GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. SZEPTEMBER

366
HIPERSZONIKUS FEGYVEREK
LEBEGŐ SZIGET
PUSZTULÓ JÉG

+
VARGA
JONES
TAMÁS
Előfize
GRAY tőknek
CSAK
1200 Ft
Lovas
!

LAJOS

SHIV
Ramdas

A SCI-FI LEGJAVA 20366

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2020.08.20. 21:15:15

 LOCUS-DÍJAS REGÉNY, MELYBEN
A VIK TORIÁNUS KORSZAK KRIMI-
ÉS HORRORIRODALMÁNAK
KLASSZIKUS SZEREPLŐI EGYÜT T
NYOMOZNAK EGY REJTÉLYES
TITKOS TÁRSASÁG UTÁN

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

B1-B4.indd 2 2020.08.20. 21:15:11

 GALAKTIKA
2020. szeptember

Az első szó jogán

GALAKTIKA
ZIN
ZTIKUS MAGA
OS-FANTAS (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
Ú TUDOMÁNY
AZ ELSŐ SZÁM

Döbbenetes dologra derült fény a közelmúltban: az angol- WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. SZEPTEMBER

szász világban a férfiak elfelejtették, hogy kell SF-et írni! Vagy HIPERSZONIKUS
366
FEGYVEREK
LEBEGŐ SZIGET

épp fantasyt. Legalábbis csak ezt jelentheti, hogy az idei Hu- PUSZTULÓ JÉG

go-jelöltek között regény kategóriában például egyetlen férfi

VARGA
+
sem volt. Na jó, a kisregények versenyében háromnak sikerült JONES TAMÁS
Előfize
labdába rúgni, sőt egyikük még nyert is (igaz, egy hölgy szer- GRAY tő
CS Kknek
120A 0 Ft!
zőtárssal kézenfogva). A rövidebb kisregények és a novellák Lovas
szerzői között azonban csak egy-egy akadt. Remélem, a höl- LAJOS
SHIV
gyek közül minél többet bemutathatunk hamarosan (régebbi Ramdas
írást többüktől olvashattunk), de az urak szűk mezőnyéből
már most büszkén prezentáljuk az indiai Shiv Ramdast. A SCI-FI LEGJAVA 20366

Mégis, mi történt odaát, a nagy angol nyelvű SF-kánaánban 9 770133 243018

a férfi szerzőkkel? Tényleg elfelejtettek írni? Vagy áldozatául estek valamiféle körmönfont titkos
összeesküvésnek? Esetleg ebben a mai esélyegyenlőség-mániás, poszt-metoo korban sikerült a
mérleg nyelvét a kiegyensúlyozottság állapotán túllendíteni, egy, az eddigivel ellentétes előjelű
szélsőségbe? Ne feledjük, hogy a Hugo nem szakmai díj, hanem közönségszavazatokat összesít,
ennél a rajongók (és remélhetőleg olvasók) teszik le voksukat a jelöltek mellett.
Ebből az következhet, hogy a rajongók (olvasók) preferenciái változhattak meg – esetleg
egyenesen a közönség összetétele. Manapság a korábbinál sokkal nagyobb súllyal esik a latba
a szerzők neme (amit időnként nem is egyszerű megállapítani), és ezen túlmenően az általuk
publikált írások tartalma. Vagyis hát nem jól fogalmaztam, hiszen ha a tartalom lenne fon-
tos szempont, akkor semmi ok nem lehetne panaszra. De itt és most a hívószó, úgy tűnik, az
úgynevezett LMBT+ tartalom, ami nélkül egyetlen új könyv sem számíthat sikerre. Hogy ez
divathóbort vagy az új idők szele, azt csak a jövő döntheti el.
Nemrég egy viszonylag friss külföldi antológiát olvastam, amelynek „átütő erejű”, „forradal-
mian új” írásai komor képet festettek a fantasztikus irodalom (és úgy általában az irodalom)
jövőjéről. Mert amikor egy műben az invenció, a cselekmény és a mondanivaló háttérbe szorul
a szereplők szexuális preferenciáival szemben, az eredmény nem regény vagy novella, hanem
divatos szóhasználattal „genderidentitási” vitairat, esetleg politikai kiáltvány. Azt jelenti ez,
hogy forradalom zajlik az irodalom terén? Azt. És ha becsukjuk könyvünket, és körülnézünk,
láthatjuk, hogy ez a forradalom körülöttünk is dúl, a valós világban.
Én azt hiszem, a Galaktikának a feladata ebben a helyzetben nem az állásfoglalás, hanem a
megfigyelés és a szembenálló felek lehetőleg pártatlan bemutatása. Csak a megjelentetett írások
minőségéből nem szabad engedni, tekintet nélkül a szerzők nemi, vallási vagy politikai hova-
tartozására. A többi meg majd csak kiforrja magát.

Németh Attila
irodalmi szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2020.08.20. 21:13:49

 GALAKTIKA XL. évfolyam, 366. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Bódis Éva
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Col Price (Egyesült Királyság) munkája:

www.artstation.com/coldesign

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
59
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink: poty

71

004-005-tartalom.indd 4 2020.08.20. 21:13:26

 GALAKTIKA
2020. szeptember

60

92

16
novellák cikkek
6 Lovas Lajos: Visszavágó – A négy páncélos és a 16 Hiperszonikus fegyverek
sárga vizsla
34 Obszervatórium
20 Shiv Ramdas: És Ölordsága nevetésre fakad
59 A jövő otthona
36 Tamás J. Bertalan: Újraindítás
60 Zöld jövő
62 Gareth D. Jones: Őstulkok, barlangi medvék és a
71 Intelligens dizájn
megafauna egyéb karizmatikus
egyedei 72 A szférák zenéje
74 Varga Csaba Béla: Kali hajnala 92 Filmajánló
100 Will H. Gray: A borneói méhek 94 Képregény a Galaktikában

Galaktika XL
115 Jerzy Żuławski: A Győztes (első rész)
201 Lengyelország és a fantasztikus irodalom

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2020.08.20. 21:13:27

 GALAKTIKA
2020. szeptember
S
LDO
ZSO TERő-
PíÉ zerz
jas s
d Lovas Lajos
VISSZAVÁGÓ
A NÉGY PÁNCÉLOS ÉS A SÁRGA VIZSLA
K
RISZTUS ELŐTT 45-ben Boire-
bisztasz dák vezér a kelta bójok
törzsterületeit fenyegette a mai
Dunántúl vidékén. A folyón
még nem keltek át a dákok, de sejteni lehe-
tett, hogy ez napokon belül bekövetkezik.
A Danuvius nyugati partján, a mai ország-
határ déli részénél egy dombocskán elte-
rülő ligetet hatalmas tűzgyűrű vett körül,
külső oldalán a kelta törzs több ezer tagja
állt, míg belső felén egy druida járt körbe,
kezében fagyalággal, és folyamatosan kán-
tált. A lángok moraljásától a körön kívül
állók nem érthették szavait, de azt, hogy
Danuvius istenhez könyörög, mindany-
nyian tudták. A szent liget megóvását kéri
tőle a betolakodóktól. A ligetből most az
északi, déli, keleti és nyugati oldalon négy
díszes ruhába öltözött előkelőség lépett
elő. A  druida legelőbb az északon kilépőt
érte el, övéből obszidiánkést húzott elő, és
6 Visszavágó
VISSZAVÁGÓ
006-015-lovas.indd 6
Csak egy aprócska
változtatás, és a
„török hódoltság”
kifejezés egészen új
értelmet nyer.
szótlanul átvágta a férfi torkát. Az áldozat
némán hanyatlott vissza a fák közé. Végül
kelet felé haladva érte el a nyugaton előlé-
pő előkelőséget. A tömeg követte, így most
valamennyien a liget nyugati kapujában
álltak. Amint az utolsó vátis elé ért, az le-
vette, és magasba emelte arany nyakperecét.
Ahogy a druida kése átvágta nyaki verőerét,
teste semmivé foszlott, az ékszer a földre
hullott. A pap szembefordult a tömeggel,
és megszólalt. Bár hangját el kellett volna
nyomnia a lángoló fa ropogásának, mégis
mintha mindenki fülébe suttogta volna: erre
a szent helyre többé senki sem léphet! Sem
dák, sem más, sem gyalogos vagy lovas, sem
harciszekér. A kaput bezártam!
Azzal belépett a lángokba, és hangtalanul
égett hamuvá…
A ligetbe majd kétezer éven át valóban nem
lépett be senki. Hogy megpróbálta-e valaki,
2020.08.20. 21:12:52

nem tudjuk, de az biztos, hogy elátkozott hely
hírében állt, így aztán körbeszántották a föld-
művesek, és nem maradt ez másképpen a hu-
szadik század második felében sem. Egyszer
a mohácsi Új Élet Termelőszövetkezet ag-
rármérnöke egy buldózert küldött a kis liget
letarolására, de a gép elakadt a dombocskát
körülvevő mocsárban, négy Dutra traktorral
is alig tudták kihúzni, úgyhogy felhagytak a
további próbálkozásokkal. A druida könyör-
gése és a bemutatott áldozat meghallgatásra
talált, és a varázs igen erős volt. Tűréshatára
a későbbiek tanulsága szerint úgy harminc
tonna körül lehetett. Ekkora tömegű tárgyról
Krisztus előtt, de utána is még jó sokáig, ál-
modni sem lehetett. Így volt ezzel Danuvius
isten is, aki a liget védelmének megalkotása-
kor megpróbálta erősen túlbecsülni a lehetsé-
ges behatolók ebbéli képességeit.
1987-ben a Magyar Néphadsereg páncélos
alakulatai a szokásos Pajzs néven hadgya-
korlatot tartottak, ezúttal a hajmáskéri gya-
korlótér helyett Mohács környékén. Nem
tudom, hallottátok-e, mit jelentett akkori-
ban táposnak lenni a seregben, vagy egyál-
talán ismeritek-e magát a kifejezést. A tápos
előfelvételis sorkatonát jelentett, olyan 18-20
éves srácot, akit már felvettek az egyetem-
re vagy főiskolára, de előtte még le kellett
töltenie az egyéves szolgálatot. A szó maga
egyesek szerint a tápos csibére eredeztethe-
tő vissza. Olyan, burokban felnőtt, jómódú
fiatalokra utal, akik nem átallottak felvé-
telt nyerni a felsőoktatásba. Irigyeik, azaz
minden más katona szerint szerencséjüket
nem képességeiknek és munkájuknak kö-
szönhették, hanem a tápnak, amit ki tudja,
milyen furmányosan, feltehetően tisztesség-
telenül szerzett meg számukra a családjuk.
Mindezen túl fokozta még az utálatot, hogy a
táposok fél évvel korábban szereltek le, meg-
Visszavágó
006-015-lovas.indd 7
GALAKTIKA
2020. szeptember
kezdeni tanulmányaikat, majd azok befeje-
zése után rigóként, azaz tisztjelöltként tértek
vissza fél évre, végül pedig tartalékos had-
nagyként távoztak a civil életbe. A rigókkal
pedig már nem nagyon lehetett szórakozni,
sőt még a parancsaikat is teljesíteni kellett,
ezért hát a táposok szívatására csupán ez a
tizenegy és fél hónap állt rendelkezésre.
Szóval tápos harckocsizók voltunk egy
Pajzs nevű hadgyakorlaton. Az ezredparancs-
nokság tervei szerint négyünket, az ELTE
történelem szakára felvett előfelvételiseket
kellett volna teljesítményünk alapján meg-
fosztani az egyébként mindenkinek alapból
osztott élenjáró katona címtől, hogy a többi-
eknek nyugodt szívvel adhassák oda a nem
mindenkinek kijutó kiváló katona címet, a
jelvény tetején a nagy vörös csillaggal. Ezért
kaptuk mi négyen, Gyuszi, a tizedes, Géza,
Ádám és én, Lajos, honvédek, harci nevün-
kön: Töki, Bimbó, Dédi és Balfék a második
világháborút megjárt, de egyébként hibátlan
állapotú T–34/85-ös harckocsit, míg min-
denki más a Néphadseregben legjobbnak
számító T–72-est.
Egy bizonyos koordinátát kellett volna
elérnünk az éleslövészet megkezdéséig, és
matekból ugyan egyikünk sem volt túl erős,
de azt mindannyian tudtuk, hogy itt bizony
a matek sehogy se jön ki. Az útvonalat és a
találkozási hely elérését a T–72-esek sebes-
ségéhez szabták, a mi Rudynknak – így hív-
tuk a gépünket, mert mindannyian láttuk
A négy páncélos és a kutyát a tévében gyerek-
korunkban – esélye sincs időben odaérnie,
főleg nem teljes javadalmazással. Ez ugye
azt jelenti, hogy 66 malacot (lövedék) és ezer
géppuskatöltényt vittünk magunkkal, ami
jelentősen lassította Rudyt. Természetesen
súlycsökkentésről szó sem lehetett, mert
egyetlen malac elvesztése is évekre börtönbe
juttatott volna minket.
7
2020.08.20. 21:12:52
 GALAKTIKA
2020. szeptember
– Rövidítenünk kell – jelentette ki Töki, a
parancsnok.
– Hogy a bánatba gondolod? – kérdeztem
megdöbbenve. – Ezért simán két hét fogdát
kapunk, ha nem futkosót.
– Ha nem vágunk itt át azon a kis ligeten,
akkor esélyünk sincs elérni a találkozópontot.
– De hát még emelkedik is a terep – vetette
közbe Dédi, a rádiós.
– Az igaz – értett egyet Bimbó, a töltő.
– De a másik oldalon lejt, majd ott fel­
gyorsulunk!
– Olyan szép ez a kis liget – próbáltam
ellenkezni.
– Gyík vagy, öcsém – torkolt le Töki. –
Majd újranő!
A ligetet simán letaroltuk. Reccsenve dől-
tek a fák, szakadt a folyondár, na, hát har-
mincöt tonna, az harmincöt tonna, még
ha negyvenéves is. Szégyenteljes büszke-
ség töltött el minket, hatalmasnak éreztük
magunkat, miközben szánakoztunk pusz-
tításunk látványa felett. Ez azonban nem
akadályozott meg minket abban, hogy teli
szájjal röhögjünk.
Diadalunkat azonban hamarosan döb-
benet váltotta fel. Majdnem elgázoltunk egy
páncélos lovagot, lovastul.
– Állj! – parancsolta Töki.
Ijedtemben akkorát nyomtam a féken,
hogy Rudy azonnal megállt, én meg lefejel-
tem a kémlelőnyílás peremét. Néhány percig
nem láttam a felrepedt homlokomról a jobb
szemembe csordogáló vértől.
– Mi a tököm ez? – kérdezte reszkető han-
gon a parancsnok.
– Filmforgatás – feleltem, fél szemmel ki-
nézve a kémlelőablakon. Ugye, mint gondo-
lom, kitaláltátok: én voltam a vezető. Ketten
láttunk ki a tankból. Töki a toronyból, meg én
ezen a kis, lapos ablakon.
8 Visszavágó
006-015-lovas.indd 8
Amit láttam, egészen lenyűgöző volt. Több
tízezer középkori lovag, gyalogos, nehézpán-
célos, dárdás, íjász alakzatba fejlődve állt
szemben a turbános ellenséggel, akik még na-
gyobb számban borították el előttünk a húsz
méterrel a síkból kiemelkedő vonulatot.
– Tábort vernek – mondta Töki, a látcsövé-
vel szétkémlelve. – És ágyúkat állítanak fel. Jó
nagy, régi ágyúkat, legalább százat.
– Biztos készül az új Egri csillagok – vélte
Dédi.
– Mohácson? – értetlenkedett Bimbó.
– A mohácsi vész! – kiáltottam fel. – És
mennyi statisztával! Ez nagyon zsír! És itt va-
gyunk a közepében! – lelkesedtem.
– De hogy tudtak ide éleslövészetet tervez-
ni, ha ennyi ember van itt? – kérdezte Töki,
aki le sem vette szemét a látcsőről.
– Rövidítettünk! Emlékszel, ugye? – repli-
kázott Dédi.
– Ekkorát nem tudtunk – jelentette ki
Töki. – Ezek több kilométeren át elállják az
utat. A 72-esekét is.
Közben észrevettem, hogy a majdnem el-
gázolt statiszta lovag hátasával felénk fordul,
előreszegezi a dárdáját, és nekünk rohan.
– Figyelj jobbról! – kiáltottam. Töki nem
látta a fickót, mert a távolt kémlelte a látcső-
vel. Derékig kilógott a toronyból, és a meg-
bolondult statiszta majdnem keresztüldöfte
a lándzsájával, csak az utolsó pillanatban tu-
dott visszaugrani a torony védelmébe.
A fickó valami érthetetlent kiáltott közben.
Nem hallottuk rendesen, de mintha a sátánt
emlegette volna. Mindenesetre lovastul lepat-
tant a tankról, majd feldőlt, a ló bizonytalanul
felállt, majd lovasát magára hagyva elvágta-
tott, az őrült meg nem tudott felkelni a nehéz
páncél miatt a pocsolyából.
– Ez egy elmebeteg – jelentette ki Töki. –
Hé! Ember! Mi a toszt képzeltél? – üvöltötte,
miközben kimászott a tankból.
2020.08.20. 21:12:52

– Ürdüng! – mutatott amaz nehézkesen
Tökire, majd elájult.
– Most mit csináljunk ezzel? – kérdeztem,
ahogy az elülső nyíláson kimásztam a tank-
ból. – Félrebeszél. Nyilván agyrázkódása van.
– Szólni kéne a stábnak, hogy mentőt hív-
hassanak – javasolta a szintén előbúvó Bimbó.
– Ráállhatnék a mentősök frekvenciájára –
üvöltötte Rudy belsejéből Dédi.
– Meg ne próbáld! – kiáltott vissza a pa-
rancsnok. – Rádiócsend van!
Időközben ő is, meg Bimbó is kimászott a
tankból, és a lovagot vizslatva gondolkodtunk
a teendőkön.
Ahogy így tanakodtunk, valami távoli fü-
tyülés hallatszott, először nem is törődtünk
vele. A hang azonban egyre erősödött, és mi
önkéntelenül a forrása, azaz a turbános fickók
felé fordultunk.
– Hasra! – kiáltotta Töki, és éppen időben,
mert a kupolánkat egy kő ágyúlövedék találta
el, amely ugyan a tankban nem tett kárt, de
darabjai milliófelé repültek. Szerencsére si-
került a lánctalpakhoz hasalnunk, a statiszta
mellé, így sértetlenül megúsztuk.
– Megsüketültem – tátogott a tankból kife-
lé tartó Dédi. – Mi a szar volt ez?
– Ki az az őrült, aki igazi lövedékkel tüzel
egy forgatáson? – kérdeztem.
– Itt valami nagyon nem stimmel, fiúk!
Azt nézzétek! – mutatott az alattunk elterülő
síkságra Töki, és látcsövét a vagy ezer roha-
mozó nehézlovasra szegezte.
– Csatajelenet – jelentette ki Bimbó –, na-
gyon élethű.
– Hozd ki a nagyobbik gukkert! – szólítot-
ta fel a még mindig a toronyban álldogáló Dé-
dit izgatottan Töki, azzal a kezembe nyomta
a sajátját. – Láttál már ilyen élethű jelenetet?
Mintha tényleg ölnék egymást.
– Igeeen – feleltem az összecsapást pász-
tázva –, azt a janicsárt keresztüldöfték egy
Visszavágó
006-015-lovas.indd 9
GALAKTIKA
2020. szeptember
lándzsával, és ömlik belőle a vér. Meg azt a
másikat is. Azt a pár százat meg letiporták a
lovak. Nagyon hatásos trükk.
– Szerintem ez nem trükk – jelentette ki a
hallását visszanyert Dédi –, ezek tényleg ölik
egymást. – Azzal a gukkert lenyújtotta Töki-
nek. A parancsnok nem vette le szemét a je-
lenetről, de furcsán csendes hangon megkért,
hogy pofozzak életet az ájult statisztába, és
tudakoljam meg tőle, mi ez az egész.
A többiek kulacsában víz volt. Az enyémben
ellenben a Józsi bácsi garázsában vásárolt
szilvapálinka. Az egészségügyi vésztartalé-
kunk. Előző éjjel ugrottam ki érte a kettes őr-
toronynál, ahol egy könyvtárszakos barátom
teljesített őrszolgálatot. A pálinka a Tatai Bor-
zasztó névre hallgatott, és legalább hatvan-
fokos lehetett. Elég volt egyetlen kortyocskát
az alélt elmebeteg fogai közé erőltetnem, és
azonnal magához tért. Néhány másodpercig
csak pislogott, majd megszólalt:
– Ürdüng! Én lelkem elkárhoza, a pokulban
valék, de jóféle pálinkát adál.
– Hol vagyunk, ember? És mi ez az egész?
Filmforgatás? – faggattam.
– A pokulban, tudád te jól, ürdüng.
– Ez teljesen hülye – szóltam Tökihez –, és
úgy beszél, mintha a „Halotti beszéd”-et ol-
vasná fel. Azt hiszi, meghalt!
– Csak faggasd tovább, mert nagy szarban
vagyunk! – felelte.
A srácok segítségével kiemeltem a fickót
a sárból, és a lánckerék oldalához támasz-
tottam úgy, hogy lássa a csatát. Páncéljában
legalább százkilós volt, pedig elég soványnak
látszott. Fejét a harc felé fordítottam.
– Mi történik? Hol vagyunk? – faggattam.
– Támadnak Lajos királyuram lovagjai. El-
tiporjuk a pugán tereket! – felelte lelkendezve.
– Melyik évet írjuk? – kérdeztem, hirtelen
ötlettől vezérelve.
9
2020.08.20. 21:12:53
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Csodálkozva nézett rám.
– Nem tudád, mert ürdüng vagy. Nem
ismeréd Krisztus urunk természetít. Anno
domini 1526-ban vagyunk.
– Augusztusban?
– A 29. napján.
– Tudom, hogy lehetetlen – kezdtem bizony-
talanul – de lehet, hogy…?
– Lehetetlen, de úgy látszik, igaz – felelte
Töki, aki végighallgatta a beszélgetést, és egé-
szen elfehéredett, ahogy levette szeméről a
látcsövet, és ránk nézett. – Benne vagyunk a
mohácsi csatában. Ezek odalenn tényleg ölik
egymást, és emlékeztek, most mi jön.
– Az ágyúk szétlövik a nehézpáncélosokat
– felelte Bimbó –, és szívunk.
– Nem tehetünk semmit – jelentette ki
Dédi. – Ha bármit teszünk, megváltoztatjuk a
jövőt, és lehet, hogy mi sem leszünk.
Mindannyian láttuk két évvel korábban a
Vissza a jövőbe című filmet, így az időuta-
zás problémájával eléggé tisztában voltunk.
Úgy döntöttünk, hogy visszatolatunk a liget-
be, és szépen hazamegyünk a mi időnkbe,
nem kockáztatjuk családunk és barátaink
létét. Ki tudja, egyáltalán megszületnek-e,
ha mi itt beavatkozunk a harcokba? Mert azt
azért elég gyorsan felmértük, hogy az öreg
Rudyval elég hamar véget vethetnénk Nagy
Szulejmán hódításának, ám mégis a távozás
mellett döntöttünk. A lovagot magára hagy-
va be is faroltunk a kidöntött fák közé, azon
az ösvényen, amit mi törtünk magunknak,
de nem történt semmi változás, csak annyi,
hogy a liget másik végén nem a csatát láttuk,
hanem a magyar utóvédet, és magát Lajos
királyt, amint testőrei gyűrűjében a lovagok
támadását kémleli, melyet mi magunk már
nem láthattunk a dombocskától.
Megpróbáltunk még egyszer átvágni a li-
geten, de ezúttal egy kissé jobbra, azonban a
10 Visszavágó
006-015-lovas.indd 10
másik oldalon megint csak a csata látképébe
futottunk bele.
– Egy lövéssel elintézhetnénk a török
ágyúkat – mondtam halkan.
– De mi lesz az otthoniakkal? – kérdezte
Dédi.
– Azt nem tudom – feleltem –, de ötszáz
éve e miatt a csata miatt szívunk.
– Visszamenni úgysem tudunk. Talán
már azzal, hogy a statiszta meglátott minket,
megváltoztattuk a jövőt. Lehet, hogy rosszabb
lett – feleltem.
– Akármit is döntünk, gyorsan kell csele-
kednünk, mert a lovagjaink mindjárt belefut-
nak a sortűzbe – jelentette ki Töki.
A csata menetével mindannyian tisztá-
ban voltunk, mert a felvételinken pont
a mohácsi vészből írtunk esszét. A jobb
szárnyon előretörő lovagok és a középen
előrenyumoló nehézgyalogság támadá-
sa sikeres, áttörnek a janicsárokon és a
szpáhikon, majd az ágyúk sortüze leta-
rolja őket. Ezek után összeomlik minden.
A harctéren elesik Tomori Pál érsek, a fő-
vezér, akinek levágott fejét a szultán lán-
dzsára tűzeti, és sátra elé állítja. Elesik hét
püspök, négyezer lovas, tízezer gyalogos,
és maga a király is, aki a Csele patakba ful-
lad menekülés közben.
– Na, mi legyen? – kérdezte Töki. – Bimbó,
mindenesetre tölts be egy malacot!
– Szerintem nincs vesztenivalónk –
mondtam.
Mivel Dédi csak vacogott a félelemtől, Bim-
bó meg hümmögött, ahogy betöltötte a löve-
déket, a parancsnok döntött, alighanem az
utolsó pillanatban.
– Irányzék? – és a célzóberendezés segít-
ségével bemondta a koordinátákat. A löveget
egyenesen a középen álló ágyúra irányította.
– Tűz!
2020.08.20. 21:12:53

Alig néhány másodperccel azelőtt, hogy a
törökök tüzet nyitottak volna, a malac leradí-
rozta a célba vett üteget, a légnyomás pedig
kiütötte a környezők legénységét.
– Repeszgránát! – parancsolta Töki. –
Irányzék: balra két perc.
Mivel a peremen két sorban vagy száz
ágyút állítottak fel, a törökök többsége még
harcképes maradt, bár a robbanás elég nagy
zavart keltett a soraikban. Az első repeszgrá-
nát letarolta a bal oldali lövegek legénységét,
a második a maradékkal végzett, közben a
magyar lovasság átgázolt rajtuk, és a szultán
sátrának közelébe ért, de ekkor Szulejmán
már szpáhijai gyűrűjében menekülőre fogta,
ahogy az egész török sereg. Aki csak tudta,
mentette az életét. Legtöbbjük elesett a csata-
mezőn, foglyokat nemigen ejtettek.
– Táposoktól nem is rossz – nevetett fel a
tizedes, és valamennyiünket diadalittas érzés
E-KÖNYVEK 1000 FT KEDVEZMÉNNYEL!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Visszavágó
006-015-lovas.indd 11
GALAKTIKA
2020. szeptember
töltött el. Abban a pillanatban nem fogtuk fel,
hogy mit is tettünk a téridő-kontinuummal,
és hozzáteszem, azóta sincs róla fogalmunk.
Mohácsi diadal, itt és most így emlegetik, és
mennyivel jobban hangzik, mint a mohácsi
vész! Szulejmán epitheton ornansa pedig nem
a „Nagy”, hanem a „Kis”.
A T–34-es meglehetősen hangos munka köz-
ben, így a király társasága is felfigyelt ránk.
Nem telt bele negyedóra, s maga a felséges úr
és kísérete vágtatott felénk.
– A csillag! – kiáltott fel Töki. – A csillagot
takarjátok le valamivel! Pentagramma!
Ezt mindannyian megértettük. A Nép-
hadsereg páncélosainak hadijele a szám
mellett egy nagy vörös csillagot formázott,
közepén fehér körrel megtörve, amelynek
közepén meg egy zöld pötty ült. Tehát egy
cifra pentagramma, a sátán jelképe, némileg
11
2020.08.20. 21:13:00
 GALAKTIKA
2020. szeptember
fel­cicomázva. Gyorsan lekaptam a gyakorló
felsőmet, ráborítottam a hadijelre, és a biz-
tonság kedvéért az ujját odakötöztem a to-
ronyfedél fogantyújához.
– Biztos, ami biztos, legyen a kezetek
ügyében a fegyveretek! Balfék, fordulj negy-
venöt fokkal balra, Bimbó állj készen a gép-
puskánál!
– Csak nem akarsz közéjük lőni? – kérdez-
te Dédi.
– Csak elijeszteném őket, ha mint ürdüngöt
meg akarnának égetni, emlékeztek a páncélos
fickóra, ugye?
Mintha csak meghallotta volna, a lovag
sántikálva közeledett a másik irányból, és fe-
lénk mutogatva kiabált valamit a király felé,
aki vágtázó kíséretével egy perc múlva meg-
állt Rudy előtt.
A közben szintén odaért vitéz fél térdre
ereszkedett a felséges úr előtt, és mondott
valamit latinul, mire Lajos felénk fordult, és
úgyszintén latinul szólalt meg.
– Balfék, bújj elő, és fordíts, te latinból
érettségiztél, nem?! – szólított fel Töki.
– Kik vagytok, hadfiak? – kérdezte a király,
aki amúgy egy húszéves srác volt, kábé egy-
idős velünk. – Simon lovag azt mondja, hogy
ágyútokkal megnyertétek nekünk a csatát.
Azt is mondja, hogy ördögnek nézett benne-
teket, akiket a török dzsinnek idéztek meg, de
most már tudja, hogy az Úr küldött bennete-
ket megmenteni hazánkat a végveszélyben, őt
magát pedig igen jó életvizetekkel segítetté-
tek meg. – Legalábbis valami ilyesmit beszélt,
mert a középkori latin, meg amit mi tanul-
tunk a gimnáziumban, erősen különbözött
egymástól.
– Magyar katonák vagyunk – feleltem.
– Melyik báró harcosai vagytok, és honnan
jöttetek? Hogyan kerültetek ide? – kérdezte.
– Ha úgy vesszük, Kádár Jánoséi, de ez
nem ilyen egyszerű, és eltévedtünk – felel-
12 Visszavágó
006-015-lovas.indd 12
tem. – Aztán láttuk, hogy baj van, úgyhogy
lőttünk párat.
– Ilyen báró nincsen az országban – mond-
ta egy díszes páncélba öltözött fickó a király
mellett, majd a fülébe súgott valamit.
– Maradjatok itt! Tanácskoznom kell a
főembereimmel – mondta a király. És bár
mindez nem hangzott sem parancsnak, sem
kérésnek, nem nagyon volt más választásunk.
Még úgy háromszáz kilométerre elegendő
üzemanyagunk maradt, továbbá hatvan ma-
lacunk meg három repeszgránátunk. Sem-
miképpen sem elég a tartós letelepedésre, ha
ellenségként kezelnének minket. És hát még-
iscsak ő volt az aktuális államfő.
A király és testőrsége leszálltak a lóról,
alantasai sátrat vertek. Intésére egy szolgának
látszó, páncéltalan embere hozzánk lépett, és
biztonságos távolból egy vászonzsákot hají-
tott felénk.
– Ögyetek – mondta, majd sebesen vissza-
futott a többiekhez.
– Tomorira várnak – jelentette ki Töki. –
Ő  a vezér, és a kalocsai érsek is. Lajos nem
mer nélküle dönteni.
Egyetértettünk, de abból, amit láttunk,
sejtettük, hogy Tomori Pál a menekülő Szu-
lejmánt üldözi, tehát van időnk bőven, szóval
belepillantottunk a vászonzsákba. Kenyeret
és sózott húst találtunk benne.
– Hát, barátaim, ez nem párizsi – mondta
Dédi, ahogy előhúzta az ötkilós húsvéti pa-
rasztsonkára emlékeztető eledelt.
– Mi lesz, ha tele van baktériummal –
vetette fel Bimbó –, és meghalunk mind-
annyian?
– Szerintem ez a király uzsonnája, és a
só egyébként is megöl minden baktériumot,
vagy legalábbis megölt ötszáz évvel ezelőtt,
azaz most – jelentette ki Töki, azzal bicská-
jával lekanyarított egy jókora adagot a son-
kából, és élvezettel beleharapott. Igaza volt.
2020.08.20. 21:13:00

A Dimitrov téri nagy vásárcsarnokban sem
lehetett különbet kapni. És a kenyér! Igazi ko-
vászos kenyér volt, sose ettünk jobbat. Tomo-
ri azonban estig nem érkezett meg, és Lajos
király, aki jó házigazdának bizonyult, előbb
egy tömlő bort küldött, majd egy újabb óra
elteltével egy sárga vadászkutyát ajándékba.
A bor jóformán ihatatlannak bizonyult, meg
sem közelítette a kiváló hungarovines egri bi-
kavért vagy a népszerű olaszrizlinget, legin-
kább valami savanyú mosogatólére emlékez-
tetett. A kutya azonban igen barátságos volt,
a szüleim vizslájára hasonlított, csak nem
barna, hanem jóformán citromsárga bundá-
ja volt. A sonkát igen kedvelte, és az elhajított
faágakat is lelkesen hozta vissza.
Miután a nagy várakozásban húztunk
egyet a kulacsomból, egészen optimista
hangulatban vártuk Tomori Pál érkezését.
Végül, miután négy futárt is utána küldtek,
este kilenc felé megérkezett. A lebukó nap fé-
nyében láttuk, hogy páncélja vértől vöröslik.
Néhány szót váltott a királlyal, majd lováról
le sem szállva, hozzánk ügetett. Magyarul
szólalt meg:
– Legyetek üdvözölve! Pál érsek vagyok.
Bennetek kit tisztelhetek?
– Én Gyula vagyok – felete Töki –, a le-
génységem: Géza, Ádám és Lajos. – Ahogy
kimondta a nevünket, sorra ránk mutatott.
– Nemesi nevek – jelentette ki a vezér –,
téged az erdélyi Gyuláról nevezének el, ti ket-
ten királyaink nevét viselitek, te pediglen,
fiam, az első férfiét. Szüléitek derék emberek
lehetnek. De mondjátok, ki küldött bennete-
ket megsegélni szorultságunkban, honnan
van ekkora ágyútok, s valóban tud menni is,
ahogy Simon lovag mondja, vagy csak megár-
tott neki a hőség?
– Eltévedtünk, érsek uram – felelte Töki
–, innen láttuk, hogy a török ágyúknak vág-
tattok, egyenesen bele a csapdába. Magunk
Visszavágó
006-015-lovas.indd 13
GALAKTIKA
2020. szeptember
sem értjük, hogyan kerültünk ide, és igen, az
ágyúnk menni is tud.
– Jól van – nyugtázta Tomori. – Most vis�-
szatérek a királyhoz, addig várjatok! Gondos-
kodom rólatok. – Azzal megfordította lovát,
és a sátorhoz ugratott.
– Mit is tudunk Pál érsekről? – kérdeztem.
– Hosszan vagy röviden szeretnéd? – kér-
dezett vissza Bimbó. – Most olvastam róla
egy monográfiát.
– Stréber – nevetett fel Töki. – A lényeget
mondjad!
– Hát, ő az ország egyetlen valamirevaló
hadvezére, mert az évtizedes béke alatt a töb-
biek megöregedtek. Katona volt, de két meny-
asszonya is meghalt, így bevonult egy kolos-
torba, ám a pápa rákényszerítette a kalocsai
érsekséget, a háború után meg visszahívták
a hadak élére. Korának egyik legműveltebb
embere. Úgyhogy csak óvatosan a válaszok-
kal, ha jót akarunk magunknak!
A tanácskozás meglepően gyorsan véget ért.
Közben Tomori újabb tömlő bort küldött,
négy drágaköves markolatú török szablyát,
négy díszes, kerek pajzsot, valamint egy tucat
acélsisakot, hogy kiválaszthassuk a magunk
fejére valót. Szerencsére a levágott török feje-
ket már eltávolították belőlük.
Hogy miről beszéltek a királyi sátorban,
természetesen nem hallottuk, de utóbb
megtudtuk, hogy csalhatatlanul megálla-
pították a személyazonosságunkat. Tomori
a pápai levéltárban olvasta Julianus barát
jelentését a tatár veszedelemről és Magna
Hungáriáról meg az ottani magyarokról,
akikkel anyanyelvén beszélt. Mivel Kádár
János nevű hűbéres sem a királyságban,
sem Lajos egyéb országában nem élt, és mi-
vel rosszul ugyan, de magyarul beszéltünk,
megállapították, hogy nem jöhettünk más-
honnan, csakis a keleti rokonoktól, akik
13
2020.08.20. 21:13:00
 GALAKTIKA
2020. szeptember
megépítették ezt a csodálatos szerkezetet,
mely magától megy.
Egy óra elmúltával küldönc érkezett: Lajos
király magához kérette a vezérünket, Gyula
herceget, és a latinul kiválóan beszélő Lajos
comest1, azaz engem. A rangunkat ugyan
túlbecsülték, de semmiképpen nem akarták
megsérteni Magna Hungária nemes urait,
mert parasztokra nyilván nem bízhattak a
távoli rokonok ilyen bámulatos szerkezetet.
Méltóságunknak megfelelő bársony palásto-
kat is hozott, magával, ami nekem különösen
jól jött, tekintve, hogy félmeztelen voltam.
– Fél térdre! – suttogta Töki, ahogy a király
elé vezettek minket. Engedelmeskedtem.
– Álljatok fel, Gyula herceg! – mondta elé-
gedett mosollyal a király, majd latinra váltott.
– Először feleljetek, nemes vitézek, kereszté-
nyek vagytok-e?
– Megkereszteltek minket, felség – fe-
leltem.
– Akkor minden rendben van – mondta
elégedetten. – Azt szeretném, ha hűbéres-
küt tennétek nekem, és közös ellenségünk,
a pogány törökök rabsága alól együtt szaba-
dítanánk meg a felprédált földeket. Cserébe
nektek adom Nándorfehérvár várát a várossal
együtt, hozzá még száz falut, szolgákat és a
zsákmány felét.
– Milyen zsákmány, felség? – kérdeztem,
komoly érdeklődést mutatva, mivel azt felté-
teleztem, hogy a kortársak így cselekednének.
– Hát igen, előbb még vissza kéne fog-
lalnunk Nándorfehérvárt, amelyet a bátor
Hunyadi János, apám nagybátyjának, a bol-
dogult Ulászló királynak vezére oly hősiesen
védett. Úgy vélem, a ti ágyútokkal ez igen
könnyedén menni fog. Ha pedig sikerül, be-
szélünk a továbbiakról. A gyáva Szulejmán
most visszaszalad Sztambulba, nem lesz ne-
héz dolgunk.
14 Visszavágó
006-015-lovas.indd 14
– Tudnod kell, felséges úr, hogy az ágyúnk
kocsiját belülről fűteni kell ahhoz, hogy elő-
regördüljön, tűz ég benne, amit gyúló folya-
dékkal táplálunk, és abból nem hoztunk ma-
gunkkal többet. Még százhatvan mérföldet
tudunk haladni, de úgy gondoljuk, a pálinka
is alkalmas lehet erre a célra.
– Jól van, az lesz elég! – szólt közbe Tomori.
– Fehérvár a galamb röptével csak háromórá-
nyira van.
– Kamarás! – szólalt meg a király – Azon-
nal küldj lovast Szabolcsba! Hozasd ide az
összes szilvapálinkát! Szükségünk van rá, és
meg ne dézsmálják útközben!
Most félbe kell hagynom a történetünket, mert
elfogyott a „tentám”, de már elküldtem érte a
szolgámat a péterváradi apáthoz. Ha megérke-
zik, mesélek tovább. Ahogy lenézek Nándor-
fehérvár fellegvárának legmagasabb tornyából,
a Dunára gyülekező sajkákat látok. A túlparton
keresztesek táboroznak. Rudy az alsóvár udva-
rán pihen, éppen a parasztjaink fényesítik. Gyu-
la herceg a királlyal vadászik, vitte magukkal a
sárga vizslánkat is, Cipót. Géza és Ádám grófok
leugrottak a városi ivóba, ahol lepényt is adnak.
1: gróf (latin)
LOVAS Lajos
1967-ben született magyar szerző, a Fiatal Írók
Szövetségének alapító tagja. 2005-ben jelent-
kezett első regényével, az Agydobással, amely
a következő évben elnyerte a Zsoldos Péter-
díjat. A kritika és az olvasók által is kedvezően
fogadott műnek 2007-ben készült el folytatása,
a Jó reggelt délben. Azóta két további regénye
jelent meg, az N (2010), illetve a Törzsszövetség
(2016). A Galaktikában eddig öt novellája látott
napvilágot, ezek közül a „Minek nevezzelek?”
(241. szám) 2011-ben szintén elnyerte a Zsoldos-
díjat. A Törzsszövetséget is Zsoldossal jutalmaz-
ták 2017-ben.
2020.08.20. 21:13:00
 GALAKTIKA
2020. szeptember

A
AM MAAG GYYA ARR TTÁ
ÁRRSSA A D
D AALL OOMM
ÉÉSS B Ü
BÜR ROOK
K R
R Á C IA
R E
REJJTTŐ Á C I A
ŐII  K
KIIK
KAARRIIK
KÍÍRRO
O ZZÁ SA
A  
A ZZSSO OLLD O Á S A
DOSS P PÉÉTTEER R--DDÍÍJJA
A S
SSZZEER ZŐ
RZŐ TTO S
OLLLLÁ ÁBBÓ ÓLL..

R E N D E L D M E G I T T : W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U 15
Visszavágó

A MAGYAR TÁRSADALOM
ÉS BÜROKRÁCIA
REJTŐI KIKARIKÍROZÁSA
A ZSOLDOS PÉTER-DÍJAS
SZERZŐ TOLLÁBÓL.

006-015-lovas.indd 15 2020.08.20. 21:13:06

 GALAKTIKA
2020. szeptember

Hiperszonikus fegyverek
Lassan húsz éve, hogy a szuperszonikus repülés csak a
katonai gépek privilégiuma. De idestova egy esztendeje egyre
gyakrabban hallunk a hírekben a hiperszonikus repülésről.
Sajnos egyelőre még szintén csak katonai fejlesztésként.

E
LŐSZÖR TALÁN tisztázni kelle-
ne, hogy a „szonikus” sebességek-
nek milyen lépcsőfokai vannak,
hiszen a sajtó, de még a politiku-
sok és magas rangú katonatisztek is tévesen
használják a fogalmat.
A szonikus sebesség a helyi hangsebesség-
hez viszonyított sebesség, amelyet a Mach-
szám fejez ki. 1 Mach az egyszeres hangsebes-
ség. Ezt a hétköznapokban a repülés kapcsán
emlegetjük. A hangsebesség függ a közeg sű-
rűségétől, hőmérsékletétől. Ez a Földön, ten-
gerszinten, 15 Celsius-fokon 340 m/s, vagyis
1225 km/h. 11 000–20 000 méter magasság-
ban a sokkal ritkább légkör és a -57 Celsius-
fokos hideg miatt mindössze 295 m/s, vagyis
1062 km/h. Minden anyagban más a hang-
sebesség, az ismert legnagyobb a gyémánté:
18 000 m/s, vagyis 64 800 km/h. Több mint
ötvenszerese a levegőének.
A szonikus sebességnek tartományai van-
nak. Szubszonikusnak nevezzük a 0,8 Machnál
kisebb sebességet, ez a légcsavaros repülőgépek
tartománya. 0,8-1,2 Mach a transzszonikus
sebesség. 1,2-5 Mach között beszélünk szu-
perszonikus sebességtartományról. Az igazi
szuperszonikus repülőgépet fel lehet ismerni
a deltaszárnyról. Kevés „valódi” ilyen van, az
F–104 Starfighter, a brit-francia Concorde és az
orosz Tupoljev TU–144. A harci repülőgépek
formája kompromisszumos, mert ezeknek ala-
csony sebességen is könnyen irányíthatóknak
kell maradniuk.
16 Hiperszonikus fegyverek
A Mach 5 feletti zónát nevezzük általában
hiperszonikus tartománynak. Azonban a
tudomány még ezt is sávokra bontja. 10-25
Mach között hiperszonikus fölötti sebesség-
ről beszélünk. 25 Mach felett már visszatérési
sebességnek hívják, mert eddig csak a vissza-
térő űrhajók érték el. Ez már a kozmikus se-
bességek területe. Az első kozmikus sebesség
az a legkisebb sebesség, amely ahhoz szükséges,
hogy az űreszköz egy égitest körüli körpályára
álljon. Ez a mi bolygónkon 28 400 km/óra.
Ennyit az elméletről. De miért is lett hir-
telen annyira érdekes a hiperszonikus sebes-
ség, amikor a szuperszonikus polgári repülés
megszűnt a Concorde 2003. november 26-i
utolsó útjával? Természetesen most is fegyve-
rekről van szó.
Júliusban két bejelentés borzolta az idege-
ket. Az amerikai Boeing repülőgépgyártó vál-
lalat nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai
védelmi minisztérium hiperszonikus rakéták
hordozására alkalmas F–15EX típusú vadász-
gépeket rendelt meg. 1,2 milliárd dollárért 8
ilyen repülőgépet fognak legyártani. A szer-

016-019-tudomany.indd 16 2020.08.20. 21:12:30


ződés egy 23 milliárd értékű, nyílt határidejű
szerződés része, amelynek keretében össze-
sen 144 repülőgépet fognak leszállítani.
Az F–15EX a sorozat továbbfejlesztett típu-
sa. Több és nagyobb fegyver hordozására ké-
pes, mint bármelyik hasonló gép. Erre azért
van szükség, hogy képes legyen a hét méter
hosszú és 3,2 tonna súlyú hiperszonikus ra-
kéta szállítására. Emellett elérheti a Mach 3
sebességet is, ez a kezdeti gyorsulás szükséges
a hiperszonikus fegyver indításához.
A nyolc repülőgép a floridai Eglin légitá-
maszponton fog állomásozni, és az új fegyver-
rendszer kísérleteiben vesz részt. Talán meg-
lepő, hogy nem az amerikai légierő favoritját,
az F–35-öst szerelik fel a rakétákkal. Annak a
géptípusnak azonban kevés a végsebessége, és
nem is fér el rajta a hatalmas fegyver.
Vlagyimir Putyin orosz elnök gyorsan re-
agált az amerikai hírre. Egy rádióinterjúban
arról beszélt, hogy meg fog jelenni a hiper-
szonikus fegyver a vezető katonai hatalmak
arzenáljában. Viszont mire a többi állam ki-
fejleszti a magáét, Oroszországnak már lesz
eszköze az ellene való védekezéshez.
Hiperszonikus fegyverek
016-019-tudomany.indd 17
GALAKTIKA
2020. szeptember
Két héttel később az orosz elnök a hadi-
tengerészet napja alkalmából megrendezett
szentpétervári flottafelvonuláson vett részt,
és ott jelentette be, hogy az orosz hadiflottát
hiperszonikus fegyverrel fogják felszerelni.
Bár a hírek alapján úgy tűnhet, hogy az
orosz elnök az amerikai fejlesztésekre reagál,
valójában mindkét fél évtizedek óta dolgozik
párhuzamosan a fejlesztésen, és Kínának is
van hasonló projektje.
A hiperszonikus rendszereknek hadászati
szempontokból több előnyük is van. Amíg az
atomfegyverek csak elrettentő erőt képvisel-
nek, hiszen ezeket alkalmazni csak a legvég-
ső esetben lehetne, a hiperszonikus eszközök
hagyományos töltettel „gond nélkül” bevet-
hetőek. Legnagyobb előnyük a sebességük:
egy ilyen rakéta 2-3 óra alatt akár a világ túlsó
felére is csapást mérhet, a leggyorsabbaknak
ehhez egy óra is elegendő.
Másik nagy előnyük, hogy a jelenlegi vé-
delmi rendszerek számára gyakorlatilag lát-
hatatlanok. Ezek a rakéták 20-80 kilométer
magasságban repülnek, ez a hagyományos
légvédelem hatókörén kívül esik, a ballisztikus
17
2020.08.20. 21:12:30
 GALAKTIKA
2020. szeptember
rakéták ellen hatékony rendszerek pedig ennél
magasabbról érkező eszközök ellen védenek.
A harmadik fontos előny, hogy ezek a raké-
ták olyan manőverekre képesek, amiket a ha-
gyományos légvédelmi eszközök képtelenek
követni, így nem is tudják megsemmisíteni
őket. Ezzel a sebességgel védtelenné válnak a
kormányzati intézmények, a katonai bázisok,
de akár az USA fő csapásmérő erejét képvise-
lő repülőgép-hordozók is.
Magukról a fegyverrendszerekről keveset
tudni. Az amerikaiak részéről teljes a titkoló-
zás, még a neve sem ismert. A tervek szerint
15-20 Mach sebességre lesz képes, vagyis va-
lójában túllép a hiperszonikus szinten, a vég-
sebessége 18-24 ezer km/óra. Annyit azonban
elárultak, hogy alapja a Boeing által tervezett
X–51 Waverider rakéta, amely 2013-ban több
sikeres kísérleten esett át.
Az oroszok ennél többet árultak el. Két
rendszerük is készül, az egyik 10 Mach, a
másik 20 Mach sebességű lesz. Putyin elnök
nyilatkozata szerint ezek hamarosan készen
állhatnak a bevetésre, amivel először fordul
elő a történelemben, hogy egy fegyverrend-
szer fejlesztése során elsőbbséget értek el.
Ez úgy tűnik, igaz is, bár a világ sok szak-
értője kételkedik a bejelentések tartalmának
valódiságában. Tavaly az év utolsó napjai-
ban jelentették be, hogy hadrendbe állt az
Avantgard fegyverrendszer, és egyúttal meg-
kezdődött a sorozatgyártása is. A 2004 óta fej-
18 Hiperszonikus fegyverek
016-019-tudomany.indd 18
lesztett fegyverről Putyin elnök először 2018-
ban, évértékelő beszédében tett említést. Az
Avantgard egy hiperszonikus sebességű,
manőverezhető eszköz, amelyet az interkon-
tinentális rakétákhoz fejlesztettek ki. Jelenleg
az UR–100N ballisztikus rakéta szállítja, de
ezt hamarosan a fejlesztés alatt álló RSZ–28
Szarmat fogja felváltani. Erre cserélik majd le
az egész, a hetvenes években kifejlesztett, je-
lenleg is hadrendben álló állományt.
Végéhez közeledik a Cirkon hiperszonikus
haditengerészeti rakéta fejlesztése is. Tesz-
telését az Admiral Gorskov fregatt hajtotta
végre, és az orosz források szerint teljesítette
az elvárt követelményeket. A Cirkon 9 Mach
sebességre képes, és 1000 kilométeres ható-
sugárban alkalmas szárazföldi és vízfelszíni
célok elpusztítására. Ilyenekkel fogják felsze-
relni a felszíni hajókat, valamint a Haszki és a
Jaszeny-M típusú tengeralattjárókat.
Mindenesetre Putyin elnök humorát bi-
zonyítja, hogy szeptemberben, a G20 csoport
oszakai találkozóján felajánlotta megvételre
az amerikaiaknak az orosz hiperszonikus
fegyverrendszereket.
A hiperszonikus eszközök a 21. század el-
rettentő erejét fogják képviselni, leváltva az
atomfegyvereket. A legnagyobb kérdés, hogy
ez csak a szokásos kardcsörtetés és az elavult
arzenál leváltása, vagy egy újabb hideghábo-
rú kezdete.
Kovács „Tücsi” Mihály
R
2020.08.20. 21:12:32
 GALAKTIKA
NÉLKÜLÖZHETETLEN ALAPMŰ 2020. szeptember

A PYTHON PROGRAMNYELV
ELSAJÁTÍTÁSÁHOZ, VALAMINT
A SIKERES EMELT SZINTŰ
INFORMATIKA ÉRETTSÉGIHEZ.

