próbálta elfojtani
88 A másik felünk
086-100-panov.indd 88
kitörni készülő erekcióját – a szigorú hivatali
kosztüm csodálatosan kiemelte Marina va-
rázslatos alakját. A szerződés aláírása után Igor
hatalmas kosár rózsát küldött a bájos ügyvéd-
nőnek, s meghívta a Nagyszínházba egy premi-
erre. – Jó vele.
– Mennyire jó?
– Nagyon.
– Szed altatót? – kérdezte váratlanul Szan
Szanics, s figyelmesen Tarejev szemébe mé-
lyedt.
Profimód fürkészőn. Igor eddig csak egyszer
tapasztalt ilyen pillantást, az orvostudomány
egy dédelgetett, istenáldotta kiválóságának
a rendelőjében. Az öreg belefúrta tekintetét
Tarejevbe, átlátott rajta, nem volt értelme ha-
zudni.
– Szedek – biccentett Igor. – Hébe-hóba…
Ugyan, még hogy hébe-hóba! Minden este. –
Vállat vont. – Elfáradok. Az üzlet. Lehunyom
a szemem, s a képernyőt látom magam előtt a
táblázatokkal. Vagy tovább tárgyalok. Ha nem
szednék altatót, napi huszonnégy órát töltenék
munkával. Így viszont tudok egy kicsit aludni.
Szan Szanics együttérzőn végigmérte
Tarejevet, majd elfordította tekintetét, és ujját
lassan végighúzta az asztal lapján.
– Azokon a napokon, amikor együtt van
Marinával, szintén rászorul az altatóra?
– Természetesen – vonta meg Igor a vállát.
Csak később fogta fel a kérdés lényegét. Elko-
morodott. – Ez talán olyan fontos?
– Ha magának valóban jó ezzel a nővel, ak-
kor nem – jegyezte meg némi töprengés után az
öreg. – Végül is a modern altatók nem tesznek
függővé, s garantálják a mély és nyugodt alvást.
– Szükségem van a tablettákra, hogy meg-
nyugodjak. Nem mindegy, hogy Marinkával
alszom el, vagy nem?
– Nyomban tökéletesen megválaszolta az
önmagának feltett kérdést – sóhajtott fel Szan
Szanics. – Semmi különbség, hogy a szerelmé-
2019.01.23. 1:11:49

vel alszik el, vagy sem. Egy percig sem figyelt
rá ebéd közben, s szinte észre sem vette, hogy
elment.
– Nehéz napom volt.
Az öreg nem hallotta Tarejev válaszát.
– Önök csodálatos párost alkotnak. Sikere-
sek, szépek, csillogók, de hol a szikra? A tűz?
Emlékszik az ősi legendára? Hogy minden em-
ber csupán a fele egy egésznek, s meg kell találja
azt a másik felet, lelke másik felét.
– Már megtaláltam – jelentette ki határozot-
tan Igor.
Szan Szanics azonban ismét figyelmen kí-
vül hagyta szavait. Halkan, de nagyon őszintén
beszélt. Nem kioktatta, inkább hangosan töp-
rengett, úgy tűnt, nem nagyon izgatja, hallja őt
Tarejev, vagy sem.
– Tévedés kizárva. A másik feledet nem
nevelheted, nem ápolhatod, nem alkalmaz-
kodhatsz hozzá. Csak rá kell lelned. Van, aki
szerencsés, és a sorsát megtalálja az iskolában,
az egyetemen vagy a szomszéd lépcsőházban.
Van, aki egész életében keresi, családot alapít,
gyerekei születnek, de így is magányos marad.
S azután van, aki nem értékeli boldogságát, s
könnyedén megválik a másik felétől. Megint
más pedig… – Az öreg szigorúan Igorra pillan-
tott. – Van, akinek nem érdemes keresnie.
Tarejev összerezzent, Szan Szanics tekintete
annyira őszinte volt.
– Ilyen is van? Nem érdemes keresni?
– Igen, nem érdemes.
– De én már megtaláltam.
Az öreg a fejét csóválta.
– Igor, hányszor hagyta félbe a dolgát, hogy
napközben elrohanjon Marinához, és megfogja
a kezét? Mert nagyon hiányzik magának?
Tarejev becsületesen megpróbálta maga elé
képzelni a helyzetet: rohan Marina ügyvédi
irodájába, beront a tárgyalóba, és megragadja
a lány kezét.
– De hiszen ez őrültség!
A másik felünk
086-100-panov.indd 89
GALAKTIKA
2019. február
– Talán nem ez tesz minket igazából em-
berré?
– Egy lélekbúvár mondja ezt?
Szan Szanics elengedte a füle mellett az epés
megjegyzést.
– Búcsúzóul egy tanács. Amikor rálel a má-
sik felére… meneküljön! Sírjon, szorítsa össze
a fogát, nyüszítsen bánatában, de meneküljön!
Ahogy csak bír.
Az öreg felállt, régimódi szertartásossággal
meghajolt, s lassan az ajtó felé indult. A meg-
lepődött Tarejev széttárta a karját. Különös
találkozás, különös beszélgetés és különös ta-
nács. Nem, barátaim, a lélekbúvároknak, még
ha már nem is aktívak, meg kell tiltani, hogy
elhagyják a klinika falait. A pácienseiktől olyan
útravalót kapnak, hogy utána nem szabad őket
a normális emberek közé engedni. „Menekül-
jön! Ahogy csak bír.” Ostoba! Igor elnevette
magát, ő is felállt az asztaltól, és már az ajtó felé
lépdelve megütötte a fülét az egyik vendég elé-
gedetlen hangja:
– Az ördögbe is, hová lett a sültem? – A pi-
rospozsgás képű férfi meglepődve bámult a tá-
nyérjára. – Hiszen csak egy darabkát szeltem le
belőle!
– Micsoda mohó alak vagy! – kacagtak vörös
fejű asztaltársai. – Befaltad, és észre sem vetted.
– Nem reggeliztél ma?
– Az ördögbe is, éppen csak nekiláttam…
most kezdtem! – A férfi döbbenten forgatta a fe-
jét, mint aki próbálja meglelni a tolvajt. – Csak
egy falatot vágtam le belőle!
Az egykori sztárnak igencsak sikerült feltüzel-
ni a közönséget. A kissé megkopott macsó jó-
kedvűen ugrált az apró színpadon, forgolódott
a háttérként táncoló lányok körül, s nagyon
életszerűen adta elő, hogy ő választja a számo-
kat. A korosabb rajongók a parketten tombol-
tak, és a régi slágereket követelték. A közönség
kedvence boldogan mosolygott, és teljesítette
89
2019.01.23. 1:11:49
 GALAKTIKA
2019. február
kérésüket. Igor, miközben töprengve szürcsölte
a koktélját, mosolyogva figyelte a kipirult arcú
Marinkát, aki vadul rázott egykorú barátnőivel
a színpad előtt.
– A csajok belelkesedtek – mosolyodott el
Borja, Szveta lovagja. – Még rólunk is megfe-
ledkeztek.
– Nem ellenzem – kacagta el magát Tarejev.
– Még csak az kellene, hogy mi is rázzunk erre
a zenére…
Majd hirtelen elhallgatott, elkapván egy is-
meretlen leányzó tekintetét.
Nem is annyira fiatal lány volt, inkább még
gyerek. Kissé szögletes, törékeny teremtés, olcsó
zöld ruhában, copffal a hajában. Két copffal! A
bárpultnál állt, és le sem vette Igorról a szemét.
Tarejev elfordult, ismét a pohara fölé hajolt,
ám az ismeretlen lány pillantása mágnesként
vonzotta, s újból a pult felé nézett. A lány még
mindig ott állt. És még mindig őt nézte. A ködös
félhomályon át is feltűnt a férfinak a tűz a lány
szemében. Rabul ejtő szikra, amitől hevesebben
kezdett verni a szíve. „Az ördögbe! Ismerem őt?”
– Garik, kit találtál? – Borja felhajtotta a
koktélt, s nyomban a másik pohár után nyúlt.
– Ide süss, eszembe jutott egy vicc…
Igor képtelen volt levenni a tekintetét az is-
meretlen lányról. Hirtelen felpattant.
– Borja, várj csak. Azt hiszem… ismerő-
sök… üdvözölni kell őket.
Csak egy pillanatra veszítette szem elől a
lányt, ám ennyi is elég volt. Mire odaverekedte
magát a pulthoz, a kislányos hajfonatú terem-
tés már nem volt ott. „Sokat ittam?” Kortyolt
egyet az előrelátón magával hozott pohárból,
és… majdnem félrenyelt. A lány a terem másik
végében állt. A kijáratnál. Az olcsó zöld ruha
a térdét verte, válla sovány volt, hanem a sze-
me… A tekintete teljesen megbabonázta Igort.
Remegni kezdett a keze. „Mi a csuda van velem,
az ördögbe is!” A lány lassan megfordult, és el-
hagyta a termet. Tarejev gépiesen utánaindult.
90 A másik felünk
086-100-panov.indd 90
– Valakit keresel? – Marinka átölelte a nya-
kát. – Menjünk, táncoljunk!
– Valahogy nincs túl sok kedvem… –
Tarejev az asztalon hagyta félig üres poharát, s
szórakozottan puszit nyomott barátnője arcára.
– Marin, kimegyek, levegőzök egyet.
A lány meglepve húzta fel szemöldökét.
– Rosszul vagy? Akkor menjünk!
– Elmúlik… – Igor megtörölte a homlokát.
– Ha nem… akkor megyünk. Mindjárt vissza-
jövök.
Kiszabadította magát az ölelésből, a kijárat
felé indult, s közben rágyújtott egy cigarettára.
A lány az autója mellett állt. Sovány, szögletes
vállú teremtés, két copfocskával. „Érdekes, ho-
gyan jutott át az ellenőrzésen? Ide kiskorúakat
nem engednek be.” Igor elszívta a cigarettáját,
sarkával elnyomta a csikket, a kocsijához lépett,
s anélkül, hogy a lányra pillantott volna, szag-
gatottan megkérdezte:
– Hogy hívnak?
– Násztya.
– Hozzád vagy hozzám?
– Hozzád.
– Ülj be.
Az úton végig hallgattak. Találkoztak, kell
ennél több? A behemót portás meglepő pil-
lantást vetett Násztyára. Tarejev új ismerőse
merőben elütött korábbi barátnői színvonalá-
tól, ám visszafogta magát. Igor a lifthez vezet-
te Násztyát, megnyomta emeletének gombját,
majd kilépve a folyosóra lakása ajtaja felé bic-
centett.
– Ide.
Ez volt az első szava, mióta kiálltak a klub
parkolójából.
Tarejev lakásának tágas nappalijában
Násztya határozatlanul megállt, ám Igor kézen
fogta, és magabiztosan bevezette a hálószobá-
ba. A lány nem ellenkezett, csupán megkérte:
– Ne kapcsold fel a lámpát!
2019.01.23. 1:11:49

Igor engedelmeskedett, visszahúzta villany-
kapcsoló felé nyúló kezét, s némán vetkőzni
kezdett. Zakó, ing, nadrág… Szokása ellenére
ezúttal nem hajtotta össze, hanem a padlóra
hajigálta ruháit. Durván cibálta le magáról, és
hányavetin, majdhogynem dühösen hajigálta
szét őket, mintha a drága ruhadarabok valami-
ben bűnösek lennének előtte. Tarejev képtelen
volt felfogni, mi történik vele. Miféle erő vette
rá őt, a hidegvérű és számító üzletembert, hogy
otthagyja a szeretett nőt, és hazajöjjön ezzel a
cingár és nem túl szemrevaló madárijesztővel?
Sehogyan sem értette. Képtelen volt magyará-
zatot találni rá. De mást nem tehetett. A láncai-
tól megszabadult szíve, mely a klubban majd ki-
szakadt a gödréből, ezt súgta, üvöltötte: „Ő az!”
Ő lenne?
Kész őrület!
Talán nem ez az őrület tesz minket igazából
emberré?
Miután levetkőzött, a lány felé fordult, és
megdermedt.
Násztya félénken állt az ágy mellett. Sová-
nyan, törékenyen, szögletes vállal. Kibontotta
copfját, és búzaszőke haja szétterült cingár
vállán. Apró, hegyes melle kétfelé ágaskodott,
hosszú ujjaival elfedte a bozontos háromszöget
a lába közén, nyakán vadul lüktetett a vékonyka
ér. Néhány lépésre volt Igortól, aki nem gyújtot-
ta fel a villanyt a hálószobában, ám az áthatol-
hatatlan sötétben is látta gyűrött mellbimbóit,
a tüzet szürke szemében s a vékony, alig látható
erecskét a nyakán. Olyan világosan látta mind-
ezt, mintha közvetlenül a lány előtt állt volna.
Mintha varázslatos ragyogás világította volna
meg. S rájött, ha becsukja a szemét, akkor is
látni fogja a lány testének minden porcikáját.
Minden hajszálát, minden anyajegyét.
S életében majdhogynem először, Igor fé-
lénkséget érzett kettesben egy nővel. Szótlan
magabiztosságát, ahogy Násztyát hazavezette,
ifjúi elfogódottság és várakozás váltotta fel… és
A másik felünk
086-100-panov.indd 91
GALAKTIKA
2019. február
valami más is, érezte a közelgő csodát! Megérez-
te, hogy valami rendkívüli történik majd vele.
– Látlak.
Igor megköszörülte a torkát.
– Tudom – felelte szinte suttogva Násztya. És
elmosolyodott. Igor hozzálépett, kézen fogta, s
nagyon-nagyon gyöngéden megcsókolta vékony
ujjait. A lány lehunyta a szemét, görcsösen ös�-
szerándult, és Igorhoz tapadt. A férfi rájött, hogy
reszket. Nem szerelmi lázban. A boldogságtól.
A  csodálatos érzéstől, hogy eggyé lehet ezzel a
nővel. Végigcsókolta Násztya minden ujjacskáját,
búzaszőke haját és apró, rózsaszín fülét. Lassan az
ágyra vonta, simogatta hegyes mellét, lapos hasát,
keskeny csípőjét. Élvezte, hogy megérinthette át-
tetsző bőrét és édesen száraz ajkát. Igor egy szót
sem szólt, hallgatott, de tudta, hogy Násztya hallja
szíve dobogását, érzi reszkető ujjait és ziháló léleg-
zését. Hallja mindezt, és olvassa, mint egy nyitott
könyvet. Mi szükség van szavakra, ha érintése és
lángoló tekintete többet mond ezer vallomásnál
és bőbeszédű magyarázkodásnál?
Amikor megérezte, hogy itt az ideje, lassan
behatolt Násztyába. Ellenállást érezve egy pil-
lanatra megállt, de folytatta, próbált gondos és
gyöngéd lenni.
Ő volt az első a lány életében.
Marinának volt kulcsa a lakáshoz, s a portán jól
ismerték. Miután kinyitotta a bejárati ajtót, vé-
gigment a folyosón, meghallotta a víz zubogá-
sát a fürdőszobában, és a falnak dőlve megállt.
Hatalmába kerítette a sértődöttség, a düh és a
gyűlölet, ám semmi pénzért nem rontott volna
be a helyiségbe, amelynek becsukott ajtaján át
halk hangok szűrődtek ki, egy férfié és egy nőé.
Már enélkül is eléggé megalázva érezte magát.
Csak állt, az ajkát harapdálta, s minden
erejével próbálta visszatartani kitörni készülő
könnyeit. A fürdőszobában elzárták a csapot, s
kis idő múlva előjött Igor, kézen fogva egy so-
vány, szőke lánnyal.
91
2019.01.23. 1:11:49
 GALAKTIKA
2019. február
– Sejtettem – jegyezte meg rekedten Marina.
Tarejev némán rápillantott egykori barátnő-
jére. Szép volt, fájón szép. Kis botox az ajkain,
szilikon a mellében, fitness és diéta, butikron-
gyok és trendi lábbeli. Fájdalmasan gyönyörű
és idegen. Most már végképp az. És ezelőtt?
Marina két lépést tett, és keményen arcul
csapta Igort.
– Gazember! Szemét alak! – Igor csak hall-
gatott. A nő ismét ütött. A férfi arca vörösbe
váltott át. Marina szeméből haragos könnyek
törtek elő. – Micsoda alávaló alak vagy! Engedd
el ezt a condrát!
Igor csak csóválta a fejét, és még jobban ma-
gához szorította a reszkető Násztyát:
– Nem.
Marina az arcába vágta a kulcsokat. Az éles
fém megkarcolta, de Tarejev meg sem rezdült.
Marina leköpte, és harmadszor is arcon vág-
ta. A férfi csak leszegte a fejét. Tekintetét nem
emelte fel, amíg a zokogó Marina nem tűnt el a
nagy dörrenéssel becsapódó ajtó mögött. Csak
azután vitte be Násztyát a hálószobába, s fek-
tette vissza az ágyra.
– Kérsz bort, gyümölcsöt?
– Hozz, kérlek, egy kis vizet!
– Vizet?
– Csapvizet.
A lány mohón felhajtott egy pohár közönsé-
ges csapvizet, bebújt a takaró alá, és egész testé-
vel Igorhoz simult.
– Boldog vagyok.
– Mi… – A férfi átölelte keskeny vállát, arcát
búzaszőke hajába fúrta. – Mi vagyunk boldo-
gok, Násztya. Mi.
Azzal Igor évek óta először, amint lehunyta
a szemét, már aludt is. Nyugodt, háborítatlan
álomba merült. Nem volt szüksége altatóra.
Igor egyedül ébredt. Teljesen egymaga a hatal-
mas, ötszobás lakásban. Kinyitotta a szemét,
és rájött, hogy Násztya elment. Iskolába vagy
92 A másik felünk
086-100-panov.indd 92
munkába. Esetleg haza, hogy megnyugtassa
a szüleit. De utána feltétlenül felhívja, s meg-
mondja, hol találkoznak legközelebb, hallani
fogja a hangját… ám Igor nem várhatott, nem
bízhatott a véletlenben, képtelen volt számolni
a szomorú várakozás perceit.
– Meg kell találnom – jelentette ki határozot-
tan tükörképének a fürdőszobában. – Mielőbb.
De hogyan? Ugyan mit tud róla, a nevén kí-
vül? Talán a korát? Le tudja írni? Nem túl kevés
ez az információ, hogy meglelje szerelmét a tíz-
milliós Moszkvában?
Szerelmét? Nem vette azonnal észre, hogy
szerelmének nevezte Násztyát. Hát persze,
hogy szerelmét! Az egyetlent! Lelke másik fe-
lét… S a fogkefét szájában hagyva elrévedt.
„A másik felem. A nő, akit nekem szánt a
sors. Egy darab belőlem.”
Tarejev kimosta a fogkefét, és kiöblítette a
száját. Volt értelme a tegnapi beszélgetésnek?
Találkozása a nyugdíjas pszichológussal vajon
véletlen volt-e? Megtörölte az arcát, a törülkö-
zőt gondosan felakasztotta, és kilépett a fürdő-
szobából. A véletlen egybeesés valószínűsége
jelentéktelen.
Ha pedig ez a helyzet, akkor tudja, hol keres-
se Násztyát.
– Igor Alekszandrovics, Manajantól már há-
romszor hívták. A Tech-Energo-Export részvé-
nyei további tíz ponttal estek…
– Zina, nem megyek be ebéd előtt. Beteg
vagyok. Magánéleti gondok. Fontos tárgyalás,
világos?
– Tehát ebédre itt lesz – ismételte enyhe sér-
tődöttséggel a titkárnője.
– Pontosan.
Tarejev zsebre dugta a mobilját, belépett a
kávézóba, és figyelmesen körbekémlelt.
Egy távoli asztalnál ültek. Násztya még
mindig ugyanazt az olcsó ruhát viselte, Szan
Szanics pedig mellényes öltönyt. A lány regge-
2019.01.23. 1:11:49

