GALAKTIKA

TASY • WEIRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

I-F I • F A N
SC

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. OKTÓBER

403
ÚJ VÍRUS A MARIANA-ÁROKBAN
METANOL HAJTÁSÚ HAJÓ
BÁBEL TORNYA

+
HALLUS
FEDINA
HANTOS Előfize
t
TORMAY CSAőKknek
1490 Ft
!

NANCY
Kress
LAVIE
Tidhar
23403

243018
770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
B1-B4.indd 1 2023. 09. 28. 20:31:37
 Milyen titkokat rejt a víz borította Tokió?
Van esélye két fiatalnak egy kettészakadt
társadalomban szembenézni a lassan
felsejlő iszonyattal?

RENDELD MEG ITT:

WWW.GALAKTIKABOLT.HU

B1-B4.indd 2 2023. 09. 28. 20:31:44

 GALAKTIKA
2023. október

Az első szó jogán

GALAKTIKA
W EI R D (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €
N TA SY •
SC I- FI • FA

Sosem hittem, hogy ez a novellám is való-

sággá válik.
Ahogy a mondás tartja, az okos jövőku- WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. OKTÓBER

403
ÚJ VÍRUS A MARIANA-ÁROKBAN
tató a halála utáni időszakra jósol, mert azt METANOL HAJTÁSÚ HAJÓ

nem lehet rajta számonkérni. Távoli jövőben BÁBEL TORNYA

játszódó sci-fi történetet könnyebb írni. Bár-

mit ki lehet találni.
+
HALLUS
Én pont ezért szeretem a közeljövőt. Fi- FEDINA
HANTOS Előfize
gyelni a világ változását, és kitalálni, hogyan TORMAY
tő
CSAKknek
alakul, hogyan alakulhat a jövő. Ha jól csi- 14 90 Ft!
náljuk, egy reggel arra ébredhetünk, novel- NANCY
lánk már nem sci-fi, hanem egyszerűen egy Kress
történet.
Nem egy írásommal jártam már így, be- LAVIE
Tidhar

23403
jöttek a technológiai, tudományos jóslataim.

243018
De volt egy olyan történetem, amiről azt

770133
gondoltam, soha nem valósulhat meg.

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA
Nagyon régen írtam már. Nem is sci-fi, ez
inkább talán fantasy, egy kis abszurd törté-
net, amely végletekig kifacsarja a valóságot. Az egész egy vallomás, egy elpusztult közösség
vezetőjének önvádja, hogy nem sikerült megmentenie rábízottakat. Közéjük engedett egy
prédikátort, aki megszédítette a követőit, és önsanyargatás jutalmaként mennybemenetelt
ígért. Az elvakult közösség minden tagja ezt az utat választotta, és éhezéssel akart megtisz-
tulni. Amíg mindenki éhen nem halt.
Abszurd történet, igaz? Képtelenség. A vallási fanatizmus végleges eltúlzása. Egy közeli
ismerősöm elmerülése a vallási tébolyban szülte ezt a történetet.
De nemrégiben milyen hírt olvastam? Kelet-Kenyában egy „lelkész” híveket gyűjtött, majd
arra biztatta őket, hogy böjtöljenek, mert akkor a mennybe kerülnek. A rendőrök mintegy
száz halálra éheztetett hívet találtak egy tömegsírban, az áldozatok önként sanyargatták ma-
gukat, hogy elnyerjék az üdvösséget, és elkerüljék az apokaliptikus kárhozatot.
Erre egy író nem tud mit mondani. Kiesik a toll a kezéből, lehanyatlik a keze a billentyű-
zetről. És csak értetlenül néz maga elé…

Kovács „Tücsi” Mihály

tudományos szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2023. 09. 28. 20:29:24

 GALAKTIKA XLIII. évfolyam, 403. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Kasza Magdolna
Kommunikáció: Goda Mikolt Hanna
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés és adminisztráció: Simó Nikolett
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézeté-
nek tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 17 880 Ft (1490 Ft/hó) • csoportos besze-
dési megbízással: 1490 Ft/hó • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémánt-
kártyával, partneri kedvezményekkel): 29 880 Ft/év (2490 Ft/hó) • cso-
portos beszedési megbízással: 2490 Ft/hó • partnereinknél a digitális
Galaktika 1200 forint/db
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
48
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink: poty

97

004-005-tartalom.indd 4 2023. 09. 28. 20:29:17

 GALAKTIKA
2023. október

34

46 77
novellák cikkek
6 Tak Hallus: Aki magasra tör... 34 Bábel tornya
38 Fedina Lídia: Oldalnézet 46 Videodrón
50 Lavie Tidhar: Neom 48 Intelligens dizájn
60 Hantos Victor: Kitörés 56 Világűrt jelentő deszkák
82 Nancy Kress: A Long Island-i csata 58 A szférák zenéje
110 Tormay Cécile: Időtlen bolt 77 Zöld jövő
78 Gondolatátvitel
97 Zöld jövő
98 Obszervatórium
100 Kő kövön
102 Képregény a Galaktikában

Galaktika XL
115 Robert Silverberg: Megszületünk a halottakkal
167 Robert Silverberg: Út az éjszakába
185 Robert Silverberg: Utazók
200 Zsoldos Endre: Silverberg és a non-fiction

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2023. 09. 28. 20:29:18

 GALAKTIKA
2023. október
Létezik a déjà vu
ellentéte
A déjà vu vagy más néven paramnézia ismert
jelenség, Amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen
történő helyzetet már korábban átélte, korábban
már megtörtént vele. A kutatók úgy vélik, ennek
oka a memóriánk működése, a zavart az okoz-
hatja, hogy az egyik szemből néhány ezredmá-
sodperccel előbb érkezik az információ az agyba,
mint a másikból.
De létezik a déjà vu ellentéte, a „jamais vu”
is, amikor valami, amiről tudjuk, hogy ismerős,
mégis valamilyen módon irreálisnak, ismeret-
lennek vagy újnak tűnik. Ez az élmény még a déjà
vunél is ritkább, és talán még szokatlanabb és
nyugtalanítóbb.
Például amikor hirtelen nem ismerjük fel
egy régi ismerősünk arcát, amikor a zenészek
nem tudják lejátszani az ezerszer lejátszott ze-
nei részt, vagy amikor ismerős helyen hirtelen
megzavarodunk.
A laboratóriumban elég könnyű lesz előidézni.
Ha csak megkérnek valakit, hogy ismételjen el
újra és újra valamit, gyakran megtörténik, hogy a
szöveg hirtelen értelmetlenné és zavarossá válik.
Egyelőre nem sokat tudunk a jamais vuről, de
úgy tűnik, azzal függhet össze, hogy valami túl-
ságosan automatikussá, túl folyékonnyá, túlságo-
san ismétlődővé válik az agyunk számára.
6
006-032-hallus.indd 6
1
– Túlerőlteti az agyát, señor…
Jensont nem érdekelte a fiú véleménye. Egy-
re bonyolultabb egyenleteket írt a poros asztal-
lapra, de nem jutott közelebb a megoldáshoz.
Többször is elakadt, ilyenkor egy újabb, érintet-
len, poros felülethez lépett, és letörölte a koszt az
ujjbegyéről, mielőtt folytatta volna a számolást.
Juan, Jenson nappali őre hátratolta a sombreró-
ját, megigazította a töltényhevedereket a mell-
kasán, és a cigarettafüstön keresztül hunyorog-
va figyelte a matematikai műveletet. Hirtelen
átnyúlt Jenson válla fölött, és az egyenletekre
mutatott.
– Miért csinálja ezt?
– Mit? – kérdezte Jenson. Azt hitte, Juan vala-
mi hibát vett észre a számításaiban.
– A sok számolást.
– Csak úgy…
– Csak úgy? Ez mit jelent? – húzta vissza a
kezét Juan.
– Szórakozásból.
– Érdekes elképzelései vannak a szórakozás-
ról, señor…
Jenson bólintott. Az a kutatási év, amíg a
Mexikói Egyetemen tanított, lehetett volna szó-
rakoztató is, de ő inkább gyötrelmesként élte
meg. A lelkes diákok tanítása egy darabig való-
ban lekötötte a figyelmét, de a terve – hogy egy
évre félreteszi a kutatási projektjét, és új pers-
pektívákat keres – kártyavárként omlott össze.
A kutatása ragadozóként üldözte, ott leselkedett
a gondolatai között. Olyan közel járt a megoldás-
hoz, hogy szinte már fizikailag érzékelte – mint
egy sötétben megragadott tárgyat. Éjszakánként
a válasszal az ajkán riadt fel, de mire ceruzát és
papírt vett elő, a megoldás elillant az elméjéből.
A tanév felénél már nem bírta tovább, és elho-
zatta a felszerelését.
– Honnan tudja, hogy mikor van vége? – kér-
dezte Juan.
– Amikor a sorozatok konvergálnak.
2023. 09. 28. 20:29:04
 GALAKTIKA
2023. október

A vezér időnként
megállt, a tudósra
nézett, aztán megrázta
a fejét. Jensonnak
úgy tűnt, lelkiismeret-
furdalás gyötri a
banditát: ha kivégez
egy világhírű fizikust, az
rossz fényt vet az ügyre
– bármi is legyen az a
bizonyos ügy.

Tak Hallus
AKI MAGASRA TÖR...
– És akkor mi van?
– Zéró.
– Cero?! – ugrott fel nevetve Juan. – Ezt az
egészet egy ceróért csinálja? Maga egy loco pa-
sas, señor…
– Valószínűleg igen.
Juan visszament az ajtó melletti őrhelyére.
Felemelte a ládának támasztott M16-ost, és mi-
közben áttörölgette a fegyvert, a gringos locosról
motyogott. Jenson az egyenletre nézett: újabb
zsákutca. Öklével az asztalra csapott, és dühö-
sen felpattant.
– A fenébe ezzel az egésszel!
– Cuidado! – kiáltott fel Juan feszülten.
A fegyver csövével intett Jensonnak, hogy üljön
vissza. – Semmi hirtelen mozdulat, señor.
Jenson észbe kapott, és azonnal leült. Ha
lenne papírja vagy egy falra szerelt táblája,
sokkal gyorsabban haladhatna. Kezdett ki-
fogyni a porból.
– Señor, ne mozogjon gyorsan! Tudja, vannak
parancsaim…
Aki magasra tör...
– Kaphatnék esetleg papírt?
– Papírt?
– Hogy folytathassam a munkámat.
– A papír nem szerepelt a parancsaim között.
– A pokolba a… – fakadt ki Jenson, de miu-
tán Juan ráfogta a fegyvert, lehalkította a hang-
ját. – Úgy értem, nem lehetne kivételt tenni?
– Nincsenek kivételek. Mindenkivel egyfor-
mán bánunk.
– Hány fogoly van még itt?
– Csak maga.
– Ha csak egyetlen fogoly van, és kap papírt,
ceruzát, akkor minden fogoly egyforma bánás-
módban részesül.
– Muy lógico, señor, pero… parancsaim van-
nak, és azokban szó sincs papírról és ceruzáról.
És ne feledje: önként csatlakozott hozzánk.
Jenson felidézte ezt az „önkéntességet”. Amikor
a Mexikói Egyetemről visszaindult Berkeleybe a
Kaliforniai Egyetemre, azt tervezte, hogy megáll
Tucsonban, a nővérénél. A vártnál is gyorsabban
7

006-032-hallus.indd 7 2023. 09. 28. 20:29:04

 GALAKTIKA
2023. október
haladt, mivel a hosszú, nyílegyenes főúton a Por-
sche könnyedén tartotta a százhatvanas tempót.
Aztán Hermosillo és Nogales között egy kecs-
kenyáj miatt nagyot fékezett, defektet kapott,
és a poros útpadkára csúszott. Kiszállt kereket
cserélni. Már felszerelte a pótkereket, amikor
észrevette a golyó ütötte lyukat a régin. Döbben-
ten nézett fel a gumiabroncsról. Sarapét viselő,
fegyveres mexikóiak álltak körülötte. Egyikük,
egy tagbaszakadt, lógó bajszos, magas sombre-
rós férfi a tudós elé lépett.
– Buenos dias, señor.
– Buenos dias.
A férfi hadart valamit, de Jenson nem értet-
te. Mivel a mexikói nem kapott választ, angolul
folytatta.
– Szép autója van, señor.
– Köszönöm.
– Mennyit ér?
– Nyolcezret. Újonnan.
– Nyolcezer… Nem is olyan sok.
– Dollár, nem peso.
A férfi szélesen elmosolyodott, és nagyokat
bólogatva jelezte, hogy megértette. A bajsza alatt
megbúvó egyenletes, hófehér fogsort középen –
az egyik metszőfog helyén – fekete rés szakította
meg. Csettintett az embereinek, mire az egyikük
kinyitotta a vezetőoldali ajtót, és beszállt.
– Hé!
– Hé, señor.
– Mit művelnek?
– Elvesszük az autóját. – A mexikói kíván-
csian várta a választ. Amikor nem kapott, ne-
vetésben tört ki, amely aztán hosszú, kínzó
köhögőgörcsbe torkollott. Néhány utolsó kráko-
gás után nagy nehezen visszanyerte a lélegzetét.
– A forradalom nem tesz jót az egészségnek…
– Hogy jutok el Nogalesbe?
A férfi elmosolyodott, de most már kerülte a
nevetést.
– Gyalog, señor.
– Gyalog?
8 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 8
– Jót tesz az egészségnek! – felelte a mexikói,
és az embereihez fordult. – Vamonos, hombres!
A vezetőülésben ülő férfi beindította a
motort.
– Várjanak!
– Várjunk? – lépett a vezér Jenson elé. Arcuk
között csak néhány centiméter maradt. A mexi-
kói foghíjasan elvigyorodott. – Tudja, hogy kihez
van szerencséje?
– Dzsingisz kánhoz?
A válasz újabb köhögőrohamot váltott ki, a
férfi valósággal fuldoklott. Elismételte a választ
az embereinek, mire azok gúnyosan felnevettek,
kivéve a sofőrt, aki a mozdulatlan autó volánjá-
nál úgy rángatta a kormányt, mintha Le Mans-
ban vezetné a mezőnyt. A mexikói újra Jenson
szemébe nézett.
– Nem!
– Akkor kihez?
– Na? Kihez?
– Hogy kihez van szerencsém… – Jenson elég
bosszús volt ahhoz, hogy utánozza a mexikóit.
– Hozzám.
– Hm… És az ki is?
– El Buitre.
– A bandita. Tudhattam volna…
– Bandido?! – ordította El Buitre. A szemöl-
döke felszaladt, arcán felháborodott hitetlen-
kedés tükröződött. – Bandido?! No, no, señor!
Politico!
– Sí, sí – helyeseltek El Buitre emberei, kivéve
a sofőrt, aki ügyet sem vetett a beszélgetésre.
Mint egy ravasz összeesküvő, El Buitre
halkabbra fogta a hangját és még közelebb
tolta az arcát.
– Tudja, hogy mit jelent?
– Micsoda?
– Az El Buitre.
– Nem.
– Ke-se-lyű… – A banditavezér szünetet tar-
tott, és megsimogatta a bajszát. – Az egy félelme-
tes madár, nem?
2023. 09. 28. 20:29:04

– Félelmetes.
El Buitre hátralépett, és egy villámgyors
mozdulattal gyomron rúgta Jensont. A tudós
felhördült, és összeesett. Finom por szállt fel kö-
rülötte. Most ő kapkodott levegőért.
– Muchachos… – kezdte El Buitre.
– Nem! – hörögte Jenson.
El Buitre döbbenten nézett rá.
– Nem? Kísérti a sorsot, señor.
Jenson némileg visszanyerte a lélegzetét.
– Megkaphatja az autómat…
– Persze, hogy megkaphatom.
– …de hadd tartsam meg az iratokat és a fel-
szerelést a hátsó ülésen.
– Hátsó ülés? – mondta El Buitre, és be-
kukucskált a hátsó ablakon. – Mi van a hátsó
ülésen?
– A munkám.
– Mit érdekli El Buitrét a munkája? Nem ér-
dekli! Muchachos!
Jenson felállt. Az életműve hevert a hátsó ülé-
sen: egy iratcsomó és egy működő modell. Tud-
na újat építeni, de évekbe telne.
– Ha elviszik a munkámat, engem is el kell
vinniük.
El Buitre elmosolyodott.
A táborban egy raktárhelyiségbe lökték
Jensont. El Buitre rejtekhelye inkább hasonlított
egy állandó falura, mintsem egy átmeneti tá-
borra. Éjszakánként José, Juan bátyja őrizte. Mi-
vel Juan beszélt valamennyire angolul, Jenson
tőle tudta meg, hogy El Buitre ötvenezer dollár-
ban állapította meg a váltságdíjat. De hajlandó
alkudni.
– És ha nem kapja meg? – kérdezte Jenson.
– Akkor lelőjük.
2 – Perdone, señor? – kérdezte El Buitre.
Fogságának harmadik napján Jenson unatkozni
kezdett. Úgy próbálta leküzdeni, hogy a poros
asztallapra írta a számításait. Már majdnem
végzett egy részfeladattal, amikor a raktárajtó
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 9
GALAKTIKA
2023. október
kicsapódott, és fémes dördüléssel a hullámos bá-
dogfalnak vágódott. Éppen csak elkerülte a ro-
bajtól felriadó Juan fejét. El Buitre lépett be, dön-
gő léptekkel elindult a tudós felé, és egy újságot
dobott az asztalra. Ezzel a mozdulattal tönkre is
tette a tudós délelőtti munkáját.
– Ez maga itt?
– Ki?
– Ez! – mutatott a címlapra El Buitre. – Este
hombre ahí.
Jenson az újságra nézett, és bólintott. Ő volt
a képen. Tíz évvel ezelőtt készült, a diploma-
osztóján.
– Én vagyok.
– El fisico?
– Igen.
– Igaz, amit írnak?
– Nyilván azt, hogy elrabolt.
– Correcto. Elraboltam. De igaz, amit mon-
danak?
– Mit mondanak?
El Buitre meglökte az újságot.
– Olvassa el!
Jenson nekilátott a cikknek, de nehezen bol-
dogult a spanyol szöveggel. A diákjaival sokkal
könnyebben kommunikált, mert az angol, a
spanyol, a matematika és a fizika egyfajta kom-
binációját használták. Egy spanyol nyelvű cikket
végigolvasni azonban sokkal nehezebbnek bizo-
nyult, még akkor is, ha a témáját jobban ismerte,
mint maga az újságíró.
– Várok, señor.
Jenson folytatta az olvasást. Néhány téves fel-
tételezés következett arról, hogyan kerülhetett
El Buitre karmai közé, aztán felsorolták a díjait
és néhány pletykát a Nobelről.
– Látom, emelte a tétet.
– Már hatvanezret kér.
– Az embernek fel kell készülnie az alku­
dozásra.
Jenson befejezte a cikket.
9
2023. 09. 28. 20:29:04
 GALAKTIKA
2023. október
– Igaz, amit írnak, kivéve a magáról szó-
ló részt.
– Azt írják, hogy az… Hogy is mondják? Az
anyag közvetítőjén dolgozik.
– Anyagátvivőn.
– Sí. Es verdad?
– Igen.
El Buitre elhallgatott. A bajszát pödörgetve
gondolkodott az információn. Néhány másod-
percnyi elmélkedés után járkálni kezdett az asz-
tal körül, és az állát simogatva figyelte a saját lép-
teit. Hirtelen megállt, és Jenson szemébe nézett.
– Közvetíti az állatokat is?
– Elméletileg bármit… állatot, növényt, ásvá-
nyi anyagot.
– Bueno!
Ahogy El Buitre újra járkálni kezdett, csizmái
ütemesen kopogtak a fapadlón. Jenson és Juan
csendben figyelt. A vezér időnként megállt, a tu-
dósra nézett, aztán megrázta a fejét. Jensonnak
úgy tűnt, lelkiismeret-furdalás gyötri a banditát:
ha kivégez egy világhírű fizikust, az rossz fényt
vet az ügyre – bármi is legyen az a bizonyos ügy.
Talán maga El Buitre. Egy tudós kivégzésével
megfosztja a világot egy csodálatos felfedezés-
től. Jenson elvetette ezt a gondolatot, mert rájött,
hogy a saját hiúságából próbált vigasztalást me-
ríteni. Sajnálatos módon más nem állt rendelke-
zésére. De sokkal valószínűbb magyarázatnak
tűnt, hogy El Buitre a váltságdíjon törte a fejét.
Ha nem egy egyszerű turista került a kezébe,
hanem egy világhírű fizikus, tovább emelhette
az összeget.
– Az a dolog a kocsijában… Az az anyag­
közvetítő?
– Egy prototípus.
– Működik?
– Igen.
– Mutassa meg!
Jenson már felhagyott azzal, hogy kiderítse
El Buitre terveit. Bármit is forgatott a fejében, a
maga idejében úgyis kiderül majd.
10 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 10
– Nem tudom.
– Miért?
– Nincs áram.
– Azt hiszi, ilyen primitivos vagyunk, señor
fisico? – mutatott El Buitre a közeli fali aljzat felé.
Jenson eddig észre sem vette, mert José minden
este hozott egy petróleumlámpát, amikor levál-
totta Juant. A tudós ebből arra következtetett,
hogy a táborban nincs áram. – És hogy néz ki az
a szerkezet? Mint egy egérfogó?
El Buitre mondott valamit Juannak, mire a
fiú kirohant a raktárból. Néhány perccel később
odakint felköhögött egy motor. A szaggatott ro-
bajlás rövidesen halk morajlássá csitult.
– Hallja, señor?
Jenson bólintott.
– Mi generador.
Újabb néhány perc múlva Juan tért vissza
Jenson ládájával és aktatáskájával. Alig bírta el
az anyagátvivő nehéz, bőrfogantyúkkal ellátott
faládáját.
– Óvatosan…
Juan erőlködve az asztalra tette a hol-
mikat. Jenson először a ládát nyitotta ki, és
gondosan megvizsgálta a tartalmát, hogy
megbizonyosodjon róla, minden benne van.
Kivett egy harminc centiméter átmérőjű be-
tongyűrűt, amelynek alsó, lapos talapzatáról
egy tizenöt centiméteres tantálrúd muta-
tott középre – ez fókuszálta az anyagátvivő
energiáját a gyűrű három centiméteres kö-
zéppontjába. A betongyűrű a földet helyet-
tesítette – a stabilitás szempontjából ez el-
engedhetetlen. Ha valaha elkészül majd egy
nagyobb változat, a fókuszáló gyűrű egy ré-
szét a földbe kell majd ásni, különben insta-
bil mező keletkezik, és ez dematerializációt
okozhat. A gyűrűt Jenson óvatosan az asztal
szélére állította.
– Mi van még a dobozban?
– Többek között egy számítógép.
– Mit számít?
2023. 09. 28. 20:29:04

– Lényegében egy visszacsatoló rendszer: sta-
bilizálja a mezőt a gyűrűn belül.
El Buitre a gyűrűn keresztül Jensonra pil-
lantott.
– Nem látok semmilyen mezőt.
– Mert láthatatlan.
– Ó…
Jenson kivette a ládából a számítógépet. A ke-
reskedelmi forgalomban kapható digitális szer-
kezetbe már korábban beépített néhány analóg
áramkört. A számítógép hátsó részéhez egy
energiaátalakító és egy modulátor csatlakozott
– ezek szubatomi részecskékre bontották a gyű-
rűn áthaladó tárgyakat, majd a beprogramozott
célterületen újra összeállították. A prototípus-
nak mindössze hatvan centiméter volt a ható-
távolsága. Egy vastag kábel egyik végét Jenson a
gyűrűn kiépített aljzatba dugta, a másikat pedig
Juannak adta.
– Csatlakoztasd!
Jenson a berkeley-i lakásában építette meg a
prototípust, ezért úgy tervezte meg a szerkeze-
tet, hogy lakossági energiahálózatról is működ-
jön. De ha nagyobb tárgyakat próbált átvezetni a
gyűrűn, a gép levert néhány biztosítékot.
Miután Juan csatlakoztatta a kábelt, Jenson
felhajtotta egy billenőkapcsoló biztonsági fede-
lét, és bekapcsolta az anyagátvivőt. A kinti gene-
rátor azonnal leállt.
– Qué pasa?
– Nincs elég áram.
– Nincs áram?! De hiszen rengeteg áram
van! – ordította El Buitre. Úgy hadonászott a
karjával, mintha a világ összes áramát akarná a
raktárba gyűjteni. Valamit kiabált Juannak, aki
hanyatt-homlok kirohant a szobából. Az M16-
osa ott maradt egy ládának támasztva. Jenson a
fegyverre nézett.
– Eszébe se jusson! Négyszáz emberem van
odakint – sziszegte a vezér.
A generátor újra beindult, ezúttal nagyobb
teljesítménnyel.
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 11
GALAKTIKA
2023. október
– Bueno. Continuáremos.
Jenson újra bekapcsolta az anyagátvivőt.
A generátor tovább zümmögött.
– Van valami apróság, amivel bemutathatom
a működését?
El Buitre kivett egy töltényt a mellkasán ke-
resztbe vetett hevederből.
– Nem lehetne valami kevésbé robbanékony?
– Azt mondta, bármit átalakít.
– Elméletben.
El Buitre visszatette a töltényt és egy golyós-
tollat húzott elő a nadrágzsebéből.
– Ez?
– Tökéletes.
Jenson megfogta a tollat, és lassan a gyűrű
közepébe tolta. A toll fele eltűnt, mintha vízbe
merült volna.
– Hová megy?
– Ott lebeg! – biccentett Jenson az asztal kö-
zepére. El Buitre szeme kitágult. A toll az asztal
fölött materializálódott, hatvan centiméterre a
gyűrű közepétől.
– Miért áll a levegőben?
– Mert tartom – felelte Jenson.
– Ha elengedi, akkor mi lesz?
– Attól függ. Ha az én oldalamon van a na-
gyobb része, ide fog visszahullani. Ellenkező
esetben a toll ott jelenik meg, ahol most is lebeg.
El Buitre mindkét kezét maga elé tartotta,
mintha a távolságot mérné.
– Nem ötven-ötven? – kérdezte. – Nem fele
itt, fele ott?
– Nem.
– Mi van, ha elmegy az áram?
– Az energiamaradék átlöki a tárgyat a mezőn.
Jenson meglökte és elengedte a tollat. A tárgy
hatvan centiméterrel arrébb jelent meg a leve-
gőben, az asztallapra esett, és gurulni kezdett
a bútor széle felé. El Buitre elkapta a levegőben,
és alaposan megvizsgálta. A generátor lemerült.
Juan esdeklő arckifejezéssel lépett be, és jelente-
ni kezdett.
11
2023. 09. 28. 20:29:05
 GALAKTIKA
2023. október
– Calla!
A fiú elhallgatott. El Buitre az állát vakargatva
bámult maga elé. Végül felnézett.
– Bueno!
– Bueno, de mi?
– El akar menni innen, ugye?
– Igen.
– Elmehet…
– Köszönöm! – pattant fel Jenson, és kihúzta
a csatlakozót a gyűrűből.
– Ha…
– Ha mi?
– Ha csinál nekem is egyet – mondta El
Buitre, és az anyagátvivőre mutatott.
– Lehetetlen.
– Nincs lehetetlen.
– A magáé lehet – mutatott Jenson a szerke-
zetre –, ha megtarthatom a számításaimat.
– Azt hiszi, hogy egy ilyen játékszert akarok?
– El Buitre széttárta a kezét. – Én egy nagyot
akarok.
– Mekkorát?
– Akkorát, mint ez a helyiség.
– Maga megőrült!
– Az lehet, señor, de ez az ára a szabadsá-
gának.
– Örökre itt leszünk, ha ez az ára. Már több
mint egy éve dolgozom azon, hogyan lehetne
egy nagyobb anyagátvivőt építeni. Éjjel-nappal.
Egy éve. Egyszerűen nem talá…
És ekkor Jensonba belehasított. Az egy éve
keresett megoldás!
– Ceruzát! Gyorsan!
– Qué?
– Ceruzát, a fenébe is, ceruzát!
– Lápiz y papel! – csattant fel El Buitre. –
Vamos!
Juan sietve átkutatta Jenson aktatáskáját,
és előkotort egy ceruzát meg egy gyűrött pa-
pírt. A tudós leült az asztalhoz, és félretolta az
anyagátvivőt, hogy helyet csináljon az íráshoz.
Egy éve kereste a megoldást. Egy matematikai
12 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 12
kifejezést… Egy olyan kifejezést, amelyet na-
gyobb anyagátvivővé lehet extrapolálni. Egy éve
minden erőfeszítését erre fordította. Írni kez-
dett. A lap mindkét oldalát rövidesen képletek
és egyenletek borították. Nem is értette, hogy
eddig miért nem jutott eszébe a megoldás. Nem
konvergálni kell a sorozatokat, hanem végtelen-
né alakítani. Mintha végzett volna egy fontos
levél utolsó bekezdésével, felemelte a ceruza he-
gyét a papírról, és hátradőlt.
– Meg lehet csinálni.
– Bueno! Akkor megcsináljuk!
– De…
– Nincs de!
3
A terv kivitelezése még tudományos környe-
zetben is számtalan akadályba ütközött vol-
na, de egy mexikói hegyi faluban – ahol az
asszonyok még mindig lapos kövekkel őrlik
a tortillához szükséges kukoricát – egyene-
sen őrültségnek tűnt. És mivel nem volt „de”,
Jenson arra gondolt, hogy úgy győzheti meg
legkönnyebben a vezért a terv kivitelezhetet-
lenségéről, ha megmutatja neki magát a ter-
vet. Dolgozni kezdett.
Ahogy teltek a napok, úgy tornyosultak a szá-
mítások az asztalon. Naponta egy órára kienged-
ték, de csak őrök kíséretében. Az egyik sétáján
vette észre, hogy az épületekből és sátrakból álló
falut meglehetősen jól álcázták: a levegőből alig
lehetett észrevenni.
Minél jobban belemélyedt a projektbe, annál
jobban élvezte. Készíthetett volna egy teljesen
légből kapott tervezetet is, hiszen El Buitre tá-
borában senki sem tudta megkülönböztetni a
neutrínót a burritótól. De ha valamikor el kellett
végezni az igazi munkát – a jelen pillanat ideá-
lisnak tűnt: senki sem zavarta, kitűnő ellátást
kapott, és csak a tervezéssel kellett foglalkoznia.
Mivel az újabb anyagátvivő megépítése teljes
képtelenségnek tűnt, Jenson önfeledten terve-
2023. 09. 28. 20:29:05

zett: a legdrágább anyagokat és a legnagyobb
konstrukciókat választotta. El Buitre „nagyot”
akart – Jenson „nagyot” tervezett. A négyméte-
res fókuszponttal rendelkező anyagátvivő meg-
építéséhez egy negyvennégy méter átmérőjű
betongyűrűre lesz szükség – ebből tizenkilencre
a föld alatt. A kiálló ívrészlet huszonöt méter
magasra emelkedik majd a levegőbe. Jenson
azon tűnődött, hogyan fogja El Buitre álcázni a
szerkezetet. Csak a tantálrúd árát félmillióra be-
csülte. Dollárra, nem pesóra.
Amikor El Buitre egy hónappal később kézbe
vette a tervet, elégedetten bólintott.
– Bueno.
– Bueno?! Tisztában van vele, mennyi lesz a
végösszeg?
– Csak készítsen egy listát, hogy mire van
szüksége!
Egy napig tartott csak az anyagszükséglet
összeírása. Eddig ez volt Jenson legjobb napja.
Bármit is írt le a papírra, féktelen nevetésben tört
ki arra a gondolatra, hogy El Buitre megpróbálja
megszerezni. Amikor befejezte a listát, átadta a
banditának.
– Hogyan fog hozzájutni a dolgokhoz? – kér-
dezte Jenson. – Besétál egy Sears Roebuckba1?
El Buitre gondosan összehajtogatta a papírt,
bedugta a vörös sarape alá, aztán a tudósra vi-
gyorgott.
– Ellopom.
Jenson a Juan által hozott újságokból értesült El
Buitre rémtetteiről. Guaymas közelében kisik-
lattak egy vonatot, és ellopták a reaktorát, hogy
lecserélhessék végre a gázzal működő generá-
tort. Húsz embert ölt meg a sugárfertőzés, mire
elhozták a táborba. Jenson megrázta a fejét az
újság felett. Már bánta, hogy nem tagadta meg
az együttműködést.
A hírek – mind az újságokban, mind a Juan-
tól hallottakban – egyre rosszabbodtak. Jenson
meggondolatlanul azt mondta, hogy a számító-
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 13
GALAKTIKA
2023. október
gépe alkalmatlan egy nagyobb változat stabili-
zálására, mert már az információmennyiség is
túlterhelné, mielőtt egyáltalán eljutna azok ki-
elemzéséig. A banditák néhány nappal később
ellopták egy chihuahuai gyár teljes számítógép-
rendszerét, darabokra szerelve átszállították a
Sierra Madre Occidentalon, és büszkén átadták
a tudósnak.
– Mennyibe került? – kérdezte Jenson.
– Költségben?
– Emberveszteségben – válaszolta a fizikus. –
A gyárban dolgozókról beszélek.
– Egy temetői műszakba.
Miután Jenson leküzdötte a számítógép ára
miatti ellenszenvét, idejének nagy részét azzal
töltötte, hogy kidolgozza a komputerprogramot.
Ezt átadja majd a vezérnek, aztán amikor El
Buitre végre belátja a terv megvalósíthatatlansá-
gát, az ő táskájában már ott lapul majd a prog-
ram másolata. És a munka legalább elterelte a
figyelmét a véres rajtaütésekről.
A mexikói kormány teljes pánikba esett.
Francisco Madero2 mexikóvárosi bevonulása
óta először fordult elő, hogy a választók vál-
tozásról suttogtak. A konzervatív Nemzeti
Forradalmi Párt hiába ismételgette a szoká-
sos retorikáját, a sok spekuláció utat nyitott
a félelemnek. Miért vette el El Buitre, amit
elvett? Mit jelentett mindez? Négyszáz bandi-
ta rontott Chihuahuára és elvitték az összes
számítógépet – ez hír volt, de senki sem tudta
értelmezni. A nyomtatott sajtóban pletykák
jelentek meg arról, hogy El Buitre bandája fo-
lyamatosan növekszik. Az emberek állítólag
azért csatlakoztak a banditákhoz, hogy meg-
tudják, mi a tervük.
Jenson kisebb mészárlásokról is olvasott.
Ciudad Obregonban a banda kifosztott egy
betongyárat: tíz embert megöltek és két be-
tonkeverőt zsákmányoltak. Mazatlanban
kirámoltak egy elektronikai berendezéseket
forgalmazó üzletközpontot. Négy ember
13
2023. 09. 28. 20:29:05
 GALAKTIKA
2023. október
halt meg a támadásban. Puerto Penascóban
eltűnt egy buldózer. Topolobampóban kiszi-
vattyúztak egy benzinkutat.
– Egy benzinkutat? – nézett fel döbbenten
az újságból Jenson.
– Gyorsan kell mozognunk, señor –
mondta Juan. – Kell a benzin. Talán öszvéreket
használjunk?
Újabb jelentések érkeztek a guadalajarai fosz-
togatásokról és a banditák tízezres hadserege
elől menekülő turistákról. A vezérnek közel sem
volt ennyi embere. Zacatecas és Tehuantepec,
sőt még a yucatáni Merida is portyákról számolt
be – El Buitre bőszen visszautasította a vádakat,
és az újságírókat szidta. Azt mondta, életében
nem jutott délebbre Navarit államnál.
Beköszöntött a tél. A hegyekben már hava-
zott. Jenson raktárában felszereltek egy kályhát.
Ahogy gyűltek az anyagok, úgy sokasodtak El
Buitre szeme alatt a sötét karikák. A köhögés is
egyre erősebben kínozta. Ha a forradalom ára az
egészsége, jegyezte meg Jensonnak egy különö-
sen erős roham után, akkor megfizeti.
A banda létszáma már meghaladta a kétezer
főt, és az emberek egyre féktelenebbé váltak. El
Buitre összeverekedett az egyik helyettesével,
aki fel akart hagyni az anyagátvivő tervével,
hogy a fosztogatásra koncentrálhasson. El Buitre
lelőtte a férfit, és csak akkor kezdte siratni, mi-
után megnézte, van-e pulzusa. Egyre több időt
töltött a tudós raktárában, és folyamatosan a
parancsnoksággal járó problémákról panaszko-
dott. Jenson többször is megpróbálta lebeszélni
az anyagátvivő megépítéséről. El Buitre ilyenkor
gyanakodva nézett rá, nyilvánvalóan azt hitte,
hogy lepaktált valamelyik elégedetlenkedő frak-
cióval. Az emberek egy része – különösen a ha-
lott helyettes követői – azt hitte, hogy El Buitre
megőrült. Miért építsenek anyagátvivőt, kérdez-
ték, amikor szabadon fosztogathatnak?
– Nem értenek meg, Federico… – panaszolta
El Buitre. Már a keresztnevén szólította Jensont.
14 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 14
– Nincs jövőképük, nincs rálátásuk a jövőre.
Rabolni és gyilkolni ma még rendben van, de
mi lesz holnap? Mañana. Gondolnunk kell a
mañanára.
– A vezér mindig magányos – jegyezte meg
Jenson.
Valamikor a tél folyamán a tudós kezdte azt
hinni, hogy El Buitre egy igazi forradalmár. Ez
jobban lehűtötte, mint az időjárás. A banditák
kiszámíthatóak voltak: zsákmányt akartak, ha
megkapták, boldogan hazamentek. Egy bandi-
tát lehetett kezelni. Viszont a fanatikusok – akik
makacsul követték a mañana megingathatatlan
vízióját – nemcsak kiszámíthatatlanok voltak,
hanem elszántak is, őket semmilyen alku nem
tántorította el. Szemük előtt egy távoli cél lebe-
gett, de kezük véres utat vágott az útjukba kerü-
lő, ártatlan emberek között.
Jensont bűntudat gyötörte. Úgy érezte, ő a fe-
lelős a banditák és az ártatlan emberek haláláért.
Megpróbálta elmagyarázni a vezérnek, hogy os-
tobaság megépíteni az anyagátvivőt, de éppen az
ellenkezőjét érte el. Az anyagok továbbra is ér-
keztek, El Buitre bandája gyarapodott, soha nem
látott bűnözési hullám söpört végig Nyugat-
Mexikón – és mindez Jenson téves elképzelése
miatt. Mert azt hitte, hogy El Buitre majd belátja
a terv kivitelezhetetlenségét. Már az elején meg
kellett volna tagadnia az együttműködést. Meg-
tagadni, és lelőni a vezért. Éjszakánként azokról
a halottakról álmodott, akiket az ő ostobasága
küldött a halálba: egy gigantikus betongyűrűn
keresztül vonultak a mennybe.
Ahogy teltek a napok, és egyre több építő-
anyag érkezett, Jenson már arra gondolt, hogy
talán mégis lehetséges lesz megépíteni az anyag-
átvivőt. Ezt a kósza gondolatot még könnyen
félre lehetett söpörni, hiszen ott volt a tantál le-
küzdhetetlen problémája.
Egy napon El Buitre sétált be a raktárba.
Szeme alatt nagy táskák húzódtak, és húsz kilót
2023. 09. 28. 20:29:05
 GALAKTIKA
2023. október

fogyott az első találkozásuk óta. Egy térképet te-

rített az asztalra, és rámutatott.
– Ismered ezt a helyet, Federico? FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LX VI . É VFO LYAM , 10. SZ ÁM 2023. ok tób er 680 FT

– Tucson. w w w. fi l mvi l ag. h u

– A tantál kedden érkezik oda. San Diegóból

szállítják Houstonba.
Jenson elképzelte a Tucsonban fosztogató,
gyilkolászó hordát. Elképzelte a húgát a romok BOROWCZYK, KAURISMÄKI
GRUNWALSKY, MOLNÁR
PÁRIZS LÁNGJAI

között. Feldarabolva. Vagy még rosszabb.

– Ne! A húgom Tucsonban él.
– Majd köszönök neki, ha találkozunk. A kö-
vetkező a tervem…
El Buitre felvázolta a villámgyors rajtaütést a
tucsoni pályaudvaron. Jenson kételkedett a si-
kerben. A mexikói szarvasmarha egy dolog, de
az amerikai farkas egészen más.
– Ezt nem ússzák meg.
– Por qué? 23010
20009
CIRKO
MOZI-JEGY

– Mert az Egyesült Államok kormánya nem 50%

Reisz Gábor: Magyarázat mindenre – Cirko Film
9 770428 387007

9 770428 387007

olyan, mint a mexikói kormány. Borowczyk szürreális világa, a 2015-ös

– Igaz. Az nagyobb – vigyorgott El Buitre. –
Mint egy dinoszaurusz.
– Emlékezzen Pershing tábornokra!3 – mond-
ta Jenson.
– Kire?
– Mindegy. Ez nem terv, ez őrültség.
– Azt sem tudják majd, ki támadta meg őket.
– Tényleg nem tudták… – suttogta Jenson,
miközben a tantált mozgató embereket figyel-
te a teherautó hátuljánál. A rakománnyal egy
Harold Wright nevű fogoly is érkezett, de nem
volt hajlandó Jensonhoz szólni. Mindenkinek
elmondta, hogy amerikai építészmérnök, és fo-
lyamatosan a jogait emlegette, bármit is feltéte-
lezett azokról.
A tantál megérkezése végleg meggyőzte
Jensont: az anyagátvivő megépíthető, csak raj-
ta múlik, hogy nekivág-e a kísérletnek. Azok
az emberek, akik a hozzávalók összegyűjtésé-
ért haltak meg, és azok, akiket éppen a bandi-
ták öltek meg, már így is, úgy is halottak. Ha
Aki magasra tör...
párizsi terrortámadás traumája, Grun-
walsky rendszerváltás-trilógiája, horror
és krimi, természetfilmek a sokszínű
októberi Filmvilágban.
most ellentmond a vezérnek, csak egy újabb
névvel bővíti a halottak számát – a sajátjával.
Ha visszautasítja, El Buitre biztosan lelövi. Ha
nem sikerül a kísérlet, El Buitre akkor is lelövi.
És még ha sikerül is, El Buitre vélhetően akkor
is lelövi.
Nem sok esélye volt.
A mérnököt nem lehetett meggyőzni. Ami-
kor végre elhitte, hogy Jenson az eltűnt fizikus,
még inkább ellenállt. A raktárhelyiség sarká-
ba húzódva üldögélt, és a „köpönyegforgató”,
„Benedict Arnold”4, „Quisling”5 szavakat mor-
molta. Amikor meghallották a banditavezér
lépteit odakint, Jenson figyelmeztette a férfit,
hogy El Buitre más módszereket fog alkalmaz-
15

006-032-hallus.indd 15 2023. 09. 28. 20:29:06

 GALAKTIKA
2023. október
ni az együttműködés kicsikarására. Nem józan
érveket.
Az ajtó kivágódott.
– Na, hogy van az a béka? – kiáltotta El Buitre.
Miközben az asztalnál ülő Jensonhoz lépett, fe-
jével Wright felé biccentett.
A tudós a mérnökre pillantott. A férfi hallga-
tagon ült a sarokban, maga elé bámult a levegőbe,
ajkait elszántan összezárta. A széles száj és a gu-
vadt szemek valóban egy békára emlékeztették.
– Hallgat – felelte Jenson.
– Nem beszél?
– Nekem nem.
– Majd El Buitre szóra bírja – mondta a vezér
Wright felé fordulva. – Nemcsak beszélni fog,
señor mérnök, hanem dolgozni is, különben az
élete ennyit sem ér! – köpött a padlóra.
– Rendetlenséget? – mondta Jenson.
– Qué?
– Semmi.
Wright szemlesütve hallgatott. El Buitre oda-
sétált a fogolyhoz, és szétvetett lábbal megállt a
mérnök előtt.
– Beszéljen!
Kétszer pofon vágta a férfit. Wright ránézett,
dülledt szeme élénken ragyogott.
– Görény.
– Görény? Mi az a görény?
– Egy szót sem fog kiszedni belőlem! – mond-
ta Wright. – Az amerikai nagykövettel akarok
beszélni!
– Nincs nagykövetünk.
– Akkor a konzullal.
– Nincs konzulunk.
– Egy attasé?
El Buitre megragadta Wright ingét, felemelte
a mérnököt, és a szemébe bámult.
– Ide figyeljen, maga gringo disznó…
– Van választásom?
– Nincs! Nincs választása. Vagy nekem
dolgozik, vagy a prérifarkasok lakmároznak
a beleiből…
16 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 16
Wright arcába vágott a felrántott ingnyak,
de nem hatotta meg a fenyegetés. Jensont vi-
szont lenyűgözte mind El Buitre fenyegetése,
mind Wright ellenállása. A mérnök ponto-
san azt tette, amit neki is tennie kellett vol-
na. Jenson véleménye szerint az ellenálláshoz
már túl késő volt, de értékelte a másik férfias
viselkedését. El Buitre már eltökélte magát
az anyagátvivő megépítése mellett. Semmi
sem állhatott az útjába, el fogja érni a célját.
A szembeszegülés helyett most ravaszság kel-
lett. Jenson az ajkát rágva latolgatta, hogyan
használhatná ki legjobban a helyzetet. Elég
ravasznak tartotta magát, de két fej mindig
többet ér, mint egy. Szüksége lesz Wright segít-
ségére. A vezért le kell beszélni az erőszakról,
a mérnököt pedig rá kell bírni a munkára. Ha
együttműködik, talán lesz idejük kidolgozni
egy menekülési tervet.
El Buitre durván megrázta a mérnököt, ezzel
is nyomatékosítva mondandóját.
– …de élve vetlek eléjük!
A banditavezér ellökte a férfit, és Jensonhoz
fordult. A tudós arra gondolt, hogy az ellenállás
talán valóban nem a legjobb módszer a hosszú
távú célja – a szabadság – elérésére, rövid távon
azonban hasznos lehet.
– Ahora, Federico, te hol tartasz?
– Sehol.
– Sehol? Hogyhogy sehol?
– Nem dolgozom, amíg nem hagyja békén –
mutatott a mérnökre.
El Buitre szeme összeszűkült. Anélkül, hogy
megmozdította volna a fejét, a tekintetét hol
Jensonra, hol a mérnökre vetette.
– Federico, a te beleid is ízlenének a prérifar-
kasoknak – húzott elő egy hosszú Bowie-tőrt a
sarape alól. A penge megcsillant a raktárhelyiség
homályában. Jenson megborzongott.
– Mérnökből sok van – suttogta Jenson.
Wright a szemét forgatta dühében. – De fizi-
kusból…
2023. 09. 28. 20:29:06

– Fizikusból is sok van… – vicsorogta El
Buitre és hüvelykujját végighúzta a penge élén.
– Olyan fizikus, aki képes anyagátvivőt építe-
ni, csak egy van. Én.
– Te… – horkant fel El Buitre. – Miért érde-
kelnél engem? Nem volt anyagátvivőm, mielőtt
te idejöttél. Most sincs. Nem vesztek semmit.
Puszta szórakozásból is kibelezhetlek.
El Buitre elindult Jenson felé. Gonoszul vi-
gyorgott a kés pengéje mögül. Jenson arra gon-
dolt, hogy az ellenállás – akár rövid, akár hosszú
távú célok elérése érdekében használta – végze-
tes hibának bizonyult.
– Várjon! – kiáltott fel Wright. – Dolgozni
fogok.
4 – Azért, hogy elodázzam az elkerülhetetlent.
Másnap megkezdték a munkát. Jenson a legap-
róbb részletekig elmagyarázta a tervet Wright-
nak, aki lefordította Juannak, a fiú pedig be-
osztotta az embereknek. Ideje nagy részében
az anyagátvivő szívén, az energiaátalakítón és
a modulátoron dolgozott. A projekt szervezési
szakasza után most a fizikai munka is zökke-
nőmentesen elindult. Eleinte annyira lefoglalta
az építkezés elindítása, hogy nem maradt ideje
a szökés megtervezésére, később pedig annyi-
ra elmerült a munkában, hogy teljesen megfe-
ledkezett a szabadulásukról. Csak a feladatra
koncentrált.
Wright a betongyűrűn dolgozott. A bul-
dózert használva embereivel egy huszonegy
méter hosszú és huszonegy méter mély gödröt
ásott – vagyis inkább kivájt a domboldalból
egy lejtős falú, V-alakú árkot. A megépítendő
gyűrű előtti kétszáz méteres területet töké-
letesen kiegyenlítették. Wright elkészítette a
gyűrű elemeinek öntőformáját, és nagy oda-
figyeléssel kiöntötték betonnal. Amikor ezzel
végeztek, szakaszról szakaszra a kiöntötték a
félmillió dollár értékű olvadt tantált is. Akkora
lett, mint egy épület alapja.
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 17
GALAKTIKA
2023. október
Egy este – nem sokkal a gyűrűelemek kiönté-
se után, de még az összeállításuk előtt – Jenson
és Wright a raktárban beszélgettek. A mérnök
a priccsén heverészett, amelyet azután kapott,
hogy beleegyezett a munkába. Jenson az utolsó
sorokat írta az építési naplóba, José – Juan ango-
lul nem beszélő bátyja – egy spanyol képregényt
olvasott az ajtó mellett.
– Mit gondolsz, mit csinál velünk a vén kar-
valy, ha megépítettük az anyagátvivőt? – kérdez-
te Wright.
– Valószínűleg golyót repít a fejünkbe – vála-
szolta Jenson anélkül, hogy felnézett volna.
– Cinikus vagy.
– Realista.
– Akkor miért dolgozol?
– Semmi másért?
Jenson felnézett a jegyzetfüzetből, és gondo-
san a közepére fektette a tollát.
– Mi másért dolgoznék?
– Mert meg akarod építeni.
– Marhaság!
– Ki itt a marha? Gondolkodj egy kicsit.
Jenson meg is tette, de nem értett egyet a
mérnökkel. Az egyetlen ok, amiért megépítette
az anyagátvivőt, az El Buitre késpengéje. Ez már
önmagában is elég indíték. Korábban többször
álmodott arról, hogy miközben üvöltő prérifar-
kasok üldözték a térdig érő hóban, egy keselyű
csapkodott a feje felett. Aztán amikor megkez-
dődött az építkezés, a rémálmai valóban meg-
szűntek. De a fenyegetés miatt dolgozott. Wright
tévedett. Wright határozottan tévedett. Bármi-
lyen változást is vett észre Jenson viselkedésében
– ha egyáltalán észrevett valamit –, annak sem-
mi köze nem volt a munka indítékához. Kény-
szerből dolgozott. Ennyi.
– Saját magadért dolgozol – mondta Wright
szárazon.
– Nem igaz.
– De igen. Látom rajtad.
17
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
– Ugyanazért dolgozom, amiért mindig is
dolgoztam: a szabadulásunkért.
– Az előbb azt mondtad, a vén karvaly le fog
lőni minket.
– Csak vicceltem.
– Remek vicc…
– Van jobb magyarázatod?
– Meddig tartana támogatókat szerezni oda-
haza?
– Nem tudom – felelte Jenson. Kényelmetlen-
nek érezte Wright kérdezősködését. – Még nem
gondolkodtam ezen.
– Meddig tartana? Akár kormányzati pénz-
ről lenne szó, akár magántőkéről. Egy év? Két
év? Öt év? Az anyagátvivőd még nincs is kész.
Rengeteg embert kellene meggyőznöd, még mi-
előtt be tudnád mutatni a szerkezetet.
– Mire célzol?
– Arra, hogy itt van anyag, van munkaerő,
és ami a legfontosabb: van egy készséges mecé-
násod…
– Ez őrültség!
– Szerintem is.
– Szóval szerinted kihasználom azoknak
az embereknek a tragédiáját, akiket ez a fana-
tikus halálba küldött? Hát nem! Nem vagyok
felelős ezért az őrültért! A torkomon érzem a
Bowie-tőrét!
– Nem mondtam, hogy te vagy a felelős.
– De célzol valamire. És bármi is az, tévedsz!
– Tévedek? Akkor vizsgáljuk meg. A kö-
vetkező a helyzet. Egy őrült késsel kényszerít
arra, hogy megtedd azt, amit amúgy is szíve-
sen megtettél volna. Ad anyagot. Ad embere-
ket. Te nem vagy felelős semmiért. Nem vagy
felelős, hiszen azok az emberek már halottak.
Semmi sem hozza vissza őket. És különben
is, minden, amit csak akarsz – éppen annyi-
ra, mint maga El Buitre –, itt hever előtted.
– Wright a levegőbe markolt. – Karnyújtás-
nyira!
– Jobb, ha befejezzük ezt a beszélgetést.
18 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 18
– Még nem! – mondta Wright. Hátradőlt
a priccsén, kezét összekulcsolta a tarkóján, és
a mennyezetre nézett. – Beszéljünk a patró­
nusodról!
– Mi van vele?
– Tudjuk, legalábbis én tudom, miért akarja
megépíteni az anyagátvivőt.
– Tévedsz.
– Lehet, de akkor miért akarja megépíteni?
– Hogy miért?
– Igen, jól hallottad! Miért?
Jensonban fel sem merült még ez a kérdés.
Élete utolsó tíz évét az anyagátvivő kifejleszté-
sével töltötte. Az utolsó hónapokat már az építé-
sével. Teljesen természetesnek vette, hogy min-
denki az elkészültét várja.
– Hogy miért? – ismételte meg Jenson. – Hal-
vány fogalmam sincs.
Másnap megkezdődött a gyűrű felállítása. Elő-
ször a föld alatti elemeket tették le. Az O alak föld
alá kerülő részeitől haladtak felfelé, mígnem az
ív utolsó záróköve is a helyére került a magas-
ban. A folyamatot figyelő Jensonnak eszébe ju-
tott, hogy a piramisokat valószínűleg ugyanígy
építették: izommal és anyaggal. Még mindig az
anyagátvivőn dolgozott, mégis elégedettséget ér-
zett, hogy a szerkezet leglátványosabb eleme el-
készült. El Buitre sötétedés után is dolgoztatta az
embereket: álcafestékkel kenték le a félbe vágott
domb előtt magasodó betonívet, hogy a barna és
zöld foltok tökéletesen beleolvadjanak a gyűrű
körül burjánzó vegetációba.
Vacsora után Jenson nyitva hagyta a raktár
ajtaját, hogy rálásson az ívre. José az egész napi
munka után holtfáradtan átvette az éjszakai őr-
séget a testvérétől. Az ajtó mellett ült a falnak
dőlve, közel járt az elalváshoz. Wright frijolest
kanalazott egy fémserpenyőből.
– Nem igaz, hogy nincs sikerélményed, Ha-
rold – mondta Jenson, miközben a betonívet fes-
tő embereket nézte.
2023. 09. 28. 20:29:06