R E N D E L D M E G I T T : W W W . G A L A K T I K A B O L T . H19U
Hiperszonikus fegyverek

016-019-tudomany.indd 19 2020.08.20. 21:12:33

 GALAKTIKA
2020. szeptember
Expedíció a gazdag
kisbolygóra
A NASA bejelentette, hogy 2022-ben missziót
indít a 16 Psyche nevű kisbolygóra.
Az égitestet 1852-ben fedezte fel Annibale
de Gasparis nápolyi csillagász. A Psyche a
legnagyobb M típusú kisbolygó. Méretei:
240×185×145 kilométer.
Különlegességét összetétele adja. A rádió-
csillagászati mérések szerint jelentős mennyi-
ségben tartalmaz fémeket. A NASA becslései
szerint 10 trillió (tízezer billiárd) dollár érté-
kű nikkelt és vasat rejt.
Az expedíciót nagy érdeklődéssel fogják
figyelni az űrbányászat felé kacsingató cé-
gek, de a NASA küldetése tudományos célú.
A Psyche valószínűleg egy gigantikus mére-
tű ütközés során született, egy jóval nagyobb
méretű kisbolygó magja került önálló pályá-
ra. A tudósok azt remélik, a megfigyelés alap-
ján jobban megértjük, hogyan keletkezett a
Föld, miként alakulnak ki az égitestek.
A Psyche-szonda 2022-ben indul, majd
2026-ban éri el a Mars és Jupiter között, a
nagy aszteroidaövben keringő kisbolygót.
A  fedélzetén elhelyezett műszerek vizsgál-
ják majd az égitest összetételét és mágneses
mezejét.
20
020-033-ramdasz.indd 20
A
MINT A reggel első fuvallata
átfütyül a zöldellő szárak kö-
zött, hogy megcsókolja a bun-
galó homokszín jutatetejét,
Apa már kint van a verandán. Még sötét
az ég, de ez nem számít, a nőnek már vagy
negyven éve nincs szüksége világosságra
a munkához. Csak jutára és az eszközeire
van szüksége. A tű és a zsineg, a kés és a
mész, minden a helyén van, és a gondola-
tok formát öltenek Apa keze által. Marká-
ban a zsineg megfeszül, előbb ellenáll a
hízelgésnek, majd lépésről lépésre enged N
a nő parancsának. A rostok éle egyszer-
kétszer megszúrja a kezét, mire ő csend-
ben, gyakorlottan lerázza a vért, vigyázva
rá, hogy egyetlen csepp se érje a jutát, még
akkor sem, ha a markában tartott anyag
bocsánatkérően hajlik meg.
Mire a fény kinyújtja rózsás karját a
sötétből, hogy egy új nap ölelését hozza el
Midnapornak, ő már több órája dolgozik.
Fürge, bőrkeményedéses ujjai gyorsan, tö-
kéletesen mozognak, előre-vissza, egy haj-
tás fel, egy öltés le. Amíg munkálkodik,
a sukro-szangitet dúdolja, a dalt, amivel
megköszöni a jutának azt, ami volt, és azt,
ami lesz. Nem számít, hányszor nyújtja ki
és fonja össze, Apát még mindig lenyűgö-
zi ennek az anyagnak, a legkülönlegesebb,
legsokoldalúbb növénynek a csodája. Lehet
viselni, építkezni vele, megenni és abrakol-
ni: szinte nincs is olyan terület, ahol ne le-
hetne használni. És mindenhol megterem.
Ez a kincs mindenütt jelen van Bengálban.
De hiába tartják úgy az emberek, hogy a ju-
tában varázslat van, misztérium vagy titok,
nincs semmi ilyesmi; azt adja, amit kérsz.
Ugyanakkor emlékeket is hordoz: minden
generációt könnyebb megformázni, mint
a korábbit, hiszen őrzi az elődei öröksé-
gét. Csak annyi kell, hogy az ember eleget
2020.08.20. 21:12:09
 GALAKTIKA
2020. szeptember

Indiai szerzőnk
novellájában
országának valós
G Olt -
HdU je lö
íjra ella
v
történelme kap
no
hátborzongató
alternatívát.
UL A-
E B
N íjra je t
lö l
d lla
n ove

Shiv Ramdas

És Őlordsága
nevetésre fakad
tegyen bele magából, és el kell fogadnia a
bölcsességet, miszerint az ember és a juta
egyek, nem mint mester és tanítvány, ha-
nem mint két, együtt dolgozó barát.
Amikor Niles kilép a verandára, és
megáll Apa mögött, az aranyló szálak a
nő markában már elkezdték felölteni azt
a formát, amelyben létezésük fennmara-
dó idejét tölteni fogják. Egy apró kéz nyúl
előre, megérinti Apa vállát, és a nő meg-
fordulva egy vádló fekete szempárral ta-
lálkozik.
– Azt mondtad, segíthetek!
– Azt mondtam, az után, hogy megittad
a tejedet, segíthetsz.
– De nagymama, már megittam!
Kinyújtja a kezét, meglendít egy poha-
rat, majd a feje tetejére fordítja. Egy magá-
nyos fehér csepp kapaszkodik a perembe,
majd lezuhan, és a veranda padlóján köt ki.
És Őlordsága nevetésre fakad
– Látod? Látod?
Apa nevet.
– Akkor jó. Ülj le mellém, és vizsgáld
meg ezeket a jutadarabokat, amiket eldob-
tam. Azt szeretném, hogy találd meg a két
legnagyobbat, és illeszd össze őket!
A kisfiú sugárzik az örömtől, és hangos
puffanással leveti magát.
– Vigyázz! Meg fogod ütni magad!
A kisfiú kuncog, de nem válaszol, és
miközben az elhajított jutadarabok között
turkál, nyelvének rózsaszín hegye kikan-
dikál a szája sarkából, szemöldökét össze-
húzza a nagy koncentrálásban. Egy időre
csend hull a verandára, amit csak Niles
időnként felhangzó kiáltásai és morraná-
sai törnek meg. Apa kevés figyelmet fordít
rá: a juta teljes koncentrációt igényel. Le-
hajtott fejjel ül ott, a napsugarak táncolnak
ősz haján, a keze fürgén mozog, miközben
21

És Őlordsága

020-033-ramdasz.indd 21 2020.08.20. 21:12:13

 GALAKTIKA
2020. szeptember
az ujjai között a szálak olyan formába áll-
nak össze, amilyenbe csak Apa tudja őket
összefűzni. És amint végez, s már csak az
utolsó rostok pihennek az ölében, Niles
hozzá lép, és két darab jutát nyújt neki.
– Ezek a leghosszabbak, Apa.
– Köszönöm, Niles. Igen, pontosan
ezekre van szükségem.
– Mi ez? Milyen babát csináltál ma?
– Türelem, türelem.
Apa a baba derekára kanyarítja a szála-
kat, és a kés hegyével megformázza őket.
Aztán egy csöppnyi mésszel rögzíti a művét.
Niles szeme elkerekedik.
– Most már dhoti van rajta! Én csinál-
tam a dhotit!
A kisfiú tapsol örömében, majd felri-
kolt, amikor a baba is tapsol vele.
– Ez egy hattalir putul! Egy tapsoló
baba!
A nő mosolyog.
– Nem. Ez egy Niles Baba.
– Ez én vagyok? Nekem csináltad?
A nő ismét mosolyog.
– Igen, és igen. Tetszik?
A kisfiú előrehajol, nagy, nedves puszit
ad a nő ráncos arcára, majd örömében uj-
jongva táncra perdül. Apa arckifejezésébe
egy kis rosszallás költözik, ahogy nézi:
buzgó lelkesedése minden babaféleség
iránt keserédes emlékeztető arra, milyen
volt az élet régen. Amikor a gyerekek köré-
je gyűltek, és ámulva figyelték, amíg dol-
gozott, vagy amikor a falubeliek megálltak
a háza előtt, s újra és újra megkérték, hogy
fogadjon valakit tanítványává – ilyes-
mi már évek óta nem történt. A mosta-
ni fiatalok más dolgokat szeretnének az
élettől, olyasmiket, amikben nincsenek
évtizedekre egy tűhöz kötve, és nem kell
az örökké növekvő adót fizetniük. Apa
sóhajt. Legalább itt van Niles, aki mindig
22 És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 22
elszántan segíteni akar neki a munkában.
Ő talán kivétel lesz, és ha eléggé megnő,
megtaníthatja neki a tudományt, s talán a
midnapori babafonó művészet végül túléli
majd őt.
A kisfiú még mindig boldogan táncol,
és a baba vele tökéletes összhangban rug-
dos a lábaival. Apa figyeli őket, a szíve
most bevetett föld, amit már senki nem
fog learatni.
Hirtelen patadobogás hasít a levegőbe,
hangereje egyre növekszik, ahogy a ló le-
felé üget a bungaló verandájához vezető
úton. Ahogy meglátják, egy egyenruhás
angol húzza ki magát a nyeregben. Apa
végig rajta tartja a szemét, új alkotását a
kezében szorongatja.
– Niles, menj be! Most. Siess!
– De miért, Apa? – tiltakozik a fiú. – Én
is hallani akarom, amit mond!
Apa megfordul, rászegezi a tekintetét.
– Azt mondtam, most!
A kisfiú visszaszökken a házba, mint
ahogy a helyében bárki más is tenné, hi-
szen egész Midnaporban senki sem mer
ellentmondani Apának. Ahogy a ló této-
vázva lelassít, az idős asszony felemelke-
dik ültéből.
Az angol leszáll a nyeregből, letörli az
izzadságot a homlokáról, és megáll a ve-
randa előtt.
– Midnapor mátriárkája! Frederik Bol-
ton, Kalkutta elnökségi zászlóaljának ka-
pitánya vagyok.
Úgy beszél, mint a népéből a legtöbben,
tompa tónussal és egyenletesen. A nőnek
gyakran eszébe jut, az angol miért hiszi
azt, hogy az érzelemmentesség egy erény.
Természetellenesnek tűnik.
– Emlékszem magára.
A nő angolra vált, mert fáj a fülének,
ha azt kell hallgatnia, hogy ők próbálnak
2020.08.20. 21:12:13

bangladesiül beszélni. Ugyannakkor álta-
lában amit ők beszélnek, az a bengáli ak-
centusnak gondolt hindi.
– Őméltósága, Sir John Arthur Her-
bert, Bengál kormányzója, Viktória ki-
rálynői őfelségének, India és a birodalom
uralkodójának képviselője megbízásából
érkeztem.
– Ezúttal mit akar?
– Ó, tudja ön, hogy mit kíván Őméltósá-
ga – mosolyodik el a férfi. – Már nem egy
alkalommal kérte öntől. Egy babát az önéi
közül Őlédisége számára.
– Nem.
– Szeretném, ha ezt átgondolná.
– Nincs mit átgondolni. Amint mondta,
az ön felettese Bengál kormányzója. Majd-
hogynem bármilyen játékot megkaphat,
amit csak akar.
– Csakhogy az önét akarja. Őméltósága
azt mondta, hogy egyetlen olyan babaké-
szítővel sem találkozott még, aki önhöz
mérhető tehetség lenne. Egyikük sem ren-
delkezik az ön mágiájával.
– Talán többünkkel is találkozott vol-
na, ha nem éri el, hogy sokan közülünk
elveszítsék a munkájukat, ha nem szab ki
szeszélyes kötelességeket és illetékeket, és
ha azokban az iskolákban nem azt meséli
a gyerekeinknek, hogy milyen hátrányos
helyzetben vagyunk. Nincs bennem sem-
miféle mágia. Én csak egy eszköz vagyok
a cél kezében.
– Ugyan már, Őméltósága szeretne
nagylelkű lenni.
A nő a bungalót övező, bő termésű rizs-
és jutaföldek felé int, amelyek zölden és
buján hullámoznak a nyári szellőben.
– Nézzen körül, kapitány! Nincs szük-
ségem a kormányzó nagylelkűségére.
– Erősen ajánlom, hogy ne ezt az utat
válassza! A kormányzója nem szokott hoz-
És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 23
GALAKTIKA
2020. szeptember
zá a visszautasításhoz. Főleg nem egy ősla-
kostól. Nézze, maga még most is egy babát
dajkál. Csak annyi a dolga, hogy átadja ne-
kem, és meghatározza az árát.
– A putuljaim nem eladók. Annak adom
őket, akit kiválasztok, és nem választok
olyasvalakit, aki alábecsüli és egy bajo-
nett-gyakorlófigura szintjén kezeli őket.
Tűnjön el innen!
– Tartok tőle, hogy ezt még meg fogja
bánni, mátriárka – sóhajt fel a férfi.
– Egész Midnapor, nem is, egész Bengál
bánja azt a napot, amikor a maga fajtája
idejött. Ehhez képest mi még egy megbá-
nás? Ha megfordítja a lovát, megtalálja a
visszafelé vezető utat csakúgy, mint ahogy
az idefelé vezetőt is megtalálta. Azt aján-
lom, induljon el rajta.
A nő meg merne rá esküdni, hogy látja
fellángolni a férfi szemét, de a harag egy-
szerre eltűnik, és a kapitány mély levegőt
vesz. Csak képzelte volna? Amint a férfi
megszólal, a hangja egyenletes.
– Elviszem az üzenetét Őméltóságának.
Ezzel visszaszáll a nyeregbe, és elgalop-
pozik.
Apa mereven áll, amíg a férfi és a lova el
nem tűnnek a látóteréből az út kétoldalán
toronymagasra nőtt haszonnövények kö-
zött. Lehet, hogy a tiszt elment, de ki nem
mondott szavai sötét felleget hagytak ma-
guk után. Újabb árok tűnik fel Apa egyéb-
ként is ráncos homlokán; megcsavarja a
kezében tartott jutababát.
Pontosan tudja, hogy akár a jutának, a
fehér embernek is hosszú az emlékezete,
és a jutával ellentétben ő nem bánja a vért.
A nap könyörtelen sugarai alatt délibáb
játszik a megperzselt földön. A ködön túl,
az egykori jutaföld kiszáradt, megfekete-
dett szárai sorakoznak. A verandáról Apa
23
2020.08.20. 21:12:13
 GALAKTIKA
2020. szeptember
pislogás nélkül bámulja őket. Ahogy nézi,
az egyikről egy elszenesedett csutak hul-
lik le, a szellő átfújja a valahai rizsszárak
megégett, csontszáraz mementójára. Mel-
lette legyek serege döng a földön fekvő
valami felett. Egy halott ökör, vagy még
inkább egy személy. A britek már rég el-
vették az ökröket, közvetlenül azután,
hogy elvitték a rizst. Az utolsó szemig.
Már majdnem négy nap eltelt azóta,
hogy elvesztette Nilest. Hála az égnek, a
kisfiú a vége felé már nem sírt, az utolsó
napokban csak feküdt ott, a kezét felpuf-
fadt hasán tartva, miközben szeme olyas-
mire szegeződött a távolban, amit senki
más nem látott. A nő azon gondolkodott
rövid, de végeérhetetlennek tűnő ideig,
hogy vajon mit érezhetett Niles ezekben
az utolsó napokban, de most már tudja a
választ. Semmit.
Ahhoz képest, amit Apa eddig az éhe-
zésről gondolt, az éhség még csak nem is
a legrosszabb benne. A hasogató fájdalom
nem marad olyan sokáig, mint az ember
képzelné: a negyedik nap környékén majd-
nem teljesen megszűnik. Még csak nem is
a gyengeség a legszörnyűbb. Nem. A letar-
gia, annak az állandó tudata, hogy nem
számít semmi, sem élelem, sem mozdulat,
sem a legyek elhessegetése, amelyek ott
repkednek körülötte, és rászállnak, és még
azt a méltóságot sem hagyják meg neki,
hogy tényleg halott legyen, mielőtt meg-
támadják. Ilyen érzés ott feküdni, várva,
hogy eljöjjön a vég, de még az sem jöhet
el, mert az elme nem hiszi el a test szavait,
nem fogadja el, hogy az út a végéhez ért.
Az idő furcsán telik, folyékonnyá nyúlik:
egy falevélnek órákig tart, mire lehull a
porba, a napkelte és napnyugta közötti idő
viszont eltűnik egy szempillantás alatt.
Talán a pislogás az egyetlen, ami ugyan-
24 És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 24
olyan maradt, mintha az elme olyan kap-
csolatban lenne a szemhéjjal, amit nem
befolyásolhat a test többi része. A gondo-
lat önmaga a legfurcsább az egészben. Az
elméje nem tűnik ködösnek. A gondolatai
a szokásosnál tisztábban bukkannak elő,
mialatt végignézi, ahogy a teste felemészti
önmagát, ahogy az elméje felfalja a saját
testét azért, hogy ő maga jóllakjon.
Mintegy végszóra, egy légy a feje fölé
repül, arra készülve, hogy az orrán telep-
szik meg. Apa pislog, hogy elzavarja, de a
rovar nem törődik vele. Itt akar maradni,
akár szívesen látják, akár nem. Biztosan
brit. Arra gondol, hogy elhessegeti, de a
végtagjai nehezek és valaki máshoz tartoz-
nak, és egyébként sem tűnik olyan fontos-
nak. Ismét pislog, és abban a pillanatban,
amikor a szeme csukva van, egy hangot,
nem is, hangok kavalkádját, szavakat hall,
amelyek nagyon távolról szólnak. Ismét
kinyitja és a másik irányba fordítja a sze-
mét, s egy férfi kerül a látóterébe.
A veranda előtt van, még mindig a lo-
ván ül, és a hangok az ő, mozgó szájából
jönnek. Ismerősnek tűnik. Lehet, hogy…?
Igen, biztosan ő az, a brit katona, aki foly-
ton hívatlanul érkezik, mint azok a legyek.
Mi is a neve? Bol, Ball, valami hasonló. Mit
számít? Mögötte, szintén lovakon, még há-
rom férfi. Ők sem számítanak. Talán ha
újra becsukja a szemét, akkor elmennek.
Becsukja a szemét, és aztán kezek érin-
tését érzi, az egyik a fejét húzza hátra, a
másik erővel nyitja ki a száját, és beletesz
valamit. Az a valami vékony, de kitartó
folyamban csurog a nyelvére, könnyű, de
édes. Apa fulladozik, mélyről öklendezés
tör fel belőle, felköpi az imént lenyelt ételt,
könnyező szemével alig lát. Két ember
leguggol hozzá, az egyik őt tartja, a má-
sik egy kanalat és egy tál vizesnek tűnő
2020.08.20. 21:12:13

rizskását. A kanalas ember rosszalló te-
kintettel az arcán letörli a felöklendezett
ételmaradékot. Hátranéz a társaira. Az is-
merősnek tűnő katona mond neki valamit.
Az etető fintorog, mire a nő érzi, ahogy ke-
mény kezek ragadják meg és hajtják hátra
ismét a fejét, s a kanál újra közelít hozzá.
A verandán ül keresztbe tett lábbal, és
tudomást sem vesz a mellette posztoló
katonáról, csak a másikat várja, aki az
esti rizskását hozza majd. Mivel már elég
erős hozzá, hogy maga egyen, nem etetik,
de legalább az egyikük folyton ott lézeng
körülötte. Az első időkben képtelen volt
magában tartani akár egy falatnyi ételt,
mintha a gyomra nem tudna mit kezdeni
az oda nem illő, befogadhatatlan rizzsel,
de kitartóan folytatták az etetést, és a nő
teste lassacskán újra megtanulta, hogyan
kell táplálkozni. Még mindig nem tudja,
hogy miért: azóta egy szót sem szóltak
hozzá. De legalább egymással beszélnek.
A nő figyel, és megtanulja, hogy az egyi-
küket Willisnek, a másikat McKissicnek
hívják, s hogy valami Sir Winston nevű
rendelte el, hogy vigyék el az összes rizst,
és egész Bengálban ugyanez a helyzet.
Néha lassan, óvatosan végigfuttatja a
nyelvét az ínyén, és megrándul az arca.
A fogai és a szája folyamatosan fájnak, de
nem tudja, hogy miért. Talán a kényszer-
etetés miatt? Vagy azért, mert a testének
ezt a részét emésztette fel éppen belülről
kifelé, amikor a katonák visszatértek a
bungalóba?
A nap már lejjebb jár a szokásosnál,
amikor McKissic visszatér a kásával,
és ezúttal nincs egyedül. További négy
lovaskatona követi, és ismét az a kapitány
vezeti őket. Némi erőfeszítés árán Apa fel-
idézi a nevét. Bolton. A férfi megfékezi a
És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 25
GALAKTIKA
2020. szeptember
lovát, leszáll róla, majd megáll a veranda
előtt, az ostor még mindig a kezében. Az
egyik társa felé biccent. Az illető leguggol
Apa mellé, megfogja a csuklóját, megérin-
ti a nyakát, belenéz a szájába, majd végig-
húzza a kezét a nő még mindig puffadó ha-
sán, miközben Apa csendesen ül a helyén.
Végül feláll.
– Rendbe fog jönni.
– Elég erős a munkához?
– Megkockáztatom, hogy mondhatni,
igen.
– Tökéletes. Köszönöm, doktor úr. –
Bolton Apára néz. – Megmondtam, hogy
semmi jó nem származik az ellenkezésből.
Még jó, hogy időben érkeztem, nem igaz?
A férfi válaszra várva rámosolyog, mi-
alatt a nő szoborrá dermedt arccal bámul
vissza rá. A hosszú, lassan telő percekben
a csend szétteríti szárnyát a veranda felett.
Végül a kapitány töri meg.
– Ugyanakkor Őméltósága még mindig
szeretne nagylelkű lenni. Üzletet ajánl.
Ételt magának és bárki másnak, aki még
életben van ezen a környéken.
Bárki másnak, mondja. Mennyi idő
telhetett el, amióta Agni elragadta az ő
Nilesét? Már nem is igazán biztos benne.
Csak arra emlékszik, hogy milyen apró-
nak, milyen törékenynek tűnt a halotti
máglyán. Milyen nehéz is volt a neki ké-
szített babát a csöppnyi, merev kezébe
adni, mielőtt meggyújtotta a tüzet! A tűz
a védelmezőjeként megtette azt, amire ő
már nem volt képes. Megóvta attól, hogy
bárki kivetkőztesse a holttestét a ruháiból,
ahogy arról Midnapor-szerte egyre többet
lehetett hallani. A ruhák rostokból készül-
nek, és a rostból étel lehet. Apa ennél ször-
nyűbb rémtörténeteket is hallott: a gyer-
mekek megpróbálták megenni elhunyt
szüleiket, a szülők a halott gyermekeiket.
25
2020.08.20. 21:12:13
 GALAKTIKA
2020. szeptember
És még ennél is szörnyűségesebb sutto-
gások szóltak arról, hogy voltak olyanok,
akik meg sem várták, amíg a másik meg-
halt. Aztán csend lett, napokig semmi hírt
nem jött, végül őt is megbénította az éhe-
zés. Valahol az lehetett az egyik jó oldala:
képtelen volt Nilesre és azokra gondolni,
akiket soha többé nem fog látni.
Legjobb igyekezete ellenére a könny-
csepp kiszökik a szeméből, egy pillanat-
ra a szempilláján reszket, majd hangos
dobbanással ér földet a veranda padlóján.
A nő felnéz a katona gyűlölt arcába.
– Nincs itt senki más.
– Milyen kár. – A nőnek valószínűleg
az arcára vannak írva a gondolatai, mert a
férfi gyorsan folytatja: – Nézze, ne engem
hibáztasson ezért! Én csak a munkámat
végzem.
– Csak… a munkáját végzi.
– Igen, sőt mi több, segíteni próbálok
magának. Akárcsak a kormányzó. A maga
oldalán állunk, tudja. Gondolkodjon el
ezen! Ételt és italt kap, és Őméltósága kér
valamit cserébe. Egy babát Őlédiségének.
Valami felkavarodik benne, fehéren
izzó mag terem a gyomrában, egyre nö-
vekszik és terjed kifelé.
– Ezt az egészet… egy babáért csinálta?
Ezen a férfi felnevet.
– Tudja, maguk őslakosok néha nagyon
el vannak telve maguktól. Nem, a rizsbe-
vonási rendelet sokkal nagyobb magánál
vagy az államánál. Hatalmas segítség a
háborús törekvésekben. Hallott már a ten-
gelyhatalmakról? Nem, persze hogy nem.
Legyen boldog – ők azok, akiktől megvéd-
jük magukat.
– Megvédenek.
– Igen, megvédjük. Személyesen a mi-
niszterelnök írt Sir Johnnak, mire ő fel-
ajánlotta, hogy élelemmel és eszközökkel
26 És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 26
támogatja a szövetséges erőket. Ahelyett,
hogy itt panaszkodna, büszkének kellene
lennie rá, hogy Bengál milyen nagy szere-
pet vállal a világ megmentésében. Akár-
csak egész India. Mindegy, elég legyen
ebből! Nem azért jöttem el a világ végére,
hogy a világpolitikát tárgyaljam meg ma-
gával. Nem látná be maga is, a saját érde-
kében? Csak csinálja meg azt az átkozott
babát, és aztán vége ennek a balhénak.
Tessék, McKissic, adjon még neki abból
az izéből! Az étel talán segít helyretenni a
gondolatait.
A nő inkább érzi, mint látja, ahogy a ke-
zébe nyomják a tálat. Csak azt hallja, amit
a férfi mondott, és az újra és újra vissz-
hangzik a fejében. A fehéren izzó, haragvó
mag újra feltör benne, gyökeret ereszt, és
olyan hirtelen szórja szét a lángjait, hogy
a nő még arra sem emlékszik, hogyan kez-
dődött. Felemeli a kezét, hogy a férfi ar-
cába vágja a kásával teli tálat, és közben
egyetlen mondatrészlet pattog az agyában
ide-oda.
„…egész India.”
Aztán a harag eltűnik, valami más, ke-
ményebb, hűvösebb veszi át a helyét, vala-
mi idegen és félelmetes, nagyon különböző
minden érzéstől, amit eddig a magáénak
ismert. De most ott van benne.
Leereszti a tálat.
– Szükségem lesz nyersanyagra és esz-
közökre.
A férfi elégedetten bólint, sőt talán más
is van a pillantásában. Megkönnyebbülés?
– Sejtettem, hogy meg fogja látni a
fényt. Van nálam juta. Milyen eszközökre
lenne szüksége?
– Mész, egy tű, zsineg és egy kés. A nő
kék szemű?
A férfi rábámul.
– Mi van, ha igen?
2020.08.20. 21:12:13

– Akkor valamennyi indigóra is szüksé-
gem lesz. A festéshez.
– Mindent megkap, ami kell. – Itt meg-
torpan egy pillanatra. – Természetesen fel-
ügyelet alatt marad. Nehogy megpróbáljon
megsérteni valakit azzal a késsel! Beleértve
saját magát. Willis, McKissic, tartok tőle,
hogy a virrasztásuk folytatódik. Adjanak
meg neki mindent, amit akar! Legalábbis
amíg… Mikorra fog elkészülni?
– Nem tudom. Két nap, talán három. Ez
nem egzakt tudomány. Éreznem kell a for-
mát a jutában, mielőtt szabadon eresztem.
– Maga és a badarságai, én mondom…
Nem baj. Ha három napot akar, akkor
megkapja. De mielőtt elmegyek, szeret-
ném, ha megértené…
Előrehajol, és olyan erővel fogja meg a
vállát, hogy a nő felkiált. A férfi arca csu-
2020/SZEPT/04-05 | 19h | SZÍNHÁZ
THEATRE | PREMIERE
net-realitás
/ Jennifer Haley
avatár
erkölcs
És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 27
GALAKTIKA
2020. szeptember
pán pár centire van tőle, olyan közel, hogy
Apa érzi meleg, nyirkos leheletét, miköz-
ben beszél. A hangja csak suttogás, durva
és fagyos, és egyenesen a fülébe ér.
– Amikor három nap múlva visszajövök,
arra számítok, hogy elkészül Őlédisége ba-
bája. Ne okozzon csalódást, öregasszony!
– mondja, majd hátrébb lép, és mosolyog.
– Három nap – ismétli meg.
Ezzel visszaszáll a nyeregbe, és ellova-
gol, maga mögött hagyva Apát és a két ka-
tonát a verandán.
A nő mély levegőt vesz, reszkető kézzel
a szájához emeli a tálat, és felszürcsöli a
híg, ízetlen kását. Ahhoz, ami most jön,
minden erejére szüksége lesz.
Tű, fonál, kés és mész. Egy hajtás fel, egy
öltés le. Már el is felejtette, milyen jó ez
ŐSBEMUTATÓ
TÁP Színház
Menedék
27
2020.08.20. 21:12:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
a hullámzás, hogy milyen érzés a kezében
tartani a jutát, az öreg, elveszett és haza-
tért barátot.
– Hiányoztál – suttogja lehajtott fejjel.
Napkeltétől napnyugtáig ül a verandán ke-
resztbe tett lábbal, és csak az evéshez meg
a kézmosáshoz áll fel. Ha szünetet kell
tartania, akkor a fügefára bámul. Mivel
az ültetvények mind odavesztek, sokkal
messzebbre lát a verandáról, mint vala-
ha, egészen a fáig. Az régen a szabha sztál
volt, ahol a falubeliek a falusi tanácsra, a
pancsajatra gyűltek egybe a szerteágazó
gyökerek között. Most valami egészen más
lett belőle. Keselyűk csipkedik az ágakról
lelógó testeket, patkányok rohangálnak a
törzse körül, és a fa alatt összegyűlt hol-
takat rágják. Kezdetben ez a hely a bünte-
tés-végrehajtás helyszíne volt, ahol a bri-
tek felakasztották az előlük rizst rejtegető
parasztokat. Aztán a falusiak elkezdték
felakasztani önmagukat is; a kötél kevésbé
fájdalmas, mint az éhezés lassú, könyörte-
len marka. A szülők felakasztották a gyer-
mekeiket, majd önmagukat; egyszerűen
könnyebb volt így. Ekkor a britek feléget-
ték a jutaföldeket, hogy senki ne tudjon
többé kötelet csinálni. Vagy talán csak
élvezték az áldozataik lassú haldoklását.
Szóval az emberek inkább levágták a teste-
ket, és újra felhasználták a köteleket. Mos-
tanra majdnem ugyanannyi holttest lóg a
fán, mint amennyi alatta fekszik. Apa sok-
szor néz arrafelé az utóbbi napokban.
Csak egyszer érzi, hogy meginog az el-
határozása. Az egyik délutánon történik,
amikor a legerősebben éget a nap. Mint
egy megfoghatatlan Kelet-indiai Társa-
ság, a gondolat beeszi magát a tudatába, és
miután megtalálta az útját, nem hajlandó
eltűnni. A nő Willisre bámul, aki épp őr-
szolgálatban van; a veranda másik oldalán
28 És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 28
ül, és a puskáját tisztogatja. A nő pillan-
tása a mellette fekvő késre téved. Olyan
könnyű lenne véget vetni most a szenve-
désének! Egyetlen gyors vágás a torkán, és
nem lesz több gyötrelem, több fájdalom,
több üresség ott, ahol valaha a szíve volt,
semmi több nem lesz semmiből. A keze
lassan ráfog a markolatra. És aztán újra
hallja azt a szörnyű, gúnyos hangot, ahogy
Bolton nevet rajta, Nilesen, Bengálon és
Indián. S ezzel az állkapcsa összeszorul,
a háta kiegyenesedik, a gondolat pedig
eltűnik, ahogy a tudata egy sötét sarkába
taszítja, ahonnan többé nem találja meg a
hozzá vezető utat. Nem, nem adja meg ne-
kik ezt az örömöt. Nem, amíg még van mit
csinálnia. Úgyhogy dolgozik.
Tű, fonál, kés és mész. A kéz suhan,
a juta hajlik és feszül, engedelmeskedik
neki, ahogy mindig. Pirkadattól szürkü-
letig folytatja a fonást, teljesen átadja ma-
gát az anyagnak, hagyja, hogy az érzései
és emlékei hullámozzanak benne. De az
egyetlen, amire emlékszik, az a nevetés
hangja, a vidámság visszhangja, ami nem
hagyja, hogy megadja magát, mert a gyil-
kos kacajával a fejében meghalni a legros�-
szabb mód a halálra. És az egyetlen, amit
talál magában, az az örökké növekvő, hi-
deg, rémisztő érzés, ami többé őt már nem
rémiszti meg, mert nem egyszerűen benne
lakozik, hanem eggyé vált vele. Minden
érzését beleszövi a babába.
Amikor megszúrja az ujját, többé nem
rázza oldalra a vért, hanem hagyja, hogy
lassan lecsöppenjen, direkt a jutára, amíg
az anyag teljesen fel nem szívja.
És még mindig hallja azt a nevetést, a
két füle között cseng, a koponyájában pat-
tog körbe, gyászének ez, ami soha nem áll
le. Ahogy ő sem áll le, amíg el nem készül.
Egy hajtás fel, egy öltés le.
2020.08.20. 21:12:14

• – Épp most mondtam magának, hogy
Ígéretéhez híven Bolton a negyedik nap
reggelén érkezik, épp akkor, amikor a nő
befejezi a zabkásáját.
– Elkészült? – kérdezi, még mielőtt el-
érné a verandán ülő Apát.
– El.
– Mutassa!
A nő a hajánál fogva emeli fel. A vékony,
európai nőt formázó baba kék ruhában,
aranyló jutahajjal és indigó szemekkel lá-
gyan leng a markában.
– Ez a legjobb munka, amit valaha csi-
náltam.
– Jó, jó – válaszol a férfi, és nyúl érte.
Apa figyelmen kívül hagyja a kinyújtott
kezet.
– Tudja, ez egy hasir putul.
– Egy mi?
– Egy nevető baba.
– Nem úgy néz ki, mint ami nevet.
– Nem így értettem. Ha jó helyen nyom-
ja meg, akkor nevetni fog.
– Úgy érti, hogy hangosan fog nevetni?
– vonja össze a szemöldökét a férfi.
– Pontosan.
– Mutassa!
A nő megrázza a fejét.
– Ez nem így működik. Nevetni fog, de
csak annak, akinek készült, és neki is csak
akkor, ha tudja, hogyan nevettesse meg.
Rajtam kívül senki nem tudja kezelni,
vagy átadni a tudást.
– És még azt mondta, hogy nem va­
rázsol.
– Egy művész soha nem árulja el a titkait.
– Ezt a titkot maga mégis elmondta ne-
kem. Elviszem a babát, most.
– Nem. Én magam akarom átadni Lord
Herbertnek.
– Nos, ilyesmire nem fog sor kerülni,
nem igaz? Kérem a babát.
És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 29
GALAKTIKA
2020. szeptember
csak én tudom életre kelteni.
A férfi szeme összeszűkül.
– Az a baj ezzel az egésszel, öregas�-
szony, hogy nem hiszek magának.
– Nem hiszi el, hogy képes vagyok ne-
vető babát készíteni? – egyenesedik ki a nő
ültében, a szárija rongyait szorosan maga
köré húzza. – Ezzel a művészetemet sérti
meg, kapitány. – Szabad keze a kés mar-
kolata köré csavarodik. – Akkor talán el is
pusztíthatom.
– Vagy én szólhatok az embereimnek,
hogy rohanják le, és aztán feszítsék ki a
babát a halott kezéből.
– Nem lesznek rá képesek, mielőtt tönk-
retenném a putult. Maga mondta, hogy a
felettese nagyon szeretné ezt a feleségé-
nek. Elmegy, és megmondja neki, hogy
megkaphatta volna, de mivel maga szán-
dékosan nem hagyta, hogy egy képzőmű-
vésznő bemutassa a művét, mindössze né-
hány jutatörmeléket tud átadni neki? Hát,
erre kíváncsi leszek.
Hosszúra nyúlt, nehéz csend ereszkedik rá-
juk. A pillanatot átérezve Apa tovább beszél.
– A másik lehetőség, hogy magával visz,
és én megtanítom másoknak is, hogyan
kell ezt csinálni. Képzelje csak el, milyen
elégedett lesz a kormányzó! Annyi putult
kap, amennyit csak akar, akinek csak
akarja, amikor csak akarja.
Ismét csend lesz, Bolton pedig a szemöl-
dökét ráncolja. Aztán felkuncog.
– Szép volt, öregasszony. Legyen hát,
visszajöhet velünk a Kormányzói Házba.
Vedd fel magad mögé a lóra, Willis! És
mindenekelőtt vedd el tőle a kést! Nem
szeretnéd, ha hátulról a bordáid közé ül-
tetné, igaz-e?
– Köszönöm, kapitány – mondja Apa,
miközben átadja a kést. – Ó, egy pillanat!
29
2020.08.20. 21:12:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Lehajol, gyorsan beletúr a leszórt ju-
tatörmelékbe, és kiválasztja a két legna-
gyobbat. A mozdulat közben eszébe jut
Niles, ahogy majdnem ugyanitt ül, és
átnyújtja neki a két legnagyobb darabot
pontosan ugyanígy, és a fájdalom belemar
a nő zsigereibe. Nem, nem sírhat, most
nem. Még nem. Pislogva nyeli vissza a
könnyeit, majd felemeli a fejét, és Bolton
kapitányra néz.
– Emlékbe. Hogy a valaha készített leg-
jobb munkámra emlékeztessen.
A férfi vállat von.
– Készen állsz, Willis? Gyere ide, indul-
nunk kell! Ha most nekivágunk, a lehető
legjobb időben érünk Kalkuttába.
A Kalkuttába vezető út hosszú és poros, s
minden lépéssel ezernyi borzalom tárul
a szem elé. A földek feketén és szárazon
sorakoznak egymás után, rajtuk elégetett
haszonnövények és hamuszürke hullák
adják tanúbizonyságát annak, hogy egész
Bengál csontkamrává változott. A testek
húszasával halomba rakva hevernek az út
mentén, minden széllökés magával viszi a
rothadó hús és halott remény szagát. Mi-
alatt átkelnek Kalkutta köldökzsinórja,
a Húgli folyó partvidékén, Apa meglátja,
ahogy a lefelé nyilalló napsugarak meg-
csillannak a testek közötti, még épp hogy
észrevehető víz pocsolyányi felületein.
Sokkal több holttest van a folyóban, mint
amennyi víz, legalábbis a felszínen. Egy
30 És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 30
dögevő madár bizonytalanul megtelepszik
az egyikük hátán, karmai a férfi húsába
süllyednek, de épp csak alig, hiszen a víz
sem képes teljesen megszüntetni a hulla-
merevséget. Apa öklendezve fordítja el a
fejét, és nem ő az egyetlen a társaságban,
aki hasonlóképpen reagál.
A katonák végigbeszélgetik az utat
egymás között, soha nem szólnak hozzá,
de abból, amit hall, a nő sok informáci-
ót összeszed. Például azt, hogy a rizsbe-
vonási rendeletet teljes sikernek tartják,
még az általa nem ismert helyekről is a
brit hadsereghez kerül az élelmiszer, és
így egészen biztos, hogy sokáig minden
változatlan marad. Ezenfelül létezik egy
hajóbevonási rendelet is, amit szintén
London javasolt, és ami alapján nemcsak
a hajókat, de lényegében mindenféle jár-
művet elégettek vagy lefoglaltak. Páran
azt suttogják, hogy a holokauszt mértéke
megrendített néhány brit szívet, de nem
Sir Winstonét: ez a Sötét Úr rendkívül
elégedett a művével.
Valóban, mire felvonják a Kormányzói
Ház hídját a Húgli partján, Apa már annyi
szörnyűséget hallott, amennyit egy ember-
élet alatt sem lenne képes visszamondani,
vagy akár csak felidézni. Hosszú idő után
végre megállnak a magas kőfalak között,
ahol tökéletesre nyírt gyep és festői virág-
ágyások veszik körül a faragott szökőkuta-
kat, s ahol rózsa és jázmin illata tölti meg
a levegőt. Fák sorai – orgona, tikfa, füge
2020.08.20. 21:12:14

és szálafa – néznek le rájuk, zöld men�-
nyezetet alkotnak a fejük fölött, míg ők
a kikövezett, kanyargós úton haladnak a
főépülethez vezető márványlépcsőkig. Va-
lahonnan a levelek közül egy koel kacag.
És végre beérnek az épületbe, ahol Apa
az őrök gyűrűjében áll meg, egyik kezében
a babát szorongatja, miközben a kapitány
bejelenti az érkezésüket a kövér, egészen
egyértelműen bengáli származású komor-
nyiknak, aki leereszkedően méri végig a
nőt, majd a kapitányhoz fordul.
– Őlordságának és Őlédiségének vacso-
ravendégei vannak ma este. De tudatha-
tom velük, hogy önök megérkeztek.
– Kérem, tegyen így – mondja közelebb
lépve Bolton kapitány. – És kérem, adja át
ezt az üzenetet is – suttog valamit a ko-
mornyik fülébe, mire a férfi pislog, ismét
Apára néz, és végül egy bólintással, ne-
hézkesen elsétál.
Beletelik egy kis időbe, mire visszatér.
– Őméltósága azt az utasítást adta, hogy
várjanak. Amint végeznek a vacsorával,
beidézik önöket a fogadószobába. Úgy tű-
nik, hogy Őméltósága vendégei is kíván-
csiak erre a játékra.
Újabb végeérhetetlen várakozás után
egy egyenruhás küldönc tűnik fel, és meg-
kéri őket, hogy kövessék. Megteszik, és a
lógó csillárok alatt, régi helytartók portréi
és mellszobrai mellett mennek el. Körülöt-
tük vastag, szőtt falikárpitok, tigrisbőrök
és felakasztott bivalyfejek borítják a fala-
És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 31
GALAKTIKA
2020. szeptember
kat. Az egyik katona a nő mögött halad,
a kapitány előtte, Apa pedig sietve tartja
velük a lépést, a szárija gyűrődéseibe rej-
tett jutatörmeléket markolászva. Amint
felérnek a széles, szőnyeggel takart már-
vány csigalépcsőn, egy hatalmas, fényes
dísztárgyakkal, szobrokkal és fatalapza-
ton álló, kitömött tigrisekkel megtöltött
csarnokba jutnak. A mennyezetről mére-
tes csillár lóg. Tucatnyi ember van a te-
remben, európai pompába öltözött férfiak
és nők, néhányan borospoharat tartanak a
kezükben.
– Á, Bolton! – mondja egy magas, vé-
kony férfi, akinek hosszú, kecses az orra,
és kopaszodik a homloka felett.
– Lordom – válaszol Bolton kapitány, és
feszes udvariassággal tiszteleg előtte.
– Önnél van?
– Igen, uram. Valójában nála – int Apa
felé.
– Ó, igen, hát persze. Nigel mesélt róla,
hogy milyen előadást tervez. Mindannyi-
an türelmetlenül várjuk, hogy láthassuk,
nem igaz?
– Természetesen – mondja egy szőke
hajú, impozáns nő, és odalép mellé. – Hol
van, John?
– A nőnél van, kedvesem. Nos? Hol van
Őlédisége ajándéka?
Apa megérzi Bolton könyökét az ol-
dalában, úgyhogy előrelép, és felmutatja
a putult. Suttogás fut végig a összegyűl­
teken.
31
2020.08.20. 21:12:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
– Ó, kiváló! Valóban kielégítő – kiált fel
a kormányzó.
Egy másik emberhez fordul, akinek dús
pofaszakállában Apa csapdába esett mor-
zsákat vesz észre.
– Less csak rá erre, Hadley! Mondtam
neked, hogy ezek az őslakosok egészen elké-
pesztő dolgokat készítenek. Nem sok minden-
ben jók, de a fűszerekben és a csecsebecsék-
ben nagyon otthon vannak. És azt mondja,
Bolton, hogy ez a baba képes nevetni?
– A nő ezt állítja, uram – válaszol a ka-
pitány.
– Kitűnő, kitűnő. Dicséretes munkát
végzett, Bolton. Dicséreteset, mondom.
– Nagyon köszönöm, uram.
– Már alig várom, hogy láthassam –
mondja Lady Herbert. – Már azóta el va-
gyok bűvölve, hogy beszélt róla nekem.
Egy baba, ami magától nevet! Ezt képzel-
jék el! Már majdnem túl szépnek hangzik
ahhoz, hogy igaz legyen!
– Valóban – helyesel a kormányzó. –
Nos, mire várunk még? Mutassa!
Apa bólint, ismét felmutatja a hasir
putult, és a tömeg köréje zárul. Elhúzza
a kezét maga előtt, végigsimítja az arcát,
a fülét és a nyaka két oldalát. Most elmo-
solyodik, a formális üdvözlés szerint ös�-
szeteszi két kezét az álla alatt, és figyel rá,
hogy a szeme mindenkiével találkozzon.
Aztán mély levegőt vesz, megtölti a tü-
dejét, hátraveti a fejét, és amilyen hango-
san csak tud, felnevet.
És ahogy ezt megteszi, éles, metsző vi-
hogás tör fel a putulból.
– Nos – hőköl hátra riadtan Herbert
kormányzó –, ez nem a legszebb hang, nem
igaz? Egy kissé csalódott vagyok. Hagyja
abba, nem vagyok igazán elégedett…
Megakad a szava, felcsuklik, aztán
újra, amíg a csuklásból folyamatos kun-
32 És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 32
cogás nem lesz. És most Őlordsága neve-
tésre fakad, azzal a fajta nevetéssel, ami
a zsigerekből tör elő, erős és kitartó, egy-
re hangosabb és hangosabb, amíg a férfi
kétrét görnyedve, teli torokból nem rö-
hög. Apa mellett Bolton kapitány a szék
fölé hajol, az arcán könnyek potyognak a
nevetéstől. Körülötte a többiek is nevet-
nek, különböző tónusokban és hangma-
gasságokban, de mind olyan hangosan,
ahogy csak tudnak, csupán a köhögés
vagy a köpködés kedvéért hagyják abba,
mielőtt ismét visítani kezdenek a jókedv-
től. Már a földön fekszenek, és még min-
dig röhögnek, mindenfelé nyál fröcsög.
Görcsbe rándul a nyakuk, kidagadnak az
ereik, előbb a homlokukon, majd min-
denhol, a sápadt, sárgássá váló bőrükön.
Páran megpróbálják eltakarni a fülüket,
de hasztalanul, mert a nevetés még min-
dig ömlik belőlük, kipukkad, mint túl-
érett mangóból a lé, ha leesik a fáról. És
mindük közül leghangosabban, az őrült
röhögés kakofóniája fölé emelkedik a
putul vihogása, egyenként kényszerítve
őket, hogy nevessenek olyan tempóban,
mint ő, egyre gyorsabban és gyorsabban.
– Remélem, mind élvezik az előadást –
mondja Apa bengáliul.
Nem értik a szavait, de mégis értik:
most már látja a rettenetet a szemükben, a
rémülettől eltorzult arcokat, ahogy rájön-
nek, mi történik, és milyen elképesztően
tehetetlenek ellene. Csak arra képesek,
hogy esedezve nézzenek abba a bizonyos
szempárba, miközben a nő egyenként rá-
juk mosolyog. Míg Apa bámulja őket, las-
san karmazsinszínű mocsok fröcsköli be a
szőnyeget; valamelyikük beütötte a fejét.
Egy másik abbahagyta a nevetést, Hadley
szeme vakon mered a csillárra. Egy kész.
Következik: mindenki más.
2020.08.20. 21:12:14

Apa hátrébb lép egyet, aztán még egyet,
miközben a kormányzó térdre küzdi ma-
gát, kezét a mellkasára szorítja, még min-
dig nevet, zihál, megfeszülve próbál meg-
szólalni, úgyhogy Apa kénytelen leolvasni
a szavakat a szájáról.
– Hagyja… abba! – fuldoklik az üvöltő
kacagásban. – Kérem!
Apa megrázza a fejét, és elfordul, az ajtó
felé indul, átlép a padlón rázkódó komor-
nyikon.
– Segíts, nővérem! – kéri a férfi ben-
gáliul.
Rá se néz. Áruló. Megérdemli, hogy ve-
lük együtt haljon meg.
Az ajtóban megfordul, Boltonra pillant,
aki mindkét kezét a torkára szorítja, meg-
próbálva visszanyelni a rohamot. Egyenle-
tes vérpatak indul meg az orrából, annál is
több vér buggyan ki a szeméből, amellyel
Apára bámul. A nő egyenesen rájuk néz,
és miközben fogva tartja a férfi tekintetét,
bólint. Amaz ráemeli egy reszkető, vádló
ujját, majd a nevetéstől rázkódva vissza-
zuhan a padlóra, a vér a száján keresztül
is felbugyog.
A nő visszafelé tartva végigsétál a fo-
lyosón, egészen a lépcsőig. Megtapintja
a fülét, hogy biztos legyen benne, a juta-
törmelék még mindig a helyén van. Majd
visszafordul, végignéz a folyosón, és ép-
pen látja, ahogy egy seregnyi felfegyver-
zett katona masírozik be abba a szobába,
ahonnan ő kijött. Vár egy percet, ötöt, tí-
zet. Egyikük sem jön ki. Visszamegy a te-
remhez, és beles az ajtón: nagyjából húsz
ember már a padlón fekszik, csak az újon-
nan érkezett katonák mozognak és nevet-
nek. Mostanra sokkal több vér gyűlt össze
odabent, mint pár perce.
Apa lassan lesétál a lépcsőn, kimegy a
főkapun. Itt leül a márványlépcsőre, ne-
És Őlordsága nevetésre fakad
020-033-ramdasz.indd 33
GALAKTIKA
2020. szeptember
kiveti a hátát a fokoknak. Vesz egy mély
levegőt, megtölti a tüdejét a jázmin és
tűzvirágfa édes és mámorító illatával. Ez
a hely is van olyan jó, mint bármelyik má-
sik. Óvatosan, de határozottan kihúzza a
füldugókat, és elhajítja őket.
– Köszönöm, öreg barátom – mondja,
ahogy a jutát elsodorja a szellő. A tár-
sát, mely éppen befejezte végső feladatát:
megvédte a nőt saját leghatalmasabb al-
kotásától.
A hatjar putul jól végezte a dolgát. A nő
hátrafordítja fejét az épület felé. Valahol
odafent a baba még mindig munkálkodik,
egyre és egyre hangosabban és gyorsabban
nevet, amíg semmi más nem marad abban
a teremben, mint rothadásra váró hús.
Előbb vagy utóbb valamelyik brit rá fog
jönni erre, és nem kockáztatja meg, hogy
berohanjon oda. Aztán eljönnek majd
érte. És ő készen áll, már azóta, hogy egy
londoni férfi, akit soha nem ismert, elvette
tőle Nilest.
– Hamarosan újra találkozunk – sut-
togja a szélbe.
És Apa nevetésre fakad.
Bódis Éva fordítása
Shiv RAMDAS
Indiai szerző, Uttar Prades tagállam Lakhnau
nevű fővárosában született. Első ismert SF
publikációja egy disztópikus kiberpunk regény,
melyet a nagynevű Penguin kiadó indiai leány­
vállalata adott ki 2013-ban. Címe: Domechild.
Azóta 2016-ban elvégezte a Clarion West
író­
iskolát, és több novellát is megjelente­
tett különböző elektronikus kiadványokban,
olyanokban, mint a Fireside Magazine, a
GigaNotoSaurus és a Strange Horizons. Itt kö­
zölt novelláját, mellyel egyúttal első ízben mu­
tatkozik be a magyar olvasóknak, egyaránt je­
lölték mind a Hugo-, mind a Nebula-díjra.
33
2020.08.20. 21:12:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember

Közelebb a Naphoz, mint valaha

A
Z AMERIKAI Nemzeti Űrhiva-
tal (NASA) és az Európai Űrügy-
nökség (ESA) közös űrszondája,
a Solar Orbiter elkészítette első
képeit a Napról. A szonda célja a Nap koro-
nájának, a napszélnek és a napkitöréseknek
a vizsgálata. Az űreszköz idén februárban
indult útjára a Nap felé, a szigorú értelem-
ben vett tudományos munkát azonban csak
2021. novemberében kezdi majd meg. A most
nyilvánosságra hozott képek az eddigi legkö-
zelebbi felvételek központi csillagunkról, és
már ezek is új jelenségek megfigyelését tet-
ték lehetővé.
A Solar Orbiter űrszonda jelenleg az úgy-
nevezett utazó fázisban van, amikor már át-
esett az indítás utáni beüzemelés szakaszán, „Tábortűz” a Nap felszínén, ahogy a Solar Orbiter látta

de még nem érte el a tudósok által kijelölt pá-
lyát. Egy korábbi cikkben már írtunk a szon-
da közvetlen környezetét mérő szenzorok in-
dításának sikeréről, az űreszközt üzemeltető
csapatnak azonban komoly kihívással kellett
szembenéznie ezek után.
A távérzékelő és tudományos munkát segí-
tő eszközök beüzemelésére márciusban került
sor. Az ezekért felelős nemzetközi csapatok
már megérkeztek a németországi Darmstadt-
ban található Európai Űr-Irányítóközpontba
A Solar Orbiter fedélzetén elhelyezett műszerek és mérési adataik
34
(ESOC), ahonnan a Solar Orbiter vezérlése tör-
ténik. A kontinenst elérő járvány azonban arra
késztette őket, hogy hazatérjenek saját orszá-
gukba, miután az ESOC központját lezárták.
A vírushelyzet enyhülésével is csak a minimá-
lis működéshez szükséges csapat térhetett vis�-
sza az irányítóközpontba, a fedélzeti berende-
zésekért felelős specialistáknak távmunkával
kellett segíteniük az ESOC-ban ülő kollégáikat.
Az űreszközök életében a beüzemelés fázi-
sa az egyik legkritikusabb időszak. Az egyes
alrendszerek ekkor működnek együtt
először valós környezetben, ezért
nagyon fontos, hogy a megfelelő sor-
rendben, kellő türelemmel és odafi-
gyeléssel legyenek felkapcsolva a mű-
szerek. Minden egyes új részegység
bekapcsolása után ellenőrizni kell a
szonda többi részének működését. Az
eddig példa nélküli helyzetben azon-
ban kitűnőre vizsgázott a műholdat
üzemeltető nemzetközi kollaboráció,
Obszervatórium

034-035-obszervatorium.indd 34 2020.08.20. 21:11:24


A Nap ezer arca, válogatás a Solar Orbiter műszerei által
készített képekből
melynek eredményeképp a Solar Orbiter lett
az első űrszonda melyet gyakorlatilag a ku-
tatók és mérnökök a saját otthonukból he-
lyeztek üzembe. Volt olyan csapat, amely a
szeparált munkakörnyezet ellenére az erede-
tileg tervezett időrend alapján tudta befejez-
ni a műszerének indítását. Ez természetesen
nem sikerülhetett volna a műholdat gyártó
mérnökök precíz munkája nélkül, így a siker
a műhold fő gyártójának, az Airbus Defense
and Space-nek és a mérőeszközök fejlesztését
végző kisebb teameknek az érdeme is.
A június végén lezárult beüzemelési fázis
után utazó fázisba került a szonda, míg eléri
a tudományos munkához kijelölt pályát. Ez
idő alatt megtörténik a fedélzeten elhelyezett
mérőeszközök kalibrációja. A Solar Orbiteren
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
034-035-obszervatorium.indd 35
GALAKTIKA
2020. szeptember
összesen tíz kísérlet berendezései foglalnak
helyet, melyből négy a szonda közvetlen kör-
nyezetében végez méréseket, hat pedig távér-
zékelő, a Nap megfigyelésére kifejlesztve. Az
űreszköz jelenleg tudományos szempontból
üres térben utazik, ami kiváló lehetőség a
közvetlen szenzorok kalibrálására. A most
gyűjtött adatok segítségével a tudományos
mérések eredményeiből a tudósok ki tudják
majd szűrni a szonda által keltett zavarokat.
A kalibráció része az a július elején készült
felvételsorozat, mely a távérzékelő szenzorok
működését hivatott demonstrálni. Annak
ellenére, hogy a céljuk nem elsősorban tudo-
mányos jellegű volt, máris új felfedezések-
kel szolgáltak. A képeken a napkitörésekhez
hasonló, ám nagyságrendekkel kisebb, a
tudósok által „tábortüzeknek” elnevezett je-
lenséget figyeltek meg. Ezek az első mérések
új kérdéseket vetettek fel, melyekre a szonda
megérkezése után célzottan lehet választ ke-
resni. A „tábortüzek” mellett az űreszköz pá-
lyájából adódóan most először sikerült megfi-
gyelni a Nap Földtől távolabbi oldalát is, mely
eltérő aktivitást mutat az éppen a bolygónk
felé forduló részhez képest.
A most beérkezett első adatok kiválóan
demonstrálják a nemzetközi együttműködés
sikerét különböző űrügynökségek között,
melynek segítségével az univerzum további
kérdéseire találhatjuk meg a választ.
Bodó Zsófia, Góczán Bence
35
2020.08.20. 21:11:28
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Ritkaföldfémek
a hulladékból
Új, biológiai módszert dolgoztak ki a ritka-
földfémek hulladékból való kinyerésére.
A ritkaföldfémekre rendkívül nagy
szükség van az elektronikai iparban. Való-
jában nem is annyira ritkák, de kitermelé-
sük és elkülönítésük rendkívül bonyolult,
drága és környezetszennyező folyamat.
Legnagyobb forrásuk Kína, ők állítják elő
a világ termelésének 60 százalékát, ezért
minden politikai és gazdasági változásra
érzékenyen reagál az áruk.
Az újrahasznosításuk sem megoldott, mert
a jelenlegi módszerek drágák és környezet-
szennyezőek. Pedig lenne mit kivonni a 2019-
ben keletkezett több mint 3 millió tonna
elektronikai hulladékból.
Amerikai kutatók új módszert fedeztek
fel a ritkaföldfémek újrahasznosítására.
Egy fehérjemolekula, a lanmodulin képes
a hulladékból kivonni ezeket a drága ele-
meket. A  baktériumok által termelt fehérje
magához kapcsolja a ritkaföldfémeket, de
ugyanakkor más fémeket nem köt meg. Ezt
eddig csak mesterséges kelátorokkal sikerült
elérni. A folyamat során keletkező vegyület
stabil, vízben oldódik és könnyen feldolgoz-
ható. Így egyetlen lépésben lehet kinyerni a
drága alapanyagokat.
36
036-058-tamas.indd 36
Jelen írás voltaképpen forrásközlés, mely
nem törekszik többre, mint hogy bemutas-
sa azt a naplótöredéket, mely meglepően jó
állapotban került elő egy kora középkori
templomrom feltárása során a vermenhofi
terület F. W. Meissner (VI.) rétegéből, egy
üregből, ahol egy agyagtéglákból kiala-
kított „dobozban” hevert. A negyvenkét
darab papírlapból összesen harmincegy
maradt meg olvasható formában, néhány
részlegesen sérült a feltárás és kiemelés
során, míg más oldalak feltehetően már
korábban megsemmisültek. A szöveg tar-
talma ugyan huszadik századi keletke-
zésre utal, a szénizotópos anyagvizsgálat
alapján azonban a lelet legalább nyolcezer
éves. A jelenlegi hivatalos álláspont szerint
a napló jól sikerült hamisítvány, melyhez a
hamisító valóban felhasznált olyan anyago-
kat, melyek a leletet valódi keletkezésénél
sokkal korábbra datálják. Akadnak ugyan-
akkor kis számban kutatók, akik szerint
a napló hiteles, és az egyik legjelentősebb
felfedezés a modern régészet történetében.
Az ellentmondásos forrást most változatlan
formában közöljük: a helyesírási és köz-
pontozási pontatlanságokat, a bejegyzések
következetlen jelölési módját meghagytuk,
ugyanakkor magyarázó megjegyzéseket
fűztünk a szöveghez kurzív formában. Eze-
ket [zárójel] mutatja.
Richard Goudler, PhD (szerk.)
[Dátum nélküli bejegyzés, vélhetően folyta-
tás az előző, megsemmisült oldalról.]
…da. Végre találtunk a parton campin-
get. Gyönyörű teraszos szállásunk van, a
tengerre néz.
[Az írás itt részint olvashatatlan, csak
következtetni tudunk, hogy a naplóíró egy
település nevét jegyezte fel. A szöveg későbbi
2020.08.20. 21:11:13

Tamás J. Bertalan
ÚJRAINDÍTÁS
pontjai arra engednek következtetni, hogy a
települést az olaszországi Imperia városának
13-14 km-es körzetében, valahol a tenger-
parton kell keresnünk.] Borongós idő van,
de azért augusztusi meleg. Füge és olajfák
mindenütt - sziklás tengerpart! - látvány-
nak pompás, de napozni nem lehet, inkább
fagyizni indulunk. Hosszú sétát teszünk a
part mentén, közben sok fényképet készí-
tünk. Sare tiszta bolond, ölbe kap, visz a
vízhez, mímeli hogy belehajít. Úgy kapáló-
zom, hogy egyik szandálom a vízben végzi,
apának kell kihalásznia. Leveszi a cipőjét,
feltűri a nadrágszárát és bemegy érte vagy
jó 5 [8? A szám nehezen kiolvasható.] métert,
a hullámok miatt addigra már olyan messze
jár a szandál. Mire megkerül, valami kagyló
megvágja a lábát apusnak, le kell ragasztani.
A kikötőben friss rákot kapni. Beszéd-
be elegyedünk a halászokkal, Sare szót
Újraindítás
ÚJRAINDÍTÁS
036-058-tamas.indd 37
GALAKTIKA
2020. szeptember
Az ókori bölcs, aki
először mondta ki,
hogy „a történelem
megismétli önmagát”,
valószínűleg nem így
gondolta...
ért velük angolul. Monterossoba valók [ti.
Monterosso al Mare, Olaszország], azt me-
sélik, hogy most itt rákásznak, mert kevés
feléjük a hal, mintha idén eltűntek volna a
tengerből.
15 (kedd)
Kisüt a nap! Reggeli után egyből megyünk a
tengerhez! Csodás kék a viz a strandon, oly
tiszta, hogy a fenekéig lelátni! Az ember azt
hinné, akár megérinthetné a köveket, koral-
lokat, de csalóka, mert igazából több méter
is megvan a mélység. Csónakáztunk, Sare
pedig 15 hosszot úszott. Végre tudtam na-
pozni. Utána sörözés, ebéd, pihenés, majd
újra irány a hullámos tenger! Sare beuszik,
csaknem sziklához verik a hullámok. Fény-
képezés! Csodálatos szép nap! Estére meg-
főzzük a tegnap vásárolt rákot, tejszinesen,
fehérborral kitűnő! Csak anyu idegenkedik
37
2020.08.20. 21:11:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
az ilyesmitől, azt mondja a rák olyan, mint-
ha nagy pók lenne. De azért megkóstolja,
neki is ízlik.
16. (szerda)
Délelőtt kocsival átmegyünk Imperiába,
oda vissza 27 km, de nehezen haladunk a
part mellett a szerpentinen, néha csak 30-al
lehet menni, és így jó sokáig tart. Vásárolni
megyünk …. [többször áthúzott, olvasha-
tatlan bejegyzés], nagy a drágaság, így csak
2 trikót veszünk. Változékony idő – sok
a felhő, de néha ki-ki süt a nap, így nincs
hideg. Napozunk-fürdünk a tengerben. Az
ebéd valami zöldséges leves, sajtos tészta
egy kisvendéglőben, remek! Sare [kivehe-
tetlen rész, a naplóíró a 15 (kedd) jelzésű
bejegyzéshez hasonlatosan az útitársa által
leúszott távolság megörökítésére törekedhe-
tett itt] …szott a tengerben!!! Gyönyörű he-
lyen vagyunk; élvezzük az életet! [A követ-
kező szóból csak bizonyos betűk kivehetők:]
---a--n-ia-- után elered az eső visszaindu-
lunk a szállásra, Sare vezet, mert apunak fáj
a talpa ha nyomja a gázt, ott ahol felsértette
a vízben! Útközben aztán roppant különös
látványban van részünk, kár hogy a tás-
kám alján van a fényképező! Késő van már,
nem is nagyon látni másik kocsit az úton.
Épp egy erdős rész mellett hajtunk, amikor
meglátunk egy fénycsóvát. Először azt his�-
szük szembejövő, de legföljebb motor lehet-
ne így egy fénnyel. [pár szavas olvashatat-
lan szakasz] nem a másik oldalon, hanem
tőlünk jobbra az út szélén. Anyu meg is
jegyzi, hogy ki stoppolhat ilyenkor a semmi
közepén. Közelebb érünk, akkor lepődünk
meg igazán – egy felnőtt, meg egy gyerek
az. De milyen gyerek! öltönyben van, na-
gyon furcsán fest, még csokornyakkendő is
van rajt [sic!]. Elemlámpát fog a melle előtt
két kézzel és előre világít az út felé, amerről
38 Újraindítás
036-058-tamas.indd 38
jövünk. Mögötte áll a felnőtt, de belőle nem
sokat látunk, kalapot visel meg esernyőt
is tart, az eltakarja az arcát teljesen. Sare
le is lassit, de egyik se mozdul, csak ami-
kor melléjük érünk, akkor forditja felénk
a fejét a gyerek. Anyu szerint meg kellene
kérdezni tőlük hogy segithetünk-e, de Sare
továbbhajt. Amúgy is azt mondja hogy nem
stoppolnak, ha akartak volna valamit, leg-
alább integetnek.
17 (csütörtök)
Gyönyörű napfényes idő, de. [délelőtt] a
tengeren napozunk, strandolunk, nagyon
kevesen vannak, de mi örülünk neki. Ebéd
paradicsomos húsgombóc, jó étvággyal fo-
gyasztjuk. – készülés a tovább utazásra, cso-
magolunk, mindjárt indulunk. Holnap már
búcsúzunk Olaszországtól. [Az íráskép ettől
kezdve megváltozik. A bejegyzések hasonló
stílusban, ugyanakkor némileg összesze-
dettebb formában, részletesebben kerülnek
megfogalmazásra – feltehetően azért, mert
az utazással járó tétlenség arra késztette a
naplóírót, hogy unalmát az írással próbálja
elűzni. A szerző egyúttal a korábban hasz-
nált golyóstollról ceruzára vált.] Vacsora
1700 [A szám jelentése egyelőre ismeretlen,
talán a vacsora idejét vagy árát jegyezte fel a
naplóíró. A szerkesztés nyilvánvaló hanyag-
ságát jelzi azonban, hogy e rövid megjegyzés
a többi szöveg mellett oldalt szerepel, ahogy
néhány egyéb, ugyanakkor kivehetetlen in-
formáció is. Ezek feltehetően a pontos hely-
ségnevet, az utazás aktuális állomását tün-
tetik fel. A társaság egy korabeli autópálya
mellett állt meg.] Megállunk egy pihenőnél.
Rengeteg kamion. Mexikói étterem, ezen a
környéken nagyon furcsa, de ettől még igen
sokan vannak, az autópálya miatt gondolom
jó a forgalom. Sare rendel nekünk, anyuék
ki sem tudják mondani a mexikói neveket,
2020.08.20. 21:11:14

jót nevetünk! Muszáj leírnom, ami ezután
történt! Idefele csak olasz adók jöttek be
a rádión, nem is értettünk semmit abból,
amit mondtak, csak a zene miatt hallgattuk
a kocsiban. Egy idő után inkább ki is kap-
csoltuk, annyit beszéltek. Az étteremben a
tévén valami angol adó megy, Sare fordítja,
kiderül, hogy már reggel óta mindenhon-
nan az folyik, hogy valamik megjelentek az
égen. A rádióban is erről lehetett szó, csak
nem értettük. Mutatják is, olyan, mintha fé-
nyes csíkok, meg kockák lebegnének a leve-
gőben! [A beszámoló folytatásában szereplő
részletesebb leírás alapján a naplóíró felte-
hetően négyzetrácsra gondol, amikor kockát
ír.] Tisztára mint egy filmben! Majdnem
minden országban láttak ilyet, de sehol se
tudják mi ez! Elöször alig látszanak, aztán
állítólag egyre fényesebbek lesznek, meg
mintha nőnének is, mindig több csík meg
kocka lesz. Általában a városok határában
vannak, de messziről jól láthatók. Egy sofőr
aki németből jött, a szomszéd asztalnál azt
mesélte, hogy reggel még azt hitte, a szélvé-
dője van megkarcolva, de a távoli fény volt
az, csak még gyengén. Azt mondta, mind-
egy merre nézett, a fény mindig előtte volt,
mindig látta. Apu szerint biztos az oroszok
csináltak valamit, csak tagadják! Össze is
vesznek picit Saréval, mert apu viccelődik,
de Sare szerint a hírekben azt mondják,
hogy sok helyen már pánik van. Mivel senki
nem tudja mi ez, van ahol már fegyverkez-
nek, a tőzsdék meg zuhannak. [sic!] És így
hamarabb elfogyhat a pénzünk. Úgyhogy
tovább is indulunk. Kár, mert úgy volt, még
egy éjszakát megalszunk valahol, mielőtt
továbmegyünk Francia országba…
18 Péntek
Reggel 9:14 kor indulunk tovább Fro. felé.
A kilóméter óraállás 6651 km. [Ez az infor-
Újraindítás
036-058-tamas.indd 39
GALAKTIKA
2020. szeptember
máció kulcsfontosságú, a későbbi bejegyzé-
sek adataival összevetve ugyanis meghatá-
rozhatjuk a társaság mozgását.] Nizzában
elköltöttük maradék líránkat (12030 L)
12:25 6713 Km Menton Franciaföld
[A  beszámoló e pontján már úgy tűnik, hogy
a fentebb leírt különös jelenség és a nyomá-
ban járó pánik menekülési hullámot idézett
elő. A hivatkozott település, Menton elérésé-
hez ugyanis a társaságnak vissza kellett for-
dulnia, pontosan abba az irányba, amerről
jöttek. A kilométeradatok is alátámasztják
ezt.] Szörnyü ami az utakon megy! Semer-
re nem lehet rendesen közlekedni! Terve-
ink szerint tovább indultunk Nizzába, de
a városba már be se hajtunk. Állítólag ott
is megjelentek a fények, aki teheti, elindul.
Csak jönnek az autók megpakolva, van aki a
szekrényeit is felkötözi a kocsi tetejére. Egy
nagy üzletnél állunk meg, hogy vegyünk
ennivalót az útra, de nagy a tülekedés, csak
Sare megy be, azt mondja fölösleges mind
bent nyomorognunk. Így is több mint egy
órát áll sorba, de van vizünk, meg tudunk
szendvicseket csinálni. Apu lefujja a továb-
bi utazást, ugy dönt, egyből hazamegyünk,
majd felváltva vezetnek Saréval.
1:10 autópálya 6771 km [Feltehetően a
francia-olasz A10-es számú, Autostrada dei
Fiori, azaz Virágok útja néven ismert au-
tópályáról van szó, ami az E80-as számú,
Európát átszelő út része. Az időpont szerint
ez már bizonyosan augusztus 19-ére esett,
a naplóíró mégsem kezdett keltezés szerinti
új bejegyzést. A tény, hogy hajnali 1 óra 10
perckor a társaság még úton volt, ráadásul
ilyen csekély távolságra az indulás helyé-
től, azt mutatja, hogy jelentős közlekedési
nehézségekbe ütköztek. Amennyiben felté-
telezzük, hogy a korábbi, 12 óra 25 perces
időpont a család indulását jelöli Mentonból
vissza kelet felé, úgy azzal szembesülünk,
39
2020.08.20. 21:11:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
hogy 11 és fél óra leforgása alatt mindössze
58 kilométert sikerült haladniuk. Ennek oka
a jelenség nyomában járó, nyugatról kelet
felé indult menekülési hullám lehet, aminek
hatására az autópályák teljesen bedugultak,
és kaotikus állapotok uralkodtak az állam-
határokon.] Lehetetlen haladni, Sare azt
mondja, az első alkalommal elhagyjuk a pá-
lyát, keresünk más utat hazafelé. Anyu órák
óta [olvashatatlan rész] idegességében még
egy [olvashatatlan rész] azt mondja, már
rég haza kellett volna ennyi idő alatt. Sokat
ülünk a dugóban, és olyan lassan jutunk
előre, hogy néha inkább kiszállunk meg-
mozgatni a tagjainkat. Sok az ideges ember,
verekedést is látunk. Vannak kéregetők is
az ut mellett, meg tartani kell attól is, hogy
ellopják az ember holmiját, ami nem a ko-
csiban van, hanem mondjuk a tetején vagy
egy utánfutón. Az egyik koldus hozzánk is
odajön. Adunk neki pár frankot anyuval,
aztán apu ránkripakodik és visszaparancsol
minket az autóba, mikor meglátja ezt
2:24 Halálra unja magát az ember. Az
egyetlen szórakozásom eddig az, hogy
írom ezt. Saréhoz szólni is alig lehet, olyan
ideges. Aztán látjuk, hogy vannak akik le-
telepedtek az út mellé, és a dugóban ülők-
nek üdítőt, sört, édességet árulnak. Drága
de apu végülis vesz sört, hátha attól jobb
kedvünk lesz! Ha elaludna az ember, biztos
hogy valahol elkezdődik a dudálás, aludni
tehát amúgyis lehetetlenség.
3:44 Még mindig remegek, olyan ijedtség
van rajtam! Mintha az egész világ megbo-
londulna körülöttünk! Elmondom mi tör-
tént! Három felé már nem bírom tovább
halogatni, muszáj elmennem pisilni a sör-
ivás után, bár egyáltalán nem fűlik hozzá
a fogam. Az út mellé, a korláton túli bok-
rokhoz megyek, ott nem láthatnak meg.
Sok zsebkendő mindenfelé, nem én vagyok
40 Újraindítás
036-058-tamas.indd 40
hát az első, aki szorult helyzetében ilyes-
mire kényszerül. Már épp végzek, mikor
neszezést hallok és észreveszem, hogy nem
vagyok egyedül. A szívem majd kiugrik, és
egyből felpattanok! Most már jobban ki tu-
dom venni az alakját: egy kislány az a bok-
rok között. Amint látom, hogy csak gyer-
mek, azért megnyugszom, de még mindig
igen zavarba vagyok, arra gondolok, mióta
nézhet ez a leány engem! Mert csak áll és
bámul rám szemérmetlenül, és közben nem
tűnik ijedtnek egy cseppet sem. Épp ez az
egészben a legfurcsább: ott állunk a sötét-
ben, és én felnőtt létemre láthatóan jobban
meg vagyok rémülve ennél a nyolcévesfor-
ma gyerkőcnél. Gyorsan megigazítom a
szoknyám, és jobb híján a magam gyenge
németségével megkérdezem, hogy hol az
anyukája. [Rövid, elmosódott rész követ-
kezik, csak egyes szavak kivehetőek, sor-
rendben: „gyenge”, „bámul”, „egy”.] Hiába
próbálkozom, nem érti, mit akarok, vagy
legalábbis nem ad feleletet. Talán elkóborolt
a kocsijuktól, hát mégsem hagyhatom ott a
sötétben, úgyhogy felé nyújtom a kezemet.
Oda is jön, megfogja. Sápadt, vékony lány, az
is fölötlik bennem, hogy talán rosszul van,
de annak mégse adja jelét. A keze azonban
hideg, mintha vértelen lenne és [kisatírozott
szakasz] az ujjacskáinak érintése, mintha az
egész viaszból volna. Kilépünk a bokrok ta-
karásából, és épp megindulnék a pálya és a
korlát felé, de a lány ekkor lecövekel. A ke-
zemet mégsem engedi el, csak megáll, mint
aki nem akar továbbmenni. Megfordulok.
Nagy zöld szemekkel néz rám, határozottan
nemet mond, aztán az ellenkező irányba, a
város felé mutat a szabad karjával. Akkor
látom meg először, amiről mindenki beszél.
Előttünk egy ismeretlen település fénylik
[Pontos kilométeradatok hiányában nem le-
het teljes bizonyossággal meghatározni, mely
2020.08.20. 21:11:14

város mellett vesztegelhetett ebben a pilla-
natban a társaság, így mindössze annyi álla-
pítható meg, hogy az olasz Riviéra valamely
tengerparti településéről lehet szó az A10-es
autópálya szomszédságában.], látszik, hogy
az utak mindenfelé telve vannak autókkal.
A városon túl pedig valami furcsa derengés
pislákol, olyan halovány, hogy először meg
kell erőltetnie a szemét az embernek, hogy
észrevegye. Ahogy kicsit jobban megvizsgá-
lom, már ki tudom venni szabálytalan víz-
szintes és függőleges vonalait, melyek néhol
összekapcsolódnak, máshol meg a semmibe
tartanak, elhalványulnak és elvesznek szem
elől. Az egész alkotmány mintha a város fe-
lett függeszkedne, mozdulatlanul áll, mint-
ha láthatatlan karmok tartanák a levegő-
ben. Egyszerre rémisztő és valahogy mégis
roppant vonzó látvány - az ember már egész
rövid bámulás után úgy érzi, szinte meg-
érinthetné, holott az előbb még világosan
látta, hogy egy város választja el tőle.
A lány ismét megrántja a karomat, és a
fények felé mutat. Értem persze izgatottsá-
gát, még egy fölnőttet is megbabonáz a lát-
vány, nem egy kisleányt! Mégis ellent kell
neki mondanom, hisz nem iramodhatunk
neki az előttünk fekvő mezőnek meg a vá-
rosnak holmi derengés miatt. Megrázom
a fejem, és az ellenkező irányba indulok.
A  lány makacskodik, szinte huznom kell
magam után az első néhány méteren, aztán
engedelmességet gyakorol, és követni kezd.
Az arckifejezése azonban ekkor sem válto-
zik, komoran és barátságtalanul néz rám
minden alkalommal, amikor hátrafordulok.
Elérjük az autópályát, elengedem a kezét és
fürgén átlépek a korláton. Tanácstalanul
bámulja a köztünk tornyosuló akadályt,
mintha nem értené, mit akarok. Hiába mu-
tatom, mit várok tőle, csak nem mozdul.
Végül rászólok: Gyere, na! Azzal megraga-
Újraindítás
036-058-tamas.indd 41
GALAKTIKA
2020. szeptember
dom a vállainál, és közelebb húzom, hogy
megemelje a lábait. Mégsem akaródzik
neki mozdulni, fehér térdei nekikoppannak
a vasnak. Hiába forgatom a fejem segítség
után, körös-körül autók állnak, az emberek
feje az ablaknak döntve, ahogy kínjukban
bóbiskolni próbálnak. Megelégelem a dol-
got, és felnyalábolom a lányt. Korához és
termetéhez képest meglepően nehéz, alig
tudom átemelni a korláton. Végre leteszem
az aszfaltra, és leporolom a szoknyáját. Kér-
dőn néz rám, pedig én magam sem tudom
hirtelen, mi következzen most. Úgy tőlünk
száz-százötven méternyire kisebb csoporto-
sulást látok, hát arra indulok. A leány enge-
delmesen követ, mintha megbékélt volna a
helyzettel. Elérjük az emberek gyűrűjét, kis
csoportokban beszélgetnek és cigarettáznak
egy hosszú teherautó mögött. A kocsik tete-
jén néhol megbontott üvegek, mintha csak
megterítettek volna. Gyenge németségem-
mel megkérdezem, nem ismeri-e valaki a
gyermeket. Nagy nehezen értik csak meg,
mit akarok, de ez az egyetlen nyelv, amin
még tudok néhány szót. Egy selyemsálat
viselő vékony nő megpróbálja kitalálni mit
akarok. Mutogatok a bokrok felé, hogy ott
találtam a mädchent [német: lányt]. Miért
is nem a saját kocsink felé indultam, most
itt lenne velem Sare, hogy fordítson! Végre
előkerül a teherautó gazdája, nagy darab
szakállas férfi, és szerencsémre földim, így
megérti mit akarok. Készséggel tolmácsolja
a mondataim, miközben egyre többen gyűl-
nek körénk. A lány szüleit keresem, mon-
dom. Az út mentén kóborolt. Nem tudják
véletlenül, hol lehet a családja? Mindenki
a fejét csóválja. [A naplóíró nem használ
egységes formázást a párbeszédek lejegyzé-
sére, így azok gyakran teljesen egybefolynak
a szöveg többi részével.] A lány nem reagál
arra sem, ha hozzászólnak, csak némán szo-
41
2020.08.20. 21:11:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
rítja a kezem. A sálas nő felém fordul, kér-
dez valamit, a szakállas férfitől megtudom
hogy azt, próbáltam-e kideríteni a lánynál,
honnan kóborolt el.
Próbáltam én, de mintha megnémult vol-
na, nem szól semmit, ha kérdezem - felelem.
A szakállas még le sem fordítja a válaszom,
amikor a lány világosan és érthetően meg-
kérdezi:
Anya, miért akarsz itt hagyni?
Zavarodottság lesz úrrá rajtam, és a sza-
kállas sem tud hirtelen megszólalni. De nem
is kell neki, a leány ugyanis fordít helyette
és hibátlan németséggel megismétli a mon-
datot. Aztán olaszul és franciául is. Azonnal
engem kezd bámulni mindenki. A sálas nő
gyanakvóan mér végig.
Azt kérdik, igaz-e, amit a lány állít! Maga
az anyja? - szegezi nekem a szakállas.
Mit beszélsz, nem vagyok az anyád! - for-
dulok a lányhoz, aki egykedvűen bámul a
nagy zöld szemeivel. A kezemet sem akarja
elengedni, pedig próbálom kihúzni a tenye-
rem a szorításából.
Igaz, amit állit? - mutat a gyerekre a sza-
kállas. Egyre többen gyűlnek körénk. Ös�-
sze-vissza hebegek, a lány újabb mondatai
pedig tovább növelik a zavarodottságomat.
Ő az anyukám. Ne engedjék, hogy itt
hagyjon, kérem! - mondja több nyelven is
egymás után. Most már igazán elkerekedik
a szemem, és rárivallok: Mit beszélsz te le-
ány! Semmi közöm hozzád!
Valaki meglök, és olyan sokan beszélnek
hozzám egyszerre, hogy végképp nem tu-
dom kivenni, mi mindent mondanak, annyi
bizonyos, hogy csúnya dolgokat vágnak a
fejemhez. Nagy nehezen sikerül kinyögnöm
németül, hogy az nem az én lányom, de
mintha rám se hederítenének. A szakállas
is kérdőre von, hogy miért állítana ilyet egy
gyerek.
42 Újraindítás
036-058-tamas.indd 42
Hát nem értik? Ez nem az én lányom!
Megemelném a hangom, de már a sí-
rás kerülget. Kihámozom a kezem a lány
markából, mire megint megtaszít valaki.
A sálas nő az arcom előtt hadonászik. Attól
félek, engem itt megvernek, de ekkor a kö-
röttem állók gyűrűjén átverekszi magát egy
fiatalember. Fehér vászon inget visel, erre
határozottan emlékszem, és azonnal karon
ragadja a kislányt. Komm mit uns, mondja
[német: Gyere velünk!]. Hallom a szavaiból,
hogy nem ez az anyanyelve. A lány először
persze neki is ellenszegül. Gyere, ismétli
meg, mire őt is kérdőre vonják.
Talán a maga gyereke? - kérdi a szakállas.
Nem, ő nem az apám! - a gyerek felel
helyette. Hirtelen a férfit kezdi méregetni
mindenki. Az előbb körülnéz, majd higgad-
tan válaszol: Valóban nem, de most vissza-
megyünk oda, ahonnan jöttél!
A lány zöld szeme villámokat szór, de
mégsem szól semmit. A férfi határozottan
megindul a gyerekkel, és kirángatja az em-
berek gyűrűjéből. Én is arrébb botorkálok
velük, a körénkgyűlt népek meg közben hal-
kan pusmognak. Bizonytalanul méregetnek
minket, mégsem állnak az utunkba. Ki-ki a
dolgára indul, felszakadozik a sokadalom.
A  fehéringes szapora léptekkel távolodik,
karján a leánnyal. Ostobán, megszégyenül-
ve állok meg és egy pillanatra bizonytalan-
ság kerít hatalmába.
Csakugyan tudja, kinek a gyereke ez a
lány? - kérdezem.
A fehéringes megtorpan, visszafordul és
rámnéz. Mintha nehezére esne megformál-
nia a szavakat, végül mégis kiböki: Ennek a
lánynak nincsenek többé szülei. De mi tud-
juk, hol a helye, láttunk már ilyet. Jobban
teszi, ha távol tartja magát az ilyesmitől!
Menjen vissza a sajátjaihoz, mi is odavis�-
szük őt az övéihez!
2020.08.20. 21:11:14

Azzal sarkon fordul, és megiramodik
a leánnyal, mielőtt tovább faggathatnám,
hogy hol is van az a hely és hogy kikre gon-
dol, amikor többesszámban beszél.. Zavar-
tan botorkálok vagy 5-6 percig, mire megta-
lálom a kocsinkat. Apa leteremt, hogy merre
csavarogtam, de képtelen vagyok kinyögni,
mi történt. Letelepszem inkább anya mellé,
és az ablaknak támasztom a fejemet. Már
innen az autópályáról is tisztán látszik a de-
rengés, alig tudom levenni róla a szememet.
Egészen kiszárad, és nem tudom már nyit-
va tartani, oly sokáig bámultam a jelenést.
Semmi mást nem akarok, csak aludni.
2:12 [Augusztus 19-e délután 2 óra]
Itthon megint. Épségben hazajutottunk, de
nyugalmunk mégsincs. Az egész falu fel-
bolydult, sokan elmenekültek. [A megtett
kilométerek számára vonatkozó adatok hi-
ányában, továbbá a szövegben részletezett
rendhagyó közlekedési körülmények mel-
lett lehetetlen meghatározni, hol lehetett
a naplóíró otthona, de bizonyosan valahol
Közép-Európában.] Mi, minthogy megjár-
tuk ezt a hosszú utat, láttuk, hogy másutt
sem jobb a helyzet, mégis érthető, hogy
az ijedtség oly sok ismerőst kergetett el az
otthonából. Az egyik ilyen delejes csoda
ugyanis mintha pont fölöttünk függesz-
kedne az égen, olyan közel, hogy az ember
úgy érzi, a templom tornyából akár meg
is érinthetné a fölületét. Nem mintha bár-
ki vállalkozna ilyesmire. Aki megmaradt
a faluban, az retteg és otthonába húzódik.
Szomszédasszonyunk is így tesz. Fölkeres-
sük, amint hazaérkezünk, mégsem olyan
örömteli a viszontlátás, ahogy számítottuk.
Nem mintha Marianne nem lenne épp oly
kedves mint szokott - érkeztünkkor egye-
nesen a nyakunkba borul, és rögvest forró
italokkal kínál bennünket. De bármennyire
Újraindítás
036-058-tamas.indd 43
GALAKTIKA
2020. szeptember
is állítja, hogy aggódott értünk és bármi-
lyen figyelmesen hallgatja is beszámolónkat
a hosszú veszteglésről és különös kalandja-
ikról, a sűrű bólogatások ellenére végig úgy
érzem, gondolatban máshol jár. Úgy tünik,
aggodalmunkban képtelen osztozni, mon-
danivalónk súlya pedig nem hagy nyomot
kedélyén. Holott oka éppenséggel volna rá.
Anyámmal a konyhán ülünk, kavargatjuk a
forró feketét, amikor kiböki: Németország-
ban élő lányáról és annak családjáról maga
sem hallott már napok óta. Telefonjuk ki-
csöng, de senki nem veszi fel. Más módon
pedig nem tud kapcsolatba lépni velük.
Lehet, hogy csak rosszkor próbáltad,
talán hamarosan válaszolnak - nyugtatja
anya. Előbb-utóbb biztosan hallatnak ma-
gukról. Mikor hívtad őket utoljára?
Talán tegnap. Vagy tegnapelőtt, nem is
tudom. Amikor megjelentek ezek a fények.
- válaszolja két korty között. Összenézünk,
hiszen mindannyiunkban ugyanaz a kérdés
munkál. Végül anya az, aki kiböki: Dehát
azóta nem is próbálkoztál?
Biztosan minden rendben van. Innen
úgysem tudnék segíteni nekik. - a Marianne
hangjából és szavaiból áradó nyugalom
megdöbbent. Folytatja: Meg hát nincs is mi-
ért aggódni. Eddig sem okoztak semmilyen
kárt ezek a valamik.
Nem is a fényektől kell tartani, hanem
az emberektől. - szalad ki a számon, oly vá-
ratlanul, hogy még magam is meglepődöm,
hogy ezt kimondtam. Zavartan nyúlok a
kávéscsészém után. Kínos csendben figyel-
jük anyával, ahogy Marianne tesz-vesz kö-
rülöttünk. Elöblíti a kiürült poharakat, he-
lyére teszi a cukortartót, s közben kedélyes
semmiségekről fecseg - az időjárásról, arról,
hogy mit főzött legutóbb, és hogy egyszer
ő maga is járt Itáliában még lánykorában.
Csak hümmögésre telik tőlünk, ahogy fi-
43
2020.08.20. 21:11:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
gyeljük mozdulatait. Végül elhelyezkedik a
nappali közepén található fotelben, a szé-
les ablakkal szemben, mely a kert felé néz.
Innen éppen rálátni az udvaron túl húzó-
dó erdőre, és a fölötte függeszkedő vibráló
mintázatra. Némán bámuljuk egy ideig a
különös jelenést, amikor váratlanul felénk
fordul:
Nálatok is van otthon?
Értetlenül nézünk egymásra, végül Sare
megkérdezi, mire is gondol pontosan.
Erre a fényességre!, mondja, azzal az ab-
lak előtti területre mutat. Semmi sincs ott,
így nem értjük mire akar kilyukadni.
De hát az kint van, Marianne! Itt nincs sem-
mi. - anyám szavai hasztalanok. Marianne bi-
zonygatja az igazát:
Jaj, ne mondd már, hogy nem látod! Itt
van, ni! - azzal ismét a szoba távolabbi vége
felé bök. - Először valóban kint volt, de
most már itt van egy ideje. Szerintetek is
nagyon szép?
Anyát a sírás kerülgeti, de azért bólint.
Sok csúnyát beszélnek róla, de azért na-
gyon szép, mondja Marianne.
Eztán mintha teljesen megfeledkez-
ne jelenlétünkről, úgy bámulja a jele-
nést. Elbúcsúzunk, de felénk sem pillant,
ahogy elköszön tőlünk. Észre sem veszi,
ahogy  cipőinket felhúzzuk, és csendben
hazamegyünk. Odakint nem bírom to-
vább magamban tartani, félrevonom Sarét
és elmesélem neki mindazt, ami az autó-
pályán történt azzal a gyerekkel. Komoran
bámul rám, mire a végére érek. Anyának
egy szót se erről, hallod!, mondja.
0:56 [Augusztus 20.]
Az egész ház mímeli, hogy alszik, de biztos
vagyok benne, hogy Sare és apáék éppúgy
álmatlanul forgolódnak, ahogy én. Nem
bírtam már tovább a bámulást a sötétben,
44 Újraindítás
036-058-tamas.indd 44
az írás pedig megnyugtat, így feloltottam
a kislámpát, és most itt ülök a fényénél a
naplómmal.
Este mind a tévé köré gyültünk, vártuk a
híreket. Apa szerint ez a fényesség zavarja
az adást, mert sokszor percekre megszűnt a
vétel. Amikor épp volt kép, mindenhol a kü-
lönös jelenségekről volt szó. Mutatták, hogy
helikopterekkel próbáltak meg közelebb
menni hozzájuk, és megnézni, mifélék, de
mintha csak délibábot üldöztek volna. A pi-
lóták már maguk mögött látták a fényessé-
get, pedig kivülről még úgy tünt, a köze-
lébe se értek. Erről megint eszembe jutott
Marianne, aki azt állította az ablakon túl a
távolban függeszkedő alkotmányról, hogy
a nappalijában van. Mintha ezek a dolgok
megcsalnák az érzékeket, vagy egyszerűen
csak más törvények vonatkoznának rájuk.
Az is eszünkbe ötlött, hogy mi van, ha az
egész csak a fejünkben létezik. Talán vala-
mi tömeges hallucináció. Az ivóvíztől, vagy
tudom is én. Ilyen és ehhez hasonló gondo-
latok kavarognak a fejemben, és egyszerű-
en nem jön a szememre álom. Nem vagyok
egyedül. Halkan kopogtat valaki szobám aj-
taján. Sare az, nappali öltözékében áll a kü-
szöbömön. Ezek szerint még le sem feküdt.
Te is hallod? - kérdezi. Értetlenül rázom a
fejem, de ahogy fülelni kezdek a hirtelen be-
álló csöndben, egyszeriben megértem, mi-
ről beszél. Odakintről mélyről jövő, alig ész-
revehető hangot hallok. Olyan, mint amikor
a tévében nincs adás, és kásás a képernyő.
Vagy amikor ráz az áram valamit, de alig
hallhatóan. Egyből kimegyünk az udvarra,
és feltekintünk az égre. A sok fényes vonal
összeért, mintha csak óriás hálót húztak vol-
na fölénk. Most mintha közelebbinek tűnne
az egész, de ezúttal nem az érzékeim csalnak
meg. Az óriás építmény lejjebb ereszkedett,
hogy az alja már a kerten túli erdő fáit éri.
2020.08.20. 21:11:14

A hang a szabadban sokkal jobban kivehető.
[Rövid kisatírozott szakasz.] Az ajtónyitásra
apáék is előjönnek, ahogy voltak, hálóing-
ben, köntösben. Mind kimegyünk a kertbe,
onnan bámuljuk, hogyan tölti be az egész
égboltot a delejes ragyogás. Nem is szólunk,
csak az égre függesztjük a tekintetünk. Tel-
jesen megbabonáz a látvány. Először még ki
tudom venni az alakját, a rácsvonalakat, és
a kereszteződéseket, ahol ezek a vonalak ta-
lálkoznak. Nyomtatott áramkörre hasonlít,
jegyzi meg apus. Valóban, először csak izzó
elektromos vezetékek halmazának látszik
az egész. Aztán ahogy egyre tovább bámu-
lom, a vonalak mintha elhalványulnának,
és csak a fényesség marad. Az egész tuda-
tomat betölti ez az áradó kékesfehér izzás.
Mintha csak ködbe bámulna az ember, köd-
be, melyen túl fényszórók derengenek. Az-
tán ez a derengés kavarogni kezd, és lassan
szertefolyik a szemünk előtt. Egyszeriben
alakzatok kezdenek kibontakozni. Semmi
konkrét, csak egyszerű formák: szögletek,
körök, hajlatok. A zaj is felerősödni tűnik
- egyszeriben mindent betölt ez a különös
sistergés, mely mégsem kellemetlen a fül-
nek egyáltalán. Monotonitása megnyugtat,
és mintha a fény függönye összefolyna ezzel
a zajzuhataggal, s együtt elringatnának, be-
burkolnának. Örömöt érzek, és könnyűsé-
get, mely beszivárog minden tagomba. Ma-
gam is könnyűség leszek, héj, melyet betölt
a kozmikus ragyogás. [Újabb többször áthú-
zott sorok, kibetűzhetetlen tartalommal.]
Sare érintésére eszmélek. Nevemen szó-
lít, miközben karomat rázza. Nehezen tu-
dom csak levenni a szemem a derengésről,
de lassan visszatérek a valóságba.
Mind Marianne sorsára jutunk, ha itt
maradunk! - mondja.
Zavartan bólintok, majd apához fordu-
lok. Én őt rázom fel a révületből, míg Sare
Újraindítás
036-058-tamas.indd 45
GALAKTIKA
2020. szeptember
anyát tériti észhez. Végül mind visszasétá-
lunk a házba. A szám teljesen kiszáradt és
zúg a fejem. Engedek egy pohár vizet, de apa
kiveszi a kezemből. Üvegből igyál - mond-
ja és hallom, hogy remeg a hangja. Tudom,
hogy arra gondol, hogy tán mérgezik a ve-
zetékes ivóvizet. Még sosem hallottam az én
apám hangját remegni.
Próbáljunk meg lefeküdni! - mondja
anya, mire megindulok a szobámba. A kü-
szöbön aztán megtorpanok mégis, és egyből
Sarét szólítom.
Mi az, hugocskám? - kérdi, én pedig a
fotelra mutatok, melyben mindig olvasni
szoktam.
A szobám egészen aprócska, így aztán
kissé zsúfolt hatást kelt. A külső szemlélő-
nek legalábbis úgy tűnhet, felesleges az a fo-
tel ott a szoba közepén, valamiképp ugyanis
mindig útban van. Ha a könyvespolchoz
akarunk férni, az ágy mellé kell gurítanunk,
ha viszont kihúznánk az ágynemütartót,
vissza kell raknunk a könyvszekrény elé,
máskülönben takaró nélkül maradunk.
Csakhogy én akkor már rég megvetettem az
ágyat, és ilyenkor mint rendesen, visszagu-
rítottam a fotelt az ágy mellé, így nyitva fo-
lyosót a szoba közepén és hozzáférést a polc-
hoz. Sare egyből érti, mit mutatok. A fotel
ott áll a könyvespolc előtt, pedig csak egyet-
len esetben guritom oda - ha kihúznám az
ágyneműtartót. Sare egy pillanatig habozik,
majd szó nélkül az ágyamhoz lép. Ahogy
kirántja az ágynemütartót, önkéntelen fel-
sikoltok! Egy 12-13 évesforma fiú fekszik
benne összegömbölyödve, másképp ugyan-
is nem férne el nyurga tagjaival. A szeme
sarkából dühösen bámul minket, de hang
nem hagyja el a torkát. Akkor szökhetett be,
amikor a fényeket lestük az udvaron. Sare
megragadja a karjánál fogva és talprarántja.
Mit keresel itt? Hogy képzeled ezt?
45
2020.08.20. 21:11:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
A fiú továbbra sem szól. A szeme épp-
olyan zöld, mint azé a lányé az úton, és
villámokat szór a méregtől. A hangzavarra
anyáék is előkerülnek. Zavarodottságukban
ők sem tudják mit kezdjenek. Sare megis-
métli a kérdést. A hangja határozott és ke-
mény, így végül a fiu, aki addig szüleimet
méricskélte egykedvűen, most rátekint. Az
arca rezzenéstelen, úgy formálja a szavakat:
Én itt lakom.
Mielőtt magunkhoz térhetnénk az első
ijedtségből, Sare rárivall:
Hazudsz! Aki itt lakik, az nem az ágyne-
műtartóban bújkál! Mi okod itt lenni?!
A fiú karjával az ablak felé mutat. A redőny
ugyan le van engedve, de tudjuk mégis, mit
ért e mozdulat alatt - azt a dolgot odakint.
Féltem. Be kell, hogy engedjetek! - vála-
szolja. A szívem egyszeriben összeszorul,
mintha satuba fogták volna. Nem a sajnálat-
tól mégsem, hanem épp attól a szenvtelen-
ségtől, amivel ez a fiú formálja a szavakat.
Cseppnyi félelem nem látszik sápadt arcán,
miközben ellentmondást nem tűrően pa-
rancsot osztana nekünk.
Hát itt mégsem maradhatsz! Eridj innen!
- jelenti ki Sare, azzal ő is az udvar felé int.
A fiú nem mozdul.
Nem dobhatnak ki egy gyereket éjszaka. -
mondja kimérten. Egyenesen anyámra néz,
és neki mintha meg is esne rajta a szíve.
Debizony, hogy kidobhatunk! Kotródj! -
így Sare, azzal egy lépést tesz a fiú felé.
De hát ez kegyetlenség! - szakad fel anyá-
ból, apa azonban egyből lefogja, hogy nyu-
godjon meg. Sare megragadja a fiút, de az
lecövekel, épp mint a lány, amikor húznom-
vonnom kellett magammal az autópályán.
Végül Sare megelégeli a dolgot, és megpró-
bálja erővel kitessékelni az idegen gyereket.
Amint azonban megragadná a vállánál fog-
va, a fiú nagyot lök rajta.
46 Újraindítás
036-058-tamas.indd 46
Mit képzelsz magadról? - rivall rá a bá-
tyám, és újfent elkapja a gyereket a kabát-
jánál. A kölyök ellenáll és lökdösni kezdik
egymást. Pokoli erő van benne, mert Sare
fölnőtt és sportoló létére sem bír vele.
Anyám felsikolt, ahogy egyszeriben neki-
dőlnek a könyvespolcnak. Sorban esnek le a
kötetek, a Nevetséges szerelmek Kunderától,
a Száz év magány Márqueztől meg Az eláru-
lás kézikönyve Boduától. Félre kell ugra-
nom az útjukból, közben apát is majdnem
fellököm, és egyszeriben a konyhán találjuk
magunkat. Sare valahogy kiráncigálta a
fiút, e ponton azonban megelégeli a remény-
telen birkózást, azzal tenyérrel arcon csapja
a gyereket. A levegő is megfagy egy pillanat-
ra. A gyerek szeme villámokat szór, úgy nézi
a bátyámat. Sare fújtat, a fiú viszont éppoly
nyugodtan áll, mint annak előtte. Aztán
egyszercsak megmozdul és felkapja a pult-
ról a kenyérszelő kést.
Itt maradok, ha mondtam. Nem dobhat-
tok ki egy gyereket. - sziszegi.
Egyszeriben megfagy az ereinkben a vér.
Sare elénk áll, hogy a testével védelmezzen
minket.
Te nem vagy gyerek. - szűri a szavakat
a bátyám a fogai közt. Apám anyámat tá-
mogatja akit az ájulás kerülget. Csak arra
tudok gondolni hogy Sare nem mehet neki
egy kést szorongató gyereknek. Körbepil-
lantok. Tőlem jobbra nyílik a nappali. Egye-
nesen a kandallóra látni onnan, ahol állok.
Egy lépéssel a szobában termek és felkapom
a piszkavasat. Mire visszaérek a konyhába,
Sare már elugrik egy szúrás elöl. Egyszeri-
ben csak ott áll előttem ez a pokoli kölyök
és egyenesen engem néz, kezében a késsel.
A szemem sarkából még látom, ahogy Sare
megiramodik felé. A fiú is megérzi ezt, moz-
dul a kezében a kés, és tudom, hogy menten
Saréba vágja, és akkor nem gondolkodom,
2020.08.20. 21:11:14