lizett – két tányér volt előtte, omlett és desszert,
s egy pohár gyümölcslé. A nyugdíjas lélekbúvár
beérte egy csésze kávéval. Igor némán az asztal-
hoz lépett, s bár nem invitálták, odaült, és szűk-
szavúan, majdnem ellenségesen érdeklődött:
– Ez meg mit jelent?
– Nem ítélhetlek el, Násztya – jelentette ki
szenvtelenül Szan Szanics. Rá se hederített
Tarejevre, nyugodtan folytatta az elkezdett be-
szélgetést. – De úgy gondolom, hogy nem volt
helyes, amit tettél.
– Minket egymásnak teremtettek – felelte a
lány. – Mint az egész két felét.
És tovább reggelizett. A süteménybe, mely
a másik tányéron várta a sorát, beleharaptak,
mintha Násztya nem tudta volna türtőztetni
magát, hogy megkóstolja az édességet. A gyü-
mölcsleves talpas poháron Igor rúzsnyomokat
fedezett fel.
– Nem gondolhatsz csak magadra – folytatta
tompán Szan Szanics.
Násztya végzett az omlettel, megtörölte a
száját, s csak ezután szólalt meg:
– Most már semmit nem változtathatsz.
– Igen – értett vele egyet az öreg –, most már
késő.
– Elmondanák, miről van szó? – érdeklődött
komoran Igor.
– Nem tehetem. – Szan Szanics nagyot só-
hajtott, és felállt.
– Messzire készül?
– Igor, ő nem mondhat neked semmit – ma-
gyarázta halkan a lány.
– Nem teheti, vagy nem akar?
– Nem teheti. Megtiltották neki.
– Kik?
Szan Szanics lassan a kijárathoz ballagott.
– Mi történik itt? – Tarejev figyelmesen vé-
gigmérte a lányt.
Násztya nem kapta el a tekintetét, ám nem
válaszolt azonnal, láthatóan kereste a megfelelő
szavakat:
A másik felünk
086-100-panov.indd 93
GALAKTIKA
2019. február
– Igor, én… Fogalmam sincs, ki vagyok, és
kik a szüleim. Nincs otthonom, családom, ira-
taim. Az egyetlen, ami ehhez a világhoz köt, az
Szan Szanics.
A nyugdíjas lélekbúvár. És ki a lány? Egykori
páciense? Vagy még most is az? Tarejev kegyet-
len pillantást vetett Násztyára, a megkezdett
süteményre, a rúzzsal befestődött pohárra.
Majd ismét a lányra pillantott – nem rúzsozta
magát.
– Mit eszel?
– Azt, amit Szan Szanics hozott. – A lány
hangja megremegett. – Lop összevissza, és az-
zal etet minket. Mást nem ehetünk.
– Titeket? Kik vagytok?
– Engem és… Négyen vagyunk, jelenleg né-
gyen…
Násztya végül elszánta magát, összeszedte
minden lelkierejét, s gyorsan, kapkodva be-
lekezdett, mint aki attól fél, hogy Igor egyszer
csak feláll, és monológját félbeszakítva elmegy.
Nem hallgatja végig. Elneveti magát. Gyorsan
beszélt, de meggyőzően, fikarcnyit sem kétel-
kedve szavai igazában:
– A földön a legszörnyűbb átok az anyai.
A legsúlyosabb, legborzalmasabb. Nincs anya,
aki ártani akarna a gyermekének. Semmilyen
körülmények között! Ez a legfőbb törvény.
Örök. A világ egyik alapelve. Ha megsérted, a
következmények rettenetesek lesznek.
– Miféle mese ez? – dünnyögte Igor, aki telje-
sen kizökkent a kerékvágásból.
– Az emberek mindent elkövettek, hogy el-
feledjék ennek az átkozott tételnek a szövegét.
Sem a sötét lelkű koldusok, sem a boszorká-
nyok, sem a sámánok, senki nem kockáztatta
meg, hogy éljen ezzel a szörnyű átokkal. Az
anyai átok mindenkit utolér, aki érintkezésbe
kerül vele, szövegét régen kitiltották a könyvek-
ből. De néha mégis elmondják. – Násztya elsír-
ta magát. –Tudatlanságból, véletlenül. Hiszem,
hogy véletlenül! Néha, a vita hevében az anyák
93
2019.01.23. 1:11:49
 GALAKTIKA
2019. február
kimondják a régi átkot, nem sejtve, hogy mű-
ködik! Nem gondolva rá… – A lány ajka még
hevesebben remegett, de igyekezett nem bele-
zavarodni mondandójába. – A gyerekre, akire
lesújtott az anyai átok, szörnyű sors vár. Külö-
nösképp arra, akit nem kereszteltek meg, aki
mellett végképp senki nem áll ki. Szülőanyja
átkának terhével számkivetett páriává lesz.
– Násztya, Násztya! – Igor kinyújtotta ke-
zét, és vállon ragadta a lányt. – Miket beszélsz?
Miféle badarságot? Miféle varázslatról? Milyen
átokról?
– Anyám megátkozott – folytatta fakó han-
gon a lány. – Véletlenül! Hát persze, hogy vé-
letlenül, fogalma sem volt, hogy mit tesz, ám
most már senki nem képes megállítani az átok
hatását. Emlékszem arra a napra. Előttem van,
hogy szavait hallva mennyire megrémültem. –
Felvette a poharat, amelyen még ott volt az ide-
gen rúzs nyoma, és kortyolt egyet a gyümölcs-
léből. – Egész éjjel sírtam. – Ismét kortyolt
egyet. – Nagyon halkan, a takaró alatt, hogy
senki ne hallja. – Visszatette az asztalra a poha-
rat. – Reggel meg eljött az öreg Szan Szanics, és
magával vitt. A gyerek, akit anyai átok sújtott,
nem maradhat a szülői házban.
– Hogy jön ide az öreg? – ráncolta a homlo-
kát Tarejev.
– Szan Szanics kötelessége volt gondoskodni
rólam. Neki ez a büntetése.
– Miért?
– Mert megajándékozta az embereket az
átok szövegével. – Násztya elhallgatott. – Amit
soha nem bocsátanak meg neki.
Tarejev a fejét csóválta, azután körbepillan-
tott – szerencsére Násztya szavai nem jutottak
el a szomszédos asztalokig. Majd rákérdezett:
– Sohasem?
– Szan Szanics ad nekünk szállást, össze-
lopja az élelmet és a ruházatot. Köteles gon-
doskodni azokról a gyerekekről, akiket miatta
átkoztak el.
94 A másik felünk
086-100-panov.indd 94
Igor a piros rúzsfoltra sandított.
– Lopja az ételt?
Felidézte magában az előző napi jelenetet a
kávézóban: „Pincér, hová lett a sültem?” S te-
kintete a süteményre tévedt, amelybe már be-
leharaptak.
– Csak elátkozott ételhez van jogunk,
csak átok sújtotta ruhához. –– Násztya le-
hajtotta a fejét. – Soha nem volt olyan ru-
hám, amit nekem vettek, érted, csak nekem!
Minden, amit Szan Szanics hoz, másé volt.
A lopott holmi átka ül rajta. Nincs jogunk
egyetlen tiszta ruhadarabra sem. – Elfojtot-
ta zokogását, nagyot sóhajtott, s már egészen
csöndesen fejezte be. – Bocsásd meg, hogy
elmentem hozzád!
Agyrém, kész agyrém, ez a lány nyilvánva-
lóan beteg! Skizofrén! Köpni rá, és otthagyni!
Hogyan is mondta Szan Szanics? „Amikor rálel
a másik felére – meneküljön, ahogy csak bír!”
Tarejev rágyújtott egy cigarettára, és
Násztyára pillantott. A más rúzsával be-
mocskolt pohárban maradt gyümölcslére, a
megkezdett süteményre, az olcsó ruhára.
„Ő lenne a másik felem? Hagyjam ott?”
Igor rádöbbent, hogy nem megy el, és nem
hagyja magára a lányt. Násztya aligha beteg. Az
elmondottakból ítélve ügyesen beleplántálták
ezt a történetet. Színvonalasan, profi módra,
érződik a tapasztalt pszichológus keze nyoma.
Például Szan Szanicsé.
– Nem hiszel nekem? – A lány farkasszemet
nézett Igorral.
A férfi gyöngéden megsimogatta az arcát.
– Nem hagylak el.
Igor látta, hogyan gyúl fény a lány szemé-
ben. Meg lehet ezt játszani?
– Szeretnék mindent tisztán látni. – Tarejev
rádöbbent, nemhogy most nem megy el, de
többé soha nem hagyja el Násztyát. Beteg vagy
megvezették – egész életében szeretne a szemé-
be nézni. A másik felének a szemébe.
2019.01.23. 1:11:49

