GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS

339
PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET
100 ÚJ EXOBOLYGÓ
ŰRVADNYUGAT

+
SCHWEITZER
KOVÁCS
+
BENEDEK FILM
HENDON KÉPREGÉNY
BARING

Orosz
GYÖRGY Előfize
tőknek
CSAK
Felméri 1000 Ft
!
PÉTER

A SCI-FI LEGJAVA 18339

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.05.22. 22:09:32

 Ha egy lámpaoszlopon talált hirdetés
arra biztat, állj be pilótának harci
űrhajóra, ne hamarkodd el a dolgot,
még kíváncsiságból sem!

Az Őrség-regények szerzőjének A
pörgős akció-SF-je! S

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U R
még kíváncsiságból sem!

Őrség-regények szerzőjének
B1-B4.indd 2 2018.05.22. 21:52:54
 GALAKTIKA
2018. június

Szomszédolás
GALAKTIKA
ZIN
TIKUS MAGA
OS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
TUDOMÁNY
AZ ELSŐ SZÁMÚ

Május első hétvégéjére szerkesztőségünk meghívást kapott Nagyvá- WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS

339
PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET
radra, a román Antares Sci-Fi Klub és a magyar Avana Sci-Fi Egyesü- 100 ÚJ EXOBOLYGÓ
ŰRVADNYUGAT

let közös szervezésében létrejött, A város és a csillagok névre hallgató +

minikonferenciára. Az elsődleges cél az ismerkedés volt, régen elejtett SCHWEITZER
KOVÁCS
+
BENEDEK FILM

szálak újrafelvétele, közös útkeresés az olvasók, szerzők és kiadók felé. HENDON

BARING
KÉPREGÉNY

A jó hangulatban eltelt hétvége folyamán a program kötött részeként Orosz

először a résztvevők bemutatkozására került sor, majd kerekasztal- GYÖRGY Előfize
CSAK
tőknek

beszélgetés következett az SF mai helyzetéről, országaink könyvpiacá- Felméri

PÉTER
10 0 0 Ft!

ról és a megjelenési lehetőségekről. Érdeklődve vettük kézbe egymás A SCI-FI LEGJAVA 18339

kiadványait, és rezignáltan állapítottuk meg, hogy a problémák a határ 9 770133 243018

mindkét oldalán hasonlóak.

És hogy a legfontosabb eltérések mik? Kiderült, hogy Romániában nincs a Galaktikához hasonló,
országos SF-magazin, kezdő hazai szerzőknek csak a különböző klubkiadványok nyújtanak megjele-
nési lehetőséget, valamint egy, a magyarnál sokkal élénkebb antológiapiac. Náluk, a mi Avanánkkal
szemben, senki nem próbálja egybefogni a rajongókat sem, ráadásul csupán regionális díjak léteznek
a szakma elismerésére.
A konklúzió mindezek után természetesen az lett, hogy szorosabbra kell fűzni a két ország sci-fi
életének kapcsolatait, legyen szó akár eseményekről, akár könyvkiadásról, akár csak közös gyöke-
reink jobb megismeréséről. Remélem, hamarosan meglesz az első kézzelfogható eredménye is az
együttműködésnek. Addig pedig mindenkinek ajánlom figyelmébe előző számunkat, melyben két
vadonatúj román novellát olvashattak, világpremierként.
És ha már az előző szám szóba került, azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy a mostani lap az
Ünnepi Könyvhét jegyében sokkal több hazai tartalommal jelent meg, mint az szokás, és valameny-
nyi szerzőt meg is hívtuk a Vörösmarty térre egy dedikálásra. Olvasóinkat nagy szeretettel várjuk
ezzel és más programokkal, nem utolsósorban pedig új könyvekkel, június 7. és 11. között pavilonja-
inknál, a Gerbeaud előtt, illetve Újbudán, az Allee üzletközpont mellett. Ott találkozunk.

Németh Attila
irodalmi szerkesztő

2018. június 7-11. – Ünnepi Könyvhét

Vörösmarty tér, 101. pavilon / Allee üzletközpont, Újbuda

Kedvezmények, újdonságok, dedikálások a Metropolis Media és a Galaktika standjánál

2018. június 16., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)
3
Magyar fantasztikusok – Németh Attila ismertetője az előző félév hazai fantasztikus
kiadványairól, utána beszélgetés az Athenaeum kiadó szerzőivel

003-elsoszo.indd 3 2018.05.23. 16:33:55

 GALAKTIKA XXXVIII. évfolyam, 339. szám
Alapítva: 1972-ben 51
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési ügyek: terjesztes@galaktika.hu

A borítón Amir Zand (Törökország) munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
30
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
98
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2018.05.22. 21:50:36

 GALAKTIKA
2018. június

39
103

novellák cikkek
6 Darrell Schweitzer: Varázslóvá válni 30 Űrvadnyugat
(befejező rész)
39 A jövő otthona
34 Kovács Attila: Őrségváltás
40 Interjú Tal M. Kleinnal
44 Benedek Szabolcs: A zarándok
51 Filmajánló
52 Orosz György: Egymás gyermekei
71 Galaktika a nagyvilágban
82 R. J. Hendon: Világcsúcs
72 Képregény a Galaktikában
100 Felméri Péter: Az utca embere
97 Intelligens dizájn
106 Maurice Baring: Vénusz
98 Zöld jövő
103 Obszervatórium

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Barry N. Malzberg: Negyedik fázis
201 Barry N. Malzberg-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.05.22. 21:50:37

 GALAKTIKA
2018. június
100 új exobolygó
Egy nemzetközi kutatócsoport a Kepler űr-
teleszkóp segítségével csaknem száz újabb
exobolygót, vagyis Naprendszeren kívüli
bolygót fedezett fel. Ezzel mintegy három-
százra nőtt a K2 misszió keretében felfedezett
bolygók száma.
A szakemberek összesen 275 bolygó-jelöl-
tet kezdtek el vizsgálni. 149-ről bizonyosodott
be, hogy valódi exobolygó. Ezek közülük pe-
dig 95 volt újonnan felfedezett planéta.
Az újonnan felfedezett bolygók egyike egy
rendkívül fényes csillag körül kering. Tíz nap
alatt kerüli meg a HD 212657 jelű csillagot,
amely a K2 misszió során talált eddigi legfé-
nyesebb gazdacsillag.
A Discovery-program keretében épített
Kepler űrtávcsövet 2009 márciusában indí-
tották útjára, legfontosabb feladata a Föld-
höz hasonló bolygók keresése az úgynevezett
tranzitmódszerrel: a műhold a csillagfény
parányi elhalványulásait méri, amelyeket
a napjuk körül keringő bolygók elhaladása
okoz. Küldetései révén eddig több mint 5 100
bolygójelöltet talált.
Mára mintegy 3 600 exobolygó vált is-
mertté, amelyek között Föld méretű kőzetes
planéták és a Jupiterhez hasonló gázóriások is
találhatóak.
6
006-028-schweitzer.indd 6
III
Hosszú ideig csak feküdtem, és hallgattam a
csónak oldalát csapkodó vizet. Aztán ez a hang
is elhalt, és valahogy megéreztem, hogy a csó-
nak irányt változtatott. Tudtam, hogy most
már a fekete áramlat sodor magával, kifelé visz
az élők világából, a halottak földje felé. A víz
csendes volt, mintha a csónak egy olajfolya-
mon úszna. Hallottam a saját szívverésemet.
Éberen feküdtem, és a Sybillel lezajlott
W
találkozásomat próbáltam értelmezni. F
Számba vettem minden aprócska elemet,
ami csak valami központi szálra világíthat
rá, és végül segíthetne összekötni a szála-
kat, mint a gyöngyöket egy nyakláncon,
valamiféle elfogadható formát és jelentést
öltsenek a történtek. De semmit sem talál- F
tam. És nem is számítottam többre. Ilyenek
a próféciák: nem érted meg őket, amíg el
nem kezdenek megvalósulni, aztán meg,
hirtelen, a teljes minta megvilágosodik.
A folyó csendje, csakúgy mint a szívem-
ben tomboló vihar, a minta része volt.
Mint a húgom hangja.
Először azt hittem, csak cseng a fülem,
de szavakat formált, nagyon halk, nagyon
távoli, alig hallható szavakat.
– Sekenre! – mondta. – Segíts rajtam!
Elvesztem!
Válaszoltam, nem tudom, hogy hango-
san-e, vagy csak gondolatban.
– Jövök, kicsikém! Várj meg!
Vigasztalhatatlanul zokogott, nehezen
kapott levegőt, mintha már régen sírna.
– Sötét van itt.
– Itt is sötét van – feleltem kedvesen.
Ahhoz túlságosan bátor volt, hogy be-
vallja, mennyire meg van rémülve.
– Hamakima… veled van Apa?
Valami a vízbe csapódott közvetlenül a
csónak mellett, és Apa hangját hallottam,
alig pár centire a fülemtől.
2018.05.22. 22:06:19

RLD
WO TASY
FAdN lölt
íjra jeény g
kisre
RLD
WO TASY
FAíN
jas s
d
zerző Darrell Schweitzer
Varázslóvá válni
– Sekenre, ha szeretsz, visszafordulsz. Pa-
rancsolom, hogy fordulj vissza! Ne gyere ide!
Felkiáltottam, és felültem. A halotti ér-
mék az ölembe pottyantak. Megfordultam,
hogy körbenézzek. A csónak magas, fekete
nádak mellett úszott el éppen. A csendes
éjben fehér gémek álltak sorban a folyó-
parton, halványan világítottak, mint ahogy
a Sybil arca világított. A vízből pedig az
evatim figyelték minden mozdulatomat:
minden rönkön ott ült egy közülük, mez-
telen férfitestek és krokodilfejek, mozdu-
latlanul a sekély vízben. Apámnak nyoma
sem volt.
Felettem az ég sötét volt, és tiszta; a csil-
lagok nem a Föld csillagai voltak. Kevesebb
volt, haloványabb; szinte szürkén világítot-
tak, és a holtak jeleinek formájában helyez-
kedtek el, ahogy a Holtak Könyve is leírja:
a Kéz, a Hárfa, a Felejtés edénye, Surat-
Kemad Tekintete.
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 7
GALAKTIKA
2018. június
A mágia nem
mindig fekete-
fehér... Pláne, ha
egy varázsló fia
próbál eligazodni
rajta...
(befejező rész)
Nagyon óvatosan felemeltem az érméimet,
és visszatettem a táskámba. Megszomjaztam,
meghúztam a palackomat. Nem ihattam az
itteni folyóvízből, hiszen csak a holtak ihat-
nak a holtak vizéből, és csak a holtak ehetnek
a holtak földjén termő gyümölcsökből. Ezt is
leírták a Holtak Könyvében.
Azzal belebámultam halandó, fedetlen
tekintetemmel a sosem szűnő sötétségbe.
Messze mögöttem, ahonnan jöttem, alig
sejthetően pislákolt még valami fény, ta-
lán csak az ég gyenge fényei tükröződtek,
mintha ott messze mögöttem feküdne egy
nyílás, amin keresztülhaladtam. Az élők
világa egyre messzebb és messzebb sodró-
dott minden múló másodperccel.
A fehér gémek egyszerre csak felröppen-
tek, és egy pillanatra csendes szárnycsapá-
saik megtöltötték a teret. Aztán eltűntek.
Ők is, az evatimhoz hasonlóan, a Sötét Fo-
lyó Istenének hírnökei voltak.
7
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
De számomra nem volt üzenet.
Szellemeket kezdtem látni a nádasban,
felültek az iszapban, amint elhaladtam
mellettük, könyörögtek, hogy vegyem fel
őket a halotti csónakomra, hogy rendben
eljussanak végső lakhelyükre. Nem voltak
többek illékony füstnél, tünékeny formák,
amiket szemem sarkából pillantottam meg.
Valahányszor ránéztem az egyikükre, el-
vesztettem őket.
Némelyikük olyan nyelveken szólított
meg, amelyeket még sosem hallottam.
Csak páran beszéltek olyan helyekről és
személyekről, amelyeket ismertem. Ezek-
től tartottam csak igazán. Nem akartam,
hogy felismerjenek. Visszafeküdtem a csó-
nak aljába, és a halotti érméket is visszahe-
lyeztem. Kisvártatva elnyomott valamiféle
görcsös álom: megint Apával találkoztam.
A fekete víz felszínén rohangált fel s alá,
a köntöse hullámokat vert a víz felszínén,
arcát eltorzította a gyűlölet. Egyszer csak
megállt, és dühösen megrázott:
– Nem, fiam, nem! Nem ezt szántam
neked! Parancsolom! Megtiltom… mert
még mindig nagyon szeretlek. Menj vissza
Nádországba! Menj!
De álmomban csak ennyit válaszoltam:
– Apám, visszafordulok, ha visszaadod
Hamakinát!
Nem válaszolt, csak folytatta dühödt ro-
hangálását. Még ahhoz sem maradt lélekje-
lenléte, hogy megkérdezze, szeretem-e még.
Egy távoli kórus halk hangjára ébred-
tem. Ismét felültem, eltettem az érméket a
táskámba, és magam felett megláttam egy
háromsorevezős gályát magasodni: hatal-
masra dagadt a vitorlája, rengeteg evező-
csapástól tajtékzott a víz körülötte.
Persze ez is éppoly anyagtalan volt, mint
a szellemek a nádasban, mintha füst-tes-
tük lett volna. A gályarabok hangja el volt
8 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 8
némítva, az ütemet verő dob hangja, mint
egy távoli, múló vihar dörgése. A csillagok
keresztülragyogták az árbóczatot és a vi-
torlákat, az evezők keltette habok is csak
illúziónak bizonyultak, hiszen a víz körü-
löttem még mindig fekete volt, nyugodt és
csöndes.
Csoda volt persze, de semmi titokzatos
nem volt benne, hiszen a Nagy Folyó párhu-
zamos életet él a Holtak Folyójával: együtt
folynak, de ellentétes irányokba. Néhanap
a folyami emberek megpillantják a sötét
áramlattal közlekedőket, ködös hajókat
az éjszakában. Ilyenkor úgy hiszik, rossz
óment láttak, és igyekeznek áldozatokkal,
felajánlásokkal kiengesztelni azt az istent,
akit hitük szerint megsértettek.
Most én voltam az, aki a Holtak Folyóján
utazva az élőket láttam fantomoknak. Fe-
lém ért a gálya, a csónakom pedig keresz-
tülhaladt rajta. Egy pillanatra a rabláncra
fűzött evezők között találtam magam, még
a munkájuk verítékét is éreztem az orrom-
ban. Aztán egy gazdagon bútorozott kabin
vett körbe. Egy nagy uraság lakomája zaj-
lott, talpnyalói vették körbe. Azt hiszem,
magát Nádország szatrapáját1 volt szeren-
csém látni. Az egyik hölgy, kezében ser-
leggel, kővé dermedt. Találkozott a tekin-
tetünk. Inkább láttam döbbentnek, mint
ijedtnek. Kilöttyintett egy keveset a borá-
ból, mintha csak italáldozatot mutatott vol-
na be nekem.
Aztán a gálya eltűnt, újra visszafeküd-
tem, az érmékkel a szememen, apám kard-
ját mellkasomra szorítottam.
Még egyszer elaludtam, és még egy-
szer álomba merültem, de az álmom csak
keszekuszaság volt, alakok a sötétben, és
kivehetetlen hangok. Tikkadtan és éhesen
ébredtem, meghúztam a palackot, és harap-
tam egy falatot a táskába rejtett ételből.
2018.05.22. 22:06:20

Evés közben vettem észre, hogy a folyó
már nem áramlik. Csónakom teljesen nyu-
godtan ringott a fekete, végtelen, halott
mocsár közepében a szürke csillagok alatt.
Még az evatim és a szellemek is eltűntek.
Igazán megijedtem. Azt hittem, örökre
ott ragadok. Nem, nem, valahogy egészen
biztos voltam benne. Valahogy túljárt az
eszemen a Mindent Felfaló Isten: a Holtak
Országa nem fogad, amíg még élek.
Még egy falatot legyűrtem, aztán behaj-
tottam a táskám száját, végül elhaló han-
gon segítőmet szólítottam:
– Sybil! Segíts! Eltévedtem!
Az ég világosodni kezdett. Ahol koráb-
ban csak a nádat láttam, most hatalmas,
kérges fák emelkedtek ki a mocsárból, úgy
merevedtek az égnek, mintha romos kőosz-
lopok volnának.
Egyes csillagok elhalványultak. Azt hit-
tem, a hold kel fel – furcsa, hogy ott is lát-
tam a holdat! –, de valójában a Sybil arca
jött fel az égre: sápadtan, kerekdeden és
hatalmasan, mint a telihold. Lebámult rám
csendesen, én pedig nem mertem megtör-
ni a csendet. Aztán hullámzani kezdett az
arca, mintha a vízfelszínre kavicsot hajítot-
tak volna, azzal el is tűnt. De a nád között
hallottam a hangját:
– Varázsló, varázsló fia, ostobaságból
szólítottál, és ezzel elpazaroltad az első le-
hetőségedet. Közel vagy a célodhoz, és ma-
gadtól is rátalálhattál volna a helyes útra.
De ha már így alakult, és úgy érzed, hogy
vezetőre van szükséged, csak nyúlj be a víz-
be, és húzz fel egyet!
– Nyúljak be a vízbe? – kérdeztem. Egy
pillanatra megrémültem, hogy ezzel egy
második segítséget is elbaltáztam. De sze-
rencsémre a Sybil nem felelt.
Az evatimtól tartva benyúltam a hideg
vízbe. Tapogatóztam, ide-oda kapkodtam a
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 9
GALAKTIKA
2018. június
kezemmel, ujjaimmal kaparásztam. Ahogy
ott feküdtem, félig kilógva a hajóból, azon
tépelődtem, vajon ez is csak egy újabb fel-
adványa lenne a Sybilnek? Aztán a víz hir-
telen megmoccant, mintha valami ki akar-
na belőle emelkedni, ujjaim pedig valami
szálasra és csúszósra akadtak, mintha egy
víz alatti növény lett volna. Kihúztam.
Egy kéz emelkedett ki a vízből, majd
egy második. Elengedtem, amit a kezem-
ben tartottam, és hátrahőköltem. A kezek
megkapaszkodtak a csónakom oldalában,
járművem pedig himbálózni kezdett a be-
mászó alak súlyától. Hirtelen megcsapott a
rothadó hús szaga. Hosszú, iszapos haj ta-
karta el a csontvázra hasonlító alak arcát.
Egyre eszeveszettebben ordítottam, ami-
kor a dolog kinyitotta szemét, és beszélni
kezdett. Felismertem Anyát.
– Sekenre…
Eltakartam az arcomat a karommal, és
csak zokogtam. Megpróbáltam felidézni
őt, olyannak, amilyen egyszer valaha régen
volt.
– Sekenre. – Megszorította a csuklómat,
és finoman elhúzta az arcom elől. Olyan hi-
deg volt az érintése, mint a Sybil csókja.
Elfordultam.
– Anya, nem számítottam rád… – Nem
tudtam többet mondani, könnybe lábadt a
szemem.
– Fiam, én sem vártam, hogy ezen a he-
lyen fogunk találkozni. Ez borzasztó.
Maga felé húzott, én pedig képtelen vol-
tam ellenállni. Fejemet az ölébe hajtottam,
arcomat nedves, iszapos ruhájának szorí-
tottam, míg egy csontos ujjával gyöngé-
den cirógatta a homlokomat. Elmeséltem
neki mindent, ami történt: Apa halálát,
Hamakina elrablását.
– Én vagyok apád bűne, és most végre
visszaszállok a fejére – mondta titokzatosan.
9
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
– Ő…?
– Ölt meg? Igen, ő volt. De ez a legkisebb
bűne. Többet vétett ellened, Sekenre, és az
istenek ellen.
– Nem hiszem, hogy rosszat akart volna
– feleltem. – Mindig azt mondja, hogy még
mindig szeret engem.
– Valószínűleg szeret is. Ennek ellenére
nagy az ő bűne.
– Anya, mit kellene tennem?
Hideg, éles ujjával egy kört rajzolt a
homlokomon lévő jel körül.
– Ideje folytatni az utunkat. A csónak
beteljesítette a feladatát. Most már el kell
hagynod.
Növekvő aggodalommal tekintettem
körbe a fekete vízen.
– Nem értelek. Csak nem fogunk… úszni?
– Nem, kedves fiam. Gyalogolni fogunk.
Lépj ki a csónakból, és járj!
Egyik lábammal kiléptem, bele a hideg
vízbe. Bizonytalanul visszanéztem rá.
– Járj! Kételkedsz ebben a kis csodában
azok után, amiket eddig láttál?
– Anya, én…
– Járj!
Engedelmeskedtem, és megálltam a ví-
zen. Mintha hideg üvegen álltam volna.
Aztán ő is mellém állt, és a csónak lassan
elúszott mellőlünk. Megfordultam, figyel-
tem, amint elsodródik. Anyám megfogta
a kezemet, és az ellenkező irányba vezetett
engem.
Érintése jéghideg volt, és acélos, akár-
csak a Sybilé.
A csatorna kiszélesedett, és éreztem,
hogy várnak ránk az evatim. Itt már sebe-
sen mozgott a víz, csendes hullámokkal,
kis örvényekkel a halott fák mögött. Sok
szellem kószált a sekélyes vízben, de nem
szólítottak meg. Csak megálltak, és utá-
nunk fordultak, ahogy elmentünk mellet-
10 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 10
tük. Egyikük egy tündöklő páncélban feszí-
tő férfi volt, kezében tartotta levágott fejét.
Aztán csónakokat láttunk magunk körül,
fekete, masszív és csöndes csónakokat; ezek
már nem az élők fantomjárművei voltak,
hanem halotti csónakok. Elhaladtunk egy
hosszú, fényes bárka mellett, aminek csú-
csos végei magasan a vízfelszín fölé nyúl-
tak; egy lámpás pislákolt a kabinjában. Az
evatim bemásztak a kabinba, mire a bárka
ringani kezdett. Hallottam, amint csap-
kodnak odabenn.
Aztán valami hatalmas sötétség emelke-
dett ki előttünk, mint egy hegy, eltakarta
a csillagokat is. Minden oldalon sodródó
halotti csónakokat láttam magunk körül,
követték az útvonalunkat; némelyik meg-
pördült, megfordult a nád között. Az egyik
megfeneklett valamin, vagy csak az evatim
borították fel. Akárhogy is történt, egy
múmia csúszott ki belőle a vízbe, és olyan
közel sodródott mellettünk, gézcsíkjaival
nyomot hagyva maga mögött a vízen, hogy
ha kinyújtottam volna a karomat, akkor el-
értem volna.
A sötétség bezárult körülöttünk, kita-
karta az összes csillagot. Hallottam a víz
rohanását és az egymáshoz csapódó csóna-
kok kopogását.
– Anya! – suttogtam. Előrenyúltam, és
belekapaszkodtam a ruhájába. Leszakadt
egy darabja, a kezemben maradt. – Ez len-
ne az? Ez lenne Surat-Kemad szája?
– Nem, gyermekem – felelte gyöngéden.
– Már egy jó ideje a szörny gyomrában va-
gyunk.
Ez a válasza valahogy még félelmetesebb
volt, mint amire számítottam.
IV
Innentől kezdve minden nagyon zavaros
volt: az egész kaland álmok és ébredések
2018.05.22. 22:06:20

végtelen folyamataként kavargott, telis-tele
erős képekkel és alaktalan köddel, fájda-
lommal, félelemmel és kényelmetlenséggel.
Már nem tudtam, mióta vagyok a fo-
lyón – órák, napok, hetek óta? Néha úgy
tűnt, kimondhatatlanul fáradt vagyok,
máskor meg úgy, hogy újra otthon vagyok
az ágyamban, alszom, és ez az egész csak
egy durva rémálom. De aztán, amikor ki-
nyújtottam a kezemet, hogy megforduljak
és kinyújtózkodjak, mint amikor valaki
ébredezik – anyám hideg, nyirkos, romlott
testét tapintottam ki.
Eltűnt ugyanakkor a rothadás szaga,
már csak a folyami iszapot éreztem, mintha
csak egy régóta ázó, rongyokba tekeredett
uszadékfa lett volna.
Néha gémeket láttunk magunk körül:
homályosan világítottak az áthatolhatatlan
sötétségben, mint az izzó parázs. Nők és
férfiak emberi arcát viselték, mind nekünk
suttogtak és esdekeltek; különféle neveken
szólítottak – hangjuk egybeolvadt, mintha
csak a szél finom, megkülönböztethetetlen
susogását hallottuk volna.
Általában egyedül mentünk a sötétség-
ben. Talpam alatt a folyó jeges felszínével
olyan régóta mentünk már, hogy a mozgást
egyáltalán nem éreztem.
Anya beszélt hozzám valami nagyon
puha hangon, mintha álmomban emlékez-
tem volna vissza rá.
Azt hiszem, valójában nem is hozzám
beszélt. Csak úgy beszélt, az emlékeiről;
az egész élete szavak formájában tolult elő:
befejezetlen beszélgetések töredékei a gyer-
mekkorából, és persze rengeteg minden
az apámról, rólam és Hamakináról. Talán
nagyon hosszan, talán csak pár percig tar-
tott az altató, amit énekelt nekem, mint-
ha álomba akarna ringatni – engem vagy
Hamakinát.
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 11
GALAKTIKA
2018. június
Aztán elcsöndesedett. Kinyújtottam a
karomat, hogy meggyőződjek róla, még
mindig ott van, mire csontos keze megta-
lálta az enyémet, és finoman megszorította.
Megkérdeztem tőle, hogy mit tanult a Hol-
tak Országáról, mióta ide került. Így felelt:
– Megtanultam, hogy mindörökre szám-
űzött vagyok: nincsen számomra hely ké-
szítve, hiszen felkészületlenül és bejelentés
nélkül érkeztem Surat-Kemad birodalmá-
ba. Száműzetésem helyszíne a folyó, itt kell
vándorolnom, amíg az istenek meg nem
halnak, és meg nem szűnik a világ.
Megsirattam, és megkérdeztem, hogy va-
jon Apa is ezt teszi-e. Azt felelte, hogy igen.
Aztán hirtelen megkérdezte:
– Sekenre, gyűlölöd őt?
Annyira biztos voltam benne akkor,
mint még soha, de nem találtam a szavakat.
– Nem hiszem, hogy igazán ártani akart
volna…
– Fiam, rendezned kell az érzéseidet vele
kapcsolatban. Ott vesztetted el az utadat,
nem itt a folyóban.
Megint hosszasan mentünk a vaksötét-
ben, közben Apára és Anyára gondoltam,
hogy milyenek voltak régen. Amire min-
dennél jobban vágytam, az az volt, hogy
minden legyen úgy, mint akkor – Apa,
Anya, Hamakina és én, a Nádváros szélén
álló házunkban, mint gyermekkoromban.
Mégis, ha valamit megtanultam életem so-
rán, akkor az az volt, hogy nem fordulha-
tunk vissza; napjaink úgy folynak tovább
kérlelhetetlenül, mint a Nagy Folyó, és ami
elveszett, az örökre pótolhatatlan marad.
Nem voltam bölcs. Nagyon keveset értet-
tem. De ennyit azért tudtam.
Az apa, akire vágytam, örökre elveszett.
Talán ő is vágyott rá, hogy visszaállítsuk a
régmúlt dolgokat. Azon merengtem, vajon
ismerte-e a módját.
11
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
Megpróbáltam gyűlölni.
A sötét és a folyó csendje olyan benyo-
mást keltett, mintha egy alagútban vol-
nánk, mélyen a föld alatt; de hát nem vol-
tunk-e még annál is mélyebben, valahol
lenn Surat-Kemad gyomrában? Sötétségből
léptünk sötétségbe, mindig újrakezdtük
utunkat, mintha csak számtalan előcsar-
nokon mennénk keresztül anélkül, hogy
elérnénk a nagytermet.
Ugyanúgy, ahogy az életünkben.
Ugyanúgy, ahogy a törekvéseinkben is,
gondoltam. Bármit is akarunk éppen meg-
érteni, az legjobb esetben is csak felpislá-
kol, majd a végtelen titokzatosság fátylába
burkolózik.
Így voltam apámmal is…
Anya hirtelen megfogta mindkét keze-
met, és azt mondta:
– Csak egy kis darabon vezethetlek,
fiam, és úgy tűnik, ennek most érkezett el a
vége. Nem léphetek be oda, ahol egy szám-
űzöttet nem látnak szívesen, ahol nincsen
számára hely készítve.
– Hogyan? Nem értelek.
– Nem léphetek be az isten házába. A ka-
puban el kell válnunk.
– De azt mondtad…
– Hogy már egy ideje egyre mélyebben
vagyunk a gyomrában. Mégis most érünk
csak a házának kapujába…
Azzal elengedett. Eszelősen kaptam utá-
na, belekapaszkodtam.
– Anya!
Mindkét kezemet megcsókolta, az ajkai,
akárcsak a Sybilnek, égetően fagyosak vol-
tak.
– Hős vagy, fiam, megteheted a követ-
kező lépést, és az azt követőt. Ezt jelenti a
bátorság, egyszerűen meglépni a következő
lépést. Mindig is tudtam, hogy bátor vagy.
– Anya, én…
12 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 12
Akkor mélyen elmerült. Belekapasz-
kodtam. Megpróbáltam fenntartani, de
olyan súlya volt, mintha kőből lett volna,
elvesztettem a fogásomat rajta. Végül,
mikor feleszméltem, már a folyó hideg
felszínén másztam, jobbra-balra simítva
kezeimmel, mint egy vak gyermek, aki
elvesztette üveggolyóit egy sima padlón.
Felálltam, hirtelen reszketni kezdtem,
karjaimat dörgöltem, hogy valahogy fel-
melegítsem magamat.
Anyám tévedett, mondtam magam-
nak. Nem voltam hős. Nem voltam bátor.
Egyszerűen nem volt más választásom.
Ennyit a Sybil is látott.
Pedig egyszer se jutott eszembe, hogy
vissza kellene fordulnom. Az út mögöt-
tem áthatolhatatlan volt, rengeteg aka-
dály tornyosult fölém.
Ismét szólítottam volna a Sybilt, hogy
elmondjam, megint utat vesztettem.
A  sötétben, bármiféle tájékozódási pont
nélkül csak a lábam alatt érzett felületre
támaszkodva haladtam előre. Előre? Azt
sem tudtam volna megmondani, hogy a
jó irányba haladok-e, vagy pedig arra,
ahonnan érkeztem.
Talán nem is volt fontos. Nem hiszem,
hogy az irány ugyanolyan fizikai ténye-
zőként funkcionál az isten gyomrában.
Inkább a szögek kérdése az egész.
Megint felgyorsultak az események.
Fények gyúltak körülöttem, mintha
lámpások emelkedtek volna ki a víz
színe alól, csak hogy csillagokként ra-
gyogjanak felettem. A  víz hullámzani
kezdett, hideg, olajos csapásokat vetett
a lábamra.
Futni kezdtem, mert megijedtem, hogy
a varázslat, ami eddig fenn tartott a vízen,
most készül éppen elhagyni, mint ahogy
nemrég azt Anya is tette. Úgy tűnt, nincs
2018.05.22. 22:06:20

annál borzasztóbb, mint hogy elnyeljen
az a folyó ott, Surat-Kemad gyomrában.
Szaladtam, és a fénypontok velem tartot-
tak, ugyanúgy fordultak, mint én, kering-
tek körülöttem, mint égő hamu a szélben.
Valami zajt hallottam. Először azt hittem,
hogy csak a szél volt, de aztán ráébredtem,
hogy lélegzett és sziszegett a fogai közt, és
a fények a szemei voltak: nem tükrözték a
fényt, mint egy kutyáé a tábortűznél, ha-
nem világítottak, mint az izzó szén.
Csökkent a sötétség, és észrevettem, hogy
kiértem egy alagútból. Csorba, hasadékok-
kal teli sziklák emelkedtek a folyó mindkét
oldalán, beláthatatlan magasságokig emel-
kedve. Egészen fenn újból megjelentek a
Holtak Országának szürke csillagai.
Az evatim ezrei vettek körbe, a folyóban,
a sziklákon, a parton – engem bámultak. A
szemük fényénél, a csillagok homályában
megláttam, hogy végre elértem oda, ahol
véget ér a Nagy Folyó, és egy tóba torkol-
lik, ahol a fehér testű krokodilfejűek fel-alá
rohangáltak, bokáig gázoltak a sűrű szür-
ke ködben, miközben hosszú állkapcsukat
csattogtatták.
Az evatim csónakrudakhoz hasonló,
hosszú, kampós botokkal voltak felfegy-
verkezve; miközben néztem őket, egy-egy
megállt közülük, a vízbe merítette botját, és
egy emberi tetemet húzott fel vele, hogy a
vállára vesse, és induljon vele tovább, vagy
állva maradjon, és túlvilági szeretőjeként
átölelve tartsa a halottat.
Rémültem vettem észre, hogy halottak
végeláthatatlan tengerén állok. Ahogy le-
néztem, pár centivel a víz felszíne alatt
ki tudtam venni alakjukat: arcokat, ka-
rokat, duzzadó mellkasokat, hátakat és
fenekeket láttam lebegni a fekete vízben,
mintha csak számtalan halat figyelnék
egy hálóban.
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 13
GALAKTIKA
2018. június
Hátraugrottam rettenetemben, de nem
volt hova ugrani.
Megint szaladni kezdtem. Nem tudom,
milyen csodának köszönhettem, de az
evatim túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz,
hogy velem foglalkozzanak.
Most először hallatszottak a lépteim:
nehéz loccsanások és cuppanások, mintha
csak sárban rohannék.
Ez tényleg az a hely volt, amiről a Ha-
lottak Könyvében olvastam, amit még
Velachronosszal másoltunk; a szörnyű
isten gondolataiként és szolgáiként mű-
ködő evatim itt válogatták át a halottak
és a meg nem születettek testeit és lelkeit.
Mindenkit megítéltek, majd a megfelelő
helyre vittek, száműztek, vagy épp fel­
faltak.
Szomorúság vett rajtam erőt, hiszen tud-
tam, hogy ha itt van Hamakina, akkor so-
sem találom meg.
Mégis megtettem a következő lépést,
aztán a következőt és a következőt. Gyors
sétára váltottam. Ha tényleg ez a bátorság,
ám legyen. Folytattam az utamat. Lábszá-
ram körül kavargott a köd.
Közeledtem a gázlóhoz. Úgy emelked-
tek körülöttem a nádszálak, mintha pusz-
ta vasrudak volnának. Elhagytam egy el-
merült halotti csónakot, majd még egyet,
aztán falapok és szemét hosszú szakasza
következett, de semmi nyomát sem láttam
hulláknak vagy az evatimnak.
Egy homokos part terült el előttem a lá-
tóhatáron, olyan volt, mint egy fehér nap-
felkelte. Az evatim küszködtek rajta vég-
telen sorban, ott húzták ki a vízből nehéz
terheiket.
Megálltam a nádasban, és csak figyel-
tem őket egy darabig. Aztán előreléptem,
hideg víz csapta meg a térdemet. Elakadt
a lélegzetem, hiszen nem jártam többé a
13
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
vízen; benne álltam. Iszap és homok volt a
talpam alatt.
Közeledtem a parthoz, lehajoltam, hogy
elrejtőzzek az utolsó nádak között.
Fokozatosan körvonalazódott előttem
három hatalmas kapu a fehér homok mö-
gött meredező sziklafalon. A krokodilfe-
jek ezek felé küszködtek terheikkel; a ka-
pukon hurcolkodtak keresztül.
Nem kételkedtem benne, hogy mind-
egyik kapu máshová vezet, és hogy ez az
a hely, ahol az istenség végső ítélete szüle-
tik. Igen, Surat-Kemad kapujában álltam,
nagytermének előcsarnokában, megint
csak újrakezdve utamat.
De fogalmam sem volt, a három közül
melyik ajtón lépjek be. Apa biztosan ott
várt az egyik mögött...
Megtettem a következő lépést, aztán
a következőt, szabadon jártam az evatim
között, akik figyelemre se méltattak. Az
egyik kapu felé tartottam a tömeggel. Ma-
gukkal sodortak a hideg, nehéz testek.
Hagytam, hogy meghatározzák az útvona-
lamat.
Egy öregasszony üres tekintete bukkant
fel előttem, teste lelógott a hordozója vál-
láról; nyitott szája feketén és fagyosan me-
redt rám, mintha csak kiáltani, csókolni,
vagy épp felfalni akarna.
Felettem újabb emelkedők rajzolód-
tak ki a sziklákon. Néhány evatim újból
felkaptatott az emelkedőkön: izzó tekin-
tetük, mint megannyi vészjósló csillag,
emelkedett a magasba. Azok, akik felszáll-
tak, egy-egy kiszögellésre helyezték terhü-
ket, és falatozni kezdtek.
Gyorsan elfordultam, és a földre sze-
geztem a tekintetemet, és az evatim szinte
világító, sápadt lábaira és talpaira.
A nagy kapu oldalai simára voltak fa-
ragva, vasajtajai egészen szélesre tárva.
14 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 14
A kapuk mindennél jobban emlékeztettek
hatalmas, kitátott állkapcsokra.
Megpróbáltam újból előrelesni, de nem
láttam keresztül az evatim áthatolhatatlan
tömegén. Felugrottam. Megfordultam, és
hátranéztem, de nem láttam mást, csak a
tengernyi krokodilfejet; ez a kavalkád úgy
nézett vissza rám, mint egy viharfelhő,
amin izzó szemek villódznak.
– Állj! Te nem tartozol az evatim testvé-
riségébe!
Újból hátrafordultam. Egy fakó, fekete
szakállas fej úszott el előttem, duzzadt, pi-
ros szemekkel. Kígyótesten állt, meredten,
mint egy fatörzs, öklömnyi ezüstdíszekkel
szegélyezve. Miközben rámeredtem, egy
másik, hasonló testen egyensúlyozó fej is
kiemelkedett a földből, aztán még újabbak,
akik a homokból ütötték fel a fejüket, és to-
vábbiak a sziklákon is. Egy kígyóerdő zárta
el az utamat. Az evatim félreálltak.
– Itt nem mehetsz keresztül! – mondta
egyikük.
– Te istenkáromló, nem léphetsz be urunk
birodalmába!
Elővettem a bőrtáskámat, és kétségbees-
ve kapartam ki belőle a két halotti érmét.
– Várjatok! – kérleltem őket. – Tessék,
ezeket nektek hoztam.
A legelső az emberfejű kígyólények közül
előrehajolt, és a szájával elvette az érmeket.
Az ajkai, akár a Sybilé, akár az anyámé, jég-
hidegek voltak.
De az érmék lángra lobbantak a szájá-
ban, és azonnal a lábam elé köpte vissza.
– Te még élsz!
Aztán egyszerre kiáltották:
– Ez itt még él!
Erre az evatim, eldobálva terheiket, nagy
pofáikat csattogtatva négy lábon rohantak
felém a kígyórengetegen keresztül. Előrán-
tottam apám kardját, és levágtam egyikü-
2018.05.22. 22:06:20

ket, aztán még egyet és még egyet, de végül
egy másik elkapta a jobb lábamat, és térdre
rántott. Újra és újra lesújtottam. Az egyik
izzó szem szétrobbant, és kialudt.
Egy másikuk mögém került, rázárta
félelmetes állkapcsát a mellkasomra és a
hátamra, majd hátrafelé kezdett vonszol-
ni. Így zárult a küzdelem. A nagy tömeg
körülöttem tobzódott, mialatt a kígyó-
lények tovább kiabáltak, rikoltoztak és
fecsegtek – hangjuk olyan volt, mint a
vihar.
Késszerű fogak tépték a húsomat, de én
még mindig tartottam a kardomat; egyre
távolabbinak éreztem mindent, és nem tud-
tam mozdulni…
Egy krokodil hatalmas pofájába zárta a
fejemet, és ekkor hívtam, szinte elnémítva,
beleordítva a szörnyeteg torkába:
– Sybil! Gyere, és segíts!
Nem tudom, ezután mi történt. Újra lát-
tam az arcát, távoli lámpásként világított
valahol lenn a mélyben, de egyre emelke-
dett, rohant felfelé, mialatt az evatim to-
vábbra is a húsomat tépték, zúzták a teste-
met a fogaikkal.
Aztán halványan éreztem, hogy csobba-
nok a vízben, bezárul körülöttem a halálos
sötétség, és eltűnnek az evatim. Lassan me-
rültem el a sötétben és a hidegben, amíg a
Sybil feje lebegett előttem: egyre világosab-
bá vált, a sötétség pedig szép lassan szét-
oszlott, káprázott a szemem.
– Most jól tetted, hogy szólítottál! –
mondta.
Egy ágyon ébredtem. Felfogtam, hogy egy
ágyon fekszem, de csukott szemmel moz-
dulatlan maradtam. Tudatosan kizártam
a gondolatot, hogy ez az ismerős otthoni
ágyam, hogy a kalandjaim csak egy hosszú
rémálom epizódjai voltak.
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 15
GALAKTIKA
2018. június
Tudtam, hogy ez lehetetlen, a testem
is érezte abban a rengeteg sebbel, amit az
evatim okoztak. Szinte teljesen meztelen
voltam, a ruhám szétszaggatva.
Apám kardja még mindig a kezemben
volt. Nehezemre esett megmozdítani a jobb
karomat, valami kemény fán húztam végig
a pengét.
Ez nem az én ágyam volt. Durva falapok-
ból készült, és lepedő helyett homok borí-
totta.
Megpróbáltam felülni, még mindig csu-
kott szemmel, finom kezek tartották meg a
vállamat. A segítő kezek puhák és melegek
voltak.
Kába voltam még. A kard kicsúszott a
kezemből. Kinyitottam a szememet, de nem
tudtam fokuszálni. Homályosan láttam.
Meleg vizet öntöttek a hátamra. A sebe-
imbe belenyilallt a fájdalom. Felordítottam,
és előreestem. Feszélyezetten átöleltem egy
idegent, az állam a vállán.
Akkor már láttam, hogy egy, minden
eddig látottnál furább szobában vagyok,
amely valaha gazdagon volt bútorozva, de
addigra már egy rom volt, az oldalára dől-
ve, mintha csak egy nagy doboz borult vol-
na el, szétszórva a tartalmát. Festett üveg-
ablakok lógtak felettem, táncoltak rajtuk a
díszesre pingált világító halak. Könyvek és
üvegek hevertek nagy kupacokban aláhul-
lott gerendák, agyagdarabok és téglatörme-
lék között. Láttam még egy széttört lépcsőt
is, ami a levegőben végződött. Surat-Kemad
képét szegezték a padlóra; jól odaerősítet-
ték, mert úgy maradt, csak éppen a szoba
borult fel, ezért most az isten képe egyene-
sen állt. Egy lámpás himbálózott szürkés-
zöld orrán.
Vendéglátóm gyöngéden visszanyomott
az ágyra; egy ősz szakállú ember arcát lát-
tam magam előtt. Kancsalnak tűnt a félho-
15
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
mályban, ráncosnak az arca. Az egyik pil-
lanatban még határtalan öröm tükröződött
rajta, de hamar kételkedésbe váltott, majd
megállapodott a keserű csalódottságnál.
– Nem – jelentette ki. – Nem úgy van az.
Még nem…
Kinyújtottam a kezemet, hogy megérint-
sem, hogy meggyőződjek róla, igazi és élő,
de megfogta a kezemet, és egyszerűen a
mellkasomra szorította. Aztán visszaadta
az apám kardját, ráhajtotta ujjaimat a mar-
kolatára. Feküdtem tovább, a hideg penge a
meztelen bőrömön.
Aztán valami egészen megdöbbentőt
mondott:
– Azt hittem, hogy a fiam vagy.
Felhúztam magam, és ezúttal már elég
biztosan ültem. Láttam, hogy tényleg majd-
nem teljesen meztelen vagyok, a ruhámat
szétszaggatták. Vér borította a testemet.
Hirtelen megint gyengének éreztem ma-
gam, de megkapaszkodtam az ágytámlá-
ban a szabad kezemmel, és egészen egyene-
sen tartottam magam.
Kifakadtam:
– De hát maga nem is az apám…
– Akkor egyetértünk – felelte.
– Nem értem.
Kinn tombolt a szél. A szoba nyikor-
gott és reszketett, a falai láthatóan meg-
emelkedtek. Még több agyag, fa és em-
beri csontok hirtelen lavinája hullott a
nyakunkba. A levegő megtelt porral. A
dolgok tovább záporoztak a hátamra és a
vállamra. A fejünk feletti ablak szárnyai
csapkodtak.
A Sybil házára gondoltam. Egyre na-
gyobb rettegéssel figyeltem a társamat, de
ő épp csak megrántotta a vállát.
– El fog múlni. Ne aggódj!
Amikorra minden lecsendesült, azt
mondtam:
16 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 16
– Sekenre vagyok, Vashtem mágus fia.
Felszisszent, és visszahőkölt.
– Akkor félek tőled!
– Nem kell! – feleltem. – Én magam nem
vagyok varázsló! – Elkezdtem magyarázni,
de ő legyintett a kezével, intett, hogy fejez-
zem be.
– Hatalmas varázsló vagy, természete-
sen. Meglátom az ilyesmit!
Arra jutottam, hogy ez az ember őrült.
Mi sem természetesebb, azok után, amin
keresztülmentem, hogy találkozom egy
őrülttel?! Ha azt gondolta, hogy varázsló
vagyok, semmi értelme se lett volna az el-
lenkezőjéről győzködni.
Apám kardját keresztbe tettem a lá-
bamon, aztán összefontam a karjaimat a
mellkasomon, és legjobb képességem sze-
rint egyenesen ránéztem.
– Rendben van hát. Én, a varázsló, pa-
rancsolom, hogy mutatkozz be!
Széttárta a karjait, tanácstalannak tűnt.
– Varázsló, nem is tudom, hol kezdjem…
– Miért hitted, hogy a fiad vagyok?
Odalépett egy madár széttört szobrá-
hoz, és leült arra a sima felületre, ahol
valaha a madár feje állt. Nem válaszolt
a kérdésemre, csak pár percig csendben
üldögélt. Azt hittem, hogy megfeledke-
zett rólam, és valamiféle révületbe zu-
hant. Felnéztem a libegő ablakra, aztán
az ölemben heverő karddal kezdtem el
játszadozni.
Nagy sokára sóhajtott egyet, és azt
mondta:
– Mennyit tudsz arról, hogy hol vagy, va-
rázsló és varázsló fia?
Valamicskét elmeséltem neki a történe-
temből, itt-ott sóhajtott egyet, mondván,
hogy nagy varázsló vagyok, de azért elég
ostoba is.
– Akkor hát taníts engem! – kértem.
2018.05.22. 22:06:20