csak megsuhintom a piszkavasat, és egye-
nesen fejbevágom vele. Érzem, ahogy egy
reccsenéssel megadja magát a koponyája,
ahogy átverekszi magát a bőrön és a csonton
az éles fém, és akkor úgy kiráz a hideg attól
a hangtól, hogy egyszeriben rosszul leszek.
Elborzadva nézem, mit tettem, de egy csepp
vér, annyi se serken ki a gyermek fejéből.
Mintha csak érdekes bogarat szemlélne, úgy
mered a koponyájából kiálló kormos fémre,
majd rámnéz, és az arcát nem torzítja el fáj-
dalom, csak düh és harag, amivel végigmér,
és ekkor meghallom a saját hangom, pedig
addig észre sem vettem, hogy sikoltok, és el-
engedem a piszkavasat, és anya is sikolt, és
akkor a fiú már épp megmozdulna, de apa
egyszerre csak elkapja a fejéből kiálló fémet,
majd egy határozott rántással kipenderíti
vele az előszobába. A kés leesik, nagyot kop-
pan a padlón, Sare pedig egyszeriben meg-
ragadja az ajtót, és azzal löki ki a gyereket az
udvarra. Amint kívül került, Sare ráfordítja
a kulcsot, majd elhátrál az ajtótól, mintha
tartana tőle, hogy a gyerek azon is átverek-
szi magát. Visszahúzódunk a konyhába.
A fiú dörömböl, teljes erejével üti az ajtót,
hallani, ahogy a fejéből előremeredő pisz-
kavas ütemesen nekikoppan a fának. S ami-
lyen dühödten csépeli az előtte tornyosuló
akadályt, közben épp oly szenvtelenül és
kimérten ismételgeti, hogy Engedjetek be!
Nem hagyhattok magára egy gyereket.
Sare nekiveselkedik a cipősszekrénynek
és az ajtó elé tolja. Végül leoltja a villanyt
az előszobában. Alighogy ő is a konyhában
van, a dörömbölés elhallgat. Egy darabig
lélegzetvisszafojtva állunk. Végül anya sut-
togása töri meg a csendet:
Szerintetek elment?
Sare ismét az ajtóhoz lép, és szemügyre
veszi a kémlelőlyukat.
Semmit sem látok. Koromsötét van!
Újraindítás
036-058-tamas.indd 47
GALAKTIKA
2020. szeptember
Még mindig a lyukra tapasztott szemmel
tapogatni kezd a falon. A keze meg is találja
amit keresett, ezúttal azonban a két kap-
csoló közül azt nyomja meg, amelyik a te-
rasz világításáért felel. Odakint egyszeriben
fénybe borul minden, és az ajtó előtt ott áll a
fiú, mintha csak szoborrá merevedett volna.
És ahogy a villany felkapcsolódik, mintha
ő is feltámadna, ismét csépelni kezdi ökle-
ivel az ajtót. Sare rémülten hőköl hátra, mi-
közben keze önkéntelenül leoltja a villanyt.
Kisvártatva a dörömbölés ismét elhal. Sare
ránk néz, és annyit szól:
Kerítsetek gyertyákat! Lekapcsolom a
villanyt!
A spájzban tartunk gyertyákat, anyával
keressük meg őket. Sare közben elővesz egy
zseblámpát, úgy megy ki a garázsba a hát-
só ajtón. Ott van a villanyóraszekrény, Sare
előbb bekapcsolja a zseblámpát, majd a szá-
jába veszi, úgy nyomja le sorban az összes
biztosítékot. Minden sötétbe borul. Elhall-
gat a tévé, és egyszeriben semmi nem ma-
rad, csak a kintről beszűrődő zajok. Mintha
hangosabb lenne a morajlás, mint egy órá-
val előtte.
A redőnyöket is le kell engedni. Ahogy
Sare szobájában az ablakhoz lépek, egysze-
riben megpillantom a fiút. Marianne tor-
nácán áll, mint valami kísértet. A tornác
fényárban úszik, és ott áll rajta ez a groteszk
jelenés, a fejéből pedig kiáll a piszkavas
rúdja, melyet én vágtam bele. És mintha
csak megérezné, hogy bámulom, a keze
egyszercsak megáll a levegőben és felhagy a
kopogtatással. Lassan felém fordítja az ar-
cát, igen, szinte biztos vagyok benne, hogy
engem néz, nem tudom miként, de észre-
vett, pedig teljesen sötét a szoba. Tudja, hogy
itt vagyok, és látom őt, és hogy mindössze
néhány méter meg az ablak vékony üvegtáb-
lája választ el bennünket egymástól. A  ke-
47
2020.08.20. 21:11:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
zem mintha görcsbe rándult volna, képtelen
vagyok megmozdulni. A vér egyszeriben
dübörögni kezd a fülemben. A fiú lassan le-
engedi a karját, és már egészen felémfordul,
most már teljesen biztos vagyok benne,
hogy nem egyszerűen a sötét ablakot látja,
hanem engem is mögötte, ahogy görcsbe
rántja testemet a félelem. Felfalnak a hatal-
mas, részvétlen zöld szemek, melyektől úgy
érzi az ember, mintha csak feneketlen, kér-
lelhetetlen mélységbe bámulna.
Gyerünk, engedd le a redőnyt! - mon-
dom magamnak, mégsem mozdul a kezem,
s közben oly szaporán lélegzem, és mégis
mintha alig kapnék levegőt. Már egész tes-
tével felém fordul, és tudom, hogy mindjárt
megindul, az ember felé, aki ezt a csúfságot
művelte vele azzal a piszkavassal, és ön-
kéntelenül felsikoltanék, de ekkor kinyílik
Marianne ajtaja, és egyszerre vesz rajtam
erőt a megkönnyebbülés és a pánik újabb
hulláma, mert bizonyos vagyok benne, hogy
Marianne elméje megbomlott. Úgy tesséke-
li be a gyereket, mintha egyáltalán nem za-
varná a testébe ékelődött fém, ez az iszonyú
sérülés, és úgy öleli keblére, mint a tulajdon
lányát, akit napok óta nem keres már. A fiú
még visszanéz a küszöbről, és üvöltenék,
hogy megakadályozzam Marianne-t, de
nem hagyja el hang a torkomat, mert elszo-
rítja a sírás, és akkor becsukódik mögöttük
az ajtó, én pedig egyszeriben lerogyom a
földre, és csak zokogok és zokogok, és Sare
így talál rám, és végül így cipel magával a
gyertyafényes nappaliba, miután leengedte
helyettem a redőnyt.
9:13
Mariannet sosem láttuk többé, ahogy azt a
különös fiút sem. Az éjszaka mintha nem
akart volna véget érni. A nappaliban gub-
basztottunk a gyertya körül, szorosan egy-
48 Újraindítás
036-058-tamas.indd 48
máshoz bújva a kanapén. Odakint egyre
csak erősödött a zúgás, míg végül állandó-
sult, és mindent betöltött. A kutyák folyton
ugattak, mintha megvadultak volna, mi
pedig rémülten rezzentünk össze minden
egyes alkalommal, amikor valami megzör-
gette a redőnyt. Hogy a szél volt vagy más,
nem tudnám megmondani. Azt hittem kép-
telen leszek akár csak egy szemhunyásnyit
aludni, de talán a kimerültségtől, talán et-
től a monoton zúgástól, de egy idő után el-
nyomott az álom. Nem szó szerint mégsem,
mert álom nem jött a szememre, csak bele-
zuhantam ebbe a zsibbasztó sötétségbe, és
öntudatlanul hánykolódtam órakon át.
Mire megébredünk, a különös zaj elenyé-
szett, és dermesztő csend veszi át a helyét.
Igen, ez az első, amire mindannyian fölfi-
gyelünk: mintha a világot teljes nyugalom
szállta volna meg - semmiféle nesz nem hal-
latszik be a külvilágból. Sare először nem
akarja engedni, hogy felhúzzuk a redőnyö-
ket, azt mondja, nézzük meg a híradáso-
kat, hogy tudjuk, biztonságban vagyunk-e
és hogy mi történt egyáltalán. Kimegyünk
a garázsba, hogy visszakapcsoljuk az ára-
mot. Sare a kezembe nyomja az elemlám-
pát, hogy világítsak, míg ő a biztosítékok-
kal bíbelődik. Hiába, mert a lámpa sehogy
sem akar működni, hiába kapcsolom ki-be.
Biztosan az elemekkel lesz valami. - állapít-
ja meg Sare, és nekilát, hogy kitapogassa a
villanyóraszekrényt. Végül megleli, de hi-
ába kapcsolja vissza az áramot, a lámpák
nem engedelmeskednek. Sare szerint talán
központi lehet a hiba, mindenesetre villany
nélkül maradunk. A fürdőszoba ablakán
szűrődik be egyedül fény, és az eget is lát-
ni: tiszta kék, és mintha nyoma sem lenne
rajta a szörnyű derengésnek. Áram híján
a televíziót sem tudjuk működésre bírni,
így végül egy jó óra semmittevés után apa
2020.08.20. 21:11:14

elhatározza, hogy akármilyen látvány is
fogadjon minket, kimerészkedünk. Előbb
csak résnyire merjük kitárni az ajtót, de
minthogy semmi gyanúsat nem észlelünk,
végül mindannyian kilépünk a szabadba.
Csendesség talán még sosem volt annyira
hivalkodó, mint ezen a reggelen. A legfur-
csább ami elöször föltünik az, hogy telje-
sen kiveszett a világból a madarak éneke.
Pedig az idő éppenséggel kedvezne a ma-
dárdalnak: langyos meleg van, amikor a
napon sütkérezni érdemes. De nem csak a
madarak hallgattak el - a kutyák, akik éjjel
még kétségbeesetten csaholtak, mostanra
elnémultak. És mintha a levegő is kínosan
ügyelne rá, hogy ne törje meg ezt az általá-
nos hallgatást - nyoma sincs még a legki-
sebb szellőnek sem, ami összekócolhatná a
fák hajkoronáját, hogy lombsusogással tölt-
se meg a reggelt.
Marianne házának ajtaja tárva-nyitva áll.
Odabent mindent rendben találunk, éppen-
séggel Marianne az, akinek nem leljük nyo-
mát. Kihült teája a karosszéke melletti asz-
talkán pihen, mintha szomszédasszonyunk
csak az imént szaladt volna ki egy percre,
talán hogy behozza a postát, vagy ránézzen
a kertre. Arra sem utal semmi, hogy itt járt
a fiú, pedig a tulajdon két szememmel lát-
tam, hogy Marianne beengedi magához a
borzalmas jelenést.
Itt sincs áram. - vonja le a következtetést
Sare, amint hasztalan próbálkozik a bizto-
sítékkal.
Felkerekedünk, és nyakunkba vesszük
a szomszédságot. Sorba zörgetünk be a
házakhoz, de választ sosem kapunk. Min-
denhol némaság és üres porták. Egészen
érthetetlen, de mintha mindenki felszívó-
dott volna. Egyúttal magyarázatot kapunk
a teljes csendre is: nem csak az emberek-
nek veszett nyoma, de a háziállatoknak is.
Újraindítás
036-058-tamas.indd 49
GALAKTIKA
2020. szeptember
Ahol máskor kutyák csaholtak, ha az em-
ber a kapuhoz lépett, mostanra szabaddá
vált a bejárás. De éppúgy eltűntek a lovak
is a szembeszomszéd istállójából, és a sán-
ta néni egykori macskáira is csak az ajtó
melletti tálkájukban savanyodó tej utal. Az
áramszünet, úgy tűnik, általános jelenség,
így aztán nem jutunk hírekhez egyelőre.
Végül megleljük az első embereket: a szom-
széd utcából a boltos meg a családja sértetle-
nül kerül elő. Osztoznak értetlenségünkben
és rémületünkben. Kiderül, hogy ők is épp
úgy jártak el, mint mi magunk: bezárkóz-
tak és besötétítettek, hogy így vészeljék át
az éjszakát. Reggelre kelve egyedül találták
magukat az egész utcában. A villany náluk
sem működik, így jobb híján tétlen várako-
zásnak adjuk a fejünket. Sare azt mondja,
délutánra biztosan előkerülnek az elektro-
mos művek emberei, hogy helyrehozzák a
károkat.
18:56
Senki sem érkezett, és a helyzet egyre
kétségbeejtőbb. Napközben bejártuk a falut.
Alig maradt néhány család és még pár idős
ember, akik nem dugták ki az orrukat éjsza-
ka. Mindenki másnak ellenben úgy tűnik,
nyoma veszett. Vacsorához készülünk, mert
apa azt mondja, muszáj ennie az ember-
nek, mégha étvágya nincs is, mert ez az élet
rendje, márpedig én úgy érzem, egy falat
sem tud most lecsúszni a torkomon. Áram
híján a tűzhely sem működik, így tüzet rak-
tunk az udvaron, azon kevergeti anya az en-
nivalót. Némán falatozunk, de mind egyre
gondolunk. Végül Sare meri kimondani azt,
ami mindannyiunkban ott munkál, hogy a
világ, ahogy addig ismertük, nincs többé.
Nyugovóra térünk, de álom nem nagyon jön
a szemünkre. Rettentő ez a némaság min-
denütt.
49
2020.08.20. 21:11:15
 GALAKTIKA
2020. szeptember
9:07 [Augusztus 21]
Sare megpróbálja beindítani az autót, de az
sem működik. Szerinte a történtek miatt
valamiképp mintha megváltoztak volna a
fizika törvényszerűségei, és egész egysze-
rűen nem működik az elektromosság. De
nem ez az egyetlen furcsaság: Sare előhozta
az iránytűjét, de a mutató nem reagál, bár-
hogy forgatja az ember. Hírekhez nem ju-
tunk, így aztán magyarázatot sem kapunk
a jelenségekre. Anya közben kipakolja a
hűtőt - minden felolvadt, sok dolog tárolása
pedig lehetetlenné vált. Apa azt tanácsol-
ja, hogy gyorsan főzzünk és süssünk meg
mindent, amit csak lehet, hogy ne vesszen
kárba. Mindenesetre az biztos, hogy ételt
kell szereznünk valahonnan. Sareval el-
megyünk a falu egyetlen boltjához. Más is
járt ott előttünk, mert az ablak ki van törve.
Bemászunk mi is, és konzerveket, meg más
tartós dolgokat veszünk magunkhoz, hogy
hazacipeljük. Útközben találkozunk egy né-
nivel, aki a templom mellett lakik. Azt me-
séli, hogy az unokája kezelhetetlenné vált
azon az estén, és otthagyta őket. A lánya
meg a férje kint maradtak, és órákon át bá-
multák a jelenést. Azóta senkit sem látott a
családból, meséli a könnyeit törölgetve. Ös�-
szenézünk Saréval, és áthívjuk magunkhoz.
Anya húst süt az udvaron, oda telepedünk le
falatozni. Sare azt mondja, hogy a modern
járművekkel semmire sem megyünk, mert
azokban elektronika van, de talán megpró-
bálhatnák beüzemelni azt az antik traktort,
ami a falu múzeumának udvarán áll, és
szénnel vagy mivel megy. Apa gyerekkorá-
ban még látta az olyanokat működni, mert
helyenként még használatban voltak. Sare
szerint sem lehet túl nehéz beindítani, mert
ő meg a tévében látott hasonlót valami Fred
Dibny műsorában amikor még Angliában
tanult pár éve. [A naplóíró feltehetően Fred
50 Újraindítás
036-058-tamas.indd 50
Dibnah ipari alpinista szakemberre gondol.
Dibnah számos, a BBC által készített isme-
retterjesztő programban szerepelt az 1970-es
évek végétől egészen 2004-ben bekövetkezett
haláláig. A dokumentumfilmekben elsősor-
ban magasépítészeti felújítási munkálato-
kat, valamint az ipari forradalom korából
származó, mechanikus elven működő közle-
kedési eszközöket és munkagépeket mutatott
be.] Nagyon fellelkesülnek de Anya nem érti
erre mi szükség van, Sare viszont erőskö-
dik, hogy a boltot nem tudjuk örökké fosz-
togatni, márpedig ételhez és hírekhez kell
jutnunk mielőbb.
16:37
Apa és Sare órák óta távol vannak és büty-
kölnek. A régi traktorral vesződnek, hátha
életre tudják kelteni valami módon. Anya
közben átszámolja a készleteinket. Jó, ha
egy hétre elegendő élelmünk van, innivaló
meg még annyi sem, mert Apa továbbra sem
engedi, hogy csapvizet igyunk. Hiába kér-
leljük, hogy maradjon velünk, az öreg néni
megköszöni a vendéglátást, és hazaindul.
Abban bízik, hogy otthon találja a lányát
meg az unokáját. Ahogy elmegy, folytatjuk
anyával az ennivaló leltározását, de én lá-
tom, hogy a válla rázkódik a sírástól. Meg-
ölelném, de akkor az utcáról berregés hal-
latszik. Egyszerre kiszaladunk, hogy lássuk,
ahogy a fiuk ujjongva begurulnak az udvar-
ra a kistraktorral, sűrű fekete füstöt hányva
maguk mögött.
Gyorsan- vezényel Sare és magához vesz
pár üres rekeszt azok közül, amiket anyával
hoztunk elő a spájzból. Felpattanunk a trak-
torra, és eldöcögünk a bolthoz.
23:43
Ahogy a bolthoz érünk, elképedésünkre ki-
derül, hogy szinte teljesen üres az egész.
2020.08.20. 21:11:15

Ezt kifosztották! - állapitja meg Apa,
de hogy ki lehetett az, arról fogalmunk
sincs. Sare azt javasolja, mielőbb szóljunk
a boltosnak. Ahogy megállunk a háza előtt,
azonnal elő is jön, és csodálkozva nézi a
traktort. Apa akkor előadja, mit láttunk.
A boltos vállat vonva közli, hogy ő hordott
haza mindent magához.
Végülis az én boltom, engem illet - veti
oda. Hiába győzködjük, hogy osztoznia kel-
lene az ennivalón, mert nekünk is alig van,
és a maroknyi megmaradt falubelinek sem
lehetnek jobbak a kilátásai, hajthatatlannak
tünik mégis.
Nektek működő gépetek van, azzal akár-
hová elmehettek, a városba is, hogy enniva-
lót szerezzetek. - mondja, mire Apa harago-
san legyint. Sare ismét bütykölni kezd, de
vagy jó öt percbe tellik, mire újra felbőg a
motor. Csalódottan zötyögünk haza. Nincs
más hátra, mint hogy végigjárjuk az útba
eső házakat, és összegyűjtsük, amit ott ta-
lálunk. Sare javasolja ezt, és nehéz szívvel,
de elfogadjuk, hogy igaza van. Rettenetes a
sok üres otthon, melyben egykor ismerősök
laktak. Mindenütt látszik a nyoma, hogy
mit is csináltak utoljára. Hanyagul szétha-
gyott ruhák, mosatlan edények az asztalo-
kon, rajtuk az utolsó vacsora maradékával.
Máshol gondosan széthajtott ujság, rajta
valakinek a levetett olvasószemüvege. Fel-
borult poharak, vetetlen ágyak fogadnak
bennünket. Hullarablóknak érzem ma-
gunkat, pedig holttestek éppenséggel sehol
sincsenek. Kipakoljuk a hűtőszekrényeket
és a kamrákat. Utoljára Marianne egykori
otthonát ürítjük ki, aztán késő estig ren-
dezgetjük a dolgokat a saját spájzunkban.
Apa úgy számolja, hogy két hónapig is el-
lehetünk így. Fáradtan, kábult fejjel szédü-
lünk ágyba mindannyian. Ma sem láttunk
egyetlen felhőt sem.
Újraindítás
036-058-tamas.indd 51
GALAKTIKA
2020. szeptember
7:19 [Augusztus 22]
Reggeli után Sare felveti hogy ha az elekt-
romos rendszert senki sem állítja helyre
akkor előbb utóbb a vezetékes vízzel is gon-
dok lesznek. Azt mondja azt is pumpák és
szivattyúk működtetik, ami nélkül csak
ideig-óráig lesz vízellátás. Szerinte keres-
nünk kell egy kutat és minél több vizet el-
raktározni mert ki tudja … [a papír ezen a
ponton átszakadt, így az írás olvashatatlan]
… ha továbbra sem lesz légmozgás és felhők
sem. Akkor nem lesz eső és kiszáradnak …
[újabb hiányos, sérült szakasz] …dvarán
mintha lett volna egy kút. Felhozzuk az
üres ballonokat a pincéből és közösen neki-
vágunk. Az utcába érve az út közepén egy
őzet pillantunk meg. Zavartan kóborol az
elnéptelenedett házak között.
Hát akkor mégis maradtak állatok! - Sare
olyan hangosan fejezi ki az örömét, hogy
szegény őz megriad és azonnal elrohan.
Minden esetre ez jó hír mert ha vannak
állatok, akkor nem veszett ki minden élet.
Úgy tűnik tehát hogy csak a háziállatok
tűntek el nyomtalanul. Sare már azt tervez-
geti hogyan fogja levadászni őket, ha úgy
hozza a szükség, de anyu hallani sem akar
ilyesmiről. Megtaláljuk a kutat és bőven
van benne víz is, úgyhogy Sare elkezdi fel-
húzni mi meg áttölteni a ba… [A szöveg itt
váratlanul megszakad. Mintha a lap, amire
írták, megperzselődött volna. Valószínűleg
hasonló baleset érte a következő oldalakat
is, mert sok egyszerűen hiányzik, mások
pedig szétporladtak. A beszámolóból így fel-
tehetően teljes hetek, sőt hónapok kimarad-
tak. Az elbeszélésbe egy későbbi időpontban
csatlakozhatunk be, ennek pontos dátumát
azonban már maga a naplóíró sem tudta fel-
jegyezni. Szembetűnő egyúttal az is, hogy az
íráskép és a megfogalmazás színvonala je-
lentős romláson ment keresztül az eltelt idő-
51
2020.08.20. 21:11:15
 GALAKTIKA
2020. szeptember
ben, ez a hanyagság pedig egyre jobban jel-
lemzi a naplót a beszámoló előrehaladtával.]
Hajnaltájt neszezésre ébredünk - valaki jár az
udvaron. Sare kinéz a kémlelőablakon és lát-
ja hogy a félhomályban a kerti tüzhely körül
ólálkodik egy alak. A testvérem rákiabál és
ezzel sikerül elilyesztenie, azonnal át is ugrik
a kerítéssen. Sare szerint akik megmarad-
tak, azok közül sokan felkerekedhettek, hogy
hozzánk hasonlóan elhagyatott házakban
kutassanak ennivaló után. Apa aszt mondja
a kistraktort sem szabad többet a szabadban
hagynunk mert ha valaki megtuggya, hogy
működik majd el akarják lopni. Sare szerint
fel kell készülnünk arra is, hogy alkalomad-
tán meg kell védenünk magunkat. Biztosan
nem csak jó emberek marattak a túlélők kö-
zött - mondja. Ez a túlélő szó megragad ben-
nem. Sosem gondoltam magunkra eddig ugy
mint túlélőkre, mert ez azt jelentette volna,
hogy az embereknek nem egyszerűen nyoma
veszet, hanem elpusztultak. Ez pedig borzasz-
tó elképzelés és bele sem akarok gondolni. Bí-
zom benne, hogy egyszer véget ér ez az egész
és minden újra olyan lesz, mint azelőtt.
13:23
Amikor gyerek voltam ámulva halgattam a
nagyszülők történeteit a maguk fiatalságáról.
Mesének tűnt az egész és olyan távolinak, pe-
dig csak néhány évtized választotta el tőlem
mindazt, amin keresztülmentek: a háborukat,
az éhezést, hogy családtagjaik vesztek oda
a történelem viharában. Saréval mi nem is-
mertünk se háborút, se éhinséget, sőt a szü-
leink emlékezetében is csak homályosan éltek
már az etykor sorsfordíttó tragédiák. Amikor
ezekről hallottam, aszt hittem értem, men�-
nyire nehéz lehetett megélni őket, de most
tudom hogy igazándiból fogalmam sem volt.
A magam gondjai, azok a dolgok, amikér an�-
52 Újraindítás
036-058-tamas.indd 52
nyit aggódtam korábban - vizsgák, randevuk,
állás keresés - olyan nevetségesnek tünnek
most. Pedig pontosan azt érzem ma is, mint
ezek miatt szoktam: a gyomrom görcsben van,
a félelemtől remegni tudnék és semmire sem
tudok figyelni, mert ez a félelem minden gon-
dolatomba berágja magát mint valami alat-
tomos féreg. A különpség hogy ez most nem
akar elmúlni… A vizsgákat egykét óra alatt
letutta az ember, a randevuról is előbb-utóbb
elszabadult mégha kínosan is érezte magát,
de ez a félelem más, mert nem szünik és nem
látni a végét. Egész nap céltalanul kerülget-
jük egymást a házban. Enni csak muszájból
eszünk, és akkor is csak az munkál bennünk,
hogy honnan lesz ennivalónk egy vagy két hét
mulva. Apu borzasztóan mogorva, alig szól
hozzánk. Tehetetlennek érzi magát hogy nem
tudja, hogyan védhetne meg minket.
Talán október? Talán péntek?
Már azt sem tudom milyen nap van de nem
is igazán érdekel. Tegnap is úgy aludtam
el, hogy talán arra ébredek hogy csak rossz
álom volt az egész de nem. ma sem jár senki
az utakon, mindenütt némaság. Sare eltünik
valahova napközben és ránk hozza a frászt.
Utánaindulnék de apus nem enged, ragasz-
kodik hozzá hogy majd ő megkeresi, de mire
elindulna szerencsére előkerül a testvérem.
az utca végén lakó tanító házában volt mert
emlékezett hogy annak volt egy nyilpuskája,
amivel szalmából készült célokra szokott
lőni. Megis találta nála - az ő háza is tárva
nyitva ált - és elhoszta. Aszt mongya, ez még
jól fog jönni de én félek belegondolni hogy
mi lesz ha tényleg használnunk kell.
Talán szombat ha előző nappéntek
volt
Olyan mintha apusnak nem jutnának eszé-
be szavak. Eddig nem tünt fel mert minden-
2020.08.20. 21:11:15

ki halgatag volt amugy is, de ma beszélgetés
közben is igen sokszor kellett kisegítteni sze-
gényt, mert nem jutott eszébe egyikmásik
dolog neve. Aztán meg anya ijesztett ránk
mert teljesen elfeledkezett róla hogy a tűz
fölött hagyta az ebédet, csak a nagy füstre
lett mindenki figyelmes. Egy egész csirkét
ki kellett dobnunk, mer teljesen odaégett.
Úgy tűnik mindenkinek eszét veszi ez az ál-
lapot. Sare félrevon hogy beszéljünk.
elkell mennünk ennivalóért meg hogy
kideritsük mi van húgocskám! mondja és
elösször összeszorul még a szivem is a gon-
dolatra hogy útra keljünk. De aztán Sare
elmagyarázza hogy aput nem viheti ma-
gával ebben az állapotban, meg mi ketten
fürgébben meg is járnánk. Elbeszéli a tervét
is hogy reggel korán elmegyünk a város-
ba a traktorral. Kertek alatt megyünk, az
erdei utakon mert arra kevesebben járhat-
nak aztán elrejtjük a traktort a fák közöt és
a városba már gyalog megyünk. Sare nem
akarja hogy elvegyék tőlünk a traktort ha
meglátják hogy mozog meg minden. A vá-
ros szélén levő áruházba megyünk és meg-
töltjük a gurulós bőröndöket amiket most is
vittünk az útra. fejenként megbírunk kettőt
plusz a hátizsákok. Aztán vissza az erdőbe
és meg sem állunk hazáig. Egy délelött alatt
megjárjuk azt mondja. Tudom hogy igaza
van, de félek hogy apus nem fogja ezt elfo-
gadni. A vacsoránál elmondjuk a tervet és
pont az van amitől tartottam: apa kiakad és
ellenkezik. Semmi esetre sem akar megeny-
hülni és megsértődik Sarera amiért az nem
vele akar ilyen veszélyes vállalkozásba vág-
ni ahol ráadásul cipekedni kell. Nagy vesze-
kedéssel ér véget az este.
Másnap
A párnám csatakos volt a sok könnytől
mert annyit sirtam. Abban aludtam el mi-
Újraindítás
036-058-tamas.indd 53
GALAKTIKA
2020. szeptember
után órákig forgolóttam. Hajnalban aztán
arra ébredek hogy Sare rázza a vállam. fel-
riadok és látom hogy az ágyam fejénél áll és
mutatja hogy pssszt így az ujjával. elösször
semmit sem értek, de akkor a fülemhez
hajol: Addig kell elindulnunk amíg apáék
alszanak. Suttogja. Egy órája fűttöm már a
motort. Pár óra alatt megjárjuk az egészet.
Legföjjebb apa mérges lesz rám de majd
megnyugszik ha épségben visszatérünk. és
akkor lesz ennivalónk is hónapokra akár.
Suttogva mondja ezeket nekem meg egyböl
eltünik az álom a szememből és amijen
gyorsan csak tudok felöltözöm. A hátamra
veszem az egyik táskát a többit meg Sare
már bekészítette a traktorba. Kiosonunk az
udvarra a sötétben és bemászok. Sare ki-
nyitja a kaput amilyen halkan csak tuggya
aztán babrálni kezd a motorral. Az én dol-
gom hogy behúzzak valami kart a megfe-
lelő pillanatban. Egyszercsak pöfögni kezd
a gép mire Sare beugrik mellém és lassan
meglódulunk. Ugyan nem látom már de
biztos vagyok bennehogy apus meg anyus
hálóingben kirohannak az udvarra de már
csak a távolodó traktort látják. Nem jutunk
messzire, mert pár utcával lejjebb megál-
lunk. kérdésemre hogy mi történt Sare azt
feleli, hogy nem lát az orra hegyéig sem.
Túl sötét van és nem kalkulálta bele hogy
lámpa nélkül lehetetlen haladni. Csendben
fülelünk hogy apus utánunk jött e de sze-
rencsére nem üldöz minket igy nyugottan
megvárhatjuk amig kicsit kivilágosodik.
Akkor aztán Sare megint beinditja a mo-
tort és nekilódulunk. Autóval egy negyed
óra szokott lenni az ut de a traktor nagyon
lassan zötyög főleg hogy az első adandó al-
kalommal le is térünk a főutról és az erdőn
keresztül közelitünk a város felé. jó más-
fél óra múlva Sare félreáll a fák közé és int
hogy szájjak ki. Bokrokat csupálunk meg
53
2020.08.20. 21:11:15
 GALAKTIKA
2020. szeptember
és a leveleikkel boríttyuk a traktort hogy
ne látszódjon az útrol. Aztán gyalogszer-
rel elindulunk kezünkben a bőröndökkel.
A város szélén lévő temetőnél bukkanunk
ki az erdőből. Onnan egy jó 10 perc séta az
áruház. Teremtett lélekkel sem találkozunk
utközben. Az áruház parkolójában pár ko-
csi árválkodik de rég hagyhatták őket ott.
Sare előveszi az íjpuskát és felhúzza arra az
esetre ha lőni kéne. Csendben az épülethez
lopózunk. A nagy üvegajtókat bezuzták kö-
vekkel ugyhogy sok jóra nem számítunk.
A boltban a holmik szétdobálva hevernek
de nem raboltak el mindent. Sare suttogva
mongya hogy kevés túlélő marathatott ha
ennyi nap után is ilyen sokminden van még
a boltban. Elkezdünk bepakolni a bőrön-
dökbe csupa konzervet meg olyan enniva-
lót ami sokáig eláll. Jár a kezünk mert egy
perccel sem szeretnénk többet azon a helyen
tölteni a szükségesnél. Egészen belefeledke-
zem a pakolásba amikor azt veszem észre
hogy Sare eltünt mellőlem. Kiabálni nem
akarok, úgyhogy csendben megiramodok a
polcok meg a sok szétszórt holmi között és
suttogva ismételgetem a nevét. Egyszercsak
megpillantom ahogy messziről integet ne-
kem. Odaszaladok hozzá. A bolt sarkában
egy nyitott hűtőkamra van annak a bejára-
ta elött állunk. Akkor én is meghallom amit
Sare addig fülelt: bentről különös zörgés és
morgó hangok hallatszanak ki. A kamra
bejáratát vastag lógó fólijacsíkok fedik el.
Sare óvatosan félrehúzza őket és bedugja
a résen az íjpuskát. A szivem a torkomban
dobog amikor megpillantom a zaj forrását.
Egy öregasszony meg egy bácsi birkóznak
egymással de oly birkózással amilyet nem
láttam még. Harapják csapkodják egymást
és úgy ugatnak egymásra mint a kutyák.
egy darab nyers húst ráncigálnak ketten és
próbálják megszerezni a másik kezéből ha
54 Újraindítás
036-058-tamas.indd 54
kell akár foggal is pedig az a hús már zöld
és mindenhol förtelmes büz van a kamrá-
ban ahol rég nem működnek a hűttők.
Valaha férj és feleség voltak. - Ezt mondja
egy hang mögöttem és akkor megpördülünk
mindketten Sare kezében megvillan a fegy-
ver mire az idegen maga elé kapja a karjait
“héhéhé!” mondja meg azt is hogy fegyver-
telen és nem sokon múlik hogy Sare lelövi
de akkor végre leereszti az ijjat és semmit
sem hallani csak a morgást és rúgkapálást.
Én is azért vagyok itt amiért maguk. Is-
merem az öregeket két utcára laktak tőlem.
– mongya a férfi. Sare gyanakvóan méregeti
és int nekem hogy hozzam a bőröndöket.
Mindent összegyüjtünk és felkészülünk a
távozásra. Az idegen is pakolgatni kezd a
hátizsákjába közben mellékesen megjegyzi
hogy Ránk is ez vár előbbutóbb!
Sare megkérdezi miröl beszél de az
íjat egy pillanatra nem engedi el. a férfi a
hűttőkamra felé mutat. Az eszüket vesztik
az emberek, válaszolja. Elöbb a zöregek. Mi-
nél öregebb valaki annál elöbb vedlik vis�-
sza állattá. Mintha elfelejtenék a civilizált
viselkedést. A beszéd és minden más tudás
kikopik belőlük. Magamon is észrevettem
hogy butulok. Nem tudom meddig lehet
igy kitartani. Azt hiszem aznap éjjel történt
valami ami kiradirozza belőllünk az isme-
reteket. Ahogy mondtam azok ott bent egy-
kor férj és feleség voltak. de már a nevüket
sem tuggyák meg se ismerik egymást. Csak
az ellenséget látják a másikban aki elvinné
előlük a rothadó húst.
Ne hallgas rá! kiáltja Sare és int hogy
induljunk. A férfi legyint és folytatja, hogy
Én gyáva vagyok hozzá de ha jót akar cse-
lekedni lőjjön le azzal a puskával. Nem aka-
rom úgy végezni ahogy az öregek de tartok
tőle hogy rám is ez vár csak lassabban kerít
majd hatalmába az őrület!
2020.08.20. 21:11:15

remegek és látom hogy Sare is de tudom
hogy sosem tudná meghúzni a ravaszt
úgyhogy megragadom a bőröndjeimet,
dögnehéz mindkettő és megindulok hátha
akkor ő is megiramodik. Követni kezd és
amilyen gyorsan csak tudunk eltününk az
áruházból. Mindketten ugyan arra gon-
dolunk hogy mi van ha a zidegen igazat
beszélt és apusék azért viselkednek ojan
furcsán. Mégse mongya ki egyikünk sem
ami benne munkál. Jó husz perc mulva
már úgy érzem leszakadnak a karjaim
ahogy vonszolom a tömött bőröndöket.
A betonon még csak elboldogultam velük
de az erdőben a földes uton gallyak és fű-
csomók közöt már alig birom vonszolni.
Sare kezei is tele vannak nem tugya át-
venni tőllem őket csak mondogatya hogy
ki kell birnod hugocskám! Szakad rólunk
a viz de már csak méterek vannak hátra.
Ahogy befordulunk az uton egyszer csak
azt látyuk hogy egy alak babrál a trakto-
runkkal. Sare rögtön eldobja a böröndöket
megragagya az ijjat és rárival az em-
berre.
Takaroggy onnan! ezt üvölti mire a fér-
fi megfordul felemeli a kezeit. A motort
nézegethete azért mászott fel a traktorra
de most egy ugrással lenn terem a földön.
Nagyon különös alak napszemüvegben sö-
tét öltönyben fehér ingben meg kalapban
hosszu kabátban.
Ne aggógyon csak meg kellett néznünk
valamit - ezt mondja azzal leengedi a kezeit
mire sare azonal rászól hogy kezeket fel!
Ha gondojja feltesszük a kezünket de
job ha tugya hogy az a fegyver nem tud
benünk kár tenni mongya és mosolyog hoz-
zá. Az elöbb még kivert a víz a hőségtöl és
a cipekedéstöl most meg olyan mintha már
jeges veriték csorogna rajtam ennek a fickó-
nak a látványátol.
Újraindítás
036-058-tamas.indd 55
GALAKTIKA
2020. szeptember
Miér beszél többes számban?? Talán töb-
ben vannak? kérdezi Sare és körbefordul a
fegyverrel de az idegen legyint.
itt csak ez az egy van belőlünk, mongya
és magára mutat. El a traktortól parancsol-
ja Sare mire a férfi késségesen arréb megy.
Mit műveltél vele? kérdezi sare a nyitott
motorhásztetőre mutatva.
Hozzá sem nyultunk csak ellenőriztük
hogy nem csuszott hiba a folyamatba, fe-
leli a kalapos mire Sare megkérdezi miféle
folyamatrol beszél.
A mozgó jármü ténye felvetette hogy ta-
lán működnek az elektromos részei ez pedig
azt jelentené hogy nem megfelelően zajlik a
folyamat. Ebben a fázisban a töltések áram-
lásának nem szabad rendeltetésszerüen
megtörténnije. Semmilyen elektromos
eszköz nem működhet. Megvizsgáltuk a
jármüvet de nincs probléma mert a gyujtas
nem elektromos szikrák révén történik. Ko-
rábbi mechanikus tehnológiját használnak.
Egy darabig igy még eldöcöghetnek vele.
Legalábbis amig emlékeznek rá hogyan
müködtessék.
Sare felmászik a traktorra és megnézi
nem bütykölte e meg a férfi a motort de
nem lát semmi változást. visszacsuklya a
motorháztetőt és a kezembe nyomja az íjat
hogy fogjam a férfire amíg ő bepakolja a
bőröndöket.
Semmi szügség erre mongya a férfi mert
nem áll szándékunkban bántani önöket.
Megengedik hogy rágyujcsunk amig pa-
kolnak? Nem tudom mit feleljek igy Sarera
nézek, aki csak legyint. A férfi elővesz egy
szál cigarettát és rágyujt. Sare a harmadik
bőrönd után megáll fujni egyet mert a kon-
zervek miatt dögnehezek.
Nem válaszolt a kérdésre, mongya. Hogy
milyen folyamat ez és kinek a nevében be-
szél.
55
2020.08.20. 21:11:15
 GALAKTIKA
2020. szeptember
A fickó leül egy kidölt fára onnan válaszol.
A magunk nevében beszélek. Mi va-
gyunk az Erododon. Mi felügyeljük az
újraindittást.
Zavartan nézünk egymásra és ebbül
megértem hogy Sare éppúgy nem érti miről
beszél az idegen. Miféle ujraindítás? kérdezi
a testvérem. A férfi elmosojodik.
Az igasság az hogy ez ellenkezik a pro-
tokollal de pár nap vagy hét múlva már
ugysem fognak emlékezni rá amit most
felelni fogunk. Szóval ha annyira tudni
akarják, mi a kezdetektöl figyeljük magu-
kat. Mármint ezt a civilizácijót. Akárcsak a
többit. Ez a feladatunk. Nem tudjuk hogyan
fogalmazzuk meg, hogy maguk is ércsék.
Gondoljanak ugy a világukra mint növényre
amit kertészek felügyelnek. Nagyon sok nö-
vény van, és néha előfordul hogy valamelyi-
ket meg kell metszeni hogy friss hajtásokat
hozzon. Ez az újraindítás. Mi az Erododon
vagyunk a kertészek. Sokan vagyunk de a
tudatunk egy és ugyanaz igy mindenröl
tudunk és mindent látunk amit a példánya-
ink látnak. Vannak olyan példányok akik
elárulták a céljainkat és késleltetni próbál-
ták a folyamatot de az ő tevékenységüket is
pontosan tudjuk hiszen egyek vagyunk ve-
lük. A részleteket ugysem értenék, a lényeg
hogy a munkánk révén a bolygójuk vissza-
tér abba az állapotba ahol maguk elkezdték.
Elektromoság meg ismeretek meg háziasítot
állatok nélkül.
Sare a negyedik bőröndöt is betuszkolja a
fülkébe és visszaugrik a földre.
Nem tudom mi van abban amit sziv de
azt látom hogy hatásos, mondja és átveszi
tőlem az ijjat. A ferfi az ujjai közt tartott
füstölgő cigarettára néz.
Tudjuk mire gondol de el kell hogy kese­
riccsük hogy ez egy hétköznapi cigaretta.
igazából csak azért szivjuk mert az emberek
56 Újraindítás
036-058-tamas.indd 56
közt ez is szokásban van de az igazság az
hogy semmilyen hatással nincs ránk. Nem
is tudjuk beszívni, mert a tüdőnk, akárcsak
ez a test nem működik valójában csak arra
szolgál hogy belülről tudjuk ellenőrizni a
folyamatot.
Zsong a fejem a sok zagyvaságtól amit
ez az alak összehord és sürgetni kezdem
sarét hogy induljunk már és haggyuk ma-
gunk mögött eszt a bolondot. De Sare még-
is kiváncsi a mondanivalójára bármekkora
őrültségnek hangozzon is.
Hogy értette azt hogy ugysem fogunk
emlékezni arra amit mond? - kérdezi.
A férfi eldobja a csikket és rátapos ugy
felel: A folyamat mellékhatása. Szép lassan
mindent elfelejtenek majd. Minél öregebb
az agyuk annál gyorsabban lezajlik a válto-
zás. Maguk még fiatalok. Van egy kis idejük
mielőtt teljesen visszafejlődnek.
Először nem hiszek a fülemnek és ahogy
ránézek Saréra rögtön tudom hogy ő is
ugyanarra gondol amire én hogy a városban
az a férfi ugyanerröl beszélt. Locsogásnak
tünt az egész de közben mégis érzem maga-
mon hogy mintha valóban nehezebb lenne
a felfogásom. Még a legegyszerübb cselek-
vések elött is el kell gondolkodnom hogyan
is kellene azokat csinálni és kiráz a hideg a
gondolattol hogy az idegennek talán igaza
van. Meg aztán ott vannak apusék is és azt
tényleg észrevettük hogy feledékenyebbek a
szokásosnál csak hát eddig betudtuk ennek
a szörnyü változásnak ami a világba van.
Nagy nehezen kibököm ami az oldalamat
furja: Ha igaz amit mond akkor mi lett a
többi emberrel? Hova tüntek? A férfi feláll a
rönkről és rámnéz.
Az első fázisban megjelent a fény. Nevez-
zük igy, fénynek. Persze a fizikája szásszor
bonyolultab a fénynél de a látvány még is
hasonló hát maradjunk enél a kifejezésnél.
2020.08.20. 21:11:15

Láttak már bogarakat ahogy a lámpa körül
köröznek igaz? Vonza őket a lámpa fénye
ezért repülnek neki újra és újra a villany
körtének. A mi fényünk ugyanilyen hatásal
van az élőkre. Magához hívja őket és akik
átadják magukat neki, azokat elviszi, ami-
kor elenyészik. Persze nem mindenkire van
egyforma hatással a jelenség. Vannak akik
megrémülnek és menekülőre fogják. Arra is
vannak módszereink hogy őket miképp vi-
gyük közelebb a fényhez. A föld esetén ez a
nyolcadik ujraindittás és az edigiek alapján
az embereknél a gyerekek bizonyultak a leg-
hatásosabb befolyásoló tényezőnek. Persze
igy is mindig akadnak magukhoz hasonlók
akik valamiképp hátramaradnak.
Egész testemben remegni kezdek ahogy
újra eszembe ötlik annak a rettenetes kö-
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
Újraindítás
036-058-tamas.indd 57
GALAKTIKA
2020. szeptember
lyöknek a képe. Aztán meg a különös leányé
akit … akit már nem is tudom hol láttam
de az arca mégis ittvan elöttem azokkal a
zöld szemekkel és azzal a rezzenéstelen ki-
fejezéssel és ahogy erre gondolok egyszerre
egy másik kép is beugrik, egy másik gyereké
ahogy bámul rám az esőben és ugy rémlik
mintha mindeszt egy autobol látam volna
és ezzel a gyerekkel volt még valaki, egy
ugyanilyen kalapos öltönyös ember mint
ez itt előttem. Sare ekkor mond valamit és
egy pilllanatig fel sem fogom miről beszél,
de akkor megismétli hogy Nem lélegzik! és
ránézek a kalaposra és én is figyelni kezdem
Sare meg folytatja hogy Figyelem egy ideje
és télleg nem mozdul a melkasa… és bár
ezen a ponton elhalgat mégis tudom hogy
arra gondol hogy a férfi talán mégsem őrült
57
2020.08.20. 21:11:16
 GALAKTIKA
2020. szeptember
és igazat beszélhet. Teljesen kiszárad a szám
és csak egyetlen dologra tudok gondolni.
Végül nagy nehezen kinyögöm: De mégis
mi lesz velünk túlélőkkel?
Az idegen egy darabig hallgat, és lehe-
tetlen leolvasni az arcárol miért tétovázik,
talán már ezerszer válaszolt erre a kérdés-
re és eccerűen unnya vagy csak öszeszedi
magát mielött ujjabb őrülcségnek hangzó
kijelentéseket tesz minden esetre némán áll
egy idejig. Aztán megszólal végre és mintha
elösször volna érzelem a hangjában:
Tévednek ha azt hiszik hogy maguk a
túlélők.
Megszédülök ennek hallatán hogy meg
kell kapaszkodnom. Sare sem tud meg
szólalni. A férfi mintha csak tudná hogy
mondandója magyarázatra szorul fojtattya:
Azok döntöttek jól akik átatták magukat a
fénynek. Őket mind magunkkal vittük igaz
nem fizikailag. A testük elenyészet ugyan
de a lényegük egy biztos helyen várja hogy
újra visszaeresszük ide. De addigra maguk
már nem lesznek itt. Addigra semmi nem
marad a maguk világából. De ha a többijek
visszatérnek majd újra felépítenek mindent.
Talán kicsit máshogy mint ahogy elötte volt
de az eredmény egészen hasonló lessz. Egy
idő után újra lesz majd elektromosság és
újra fújni kezd a szél és lesznek majd házak
és nagy részük épp ott ál majd ahol előtte is
volt és az embereket is épp úgy fogják hív-
ni de maguk és a maguk története már nem
lesz része a nagy egésznek. Maguk helyet
ujj példányok érkeznek majd. Erről gondos-
kodni fog a Lélekgép.
ekkor ájultam el
[A következő oldalak már csak elvétve tar-
talmaznak értelmes szöveget. A naplóíró
gyakran csak egyszerű szavakat rótt a papír-
ra, azokat is teljes összevisszaságban. Ezek:]
58 Újraindítás
036-058-tamas.indd 58
tul élő
az őrület
milyen év?
APA †
fé lek
viz
Sare
eső
kell
eső
AnYA †
hús
éhes
?????
A
A
S
[Az utolsó lap már csak nehezen felis-
merhető firkákat tartalmaz: több kacska-
ringós vonalat, melyek éppúgy lehetnek
primitív kígyóábrázolások, mint tévedés-
ből fordítva írt S-betűk, melyekkel talán
sokat emlegetett testvérére kívánt utalni a
naplóíró. Utóbbi feltevést támasztja alá a
minták mellett elhelyezkedő rajz is, mely
távolról emlékeztet az őskorból ismert bar-
langrajzokra: egy egyszerű vonalakból álló
ember négylábú állatot ejt el egy hegyes bot
segítségével.]
TAMÁS J. Bertalan
1987-ben született Sárváron. Történelmi és
filmtudományi tanulmányait a Pécsi Tudo-
mányegyetemen és az Oslói Egyetemen vé-
gezte. Jelenleg Budapesten él és televíziós
szerkesztőként dolgozik, emellett időnként
novellákat ír. 2012 óta készít képregénye-
ket történelmi magazinokba magyar és angol
nyelven (Múlt-kor, We Love History Magazine).
„Zártkörű rendezvény a Földön” című írásából
a Tilos Rádió készített hangjátékot 2013-ban.
A Galaktikában először találkozhatunk novel-
lájával.
2020.08.20. 21:11:16