– Most fogunk egy taxit, és eljössz hozzám
– utasította, és sietve körmölt valamit egy, a
jegyzetfüzetéből kitépett papírlapra. – Tes-
sék, a kulcs. A levelet átadod a portán, és be-
engednek.
A lány engedelmesen átvette a kulcsot és a
papírlapot. Bólintott.
– Rendben.
– Este hazajövök, megvacsorázunk, és el-
döntjük, hogyan tovább.
– Én nem ehetem azt…
– Világos… majd lopok neked.
– Garik, ne izgulj, ha a lánynak van valami
a füle mögött, egykettőre megtudjuk. – Pjotr
Kruglov, Tarejev egykori kenyeres pajtása,
jelenleg rendőr őrnagy, vidáman barátjára
pillantott. – Egyáltalán minek komplikálni
a dolgot? Korábban nem gyűjtöttél dossziét a
barátnőidről.
Igor töprengve meredt a pohárra, amiről
Kruglov szakemberei levették Násztya ujjnyo-
matait. Nézte, hallgatott, majd kurtán ennyit
válaszolt:
– Olyan fura teremtés.
– Drogos?
– Úgy tűnik, nem.
– Kérte a lakás kulcsát?
– Hát… Én magam adtam neki.
Kruglov meglepetten húzta fel a szemöl­
dökét.
– És mi lesz Marinával?
Pjotr jó barátja volt, nagyon jó és elég közeli,
ám most Igor nem érzett magában kedvet, hogy
bárkinek is beszámoljon a magánéletéről.
– Marina… szóval… mindent tud.
A komputer dallamos hangja megmentette
Tarejevet a bővebb beszámolótól – válasz ér-
kezett megkeresésére. Kruglov, miután rájött,
hogy Igornak nincs kedve kitárulkozni, sokat-
mondó kört írt le ujjával a halántékánál, és a
képernyőre meredt.
A másik felünk
086-100-panov.indd 95
GALAKTIKA
2019. február
– Tehát, Anasztázia Krjucskova. – Hirtelen
elhallgatott. Tekintetével gyorsan végigfutott a
szövegen, összeráncolta homlokát, és harago-
san Tarejevre nézett. – Honnét ismered ezt a
leányzót?
– Bűnöző?
– Szerepel a nyomtalanul eltűntek listáján.
– Átadták nekem a névjegyet, Igor Ale­ k­
szandrovics. – Jelena Krjucskova figyelmesen
végigmérte Tarejevet. – Természetesen hallot-
tam a sikereiről, de ha az emlékezetem nem
csal, nem volt közös projektünk. – Finoman
elmosolyodott. – És már nem is lesz.
Krjucskova elképesztő önuralommal visel-
kedett, és remekül nézett ki: ápolt arc, ideális
frizura, gondos manikűr és egy kevés ékszer.
Gazdag asszony egy gazdag szanatóriumban,
gazdag asszony egy kozmetikai klinikán…
Tarejev azonban tudta az igazságot: ez a gaz-
dag nőszemély reménytelenül beteg. Az egye-
temi klinikáról már nem jut ki, s a végkifejlet
bármikor bekövetkezhet, bármely pillanat-
ban.
– Jelena Szergejevna, azért kértem a találko-
zást, hogy beszélgessünk a lányáról.
– Veráról?
– Násztyáról.
Krjucskova szemében az értetlenség láng-
ja lobbant, majd a fájdalomé. Éles fájdalomé.
Amit gyűlölet váltott fel.
– Valaki olyant vártam, mint maga – jelen-
tette ki lassan és igen hidegen. – Egy meglehe-
tősen ismert, makulátlan tekintélyű, energikus
illetőt.
„Várt? – Igor fülelni kezdett. – Mit jelent,
hogy »várt«? Nem jött rá túl gyorsan, hogy ti-
zenkét éve eltűnt lányáról van szó?”
– Mi köze ehhez a tekintélyemnek?
A Tarejev hangjából kicsengő őszinte értet-
lenség hatott Krjucskovára. Figyelmesen vé-
gigmérte Igort, rövid szüntet tartott, majd még
95
2019.01.23. 1:11:49
 GALAKTIKA
2019. február
mindig fagyosan, de már kevésbé agresszívan
közölte:
– Két hete meglátogattak a rendőrségtől.
Egy érdekes, nagyjából maga korabeli fiatal-
ember. Elmondta, hogy újabb körülmények
merültek fel… Igaz, azt nem pontosította, hogy
mifélék. Közölte, lehet, hogy ismét elindítják a
nyomozást.
– Ellenzi? – Tarejev meglepődve mérte végig
Krjucskovát. – Ha valóban vannak ilyen körül-
mények…
– Túlságosan cinikus vagyok, hogy higgyek
a véletlen egybeesésben, mert ezek a körülmé-
nyek éppen a legjobbkor kerültek elő – szakí-
totta félbe szigorúan az asszony. – Haldoklom,
fiatalember. Tizennyolcmillió dollárt érek,
de aligha húzom ki a hónap végéig. Mindent,
amim van, ráhagyok… idősebb és egyetlen lá-
nyomra… Verára. Násztya meghalt.
– Násztya eltűnt.
– Hivatalosan halottnak nyilvánították – vá-
gott közbe Krjucskova.
Tarejevet ismét elképesztette a nő önuralma.
Ő maga már rég hívta volna a biztonságiakat.
– A spekulációk arról, hogy Násztya va-
lahogy csodálatos módon feltámadt, nem
hatnak rám – jelentette ki megvetően Jelena
Szergejevna. – A végrendeletet megírtuk, és ott
van az ügyvédnél. Egy nagyon jó ügyvédnél…
nem ajánlom, hogy belekössön.
Felvett a kis asztalkáról egy kristálypoharat
a frissen facsart gyümölcslével, s minden moz-
dulatával jelezte, hogy az audiencia véget ért.
Tarejev felállt, finoman meghajolt. Krjucskova
meg se rezzent – ám Igor nem tudta megállni,
hogy feltegyen még egy kérdést:
– Fontos tudnom, mi történt azelőtt, hogy
Násztya eltűnt. Nagyon fontos, higgye el! – Az
asszony fürkészőn Igorra pillantott. – Szidta?
Mit mondott neki? Válaszoljon, csupán választ
várok: szidta? Igen vagy nem? Bűnt követett el,
maga pedig szidalmazta?
96 A másik felünk
086-100-panov.indd 96
– Ez fontos?
Tarejev bólintott.
– Nagyon.
Krjucskova némi habozás után vállat vont:
– Nem emlékszem, valóban nem emlék-
szem, mi történt azon az estén. Meglepő, de így
igaz: néha úgy tetszik, hogy szidtam Násztyát,
de egyáltalán nem emlékszem rá, hogy mit
mondtam.
„Az utolsó találkozás végkifejlete valóban
ennyire banális lenne? Jelena Krjucskova re-
ménytelenül beteg, haldoklik, hatalmas örök-
séget hagy maga után – nem rossz jutalom,
amiért már érdemes csapdát állítani. Törvé-
nyesíteni régen eltűnt lányát, és (az intrikálás
lehetősége a legjobbkor bukkant fel emlékeze-
tében) bejelenteni igényét egy szeletre a tor-
tából. De miért bonyolítják a játszmát? Miért
vontak bele engem? Egy törvénytisztelő üz-
letember makulátlan tekintélye és hírneve –
örökösödési ügyekben az ilyen apróságok igen
fontosak. Arra számítottak, hogy elhiszem
Násztya meséjét, és követelni fogom, hogy is-
merje el lányának. Ha Jelena Szergejevna ebbe
nem megy bele – pert indítok. Krjucskova férje
rég meghalt, az idősebb lány az egyetlen örö-
kös, és a per folyamán kikaparni öt-hét milliót
nagyon is reális. Lehetséges, hogy a bábok ti-
tokzatos mozgatóit nem a pénz, hanem Jelena
Szergejevna részvényei érdeklik, részesedése
cégekben. Ebben az esetben a per elhúzódása
a kezükre játszik – az összes részvényt zárol-
ják, míg meghozzák a szükséges döntéseket.
Töméntelen lehetőség adódhat. Tegyük fel,
hogy megnyerem a pert, és Násztya megkap-
ja a maga örökségrészét. Győzelem. Másnap
pedig komoly férfiak jelennek meg szigorú öl-
tönyben, s bemutatják a bizonyítékokat, hogy
a leányzó valahol a tauriai kormányzóságban
született, és elveszik a részüket. Vagyis egy kis
részt belőle hagynak Násztyának, én pedig ho-
rogra akadok: a csalás vádja bármilyen karri-
2019.01.23. 1:11:49

ert tönkretesz. Mi a helyzet az ujjlenyomatok-
kal? Hétmillióért meg lehet találni a módját,
hogy megváltoztassák őket, ugyan ki kutatja
elő egy tizenkét éve eltűnt leány igazi ujjlenyo-
matait?”
A beszélgetés Krjucskovával meggyőzte
Igort, hogy egy gondosan megtervezett össze-
esküvés középpontjába került, s a legszánal-
masabb szerepet szánták neki – a balekét. Egy
ostoba és pénzéhes balekét, aki a bábok igaz
mozgatói helyett elvégzi a piszkos munkát. Csu-
pán egyetlen apróság rontotta ezt a változatot.
Egy apró kérdés, amit ellenőrizni kellett.
Az élelmiszerlopás nem bizonyult olyan bonyo-
lult dolognak, mint ahogy Tarejev elképzelte.
Egy kis odafigyelés, némi óvatosság, semmi
kapkodás, és egy csöpp szerencse. Hiszen az
újoncoknak többnyire sikerül.
Nincs piaci árus (Igor bolti lopásra nem
szánta el magát), aki azt gondolná, hogy ez a
drága és ízléses ruhába öltözött úr lopni fog a
standról. Tarejev külleme minden gyanú felett
állt, s ő szíves-örömest élt ezzel az előnnyel. Alig
negyven perc alatt sikerült elcsennie egy nagy
darab disznóhúst – az eladónő éppen elfordult,
a májat ajánlgatta egy házsártos háziasszony-
nak –, hozzá két szép bolgár pritamint, hat
paradicsomot és egy tubus majonézt. Igor nem
érzett lelkiismeret-furdalást, azt tette, amit
szükségesnek tartott, és köpött az erkölcsre. Az
„akciói” közötti szünetekben vett négy csirke-
combot, két méretes sárga paprikát, öt uborkát
és pár kiló krumplit.
Miután hazatért, megkérte Násztyát, hogy
készítsen vacsorát, ő pedig bevette magát a für-
dőszobába. Ráérősen megborotválkozott, lezu-
hanyozott, s amikor ismét megjelent a konyhá-
ban, örömmel látta, hogy a lányka tud főzni: a
serpenyőben illatozva sistergett a disznóhús, a
majonézzal ízesített paradicsom-és-pritamin
saláta ott díszelgett a tányérokon.
A másik felünk
086-100-panov.indd 97
GALAKTIKA
2019. február
A csirke, uborka, sárga paprika és a krumpli
kicsomagolatlan maradt.
Igor rágyújtott, és nehézkesen belezöttyent a
fotelbe.
– Ezt nem készíthetem el – jegyezte meg hal-
kan Násztya. – Bocsáss meg!
Milyen csoda segítette őt, hogy felismerje, mi
a lopott holmi? A piacon talán figyelték Igort, és
a lopott áruk listáját átadták Násztyának, aki el-
játszotta a soron következő jelenetet. És mi van,
ha egyáltalán nincs szó összeesküvésről?
Tarejev néhány erőteljes slukkal, kapkodva
szívta a cigarettát, s csak akkor tért magához,
amikor a filterhez érő parázs már égette az ujja-
it. Ezalatt Násztya némán ült az asztalnál, kezét
félénken a térdén nyugtatta.
– Gyerünk, vacsorázzunk! – javasolta.
– Gyerünk!
Ám Igornak nem volt hozzá kedve. Csak
piszkálgatta az ételt, bekapott pár falat húst,
majd félretette a villát és a kést, újból rágyújtott,
s közben nem vette le szemét a lányról. Aki szé-
gyenkezés nélkül, gyorsan és mohón mindent
befalt az utolsó morzsáig, szalvétával megtöröl-
te a száját, majd fejét lehorgasztva így szólt:
– Látom az aurájukat.
– Micsoda?
– Látom a fekete aurát a lopott étel körül –
magyarázta Násztya. – Hiszen meg akartad
kérdezni, miért éppen ezeket az ennivalókat
választottam.
Tarejev szótlanul rágyújtott egy újabb ciga-
rettára.
– Nem hiszel nekem.
– Fogalmam sincs, mit tegyek – ismerte be
őszintén Igor. – Egyszerűen fogalmam sincs.
Csak egyben vagyok biztos: játék ez, vagy sem,
valóban te vagy a másik felem. Amikor mel-
lettem vagy, a szívem őrülten ver. Amikor el-
válunk, a legszívesebben nyüszítenék. Látnom
kell téged, hogy boldog legyek. Még nem volt
nő, aki ilyen érzéseket ébresztett volna bennem.
97
2019.01.23. 1:11:49
 GALAKTIKA
2019. február
Násztya még jobban leszegte a fejét.
– Szeretlek – zárta le Igor. – Ebben biztos
vagyok.
Egy könnycsepp hullott az ételmaradékra a
tányérban. Tarejev elnyomta a végig sem szívott
cigarettát, és nyomban rágyújtott egy újra.
– Anasztaszija Mihajlovna Krjucskova a ne-
ved. Tizenkét éve tűntél el. Most tizenhat éves
vagy.
– Honnét tudtad meg?
– Anyád él. Kórházban van.
– Hol?
– Az egyetemi klinikán. – Igor gépiesen vá-
laszolt, ám nyomban rádöbbent, hogy hiba volt
nem visszafogni magát. Önmagával elégedetle-
nül elhallgatott, ám szavait már nem vonhatta
vissza, hát folytatta: – Az anyád dúsgazdag volt.
Nagyon sikeres karrier állt mögötte.
– Volt?
– Haldoklik.
– Az átok mindig visszaüt – jegyezte meg
nagyon halkan a lány. – Az anyai átok minden-
kire lesújt, akit megérintett.
– Anyád szeret téged, mind a mai napig. Ne-
kem természetesen nem hitt, nagyon fagyosan
fogadott, de láttam, hogy szenved. Úgy gondo-
lom, el kell mennünk a kórházba, beszélnünk
kell vele. Úgy vélem… – nyomban kiigazította
magát: – biztos vagyok benne, hogy megismer.
– De…
– Várj, ne szakíts félbe! – kérte Igor. – Anyád
nem hitt a szavaimnak már azért sem, mert egy
hatalmas örökségről van szó. A probléma szer-
fölött komoly és fájdalmas. Azt javaslom, hogy
egy tapasztalt jogásszal menjünk a kórházba,
s aláírsz egy hivatalos nyilatkozatot, hogy le-
mondasz az örökségről. Ez majd meggyőzi
anyádat…
– Miről? – szakította félbe a lány.
– Arról, hogy hihet neked – vonta meg Igor a
vállát. – Arról, hogy valóban az elveszett lánya
vagy.
98 A másik felünk
086-100-panov.indd 98
– És mi lesz azután?
Tarejev újabb cigarettát húzott elő a csomag-
ból.
– Elmeséljük neki a történeted, és találunk
kiutat. – Igor csettintett az öngyújtójával. – Fo-
galmam sincs, hogyan kell ezt csinálni: az ő
bocsánatkérése, a te megbocsátásod… Kérdezd
Szan Szanicsot! Anyád átokkal sújtott, kell hogy
legyen mód a feloldására.
– Van rá mód – suttogta Násztya.
– Ugye hogy van!
– Az anyai átoktól csak a halál szabadíthat
meg. – Násztya felemelte a tekintetét, és hatá-
rozottan farkasszemet nézett Igorral. – Bűn-
bánás, megbocsátás… ez az apróbb bűnökhöz,
mindennapi civódásokhoz illik. Csak nem
gondolod, hogy ha elég lenne ennyit mondani:
„Békülj, békülj meg, s ne civódj!”, Szan Szanics
maga mellé vett volna engem? Csak a halál, Igor,
csakis a halál a megoldás! Vagy az én nevemben
pusztítja el valaki, vagy ő, megbánást mutatva,
önkezével végez magával. Csak így nyerem el a
szabadságot. Nincs más kiút.
– És ha meghal? – kérdezte kegyetlenül Igor.
– Bevégzi az életét. Miután megbánta bűnét.
– Betegségben meghalni… mindennapos
dolog – sóhajtott Násztya. – Ez nem elég az
anyai átok feloldásához, nyomós büntetés kell.
Ha anyám csak úgy elmegy, örökre velem ma-
rad.
Igyekezett nyugalmat erőltetni magára, de
Igor látta, alig tudja visszafogni magát. Minden
szó kínlódva szakadt ki belőle.
– Gondoskodni fogok rólad. – A férfi próbált
elmosolyodni. – Hiszen a kormány egyes tag-
jai is életük végéig lopásból élnek, s nem érzik
rosszul magukat. Tolvajlásból esznek, isznak,
lopott pénzen taníttatják a gyerekeiket.
– Van megoldás – bökte ki Násztya fakó
hangon. Nem vette a tréfát.
– Igen – értett vele egyet Tarejev. – Ők meg
tudják oldani.
2019.01.23. 1:11:50