– Amikor az anyád elhagyott – mondta
–, azért tette, mert nem léphetett Leshé, az
álmok birodalmán túlra. Mivel nem készí-
tették elő a temetését, sosem léphet be iga-
zán a halottak országába. Négy birodalom
van; ezt muszáj lesz megértened. A Föld
Eshé birodalma, az élő emberek földje. De
az álmaink Leshé folyó párájából érkeznek,
onnan, ahol az alvás földje határos a Halot-
tak Országával. Azért látunk beszédes szel-
lemeket álmunkban, mert a Leshében időz-
nek, akárcsak az anyád. Amögött fekszik
Tashé, a halál igazi uradalma, ahol minden-
ki ott lakozik, ahova az isten rendelte őket.
– És a negyedik birodalom?
– Az Akimshé, a szentségesség. Isten
szívében, isten elméjében, az égő források
között, ahol az istenek, világok és csillagok
is születnek, ott van Akimshé, a szentséges-
ség, a leírhatatlan. Még a legnagyobb prófé-
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 17
GALAKTIKA
2018. június
ták sem, a varázslók sem, sőt még maguk az
istenek sem láthatják Akimshé végső misz-
tériumát.
– De mégis Surat-Kemadon belül van –
feleseltem. – Nem értem, hogy…
– Rendben is van, hogy nem érted. Még
Surat-Kemad sem érti. Még ő sem láthatja.
Gyorsan rávágtam:
– Folytatnom kell az utamat. Meg kell ta-
lálnom az apámat.
Erre a társam még egy meglepő dolgot
mondott:
– Igen, persze. Ismerem őt. Nagy úr itt
minálunk.
– Te… te… ismered őt? – Nem tudtam
többet mondani. Minden gondolatom ös�-
szegabalyodott.
– Nagy tiszteletnek örvend itt közöttünk,
hiszen varázsló – mondta az öregember. –
De itt kell maradnia, kiemelve ugyan Surat-
17
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
Kemad szolgái közül, de azért mégiscsak
szolgaként.
Bizonytalanul lábra álltam. A nadrágom
maradványai nálam is erőtlenebbül lóg-
tak rólam. Az övem köré tekertem, hogy
amennyire lehet, rendezzem a megjelenése-
met. Persze nem nagyon volt mihez nyúl-
nom. Övembe csúsztattam a kardomat.
Miközben ott álltam, nehezen lélegeztem
az erőlködéstől. Összeszorított fogakkal
vártam, hogy elmúljon a fájdalom hirtelen
megfeszített tagjaimból.
– El kell vinned apámhoz! – mondtam
neki.
– Csak az utat tudom megmutatni – ráz-
ta meg szomorúan a fejét.
– Merre?
Felmutatott a nyitott ablakra.
– Ott?
– Igen – bólintott. – Arrafelé.
– De… – Keresztülsétáltam a szobán az aj-
tóig, ami most a falon feküdt, kinyitottam, és
óvatosan nekitámasztottam a falnak. Kinéz-
tem egy sűrű erdőre: az erdő alja függőlege-
sen emelkedett, a fák vizszintesen. Világított
a köd a fák között, mint a pára napfelkeltekor,
még mielőtt eltűnik. Gyönyörű tollazatú ma-
darak ültek az ágakon. Meleg, száraz szél fújt
az arcomba, a mellkasomra.
Az ősz szakállú ember a vállamra tette a
kezét, és félrehúzott.
– Nem – figyelmeztetett. – Sosem talá-
lod meg apádat ezen az ajtón keresztül. –
Megint a plafonra mutatott.
– Arra menj!
Elkezdtem mászni, nehézkesen, fájó ta-
gokkal. A jobb tenyerem béna volt, ahol az
őrző kígyó ajka megérintett.
Belekapaszkodtam az isten képébe, át-
karoltam. Aztán felhúztam magam, és
lovaglóülésben Surat-Kemadon, lóbáztam
a lábamat.
18 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 18
– Nem válaszoltál a kérdésemre. Miért
hitted azt, hogy a fiad vagyok?
– Régi sebeket akarsz felszakítani.
Nem parancsolgattam tovább.
– El tudnád… mondani nekem?
Leült az ágy szélére, és felnézett rám.
– Aukinnak hívtak, Nevat fiának. Na-
gyon messze éltem, messzebb minden álta-
lad ismert országnál, a Nagy Folyó száján
is túl, az óceánon is túl, olyan emberek kö-
zött, akiket barbároknak hívnál. Volt egy
feleségem, akit nagyon szerettem. Nem túl
meglepő, ugye, még egy barbár esetében
sem. Amikor meghalt az első gyermekünk-
kel a méhében, határtalan volt a fájdalmam.
Hazám istenei sem tudtak megvigasztalni,
hiszen a hegyek és erdők durva istenei vol-
tak ők, akik nem a vigaszt szokták nyúj-
tani. Ezért jöttem a te országodba, először
Deltavárosba, ahol sokáig imádkoztam Bel-
Hemad képe előtt, és papját rengeteg arany-
ban részesítettem. De nem válaszolt nekem
ez az isten, és amikor elfogyott a pénzem, a
papok elzavartak. Tovább vándoroltam hát
a Nagy Folyó partján, erdőkben, alfölde-
ken és a mocsarakban is. Szent embereknél
időztem a hegyekben. Tőlük tanultam meg
álmodni. Azt hitték, hogy megnyugvásra
tanítanak, de nem, én továbbra is a magam
eszelős tervéhez ragaszkodtam. A legha-
talmasabb álmodóvá akartam válni, aki a
Leshén túlra utazik a Teshé tavához, és még
tovább, ahol majd megtalálom a fiamat, aki
megpróbált belépni ebbe a világba, de nem
sikerült neki; én akartam lenni az, aki vis�-
szahozza őt. A halottakat a Mindent Felfaló
Isten magához veszi, nincsen remény tehát
a felségem számára, de a meg nem születet-
tek – gondoltam, és gondolom a mai napig
–, talán számukra van menekülés. Mosta-
náig csak a tervem első részében jártam
sikerrel. Itt vagyok. De továbbra sem ta-
2018.05.22. 22:06:20

láltam meg a fiamat. Amikor megláttalak,
életben voltál, itt, újra reménykedtem, de
csak rövid ideig.
– Ez a Sybil műve – mondtam neki.
– Igen, rájöttem, a homlokodon lévő jel-
ből.
– A jelből?
Felállt, turkált a romok közt, majd át-
nyújtott egy törött tükröt.
– Nem tudtad? – kérdezte óvatosan.
Megnéztem a tükörképemet. A homlo-
komon lévő pont, ahol a Sybil megcsókolt,
az evatim szeméhez hasonlóan izzott.
Visszaadtam neki a tükröt, és csak ak-
kor vettem észre, hogy a kezeim is fényle-
nek, ott, ahol anyám megérintett búcsú-
zásunkkor. Ahol pedig az őrző kígyó ajkai
érintették meg a kezemet, amikor átadtam
az érmeket, a bőr megkeményedett, és egy
csúnya, fehér heggé gyógyult.
Nyugodtan ültem, csak néztem a kezei-
met.
– Ha tényleg varázsló vagyok – mond-
tam –, akkor megpróbálok segíteni rajtad.
Nem kell tartanod tőlem.
Átnyújtott egy bögrét.
– Tessék, idd meg ezt!
– Nem tehetem. Ha itt iszom bármit is,
akkor…
Az öregember nagyot sóhajtott.
– Még mindig tudatlan vagy, varázsló.
Ez a víz a Leshéből származik, abból a fo-
lyóból, ahonnan az álmok is jönnek. Sok
látomást meríthetsz belőle. Felnyitja majd
a szemedet, de anélkül, hogy a halottakhoz
kötne. A Tashé vize azt tenné veled, de nem
a Leshéé.
– Kellenek nekem a látomások?
– Azt hiszem, kellenek, legalábbis, ha el
akarsz jutni oda, ahova tartasz.
– Ez megint csak a Sybil műve.
– Igen, az. Idd ki!
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 19
GALAKTIKA
2018. június
Kiittam. A víz nagyon hideg volt, és
meglepetésemre édes. Az egész testem
megrázkódott. Csak utóízében volt egy kis-
sé keserű.
– Most menj! – mondta Aukin, Nevat fia,
aki elvesztette a saját fiát.
Felálltam, óvatosan egyensúlyozva az
isten képmásán, és elkaptam az ablakpár-
kányt, felhúztam magam. Egy pillanatig
lógtam a levegőben, lenéztem az öregem-
berre. Intett, hogy menjek tovább. Újból
felhúztam magam, és forró szelet éreztem
az arcomon és a mellkasomon. Homokot
csapott a szél a tekintetembe, mintha csak
homokviharba kerültem volna.
Aztán zuhanni kezdtem, de nem vissza
a szobába, hanem lefelé, távolodtam az ab-
laktól, mintha hirtelen az irányok megfor-
dultak volna. Az ablak gyorsan távolodott,
aztán eltűnt mögöttem, amint pörögtem a
forró, vakító homokban.
Látomások törtek rám.
Zuhanás közben láttam az egész Tashét
magam előtt. Láttam, hogy minden egyes
személy ott egy olyan kis térben él, amit
valamely emlékéből formáltak: vagy egy
kellemes helyen volt a múltjából, vagy ha
valami kínozta, akkor a végtelen borza-
lom jutott osztályrészéül. Ezért a Tashé
birodalma egy lehetetlen hely volt, egy
keszekusza dzsumbuj, akárcsak a Sybil
otthona.
Aztán ahogy zuhantam tovább, több he-
lyen is voltam egyszerre. Puha mohán lép-
kedtem egy tavacska szélén egy erdő mé-
lyén, amit aranyló fénysugarak világítottak
meg. Három fiatal lány ült a partján, akik a
hajukat mosták. Egy fiatalember, alig idő-
sebb nálam, közöttük ült, és a hárfáján ját-
szott. Körülöttük, úgy tűnt, az erdő véges-
telen-végig tart. Fakó fehér halak úszkáltak
a fák között.
19
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
Egyet hátraléptem a tavacskától, mire
eltűnt az erdő.
Fakó csillagok alatt rohantam egy vég-
telen, forró téglákból kirakott úton; szó
szerint égett a talpam alatt a talaj. A fekete
látóhatárig húzódott az izzó téglaút. Sír-
tam a fájdalomtól, és botladozni kezdtem.
Csak annyit tudtam tenni, hogy nem ülök
le. Füst és láng csapott fel a hasadékokból.
Mégis, továbbrohantam, levegő után kap-
kodva, csöpögött rólam a korom és az iz-
zadság; találtam egy ablakot, ami a földön
feküdt, a téglafalba nyitva, mintha csak
egy falon lett volna elhelyezve. Az ablak
nyitva volt. Egy függönyt fújt át rajta a
forró szél. Oda kellett néznem.
Veszélyesen megcsúsztam, térdre hull-
tam, és hangosan felkiáltottam ettől az
új fájdalomtól. Odakúsztam a széléhez,
belestem. Egy király üldögélt udvaron-
caival egy díszes asztalnál. De az asztal
nem volt megterítve, és mindegyikük ar-
cát kimondhatatlan fájdalom torzította el.
Testük és ruhájuk áttetsző volt, láthattam,
hogy a szívük fehéren izzik, akárcsak a vas
a kovács tüzében.
Aztán megint váltás: egy lányt láttam
jól kivilágított szobájában; énekelt és
pörgött körbe-körbe. Egy ember ült a lá-
bainál, aki egy darabka elefántcsontot fa-
ragott végtelen díszítéssel; gyönyörű volt,
de érezni lehetett, hogy sohasem készül
vele el.
Én meg csak feküdtem ott meztelenül a
hóesés jeges áramában. Hóförgeteg tette
teljesen homogén fehérré az eget.
Aztán zsivajgó tömeg lepte el a piacte-
ret; én meg egyedül vándoroltam végte-
lennek látszó csendes, poros termekben;
vízen lépkedtem oda egy romos torony-
hoz, ahol fehér köntöst és ezüst maszkot
viselő emberek várták jövetelemet; egy
20 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 20
ragyogó kalóz rohangált fel és alá végte-
lenítve, egy önmagában lebegő fedélzeten.
Felnézett rám, és döbbenten figyelte, hogy
elzuhanok mellette.
És emlékekbe láttam bele, olyan élete-
kébe, akik a Tashé földjén éltek: tudtam,
hogy mit jelent királynak lenni, mit jelent
rabszolgának, milyen a szerelem és mi-
lyen a gyilkosság, tudtam, hogy mit jelent
megöregedni és egyre homályosabban em-
lékezni a dolgokra, mintha csak egy múló
álomban látnánk.
És megtaláltam a húgomat, Hamakinát.
Ahogy zuhantam a sistergő, forró för-
getegben, a homok hirtelen millió madár-
rá változott, és puha szárnyaikkal verdes-
ve a testemet megállították zuhanásomat.
Mindegyik madár a húgom arcát viselte,
és a húgom hangján szóltak hozzám:
– Sekenre, itt vagyok!
– Hol?
– Bátyám, hát eljöttél értem?
– Igen, eljöttem.
– Bátyám, most már késő.
Nem zuhantam tovább, fulladozva fe-
küdtem a kihűlt, puha hamuban. Felül-
tem, kiköptem a számba került hamut,
és megpróbáltam kitörölni szememből is.
Idővel a könnyek és a nyál elég nedvességet
adtak ahhoz, hogy letöröljem az arcomat,
és kinyithassam a szemem. Hamukertben
találtam magam. Minden irányban fehér,
csupasz fák álltak rendezett sorokban;
egyetlen levelet se láttam, de rengeteg ke-
rek, fehér gyümölcsöt. Hamu hullt az ég-
ből; és akár a hamu, mind az ég, mind a
föld jellegtelen szürkeségbe burkolózott,
míg végül már nem tudtam megmondani,
hol találkozik a föld az éggel.
Halott virágok közt álltam fel, száruk,
mint a téli nád – hatalmas, sértetlen, szín-
telen.
2018.05.22. 22:06:20

A hamu olyan erősen hullott, hogy üté-
seket éreztem a vállamon. Egyre jobban
beborított engem is, már-már úgy tűnt, én
is e hely részévé váltam. Kezemmel takar-
tam az arcomat, nehezemre esett lélegzet-
hez jutni, alig láttam; mialatt egy botok-
kal szegélyezett ösvény mentén próbáltam
haladni – talán sövény lehetett valaha –, a
hideg, puha hamu már a térdemig kezdett
érni.
A mindent legyűrő szag a levegőben,
a hamu illata egyre édesebbé vált, egyre
elviselhetetlenebbé, az ájulás kerülgetett.
Tudtam, hogy itt nem állhatok meg, nem
pihenhetek le, aztán megtettem a követke-
ző lépést, a következőt és a következőt…
Egy nyitott helyen, ami akár a kert kö-
zepe is lehetett volna, állt egy félig bete-
metett faházikó, olyan kupolával a tetején,
amely egy széles szájú, bámuló pofát for-
mázott. A szája úgy festett ebben a hely-
zetben, mintha hamut okádna.
Hamakina rám várva ült ott egy padon
a furcsa tetőzet alatt. Ő is meztelen volt,
ruhája szétszaggatva, hamuval borítva.
Arcocskáján könnyei rajzoltak csíkokat.
– Sekenre…
– Azért jöttem, hogy magammal vigye-
lek – mondtam gyöngéden.
– Nem mehetek. Apa… csapdába csalt.
Rávett, hogy egyek a gyümölcsből, én
meg…
Az egyik fehér fa felé intettem.
– Ebből?
– Akkor még nem így nézett ki. A fák
még zöldelltek. A gyümölcs csodálatos
volt. Az illata pompás. A színei… ragyog-
tak, egyfolytában változtak, mint az olaj
a vízen, amikor a napfény simogatja. Apa
mérgesen rám parancsolt, nagyon mérges
volt, én pedig féltem, ezért megettem…
halálíze volt, aztán hirtelen minden ilyen-
Varázslóvá válni
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
006-028-schweitzer.indd 21
GALAKTIKA
2018. június
né változott, mint amilyennek azt most is
látod.
– Apa tette ezt?
– Azt mondta, hogy eleve ezt tervezte.
Nem sokat értettem abból, amit mondott.
– Hol van most?
Kirántottam a kardomat, erősen szo-
rítottam, majd szétrobbantam a dühtől,
de közben láttam magam kívülről, hogy
mennyire idiótán festhetek, mennyire véd-
telennek. De ez az én kardom volt, többé
nem az apámé, a Sybil adta nekem egy
meghatározott céllal…
– Sekenre, mihez fogsz kezdeni?
– Valamihez. Amit tennem kell.
Kézen fogott. Hideg volt az érintése.
– Gyere velem!
Nem tudom, milyen hosszan mentünk a
hamukertben. Sehogy se tudtam mérni az
időt vagy a távolságot, vagy az irányokat.
De Hamakina, úgy tűnt, biztosan tudja,
merre tartunk.
Eltűnt a kert; mintha visszakerültem
volna a Sybil házának ódon, romos sötét-
ségébe. Várakozásteljesen körbenéztem,
keresve világító arcát, de a húgom határo-
zottan vezetett tovább, keresztül egy kötél-
hídon, át egy szakadék felett, míg alattunk
félkegyelmű ábrázatú, emberfejű leviatá-
nok 2 úszkáltak csillagok tengerében; fehér
habot csaptak, és mindegyik kitátotta ha-
talmas száját, csak hogy láthassuk rothadó
fogaikat, és küztük egy-egy üveggolyót.
Alánéztem a hintázó kötelek között, és
megláttam saját tükörképemet a domború
üvegen.
Valahogy addigra Hamakina már nem
volt mellettem, sokkal messzebbre került,
mélyen alám, ott volt mindegyik üveggo-
lyóban, aztán láttam, amint előttem sza-
lad valami jellegtelen homoktengeren egy
homokszín égbolt alatt. Aztán mindegyik
21
2018.05.22. 22:06:20
 GALAKTIKA
2018. június
szörnyeteg alámerült, és a húgom is el-
tűnt, egyikük azonban újra felúszott, és
kitátott szájában újból megláttam őt.
Fekete csillagok voltak az égen
Hamakina felett, alattuk rohant tovább,
keresztül a homokon, mint egy szürke folt
a halott égen, ami visszahátrál a fekete
csillagokba.
És mindegyik leviatán alámerült, hogy
egy közülük ismét felszínre törjön, és ben-
ne megpillanthassam újra őt; a szakadék
mélyéről meghallottam egy dalt, amit ő
énekelt futás közben. A hangja még min-
dig a sajátja volt, de idősebb, fájdalommal
teli, és egy kissé őrült.
Ha elnyelt a sötétség,
És te még mindig kinn vagy a fényben,
Gyere, feküdj mindennap a síromra,
És én veled alszom minden éjjel.
Gyere, hozz nekem ajándékokat, gyü-
mölcsöt, bort,
Hozd el a gyümölcsösökből! Hozd el né-
kem!
Én hozom a port, a hamut és az agyagot;
Az árnyak ajándékai érkeznek vélem.
Bármiféle, számomra felfogható vál-
tás nélkül, hirtelen ott találtam magam a
végtelen homoktengeren a fekete csillagok
alatt, követtem a hangját az alacsony dű-
nék felett, egészen a látóhatárig, és az ott
tornyosuló fekete formáig.
Először azt hittem, az egyik csillag hullt
alá az égből, de ahogy közelebb értünk
hozzá, a dolog szertefoszlott, én meg lassú
sétába váltottam, megrémülve attól, amit
látok: a csúcsos tető és az emberi tekintet-
hez hasonló ablakok; az ismerős kikötő a
ház alatt most a homokon pihent.
Apám háza – nem, az én házam – ott
állt a cölöpökön, mint egy hatalmas, meg-
22 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 22
dermedt pók. Nem volt folyó, nem volt
Nádország, mintha az egész világot tisztá-
ra söpörték volna, és csak ezt az ősi fatá-
kolmányt hagyták volna meg.
Amikor elértem a kikötőt, Hamakina
ott várt rám a létra aljánál.
Felfelé nézett.
– Ott van.
– Miért tette ezt veled és Anyával? –
kérdeztem. Fogtam a kardot, és fogtam a
létrát, erősen szorítottam. Nem a félelem-
től vagy a haragtól reszkettem, hanem a
bánattól.
A válasza sokkal jobban megdöbben-
tett, mint bármi, amit az álmodozó Aukin
mondott korábban. A hangja megint idő-
sebbnek hangzott, szinte durva volt.
– Miért tette veled mindezt, Sekenre?
Megráztam a fejemet, és mászni kezd-
tem. Ahogy haladtam felfelé, a létra meg-
rázkódott, mintha élne, és érezné az érin-
tésemet.
Apám hangja szólított a házból, tombolva:
– Sekenre, újból kérdezlek: szeretsz
még engem?
Nem feleltem, csak másztam tovább.
A csapóajtót belülről elreteszelte.
– Azt akarom, hogy most is szeress! –
mondta. – Csak a legjobbat akartam neked.
Azt akarom, hogy fordulj vissza. Hiába
tettél annyi mindent az akaratom ellenére,
még mindig visszafordulhatsz. Menj innen!
Emlékezz rám olyannak, amilyen voltam!
Éld az életedet! Ennyit kérek csak.
A kardom végével kezdtem verni a csa-
póajtót. Most már az egész ház reszketett,
hirtelen fehér, színtelen lángra lobbant,
mindent ellepett körülöttem, megvakított,
megsüketített.
Felkiáltottam, és levetettem magam.
Alig kerültem el a kikötőt, fejjel a homok-
ba zuhantam.
2018.05.22. 22:06:20

Felültem, köpködtem, és tovább szorí-
tottam a kardomat. A házat nem bántotta
a tűz, de a létra elégett, láttam, amint le-
omlik.
Kardomat újból az övembe tűztem, és
elkezdtem mászni felfelé az egyik cölö-
pön. A fehér lángok újból keresztülcsaptak
a fejem felett, de nem voltak forróak, nem
vettem róluk tudomást.
– Apa – szólítottam –, jövök! Engedj be!
A szobám előtti teraszra léptem. Pont az
előtt az ablak előtt álltam, amin keresztül
Hamakina kirepült.
Minden ablak és ajtó belülről volt rete-
szelve; a fehér lángok villogtak mögöttük.
Arra gondoltam, hogy hívom a Sybilt.
Ez lett volna a harmadik és egyben utolsó
lehetőségem. Aztán, ha még egyszer segít-
ségül kellett volna hívnom... hogyan? Va-
lahogy a tulajdonává tett volna.
Nem, ennek még nem érkezett el az ideje.
– Apa! – szólítottam. – Ha tényleg an�-
nyira szeretsz, mint ahogy azt állítod,
nyisd ki az ajtót!
– Engedetlen fiú vagy!
– És továbbra is engedetlennek kell ma-
radnom!
Újra sírni kezdtem; közben ott álltam,
és összezártam a két tenyeremet, majd
újra szétnyitottam. Apa egyszer már meg-
vert, amiért megpróbáltam ezt a varázs-
latot. Akkor nem jártam sikerrel. De most
igen: olyan könnyedén ment, mint a léleg-
zetvétel.
Hideg, kék lángok táncoltak széttárt
tenyereimen. Kinyújtottam lángoló keze-
imet, és függönyként húztam szét a fehér
lángokat. Pislákolt párat, majd kialudt.
Kezeimmel nekifeszültem a lezárt ablak-
nak. Kék lángok sisteregtek az ujjaim kö-
zül. A fa füstölni kezdett, elfeketedett, és
végül beomlott; olyan hirtelen adott utat,
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 23
GALAKTIKA
2018. június
hogy előredőltem, majdnem beestem a
szobába.
Bemásztam az ablakon, és döbbenten
álltam meg a szobámban. Az volt a leg-
fantasztikusabb az egészben, hogy tény-
leg abban a házban álltam, amelyikben
felnőttem. A szobában, amit Anyával,
Hamakinával osztottam meg, ott, ahol a
történet végén egyedül töltöttem azt a fél
éjszakát, kétségbeesetten várva a hajnalt.
Előttem állt az a szék, aminek a háttám-
lájába véstem egyszer a kezdőbetűimet.
A ruháim egy nyitott láda szélére rakva
nagy kupacban. A távoli sarokban lévő
polcon álltak a könyveim, az asztalomon
pedig a helyén találtam azt a papiruszt –
egyike saját illusztrációs munkáimnak –,
amit félbe kellett hagynom; körülötte az
alkotáshoz használt tollak, ecsetek, tin-
tásüvegek és festékek. Hamakina babája a
padlón feküdt, az ágy lábánál. Anya egyik
hevatja, egy arany madár, a plafonról ló-
gott csendben és mozdulatlanul.
Mindennél jobban vágytam rá, hogy
lefeküdjek abba az ágyba, aztán a nappal
együtt keljek fel, magamra öltsem a ruhái-
mat, és folytassam a munkát asztalomnál,
mintha semmi sem történt volna.
Azt hiszem, ez volt apám utolsó ajánlata
számomra. Irányította a gondolataimat.
Ahogy kimentem a szobából, lábam alatt
recsegett a padlózat. Kopogtattam a dolgo-
zószobája ajtaján. Azt is zárva találtam.
Apa bentről szólt hozzám. Fáradtnak
tűnt a hangja.
– Sekenre, mit akarsz tőlem?
A kérdés teljesen letaglózott. Csak an�-
nyit tudtam kinyögni:
– Be akarok menni.
– Nem – felelte hosszú szünet után. –
Mit akarsz valójában, mint a fiam, a ma-
gad számára?
23
2018.05.22. 22:06:21
 GALAKTIKA
2018. június
– Már nem tudom megmondani. – Ki-
húztam a kardomat, és a markolat gombjá-
val verni kezdtem az ajtaját.
– Tudod te azt! Rendes emberként akarsz
felnőni, a városban akarsz élni, meg akarsz
nősülni, és családot akarsz. Távol akarod
tartani magad a szellemektől, az árnyaktól
és a mágiától, ebben egyet is értünk. Én is
ezt szeretném neked. Ez a legfontosabb.
– Apa, semmiben sem vagyok biztos.
Nem tudom, miről mit gondoljak.
Tovább vertem az ajtaját.
– Akkor miért vagy még mindig itt? –
kérdezte.
– Mert itt kell lennem.
– Varázslóvá válni rémisztő dolog –
mondta. – Rosszabb, mint egy betegség,
rosszabb minden borzalomnál; mintha ki-
tárnád egy olyan rémálom ajtaját, amelyet
soha többé nem csukhatsz be. A tudást ke-
resed. Belesel a sötétségbe. Van bizonyos
vonzása annak, ami elsőre végtelen hata-
lomnak tűnik, majd dicsőségnek, végül
végtelen bölcsességnek, ha tényleg ennek
szenteled az életedet. Varázslóvá válni an�-
nyit tesz, mint kitanulni minden világ és
isten titkát. De a varázslás kiéget. Eltorzít,
megváltoztat; az ember, aki varázslóvá vá-
lik, többé már nem az az ember, aki előt-
te volt. Mindenki gyűlölni és félni fogja.
Számtalan ellenségre tesz szert.
– És neked, Apa? Számtalan ellenséged
van?
24 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 24
– Fiam, rengeteg embert öltem meg éle-
temben, ezreket…
Ezzel újra megdöbbentett. Csak annyit
tudtam kérdezni:
– De miért?
– A varázslónak tudásra van szüksége,
nemcsak azért, hogy távol tartsa az ellen-
ségeit, hanem azért is, hogy éljen. Még
több fekete mágiára szomjazik, még több
hatalomra. A  könyvekből megszerezhe-
tő tudás nem elég. Többre van szükséged.
Ahhoz, hogy tényleg varázslóvá válj, meg
kell ölnöd egy másik varázslót, aztán egy
másikat, aztán egy másikat, minden al-
kalommal elsajátítva a másik tulajdonát,
amit korábban ő is gyilkosság árán szer-
zett meg. Alig maradna varázsló, ha nem
volna a kísértés az újonnan jövők számá-
ra. A varázslat tudománya örökre fenn
marad, újra és újra megújítja magát, fel-
emésztve másokat.
– Biztosan van olyan mágia is, amelyet
jó célokra lehet használni, Apa.
Abbahagytam az ajtón való dübörgést.
Lenéztem a kezeimre, a jelekre a tenyere-
men, ahonnan oly könnyedén támadtak a
lángok.
– A varázslat nem mágia. Ne keverd
össze a kettőt! A mágia az istenektől jön.
A mágus csak egy eszköz. A mágia úgy
folyik keresztül rajta, mint a lélegzet egy
nádcsövön. A mágia gyógyítani tud. Ki
tud elégíteni. Olyan, mint a gyertya a sö-
2018.05.22. 22:06:21

tétben. A varázslat viszont a varázslónál
marad. Olyan, mint a ragyogó nap.
– Nem akarok varázslóvá válni, Apa.
Komolyan. Nekem… más terveim vannak.
Ekkor, úgy hallottam, hangjába őszinte
szomorúság lopózott.
– Kedves Sekenre, egyetlen fiam, meg-
láttad az evatimot, és ők megjelöltek.
Egész életeden át viselni fogod érintésük
nyomát. Beszéltél a Sybillel, és az ő jelét is
magadon hordod. A szellemek között utaz-
tál egy hulla társaságában, mindent láttál
a Tashéban, a halál földjén. És végül a te-
nyeredből támasztott tűzzel égettél utat
magadnak ebbe a házba. Most hadd kér-
dezzem meg tőled… ezek egy kalligráfus
tettei?
– Nem – mondtam gyengén, szipogva.
Minden határozottságomat elvesztettem.
Hagytam, hadd essen ki a kard a kezem-
ből. Lecsúsztam a padlóra, hátamat az aj-
tónak támasztottam. – Nem – suttogtam.
– Csak Hamakinát akartam visszakapni.
– Csalódtam benned, fiam. Annyira os-
toba vagy – mondta hirtelen éllel. – Ő nem
számít.
– De ő is a te gyermeked! Őt nem szeret-
ted? Nem, sosem szeretted! De miért nem?
Ennyivel tartozol nekem, Apa. El kell
mondanod, hogy miért… sok mindennel
kapcsolatban.
Mozogni kezdett a szobájában. Fém
csörömpölt. De nem lépett az ajtóhoz,
nem ért a kilincshez. Hosszú csend állt be.
Láttam anyám hevatját, az arany mada-
rat saját szobám nyitott ajtaján át, valami
furcsa, szétszórt figyelemmel szemléltem,
mintha körmönfont megmunkáltságából
kinyerhetném az összes választ összes kér-
désemre.
Fáztam. Összefontam a karjaimat ma-
gam előtt, reszkettem. Az evatim által ej-
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 25
GALAKTIKA
2018. június
tett sebek az oldalamon és a hátamon is-
mét lüktetni kezdtek.
Egy idő után Apa újra beszélni kezdett:
– Sekenre, mit gondolsz, mennyi idős
voltam, amikor elvettem anyádat?
– Én... Én…
– Háromszáznegyvenkilenc éves vol-
tam, fiam. Addigra már réges-rég varázs-
ló voltam. Sokfelé jártam, menekültem
a halál elől, felemésztett a varázslás mé-
telye, lemészároltam az ellenségeimet,
tomboltam az istenek ellen őrületemben,
az istenek ellen, akiket legfeljebb velem
egyenrangúaknak fogadtam el. De volt
egy értelmes szakasza az életemnek. Vis�-
szaemlékeztem arra az emberre, aki vol-
tam hosszú évekkel azelőtt. Mert valaha
én is… ember voltam. Úgy tettem, mintha
újra azzá váltam volna. Feleségül vettem
anyádat. Benned pedig… minden remény-
ségem beléd vetettem, és azt az embert
láttam benned, aki valaha én is voltam.
Benned élt tovább az az egyszerű ember.
Ha kitarthatnék e mellett a reménységem
mellett, akkor egy kicsit én is ember ma-
radhatnék. Te ezért voltál különleges szá-
momra. Téged szerettelek.
– De Hamakina…
– …nem több, mint egy poggyász, egy
hordozó edény. Amikor már éreztem a
vesztemet, amikor már nem tudtam to-
vább tartóztatni az ellenségeimet, elvetet-
tem Hamakina magjait az anyja méhébe,
és úgy neveltem őt fel, mint egy tenyész-
állatot, egy kifejezetten különleges céllal.
Azért hoztam ide, hogy feltartóztassa a
halálomat. A magot a laboratóriumomban
dolgoztam ki. Egy fémcsővel helyeztem az
anyjába, mialatt elkábítva aludt. Látod,
az ő élete nem a Folyóból jött, nem Surat-
Kemad álmaiból, ő tőlem származott.
Felajánlottam ezt az új életet a Mindent
25
2018.05.22. 22:06:21
 GALAKTIKA
2018. június
Felfaló Istennek az enyémért cserébe. Ez
egy olyan üveg, amely a saját halálommal
van megtöltve. Ezért lehetek még mindig
varázsló és nagyúr a Holtak Országában,
hiszen nem vagyok teljesen élő, és nem
vagyok teljesen halott. Nem rabszolgája
vagyok Surat-Kemadnak, hanem a szövet-
ségese. És így, fiam, apád kijátszotta min-
den ellenségét, elhárított minden veszélyt.
Ő maradt egyedül, akit nem emésztett fel
a varázslás. Ő folytatja. Van némi gyönyö-
rűség ebben a tervben, el kell ismerned…
Felálltam, minden kétségemet hátra-
hagyva. Felvettem a kardomat.
– Sekenre – folytatta Apa –, most, hogy
mindent elmagyaráztam, azt mondom:
igazad volt. Magyarázattal tartoztam ne-
ked, de most már menned kell. Mentsd
meg magad! Légy, aki lenni akartam! Jó
fiú vagy. Amikor korodbéli voltam, én is
jó voltam. Csak a helyes utat kerestem. De
aztán megváltoztam. Ha most visszafor-
dulsz, még megmaradhatsz…
– Nem, Apa. Én is megváltoztam.
Felordított, de nem félelmében, hanem
kétségbeesésében. Az ajtaja előtt álltam; a
kardot a hónom alá dugtam, és összekul-
csoltam a kezeimet. Aztán kinyitottam.
Megint csak olyan könnyen ment, mint
a lélegzetvétel.
A tenyeremen ezúttal vörös és narancs
lángoszlopok táncoltak. Megérintették az
ajtót, és szétfutottak rajta. A belső oldalon
lévő fémretesz egy koppanással a földre
hullott. Az ajtó kitárult.
Először nem láttam semmit. Teljes sö-
tétség fogadott. Aztán halovány csillagok
jelentek meg, majd egy végtelen fekete ho-
mokforgatag. Több száz meztelen férfit és
nőt láttam fémláncokon lógni az égben,
lassan forogtak a szélben; megcsonkítva,
arcuk eltorzítva a gyűlölet őrületétől.
26 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 26
A sötétség lassan oszlani kezdett.
A  csillagok is eltűntek. Apa szobája új-
ból olyan volt, mint még mielőtt a papok
ott jártak volna. Ott volt minden könyve,
minden üvegcséje, a befőttesüvegekkel teli
polcok, a táblázatok, az üvegekben tátogó
furcsa formák.
A kanapéján feküdt varázsköntösében,
úgy, ahogy utoljára láttam őt. A szemei ki-
vájva, a szemhéjain aranyérmékkel.
Felült. Az érmék az ölébe hulltak. Tűz
izzott a szemgödreiben, forró, fehér tűz,
mint az olvadt vas.
És azt mondta nekem:
– Ez az utolsó figyelmeztetésem,
Sekenre. A legutolsó.
– Ha olyan hatalmas vagy, Apa, miért
késlekedsz hát? Nem nagyon álltál ellen
nekem, nem igazán. Csak… csak figyel-
meztetgettél.
– Mit kellett volna tennem, fiam? – kér-
dezte.
– Meg kellett volna ölnöd. Most már
késő bármi máshoz.
A hangja halványulni kezdett, hamissá
vált, szétesetté, egy sor sziszegéssé és nyö-
géssé. Alig tudtam kivenni a szavait.
– Minden előkészületemet tönkretet-
ted. A végsőkig engedetlen maradtál. Nem
vetted komolyan számtalan figyelmezteté-
semet, varázsló, varázsló fia…
Lecsúszott a kanapéról a padlóra, négy-
kézláb tekergőzött felém, egész testével
ide-oda csapkodva, borzasztó tekinteté-
ben a fortyogó tűzzel.
Majdnem segítségül hívtam a Sybilt ak-
kor. Csak annyit akartam kérdezni tőle:
Most mit csináljak? Most mi legyen?
De nem tettem. Végül is egyedül kellett
elhatároznom, hogy mi a helyes, megfe-
lelő befejezés. Bármit is tettem volna, a
Sybil elfogadta volna. Így is, úgy is bele-
2018.05.22. 22:06:21

szövi a mintába. Surat-Kemadot se érde-
kelte a dolog…
– Fiam.... – Hangja nagyon mélyről tört
felszínre, mint egy alagútból támadt szél.
– A legvégéig szerettelek, és ez sem volt
elég.
Kinyitotta hatalmas, titokzatosan meg-
hosszabbított száját. Fogai, mint apró ké-
sek, sorakoztak az állkapcsában.
Abban az utolsó pillanatban nem féltem
tőle, nem gyűlöltem, és nem is sajnáltam.
Csak az üres, mindent felőrlő kötelességet
éreztem.
– Nem, nem volt elég, Apa.
Lesújtottam rá a kardommal. A feje
egyetlen csapással elvált a testétől. A ka-
rom szinte még azelőtt befejezte a mozdu-
latot, hogy tudatosítottam volna magam-
ban, mi is történt.
Annyira egyszerű volt, mint a levegő­
vétel.
Olvadt vashoz hasonlatos vér gyűlt a
lábaim köré. Hátraléptem. A padlózat lán-
golni kezdett.
– Nem vagy az apám – mondtam kön�-
nyedén. – Nem lehettél az apám.
De tudtam, hogy az volt, végig, egészen
a legvégéig.
Mellé térdeltem, a vállára tettem a ke-
zem, és durva, eltorzult hátára hajtottam
a fejemet. Sokáig zokogtam, nehezen és
keserűen.
Álmok törtek rám, gondolatok, látomá-
sok, emlékek tolultak fel bennem, amelyek
nem az enyémek voltak. Iszonyatos felfe-
dezések, hosszú kutatások és még hos�-
szabb tapasztalások eredményeivel telt
meg az elmém. Megismertem ezer halált
és ezer kegyelemdöfést, láttam, amint
a tudás vagy a hatalom egy-egy ékköve
erővel elszakíttatik tőlük. Tudtam, hogy
mire valók a szobában található eszközök,
Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 27
GALAKTIKA
2018. június
a könyvek és táblázatok tartalmai, tud-
tam, hogy mi van az egyes üvegekben, és
hogyan kényszeríthetem őket arra, hogy
megszólaljanak.
Mert megöltem egy varázslót, és ha
megölsz egy varázslót, akkor azzá válsz,
aki ő volt.
Ez volt az örökségem az apám után.
Hajnalban Hamakina és én apánkat a ház
alatti homokba temettük. A fekete csilla-
gok eltűntek. Az ég sötét volt ugyan, de
legalább Eshé, az élők Földjének ismerős
ege volt. A világ még üres volt, saját két
kezünkkel ástunk a homokban. Amikor
elkészültünk a sekély kis sírhellyel, bele-
görgettük a testét, a fejét a lábai közé he-
lyeztük – így kell eltemetni egy varázslót.
Egy időre Anya is csatlakozott hozzánk.
Bemászott mellé a sírba, és mindkettejü-
ket eltemettük.
Az ég lilába váltott, majd azúrkékbe.
Aztán víz ömlött a dokk alá, és láttam
az első madarakat felröppenni a nádas-
ból. Hamakina ott állt a nádasban, egy
ideig rám szegezve tekintetét. Aztán ott­
hagyott.
Hirtelen kontrollálhatatlanul remegni
kezdtem, de ezúttal csak a hidegtől. An-
nak ellenére, hogy a tavaszt búcsúztattuk,
hideg éjszaka volt, én pedig szinte mezte-
lenül álltam ott. Felmásztam a házba egy
kötélhágcsón, amit a csapóajtón vetettem
alá; felvettem egy nadrágot, egy nehéz in-
get és egy köpenyt.
Később, amikor újból lementem egy
edénnyel, hogy vizet vegyek a mosáshoz,
egy ezüst maszkos, fehér ruhás férfit lát-
tam felém jönni a vízen át. Felálltam, és
vártam. Távol állt meg tőlem, de így is
tisztán hallottam a szavait.
Először apám hangján szólt hozzám:
27
2018.05.22. 22:06:21
 GALAKTIKA
2018. június
– El akartam még mesélni neked a gém-
legény történetének a végét. De attól tartok,
nincsen vége. Egyszerűen… folytatódik.
Nem volt se gém, se legény, úgy nézett ki,
mint egy fiú. Ezért az emberek közé költö-
zött, és úgy tett, mintha közülük való vol-
na. A titkát csak a szeretteivel osztotta meg.
Mégsem tartozott sehova sem. Sohasem
lett volna képes. Álruhában élte az életét.
De volt segítsége, mert azok, akikkel meg-
osztotta a titkát, szerették őt. Engedd meg,
hogy bízzak benned. Sekenre, amikor egy
fiú férfivá válik, az apja új nevet ad neki,
ami csak a kettejük titka marad, amíg a fiú
át nem adja a saját fiának. Fogadd hát apád
nevét, ami: Gém.
Aztán a Sybil hangján folytatta:
– Sekenre, azért jelöltelek meg, mert az
eszközöm vagy. Minden ember tudja, hogy
a világ kibogozhatatlan csomóiból jósolom
meg életük titkait. De vajon azt is tudják-e,
hogy az életük bonyolult hálójából jósolom
meg a világ titkait? Hogy úgy vetek sorsot
velük, mint a csontokkal, mint az üveggo-
lyókkal, és röptükben olvasom ki a mintá-
kat? Nem hinném.
Végül Surat-Kemad hangján szólt hoz-
zám, a halál isteneként és a folyó isteneként,
és vihar volt a hangja. Levette a maszkját,
és megmutatta borzasztó arcát, és kitátotta
hatalmas állkapcsát. És a számtalan halo-
vány csillag volt a fogsora. És az égbolt és a
föld voltak az ajkai. A folyó pedig a hasából
fakadt. Óriási bordái voltak a világ pillérei.
Az istenek nyelvén szólt hozzám,
Akimshé nyelvén, az univerzum szívének
égő szentségében; megnevezte a még meg
nem született isteneket, királyokról, nem-
zetekről és világokról beszélt, a múltból és
a jövendőből.
Aztán, amikor eltűnt, a város jelent meg
előttem. Láttam az idegen hajókat horgonyt
28 Varázslóvá válni
006-028-schweitzer.indd 28
vetni a folyóban, és a világos vitorlákat a
reggeli szellőben.
Levettem a köpenyt, és leültem a kikötő-
ben, hogy kimossam. Egy csónakos evezett
el mellettem, integetett, de amint rájött,
hogy ki is vagyok valójában, magára vetette
a gonosz elleni jelet, és riadtan elevezett.
Annyira közönséges volt a riadalma,
hogy szinte már szórakoztatónak tűnt.
Hátraestem a kikötő deszkáin, hisztéri-
kusan nevetni kezdtem, miközben ott fe-
küdtem. A ház alá besütött a nap. A levegő
jólesően meleg volt.
És Apát hallottam gyöngéden suttogni a
sírjából:
– Fiam, ha többé tudsz válni egy varázs-
lónál, akkor nem fogok aggódni érted.
– Igen, Apa. Többé válok.
Aztán összetettem a tenyereimet, és las-
san kinyitottam: a tűz, amit a kezemben
tartottam, tökéletes volt, fakó és nyugodt,
mint egy gyertya lángja egy csendes nyári
éjszakán.
Kotun Viktor fordítása
1: alkirály, zsarnok, távol-keleti uralkodó
2: bibliai tengeri szörny
Darrell SCHWEITZER
Amerikai szerző, 1952-ben született. Földraj-
zot és irodalmat hallgatott, írói karrierjét kri-
tikusként és rovatvezetőként kezdte. Dolgo-
zott Isaac Asimov SF-magazinjának, valamint
az Amazing Storiesnak a szerkesztőségé-
ben, majd részt vett a Weird Tales feltámasz-
tásában. Inkább fantasyt és horrort ír, időn-
ként ki-kikacsingatva az SF felé. Első pro-
fesszionális publikációja a Weirdbookban
jelent meg, 1971-ben. Számos tanulmányt írt
H. P. Lovecraftról, valamint történeteket is az
ő világaiba. Magyarul eddig három novellája
volt olvasható, a legutóbbi a Galaktika 330.
számában.
2018.05.22. 22:06:21
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI
ENGEDMÉNYEK! AF AN
KEDV TASZTIK
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% E
AJÁN ZMÉNYEK S
U
DÉ
• FANTASMANIA.HU: 10% FOLYA KOK KÖRÉ S
MA T
É

• TRAFÓ: 10-20% B ŐV Í T O S A N
TJÜK
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• VR LAB: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30% ÚJ!
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ:ÚJ10-20%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
!