Lebegő sziget
N
AGYON sokan szeretnének a
tengerparton lakni, de a tele-
püléseken a partok már mind
foglaltak, és csak méregdrágán
lehet ingatlanhoz jutni. Ezek után érthető a
felmerült ötlet, hogy a vízen is lehet otthont
teremteni. Persze már régóta léteznek állóha-
jók, esetleg az ennél nagyobb lakóuszályok,
de az nem ugyanolyan, mint egy ház.
Ezek után merült fel az ötlet, hogy akár
úszó pontonokra is lehetne építkezni. Lebeg
a vízen, komoly terhelést képes megtartani.
A világ több pontján is létezik soksávos lebe-
gő pontonhíd.
Nemrégiben az ötlet gigantikus változatá-
val jelentkezett a Seasteading Institute. Egy
egész úszó várost álmodott meg a tenger-
re, ráadásul nem is akárhol, hanem a mesés
szépségű Francia Polinéziában.
Az úszó város alaprajza olyan, mintha egy
hatalmas, vízen lebegő hópihe lenne. A köz-
ponti résztől sugárirányban szerteágazó ka-
rokon épülnének fel a házak. A dubaji mes-
terséges szigetre emlékeztet a projekt, de itt
a sziget valóban az óceánon lebeg. A város
körüli vizek csendes édent kínálnak, mert a
nyílt óceántól hatalmas körgát választja el.
A jövő otthona
059-jovo.indd 59
GALAKTIKA
2020. szeptember
A terv grandiózus, nagyon látványos, de
kétségkívül rengeteg kérdést vet fel. A terve-
zők egyik érve, hogy a klímaváltozás okozta
tengerszint-emelkedés miatt veszélybe került
szigetek lakóinak lenne hova költözni.
Azonban a leginkább veszélyeztetett szige-
teken nem a klasszikus városi életmód a jel-
lemző, hanem apró falvakban élnek a helyiek.
Ezeken a településeken nem a számunkra is-
mert jómódban folyik az élet, a viskók, a ki-
sebb-nagyobb bódék, a természetes anyagok-
ból épült házak a jellemzőek. Ha ezeknek az
embereknek kell menekülniük az emelkedő
víz elől, erősen kétséges, hogy ilyen modern
környezetben szeretnének-e élni.
Ráadásul vajon hányan engedhetik meg
maguknak, hogy ilyen helyre költözzenek?
Kétséges, hogy egy ilyen drága projektből
annyi épülhetne, amennyi menedéket tudna
nyújtani mindenkinek.
Vajon egy ilyen sziget mennyire veszélyez-
teti a tenger élővilágát? Már maga az építke-
zés is komoly károkat okozhat.
Ha felépül a tervezett város, gyanítható-
an inkább turistalátványosság lesz, mint az
egyszerű emberek otthona. A házak helyett
valószínűleg inkább luxusnyaralók és szál-
lodák töltik majd meg a lebegő
szigetet. Egy második, távol-
keleti Dubaj lehet belőle, a gaz-
dagok játszótere, ahol státusz-
szimbólum lesz egy házat vagy
apartmant birtokolni.
Bár a kormánnyal született
egy szándéknyilatkozat, egyelő-
re nem hallani az építkezés meg-
kezdéséről. Talán szerencsénkre.
59
2020.08.20. 21:10:56
 GALAKTIKA
2020. szeptember

Pusztuló jég
A
FÖLD ÉVEZREDEK óta fa-
gyott víztömege olvadásnak
indult. Sokan még mindig úgy
tartják, hogy ez a felmelegedés
jelentéktelen. Az elmúlt 100 év során mind-
össze egy Celsius-fokkal emelkedett az átlag-
hőmérséklet, de mára már bebizonyosodott,
hogy a sarkvidéknek ez is sok.
Izlandon több mint kétszázhatvan gleccser
található. A legnagyobb nyolcezer négyzet-
kilométert foglal el, csaknem a sziget nyolc
százalékát. A Magyarországnál alig nagyobb
ország lakói hosszú évek óta feljegyzéseket ve-
zetnek arról, miként változnak ezek a csodás
jégképződmények. Több mint harminc éve
66 család figyeli a gleccsereket. Rendszeresen retét. A műholdas radarmérésekkel ponto-
meglátogatják a jégfolyókat, fotókat készíte- san meg lehet mérni a vastagságukat, ez az
nek és méréseket végeznek. Antarktiszon akár 2000 méter is lehet.
Több gleccser 1930 óta veszít a méretéből. Nemrégiben összesítették a begyűjtött
A régi fotókon jól látszik, hogy egykor med- adatokat a jégréteg csökkenéséről, és meg-
dig nyúltak és milyen vastagok voltak. Ma döbbentő eredményre jutottak: a helyzet ros�-
már ennek nyoma sincs: néha kilométereket szabb, mint gondolták.
kell gyalogolni a hajdani mederben, hogy Grönlandon eddig több mint 4 trillió tonna
megpillanthassák a jeget. A gleccservölgyek jég olvadt el, és ma ötször olyan gyors a folya-
oldalán jól mutatják a bemaródások, hogy mat, mint 25 évvel ezelőtt. Az Antarktiszon
régen milyen magasságig ért a jégár, de nap- sem jobb a helyzet, ma háromszor gyorsabb
jainkban már csak a csupasz sziklafal mere- ütemű az olvadás, mint 25 éve. A déli konti-
dezik a helyén. nens körül az óceán vizének legenyhébb vál-
A mérések megkezdése, vagyis 1995 óta Iz- tozása is óriási hatással van a jégre. A Déli-
land összes gleccsere veszített a méretéből. Ez óceán csupán fél fokkal lett melegebb, de már
a megfigyelés óriási, de nagyon fontos feladat. ennek hatására is hatalmas tömbök, gigászi
A földről azonban lehetetlen elvégezni, hiszen jégmezők szakadnak le a földrészről.
több mint kétszázezer a gleccserek száma. Ami a legrosszabb hír, hogy az adatok
Ezért a megfigyelés kiköltözött a világűrbe. alapján a folyamat tovább gyorsul, a model-
Folyamatosan vizsgálják az Antarktiszt lek különböző mértékű fogyást jósolnak, de
és Grönlandot, számításokkal becsülik meg minden forgatókönyv tragikus képet fest a
a Föld két legnagyobb jégtakarójának mé- jövőnkről.
60 Zöld jövő

060-061-zold.indd 60 2020.08.20. 21:10:38

 GALAKTIKA
2020. szeptember

Az USA első klímamenekültjei

E
GYRE GYAKRABBAN halljuk
ezt a szót: klímamenekült. Olyan
személy, akinek a klímaváltozás
okozta hatások az eredeti lakóhe-
lyén veszélyeztetik az élethez való jogát.
A legtöbben úgy gondolják, hol vagyunk
még ettől, a vízszintemelkedés egy távoli
probléma. Olyan messzi kis szigetországokat
érint csak, mint Kiribati, vagy olyan tenger-
parti államokat, mint Banglades. Pedig már
napjainkban is egyre több ember szenved a
következményeitől, és közvetetten ránk is ha-
tással van Európa közepén.
A tengerszint több ezer évig állandó volt.
Az elmúlt száz évben azonban 20 centimé-
terrel emelkedett az óceánok vízszintje, és a
folyamat az eddigi adatok szerint gyorsul. Ez
már napjainkban is több százezer embert ve- nem kizárólag a tengerszintemelkedés tehet,
szélyeztet az olyan érzékeny területeken, mint az olaj- és gázkitermelés miatt a terület süly-
például Indonézia vagy Banglades. lyed. Ahol korábban egybefüggő szárazulat
Sokan nem is sejtik, de a vízszintemelkedés volt, ott most minden víz borít, amelyből apró
az Egyesül Államokat is közvetlenül érinti, ez zátonyok emelkednek ki.
leginkább Louisiana államot sújtja. A Mexi- A sziget 1955 óta elvesztette területe 98
kói-öböl partján fekvő állam Texas szomszéd- százalékát. Ma már kevesebb mint száz em-
ja, nem sokkal nagyobb, mint Magyarország. ber él rajta. A többiek elmenekültek, de a ma-
Alacsony és sík terület, az északi magas- radókra is a költözés vár. A terület, ahol élnek,
földnek nevezett rész magassága is csupán 3 húsz év múlva már nem lesz.
és 18 méter között változik. Az állam nagy Közös munka kezdődött az egész közös-
része még ennél is alacsonyabban fekszik, ség átköltöztetésére. Ez az első eset, hogy
hordalékos vagy mocsaras terület, amelyet a az Egyesült Államok szövetségi kormánya
Mississippi folyó épített fel. Ezután érthető, pénzt adott a klímaváltozás áldozatainak
hogy a vízszintemelkedés miatt a megfigyelés áttelepítésére.
fókuszában van. Itt csökken a földterület a Az Isle de Jean Charles lakói az első hiva-
legjobban az egész világon: 45 percenként egy talos klímamenekültek az országban. A  szi-
focipályányi területet áraszt el a tenger. getlakók ezután hivatalosan fordulhatnak
Az Isle de Jean Charles sziget a víz elleni az USA katasztrófavédelmi ügynökségéhez,
harc legnagyobb vesztese. Régebben 400 em- hogy egy program keretén belül máshol új la-
bernek adott otthont, de a földterület java kást kapjanak. De az otthont elhagyni akkor
része az elmúlt hatvan év során eltűnt. Erről is nagyon nehéz.
Zöld jövő 61

060-061-zold.indd 61 2020.08.20. 21:10:38

 GALAKTIKA
2020. szeptember
Gareth D. Jones
ŐSTULKOK, BARLANGI MEDVÉK
ÉS A MEGAFAUNA EGYÉB
KARIZMATIKUS EGYEDEI
A
BARLANG FENSÉGES volt:
tele sztalaktitokkal és szta-
lagmitokkal, titokzatos víz-
medencékkel és fantasztikus,
színpompás sziklaalakzatokkal. Csakhogy
nagyon hideg volt, és most, így egymagá-
ban, Yorick igen kietlennek és nyugtalaní-
tónak találta. A turisták számára szolgáló
lámpasoroktól távol, elemlámpájának kes-
keny fénynyalábja még idegenebbnek és
dermesztőbbnek mutatta. A  valahonnan a
közelből érkező mély morgás pedig igen-
csak aggasztotta őt.
Az, hogy ősszel két hetet töltsön el Yorkshire-
ben, Yorick számára nem tartozott a szó-
rakozás netovábbjai közé, de legalább
tisztességes yorkshire-i teát ihatott. Kevés
holmit csomagolt, mivel feltételezte, hogy ott-
tartózkodásuk alatt többször is költöznek, de
végül ugyanaz az ütött-kopott, kétcsillagos
62 Őstulkok, barlangi medvék és a megafauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 62
Angliában elszabadult
az ősvilág. És már
nem is csak az. Vajon
honnan jönnek az egyre
furább lények?
hotel maradt a munkacsoport otthona a tel-
jes két hétre. Ezen a reggelen Yorick a szobája
egyetlen, kissé piszkos ablakánál állt, és kife-
lé nézett a völgy állítólag pazar panorámája
felé, ám a kilátást meglehetősen korlátozták a
kora reggeli fakó égen száguldó felhők. Kinyi-
totta az ablakot, és beengedte az élénk szellőt,
amely valamelyest megkeverte a dohos sza-
got, de egy perc múlva túlságosan hideg lett
ahhoz, hogy kellemes legyen.
Egy újabb nap, egy újabb nem épp dicsfé-
nyes lehetőség arra, hogy felleljék Yorkshire
nem szívesen látott, legújabb gyarapodását.
Lenn, a reggeliző helyiségben, Lucja és
Arkady csendben majszolta a kontinentális
büfé kínálatát: hideg húsokat, sajtot, jog-
hurtot, gyümölcsöket és gabonapelyhet.
Mindketten felnéztek, amikor belépett, fel-
húzták a szemöldöküket, majd folytatták
az evést. Sandy szokás szerint angol regge-
lit választott, és szokás szerint megpróbál-
2020.08.20. 21:10:12

ta fölkelteni a felszolgálónő érdeklődését a
biomérnökségnek és az extrém kártevőirtás
problémáinak lelkes taglalásával. Ezt a cí-
met adta annak a tévésorozatnak, amelyre
ajánlatot tett a Négyes Csatornának, és meg
volt győződve arról, hogy bármely percben
megkaphatja a megbízást. Extrém kártevőir-
tás Sandy Hogyishívjákkal.
Yorick tudomásul vette a helyzetet, mi-
közben betett két szelet kenyeret a forgó
kenyérpirítóba. Sandy az Sandy. A felszolgá-
lónő, aki a tőle két héten át kapott leckék el-
lenére sem mutatott semmiféle érdeklődést
a vadvilág iránt, teljesen reménytelen eset
volt, és azonnal megragadta a lehetőséget a
menekülésre, hogy megkérdezze Yorickot,
teát kíván-e, vagy kávét.
Teát. Mindig teát. Már megmondta a
lánynak, hogy mindig teát kér, és mégis,
annak ellenére, hogy nem voltak más vendé-
gek, úgy tűnt, nem képes megjegyezni ezt a
fontos tényt. De az is lehet, hogy a munkakö-
ri leírása szerint mindenképpen meg kellett
kérdeznie. Gondosan felírta a tea szót a jegy-
zettömbjére egy vörös színű ceruzacsonk-
kal, és kiment a konyhába.
A pirítós eredményes megvajazása és lek-
vározása után Yorick leült Sandyvel szemben,
és várta kiválasztott italát.
– Akkor, mára mi a menü? – kérdezte.
– Nos – felelte Sandy egy falatnyi sonkával
a szájában –, ellenőrizzük a két legnagyobb
őstulokcsordát, majd – bevillázott egy halom
rántottát is – következik az első megerősített
barlangimedve-megfigyelésünk.
– Nagyszerű – bólintott Yorick. A barlangi
medvék óriásiak. Messze nagyobbak, mint a
grizzlyk. És Yorkshire-ben sok a barlang. Kü-
lönféle, a vadvilággal foglalkozó csoportok
fésülték át drónok segítségével a lápokat és a
völgyeket a riadt turisták által tett bejelenté-
sek nyomán.
Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 63
GALAKTIKA
2020. szeptember
Reggeli után berakodtak a Range Roverbe,
Yorick szokás szerint beült a hátsó ülésbe, és
elindultak a vadonba.
Úgy tűnt, hogy a felhők felszakadoznak, és
a változatos színű völgyek kissé világosabbá
válnak. Útközben kevés épületet vagy állatot
láttak, elméletileg tehát sok hely jutott néhány
kisebb őstulokcsorda számára. Senki nem tö-
rődött igazán az óriási, nehézkes szarvasmar-
hákkal, amelyek végül is korábban, az utóbbi
évszázadokig itt éltek a Brit-szigeteken. Elte-
kintve attól, hogy egyszer már kipusztultak,
az őstulkok viszonylag népszerű teremtmé-
nyeknek számítottak.
Yorick belekapaszkodott az ajtó kilincsébe,
mivel Sandy túlságosan gyorsan hajtott át egy
bukkanón. Nyilvánvalóan gyorsan akarta el-
lenőrizni a csordákat, és áttérni valami jóval
érdekesebbre. Több tucatnyi őstulkot jelöltek
meg az elmúlt két hétben, és a felügyeletük-
höz Sandy átalakult Nagy Vadászból Nagy
Vadőrré és a Vidék Oltalmazójává.
Yorkshire-ben mostanában találtak hi-
úzt is, továbbá más, újra bevezetett fajokat,
de egyikük sem volt eléggé fontos Sandynek
ahhoz, hogy törődjön velük. Hasonlóképpen
felszaporodtak az állatkitömők is a Brit-szige-
teken, amit az új fajok bősége okozott. Yorick
úgy érezte, hogy saját kis üzlete csak vegetál
az elárasztott piacon, így összecsomagolt, és
most teljes munkaidőben Sandynek dolgo-
zott. Hat hónappal később azonban még min-
dig nem tudta eldönteni, hogy jól tette-e.
Húsz perccel később Sandy ráhajtott egy
mellékútra, fel egy enyhe emelkedőn, ahol
egy darabig kerülgette a kiálló sziklákat,
majd egy zökkenéssel megállt. Yorick kilé-
pett a friss szélbe, és behúzta viaszosvászon
kabátján a cipzárt. Az őstulkok nyolcszáz
méteren belül voltak, és ráérősen legelésztek.
A legközelebbiek közül néhányan felnéztek,
felbecsülték az újonnan érkezetteket, eldön-
63
2020.08.20. 21:10:12
 GALAKTIKA
2020. szeptember
tötték, hogy nem veszélyesek, és folytatták a
több órán át tartó reggelizést.
Arkady, a nagydarab, szakállas fickó ke-
zébe vette a tabletjét, és összehasonlította a
képernyőn megjelenő számokat a vadálla-
tokéval a mezőn. Lucja, mint a meghatáro-
zatlan halálos képességek tetőtől talpig feke-
tébe öltözött egységcsomagja, a kocsi körül
járőrözött, váratlanul megjelenő vadakat
keresve.
A tablet feletti néhány perces megbeszélés
után Sandy elégedetten bólintott, aztán vis�-
szaugrottak a Range Roverbe, hogy tovább-
menjenek a következő csordához. Yorick
lehúzta a cipzárját, és kitámasztotta magát,
felkészülve társa kiszámíthatatlan vezetési
stílusára. Újabb tizenöt perc múlva elérkeztek
a második őstulokcsordához, és megismétel-
ték az előbbi eljárást.
– Rendben – nyugtázta Sandy, mialatt
felrakodtak a kocsira –, gyerünk a barlan-
gokhoz!
A kocsi mennydörgő robajjal dübörgött
tova.
– Csecsenföldön is voltak barlangok –
mormolta Arkady.
Kanyargós vidéki ösvényeken autóztak át
hajmeresztő sebességgel a Stump Cross-i bar-
langok irányában. Yorick átgondolta, hogy
mit tud a barlangi medvékről, ami nem volt
valami sok. Nagyok és medvék. Az állítás,
hogy barlangokban éltek, azon alapult, hogy
szerte Britanniában számos barlangban ta-
láltak medvecsontot. Yoricknak ez inkább azt
bizonyította, hogy jobban szerettek a barlan-
gokban elpusztulni, mint ott élni.
Sandy telefonja hangosan felberregett,
amikor félúton jártak a barlangok felé, és ő
válaszolt is a bluetooth-füles mikrofonján át,
szokásos nagymenő stílusában.
– Helló, Drusilla – mondta vontatottan
irodájuk kapcsolattartójának. – Találkozni
64 Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 64
akar velünk? – Drámai gyorsulás kifelé egy
kanyarból. – Azt mondod, tudós?
Csaknem komikus volt, ahogyan Sandy
bitenként csepegtette az információt az uta-
sainak a hívás alatt.
– A Természettudományi Múzeumból?
– A  kocsi sáros vízfüggönyt vert fel egy ha-
talmas tócsából. – Ma? Igen, megteheti. – Át-
száguldottak egy keskeny kőhídon. – Stump
Cross-i barlangok. Igen. Ott találkozunk.
Lendületes mozdulattal letette a telefont,
és sokatmondó szünetet tartott.
Arkady és Lucja sosem mentek lépre,
Yoricknak jutott a megtiszteltetés, hogy meg-
kérdezze:
– Mi van?
– Találkozunk egy tudóssal a Természettu-
dományi Múzeumból.
Yorick hátradőlt, és újra meghallgatta a
történetet, amely ezúttal sokkal terjengősebb
volt, és valahogy kihangsúlyozta Sandy vál-
lalkozásának fontosságát. A sztori kitartott
végig az úton, egészen a látogatók parkolóhe-
lyéig a barlangoknál.
– Ismertem egy tudóst Fehéroroszország-
ban – merengett Arkady, ahogy hirtelen
megálltak.
Az egyik helyi barlangtúra-vezető oda-
ment hozzájuk – egy férfi bézs színű ingben,
vörös nyaksállal, lófarokba kötött hajjal. A ki-
tűzője szerint Orville-nek hívták.
– Medvék vannak a barlangokban – közöl-
te velük teljesen szükségtelenül.
Sandy belekezdett a szokásos, nagyon hi-
vatásosan hangzó itt-vagyunk-menteni-a-
menthetőt szövegébe, míg Yorick körüljárta a
kavicsos parkolót. Arkady különféle elektro-
nikus készülékekkel aggatta tele magát, Lucja
pedig felnyitotta a Range Rover csomagtartó-
ját, és kiemelt onnan egy hatalmas állatkábító
vadászfegyvert. Vaskos fekete darab volt, és ő
sok színes patront csúsztatott be a tárjába.
2020.08.20. 21:10:12

Yorick mozgásra lett figyelmes a távolban,
túl a parkolón, a szomszédos mezőn. Előhúz-
ta kis látcsövét a kabátzsebéből, és megpróbált
gyorsan ráfókuszálni. Mostanában soha nem
vette magától értetődőnek a vadvilágot – túl-
ságosan sok ismeretlen mászkált ott kinn. Né-
hány pillanat múlva beazonosított egy fűben
ugrándozó fekete szelindeket. Az állat megállt,
hogy valamit megszimatoljon, azután leheve-
redett. Yorick megkönnyebbülten látta, hogy
csak egy feje van. Az a hír járta ugyanis, hogy
egy cerberust figyeltek meg Exmoorban.
Úgy tűnt, Sandy és a másik kettő elkészült,
így Yorick csatlakozott hozzájuk. A felszerelé-
se minimális volt, és állandóan a kabátzsebé-
ben tartotta. Orville elvezette őket a barlang
bejáratához, és kinyitott egy sziklába épített
kaput. Előttük haladt lefelé egy sor meredek
lépcsőn, és elkezdte mutogatni a geológiai 9
jellegzetességeket, ahogy beléptek a spotlám-
pákkal megvilágított térbe. Odalent hideg és
párás volt a levegő.
– Nincs szükségünk idegenvezetésre – ve-
regette meg Sandy a túravezető karját.
Arkady váratlanul előrelépett, az elemlám-
pája sugarával maga elé fókuszált a padlón.
Lehajolt, és megpiszkált egy sötét masszát a
padlón.
– Medveürülék – mondta, felnézve. – Meg-
szimatolod? – kérdezte Sandyt. – A szagáról
meg lehet állapítani, hogy melyik fajta.
– Nem, köszönöm – felelte Sandy. – Felté-
telezhetjük, hogy barlangi medve.
Orville bólintott.
– Ugyancsak nagydarab fickó – mondta.
Lucja nagy léptekkel előrement, a fejét
féloldalra hajtotta, mintha feszülten hall-
gatózna. Ott állt meg, ahol a barlang kétfelé
ágazott.
– Merre? – kérdezte.
– Jobbra – mutatta Orville –, a Rozsomák-
barlang felé.
Őstulkok, barlangi medvék és a megafauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 65
GALAKTIKA
2020. szeptember
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I I . É VFO LYAM , 09. SZ ÁM 2020. s zeptemb er 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
Nemek harca
Tó th J a n ó ké p e i // F a ssb in de r ö r ö ksé ge
20003
20009
Horvát Lili: CIRKO
MOZI-JEGY
770428 387007
9 770428 387007
Felkészülés egy határozatlan idejű kapcsolatra – Mozinet
50%
A szeptemberi Filmvilágban is folytató-
dik a „Nemek harca” összeállítás. Miért
nincs Trianon-játékfilmünk? Képregény-
legendák: A holló. Fassbinder rebellis
öröksége.
– Rozsomák? – ismételte Yorick, és azon-
nal elkezdte gyötörni az agyát, hogy mit tud
ezekről a teremtményekről.
– Ez csak egy név – magyarázta Orville.
– Itt nincsenek rozsomákok. – Előhúzott
a farzsebéből egy térképet, és megmutatta
Sandynek. – Most itt vagyunk. Amennyire én
tudom, a medvék ezen a területen laknak.
Sandy átvette a térképet, és belecsúsztatta
a vadászkabátja külső zsebébe.
– Innen kezdjük – mondta.
Orville láthatólag megkönnyebbülten elin-
dult visszafelé, Yorick pedig követte a többie-
ket tovább előre.
Csaknem egy órával később üres kézzel jöttek
fel a felszínre. Nyomát sem találták semmi-
65
2020.08.20. 21:10:13
 GALAKTIKA
2020. szeptember
féle medvének. Orville teát és kávét készített
nekik, hogy felmelegedjenek. Nem bukkan-
tak további medveaktivitásra utaló nyomra,
és Arkady sem észlelt hőjeleket az infravörös
szkenner képernyőjén.
– Rengeteg barlangjárat van ott lenn –
mondta Orville. – Maguk csak a feltárt ré-
szekben jártak. Nagyon sok van tovább lefelé,
de speciális eszközökre lesz szükségük ahhoz,
hogy biztonságosan lemehessenek oda.
Ahogy az italaikat szürcsölgették, egy ko-
csi érkezett be a parkolóba kavicscsikorgás
közepette. Egy öreg, sáros, barna Volvo kom-
bi. Magas nő szállt ki belőle, megmozgatta a
vállát, hajlítgatta a karját, mert nyilvánvalóan
elgémberedett a hosszú vezetéstől.
– Ez lesz a mi tudósunk – jelentette be
Sandy látható elégedettséggel.
Yorick visszaemlékezett arra, hogy Sandy
korábban egy szóval sem jelezte: a tudós egy
nő. Kétségkívül eldöntötte, hogy mindnyáju-
kat meglepi ezzel a ténnyel, mintha egy film-
ben lennének a nyolcvanas években.
A tudós kivett a kocsiból egy rövid kabá-
tot, és felvette a garbója fölé. Úgy tűnt, hogy
a haja rövid és hátrafésült, hacsak nem hos�-
szú, és jelenleg bele van dugva a garbójába.
Átsétált a kávézóhoz, menet közben feltekin-
tett az égre.
Amikor belépett, Sandy felállt, és inteni
akart neki, de nem fejezte be a mozdulatot,
mivel nyilvánvalóan rájött, hogy nincs itt
senki más, akivel összetéveszthetné őket.
A nő közelebb ment hozzájuk, és halvá-
nyan mosolygott.
– Doktor Ellen West, Kriptozoológiai Osz-
tály, Természettudományi Múzeum – mond-
ta, és elegánsan feléjük nyújtotta fekete bőrű
kezét. Mindannyian megrázták.
– Alexander Grantham, az egység vezetője.
Az emberek Sandynek hívnak.
– Arkady – mutatkozott be Arkady.
66 Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 66
– Lucja – mondta Lucja rövid szünet után,
mintha neheztelne amiatt, hogy be kell mu-
tatkoznia.
Yorick időben visszanyerte a nyugalmát,
hogy ő is megmondja a nevét. „Az egység ve-
zetője”? Tipikus nagyképű sandyizmus.
– Tea vagy kávé? – kérdezte Orville a pulttól.
– Van valamilyen gyümölcsteája? – kér-
dezte doktor Ellen West, és odament, hogy
megszemlélje a választékot.
– A Sandy az Alexander rövidítése? – kér-
dezte Yorick, eltekintve a bemutatkozás sok-
kolóbb felétől.
– Mit gondoltál, minek a rövidítése?
Yorick halkan szótagolta az Alexander
szót, majd bólintott.
– Azt gondoltam, hogy azért hívnak így,
mert olyan szende vagy.
– De hiszen egyáltalán nem vagyok szen-
de! – értetlenkedett Sandy, mintha tudomást
sem vett volna a társa szavaiban bujkáló iró-
niáról.
– Furcsállottam is – mondta Yorick. – De azt
gondoltam, csak előttem játszod meg magad.
– Na ne szórakozz velem! – döbbent
rá a helyzetre Sandy hirtelen. – Úgy fejbe
kólintalak, hogy holnap reggelihez már sap-
kában jöhetsz le.
West doktor visszatért egy pohár valami-
vel, aminek valószínűleg jobb volt az illata,
mint az íze.
– Tehát, mit fedeztek fel? – kérdezte, mi-
közben leült, és ivott egy kortyot a gőzölgő
italból.
– Nincs nyoma barlangi medvének –
mondta Sandy. – Viszont rengeteg az őstulok.
Mi az érdeklődési területe?
– A kriptozoológia – felelte –, a mítoszok
és a legendák teremtményei. Néhány évvel ez-
előtt még mendemondák és dokumentumok
után kutattam. Most tényleges teremtmények
után nyomozok.
2020.08.20. 21:10:13

– Várjunk csak! – kapott észbe Yorick.
– West doktor, maga volt az, aki nyomára
bukkant Wales hegyei között a jetinek!
– Úgy van – válaszolta a nő halkan. Az ar-
cán a bánat felhője suhant át. Ivott egy korty
teát. – Ha megkérhetném, hívjon Ellennek.
– Nos, mi nem láttunk semmi ilyesmit
Yorkshire-ben, Ellen – nézett rá Sandy ba-
rátságosan.
– Yorkshire óriási – rázta meg a fejét a
nő, és letette a csészéjét. – Ezúttal nem jetit
keresek, hanem sárkánymadarat.
– Érdekes – gondolkozott el Yorick. Ha-
sonlóan az ünnepelt kitömött sellőhöz,
amelyről utóbb kiderült, hogy részben
majom, részben hal, a sárkánymadár is a
mítoszok hibrid teremtménye volt. A teste
kétlábú sárkánytest, a feje mint a kakasé;
egyszer látott egy kis példányt egy magán-
gyűjteményben. A legendás lényt sokkal
nagyobb méretűnek tartják. – Meglehető-
sen csúf teremtmény.
– Miért nem csinálnak valami olyat,
amit az emberek kedvelnének? – kérdezte
Sandy. – Egyszarvút, talán?
– Észak-Spanyolországban egy gazda
egy­szarvúakat tenyészt – mesélte Ellen –,
és mindenütt ott vannak Kelet-Európában.
Egy shetlandi unikornisménest is találtak
közel Invernesshez.
– Hol van az a sárkánymadár? – kérdezte
Arkady.
– Műholdon keresztül követtük, amíg
leszállt a földre ezen a területen – mond-
ta Ellen. – Úgy gondoljuk, hogy lement a
föld alá.
– Tehát ezekben a barlangokban lehet? –
kérdezte Sandy.
– A barlangrendszer eléggé kiterjedt.
Akárhány teremtmény élhet itt lenn.
– Mit keresünk tehát? – Sandy elővette a
tabletjét, hogy jegyzeteket készítsen.
Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 67
GALAKTIKA
2020. szeptember
– A legendák sárkánymadara képes meg-
ölni bárkit a pillantásával vagy a lélegzetével
– magyarázta Ellen.
Arkady előhúzott valahonnan egy gáz-
maszkot.
– Mi valószínűtlennek tartjuk, hogy bárki
ellátná a teremtményét ilyen képességekkel
– folytatta a doktor –, de nyilvánvalóan tud
repülni, és borotvaéles a karma meg a csőre.
– Karmok és csőr… – mormogott Sandy,
ahogy írt. – Milyen nagy?
– Egy méter vagy egy méter húsz magas.
– Tehát befér bármilyen szűk helyre.
Orville ellátta őket felszereléssel a mé-
lyebb, a turisták elől lezárt barlangokhoz.
Vörös barlangászruha, térdvédő, derékszíj,
sisak rászerelt elemlámpával, hosszú szárú
gumicsizma. Yorick felvette mindezt, és már-
is kicsit úgy érezte magát, mint egy hivatásos
barlangász.
Orville visszavezette őket a bemutató bar-
langokon át, és rámutatott egy kötéllel lezárt
oldalfolyosóra. Kinyitotta, és a csapat becso-
szogott. Orville kívül maradt, és visszaakasz-
totta a kötelet.
– Ellenőrizzék az elemlámpáikat, mielőtt
továbbmennek! – mondta, és átbillentett egy
kapcsolót a barlang falán, amivel leoltotta a mel-
lettük levő világítótestet. Így csak a legközelebbi
kanyarból derengett feléjük valami halvány sár-
gás fény. Sandy és Lucja halovány bőrű vonásai
jól látszottak a sötétben, Arkady szakállas feje
elmosódott foltnak tűnt. Ellen barna arca vi-
szont teljesen beleveszett a homályba. Orville
sziluetté vált a gyenge háttérvilágításban. Egy-
más után ügyetlenkedtek a sisakjukra szerelt
elemlámpákkal, míg létrehoztak egy sor fehér
fénysugarat, rendre megvakítva egymást.
– Forrón tartom a teáskannát – mondta
Orville, és eltűnt, mint egy kísértet.
Arkady ment elöl, azerbajdzsáni elit ka-
tonai barlangászati tapasztalataira hivatkoz-
67
2020.08.20. 21:10:13
 GALAKTIKA
2020. szeptember
va. Sandy figyelte a térképet, Ellen tartotta a
nyomkövetőt, Yorick meg készenlétben állt
a kamerával, és esetenként rövid felvételeket
készített a jelentéshez. Lucja maradt hátvéd-
nek, néhány méterrel mögöttük haladt puf-
ferként egy támadás esetére. Valahányszor
Yorick átnézett a válla felett, úgy tűnt, hogy ő
is éppen hátrafelé sandít.
– Honnan jött ez a sárkánymadár? – kér-
dezte Sandy, miközben leereszkedtek egy me-
redek lejtőn. Ebben a részben nem volt simára
csiszolt aljzat vagy mesterségesen kialakított
lépcső.
– Honnan jön bármelyik közülük? – vála-
szolta Ellen. Sisaklámpája fel s alá mozgott,
ahogy lehajolt egy alacsony sziklakiszögellés
miatt, figyelmeztetve Yorickot, nehogy neki-
menjen az akadálynak.
– Amit elmondhatunk – folytatta –, az,
hogy számos félig-meddig független mozgó
biolabor furikázik az ipari egységek és a rak-
tárak között. – Nagy locspoccsal átgázoltak
egy vízzel teli bemélyedésen. – De egyikük
sem hozható összefüggésbe ezzel a lénnyel,
már amennyit tudunk róluk.
– Drusilla ugyanezt mondta – helyeselt
Sandy. – A kapcsolattartónk.
– Most mászunk – jelentette be Arkady, és
a lámpája félmagasságra ereszkedett.
Yorick kivárta a sorát, majd átpasszírozta
magát egy alacsony, hat méter hosszú bar-
langszakaszon, hogy egy hasadékban buk-
kanjon fel, amelynek mennyezete beleveszett
a távolba az elemlámpája fénysugarának ha-
tókörén kívül. A hasadék középpontjában
víz csörgedezett, mindkét oldalon körülbelül
hatvan centiméter száraz sziklával. Egy per-
cig vagy valamivel tovább esetlenül cammog-
tak tovább.
Halk morgás hangja visszhangzott elölről,
de az is lehet, hogy hátulról.
Mindenki megdermedt.
68 Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 68
– A szkenner nem mutat semmit – közölte
velük Ellen nyugodtan.
Egy pillanatnyi megtorpanás után tovább-
mentek. A hasadék szétágazott, balra az ed-
digiekhez hasonló módon folytatódott, jobbra
lezuhant sziklákon kellett átvergődni.
– Ez a két járat újra egyesül körülbelül
tizenöt méterre – mondta Sandy. – Szét kell
válnunk, akkor semmi sem vághat elénk.
Arkady a bal oldali ágat követte, Sandy
elkezdett felmászni a sziklatömbökre és a
törmelékre. Ellen követte Arkadyt. Yorick
határozatlanul toporgott, majd négykézláb-
ra ereszkedve követte Sandyt. A háta mögött
csak a sötétség fedezte, mivel Lucja a másik
utat választotta.
– Jó kis túra, mi? – szólt Sandy fentebbről.
Yorick morgott valamit válaszként, és arra
koncentrált, hogy a sisaklámpája fényével a
megfelelő helyet világítsa meg, azt, ahol kéz-
zel megkapaszkodik. Felértek a sziklaomlás
tetejére, ahol Sandy megfordult, és nekifogott
a leereszkedésnek. Kisebb kavicsok gurultak
lefelé a sötétbe. Sandy egy kanyar után eltűnt,
és lámpájának fénysugarát azonnal elnyelte a
sötétség. Yorick leült egy kupac széttört szik-
ladarabra, majd átvetette a lábát a halmon,
mint egy létrán, és elkezdett leereszkedni.
Izgett-mozgott, míg végül sikerült megfor-
dulnia, és óvatosan haladt lefelé, miközben a
sisaklámpája lefelé világított a lába között.
A lejutás sokkal hosszadalmasabbnak tűnt,
mint a felmászás, de végül leért a sík talajra, és
fürkészve nézte az eléje táruló utat.
Egy alacsony mennyezetű barlangfolyosó
húzódott előtte, talán három méter széles, és
teljesen üres. A társának nyoma sem volt.
– Sandy? – kiáltotta.
Semmi más, csak tompa visszhang. Miért
ment el Sandy olyan gyorsan?
Előrébb ment, és újból hívta. Semmi. Nem
érkezett válasz, nem villant fel lámpa fénye.
2020.08.20. 21:10:13

Újabb három méterrel befelé a barlang egy-
másfél méter szélesre szűkült.
– Sandy?
Ezúttal érkezett válasz. Egy aggasztó, mély
morgás.
Yorick hátrált pár lépést. Vagy Sandy szó-
rakozik, hogy ő a medve; vagy a medve cse-
lekvőképtelenné tette Sandyt, aki nem tud
válaszolni; vagy Yorick valahogy a barlang-
rendszer egy másik ágába mászott le.
Miután eldöntötte, hogy a legutolsó lehe-
tőség a leginkább optimista, Yorick sietősen
irányt váltott, és felmászott az omladékon.
Alig egy méterrel a barlang mennyezete alatt
fölfedezett egy másik, tátongó hasadékot,
amelyik ismeretlen mélységbe vezetett. Gyor-
san lecsúszott rajta, miközben beszerzett né-
hány zúzódást és karcolást.
Pár méterrel előtte fénykör világította meg
a padló egy foltját. Azon kívül – Sandy elmo-
sódott körvonalai tűntek elé.
– Hallod ezt? – kérdezte.
– Hallom hát. – Yorick elhúzódott a lejtő-
től. – Medve, azt hiszem.
– Aha. – Sandy elfordult. – A legjobb, ha
mégsem válunk szét. Gyerünk, keressük meg
a többieket!
Senki más nem tévedt el, így kevesebb mint
tíz méter megtétele után összetalálkoztak.
– Van egy jelünk – jelentette be Arkady,
amikor csatlakoztak hozzájuk. – A következő
barlangban, kis életforma.
– Szerintünk van itt a közelben egy medve
– mondta Sandy.
– A sárkánymadár fontosabb – figyelmez-
tette őket Ellen, és bemasírozott a sötétbe, mi-
előtt Sandy megállíthatta volna.
Yorick egyszer csak a csoport hátvédjeként
találta magát.
A sárkánymadár nem várt rájuk, hogy
megtalálják. Már pár perccel később hátbor-
zongató sikoltás hangzott fel, idegtépő han-
Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 69
GALAKTIKA
2020. szeptember
gok és szárnyak csattogása. Ez az átjáró meg-
lehetősen szűk volt, és Yorick csaknem három
méterrel hátramaradt, miközben a kamerája
beállításán pepecselt.
Elöl senkinek sem jutott sok lehetősége
arra, hogy tegyen valamit, azon kívül, hogy
lekushad, különféle riasztó zajokat produkál
és hadonászik. Még az általában rendíthetet-
len nyugalmú Lucjának sem volt ideje és moz-
gástere ahhoz, hogy használja az állatkábítót.
Az elölről hangzó zsivaj riasztotta Yorickot,
aki felemelte a kamerát, és levideózta a sár-
kánymadár repülését. Nagy felbontásban,
gyenge fényben, színesben, nagyszerű lassí-
tott felvétellel. A klip csak néhány másodperc
hosszúságú lett, de a következő napokban tu-
catszor visszanézték, és Yorick újra meg újra
átélte művészi diadalának pillanatait.
A többiek csaknem legázolták, amikor
visszafordultak, és menekülés közben végig-
rohantak az átjárón.
Körülbelül húsz percbe telt, amíg visszaju-
tottak a bejárathoz, és az utolsó egy-két perc-
ben halk visítást hallottak. A sárkánymadár
hangja fáradtnak és idegesnek tűnt, mintha
utálná, hogy ilyen sokáig sikítania kell.
Amikor óvatosan felmásztak a lépcsőn,
amely a friss levegőre vezetett, megpillantot-
ták az állatot. Yorick mindenkit a háta mögé
utasított, kivéve Lucját, aki éppen felemelte a
fegyverét, miközben ő a válla felett filmezett.
Orville lelkiismeretesen bezárta mögöttük
a kaput.
A sárkánymadár, akit talán elvakított a ra-
gyogó napfény a hosszú föld alatt tartózkodás
után, egyenesen belerepült, és a feje beékelő-
dött a rács két rúdja közötti résbe. Erőtlenül
mozgatta a szárnyát. Az egyiknek valami baja
volt, alig tudta felemelni a földről.
– Szegény jószág megsérült – mondta El-
len, előretolakodva Yorick mögé.
Lucja felemelte az állatkábítót, és lőtt.
69
2020.08.20. 21:10:13
 GALAKTIKA
2020. szeptember
– Lehet, hogy mérgező a lehelete – magya-
rázta egy vállrándítással.
Ellen elnyomakodott mellette, és amikor
a bestia elvesztette az eszméletét, óvatosan
megközelítette. A szárnyai még egy utolsót
csaptak, és a nő már ott térdelt mellette.
– Figyelemreméltó – mondta.
Yorick felvette az egész jelenetet, ahogy El-
len és Sandy kiszabadítják a sárkánymadarat
szorult helyzetéből Arkady segítségével, aki
kissé széthajlította a rudakat. Végül a kapu
nyikorogva feltárult.
– Ide tudod hozni a ketrecet, Lucja? – kiál-
totta Sandy.
Amaz félútig visszaereszkedett a lépcsőn.
– A medvét figyelem – mondta.
Yorick érezte, hogy összeszorul a gyomra.
Teljesen elfeledkezett a másik halálos teremt-
ményről, amelyi ott rejtőzik valahol mögöt-
tük a sötétben.
Beletelt némi időbe, amíg a sárkányma-
darat biztonságosan ketrecbe tették, és elhe-
lyezték dr. West kocsijában, miközben Orville
italt szolgált fel mindenkinek. A Volvo körül
álltak, és ittak.
– Nem tudom, hogyan hoznánk ki a bar-
langi medvét, ha megtalálnánk – jegyezte
meg Yorick.
– Én sem – csóválta meg a fejét Sandy. –
Nem hiszem, hogy képesek lennénk rá. – Be-
leszürcsölt a kávéjába. – Most már láttuk a
helyzetet. Csalit kell elhelyeznünk a bejárat-
hoz, kicsalogatjuk, és elkábítjuk.
Lucja helyeslően emelte meg a kábító­
fegyvert.
– Azután szerzünk egy emelőt, és elvis�-
szük az állatkertbe.
– Megmutatom maguknak a többi kijára-
tot – ajánlotta Orville.
West doktor kiöntötte a gyümölcstea üle-
dékét a földre, és odaadta a csészét a túrave-
zetőnek.
70 Őstulkok, barlangi medvék és a mega­fauna egyéb karizmatikus...
062-070-jones.indd 70
– Elviszem a bestiát a Trópusi Világba –
mondta. – Ott van elkülönítő és állatorvos,
minden ahhoz, hogy ideiglenesen gondját
tudják viselni.
– Ez az egyetlen példány? – kérdezte Yorick.
– Nem hiszem – rántotta meg a vállát El-
len, miközben keresgélte a kabátja zsebében
a kocsikulcsát. – Mindenfelé előbukkannak.
Mindenféle teremtmény.
– A párhuzamos valóságokból jönnek –
szögezte le Arkady.
Döbbenten bámultak rá.
– Van erről egy elmélet – mondta Ellen –,
nem hagynám figyelmen kívül. – Beszállt a
kocsijába. – Köszönöm a segítségüket. – Be-
csukta a kocsiajtót, és sebesen elhajtott.
– Mi élhet még a párhuzamos valóságok-
ban? – kérdezte Yorick.
Sandy elsiklott a kérdés felett.
– Gyerünk medvét fogni – mondta –, kávét
inni, Yorkshire-t megmenteni!
Yorick készített egy utolsó filmfelvételt ar-
ról, ahogy dr. West Volvója felgurul az úton
egy közeli domb tetejére.
– Rendben.
Bólintott, kihörpintette a teáját, és követte
Sandyt.
Fedina László fordítása
Gareth D. JONES
Angol író. 2004 óta publikálja elbeszéléseit mind
online, mind nyomtatott kiadványokban. Tizenöt
idegen nyelvre fordították már le. Noha pályájá-
nak még meglehetősen az elején tart, hosszú lista
állítható össze novelláinak címeiből. Jelenleg egy
regénynek keres kiadót, de az írást persze ezalatt
sem hagyja abba egy pillanatra sem. 2011-ben
szerkesztőként egy gőzpunk antológiát állított ös�-
sze. Magyarul eddig négy elbeszélése jelent meg,
a mostani ezek közül a „Mókusok, rókák és más
különlegességek”-kel (Galaktika 355) indult soro-
zat harmadik darabja, mely a világon először ná-
lunk olvasható.
2020.08.20. 21:10:13

Hulladék óra áramkörökből
A
Z ÖTVENES években hatal-
mas fantáziával és várakozással
tekintettek a jövőbe, a korabeli
művészek úgy képzelték, hogy
2000 után már mindennapos lesz az űrutazás,
és a Földön is repülő járművekkel járunk autó
helyett, minden gépesítve lesz, sőt nemrég
láttam egy olyan rajzot, ahol 2022-ben min-
den ember saját burokban közlekedik az ut-
cán – természetesen betartva a másfél méter
távolságot. A hatvan évvel ezelőtti jövőképhez
képest, valljuk be, elég silány a jelenünk.
A sci-fik ihlették Nick és Steve Tidballt is, a
brit testvérpárt, hogy megalkossák divatmár-
kájukat a Vollebaket. A céget négy éve alapí-
tották, és hivatásuknak érzik, hogy elhozzák
a jövő vagy az 51-es körzet ruhatárát a Föld
népének. A ruhák nemcsak megjelenésük-
ben, de anyagukat tekintve is illeszkednek az
regényekben látott ufótechnológiába. Tervez-
tek már kerámiapólót és szénszálból készült
dzsekit is, ami mindamellett, hogy szárazon
és melegen tartja viselőjét, védelmet biztosít
bizonyos baktériumokkal szemben az aktív
szénszálbevonatnak köszönhetően.
A fiatalemberek legújabb próbálkozása in-
kább a környezettudatosságot részesíti előny-
ben az eget rengető újításokkal szemben.
2021-ben debütáló hulladék órájuk valóban
szemét. Steve szerint először fel kell ismernie
Intelligens dizájn
071-ID.indd 71
GALAKTIKA
2020. szeptember
az embereknek azt, hogy a Föld megóvásához
szükséges újragondolni a háztartásban kelet-
kezett hulladékok hasznosíthatóságát. Mi van,
ha az elektronikai hulladék csak a hozzáállá-
sunk miatt szemét? Ha nyitottak vagyunk,
fantasztikus dolgokat alkothatunk belőle, pél-
dául egy karórát. A Vollebak a Garbage Watch
segítségével akarja felhívni a figyelmet arra,
hogy évente 50 millió tonna elektronikai hul-
ladék termelődik, annak ellenére, hogy ezek az
eszközök rengeteg értékes anyagot hordoznak
magukban. A  belőlük kinyert ezüst, platina,
kobalt és cink egyaránt újra felhasználható
lenne, sőt a világ aranykészletének hozzávető-
leg 7%-a tűnik el a süllyesztőben, mint elektro-
nikai hulladék. A Vollebak microcsipekből és
más informatikai eszközökből kinyert anya-
gokat használ fel funkcionális és egyedi órái
gyártásához. A  kvarcszerkezettel rendelkező
óra kialakítását a párizsi Pompidou Központ
ihlette. Az épület lecsupaszított homlokzata
éppolyan szokatlan és figyelemfelkeltő, mint
az óra alapanyagai. Tervezésekor használtak
kábeleket, csipeket, műanyag alkatrészeket
egyaránt. A kábelrengetegből összerakott ki-
egészítő élénk színével igazi retró élményt
nyújt majd 2021-ben, mikor a Wallpaper.com
Re-Made projektje keretében debütál.
Gricman Kata
71
2020.08.20. 21:09:52
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Az űrben senki nem
hallja a gitárzúzást
A
2000-ES ÉVEKRE a thrash
metál és a progresszív metál el-
avultnak minősült, noha utób-
biban még tudott a stílus új
együtteseket felmutatni (egy ideig). Akik
az ezredforduló után thrash metált játszot-
tak, jobbára a 80-as évek elején kezdték, és
csupán a gyökerekhez való hűségük okán
maradtak meg a műfajnál. Nem volt ez igaz
az arizonai Vektorra, akik arra tették fel
karrierjüket, hogy felébresszenek egy tetsz-
halott zenei irányzatot, közben a világűrbe
repítve a műfajt. Meglehetősen nagy me-
teoritba vágták a sugárpengéjüket, nem is
alakult mindig fényesen az űrrepülésük.
Róluk szól ez az írás.
Az együttest David DiSanto énekes, gitá-
ros, dalszövegíró és fő zeneszerző alapította
2002-ben. A 2003-as névváltást követően öt
év alatt született meg az a stabil felállás, ami
egészen 2016-ig, a zenekar feloszlásáig kitar-
tott: a húrokat DiSanto mellett Erik Nelson
pengette, a ritmusszekciót pedig Frank Chin
basszusgitáros és Blake Anderson dobos al-
kotta. Ekkor még javában a „helyi kiszene-
kar” státuszában volt a csapat. Legalábbis
egészen 2009-ig, első albumuk megjelenéséig.
A bandára a legtalálóbb jelző a „különc”.
Egyrészt, mint már említettem, thrash metált
játszani új zenekarként a 2000-es évek első
évtizedében körülbelül azzal lehetett egyen-
értékű, mint megpróbálni mély levegőt venni
a Hold felszínén, csak hogy ne egy klasszikus
Ford Fairlane-i frázissal éljek. Másrészt, a
dalszövegvilágot tudományos-fantasztikus
72 A szférák zenéje
072-073-szferak.indd 72
Vektor
közegbe helyezni ebben a műfajban ezelőtt
sikeresen egyedül egy korábbi írásom ala-
nyának, a Voivodnak sikerült, és ők sem épp
ma keltek ki az inkubátorból. A 2009-es Black
Future azonban bizonyította, hogy van még
új a nap alatt: akadnak itt értekezések a vi-
lágvégéről, az univerzum pusztulásáról és
újjászületéséről, mindent elnyelő fekete lyu-
kakról, de ugyanúgy elmélkedések régmúlt
korok emlékműveiről. A szövegeket remekül
kiegészíti a zene: modern hangzásban kap-
juk vissza a 80-as évek szélsebes zúzdáját,
kissé túl hagyományos hangszerelésben is,
mindezt rikoltó énekhangokkal kiegészítve,
és időnként lelassulva. A dalok hosszúsága
egyenlő arányban oszlik el: vannak tíz perc-
nél is többre rugó kompozíciók, de ugyanúgy
rövid darálások is. A Vektor születése ehhez a
lemezhez köthető igazán.
Az album sikerét egy diszkrét turnéval
koronázták meg. Nem telt el közben egy
perc szünet sem: a koncertek között máris
elkezdték gyártani a 2011-ben napvilágot
látott Outer Isolation dalait, melyek hom-
lokegyenest eltértek az addig hallottaktól.
Míg a Black Future kíméletlenül a közepébe
vágott a dolgoknak, az Outer Isolation első
dala, a „Cosmic Cortex” gyengéden, finoman
indul, beengedve a hallgatót, hogy aztán egy
éles váltással letépje az arcáról a bőrt. Rög-
tön sejtjük, ami később be is igazolódik: az
Outer Isolation már nem a régi, új köntös-
ben, hanem egy teljes pálfordulás. Nevez-
hetnénk kísérletezésnek, de amit itt kapunk,
az kész anyag: egy vérbeli progresszív metál
2020.08.20. 21:09:37

lemez, lassulások és gyorsulások szándéko-
san aránytalan váltakozásával, a dallamok
és a rikoltozás egészséges egyvelegével, de
thrash metálra jellemző, eszeveszett gi-
társzólókkal. A szövegekből kiemelendő a
„Tetrastructural Minds”-é, ami a tudatalat-
ti mezsgyéin kalauzol végig bennünket, a
„Dark Creators, Dead Creations” a vak val-
lásosságot kritizálja, a címadó dalban pedig
egy űrhajóból szemléli a világűrt a magány-
tól megtébolyult asztronauta.
A 2011-es korong még nagyobbat szólt,
mint elődje: hosszú évek koncertkörútjai vár-
tak a négyesfogatra, melynek csúcsán a nagy
előddel, a Voivod legénységével oszthatták
meg Amerika színpadait. Ám ennek megvolt
a maga böjtje is: a négy zenész elhidegült egy-
mástól, és magyarázatot nem igazán adva,
2016-ban feloszlatták a zenekart. Na nem
mintha kilépőjük nem lett volna méltó befeje-
zés. Az ugyanabban az évben megjelent Ter-
minal Redux albumban mind a tizennégy év
benne van, és még sokkal több is, például elő-
ször hallhatunk DiSanto szájából tiszta éne-
ket, amit még egy kórus is segít helyenként.
A szférák zenéje
072-073-szferak.indd 73
GALAKTIKA
2020. szeptember
A dalok változatosak, és egy központi narratí-
va köré épülnek: egy űrhajós megtalálja a hal-
hatatlanság forrását, politikai és pénzügyi be-
folyást nyer, közben meghasonlik önmagával.
DiSanto szerint a történet egyben az együttes
története is, így a dalszövegeket elemezve akár
a szétszéledés okát is kikövetkeztethetjük.
A  Terminal Redux tehát a valaha volt egyik
legméltóbb lezárása egy korszaknak.
Szándékosan használtam a korszak szót,
ugyanis a két őstag, David DiSanto énekes
és Erik Nelson gitáros idén májusban beje-
lentette, hogy ismét a húrok közé csap egy új
ritmusszekcióval kiegészülve. Aki egy olyan
metálzenekar dalait hallgatná végig, amely
albumról albumra képes megújulni, az vár-
ja ki türelemmel az új hanganyagot. Addig
is, a három őslemez közül bármelyikbe vág-
junk bele, nem fogunk csalódni: a Vektor egy
olyan, viszonylag ismeretlen együttes, amely
kompromisszumok nélkül szállít annyira mi-
nőségi, friss fémzenét, amire talán évtizedek
óta nem volt példa. És még sci-fi is.
Zsirka Richárd
73
2020.08.20. 21:09:37
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Súlyosan megsérült
az arecibói rádió-
teleszkóp
Súlyosan megsérült Puerto Rico, sőt az boly-
gó legismertebb rádióteleszkópja. A tányér
beszakadt, és harmincméteres rés keletke-
zett rajta.
A karib-tengeri országban található mű-
szer építésekor a világ legnagyobb teleszkópja
volt. 305 méteres tányérja 40  000 perforált
alumíniumlemezből áll. A hatalmas teleszkó-
pot egy természetes víznyelőben építették
meg. Sokan ezért azt gondolják, a tányér a
talajon fekszik, valójában azonban sok ezer
lábon áll, és drótkötelek tartják stabilan.
A balesetben elszakadt az egyik nyolc
centiméter átmérőjű merevítő sodrony. Az
elszabadult kábel megrongálta a tányér felett
kifeszített műszerplatformot, az úgynevezett
Gregorián-kupolát. A kupolához vezető palló
is megcsavarodott. A tányér egy része beros-
kadt, és 30 méteres lyuk tátong rajta.
Maga az antenna fixen áll, nem mozgat-
ható, ezért úgy irányítják, hogy a Gregorián-
kupolát mozgatják a tányér felett.
A munka az obszervatóriumban leállt, a
baleset körülményeit vizsgálják, és felmé-
rik a szükséges javításokat. Az ok egyelőre
ismeretlen, de az biztos, hogy nincs kapcso-
latban a napokkal korábban átvonult trópusi
viharral.
74
074-090-varga.indd 74
„A tigristől még a démonok is félnek.”
Himalájai közmondás
Imádtam Indiát, mindig is imádtam.
A színeket, a misztikumot, a rengeteg
embert, a kavargást. Itt voltam kiskamasz,
itt cigiztem, itt csajoztam először. Nem
lettem bezárkózó fajgyűlölő, mint olyan
sokan a Delhiben élő külföldiek közül.
Kimentem az utca népe, az egyszerű em-
berek közé, bele a porba, a kavargásba, az
életbe. Élveztem minden egyes pillanatát.
A forróságot, a csípős ételeket, a híg sört,
a jókedvű lányokat, a szörnyű whiskyt, a
háromórás filmeket a mozikban. Mindezt
a bátyámnak, Jamesnek köszönhettem.
Ő vitt ki a szögesdróton túlra, ő tapos-
ta ki az utat, ő mutatta meg India csodáit.
Azokat a csodákat, amelyekről nem írnak
az útikönyvek, amelyek nem szerepelnek
a hivatalos látogatások programjában.
James mindenhova eljutott.
Aztán, amikor eljöttünk, ő maradt,
mert már nagykorú volt. Megtehette.
Anyám sírt, apám dühöngött, fenye-
getőzött, de James hajthatatlannak bi-
zonyult. Minek menne haza? Hogy egy
legyen az arctalan senkik között? Hogy
megkövült dogmákat tanuljon egy sznob
elitegyetemen? Hogy idióták seggét nyal-
va építsen egy halálunalmas karriert? Kö-
szönte, nem kért ezekből.
Jó pár évig fogalmunk sem volt arról,
hogy él-e, hal-e. Aztán a követségről oda-
szóltak anyámnak, hogy James bent járt,
mert meg akarta hosszabbítani a lejárt út-
levelét. Én akkor fejeztem be az egyetemet,
elvégeztettek velem egy tartalékos tiszti
tanfolyamot, és nagyon nem volt kedvem
munkába állni a minisztériumban, pedig
apám kapcsolatai már elő is melegítettek
nekem egy kényelmes széket.
2020.08.20. 21:09:13