– Én viszont nem. Én és a gyermekeim örök-
ké az anyai átok terhével élnek majd. – A lány
beharapta az ajkát. – Nem én hoztam ezt a tör-
vényt. És senki nem fogja megsérteni. Csak a
halál szabadít meg ettől a tehertől.
– Felfogtad, mit beszélsz?
– Igen. Felfogtam.
Játszik vele? Egy tizenhat esztendős lány alig-
ha tud ilyen mesterien hazudni. Nem, Násztyát
meggyőzték, becsapták, rávették, hogy higgyen
ebben a zagyvaságban… Igor képtelen volt el-
hinni, hogy a lány hazudik. Nem tehette, nem
akarta, mert tudta, még ha az ellenkezőjéről
győződik is meg, semmi áron nem taszítja el őt
magától. Násztya az ő másik fele. Az asszony,
aki értelemmel tölti meg az életét. S ez a nő most
arra kéri, hogy ölje meg az anyját.
„De minek? Az orvosok csak heteket adnak
Jelena Szergejevnának. Mi szükségük van a bá-
bok mozgatóinak a halálra? Mi értelme? Hogy
tetőtől talpig bemocskoljanak. A vér nem speku-
láció az örökséggel, a vér komoly dolog. Ezzel a
bélyeggel magamon mindent megteszek, amire
kérnek. És sok mindenre vagyok képes: tőzsdei
kapcsolataim messzire nyúlnak, milliókat bíznak
rám.” Tarejev ökölbe szorította a kezét. Hogy is
mondta Szan Szanics? „Néha jobb, ha nem talál-
kozol másik feleddel...” Igor beharapta az ajkát.
Nem Násztyát kell elővenni, hanem az öreget.
Megkeresni a bábok titkos mozgatóit s nem erre a
szerencsétlen lányra pazarolni az idejét.
Vagy senki nem is mozgatja a bábokat?
Senkinek nincs szüksége a szolgálatkész
Tarejevre? Násztya viszont valóban látja a fe-
kete aurát a lopott dolgok körül? És mi van, ha
minden szava színtiszta igazság? És valóban vé-
gezni kell egy haldokló asszonnyal, hogy teljes
életet élhessen?
Igor észre sem vette, hogy elszívta a pakli-
ban maradt összes cigarettát. Gépiesen, egy-
más után s a konyhát sűrű füstfelhő töltötte be.
Násztya nem tiltakozott.
A másik felünk
086-100-panov.indd 99
GALAKTIKA
2019. február
– Tudod… – Tarejev kiköhögte magát, mi-
közben kellemetlen íz gyűlt a szájában. Savasan
keserű. Undorító. – Lefeküdjünk? – S hozzátet-
te az unalomig ismételt szentenciát: – Aludjunk
rá egyet!
– Menjünk – bólintott engedelmesen a lány.
Sokáig álmatlanul hevertek. Csak feküdtek,
élvezték egymás testének melegét. Násztya
megbújt ölelésében, Igor mellére hajtotta a fejét,
búzaszőke haja gyöngéden a férfi állát simogat-
ta. Csak hevertek, és hallgatták egymás lélegzé-
sét, élvezték, hogy együtt lehetnek.
– Igor Alekszandrovics, a harmadik vonalon
keresik.
Tarejev közönyösen lenyomta a gombot.
Nem akart senkivel beszélni, a dolgairól még
kevésbé. Maga sem értette, minek nézett be
az irodájába. Hogy ne legyen Násztya szeme
előtt? Bizonyára. Hogy megszabaduljon a
tegnapi beszélgetésük után támadt gondola-
taitól? Hogy újból belemerüljön megszokott
világába? Elrejtőzzön benne? Ám az a világ
már nem létezett.
– Tessék?
– Gazember vagy – szólalt meg halkan a
kagylóban Marina. – Mocskos gazember és pa-
rázna barom. Korcs állat. Gyűlöllek.
Igor hallgatott.
– Összetörtél, te nyomorult. Megsebezted a
lelkem. Te… – Hangja elfulladt, a mondatot fél-
behagyta, sírásban tört ki. A vaslady képes sírni?
– Már kijátszottad magad azzal a kis szukával? –
A kérdés olyan szánalomra méltó volt, hogy Igor
szíve elszorult. Fájdalom, szinte fizikai fájdalom
hasított belé. Keményebben szorította a telefon-
kagylót. – Mikor játszod ki magadat, te mocsok?
Szapora búgás szakította félbe. Tarejev meg-
értette a ki nem mondottat: „Ha már kiélvezted
magadat, akkor felhívhatsz.” A vaslady könyör-
gőre fogta. Kiderült, hogy törékeny teremtés.
Megtanult szeretni.
99
2019.01.23. 1:11:50
 GALAKTIKA
2019. február
Vagy öt percig csak ült a fotelben, kezében
tartva a süket telefonkagylót, majd határozot-
tan feltárcsázta a kórházi ügyeletet.
– Szeretnék információt kapni Jelena
Szergejevna Krjucskova állapotáról.
– Egy pillanat. – Rövid szünet. Igor hal-
lotta, ahogy kattognak a billentyűk s egy
elmosódott hang szüremlett be: „Tánya, ne-
kem járna egy szabadnap…” – Elnézést, hogy
mondta, Krjucskova, Jelena Szergejevna?
– Igen.
– Ma éjjel meghalt.
„Meghalt?!” Igor reszkető kézzel visszatet-
te a kagylót. Majd újból megragadta, gépiesen
válaszolva a hívásra.
– Garik, zseni vagy! Te szörnyeteg! Hogy
élted túl ezt a két napot?! Ki súgott neked?
A  Tech-Energo-Export részvényei az egekbe
szöktek! Te piszok szerencsefia…
Később, majd később…
Még megmaradt a remény, hogy nem ve-
szi fel a kagylót. Alszik. Fürdik. Olvas vagy
tévézik. Ez a remény éltette az alatt a harminc
perc alatt, ami kellett, hogy őrült sebességgel
hazahajtson. Harminc perc remény. Ám elég
volt kinyitnia a lakás ajtaját, s a remény szer-
tefoszlott. Majd összeesett a küszöbön.
A lakás üres volt.
A kulcsok az asztalon hevertek.
Násztya elment.
Igor letaglózva végigbotorkált az összes
szobán, még a fürdőszobába, a konyhába, sőt
a spájzba is benézett, de mindhiába. Násztya
elment. Sehol sem volt.
Halotti csend.
Tarejev ellenőrizte telefonján az utolsó hí-
vott számot – az egyetemi klinika ügyelete
volt. Fogát összeszorítva felhívta a portát.
– A lány, aki a lakásomban volt, rég el-
ment?
– Körülbelül két órája.
– És…
100 A másik felünk
086-100-panov.indd 100
Félbehagyta a hívást, a zsebében megcsör-
rent a mobilja. Előkapta az apró készüléket,
nagy nehezen megtalálta a szükséges gombot,
és sietősen beleszólt a készülékbe:
– Halló?!
– Garik – jelentkezett be halkan Kruglov.
– Természetesen félek, hogy tévedek, de nézd
meg a friss híreket! Kettes csatorna.
Igor bekapcsolta a tévét.
„…sohase tudjuk meg, mi vezetett ehhez a
borzalmas véghez. A pszichológusok minden
erőfeszítése ellenére a lány levetette magát a
hídról…”
Lelki szemei előtt megjelent a két copf. A so-
vány karok, az olcsó ruha. Megpillantotta a
kordonon túl zokogó öreget. Meglátta, és min-
dent megértett. Nyugodt léptekkel visszament
a hálószobába, és az éjjeliszekrényből elővette
az altatóját. Visszatért a nappaliba, előkapott
a bárszekrényből egy üveget, egy nagy talpas
poharat, és belevetette magát egy karosszékbe.
Lassan, kimérten teletöltötte vodkával a po-
harat, és a dohányzóasztal tükör sima lapjára
szórt egy marék tablettát.
Majd rápillantott a kinyomott mobil kijel-
zőjére – Marinka hívta.
Földeák Iván fordítása
Vagyim PANOV
Orosz szerző, 1972-ben született. Katonacsalád-
ban nőtt fel, szinte folyamatos költözések köze-
pette. Rádiómérnöknek tanult, de már az egye-
temen megmutatkoztak írói hajlamai. Mivel nem
akarta elaprózni magát, novellák helyett mind-
járt a regényekre koncentrált, sőt úgy döntött,
egy egész önálló világot alkot meg inkább. Így
kelt életre a Titkos Város, ami valójában Moszk-
va, csak épp egy kicsit másmilyen, mint a való-
ságban. Ebben a városban ugyanis különleges,
természetfölötti lények élnek együtt a hétköz-
napi emberekkel. Ez a ritka novella is a jelenleg
30-nál több kötetet számláló ciklus darabja.
2019.01.23. 1:11:50

Az indiai gleccser-sztúpák
válaszolnak az imákra
A
HIMALÁJA nyugati részén,
több mint 3000 méter magasság-
ban fekszik a Ladakh régió. Ez a
száraz, hegycsúcsokkal tarkított
terület Indiának közel kétszáz falvát foglalja
magába. Az időjárás kiszámítható, télen a hő-
mérséklet -30 °C körüli és évente mindössze 50
mm csapadék esik. Az itt élő emberek elsősor-
ban a gazdálkodásból tartják fenn magukat,
és az ehhez szükséges vizet a felettük található
gleccserekből nyerik ki. Az elmúlt évek klíma-
változása miatt azonban egyre magasabbra
kell mászniuk, és a tavaszi, nyári időszakban
már a szárazsággal küzdenek a helyiek.
A Ladakhból származó mérnök, Csuang
Norfel néhány évtizeddel ezelőtt elkezdte
megfigyelni a gleccserek és patakok változá-
sát, majd az alapos tanulmányozást követően
mesterséges gleccsereket hozott létre, töltések
közé zárva, hogy felfoghassa a megolvadt vi-
zet, ami telente visszafagyott. A helyiek azóta
Ladakhi Jégembernek is nevezik. Norfel az ég-
hajlatváltozás miatt azonban újabb, még jobb
megoldásokat szeretett volna, ezért 2013-ban
Szonam Vangcsukkal, egy gépészmérnökkel
vette fel a kapcsolatot, aki izgalmas kihívás-
nak találta ezt a munkát, és elkezdett gondol-
kozni, hogyan lehetne megakadályozni, hogy
a jég idő előtt megolvadjon, és hogyan lehetne
még simábbá tenni a már meglévő gleccserek
útját a falvak felé.
A tervezés során a vizet a közlekedőedények
elve alapján vezették csövekbe egy hegyi patak-
ból, hogy az így létrehozott szökőkút permete a
száraz, hideg levegőn megfagyva amolyan jég-
csap-hegyet építsen maga köré. A prototípust
egy lankásabb, száraz, meleg területre épí-
Intelligens dizájn
101-ID.indd 101
GALAKTIKA
2019. január
tették fel úgy egy hónap alatt. A csapat tagjai
akkor lélegeztek fel, amikor a létrehozott jég-
kúp több mint 7 méter magasra nőtt. A teszt
sikeresen zárult, mivel azt akarták elérni, hogy
egészen tavaszig maradjon meg a jég. A májusi
méréskor közel 4 méter magas volt a jégkúp, és
további 17 napig a környező területen nem volt
nyoma a szárazságnak.
2014 végén megkezdődött a második jég-
sztúpa építése, a Fiang-völgy kolostoránál. Ez
már nagyobb vállalkozás volt, és közel 100
helyi lakos is segédkezett a munkálatokban.
A jég-sztúpa köré 5000 facsemetét telepí-
tettek, zöldebbé téve a völgyet. Az építkezés
2015 márciusában sikeresen befejeződött, és
elindíthatták a vízgyűjtést. A téli -30 °C kö-
rüli hőmérsékletben a víz úgy fagyott meg,
mint egy sztalagmit. A gravitáció, a sebesség,
a lejtés, a gyorsulás, a hőmérséklet – ezek a
fizikai erők dolgoztak a jég-sztúpa építése so-
rán. Nem használtak gépeket, csak a termé-
szet erejét, és egy 20 méter magas jégtornyot
kaptak eredményül, ami 7,5 millió liter vizet
rejtett magában. 2016-ban további két jég-
sztúpa épült, melyek nagyobbak lettek előde-
iknél, és azóta is még több tucat kisebb.
Gricman Kata
101
2019.01.23. 1:11:33
 GALAKTIKA
2019. február
Az ESEO, az Európai Űrügynökség
diákműhold programja
A
z ESEO (European Student
Earth Orbiter) projekt egyike
az Európai Űrügynökség (ESA)
gyakorlati oktatási programja-
inak, melyeket egyetemi hallgatók számára
indítottak még a 2000-es évek elején. A prog-
ram keretein belül az ESA nyolc tagállamá-
ból tíz egyetem körülbelül 600 hallgatója
vehetett részt egy valódi űrprojektben, egy
mikroműhold megtervezésében. Az elkészült
műhold 33x33x63 cm (antennákkal 107 cm)
nagyságú, és mindössze 50 kg.
Kezdetben a teljes műhold megtervezé-
sét hallgatókra szerették volna bízni, ám a
feladat bonyolultsága és a nehézkes kom-
munikáció az egymástól igen távol dolgozó
csapatok között indokolta, hogy a kezdeti
elképzeléseket egyszerűsítsék. A tervezés-
be így bekapcsolódott egy külső ipari cég
is, a Carlo Gavazzi Space (majd később
a SITAEL), mely a műholdplatformért, a
rendszerintegrációért, a tesztelésekért és a
diákcsapatok műszaki koordinációjáért lett
felelős. A hallgatók pedig immár csak az
úgynevezett hasznos terhek (tudományos
Az ESEO a sikeres tesztek után az Európai Űrtechnológi-
ai Központban (ESTEC). Forrás: ESA
102
102-103-obszervatorium.indd 102
Az ESEO csapattagok a 2018. októberi workshopon,
műholdakként pózolva. Forrás: ESA
kísérletek és technológiai demonstrációs
eszközök), a fontosabb műhold-alrendsze-
rek és a földi szegmensek (földi állomások
és misszióvezérlés) fejlesztéséért feleltek.
Összesen 9 diákok által fejlesztett rendszer
került a műholdra, illetve 3 diákok által üze-
meltetett földi állomás készült el.
A programba három magyar diákcsapat
is bekapcsolódott, akik két tudományos kí-
sérlet és egy műhold-alrendszer fejlesztésé-
ért voltak felelősek. A Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem egyik csapata
a műhold központi energiaelosztó rendsze-
rét tervezte, a szerkezet oldalába épített há-
romrétegű, űrminősített napelemcellákból
származó áram elosztására és a berende-
zések áramvédelmére. A másik csapat egy
úgynevezett Langmuir-szondát fejlesztett ki
az ESEO-ra, mely az űrben jelenlévő plazmá-
ban vizsgálja a naptevékenység hatásait és a
megjelenő anomáliákat a mért elektronhő-
mérsékletek és -áramok alapján. A harma-
dik csapat pedig az MTA Energiatudományi
Kutatóközpont támogatásával a TRITEL
elnevezésű, háromtengelyű szilíciumdetek-
toros teleszkópot fejlesztette az űreszközre,
Obszervatórium
2019.01.23. 1:11:11