Z Z A MEG MAGÁT VAGY SZER

DÉKO ETTE
N
AJÁ VÁLTSON KLUBKÁRTYÁT MOST! IT!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

029-klub.indd 29 2018.05.22. 21:50:07

 GALAKTIKA
2018. június
Űrvadnyugat
A világűrt nemzetközi egyezmények védik, de ezek a
törvények csak az államokra vonatkoznak. Mi lesz, ha
magáncégek kontrollálhatatlanul kezdenek terjeszkedni
az űrben? Megengedhetjük ezt?
A
Z ELMÚLT 10-15 évben óri-
ásit fejlődött az űrhajózás.
A  nemzeti vagy nemzetközi
űrügynökségeknek bedolgozó
kisebb-nagyobb cégek után megjelentek
azok a vállalatok, amelyek a saját erejük-
ből akarnak feljutni a világűrbe. Ezek
mögött a cégek mögött általában egy mo-
dern gondolkodású milliárdos áll, aki mer
álmodni, és szereti a lehetetlennek tűnő
kihívásokat, sikerül maga köré gyűjtenie
azokat a szakembereket, akik nem csak
hajlandóak megpróbálni a lehetetlent, de
nem is igazán ismerik ezt a szót. A tulaj-
donoshoz hasonló álmodozók, akik álma-
ikat meg is akarják valósítani.
Nagyon sokan nem vették őket komolyan,
elvetélt ötletnek tartották az elképzeléseiket.
Mégis, néhány év alatt meglepően komoly
eredményeket mutattak fel. Az űrügynöksé-
gekhez képest szerény összegből sikerült cso-
dát tenniük.
Egyre több vállalat kacsingat a világűr üz-
leti felhasználása felé: turizmus, bányászat,
olcsó energia. De a világűrrel kapcsolatos
nemzetközi egyezmények az országokra vo-
natkoznak, elsősorban az űrkutatást folytató
államokra. Vállalatokra nem. Most, hogy kéz-
zelfogható közelségbe került a Naprendszer
– legalábbis legközelebbi részének – belaká-
sa, kiaknázása, jogosan merül fel az igény a
30 Űrvadnyugat
030-033-tudomany.indd 30
tevékenységek szabályozására. Bár, egyesek
a bolygóközi kapzsiság mindent elpusztító
képét vizionálják, a helyzet nem ilyen rossz.
Mivel még a tényleges tevékenység előtt va-
gyunk, van időnk, hogy szabályozzuk a mű-
ködést, és így ne alakulhasson ki a törvényen
kívüli űrvadnyugat.
Alig több mint ötven évvel ezelőtt, 1967
januárjában írták alá a nemzetközi űregyez-
ményt, és októberben életbe is lépett az űrjog
alapdokumentuma. A törvény a nemzetközi
szerződésekhez képest rövid, mindössze 17
cikkelye van. Valójában egyfajta szándéknyi-
latkozat volt arra, hogy az űr meghódítása
békés legyen, és senki se sajátíthasson ki ma-
gának belőle semmit. Ezzel egyrészt a klasszi-
kus területfoglaló gyarmatosításnak kívánták
útját állni, másrészt el akarták kerülni a 20.
század elején az Antarktisz miatt kialakult
tulajdonjogi vitákat. A szerződést 104 ország
vezetője látta el aláírásával.
Bár e szerződés annak idején megfelelt a
kor követelményeinek, mára jelentősen el-
avult. Ennek egyik oka, hogy ma már olyan
technológiák állnak fejlesztés alatt vagy ren-
delkezésünkre, amelyeket akkor még elkép-
zelni sem tudtak. Másrészt a szabályozás az
országokra és nemzeti intézményekre vonat-
kozik, csak felületesen rendelkezik a magán-
vállalkozások működésével kapcsolatban.
A törvény csak annyit ír, hogy a nem állami
2018.05.22. 21:49:55

intézmények az adott állam engedélyével és
felügyelete alatt működhetnek.
Néhány éve a magáncégek már jelen van-
nak az űrkutatásban. Több cég hajtott végre
sikeres teszteket, a magánfejlesztésű raké-
ták már űrszondákat állítanak Föld körüli
pályára, a NASA partneri szerződéseket köt
a feltörekvő cégekkel. A Virgin Galactic tíz
év alatt mindössze 600 millió dollárt el-
költve építette meg az űrturistákat szállító
járművét.
Most van születőben az űrturizmus. A Vir-
gin Galactic és a Blue Origin gyakorlatilag a
szolgáltatás beindítása előtt áll. A SpaceX már
a Hold és a Mars kolonizálást tervezi.
Ezek a cégek az illetékes nemzeti hatóságok
engedélyével működnek. De ennél távolabbi
céloknak bürokratikus akadályai vannak.
Ugyan senki sem tilthatja, de senki sem enge-
délyezheti azokat. A Moon Express már 2015-
ben készen állt arra, hogy szondát küldjön a
Holdra, a szükséges befektetők is megvoltak.
De a megfelelő szabályozás hiánya miatt nem
volt, aki engedélyezze a küldetést, miközben
senki sem akarta tiltani.
Űrvadnyugat
030-033-tudomany.indd 31
GALAKTIKA
2018. június
Érthető módon az űrbányászat az egyik
legkényesebb kérdés, és nem is lehet so-
káig húzni a szabályozást, mert bizonyos
magánvállalatok már készülnek földközeli
nyersanyaglelőhelyek felkutatására és kiak-
názására. Az elmúlt években több vállalat is
bejelentette ilyen irányú terveit.
A Moon Express 2010-ben még azért
alakult, hogy egy űrszondát a Holdra küld-
ve elnyerje a Google X-Prize díját. Bár az
X-prize verseny győztes kihirdetése nélkül
zárult, a cég folytatja a munkát, önjáró
szondájukat arra készítik fel, hogy felderít-
sék vele a Hold vízkészleteit. A távlati terv
ezen készletek kiaknázása. A víz termé-
szetesen nemcsak önmagában érdekes, le-
bontva biztosíthatja a leendő kolóniáknak
és innen induló expedícióknak szükséges
oxigént és hajtóanyagot. A cég űrhajója egy
moduláris és skálázható platform, amely
működhet keringő- vagy leszállóegység-
ként is. A Moon Express elnöke, Naveen
Jain még novemberben kijelentette, hogy
biztos benne, első expedíciójuk elindul
2018-ban.
31
2018.05.22. 21:49:55
 GALAKTIKA
2018. június
Említenünk kell még két nagyobb vál-
lalkozást. A Planetary Resources, amelynek
vezetői között ott található Charles Simonyi,
James Cameron és a Google két főnöke, Larry
Page és Eric Schmidt, 2012-ben aszteroidák
felderítésére és nyersanyagkészleteik kiter-
melésére alakult. A 2013-ban indított Deep
Space Industries is hasonló tervekkel vág a
világűrnek. Ők nemcsak vizet keresnek, ha-
nem fémeket és nemesfémeket is szeretnének
bányászni. Mivel egyetlen aszteroidán több
tízmilliárd dollár értékű ásványkincs lehet,
az egyre fogyó és nehezebben elérhető földi
készletek fényében érthető az üzleti szándék.
Az űrbányászat számtalan kérdést felvet,
mert egyszerre ütközik és nem ütközik a tör-
vény birtoklást tiltó cikkelyével. Nem birto-
kolhatja egyetlen ország vagy cég sem a Hol-
dat. De mi a helyzet az ott kitermelt javakkal?
Kié a kibányászott nyersanyag? Logikusan
a társaságé, mert ő állította elő. De jelenleg
csak ország folytathat hivatalosan tevékeny-
séget. Vagy a szellemisége szerint az egész
Földet illeti. Természetesen egyetlen társaság
sem fog egy petákot sem költeni a fejlesztésre,
ha nem lesz belőle haszna. De ez a mentalitás
újra megrekesztené az évtizedek óta döcögő
űrkutatást.
A működés is számos kérdést felvet. Hol
tevékenykedhetnek? Mit tehetnek meg, és
mit nem? Hogyan kell gondoskodniuk a dol-
gozóikról? Miként felelnek azért, hogy ne
okozzanak károkat? Lesznek tiltott helyek?
Ki és hogyan ellenőrizheti a működésüket?
Mi a helyzet az űrbéli környezetszennyezés-
sel? Milyen kártérítési felelősség terheli őket a
Földön és az űrben?
Egyelőre két ország a saját jogkörre alapoz-
va hozott döntést. 2015 év végén az Egyesült
Államok Kongresszusa elfogadta azt a tör-
vényt, amelynek értelmében az amerikai ma-
gáncégek szabad kezet kapnak a Naprendszer
32 Űrvadnyugat
030-033-tudomany.indd 32
lerablására, nevezetesen a Holdon, a kisboly-
gókon és más égitesteken megszerzett anya-
gok tulajdonlására és értékesítésére. 2016.
július 20-án a Moon Express megkapta a
Szövetségi Légiközlekedési Igazgatóság jóvá-
hagyását egy kereskedelmi holdmisszió szá-
mára. Így a Moon Express lett az első magán-
vállalkozás, amely kormányzati jóváhagyást
kapott a hagyományos földi pályán túlmutató
kereskedelmi űrküldetésre.
Luxemburg, a világ egyik legkisebb országa
2016-ban jelentette be, hogy teret kíván nyúj-
tani az űrbányászat fejlődéséhez. Nem csak a
levegőbe beszélnek, a Planetary Resources cég
10 százalékos tulajdonrészét birtokolják. Júni-
usban megállapodást kötöttek a Deep Space
Industries céggel is. 2017 nyarán az ország
egykamarás parlamentje elfogadta „a világűr
erőforrásairól” szóló törvényt, amely augusz-
tus 1-jén már hatályba is lépett.
Jelentős nemzetközi tiltakozás volt a két
törvény miatt, mert kiskapuként a nemze-
ti törvénykezést használták. De ezzel fel lett
adva lecke a legnagyobb űrkutató hatalmak-
nak és szervezeteknek. Egymástól függetle-
nül néhány szakember már foglalkozik a kér-
désekkel, de hivatalosan még nem indult meg
a munka a törvény előkészítésére. A helyzet
már csak azért is problémás, mert a hason-
ló tengerjogi egyezmény előkészítése 15 évig
tartott. Talán most nincs ennyi idő.
2018.05.22. 21:49:56
 GALAKTIKA
2018. június

Űrvadnyugat 33

030-033-tudomany.indd 33 2018.05.22. 21:49:56

 GALAKTIKA
2018. június
Kovács Attila
ŐRSÉGVÁLTÁS
14 óra 30 perc
Micsoda beteges dolog volt megszórni a
Naprendszer környékét közepes méretű
fekete lyukakkal! Márpedig valakik ezt
tették. Grönemann és Hanstedt, ez a két
német asztrofizikus zseni úgy hatvan év-
vel ezelőtt kimutatta, hogy a Nyelők nem
természetes gravitációs képződmények,
mozgásuk a galaxisban összehangoltan
zajlik. Mi volt a céljuk az alkotóknak? Hát
ez az emberi civilizáció eddigi legnagyobb
megválaszolatlan tudományos kérdése.
Lassan jó lenne valami választ találni rá,
különben ez lesz az utolsó is. A legelfoga-
dottabb elmélet szerint a Nyelők magas
rendszámú elemekre vadásznak, és folya-
matosan szipkázzák az anyagot odaátra,
melyet ugye bolygókkal rendelkező nap-
rendszerek táján találnak meg leginkább.
Hogy miért? Fogalmunk sincs, hiszen lét-
rehozóik is odaát vannak, egy másik uni-
34 Őrségváltás
034-038-kovacs.indd 34
A Naprendszer utolsó
védvonala magányos
szolgálati hely, de
annál fontosabb. Itt
bármi megtörténhet.
verzumban. Egyszerűen kell nekik a cucc,
és kész!
Persze napvilágot láttak más teóriák
is, melyek az „idegenkezűséget” kizárták,
és a világegyetem természetes állapot-
változásának fogták fel a jelenséget. Az
univerzum, úgymond, az egyre sokasodó
Nyelőkön keresztül lassan a „visszájára”
fordul, és így jutunk el újra az ősrobbanást
megelőző anyagi szubsztanciához. Erre
azonban sohasem tudtak a kozmológusok
működő modellt felállítani, vagy az elgon-
dolást mérésekkel igazolni.
Nos, teszek az elméletekre! Én most
nem tudok kozmikus méretekben gon-
dolkodni, amikor két nap múlva érkezik a
váltás, és mehetek haza. Ugyanis itt ülök
kinn graviőrségben, egy batárnagy űrligó
központi vezérlőjében. Ez egy gravitációs
antenna, melynek három érzékelőkarja
egymásra merőlegesen nyúlik ki, minden
2018.05.22. 21:49:35

irányban mintegy százötven kilométerre.
A lakómodul a karok találkozásánál lebeg,
pontosabban szépen forogva mesterséges
nehézkedést állít elő számomra. Nincsen
közvetlen kapcsolatban a karokkal, hogy
semmilyen rezgés ne terjedhessen át az
érzékelőkre. Merthogy kurva precíznek
kell lennie a technikának, ha fekete lyu-
kakra akarunk vadászni vele. Az űrben
egyébként sokkal könnyebb óriás lézer-
interferométereket építeni, mint a Földön,
mert nem okoz nehézséget a karokban az
extrém vákuum előállítása. Az űr ugyanis,
amint a neve is mutatja, maga a tökéletes
vákuum. Több tulajdonsága nincs is neki.
Tán még annyi, hogy hideg. Itt, a mélyűr
határán már közel van az univerzum át-
laghőmérsékletéhez, amely egyenletesen
és kíméletlenül 2,725 Kelvin-fok. Ez jó,
mert nem lép fel hődilatáció a hosszú ka-
rok szerkezetében. Így aztán a méreteknek
sem a mechanika, hanem csak a pénztárca
szab határt.
Na szóval. Ez az én csöppségem csak
egyetlen eleme az ezerhatszáz űrligóból
álló védőpajzsnak, mely a Naprendszert
egy nyolcvan csillagászati egység suga-
rú gömbhéjként körülveszi. Ez azt jelen-
ti, hogy rohadtul messze vagyok bármi-
től. A  Földtől és a többi űrligótól is. Ha
kinézek a csillagokra, fogalmam sincs,
melyikük a Nap, mert elvész közöttük.
Egyébként sem tudnám, hogy merre ke-
ressem, mert nem csillagász vagyok, ha-
nem lézertechnikus.
Holnap a főlézereken még lefuttatok
egy kétórás tesztet, hogy a váltás majd
jó bőrben találja őket, aztán kezdem ösz-
szeszedni a dolgaimat. Megyek haza! De
előbb megkeresem a digitális lejátszómat,
amit az istennek se találok, pedig tudom,
hogy tegnap a konyhapulton hagytam.
Őrségváltás
034-038-kovacs.indd 35
GALAKTIKA
2018. június
15 óra 15 perc
Na szóval. Az űrligók összehangolt mű-
ködésével szépen kimutatjuk a 0,1–20
naptömeg közötti méretű fekete lyuka-
kat, és nyomon követjük mozgásukat a
Naprendszer két fényév sugarú környeze-
tében. Az elmúlt huszonöt évben igencsak
elszaporodtak, odaát valahogy kiszagol-
hatták, hogy rendszerünk az összetett
anyagi formák Jóisten által nyitva ha-
gyott aranybányája. A centrum felé hala-
dó, renitenskedő Nyelőkre aztán ráküld-
jük a Gravitációs Őrség gravitonágyúját,
amely egy olyan kontinensnyi méretű
hullámgenerátor. A ligóktól eltérően nem
detektálja, hanem gerjeszti a gravitációs
hullámokat. Ott várakozik a Plútón kí-
vül, kétszáz fős személyzetével együtt.
A  generátorral eléggé hatékonyan lehet
letéríteni pályájukról a beirányzott feke-
te lyukakat.
Ez úgy hangzott, mint egy győzelmi
jelentés, de valójában nem egy súlycso-
portban versenyzünk az idegenekkel.
Míg nekünk civilizációnk erőforrásainak
jelentős részét kell mozgósítanunk, hogy
néhány tized fokkal módosítsuk a Nyelők
útirányát, addig ők tucatszám hozzák lét-
re őket! Ahhoz pedig úgy nyolc nagyság-
renddel több energia kell. Mutatkozik itt
némi potenciálbeli különbség az idegenek
javára, de nem szabad, hogy ez a százmil-
liószoros faktor elvegye kedvünket a küz-
delemtől. Hahaha!
Grönemann és Hanstedt felfedezését kö-
vetően persze számos módon próbáltunk
kapcsolatba lépni az anyagtolvajokkal:
frekvenciamodulált gravitációs hullámok-
kal, kódolt neutrínósorozattal (igen, pont
úgy, ahogy Lem megírta Az Úr hangja
című könyvében), bízva benne, hogy ezek
információtartalmukat megőrizve jutnak
35
2018.05.22. 21:49:35
 GALAKTIKA
2018. június
át a fekete lyukon. Választ a mai napig
nem kaptunk odaátról. Hát így állunk.
Francba! Még mindig nincs meg a
lejátszóm. Pedig a lakómodul mind az
öt helyiségét tűvé tettem már miatta.
Beugrott egy dallam a Genesis 1972-es
lemezéről, a Foxtrotról, és nem tudok
szabadulni tőle. Muszáj meghallgatnom!
Próbáltam már emlékezetből lejátszani a
gitáromon, de úgy nem megy. Van benne
egy rafinált részlet, amit sehogy se tu-
dok levenni.
15 óra 40 perc
Asszem, bajban vagyok. Nemcsak a di-
gitális lejátszóm nincs meg, hanem
több dolgot sem találok. Másfél év hos�-
szú idő, de nem hiszem, hogy agyamra
ment volna az egyedüllét. Sokkal való-
színűbb, hogy bejutott a lakómodulba
egy Mikronyelő. Egy icipici fekete lyuk,
amely szabad szemmel nem látható, és
a nagyobb Nyelők létrehozásakor kelet-
kezik, melléktermékként. Egy-két be-
számolót már hallottam graviőröktől,
nem egyszerű elbánni vele. Az űrligó a
Mikronyelőt nem tudja kimutatni, ah-
hoz túl kicsi a tömege. Gyorsan össze kell
ütnöm valamiféle detektort, különben
szisztematikusan felzabál itt mindent.
Amikor beszippant valamit, keletkezik
némi elektromágneses sugárzás meg io-
nizáció, ezen a nyomon kellene elindul-
nom. Viszont ugyanekkor meglódul egy
véletlen irányba, és megint bottal ütheti
az ember a nyomát.
Ha két hete nem ment volna ki egy pa-
nel a távközlési egységben, most azon-
nal leadnék egy vészjelzést a Vertigának,
amivel a váltás érkezik. Így viszont csak
reménykedek, hogy hamarosan itt lesz-
nek. A franc essen bele! Na mindegy, az
36 Őrségváltás
034-038-kovacs.indd 36
utolsó híradásuk szerint jönnek, és min-
den egyes másodpercben kétszázhatvan
kilométerrel jutnak hozzám közelebb.
Nagyjából, merthogy már hetek óta fé-
keznek.
16 óra 30 perc
Na szóval. Sorban tűnnek el a dolgaim a
Mikronyelőben, de még nem sikerült rá-
jönnöm, hol is van a kicsike. Az utóbbi
félóra negatív mérlege egy kézi dozimé-
ter, néhány élelmiszer-kapszula (a csokis
puding miatt kifejezetten haragszom),
plusz két Stephen Hawking-kötet a polc-
ról. Vajon milyen képet vágna Hawking
professzor, ha tudná, hogy Az idő rövid
története az imént kenődött át egy másik
univerzumba egy mikroméretű fekete
lyukon át?
Távközlési tartalékalkatrészekből ös�-
szeraktam egy kis, iránymérésre is al-
kalmas gigahertzes antennát, meg egy
feldolgozóegységet, és felállítottam a
nappali lakótérben, ahol az utolsó eltű-
néseket észleltem. Nyugalmi állapotban
a padló közelében kell tartózkodnia a kis
dögnek, de egy elnyelést követően bárho-
va lökődhet. Folyamatosan rögzítem az
antennáról a vételt, miközben visszavo-
nulok a hálófülkébe, mert le kell dőlnöm
egy kicsit.
Jogos a kérdés, hogy a Mikró mért nem
szippantotta már be a komplett lakómo-
dult. Az ágyban heverve a tabletemen
utánanéztem. A részletes magyarázathoz
olyan szintű matek kell, amivel én már
nem tudok megbirkózni. A lényeget azon-
ban kihámoztam: topológiailag zárt tér-
ben olyan mezők keletkeznek körülötte,
hogy egy kis, Δx távolságnál közelebbre
nem tud kerülni a határoló falakhoz. Jó,
de miért nem nyelte el az állomást sző-
2018.05.22. 21:49:35

röstül-bőröstül, amikor kívülről meg-
közelítette? Hát például azért, mert nem
kintről jött, hanem itt bent keletkezett!
Nem olyan valószínűtlen ez, ha figye-
lembe vesszük, hogy galaktikus lépték-
ben mérve a nagy testvérei is a komplex
anyagi formák közvetlen közelében je-
lennek meg. Persze, hiszen oda irányít-
ják őket. Úgy látszik, ezt a mutatványt
a Mikronyelő is tudja. Viszont ennek a
zárt topológiai effektusnak köszönhetően
akár be is dobozolhatnám, és kilódíthat-
nám a világűrbe. Ha pontosan tudnám,
hol van. Amennyiben azonban a hely-
meghatározás bizonytalansága nagyobb,
mint a doboz mérete, akkor ezzel nem
szívesen próbálkoznék.
17 óra 20 perc
Ó, hogy az a…! Lába kelt a detektorom-
nak is! Most már más nem jut eszem-
be, mint a „csavaros” módszer, amit
már a jó öreg Sztrugackijék is leírtak
a Stalkerben. Kicsit azonban tovább-
fejlesztem az eljárást. Nem dobálok
csavarokat ötletszerűen, hogy megfi-
gyeljem a röppályájukat, mert kicsi az
esélye, hogy a szabad szemmel látha-
tatlan Mikronyelő felé hajítom őket.
Inkább leállítom a lakómodul forgását,
hogy súlytalanság legyen, és csavarokat
helyezek el egyenletesen a térben. Min-
den helyiségben. Aztán figyelem, hogy
hol kezdenek el mozogni és sűrűsödni.
Közismert, hogy a gravitáció igen gyenge
kölcsönhatás. Két, egymástól egy méter
távolságra levő, egy kilogramm tömegű
test nagyjából hét százmilliárdod new-
ton erővel vonzza egymást. Vagyis gya-
korlatilag semennyivel. Más a helyzet,
ha egyikük egy Mikronyelő, és akkora a
tömege, mint a Himalájának. Ekkor már
Őrségváltás
034-038-kovacs.indd 37
GALAKTIKA
2018. június
néhány tized newtonnyi gravitációs erő
adódik, ami súlytalanságban elegendő a
lebegő tárgyak bevonzásához.
Hamarosan kiderült, hogy ez a kiváló
ötlet nem valósítható meg egykönnyen.
Komoly kihívást jelent ugyanis súlyta-
lanságban puszta kézzel elhelyezni vala-
mit a térben úgy, hogy az ott is marad-
jon. Hát még több százszor! Az elengedés
pillanatában a tárgynak abszolút mozdu-
latlannak kell lennie a lakómodulhoz ké-
pest, ami szinte lehetetlen, ha én közben
talajt veszítve, kapálózva evickélek a le-
vegőben. Ezen úgy segítettem, hogy bele-
bújtam az űrruhámba, csak úgy, sisak és
kesztyű nélkül, és annak mágneses talpá-
val rögzítettem magam a padozathoz. Így
néhány órányi mackójárással szépen tele-
aggattam a lakóteret egy helyben lebegő
csavarokkal.
19 óra 50 perc
Mélységes elkeseredettségemre nem talá-
lok megfelelő szavakat. Ez a kis rohadék
megzabálta a gitáromat! És itt egy vintage
gyönyörűséget kell elképzelni, egy 1979-es
Gibson Les Paul Customot, sunburst cse-
resznyefa fedőlappal, gyöngy­házberakásos
nyakkal, eredeti humbucker hangszedők-
kel. Egy vagyont fizettem érte a Földön.
Kinn hagytam a vezérlőben, mert tegnap
egy dögös Ted Nugent-riffet gyakorolgat-
tam. Most meg már valaki más penget raj-
ta, odaát!
Na szóval. Azért van két jó hírem is.
Az egyik, hogy tudom, ebben a pilla-
natban a laborban tartózkodik, vala-
hol a nagyfeszültségű próbatrafó felett.
Valószínűleg a gitárevés után repült be
oda, majd a helyiségben ide-oda lódul-
va, apró fényvillanások és zizzenések
kíséretében elnyelt vagy fél tucat lebegő
37
2018.05.22. 21:49:35
 GALAKTIKA
2018. június
csavart és néhány kéziszerszámot. Most
viszonylagos nyugalomban van. A  má-
sik, hogy a graviőrség archívumában
utánanéztem: jelentős mértékű ener-
giaközléssel instabillá lehet tenni. Ezen
felbuzdulva tettem egy rövid űrsétát, az
egyik főlézer tápegységéből kiszereltem
egy plutónium blokkot, és behoztam ide.
Ha megbütykölöm a moderátorát, talán
plutóniumbombává tudom alakítani.
Valahogy még időzíteni is tudom. Ezt
viszont ügyesen kell csinálnom, mert ha
a Mikronyelő eseményhorizontján innen
robban, akkor itt kő kövön nem marad.
Óvatosan elhelyeztem a blokkot a nagy-
feszültségű trafó tetején. Még jó, hogy
kikapcsoltam a gravitációt, mert egyéb-
ként dögnehéz lenne. Tessék – gondol-
tam –, fogyaszd egészséggel! A plutó-
niumnál magasabb rendszámú elemmel
per pillanat nem tudok szolgálni. Remé-
lem, a torkodon akad!
20 óra 35 perc
Vesztésre állok a dolgok eltűnése ellen foly-
tatott csatában. A Mikró a plutóniumtöltetet
az átlagosnál nagyobb sercenéssel elnyelte
ugyan, de nem lett instabil. Ezt abból gon-
dolom, hogy jó étvággyal falta tovább a hol-
mimat. Az is lehet, hogy nem működött a
töltet időzítője. Vagy működött, de oda-
át egészen másképpen mennek a dolgok,
és egy termonukleáris robbanás akkora
riadalmat sem kelt, mint egy szilveszte-
ri petárda. Mit tudom én! Viszont most
újra szem elől tévesztettem a kis nyava-
lyást.
A hálóban húztam meg magam, a többi
helyiségben már alig maradt mozdítható
tárgy. Sajnos itt nincsenek ajtók. Minek
egy egyfős személyzetnek? Megpróbálok
valami torlaszt építeni a bejárathoz, mert
38 Őrségváltás
034-038-kovacs.indd 38
semmi kedvem kedvenc cuccaim sorsára
jutni. Csak hát nemigen van már hozzá
nyersanyagom. Az a szomorú igazság,
hogy kissé kifogytam az ötletekből, na
meg az eszközökből. Ha nagyon borúlátó
lennék az emberiség jövőjét illetően, azt
is mondhatnám, hogy viszlát odaát!
Na szóval. Baromira jól jönne most
már a váltás.
Ez az első napom itt, de már egészen jól
berendezkedtem. A graviőrség központ-
jából megerősítették, hogy adminisztrá-
ciós hiba történhetett, mert szerintük a
407-es űrligón igenis tartózkodott sze-
mélyzet. Személyzet? Az egész állomást
kipakolták, és a lakómodul forgását is
leállították, ami a használaton kívüli
ligók esetében normál eljárás. Még sze-
rencse, hogy az Őrség hajója, a Vertiga
az ilyen esetekre is fel van készítve. Épp
most leltározom a tengernyi holmit,
amit itt hagytak nekem. Kicsit ugyan
elakadtam, mert kell hozzá a vonalkód-
leolvasós kézi terminál, amit esküszöm,
hogy az előbb a padlón hagytam, most
meg szőrén-szálán eltűnt.
KOVÁCS Attila
Magyar szerző, 1963-ban született Ka-
locsán. Villamosmérnök, egy budapesti
szoftverfejlesztő cégnél dolgozik ügy ve-
zető igazgatóként, valamint címzetes egye-
temi docensként órákat ad a BME-n (mes-
terséges intelligenciák alkalmazása téma-
körben). 22 éves korában kezdett el írással
foglalkozni, a Galaktika 91. számában jelent
meg egy novellája („Negy venesek paradi-
csoma”). Azután hosszú szünet követke-
zett, és csak néhány éve kezdett el újra írni.
Négy novellája is megjelent azóta az új Ga-
laktikában, a 318., 325., 328. és 335. szá-
mokban.
2018.05.22. 21:49:36

Környezetbarát csomagolás
A
HUSZADIK század egyik leg­
nagyobb áldása volt, a huszon­
egyedik században mégis min­
denki meg akar szabadulni tőle.
Ez a nejlonzacskó. Praktikussága, könnyű
gyárthatósága, egyszerű kezelhetősége mi­
att, illetve higiéniai szempontból is az egyik
legjobb csomagolóanyag. De napjainkra már
belefulladunk a műanyag zacskókba. Egész
világunkat elborítják, ezek lógnak fenn­
akadva a kerítéseken, a fákon és a bokrokon.
Milliárdszámra úsznak a tengerek felszínén,
és állatok ezreit ölik meg. De hogyan lehetne
leváltani? Cégek és magánemberek keresik
világszerte a környezetbarát csomagoló­
anyagokat.
Érdekes csomagolást talált ki egy, az
Egyesült Államokban élő, háromgyermekes
édesanya. A hölgy gyakorlatilag újra felfe­
dezett egy réges-régi módszert: a viaszolást.
A biogyapotból készült textíliát méhviasz,
jojobaolaj és fagyanta felhasználásával kezeli.
Így kapja meg a mosható, többször felhasz­
nálható és komposztként lebomló csomago­
lást. A módszer ötletes és dicséretes, de sajnos
méregdrága egy zacskóhoz képest.
Ennél sokkal érdekesebb gondolattal
szolgál a Nordsee étteremlánc. Nemrégi­
ben együttműködési szerződést írtak alá a
Bremerhaveni Alfred Wegener Sark- és Ten­
A jövő otthona
039-jovo.indd 39
GALAKTIKA
2018. június
gerkutató Intézettel. Az intézmény feladata,
hogy kifejlesszenek egy, nemcsak komposz­
tálható, hanem akár ehető csomagolóanya­
got. Mindehhez nem használnak fel más
alapanyagot, mint az északi-tengeri algát.
A  probléma azonban nem egyszerű. A cso­
magolóanyagnak nem lehet algaíze, nem
ereszthet a színe, és nem puhulhat fel túl ha­
mar. Ehhez a növény minden részét fel akar­
ják használni, nem csak egyes alkotóelemeit.
Alapanyag lenne bőven, a hűvös északi vizek­
ben egész víz alatti erdőségekben nő az alga.
Nem kell gondozni, nem kell trágyázni, nem
foglal el termőföldet az élelmiszertermelés
elől. Csak le kell szüretelni, és folyamatosan
újranő.
Meglepő módon még ez az ötlet sem tet­
szik a zöldeknek. A környezetvédőknek ag­
gályaik vannak a lebomló csomagolóanyagot
illetően, mert az ‒ szerintük ‒ szemetelésre
ösztönözhet, és problémát okozhat a hulla­
dékszelektálásnál. Úgy vélik, a helyes irányt
a többször felhasználható csomagolás jelente­
né. Az elképzelés szép, de a többszöri felhasz­
nálás komoly higiéniai kérdéseket vet fel (pél­
dául egy élelmiszerbolt vagy étterem esetében
egy elégtelenül megtisztított csomagolóanyag
a vállalkozás helyét szennyezheti). Nem ad­
hatunk oda a Mekiben egy dobozt, hogy ebbe
kérem a hamburgert, mert akár a doboz vihet
be fertőzést az üzletbe. Pont ezért ta­
lálták fel az egyszer használatos esz­
közöket.
A példákból is látszik, hogy a nej­
lonzacskó lecserélése óriási feladat,
nem fog gyorsan és egyszerűen meg­
történni.
Kovács „Tücsi” Mihály
39
2018.05.22. 21:49:26
 GALAKTIKA
2018. június
A teleportálás nem
technikai, hanem
marketingkérdés
Interjú Tal M. Kleinnal, a Portál című könyv szerzőjével
Galaktika: Ha jól tudjuk, ezzel a könyv-
vel egy versenyen vettél részt, amit meg-
nyertél.
Tal M. Klein: Igen, ez egy érdekes törté-
net. Már tárgyaltam egy kiadóval a köny-
vemről. Nem annyira a pénz érdekelt, hanem
az, hogy minél több emberhez eljuthasson
a regényem. Megkérdeztem tőlük, milyen
marketingstratégiákkal fogják ezt elérni, és
amikor erre nem tudtak válaszolni, felbon-
tottam a szerződést. Mindenki azt mondta,
hogy ez őrültség volt. Így kerültem kapcso-
latba az Inksharesszel, ami végül is a kiadóm
lett. Ők hirdettek egy olyan versenyt, hogy
aki a legtöbb előrendelést tudja felmutatni
egy hónap leforgása alatt, annak a könyvét
fogják megjelentetni.
G: Honnan jött a regény ötlete?
Tal: Egy kollégámmal az új J. J. Abrams-
féle Star Trekről beszélgettem. A lencsebe-
csillogással kapcsolatban panaszkodtam,
hogy túl sokat használják ezt az effektet.
A kollégám erre azt válaszolta, hogy az egész
Star Trek egy baromság, mert a világon soha,
senki nem lépne be egy teleportálófülkébe.
Elgondolkodtam azon, hogy sok regényben,
filmben jelenik meg a teleportálás, de senki
nem foglalkozott azzal, hogyan lehet ezt szé-
les körben elterjeszteni, kereskedelmi forga-
lomba hozni. Általában az a pillanat jelenik
40 Interjú Tal M. Kleinnal
040-043-interju.indd 40
meg a filmekben, hogy valaki hogyan lép
be elsőként egy teleportálófülkébe, és azzal
is találkozunk, hogy a teleportálás teljesen
hétköznapi közlekedési eszköz, mint a Star
Trekben, de a piaci elterjedésével senki nem
foglalkozott.
G: Marketingmenedzserként dolgozol
a hétköznapi életben. Mondhatjuk, hogy
ebből a szempontból érdekelt a teleportá-
lás? Hogyan lehet ezt eladni?
Tal: Ha most elmondanád az embereknek,
hogyan működik a teleportálás, senki nem
merné bevállalni. Ez inkább marketing-,
mint technológiai kérdés. Hasonlóképpen,
mint a repülők esetében. Amikor megalkot-
ták az első repülőket, meg kellett győzni az
embereket, hogy vegyék a bátorságot, és pró-
bálják ki, higgyék el, hogy biztonságos. Ilyen
a helyzet ma az önvezető autókkal. Marke-
tingkérdés, hogyan vegyük rá az embereket,
hogy használják. Manapság, ha egy önvezető
jármű karambolozik, az egy világszerte fel-
kapott hír. Miközben mindennap több ezer
hagyományos autó ütközik, ami senkit nem
érdekel. Ami érdekes a repülőiparban, hogy
kezdetben nagyon kevesen akartak repülni,
amíg el nem terjesztették, hogy ez luxus,
amit csak kiváltságosok engedhetnek meg
maguknak. Ezt próbálja követni a Tesla is,
azért árusítja ennyire drágán az önvezető
2018.05.22. 21:49:20
 GALAKTIKA
2018. június

autót, hogy érezd, ez lu-

xustermék.
G: Amikor az Inkshares
kiadóhoz jelentkeztél, az
volt az első feladat, hogy
240 karakterben foglald
össze, miről szól a regény.
Emlékszel még, mit írtál?
Tal: A 22. században
megoldottunk egy csomó
problémát, mint amilyen a
légszennyezés, a betegségek
gyógyítása, és feltaláltuk a
teleportálást is. Egy ilyen
tökéletes világban miért
akarná hirtelen mindenki
megölni Joel Byramet?
G: Talán azzal még
nem árulunk el sokat, ha
elmondjuk, a regényben
a teleportálás során, egy
technikai probléma kö-
vetkeztében megkettőző-
dik a főhős, és így egy ér-

FOTÓ: CSATA JUDIT

dekes szerelmi háromszög
alakul ki közte és a felesé-
ge között.
Tal: Ez a szál a regény
első változatából telje-
sen hiányzott. Ott még
csak megkettőződött a főszereplő, de nem
volt felesége. Azonban a kiadóm tanácsára
igyekeztem sok drámai szálat beleszőni a
könyvbe. Továbbá azért is érdekesebb így a
történet, mert azt a kérdést próbáltam fe-
szegetni, melyik Joel Byram az igazi, és erre
egyfajta választ tud adni: az a személy az
igazi, akit Sylvia, a regénybeli feleség iga-
zán szeret.
G: Több interjúból is kiderült, hogy
hard science fictionnek tartod a műved.
Ráadásul a könyv tele van lábjegyzetek-
Interjú Tal M. Kleinnal
kel is, mint a komoly tudományos mű-
vek. Miért?
Tal: Az eredeti verziójában a könyv
inkább csak egy, a teleportálásról szó-
ló kézikönyvre emlékeztetett, aminek a
margóján szerepeltek volna Joel Byram
megjegyzései arról, hogyan kellene mű-
ködnie a teleportálásnak, illetve, hogy mi
történik közben. A  könyv megírása előtt
rengeteg tudományos kutatást végeztem
a témával kapcsolatban, ezért is építettem
be ezt a sok információt. Ma már nem ír-
41

040-043-interju.indd 41 2018.05.22. 21:49:20

 GALAKTIKA
2018. június
nék ennyire hard science fictiont. Inkább
a történetre fókuszálnék. Éppen az volt a
nehéz, hogyan integráljam ezt a rengeteg
felhalmozott tudásanyagot egy élvezetes
regénybe. Igazából a könyv eredeti verzi-
ójából csak a lábjegyzetek maradtak meg,
ez is mutatja, mennyit változott a megírás
közben. Amióta ezt a rengeteg tudomá-
nyos kutatást végeztem, nagyon rossz né-
ven veszem, ha egy sci-fi nem magyarázza
meg, milyen tudományos alapjai vannak
egy-egy regénybeli ötletnek. Emiatt a
Star Warsszal is rendkívül megromlott a
viszonyom.
G: A regényben a teleportálás kapcsán
felmerül az ismert filozófiai gondolatkí-
sérlet: Thészeusz hajóját az évszázadok
során rengetegszer javítani kell, végül
már minden deszkát, lécet kicserélnek
belőle. Vajon még akkor is Thészeusz ha-
jója marad-e? Te végül is milyen választ
adsz erre a kérdésre?
Tal: Sokat gondolkodtam ezen, és nem
mindig ugyanazt a választ adom magam-
nak sem. Szóval, amit most mondok, nem
szentírás. Vegyük a World Trade Cen-
tert, amit 2001-ben leromboltak. Sokan
azt mondják, nem kellett volna másik
épületet építeni a helyére, és nem kellene
Word Trade Centernek hívni. Ha a tömeg
elfogadja, hogy ez ugyanazt a célt szol-
gálja, akkor ugyanaz. Thészeusz hajója
is ugyanaz marad, ha a társadalom elfo-
gadja a funkcióját, hogy a görögök büsz-
kék lehetnek rá, a Minótaurosztól nem
kell többé tartani. Inkább a hajó létezé-
sének célja a fontos, nem a tényleges hajó.
Ez a gondolat köszön vissza a regényben
a kommok használatával. A komm min-
dig egy emberhez tartozik, ha a komm
úgy gondolja, hogy az te vagy, akkor az
te vagy.
42 Interjú Tal M. Kleinnal
040-043-interju.indd 42
G: A főhősnek a regényben nagyon kü-
lönös munkája van. Honnan jött az ötlet?
Tal: Ma is használunk már Alexa vagy
Siri programokat, amik egyfajta mester-
séges intelligenciaként segítenek. De a fo-
lyamat során még az embernek tudnia kell,
hogyan használja ezeket. A regény elképzelt
jövőjében létezik egy olyan munkakör, ami
ezeket a gépeket, alkalmazásokat tanítja
meg arra, hogyan értsék meg jobban az em-
bereket. Hogyan legyenek emberszerűbbek.
Megtanítja őket megérteni a verseket, vagy
a humort, hogy kiszakítsa őket az előre be-
programozott gondolkodási hurkokból. Ez-
által válnak még intelligensebbé.
G: Köztudott, hogy a könyvből film
készül. A Lionsgate vette meg a jogokat.
Hol tartanak a filmes előkészületek?
Tal: A forgatókönyv lassan elkészül.
A  rendező James Bobim lesz, aki például
az Alice csodaországbant is rendezte, és
olyan producerek dolgoznak a csapatban,
akiknek köszönhető például a legújabb
Szépség és a szörnyeteg feldolgozás. A stú-
dió a Ready Player One-t tekinti mintának.
G: Úgy hallottuk, hogy két újabb
könyvön is dolgozol. Ezekkel hol tar-
tasz? Mikor számíthatunk a megjelené-
sükre?
Tal: Igen, szerződésem van két további
könyvre. A következő 2020 körül várható.
De meg akarom várni a filmet, nehogy egy
olyan figurának adjak kitüntetett szere-
pet, aki a filmben meghal. 5 év alatt írtam
az első könyvet, a második már sokkal
gyorsabban fog menni.
G: Tehát mindkét könyv a Portál foly-
tatása lesz?
Tal: Igen. De van egy csomó más ötle-
tem is a későbbiekre.
Mund Katalin
2018.05.22. 21:49:20
 A 2 2 . S Z Á Z A D B A N M Á R M I N D EGALAKTIKA
NKI 2018. június

TELEPORTÁL ÁSSAL KÖZLEKEDIK.

DE MI T ÖR T ÉNIK , H A VA L A K I KÖ Z BEN
VÉLETLENÜL MEGKETTŐZŐDIK?

N YA K T ÖRŐ SF-K A L A ND E GY M AGYA R

SZÁRMAZÁSÚ AMERIKAI SZERZŐTŐL.
R E N D E L D M E G I T T : Interjú
W TalWM.W . G A L A K T I K A B O L T . H U43
Kleinnal

N YA K T ÖRŐ SF-K A L A ND E GY M AGYA R

040-043-interju.indd 43 2018.05.22. 21:49:23
 GALAKTIKA
2018. június
SEF
JÓZ ILA
ATT Benedek Szabolcs
A zarándok
rző
s sze
díja
A
VÉGTELEN ŰR – a kitárulko-
zó, mégis rejtve maradt, ismerős-
ként is idegen világ. Kozmikus
magány az apró, fényes tűknek
tetsző milliárdnyi égitest között, amelyek
monotóniáját a műszerek folyton villogó fé-
nyében se képes megunni a tekintet. Minden
egyes világító tűfej megannyi esély. Nem mel-
lesleg ugyanannyi kérdésfelvetés.
Ötvenhárom év, hat hónap és tizenkilenc
nap, legalábbis földi idő szerint. Másként
persze nem is lehetne számolni, ahhoz erő-
teljesebben el kellene szakadni a múlttól –
vagy célszerűbb volna azt mondani, hogy
a valóságtól? A múlt jó esetben ismerhető,
a valóságot ellenben a csillagösvény jelen-
ti, amelyet nem is kell túlságosan sokáig
bámulni ahhoz, hogy káprázni kezdjen az
ember szeme. A világűrbe nézve egyszerre
lehet visszatekinteni a múltba és belebor-
zongani a messzeségbe. Az ember azonban
44 A zarándok
044-48-benedek.indd 44
Egy elpusztított bolygó
maroknyi túlélője új
hazát keres... De vajon
az először felbukkanó
világ a megfelelő hely?
inkább a jövőre kíváncsi. Akkor is, ha a há-
rom dimenzióra korlátolt gondolkodással
fölfoghatatlan távlatokba beleszédül a feje.
Gregor feje is rendre beleszédült az űrha-
jó vezérlőtermének ablakai mögött. Idővel
azonban valamivel muszáj volt megfékez-
nie elszabadult aszteroidaként csapongó
gondolatait. Megtanulta, hogy csillagokat
bámulni olyan, akár afféle éber hipnózis:
Gregor természetesen tökéletesen tudta,
hogy hol van, legalábbis azzal minden egyes
alkalommal tisztában volt, hogy a vezérlő-
teremben, a parancsnoki hídon ül, és úgy
tesz, mintha az automatikusan zajló rend-
szerfolyamatok ellenére valamiféle dolga
lenne ott. Tudata azonban eközben messze
járt. Az ébrenlét és a hipnotikus álmok ha-
tárán filmként peregtek az unásig ismert,
mégis megunhatatlan képek a lelki szemei
előtt. Némelyik a múltból származott, né-
2018.05.22. 21:48:51

melyik a fantázia mélyéről. Mindenesetre
sokkal érdekfeszítőbbnek és kétségkívül
mélyebbnek tűntek, mint a nagy, közös –
ám a helyzet adta okok nyomán csupán ál-
tala használt – fedélzeti vetítőteremben és a
saját kabinjában ugyancsak ezerszer látott
filmek.
Gregor az immáron több mint ötven-
három esztendőből két évet, négy hónapot
és három napot töltött ébren. Hogy ösz-
szességében mennyit fog, és mikor fognak
fölébredni a többiek – nos, egy időben ez
folyamatosan ott zakatolt Gregor távlatok-
ba beleszédült fejében. Szerencsére később
többé-kevésbé megszabadult a kínzó kér-
désektől, legalábbis nem a nap huszonnégy
órájában – megint az az átkozott földi idő!
– töprengett rajtuk, ám kikerülni így se
bírta őket teljesen.
A válaszok nyomasztó hiányát minden-
esetre segített legyőzni, vagy legalábbis
tompítani az önhipnózis, a csillagösvény
fölött merengve érkező meditáció.
Már ha fölébrednek a többiek egyálta-
lán. Gregor ugyanis azt se tudta kideríte-
ni, hogy példának okáért ő miért ébredt
föl. A hibát észrevette, baj is lett volna, ha
nem veszi észre – különben mi végre volt
a hosszadalmas kiképzés, a sok bemagolt
és a gyakorlatban is átismételt információ
–, arra azonban egyelőre képtelen volt rá-
jönni, hogy miféle rejtélyes automatika,
áttekinthetetlen folyamatok vezényelhetik
az ismerteken kívül a technikát, és vele
együtt, általa az embert. A jövővel együtt
a múlt is kiszámíthatatlannak mutatkozott.
Gregor egyszer csak ébren találta magát a
fedélzeten, miközben a hibernálóágyban
maradtak a többiek.
Gregornak számtalan alkalommal eszé-
be jutott egy régi film. Nem az űrhajón lát-
A zarándok
044-48-benedek.indd 45
GALAKTIKA
2018. június
ta, hanem odahaza, jóval az indulás előtt,
amikor még legföljebb valahol, valakiknek
a titkos tervei között létezett ez a projekt.
Minden bizonnyal nem véletlen, hogy nem
töltötték föl az itteni rendszerbe, nyilván a
tervezők és a koordinátorok nem akartak
általa tippeket adni, a film ugyanis arról
szólt, hogy egy, ugyancsak a végeláthatat-
lan világűrben haladó monstrumban vala-
ki idő előtt fölébred a hibernálásból, majd
egy darabig magányosan lakja az űrhajót,
végül, hogy társa legyen, fölébreszt egy má-
sik embert maga mellé. A dolog katasztró-
fába torkollik, de végül aztán persze – aho-
gyan a régi filmekben lenni szokott – jóra
fordul minden. Gregornak tehát többször is
eszébe ötlött ez az óidőkből származó, ma
már kétségkívül több szempontból is meg-
mosolyogtató, ugyanakkor alapállításaiban
és az örök értékeket megcélzó felvetéseiben
mégiscsak időtálló sztori. Párszor kereste
is a filmtárban a feltöltések között. Persze
sejthette volna előre is, hogy fölöslegesen.
Gondolatait azonban nem tudta teljes egé-
szében távol tartani tőle. Szó se róla, ő is
körözött a hibernálóágyak között, böngész-
gette az adattárat, nézegetett, keresgélt. De
az utolsó lépéseket mégse tette meg.
Tudta, hogy az ő útja másfelé vezet. És
bár Oscar Wilde immáron antiknak ható
megállapítása szerint az élet utánozza a
művészeteket, az igazi emberi nagyságot
mégiscsak az jelzi és fejezi ki, ha fölül tu-
dunk emelkedni bizonyos helyzeteken.
A jövő megválaszolhatatlan, de a múlt is az.
Valahol, valaki – föltehetően még az in-
dítás körül – elírta a koordinátákat, rossz
helyre tett egy tizedesjegyet, melléütött egy
számot, aminek következményeként az űr-
hajó az ismeretlenben haladt. És ami még
ijesztőbb lehet: az ismeretlen felé. Gregor
45
2018.05.22. 21:48:52
 GALAKTIKA
2018. június
ellenben nem akart megijedni. Egy dara-
big még próbált utánajárni annak, hogy ki
tévedett és mikor. Azt az összeesküvés-el-
méletet is meghányta-vetette saját magával,
miszerint nem is tévedés, hanem szándé-
kosság történt. Kérdés persze, hogy miért.
Qui prodest, ha már régi mondásokat idéz-
tünk. Gregor átnézte a memóriatárat, letöl-
tötte az adatokat, aztán rájött, hogy nem
ez a lényeges. Lehet, hogy ember volt, le-
het, hogy gép. Lehet, hogy akaratból, lehet,
hogy véletlenül. Mindenesetre nagyobb az
esély arra, hogy a biológia és a kibernetika
egyaránt hibázik. Ám ha már megtörtént –
gondolta, sőt mondta ki időnként, mintegy
biztatásképpen, fennhangon Gregor –, nem
rágódni kell, hanem haladni tovább.
A koordináták változtak, a pálya mó-
dosult. Az űrhajó, ki tudja, mióta, de új
irányba tartott. Előtte a végtelen űr: éjfe-
kete horizont, rajta milliárdnyi lámpás-
ként a csillagok. Mind magában hordozza
a reményt. Vajon melyiknél lesz az új ott-
honuk?
A parancsnoki híd panorámaablakai
előtt merengve – meditálva – Gregor rend-
re prófétának érezte magát. Nem csupán
érezte: tartotta is. Új Mózesnek, aki új ha-
zába vezeti a népét. Kétségkívül annyi kü-
lönbség tetten érhető, hogy az ő népe egy-
előre hibernálóágyakban aludt. Pár ezernyi
telepes, egy elpusztult, vagyis hát elpusztí-
tott bolygó maroknyi túlélője. Gregor a ha-
talmas gép, a mozgó monstrum vezérlőter-
méből fürkészte az űróceánt. Egy bolygót
keresett, egy szigetet, ahol a hajó kiköthet,
és Gregor népe új életet kezdhet. Az embe-
riség hibázott, mégpedig megszámlálha-
tatlanul sok alkalommal. Legutóbb ötven-
három évvel, hat hónappal és tizenkilenc
évvel ezelőtt. Gregor mindazonáltal rendít-
hetetlenül hitt abban, hogy ők, mindnyájan
46 A zarándok
044-48-benedek.indd 46
együtt, akik jelen helyzetben az emberi-
séget képviselik, megérdemelnek még egy
esélyt.
Ugyanezt gondolta ezúttal, azaz két év, négy
hónap és három nap elteltével is – legalábbis
földi időszámítás szerint, amíg annál meg-
felelőbbet a mostaninál jobb és nyugodtabb
körülmények között nem találnak ki, illet-
ve az arra alkalmas helyen nem vezetnek be
–, amikor hipnotikus merengéséből a ve-
zérlőteremben sorakozó megszámlálhatat-
lan fedélzeti műszer orkánszerűen érkező,
türelmetlen hangkakofóniája rángatta ki.
Gregor csupán egészen rövidke ideig cso-
dálkozott azon, hogy mennyire könnyen
és hamar vissza tudott térni a meditatív
állapotból (amelyet bizonyos, ezúttal érte-
lemszerűen nem jelen lévő szakértők lehet,
hogy nem is annak, hanem sokkal inkább
naivsággal vegyes álmodozásnak, netán
gúnyosan szimpla szobafilozófiának tar-
tottak volna), ám a következő pillanatban
már a monitorok szaporán változó kiírásait
és képeit figyelte. Eredetileg nem ilyesmire
képezték ki, az űrhajó vezetésének techni-
kájából az indulás előtt éppen csak annyit
tanult meg, amennyit kötelezően előírtak
– úgymond vészhelyzet esetére – minden,
a fedélzeten bármilyen okból tartózkodó
személy számára. (A bármilyen ok az ő ese-
tében konkrétan: utas.) A váratlan ébredése
óta eltelt időben azonban Gregor e téren is
igyekezett hasznossá tenni mindennapjait,
és megpróbált minél több információt meg-
szerezni, illetőleg minél szélesebb körű tu-
dást elsajátítani a monstrum működéséről.
Ez többnyire abból állt, hogy tesztszoftvere-
ket és üzemeltetési programokat futtatott le
és tanulmányozott, megtanulta értelmezni
a központi számítógéptől érkező üzeneteket
és jelentéseket, sőt arra is talált a megfele-
2018.05.22. 21:48:52

lő helyen iránymutatást, adott esetben ho-
gyan és mihez kell nyúlnia ahhoz, hogy az
űrhajó automatikus önvezérlési rendszerét
kiiktatva, avagy azon túllépve a szó szoros
értelmében kézbe vehesse a dolgokat.
Tehát, ahogy régiesen mondták: ha egy-
előre elméletben is, illetve jobbára szimulá-
torokon, de megtanulta vezetni a járművet.
Azonnal tudta most is, hogy a műszerek
közeli bolygót jeleznek. Volt már ilyesmire
példa. Ezúttal azonban az előzetes szondá-
zás az eddigieken felül meglévő életfeltéte-
lekről is hírt adott. Konkrétan arról, hogy a
bolygó jó eséllyel (a hibahatárral természe-
tesen szokás szerint számolni kell) lakható.
Legalábbis minden jel arra utal, hogy meg-
felelőek a felszínén lévő körülmények és a
bolygón általában uralkodó viszonyok ah-
hoz, hogy az a pár ezernyi túlélő, aki abban
a különleges égi – a rossznyelvek szerint
nagyon is földi – kegyben részesült, hogy
az apokalipszis végső betetőződése előtt el-
menekülhetett a pusztulásra ítélt bolygóról,
itt, a világegyetem egy másik sarkában –
hogy pontosan merre, azt az elrontott koor-
dináta és az elhibázott tizedesjegy miatt
Gregor egyelőre nem tudta kideríteni – az
emberiség túlélése végett kolóniát létesít-
hessen, és ezzel továbbörökíthesse a fajt.
Annak minden tudásával és vívmányával
egyetemben. Nem beszélve arról a remény-
ről, hogy egy másik helyen a szebb jövő esé-
lyével újra lehet kezdeni.
Az álom megvalósulása most karnyúj-
tásnyi közelségbe került.
Bármennyire is igyekezett önuralmat
gyakorolni, Gregornak a torkában dobogott
a szíve. Hirtelenjében nem tudta eldönteni,
minek is tekintse magát. Továbbra is Új
Mózesnek? Vagy Második Noénak inkább,
aki végre szilárd partra vezeti a világűr
végtelen tengerén hánykolódó bárkát, fe-
A zarándok
044-48-benedek.indd 47
GALAKTIKA
2018. június
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 06. SZ ÁM 2018. j ún i us 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
OLASZ WESTERN
K Á DÁ R- KO R I VA K ÁC I Ó K
18006 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Sebastián Lelio: Egy fantasztikus nő – Elf Pictures
9 770428 387007
Miloš Forman tűzoltói, a ’68-as olasz
western radikális lázadói, a filmnoir és
a véletlen, Altered Carbon sorozat, Ká-
dár-kori nyarak, Vad Balaton. Itt a nyár
első Filmvilága.
délzetén azokkal, akik a fennmaradást és a
jövőt hivatottak biztosítani?
Végtére is egyszerre mind a kettő lehet.
Vagy akár náluk is több.
„Figyelem! Ez most nem gyakorlat! Éles
szituáció!”
Gregor olyan magabiztossággal nyúlt
a műszerekhez, mintha mindig is ezt csi-
nálta volna. Végtére is a szimulátorokkal
nemegyszer begyakorolta. Mindennél töb-
bet jelentett azonban számára az, hogy egy-
szeriben kristálytisztán megvilágosodott
benne, miért ébredt ő föl két évvel, négy
hónappal és három nappal ezelőtt. Nem va-
lamiféle újabb, tragikusan bosszantó hiba
miatt. Nem is – ahogyan az eleinte még
meglévő depressziós pillanataiban gondol-
47
2018.05.22. 21:48:53
 GALAKTIKA
2018. június
ta – a véletlenek ostoba összjátéka nyomán.
Hanem azért, hogy beteljesítse a küldetését,
és befussa azt a pályát, amelyet rá szabtak
az embertől függetlenül létező, avagy, ha
úgy tetszik, emberfölötti erők.
Remélte, mi több, nagyon is biztos volt
abban, hogy egyszer róla is film készül. Az
ő két éve, négy hónapja és három napja,
bolyongása az űrbéli pusztaságban úgy fog
szerepelni benne, akár az a bizonyos negy-
ven nap Krisztus életében: fölkészülés az
igazi nagy cselekedetekre.
Amely most végtére is összességében
néhány jól irányzott mozdulatot jelent a
célból, hogy ereszkedő és leszállási pályára
állítsa a monstrumot.
Gregor ekkor látta meg a másik űrhajót.
Egy pillanatig érzékei bosszantó és fur-
csa tréfájának hitte. Azt gondolta, képzele-
te és olykor túlságosan is merész fantáziája
egyszeriben életre kelt. Az a másik jármű
ugyanis úgy festett, mint egy testet öltött
alternatív valóság. Gregor akár azt is hihet-
te volna, hogy valami különös, nem e világi
szeszély folytán most kívülről látja a dolgok
és az események menetét. Rá kellett döb-
bennie, hogy nem erről van szó. Az űrhajó
a megkapó hasonlóság ellenére mégse telje-
sen úgy festett, ahogyan a külső kamerák
által összerakott képeken az övék. Vagyis
hogy az övé, azaz Gregoré. Kétségkívül lé-
teztek, sőt erőteljesen fölfedezhetőek voltak
hasonlóságok közöttük, ám azok feltehe-
tően az univerzum minden egyes pontján
érvényes fizikai és dinamikai törvénysze-
rűségekre voltak visszaeredeztethetők.
Alaposabban megnézve – ezt tette Gregor
– világossá vált, hogy az ott egy másfajta
szerkezet. Ráadásul az övéktől, az övétől el-
térően nem a bolygó felé, hanem attól elfelé
haladt.
48 A zarándok
044-48-benedek.indd 48
Ha úgy tetszik, legalábbis a sebességéből
ítélve, éppenséggel menekült.
„Egy másik bárka a végítélet tengerén.”
Gregornak már nem volt lehetősége
merengeni ezen. Nem is szándékozott
effélével foglalkozni. Annál sokkal gya-
korlatiasabb teendők kötötték le idejét és
energiáját. A  központi automatika Gre-
gor rendelése szerint kikapcsolt, az űrha-
jó gépezete mostantól emberi vezérlésre
váltott, Gregor pedig ott ült a navigációs
székben, és a navigációs programban el-
sajátítottak, valamint a szimulátorokban
begyakoroltak szerint lökdöste és tekerte
a botkormányokat.
Az űrhajó fékezni és lassan ereszkedni
kezdett az atomvillanások utóhatásaitól
vöröslő légkörben a végletekig fölperzselt
talaj felé.
Ha a világűrbe tekintünk, a relativitás el-
mélete és a fény terjedési sebességéből ere-
dő törvényszerűségek szerint rendszerint a
múltat látjuk meg. Különben is: van, amit
nem jelezhetnek előre a műszerek. És Gre-
gor szentül hitt abban, hogy egyszer min-
den vándorlás valahol, valamilyen ponton
véget ér.
BENEDEK Szabolcs
1973-ban született író. Közgazdasági diplomát
szerzett. Első novellája 1990-ben jelent meg
egy megyei napilapban, azóta rendszeresen
publikálja prózáit közéleti és irodalmi periodi-
kákban. Írt könyveket a Beatles történetéről és
tagjairól, bemutatkozó regénye, A nagy dege-
neráció pedig ironikus nemzedéki krónika az ez-
redforduló előtti évtized huszonéveseiről. A fan-
tasztikum szerelmeseinek bátran ajánlható vám-
pírtrilógiája (A vérgróf, 2012; A vérgrófnő, 2012;
A vértanú, 2013), valamint a 2015-ös A kvarcóra
hét dallama. 2017-ben megjelent A fiumei cápa
című alternatív történelmi regénye is.
2018.05.22. 21:48:53
 KÖNY VH ÉTIG M EG JE LENŐ KÖ N YV EI NK
A

049-konyveink.indd 49 2018.05.22. 21:48:51

 GALAKTIKA
2018. június
ELVESZNI JÓ!
Lost in Space (2018)
V
ISSZATÉRŐ IGÉNY a sci-fi
olvasók és nézők körében, hogy a
disztópiák, a kiberpunk világok
és a többi, manapság divatosabb
irányvonal mellett ismét szülessenek olyan
művek, amelyek a felfedezéssel, a csodálko-
zással, az univerzum rejtélyeivel foglalkoznak
az emberi faj (általában elég sötét) sorsán túl.
Való igaz, az elmúlt években A marsi (filmes
keresztségben Mentőexpedíció) kivételével
nem nagyon lehet ilyen műveket felidézni.
Ebbe az űrbe robban be a Netflix családbarát
produkciója, a Lost in Space. A kérdés csak
az, be tudja-e tölteni?
Az ötfős Robinson család az Alfa Centauri
emberi életre is alkalmas bolygóinak egyike
felé tart a Resolute gyarmathajón, amikor
beüt a krach: ismeretlen okból riadó har-
san, mindenkit a családi leszállóegységekbe,
jupiterekbe rendelnek, majd ledobnak az első
útjukba eső bolygóra. Már maga a lando-
lás sem sikerül fényesen Robinsonéknak: az
egyik felnőtt megsérül; jégre érkeznek, ami
beszakad és elnyeli a repülőjüket; az egyikük
merülés közben belefagy a jégbe és mentés-
50 Filmajánló
050-051-film.indd 50
re szorul – csakhogy semmi eszközük nincs
hozzá… Már az első epizód szó szerint hem-
zseg a kalandoktól és a megoldani való prob-
lémáktól. A fő dilemma az, hogy a bolygón
rekedt túlélők képtelenek kapcsolatba lépni a
planéta körül keringő Resolute-tal, amely félő,
hogy hamarosan a sorsára hagyja őket, abban
a biztos hiszemben, hogy senki sem élte túl a
kényszerleszállást.
Visszatérni az űrbe nem tudnak. A Resolute
nem veszi a rádiójeleket. Mit lehet hát tenni?
Amiben a sorozat különleges, az az, hogy
egyszerre tud érdekes és torokszorítóan iz-
galmas lenni a kiskamasz/kamasz korosz-
tálynak és a felnőtteknek is. A prezentáció
felnőtt fejjel is élvezetes, mégis abszolút gye-
rekbarát 12-13 éves kortól felfelé. Ez pedig
általában egyáltalán nem szokott sikerülni
a készítőknek.
Másrészt, a problémákra a Robinson
család tudományos megoldást keres (és jó
esetben talál), de a tudományosság nincs
erőszakosan az arcunkba dörgölve, teljesen
organikus részét képezi a sorozat világának.
Még a sorozat (ember) antagonistái is teljesen
érthető, sőt mi több: kedvelhető karakterek,
akiket olyan remekül formáltak meg, ami
szinte példa nélküli. A gyerekszínészek is ki-
válóak, de igazán a Robinson apuka (a Fekete
vitorlákból ismerős Toby Stephens), a Parker
Posey által megformált dr. Smith, Ignacio
Serricchio (Dr. Csont) szeszcsempész szerelő-
je és az alig tizenhat éves Mina Sundwall Pen-
ny Robinsonja az emlékezetes, ők nemes egy-
szerűséggel feltörölnek a többiekkel (pedig
2018.05.22. 21:48:21

rossz alakítás egyáltalán nincs). A vizualitás
abszolút elsőrangú – nemegyszer azt érez-
tem, hogy az egész estés szuperprodukciókat
is maga mögé utasítja. A széria remek példa
a mindennapi sci-fi bemutatására: egy fölös
kütyüt se látunk, ha valami gépezet ott van,
akkor használni is fogják, és okkal van ott,
ahol. Süt az átgondoltság a berendezésből és
a látványvilágból is – az idegen bolygó flórája
és faunája egy csoda, hiteles, működik és eléri
a célját: a néző is legszívesebben nekivágna az
erdőknek, jégmezőknek, azonnal átérzi a fel-
fedezés izgalmát, ami a szereplőkből is árad.
Ez az, amit a bevezetőben említett sci-fi
közönség annyira hiányol, ezért az érzésért
vesszük elő Arthur C. Clarke és a nagy klas�-
szikusok alapvető műveit még hatvan évvel
a megírásuk után is. Már ezért önmagában
is megéri végignézni a tíz részt. Erre ráadás-
ként jön a kifogástalan megvalósítás, az az
átgondoltság, ami a sorozatot olyan művek
mellé helyezi, mint a Randevú a Rámával
vagy a Szigetek az égben – valamint a kur-
rens, mai témák beemelése. Politikai beren-
Filmajánló
050-051-film.indd 51
GALAKTIKA
2018. június
dezkedés, kolonizálás, mesterséges intel-
ligencia, és az ember túlélése a legzordabb
körülmények között is – leginkább az ész, a
tudomány, az empátia és a rátermettség se-
gítségével. Olyan mondanivaló ez, amelyet
különösképpen jó lenne a következő generá-
cióra hagyni.
A sorozat szó szerint minden korosztályra
gondol: a felfedezés, a túlélés és a mély sci-fi
témák mellett előkerül a család, a barátság, a
szerelem is, azonban annyira ügyesen keze-
lik, hogy szinte észre sem vesszük – de akinek
ezek fontos témák, az is megtalálja a számítá-
sát bennük.
Összességében a felfedezős sci-fi, a tudo-
mányok, a kalandok kedvelői kaptak most
egy olyan sorozatot, ami legutoljára talán
1965-ben került a képernyőjükre (a régi Lost
in Space képében). De minden sci-fi szerető-
nek jó szívvel merem ajánlani ezt a kiemelke-
dő kivitelű sorozatot – érdemes úgy elveszni
benne, mint a Robinsonok az űrben.
Holló-Vaskó Péter
51
2018.05.22. 21:48:21
 GALAKTIKA
2018. június
Reptéri humanoid
robot
Egy humanoid, mesterséges intelligenciá-
val rendelkező robotot tesztelnek a mün-
cheni Franz Josef Strauss repülőtéren, a ro-
bot az utasok útbaigazításában nyújt majd
segítséget.
A Lufthansa új projektjében a Josie Pepper
névre keresztelt robot a 2-es és a Szatellit ter-
minált összekötő transzfer bejáratánál dolgo-
zik a következő hetekben, és az utasoknak a
menetrenden és az utazással kapcsolatos in-
formációkon kívül az éttermekről és az üzle-
tekről is tud majd felvilágosítást adni.
Bár a humanoid jelző kissé túlzás a 120
centiméter magas csillogó robot esetében, de
a kellemes női hangja kenterbe veri az elmúlt
30-40 év összes recsegő robothangját.
Josie az IBM Watson felhőalapú mester-
séges intelligenciáját használja, nagy sebes-
ségű vezeték nélküli hálózaton keresztül.
Josie mesterséges intelligenciaként tanulni
is képes, és minden egyes kérdésre egyéni
választ ad.
A tesztidőszak első felében azt vizsgálják,
az utasok hogyan fogadják a kerekeken guru-
ló, de az emberihez hasonló arccal és kézzel
rendelkező robotot.
52
052-070-orosz.indd 52
‒ Ez az interjú nem kerülhet adásba, soha!
Nem tudom, ezek után nekem nem kell-e
újból átesnem egy teljes átvilágításon. Az
interjú közepén értettem meg, miért robot-
kamerákat hoztunk. Te akartad, hogy csak
ketten legyünk itt, ugye?
Egy feltűnően csinos nő és egy kövér lány
ült a szobában, a világításból lehetett sejte-
ni, hogy itt még néhány pillanattal ezelőtt
tévéfelvétel zajlott. A kamerákat még nem
vitték ki a helyiségből, de most csak a két
nő ült egymással szemben. Tekintetükből
lehetett látni, hogy feszültség van köztük.
A nagydarab nő kezében mikrofon volt, a
fi ligrán hölgynél pedig egy kinyomtatott
adásmenet.
A riporternő emeltebb hangon folytatta:
‒ Engem nem fogsz ebbe belerángatni.
Én anya vagyok. Tudod te, meddig vártam
erre? Töröld ki az egész felvételt, és felejtsük
el ezt az egészet!
A szerkesztőn látszott, hogy már meg-
szokta ezeket a kirohanásokat, végig moso-
lyogva figyelte kollégáját, és amikor biztos
volt benne, hogy riportere befejezte a mono-
lógját, akkor belekezdett:
‒ Nyugodj le, vedd be ezt a két szem
gyógyszert! Én majd megvágom az interjút,
és ahol te majdnem elájultál, azokat a része-
ket kivágom. Nem lesz gond, de értsd meg,
ez az egyetlen nő a világon, aki még találko-
zott értelmes férfipéldányokkal! És nekem
ez lehet a nagy kiugrás. Elegem van ebből a
munkából, a központba vágyom.
Néhány nappal később és pár utcával ar-
rébb Mari egy csodálatos kis étterem asz-
talánál ült. Az ajtó nyikorgására felkapta a
fejét, és a bejárat felé tekintett. Aki ismer-
te a testbeszédet, az pontosan tudta, hogy
ez a lány vár valakit, ráadásul nemcsak az
érkezőket figyelte, de felváltva a haját és a
2018.05.22. 22:02:23

EGYMÁS GYERMEKEI
szoknyája szélét piszkálta zavartan, a ká-
véjába már legalább húsz alkalommal úgy
szürcsölt bele, hogy az már 15 perce elfo-
gyott. A pincérnők sürögtek-forogtak, de
Mari bögréjét nem töltötték újra, mert már
kétszer próbálták, de mindkét alkalommal
elutasította őket egy határozott kézmozdu-
lattal. A vendéglő kedd délutánhoz képest
forgalmas volt, talán csak egy asztalnál
nem ültek, de azt amúgy sem lehetett első
pillantásra megállapítani, hiszen egy maga-
sított boksz volt, ahova nem lehetett belát-
ni. Ahogy évtizedekkel ezelőtt hívták, egy
úgynevezett szeparé állt a sarokban. Mari
már nem figyelte az ajtót. Valószínűleg még
most is érdekelte, ki jön be rajta, de annyira
tűzött a nap a bejárat felől, hogy inkább a
pult felé fordította a fejét, és a porszemek já-
tékát nézte a napfény sugaraiban. Miközben
bámult ki a fejéből, eszébe jutott a segítője,
aki több volt, mint férfipéldány. Valahogy
Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 53
GALAKTIKA
2018. június
Milyen lehetne
egy szép új világ
férfiak nélkül?
Orosz György
okosabbnak látszott, és mindig olyan érdek-
lődve szagolgatott mindent. Nemrég hallot-
ta, hogy Szicíliában volt egy csapat férfi,
akik beszélni is tudtak, bár ezt nem hitte
el. A  Főanyja azt mondta neki, hogy ami
nem hangzik el a központi híradóban, az
nincs is megerősítve. A kávézó tévéje most
is be volt kapcsolva, a Híradó ment éppen.
Mari a képernyőre pillantott, és így, ahogy
a fejét felfelé fordította, még jobban lehetett
látni, milyen vékony a nyaka. És nemcsak a
nyaka, az egész teste. Ez furcsaságnak szá-
mított, mert a nők általában kövérek vol-
tak. Persze akadtak formásan kövérek és
egészen elhízottak, de az biztos, hogy itt,
a SunSet bisztróban csak Mari volt vékony.
A Híradó égszínkék főcíme befejeződött, és
egy, az étterem többi vendégéhez hasonlóan
kövér nő kezdett el beszélni:
‒ Köszöntelek benneteket, ez itt a Délutá-
ni Hírpercek. Híreink röviden:
53
2018.05.22. 22:02:23
 GALAKTIKA
2018. június
Londonban verekedés tört ki egy megter-
mékenyítő központban, mert többen hamis
papírokkal akartak bejutni a klinikára. A
verekedés közben felborítottak egy tartályt,
amivel tönkretettek 50 liter örökítőanyagot.
Holnap reggel kezdetét veszi a 41. Lakbe-
rendezési Verseny, az 1200 induló ma este
vonul fel a megnyitón, országunkat 58 ver-
senyző képviseli.
Szicíliában ki kellett lőni 400 férfipél-
dányt, mert nőkre támadtak...
Marinak elállt a lélegzete, de az arca
mozdulatlan maradt. Gyerekkora óta azt
képzelte, hogy figyelik, ezért az érzelmi re-
akcióit most is elrejtette. De látszott rajta,
hogy valami nagyon nyugtalanítja. Az agya
azonnal összerakta a két sztorit: beszélő fér-
fiak Szicíliában, és erre a Híradóban más-
nap bemondják, hogy 400 férfit megöltek
ugyanott. Pontosan emlékezett rá, hogy két
napja az ebédnél Kati, a nővére izgatottan
elmesélte, mit hallott az Olaszországban élő
egyedekről. Újból a Híradóra pillantott, és
hunyorított, mintha ettől jobban hallana.
‒ Hölgyeim, most következzen az a be-
szélgetés, amit Teri anya tegnapi halála előtt
rögzítettünk.
A tévében egy idős, Marihoz hasonlóan
vékony, úgy 110 éves hölgy bámult a kame-
rába. Nagyon erősen meg volt világítva, és
meglepő módon, kisminkelve. Mari látott
már kisminkelt nőt, többször is. Bár a Köz-
ponti Televízióban nem volt senki kifestve,
illegális lemezeken megnézett már olyan, a
Változás előtti korból való filmeket, ame-
lyekben mindenki viselt sminket. Még most
is emlékszik, amikor gyerekként bement az
egyik anyja szobájába, és meglátott pár kép-
kockát, amin egy férfi ruhában állt egy szo-
bában, és nagyon mély hangon beszélt. Ak-
kor úgy összeszorult a gyomra, mintha csak
egy űrlényt látott volna, vagy egy lefejezett
54 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 54
embert. A képernyőn Teri anya elképzelhe-
tetlenül kedvesen mosolygott, majd kedves
hangján annyit mondott:
‒ Köszöntöm a drága nézőket!
Marinak majdnem könny szökött a sze-
mébe, mert még soha senki nem szólt hozzá
ilyen kedvesen, talán csak a nővére, Kati.
Ráadásul Teri anya, ahogy félrefordította a
fejét, nagyon hasonlított a testvérére. Kör-
benézett, és látta, hogy minden tekintet a
képernyőre szegeződött. Mari szeméből el-
tűntek a könnyek, ő annál sokkal zárkózot-
tabb volt, hogy mások előtt sírjon. A kamera
a riporternőt mutatta, akinek jól láthatóan
elhomályosodott a tekintete, miközben el-
csukló hangon feltette az első kérdését:
‒ Teri anya, köszöntöm a stúdióban.
A  nézők biztosan tudják, de elmondom,
hogy ön az utolsó nő a Földön, aki találko-
zott értelmes férfiegyeddel. Úgy tudjuk, 14
éves volt, amikor a Változás megtörtént.
Mire emlékszik mindebből?
Teri anya mosolya újból megváltozott,
még kedvesebb lett. Vett egy nagy levegőt,
és belekezdett. Ahogy megszólalt, pont úgy,
ahogy a nővére szokta, végighúzta két ujját
hosszú haján.
‒ Kedvesem, mindenre emlékszem. Em-
lékszem a férfiak illatára, a hangjukra és a
mosolyukra, na, a mosolyuk az, amit nem
lehet elfelejteni. Még most is szerelmes va-
gyok az egyikbe.
Az étteremben többen felnevettek. Ket-
ten indulni készültek, valószínűleg az egyi-
kük kiskorú volt, így neki amúgy is el kellett
volna hagyni a helyiséget. Most ezt persze
senki nem vette észre, mert mindenki a té-
vét figyelte meredten, ugyanis a riporternő
feltett egy kérdést, ami egyébként az összes
nézőben felvetődött.
‒ Ne haragudjon, Teri anya, de elmonda-
ná, mi az a szerelem?
2018.05.22. 22:02:24

Ebben a pillanatban elsötétült a képer-
nyő, és megjelent az „Adásszünet” felirat.
Mari nagyot sóhajtott, és intett az egyik
pincérnőnek, hogy kér még kávét. Magában
el is döntötte, hogy ha a kávéja végére érve
nem jön meg a nővére, akkor visszamegy a
szobájába.
Kati eközben még útnak sem indult, pe-
dig nem dolgozott messze, mindössze négy
utcára a SunSet bisztrótól. Egész pontosan
a Központi Televíziónál volt szerkesztő, bár
ő ezt nem tekintette igazi szerkesztői mun-
kának, inkább csak ápolta a műsorvezető
lelkét, aki felolvasta a Központi Híreket
változtatás nélkül. Bár néha, ahogy most
is, egy-egy vendéget hosszas kérvényezés
után adásba szerkeszthetett. A Teri anyával
készített interjút erősen vágott formában
küldte be a központba, és sokat változta-
tott rajta, mielőtt adásba engedte, de ezt a
szerelem témát visszatette. Bárcsak ne tette
volna! Most lehajtott fejjel állt a stúdió kö-
zepén, miközben az igazgató fejhangon or-
dított vele:
‒ Mit képzeltél, Kati, mit is képzeltél?!
Azt hitted, nem fogom leállítani? Tudod te,
mit tettél? Az egész osztályt ki fogják rúg-
ni! De tudod, mit? Téged én foglak kivágni
innen. Szedd össze a holmidat, és húzz el az
épületből! Takarodj innen, te kurva!
Először azon gondolkozott, mit jelenthet
az, hogy kurva, majd azon, hogyan tudná
elvinni magával az interjú anyagát. Megfor-
dult, és sietve távozott. Meg sem állt az iro-
dája ajtajáig. Ahogy belépett, az első moz-
dulatával beledobta a táskájába a vágatlan
anyagot Teri anyáról. Jól tette, hogy ezzel
kezdte, mert ahogy megfordult, már ott állt
az ajtóban az egyik ellenőr. Ezen nem lepő-
dött meg, mert ellenőrök mindenütt voltak,
lényegében minden ötödik nő az volt. Ők
őrizték a rendet, mindenre figyeltek, és lé-
Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 55
GALAKTIKA
2018. június
nyegében korlátlan hatalommal bírtak. Kati
hiába fürkészte a 1212AA ellenőr tekintetét,
nem látott rajta semmilyen érzelmet. Ha lát-
ta volna az egyenruhás, hogy eltesz bármit
is a táskájába, akkor azt valószínűleg már
szóvá tette volna. Egy picit azért félt attól,
hogy belenéznek a megszokottnál jóval na-
gyobb, körülbelül tenyérnyi retiküljébe. Vé-
gül elindult a kapu felé. Senki nem állította
meg. Lehajtott fejjel lépdelt, ám amikor a
kijárathoz ért, valaki megfogta a vállát. Kati
lassan hátrafordult, és az ellenőrök főnökét
látta maga előtt. A nő határozott hangon
annyit mondott:
‒ Jöjjön vissza!
Kati fejében megfordult, hogy kitépi ma-
gát a szorításból, és elrohan az ajtó felé, de
tudta, hogy úgyis utolérik. Az ellenőrök ál-
talában jó fizikumú nők voltak, elég komoly
harctudással és erőnléttel rendelkeztek.
Szinte mindegyik rezzenéstelen arccal élte
az életét, és mindent figyelt közben. Kati
észrevette, hogy az ellenőr most is ugrás-
ra kész, és csak arra vár, hogy rávethesse
magát, úgyhogy elindult az alsó iroda felé.
A teremben egy ügyintéző állt telefonnal a
kezében, és feléje tartotta. A frissen kirúgott
szerkesztő a készülék felé nyúlt, és beleszólt:
‒ Halló!
A vonal túlsó végéről egy digitális hang
válaszolt:
‒ Üdvözlöm! Kérem, két órán belül jelen-
jen meg a központban, mert a bizottság egy
kiemelt feladattal szeretné önt megbízni.
Viszontlátásra!
A vonalat bontották.
Az ellenőr lépett egyet hátra, az ajtók fö-
lötti piros lámpa zöldre váltott. A távolabbi
ajtón kilépett egy anya, aki odament Kati-
hoz, és megkérdezte, segíthet-e valamiben.
Ő udvariasan elutasította, de igazából nem
is figyelt rá, mert tudta, hogy a telefonhívás
55
2018.05.22. 22:02:24
 GALAKTIKA
2018. június
végére magasabb státusba lépett, ugyanis a
központi egységére folyamatosan érkeztek
az üzenetek. Kivette a szerkezetet a táská-
jából, a képernyőn egymás után ugrottak fel
az üzenetek, és az egyikben látta, hogy meg-
változott a lakcíme, a vásárlási besorolása,
és amikor az utolsó üzenet felugrott, akkor
majdnem összeesett.
„Gratulálunk! Ön mostantól gyermek-
vállalásra alkalmas nő. Engedélyszám:
33343476889DFER.”
Közben Mari a vendéglőben az utolsó kor-
tyot is megitta, de nem állt fel, magában el-
kezdett számolni tízig, és eldöntötte, hogy
ha a végére ér, akkor kéri a számlát, és elin-
dul. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett rajta
Kati. A nővére elegáns volt, és gyönyörű, ő
is sovány, de mégis valahogy másképp, volt
csípője és cicije is. Lényegében mindenki,
aki ránézett, rajta tartotta a szemét. Most is
mindenki őt figyelte, amíg az asztalhoz nem
ért. Mari már a járásából látta, hogy valami
történt. Azt érezte ‒ mint már számtalan-
szor az életében ‒, hogy pontosan tudja, a
nővére mit fog tenni a következő pillanat-
ban. Ebből is sejtette, hogy ő az igazi nővére.
Ez nem számított természetes felállásnak,
mert a testvérek ritkán kerültek egy helyre,
és ha mégis, akkor is sokszor akadt köztük
eltérés, hiszen egy volt a szülőanyjuk, de
az örökítőegyedük mindig különböző. Ők
viszont mindig is úgy érezték, hogy teljes
mértékben testvérek, mindkét ágról. Er-
ről nem beszéltek sokat, mert féltek, hogy
szétválasztják őket. Kati szerint valami ad-
minisztrációs hiba történhetett. A testvéri
megérzés most is bejött, a nővére pont azt
tette, amit Mari vizionált: intett a pincér-
nek, és kért két vodkát.
A felszolgáló távozása után Mari azonnal
megszólalt:
56 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 56
‒ Én nem kérek vodkát, tudod, hogy nem
ihatok, nyugtatót szedek. És amikor nem
szedtem, akkor sem ittam. Nem vagyok tőle
önmagam. Vigyázok arra, hogy mit gondol-
nak rólam az emberek.
Kati nevetve válaszolt:
‒ Ne aggódj már, nem lesz semmi bajod.
Mari nem szólt, csak lehajtotta a fejét,
és megjátszotta, hogy haragszik, de Kati
rá se hederített. Igazgatta a ruháját, hátra-
dobta a haját, és mosolygott tovább. Mari
oldalba bökte a nővérét, és elkezdett ha-
darni:
‒ Mit képzelsz magadról? Két órája ülök
itt egyedül, most meg megérkezel, mint aki
felszívott két csík kokót, rendelsz két vod-
kát, és azt hiszed, minden rendben van?
Kati tartott egy kis hatásszünetet, és
Mari szemébe nézett.
‒ Kezdem a rossz hírekkel. Kirúgtak a té-
vétől, és tényleg felszívtam két csík kokaint.
– Ahogy kimondta az utolsó szót, azonnal
fel is kacagott. Majd folytatta: ‒ De vannak
jó híreim is. Hoztam neked egy meglepe-
tést, egy tuti jó lemezt. Illegális. Kaptam egy
új lakást az északi negyedben, te is odaköl-
tözhetsz. És van itt még valami.
Kati fogta a központi egységét, és Mari
arca elé tolta. Az utolsó üzenet volt meg-
nyitva rajta. Mari szeme elkerekedett, felsi-
koltott. Az ajtóban álló ellenőr rájuk nézett,
majd vissza az utcára. Mari szokásos me-
revsége alábbhagyott. A hír hallatán meg-
enyhült, és suttogva kérdezte testvérét:
‒ Most akkor mi történik, te is anya le-
szel? Szülhetsz is, vagy csak kapsz egy gye-
reket?
Kati nyugodtan válaszolt, de ő is sutto-
gott:
‒ Ezt majd megbeszéljük. Most be kell
mennem a központba, mert kapok egy új
feladatot.
2018.05.22. 22:02:24
 GALAKTIKA
2018. június

Azzal Marira kacsintott. Miközben a

húga előkotort egy zsebkendőt a retiküljé- A Jupiter holdjainak
ből, Kati a sajátjából kivette a Teri anyával világában különös dolgok
készült interjút, és óvatosan belecsúsztatta történnek. A balesetet
testvére táskájába a lemezt.
szenvedett Discovery
Kati életében először utazott úgy járműben, komputere talán
hogy nem ült benne senki más, csak a sofőr magyarázatokkal szolgálhat.
és ő. Bár most is bármikor beszállhatott vol-
na mellé valaki, kisebb volt az esélye, mint Vagy egy második expedíciót
két nappal korábban, amikor még csak ket- is elpusztít?
tes szintű nőként szerepelt a nyilvántartás-
ban. Nem kifelé nézett az ablakon, hanem a
sofőrt figyelte; mindig csodálta azt, aki tud
vezetni. Tízévesen ő is részt vett a teszteken,
de hamar kiderült, hogy nincs hozzá érzéke.
Lényegében 14 éves koráig kiderült, hogy
több mint 102 fajta feladatra alkalmatlan,
de volt 15 féle, amire alkalmas. Így került
a kommunikációs iskolába, mellette hobbi-
ként színkeveréssel foglalkozott.
Ahogy kipillantott az ablakon, meglátott
egy fiatal férfit, akit pórázon vezettek. Mez-
telen volt, mint minden férfi, de ez hosszú
szaporítószervvel rendelkezett. Ahogy Kati
ránézett, furcsa érzése támadt, szaporán
vert a szíve, és libabőrös lett. Tudta, hogy
ő is egy férfi megtisztított örökítőanyagát
fogja megkapni, akár még ma. Folyamato-
san az járt a fejében, hogy jó lenne, ha egy
hatalmas szaporítószervű férfitól kapná az
örökítőanyagot. Bár azt is tudta, hogy et-
től az egyedtől biztosan nem kapja, mert a
házi férfiak sterilek, állítólag a telepeken és A világhírű regénysorozat
a vadon élők is, bár ezen sokat gondolko-
zott, hogy akkor honnan jön a mag. Ami- második kötete először
kor kutyákat látott szaporodni, megfigyelte, jelenik meg magyar nyelven
hogy az állatok nagyon furcsán adják át az csonkítatlanul!
örökítőanyagot egymásnak. Ezen soha nem
csodálkozott, elvégre csak állatok. Az is-
kolában mindenki megtanulja, hogy a nők R E N D E L D M E G I T T:
másképpen szaporodnak, úgynevezett for- W W W.G A L A K TI K A B O LT. H U
Egymás gyermekei 57