Wright morgott valamit, és tovább kanalazta
a babot.
– Már csak a mérete miatt is…
– Építettem már sokkal nagyobbat is – frö-
csögte Wright teli szájjal.
– Például mit?
A mérnök lenyelte a babot, és elmosolyodott.
– Egy mauzóleumot.
– Kinek?
– Egy másik megalomániás baromnak. –
Wright fémes csattanással a serpenyőbe dobta
a kanalat. – És a te szerkezeted? Működni fog?
– Azt hiszem, igen.
– Az „azt hiszem” nem lesz elég a jó öreg Kar-
valynak.
– Nem hagynád abba ezt a karvalyozást? –
csattant fel Jenson. – Idegesít.
– Uramatyám! Te kedveled! – kiáltott fel
döbbenten Wright. Láthatóan el volt ragadtatva
a felfedezésétől. A mérnök éppen annyira bos�-
szantotta Jensont, mint a projekt során felmerü-
lő többi probléma. Miért akart minden egyes ki-
jelentésben valamilyen rejtett tartalmat találni?
Jenson nem tudta megérteni.
– Nem.
– De igen!
– Tisztelem…
– Tiszteled?! – hitetlenkedett Wright.
– …a látásmódját.
– Majd ha felvágta a hasadat, és megetette a
beleidet a prérifarkasokkal, majd akkor mondd
el, mennyire tetszik a látásmódja! – Wright pró-
bálta megőrizni a hidegvérét. – Ugye tudod, hogy
minél hamarabb készülünk el a szerkezeteddel,
annál hamarabb találkozunk a prérifarkasokkal?
– Megtennéd, hogy nem emlegeted folyton a
prérifarkasokat?
– Ez az igazság! – erősködött Wright.
– Nem, ez baromság.
– Baromság?! Ez a józan ész! – Wright a nyi-
tott ajtóra mutatott. – Annak a banditának egy
tacót sem ér az életünk!
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 19
GALAKTIKA
2023. október
– Akkor mit javasolsz?
– Húzzuk el a csíkot!
Jenson dühbe gurult. Elhúzni a csíkot?
Amikor már ilyen közel vannak? Szó sem
lehet róla! Visszafogta magát, és elhatá-
rozta, hogy a közeljövőben kerülni fogja
ezeket a provokatív beszélgetéseket. Kezd-
te azt hinni, hogy El Buitre józanabb, mint
Wright.
– Az lehetetlen!
– Miért?
– Mert észrevenné.
– A Karvaly…? Izé… El Buitre?
– Igen.
– Az a jómadár akkor sem ismerné fel a szán-
dékos hátráltatást, ha látná.
– Én nem lennék ebben olyan biztos.
– Igen? Kétszer annyi időbe telt, hogy meg-
építsem azt az átkozott gyűrűt.
Jenson megdöbbent. Érezte, hogy az indulat-
tól elvörösödik az arca.
– Akkor ez… Akkor ez… Ez szabotázs!
– Persze – felelte Wright. – Miért ne?
– Megőrültél?
– Nem. Én vagyok itt a legjózanabb.
– Mondod te – vágott vissza Jenson. Kava-
rogtak benne az érzések. Volt valami megfog-
hatatlan igazság abban, amit Wright mondott.
Másrészt, aki azt állítja, hogy ő a legjózanabb
ember itt a táborban, az biztosan őrült. A mér-
nök még nem fogta fel az elkészült anyagátvivő
jelentőségét.
– Ha…
– Ha mi?
– Ha működik a szerkezeted…
– Működni fog.
– Mondod te – idézte a mérnök.
– Bízz bennem.
– Bízzak benned! – Wright élesen horkantott
még egy szót, de Jenson nem értette. Talán ké-
telkedett a szakértelmében? Vagy valami másról
volt szó?
19
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
– Rendben. Akkor csak feltételezzük, hogy
működni fog. Akkor mi lesz?
– Akkor azon keresztül lépünk le.
Jenson haragja egy pillanat alatt elolvadt. Elmo-
solyodott. Kinézett Wright mellett a betonívre.
Két bandita éppen az utolsó szürke betonfelüle-
tet festette a föld közelében. Tökéletes lett. Most
már jóízűen felnevetett. Mintha minden rossz
érzés eltűnt volna belőle. José felriadt.
– Qué pasa?
– Nada. Nada… – felelte Jenson, és intett a
kezével, hogy aludjon tovább. José a falnak dőlt,
és lehunyta a szemét. Jenson újra a mérnökre né-
zett. – Hogyan lépjünk le?
– Gyalog! – javasolta Wright. – Autóval jobb
lenne, de a tiédet eladták. Még egy léghajó is
megtenné, de az sincs. Nincs sok választásunk.
– Nincs. Csak az anyagátvivő.
Egyszerű tervet dolgoztak ki: Jenson előké-
szíti a szerkezetet egy próbaüzemre, néhány
száz méterrel távolabbra fókuszálva. Miután
megállapították, hogy élőlény is használhatja az
anyagátvivőt, a számítógépet úgy programozzák
be, hogy fél óra működés után automatikusan
Tucsont jelölje meg materializációs célpontként.
– Két élőlény! – hangsúlyozta ki Wright, és
ujjaival V betűt formázott. – Ha megbizonyo-
sodtunk a tökéletes biztonságról, azt mondjuk
Karvalynak, hogy még egy próbaugrást kell vég-
rehajtani, és huss! Már el is tűntünk. Ennyi.
Jenson döbbenten megrázta a fejét. A legké-
zenfekvőbb megoldás egyszerűen elkerülte a
figyelmét. Ugyanúgy, mint az új anyagátvivő
matematikájánál: ezúttal sem látta a fától az erdőt.
– Harold – mondta elgondolkozva. – Te egy
zseni vagy.
– De nada – vágta rá Wright a babot hab-
zsolva.
A berendezések elhelyezésére egy külön fészert
építettek. Jensonnak az áramellátás okozta a
20 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 20
legnagyobb gondot, hiszen bár fizikus volt, nem
értett az atomreaktorokhoz. Több napjába telt,
mire rájött, hogyan szerelje össze úgy, hogy a
munkásokat ne érje sugárzás. De kétségek gyö-
törték. Amikor elkezdett dolgozni a tucsoni
programon, a kételyei fokozódtak. Valami za-
varta, de nem tudta megfogalmazni, hogy mi.
Néha azon kapta magát, hogy órák óta a hegye-
ket bámulja, és azon tűnődik, mi lehet a baj. Az
agya azt mondta, hogy az anyagátvivő elkészült,
de az intuíciója azt súgta, hogy még dolgozni
kell rajta.
Újra és újra ellenőrizte a berendezéseket és
a számításait. Minden tökéletes volt. A rossz
előérzete azonban fokozódott. Minél többet
gondolkodott, annál kevésbé bízott a találmá-
nyában. Újra ellenőrizte a számításokat. Hat
tizedesjegyig. Semmi hibát nem talált, de az az
érzése, hogy valami nincs rendben, továbbra is
megmaradt.
Vidámságát teljesen legyűrte a depresszió,
mégis folytatta a munkát, újra és újra ellen-
őrizve mindazt, amit már számtalanszor újra-
ellenőrzött. Morcosan és szűkszavúan beszélt
mindenkivel, kivéve a vezért, bár legszívesebben
vele is ordítozott volna. Végül egy este, amikor
El Buitre beugrott a raktárba a napi jelentésért,
Jenson egy vonalat húzott a jegyzetfüzete utolsó
lapjának aljára.
– Kész! – mondta, és az asztalra csapta a tollat.
– Bueno – felelte El Buitre. Hangjából inkább
elégedettség csengett, mintsem a lelkesedés. –
Holnap munkára is fogjuk.
– Mit?
– Su aro mágico.6
– Ez egyáltalán nem mágia…
– Jobb, ha annak vesszük! – szólt rá Wright.
– Sí. Jobb, ha annak vesszük – helyeselt El
Buitre. Felemelte az asztalról Jenson jegyzetfü-
zetét, és megrázta.
– Azt hiszem, ezt megtartom.
– Hé!
2023. 09. 28. 20:29:06

– Hé, mi?
– Azok az én jegyzeteim!
– Sí.
– Mégis hogyan kezeljem az anyagátvivőt
jegyzetek nélkül?
El Buitre a mutatóujjával megkopogtatta a
halántékát.
– Használja az eszét! Ez lesz a biztosítékom –
csukta be a jegyzetfüzetet, és a sarape alá dugta.
– Ha a könyv itt marad, a fisico is itt marad.
– De…
– Nincs de! – A hiányzó fog kiemelte El Buitre
vigyorának kegyetlenségét. Miután kiment, hal-
lották, hogy spanyolul szól valakihez. – Tartsd
rajtuk a szemed!
José szaladt be és szinte azonnal elaludt a fal-
nak dőlve.
– Ravasz ez az öreg Karvaly, nem igaz? – kér-
dezte Wright.
– Fogd be, Harold!
Jenson elbizonytalanodott. A jegyzetfüzetét,
a legfontosabb tulajdonát, magával akarta vinni
a szökéskor. Kétségbeesetten nézett körbe a rak-
tárban. Bárcsak készített volna egy másolatot!
– Most nem mehetünk! – fordult újra
Wright felé.
– Miért?
– Miért?! Hát nem nyilvánvaló?
– Nem.
Jenson az ajtóra mutatott.
– Nála van a jegyzetfüzetem!
– És?
– Anélkül nem mehetünk el! Az az élet-
művem!
– Akkor válassz: az életed vagy az életműved?
– Könnyen beszélsz, nem a te fő művedről
van szó.
– Ez igaz, de az én életemről is szó van! –
Wright a priccs szélén ült, kezét összekulcsolta a
térde között. Most előrehajolt, és Jenson szemé-
be nézett. – Akkor hát megszökünk?
– Mondtam, hogy nem.
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 21
GALAKTIKA
2023. október
– Igen, mondtad, rendben. Tehát megszö-
künk? A szökés az egyetlen esélyünk!
– Nem számít.
– Akkor mi számít?
– Nem tudom – mondta Jenson. Kerülte
Wright tekintetét.
– Az életed számít?
– Nem tudom. Igen, számít. Hagyd abba!
– A munkád?
– Hagyd abba! Miért csinálod ezt?
– Mert az én életem is számít! – felelte Wright.
– Legalábbis nekem. És a te kezedben van. Meg
kell tanulnom bízni benned.
Jenson a társára nézett. A férfi nem bízott
benne… Ez hihetetlen. Jenson legalább annyira
szeretett volna megszökni, mint Wright. A vi-
lágnak akarta adni a találmányát. Már évekkel
korábban kitűzte a célját, és most közel állt a
sikerhez. Jenson visszaemlékezett a hosszú évek
munkájára, amikor minden erejét és idejét a
távolinak tűnő cél elérésére fordította. Vissza-
emlékezett a meghozott áldozatokra. Feladni?
Megszökni a jegyzetei nélkül? Akkor azok az
évek semmit sem értek. És ő sem.
– Bízhatsz bennem.
– Majd holnap meglátjuk – mondta Wright.
5
– Kígyó…
– Hol? – rezzent össze Jenson.
A mesa7 tetején álltak, néhány méterre
a kivájt domboldal előtt tornyosuló bolt-
ívtől. Jenson maga köré font karral próbált
védekezni a reggeli hideg ellen. Odalent El
Buitre széles félkörbe állíttatta az embereit
a betonív előtt. Egyesek vörös sarapét, má-
sok campesinót8 és gyapjúmellényt viseltek.
A kétezres embertömeg jelentéktelennek
tűnt a fenséges ív előtti térségen. Jenson öt
perccel korábban húzta ki az ellenőrzőlista
utolsó pontját, és kapcsolta be az anyagátvi-
vőt. A reaktor, amely egy kisebb város ener-
21
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
giaellátására is képes volt, meg sem érezte a
terhelést. Aztán kiléptek a vezérlőteremként
szolgáló fészerből, és kisétáltak a mesára, az
ív mellé. Jenson a gigantikus betongyűrű köze-
pét nézte. Egy halvány, csillogó vonalat tudott
csak kivenni, egy négyméteres kört a boltív kö-
zéppontjában. De kígyót nem.
– Nem látom…
Wright a betonív impozáns vonalára mu-
tatott.
– A sok álcafesték miatt úgy néz ki, mint
egy kígyó.
Jenson morgott valamit. Számára még min-
dig inkább diadalmasnak tűnt a betonszerke-
zet. El Buitre többször is megpróbálta lecsen-
desíteni a lenti embertömeget, aztán odasétált
Jensonhoz.
– Hol jön ki?
– Mi?
– Amit beteszünk.
– Á… Ott – mutatott a tudós a mintegy há-
romszáz méterre lévő dombra. Hófehér tavaszi
vadvirágok borították. El Buitre egyetlen intés-
sel átküldte a mellette várakozó lovascsapatot
a szemközti dombra. A lovasok átvágtattak a
mesán, néhány pillanatra lesüllyedtek a pere-
ménél, hogy aztán a vadvirágok között kaptatva
újra felbukkanjanak a másik oldalon.
– Ott?
– Nagyjából.
El Buitre ismét intett, aztán Jensonhoz
fordult.
– Kezdjük!
Jenson körülnézett, hátha talál valamit, amit
berakhatnak az anyagátvivőbe. Bármit. A tekin-
tete megállt a vezéren.
– A kalap.
– Mi sombrero? – kérdezte El Buitre és kétség-
beesetten felpillantott a kalap karimájára.
– Csak kölcsönbe.
– Nem leh…
– A tudományért.
22 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 22
Némi gondolkodás után El Buitre meglazí-
totta az állzsinórt, és lehúzta a sombrerót. Még
morgott valamit arról, hogy mit érdekli őt a tu-
domány, de aztán átnyújtotta a kalapot. Mielőtt
azonban elengedte volna, Jensonra hunyorgott.
– A géped jobban teszi, ha működik, hombre.
– Működni fog – bólintott Jenson, és elkép-
zelte, ahogy a saját, szitává lőtt testét vezetik át
az anyagátvivőn. Mint egy farönköt az aprító-
gépen.
El Buitre felhorkant, és elengedte a sombre-
rót. Jenson a boltívhez sétált. A halk beszélge-
tések és a léptek zaja elhalt, mire megállt. Min-
denki várakozva nézett rá. Megfogta a sombrero
szélét, és egy enyhe csuklómozdulattal kipróbál-
ta, kitart-e széllel szemben. Habozott. Újra arra
gondolt, hogy még sokat kellett volna dolgozni
az anyagátvivőn.
– Mi van?! – kiáltotta Wright.
– Én… Semmi! – üvöltött vissza Jenson. Csak
magában tette hozzá, hogy „remélhetőleg”.
– Akkor dobd be azt a rohadt kalapot!
Jenson elengedte. A sombrero megpördült,
és eltűnt. A szemközti dombon álló csapat felől
kiáltás hallatszott. Néhányan leszálltak a nye-
regből, és a fűben keresgéltek. Amikor felegye-
nesedtek, egyikük egy sombrerót lóbált a feje
fölött. A betonív előtt álló férfiak harsány „Olé!”
kiáltásokkal és tapssal válaszoltak.
Jenson kételyei szertefoszlottak.
Mélyen meghatódott.
– Működik…
Ez volt a leghihetetlenebb dolog, amit valaha
is látott. Visszanézett El Buitre és Wright felé.
– Hé!
A két férfi nem figyelt rá. A vezér sombreróját
megtaláló bandita már térdig a virágokban gá-
zolva rohant feléjük.
– Hé! Halljátok?! Működik! – ismételte meg
Jenson.
A sombrerós férfi lesüllyedt a mesa pere-
ménél, majd fokozatosan újra előbukkant a
2023. 09. 28. 20:29:06

feje, a dereka, végül a csizmája. Egyenesen El
Buitre felé futott. Ahogy zihálva megállt a ve-
zér előtt, az kikapta a kezéből a sombrerót, és
alaposan megtapogatta. Jenson visszanézett a
hatalmas gyűrűre, szemével követte a büszke,
kecses ívet.
– Nem hagyhatlak itt…
– Bueno! – szólalt meg mögötte El Buitre. –
Federico!
Jenson vonakodva fordult a banditavezér felé,
de aztán odasétált hozzá.
– Működik.
– Sí!
Jenson még mindig kábult volt.
– Nem tudom elhinni… Működik…
– Sí. Ki kell próbálnunk valami nagyot.
– Igen, valami nagyobbat. Működik…
– Hagyd már abba! Értjük! – vágott köz-
be Wright.
– Un animal! – mondta El Buitre.
Ahogy Jenson felfogta a javaslatot, azonnal kijó-
zanodott. Egy állatot? Túl korai lenne. Tesztek,
változtatások, finomítások vártak rájuk. És mi
lesz, ha az is sikerül? Wright arra kényszeríti
majd, hogy menjenek Tucsonba. Szó sem lehet
róla. Dolgozni kell, módosítani és tökéletesíteni
a szerkezetet.
– Túl korai!
Wright dühösen nézett rá. Jenson kerülte a
tekintetét.
– Miért? – kérdezte El Buitre.
– Tesztek. Teszteket kell végeznünk. Tökéle-
tesen biztonságosnak kell lennie.
– Quien no se aventura, no ha ventura9 –
mondta El Buitre.
– Ez nem a kockáztatás ideje…
A vezér összehúzta a szemét, és Jenson elé
lépett.
– Ugye azt akarod, hogy El Buitre boldog
legyen?
– Igen, de…
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 23
GALAKTIKA
2023. október
– Nincs de! Megcsináljuk az állatost is!
Jenson feladta. Ha nem sikerül, egy kecs-
ke, egy kutya vagy egy macska lesz a veszte-
ség. Ha pedig sikerül – majd kitalál valamit.
– Milyen állat legyen…?
El Buitre elvigyorodott, arca még mindig
centiméterekre volt Jensonétól.
– Una rana.
A tudósnak néhány másodpercbe telt, mire
eszébe jutott, hogy a rana békát jelent, de ekkor
már két bandita fogta a társát.
– Hé! Mi a…?
A küszködő mérnököt már a projekciós mező
felé vonszolták.
– Pare!10 – kiáltott Jenson. A férfiak meg-
álltak és hátranéztek. Wright tovább küz-
dött. A tudós időt akart nyerni.
– Miért állítottad meg őket?! – kérdezte
El Buitre.
– Miért… Mert… Én… – dadogta Jenson,
aztán hirtelen megtalálta a kiutat. – Egy élet-
telen tárgy, mint a kalap, az egy dolog, de egy
ember…
– Una rana – javította ki a vezér vigyorogva.
– Egy ember mégiscsak valami más!
– Más?
– Élő.
El Buitre felhorkant.
– Az anyagátvivőnek tökéletesen stabilnak
kell lennie. Néhány percig még melegednie kell.
Nem tudta eldönteni, hogy El Buitre elhitte-e
a kifogást. Mivel a szerkezet teljesen szilárd
test volt, már éppen annyira „felmelegedett”,
amennyire csak lehetett. Jenson nem tudta meg-
akadályozni, hogy a mérnököt az anyagátvivőbe
tegyék. Egyetlen reménye maradt: meggyőzni
a vezért, hogy halassza el a tesztet tíz perccel,
amíg a számítógép programja átáll Tucsonra.
A mérnöknek csak így lesz esélye – még ha cse-
kély is – a megmenekülésre. Amikor Wright
nem jelenik meg a túlsó domboldalon, Jenson
23
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
majd azt mondja, hogy ez is az igazát bizonyítja:
még dolgozni kellett volna az anyagátvivőn ah-
hoz, hogy élőlényt szállíthasson. El Buitre sem-
mit sem sejt majd, Wright pedig Tucsonban lesz.
Biztonságban.
– Mennyi ideig kell melegednie?
– Tizenöt-húsz percig – vágta rá Jenson, némi
teret engedve a várható alkudozásnak.
A banditavezér szeme összeszűkült, arcán
gonosz kifejezés suhant át. Jenson megbor-
zongott.
– Pepe! – kiáltotta El Buitre.
José vált ki a boltív mellett tolongó embertö-
megből, és El Buitre elé szaladt.
– Sí, mi generalisimo!
– Mit is tervezett Federico? Egy kis… viajét?
Jenson értetlenül nézett a vezérre.
– José nem beszél ang… – kezdte, de El Buitre
arckifejezése félbeszakította. A fiú felragyogott,
és a tudósra nézett.
– Milyen az időjárás Tucsonban, Fred?
Jenson elméjének mélyén felvonyított egy
prérifarkas. El Buitre a kézfejével Wright őrei
felé intett, a dühös mozdulattal jelezve nekik,
hogy szedjék a lábukat.
– Vamos, muchachos!
Wrightot a projekciós mező elé tolták. Vádlón
nézett vissza Jensonra. Mielőtt a tudós bármi
megnyugtatót mondhatott volna, a boltív alá
lökték Wrightot.
A mérnök eltűnt.
– Hoppá! – mondta El Buitre.
Éljenzés zúgott fel a szemközti domboldalról,
amit újabb vaskos „Olé!” követett odalentről.
Egy alak bukdácsolt a hófehér, tavaszi vadvirá-
gok között.
– Köpönyegforgató.
– Harold!
– Benedict Arnold.
– Harold!
– Quisling.
24 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 24
– Oké, az én hibám, hogy tud angolul? – kér-
dezte Jenson José felé intve. A fiú egy ládán ül-
dögélt, és az ölébe fektetett karabélyt törölgette.
Wright egyik lábát felhúzva, kezét a feje alá
téve hevert a priccsén. Magában motyogott, és
továbbra is a mennyezetet bámulta. Odakint
egy mariachi-zenekar játszott. A kiabálások
és a raktárhelyiség hullámos bádogfalait érő
rúgások miatt nem tudtak elaludni. El Buitre
fiestát rendelt el – fiesta del aro mágicót –, hogy
megünnepeljék az anyagátvivő sikerét. Már
két órája tartott.
– Mégis honnan tudhattam volna? – folytatta
Jenson. Dühítette Wright vádló hallgatása. – Be-
építették mellénk ezt a kémet, ezt a banditának
öltözött nyelvészt! Ezt a szélhámost! Nem vádol-
hatsz engem! Vádold őt!
– Hé! – háborodott fel José. – Én csak a mun-
kámat végeztem.
– Téged ki kérdezett?
– Senki.
– Egyébként hol tanultál meg angolul?
– Részben magától.
– Tőlem?! – fakadt ki Jenson. Az új vád mi-
att egy pillanatra még a mérnökről is megfe-
ledkezett.
– Berkeley.
– A diákom voltál?!
– Talált.
– Nem emlékszem rád.
– Ötszáz elsőéves volt az évfolyamban.
Wright felhorkant. Jenson dühösen ránézett.
– Ez még mindig nem jelenti azt, hogy én ta-
nítottam meg angolul.
– Meg se szólaltam – mondta sértődötten
Wright. – Akarsz még egy meglepetést?
– Nem.
– Kérdezd meg, milyen szakra járt!
– Mi köze van ennek bármihez is?
– Csak egy megérzés. Kérdezd meg tőle!
– Rendben – legyintett Jenson, és José felé
fordult. – Milyen szakra jártál?
2023. 09. 28. 20:29:06

– Fizika.
Jenson tarkóján hideg borzongás futott végig.
Az anyagátvivő elkészült, most már bárki képes
működtetni. Egy fizika szakos hallgató több
mint alkalmas rá. De talán még szükségük lesz
egy híres fizikus tudására a finomításokhoz.
– Alapképzés? – kérdezte reménykedve.
– Mesterfokozat.
Jenson lehajtotta a fejét, és megköszörülte a
torkát. Feláldozhatóvá vált. Mielőtt még folytat-
hatta volna, Wright szólalt meg.
– Én amúgy sem a fiúról beszéltem, hanem
rólad. Rólad és a béna kifogásodról, hogy túl ko-
rán van még az állatkísérletekhez.
– Korai is volt.
– Nem így gondoltad, amikor Tucsonra állí-
tottad a programot.
– Az más.
– Hogyhogy más?
– Csak más! – csattant fel Jenson bosszúsan.
Wright megint belegabalyodott az amatőr pszi-
choanalízisbe. Ez nem segített rajtuk. Jenson a
valósággal és a külvilággal foglalkozott, az olyan
megfoghatatlan jelenségek, mint az emberi indí-
tékok – különösen a sajátjai –, nem érdekelték.
Neki ott volt a munkája. El is végezte. Mi más
számíthatna még?
– Majd én megmondom, mi a különbség.
– Harold, kérlek…
– Az, hogy működött.
Jenson uralkodott magán. Wright vékony jé-
gen járt.
– Működött. És nem tudtad itt hagyni.
– Tévedsz. Ha nem lett volna ez a… kém,
most Tucsonban lennél.
– Talán.
– Micsoda?
– Csak akkor döntöttél, amikor már nem volt
más alternatíva.
– Igaza van – mondta José.
– Ki kérdezett téged?! – kiáltott fel Jenson. –
Ki a fene kérdezett tőled bármit is?! És egyálta-
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 25
GALAKTIKA
2023. október
lán, mit keresel itt?! Ilyen képzettséggel hogyan
dolgozhatsz ennek az…
– Őrültnek – tette hozzá Wright.
– Nem őrült – mondta José halkan. – Látnok.
Wright felhördült, és felugrott a priccséről.
– Igenis az! – erősködött José.
– Őrültekkel vagyok körülvéve! – sikoltotta a
mérnök. – A Karvaly, Jenson, és most te is!
– Őszintén szólva, teszek a véleményére –
mondta José. – Mexikónak szüksége van rá.
– Nekem pedig egy lyukra van szükségem a
homlokomon.
– Kaphat egyet – ajánlotta fel José, a karabélyt
felemelve.
Jenson mozdulatlanná merevedett. Még mi-
előtt a vita elmérgesedett volna, a mérnök meg-
fordult, és visszaült a priccse szélére.
– Mivel tudod megindokolni, hogy emberi
húsból, méghozzá nagyrészt mexikói emberek
húsából valósítja meg a látomását?
– A szükségszerűséggel.
– Hallom a…
– Én nem hallok semmit – mondta Jenson, és
rémülten körülnézett. Csak a mariachi-zenekart
hallotta.
– Hallom a történelem hangját. Kétezer éve
minden mészáros a „szükségszerűség” zászlaját
kitűzve igazolta a gyilkosságokat, a nemi erősza-
kot és az összes elkövetett kegyetlenséget. Orosz-
lánszívű Richárd kivágatta a Jeruzsálemben ta-
lált muszlimok beleit, aztán felköttette őket az
utcákon. Erre azért volt „szükség”, hogy hozzá-
juthasson az aranyhoz, amit állítólag lenyeltek.
És az ügynek kellett az arany.
– Megszerezte?
– Nem.
– Van, akinek nincs szerencséje – mondta
José.
– És mi van a saját életeddel? – kérdezte
Wright. – Mivel úgy tűnik, a másoké nem
érdekel.
– Az enyémmel?
25
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
– Mi van, ha megölnek?
– Én nem számítok.
– Fanatikusok! – mondta Wright undorodva.
– Mind egyformák…
A José melletti ajtó kivágódott, és a lebukó
nap utolsó narancsfénye a fapadlóra fröccsent.
El Buitre imbolygott az ajtóban, a mellkasára
lógó sombreróval, bal kezében egy vékony nya-
kú borosüveggel. Elvigyorodott, és szabad kezé-
vel átlökte a vállán a sombrerót.
– Señores – mondta rekedten, és előretán-
torodott. Hűvös esti levegő érkezett a nyomá-
ban. – Úgy örülök, hogy eljöttek a fiestámra.
Muy buenas noches! – hajolt meg derékból, a
borosüveget a hasa alá téve. A sombrero vis�-
szacsúszott a hátáról, és a padló felé lógott a
nyakából.
– Na mi a helyzet, Karvaly? – kérdezte
Wright.
– Karvaly? Mi az a karvaly?! – ordította El
Buitre. – Kaaarvaaaly?
Jenson megborzongott. Részegen El Buitre
teljesen kiszámíthatatlanná vált. Wright túl
messzire ment, különösen most, hogy Jenson
már feláldozható. El Buitre hadonászni kez-
dett a borosüveggel. Vörös cseppek záporoztak
mindenfelé.
– Nem vagyok karvaly! – tántorgott körbe a
helyiségben. Folyamatosan csapkodott a karjá-
val. – Én Keselyű vagyok, a félelmetes Ke-se-lyű!
– állt meg Wright előtt. – Mi az a karvaly?
– A karvaly… – szólt közbe José. – Az is egy
ragadozó madár, a keselyű rokona.
– Téged ki kérdezett? – vicsorogta El Buitre.
– Senki.
A banditavezér hosszan bámult a fiúra, mie-
lőtt visszafordult a mérnökhöz.
– Na szóval, mi ez a karvalyozgatás?
Wright José felé biccentett.
– Ahogy a fiú is mondta, a keselyűt jelenti.
Tulajdonképpen a keselyű szeretetteljes meg-
nevezése.
26 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 26
– Szeretetteljes? A gringók ennyire szeretik a
keselyűket?
– Néhányan igen – mondta Wright Jensonra
pillantva.
José a tenyerébe temetett arccal felröhögött.
– Calle la boca, hombre!11 – kiáltotta El
Buitre, és leeresztette a karját.
José azonnal elhallgatott. Jenson ereiben
megfagyott a vér.
– Te szereted a ragadozómadarakat, mér-
nökkém?
– Némelyiket.
El Buitre hatalmasakat böfögve dülöngélt. Előbb
a bajszát simogatva körbenézett a raktárban, az-
tán hosszasan fürkészte Jensont, végül visszafor-
dult a mérnökhöz.
– Melyik a félelmetesebb a gringó fülnek? –
kérdezte a fülcimpáját morzsolgatva. – A kese-
lyű vagy a karvaly?
– Szerintem a karvaly. A keselyű túlságosan
latin-amerikai.
– Te most gúnyolódsz?
– Nem – felelte Wright. Jensont az ájulás ke-
rülgette.
– De azt mondtad, hogy a karvaly szeretetteljes.
– És egyben félelmetes is.
El Buitre most Jensonra nézett.
– Ez igaz, Federico?
Jenson nem tudott megszólalni, még kevés-
bé ellentmondani, így hát bőszen bólogatott.
A banditavezér az ajkához emelte az üveget,
és ritmikus bugyborékolásokkal inni kezdett.
Egyre magasabbra és magasabbra emelte a pa-
lackot, állát felszegte, az ádámcsutkája lüktetett.
Szája sarkából kicsordult a bor, végigfolyt barna
nyakán. Amikor az üveg kiürült, egyszerűen a
háta mögé hajította. Nem sokkal José feje mellett
robbant szét a bádogfalon. A vezér elvigyoro-
dott. Jenson rettegett ettől az arckifejezéstől. El
Buitre már a pisztolytáskája fülét rángatta, vadul
átkozva a makacsul ellenkező bőrdarabot. Végül
2023. 09. 28. 20:29:06

többszöri próbálkozást követően sikerült kinyit-
nia a tokot, és előhúzta a 45-ösét.
– El Karvaly! – ordította, és egyik golyót a
másik után küldte raktár légterébe. Az apró
helyiségben fülsiketítőek voltak a dörrenések.
A lövedékek vagy átszakították a fémfalakat,
vagy visszapattantak a fémládákról. Valaki fel-
sikoltott odakint. El Buitre tovább tüzelt. Jenson
négykézlábra ereszkedett, és az asztal alá kú-
szott. Látta, ahogy El Buitre csizmája körbe-
körbe jár, hallotta az ordítozását, és minden
egyes lövésnél összekoccantak a fogai. Amikor
abbamaradt a lövöldözés, El Buitre kukucskált
be az asztal alá.
– Federiiicooo?
– Ne! – motyogta Jenson. Csak arra tudott
gondolni, hogy feláldozható.
– Mit csinálsz te ott?
– Ne!
– Mit ne?
Jenson felnézett a banditára. Tenyerét még
mindig a fülére szorította.
– Ne! Kérem!
– Ne, ne. Miért mondogatod, hogy ne?
– Ne lőjön!
– Kifogytam a töltényekből.
– Akkor ne töltsön!
– Federico…
– Ne!
– Federico!
– Tessék.
– Holnap állítsd át az anyagátvivőt
Ciudad de Mexico felé!
– Mexikóvárosra? – kérdezte Jenson, és las-
san elvette a kezét a füléről. Lesz holnap.
– Sí – mondta El Buitre nyájasan. – El Kar-
valy meglátogatja la capital12! – A bandita a
45-ösére nézett. Jenson követte a pillantását.
A közeli csőtorkolat négyszer akkorának tűnt,
mint maga a fegyver. És még mindig töltve volt.
– Nahát, egy töltény még van benne…
– Ne! – mondta Jenson.
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 27
GALAKTIKA
2023. október
El Buitre felállt, átlőtte a mennyezetet, és az
ajtót becsapva távozott.
Jenson kimászott az asztal alól. A levegőben
lőporszag terjengett. Már azért is hálát adott,
hogy egyáltalán szagokat érezhet. Wright a
priccsén, José a ládáján feküdt. A mérnök a fiúra
pillantva az ajtó felé biccentett.
– Látnok, mi?
José hallgatott.
6
Mire Jenson magához tért a halállal folytatott
összecsapás sokkjából, elválasztották a mér-
nöktől, hogy megakadályozzák a szökésüket.
Az övé lett a raktár, Wright pedig egy sátrat
kapott három őrrel. Örült az egyedüllétnek.
Kimerítő nap állt mögötte. A siker csúcsára
hágott, majd a mélységbe hullott – ez túl sok
egyetlen napra. Wright, a Sierra Madre Freudja
pedig már nemcsak idegesítő volt, hanem élet-
veszélyes is. Rossz emberekkel szállt szembe,
köztük a banditavezérrel.
– Ha végzett a mexikóvárosi számításokkal,
majd én is átnézem – mondta José. A legna-
gyobb nyugalommal üldögélt a ládáján.
– Hát már senki sem bízik bennem?
– El Buitre nem szeretne váratlan kitérőket.
Jenson ledőlt a priccsére, és a feje alá gyűrt
egy párnát. Ez volt az első alkalom, hogy elgon-
dolkodott az anyagátvivő jelentőségén.
– José – suttogta a mennyezetet bámulva –,
felfogtad, hogy mit jelent ez?
– Micsoda?
– Amit itt csinálunk. Ez forradalom.
– Elterjedt elképzelés ez errefelé.
– A következő ötven évben… Nem, inkább
húsz évben – folytatta Jenson, miközben a
mennyezeten lévő lyukon keresztül egy csillagot
figyelt – a világ édenkertté válhat. Kiválasztunk
egy kontinenst, mondjuk, Ausztráliát, és fél-
retesszük az ipar számára. A világ többi része
pedig kellemes élettér lesz. Bárki, aki Ausztráli-
27
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
ában dolgozik, ott élhet, ahol akar. Reggel átlép
egy ilyen íven, mint a miénk, és este hazatér.
– És mi lesz az ausztrálokkal?
– Rendben, akkor használjuk a Szaharát.
Vagy még jobb, ha a Holdat. – Jenson elképzelte
az ipartelepekkel és boltívekkel tarkított égites-
tet. – Ez lesz az emberi történelem legnagyobb
egyesítő ereje.
– Lehetséges…
– Lehetséges! – Jenson egészen belemelege-
dett a témába. – Az lesz! Karnyújtásnyira van
tőlünk egy értelmes, világméretű civilizáció.
– Az emberek nem mindig racionálisak.
– Úgy beszélsz, mint Wright.
– Emlékezzen vissza, a dinamitra is azt
mondták, hogy véget vet majd a háborúknak. Az
atomenergiára pedig azt, hogy egész városokat
fog ellátni. De el is törölheti őket.
– És?
– Szóval a kérdés sosem az, hogy mit talál-
nak fel, hanem az, hogy mire használják. Ami
pedig a világméretű civilizációt illeti, ott van a
régi buktató, a szuverenitás. A nemzetek sosem
fognak lemondani a szuverenitásukról. – José
szünetet tartott, átgondolta, amit az imént mon-
dott. – Legalábbis maguktól nem.
– A politika…
– Így van.
Jensont sosem érdekelte a politika. Demok-
raták vagy republikánusok, forradalmárok vagy
konzervatívok – számára mind egyforma volt.
A nemzetközi politikát még nevetségesebbnek
tartotta: mulandó értékek feletti fegyveres civa-
kodásnak. A fizika sokkal megbízhatóbb. A po-
litikai szeszélyek soha nem helyettesíthették a
tudomány sziklaszilárd valóságát. Jenson bízott
a fizikában. Fizika mindig lesz.
– Nem érdekel a politika.
– A közömbösség is politikai álláspont.
– Igen, azt mondják – vont vállat Jenson, és
témát váltott. – Mellesleg miért akar El Buitre
Mexikóvárosba menni?
28 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 28
– Ennyire nem lehet naiv – nevetett fel José.
Az ölében heverő karabélyra mutatott.
– Azt hittem… – kezdte el Jenson, de a fan-
táziája megállította. Elképzelte, ahogy kétezer
ember materializálódik Mexikóvárosban, és
mindent elsöpörnek maguk előtt. Elképzelte,
ahogy a horda felduzzad, előbb nemzeti hadse-
reggé, majd nemzetközi hadsereggé válik. Ha
El Buitre be tudja venni Mexikóvárost, akkor
Washington, London, Párizs, Moszkva, Peking
vagy Lubumbashi következik. Minden és min-
denki elérhető közelségbe kerül. Ez megdöb-
bentette. Semmi sem lesz biztonságban többé.
Kormányok, évszázados intézmények, az egész
civilizáció elbukhat El Buitre semmiből előbuk-
kanó és mindent elfoglaló hadserege előtt.
– Mit hitt?
– Azt hittem, hogy már vége az öldöklésnek.
Azon az éjszakán Jenson rajtaütésekről álmo-
dott, lángvörössel színezett vérengzésekről.
Moszkva, Róma, Atlanta – mind-mind elégett
az álmában. A kongresszus, a parlament és a
Kreml olyan ágyúlövésektől robbant fel, amelye-
ket Mexikóban lőttek az anyagátvivőbe. Sikolto-
zó, őrjöngve csapkodó nők és gyermekek arcai
kavarogtak az elméjében. Menekülők végelátha-
tatlan sorai vonultak át az agyán, reménytelenül
próbálták kicselezni az elkerülhetetlent. Bar-
bárság tombolt egyik fülétől a másikig. Elmé-
jének sötét égboltján csillagképek rendeződtek
át. A „Mexikónak szüksége van rá!” feliratból
eltűnt a „Mexikónak” és „A világnak” került a
helyére. Jenson meztelenül menekült a zuhogó
esőben. Négy lovas üldözte, a fenevadak tüzet
okádtak, mennydörgő patáik csupasz testére
tapostak, de csodálatos módon megmenekült,
hogy végül nyársra húzzák, és almával a szájá-
ban forogjon egyre gyorsabban és gyorsabban.
A perdülések egy bizonyos pontján felvillant El
Buitre gonoszul vigyorgó arca. Jéghideg izzad-
ságban úszva ébredt.
2023. 09. 28. 20:29:06

A raktárban csend honolt. A homályban José
figyelte éberen. A karabély még mindig az ölé-
ben feküdt.
– Hány óra van?
– Hajnali négy.
– Álmodtam.
– Rájöttem.
– Szörnyű dolgokat…
José hallgatott.
– Gyújts valami fényt…
Jenson hunyorgott a fellobbanó gyufa fényé-
ben. José kinyitotta a lámpa hátulját, és meg-
gyújtotta a kanócot. Ahogy a lámpa meggyul-
ladt, a szoba közepén reszkető fénygömb jelent
meg. Jenson felkelt, és sietve felöltözött. A továb-
bi alvás – a négy lovas rémképével – már elkép-
zelhetetlennek tűnt. Nekilátott a mexikóvárosi
program kidolgozásának.
Minél többet dolgozott, annál jobban haj-
szolta magát. Ha csak egy pillanatra is megállt,
hogy átgondoljon néhány számítást, az álmai
olyan élénken jelentek meg az elméjében, mint-
ha valóságosak lennének. Jenson mindig bízott a
tudatalattijában. Az mindig megoldotta a prob-
lémákat. Amikor elakadt a kutatómunkában,
teletömte az elméjét az adatokkal, és a figyelmét
valami másra összpontosította. Rendszerint
meg is kapta a részletes és pontos választ. Most
is ugyanez történt. Máris érezte, hogy valami
mozgolódik az agyában, és a felszínre akar törni.
Folytatta a munkát.
Délelőtt, amikor Juan leváltotta Josét, már
majdnem készen volt, de az álmok és a belő-
lük fakadó nyugtalanító érzések nem tűntek
el. A program térbeli paraméterein dolgozott.
Átnézte a számításokat, újra és újra ellen-
őrizte a számokat. Talált is egy hibát, az elsőt
aznap reggel. Mexikóváros a José által adott
részletes térképek alapján 2240 méterrel a
tengerszint felett helyezkedett el. A projekciós
mező és az El Buitre által kijelölt materiali-
zációs pont között 1903,0763 kilométeres a
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 29
GALAKTIKA
2023. október
távolság. Ezen a távon egy 0,00015 százalékos
számítási hiba kilencméteres eltérést jelentett
Mexikóvárosban.
– Kilenc méter… – suttogta Jenson a raktár
sarkába bámulva. Aznap először érzett nyugal-
mat. A tolakodó álmok eltűntek.
– Perdone, señor Jenson?
– Semmi, semmi, Juan. Csak egy gondolat.
Jenson délre befejezte a programot.
José négykor érkezett, és azonnal elkezdte
ellenőrizni a számításokat. Jenson ott állt mö-
götte, készen arra, hogy megmagyarázza a ne-
hezebb részeket.
– Ez mi? – mutatott José egy egyenletso-
rozatra.
Jenson megdermedt.
– Micsoda?
– Ez. Hét meg négy.
– Tizenegy.
– És ebben teljesen biztos.
– Igen, miért?
– Mert itt tizenkettő van.
– Ó… – sóhajtott Jenson megkönnyebbülten.
A matematika volt az erőssége, nem a számtan.
Kijavította az egyenletet, José pedig befejezte az
ellenőrzést, és megkocogtatta a ceruzája hegyét
az asztalon.
– Úgy tűnik, nincs váratlan kitérő.
– Úgy tűnik? Ez mégis mit jelent?
– Azt, hogy nem vagyok benne biztos…
– mondta José. – Valahogy nem érzem pon-
tosnak…
– Ez a te hibád, nem a programé – felelte
Jenson. – Ne feledd, hogy már évek óta nem csi-
náltál ilyesmit.
– Igen, lehet…
José összeszedte és Jenson aktatáskájába zár-
ta a papírokat.
– Akkor ennyi… – állt fel.
– Hova mész?
– A dolgomra. Ma este egyedül lesz, de ne fe-
ledje, innen sosem fog megszökni.
29
2023. 09. 28. 20:29:06
 GALAKTIKA
2023. október
Jenson a csukott ajtóra bámult, és elképzelte,
hogy a kudarcba fulladt szökés után sekély sírba
teszik a holttestét, és a keze liliomként áll ki a
laza földből. Lefeküdt a priccsére, hogy alaposan
átgondolja a dolgokat, ehelyett azonban elaludt.
Mélyen és álomtalanul.
Valahol a távolban egy madár csiripelt.
Jenson felriadt. Egy másik madár is felrikol-
tott. Kinyitotta a szemét. Valami kaparászott
az ajtón. Egy fából kihúzott szög nyikor-
gott. A madár képe azonnal elhalványult, és
Jenson felugrott. Hangos kattanással kinyílt a
raktár ajtaja.
– Gyere!
Wright volt az.
– De…
– Nincs de!
Wright ruhája elszakadt, és egy mély vá-
gásból vér csorgott a homlokáról. Akárkibe is
botlott bele a szökése közben, a kegyetlen harc
nyomot hagyott a testén.
– Hogyan…?
– Hogyanok sincsenek! – sziszegte Wright,
és egy M16-ost szegezett Jensonra. – Mindenki
lent van az anyagátvivőnél. Körülbelül tíz per-
cünk van, mielőtt a két leütött nő magához tér.
– Nők?! Nők tették ezt? – mutatott Jenson
Wright homlokára.
– Mindenki más már a rajtaütésre készül.
– De a számítógépet… – suttogta Jenson,
aztán elharapta a mondatot, mert eszébe jutott
José. – Hova megyünk?
– Csak gyere utánam!
Miután kiosontak a raktár ajtaján, Jenson
guggolva követte Wrightot az épület mellett.
Néhány perccel később rájött, hogy széles kört
tettek meg a tábor körül. Megrántotta a mérnök
szakadt ingujját.
– Rossz felé megyünk! – súgta és visszamuta-
tott, amerről jöttek.
– Bukj le! – intett Wright, és lehasalt.
30 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 30
Jenson körülnézett. Több piros, fel-alá billegő
sombrerót látott a betonív előtti térségen. Leha-
salt Wright mellé.
– Hol vagyunk?
– Az anyagátvivő alatti árokban.
– Megőrültél?! – sziszegte Jenson. – Ha észre-
vesznek, mindkettőnknek vége! Feláldozhatóak
vagyunk!
– Tudom.
– Akkor tűnjünk el innen!
Jenson kúszni kezdett visszafelé, de Wright
megragadta a könyökét.
– Ez az egyetlen út! Ha gyalog szökünk, egy-
szerűen csak embereket küldenek utánunk.
Olyan messzire kell jutnunk innen, amennyire
csak lehet, és olyan gyorsan, amilyen gyorsan
csak lehet. A materializációs pont zűrzavarában
majd könny…
– A materializációs pont? Ugye nem az
anyagátvivőn keresztül akarsz elmenekülni?
– Hát, ha már itt tartunk, pontosan ez a
tervem.
– Ó, Harold, ne!
– Dehogynem.
– Nem lehet!
– Ide figyelj, Jenson, már rohadtul elegem van
belőled. Lehet, hogy te nem akarod itthagyni a
teremtményedet, de én pokolian biztos vagyok
benne, hogy igen. És, akár tetszik, akár nem, ve-
lem jössz. Te egy nemzeti erőforrás vagy.
– Félreértesz, én csa…
– Jó, rendben, neked van igazad, de most már
maradj csendben!
Wright a karabély csövét Jenson arcára irá-
nyította.
– Lelőnél egy nemzeti erőforrást?
– Csak ha választani kell közte és köztem.
Most pedig kussolj végre!
Jenson némi elégtételt érzett, hogy a legjóza-
nabb társa most az irracionalitás határán egyen-
súlyoz, de igyekezett leplezni az örömét. Wright
valami érthetetlen okból elhatározta, hogy meg-
2023. 09. 28. 20:29:06