a kozmikus sugárzás nagy energiájú kompo-
nenseinek vizsgálatához.
A tudományos kísérletek között szere-
pel még egy korábban űrben nem használt
technológiával rendelkező mikrokamera is,
ez a Földről és az űrről készít nagy felbontá-
sú képeket. Több kommunikációs kísérlet is
található az ESEO-n, amelyekkel több sávban
is adatok továbbíthatók a földi állomásokra.
Ezeken felül egy GPS helymeghatározó és
egy pozíciószabályozó is üzemel a műholdon.
A küldetése végén, melynek tervezett időtar-
tama 6 hónap (és igény szerint meghosszab-
bítható még egy évvel), az utolsó tudományos
kísérlet is aktiválódhat, amely a Föld légköré-
be való visszatérést gyorsítja fel egy kinyitha-
tó ernyő segítségével. Így az űreszköz életének
végén a Föld atmoszférájába lépve eléghet,
ezzel is megfelelve az európai űrhulladék-
csökkentési irányelveknek.
Az ESEO jelenlegi aktualitását az adja,
hogy a hosszú előkészületek után a mű-
hold 2018. december 3-án megkezdhette
űrbéli működését. A felbocsátást a SpaceX
végezte a kaliforniai Vandenberg légierő-
bázisról, egy Falcon 9-es rakétával. Az
SSO-A (Sun Synchronous Orbit – A) misszió
többszempontból is egyedülálló. Ez volt az
első „rideshare” rakéta, amelyen nem egy el-
sődleges űreszköz pályára bocsátása lett vol-
na a fő cél, és ahová más eszközök csak „po-
tyautasként” csatlakozhattak volna, hanem
Obszervatórium
102-103-obszervatorium.indd 103
GALAKTIKA
2019. február
Az ESEO alján található magyar berendezések, a TRITEL
detektor (fehér körrel jelölve) és a Langmuir-szonda
(fehér téglalappal jelölve). Forrás: ESA
a teljes hordozott tömeg kis műholdakból
állt (minimum 64-ből), melyek ugyanarra
az alacsony Föld körüli, napszinkron pá-
lyára kerültek fel. Másrészt pedig ez volt az
első alkalom, hogy a SpaceX harmadjára is
újrahasznosította egy rakéta első fokozatát.
A műholdak rakétaelemről való leválasztása
hosszan, körülbelül hat órán keresztül zaj-
lott. Először 6 nagyobb űreszközt választot-
tak le, majd saját szekvenciában a kisműhol-
dak sorozatos lerobbantása is megtörtént.
Az ESEO a felbocsátást követő harmadik
órában aktiválódott, és azóta már sokadik
napját töltve az űrben, jelenleg is folyama-
tosan küldi életjeleit, melyeket bárki fogni
tud amatőr rádiós készülékekkel is 437,00
MHz-en.
Erdős Boglárka
MTA EK Űrdozimetriai Kutatócsoport
103
2019.01.23. 1:11:11
 GALAKTIKA
2019. február
A SZENVEDÉS SZÍNHELYE
J
ÓLLEHET EZ AZ ÍRÁS a gonosz
lakhelyéről szól, valamint arról,
hogy Thomas Podd tiszteletes ho­
gyan látta meg azt, inkább „a gonosz
a mennyekben” esetével állunk szemben.
Merthogy én azt gondolom, Brit Columbia
sokban hasonlít a mennyországhoz – vagy
legalábbis nagyjából olyan, amilyennek én
a mennyeket szeretném, ha valaha felérek
abba a magasságba – a maga terebélyes
hegységeivel, az azok mélyén csillogó víz­
tükreivel, patakjaival, erdőivel és bömbölő
folyóival.
Small Forksban történt meg, ahová azért
mentem, hogy eltöltsek két hetet, de öt évig
maradtam ott; és hogy az a környék hogyan
változott és fejlődött ezen rövid idő alatt, az va­
lóban hihetetlen, mert Small Forks kezdetben
csupán három bányatelep ellátóállomásaként
működött, és biztosra veszem, akkoriban
senki sem gondolta volna, hogy onnan valaha
104 Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 104
Mi lehet az a
borzalom, ami
még egy papot
is megingathat
hitében?
M. P. Shiel
kétmillió tonna érc fog kikerülni – márpedig
ez a helyzet.
Az úgynevezett Scatchereen­telérnél, ami
három mérföldre esett a tótól, dolgozott egy
rézolvasztó, de egyetlen ezüst­ólombánya
sem akadt ötven mérföldes körzetben, sem
sörfőzde, sem gépműhely, sem téglaégető. És
a Harper­vízesést akkor még senki sem tekin­
tette áramforrásnak.
Ha jó emlékszem, a Small Forksban töltött
első hetemen találkoztam először Podd tiszte­
letessel – egy estén, a Töltésen.
(Talán tudják, hogy Small Forks a
Sakoonay­tó egyik ágának partvidékén te­
rül el, bokrokkal­fákkal teli dombságként a
hegyek lábánál – az én tudatomban teljesen
olyan, mint a Paradicsom egyik zuga.)
Azon az estén Podd egy másik lelkésszel
sétált a Töltésen, és olyan hatást gyakorolt
rám, hogy egyből elmosolyodtam, mivel a
szemem akkoriban még nem szokott hozzá
2019.01.23. 1:11:01

a papi gallért és csuhát viselő fekete férfiak
látványához. Bár Podd inkább barna volt,
semmint fekete – egy, az ötvenes éveit taposó,
vézna kis alak. A pofacsontja jócskán kiugrott
besüppedt arcából, az álláról bozontos sza­
káll lógott, a testtartása büszkeséget sugallt,
a homlokát nyugodtan nevezhetjük okosnak,
bár a szeméből sugárzó tekintet mintha vad­
ságról és folyton szétfutó gondolatokról ta­
núskodott volna.
Megalapozott helye volt egész Small Forks­
ban, ahol valami negyven színesbőrű személy
dolgozott a fűrésztelepeken. Podd nekik pré­
dikált egy hullámlemezekből összerótt kápol­
nában, a Peel Street felső részén.
Hétfő esténként tartotta az istentisztelete­
ket, és egy ilyenen, amikor már nagyjából egy
hónapja éltem Small Forksban, egy hosszú sé­
tából hazafelé ballagva betértem az ő imahá­
zába, és meghallottam az imádkozást – vagy
inkább a követelőzését azoknak a feketéknek,
akik igehirdetés közben ingerülten rázták és
döngették a padok háttámláját.
Miután vége lett, és elindultam kifelé, va­
laki megkopogtatta a hátamat, és ez a vala­
ki a tiszteletes volt, aki a távozó idegen után
futott. Elrántotta dicső mancsát, majd mo­
solyogva megkérdezte: „Netán arra gondol,
hogy csatlakozik hozzánk?” Ez történetesen
eszem ágában sem volt, de azt feleltem, hogy
„érdekel a dolog”, azzal sarkon fordultam és
ott hagytam őt.
Röviddel azután üzent, hogy szeretne talál­
kozni velem, és három hónap leforgása alatt
két ízben meghívott teára – talán abban a re­
ményben, hogy sikerül áttérítenie. Ez ugyan
nem sikerült neki, de az igen, hogy felkeltette
az érdeklődésemet.
A jeles férfiúnak több tudomány is, úgy­
mond, a kisujjában volt. Kiderült, hogy őszinte
szenvedély izzik benne a Természet iránt; és
megtudtam – tőle vagy mástól, arra ma már
Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 105
GALAKTIKA
2019. február
nem emlékszem –, hogy szokása időről időre
elszakadni az emberiségtől, és belevetni magát
néhány napra azokba a ködös hegyekbe, ame­
lyek a Sakoonay járásban nyújtóznak a hold felé.
Sem a hivatali ügyek, sem egyéb megfon­
tolások, sem az óvatosság nem tarthatta béké­
sen és csendesen Poddot a városban, amikor
a vadon hívása csábította. Úgy vettem észre,
rég tudott dolognak számított a városban a
jellemének ez a furcsa vonása, és senki sem
rótta fel neki hibaként. Small Forks negyven
mérföldes körzetében született, és úgy ismer­
te Columbiát, ahogyan a farmer ismeri az egy
hektár kiterjedésű szántóföldjét.
Nos tehát, úgy két héttel a második láto­
gatása után váratlanul hírül vettem, hogy
Thomas Podd fejében valami baj van – óha­
tatlanul eljutott hozzám ez a szóbeszéd, mert
pletykák és gúnyos nevetések tárgya lett nem
csupán Small Forksban, hanem annak hatá­
rain túl is.
Úgy tűnik, azon a szombati estén a tiszte­
letes késő éjszaka tért haza az egyik hosszas
túrájából és a Természet meghitt vizsgál­
gatásából, majd vasárnap reggel botrányo­
san megkésve lépett be az imaházba, s egy
holdkóros teremtmény lépteivel tántorgott
a pulpitus felé – a köpenye nélkül! a gallérja
nélkül! a nadrágtartója lógott! –, végezetül
lekönyökölt a Bibliát tartó pultra, gúnyosan
végignézett fekete juhokból álló nyáján, s ne­
kilátott gúnyolni és gyalázni őket.
Teljesen nyíltan egy falkára való fekete
majomnak nevezte őket, egy rakás sötét bőrű,
gügyögő csecsemőnek; azt mondta nekik,
hogy szívből sajnálja őket, amiért olyan tu­
datlanok, olyannyira eltévelyedettek a sötét­
ségben; hogy amit abban a gyapjas fejükben
tartanak, az semmi; hogy senki sem tudja,
csakis ő, Podd, az összes emberek közül egye­
dül ő tudja azt, amit tud, és ő látta azt, amit
látott…
105
2019.01.23. 1:11:01
 GALAKTIKA
2019. február
Annyira tisztelték őt bölcs szónoklataiért,
ékesszólásáért, keresztény férfiúként való, jól
látható tisztességéért, hogy a gyülekezetének
tagjai békés tűréssel fogadták a méltatlan be­
szédet, talán azt remélve, hogy csupán rövid
tévelygés ez, ami hamarosan elmúlik. Ám
amikor a tiszteletes úr rögtön ezután ismét a
hegyek felé vette az irányt, és hetekre eltűnt –
senki sem tudta, hogy hová –, azt már nem le­
hetett elnézni neki. Így aztán, mire visszatért,
azzal kellett szembesülnie, hogy egy másik
sötét bőrű lelkész tölti be a helyét.
Ettől a pillanattól fogva gyorsuló ütemben
szakadt el a társadalomtól. Elhagyta magát,
és hamar elszegényedett. A felesége és két leá­
nya lerázták cipőjükről az ő porát, és elhagy­
ták Small Forksot – gondolom, azért, hogy
másutt keressék a boldogulás útját. De Podd
maradt, vagy legalábbis gyakran megfordult
a városban, amikor méltóztatott neki leeresz­
kedni odáig fennkölt túrái során.
Egy alkalommal láttam őt, amint ittasan
imbolygott a Töltésen, a nadrágtartója ek­
kor is lógott, a kalapja rongyosan ült a fején
– jóllehet biztos vagyok abban, hogy sosem
lett belőle igazi iszákos. A tiszteletreméltóság
vékony máza úgy pergett le róla, akár a vizet
kapott festék a falról, és ő boldogan adta át
magát az elvadult életmódnak. Hogy miből
élt, azt sosem tudtam meg.
Egy délutánon találkoztam vele az új ha­
jóépítő telepnél, amit a Canadian Pacific
Railway működtetett, fél mérföldre Small
Forkstól. Ott ült az út mellett sorakozó fara­
kások egyikén, a mellkasa és az egyik láb­
szára kilátszott a rongyaiból, szeme az eget
kémlelte, amelyen nappali hold kapaszkodott
felfelé; ám amikor megpillantott, kivillantot­
ta hibátlan fogsorát, és tiszteletlen hangnem­
ben, franciául felrikkantott: „Ah, monsieur,
ça van bien?”1 Franciául szólt hozzám, mert
a négerek, ha beszédről van szó, hajlamosak
106 Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 106
bizonyos fajta frivolitásra, amely így fejező­
dik ki.
Megálltam, hogy szót váltsak vele, és meg­
kérdeztem:
– Minek tulajdonítsam ezt az egészet,
Podd? Hogy maga hirtelen elfordult a szent­
ségektől, és léhaságra adta a fejét?
– Á, ez fontos kérdés! – felelte pimasz
hangnemben, és rám kacsintott.
Láttam rajta, hogy időközben szívfájdí­
tóan lesoványodott, a pofacsontja majdnem
kiszúrta fonnyadt bőrét, míg a szemében egy
olyan férfi tüze égett, aki folytonos emelke­
dettséggel vagy izgalommal teli életet él.
Szerettem volna segíteni neki, ezért azt
mondtam:
– Önnek minden bizonnyal vagy belső,
vagy külső baja van. Jobb lenne, ha kiadná
magából, és akkor talán tehetnénk valamit.
Erre hirtelen ingerült lett, és így felelt:
– Ó, maguk mind úgy gondolkodnak, mint
a sötétben tapogatózó, butuska, apró csecse­
mők!
– Lehet, hogy így van – válaszoltam én –,
de mivel ön a bölcs, mi lenne, ha megosztaná
velünk a titkot, és akkor mi is bölcsek len­
nénk?
– Mondok én magának valamit – felelte,
és a száját lebiggyesztve csóválni kezdte a fe­
jét. – Kétlem, hogy bármelyikük képes lenne
elviselni a látványt. Azt hiszem, mind meg­
őszülnének tőle!
– Miféle látványt? – kérdeztem.
– A Pokol látványát – válaszolta mélyet só­
hajtva, és kissé felrántotta a kezét.
Rövid hallgatás után azt mondtam:
– Ugyan már, Podd, ez ostobaság.
– Ó, hogyne, jó uram, ha maga mondja –
felelte csendesen és csüggedten. – Igen, per­
sze, ezt mondták Galileinek is az emberek,
amikor azzal állt eléjük, hogy mozog a föld­
golyó.
2019.01.23. 1:11:01

Igyekeztem megőrizni az arcomon a ko­
moly kifejezést, mialatt a szemébe néztem, és
azt kérdeztem tőle:
– Podd, maga látta a Poklot?
– Alighanem igen – válaszolta, és nyom­
ban hozzátette: – Egyébként ön is látta. Való­
színűleg azóta látja, hogy belekezdett ebbe a
mai sétájába, csak éppen nem tud róla.
– Hát, akkor nem lehet olyan szörnyű, nem
igaz? – kérdeztem tréfás hangsúllyal. – Ha az
ember látja, és nem tud róla? De mondja csak:
a Pokol ott van, Small Forksban? Merthogy
egyenest onnan jövök.
Erre hátravetette a fejét, keserűen nevetett,
majd így felelt:
– Igen, igazán csodálatos, hogy a tu­
datlan gúnyt űz abból, aki tudja, és a ros�­
szabb ítélkezik a jobb felett! De hát ez már
csak így szokott lenni. – És ekkor hirte­
len a vére az arcába tódult, felfelé muta­
Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 107
GALAKTIKA
2019. február
tott, és megkérdezte: – Látja odafent azt a
világot?
– A holdat? – kérdeztem felfelé pillantva.
– Azon a helyen a lelkek kínok közt ver­
gődve élnek – mormolta halkan, és hirtelen a
mellkasára eresztette az állát.
– Ezek szerint vannak emberek a holdon,
Podd? – kérdeztem. – Bizonyára tudja, hogy
ott nincs levegő. Netán azt állítja, hogy a hold
a Pokol?
Felnézett rám, és ezúttal mosolyogva vála­
szolt:
– Te jóságos ég, maga aztán sokat tud, mi?
Hát figyeljen ide, elmondok magának vala­
mit, és ez a valami az igazság. Kezdettől fogva
kedvelem, ezért teszek magának egy üzleti
ajánlatot, de csakis magának. Folyósít nekem
három dollárt mindent héten, amíg életben
vagyok, és amikor közeleg a vég, elmondom
önnek azt, amit tudok, és hogy honnan tu­
107
2019.01.23. 1:11:02
 GALAKTIKA
2019. február
dom, és megtanítom önt a trükkre. Vagy
mindent leírok, az írást borítékba zárom,
amit a halálom után megkap.
– Jaj, istenem – sajnálkoztam –, de kár,
hogy nem engedhetem meg magamnak!
– Nagyon is megengedheti magának – így
hangzott az ő válasza –, de az igazság az, hogy
egyetlen szót sem hitt el abból, amint mond­
tam. Holdkórosnak tart. És egy kicsit az is va­
gyok! Magasságos ég, hogy ez mennyire igaz!
Sóhajtott, és egy darabig hallgatott. A gon­
dolataiba merülve fürkészte a holdat, a jelek
szerint rólam teljesen megfeledkezve.
De aztán megszólalt, és így folytatta:
– Ugyanakkor, talán mégis belevághatna.
Nem kell sokáig fizetnie, mert tüdőbajban
szenvedek – tudja, a színesbőrűek átka –, és
épp tegnap már vért köhögtem fel. Tekint­
hetné jótékonyságnak is, mivel sokat éhezem,
ami az én saját hibámból fakad, de nem szé­
díthettem tovább azokat a szegény ördögöket
azok után, hogy láttam, amit láttam. Ha nem
tud adni három dollárt minden héten, akkor
adjon egyet!
Ebbe már belementem – természetesen nem
azért, mert arra számítottam, hogy Podd végül
fel fog tárni előttem holmi nagy titkot, hanem
mert láttam, hogy a férfiú meglehetősen el­
szakadt ettől a világtól, és alkalmatlan arra,
hogy megkeresse a kenyerét. Többé-kevésbé
bolondnak tartottam őt – még most is annak
tartom, noha ma már meg vagyok győződve
arról, hogy korántsem volt annyira bolond,
mint gondoltam. Így aztán megígértem neki,
hogy amíg Small Forksban élek, minden héten
felvehet egy dollárt a bankomban.
Podd néha felvette a dollárját, de többször
esett meg, hogy nem, jóllehet tudatában volt
annak, hogy nem kapja meg a felgyűlő pénzt,
ha valamiért nem jelenik meg a bankban
minden héten. És ez folytatódott négy éven át,
ami alatt egyre soványabb és elvadultabb lett.
108
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
104-112-retro.indd 108
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
Időközben Small Forks és a Sakoonay járás
lakói megszűntek nevetni Poddon, ráuntak
a vele kapcsolatos, ásatag tréfákra, és tény,
hogy a rongyos, leromlott külsejű alak helyi
intézménnyé vált, akár a lovasrendőrök és a
fűrészüzem – túl ismerős látvány volt a szem­
nek, hogy bármilyen érzelmet csiholjon ki a
lélekből.
De a negyedik év végén a város lakói egy
emberként keltek fel Podd ellenében.
A következőképpen történt: addigra a
Sakoonay járás évente valami négyszázmillió
láb fát küldött a Prairie tartományoknak; a
bányákat és olvasztókat működtető vállalatok
száma négyre gyarapodott – nagy vállalko­
zások voltak ezek, egyetlen napon három-
négyezer tonna ércet dolgoztak fel; és minden
dolgok megfontolása után a környék lakói
közösen kiáltották: „Elektromosság! Elektro­
mosság!”
Ezért jelent meg Small Forksban a folyton
töprengő és hümmögő tartományi ásványku­
tató; ezért jelentette a columbiai kormánynak,
hogy a Harper-vízesés 97 000 lóerő kifejtésé­
re képes; ezért lángolt fel az érdeklődés szerte
az egész járásban; és ezért született a döntés,
mely szerint Small Forks önkormányzata he­
lyi érdekeltségű erőművet épít a vízesésnél.
Csakhogy Podd tiltakozott!
Úgy gondolta – mint utóbb megtudtam –,
hogy a Harper-vízesés az övé, és nem akarta,
hogy mások elcsúfítsák, vagy hogy egyáltalán
a közelébe menjenek.
Ugyanakkor, nem szólt semmit. Megkez­
dődtek a munkálatok, nevezetesen elkezdték
összegyűjteni az építőanyagot. Az első jele
annak, hogy a vállalkozás nem lesz zökke­
nőmentes, május elején, egy éjszakán mutat­
kozott meg – egy éjszakán, amelyre holtom
napjáig emlékezni fogok –, amikor is az ön­
kormányzat által felhalmozott faanyag egy az
egyben hamuvá égett.
Retro: A szenvedés színhelye
2019.01.23. 1:11:05
 GALAKTIKA
2019. február