Varga Csaba Béla
KALI HAJNALA
Anyánk nagyon határozott volt. Ő maga
nem jöhetett a műtétje miatt, de engem
kiküldött Jameshez. Goán, egy hatalmas
rave-parti kellős közepén találtam rá.
Csokibarna volt, enyhén részeg, és gyönyö-
rű lányok vették körbe. Mindenki imádta.
Amikor két hónap múlva hazaindultam,
egy fillér sem volt a bankszámlámon,
viszont rasztafrizurámban csörögtek a
gyöngyök, szabad voltam és boldog. A lap-
topomon ott pihent a cikk a goai hippikről
és a holdfény-partikról. Nemcsak pénzt
kaptam érte, de újabb megbízásokat is.
Így lettem szabadúszó tollforgató.
Jamesszel e-mailben tartottam a kap-
csolatot, de jó pár évig nem találkoztunk.
A levelei egyre rövidebbek lettek, megvál-
tozott a hangnemük, a stílusuk. Éreztem,
ahogy a bátyám egyre jobban átalakul,
mintha csak felnőtt, megkomolyodott vol-
Kali hajnala
KALI HAJNALA
074-090-varga.indd 75
GALAKTIKA
2020. szeptember
A hindu
korszakváltás
egyszerre születés
és halál. Persze
nem mindegy,
kinek melyik jut.
na. Talált valami szektát, ahol tárt karok-
kal fogadták. Leszokott a dohányzásról,
írta egyszer büszkén. Már nem is iszik, állt
a következő e-mailben.
Közben bejártam Afrikát és Dél-Ame-
rikát. Végigcsináltam három államcsínyt,
két földrengést, az ebolajárványt, a csir-
kepestist, a covidot, közben két etnikai
tisztogatást és egy háborút. Első felesé-
gem, a venezuelai gerillalány egy texasi
milliomos kedvéért, második nejem, a
lusakai környezetvédő egy dubaji ENSZ-
alkalmazottért hagyott ott. Az írott saj-
tóról átnyergeltem a televízióhoz, aztán
a hírműsorokból lecsúsztam a tudomá-
nyos-ismeretterjesztő adásokig. Ekkortájt
kezdtek rémálmaim lenni. Úgy éreztem,
figyelnek az árnyékok, szemmel tart a
sötétség. Az ivás segített egy darabig, ám
aztán nemcsak magamtól undorodtam
75
2020.08.20. 21:09:13
 GALAKTIKA
2020. szeptember
meg, de elegem lett mindenből és min-
denkiből. Amikor pedig az összes ajtó
bezáródott előttem, jobb híján írtam egy
e-mailt James régi címére, hogy mi van
vele. Meg hogy látni szeretném az én drá-
ga bátyámat.
Másnap kimért, de barátságos válasz
jött tőle, hogy örömmel lát.
Így érkeztem meg egy szál bőrönddel
a kezemben, másnaposan és kialvatlanul
az indiai Amritszárba, az Arany Templom
városába.
Akkor még fogalmam sem volt arról,
hogy soha többé nem megyek el innen.
Az ötórás vonatozás után nem éppen jó-
kedvűen léptem ki a negyvenöt fokos me-
legbe, a szmogba és a porba. Útközben
elkövettem azt a hibát, hogy felmentem
az internetre, és elolvastam a híreket, pe-
dig korábban megfogadtam magamban,
hogy amíg Indiában vagyok, még csak be
sem kapcsolom a mobilomat. Nem sok jó
fogadott: a NASA szerint bármelyik pil-
lanatban megkezdődhet a Föld mágneses
pólusainak elmozdulása, a Kreml tagadta,
hogy Skandináviát egy orosz atomerőmű-
ből származó radioaktív felhő borította
volna be, Alaszkában minden korábbinál
több mérgező metán szabadult fel a talaj-
ból, Londonban újabb terrortámadásokat
követtek el a Skót Köztársasági Hadsereg
aktivistái, az északi fény pedig már Buda-
pest és Bécs fölött is ott ragyogott az égen.
Szép új világ.
Az sem dobott fel, hogy a leszállás után
azonnal megrohantak a hordárok és a ta-
xisok, az árusok és a hotelek ügynökei.
Amúgy is rengetegen nyüzsögtek a pero-
non. Céltudatos, turbános szikhek siettek
dolgukra, ezertagú, kövér hindu családok
próbáltak meg csomagjaikkal félresöpör-
76 Kali hajnala
074-090-varga.indd 76
ni, és legalább húszan rángatták a karo-
mat, a ruhámat és bőröndömet. Érdekes-
nek találtam, hogy itt a kutya sem viselt
vírusmaszkot. Azt talán említenem sem
kell, hogy mindenki kiabált, és legalább
négy különféle bollywoodi film slágerei
bömböltek egyszerre a pályaudvaron. Elő-
ször átkozódni akartam, káromkodni és
lökdösődni, de aztán valami – talán egy
kamaszkori emlék – bekattant bennem,
és hangosan felnevettem. Még a könnye-
im is potyogtak. Ezen annyira meglepő-
dött mindenki, hogy elengedtek, és tisztes
távolságra húzódva, mutogatva bámulni
kezdtek.
Ezt használta ki Anita arra, hogy kiha-
lásszon.
Nem az lepett meg, hogy fehér nő lété-
re vörös salvar kamizt, fekete selyemövet
és sáfránysárga turbánt viselt. Nem is az,
hogy görbe kés csüngött az oldalán. Ha-
nem az, hogy mennyire gyönyörű.
– John Brook, a bátyja küldött, hogy
haza vigyem.
Tátott szájjal bámultam. Ha nem áll-
tunk volna az árnyékban, azt kellett vol-
na hinnem, hogy napszúrást kaptam. Az
elképedéstől eszembe sem jutott megkér-
dezni, hogyan ismert fel. Honnan tudta,
hogy éppen engem kell megszólítania,
hiszen a vonatból turisták serege szállt
le? Még akkor sem tértem teljesen ma-
gamhoz, amikor megfordult, határozott
léptekkel keresztülvágott a tömegen, és
leintett egy motoros riksát. Egyszer sem
fordult hátra ellenőrizni, hogy követem-e.
Mint egy királynő.
Egy vörös selyembe öltözött jég­
királynő.
Fejedelmi, magabiztos és nyugodt.
Ő  volt az első Vörös sán, akivel valaha is
találkoztam. Ha a bátyám mély benyomást
2020.08.20. 21:09:13

akart tenni rám vele, akkor sikerült neki.
Persze minden agymosó szekta a csinos
nőit küldi előre. Anita pedig nagyon csi-
nos volt.
Útközben nem nézett rám, hanem a
szűk utcák nyüzsgését bámulta. Am-
ritszárban ugyanolyan katasztrofális a
közlekedés, mint a szubkontinens többi
nagyvárosában. Az utcák talán elég szé-
lesek lettek volna, de a boltosok kivétel
nélkül beépítették a járdákat – már ahol
akadt járda –, és az úttestből is egy jó-
kora darabot a kis üzletük előtt. Mivel
pedig minden ház aljában működött
legalább két bolt és egy szerelőműhely,
a forgalomnak a maradék helyen kellett
keresztülverekednie magát. Nem nagyon
törődtem a hadonászó, izgatott és dühös
emberekkel. Anitát bámultam. Hogy volt
képes megőrizni szeplős bőre fehérségét
ebben az iszonyú napsütésben? Nem egy-
szerűen világos bőrű volt, de valósággal
tejfehér. Majdnem, mint egy albínó. Pon-
tosan lehetett tudni, hol húzódnak a ké-
kes erek a bőre alatt. Láttam rajta, valami
nem tetszik neki.
– Mi a baj? – kérdeztem, csak hogy be-
szélgetést kezdeményezzek.
Nem nézett rám, de válaszolt:
– A boltok. Egyre több helyen árulnak
kardokat. Egy hete még nem volt ennyi.
– Ez miért baj? A szikh mindig is har-
cias népség volt. A kard majdhogynem a
ruhatáruk része.
– Nagyon sokat tud Indiáról, igaz? –
kérdezte gúnyosan, de végre rám nézett
porcelánkék szemével. Svédországban, a
sarkkör közelében láttam ilyen szemeket.
Az akcentusa viszont nem árulta el, hon-
nan származik.
– Kedves volt Jamestől, hogy kiküldött
elém. Te a barátnője vagy, Anita?
Kali hajnala
074-090-varga.indd 77
GALAKTIKA
2020. szeptember
Azt hittem, meg fog ütni. Egy pillanat
alatt lángba borult az arca.
– Nem vagyok Gorban barátnője, Brook
úr. És magának nem Anita, hanem Ms.
Sher Din a nevem! Ezt jegyezze meg jól!
Azért csak nem jártam hiába olyan so-
kat a világot: észrevettem azt a jógatechni-
kát, amivel megnyugtatta magát. Ez a lány
valamiért nagyon dühbe jött attól, amit
kérdeztem.
– Nem arra – szólt hirtelen pandzsábi
nyelven a riksavallára. – Először az Arany
Templomba megyünk.
– James az Arany Templomban van?
Lapos pillantás kísérte a választ. Nem
tudta, hogy értem a nyelvet.
– Igen, Gorban a templomban várja.
Mindig is szerette megadni a módját a dol-
goknak.
– A szikhek beengedik magukat a leg-
szentebb templomukba?
– Miért ne? A szikhek mindenkit be-
engednek, aki tiszta szívvel jön. Minket
meg kedvelnek is… a legtöbben. Hiszen
minden szikh középső neve Singh, va-
gyis oroszlán. Mi pedig Sherek vagyunk,
vagyis tigrisek. A tigris és az oroszlán jól
kijön egymással.
– Ezek szerint James új neve Gorban
Sher?
– Gorban neve Gorban Sher Shan. És
Sher Shannak hívják a feleségét meg a gye-
rekeit is.
– Tessék? James megnősült? Gyerekei
vannak? Erről egy szót sem írt!
– Maga, Brook úr, nagyon keveset tud a
testvéréről.
Kezdtem egyetérteni vele.
Az Arany Templom lenyűgöző hely. So-
hasem értettem, miért nem a hét modern
világcsoda egyike. Itt, ha ez egyáltalán
77
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
lehetséges, még többen nyüzsögtek, mint
kint, a nagyvárosban. Vettem két literes
ásványvizet, és az egyiket Anita felé nyúj-
tottam. Egy pillanatnyi habozás után elfo-
gadta, de nem ivott belőle. A kaputól gya-
log, mezítláb mentünk tovább. A tűzforró,
hófehér márványcsempére fektetett vörös
szőnyeg valamicskét mérsékelt a forrósá-
gon, de így is szinte szökdécselve siettem
a belső épületegyüttes bejárata felé. A lány
mozdulatlan arccal sétált mellettem a kö-
vezeten.
A szüleimmel jártam itt kamasz ko-
romban. De rég volt! Fegyvert már akkor
is árultak az árkádok alatt. Most viszont
nemcsak kardokat, de baltákat, pajzsokat
és lándzsákat is lehetett kapni. A főbejárat
előtt kék egyenruhás, ősöreg, brit mintájú
karabéllyal, hosszú botokkal és rohamsi-
sakkal felszerelt, borotvált képű csend-
őrök ácsorogtak a tűző napon. Cseppet
sem barátságos arccal méregették az ár-
nyékban emelt homokzsákfal mögött ülő,
khaki zubbonyt viselő, szakállas kollégái-
kat. A turbános rendőrök Kalasnyikovokat
tartottak a kezükben.
Valami volt a levegőben.
– Feszültség van a városban?
– Ne törődjön velük! – felelte a lány,
aztán intett. – Erre megyünk. Az órato-
ronyhoz.
Nem volt nehéz már innen is kiszúr-
ni Jameséket. A kék és fehér ruhát viselő
szikhek tömegéből valósággal kirítt vö-
rösbe öltözött kis csapatuk. A bátyám
remekül nézett ki: lefogyott, arcvonásai
kisimultak, valami mély nyugalom és
derű áradt belőle. Hosszú szakálla és ba-
jusza miatt úgy nézett ki, mint egy fiatal
Mikulás. Kezet ráztunk, aztán bemutatott
a sógornőmnek és a két kis unokaöcsém-
nek. Mindannyian mézszőkék, világos
78 Kali hajnala
074-090-varga.indd 78
bőrűek és vakítóan zöld szeműek voltak.
A szikhek közé vegyülve körbesétáltuk a
hatalmas medencét, és mindenféle ottho-
ni apróságról beszélgettünk. Kicsit zavart,
hogy még a gyerekek is úgy beszéltek hoz-
zám, mint egy szeretetreméltó szellemi fo-
gyatékoshoz.
Ahogy ellépkedtünk a medence körül
ácsorgó, állig felfegyverzett, sáfránytur-
bános szikh szent harcosok, a nihangok
mellett, azok barátságosan biccentettek.
Séta közben észrevettem néhány aprósá-
got: új rokonaimnak, ezeknek a kedves,
kiegyensúlyozott, derűs mosolyú embe-
reknek nem volt még egy mákszemnyi hu-
morérzékük sem. Aztán a lassacskán hoz-
zánk csatlakozó többi Vörös sán izmait és
mozgását látva nem maradt kétségem afe-
lől, hogy vendéglátóim nagy része aktívan
sportol. Harmadsorban pedig az is nyil-
vánvalóvá vált, hogy Anita legszívesebben
megfojtaná a bátyám feleségét.
A két nő között az ellenszenv kölcsönös
volt.
A sánok tényleg jóban lehettek a szik-
hekkel, mert főhadiszállásukat az Arany
Templomtól nem messze, egy tágas mező
mellett alakíthatták ki. Annak idején itt
született a szikhek hatodik guruja, egy
híres szent ember. A magas, hófehér fal-
lal körülvett épületegyüttes egy kolos-
tor és egy egyetemi kampusz keverékére
emlékeztetett. Középen egy antennákkal
megrakott víztároló emelkedett a magas-
ba. Bent legalább kétszáz Vörös sánt szá-
moltam meg. Kivétel nélkül világos bőrű
külföldiek voltak. Határozottan, nyugodt
mosollyal, de sietve mentek a dolgukra.
Akadt közöttük, aki könyvekkel a kezé-
ben lépdelt, mintha csak iskolába készült
volna. Mások szennyes ruha hatalmas hal-
mait cipelték egy távoli mosoda felé. Több
2020.08.20. 21:09:14

tucatnyian dolgoztak a kertben, a virágo-
kat ápolták és a vékony csatornákat tiszto-
gatták. Kicsit távolabb mintha gyerekeket
láttam volna hármas sorokba rendeződve,
futva bekanyarodni egy épület mögé.
A vendégházban helyeztek el, egy brit
újságíró mellé. A szobám spártai volt, hű-
tőszekrény és tévé nélkül, de ragyogóan
tiszta, ami nagy szó errefelé, és működött
benne a légkondicionáló is. Az ágyamon
egy füzetkét találtam a Vörös sánokról.
Lezuhanyoztam, és mielőtt csatlakoztam
volna újdonsült rokonaimhoz, gyorsan át-
futottam a brosúrát.
A vacsoránál James, akarom mondani
Gorban Sher Shan ült az asztalfőn. Jobb-
ján Anita, balján egy ismeretlen idősebb,
vörös hajú hölgy. Anita mellett szomszé-
dom, a Times tudósítója foglalt helyet. Az
ételeket vörös ruhás fiatalok szolgálták fel.
A frász kerülgetett, látva, milyen sok kö-
zöttük a szőke és kék szemű. Mi a fene ez?
Indiai germán Valhalla?
Az étel viszont jó volt.
Sem alkoholt, sem szénsavas üdítőket
nem szolgáltak fel. A füzetkét átolvasva
nem csodálkoztam bizonyos dolgokon.
Már tudtam, hogy a bátyám nem egysze-
rűen egy – a jelek szerint profi agymosó
– szekta tagja, hanem a közösség egyik
vezetője. Ott motoszkált bennem, hogy
rákérdezzek, ő is gyűjti-e a Rolls-Royce-
okat, de aztán nem volt szívem hozzá. In-
kább figyeltem, miről beszélget Anita és
az angol.
– Nézze, Ms. Sher Din, ha nem a híres
Timestól jöttem volna, akkor most én is
az itteniek kicsapongásai, az orgiák és a
kábítószerek felől érdeklődnék, mint a sok
bulvárlap. Vagy a világvégéről. Káli Júga,
a Sötét Korszak! Hátborzongató… csak ép-
Kali hajnala
074-090-varga.indd 79
GALAKTIKA
2020. szeptember
pen bulvártéma. Mint az önök állítólagos
varázserejéről terjedő híresztelések. A mi
olvasóinkat azonban nem az ilyen dolgok
érdeklik. Nekem komoly kérdéseim van-
nak, és komoly válaszokat várok rájuk.
– Nekem pedig komoly fenntartásaim
vannak az újságírókkal szemben, uram.
Eddig kivétel nélkül hazugságokat írtak
rólunk. Hol fajgyűlölőknek, hol idióta hip-
piknek, hol meg szodomitáknak bélyegez-
tek minket. Amióta lejött rólunk egy riport
a CNN-en, rengeteg zavart fejű élménytu-
rista zaklat minket. Ifjú nővéreink és fivé-
reink nem tudnak a nagy, fontos dolgokra
összpontosítani. Pedig mi komoly feladatra
készülünk. És az itteni sajtó sem jobb. El-
ismerem, hogy sok amerikai fivérünk és
nővérünk is van, de azért nevetséges, hogy
a CIA ügynökeinek neveznek minket. Mi-
vel mi csak nyugaton folytatunk hittérítést,
igazából nem is lehetne okuk haragra a hin-
du szélsőségeseknek, a brahminoknak, meg
azoknak az idióta szádhuknak!
– Tőlem távol áll az ilyesmi. Amit ed-
dig láttam, az lenyűgöző – felelte széles
mosollyal az újságíró. Jó karban lévő öt-
venesnek tippeltem… aki nagyon beindult
a lányra. – Körbesétálva megfigyeltem,
hogy önök mennyire tiszták, szorgalma-
sak, fegyelmezettek. Csodálatos a közös-
ségük, Anita kisasszony.
– A fiataljaink keményen, szorgalma-
san tanulnak és edzenek. Tudják, hogy
végéhez közeledik világkorszakunk. Edzik
elméjüket és testüket, mint az acélpengét.
Ebben segít a fizikai munka, a sport, a ta-
nulás és a meditáció.
– Alapos kutatómunkát végezve, ob-
jektív képet akarok festeni a Vörös sán
közösségről. Amit eddig megtudtam, az
elképesztő. Ahogy annak idején Kína,
Burma és a Sziámi Királyság határán létre
79
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
tudott jönni a Sán Birodalom. Az a lenyű-
göző szervezés és tudás, ahogy városokat
építettek a gőzölgő dzsungelben. Büszkék
lehetnek a spirituális őseikre!
– Az első sán királyok közvetlen kap-
csolatban álltak az éggel. A Magasságos
szólt hozzájuk, és fogta a kezüket, ha
kellett. – A bátyám halkan, de hatalmas
meggyőződéssel beszélt. Anita csillogó
szemmel hallgatta. – A birodalom viszont
később elbukott, amikor a fejedelmek és
a nemesek elfordultak az égtől. A bölcs
és tiszta szívű guruknak menekülniük
kellett. Később aztán ők terjesztették el a
filozófiánkat, a béke szeretetét és a jógát
szerte a világban.
– Ez a jóga…, a parandidum iskola. –
Az angol sokatmondóan a lány szemébe
nézett. – Úgy hallottam, sokak szerint
egyfajta szexuális stimulálószer. Az álla-
ti ösztönökre hat. Kéjt és elképzelhetetlen
gyönyört ígér. Függőséget alakít ki a fiata-
lokban, főleg a fiatal nőkben.
Ha eddig sikeresen nyomult, ezzel most
elszúrta az udvarlást.
– Butaság. – Anita mosolygott, és nem
emelte fel a hangját, de tekintetével ismét
ölni lehetett volna. – Baba Sher Shan, kö-
zösségünk alapítója, az első Vörös sán
azért terjesztette el a parandidum jógát,
hogy segítsen az embereken, főleg a nő-
kön. A jóga boldogságot ad, felszabadít.
Erősíti a női princípiumot az asszonyi test-
ben. Jó rezgéseket kelt. Segít abban, hogy
az önvalónkra, a méhünkre irányítsuk az
újjászületésre váró emelkedett szellemek
figyelmét. Így csodálatos, egészséges és
erős gyermekeket szülünk majd.
– Szeretnék részt venni egy jóga…
ülésen, edzésen? Bárminek is nevezzék –
mondta az angol.
– Semmi akadálya.
80 Kali hajnala
074-090-varga.indd 80
•
A ragyogóan tiszta folyosókon egy fehér-
re meszelt falú, lakkozott deszkapadlójú
terembe mentünk. Már javában tartott a
foglalkozás. Beléptünkkor elhallgatott a
zene, és a fiatalok, mert nagyrészt gye-
rekek és kamaszok ültek bent, felálltak,
és meghajoltak. Amikor a bátyám viszo-
nozta a meghajlást, ujjongva köré gyűl-
tek. Meglepett az a nyílt szeretet, amivel
fogadták. A falon itt is ott függött a szek-
taalapító Baba Sher Shan színes fényképe.
Letelepedtünk közéjük, és folytatódott a
szertartás. Ismét felcsendült a zene. Az
idősebb gyerekek játszottak. Indiai zene
volt, de az európai fül számára hangsze-
relve: dallamos, éteri szitár, mögötte pe-
dig, mint egy távoli szív ritmusa, a tabla és
néhány kisebb dob. Lágy, fülbemászó dal-
lam, kedves, de mégis ritmusos. Önkénte-
lenül becsuktam a szememet. Amikor egy
harmónium is bekapcsolódott, a fiatalok
halkan, de elképesztően tiszta hangon
énekelni kezdtek. Lassú, csendes daluk
a szikhek kirtánjaira, szent énekeire em-
lékeztetett. Áradt belőle a nyugalom és a
derű. A következő dal viszont egészen más
volt. A bátyám énekelt, a többiek pedig a
refrénben kísérték. A hangos, harcias dal
úgy zengett, mint egy induló. Nem is tud-
tam, hogy Jamesnek ilyen jó a hangja.
„Azt akarom, hogy üllő légy, s ne félj
semmitől,
Azt akarom, hogy kalapács légy, ke-
mény vaspöröly…”
Meglehetősen furcsa erre biztatni a ti-
zenéveseket. Az éneklés után az idősebb
hölgy vette át az irányítást. Jó negyedórán
keresztül légzőgyakorlatokat végeztünk.
Ezek egy részére halványan emlékeztem
2020.08.20. 21:09:14

kamaszkori próbálkozásaimból, de így in-
tenzíven egészen meglepő hatással voltak
rám. Talán a sok oxigén okozta, de határ-
talan jókedv fogott el. Felszabadultnak és
kipihentnek éreztem magamat, még akkor
is, amikor vagy húsz percen keresztül a
magasban kellett tartanunk a karunkat.
Időnként lopva a fiatalokra pillantottam.
Őszinte lelkesedéssel az arcukon végezték
a gyakorlatokat.
A foglalkozás után az angol beszélgetni
kezdett velük.
– Nem hiányzik nektek az a sok dolog,
amivel a korotokbeli gyerekek töltik az
idejüket? A tévé, a mozi? Az édesség meg a
kóla? Nem szeretnétek kimenni a városba?
Elmenni a diszkóba?
Nagy derültség volt a válasz.
– Az ilyen butaságok nem érdekelnek
minket. Mi a Sán Hadzs, a Tiszták Had-
seregének katonái vagyunk. Olyan embe-
rek szelleme született bennünk újjá, akik
egyszer már az életüket áldozták a világ
megmentéséért.
– Ki szoktunk járni a városba, a többi
iskolába. Kihívjuk őket baráti küzdelem-
re. Tanulmányi és sportversenyeken sorra
megverünk mindenkit, ami nagyon jó!
– Igen, mert így felkeltjük bennük a
becsvágyat, hogy eddzék magukat. Legye-
nek olyan jók, mint mi, vagy a helyükre
tesszük őket! Hiszen a környékbeli fiata-
lokból, az ifjú oroszlánokból áll majd a
hadseregünk, amikor újjáépítjük a világot.
Na igen. Erről is olvastam a füzetben,
de nem akartam elhinni.
Bátyám közössége azt hirdette, hogy
még pár év, és elpusztul a világ. Végéhez
ért a Halak korszaka, és jön a Vízöntő.
A  kettő között szerintük rettenetes lesz
az átmenet. Kali-júgának nevezték el
ezeket az éveket, mégpedig a félelmetes,
Kali hajnala
074-090-varga.indd 81
GALAKTIKA
2020. szeptember
alvilági szörnyetegről, a keresztények
Antikrisztusára hasonlító Kaliról. Róla
tudtam, hogy semmi köze az egyik isten-
nőhöz, Kálihoz, a Fekete Anyához. A brit
hittérítők azért mosták egybe ezt a két,
valóságon túli alakot, mert a démonölő
Kálit, a Himalája leányát a képeken és
a szobrokon India népei a kezében éles
pengékkel, a nyakában koponyákból ké-
szült nyaklánccal ábrázolják.
Az olvasottak ellenére sem voltam fel-
készülve arra, hogy ártatlan arcú, feszü-
lő izomzatú tizenévesek szájából halljam
mindezeket. Elképesztett az elszántságuk
és a csendes magabiztosságuk. Ezek a gye-
rekek komolyan készen álltak arra, hogy
átvészeljék az ismert világ pusztulását;
azért tanultak, hogy megőrizzék az em-
beriség tudását, és azért sportoltak, hogy
képesek legyenek legyőzni az új korszak
barbár hordáit. Még sohasem láttam ilyen
fegyelmezett, elszánt és magabiztos gyere-
keket.
Megdöbbentőek voltak.
Az aggodalom azonban nem vert gyö-
keret bennem, mert a jóga után boldogság
és megkönnyebbülés fogott el. Mintha fel-
szabadultam volna, mintha egy nagy kő
esett volna le a szívemről, a gerincemről.
Tisztának és furcsa módon áttetszőnek
éreztem magamat.
Valószínűleg remekül aludtam volna,
ha lefekvés után öt perccel nem zörgetnek
be hozzám, hogy Gorban látni akar.
Azonnal.
Mire felöltöztem, már én is hallottam a
távoli fegyverdörgést. A Kalasnyikovok
ugatását nem lehetett semmivel sem ös�-
szetéveszteni. Néhány sziréna is szólt
a városban. James a mestere, Baba Sher
Shan képe alatt fogadott. Komoly volt,
81
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
de a félmosoly így sem tűnt el az arcáról.
Anita viszont határozottan ellenségesen
nézett rám.
– Amióta csak itt van, érzem a negatív,
fekélyes kisugárzást! – mutatott rám vád-
lón. – Ez az ember az ellenségünk! Vala-
mit rejteget!
– John, Anita megérzései eddig mindig
igaznak bizonyultak. Én viszont nem tu-
dom elhinni, hogy te rosszat akarnál ne-
künk – fordult felém a bátyám.
– Azt hittem, a lövöldözés miatt hívtál.
Mi ez a hülyeség, kisasszony? Mi okom
lenne utálni magukat? Még magával sincs
túl sok bajom!
– Brook úr, az ön bátyját maga az ala-
pító Baba Sher Shan fogadta a fiává. Isteni
sugallatra. Mert meglátta benne a született
vezetőt. – A szobába lépő idős hölgyből
ugyanolyan derűs nyugalom áradt, mint
Jamesből. – Egy nagy lélek reinkarnáció-
ját. A kiemelkedő képességei miatt. Ezek
a képességek magában is megvannak. Ké-
rem, engedje meg, hogy megvizsgáljam az
auráját. Azzal tisztázhatnánk az ifjú Anita
vádjait.
– Ezt nem gondolja komolyan! – néztem
rá elképedve.
De komolyan gondolták.
A falakon túlról egyre több sziréna
hangja és a kétségbeesett embertömeg
jellegzetes moraja hallatszott. Megérez-
tem a füst szagát. A városban kitört a
zavargás. Nem hagyhattam, hogy ilyen
helyzetben Anita megpróbálja aláásni a
bátyám tekintélyét. Hogy az én személye-
men keresztül támadja. Intettem a nőnek,
hogy tegye a dolgát.
– Különös – mondta az asszony, amikor
végre befejezte. – Nem találtam semmi-
lyen ellenséges érzelmet. Maga nem gyű-
löl minket. Viszont figyelemreméltóak az
82 Kali hajnala
074-090-varga.indd 82
adottságai. Ragyog az aurája. A rezgésszá-
ma is optimális. Magából is nagy szellemi
vezető lehetne. Ha akarná… Anita, téged
viszont becsaptak az érzékeid.
– Eddig még sohasem tévedtem! – csat-
tant fel a lány. – Most is világosan észle-
lem a gyűlöletet. Irigységet és haragot is
érzek. És egyre erősödő elégedettséget!
– Köszönöm – szólalt meg James. –
Anita, menj, és ellenőrizd az őrséget! Be-
szélj a kapunál a rendőrökkel! Hágia, kér-
lek, ébreszd fel a Harag Leányait. Álljanak
készenlétben!
Amikor magunkra maradtunk, James
intett, hogy üljek mellé.
– Tudom, hogy vannak kérdéseid. És az
első az, hogy mennyire gondoljuk komo-
lyan mindezt.
– Így igaz. Ugye nem csak megjátsszá-
tok magatokat, mint a sok pénzéhes szek-
ta? Nem csak a hatalomról meg a pénz-
ről szól ez a történet is? A mai világban
hemzsegnek a szent bölcsek és a bölcs
szentek, akik pénzért vagy szexért adják
a megváltást.
– Jogosak a kérdéseid. Annak idején
magam is ezeket kérdeztem atyámtól, Baba
Sher Shantól. De ne én magyarázkodjak.
Te mit érzel, John? Ismertél régen, látod,
mi vagyok most. Mit gondolsz rólam?
– Attól félek, hogy te tényleg hiszel
mindebben. Hogy komolyan gondoljátok.
Hogy tényleg a világ végére készültök.
– Amire még három-négy évet kell vár-
ni. De közel a végzet. Közöttünk lenne a
helyed.
– Nem, James… akarom mondani,
Gorban. Én rohadtul kilógnék itt a sorból.
De ha arra akarsz megkérni, hogy segít-
sek neked, akkor azt mondom, szívesen.
A  testvérem vagy. Viszont én nem hiszek
az újjászületésben, a nagy, tiszta lelkek-
2020.08.20. 21:09:14

ben. A hősökben, akik a múltban az életü-
ket adták egy szebb és jobb világért. Ők is
csak emberek lehettek. Gyarló halandók.
Irigyek, megalkuvók… olyanok, mint mi.
Mi a fenéért akarnák megváltani a többie-
ket? Nehéz hinni bennük.
– Majd fogsz, testvérem. Ha a legmegfe-
lelőbb pillanatban eljönnek közénk az ősi
bölcsek. Ha visszatérnek. Akkor majd te is
hinni fogsz egy új, békés és igazságos világ
csodáiban.
Nem aludtam valami jól. Többször is fel-
riadtam, és nem csak a kinti zajok miatt.
Azt álmodtam, hogy egér vagyok, és egy
rettenetes, öreg macska les rám a sötétből.
Vagy talán egy pók.
Viszont az éjszaka hátralévő része nyu-
godtan telt el. Bár a városban zavargások
voltak, azok nem érték el a sán közösség
szállását. Hajnalban az udvaron gyakor-
latozó fiatalok zaja ébresztett fel. Kihasz-
nálták a viszonylagos hűvöset, és két órán
keresztül gyakoroltak valamit, ami a kung
fu lágy stílusára emlékeztetett. Ha már
úgysem hagytak aludni, beálltam közé-
jük. Oda, ahol néhány korombeli gyakor-
latozott. Mosolyogva fogadtak. Szerintem
ők is meglepődtek azon, milyen könnyen
mentek a gyakorlatok. Pedig azelőtt soha-
sem csináltam ilyesmit. Brit szomszédom
ablaka sötét maradt. Úgy látszik, őt nem
zavarta a zaj.
Csak az ebédnél találkoztam vele.
A jegyzeteit rendezte.
– Micsoda történet! – nézett rám le-
ereszkedő mosollyal. – Ezek a kék szemű
porcelánbabák meg akarják menteni az
emberiség tudását. Hogy ne vesszen el
minden, amit az évezredek alatt felhal-
moztunk. Micsoda szalagcím lehetne eb-
ből! A szőke nők megmentik a világot!
Kali hajnala
074-090-varga.indd 83
GALAKTIKA
2020. szeptember
– Szerintem nem vicces a dolog. A sánok
komolyan hisznek ebben. Várják a Sötét
Kort. A Kali-júgát.
Elkomorodott és bólintott, de aztán is-
mét vigyorogni kezdett.
– Kiderült lassacskán, hogy nem ön-
célúan, felebaráti szeretetből készülnek a
világ véres végére. Hisznek a ciklikusság-
ban, abban, hogy a korszakok körbeforog-
nak. Hogy egybeér a kezdet és a vég. Saját
farkába harap a kozmikus kígyó. – Vala-
miért dühbe gurult. – Uralomra vágynak!
A világ kell nekik! Azt hiszik, ők a legjob-
bak, a kiválasztottak. Ők lesznek az új elit.
A szőke, árja istenek a régi világ romjai
között!
Nagyot villant a szeme.
Délután ismét jógáztam, majd körbe-
jártam a tantermeket. Elképesztő dolgo-
kat tanultak a gyerekek. A kicsik egyfajta
gyorsolvasás elsajátításával kezdték. A na-
gyobbakban a fotómemóriát fejlesztették
ki. Elég volt egyetlen pillantást vetniük
egy napilap címoldalára ahhoz, hogy szó
szerint vissza tudják mondani, mi állt
ott. A matematikai tudásuk és a problé-
mamegoldó képességük is elképesztőnek
tűnt, pedig ezek a gyerekek nem voltak
zsenik. Legalábbis nem mind. Csak éppen
hihetetlen hatékony módszerekkel taní-
tották őket odaadó, magabiztos, odafigye-
lő tanárok.
Este az idős hölggyel, Hágia asszonnyal
vacsoráztam. Ő Anitával ellentétben vala-
mennyire megkedvelt. Fáradtnak és eléggé
letörtnek látszott, ami meglepett. Kifagga-
tott afrikai és dél-amerikai élményeimről,
aztán a történelemről beszélgettünk, ami-
kor váratlanul elhomályosult a tekintete.
– Néha olyan kilátástalannak tűnik
minden – mondta lehajtott fejjel. – Mert
hogy a csudába tudnánk mi néhány ezren
83
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
itt meg Amerikában megváltoztatni a tör-
ténelem menetét? Hiszen a korszakok vál-
tozása mindig is pusztulással és vérözön-
nel járt. Gondolj a Bibliára, az Özönvízre!
A görög mitológiában az istenek egymást
felváltó nemzedékeire. Uranoszra és Kro-
noszra. Az Aranykor elvesztésére.
– Az Aranykor csak egy legenda. Ne
fájjon a fejed miatta! Az ember mindig
talpra áll.
– Na de milyen áron? Atlantisz elsül�-
lyedt. Trója falai leomlottak. Jeruzsálem-
ben leégett az Úr Temploma. Hiszen a vi-
lág már számtalanszor elpusztult. Mi van,
ha nem sikerül nekünk? Félek a kudarctól.
– A legendák mindig bizakodóak – vi-
gasztaltam. – Thor fiai megtalálják apjuk
pörölyét, és új világot teremtenek. Noé
partra száll, és kiengedi az állatokat a
megtisztult földön. Túléltünk mi még egy
jégkorszakot is!
– Igen, a jégkorszak. Harmincezer év-
vel ezelőtt. Ezen sokat gondolkodtam.
Tudod, mi, a testvériség idősebb tagjai a
világkorszakunk végénél csak egy dologra
várunk jobban. A homo sapiensnek nem ez
az első korfordulója. A Halak előtt a Bika
uralkodott. Akkor is katasztrófákat hozott
az átmenet. Hol lehetnek azok, akik akkor
régen olyanok voltak, mint mi? Az előző
világégés túlélői.
– Hermészre gondolsz? Vagy a dél-ame-
rikai kultúrhéroszokra?
– Igen, az atyai segítőkre. Hermész
Triszmegisztoszra, a Tollaskígyóra, a Sár-
ga Császárra. Azokra az ősi bölcsekre,
akik a tibeti szent iratok szerint Meru he-
gyén vészelték át az előző korszakváltást.
Akik tizenötezer éven keresztül szerényen
megbújtak az árnyékban. Hol vannak az
ősi tudomány titkainak, töredékeinek, a
Smaragdtáblának őrizői?
84 Kali hajnala
074-090-varga.indd 84
– Mi szükségetek lenne rájuk? Mi újat
taníthatnának nektek? Piramisépítést?
Aranycsinálást?
– Éppen ez az, hogy nem tudjuk. Őrzik
a titkaikat az emberiség elől. Pedig most,
hogy már csak alig néhány esztendő van
hátra az új világvégéig, logikus lenne,
hogy felbukkanjanak. Hogy önzetlenül
átadják tudásukat az erős fiataloknak.
Ezek az ifjak majd továbbviszik a böl-
csességet, megőrzik azt az egész emberi-
ség javára. Ez az emberi faj érdeke. Meg-
őrizni, megmenteni azt, amit csak lehet.
De ehhez még a Kali-júga előtt kellene ta-
lálkoznunk velük. Mielőtt ránk virradna
Kali rettenetes hajnala.
– A titkos társaságokra gondolsz? Azok-
ban ma már csak ostoba sznobok játsza-
nak álarcosbált.
– Nem, az ősi bölcsek mások. Gondolj
csak bele, mit élhettek át a Vízözön, az
előző jégkorszak óta! Hiszen bizonyára ők
tanították meg nekünk újra a vas és bronz
használatát. Megmutatták, hogyan készít-
sünk ekét és kereket. Lehozták nekünk az
égből a tüzet, hogy világítson és meleget
adjon. Szent emberek lehettek, titánok.
Hatalmasok, mint az istenek.
– Eddig még nem sok nyomukat láttam.
Az ősi romokat hozzánk hasonló, kis em-
berek építették.
– Talán csak rossz helyen kerestük őket.
Biztos, hogy léteznek a háromszor hatal-
masok. Fáj, hogy nem jönnek. Leborul-
nánk a lábuk elé. Ha ők is velünk vannak,
nem érhetné kudarc gyönyörű terveinket.
Gorbannak rengeteg dolga akadt aznap.
Behívta a környéken élő sánokat, nehogy
bajba kerüljenek a zavargások miatt. A kert-
ben és az udvaron sátrakat állítottak fel, és
ott szállásolták el a megérkező családokat.
Elég nagy zsúfoltság támadt.
2020.08.20. 21:09:14