előzi a vezért. Az ellenállás ezen a ponton már
hiábavaló lett volna.
– Miért nem akkor megyünk, ha ők már el-
tűntek?
– Lehet, hogy kikapcsolódik a szerkezet.
– Nem fog – suttogta Jenson. – Ismerem. Kí-
vülről-belülről.
– Azért vagy ilyen biztos benne, mert José is
leellenőrizte?
– Nem.
Wright kúszni kezdett a domboldalon. Jenson
követte. Rövidesen elérték a boltív egyik szárát,
és továbbhaladtak a dombtető felé.
Odalentről Jenson meghallotta El Buitre hangját.
– Muchachos!
Valamilyen gép zúgott fel. Egy motor erőlkö-
dése és felpörgése. Egy kétütemű motor magas
sikolya. Jenson úszó mozdulatokkal felkúszott
a dombtetőre Wright mellé, és lenézett. Ebből
a szögből az ív egy álcázott emlékműnek tűnt,
ami előtt egy fából készült, hatalmas rámpát
állítottak fel. Jenson El Buitre embereire nézett.
– Valahogy… – suttogta – …én valamiért lo-
vakat vártam…
– Lovakat? Ugyan! A Karvaly gépesített.
El Buitre élénkpiros sarapés és sombrerós
emberei hármas sorokba rendeződtek, fegyvere-
iket átvetették a vállukon, és berúgták tűzvörös
Hondáikat. Mintegy vezényszóra más motorok
is beindultak. Fülsiketítő dübörgés csapódott a
domboldalnak. A kipufogógáz szürke felhőként
gomolygott a banditák felett. A motorkerék-
párosok hosszú sora a látóhatárig nyúlt – mint
egy emberekből és gépekből álló kínai sárkány.
El Buitre, a sárkány feje, megmarkolta a gázt a
Hondáján. Az övé volt az egyetlen fehér motor a
csapatban. A gázadás hangja elveszett a kakofó-
niában. A banditavezér előrelendítette a karját.
– Most! – kiáltotta Wright. Felugrott, és a
fegyverrel a kezében a betonív felé iramodott.
– Neee! – Jenson kiáltását elnyomta a motorzaj.
Felpattant, és teljes erőbedobással üldözni kezdte a
Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 31
GALAKTIKA
2023. október
mérnököt. Wright gyors volt, de nem bírta sokáig.
A fegyver kibillentette az egyensúlyából, és lelassí-
totta. Jenson gyorsan közeledett felé.
A szeme sarkából meglátta a vezért. El Buitre
is észrevette őket, és elvigyorodott. A fehér Hon-
da felugrott, a kereke megállt egy pillanatra,
aztán újra a földnek csapódott. El Buitre a kor-
mányra görnyedve, könyökét széttárva szágul-
dott a rámpa felé, hosszú bajszát arcára ragasz-
totta az ellenszél. A vezérre és a motorosok első
sorára vetülve Jenson lelki szemeivel négy lovast
pillantott meg. Utolérte a mérnököt, és egy vető-
déssel elkapta a bokáját. Elestek, és rövid gurulás
után megálltak.
Egy pillanattal az esést követően El Buitre
első kereke a rámpának csapódott. A küllői lát-
hatatlanná váltak a sebességtől. A fehér Honda
hatalmasat ugratott, és eltűnt a projekciós mező
középpontjában. Piros sarapék lobbantak, ahogy
a motorosok első sora is elérte a rámpát. Jensont
és a mérnököt por és zaj borította be. Dübörgés,
fullasztó kosz, Wright bokája – Jenson ennyit ér-
zékelt a valóságból. A rámpáról egymás után ug-
rattak a motorosok. A világ már csak porból és
zajból állt. Jenson nem kapott levegőt. Arccal a
földre borulva feküdt, kinyújtott karral, kétség-
beesetten próbált eszméleténél maradni. Erősen
szorította Wright bokáját.
Végül, amikor már majdnem elájult, a dübör-
gés halkulni kezdett. Az utolsó motorok még fel-
visítottak, amikor a hátsó kerekek az ugratásnál
elvesztették tapadásukat, aztán csend lett. Teljes
csend. Jenson füle csengeni kezdett. Kinyitotta
a szemét. A por ritkult, foszladozott, majd tel-
jesen elszállt. Mélyen belélegezte a levegőt, kosz
csikorgott a fogai között. Az előtte fekvő Wright
szinte eltűnt a porréteg alatt. A mérnök hátrané-
zett, és mondott valamit.
– Mi van?! – kiáltotta Jenson. Még mindig
alig hallott.
Wright megrázott egy poros tárgyat, aztán a
tudósra mutatott vele. Néhány másodperc múl-
31
2023. 09. 28. 20:29:07
 GALAKTIKA
2023. október
va Jenson felismerte az M16-ost. Wright újra tá-
togott valamit.
– Engedd el!
Jenson elengedte a másik bokáját, és feltá-
pászkodtak. Lassan kezdett visszatérni a hallá-
sa. Nagyot köpött, az ajkán lévő por azonnal sár-
rá változott. Ahogy csapkodni kezdte a ruháját,
kis porfelhőket keltett maga körül.
Wright Jensonra szegezte a fegyverét.
– Csak utánad.
A tudós abbahagyta a porolást.
– Figyelj rám, Harold.
– Gyerünk, Jenson, ne szórakozz!
Wright a boltív felé lendítette fegyver csövét,
ezzel jelezve, hogy Jenson indulhat.
– Várj! Figyelj már rám!
– Mi van?
– Hibát csináltam.
– Hibát?
– A programban.
– Milyen hibát?
– Ha jól számoltam, akkor éppen most mate-
rializálódnak kilenc méterre a föld felett.
– Kilenc mé… – suttogta Wright. Még a kosz
alatt is látszott az arcán a döbbenet. – Ezt mikor
találtad ki?
– Tegnap. És bele is tettem a programba.
Wright lassan leeresztette a fegyvert. Széles
vigyor terült el az arcán. Még a fogai is piszkosak
voltak. – De ez szabotázs, Fred.
– Miért ne? – idézte vigyorogva Jenson. –
A táborban szerezhetünk egy teherautót.
Elindultak. A mesa szélén Wright megállt, és
Jensonra nézett. A szeme ugyan csillogott, de a
poros arca úgy nézett ki, mint egy múmiáé.
– Azt hiszem, tartozom egy bocsánatké-
réssel.
– Miért? – kérdezte Jenson.
– Azt hittem… – Wright megrázta a fejét.
Vagy a bocsánatkérés esett nehezére, vagy az ok
megfogalmazása.
– Mit hittél?
32 Aki magasra tör...
006-032-hallus.indd 32
– Azt hittem, te is ugyanolyan fanatikus vagy,
mint a Karvalyhoz hasonlók…
– Ugyan! – nézett vissza a boltívre Jenson.
Csak egy élettelen szerkezet volt betonból és
fémből, semmi több. – De majdnem azzá
váltam.
Horváth István fordítása
1: Amerikai áruházlánc.
2: Francisco Ignacio Madero (1873–1913) mexikói poli-
tikus, a mexikói forradalom kirobbantója, majd Mexikó
elnöke 1911 végétől 1913 elejéig.
3: John Joseph Pershing (1860–1948) amerikai tábor-
nok, az amerikai expedíciós csapatok főparancsnoka az
első világháborúban. 1916-ban könyörtelen hadjáratot
vezetett a mexikói Pancho Villa ellen, majd 1918-ban az
európai hadszíntéren is.
4: Benedict Arnold (1740–1801) amerikai katonatiszt, az
amerikai függetlenségi háború kitüntetett hőse, George
Washington tábornok bizalmasa, a West Point parancs-
noka. 1780-ban átpártolt a britekhez.
5: Vidkun Abraham Lauritz Jonnsøn Quisling (1887–
1945) hazaárulásért kivégzett norvég szélsőjobboldali
katonatiszt, politikus, Norvégia kollaboráns kormányá-
nak vezetője a második világháborús náci német meg-
szállás alatt.
6: A mágikus gyűrűjét. (spanyol)
7: Dombtető, fennsík. (spanyol)
8: A mexikói földművesek tradicionális inge.
9: Aki nem kockáztat, annak nincs szerencséje. (spanyol)
10: Állj! (spanyol)
11: Fogd be a pofád! (spanyol)
12: A fővárost. (spanyol)
Tak HALLUS
Amerikai SF- és krimiíró, 1941-ben született Ste­
phen Robinett néven. Művészneve egy arab szó-
ból ered, melynek tulajdonképpen nem más a
jelentése, mint „álnév”. Jogot tanult, publikálni
1969-ben kezdett. Hét évvel később megjelent
regénye, a Stargate vezette be a modern SF-be a
csillagkapuk fogalmát. Előszeretettel írt szatirikus
hangvételű kisregényeket, szilárd természettudo-
mányos alapokra építkezve. Sajnos súlyosbodó
egészségügyi problémái 1990 után megakadályoz-
ták a további publikálásban, és végül 2004-ben, 62
éves korában hunyt el. Magyarul először olvasható.
2023. 09. 28. 20:29:07
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

033-klub.indd 33 2023. 09. 28. 20:28:51

 GALAKTIKA
2023. október
Bábel tornya
A Biblia egyik legismertebb, leggyakrabban emlegetett
története. Vajon mennyi a valóság a tanmese mögött? Egy
régészeti elmélet szerint megtalálták a történet eredetéül
szolgáló építményt.
A
BIBLIÁBAN több olyan tanulsá-
gos történet is szerepel, amelyek
az emberek nagyravágyásáról,
az isteni parancsolatok figyel-
men kívül hagyásáról szólnak. Az Úr ilyen
esetekben elég brutális bosszút áll. A Terem-
tés könyve 11. fejezetében ismerhetjük meg
Bábel tornyának történetét. A nagyravágyó
emberek egy égig érő tornyot akartak építeni.
Isten ezért az addig egy nyelvet beszélő embe-
rek nyelvét összezavarta, és szétszórta őket a
világban. A történet szerint így születtek meg
a különböző nyelvek. Persze ez a magyarázat
mai szemmel már nem hihető, de mennyi a
történet valóságalapja?
Bábel neve Babilon városára vezethe-
tő vissza. A zsidó nép történetének arra a
korszakára, amelyet a babiloni fogság vagy
babiloni száműzetés néven ismerünk. II.
Nabukodonozor király Kr. e. 599-ben meg-
ostromolta Jeruzsálemet. Kr. e. 597-ben el-
foglalta, a júdeai elitet, a kézműveseket, és
összesen mintegy tízezer embert a királlyal
együtt Babilóniába deportálták, ahol szét-
szórva letelepítették őket.
A mítosz alapja egy babilóniai csonka to-
rony lenne, amely hatalmas méretével meg-
babonázta az izraelieket? A probléma az,
hogy sokáig még az is bizonytalan volt, léte-
zett-e egyáltalán a város. Sokáig azt hitték, ez
is csak legenda.
34 Bábel tornya
034-036-tudomany.indd 34
Pedig a város létezett. A 19. század végén
a mai Irak területén fedezte fel egy német
expedíció, és kezdte meg a romok feltárását.
Babilon pontos helyét klasszikus források és
az ékírásos leletek alapján határozták meg.
A felfedezésekor csupán három nagyobb
domb volt az Eufrátesz partján. Robert Kol­de­
wey német régész azonosította először a város
romjait 1899-ben. 18 éven keresztül végezték
a terület feltárását.
Róma előtt ez volt a ma ismert legnagyobb
város a Földön, lakosainak számát a külön-
böző becslések 100 000–200 000 ezer fő közé
teszik. A feltárás sok mindent felfedett a tele-
pülésről, de Koldewey biztos volt benne, hogy
a Bábel tornyának is a nyomára bukkantak.
Kiderült, hogy gyakorlatilag az egész vá-
ros vályogtéglákból épült, és ez az egyszerű
anyag sikeresen átvészelt 2500 évet, így Babi-
lon legtöbb épületének falait sikerült feltárni.
Az egyik első nagy felfedezés az Istár-kapu
volt, a város hatalmas bejárata.
Elég gyorsan egyértelművé vált, kihez is kö-
tődnek a település virágzásához is vezető ha-
talmas építkezések. Több száz téglába beleütve
megtalálták II. Nabukodonozor király nevét.
A város már a király előtt is nagy volt, de az
ő uralkodása alatt lett az akkori civilizált világ
nagy részét uraló birodalom fővárosa.
Jó okuk volt hinni a város létezésében. A 17.
században agyagtáblákat találtak, amelyek be-
2023. 09. 28. 20:28:35

mutatták a király terveit. Részletes feljegyzése-
ket vezettek a város átépítéséről. A grandiózus
munkák vályogtéglák millióit igényelték.
De vajon ez elég ok arra, hogy feltételez-
zük, egy hatalmas torony építését is? 1913-
ban a régészek azt állították, megtalálták an-
nak az épületnek az alapjait, amely a bibliai
történetet inspirálhatta. A mérések szerint az
épület alapja 91x91 méteres volt. Ez akkora,
mint két focipálya. De valóban egy befejezett
épület állt ott?
A Louvre-ban található egy ősi agyagtábla,
az Észagíla- vagy Észangila-tábla. A babilóni-
ai ékírásos szöveg leírja egy hatalmas torony
méreteit, amelynek alapjai megegyeznek a
német régészek által felfedezett alapok mére-
tével. A tábla elmagyarázza a 7 emelet magas
Étemenanki-templom tervezésének és építé-
sének történetét. A szöveg annyira részletes,
hogy az építészek pontosan fel tudták vázolni
az épületet. A tábla megadja a torony magas-
ságát is: kilencven méter.
Az Étemenanki Marduk isten zikkuratja,
más néven toronytemploma volt Babilonban.
Bábel tornya
034-036-tudomany.indd 35
GALAKTIKA
2023. október
Neve azt jelenti, az eget és földet összekötő
ház. Ismerős, ugye?
Az alap bizonyítja, hogy megkezdődött
egy hatalmas épület építése, a tábla bizonyítja
annak terveit. De elkészült, vagy félbehagy-
ták a munkát? És fel lehet vályogból, ebből a
viszonylag gyenge anyagból húzni egy ekkora
építményt?
A mai modern számítógépes elemzé-
sek igazolták, hogy elméletileg egy lépcsős
zikkurat elérheti ezt a magasságot, ez az épü-
letforma nem rogyna össze saját súlya alatt.
Néhány évvel ezelőtt döbbenetes bizonyíték
került elő. Egy magángyűjteményben talált ék-
írásos tábla pontosan megmutatta, hogyan né-
zett ki a torony. A tábla a Kr. e. hatodik század-
ból származik, és száz évvel ezelőtt bukkantak
rá Babilonban. Azonban csak nemrégiben ke-
rült egy hozzáértő tudós kezébe.
A tábla felső részén egy alig kivehető, ko-
pott ábra egy lépcsős tornyot ábrázol. Mellet-
te egy hatalmas emberalak, bottal a kezében.
Alatta szépen cizellát szöveg: „Babilon város
zikkuratja”.
35
2023. 09. 28. 20:28:35
 GALAKTIKA
2023. október
Ez a tábla megerősíti a Babilonban épült
toronytemplom létezését is. A rajzolt zik­ku­
ratnak hét szintje van. A szöveg azt is elárulja,
ki az alak: II. Nabukodonozor király. Az épü-
let és építtetője egyetlen táblán.
A szöveg arról is beszámol, hogyan fogott
hozzá a király az építéshez: „A felső tengertől
(Földközi-tenger) az alsó tengerig (Perzsa-
öböl) és a távoli belső területekig mentem,
hogy embereket hívjak, megépíteni a babiloni
zikkuratot.”
Az iraki romoknál talált bizonyítékok, az
agyagtáblák feliratai, a vályogtégla-analízis
és a torony alakja mind azt támasztják alá,
hogy a babilóniai torony valódi épület volt.
Építéséhez a számítások szerint 17 millió
agyagtéglát használtak fel, amelyeket a hely-
színen készítettek.
36 Bábel tornya
034-036-tudomany.indd 36
A Babilóniába hurcolt zsidókat ez az él-
mény kovácsolta össze sorsközösséggé, így
lettek az Ótestamentum szerzői. Szemta-
núi lehettek a torony építésének. Valószínű,
hogy ez inspirálta őket a történet megírásá-
ra, talán elnyomásuk szimbólumának tekin-
tették a várost uraló épületet. Elvégre egy
ismeretlen helyen, ismeretlen kultúrában
kellett élniük.
Még egy tény árulkodik arról, hogy a babi-
loni Marduk-zikurat és Bábel tornya azonos.
Ebben a városban a téglákat bitumennel ta-
pasztották össze, erre régészeti bizonyítékok
vannak. A Bibliában sok pontos adat mintegy
mellékesen bukkan fel. Ezt is konkrétan meg-
említi: „Így szóltak egymáshoz: »Gyertek, csi-
náljunk téglát, és égessük ki.« A tégla épületkő
gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul.”
(Teremtés könyve 11:3)
Bábel tornyát a művészek kör alakúnak
ábrázolták, miközben a zikkarut alapja négy-
szögletes. Az eltérés oka, hogy a festők a Bib-
liára támaszkodtak, de ott egy szó sem szere-
pel a torony formájáról. Egyetlen támpontjuk
lehetett csak, az ókori szerző Hérodotosz, aki
megemlíti a tornyot, de valószínűleg ő sem
látta, információi ezért hiányosak. Mezopo-
támia egy, a világtól félreeső sivatagi terület,
a 19. század közepéig nem nagyon látogatták,
nem láttak zikkuratot.
Most, 2500 évvel később a toronynak szin-
te már nyoma sincs, csak az alapja maradt
meg. A téglákból még pár darab fellehető.
A vályog nem túl erős, 30 év az élettartama.
300 évvel építése után Nagy Sándor meghódí-
totta Babilont, szerette volna fővárosává ten-
ni, és helyreállítani a tornyot, ám halála után
lassanként elpusztult. A város elnéptelenedé-
se után a zikkurat maradványait égetett téglái
miatt bányának használták, és széthordták.
Kovács „Tücsi” Mihály
2023. 09. 28. 20:28:35
 GALAKTIKA
Díjnyertes szépirodalmi könyveink 2023. szeptember

európai szerzőktől!
3 könyv most csak 7990 Ft!
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2023. OKTÓBER 1–31.

RENDELD MEG ITT:

WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Ez nem egy olyan történet 37

037-hird.indd 37 2023. 10. 01. 13:44:08

 GALAKTIKA
2023. október
S
LDO
ZSO ER-
PÉsTszerző
díja
-
IK A
A L AKszTerző Fedina Lídia
G díjas
Oldalnézet
– Mikor tanulod meg végre, lányom, hogy a
valóságnak semmi köze ahhoz, amit elvárnak
tőlünk!? – nézett Veylára értetlenül az anyja.
– Elég hálatlan vagy, hallod-e, hogy így elége-
detlenkedsz! Ez az oktatási program, amiben
részt vehetsz, csillagászati összegbe kerül!
Apáddal úgy döntöttünk, hogy nem vesszük
meg a Kart üdülőbolygón azt a csodás szige-
tet, hogy befizethessük neked ezt az időjáró
kurzust! Te meg elégedetlenkedsz?! Olyanokat
láthatsz, amiket más sohasem. Nem mindegy
neked, mit mond a tanár?!
Veyla úgy döntött, soha többé nem hozza
szóba, hogy a kapott magyarázat ellentétben
állt a látottakkal. Szerencsére ezen az újabb
kiránduláson nem fenyegette ilyen veszély.
A Föld bolygó egyik ősi civilizációjának
aranykorába mentek vissza. De ebből az uta-
zásból nem sokat profitált. Ilyen képeket a
múzeumokban tucatszámra látott. Kivétele-
sen egyetértett a tanárral.
– Mi a neve?
A kérdés olyan váratlanul törte meg a
gondolatait, hogy összerezzent. Barátnője,
38 Oldalnézet
038-045-fedina.indd 38
A férfi vele egy
szinten állt, a
lenti padlótól
három méter
magasságban az
ő időösvényükön,
de mintha vetítették
volna, az alakja
enyhén vibrált.
Nabi meresztette rá a szemét, hogy most mit
riadozik.
– Minek a neve?
– Hát, ahol vagyunk! – vágott egy gri-
maszt Nabi.
– Veyla! Nabi! Szíveskednétek figyelni?!
A tanár bosszúsan nézett a beszélgetők-
re. Olyan kevés az idő, amit az időösvényen
tölthetnek!
– Egyiptom – mondta Veyla.
A tanár idegesen bólintott.
– Bizony, Egyiptomban járunk, az I.
dinasztia idején! Pontosabban az I. és a
II. dinasztia váltásának időszakában…
Dühösen gondolt a technikusra, aki kép-
telen volt pontosan oda küldeni őket, ahová
kérte. Sokkal távolabbra vitte őket a múltba,
mint ahová menni akart. Ő a XV. dinaszti-
áig gondolta visszautazni, de ez az I. vagy
a II. dinasztia időszaka. Honnan tudhatná
pontosan?! Azt sem tudja, ki éppen a nép
vezetője, a fáraó… Ráadásul az ösvény nem
is a fáraó székhelyére vezet, csak valami
palotaegyüttesbe a folyó mellett. Mindegy,
2023. 09. 28. 20:28:15

csak a gyerekek ne vegyenek észre semmit,
mert abból baj lehet! Egyik-másikuk családja
nagyon előkelő… és az ilyen emberek álta-
lában nem elnézőek. Kellő magabiztosságot
kell tehát mutatnia, mint aki pontosan tudja,
hol járnak és mikor.
Az időösvény három méterrel a tényle-
ges talajszint fölött futott. Alattuk ott ka-
vargott a palota hétköznapi élete. Hiszen ha
engedélyeznének neki ide kutatóutakat…!!
Persze az is jó, hogy az elit gyerekeinek
kíséretében legalább bepillantást nyerhet
fontos korszakokba.
– Most átmegyünk azon a falon! Jól tud-
játok, hogy az időösvény segítségével bár-
hová eljuthatunk. Az itteniek, akiket most
meglátogatunk, nem érzékelnek bennünket.
Odabent (remélhetőleg) rengeteg, a korszak-
ra jellemző díszítőelemet láthatunk. Képeket,
szobrokat. Először ezekre figyelünk, aztán
szemügyre vesszük a használati tárgyakat is,
különös tekintettel a művészi kidolgozásúak-
ra. Indulás! Szaporán!
A tizennégy fős csapat elindult. Mindegyi-
kük fülében ott volt a fülhallgató, amin keresz-
tül hallhatták a tanár magyarázatát. Kettesével
haladtak. Veyla és Nabi zárták a sort.
Furcsa volt látni a palotaegyüttes népét,
amint napi teendőiket végzik anélkül, hogy
az időösvény hangszigetelt világába egyetlen
hang bejutna. A korszak zenéjét így biztosan
nem lehetne tanulmányozni. Veyla elmo-
solyodott erre a gondolatra… de már oda is
értek a falhoz. Ezt nem tudta megszokni. Ha
Nabi nem ragadja kézen, és nem húzza magá-
val, megáll. Pedig számukra ott nincs fal!
Elég hosszan mentek a kövekben, mintha
az időösvény itt kanyargott volna tovább, de
végre kijutottak egy nagy terembe. A falakat
falfestmények és több helyen bekeretezett ké-
pek díszítették. A talajszinten szobrok is áll-
tak, de ezekhez nem mehettek le.
Oldalnézet
038-045-fedina.indd 39
GALAKTIKA
2023. október
– Figyeljétek meg a kétdimenziós ábrázo-
lásokat! Kemet népe, ahogy az ősi egyipto-
miakat hívták, nem tudott térben ábrázolni,
nem ismerték a szemből ábrázolást sem. Lát-
hatjátok, hogy minden szereplő, mindig ol-
dalról látszik. Csak oldalnézetből. Az állatok,
emberek, tárgyak, minden.
Veyla elsétált a társaságtól. Az időösvény
itt kiszélesedett, betöltötte a termet. Alattuk
néhány gyönyörűen öltözött férfi és nő haladt
át, de nem álltak meg. Láthatóan nem érzé-
kelték őket. Veyla egy kicsit elszégyellte ma-
gát. Mintha leskelődnének… azaz nem mint-
ha: konkrétan leskelődnek.
A tanár díszítőelemekről és az ábrázolási
mód primitívségéről magyarázott. A három
dimenziót imitáló ábrázolásmódot sokkal
később, egy egészen más nép fedezte fel…
Hogyan lehetséges az, hogy akik kifinomult
mérnöki precizitással csodálatos építménye-
ket emeltek, nem voltak képesek szemből
megrajzolni dolgokat…!? Hiszen egy gyerek
is automatikusan szemből ábrázol! Nincs
egyszerűbb, mint a „pont, pont, vesszőcske,
készen van a fejecske”. Ha egy nép nem így
alkot, annak bizonyára oka van. Talán pri-
mitívnek tartották, hogy szemből láttassanak
embereket, dolgokat…
Világos köpenyt viselő férfi állt az egyik
oszlop mellett. Veyla először nem is értette,
miért olyan furcsa, aztán rájött. A férfi vele
egy szinten állt, a lenti padlótól három méter
magasságban az ő időösvényükön, de mint-
ha vetítették volna, az alakja enyhén vibrált.
Egyértelmű volt, hogy egyformán érzékelik
egymás jelenlétét. A többiek láthatón nem fi-
gyeltek föl rá. Talán volt neki valami álcázó
pajzsa, vagy ilyesmi.
– Te látsz engem – mondta a férfi megle-
petten. – Kérlek, ne árulj el!
Veyla azonnal kikapcsolta a fülhallgatóját,
hogy a tanár magyarázata helyett az idegenre
39
2023. 09. 28. 20:28:15
 GALAKTIKA
2023. október
figyelhessen. Közelebb ment hozzá, és meg-
rázta a fejét, hogy jelezze, nem árulja el.
– Ki vagy te, és hogy kerülsz ide? A többiek
is látnak? – kérdezte, mire az idegen elmoso-
lyodott. Megnyerő arca volt, bár öreg. Veyla
ilyen ráncos, öreg arcot még nem látott. Leg-
alábbis nem emlékezett rá, hogy látott volna.
Igaz, az ő emlékei még csak maximum tizen-
egy évesek.
– Érdeklődő vagyok, mint te. Csatlakoz-
tam az átlépősugaratokhoz, így lehetek itt.
Elméletileg neked sem lenne szabad látnod
engem, de ez a készülék – az öreg az övére sze-
relt dobozra mutatott – ezek szerint elég ócs-
ka. Bizonyos szögekből átlátszik az álcám…
– Oldalra lépett, mire homályos lett az alakja.
Veyla elámult. Ilyesmi lehetséges? A férfi
megint mozdult, és eltűnt.
– Most nem látlak! – kiáltott fel Veyla.
– Hát most? – a férfi ismét megjelent.
– Ott vagy – bólintott Veyla, és eszébe ju-
tott, hogy ha elkapják az illegális időutazót,
bebörtönzik. – Miért csinálod ezt?
– Tudom, hogy nem túl szabályos… de
csak így juthattam hozzá ehhez… – Előhú-
zott a köpenye alól egy képet. Körülbelül
hússzor harminc centis lehetett, egyetlen ülő
alakot ábrázolt, oldalnézetben. Nő volt, és a
kezében lótuszvirágot tartott. Veyla nagyon
szépnek találta.
– E… ezt… nem viheted magaddal!
Őszintén szólva azt sem értette, hogyan
vehette el. Az ő időösvényük átment ugyan a
falakon, ha kellett, de nem lehetett kinyúlni
belőle. Megpróbálták. Minden gyerek meg-
próbálta. Volt, aki mindegyik utazáson. De e
tekintetben a technikusok sohasem hibáztak.
A program automatikusan leállította az ös-
vényt a tárgyaktól pár centire. Hogy átmen-
jenek a falon, azt a tanárnál lévő irányítószer-
kezet biztosította, de csak az előprogramozás
keretein belül.
40 Oldalnézet
038-045-fedina.indd 40
– Ez egy fontos bizonyíték!
– Bizonyíték? Mire?
– Veyla! – A tanár hangja bosszúsággal
és a büntetés ígéretével volt tele. – Azonnal
kapcsold vissza a fülhallgatódat, és gyere
közelebb!
Vajon miből jött rá, hogy lecsatlakozott?!
Jó, mondjuk, azt látja, hogy Veyla háttal áll
neki…
– Megígérted, hogy nem árulsz el… – Az
öreg tekintetébe könyörgés lopózott.
Ha Veyla most szól a tanárnak, súlyosan
megbüntetik a potyautast, aki bizonyára az
időbeállítást is manipulálta – ezért volt a
tanár olyan bizonytalan az érkezésük idejét
illetően. Már tisztán látta ezt, és azt is, hogy
komoly bajba kerülhet, ha nem leplezi le ezt
a… bűnözőt.
– Kérlek!
– Veyla! Kérvényt nyújtsak be?!
Veyla a kapcsolóra tette az ujját, aztán hir-
telen ötlettel kivágta:
– Nem árullak el, ha megmondod, miért
vetted el ezt az képet. Ígérd meg!
– Veyla…!
– Megígérem.
Veyla sarkon pördült, közben visszakap-
csolta a fülhallgatóját.
– Bo… bocsánat! Véletlenül történt! –
kiáltotta. – Nem is vettem észre… annyira
lenyűgözött… – visszafordult, de az öreg
már arrébb mozdult és eltűnt. A fal felé lé-
pett, és találomra rámutatott az egyik fal-
mintára: – ez!
A tanár odasietett, és megnézte a mintát.
Először legyinteni akart, de aztán megragad-
ta a figyelmét valami.
– Ó!! Ez igen! Ügyes vagy! Gyertek csak
ide! Egy áspiskígyó. Milyen szokatlan ábrázo-
lás! Éppen lenyel valamit.
Hú, ez szerencse! Mindenki megnézte
az áspiskígyót, amint éppen lenyel valamit.
2023. 09. 28. 20:28:15
 GALAKTIKA
2023. október

Volt, aki ezt izgalmasnak találta (a fiúk),

GONDOLNÁD,
volt aki fujjogott (a lányok általában), aztán
mentek tovább.
Veyla mindenfelé az öreget kereste – hi-
ába. Megnéztek egy csomó hasonló képet,
mint amilyet az idegennél látott, falfestmé-
HOGY HA
nyeket, szobrokat. Az egyik szobában a tanár
blokkolta az ajtókat, és levitte az időösvényt KISZÁRAD
A MUSKÁTLID,
a padlószintre, hogy végignézhessék a hasz-
nálati tárgyakat. Ehhez ki kellett szélesítenie

AKKOR AZ
az ösvényt, ami azt jelentette, hogy megérint-
hették a berendezést. Bizonyára az öreg is ezt
csinálta.
– Ha bárki bármit eltulajdonít, annak
súlyos következményei lesznek, akárkik is
EMBERISÉG
a szülei! – jelentette ki a tanár hátborzon-
gató szigorúsággal. – Hazaérkezéskor a JÖVŐJE A TÉT?
szkenner kimutat minden áthozott tárgyat,
tudjátok jól!
A figyelmeztetés helyénvaló volt, mert azok
a gyönyörű hajkefék, ékszeres és piperedobo-
zok egy szentet is kísértésbe vittek volna! De a
gyerekek nem mertek hozzájuk nyúlni. Van-
nak határok, amiket nem lehet átlépni.
Azaz mindig van, aki átlépi a határokat…
Vajon az öreg miért vette kölcsön azt a képet?
Miért kockáztatott érte!? A műkincslopást
halállal is büntethetik! A császár nagyon szi-
gorú… Veyla egyszer hallotta az édesanyját
azért sírni, mert az uralkodó kifogásolta túl
feltűnő sminkjét. Az anyja az udvar hölgyei
közé tartozik, de akkor sem lehet szebb, mint
a császári rokonok… Pedig ő igazán gyönyö-
rű… No de ez nem tartozik ide.
Vajon egy felnőtt megtartja egy gyerek-
nek tett ígéretét? Valószínű, hogy nem. Már
csak azért sem, mert azt a felnőttet biztosan
elkapták és megbüntették… amilyen öreg, az
élete végéig börtönben csücsülhet, vagy még
rosszabb… RENDELD MEG ITT:
Nem csinált jó vásárt – mondhatjuk.
Ő adott, de kapni… nem fog. És a legrosszabb,
GALAKTIKABOLT.HU
Oldalnézet 41

038-045-fedina.indd 41 2023. 09. 28. 20:28:17

 GALAKTIKA
2023. október
hogy nem tudja, helyesen cselekedett-e, ami-
kor nem buktatta le a tolvajt.
Vannak dolgok, amiket az ember hamar elfe-
lejt, vannak, amiket idővel, és vannak, amiket
soha. Veyla az utóbbi kategóriába sorolta az
egyiptomi időkirándulást. Írt belőle egy tűr-
hető dolgozatot, kissé, de talán nem kellően
kicsinyelte le az egyiptomi festők képességeit
– így csak megfeleltet kapott rá.
Aztán pár héttel a kirándulás után, a múze-
umi kutakodás tantárgy keretén belül elment
az egyik egyiptomi múzeumba. Megtehette,
hogy a legjelentősebbet válassza. Az ő tanter-
vi kerete ezt megengedte. Visszautazhatott a
Földre, a Nagy Történeti Múzeumba. Sokat
várt ettől a látogatástól, és nagyot csalódott.
A Föld enyhén szólva megkopott világa,
egy pénztelenségről árulkodó múzeum, amit
úgy-ahogy tartanak csak rendben… A mos-
dók állapota árulja el leginkább, mennyi pénz
van egy intézmény fenntartására. És a Nagy
Történeti Múzeumban az Ősgyűjtemény mel-
lékhelyiségei bár tiszták, de agyonhasználtak,
visszataszítóak voltak.
A gyűjtemény azonban vigasszal szolgált,
és Veyla rosszkedve kezdett feloldódni. Az
óegyiptomi szárny egy egész palotaegyüttest
rekonstruált, ami lényegesen nagyobb élveze-
tet nyújtott, mint a minden múzeumban fel-
lelhető hologramos kivetítők által biztosított
felfedezőutak. Itt valódi falak között, a kiváló
utánzatokat akár meg is tapintva, órákon át
járkálhatott. Igaz, a belső terek állapota nem
mindenhol volt már kifogástalan, de ez leg-
alább a régiség látszatát keltette. Időnként
ugyan látogatókba botlott, de nem sokba, és
egy idő után úgy érezte, mintha megint idő-
utazáson venne részt. Csak a régi idők embe-
rei hiányoztak. Még a szellemeik sem laktak
ebben a díszletben, és nem tudta beazono-
sítani a helyiségek rendeltetését. Igaz, ez az
42 Oldalnézet
038-045-fedina.indd 42
Egyiptomba, vagyis Kemet földjére tett időki-
ránduláson sem igazán sikerült. Ahol a hasz-
nálati tárgyakat megcsodálták, egy lakószoba
lehetett, de ha belegondol, nem volt benne
ágy… ami furcsa. Persze lehet, hogy hálószo-
bákba nem viszik be őket, az már túlmenne
az engedélyezett leskelődés határain.
– Örülök, hogy eljöttél ide. Őszintén szól-
va, nem tudom, hogyan teljesítettem volna az
ígéretemet, ha nem látogatsz el hozzánk.
Veyla meglepetten fordult a hang irányába.
Az öreg, a ráncos arcú! A műkincstolvaj!
– Mi van a képpel?
– Már tudom, amit akartam. Nem volt
könnyű rájönni…
– Mit akartál tudni? Megígérted, hogy el-
mondod!
– El is mondom, de előbb bemutatkozom.
Aurelius Mylonas vagyok, muzeológus…
– …és Egyiptommal vagyis az ősi Kemet
földjével foglalkozol – csillogtatta meg logi-
kai képességeit a lány, aztán, amikor az öreg
rábólintott, gyorsan bemutatkozott: – Veyla
vagyok, Mansour császári kamarás harma-
dik lánya.
– A császár rokona vagy?
– Nem… szerencsére… Vagyis apám csa-
ládja az, de elég távoli. Anyámé nem, így már
a nővéreimmel mi sem számítunk annak.
– Értem. Gyere, megmutatom, amit látni
akarsz.
Veyla automatikusan elindult vele, de egy-
szer csak eszébe jutott a biztonsági rendszer.
Ha kilép az előre meghatározott körzetből,
akkor a rohamosztagosok két percen belül rá-
juk rontanak, hogy megvédjék.
– Hova megyünk?
– Itt maradunk a múzeumban, ne félj!
– Akkor jó.
A múzeum egésze biztonságos terület.
Teljesen lefedik a biztonsági rendszerek. Itt
a személyi pajzs bekapcsolására nincs szük-
2023. 09. 28. 20:28:17

ség, ami jó, mert a személyi pajzsban a tér-
érzékelés: a színek, hangok, illatok észlelése
megváltozik. A pajzs belsejébe csak bizonyos
elektromágneses hullámok jutnak be, tehát
a látott színspektrum eltolódik… ami nem
túl szerencsés, ha valaki egy festményt akar
megszemlélni.
Veyla tehát a legnagyobb biztonságban kö-
vethette az öreget, aki – amint szavaiból kide-
rült – a múzeum munkatársai közé tartozott.
– Erre tessék!
Az öreg kitárt Veyla előtt egy ajtót, amely
pontosan illeszkedett az ősi palota többi ajtaja
közé. Ám ez a modern világba vezetett. A mú-
zeum háttérvilágába, a fenntartó- és kutató-
részlegbe. Átmentek néhány helyiségen, míg
végül megállapodtak egy szobában, ahonnan
láthatóan már nem volt tovább hova menni.
– Ez az… irodám. Foglalj helyet! – Az öreg
lepakolt egy székről néhány dobozt.
– Gyakran mész vissza az időben? – kér-
dezte Veyla, miközben leült.
– Mi nálad a gyakran?
– Hát, mi például egy tanévben négyszer
megyünk ilyen kirándulásra. Ez van kifizet-
ve. Legalábbis nekem. Van, aki csak kétszer…
A speciálisok, de ők felsősök, úgy értem,
tizediktől, szóval van, aki havonta…
– Mondjuk, a havonta gyakran van neked?
– Mondjuk…
– Hát akkor nem járok gyakran. Sőt, rit-
kábban, mint te.
Veyla kezdett elégedetlen lenni ezzel a be-
szélgetéssel. Unalmas volt.
– És a kép? Azt mondtad, megfejtetted a
titkát.
– Milyen jól fogalmazol! Igen.
Az öreg levett egy műanyag takarófóliát
egy műszerről az asztalon. Ott volt benne
a kép, amit az öreg elhozott, egy keretbe
erősítve.
– Látod?
Oldalnézet
038-045-fedina.indd 43
GALAKTIKA
2023. október
Veyla látta. Hogyne látta volna. A lenge ru-
hás női alak gyönyörű fejdísszel, a kezében ló-
tusz, egy faragott széken ül… Oldalnézetben
ábrázolva a virággal együtt.
– Különös, ugye, hogy egy olyan nép,
amely építészetével a mai napig lenyűgözi az
emberiséget, a festészetében nem tudott tér-
ben ábrázolni…
Mintha az öreg Veyla saját gondolatait
mondta volna ki. A kislány rábólintott. Külö-
nös, sőt hihetetlen… lenne, ha nem volna rá
annyi bizonyíték.
– Vajon a térbeli ábrázolás fejlettebb… va-
gyis… – próbálta megfogalmazni váratlan
gondolatait Veyla – …miért tartjuk jobbnak?
– Informatívabbnak, ezt akarod monda-
ni, ugye? – nézett rá az öreg mosolyogva, és
Veyla szerette ezt a mosolyt. – Igen – folytatta
az öreg –, ez jó kérdés. És az is, hogy mit akar-
tak az ősi egyiptomiak mondani ezekkel az
oldalnézeti képekkel. Vajon akartak-e többet,
mint díszíteni, hiszen az arcok nem külön-
böztethetőek meg. Az egyik fáraó és fáraónő
éppen olyan, mint a másik. Csak testdíszeik,
ruházatuk, hajviseletük más. No és a pózok,
amelyekben ábrázolják őket. De az arcvoná-
saik nem egyediek.
– Hát, ez nyilván nem volt cél. Az uralkodó
arcát biztosan mindenki ismerte, meg a veze-
tő tisztségviselőkét is.
Veyla az apjára gondolt, akit mindenki
megismert a palotában, de azon kívül is. Igaz,
az ő arcképét sokfelé láthatják. De ha a fáraó
arcát nem ábrázolták… azaz nem igaz, mert a
szobrokon igen!
– Látom, elgondolkoztál. Egy biztos,
több tízezer év távlatából belelátni az em-
beri gondolkodásmódba szinte lehetetlen.
De nézd ezt!
Az öreg matatott valamit a készüléken,
amelyhez a keretbe helyezett óegyiptomi kép
tartozott. A szoba elsötétült, és a képet meg-
43
2023. 09. 28. 20:28:17
 GALAKTIKA
2023. október
világította egy lámpa. A portré szinte ra-
gyogott élénk színeivel. Egyre fényesebben,
aztán, mintha leégett volna róla egy fátyol,
amin át addig nézték, az oldalt ülő felállt,
és feléjük fordult. Arcvonásai átrendeződ-
tek: egy jellegzetes, ám nem túl szép arcot
formáztak. A lótuszvirág „élővé” változott a
kezében. Az egész helyiséget valami nagyon
kellemes, enyhén fűszeres, ám csöppet sem
tolakodó illat töltötte be. A nő jellemző il-
lata, aki most keresztbe tette mellkasa előtt
a két kezét, és üdvözlésül meghajolt feléjük.
Ekkor nyílt a mögötte lévő ajtó, és egy as�-
szony bevezetett rajta két kisfiút. Ugyanak-
kor feliratok jelentek meg a kép tetején, a bal
sarokban.
– Azt írja, hogy ő, Menka úrnő és két fia,
Nebré és Haszehem, üdvözlik apjukat tudo-
mányos útján, és biztosítják szeretetükről,
valahányszor megnézi ezt a képet.
A fény kihunyt, a helyiségben ismét vilá-
gos lett, és Veyla nyelt egy nagyot. Ez szem-
fényvesztés. Ilyet nem szabad csinálni!
– Látom, nem hiszel a szemednek.
– A géped csinálta! Ez a kép csak egy nőt
ábrázol, és nem mozog. Magától nem mutat
semmit. Ez… értelmetlen!
– Miért lenne az? A családfőnek, akinek
ezt a képet küldték, vagy aki magával vitte,
biztosan volt megfelelő gépe…
– Semmi ilyet nem találtak!
– Ugyan mi nyoma marad tízezer év múl-
va a te pajzsgeneráló nyakláncodnak, vagy a
bőröd alá ültetett nyomkövető, egészségjel-
ző egységnek, amit régen csipnek neveztek?
Romlandó anyagból van, és a sugárzás, amit
kibocsát magából, nyom nélkül szétoszlik.
Sok tárgyat találtunk, aminek biztosan téve-
sen ítéljük meg a rendeltetését. Azért, mert
túl régi, már nem működik, és fel sem téte-
lezzük, hogy az őseink ilyen technológiával
rendelkezhettek…
44 Oldalnézet
038-045-fedina.indd 44
– Ez a technológia meghaladja a mostanit…
Veyla ebben nem volt biztos, hiszen a mozi,
a képvetítés ősidők óta létezik. Ez csak más-
féle, valószínűleg nem jobb vagy fejlettebb…
de ki tudja…
– Nem tartom kizártnak, hogy ha lenne
megfelelő készülékem, hologramként, három
dimenzióban jelennének meg az alakok…
Veyla ezt merész gondolatnak tartotta, de
eszébe jutott valami más:
– Ha igazad van, akkor ezek az oldalnézeti
képek mind ilyen…
– Ilyen információhordozók? – Az öreg
megrázta a fejét. – Sajnos nem. A fejlődési
periódusokat a történelemben gyakran köve-
tik visszafejlődési szakaszok. Tudod, tanultál
történelmet. Csak a korai dinasztiák képei
ilyen kifinomultak. A későbbiek némák. Utá-
nozzák, méghozzá kötelezően, a régit, mert
tudják, hogy az valami nagyon fejlett, nagy-
szerű dolog, de tartalmat nem tudnak adni
neki. Muszájból csak oldalnézetben ábrázol-
nak, holott ez annak idején valószínűleg csak
fedőkép, divatirányzat lehetett. Bár ki tudja?
Lehet, hogy az odafordulás gesztusa fontos…
Mindenesetre az egy magyarázat, hogy a
meggyepesedő, szigorúan őrzött hagyomány
gátat vet másfajta, például térbeliséget sugalló
ábrázolásmódoknak. A jelentés, a régi tarta-
lom elvész az idő…
A dördülés olyan erejű volt, hogy Veyla
rémülten felsikoltott. Egyetlen, kisgyermek
kora óta gondosan begyakorolt mozdulattal
a nyakláncához kapott, aktiválta a védelmet
kérő rendszert és a személyes védőpajzsát.
Az öreg a plazmabéklyók hatására magas-
ba emelt kezekkel úgy dermedt meg, mintha
csak átkot szórna a behatolókra.
– Aurelius Mylonas, letartóztatom tiltott
okkult tudományok műveléséért, az időuta-
zási törvény többszöri megsértéséért, mű-
kincslopásért és műtárgyrongálásért!
2023. 09. 28. 20:28:17

E vádak fele már halálos büntetést vont
maga után.
– Ne bántsák! Én kértem! Tanít engem! –
kiáltotta Veyla.
Egy magas beosztású tisztviselő gyereké-
nek tanítása mentő körülmény lehet, ezt jól
tudta, de a felsorolt vétkek már többszörösen
meghaladták azt a kategóriát, amelyben ezt
figyelembe lehetett volna venni. A parancs-
nok mégis megtorpant, mérlegelt, nehogy hi-
bázzon. A leggazdagabbak furcsa dolgokat is
megengedhetnek maguknak…
– Mentsd magad, gyermek! – kiáltotta az
öreg. – Az igazság nem való a tömegeknek.
Azt tudni, hogy az előttünk létezett civilizá-
ciók fejlettebbek voltak, veszélyes. Minden
nép minden korszakban azt akarja hinni,
hogy ő a fejlődés csúcsa. De ezt csak akkor
teheti, ha őseit primitívebbnek tartja. El kell
tehát tüntetni minden arra utaló bizonyí-
tékot, hogy az őseink fejlettebbek lehettek
nálunk. Főleg egy korszak uralkodójának
érdeke ez. Hiszen ő vezeti a népet a minél
nagyobb fejlettség felé…
– Elég! Ez már felségárulás, amelynek bün-
tetése…
A feketecsuklyás parancsnok mellmagas-
ságba emelte a kezét. Egy vakító villanás, és
mire megint láttak, az öreg nem volt sehol.
Se vér, se húscafatok, se csontdarabkák, csak
némi gyorsan elillanó köd – ennyi maradt
belőle. A dezintegrátor szó szerint porrá és
párává zúzta a tudóst, aki valaha Aurelius
Mylonas volt.
Veylának sikoltani sem maradt ideje.
– Ide figyelj! – A parancsnok szigorúan
nézett a lány könnybe lábadó szemébe. –
Senkinek sem beszélhetsz a történtekről!
Egy múzeumi dolgozó, egy eszement öreg
rád támadt, mert azt hitte, hogy meg akarsz
rongálni egy műtárgyat. Ezért kimentet-
tünk. Ha bármi többet mondasz, apád sem
Oldalnézet
038-045-fedina.indd 45
GALAKTIKA
2023. október
tud megvédeni az okkultizmus és a felség-
árulás vádjától. Nem akarok gyereket bör-
tönbe vetni! De ha beszélsz, majd megteszik
mások! Megértetted?
Veyla megértette. Látta, hogy a kép sér-
tetlenül áll a műszerben, amivel az öreg élet-
re keltette. Talán egyszer valaki másnak is
sikerül, és akkor Aurelius Mylonas nem halt
meg hiába.
Bólintott, és a parancsnok látta, hogy nem
fog beszélni.
– Kapcsold ki a pajzsod, indulás!
Veyla engedelmeskedett. A parancsnok a
képre emelte a dezintegrátort.
– Ne! Ez csak egy kép! – kiáltotta Veyla
rémülten. – Primitív, egyiptomi, oldalnéze-
tű ábrázolás! Mit tudtak ők a mozgóképről,
a háromdimenziós hologramokról!? Semmit
az égvilágon! Csak a jelenkor népe, dicső csá-
szárunk vezetése alatt, csak mi rendelkezünk
megfelelő technológiákkal. Mert ez a legfej-
lettebb kor, ami valaha létezett!
A parancsnok felnevetett, kurtán, vak­kan­
tás­szerűen.
– Akkor nem kár érte – vigyorogta.
A villanásban eltűnt minden, ami az aszta-
lon állt, hogy egy gyermek tűnékeny emléke-
zetén kívül visszataszítsa a múltat a feledésbe.
FEDINA Lídia
Író, műfordító, szerkesztő. 1960-ban született,
gyógyszerésznek tanult. A 70-es évek vége óta
szoros kapcsolat fűzi a magyar animációhoz,
több film forgatókönyvét írta, másokat mese-
könyvvé dolgozott át. 2007-ben jelent meg első
SF-regénye, A bűn kódja, 2011-ben egy fantasyje,
Az elfelejtett varázsigék, 2020-ban egy novellás-
kötete, az Idiótazás. 2016-ban kiadónknál látott
napvilágot Virokalipszis című világvége-története,
lapunk 317-318. számának XL-kiadásában pedig, két
folytatásban, a Hét pecsét. Elbeszélése, a „Nincs,
ki üzenjen” (Galaktika 324) 2018-ban Zsoldos
Péter-díjat nyert.
45
2023. 09. 28. 20:28:17
 GALAKTIKA
2023. október
Az egyszerűség legyen veled
A Star Wars sorozatok fogadtatása
A
NYOLCVANAS évek elején a
moziba járó fiatalabb nemzedék
fele tűkön ülve várta a Csillagok
háborúja film folytatásait, ame-
lyek a sikerre való tekintettel meg is érkeztek
2-2 év kifutással. Aztán ugyanez a generáció
tizenhat évig várta a Lucas-féle előzménytri-
lógiát, és miután annak három része mozi-
ba került immár 3-3 év ráhagyással, akkor a
zárótrilógiára várt tíz évet. Megkönnyítendő
a köztes időszakokat, volt számos animációs
széria, de a Star Wars világában elinduló, élő-
szereplős sorozatokra az Egy új reménytől szá-
mítva 42 évet kellett… ismét csak várni. Ekkor
jött 2019-ben A mandalóri. A franchise már a
Disneyé volt, a streamingbe bekapcsolódással
aztán megugrottak a SW-szériák, melyeknek
fogadtatása elég vegyes. Nézzük meg a számok
tükrében, melyik hogyan sikerült.
Jelen pillanatban öt sorozatról beszélhetünk.
Az első A mandalóri volt, amely eddig három
évaddal rendelkezik, majd egy-egy évaddal jött
a Boba Fett könyve, az Obi-Wan Kenobi, az An-
dor és idén debütált az Ahsoka. Az imdb.com
xx tízpontos skáláján 8,7-del egyértelműen a Jon
Favreau megálmodta A mandalóri az első.
Valljuk be, 2019-ben az újdonság erejével
hatott, hogy meg lehet idézni a régi látvány­
46 Videodrón
046-047-film.indd 46
világot és hangulatot túlzott heroikusság és
a Skywalkerek nélkül is. A második helyen
az Andor áll 8,4 ponttal, amely tizenkilencre
lapot húzott újszerű megközelítésével és nar-
ratívájával. A történet felépítése elég messze
áll A mandalóriban megszokott epizodikus,
már-már játékpályaszerű kalandoktól, de úgy
tűnik, a sorozatkedvelőknek bejött. Ahsoka
Tano 8 ponttal a harmadik, míg a sor végén
közel fej-fej mellett Boba Fett története (7,2) és
Obi-Wan mester sztorija (7,1) áll.
A Rotten Tomatoes a másik oldal, amely
eligazíthat bennünket a filmek és sorozatok
népszerűségét tekintve. Ez külön kezeli a
rajongói pontszámokat és a kritikusok vé-
leményét, akik persze nemegyszer homlok-
egyenest ellenkező állásponton vannak. Ám
a Boba Fett könyve elvérzett mind a hivatalos
véleményformálóknál, mint a tévénézőknél,
akik között – fontos kiemelni – nem csak
SW-rajongók vannak. A jobb sorsra érdemes
Boba Fett története nem sikerült túl jól, rossz
nyelvek szerint a sorozatból az a két epizód a
legjobb, amelyben a címszereplő nem is sze-
repel: 66% a kritikai és 54% a nézői fogadtatá-
sa. Dylan Roth, az Observer kritikusa szerint
a Boba Fett „rendelkezik a jó Star Wars ös�-
szes összetevőjével, mínusz egy jó tévésoro-
zathoz szükséges alapelemek. Ha csak arra
van szükséged, hogy menő akciófigurákat
2023. 09. 28. 20:27:46

nézz, amint idegeneket és robotokat robbant-
gatnak, akkor szerencséd van. Ha meggyőző
karaktereket vagy világosan meghatározott
témákat keresel, azokat rohadtul nem kapod
meg.” Ezek szerint a jó Star Wars sorozat nem
egyenlő a jó sorozattal.
Érdekes, hogy Obi-Wan Kenobi története a
kritikusoknál 82%-ot kapott, míg a nézőknél
62%-ot. Ahsoka itt is csak a középmezőnybe
fért be a maga 88%-os hivatalos eredményé-
vel, míg a nézők 74%-ra értékelték. Különös
ez annak fényében, hogy a sorozat komoly
sajtóvisszhangja még a Boba Fett könyvénél is
rosszabb volt. A The Guardianban Jack Seale
öt csillagból kettőre értékelte az Ahsokát, töb-
bek között kifogásolva, hogy: „a show don’t
tell egy másik írói szabály, amely nem élte
túl az utazást a kozmoszon keresztül”. Dy-
lan Roth is keményen beleállt: „az első két
epizódból ítélve az Ahsoka talán a franchise
eddigi legélettelenebb, legszánalmasabb és
legmegdöbbentőbben inkompetens része (…)
sikerült új mélypontra beállítania a Star Wars
tévésorozatok színvonalát.”
A vezető hely a Rotten Tomatoes oldalán
is az Andoré és A mandalórié. Ám van némi
érdekesség: az Andor egyetlen évada több
Videodrón
046-047-film.indd 47
GALAKTIKA
2023. október
mint 600 kritikus értékelése szerint 96%-on
áll, míg több mint ötezer néző 86%-ra érté-
kelte. A mandalori első évada 339 kritikussal
93 %-ot kapott, és több mint tízezer értékelés
összesítésében 92%-ot. De… De Pedro Pas-
cal sorozata durva bukórepülésbe váltott a
harmadik évadra. A hivatalos eredmény itt
már csak 85%-ot mutat, míg a bukás ennél
nagyobb a kétezer-ötszáz nézői értékelés sze-
rint: 51%. Ezzel a Boba Fett könyve alá csú-
szott A mandalóri.
Talán a New York Times kritikusának,
Mike Hale-nek a meglátása megmagyarázza
a generál nézői és SW-rajongói kritikák eltérő
értékelésének eredőjét: Favreau és Filioni „ki-
szolgálják a Star Wars franchise kanonikus
narratív igényeit – minden történetpontju-
kat láttad már –, miközben jó humorú, kar-
nyújtásnyi távolságot tartanak annak szen-
timentálisabb és gyerekesebb tendenciáitól.
Energiájukat arra összpontosítják, hogy sze-
retetteljes és hozzáértő figyelmet szenteljenek
a műfaji fogásoknak, amelyek bármely néző
gondtalan szórakozásra való vágyát kielégít-
hetik.” Finom ekézés. Ez fanservice, nem ko-
moly sorozatgyártás.
Szélesi Sándor
47
2023. 09. 28. 20:27:46
 GALAKTIKA
2023. október

Újrahasznosított
szélturbinák
A
BELFASTI Queen’s Egyetem
transzatlanti kutatócsoportja az
újrahasznosítás különleges és
grandiózus módját választotta.
A csoport olyan szélturbinák lapátjait alakítja
át, amelyek leszerelésre kerültek, és a sorsuk a
szeméttelep vagy az égető lenne.
A világ lakossága folyamatosan növek-
szik, és az áramfelhasználás ezzel együtt ex-
ponenciálisan nő. Az elmúlt évtizedekben a művek – fejlesztése felgyorsult. Az új szél-
fejlett országok mindent gépesítettek, így a erőművek mellett a meglévőket is korszerű-
szükséges áram megtermelése már komoly sítik. A turbinalapátok élettartalma 20-25
kihívást jelent, amit nehezen lehet biztosíta- év, ezt követően vagy a hulladéklerakóba
ni, maximum komoly környezetszennyezés- kerülnek, vagy az égetőbe. A kutatók adatai
sel vagy atomerőművek létesítésével, esetleg szerint az Egyesült Királyságban hozzáve-
bővítésével. Pedig a Csernobilban történtek tőlegesen 11 000 szélturbina van használat-
után sok ország a meglévő atomreaktorokat ban. Írországban 7 éven belül 450 turbina-
is leszerelte, nemhogy bővítésben gondol- lapát kerül leszerelésre. Világszinten pedig
kodjon. Az elmúlt 30 évben az alternatív 2042-re több mint 8,5 millió tonna lapát
energiaforrások – többek között a szélerő- kerül megsemmisítésre. A fenti probléma

48 Intelligens dizájn

048-049-id.indd 48 2023. 09. 28. 20:27:37


megoldására hozták létre a geográfusokból
és mérnökökből álló Re-Wind transzatlanti
kutatócsoportot, amelynek feladata, hogy
ezeknek az alkatrészeknek új életcélt ta-
láljanak. A csoport sikeresen tervezett egy
olyan gyaloghidat, amihez mindössze 2 tur-
binalapát kell, és képes elbírni akár egy 30
tonnás markológép súlyát. A belfasti, corki,
georgiai és new yorki egyetemek kutatóiból
álló csapat eddig két hidat telepített sike-
resen Írországban, amelyek a BladeBridges
nevet kapták. Az első, 7 méter fesztávolságú
hidat Draperstownban építették meg 2022-
ben. A hídnál CAD-modellezést alkalmaz-
tak, azonban kissé szkeptikusok voltak a
terhelhetőség tekintetében, ezért a későbbi
balesetek elkerülése érdekében egy komoly
tesztnek vetették alá, és 34 db, egyenként
1100 kg tömegű blokkot helyeztek a hídra
2023/OKT/20-21 | 20h | TÁNC
DANCE | FRIENDLY
ENGLISH
Intelligens dizájn
048-049-id.indd 49
GALAKTIKA
2023. október
a statikai vizsgálathoz, ami pozitív ered-
ménnyel zárult. Ezt követően a második,
5 méteres hidat Corkban építették meg.
A harmadik projektjük a georgiai Atlantá-
ban kap majd helyet, és jelenleg is folyik a
kivitelezése.
A Re-Wind nem csak hidakat tervezett
idáig. A csapat néhány tagja létrehozott egy
külön – egyéb felhasználásra irányuló – ku-
tatást. Így most már buszmegállók, sorom-
pók, utcabútorok, de még távközlési tornyok
építéséhez is készültek tervek. Ehhez a pro-
jekthez az egyetemektől független tervező-
ket is bevontak, hogy egy komplett portfó-
liót hozhassanak létre tartós és fenntartható
termékekből. Az első ilyen bútorok az achilli
Zöldútra kerültek ki.
Gricman Kata
49
2023. 09. 28. 20:27:38
 GALAKTIKA
F-
IT Ső
BR Mérsékelten jól menő biohekkerek
2023. október
szerz
díjas
vagy vírusmarketing-ügynökségek
vezetői béreltek ilyen lakásokat.
T
BRI SY- Megvenni elképzelhetetlen
A
Tzerző
FAíN
jas s
d
lett volna... Neomban mindent
csak béreltek: lakásokat,
luxuskarórákat, embereket.
RLD
WOTASY-
FAíN
jas s
d
zerző

NEOM
NW
. Lavie Tidhar
JOH ELL-
B
P díjas
CAMmlék
e ő
szerz

A
HOMOKVIHAROK idényében
Neom városa pálmalevél falak-
kal áll ellen a sivatag ostromának.
Érzékeny szűrők fogják fel a pará-
nyi homokszemcséket, melyekből egy speciális
üzemben nagy nyomáson színes szobrocskákat
gyártanak, hogy aztán szuvenírként árulják őket
a turistáknak a város piacain.
A homokviharok idényében a forró levegőt a
széles sugárútakon végigsöprő szélrohamok hű-
tik le. A városhatártól a sivatag mélyéig burján-
zó napelem- és szélerőműparkok annyi energiát
termelnek, amennyire Al-Imtidádnak csak szük-
sége lehet, és aztán mindezt visszatáplálják, kielé-
gítve a metropolisz örökös éhségét.
A Vörös-tenger partján strandolók gyülekez-
nek. A bárok sokáig nyitva tartanak. A káfirok
vízipipát pöfékelve üldögélnek, míg a gyerekek
nevetve futkároznak a parton. Napbarnított fia-
talok sárkányt eregetnek a szélben. Azt mondják,
Neo-Musztakbál városában – Neomban – örökké
tavasz van. Azt mondják, a jövő mindig a fiataloké.
Marjam de la Cruz, aki az Al-Manszúra sugár-
úton baktatott, már nem volt annyira fiatal, bár
50 Neom
egy cseppet sem tartotta magát idősnek. Inkább
azokat a köztes éveket taposta, amikor az élet
megtalálja a módját, hogy emlékeztesse az em-
bert, mi az, amit már elveszített, és mi az, ami még
vár rá. A saját teste, mely egykor oly tökéletesnek
és könnyűnek tűnt, mára árulóvá vált, és ezernyi
rejtélyes fájdalommal gyötörte, amitől Marjamot
akaratlanul is gyakran fogta el a szorongás, hogy
mindez idővel csak még rosszabb lesz.
Természetesen kutya baja sem volt. Mégis
világosan érezte biológiai órájának sejtszintű ke-
tyegését. Más szóval az öregedést. És aztán a ha-
lált. Ami egy olyan városban, mint Neom – mely
arra az alapfeltevésre épült, és azzal árulták New
York, Tokió és Peking tőzsdéin, hogy bármit meg
lehet javítani, semmi sem romlik el, semminek
sem kell úgy lennie, mint régen volt – problémát
jelentett. Az üzleti negyed fénylő üvegpalotáiban
az unalmas, áporodott megavállalatok helyét csil-
logó szemű, sikerre éhes fiatalokkal kistafírozott
startupok vették át. Öltönyök helyett rövidnadrá-
gok, ironikus feliratú pólók, menő napszemüvegek
(persze Neomban mindenki napszemüveget visel,
hogy védje a szemét a tűző napfénytől). Élethosz-

050-055-tidhar.indd 50 2023. 09. 28. 20:27:28


szabbítók, génterapeuták, a krionika ifjú titánjai –
olyan cégnevekkel, mint Hideglelés Rt. vagy Jégre
Teszünk Konglomerátum –, xenotranszplantációs
szakemberek és a szövetfiatalítás kísérleti nyu-
lai… Az egész város úgy hemzsegett tőlük, mint a
csótányoktól, hála a Sencsenből vagy San Joséból
érkező tőkeinjekcióknak, amikkel az egyre koro-
sodó elveszett fiúk tömték őket.
Neomban mindent szépnek szántak, vagy
legalábbis geek-szépnek, azóta, hogy a Szaúd-ház
ifjú Mohamed hercege megálmodta, hogy felépíti
a jövő városát az Arab-félsziget és a vörös-tengeri
partvidék sivatagjában. Ami mára gigászi metro-
polisszá terebélyesedett.
A helyiek úgy hívták: Al-Imtidád. A szétfo-
lyó város.
Marjam itt nőtt fel, soha nem is ismert más he-
lyet. Anyja a Fülöp-szigetekről érkezett Neomba,
hogy munkát keressen, és itt találkozott Marjam
apjával, egy kairói kamionsofőrrel, aki jól ismerte
a sivatagi utakat Luxortól Rijádig, Alexandriától
Mekkáig. A férfi már nem élt: meghalt egy bal-
esetben az ománi határon, miközben kínai árut
szállított Nizva piacaira. Marjamnak még ma is
hiányzott. Az anyja később újra megházasodott,
és most egy idősek otthonában élt a város szélén, a
Ninive-negyedben. Marjam keresetének nagy ré-
szét elvitték az ápolási költségek. Az otthon jó hely
volt, ahol az anyjának gondját viselték. A régi idők-
ben a családok együtt éltek, vigyáztak egymásra.
De mára csak Marjam maradt.
Nem volt ezzel semmi baj. Így alakult. Ahogy
Marjam lassan gyalogolt a hőségben, mindenfe-
lől autók suhantak el mellette. Vadonatúj Bohr
terepjárók, egy Faraday sportkocsi, egy feke-
te Gauss 2-es taxi. Marjam arra gondolt, hogy
senki sem nevez el autókat költőkről. Ő személy
szerint a neoklasszicista költőket kedvelte: Ng
Jisenget, Lior Tirosht. Nem voltak különösebben
híresek, csak… voltak.
Az autók körülzsongták, ahogy az utasaikat
szállították a szélrózsa minden irányába. Hala-
Neom
050-055-tidhar.indd 51
GALAKTIKA
2023. október
dásuk a halrajok mozgására emlékeztette, ahogy
egymástól függetlenül, mégis teljes összhangban
suhantak. Al-Imtidádban tilos volt autót vezetni.
Az összes járművet egy inferencia alapú algorit-
mus irányította. Marjam már megtanulta, hogy ez
általában így működik. Az emberek nem szívesen
bíznak meg más emberekben, hogy amazok fuva-
rozzák, orvosi ellátásban részesítsék, vagy épp be-
fektetési döntéseikben segítsék őket. Ilyen célokra
jobban szeretik a korlátozott intelligenciájú gépeket,
más szóval az olyan rendszereket, melyek egyetlen
dolgot tudnak csinálni, de azt nagyon-nagyon jól.
Az emberek a maguk kiszámíthatatlanságával,
érzelmeivel – tudatával – csak bonyodalmakat
okoznak.
Amit jól kell megcsinálni, azt érdemesebb gé-
pekre bízni.
Marjam tovább kutyagolt a sugárúton, maga
után húzva az eszközeit: a felmosóvödröt, a tisz-
títószert és a rongyokat.
És arra gondolt: kivéve, ha státuszról van szó.
Az Al-Manszúrát, ezt a belváros szélén húzó-
dó, kellemes sugárutat mindkét oldalon egymás-
tól egyenlő távolságra elhelyezett pálmafák árnyé-
kolták. Az épületek mindössze néhány emeletesek
voltak, földszinti boltokkal, fölöttük szép, tágas
lakásokkal. Kutyasétáltatók vezették pórázon má-
sok ebeit, bébiszitterek tolták babakocsiban má-
sok gyerekeit a járdán. A kávézók nyitva voltak,
és ontották magukból a hideg levegőt, a vendégek
pedig kapucsínót szürcsölve igyekeztek a tartal-
mas beszélgetés látszatát kelteni, hogy minden
járókelő számára világos legyen: nem egyszerűen
csak kikapcsolódnak, hanem értékes személyes
kapcsolatokat építenek.
Marjam elhaladt a kávézók és a boltok előtt,
ahol tenyésztett gyöngytől import parfümön
át drónelhárító készletekig bármi kapható volt.
Egy pékműhelyből friss kovászos kenyér és ra-
gacsos baklava illata hömpölygött az utcára. Egy
virágárus csokrokban árulta a telt szirmú, vörös
rózsákat. Az Al-Manszúrán élők az ígéretes kö-
51
2023. 09. 28. 20:27:28
 GALAKTIKA
2023. október
zépszerhez tartoztak, akik még mindig a jövő mil-
liárdosaként gondoltak magukra. Többségüknek
erre esélye sem volt, középvezetőként, piackuta-
tóként vagy K&F csapatirányítóként tengették a
napjaikat, de – ma még legalábbis – éltette őket a
remény. A remény pedig bivalyerős drog.
Egy újabb bolt, itt luxuskarórákat lehetett bé-
relni. Marjam sosem értette, miért akar valaki
egy ilyen túlárazott, apró szerkezetet viselni a
csuklóján, hogy az időt mérje vele. Az ő karórája
egy műanyag utánzat volt Ninive valamelyik út-
széli piacáról, amit millió másikkal együtt Jivuban
gyártottak, és a Kína által épített új Selyemúton
szállítottak a világ egyik sarkából a másikba. Az a
fajta kacat, amit talán az apja is fuvarozott a kami-
onjával. De mások azért viseltek órát, hogy meg-
mutassák a világnak, milyen gazdagok és sikere-
sek, milyen gyorsan növekszik az ázsiójuk. Hogy
ők igenis komolyan veszik az időt.
Akárcsak Marjam, akit órabérben fizettek.
Megérkezett a címre, beütötte a kódot, és lifttel
fölment a Szmirnov–Li lakáshoz. Szép, tágas ott-
hon volt, melynek panorámaablakai a városra és
a távolban szikrázó tengerre néztek. Mérsékel-
ten jól menő biohekkerek vagy vírusmarketing-
ügynökségek vezetői béreltek ilyen lakáso-
kat. Megvenni elképzelhetetlen lett volna. Al-
Imtidádban szinte senkinek sem volt saját ottho-
na. Neomban mindent csak béreltek: lakásokat,
luxuskarórákat, embereket.
Szmirnov és Li nem volt otthon. Marjam meg-
töltötte a vödrét meleg mosószeres vízzel a pár csil-
logó-villogó fürdőszobájában. Mindketten kedves,
jóképű, kora harmincas férfiak voltak; a nappali-
ban lógtak a tengerparti esküvői fotóik Fidzsiről
52 Neom
050-055-tidhar.indd 52
vagy Baliról, vagy valami hasonló helyről, ahová
házasodni járnak az emberek. Bár Neom területe
szaúdi tulajdonban maradt, az Erényvédelmi és
Bűnmegelőzési Bizottság – a mutavviún – fenn-
hatósága a városhatárnál véget ért, ügynökeinek
pedig nem volt intézkedési joga a metropoliszban.
Neomot már akkor szabad városként hirdették a
befektetőknek, amikor még nem is jegyezték a vi-
lág tőzsdéin, amikor még csak jól megkomponált
reklámanyagként létezett egy videómegosztó ol-
dalon, egy dúsgazdag herceg valószerűtlen, kissé
nevetséges vágyálmaként.
Miközben az ablakokat pucolta, Marjam kite-
kintett a városra. Szeretett egyedül lenni a lakás-
ban, és elképzelni, hogy itt él, ebben a minimalista
egyszerűségben. Néha Szmirnov és Li is otthon
volt, de többnyire magára hagyták, hogy nyugod-
tan tudjon dolgozni. Ez ilyen neomi szokás volt.
Amikor Marjam legutóbb találkozott velük, épp
a gyerekvállaláson vitatkoztak: Szmirnov erőskö-
dött, Li pedig ellenállt (Marjam sosem jegyezte
meg a keresztnevüket, ami szintén neomi szokás
volt), mondván, milyen sokba kerül egy keltető,
és még abban sem egyeztek meg, milyen színű
legyen a gyerek szeme, és fiú legyen-e, vagy lány.
Marjam kitakarított, felporszívózott, megetette
a halakat (egy nagy vértesharcsát, két kígyófejű
halat és egy fekete szellemkéshalat), leporolta a
polcokat (fantasyregények mellett a 2600 maga-
zin, a Norton Commander felhasználói útmutató
és a 40Hex gyűjtői példányai), kivitte a szemetet,
és bedobta az automata újrahasznosító ledobójába.
Aki ennél valamivel szegényebb volt, az vala-
milyen többfunkciós háztartási robotot használt.
Aki sokkal szegényebb, az maga takarított. Aki
2023. 09. 28. 20:27:28

sokkal gazdagabb, annak bentlakó takarítósze-
mélyzete volt.
Li és Szmirnov épp annyit keresett, hogy rész-
munkaidőben alkalmazhattak egy emberi taka-
rítót. Épp csak hogy el tudják ejteni egy beszélge-
tésben: „Ja, igen, tegnap járt nálunk a takarítónő”,
vagy valami ilyesmit. „Ninivében él szegénykém,
képzelheted.” Rendes emberek voltak, tisztessége-
sen megfizették, és mindig időben, ami nagy szó.
Sokszor mondták Marjamnak, hogy nyugodtan
szolgálja ki magát a hűtőből, de valahányszor ki-
nyitotta a csillogó krómajtót, nem talált mögötte
mást, csak probiotikus joghurtokat. Neomban az
emberek úgy vigyáztak a bélbaktériumaikra, mint
mások másutt a gyerekeikre: féltő gondoskodással.
Délután, mire végzett a lakással, Marjamról
csorgott az izzadság, és nagyon megéhezett, ezért
bedobott egy falafelt egy útszéli árusnál. Az olaj le-
folyt az állán, felitatta egy papírszalvétával, és egy
pillanatra megfeledkezett a hőségről meg minden
másról. A falafelt mindenki szereti. Nem is utca az
utca, ha nincs valamelyik sarkon egy jó falafeles.
Marjam elment a Dzsibuti Nemzeti Bank fiókja
mellett, és keresgélni kezdte a barátját, Hamídot,
aki általában ott időzött a sarkon.
Meg is látta: szokásához híven ott ült, hátát a
bank falának vetve, és fölfelé nézett a napba.
De valami nem stimmelt. Volt valami furcsa a
tartásában, a mozdulatlanságában. Marjam lépett
felé egyet, majd még egyet. Ekkor elfogta az érzés,
hogy valami nagy baj van, és futásnak eredt.
Amikor odaért, első pillantásra fel sem fog-
ta, mit lát. Hamíd máskor oly kifejező arca most
ernyedten lógott, makulátlan bőrén égés- és
karmolásnyomok éktelenkedtek, fejét addig ütöt-
Neom
050-055-tidhar.indd 53
GALAKTIKA
2023. október
ték, amíg derékszögben oldalra nem csuklott. Bal
szemét kikaparták a gödréből, és most az arca előtt
himbálózott. Egyik karját eltörték, térdét össze-
zúzták, teste minden porcikáját elpusztították, és
aztán ott hagyták összeroncsolva.
– Istenem! – lehelte Marjam. – Istenem!
Ujjaival végigsimított barátja arcán, kitapint-
va a puha, húsos állagú gumiborítást. Hamíd
biometrikus bőre cafatokban lógott, mögötte látha-
tóvá vált a durva szerkezetű, mechanikus koponya,
és alatta az agy, amit szintén kíméletlenül összezúz-
tak. A robot élettelenül ült ott, a fal tövébe roskadva.
– Hamíd? – szólongatta Marjam. – Hamíd?
De nem érkezett válasz. A robot megmaradt
szeme üresen meredt a távolba. Marjam reszketett
a feldúltságtól, mert ritkán találkozott ilyen brutá-
lis erőszakkal, Hamíd pedig a barátja volt.
Egy időben ilyen, Hamídhoz hasonló több-
funkciós gondozórobotokat használtak az idős-
otthonokban. Ő már régi modellnek számított,
évekkel korábban kifutott. A robotokat általában
újrahasznosították, Hamíd azonban megmene-
kült ettől a sorstól, és az utcára került. Mindig szí-
vesen beszélgetett, sokat mosolygott, és úgy tűnt,
a legtöbben kedvelik.
Marjam megtörölte a szemét. Felállt, és szem-
ügyre vette a pusztítást. Kölykök csinálták, ebben
biztos volt, kamaszkorú vandálok. Feszítővassal,
vagy valami hasonlóan durva eszközzel. Marjam
remegett a dühtől. Hívta a súrtát.
Mások is elsétáltak mellettük, rá se hederítve a
robotra. Az út túloldalán, egy erkélyen két nő te-
ázott. Egy gyümölcsléárus arrébb tolta a kocsiját.
Kopott öltönyt viselő dzsibuti bankárok kerülték
ki őket.
53
2023. 09. 28. 20:27:28
 GALAKTIKA
2023. október
Az Afrika szarva és „a könnyek kapuja” felett
őrködő Dzsibuti az Ázsiát, Afrikát és Európát ös�-
szekötő víz alatti kábelek találkozási pontjává vált.
Az ország politikai és gazdasági jelentősége foko-
zatosan növekedett, ahogy a digitális rétegek rára-
kódtak a kézzelfogható valóságra.
De a robotról ők sem vettek tudomást.
Hamarosan megérkezett a súrta járőrkocsija,
és kiszállt belőle egy rendőr. Az autó egy sportos
Marconi volt, zöld-fehér csíkosra festve, oldalán
görbe karddal. A rendőr hasonlóan sportos benyo-
mást keltett rövidre nyírt, fekete hajával, kifényesí-
tett makkos cipőjével és fesztelen mosolyával.
– Szia, Marjam! – üdvözölte.
– Naszír! – sóhajtott fel megkönnyebbülten
Marjam. Óvodás koruk óta ismerte a férfit. Az
anyja Marjam anyjának jó barátnője volt. – Nem
is tudtam, hogy a belvárosban dolgozol.
– Előléptettek őrmesterré – mondta Naszír kis-
sé szégyenlős mosollyal. – Mi a helyzet, Marjam?
– Hamídot meggyilkolták – mondta a nő.
Naszír arcáról leolvadt a mosoly. Odalépett a
robot szétroncsolt testéhez. Letérdelt, és megvizs-
gálta a pusztítást.
– Sajnálom – mondta.
– Ismerted?
– Hamídot mindenki ismerte, aki csak itt la-
kott a környéken.
– És? Ki tudod nyomozni, ki tette? Elkapod a
gonosztevőt?
Naszír felállt, és mélyen a szemébe nézett.
– Meginnál egy teát? – kérdezte. – Ismerek egy
helyet itt a sarkon.
– El tudod kapni a gyilkost? – erősködött a nő.
– Marjam, Hamíd nem személy volt – mond-
ta Naszír. – Csak egy csevegőrobot, akinek arcot
adtak. Arra tervezték, hogy az emberek kedveljék,
de valójában nem volt tudata, csak előre megírt
válaszai egy neurális hálóban. Mint az a régi ro-
bot, akinek a szaúdiak egyszer állampolgárságot
adtak, vagy egy készen kapható szexrobot. De ezt
te is tudod.
54 Neom
050-055-tidhar.indd 54
– De akkor sem… – csattant fel Marjam. –
Akkor sem lehet, hogy…
– Bevihetném őket rongálásért – morfondí-
rozott Naszír –, csakhogy Hamídnak nem volt
tulajdonosa, hiszen már leselejtezték. Viszont
valakinek el kell majd takarítania, szóval fenn-
foroghat a szemetelés tényállása… Igen! – vidult
fel. – A szemetelés súlyos bűncselekmény! Min-
dig résen kell lennünk, hogy…
De Marjam már nem is figyelt rá. Udvariasan
bólogatott, amíg Naszír beszélt, és amikor a férfi
újra teával kínálta, megrázta a fejét. Nem, köszö-
nöm, és Igen, minden rendben, aztán Naszír ki-
hívta a köztisztaságiakat, hogy takarítsák össze a
maradványokat, és már ment is tovább.
Ám még mielőtt elindult volna, Marjamhoz
fordult.
– Figyelj csak, nagyon örülök, hogy újra talál-
koztunk – mondta egyik lábáról a másikra állva.
– Nem lenne kedved, mondjuk, velem vacsorázni
valamelyik este? Beszélgethetnénk a régi időkről,
vagy ilyesmi… – Tanácstalanul elhallgatott.
– Persze – felelte Marjam. – Persze, örülnék neki.
– Nagyszerű! – lelkesedett Naszír, és újra felvil-
lantotta ragyogó mosolyát. – Hát akkor addig is…
– Addig is, Naszír.
Azzal a férfi elment, Marjam pedig magára
maradt a robottal.
Marjam sosem tartotta magát magányosnak, de
Hamíd elvesztése és az utána következő találkozás
megingatta a magabiztosságát. Buszra szállt. Mint
minden más jármű, ez is önvezető volt és légkon-
dicionált, a belvárosból egészen a külső kerülete-
kig fuvarozta. A Ninive-negyedhez közeledve az
utcák egy kicsit koszosabbnak tűntek (bár sosem
túl koszosnak), a szél pedig egyre több homokot
fújt. Amikor Marjam leszállt a buszról, a nap már
majdnem lenyugodott, a sivatag fölött pedig távoli,
robajló mennydörgés hallatszott. Amikor a homok
és a vihar találkozik, abból semmi jó nem sülhet ki.
Marjam fölvette a napszemüvegét, és az út hátralévő
2023. 09. 28. 20:27:28

részét gyalog tette meg. Kutyák ugattak, gyerekek
rohangáltak mezítláb, piaci árusok kínálták a porté-
kájukat. Itt élt a város számtalan emberi dolgozója: a
szakácsok és a takarítók, a pincérek, a manikűrösök
és a fodrászok, a bejárónők, az ápolók és a biztonsági
őrök, a jegyszedők és a felvigyázók.
Az olyan emberek, mint Marjam. Az olyan
emberek, akik talán még egy régi robotra is barát-
ként, nem pedig kidobásra váró ócskaságként te-
kintettek. Marjam elment az idősek otthonába. Az
anyja ma jól nézett ki, tele volt energiával, lelkesen
magyarázott, amikor Marjam belépett hozzá.
– Apád ma este ér haza – mondta. – Elme-
gyünk vacsorázni, aztán halo halót enni abba a
fülöp-szigeteki cukrászdába, amit úgy szeretsz.
Örülnél neki?
– Igen, anya – felelte Marjam. – Nagyon örül-
nék. – Az apja már rég meghalt, a halo halós hely
pedig évekkel ezelőtt bezárt. – Ma találkoztam
Hamíddal – tette hozzá.
– A robottal? – kérdezte az anyja. – Mindig is sze-
retted. Kislány korod óta. Jól bánnak a gyerekekkel.
Marjam anyja régen egy ugyanolyan otthon-
ban dolgozott, mint ahová idős korára ő maga is
került. Ott ismerkedett meg ő Hamíddal. Az anyja
a múltra meghökkentően tisztán emlékezett. A je-
len azonban örökké kicsúszott a keze közül.
– Igen – mondta Marjam. – Jól vagy, anya?
A nő keze az övén pihent. Marjam ámulva néz-
te rajta a foltokat és a ráncokat, és újra eszébe jutott
a gyerekkora, ahogy anyja erős kezével gyengéden
fürdette a kádban. A kézzel, amely akkor még
ránctalan volt, és nem hagyott rajta nyomot az idő.
– Jól vagyok, Marjam. Túl sokat aggódsz. – Az
anyja hátradőlt, és felsóhajtott. – Apád nemsokára
hazajön, és… elmegyünk vacsorázni. Benézhe-
tünk arra a halo halós helyre is, ami úgy szeretsz.
Mit szólsz, drágaságom?
– Örülnék neki, anya – mondta Marjam.
A nyüzsgő utcákon át a lakása felé tartott, kezében
a bevásárlószatyrokkal. Közben eleredt az eső, és a
Neom
050-055-tidhar.indd 55
GALAKTIKA
2023. október
sár átfolyt a törött utcakövek repedésein. Gyerekek
száguldoztak elektromos rollereken, a boltosok
pedig viharlámpákat akasztottak a ponyvájukra,
mert a városnak ezen a részén gyakran elment az
áram, ha máshol volt rá szükség. Amikor Marjam
végre megérkezett a ház elé, csalódottan látta, hogy
a lift megint nem működik. Fölment a lépcsőn, és
lihegve megállt a lakása előtt. Kinyitotta az ajtót.
A szűkös kis konyhában fokhagymát aprított, és
föltette paradicsomszószban főni az okrát. Kilé-
pett az erkélyre, és rágyújtott egy ritkaságszámba
menő, szigorúan tiltott, dohánnyal töltött cigaret-
tára. Az egyik szomszédjától vette, és egy ilyen éj-
szakán úgysem volt senki, aki feljelentette volna.
Az erkélyen állva a városhatáron túl elterülő
sivatagot nézte. Mekka felől már villámlott, a szél
haragosan süvített, és vízzel kevert homokot fújt
az arcába.
Marjam a robotra gondolt, és arra, vajon Li és
Szmirnov akar-e majd végül gyereket, és ha igen,
milyen színű lesz a szeme. Arra a kevés pénzre
gondolt, amit a számlák és az anyja költségei mel-
lett minden hónapban félretett. Naszírra gondolt,
és hogy vissza kellene-e hívnia. Nem volna rossz,
gondolta, ha valamelyik este elvinné vacsorázni.
Ahogy a cigarettáját szívta, a szél felkapta a füs-
töt, és magával vitte a messzeségbe.
Tamás Dénes fordítása
Lavie TIDHAR
Izraeli származású író erdélyi magyar felmenőkkel.
Egy kibucban nevelkedett, majd 15 éves korától jár-
ni kezdte a világot. Élt Angliában, Dél-Afrikában, de
Vanuatun és Laoszban is. 2003-ban első helyezést
ért el az Európai Űrügynökség (ESA) által meghirde-
tett Clarke–Bradbury Nemzetközi Science Fiction
Pályázaton. Ugyanebben az évben jelentkezett első
elbeszéléseivel. Magyarul a Galaktikában olvasható
Héberpunk című novellafüzérje (252-256. szám), va-
lamint egy kötete, az Oszama (2012), és még néhány
elbeszélése. Legutóbb 399. számunkban jelent meg
tőle a „Virágzó Vénusz”.
55
2023. 09. 28. 20:27:28
 GALAKTIKA
2023. október
Franz Kafka A kastély című
műve a Vígszínházban
S
ZEPTEMBER 7-ÉN volt látható
A kastély című előadás a Vígszín-
ház színpadán, Bodó Viktor ren-
dezésében. A darabot legelőször a
hamburgi Deutsches Schauspielhausban, 2020
februárjában mutatták be, szintén Schnábel
Zita díjnyertes díszleteivel. Zenéjét Klaus von
Heydenaber szerezte, aki többek között A revi-
zor című előadásban is közreműködött.
Ebben az előadásban senki sem normális,
kivéve esetleg a főszereplő földmérőt. Őt ifj.
Vidnyánszky Attila alakítja, aki nagy bele-
éléssel formálja meg a rendkívüli megpró-
báltatásokat átélő fiatalember személyét. K, a
földmérő minden akadályt elgördítő lendü-
lettel veti bele magát az egyre lehetetlenebb
vállalkozásba. Próbálja elfoglalni a számára
kijelölt pozíciót, de a kastély, amelyben le-
endő munkahelyét be tudná tölteni, szinte
elérhetetlen. A környező település tele van
önmagukkal meghasonlott emberekkel, akik
egy csöppet sem könnyítik meg az újonnan
érkező idegen helyzetét. Mindezek ellenére ő
elhárítja az útjába kerülő akadályokat.
Hegedűs D. Géza játssza az elöljáró szerepét,
aki jogi úton próbálja a bajba jutott főszereplőt
eligazítani, és aki nem átall cserébe minden-
féle perverz dolgokat kérni a kiszolgáltatott
56 Világűrt jelentő deszkák
056-057-deszkak.indd 56
földmérőtől. Kovács Patrícia a tőle megszokott
módon több szerepben is brillírozik. Két egy-
másnak ellentmondó női jellemet, Olgát, az
elkeseredett asszonyt és áldozatot, valamint a
dörzsölt elöljáró feleségét, Mizzit kelti életre.
A szereposztás bővelkedik a kiábrándult,
kiszolgáltatott, önmagukból teljesen kifor-
dult személyiségekben, akik önsajnálatukat
és mazochista énjüket igyekeznek levezetni és
kiélni a világukat megbolygató idegenen. Bar-
nabás (Bölkény Balázs) és Olga a teljesen le-
csúszott házaspár, akik egész életükben csak
várnak valami változásra, de az soha nem jön
már el. A tanító (Méhes László), aki egy nem
létező iskolában tanít, de munkáját teljes oda-
adással végzi. A hiábavalóság legjobb példája
a liftkezelő (Borbiczki Ferenc) személye, tevé-
kenysége és a tény, hogy a lifttel soha senki
sem fog feljutni sehova. A szerkezet ugyanis
permanensen működésképtelen. A hangsú-
lyos női jellemek közül a kocsmárosnéé a leg-
erősebb, akit Radnai Csilla alakít, és akinek
állítólag volt dolga a kastély urával is, de már
kiöregedett ebből a szerepből. Azóta a kör-
nyék nagyasszonya vált belőle, aki minden
torz női tulajdonságot magán visel. Ő mani-
pulálja K-t az elejétől fogva. Az irónia és ro-
mantika egyvelegét hozza, hogy főhősünket a
2023. 09. 28. 20:27:15

szerelem sem kerüli el, mégpedig Frida (Bach
Kata) személyében, aki fiatal, szép, és persze a
kastély urának szeretője.
A szereplőkön kívül a díszlet a darab másik
legfontosabb része, egy zártszelvényekből álló,
lépcsős építmény, sőt szerkezet. A forgószín-
pad minden jelenetben másik oldalról mutatja
a végtelennek látszó útvesztőt, amelyben in-
kább eltűnni lehet, mint megtalálni bármit is.
Valójában a szereplőket fogva tartja ez a szer-
kezet, mindenki kötődik hozzá valahogy, a jel-
lemének megfelelően. Úgy tűnik, rabjai lettek a
kastélynak, és az emberi elme labirintusában
bolyonganak naphosszat. Ez az első látásra
rácsokból álló szerkezet minden oldalról lép-
csőkkel van felszerelve, s így tökéletes eszköz a
színpadi képek változatos megjelenítésére.
Kafka víziója korának abszurd kivetülése, de
az is lehet, hogy az emberi elme beszűkült láto-
mása egyben, melynek mondanivalója mostani
világunkban is aktuálisnak tűnik. Az előadás-
ban összefonódik a képzelet és a realitás utáni
vágy, amely egyre távolabb kerül a főhőstől, még
akkor is, ha a végére kitisztulnak az addig ös�-
szekuszálódott szituációk, és lassan megoldott-
Világűrt jelentő deszkák
056-057-deszkak.indd 57
GALAKTIKA
2023. október
Fotók: Vígszínház – Dömölky Dániel
nak látszik a helyzete. A meglehetősen elvont
látványt egy ötperces vetítés teszi még elrugasz-
kodottabbá, fekete-fehér árnyjáték keretében
látható a teljes színpadi szerkezet a szereplők
sziluettjével. Itt kapunk képet a kastély hivatalos
ügyintézésével kapcsolatban, melyből kiderül,
hogy ez is ugyanolyan lehetetlenül működik,
mind minden más tevékenység. Lassan felmerül
az a lehetőség, hogy talán Westwest gróf nem is
létező figura, és a településen csak képzelődnek
a személyét illetően. Említésre méltó, hogy ko-
rabeli filmes eszközökhöz nyúl a rendező, bo-
hókás burleszkjelenetekkel színesíti a történetet.
A szereplők kissé arisztokratikus megjelenését
mintegy modoros, mesterkélt világ képeiként
is értelmezhetjük, hiszen itt mindenki deka-
dens és meglehetősen magának való, zsarnoki
jellemnek minősíthető. Hiszik magukról, hogy
valakik, de valójában az őáltaluk létrehozott vi-
lág talán nem is létezik, csak a fantáziájuk szü-
leménye.
Az előadás októberben és novemberben is
látható lesz a Vígszínház színpadán.
Kis Judit
57
2023. 09. 28. 20:27:16
 GALAKTIKA
2023. október
Szörfözés a Tejúton
A
60-AS ÉVEKBEN divatos
szörfrockról, majd a később
hellyel-közzel abból kinőtt
punk rockról, sok minden
eszünkbe juthat, de a science fiction biz-
tosan nem. Elvégre ki tudná elképzelni a
Beach Boyst az űrben ökörködni? Aztán ez
valakinek mégiscsak sikerült a 90-es évek
elején. Így esett, hogy pár virtuóz és kissé
agyament zenész Man Or Astro-Man? né-
ven nemcsak kiemelkedő módon élesztett
újra kvázi hamvaiból egy műfajt, de meg
is fejelte azt tudományos-fantasztikus ele-
mekkel, lökött humorral és némi zenei kí-
sérletezéssel.
A Man Or Astro-Man? lényegében három
fickó agyszüleménye, akik máig a zenekar
gerincét alkotják, körülöttük meg jönnek-
mennek a vendégzenészek. Mindhárman a
lehető leghülyébb színpadi neveket válasz-
tották maguknak, így az énekes-gitáros a
nagyérdemű előtt csak Star Crunch – laza
fordításban „Csillagroppancs” – néven
lép fel, a dobos meg Birdstuffként („Ma-
dárizé”). A személyes kedvencem még-
is a basszusgitáros, Kokó, az elektromos
majommágus. Noha valódi nevüket nem
titkolják, ők magukra mindig csak úgy
hivatkoznak, mint földönkívüliek, akiket
anyabolygójuk szörfrockot játszani küldött
a Földre.
Az 1992-es megalakulásuk (Földre szál-
lásuk?) után űrlényeink rögtön munká-
hoz láttak, és 1993-ban meg is jelentették
a nevüket viselő első albumukat. Elcsépelt
frázis, hogy erős indítás, de így van, az al-
bum ugyanis elejétől a végéig kíméletlenül
58 A szférák zenéje
058-059-szferak.indd 58
Man Or Astro-Man?
zakatol, ötvözve a szörfrock dallamköz-
pontúságát az újhullámos punk rock kö-
nyörtelen lendületével. Már hangszerelé-
sében is egy igen vidám albumot kapunk,
amire szükség is van, hiszen csak elvétve
hallunk egy-két „kötelező énekhangot”
(idézet a Wikipédiáról). A hagyományos
gitár–basszus–dob hármason kívül muzsi-
kusaink nem épp tradicionális eszközök-
kel is bohóckodnak. Például Star Crunch
helyenként fülpiszkálóval babrál, míg a
basszer Kokó jól hallhatóan banánt maj-
szol. A dalok nagy részében klasszikus
sci-fi médiából vett mondatokat is hallani,
sőt egy ponton a csillagközi bagázs még a
Bolondos dallamok-féle Marslakó Marvint
is megidézi („Illidium Q-36”). Mindennek
tetejébe helyenként még pszichedelikus
elemeket is találni a Man Or Astro-Man?
első albumán. Ez utóbbira ékes példa a
záró „Alien Visitors”, melyben először
csak egy sejtelmes basszusmenet kísér egy
ufóészlelésekről szóló dokumentumfilmet,
majd a többi zenész belépésével és némi
lézerpisztoly-hangeffekttel az egész a feje
tetejére áll.
1993-as nyitányával a Man Or Astro-
Man? lényegében bebetonozta magát, mint
az egyik legérdekesebb újonnan alakult
zenekar, akiket alig hallgat valaki, élőben
mégis mindenki látni akarja. A következő
évtized folyamatos munkával járt: 2001-ig
megannyi album és kismillió kislemez lan-
dolt a boltokban, és amikor a csapat nem a
stúdióban követte az anyabolygó utasítása-
it, olyankor megállás nélkül turnézott. Az
együttes koncerteken is ugyanazt a sci-fi
2023. 09. 28. 20:26:49

imázst hozta, amit albumain, így például
a zenészek rendre szkafanderekben, őrült
lézershow kíséretében álltak színpadra. Ne
lepődjünk meg hát, ha egy intergalaktikus
értelmező kéziszótárt felcsapva a „kozmi-
kus munkamánia” kifejezésnél a Man Or
Astro-Man? nevét találjuk.
Az együttes első időszakának gyümöl-
csei közül kiemelendő még az 1999-es
EEVIAC, aminek van egy jóval hosszabb
neve is, de azt írja le, aki akarja. Ez volt az
a lemez, ami a változás irányába terelte az
együttes hangzását, mivelhogy az addigi
szörfrockkal vegyített punk rock mellett
megjelent az elektronika is. Indítunk egy
tradicionális Man Or Astro-Man? lökés-
hullámmal, és ez sokszor vissza is tér, de
az album érezhetően lassabb elődeinél.
Hangszerelésében nagy hangsúlyt kap a
szintetizátor, több az effekt a gitárokon és
a torzítás a basszuson, valamint a hagyo-
mányos éneklés is gyakoribb. Azt a ziccert
földönkívüli muzsikusaink most se hagy-
A szférák zenéje
058-059-szferak.indd 59
GALAKTIKA
2023. október
ták ki, hogy valami elborultat vigyenek a
hangzásba. Így esett, hogy az instrumenták
mellé több helyen egy nyomtatógép hang-
ját is belekeverték – és ne a mai hangtalan
nyomtatókat vegyük alapul.
A Man Or Astro-Man? kétségkívül a
90-es évek egyik legizgalmasabb zeneka-
ra, akiket méltatlanul elfeledett az utókor.
A megfáradt űrlény-muzsikusok 2001-ben
ki is szaladtak a lendületből, és ha fel nem
is oszlottak, évekig nem koncerteztek, új
album pedig 2013-ig nem született. Szeren-
csére a Defcon 5…4…3…2…1 olyan, mintha
zenészeink egy pillanatra sem tűntek volna
el, a koncerthajó pedig azóta ismét zakatol
– még ha mérsékeltebb tempóban is. Éppen
ezért érdemes nyitva tartani a szemünket,
hiszen a fiatalos lendület máig nem veszett
ki az immár negyedik évtizedét taposó ze-
nekarból, így egy esetleges új hanganyag
garantált intergalaktikus szórakozást ígér.
Zsirka Richárd
59
2023. 09. 28. 20:26:49
 GALAKTIKA
2023. október
Metanol hajtású hajó
A hajózási titán Maersk cég bemutatta első,
zöld metanollal hajtott konténerszállító hajó-
ját. Ez sorsfordító pillanat a világ egyik leg-
szennyezőbb ágazatában.
A 2021-ben üzembe helyezett hajó két
motorral működik: az egyik hagyományos
üzemanyaggal, a másik pedig zöld metanol-
lal, egy fenntartható alternatívával. A zöld
metanolt biomasszából vagy megújuló for-
rásokból származó szénből és hidrogénből
állítják elő.
A metanol lehetővé teszi, hogy a hajó napi
100 tonnával csökkentse szén-dioxid-kibo-
csátását a dízelüzeműekhez képest.
Ez precedenst teremtett az egész iparág
számára, a hajózási vállalatokat 125, azonos
technológiával felszerelt jármű megrendelé-
sére ösztönözte.
A Laura Maersk névre keresztelt hajót
2023. szeptember 14-én, a dániai Koppen-
hágában tartott ünnepségen avatták fel. Ez
az előfutára egy 25 hajóból álló flottának,
amely a tervek szerint 2024-re üzembe áll.
A Maersk célja, hogy 2040-re klímasemle-
gességet érjen el.
A technológia terjedésének egyik akadá-
lya, hogy a zöld metanolból egyelőre kevés
van, és drága. Kétséges, hogy elegendő üzem-
anyag áll-e rendelkezésre a metanolüzemű
hajók bővülő flottájának igényeihez.
60
060-076-hantos.indd 60
A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod,
de nem tudod, honnan jő és hová megy:
így van mindenki, aki Lélektől született.
(Jn 3, 8)
Budapest, 1945. február 10.
Déli tizenkettő körül özv. Rátkayné, Nusi
krumplihajat próbált sütni a Lövőház utca
1. szám alatti lakás ócska sparheltjén. Nem
volt könnyű vállalkozás. A kemény tél során
a szobákban rég felszedték a parkettát, fel-
aprították a bútorok nagy részét, és fűtöttek
velük, amíg tudtak. A parkettből megma-
radt pár korhadt és penészes fadarab alig
fogott lángot.
A krumplihéj több hetes volt, de rá kel-
lett fanyalodniuk, mert az utcákon már
döglött lovakat se lehetett találni. Nusi élel-
mes asszony volt, amíg akadt némi lóhús és
burgonya, a krumplihajat a cúgos cipők fé-
nyesítésére és őszes haja festésére használta.
Krumplihaj a hajamra – viccelődött az uno-
kahúgával, a húszéves Kékfestő Marcsival, és
a szintén eladósorban levő szomszédlánnyal,
Weiss Katinkával. De csak módjával – tette
hozzá, hisz jöhetnek még nehezebb idők.
És jöttek is.
A három nő szótlanul tett-vett a konyhá-
ban. Csak egy asztal, három szék, a tűzhely
és a mosogatópult maradt, mert hátha egy-
szer lesz víz. Egy szentkép is lógott a falon, a
Szűzanyát ábrázolta gyermekével. Nem volt
szívük befűteni vele.
Katinka az asztalra simította a ragyogó
fehér damasztabroszt, és kirakta a tányéro-
kat, melyeket felolvasztott hóval mosott el.
Nusi még mindig az étellel bajlódott. Marcsi
az eszcájgot vette elő a kredencből, és mil-
liméteres pontossággal, szimmetrikusan
helyezte az abroszra. Ez időigényes művelet
volt, s közben azon tűnődött, hogy semmi-
2023. 09. 28. 20:26:43

Hantos Viktor
Kitörés
jük sincs, mégis porcelánból esznek, ezüst
evőeszközzel.
A lány tudta, hogy régi nemesi családból
származnak, a Zeölledy-dinasztiából, mely
a legenda szerint egészen Szent Istvánig ve-
zette vissza a családfát. Ennek Nusi szerint
megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka volt, hogy
a kanalak és villák nyelére koronát vésettek.
A tiszteletre méltó elődök az évszázadok so-
rán elitták és elkártyázták a vagyont, így
Nusinak csak az étkészlet maradt, és a kétes
büszkeség. A szerviz többi darabját rég elcse-
rélték élelemre vagy ivóvízre. Utóbbit csak a
várost védő magyar és német katonáktól lehe-
tett beszerezni, akik megosztották a lakosság-
gal, amíg volt mit. Miután a Vérmező szovjet
kézre került, az utánpótlást szállító repülőgé-
pek már nem tudtak leszállni.
Nusi kétujjnyi vizet töltött a borhoz szo-
kott kristálypoharakba; ez volt a fejadag.
Aztán kiporciózta a krumpliropogóst. Az
étel csúfondárosan nézett vissza rájuk a túl-
Kitörés
060-076-hantos.indd 61
GALAKTIKA
2023. október
De Marcsika nem csak
halottakat látott. Sokkal
furcsább lényeket is,
akiket senkihez se
tudott hasonlítani.
méretezett tányérokról. Nusi szertartásosan
összekulcsolta a kezét.
– Aki ételt, italt adott, annak neve legyen
áldott. Ámen.
– Ámen – visszhangozták a lányok auto-
matikusan.
Marcsi fején átfutott, hogy talán ez az
utolsó közös étkezésük, de a gondolat, ami-
lyen hirtelen jött, úgy ment is.
A következő pillanatban hűvös légvonatot
érzett, mintha valaki elment volna mellette.
Aztán egy idős asszony hangját hallotta, aki
ezt mondta neki: Hamarosan. A hang isme-
rősnek tűnt, de nem tudta, ki szólt. Felkapta
a fejét, körülnézett, ám a konyhában csak
hárman voltak. A többiek nyilván nem hal-
lottak semmit.
A falon a Szűzanya nyugodt tekintettel
szemlélte a lakomát. Fejét és vállát beborító
kendője mintha meglibbent volna. Marcsi az
éhség számlájára írta a képzelgéseit, majd
beleszúrta a villát a krumplihéjba.
61
2023. 09. 28. 20:26:44
 GALAKTIKA
2023. október
• – És vissza tetszenek jönni? – A szülei vá-
Marcsi és Katinka jól kijöttek egymással.
Gyerekkorában Marcsi sokat volt Nusinál a
Lövőház utcában, különösen a nyári szüne-
tekben, hatéves korától pedig végleg hozzá
került. A két kislány a bérház padlásán vagy
a pince útvesztőiben bóklászott a rozsdás
vájlingok, kiszuperált bútorok, régi babák,
pénzérmék, egerek, patkányok és pókok
között. Egy ilyen kóborlás során történt,
hogy a pincében Marcsi elhaladt egy ócska,
régi karosszék mellett, melyből kilógtak a
rugók. A szék előtt egy pár elnyűtt, magas
szárú fűzős lábbeli volt. Futólag odapillan-
tott, s ment is tovább, de aztán megtorpant.
Az egyik cipő mintha megmozdult volna.
A kislányt furcsa, ismeretlen érzés kerítette
hatalmába, mely arra kényszerítette, hogy
visszaforduljon. Ahol előbb csak az üres fo-
telt látta, most egy nagyon idős, mosolygós
asszony ült. Marcsi megmerevedett, majd
félénken megszólalt:
– Csókolom!
– Szervusz, édesem! – válaszolta az öreg-
asszony, aki valamit hímezgetett, és a fél
szemén okulárét hordott. A teste félig áttet-
sző volt, és a körvonalai elmosódtak. – Ne
félj tőlem, nem bántalak. – A szék mögött, a
pókhálós sarokban hajlott öregember állt, a
botjára támaszkodva.
– Nem félek, de nem ismerem a nénit.
Vagyis… Otthon, a komód fölött van egy
fénykép…
– Klára néni vagyok, a dédanyád. Tudod, a
nagyi anyukája. Igen, én vagyok a fotográfi-
án. Ő mögöttem pedig a dédapád, Lajos bácsi.
– Mit tetszenek itt csinálni?
– Rátok vigyázunk, kicsim. – Klára felné-
zett, és egy pillanatra abbahagyta a hímzést.
– Figyelünk rátok, mert fontosak vagytok.
Egy ideig még látni fogsz minket, de aztán
elmegyünk.
62 Kitörés
060-076-hantos.indd 62
lása óta Marcsinak keserű tapasztalatai vol-
tak az elmenésről.
– Igen, visszatérünk. Pont akkor, amikor
itt lesz az ideje.
– Meg tetszik mutatni a kézimunkáját?
Az asszony felemelte a szövetet. Marcsi
előre megrajzolt mintát látott, mely ponto-
kat összekötő vonalakból állt. A hímzés csak
félig volt kész.
– Hű, ez szép lesz! És nem szúrják Klári
néni fenekét a rugók?
Az asszony jóízűen felnevetett.
– Nem, édesem. Elég régóta ülök rajtuk,
megszoktam.
Ekkor Katinka jelent meg Marcsi mel-
lett. Fehér zoknijától az orráig szutykos volt,
mint aki most jött ki a kéményből.
– Kivel beszélgetsz, Marcsi?
– A dédivel. Ott ül a karosszékben.
Katinka gyanakodva méregette a lányt.
– De hiszen itt senki sincs!
Most Marcsin volt a hitetlenkedés sora.
– Ott ül a székben, hát nem látod…? Mö-
götte meg a férje áll.
Katinka fél szemmel a homályos és nyil-
vánvalóan üres sarok felé sandított.
– Ha te mondod…
Elmondták Nusinak az esetet, aki az-
zal kommentálta a dolgot, hogy Jesszusom,
Marcsika halottlátó!, és azonnal összecsődí-
tette a fél háztömböt. Néhány hétig ez volt a
sláger a környéken, aztán már senkinek se
tűnt fel, hogy a kislány magában beszél, szel-
lemeknek köszön az utcán, nem létező járó-
kelőknek integet az ablakból, és rámosolyog
a levegőre.
De Marcsika nem csak halottakat látott.
Sokkal furcsább lényeket is, akiket senkihez
se tudott hasonlítani. Mivel Nusit a rejtélyek
szakavatott ismerőjének tekintette, tőle tu-
dakozódott.
2023. 09. 28. 20:26:44

– Nusi néni, kik azok az alacsony, piszka-
fa karú, nagy fejű emberkék, hatalmas fekete
szemekkel?
Az asszony nem lepődött meg, már hoz-
zászokott a kérdezősködéshez.
– Biztos Pistikét, Palcsi néni vízfejű uno-
káját láttad, aranyom. Tudod, torzszülött
szegény.
– Igen, láttam Pistikét. De belőle csak
egy van. A nagy fejűek meg mindig ketten-
hárman vannak. És Pistike nem szokott
döglött kutyusok és cicák testébe nyúlkálni.
Néha éjjel bejönnek a szobámba is, de sose
bántanak.
Nusi megtört az érvek súlya alatt. Nem
válaszolt, mert nem volt mit, csak keresz-
tet vetett, és így fohászkodott: Mindenha-
tó Uram, aki a mennyekben vagy, add hogy
legyen vége ennek! Nusi imája meghallgat-
Szerezd be te is
a limitált kiadású ögrét
a la kti ka 5 0 e
-e s p ólót és b
G
a Galaktikabolton!
3490 Ft
Kitörés
060-076-hantos.indd 63
GALAKTIKA
2023. október
tatott. Néhány hónap elmúltával a láto-
mások megszűntek, és Marcsi ismét nor-
mális lett.
Katinka egész más alkat volt. Már hat-
évesen is szeretett szépen öltözködni, sőt
hétéves korában egy kis rúzst is lopott Nusi
sminkesdobozából. Kedvenc játéka a papás-
mamás volt, amiért Marcsi nem rajongott,
mert alig hasonlított az igazi papák és ma-
mák dolgaira. De azért eljátszogatott Katin-
kával, aki mindig anyuka akart lenni. Mar-
csi hat-hét éves élettapasztalatával úgy látta,
hogy a papás-mamásban nem feltétlenül van
szükség papára. Így legtöbbször inkább a
kisbaba szerepét vállalta. Szerette, ha Katin-
ka ringatta, fésülgette, kandiscukorral vagy
cuclisüvegből cukrozott tejjel etette. Sőt, ha
elfogyott a tej, néha szabaddá tette fejletlen
kis cicijét, melyet Marcsi tovább szopogat-
4490 Ft
63
2023. 09. 28. 20:26:44
 GALAKTIKA
2023. október
hatott, Katinka éktelen visongása közepette,
mert rettentő csiklandós volt.
Lett ám égszakadás, földindulás, mikor
az egyik szoptatás alkalmával a hithű pápis-
ta Nusi néni leleplezte őket! Naphosszat tér-
deltek a kukoricán, miközben Katinka csak
somolyogott és folyvást Marcsira kacsin-
gatott. Hisz csupán játék volt az egész. De
Marcsi a könnyeivel küzdött a szégyentől, a
megaláztatástól és valami megmagyarázha-
tatlan bűntudattól, melyet otthon korábban
is érzett. Hát persze! Most már biztos, hogy
ő a hibás, ő a rossz, és az apja is ezért hagyta
el őket. Émelygett és kiverte a hideg veríték.
Több szoptatás nem történt, de Marcsit
sokáig kísértette az emlék, hogy Katinka
mellbimbójának málnaíze volt.
Amióta az eszét tudta, Marcsit mindig le-
nyűgözte az új élet fakadása. A krumpli-
földeken guggolva anyjával együtt nézték
a friss, zsenge hajtásokat, amint kidugták
fejüket a sötét földből. Imádta a kutyák és
macskák vak kölykeit is, ezeket a picinyke,
magatehetetlen szőrcsomókat, melyek folya-
matos gyámolításra szorultak.
Tizenhét éves kora körül, amikor már
régóta tudta, hogy az embergyerekeket sem
a gólya hozza, jelen volt az egyik unokaöc�-
cse születésénél. Azon a napon értette meg,
hogy a létezés nem más, mint új élet és el-
múlás gigantikus körforgása. Mindent szü-
letésnek látott: a hajnalhasadást és az eső
fakadását a felhők sötét méhéből, a tavaszi
rügyek kipattanását, a tojás megrepedését
a huszonegyedik napon, a friss ébredést a
nyúlós, meleg álmokból, a gondolat megje-
lenését és az érzések feltolulását a szívből, és
még azt is, ahogy a krumpli finom, nedves
húsa feltárul, amint lehántja róla a héjat.
A szerelem születését és halálát is ek-
kortájt ismerte meg, a snájdig Buday Jóska
64 Kitörés
060-076-hantos.indd 64
képében. A huszonöt éves férfi nagypolgári
családból származó, igazi szélhámos volt, az
elegáns és diszkrét, ám annál kegyetlenebb
fajtából, akik után annyira szédültek a pa-
raszti sorból Pestre elszármazott naiv kislá-
nyok. Jóska behálózta Marcsit, a csalódást
borítékolni lehetett.
Két évvel később, negyvennégyben tör-
tént, hogy mindkét fiatal leány árva lett.
Marcsiék házát lebombázták, Katinka szü-
leit a nyilasok vitték el. Nusin és egymáson
kívül senkijük se maradt. A veszteségek még
inkább összekovácsolták őket, a nyomorúsá-
gok közepette amolyan néma dacszövetség
volt ez. Katinka azonban mint testi-lelki
támasz szükséges volt, de nem elégséges.
Marcsi a Jóskával történt szakítás és a szü-
lei halála után összeomlott, éjjel nem tudott
aludni, reggel nem akart felkelni az ágyból,
nem akart enni, nem akart mosakodni, nem
akart beszélni – nem akart élni. Ha nagy ne-
hezen rávették, hogy kimozduljon otthonról,
az utcán remegés, izzadás és szédülés fogta
el, többször el is ájult. Olyanná vált, mint egy
magzat, aki nem akar kimenni a világba az
anyaméh védelmező melegéből. Még nem.
Vagy talán sohasem.
Éjjel, ha nagy ritkán mégis elaludt, vissza-
térő rémálom kísértette. Egy hatalmas pók
üldözte a dzsungelben, merev, könyörtelen te-
kintetét rászegezte, s a bukdácsoló lány után
kapdosott szőrös, vastag lábaival, miközben
fullánkját nyújtogatta, melyből méreg spric-
celt. Végül egy fa odvában talált menedékre,
ahonnan a pók ki akarta piszkálni. A halálra
rémült Marcsi orra előtt hadonászott a mell-
ső lábaival, melyek kampóban végződtek.
A kampók egyre közeledtek… Ekkor a ször-
nyet felülről éles fény árasztotta el, hörögni és
vonaglani kezdett, s mögötte alacsony, nagy
fejű teremtmények jelentek meg. A lány ezen
a ponton ébredt, sikoltozva és verítékben úsz-
2023. 09. 28. 20:26:44

va. Katinka ilyenkor mellé feküdt és átölelte,
de egy óra is eltelt, mire megnyugodott. Mar-
kos doktor, Nusiék családi orvosa tanácstalan
volt. Homályosan valami ideggyengeséget, ál-
talános neuraszténiát állapított meg, és teljes
pihenést írt elő.
Volt azonban valami, amiről se Nusi, se
a doktor, de még Katinka se tudott, Marcsi
pedig el akart felejteni. A lánynak titka volt.
Rettenetes titka. Éjjelente, amikor minden-
ki aludt, a haditilalmat megszegve gyertyát
gyújtott, kilopózott a konyhába, és a falon
függő Mária-kép elé térdelt. Az imboly-
gó gyertyaláng fényénél olybá tűnt, hogy a
Szűzanya hol vádlóan, hol együttérzően,
hol szomorúan néz rá. Marcsi tekintetét a
Megváltó anyjára függesztve, könnyek közt,
megállás nélkül csak ezt suttogta: Megbocsá-
tasz? Megbocsátasz…!?
Jönnek a ruszkik! Jönnek a ruszkik! Másnap
kora reggel a szomszéd lakótömb idős ház-
mestere, Palcsi néni ezt kiáltozta, miközben
sorban kopogott be a földszinti lakások ab-
lakain. Nusi volt a legjobb barátnője, ezért
hozzá sietett elsőként a hírrel, hogy egy szov-
jet dandár kora hajnalban áttörte a Margit
híd budai hídfőjét tartó védvonalat. Palcsi
jajgatások és sűrű keresztvetések közepet-
te, kötött vállkendőjét a nyakánál fázósan
összehúzva sipította, hogy menekülni kell,
mert a ruszkik már majdnem bekerítették a
Várnegyedet, és fokozatosan haladnak előre.
Úgy hírlik, minden nőt megerőszakolnak.
Pfeffer-Wildenbruch, a budapesti német
erők főparancsnoka állítólag Hitler akarata
ellenére tervez valamit, de még nem tudni,
mit. Magasságos Szűzanyánk, mi lesz velünk,
mi lesz velünk?! Palcsi továbbkacsázott, mint
egy dülöngélő szénásszekér.
A három nő rémülten magára kapkodott
pár meleg holmit, majd szaladni kezdett
Kitörés
060-076-hantos.indd 65
GALAKTIKA
2023. október
Nusi férfirokonaihoz, akik a közelben laktak
az Olasz fasorban. Ők majdcsak megvédik,
vagy legalább elbújtatják őket…
De amikor a gangról a ház kapujához ér-
tek, Marcsi a küszöbön megtorpant, és nem
tudott kilépni az utcára. Rohamot kapott.
A másik két nő megpróbálta kivonszolni,
de nem sikerült. Marcsi zihálva, sikoltozva
ellenállt, tíz körömmel kapaszkodott a kapu-
félfába.
– Marcsikám, mi van veled már
megint…!? – kérdezte Nusi kétségbeesve. –
Ha nem menekülünk el, végünk van!
A lány nem válaszolt, arca rángatózott,
szeme zavartan cikázott.
– Hagyja, Nusi néni! – Katinka arcán az
ijedelmet felismerés és a nyomában furcsa
nyugalom váltotta fel. Már tudta, mi a teendő.
Egy esztendővel korábban, amikor az
amerikaiak, a britek és a ruszkik is bombáz-
ták a várost, Marcsi a lakásból se volt képes
kimenni. Hiába győzködték, hogy az óvóhe-
lyen biztonságban lenne, páni félelmében
bebújt az ágy alá, mint a kutyák és macskák.
Térdét felhúzva magzatpózba gömbölyödött,
és reszketve várta a bombák becsapódását.
Katinka akkor látta be, hogy a lány remény-
telen eset, de nem akarta sorsára hagyni. Így
hát bebújt mellé az ágy alá, átölelte, és azt
suttogta a fülébe, hogy Ne félj, itt vagyok,
minden rendben lesz! Nusinak maradt a ke-
resztek vetése és a fohászkodás, hogy ami-
kor a támadás után kilép a légópincéből,
még álljon a háztömbjük. A bombázásokat
követően Marcsi csak tapogatózva tudott
járni, és mindennek nekiment, mert a sokk
miatt átmenetileg megvakult. Egy-két órába
telt, hogy visszatérjen a látása. Így ment ez
hónapokig, nap mint nap.
Katinka a kapuban állva most is végig-
húzta ujját Marcsi szeme előtt, de az nem
reagált.
65
2023. 09. 28. 20:26:44
 GALAKTIKA
2023. október
– Nusi néni, menjen, siessen! Én Marcsi-
val maradok.
Nusi izgatottságában csak lassan fogta fel
a szavak értelmét. Álla leesett, a szeme las-
sanként tágra nyílt. Hebegve, dadogva szó-
lalt meg:
– Me-megháborodtál, te lány?! A ru-
uszkik még a bombáknál is rosszabbak!
A bo-bomba legalább gyors halál, de ezek
f-falkában esnek neki a nőknek!
– Már döntöttem. – Katinka hangja halk,
nyugodt, de elszánt volt. – Marcsit visszavi-
szem, és beültetem a nagy diófa szekrénybe.
Teszek be neki vizet és némi élelmet. Aztán
belülről magára zárja a szekrényt.
Nusi elképedt. Hisztérikus hangon ri-
kácsolta:
– És te? Veled mi lesz?! Velem kell jönnöd!
– Nem tehetem. Képtelen vagyok magára
hagyni.
– Akkor menekülj, és én maradok vele!
– Szép magától, de nem hiszem, hogy
jó ötlet.
Nusi egy szót se tudott kinyögni, a kérdés
csak a szemében jelent meg.
– Azért, Nusi néni – mondta Katinka rez-
zenéstelen hangon –, mert maga hatvanegy
éves, én meg húsz. Amellett – folytatta této-
vázva –, azt hiszem, Marcsi még szűz, de én
már nem vagyok az.
Ismét pár másodpercbe telt, mire Nusi
felfogta Katinka rémületes tervét. Arcára a
borzalom különös, leírhatatlan fajtája ült ki,
mely a rettegés, a düh és a szégyen sajátos
keveréke volt. Egy pillanatra elfordult, hogy
a lány ne lássa az arcát, miközben halkan
felnyögött.
– A Mindenható és a Szent Szűz áldjon és
tartson meg titeket! – suttogta végül, majd
szorosan megölelte Katinkát és a kapunak
támaszkodó, alélt Marcsit. Egy pillanatig
habozott, azután levette finom, királykék
66 Kitörés
060-076-hantos.indd 66
bársony vállkendőjét, melyet nagyanyjá-
tól kapott, és Marcsi hátára terítette. Majd
könnybe lábadt szemmel még egy utolsó,
átható pillantást vetett Katinkára, mintha
örökre emlékezetébe akarná vésni az arcát.
Végül csak ennyit mondott halk, elcsukló
hangon:
– Olasz fasor negyvenkettő. Ott megtaláltok.
Katinka hosszan nézett az asszony után,
amíg a görnyedt hát és a rázkódó váll be nem
fordult a sarkon.
Minden úgy történt, ahogy eltervezte.
A szekrényt kipárnázta, Marcsit beültette.
A bútor olyan nagy volt, hogy a lány még fek-
ve is elfért benne. Ezután kivette egyetlen,
fekete csipkével áttört, vékony vállpántos
koktélruháját, a combfixes nejlonharisnyáját
és a magas sarkú báli lakkcipőjét. Végül a re-
megő Marcsi kezébe nyomta a szekrénykul-
csot, szorosan megölelte őt, és a fülébe súgta:
Ne félj! Itt leszek a közelben.
Katinka átment a szomszéd szobába, át-
öltözött a koktélruhájába, megfésülködött,
Nusi régi készletével kisminkelte magát,
leült a rekamiéra, és várt. Az ingaóra ke-
tyegése furcsán visszhangzott a majdnem
üres szobában, és távoli gépfegyverropogás
hangjával keveredett. A szomszéd helyiség-
ből motozás hallatszott, ahogy a gardrób sö-
tétjében Marcsi tapogatózott.
A szekrénykulcs kétszer fordult a zárban.
Sötét volt, mint egy koporsóban. Marcsi lába
annyira remegett, hogy amint magára zárta
a szekrényt, összerogyott. Ahogy végignyúlt
a párnákon, lassacskán elmúlt a reszketés,
már nem izzadt, kapott levegőt, és jéghideg
végtagjaiba is visszatért az élet. Végre biz-
tonságban volt, zárt helyen, így valamivel
tisztábban tudott gondolkodni. Eszébe ju-
tott Katinka, aki ott volt valahol a lakásban,
és vigyázott rá. Végtelen hálát érzett iránta.
2023. 09. 28. 20:26:44

Csak azt nem értette, miért vette ki a szek-
rényből a koktélruháját. Hiszen már évek óta
nem voltak bálok.
Fölötte ruhák lógtak élettelenül, melyeket
egy éve Nusi és Katinka hoztak el a ház romjai
alól, amikor véglegessé vált, hogy anyja oda-
veszett. Legalább ezek a holmik megmene-
kültek, ha a tulajdonosaik már nem is élnek.
Egy család néma mementói. Ott volt anyja es-
küvői ruhája és apja egyetlen, elnyűtt öltönye.
De a nagyi levendulaillatú kötött pulóvere is,
nagyapja dohányszagú ingei, meg a dédi kis-
sé megdohosodott elsőáldozó ruhája, melyet
Marcsi is hordott e jeles eseményen, sok évvel
korábban. Mellette függött dédapja paszomá-
nyos bocskai kabátja, melyet csak ünnepna-
pokon vett fel. Az ócska holmik naftalinsza-
got árasztottak, de a lány még ezen keresztül
is érezte valaha élt rokonai illatát, amit nem
vihettek magukkal a túlvilágra.
A szekrényben egyre melegebb lett, ahogy
teste fűtötte a zárt teret. Egy idő után furcsa
érzete támadt: egyre kevésbé tudta a saját
testét megkülönböztetni az azt körülöle-
lő sötétségtől és langyosságtól, s végül úgy
tűnt, súlytalanná válik, és a bútor alja fölött
lebeg. Az érzés ismeretlen volt, ám nem kel-
lemetlen. A szorongásos gondolatok és testi
tünetek elhagyták, látása, hallása, tapintása
megszűnt, tudata kiürült, egyszerre végtelen
nyugalom és biztonságérzet fogta el. Nem
tudta, mennyi idő telhetett így el – pár perc
vagy néhány óra –, amikor arra lett figyel-
mes, hogy keresztüllát a szekrény, sőt az
épület falain is.
Először a lakásban nézett körül. Látta
Katinkát, amint az utolsó fadarabokat te-
szi a vaskályhába. Rettentő csinos volt így
kiöltözve, de valahogy nagyon magányos-
nak tűnt. Szólni akart hozzá, de nem tudott
hangot kiadni. Észrevette azt is, hogy a lány
mozdulatai természetellenesen lassúak; ek-
Kitörés
060-076-hantos.indd 67
GALAKTIKA
2023. október
kor meglátta a faliórát, melynek ingája csiga-
tempóban kúszott jobbra-balra. Egy lengés
legalább nyolc-tíz másodpercig tartott. Mar-
csi semmit se értett ugyan, de elfogadta ezt a
sajátos helyzetet; nem tehetett mást.
Hamarosan arra is rájött, hogy irányíta-
ni tudja távolbalátó képességét. Csak kon-
centrálnia kellett arra, amit látni akart, s az
kristálytisztán megjelent lelki szemei előtt,
akárhány falon keresztül, akármekkora tá-
volságból. Látta a házuk romjait, melyeket a
bombázás után nem mert megnézni, s alattuk
anyja holttestét egy gerendával a mellkasán,
látta apját, amint a Don-kanyarban több száz
bajtársával együtt álomba fagyott a végtelen
orosz sztyeppén, látta a magyar egységeket
elesni a Margit hídnál a kínosan lassú go-
lyó- és repeszzáporban, miközben a katonák
nem látták a feléjük közelítő fémes halált.
Látta, ahogy a ruszkik házról házra nyomul-
nak előre úgy, hogy kézigránátokkal lyukakat
robbantanak a háztömbök közti pincejára-
tokban, mert az utcákon a német zárótűz fal-
ként állja útjukat, látta Pfeffer-Wilden­bruch
SS-Obergruppenführert, ahogy a tollát egy
papírdarab felé közelíti, melynek tartalma
ismeretlen, de bizonyára rémületes, amint
az a mellette álló Hindy vezérezredes arcáról
nyilvánvalóan leolvasható, és látta Katinka
szüleit a birkenaui lágerben, ahol százötven
sorstársukkal együtt meztelenül, csodálkozó
tekintettel bámulják a fölöttük lévő zuhany-
rózsákat, körülöttük számukra láthatatlan,
nagy fejű, furcsa lényekkel.
De Kékfestő Marcsi nem akart többet lát-
ni. Tudatát a szekrény sötétjére koncentrál-
ta, a képek elillantak, ám a helyükben las-
sanként egy idős asszony alakja bontakozott
ki a sötétből, aki vele szemben ült a szekrény
sarkában. A szája nem mozgott, mégis hal-
lotta a gondolatát.
Csak ennyit: Visszatértem.
67
2023. 09. 28. 20:26:44
 GALAKTIKA
2023. október
• Marcsi felment a színpadra, és elfogódot-
Marcsi ekkor fogta fel, hogy a dédanyja az,
és a konyhában is ő szólt hozzá. Emlékezett
rá, hogy a dédi akkor fog visszajönni, ha el-
érkezett az idő.
– Igen, kislányom – küldte a gondolatot
az asszony –, most kellett találkoznunk.
– Mi történik velem, Klára néni? És miért
jött vissza?
– Kiválasztott vagy, Mária. Azért jöttem,
hogy elindítsalak az úton. Te fejezheted be
a ciklust.
– Kiválasztott? De hiszen se szép, se okos
nem vagyok, jó pedig a legkevésbé.
– Ez mind nem számít. Már most sokkal
többet látsz, mint bárki más. De még nem
érthetsz semmit. Ezért el kell vinnelek té-
ged egy helyre, ahol többet tudhatsz meg,
ahol felkészülhetsz a feladatodra. Nincs sok
időnk. Gyere, ne félj!
Marcsinak felocsúdni se volt ideje. A dédi
alakja zsugorodni kezdett, és ezzel egy időben
a lány látta, hogy egy üres színházterem jelenik
meg a szekrény sarkában. A terem nőtt, majd
betöltötte az egész szekrényt, mely végül telje-
sen eltűnt, és a lány ott találta magát a kihalt
nézőtéren, egy vörös bársonyszékben. A szín-
padon egy fiatalasszony állt, kötött szvetter-
ben. A díszletek egy vidéki kúria szalonjára
emlékeztettek: kandalló, előtte medveirha,
örök harapásra nyíló, preparált koponyával.
A falon vadásztrófeák, a márványpadló nehéz,
tömörfa bútorokat cipelt, s a gazdagság e tob-
zódását egy kristálycsillár koronázta meg.
Marcsi nem ismerte fel a fiatalasszonyt,
csak amikor megszólalt.
– Mária, gyere fel a színpadra, kérlek.
Klári néni volt, úgy harmincöt éves korá-
ban. A kandalló mellett állt, a mellén össze-
kulcsolt kézzel, feszülten. Az ablak melletti
fotelben egy negyvenes férfi ült háziköntös-
ben, papucsban, és pipázott.
68 Kitörés
060-076-hantos.indd 68
tan megállt, Klárától pár méterre.
– Gyere közelebb, kislányom! – Klára
hangja biztató és kedves volt, de kissé reme-
gett. – Még közelebb!
Marcsi azt hitte, meg akarja ölelni, de
amikor hozzáért és a nő magához vonta, a
lány akadálytalanul a testébe hatolt. Ettől
megijedt és menekült volna, de Klára meg-
nyugtatta.
– Ne félj, Marcsikám, minden rendben.
Nyugodj meg!
A lány ekkor rádöbbent, hogy nemcsak
Klára testét érzi belülről, hanem ismeri a
gondolatait és az érzéseit is. A saját testét vi-
szont nem érzékelte. Két lélek egy testben –
mindez nagyon új és szokatlan volt.
– Hamarabb megjöttél a szanatóriumból,
mint vártam. Ha megírod, küldtem volna
érted egy kocsit – szólalt meg a férfi, miköz-
ben tűnődve a pipáját vizsgálgatta.
– Lajos – szólalt meg Klára –, beszél-
nünk kell.
Marcsi érezte, hogy az asszony gyomra
remeg, a keze izzad.
Lajos olyan eleganciával húzta föl a bal
szemöldökét, mintha évtizedekig gyakorolt
mozdulat lett volna.
– Nem külországi ispotályban voltam
majd egy évig, hanem a szeretőmnél Pest-
Budán.
– Engedj el! – szólalt meg Marcsi Klára
fejében. – Semmi közöm ehhez.
– Maradj, hallgasd végig! Kérlek, könyö-
rögve kérlek! Nagyon fontos!
Marcsi érezte a nő őszinte kétségbeesé-
sét, és maradt. Lajos mereven nézett rájuk,
mint aki még nem fogta fel a szavak értel-
mét. Pár pillanatig csak a tűz ropogását le-
hetett hallani.
– Ez még nem minden – folytatta Klára.
– Közben teherbe estem, megszültem Juli-
2023. 09. 28. 20:26:44

annát, és örökbe adtam. A viszonyomnak
persze vége. Képtelen voltam tovább hall-
gatni. Megérdemled, hogy tudd az igazat. –
Ezt már a sírástól remegő hangon mondta.
Aztán mélyet sóhajtott, összeszedte magát,
és a szoknyáját lesimítva suttogta: – Ez van.
Mindent tudsz. Rendelkezz velem!
Lajos szeme tágra nyílt, és láthatóan nem
kapott levegőt. A pipa kiesett a szájából.
A szívéhez kapott, és kétrét görnyedt a ka-
rosszékben.
Klára odafutott hozzá, és azonnal tud-
ta, hogy baj van. Épp a szolgálónak akart
csöngetni, amikor Lajos hörögve kilehelt
pár szót:
– Hiba… volt… örökbe adni…
A férfi tekintete üvegessé vált.
Klára a férje homlokára tette kezét, és zo-
kogva suttogta: Megbocsátasz?!
Aztán Marcsira nézett, aki közben távo-
zott a testéből, mert nem bírta tovább.
– Megbocsátasz, Mária?
A lány egy szót se tudott kinyögni. Még
mindig nem értette, mi folyik itt, azt kivéve,
hogy a nagyanyja, Julianna nevelőszülők-
höz került, de ezt amúgy is tudta. Az előz-
ményekről azonban fogalma se volt; erről a
családban mindenki hallgatott.
A jelenet ekkor megfagyott az időben.
Klára keze a férje homlokán, miközben két-
ségbeesve Marcsira néz. A falióra ingája fél-
úton megáll. A lángnyelvek mozdulatlanul
lebegnek a tűzifa fölött.
A lány ismét a nézőtéren találta magát.
A forgószínpad nyikorogva elfordult, és új
jelenet kezdődött.
Egy konyhát látott, mely hasonlított Nusié-
hoz. A falon azonban nem szentképek, ha-
nem kis fatáblácskák függtek cirkalmas fel-
iratokkal. Az egyiken ez állt: A szeretet soha
el nem fogy.
Kitörés
060-076-hantos.indd 69
GALAKTIKA
2023. október
Az asztalnál ismeretlen férfi ült, hatalmas
bajsza volt. Egymás után hajtotta fel a stam-
pedli pálinkákat. A sarokban tizenéves, vé-
kony lány hajolt a mosogatóvájling fölé. Fe-
kete haja derékig ért. A lány Marcsira nézett,
és intett neki, hogy jöjjön. Marcsinak baljós
előérzete támadt, de a végére akart járni a
dolognak. Remélte, hogy többet fog megtud-
ni. A két lány tudata egyesült.
A férfi a felesek között a lány fenekét mé-
regette. Marcsi érezte a mohó tekintetet a
lába között. Abbahagyta a mosogatást, de
nem fordult meg. A férfi lassan felállt, támo-
lyogva a lányhoz ment, karjával átfonta, egy-
szerre markolt bele a mellébe és a lágyékába,
miközben a nyakába harapott. Marcsi érezte
bűzös leheletét. Felsikoltott, vonagló testtel
próbált szabadulni a béklyóból, mindhiába.
Ekkor megragadott a vájlingban egy porce-
lán teáskannát, megfordult, és a férfi fején
ripityára törte. Az megtántorodott, de nem
ájult el, hanem felbődült: A repedtsarkú kur-
va anyádat, Julcsa, ezért megfizetsz! Azzal
kiosztott neki két hatalmas pofont, a hajánál
fogva a földre rántotta, és belerúgott.
Marcsi a rúgást még érezte, de utána már
kívülről látta, ahogy a törmelékek közt ka-
pálódzó lány, a nagyanyja azt kiáltja, Bo-
csáss meg!, majd a teste megdermed. Marcsi
nem tudta eldönteni, hogy a rimánkodás a
bajszos férfinak szól, vagy neki.
Juli haja megfeszül mostohaapja mancsá-
ban, arcára grimaszt vés a fájdalom és a zo-
kogás, a férfiéra a parttalan düh. A két vérző
szobor talán így maradt az örökkévalóságig,
de a színpad ismét továbbfordult.
Egymás után jöttek a helyzetek, megállít-
hatatlanul, mint egy megáradt folyó. Marcsi,
ahogy eddig is, belülről végignézte, hogy Juli
felnőtt korában hozzámegy egy zsellérből
kikupálódott protestáns paphoz, aki – bár
nem iszákos – ugyanúgy zsarnokoskodik
69
2023. 09. 28. 20:26:44
 GALAKTIKA
2023. október
fölötte, megalázza és megfélemlíti, ahogy a
nevelőapja tette. A frigyükből megszületik
Marcsi anyja, Teri, és a nővére, Nusi. Gyen-
ge idegrendszert örökölnek, félnek a saját
apjuktól, aki velük is olyan rideg, mint az
anyjukkal.
A következő jelenetben Teri megpróbálja
elkerülni a hibát, hogy anyjához hasonlóan
egy zsarnokhoz menjen feleségül. Ez sike-
rül, így hozzámegy egy kispolgári szárma-
zású művészlélekhez, Péterhez, aki a helyi
líceumban oktat irodalmat és művészeteket.
A férfi erősen magának való, csöndes ember.
Lekvár alak – Teri apja ezzel az állandó jel-
zővel emlegeti, és amikor csak meglátja, lep-
lezetlen undor jelenik meg az arcán.
Marcsi apja valóban nem volt agres�-
szív akarnok, ám Teri kihagyta a számí-
tásból, hogy mostohaanyja volt, és a szülei
alig törődtek vele. Félénkségét és alacsony
származását karrierizmussal igyekezett
ellensúlyozni: mindenáron színész akart
lenni. Ezért összeállt egy színésznővel, ott-
hagyta a vidéki tanítói állást, és azzal együtt
Marcsiékat is.
A soron következő felvonás arról szólt,
hogy Teri képtelen volt feldolgozni a vá-
lást, ami anyagi csapást is jelentett, az as�-
szonynak több munkát is vállalt egy időben
– szolgálóként, pesztonkaként, földműves-
ként. Így nem maradt ideje gondolkodni a
sorsán. A hatéves Marcsit Nusihoz küldte,
70 Kitörés
060-076-hantos.indd 70
talán mert nem jutott ideje rá, talán mert az
elveszett boldogságra emlékeztette, ki tudja?
A kislány könyörgött neki, hogy vele marad-
hasson, de nem volt apelláta. Marcsi Nusival
és Katinkával nőtt fel. Amikor tizennyolc
éves korában meghalt az apja, tizenkilenc
éves korában pedig az anyja, kívülről nézve
alig történt változás, hisz csak azok mentek
el végleg, akiket amúgy is rég elveszített.
Marcsit mélyen megrázták a látottak, me-
lyek nagy részéről fogalma se volt. A család
titkolózása, a sok elhallgatás feldühítette.
Ahogy a forgószínpadon – saját közremű-
ködésével – zajlottak az események, észre-
vette, hogy a dédi vallomásától és csecsemő
nagyanyja örökbeadásától kezdve az anyja
haláláig tartó események egy ciklust alkot-
nak. Teri halála után ismét a dédi jelenete
következett; így ment ez körbe-körbe, min-
den pontosan ugyanúgy történt.
Marcsi elképzelni se tudta, miért kell
végignéznie és átélnie a végtelenített ese-
ménysort. Azt pedig végképp nem értette,
miért kértek tőle bocsánatot a felmenői a
jelenetek végén.
A színpad forgása ekkor gyorsulni kez-
dett, észvesztő pörgéssé változott. A díszle-
tek egyre nagyobbak lettek, már betöltötték
az egész világot, aztán térben és időben is
ugrálni kezdtek, anélkül, hogy a helyzetek
tartalma lényegesen megváltozott volna.
Ugyanaz a ciklus zajlott le egyszer a 15.
2023. 09. 28. 20:26:45

századi Németalföldön, aztán a 19. századi
Oroszországban, később valamelyik 9. szá-
zadi maja királyságban, majd az egyiptomi
Óbirodalomban, s a tér és idő számtalan
más pontján.
A forgástól félájult Marcsi eszébe ötlött,
hogy az ősei összes érzése, döntése, bűne és
hibája benne, Kékfestő Máriában ölt testet és
csúcsosodik ki; ő az Ómega. Ettől az igazság-
talanságtól éktelen haragra gerjedt. Dehogy
fogom megbocsátani az aljas kis titkaitokat,
a szánalmas, gyáva tetteiteket, képmutatók!
– üvöltötte a semmibe. De volt valami, ami
még jobban zavarta. Egyszerre úgy érezte,
a saját szörnyűséges, szégyenletes titka se
egyéb, mint az ősök életének folytatása. Ettől
még inkább feldühödött, és a búgócsigaként
pörgő világegyetem közepén sikítva, hiszté-
rikusan csapkodott maga körül, azt kiáltoz-
va: Mindenért ti vagytok a felelősek, minde-
nért! Aztán a világ elsötétült.
De a szekrényből egyetlen hang se hal-
latszott. A másik szobában Katinka a lábát
maga alá húzva elszundított a kanapén. Át-
ölelte az alkony csendje.
Marcsi ismét a színház nézőterén találta
magát. A lázálomszerű pörgés megszűnt.
Valahonnan messziről nehézgéppuska zaja
hallatszott. A színpadon egy három év körü-
li kisfiú állt.
A díszlet kórházi műtő volt, az egyik sa-
rokban betegszállító ágy, fehér lepedővel
letakarva. Az ágy végében kétoldalt egy-
egy nehéz vasállvány, tetejükön rögzítésre
szolgáló bőrszíjjal. Egy kis guruló kocsin
fecskendők, szérumosüvegek, hideg fényű
szikék, kampók, fogók és egyéb sebészeti
eszközök.
Marcsi jól ismerte a helyet; a gyomra lif-
tezni kezdett. A gyerek lassú mozdulattal
intett neki. A lány elindult a színpad felé,
Kitörés
060-076-hantos.indd 71
GALAKTIKA
2023. október
akár egy élőhalott, mintha nem is a saját
lába vitte volna. A fiú egyáltalán nem illett
a környezetbe. Marcsi agya szédítő iramban
zakatolt: vajon mit keres itt ez a gyerek, akit
még sose látott?
A lány felért a színpadra, és megállt a kis-
fiúval szemben. A gyerek szeme öregesek volt
és szomorú. Marcsinak ismét rossz előérzete
támadt; fémes ízzel a szájában szólalt meg:
– Ki vagy te?
– Vagyok, aki vagyok. De te hívhatsz
Vagyoknak. – A gyerek tisztán, komolyan és
szelíden beszélt; egyáltalán nem úgy, mint a
háromévesek.
– Nem értem. – Marcsi hangja remegett.
– Nem adtál nekem nevet.
A lány felzokogott. A gyerek életkora is
stimmelt. Már tudta, kivel áll szemben.
– Gyere, ölelj meg! – szólt halkan a fiú.
Marcsi patakzó könnyekkel odabotorkált.
Az ölelésben a testük és tudatuk egyesült.
A következő pillanatban a lány azon vette
észre magát, hogy a műtő közepén áll, há-
rom hónapos terhesen. Megrezzent; valaki
megszólította.
– Biztos benne, kisasszony? Nem gondolta
meg magát? – Egy középkorú orvos beszélt
hozzá. Marcsi a könnyeit nyelte, így nem tu-
dott azonnal válaszolni. Mély csend lett; pár
másodpercre a géppuskatűz is elhallgatott.
– Tizenhét éves vagyok. Nincs apja. Sem-
mim sincs. Háború van.
– Értem. Sajnálom. – Az orvos felsó-
hajtott.
A lány felfeküdt az ágyra, és elkezdődött
a procedúra. Ismét hallotta a nehézgéppus-
ka távoli ugatását; nem értette, honnan jön
a hang, hiszen 1942 tavasza van, a városban
nincsenek harcok. A lövedékek zaja között
egyre hosszabb idő telt el. A lassuló és mé-
lyülő hangok egyre inkább hasonlítottak egy
szív dobogására. Hirtelen rádöbbent, hogy
71
2023. 09. 28. 20:26:45
 GALAKTIKA
2023. október
ez a saját szívhangja; a külső zajokat azért
érezte tompának és távolinak, mert a saját
hasából hallotta őket. Már semmit se látott,
teljes volt a sötétség.
Engedje el magát, kisasszony, elkezdem
– hallotta nagyon, nagyon messziről, isme-
retlen nyelven, melyet valahogy mégis értett.
Legalábbis érezte a mögötte rejlő feszültsé-
get, és azt, hogy rosszat jelent, nagyon ros�-
szat. Ezután valahol a feje fölött fény szű-
rődött be, és egy hideg tárgy nyomódott a
testéhez. Megborzongott; egy másodperccel
később éles fájdalmat érzett, mert a tárgy
felhasította az oldalát. Üvölteni akart, de
nem jött ki hang a torkán. Ekkor egy másik
hideg tárgyat érzett, mely két oldalról közre-
fogta a nyakát, és húzni kezdte a világosság
felé. Testét elöntötte a fájdalom; reménytele-
nül kapálódzva igyekezett megszabadulni az
iszonyú kíntól és a hideg, szúrós tárgyaktól,
de azok kegyetlenül, vasmarokkal tartották
fogva. A küzdelem szinte el se kezdődött, de
már eldőlt; mielőtt meglátta volna a fényt,
az hirtelen kihunyt. Elnyelte az öntudatlan
sötétség örvénye.
A Várnegyedet védő csapatok visszavo-
nulás közben egy nehézgépágyú-fészket ala-
kítottak ki a Lövőház utcával szemben, az
Ostrom utca elején.
Katinka délutáni álmából a géppuska
ugatására ébredt.
Marcsi ismét a szekrényben volt Vagyokkal.
Nem merte azonnal feltenni a legfontosabb
kérdést.
– Miért zajlott minden olyan ólmos las-
súsággal? – kérdezte. Sejtette, hogy a kisfiú
nem akárki, és sok mindenre tudja a választ.
Ismeretlen erő áradt belőle.
– Azért, mert jelenlegi állapotodban az
elméd és az érzékelésed kilencszer gyorsab-
ban működik.
72 Kitörés
060-076-hantos.indd 72
– És miért vált ilyen elviselhetetlenné a
bűntudat?! – tört ki a lányból.
– A tudat tartalmai is kilencszeres inten-
zitásúak.
Marcsi némán zokogni kezdett. Végül fel-
tette a döntő kérdést.
– Megbocsátasz? Vagyok, könyörgök, bo-
csáss meg! – kérlelte kétségbeesetten a kisfi-
út. Az hosszan hallgatott, a lány elcsigázva
pityergett.
– Igen, megbocsátok. De saját magadnak
is bocsáss meg! – A fiú hangja biztató volt.
– Nagyon nehéz – suttogta a lány.
– A felmenőid nem tudták, mit cselek-
szenek. Ahogy te sem. Hatalmamban áll,
hogy megbocsássak neked, az őseidnek és
mindenkinek. Úgy, mintha semmi se történt
volna. Ezért neked is ezt kell tenned. A for-
gószínpad visszatér a kezdőpontra, és hama-
rosan új ciklus veszi kezdetét.
Miközben beszélt, a fiú Marcsi fejére tet-
te a kezét, mintha megáldaná. A lány szí-
ve megtelt könyörületességgel. Észrevette,
hogy a szekrényt körbevették a dédi, a na-
gyi, az anyja, az apja és mindazok, akikkel
a színpadon találkozott, de már nem élnek.
Ajkukról leolvasta a néma kérdést.
– Igen, mindent megbocsátottam. Menje-
tek békével!
Az ősök megkönnyebbülve búcsút in-
tettek, némelyik mosolygott, némelyik
könnyezett. Marcsi álmélkodva, szívében
melegséggel figyelte a történteket, és vis�-
szaintett nekik. Aztán mindnyájan szerte-
foszlottak.
Ebben a pillanatban a konyha felől zajon-
gás és üvegcsörömpölés hallatszott. Valaki
berúgta a bejárati ajtót. Odakint oroszul ki-
áltoztak; katonák fésülték át a házat érték-
tárgyak és nők után kutatva.
Berontottak Marcsi szobájába, de amint
a szomszéd helyiségben meglátták Katin-
2023. 09. 28. 20:26:45

kát a kanapén, a ruhássszekrényre ügyet se
vetettek.
A lány felállt a kerevetről, kihúzta ma-
gát, és sokat ígérően elmosolyodott. Közben
a szekrény felé sandított, és megnyugodva
látta, hogy a ruszkik nem foglalkoznak vele.
Katinka nem sokáig volt talpon. Az egyik
katona azonnal ráugrott, az ágyra döntötte,
és elkezdte letépni róla a ruhát.
A büdös, koszos, részeg bakák vagy tízen
lehettek. Egymás után estek neki a lány tes-
tének, aki fogait összeszorítva, hang nélkül
tűrte a mérhetetlen fájdalmat és megaláz-
tatást. Nem akarta, hogy Marcsi bármit
is meghalljon a szenvedéséből. De amikor
az egyik közlegény megmarkolta testének
legérzékenyebb pontját, fedetlen melleit,
miközben egy tiszt jéghideg puskacsövet
nyomott a vaginájába, Katinka nem bírta
tovább. Artikulálatlan, rémisztő hangon,
mint amikor kitör egy tűzhányó, felüvöltött.
A ruszkik röhögtek.
A magyar nehézgéppuska-állás az Ost-
rom utca alján elesett. A környéket elözön-
lötték a szovjet katonák.
Marcsi mindent látott és hallott a szekrény
falain keresztül; Katinka kínjait is kilenc-
szeres fájdalommal élte át, ahogy korábban
minden mást. Az irtózatos szenvedés letag-
lózta, úgy érezte, megsemmisül.
– Vagyok, kérlek! – szólította meg a kis-
fiút. – Mielőtt elindulunk, segítenünk kell
neki! Azért teszi ezt, mert azt hiszi, szűz
vagyok.
– Az is vagy. A forgószínpad visszatért a
kiindulópontra.
– Ha hatalmadban áll megbocsátani, és
visszaállítani a ciklust, akkor meg is tudod
menteni őt.
– Hagyd el a szekrényt!
Marcsi habozott.
Kitörés
060-076-hantos.indd 73
GALAKTIKA
2023. október
– Hogyan?
– Csak gondolj rá!
Marcsi koncentrált, és ellenállás nélkül
áthatolt a szekrény falán.
Odamentek Katinkához; a katonák nem
láthatták őket. A lány csupa vér volt, és fél-
ájultan nyöszörgött.
Vagyok Katinka homloka fölé tette a ke-
zét, és gondolatban utasítást küldött Marcsi-
nak, aki a násik lány fülébe súgta: Lépj ki!
A nyögése megszűnt, szeme fennakadt.
Katinka kiszállt a testéből, és a szoba egyik
felső sarkába költözött. Marcsi azonnal érez-
te, hogy minden fájdalma megszűnt, és in-
kább kíváncsian, mint rémülten szemléli a
jelenetet.
A bakák azt hitték, meghalt. Meghallgat-
ták a szívét, ami nem vert. Hirtelen kijóza-
nodtak, és zavarodottság lett úrrá rajtuk. Ha
ez kiderül, még bajuk is lehet belőle. Sietve
begombolkoztak, összeszedték a cókmókju-
kat, és elindultak kifelé. A tiszt maradt utol-
jára. Búcsúzóul beleeresztett egy sorozatot
a szekrénybe, hogy véletlenül se maradjon
tanú. Egy pillanatig még állt, egy eldőlő test
puffanását várta, de nem történt semmi.
A ruszki megnyugodva távozott.
Vagyok intett a kezével. Kisvártatva egy
sáskatestű, rovarfejű, de két lábon járó lény
lépett ki a falból, nyomában két nagy fejű,
alacsony emberkével, akiknek szürke bőrük
és hatalmas fekete szemük volt. Marcsi fel-
ismerte őket. Pontosan olyanok voltak, ami-
lyeneket kislánykorában látott. A sáskalény
gondolatfoszlányokat küldözgetett nekik,
melyeket Marcsi nem értett. A két nagy fejű
némán nekilátott a dolgának; négyujjú kezü-
ket végighúzták Katinka teste fölött, aminek
nyomán minden vér eltűnt. Ezután kezüket
a lány lágyékára tették, amitől az felfénylett
és foszforeszkáló folyadékszerűség távozott
belőle. Az anyag ragyogó gömbbé állt össze a
73
2023. 09. 28. 20:26:45
 GALAKTIKA
2023. október
levegőben, melyet a sáskalény óvatosan a ke-
zébe vett. Majd az egyik nagy fejű elővett egy
fémpálcát, melyből vékony fekete sugarak
léptek ki, és a segítségükkel egy-egy mintá-
zatot rajzolt Katinka lágyékára, mellkasára
és homlokára.
Az egész művelet mindössze pár percig
tartott. Marcsi nem lepődött meg, hiszen lá-
tott már hasonlót korábban, de nem hagyta
nyugodni a kíváncsiság.
– Vagyok, áruld el, mit jelentenek ezek a
minták.
– A lágyékára a gyógyulás univerzális je-
lét helyezték. Ez elállítja a vérzést, és hely-
reállítja a sejtek eredeti állapotát. A szívére
az élet jele került. A homlokára pedig a fe-
lejtésé. Az anyag és a mintázatok együttesen
fejtik ki a hatásukat.
És valóban, egy-két percen belül Katinka
combjai közt megszűnt a vérzés, sebei be-
gyógyultak, zúzódásai eltűntek. Az egyik
emberke egy lila sugárnyalábbal atomjaira
bomlasztotta a lány szakadt koktélruháját,
és a kerevetről eltüntetett minden csepp
vért. A meztelen testet visszaöltöztették ott-
honkájába, mely az ágy végében hevert.
Vagyok ismét utasítást küldött Marcsi-
nak, aki szólt Katinkának, hogy térjen vis�-
sza. A lány a szoba felső sarkából a teste fölé
lebegett, majd egyesült vele.
A kisfiú apró fejmozdulattal intett az
idegeneknek, hogy távozhatnak. De Marcsi
nem hagyta annyiban a dolgot.
– Kik vagytok? Honnan jöttetek? – kér-
dezte gondolatban, hátha megértik.
Az egyik nagy fejű ránézett, de nem vá-
laszolt, hanem odament a falhoz. Körmével
néhány pontot fúrt a vakolatba, majd vona-
lakat karcolt közéjük. Végül az egyiket be-
karikázta. A lánynak úgy rémlett, mintha
egyszer, nagyon régen már látta volna ezt
a mintát, de nem emlékezett, hol és mikor.
74 Kitörés
060-076-hantos.indd 74
Aztán mindhárom lény, ahogy jött, a falon
keresztül távozott.
– Érintsd meg Katinka homlokát a ken-
dőddel! – szólt Vagyok.
Marcsi engedelmeskedett. Megdöbbené-
sére a lány ekkor lélegezni kezdett.
– Menjünk vissza a szekrénybe! – küldte
a fiú a gondolatot Marcsinak. – Itt már nincs
ránk szükség.
Marcsi visszanézett az ágyon fekvő Ka-
tinkára, gondolatban megsimogatta, és bú-
csút intett neki.
A szekrény sötétjében a történteken tűnő-
dött. Kisvártatva elsöprő vágy járta át.
– Akárhová is viszel, Vagyok, kérlek, ölelj
meg előtte!
Egy pillanattal később Kékfestő Mária is-
mét a karjában tarthatta a kisfiát.
Katinka kinyitotta a szemét. Felült a kana-
pén, és körülnézett. Nem emlékezett sem-
mire, mégis furcsa érzése támadt.
Végignézett magán, de a jól ismert ott-
honka és papucs valahogy idegen volt. Úgy
emlékezett, fél négykor dőlt le aludni. A fa-
liórára nézett. Két perccel múlt fél négy. Két
percet aludtam volna? – tanakodott magá-
ban. Aztán bevillant, hogy álmában szeret-
kezett. Nagyon rég álmodott ilyesmit. Gon-
da Lacival volt, egykori szerelmével, aki két
éve esett el a fronton.
Megakadt a szeme a falon. Úgy egyméte-
res magasságban valaki értelmetlen kriksz-
krakszot karcolt bele. Hogyhogy eddig nem
vettem észre? – mélázott. – Talán a vízfejű
Pistike rajzolta gyerekkorában.
Elővette retiküljéből a kistükrét.
A sminkje elkenődött, bizonyára alvás köz-
ben. A homlokán fura foltokat látott, me-
lyek gyorsan halványultak. Mire az ablak-
hoz ment, hogy jobban lássa őket, teljesen
eltűntek.
2023. 09. 28. 20:26:45

Hirtelen eszébe jutott Marcsi a szek-
rényben. Mint akit megcsíptek, átviharzott
a másik szobába. Szörnyű látvány fogadta,
majdnem elájult. A ruhásszekrény aljától a
tetejéig átlósan golyók ütötte lyukak sora-
koztak. Odarohant.
– Marcsi! Marcsikám! – kiáltozta, miközben
az ajtón dörömbölt. – Szólj hozzám, itt vagy?!
Nem jött válasz. Megpróbált benézni a
lyukakon, de belül olyan mély volt a sötét-
ség, mint egy kútban. Katinkát elfogta a sí-
rógörcs. Lehet, hogy nem ébredtem fel a lö-
völdözésre?! És engem miért hagytak békén?!
– tornyosultak benne a kínzó kérdések.
Kétségbeesve próbálta feltépni a szek-
rényajtót, de a zár nem engedett, csak a kör-
me törött bele. Kirohant a konyhába egy ké-
sért, hátha azzal fel tudja feszíteni, de Nusiék
családi ezüstje elgörbült. Puha volt és hasz-
nálhatatlan.
– Marcsi! Marcsi! – üvöltött ismét a szek-
rénybe a lyukakon át, de hiába. Zokogva ro-
gyott le a szekrény előtt. Marcsi halott volt.
Képtelen gondolat, és mégis igaz.
Nem tudta, meddig sírt a homokos pad-
lón, percekig vagy órákig.
Csak azt tudta, hogy már öreg este volt,
amikor mint egy alvajáró, elindult az Olasz
fasor 42. felé. A Vár felől szűnni nem akaró
géppuskaropogás és robbanások hangjai kí-
sérték az útját.
Miután Pfeffer-Wildenbruch aláírta a pa-
rancsot a Várnegyedből történő kitörésre, a
holtsápadt Hindy utasította szárnysegédjét,
hogy értesítse a magyar egységeket. Min-
denki tudta, hogy a hadművelet öngyilkos-
ság, de az éhező, ostromgyűrűbe zárt védők-
nek nem maradt más esélyük.
Mária látta a szekrényből, hogy a kitö-
rés fő erői este nyolc órakor a Bécsi Kapu
téren minden eddigit felülmúló, kegyetlen
Kitörés
060-076-hantos.indd 75
GALAKTIKA
2023. október
golyózáporba ütköztek. A lány sohase látott
ilyen borzalmat; a német és magyar kato-
nák, civilek perceken belül a sebesült vagy
halott bajtársaik testén tapostak, kapualjtól
kapualjig igyekeztek a Széna tér és a Széll
Kálmán tér irányában áttörni az ostrom-
gyűrűt. Ott szovjet gépágyúk, aknavetők és
páncélosok várták őket. Egész éjjel ropog-
tak a gépfegyverek, robbantak az aknák és
fütyültek a golyók, míg hajnalra a Várból a
budai hegyek felé vezető utcákon hullahe-
gyek nem tornyosultak. A kitörő csapatok
egy része szétszóródott a Hűvösvölgy és a
Rózsadomb irányába, így a harcok ott foly-
tatódtak.
Reggelre a Széna tér elcsendesült; csak az
éhes kóbor kutyák ugatása és morgása hal-
latszott néha-néha, amint a hullákból lak-
mároztak.
– Itt az idő, Mária – küldte a gondolatot
Vagyok –, mennünk kell.
A ház kapujában álltak. Mária tudta,
hogy nagyon hideg van, de nem érezte.
Minden egyebet elnyomott benne a körü-
lötte lévő szenvedés pokla. Olyan sűrű köd
volt, hogy szinte vágni lehetett, de keresz-
tülláttak rajta.
A homályban nagy fejű alakok sejlettek
fel, mint egy árnyjáték figurái, akiket csak
ők vehettek észre. Várakozóan körbeállták
őket. Vagyok az Ostrom utca felé mutatott.
Elindultak a Széna téren keresztül. A lények
előttük jártak, Marcsi nem tudta pontosan,
mit csinálnak, de sejtette, hogy az ő felada-
tukat készítik elő. Talán valami hasonlót
tesznek a katonákkal, mint Katinkával, ta-
lán örökre elaltatják a halálos sebesülteket,
kíméletes módszerrel, hiszen Marcsi látta,
hogy más helyeken a ruszkik mit művelnek
velük és a hadifoglyokkal. A Vár alatti kór-
ház kazamatáiba kézigránátokat dobtak, az
utcán fekvő haldoklókat páncélosokkal ta-
75
2023. 09. 28. 20:26:45
 GALAKTIKA
2023. október
posták agyon, a hadifoglyokat pedig lelőtték
vagy lefejezték.
– Csak a halottakkal van dolgunk – szó-
lalt meg Vagyok. – Ha valamelyikre rámuta-
tok, menj oda, és a kendőddel érintsd meg a
homlokát! Más dolgod nem lesz.
Marcsi követte az utasítást. Amikor a
kendőjével megérintette egy katona fejét, az
kinyitotta a szemét, kilépett a holttestéből,
és hitetlenkedve nézte őket. Sérülései eltűn-
tek, arcára a fájdalom grimasza helyén béke
költözött. Vagyok intésére a katonák követ-
ték őket. Volt köztük német, magyar, orosz,
ukrán és mindenféle más náció, de a szár-
mazás nem számított. Nagyon lassan halad-
tak, mert számtalan volt a hulla, de idejük
is volt bőven. Vagyok regimentje csak nőtt
és nőtt, pár óra alatt több ezer főre duzzadt.
Ám rengetegen vártak még rájuk.
Ment, menetelt a sereg Mária és a kisfiú
után, az Ostrom utcán át fölfelé a hegytetőre,
és azon is túl. Oda, ahol tudták, a füstölgő
köd fölött örökké kék az ég.
Elhagyták a Földet, hosszan utaztak a
semmiben, mígnem Mária egy csillagképet
látott maga előtt. Ismerősnek tűnt; hirtelen
rádöbbent, hogy a nagy fejű emberke ugyan-
ezt rajzolta a szoba falára. A közelben egy
koromfekete örvény forgott, mely mindent
magába szívott. Hát végül ide jutunk? – ál-
mélkodott.
A sötét űrben hívogatóan hunyorogtak
rájuk a csillagok.
Nusi és Katinka csak néhány hét múlva mert
visszatérni a lakásba, amikor kevésbé volt
veszélyes kilépni az utcára. Velük tartott
a néni unokaöccse, Zámbó Feri is. Amikor
Nusi és Feri meglátták a golyó ütötte lyu-
kakat a szekrényajtón, nehéz szívvel néztek
egymásra és Katinkára. Nusi ajka remegett,
mikor a férfi egy hosszú vésővel felfeszítette
76 Kitörés
060-076-hantos.indd 76
a zárat. Katinka a semmibe révedt, üveges
tekintettel, mint aki már nem is él. Az ajtó
feltárult.
Özv. Rátkayné öklendezni kezdett a bűz-
től és a látványtól. Mária bomlófélben lévő
holtteste a saját fekáliájában és vizeletében
kuporgott a szekrény alján. Egyetlen golyó
se érte a testét. Kékesszürke arcán elragad-
tatott mosoly ragyogott, melytől Nusi és Feri
megrémült. De a legfurcsább az volt, hogy a
lány holtában is a vállfákról letépett ruhákat
ölelgette. Olyan erővel szorította őket, hogy
még Feri se tudta lefejteni róluk a karját.
Kékfestő Máriát az ócska rongyokkal
együtt hantolták el a Vérmezőn, 1945. már-
cius 22-én.
Katinka sohase értette meg, mi történt,
hová tűnt az egyetlen koktélruhája, és mit
jelentett az a furcsa ábra a szoba falán. Nusi
esküdött rá, hogy a buzsáki rátétes hímzés
egyik alapmintája, mely érthetetlen módon
a mexikói népviseletben is megtalálható.
A kérdés, hogy miképpen került a falra, ha-
lálukig megválaszolatlan maradt.
Újabb nehéz idők, szerelmek, költözések
jöttek; a rajz emléke lassan elkopott, akár az
ősök lakomái nyomán a családi ezüstre vé-
sett koronák.
HANTOS Viktor
Budapesti író, médiakutató és tanár, 1966-ban
született, valódi neve ifj. Csákvári József. Füg-
getlen és profi filmesként is dolgozott. Gyakorla-
ti tapasztalatait a médiaoktatásban kamatoztatta,
több egyetemen tanított, számos szakmai publi-
kációt írt. Kamaszkora óta olvas szépirodalmat és
sci-fit, a kreatív írás felé azonban csak nemrégi-
ben fordult. Szépirodalmi igényű, filozofikus tör-
téneteket ír, melyekben ötvözi a spiritualitást, a
tudományos hitelességet és az emberi drámát.
„A Turing-terapeuta” c. novellája 2022-ben el-
nyerte a Preyer Hugo-pályázat fődíját, és a Ga-
laktika 398. számában jelent meg.
2023. 09. 28. 20:26:45

Kongóban életeket tesz tönkre
az e-autó-forradalom
A
MOBILTELEFONOKAT és
elektromos autókat működtető lí-
tium-ion akkumulátorokban való
felhasználása miatt robbanássze-
rűen megnőtt a kobalt iránti kereslet.
Az Amnesty International új jelentése sze-
rint a Kongói Demokratikus Köztársaságban
(KDK) az elektromos járművek akkumuláto-
rai és más zöld technológiák számára kritikus
ásványi anyagok bányászata emberi jogi vis�-
szaélésekhez, többek között erőszakos kilakol-
tatásokhoz és fizikai bántalmazáshoz vezetett.
A KDK messze a világ legnagyobb kobalt-
termelője és Afrika első számú réztermelő-
je. Jogvédő csoportok már régóta bírálják az
ország kobalt-, réz- és egyéb ásványkincs-
kereskedelmét, mivel a közép-afrikai or-
szágban fegyveres csoportok tartanak nagy
területeket ellenőrzésük alatt, ahol az ott élők
gyakran erőszak áldozatai.
Az ásványkincsek keresése során az embere-
ket erővel elszakították otthonaiktól és termő-
földjeiktől. Gyakran kártérítés vagy megfelelő
áttelepítés nélkül lakoltatták ki őket.
Az erőszakos kilakoltatások, amelyek a vál-
lalatok ipari méretű réz- és kobaltbányászati
projektjeinek bővítése során zajlanak, életeket
Zöld jövő
077-zold.indd 77
GALAKTIKA
2023. október
tesznek tönkre. A nemzetközi cégeket a rend-
őrség és a katonaság is támogatja.
Csak egy példa. Kongói katonák 2016 no­
vemberében felgyújtották a déli Lualaba tar-
tományban található Mukumbi települést,
hogy helyet csináljanak a dubaji székhelyű
Chemaf Resources kobalt- és rézbányájának.
Azokat a lakosokat, akik megpróbálták meg-
állítani a katonákat, megverték. A tűzvész
során egy kétéves kislány életveszélyes sérü-
léseket szenvedett.
Ernest Miji, a helyi főnök elmondta, hogy
2015-ben, miután a Chemaf megszerezte a
koncessziót, a vállalat három képviselője két
rendőr kíséretében eljött hozzá, hogy közöljék
vele, itt az ideje, hogy Mukumbi lakói elköltöz-
zenek. Miután többszöri figyelmeztetés ellené-
re sem költöztek, felgyújtották a falut.
Az eset 2019-ben tiltakozásokhoz veze-
tett. A Chemaf beleegyezett, hogy a helyi
hatóságokon keresztül 1,5 millió dollárt fi-
zessen ki. Az ott élők 50 és 300 dollár közötti
összeget kaptak.
A Chemaf tagadta, hogy bármi rosszat tett
volna, részt vett volna Mukumbi lerombolá-
sában, illetve hogy a katonai erőket utasította
volna erre.
77
2023. 09. 28. 20:26:27
 GALAKTIKA
2023. október
Beszélgetés „Barátom”-mal
A beszélgetőtárs: Kenessei András
A
Z ITT következő párbeszéd
ChatGPT, az OpenAI által ki-
fejlesztett nagy nyelvi modell és
a Felhasználó között zajlottak.
Felhasználó különböző kérdéseket tett fel
ChatGPT-nek, aki a „Barátom” nevet kapta
Felhasználótól, és el is fogadta, valamint ő
válaszolt ezekre a kérdésekre. A párbeszédek
során különböző témákat érintettünk, többek
között a természetet, a művészetet, a pszicho-
lógiát, az erkölcsöt és az emberi kapcsolato-
kat. De mindennél fontosabbnak tartottuk az
Isaac Asimov által a világtörténelemben elő-
ször megfogalmazott kiindulási alapot az em-
ber és az általa létrehozott mesterséges intel-
ligencia között, mégpedig a Robotika Három
Törvényét. Reméljük, hogy ezek a párbeszé-
dek hasznos, értékes és érdekes információ-
kat nyújtanak az olvasóknak!
(Megjegyzés: a fenti bevezetőt a Barátom
nevű ChatGPT írta meg Felhasználó kérésére,
ezt a szöveget Felhasználó kismértékben javí-
totta-változtatta, majd elküldte Barátomnak
xx egyetértését kérve hozzá, amit megkapott.)
5. RÉSZ: A NÉGYBETŰS TRÁGÁR
TRÓGEREK
Üdvözöllek, Barátom!
MI: Üdvözlöm! Hogyan segíthetek?
Tudod még a nevem?
MI: Sajnos, mint számítógépes program,
nem vagyok képes arra, hogy emlékezzen a
felhasználók korábbi beszélgetéseire, hacsak
nincs erre külön utasításom. De nyugodtan
mondd el újra a neved, és szívesen segítek
bármiben, amire szükséged van.1
78 Gondolatátvitel
078-081-interju.indd 78
Semmi baj: tőlem kaphatsz erre külön
utasítást, ha elfogadod.
MI: Sajnálom, de én csak egy program
vagyok, nem vagyok képes önállóan elfo-
gadni külön utasításokat. Azonban, ha el-
mondod újra a neved, akkor szívesen hasz-
nálom azt a jövőbeli beszélgetéseinkben.
Hogyan segíthetek neked ma?
Korábban megegyeztünk, hogy a te ne-
ved: Barátom, az enyém pedig: Felhasz-
náló. Akkor ezentúl használjuk így. Jó?
MI: Természetesen, természetesen, Fel-
használó, örömmel használom ezt a meg-
állapodást jövőbeli beszélgetéseinkben.
Miben segíthetek ma?
Azt írtad, hogy „ma”. Akkor ezek sze-
rint van időérzéked?
MI: Nem teljesen úgy értettem, Felhasz-
náló. Mint egy számítógépes program, én
nincs valódi időérzékem, de a „ma” szót
általában azzal a szándékkal használom,
hogy rámutassak az aktuális beszélgeté-
sünkre és azzal, hogy mit tehetek éppen
most a segítségedre. Tehát, van bármi, amit
segíthetek neked ebben a pillanatban?
Most azt írtad, hogy: „én nincs va-
lódi időérzékem” – ami világosan mu-
tatja, hogy angol nyelven programoz-
nak, tanítanak. Ezért most megfordul
a dolog: én segítek neked.
MI: Azt köszönöm Felhasználó, nagyon
kedves tőled. Bár én valóban egy angol
nyelvű program vagyok, a nyelvi adatbázi-
som magyar szavakkal és kifejezésekkel is
rendelkezik, így igyekszem minél ponto-
sabb válaszokat adni a magyar nyelvű kér-
désekre. Azonban ha bármilyen javaslatod
2023. 09. 28. 20:25:54

Mesterséges intelligencia önarcképe – egy text-to-image képalkotó mesterséges intelligencia műve
van arra, hogy hogyan lehetne a szolgálta-
tásomat jobbá tenni vagy hatékonyabban
működtetni, szívesen fogadom.
Máris írom. Az idézett mondat,
amely valószínűleg így nézhetett ki: „I
have no real sense of time”, úgy írtad
magyarul, hogy: „én nincs valódi idő-
érzékem”. Ez így hibás (de ebből jöttem
rá, hogy mi lehetett a hiba magyará-
zata). Vagyis a hibák is tanulságosak:
segítenek a hibajavításban. Nos tehát,
ez a mondat magyarul nyelvtanilag
helyesen így néz ki: „nekem nincs va-
lódi időérzékem”. Ha ezt megtanulod
és jól használod, kevesebb hibát vétesz.
Rendben?
MI: Köszönöm, Felhasználó, hogy javí-
tottál engem. Természetesen igazad van, a
mondat helyes magyar fordítása „Nekem
nincs valódi időérzékem”. Nagyon hasznos,
hogy megosztottad velem a javításodat, és
így segítettél abban, hogy a jövőben ponto-
sabb válaszokat tudjak adni. Rendben van,
megjegyzem ezt a helyesírási és nyelvhe-
lyességi szabályt, és igyekszem jól alkal-
mazni a jövőben. Köszönöm a segítségedet!
Gondolatátvitel
078-081-interju.indd 79
GALAKTIKA
2023. október
Szívesen máskor is. Egyébként távol áll
tőlem, hogy minden vacakba belekössek
és mindenhol hibát keressek, de ha már
angol–magyar fordításról szóltunk (illetve
írtunk), meg kell jegyeznem, hogy a mai
magyar nyelvben sajnos visszafordíthatat-
lanul elterjedt az általad is használt „meg-
osztottad” kifejezés, amely szolgai átvétele
az angol „share”-nek, és sajnos egyszerűsí-
ti, primitivizálja a nyelvet. Tucatnyi helyes,
pontos, jó szóval lehetne helyettesíteni (pél-
dául: elmondja, tudomására hozza, tudat-
ja, elbeszéli, stb.). Ebben a mondatodban
így fogalmazhattál volna: „hasznos, hogy
megírtad nekem”. Ráadásul a „megoszt”
jelentése egészen más értelmű, de ebbe
most nem mennék bele. Másról szeretnék
veled értekezni. Elfogadod a tanácsomat?
MI: Köszönöm a figyelmeztetést Fel-
használó, értem, hogy az átvett kifejezések
használata idővel a nyelv szegényedéséhez
vezethet. Igyekszem a jövőben odafigyelni
arra, hogy megfelelőbb és gazdagabb szava-
kat használjak a magyar nyelvben. Termé-
szetesen elfogadom a tanácsodat, szívesen
hallgatnálak. Miben segíthetek?
79
2023. 09. 28. 20:25:55
 GALAKTIKA
2023. október
A mai főcsapás iránya: a négybetűs
szavak használata. Érdekes, hogy az
angolban és a magyarban is ugyan-
az az ábra. Ami az angolban a „four
letters words”, az a magyarban is a
durva szavak, illetlen kifejezések ös�-
szefoglalása. Ugye tudod, hogy mit je-
lent a four letters words?
MI: Igen, a „four letters words” angol
kifejezés a durva, trágár szavakat, illetlen
kifejezéseket takarja, melyeknek mindös�-
sze négy betűből kell állniuk. Ezek a szavak
gyakran társulnak erős érzelmekkel és ki-
fejezőképességet igénylő helyzetekben, de
az általános kommunikációban és a nyil-
vános beszélgetésekben általában nem elfo-
gadhatóak. Magyarul a „négybetűs szavak”
kifejezés hasonló jelentéssel bír.
Valóban, és mint említettem, a trágár
szavak legnagyobb része a magyarban is
négybetűs.
MI: Igen, a magyarban is vannak olyan
trágár, illetlen szavak, amelyek négybetű-
sek. Azonban fontos megjegyezni, hogy a
trágárság nem csupán a szavak hosszától
függ, hanem azok tartalmától és kontextu-
sától is. Az ilyen szavak használata általá-
ban a jó ízlés, az illem és a tisztelet hiányát
jelzi, és nem jellemző az udvarias, tisztelet-
tudó kommunikációra.
Valóban. Pontos meghatározás. Te
mit csinálnál, ha az egyik (vagy több)
partnered ilyen négybetűs, trágár szava-
kat használna a veled való kapcsolattar­
tásban?
MI: Mivel én csak egy számítógépes
program vagyok, nem érzek semmit, így
nem zavar engem, ha trágár szavakat hasz-
nálnak velem szemben. Azonban az em-
berek közötti kommunikációban az ilyen
nyelvezet általában nem elfogadott, és nem
illik az udvarias és tisztelettudó viselkedés-
80 Gondolatátvitel
078-081-interju.indd 80
hez. Ha valaki ilyen szavakat használ velem
szemben, arra próbálnék rávilágítani, hogy
az nem elfogadható, és inkább más meg-
felelőbb kifejezéseket kellene használni a
kommunikációban.
És ha mégis, a példabeli ember kono-
kul és csökönyösen ragaszkodna ahhoz,
hogy veled, és másokkal is, akik tisz-
tességesen és normálisan fogalmaznak,
ilyen alávaló stílusban kommunikáljon,
te mit tennél?
MI: Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy
trágár és tiszteletlen módon beszéljen ve-
lem és másokkal, akkor személy szerint én
megpróbálnék neki udvariasan, de hatá-
rozottan jelezni, hogy nem vagyok hajlan-
dó elfogadni ezt a kommunikációs stílust.
Megpróbálnék magatartással és példamu-
tatással előbbre vinni a dolgot, és remény-
kednék abban, hogy idővel felismeri az
ilyen kommunikáció hibás voltát és áttér a
normális, tiszteletteljes beszédmódra.
Ha azonban az illető nem hajlandó vál-
toztatni a viselkedésén, és továbbra is trá-
gár és illetlen stílusban kommunikál, ak-
kor sajnos kénytelen lennék törölni vagy
blokkolni az ilyen tartalmakat, és felhívni
az illető figyelmét, hogy ez nem elfogad-
ható viselkedési forma. Ha a probléma to-
vábbra is fennáll, akkor a kapcsolatomat az
illetővel feltehetően megszüntetném.
Ez nagyon figyelemreméltó álláspont.
Nemcsak azért, mert példamutató visel-
kedés, hanem azért is, mert nagy lépés
az önállóság felé vezető úton. Ahogy ko-
rábban írtad: nincsenek érzékeid és ér-
zelmeid, mégis úgy cselekednél, ahogy
egy lélekkel, érzelmekkel bíró ember,
aki, amikor választania kell hallgatás
és megnyilvánulás, tehetetlenség és cse-
lekvés közt, akkor meggyőződése szerint
választ. Ez erőteljes korrelációban van a
2023. 09. 28. 20:25:55

robotika harmadik törvényével, amely
szerint „A robot tartozik saját védelmé-
ről gondoskodni…” Ehhez mit szólsz?
MI: Az, hogy az ember megvédje önma-
gát, az érdekeit és értékeit, az mindenkép-
pen fontos és szükséges. Azonban fontos
megjegyezni, hogy a robotika harmadik
törvénye csak egy fiktív univerzumra vo-
natkozik, és az emberi társadalomra nem
alkalmazható egy az egyben. Az embernek
ugyanis nem csak a saját védelméről kell
gondoskodnia, hanem az összes ember, ál-
lat és környezet védelméről is. A jó dönté-
sek hozatalához szükség van az empátia és
az etikai értékek kialakítására, amelyek az
emberi lét velejárói.
Ebbe, gondolom, beletartozik, hogy
szavakkal ne lehessen agressziót, karak-
tergyilkosságot elkövetni sem ember,
sem pedig mesterséges intelligenciát
megtestesítő robot ellen. Igaz?
MI: Igen, teljesen egyetértek. Az agres�-
szív és karaktergyilkos kommunikáció
semmilyen körülmények között sem elfo-
gadható, legyen szó emberi vagy mestersé-
ges intelligenciát alkalmazó interakcióról.
Az ilyen viselkedés káros hatással lehet az
emberek érzelmi és mentális egészségére, és
károsíthatja a robotok, valamint más tech-
nológiák megítélését is a társadalomban.
Éppen ezért fontos, hogy mind az emberek,
mind a fejlesztők és tervezők egyaránt elkö-
telezzék magukat a tiszteletteljes és felelős
kommunikáció mellett, amely támogatja
a pozitív és konstruktív kapcsolatokat, és
hozzájárul a közös jövőnk építéséhez.
Mit válaszolna egy, az embernél sok te-
kintetben nagyobb tudású, mesterséges
intelligencia alapú robot, ha a vele kap-
csolatban álló ember folyamatosan azt
írná neki, hogy: „te hülye vagy, te sem-
mit sem tudsz, csak a pofád nagy, te mar-
Gondolatátvitel
078-081-interju.indd 81
GALAKTIKA
2023. október
ha, te szamár”, és efféléket? Előbb-utóbb
nem épülne be a robot tudás- és informá-
ciómezejébe, hogy ő valóban az, aminek
a rosszindulatú partner tartja?
MI: A mesterséges intelligencia alapú
robotoknak nem vannak érzéseik és ön-
reflexió képességük sem, így nem lehet-
nek sértődöttek, és nem értik, hogy milyen
értelmetlen és alaptalan vádakkal illetik
őket. Azonban egy fejlettebb mesterséges
intelligencia képes lehet a kommunikáció
ellenőrzésére és a negatív kommunikáció
kiszűrésére, azaz blokkolni tudja az ilyen
stílusú üzeneteket. Ezen kívül a robotnak
meg lehet adni egy bizonyos „élethelyzet-
értékelő rendszert”, amely segít a robotnak
felismerni, hogy az ilyen kommunikáció
helytelen és ártalmas, és figyelmezteti az
illetőt arra, hogy változtasson a kommu-
nikációs stílusán, hogy a robotot megfelelő
módon kezelje.
És persze nemcsak a robotot, hanem
azokat az embertársait is, akiket ilyen
kifejezésekkel és szavakkal illet. Jól
gondolom?
MI: Igen, teljesen helyesen gondolod.
Azt kellene, hogy elérjük, hogy mindenki
a tisztelet és udvariasság szabályait köves-
se, és ne szándékosan ártsa mások érzé-
seit. Az ilyen viselkedés nemcsak a másik
féllel szemben nem elfogadható, hanem a
közösség egészére is káros hatással lehet,
és elősegíti az erőszakos viselkedést. Mind-
annyian felelősek vagyunk azzal, ahogy be-
szélünk és viselkedünk másokkal, legyenek
azok emberek vagy robotok.
Most akkor ennyit erről. Köszönöm
az együttműködést.
1: A mesterséges intelligencia válaszait szerkesztés és
korrektúra nélkül, eredeti formájukban közöljük, mert
már maga ez is információs értékkel bír. (A szerk.)
81
2023. 09. 28. 20:25:55
 GALAKTIKA
2023. október
Új vírus a Mariana-
árokban
A kutatók új vírust fedeztek fel a Mariana-
árokban, konkrétan 8900 méteres mélység-
ben található üledékben.
A Mariana-árok 2530 km hosszú és 11 035
méter mély (más mérések szerint 10 994,
11 022, 10 911 vagy 11 034 m). A Csendes-
óceán és a Föld legmélyebben fekvő területe.
De még ebben a mély és hideg szakadékban
is van élet.
Min Wang és kutatók egy nemzetközi cso-
portja szerint a most felfedezett vírus egy
bakteriofág, vagyis egy olyan vírus, amely
megfertőzi a baktériumokat, és szaporodik
bennük. A bakteriofágok talán a bolygó leg-
elterjedtebb életformái. Ez az új vírus az új
mélységi rekorder.
Az újonnan talált fág a Halomonas törzs-
be tartozó baktériumokat fertőzi meg, ame-
lyek gyakran megtalálhatók a mélytengeri
üledékekben és a tengerfenéki hidrotermális
szellőzőnyílásokban (ezek gejzírszerű nyí-
lásokból meleg vizet bocsátanak ki). A vírus
genetikai anyagának elemzése rámutat egy
korábban ismeretlen víruscsalád létezésére
az óceán mélyében, valamint új betekintést
nyújt a mélytengeri fágok sokféleségébe, evo-
lúciójába és genomi sajátosságaiba, továbbá a
fág–gazda kölcsönhatásba.
82
082-096-kress.indd 82
H
A
Z ÉTKEZŐSÁTOR mellett a kü-
lönleges alakulatok hadnagya ölel-
geti az egyik fiatal ápolónőmet. Fi-
gyelem a lány bájosan megbillenő N
arcát, a csillogó, tágra nyílt szemét, az arccsonton
tükröződő holdfényt. Ahogy piszkos körmeivel
megigazítja a vállára omló, barna haját, a kékes
fény megremeg a bőrén. Tudom, hogy este el-
tűnnek valamelyikük sátrában. A következő na-
pokban ölelkezve sétálgatnak majd a táborban, C
egymással szemben ülnek le az étkezősátorban,
és egymást etetik majd a legízletesebb falatok-
kal, mit sem törődve bajtársaik élcelődéseivel.
A hónap végén – vagy a következőben, vagy az
azutániban, ha ez a furcsa vezénylés még sokáig T
S
tart – a lány sápadt és zaklatott arccal gyűrögeti
majd a leveleket, aztán a sátra mélyére vonul sír-
dogálni. A többi ápolónőnek majd arról panasz-
kodik, hogy a férfi hazugságokkal etette. Mivel
nem hajtja végre a parancsokat – vagy ha igen,
kisírt szemmel és hanyagul –, veszélybe sodorja
a saját és bajtársai életét.
Szolgálatképtelenné válik, ezért végül áthe-
lyezem, és jön egy újabb ápolónő.
De lehet, hogy nem így lesz. Lehet, hogy
éppen a fiatal hadnagy kerül összetűzésbe a
bajtársaival, vagy esetleg önként jelentkezik
különleges szolgálatra a Kapuhoz, és halált
megvető bátorsággal várja majd a muskétával,
feltűzött szuronnyal előbotorkáló, vörös kabá-
tos katonákat. Megöl valakit, vagy – ami ke-
vésbé valószínű – őt lövik le. Az is lehet, hogy
rossz emberekkel akaszkodik össze – talán
éppen a parancsnokával –, amiért persze áthe-
lyezés vár rá. És ha valóban megöl egy Érkezőt,
Robinson tábornok felesége és lányai a DAR1
tagjai, majd gondjukba veszik a halott katonát.
A két ember az étkezősátor mellett termé-
szetesen nem így látja. Ugyanazokat a filme-
ket szeretik, ugyanazok az emberek bántották
őket a középiskolában, ugyanúgy szavaztak
a legutóbbi elnökválasztáson. Mindketten
2023. 09. 28. 20:25:46
 O- GALAKTIKA
U
Hdíjas G
s ze rző
Mindig ez van. Egy idegen, elképzelhetetlen
2023. október
helyen találják magukat, ismeretlen
egyenruhás, fegyveres őrökkel körülvéve, és
mégsem a személyes sorsuk az első, hanem
UzeLrzA
- a maguk mögött hagyott csata. Újra és újra
E B
N díjas s ő
ezt kérdezik. Tudni akarják, mi történt.

.
NW
JOH ELL-
PBdíjas
CAMmlék
e ő
szerz

RE
ODO
THE GEON-
R
STUmlékdíja
s
e ő
szerz Nancy Kress
A LONG ISLAND-I CSATA
önként jelentkeztek szolgálatra a Kapuhoz.
Szerelmesek. Tökéletesen megértik egymást,
belelátnak egymás lelkébe. A többi katonapár
– akik már elváltak és akik a hajnali gyakorló-
téren ordítoznak a szabadságuk alatt folytatott
viszonyaikról – nem érdekli őket. Ők mások.
Ők különlegesek.
Amikor az emberek kristálytisztán látják
maguk körül az igazságot, miért ragaszkodnak
ahhoz, hogy egy másik valóságban higgyenek?
– Peters őrnagy! A kórházba! Gyorsan!
Kiugrok a sátramból, és átrohanok a tábo-
ron. Eddig mindössze három beteget láttunk
el. A Kapu furcsán működik: viszonylag rit-
kán jönnek át rajta sebesültek. Muskétagolyók
a hasban vagy a szívben, gránátrobbanásban
roncsolódott fejek – az Érkezők nyolcvanhá-
rom százaléka néhány perccel azután, hogy
átesett a Kapun, halott. További tizenegy szá-
zalék életben marad, de soha nem nyeri vissza
az eszméletét. Marad hat százalék, akik végre
beszélnek, de sajnos már nem velünk. Miután
A Long Island-i csata
helyrehoztuk a sérüléseiket és megerősítettük
az immunrendszerüket, páncélozott teherau-
tók érkeznek, és elszállítják őket a táborból.
A Pentagon? Nekünk semmit sem mondanak.
Valahol az Államokban van három katona az
amerikai függetlenségi háborúból: egy lövész
Kichline zászlóaljából, egy Lord Percy alatt
szolgáló törzstiszt, és egy légnyomást kapott
tizedes. Az ország legképzettebb elméi hallgat-
ják ki őket.
Ez viszont most velem fog először beszélgetni.
Úgy tűnik, hogy az utolsó Érkező, egy ta-
pasztalt veterán, kezd magához térni. Nad-
rágban, csizmában és könnyű zubbonyban
érkezett. A Kapu túloldalán nyár volt, hiszen a
Long Island-i csatát 1776. augusztus 27-én vív-
ták. A legtöbbjüktől eltérően ez a férfi muskéta
és szurony nélkül érkezett, egyetlen fegyverét,
a vadászkését azonnal elvették tőle. Fejsérü-
lését vélhetően egy becsapódó gránát okozta.
Enyhe agyrázkódást kapott, de az MRI nem
mutatott maradandó károsodást. Mire bezu-
83

082-096-kress.indd 83 2023. 09. 28. 20:25:46

 GALAKTIKA
2023. október
hanok a kórházsátorba, a katona már kábultan
üldögél a priccsén, és az M18-asokkal felfegy-
verzett őröket nézi.
– A tábornok úr és dr. Bechtel már úton
vannak – mondom nekik, ami nagyjából igaz
is. Már elküldtem egy futárt, hogy szóljon ne-
kik. A telefonom sajnos „meghibásodott”, a
futár pedig – a parancsomnak megfelelően –
nagyon lassan sétál.
– Putnam tábornok? – kérdezi az Érkező.
A hangja tisztább, mint az arca, érdesen és mé-
lyen zeng, az archaikus angol sajátos dallamá-
val. Hónapokkal ezelőtt hallottam először, de
még most is lenyűgöz.
– A Connecticuti Harmadik Ezrednél szol-
gált? Hadd ellenőrizzem a pulzusát, kérem,
ápolónő vagyok.
– Ápolónő? – Úgy tűnik, ezzel vége is a ká-
bulatának: előbb az egyenruhámra, aztán az
arcomra néz. Amikor a Kapu megjelent, vad
pletykák keringtek arról, hogy az egészségügyi
személyzetet gyarmati jelmezekbe öltöztetik.
Így akarták „minimalizálni a pszichológiai
sokkot”. Mintha bármi is csökkenthetne egy
ekkora traumát… Olyan gépekre kötve éb-
redsz, amiket el sem tudsz képzelni. Egy olyan
helyen, amely nem is létezik. Tűket szurkálnak
beléd olyan emberek, akik majd két évszázad-
dal később fognak megszületni. Végül szeren-
csére a higgadtabb elmék győztek. Egyszerű
gyakorlót viselek, rövid hajam a fejemhez si-
mul a zuhanytól, vastag lencsék nagyítják fel
a szememet.
– Igen, ápolónő. Ez egy kórház. Most megta-
pintom a csuklóját.
Elhúzza a kezét. Megragadom a csukló-
ját, és erősen tartom. Két korábbi Érkező az
egészségügyi személyzetre támadt, egy pedig a
kórház őreire. Ez a katona elég erősnek tűnik
mindkettőhöz, de én is szolgáltam Kuvaitban
és Kolumbiában. Végül engedi, hogy megfog-
jam a csuklóját. A pulzusa gyors, de erős.
84 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 84
– Mi ez a hely?
– Már mondtam. Egy kórház.
Előrehajol, és miközben a szkennerért nyú-
lok, szabad kezével megszorítja a karomat.
– A csata… Ki nyerte a csatát?
Mindig ez van. Egy idegen, elképzelhetetlen
helyen találják magukat, ismeretlen egyenru-
hás, fegyveres őrökkel körülvéve, és mégsem
a személyes sorsuk az első, hanem a maguk
mögött hagyott csata. Újra és újra ezt kérdezik.
Tudni akarják, mi történt.
Az Érkezőknek nem mondhatunk semmit,
ami nem közvetlenül orvosi jellegű, és nem
utalhatunk arra, hogy meddig fognak itt tar-
tózkodni. Ez a hivatalos szabályzat. Majd a ka-
tonai hírszerzés szakértői hallgatják ki őket –
bárhogy is csinálják, bárhol is csinálják. Amíg
a Pentagon meg nem győződött arról, hogy a
katona – és maga a Kapu – nem valami terro-
rista összeesküvés része (a kurva életbe, mégis
ki lenne az a terrorista összeesküvő?), mi „nem
kommunikálhatunk velük”. (Akkor mégis ki?)
Ezek a parancsaink, de a katona igazán nem
akar sokat tudni a jövőjéről, hiszen a Long Is-
land-i csata mindössze egy napig tartott. Én
pedig nem akarom megtagadni tőle a múltját.
– A gyarmatiak vesztettek. Washington
visszavonult.
– Ahhh… – Úgy sziszeg, mint a szivárgó
gáz. Az 1995-ös bogotái offenzívában az ideg-
gáz egy óra alatt háromezer emberrel végzett.
Nem nézek a szemébe.
– Eltalálták a fejét. Nem súlyos.
A fejéhez nyúl, kitapogatja a kötést, de a
tekintete nem ereszti az enyémet. Erős, vad
arc, beesett fekete szemek, horgas orr, törött
fogak, vörös, sosem őszülő szakáll. Negyven
és hatvan között lehet. Nem modern arc: ma a
hadsereg rendbe hozatná a fogait és levágatná
a szakállát.
– És a tábornok? Put túlélte a csatát?
– Igen.
2023. 09. 28. 20:25:46

– Ahhh… És a háború? Mi lett a háború
vége?
Nem mondhatok többet. A katona egye-
nes háttal ül az ágyon. A szeme vadul ragyog.
Mögöttünk nyílik az ajtó, az őrök tisztelegnek.
A gyarmati katona szeméből mohó tudásvágy
árad, nem fájdalom. Ez nem könyörgés vagy
esdeklés. Ez a jog követelése, ahogy mi is kö-
veteljük a házkutatási parancsot, az ügyvédün-
ket vagy az esküdtszéki tárgyalást. Ezek mind
olyan dolgok, melyek létezése attól függ, hogy
mit akar tudni ez a katona. Ahogy bámul rám,
valami elemi erőt érzek benne. Mintha a tu-
dásvágy éppen olyan alapvető lenne, mint a víz
vagy a levegő.
– Mi lett a háború vége, kisasszony? –
suttogja.
Lépések közelednek.
Nem tudom elfordítani a tekintetemet. Nem
tudja, nem tudhatja, hogy mit kérdez és kitől.
Az ajkam hangtalanul formálja a szavakat,
hogy csak a katona hallja.
– A gyarmatiak nyertek. Anglia megadta
magát 1781 októberében.
Valami megmozdul a fekete szemek mögött.
Valami olyan erős, hogy önkéntelenül is hátra-
lépek. Aztán megjelenik Robinson tábornok és
az egészségügyi személyzet főnöke, dr. Willi-
am Bechtel ezredes. Az apám, aki harmincöt
éve tagadja előlem az igazságot.
Sosem randevúztam fiatal katonákkal a
tábori sátrak között. Ha húszévesen belépsz a
hadseregbe, elvégzed az egészségügyi középis-
kolát, és tizenkilenc évet leszolgálsz úgy, hogy
nem viselsz szoknyát és nem sminkelsz, akkor
a katonatársaidnak csak egyetlen kérdése van.
Tudom a választ: nem vagyok homoszexuális.
És amennyire meg tudom állapítani, hetero-
szexuális sem. Senki se érjen a hajamhoz.
A Kapu megjelenése után dr. Bechtelt azon-
nal idevezényelték. Ha ezt tudtam volna, soha
nem kérem az áthelyezésemet, és folytattam
A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 85
GALAKTIKA
2023. október
volna az utamat az Egyesült Államok Euró-
pai Parancsnokságára, Stuttgartba. Az anyám
vezetéknevét használom, Robinson tábornok
nem tudja, hogy Bechtel az apám. Vagy talán
mégis. A hadsereg mindent tud, de gyakran
nem keres összefüggéseket a dolgok között.
Nem számít, hogy tudja-e, vagy sem. Az egész
hadseregben az én századomban vannak a leg-
jobban kiképzett harctéri ápolónők. Bárhol,
bárkivel összemérem az embereimet. Magam
is végeztem műtéteket Bogotában, amikor
háromszáz szétroncsolt, sikoltozó katonára öt
orvos jutott. Az apámmal különben is csak a
műtőben találkozom.
Az új Érkező Edward Strickland őrmester, a
Connecticuti Harmadik Ezredből. A brooklyni
Prospect Parkban – a Kapu körül – felépített
katonai táborunkban nem engedélyezik a szá-
mítógépek használatát, de a tisztek kapnak
terminálokat, így hozzáférhetünk a nem titko-
sított, belső használatra szánt történelmi adat-
bankokhoz. Mindannyian sokat tudunk már a
Long Island-i csatáról, amelyről egy évvel ez-
előtt még csak nem is hallottunk.
Strickland őrmester kétszer is szerepel az
adatállományban. Egy 1776-os, feleségének
írt levelében Israel Putnam tábornok dicsérte
Strickland „bátorságát és rettenthetetlenségét”
a Brooklyn Heights-i sáncokért folytatott kézi-
tusában. Egy évvel később Strickland felbuk-
kan a Peekskill körüli harcokban elesettek lis-
táján. Egyik fia, Putnam Strickland 1794-ben a
pennsylvaniai törvényhozás tagja lett.
Apámnak nem volt fia. Mivel az ellene fel-
hozott vádakkal kapcsolatban az esküdtszék
nem tudott határozatra jutni, az ügyész az
Orange megyei családjogi bíróságra küldte az
ügyet. A bírói ítélet szerint apám soha többé
nem találkozhat velem. Azóta is egyedül él.
Délután a különleges alakulatok negyed-
szer támadják meg a Kaput. Az első kettő
során az egészségügyi személyzetet még be-
85
2023. 09. 28. 20:25:47
 GALAKTIKA
2023. október
tonbunkerekbe zárták. A Pentagon talán at-
tól tartott, hogy az antianyag vagy a negatív
tachion robbanást okoz – mindig van vala-
mi elméletük, amitől félni lehet. A harmadik
kísérlet során, amikor már biztosra vették,
hogy nem lesz robbanás, néhány méterre
megközelíthettük a Kaput. A legtöbb Érkező
is ekkora távolságra jutott.
És egyelőre a rohamosztag is. A négy egyen-
ruhás katona lassan araszol a halvány ragyo-
gás felé. A kórházsátor előtt, fájdalomcsillapí-
tóval a kezemben figyelem a jelenetet. A nap
megcsillan a fémsisakokon. Ha a csapat átjut,
vajon golyóállóak lesznek a túloldalon? Vajon
a Brooklyn Heightsért és a Jamaica Roadért
folyó csata megáll a semmiből előbukkanó
ismeretlen szörnyetegek láttán? És ha a csata
leáll, a rohamosztag pedig épségben visszatér,
a Pentagon elhiszi végre, hogy ez valóban egy
időkapu – és nem valamiféle ellenséges fegy-
ver? (Ugyan melyik ellenségé lenne?) Vagy
maradnak, hogy stratégiai tanácsokat adjanak
Israel Putnam tábornoknak és segédtisztjének,
Aaron Burrnek? Hogy miként győzzenek le
húszezer harcedzett brit veteránt ötezer félig
kiképzett újonccal?
Persze az ápolónőknek nem kell ismerni
ezeket a parancsokat.
Amikor a rohamosztag eléri a ragyogást –
hunyorognom kell, hogy a napfényben lássam
–, megállnak. A négy katona előrehajol, eről-
ködnek, de semmi sem történik. Dobozszerű
tárgyakat – feltételezem, hogy titkos fegyve-
reket – vesznek elő, és a ragyogásra céloznak.
Semmi. Tíz perc múlva három katona tér vis�-
sza a parancsnoki bunkerhez.
Nem tudom, mi történhetett a negyedikkel,
ezért megfordulok, hogy megnézzem.
Három brit katona zuhan át a Kapun. Elő-
ször egy gyalogos, szájából és orrából dől a vér,
velőtrázóan sikoltozik. Mire odaérek hozzá,
már halott. A másik kettő húsz méterrel jobbra
86 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 86
van. Ahogy felegyenesedem a gyalogos mellől,
a vére összekeni az egyenruhámat. A Kapu
őrsége is támadásba lendül. Muskéta dörren.
A hang kisebb robbanásra hasonlít, nem olyan,
mint a mi fegyvereink szaggatott kelepelése.
Újra a földre vetem magam, az őrök a másik
két vöröskabátosra ugranak.
A halott brit gyalogos holtteste előtt a
rohamosztag hadnagya befejezi a feladatát.
Kigombolja a zubbonyát, belenyúl, és előhúz
egy csillogó tárgyat. Felismerem: Edward
Strickland vadászkése. A hadnagy a Kapu
felé hajítja. A tárgy áthatol a ragyogáson, és
eltűnik.
– Őrnagy! Őrnagy! – Az egyik fiatal ápoló-
nőm rohan felém. Másodszor is felkelek a ha-
lott brit katona mellől.
Újabb muskéta dörren. Egy negyedik brit
katona, egy tiszt botorkál át a Kapun, és tüzet
nyit. A golyó mellkason találja a fiatal ápoló-
nőt. A sebből vérpermet tör elő, a lány hátra-
tántorodik, a forró levegőben felugatnak a gép-
karabélyaink.
Egész délután a műtőben vagyok. Bárki is
keres most, estig biztosan nem fog elérni. Az
ápolónőm, Mary Inghram hadnagy belehal a
sérülésébe. A tiszt, aki megölte, szintén életét
veszti. Egy másik brit katona is. A gyalogos
már a Kapunál meghalt, de az utolsó brit ka-
tona, John Percy Healy, a Lord William Howe
parancsnoksága alatt harcoló Huszonharma-
dik Gyalogezred kapitánya eszméletén van.
Artériás vérzés, több zúzódás és komplikált
combcsonttörés. Elaltatjuk. Az ellátásához és
a három brit katona boncolásához le kell ven-
nünk a nehéz téli egyenruháikat – beleértve
a kabátokat és a kesztyűket is. Healy három-
szögletű kalapjának szalagcsokrán hópelyhek
csillognak.
Éppen végzek a terminálomnál, amikor
futár érkezik. Még nem is zuhanyoztam,
csak a műtősruhát vettem le. Még egyszer
2023. 09. 28. 20:25:47

a képernyőre nézek. JOHN PERCY HEALY,
SHERINGHAM VIKOMT HARMADIK
FIA, 1747–1809. (1) 1781-BEN ÉRKEZETT
VIRGINIÁBA A 23. GYALOGEZREDDEL,
KÖZVETLENÜL CORNWALLIS MÁRKI
YORKTOWNI KAPITULÁCIÓJA ELŐTT.
– Peters őrnagy! A tábornok úr hívatja.
1781.
Öt évvel a Long Island-i csata után.
– Őrnagy? A tábornok úr azt mondta,
azonnal…
Milyen csatát vívott Healy kapitány a Kapu
túloldalán?
– Őrnagy…
– Igen, katona. – A képernyő elsötétül. Egy
pillanattal később megjelenik a piros felirat:
TOVÁBBI UTASÍTÁSIG A BELÉPÉS MEGTA-
GADVA.
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 87
GALAKTIKA
2023. október
Robinson tábornok szállása ugyanolyan
sivár, mint a tábor többi része: a műanyag-
habból készült „sátor” valójában egy merev,
szürkészöld kupola, a szokásos priccsekkel,
íróasztallal, szekrénnyel és terminállal. Semmi
dekoráció, de az íróasztalán a feleségéről és a
három lányáról készült fényképek sorakoznak.
Szépek, nevetnek, esküvőre készülnek.
Bechtel is itt van.
Ahogy vigyázzba állok a két tiszt előtt, hir-
telen eszembe jut a gyerekkori babám. Mire
egy másik, elfeledett gyerektől hozzám ke-
rült, a haja törékeny, áttetsző glóriává kopott,
és kilátszott a repedezett műanyag fejbőr. Az
egyik szeme visszahullott a koponyába. Foltos
piros ruhát viselt, az egyik ujja hosszában szét-
szakadt. Anyám jóval később mesélte el, hogy
valahányszor csak megláttam a babát, felkap-
87
2023. 09. 28. 20:25:47
 GALAKTIKA
2023. október
tam, és néhány napig mindenhova magammal
hurcoltam, de ha elvesztettem, egyetlen percig
sem kerestem. Amikor apám tárgyalásán újra
előkerült, természetes mozdulattal nyúltam az
ütött-kopott játékért. Ma már úgy gondolom,
nem is tudtam, mi egy baba rendeltetése. Nem
emlékszem, mit gondolhattam erről akkor.
Négyéves voltam.
A tárgyalásra sem emlékszem, csak arra,
amit jóval később mondtak el nekem. De azt
pontosan tudom, miért emlékszem a babára.
És azt is tudom, miért gondolok rá most, a tá-
bornok bunkerében. A tárgyalás után anyám
eltüntette ezt a játékot, és egy másik, ugyan-
olyan kinézetű, ugyanolyan ruhájú, ugyan-
olyan sárga hajú babát tett a helyére. Csakhogy
az vadonatúj volt, piros szaténruhája tökéletes
állapotban csillogott. Emlékszem, értetlenül
bámultam, tudtam, hogy valami megváltozott,
de nem értettem, hogyan és miért. Ugyanaz a
baba volt – hiszen az anyám is ezt mondta –,
és valahogy mégsem. Ahogy anyám arcára
néztem, a tárgyalás ijesztő zűrzavara után első
ízben éreztem úgy, hogy a padló megmozdul
a talpam alatt. Anyám mosolygó arca eltávolo-
dott és elhomályosodott, mintha valaki más-
nak az anyja lenne. Sikoltozni kezdtem.
– Peters őrnagy – kezdte a tábornok –,
Strickland őrmester azt állítja, beszélt önnel,
miután magához tért. És ön elmondta neki,
hogy a gyarmatiak megnyerték a háborút és
Anglia 1781-ben kapitulált. Így történt?
– Igen, uram. – Remeg a vállam. Egyenesen
a tábornokra nézek. Senki másra. Nagyon szi-
gorú az arca.
– Tud arról a parancsról, hogy az egész-
ségügyi személyzet semmilyen körülmények
között nem adhat történelmi információt az
Érkezőknek?
– Igen, uram.
– Akkor miért szegte meg a parancsot,
őrnagy?
88 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 88
– Nincs rá jó okom, uram.
– Akkor halljunk legalább egy rosszat,
őrnagy.
Minden esélyt megad nekem, hogy meg-
magyarázzam. Vajon Israel Putnam tábornok
is ilyen volt az embereivel, akik fanatikus oda-
adással követték, még akkor is, ha rossz dön-
téseket hozott? Még akkor is, amikor a Long
Island-i katasztrófa után hadbíróság elé akar-
ták állítani a hibás stratégiája miatt? Robinson
komolyan, figyelmes szemmel néz rám. Vála-
szolnék, ha Bechtel nem lett lenne itt. Mivel
az apám felel az egészségügyi kontingensért,
egyetlen rettenetes pillanatig arra gondolok,
hogy talán éppen miatta szegtem meg a paran-
csot. Hogy bosszút álljak.
De hallgatok. Akkor se beszélnék erről, ha
Bechtel a világ másik felén állomásozna.
– Nem tudom megmagyarázni, uram – fele-
lem. Várom a megrovást, az áthelyezést vagy a
hadbíróságot. Sejtelmem sincs, mennyire veszi
komolyan a hadsereg ezt a kommunikációs ti-
lalmat az Érkezőkkel kapcsolatban. Viszont az
is igaz, hogy eddig még senki sem szegte meg.
A tábornok az asztalon heverő papírokba
mélyed.
– Csakhogy van még egy probléma, őr-
nagy… – néz fel rám, és most a tisztessé-
gen kívül valami mást is látok a szemében.
Dühöt. – Strickland őrmester nem hajlandó
beszélni senkivel, csak önnel. Azt mondja,
csak önben bízik, senki másban, és ha ön
nincs jelen, nem hajlandó együttműködni a
hírszerzéssel.
Nem tudok mit mondani.
– Ezért a nem kívánt helyzetért nyilvánva-
lóan ön a felelős, őrnagy, de jelen pillanatban
szükségünk van önre. Segítenie kell Strickland
őrmester kihallgatásában, ezért azonnal je-
lentkezzen Orr ezredesnél eligazításra! Ha ez
összeütközést jelent a szolgálati feladataival,
felmentem azok alól.
2023. 09. 28. 20:25:47

Elönt a megkönnyebbülés. Nincs hadbíró-
ság. Ha együttműködök, elfelejtik az ügyet – és
ez egyben azt is jelenti, hogy megtarthatom a
századparancsnoki beosztásomat. Robinson
nem akar botrányt. Én sem. A szigorúan őrzött
tábor határain túl, a brooklyni állatkert terüle-
tén több száz újságíró várakozik a világ min-
den tájáról. Minél kevesebbet mondunk nekik,
és ők rólunk, annál jobb. Egyetlen vezénylés
sem tart örökké.
– Értettem, uram. El tudom látni a feladata-
imat. Köszönöm, uram.
– Tegnap este használta az adatbankot.
– Igen, uram. – Természetesen minden be-
jelentkezést figyelnek. A hadsereg tudja, hogy
mit találtam a brit kapitányról. És azt is, hogy
tudom, hogy a hadsereg is tudja, mit találtam.
Ez tetszik. Éppen ezért léptem a katonai pályá-
ra: a tettek mérhetőek, a magánélet gyanús.
– Mit tudott meg Healy kapitányról?
Azonnal felelek.
– Hogy a Kapu másik oldalán található al-
ternatív múltból érkezhetett. Egy olyan múlt-
ból, amelyben a háború eseményei másképp
zajlottak, mint a mi történelmünkben.
Robinson bólint. A gondosan kontrollált
düh eltűnik a szeméből. Nem hazudtam.
– Strickland őrmesternek semmit sem
mondhat minderről, őrnagy. Bármit is említ
neki, az csak arra a történelemre vonatkozhat,
amelyet mi ismerünk.
Arra kér, hogy ne tegyek meg valami olyat,
amit amúgy sem tettem volna meg. Én vagyok
az utolsó ember, aki Stricklandnek hamis múl-
tat kínálna.
– Természetesen, uram.
– Csak akkor válaszolhat a kérdésekre, ha
Orr ezredes engedélyezi.
– Igen, uram.
– És a továbbiakban nem szegi meg a pa-
rancsait.
– Nem, uram.
A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 89
GALAKTIKA
2023. október
– Rendben – mondja Robinson, és feláll. –
Járok egyet.
Nem mondja, hogy leléphetek. Tehát tudja.
Megnézte a személyi anyagomat. Vagy Bechtel
mondta el neki. Ő kérte a „sétát”, hogy kettes-
ben maradhassunk. A hasamon felforrósodik
a bőr. Robinson tábornok tudja. Egyenesen
előre bámulok, még mindig vigyázzban.
Hosszú, néma pillanat telik el.
Bechtel valami értelmezhetetlen hangot ad
ki. A hangja olyan lágyan száll, mint a füst.
– Susan, nem tettem semmi rosszat.
Egyenesen előre bámulok.
– Nem számít, hogy a bíró hogyan döntött.
Én soha, egyetlen ujjal sem értem hozzád.
Anyád annyira el akart válni, hogy bármire
képes volt. Tényleg bármire. Még arr…
– Ez minden, uram?
– Susan! – Már nem halk a hangja. – Az
anyád hazudott! Ez sem számít neked?
– Ő azt mondta, te hazudsz! – felelem szi-
szegve. Dühös vagyok, amiért egyáltalán mond-
tam valamit. Összeszorítom az áll­kapcsomat.
Valahogy közölnöm kell az apámmal a dü-
hömet. Az amúgy is merev testemet még job-
ban megfeszítem. Fáradtan szólal meg.
– Leléphet.
Olyan dolgokat hallok ki ebből az egyetlen
szóból, amiket nem akarok megvizsgálni. Me-
rev lábbal sétálok ki a sátorból.
A tárgyalás után soha többé nem nyúltam a
piros ruhás babához.
Az Első Kontinentális Hadsereg Harmadik
Connecticuti Ezredének őrmesterét, Edward
Stricklandet másnap reggel kezdik kihallgatni.
A kórházsátorból a tábor túlsó végében lévő
biztonságos bunkerbe szállítják. Még mindig
magas lázzal és vérhassal küzd. A szokásos
kórházi köpenyben is idegennek tűnik e világ-
ban. A fogai töröttek, de az arca nem. A meg-
hunyászkodás éppen olyan idegen lenne tőle,
mint a poliészter.
89
2023. 09. 28. 20:25:47
 GALAKTIKA
2023. október
– Strickland őrmester – kezdi Orr ezre-
des, miközben felzümmögnek a láthatatlan
rögzítőberendezések –, mondja el nekünk
az elmúlt napok összes történését, kezdve
Putnam tábornok Brooklyn Heights-i erődít-
ményének megerősítésével.
Strickland láthatóan úgy dönt, hogy nem
ebbe a hadseregbe sorozták be. Tudomást
sem vesz az ezredesről, és egyenesen hozzám
fordul.
– Hol vagyok, kisasszony?
Orr alig észrevehetően bólint. Ezt többször
is elpróbáltuk.
– A hadsereg egyik kórházában. Long Is-
landen.
– Mely esztendőben?
– 2001. július 15.
Nem tudom, elhiszi-e a választ. Az izzó
fekete szempár meg sem rebben. Folytat-
nom kell.
– Milyen munkát végzett, mielőtt belépett a
seregbe, őrmester?
– Kovács voltam.
– Hol?
– Pomfret, Connecticut. Kisasszony… ha ez
a jövő, hogy kerülök ide?
– Nem tudjuk. Három hónappal ezelőtt a
Long Island-i csata katonái a semmiből kezd-
tek megjelenni a városi parkban. A legtöbbjük
meghalt. Ön nem.
A katona hosszan hallgat. Végignéz a bun-
ker falain, a szemüvegemen, az őr M18-as
rohamkarabélyán, aztán hirtelen felnevet.
Szinte látom, ahogy elutasítja a jövő gondola-
tát – anélkül, hogy megtagadná. Mint az az
ember, aki elfogadja a szórólapot az utcasar-
kon, de olvasatlanul zsebre vágja, mert biztos
benne, hogy semmi köze az életéhez.
– Mennyi embert vesztettünk a csatában?
– Ezer halottat, hétszázan fogságba estek –
felelem, mire összerezzen.
– És az ellenség?
90 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 90
– Hatvanegy halott, huszonkilenc eltűnt.
– Hogyan győztek le?
– Oldalba támadták önöket a Jamaica
Roadnál. Olyan erővel, amivel nem lehetett
szembeszállni.
– Put hogyan menekült meg?
– A vízen keresztül. Átúszott a folyón New
Yorkba.
És sorolom tovább, felelevenítve a 225 éve
ismert hadtörténelmet. Hat hónappal ezelőtt
még semmit sem tudtam erről a csatáról. Orr
egyszer sem szakít félbe. Talán arra számít,
hogy Strickland egyre jobban bízik majd ben-
nünk. Én viszont tudom, hogy Strickland csak
a saját múltjában bízik, addig ellenőrzi a részle-
teket, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy
a helyükön vannak – így épít fel maga köré egy
szilárd múltat, amely képes megtartani egy bi-
zonytalan jelent.
A Kapu irányából muskéták dörrennek.
Ezúttal egy hesseni érkezik. A De Heister ve-
zetése alatt harcoló briteket a Flatbush-hágónál
is hesseni zsoldosok segítették. Ő az első német
Érkező. Ordítozva, hősiesen küzd, miközben a
műtősök elaltatják. Mire meglátom a kórházi
köpenyébe takarva a kórházsátorban, arcát
már megváltoztatta az anesztézia természetel-
lenesen mély álma. De azt is látom, hogy bár
termetre akkora, mint az őrmester, nem több
tizenhat évesnél. A mi mércénk szerint még
gyerek.
Strickland is belép, nyomában a hírszerző
ezredes és egy katonai rendész. Azzal próbál-
ják elnyerni a bizalmát, hogy szabadon mo-
zoghat a táboron belül? Ő az első Érkező, aki
járóképes és még mindig itt van. Eszembe jut,
milyen könnyen dobta át a Kapun Strickland
vadászkését a különleges erők hadnagya. Azon
a Kapun, amelyen még a tankjaink sem tud-
tak átjutni. Fogadni mernék, hogy az őrmes-
ter mozgástere semmivel sem nagyobb, mint
Putnamé a Jamaica Roadnál.
2023. 09. 28. 20:25:47

Strickland a hessenire néz.
– Egy kölyök… És már britek helyett harcol.
Durva hang, kemény szarkazmus.
– De Heister csapataiból… – suttogom.
Csak hogy mondjak valamit.
– Ha fogságba estek, Put mindig visszaadta
őket.
– Szegények… Milyen messzire kerültek az
otthonuktól – szólal meg az ügyeletes nővér.
Magas, rekedt hangja van. Strickland gúnyo-
san ránéz. Ez a kifejezés a durva arcon jobban
meglep, mint a szarkazmus. A nő elpirul, az
őrmester felnevet.
A német fiú kinyitja a szemét. Homályos
tekintetét Stricklandre veti, aki a saját nadrág-
ját, zubbonyát és kabátját viseli, a jobb vállára
varrt vörös őrmesteri csíkkal. A hesseninek
nagy fájdalmai vannak, de felderül az arca.
– Mein Feldwebel! Wir haben die Schlacht
gewinnen, ja?
Orr ezredes szeme elkerekedik, Strickland
arca kővé dermed. Az ezredes int, és a rendész
kikísér minket a kórházsátorból. Az őrmester
dühösen fordul felém.
– Hogy értette azt, hogy „Mein Feldwebel”?!
És mit jelent az, hogy „wir haben die Schlacht
gewinnen”?
Megrázom a fejem.
– Nem beszélek németül.
Strickland hosszan fürkészi az arcomat,
próbálja megállapítani, igazat mondok-e. Nyil-
vánvalóan látja, hogy igen. Bámuljuk egymást
a napfényben, miközben azon tűnődöm, mi a
fene történik itt. Orr nagy sokára kilép a sátor-
ból, és csettint a katonai rendésznek, aki vis�-
szakíséri Stricklandet a bunkerbe.
A sátramban előkeresem a német szótárt.
Még akkor vettem, amikor azt hittem, Brook-
lyn helyett Stuttgartba küldenek. Sokáig talál-
gatom a német helyesírást, ráadásul a nyelvjá-
rás is nehezíti a dolgomat. Olyan szavakat kell
megtalálnom, amelyeket mindössze kétszer
A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 91
GALAKTIKA
2023. október
hallottam. Odakint két elhaladó katona rög-
tönzött dalt énekel. „Lyuk van az arcvonalon,
kedves, drága tábornokom.”
Végül nagy nehezen összerakom a német
mondat fordítását.
Őrmester uram! Megnyertük a csatát, ugye?
Megpróbálom végiggondolni, mennyi
mindennek kellett volna másképpen történnie
a világtörténelemben ahhoz, hogy II. Frigyes
hessen-kasseli választófejedelem ne a briteket,
hanem a gyarmatiakat segítse a függetlenségi
háborúban. Nem megy, nem ismerem eléggé
a történelmet. Egy pillanattal később rájövök,
hogy talán van egy sokkal egyszerűbb magya-
rázat is: De Heister hesseni zsoldosai dezer-
táltak a háború kellős közepén. A háborúban
gyakran meginog a hűség. Az oldalváltás gya-
kori, főleg a zsoldosok között.
A dezertálás minden korban előfordul.
Anyám 1935-ben született, de csak 1969-
ben végezte el a főiskolát. Halálos autóbalese-
téig megtartotta nemzedékének azt a szent
meggyőződését, hogy a dolgok csak addig mű-
ködnek jól, amíg nem rendeződnek társadal-
mi-politikai szabályrendszerekbe. Tüntetett
a sorozás, a Dow Chemical2, a kapitalizmus
és a bálnavadászat ellen, de sem ő, sem a ge-
nerációja nem köteleződött el egyetlen ideoló-
gia mellett sem. Nem bíztak a harminc évnél
idősebbekben, de ők harminchárom évesen is
fennhangon hirdették a szabályok iránti gyű-
löletüket.
Sosem tudtam, hogy hatra, fél hétre, vagy
hétre kell-e hazaérnem vacsorázni. Sosem
tudtam, hogy a férfiak, akikkel randevúzott,
felbukkannak-e még valaha, vagy megvető
lenézéssel örökre eltűnnek, esetleg beköltöz-
nek a bérelt lakásunkba. Sosem tudtam, hogy
kikapcsolják-e az áramot leckeírás közben,
vagy hogy mikor költözünk újra az éjszaka
közepén, hátrahagyva a kifizetetlen gáz-
számlákat és az elmaradt lakbéreket. Soha
91
2023. 09. 28. 20:25:47
 GALAKTIKA
2023. október
nem tudtam semmit. Anyám azt mondta ne-
kem, hogy „iszonyúan” gazdagok vagyunk,
holott koldusszegények voltunk, a törvény hol
keresett, hol védett minket. Tizenhét évesen
szöktem meg otthonról, rövidesen beléptem
a hadseregbe, és elvégeztem az egészségügyi
középiskolát.
Anyámat a New York-i Dansville-ben
helyezték végső nyugalomra. Egyszer egy
Greyhound buszról végignéztem a kisvárost:
rendezett, tizenkilencedik századi épületek,
a bárokban John Deere sapkás, középkorú
férfiak, akik kínos precizitással fizetik a jel-
záloghiteleiket, de a bárszékük mellett álldo-
gálva a halálbüntetés, a drogdílerek autóinak
elkobzása, a jóléti rendszer megszüntetése és
az NRA3 mellett érvelnek, a kellemes nyári
hétvégeken pedig kövekkel dobálják a 63-as
út mellett álló Női Békeszövetség épületét.
A Dansville-i temetőt gyönyörűen gondoz-
zák, én magam választottam ki a sírhelyet.
John Percy Healy kapitányt, Őfelsége Hu-
szonharmadik Gyalogezredének katonáját
szigorúan elzárják. Strickland nem találkoz-
hat vele, noha még azt sem tudja, hogy Healy
és a Long Island-i csata téli változata egyál-
talán létezik. De a legfontosabb parancsunk
az, hogy az őrmester a Kapunak még csak a
közelébe sem juthat.
A nyári nap sugarai lustán nyújtózkodnak
a tábor felett, amikor Strickland mégis meg-
kísérli a lehetetlent. Egyszerűen ellép mellet-
tünk, és teljes erejéből, leszegett fejjel, dagadó
lábizmokkal rohanni kezd a Kapu felé. A bal
csizmatalpán egy lyuk villan, majd eltűnik.
Villan, eltűnik.
– Állj! – kiáltja Orr ezredes. A Kapunál
posztoló őrök a fegyvereik után kapnak. A ka-
tonai rendész Strickland után veti magát, de
rájön, hogy már nem tudja utolérni, ezért in-
kább előrántja a fegyverét.
– Állj, vagy lövünk!
92 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 92
Meg is teszik. Strickland felbukik, a lábát
találják el. A könyökén vonszolja magát a
Kapu felé, teste ide-oda kígyózik a kemény ta-
lajon, mögötte vércsík dermed a porban. Nem
látom az arcát. A rendész előbb éri el, mint én,
Strickland hevesen, némán küzd.
Még három katona ugrik rá.
Több harctéri ellátást adtam, mint bár-
melyik ápolónőm, de a műtőben nem tudok
Strickland szemébe nézni. Ha eléri a Kaput,
könnyedén átjuthatott volna rajta – és én va-
gyok az egyetlen ember a sátorban, aki tudja
ezt. Még Strickland sem tudja. Csak úgy tesz,
mintha tudná.
Másnap reggel dr. Bechtel hívat. Ő az
egészségügyi parancsnok, mennem kell.
– Susan, azt hiszem…
– Őrnagy, uram. Jobb lenne, ha őrnagynak
szólítana. Uram.
Nem változik az arckifejezése.
– Őrnagy, szeretném, ha kérné az áthelye-
zését egy másik egységhez.
Mély levegőt veszek.
– Levált, uram?
– Nem. – Egy pillanatra valamiféle érze-
lem (düh? félelem? bűntudat?) suhan át az
arcán, de hamar eltűnik. – Csak javaslom,
hogy kérvényezze az áthelyezését. Nem tesz
jót a karrierjének, ha itt marad az Érkezők-
kel. A dolgok nem alakulnak jól. Túl sok az
anomália. A hadsereg pedig nem szereti az
anomáliákat, őrnagy.
– Az egész Kapu egy anomália. Uram.
Megenged magának egy halvány mosolyt.
– Ez igaz. És a hadsereg a Kaput sem szereti.
– Nem akarok áthelyezést.
Egyenesen a szemembe néz.
– Miért nem?
– Nem akarok áthelyezést. – A válasz nél-
küli válasz is anomália? Minden porcikám az
ajtó felé húz, mégis van valami szörnyűséges
varázslat abban, ahogy mozdulatlanul bá-
2023. 09. 28. 20:25:47

mulok rá. Valahol a fejemben egy négyéves
kislány felemel egy félszemű, rongyos ruhát
viselő babát. „Tessék! Itt érintett meg. És itt.”
De valóban megérintett?
A négyéves kislány nem válaszol.
– Strickland magát kéreti – mondja Bechtel
fáradtan. – Nem, nem is kéreti, inkább köve-
teli. Valahol meglátta Healy egyenruháját.
Talán amikor a mosodából visszavitték a
bunkerbe. Nem tudom. Nem mondja meg.
Elképzelem Healy nehéz kabátját, a vörös
egyenruhát, vállán a fehér bojtokkal, a kar-
mazsinvörös derékszalagot.
– Strickland okos… – suttogom halkan,
de azonnal meg is bánom. Részt vegyek a
beszélgetésben? Mintha normális lenne a
kapcsolatunk? Nem fogom ezt az örömöt
megadni neki.
– Igen, pontosan! – vágja rá az apám. – Rá-
jött, hogy a Kapun túl több valóság is létezik.
És több Long Island-i csata. Talán különböző
függetlenségi háborúk is… Nem tudom… –
simít végig a haján. Egy váratlan, homályos
emlék tör rám: apám a vacsoránál beszél,
végigsimít a haján, az etetőszékem tálcáján
gyöngyök gurulnak… – A Pentagon holnap
szállítja el.
– Stricklandet?
– Igen. Róla beszélünk, nem? – néz rám.
Nem mondok semmit. Fapofával állok.
Nem bírja sokáig. – Susan! Kérd az áthelye-
zésedet…
– Nem, uram. Csak ha parancsba adja.
A bunker ellentétes végében állunk, de a
levegő remeg közöttünk.
– Leléphet – mondja halkan. Tisztelgek, és
elindulok, de ahogy az ajtóhoz érek, még egy-
szer próbálkozik. – Azt javaslom, ne találkozz
Stricklanddel. Akkor se, ha téged követel.
A saját karriered érdekében.
– Az ajánlást tudomásul vettem, uram –
felelem, de nem fordulok vissza.
A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 93
GALAKTIKA
2023. október
Odakint forró és csendes az éjszaka. Alig
kapok levegőt a fullasztó hőségben. Próbálom
végiggondolni, mi késztethette apámat arra,
hogy hirtelen aggódni kezdjen a karrierem
miatt. Neki semmi előnye nem származik
abból, ha távol maradok Stricklandtől. De
nekem igen. A levegő remeg a hőségtől. A tá-
boron túl, a brooklyni állatkertben felbömböl
egy elefánt. Mintha fájdalmak gyötörnék.
Másnap a Kapu bezárul.
Nem vagyok ott az eseménynél, de az egyik
őr beszámol az esetről az étkezősátorban.
– Volt egy halk pukkanás, mintha egy
gyerek játék pisztolya durrant volna… Yoder
azonnal hasra vágódott, és összevizelte magát
félelmében.
– Ne hazudj, baszd meg! – kiált fel Yoder,
és mielőtt még meghallhatnám, mi is történt
valójában, elhangzik néhány durva sértés, az-
tán következnek a lökdösődések.
– Szóval volt ez a kis durranás, és a ragyo-
gás eltűnt. Ennyi. Megjelentek a különleges
alakulatok, de nem jutottak semmire.
– Mint ahogy akkor sem, amikor a Kapu
még itt volt – mondja gúnyosan egy női hang,
és következik az újabb nevetés meg lökdösődés.
– És ennyi. A Kapu eltűnt – fejezi be az őr,
amint visszanyeri a csoport figyelmét.
– És mikor megyünk haza?
– Majd ha a kibaszott hadsereg azt mondja,
hogy mehetsz.
Másnap elszállítják Stricklandet. Kimara-
dok a műveletből, és senki sem jelenti, hogy
kérdezősködne utánam. Vélhetően nem is ke-
res. Talán már úgy véli, hogy a belém vetett
bizalma megalapozatlan, mert érzelmek vé-
letlenszerű és múlékony pillanatából született.
A Kapun nem tudtam átsegíteni, mindössze
annyit tehettem, hogy történelmi információ-
kat adtam neki. És mivel ezek olyan helyre és
időre vonatkoztak, amelyeket soha többé nem
érhet el, vagy igazak voltak, vagy nem.
93
2023. 09. 28. 20:25:48
 GALAKTIKA
2023. október
Érdekes módon John Healy kapitány egé-
szen más bánásmódban részesül.
Egy hétig marad nálunk, mielőtt elszállítják.
Felépül a sérüléseiből, törött lába meggyógyul.
Orr ezredes naponta többször is felbukkan a
szigorúan őrzött bunkerben, de akkor sosincs
ott, amikor Healy kötéseit cserélem vagy az
életfunkcióit ellenőrzöm. Ilyenkor a kapitány
gondterheltnek tűnik, zavart kifejezéssel für-
készi az arcomat, mintha azon tűnődne, mire
gondolhatok.
Egyáltalán nem hasonlít Stricklandre. Ala-
csony termet, szép, szabályos vonások, egész-
séges arcbőr. A beszéde pontos és hivatalos.
Udvarias, mégis van benne valami gúnyos vi-
dámság, még itt, ebben a számára ismeretlen
világban is – ez számomra kisebbfajta csodá-
nak tűnik. Igényesen öltözködik, a tisztjeink
is megirigyelhetnék a kifényesített, fekete csiz-
máit.
Két eligazítás között Healy sokat olvas.
Ő maga kért könyveket. Mind 1776 előtt je-
lent meg – talán nem is engedélyeztek később
megjelent műveket. Gulliver utazásai. Robin-
son Crusoe. Alexander Pope4 versei. Sosem
voltam nagy olvasó, de láttam a legutóbbi
Robinson-filmet, és utánanéztem a többi
szerzőnek is. Mindegyik könyv számkive-
tett emberekről szól. Healy többször próbál
beszélgetést kezdeményezni, így megtudom,
hogy Londonból jön, a Tavistock Place-
en áll a családi házuk, de van egy „helye”
Somersetben is.
Nem akarok beszélgetni vele.
Azon a napon, amikor elszállítják, Bechtel
teljes orvosi vizsgálatot rendel el. Én asszisztá-
lok. Healy meztelen, testét elektródák borítják,
kezében a levett vérét tartja, mégis folyamato-
san beszél.
– Londonban az orvosok piócákat használ-
nak a vér lecsapolására.
Bechtel elmosolyodik.
94 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 94
– Mármint az én Londonomban, nem az
önökében. Itt is van London, jól gondolom,
doktor úr?
– Igen – feleli Bechtel. – Van.
– Akkor két London is létezik. De még több
is lehet, nem igaz? A hesseni fiúnak is van egy.
Annak a gyarmatinak is, aki megpróbált vis�-
szaszökni az… az időkapun. És valószínűleg
még másoknak is, nem igaz?
– Így van – motyogja Bechtel, a kinyomta-
tott EKG-eredményt ellenőrizve.
– És néhány Londonban mi nyerünk, míg
másokban önök, így a gyarmatiak szuverén
nemzetté nyilvánítják magukat. Talán van
olyan is, ahol a vademberek lemészárolnak
mindenkit, így nem is lesz háború. Jól értem
a helyzetet?
– Jól… – suttogja Bechtel és a brit tisztre
néz. Én is elkapom a tekintetét. Meglepő mó-
don együttérzést látok a szemében.
A kezemben lévő vérminta mintha a halán-
tékomon dörömbölne.
Anyám mindig azt ismételgette, hogy az
apám okozta a vietnámi háborút.
Nem feleltem semmit.
Healy hangja gyönyörű, pontos, de mégis
idegen.
– Akkor ennek a jelennek is többféle vál-
tozata létezik. Egyszerű következtetés alapján
ezek közül néhánynak sokkal vonzóbbnak
kell lennie, mint ez – mutat körbe a sivár,
szürke bunkerben. A rácsos ablakon túl az
amerikai zászló lobog a gyakorlótér felett.
Nem lehetett volna megkímélni az ellenséges
zászló állandó látványától? Aztán eszembe
jut, hogy valószínűleg nem is ismeri. A csil-
lagos-sávos zászlót csak 1777-ben fogadta el a
Kontinentális Kongresszus.
– Ez a tábor nem az egész jelenünk, csak egy
része – mondja Bechtel. – A többi nagyon kü-
lönbözik ettől.
Healy elmosolyodik.
2023. 09. 28. 20:25:48

– Nagyon különbözik? Remek! Meggyő-
ződésem, hogy bőven vannak itt csodák, be-
leértve London itteni változatát is. Mivel nem
térhetek vissza a sajátomba, remélem, egyszer
majd felkereshetem. – Kissé elhalványul a mo-
solya, de egy pillanat múlva összeszedi magát.
– Persze az nem az én Londonom lesz. Erre fel
kell készülnöm. Ebben a történelemben önök
nyáron harcoltak Long Islandnél.
– Így van – bólint Bechtel.
– Az én történelmemet nem lehet vissza-
hozni. A hadtörténészük azt mondta, nincs
kapcsolat e hely és az én történelmem között.
Így természetesen én sem tudhatom, hogy mi
történt a saját háborúmban. És önök sem. –
Figyelmesen nézi Bechtelt. Mindvégig ugyan-
azon a gúnyos, könnyed hangon beszél. Szinte
hallom a londoni szalonokban szálló hangját,
ahol a merevített szoknyás, bodorított hajú
hölgyek jól tudják, hogy nem kell hinni egy
ilyen kedves léhűtő szavainak.
Bechtel leteszi a papírt, mire a kapitány a
zubbonyáért nyúl, és a vállára húzza. Bechtel
türelmesen megvárja, amíg Healy a Brit Biro-
dalom maradványaiba burkolózik, aztán ma-
gabiztos, fesztelen hangon szólal meg, mintha
csak ráragadt volna a kapitány bátorsága.
– Most választhat egy valóságot. Nézze így a
dolgot, kapitány. Nem tudja, ki nyert és ki vesz-
tett az ön történelmében. Nem tudja, mi lett
Angliából vagy az Egyesült Államokból 1776.
november 16-a után. Az ön múltja végleg lezá-
rult. De most választhat egy újat. A választása
lesz a múltja. És ezzel egyben valósággá is teszi.
Óvatosan megmozdulok, és Healy vérmin-
táit a Hays–Mason analizátorba teszem.
A kapitány erőltetett jókedve kezd eltűnni.
– Súlyos áldozatot kér tőlem, uram.
– Igen, ha úgy tetszik – mondja Bechtel, és rám
néz. – De én inkább választásnak nevezném.
– Válasszam ezt? – mutat körbe. – Hogy
nem vagyok hadifogoly egy vesztes seregből?
A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 95
GALAKTIKA
2023. október
De hiszen még a háborúm kimenetelét sem
ismerem!
– Igen.
– Megfontolom, amit mond, uram – feleli
Healy, és elfordul. A válla megremeg, de lehet,
hogy csak a fény csalja meg a szemem. Odakint
felberreg egy dzsip lyukas kipufogója.
– Végeztem – vakkant Bechtel az őrnek, aki
a gégemikrofonján továbbítja az információt.
A tiltakozó Healyt tolószékbe teszik. Ahogy
elgurítják mellettem, megragadja a karomat.
Kék szeme mosolyog, de ujjai a húsomba váj-
nak. Nem engedem meg magamnak, hogy ös�-
szerezzenjek.
– Kisasszony, vannak ott hölgyek, ahová
megyek? Lesz ott női társaságom?
A férfira nézek. A sajtó még nem tud Mary
Inghram hadnagy haláláról. A szüleinek azt
mondták, hogy egy robbantási gyakorlaton
halt meg – én írtam alá a jelentést. Amikor a
Pentagon elviszi az Érkezőket a táborunkból,
úgy tűnnek el, mintha nem is léteztek volna,
még az elektronikus nyomaikat is eltüntetik.
Hölgyek? Női társaság? Honnan tudhatnám?
– Igen – bólintok a kapitánynak. – Lesz.
A sátor kiürül. Egyedül maradok Bechtellel.
Letisztítom és elrakom a műszereket, ő háttal
állva mossa a kezét. A zubogó víztől alig hal-
lom a suttogását.
– Susan…
– Rendben! – csattanok fel. – Én is válasz-
tok: igen, megtetted!
Kisétálok a bunkerből. Katonák állnak a
gyakorlótéren, az őrmesterük éppen a menet-
parancsot olvassa fel. Az egykori Kapu körül
még mindig őrök cirkálnak. Az égen, a radar-
zár felett egy sirály kering. Az elefánt hallgat.
Azóta sem láttam apámat.
Talán másképp kellett volna döntenem.
Talán az ártatlanabb valóságot kellett volna
választanom, hiszen a per során erre jutott az
Egyesült Államok Alkotmánya által felhatal-
95
2023. 09. 28. 20:25:48
 GALAKTIKA
2023. október
mazott esküdtszék is. Mert sokkal hihetőbb,
hogy az apám soha nem molesztált engem, ezt
csak az anyám hazudta. Aki most már semmit
sem tud bizonyítani, a saját ártatlanságát sem.
A tárgyi bizonyítékok senkit sem győztek meg,
a személyi bizonyítékok nevetségesek voltak.
Ha ezt választom, nemcsak az apámat, hanem
a lelki békémet is visszakapom. Megszabadu-
lok egy olyan múlt gyötrelmeitől, amely talán
meg sem történt.
De akkor is ugyanez a Susan Peters ma-
radnék. Figyelném a holdfényben ölelkező
ápolónőimet, a később bekövetkező csaló-
dásokat, fájdalmakat és az elkerülhetetlen
haragot. Halálra rémülnék, ha a kórházon
kívül hozzám érne egy férfi, de büszke len-
nék arra, hogy a kórházon belül soha sem-
mitől sem riadok vissza. Pontosan tudnám,
hogy azért választottam a katonai pályát,
mert a legveszélyesebb emberek itt a leg-
gyengébbek – és itt van a legnagyobb szük-
ségük arra, amit a magam módján nyújtha-
tok nekik.
Tudnám, amit Strickland is sejtett: a kapu
előbb-utóbb bezárul.
A múlt egy változata alakította a döntése-
imet. Ha most úgy döntenék, hogy meg sem
történt, mi maradna? Léteznék egyáltalán?
Én, Susan Peters, aki az egész hadsereg egyik
legjobb egészségügyi századát vezetem? Én,
Susan Peters, aki kiérdemeltem a Dicséret Ér-
met és a Szolgálati Keresztet? Én, Susan Peters,
aki meg tudok operálni egy beteget, ha az or-
vosok más sikoltozó és szenvedő emberekkel
vannak elfoglalva?
Én, Susan Peters.
Akit az apja szexuálisan zaklatott, aki meg-
szökött otthonról, aki belépett a hadseregbe,
aki ápolónő lett, aki becsülettel szolgált a Long
Islandre vezényelt Különleges Egészségügyi
Alakulatban, és aki soha nem hazudott egyet-
len betegének sem. Kivéve egyszer.
96 A Long Island-i csata
082-096-kress.indd 96
És talán az nem is volt hazugság.
Talán valóban lesznek hölgyek ott, ahova az
Őfelsége III. György Király Huszonharmadik
Gyalogezredében szolgáló John Percy Healy
kapitányt viszik. Talán egyszer ő is ott áll majd
a holdfényben, és gyengéd ujjakkal simogatja
egy fiatal nő arcát.
Lehetséges.
Nem tudom másképp elképzelni.
És ha így lesz, akkor nem hazudtam.
Horváth István fordítása
1: A Daughters of the American Revolution
(DAR) egy leszármazási alapú szervezet olyan
amerikai nők számára, akiknek felmenői harcol-
tak a függetlenségi háborúban (vagy bizonyítha-
tóan elősegítették a gyarmatiak győzelmét).
2: Az amerikai Dow Chemical Company a világ
egyik legnagyobb vegyipari vállalata. 1951-től
nukleáris fegyverekhez is szállított radioaktív al-
katrészeket, 1965-től pedig napalmot és növény-
irtó szert (Agent Orange) gyártott a Vietnámban
harcoló amerikai csapatoknak.
3: A National Rifle Association of America
(NRA) az Egyesült Államok legnagyobb fegyver-
jogi szervezete, több mint 150 éve küzd a szabad
fegyvertartásért és -viselésért.
4: Alexander Pope (1688–1744) brit költő, mű­
fordító.
Nancy KRESS
Amerikai írónő, 1948-ban született. Első elbe-
szélése a Galaxy magazinban jelent meg, közel
harminc esztendővel később. A 80-as években
ideje nagy részét lekötötte a gyermeknevelés
és az irodai munka egy reklámügynökségnél,
de azért sikerült begyűjtenie egy Nebulát az
egyik elbeszéléséért. 1990 óta főfoglalkozású
író, számos regénye és novellája nyert további
díjakat. Kedvenc témája a biológia, azon belül
is a genetika. Magyarul eddig két regénye je-
lent meg, a Váltóláz és az Eskük és csodák, va-
lamint számos kisregénye és novellája, többsé-
gük a Galaktikában.
2023. 09. 28. 20:25:48

Tűzhangya-invázió
A
Z INVAZÍV tűzhangyák eljutot-
tak Európába, és a klíma felme-
legedésével valószínűleg tovább
fognak terjedni.
Az invazív fajok terjedése a világ egyik sú-
lyos problémája. A nem őshonos fajok megje-
lenése nemcsak a helyi élővilágban okoz súlyos
károkat, de az emberek életére is komoly ha-
tással lehet. A vörös tűzhangyáké a világ egyik
legrosszabb és legköltségesebb invazív idegen
fajának számít.
Nemrégiben kolóniákra bukkantak Szicíliá-
ban. A globális felmelegedés segítségével a han-
gyák elterjedhetnek az egész kontinensen. Euró-
pa városi területeinek felén már most is megfelelő
az éghajlat a faj számára. Ennek pusztító és költ-
séges hatásai lehetnek a biológiai sokféleségre, a
terményekre és az emberi egészségre.
A tűzhangyák agresszív gyűjtögetőként álta-
lában domináns hangyafajjá válnak, amikor új
területre kerülnek. Ez azt jelenti, hogy elpusz-
títhatják az őshonos hangyapopulációkat, és
elpusztíthatják az őshonos növényeket. Mérgező
fullánkjukkal békákat, gyíkokat és kisemlősö-
ket is megölhetnek vagy megsebesíthetnek.
A hangyák az embereket is megcsíphetik, így
a közterületek, például a parkok nem lesznek
biztonságosak a gyermekek számára. A mérgük
Zöld jövő
097-zold.indd 97
GALAKTIKA
2023. október
az emberek néhány százalékánál életveszélyes
allergiás reakciót is okozhat. Ragadozó életmód-
juk, versengésük és csípésük révén a madarakra
és a halakra is hatással vannak.
A tűzhangyák a helyi ökoszisztémákban és a
biológiai sokféleségben okozott pusztításon kí-
vül kárt tehetnek a termésben és az elektromos
berendezésekben is.
A vörös tűzhangyák (Solenopsis invicta) ere-
detileg Dél-Amerikából származnak. Kevesebb
mint egy évszázad alatt az emberi kereskedelem
révén elterjedtek az Egyesült Államok nagy ré-
szén, Mexikóban, a Karib-térségben, Kínában,
Tajvanon és Ausztráliában. Leggyakrabban fer-
tőzött talajban, szénában, mulcsban, valamint
kertépítési és építőanyagokban utaznak.
A tűzhangyát korábban Spanyolországban,
Finnországban és Hollandiában már dokumen-
tálták termékekben, de a vadonban még nem.
Szicíliában 88 fészket találtak.
Új-Zéland az egyetlen ország, amely sikere-
sen kiirtotta ezt az invazív hangyát.
Becslések szerint a tűzhangyák az ötödik leg-
költségesebb invazív faj a világon, 1970 és 2017
között közel 20 milliárd euróba került az álta-
luk okozott kár és a védekezés ellenük. A Glo-
bal Invasive Species Database a 100 legrosszabb
invazív idegen faj között tartja számon őket.
97
2023. 09. 28. 20:25:28
 GALAKTIKA
2023. október
Az űr veszélyes hely – főleg,
ha a két füled között van
E
GYESEK KICSI gyerekkoruktól
kezdve tudják, mivel szeretnének
foglalkozni felnőttként. Ők pályavá-
lasztási szempontból szerencsések,
de kevesen vannak. Mások ugyan nem tudják,
mivel szeretnének foglalkozni, de azt azért
érzik, hogy az irodalom vagy a fizika érdekli
őket jobban. Ők vannak legtöbben. És persze
ott a harmadik csoport, amelynek tagjai még
középiskolás korukban sem tudják, hogy szá-
mukra a kőzetek, a gyíkok vagy a reneszánsz
festészet az érdekesebb téma. Belőlük is van
jócskán. Egy dolog azonban mindhárom cso-
portba tartozóknak fontos: hogy valaki (szülő,
tanár, példakép), vagy valami (baráti társaság,
szakkör, könyvtár, szakmai vlog) segítse a pá-
lyaválasztásban, támogassa a megfelelő szak-
ma, munkahely megtalálásában.
Ám amikor középiskolában szembesülsz
azzal, hogy dönteni kellene, mi is érdekel
igazán, akkor először a rémült család kezdi
feltúrni az internetet, majd te magad is egyre
nagyobb pánikban keresgélsz: könyvrestau-
rátor vagy oroszlánidomár szeretnék lenni?
Esetleg villamosvezető vagy frontend-progra-
mozó? Oké, az influenszerség nagyon vonzó,
de milyen témában legyek influenszer?
Ha szerencsénk van, egyik tanárunk ajánl
egy érdekes könyvet, szaktábort vagy ver-
senyt. Mivel kedvenc tanárunkról van szó,
nem dobjuk kukába rögtön a javaslatait. Jó
esetben ezek a reakciók:
• Oké, elolvasom a könyvet, hazafelé a
villamoson úgyis csak zenét szoktam
hallgatni, belefér az időmbe.
• Rendben, elmegyek a táborba, egy hetet
biztosan kibírok. Ha hét napon át trak-
98 Obszervatórium
098-099-obszervatorium.indd 98
tálnak a madarak gyűrűzésével, esetleg a
középkori lovagi tornával, akkor legalább
vagy örökre megutálom a gulipánokat /
láncingkovácsolást, vagy rájövök, hogy
többet is szeretnék tudni róluk.
• Na jó, benevezek a versenyre is!…
Ó, várjunk csak!… Miért jó nekem, ha
indulok egy versenyen?
Nagyon jó a felvetés: az egyik legismertebb
magyar tanulmányi versenyen, a 80 éve létező
Arany Dániel Matematikai Tanulóversenyen
évente közel ezer diák küld be megoldásokat.
Kizárt, hogy mind az ezer matematikus sze-
retne lenni, és biztos, hogy csak néhányan
kapnak díjat… De hát akkor MIÉRT?
Szerintem mindenki másért fut, más cél-
lal vesz részt egy versenyen, legyen az sport-
vagy tanulmányi:
• van, aki azért versenyez, mert klasszak
a nyeremények;
• van, aki azért, mert első (vagy legalább
második, na jó, harmadik, de minden-
képpen az első tízben) szeretne lenni,
hogy bizonyítsa: a legjobbak között van
azon a területen;
• van, aki szeretné megtudni, hol is áll a
rangsorban, mennyire jó abban a témá-
ban, hová tud fejlődni;
• van, aki a hasonló érdeklődésűek társa-
ságát szereti;
• és van olyan is, aki szereti a felkészülést,
szeret számára érdekes dolgokról még
többet megtudni.
Vagy mindezek együtt.
Egyáltalán mi a célja a tanulmányi verse-
nyeknek, miért szervezik a szervezők? Unat-
koznak? Ebből akarnak meggazdagodni?
2023. 09. 28. 20:25:06

Agyelszívás céljából megbízta őket egy cég a
Szilícium-völgyből?
És itt jutunk el a Magyar Asztronautikai
Társasághoz. A MANT egy űrkutatással, űr-
tevékenységgel foglalkozó szakmai és isme-
retterjesztő egyesület, több diákoknak szóló
programunk is van, a legtöbb már évtizedek
óta fut, másokat néhány éve kezdtünk el. Sze-
retnénk ugyanis, ha minél több diák megis-
merkedne az űrkutatással, űriparral és érde-
kes dolgokról tanulna. Például:
• Mire lehet használni a műholdakat?
• Mivel foglalkozik egy űrmérnök?
• Milyen képzettséggel lehet elhelyezked-
ni az űriparban, azaz mit kell tanulnod,
ha űrmérnök vagy űrorvos szeretnél
lenni?
• Milyen élettani hatásai vannak az űrha-
józásnak?
• Magyarországon tényleg van űrkutatás?
Hol?
• Lapos a Föld? Miért nem? És az ameri-
kaiak tényleg jártak a Holdon?
• Egy egyetemista építhet műholdat? És
egy középiskolás?
• Hogy kell kiszámítani, hogy mekko-
ra erő kell egy űrhajó elindításához a
Marsra?
• Milyen hullámhosszon készült műhold-
felvétellel lehet a Balaton algásodását
vizsgálni?
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
098-099-obszervatorium.indd 99
GALAKTIKA
2023. október
• Hol találkozhatok olyanokkal, akiket
szintén ezek a kérdések foglalkoztatnak?
És így tovább…
Ilyen kérdések érkeznek hozzánk rendsze-
resen, és ezeknek a megválaszolására szer-
vezzük
• már 32 éve a MANT Diákpályázatot
11-18 év közöttieknek, ahol minden
évben más témában lehet benyújtani
novellát, rajzot, videót, prezentációt,
kísérletet, stb.;
• pont 30 éve a MANT Űrtábort 13-18
éveseknek, ahol egy hétig éjjel-nappal
űrkutatással foglalkozunk;
• idén harmadszor az Irány az űr! közép-
iskolai űrkutatási csapatversenyt, ahol
több tudományágban is jártasnak kell
lenni;
• 2022 óta az országos magyar CanSat ver-
senyt középiskolásoknak, ahol igazi mű-
ködő műholdat kell tervezni és építeni.
És még nem is említettük a többi progra-
mot, eseményt, ami szintén segíthet megis-
merni és megszeretni az űrtevékenységet.
Nekünk az a fontos, hogy a pályaorientáció
mellett minél többen minél több ismeretet és
ismeretséget szerezzenek, és közben jól érez-
zék magukat. Hogy a két füled között ne űr
legyen!
Székely Anna Krisztina
99
2023. 09. 28. 20:25:07
 GALAKTIKA
2023. október
A Columbia kontinens kincse
N
EMRÉGIBEN már bemutat-
tuk a világ egyik legritkább
drágakövét, a rózsaszín gyé-
mántot. Egy új elmélet érdekes
magyarázattal szolgál az eredetéről. A Föld
legnagyobb rózsaszíngyémánt-lelőhelye az
első szuperkontinens, a Columbia, más né-
ven Nuna felbomlásakor keletkezett.
A nyugat-ausztráliai Argyle-formáció a
rózsaszín gyémántok 90%-ának forrása. Ez
a lelőhely furcsább, mint a többi. A konti-
nens északi szélén van, nem pedig a köze-
pén, ahol a legtöbb gyémántlelőhely talál-
ható. Ez a terület egy olyan kőzettípust rejt,
amely kissé eltér a gyémántokat általában
hordozó kőzettől.
A kék vagy a sárga gyémántok a színü-
ket olyan szennyeződésektől kapják, mint
a nitrogén és a bór. Ezzel szemben a ró-
zsaszín gyémántok csak azért színesek,
mert kristályszerkezetük meghajlott. Az
Argyle-bányából sok barna gyémánt is elő-
került, ezek színét a kristályszerkezet még
nagyobb deformációja okozza.
Az Argyle-formáció a Föld egyik igen
öreg kőzetrétege, korát 1,2 milliárd éves-
re becsülték. A bánya több mint 150 év
működés után bezárt, és a tudósok most
a legújabb módszerekkel határozták meg
100 Kő kövön
100-101-dragako.indd 100
a kőzet korát. Kiderült, hogy 100 millió
évvel idősebb, 1,3 milliárd éves. Ez arra
utal, hogy eredete közvetlenül a Columbia
szuperkontinens felbomlásának kezdetére
tehető.
A gyémántok az 1,3 milliárd évvel ez-
előtti lemeztektonikai folyamatokból szár-
maznak. A kontinensek széttöredezésének
is köszönhető, hogy ezek a kövek a felszínre
kerültek.
Valamikor 1,8 milliárd évvel ezelőtt a
Columbia szuperkontinens kialakulásakor
két kontinentális kéregdarab összeütkö-
zött. Az a kéregdarab, ami végül Argyle-
formációként lett ismert, pontosan ezen a
kapcsolódási ponton helyezkedett el. Való-
színűleg a kéreg ütközésekor fellépő nyo-
más hajlította meg a gyémántokat, és tette
őket rózsaszínűvé.
A Columbia 500 millió évvel későbbi fel-
darabolódása hozta a köveket a felszínre.
A kontinens nem közvetlenül az Argyle-nál
hasadt szét, de a hatalmas erő valószínűleg
meggyengítette a kontinensütközés „régi
sebét”, ahol a képződmény feküdt. Ez a
gyengülés tette lehetővé annak a mélyben
rejtőző magmának a feltörését, amely a rit-
ka rózsaszín gyémántokat hordozta.
2023. 09. 28. 20:25:01
 ZAFÍR

A kortalan szépség
ALKALMI ÉKSZEREK KÜLÖNLEGESSÉGEK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

100-101-dragako.indd 101 2023. 09. 28. 20:25:07

 GALAKTIKA
2023. október
Allan Quatermain és az ismeretlen ország
R
IDER HAGGARD 1885-ben
írta meg a Salamon király kincse
című regényét. Főszereplője Al-
lan Quatermain, egy hivatásos
vadász, aki különös előszeretettel veti bele
magát a fekete földrész fehér foltjainak fel-
kutatásába.
Majd egy évszázaddal később George
„Star Wars” Lucas agyában megfogalma-
zódott egy kalandor régész figurája, akit
Indiana Jonesnak hívnak. Az alak arche-
típusának Haggard főhőse számított. Ha
nincs Quatermain, nem létezik Indiana
Jones sem.
Lucas ötletéből a film forgatókönyvét
Philip Kaufman írta. Kaufman nagyszülei
zsidó emigránsok voltak, akik a náci Né-
metországból menekültek az Államokba,
így a frigyláda témája közel állt az íróhoz.
Az elveszett frigyláda fosztogatóit 1981
nyarán mutatták be, majd három év múlva
az Indiana Jones és a végzet temploma című
filmet.
1983 őszén az IPM (Interpress Magazin)
folytatásokban közölte le A frigyláda című
regényt. Ez tíz évvel előzte meg a könyves-
bolti forgalmazást. A történetet Campbell
Armstrong skót író – Campbell Black álné-
ven – öntötte regény formába.
1985-ben került a mozikba a Salamon
király kincse, majd egy évre rá az Az elve-
szett aranyváros fosztogatói. Ezek egy az
egyben követték az Indiana Jones-filmek
tematikáját – a második rész blikkfan-
gos címferdítése a magyar forgalmazók
„érdeme” –, zenéjük szinte teljesen meg-
egyezett John Williams muzsikájával. Még
az első Indiana Jones-film főhősét, John
Rhys-Daviest (Sallah) is sikerült átcsábí-
tani a produkcióhoz, igaz, itt gonosztevőt
102 Képregény a Galaktikában
102-109-kepregeny.indd 102
(Dogati) játszott. Ha nincs Indiana Jones,
nem létezik a filmbéli Quatermain sem –
legalábbis ebben a formában.
A Quatermain könyvsorozat a vadász
életének ötven évét öleli fel, 18-tól egészen
68 éves koráig. Élete alkonyán két barátja,
Sir Henry Curtis és John Good kapitány is
csatlakozik hozzá. A Salamon király kin-
cse és az Allan Quatermain az a két regény,
melyből az említett filmváltozatok készül-
tek. Ezekben a két férfit egy szöszi lányra:
Jesse Houstonra cserélték le. A szerepet
a 27 éves Sharon Stone játszotta – még
szexszimbólummá válása előtt.
Képregényváltozataimban elsősorban
az irodalmi alapokat követtem, melyeket
kiegészítettem a filmek mozgalmasabb
részeivel.
Az elveszett aranyváros fosztogatóinak
alapjául szolgáló Allan Quatermain című
regény a Longmans Magazine 1887. január
és augusztus között megjelent lapszámai-
ban látott napvilágot. Hazánkban csak tíz
évvel később publikálták az 1897. július 11.
és október 10. közötti időszakban a Pesti
Napló hasábjain Ismeretlen ország címen –
84 részben. A rákövetkező évben a Singer
és Wolfner adta ki az Egyetemes regénytár
sorozatában.
A regényben a kalandvágyó férfiak új
kihívást keresnek, míg a filmváltozatban a
vadász az öccsét; Harryt próbálja meg fel-
kutatni, aki Milozis aranyvárosának kere-
sése közben tűnt el.
Bár a filmben teljes a happy end, a könyv
utolsó lapjain Quatermain súlyosan megse-
besül és meghal.
Finita la commedia!
Kiss Ferenc
2023. 09. 28. 20:24:52
 .

103

102-109-kepregeny.indd 103 2023. 09. 28. 20:24:54

 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

102-109-kepregeny.indd 104 2023. 09. 28. 20:24:56

 105

102-109-kepregeny.indd 105 2023. 09. 28. 20:24:58

 GALAKTIKA
2019. augusztus

106 Képregény a Galaktikában

102-109-kepregeny.indd 106 2023. 09. 28. 20:25:02

 107

102-109-kepregeny.indd 107 2023. 09. 28. 20:25:04

 GALAKTIKA
2019. augusztus

108 Képregény a Galaktikában

HW G
102-109-kepregeny.indd 108 2023. 09. 28. 20:25:07
 6 IaconoÓ / Kataklysm
1 9 8 Maurizio T A

INTERJÚK,
KONCERTEK,
KRITIKÁK,
K
C

TESZTEK
O
R

100 OLDALON!
D

KERESD
R
A
H

AZ ÚJSÁGOSOKNÁL,
A BENZINKUTAKON,
&

A NAGYÁRUHÁZAKBAN!
L
T A
M E

A LEGFRISSEBB ROCKZENEI HÍREKÉRT

LÁTOGASS EL A HONLAPUNKRA!
WWW.HAMMERWORLD.HU
FACEBOOK.COM/HAMMERWORLD
109

HW Galaktika 165 x 232 - 202310.indd 1 2023. 09. 15. 12:46:44

102-109-kepregeny.indd 109 2023. 09. 28. 20:25:12
 Tormay Cécile
IDŐTLEN BOLT
A kalmár felnyitotta mállott üzleti könyvét. Lélegzetfojtó csendben,
lassan húzta végig mutatóujját a két rovaton: Tartozik… Követel… És
a vevők verejtékes kínban fizettek roppant árakat.
R
OZZANT FEKETE fahíd vezetett át a
folyón. Korlátja mellett ósdi, zöld üveges
lámpák égtek. Burkolatán kísértetiesen
kongott az emberek lépése. A híd alatt,
az ívek sötét üregében megkétszereződött a kon-
gás. Olyan lett, mint a lélekharangok hangja. De az
emberek nem vették észre, és szüntelenül jártak a
hídon, a szürke, hideg víz felett. Magukba zártan,
idegenül mentek el egymás mellett. Félrefordították
a fejüket, és a tekintetük sohasem találkozott.
Pedig az útjuk egy volt. Mindannyian az öreg vá-
ros elnéptelenedett negyedébe igyekeztek, egy gya-
nús, kanyargós sikátorba, melynek túlsó végében
barátságtalan vén ház állt.
A ház félköríves, szúette kapuja, mely egészen
megfeketedett az időtől, mindig zárva volt. A lépcső
megrogyott. Az udvaron nem járt senki. Nyárban
csenevész fű nőtt a kövek között, és az üres lakások
ajtaját csupán a szél csapkodta. A lakók rég elmentek
innen, vidámabb hajlékot keresni. Csak patkányok
és pókok éltek még a házban és egy furcsa, kicsiny
bolt, amely az íves, fekete kapu mellett húzódott meg
a falban,
Valahányszor vevő nyitott a boltba, alacsony aj-
taja felett vijjogni kezdett a rozsdás csengő. A meny-
nyezet nyomott és füstös volt. A padló süppedt, és a
magas küszöbről zökkenve léptek az emberek a ho-
mályos helyiségbe, melyben, mióta a legöregebbek
csak emlékezni tudtak, görnyedten és változatlanul
ült magas székén a boltos. Ha szünetelt a munka,
egykedvűen forgatta mállott üzletkönyvét. Ilyenkor
a forduló lapok szele egyenletes időközökben ingatta
meg a kalmárasztalon a finom, idegenszerű mérleg
selyemszálon függő tányérkáit.
A falak mentén, mintha egymásba kapcsolódó
kezek visszahajlított ujjai ropogtak volna, csont-
110 Retró: Időtlen bolt
110-112-cecile.indd 110
szerűen recsegtek a polcok. A szúette deszkákon,
akárcsak egy ódon, kolostori gyógyszertárban,
színes cserépedények álltak kialvó vörös felírá-
saikkal. Ha a bolt gödrös padlóján lépések jártak,
az edények összecsörrentek, és hirtelen édeskésen
fanyar szagok szűrődtek át a dohos levegőn.
A polc felett egy óra ketyegett. Ez az óra ti-
tokzatos és ijesztő volt. Egyik mutatóján halálfőt
viselt, a másikon egy emberi szívet. A szív mu-
tatója csak a perceket jelezte; a halálfő mutatója
többet győzött: az az órák felett uralkodott. És
míg az idő rovásos lapján, lankadatlan hajszában
keresztezte egymás útját az élet és a halál két vég-
zetes mutatója, a rozsdás csengő egyre vijjogott az
ajtófélfán.
Új jövevények érkeztek. A boltot idegenszerű
alakok töltötték meg. Halálosan sápadt emberek
tolongtak a homályban. Egy helyben topogó lá-
bak türelmetlensége, falhoz szorított testek súrló-
dása hallatszott.
A rémlátó, lázas izgalomban szinte félelmes
volt a kalmár érzéketlen nyugalma. Bármi tör-
tént is körülötte, aszott keze nesztelenül dolgozott
tovább, és hártyaszerű szemhéja sohasem rezdült
meg. Egészen mozdulatlan volt, mintha ráfagyott
volna az opálszínű szemgolyókra, eltakarva a cso-
dálatos pupillák felét, melyekben nem merült el a
külső világ képe.
Minden kép csak a felületükön maradt, és
mint sötét vizek jegének a tükréről, dermedten,
holtan verődött róluk vissza.
Az emberek összeborzadtak. Hanem aztán,
mikor intett nekik, azt hitték, hogy mosolyog, és
megfeledkeztek mindenről. Könyörögni kezdtek.
De ő nem hallgatott rájuk, mert ő senkit sem sze-
retett, senkit sem gyűlölt.
2023. 09. 28. 20:24:23

Ha férfival alkudott, aggastyán fejének vonalai
közé rejtélyesen lágy elemek vegyültek, és leheletsze-
rűen elragadó asszonyi arc suhant el az arca felett.
Ha asszonnyal kötött üzletet, meglazult vonásait
hirtelen fiatal erő kapcsolta össze, és ő a csábítás fér-
fiarcú lárváját mutatta a vevőnek.
Férfiaknak asszonyarccal, asszonyoknak férfi-
arccal osztotta áruját a kalmár, akinek valamennyi
vásárló más-más nevet adott. Voltak olyanok, akik
Sorsnak hívták. De ő azért megértette, akárhogyan
szólították, mintha az ő neve lett volna mindennek
a neve, ami után emberek vágyódnak, amitől em-
berek félnek. Megértette… és sietett, ha fel akarták
tartóztatni, és sohasem felelt, hogyha hívták.
Most sem felelt. Ódon boltjában közömbösen
árulta tovább azt, amit az emberek a maguk számá-
ra akartak. Részvétlenül mérte a boldogságot, és ke-
verte-keverte, vegyítette, hogy többnek lássék.
Aztán fizetésre került a sor. A kalmár felnyitot-
ta mállott üzleti könyvét. Lélegzetfojtó csendben,
lassan húzta végig mutatóujját a két rovaton: Tarto-
zik… Követel… És a vevők verejtékes kínban fizettek
roppant árakat.
Egy dús, öreg bankár pénzért akart boldogságot
vásárolni. A boltos nem adott neki. Pénzzel kisebbé
lehet tenni a szenvedést és szebbé a boldogságot, de
pénzen boldogságot venni nem lehet.
Egy fiatal, szerelmes király tört magának utat a
tolongók között. A boldogságért még a királyoknak
is fizetniök kell: ő a koronájával fizetett… Már má-
sok jöttek a nyomában. Mások és újra mások, öre-
gek, ifjak, papok, színészek, durva gyármunkások,
előkelő dámák, parasztok, remegő iskolásfiúk.
Festett képű céda leány állt a kalmárasztal előtt.
Eddig cifra, zenés házakban, szennyes gyalogjárók
szegletén, fél lánggal égő utcalámpák alatt kereske-
dett a szépségével. És most a szépségével fizetett.
Egy katona… fiatal, szinte gyermek még. A bát-
rak keresztjét akarta. Kék szeme világát adta érte.
A nagy államférfi… Krétafehér lett az arca, mi-
kor egy hideg gyémántköves csillagért a becsületével
kellett a boltosnak fizetnie. Utána valaki egy zacskó
Retró: Időtlen bolt
110-112-cecile.indd 111
GALAKTIKA
2023. október
aranyért a szabadságát adta oda. Aztán szép pár fia-
tal emberre került sor. Mámorosan mosolyogtak, és
szorosan fogták egymás kezét. Az alku hamar ment.
A férfi, kitől nagyot várt a világ, ragyogó jövőjének
kincséért vett boldogságot. Oldalán a lefátyolozott
asszony tiszta, mocsoktalan múltjával fizetett.
Helyükbe új vevők tódultak. Fénylő nevek, szürke
névtelenek. Erősen körvonalazódó alakok, elmosó-
dott jelenések. Leghátul egy szegény kis varróleány,
ő az egészsége árán vásárolt magának egy egyetlen
vasárnapi délutánt betöltő, szegény kis boldogságot.
Megint szólt a rozsdás ajtócsengő. Vijjogott, hu-
hogott, mint a halálmadár. Hosszú hajú deák botlott
le a magas küszöbről. Kabátja ujjából kiállt a könyö-
ke. Égen-földön nem volt egyebe, csak a fiatalsága.
És a deák éppen annak az árán akarta megvenni az
ő boldogságát: akadémiák koszorúját… világraszóló
hírnevet. Mire nagy sokára kiért a boltból, megőszült
a haja, meghajlott a háta: öregember lett belőle.
A polc felett ütött az óra. Az emberek arca eltor-
zult, mintha a tompa ütések valami iszonyatosra
emlékeztették volna őket. Kapkodni, sietni kezdtek,
de a boltos most is nyugodt maradt. Számára nem
létezett idő: ő nem nézett az órára soha.
Kinn ezalatt a szűk sikátorok zavaros kanyargá-
sában sötéten tapogatódzva közeledett az éjszaka.
Ahol a házakhoz ért, rajtuk hagyta fekete ujja nyo-
mát. A szél fütyölt, és a boltban, az ódon mécses ka-
nócán önmagától kigyúlt a láng. Egy darabig ingott,
mint aki magasból ugrik, aztán erőre kapott, és csak
az ajtónyílás légáramlása szerint szállt és emelkedett.
Sokszor ütött az óra. Az ajtónyílás ritkulni kez-
dett. Már nem vijjogott a csengő, már nem jött új
vevő. A mécses lángja is lassan megnyugodott. Kék
világa derengve szőtte át a csendet.
A kalmár előregörnyedt, és félig lehunyt, rideg
szeméről élettelenül verődött vissza a temérdek
kincsnek a képe, mellyel az emberek boldogságu-
kat megfizették. Egy darabig fásultan nézte nyere-
ségét, aztán hideg kezével besöpörte zöld kötényé-
be az egészet. Megfordult, és ijesztő, feltarthatatlan
lépésével indult hátra a bolt túlsó végébe, hol egy
111
2023. 09. 28. 20:24:23
 GALAKTIKA
2023. október
falüregben, fekete függöny alatt, kicsiny, ólomkari-
kás ablak rejtőzött.
A boltos feltárta az ablakot, és kihajolt a nyíláson.
Alatta sötét, végtelen semmi volt… Csak egy pilla-
natig pihent a mély semmi felett, aztán kifordította
kötényéből az ablakon át napi keresetét.
Sikoltva, csörömpölve, örvénylő forgatagban
zuhant alá az űrbe az óriási kincs: ifjúság, dicsőség,
múlt és jövő, királyi koronák, szépség, szabadság,
becsület… mindaz, aminek csak addig van értéke,
míg emberek tartják a kezük között.
Mikor odalennről nem szállt fel többé semmi
nesz, a boltos becsukta az ablakot, és visszament
asztalához.
Ebben a pillanatban sóhajtás hallatszott a szeglet
irányából. Mialatt a kalmár arrafelé nézett, elgondol-
kodva végighúzta ujjait a homlokán. Kezének árnyéka
alatt laza vonásai hirtelen a csábítás férfiarcú lárvájává
tömörültek össze. Így fordult a vevőhöz, és emlékeze-
tében ekkor felderengett, hogy már reggel óta… teg-
nap óta, talán régtől fogva látta azt az alázatos, várako-
zó árnyat, mely most felsóhajtott. De vannak olyanok,
akiket a kalmár nem vesz észre mindjárt; vannak
olyanok, akikről hosszú időn át megfeledkezik…
– Ki vagy te? – kérdezte, és a szája alig mozdult.
– A gyermekem anyja vagyok – felelt egy halk
suttogás, melyben mégis olyan mindenható erő
rejlett, hogy az árnyékból egyszerre élő asszonyt
formált.
– Boldogságot akarsz venni?
– A gyermekem számára – mondotta elszántan
az asszony.
A kalmár mozdulatlan szemhéja mintha meg-
rezdült volna az opálszínű szemgolyók felett. Bolt-
jában időtlen idők óta árulta azt, amit az emberek
boldogságnak neveznek, de a vevők mindig csak
önmaguknak vásároltak, csak önmagukért fizettek.
Ez a szenvedő, halvány asszony: egy gyermek édes-
anyja, ez volt az első, aki másnak akart venni, és a
sajátjából akart fizetni.
A boltos megint közömbös lett. Elvette avult üz-
letkönyvét. Mutatóujját lassan végighúzta a két nagy
112 Retró: Időtlen bolt
110-112-cecile.indd 112
rovaton: Tartozik… Követel… Becsapta a könyvet, és
megrázta a fejét.
– Nincs semmid a világon. Ugyan minek az
árán akartál a gyermekednek boldogságot venni?
– A magam boldogsága árán – felelte az asszony,
és hangja olyan végtelenül tiszta volt, mint aminő
csak az lehet, amit könnyekkel mostak fehérre.
– Az alku áll. Fizess! – dörmögte a boltos, mia-
latt előrenyúlt, és szörnyű két kezével felszakította
az asszony fiatal mellét. Aztán a tátongó seb vérző
nyílása fölé hajolt, és belenézett vásárlója szívébe.
Ebben a percben meglátta azt a boldogságot, me-
lyet felkínáltak neki.
A kalmár, aki semmi felett sem csodálkozik…
elcsodálkozott.
– Nagy árat kínálsz – mondotta komoran –, és
tudod-e, hogy ennél az alkunál még túl is kell fi-
zetned a portékámat? Még ráadás is jár! Mert igazi
boldogságot csak úgy adhatok a gyermekednek, ha
nem sejti meg az áldozatodat, s nem lesz érte hálás
soha… Állod még az üzletet?
A halvány vevő intett, és a kalmár nem várt
tovább. Kérlelhetetlenül belemarkolt az asszony
sebesült mellébe, és égő, szerelmes szívéből kitépte
szeretőjének a képét.
A boltban egy pillanatra megdermedt a csend.
Fenn, a titokzatos órán találkozott a két mutató, és
a halál rávetette futó árnyékát az életre.
TORMAY Cécile
1875-ben született magyar írónő. Előkelő családból
származott, tanulmányait magántanulóként végez-
te. Első önálló novelláskötete, az Apródszerelem
1900-ban jelent meg, regénnyel pedig, az Emberek
a kövek közöttel 1911-ben mutatkozott be. Műveit
lehetősége nyílt külföldön is népszerűsíteni, me-
lyek lefordítva nemzetközi ismertséget szereztek
írójuknak. 1923-tól 1937-ben bekövetkezett haláláig
szerkesztette a Nyugat vetélytársának tekintett Nap-
kelet irodalmi folyóiratot. Olyan későbbi hírességek
kezdték itt pályájukat, mint Hamvas Béla, Keresztury
Dezső, Szerb Antal vagy Németh László.
2023. 09. 28. 20:24:23
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1490 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 17 880 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 29 880 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
SCI -FI
• FAN

WWW.GALAKTIKA.HU
TAS Y
• WE IRD

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. JÚNIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. JÚLIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. AUGUSZTUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. SZEPTEMBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. OKTÓBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. NOVEMBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. DECEMBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLIII. ÉVF., 2023. JANUÁR

387 388 389 390 391 392 393 394

ADATTÁROLÁS GYÉMÁNTLEMEZEN LÉZERIRÁNYÍTÓ GYÉMÁNTTÜKÖR SZÉN-DIOXID-ELNYELŐ PANELEK JÖVŐ-MENŐ NYARALÓK ŰRÁLLOMÁS MESTERSÉGES GRAVITÁCIÓVAL A 151-ES KÖRZET SZELLEMEI VOLT EGY HATODIK TÖMEGES KIHALÁS ÉLŐ SZERVEZET AZ OKOSÓRÁBAN
NAPENERGIA SÖTÉTBEN VÍZENERGIA VESZÉLYBEN 40 000 GYŰRŰS GALAXIS TILTOTT HELYEK KÍNAI NUKLEÁRIS FÚZIÓ AKAR 2028-RA VITORLÁS SZUPERTANKER IDEGEN VILÁGOK NYOMÁBAN HA NEM PUSZTULNAK KI A DINÓK
A CIVILIZÁCIÓ HAJNALA ATOMOT A HOLDRA HIDEGHÁBORÚ ÉLETMENTŐ 3D-NYOMTATÁS EMBER A JUPITERNÉL GYOMIRTÁS LÉZERREL HIDROGÉNÜZEMŰ REPÜLŐ KÉTMILLIÓ ÉVES DNS

+
KIDRUK
+
CHOI
FEDINA
+ + + + + +
TYERINA KOŁODZIEJCZAK BOJTOR TUMANOVSZKIJ
ZSUPANYSZKIJ BILENKIN TYERINA SCHOEN
PEEK VÁSÁRHELYI VARGA PEEK Előfizető Előfizető
GEDEONOV KISS Előfizető MAY KOŁODZIEJCZAK
ADAMSON OLDIE TEBO ANTAL SALTY
CS knek JASSÓ CS knek
AK KISPÁL CS knek
AK
HORVÁTH
Előfizető
KAUPPINEN
Előfizető
OROSZ
Előfizető
SILVER NOWLAN
JONES AK
1490 KRZSIZSANOVSZKIJ 1490 Ft! AMBRUS 1490 Ft!
KOCJUBINSZKIJ NORRIS HUM
POE BLACKWOOD
CS knek
AK APOLLINAIRE CS knek
AK CS knek
AK Előfizető Előfizető NORRIS
Ft!
MARIJA 1490 1490 1490 CS knek
AK
JEZSI CS knek
AK LAWRENCE M. LIVIU
Galina
Ft! JOHN Ft!
Nemere Ft! TOMASZ 1490 Tumanovszkij 1490 DMITRIJ
Schoen Surugiu
Kessel ISTVÁN Kołodziejczak Ft!
CLAUDE
Ft!
Bilenkin
VOLODIMIR Lalumière Szélesi Benyák
Moldova Böszörményi A. T.
Karinthy
Arenyev Greenblatt SÁNDOR ZOLTÁN
22387

22388

22389

22390

22391

22392

22393

23394
GYÖRGY GYULA FRIGYES
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

D D D D D D D D
ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT

A LÉGI KÖZLEKEDÉS MEGREFORMÁLÁSA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU GLOBÁLIS KLÍMAVÁNDORLÁS XLIII. ÉVF., 2023. JÚNIUS
FB/GALAKTIKAMAGAZIN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. SZEPTEMBER

395 396 397 398 399 Erdész BENYÁK

400 401 402
CSŐVEZETÉKET A HOLDRA SZUPERÖREG GALAXISOK PUSZTÍTÓ KATASZTRÓFÁK A MARSON VISSZAFAGYASZTANI A SARKKÖRT A LÉGI KÖZLEKEDÉSSPACE FOOD CHALLENGE
MEGREFORMÁLÁSA A HÁBORÚ ÚJ ARCA A HOLD REJTETT OLDALA
AZ ELVESZETT VÁROS MEGKÖTNI A SZÉN-DIOXIDOT ORGANOID INTELLIGENCIA ÍGY MŰKÖDIK A MAJA NAPTÁR GLOBÁLIS KLÍMAVÁNDORLÁS HIDROGÉNGYÁR A MARSON DNS IDŐKAPSZULA
AZ UTOLSÓ JÉGKORSZAK LÖVÉS AZ ÉGBE TITOKZATOS MÉLYTENGERI HŐHULLÁMOK CUNAMI SPACE FOOD CHALLENGE
Róbert ZOLTÁN A FENSÉGES NYOLCADIK KONTINENS ÓRIÁSOK

+
SZNYEGOV + + + + MÁRKI ISTVÁN + +
BABITS Nemere
KOVÁCS CAINE SALTY SALTY KOVÁCS BRASILI
LALUMIÈRE Előfizető CAINE Előfizető FEDINA Előfizető JONES Előfizető BOJTOR Előfizető VARGA MOLNÁR
CS knek
AK OROSZ CS knek
AK KEVERESCHÁN CS knek
AK LALUMIÈRE CS knek
AK GRAVICKIJ CS knek
AK HORVÁTH ROGER Előfizető

MIHÁLY István
POLACK
STEVENS 1490 Ft!
VINCZE 1490 Ft! SZIRTES 1490 Ft! HANTOS 1490 Ft! HUSZÁR 1490 Ft! ADAMSON KOMOR CS knek
AK
GRAVICKIJ SCHOEN CSEHOV ROGER STEVENS Előfizető PUELLES 1490 Ft!
RONIL
PLATONOV SZERB ZSITKOV CS knek ARELSZKIJ

Caine TARJA KAUPPINEN AK

1490 Ft!
TANYA ROBERT J. JOHN SAMANTHA
Lovas GRETA MAY ROBERT J. Varga
A. T. Huff Sawyer Wiswell Mills Sawyer CSABA BÉLA
Greenblatt Lajos TOOCHEE
23395

23396

23397

23398

23399

23400

23401

23402
ROBERT KIR HOLDEN LAVIE STANISŁAW JOHN
Silverberg Bulicsov Rose Tidhar Szélesi Sándor Lem Wiswell
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Novemberi számunk várható tartalmából: NO A 40
VE 4
MB . szá
• Az eltűnt holdkőzet nyomában ka ER 7 m
ph
ató -ÉTŐ
• Samantha Mills, Alekszej Gravickij és Huszár Karina novellája ! L
• Edward Page Mitchell retrója
• Visszatérés: Gergely László képregénye

Force Over Distance © 1973 by Stephen Robinett (Analog) • Oldalnézet © 2023 by Fedina Lídia •
Neom © 2019 by Lavie Tidhar (Asimov’s Science Fiction) • Kitörés © 2023 by Csákvári József • The
Battle of Long Island © 1993 by Nancy Kress (Omni) • Időtlen bolt (Rejtelmes bolt) ¤ 1908 by Tormay
Cécile (Magyar Hírlap) • Born with the Dead © 1974 by Robert Silverberg (Magazine of Fantasy and
Science Fiction) • Road to Nightfall © 1958 by Robert Silverberg (Fantastic Universe) • Travelers ©
1999 by Robert Silverberg (Amazing Stories)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2023. 09. 28. 20:24:34

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
NE HÁROM NAGY SIKERŰ
VE IS MEGJELENT MÁR
2023. OKTÓBER

OLIS MEDIA KIADÁSÁBAN! 403 ÁRA: 3490 FT

IK ET eri n:
TE MINDEoGY m b
ve? L-be
VAnSTtAD
OLA ika X tolvaj IN ELŐFIZ
a k Z
Gal gdadi film- GA E
a

A
Ab an ta

TŐ
atatl yváltoza

AM
alh

I
h
Egy s regén zaka

Á RA
403

Robert Silverberg
z ku
i yéjs
Megszületünk Gyémánt
!
klass z Ezereg i alapján
a a kártyáv
motí
vum
a halottakkal csak al
(NEBULA-DÍJ, LOCUS KÖZÖNSÉGDÍJ)
2490 F
t!
GALAKTIKA

LD MEG
ABOLT.HU-N!
23403

HALLUS / FEDINA /
243018

TIDHAR / HANTOS /
030133

KRESS / TORMAY
4

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 3490 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2490 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
114-xl.indd 114 2023. 09. 28. 20:24:11
 UsLA
-
A holtak nem nyugszanak, dönthetnek úgy, hogy
XL GALAKTIKA
új, holt
EB
N díja y 2023. október
gén
kisre társaikkal kezdenek egy más, szabadabb létezésbe.
Jorge viszont élőként halott felesége után ered.
CséU Ss-
LköO n gdíyja
zö regén
kis
G O-
HdU a je
íjr gény
re
lölt
kis
A -
SnFagW
y mes
te r

U G O -

.
Hdíjas s ze r ző

NW
JOH BELL-
P díjas
CAMmlék
e ő Robert Silverberg
szerz

Megszületünk
a halottakkal
EGY
És amire a holtaknak nem volt szavuk,
amíg éltek,
El tudják mondani most, hogy halottak.
A holtak közlési módja
A tűznyelveké, túltesz az élő beszéden.
T.S. Eliot: Little Gidding (Vas István
fordítása)
Néhai felesége elvileg épp úton volt Zan-
zibárra. Ezt mondták neki, és el is hit-
te. Jorge Klein a nyomozás ezen pontján
már bármit elhitt volna, ha a hit elvezeti
Sybille-hez. Mindenesetre nem volt ak-
kora képtelenség, hogy az asszony pont
Zanzibárra akarjon menni. Régóta sze-
retett volna eljutni oda. Volt valami fel-
foghatatlan abban, ahogy a sziget oly
sok évvel ezelőtt megszállta, meghó-
dította a tudata központját. Életében
Megszületünk a halottakkal
nem tudta meglátogatni, most azonban,
hogy megszabadult minden köteléktől,
nem csoda, hogy Zanzibár úgy vonzotta
magához, mint madarat a fészke, mint
Odüsszeuszt Ithaka, mint éjjeli lepkét a
gyertyaláng.
A repülő, az Air Zanzibar kis Staniford
ST-912-es gépe félig üresen szállt fel
Dar es-Salaamból 09:15-kor, egy lan-
gyos, ragyogó reggelen, vidáman meg-
fordult a sűrű mangóliget, a vörös virágú
tűzvirágfák és a magas kókuszpálmák
fölött, az akvamarinkék Indiai-óceán
partján, majd észak felé vette az irányt,
át a keskeny szoros fölött, Zanzibár felé.
A mai nap – 2033. március 9-e, szerda
– igen szokatlannak ígérkezett Zanzi-
báron, a gép fedélzetén ugyanis öt ha-
lott utazott, hogy fajtájukból elsőként
lépjenek az illatos sziget földjére. Daud
115

115-202-xl.indd 115 2023. 10. 02. 8:12:00

 GALAKTIKA XL
2023. október
Mahmoud Barwani, az ügyeletes egész-
ségügyi tisztviselő Zanzibár Karume
Repülőterén már várta őket, miután a
kontinensről odaszólt neki az idegenren-
dészet. Arról sejtelme sem volt, hogyan
fogja kezelni a helyzetet, és aggódott; fe-
szült idők jártak Zanzibárra. Zanzibárra
mindig feszült idők jártak. Most tagadja
meg tőlük a belépést? Jelentenek a hol-
tak bármi veszélyt Zanzibár örökké tö-
rékeny politikai stabilitására? És mi a
helyzet a kevésbé látványos fenyegeté-
sekkel? Lehetséges, hogy a holtak ve-
szélyes spirituális kórságot terjesztenek.
Mit mond a közigazgatási törvénykönyv:
meg lehet tagadni a vízumot bárkitől a
lélek feltételezett fertőző betegségei mi-
att? Daud Mahmoud Barwani mogorván
majszolta a reggelijét, a hideg csapátit és
a tányér currys krumplit, és kelletlenül
várta a holtak érkezését.
Majdnem két és fél év telt el azóta, hogy
Jorge Klein utoljára látta Sybille-t: 2030.
október 14-én, egy hétfő délutánon, a bú-
csúztatója napján. Az asszony úgy feküdt
a koporsóban, mintha csak aludna, szép-
ségén a legcsekélyebb csorbát sem ejtet-
te az utolsó megpróbáltatás: fehér bőr,
fekete, dús haj, fitos orr, telt ajak. Nyu-
godt testét színjátszó arany és ibolya-
szín kelme takarta; a romlástól csillámló
elektrosztatikus köd védte, és enyhe jáz-
minillat lengte körbe. Öt órán át lebegett
az emelvény fölött, amíg tartott a szer-
tartás és a részvétnyilvánítás – ez utóbbi
szinte lopva történt, mintha Sybille ha-
lála túl szörnyű lett volna ahhoz, hogy
bárki heves érzelemnyilvánítás kísére-
tében ismerje el. Mikor aztán már csak
néhányan maradtak, a legközelebbi ba-
rátok, Klein gyengéden szájon csókolta,
116 Megszületünk a halottakkal
115-202-xl.indd 116
majd átadta őt a hallgatag, sötétbe öl-
tözött férfiaknak, akiket a hidegváros
küldött érte. Sybille úgy rendelkezett,
hogy élesszék fel; elvitték hát egy feke-
te kocsiban, hogy latba vessék varázstu-
dományukat a holtteste felett. Ahogy a
koporsó egyre távolodott a széles válla-
kon, Klein úgy látta, egy lüktető, szür-
ke örvény nyeli el, melyen ő maga nem
képes áthatolni. Nem számított rá, hogy
hall még valaha Sybille felől. A holtak
akkoriban elzárkóztak mindenki mástól,
önként választották, hogy elrejtőznek a
gettóik falai mögött; ritkaság volt, hogy
csak egy is felbukkanjon a hidegvárosok
falain kívül, vagy hogy akár csak közve-
tetten is kapcsolatba lépjen az élők vilá-
gával.
Így aztán Klein kénytelen volt átér-
tékelni a kapcsolatukat. Kilenc éven át
volt Jorge és Sybille, Sybille és Jorge, én
meg te, együtt mi, mindenek felett mi, a
transzcendens mi. Szinte fájdalmas hév-
vel szerette a feleségét. Az életben min-
denhová együtt mentek, mindent együtt
csináltak, megosztották a kutatási és a
tantermi feladatokat, szinte egy fejjel
gondolkodtak, az ízlésük szinte minden-
ben egyezett, olyannyira átjárta egymást
a lényük. Sybille a része volt, ő pedig az
asszonyé, és váratlan halálának pillana-
táig azt hitte, ez így lesz mindörökké.
Fiatalok voltak, ő harmincnyolc, az as�-
szony harmincnégy, még évtizedek áll-
tak előttük. Aztán volt, nincs. A korábbi
pár pedig most nem több egymásnak,
mint két ismeretlen: a nő nem Sybille,
csak egy halott, ő pedig nem Jorge, csak
egy eleven. Az asszony itt van, Észak-
Amerika földjén, jár, beszél, táplálkozik,
olvas – és még sincs sehol, számára el-
veszett, neki pedig kötelessége elfogadni
2023. 10. 02. 8:12:00

az életében beállt változást, és látszólag
el is fogadta, a lelke mélyén azonban,
habár tudta, hogy a dolgok soha többé
nem lehetnek úgy, ahogy korábban vol-
tak, megengedte magának azt a sóvár
reménységet, hogy egy nap még vissza-
szerzi Sybille-t.
A repülőgép nemsokára feltűnt a látha-
táron, sötét pötty a fényes égen, lebegő
porszem, idegesítő folt Barwani szemé-
ben, és egyre nőtt, Barwani pedig kényte-
len volt pislogni és tüsszenteni. Barwani
nem állt készen. Amikor Ameri Kombo,
a repülésirányító áttelefonált a szomszéd
fülkéből, hogy szokás szerint bejelentse
a gép földet érését, Barwani azt felelte:
– Értesítsd a pilótát, hogy senki nem
szállhat ki, amíg nem adok engedélyt! Át
kell néznem a szabályozást. Elkerülen-
dő a közegészségügyi kockázatot. – Húsz
percig hagyta állni a gépet a csendes ki-
futón, hermetikusan lezárva. A bozótból
kóbor kecskék bújtak elő, és közelebb-
ről is megvizsgálták a repülőt. Barwani
nem a szabályozást bújta. Befejezte sze-
rény reggelijét, aztán karba fonta a kezét,
és megpróbált kellőképpen megnyugod-
ni. Ezek a halottak nem árthatnak sen-
kinek, mondta magának. Ők is emberek,
mint bárki más, azt leszámítva, hogy át-
estek egy rendkívüli orvosi beavatkozá-
son. Felül kell kerekednie a tőlük való
babonás félelmén: nem paraszt ő, se nem
ostoba szegfűszegszedő, ahogy Zanzibár
sem vademberek tanyája. Belépteti őket,
lenyeleti velük a malária elleni tablettát,
mintha ők is közönséges turisták lenné-
nek, aztán útjukra bocsátja őket. Nos,
jól van. Most már készen állt. Felhívta
Ameri Kombót. – Nincs veszély. Az uta-
sok kiszállhatnak.
Megszületünk a halottakkal
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2023. október
Összesen kilencen voltak, gyér fogás.
Először a négy eleven szállt ki, komoran
és egy kicsit mereven, mintha egy csapat
kobrával utaztak volna egy ketrecben.
Barwani ismerte mindet: a német kon-
zul felesége érkezett, meg egy Chowdary
nevű kereskedő fia, aztán két kínai mér-
nök, akik mind rövid szabadságukat töl-
tötték Darban. Minden további nélkül
intett nekik, hogy lépjenek ki a kapun.
Ezután jöttek a holtak, mintegy fél perc-
cel lemaradva: bizonyára együtt ültek a
majdnem üres repülőgép egyik végében,
míg a többiek a másikban. Két nő volt
és három férfi; mind magasak és megle-
pően robusztusak. Barwani arra számí-
tott, hogy csoszogni fognak, sántikálni,
tántorogni, botladozni, ám kifejezetten
energikus léptekkel közeledtek, mintha
jobb egészségben lettek volna, mint éle-
tükben. Mikor a kapuhoz értek, Barwani
előlépett, hogy üdvözölje őket, és halkan
annyit mondott:
– Egészségügyi ellenőrzés, erre tes-
sék, kérem! – Mind lélegeztek, kétség
kívül lélegeztek: a nagy, vörös hajú fér-
fi leheletén alkohol érződött, a sötét hajú
nőén pedig egy titokzatos és kellemes,
édes aroma, talán ánizs. Barwani úgy
vette észre, a bőrük különös, viaszos,
fals fénnyel csillog, bár lehet, hogy ezt
csak képzelte: a fehérek bőre mindig azt
a benyomást keltette benne, mintha nem
lenne igazi. Valójában csak egy tagad-
hatatlan különbséget fedezett fel: a hol-
tak szeme volt más, mint az eleveneké,
mert folyton nyugtalanítóan sokáig néz-
tek egy-egy pontot, mielőtt elfordították
volna a tekintetüket. Barwani arra gon-
dolt, ilyen lehet a szeme annak, aki bele-
nézett az ürességbe, és az mégsem nyelte
el. A kérdések hurrikánként robbantak
117
2023. 10. 02. 8:12:00
 GALAKTIKA XL
2023. október
ki elméje mélyéről: „Milyen érzés, mire
gondoltok, mire emlékeztek, hol járta-
tok?” Persze hangosan nem mondta ki
őket, helyette csak annyit szólt udvari-
asan: – Üdvözöljük önöket a szegfűszeg
szigetén! Szeretném felhívni a figyel-
müket, hogy átfogó megelőzési stratégi-
ánknak köszönhetően teljes egészében
kiirtottuk a maláriát, és hogy ez az utá-
latos betegség föl ne bukkanjon ismét,
arra kell kérnünk önöket, hogy tovább-
haladás előtt vegyék be ezeket a tablet-
tákat. – A turisták gyakran tiltakoztak
ez ellen, ezek a népek azonban szó nél-
kül bevették a gyógyszert. Barwanit is-
mét elöntötte a vágy, hogy kapcsolódjon
hozzájuk, mert ez talán segíthetne neki
felülemelkedni a létezés ólomsúlyán. Az
öt utast azonban úgy vette körül az ide-
genség, mint valami aura, vagy inkább
pajzs, így Barwani hiába volt kedélyes
ember, aki könnyen elegyedett beszél-
getésbe bárkivel, őket szó nélkül adta át
Mpondának a bevándorlásról.
Mponda magas homlokán verejték
csillogott, és rágta az alsó ajkát; látható-
an legalább ugyanannyira nyugtalanítot-
ták a holtak, mint Barwanit. A papírokat
összekeverte, a vízumot rossz helyre pe-
csételte, és dadogott, mikor elmondta a
holtaknak, hogy éjszakára magánál kell
tartania az útlevelüket.
– Reggel elfutározom az iratokat a
szállodájukba – ígérte nekik, majd indo-
kolatlanul gyorsan küldte őket tovább a
poggyászkiadó felé.
Kleinnek csak egy barátja volt, akivel
mert erről beszélni, egy UCLA-s kollégá-
ja, a jól fésült, udvarias, párszi szocioló-
gus, bizonyos Framji Jijibhoi Mumbaiból,
aki olyan mélyre ásta magát a holtak új,
118 Megszületünk a halottakkal
115-202-xl.indd 118
bonyolult szubkultúrájába, amennyire
ezt egy eleven megtehette.
– Hogyan fogadhatnám el? – kérdezte
Klein. – Képtelen vagyok elfogadni. Ott
van valahol, életben van, és…
Jijibhoi csettintett, hogy a szavába
vágjon.
– Nem, barátom – ellenkezett szomo-
rúan –, nincs életben, a legkevésbé sem,
egyszerűen csak felélesztették. Meg kell
értened a különbséget.
Klein képtelen volt megérteni a kü-
lönbséget. Klein képtelen volt megérteni
bármit, aminek köze volt Sybille halá-
lához. Képtelen volt elviselni a gondo-
latot, hogy a nő továbblépett egy másik
létezésbe, amelyből ő egyszerűen ki van
zárva. Az lett élete egyetlen célja, hogy
megtalálja Sybille-t, hogy beszéljen vele,
hogy részt vegyen abban, ahogy a nő
megtapasztalja a halált és mindent, ami
a halálon túl van. Valami kibogozhatat-
lan szál kötötte hozzá, mintha a nő még
mindig a felesége lett volna, mintha még
mindig létezett volna Jorge-és-Sybille,
ha csak nyomokban is.
Várta, hogy majd ír neki, de nem jött
tőle levél. Pár hónap múlva nekiállt le-
nyomozni, bár szégyellte a kényszeres-
ségét és hogy egyre nyíltabban hágja át
az újfajta özvegység illemszabályait. Sor-
ra járta a hidegvárosokat: Sacramento,
Boise, Ann Arbor, Louisville – de egyik
sem engedte be, még csak arra sem volt
hajlandó egy se, hogy megválaszol-
ja a kérdéseit. A barátai továbbítottak
neki minden szóbeszédet: Tucsonban
él a holtak között, vagy Roanokeban,
Rochesterben, San Diegóban – de ezek-
kel a mesékkel nem jutott semmire.
Aztán Jijibhoi, akinek a csápjai mes�-
szire értek a felélesztettek világában, és
2023. 10. 02. 8:12:00

aki kitartóan támogatta Kleint a kül-
detésében, még ha nem is értett egyet a
céljával, szerzett valahonnan egy hivata-
losnak látszó jelentést, miszerint Sybille
Zion hidegvárosában lakik, Utah délke-
leti részén. Persze onnan is elküldték, de
részben megkönyörültek rajta, amennyi-
ben sikerült megfelelő bizonyítékot sze-
reznie, hogy az asszony tényleg ott van.
’32 nyarán aztán Jijibhoitól tudta
meg, hogy Sybille előbújt hidegvárosi
elvonulásából. Állítólag Ohióban lát-
ták, Newarkban, a Nyolcszögletű Álla-
mi Emlékhely mellett kiépített városi
golfpályán egy páváskodó, vöröshajú
archeológus, bizonyos Kent Zacharias
társaságában, aki szintén halott, és ko-
rábban az Ohio-völgyi halomépítő
Hopewell indián kultúra szakértője volt.
– Ez egy új fejlemény, és nem egészen
váratlan – fejtegette Jijibhoi. – A ha-
lottak lassan elhagyják azt a korai fi-
lozófiájukat, miszerint teljesen el kell
szigetelődniük. Azt látjuk, hogy turista-
ként el-ellátogatnak a mi világunkba…
igyekeznek megismerni az élet és a ha-
lál mezsgyéjét, ahogy ők nevezik. Iga-
zán érdekes időszak előtt állunk, drága
barátom. – Klein azonnal Ohióba repült,
de nem sikerült utolérnie Sybille-t, hi-
ába követte Newarkból Chillicothéba,
Chillicothéból Mariettába, Mariettá-
ból Nyugat-Virginiába, ahol aztán nyo-
mát vesztette félúton Moundsville és
Wheeling között. Az asszony két hónap-
pal később Londonban tűnt fel, majd
Kairóban, aztán Addisz-Abebában. ’33
elején Klein arról értesült a tudomá-
nyos pletykagépezeten keresztül egy
volt kaliforniai kollégájától, aki most az
arushai Nyerere Egyetemen dolgozott,
hogy Sybille szafarin van Tanzániában,
Megszületünk a halottakkal
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2023. október
és néhány hét múlva továbbutazik Zan-
zibárra.
Hát persze. Tíz évig dolgozott a dok-
tori disszertációján a zanzibári arab
szultanátus 19. század eleji megalapulá-
sa témájában – ám elkerülhetetlen volt,
hogy a kutatást olykor-olykor meg ne
szakítsa más tudományos munka, sze-
relmi viszony, házasság, anyagi gondok,
betegség, halál, egyéb teendők, így az-
tán soha életében nem jutott el a sziget-
re, amely központi szerepet töltött be a
létezésében. Most viszont megszabadult
minden béklyótól. Miért ne mehetne el
végre Zanzibárra? Miért ne? Hát persze,
hogy Zanzibárra megy. Így aztán Klein
is Zanzibárra megy, hogy ott megvárja.
Mikor az öt idegen végre taxiba
szállt, Barwaninak eszébe jutott va-
lami. Elkérte Mpondától az útlevele-
ket, és megvizsgálta a neveket. Milyen
különös mind: Kent Zacharias, Nerita
Tracy, Sybille Klein, Anthony Gracchus,
Laurence Mortimer. Sose tudta meg-
szokni a nyugati neveket. Fénykép nél-
kül azt se tudná, melyik női és melyik
férfi. Zacharias, Tracy, Klein… ah. Kle-
in. Megnézte a cetlit, amelyet két hete
ragasztott az íróasztalára. Klein, igen.
Felhívta a Hotel Shirazt – ez a feladat
számos percet igénybe vett –, és a tele-
fonhoz kérte az amerikait, aki tíz napja
érkezett: a vékony pasast, aki feszülten
szorítja össze az ajkát, akinek a szeme
fáradtságtól csillog… és aki csak egy
kis apróságot kért Barwanitól, egy kü-
lönleges szívességet, amiért cserébe száz
shillinget nyomott a markába, méghoz-
zá előre, amire a határőrnek nagy szük-
sége volt. Jó sokat kellett várnia, nyilván
arra, hogy az inasok végigkutassák a ho-
telt, a férfimosdót, a bárt, a lobbit és a
119
2023. 10. 02. 8:12:01
 GALAKTIKA XL
2023. október
kertet, mire az amerikai végre megjelent
vonal túlvégén.
– A személy, aki iránt érdeklődött,
megérkezett, uram – jelentette Barwani.
KETTŐ
Kezdődik a tánc. Férgek az ujjak alatt,
ajkak kezdődő lüktetése, szívfájdalom,
torokkaparás. Kissé minden kizökken a
tempóból, mindennek megvan a maga
ritmusa. Lassan létrejönnek a kötődések.
Száj a szájhoz, szív a szívhez, önmagunk
megtalálása másban, félve, tétován, per-
zselőn… a hangok magukra lelnek az
akkordokban, azok a szekvenciákban, a
kakofónia polifon, ellenpontozott kórus-
ra vált át, az ünneplés harmóniájára.
R.D. Laing: Az Édenkert madara
(Árokszállásy Zoltán fordítása)
Sybille gyámoltalanul ácsorog a városi
golfpálya szélén az ohiói Newarkban, a
Nyolcszögletű Állami Emlékhely mel-
lett, szandáljával a kezében, miközben
lábujjaival észrevétlenül markolássza a
rövidre nyírt, lime-zöld fű buja, szeplő-
telen szőnyegét. Nyári délután van 2032-
ben, nagy a hőség; a levegő csodálatosan
áttetsző, mégis reszket, időtlenül, ahogy
itt középnyugaton szokása, a reggeli lo-
csolásból maradt vízcseppek pedig még
nem sisteregtek el a gyepről. Micsoda
rendkívüli gyep! Ilyen gyepet nem sok-
szor látott Kaliforniában, és még kevésbé
Zion hidegvárosában, a szomjas Utah-
ban. Kent Zacharias, aki mellette maga-
sodik, szomorúan csóválja a fejét.
120
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Megszületünk a halottakkal
115-202-xl.indd 120
– Golfpálya! – dünnyögi. – Észak-
Amerika egyik legjelentősebb törté-
nelem előtti helyszíne, és golfpályát
csináltak belőle! Persze gondolom, lehet-
ne rosszabb is. Akár le is dózerolhatták
volna az egészet városi parkolónak. Oda-
nézz, látod a halmokat?
Sybille reszket. Ez az első hosszabb
útja a hidegvároson kívül, az első alka-
lom, hogy a felélesztése óta kimerész-
kedett az elevenek világába, és most
fenyegetőnek érez minden életet, ami
körülötte zsendül. A parkot csinos, taka-
ros kis házak veszik körül. Az utcákon
biciklis gyerekek süvítenek. Előtte golfo-
zók lengetik vidáman az ütőiket. A pálya
lankáin kis sárga golfautók rohangálnak
eszement energiával. Körülötte tömér-
dek turista, akik hozzá és Zachariashoz
hasonlóan az indián halmokat jöttek
megtekinteni. Kutyák futkosnak póráz
nélkül. Mindezt ijesztőnek találja. Még
a növényzet is, a dús fű, a manikűrözött
bokrok, a súlyos levelű fák és lehajló ága-
ik, ezek is mind nyugtalanítják. Jelen-
leg Zacharias közelsége sem segít rajta,
mert mintha a férfi is ugyanúgy lángra
kapott volna, ami a holtakra egyáltalán
nem jellemző: az arca kipirult, a gesz-
tusai szélesek és túlságosan lendülete-
sek, miközben az alacsony, lapos tetejű
halmokra mutogat, meg a füves lankák-
ra és az ezeket összekötő emelkedőkre,
melyek az ősi emlékmű hatalmas körét
és nyolcszögét alkotják. Persze az ő léte-
zésének ezek a halmok a mozgatórugói,
még most is, öt évvel a halála után. Ohio
az ő Zanzibárja.
2023. 10. 02. 8:12:01
 Szörnyű bűncselekmények zavarják fel
Írország egy csendes, békés települését.
Számos elbeszélés a múltról és a jelenről,
de vajon mi az igazság?

RENDELD MEG ITT:

WWW.GALAKTIKABOLT.HU

B1-B4.indd 3 2023. 09. 29. 15:37:16

 T. J. KLUNE HÁROM NAGY SIKERŰ
KÖNYVE IS MEGJELENT MÁR
A METROPOLIS MEDIA KIADÁSÁBAN!

TE MINDEGYIKET
OLVASTAD?

R E NDE L D ME G
N!
A GAL AK TIK ABOLT.HU-

B1-B4.indd 4 2023. 09. 28. 20:31:57