A lángok még Small Forkstól öt mérföldre Mindenesetre amikor Poddot letartóztat­

is káprázatos látványt nyújtottak, és jóma­
gam a városlakók tömegének sűrűjéből néz­
tem végig az egészet.
Mindenki azt feltételezte, hogy a tüzet
szándékosan gyújtotta valaki, mert más ma­
gyarázat nem létezett. Ám hogy ki tette, az
rejtély maradt – mert egyetlen gyanúsított
sem akadt. És, ahogy a pók nyomban nekilát
megjavítani elszakadt hálóját, az önkormány­
zat rögtön elkezdte ismét összegyűjteni az
erőműhöz szükséges faanyagot.
Aztán június végén ez a halom is elégett.
Csakhogy ezúttal éber éjjeliőrök vigyáz­
ták, és egyikük azt vallotta, hogy látni vélte
Poddot gyanús közelségben a bűntett színhe­
lyéhez.
A városlakók izzó haragra gyúltak, mert
mindenki nagy dolgokat várt az erőműtől.
ták és kihallgatták, nem tagadott, de nem is
erősített meg semmit.
– Lehet, hogy én voltam – így hangzott a
felelete, majd hozzátette: – És mi van, ha én?
Ez a válasz bizonyítékul szolgált számomra
arra nézve, hogy ártatlan, mert úgy vettem,
hogy a hiúság vagy az őrület mondatta vele.
A hatóság emberei is ezt gondolhatták, mert
háborodott elméjűnek ítélték és elengedték
Poddot.
A város népe azonban felbőszült ezen a
döntésen. Három nappal később egy tömeg
közepén találtam rá Poddra, amelyből való­
színűleg nem került volna ki élve, ha én nem
érek oda időben, mert addigra már nem volt
más, mint egy koszos rongyokba bugyolált
csontváz és két izzó szem. A közbeavatkozás
nagy merészség volt részemről, mert a hely­

Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu +36 20
Retro: A szenvedés 212 2201
színhelye 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 109
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

104-112-retro.indd 109 2019.01.23. 1:11:07

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2019. február
színen tartózkodott egy északnyugati rend­
őr, aki a szegény számkivetettet lökdösőket
támogatta, továbbá egy ingatlanügynök, a
fűrészüzem egyik terpentintől bűzlő tulajdo­
nosa, és mások is, akiket érintett az ügy. Én
akkor elüvöltöttem egy kis beszédet, esküt
tettem, hogy Podd ártatlan, és feltűnő brit
mivoltom talán a segítségemre volt abban,
hogy kiszabadítsam őt a markukból.
Amikor kettesben találta magát velem a
városon kívül, az úton, hirtelen letérdelt, és a
lábamat markolászva, hálásan zokogott.
– Mindent megtett értem, ön, az idegen –
dadogta felindultan. – Isten jutalmazza meg
érte… Én már nem sokáig élek, de meg kell
tudnia azt, amit én tudok, és látnia kell, amit
én láttam.
– Podd – feleltem neki –, hallotta, amint
a szavamat adtam arra, hogy ön ártatlan.
Hadd halljam a maga szájából, most, ebben a
pillanatban, hogy nem ön követte el azokat a
bűnöket!
Podd felállt, a leghűvösebb szemtelenség­
gel nézett rám, és azt felelte:
– Természetesen én követtem el. Ki más?
Ezen kacagnom kellett. De aztán szigorú­
an kijelentettem:
– Ezek szerint bűnösnek vallja magát.
– Figyeljen ide – mondta ő –, ne vitatkoz­
zunk ezen! Két különböző szemszögből látjuk
a dolgot… hát ne vitatkozzunk. Én csak azt
mondom, hogy abban a pár hétben vagy hó­
napban, amíg életben vagyok, nem lesz erőmű
a Harper-vízesésnél. Utána már igen. Ön nem
tudja a vízesésről azt, amit én. Ott van a szeme
ennek a világnak. Bizony, ennek a világnak a
szeme. De tudnia és látnia kell… – Felnézett
a nyugatnak tartó félholdra, gondolkodott egy
sort, és folytatta: – Találkozzunk itt péntek este
kilenckor! Maga sokat tett értem.
Podd beszédmódja és viselkedése olyan�­
nyira meggyőző volt, hogy beleegyeztem, ta­
110 Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 110
lálkozom vele, bár pár perccel később nevet­
tem magamon, amiért teljesen lenyűgözött a
zagyvaságaival.
Mindenesetre két nappal később, este ki­
lenckor találkoztunk, és nekivágtunk a több
mérföld hosszúságú útnak, amelyre mind­
örökké emlékezni fogok.
Igyekszem a lehető leghívebben leírni az
élményt, de tartok tőle, hogy az így előálló
kép még mindig messze lesz a valóságtól.
Abban a vézna, haldokló Poddban egy he­
gyi kecske ereje és ügyessége munkált, s olyan
helyeken kapaszkodtunk felfelé, amelyeken a
segítsége nélkül aligha másztam volna fel
– kidőlt fenyőkkel és szikkadt, öreg cédru­
sokkal eltorlaszolt, kísérteties vízmosások­
ban, a Garroway-hágó hasadékaiban, ahol a
zuhatagok dübörgése ostromolja a fület, míg
körös-körül vörösfenyőkkel, simafenyőkkel,
sünfenyőkkel és bürökkel övezett tengersze­
mek alszanak.
Felfelé küzdöttük magunkat a Garroway-
hágó egyik szűk szurdokában, amikor Podd
hirtelen megtorpant; és amikor tapogatózva
felé nyúltam – mert az ember ott semmit sem
lát –, felfedeztem, hogy homlokát a sziklafal­
nak támasztva áll.
Megkérdeztem tőle:
– Mi a baj?
Mire ő így felelt:
– Várjunk egy kicsit! Vér tolult a számba.
– Elhallgatott, majd hozzátette: – Azt hiszem,
vérzik a tüdőm.
– Akkor jobb lesz, ha visszafordulunk – ja­
vasoltam.
De ő hamarosan jobb kedvre derült, és ki­
jelentette:
– Minden rendben lesz. Jöjjön!
Tovább botladoztunk felfelé.
Félóra elteltével kiértünk egy körülbelül
nyolcszáz négyzetyard területű, sík szikla­
teraszra, amelyet három oldalról fenyőkkel
2019.01.23. 1:11:07

benőtt hegyoldalak vettek körül. A hátsón víz
rohant le, majd kövektől felszabdalt, széles fo­
lyó formájában átvágott a teraszon, és annak
elejénél tajtékozva zuhogott a mélybe.
– Megérkeztünk – jelentette ki Podd, azzal
letelepedett egy kőre, és a térdére eresztette a
homlokát.
– Maga bajban van – feleltem én felette
állva.
Nem adott választ, de rövidesen, némi erő­
feszítés árán felállt, és a holdra pillantott – a
két szeme is egy-egy holdnak tűnt –, az im­
már lefelé ereszkedő, félig kitelt égi kísérőre.
– Most pedig nézzen oda! – kérte zihálva és
remegve, s nekem oda kellett hajolnom hoz­
zá, hogy halljam a szavait a víz dübörgésétől.
– Elhoztam ide önt, mert nagyon kedvelem.
Hamarosan olyan dolgot fog látni, ami miatt
egyetlen halandó szeméből sem csordult még
sós könny, csakis az enyémből.
Mialatt kimondta ezeket a szavakat, jóma­
gam első ízben, nem csekély megrázkódtatást
átélve megéreztem, hogy valóban látni fogok
valami határtalant, mert többé nem kételked­
tem abban, hogy azok az elzihált mondatok
az igazság magvát hordozzák; mi több, hirte­
len tudtam, hogy színigazak, és a szívem kez­
dett gyorsabban verni.
– De hogyan fogadja majd a látványt? –
folytatta Podd. – Valóban jó szolgálatot te­
szek? Láthatja, hogy milyen hatást gyakorolt
rám… ha belegondolok, hogy az, ami minket
teremtett – a fajtánkat –, hogyan alkothatott
ilyen iszonyatot! Nem, nem láthatja az egé­
szet, a legrosszabbat semmiképpen. Majd ott
megszüntetem a képet. Látja ezt a vízesést a
lábunk előtt? Elhelyezve egy bizonyos kőtöm­
böt a folyó egy bizonyos helyén, módomban
áll átváltoztatni ezt a tajtékzó víztömeget át­
tetsző víztömeggé – két áttetsző víztömeggé
–, így két hatalmas, kétszeresen domború
lencsét kapunk. Véletlenül fedeztem fel, egy
Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 111
GALAKTIKA
2019. február
öt évvel ezelőtti éjszakán, életem éjszakáján.
Nem, ma éjjel nem vagyok jól. De ne törőd­
jön vele! Ereszkedjen lefelé a sziklafalon ott
– nem lesz nehéz –, mígnem megérkezik a
barlanghoz. Menjen be a barlangba, aztán ka­
paszkodjon fel a mélyedéseken, amiket a falon
talál, egészen egy párkányig, amelynek egyik
pereme körülbelül kétlábnyival van a belső
lencse mögött. A hold mostantól számítva
négy perc múlva ér a lencsék elé. Öt percet
adok önnek, nem többet. Nagyjából három­
száz yardról látja majd a holdat, és a látvány
úgy fog áthasítani az agyán, mint tízbillió vo­
nat. De soha ne mondja el senki emberfiának,
hogy mit látott a holdon! Menjen, menjen! Ma
éjjel nem vagyok jól.
Oly sok erőfeszítés, oly sok fájdalom árán
állt fel, hogy azt mondtam neki:
– Bele akar gázolni a folyóba, amikor már­
is így reszket? Nem lenne jobb, ha megmu­
tatná, hová kell tenni azt a kőtömböt, és én
odatenném?
– Nem – mormolta. – Nem tudhatja meg.
Nem tudhatja! Nem lesz bajom, elboldogulok.
Csak menjen! Mozgassa a fejét először, amíg
a szeme megtalálja a fókusztávolságot. Sok
lesz a tükröződés, a kromatikus és a szferikus
aberráció, és a nátrium spektrumának sárga
vonala zavar majd mindenütt – a tárgylencse
oly hatalmas és oly vékony, hogy úgy tűnik,
nem is képes felbontani a fényt. De nem szá­
mít, jól fog látni – mindent fejjel lefelé, ter­
mészetesen –, akár egy csillagászati távcsővel.
Menjen, menjen, ne vesztegesse az időt! Én
elboldogulok a kővel. És mostantól mindig
azt kell majd mondania: megháláltam önnek,
teljes mértékig, az irántam való kedvességét.
Minden harmadik szavánál rándult egyet
a mellkasa, és a szeme vagy a legvadabb iz­
gatottságtól izzott, vagy a betegség lázától.
Odalökdösött és -vezetett ahhoz a helyhez,
ahol le kellett ereszkednem. Aztán azt da­
111
2019.01.23. 1:11:07
 GALAKTIKA
2019. február
dogta: „máris itt van”, biccentett egyet a hold
felé, és elrohant tőlem. A víz a jobb oldalamon
zuhogott alá a mélybe, mialatt a lábammal ta­
pogatva az utat, lassan ereszkedtem lefelé egy
sziklafalon, ami szinte függőlegesen meredt
fel, viszont annyira tele volt kisebb-nagyobb
kiugrókkal, és annyira benőtték a bokrok,
hogy könnyen haladtam.
Amikor hat lábbal lejjebb kerültem, a pe­
rem fölé dugtam a fejemet, és láttam Poddot,
amint tőlem balra, a sziklaterasz szélénél gör­
nyedezik, nyilván ott, ahol elrejtette a taliz­
mán-kövét; és láttam, hogy felemeli a tömböt,
majd annak súlya miatt rogyadozva vonszolja
magát a folyó felé.
Ám ekkor eszembe jutott, hogy aligha
tisztességes kémkedni utána, és amikor még
több yardnyira járt a víztől, folytattam az utat
lefelé – elég hosszúnak bizonyult –, mígnem
megérkeztem egy barlang torkolatához, egy
meglehetősen tágas üreghez, amit folyamato­
san sűrű párával árasztott el az előtte zuhogó,
tajtékzó víz.
Bementem, és felkapaszkodtam a párkány­
hoz, ahogyan Podd utasított; aztán ott vártam
a sötétben, vizes ruhában, és be kell vallanom,
reszketve, mialatt hallottam, hogy a szívem a
bordáimat verve ellenpontozza a szemem előtt
száguldó tajték komor és fenséges szónoklatát.
S pár pillanattal később látni véltem egy fénylő
valamit, ami csakis a hold lehetett.
Ám a várt átalakulás, vagyis hogy a fehér
tajték áttetsző lencsévé változzon, nem követ­
kezett be.
Végül fennhangon azt kiáltottam: „Sies­
sen, Podd!” – bár kételkedtem abban, hogy
meghallja a hangomat.
Mindenesetre válasz nem érkezett a fü­
lemhez, hát tovább vártam.
Legalább húsz perc telhetett el, mire úgy
döntöttem, hogy leereszkedem a párkányról,
aztán tapogatózva kivergődtem az üregből,
112 Retro: A szenvedés színhelye
104-112-retro.indd 112
és elindultam felfelé, mindezt utálkozva és
dühösen, noha nem hittem, hogy Podd szán­
dékosan bolondot csinált belőlem. Azt gon­
doltam, talán nem sikerült a megfelelő helyre
tenni a kőtömböt.
Ám amikor felértem a teraszra, azzal
szembesültem, hogy a szegény ördög halott.
A folyó mellett feküdt úgy, hogy a lába a vízbe
lógott, és még ekkor is magához ölelte a követ.
A teher túl soknak bizonyult: a kövön a tüdejé­
ből származó vér vöröslött.
Két nappal később én magam temettem el őt
a folyója szélén, ahol még jól hallatszott a vízesé­
se dala, a közvetlen közelében az ő csodás tele­
szkópjának, amit a „világ szemének” nevezett.
Aztán három hónapon át, nap nap után
felmerészkedtem arra a magányos sziklate­
raszra, hogy berakjam a kőtömböt a folyóba,
és áttetsző vízzé változtassam a zuhatag taj­
tékzó forgatagát. De sosem sikerült. A titok a
sírba szállt az egyetlen emberrel, akit a sors
arra ítélt, hogy ő legyen az egyetlen, talán
még évszázadokon át, aki tudja, hogy milyen
utakon járnak és milyen falikárpitokat sző­
nek egy másik égitesten.
Szente Mihály fordítása
1: Á, uram, hogy van?
M. P. SHIEL
Angol író, 1865-ben született Montserrat szige-
tén, tanulmányait Barbadoson végezte. Húsz-
éves korában költözött Angliába, először tanár-
ként és fordítóként kereste kenyerét, majd maga
is írni kezdett. Első novellái megjelenését köve-
tően népszerűsége akkor ívelt fel igazán, amikor
az aktuális politikai helyzet ihletésére folytatásos
regénybe fogott a Short Stories magazin lapjain
a „sárga veszedelemről”. Ezután megteremtette
a „jövő történelme” zsánerét, amikor 1901-ben
publikálni kezdte A bíbor felhőt és folytatásait,
egy fiktív médium feljegyzései alapján (lásd lap-
számunk XL-kiadását). 1947-ben hunyt el.
2019.01.23. 1:11:07
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €
A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS

331 332 333 334 335 336 337 338

NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS
AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE CSIP A BŐR ALATT
EGY SUGÁRZÓ ELME
SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA GYILKOS HŐSÉG

+ +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+ + + MOMMERS
+
DEDMAN
+
SCHIMEL FEDINA
+
+
SCHWEITZER
KARIKA SAMAR KLAGES SCHOEN CZÖVEK GARLAND TOOCHEE BORLAN
Z IN ELŐFIZ
KERTÉSZ COLE KOVÁCH GA E
NELSON FILM
KOVÁCS TONANI GOLD LUNGU
A

+
TŐ
AM

KÉPREGÉNY
I

SZÉLESI
ÁRA

LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ JOBBÁGY

Plati naká YOSS
DAVEY NEPP MISIN csak rtyával BOGDANOV SMALE JÓKAI WALLIS
FILM
1000 Ft! BARTA
ZIN ELŐFIZ KÉPREGÉNY
Szélesi
GA E
Előfizet
Lovas Fedina
A

CS őknek
TŐ
AM

IAN DARIO STEPHEN ALEKSZEJ ROBERT

I

AK
Á RA

LAJOS csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates Tonani Dedman Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet
GA
Z IN ELŐFIZ GA
ZIN ELŐFIZ
E
CS őknek
AK CS őknek
AK CS őknek
AK
A

E
TŐ

1000 1000
AM

ANDREJ ILJICS JODI

Dragomán Molnár Kiss Nemere RONIL 1000
A

MICHAEL
TŐ
AM

Á RA

Dajcs Taylor
I

Ft! Ft!
Caine
Á RA

Plati naká
Swanwick
Ft!
Plati naká csak rtyával
GYÖRGY csak rtyával 1000 Ft!
1000 Ft! CSABA JUDIT ÁGNES ISTVÁN

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR

339 340 341 342 343 344 345 346

PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK
100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA
ŰRVADNYUGAT ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI

+ + + + + + + +
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
CAINE
VARGA
CAINE
KOMOR
Előfizet
BENEDEK FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS FEDINA
LALUMIÈRE
NOROÑA
HUSZÁR
NEMERE
PORCAYO CS őknek
AK
HENDON KÉPREGÉNY KALUGIN KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV MÓRA SZALOMATOV GALINA
1200 Ft!
BARING CHOLNOKY
FLAGG BENÉT BERESFORD BROWN

Orosz TAL M.
Klein
KIR RONIL MARIJA KIR JODI KEITH
GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Caine Előfizet Galina Bulicsov Taylor Roberts
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek Előfizet Előfizet Előfizet
Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK J. G. CS őknek
AK ALEKSZEJ
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft!
Kilworth Ft!
IVÁN
1000 Ft! ISTVÁN
1000 Ft! Ballard
1000 Ft! Kalugin
Mateusz Majewski képe

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával
Plati nakártyával

Márciusi számunk várható tartalmából:

A
MÁ 348
RC . sz
az I
újs US 5 ám
• Mítoszok szörnyei ág -
os ÉTŐ
ok
• Lloyd Biggle kisregénye ná L
l!
• Dave Hutchinson és Richard Chwedyk novellái
• Mimikri - képregény Fedina Lídia novellájából

Redeemer © 1979 by Gregory Benford (Analog) • Robotokkal soha © 2019 by Szente Mihály
OLVASS A JÖVŐBE!
• Accidente de Ruta © 1970 by Carlos Federici (Cuenta Atras) • Eternime © 2019 by Boldog
Daniella • The Rings of Mars © 2012 by William Ledbetter (Writers of the Future XXVIII) •
A halál előtt © 2019 by Kovács T. Mihály • Polovinyki © 2005 by Vagyim Panov (Russzkaja
fantasztyika 2005) • The Place of Pain ¤ 1914 by M. P. Shiel (Red Magazine) • The Purple Cloud
¤ 1901 by M. P. Shiel (Royal Magazine)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2019.01.23. 1:11:17

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
NY ELTŰNT TESTVÉRE UTÁN NYOMOZ,
E INKÁBB AZ ILLEGÁLIS CSILIPAPRIKA
2019. FEBRUÁR

LÁ KERÜL EGY OLYAN VILÁGBAN, 347 ÁRA: 2990 FT

TET, A SZEX ÉS A SZABAD AKARAT i
á rcius en:
A mÁLLNAK.XL-b
LAM IRÁNYÍTÁSA ALATT
la k tika felhő
Ga bíbor L Z IN ELŐFIZ
A HIE nak GA E
. S

A
P
M. szikusá !

TŐ
AM

I
las sze

Á RA
SF-k ejező ré
347

bef Gyémán
csak t kártyáv
al
M. P. SHIEL
2250 F
t!
A BÍBOR FELHŐ
GALAKTIKA

(ELSŐ RÉSZ)
19347

API FINN SF-REGÉNY ÍNYENCEKNEK! BENFORD / SZENTE / FEDERICI

243013

/ BOLDOG / LEDBETTER
470133

I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U / TOOCHEE / PANOV

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

347

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben
A BÍBOR FELHŐ vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2019.01.23. 1:10:33

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
GALAKTIKA ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Bevezető
M
ATTHEW Phipps Shielről (hi-
vatalosan: Shiell) nem állíthat-
juk, hogy ne ragadta volna meg
a kínálkozó lehetőségeket. Az
egész élete erről szólt. Egzotikus családi hát-
térből került Angliába a 19. század végén, és
gyermekkori élményeinek romantikája, nem
mindennapi fellépése és állítólagos királyi
származása hamar érdeklődést keltett szemé-
lye iránt. Első irodalmi műveit megrendelésre
írta, ifjúkori rémnovelláiban pedig a század-
forduló Poe-imádatát lovagolta meg.
A Kínában, 1897-ben kitört, és gyorsan elha-
rapódzó nemzetközi ellenségeskedések hírére,
szintén megrendelésre fogott bele The Empress
of the Earth című folytatásos regényébe, mely
a napi eseményeken túllépve, szenzációhajhász
stílusban taglalta a távol-keleti haderők közel-
jövőbeli európai hódításait. A közönség persze
szörnyülködve falta a kalandokat, és a kézirat
tervezett hossza a megjelenés sikerét követően
menet közben mintegy duplájára növekedett.
Shiel írói karrierjének további részében is ár-
gus szemmel figyelte a világpolitika napi esemé-
nyeit, haladéktalanul új művel reagálva minden
érdeklődésre számot tartható fejleményre, le-
gyen az a kínai bokszerlázadás, a spanyol–ame-
rikai vagy az orosz–japán háború, sőt korának
bevándorlási problematikája. Munkássága még
olyan kortársaira is hatást gyakorolt, mint Her-
bert George Wells és Jack London.
A század legvégén azután egy páratlan törté-
netsorozaton kezdett dolgozni, mely az eljöven-
dő korok egyfajta történelmét rendezte volna
amolyan irodalmi tablóba, egységes keretbe
foglalva egy orvos jegyzetfüzetei által, amelyek-
A bíbor felhő
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2019. február
ben egy pszichiátriai esetét részletezi. A páciens
médiumi képességekről tesz tanúbizonyságot a
kezelések során, és minden alkalommal más-
más korok világa elevenedik meg szavai alapján.
Spirituális utazásai hol a múltba repítik, hol a
jelen távoli tájaira, hol pedig a jövőbe.
Az első jegyzetfüzet regényváltozata a The
Last Miracle (’Az utolsó csoda’) címet kapta,
és arról szól, hogyan próbálják sötét hatalmak
mesterségesen fabrikált „csodák” segítségével
hitelteleníteni az egész kereszténységet. A má-
sodik, a The Lord of the Sea (’A tenger ura’)
cselekményében leginkább a Monte Cristo
grófját idézi, némi Hódító Roburos beütéssel.
A  harmadik füzet eredményeként született
meg A bíbor felhő, sokak szerint az egyetemes
irodalomtörténet legjobb klasszikus világvé-
ge-regénye. A negyedik – mint arra az író itt
következő előszavából is következtethetünk –
nem jelent meg soha.
A bíbor felhőt megjelenése után olyan nagy-
ságok méltatták, mint Wells és H. P. Lovecraft.
Első sorozatközlését követően számos újabb
kiadást ért meg, és a filmjogok is elkeltek, már
a 20-as években, noha végül csak 1959-ben
készült el többé-kevésbé (inkább kevésbé) a
regény alapján a The World, the Flesh and the
Devil az Egyesült Államokban – ironikus mó-
don egy fekete férfival, Harry Belafontéval a
főszerepben.
Világirodalmi jelentőségű ez a jócskán meg-
késett magyarra ültetés, ezért nem is csak a
klasszikus SF szerelmeseinek ajánlom figyelmé-
be. Mindenkinek jó szórakozást hozzá!
Németh Attila
115
2019.02.12. 19:59:34
 GALAKTIKA XL
2019. február
M. P. Shiel
A bíbor felhő „Estai kai Samos ammos, eseitai Daelos adaelos”
Előszó
Körülbelül három hónappal ezelőtt – ami
azt jelenti, hogy ez év, tehát 1900 májusának
vége felé – jelen mű írója érdekes csomagot
kapott kézhez.
Ez egy igen jó barátomtól érkezett, kinek
nevét visszatartani nincs okom. Az úriem-
ber az Oxfordban végzett dr. Arthur Lister
Browne, a Királyi Orvostudományi Intézet
tagja.
Úgy esett, hogy az elmúlt két év javát én
Franciaországban töltöttem, míg Browne
Norfolkban, ahol praktizál, így, ha nagy rit-
kán el is jutottam Londonba, nem találkoz-
tunk. S annak ellenére, hogy kettőnk barát-
sága igen mély és régi keletű, egyikünkről
sem lehetne állítani, hogy lelkes levelezők
116
115-202-xl.indd 116
Vajon mihez
kezdenénk vele,
ha egyszeriben
megörökölnénk
az egész világot?
(első rész)
(szibüllai prófécia)
volnánk, így az elmúlt évek során jó, ha két
üzenetet váltottunk.
Éppen ezért volt megdöbbentő számomra,
mikor májusban tőle érkező levelet és csoma-
got kaptam kézhez. Ez utóbbiban négy jegy-
zetfüzet volt, tele Pitman-gyorsírással lejegy-
zett, kusza ákombákomokkal. Ezek ceruzával
íródtak, sok vékony és vastag vonás, de alig
néhány magánhangzó, így a visszafejtésük
igen időigényes volt, és biztosíthatom a nyájas
olvasót, a legkevésbé sem szórakoztató.
Meglepő módon a levél is ugyanígy író-
dott, és ezt a jegyzetfüzetek közül III. szám-
mal jelölttel együtt itt most nyilvánosságra
hozom.
(Azt azonban szeretném előrebocsátani,
hogy több helyen saját háttértudásomból kel-
A bíbor felhő
2019.02.12. 19:59:35

lett kiegészítenem a szöveget, és néha még így
is muszáj volt találgatásokba bocsátkoznom.
Ugyanis egyik-másik jelzés és gondolatsor
annyira titokzatosnak bizonyult, hogy alka-
lomadtán rákényszerültem az átfogalmazás-
ra, sőt egy alkalommal egy egész bekezdést is
ki kellett hagyjak. Ez azonban semmivel sem
teszi kevésbé érthetővé a szöveg egészét.)
Az alábbiakban álljon itt Browne levele:
„Drága öreg Shiel barátom!
Most, hogy itt fekszem a halálos ágya-
mon, azon tűnődöm, milyen nagy kár, hogy
az élet nem ad lehetőséget rá, hogy még egy-
szer, utoljára kezet rázhassunk. Még mielőtt
itt hagynám ezt a földi létet – mert sajnos,
hamarosan itt hagyom. Négy nappal ezelőtt
fájni kezdett a torkom, így gondoltam egyet,
és benéztem a Selbridge-i rendelőbe, a vén
Johnsonhoz, és megkértem, hogy ugyan ves-
sen már rám egy pillantást. Valamit a torok-
gyíkról dörmögött, amin csak mosolyogtam,
de mire hazaértem, már annyira bereked-
tem, hogy beszélni is alig tudtam, s már nem
volt kedvem félvállról venni a dolgot. Mielőtt
beesteledett volna, már komoly fájdalmaim
voltak és nyelni is alig bírtam. Azonnal te-
legramot küldtem Londonba Morgannek, és
az ő véleményét ugyanúgy kikértem, mint
Johnsonét.
Ez a távirati konzílium arra a megállapí-
tásra jutott, hogy gégemetszést kellene végre-
hajtani rajtam, s az érintett részt krómsavval
kiégetni.
Közben mind nehezebbé vált számomra
a légvétel, s most már egyedül az vigasztal,
hogy remélhetőleg nem kell soká szenved-
nem. Mert ahhoz elég régóta vagyok orvos,
hogy tudjam, milyen stádiumban is van a be-
tegség, és hogy számomra már nincs remény.
Úgy hiszem, Morgan még mindig meg
van róla győződve, hogy egy sikeresen vég-
A bíbor felhő
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2019. február
rehajtott gégemetszés segíthet, bár a magam
részéről úgy gondolom, csak a saját statiszti-
káit szeretné javítani vele. Én azonban min-
dig is épp elég jó diagnoszta voltam ahhoz,
hogy nemet mondjak az ajánlatára. Ha siker-
rel járna, valóban orvosi csoda lenne, de ha
nem, azt elintézné egy kelletlen vállvonással.
Én pedig több vagyok, mint egy vállvonás.
Ma reggelre a legtöbb földi dolgomat és fo-
lyamatban levő ügyemet lezártam, s ekkor ju-
tottak eszembe a jegyzetfüzetek. Szívem sze-
rint már hónapokkal ezelőtt elküldtem volna
neked őket, de tudod, hogy mindig is men�-
nyire szerettem halogatni a dolgokat. A má-
sik ok, ami visszatartott, hogy a hölgy, akiről
említést teszek a jegyzetfüzetekben, még élt.
Most, hogy már ő is távozott ebből a siralom-
völgyből, nincs, ami akadályát jelentse, hogy
megosszam veled a füzetek tartalmát.
Tanult emberként, aki maga is az élet nagy
tisztelője, bizonyosra veszem, hogy érdekelni
fognak, már amennyiben sikerül elolvasnod
őket.
Kérlek, bocsáss meg, amiért néha csapon-
ganak a gondolataim, de a fájdalmat most
már morfiummal kell csillapítsam, és sok-
szor nehezemre esik értelmesen, összefüggő-
en fogalmazni.
A hölgy, akiről az előbb említést tettem,
egy volt páciensem. A neve Miss Mary Wil-
son, és mikor először találkoztam vele, kö-
rülbelül harmincöt lehetett. Tizenöt évig
kezeltem, s ezalatt sikerült elég alaposan
megismernem.
Felteszem, te is hallottál már a hipnotikus
transzról. Nos, ez volt az a módszer, ami le-
hetővé tette számára, hogy megnyíljon előt-
tem, s nem csupán orvos és páciens voltunk,
hanem hipnotizőr és hipnotizált is egyben.
Előttem már más is próbálkozott nála ezzel
a módszerrel, de senkinek sem sikerült olyan
áttörést elérni, mint nekem.
117
2019.02.12. 19:59:35
 GALAKTIKA XL
2019. február
Miss Wilson arcidegzsábától szenvedett,
méghozzá oly mérvűtől, hogy mielőtt talál-
koztunk volna, az alsó fogsorából a legtöbb
fogat kénytelen volt kihúzatni. Mi több, már
az is fölmerült, hogy műtétnek vesse alá ma-
gát, mely során megpróbálják átvágni az érin-
tett ideget. Azonban ez sem segített, s szegény
asszony gyakran úgy érezte, a pokol minden
ördöge ott vigadozik az állkapcsában, s szinte
a Gondviselés akaratának tekintette, hogy mi
ketten találkoztunk. Mert én voltam az egyet-
len, aki, ha csak ideig-óráig is, de sikeresen
megszabadította őt a kínjaitól.
Biztos vagyok benne, hogy külsőre en�-
nyire egyszerű emberrel még nem találkoz-
tál, barátom. Sőt, talán nem is az egyszerű
a legjobb szó rá, sokkal inkább a megdöb-
bentő. Merthogy a megjelenése egészen túl-
világi volt: szinte a sír lehelete lengte körül,
s gyakorta éreztem úgy, mintha nem is élő
asszonnyal, hanem egy szellemmel beszél-
getnék.
Így visszagondolva nehéz lenne egyetlen
dologra rámutatni, amiért így éreztem, de a
részekből mégis hátborzongató egész kere-
kedett ki. Ha magad is láttad volna gyűrött
homlokát, késpengényi vékonyságú ajkait,
hegyes állát és hamuszürke bőrét, felteszem,
te sem vélekedtél volna másképp.
Magas és ösztövér testén egyedül a csípő-
csontja emlékeztetett arra, hogy mégiscsak
nő. A szeme olyan szürkéskék volt, mint a ci-
garettafüst, s a tekintete gyakran zavarosan
révedt a távolba. Mikor megismerkedtünk,
még harmincöt is alig volt, a haja azonban
máris teljesen megőszült.
Ez a jómódú asszony egyedül élt egy ge-
rendákból ácsolt udvarházban, öt mérföldre
Ash Thomastól. Amint azt te is tudod, annak
idején ezen a környéken kezdtem praktizál-
ni, és hamarosan – az ő kérésére – átköltöz-
tem a kúriába.
118 A bíbor felhő
115-202-xl.indd 118
Ragaszkodott hozzá, hogy orvosként min-
den figyelmemet csak és kizárólag neki szen-
teljem, s bár eleinte ódzkodtam ettől, meg
kell mondjam, ez az egy páciens is biztosítot-
ta a kiváló megélhetésemet.
Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a
transz állapotában Miss Wilson egészen
különleges erők birtokosává válik, s ezek
az erők minden alkalommal és pontosan
manifesztálódtak, ha nem is mindig ugyan-
olyan mértékben. Kiváltó okuk és mibenlé-
tük minden bizonnyal hosszas elmélkedések
alapját képezhetné, és biztosra veszem, hogy
sok orvostudor hihetetlen és új tudományos
felfedezésről hozsannázna. Én azonban meg
vagyok róla győződve, hogy a transzállapot-
ban felmutatott képesség és tudás egyidős az
emberiséggel, s bármit is állítson róla az Or-
vostudományi Társaság, már a középkorban
is megemlékeztek róla. Sőt, lehet, hogy már
jóval azelőtt is.
Nem újkeletű dolog, hogy valaki Man-
chesterben meg tudja mondani, épp mi tör-
ténik Londonban vagy Pekingben – a Fleet
Street firkászai tövig koptatták tollaikat az
efféle ügyekről készített beszámolóik során
–, ennek ma már nem kellene felborzolnia
a kedélyeket. Az ilyen emberek közül sokan
egyébként is csak általánosságokról beszél-
nek transzállapotban, csupa olyasmiről,
amiről egyébként is tudomásuk lehet.
Nos, Miss Wilson e tekintetben telje-
sen formabontó volt. Nem azért, mert a
képességei természetükben tértek volna el
az előbb említettektől, hanem azért, mert
spektrumukban voltak nagyon mások. Úgy
vélem, a transzállapotban kinyilatkoztatott
dolgok java elsősorban más helyekre vonat-
kozik, és sokkal kevésbé más időkre. Mint-
ha az emberi tudat csupán térben lenne ké-
pes mozogni. Miss Wilson azonban mintha
minden irányba kitekintett volna, északra
2019.02.12. 19:59:36

és délre, fölfelé és lefelé, múltba, jelenbe és
jövőbe egyaránt.
Erre természetesen csak fokozatosan
jöttem rá, és meg kell mondjam, cseppet
sem volt könnyű dolgom. Transzállapotban
ugyanis nem tagoltan beszélt, sokkal inkább
nyüszített és torokhangon morgott, úgy-
hogy szükségeltetett némi idő, míg rájöttem,
hogy ilyenkor is kommunikálni próbál. Ezt
a pupilla és az izmok intenzív összehúzódá-
sa kísérte, a legbizarrabb arckifejezésekkel
karöltve.
Szokásommá vált, hogy órákat üljek az
ágya mellett, s miközben lenyűgözve figyel-
tem, megpróbáltam a furcsa, hörgő-morgó
hangokból kihámozni a mondanivalóját.
Hónapok kellettek hozzá, ám a fátyol vé-
gül föllebbent a szemem elől, s így, ha nehe-
zen is, de képes voltam követni az ilyenkor
vándorútra induló tudatát.
Az első kezelést követő hatodik hónap
vége felé egy olyan szövegrészt ismételgetett,
amivel magam is találkoztam már. A követ-
kezőket mondta:
„A legfőbb hódítások a köztársasági kor-
szakban hajtattak végre, és a császárok több-
sége megelégedett azon tartományok mér-
sékletes megtartásával, melyeket a tanács
politikai szeszélye, a consulok tevékeny ver-
senye, és a nép hősies lelkesedése szerzett.”1
Elképedve hallgattam – az előbbi sorok
Gibbon A római birodalom hanyatlásának és
bukásának története című művéből származ-
tak, melyről joggal feltételezhettem, hogy
Miss Wilson nem olvasta.
– Hol jár most? – kérdeztem szigorúan.
– Minket egy szobában vagyunk – felelte
–, nyolcszáztizenegy mérföld magasságban.
Egy férfi ír. Minket olvasunk.
Azonnal előre kell bocsássak két dolgot:
először is, hogy a transzban sohasem az én
névmást használta önmaga megjelölésére,
A bíbor felhő
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2019. február
sőt még csak nem is a mi királyi többest,
hanem a tárgyesetet. Sohasem azt mondta,
hogy „én vagyok” vagy „mi vagyunk”, ha-
nem mindig „engem vagyok”, vagy „minket
vagyunk”. És tette ezt annak ellenére, hogy
művelt asszony volt, aki nagy valószínűség
szerint sohasem élt Nyugat-Angliában, ahol
a helyiek bizony hajlamosak ilyen módon ke-
rékbe törni anyanyelvünket.
Másodszor pedig, mikor a transzálla-
potban a múltban járt, mindig úgy beszélt,
mintha felülről, egy magasabb nézőpontból
látná a dolgokat. Minél messzebb tekintett
vissza a múltba, annál magasabban volt.
A  jelent mindig a földfelszínről vette szem-
ügyre, a jövőt pedig ugyanezen logikát kö-
vetve valahonnan a mélyből.
Ez utóbbi irányba azonban viszonylag
ritkán ruccant ki, s mintha ezeknek az uta-
zásoknak is lett volna egy bizonyos korlátja.
Nem tudom, hogy miért, és hogy van-e en-
nek bármiféle jelentősége, de úgy tűnt, soha-
sem tekintett messzire a jövőbe. Ha a múltról
volt szó, három- vagy négyezer mérföldes
magasság sem számított különlegesnek, míg
ha a jövőről volt szó, egyszer sem ereszkedett
mélyebbre hatvanháromnál. Sőt, általában
húsznál vagy huszonötnél sem.
Ha a jövőről volt szó, az olyannak tűnt
számára, mintha a tengerbe kellene aláme-
rülni, s minél mélyebbre próbált alászállni,
annál nagyobbra nőtt a közeg ellenállása. Mi
több, egy bizonyos mélységen túl már nem is
közegellenállásról, sokkal inkább valamiféle
falról volt szó, amin nem tudott áthatolni.
Tizenöt éven át ültem az ágya mellett, és
hallgattam a hátborzongató mormolását a
transzban. És lassan nemcsak a fülem, de az
elmém is kezdett hozzászokni ezekhez a fur-
csa utazásokhoz.
Az elejétől a végéig meghallgathattam
A  római birodalom hanyatlásának és buká-
119
2019.02.12. 19:59:36
 GALAKTIKA XL
2019. február
sának történetét, számtalanszor frivol csacs-
kaságokról beszélt, de nemegyszer olyasmi is
elhangzott, amitől bizony borsózott a hátam.
Én mondom, barátom, sok csodás és el-
képesztő dolog hangzott el ezek alatt az évek
alatt Mary Wilson szájából.
Általában rá tudtam venni, hogy egy bizo-
nyos helyre, időre vagy témára fókuszáljon,
máskor azonban mintha megmakacsolta vol-
na magát, és sem szép szóval, sem könyörgéssel
nem lehetett rávenni, hogy tegye, amire kérem.
Ha nem így lett volna, akkor bizony nem
négy, hanem legalább negyven jegyzetfüze-
tet küldenék neked.
Az ötödik esztendő vége felé merült föl ben-
nem a gondolat, hogy mindent le kellene jegyez-
zek, amit mond, de ezt az adott körülmények
között csak gyorsírással tudtam megoldani.
Az I. számú jegyzetfüzet tartalma a hetedik
esztendőt öleli föl. Egyik délután arra lettem
figyelmes, hogy a transz során úgy motyog
maga elé, mintha felolvasna, s mikor meg-
kérdeztem, hogy hol van, azt felelte: „Minket
negyvenöt mérföld mélységben vagyunk, és
miközben minket olvasunk, valaki ír.”
Az eddigi tapasztalataim alapján úgy becsül-
tem, hogy körülbelül húsz-harminc esztendővel
tekinthetett előre a jövőbe, s egy olyasfajta mű-
vet olvashat, amit ma még meg sem írtak.
Ezután heteken át újra és újra erre a helyre
és ebbe az időbe látogatott el, s közben ma-
gam is megismerkedhettem a még meg sem
született mű javával. Biztosra veszem, hogy
magad is lenyűgözőnek fogod találni, és re-
mélem, hogy legalább annyi örömödet leled
benne, mint én.
De most legyen ennyi elég Mary Wilson-
ból, és térjünk vissza egy kicsit Browne dok-
torra, aki már az örökkévalóságra készül!…”
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! A bíbor felhő
115-202-xl.indd 120
A doktor levele ezek után olyasfajta témá-
kat taglal, melyek itt nem bírnak jelentőséggel.
Ezen sorok írója még hozzátenné, hogy doktor
Browne saját állapotával kapcsolatos prognózi-
sa sajnos igaznak bizonyult, és két nappal az-
után, hogy papírra vetette e sorokat, elhunyt.
A történetet, melyet innentől kezdve önök
elé tárok, a III. számú jegyzetfüzet tartal-
mazza. Engedtessék meg, hogy emlékeztes-
sem az olvasót: itt olyan dolgokról van szó,
s ezeket olyan szavak és kifejezések segítsé-
gével sikerült papírra vetni, melyek egyelő-
re még ismeretlenek és meg sem történtek.
Miss Wilson szerint ez egy olyan lehetséges
jövőben történik majd meg, mely a múlttal
együtt mégiscsak a jelenben létezik, s akár-
csak a múltat, a halandó szem ezt sem lát-
hatja. És azt is szeretném hozzátenni, hogy a
címet és egynémely részeket a közérthetőség
és koherencia kedvéért kénytelen voltam ön-
kényesen átfogalmazni.
Amennyiben módomban áll ezeket a
jegyzetfüzeteket könyv formájában megje-
lentetni, úgy az I-es címe Az Utolsó Csoda
lesz, a II-esé A Tenger Ura, a IV-es pedig csu-
pa olyasmit tartalmaz, ami sajnos nem tűr
nyomdafestéket.
Innentől kezdem közölni a III-as jegyzet-
füzet tartalmát.
A bíbor felhő
Nos, azt kell mondjam, mostanra kezd meg-
kopni a múlt. Például az ördögnek sem jut
eszembe annak a prédikátornak a neve, aki
heteken át beszélt ellenünk a szószékről, mi-
előtt a Boreallal útra keltünk volna az Észa-
ki-sark felé. Egyszerűen nem jut az eszembe!
Pedig négy évvel ezelőtt úgy ismertem, mint
a sajátomat.
2019.02.12. 19:59:36
 FÉLELMETES UTAZÁS
A MONOLITHOZ.
VAJON CÉLBA ÉR-E BÁRKI?

ÚJABB S.T.A.L.K.E.R.-REGÉNY
AZ AKCIÓ-SF SZERELMESEINEK.
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 3 2019.01.23. 1:19:19

 EGY FIATAL LÁNY ELTŰNT TESTVÉRE UTÁN NYOMOZ,
MIKÖZBEN EGYRE INKÁBB AZ ILLEGÁLIS CSILIPAPRIKA
HATÁSA ALÁ KERÜL EGY OLYAN VILÁGBAN,
AHOL A SZERETET, A SZEX ÉS A SZABAD AKARAT
MIND AZ ÁLLAM IRÁNYÍTÁSA ALATT ÁLLNAK.

NEM MINDENNAPI FINN SF-REGÉNY ÍNYENCEKNEK!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2019.01.23. 1:19:28