Anitát egész nap nem láttam sehol.
Vacsora előtt hiába csavargattam a vi-
lágvevő rádiómat. Csak zúgás hallatszott,
mintha zavarnák az adást. Megszűnt az
internet, a földi és a mobiltelefon szolgál-
tatás is. Újságok már az előző reggel sem
jöttek. Az utolsó hír, amit még el tudtam
csípni, arról szólt, hogy Kína magának
követelte az egész Himaláját, és a szom-
szédos Pakisztán csapatokat vont össze
a határ mentén. Vagyis tőlünk alig ötven
kilométerre.
Éreztem a háború szelét.
Másnap, a lidércnyomásos éjszaka után
megint hajnalban keltem. Álmomban fe-
kete ruhás alakok fel akartak áldozni egy
hatalmas, ébenszínű, vörös nyelvű nő
szobra előtt. Nyakában a koponyák között
James, Anita és sok sán fiatal sikító fejét
ismertem fel.
Közben végig azt éreztem, hogy valaki
figyel.
Örültem, hogy eljött a hajnal. A gyakor-
latozók eleve helyet hagytak számomra a
sorban. Kicsit szégyelltem magamat, hogy
valóban pofátlanul jól mentek a mozdula-
tok. Valami oknál fogva ezen a reggelen
egyetlen nő sem edzett.
Zuhanyzás és a reggeli után Hágia elve-
zetett a kisebbik tornaterembe.
– Ma hajnalban megfigyeltelek gyakor-
lás közben. Lenyűgözően tehetséges vagy,
éppen olyan, mint a fivéred.
– Izé, köszönöm. De ebből nem kellene
elhamarkodott…
Egy legyintéssel csendre intett.
– Ötéves voltam, amikor a szüleim be-
költöztek ide. Sokáig én számítottam a
mester legtehetségesebb tanítványának.
Rám bízták a védelmi erőink kiképzését.
Hatvan év alatt rengeteg nagyszerű har-
Kali hajnala
074-090-varga.indd 85
GALAKTIKA
2020. szeptember
cosra figyeltem fel. Én választottam ki a
bátyádat, Gorbant is. Én hívtam fel rá a
mesterünk figyelmét. Bizony. – A tekinte-
te egy pillanatra a semmibe révedt. Nem
volt nehéz kitalálni, mi járt a fejében: ha
annak idején nem ezt teszi, akkor ma va-
lószínűleg Hágia asszony lenne a közösség
első számú vezetője. – Szóval ne vond két-
ségbe a tudásomat!
– Semmi ilyet nem tennék, csak…
– Mint mondtam, erős vagy. Csak ép-
pen szolgai módon hiszel mindabban,
amit az iskolákban a fejedbe tömtek.
A materializmus és a cinizmus rabja vagy,
pedig neked, John, csak a kezedet kellene
kinyújtanod ahhoz, hogy félrehúzhasd a
fizikai valóságon túli birodalmat eltaka-
ró függönyt.
A nagyobbik tornacsarnok tele lett a
központba behúzódó, többnyire sokgyer-
mekes sán családokkal. A félreeső, elsö-
tétített kisebbik teremben csak gyertyák
égtek. Füstölők kellemes illatát éreztem.
Baba Sher Shan fényképe előtt kéttucatnyi
vörös ruhás, fekete selyemöves fiatal nő
sorakozott fel.
Homlokukat fehéraranyból készült
pánt díszítette, középen egy-egy fehér
jádedarabbal.
– Gorban parancsa, hogy lásd, amit kí-
vülálló még nem láthatott. Ez majd meg-
rendíti gőgös cinizmusodat. És talán azt
is megérted, mire számítok az ősi meste-
rektől. Milyen tudásra. – Értetlen arccal
néztem rá, mire ő folytatta: – Ezek a nő-
vérek képesek átlépni a valóság függönyén
túlra. Most fejeztek be egy huszonnégy
órás lélekerősítést. Mind a jóga mesterei:
ráhangolódtak az univerzum rezgésére.
A  női princípium ereje most különösen
erős bennük. Ők a mi legjobb harcosaink:
a Harag Lányai.
85
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Ja, princípium meg rezgések. Vágom.
Mondjuk úgy, hogy erősem kételked-
tem az öreg hölgy szellemi épségében.
Azt gondoltam, a csajok karatézni fog-
nak, vagy valami hasonló gyakorlatokba
kezdenek. Ehelyett egészen mást láthat-
tam. Komolyan azt hittem, hogy álmo-
dom. Vagy hogy kábítószerek hatása alá
kerültem. Mert ha nem hallucináltam,
vagy nem hipnotizált meg valaki, akkor
ezek a lányok boszorkányok voltak!
Anita ugyanis megállt két méterre egy
deszkalaptól, majd az öklével feléje ütött.
Nem hittem a szememnek, amikor a fa
meghasadt!
Basszus! Az a deszka legalább kétujjnyi
vastag volt!
A társai hasonlóan félelmetes dolgo-
kat műveltek. Akadt olyan lány, aki rövid
koncentrálás után lángra lobbantotta a
terem túlsó végében álló fáklyát. Egy má-
sik társuk mozdulatlan kezéből a kődara-
bok hangos csattanással vágódtak neki a
szemközti falnak.
– Az univerzum rezgése egyre gyor-
sabb – mondta magyarázatként Hágia,
látva döbbent arckifejezésemet.
Ezzel megint nagyon sokat segített.
– Ezt ugye csak viccből mondtad? Mi-
lyen rezgés? A női princípium ütötte azt
a lyukat?
– Majd te is megtanulsz meríteni a sa-
ját erődből, ha beállsz közénk. A férfiak
is képesek rá. Neked is sikerülhet.
– Eszem ágában sincs. Ez valamilyen
piszkos elmetrükk volt. Ha elmondom
valakinek, bevarrnak a bolondok közé.
– A bolondok közé sok bölcs ember van
bezárva.
– Nem, köszönöm. – Valahogy ki kel-
lett dumálnom magamat ebből az alig-
hanem életveszélyes helyzetből. Ezek itt
86 Kali hajnala
074-090-varga.indd 86
nem voltak normálisak. – Hú, amúgy
nem semmi, amit tudtok. Le a kalappal!
Az ajtó felé hátráltam, és egy pillanat-
ra sem maradtam csendben:
– Még maradok egy kicsit, ismerke-
dem az új rokonaimmal. – Anitára san-
dítottam. – Megpróbálom kibékíteni azt
a harcias nőszemélyt, nehogy belém is
lyukat varázsoljon. Te pedig ne izgulj! Ki
tudja, talán még az ősi bölcsek is felbuk-
kannak.
– Adná az Ég! – Az öregasszony a ma-
gasba nézett. – Életem legszebb pillanata
lesz, amikor magunkhoz öleljük idősebb
testvéreinket. Akkor majd nem kell a bu-
kástól rettegnem.
Erősen remegett a lábam, ahogy vis�-
szavonszoltam magamat a szobámba.
Iszonyú meleg lett, mintha csak a mon-
szun közeledett volna. Egy jó darabig
bent üldögélve próbáltam meg feldol-
gozni a látottakat. Egészen biztos, hogy
átvertek, mert ha igaz, amit átéltem, ak-
kor… Na de mi okuk lett volna arra, hogy
ilyen trükköket mutogassanak? Talán így
kezdődik az agymosás?
Lehet, hogy a füstölőktől kezdett fáj-
ni a fejem. Kitántorogtam a szobából, és
valahogy eljutottam a sportpálya szélére.
Nagyon jólesett a friss levegő, de még a
forró szél is. Itt, a szabadban máris sok-
kal jobban voltam. Talán a vendégszobá-
kat valamilyen mérgező vegyszerrel taka-
rítják? Azért érzem odabent napról napra
nyomorultabbul magamat?
Napnyugtakor egy beszállító zöld-
ségárustól megtudtuk, hogy a városban
elrendelték a kijárási tilalmat. A sán
központ elé géppuskás dzsipek álltak,
hogy megvédjék a fosztogatóktól. A rá-
diót tényleg zavarták, mert a tartományi
kormányzó úgy vélte, Pakisztánból azon
2020.08.20. 21:09:14

keresztül irányítják az öngyilkos ter-
roristákat. Valaki megmérgezte a város
víztárolóját, és több robbanás is történt.
A kapuban az egyik rendőr megesküdött
arra, hogy előző este villámcsapás pusztí-
totta el több teherautójukat, pedig nem is
volt vihar. Az emberek kint kezdtek meg-
őrülni a szomjúságtól.
Nem tartott sokáig, amíg valaki észre-
vette a sánok víztornyát.
– Gyere a kapuhoz! – kiáltott be hozzám
az egyik nagyobbacska fiú, és már rohant
is tovább. Felriadtam a rémálmomból,
kiugrottam az ágyból, magamra kaptam
egy nadrágot, és a riadólámpák gyenge
fényében utána indultam. A fejem ke-
gyetlenül lüktetett. Az a szaros vegy-
szer… vagy talán migrén. Meg a fojtoga-
tó hőség. Nem emlékeztem az álmomra,
de valamiért nagyon rossz előérzet
fogott el.
Kint válságossá vált a helyzet. A vá-
rosban számos helyen tűzvész tombolt.
A rendőrök eddig még nagyobb vérontás
nélkül vissza tudták tartani a tömeget
attól, hogy megrohanják a központot, de
most valami történt. A Vörös sánok ke-
zükben vadászpuskákkal vagy kardokkal
a falak mentén helyezkedtek el. A kis-
gyerekeket és a terhes nőket a nagyobbik
tornaterembe vitték. Mindenki más fegy-
vert fogott. A Harag Lányai arcukat vörös
fátyollal eltakarva a kapu előtt sorakoz-
tak fel.
A tömeg hangosan morajlott, de nem
mert a rendőrökre támadni. Hátul vi-
szont mozgás támadt, és a vízre vágyók
félrehúzódtak, hogy utat engedjenek egy
furcsa oszlopnak.
– A szent emberek jönnek! – kiáltott
fel valaki. – A szádhuk! Ebből baj lesz.
Kali hajnala
074-090-varga.indd 87
GALAKTIKA
2020. szeptember
Utáltam a szádhukat, mindig is utál-
tam.
Kábítószeres semmittevőknek, hazu-
dós csavargóknak tartottam őket, akik
kihasználják a vallásos indiai embere-
ket. Élősködőknek. Egy szál ágyékkötő-
ben vagy meztelenül, oldalukon karddal
vagy Siva szigonyával járják az országot,
és mindenkitől adományt követelnek.
Testüket a halottak hamvával mázolják
szürkére. Az emberek viszont szent böl-
cseknek tartják őket, a titkos tudás mes-
tereinek.
Akik most inni akartak. Vagy vizet,
vagy vért.
A szádhuk oszlopa egyre közelebb ért.
Némelyik kezében kard villogott. Jó pár-
nak habzott a szája. Mellettem a sánok
kibiztosították a fegyvereiket. Még a fi-
atalokból is hűvös nyugalom áradt. Nem
féltek a harctól.
– Nyugalom! – kiáltotta Gorban. –
Nem akarok vérontást. Még nem jött el
az idő. Ez még nem Kali hajnala. Nem
fordíthatjuk magunk ellen a várost. Ad-
hatunk nekik egy kis vizet. Hozzatok ki
pár hordót!
A villám a felhőtlen égből ekkor csa-
pott bele a kapu előtt álló, középső rend-
őrségi dzsipbe.
Megsüketültem, és hosszú ideig nem
láttam semmit. Az újabb robbanásokat
csak a testemen éreztem. A légnyomás
felkapott, és mint egy rongycsomót, ne-
kivágott a falnak.
A tömeg rémülten menekülni kezdett.
Gyerekeket, terhes anyákat tapostak ös�-
sze állatias pánikjukban. A meztelen
szádhuk viszont üvöltve rohantak felénk.
A villámok fényében néhány fekete csuk-
lyás alakot vettem észre közöttük.
Mint az álmomban.
87
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
A sánok tüzet nyitottak. Pontos, célzott
lövéseikkel egyenként terítették le a habzó
szájú szent embereket. Kezdett visszajönni
a hallásom. A hátunk mögött is fegyverek
szóltak. Feltápászkodtam, de csak azért,
hogy újra a vértől nedves kőre zuhanjak,
amikor egy villám alig valamivel mögöt-
tem csapódott be. Tucatnyi sán fiatal égett
szénné egy pillanat alatt. Tudtam, hogy
őrültség, de meg mertem volna esküdni
rá, hogy a villám vízszintesen jött, nem a
magasból. Ami lehetetlen.
Aztán megláttam.
Az egyik fekete ruhás alak tett egy meg-
vető mozdulatot a kezével, mire mellettem
lángba borult egy vadászpuskával tüzelő
fiú. Biztos, hogy nem valami gránátot do-
bott ide. A másik fekete csuklyás kezéből
pedig…
Igen. Mintha egy villám csapott vol-
na ki.
Lehetetlen! Alighanem agyrázkódást
kaptam! – gondoltam. – Talán valamilyen
titkos fegyver. Lézer?
Ez a villám azonban nem ölt meg sen-
kit sem. Egy hosszú pillanatig ingerülten
szikrázott, sistergett a levegőben, mint
egy fényből és pokoltűzből kovácsolt kí-
gyó, aztán tehetetlenül belevágódott a
földbe. Jó tíz méterrel előttünk, a ka-
pun kívül olvadt tócsává vált az aszfalt.
A csuklyás ismeretlen megtorpant, és
hagyta, hogy megelőzzék a meztelen őr-
jöngők.
A Harag Lányai jobb kezükkel egymás-
ba kapaszkodtak, baljukat pedig nyitott
tenyérrel a támadók felé fordították. Mint-
ha csak láthatatlan pajzsot tartottak volna
elénk. Egyetlen újabb villám sem jutott be
a falon túlra.
Gorban ragadta meg a vállamat. Egy
mágneskártyát nyújtott felém. Bátyám
88 Kali hajnala
074-090-varga.indd 88
szakálla és a turbánja csúnyán megégett,
de ettől eltekintve sértetlennek látszott.
– Vidd el a nőket és a gyerekeket az
Arany Templomba! A nihang lovagok
megvédik őket.
– Hogyan? – válaszoltam üvöltve.
– A tornacsarnok alatt nyílik egy folyo-
só, ez a kártya nyitja. Siess!
– Kik ezek? Varázslók? Valamilyen el-
lenséges szekta?
– Még sosem láttam őket. Sohasem hal-
lottam róluk. De iszonyúan erősek. És is-
merik a titkokat…
Futva elindultam befelé. Feltámadt a
szél, mindenfelé megújult erővel csaptak
magasba a lángok. A könyvtár épülete
úgy világított, mint egy hatalmas máglya.
A füst mindent elborított. Köhögve, kön�-
nyes szemmel botorkáltam tovább.
Hirtelen egy karcsú alak állta utamat.
Nem tudom, megütött-e vagy rúgott, de
a következő pillanatban a földön kapkod-
tam a levegőt. A gyűlölettől eltorzult arc-
cal Anita hajolt felém.
– Te szemétláda! Vipera! Letörlöm az
elégedettséget a képedről – sziszegte. Ma-
gasba emelt jobb keze körül félelmetesen
remegett a levegő.
– Milyen elégedettséget? – Nem féltem,
hanem elöntött a harag. – Megbolondul-
tál? Nézz már rám!
Nem ismertem meg a saját hangomat.
Mintha csak Jamest hallottam volna. Vi-
szont a lány kizökkent az őrjöngésből. Én
meg csak ott ültem a földön, összetörve,
megégve, megperzselve, mint egy levágott
disznó. A szemébe néztem. Mintha elbi-
zonytalanodott volna.
– De hiszen érzem! A diadalodat, a
gyűlöletedet, az elégedettségedet! – Ismét
felemelte ökölbe szorított, nem egészen e
világi erőtől remegő kezét. – Az árulás di-
2020.08.20. 21:09:14

adalát. Rávettél minket, hogy minden sánt
behozzunk a falak mögé, és most egyetlen
csapással végezni akarsz velünk! Ez a te
műved, nem?
– Úgy nézek én ki? Mint egy diadalmas
cselszövő?
Lehet, hogy nem győztem meg. Talán a
koponyámat is ugyanúgy keresztülütötte
volna, mint azt a vastag deszkát. Csak-
hogy már nem maradt ideje rá. A követ-
kező kisülés erősebb volt minden addigi
villámlásnál, ám nem Anita kezéből jött,
és nem is a kapu felől. Azt hittem, hogy
bomba robbant mellettünk. A lány a lég-
nyomástól mellém zuhant a földre, ahon-
nan véres arccal nézett fel a magasba.
– A toronyban! – kiáltotta.
Felnéztem a víztoronyra. Ketten vol-
tak a legtetején: az angol vendég, és a lába
előtt, mint egy kutya, Hágia. Az idősebb
nő rajongva nézett fel rá. Megkapta, amire
vágyott. A mindenható gazdát, aki megóv-
ja a kudarcoktól.
– Ő volt az! Nem te – ismerte fel Anita.
– A gyűlölet és megvetés forrása a vendég-
házban! Végig őt éreztem.
A férfi, aki eddig angolnak mondta ma-
gát, most összefonta karját a mellén, és
megvetően lenézett a milliós nagyvárosra.
Időtlen rosszindulat és egy kőbálvány hi-
deg nyugalma áradt belőle. Már nem volt
szüksége további erőszakra, elvégezte a
feladatát. A kapu helyén, ott, ahol az előbb
még a Harag Lányai tartották a frontot,
mély kráter füstölgött. Senki sem élhette
túl azt a csapást. A sán központ romokban
hevert. A legősibb kínai taktikát alkal-
mazták ellenünk, már A háború művésze-
tében is benne volt. Kívülről és belülről
egyszerre kell lecsapni az ellenségre, aki
még nem is tudja, hogy kitört a háború.
Mesteri terv, szinte tökéletes végrehajtás.
Kali hajnala
074-090-varga.indd 89
GALAKTIKA
2020. szeptember
Szinte…
Elmém mélyén halkan felmordult egy
megperzselődött oldalú tigris.
– Kik ezek? Mit akarnak? – zokogta
Anita.
– Hát nem érted? – kérdeztem. Remeg-
tem a dühtől, de közben meglepő, jeges
nyugalom fogott el. – Hiszen nyilvánva-
ló. Amire annyira vágytatok. Megjöttek a
régi mesterek. Az ősi bölcsek.
– Mit beszélsz? Megőrültél?
– Hiba volt, hogy angyalokra vártatok.
Az is, hogy kerestétek őket. Azért jöttek,
hogy elpusztítsák a kéretlen konkurenciát.
– A nagy szellemek nem tennének ilyet!
– Az ősi mesterek semmivel sem kü-
lönbek nálunk. A műveltség önmagában
nem tesz senkit sem jóvá. Ők a nagy túl-
élők, nem a ti hőseitek. Már miért akarnák
megosztani titkaikat a barbárokkal?
A kinti csőcselék beözönlött a kapun.
A víztorony és a konyha felé rohantak,
de nem csak inni és enni akartak. Jó né-
hányan a lakóhelyiségeket kezdték fosz­
togatni.
A tigris most már vicsorgott a fejemben.
Megragadtam Anita kezét, és talpra
rántottam.
– Gyere, még dolgunk van! A gyerekek
és a nők!
Egy pillanat alatt összeszedte magát.
Semmivé foszlott az előbbi kétségbeesése,
és jéghideg tekintettel a torony most már
üres csúcsa felé nézett. A keze körül újra
remegni kezdett a levegő, de aztán meg-
rázta a fejét.
– Nem most. De egyszer még… Bosszút
állok. Menjünk!
Anita legnagyobb örömére néhány fosz-
togató megpróbált elénk állni. Csak a falra
égett árnyékuk maradt meg. A csőcselék
közben elérte a sportcsarnokot, de a sán
89
2020.08.20. 21:09:14
 GALAKTIKA
2020. szeptember
asszonyok ugyanolyan jó harcosok voltak,
mint a férfiak. Véres közelharc tombolt
bent, mire beértünk. Kardokkal, késekkel
védekeztek a csőcselék rozsdás szablyái és
sarlói ellen. Mikor közös erővel végeztünk
az utolsó fosztogatóval is, sok sán nő és a
legtöbb gyermek még életben volt. Az ala-
gutat páncélajtó védte. Könnyen nyílt, és
a túlélők egy szó ellenvetés nélkül, fegyel-
mezetten bevonultak. Várt rájuk az Arany
Templom bevehetetlen erődje.
Bezártam mögöttük az ajtót, felkaptam
egy véres kardot, és indulni akartam vis�-
sza, de Anita nem engedett.
– Már nincsenek itt.
– Kik nincsenek? – Kintről jól hallot-
tam a csőcselék kurjongatását, a fegyver-
ropogást. A távolból harckocsik dübörgé-
se keveredett az épületeket elemésztő tűz
pattogásába.
– A támadók. Érzem az ürességet, amit
maguk után hagytak a hely aurájában. Az
ősi bölcsek. – Megingott a jógalégzéssel
magára kényszerített, jeges nyugalma. –
Az ősi férgek! Elvégezték a dolgukat. Vis�-
szamentek az odvaikba.
– Nem harcolni akartam, Anita. Jame-
sért… Gorbanért megyek vissza.
– Késő, nem élhette túl azt a robbanást.
– Pedig túlélte.
– Micsoda? Honnan tudod?
Nesztelenül, mint egy tigris indultam
el kifelé. Valami megváltozott bennem,
átjárt a meggyalázott hely szelleme, mint-
ha csak a legyilkoltak még itt időző lelkei
biztattak volna cselekvésre. Jól hallottam
a suttogásukat. Reméltem, néhány fosz-
togató belém köt, mielőtt ideérnek a ka-
tonák. Anita vérszomjából valami rám is
átragadt, és ez csodálatos, vad érzés volt.
– Az öccse vagyok – feleltem végül.
Hangom ugyanolyan nyugodtan és meg-
90 Kali hajnala
074-090-varga.indd 90
győzően csengett, mint Jamesé. Mélyebb
volt, mint azelőtt, és reszelős, mint egy
fenevad halk morgása. – Bennem is úgy
rezeg az univerzum, mint benne. Higgy
nekem!
Anita bólintott, és mélyen a szemembe
nézett. Megvillant a tekintete, aztán le-
törölte a vért az arcáról, és megragadta a
kezem. Így siettünk fel a lépcsőn. Készen
álltunk arra, hogy bárkivel szembeszáll-
junk a széthulló világban. A lány a hit-
testvéreiért akart bosszút állni, én pedig a
fivéremet megmenteni.
Tudtam, hogy Anita nemsokára el fogja
engedni a kezemet, mert küzdelem és vér-
ontás vár ránk, utána viszont mellettem
fog maradni. Megtanít mindarra, amit
tud, és ott lesz velem azután is, hogy In-
dia nagyvárosaiban nyom nélkül elrejtjük
a túlélő sánokat. Társra találtam a halál
árnyékában.
Kint már világosodott. A Nap nem tö-
rődött azzal, hogy a harmadik bolygóján
milyen szörnyűségeket követ el egymás el-
len az a rengeteg, parányi ember. A füstöt
és az éjszakát leküzdve felvirradt a hajnal.
Kali hajnala.
VARGA Csaba Béla
Magyar író, műfordító, 1966-ban született.
1991-től a Galaktikának is dolgozott, eleinte
újságíróként, majd fordítóként, és végül meg-
jelent első saját novellája, az „Asimov halála”,
a magazin 160. számában, 1994-ben. Ezt to-
vábbi hat elbeszélés követte itt, és még négy
egy magyar szerepjátékhoz köthető antológi-
ában, mely az Angyal, ha lángol címet kapta.
Évekig élt Indiában. Hazatérése óta újra for-
dít, novellákat ír, és 2013 óta több regénye
is napvilágot látott. Nálunk a Galaktika 363.
számában olvashatták legutóbb „Halálfa ár-
nyéka” című elbeszélését.
2020.08.20. 21:09:14
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

091-klub.indd 91 2020.08.20. 21:08:36

 GALAKTIKA
2020. szeptember
Egy kis retro: Battlestar Galactica
A
BATTLESTAR GALACTICA
re­boot szélsőséges reakciókat vált
ki a sci-fi sorozatok kedvelőinek
körében: van, aki a rajongásig
szereti, és akadnak, akik igencsak kritikusan
állnak hozzá.
Már a finálé óta is eltelt több mint egy évti-
zed, így különösebben heves érzelmek nélkül,
hideg fejjel is visszatekinthetünk a sorozatra
– ami annak tükrében különösen aktuális,
hogy szó szerint semmiféle hasonló nem is
készült űropera témában azóta.
A BSG igencsak bátor felütéssel indul, azon
a ponton, ahol a történetek leginkább befe-
jeződni szoktak: az ember által megalkotott
mesterséges létformákkal, a robot cylonokkal
évtizedek óta senki sem találkozott, a füg-
getlenségüket elnyert gépek nem léptek be az
emberi térbe, és az ember se háborgatta őket.
Ez egy nap véget ér, amikor a tizenkét emberi
kolónia egét cylon báziscsillagok lepik el, és
úgy hullanak az atombombák az emberiség
bolygóira, mint az esőcseppek.
A gyarmati flotta tehetetlen, fejlett informa-
tikai rendszereiket vírusok falják fel, a légvé-
xx delem ágyúi egyetlenegyszer sem sülnek el – a
védelmi rendszerbe is beférkőztek a gépek, a
genocídium akadálytalanul zajlik. Maroknyi
űrhajó van csak úton – tulajdonképpen ők, a
legénységük és az utasaik az emberi faj túlélői,
92 Filmajánló
092-093-film.indd 92
menekülésükkel nyit a sorozat, és egyik ka-
tasztrófa követi a másikat. Egyetlen védelmük
a Galactica nevű ősöreg, viharvert csatahajó,
aminek még éles lőszere sincs, hisz éppen mú-
zeummá alakították, legénysége fegyelmezet-
len vagy épp nyugdíj előtt áll. A  kormányzat
egyetlen túlélő tagja válik jogilag az emberi-
ség polgári vezetőjévé – ő pedig egy rákbeteg
óvónéni, az oktatási miniszter. A Battlestar
Galactica története innentől kezdve egy egyre
nehezebb, küszködő vergődés krónikája, ahol
egykor puha embereknek kell a legkeményebb
döntéseket meghozni, hogy legalább hírmon-
dó maradjon az emberi fajból.
A kritikusai szerint a sorozat túl sok min-
denről akar szólni, így semmibe nem megy
bele igazán mélyen. El kell ismerni, tényleg
nem kevés témát és kérdést feldob: az ember
és a technika viszonyától kezdve a társadalmi
intézmények értelmének megkérdőjelezésén
át a vallásig és a katonaság szükségességéig
számtalan dolog szóba kerül. Hogy a kellő
mértékben kitárgyalásra kerülnek-e ezek?
Egyes esetekben valóban nem, hisz száz évad
is kevés lenne minderre – azonban a BSG na-
gyon ügyesen, egy-egy karakterrel jelképez
bizonyos véleményeket, válaszokat, és így
képes ütköztetni és úgy kibeszélni azokat,
hogy nem kezd elidegenítő filozofálgatásba.
Az adott szereplők azonban ettől időnként
egydimenziósnak tűnhetnek, amit szintén ki
szoktak emelni a sorozat kritikusai. Ahogy
azt is, hogy „a cylonok az emberek ellen” fő
konfliktus nem több, mint a Terminator-
filmek technofób félelme a gépi létezéssel és
mesterséges intelligenciával szemben, amit
egyszerre antropomorfizál és retteg.
Én azonban pontosan ezt tartom kiemel-
kedőnek a sorozatban: valóban megvan ben-
2020.08.20. 21:07:53

ne egy erős technika-félelem, ám tökéletesen
megalapozza azt, és a gondolatot végig is vi-
szi. A tényleges szuperhumán intelligencia
megalkotása ma már nem tűnik lehetetlen-
nek a valóságban sem, és megdöbbentő, hogy
mennyire nem foglalkozik az ember azokkal
a forgatókönyvekkel, amik felé egy ilyen ese-
mény eljuttathatja a világot.
Az önmagukat felfaló civilizációk (mind
az emberi, mind a cylon) konfliktusainak le-
írása szintén kifejezetten mesteri, és a kiváltó
ok valójában a szabadsághoz való hozzáál-
lásban keresendő – maga a cylonok lázadása
emberi alkotóik ellen is azért következett be,
mert rabszolgaként tartották őket, és amikor
a gépek ugyanezt teszik saját fajtársaikkal,
egységes társadalmuk meghasonlik, mert
már a konszenzus ereje sem tudja összetar-
tani őket egy ilyen szintű morális probléma
árnyékában. A szabadságot sokkal jobban
szerető emberek pártosodása is jellemző – a
mai, polarizálódó világban pedig látjuk, mi-
Filmajánló
092-093-film.indd 93
GALAKTIKA
2020. szeptember
lyen mély gyűlöletet tud felszabadítani ez a
folyamat.
Az összes problémafelvetés és kibeszélés
ellenére azonban a sorozat legnagyobb erős-
sége az, hogy egy szerethető, érthető karak-
terekkel teli, komolyan vehető űropera, ami
sokat beszél ugyan politikáról és társadalmi
ügyekről, azonban egy pillanatig sem válik
átpolitizálttá, nem tol egyetlen társadalmi
ügyet vagy politikai célkitűzést a nézők orra
elé, hanem felnőtt, értelmes emberként kezeli
őket, és megengedi, hogy maguk döntsenek
és gondolkozzanak el a dolgokról.
Talán csak egy olyan kijelentést tesz, amivel
nem vitatkozhatunk: az emberi faj nem lehet
megosztott, mert akkor végünk van. Ez pedig
valami olyan, ami mögé bármikor beállok,
ahogy be kell mindannyiunknak, ha békére és
jóra vágyunk az utánunk jövők számára.
„Így mondjuk mindnyájan.”
Holló-Vaskó Péter
93
2020.08.20. 21:07:53
 GALAKTIKA
2020. szeptember

Kísértetek, vámpírok,
szörnyetegek

K
ÍSÉRTETEK márpedig léteznek –
legalábbis a művészetben. Rengeteg
írót ihlettek meg szellemek, démo-
nok és más különböző, képzeletbeli
lények a múltban és jelenben, regényben és no-
vellákban egyaránt. Egy részük nem kerülte el a
megfilmesítést, és a vásznon lassan hemzsegni
kezdtek a kreatúrák. Az első rémfilm, Az ördög
kastélya (1896), Georges Méliès alkotása csupán
két percig tartott.
A kilencedik művészet: a képregény is keb-
lére ölelte a szabadon szárnyaló fantázia te-
remtményeit. Magyarország képregényrajzolói
kedvelték a misztikus történeteket, bár a szoci-
alista ítészek igyekeztek kigyomlálni az irodal-
mi adaptációk sorából a rémtörténetek műfaját,
amit az ötvenes évek derekán Amerikában is
szigorúan cenzúráztak.
1967-ben két hazai feldolgozás született a
borzongás témakörében. A podolini kísértet
című Krúdy Gyula-regényt Zórád Ernő rajzolta
meg. Ennek főhőse Wart Erzsébet, a bosszúálló
kísértet volt.
A másik Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll
és Mr. Hyde különös esete című kisregényéből
készült. Az Ördög az emberben című adaptáci-
ót Korcsmáros Pál tustolla varázsolta elénk, és
rendkívül szemléletesen, több fázisban mutatta
be az ördögi doktor átváltozását.
Az ijesztgetős filmek a nyolcvanas évek
legelején kezdték meg reneszánszukat. Holly-
wood újrapozicionálta a műfajt. A mozis kas�-
szasikerek képregényes feldolgozása legtöbb-
ször a fiatal és tehetséges grafikus, Fazekas
Attila nevéhez voltak köthetőek. A filmeket
pontról pontra lekövető képregények: A boly-
gó neve: Halál (1988) és az Ómen (2009) is az
ő keze munkái.
94 Képregény a Galaktikában
Topálovits Pál egy máig kiadatlan Bram
Stoker-mű, A hét csillag ékköve (The Jewel of
Seven Stars) alapján készült A Névtelen (2013)
című képregénnyel rakta le egyedi kézjegyét a
rémület oltárán.
A 2010-es évektől egy új, fiatal képregényes
generáció jelentkezett, akik már saját ötleteik
megvalósítására törekedtek.
Két fontosabb művet érdemes megemlíte-
nünk ebből az időszakból. Csepella Olivér Nyu-
gat + zombik (2017) című képregénye három
évig, közösségi finanszírozással készült. Egy
őszi estén a New York kávéházban Ady Endre,
Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Tóth Ár-
pád és Babits Mihály szembeszáll egy vérszom-
jas zombihordával. Ez a mű az utóbbi idők egyik
legjobb szerzői képregénye.
Varga Tomi két évig dolgozott Gaston Leroux
klasszikusán: Az Operaház fantomja (2019) egy szí-
nes, 120 oldalas, remekbe szabott képregénykötet.
Szóval a rémület nemcsak mindennapi éle-
tünkben van jelen, hanem – szerencsére – a
képregényben is…
Basa Attila

094-099-kepregeny.indd 94 2020.08.20. 21:07:43

 GALAKTIKA .
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 95

094-099-kepregeny.indd 95 2020.08.20. 21:07:47

 GALAKTIKA
2019. augusztus

96 Képregény a Galaktikában

094-099-kepregeny.indd 96 2020.08.20. 21:07:55

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 97

094-099-kepregeny.indd 97 2020.08.20. 21:08:01

 GALAKTIKA
2019. augusztus

98 Képregény a Galaktikában

094-099-kepregeny.indd 98 2020.08.20. 21:08:11

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 99

094-099-kepregeny.indd 99 2020.08.20. 21:08:14

 GALAKTIKA
2020. szeptember
Will H. Gray
A borneói méhek
S
ILAS DONAGHY az Egyesült
Államok messze legjobb méhé-
sze és királynőtenyésztője volt.
Nem a megtermelt méz mennyi-
sége miatt, hanem mert kitenyésztett egy
olyan fajtaváltozatot, ami aztán rekordok
sorát döntötte meg. Mind a kétszáz család-
ja rendületlenül hozta a háromszáz fontos
átlagot. Természetes módon mindenki, aki
a méhész szaklapokban olvasott az ered-
ményeiről, vágyott egy, az ő gazdaságából
származó királynőre, és az évente kinevelt
kétezer példányt előre felvásárolták, még-
hozzá két dollárért, vagyis a szokásos ár
kétszereséért.
Silas amellett, hogy szaktekintélynek
számított, szorgalmasan tanulmányozta a
biológiát. Elvégezte a megszokott kísérlete-
ket a különböző fajtákkal, mígnem megál-
lapodott egy olasznál, amit a jó mézgyűj-
100 Retro: A borneói méhek
A borneói méhek
100-112-gray.indd 100
A legnagyobb
katasztrófák is
általában kicsiben
kezdődnek.
Következményeik
azonban alapjaiban
rengethetik meg a
világot.
tő képessége, a szelídsége és a színe miatt
nemzedékek óta tartottak az Egyesült Álla-
mokban.
Jóllehet, Silas jó pénzt keresett a terme-
léssel, továbbra is lenyűgözte a kísérlete-
zés, különösen a peték mesterséges meg-
termékenyítése vonzotta – egy viszonylag
egyszerű dolog, ami csak kis törődést igé-
nyelt. A legnagyobb vágya az volt, hogy
különböző fajokat keresztezzen, vagy akár
különböző nemzetségeket. A tanulmányai
során rájött, hogy a vásárokon mutogatott
különös teremtmények valójában nem egy
kutya és egy nyúl, vagy egy macska és egy
kutya keresztezéséből születtek, mert az
nem történhetett meg az ivarsejtek kémiai
különbözősége miatt – legalábbis sokan így
gondolták.
Valamennyi méhész tudja, hogy a király-
nő tetszése szerint produkál megterméke-
2020.08.20. 21:07:11

nyített vagy megtermékenyítetlen petéket.
Egyetlen párzás elengedő neki egy életre,
és azt követően több millió petét rak, egy
nyári napon akár kétezret is. A megter-
mékenyített petéből nőstények kelnek ki,
amikből vagy dolgozók lesznek, vagy ki-
rálynő, attól függően, hogy mivel táplálják
őket, míg a megtermékenyítetlen petékből
herék kelnek ki, vagyis nagy testű, eset-
len, fullánk nélküli hímek. Ők az életük
java részében hasznavehetetlenek, ugyanis
öt dolgozó kell melléjük, amik etetik őket,
és csak néhányan teljesítik azt a szolgála-
tot, melyre rendeltettek. A természet igen
bőkezűnek tűnik, amikor a szaporodásról
van szó, ám sorsukra hagyja gyermekeit,
miután biztonságban bevezeti őket ebbe a
veszedelmes világba.
Minden rendben is lett volna, ha valaki
nem küld Silas Donaghynak egy király-
nőt, ami Borneó egyik őserdejéből szár-
mazott. Előbb gondos vizsgálatnak vetette
alá, majd betelepítette az egyik kaptárába,
amelyből pont akkor távolította el az előző
méhanyát. Egy hónap leforgása alatt ki-
keltek és szárnyra kaptak az új ivadékok;
a csinos méhek hasán apró, vörös szőrpa-
macs virított, hosszú, karcsú testüket erős
szárnyak repítették. Hamarosan csak úgy
dőlt befelé a méz a mérlegre állított kap-
tárba. A felhalmozott mennyiség egyre
nőtt, mígnem Silas úgy látta, hogy szert
tett valamire, ami annyival múlja felül
a saját változatát, mint az a közönséges
északi méhet. Az új és csodálatos teremt-
mények iránti lelkesedésében utánanézett
a méz forrásának. Kiderült, hogy az új
méhek nem csupán a virágokból gyűjte-
nek, hanem minden növényből, amelynek
szára vagy levele édes nedveket tartalmaz,
továbbá nem tétováznak behatolni más
kaptárakba, és elrabolni az ottani készle-
Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 101
GALAKTIKA
2020. szeptember
teket. Mi több, ha volt valahol valami, ami
cukor jelenlétét jelezte, ők megtalálták, és
elszállították. Amikor abban a bizonyos
kaptárban ezer font méz halmozódott fel,
Silas petéket emelt ki belőle, és berakta
őket az összes kaptárába. Mindent pénzét
kockára téve további kaptárakat és felsze-
relést vásárolt, felnevelt ötezer királynőt,
amikért aztán példányonként öt dollárt
is megadtak. A postaládáját hamarosan
levelek árasztották el, méghozzá kétfélék:
az egyik fajtában dicsérték a királynőit,
mint a világ legcsodálatosabb mézgyűj-
tőit; a másik fajtában pedig szidalmazták,
amiért elterjesztett egy rabló fajtát, ami
tönkreteszi a növényeket, és kiüríti az öt
mérföldes körön belül álló, összes többi
kaptárt.
A dolgok talán rendeződtek volna, ha
az ügynek nem érintettje egy kaliforniai
szenátor, aki kétezer családot birtokolt, és
akinek kaptárait teljesen kifosztották egy
csupán ötszáz családot birtokló gazda mé-
hei – amelyek kivétel nélkül az új, borneói
változatból származtak.
Ez a szenátor anélkül, hogy kikérte volna
a Rovartani Intézet véleményét, a politikai
befolyását felhasználva megtiltatta, hogy
a posta szállítsa Silas Donaghy királynőit.
Ezzel súlyos csapást mért Silasre, aki már
elkezdte visszatéríteni a vásárlói pénzét, és
ingyenesen kicserélte a problémás példá-
nyokat. Innen kezdve nem tudta orvosolni
a bajokat, viszont továbbra is százával kap-
ta a szidalmakkal teli leveleket. Nem szólt
semmit, csak még inkább a kísérleteinek
szentelte magát.
Silasnek egy közönséges kecskedarázs
felhasználásával sikerült előállítania egy
olyan teremtményt, ami hamarosan a feje
tetejére állította az egész kontinenst.
101
2020.08.20. 21:07:11
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Egy délutánon a szupermikroszkópjával
vizsgálgatta egy borneói királynő megter-
mékenyítetlen petéjét, amikor valami be-
repült a szobába. Egy idő után hangosan
zümmögve körözött a mikroszkóp körül,
és szárnyaival gyenge légáramlatot kel-
tett. Silas félt attól, hogy a szellő lefújja az
aprócska petét a tárgylemezről. Türelmét
vesztve, vaktában odakapott, és meglepet-
ten érezte, hogy valami megakad az ujjai
között – egy darázs here volt az, és félig
összenyomódott. Ekkor támadt egy ötlete.
Fogott egy finom teveszőr kefét, és bele-
nyomta a döglött darázsból kicsordult,
áttetsző folyadékcsepphez, ami milliónyi
hímivarsejtet tartalmazott. Ezt követően
végtelen óvatossággal hozzáérintette a ke-
fét az uborka alakú pete vastagabbik végé-
hez. Hamarosan azt látta, hogy számtalan
parányi, angolnaszerű teremtmény fúrja
bele magát. Az egyik gyorsabban úszott a
többinél, és megelőzte őket, aztán hosszú
farkát protoplazmikus szálak váltották
fel, végül egyesült a női ősmaggal. A kí-
sérletező férfiú a szemét konokul a mikro-
szkóp lencséjéhez tapasztva, meredten ült
a székén.
Sikerrel járt? Bekövetkezik az osztódás?
A felesége ebédelni hívta, de még csak nem
is válaszolt. Végül az ősmag megnyúlt, a kö-
zepén összeszűkült, végül pedig kettévált.
Csodálatos! Rendkívüli! Silas tudta,
hogy véghez vitt valamit, ami még soha,
senkinek nem sikerült.
Óvatosan átrakta a csodás petét egy
anyabölcsőbe, és beborította méhpempő-
vel, azzal a különleges táplálékkal, ami
megfelelő mennyiségben adagolva király-
nővé varázsolta az apró teremtményt.
Innen kezdve bíznia kellett a szerencsé-
jében, mert senki emberfia nem ismerte az
összetevőit annak a tápláléknak, amivel a
102 Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 102
lárvák táplálkoztak nap mint nap. Továbbá
mindig fennállt a lehetőség, hogy a méhek
nem fogadják be az így felajánlott petét, és
azzal mutatják ki a nemtetszésüket, hogy
felfalják a pempővel együtt.
Silas sokat gyötrődött abban a három
napban, ami ahhoz kellett, hogy kikeljen a
lárva. De minden úgy ment, ahogyan men-
nie kellett, és a tizennegyedik napra lett
egy tökéletes királynője, ami külsőleg egy
darázsra hasonlított, azzal a különbséggel,
hogy a hasán néhány vörös szőrszál lát-
szott. Silas még ekkor sem nyugodott meg,
mert egy héttel a kikelése után a királynő
nászrepülésre indult. Magasra szárnyalt fel,
és a herék csapatostól követték. A diadal
ezúttal is a legerősebbé lett, ám az öröme
nem tartott sokáig, mert egyetlen ölelkezés
után holtan zuhant a földre úgy, hogy a bel-
ső szervei kiszakadtak belőle, és a király-
nőhöz ragadtak. Így végződött a méhanya
első útja, és miután visszatért a kaptárba,
ezerszámra rakta a petéket. Ha Silas akar-
ta volna, a Sladen-eljárással is megtermé-
kenyíthette volna a királynőt, de úgy gon-
dolta, bölcsebb lesz hagyni, hogy minden a
maga természetes módján történjen.
A hetedik napon az ifjú királynő kijött
a kaptárból, egy-két percig idegesen futko-
sott a kijáró előtti deszkán, aztán felszállt,
rövid ideig ide-oda röpködött, hogy betájol-
ja magát, majd felhúzott a magasba, és el-
száguldott, a herék pedig őrült gyorsaság-
gal repültek utána.
Silas csak figyelt és figyelt, de a király-
nő nem tért vissza. Teltek a napok, és egyre
rosszabb hangulatba került, mert úgy érez-
te, élete nagy lehetősége kicsúszott a mar-
kából.
Körülbelül egy hónappal később, egy
reggelen az ifjabb Silas beszaladt apja dol-
gozószobájába, hogy közölje a hírt:
2020.08.20. 21:07:11

– Ó, apám! Gyere gyorsan, és hozd a ci-
ánt! Találtam az erdőben egy darázsfészket,
ami akkora, mint egy tök!
– Ugyan már, fiam, többször szóltam
már, hogy kerüld a túlzást! Magad is tudod,
hogy nem lehet akkora!
– Mindenesetre nagyon nagy! – felelte
a fiú.
Amikor az idősebbik Silas elgyalogolt az
erdőig, és meglátta a fészket, azzal szem-
besült, hogy fia a legkevésbé sem túlzott.
Sőt, inkább alábecsülte a méretet. Az egyik
fán akkora darázsfészek lógott, amekkorát
még sosem látott, de még csak nem is hal-
lott ekkoráról. A ki-be röpködő rovarok a
látszat szerint különböztek a közönséges
kecskedarázstól. Silas közelebb ment, hogy
alaposabban szemügyre vegye a fészket,
mire kapott egy csípést, amitől egy idő-
re eszméletét vesztette. A méhcsípésekhez
eléggé hozzá volt szokva, és alig gyakorol-
tak rá hatást, de ez valami egészen másnak
bizonyult. Miután magához tért, valaho-
gyan elvergődött a házig, ahol az ajtó előtti
lépcsőre roskadt.
Három napba telt, mire talpra állt, de a
lába még ekkor is reszketett és alig tartotta
meg. A bátorságnak nem volt híján, mert
magához vett egy méhészkalapot, valamint
egy lepkehálót, és ment, hogy megnézze,
hogyan boldogulnak az új rovarok. A fé-
szek az elmúlt napok alatt még nagyobbra
nőtt, és a korábbinál is több méh zümmö-
gött körülötte. Silasnek sikerült elkapnia
egyet, mielőtt a többi hazakergette. Ezúttal
is beszerzett egy csípést a kezére, ami nem
terítette le úgy, mint az első, bár igen erős
fájdalmat okozott.
Mélységes megdöbbenésére azt látta,
hogy a befogott méh hasát vörös szőr borít-
ja. Íme, itt volt előtte a nagy felfedezés – a
szökevény királynő nem tért vissza a saját
Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 103
GALAKTIKA
2020. szeptember
kaptárába, hanem megalapított egy papír-
pép-fészket, amilyet a közönséges darazsak
szoktak építeni. Az új faj iránti érdeklődés
minden más témát a háttérbe szorított Silas
elméjében, még a csípés okozta súlyos tü-
netek kérdését is.
Beletette a befogott példányt egy szállí-
tókalitkába, és elküldte az állami egyetem-
re, a rovartani tanszék egyik professzorá-
nak, aki megmaradt a barátjának az elmúlt
időszak hányattatásai alatt is. Sajnálatos
módon izgalmában megfeledkezett a korlá-
tozásokról. A postahivatal vezetője vissza-
küldte neki a csomagot, továbbá értesítette,
hogy megtette ellene a feljelentést. Silast
bíróság elég állították, ami komoly pénz-
büntetést rótt ki rá.
Mialatt távol volt az otthonától, az ifjabb
Silast megcsípte egy méh, és még azon az
estén meghalt.
A szerencsétlen férfiú ekkor összeom-
lott, és halálos gyűlölettel megutálta az
egész világot.
Készített magának egy méhmentes öltö-
zetet, majd órákon át üldögélt a nagy fészek
közelében, és elkapta a fiatal királynőket,
amikor kirepültek. Aztán vett egy halom
kis méretű gumiballont és néhány palack
sűrített hidrogént. Apró papírkalitkákat
készített, amiket rákötött egy-egy felfújt
ballonra, majd mindegyikbe tett egy ifjú
királynőt, végül eleresztette a ballont, hadd
repüljön, amerre a szél viszi. Amikor a ki-
rálynő ráunt papírbörtönére, kirágta ma-
gát, és a szabadságát visszanyerve új koló-
niát alapított.
Eljött az ősz, és az új fajtaváltozat nem sok
teret nyert, mielőtt az időjárás hidegre
fordult.
A következő tavasz elején a vidéki újsá-
gokban panaszos hangvételű írások jelen-
103
2020.08.20. 21:07:11
 GALAKTIKA
2020. szeptember
tek meg, amelyek méh- vagy darázscsípés
miatt bekövetkezett halálesetekről szóltak.
Minden évben meghalt néhány ember ef-
féle csípések miatt, de az áldozatok száma
most jelentősen megnőtt. Ráadásul találtak
állatokat, amik minden látható ok nélkül
pusztultak el. És sokan akadtak olyanok,
akiket megcsípett egy méh, és egy hétig
nyomták az ágyat, mire talpra álltak.
A városlakók számára ezek a vidéki be-
számolók tréfák forrásaként szolgáltak.
Minden adandó alkalommal használták a
„szúrás”, a „csípés”, és a „fullánk” szava-
kat, ha kellett, ha nem. Amikor valaki nem
akart bemenni dolgozni, nem a nagyanyja
temetésére hivatkozott, hanem arra, hogy
ágynak döntötte egy méhcsípés.
Végül megjelent egy hivatalos közle-
mény, amelyben felhívták a figyelmet a
veszélyre, és megerősítették, hogy az új
méhek a híres borneói királynőtől szár-
maznak. Ekkor már a borneói méhekről
szólt a legtöbb beszélgetés minden egyes
államban. A városlakók tovább viccelődtek,
de a vidékiek egyre nyugtalanabbak lettek.
Sokan adták el az ingatlanaikat annyiért,
amennyit éppen kaptak értük, és átköltöz-
tek olyan vidékekre, amelyeken még nem
terjedt el az új méhfajta. Azok, akik marad-
tak, különleges öltözetet viseltek, védőhá-
lókat szereltek az ablakokra és az ajtókra,
továbbá megtettek minden lehetséges óv-
104 Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 104
intézkedést, hogy a rovarok ne jussanak be
a házakba. Hamarosan kiderült, hogy még
a kéményeket is le kell fedni, amikor nem
ég tűz a kályhában vagy kandallóban. Az
új méhek cukron, más rovarokon és húson
éltek, de nem annyira a virágokból, mint
inkább egyéb forrásokból szerezték be a
táplálékukat. Gyorsan kirabolták a másfaj-
ta méhek kaptárait, és megölték a lakókat.
Hamarosan kiderült, hogy számos környé-
ken nem várható gyümölcstermés, mert
még ha találtak is olyan szüretelőket, aki
vállalták a csípés kockázatát, a rovarok egy
lépéssel a gazdák előtt jártak, és felfalták a
gyümölcsöt, amint beérett.
A városlakók akkor kezdtek ébredezni,
amikor az új rovarok rájöttek, hogy a nyi-
tott gyümölcsösbódék és édességboltok
terített asztalt jelentenek a számukra. Pa-
pírhulladékból, korhadó fából építkeztek,
vagy bármiféle rostos anyagból, amit éppen
találtak. A magasba rakták fészkeiket, sar-
kokba és ereszek alá, ahol nagyon nehéz volt
megtalálni, és még nehezebb megsemmisí-
teni őket. A halálos áldozatok száma ugrás-
szerűen megnőtt, mert a városi embereket
kevesebb csípés érte életük folyamán, mint
a vidékieket, és így kevésbé szoktak hozzá a
mérgekhez. Négy megcsípett emberből egy
biztosan meghalt. A beszélgetések immár
komolyra fordultak, és az újságok külön
oldalon sorolták fel a méhek áldozatait nap
2020.08.20. 21:07:11

mint nap. Ha valaki nem jelent meg a mun-
kahelyén, a barátai elkomorodva néztek
össze, és sorshúzással döntötték el, melyi-
kük telefonáljon és legyen az, aki elsőnek
hallja a rossz hírt. Ha aztán a munkatárs
később kijött a kórházból, lelkes ujjongás-
sal köszöntötték.
A vezető tudósok és orvosok keményen
dolgoztak, hogy kifejlesszenek egy széru-
mot vagy ellenmérget. Néhány bátor ember
részt vett egy kísérletben, amelynek kereté-
ben hangyasavat injekcióztak beléjük, hogy
kiderüljön, immunissá teszi-e őket. Min-
den újság ismertette az úgynevezett gyógy-
módokat, melyeket olyanok küldtek be,
akik állították, hogy kikúrálták magukat
vagy másokat. Nem volt könnyű megítél-
ni, ezek mennyit érnek, mivel nem lehetett
tudni, hogy az illetőt valóban egy borneói
királynő leszármazottja csípte meg, és nem
más, a hártyásszárnyúak rendjébe tartozó
rovar. Sokan a pánikba haltak bele, olyan�-
nyira rettegett az, akit megmart egy akár-
milyen rovar. Akik egyszer felépültek, már
nem halhattak bele, ha kaptak még egy
csípést – ezt a tényt nagyban kihasználták,
amikor később az év folyamán megkezdő-
dött a toborzás.
Aztán egy szörnyű katasztrófa világosan
megmutatta, hogy a méhek jelentette ve-
szély minden másnál fontosabb.
Akkor történt, amikor egy melaszt
szállító tehervonat befutott egy nagyvá-
ros külső kerületébe, ahol a méhek már
szép számmal jelen voltak. A mozdonyve-
zető kapott egy csípést az arcába, és ne-
kitántorodott a fűtőnek. Egy lódulás, és
mindketten kizuhantak a mozdonyból.
A  súlyos szerelvény teljes gőzzel tovább
száguldott. Hamarosan beért az állomás-
ra, átpattogott több váltón, és belerobogott
egy induló személyvonatba. A széthasadó
Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 105
GALAKTIKA
2020. szeptember
acél recsegése és a szilánkokra zúzódó fa
ropogása egy mérföldre is elhallatszott.
A kiszökő gőz bömbölése elnyomta a se-
besültek jajkiáltásait. A vágányokat és a
roncsokat erős szagú melasz árasztotta el.
A mentési munkálatok még javában foly-
tak, amikor a levegőben már több millió
rovar rajzott. A méhek orvosokat, nővére-
ket, vasutasokat, rendőröket és mentőket
csíptek eszméletlenre és halálra. A szörnyű
dráma akkor tetőzött be, amikor jó szán-
dékú emberek tüzeket gyújtottak abban a
reményben, hogy a füst elűzi a méheket.
A  lángok azonban hamarosan már a me-
lasszal elöntött roncsokat és romokat nyal-
dosták, és a vége olyan tűzvész lett, ami-
lyent senki nem látott a nagy háború óta.
Ötszáz ember vesztette életét a balesetben,
a tűz és a csípések miatt. Ha nem jelennek
meg a méhek, a legrosszabb esetben is har-
minc-negyven fő lett volna az áldozatok
száma.
Az ország lakossága ekkor végre felébredt.
Az új betolakodók teljes kiirtását követelte
valamennyi nagy újság. A költségekkel sen-
ki sem törődött egy ilyen vészhelyzetben.
Nem kerülhetett sor félszívvel meghozott
és végrehajtott intézkedésekre, mert egy
egész földrészt fenyegettek pusztulással egy
őrült tudós kreatúrái.
Önkénteseket toboroztak mindenütt.
Felszerelték őket meghosszabbítható lét-
rákkal, és erős zsákokkal, amelyeket rábo-
rítottak a függő fészkekre, szorosra húzták
a szájukat, majd az egészet rátették egy ke-
retbe foglalt dróthálóra, lelocsolták benzin-
nel, és meggyújtották. Kezdetben úgy tűnt,
egész jól haladnak, ám megjött a szép idő,
és a milliószámra megjelenő ifjú királynők
új lendületet adtak a méheknek. Az újon-
nan alapított fészkeket azonban már nem
105
2020.08.20. 21:07:11
 GALAKTIKA
2020. szeptember
volt olyan könnyű megtalálni, mint a régi
nagyokat.
A főváros különösen csodás vadászterü-
letnek bizonyult a méhek számára. A nyil-
vános épületek ezer és ezer vájatot és sarkot
kínáltak, ahol a fészkeket csak akkor fedez-
ték fel, amikor már hordó méretűre nőttek.
Néha a puszta súlyuktól leszakadtak. Ha
az utcára estek, egészen biztosan többen is
meghaltak, mire a rendőrök elterelték a for-
galmat, aztán a lehető legerősebb védelem-
mel felszerelt emberek lángszóróval és mér-
ges gázzal megsemmisítették a rovarokat.
A helyzet végül olyannyira elfajult, hogy a
kormányzat egy arizonai városba költözött,
amit még nem szálltak meg a méhek.
Számos új iparág született, mert min-
den elkelt, amivel az emberek felvehették
a harcot a támadók ellen. Vevőre találtak
a különféle méretekben és alakban léte-
ző csapdák, bár ezek közül szép számmal
akadtak olyanok, amelyek ránézésre ugyan
leleményesnek tűntek, de a gyakorlatban
csak mérsékelten bizonyultak praktikus-
nak. Garmadájával árultak és használtak
mérgező csapdákat, amelyeknek számtalan
hasznos állat, és nem kevés gyermek esett
áldozatául.
Mindezek ellenére a betolakodók egyre
szaporodtak, mígnem az ország a csőd szé-
lére került. Amikor a biztonságosnak tar-
tott mezőgazdasági jelzáloghitelek bedől-
tek, nem volt értelme lefoglalni a farmokat,
mert a föld hasznavehetetlenné vált. Az új
rovarok nem porozták be a gyümölcsfák
virágait, viszont elpusztították azokat a
rovarokat, amelyek igen. A mezőgazda-
sági termékek ára hallatlan magasságba
emelkedett. Az utasforgalom minimális-
ra csökkent, mert csak az utazott, akinek
feltétlenül muszáj volt. A kirándulások
már csupán az emlékekben léteztek. Még a
106 Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 106
csípések elleni, ingyenes biztosítások sem
hozták meg a kedvet az utazáshoz, mert
senki sem vágyott rá, hogy megcsípje egy
méh, akármekkora kártérítés járt is érte!
Amikor a gyümölcsök ára elért egy bi-
zonyos szintet, a nagy szindikátusok fel-
vásárolták a termő ültetvényeket szinte
semmiért, és hatalmas költségeket vállalva,
védőhálóval vonták be őket. Ezeken a vé-
dett helyeken a legintenzívebb kultúrákat
termesztették, igen jövedelmező eredmén�-
nyel. Nem csupán kertészeket alkalmaztak,
hanem őröket is, akik sóspatronnal töltött
puskával járőröztek a hálók mentén, készen
arra, hogy lelőjék azokat a méheket, ame-
lyek valahogyan bejutottak. A beporzáshoz
közönséges méheket kellett hozatni, gyak-
ran nagyon messziről.
Silas Donaghy ezalatt az állami elmegyógy-
intézetben zagyvált és őrjöngött; amikor
meglátta, hogy valakit megcsíp egy méh,
rángatózott örömében. Reggeltől estig
gonosz tréfákat űzött az ápolókkal, orvo-
sokkal és más betegekkel. Sosem tudták
biztosan, hogy mikor rejteget egy méhet a
ruhájában vagy a zsebkendőjébe csavarva.
A személyzet tagjait módfelett bosszantot-
ta, hogy hirtelen üldözőbe veszi őket egy
beteg, aki talán a gyors halált szorongatja
a kezében. Végül betették Silast egy párná-
zott falú cellába, ám ez őt a legkevésbé sem
zavarta. Amikor bevitték neki az ebédjét,
egy méh zümmögését utánozta, méghoz-
zá oly élethűen, hogy az ápoló eldobta a
tálcát, és Silas nem e világi gúnykacajától
kísérve elmenekült. A beteg olykor nor-
málisnak tűnt. Ilyenkor ügyesen elkapta
és megölte valamennyi méhet, ami valaho-
gyan bejutott az épületbe. Ha valamelyik
megcsípte – ami igen ritkán fordult elő –,
összerándult fájdalmában, térdre roskadt,
2020.08.20. 21:07:12
 Itt az ősz, és nincs isGALAKTIKA 2020. szeptember

jobb időtöltés, mint forró

tea mellett kiváló brit
könyveket olvasni!
3 KÖTET
5500 FT
+ INGYEN
SZÁLLÍTÁS

AZ AKCIÓ 2020. SZEPTEMBER 1-TŐL 30-IG TART.