052-070-orosz.indd 57 2018.05.22. 22:02:26

 GALAKTIKA
2018. június
dított méhkasként működik a társadalmuk.
Tudta azt is, hogy a férfiegyedek a Változás
előtt szerették az állatias megtermékenyí-
tést. Erről csupa rosszat tanultak, bár ő
azért kipróbálta volna. Ezeket a gondolato-
kat azonban elhessegette, mint ahogy most
is, és inkább a sofőrre koncentrált.
Ahogy haladtak a központ felé, nem
hagyta nyugodni a gondolat, hogy a húgát
csak úgy otthagyta a kávézóban, meg sem
ölelte, csupán nyomott az arcára egy puszit,
és elviharzott. Pedig Mari megérdemelte
volna, hogy hosszabban megossza vele az
örömét. Hiszen a testvére nagyon szereti,
egymásért élnek, amióta az eszét tudja. Ha
lehet ilyet mondani, akkor a titkos anyja-
ként tekintett Marira. Nekik hat anyjuk
volt, de egyikhez sem kötődtek annyira,
ráadásul négyet 18 éves korukig áthelyez-
tek máshová. Inkább voltak ők felügyelők,
akik csak nevelési feladattal kapták meg a
két lányt. Akihez érzelmileg kötődtek, az a
Főanyjuk volt. Ő sem a biológia anyjuk, de
akár lehetett volna az is, ezek sajnos titkos
információk. Az igazság az, hogy 14 éves ko-
rukig azt hitték, hogy a Főanyjuk, Kriszti az
igazi. Aztán felnőttként rájöttek, hogy nem
hasonlítanak semmiben. Ettől még szeret-
ték Krisztit, ahogy ők nevezték, és még most
is hetente találkoznak vele.
Kati tudta, hogy a központban bármi tör-
ténhet. A legalapvetőbb dolog, hogy kiren-
delnek mellé egy gyermeket, akivel hetente
1-2 alkalommal foglalkoznia kell, megkapta
az ehhez való képesítést. A többi fokozathoz
nem képesítés kellett, hanem megfelelő sze-
mélyiség. Így nevezte az első számú anyaság
feltételét Kriszti, a Főanyjuk. Nagyon ritka
esetben nevelhette valaki a saját gyerme-
két. Ahogy a nemzet alapszabálya szólt: „Mi
mindannyian egymás anyjai vagyunk, és
mindahányan egymás gyermekei.” Katinak
58 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 58
soha nem tetszett ez a szlogen, mert az any-
jai közül is volt olyan, akit nem tartott an-
nak, és például a főnökét soha nem fogadta
volna el gyermekeként.
Mari hazaért, és ahogy belépett a szobájába,
megállt egy pillanatra, mielőtt felkapcsolta
a lámpát. Tudta, hogy a férfipéldánya most
is figyeli őt. Megnyomta a gombot, és félho-
mály támadt a szobában. A férfipéldány a
fürdőszobában állt mozdulatlanul, és Ma-
rit figyelte, majd nagyon lassan elindult a
gazdája felé. Lassan, de határozottan köze-
ledett. Mari szíve már a torkában dobogott,
és a gyomra egy jól behatárolható gombóc-
cá formálódott. Nem mozdult, csak figyelt,
mint egy éjszakai vadmacska. Mostanában
egyre inkább megváltozott a férfipéldányá-
nak viselkedése, egyre több értelmet látott
benne.
Emlékezett rá, hogy amikor megkap-
ta, mindenki meglepődött a csoportjában,
mert bár nem számított ritkaságnak, hogy
valaki csak úgy kapott egyet, de ő fiatal is
volt, és befolyásos nevelőkkel sem rendel-
kezett. Először nagyon félt tőle. Már ak-
kor adott neki nevet, de ezt hangosan soha
nem mondta ki: magában Morzsinak hívta.
Az évek alatt nagyon megkedvelte a férfit.
A  többiektől még mindig félt, de ettől az
egytől nem. Persze soha nem mutatta ki a
félelmét, és más érzelmeit sem.
Morzsi meglepően közel állt meg hozzá,
mélyen a szemébe nézett, és megérintette a
gazdája arcát. Ebben a pillanatban Mariban
minden rossz érzés elmúlt, nem félt, nem
érezte úgy, hogy figyelik, nem szorongott.
De nem is ez volt a legjobb, hanem az, hogy
feltételek nélkül biztonságban érezte magát.
Talán ez a boldogság? – tette fel magának
a kérdést. Rámosolygott Morzsira, majd
oldalra lépett, és bement a fürdőbe, a fér-
2018.05.22. 22:02:26

fipéldány pedig lefeküdt a kedvenc helyére,
az íróasztal alá. Kati mindig azzal ugratta
a testvérét, hogy ő azért kapott egy férfit,
mert tudták, hogy magának való, konzer-
vatív csaj, és már jó előre melléraktak egy
pótlékot, hogy öregkorára ne bolonduljon
meg. A másik kedvenc tréfája az volt, hogy a
férfipéldányok mindig olyan helyre fészke-
lik be magukat, ahonnan lehet látni a tévét.
Ezen jókat nevettek, hiszen tudták, a férfiak
sokkal butábbak annál, hogysem megértsék
a tévét.
Mari kijött a fürdőszobából, és kiborítot-
ta a táskáját az asztalra. A központi egysége
kicsúszott, koppant egyet az asztalon, és le-
esett a földre. Lehajolt érte, megfordította,
és azonnal észrevette, hogy kikapcsolt a
szerkezet. Ettől egy picit megrémült, hiszen
amióta az eszét tudja, csak egyszer állt le a
központi egysége. Akkor is öt percen belül
érte jöttek, és bevitték a központba, ahol
órákig tartó kihallgatáson esett át. Gyor-
san visszakapcsolta, és letette az asztalra,
a Katitól kapott lemez mellé. Ránézett a kis
kerek, csillogó adattárolóra, és érte nyúlt.
Már el is felejtette, hogy nála van Teri anya
vágatlan interjúja. Betette a lejátszóba, és
elindította felvételt. Onnan, ahol délután
megjelent az „Adásszünet” felirat.
Teri anya belekezdett a válaszba, mosoly-
gó arca most is megbabonázta. Mari a kana-
pén ült könnyű, egyszínű nyári ruhájában,
előrehajolt, és nézte a képernyőt. A villó-
dzás megvilágította az arcát. Most nagyon
hasonlított a nővérére, le se tagadhatták
volna, hogy édestestvérek. A tévében Teri
anya beszélt:
‒ Hogy mi az a szerelem? Ez egy jó kérdés.
Ha el tudnám magyarázni, akkor már nem
is lenne az. Ha a fizikai tüneteket nézzük,
akkor elmondhatom, hogy egy nagyon jó
érzésről van szó. Szaporábban ver a szíved,
Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 59
GALAKTIKA
2018. június
és úgy leszel libabőrös, hogy nincs is hideg.
Olyan közel akarsz lenni a másikhoz, mint-
ha csak bele akarnál bújni a testébe, ölelni
akarod örökké, és csókolni.
A riporter felhúzta a szemöldökét, lát-
szott, hogy meglepődött. Azonnal fel is tette
a következő kérdést:
‒ Mi az a csók?
Teri anya elpirult, és maga elé nézett.
‒ A csók? Nem tudom elmondani, egy-
szer próbáld ki!
Mari ekkor felsikoltott. Morzsi néma
csendben odajött mellé, és a tévét bámulta.
Annyira mozdulatlan volt, hogy Mari agyá-
nak először fel kellett fognia, ki is van még
a szobában. A férfipéldány feléje fordult, és
mosolygott. Mari oda se nézett, csak egy
mozdulattal megnyomta a lejátszó gombját.
Nem volt nehéz, három gomb volt minden
lejátszón, ráadásul ezeket a technikai szer-
kezeteket minden nő már beállítva kapta
meg, és ha bármi probléma akadt, akkor jött
egy technikus, és megjavította. Felpillantott
a férfira, és hatalmasat dobbant a szíve: a
példányának többszörösére nőtt a szaporí-
tószerve, és nem lógott, hanem egyenesen
meredt előre. Mari annyira zavarba jött,
hogy felugrott, és ordítani kezdett:
‒ Azonnal takarodj a helyedre!
Morzsi a fülét behúzva elszaladt. Mari,
ahogy felugrott, továbbléptette a felvételt,
amin már a nővére látszott, ahogy ül egy
nagyon erősen megvilágított szobában.
Azonnal felismerte, hogy ez ugyanaz, ahol
az előbb Teri anyával beszélgettek. A nő-
vérét nézve rájött, hogy pont olyan, mint
Teri anya, csak 80 évvel fiatalabban. Talán
ha kisminkelnék, még nagyobb lenne a ha-
sonlóság. A felvétel egyszer csak elindult, és
megszólalt rajta Kati:
‒ Nyugodj le, vedd be ezt a két szem
gyógyszert! Én majd megvágom az interjút,
59
2018.05.22. 22:02:27
 GALAKTIKA
2018. június
és ahol te majdnem elájultál, azokat a része-
ket kivágom. Nem lesz gond, de értsd meg,
ez az egyetlen nő a világon, aki még találko-
zott értelmes férfipéldányokkal.
Valaki megszólalt a szobában, de a kame-
ra továbbra is a nővérét mutatta. Ekkor jött
rá, hogy ez már az interjú után készülhetett,
és a másik hang valószínűleg a riporteré le-
het. A hangszíne meg a siránkozó beszéde
is erre utalt.
‒ Kati! Látod, milyen furcsa dolgok tör-
ténnek mostanában. Mindketten tudjuk,
hogy a szicíliai férfiak nem rátámadtak a
nőkre, hanem beszéltek, és ezért ölték meg
őket. Ázsiában egy olyan orgiára csaptak le
az ellenőrök, ahol több száz férfi nőkkel pá-
rosodott. A videót nem tudtuk megnyitni,
úgy le volt titkosítva. És még sorolhatnám.
‒ Én láttam a videót. De láttam már ennél
durvább dolgokat is. Ezeket az anyagokat
mindig én kapom meg, megnézem, és meg-
semmisítem. A világ nem pont olyan, mint
amilyennek sokan gondolják.
Ekkor a felvétel megszakadt. Mari hátra-
dőlt a kanapén, és addig mozgolódott, amíg
nem talált egy olyan pozíciót, ahonnan látta
a férfipéldányát. Az mozdulatlanul feküdt az
ágyán. Mari úgy fordította a fejét, hogy lát-
hassa Morzsi szaporítószervét. Megint fur-
csa bizsergés futott végig rajta. Nem tudta,
miért, de felállt, és megigazította a ruháját,
a tenyerébe lehelt, és megszagolta, hogy jó
illatú-e a szája. Nem tudta, miért tette, mert
még soha nem csinált ilyet. Ahogy belépett
a szobába, Morzsi felpillantott rá, de ő csak
belenézett a tükörbe, megigazította a haját,
és kigombolta blúzának felső gombját.
Kati összerezzent a sofőr hangjára. Való-
színűleg elbóbiskolhatott, és csak sejtette,
hogy valaki szólt neki.
‒ Megérkeztünk!
60 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 60
Kati zavartan kipattant, de a mozdulat
felénél lelassított, mert eszébe jutott, hogy
nincs más a kocsiban, nem kell sietnie,
hogy ne tartsa fel a többieket. Az autó el-
indult. Kati megfordult, és ahogy felnézett
az ég felé, előtte tornyosult a központ hatal-
mas, fekete épülete. Ez volt az egyetlen sötét
épület a városban, és egyben a legmagasabb.
Ahogy haladt a központ felé, egy autó for-
dult be a sarkon, piros volt, lesötétített ab-
lakokkal. Nem lehetett látni, ki ül benne, de
valószínűleg a szervizbe igyekezhetett, mert
bömbölt a motorja. Leolvasta a feliratot az
autó hátulján: FERRARI.
Nem látott még ilyet, és nem is hallott,
mert a többi jármű a városban hangtalanul
közlekedett. Nem foglalkozott tovább a do-
loggal, amúgy sem érdekelték az autók, bár
egy gondolat végigfutott az agyán: akinek
ilyen hangos és furcsa kocsija van, az bizto-
san nagyon különleges ember lehet. Ettől is
izgatott lett.
Határozottan belépett az épületbe. Ami-
kor nem volt még meg a magasabb státusa,
mindig figyelte a bejáratok fölötti lámpákat,
hogy szabad-e az adott épületbe belépnie,
de most oda se pillantott, csak besétált egy
hatalmas terembe, ahol több száz ellenőr
sürgött-forgott. Nem tudta eldönteni, hogy
ez egy átlagos nap vagy valami különleges
alkalom. Gyanította, hogy éppen valami na-
gyon fontos dolog történik a házban, és azt
is érzékelte, hogy az ellenőrökkel nem stim-
melt minden. Olyanok voltak, mint akiket
arra utasítottak, hogy egy óra alatt költöz-
tessék el a központot. De ez most őt nem
annyira érdekelte, hiszen új feladatot fog
kapni, és anya lehet. Ekkor elé toppant egy
nagyon magas ellenőr, és intett neki, hogy
menjen vele. Kati szó nélkül követte őt.
A terem közepén lévő lifthez kísérték,
amin nem volt gomb, csak egy kamera.
2018.05.22. 22:02:27
 GALAKTIKA
2018. június

Ahogy a lift elé lépett, már lehetett hallani,

hogy valami beindult. Néhány másodperc
múlva kinyílt az ajtó, és egy éles csippanás
hallatszott. A teremben mindenki abba-
hagyta, amit csinált, és a vendégre nézett.
Kati megfordult, és a látványtól nagyot
ZSOLDOS PÉTER
nyelt, de beszállt a liftbe, aminek az ajtaja
azonnal, hangtalanul bezárult mögötte.
Úgy érezte, mintha lefelé haladna hatal-
mas sebességgel. Hosszú percekig figyelte,
MŰVEI ÚJ
KIADÁSBAN!
mi történik, majd a lift megállt, és az ajtó
kinyílt. Nem hitte el, ami a szeme elé tá-
rult. Nyilván tényleg a föld alatt volt: gigászi
sziklacsarnokba lépett ki, aminek a közepén
egy kastély állt, de nem akármilyen. Nagy,
barna épület, aminek a sarkai és a falak
szélei fehérrel voltak kiemelve, a tetején
lángvörös cserepekkel. A földet műfű borí-
totta mindenütt, és az épület mögött egy ló
sétált. Szürreális volt a látvány, de nem tu-
dott semmi másra koncentrálni, csak a kas-
tély ajtaja fölötti piros lámpára, ami jelezte,
hogy ide nem mehet be. Ahogy azonban lé-
pett egyet előre, a fény zöldre váltott. Tehát
ide is bemehet, csak a liftben nem érzékelték
a szenzorok.
Sietve elindult az épület felé, és már el
is felejtette, miért jött, az elméje csak arra
koncentrált, hogy belépjen ebbe a csodá-
latos épületbe. Szinte futott az ajtóig. Le-
nyomta a kilincset, és belépett. Egy hallba
toppant, aminek a közepén hatalmas, vörös
fotel állt, háttal az ajtónak. Körben a fala-
kon festmények, amelyek meztelen nőket
ábrázoltak különböző kicsavart pózokban.
Olyan pufók nők voltak ezek, mint amilye-
nek az utcán is járkáltak. A padló tükör-
csempéből volt, ahogy lenézett, megszédült
a látványtól. A lámpák fénye minden fontos
dolgot megvilágított, de a hall többi részén
sötétség honolt. A szobában nyolc álarcos R E N D E LD M EG IT T:
ellenőr állt, akik azonban Kati érkezése W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
Egymás gyermekei 61

052-070-orosz.indd 61 2018.05.22. 22:02:32

 GALAKTIKA
2018. június
után kimentek. Ahogy bezárták maguk mö-
gött az ajtót, csak sima fal maradt a helyén.
Hátrafordult, és látta, hogy a bejárati ajtó is
ilyen, nem is látszott, hol jött be. Ettől még
izgatottabb lett, de nem hagyta magát eltán-
torítani, hiszen tudta, hogy a karrier csú-
csára vezető úton vannak akadályok. A fo-
telben ült valaki, a feje tetejéből ítélve egy
nagyon öreg nő, aki megszólalt, mikor Kati
közelebb lépett, de úgy, mintha el lenne tor-
zítva a hangja. Nagyon mély volt ez a hang,
és a lány megint összerezzent.
‒ Fáradj be, Kati, és ülj le ide szembe!
Majd a fotelből az előtte lévő székre mu-
tatott. Kati elindult, és lassú léptekkel elsé-
tált a felkínált ülőhelyig, aztán megfordult,
és a nőre nézett. Annyira megijedt, hogy
lehuppant a székbe, közben a szeme sarká-
ból látta, hogy az ellenőrök visszajönnek.
Meredten bámult a fotelben ülőre: nem egy
nő nézett vissza rá, hanem egy férfi, egy
nagyon öreg, körülbelül 150 éves férfi. Kati
felnézett, és látta, hogy az ellenőrökön már
nincs álarc, és ekkor végképp elakadt a lé-
legzete, mert mindannyian férfiak voltak.
Mari háttal ült az ágyon, mögötte a férfi-
példány feküdt meztelenül. A lány halkan
nyögdécselt, és kicsavarodott pózban a
kezét a háta mögé tette. A szemét csukva
tartotta, de a tapintásával mindent érzett:
a markában tartotta és simogatta a férfi-
példány szaporítószervét. Ekkor hatalmas
robaj hallatszott a bejárat felől, és léptek
dobogása, ahogy futnak a hálószoba felé.
Mari elengedte a férfit, de a betoppanó őrök
mindent láttak. Nem lehetett tudni, hogy
felfogják-e, mi történik, de azonnal Mari
arca elé dugtak egy szkennert, ami nagyot
csippant, ezzel jelezve, hogy megtalálták a
célszemélyt. Az ellenőrök vezetője határo-
zottan szólt:
62 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 62
‒ Mari, álljon fel, és jöjjön velünk!
Mari mindenre gondolt: lehet, hogy
megint azért jöttek, mert kikapcsolt a köz-
ponti egysége, vagy annyi történt csak, hogy
mindent láttak, és most kihallgatják. Morzsi
a sarokba futott, az ellenőrök lenézően pil-
lantottak a férfira.
‒ Vigyek magammal valamit? – szólalt
meg Mari. – Mikor jöhetek vissza?
Aztán lopva visszanézett Morzsira, de a
tekintetét elkapta az ellenőr, aki csak annyit
mondott megvetően:
‒ Ne féljen, mire visszaér, még itt lesz ez
a szerencsétlen.
Majd megfogta Mari karját, és az ajtó felé
tessékelte.
Kati próbálta nem levenni a tekintetét Pé-
terről, aki a fotelben ült. Már tudta, hogy
hívják, mert az előbb odalépett hozzá egy
férfi, aki ezt mondta: „Péter, tíz percen belül
itt lesz a testvére is.”
Kati szíve valamivel lassabban vert, de
még így is olyan szapora volt a pulzusa,
mintha lefutott volna egy maratont. A férfi
arca hasonlóan kedves volt, mint Teri anyáé,
és folyamatosan mosolygott. Nem a férfi-
tól félt, hanem attól, ahogy beszél, és hogy
értelem van a tekintetében. Szerencsére a
többiek a hallban nem voltak ilyen rémisz-
tőek, mert egyrészt ők nem szólaltak meg,
másrészt olyan gépiesen mozogtak, mintha
csak robotok lennének. Péter mély, nyugodt
hangon megszólalt:
‒ Kati, te most nagyon össze vagy zava-
rodva, de ha elmondok neked néhány dolgot,
akkor mindent megértesz. Nekem már csak
napjaim vannak hátra, de az is lehet, hogy
óráim. – Ekkor a férfi egész testében meg-
remegett, olyan volt, mintha defibrillálták
volna. Egy picit megrázta magát, aztán foly-
tatta a beszédét: ‒ Ne lepődj meg, néha csi-
2018.05.22. 22:02:32

nálok ilyet. Ilyenkor egy szerkezet újraindít-
ja a szívemet. 165 éves vagyok, a testem 95
százaléka már nem az enyém, tovább nem
lehet fenntartani az életfunkcióimat. Több-
ször éreztem már, hogy véget vetek a szenve-
déseimnek, és lekapcsolom magam, de ezt a
találkozót még meg kellett érnem.
A mondat végén az asztalra mutatott,
amin egy központi egységhez hasonló kon-
zol állt, csak sokkal bonyolultabb gombki-
osztással.
‒ Ezzel a szerkezettel bármikor megállít-
hatom a szívemet, és vége.
Kati azon gondolkozott, hogyan lehet
ennyi gombot megjegyezni, de hosszasan
nem tudott ezen időzni, mert Péter tovább
folytatta:
‒ Hamarosan ideér a húgod is, mindket-
ten nagyon fontosak vagytok számomra.
A tanításotokat nem tesztek és véletlenek
határozták meg, mint a legtöbb nőnek, ha-
nem az én irányításommal folyt. Marit óva-
tos, racionális embernek neveltem, sok-sok
olyan információval, amivel megismerheti a
világot. Téged kommunikálni tanítottalak,
és megmutattam a világ igazi arcát. A kü-
lönleges híreket mindig én küldtem neked.
Nem tudom, hogy amit most mondani fo-
gok, arra fel vagytok-e készülve, de hamaro-
san ti fogjátok vezetni a világot.
Közben Mari megérkezett a fönti épület
elé, ahova azonnal bevezették. Az előtér
csarnoka már egészen más képet festett,
mint az imént, amikor a testvére megérke-
zett: szinte teljesen üres volt, csupán két el-
lenőr sétált át épp a terem közepén, minden
léptük visszhangzott. Úgy látszott, hogy az
üres terem látványán a Marit bekísérő őrök
is meglepődnek, de nem tették szóvá, csak
teljesítették a parancsot. A liftig kísérték őt,
és otthagyták. Az ajtó kinyílt, odabent do-
bozokban több száz központi egységet hal-
Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 63
GALAKTIKA
2018. június
moztak fel. Mari beállt a talpalatnyi helyre,
és a lift magától elindult. A fiatalabb testvér
nem volt olyan bátor, mint a nővére, folya-
matosan a rosszullét környékezte, szinte a
padlóra rogyott, de végül megkapaszkodott
a dobozok szélében, és sikerült állva ma-
radnia. Nem is figyelte, merre tart a lift, de
ekkor nagy huppanással megérkezett a kas-
tély előtti parkba. Mari elkezdett sírni. Nem
azért, mert félt, egyszerűen csak annyira
meglepődött, hogy a szervezete így reagált.
Nem volt jellemző rá a túlzott érzelmi reak-
ció, de amióta közelebbi kapcsolatba került
Morzsival, valami gát átszakadt benne, már
az ide vezető úton is többször elsírta magát.
Mari az épület felé imbolygott, az ajtó
neki is zöldet mutatott. Ezalatt bent a ház-
ban Kati éppen felugrott a székről, és azt
fontolgatta, hogy ad egy hatalmas pofont
Péternek, de visszakozott. Nem volt ben-
ne biztos, hogy ez a férfipéldány túlélné az
ütését. Miközben ezen gondolkozott, az ajtó
nagyot kattant, és lassan kinyílt. A bejárat
boltíve alatt ott állt Mari. Az ajtó bezárult
húga mögött, és újból csak egy sima fal ma-
radt a helyén. Kati a férfira nézett, és fej-
hangon szólalt meg – maga is meglepődött,
milyen furcsán elváltozott a hangja, de még
a legidegesítőbb nő se tudta úgy kihozni a
sodrából, mint Péter. És igen, a legjobban az
bosszantotta, hogy egy férfi ennyire fel tudta
idegesíteni.
Mari is döbbent arccal nézett Katira, hogy
kivel és miért kiabál ennyire furcsán, mert
még ő sem hallotta ilyen hangon beszélni a
nővérét. Elindult felé, de ahogy ránézett a
fotelben ülő férfira, abban a pillanatban el is
ájult. Nem tartott sokáig az eszméletlen ál-
lapot, mert Kati lekevert neki egy hatalmas
pofont, természetesen gyógyító szándékkal.
Egy kicsit talán nagyobbra sikerült, mint
ami indokolt lett volna, de valószínűleg
63
2018.05.22. 22:02:32
 GALAKTIKA
2018. június
benne maradt a mozdulatban a férfi iránti
dühe. Mari azonnal magához tért, és immár
együtt huppantak a méretes székre.
Péter rájuk mosolygott, és csendre intette
őket.
‒ Kérlek, hallgassatok végig! Katinak már
elmondtam pár dolgot, de akkor most ös�-
szefoglalom.
Kati dühödten fújtatott, Mari pedig
ugyanolyan kedvesen nézett Péterre, mint
ő rá. Valószínűleg még nem volt magánál,
mert nem szokott így viselkedni. Pétert lát-
hatóan nem érdekelte, hogy a lányok mit
csinálnak, sőt úgy tűnt, ezekre a reakciókra
számított.
‒ Tudnotok kell pár dolgot. A Változás
napjáról már biztosan hallottatok, minden-
ki ismeri.
A Változás napja nemzeti ünnep volt, és
már az iskolában megtanulták, hogy egy
máig ismeretlen természeti katasztrófa a
férfiakat visszarepítette a kőkorszakba,
vagy ahogy előszeretettel mondták, elbutul-
tak, és azóta már nem embereknek számí-
tottak, hanem állatoknak. Azt is mindenki
tanulta, hogy a férfipéldányok nem képesek
természetes szaporodásra, de megtisztított
örökítőanyagukkal a nők fenn tudják tar-
tani az emberi populációt. A Változás után
hanyatlásnak indult a világ, de a nők titkos
társasága irányítása alá vonta az emberisé-
get, és mindent rendbe hoztak. Erről a leg-
több nőnek csak ködös elképzelései voltak,
de senki nem lázongott vagy szervezkedett,
mert minden rendben ment: nem szenved-
tek hiány semmiből, még az egyes szintű
nők is jól éltek, jutott munka mindenkinek,
nem törtek ki háborúk. A Föld folyamato-
san tisztult. Kisebb betegségektől eltekintve
nem volt nagyobb járvány a bolygón, és az a
rendszer, amiben az ellenőrök biztosították
a rendet, jól működött. Erről egyébként töb-
64 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 64
bet nem is lehetett megtudni. Persze a lá-
nyoknak is voltak olyan renitens osztálytár-
sai, akik sokat kérdeztek a tanórákon. Őket
elvitték egy továbbképzésre, és mire vissza-
jöttek, már nem kérdeztek semmit, egysze-
rűen elfogadták a dolgokat, ahogy vannak.
Péter tovább folytatta a mondandóját, a
lányok meredten figyeltek. Kati még mindig
dühöt érzett.
‒ A Változás nem egy ismeretlen ter-
mészeti katasztrófa volt, hanem egy el-
szabadult vírus, amit én hoztam létre. Az
állatokat akartuk vele befolyásolni, hogy
gyorsabban szaporodjanak, ezzel megoldva
az éhezés problémáját a világon. Higgyétek
el, csak jót akartam, és nem tönkretenni a
Földet.
Az előbb itt dühödött fel Kati, mert akkor
még Péter egészen másképp fogalmazott.
Az idősebbik lánynak lényegében csak an�-
nyi jött le az előző monológból, hogy Péter
kísérletezett az embereken, és a Föld 95%-
át kipusztította. Ráadásul mondta mindezt
úgy, hogy a mosoly egy pillanatig sem tűnt
el az arcáról. Katit a mosoly jobban zavarta,
mint a férfi közlendője.
Péter elszomorodott arccal folytatta:
‒ Anyátokat a kísérlet idején ismertem
meg, és az egész életét végigkísértem úgy,
hogy erről ő mit sem tudott. Sajnos hét nap-
pal ezelőtt meghalt. Teri anyának hívták.
Amióta bejöttek az épületbe, most elő-
ször látszott a lányokon, hogy biztosan
testvérek. Egy ilyen hír mindkettőjükből
előhozta természetes énjüket. Homályos
tekintettel néztek maguk elé, mint két kis-
gyermek. Nem az bántotta őket, hogy meg-
halt az anyjuk, hanem az, hogy soha nem is
ismerhették. Annyira megható volt a két nő-
vér, hogy Péter szemébe is könny szökkent,
de folytatta:
‒ Kati, te személyesen is…
2018.05.22. 22:02:33
 GALAKTIKA
IDŐUTAZÓ TÖRTÉNELEMTUDÓSOK 2018. június

FORGATJÁK FEL A MÚLTAT, PEDIG

BEAVATKOZNI SEMMI ESETRE SEM AKARTAK.

ÚJ!
EGY MULATSÁGOS SOROZAT
ELSŐ KÉT KÖTETE!
R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A LEgymás
A Kgyermekei
T I K A B O LT. H U 65

EGY MULATSÁGOS SOROZAT

052-070-orosz.indd 65 2018.05.22. 22:02:38
 GALAKTIKA
2018. június
Itt megint történt egy újraélesztés, Péter
ismét egész testében megremegett. Mari ré-
mülten nézett az idős férfira. Kati nyugodt
hangon csak annyit mondott:
‒ Megérdemli.
A rángatózás abbamaradt, Péter nagy le-
vegőt vett, és elkezdett köhögni. Miután a
roham alábbhagyott, összeszedte minden
erejét, és folytatta monológját. Akkora leve-
gőt vett, amekkorát csak bírt.
‒ Kati, te személyesen is találkoztál vele.
Mari, te pedig láttad a felvételeket ma dél-
után. A temetésével megvártuk ezt a beszél-
getést, hogy ti is részt tudjatok venni rajta.
Mari szeme hirtelen elkerekedett, mert
eszébe jutott, ha ez a férfi értesült róla, hogy
ő megnézte a lemezt, amin az anyjával ké-
szült interjú volt, akkor arról is tud, amit
Morzsival csinált. Péter arcát fürkészte, de
ő nem mutatta jelét, hogy bármiért is szé-
gyenkeznie kellene. Péter a szemükbe né-
zett, majd lehajtotta a fejét, és folytatta:
‒ 96 évvel ezelőtt egy laboratóriumban
dolgoztam, ahol esténként tovább kísérle-
teztem, és két vírus egyesítésével létrehoz-
tam egy olyan multivírust, amit ha beadtam
patkányoknak, akkor sokkal szaporábbak
lettek, tulajdonképpen állandóan párosod-
ni akartak. Olyan volt, mint egy nonstop
Viagra, mellékhatások nélkül. Bocsánat,
ti nem tudjátok, mi az a Viagra. Potencia-
növelő szer volt a Változás előtti korban.
A lényeg, azt gondoltam, hogy a gyorsabb
szaporodással több egyed fog születni, és az
állatokból egyre több lesz, ami megoldja az
éhezés problémáját. De sajnos rá kellett jön-
nöm, hogy a természetbe nem lehet büntet-
lenül beavatkozni. A vírust apám farmján
beadtam egy lónak, és a lótól szinte minden
állat elkapta. Innentől nem volt megállás,
terjedt az mindennel, a vízben, a levegőben,
érintéssel, cseppfertőzéssel. Ettől annyira
66 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 66
megijedtem, hogy felszámoltam a laborató-
riumot, és senkinek sem mondtam el, hogy
én engedtem szabadjára a betegséget. Nem
voltam teljesen hülye, természetesen az el-
lenszert is kifejlesztettem hozzá. A Változás
előtti hónapokban mindenki azt kutatta,
honnan jöhetett ez a vírus. Sajnos sok állat
kimúlt a folyamatos párosodás miatt, a leg-
többnek felrobbant a szíve.
Kati jelentkezett, mintha iskolában len-
ne. Péter megállt, és biccentett. Kati azon-
nal kérdezett:
‒ Hogyan terjedt át emberekre?
‒ Ez már nem az én bűnöm. A gyógy-
szergyárak azonnal fantáziát láttak benne,
hogy ez még jó lehet valamire, és felgyorsí-
tották a vírus mutálódását, innentől pedig
már nem lehetett megállítani. Nem hiszem,
hogy ebből bárki profitálhatott, mert jöttek
a bajok. Az állatoknál nem vettünk észre
semmit, semmilyen ehhez hasonló mellék-
hatás nem volt. Nyilván azért, mert az ál-
latoknak nincs tudatuk, mindig ösztönösen
viselkednek, így náluk nem okozott szel-
lemi leépülést. Pár héttel a fejlesztés után
néhány érdeklődő tudós hazavitte a vírust,
hogy otthon kipróbálják.
Péter ezt mosolyogva mondta, jelezve,
hogy pikáns szándékkal tették mindezt.
Reakcióját a lányok nem értették, hiszen
soha nem hallottak még pikáns sztorikat, a
nemiségükkel sem voltak tisztában. A leg-
több nő azért persze ismerte a saját testét,
tudták, mit kell magukkal csinálni, ha ol-
dani akarják a stresszt – ezt már az iskolá-
ban megtanították nekik, mint az orrfújást
vagy a cipőfűző bekötését. A maszturbáció
nem tartozott a nemiséghez, csak a test egy
funkciója volt.
Most Mariban merült fel egy kérdés:
‒ Hogyan lettünk anyánk gyermekei?
Amikor ő 14 volt, akkor történt a Változás.
2018.05.22. 22:02:38

Katin látszott, hogy nemcsak érdekli a
válasz, de már kész teóriája van Péterről,
hogyan kísérletezett az anyjukkal is. A moz-
dulatából látszott, hogy legszívesebben leke-
verne egy pofont a férfinak.
Péter felemelte a kezét, és válaszolt:
‒ Nyugalom!
Itt megint tartott egy hatásszünetet, és
végiggondolta a mondandóját. Tudta, hogy
kíméletesen kell fogalmaznia, ugyanis egyre
több volt az információ, ami miatt végérvé-
nyesen megutálhatják a lányok, és neki most
a bizalmukat kellett elnyernie. Megint szür-
csölt egy kis levegőt, és elkezdte kipréselni.
‒ A Változás megtörtént néhány hónap
alatt. Mindenki elkapta a vírust. Először
boldogok voltak, minden nő ki lett elégítve,
de aztán jöttek a bajok. Több helyen történt
erőszak, majd a férfiak depresszióra, fejfá-
jásra panaszkodtak, végül jött a szellemi
leépülés, és utána a legszörnyűbb változás:
a férfiak megvadultak, ugyanis az állati sza-
porodási kedvük megmaradt. Lényegében
a nők 90%-a meghalt, a végkimerülésig pá-
rosodtak velük a férfiak, és mivel már nem
voltak maguknál, így nem is lehetett őket
leállítani.
Kati tette fel a következő kérdést:
‒ Te miért nem fertőződtél meg, és ezek
a férfiak a teremben miért nem betegedtek
meg?
‒ Mint mondtam, kifejlesztettem az el-
lenvírust, és 1500 embernek be is adtam,
magammal együtt, de utána egy férfihorda
ránk támadt, és felrobbant a laboratórium.
A nők nagyjából ezzel egy időben összefog-
tak, és elkezdték irtani a férfiakat váloga-
tás nélkül. Ekkor mi 1500-an elrejtőztünk.
Ezt a bázist is akkor kezdtük el építeni. Az
a 80  000  000 nő, aki megmaradt a Földön,
kinevezett egy csoportot, hogy oldják meg a
problémát, és vezessék a nők társadalmát. Mi
Egymás gyermekei
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
052-070-orosz.indd 67
GALAKTIKA
2018. június
szinte azonnal felvettük velük a kapcsolatot,
és bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk be-
tegek. Ez volt az ütőkártyánk, és ezért nem
végeztek ki minket, mert az elvadult férfiak
örökítőanyaga a vírus miatt megváltozott.
Így ha a nők újból be akarták népesíteni a
Földet, akkor szükségük volt ránk.
‒ Miért nem fejlesztettél ki újabb adag el-
lenanyagot? ‒ kérdezte Kati.
‒ A vírus mutálódott, a mi védettségünk
is megszűnt, lényegében a föld alá kénysze-
rültünk, egy külön társadalmat létrehozva,
a férfiak társadalmát. A felszínen a fiúgyer-
mekek már a megszületésük előtt elkapták a
vírust, így őket kiengedték a vadonba, vagy
mostanában egyre többször előfordult, hogy
megölték őket. Mi eközben létrehoztunk egy
szuperlaboratóriumot, és elkezdtünk dol-
gozni, hisz az 1500 ember nagy része tudós
volt. A kísérletekhez lényegében bármit kér-
tünk a nőktől, megkaptuk, mert bennünk
látták a jövőt. Itt is születtek gyermekek, sőt
egy ideje már csak itt születnek termékeny
nők, a Földön 40 éve egyre kevesebb a ter-
mékeny egyed.
Kati szeme újból vérben forgott. Mielőtt
Péter újra megszólalhatott volna, ő feltette a
számára legfontosabb kérdést:
‒ Mi is sterilek vagyunk?
Péter mosolygott, amitől mindkét lány
megnyugodott, és a válasz is megérkezett:
‒ Nem, ti termékenyek vagytok, a születé-
seteket személyesen felügyeltem.
Most Mari kérdezett:
‒ Hogy alakult ki a mostani világunk?
Péter lesütött szemmel válaszolt:
‒ Az egészet én találtam ki, lényegében
a laboratórium szabályait alkalmaztam az
egész világra. Minden erős korlátozás alá
esett, és mindent a kutatásnak vetettünk
alá. Szépen lassan átvettük a teljes irányí-
tást, és akit lehetett, beavattunk a nők kö-
67
2018.05.22. 22:02:38
 GALAKTIKA
2018. június
zül is. A világ megmentését tűztük ki célul.
Ti az én örökítőanyagomból születtetek, és
Teri anya volt az édesanyátok, legalábbis
a lefagyasztott petesejtjéből és az én lefa-
gyasztott spermámból származtok. Amikor
megszülettetek, már mi irányítottunk…
A lányok a mély döbbenetből felocsúdva
szinte egyszerre kérdezték meg:
‒ Te vagy az apánk? Te, aki megpróbáltad
elpusztítani a Földet?
‒ Igen, én vagyok, és nemcsak biológiai
értelemben, hanem a személyiségeteket is
én alakíttattam ki. Tehát valóban én vagyok
az apátok. Nem találkoztunk soha, de én fi-
gyeltem rátok.
Kati azon kezdett el gondolkozni, hogy az
előbb majdnem megütötte haldokló apját,
majd azon, mennyire utálja ezt a férfit. Mari
nem tudott haragudni, neki csak annyi járt
a fejében, hogy a bolygón élő összes rokona
most ebben a szobában ül.
Mindketten szerettek volna valamit
mondani, de ekkor egy csinos nő lépett be
az ajtón. Az arca ki volt sminkelve, a teste
napbarnított volt, és úgy mosolygott, mint
aki éppen most lépett előre két szintet a
rangsorban. Az őrök visszamosolyogtak rá,
úgy, mint Morzsi délután Marira. A hölgy
leült a lányok és Péter közé, de nem szólt
semmit, csak megfogta a férfi ráncos, fol-
tos kezét. A fejét félrefordítva figyelte, hogy
az öreg mit fog mondani, és természetesen
folyamatosan mosolygott ő is. Péter tovább
beszélt:
‒ Nem folytathatom tovább, már nincs
sok időm. A részleteket majd a feleségem,
Csilla elmeséli. Ami fontos, egy olyan
komplex ellenanyagot fejlesztettünk ki,
ami blokkolja a vírus minden formáját,
a már meglévőt is elpusztítja, és a folya-
matokat visszafordítja. Sajnos a sterilitás
nem fog elmúlni, de az újonnan születen-
68 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 68
dő gyermekek már nincsenek veszélyben.
Itt lent 280 000 egészséges egyed él, 79%-a
férfi, a többi nő. A felszínen is él 4 000 000
szülni képes nő, de ami a nagyobb gond,
hogy a ritkítás ellenére is közel 500 millió
vadon élő férfi fog az öntudatára ébredni
heteken belül. Ezért vártunk az ellenszer-
rel, hogy mindenre felkészüljünk, nehogy
elpusztuljon egy újabb háborúban az embe-
riség. Néhány otthon tartott férfinak és egy
nagyobb csoportnak Olaszországban már
be is adtuk az ellenanyagot, egyiknek sem
lett jó vége.
Kati és Mari is jelentkezett, Csilla csak
mosolygott. Péter rámutatott Marira, a ki-
sebbik testvér azonnal feltette a következő
kérdését:
‒ Felkészültetek? Hiszen eddig sem úgy
történt semmi, ahogy elterveztétek, most
miért lenne minden úgy, ahogy gondoltá-
tok?
‒ Az ellenanyag kész – válaszolta Péter –,
az ellenőrök felkészültek, a férfiaknak nincs
fegyverük, és eleinte olyanok lesznek, mint
a járni tudó csecsemők, könnyen befolyá-
solhatóak. Újra kell szervezni mindent. Ti
lesztek az újjáépítés kulcsfigurái. Mindket-
ten jó emberek vagytok, és minden olyan
képesítést megkaptatok, ami a világ irányí-
tásához szükséges. Vigyázzatok magatokra,
és vigyázzatok az emberiségre! Csilla min-
denben a segítségetekre lesz, és lényegében
az egész központ engedelmeskedni fog az
utasításaitoknak. Gyermekeim, nagyon saj-
nálom, ami történt, de én csak jót akartam.
Szeretlek benneteket, lányok, és könyörgök
a bocsánatotokért.
Kati és Mari is motyogott valamit, mint-
ha azt mondták volna, hogy „megbocsá-
tunk”, nagyon halkan, de talán csak Péter
érzékelte így. Mindenesetre ennyi elég is
volt a férfinak, mert újból egész testében
2018.05.22. 22:02:38
 megremegett, de a rázkódás most nem
azilum GALAKTIKA
2018. június

lovecrafti magazin
maradt abba, sőt egyre erősebb lett. Miu-
tán végül befejeződött, Péter nem mozdult A lovecraftiánus kozmikus rettenet,
többet. Az édesanyjuk halálhíre után öt a Cthulhu-mítoszos történetek
perccel az apjukat is elveszítették. Mindkét és a gótikus rémhistóriák
lány tudta, hogy igazából egyikkel sem volt
magazinja!
semmilyen kapcsolatuk, Mariban mégis
olyan ürességérzet támadt, amiről azt érez-
te, soha nem fog elmúlni. Kati már a jövőn
gondolkodott, és a világ irányításán. Nem
hatalomvágy hajtotta, hanem az emberiség
megmentése, a közérdek, és hogy helyre-
hozza az apja hibáit.
A lányok felálltak, szinte egyszerre, és
Csillára néztek, Péter felesége pedig rájuk.
Kati szólalt meg először:
‒ Csilla, szükségem lesz pár dologra.
Hogy tudok ide lejönni, és hogy tudunk
egymással kommunikálni?
Kati mindig ilyen volt. Ha lelkileg kiké-
szült, akkor elkezdett dolgozni, és próbálta
elfelejteni a bajokat. Most is ezt tette, de ami
az elmúlt félórában történt, az akkor is sok
lett volna, ha tíz év alatt zajlik le. Egy picit
meg is szédült, de nem veszítette el a csinos
nő tekintetét.
‒ Itt van az apátok központi egysége – fe-
lelte Csilla –, ezen elérjük egymást, de most
gyertek, megmutatom a várost.
Mari akart válaszolni, de előtte Katira
nézett, hogy szabad-e. Kati bólintott. DUNSANY
‒ Kérem, hadd menjünk ki a levegőre, BLACKWOOD
hadd beszéljek a testvéremmel! Jelenleg úgy
érzem, összeroppanok.
SHELLEY
Csilla elengedte Péter kezét, és felállt. LOVECRAFT & BARLOW
‒ Rendben, lányok, egy óra múlva talál- mú´veivel
kozunk a lift nél.
A testvérek elindultak a kijárat felé, de Csak korlátozott példányszámban
előtte még mind a ketten megálltak az ap- kapható!
juk felett. Nem értek hozzá, csak nézték, és
gyászoltak. Rövid ismeretség rövid gyásza
volt ez. m e g r e n de l é s :
azilum .net 69

052-070-orosz.indd 69
m e g r e n de l é s
:
2018.05.22. 22:02:40
azilum net
.
 GALAKTIKA
2018. június
• ‒ Tégy úgy, ahogy jónak látod! Legyél
Kati és Mari a fenti épület előtti parkban
ült, egymás mellett, és mindketten a távol-
ba révedtek. Kati szólalt meg először:
‒ Láttad, hogy Csilla milyen jól néz ki?
Itt a felszínen miért ilyen ronda mindenki?
Mari lebiggyesztette az ajkát, és vála-
szolt:
‒ Nem tudom, lehet, hogy a férfiak te-
szik. Amióta Morzsi… – Itt megállt, mert
Kati felkapta a fejét, de semmit nem kellett
mondania, Mari már válaszolt is: ‒ Morzsi
a férfiegyedem.
Kati felkacagott.
‒ Nevet adtál neki?
‒ Igen, nevet adtam, na. Képzeld el, olyan
érdekes érzés, ha a közelemben van, és ész-
revettem, hogy egyre többet igazgatom a
hajamat, és a minap a tükörben nézegettem
a fenekemet.
Felnevettek, majd elnémultak, és hos�-
szan hallgattak. A hangulatingadozás telje-
sen természetes volt a mai nap után. Mari
szólalt meg először:
‒ Mi nem tudjuk irányítani a világot, va-
gyis nincs kedvem hozzá, én haza akarok
menni, és odabújni a meztelen Morzsihoz,
és kedvtelésből párosodni. Még mielőtt ha-
zaérek, ki akarom festeni magamat.
Kati meglepetten nézett rá, formálni
próbálta a szavakat, de nem jött ki egy hang
sem a száján.
Mari folytatta:
‒ Nekünk már nincs anyánk, apánk,
nincs gyerekünk, nem vagyunk alkalma-
sak felelősségteljes döntéseket hozni, mi
egymás gyermekei vagyunk, és nem a világ
anyjai. Vannak erre alkalmasabb emberek.
Leginkább a férfiak. Én igazi nő akarok
lenni.
Kati láthatóan átgondolta, mit akar
mondani, majd megszólalt:
70 Egymás gyermekei
052-070-orosz.indd 70
nő, menj haza, én pedig beszélek Csillával,
és elvállalom a feladatot. Apánk nem vélet-
lenül hozott létre minket. Te meg, majd ha
meggondolod magad, akkor segítesz. Szük-
ségem lesz rád, szükségem lesz a higgadtsá-
godra, az eszedre és a szeretetedre.
Folytatta volna tovább, de ekkor Mari
válla fölött meglátott egy férfit, ahogy mo-
solygott feléjük. Meztelen volt, hatalmas
szaporítószervvel. Kati libabőrös lett, sza-
porábban vette a levegőt, és megszólalt:
‒ Mari, meggondoltam magam, én sem
megyek vissza. Azt hiszem, én sem vagyok
alkalmas a feladatra. Ülj be egy autóba, én
pedig hazasétálok. ‒ Azzal felállt, és meg-
ölelte Marit. Hosszan ölelte a húgát, de köz-
ben a férfiegyedet bámulta az utca másik
oldalán. Mari beszállt egy épület előtt vára-
kozó kocsiba, és elindult.
Kati integetett, majd ahogy az autó eltűnt
a sarkon túl, a férfiegyed felé fordult, és ki-
nyújtotta felé a mutatóujját. Megfordította a
kézfejét, és kizárólag a mutatóujja begörbí-
tésével maga felé intette a férfit, aki határo-
zottan megindult a nő felé. Kati pedig kajá-
nul mosolygott, és egyre szaporábban vette
a levegőt.
OROSZ György
Magyar humorista, 1977-ben született Haj-
dúnánáson. Eredeti szakmáját tekintve rek-
lám- és marketingmenedzser. Hamar be-
szippantotta a média, volt saját műsora a
debreceni Alföld Televízióban, műsorveze-
tőként dolgozott több rádióban. Humoris-
taként 2004-ben mutatkozott be, szintén
Debrecenben, majd 2010-ben megnyer-
te a TV2 stand-up comedy versenyét. Az-
óta fellépett már a Comedy Centralon, a
Rádiókabaréban és az RTL Klubon is. Sze-
reti a különleges helyszínekre szervezni
performanszait. A novellaírással most elő-
ször próbálkozott meg.
2018.05.22. 22:02:40
 GALAKTIKA
2018. június

Galaktika a nagyvilágban
Korpás Márta nevű kedves olvasónk élete első kínai útjára is magával vitte a Galaktikát. Jün-
nan tartományban, kínai viszonylatban kisebb településeken, gyönyörű természeti környe-
zetben töltött el szűk két hetet. A hagyományőrzés jegyében az aktuális szám mellett a legelső
kiadás is ott volt nála. A kép a Jülong-hegységben készült, háttérben a gleccserrel.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 71

071-nagyvilag.indd 71 2018.05.22. 21:47:42

 GALAKTIKA
2018. június
Titok a kráter mélyén
1
979-BEN jelent meg Nemere
István kamaszoknak szóló sci-fi
regénysorozatának első része, a
Műkincsrablók a kisbolygón, mely-
be már az első olvasás után beleszerettem.
A történet a képregényes Cs. Horváth
Tibor figyelmét is felkeltette, és átdol-
gozott változata még ugyanabban az év-
ben Fazekas Attila rajzaival jelent  meg a
Fülesben.
A messzi jövőben élő három ifjú űr-
kalandor, Lars, Don és Ariel figurája
annyira plasztikus volt, hogy rögvest
rajzfilmsorozatot szerettem volna ké-
szíteni belőle, de a filmstúdió, ahol ak-
koriban dolgoztam, nem látott benne
fantáziát.
A Táltos kiadó 1985-ben bízott meg
egy színes képregényalbum rajzolásá-
val. Megmutattam Marosi Lászlónak a
rajzfilmhez készített terveimet, és nagyon
tetszettek neki a vázlatok.
Óriási megtiszteltetés volt, hogy Neme-
re Istvánnal is megismerkedhettem, aki
örült, hogy általam újjászülethetnek a hő-
sei. De mivel a Füles után nem lett volna
szerencsés ugyanazt a történetet kiadni,
így  a második kötet, A  kupolaváros titka
elkészítésére bólintottunk rá. Azt azért
hozzá kell tennem, hogy ez a képregény
egy lelkes amatőr rajongó munkája lett.
A  képregénykészítés gyakorlati kivitelezé-
séről olyan kevés információm volt, hogy
csak évekkel később értettem meg, mibe is
merészkedtem. Végül is szépre sikeredett,
örültünk neki. Nem kartonra, és nem tus-
kihúzással készült. Átlátszó fóliára, Rot-
ring tollal rajzoltam meg – minden egyéb
hivatalos munkám mellett, főleg éjjel és
72 Képregény a Galaktikában
072-081-kepregeny.indd 72
hétvégeken. A bolti forgalma is nagyon jó
volt. Marosi ekkor vetette fel, hogy lenne-e
kedvünk folytatni. Hát persze! A bökkenő
csak az volt, hogy akkor még nem volt új
folytatás. (A sorozatnak csak napjainkban
jelent meg a hatodik kötete.) Nemere egész
más könyveken dolgozott akkoriban, meg
sem írta azokat.
Én rajzfilmesként írtam sok mindent, és
elkészítettem (persze az író tudtával) egy
pár oldalas szinopszist, mi is lenne az új
történet(em), a Titok a kráter mélyén alap-
ja. Nemere vállalta a dramaturg szerepét,
korrigálta a hibáimat, és engedélyezte a
képregényt.
1987-ben készültem el vele, amit egy
– állítólagosan a nemzeti érzületet sér-
tő – rész miatt hónapokig visszatartot-
tak. Végül mégiscsak megjelenhetett,
de a huzavona és a kiadó egyéb üzleti
stratégiájának megváltozása után nem
jelent meg több képregény ebből a so-
rozatból.
A kiadó kérésére Nemere István neve
szerepel íróként a borítón. A TITKOT eskü
nélkül is őriztük éveken át, bár akadt jó
néhány rajongó, aki újból és újból nálam
érdeklődött, mikor jelenik meg végre kö-
tetben… Persze az gyanús lehetett volna
nekik, hogy az író által készített könyvek
listájáról hiányzik ez a mű. Mindenesetre
én a mai napig csak köszönni tudom a le-
hetőséget, hogy ezt az albumot (is) elkészít-
hettem.
És néha arra gondolok, hátha az én lelke-
sedésem is közrejátszott abban, hogy idővel
új kötetek születtek az író tollából…
Haui József
2018.05.22. 21:47:28
 GALAKTIKA
2015. április

ÉSZ
Ő R
Kapcsolatfelvétel ELS 73

072-081-kepregeny.indd 73 2018.05.22. 21:47:30

 GALAKTIKA
2017. március

74 Képregény a Galaktikában

072-081-kepregeny.indd 74 2018.05.22. 21:47:31

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 75

072-081-kepregeny.indd 75 2018.05.22. 21:47:33

 GALAKTIKA
2017. március

76 Képregény a Galaktikában

072-081-kepregeny.indd 76 2018.05.22. 21:47:35

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 77

072-081-kepregeny.indd 77 2018.05.22. 21:47:36

 GALAKTIKA
2017. március

78 Képregény a Galaktikában

072-081-kepregeny.indd 78 2018.05.22. 21:47:37

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 79

072-081-kepregeny.indd 79 2018.05.22. 21:47:38

 GALAKTIKA
2017. március

Folytatjuk

80 Képregény a Galaktikában

072-081-kepregeny.indd 80 2018.05.22. 21:47:40

 GALAKTIKA
MAGYARORSZÁG LEGTERMÉKENYEBB MESEMONDÓJA ÍZIG-VÉRIG SF REGÉNYÉBEN
2015. április

AZ EMBERI FELELŐSSÉG KÉRDÉSÉT BONCOLGATJA: JOBBÍTHATJUK-E MÁSOK

SORSÁT AKARATUK ELLENÉRE, ÖSSZEEGYEZTETHETŐ-E A HUMÁNUSSÁGGAL, HA
EMBERTÁRSAINKBÓL CSINÁLUNK KÍSÉRLETI EGEREKET?

2015. április
RENDELD MEG ITT:
GALAKTIKA
W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU
Kapcsolatfelvétel 81

072-081-kepregeny.indd 81
Kapcsolatfelvétel
81
2018.05.22. 21:47:41
 GALAKTIKA
2018. június
A Tejútrendszer új
atlasza
Az Európai Űrügynökség elkészítette a Tej-
útrendszer egyedülálló pontosságú, mint-
egy 1,7 milliárd csillag helyét meghatározó
atlaszát. Az atlasz a Gaia űrtáv­c ső megfi-
gyeléseinek felhasználásával készült el.
2013. december 19-i elindítása óta
a Gaia a 100 000 fényévnyi átmérőjű
Tejútendszert kutatja, naponta 50 millió
csillag adatát rögzíti. Az atlasz összeállí-
tásához szükséges adatokat 22 hónap alatt
gyűjtötték össze.
A gyűjtemény 1,7 milliárd csillagról,
kvazárról, aszteroidáról és galaxisról tar-
talmaz tudnivalókat. Ezen belül 1,3 mil-
liárd csillag távolságát, az égbolton való
mozgását, fényességét és színét rögzítő
adatot, 7 millió csillag sugárzási sebessé-
gére vonatkozó adatot, 100 millió csillag
stelláris paramétereit, 550 ezer csillagnak
az idő előrehaladásával bekövetkező vál-
tozásait és 14 ezer aszteroida pontos pá-
lyaadatait regisztráló adatot tartalmaz.
Az információk alapján a csillagászok
példátlan precizitással elkészítik a gala-
xis szerkezetének háromdimenziós, vala-
ha megalkotott legrészletesebb térképét,
amely várhatóan a 2020-as évek elejére
készül el.
82
082-096-hendon.indd 82
A
FIÚ LÁBA és karja remegett a
fájdalomtól és a kimerültségtől.
A szer égette belülről, mintha
savat öntöttek volna az ereibe.
Vakarta az alkarját, a vádliját, a lábszárát,
körmei már véres sebeket szántottak a bő-
rébe. Azt hitte, menten megőrül.
Karok szorították le egy fehér ágyra, és
rögtön szíjakat csatoltak a bokái és csuklói
köré, ami megakadályozta, hogy vakaróz-
zon.
– Nyugodj meg! – pisszegett egy hang. –
Adok valamit, ami segít elviselni. Valamit,
ami elcsendesít…
A fiú dobálta magát, el akarta tépni a
szíjakat, de többen fogták le. Ordított, ká-
romkodott, és azt kívánta, bár ölnék meg
ott helyben.
Hirtelen éles, szúró fájdalom nyilallt a
nyakába. Odakapta a fejét, és még látta az
üres fecskendőt a doktor kezében.
– Már korábban meg kellett volna kap-
nod. Nem kínzott volna ennyi fájdalom.
De azt akartam, hogy átéld a győzelmet.
Azt akartam, hogy boldog legyél, még mi-
előtt…
Lassan megnyugodott. Elmúlt a viszke-
tés és a perzselő forróság. Elmerült benne,
és élvezte, mint egy anya ölelését.
Magára hagyták, és lekapcsolták a lám-
pát. Álomtalanul aludt hosszú órákon át, de
amikor felébredt, nem tudta, hová került.
Egy folyosón tolták végig a hangosan döcö-
gő, nyikorgó hordágyon, miközben a fények
újra meg újra elvakították.
– Mi történik velem? – kérdezte színte-
len hangon.
Már nem zavarta a különös helyzet. Kö-
zömbös nyugalommal forgatta jobbra-bal-
ra a fejét. Katonákat látott egy fehér len-
gőajtó előtt, aztán egy acélajtó előtt még
egyet.
2018.05.22. 22:00:27

S
S OLDO
Z ER
PÉsTszerző
díja
VILÁGCSÚCS
– Ne aggódj! – szólt az egyik orvos, aki
a guruló hordágy mellett haladt. A fiú nem
látta az arcát, mert maszk volt rajta. Egy in-
fúziós zacskót akasztott fel a hordágy fölé
magasodó kampóra.
– Nem aggódom. Csak tűnődtem.
– Min tűnődtél? – kérdezte szinte mellé-
kesen az orvos.
– Hogy úszhatok-e még. – A fiú forgatta
a fejét, de mindenhol csak fehér csempéket
látott. – Nagyon szeretek úszni.
Sóhajtott, és behunyta a szemét, de a
szemhéján át is érzékelte a lámpák fényét.
Megint viszketni kezdett a bőre, de most
másképp, izgatottan, nem kínzó fájdalom-
mal. A bőre vágyott a víz simogatására,
mintha az lenne az igazi közege, nem a le-
vegő és a száraz talaj.
Kicsapódott egy kétszárnyú lengőajtó, és
a hordágyat betolták egy sötét, de nagy he-
lyiségbe. Felkapcsolták a terem világítását,
Világcsúcs
082-096-hendon.indd 83
GALAKTIKA
2018. június
A sikernek
sokszor túl
nagy ára van.
És mindig
utólag derül ki,
megérte-e...
R. J. Hendon
és ekkor a fiú megpillantotta a hosszúkás
medencét. Szája mosolyra görbült.
– Úszhatsz, fiam. Mi pedig majd figye-
lünk téged – mondta az orvos, és eloldotta
a szíjakat. Közben biccentett az egyik kol-
légájának. – Kezdhetjük. Adják be neki az
első adagot!
Almási Ármin egész életében az olimpiára
készült. A sport a vérében volt: édesanyja
világbajnoki bronzérmes úszóként szer-
zett hírnevet, édesapja pedig a búvárkodás
szerelmese volt, de ez a szerelem az életébe
került. Árminnak is a víz lett a szenvedé-
lye. Hatéves korától versenyszerűen úszott,
és már kicsi gyerekként érmekkel gazda-
gította az iskoláit. Tizenöt évesen fordult
meg először a fejében az olimpia gondola-
ta, miközben édesanyjával együtt nézték a
tévében a negyvenedik nyári játékokat, de
akkor úgy érezte, valójában mindig is ez le-
83
2018.05.22. 22:00:27
 GALAKTIKA
2018. június
begett a szeme előtt. Aznap éjjel, amikor a
kínai bajnok a dobogón állt, Ármin önma-
gát képzelte ott el, hazája színeiben, miköz-
ben az ő tiszteletére zeng a Himnusz.
Anyja megrótta volna ezért: A Himnusz
nem neked szól egy nemzetközi versenyen,
hanem a hazádnak. A tiéd csak a megtisz-
teltetés, hogy képviselhetted az országodat.
De Ármint ez nem érdekelte, az ábránd
az éjszaka alatt álommá, majd felébredvén
rögeszmévé vált.
A következő évek tudatos felkészüléssel
teltek. Országos versenyeken indult kétszáz
méteres mellúszásban, százméteres pillan-
góúszásban és hátúszásban. Azután nem-
zetközi versenyek következtek. A legelső
ilyen megmérettetésre Bukarestben került
sor, ahol Ármin második lett egy nála egy
évvel fiatalabb román fiú mögött. Victor –
így hívták a fiút – fölényesen győzött. Mi-
kor Ármin beért, ő már úszószemüvegét
levéve figyelte a többiek küzdelmét. Arca
nyugalmat, majdhogynem közömbössé-
get tükrözött. Nem beszélt senkivel, nem
köszönt a többi versenyzőnek, és nem is
búcsúzott el senkitől, mikor edzőjével és
három másik emberrel együtt elhagyták az
uszodát. Azonban a gyorsan vállára terített
törölköző nem tudta elrejteni a különös,
kifehéredett karmolásnyomokat a fiú lábán
és alkarján.
Ármin rákeresett Victorra az interneten,
de a közösségi hálózaton nyoma sem volt
a rajongói oldalakon kívül, az újságokban
pedig csak az eredményeit dicsérő cikkeket
talált róla. Victor volt korosztályának leg-
ígéretesebb úszója Romániában, csakúgy,
mint Ármin Magyarországon – ahogy erről
nem sokkal később mindenki megbizonyo-
sodhatott.
Ármin új magyar csúcsot állított fel
a tizenhat éves korosztályban, és ekkor
84 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 84
edzője szájából is elhangzott a várva várt
mondat:
– Három év, kölyök és meglátod, ott le-
szel az olimpián!
– Már ha megtartják, és nem szakad
ránk az ég – húzta el a száját Ármin, de
legbelül dagadt a büszkeségtől.
– Olimpiára mindig lesz pénz, válság
ide vagy oda! – legyintett az edzője, Jani.
– Ha a szponzorok bedőlnek még a
nyári játékok előtt, akkor nem lesz pénz.
Láttad, miket harsogott tegnap este az
O-News?
– Láttam – bólintott komoran Jani,
de aztán rögvest újra felderült az arca. –
Téged ez ne foglalkoztasson! Ne törődj a
politikával! Akárhol lesznek a határok,
akárminek fogják nevezni az országot
meg az Uniót, te egy magyar úszó vagy,
akinek ott a helye az olimpián, és pont.
Jani lelkesítő szavai eloszlatták Ármin
aggodalmát, és a jelek tényleg biztatóak
voltak: tovább folytak a negyvenegyedik
nyári játékok előkészületei.
De Árminnak csakhamar rá kellett
döbbennie, hogy szponzort találni egy-
általán nem egyszerű, márpedig anélkül
esélytelen volt a legnagyobbakkal szem-
ben. Olyan versenyeken indult, ahol je-
len voltak a szponzorok képviselői, és fi-
gyeltek a feltörekvő tehetségekre. Meg is
nyert minden ilyen megmérettetést, még-
sem kapott egyetlen hívást sem.
– Ne izgulj, kölyök, még rengeteg időnk
van! Összehozzuk! – nyugtatta Jani.
– De mikor? Minél később találunk
egy megbízható céget, annál kevésbé fog
használni a cucc.
Jani megint legyintett. Ármin jól is-
merte már a férfi gesztusait, és tudta,
hogy ezt nagyon is valós problémák el-
mismásolására használja.
2018.05.22. 22:00:27

– Manapság már sokkal jobb szereket
gyártanak, mint az én időmben. Használ-
nak azok tíz perc után is.
Ármin ebben erősen kételkedett, de nem
akart tovább vitatkozni az edzőjével.
– Emlékszel arra a román srácra a verse-
nyen? – jutott eszébe Victor. – Vajon mi a
fenét használ?
– Ne akard tudni! Láttam, hogy nézett ki
az a fiú. Bármilyen szert is használ, meg-
van az ára.
– Ezt hogy érted?
– Úgy, hogy mi egy rendes cégre fog-
juk bízni magunkat, világos? – vonta fel a
szemöldökét Jani.
– Világos.
Ármin rengeteg szaklapot olvasott, bio-
technológiai oldalakat böngészett, próbált
tájékozódni a témában, és tudta, hogy egy
megmérettetés előtt legkevesebb fél évvel
el kell kezdeni a kezeléseket, tehát már a
kvalifikációs versenyeken sem lesz esélye a
szponzor nélkül.
Emiatt valóságos arculcsapásként
érte, hogy alig kezdődött el a kvalifikáci-
ós időszak, Victor, a román fiú már meg
is szerezte az olimpián való induláshoz
szükséges pontszámot. Ármin a sportös�-
szefoglalóban látta a fiatal bajnokot, aki
megint teljesen közömbös arcot vágott,
mintha egyáltalán nem jelentene számára
semmit ez az egész felhajtás. Hogy lehet
így viselkedni?! – háborgott Ármin. Ha ő
állna ott a helyében, potyognának a kön�-
nyei az örömtől.
Teltek-múltak a hónapok, Ármin folya-
matosan indult és nyert a helyi versenye-
ken, de szponzorok nem hívták. Úszókö-
rökben elkezdtek arról pletykálni, hogy a
nagy cégek most nem a vízi sportok iránt
érdeklődnek, hanem az atlétákba, futókba
és ökölvívókba fektetik a pénzüket. Ezek
Világcsúcs
082-096-hendon.indd 85
GALAKTIKA
2018. június
voltak a népszerű sportágak, míg az úszás
évek óta hanyatló érdeklődéssel küzdött.
Ehhez képest Victor nemcsak hogy már
régóta biztos szponzort tudhatott magá-
énak, de egyenesen a reklámarcává vált, s
minden érzelmet nélkülöző tekintetével ott
volt a gyógyszercég plakátjain, újsághirde-
tésekben és uszodák előterében.
Egy évvel a negyvenegyedik nyári játé-
kok előtt egy borongós délelőttön Ármin
az utcán sétált. Nemrég hatalmas fényrek-
lámokat helyeztek ki az épületek tetejére.
A fiú arra lett figyelmes, hogy szinte min-
den második óriásképernyőn a következő
feliratokat olvashatja:
„URE – Az egyetlen járható út…”
„Egy Valuta – Egy Hadsereg – Egy Nem-
zet – Egy Európa”
„…újra kell alakítanunk az európai né-
pek családját, és fel kell építenünk egy re-
gionális struktúra szerint működő Európai
Egyesült Államokat. – Winston Churchill”
Ármint mindig hidegen hagyta a politi-
ka, de most megállt, és felnézett a vibráló
fehér betűkre. Egy nemzet? Nemzetenként
legfeljebb négy férfi és négy nő indulhat az
olimpiára, a többiek csak akkor, ha meg-
hívja őket az úszószövetség. Mi történhet
most, ha az EU-t egy nemzetként fogják ke-
zelni? Az egész Unióból csak nyolcan fog-
nak úszni? Mennyi esélye lesz így kijutni a
nyári játékokra?
Tudta, hogy Jani erre is csak legyinte-
ne, és azt mondaná: Így is ugyanannyi az
esélyed, nem? Aranyérmes akarsz lenni, hát
mindenkit le kell győznöd. Te akarsz lenni a
leggyorsabb, akkor mindegy, hogy az olim-
pia előtt győzöd le az európaiakat, vagy az
olimpián.
Mégis nyugtalanul, gyomrába markoló
félelemmel ment tovább. A legrosszabb az
volt, hogy még mindig nem talált szpon-
85
2018.05.22. 22:00:27
 GALAKTIKA
2018. június
zort. Jani megállás nélkül hívta, kereste a
lehetséges cégeket, de mindenhol azt a vá-
laszt kapta az asszisztensektől, hogy értesí-
teni fogják őket, amennyiben a vezetőséget
érdekli a sportoló.
Miközben magában őrlődött, elhaladt
egy magas, üvegfalú épület előtt. Az épü-
let falán megpillantotta saját tükörképét, és
ez megállásra késztette. Kihúzta magát, és
megint elképzelte, ahogy ott áll a dobogón.
Felpillantott az épület homlokzatára,
és meglátta a hatalmas feliratot: McRiver
Pharmaceutical. A cég, amely Victort is
szponzorálta.
Ármin lépni akart, tenni valamit a vá-
gyott célért, azon kívül, hogy vár Janira és a
csodára. Ha elutasítják, a saját fülével akar-
ta hallani. Gondolkozás nélkül bement az
épület tágas előcsarnokába, és egyenesen a
recepcióhoz lépett. A szürke kiskosztümöt
viselő csinos nő mosolyogva kérdezte, mi-
ben segíthet.
– Jó napot! Almási Ármin vagyok, úszó,
és… az olimpiára keresek szponzorokat, és
ööö… – Ármin nem tudta, mit kell mon-
dani és hogyan illik viselkedni egy ilyen
helyzetben, de a recepciósnak nem is volt
szüksége többre.
– Értem. Sportolóként bizonyára ön is
értesült róla, hogy a McRiver kilenc olim-
pikont és fiatal feltörekvő tehetséget szpon-
zorál, ami a legmagasabb minden, a régió-
ban jelenlévő gyógyszeripari vállalat közül.
Épp ezért, sajnos azt kell hogy mondjam,
cégünk jelenleg nem támogat további spor-
tolókat. Mindazonáltal, ha megadja az elér-
hetőségét, értesíteni fogjuk, amint…
– Ja, persze. Viszlát! – morogta oda Ár-
min, és már sarkon is fordult.
Vállával véletlenül nekiment egy ember-
nek, akinek odamotyogott egy bocsánatké-
rést, de rá sem nézett. Kiviharzott az utcá-
86 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 86
ra. A saját fülével akarta hallani a lekezelő,
semmitmondó sablondumát, amit Janinak
minden alkalommal meg kellett emészte-
nie. Hát most megkapta.
– Elnézést, fiatalember!
Először fel sem figyelt az utána kiabáló
emberre. Továbbindult, de valaki megko-
pogtatta a vállát, amitől összerezzent.
– Mit akar?
– Ne haragudjon, amiért megállítom, de
hallottam, miről beszélt odabent a recepci-
óssal. Ne törődjön vele, megmondták neki,
hogy mindenkit el kell küldenie.
– Erre magam is rájöttem – mondta go-
rombán Ármin, és végignézett a sovány, sá-
padt férfin. – Maga itt dolgozik?
A férfi furcsa, féloldalas kis mosollyal
felmutatta a kezében lévő papírt.
– Dolgoztam. Tegnapelőttig. Ez a fel-
mondólevelem.
– Aha. Hát, minden jót!
– Várjon egy pillanatra! – A férfi elkapta
a karját.
– Mit akar még tőlem?
– Ejnye, ne legyen ennyire goromba,
fiatalember! – mosolygott még mindig. –
Szponzorokat keres, én pedig, képzelje, tu-
dok magának egyet.
Ármin kételkedve bámult rá, és fintor-
gott.
– Na ne mondja!
– Mint említettem, felmondtam a McRi­
vernél. Néhány kollégámmal karöltve ala-
pítottunk egy kis biotechnológiai vállalko-
zást. Csupán néhány agytrösztből áll, van
egy bérelt laboratóriumunk a Willendorf
Labsnál, valamint szerződésben áll egy
vegyi üzemmel, ez minden. Tudom, nem
hangzik nagy számnak, de higgye el, nem
véletlenül mondtunk fel a kollégáimmal egy
jól fizető állást a saját vállalkozásunkért.
Mi ugyanis a legjobbak vagyunk a szak-
2018.05.22. 22:00:27

mánkban. – Mikor ezt mondta, büszkén ki-
húzta magát. Épp úgy, ahogy Ármin tette,
mikor a tükörképét nézte az épület üveg-
falán. Ugyanaz sugárzott a tekintetéből,
amit a sajátjába képzelt. A fickó tudta, mit
beszél, vagy legalábbis szentül hitte, hogy
igaza van.
Ármin nem tudta volna megmondani,
mi vette rá arra, hogy maradjon, és egy
csésze kávé mellett végighallgassa a fér-
fit, aki Károlyként mutatkozott be. Nem
értette a szponzorok elzárkózását, csaló-
dott és dühös volt, haragudott Janira és
önmagára is, mert titkon attól félt, hogy
vele van valami baj, ő nem elég jó a szpon-
zoroknak.
– Van sejtése róla, miért utasították el?
– kérdezte Károly, miután szürcsölt egyet a
kávéjából, és elégedetten ízlelgette.
Ármin megvonta a vállát.
– Más sportágban több a pénz. Az úszást
már kevesen nézik.
– Ez igaz, de ennél azért bonyolultabb a
dolog. Tudja, a szponzorokat az tartja élet-
ben, ha el tudják adni a termékeiket, és az
olimpia kiváló alkalom arra, hogy meg-
mutassák, mire képesek ezek. Azonban
az úszás olyan sportág, amiben a legjobb
doppingszerek is csupán hajszálnyi kü-
lönbségeket eredményeznek a szintidőben.
Nyilvánvalóan hatásosak, bámulatos ered-
ményt lehet velük elérni, de főleg azoknál,
akik nem élvonalbeli úszók.
Károly láthatta az Ármin arcára kiülő
értetlenséget, mert letette a csészéjét, és
úgy folytatta:
– Úszásnemekben egy hétköznapi em-
bernél, mint mondjuk én, nagyon látványos
eredményt lehet elérni a doppingszerekkel.
Azonban egy olyan úszónál, mint maga, aki
már a szerek nélkül is kiváló, nem valami
döbbenetes a változás. Ergo, a biotechno-
Világcsúcs
082-096-hendon.indd 87
GALAKTIKA
2018. június
lógiai és gyógyszeripari cégek nem fordíta-
nak sok pénzt úszókra, mert nem a legjobb
reklám nekik. Inkább a futókra, atlétákra,
ökölvívókra költenek. Remek példa erre a
múlt heti bokszmeccs. Látta a tévében?
Ármin megrázta a fejét.
– A két bokszolót két konkurens gyógy-
szerészeti cég támogatta. A meccs tizenkét
menetes volt, mindkét bokszoló háromszor
is feküdt a földön, rászámoltak, de felálltak,
és folytatták. A vége KO lett, és a győztes
gyógyszercég a minap ötéves szerződést írt
alá az Európai Hadsereggel.
– Jó, ezt értem, de szponzorok nélkül
nem jutok ki az olimpiára! – fakadt ki Ár-
min. – Egyáltalán hogy jut ki a többi úszó?
Az amerikaiak meg a kínaiak például?
– Úgy, hogy ezekben az országokban ál-
talában egy óriáscég áll az egész olimpiai
csapat mögött, a helyi olimpiai bizottságok
pedig szerződésben kötelezik őket arra,
hogy sportágtól függetlenül minden indu-
lót szponzoráljanak.
– És a MOB?
– A magyar bizottság nem kötött ilyen
szerződést, és nálunk nem is jellemző, hogy
egy gyógyszercég az egész olimpiai csapat
mögé odaállna. Nálunk kis cégek vannak,
csak egy-egy indulót támogatnak. – Ekkor
Károly elmosolyodott, és kényelmesen hát-
radőlt a széken. – Szerencséjére itt vagyok
én és az egész Human Enhancement 3000
Kft. mind a hat kiváló alkalmazottja.
– De ha olyan keveset lehet javítani az
úszókon, miért szponzorálnának engem?
– Egyrészt mi egy kicsi és új cég va-
gyunk, szűkösek a lehetőségeink. Másrészt
pedig hiszem, hogy a mi módszerünkkel
nagy eredményeket érhetünk el egy úszóval
is. Mi nem a testet, akarom mondani nem
kizárólag a testet doppingoljuk.
– Hanem?
87
2018.05.22. 22:00:27
 GALAKTIKA
2018. június
– Az elmét – kopogtatta meg a halánté-
kát Károly. – Az öntudatot, a hozzáállást, a
céltudatosságot, az…
– Azon nálam nincs mit javítani.
– Mit szólna hozzá, ha azt mondanám:
néhány éven belül a módszeremmel képes-
sé tehetnék egy embert arra, hogy felemel-
jen egy másfél tonnás autót? Az emberi test
korlátai még nagyon messze vannak, és
ezek a korlátok mind az agyban keresen-
dők. Én lebontom a korlátokat.
– Benne vagyok!
Károly elnevette magát. Ármin észrevet-
te, mennyire nevetséges lehetett az izga-
tottsága, és elvörösödött.
– Elhivatottság az van, látom. A sporto-
lókat, illetve edzőiket – mert többnyire az
edzőkkel tárgyalunk – általában érdeklik
bizonyos egészségügyi kockázatok, a szer-
ződések kitételei, garancia, és a többi. De
maga? Durr bele, csináljuk! Ez tetszik.
– Beszélnem kell erről Janival, az edzőm-
mel – mondta erre Ármin.
– Persze, beszéljék át! Adok egy név-
jegykártyát, hívjon fel, ha szeretné, hogy
szponzoráljuk.
Ármin megköszönte, Károly pedig ra-
gaszkodott hozzá, hogy mindkét kávét
állhassa. A fiú sokkal rózsásabb hangu-
latban tért haza, és még aznap délután
felhívta Janit, hogy elújságolja neki a jó
hírt. Attól tartott, hogy az edző majd
óvatosságra inti, óvja attól, hogy a kap-
kodásban rossz döntést hozzon, és fel-
hívja majd a figyelmét arra, mennyire
megbízhatatlanok az ilyen ismeretlen
kis cégek. Azonban a tény, hogy Jani
valósággal ujjongott a telefonban, és
egyetlen ellenvéleményt sem hozott fel,
azt bizonyította Árminnak, hogy senkit
sem talált, és Károly csapata az egyetlen
esélyük.
88 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 88
Még azon a héten újra találkozott Károl�-
lyal, ezúttal nem egy kávézóban, hanem új
cégük irodájában, mely egy régi, pergő va-
kolatú polgári házban volt. Jani is vele tar-
tott, hogy együtt beszéljék át a szerződést,
mely teljes körű szponzorálásról szólt: a cég
saját fejlesztésű doppingszerét használja,
semmilyen más erőnlétfokozó készítményt
nem fogyaszthat, és az úszónadrágon és
-sapkán az ő logójukat kell viselnie. Emel-
lett a cég támogatja a kijutást, és elkészítte-
ti számára a sportfelszerelését is.
– Mikor kezdjük a kezeléseket? – kérdez-
te mohón Ármin, mikor aláírta a papírokat.
– Lassan a testtel! – mosolygott Károly.
– Először végeznünk kell néhány mérést az
uszodában. Ha a hétvége megfelel…
– Mérést?
– Tudnunk kell, hogy milyen izomcso-
portokon lehet még fejleszteni, illetve a
szívét, a tüdejét és az ideghálózat működé-
sét is monitorozni fogjuk. Ugyanis ez a mi
kis cégünk igazi újítása: nemcsak egy elő-
re elkészített teljesítménynövelő szert kap
tőlünk, hanem teljesen személyre szabott,
több lépcsős kezelést, mely sokszorosára
növeli egy hagyományos dopping haté-
konyságát. Szóval, mikor találkozzunk?
A szombati napot a Tüskecsarnokban
töltötték. Károly és csapata reggeltől kora
délutánig végezte a méréseket, miközben
Ármin különböző nemekben úszott a me-
dencében. A fiú testére kicsi tappancsokkal
műszereket ragasztottak. Ármin nem értet-
te, amit Károlyék magyaráztak, csak meg-
tette, amit kértek.
– Victor is ilyen kezelést kap? Tudja, a
román úszó, akit a McRiver szponzorál –
tette hozzá, mikor látta Károly kérdő tekin-
tetét.
A férfi a laptopján gépelt valamit, miköz-
ben Ármin a medence partján törölközött.
2018.05.22. 22:00:27
 GALAKTIKA
2018. június

– Nem beszélhet róla? Tiltja valami szer-

ződés? – találgatott, mikor Károly nem vá- JÓLESNE egy
laszolt.
– Szó sincs róla, csupán a kellő mennyi- csésze kávé
ségű spironolactont számolom. Nem tudom
pontosan, milyen doppingszereket kap az a A LEGÚJABB
fiú, de alighanem a legdurvábbakat, ame-
lyek tönkre fogják tenni a szervezetét. LAPSZÁM
– Miből gondolja? A karmolásokból?
– Látta őket?
olvasgatása
– Nehéz volt nem észrevenni – vonta közben?
meg a vállát Ármin.
– Abból is. Meg abból az irgalmatlan Megérkezett a
mennyiségű Silenciumból, amit minden-
nap belepumpálnak. Az egy nyugtató hatá-
sú kábítószer – mondta Károly, Ármin ér- GALAKTIKA
tetlenkedését látva. – Elcsendesíti az elmét.
– Az nekem se ártana néha. BÖGRE!
– Vigyázzon, mit kíván!
A kezelések a következő héten kezdőd-
tek, és Ármin ekkor sem kérdezett semmit.
Injekciókat kapott a lábába és a karjába,
a hasfalába, és háromféle tablettát kellett Klubtagokn
ak
szednie minden reggel egészen az olimpia csak 1290
kezdetéig. Figyelmeztették, hogy lehetnek
F t
majd mellékhatásai, de Ármin vállalt min-
den kockázatot, Jani pedig bizonygatta,
hogy ő majd figyelni fog rá.
A Rómában megtartott kvalifikációs
verseny volt az első nagy megmérettetés
a kezelések óta. Már két hónapja tartott
a kúra, amikor rajtkőre állt kétszáz mé-
teres pillangóúszásban. Mikor eldördült
a pisztoly, Ármin körül megszűnt a kül-
világ. A hideg víz csobbanása olyan volt,
akár egy kapcsoló, egyetlen pillanat alatt
átváltott egy másik tudatállapotba. Sem-
minek sem volt értelme, nem voltak em-
berek rajta kívül, nem voltak nevek, nem
létezett az olimpia, csak az itt és a most,
a víz, az izmai és a végletekig lecsupaszí- W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
tott tudata.
Világcsúcs 89
tetlenkedését látva. – Elcsendesíti az elmét.
– Az nekem se ártana néha.

A kezelések a következő héten kezdőd-

tek, és Ármin ekkor sem kérdezett semmit.
Injekciókat kapott a lábába és a karjába,
a hasfalába, és háromféle tablettát kellett
szednie minden reggel egészen az olimpia
kezdetéig. Figyelmeztették, hogy lehetnek
majd mellékhatásai, de Ármin vállalt min-
den kockázatot, Jani pedig bizonygatta,

A Rómában megtartott kvalifikációs

verseny volt az első nagy megmérettetés
a kezelések óta. Már két hónapja tartott
a kúra, amikor rajtkőre állt kétszáz mé-
teres pillangóúszásban. Mikor eldördült
a pisztoly, ÁrminBÖGRE!
körül megszűnt a kül-
világ. A hideg víz csobbanása olyan volt,
akár egy kapcsoló, egyetlen pillanat alatt
átváltott egy másik tudatállapotba. Sem-

082-096-hendon.indd 89 2018.05.22. 22:00:38

minek sem volt értelme, nem voltak em-
berek rajta kívül, nem voltak nevek, nem
létezett az olimpia, csak az itt és a most,
a víz, az izmai és a végletekig lecsupaszí-
 GALAKTIKA
2018. június
Csak a célhoz érve jött rá, milyen gyors
volt valójában. Jobb időt úszott, mint valaha,
pedig még rá sem nézett az eredményjelző
táblára. Prüszkölve kitörölte arcából a vizet,
levette az úszószemüveget, és ekkor meglát-
ta Janit, ahogy ujjong a medence partján.
– Egy-ötvenegy! Egy-ötvenegy!
Ármin most az eredményjelzőre pil-
lantott, mert nem akarta elhinni. Ezzel az
idővel bőven teljesítette az olimpiai szintet,
sőt akár még dobogós helyezéshez is elég
lehetett.
A győzelemittas öröm és a hűs vizű
medence volt az utolsó, amire Rómából
emlékezett. Ugyanis váratlanul sötétség
borult rá, mint egy hatalmas, nehéz bro-
kátfüggöny. A világ zaja tompa sistergéssé
halkult, a reflektorok fénye elmosódott, az-
után Ármin fölött összezárult a víztükör…
Egy kórházi szobában ébredt. A steril
fehérséget Jani téglavörös inge törte meg
először, mikor beúszott a látóterébe. Hazug
vigyor ült az arcán. Károly állt mellette, és
mikor meglátta, hogy felébredt, nem is ve-
sződött a köszönéssel vagy az ilyenkor szo-
kásos udvarias érdeklődéssel.
– Lezuhant a vérnyomásod. A jelek sze-
rint nem jól állítottuk be az egyik értéket.
Ármin köhögött, ahogy felült az ágyban,
bár Jani próbálta visszanyomni.
– Ha elvégzünk még néhány tesztet, nem
kell újabb rosszulléttől tartanod – válaszol-
ta meg Károly a ki nem mondott kérdését.
– De most egy ideig pihenned kell.
– Nem pihenhetek, edzenem kell – ráz-
ta meg a fejét Ármin, és ki akart szállni az
ágyból, de rögtön belenyilallt a vádlijába az
éles fájdalom.
– Izomgörcsök. Egy mellékhatás, amiről
viszont beszéltem neked. Ötvenhat százalék
az esélye, hogy előjön. Nálad megtörtént.
Át kell állnunk egy másik hatóanyagra.
90 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 90
– Akkor mégiscsak pihenek. – Ármin
visszaheveredett az ágyba, és nevetett, ami
megint köhögésbe fúlt. – De mikor kezdhe-
tek edzeni, doki? Megyek az olimpiára!
Károly és Jani itt összepillantottak. Ár-
min az edzőjére bámult, akin látszott, hogy
most nem tud a szokásos könnyed nemtö-
rődömséggel beszélni egy rossz hírről.
– Na igen, az olimpia… Amíg aludtál,
bejelentették, hogy január elsejével hivata-
losan is Európa Egyesült Régiói néven át-
alakul az Unió. Ez lényegében az Európai
Egyesült Államok, amiről annyit harsog-
tak mostanában. Megkérdeztem a MOB-ot,
hogy ez milyen változást jelent számunkra.
– És? – türelmetlenkedett Ármin. Olyan
érzése volt, mintha a távolból egy gyorsvo-
nat közeledne felé, és ő a síneken állna.
– Gyakorlatilag megszűnik a MOB. Az
EOB veszi át a helyét, és európai szinten fo-
gunk sportolókat küldeni az olimpiára.
– És? – kérdezte megint, mert csak sej-
tette, hogy mit jelent mindez. Jani szájából
akarta hallani.
Az edző nagyot sóhajtott.
– Egész Európából csak négy úszó me-
het. – Miután ezt kimondta, megint nagy
levegőt vett, és kissé hadarva folytatta: –
A jó hír, hogy a már megtartott kvalifiká-
ciós versenyek eredményei nem vesznek el,
nem kell új versenyeket tartani. Azonban a
már elért időeredmények merőben új sor-
rendet állítanak fel. És…
Ármin a párnára hanyatlott, és behuny-
ta a szemét. Maga fejezte be Jani mondatát:
– Nem értem el a küszöböt.
– Nem – bólintott Jani megsemmisülten.
– Épphogy nem. A román, a horvát és a két
angol volt jobb nálad. De nincs veszve min-
den, te is tudod. Szinte biztosra vehetjük,
hogy meghívással kijutunk az olimpiára.
Csak várnunk kell az úszószövetségre.
2018.05.22. 22:00:38

Ármin úgy érezte, felforr a vére a harag-
tól. Victor bezzeg ott lesz az olimpián, sőt
talán meg is nyeri, és közömbös, nemtörő-
döm képpel fog majd állni a dobogón. Lelki
szemeivel látta, ahogy hazaérve Victor be-
hajítja az olimpiai érmet a többi közé egy
asztal fiókjába, ami ugyanúgy nem jelent
neki semmit, mint az eddigiek.
A következő napokban, amelyeket Ár-
min lábadozással és az ereje visszanyeré-
sével töltött, magában csendesen átkozta az
URE-t. Jani behozta neki a számítógépét,
amelyen politikai híreket olvasgatott, és ál-
néven szenvedélyes gyűlölettel írt a közös-
ségi oldalakon. Sok honlap a nemzethalál
vízióját lebegtette, frappáns, de általában
morbid és gusztustalan képek tömegével
árasztották el az internetet. Mások harc-
ra szólítottak fel, még toborzó plakátok is
keringtek különböző szélsőjobboldali, fél-
katonai szervezetektől. Unalmas cikkek
boncolgatták a szorosabb uniónak a hos�-
szú távú gazdasági és kulturális hatásait,
de Ármin csak a címeket futotta át, annyi
bőven elég volt neki.
Mikor hazautazott Magyarországra, a
hírek tüntetésekkel voltak tele, de ez sem-
mi nem volt ahhoz képest, ami Angliában
folyt. Mindenhol erről beszélgettek az em-
berek, de Ármin legnagyobb megdöbbe-
nésére senki sem gondolt bele az olimpiai
csapat helyzetébe. Más sportágakat művelő
ismerőseitől tudta, hogy ők is hasonló prob-
lémákkal küzdenek. Alig akarta elhinni,
amikor a teljes kép összeállt neki: magyar
ökölvívók, súlyemelők, szinkronúszók, ví-
vók, asztaliteniszezők és az öttusázók sem
jutnak ki az olimpiára.
Azonban Árminnak el kellett ismernie,
hogy ez egyszer Janinak igaza volt: egy hó-
nappal később megkapta az áhított meg-
hívót, immár hivatalos volt, hogy mehet a
Világcsúcs
082-096-hendon.indd 91
GALAKTIKA
2018. június
XLI. Nyári Olimpiai Játékokra. Furcsa érzés
kerítette hatalmába, mikor olvasta a levelet.
Nagy kő gördült le a szívéről, végre felléle-
gezhetett volna. Mégsem váltott ki akkora
katarzist, mint a medencében, közvetlenül
a szintidő teljesítése után.
A lábadozás után visszatért az uszodába,
és folytatta a felkészülést. A korábbi lelke-
sedés és a rögeszmévé vált álomkép helyett
indulatai fűtötték, de teljesítménye nem
változott, sőt a folytatódó doppingkeze-
léseknek hála egyre jobb időket úszott, és
már az izomgörcsök sem jelentkeztek. Egy-
re biztosabbnak érezte, hogy le fogja győzni
Victort. A román fiú újságból kivágott képe
ott volt az öltözőszekrényében, filctollal
összefirkálva. A korábbi olimpiai álomkép
átalakult Ármin fejében, és a puszta győ-
zelem helyett Victor túlszárnyalása vált a
legfontosabb céllá.
Amikor eljött a nagy pillanat, hogy az
európai csapat útra keljen az olimpiára,
Delhibe, Ármin Berlinbe utazott néhány
magyar társával, ahol egy különgép várt
rájuk.
A berlini reptéren találkozott újra Vic-
torral. A fiú ugyanolyan királykék me-
legítőben volt, mint ő és mindenki más a
csapatból. Külön állt a többiektől, edzője
mellett, de a jelek szerint vele sem beszél-
getett. Árminnak sem volt kedve a baráti
csevejhez, nemhogy újdonsült honfitársai-
val, de a magyarokkal sem.
Szinte az egész repülőúton az URE meg-
alakulása volt a téma. Hallotta, hogy a többi
európai versenyző is elégedetlen a mostani
helyzettel. Egy kajakos kiszámította, hogy
az előző kvalifikációs rendszerben a tagál-
lamokból összesen háromezer-háromszáz-
hetvennégy fő indulhatott volna, szemben
a mostani ötszázhússzal. Páran összeeskü-
vés-elméleteket hangoztattak, mondván,
91
2018.05.22. 22:00:38
 GALAKTIKA
2018. június
így sokkal olcsóbb lesz az olimpia, de a leg-
többen kinevették őket.
Delhiben hatalmas üdvrivalgással fo-
gadták a sportolókat. Különbuszok szállí-
tották őket az olimpiai faluba, ahol min-
den épület magán hordozta az ősi indiai
stílusjegyeket. A falu kapujának bejárata
mellett Visnu és Ganésa hatalmas szobra
állt. Ármin sokat fényképezett, mindent
megörökített, amerre járt, és ekkor vál-
tott először pár szót a többi versenyzővel
is. Most, hogy megérkeztek, lassan kezdett
felengedni a szorongás, és múlt a harag,
ami görcsbe rántotta a gyomrát. Újra bol-
dognak érezte magát.
Azon kapta magát, hogy épp Victor mel-
lett sétál, ahogy a buszokról leszállva kí-
gyózott a sor. Egy darabig gondolkozott,
hogy mondjon-e egyáltalán valamit, de az-
tán csak kibökte:
– How are you? – kérdezte, és még egy
mosolyt is erőltetett az arcára.
Legnagyobb felháborodására a román
fiú csak megrázta a fejét, és egy halovány
mosolygásfélével próbálkozott. Azután le-
maradt, és úgy tett, mintha sürgősen meg
kéne keresnie valamit a táskájában.
– Seggfej… – dünnyögte Ármin.
A szálláshelyek minden képzeletet felül-
múltak, ugyanakkor Ármin hallotta, hogy
néhány, korábbi olimpiai játékokon is in-
dult sporttársa fanyalgott a vízminőség
és az ágyak miatt. De ez senkit se tartott
vissza attól, hogy az első ott töltött éjszakát
ismerkedéssel és bömbölő zenével töltse.
Ármin úgy érezte magát, mintha megint
kollégiumban lenne, csak itt nem volt ne-
velőtanár, sem pedig korlátok, ahogyan azt
gyorsan megtapasztalta.
Úgy tűnt, csak egyvalaki nem élvezte az
estét. Ármin a házak mögötti mesterséges
tó partján sétált, mikor meglátta Victort.
92 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 92
A fiú lábát a vízbe lógatva ült egyedül, kí-
vül a kerti lámpák fénysugarán. Nem látta
Ármint, csak akkor vette észre, mikor már
mögötte állt. Ekkor megijedt és felpattant.
– Hello! – köszönt neki Ármin.
Victor sután biccentett, de nem mondott
semmit. Ármin megint megkérdezte tőle,
hogy érzi itt magát, mire egy vállvonogatás
volt a válasz. Azután angolul azt mondta neki:
– Talán nem tudod, de mi már úsztunk
együtt. Három éve, Bukarestben.
Victor bólogatott.
– Nem vagy valami beszédes. – Ármin-
nak kezdett elege lenni belőle.
– Nem… szeret… beszélgetni.
Ármin meglepődött, mikor megszólalt a
fiú, de nem tudta megállni, hogy kicsús�-
szon a száján a megjegyzés:
– Nem mondod?!
Victor elmosolyodott, de még mindig
nem nézett rá, csak dülöngélt egyik lábáról
a másikra.
– Nem… érzem jól… itt.
– De hisz itt vagy az olimpián! – hülede-
zett Ármin. – Sőt, elég nagy esélyed van rá,
hogy elvidd az aranyat!
Neki élete álma volt, hogy itt lehessen,
mindent megtett érte, a maximumot hoz-
ta ki magából, hogy bizonyíthasson, erre
itt van ez az alak, aki egyszerűen kijelenti,
hogy nem érzi jól magát.
– Mikor érzed magad jól, ha nem most?
Victor fejével a tó felé biccentett.
– Vízben.
A tekintete a vízen maradt, és szinte álmo-
dozóvá vált. A tó tükre feketén csillogott az
éjszakában, a mesterséges világítás csak a víz
közepén kiemelkedő Visnu-szoborra esett.
– Úszunk?
– Most? – hökkent meg Ármin, mire a
román fiú megint csak egy bólintással vá-
laszolt.
2018.05.22. 22:00:39
 GALAKTIKA
2018. június

Ármin körülnézett, látja-e őket valaki.
Fogalma sem volt, megszegnek-e valami-
lyen szabályt azzal, ha beugranak a tóba, de
Victor már le is vette a cipőjét és a pólóját,
aztán derékig belegázolt a vízbe. A karmo-
lások haloványabbak voltak, de még min-
dig látszottak.
Ármin még egyszer körülnézett, aztán –
maga sem tudta, mi vette rá erre – követte
Victor példáját.
A víz hűsítő volt a párás melegben, csak
néhány vízinövény és a lábának ütköző koi
ponty zavarta néha.
– Armin! Nézz fel!
Ármin úgy meghökkent, amikor a ne-
vét hallotta, hogy először csak bámult
Victorra. Megint feltűntek neki a karmo-
lások a karján és a lábán. A fiú felfeküdt a
vízre, és az eget csodálta. Ekkor Ármin is
felnézett a csillagokra. Szépek voltak, de
semmi több. Sokkal fényesebben látszot-
tak, mint otthon, ahol a fényszennyezés
miatt szinte lehetetlen volt kivenni őket.
Itt még a Tejút is tündökölt, hosszan
nyújtózott az égen.
Victor boldog arca mintha egy gondtalan
gyermeké lett volna. Motyogott valamit az
anyanyelvén, amit Ármin nem értett, de
úgy tűnt, a csillagoknak szólt.
Követte a példáját, és ő is felfeküdt a
vízre, fülei elmerültek. A partról hallatszó
zenét és nevetést elnyelte a mély, egyhangú
zúgás. Odafönt mintha egy másik tó tükre
lett volna, egy sokkal hatalmasabb, söté-
tebb tó, mégis az a bizarr képzete támadt,
hogy ugyanúgy képes lenne úszni benne…
Sőt, e pillanatban úgy is érezte, hogy ott
úszik a csillagok között. Széttárt karjai
mintha körbeölelték volna az eget, akár-
csak a lusta Tejút. Elúszott messze, maga

A Sz trugackij fivérek
világa új életre kel!
R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

Világcsúcs 93

082-096-hendon.indd 93 2018.05.22. 22:00:50

 GALAKTIKA
2018. június
mögött hagyta a földi gondokat, az olimpi-
át, az elvárásokat, a küzdelmeket…
Csobbanás riasztotta fel mindkettejüket.
Arrébb pár orosz vízilabdázó is a tóba ug-
rott, és hangosan kurjongatva biztatták az
amerikai kenus lányokat, hogy csatlakoz-
zanak.
– Verseny? – kérdezte Victor.
Ármin hirtelen nem tudta, mit felel-
jen. Mindenképp le akarta győzni Victort,
de az egész világ szeme láttára akarta ezt
megtenni. Mi lesz, ha a nagy megmérette-
tés előtt versenyeznek? Ha elveszíti ellene
a küzdelmet már most, az nem fogja előre
megpecsételni a sorsát? És ha legyőzi Vic-
tort, nem lehet, hogy az olimpián majd túl
könnyedén veszi az egészet, és amiatt sza-
lasztja el az aranyat?
– Na! A szoborig – sürgette a fiú, és lát-
szott az arcán, hogy nagyon szeretne verse-
nyezni vele.
Ármin viszont azon kapta magát, hogy
fél. Elhitte, hogy Victor csak szórakozni
akart, mert nem látszott rajta az az ismerős
„Na, most majd jól megmutatom neked, ki
a gyorsabb”-tekintet. Ő azonban nem ezért
jött ide.
– Hová mész? – kiáltott utána Victor, mi-
kor megfordult, és otthagyta.
Nem válaszolt neki, kiúszott a partra,
és hátra se nézett. Nem szólt hozzá többet,
egyenesen kerülte Victort a versenyekig.
Néha látta, hogy egyedül úszik a tóban,
vagy csak fekszik a víz felszínén, és nézi a
csillagokat, de olyankor mindig emlékez-
tette magát, hogy ő az ellenfele, és ezen
a világ összes csillaga, beleértve az URE
zászlaján lévőket is, nem változtathatnak.
A megnyitó ünnepség a legfényesebb és
leghangosabb esemény volt Ármin életé-
ben. Ötszáz társa között elveszett, de azért
szélesen mosolygott a kamerába, és intege-
94 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 94
tett, ahogy mindenki más. Észrevette, hogy
pár sportolótársa eredeti hazája kis papír-
zászlaját lobogtatja, egyesek óvatosan, má-
sok magasan lengették, vagy egyenesen a
kamerákba.
A megnyitón eszébe sem jutott Victor,
annyira lenyűgözte a látvány és a zene.
Csak este a mobiltelefonján visszanézett
felvételeken vette észre. Félszegen mosoly-
gott a társai között, mint aki nem is tudja,
mit keres ott. Ármin sokáig nézte a telefo-
non kimerevített képet. Elismételte magá-
ban, miért jött ide, és hogy el fogja érni a
célját. Úgy aludt el, hogy azt mondogatta
magában:
– Holnap le foglak győzni.
Másnap tartották a kétszáz méteres
férfi pillangóúszást a Dr. Shyama Prasad
Mukherjee Uszodában. Mikor Ármin Ja-
nival belépett, egy pillanatra megtorpant
az ajtó előtt, és felnézett a bejárat fölé ki-
feszített feliratra, meg Riki-Tiki, a mongúz
óriási alakjára, ami a Delhi Olimpia kaba-
laállata volt. Jani tudta, mi jár a fiú fejében,
mert a vállára tette a kezét, és bátorítóan
megszorította.
Károllyal és csapatával már bent ta-
lálkozott. A verseny előtt elvégeztek rajta
néhány egészségügyi mérést, amelyekre
oda sem figyelt, mert egyre idegesebb lett.
Intravénásan beadták neki a doppingszert,
majd megkérték, hogy mélyen lélegezzen
ki-be. Újabb méréseket követően Károly
megszorította a kezét, és mosolyogva sok
szerencsét kívánt neki.
– Ez nem csak neked nagy pillanat, Ár-
min. Nekem és az egész csapatomnak is.
Rajtunk a világ szeme. Most megmutat-
hatjuk, hogy mit tudunk együtt: ember és
tudomány!
Ármin csak bólogatott, és próbálta kiürí-
teni a gondolatait.
2018.05.22. 22:00:50

Lassan kezdett hatni a szer. Vére a fülé-
ben dübörgött, és túl élesen látta a színe-
ket. Külön-külön érezte minden izmát a
testében, ahogy dolgoznak, miközben lép,
lélegzik és dobog a szíve. Az uszoda hideg
csempéjének minden apró egyenetlenségét
meg tudta különböztetni, mikor a talpához
ért. A hatás sokkal intenzívebb volt, mint
Rómában, vagy bármelyik edzés során.
Bemutatták a versenyzőket, a hangos-
beszélőn folyamatosan szólt valakinek a
hangja, de Ármin egyetlen szót sem értett.
Mindent élesen látott, mégis arctalan, ho-
mályos alakok mentek el mellette, álltak
és várakoztak. Victor nem nézett senkire,
csak a medencét bámulta. Komoly volt, és
érzelemmentes. Ármin elképzelte, hogy
egy pillanatra felnéz, meglátja őt, és a ro-
mán fiú majd erre fog emlékezni, amikor
később visszagondol a vereségére. De Vic-
tor nem figyelt fel rá.
Mikor eljött a perc, mind felálltak a
rajtkövekre. Ármin tudta, hogy az első pil-
lanatban dőlhet el minden, hiszen a rajtja
volt a leggyengébb, és ezen semmiféle dop-
ping nem segített. Mély levegővételekkel
készítette fel a tüdejét a megmérettetésre.
Jobbra tőle Victor készült, balra arctalan
idegenek várakoztak, akárcsak a lelátókon
és a tévéképernyők előtt.
A rajtpisztoly eldördült, és megint meg-
változott a világ, mikor a hideg vízbe vető-
dött. Az adrenalin szétáramlott a testében,
szíve úgy vert, mintha ki akarná ütni a
mellkasát, izmai pedig mintha nem is egy
emberé lettek volna. Nem érzett fáradtságot,
gyengeséget, fájdalmat vagy félelmet. Egyál-
talán nem is érezte magát emberi lénynek.
Mikor célba ért, már tudta, hogy győzött.
Olyan gyors volt, mint még soha életében.
Sorra értek be mellette a többiek, de mind
tizedekkel, sőt több másodperccel lemarad-
Világcsúcs
082-096-hendon.indd 95
GALAKTIKA
2018. június
va. Ármin Victort kereste, és széles vigyor
ült az arcán. Most aztán megmutatta neki!
Az eredményjelző táblán már fel is vil-
lant a neve és az ideje az első helyen: világ-
csúcsot döntött, övé az aranyérem, és végre
valóra válik az álma!
A második helyen a kínai úszó ért be, aki
aranyérmes lett az előző olimpián. A  har-
madik helyre az egyik amerikai fiú érke-
zett. Azután a japán, a brazil, aztán még
egy amerikai.
– Hol van Victor? – akarta kérdezni Ár-
min, de akkor feltűnt neki a furcsa zaj az
uszodában.
Soha nem hallott még versenyen ilyen
hangokat a nézőtérről. Általában éktelen
ordítás, éljenzés, fütyülés kísérte az úszó-
kat, de most zúgolódás hallatszott. A né-
zőtéren mindenki állt, mutogatott és egy
irányba nézett. Senki nem lengetett zászlót
vagy transzparenseket. Emberek rohantak
a medence felé, de nem a célba ért verseny-
zőkhöz, hanem a rajtkövekhez.
Ármin végre meglátta a vízben lebegő
testet. A többiekhez hasonlóan gyorsan ki-
mászott a medencéből, hogy jobban lássa,
mi történt, de addigra már kihúzták a moz-
dulatlan Victort. A feszített víztükrön lus-
tán hullámzó vérfelhő oszlott szét, ami az
eszméletlen fiú orrából és füléből ömlött.
Sikoltás hallatszott a nézőtér felől, és az
uszodában található összes kamera a tragi-
kus eseményeket rögzítette. Egy sem nézett
Ármin és győztes úszótársai felé.
Jani rohant oda hozzá, és egy törölközőt
terített a vállára. Valamit mondott neki, de
Ármin nem értette. Furcsa, tompa zúgás
támadt a fülében. Megrázta a fejét, attól
tartott, megint elájul, mint Rómában, de
most mégsem a rosszullét kerülgette. Visz-
ketni kezdett a karja. Megvakarta. Utána a
lába. Aztán megint a karja és a nyaka.
95
2018.05.22. 22:00:50
 GALAKTIKA
2018. június
Egy óra is eltelt, mire biztos híreket
kaptak: Victor életét nem tudták meg-
menteni. Mire kihúzták a medencéből,
már nem dobogott a szíve. A jelek szerint
agyvérzést kapott. Sokáig próbálták újra-
éleszteni, de semmi sem használt. Állítólag
az elsősegélynyújtók mindvégig keresték
Victor doppingcsapatát, de az uszodában
nem találták őket, és a telefont sem vették
fel. Páran arról beszéltek, látták elmenni a
McRiver embereit, miután Victor ugrott, és
nem mozdult.
Ármin az öltözőben hallgatta ezeket a
beszélgetéseket, miközben a padon ült, és
a lábszárát vakarta, ahol már kiserkent
a vére. Egész testében remegett, és olyan
erőtlennek érezte magát, mint soha életé-
ben. A tompa búgás most sem csendesült,
de gondolkodás nélkül, automatikusan
engedelmeskedett Jani hívásának, mikor
órákkal később szólították őket.
– Mi történik? – kérdezte remegő han-
gon. – Hol van Károly?
– Károly? Odakint vár, meg akarja néz-
ni a nagy pillanatot! Aranyérem, kölyök,
aranyérem!
– Victor…
– Ne törődj vele! Senki sem segíthetett
rajta.
Nagyon kevesen maradtak a nézőtéren,
a korábbi tömött sorok erősen foghíjasak
voltak. Ármin körül teljesen elcsendesült a
világ, mikor észrevette a dobogót. Először
a bronz-, majd az ezüstérmes versenyző
állt fel. Legvégül Ármin lépett a dobogó
legfelső fokára, és az aranyéremmel a nya-
kában végighallgatott egy himnuszt, amit
soha nem hallott még azelőtt. A könnyek
csorogni kezdtek az arcán. Arra gondolt,
bár olyan közömbösen tudná elviselni ezt
az egészet, ahogyan Victor tenné, ha ő áll-
na itt.
96 Világcsúcs
082-096-hendon.indd 96
Majdnem leszédült a dobogóról, mikor
véget ért a zene. Jani és Károly rohantak
oda, hogy támogassák és visszakísérjék az
öltözőbe, de addigra már lángolt a bőre a
viszketéstől. Könyörgött, hogy segítsenek
rajta, mire a két férfi együttes erővel emelte
fel egy hordágyra.
– Nyugodj meg! Adok valamit, ami segít
elviselni – mondta Károly. – Valamit, ami
elcsendesít…
Fájdalom. Viszketés. Aztán csend.
– Már korábban meg kellett volna kap-
nod. Nem kínzott volna ennyi fájdalom.
De azt akartam, hogy átéld a győzelmet.
Azt akartam, hogy boldog legyél, még mi-
előtt…
Nyugalom és biztonság. Anya ölelése és
a békés sötétség.
Folyosó. Újra fények. Csempe és fertőt-
lenítőszag.
– Mi történik velem?
Katonák és orvosok. Vibráló lámpák.
Steril fehérség.
– Ne aggódj!
– Nem aggódom. Csak tűnődtem.
– Min tűnődtél?
– Hogy úszhatok-e még. Nagyon szeretek
úszni.
R. J. HENDON
Az álnév Juhász Roland magyar írót takarja, aki
1984-ben született Székesfehérváron. Gyerek-
kora óta az SF rajongója, de írni csak viszony-
lag a közelmúltban kezdett. Első novellája,
„Az elrejtett planéta” az Új Galaxis antológia-
sorozat 17. kötetében jelent meg. Öt évvel ké-
sőbb az ugyanannak a sorozatnak a 22. köte-
tébe beválogatott „Skadi” Zsoldos Péter-díjat
nyert. Magánkiadásban jelentette meg A Virgil
Newman Show című regényét, egy másikat, a
Nightingale-t pedig online tette elérhetővé. Va-
lamennyi írása ugyanabban a világban játszó-
dik, mely a jövő elképzelt történelmét dolgozza
ki mind részletesebben.
2018.05.22. 22:00:50

Kuri, a család új tagja
A
MAYFIELD ROBOTICS az
egyik, a Bosch által támogatott
startup cég, ami robotok terve-
zésével és gyártásával foglalko-
zik. A tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó
cég Kaliforniában rendezbe be székhelyét,
és már több mint 50 dolgozója van. Legelső
projektjük Kuri, a kedves házi robot. Külsőre
valahol a Wall-E rajzfilm Eve karaktere és a
Jetson családban szereplő házi robot között
helyezkedik el, és viszonylag nagynak számít
a maga 50 cm-es magasságával.
Kurit 2017 elején a Consumer Electronics
Show-n mutatták be először Las Vegasban, az
azóta eltelt hónapokat pedig azzal töltötték
a tervezők, hogy ne csak funkcionális robot
legyen, hanem a család egyik fontos tagja.
A kis robot érintésérzékelőkkel, kifejező sze-
mekkel, beépített kamerával, hangszóróval
és mikrofonnal is rendelkezik. Úgy tervezték
meg, hogy önállóan navigáljon a lakásban, és
a bútorok mellett ismerje fel a padló anyagát
is. Ez elsőre egy felesleges funkciónak tűnhet,
de ha belegondolunk, a különböző vastagságú
és anyagú szőnyegekben könnyedén elakad-
hatna, a gyártó azonban erre is felkészült, és
mini gumilánctalpas kerekeket készített neki,
amivel könnyedén át tud haladni a kisebb,
küszöb méretű akadályokon.
Intelligens dizájn
097-ID.indd 97
GALAKTIKA
2018. június
Kuri feladata a tervezők szerint a házi-
munka és a család felügyelete, de emellett
úgy alakították ki, hogy képes legyen az
önálló tanulásra, fejlődésre is. A minden-
napokat színesebbé tudja tenni azzal, ha
hangoskönyvet, zenét játszik le, vagy rögzíti
a család mindennapjainak fontos pillanata-
it. Ezeket a fotókat, videókat bármikor meg-
nézhetjük a mobilunkon, vagy törölhetjük
őket. Továbbá mobiltelefonnal távolabbról
is irányíthatjuk Kurit, aki az applikációban
szereplő parancsok mellett képes megérteni
a rövid szóban elhangzó parancsszavakat,
mint az „olvass esti mesét” vagy „játssz ze-
nét”. A kisgyerekek felügyeletét is el tudja
látni, hiszen kameraképét nyomon követ-
hetjük a távolból. Kuri a szokványos érte-
lemben vett beszédre nem képes, megérti
az emberek parancsszavait, és R2-D2-t idé-
ző csipogó-pittyegő hangon válaszol nekik,
amitől csak még szerethetőbb lesz.
Kuri a bemutatása óta már tömeggyártás
alatt van, és legalább olyan szokványossá
szeretnék tenni a Mayfield Robotics emberei,
mint amilyen a robotporszívó. Bár nem olyan
hasznos eszköz, mint lapos takarítótársa, de
sokkal szerethetőbb.
Gricman Kata
97
2018.05.22. 21:46:28
 GALAKTIKA
2018. június
Patkánymentesített sziget
A
Z EMBERISÉG történetében
először sikerült egy területet
patkánymentesíteni, és ezzel egy,
az ember által okozott ökológiai
katasztrófát felszámolni.
Az emberi civilizáció története egyúttal
a patkányok története is. Ez az eredetileg
keleten őshonos állat már korán felismerte
az emberhez közeli életmód előnyét. A föld-
művelés, az élelmiszer tárolása számukra is
eleséget nyújtott. Ahogy az ember meghó-
dította a bolygót, a patkányok mindenhova
követték. Jelenlétük azonban mindenhol
katasztrófa. A felfedezések korában a ha-
jókon a Föld minden pontjára eljutottak.
Minden igyekezet ellenére már repülőkön
is felbukkantak. Még a NASA sem tudja
megvédeni tőlük az űreszközeit: egyszer a
világűrben, a Columbia űrsikló fedélzetén
is találtak hat potyautast.
A patkány intelligens, alkalmazkodó, ta-
lálékony és rendkívül gyanakvó állat (ezért
is nehéz kiirtani). Szinte mindent túlél, elké-
pesztően szívós, még a radioaktív sugárzás-
nak is jól ellenáll. Rendkívül szapora, ha elég
élelmet talál, és nincs természetes ellensége,
pusztasággá változtatja a legtermékenyebb
területet is. Az 1600-as évek óta kihalt állatfa-
jok felének eltűnéséért a patkányokat terheli
a felelősség.
Így járt az Atlanti-óceán déli részén fekvő,
brit fennhatóság alá tartozó Déli-Georgia-
sziget is, amelyről Cook kapitány készítette az
első feljegyzést egyik felfedezőútja alkalmá-
val. A sziget mintegy 160 kilométer hosszú és
350 hektárnyi területű, legnagyobb részét hó
és jég borítja. Itt található a világ szinte teljes
medvefóka-állományának szaporodóhelye, az
elefántfóka-populáció fele, a sziget továbbá
98 Zöld jövő
098-099-zold.indd 98
négy veszélyeztetett pingvinfaj és mintegy 30
millió madár, 81 faj fészkelőhelye.
Az ember és a patkány a 19. században
bukkant fel ezen a területen, amikor a földda-
rab a délre tartó hajósok, a fóka- és bálnava-
dászok egyik bázisává vált. A bálnavadászat
hőskorában mintegy kétezer ember élt a szi-
geten, manapság azonban már csak jószeré-
vel két nagy kutatóbázis személyzete alkotja
a lakosságot.
Annak idején a hajók legénysége nem is
volt tudatában, hogy velük érkeztek a sziget-
re a patkányok és az egerek (a két rágcsáló
általában együtt „jár”, de a patkányokat itt
nehezebb volt kiirtani). Az invazív faj a sziget
páratlan élővilágát, különösen madárvilágát
fenyegette. A rágcsálók elterjedése drámai
hatással volt a madárvilágra: nincsenek fák,
a madarak a talajon fészkeltek, és mivel nem
számítottak a ragadozókra, tojásaik és ma-
guk is szabad prédává váltak. A Déli-Georgia-
szigeten két madárfaj is él, amelyek máshol
nem találhatók meg a világon. Ezek a fajok is
veszélybe kerültek, akárcsak a pingvinek és
más tengeri madárpopulációk.
Egy, a világon egyedülálló projekt kereté-
ben sikerült a szigetet patkánymentesíteni.
A munka egy évtizede kezdődött el, és most
ért a végére. Mike Richardson, a projekt ve-
zetője bejelentette, hogy több ellenőrzés után
a befejező kutatás is azt igazolta, nincs több
patkány a területen.
Több száz tonna mérgezett csalival három
fázisban szórták meg a szigetet. A feladat nem
volt könnyű, többször fordult elő, hogy, bár
egy populációt sikerült kiirtani, felbukkant
egy másik.
Két év telt el azóta, hogy az utolsó adag
mérget kiszórták. A tudósok az eltelt idő
2018.05.22. 21:46:21

alatt folyamatosan vizsgálták, hogy meg-
jelennek-e újra a rágcsálók. A kutatáshoz
Új-Zélandról érkezett speciálisan kikép-
zett kutyákat használtak. A patkányokat
messziről kiszagoló kutyák gazdáikkal
mintegy 2 500 kilométert megtéve kutat-
ták át többször a teljes szigetet, gyakran
rendkívül szeszélyes időjárási körülmé-
nyek között is.
Csak azt követően nyilvánították sikeres-
nek a projektet, miután semmi nyomát nem
találták esetleg még rejtőzködő patkány-
vagy egérpopulációnak.
A sikerhez nagymértékben hozzájárult,
hogy a sziget távol a kontinensektől, zord
éghajlati körülmények között fekszik, és a
kutatóktól eltekintve lakatlan. A ritkán ide
látogató hajókat gondosan ellenőrzik.
Zöld jövő
098-099-zold.indd 99
GALAKTIKA
2018. június
A tízmillió fontos költségvetésű projek-
tet a Déli-Georgiai Örökségvédelmi Alap,
a sziget védelmére létrehozott közhasznú
szervezet vezette, amelyhez csatlakozott
a Déli-Georgia-sziget Barátai elnevezésű
amerikai szervezet. A brit kormány szin-
tén támogatta a vállalkozást, de a finan-
szírozás zömét magánalapok és jótékony
adományozók biztosították. Az évi több
ezer turista is jelentős adományokkal já-
rult hozzá a program sikeréhez.
A projekt munkatársai remélik, hogy
a sikeres modell a világ más tájain is pél-
dául szolgálhat a helyi őshonos fajokat
veszélybe sodró invazív fajok kiirtásá-
ban.
Kovács „Tücsi” Mihály
99
2018.05.22. 21:46:21
 GALAKTIKA
2018. június
Az utca embere
A
KÖZÉP-EURÓPÁBÓL érkező
hiperszónikus járat négy perccel
korábban landolt a JFK repülő-
téren. A gép még be sem állt a
35-ös kapuhoz, de a figyelmeztetések ellenére
egyre több utas hagyta el a helyét és kezdte
összepakolni a holmiját. Artúr százhuszon-
hetedikként hagyta el a repülő fedélzetét.
Nem sietett, rokonlátogatóba érkezett, az
pedig ráér. A tömeg csak úgy hömpölygött
mellette az óriási terminálban. Háromnegyed
óra alatt túljutott három ellenőrzésen, meg-
szerezte feladott csomagját, majd kis útba-
igazítás után türelmesen várakozott a reptéri
dróntranszferre. Beizzította elektromos ciga-
rettáját, de már alig várta, hogy megérkezzen
a belvárosba, ahol valódi dohányfüstöt küld-
het a tüdejébe.
Hő vágya csak egy órával később, a Times
Square magasságában teljesült. Kéjesen
szívta be a vékonyka cigaretta keserű füstjét.
100 Az utca embere
100-102-felmeri.indd 100
Szemetelni
vagy nem
szemetelni, az
itt a kérdés...
Felméri Péter
Az elsővel viszonylag hamar végzett, és ér-
deklődve nézett körül egy szemetesért, ahol
elnyomhatná. Nem akarta a földre dobni, a
szülei nem így tanították, de ami ennél is
fontosabb, saját meggyőződéséből sem sze-
retett szemetelni. Szégyenteljesnek gondolta,
amikor valaki az utcára szemetelt, legyen az
bármilyen apróság, csokipapír vagy cigaret-
tacsikk. Bármerre nézett azonban, ameddig
a szem ellátott, egyetlen kukát sem tudott
felfedezni. Megvonta a vállát, és megindult a
33. utca irányába. Előbb-utóbb csak belebot-
lik egybe, gondolta.
A neonreklámok lenyűgözték, pedig
amúgy nem volt oda értük. De ez itt Ame-
rika. Itt minden nagyobb. Ami itt S, az ott-
hon XL. Nem tudta megállni bámészkodás
nélkül. Óriási épületek, csupa villogás, pör-
gés, őrület. Teljesen beszippantotta. Már a
36. utcánál járt, amikor észrevette, hogy a
csikk még mindig a kezében van. Újra kör-
2018.05.22. 21:46:16
 GALAKTIKA
2018. június

benézett, de kuka még mindig sehol. Ezt fe-

lettébb furának találta. Itt a rengeteg turis- EGY
ta, ezek biztosan szemetelnek. Szendvicset
esznek, orrot fújnak, cigarettáznak, tehát
KAPCSOLATFELVÉTEL.
szemetelnek is. Automatikusan elkezdte fi-
gyelni a többi járókelőt. Egy kisebb család
KÉT FAJ.
mellett ment el, a legkisebb, ötéves forma EZER VESZÉLY.
kissrác karamellát evett, a csomagolást pe-
dig csak elengedte a kezéből. A papír szal-
tózott kettőt a levegőben, majd megpattant AZ ELSŐ KÖTET
az aszfalton, és megpihent egy repedésben. MÉG KAPHATÓ!
De nem sokáig. Pont arra járt egy fényvisz-
szaverő öltözékű takarító, aki műanyag la-
pátjára felseperte, és már vitte is magával.
Milyen szerencsés helyzet, mosolyogta el
magát Artúr, de már észre is vett egy szem-
közt sétáló párt, akik épp egy croissant-nal
végeztek. A csomagolást a járdára dobták.
Artúr felvonta a szemöldökét, majd próbált
szigorúan nézni rájuk, hátha észreveszik
magukat. Persze rá sem bagóztak. Meg-
vonta a vállát, és továbbment. Mire aztán
visszanézett az útra, a csomagolás eltűnt,
mintha ott sem lett volna. Ez gyors volt –
gondolta Artúr, magában mosolyogva –,
csak nem pont arra is járt egy takarító? Á,
kizárt. Biztos a szél fújta el. Arra gondolt,
hogy ilyen alapon ő is ledobhatná a csikket.
Kisebb, mint egy croissant csomagolása.
Sőt, még egy karamella csomagolásánál is
kisebb. De nem vitte rá a lélek. Ekkor meg-
látott egy kukát az egyik kapualjban, amit a
házmester tolt ki épp. Odalépett, felemelte a AZ IZGALMAS
tetejét, és beledobta a már rég kialudt csik- TÖRTÉNET MÁSODIK ÉS
ket, majd megkönnyebbülten továbbállt.
A tömeg összezáródott mögötte és ész- HARMADIK RÉSZE EGY
re sem vette, hogy több sötét szempár néz
utána.
KÖTETBEN OLVASHATÓ!
– Láttad ezt, Frank? R E N D E L D M E G I T T:
– Persze, hogy láttam, Jully. – Frank sze-
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
me tüzet szórt.
Az utca embere 101

100-102-felmeri.indd 101 2018.05.22. 21:46:20

 GALAKTIKA
2018. június
– Mit képzel ez az alak?
– Felháborító!
– Valami külföldi lehet.
– Engem nem érdekel, hogy külföldi
vagy sem. Ezt akkor sem lenne szabad. Aki
ide jön, az tartsa be az itteni szabályokat!
– Mi történt, srácok?
– Szevasz, Jack. Nem hiszed el, de az az
alak, a barna bőrkabátos, az a magas, látod?
– A kalapos?
– Nem, a másik.
– Látom. Mi van vele?
– Cigarettázott, és a csikket bedobta egy
szemetesbe.
– Hol van itt szemetes? Az összeset lesze-
reltük.
– Ott, a kapualjban. Most tolták ki.
– Kellemetlen.
– Enyhe kifejezés. Frank menten felrobban.
– Fel hát! Mit képzel magáról? Ki akar
rúgatni minket? Azt akarja, hogy megszűn-
jön az állásunk? Mi lesz, ha mindenki a ku-
kába dobja a szemetet?!
– Nyugi, Frank, egyszeri eset.
– Nem tudok lenyugodni. Nekem csa-
ládom van. Két fiam, akik suliba járnak.
Hogy tartom el őket, ha nincs állásom? Ha
már nem kell annyi takarító az utcára, mert
mindenki talál egy szemetest, amibe bele-
dobja a szarját. Mi lesz ezután? Hazaviszik,
és otthon dobják ki? Mit képzel ez a majom
magáról? A fenébe is!
– Veled vagyunk, haver, ne lovalld bele
magad!
– Hogy ne lovallnám bele magam? A hó-
napban már kétszer nem hoztam a normát.
Kétszer! Az ilyen szarházik miatt, akik nem
tudnak rendesen szemetelni. A szemétnek
az utcán a helye, az ÉN feladatom a kukába
eljuttatni. De ha már nem lesz elég szemét,
amit összeszedjek, akkor nekem végem.
– Igazad van, Frank.
102 Az utca embere
100-102-felmeri.indd 102
– A szemét útja a következő: GYÁRTÓ-
SOR–VÁSÁRLÓ–ASZFALT–ÉN! És csak
utána a kuka. Engem nem lehet kihagyni!
Én vagyok a szemétmenedzser. Mit ér a sze-
métmenedzser szemét nélkül? Mit mene-
dzseljek, ha nincs szemét? Lapátra kerülök.
– Frank...
– „Frank, Frank, Frank!” Hagyjatok!
Mindjárt elpattan egy ér az agyamban.
Aki így viselkedik, az egyéb gaztettekre
is képes. Mi lesz a kisemberrel? Le merem
fogadni, hogy otthon eszik, magának főz,
magának mos és magának takarít. Még a
szemetet is maga választja szét szelektíven.
Pfujj!
– Frank, igyál egy whiskyt!
– Megyek, és iszom is. De így porba ti-
porni más életét...
– Egyetértünk veled, Frank.
– Már kezdek lenyugodni. De egyet
mondok nektek: az ilyet meg kell állítani!
Le kell csukni, mielőtt mindenki munká-
ját tönkreteszi. Én nem fogok visszamen-
ni egy irodába gürcölni. Öltönyt viselni és
mítingekre járni. Egy üvegkockában rohad-
ni! Németekkel konferenciálni, kínaiakkal
brífingelni. Nem én! Én az utcáé vagyok. Az
utca meg az enyém.
FELMÉRI Péter
Erdélyi magyar humorista, 1982-ben szüle-
tett Kolozsvárott. Az ottani egyetemen infor-
matikát hallgatott. 2006-ban megnyerte az
Erdélyi Humorfesztivált, a következő évtől
kezdve pedig rendszeresen fellép Magyar-
országon a Dumaszínházban, a Showder
Klubban és a Rádiókabaréban, de a Comedy
Centralon is volt már önálló műsora. 2011-
ben egy könyve is megjelent: a Vecsésen
leszálló ufókról szóló regény igazi fantasz-
tikus történet (A három ufó). Novellaírással
legjobb tudomásunk szerint most próbálko-
zott meg először.
2018.05.22. 21:46:20
 GALAKTIKA
2018. június

A Mars és az élet
A TGO keringőegység magyar szoftveres „szemmel”

L
ÉTEZETT-E valaha élet a Mar- ExoMars 2016 (EDM a TGO tetején) a Proton rakétára
son? Ez korunk kiemelkedő tudo-
mányos kérdése. Megválaszolásá-
ra az Európai Űrügynökség (ESA)
létrehozta az ExoMars programot. Meg-
vizsgálja a marsi környezetet, kipróbálják
az új technológiákat, ezáltal előkészítik a
2020-as évekbeli Mars-küldetések megva-
lósítását. E kutatásokat egy magyar szoft-
ver egészíti ki, reméljük, sikerrel.

AZ EXOMARS MISSZIÓ
Az ExoMars program két küldetést foglal
magába, azaz két szondát tartalmaz több,
felszínt kutató műszerrel. Az egyik a 2016.
március 14-én indított Trace Gas Orbiter
(TGO) és a Schiaparelliről elnevezett be-
lépő, leereszkedő és leszálló demonstrá-
ciós modul (EDM). A másik misszió egy
marsjáró lesz, amit 2020-ban terveznek
indítani. A két küldetés az orosz űrszer-
vezettel, a Roscosmosszal együttműködve
valósul meg, az ESA-tagországok feladata a tása, a napenergia hasznosítása a Marson,
szonda fejlesztése, míg az indítás és a raké- kétméteres mélységből mintagyűjtés a fel-
ta a Roscosmosé. szín alól fúró segítségével, a marsjárók ku-
A kutatás főbb céljai: a lehetséges (múlt- tató kapacitásának fejlesztése.
beli vagy jelenlegi) marsi élet nyomainak
kutatása, a közvetlenül a talajfelszín alatt ta- A SCHIAPARELLI LESZÁLLÓEGYSÉG
lálható víz és egyéb geokémiai elemek elosz- KUDARCA
lásának vizsgálata, a felszíni közegben rejlő A Schiaparelli egy demonstrátor, azaz ki-
kockázatok feltárása egy esetleges emberes próbálásra szánt légköri belépő-, leszál-
Mars-misszió szempontjából, a talaj vizsgá- ló- és mérőegység (EDM). A Schiaparelli
lata a Mars evolúciójának és lakhatóságának a légkörbe való belépés és a felszínre való
jobb megértése céljából, a Marsról visszatérő leszállás technikáját tesztelte, és a felszí-
űrrepülés feltételeinek gyakorlati vizsgálata. nen vizsgálta volna a környezetet, például
A technológiai kutatási célok: a nagy elsőként az elektromos teret mérte volna,
mennyiségű hasznos teher Marsra szállí- aminek a marsi por viselkedésében lehet
Obszervatórium 103

103-105-obszervatorium.indd 103 2018.05.22. 21:45:39

 GALAKTIKA
2018. június
szerepe. A sikertelen leszállási kísérlet
elemzése a későbbi leszállásokhoz nyújt
segítséget. Az ejtőernyő kinyílása után a le-
szállóegység váratlanul felpörgött. E forgás
megzavarta a magasságérzékelést, mintha
már a felszín alá ért volna a szonda. Ez az
ejtőernyő és a védőpajzs korai leválasztását
eredményezte, valamint a fékező leszálló
fúvókák 30 másodperc helyett csak 3 má-
sodpercig működtek. Így az egység kb. 300
km-es sebességgel csapódott a felszínbe.
A  marsi leszállás nehézsége felhívja a fi-
gyelmet a későbbi, akár emberes küldeté-
sek gondosabb előkészítésére.
A TGO KERINGŐEGYSÉG SIKERE
ÉS A SZONDA „SZEME”
Az ExoMars orbiter kezdetben elnyúlt,
több mint négynapos elliptikus pályára
állt (98 000 km–300 km), majd a marsi at-
moszféra fékezésével véglegesen nagyjából
400 km-es, körülbelül kétórás körpályára
Tanulj bele az űrbe!
Ű R A K A D É M I A
www.urakademia.hu
104 Obszervatórium
103-105-obszervatorium.indd 104
került, biztosítva a tudományos ku-
tatási program teljesítését.
Az orbiteren lévő műszerek euró-
pai és orosz intézményekben készül-
tek, amelyek a tudományos célok
megvalósítását biztosítják.
A színes sztereokamera (CaSSIS)
az orbiter Mars-felszín felé néző olda-
lán van. A Berni Egyetem bolygókép-
feldolgozó csoportjának (Plane­ tary
Imaging Group) kutatói fejlesztet-
ték a CaSSIS képfelvevő áramköri és
mechanikai részeit. A Mars-felszín
állandó megfigyelése érdekében az orbiter
tudományos egysége elsődlegesen a Mars fel-
színére merőleges irányban lesz. Az orbiter
olyan tengely körül forog, hogy a napelem-
táblák a Nap irányába állnak, míg a hőleadó
radiátorok soha nem kerülnek napfénybe.
A CaSSIS vezérlőrendszere kompenzálja
az orbiter oldalirányú elfordulását, ám a
sztereoképek készítése idején a szonda oldal-
irányú elfordulása leáll, a sztereoképpárok
maximális pontossága érdekében. A CaSSIS
forgató mechanizmusa képes a teljes te-
leszkóprendszert 180°-kal elforgatni, bár
közben a tartószerkezete mozdulatlan ma-
rad. A  CaSSIS forgató mechanizmusa teszi
lehetővé, hogy egy darab teleszkóppal és
érzékelő egységgel sztereoképeket készít-
sen. A sztereoképpárokból először a szonda
nyomvonalában 10°-kal előre nézve, majd
180° átfordulva 10°-kal hátrafelé tekintve
készíti a második képet. A sztereoképpárok
így biztosított azonos megvilágítása a
2018.05.22. 21:45:40

A sztereó képalkotás lépései
sztereojelek optimális összhangját teszi le-
hetővé.
MAGYAR HOZZÁJÁRULÁS – A KA-
MERA, AZAZ A „SZEM” SZOFTVERE
Az ExoMars misszió színes sztereokamera
(CaSSIS) fedélzeti szoftverrendszerét fej-
lesztették az MTA Wigner Fizikai Kutató-
központban működő SGF Kft. mérnökei.
Eredményük jó példa arra, miként tud
az akadémiai szféra technológiai kisvál-
lalkozásokkal együttműködni úgy, hogy
a háttértudás a gyakorlatban eladható
termékként jelenjen meg. A TGO szonda
elhúzódó készítése során többször is cse-
rélődtek a nemzetközi résztvevők, ezért
végül viszonylag rövid idő alatt kellett el-
készíteni magát a programot, mindössze
10 hónap volt a feladat elvégzésére. A de-
tektort és az azt közvetlenül kezelő elekt-
ronikát egy olasz, a DC/DC konvertereket
pedig egy lengyel cég, a teleszkóp mecha-
nikáját és a műszer központi számítógé-
pének hardverelemeit a Berni Egyetem és
a projektbe bevont svájci ipari partnerek
készítették.
Obszervatórium
103-105-obszervatorium.indd 105
GALAKTIKA
2018. június
Az SGF Kft. feladata
az ezen a számítógépen
futó, a műszert vezérlő
és a szondával kapcso-
latot tartó, beágyazott
szoftver kifejlesztése
volt. Az űrkutatási pro-
jekteknél alkalmazott
szoftverekkel szemben
támasztott követelmé-
nyek (nagy megbízha-
tóság, redundancia,
alacsony fogyasztás
stb.) meghatározóak,
így a korábbi tapasz-
talatok felhasználha-
tók. Az ilyen jellegű, beágyazott rendszer-
hez készült szoftvernek képesnek kell lennie
a műszer saját létfenntartó rendszerének a
vezérlésére is a folyamatosan mért paramé-
terek alapján (hőmérséklet, áramfelvétel,
feszültség, teleszkóppozíció). A szoftver ke-
zeli továbbá a hardverbe tervezett és integrált
redundanciát. Amennyiben valamilyen hiba
lép fel, a szoftver feladata azt felismerni, és
hibajelzés mellett szükség esetén aktiválni a
tartalék rendszereket, alkatrészeket. A mű-
szerhez az EGSE (Electrical Ground Support
Equipment), azaz a földi ellenőrző berende-
zést is létre kellett hozniuk a magyar szakem-
bereknek. A magyar mérnököknek a fejlesz-
tésnél mindvégig szem előtt kellett tartaniuk
a megbízhatóságot és az alacsony fogyasztást.
Ez utóbbi persze kisebb számítási kapacitást
is jelent, ami a számításigényesebb műve-
leteknél (pl. képtömörítés) komoly kihívás.
Bizonyos műveleteket szigorú időzítéssel kell
végrehajtani, ami valós idejű operációs rend-
szer alkalmazását tette szükségessé.
Vizi Pál Gábor
Forrás: ESA, MTA Wigner, SGF
105
2018.05.22. 21:45:40
 GALAKTIKA
2018. június
Vénusz
J
OHN FLETCHER agyonhajszolt
kishivatalnokként dolgozott egy kor-
mányzati hivatalban. Magányosan élt,
tulajdonképpen a gyerekkora óta. Az
iskolában nem barátkozott össze az osztálytár-
saival, és nem érdekelték azok a dolgok, amik
a többieket, nevezetesen, a játékok. Másrész-
ről, noha minden mérce szerint jó tanulónak
számított, továbbá könnyedén sajátította el a
leckéket, nem szeretett olvasni. Inkább a gépek
vonzották, a legkülönfélébb gépek, és szabad-
idejében tudományos kísérletekkel kontárko-
dott, vagy a Great Western vonalon közlekedő
vonatokat bámulta. Egyszer leégette a szemöl-
dökét, amikor robbanó vegyszerekkel kísérle-
tezett. A kezét állandóan titokzatos eredetű,
sötét foltok borították, és a szobája úgy nézett
ki, mint egy középkori alkimista laboratórium:
tele volt lombikokkal, rejtélyes foltokkal, retor-
tákkal és kémcsövekkel. Még az iskola elvégzé-
se előtt feltalált egy (levegőnél nehezebb) repü-
106 Retro: Vénusz
106-112-baring.indd 106
Az emberi magány
mögött sokszor egy
másik világ ígérete,
tapasztalata rejtőzik...
Kérdés, lehet-e
mindkettőben élni
párhuzamosan...
Maurice Baring
lő gépezetet. Az országúton próbált felszállni
vele, ám a kísérlet kudarcba fulladt, és ezek
után Fletchert sokáig gúnyolták és ugratták.
Miután végzett az iskolában, Oxfordba
ment. Itt ugyanolyan magányos volt, mint
régebben. Az ápolatlan, kócos, tinta- és vegy-
szerfoltokkal tarkított kisfiú magas, nyurga,
rosszul öltözött fiatal férfivá nőtt. Továbbra
is zárkózott természetű maradt, noha nem
azért, mert megvetést vagy ellenszenvet ér-
zett a társai iránt, hanem, mert teljesen be-
lemerült a saját gondolataiba, és az álmaiból
épült gát elszigetelte a világtól.
Jól teljesített Oxfordban, és miután letet-
te a záróvizsgáit, a köz szolgálatába állt, va-
gyis hivatalnok lett egy kormányhivatalban.
Itt is magának való alak maradt. Gyorsan és
jól dolgozott, mert ennek a férfiúnak, akár-
milyen zárkózott személyiség volt is, az agya
rendkívüli pontossággal működött, és emiatt
jó hivatalnok lett belőle, noha gyógyíthatat-
2018.05.22. 21:45:33

lan szórakozottsága miatt egyszer-kétszer el-
felejtett bizonyos fontos dolgokat.
A munkatársai különcnek tekintették, és ba-
rátságosan viszonyultak hozzá, de akárhogyan
próbálkoztak, egyikük sem tudott közelebbi is-
meretséget kötni vele, sem pedig kiérdemelni a
bizalmát. Néha eltűnődtek azon, hogy Fletcher
mit csinálhat a szabadidejében, milyen elfog-
laltsággal tölti, vagy miféle hobbival, ha egy-
általán van neki. Azért gyanították, hogy van
valamilyen hobbija, ami egyre jobban leköti a
figyelmét, mert a mindennapi életben gyakran
úgy viselkedett, mint egy alvajáró, aki gépie-
sen és automatikusan cselekszik. Úgy gondol-
ták, hogy valahol máshol, más körülmények
között, minden bizonnyal felébred és élénken
érdeklődik valami vagy valaki iránt.
Ha csak egyszer is követték volna a Can-
terbury Mansions egyik épületében bérelt,
apró lakásához, alaposan meglepődtek volna.
Mert, miután Fletcher az egész napos kemény
munka után hazatért, nem csinált semmi kü-
lönöset, csak ráérősen lapozgatott egy köny-
vet, amely mozdonyok és másfajta gépezetek
aprólékosan kidolgozott rajzait és tervrajzait
tartalmazta. Vasárnaponként pedig elvonato-
zott egy nagyobb csomóponthoz, ahol is egész
nap a jövő-menő expresszvonatokat nézte, este
pedig visszatért Londonba.
Egy nap, miután a szokásosnál korábban
ment haza, telefonhoz hívták. A lakásához
nem járt telefon, az épület oldalában találha-
tó nyilvános készüléket szokta használni. Be-
lépett a kicsi fülkébe, és a kagylóért nyúlva
felfedezte, hogy a telefonközpont időközben
bontotta a vonalat. Úgy gondolta, hogy felhívja
a központot, és kérte, hogy kapcsolják neki a
számot. És mialatt így tett, megakadt a szeme
egy hirdetésen, ami a készülék felett lógott.
A fekete-fehér reklám egy Vénusz nevezetű
szappan tulajdonságait dicsérte: a főalakja, a
klasszikus szépségideálnak megfelelő hölgy
Retro: Vénusz
106-112-baring.indd 107
GALAKTIKA
2018. június
az egyik kezében távcsövet tartott, a másikban
pedig a felbecsülhetetlenül értékes szappan
egy darabját. Egy gömbön állt, amiből hegyes
sugarak indultak ki, és ami kétségkívül a leg-
ragyogóbb égitestet ábrázolta.
Fletcher leült a székre, és a kezébe vette a
kagylót. És ebben a pillanatban az az érzése
támadt, hogy megnyílik alatta a padló, és be-
lehullik egy szakadékba. De mielőtt rádöbbent
volna, hogy mi történik, a zuhanás érzése el-
múlt. Megrázta magát, mint aki alvásból éb-
red, és mintha egy álom emléke villant volna
át az elméjén, hogy nyomban tovatűnjön, és
soha többé ne lehessen felidézni. Azt mondta
magának, hogy hosszú és furcsa álom lehetett,
és tudta, hogy már nem lesz képes visszaemlé-
kezni arra, hogy miről szólt. Ekkor kinyitotta a
szemét, és körülnézett.
Egy domboldalon állt. A lába alatt zöld,
puha mohaféleség terült el. Helyenként hal-
ványpiros, a viaszvirághoz hasonló virágok
nőttek, amilyeneket még sosem látott. Hatal-
mas, nyitott tér vette körül. A domb aljánál
síkság terült el, amit embernél is magasabb,
óriási gombák borítottak. Fletcher előtt zöld
növényfal emelkedett, míg az egész táj fe-
lett sűrű, örvénylő felhők úsztak, amelyeket
szemlátomást felülről érkező, ezüstös fény
világított meg.
Elindult a növényfal felé, és hamarosan egy
erdőben vagy inkább dzsungelben találta ma-
gát. Egymásba gabalyodó növények vették kö-
rül. A fákról lógó kúszónövényeken nagy, kék
virágok sorakoztak. Teljes csend honolt ebben
az erdőben – egyetlen madár sem dalolt, és a
dús aljnövényzet felől sem hallatszott még a
legcsekélyebb neszezés sem. Fletchernek az a
benyomása támadt, hogy egy gardéniákkal és
koszorúfutókákkal teli üvegházban sétál. Ez-
zel együtt, tetszett neki a hely hangulata. Nem
találta sem idegennek, sem kellemetlennek. Mi
több, otthonosan érezte magát ebben a zöld
107
2018.05.22. 21:45:33
 GALAKTIKA
2018. június
fénnyel derengő őserdőben és ebben az illatos,
meleg alkonyatban, mintha az egész életét itt
élte volna le.
Gépiesen lépkedett előre, mintha egy bizo-
nyos, jól ismert hely felé tartott volna. Gyor-
san járt, de hiába a fojtogató atmoszféra és a
sűrű aljnövényzet, nem lett melege, és nem
fulladt ki. Éppen ellenkezőleg, örömét lelte
a mozgásban, és a nehéz, édes levegő mintha
friss erővel töltötte volna fel. Az útját lelemé-
nyesen kiválasztva, kitartóan gyalogolt több
mint három órán át. Elkerült bizonyos he-
lyeket, míg másokat szándékosan felkeresett.
Egy bizonyos útvonalon haladt, határozott cél
felé. Egész idő alatt töretlen maradt a csen-
desség, és nem találkozott élőlénnyel, sem
madárral, sem erdei állattal.
Még egy-két órán át gyalogolt. A növény-
zet ritkulni kezdett körülötte, és egy tisztásról
meglátott valamit, ami egy vastag, szürke fel-
hőzetbe merülő hegy lehetett. A nyílt terület
szélén letelepedett a zöld növényzetbe, ami
fűnek látszott, de nem fű volt, majd az egyik
mélyre lehajló ágról teljesen természetes moz-
dulattal letépett egy nagy, vörös, lédús gyümöl-
csöt, és megette. Aztán, bár az okát nem tudta,
azt mondta magának, hogy nem vesztegetheti
az időt, tovább kell mennie.
Rátért egy tőle jobbra kezdődő ösvényre,
majd hosszú, lendületes léptekkel, szinte futva
ereszkedett a lejtőn. Úgy ismerte az utat, mint-
ha már ezerszer járt volna itt. Tudta, hogy pár
pillanat múlva el fogja érni vörös virágok egész
függőkertjét, és tudta, hogy amikor odaér,
ismét jobbra kell fordulnia. Úgy történt, aho-
108 Retro: Vénusz
106-112-baring.indd 108
gyan gondolta: hamarosan meglátta a vörös vi-
rágokat. Derékszögű fordulatot vett, és hama-
rosan, a ritkuló növénytakaró résein kilátott
egy alföldre, ahol szintén rengeteg gomba nőtt.
Ám még nagy távolság választotta el tőle, és a
gombák kicsinek látszottak.
– Időben oda kell érnem – mondogatta ma-
gának, és állhatatosan lépkedett tovább, nem
nézve se jobbra, se balra. Esteledett már, mire
elérte a síkság határát, és a tájra egyre sűrűbb
félhomály borult. A végeérhetetlennek tűnő,
sűrű páragomolyok és magas felhőoszlopok,
amelyek egybefüggő takarót vontak a világ
fölé, egyre kevesebb fényt adtak. Fletcher előtt
üres, sík sáv terült el, azon túl óriási gombák
sorakoztak, mint valami történelem előtti kor
emlékművei. És alattuk, a puha növényszőnye-
gen ezernyi sötét, titokzatos alak mozgott.
Időben oda kell érnem – gondolta Fletcher.
Még fél órán át gyalogolt. Egyre közelebb jutott
a gombákhoz, és most már azt is látta, hogy
a sötét alakok hatalmas hernyókra hasonlító,
izzó szemű, zöld élőlények. Lassan mozogtak,
és a látszat szerint nem érintkeztek egymással
semmilyen módon. A távolban végtelennek
tűnő, széles síkság terült el, amin zöld búzára
vagy kölesre emlékeztető, de azoknál sokkal
magasabb és vékonyabb növények lengedeztek.
Fletcher futásnak eredt, és most már köz-
vetlenül előtte mozogtak a zöld hernyók. Ak-
korák voltak, mint a leopárdok. Amikor kö-
zeledett feléjük, utat nyitottak neki, és kisebb
csoportokba gyűltek a gombák vastag szárai
mellett. Fletcher végigment a teremtmények
között kanyargó ösvényen, míg a gigászi nö-
2018.05.22. 21:45:34

vények kalapjai úgy terültek el felette, mint
megannyi jókora napernyő. Mostanra szinte
teljesen besötétedett, de ő minden kétely és
nehézség nélkül haladt előre. A gombaerdőn
túli zöld síkság felé igyekezett. A környéken
hemzsegtek a hernyók. Annyian voltak, mint
a hangyák a hangyabolyban, és mégis, jele sem
látszott annak, hogy valamilyen formában be-
szélnek egymáshoz vagy Fletcherhez. Ösztö-
nösen nyitottak utat neki, de úgy, hogy semmi
sem utalt arra, észrevették a közéjük tolakodó
embert. Fletcher pedig nem lepődött meg, és
nem csodálkozott a jelenlétükön.
Hamarosan teljes lett a sötétség. Ezen a vi-
lágon csakis a mozgó alakok apró csillagként
ragyogó szeme adott némi fényt. Az éjszaka
semmivel sem volt hűvösebb, mint a nappal. A
levegő párás, sűrű és illatos maradt. Fletcher
csak ment és ment, nem érzett sem fáradtsá-
got, sem éhséget, és újra meg újra azt mondta
magának: “időben ott kell lennem”. A síkság
laposan, vízszintesen nyújtózott előtte, min-
denütt gombák álltak rajta, amelyek kalapja
összeért, és együttesen eltakarták Fletcher
elől a sötét égboltot.
Végül megérkezett a gombák síkságának
határára, és elérte a magas, zöld szálakat. A  sö-
tét felhők felett ismét ezüstös fény derengett.
– Épp időben értem ide – mondta magá-
nak Fletcher. – Az éjszakának vége, most kez-
dődik a napkelte.
Ebben a pillanatban hangos zümmögés és
zúgás hallatszott, és a zöld szálakról millió és
millió széles szárnyú, hatalmas pillangó röp-
pent fel. A lények teste és szárnya az összes
Retro: Vénusz
106-112-baring.indd 109
GALAKTIKA
2018. június
létező színben és árnyalatban játszott – ezüst-
ben, aranyban, lilában, barnában és kékben.
Némelyik szárnya sötét és bársonyos volt,
mint a nagy színjátszólepkének, vagy mint az
admirálislepkének, másoké áttetsző és irizáló,
mint a szitakötőnek. Megint mások puhák és
szürkék voltak, mint a molyok. Leváltak a zöld
szálak minden részéről, felfelé szárnyalva be-
töltötték az eget, és még magasabbra repültek,
mígnem belevesztek az ezüstös felhőkbe.
Fletcher éppen készült előreszökkenni,
amikor a fülében megszólalt egy hang:
– Ön a 6493 Victoria? A központi irodával
beszél!
Amint Fletcher meghallotta a hivatali futár
hangját, azonnal rádöbbent, hogy hol van való-
jában, és milyen különös élményen esett át. Oly
hosszúnak tűnt, valójában annyira rövid volt,
és aminek nyomán kicsivel több emléke ma-
radt, mint egy teljesen közönséges ábrándozás
után, vagy egy olyan eset után, amikor az em-
ber megbámul valamit, például egy plakátot a
sarkon, és nem érzékeli, hogy múlik az idő.
Másnap bement dolgozni, és a munkatár-
sai egész héten azt látták rajta, hogy a szo-
kásosnál is buzgóbb és gondosabb. Másfelől,
a szórakozott pillanatai, a kihagyásai mind
gyakrabban fordultak elő, és sokkal feltűnőb-
bek lettek. Egy alkalommal elvitt aláíratni
egy papírt az osztályvezetőhöz, és miután ez
megtörtént, ahelyett, hogy elvette volna az
iratot az asztalról, mozdulatlanul állt, és csak
akkor tért magához, illetve lett ismét birtoká-
ban a képességeinek, amikor az osztályvezető
109
2018.05.22. 21:45:34
 GALAKTIKA
2018. június
háromszor egymás után, hangosan kiabálva
a nevén szólította. Miután ezek a kihagyások
egyre súlyosabbnak tűntek, Fletcher elment
egy orvoshoz, aki levegőváltozást javasolt, és
hogy töltse a vasárnapokat Brightonban, vagy
egy másik, kellemes helyen. Nem fogadta meg
az orvos tanácsát, hanem továbbra is azzal
töltötte a szabadidejét, mint eddig, vagyis
elutazott egy csomóponthoz, és egész nap a
száguldozó expresszvonatokat bámulta.
Aztán, mialatt így élt tovább, egy napon
– augusztus 19. volt, vasárnap, amikor az
óegyiptomi kiállítás tömegeket vonzott –, szo-
kása szerint a Slough állomás középső peron-
ján üldögélt, és észrevette, hogy tőle nem mes�-
sze egy indiai férfi járkál fel és alá. Időről időre
megállt, és kíváncsian figyelte őt, úgy tűnt, be-
szélni szeretne vele. Az indiai végül odament
Fletcher padjához, és letelepedett. Egy darabig
csendesen ültek egymás mellett, míg végül az
indiai tett egy megjegyzést a melegre.
– Ó, igen – helyeselt Fletcher –, embert
próbáló, különösen a hozzám hasonlóknak,
akiknek Londonban kell maradniuk ezekben
a hónapokban.
– Ön hivatalban dolgozik, semmi kétség –
állapította meg az indiai.
– Igen – erősítette meg Fletcher.
– És kétségkívül sokat dolgozik.
– A munkanapok nem vészesen hosszúak
– válaszolta Fletcher –, és a sok munkára sem
panaszkodnék, ha nem szenvednék... hát, nem
is tudom, mi az, de azt hiszem, az idegekhez
van valami köze.
– Igen, láttam a szemében – felelte az indiai.
– Tudja, az agyam gyakran kihagy – ma-
gyarázott Fletcher. – Sőt, egyre gyakrabban,
mintha elhatalmasodna rajtam egy betegség.
A hivatalban néha két-három percre teljesen
elfelejtem, hogy hol vagyok. Az emberek kez-
dik észrevenni, és pletykálnak rólam. Voltam
orvosnál, aki azt mondta, levegőváltozásra van
110 Retro: Vénusz
106-112-baring.indd 110
szükségem. Kivehetnék szabadságot, majdnem
egy hónapra, és talán elmehetnék valahová, de,
őszintén szólva, kétlem, hogy sokat használna.
Viszont az is igaz, hogy ezek a kihagyások
bosszantóak, és tartok tőle, hogy egyszer vala-
mi igazán kellemetlen történik velem.
Az indiai érdeklődve figyelt, és további rész-
leteket kért erről a különös jelenségről, míg-
nem Fletcher elmondta neki mindazt, amit fel
tudott idézni – mert az emlékei máris megfa-
kultak – arról az élményről, amit akkor élt át,
amikor telefonált azon az estén.
Az indiai türelmesen végighallgatta, aztán
sokáig gondolkodott, végül azt mondta:
– Jómagam nem vagyok orvos, de még
csak az sem, akit kuruzslónak nevezhetne.
Egyszerű bűvész vagyok, aki abból él, hogy
bűvésztrükköket mutat be, valamint jósol.
A  kiállítással érkeztem Londonba. Viszont,
jóllehet szegény és tanulatlan ember vagyok,
megvan bennem az ősi tudás néhány szikrája,
és tudom, hogy önnek mi a baja.
– És mi lenne az? – kérdezte Fletcher.
– Rendelkezik egy képességgel, vagy önben
valami rendelkezik vele – válaszolta az indiai
–, hogy kiváljon a hús-vér testéből, és az aszt-
ráltestét átrepítse egy másik bolygóra. A leírása
alapján úgy vélem, hogy az a Vénusz lehet. Ta-
lán újra meg fog történni, és hosszabb ideig tart
majd. Sokkal hosszabb ideig.
– Tehetek valamit, amivel megakadályozha-
tom? – tudakolta Fletcher.
– Semmit. Megpróbálkozhat a levegőválto-
zással – felelte az indiai, és elmosolyodott –, de
nem hiszem, hogy sokat használna.
Ebben a pillanatban befutott egy vonat. Az
indiai elköszönt, és felugrott az egyik kocsira.
Másnap – egy hétfői nap volt –, amikor Fletcher
bement a hivatalba, valamilyen ügyben hasz-
nálnia kellett a telefont. Amint a kezébe vet-
te a kagylót, hirtelen tökéletes pontossággal
2018.05.22. 21:45:34
 GALAKTIKA
2018. június

emlékezett minden részletére annak az esté-

nek, amelyen telefonált, és átélte azt a furcsa ISMERED A VICCET,
élményt. Tisztán és élesen megjelent előtte a
Vénusz szappant hirdető plakát, aztán megint AMIBEN EGY OROSZ
megtapasztalta a zuhanás érzését, ám az csak
a másodperc törtrészéig tartott. És amikor
MEG EGY TÖRPE
megdörzsölte a szemét, egy kellemesen me- BOJLEREN AMERIKÁBA
leg, zöld világon találta magát.
Ezúttal nem erdőben állt, hanem tenger- REPÜL?
parton. Szürke tenger terült el előtte, olyan
sima, akár egy óriási olajtócsa, és sűrű felhők NEM?
borultak fölé, míg mögötte széles, zöld síkság
nyúlt a ködös messzeségbe. Fletcher a távoli AKKOR EZT A
láthatárt fürkészve látni vélte a gigászi gombá-
kat, amik között járt már, míg a tengerig érő KÖNYVET EL KELL
síkságon tisztán látta a hatalmas, zöld hernyó- OLVASNOD.
kat, amelyek végeérhetetlen csordába verődve,
lustán mozogtak. Szinte azonnal felfigyelt egy
hangra, amiről nem tudta, honnan száll felé,
viszont ismerősnek találta. Halk fütyülés volt,
és mintha az égből hallatszott volna.
Fletchert ebben a pillanatban megmagyaráz-
hatatlan eredetű pánik kerítette hatalmába. Félt
valamitől. Nem tudta, mi az, de azt teljes bizo-
nyossággal tudta, hogy veszélyt érez. Nemcsak
holmi balsejtelem tört rá, egy távoli balszeren-
cse rémképe, hanem tudta, hogy valódi veszély
fenyegeti – valami, ami elől el kell menekülnie,
és gyorsan kell futnia, hogy mentse az életét. De
nem látott semmit, mert előtte csak a mozdu-
latlan tenger terült el, mögötte pedig az üres és
csendes síkság. Ekkor vette észre, hogy a her-
nyók gyors egymásutánban eltűnnek, mintha
a föld nyelné el őket. Túl messze voltak ahhoz,
hogy láthassa, hogyan csinálják.
Futásnak eredt, és egy darabig a part men-
tén haladt. Rohant, amilyen gyorsan csak bírt,
és nem mert körülnézni. Hamarosan elfordult
a víztől, és a síkságon folytatta útját, amelyből
fehér pára szállt fel. Mostanra a hernyók az R E N D E L D M E G I T T:
utolsó szálig eltűntek. A fütyülés folytatódott
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
és egyre hangosabb lett.
Retro: Vénusz 111

106-112-baring.indd 111 2018.05.22. 21:45:47

 GALAKTIKA
2018. június
Fletcher végül beért az erdőbe, és a magas
füvet, illetve az egymásba nőtt gazt letaposva
futott tovább az egyik félhomályos ösvényen.
Kiért egy tisztásra, ahol megpillantott egy fát,
ami háromszor akkora volt, mint a többi. Ma-
gányosan állt, és az ágait úgy ellepték a kúszó-
növények, hogy teljesen betakarták a lombko-
ronáját. Fletcher arra gondolt, hogy felmászik
rá, ám a törzs túl vastag volt, és az erőfeszítései
rendre kudarcot vallottak. Hevesen zihálva és
félelmében reszketve állt a fa alatt. Nem hallott
semmit, de érezte, hogy a veszély forrása ott
van, a közvetlen közelében.
Megérkezett az este, és sötétség ereszkedett
az erdőre. Fletcher a rémülettől megbénulva
állt. Úgy érezte magát, mintha a keze-lába ös�-
sze lenne kötve, és semmit sem tehet, csupán
vár, amíg láthatatlan ellensége úgy dönt, hogy
lecsap rá és végez vele. Ugyanakkor, a feszült-
ség olyan szenvedést okozott neki, hogy úgy
érezte, ha tovább kell várnia, valami óhatatla-
nul eltörik benne... és amikor már kezdte azt
hinni, hogy az örökkévalóság sem lehet olyan
hosszú, mint ezek a pillanatok, az elméjére rá-
tört az eszméletvesztés jótékony feketesége.
Fletcher magához tért, és azon kapta ma-
gát, hogy az egyik hivatali futár áll előtte, és
azt magyarázza, hogy már kétszer-háromszor
megadta neki a számot, de ő mintha meg sem
hallotta volna.
Elvégezte a feladatát, majd felment az irodá-
jába. A társai megkérdezték tőle, hogy mi tör-
tént vele, merthogy nagyon sápadt. Azt felelte,
hogy fáj a feje, és nem érzi jól magát, de nem
adott bővebb magyarázatot.
Ez az utolsó élménye az egész életét meg-
változtatta. Amikor korábban kihagyott a tu-
data, nem aggódott miatta, és az első különös
élmény is csak csekély érdeklődést támasztott
benne – de ez most más volt. Immár rettegett
attól, hogy megint megtörténik vele. Nem
akart visszakerülni arra a zöld világra, ahhoz
112 Retro: Vénusz
106-112-baring.indd 112
a sima, szürke tengerhez. Nem akarta hallani a
fütyülést, és nem akarta, hogy egy láthatatlan
ellenség üldözze. A félelem akkora súllyal nyo-
masztotta, hogy nem volt hajlandó a telefonhoz
menni, nehogy a telefonálás beindítsa az agyá-
ban az asszociációk sorozatát, és visszatérítse a
gondolatait ahhoz a rettenetes élményhez.
Röviddel ezután szabadságra ment, amit, az
orvos tanácsát megfogadva, a tengerparton töl-
tött. Egész idő alatt teljesen jól érezte magát, és
egyszer sem tapasztalt semmi rendkívülit. Ősz
elején tért vissza Londonba, frissen és kipihenten.
Az első napon, amikor bement a munka-
helyére, egy barátja hívta telefonon. Amikor
szóltak neki, hogy tartják számára a vonalat,
először tétovázott, de aztán csak átment a tele-
fonos helyiségbe.
Már húsz perce volt távol, amikor a munka-
tárai felfigyeltek, és keresni kezdték. A telefo-
nos irodában találtak rá, az íróasztalra borulva
feküdt, mereven és eszméletlenül. Az arca fe-
hér volt, tágra nyitott szeme rettegést tükrö-
zött. Megpróbálták újraéleszteni, de minden
erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. Orvost
hívtak, aki arra a megállapításra jutott, hogy
Fletcherrel szívroham végzett.
Szente Mihály fordítása
Maurcie BARING
Angol költő, író, műfordító, 1874-ben született
nyolcadik gyermekként egy kisnemesi bankár-
családba. A legjobb egyetemeken taníttatták,
de a neki szánt diplomatapályát hamar meg-
elégelte. Utazgatni kezdett, majd haditudósító-
ként járta a frontokat. Az első világháború után
teljes figyelmét az írásnak szentelte. Élénk tár-
sasági életet élt, egy irodalmi körbe járt példá-
ul G. K. Chestertonnal. Vallásos témájú regé-
nyeiből kettő jelent meg korábban magyarul
(Krisztus köntöse, Léleksugárzás). Sokat bete-
geskedett, halálát súlyosbodó Parkinson-kórja
okozta 1945-ben.
2018.05.22. 21:45:47
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE. Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
Szlovákia: 8 €

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
Szlovákia: 8 €

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. FEBRUÁR TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. ÁPRILIS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁJUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER

323 325 326 327 328 329 330

3D-SZERVNYOMTATÁS NAGYVÁROSI KLÍMAVÁLTOZÁS A TRAPPIST-1 ÉS BOLYGÓI HÉLIUMBÁNYA A HOLDON ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ?
HARC AZ ÉLELEMÉRT INTELLIGENS ZOKNI AZ IGAZI ZOMBIK DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK
SZUPEREMBEREK EHETŐ ROBOTOK VIZES BOLYGÓ VISSZATÉRT AZ X–37B JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ

+ + + + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

TRENHOLM
VARGA
SHINER
VERBA GA
Z IN ELŐFIZ
E
YU
HAKLIK
CHANDLER
MÁRKI + +
BUCKRAM Z IN ELŐFIZ
BOJTOR
SCHWEITZER Z IN ELŐFIZ
A

GA GA
TŐ

E E
AM

AMODEO KOVÁCS SUHNER NELSON BOJTOR

CHANDLER

A
I

TŐ

TŐ
AM

AM
Á RA

VARGA

I
KAGANOV Plati naká BENTIVOGLIO KRUGLOV

Á RA

Á RA
TYERINA SAXEY
csak rtyával KOVÁCS Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká
PUSZTAI
SIMON
1000 Ft! JOHNSON ACSAI BRACKETT csak rtyával csak rtyával
JONES BOJTOR GA
Z IN ELŐFIZ
E ENGLAND GRANT 1000 Ft! BRASILI 1000 Ft!
A

TŐ

IN ELŐFIZ
AM

BARR GA
Z
I

GÁRDONYI GRIFFITH E
IN ELŐFIZ
Á RA

Sárdi
Z
A

TŐ

GA
AM

Fedina Rejtő
Plati naká
I

IN ELŐFIZ
IAN R.
TŐ
Á RA

rtyával
AM

Z
GA csak
I

E
JEFF LEWIS Plati naká
1000 Ft!
MacLeod
Á RA

JORGE LUIS
A

rtyával
TŐ
AM

csak Plati naká

Borges Carlson Shiner MARGIT
I

1000 Ft! csak rtyával LÍDIA JENŐ

Á RA

Plati nak 1000 Ft!

árty

Nemere
csak
1000 áva l
Erdész Benedek Varga Nemere KIJ KIR
ISTVÁN
Ft!
RÓBERT SZABOLCS
CSABA BÉLA ISTVÁN Johnson Bulicsov
OLVASS A JÖVŐBE! 17323

OLVASS A JÖVŐBE! 17325

OLVASS A JÖVŐBE! 17326

OLVASS A JÖVŐBE! 17327

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS

331 332 333 334 335 336 337 338

NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS
AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE CSIP A BŐR ALATT
EGY SUGÁRZÓ ELME
SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA GYILKOS HŐSÉG

+ +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+ + + MOMMERS
+
DEDMAN
+
SCHIMEL FEDINA
+
+
SCHWEITZER
KARIKA SAMAR KLAGES SCHOEN CZÖVEK GARLAND TOOCHEE BORLAN
Z IN ELŐFIZ
KERTÉSZ COLE KOVÁCH GA E
NELSON FILM
KOVÁCS TONANI GOLD LUNGU
A

+
TŐ
AM

KÉPREGÉNY
I

SZÉLESI
ÁR A

LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ JOBBÁGY

Plati naká YOSS
DAVEY NEPP MISIN csak rtyával BOGDANOV SMALE JÓKAI WALLIS
FILM
1000 Ft! BARTA
Z IN ELŐFIZ KÉPREGÉNY
Szélesi
GA E
Előfizet
Lovas Fedina
A

CS őknek
TŐ
AM

IAN DARIO STEPHEN ALEKSZEJ ROBERT

I

AK
ÁRA

LAJOS csak
Plati naká
rtyával
1000 Ft! Whates Tonani Dedman Plati nakártyával
Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet
CS őknek CS őknek
IN ELŐFIZ

CS őknek
Z
GA
GA
Z IN ELŐFIZ E
AK AK AK
A

E
TŐ

1000 1000
AM

ANDREJ ILJICS JODI

Dragomán Molnár Kiss Nemere RONIL 1000
A

MICHAEL
TŐ
AM

ÁRA

Dajcs
Plati nakártyával

Taylor
I

Ft! Ft!
Caine
Á RA

Plati naká
Swanwick
Ft!
Plati naká csak rtyával
GYÖRGY csak rtyával 1000 Ft!
1000 Ft! CSABA JUDIT ÁGNES ISTVÁN

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

9 770133 243018 9 770133 243018 Plati nakártyával 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Plati nakártyával
Plati nakártyával

Júliusi számunk várható tartalmából:

A
JÚ 340.
Plati nakártyával
L
az IUS szám
Plati nakártyával

újs 3
ág -ÁTÓ
Plati nakártyával

• Az űrhajóskiképzés nem gyerekjáték os

ok L
Plati nakártyával
Plati nakártyával

• Tal M. Klein elbeszélése ná

l!
• H. L. Gold és Nic Dobre novellái
• Titok a kráter mélyén – Haui József képregénye folytatódik

To Become a Sorcerer © 1991 by Darrell Schweitzer (Weird Tales) • Őrségváltás © 2018 by

Kovács Attila • A zarándok © 2018 by Benedek Szabolcs • Egymás gyermekei © 2018 by
Orosz György • Világcsúcs © 2018 by Juhász Roland • Az utca embere © 2018 by Felméri
Péter • Venus ¤ 1909 by Maurice Baring (Orpheus in Mayfair and Other Stories and Sketches)
OLVASS A JÖVŐBE!

• Phase IV © 1973 by Barry N. Malzberg

W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.05.22. 21:45:06

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

jú liusi ben:
A -
t ik a XL danov
ak og
Gal andr B bolygó GA
Z IN ELŐFIZ
E
sz ös ta
Alek íborvör mmunis

TŐ
AM
A b gazi ko

I Á RA
i ia
Egy utóp
Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18339

3 390133 243014

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.05.22. 21:44:22

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Bevezető
A
HANGYÁK valószínűleg az idők
kezdete óta lenyűgözik az embert.
Ez a viszonylag könnyen megfi-
gyelhető rovar látványosan végzi
napi teendőit, és olykor még otthonainkba is be-
hatol valami rejtélyes cél (többnyire persze csak
élelemszerzés) érdekében.
Már a Biblia követendő példaként mutatja
be a szorgos állatot, bölcsnek és elmésnek írja
le, olyannak, aki akkor is tudja, mi a dolga, ha
senki nem rágja a szájába. Ezópusz, a nagy óko-
ri meseíró a henyélő, egész nyáron vígan hege-
dülő tücsökkel állítja szembe a dolgos hangyát,
aki felkészül a télre, ennivalót raktároz, és így
nem is fenyegeti éhség a fagyos évszakban.
A 19. század utolsó évében találta fel egy
francia entomológus, Charles Janet a hangya-
farmot, amelyben üveglapok közé zárva figyel-
hetők meg az apró lények mindennapjai. A pá-
rizsi világkiállításon is bemutatott szenzáció
körüli hírverés lehetett az egyik oka, hogy a
kaland- és fantasztikus irodalom a 20.  szá-
zad elején elkezdett komolyabb érdeklődést
mutatni e rendkívül érdekes rovarok iránt.
H. G. Wells, a modern SF atyja egy 1905-ben
született elbeszélésében, mely „A hangyák bi-
rodalma” címmel jelent meg magyarul, egy
katonai expedíció történetét dolgozza fel. Az
Amazonas mentén felhajózó naszádnak egy
óriáshangyáktól fenyegetett falut kéne meg-
szabadítani, de végül dolgavégezetlen fordul
vissza, a hangyákat ugyanis nem lehet ágyúval
megállítani. (Az 1977-es filmváltozatnak saj-
nos nem sok köze van az eredetihez.)
Roy L. McCardell 1910-ben már egy génse-
bészt állít története középpontjába, aki külön-
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2018. június
böző háztartási és mezőgazdasági feladatokra
állít elő speciális hangyákat („A hiperboreus
hibrid hangya”). A magyar Karinthy Frigyes
1920 körül megjelent „A majom és a han-
gyá”-ja egy modern ezópuszi mese, szereplői
valójában állatbőrben kifigurázott emberek.
A német Carl Stephenson klasszikus kaland-
novellája megint az Amazonas vidékére repí-
ti olvasóját, ahol egy magányos telepes vívja
élet-halál harcát a mindent szétrágó rovarok-
kal („Steinberg harca a hangyákkal”, 1937).
Az angol Terence Hanbury White 1938-
ban adta ki Üdv néked, Arthur, nagy király
című regénysorozatának első kötetét, A kőbe
foglalt kardot. Ebben a leendő Arthur királyt
Merlin okítja az élet nehézségeire, és ennek
érdekében mindenféle állattá változtatja át őt,
többek között – természetesen – hangyává.
A második világháború utáni atombom-
ba-pánik az akkoriban napvilágot látott tör-
ténetekben is tükröződött, mutáns, esetleg
óriásira nőtt rovarok formájában. Releváns
példák erre Frederik Pohl „Próbálják meg a
hangyák” (1949) című elbeszélése, a Them!
című amerikai szörnyfilm 1954-ből, illetve
Howard Fast írása, „Az óriáshangya” (1960).
Az 1973-ban bemutatott Negyedik fázis az
intelligensebb SF-filmek közé tartozott, a kor
divatos „bosszúálló anyatermészet”-témáját
elegyítette Michael Crichton tudományos
akkurátusságával és a 2001 hatásos látvány-
világával. Sőt, még Luis Buñuel filmtörténeti
mérföldkövét, az 1929-es Andalúziai kutyát is
megidézi egy villanás erejéig. Jó szórakozást a
regényváltozathoz!
Németh Attila
115
2018.06.03. 18:02:29
 GALAKTIKA XL
2018. június

Egy invázió
megszüntetéséhez
sokszor nem elég
.
NW
JOH BELL
a tudomány... Hát
P
CAMs szerző még ha az idegen
díja
eredetű...

CéU Ss
LköO n s gdíja
zö ő
szerz Barry N. Malzberg

NEGYEDIK FÁZIS
Bob Gleasonnak ajánlom

I. FÁZIS egymással, és a csata tizenötezer évig

I tartott. Amikor a támadó felemésztő-
Valami kattant, és a spirál alakú csillag-
ködben tizenhét fényévnyi távolságot
átívelő energiasugárzás száguldott át az
egyik oldalról a másikra, majd kilépett
az üres térbe. Az üres tér másik kétszáz-
ezer fényévnyi utat jelentett, amelyen
az energia, most már tömörítve, úgy
suhant át, mint egy hal a víz alatt, gyor-
sulva, belül furcsán statikusan.
Valami megtámadta az energiát,
valamilyen kozmikus turbulencia
vagy másféle intelligencia, lehetetlen
megmondani, hogy mi, és az energia,
áthatva az önfenntartás érzékenysé-
gével, visszavágott. A támadó és a vé-
2018. június
dött, az energia folytatta megkezdett
utazását, és az intelligencia visszahú-
zódott a mélyére, ahol valamiféle in-
gerküszöb alatti szinten meditált.
A Naprendszer bolygói egy kis
B osztályú csillag körül keringtek,
amely már csaknem törpe volt, vala-
hol a Tejút egyik távoli szektorában.
A  csillag, normális életciklusának
megfelelően, tizenötmillió év múl-
va eléri a nóva fázist, ak kor kiég, és
felemészti a rendszerét, de most még
létezésének felfelé ívelő szakaszában
volt. Ennek a csillagnak a sugárzása
felébresztette az odaérkező energiát,

dekező valahol a Rák-ködben harcolt ami érdeklődővé vált. A visszaemlé-

GALAKTIKA XL
116 Negyedik fázis

115-202-xl.indd 116 2018.06.03. 18:02:32


kezés csatornáin át oly módon próbál-
kozott, ami egyszerre volt tudatos és
tudattalan.
Leszállt a harmadik bolygón.
Bár az utazás alatti hosszan tar-
tó összesűrítettség miatt az energia
most nem volt nagyobb egy kisebb kő-
nél, ami nem haladta meg a 7,5 centi-
méter magasságot és a 15 centiméter
szélességet, a becsapódás ereje, ami-
kor átfúródott a homokon, széttörte,
és hosszú, hosszú időn át tudattalan
állapotba juttatta. A létezés valamifé-
le alapszintjén harcolt a túlélésért, és
igyekezett kijavítani a becsapódás ál-
tal okozott károsodásait. Sokáig két-
séges volt, hogy képes lesz-e életben
maradni, de az utazó erős volt – az al-
kotói felkészítették erre is –, és felfog-
hatatlanul hosszú idő múltán ismét
elkezdett erőt gyűjteni. Átlépte a bi-
zonytalansági határt a túlélés felé. Az
eső benedvesítette, a homok elrejtette,
így az energia lassan visszakapta tel-
jes tudatosságát, majd kitört a kőből,
és a kapcsolat megteremtéséhez finom
energiacsápokat bocsátott ki.
Megtalálta az értelmet, amelyet
keresett. Az értelem vegetatív volt,
kollektív, és bár intelligenciája eltért
a hagyományostól, egyértelmű kap-
csolatok kal rendelkezett, egyedei fi-
nom hálózatot alkottak, és ennek a
hálózatnak a közepén a kő, az utazása
során immár másodszor, energia-im-
pulzust küldött ki, sok kal gyengébbet
az előzőnél, de eléggé erőset ahhoz,
hogy elérje a célját. Ennek a sugárzás-
nak a hatására a megcélzott egyedek
felélénkültek. Valami történt velük,
kapcsolataik egy csapásra széleseb-
bek, gazdagabbak és mélyebbek lettek
Negyedik fázis
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. június
– megteltek érzelemmel, és nagyon
megkedvelték egymást. Kapcsolataik
finom hálózatot alkottak.
Ezt követően a felélénkült intelli-
genciák a kő irányításával működ-
tek tovább. A különböző részek ösz-
szedolgoztak: utasítások áramlottak,
és elkezdődött a program következő
része, amelyet csak összefogással va-
lósíthattak meg. A hálózatot alkotó
értelem egyedei aktívan működtek.
A közöttük lévő kő vizuális központo-
kat létesített, hogy láthassa, mi és úgy
történik-e, ahogy kell, és elégedetten
tapasztalta, hogy igen. Érzett némi
zűrzavart az érzelmek terén, de az
örömön kívül minden mást elvetett,
ezt felerősítette, majd átsugározta
azoknak, akiket irányított, mire azok
pulzálni kezdtek az örömtől.
Fészkeket építettek. A sivatagban
hét fehér, száznyolcvan centiméter
magas toronyban üregek jöttek létre
ott, ahol a kő utasításainak megfelelő-
en pulzálni kezdett elképesztő titkuk.
Az intelligenciák biológiai rendszeré-
ben bonyolult szabályozás ment vég-
be, a változások létrehoztak valamit,
ami egyszerre volt hasonló és nagyon
eltérő eredeti valójuktól.
Végül a sivatagba becsapódott követ
nagyfokú gyengeség fogta el, olyan,
amilyen egy feladat elvégzésekor jön
létre. Bár rendkívül bonyolult és fej-
lett volt, mégis csak egy eszköz, amely
addig fontos, amíg elvégzi feladatát.
Az egyedekbe plántált értelem lelkiis-
meret-furdalás, bánat vagy veszteség
érzése nélkül vette tudomásul irányí-
tója pusztulását, majd csaknem mellé-
kesen kiűzte magából a zavar bármi-
lyen megnyilvánulását. A messziről
117
2018.06.03. 18:02:32
 GALAKTIKA XL
2018. június
érkezett energia villódzott, fellángolt,
majd elenyészett.
Meghalt, és a halála pillanatában
száz­m illió fényévnyire, egy ellenőr-
zőközpontba, ahol az utazás kezdete
óta siratták, megérkezett egy üzenet,
aminek az volt az értelme, hogy MŰ-
KÖDIK, bár nem olyan nyelven, ami
érthető, mivel ez a nyelv nem hango-
kat használ, hanem fényt.
A fészkekben pedig tovább fejlődött
az élet.
II
A hangyák szaporodtak, de az új, a to-
rony formájú fészekdombokban kifej-
lődött királynőktől származó egyedek
eltértek a többiektől, mivel a kapcso-
lat új módjait örökölték. Az eredeti
hangyák, néhányuk legalábbis, maka-
csul ragaszkodtak szokásaikhoz, de a
hangyák életciklusa meglehetősen rö-
vid, ráadásul az új királynőktől szár-
mazók igen erősek voltak. A lárvák
kibújtak a tojásokból, pihentek egy
kicsit, azután kirajzottak a sivatagba,
hogy elvégezzék összetett, de végső
soron mégis egyszerű feladatukat.
Egy öreg dolgozó hangya behatolt az
egyik toronyba, belemart az új király-
nő hasába, és megkísérelte széttépni.
A királynő hang nélkül sikoltott, mire
másodpercek múlva katonahangyák
százai rohantak be hozzá, és szétmar-
cangolták a dolgozót, akinek esélye
sem volt a menekülésre. A dolgozó
mártíromsága azonban arra késztette
a többi öregből álló csapatot, azokat,
akik azelőtt születtek meg a bolyban,
hogy a kő megérkezett (amit az ő intel-
ligenciájuk csak erőszakos behatolás-
ként értelmezhetett), hogy kétségbe-
118 Negyedik fázis
115-202-xl.indd 118
esett és ádáz harcba kezdjenek: zöld és
piros testük összecsapott az új katonák
fekete és fehér sávos testével. A csata a
fészektorony petézőkamrájában zajlott
a hatalmas, másfél méter magas király-
nő előtt, aki kérlelhetetlenül figyelt,
miközben furcsa, összetett szemének
mozaikján érzéketlen pöttyökben csil-
logott a fény.
Egy ideig úgy tűnt, hogy az öregebb
dolgozók győzhetnek, mivel ők az is-
meretek százmillió éves örökségének
birtokában harcolnak. Számukra és
az elődeik számára mindig az volt az
egyetlen lehetőség, hogy a rágóik gyil-
kos együttműködésben dolgoztak...
de a csata menete megfordult, meg
kellett fordulnia, mivel az új katonák
gyorsabbak és okosabbak voltak, mint
az idősebb dolgozók, és a méretes ki-
rálynő figyelő tekintete előtt látható-
lag semmibe vették a halált, amivel
szemben a dolgozó hangyák egysze-
rűen nem bizonyultak méltó ellenfél-
nek. Ötszáz, majd ezer új, fekete-fehér
hangya hullott el, de még több özön-
lött be a fészekbe. A  mozdulatlan ki-
rálynő figyelt, és hamarosan elkezd-
tek hullani a régi dolgozók is, előbb
százával, majd ezrével, és vörös-zöld
testek zuhantak ki a sivatagba, hamu-
ként borítva be a torony alját. Test-
nedvük összekeveredett a homok kal,
és bepiszkította azt – majd a katonák
kivitték a halottaikat a toronyból, és
eltemették őket az ellenség tetemeivel
együtt. A másik öt toronyban is vég-
bement ugyanez, ha nem is egy idő-
ben.
A vörös-zöld hangyák száma egy
idő után nagyon megfogyatkozott, és
azok, akik megmaradtak, már csak
2018.06.03. 18:02:32

öröklött pigmentációjukban hasonlí-
tottak a régiekre.
Mindez körülbelül hat évet vett
igénybe, de a királynő számára ez egy-
általán nem számított. Az időnek nem
volt jelentősége. Senki sem figyelt fel
a torony formájú fészekdombokra.
III
A nyúl előugrott a csalitosból, mert
meglátott valamit, amiről azt gondol-
ta, hogy rettenetesen veszélyes, ezért
megkísérelte a kitörést, és a hangya-
bolyok tornyai előtt elhaladva bero-
hant egy keskeny mezőcsík mentén egy
mesquitofa-csoportba, amely biztonsá-
gosnak látszott. Hangyák özönlöttek a
nyomában, rámásztak, de a nyúl ledör-
zsölte mindet az egyik lábával, azután a
másikkal megtisztította teste hátsó ré-
szét, leszórta magáról őket, és kiköpte
a szájából. A hangyák kicsik voltak, és
bár a nyulat hatalmába kerítette a rette-
gés, mégsem tűnt úgy, hogy bármilyen
veszélyt jelentenének, csakhogy a han-
gyák egyre jöttek és jöttek, kibújtak a
homokból, nekitámadtak a torkának,
és néhányan belemásztak a szemébe is.
A nyúl, megvakítva, a homokon hem-
pergett, hogy megszabadítsa magát, de
bármerre hengeredett, mindenütt ott
voltak a hangyák, belemásztak a fülé-
be, a végbélnyílásába, az orrlyukába.
A nyúl folyamatosan rángatózott a ho-
mokban, de a hangyák százával rohan-
tak keresztül a nyúl testének szűk üre-
gein, harapdálták, rágták, gyötörték… a
gerincvelőt ezer harapás érte, és a nyúl
megbénítva feküdt a sivatag homokján.
Kitágult szeme rezzenéstelenül tekin-
tett fel a napra, mielőtt szétrobbant.
A hangyák táplálkoztak.
Negyedik fázis
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. június
Nem maradt hulladék. Nagyon éhe-
sek voltak, de azért válogatott része-
ket vittek haza a királynőnek.
IV
A hangyák keresztülrajzottak Ari-
zona sivatagos területén, és a fész-
kekből kiindulva bejártak egy finom
pókhálószerű hálózatot. Nagyon seré-
nyek voltak, és nem kellett pihenniük.
Mindössze egy hónapig éltek, de a ki-
rálynők, akiket jól tápláltak, naponta
egymillió egyedet hoztak létre, és az
egyes hangyák ugyanannyira nem tö-
rődtek a túlélésükkel, mint a királynők
maguk. A hangyák nem ismerték a ha-
lál fogalmát, mivel az intelligenciájuk
központja a bolyokban lakozott. Egy-
szerűen testrészként működtek, úgy
dolgoztak a sivatagban, mint az ujjak:
alapoztak, elrendeztek, egyengettek.
Esetenként nyelv nélkül beszélgettek
és utasításokat adtak egymásnak.
Az emberek lepermetezték őket vala-
milyen mérgező anyaggal, ezért sok mil-
lióan elpusztultak, mire a királynőknek
sikerült kifejleszteniük a méreg ellen az
immunvédekezést. Ezek az újabb han-
gyák és a túlélők, akik eleve immúnisak
voltak, eltemették a halottjaikat.
V
A fészektornyok, amelyeket a nap ki-
szárított, egyre magasabbra nőttek, és
meghaladták a három métert, helyet
biztosítva a terjeszkedő királynőknek.
A naptól kifakítva szürkén meredtek
az égre a sivatagban.
VI
Mivel a királynők úgy érezték, hogy
veszély fenyegeti őket, elvégeztek bi-
119
2018.06.03. 18:02:32
 GALAKTIKA XL
2018. június
zonyos módosításokat. Minden, ami
eddig történt, csak előkészület volt,
és most, kétségtelenül, véget ért az
előkészítés ideje. Az éberséget fokoz-
ni kellett, mert az ellenség feltűnt a
láthatáron.
A királynők jeleket küldtek ki a
munkásoknak, akik visszahúzódtak
biztonságos állásaikba. Vártak.
A királynők pedig a bolyokban el-
mélkedtek.
II. FÁZIS
I pesebbek, mint a bálnák. – Amit abban a
Lesko naplója: Hubbs állítja, hogy ez egy vi-
szonylag egyszerű megbízás, arról van szó,
hogy némi átrendezést kell elvégeznünk az
ökoszisztémában. Összesen két hetet szán
a probléma megtalálására és az egyensúly
helyreállítására, de szerintem ez nem lesz
elég. Utálom ezt a helyzetet.
Hubbs túlságosan hosszú ideig kuksolt
a laborjában. Szerintem ő egy kutatómun-
kával szöszmötölő, ördöngös megszállott.
Olyan sokáig foglalkozott mindenféle el-
vonatkoztatásokkal meg feltételezésekkel,
hogy a személyisége már nem is emberi –
csak egy vékony, kopaszodó, ötvenes fana-
tikus. Állítja, hogy ez a helyzet itt, ami akár
katasztrófába torkollhat, csak egy egyszerű
alkalmazott ökológiai probléma. Őrült, ez
nem vitás, vagy egyáltalán nem őrült, és
én reagálom túl ezt az egészet. Túlságosan
hosszú ideig dolgoztam én is kutatóként,
és amit a bálnák viselkedési mintázatában
közel nyolc hónapig figyeltem, az elbátor-
talaníthat egy nálam valamivel egyszerűbb
gondolkodású, mondjuk úgy, fantáziátla-
nabb embert is. A bálnák olyan hatalmasak.
FOLYTATÁS
120 A GALAKTIKA XL-BEN! Negyedik fázis
115-202-xl.indd 120
Igazság szerint most egy hosszú pihenésre
lenne szükségem, és a legkevésbé sem arra,
hogy expedícióra menjek az arizonai siva-
tagba!
De Hubbs már csak ilyen. Lehetséges,
hogy az optimizmusa már őrültség, de,
mint minden pszichopata, rendkívül meg-
győző tud lenni.
– Hát nem érdekes? – kérdezte, amikor
San Franciscóba visszatérve közölte, hogy
a Nemzeti Tudományos Alapítvány engem
jelölt mellé asszisztensnek, persze az ő ké-
résére. Úgy vélem, hogy a hangyák életké-
sivatagban láttunk az utóbbi néhány hónap-
ban, az a normális ökológiai szabályozás és
egyensúly teljes összeomlása. A hangyák ott
őrületes módon szaporodnak, mivel valami
gátolja a természetes ellenségeiket, az imád-
kozó sáskákat, pókokat, hörcsögöket, préri-
farkasokat. Rendkívül erős hangyafajtának
kell lennie, ugye, Lesko? Ugye?
A szeme villogott, és akkor gondoltam elő-
ször arra, hogy Hubbs nem lehet normális.
– Óriási pánik, Lesko! – folytatta. – A la-
kosok elmenekültek, elhagyták a birtokukat,
a sivatag teljes területét otthagyták a han-
gyáknak! Olyan, mint egy sci-fi film, nem
gondolja? A  hangyák átveszik az uralmat!
A  hangya nép inváziója! Nos – mondta egy
kicsit visszafogottabban –, kimegyünk oda,
és körülnézünk. Kaptunk egy állomást,
számítógépeket, felszerelést és jókora men�-
nyiségű rovarirtót. Mindent egybevetve úgy
vélem, Lesko, hogy két vagy három hét alatt
rendbe tesszük a hangyanépség invázióját,
és ezután visszatérhet a bálnáihoz. Jót fog
tenni magának, ha kilép a megszokott hét-
köznapjaiból.
2018.06.03. 18:02:32
 A KROMATOKRÁCIÁBAN
AZ VAGY, AMIT LÁTSZ.
EDDIE RUSSETT FÖLJEBB LÉPNE,
DE AHHOZ MINIMUM EGY
ELŐNYÖS HÁZASSÁG KELL.

A JANE EYRE ESET ÉS AZ EGY REGÉNY RABJAI

SIKERSZERZŐJÉNEK ABSZURD DISZTÓPIÁJA.

U R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
DE AHHOZ MINIMUM EGY
ELŐNYÖS HÁZASSÁG KELL.

A JANE EYRE ESET ÉS AZEGY REGÉNY RABJAI

SIKERSZERZŐJÉNEK ABSZURD DISZTÓPIÁJA.
B1-B4.indd 3 2018.05.22. 21:53:13
 HÁBORÚ, IDŐUTAZÁS,
EMBERISTENEK, HŐSIESSÉG
ÉS ÖNFELÁLDOZÁS.

A KO R Á B B I
KÖTE TE K M ÉG
K A P H AT Ó K !

A monumentális trilógia záró

kötetében mindenre fény derül!
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

A monumentális trilógia záró

B1-B4.indd 4 2018.05.22. 21:53:11