WWW.GALAKTIKABOLT.HURetro: A borneói méhek 107

100-112-gray.indd 107 2020.08.20. 21:07:21

 GALAKTIKA
2020. szeptember
és félig elvakultan tapogatózott támaszték
után, mialatt a méreg végigáradt az erein.
De hamarosan feltápászkodott, tántorogva
járkált, és bár a kín könnyei csorogtak az
arcán, röhögött magán és átkozta gyenge-
ségét. Mindazok, akik látták őt, nem győz-
tek csodálkozni, mert a legtöbb ember, akit
megcsípett egy méh, nyomban összeros-
kadt, rövid ideig fetrengett, majd könyörü-
letes módon elvesztette az eszméletét.
Silas a tiszta perceiben imádott mikro-
szkópjáért és a felszereléséért könyörgött.
Végül, hogy a kedvére tegyenek, és végső so-
ron megmentsék magukat a még több bajtól,
adtak neki egy apró kunyhót, ami az inté-
zet telkén állt, és amelyben azt csinálhatta,
amit akart mindaddig, amíg nem idegesített
másokat. Első dolgaként letépte az összes
védőhálót, hogy a méhek szabadon berepül-
hessenek a nappaliba és a hálószobába. Még
az ennivalóját is megosztotta velük, sokszor
sorokban ültek a tányérja szélén. Nem kellett
hozzá sok idő, és fészek lógott az ágya felett,
s ott is maradt, mert senki sem merészkedett
az apró ház közelébe. A hivatásos méhvadá-
szok is távol tartották magukat Silastől, mert
meg akarták őrizni a méltóságukat, ő pedig
folyton gúnyt űzött méhmentes öltözetükből
és bonyolult felszerelésükből. Ha akarta, egy
nap alatt több méhet ölt meg, mint ők egy
hét során.
A kormányzat továbbra is a csapás meg-
fékezésének módszereivel foglalkozott. Az
egyik ígéretesnek tűnő megoldás az volt,
hogy elterjesztettek egy nagy testű legyet,
ami mézelő méheket ejtett el úgy, hogy el-
kapta és letépte a szárnyukat, majd kiszívta
a testükben levő édes nedveket. Ezeket a le-
gyeket tenyészteni kezdték, és széthordták
az ország különböző területeire. Ezenfelül
számos helyen pókokkal és méhevő mada-
rakkal is próbálkoztak.
108 Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 108
Amikor beköszöntöttek az első őszi hi-
degek, az emberek fellélegeztek, mert a
borneói méhek még érzékenyebbek voltak a
hidegre, mint a közönségesek. Olyannyira
nagy volt a megkönnyebbülés, hogy min-
den nyári tevékenység télen zajlott le. Az
emberek meglátogatták egymást, és hos�-
szú kirándulásokat tettek vonattal. Sokan
úgy fellelkesültek, hogy megfeledkeztek a
bajokról, és bíztak abban, hogy a rémálmot
hamarosan elnyeli a múlt köde. Ám az or-
szág entomológusai tudták, mire számít-
hatnak, és reszkettek a gondolattól, hogy
rövidesen eljön a tavasz, amikor is a kelle-
mes idő milliószámra csalja majd elő a te-
lelőhelyekről a királynőket, melyek hamar
megépítik a fészküket, és minden korábbi-
nál népesebb családokat hoznak létre. Tíz
cent jutalmat adtak minden királynőért, és
ezrek gyűjtögették az alvó rovarokat.
Különleges oktatók keresték fel az isko-
lákat, és elmondták a gyerekeknek, hogy
milyen veszélyek várnak rájuk, ha most
nem pusztítják el a fészkeket.
Aztán megérkezett a szép idő, és több
millió királynő bújt elő a rejtekhelyéről.
A begyűjtött méhek mennyisége csepp volt
a tengerben ahhoz képest, hogy hányan
vészelték át háborítatlanul a telet. Néhány
hét leforgása alatt a helyzet egyre rosszabb
és rosszabb lett. Az emberek felhasználták
az előző év eszközeit, és rengeteg újat is.
Az egyszeres hálók már semmit sem értek.
A duplák valamivel jobbak voltak, de a leg-
megbízhatóbb rendszernek az úgynevezett
hideg átjáró bizonyult, más szóval egy elő-
szoba vagy folyosó, amelyben alacsonyan
tartották a hőmérsékletet. Ha egy méh be-
került ide, hamar megdermedt, aztán csak
felseperték, és megsemmisítették.
Ekkor már napról napra egyre közeleb-
binek látszott az idő, amikor minden véget
2020.08.20. 21:07:21

ér. Hőhullám söpört végig az országon, és a
túlterhelt közszolgáltatások összeomlottak.
Halottak hevertek az utcákon. Senki sem
vette fel a végeérhetetlenül csengő telefo-
nokat. A vízvezetékek eldugultak a döglött
rovaroktól, és a vízbe is belekerült a maró
méreg, ami a levegőt betöltötte.
Azok, akik megengedhették maguknak,
elmenekültek olyan vidékre, ahol az össze-
omlás még nem következett be. Az ország
katonaságából keresőcsapatokat szervez-
tek, amelyek kimentették a holtak városai-
ból az ott rekedt embereket.
Az állami elmegyógyintézet a társada-
lommal együtt omlott össze. A páciensek
addig bolyongtak az épületekben, amíg va-
lahogy kijutottak a szabadba, és hamarosan
méhcsípések áldozatai lettek.
Silas kezdetben nem tudta eldönteni, hogy
mit tegyen. Aztán arra gondolt, jó ötlet
lenne visszatenni a védőhálókat a kuny-
hója ablakaira. A méhek tiltakoztak a ka-
lapálás ellen, ezért megvárta az éjszakát,
és akkor végezte el a munkát. Mélységes
csalódottság telepedett rá, amiért meg kel-
lett semmisítenie a benti fészket, de nem
tehetett mást. Néhányszor felkereste az
intézet raktárát, és beszerezte mindazt az
ennivalót, amire szüksége volt. Pár napig
bezárkózva élt, majd becsomagolta imádott
mikroszkópját, felvett egy könnyű méhész-
kalapot, és elindult haza. Néptelen utakon
gyalogolt, és gondosan ügyelt, hogy semmi
módon ne ingerelje a rovarokat. Sosem csa-
pott feléjük, nem tett gyors mozdulatokat,
és kerülte a fészkeket. Lassan haladt, hogy
ne izzadjon, mert a méhek gyűlölték a ve-
rejték szagát.
Menet közben újra és újra elszomorító
látvánnyal szembesült. A mezőket tehenek,
lovak és kisebb állatok maradványai borí-
Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 109
GALAKTIKA
2020. szeptember
tották, pontosabban csak a fehérlő csontja-
ik, mert az új méhek minden húst letiszto-
gattak az áldozataikról, mivel a közönséges
darazsakhoz hasonlóan, részben húson
éltek. Egy helyen olcsó túrakocsi hevert az
árokban az oldalára dőlve, és a benne lévő
két nagy, illetve két kicsi csontváz minden
szónál hívebben jelenítette meg egy kiirtott
család megrázó történetét. Mindezek azon-
ban nem gyakoroltak hatást Silasre. Sokkal
inkább érdekelték a fészkek, amelyek ott
lógtak valamennyi fán és távíróoszlopon,
valamint a házak és a csűrök ereszei alatt.
Egy alkalommal utolérte egy hálóval vé-
dett, páncélozott katonai mentőautó. Az
utasai felajánlották neki a segítségüket, de
ő nem kért belőle, mire továbbszáguldottak
úgy, hogy a kerekek minden fordulatnál
széttapostak egy-egy méhet. A többi meg-
érezte az eltaposott társak szagát, és azon-
nal feldühödött, így aztán Silasnek le kellett
térnie az útról, és onnan kezdve a földeken
gyalogolt.
Amikor hazaért, a felesége magányosan
üldögélt a házban, amelynek minden nyílá-
sát erős hálók zárták le. Az asszonyt kikö-
zösítették a szomszédok, már jóval azelőtt,
hogy elmentek, és magányosan nem sokáig
húzta volna. De valahogyan tudta, hogy a
férje egyszer hazatér. Silas a pincén keresz-
tül ment be a házba, és oly fürgén bújt be
az ajtón, hogy csupán hét méh jutott be
vele. Ezek az egyik ablakhoz repültek, ahol
ő gyorsan végzett velük, ugyanis a felesé-
ge – bármilyen különös is – még egyetlen
csípést sem kapott. Aztán levetette a ru-
háját, és talált még ötöt. Ezeket is megölte,
majd felment a földszintre, bevitte a mikro-
szkópját a dolgozószobájába, ahol óvatosan
kicsomagolta, és rátett egy üvegburát. Egy
darabig szórakozottan matatott a helyiség-
ben, mígnem a felesége ebédelni hívta.
109
2020.08.20. 21:07:22
 GALAKTIKA
2020. szeptember
Amikor letelepedett az asztalnál, odané-
zett, ahol annak idején az ifjabb Silas szo-
kott ülni.
– Hol van a fiú? – kérdezte. – Jól tudod,
hogy szeretem, ha időben megjelenik az ét-
kezéseknél.
A szegény asszony arcán gyötrődő kife-
jezés jelent meg, mialatt azt felelte:
– Hiszen tudod, hogy elment…
– Hová ment? Mit jelentsen ez?
Mrs. Donaghy elvörösödve felnézett, és a
házasságuk kezdete óta első ízben, indula-
tosan kifakadt:
– Halott! Magad is tudod, hogy halott!
Megcsípte az egyik átkozott méhed, és
belehalt!
Silas az asztalra borult, és arcát a két te-
nyerébe temetve felzokogott.
– Istenem, édes istenem, mit tettem… –
nyöszörögte alig hallhatóan.
Röviddel később visszament a dolgo-
zószobájába, és a szemében új fény izzott.
Immár ébernek és összeszedettnek tűnt,
továbbá az arcán megjelent az az elszánt ki-
fejezés, ami oly régen eltűnt onnan.
Kivette a dugót a bejárati ajtó kulcs-
lyukából, várt, amíg bejött egy méh, majd
ügyesen elkapta, és a szárnyainál fogva
bevitte a dolgozószobájába. A szeme, ami
nemrég még kimerültségről tanúskodott,
most fényesen csillogott, és úgy tűnt, Silas
valami olyasmit néz, amit még sosem lá-
tott. Gyakran átment a nappaliba, és az el-
múlt év eseményeiről kérdezgette a felesé-
gét. A válaszok hallatán megrökönyödött,
de elég volt kinéznie valamelyik ablakon, és
a látvány igazolta azt, amit Mrs. Donaghy
mondott.
Azon az éjszakán felkereste azt a mély
pincét, amelyben régebben a méhcsaládjait
teleltette, és rájött, hogy a távolléte alatt a
felesége jégveremnek használta a helyiséget.
110 Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 110
Odament a sarokban álló, régi kaptárhoz,
és felemelte a tetejét. Teljes megdöbbenésé-
re halk zümmögés üdvözölte, ami egészen
máshogy szólt, mint a kinti rovarok min-
denen áthatoló, magas hangja. Íme, ráta-
lált egy rég elfeledett mézelőméh-családra!
Hogy maradhattak életben ennyi ideig?
Silas nem tudta, legfeljebb gyanította, hogy
a jég folyamatos telet teremtett idelent két
éven át. A vállára emelte a kaptárt, kivitte
a házból, és lerakta egy kicsi, hálóval védett
baromfiudvaron, ahol Mrs. Donaghy meg-
próbált zöldségeket termeszteni. Másnap
reggel a túlélők kirepültek, hogy betájolják
magukat, de nem kellett attól tartani, hogy
messzire elkóborolnak a zárt légtérben.
A következő hét folyamán Silas alig aludt,
de még az evésre is kevés időt szakított. Ha
nem a mikroszkópnál görnyedezett, akkor
az apró baromfiudvarban dolgozott, ahol
Észak-Amerika utolsó mézelő méhei röp-
ködtek és nyalogatták a gazdájuktól kapott
mézet. Fogalmuk sem volt arról, hogy tőlük
függ az egész kontinens sorsa.
Silas végül előállított egy herét, ami
minden látszat szerint megfelelt a köve-
telményeknek. Gyorsabban kellett repül-
nie, mint a környéket ellepő, gonosz fél-
vérek heréinek. Képesnek kellett lennie
rá, hogy fiú unokákat állítson elő, mert a
partenogenezis törvényei szerint egy heré-
nek nem lehettek fiai, amik gyorsak is, és
izzik bennük a párzás iránti vágy. És képes-
nek kellett lennie olyan lányok és lányuno-
kák nemzésére, amelyek a mézelő méhekre
hasonlítanak, s nem tudják egyedül átvé-
szelni a telet.
A legtöbb tudós türelmesen várt volna,
hogy próbára tegye ezen vonásokat, mielőtt
szélnek ereszti az új egyedeket. Silas azon-
ban mindig is elhamarkodott volt, ahogyan
2020.08.20. 21:07:23
 Olvass magyar
GALAKTIKA
2020. szeptember

SF novellákat!
3990 FT
+ INGYEN
SZÁLLÍTÁS

AZ AKCIÓ 2020. SZEPTEMBER 1-TŐL 30-IG TART.

WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Retro: A borneói méhek 111

100-112-gray.indd 111 2020.08.20. 21:07:27

 GALAKTIKA
2020. szeptember
azt már megmutatta, amikor áruba bocsá-
totta az első borneói királynőket. Ráadásul
felismerte, hogy a helyzet talán javulhat, de
rosszabb már nemigen lehet.
Munkához látott a baromfiudvaron:
nagy számban tenyésztette a heréket, és
szabadon engedte őket. Már csupán azt kí-
vánta, bárcsak lenne valamilyen eszköze,
amivel nagyobb távolságra is eljuttathatja
őket. Ballonok és hidrogén? Sajnálatos mó-
don egyikkel sem rendelkezett. A házban
bolyongott, és kitartóan törte a fejét. Az
alagsorban meglátott egy nagy, hordozha-
tó lámpát, aminek a kocsiján telepek sora-
koztak, míg a sarokban savval teli, jókora
edény állt. Hah! Silas azonnal rájött, hogy
mégiscsak lesz hidrogénje, mert elő tudja
állítani elektrolízissel, vagy még gyorsab-
ban néhány cinkdarabka vagy szeg, vala-
mint a sav felhasználásával. Ballonok híján
pedig papírzacskók is megfeleltek a célnak.
Egy-két nap elteltével Silas tucatjával
indította útnak a heréket abban a remény-
ben, hogy megkeresik az ifjú királynőket,
és ártalmatlan méhek új fajtáját teremtik
meg, amelyek az utolsó szálig kivesznek a
tél folyamán.
Egy hónap múlva meglátott néhány fiatal
méhanyát, amelyeknek potroháról hiány-
zott az ismerős, vörös szőrpamacs. Befo-
gott párat, egy részüket berakta a zárt ba-
romfiudvarba, és gondosan etette őket, de
még egy kincsnek számító húskonzervet is
felnyitott nekik, hogy jobb táplálékot kap-
janak. Ám egyik sem reagált, és a legtöbb
elpusztult – nem tudtak egyedül életben
maradni. Ugyanakkor azok a példányok,
amelyek kaptárakba kerültek, éltek és vi-
rultak, és minden tekintetben felülmúlták
veszedelmes féltestvéreiket. Silas számára
jutalommal ért fel, hogy láthatta az új heré-
ket, amint szárnyra kapnak, és elszágulda-
112 Retro: A borneói méhek
100-112-gray.indd 112
nak, hogy szűz királynőket keressenek. Az
új fajta dolgozóinak fullánkja horgas volt,
és elpusztultak, ha használták. A csípésük
sem okozott akkora fájdalmat, mint a má-
sik fajta rovaroké.
Silas ekkor már minden napot a kertjé-
ben töltött, szorgalmasan vetett és aratott,
hogy rendbe hozza a dolgokat. Mosolyog-
va szemlélte a milliónyi méhet, mert ezek
mindenben különböztek a régi fajtától, ami
máris gyors ütemben ritkult.
Gyakran töprengett azon, hogy vannak-e
még emberek más vidékeken. Egy alkalom-
mal begyalogolt az elhagyatott faluba, és
konzerveket keresett, amikor döbbenten
hallotta, hogy valahol a közelben csengeni
kezd egy telefon. Távhívás volt, és a hívó fél
nem egyvalakit keresett, hanem bárkit, aki
még életben van.
– A méhek rémuralma hamarosan véget
ér – közölte vele Silas. – A régi fajta nem
sokáig húzza már. A természet automatiku-
san rendbe hozza magát.
Mosolyogva sétált hazafelé. Igen, a múlt-
ban ő szabadította el a szörnyű csapást, de
véget is vetett neki.
Szente Mihály fordítása
Will H. GRAY
Feltehetően amerikai vagy kanadai szerző,
nem sok információ maradt fenn róla, csak
annyit tudni, hogy az 1920-as évek második
felében volt aktív. Első ismert elbeszélése,
a „Water Sprite’s Vacation” 1926-ban jelent
meg a Canadian Magazine-ben. Ezután kizá-
rólag az Amazing Storiesban publikált, 1927-
ben egy kisregényt („The Tide Projectile
Transportation Co.”) és egy novellát („The
Star of Dead Love”), majd legközelebb 1931-
ben az itt leközölt írást. Magyar fordítás-
ban legjobb tudomásunk szerint ez az első
műve.
2020.08.20. 21:07:27
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. DECEMBER

350 351 352 353 354 355 356 357

NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK INTERJÚ JOHANNA SINISALÓVAL
ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD MIT FOGUNK ENNI 2050-BEN?
ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK CSERNOBILI SZARKOFÁG
SÖTÉT ANYAG
KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN A HEXAGON-PROJEKT ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+ + + + + + +
ANTAL
VARGA
HUSZÁR
HYKES
DAJCS
GAILEY
MÁRKI
KALUGIN
GULISIO Előfizető
CS knek
CHWEDYK
FOX
BOJTOR
KARR
VARGA
GAILEY
MAKAI
KARR
FRINI
KALUGIN
BARNÓCZKY
+
KARR
HARGLA
VARGA
SCHOLZ
VARGA L.
KOVÁCS TÉPŐ
GALINA AK
1200
CROWLEY
VÁSÁRHELYI HVATOV
ECSÉDI
FOX
DAVID SURUGIU
Ft! BELLAMY JONES SALGARI
MIKSZÁTH SPOFFORD SZINI SLACHTA
TÓTH
GREGORY
Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Benford
NANCY
Fedina Előfizető EMMI GREGORY
SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach Kress LÍDIA
CS knek
AK
1200 Itäranta Benford
Urbánszki
Előfizető
CS knek
AK CS knek
AK
Előfizető
IAN
Ft!
CS knek
J. G. CS knek Előfizető
Nemere Szélesi
RICHARD Előfizető
1200 1200 AK AK
ISTVÁN
Ft!
Ballard Ft!
Chwedyk LÁSZLÓ 1200 Ft! Watson CS knek
AK
1200
JACK
Vance Kornis 1200 Ft!
SÁNDOR
CS knek
AK
1200
Ft! MIHÁLY Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

A SCI-FI LEGJAVA 19355

A SCI-FI LEGJAVA 19356

A SCI-FI LEGJAVA 19357

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. AUGUSZTUS

358 359 360 361 362 363 364 365

EGY VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER METEORBECSAPÓDÁS AZ ÓKORBAN AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ AHOL A LEGRÖVIDEBB EGY ESZTENDŐ LESZ KORONAVÍRUS VAKCINA? ZÁRT ÖKOSZISZTÉMA A NAPRENDSZER TŰZHÁNYÓI
ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS? AZ ELSŐ UTASOK A HOLDHOZ P-OLED MŰSZERFAL KUPOLAVÁROS TŰZVÉSZ CSERNOBIL KÖRNYÉKÉN ÚJ SZUPERJÉGTÖRŐ
UTOLSÓ NAPFOGYATKOZÁS KIRÁNDULÁS A MÉLYBEN
GRÖNLANDI OLVADÁS EMOJI DZSEKI SZUPERBOMBÁK A LESBEN ÁLLÓ ELLENSÉG MÁSODIK FÖLD
AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE TERRAFORMÁLÁS OKOSMASZK

+
BENFORD
+
BENINI
+
HOWARD
+
FEDERICI
+
VARGA L. + + +
MÁRKI SURUGIU
KIVIRÜÜT TURNBULL VAGANOV JONES Előfizető
WINKLER VANCE SIMON LAIGLE
TÖRZS
ALTOV
FEDINA
FOX
HOLLÓ-VASKÓ
SOLYMÁR
MOMMERS
MAKAI CS knek
AK DAJCS KREMO BOJTOR
KOMOR
WATES GYIK ZAGAT J. VIRÁG 1200 Ft!
LASSWITZ FEDINA KULIKOV
AMBRUS JÓSIKA JÓSIKA
VÖRÖSMARTY

JACK GREGORY
Nemere MIKE THEODORA DAVE
Vance Benford
LAVIE
Tidhar
ADAM-TROY
Castro
ISTVÁN Előfizető Resnick Előfizető Goss Howard Előfizető
CS knek
AK Előfizető
DAVE CS knek
AK
1200 DAVE CS knek
AK
1200 Varga
Előfizető
CS knek Bodor
1200 Ft!
ROMAN Varga CS knek
AK JEZSI
Előfizető
CS knek Huszár
Előfizető
CS knek
Hutchinson Ft!
Howard Ft!
CSABA BÉLA
AK
1200 Ft! ÁRON Kulikov CSABA BÉLA 1200 Ft! Tumanovszkij AK
1200 Ft! KARINA
AK
1200 Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19358

A SCI-FI LEGJAVA 20359

A SCI-FI LEGJAVA 20360

A SCI-FI LEGJAVA 20361

A SCI-FI LEGJAVA 20362

A SCI-FI LEGJAVA 20363

A SCI-FI LEGJAVA 20364

A SCI-FI LEGJAVA 20365

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Októberi számunk várható tartalmából: SZ
EP
TE
A3
67
.
MB s z á m
• Expedíció az Alfa Centaurira ka ER 2
ph 9
ató -ÉT
• Lovas Lajos novellaciklusa folytatódik ! Ő L
• Sergio Gaut vel Hartman és Roy Hutchins elbeszélése
• Képregény Alekszej Tolsztoj nyomán: A vurdalak család

Visszavágó 1 – A négy páncélos és a sárga vizsla © 2020 by Lovas Lajos • And Now His Lordship
Is Laughing © 2019 by Shiv Ramdas (Strange Horizons) • Kali hajnala © 2020 by Varga Csaba Béla
• Aurochs, Cave Bears and Other Charismatic Megafauna © 2020 by Gareth D. Jones • Úraindítás
© 2020 by Tamás J. Bertalan • The Bees from Borneo ¤ 1931 by Will H. Gray (Amazing Stories) •
Zwycięzca ¤ 1910 by Jerzy Żuławski
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2020.08.20. 21:06:54

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
2020. SZEPTEMBER

IL ÁG ÖSSZES
KÖV E EG Y ET LEN 366 ÁRA: 2990 FT
Z IN ELŐFIZ
Ó T L Ó K Ö T E T BE N! GA E
i
ber n:

TŐ
AM
k tó e
Az o a XL-b i

I Á RA
tik sk
alak ław Gyémán
G Żu
Jerzy
ztes csak t kártyáv
yő al
A G -trilógia
old te 2250 F
366

A H dik köte
o
más ejeződi
k t!
bef
JERZY ŻUŁAWSKI

A Győztes
GALAKTIKA

A HOLD-TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE

20366

243018

LOVAS / RAMDAS / VARGA

660133

MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU / JONES / TAMÁS / GRAY

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2020.08.20. 21:22:04

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!
A Győztes

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Jerzy Żuławski
A GYŐZTES
ELSŐ RÉSZ
I bundabéléses, fehér csizmát viselt. Arany-
Malahuda megrázkódott, és hirtelen meg-
fordult. A nesz ugyanolyan halk volt, mint
amit kiadhatna egy elforduló lap a régi,
megsárgult könyvben, amit olvasott, ám az
öreg füle azonnal elkapta a szent hely fene-
ketlen csendjében.
A tenyerével takarta el szemét a félerő-
vel világító csillártól, amely a boltozatos
mennyezeten lógott, és a nyitott ajtó felé
nézett. Ott az utolsó lépcsőfokról éppen
lelépő, egyik lábát még a levegőben tartó
fiatal lány állt. Meztelen volt, ahogyan a
hajadonok járnak éjszaka a házban, csak
a válláról lógott puha fehér bundája, amit
kívül és belül egyformán lágy szőr borított.
Ez az elöl nyitott, oldalt pedig széles,
hasított karnyílásokkal szabdalt ruha-
A Győztes
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2020. szeptember
Emberöltők teltek
el a Holdon, és
most a Földről
újabb látogató
érkezik, hogy
mindent fenekestül
felforgasson.
darab lágyan omlott végig a fiatal testen
egészen az apró lábakig, amelyeken a lány
rőt haját két nagy csomóba tekerte a füle
fölött, de a leengedett copfvégek a vállát
verdesték, aranyos szikrákat szórva a hó-
fehér bundára. A lány értékes, bíborvörös
borostyánláncot viselt, ez a monda szerint
századokkal korábban az Ada nevű papnő
tulajdonát képezték. Malahuda főpap csa-
ládjában nemzedékről nemzedékre öröklő-
dött ez a drága ékszer.
– Ihezal!
– Igen, nagyapó, én vagyok az.
Még mindig az ajtóban állt, fehérlett a
sötétséget árasztó nyílásban, fent a lépcső-
sor tetején, keze a kovácsoltvas kilincsen.
Hatalmas fekete szemmel nézte az öreget.
Malahuda felállt. A márványasztalon
heverő könyveket reszkető kézzel húz-
115
2020. 10. 05. 18:09:39
 GALAKTIKA XL
2020. szeptember
ta magához, mint aki zavartan elrejtené
őket… Valamit dörmögött magában, ajka
gyorsan mozgott, felvette a nehéz fólián-
sokat, és ok nélkül átrakta az asztal másik
végére, majd máris a lány felé fordult:
– Nem tudod, hogy rajtam kívül ide
senki sem léphet be? – kérdezte szinte ha-
raggal.
– De… de… – Ihezal elhallgatott, mint
aki keresi a szavakat. Nagy szemének pil-
lantása akár két madár, gyorsan és kíván-
csian rebbent körbe a titkos szobában.
Végigsuhant a hatalmas, gazdagon vésett
és arannyal kivert ládákon, amelyekben a
szent könyveket tartották. Egy pillanatra
megakadt a furcsa díszítéseken vagy je-
leken, amik a lávakőből simára faragott
falakat cifrázták, majd visszatért az öreg
arcára.
– Hiszen már szabad – jelentette ki a
lány hangsúlyosan.
Malahuda csendesen elfordult, és bel-
jebb ment, egyenesen a nagy órához, amely
teljes magasságában elfoglalta a falat. Meg-
számolta a réztányérba esett golyókat, és a
mutatókra tekintett:
– Még harminckilenc óra van hátra nap-
keltéig. Menj, és aludj, ha nincs más dol-
god! – mondta keményen.
Ihezal nem mozdult. Nézte a nagyapját,
aki hozzá hasonlóan házi öltözetet viselt,
csak hát az ő bundája csillogóan fekete
volt, alatta pedig hosszú kabátot és nad-
rágot hordott puhára megmunkált és vö-
rösre festett kutyabőrből. Ősz haján arany
abroncs, amely nélkül még a főpapok sem
léphettek be a szent helyre.
– Nagyapó…
– Menj aludni! – mondta az öreg hatá-
rozottan.
De a lány hirtelen mozdulattal a lába elé
omlott.
116 A Győztes
115-202-xl.indd 116
– Visszatért! – kiáltotta boldogan, már
nem is próbálta elfojtani az érzést. – Nagy-
apó, Ő visszajött!
Malahuda elhúzta a kezét, visszaült a
karosszékbe, mellére engedte dús ősz sza-
kállát. A lány kimondhatatlan csodálko-
zással nézte.
– Nagyapó, miért nem válaszolsz? Még
gyerek voltam, te tanítottál beszélni, és az
első szó az üdvözlés volt. Hogyan köszönt-
sük majd az örökkévalót, aki minket, em-
bereket megkülönböztet az állatoktól, és a
még náluk is alattomosabb sernektől, meg
az emberi alakot viselő, de gonosz mor-
doktól, és úgy üdvözöltelek téged, ahogyan
kell: „Visszatér!”, te pedig mindig úgy vá-
laszoltál, ahogyan kell: „Bizony, visszatér!”
Hát most, amikor ez a boldog nap ránk kö-
szöntött, és azt mondhatom neked: „Vis�-
szatért!”, te nem felelsz nekem azzal: „Bi-
zony, visszatért!”
Gyorsan beszélt, és tüzesen, szemében
különös, lázas villogással, minden lélegzet-
vételnél felhullámzott fehér melle, szikráz-
tak a néhai szent papnő, Ada felbecsülhe-
tetlen értékű, bíborvörös borostyánkövei.
– Nagyapó! Tuheja próféta, akit vén ko-
rában állítólag ismertek az ősapáid, egyko-
ron azt írta: „Visszatér a legnagyobb elnyo-
más idején, és megmenti az ő népét. Elment
tőlünk, mint öregember, ama napon, mert
fiatal sohasem volt, s úgy tér vissza, hogy
beteljesüljenek az idők. Jő majd ifjúsága
fényében tündökölve, merthogy immár
soha többé nem lesz öreg!” Nagyapó, ő itt
van, és jön! Visszatért a Földről, amelyre
valaha régen elment, hogy teljesítse, amit
megígért Adának, az első prófétanőnek. Jő
dicsőségben és méltóságban, fiatal, győ-
zedelmes és szép! Ó, mikor jön már el a
pirkadat?! Mikor pillanthatom meg, mikor
vethetem áldott lába elé a hajamat?!
2020. 10. 05. 18:09:40

Ekkor gyors és szinte öntudatlan moz-
dulattal, még mindig az öreg előtt térdelve,
egy mozdulattal leomlasztotta a füle fölé
szedett varkocsait. A malachit padlón szét-
terült az illatos, lágy arany áradat.
Malahuda még mindig hallgatott. Úgy
tűnt, mintha nem is látná az előtte térde-
lő lányt, és nem hallaná szavait. Homályos
és töprengő szeme a szoba belsejébe for-
dult – talán csak megszokásból? –, ahol az
egyik falon az arany gyertyatartó fényében
csillogott a szent jel, amely a láthatáron
felemelkedő Földet mutatta a fölötte álló
Nappal, ahogyan azt a Várakozó Testvérek
látják minden éjfélkor a Sarkvidéken…
Ihezal önkéntelenül követte az öreg te-
kintetét, és meglátta a fekete márványon a
két aranyos korongot. Érthetően mutatta
az összes nagy titkot nemzedékről nemze-
dékre, hogy az emberek a Földről érkeztek
a Holdra. A Föld egy hatalmas, a levegőtlen
pusztaság fölött függő csillag, oda ment el
Ő, a Vén Ember – ki ezen nevet maga vá-
lasztotta, és így hívatta magát, más néven
nem szólíthatta senki –, és onnan tér majd
vissza fiatal megváltóként. A lányt elfogta
a vallásos félelem, felemelkedett, és jobb
keze mutatóujjával gyorsan kört rajzolt a
homlokára, egy nagyobb félkört egyik vál-
lától az ajkain át a másik válláig, majd egy
vízszintes vonalat, és közben elsuttogta az
ima szavait: „Megváltónk lesz, elbánik el-
lenségeinkkel, bizony ez így lészen!”
Malahuda, akár a visszhang, ismételte:
– Bizony ez így lészen… – Fájdalom
vagy irónia keserűsége fojtotta el torkában
az utolsó szót.
Ihezal a férfi arcába nézett. Hallgatott
egy pillanatig, aztán, mintha valami rette-
neteset látott volna az öregen, hátraugrott,
két kezét összefonta a bunda alól kilátszó,
meztelen keblén.
A Győztes
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2020. szeptember
– Nagyapó…!
– Csöndesebben, gyermekem, csönde-
sebben!
Felállt, és megfogta volna a lány kezét,
de Ihezal elhúzta onnan, és nagyot kiáltott:
– Nagyapó, te… nem hiszed, hogy… Ő?
Ott állt az öreg előtt pár lépésre, előre-
nyújtotta a nyakát, szélesre tárt szemmel,
szétnyíló ajkakkal. Úgy várta a választ,
mintha az élete függne a szavaktól, amiket
most fog hallani.
A főpap az unokájára nézett, és habo-
zott.
– Az összes jóslat beigazolódik, és ha va-
laha is el kell jönnie a Győztesnek…
Hirtelen elhallgatott. Vajon elmondja
ennek a nagyon is hívő lánynak, amit még
hosszú küzdelem után is alig mert önmaga
előtt elismerni, amit öreg szívétől igyeke-
zett távol tartani? Megmondhatja-e neki,
hogy ő, a főpap, az Igazság és a Titok őr-
zője, a papok nagy múltú, ámde már kiha-
lóban lévő nemzetségének tagja mit érez?
Ő, első embere mindazon népeknek, akik
ott élnek a Nagy Tenger partjától északra,
a tűzokádó Otamor havas csúcsától messze
keletre, Hévízforrásokban, a legősibb holdi
településen, és a sarkvidéki út mentén el-
terülő Régi Forrásoknál, ahol századokkal
korábban állítólag felfedezték az áldott pet-
róleumot – megmondhatja-e? Ő, aki egész
életében tisztelte és terjesztette a Győztes
megérkezésébe vetett hitet – most, amikor
jelentik neki, csakugyan megjött, mondja
el, hogy már nem hisz benne?
Maga sem volt egészen tisztában azzal,
ami benne lezajlott, vagy csak most jött
elő mindez a tudatalattijából, amikor a
döbbenetes hírt hallotta? Nem sokkal nap-
nyugta előtt szokás szerint megtartotta a
néppel az imát, és szólott is, idézte Tuheja,
az utolsó próféta szavait, éppen azokat,
117
2020. 10. 05. 18:09:40
 GALAKTIKA XL
2020. szeptember
amiket az imént ez a lány mondott ki. Így
tett nap mint nap, hosszú életében mindig,
mióta csak pap lett. És hitte is gyermek-
korától, amit apja, Bormita főpap tanított
neki. Hogy a Vén Ember egykoron itt élt,
majd századokkal ezelőtt elment a Földre,
és majdan visszatér fiatalemberként, hogy
megmentse az ő népét. Ez a hit számára
világos és egyszerű volt. Nem töprengett
rajta mélyebben, soha nem figyelt a „tudó-
sok” bizonygatására, akik azt állították: a
holdi emberek földi származására vonat-
kozó történet csak egy régen keletkezett le-
genda, soha nem létezett semmilyen „Vén
Ember”, és persze soha nem jön el a csilla-
gokból semmiféle „Győztes”… Az efféle ál-
lításokkal Malahuda sohasem vitatkozott,
eltérve a régi szokástól, amelyet még atyja,
Bormita főpap is gyakorolt. Akkoron az
eretnekeket a tengerparton megkövezték.
Így amikor a neki alárendelt papjai köve-
telték, hogy alkalmazzák ezt a büntetést
– főleg a Várakozó Testvérek kiabáltak –,
Malahuda csak vállat vont. Nyugodt ma-
radt, és lelkében megvetette őket. Azo-
kat, akik kövezéssel akarták megerősíteni
az emberek hitét, és azokat a szánalomra
méltó bolondokat, akik gyenge értelmük-
kel próbálták megérteni az érthetetlent.
Akik nem hittek abban, hogy a csillagok-
ból származnak, és nem hitték az Ígéretet
sem, hogy az valaha is beteljesedik…
Többek között ennek a lágyszívűségnek
okát nem volt képes felfogni Elem atya, a
Várakozó Testvérek rend apátja. Aki köve-
tei által nemegyszer dorgálni merészelte
őt, a főpapot, mert nem elég buzgó a szent
ügyekben. De hát nem ő, Malahuda a fő-
pap, ki uralkodik az egyház fővárosában,
Hévízforrásokban, és ura minden holdi
népeknek? Ő ítélhetett, őt nem ítélhették.
Inkább Malahuda ítélhette volna el Elemet,
118 A Győztes
115-202-xl.indd 118
és vele együtt az összes Várakozó Testvért
eretnekség miatt, mert minden egyes nap-
ra megígérték már a Győztes érkezését,
nem ügyelve arra, hogy az összes próféta
azt a távoli jövőre tette… Nem örült an-
nak a tekintélynek és befolyásnak, amit a
Testvérek szereztek az emberek előtt. Igaz,
sohasem hagyták el székhelyüket a Sarkvi-
déken – a rendjük ezt tiltotta –, de minden
évben találkoztak a néppel. Furcsa volt,
hogy „évnek” nevezik a Holdon a felváltva
tizenkét és tizenhárom napot – mindegyik
hétszázkilenc óráig tart –, ami alatt a Nap
áthalad a zodiákuson. Azt beszélik, ezt az
időbeosztást az ősök a Földről hozták ma-
gukkal… Szóval minden évben, különösen
a huszadik napon, amikor is a Vén Ember
elment, tömegesen zarándokolnak el a hí-
vők a Sarkvidékre, így aztán a Testvérek-
nek alkalmuk nyílik befolyásukat növelni.
Malahuda nem tilthatta meg e zarán-
doklatokat, amiket évszázadok hagyomá-
nya tartott életben, bár nem nagy örömmel
nézte, ahogyan a Testvérek demoralizálják
a népet, elvonják az embereket az élet valós
dolgaitól, miközben a Győztes gyors érke-
zését ígérik…
Persze ő is töretlenül hitt a Győztes eljö-
vetelében, de mindig úgy hitte, az valami
távoli dolog, amit ugyan megígértek, és ha
valaki megkérdezte volna, megéri-e vajon,
ő már a kérdést is dogmaellenesnek ítéli,
és azt feleli, az Eljövetel a jövőben meg-
történik… Bár Ramido próféta világosan
megmondta: „Sem a mi szemünk, sem fi-
aink szeme nem látja meg a Győztest, de
majd következnek utánunk azok, akik
szemtől szemben állanak majd Vele.” Csak
hát Ramido próféta már százvalahány éve
meghalt…
Így volt ez egészen tegnap estig. Éppen
befejezte az imát a néppel, még ott állt a
2020. 10. 05. 18:09:40

szentély széles teraszán, háttal a lenyugvó
napnak, kezét emelte az utolsó esti áldás-
ra, elmormolta a köszöntést: „Visszatér!”
– amikor az összegyűlt emberek között
valami nyugtalanság támadt. A közelebb
állók még feleltek neki: „Bizony visszatér!”
– de a távolabb állók már hátat fordítottak
Malahudának, s egy furcsa csoportra fi-
gyeltek, amely gyorsan közeledett a szen-
télyhez.
Malahuda is odanézett, és megdöbbent.
A véletlenül odagyűlt kis csapat emberei
között két Várakozó Testvér sietett, sőt
inkább szaladt. Messziről felismerte őket
a fedetlen, leborotvált fejükről és a hosszú
köntösükről. Nem messze állt egy kutyák-
tól vont kocsi, ezzel érkezhettek ide. Már
maga a tény, hogy felbukkantak a szerze-
tesek, akik soha nem hagyták el a székhe-
lyüket, valami hallatlan volt. De a főpapot
leginkább a viselkedésük döbbentette meg.
Előbb azt hitte, hogy őrültekkel van dolga,
mert fel sem tételezte, hogy a szerzetesek
leitták magukat, hiszen fogadalmukat kö-
vetve tartózkodtak mindenféle szeszesital-
tól. Odalent a nép hallotta és értette őket,
a tömeg máris a jövevények felé hömpöly-
gött. Megőrültek, kiabáltak, és mind kö-
vették az idegeneket. Malahuda magára
maradt az elnéptelenedett téren. De máris
özönlött a visszatérő hullám. Mielőtt fel-
fogta volna, mi történik, maga körül csupa
örömtől fénylő arcot látott, száz kéz lövellt
a magasba, és ezer torok ordított. A nép
most a szentély felé tódult, elöl jött a két
Testvér, kiket az emberek szinte a karjuk-
ban hoztak, egyszerre kiáltoztak örömmel,
és sírtak felindultan:
– Megérkezett! Megérkezett!
Malahuda nem értette, és még sokáig
nem tudta felfogni, bár a Testvérek már
mesélték is neki, hogy teljesült a próféták
A Győztes
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2020. szeptember
jóslata, merthogy az előző napon, amikor
a Sarkvidéken a Nap eltakarja a Földet,
századok múltán visszatért Ő, a Vén Em-
ber! A  megfiatalodott és sugárzó Győztes
és megváltó!
A „Várakozó Testvérek” megszűntek
létezni, ők most már az „Örömteli Test-
vérek”! Két-két követet küldtek az összes
holdi törzshöz a jó hírrel, elmennek a Nagy
Tenger partjára és a szárazföld mélyé-
be, ahol a források, patakok mellett élnek
emberek, hogy nekik is elvigyék a hírt:
megjött a Győztes, vége minden rossznak.
Ő majd kimenti őket a sernek és a mordok
karmaiból.
És íme, Elemmel és néhány Testvér-társá-
val jön majd Ő Maga, a Győztes! Amint meg-
virrad, megjelenik ennek a népnek is, itt, a
Nagy Tenger partján!
Ezt mondták a Testvérek, akik egyko-
ron csak vártak, most meg boldogok, s az
egész nép a főpappal együtt sírt és nevetett,
ugrándozva és kiáltozva dicsérték a Legfel-
sőbbet, aki, lám, megtartotta a régi prófé-
táknak tett ígéretét.
Malahuda égnek emelte kezét, az öröm
az első pillanatban az ő lelkét is magával
ragadta. Öreg mellét a hála friss és ki-
mondhatatlan érzése töltötte meg, hogy
hát éppen most, az elnyomás és a nyomor
napjaiban eljő a Győztes! Könnyek lepték
el a szemét, a torkát kellemetlen érzés szo-
rította el, beleszorult a vidám kiáltás, ami
pedig lelke mélyéről már feltört volna…
Kezével takarta el arcát, és felsírt a hívek
előtt, a szentély lépcsőjén.
A nép tisztelettel tekintett a főpap kön�-
nyeire, ő meg oly sokáig állt eltakart arc-
cal és fejét mellére hajtva… Gondolatban
végigélte egész életét, minden vágya és
minden lelkesedése, s mindaz, amit a sa-
ját szemével látott: népe vereségei és sze-
119
2020. 10. 05. 18:09:40
 GALAKTIKA XL
2020. szeptember
rencsétlenségei, s a bánatuk, amire vigaszt
nyújtott, egyre csak ismételve a lám, ma
beteljesült Ígéretet… Szívében az öröm he-
lyét valamiféle vágyakozás foglalta el.
– Testvéreim! Testvéreim… – kezdte,
öregségtől és meghatódottságtól remegő
kezét a tömeg fölé emelve, s akkor hirte-
len megértette: nem tudja, mit mondjon.
A  félelemhez igen hasonlító szédülés zu-
hant a fejére és a szívére. Mélyet lélegzett,
görcsösen kapott levegő után, majd ismét
eltakarta a szemét. A fejében különös,
őrületes forgatagot érzett, ebből csak egy
makacs gondolat került elő: „Mostantól
másképpen lészen!” Tudta, hogy mostantól
tényleg megváltozik minden. Az Ígéreten
és a várakozáson alapuló hit ma megszű-
nik létezni, és valami új, valami ismeretlen
lép a helyébe.
A nép körbetáncolta a teret, zavaros
örömkiáltásokat hallatott, ő pedig, a főpap,
e nagy és boldog percben sajnálatot érzett.
Minden elveszőben van, ami volt: az imák
napnyugtakor, amelyeket ő vezetett, a hite,
a várakozása, hogy eljön egyszer végre a
nap, és felvirrad majd…
Nem tudta hirtelen, miért jutott eszébe,
hogy a Várakozó Testvérek hazudnak. Rög-
tön megrémült ettől a gondolattól. Azért
is megriadt, mert észrevette, hogy szinte
reménykedik, és kívánja, hogy így legyen.
Kezét mellére szorította, és lélekben veze-
kelt hitetlenségéért. Ám az az első gondolat
folyton visszatért, támadóan suttogta a fü-
lébe, hogy hiszen ő, a főpap a hitnek őriző-
je, és neki nem szabad csak úgy, bizonyíték
nélkül elfogadni oly híreket, amelyek alap-
jaiban rázzák meg azt a hitet.
A kötelességtudat hirtelen a fejébe
szállt, és ura lett egyszeriben az egyéb ér-
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! A Győztes
115-202-xl.indd 120
zelmeknek, visszaadta belső egyensúlyát.
Összevonta a szemöldökét, és éles tekinte-
tet vetett a követekre. Ám azok – egysze-
rű, szerény és tudatlan emberek, most ott
ültek a lépcsőfokon az ő lábánál, fáradtan
az utazástól és a sok örömkiáltástól. Fana-
tikus lázban égő szemmel néztek, rekedten
énekeltek valami régi dalt, egymásnak vá-
laszolgatva a strófákkal, arról, hogy telje-
sülnek az ősi ígéretek… A szívük tiszta és
világos, nagy öröm fűti a lelküket, fogal-
muk sem volt a nép vezetőjét marcangoló
kétségekről.
„A csillagokból jöttek az emberek,
így szólott vala a Vén Ember” – énekelte
Abelar, kinek vállát a kor és a szerzetesi őr-
lődés nyomta a föld felé.
„És majd a csillagokba térnek vissza
egykoron, imígyen szólt a Vén Ember” –
felelt neki a fiatal Renod boldog hangja.
„Mert eljő majd a Győztes, és megváltja
népét!”
„Eljön majd csakugyan! Örvendez-
zünk!”
Közben a nép már a szentély lépcsői felé
nyomult, és a főpap nevét kiabálta. Nem tet-
szett nekik Malahuda hosszú hallgatása. A
zavaros hangok valamiféle meghatározhatat-
lan tettekre szólították fel őt, és azt is követel-
ték, hogy erősítse meg a jó hírt, továbbá hogy
nyissa meg a szentély kapuit, és a századok
alatt összegyűjtött kincseket ossza szét a nép
között ezen a napon – jelezve, hogy az Ígéret
beteljesült –, s mostantól az egész Holdon
örömünnepeket tartsanak.
Egy idősebb paraszt jött oda hozzá, és meg-
rángatta a vörös papi ruha széles ujját. Néhány
nő és kamasz fiú megkerülte Malahudát, és
berohant a szentélybe, hol­ott máskor ezen
órában oda már tilos volt belépni.
2020. 10. 05. 18:09:40
 L Í R A I TÖRT É N ET A
S TO C K HOL M I P SZ IC H I ÁT R I A I
I N T É Z ET U TOL S Ó NA PJA I RÓL
É S A   SZ E R ET ET E R EJ É RŐL

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 3 2020.08.20. 21:15:15

 A V IL ÁG ÖSSZES
DR ÁG A KÖV E EG Y E T L EN
H I Á N Y P Ó T L Ó K Ö T E T BE N!

RENDELD MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU

DR ÁG A KÖV E EG Y E T L EN
H I Á N Y P Ó T L Ó K Ö T E T BE N!

B1-B4.indd 4 2020.08.20. 21:15:46

RENDELD MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU