GALAKTIKA

• WEIRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

C I - F I • FA N TA S Y
S

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚNIUS

375
LEGFEHÉREBB ÉS LEGFEKETÉBB
LÉZERREL AZ ŰRSZEMÉT ELLEN
DISZTÓPIA

+
BENYÁK
WINKLER
FEDINA
SALTY
SZERB

Előfize
Lovas CSAK
1200 Ft
tőknek

LAJOS !

Szélesi
21375

243018

SÁNDOR
770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
Mi történik, ha egy csapat tini hacker/gamer
betör egy videójátékba? Szó szerint annak
részévé válnak? A valóság és a VR-játék
határai lassan elmosódnak, és az egész
kaland már több mint játék!

RENDELD MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU

 GALAKTIKA
2021. június

Az első szó jogán

GALAKTIKA
W EI R D
N TA SY •
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

SC I- FI • FA

A 375. lapszámot tartja kezében a kedves olvasó.

Talán nem mindenkinek ugrik be elsőre, hogy WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚNIUS

375
mennyire különleges kiadványhoz érkeztünk. LEGFEHÉREBB ÉS LEGFEKETÉBB
LÉZERREL AZ ŰRSZEMÉT ELLEN
Számunkra rendkívül fontos, ugyanis ez a 200. DISZTÓPIA
Galaktika magazin, amit már a mi kiadónk ad
ki. Burger István vezetésével 2004-ben indult +
BENYÁK
újra a magazin, a 176. lapszámmal. Sok olvasó WINKLER
lelkesen üdvözölte a több évnyi szünet után fel- FEDINA
SALTY
támasztott újságot, néhányan azonban megle- SZERB
hetősen szkeptikusan álltak hozzá, úgy gondol-
ták, egy-két évnél tovább nem tud majd talpon Előfize
maradni. A szkeptikusoknak nem lett igazuk. Lovas 1
t
CSAőKknek
200 Ft!
LAJOS
A Galaktika nemcsak hogy nem szűnt meg, de
számos nemzetközi díjat is bezsebelt, ráadásul
Szélesi

21375
a 279. lapszámmal elindult a magazin prémium

243018
SÁNDOR
változata is, a Galaktika XL. Az újság tehát él,

770133
9
virul és ünnepel! A FANTASZTIKUM LEGJAVA
Az ünnepi alkalomból virtuális kerekasztal-
beszélgetést szerveztünk a Galaktika újraindításáról, valamint a magazin jelenéről és jövőjéről
az alapítókkal és jelenlegi munkatársakkal. A beszélgetésen részt vesz többek között Burger
István ex-főszerkesztő, Németh Attila irodalmi szerkesztő, Kovács „Tücsi” Mihály tudományos
szerkesztő, Juhász György egykori online igazgató és Mund Katalin, a jelenlegi főszerkesztő.
A virtuális kerekasztalról felvétel készül, és a magazin megjelenésétől kezdve megnézhető-
meghallgatható a Galaktika YouTube-csatornáján. https://www.youtube.com/c/GalaktikaHuSF/
Kedves olvasók! Ezúton is köszönjük, hogy az újraindítást követően is, immár 200 lapszá-
mon át hűségesek voltak a Galaktikához!
Mindenkinek kellemes, pihentető nyarat kívánok!

Mund Katalin
főszerkesztő

Az első szó jogán 3

 GALAKTIKA XLI. évfolyam, 375. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Fehér Katalin
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Szabó Lívia
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Ilya Ozornin (Oroszország) munkája:

ozornin.artstation.com

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
62
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

82
 GALAKTIKA
2021. június

34

22 50
novellák cikkek
6 Lovas Lajos: Visszavágó 10 – Az Újvilág 22 Disztópia
26 Szélesi Sándor: Oktalan félelem 34 Zöld jövő
36 Benyák Zoltán: Fogaskerék 50 Filmajánló
44 Jules Winkler: Az esszencia 62 Szférák zenéje
52 Fedina Lídia: Apró anomáliák 82 Obszervatórium
64 T. R. Salty: Visszatérés Arcadiába 90 Kő kövön
84 Szerb Antal: A fehér mágus 92 Képregény a Galaktikában
98 Lovas Lajos: Visszavágó 11 – Vörös hajnal 113 Az utolsó szó jogán

Galaktika XL
115 Jerzy Żuławski: A régi Föld (első rész)
200 Zsoldos Endre: Lengyel fantasztikus elbeszélések magyarul I.

Tartalom 5
 GALAKTIKA
2021. június
Elektromos luxus-
repülő
Elkészült az első elektromos meghajtású re-
pülőgép. A cég a légihatóság engedélyére vár,
hogy megkezdhesse a tesztrepüléseket.
Az Eviation Alice egy különleges formájú,
kis méretű luxusrepülőgép. Hossza 17,1 mé-
ter, szárnyfesztávolsága 18 méter. Maximá-
lis felszállási tömege 6668 kilogramm. A lí-
tium-ion akkumulátorok össztömege 3720
kilogramm, vagyis több mint a felszálló
súly fele.
A három darab villanymotor tolólég-
csavarokat pörget. A megszokott felépítés
helyett egy-egy motor a szárnyvégi gondo-
lákba, a harmadik a géptörzs végébe került.
Érdekesség, hogy a géptörzs alja is úgy lett
kialakítva, hogy szárnyként funkcionáljon,
az itt áramló levegőt gyorsítja fel a hajtómű,
ezzel többletmeghajtáshoz jutnak.
Egyetlen feltöltéssel 814 kilométer a ha-
tótávolsága. Nem igényel nagy repteret, 793
méter után felemelkedik. Utazósebessége 407
km/óra, legnagyobb utazómagassága 9760
méter.
A repülőgép nagy előnye a sokkal csende-
sebb működés, és hogy nem szennyezi a le-
vegőt. Az elektromos meghajtásnak köszön-
hetően az üzemeltetése 70-80 százalékkal
olcsóbb.
6
L
EGUTÓBB ÉPP arról meséltem,
hogy a pápa biztatására Lajost négy
választófejedelem, a trieri és main-
zi érsekek, a nevelője, György, a
brandenburgi őrgróf és önmaga cseh királyi
minőségében római császárrá választotta,
és bár igaz hogy hárman nem voltak jelen a
szavazásra jogosultak közül, ám bő egy hó-
nap múlva a kölni érsek, a rajnai palotagróf
és a szász-wittenbergi herceg is áldását adta
királyunk felkenésére, amelyet maga Giulio,
azaz Kelemen pápa végzett. Kétszer. Először
Konstantinápolyban, az Hagia Sophiában,
majd másodszor Rómában koronázta meg
felséges barátunkat. Így több mint ezer év
után a kelet- és nyugatrómai császár hatalma
ismét egyetlen személy kezébe került. Persze
ettől még nem állt vissza az egykori biroda-
lom, mert bár Ludovicus imperátort számos
uralkodó ismerte el hűbérurának, közvetlen
hatalmat csak saját országai felett gyakorolt.
A nagy hadjárat előtt kötött alkuk is mó-
dosultak némileg, mert a velenceieknek nem
volt elég ereje a görög földet birtokba venni,
ezért bölcsen csak a fontosabb szigeteket és
egykori szárazföldi telepeiket foglalták visz-
sza a Peloponnészosz-félszigeten, a görögök
pedig Lajos császár mellé álltak. A pápát el-
sősorban Itáliához kötötték politikai ambí-
ciói, így a szultán által kiürített Szentföldet
és az egykori keresztes államokat a Jeruzsá-
lemi Királyság alá rendelték. És ugye a Jeru-
zsálem királya címet II. András óta minden
magyar uralkodó viselte, így királyunk és
császárunk kénytelen volt közvetlen uralma
alá vonni a Közel-Keletet. Ám őszentsége is
elégedett volt az új helyzettel, mert megkap-
ta az itáliai császári birtokokat, így a pápai
állam a félsziget nagyobbik részét magába
foglalta immár.
Egyedül a francia király okozott némi
meglepetést, mert ahelyett, hogy ígérete

S
LDO
ZSO TERő-
PÉs szerz
díja
VISSZAVÁGÓ
AZ ÚJVILÁG
szerint szövetségesére, Szulejmánra támadt
volna, inkább megtámadta, és el is foglalta
Burgundiát, azonban Lajos sógora, a spanyol
trónt megöröklő Ferdinánd osztrák herceg és
a birodalmi csapatok némi angol segítséggel
két év alatt letörölték a Francia Királyságot a
térképről. Meg kell vallanom, élvezem, hogy
történelemkönyvet írhatok, elvégre erre
készültem egész korábbi életemben, mégis
visszatérek a mi saját történetünkre, hiszen
azt ígértem, elbeszélem, hogyan előztük meg
az angolokat az Újvilág benépesítésében.
Előtte azonban be kell számolnom arról a
néhány évről is, amelynek munkája lehető-
vé tette, hogy odajussunk. Az új császárnak
számos dolga akadt óriásira nőtt birodalmá-
ban – többek között ugye a franciák leverése
–, így Tomorit nevezte ki Konstantinápoly
helytartójának. Pali bátyám pedig nem tét-
lenkedett, maga mellett tartott húszezer ka-
Az Újvilág
GALAKTIKA
2021. június
Csak egy aprócska
változtatás, és a
„török hódoltság”
kifejezés egészen új
értelmet nyer.
Lovas Lajos
tonát a nagy seregből, és hozzáfogott az új
birodalmi had felállításához is. A város lakói
főleg magyarok lettek hát, sokan közülük
helyben házasodtak, és alig pár év múltán
az utcák magyar gyerekek kiáltozásától vol-
tak hangosak. Történetünk szempontjából
azonban sokkal fontosabb, hogy Pali bátyám
helytartói minőségében megalapította a bi-
rodalmi egyetemet. Valahogy így történt:
– Ti ugye számos olyan dolgot tanultatok
otthon az iskoláitokban, ami messze megha-
ladja a mi korunk tudását? – kérdezte, amint
az egykori Topkapi palota kertjében, vizes
bort kortyolgatva bámultuk az Aranyszarv-
öböl kékségét. – És, ha jól értem, históriát
készültetek tanulni az egyetemen – foly-
tatta, mire mi egyszerre bólintottunk. – És
nem tanultatok olyasmit, ami, hogy úgy
mondjam, segítene megépíteni egy önjáró
gépet, mármint olyat, ami nem kap lángra,
és pusztítja el a mellette állókat?
7
 GALAKTIKA
2021. június
Ezzel nyilván a srácok által összebarká-
csolt gőzgépre célzott, amely ugye felrob-
bant még Nándorfehérváron, és megölte
Ludek kedvenc szobrászmesterét, aki az új
büsztjén dolgozott.
– Megpróbáljuk újra! – jelentette ki el-
szántan Bimbó.
– Jobb gondolatom támadt – mosolyodott
el Pali bátyám. – Idehívom a leghíresebb,
legügyesebb kezű tudós mestereket, ti pe-
dig megtermékenyítitek az elméjüket, hogy
olyasmin gondolkodhassanak, ami eddig
még nem jutott eszükbe. Például hogy vas-
ból is lehet hajót építeni, amint megmutat-
tad a feredőben – fordult Dédi felé. – Nem
tudom hallottatok-e a Codex Atlanticusról.
Ezt egy Leonardo nevű tudós írta.
– Da Vinci – vágtam rá.
– Úgy van – helyeselt felcsillanó szemmel.
– Szóval a ti időtökben is ismerik a repülés-
ről szóló írásait?
– Igen, ismerjük, de tévedett – vágott köz-
be Töki –, mert az emberi izmokkal nem le-
het olyan erővel csapkodni, hogy az egy szer-
kezetet felemeljen. Úgy tanultuk, le is zuhant
az embere, akin kipróbálta a gépezetét.
– Hallani ilyesmit is – felelte Tomori.
– Ám a repülés lehetséges, akár itt és
most, és nemcsak hőlégballonnal. Néhány
léc és vászon, és építhetünk sárkányrepü-
lőt! Egy magasabb dombon kell nekifutni,
és az ember levegőbe emelkedhet. A lényeg,
hogy a szárny merev legyen – jelentette
ki Dédi.
– Értem – mormolta elgondolkodva a
helytartó. – Erről is ír a Codex Atlanticus vé-
gén, csak hát ugye hét esztendeje elhagyta a
mi világunkat, és most valahol a Mennyben
lehet – mondta, miközben egy pillanatra va-
lahova a magas ég fölé nézett.
– Én ugyan ki nem próbálom a sárkány-
repülődet – jelentettem ki magabiztosan.
8 Az Újvilág
– Majd kipróbáltatjuk egy török fogollyal
– segítette ki barátunkat Töki.
– Jól van, barátaim – vette vissza a szót
Pali bátyám –, térjünk a lényeges dolgok-
ra! Úgy döntöttem, egyetemet alapítok az
Új Római Birodalom nagyobb dicsőségé-
re, ebben kérem hát a segítségeteket. Ide-
hívattam három nagy tudóst, név szerint
Kopernikusz mestert Lengyelországból,
Rotterdami Erasmust Bázel városából, és
magát a híres Paracelsust, a neves orvos-
doktort Salzburgból.
– Tanultunk róluk – stréberkedett Bimbó
–, Kopernikusz fogja felfedezni a heliocent-
rikus világképet.
– Hogy micsodát? – kérdezett vissza kí-
váncsian Tomori. – Hogy a Nap van közé-
pen? Minek a közepén?
– Azt, hogy a Nap körül keringenek a boly-
gók, így a mi Földünk is – magyaráztam.
– Döbbenetes! Ezt miért nem mondtad
eddig, fiam? – vont kérdőre.
– Hát, annyi mindennel voltunk elfoglal-
va – védekeztem –, és valahogy kiment a fe-
jemből, hogy te még nem hallottál róla.
– Hm, és mit tudtok még eme jeles férfi-
akról? – kérdezte dörmögve.
– Erasmusról nem sokat – felelte Dédi –,
csak azt, hogy nagy tudós volt, viszont Pa-
racelsusról tanultuk, hogy mesterségesen
akart embert teremteni, homunkuluszt, elég
undorító módon. Emberi spermiumot ro-
hasztott egy lombikban, majd lótrágyában
melegítette a kis teremtményt, de én ezt nem
hiszem el. Ám azt hiszem, hogy ezt csak pár
év múlva fogja leírni.
– Értem – nyugtázta Pali bátyám az in-
formációt. – Hát, ha idejön, próbáljátok más,
hasznos irányba terelni a gondolatait!
Így alapította meg Paulus Tomori kormány-
zó az úr 1527. évében a rövid idő alatt híressé

vált Konstantinápolyi Egyetemet, ahol ha-
marosan a legtehetségesebb ifjak folytatták
tanulmányaikat. Mindannyian professzori
rangot kaptunk, és magunk is tanítottunk, a
srácok főleg a magyar anyanyelvű diákokat,
bár a második évben már elég jól beszéltek
latinul és görögül is. Carolinán láttam, el-
szomorítja, hogy kimarad az eseményekből,
így meggyőztem Tomorit, hadd taníthasson
ő is. Eleinte Pali bátyám tiltakozott, hogy nő
még soha nem tanított egyetemen, és külön-
ben is, mit taníthatna? Ám addig jártam a
nyakára, és magyaráztam neki az egészséges
életmódról, hogy végül beadta a derekát. Így
lett hitvesemből végül torna- és vívástanár.
Mikor egy romantikus esti borozás után
Carolinával feltaláltuk a labdarúgást, azon-
nal bevette a tanmenetbe. A rongylabdával
vívott küzdelem pedig annyira népszerű lett,
hogy már a következő évben meg kellett ren-
deznünk az első városi bajnokságot, két év
múlva pedig a birodalmit is. Ez nagyot do-
bott a népszerűségünkön, mert bár otthon
nem számítottunk tehetségnek labdakerge-
tésben, új világunkban igazi sztárok lettünk,
mint egykoron majd Nyilasi, Détári, sőt akár
Puskás vagy Pelé. Én például hátvéd létemre
gólkirályként zártam az 1530-as bajnoksá-
got. A döntőt természetesen a Konstantiná-
polyi Egyetem csapata nyerte, méghozzá 10-
1-re Madrid királyi klubja ellen.
A nagy tudósok közül nekem jutott Pa-
racelsus mester, mert én végeztem el a se-
regben az egészségügyi tanfolyamot, ami
ugye nem egy nagy dolog, de a mester tu-
dásánál az egyhetes kurzuson nagyságren-
dekkel többet tanultam, mint amit ő maga
tudhatott az orvoslásról. Hosszas viták és
értetlenkedés után végül kompromisszumra
jutottunk: én elhittem, hogy tud homunku-
luszt teremteni, és bármilyen fémből aranyat
készíteni az alkímia tudományának segítsé-
Az Újvilág
GALAKTIKA
2021. június
gével, ő pedig elfogadta, hogy a betegségek
és járványok nagy részét láthatatlanul kicsi
baktériumok és vírusok okozzák. A mes-
ter sugalmazásomra felfedezte a higiéniát,
forraltatni kezdte a vizet, szorgalmazta a
szappanos kézmosást, nagy hatású munká-
ja, „A vízöblítéses vécé és a csatornázás fon-
tosságáról” forradalmasította a köztisztasá-
got, és megszabadultunk a menetrendszerű
pestis- és kolerajárványoktól. Ehhez persze
Paracelsus instrukcióinak megfelelően ki
kellett irtani az összes patkányt, mert azt
is elárultam neki, hogy a pestis bacilusát a
patkánybolhák terjesztik. Na, a mérgezés
ügyében a derék doktor valóban jártasnak
bizonyult, olyan, a rágcsálók számára ízletes
csalétkeket készített, amelyek pont elegendő
arzént tartalmaztak a szerencsétlen állatok
elpusztításához.
A srácok a másik két nagy tudóssal foglal-
koztak, s főleg a hajózás és a gőzgépmeghaj-
tás kérdéseire koncentráltak, mert a néhány
havonta megjelenő Lajost folyamatosan
győzködtük arról, hogy csak úgy tudja meg-
őrizni a birodalmat és népeinek jólétét, ha
az angolokat, spanyolokat és portugálokat
megelőzve éri el telepeseivel az óceán túl-
partját. Úgy tűnt, hajlik a dologra, de bele-
egyezését még nem adta meg, mindig csak
annyit mondott, hogy majd legközelebb át-
gondoljuk alaposan.
Kopernikusz rendkívül pragmatikus el-
mének bizonyult. Egy Dédivel töltött sörö-
zés után már a második héten megalkotta
a heliocentrikus világkép elméletét, így a
feladatunkra tudott koncentrálni, és Bimbó
gőzgépvázlatát vetette próba alá matema-
tikai számításaival, amiből őszintén szólva
egy szót sem értettünk. Nem úgy Rotterda-
mi Erasmus, aki ugyan semmit se számolt
ki, de állandóan megakasztotta Mikolaj
mestert a munkában, mert lépten-nyomon
9
 GALAKTIKA
2021. június
ilyeneket mondott: “tegyük fel, hogy” vagy:
„ez ugyebár elméletileg igaz lehet, de más
szempontból…”. Végül egy augusztus eleji
napon megkértük Brandenburgi Györgyöt,
avagy Gyurit, ahogy mostanság szólítottuk,
segítsen már valahogy más irányba terelni
a nagyszerű humanista figyelmét. Ő pedig
természetesen tudta a megoldást. Áthajó-
zott a mesterrel Galatába, azzal az ürüggyel,
hogy egy kabbalista alapvető felfedezést tett
a természet rendjéről, és segítsen már Eras-
mus értelmezni a bölcs mondatait. Ám mie-
lőtt odaértek volna, betértek frissítőért egy
finom hölgyek által vezetett intézménybe,
és csupán két hét múlva került elő a páros,
Gyuri folyamatosan vigyorogva, a mester
pedig olyan fáradtan, hogy csak egy újabb
hét után tántorgott elő a szobájából. Állító-
lag végig aludt. Mire előjött, Kopernikusz,
Bimbó és Dédi a legjobb fegyverkovácsokat
irányítva már majdnem befejezte a világ
első működő gőzgépét. A szerkezet stabilan
járt, most már csak a hidrodinamika elmé-
letét kellett tökéletesíteni, és olyan hajótestet
alkotni, amely eléggé teherbíró és gyors az
óceánon való hajózáshoz. Nem beszélve per-
sze a hajócsavar és az erőátvitel problémájá-
ról. Mikolaj mester rendkívül sokat számolt,
és a végeredmény, legalábbis Bimbó szerint,
egy gőzmeghajtású, rézlemezekkel borí-
tott, favázas szkúner lett. Az erőátvitel me-
chanizmusát Dédi nagypapájának pedálos
Singer varrógépe ihlette, Kopernikusz pedig
tökéletes háromleveles hajócsavart tervezett,
miután megértette az ötlet lényegét. Az első
próbaúthoz mi is csatlakoztunk Carolinával,
és csodás hetet töltöttünk az Égei-tengeren.
A hajó csak úgy siklott a vízen, különösen,
ha egyszerre használtuk a teljes vitorlázatot
és a gőzgép erejét. Előbbi nem is bizonyult
olyan egyszerű dolognak, mert a helyi ha-
jósok nem ismerték a főleg trapéz alakú
10
nagyvitorlák kezelését, így Bimbó, aki nem
csupán modellezőnek volt kiváló, de a Ba-
latonon gyakorlatot szerzett vitorlázásból
egy másfél méteres, úgynevezett csillaghajó
fedélzetén, hirtelen tengerészeti szakértővé
lépett elő, és ő lett a Hungária első kapitá-
nya. Az általa kiképzett legénység ezen az
úton gyakorolta be a széllel szemben hala-
dás művészetét, amit a korban egyáltalán
nem ismertek. Az idő tájt, ha a szél éppen úti
céljukkal szemben fújt, kénytelenek voltak
vagy balra, vagy jobbra kitérni, és távolodni
attól, esetleg lehorgonyozva várni a kedve-
ző változást. Kicsit nehezen tudtuk követni
Bimbó parancsait, mert a magyar hajózási
szakzsargon főleg eltorzított német és kisebb
részben angol kifejezésekből állt, de a le-
génység akkorra már elsajátította, sőt maga
is alkalmazta ezt a sajátos nyelvet.
– Beggeld a fokot! – kiáltotta kapitá-
nyunk, amikor a cirkálást gyakoroltatta
Szantorini partjai előtt.
– Most mi a fenét mondott? – kérdezte
Töki.
– Halcolás mindkét grósszal! – ordítot-
ta erre Bimbó. – Hasra, marhák! – fordult
felénk és a mellettünk álló tengerészekhez,
mire engedelmesen a padlóra vetettük ma-
gunkat, éppen idejében, mert a következő
pillanatban átzúgott felettünk a búm, amiről
alig egy perce tudtuk meg, hogy a nagyvi-
torlákat kifeszítő alsó, nagy keresztrúd neve.
– Azt hiszem – nyögte mellettem hasalva
Dédi –, hogy ez a halcolás, amikor ez a pet-
rencerúd áthúz a másik oldalra, mégpedig
azért, hogy cirkálni tudjunk a széllel szem-
ben, a beggelés meg, amikor az orrvitorlát,
amit valami hülye oknál fogva foknak ne-
veznek, áthúzzák a szél felőli oldalra, hogy
gyorsabban tudjunk fordulni.
– Egy büdös szót se értek belőle – li-
hegtem.
Az Újvilág

– Nem baj, Lala – karolta ált derekamat
a feleségem, aki immár tűrhetően beszélt és
értett magyarul –, fontos az, hogy megyünk
előreirányba.
– És mi lenne, ha hagynánk ezeket a vi-
torlákat a fenébe, és csak gőzgéppel halad-
nánk? – morgolódott Töki, aki egy gyanús
barna foltra vetődött az imént.
– És ha megáll a gőzgép? – kérdeztem a
szükségesnél kissé hevesebben.
– Nem áll meg! – jelentette ki magabizto-
san Dédi, mire abban pillanatban megszűnt
a fedélzetet ütemesen rázó dobogás, ami a
gépezet folyamatos működését jelezte.
– Gőzgép megállt – állapította meg Carolina.
– De nem robbant fel – jelentette ki opti-
mistán Dédi, majd a tőlünk két méterre ha-
saló Kopernikuszhoz fordult. – Mester, mi
történhetett?
– Faszén elfogyhatott – kiáltotta a tudós
–, nem jött meg a második szekér!
A hajó érezhetően lelassult, pedig már
legalább harminc kilométer per órával szá-
guldottunk, ami azt jelentette, hogy akár
tíz nap alatt is elérhetjük az észak-amerikai
partot, ha minden jól megy.
– Katowice mellett, a föld alatt van egy
nagy kőszénbánya – mondta Töki. – Benne
volt a földrajz atlaszban.
– Mi az kőszén? – kérdezte Kopernikusz.
– Fekete kő, és nagyon jól ég, jobb, mint a
faszén – kiáltotta vissza Töki.
– Hallottam ilyent – ordította vissza a
mester –, paraszt talált nagy fekete követ,
amikor kutat akart ásni. Aztán tüzet raktak
rajta, és leégett a pajta.
Hát, így született meg az európai szénbá-
nyászat, mert lignitet már vagy kétszáz éve
gyűjtöttek és égettek ugyan Angliában, de
csak külszíni fejtésből. Azonban miután La-
jos levelet írt nagybátyjának, hogy országaik
határvidékén a föld alatt található egy feke-
Az Újvilág
GALAKTIKA
2021. június
te, kemény kő, ami nagyon jól ég, közösen
megalapították a kontinens első feketekő-
szén-bányáját, amely egy évvel később már
elegendő üzemanyagot biztosított az időköz-
ben tucatnyi hajóra szaporodott gőzhajtású
flottánk számára, és tízezreknek biztosított
meleg otthont a téli napokban.
A következő tavaszon I. Lajos császár és II.
Lajos király, aki ugye egy személyben Ludek
volt, ellátogatott hozzánk Konstantinápoly-
ba, hogy megszemlélje, mire is jutottunk.
Éppen a foci kupadöntőre érkezett, és nagy
lelkesedéssel maga is csatlakozott az egye-
temi csapathoz. Többször sikerült is lab-
dába érnie, ennek ellenére tizenkettő-ötre
megvertük a Krakkói Egyetemet. Másnap
elindultunk a szemlére. Amikor meglátta az
Aranyszarv-öbölben horgonyzó flottát, szó
szerint tátva maradt a szája.
– Elképesztő, barátaim! – kiáltott fel. –
Lenyűgöző! Azonnal ki akarom próbálni az
egyiket!
– Semmi akadálya – felelte büszkén Dédi
–, reméljük közelről is elnyeri a tetszésedet.
– Azt már most elnyerte – felelte vigyo-
rogva Ludek –, de mondjátok csak, mik azok
a dudorok a hajó elején meg hátulján?
– Forgatható lövegtornyok – felelt a háta
mögül Bimbó. – Kopernikusz mester tervez-
te őket a mi ágyúnk mintájára. Messzebbre
és pontosabban lehet velük lőni.
– És a gőzgép is működik – folytatta az
ismertetőt Dédi. – Ebben is a mester segített
– mutatott a mellettünk tisztes távolságban
gyalogló Kopernikuszra.
Ekkor Lajos feléje fordult, lengyel nyelvű
hadarásba kezdett, majd uralkodótól szokat-
lan módon átölelte a megilletődött tudóst.
Ahogy suhantunk a Márvány-tengeren, és
halkan dohogott a gőzgép a talpunk alatt, La-
11
 GALAKTIKA
2021. június
jos tanácskozást hívott össze. A hátsó fedél-
zeten ültünk egy nagy tölgyfa asztal mellett,
és a Töki által feltalált pizzát fogyasztottuk,
abból is a négysajtos, kolbászos, magyaros
változatot, amelynél paprika hiányában a
szakács borssal biztosította a csípős ízt.
– Pompás! – harapott bele Ludek a har-
madik szeletbe olyan vehemenciával, hogy a
disznózsírral átitatott tésztából az aranysár-
ga lé ajka két oldalán kis patakot képezvén,
egyenesen bársony pantallójára csurgott.
– Amíg végzek a pizzével…
– Pizzának hívják, Ludek – vágott közbe
udvariatlanul a találmányára büszke Töki.
– Pizzával – folytatta kissé bosszúsan
Lajos –, Pali bátyám, kérlek, mesélj nekem
arról, mit végeztetek még az elmúlt eszten-
dőben.
– Felség – kezdett bele Tomori –, először
is felszámoltuk a járványokat. Paracelsus
mester útmutatásai szerint forraltatjuk a
vizet, szakmányban főzik a szappant a mű-
helyekben, és kötelezővé tettem a kézmosást.
A  régi kloákát kitisztíttattam, és újakat is
ásattunk, a római akvaduktokat kijavítot-
tuk, és építettünk felségednek egy vízöblíté-
ses budit a palotába.
– Hogy micsodát? – kérdezte teli szájjal,
de rendületlen érdeklődéssel Ludek.
– Az árnyékszéket márványból építettük
meg egy zárható szobában, fölé szereltünk
egy vízzel teli hordót, amelyből egy kis lánc
meghúzása után csővezetéken víz öblíti le a
kagylót, megtisztítván azt az ürüléktől. De
nem ám a várfalon folyik le a szenny, mint
Budán, a királyi palotában, hanem bele a
csatornába.
– És onnan? – érdeklődött a császár.
– Onnan meg a tengerbe távozik a halak
nagy örömére, legalábbis Paracelsus mester
azt mondta, hogy a vízi lények ugyanúgy
kedvelik a trágyát, mint a növények.
12 Az Újvilág
– Értem – nyugtázta Lajos a kimerítő
magyarázatot. – És mit tudunk Szulejmán
barátunkról?
– Új sereget toborzott, de jóval kisebbet
sikerült neki, mint amivel korábban ren-
delkezett – felelte a helytartó. – Gyenge-
ségét ki is használta a perzsa sah, háborút
indított ellene jó két hónappal ezelőtt. Ek-
kor átküldte hozzánk Hürrem szultánát, és
szövetségünkre hivatkozva kérte a segít-
ségünket. Át is küldtem háromezer lovast,
közülük százat már az új puskákkal szerel-
tünk fel.
– Milyen új puskák? – kérdezte a negye-
dik szelet pizzájába épp beleharapó Lajos.
Erre Dédi beszaladt a kabinjába, és friss
találmányukkal, a kétcsövű, hátultöltős, sö-
rétes mordállyal tért vissza, ami leginkább
egy tizenkilencedik század végi vadászfegy-
verre emlékeztetett.
– Hadd nézzem csak! – ugrott fel kíván-
csian Lajos, és a pizzaszeletet vizslánknak
hajítva, megragadta a puskát. Alighanem
véletlenül hozzáért a ravaszhoz, mert a
mordály hatalmasat dörrent, és nagyvitor-
lánkon egy kéttenyérnyi lyuk jelent meg a
lövés nyomán.
– Azt a mindenit! – adta vissza óvatosan a
fegyvert Dédinek, miközben előmásztunk a
tölgyfa asztal alól.
– A lényeg a lövedékben van – húzta ki a
puskából a másik töltényt barátunk.
– Ez egy papírhüvely a végén egy rézle-
mezzel, aminek a közepét meggyengítet-
tük – vette át a szót Kopernikusz mester.
– A  lemezke mögött gyúanyag van, melyet
Paracelsus mester készített nekünk az alkí-
mia segítségével, utána következik a lőpor,
majd a vasgolyók. Amikor a kis kalapács
ráüt a hüvely végére, odabent láng csap fel,
berobbantja a lőport, az meg kiveti magából
a vasgolyóbisokat.

Ezek után kivette Dédi kezéből a fegyvert,
betöltötte a másik töltényt, felhúzta a ka-
kast, és megcélzott egy magasban repülő si-
rályt. A puska megint hatalmasat dörrent, és
újabb lyuk jelent meg, ezúttal a nagyvitorla
felső részén, a sirály pedig ijedten tovaszállt.
– Mester – szólt rá méltatlankodva Bim-
bó –, ne lyuggassa már tovább a vitorláimat!
Tudja, milyen nehéz ennyi vásznat szerezni!
– Na és hogy vált be a fegyver a csatában?
– kérdezte kíváncsian Lajos.
– Nem igazán volt csata – felelte elégedet-
ten Pali bátyám. – Az első sortűz után a per-
zsák hazafutottak.
– Nagyon jó – mondta Lajos. – Több or-
szágot már nem akarok meghódítani, de
jobb tudni, hogy mások szemében nem va-
gyunk könnyű zsákmány.
– Az Újvilágról szerettünk volna veled be-
szélni, felség – fogott bele Töki rég átgondolt
mondanivalónkba.
– Parancsolj, Gyuszi – felelte a király –,
olyan jól tartottatok a különös, lapos étke-
tekkel, hogy bármeddig elhallgatlak.
– Arról van szó – kezdett bele okfejtésébe
Töki –, hogy a járványok múltával a népes-
ség növekedni fog, mégpedig igen gyorsan.
Eddig is sok gyerek született, de tízből jó,
ha három megérte a felnőttkort. Mostantól
akár mind a tíz is életben maradhat, mert a
járványok nem fogják sújtani a népet. Any-
nyi élelem azonban nem terem meg a biro-
dalomban, hogy mindenkit etetni tudjál.
Egy emberöltőn belül új termőföldeket kell
megművelni, és ezen a földrészen már nem
nagyon találni parlagon heverő területeket.
Azonban az új hajóinkkal innen három hét
alatt átérhetünk az óceán túlpartjára, ahol
hatalmas területen nagyon kevés ember él.
Velük kölcsönös előnyök alapján együtt is
élhetnénk, és ráadásul olyan növényeket is
ismernek, amikről már meséltünk, mint a
Az Újvilág
GALAKTIKA
2021. június
kukorica, a krumpli meg a paprika, nem
beszélve a kakaóbabról meg a kávéról, me-
lyek annyira finomak, hogy többet érhet-
nek az aranynál.
– Hát igen, arany is kéne, mert Keleten
csak azzal tudunk fizetni a fűszerekért, és az
aranybányáink kimerülőben vannak.
– Ha új országot alapítunk neked a ten-
geren túl, nem is lesz szükséged olyan sok
aranyra, mert az Európába hozott új fűsze-
rekkel Kínában is kereskedhetsz majd, kicsit
délebbre meg arany is van bőven, néhány
hajóval ellátogathatunk oda is – támogattam
meg Töki gondolatmenetét.
– És építtetned kéne még vagy száz ilyen
hajót, talán nagyobbakat is, hogy a keres-
kedelem folyamatos lehessen – tette hozzá
Bimbó.
– Tízzel meg elindulnánk az Újvilágba
még a nyáron, de minél hamarabb, lehe-
tőleg az őszi viharok előtt – toldotta meg
Dédi. – Ezer embert vinnénk magunkkal
a tengerészeken kívül, telepeseket, mester-
embereket, de főleg földművelőket. Egyévi
élelemről is gondoskodnunk kell, mert ter-
mésre csak a jövő nyáron számíthatunk, de
ez nem gond, mert a flotta akár háromszor
is fordulhat tartalékokkal meg emberekkel.
Száz, ilyen mordállyal felszerelt katonát is
magunkkal vinnénk, csak hogy biztonság-
ban legyünk, és a tengerészeket is fel kell
fegyvereznünk.
– Nem szívesen engedlek el benneteket,
barátaim – csóválta a fejét Lajos.
– És megalapítanánk Lajosvárost – dob-
tam be még egy csalit.
– És különben is hamar visszatérnénk –
tette hozzá Bimbó. – Néhány év múlva kész
csodát fogsz látni, ha meglátogatod új biro-
dalmadat!
– Útközben meg kéne állnunk a Szentföl-
dön, hogy citromot vételezzünk – mondtam.
13
 GALAKTIKA
2021. június
– Paracelsus mester szerint véd a sorvadás-
tól, és tele van C-vitaminnal.
– Hogy mivel van tele? – kérdezte a király.
– Az az a matéria, amitől savanyú a
citrom, és mindenféle jót csinál a testtel
– magyaráztam. – Egyszóval benne van a
citromban.
Lajos egy darabig eltöprengett, majd meg-
szólalt:
– Rendben van, gondoskodom az úthoz
szükséges dolgokról, és küldök otthonról
jobbágyokat is, meg néhány mesterembert
velük. A katonákról te gondoskodj, Pali bá-
tyám! És el is kísérlek benneteket egy dara-
big, mert még magam sem jártam a Szent-
földön, hiába vagyok tízéves korom óta
Jeruzsálem királya. Úgy gondolom, legha-
marabb két hónap múltával kelhetünk útra.
Jobbára magunk is az előkészületekkel fog-
lalatoskodtunk, egészen addig, amíg Bimbó
váratlanul be nem jelentette, hogy feleségül
veszi egy görög tömjénkereskedő leányát,
Athinát. Azt se tudtuk, hogy egyáltalán is-
meri a lányt, és később sem árulta el, hol
találkoztak, de alighanem a Nagy Bazár-
ban jártában-keltében botolhatott bele. Azt
észrevettük persze, hogy Bimbó teljesen
megváltozott az utóbbi hetekben. Lépten-
nyomon otthagyta Kopernikuszt a kísérle-
teivel, hogy friss zöldséget szerezzen neki,
vagy gyümölcsöket, amit a mester per-
sze örömmel fogadott. Aztán egyszer csak
megjelent Athinával, és bejelentette, hogy
feleségül veszi. Így jutott barátunk hozo-
mányként tíz kiló tömjénhez, ami egy egész
vagyonnal ért fel, és mivel harmadát az Ha-
gia Sophiának adományozta, esküvőjét ter-
mészetesen a keresztény világ legnagyobb
templomában tarthatta, sőt Tomori érsek is
örömmel vállalta az esketést, bár valószínű-
leg tömjén nélkül is megtette volna.
14 Az Újvilág
Amíg majd mindenki a nagy útra ké-
szülődött, Bimbó és hitvese tehát nászútra
indult a Hungária fedélzetén. Senki sem
kísérte el őket, leszámítva Carolinát és jó-
magamat, mert a feleségem szeretett volna
hazalátogatni Ragúzába, és addig duruzsolt
Athina fülébe hazája szépségéről, hogy vé-
gül az ifjú pár az adriai kiruccanás mellett
döntött. Aztán velünk tartott még a hajó
legénysége és ötven tengerészgyalogos,
sörétes mordállyal felszerelve. Az új fegy-
vernem egyenruháját a feleségem tervez-
te, és igen mutatósra sikeredett: térdig érő
buggyos, citromsárga nadrágból, piros ha-
risnyából, türkizkék ingből, rossz idő ese-
tére zöld kabátból és csizmából, valamint
jókora fekete svájcisapkából állt, amelyet
oldalra csapva viseltek elitkatonáink. Az út
folyamán mindebből a nadrágot voltak haj-
landóak magukra húzni, ám mordályuk-
kal a kezükben így is tiszteletet parancsolt
megjelenésük.
Talán gyorsan terjedő hírnevüknek, ta-
lán a Pali bátyám által küldött gazdag aján-
déknak és Szent István visszaszolgáltatott
zápfogának köszönhetjük, hogy apósom,
a ragúzai rektor igen szívélyesen fogadott,
és egyáltalán nem hányta szememre, hogy
elraboltam a lányát. Sőt, amikor megtudta,
hogy maga a pápa esketett minket, egyene-
sen büszkének látszott, és alighanem azon
gondolkodhatott, milyen előnyökre tehetne
szert ezáltal.
Két hetet töltöttünk csodálatos nyuga-
lomban a szigetek között hajózva, búvár-
kodtunk, úszkáltunk, strandfociztunk, és
egy balatoni nyaralás minden lehetséges
szórakozását kipróbáltuk, egyszer még egy
kisebb kalózflottát is rommá lőttünk apó-
som kérésére.
Mire visszatértünk Konstantinápolyba,
a többiek felszerelték a flottát, megérkeztek
 GALAKTIKA
2021. június

a telepesek is, és a nyár derekán megindul-

A ZSOLDOS PÉTER-
tunk a Szentföldre citromot vételezni.

– A léggömbön szeretnék bevonulni a szent

DÍJAS SZERZŐ
városba – jelentette ki Lajos, amint flottánk
éppen kikötött Jaffánál.
– Felállítjuk majd a város közelében, itt

VÉRBŐ, HUMOROS
az árbócoktól amúgy sem férne el a ballon
– mondta Dédi. – Csak az a kérdés, hogy
mihez rögzítsük a kötelet, mert ugye föntről
irányítani nem lehet. Valami nehéz, ugyan-
akkor mozgékony járműre lesz szükségünk.
– Elefánt? – vetettem fel hirtelen ötlettől KALANDREGÉNYE
vezérelve.
– Az nagyon látványos lenne! – lelkese-
dett a király.
De elefántot a Jaffából Jeruzsálembe ve-
zető úton sehogy se tudtunk keríteni, így
az uralkodói léggömböt egy irdatlan nagy
ökör vontatta a poros úton, amelyet tucat-
nyi, bottal felszerelt hajcsár biztatott a minél
gyorsabb haladásra. Amikor félnapi lovaglás
után úgy öt kilométerre megközelítettük a
várost, sorsot húztunk, hogy ki szállhasson
fel Lajos mellé a ballon kosarába, és nekem
kedvezett a szerencse. Mivel Carolina alig
volt ötven kiló, velem jöhetett, csak egy ho-
mokzsákot kellett kiemelni az utastérből.
Amint felemelkedtünk, elképesztő lát-
vány tárult elénk. Alattunk szinte világított
a Földközi-tenger kékje, a füves puszta ki-
sárgult a napsütéstől, de a gyümölcsösök, az
olajfaligetek zöldelltek, amerre néztünk. Ha-
marosan megláttuk a várost is odafentről.
– Jeruzsálem – súgta áhítattal Lajos. –
A legszentebb város.
– Milyen csodálatos aranykupola! – lelke-
sedett hitvesem.
– Az a nagymecset, a kalifák építették sok R E NDE L D ME G I T T:
száz éve – mondta Lajos. – Elődeim, Jeru-
zsálem királyai palotává alakították, és ott W W W. G A L A K T IK A B OLT.HU
volt a templomos rend székhelye is, de Pali
Az Újvilág 15
 GALAKTIKA
2021. június
bátyám tanácsára én meghagytam muzul-
mán mecsetnek a békesség kedvéért, bár a
legtöbb mohamedán elmenekült, amikor
Szulejmán átadta nekem a Szentföldet.
– És az a hatalmas fal a templom alatt?
Milyen érdekes! És mit csinál az a sok fekete
ruhás ember? – kérdezte Carolina a kincstá-
ri látcsövön vizsgálva az al-Aksza környeze-
tét. Na, erre én is tudtam a választ!
– Az a siratófal – magyaráztam –, ez ma-
radt meg az eredeti Templomból, amit Sala-
mon király épített.
– A bibliabeli Salamon király? – kérdezte
csodálkozva a feleségem.
– Bizony, kedvesem – válaszolta Lajos –,
azok a fekete pöttyök meg óhitű férfiak, és
éppen imádkoznak.
Mindeközben a város lakosai észrevették
az égi csodát, és tömegével tódultak ki a fala-
kon kívülre. Amint földi kíséretünktől meg-
tudták, hogy királyuk érkezik a magas égből,
a legtöbben hasra vetették magukat, és csak
fejüket félrefordítva mertek ránk pillantani.
Amikor velünk együtt lehúzták a kosarat, a
király végignézett a hasaló ezreken, és elki-
áltotta magát latinul: „Álljatok fel!” Ám ezt
jóformán senki sem értette, így régi testőr-
kapitánya, Török Bálint sietett segítségére,
aki immár két éve uralkodott helytartóként
Lajos nevében a Szentföld felett.
– Fel! Fel! Fel! Fel! – kiáltotta el magát
egymás után, héber, arab, török és görög
nyelven, majd fél térdre ereszkedett ura
előtt, miközben a nép kikászálódott a por-
ból, és kíváncsian vizslatta társaságunkat.
– Állj fel te is, Bálint barátom! – mondta
kegyesen az uralkodó. – Úgy láttam odafent-
ről, jó munkát végeztél. A környék virágzik,
és békesség uralkodik az országban.
– Köszönöm, felség – felelte meghatottan
a helytartó. – Valóban béke uralkodik, és né-
ped most boldog, hogy személyesen is láthat,
16 Az Újvilág
nem különben az én szívem is örömmel tölti
el, hogy ismét melletted állhatok.
– Ünnepeljük meg hát az elmúlt évek vi-
szontagságos győzelmeit, a békességet és
jólétet! – mondta méltóságteljesen Lajos.
– Vágjatok ökröket a palota költségére, és
etessetek meg mindenkit, aki alattvalómnak
tartja magát!
Miután rövid rendelkezését lefordították
a körülállók számára is, a tömeg ujjongani
kezdett, és a királyt éltette.
– Most pedig – folytatta a Lajos – min-
denki menjen a dolgára! Az ünnepség este
kezdődik!
A srácokkal, Carolinával és Athinával ki-
használtuk a szabad délutánunkat, és meg-
néztük az óváros nevezetességeit, már ami-
re maradt időnk. Jártunk a Via Dolorosán,
stációról stációra haladtunk, így jutottunk
végül a Szent Sír-kápolnához. Lemásztunk
Szent Heléna ciszternájába, melyet Nagy
Konstantin császár anyja akkor fedezett
fel, amikor majdnem szomjan haltak a
város lakói. Meglátogattuk az al-Aksza-
mecsetet is, és hosszasan kanyarogtunk a
sikátorok boltjai között, ahol mindent le-
hetett kapni, ami csak egyáltalán elképzel-
hető volt. Így vettem Török Bálint szerint
tízszeres áron egy ezüstpénzekkel kivert
selyemövet Carolinának, magamnak pedig
egy aranykupát, amiről a kereskedő azt ál-
lította, maga Krisztus ivott belőle a kánai
menyegzőn. Utóbbiról Pali bátyám meg-
állapította, hogy rézből van, és közölte azt
is, hogy tudomása szerint a Megváltó sose
ivott aranykupából.
Az esti ünnepség valami elképesztő zűr-
zavarban öltött testet. A város előtti síksá-
gon mindenhol tüzeket raktak, és ökröket
sütöttek. Mindenfelé ingyen bort osztogat-
tak, de megjelentek a különböző mozgóáru-
 GALAKTIKA
2021. június

sok is, akik kiáltozva kínálták portékájukat.

Egyszerre szólt legalább tízféle muzsika, és
az emberek megállás nélkül táncoltak, fut-
kostak, ettek, s amennyire meg tudtam ítél-
MOLDOVA GYÖRGY
ÉS DOUGLAS ADAMS
ni, a királyt éltették.
Másnap elköszöntünk Ludektől és Pali
bátyámtól, visszatértünk a hajókra, és

TÖRVÉNYTELEN
megindultunk első állomásunk, Malaga
felé. Lajos átölelt mindannyiunkat, és így
búcsúzott:
– Térjetek vissza biztonságban, barátaim,
minél hamarabb, ha odaát elvégeztétek a
dolgotokat. Az sem baj, ha előbb jöttök. Ősz-
(FENE)GYEREKÉNEK
szel megszületik a fiam, és szeretném, ha ott
lennétek a keresztelőjén! REGÉNYE
Az Atlanti-óceánon való átkelés alatt
rengeteg időnk volt terveket fabrikálni a
partraszállásunk utáni teendőkről. Mivel
mindannyian olvastuk a Winnetout, abban
egyetértettünk, hogy nem bánhatunk olyan
gyalázatosan az indiánokkal, mint azt az
angolok, és később az amerikaiak tették a
mi időnkben. A földekért fizetnünk kell,
rendes cserekereskedelmet fogunk folytatni
olyan árukkal, aminek az indiánok hasznát
is veszik, ezen túl pedig megosztjuk velük
azon ismereteinket, amelyek könnyebbé te-
hetik az életüket. Például megtanítjuk őket
lovagolni, és lovat is adunk hozzá, mert
ugye azt jól tudtuk, hogy ezt a hasznos álla-
tot a kontinens eredeti lakói nem ismerték
az európai telepesek megérkezte előtt. Az
üveggyöngy vagy a tüzes víz mint megté-
vesztő, sőt egyenesen káros cseretermék te-
hát szóba se jöhetett. Egyelőre az Amo tűnt
a legmegfelelőbb kereskedelmi cikkünk-
nek. Így hívták azt az ovális formára öntött
szappant, amelynek Paracelsus mester a R E NDE L D ME G I T T:
segítségemmel feltalálta a tömeggyártását.
Amikor az első darabok megszilárdultak, W W W. G A L A K T IK A B OLT.HU
önkéntelenül felkiáltottam: „Pont olyan,
Az Újvilág 17
 GALAKTIKA
2021. június
mint az Amo szappan!” A név megtetszett
a mesternek, és a készterméknek ezt a ne-
vet adta.
Rengeteg szempontot mérlegeltünk a
hajón töltött három hét alatt. Először is úti
célt kellett választanunk. Rövid vita után
Manhattan egykori szigetét céloztuk vol-
na meg, mert sziget volta biztos védelmet
ígért, másodszor meg, ha az angol telepesek
túlélték ott a maguk primitív eszközeivel,
akkor nekünk is sikerülni fog fejlett techni-
kánkkal, vitorlás gőzhajóink pedig amúgy
is gondoskodnak majd a biztos élelmiszer-
utánpótlásról.
Mivel térképünk nem volt, emlékezetből
megcéloztuk a sziget vélt helyét, amiről úgy
véltük, hogy Gibraltártól egyenesen nyugatra
található. Itt uralkodónk sógora, Ferdinánd
király jóvoltából feltöltöttük készleteinket,
és követtük a lenyugvó nap fénye mutatta
irányt, bár Dédi indulás előtt minden hajó-
ra telepített egy maga készítette iránytűt is.
Hát, az irányt pontosan tartottuk, de az em-
lékezetből való navigálás ekkora távolságon
nem a remélt partszakaszra vezetett minket.
Háromheti eseménytelen hajózás után alig-
hanem a sosemlesz Washington közelében
kötöttünk ki, a Potomac folyó torkolatánál,
minden bizonnyal valamilyen település kö-
zelében, mert a parton egyre több meztelen
vagy kisebbrészt bőr ruhába öltözött helyi
lakos tünedezett fel.
– Fegyvertelenül szállunk partra egy csó-
nakkal – parancsolta Töki mint az expedíció
vezetője. – Azt akarom, hogy lássák békés
18 Az Újvilág
szándékainkat, úgyhogy hozzatok magatok-
kal egy láda Amo szappant, meg néhány ker-
ti szerszámot ajándéknak!
– Azért én betölteném az egyik löveget,
és a helyedben magammal vinnék néhány
tengerészgyalogost is, mordályokkal felsze-
relkezve – aggodalmaskodott Bimbó.
– Felesleges óvatoskodás! – felelte Töki
– Ezek nemes lelkű emberek, ahogy a
Winnetouban is írta Karl May, csak tisztes-
ségesen kell feléjük közelíteni. Mit gondol-
nának, ha meglátnák a fegyvereinket?
– Azt se tudják, hogy fegyverek – tettem
hozzá csendesen.
– Ne legyetek kishitűek – torkolt le min-
ket a parancsnok –, indul a partraszállás!
Így aztán Töki, Dédi, három ferences hit-
térítő és jómagam egy hatalmas láda szap-
pannal kieveztünk a partra. Az indiánok
eleinte visszahúzódtak, és biztos távolból
figyelték, ahogy a felszerelésünket partra ci-
peljük. Azonban kisvártatva füstcsóva jelent
meg a part menti erdőben, és egymást köve-
tő szürke pamacsok szálltak az ég felé.
– Füstjeleket adnak – mosolyodott el
Töki. – Biztos idehívják a többieket is, hogy
üdvözölhessenek minket.
Hát, életben maradásunkat alighanem
Bimbó engedetlenségének köszönhet-
jük, aki mégiscsak betöltötte a Hungária
orrlövegét. Ugyanis, ahogy a parton az
„Örömódá”-t énekelve integettünk az ős-
lakosoknak, egyszer csak a százméternyire
burjánzó erdőből csatakiáltás hangzott fel,

és egyszerre rontott ránk vagy száz, toma-
hawkkal hadonászó, ordító indián. Bimbó
azonban már régen becélozta egy kartács-
csal az előttünk elterülő fövenyes part
közepét, és éppen idejében tüzelt. Ugyan
magunk is készek voltunk védekezni, és
Töki parancsára éppen szappannal akartuk
megdobálni a támadókat, de erre szeren-
csére már nem került sor, mert az eléjük
becsapódó izzó vasdarabok láttán az indián
harcosok sarkon fordultak, és ugyanolyan
fürgeséggel tűntek el a fák közt, mint ahogy
előugrottak a susnyásból.
– Most mit csináljunk? – kérdeztem
Tökit.
– Továbbra se mutassunk ellenséges
szándékot – felelte. – Kicsit előrébb me-
gyek, lengetem ezt a fehér zászlót, hogy lás-
sák, tárgyalni akarunk.
Nem tudom, miért gondolta, hogy ezt a
jelzést a helybéliek ugyanúgy értelmezik,
mint mi. Annyit mindenesetre elért egyórá-
nyi lengetéssel, hogy néhány kíváncsi gyerek
valamivel közelebb merészkedett hozzánk,
és a fövenyen letelepedve bámulták a mutat-
ványt. Végül egy újabb óra múlva megjelent
az erdő szélén két igen öreg bőrruhás alak,
akiknek fejdíszét több madár teljes tollazata
ékesítette.
– Ez az! – kiáltott fel lelkesen Töki. – Meg-
értették, hogy békés szándékkal jöttünk!
Látjátok, a bal oldalinál kalumetek vannak,
és orvosságos zacskó is lóg a nyakukban,
pont úgy, mint a regényben. A magasabbik
biztosan a törzsfőnök.
Az Újvilág
GALAKTIKA
2021. június
– De az is lehet, hogy a falu bolondja –
mormogta Dédi.
Töki, ahogy valamelyik keletnémet Karl
May-feldolgozásban láthatta, egyenes derék-
kal előrelépett, jobb öklét a szívére szorítot-
ta, és meghajolt.
– Békével jöttünk – mondta magyarul a
két helyi lakosnak.
Erre a magasabbik öreg Tökire mutatott,
majd a hajókra, és krákogó hangot hallatott.
– Azt hiszem, a torkát köszörüli – véle-
kedtem.
– Dehogyis! – tiltakozott főtárgyalónk. –
Beszél! Ez teljesen egyértelmű.
– De hogy fogjuk megérteni egymást? –
kötekedtem. – Nyilvánvaló, hogy semmilyen
közös nyelvünk nincsen.
Ez azonban Tökit egyáltalán nem zavarta.
Magára mutatott, és lassan a nevét mondta:
Gyula. Majd a hajók felé intve: hajók. Ezek
után az égre mutatott, és Manitu nevét ismé-
telgette.
– Mit akarsz ezzel mondani? – bosszan-
kodott Dédi. – Egy büdös szót sem értenek
belőle.
Ám lehet, hogy mégsem volt teljesen
igaza, mert néhány perc némaság után a
két öreg megismételte Töki utolsó szavát:
Manitu. Ezzel aztán a közös szókincs látha-
tóan kimerült.
Töki a földre ült, mert ugye ismereteink
szerint az indiánok mindig a földön ülve
tárgyaltak, és közben elszívták a békepipát,
azaz a kalumetbe tömködött mindenféle fü-
veket. A két öreg vonakodva követte a pél-
19
 GALAKTIKA
2021. június
dáját, erre Dédivel magunk is melléjük te-
lepedtünk, Töki pedig megkérte az atyákat,
hogy helyezzék elénk a láda szappant.
– Ajándék! – mutatott az Amókra ba-
rátom, majd a két indiánra bökött, és egy-
egy szappant a kezükbe nyomott. Maga is
megfogott egyet, megszagolta, elégedetten
„mmmmm” hangot hallatott, majd úgy tett,
mintha kezet mosna folyóvízben.
– Attól, hogy lassan mondasz magyar sza-
vakat, még nem fogják megérteni – jegyezte
meg Dédi.
A két öreg az érthetetlen hadarással mit
sem törődve, érdeklődve szagolgatta a szap-
pant, majd a kevesebb tollat viselő, alacso-
nyabb beleharapott, és Töki példáját követve
hosszú „mmmmmm” hangot hallatott. Erre
a másik is megkóstolta az ajándékot, és elis-
merőn bólogatott.
– Nem, nem megenni kell! – bosszanko-
dott Töki. – Kezet kell vele mosni, vagy ru-
hát, vagy mit tudom én, hajat!
A két bölcs törzsfőnök azonban rendület-
lenül harapdálta tovább a szappanát.
– Agyam eldobom – súgta a fülembe
Dédi, mintha kifülelhették volna az indiá-
nok. – Ezek szeretik a szappant.
– Figyeljetek, barátaim! – fordult a két
öreghez. – Földet akarunk vásárolni tőletek.
Itt a környéken, eleget, hogy sok ember el-
férjen. Cserébe megkapjátok ezt, és még sok
mást is. A földet művelni fogjuk, és sok éle-
lem terem majd rajta, amiből nektek is jut-
tatunk, és megtanítunk majd számolni, meg
olvasni, meg lovagolni.
Miközben mindezt mondta, folyamato-
san pantomimezett, és nem kizárt, hogy
valamit meg is értettek belőle vendég-
látóink, mert maguk is beszélni kezdtek:
„Hker modem hégasdlkaj dfklas jakidu
manitu moto.” Legalábbis valami ilyesmit
mondtak, mohó tekintettel bámultak a
20 Az Újvilág
szappanra, majd meggyújtották a borzal-
masan büdös füstöt árasztó kalumeteket,
és körbeadták.
– Mi a szar van ebben? – kérdeztem ud-
variatlanul, miután beleszippantottam a
pipába.
– Alighanem denevérszőr – köhögte Dédi.
– Mindegy, szívjátok csak, megvásároltuk
a földünket.
– Hol van az a föld? – kérdeztem.
– Hát itt – felelte –, a láda szappanért
háromnapi járóföldre minden a miénk, ezt
mutogattam el nekik az előbb, ők meg be-
leegyeztek, ezért is gyújtották meg a béke-
pipát, úgyhogy kezdődjön a partraszállás!
A favágók induljanak az erdőbe gerendá-
kért, és kezdjük meg Lajosváros építését!
A biztonság kedvéért fegyveresek is kí-
sérjék őket, ha kell, lőhetnek is, de nem
akarok felesleges vérontást. Majd később
még jobban megismerjük egymást, és to-
vábbi kölcsönös tiszteleten alapuló megál-
lapodásokat is köthetünk, most azonban
munkára!
Töki értelmezésében némileg kételked-
tem, be kell vallanom. A következő perga-
menlapomon kiderül majd, igaza volt-e,
vagy sem.
LOVAS Lajos
1967-ben született magyar szerző, a Fiatal Írók
Szövetségének alapító tagja. 2005-ben jelent-
kezett első regényével, az Agydobással, amely
a következő évben elnyerte a Zsoldos Péter-
díjat. A kritika és az olvasók által is kedvezően
fogadott műnek 2007-ben készült el folytatása,
a Jó reggelt délben. Azóta két további regénye
jelent meg, az N (2010), illetve a Törzsszövetség
(2016). A Galaktikában eddig öt novellája látott
napvilágot, ezek közül a „Minek nevezzelek?”
(241. szám) 2011-ben szintén elnyerte a Zsoldos-
díjat. A Törzsszövetséget is Zsoldossal jutalmaz-
ták 2017-ben.
 MEGÚJULT A
GALAKTIKA
2021. június

HAMMERWORLD
MAGAZIN! 1490
METAL ÉS K
132 oldal

HARD ROC ! Ft
1986 ÓTA

KERESD MÁJUS 29-TŐL

AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!
KÜLÖNLEGES GYŰJTŐI KIADÁSOK! www.hammerworld.hu
www.hammerworld.hu/gyujtoikiadas/ facebook.com/hammerworld
Az Újvilág 21
 GALAKTIKA
2021. június
DISZTÓPIA
Egy negatív vízió, amely irodalomban, filmben és játékban egyre
népszerűbb. Miért látjuk ennyire rossznak a jövőnket?
D
ISZTÓPIA, más néven anti-
utópia, ellenutópia vagy negatív
utópia. Egyre gyakrabban hall-
juk ezt a furcsa kifejezést. Nem
véletlenül, az emberiség egyre jobban aggódik
a jövőjéért. Az utóbbi időben tapasztalható
technikai, társadalmi és politikai változások
nem tüntetik fel rózsásan a holnapot. A jövő
egyre nagyobb veszélyt jelent az egyénre és
civilizációnkra is.
A disztópia az utópia ellentéte. Az utópia
többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fej­
lettségi szinten álló társadalmat jelent, illetve
az ezt bemutató művet értjük alatta. A tema­
tika évszázados, bár ha ideszámoljuk Platón
Állam című művét, már évezredes múltra
tekinthet vissza. Az utópia szó egyébként Mo­
rus Tamás 1516­ban napvilágot látott köny­
vének címeként jelent meg először, amely egy
kitalált szigeti társadalmat ábrázol, illetve
annak vallási, társadalmi és politikai szoká­
sait. A szó eredete szerint görög, a jelentése
„seholsem”, ez vonatkozik a koncepció képze­
letbeli, kitalált voltára.
22 Disztópia
A disztópia jóval fiatalabbnak tekinthe­
tő. Ez a szó is görög eredetű, jelentése „rossz
hely”. Az utópia ellenpontjaként egy olyan
irányzatként született, amely a jövőt negatív
színben mutatja be, a jelenleginél rosszabb
világ és társadalom víziója.
Bár az 1726­ban megjelent, Jonathan Swift­
féle Gulliver utazásai, vagy akár Madách
Imre 1862­es drámája, Az ember tragédiája
is annak tekinthető, a disztópia leginkább a
huszadik század szüleménye. Ekkor születtek
meg az olyan klasszikusok, mint a Szép új vi-
lág, az 1984, az Állatfarm, a Fahrenheit 451,
A Legyek Ura, illetve a modernebbek közül
A szolgálólány meséje, a Beavatott­trilógia, Az
Éhezők Viadala, vagy Az emlékek őre. A sort
még nagyon hosszan lehetne folytatni.
Ennek oka érthető. Régen a különböző
társadalmi berendezkedésekben a népesség
nagyon kis hányada élt jó vagy elfogadható
életkörülmények között. Az abszolút többség­
nek a puszta létfenntartás is – kis túlzással –
mindennapos élet­halál harc volt. Az éhség,
a betegség, a háborúk, vagy csak pusztán a
társadalmi helyzetük miatt az emberek olyan
körülmények között tengették napjaikat,
hogy annál bármilyen elképzelt utópia csak
jobb lehetett. A jövő felett érzett aggodalom a
jómódú réteg privilégiuma volt.
A huszadik század azonban olyan társa­
dalmi változásokat hozott, amelyek jelentős
tömegek életszínvonalát emelték fel az elfo­
gadható, megfelelő vagy jó szintre. Szélesed­
tek azok a társadalmi osztályok, melyeknek a

munkája megbízható jövedelmet és életkörül-
ményeket biztosított. Ezeknek az embereknek
már van mit félteniük, joggal tekintenek ag-
godalommal a jövőbe.
Amíg az utópia egy viszonylag egysze-
rű irányvonalat képvisel, a disztópia sokkal
szerteágazóbb. A tudomány, a technika, a po­
litika vagy maga a társadalom fejlődése olyan
változások bekövetkeztét, olyan jövők lehető­
ségét vetíti előre, ami az egyén, a társadalom,
vagy akár a teljes civilizáció szintjén végzetes
következménnyel járhat.
Nem csak a jövőben játszódhat, megmutat­
hat egy alternatív jelent vagy éppen múltat is.
A disztópia olyan önálló zsánereket teremtett,
mint az apokaliptikus, posztapokaliptikus,
vagy akár a kiberpunk. De az iránta kiala­
kult rajongást mutatja a választék szélesedé­
se, már van nemhez és korosztályhoz köthető
fajtája is.
A disztópia egyik érdekessége, hogy gyak­
ran látszatra egy utópiát mutat be. A történet
szereplői fokozatosan ébrednek rá, hogy tár­
Disztópia
GALAKTIKA
2021. június
sadalmuk valójában disztópikus alapokon
nyugszik. A felépült társadalom sok szem­
pontból idillikus, azonban a háttérben elnyo­
mó szabályok és törvények uralkodnak. Ezek­
ről a társadalom tagjai vagy nem tudnak,
vagy kedvező helyzetük miatt nem akarnak
tudomást venni.
Az irányzat születése nagyban köthető
egy adott korszak történéseihez. Két világ­
égés, a fasizmus és a sztálinizmus hozta el a
disztópiák korszakát, amelyek gyakran valós
világproblémákra hívják fel a figyelmet, le­
gyenek azok társadalmi, környezeti, politikai,
gazdasági, vallási, pszichológiai, etikai, tudo­
mányos vagy technikai jellegűek.
A nácizmus és sztálinizmus szülte meg a
totalitárius, elnyomó társadalmakat bemuta­
tó disztópiák. Ennek a korszaknak a szülötte
George Orwell Állatfarm (1945) és 1984 (1949)
című regénye, Ray Bradbury Fahrenheit 451­e
(1953), vagy például William Golding műve,
A Legyek Ura (1954). Motivációként még ide
lehet kapcsolni a mccarthyzmust, a Joseph
23
 GALAKTIKA
2021. június
McCarthy szenátor nevéhez fűződő amerikai
kommunistaellenes kereszteshadjáratot.
Szintén meghatározó időszak a hideghá­
ború és az atomháborútól való félelem. Ennek
jellegzetes alkotása a Dr. Strangelove, avagy
hogyan tanulhatjuk meg szeretni a bombát
vagy a Másnap. A nukleáris holokauszt utáni
disztópikus történetre jó példa az O-bi, O-ba,
avagy a civilizáció vége, A majmok bolygója
vagy Kir Bulicsov Az utolsó háború című re­
génye. Bár a téma egy, mégis mindegyik más
és más módon közelít a témához.
A számítógépek megjelenése igazi robba­
nást hozott. Megszületett a kiberpunk, jött a
virtuális valóság, a mesterséges implantációk,
az ember–gép kapcsolat. És eljött a számító­
gépek uralma, az emberiséget elpusztító mes­
terséges értelem, a robotok, az androidok, és
a kibernetikus organizmusok motívumainak
kimeríthetetlen tárháza.
De a társadalmi változások sem maradtak
figyelmen kívül. A szovjet blokk megszűnése,
a különböző válságok egyre szélesebbre tár­
ják az ollót a gazdagok és szegények között,
ami már a 80­as években elkezdett kinyílni,
és évről évre mind nagyobbá válik a szaka­
dék. Ezzel egy időben szaporodtak el azok a
disztópiák, amik a társadalmi rétegek végle­
tes elszakadását mutatják be. Az évtizedek
alatt rengeteg mű született, csak említéskép­
pen Margaret Atwood A szolgálólány meséje
(1985), Suzanne Collins Az Éhezők Viadala
(2011), Veronica Roth A beavatott (2011) vagy
Lois Lowry Az emlékek őre (1993) című regé­
nyei és folytatásaik, de a Szárnyas fejvadász
vagy a Total Recall filmek is. Érdekes, hogy
ezen a területen milyen sok női szerző jeles­
kedik, ami valahol érthető: nagyobb az affini­
tásuk a problémák emberi oldala iránt.
A 20. század végén és a 21. elején megerő­
södtek azok a disztópikus irányzatok, ame­
lyek jobban elszakadtak a valóságtól. Először
24 Disztópia
a vámpírtörténetek hódítottak, de az elmúlt
10­15 év egyértelműen a zombik időszaka
volt. Talán kezdhetünk beszélni a disztópikus
fantasyről is.
Vajon mi lesz a következő nagyobb
irányzat? Valószínűleg a pandemikus és a
posztpandemikus történetek. Persze nem a
Covid­19 vírusra szabva, inkább olyan kór­
okozók jöhetnek szóba, mint egy új spanyol­
nátha, az ebola, vagy akár az AIDS rebootolva.
Az emberiség most járvány szintjén csupán
könnyedén arcon lett legyintve. Figyelmezte­
tést kaptunk, hogy másképp kellene folytat­
ni az életünket. De ahogy körbenézünk, azt
látjuk, hogy az emberiség nem tanult belőle.
A tudósok a nyolcvanas évek óta figyelmez­
tetnek minket, hogy nem az a kérdés, lesz­e
világjárvány, hanem hogy mikor. Ez a járvány
túl enyhe volt ahhoz, hogy az emberek jelen­
tős része megértse ezt. Nekik halottak milliói
kellenek.
Azért mindenképpen kell egy globális
mazochizmus ahhoz, hogy élvezettel nézzük
saját pocsék jövőnket. Talán azért működik,
mert bármikor letehetjük a könyvet, kikap­
csolhatjuk a filmet, és visszatérhetünk a ma­
gunk kis megnyugtató, békés valóságába. És
amikor végzünk a disztópikus történetünk­
kel, egy kis elégedettséggel dőlhetünk hátra:
de jó, hogy nem abban a világban élünk.
Kovács „Tücsi” Mihály
CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
T SO N KLUBKÁRTYÁT MOS
VÁL T!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
 GALAKTIKA
2021. június
OsC OőN-
U R
E díjas rz
ze
S
LDO
ZSO TERő-
PÉs szerz
díja Szélesi Sándor
Oktalan félelem
A San Gabriel fedélzetén, 2997. október
A féregvezetékek mentén közlekedő sze-
mélyszállítók manapság minden fényűzés-
sel fel vannak szerelve. A magáncégek,
amelyek működtetik őket, gondoskodnak
utasaik kényelméről; olyan ez, mintha a
huszadik század hajnalán az ember az óce-
ánjárók közül a Titanicra vesz jegyet (per-
sze most felejtkezzünk el annak elsüllye-
déséről, így párhuzamnak talán jó), vagy a
huszonegyedik elején a Concorde repülőgé-
pek valamelyikére; egyszóval van itt min-
den, luxuskivitelben. Találsz a fedélzeten
úszómedencét, kicsit, nagyot, pezsgőset,
hullámosat, feszített víztükrűt, de van itt
zárt teremben ammóniató (ember oda be
ne kukkantson!), higanymedence, sőt nap-
fürdő is, nem ám amolyan földi szolárium-
féle, hanem plazmamennyezettel, kellemes
homokalátéttel, vagy hüllőknek kőpadok-
kal. Azt hiszem, a medencék feltöltését az
26 Oktalan félelem
Az ismeretlentől
való félelem
minden épeszű
emberben ott
bujkál.
utaslista alapján rendelik el, ha már meg-
nézték, milyen fajok szándékoznak lábu-
kat, csápjaikat, gyűrűs testüket a fedélzetre
tenni. Aztán van itt mindenféle konyha,
ami nem csupán a feltálalt ételek változa-
tosságát, de a légkört is jelenti; vannak já-
téktermek, valódiak és virtuálisak, bárok
és hánytatók, megint csak fajspecifikusan;
csillárok, fáklyák, ruhák, nagyestélyik,
páncélok, de ugyanakkor spanyolfalak is,
hogy kinek-kinek ne kelljen azokat látnia,
akiket-amiket nem akar. Mindehhez szük-
séges egy hatalmas személyzet, s a hajdani
óceánjárókról ismert kötél is, idegzet for-
májában, azaz kötélidegzetű kapitány és
tisztikar, akik a fizetésükért bármit lenyel-
nek és megtesznek. A féregvezeték-járók
között is különleges hajó egyébként a San
Gabriel, mert mindenkit el tud látni, akit
el akar, s talán fél tucat ilyenre van példa
a földi utazási cégeknél, nem emberieknél

pedig még kevesebbre, mert a nem emberi
fajok aztán igazán rasszisták.
Ott ülök az első osztály társalgójában
(akár beszélgethetnék is, de ahhoz sincs
kedvem, csupa sznob és különcködni akaró
fajankó vesz körül), és arra gondolok, hogy
bármekkorának is látszik tiszta földi éjsza-
kákon vagy a Hold városaiból vagy a vi-
lágűr bármely szegletéből, űrállomásáról,
a kozmosz sosem lehet elég nagy, ha kitör
a háború. Amióta a féregvezetékek men-
tén a csillagrendszerek órák, napok alatt
elérhetők, s ameddig fegyverek, eszmék és
érzések szállíthatók űrhajókon, addig nem
is lesz nagyobb, bármennyire is tágulni
látszik a perifériákon kóborló felfedező ra-
jok jelentései alapján. Ülök az első osztály
kényelmes foteljében és valami ismeretlen
piát kortyolgatok, amit a miniszoknyás
stewardess ajánlása nyomán kértem és
kaptam, s azon gondolkodom, belépjek-e
a virtualitásba, hogy valamilyen izgalmas
kalandot magamra vegyek.
A „nem” mellett döntök, és nem csupán
azért, mert lassan már húsz éve annak, hogy
utoljára tettem ilyet (s akkor még bizony
tinifejjel), hanem mert inkább híreket olvas-
nék. Illetve híreket olvasnék is, meg nem is.
Mert az önök tudósítója nem vágyik hírekre,
van velük kapcsolata épp elég, írja, gyártja
őket, nyomoz utánuk, szaglászik, s ha meg-
csípi egyiket-másikat, igyekszik a végére jár-
ni, ami nem is mindig könnyű ebben a ká-
oszban, ami a régi görögök ellenére – mára
már bebizonyosodott – inkább a kozmosz
szinonimája, mintsem ellentétpárja. Hír-
böngészés helyett tehát magam elé húzom
a San Gabriel reklámanyagait, hogy megis-
merkedjek a világ egyik csodájával.
A San Gabrielt a Geronimo nevű, Ión
bejegyzett cég építtette. (Ehhez tudni kell,
kedves olvasó, hogy a környezetvédelmi
Oktalan félelem
GALAKTIKA
2021. június
előírások miatt csak igen kevés cég jegyez-
tethet be az Ión, viszont cserébe adóparadi-
csom, ami ott található. Ezt nem részletezi
a katalógus.) Ott szerelték össze a járművet,
amelynek külső burkolatát mintegy nyolc-
ezer tonna kriolit adta, a fedélzetet pedig
tízszer ennyi, azaz nyolcvanezer tonna
könnyűacél. De van itt kétezer kilométer-
nyi euticéniumhuzal, háromezer-nyolcszáz
kilométer vezeték, biomasszából megköze-
lítőleg tízezer tonna, és a nyolc fedélzeten
kialakítható akár négyszázharminc eltérő
élettér is. Ennek megfelelően a légkört két-
ezer-hatszáz beépített szűrő és légfrissítő
felügyeli, a hűtőházak összlégköre pedig el-
éri a light-gradium pajzs alá emelt Monaco
összlégkörét. Azaz az összes monacóit, ven-
dégeiket, házaikat, munkahelyüket, kaszi-
nóikat és kocsmáikat taxistól, krupiéstól,
hercegi házastól együtt le lehetne fagyasz-
tani itt. Továbbá beépítettek hatmillió égőt,
mindenféle fajtából, és bla-bla-bla… Ennyi
elég is volt szerintem a San Gabrielből.
Ledobom a prospektust.
Bizony, kedves olvasóim, mint kétség-
kívül rájöttek, az önök tudósítója enyhe
depresszióval küzd, ami vagy az út egy-
hangúsága, vagy a Megrez feletti sikertelen
politikai egyeztetések nyomán kelt benne.
– Maga sem kedveli a játékokat? – kér-
dezi a szomszéd fotelben ülő úr. Közelebb
hajol, mintha ez csupán kettőnk titka kelle-
ne legyen. Kopaszodó alak, haját oldalra fé-
süli, át tar koponyáján. Megfordul a fejem-
ben egy villanásnyira, miért nem ültet be
hajhagymákat, ha szégyelli – és bizonyára
szégyelli, ha takargatja –, de tovalibben a
gondolat: divathóbort lehet ez is. Akkortájt
talán éppen a Marstól kifelé volt divatban,
nem tudom, ez az egy, amit nem követek a
világból… Na jó, a sok közül, amit nem kö-
vetek, ez vezeti a sort.
27
 GALAKTIKA
2021. június
– Nem – válaszolom. Ilyenkor jót tesz
egy kis társalgás.
– Aludni sem bír.
– Azt sem.
– Én is így vagyok vele – mondja. Kicsit
eltávolodik, az első kapcsolatfelvétel már
megvolt, felesleges hajolgatnia, kényelmet-
len testhelyzet. – Nem utazik sokat.
– Ellenkezőleg. Ez az életem.
– Ó!
Hátradől teljesen, megpróbálja meg-
emészteni, amit mondtam. Intek egy másik
italért.
Hazafelé tartok, jut eszembe, s akár ez is
lehetne rosszkedvem oka. Nem leplezhetem
magam előtt, de nem szeretek már otthon
tartózkodni, meglehetősen kényelmetlen
hely lett a Föld az utóbbi hetekben. Ezen az
ital sem segít, sem semmi más.
– Tudja, nagyon veszélyes hely egy személy-
szállító… – folytatja kéretlenül útitársam.
– Milton Byrne – felelem.
– Tessék?
– Így hívnak.
– Ó – ismétli megint. – Elnézést kérek.
Robin Gibson… Modortalan voltam.
– Miért veszélyes hely a személyszállító?
– kérdem, csak hogy eltereljem a gondola-
taimat a Földről, és az ott kialakult politi-
kai helyzetről.
– Mert vannak a hajtóművek, meg a lét-
fenntartó egységek, meg az utastér. Ez a fal
– koppant rá – a leszálláskor vagy dokko-
láskor használatos hidraulikus rendszere-
ket rejti, amelyek a terhelést kiegyenlítik.
Ha az űrhajótest koccan, bekövetkezhet tö-
rés, mert rossz a konstrukció. Áttöri a falat,
és belefúródik az utas koponyájába. – Mu-
tatja a halántékán.
– Történt már ilyen? – kérdezem.
– Nem. De megtörténhet. És más is. –
Dobbant a lábával. – A hajtómű energia-
28 Oktalan félelem
vezetékei itt húzódnak. Közvetlen a plaz-
ma felett. A plazmatartály fala túl vékony.
A szabványnak és az előírásoknak megfelel,
de azok rosszak… S ha átég a tartály fala…
– és csak mondja, és mondja.
Bólogatok és hallgatok, a szavak elröp-
pennek a fülem mellett. Ne hibáztassák
az önök tudósítóját! Ismeri az ilyen embe-
reket, a félelem az éltető elemük. Ha nincs
gond, hát csinálnak, néha unaloműzőnek,
néha meg azért, hogy érezzék: élnek. Vág-
tat az ereikben a vér, dobol homlokuknál az
idegesség, kiszárad a szájuk… inni kell, s
ha lecsorog a whisky a torkukon, akkor ér-
zik, hogy megtelnek élettel.
Robert Gibson egyébként komoly férfi be-
nyomását kelti. Ha szembejön, mondjuk, a
New York-i Lilith halljában, akkor azt mon-
danám, hogy a felsőbb emeleti lakosztályok
valamelyikét bérli, és nyilván befektetési
üzletember. Jól öltözött, H-Armony öltönye
legalább egy fél birtok árát kóstálná az Antil-
lákon. Nyakkendőjének vibrálása visszafo-
gott, alkalmazkodik az öltöny szegélyszínei-
hez, melybe nincs beleszőve az az undorítóan
nyílt hangulatfelelős csík, ami az extrovertált
személyiségek nyomán elterjedt a Földön és
annak közvetlen vonzáskörzetében. Visszafo-
gottságot tükröz, elegáns, és második pillan-
tásra még frizurája is inkább javít a személyi-
ségéről alkotott képen, mintsem ront.
Találkoztam ilyen emberekkel, nem egy-
gyel, és azt is tudom, hogy jól el lehet be-
szélgetni velük a mindennapok realitásáról.
Nem merészkednek veszélyes vizekre a be-
szélgetésben, viszont amibe belevághatunk
velük, abban otthonosan mozognak. Elsüt-
nek néhány poént, kellékeként egy élveze-
tes társalgásnak, és ami a legjobb, senkinek
a kárára nem viccelődnek. Ha így kiborul-
nak, mint Mr. Gibson előttem, annak oka
kell legyen.

– Ebédelt már? – kérdezem tőle egy al-
kalmas pillanatban, amikor feltehetően
pontot tett a mondata végére, és a levegő-
vétellel van elfoglalva, hogy belevágjon a
következő többszörös összetételbe.
– Az étterem még veszélyesebb hely –
bólint elkeseredetten.
– Jöjjön, folytassuk akkor a bárban!
Majd kérünk oda ételt.
Átvonulunk a bárba. Jót tesz nekem,
hogy vele vagyok: máris kezdem magam
mögött hagyni a hangulati mélypontomat.
Dolgom van.
A bár üvegfalú, így ötször akkorának lát-
szik. Újdonsült ismerősömnek nem mind-
egy, hol foglalunk helyet, kicsit ácsorgunk
hát a bejárat bal oldalán (elhúzott a jobb-
tól), majd amikor felszabadul egy a megfe-
lelő asztalok közül, letelepszünk.
– Legyen a vendégem! – mondja Gibson,
látszik rajta, örül, hogy megoszthatja velem
társaságát. Az önök tudósítója ezt szinte
gondolkodás nélkül elfogadja, ám amikor
az itallapra tekint, az árakat látván szívé-
nek ütemét egy New Orleans-i ezredfordu-
lós dzsesszegyüttes rögtön megpróbálná
lekövetni. A New York Times esetleg még
fizetné egy ebéd számláját, de hogy ezekét
a borokét nem, az bizonyos.
Gibson választ. Egy 67-es Sellyeanne
Classic. Ez dél-afrikai vörösbor, ha jól tu-
dom, méghozzá Dél-Afrika szigetének észa-
ki csücskéről. Cabernet sauvignon fajta,
kilenc évig tölgyfa hordóban érlelt, olajos
és sűrű, mint a vér. Sosem volt szerencsém
hozzá, és az első korty után leginkább ezt
sajnáltam az életemben, nem is a közelgő
háborút.
Pár szóban megismerkedünk, én el-
mondom, melyik lapnak dolgozom, ő nem
ismeri a nevem, mert Európában lakik,
Angol-Hollandiában, az újjáépített Belső-
Oktalan félelem
GALAKTIKA
2021. június
Antwerpenben. Közben kérünk egy étlapot,
s mivel a szi-pincér egy szóval sem említi,
hogy az étterem kicsit arrébb van, men-
jünk oda, ha enni szeretnénk, csak elmegy,
biztosra veszem, hogy meg is fogjuk kapni,
amit rendelünk. Kicsi azonban az asztal, s
amikor ezt szóvá teszem, nyugtalan útitár-
sam legyint: majd a szintetikus elintézi.
A szinti visszatér, hozza az étlapot, s
ekkor ugrik be, hogy úgy néz ki, mint Rob
Carlier. Az is, mondja Gibson, a szintiket
mindig hírességekről mintázzák. A  Gero-
nimo pedig megvette az összes századeleji
médiasztár arcát.
– Nekem jobban bejönnek a régiek – te-
szi hozzá Gibson. – Tudja, Bogart, Connery,
Brosnan, Eastwood…
Nem tudom.
– Színészek voltak a huszonegyedik szá-
zadban, de még a huszonharmadikban is
készítettek az avatárjukkal filmeket.
Így sem ugrik be.
– A Holly-woodoo vette meg az arcképe-
ikre a jogot, náluk ők szolgálnak ki. Gyer-
mekkoromban az argentin álomgyár mel-
lett éltem, ott a Holly-woodoo a legmenőbb
gyorsétterem-hálózat.
Másutt is, erről aztán el tudunk beszél-
getni. Gibson azonban visszatereli a szót a
szintikre.
– Megbízhatatlanok – állítja. – Pár
éve volt egy szintilázadás a Rosemaryn.
A Geronimo persze eltitkolta az ügyet, nem
került ki a sajtóba. Mindig akad velük va-
lami probléma, de ezzel együtt is olcsóbb
szintiket beállítani, és kártérítést fizetni,
mint embereket alkalmazni.
Az önök riportere szereti az ilyen füle-
seket, s valószínűleg utána is járna később,
ha nem üt be az az aprócska politikai vál-
ság a Földön. Mindenesetre feljegyzi a me-
móriájába a dolgot, s reménykedik, talán
29
 GALAKTIKA
2021. június
jut vele valamire hazaérve. Még néhány
célzatos kérdést feltesz, amitől Gibson úgy
véli, érdekli a Geronimo, a Rosemary és a
San Gabriel, ez aztán visszavezeti kedvenc
vesszőparipájához, túl a szintiken, túl a
Rosemaryn.
– Nehogy azt higgye, hogy itt biztonság-
ban van az életünk – mondja a provence-i
ráksaláta és az indonéz lilaburgonya fölött.
– Alattunk egy teljesen idegen élettér van.
Megnéztem a beszállás után. Egy higanytó.
Tudja, hogy a gőzök beleivódnak a falakba?
S tudja, ha itt – körbenéz – még tucatnyian
leülnek, bármikor beszakadhat a padló, és
mi a higanytóban kötünk ki? Mit gondol,
meddig él egy ember, ha lenyel pár korty
higanyt? És milyen kínok között pusztul el?
– Még legalább egy tucat szék üres.
– Akkor kéttucatnyian – suttogja Gibson
türelmetlenül. – Állóhelyekre nem tervez-
ték, sőt nem úgy lett tervezve, hogy ennyi
asztalt beállítsanak ide. Csak ha van két-
százötvennégy különböző élettér, az em-
berekre szabott összezsúfolódik. Érti már?
Több asztalt és széket raknak ide. Sokfajta
utas, szűkösebb földi élettér.
Sose mondd ilyenkor, hogy ez hihetetlen,
nem hiszed el, vagy ez nem igaz. Viszont ha
bólogatsz, jön a többi. Kortyolok inkább a
dél-afrikai sauvignonból.
Gibson folytatja, és egészen elsápad,
amikor egy tízfős társaságot ideesz a fene.
A szintik pillanatok alatt összecsúsztatnak
két asztalt, és kialakítanak egy meghitt kis
helyet körülöttük a pálmák és a fények át-
csoportosításával. Gibson úgy fogja a villát,
hogy kifehérednek a bütykei.
Fehér, párnázott ujjai vannak, ez íróasz-
tali munkára utal. Az asztal alatt megné-
zem én is a sajátjaimat, azok is olyanok.
A kezek az írástól fehérek és puhák marad-
nak, nem igazi igénybevétel egy billentyű-
30 Oktalan félelem
zet verdesése, mert bizony én azt szeretem.
Most elárulok egy kulisszatitkot: utálom a
mentális diktafont, de a mentálkamot is.
Az önök tudósítója szereti a szavakat, mint
ahogy önök is kell szeressék, ha egyszer ol-
vassák őket, és megpróbálnak a sorok kö-
zött a mélyükre hatolni.
Alighogy leül az első csapat, újabb asz-
talra való ember érkezik, két pár. Egyikü-
ket van is szerencsém ismerni, másfél évvel
ezelőtt készítettem vele egy interjút a Times
számára a gyakorlati időutazás történelmi
korlátairól, talán emlékeznek: Eric Schaffer
az, aki politikai pálya felé kacsingat azóta
is, és elég nagy a támogatottsága manapság.
Gibson eltolja a tányért, kis híja, hogy
fel nem pattan és el nem rohan. A mene-
külési ingerének azonban nem Schaffer az
oka, úgy, mint nálam, hanem a vendégek
számának hirtelen növekedése.
– Ne bolondozzon! – mondom. – Soha
nem történt még itt baleset.
– Gondolja? – kérdezi Gibson, és vég nél-
kül sorolja. 2987-ben, tíz évvel ezelőtt gáz-
szivárgás ölt meg két embert. Kilencvenben
egy átszakadt oldalfal csapta el egy jónevű
vendég lábát, három évvel ezelőtt pedig egy
lakosztályt öntött el a tisztítók túlterheltsé-
ge miatt a vizelet és a fekália, s csak azért
nem halt meg az ott elhelyezett vendég,
mert egy josephita volt a Szíriusz gázóriá-
sáról, és imádott búvárkodni otthon. – Sta-
tisztikailag itt az ideje egy újabb balesetnek
– mondja végül.
A végszóra ismét besorjáznak hárman.
Egy szmokingot viselő magas, jóképű férfi
két estélyi ruhás nővel. Valószínűleg némi
aperitifet jöttek bedobni. A legújabb divat
szerint (amely a Corbus felé dívik) a nők da-
rázsderekúvá operáltatták át magukat, azaz
a bélrendszer kivetetésével csupán a meg-
erősített gerinc az, ami alsótestüket össze-

köti a felsővel. A Corbus tájékán ilyenkor a
nők kisebbítik a mellüket is, és faragtatnak
a csípőjükből, a Földön csak a csípőfaragás
járja, s esetenként a mellnagyobbítás.
– Ezektől nem kell félni – mondom –, a
két nő alig tesz ki súlyra egy embert.
Gibson azonban már a pánik szélén áll.
Olyan ideges, hogy kidönti a bort, pillana-
tok múlva két szi-pincér tünteti el a sző-
nyegről és az öltözékéről. Gibson lemere-
vedik, mintha görcsöt kapott volna, csak a
szája széle remeg, hallom fogazata kocca-
násait.
Még két ember érkezik, két testes férfi.
Gibson ugrana, de lefogom: egyrészt fizetni
kellene, másrészt nem nagyon szeretem a
feltűnést. Élőben nem az én szakmám.
A szinti, aki az előbb takarított (és aki
közelről már nem is annyira Rob Carlier-s),
udvariasan megérdeklődi, mi a probléma.
Döntök, és kérem a kapitányt vagy valame-
lyik tisztet. Gibson félálomban fizet, majd
kitámolygunk az előtérbe, s mire odaérünk
annak bal oldalfala mellé, már velünk is
van az első tiszt.
Kérdezi, mi a gond.
Elmondom neki, hogy a New York Times
újságírója vagyok, s hogy újdonsült isme-
rősöm pánikba esett, aminek oka a San
Gabriel. Elmondom azt is, arra gondoltam,
mi lenne, ha valaki körbevezetne minket,
s talán az úr mellettem megnyugodna, ha
saját szemével látná, mi van a válaszfalak
mögött, én pedig szívesen kanyarintanék
egy cikket a hajóról a lapomba. Csak akad
valami érdekesség!
Az első tiszt annyira közvetlen, hogy
maga ajánlkozik idegenvezetőnek. A tekin-
tetébe nézek, nem tudom, szinti-e, ha az,
tökéletes. Ha ember, akkor minden dicsére-
tem az édesanyjának, aki ekkora türelmet
nevelt belé.
Oktalan félelem
GALAKTIKA
2021. június
Először az idegen élettereket vesszük
szemügyre, már amelyikbe különösebb elő-
készületek nélkül, csupán a védőruha és a
gázmaszk felöltésével bemehetünk. A  tiszt
mindent megmutogat, számadatok soka-
ságával áraszt el minket. Gibson néz, ko-
pogtatja a falakat, hallgatózik, és csak néha
mond ellent. Olyankor ő is számadatokat
közöl. Mutatok egy példát.
– Emitt a fal negyven centiméter vas-
tag, kriolitgerendázat tartja – mondja a
tiszt. – Háromrétegű, van egy hangfogó
rezgőgyapot réteg benne, ami a zajt szűri,
és mellette egy sugárzáselnyelő réteg is, a
világ legdrágább ötvözetéből, ami a falon
innen és túl, ha nem nehezedne rá ötven
g-s nyomás, nem is létezne. Hallottak már
a pentatóriumról?
Az önök tudósítója itt elsüt egy gyen-
ge viccet az oratóriumról, de mindhiába,
Gibson pánikszerű menekülésbe fog. Csak
percekkel később, a zsilipben rebegi el, mi
a baja.
– A fal huszonnyolc egész öt tized centi
vastag – mondja. – A túloldalán a hajtómű
nyomásszabályzó egységei vannak. Ha ott
kilazul valami, és nekicsapódik a falnak,
az vékony ahhoz, hogy ellenálljon, és hang-
szigetelés ide vagy oda – böki meg hiszté-
rikusan a tiszt mellkasát –, a fal átszakad,
mert nyomja a maga pentatóriumja, és az
a bomlás során be is indíthat bizonyos lég-
körökben robbanáshoz vezető láncreakciót.
– Nem – mondja az első tiszt –, ilyen ve-
szély nem fenyeget, legyen nyugodt.
– Vékony a fal. Bármikor végünk lehet…
– Harminc centiméter épp elég.
– Csak huszonnyolc egész öt tized.
– Ön téved.
– Ön meg nem tudja, mit beszél!
Ezek után átmegyünk a hajtóművek
közé, ahol még parázsabb vitákat provokál
31
 GALAKTIKA
2021. június
Gibson. Ám a tisztet semmivel nem lehet
kihozni a sodrából.
– Gyenge a fogás – siránkozik Gibson. –
Bármikor leválhatunk a féregvezetékről.
– Ilyen veszély nem fenyeget – ingatja
a fejét az első tiszt. Fölöttünk ötven méter
magasságig, mellettünk kilométer hosszan
elnyúlva, békésen dohog az impulzushaj-
tómű, amely előrelök bennünket utun-
kon. Olyan hangja van, mint egy jóllakott
kismacskának. A felszíne a kicsiszolt réz
fényében csillog, csövek, állványok, támfa-
lak, bordák erdeje. – Tizenkét éve vagyok a
San Gabrielen…
– Minden ilyen csak egyszer következik be…
Gibsont nem lehet lecsillapítani.
– Engem meggyőzött – mondom az első
tisztnek utunk végén. Kezet fogunk. – Kö-
szönöm a türelmét.
– Nyugtassa meg a barátját, és ha nem
sikerül, van pszichikusunk, ő tud segíteni.
– Pszichiáter vagy pszichikus?
– Pszichikus.
– Nem hiszem, hogy szükség lesz rá.
– Ön tudja. – Miután elengedi a kezemet,
lazán tiszteleg. Két ujját fehér sapkájához
érinti. Aztán elmegy.
Gibson mellettem nyögdécsel.
– Jöjjön! – mondom. – Mindent látott.
Engem megnyugtatott ez a kis bejárás.
– No hiszen! – nyögi. – Magát! Maga mit
sem tud.
– Most már ezernyi adat kevereg a fejem-
ben. Én hiszek nekik.
– Hazudott.
– Miért tette volna?
– Mert tudatlan.
– Keressünk egy üres bárt!
– Nem fogom kibírni hazáig! Úristen,
sose ülök űrrepülőre többet. Soha!
– Nem olyan remek hely a Föld, hogy
megüljön ott az ember.
32 Oktalan félelem
– Vannak egész kellemes szegletei. Nem
kell nekem ez a stressz. Most már kibírom
ezek nélkül az utak nélkül.
– Üzleti ügyben repült?
– Próbaúton voltam…
Találtam egy kis kávézót, olyan közép-
kategóriás utazóknak, mint amilyen egy
riporter. Bevonszoltam Gibsont. Rajtunk
kívül csak hárman ültek bent, és lapokat
olvasgattak.
– Milyen próbaúton?
– Tervezőmérnök vagyok – nyögi. – Ilye-
neket tervezek, mint ez. A San Gabriel is az
én munkám. Az első szögétől az utolsóig.
Ekkor szárad ki nekem is a szám.
– Mikor érünk haza? – kérdezem a fel-
szolgálót.
– Még huszonhat óra, uram – feleli ki-
mért nyugalommal.
Gibson remegve hajtja fel a kaktuszpá-
linkát, amit kikértem neki. Én pedig gon-
dolhatom át az egész napot.
Úgy hiszem, az ismeretlentől való féle-
lem minden épeszű emberben ott bujkál,
de igazán rettegni csak attól tudunk, amit
jól ismerünk.
SZÉLESI Sándor
Egyik legnépszerűbb hazai szerzőnk, 1969-ben
született, és a 90-es évek második fele óta pub-
likál. Hétszer nyerte már el a Zsoldos Péter-
díjat, legutóbb épp a Galaktika 265. számában
megjelent novellájáért, a „Míg mozgok, van vi-
lág”-ért. Elbeszéléseiből egy válogatás angol
nyelven is olvasható. A 2007-es koppenhágai
Euroconon elnyerte a Legjobb Európai SF-Író dí-
ját. Nálunk legutóbb „Amikor a dolgok megtör-
téntek” című novellája jelent meg, lapunk 368.
számában, valamint két regénye, A beavatás
szertartása (2009) és Az ellopott troll (2019) is
kiadónknál látott napvilágot.
 GALAKTIKA
d o s Pé te r- díj
2020 Zsol
2021. június

g díj g yő zt es e
közönsé

n
Vicces, moder
– minden
k!
korosztályna

MOST 35% KEDVEZMÉNNYEL

kapható a Galaktikabolton!
R E N D E L D M E G I T T : Oktalan W . G A L A K T I K A B O L T . H U33
W Wfélelem
 GALAKTIKA
2021. június
Legfehérebb és legfeketébb
R
ENGETEG OLYAN rekord van,
ami teljesen öncélú. Másokat azért
állítanak fel, hogy bebizonyítsák,
képesek arra a teljesítményre. De
vannak azok a rekordok, amelyek első pillan-
tásra öncélúnak tűnnek, de komoly hatással
lehetnek a technika fejlődésére, és később
akár a mindennapjainkra.
A valaha volt legfehérebb festéket állították
elő amerikai kutatók. Ebben önmagában sem-
mi különös nem lenne, hacsak azt nem nézzük,
hogy fehér nem létezik. Fehérnek azt a felületet
nevezzük, amely a fény teljes spektrumát, va-
gyis az összes színt változatlanul veri vissza.
Ennek érzékelésére válaszol úgy az agy, hogy
ez a fehér szín. A fehér tehát pszichofizikai
érzéklet.
De a fehér lényege és legfontosabb tulajdon-
sága pont a fény visszaverése. Az új festék a
napfény 98 százalékát veri vissza, és a világűrbe
sugározza ki az infravörös hőt. Ez számunkra
azért fontos, mert választ jelenthet a globális
felmelegedésre, újfajta, passzív hűtések kialakí-
tását teszi lehetővé.
34 Zöld jövő
A melegebb tájakon a házak és tetők fehér-
re festése évszázados, évezredes gyakorlat. Az
egyik legrégebbi festékünk a mész. A fehérre
meszelt falak és tetők visszaverték a napsu-
gárzás jelentős részét, ezzel hűtve a házakat.
A  lapostetős toronyházakon sok országban
már üveghomokot alkalmaznak, mert a fény
jelentős hányadát visszaveri, így csökkentve a
legfelső szint hőmérsékletét.
Ha így folytatódik a klímaváltozás, lehet,
hogy búsút kell mondanunk a színes tetők-
nek. A jelenleg elérhető fényvisszaverő fehér
festékek ugyan jóval hatékonyabbak, mint a
sötét színű tetőburkolatok, de a napfény csu-
pán 80-90 százalékát verik vissza, és elnyelik
az ibolyántúli fényt, ami azt jelenti, hogy nem
tudják a környezeti hőmérsékletnél hidegebbre
lehűteni a felületeket.
A most felfedezett legfehérebb festék azon-
ban segíthet, akár bolygóméretekben. A tesz-
teken képes volt a felületeket 4,5 Celsius-fokkal
hidegebbre hűteni, mint a környező levegő
hőmérséklete. Nem jelentett akadályt a közvet-
len, erős napsugárzás sem.

A festék a lehető legnagyobb mennyiségű
napfényt képes visszaverni az űrbe, ezzel csök-
kentve a légkondicionálók szükségességét és
az ezek működtetésével járó szén-dioxid-
kibocsátást.
Az új festéknek három különleges tulaj-
donsága van. Az eddig általánosan használt
titánfehér pigmentek helyett színezőanyagként
bárium-szulfátot alkalmaztak, amely vissza-
veri az ultraibolya fényt is. A festékben a meg-
szokottnál sokkal több pigmentet, mintegy
hatvan százalékot használnak, ráadásul ezek a
pigmentek különböző méretűek.
Ami szintén fontos, a tükröződő felületek-
kel szemben szétszórtan veri vissza a fényt, és
ez nem olyan erős, hogy kockázatot jelentsen
az emberek látására.
A tesztek tanúsága szerint a festék megfele-
lően kopásálló. A további vizsgálatokra azért
lesz szükség, hogy kiderüljön, hosszú távon is
elég tartós-e.
Az új festéknél a legfontosabb, hogy a ha-
gyományos módon lehet legyártani és árban
sem várható növekedés. Akár 1-2 éven belül az
üzletekbe kerülhet.
De ha már a legfehérebbről beszéltünk, ér-
demes a spektrum másik végét is megnézni, a
legfeketébb bevonatot.
Mindössze néhány évvel ezelőtt fejlesztette ki
a Surrey NanoSystems a Vantablack nevű bevo-
natot. Ennek feketeségét már nem lehet bemu-
tatni, mert alkalmatlan rá a papír és a képernyő
is. Ezt látni kell, pontosabban nem lehet látni.
Szó szerint. A Vantablack gyakorlatilag látha-
tatlan. A ráeső infravörös fény akár 99,965%-át
képes elnyelni, de a látható fény más hullám-
hosszain se teljesít sokkal rosszabbul. A mes-
terséges anyagok közül ez az egyik legfeketébb,
gyakorlatilag nem látható róla visszaverődő fény
egészen az ultraibolya tartományig.
Annyira fekete, hogy az agy egyszerűen nem
tud mit kezdeni a látvánnyal. A Vantablackkel
Zöld jövő
GALAKTIKA
2021. június
bevont tárgy mintha fekete lyukként kiesne a
térből, nem látszanak a forma részletei, csak a
kontúrja. Mintha egy fekete lapot néznénk, szin-
te elvész a harmadik dimenzió.
Szuperfekete anyagokat régóta ismer és
használ a tudomány. Ezek közös tulajdonsága
azonban, hogy magas hőmérséklet kell az anyag
felhordásához. Például a NASA által, az űrtáv-
csöveknél és műszereknél használt ultrafekete
bevonatot csak 750 Celsius fokon lehet kialakí-
tani. A Vantablack bevonat létrehozásához „csu-
pán” 400 Celsius fok szükséges.
A Vantablack szuperhidrofób, azaz a víz lepe-
reg róla, a felületét lényegében nem nedvesíti. Ez
óriási előny a mérőműszerek esetében, amikor a
párásodás befolyásolja a mérést.
Szintén nagyon hasznos tulajdonsága az
igen jó hővezetése és a hősokkállósága. En-
nek oka a bevonat titka: a szén, pontosabban a
szén formája. A Vantablack-réteg függőlegesen
rendezett szén nanocsövek szőnyege. Ezeket a
nanocsöveket gyakorlatilag növeszteni kell a fe-
lületen, ezért a Vantablacket védeni kell az érin-
téstől és a mechanikai hatásoktól.
Nem is várható tehát, hogy megjelenik a hét-
köznapi használatban. Próbaképp bevontak vele
egy kosárlabdát, de csak egy fekete kört érzékelt
az agy. Reklámcéllal egy BMW is Vantablack
festést kapott, de ezt a réteget le kellett butítani
99%-os elnyelésűre, mert nem látszott, hogy egy
autó van alatta.
35
 GALAKTIKA
2021. június
Benyák Zoltán
FOGASKERÉK
A
KÜRT ELBŐDÜLT, és mi neki-
vágtunk.
– Egy kupac szerencsét, Rench,
te vén csotrogány! – üvöltötte fe-
lém Nájn.
– Neked is, cimbora! – próbáltam visszaadni
valamit a harsányságából.
Elkezdődött a műszak.
Rotor, a főnökünk kijelölte a munkaterüle-
tet. Felkúsztunk a szeméthegyre, és elkezdtük
szondázni. A mai munka egy hajtómű kiásása,
amire ráfolyt az elektronikai panelek, gumi-
tömítések, acélcsövek gleccsere. Nagy munka.
A hajtóműre fura betűkkel írták fel az egyko-
ri hajó nevét. Nem tudtam elolvasni, és mikor
megkérdeztem Nájnt, hogy ő ismeri-e ezeket a
jeleket, csak kinevetett, és azt mondta:
– Ugyan már, Rench! Kit érdekel, mi van rá-
írva? Nem számít!
A hegy tetejéről más hegyek látszottak. A kö-
zelieket már megmásztam, de a távoli délen hú-
36 Fogaskerék
Bármennyire
kilátástalan a
helyzet, egy robot
nem adhatja fel
az álmait.
zódókat, amelyeknek hó fedi a csúcsait, talán
sosem fogom. A hegy lábánál elektrolitköd go-
molygott, Rotor szúrós, vörös szenzortekintete
minket bámult.
Ez a világom. Itt minden csikorog.
A zaj folyamatos és bántó, főként a magam-
fajta öreg masinák számára. Fém súrlódik a
fémhez, mikor egymáshoz érünk. Szikrák is
pattannak, ha óvatlanok vagyunk.
Fémet keresünk. Valami drágát. Lehet pla-
tina, aranyozott csatlakozóvégek, de elmegy a
nikkel is, ha nincs jobb. Vágópisztollyal, csiszo-
lóval dolgozunk. Edényekbe szedjük, ami van.
– Takarodj az északi oldalra! – mordult rám
Dózer. Lánctalpaival oda hajtott, ahol az előbb
egy kamerát láttam, aminek biztosan jó kábele-
zése lehetett. Majdnem eltaposott.
Átoldalogtam az északi oldalra. Túl nagyra
tervezett barmokkal sosem vitatkoztam.
Ezen az oldalon hidegebbnek éreztem a
levegőt. Fémkoponyámra dér csapódott ki,

ahogy erőlködtem, felolvadt, és a szenzo-
romba csorgott. Nem ez a jó fele a hegynek,
csak pár radiátort találtam, azok is teljesen
korrodáltak.
Viszont innen jól láthattam Parityt.
Nála kecsesebb gép nem járt még a műsza-
kunkban. A lemeze szépen hajlított, és fényes.
Kétségtelenül jó gyárból való.
– Szia, Parity! – intettem felé. – Egy kupac
szerencsét!
Felém fordult, talán bólintott is, de lehet,
hogy csak a fény játéka tréfált meg, a mögötte
kelő nap vicce.
– Nem hinném, hogy szóba áll veled – mond-
ta Nájn, aki éppen a hegycsúcsnál munkálko-
dott. Egy betonfúrót lóbált, másik kezében egy
százéves vetítőgép himbálózott.
– Bízd csak rám! – morogtam vissza. – Menj
vájkálni!
Be kellett ismernem, nincs sok esélyem
Paritynél. Nem vagyok egy mai darab.
Tizenkilenc év. Egy masina szavatossági ide-
je húsz esztendő. Gépöltő, így nevezzük. Ennyit
adtak, de legalább mindenkinek ugyanennyi
jár. Azután nincs tovább.
Féltem én már savtavaktól, kacatrengéstől,
Dózer-féléktől. De sosem féltem még semmitől
úgy, mint a huszadik évemtől.
Ha elérjük a húszat, akkor vége. Annyi volt.
Gépként élni veszélyes dolog.
Végül azonban az utolsót fordulják a kere-
kek, a vas az enyészeté lesz, az elektronáram
elapad, és nincs többé semmi, csak fekete adat-
talanság.
Minden jóérzésű gépet elfog a digitális rette-
gés erre a lehetőségre.
De nekünk is van hitünk.
– Mesélj valamit, Rossport! – kiáltottam az
öregnek. Pár méterre tőlem bíbelődött egy be-
szorult tengellyel.
– Miről meséljek?
– A kulcsról! – kértem.
Fogaskerék
GALAKTIKA
2021. június
– A kulcs! Hah – legyintett fémkezével. Fél-
tem, hogy nem akar beszélni, de aztán csak
belefogott. – Ha van kulcsod, van mindened.
A  kulcs egy olyan tárgy, ami kinyitja a lehe-
gesztett lemezünk. Az ajtónkat. Segítségével
hozzáférhetünk a legbelső dolgainkhoz. A ve-
zérléshez, a titkos áramkörökhöz, amit csak a
nagy égi tervezők ismerhetnek és érthetnek.
– A nagy égi tervezők? – kérdeztem, de nem
lehetett ilyenkor már kizökkenteni a vén vasda-
rálót. Még ifjú masinák voltunk, mikor először
mondta el nekem a kulcs legendáját. Tőle hal-
lottam első ízben.
– Egy kulcsnak két vége van. Vagyis két gép-
hez jó. Alig pár darab lehet idekint a szeméthe-
gyek mélyén.
– Ez nem csak egy ócska mese? – piszkál-
tam, pedig én is éppen annyira hiszek benne,
mint minden masina. Amelyik nem teszi, az
szerintem hamar elvész.
– Nem! – csattant fel. – Nem mese. Egy-
szer ismertem egy gépet, aki talált egy kulcsot.
Nagyon rég volt. Állítólag átállította magát az
egyik felével, a másikat pedig eladta. Egy hektó
lítiumért.
– Szaporábban! – recsegte Rotor a hegy tö-
véből.
Túrtunk szorgosan.
Egy hektó. Elképzelhetetlen mennyiség.
A megváltás nagyon drága dolog. Annyit nem
lehet összespórolni húsz esztendő alatt.
Marad a bizalom a jó öreg szerencsében,
hogy egy kulcsot talál a gép.
Meló közben azt számoltam, vajon hány na-
pom lehet hátra.
Arról a napról kell még mesélnem, mikor min-
den megváltozott.
Éjszakás műszak.
– Nem szeretek éjjel dolgozni – mondta
Nájn. – Végig fényszórót kell használni. Sokkal
több energiába kerül. Hamar elfáradok.
37
 GALAKTIKA
2021. június
Egy katlanban ültünk le, ahol rengeteg fo-
gasléc, ékszíjtárcsa folyt össze a két szomszédos
hegyről. Kétszer öt perc pihenő van engedélyez-
ve, hogy kicsit pihentessük az aksinkat. A mű-
szak legjobb része.
– Nekem ez a kedvencem – mondtam neki.
– Imádok csillagok alatt dolgozni. Olyan, mint-
ha valaki izzókat fúrt volna a nagy égi lemezre,
és azt most ránk borítja.
– Mert már nincs ki a négy fogaskereked,
testvér – nyugtázta Nájn. – Zavaros vagy. Egy
makacs vas.
– Azt szoktam csinálni, hogy felnyúlok a ke-
zemmel – mutattam is neki, hogy kell –, és az
egyik ujjammal eltakarom az ég egyik csillagát.
Mikor eltűnik annak a fénye, meglátok három
másik csillagot mögötte.
Nájn nem válaszolt. Azzal foglalatosko-
dott, hogy a lábamra tekeredett rugótól meg-
szabadítson.
– Na, így jó lesz! Most megint tudsz túrni –
mondta.
– Kösz – hálálkodtam, és leeresztettem a ke-
zem. Elengedtem az izzókkal kivert bádogot a
fejünk felett.
A völgy végében egy kisebb olajtavacska
égett. Kormos füst borította be a katlant.
– Szünet letudva! – harsogta Rotor. Ő volt
a legutálatosabb műszakvezetőm egész ciklus-
időm alatt.
– Egyszer elkapom ezt az ócska alakot! –
fogadkozott Nájn, de közben engedelmesen
nekilódult.
Én is.
Egy nagy köteg kábel közt vájkáltam. A kon-
nektorok a végén kadmium borításúak. Próbál-
tam minden egyes darabot megmenteni. Köz-
ben azzal hitegettem magam, hogy van értelme
annak, amit csinálok.
A kábel egy pilótafülkébe futott. Láttam az
ülést is a repedt üvegen át, de üres volt. Teljes
erőből rángatni kezdtem a kábelkorbácsot.
38 Fogaskerék
Egyszerre kiszakadt a helyéről, és felpattintotta
a fülke tetejét.
Valami csillogott odabent.
Olyan színe volt, mint az aranynak, vagy
mint a napnak, ami most a világ túlfelén aludta
álmát.
A kulcs.
Nem bizonytalankodtam. Nem maradtak
bitek a fejemben, amik nem tudták, hogy
egyesek vagy nullák legyenek. A kulcs volt
az. A bizonyossági szintem száz százalékra
kúszott.
Lenyúltam érte. A kezembe fogtam.
Öreg drótjaimban túláram iramodott végig.
Újra tízévesnek éreztem magam, amikor még
két napig is dolgoztam friss lítium nélkül.
Én, a vén masina, reménykedni kezdtem.
A szenzoraim felpezsdültek, rejtett energiák
futottak szét a tagjaimban. A szervók úgy zi-
zegtek a térdemben, hogy majdnem ugrándoz-
ni kezdtem. Az órajelem olyan gyors lett, mint
mikor először láttam meg Parityt.
A kulcs könnyű volt, de úgy tűnt, nagyon
kemény és időtálló fémből készítették. Középen
egy tökéletes kör, amelyből száznyolcvan fokos
szögkülönbséggel két szár futott szét. A szárak
végén finom barázdák. Gépészeti csoda. Az
örök élet mechanikus kódja.
A legenda igaz volt. Egy kulcs, két gép meg-
váltása.
Végigsimítottam a karikát, a szárakat. Sehol
egy sorja, egy dudor, egy öntési hiba. Teljesen
simának éreztem. Egy felsőbb erő tökéletes
munkája.
És most már az enyém.
Micsoda mázlista vagyok, gondoltam. Ép-
pen én találtam rá. Vasszerencse.
Mögöttem megcsikordult a kacatkupac. Va-
laki közeledett.
Az akkum majd kipukkadt az ijedtségtől.
A mellkasi tárolóm lemezét pattintottam
fel. Ott, ahol a tartalék csavarozófejeket és a

lángvágót tartottam. Megpróbáltam betusz-
kolni a kulcsot, de nem fért be. Túl sok vacak
volt bennem.
Lopva hátralestem.
Rotor volt. Nyolc lábán ügetett felém.
Kiborítottam a csavarozófejeket, a vágót. Be-
ledobtam a tárolóba a kulcsot, és rácsaptam a
fedelet.
A műszakvezető mellém ért.
– Van jelentenivalója? – kérdezte. Nájn sze-
rint őrmester volt a seregben. A stílusa alapján
ezt el is tudtam hinni.
– Nincs itt semmi, csak rozsda, amit más
rozsda zabál – válaszoltam. A szemétpusztában
eltöltött húsz év alatt megtanultam jól adni az
ártatlant.
Szűkre fogta az optikáját. Úgy vizslatott,
mintha lenne beépített röntgenje, és belém lát-
na. Hát, nagyon reméltem, hogy nincs neki.
A lábam elé dobált szerszámokat nézte.
– Pakoljon el! Nem tűröm a kuplerájt!
Nem tudtam, mi az a kupleráj. Biztosan va-
lami katonai szleng.
Bólintottam, és piszmogni kezdtem a hol-
mimmal. Igyekeztem nem nézni rá. Úgy érez-
tem, a kulcs ragyog a lemezeim között.
Elnyargalt.
Mikor újra egyedül maradtam, belestem a
mellkasomba.
Ott volt. Nem vehetik el tőlem. Megtaláltam,
és az enyém. Nem kell itt végeznem. Nem kell
így végeznem. Nem kell bevégeznem.
Alkonyatkor elbújtam egy kiszáradt olajtar-
tályban. Az oldalán akkora lyuk volt, amin
könnyen át tudtam mászni, de a csapat teste-
sebb tagjainak – akiktől volt félnivalóm – nem
ment volna.
Odabent sötét fogadott, de finom olajszag is.
Megfelelt az alkalomra.
Először felgyújtottam a fejlámpám. A fény-
kéve kissé opálos lett az utóbbi időben. Az izzó
Fogaskerék
GALAKTIKA
2021. június
üvege megfakult a szeméthegyeken töltött túl-
órák alatt.
A legféltettebb ereklyéim közt volt egy igazi
régiség. Lézerlemez. Zsenge masina koromban
találtam. Először azt hittem, izgalmas adatok
lesznek rajta, de mikor sikerült lejátszót ma-
gamba szerelnem, csak zörejek jöttek belőle.
Rossport szerint zene.
Most elővettem, és elindítottam.
Más frekvenciák, más tónusok. Gongszó,
kalapács dala egy lemezen, alatta mintha fém-
reszelék kopogna egy bádogtetőn. Tényleg szép.
Kinyitottam a mellkasi tárolóm.
Elővettem a kulcsot, és magam elé fektettem.
A fénykévében csak úgy ragyogott. Szerettem
volna hosszabban bámulni, de bensőmben a lo-
gikai áramkörök nyugtalansága nem engedte.
A gépek szervizajtaját minden esetben a
hátukba építették. Így az enyémet is. Ott van
a nyílás, amibe a kulcsot kell illeszteni. Arról
fogalmam sem volt, hogy majd jobbra vagy
balra kell fordítani, de ezen már nem szándé-
koztam vacillálni.
Mikor nyitva lesz az ajtó, hozzáférek a szám-
lálómhoz. Megállítom, és akkor nem jön a vég-
ső, mindent elnyelő sötétség. Legyőzöm a nagy
áramszünetet.
Felvettem a kulcsot, és kerestem egy pocso-
lyát, amit tükörnek akartam használni. Talál-
tam is egyet, félig olaj, félig esővíz miniatűr
tengert.
A hátamat fordítottam neki, odacsavartam a
fejlámpát, majd kitekertem a nyakam, ameny-
nyire tudtam.
Recsegtek a csuklóim, mire végre megpil-
lantottam a szervizajtó kulcslyukát a pocsolya-
tükörben.
A karomat kifacsarva próbáltam a kulccsal
a közelébe kerülni. Fém karcolódott a fémen
igyekezetem nyomán. De bárhogy erőlködtem,
be kellett látnom, hogy mindig hiányzik né-
hány milliméter.
39
 GALAKTIKA
2021. június
Akkor értettem meg, hogy miért van a
kulcsnak két vége. Egyedül nem válthatjuk meg
magunkat. A nagy égi mérnök tréfája, hogy
időnként másra szorulunk.
Kell valaki, aki segít. Kell egy gép.
– Te Rossport! – szólítottam meg az öreg lend-
kerekest.
– Mi az? – dünnyögte nagy sokára.
A kiválogatott alkatrészekkel teli ládákat
egy emelőhöz kellett hordanunk. Az összes
annak az acélkarjára került. Vastól volt nehéz
mindegyik, a motorom éles hangon visított,
mikor felemeltem némelyiket. Rossport ládá-
ját együtt emeltük a karra. Egyedül már nem
ment neki.
Aznap egy nagy fekete korongot találtam.
Apró vájatok és barázdák futottak rajta körbe.
Az volt ráírva, Beatles, meg az is, hogy „A Hard
Day’s Night”. Fogalmam sem volt, hogy mi ez.
Az öreg is csak dünnyögött.
Gondoltam, megtartom, de végül nem tet-
tem. A fekete korongot is behajítottam a drága
kábelek, a nikkelek, és az ezüstfüsttel futtatott
konnektorok közé.
Az emelő hangtalanul lendült felfelé rako-
mányával, egy konténerhez ért a magasban,
a tartalmát beleürítette. Ide hallottuk, amint
a hosszú napok munkájának termése zörög a
pléhfalak közt.
Egy friss kacatrengés utáni mezőn kutakod-
tunk. Elég félelmetes volt. Vastalpunk alatt még
morgott a szemét. Tonnák mozdultak a mély-
ben. Egy rossz lépés, egy rossz mozdulat, vagy
csak egy kis rosszszerencse, és a fejünk felett
döntő láthatatlan algoritmusok azt rendelhetik,
hogy valamelyikünket elnyeli a mély.
– Csak azt akartam kérdezni, hogy jól
vagy-e.
– Jó’ hát! – mondta. A hátára szerelt dará-
lóba dobált alumínium alátéteket. Egyesével. –
Olyan, mint egy zenegép, nem?
40 Fogaskerék
Rossport darálójának borzalmas hangja
van. A brigádból senki sem viseli el. Legfeljebb
én. Olykor.
– De – hagytam rá.
– Olyan a térdem, mintha sosem látott vol-
na zsírt! – kezdte a panaszáradatot, én pedig
már tudtam, hogy olyan gátat nyitottam ki,
amit nehéz lesz elzárni. – A helymeghatáro-
zóm totál krepa.
– Krepa?
– Elromlott. Ne mondd senkinek, de tegnap
a munka végén azért késtem, mert nem emlé-
keztem, hol van az eligazítási pont.
– Rossport! Senki nem mondta, de mind sej-
tettük, hogy erről van szó.
– A memóriám is vacakol. – Leállt az alá-
tétek dobálásával, a hátidarálója is megakadt.
Végre egy kis csend lett a roncsmezőn. Felém
fordult, megmerevedett, és csak nagy sokára
szólalt meg. - Maga kicsoda?
Meghökkentem. Ami annyit tett, hogy jó
pár órajelciklusig nem érkezett semmi a bel-
ső vezérléstől, mert nem tudott mit kezdeni a
helyzettel.
– Én vagyok az, Rossport! Rench, a régi kol-
légád. Nem emlékszel rám? Már nagyon sok
éve dolgozunk együtt. Egyszer én szereltem
meg a jobb karodat, mikor elveszett az anya a…
– Tudom, ki vagy, vasfej! – mondta. Teste be-
lerázkódott a nevetésbe. – Bevetted! Még mű-
ködöm! – Megkocogtatta acélkoponyáját.
– Kinyírsz a vicceiddel, vén csotrogány.
– Bocs! Na, nyomjuk, sosem tisztítjuk meg
a golyóbist!
A mező ekkor megmozdult alattunk. Mind-
ketten felborultunk, és lejjebb csúsztunk pár mé-
tert. Magamban elfogadtam, hogy itt a vég. Maga
alá temetnek a romok, még pár órát élhetek a
mélyben, míg ki nem futok a lítiumból. Aztán…
Sötétség. Üresség.
Egy működő sosem tudja elképzelni, milyen
lesz az, mikor nem működik majd.

Géptelenség.
A rengés csillapodott.
Egymás mellett feküdtünk, Rossport és
én. Hallottam, ahogy az öreg kompresszora
furán pumpálja a levegőt. Több csöve is kilu-
kadhatott.
– Te Rench! – nyöszörögte elhalóan. – So-
sem mondtam, de kösz, hogy megcsavaroztál
akkor.
Felültem. Ő nem volt ilyen erős. Már nem
tudott egyedül talpra állni.
– Tudod, mi tartja a világot mozgásban?
A villamos áram és a szívességek. Én teszek
neked valamit, te teszel nekem valamit. Ez itt
fizika – kezdtem, azután lassan kifújtam a tar-
tályom. – Van itt valami, amiről tudnod kell.
Egy dolog. Egy tárgy. Két napja találtam. Még
nem szóltam róla senkinek. Azt akartam, hogy
te legyél az első.
Kipattintottam a mellkasi lemezem, és ki-
vettem a kincsem.
– Ide nézz! Ez a kulcs, amiről mindig mesél-
tél. Megtaláltam, Rossport! Nem kell bevégez-
ned. Mindjárt kinyitom az ajtód. Átkapcsollak,
te meg átkapcsolsz engem. Aztán elmegyünk
innen a francba. Valahová délre. Ahol szára-
zabb a levegő. A Nagy Olajtengerhez, öreg. Ott
élünk majd. Mit szólsz?
Nem szólt semmit.
– Rossport! – szólongattam.
Azután rájöttem, hogy soha többé nem
szól már.
Hallottam, ahogy testében a lendkerék egy
utolsót fordul, és elhallgat.
Újra eldugtam a kulcsot.
A többiek lassan körénk gyűltek. Nájn va-
lamit motyogott arról, hogy nem hiszi el, vé-
gül csak eljött az öreg ideje. Parity optikáján
mintha kondenzvizet láttam volna. Rotor
fújtatott.
– Szedjétek ki belőle, ami értékes! A többi
maradjon!
Fogaskerék
GALAKTIKA
2021. június
Dózer rángatni kezdte az öreg darálóját, hát-
ha valami drágát talál még a vágóélek között.
A többiek is így tettek.
Én csupán azt a csavart vettem el, amivel ta-
valy megjavítottam az öreg vékony karját.
Az ég másnapra kitisztult. Hideg propánszél
száguldott a hegyek felett, és szétfújta a füstöt.
Messzebbre láttunk így. A távoli hegyolda-
lakban gépek mozogtak, hajladoztak, tették
a dolgukat, éppúgy, mint mi. Más műszakok
más gépei.
Felfelé figyeltem. Ritkán látni, hogy mi tör-
ténik a magasban, felettünk. Ebben a tisztaság-
ban olyan dolgokat láthattunk, amit mások egy
élet alatt sem.
Konténerláncok sorjáztak az égen. Hangta-
lanul tették, egy néma keringő dallamára.
A távoli nap a konténerek árnyát a hegyünk-
re vetítette. Arra gondoltam, hogy itt még a
rohadt felhők is négyszög alakúak, és mit nem
adnék egy alaktalan, rendszeren kívüli, képlé-
keny páragomolyagért.
Néhány konténer gyorsítani kezdett a ma-
gasban. Nem a távoli horizont felé indultak. Le-
tértek a megszokott pályájukról. Levegőt zúgat-
va vitorláztak felénk. Olyanok voltak, akár egy
korrodált nyakék gyöngyei.
Mindannyian megálltunk. Az elemzőm azt
súgta, hogy valamiféle anomáliát látunk. En-
nek nem így kellene történnie. Mindenesetre
kíváncsian vártuk, hogy mi következik. A fe-
jemben egy adatáram azt súgta, hogy nem he-
lyénvaló kikémlelni az odafönt zajló fontos ese-
ményeket. Úgysem érteném meg, amit látok.
Azt hiszem, mindannyian valamiféle csodá-
ra számítottunk. Valami megfoghatóra, egy kis
értelemre, felismerésre. Kevesebbel nem érte
volna be a gépi tudat.
A dobozóriások lebegtek egy ideig a magas-
ban, majd ajtóik kinyíltak, és alázúdult a tar-
talmuk.
41
 GALAKTIKA
2021. június
– Romszakadás! – üvöltötte Rotor.
Szétfutottunk, mind menedéket keresve.
Egy sokméteres vezérsík alá bújtam be, ami
úgy meredt ki a hegy oldalából, akár egy madár
törött szárnya. A tetején kopogott a fentről alá-
hulló áldás.
Csak remélni tudtam, hogy a szárny kitart,
és nem töri le egy nagyobb hulladékdarab, maga
alá temetve végleg szerény gépszemélyem.
Parity rohant el előttem. Körülötte csavarok
záporoztak.
Elkaptam a karját, és berántottam a mene-
dékbe. Összebújva reszkettünk, miközben az ég
bömbölt felettünk.
– Nem lesz baj – ígértem.
– Biztos vagy benne? – kérdezte. A hangja
tele volt félelemmel.
– Biztos.
Átkaroltam a vállát. Mikor csodálatosan
fényes lemezéhez értem, az áramköreim fel-
pezsdültek.
– Olyan szép, nem igaz? – mutattam a kinti
viharra.
A romszakadás a hegyoldalt verte. Fentről
acélgerendák, vasalatok hullottak alá, földet
érés után majd több méter magasba visszapat-
tanva. Csattogó zenét hallattak, tele apró kopo-
gásokkal és nagyobb robajokkal.
– Bolond vagy, Rench! – közölte Parity. –
Egy bolond vas vagy!
– Meglehet. A mi esőnk halálos, és halálo-
san szép.
Mindketten hallottunk már történeteket
masinákról, akiket egy tágas mezőn ért a rom-
szakadás, és nem volt hová menniük. Ott pusz-
tultak mind egy szálig.
– Azt hittem, hogy a törmeléket a szél kapja
fel, és dobja vissza – mondta.
– Én is azt hittem. De tévedtünk.
A fémzivatarból egy kerek holmi gurult
elém. Nagy, fekete korong volt, és borzalmasan
rossz hangulatot hozott a vezérlésemre.
42 Fogaskerék
A fekete korongra az volt ráírva: Beatles –
„A Hard Day’s Night”.
Alaposat tévedtünk. Amit kiválogatunk a
szemétből, azt visszakeverik.
A korong elhasalt előttem, majd a csavareső
darabokra törte.
– Semmi értelme – dünnyögtem. – Semmi-
nek semmi értelme.
– Mit mondtál? – kérdezte Parity. Optikája
csillogott, tele volt hittel, vággyal, más olyan
dolgokkal, amik az én tárolóimban már alig
akadtak.
– Van egy titkom – mondtam neki. – Egy
kincs. És most megosztom veled.
Ott ültem hát a kedves gépemmel.
Sokszor próbáltam már becsléseket futtatni,
hogy milyen lesz, mikor kettesben maradok
vele. Hogy mit mondok majd, és mit mond ő.
Tervezgettem az érintést, mozdulatot, minden
rezdülést.
Most minden elemzést elfelejtettem hirtelen.
Ez itt a vicces valóság volt.
– Tetszel nekem – közöltem vele.
– Te mindenben csak a szépet akarod látni –
mondta. Gyakran oldalra pillantott, hogy tart-e
még a romszakadás odakint. A vihar lassan
elállt.
Megfogtam a kezét. Ettől végre felém for-
dult. A hangszóróm kihagyott az izgatottságtól.
– Mond csak, Parity! El szoktad magad kép-
zelni a jövőben? Azt, hogy miként fogsz élni?
Merre jársz majd? Kikkel találkozol? Kit fogsz
szeretni?
– Mit akarsz ezzel, Rench?
– Volt már olyan, hogy engem is beleképzel-
tél a holnapba?
– Fura masina vagy.
A mellkasi lemezemhez nyúltam, és felpat-
tintottam. Egy kicsit sem zavart, hogy beláthat
a burkolat alatti csupasz mechanikák, drótok
világába.

– Mutatok valamit.
Elővettem a kulcsot.
A két kezemen feküdt. A szokatlan fényes-
ségben alig lehetett rápillantani. Parity még-
sem tudta levenni róla a lencséjét. Én meg az
enyémet róla.
– Ez tényleg az?
– Az. Jól látod. És most lásd, ahogy ket-
ten együtt messze innen élünk! Működünk.
A Nagy Olajtenger partján…
Hosszan beszéltem. Ezek végre olyan szavak
voltak, amiket kigondoltam előre. Nem is száz-
szor, inkább ezerszer.
– Akarod?
– Akarom – válaszolta.
Odaadtam neki. Elé térdeltem, és pontosan
elmondtam, mit kell tennie. Hogy a szervizajtó
a hátamon van, a koponyám alatt kéttenyérnyi-
re. Hogy mikor kinyitotta az ajtót, keressen egy
kapcsolót, ami megakasztja a lendkerekem, és
onnantól jöhet az örök élet.
Ég veled, gonosz enyészet, rossz logikával
programozott végzet.
Szinte már éreztem az Olajtenger édes illatát,
Parity kezét a kezemben.
– Itt vagy, kedves? – kérdeztem, mikor nagy
sokára sem történt semmi.
Megfordultam.
Parity, kezében a kulccsal, ott futott a hegy-
oldalban. Sima borítólemezén megtörtek és
szétpattantak a fényes napsugarak. Minden
mozdulata kecses volt, ahogy ellopta a kulcsom.
Talán utána kellett volna mennem.
Persze nem értem volna utol. Ő egy fiatal
szerkezet volt, én meg egy koros masina. Utólag
ezzel nyugtatom magam. Az igazság az, hogy
meg sem próbáltam.
Csak ültem ott az árnyékban, és néztem,
ahogy eltűnik.
Olyan volt, mintha nemcsak a kulcsom
lopta volna el, de minden belső alkatrészem,
ami a vén lemezem alatt lapult. Otthagyott
Fogaskerék
GALAKTIKA
2021. június
egy rozsdás fémvázat, ami félelemmel és cso-
dálattal bámult utána, ahogy a távolodó vi-
hart szokás nézni.
– Egy kupac szerencsét! – kiáltotta Nájn!
– Neked is, testvér!
Kevesen maradtunk. Parity és Dózer eltűnt
pár napja. Nem jönnek vissza már. Újak érkez-
tek. Fiatal masinák, még előttük minden. Rotor
pattogva osztotta ki őket, aztán megkezdtük a
műszakot.
– A francba, hogy nekünk sosem jön össze!
– fakadt ki Nájn.
– Micsoda?
– Hogy lelépjünk innen. Valahová nagyon
messze.
– Egészen biztosan sikerül – mondtam neki.
A vas makacs anyag. A vas bolond.
A kürt elbődült, és mi vájkáltunk.
A csuklóm zsírját dermedtnek éreztem, az
adatáramom megfáradt, de mégis. Az égi ter-
vezés a lemezek alatt, mélyen az elektronok
szintjén, ami tovább hajtott, ami nem hagyott
nyugodni.
Lenyúltam a szemétbe, kiemeltem egy ma-
rékkal, hátha egy újabb kulcs van benne.
– Tudom, hogy sikerül.
Aztán csikorogtunk tovább.
BENYÁK Zoltán
1976-ban született író. Így vall magáról: „Az én
szerelmem a fantasztikum. Gyermekkorom óta
velem van, szöveges, szövegbuborékos, moz-
góképes formájában. Vonneguttal, Poe-val
éppúgy, mint Asimovval, Dan Simmonsszal.
Míg mások nem kedvelik az ilyesmit, mert az
mondják nem reális, én azt gondolom, az em-
ber csak a fantasztikum segítségével érthető
meg igazán. Szeretek a szürreálisba, a modern
fantasybe kalandozni, ahogy tettem a regénye-
immel, Az idő bolondjaival, A nagy illúzióval.”
Eddig körülbelül 10 novellája jelent meg. A Ga-
laktikában most először olvasható.
43
 GALAKTIKA
2021. június
Jules Winkler
Az esszencia
T
ÉMÁRA VADÁSZOM a tömeg-
ben. Kígyózó sorok mindenhol, si-
keres szerzők dedikálják műveiket.
Teleobjektívet tettem fel a vázra, így
messziről el tudom kapni azt az átszellemült
pillanatot, amikor az olvasó végre sorra kerül,
leül az író asztalához, átnyújtja neki a könyvet,
amelyben már gondosan elhelyezte a nevét tar-
talmazó cédulát, nehogy félreértse a mester a
nagy zsivajban, és pár szót váltanak; az olvasó
szeme azért csillog, mert találkozott azzal az
alkotóval, aki a számára tökéletes világot terem-
tette meg – legalábbis ezt reméli –, az író pedig
boldog, mert olvassák a könyveit. Létrejön a
láthatatlan híd két elme között. Ezt az örömöt
akarom elkapni minden felvételen: az átkelés
reményét a másik világba.
Ma reggel egy kiadóban dolgozó barátom
szólt, hogy egy kollégám engem kapott le, amint
egy stand mellett állva böngészem a könyveket,
44 Az esszencia
Olvasni számtalan-
féleképpen lehet.
Még csak látni sem
kell hozzá.
és meg is jelent a kép az egyik könyves oldalon.
Vigyorgok magamban a fotón, jól nézek ki rajta.
Miközben ezen jár az agyam, végre megpillantok
egy nem mindennapi jelenetet: fehér bottal járó,
vak férfi áll az egyik dedikálósorban. Ráemelem
a telét, fókuszálok, és lövök egy sorozatot. Vajon
miről beszélnek majd? Közelebb furakszom, és
szerencsére találok egy csendesebb zugot a stand
mellett, ahol nagylátóra cserélek, hogy az író és az
olvasó is ráférjen egy képre. Még időben vagyok,
mert pár percbe telik, amíg néhányan segítenek a
látássérült olvasónak leülni. Kezet fognak.
– Örülök, hogy újra találkozunk – mondja
az író.
– Úgy érzem, ez a könyv lesz az – feleli a vak
olvasó. – Már olyan régóta vártam erre a re-
gényre.
– Remélem, nem fog csalódni. – A szerző
rövid ajánlást ír a könyv belső címoldalára, és
átnyújtja neki.

Miközben a vak olvasó felcihelődik, átpör-
getem a képsorozatot, amit készítettem róluk.
Néhány fotó használhatónak tűnik, már csak a
sztori kell hozzá. Felpillantok a fényképezőgép
hátlapjáról, még éppen látom, amint fehér botjá-
val utat keres magának. A kijárat felé igyekszik,
és meglepően gyorsan halad. Sietve elpakolom a
cuccomat, és utánaeredek.
A Millenáris egyik halastavánál érem utol.
– Várjon, kérem!
Megáll, és a hangom felé fordul. Botját előre-
nyújtja, mintha csak fegyver lenne, védekezés-
hez. Fekete szemüvegében megkettőzve látom
magam.
– Igen?
– A Könyvfesztivál egyik regisztrált fotó-
sa vagyok – mondom neki, és bemutatkozom.
– Az imént lefotóztam, amikor dedikáltatott
egy regényt. Érdekelne, hogy miért azt a kötet
választotta, ismeri-e az írót, meg az is, hogy…
szóval hogy látássérültként miként olvas? Vagy
segít esetleg önnek valaki?
– Miért érdekli ez magát?
Meglep az ellenséges intonáció.
– Nézze, biztosan sokan megállítják. Én egy
fotóesszén dolgozom, amiben az olvasók és az
írók, illetve az alkotásaik találkozását próbálom
bemutatni. Ön pedig különleges. De ha nem kí-
ván beszélni velem, megértem.
– Nem akarok. Kérem, a képeket is törölje! –
Elfordult tőlem, és folytatta az útját.
– Azokat nem fogom. Azzal, hogy belépett a
vásárra, hozzájárult ahhoz, hogy képek készül-
jenek önről.
Megtorpan.
– Olvasni szeret?
– Persze. Szeretem, amikor egy könyv telje-
sen behúz…
– Akkor jöjjön!
Percekig némán sétálunk. Noha nem szól
hozzám, úgy érzem, mintha valamilyen, szá-
momra láthatatlan módon mégis vizsgálna,
Az esszencia
GALAKTIKA
2021. június
F I L M M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI V. É VFO LYAM , 06. SZ ÁM 2021. j ún i us 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. f ilmvi l ag. h u
Rebellis
rendezőnők
Törőcsik Mari
Szomjas György
Háborúk, vérmezők
21006 CIRKO
MOZI-JEGY
Vadim Perelman: Perzsa nyelvleckék – Cirko Film
9 770428 387007
20009 50%
Magyar panteon: Törőcsik Mari, Szomjas
György. Rebellis rendezőnők. Spike Lee há-
borús filmjei. Képregény-legendák: Shigeru
Mizuki. Fantasy: Jupiter hagyatéka. A júniusi
Filmvilág sokszínű.
vizsgáztatna. Azt mondják, ha egy érzékünk
hiányzik, a többi kiélesedik. Vajon neki melyik
érzéke fejlődött tovább?
– Senki sem segít – kezd bele. – Nem vagyok
teljesen vak, csak gyengénlátó. Van egy gépem,
amit úgy örököltem valakitől. Az feldolgozza
nekem a könyveket, megkönnyíti a befogadást.
Maguk, fotósok könnyű helyzetben vannak:
ha elkészülnek egy képpel, a néző azonnal hoz-
zájut az egészhez, látja, amit maguk láttak a
fotográfia készítésekor. Ezer szó, azt mondják,
nem? Hogy egy kép többet ér ezer szónál. Ám
a nem létezőről nem készíthető felvétel sem. Én
viszont éppen ezt keresem a könyvekben. Nem
érdekelnek a valóságot leíró regények, én a
csak papíron létező, kitalált világokat akarom
megtapasztalni, bejárni.
45
 GALAKTIKA
2021. június
– A képzeletében látja ezeket?
– Nem tudom, hogy csak káprázat-e, amikor
magamhoz veszek egy könyvet. Azt hiszem,
akkor tényleg átlépek a fiktív világba. Még kere-
sem az igazit. A nekem írt könyvet.
– Persze, én is éreztem már így – sóhajtok.
– De csak ritkán, mert kevés az olyan mű, ami
kiragad innen.
A Széna térre érünk. Éppen jön egy villamos.
– A hatos jó magának? – kérdezem.
– Jó.
Belép a kocsiba, és látom, hogy az ajtó mellet-
ti ülésre lezökken. A táskáját és a botját magá-
hoz szorítja. Megszólal az ajtók záródását jelző
figyelmeztetés, én pedig a következőhöz szala-
dok, és beugrom. Többet akarok tudni róla.
Majdnem a Móriczig megyünk, de a Budafo-
ki útnál leszáll. Követem a Lágymányosi utcá-
ig, ahol bemegy egy zöld vakolatú sarokházba.
A nehéz kapuajtót épp elérem, és kitámasztom.
Az elmaradó csattanás lebuktat.
– Ki az?
A félhomályos folyosón csak a sziluettjét
látom.
– Még szeretnék kérdezni néhány dolgot –
mondom neki halkan.
A tavaszi melegből a házba vezető folyosón
semmi sem érződik, a százéves falak kirekesztik
az utca zaját. Ahogy fekete szemüvegével felém
néz, valami bizsergetőt érzek a zsigereimben.
Mintha csak átvilágítana, letapogatna mindent
átható érzékszerveivel.
A lakásába vezető acélajtó súlyosan döndül
mögöttünk. A fehérre festett előszobából nagy
méretű hallba jutunk, ahol különböző gépeket
látok egy hatalmas asztalon. A mennyezeti lám-
pák vakító erősséggel izzanak, minden bizony-
nyal kell a sok ezer lumenes fény, hogy elboldo-
guljon itt egyedül. A hallból több ajtó is nyílik,
az egyetlen kétszárnyas a lakás közel harminc
négyzetméteres sarokszobájába visz, amelybe
ömlik a nap fénye a függönytelen ablakokon
46 Az esszencia
keresztül. A szoba telis-tele van fehérre festett
könyvespolcokkal, a könyvek gerincükkel ki-
felé, szép rendben sorakoznak rajtuk. Középütt
egy art déco íróasztal uralja a teret, rajta egy kü-
lönös masinával.
Álldogálunk egy kicsit, egymással szemben.
Aztán megkérdezi:
– Van magánál könyv?
– Nincs. Ebookon olvasok.
Horkant.
– Na, akkor majd kap tőlem egyet. – A táská-
jába nyúl, és elővesz egy kötetet. – Ismeri?
– Nem.
– Ezt ma nem tudtam dedikáltatni, túl so-
kan álltak sorban. Majd meglátjuk, így is be-
válik-e. – Átnyújtja a nekem szánt kötetet és a
saját, szignózott könyvét is. Aztán arra utasít,
hogy segítsek előkészíteni a műveket olvasásra.
Értetlenkedésemre válaszként a hallban levő
munkaasztalra mutat. Lepakolok, és követem a
halk instrukciókat.
Először is egy szikével levágom a könyvről a
táblaborítót és a könyvtestet összekötő előzék-
lapokat, majd kiemelem az összevarrt íveket.
A táblaborítót elkéri, és beviszi a sarokszobába,
majd visszatér. Ezalatt lefejtem az oromszegést a
könyvtestről. Következhet a vágás. Mutatja, ho-
gyan helyezzem el a testet az él alatt. A lábpedált
és az egyszerre két kézzel működtethető nyo-
mógombokat aktiválom, lezúdul a vágóél, és az
ívek megszűnnek ívnek lenni, a könyv már csak
lapokból áll. A leeső nyesedéket a cérnafűzéssel
együtt bedobom az asztal mellett álló szemetes-
be. Már majdnem tele van, kazalnyi papírcsík
tanúskodik a korábbi áldozatokról. Azt mondja
halkan, hogy a puhakötésű könyvekkel köny-
nyebb a dolog, azokhoz nem kell szike, nem kell
bíbelődni a varrással, elegendő egy gyors vágás,
hogy szabaddá váljanak a lapok. Tovább ma-
gyarázza a tennivalókat. Megcsinálok mindent:
a lapok bal alsó sarkát átlósan levágom, a vákát
lapokat eldobom, és a maradék könyvtestet a

szignózott belső címoldallal a tetején átnyújtom
neki. A sajátomat a kezemben tartom.
– Azt akarta tudni, hogyan olvasom el? Meg-
mutatom.
Átveszi a regényét, és bemegy a belső szobá-
ba, onnan folytatja.
– Le is fényképezhet, ha akar. Végtére is talán
ez az igazi könyv, és akkor legalább marad utá-
nam valami nyom.
Leül a különös gép elé, én pedig körbejárom
az asztalt. Készítek néhány fotót róla és a masi-
náról. Mintha egy viktoriánus írógép lenne, egy
fantáziavilágból idecsöppent gőzpunk szerke-
zet: csiszolt felületű, sárgarézből készült csövek
tekergőznek mindenfelé, Fresnel-mintázatú
lámpabúrák, papírlapok befogásához szükséges
kaucsukkerekek, továbbító hengerek, egy gyé-
mánthoz hasonló kristály olvasófej és egy vé-
kony tömlő alkot bonyolult egységet. A masina
hátuljához vékony üvegcső csatlakozik, amely
JÚNIUSBAN VAN
AZ ÓCEÁNOK
VILÁGNAPJA:
MERÜLJ VELÜNK
A KÉKSÉG MÉLYÉRE!
Válassz 3 könyvet a 8-ból!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Az esszencia
GALAKTIKA
2021. június
egy lepárlóra emlékeztető üvegtartályban ér vé-
get. A tartály üres. Az asztal alatt, egy kosárban
százszámra üres papírlapokat látok.
– Elkészült? Akkor üljön a helyemre!
Bólintok, és helyet cserélünk.
Ő mondja, én csinálom. A lemeztelenített
könyvemet beleteszem a gép tetején levő pa-
pírtartóba. Amint az első lap felfekszik a kau-
csukkal bevont hengerre, a szerkezet feléled,
nyomdagépeken látható greifer csapódik az első
oldalra, és elkezdi behúzni a papírt. Közelebb
hajolok. A nyomtatott szöveg első betűi fölé ki-
gördül a kristály olvasófej, ragyogó fényt áraszt.
Megkezdődik a feldolgozás. Vörösen izzó fol-
tokat látok felvillanni az egyes szavak helyén,
mintha leégetné a betűket a papírról a szerke-
zet. Az olvasófej pulzál, folyamatosan lépteti a
sorok és a szavak között az elképesztő mecha-
nika. A fej végigszalad a betűk fölött, a szavak
végén pillanatokra megáll. Amikor továbblép-
4500 FT
+INGYEN
SZÁLLÍTÁS
!
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2021. JÚNIUS 1–30.
47
 GALAKTIKA
2021. június
tet, a helyükön a papír üressége látható, mintha
a nyomtatás meg sem történt volna. Amikor a
fej végigmegy az egész oldalon, egy automatika
megfordítja a lapot, és a hátoldalt is feldolgozza
a masina, majd a betűktől megfosztott, üres pa-
pírlap az asztal alatti kosárba hullik. A folyamat
végén a fejhez csatlakoztatott tömlőn egy-egy
cseppnyi folyadék halad át, eltűnik a gép belse-
jében, majd másodpercek múlva a szerkezethez
csatlakozó csövön keresztülfolyva lassacskán
zavaros, szürke párlatként gyűlik össze az üveg-
tartályban.
A szerkezet egyre gyorsabban dolgozik, gyűl-
nek a fehér lapok a kosárban. A betűk, szavak,
mondatok, bekezdések, gondolatok gőzzé vál-
nak, és sorra kicsapódnak.
Amikor az utolsó oldalt is feldolgozta, a gép
megáll. Időközben este lett, a kora tavaszi sötét-
ség árnyai lepik el a sarokszobát.
Felnézek.
– Igya meg! – mutat rá a tartályra.
– Dehogy fogom!
– Én így veszem magamhoz a könyveket –
mondja. – Ahogy más ránéz egy fotóra. Azon-
nali befogadás. Ezt akarta tudni, nem? Ha nem
issza meg, akkor tűnjön innen!
Egy ideig nem mozdulok, aztán felkelek, és
odalépek a tartályhoz. Lecsavarom a cső vé-
géről. Megszagolom a folyadékot, de nincs il-
lata. Egy keveset a bőrömre cseppentek belőle,
készen arra, hogy letöröljem, ha esetleg maró
hatású lenne. A folyadék lefolyik a kézfejemről,
nedves csíkot hagyva maga után. Végül a szám-
hoz emelem a tartályt, és óvatosan belekortyo-
lok. A gyomrom görcsösen összerándul a kese-
rű létől, öklendezem, és érzem, hogy a lábam
összecsuklik alattam. Még tudatomnál vagyok
annyira, hogy halljam, amint ezt suttogja:
– Ez nem a maga könyve volt.
Magamhoz térek, sajog mindenem, a fejem kü-
lönösen fáj, biztosan beütöttem padlóba. Kiabá-
48 Az esszencia
lok, de nem kapok választ. A sarokszobában fek-
szem a matt parkettán, az egyik polc előtt. A vak
olvasó sehol, fehér botja és szemüvege az ördögi
masina asztalán hever. A gép tartályában mint-
ha még lenne egy kevéske áttetsző párlat. Az
enyém másmilyen volt. Mindenesetre kiviszem
a fürdőszobába; a lefolyó elnyeli a szubsztanciát.
A falnak támaszkodva körbejárom a lakást,
benézek mindenhova. Kissé szédülök, és a látá-
som sem tökéletes, hiába pislogok, nem tisztul a
kép. Talán majd elmúlik.
Visszaérek a sarokszobába. Semmi kétség, a
vak eltűnt, elment, és itthagyott engem. Sem-
milyen személyes holmit nem találtam, csupán
a könyvekkel megrakott polcokat és a feldol-
gozást végző gépeket. Találomra leveszek egy
kötetet, de csak egy üres héj, a táblaborító van
a kezemben. Kihúzok még néhányat, de mind-
egyik üres. Kisilabizálom a szöveget, úgy tűnik,
időrendben sorakoznak egymás mellett az egy-
kori kötetek maradványai. A legrégebbi borító a
18. századból való. Bepakolok párat a táskámba,
és lelépek. A kulcsokat magammal viszem.
Másnap az interneten keresek antikváriu-
mokat. A belvárosi körútra visz a kutatás. Sorra
beszélek a könyvszakértőkkel, akik barbárnak
tartanak: kiderül, hogy a borítók valóban an-
tikvitásnak számítanak; több száz éves könyvek
csontvázai egy tömegsírból. Biztos vagyok ben-
ne, hogy értesítik egymást, és talán a rendőrsé-
get is. Jobb lesz elkerülnöm a környéket. Sze-
rencse, hogy a látogatások előtt felvettem a vak
mindent rejtő fekete szemüvegét.
Később visszatérek a lakáshoz. A postaláda
üres. A házmesterlakásban élő gondnokkal vál-
tok pár szót, jelzem neki, hogy az eddigi lakó
hosszas kezelésre külföldre utazott, addig én
vigyázok a dolgaira.
Nekiállok egy listát írni a borítókról, meg-
próbálok valamilyen rendszert találni bennük.
Téma, szerző, nyelv, korszak. Kaotikus az egész
gyűjtemény, ám az világossá válik, hogy a köny-

vek mindegyike fikció: az egykönyves szerzők-
től kezdve a hosszú regényfolyamokig kizárólag
kitalált történetek. Azt gyanítom, hogy mind-
egyik dedikált munka volt.
Ismét megvizsgálom a gépezetet. A gyűjtő-
tartályt visszaszerelem. Bekapcsológombot nem
találok rajta, kábel sem csatlakozik konnektor-
ba, mégis érzem, hogy feszültség alatt van. Ta-
lán egy telep látja el energiával. Ha még egyszer
működésre akarom bírni, fel kell vágnom egy
újabb kötetet, és beadagolni a szerkezetbe.
A lakásban nem találok ép könyvet. Kény-
telen leszek hazasétálni néhány feláldozható
regényért. Pár órával később előkészítem a
találomra kiválasztott műveket. A végén ki-
nyert szubsztancia ugyanolyan zavaros. Nem
kóstolom meg még egyszer, inkább kiöntöm.
Gond van. Mit csinálok rosszul? Próbálok visz-
szaemlékezni a beszélgetésünkre. Amikor el-
ájultam, mondott valamit: nem az én könyvem
volt? De mi az én könyvem? Sorra veszem az
általam olvasott műveket, amelyek világában
szerettem elmerülni. Az egyik szerzője kortárs
író, és kint van a Könyvfesztiválon, tegnap fo-
tóztam is. Remélem, ma is megtalálom. Talán
még többekkel is tudok dedikáltatni! Ismét
útra kelek. Kisvártatva már a dedikált könyve-
ket vágom fel. Félreteszem az aláírt címoldalt,
és feldolgoztatom a regény többi lapját. Ezúttal
alig tudom kivárni, hogy a fej végigmenjen a
szövegen, és átforduljon a lap. A tartály megte-
lik a szubsztanciával, de zavaros, mint az előző
alkalommal. Végül a kézírásos lapot is bete-
szem a gépbe. A kristály olvasófej a toll vonalát
követve fejti vissza a kézírást. A tömlő végén
ezúttal áttetsző, tiszta cseppek jelennek meg,
és a tartályba esvén az addig zavaros folyadék
azonmód áttetszővé válik.
A számhoz emelem, és belekortyolok.
Ezúttal elmarad a gyomorgörcs: a folyadék
mámorító, könnyűnek érzem magam, mint-
ha rögtön repülni tudnék, vagy a vízen járni.
Az esszencia
GALAKTIKA
2021. június
A  megtapasztalt vízió kiterjedése végtelen,
egyidejű és azonnali, úgy tűnik, egy pillanatra
mintha valóban átléptem volna a regény világá-
ba. Szárnyalok a boldogságtól.
Remegve ülök vissza a géphez, és sorra
feldolgozom az összes könyvet. Mindegyik
után fenékig ürítem a tartályt; a sivatagban
szomjazó ember sem várja jobban az újabb
korty vizet. Újra és újra elönt az eufória, egy-
re hosszabbak a víziók. A végén már annyi-
ra reszketek, hogy leverem az utolsó, csonka
könyvestet. A lapok szétszóródnak, így már
nehézkesen tudom csak rendbe rakni az ol-
dalakat. Időközben besötétedik, de nem ál-
lok fel lámpát kapcsolni. Rosszabbul látom
a lapokat, és a fejjel lefelé befogottakat a gép
visszaköpi. Meg kell küzdenem minden egyes
oldalért. Végül elájulok.
Reggel térek magamhoz. A szemem tovább
romlott, vizenyős, szürke ködfátyol borít min-
dent. Beszélni sem tudok, alig állok a lábamon,
de a látomásokra tisztán emlékszem. Azokra
a pillanatokra, amelyeket eddig a fotóimmal
akartam lencsevégre kapni.
Új könyveket kell szereznem, hogy megtalál-
jam azt a művet, amelynek a világából soha nem
térek vissza.
Jules WINKLER
Névazonosság miatt írói neveken alkotó ma-
gyar író. Az ELTE magyar nyelv és irodalom
szakán végzett 2002-ben, hallgatója volt a
scifitörténeti szemináriumnak is. Szépirodal-
mi novelláit közölte a Kortárs, a Hévíz, a So-
mogy folyóirat, a Regenytar.hu, valamint több
antológiában (Kétes terek, Mindenek előtt) is
szerepelt írása. Az SF Ray Bradbury munkás-
ságának megismerése óta szenvedélye. Hosz-
szas anyag- és élménygyűjtés után kezdett újra
publikálni. A Galaktika 349. számában olvas-
hattuk „Döntések” című novelláját, a 359.-ben
pedig „A kompozíció szabályai”-t.
49
 GALAKTIKA
2021. június
OXIGÉN Élvezetes, de messze nem hibátlan
„Milyen volt?” „Jó.” „Bővebben?” „Nem jó.”
Ez a klasszikus poén tökéletesen leírja az Oxi-
gén című filmet, ami május 12-én debütált a
Netflixen saját gyártású produkcióként. Azt,
hogy miért jó, el lehet mondani spoilerek
nélkül is, de azt, hogy miért nem, már csak
konkrét fordulatok ismeretében. Ezért ezt a
cikket egy jól látható jelzéssel két részre osz-
tottam, és azt javaslom mindenkinek, hogy a
másodikat csak az Oxigén megtekintése után
olvassa el.
Ugyanis egy ilyen típusú filmet csak úgy
érdemes megnézni, ha semmit sem tudunk
a sztorijáról. Az alaphelyzet a leírásból és az
előzetesből is kiderül: egy fiatal nő arra ébred,
hogy egy légmentesen lezárt orvosi kriogén
egységben fekszik, ami meghibásodott, és az
oxigénszint rohamosan zuhan. Ha ez felkel-
ti az érdeklődésünket, akkor a többit már a
filmnek kell elmesélnie. Ki ez a nő? Hogyan
és miért került oda? Miért fogy az oxigén?
Hogyan tudja a főhős megoldani ezt a hely-
zetet? A válaszokat nemcsak mi nem tudjuk,
de a főszereplő sem, ezért vele együtt izguljuk
végig az életre-halálra szóló nyomozást.
A szűk, zárt térben játszódó sztorit egyér-
telműen a főhősnek kell elvinnie a hátán, és
Mélanie Laurent remekül oldja meg a felada-
tát. A vizuális világ abszolút korszerű, és a
rendezéssel sincs gond. Alexandre Aja koráb-
bi filmjeit – mint a Sziklák szeme, Piranha 3D
és Préda – elkerültem, ezért nincs összeha-
sonlítási alapom, de ez rendben van és kerek.
A szerző ugyanakkor még nem rutinos
forgatókönyvíró: korábban filmek hangján és
50 Filmajánló
vizuális trükkjein is dolgozott, csupán egy té-
vésorozat nyolc részét jegyzi szerzőként, és ez
az első önálló filmje.
A történet alapvetően hozza mindazt,
amit elvárhatunk az amnéziás és szabadulós
alzsáner keverékétől. A főhős különféle mód-
szerekkel próbálkozik egyrészt kijutni, más-
részt megoldani az oxigénellátás problémáját.
Ahogy újabb információkhoz jut, egy pont
után felmerül a kérdés: vajon mi igaz abból,
amit megtudott, és mi nem? Ki van vele, és
ki van ellene? Emlékfoszlányok, nyomozás,
infórmorzsák, remény, megoldási kísérletek,
zsákutcák, feladás, újrapróbálkozás, trau-
mák, érzelmek és túlélni akarás viszik előre
fordulatról fordulatra a történetet. A főhős
egyrészt nem tudja, mennyire bízhat az elő-
búvó emlékeiben, vagy abban, ahogy a való-
ságot érzékeli, és végképp nem tudja, mi vár
rá a lezárt tartályon kívül.
Bár láttunk már hasonló sztorikat, az Oxi-
gén megáll a lábán.
Ugyanakkor a rutinos SF-fogyasztók elég
gyorsan kitalálhatnak a film fordulatai közül
egyet vagy kettőt (nekem kb. másfelet sikerült).
Ezenkívül a kritikus, elemző énünk egy részét
a képzeletbeli mozi ruhatárában kell hagy-
nunk ahhoz, hogy maradéktalanul átengedjük
magunkat a sztorinak. Legfőképp azért, mert
egyes tények a történet egy adott pontján még
rendben lévőnek tűnnek, a később napvilágra
kerülő információk birtokában viszont már
logikátlanok vagy tarthatatlanok. Ezek között
van olyan, ami a film nézése közben nem fel-
tétlenül tűnik fel, csak utólag esik le. De sajnos

az egyik utolsó fordulat már ott helyben fejva-
karással jár, visszamenőleg megkérdőjelezve a
sztori addigi értékeit.
Összességében az Oxigén egy majdnem jó
film, és csak egy kicsit kellett volna reszelni
a forgatókönyv megkérdőjelezhető pontjain
ahhoz, hogy teljesen rendben legyen. Persze
lehet, hogy egyes nézőknek ezek a hibák fel
sem tűnnek, vagy elnézik őket az alkotók-
nak. Legalábbis ez látszik a film online érté-
kelésén: a véleményezők egy része dicséri az
alkotást, míg a többiek konkrét problémák
miatt húzzák le. Szerintem nyugodtan meg
lehet nézni, hogy mindenki maga döntse el, ő
melyik táborba tartozik.
Aki még nem látta a filmet, innen
ne olvasson tovább, mert nagyon
konkrét, a sztori lényegét érintő
spoilerek következnek!
A zsánerből adódóan elég gyorsan ki le-
hetett találni, hogy a kriogén tartály milyen
környezetben van. Amikor ezt a szereplők
is megerősítik, az csak azért nem okoz nagy
csalódást, mert kontextusként rögtön egy na-
gyobb sztorit is körvonalaznak, ami újra lekö-
Filmajánló
GALAKTIKA
2021. június
ti a nézőt. Ugyanakkor az új helyzet számos új
kérdést is felvet.
Miért kell hangvezérléses internetes ke-
resés a kabinba? Arról nem is beszélve, hogy
miért van telefon? Még ha esetleg valahogy
indokolható is, de miért lehet vele bárkit
felhívni a világon? Főleg akkor, ha titokban
akarják tartani a kabinok létezését és útját.
Ahelyett, hogy lenne egy nagy piros vészhívó
gomb, amivel egy zárt rendszeren a küldetés
központi vezérlését lehetne riasztani egy ilyen
vészhelyzet esetén.
Miért van mesterséges gravitáció a kabin-
ban? Esetleg azzal magyarázható, hogy a tes-
tek kondíciója miatt kell. De miért lehet a ka-
binból vezérelni? Főleg, ha így egy utas akár
több ezer másik utasnál is lekapcsolhatja a
gravitációt – mivel csak saját magánál nyil-
ván nem tudja.
És ami a legfájóbb: ha a mesterséges intel-
ligencia a végén megoldást tud adni a problé-
mára, akkor miért nem azzal kezdte az egé-
szet, hogy a probléma jelzése után rögtön a
lehetséges megoldást is felajánlja? Mert akkor
3 perc alatt véget ért volna a film…
Juhász György
51
 GALAKTIKA
2021. június
S
LDO
ZSO TERő-
PíÉ zerz
jas s
d Fedina Lídia
APRÓ ANOMÁLIÁK
Egy nem is olyan távoli jövőben
– A Fekete-tenger a Duna medrében, a
Kazán-szorosban áttörte a zsiliprendszert,
és elárasztotta a Bánságot. Belgrád utcáin
bokáig érő víz hömpölyög, a szakértők Te-
mesvár kiürítésén dolgoznak…
Az enyhe földrengésben összezörrentek
az asztalon álló poharak. Léla a János-hegyi
kilátóból kialakított laborban rutinos moz-
dulattal húzta szét őket, aztán kikapcsolta a
rádiót.
Mintha nem lenne elég, hogy jön a víz,
a jégsapkák és gleccserek elolvadása miatt
megváltozik a bolygón a szárazföld–tenger
arány, a tektonikus mozgások is felgyor-
sultak, és ez egyre több földrengéssel jár.
A  szárazföld arculata sokkal jobban átala­
kul, mint számítottak rá. Kétszázmillió év­
vel ezelőtt, még a triász nagyobb részében
is Pangea volt az egyetlen kontinens. Talán
most is ez készül kialakulni, persze több
52 Apró anomáliák
Egy drasztikus
katasztrófa-
helyzet
drasztikus
ellenlépéseket
kíván.
emberöltő alatt. Már ha az emberiség túléli
a klímaváltozást.
A Föld mélyebben fekvő területeit, így
Nyugat­ és Észak­Európa egy részét, az Ama­
zonas­medencét, a Nyugat­szibériai­alföldet
már elnyelte az áradás. Özönvízszerű esőzé­
sek zúdulnak alá, míg sokfelé iszonyú szá­
razság pusztít.
Tudták, hogy ez lesz a globális felmelege­
dés miatt. A Föld életciklusa éppen ebbe a fá­
zisba jutott, megint trópusi éghajlatúvá válik,
ráadásul az ember is közrejátszott a környe­
zetszennyezéssel a folyamat gyorsításában –
legalábbis ezt gondolják, de lehet, hogy csak
túlbecsülik a szerepüket…
A legdurvább a dologban, hogy mind­
ehhez járványok társulnak. Az alattomos
koronavírussal kezdődött a 21. század leg­
elején, de mintha a föld mélyéből a rengések
szabadítanának ki ősi kórokozókat, vagy
a felmelegedés okozna mutációkat, szinte

láncszerű egymásutánban söpörnek végig
a pandémiák az emberiségen és az állat­
világon.
Eddig legyőzték mindet. A koronát, az
ebola XS­t, a delta botulinuszt, ami a ter­
mőföldet fertőzte meg, de a kórokozók –
visszaszorítva – továbbra is ott lapulnak a
„mélyben”.
Léla megkönnyebbült sóhajjal gondolt
arra, hogy már több mint egy éve nem történt
egyetlen, járványnak tulajdonítható megbe­
tegedés sem. Mintha a pandémiasorozat ki­
fulladt volna, vagy csak éppen erőt gyűjt egy
következő csapáshoz. A víz viszont nyomul
előre, amiben a földrengések segítik…
Vérfagyasztó bömbölés zavarta fel gon­
dolataiból. Már megint a medve! A moni­
torra nézett. Attila rohant az épület felé a
medve előtt.
Léla szinte röpült lefelé a lépcsőn a bejá­
rathoz, és a keresztrudat olyan könnyedén
kapta le róla, mintha nem is volna súlya. Ép­
pen időben tárta fel az ajtót Attila előtt, aki
szinte berobbant rajta, majd gyorsan vissza­
csukta. A medve, szerencsére, nem próbált
meg betörni.
– Sztéket hoztam vacsorára, azt szagolhat­
ta ki! – nevetett fel a számítógépes csodagye­
rekből vált mérnök.
– A fene a Zöldeket! – morogta Léla. – Ki
kéne lőni ezt a fenevadat. Csak idő kérdése,
hogy elkapja valamelyikünket! Előbb­utóbb
rátámad a kötélpálya kabinjára, amikor
használjuk.
– Ne idegeskedj! – vigyorgott Attila. – Ezt
a medvét már ismerjük, és legalább távol
tartja a farkasokat meg a többi medvét. Ez az
ő területe. Nem tehet róla, hogy visszaszorult
a víz elől, ahogyan mi is.
– De mi emberek vagyunk!
– És szerinted ettől több jogot formálha­
tunk a Földre?
Apró anomáliák
GALAKTIKA
2021. június
Léla rábámult Attilára. A déjà vu érzése
nagyon erősen éledt fel benne, hogyne, hi­
szen erről már sokszor beszéltek. Ez az ön­
és fajfenntartás kérdése, ami ott munkál
minden élőlényben. Senki sem tehet ellene.
Ha a medvék veszélyeztetik az emberi fajt,
leszámolnak velük. Miért, ez a medve itt a
János­hegy „uraként” nem ugyanezt teszi?
Igyekszik elűzni a területéről az embereket,
mert érzi, hogy azok a túlélését veszélyez­
tetik, mivel elhasználják előle a tápanyag­
forrásokat.
Léla megrázta a fejét. Nem vitatkozik At­
tilával. Inkább megnézi a kamerákon, hogy
merrefelé kószál az állat, aztán hazamegy.
Lejárt a szolgálata.
– Szerintem igyekezz, irtózatos zuhé ké­
szülődik odakint. Fülledt hőség, mintha nem
is november lenne… – váltott témát Attila,
miközben bepakolta a hűtőbe a táskája tar­
talmát. – Minden rendben volt?
– Nem hallottad? A víz elérte Belgrádot…
Attila füttyentett egyet, és Léla valami
érthetetlen és ezért idegesítő bosszúsággal
fogadta a megnyilvánulását. Megint a déjà
vu. Attila füttyögéssel minősíti a víz újabb
diadalát az emberi erőfeszítések fölött!
„Remek!”
– Arról volt szó, hogy megerősítik a
Kazán­szorosban a gátat – mondta a férfi
némi letargiával.
A merész beruházás, a Kazán­szoros el­
torlaszolása, és a Duna vizének zsiliprend­
szeren való átemelése igencsak rövid ideig
működött.
– „Habár fölül a gálya, / s alul a víznek
árja, / azért a víz az úr!” – idézte Attila, és et­
től Léla majdnem idegrohamot kapott. A leg­
szívesebben ráüvöltött volna a férfira, hogy
ha még egyszer beidézi Petőfit, akkor kitépi
a haját, és amaz érzékelte is a hangulatvál­
tozást, de mielőtt mentegetőzésre nyithatta
53
 GALAKTIKA
2021. június
volna a száját, bejelzett a fejük fölé épített
helikopterállomás. Jármű érkezik.
– Ez Kovács doktor kódja – bólintott Atti­
la, és kis, fanyar vigyorral nézett Lélára.
A nő dühösen fújt egyet. Igaz, a munka­
ideje még nem járt le – volt két perc belőle, de
a túlórához semmi kedve! Úgy érezte, mint­
ha az egész életét itt töltené ezen az állomá­
son, hogy a speciális, klímaváltozást figyelő
berendezést felügyelje. De ha a főnöke, pon­
tosabban az egyik főnöke éppen most érkezik
ellenőrzésre, akkor nem mehet el, bármeny­
nyire szeretne.
– Jól vannak? – lépett be az emeleti aj­
tón Kovács Ödön klímafizikus. Volt valami
fáradtság az arcán, de Léla nem emlékezett
esetre, amikor ez ne látszott volna rajta.
– Igen – vigyorgott Attila kicsit mesterkél­
ten. – Ha eltekintünk attól, hogy a víz áttört
a Kazán­szoroson…
– Maguk érdekelnek – nézett fürkészve
Lélára Kovács doktor, és a lány kifakadt.
– A rádióból értesülünk arról, hogy a víz
elöntötte a Bánságot! – prüszkölte, és valami
elpattant benne. Nem hagyhatta tovább szó
nélkül, hogy látszólag teljesen fölöslegesen
üldögélnek itt tizenkét órás váltásban, szinte
csak a műszereket őrizve. Miféle munka ez?
Tehetnének valami hasznosat is!
– Nézze – mondta neki szinte szomorú­
an Kovács doktor –, jelenleg a mi munkánk
a legfontosabb az egész bolygón. Ha meg­
bocsátanak egy pillanatra… – Elővett egy
slimpadet, sebesen dolgozni kezdett rajta,
aztán felsóhajtott. – Mióta is van nálunk? –
nézett újra Lélára.
– Hiszen tudja, három éve.
– Én még csak másfél – kottyantotta köz­
be a kollégája, nem mintha bárki kérdezte
volna.
– Kérem, Attila! Megtenné, hogy ellenőrzi
a legfelső szinten lévő gépeket? Szeretném, ha
54 Apró anomáliák
lefuttatna néhány minőség­ellenőrző algorit­
must! És kérném, hogy különösen figyeljen
oda a legapróbb anomáliákra is!
– Anomáliák? – meredt rá Attila értetle­
nül, de látva főnöke elsötétülő tekintetét, ne­
kilódult az ajtó felé. – Már megyek is!
Míg kisietett, Léla megint érezte a felger­
jedő bosszúságot. Ha Kovács doktor azt kéri,
hogy Attila anomáliákat keressen, akkor ke­
ressen anomáliákat.
– Déjà vu, igaz – Kovács doktor sokkal in­
kább állította, mint kérdezte ezt. – A maga
három éve sokkal több idő, mint gondolná…
Léla meghökkent, mert ezt nem tudta ér­
telmezni, és kimondta az első, eszébe jutó
gondolatot.
– Már beszéltünk erről, nem igaz?
Kovács doktor megrázta a fejét.
– Nem. Ebben az univerzumban ez az
első alkalom, hogy valamelyikünkkel be­
szél erről.
Léla összevonta a szemöldökét. Miféle sü­
letlenség ez?
– Miért, egy másik univerzumban már
lefolytattuk ezt a beszélgetést? – kérdezte ci­
nikusan.
– Nézze, egy bizonyos idő után az emberi
agy elkezdi átdolgozni a kapott információ­
kat, úgy szűri és rendszerezi azokat, ahogy
addig nem, és rájön az igazságra. A déjà vu
érzése egyértelműen erre utal. Márpedig,
ha ön eljutott ide, hamarosan nagyon so­
kan követik majd ebben, sőt van olyan is,
aki maga előtt jár. Ez is egyfajta anomália.
Azt, hogy ez miként befolyásolja a rendszer
működését, hogy összeomlást okoz­e, nem
tudjuk. Valószínűleg igen… az esetszámtól
függően.
– Mi omlik össze? – kérdezte Léla éleseb­
ben, mint akarta. Váratlanul mintha fény
gyulladt volna az agyában: – Ez egy modell?
Vagy egy álinformációs rendszer?

– Mit ért az alatt, hogy egy modell? – né-
zett rá őszinte érdeklődéssel Kovács doktor,
amitől Léla elbizonytalanodott.
– Hát, arra gondoltam, hogy… – Elakadt a
hangja, de a főnöke biztatóan szólt rá.
– Mondja, nagyon kérem! Minden megol-
dás fontos lehet!
– Megoldás? – kérdezte Léla, aztán inge-
rülten megrázta a fejét. – A globális felme-
legedésre? Arra, hogy a bolygónk leráz ben-
nünket a hátáról, mint kutya a vizet? Arra,
hogy lejárt az időnk, és ha valaki túléli, az
talán már nem is lesz olyan értelemben vett
ember, ahogyan mi vagyunk azok?
– Érdekes eszmefuttatás, de engem az ér-
dekelne, hogy milyen modellre gondolt.
– Hát… hogy az emberiség többsége va-
lójában alszik valami biztonságos helyen, és
csak mi vagyunk ébren, őrizni az álmukat.
E-KÖNYVEK 1000 FT KEDVEZMÉNNYEL!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Apró anomáliák
GALAKTIKA
2021. június
Aztán, ha az átalakulás véget ér, és stabilizá-
lódik egy új világ, akkor mindenki felébred,
és fokozatos adaptáció révén az utódaink
már képesek lesznek a megváltozott bolygó-
felszínen élni…
– És hol vannak a testek? Milyen bizton-
ságos helyen? – kérdezte Kovács doktor min-
den gúny nélkül.
– Mit tudom én! Valahol a Föld mélyén,
légmentesen zárt kamrákban…
Megmozdult alattuk a talaj, és mindketten
megkapaszkodtak az asztalban.
– A tektonikus lemezek mozgása, a konti-
nensek átrendeződése miatt a föld mélye szó-
ba sem jöhet rejtekhelyként – nézett a rengés
múltával Lélára Kovács doktor csalódottan.
– És az álinformációs rendszer miféle lenne?
– Maga csak játszik velem! – kiáltotta in-
gerülten a nő.
55
 GALAKTIKA
2021. június
– Kérem! Csak beszélgetünk, és a beszél-
getésekből jönnek ki a jó ötletek.
– Talán imitálják a létezésünket egyféle
számítógépes mátrixban, és megtévesztik
az embereket. Valami droggal vagy akár-
mivel kezelnek bennünket – vonta meg a
vállát Léla –, és csak álmodjuk bolygónk
végnapjait… vagyis az eddigi lét végnap-
jait, mert hát a Föld nem pusztul el, csak
átalakul. Ez itt a vezérlő, ahonnan az éle-
tünket, a létfenntartásunkat szabályozzuk.
Mindaz, ami hírek formájában jut el hoz-
zánk, már régen megtörtént… egy másik
univerzumban, ahogy mondta, ahol talán
már beszéltünk is erről.
– Érdekes feltevés, de a sci-fi irodalom ja-
varészt már feldolgozta. Arról nem is szólva,
hogy egy, az egész emberiségre kiterjedő „ál-
információs rendszer”, vagy mátrix, ahogy
ön mondta, jelen technikai szintünkön el-
képzelhetetlen. Ha ilyen technológiánk len-
ne, másként is megoldhatnánk a klímaválto-
zás kérdését – magyarázta csöndesen Kovács
doktor.
Léla bosszúsan elhúzta a száját:
– Nem gondolkoztam az emberiség meg-
mentésén! Én csak egy rendszergazda va-
gyok. Felügyelem, hogy a programok, az
úgynevezett klímaváltozást regisztráló rend-
szerek szabályosan működjenek. Tőlem ne
várjon megoldást!
– Pedig közelebb jár hozzá, mint hinné
– mosolyodott el halványan Kovács doktor.
– Legalábbis ahhoz a megoldáshoz, amit a
társaimmal kitaláltunk. Maga stabil lelki al­
kat, és okos, kombinatív elme. Ezért válasz­
tottuk be a programba… három éve. Sokakat
kiszórtunk, de ön megfelelt. Ezért megkérde­
zem, akar­e továbbra is részt venni a munká­
ban, vagy helyezzük át egy másik állomásra,
ahol konkrét méréseket végeznek, és nincse­
nek kérdések?
56 Apró anomáliák
Léla rosszallóan összevonta a szemöl­
dökét. A főnöke ki akarja rúgni azért, mert
kérdezni mert? Illetve nem is ő kérdezett,
Kovács doktor maga provokálta ezt a beszél­
getést, és ő vitte el ebbe az irányba.
– Szívesen végzek munkát az emberiség
érdekében, de azért szeretnék már valami
tervet hallani az evakuálásokon kívül arra,
hogyan menthetnénk meg minél több életet!
– jelentette ki dacosan.
– Tehát folytatni akarja a munkát?
Léla most leplezetlen haraggal nézett Ko­
vács doktorra. Fekete szemében csak úgy
égett a düh.
– Ezt a munkát nem akarom folytatni,
hacsak nem kapok észszerű magyarázatot
arra, hogy valójában mi értelme annak, amit
csinálunk.
– Helyes! – Kovács doktor most már szé­
lesen mosolygott. – Régóta figyeljük magát,
ahogyan sok tesztalanyt is. Pontos feljegyzé­
seket, napi értékeléseket végzünk. Ön elérte
a toleranciaküszöböt, ahogyan a tesztalanya­
ink jelentős része…
– Ezt nem értem – szakította félbe Léla. –
Én három éve dolgozom maguknak, Attila
csak másfél. Itt világos az összefüggés, de a
többi tesztalany…?
– Félreért. Nincs jelentősége annak, hogy
Attila csak másfél éve dolgozik nekünk. Itt
egyéni érzékenységről van szó. A tesztala­
nyaink a világ minden táján élő emberek,
akik naponta állapotfelmérést végeznek ma­
gukon egy kérdőív kitöltésével vagy a mun­
kajelentésekben. A naponkénti eltérések el­
hanyagolhatóak, de az idő folyamán mégis
számottevővé válnak, és kibillentik a rend­
szert a stabil állapotból.
Léla dühösen az asztalra csapott.
– Mellébeszél! – kiáltotta, de váratlanul
elszégyellte magát. – Bocsásson meg… –
mormolta, elvégre a főnöke csak el akar ma­

gyarázni valamit. Valami bonyolultat, ezért
kerülgeti a kását…
– Megint félreért. – Kovács doktor báto-
rítóan éppen csak megérintette Léla vállát.
– Az én hibám, de tudni akartam, hogy el-
mondhatom-e a valóságot. Úgy látom, mivel
tele van tettvággyal és felelősséggel az embe-
riség iránt, igen. Három évvel ezelőtt, ami-
kor felvettük önt, egy bonyolult matematikai
rendszer alapján működő berendezés üzem­
be helyezésén dolgoztunk. Nagyjából másfél
évvel ezután, akörül, hogy Nagy Attila is be­
lekerült a programba, a gátszakadás válságos
időszakában beindítottuk a rendszert. Visz­
szaállítottuk az órát egy viszonylag nyugal­
mas periódus elejére, pontosan ötszázötven­
két nappal, és az egész bolygót visszavittük
oda az időben. Azóta ezt az ötszázötvenkét
napos, vagyis nagyjából másfél éves perió­
dust ismételgetjük…
– Időutazás? – vágott a szavába Léla olyan
mélységes megdöbbenéssel, hogy elfelejtett
kételkedni a hallottakban.
– Méghozzá bolygóméretű – bólintott Ko­
vács doktor.
– Ez képtelenség! – nevetett fel idegesen
Léla. – Egy ilyennek hihetetlen politikai
következményei lennének. Lehetetlen vol­
na megegyezni egy időpontban a világ ve­
zetőivel.
– Nem is egyeztünk meg senkivel. Egy­
szerűen belevágtunk. De mivel az időugrás
együtt jár azzal, hogy a múltba kerülő sze­
mélyiségek betöltődnek múltbeli énjükbe, az
időutazással teljes, azaz elhanyagolhatóan
csekély emlékmaradvánnyal járó memória­
törlés történik. A másfél éves periódust úgy
ismétli meg a bolygó, hogy senki sem tudja,
mi történik. Több mint háromezer éve élünk
így a klímaváltozás küszöbén.
– Háromezer éve?! – Léla elképedve nézett.
Rádöbbent, hol van ebben a magyarázat­
Apró anomáliák
GALAKTIKA
2021. június
ban a hiba. – Majdnem beugratott, valóban,
hah! – préselt ki magából egy kényszeredett
kaccantást. – Egy ember nem él annyit!
– Az időutazással a testünk is visszaáll a
korábbi állapotába…
– Ha minden ember emlékei törlődnek a
visszaálláskor – csóválta a fejét Léla hitet­
lenül –, akkor ön honnan tudja mindezt?
Hogy lehet, hogy az ön emlékei nem törlőd­
nek? Vagy tud feljegyzéseket vinni magával
a múltba?
– Ami azt illeti, lehet feljegyzéseket vinni
a múltba…
– Ez képtelenség, akkor is képtelenség! –
kiáltotta Léla indulatosan. Teljesen feldúlta
ez az egész, mert megvalósíthatatlan. A fő­
nöke csak bolonddá teszi!
– Bocsásson meg, kissé elszámítottam
magam… – Kovács doktor váratlanul ki­
ment a mérőhelyiségből, és a nagy sietségtől
becsapta maga mögött az ajtót.
Lélában felbukkant valami kis gonoszko­
dás, hogy milyen igaz, ezt már Kovács doktor
gyomra sem bírta, de elnyomta magában a
kárörömöt, és a táskájáért nyúlt. Már így is
túlórázott vagy öt percet, ideje, hogy haza­
menjen.
És akkor nem volt tovább…
– Kovács doktor! – Léla megdöbbenve nézett
fel. Éppen befejezte a napi jelentést, amikor a
főnöke egyszer csak ott állt mögötte. – Nem
hallottam, hogy jön…
A fenti helikopter­leszállópálya landolás­
jelzője felé kapta a tekintetét, de Kovács dok­
tor felnevetett.
– Nem a helikopterrel jöttem. Ami azt ille­
ti, fél éve találkoztunk utoljára.
Léla összevonta a szemöldökét. Két nap­
ja volt munkamegbeszélésük… de a főnöke
most olyan furán nézett ki, mintha éveket
öregedett volna.
57
 GALAKTIKA
2021. június
– A legutóbb azt kérdezte, hogy lehet-e fel-
jegyzéseket vinni a múltba – nézett rá komo-
lyan Kovács doktor. – Én azt feleltem, igen.
Egyikünk mindig visszamegy az újraindított
periódus végéről az elejére. Visszautazik a
múltba, és átadja az elmúlt időszak kutatási
eredményeit a társainak. Én most önnek a
legutóbbi beszélgetésünk anyagát hoztam el,
amit fél éve folytattunk le, ugyanezen a no-
vemberi napon.
Letett az asztalra egy adathordozó csi-
pet, és mintha hologram lenne, vibrálni
kezdett, aztán eltűnt. Léla idegesen nézett
a csipre, aztán az órára. Még tíz perc, mire
a váltás megérkezik. Megőrült volna? De a
csip ott van…
A medve bömbölt odakint, a nyúl visított,
és Léla összerezzent. A medve – úgymond a
megfigyelőállomás medvéje – vadászik, ta­
lán őket is elkapná, ha tudná, de lehet, hogy
nem akarja, megelégszik azzal, hogy elza­
varja őket, ha beléjük botlik. Léla pár hete
kérvényt nyújtott be az önkormányzathoz,
hogy engedélyezzék az állat kilövését, mi­
vel veszélyezteti őket. Egyelőre válaszra sem
méltatták… a medve remélhetőleg addigra
továbbáll, mire Attila, a váltás, megérkezik…
A rádióban elhallgatott a zene, és a bemondó
hírekkel jelentkezett.
– A Fekete­tenger a Duna medrében, a Ka­
zán­szorosban áttörte a zsiliprendszert, és el­
árasztotta a Bánságot. Belgrád utcáin bokáig
érő víz hömpölyög, a szakértők Temesvár ki­
ürítésén dolgoznak. Mikulicz Ede, a SZAKU
főépítésze szerint…
Léla lekapcsolta a rádiót. Az enyhe föld­
rengésben összezörrentek az asztalon álló
poharak. Miközben széthúzta őket, olyan
erős déjà vu érzés fogta el, hogy szinte meg­
szédült. Mintegy öntudatlanul betette a csi­
pet a PC­jébe, és rákattintott az azonnal meg­
jelenő ikonra. Valami rossz szögből fotózva
58 Apró anomáliák
saját magát ismerte fel a felvételen, amint az
egyik főnökével, Kovács doktorral beszélget.
Ez csak Attila trükkje lehet, valami idétlen,
kamaszos visszavágás a papagáj miatt. Mert
Léla múltkor határozottan megtiltotta neki,
hogy idehozza a madarát. A srác készített egy
felvételt, és belekevert valamit Léla teájába,
amitől elaludt itt a konzolnál, aztán odatette
a csipet az asztalra. A fiú tehát itt van. Ta­
lán felmászott a helikopterállomásra vezető
külső létrán, és onnan jött be, hogy Léla ne
vegye észre. A kis hülye!
– Attila! – kiáltotta. – Tudom, hogy itt
vagy! Gyere elő!
Közben a számítógép folytatta a felvé­
tel lejátszását. Lélát nem érdekelte, teljesen
mindegy, mit vett fel vagy vágott össze ez az
idétlen! Felugrott, és a legfelső szintre vezető
ajtóhoz rohant. Kinyitotta, és felkiabált:
– Attila!! Ne marháskodj már!
Saját hangja válaszolt neki a felvételről,
dühös asztalra csapás után:
– Mellébeszél! – aztán meghunyászkodva:
– Bocsásson meg …
Nem emlékezett arra, hogy valaha is ilyen
hangnemet mert volna megütni a főnökével
szemben. Meghökkenve ment vissza a PC­
jéhez, ahol Kovács doktor magyarázott vala­
mit nagyon komolyan – Léla agya lassan állt
rá arra, hogy értse, mit.
– …beindítottuk a rendszert a gátszaka­
dás válságos időszakában. Visszaállítottuk
az órát egy viszonylag nyugalmas periódus
elejére, pontosan ötszázötvenkét nappal, és az
egész bolygót visszavittük oda az időben. Az­
óta ezt az ötszázötvenkét napos, vagyis nagy­
jából másfél éves periódust ismételgetjük…
– Időutazás? – hallotta saját döbbent
hangját.
– Méghozzá bolygóméretű…
Léla nem tudta mire vélni ezt az egészet.
Dermedten állt a számítógépe fölött, és néz­

te, ahogy Kovács doktorral beszélget valami-
kor, amire nem emlékszik, ami nem történt
meg, valami olyanról, ami képtelenség.
– …Több mint háromezer éve élünk így a
klímaváltozás küszöbén.
– Háromezer éve?! – Léla ugyanúgy felki-
áltott, mint a felvételen. – Na ne!
Egy bolygóméretű időutazás biztosan pár­
huzamos univerzumot hoz létre a minden­
ségben. Márpedig háromezer földi év alatt az
rengeteg hasadás! Rengeteg és nagyon gyor­
san egymást követő hasadássorozat. Erre va­
jon hogyan reagál a tér?
Megrázta a fejét. Teljesen úgy gondol­
kozik, mint aki elhiszi ezt a felvételt, de hát
nem igaz! Mert ha az volna, egyszerre lenne
harminchét éves és háromezer­valahány!
A főnöke szerint a testük minden időugrás­
kor visszaáll a korábbi biológiai állapotába.
Ez lenne az örök élet? Másfél év ismételgetése
elhanyagolható eltérésekkel, ugyanúgy?! Élet
ez egyáltalán? Nincs ez túl egy etikai hatá­
ron, ami az élet fenntartásáért megtehető
dolgok elé állít korlátot?
Nincsen! Mert mindez nem igaz! A bolygó
átalakul, és lesznek, akik túlélik. Bizonyára
az emberiség is átalakul, de tovább él és fejlő­
dik, nem egy ördögi körben kering.
De hát honnan tudhatja, hogy nem kerin­
genek egy ördögi körben? Hiszen aki belül
van, nem lát ki, csak érzi a déjà vut. A gát
összeomlott, és a víz betört a Bánságba, tehát
a rendszer mindjárt visszaviszi őket a múlt­
ba… Ugyan már!
Csak most figyelt fel arra, hogy a főnöke
tovább beszél a felvételen, ami már csak őt
mutatja szemből. Visszaállította oda, amikor
azt mondja:
– Ami azt illeti, lehet feljegyzéseket vinni
a múltba…
– Ez képtelenség, akkor is képtelenség! –
kiáltotta a felvételen Léla, és a kép váltott.
Apró anomáliák
GALAKTIKA
2021. június
– Kérem, engedje meg, hogy így folytas­
sam – mondta Kovács doktor aggodalmas
arccal. – Az időugrás miatt már nem volt
időm befejezni ezt a fontos beszélgetést.
Előbb kellett volna jönnöm, de valami hiba
csúszott az időpont­beállításba… mindegy.
Ott tartottunk, hogy lehet feljegyzéseket vin­
ni a múltba. Így hoztam el önnek ezt a csi­
pet. Ez persze azt jelenti, hogy mi, akik így
utazunk az időutazáson belül, többet élünk,
tehát öregszünk. Bizonyára észrevette raj­
tam… A lényeg, hogy az ismételt időszakok
minden kutatási eredményét és eseményét
feljegyezzük, magunkkal visszük a múltba,
ahol átadjuk múltbeli énünknek, aki össze­
egyezteti azokat az új periódus eseményeivel.
Kezdetben csak elhanyagolható mértékű kü­
lönbségeket tapasztaltunk az egyes periódu­
sok között, és a kutatási eredmények átadása
volt a hangsúlyos, de ezerkétszáznegyvenöt
év elteltével ezek a szinte észlelhetetlen ano­
máliák úgy kinőtték magukat, hogy kény­
telenek voltunk csökkenteni az időugrási
időszakot, először háromszázkilencven nap­
ra, aztán, nagyjából újabb ezer év múlva,
száznyolcvanra. Azóta kilencszázhetvenkét
év telt el. Most itt tartunk. Körülbelül fél­
éves periódusokban élünk, ami felgyorsulást
jelent, és megterhelőbb. Ugyanakkor attól
tartunk, hogy az apró anomáliák időutazá­
sonkénti egymásra rétegeződése olyan meg­
sokszorozódást eredményez, ami hamarosan
felborítja az egész rendszert. És hogy ez mivel
jár majd, és főleg utána mihez kezdünk, arról
csak elképzeléseink vannak…
– Nem hiszem el! – rázta meg a fejét Léla
őszinte haraggal, de a felvételt ez nem za­
varta meg.
– A gátszakadás most következett be…
– folytatta Kovács doktor, miközben halvá­
nyan elmosolyodott –, feltéve, hogy azonnal
megnézi ezt a felvételt, de ezrek helyett csak
59
 GALAKTIKA
2021. június
pár százan halnak meg, mert az időutazás
perceken belül visszaröpít bennünket oda,
amikor a gát és a zsiliprendszer még állt.
Sajnos ez a bolygóméretű időutazás mindig
a most pillanatától lehetséges, tehát nem tu­
dunk egy tetszőleges periódust ismételgetni.
Mindig csak egy adott pillanattól visszafelé
számított időszakot. Attól a pillanattól, ami­
kor az egészet elkezdtük – vagyis nem sokkal
a gátszakadás utántól. Egyének persze ezen a
perióduson belül szabadon mozoghatnak…
Odakint ismét felhangzott a medve üvöl­
tése. Léla önkéntelenül is az órára nézett,
aztán a monitorra. Attila érkezik, ez a dög
meg várja a drótkötélpályánál! A felvételen
Kovács doktor tovább beszélt, de Léla már
nem figyelt rá.
Attila nem tudja megakadályozni, hogy a
kabin ajtaja kinyíljon. Van nála valami. Egy
kalitka, a papagájával!
Léla rohant lefelé a bejárathoz, hogy nyi­
tott ajtóval várja váltótársát. Amikor azon­
ban az ajtó feltárult, senki sem volt odakint.
A medve vérfagyasztóan morgott, és Attila
velőtrázó sikolya törte át a csendet. Léla az
ajtózáró keresztrúddal lódult a drótkötélpá­
lya felé, ahol a medve próbált bejutni a va­
dul lengő kabinba. Fogalma sem volt arról,
hogy mit tesz, amikor lesújtott az állatra. De
a medve nem fordult felé, előbb bevégezte,
amit elkezdett. Attila küzdött, próbálta el­
hárítani a pengeéles karmokat, és főleg ki­
bújni az iszonytató agyarak harapása alól,
de már minden véres volt körülötte. Közben
fejhangon sikoltozott. Léla hátrált két lépést,
majd mint egy faltörő kossal, rohamra in­
dult a medve ellen, és hatalmas ütést vitt be
az egyik combjába. Az állat bömbölve és el­
képesztő sebességgel megfordult, mancsa és
szája véres volt. Léla feléje hajította a rudat,
aztán rohanni kezdett vissza a megfigyelő­
állomásra. A medve utána iramodott, de az
60 Apró anomáliák
egyik hátsó lába megcsúszott a kiontott vé­
ren, bele a még mindig lengő kabin és a peron
közti résbe. Ez egy pillanatra föltartotta, és
Léla talán ennek köszönhette, hogy sikerült
elmenekülnie. Még időben becsapta az állat
előtt az ajtót, aminek a medve, szerencsére,
nem esett neki, viszont ott járkált még egy
darabig fel s alá. Léla remegve rogyott le a
földre a bejárat mellett. Ez túl sok egy nap­
ra! Először az időutazásos marhaság, most
meg ez az iszonyat… Ahogy visszaállt a nor­
mál légzése, feltápászkodott, és felbotorkált
a monitorokhoz. A drótkötélpálya kabinja
megrongálva himbálózott olykor szikrázó
kötelein, odabent a kalitkában csapkodott a
madár, más mozgás nem látszott.
Léla kapcsolta a segélyhívó vonalat, amit
eddig még nem kellett használnia.
– Mi történt? – szólt bele Kovács doktor
hangja.
– Ez magához kapcsol? – hökkent meg
Léla.
– Az állomás fontossága miatt én továb­
bítom a segélyhívásokat – felelte a férfi. – Mi
történt?
– Attilát szét… megmarta a medve a drót­
kötélpályánál. Talán még él…
– Ez lehetetlen! – vékonyodott el a hang a
vonal túlsó végén. – Rettenetes!
– Igen, az! – sikoltotta Léla hisztérikusan.
– Küldene segítséget?!
– Mindjárt vége a periódusnak! – Kovács
doktor hangján hallatszott, hogy megpróbál­
ja összeszedni magát. – Meghallgatta a felvé­
telt? – kérdezte pár pillanatnyi szünet után.
– Meg, de mit számít ez most?!
– Hát nem érti?! – csattant fel Kovács dok­
tor hangja ingerülten. – Ez azt jelenti, hogy
már nem elhanyagolhatóak az eltérések, és a
rendszer összeomlik! Számítottunk rá…
– Ha számítottak rá, akkor tudják, mi
lesz! – reménykedett Léla. – Háromezer

évük volt, hogy kitalálják! – Nézte a moni-
tort, amin Attila mozdulatlan testével las-
san nyugvópontra jutott a felvonókabin, és
iszonytató düh öntötte el az agyát. – Maguk
önkényesen beleszóltak az emberek életé-
be! Senkit sem kérdeztek meg, hogy akar-
ja-e ezt!
– Háromezer évet adtunk az emberiség-
nek, és talán…
– Háromezer meddő évet, először másfél,
majd végül fél jelentéktelen, ostoba év ismé-
telgetését minden tudatosság, minden alko-
tás, a legcsekélyebb fejlődés nélkül! – kiáltot-
ta Léla.
– Ne ítélkezzen a teljesség ismerete nélkül!
A legjobb elmékből álló csoportok dolgoztak
e háromezer évben az emberiség megmenté-
sén – mondta Kovács doktor.
– És nem jutottak semmire! – fújt Léla ha-
ragosan. – Fél év alatt nem lehet megépíteni
egy bolygó méretű űrhajót, egy dimenzióka­
put, sztratoszféravárosokat, akármit, amivel
távozhatnánk, vagy ami segítene átvészelni a
klímaváltozást. Ráadásul a rengeteg időugrás
új problémát okoz!
– Tudtam, hogy okos… – Kovács doktor
hangjában mintha elégedettség bujkált volna
– ezért is kell nekünk. A másfél éves perió­
dusokban jól haladtunk, de a félévesek fele
elment arra, hogy az addigi eredményeinket
megértsük… A jövőbe nem tudunk utaz­
ni, a mi technológiánkkal semmiképpen, a
múltban viszont nem állnak rendelkezésre
azok a találmányok, amelyekkel előrehalad­
hatnánk. Mindent vissza kell szállítani, rá­
adásul veszélyes, hogy ne változtassuk meg
a múltat. Több kollégánk fedetten mégis ott
tevékenykedik…
– Időutazás az időutazásban, ahogy az
adatokat is szállítják – nevetett fel ingerülten
Léla, aztán letargikusan leszögezte: – Vagyis
rátapintottam. Semmi eredmény!
Apró anomáliák
GALAKTIKA
2021. június
– Vannak eredményeink, de mindent átír,
hogy ilyen robbanásszerű gyorsasággal fogy
el az időnk – sóhajtotta Kovács doktor. –
Nem tudhatjuk, mi lesz az időanomáliák ha­
tása. A legjobb esetben az emberek rájönnek,
hogy ugrálunk az időben…
– És a legrosszabban?
– A legrosszabban az időanomáliák szét­
tépik a jelenünket.
– És ez mit jelent? Túlélhetjük?
– Nem tudom… senki sem tudja… Fi­
gyeljen ide, Léla! Eredetileg is úgy terveztem,
hogy ma nem megyek oda az állomásra, hív­
ni akartam, mert szeretném, ha csatlakozna
hozzánk. A felvétel végén, amit ma eljuttat­
tam önhöz, van egy link. Kérem, kattintson
rá, és találkozzunk három hónappal ezelőtt!
Már ha akarja. Ne féljen, ez az ugrás bizton­
sággal végrehajtható. Nagyon kérem, dönt­
sön gyorsan! Már csak… két percünk van.
Kovács doktor bontotta a kapcsolatot, és
Léla rámeredt a képernyőn csillogó linkre.
Ösztönösen rávitte a kurzort. Mit veszíthet?
Talán kapnak még három hónapot, és ha
vannak eredmények, van remény is, hogy te­
gyenek valamit – már ha az időanomáliáktól
ez lehetséges…
Kattintott.
FEDINA Lídia
Író, műfordító, szerkesztő. 1960-ban szüle-
tett, gyógyszerésznek tanult. A 70-es évek
vége óta szoros kapcsolat fűzi a magyar ani-
mációhoz, több film forgatókönyvét írta, má-
sokat mesekönyvvé dolgozott át. Ifjúsági
könyvek is kerültek ki keze alól. 2007-ben
jelent meg első SF-regénye, A bűn kódja,
2011-ben pedig egy fantasyje, Az elfelejtett
varázsigék. 2016-ban kiadónknál látott nap-
világot Virokalipszis című regénye, lapunk
317-318. számának XL-kiadásában pedig
két folytatásban a Hét pecsét. Novellája, a
„Nincs, ki üzenjen” (Galaktika 324) 2018-ban
Zsoldos Péter-díjat nyert.
61
 GALAKTIKA
2021. június
Letekintenek ránk
Genesis: Watcher of the Skies
M
ÉG A legszkeptikusabb ateis-
ta is időről időre elgondolko-
dik azon, hogy vajon tényleg
egyedül vagyunk-e a világ-
egyetemben. Az emberi intelligencia egyik
legfontosabb mércéje a gondolkodás, és ebbe
bizony nagyon sokszor beletartozik az önma-
gunkban, világnézetünkben, hitünkben való
kételkedés is. A művészek ezt sokszor igen
sajátosan fejezik ki, és a folyamatban egyúttal
valami szórakoztatót is létrehoznak. Az 1970-
es években az akkor öttagú angol Genesis ze-
nészei is elgondolkodtak ezen, mikor megír-
ták „Watcher of the Skies” című számukat. Na
de hogyan is tették ezt?
Sokan érvelnek amellett, hogy az együttes
mind zeneileg, mind szövegvilágában, mind
pedig művészeti szempontból a 70-es évek
első felében alkotta a legnagyobbat. Ekkor,
mint már említettem, az együttes öt tagot
számlált: Phil Collins itt még a dobfelszerelés
mögött foglalt helyet, és csak időnként raga-
dott mikrofont, Mike Rutherford egyszerre
volt basszus- és ritmusgitáros (amit koncer-
ten két egybeforrasztott hangszerrel oldott
meg), Tony Banks billentyűzött (és teszi
máig), Steve Hackett szólógitározott, és a ké-
sőbb elborult videoklipjeiről elhíresült vérbeli
művész Peter Gabriel énekelt. Zenei virtuozi-
tásuk mellett korabeli koncertjeik teátrális-
ságukról voltak ismertek, ahol főleg Gabriel
vitte el hátán a műsort.
Ebbe a sormintába tökéletesen beleillett az
1972-es Foxtrot album nyitótétele, a „Watcher
of the Skies”. A szöveget Banks és Ruther-
ford írták. Saját bevallásuk szerint egy nap,
két zenekari próba között elmerengtek azon,
62 A szférák zenéje
milyen is lenne egy emberi élet nélküli világ.
A dal egy sötét jövő képét vetíti előre, ahol a
világunkat meglátogató istenszerű lények,
az úgynevezett Őrzők végigtekintenek az el-
pusztult Földön. Egy olyan világot látnak,
ahol még a kevés megmenekülőnek sem biz-
tos a túlélése; az istenségek fel is teszik nekik
azt a költői kérdést, miszerint gondolják-e,
hogy vaskos űrhajóik megvédik majd őket a
világűr kietlenségétől. Egyértelműen közlik
az űrhajósokkal, hogy az ő magasságaikat
soha nem érhetik el. Kinyilatkoztatásuk sze-
rint míg ők, az Őrzők nemes egyszerűséggel
keresnek a megannyi bolygó közül egy újat,
addig az emberek végtelen bolyongásra kár-
hoztatnak az űrben. Kérdés, hogy joggal ne-
vezik-e magukat Őrzőknek akkor?
A dal több forrásból is merít. Az elsődleges
a kietlen puszta volt egy nápolyi repülőtéren,
ahol próbáltak. Magát a címet egy John Keats-
szonett ihlette, a Homéroszt éltető „Amikor
először pillantottam Chapman Homéroszá-
ba”. Az áthallás nem véletlen, hiszen ha visz-
szaemlékszünk a Homéroszról tanultakra,
beugorhatnak Odüsszeusz bolyongásai, egy-
úttal Arthur C. Clarke Űrodisszeiája is. Érde-
kes viszont, hogy a Genesis dalát egy másik
híres Clarke-regény, az 1953-as A gyermekkor
vége ihlette inkább, mely maga is körbejárja a
Föld elhagyásának gondolatát (nem mellesleg
az alapjául szolgáló novella címe szintén „Az
őrangyal”). Hellyel-közzel a Marvel-féle Őr-
zők is ihletforrásnak tekinthetők.
A dalszerkezet maximálisan kiszolgál-
ja a szövegvilágot. Az ebben az időszak-
ban írt Genesis-számok közül ez az egyik
legminimalistább, mégis az egyik legerősebb.

Kezdésnek két szűkített akkordot kapunk
Bankstől, amit egy korabeli mellotronon ját-
szott fel. A továbbiakban a húzóerő Ruther-
ford pattogós basszustémája, melyet Collins
markáns cintányérozása kísér. Gabriel szinte
egy az egyben leköveti Rutherford basszusát,
természetesen oktávokkal magasabban, és
csak a sorok végén elhadart szövegrészeknél
viszi fel (vagy épp le) a hangokat. Hackett
sem a szélsebes oldalát mutatja meg a dalban,
sokkal inkább az effektezőset. A versszakok
végén a ritmusszekció és a billentyű egymás-
sal párhuzamosan más-más ütemmutatóban
játszik, ezáltal feszültséget generálva, majd
az egész kezdődik elölről. Keretes szerkezet
nincs, a dal egy valamivel pozitívabb felhan-
gú akkordon ér véget, mint amivel kezdődik.
Érdemes még megemlíteni, hogy miképp
is nézett ki ez a szám élőben. Mint már emlí-
tettem, a korabeli Genesis-fellépések egyfajta
színházi előadásként is megállták a helyüket.
A dal előadásakor Gabriel rendszerint dene-
A szférák zenéje
GALAKTIKA
2021. június
vérszárnyakkal a hátán, fehérre sminkelve
és egy kirívóan színes köpenyben állt szín-
padra (marveles ihletés talán?). Collins soha
nem énekelte el a dalt, azt viszont nem tudni,
miért. Utoljára teljes pompájában (értsd: szö-
veggel) a 75-ös turnén adták elő, de már ott is
lerövidítették.
A „Watcher of the Skies” igazi művészdal.
Nem könnyű befogadni, és nem az a fajta,
amit az ember bármikor újrahallgat. Egyfajta
ráhangolódást igényel. Hallgatva azonban az
ember óhatatlanul is átéli azt, ami a dalban
történik: a baljóslatú billentyűtémák, a pat-
togó ritmus mind egy olyan atmoszférát te-
remtenek, aminek hallatán még akkor is bele
tudjuk magunkat képzelni abba az elpusztult
világba, ha egy szót sem értünk a szövegből.
Ez egy elmélkedős alkotás, aminek meghall-
gatása után talán elkezdjük értékelni azt,
hogy még van bolygó a talpunk alatt.
Zsirka Richárd
63
 GALAKTIKA
2021. június
Lézerrel az űrszemét
ellen
Ausztrál kutatók új módszert dolgoztak ki,
hogy lézerrel kövessék, illetve semisítsék meg
az űrszemetet.
Az apró törmelék több szempontból is
gond. Földi radarokkal nem lehet a darabo-
kat követni, hatalmas sebességük miatt lö-
vedékként veszélyesek a műholdakra és az
űrhajókra. Az új elméletek szerint emellett
hajlamosak arra is, hogy nagyobb csomókká
és tömbökké álljanak össze, így még fokozot-
tabb veszélyt jelentve az űrhajózásra.
Az ausztrál kutatók radar helyett lézerrel
követnék a hulladékot, így akár a centiméte-
res nagyságú daraboknak is pontosan kiszá-
mítható a pályája.
A csillagászatban már régóta alkalmazzák
az adaptív optikai rendszereket. Ezek segítsé-
gével azonban nemcsak az űrszemét darabok
pályáját lehetne jobban feltérképezni, hanem
a megsemmisítésükre is alkalmasak lenné-
nek. Persze ne gondoljunk lézerfegyverre,
hiszen a szemét szétlövése csak további, még
apróbb törmeléket eredményezne.
Az infravörös lézersugár fénynyomása
révén a szemét odébb tolható, így utat lehet
nyitni az űreszközöknek. Ha sikerül olyan
pályára állítani, hogy a felső légkörbe jusson,
a hulladék egyszerűen elég.
64
– A hatos asztalhoz lesz négy korsó sör,
két vodka és két tequila – tette le Rosie a
pultra a tálcáját. – Mindegyik nagy.
A vendéglő a nevenincs kisváros hatá-
rában állt, egy benzinkút és egy kamionos
pihenő között, közvetlenül a 42-es út mel-
lett, ami a nagy síkságot szelte keresztül,
és az Arcadia megyei Olympia városában
ért véget. Durván megmunkált gerendák-
ból rakták össze, a bejárat fölött pedig
neonlogó villogott, ami egy fújtató, vörös
bikát ábrázolt. Ugyan a vendéglő neve is
ott volt a logó alatt, de az azt megvilágí-
tó fénycsövek régen kiégtek, nem cserélte
őket senki, így a sűrűbben betérők csak
a Vörös Bikaként hivatkoztak rá. A ven-
dégek nagy része átutazó, kamionos vagy
a törvényesség határán táncoló motoros
testvériségek tagja volt (meg néhanapján a
seriff hivatalának járőrei), akik leginkább
az olcsó mexikói sör és a környéken mér-
sékelten híres marhahátszín miatt tértek
be ide. Igaz, az utóbbi fél évben mintha
megszaporodott volna a látogatók száma,
amit egyes törzsvendégek azzal magyaráz-
tak, hogy Derek, a tulajdonos, a két uno-
kahúga mellé felvette Rosie-t pincérnőnek.
– Meg még két adag krumpli, csípős
szósszal…
– A krumplira várniuk kell – pillantott a
konyha felé Derek, miközben nekiállt sört
csapolni. Rosie szélesen elmosolyodott,
majd a poharakkal megpakolt műanyag
tálcával visszafordult a vendégtérbe.
A húszas évei közepén járhatott, és
szinte kiragyogott a durva környezetből.
„Arcadiai vér – mondta róla az egyik gyak-
ran visszatérő kamionsofőr. – Azoknak
csillog így a szeme, és azoknak ilyen furcsa
a haja.” Erre a többiek hümmögtek és bó-
logattak, bár azt nem igazán értették, mit
is keres itt, mert az arcadiai felmenőkkel

T. R. Salty
Visszatérés
Arcadiába
rendelkezők előtt sokkal könnyebben nyíl-
tak meg bizonyos ajtók, könnyebben kap-
tak munkát, és általában nem volt gondjuk
a megélhetéssel. Arról egyikük sem hal-
lott, hogy egy arcadiai leszármazott vala-
mi isten háta mögötti kamionos pihenőbe
menjen el pincérnőnek. Volt ugyan, aki
rákérdezett, de a lány senkinek nem adott
magyarázatot, még Dereknek sem.
Tényleg úgy nézett ki, mint azok, akik
Arcadia megye településein, vagy Olympia
városában laknak. Nemcsak egy fejjel ma-
gasodott a többi pincérnő fölé, de olajbar-
na bőrétől élesen elütő, lenszínű haja (amit
egy csattal minden munkakezdéskor fel-
tűzött a feje tetejére) is mintha arany- és
ezüstszálakkal lett volna melírozva, s a
szeme olyan vakítóan kék volt, akár az ég.
Munka közben általában kockás férfiinget
hordott, és szűk farmernadrágot, amikor
pedig a söröskorsókkal megpakolt tálcát
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
Egy kellőképp
céltudatos halandó
még az isteni
hatalommal bíró
kiváltságosokkal
szemben is sikerrel
szállhat harcba.
körbevitte a vendégtérben, a férfiak vá-
gyakozó tekintettel figyelték ringó járását,
izmos combját, és a szívük a szegecsekkel
kivert cowboycsizmák sarkának koppaná-
saira vert ütemet. De csak néztek, esetleg
elejtettek néhány kétértelmű megjegyzést,
ennél tovább azonban még a legdurvább-
nak kinéző alakok se mertek menni. Ko-
rábban előfordult ugyan, hogy valaki sza-
bad teret engedett a vágyainak és rápaskolt
a feszes farmernadrágra, de a bizalmasko-
dó gesztusnak két törött, majdnem lesza-
kított ujj lett a következménye úgy, hogy
közben a sör még csak ki sem löttyent a
pincérnő tálcájára. És így járt a következő
merész alak, majd a harmadik is, mire a
fogadóba betérők számára világossá vált,
hogy Rosie nem lesz soha az ő prédájuk,
és jobb, ha megtartják a tisztes távolságot.
De nézni azért nézték, és mindenki azt
szerette volna, ha őt szolgálja ki…
65
 GALAKTIKA
2021. június
Ez az este, amikor minden megvál-
tozott, egyébként ugyanúgy kezdődött,
mint a többi: a zenegépből valami sziru-
pos country-pop szólt, a sülő marhahús,
krumpli és a hamburger illata úszott át a
konyhát a vendégtértől elválasztó lengőaj-
tó fölött, korsók koppantak az asztalra, s
a földre hajított mogyoróhéjak recsegtek a
ki-be járó vendégek és a tálcáikkal egyen-
súlyozó pincérnők talpa alatt. Derek, mi-
után végzett a rendelésekkel, elgyötört
arcú feleségéhez fordult, aki a vendéglő
könyvelését vezette, és most egy kötegnyi
számlát dugott a férfi orra alá, láthatóan
választ várva.
– Héj, Rosie! Bogaram! – kiáltott be egy
ősz hajú motoros az ajtóból, a szája sarká-
ban felizzó szivarral. Dohányozni indult
ki a parkolóba, a bejárattól léphetett visz-
sza. – Vóna itt egy nagyvárosi tyúk, és té-
gedet keres.
– Engem? – rakta le a lány a pultra a
tálcáját.
– Van itten másik Rosie is, bogaram? –
vigyorgott a motoros.
– Menj csak! – nézett a lányra Derek
összeráncolt homlokkal. – Majd kikiáltok,
ha kellesz.
A parkolóban, közel a bejárathoz, de
azért tisztes távolságban a többi autótól,
motortól egy nyitott, ezüstszínű sport-
kocsi állt, az oldalának dőlve pedig egy
nyúlánk, előkelően szép harmincas nő,
aki épp akkor gyújtott rá egy cigarettára,
amikor Rosie kilépett az ajtón. Akárcsak a
kocsin, rajta is ezüstszínű volt minden: a
haja, a szeme, a rúzsa, a körömlakkja, mé-
lyen dekoltált miniruhája, még a köröm-
cipője is.
– Szóval te vagy az a Rosie – mondta
köszönés nélkül, majd nagyot szívott a
cigarettába. A felizzó parázs megcsillant
66 Visszatérés Arcadiába
holdsarlót mintázó ezüst fülbevalóin. –
Tudod, ki vagyok?
Aki csak egy kicsit is odafigyelt a hírek-
re vagy a bulvársajtóra, nem kerülhette el
az arcadiai hírességeket. Az ezüsthajú nő
Olympia város csúcselitjéhez tartozott, és
többször szerepelt a divatlapok borítóján,
mint akármelyik filmsztár vagy topmodell.
Gyakran jóképű férjével, aki egy holdkuta-
tással is foglalkozó űrvállalatot irányított,
együttműködve több kormányügynökséggel.
Rosie végignézett a tükörszerű autón,
majd hosszabban a nőn, aztán alig észre-
vehetően biccentett.
– Selene Moonlight. Dion, a kaszinóki-
rály üzlettársa. Száz mérföldes körzetben
a tietek majd minden kupleráj, kaszinó,
szálloda… lehet, még ez is itt – bökött a
háta mögé.
– Ez éppen nem – húzta el a száját a nő.
– Dionnak ugyan nem számít, honnan jön
a pénz, én viszont nem süllyedek bizonyos
szint alá.
– Kösz! Ez kedves! De gondolom, nem
azért jöttél le ide a puccos világodból,
hogy sértegess egy vidéki pincérnőt. Bár,
ha jobban belegondolok, a pénz sok per-
verz dolgot képes előhozni az emberből.
Az ezüsthajú nő elnevette magát, és
messzire pöckölte a cigarettát.
– Baromira nem érdekelsz, édesem, és
nem izgulok fel a lepukkant helyektől sem.
Csakis azért vagyok itt, mert szükségem
van valamire, és azt az infót kaptam, te ta-
lán segíthetsz nekem megszerezni. Amiért
hajlandó vagyok nagyon sokat fizetni.
Rosie összefonta a melle előtt a kar-
ját, majd elgondolkodva félrebillentette
a fejét.
– Aha. Te, az olympiai éjszakák király-
nője, azt az infót kaptad… Ez valami vicc?
A Kész átverés show? Itt maximum sört és

marhasültet tudok szerezni neked. Szóval
hol vannak a kandi kamerák?
– Pedig így van, édesem – mosolygott
összezárt szájjal a nő. Úgy tűnt, meg sem
hallotta az iróniát. – Hiszed vagy sem. Se-
gítesz nekem, és cserébe megkapod, amire
leginkább vágysz.
Erre már a pincérnő is elnevette magát.
Halkan, kicsit gunyorosan.
– Oké. Tegyük fel, hogy belemegyek
ebbe a hülye játékba. Honnan tudod, mire
vágyom?
Az ezüsthajú, ezüstszemű nő váratlanul el-
lökte magát a kocsitól, és olyan közel állt meg
a lány előtt, hogy majdnem összeért az arcuk.
– Az apád arcadiai. Nem akarsz te is ott
élni? E helyett a porfészek helyett?
Egy pillanatra csönd lett. A lány szeme
elkerekedett a meghökkenéstől, és önkén-
telenül is tett egy lépést hátra.
– Ezt meg honnan a fenéből tudod?
– Szerinted mi a francnak vagyok itt?
Tudom, amit tudok, és kész. Viszont nem
válaszoltál a kérdésemre.
Rosie kutakodva figyelte a nő tekinte-
tét, de semmit nem tudott belőle kiolvas-
ni. Végül elfordította a fejét, és keserűen
elhúzta a száját.
– Ki ne akarna ott élni? De aki nem ott
született, vagy nem ott lakik, az még a me-
gyehatárt sem lépheti át. Vagy ha igen, a
seriff emberei visszapaterolják. Ezt még
itt, Derek kocsmájában is tudja mindenki.
– Kivéve, ha a megyei tanács kiad szá-
mára egy arcadiai igazolványt.
– Ami soha nem történhet meg. Életem-
ben nem hallottam róla, vagy találkoztam
olyannal, aki kapott volna. Az apám szám-
talanszor megpróbálta, amíg anyám élt,
majd utána is… Végül feladta.
– Pedig előfordult már ilyen. Különle-
ges esetekben, akár a tanácsot megkerül-
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
ve, maga a megyei Adminisztrátor is adhat
ki igazolványokat. Persze a megfelelő sze-
mélynek kell tőle kérnie.
– És te lennél az a megfelelő személy.
– Édesem, én mindenkit ismerek
Olympiában, Arcadia megyében, az állam-
ban, de még az egész elcseszett országban
is. Mindenkit, aki számít. És mindenkiről
tudok mindent. És, szemben Dionnal, aki
leszarja, én, ha szükséges, szeretem fel-
használni az információkat.
– És valakitől azt az információt kap-
tad, hogy én itt, az isten háta mögött, se-
gíthetek neked.
– Pontosan. Látom, leesett végre.
– Jó – sóhajtott fel Rosie. – Legyen!
Játsszuk le a játékot! De vissza kell men-
nem dolgozni, úgyhogy bökd ki gyorsan,
mit segítsek neked megszerezni. Egy
kamionos sapkáját, Dadogó Bill moto-
ros csizmáját vagy Derek kabala kulcs-
tartóját?
– Szerezd meg nekem a Futár pálcáját!
Újra csend ereszkedett le közéjük. Rosie
szeme elkerekedett.
– A Futár pálcáját? Azt a pálcát?
– Azt. – Selene apró válltáskájába nyúlt,
előhúzta a cigarettásdobozt, és megint rá-
gyújtott.
Rosie átnézett a nő válla fölött, ki az
országútra. Motorosok húztak el előttük
vakító reflektorcsóvával, egyikük tempó-
san előzte az autókat. Mintha… Megráz-
kódott, a hideg végigfutott a hátán. Most
már fázósan ölelte át magát.
– Minek az neked? – kérdezte végül.
– Igazából semmi közöd hozzá… Kell,
és kész.
– És miért én?
– Mert félig arcadiai vagy, akivel a Fu-
tár szóba áll, és mivel tudom, hogy néha-
67
 GALAKTIKA
2021. június
néha itt is meg szokott állni. Na, ő igazi
perverz! Már ami a lebujokat illeti.
Úgy tűnt, a lány meg sem hallotta az
utolsó mondatokat.
– Szóval lovasítsam meg az Adminisztrá-
tor személyes futárjának a pálcáját – kezdte
elgondolkodva, lassan tagolva –, amit, állí-
tólag, senki nem vehet el tőle?
– Igen.
– És cserébe kapok tőled egy arcadiai
igazolványt?
– Az Adminisztrátor hologramos pe-
csétjével. – A nő újra a táskájába nyúlt, és
elővett belőle egy ezüstösen csillogó tele-
font. – Ha megvan a pálca, erre a számra
küldj egy üzenetet! – Felmutatta a mobil
kijelzőjét. – Akkor eljövök újra, és hozom
az igazolványt.
Rosie lassú mozdulattal előhúzta far-
zsebéből a saját telefonját, és lefényképez-
te a számot.
– Ugye nem kamuzol?
– Ha akarod, csinálhatunk egy közös
szelfit. De jó, ha tudod, Selene Moonlight
soha, érted, soha nem szegi meg a szavát.
Az alku az alku. Ha rábólintasz, mindket-
tőnket kötelez.
A lányon látszott, hogy még nincs iga-
zán meggyőzve.
– És ha nem sikerül? Vagy lebukom?
A nő eldobta a cigarettát, majd elindult
vissza az autójához.
– Akkor, édesem – fordult hátra egy pil-
lanatra –, nem lesz miért visszajönnöm.
Hisz nagy valószínűséggel már nem leszel
életben.
Rosie egész este úgy dolgozott, mint egy al-
vajáró. Volt, hogy többször is el kellett neki
mondani a rendelést, amit a pulthoz érve
elfelejtett, vagy nem ahhoz az asztalhoz vit-
te ki az ételt-italt, amelyiknél kérték.
68 Visszatérés Arcadiába
– Jól vagy? – kérdezett rá Derek, és a
szemében gyanakvással kevert aggodalom
csillant. – Mondott neked valamit az a fura
nőszemély?
– Nem, semmit. Csak egy ismerősöm felől
érdeklődött. – A lány a tálcára rakott két kor-
sót és két hamburgert sültkrumplival.
– Biztos?
– Nyugi, Derek! – sóhajtott Rosie. Aztán
ijedten összerándult, mert az ajtó váratlanul
kivágódott, és pár férfi robogott be rajta. Va-
dul dobogó szívvel nézte végig őket, de csak
helyi farmerek voltak, egyikük sem az, akire
gondolt.
Lassan kifújta a levegőt. Semmiképpen
nem lett volna jó, ha most jelenik meg a Futár.
Át kellett gondolnia az egészet, és egyelőre
fogalma sem volt róla, hogyan fogjon hozzá.
Soha nem érezte olyan távolinak a zár-
órát, mint ezen az estén. Amikor hajnaltájt
az utolsó vendég is távozott, a lányokkal
felrakták a székeket, gyorsan összesöpör-
tek, majd beült ütött-kopott kis VW Bo-
garába, és elrobogott a város másik felébe,
ahol egy motelban bérelt magának szobát.
Halálosan fáradtnak érezte magát, de tud-
ta, nem lesz képes elaludni, ha nem intézi
el azt a telefont.
Nagyon sokáig csörgött ki, majd egy álmos
hang szólt bele a kagylóba:
– Szia, kicsim, minden rendben?
Rosie egy pillanatra lehunyta a szemét.
– Szia, apa! – mondta végül. – Ma este el-
jött. Ahogy mondtad.
Most a vonal másik végén lett hosszú
csönd.
– És… mit akar?
– A Futár pálcáját. Azt akarja, hogy lopjam
el neki a Futár pálcáját.
Bár Rosie mást mondott Selene Moon-
lightnak, az apja valójában soha nem
 GALAKTIKA
2021. június

adta fel, hogy a családját áthozza Arcadia

megyébe. Még akkor sem, amikor – an-
nak ellenére, hogy Olympia város polgár-
mesteri hivatalában dolgozott – mind a
hivatalos, mind a nemhivatalos utakon
falakba ütközött. Talán azért, mert nem
hasonlított a többi arcadiaihoz, akik ál-
talában csak kalandokat keresve hagyták
el a megyét, utána pedig nem nagyon tö-
rődtek azzal, ha ezeknek a kalandoknak
esetleg következményei lettek. Rosie apja
tisztességesen látogatta a családját, és
ahol tudott, igyekezett őket segíteni. Még
akkor is, amikor Rosie anyja (aki soha
nem lehetett hivatalosan a felesége) meg-
halt méhnyakrákban, és a lány egyedül
maradt a fővárosban. Továbbra is fizette
a szállását, iskoláit, gyakran beszélt vele
telefonon, videocseten, és kéthetente, ha-
vonta, amikor csak tehette, meglátogatta
egy hétvégére. Annak ellenére is, hogy a
hivatalban a dolgozók vicceket meséltek a
háta mögött, és még maga a polgármester
is valamiféle szerencsétlen f lótásnak tar-
totta a lelke mélyén.
Aztán, fél évvel ezelőtt, felcsillant a le-
hetőség. A férfi összebarátkozott Selene
Moonlight egyik lobbistájával, aki sűrűn
járt be a városházára, és a közös italozá-
sok közben egész sok mindent megtudott
a nő gazdasági és politikai hátteréről,
kapcsolatairól. Egy idő után finoman
szóba hozta a lányát, megemlítve, hogy
egyedül él a megyén kívül, és talán örül-
ne némi támogatásnak, vagy annak, ha
Selene Moonlight esetleg a szárnyai alá
venné. A  lobbista nem zárkózott el a
felvetés elől, ezért Rosie apja megkérte
a lányt, költözzön olyan közel Arcadia
megye határához, amennyire csak tud,
hogy ne kelljen keresgélni, ha szükség
lenne rá.
69
 GALAKTIKA
2021. június
Aztán pár nappal ezelőtt Selene
Moonlight váratlanul felkereste a férfit az
otthonában, és üzletet ajánlott…
Rosie pedig ezen az üzleten rágódott,
miközben átvágott a főúton, és belépett a
városi könyvtár fotocellás ajtaján. Ma sza-
badnapja volt, de kért még egyet Derektől,
hogy fel tudjon készülni. Persze előfordul-
hatott, hogy a Futár pont most teszi tiszte-
letét a vendéglőben, de semmiképpen nem
akart rögtönözni. Ha már idáig eljutottak,
alig egy lépésnyire a céltól nem szabad
hibáznia.
Az apja persze győzködte, hogy hagyja
a fenébe az egészet, majd kitalálnak vala-
mi mást, de a lány tudta, hogy nem lesz
semmi más. Semmi más lehetőség, hogy
bejusson Arcadia megyébe.
Mert neki soha nem mondta el, és az
anyjának is csak egyszer, hogy meny-
nyire mélyen él benne a vágy. Nemcsak
a családja, hanem Arcadia megye és
Olympia városa iránt is. Egész életében
érezte ezt, néha halványan, néha erő-
sebben – néha olyan erősen, hogy már
szinte fájt. Ami azért volt zavaró, mert
az általa ismert arcadiai leszármazot-
tak ezt ennyire intenzíven nem élték
meg. Ugyan szívesen költöztek volna a
megyébe, de jól elvoltak az azon kívüli
világban is, nem csináltak ügyet a do-
logból. Rosie először azt gondolta, talán
vele van a baj, vagy talán az egésznek az
az oka, hogy az ő apja igyekszik tényleg
szülő lenni – nem úgy, mint a többi le-
származott szülei, akik egy idő után már
csak halovány ködképekké vagy gyönyö-
rű, soha nem öregedő arcokká váltak
egy fényképen. Végül elfogadta, hogy a
vágy valós, és a gyötrő érzés csakis ak-
kor múlik el, ha átlépi azt a bizonyos
határt.
70 Visszatérés Arcadiába
Amióta pedig ideköltözött, közvetlenül
a megye szomszédságába, ez az érzés csak
erősödött. Tiszta estéken, amikor kiment
kicsit levegőzni a vendéglő elé, a távolban
mintha látta volna a hegyoldalra felkú-
szó fényeket, a felhőkarcolók körvonalait,
amelyek a várost jelentették. Nem tudta,
tényleg ott volt-e, vagy csak a vágyai ál-
tal megcsalt érzékei játszottak vele, de úgy
érezte, bármit megtenne, hogy odakerül-
jön. Bár a tegnapi napig arra nem gondolt,
hogy ez a bármi akár az élete feláldozását
is jelentheti…
Beírta a nevét a vendégkönyvbe, majd
elindult az olvasóterem felé. Reggel ugyan
sok mindent talált már az interneten is,
de voltak olyan információk, amiket csak
könyvekből bányászhatott elő. Még úgy
is, hogy Arcadia megye lakói imádták a
nyilvánosságot, és nagyon aktívak voltak
a közösségi médiában. Leginkább persze
az Adminisztrátor, aki igazi celebként pó-
zolt politikusokkal, nagyvállalkozókkal,
elnökök sorával; vagy Dion, a kaszinóki-
rály, aki viszont szinte alig tartózkodott a
megyében – inkább valamelyik luxusszál-
lodájában rendezett különleges, gyakran
orgiákba fulladó partikat a felső tízezer
tagjainak.
Őt azonban most csak a Futár érde-
kelte. Különös módon róla nem szóltak a
botránykrónikák, útját nem kísérték ösz-
szetört szívek, átkozódó nők vagy férfiak,
magukra hagyott zabigyerekek. Sőt, ahogy
elnézte, egyetlen leszármazottját sem em-
lítették sehol (vagy valami okból jól titkol-
ták). A Futár csak száguldozni szeretett, és
imádta a szerencsejátékok minden fajtáját,
de leginkább a pókert és a komoly pénzdí-
jas biliárdversenyeket.
A reggeli kutakodás közben megnézett
rengeteg képet is, amik közül az egyik kü-

lönösen megfogta. Magazinkép volt, de
annyira természetes, hogy érződött, nem
retusáltak rajta semmit. A Futár arannyal
futtatott motorjának támaszkodott, lazán
rákönyökölve a kormányra, és valahova a
távolba nézett. Kedves, szinte kisfiús arca
volt – elsőre Rosie magához hasonló korú-
nak saccolta volna. Ám ha az ember job-
ban megnézte, a férfi szemében, azokban a
furcsa, ibolyaszín szemekben évszázadok
bölcsessége és tapasztalata tükröződött.
Lementette a telefonjára a képet, és a
nap folyamán többször is rápillantott.
Először azt mondta magának, csak azért,
hogy jól megjegyezze az arcot, de a nap vé-
gére már be kellett vallania, hogy tetszik
neki a férfi.
Megtalálta a könyveket, amiket kere-
sett, és már az elsőt kinyitva megértette,
miért mondhatta azt Selene Moonlight,
hogy ha lebukik, miközben el akarja lop-
ni a pálcát, meg fog halni. Akkor azt gon-
dolta, a Futár végezne vele, most azonban
világossá vált számára, hogy a pálca az,
ami megölheti. Ha ugyanis nem a Futár
adja oda, hanem valaki csak elveszi tőle,
a pálca abban a pillanatban szénné égeti
a tolvajt.
Becsukta a könyvet, és hátradőlt a szé-
ken. Teljes súlyával nehezedett rá a lehe-
tetlennek tűnő feladat. Soha életében nem
találkozott a Futárral (amikor az elmúlt
fél évben egyszer beugrott a vendéglőbe,
ő épp szabadnapos volt), és nagy valószí-
nűséggel ezután is csak egyszer fog. Tehát
egyetlen alkalom lesz arra, hogy meglova-
sítsa a pálcáját – amit nem vehet csak úgy
el, ha nem akar azonnal megsemmisülni.
De fogalma sem volt róla, hogyan vegye rá
a férfit, hogy odaadja neki, és utána még
azt is elnézze, hogy átpasszolja az ezüst-
hajú nőnek.
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
Tovább lapozgatott a könyvben, hátha
talál valami egérutat, majd egy másikban
és egy harmadikban is, de nem lett oko-
sabb. Sokkal többet nem tudott meg a bot
és a Futár különös kapcsolatáról, és még
ahhoz sem segítette hozzá semmi, hogy
kitalálja, mihez is kellene Selene Moon-
lightnak ez a gyilkos eszköz.
Aztán eszébe jutott még valami. Az apja
amiatt is aggódott, hogy ha az ezüsthajú
nő be is tartja az ígéretét – mert nem te-
het mást –, a Futárt és az Adminisztrátort
semmi nem tarthatja vissza attól, hogy
elégtételt vegyenek a lopásért. És az csak
a legenyhébb büntetés lenne, ha – rög-
tön azután, hogy megérkezett – kidobják
Arcadia megyéből…
Nem volt egyszerű. Semmi nem volt
egyszerű, Bár, futott át rajta a gondolat, az
életében soha semmi nem volt egyszerű,
hiába születik az ember arcadiai leszár-
mazottnak.
Sóhajtott egy nagyot, majd felállt, ki-
nyújtózkodott. A lába elgémberedett a sok
üléstől, és érezte, hogy ki kell mennie pisilni
is. Miközben a mellékhelyiség felé tartott,
továbbra is azon gondolkodott, hogyan sze-
rezze meg úgy a pálcát, hogy nem hal bele, és
ha megszerezte, mi legyen a biztosítéka arra,
hogy továbbra is életbe maradjon.
Még a vécéfülkében kuporogva is ezen
töprengett, annyira elmerülve ebben, hogy
amikor végzett, értetlenül nézett az apró,
piros pöttyökre.
– Ó, a francba! – nyögött fel, miközben
a táskájában kutatott tampon után. – Még
ez is!
És ekkor ott, a fülkében, miután rend-
be szedte magát, hirtelen bevillant neki a
megoldás. Egyszerűnek tűnt, rém egysze-
rűnek – ugyanakkor olyan borzalmasnak,
olyan undorítónak is, hogy rögtön felfor-
71
 GALAKTIKA
2021. június
dult a gyomra. Megfordult, és öklendezni
kezdett a vécécsésze fölött.
Aztán kitántorgott a mosdókhoz, vi-
zet lötykölt az arcába, kiöblögette a száját,
hogy megszabaduljon a keserű íztől, majd
elgyötört képmására pillantott a tükörben.
Képtelennek érezte magát arra, hogy meg-
tegye.
De akárhogy is forgatta a fejében, tudta
jól, hogy nincs más megoldás. Ha Arcadia
megyébe akar jutni, ha együtt akar lenni a
családjával, meg kell tennie.
Másnap a bio- és gyógynövényboltokat
járta, hogy beszerezze azokat a dolgokat,
amiket kikutatott a könyvekből és az in-
ternetről. Maga is meglepődött rajta, mi-
lyen könnyen hozzájuk jutott, mennyire
szem előtt voltak, de hosszasan nem fog-
lalkozott vele. Sokkal jobban idegesítette
az, amit tenni készült. Világéletében irtó-
zott az ilyesmitől, az egész egyéniségétől
távol állt, most viszont pont ezt kellett csi-
nálnia. Mégpedig úgy, hogy a vendéglőben
se Dereknek, se a vendégeknek ne tűnjön
fel. Megoldhatatlannak tűnt, ráadásul
most azért is imádkozott, hogy a Futár ne
a következő héten érkezzen.
Az apjának nem szólt semmit. Amikor
felhívta, csak annyit mondott, megtalálta
a megoldást, de jobb, ha nem tud róla. És
megnyugtatta, hogy nem veszélyes – köz-
72 Visszatérés Arcadiába
ben nagyon is tudta, hogy az. Rohadtul
veszélyes!
Hogy „trenírozza magát”, sűrűn néze-
gette a Futár képét, amit lementett magá-
nak, majd más fotókat is. Aztán interjúkat,
videókat, és néha már volt olyan pillanat,
hogy nem is érezte annyira rosszul magát,
mikor arra gondolt, amit tenni készül.
Másfél hét is eltelt Selene Moonlight lá-
togatása óta, de a Futár motorja nem állt
meg a vörös neonbikával díszített vendég-
lő előtt. Néha hallották ugyan a hangját,
ahogy elhúz a 42-esen, de a furcsa, egy or-
gona basszussípjának hangjára emlékez-
tető süvítés és aranyszínű villódzás nem
lassított egy pillanatra sem, hanem ritmu-
sosan vágtatott tovább Olympia irányába.
Ennek ellenére Rosie mindennap fel-
készült: eligazította a haját, diszkérten
kisminkelte magát, és a kockás inget is
merészebben gombolta ki a melle fölött.
Arra pedig mindig figyelt, hogy munkába
indulás előtt a két kis nejlontasakot berak-
ja a nadrágja első zsebeibe.
Aztán egyszer, úgy este nyolc körül,
meghallotta a félreismerhetetlen hangot: a
süvítést, mellette a magas fordulatszámon
pörgő motor mormogását. Ami most hir-
telen halkulni kezdett. Az aranyszínben
villódzó fények a vendéglő felé fordultak,
egy pillanatra bevilágítva minden, a be-

járat közelében lévő ablakon, majd hallat-
szott, ahogy a motor megáll odakint a par-
kolóban, és elhallgat. A fények kialudtak,
a vendégek pedig szinte egyszerre kapták
fejüket az ajtó felé, és valaki azonnal sus-
torogni kezdte a nevet.
Rosie a pulthoz ment, és lerakta a tál-
cáját. Azt akarta, a Futár rögtön őt vegye
észre elsőnek, amint belép a vendégtérbe.
Ezért nem vette el a kikészített korsókat,
de Derek nem figyelt rá. Ő is, akárcsak a
legtöbb vendég, az ajtót nézte.
A lány azt hitte, sokkal magasabb lesz.
Egyfajta óriás. És egész meglepődött, hogy
a férfi talán csak másfél fejjel nagyobb,
mint ő. Tetőtől talpig fekete motorosruhát
viselt, hasonlót ahhoz, amit a versenyzők
hordanak, csak teljesen zárt sisakjának
két oldala és a csizmái bokarésze volt fel-
díszítve stilizált, arany szárnyakkal.
A kezében pedig (Rosie nagyot nyelt,
amint meglátta) ott volt a pálca. Mint az
összes korábban látott képen mindig. Ha
kérdezik, azt mondta volna, elefántcsont-
ból készült, és inkább férfikar hosszúságú
bot volt, mint igazi pálca. A végét szintén
stilizált aranyszárny díszítette, ami alatt
két smaragdzöld kígyó fonódott össze,
nyolcas alakot formázva.
Csönd volt a vendéglőben. A Futár a
pulthoz lépett, a pálcát végigfektette raj-
ta, majd levette a sisakját, és mellé rakta.
Megrázta a fejét, hogy kibomoljon majd-
nem vállig érő, sötétlila haja.
– Szia, Derek! – Kisfiús arcával ellen-
tétben rekedtes és mély volt a hangja – a
közelében álló lány háta végigborsózott
tőle. Lehúzta a motoroskesztyűit, és kezet
nyújtott. – Jó rég volt már!
– Szia, Herm! – Derek megrázta a job-
bot, és elvigyorodott. – Hát, elég rég!
A szokásosat?
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
– Mint mindig.
Talán ez volt a végszó, hogy a vendég-
térben mindenki újra az étele, itala, tár-
sasága felé forduljon, és visszatérjen a
hangos beszélgetés, zsivajgás.
– Ülj le, Herm! – mutatott az egyik asz-
talra a vendéglős. – A lányok majd kiviszik.
A Futár kezébe vette az elefántcsont pál-
cát és a sisakot, s amint elfordult a pulttól,
észrevette az ott ácsorgó lányt.
– Ó, helló! – Rosie meg mert volna
esküdni, hogy meglepődés csillan az
ibolyaszínű szemekben. – Mi még nem
találkoztunk.
– Csak nem régóta dolgozom itt.
– Gondoltam. Herm vagyok. – A férfi
kezet akart nyújtani, de mindkettő foglalt
volt. – Bocsánat! – vigyorodott el.
– Rosie – felelte a lány, és ő is elmoso-
lyodott. – Semmi gond. Ülj le, majd vi-
szem, amit kérsz… Mit is kérsz?
– Félig átsült sztéket, de Derek tudja. És
egy pohár narancslevet.
Rosie meghökkenve húzta fel a szemöl-
dökét.
– Narancslevet?
– Motorral vagyok – nevette el magát a
férfi. – Kaja után rohanok tovább.
– Hisz te vagy a Futár, nem igaz? –
Rosie mosolya teljesen őszinte volt. A férfi
az első pillanattól kezdve szimpatikus volt
neki, egy pillanatra el is felejtette, mire
készül. – Viszem a narancslevedet.
A Futár leült, az asztalra tette a botot és
a sisakot. A lány melléjük rakta a poharat.
– Egészségedre. Gondolom, ki vagy szá-
radva.
– Köszi. – A férfi egy húzásra lehajtot-
ta az italt. – Ez most életet mentett. Egész
nap a port nyelem.
– Hozok egy másikat – mosolygott
Rosie, és visszatette a poharat a tálcájá-
73
 GALAKTIKA
2021. június
ra. Már fordult a pult felé, amikor a Futár
hangja megállította:
– Az apád vagy az anyád volt az?
A lány összerándult a kérdésre. Túl vá-
ratlan volt, és mintha valami mellékzön-
gét is kihallott volna belőle.
– Hozom az italod.
Nem nézett a Futárra. A pulthoz ment,
és jelezte Dereknek, mit kér. Az előbbi jó
érzése, a jóleső borzongás egy pillanat alatt
elszállt, helyét az undor foglalta el. Mint
mindig, amikor valaki könnyű prédának
nézte, vagy vissza akart élni a helyzetével.
Egy pillanatra az is átfutott a fején, hagyja
a fenébe az egészet – szerezze meg Selene
azt a rohadt pálcát, ahogy akarja! –, mert
képtelen lenne végigcsinálni, amit elterve-
zett. Ezzel az arrogáns alakkal végképp.
Nem a Futár asztalához ment vissza
rögtön, hanem kivitt még két-három ren-
delést, majd utána csak lerakta a poharat a
férfi asztalára. És, hóna alá csapva a tálcát,
elfordult tőle.
Akkor megérezte, hogy a másik elkapja
a karját.
– Várj! – suttogta a hang. – Bocsánat,
bunkó voltam.
Rosie látta, hogy többen őket nézik, és
mintha a vendégtérben duruzsoló beszélge-
tés is alábbhagyott volna. A legszívesebben
kirántotta volna a csuklóját a fogásból, de
akkor még inkább felhívja magukra a figyel-
met. A férfi is észrevehette, mennyire kínos
ez a helyzet, mert rögtön elengedte a lányt.
– Nem tesz semmit – mondta Rosie. –
Egyébként az apám volt az.
A Futár felugrott az asztaltól. Mégsem
volt sokkal magasabb a lánynál, hiába tűnt
korábban annak. A szemük majdnem egy
vonalba került.
– Nézd, tényleg sajnálom. Szeretném jóvá-
tenni. Ha esetleg meghívhatnálak valamire…
74 Visszatérés Arcadiába
– Én itt dolgozom – felelte fagyosan
Rosie, és érezte, hogy megint őket nézik.
Már majdnem mindenki a vendégtérben.
Ez volt az a pillanat, amikor úgy gondolta,
tényleg hagyja a fenébe az egészet.
Derek kijött a pult mögül, megállt tőlük
kétlépésnyire.
– Valami gond van? – kérdezte vonta-
tottan, és a szemében mintha félelem csil-
lant volna.
– Semmi, Derek – felelte gyorsan a Fu-
tár. – Tiszteletlen voltam a hölggyel. Saj-
nálom. És szeretném valahogy jóvátenni.
– Nincs mit jóvátenni, mert nem történt
semmi – mondta halkan a lány. – És most
dolgoznom kell, ha nem haragszol.
– Meddig?
– Mit meddig? – hökkent meg Rosie.
– Meddig dolgozol?
– Mi közöd van hozzá? – Egyre kíno-
sabb volt ez az egész. A lány legszíveseb-
ben kirohant volna a konyhába, vagy ki
az ajtón, neki a sötét síkságnak, ahol nem
láthatja senki.
– Mert leszállítom az árut, utána vissza-
jövök érted, és oda viszlek, ahova akarod.
Rosie Derekre pillantott, aki továbbra is
ott állt előttük.
– Még nagyjából három órát. De nem
kell értem jönnöd, nem történt semmi.
– Kérlek!
Őszinte bocsánatkérés csillant a sötét-
lila szemekben, és Rosie-n átfutott a gon-
dolat, hogy talán mégsem akkora seggfej,
mint az előbb gondolta. Utána pedig az,
hogy a helyzet nem is alakulhatna jobban
a terv végrehajtásához. Sőt, a lehető leg-
jobban alakul.
Kifújta tüdejéből az eddig benn tartott
levegőt.
– Jó. Akkor hagyom, hogy meghívj va-
lahova.

– Köszi – sóhajtott fel a férfi, és halvá-
nyan elmosolyodott. – És ne haragudj! És
te se, Derek.
– Én? Miért? – A vendéglős arcán is
megjelent egy értetlenkedő, kínos félmo-
soly, majd visszament a pult mögé. A Fu-
tár leült az asztalához, csendben megette a
vacsoráját, majd fizetett, és távozott. Rosie
nem ment oda többet hozzá, de azért né-
ha-néha rápillantott. Ilyenkor, ha elkapta a
tekintetét, a férfi bűnbánóan rámosolygott.
Aztán, mintha csak tudta volna, mikor
van záróra, megjelent a parkolóban a mo-
torjával, de nem jött be. Rosie összeszedte
a dolgait, majd elköszönt a többiektől.
– Vigyázz azért magadra! – szólt utána
Derek, és amikor a lány visszafordult, lát-
ta, hogy a főnöke homlokán megsűrűsöd-
nek a ráncok.
– Nem kell féltened, Derek – mosolygott
rá bíztatóan Rosie.
– Ő nem egy kamionos vagy egy részeg
motoros, akit könnyen le tudsz rendezni.
Teljesen más súlycsoport.
– Mondom, nem kell féltened.
– Oké, csak szóltam.
A Futár a motorjának támaszkodva várt
rá, a pálcája a nyereg mellé volt betűzve.
Rosie-nak jutott elég ideje gondolkodni,
tudta már, mi legyen a következő lépés.
– Azt mondtad, oda megyünk, ahova
akarom. Mit szólnál egy biliárdhoz?
A férfi arcán olyan széles vigyor terült
szét, hogy majdnem a füléig ért.
– Nem tudod, mire vállalkozol.
– Dehogynem. – Rosie elindult a Boga-
ra felé. – A saját kocsimmal megyek, mert
utána szeretném kialudni magam. Hosszú
volt ez a mai nap.
– Ahogy akarod – vigyorgott tovább a
férfi, majd feltette a sisakját. Beindította
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
a motort, amin abban a pillanatban életre
keltek az aranyszínű fények.
Rosie nem nézett rá. Beült a kocsijába,
és kihajtott a parkolóból. Csak a visszapil-
lantóból figyelte, a másik követi-e. Követte.
Olyan szorosan jött a nyomában, hogy az
aranyszínű fények beterítették nemcsak a
motorját, hanem az ütött-kopott Bogarat is.
A biliárdteremben rajtuk kívül csak két
pár volt, de azok sem figyeltek nagyon rá-
juk. A Futár újra narancslevet rendelt, a
lány egy nagy pohár vizet. Aztán elhelyez-
ték a golyókat a zöld posztón.
– Hölgyeké az elsőbbség – mutatott az
asztalra a Futár.
– Régivágású úriember vagy? – Rosie
nem bírta megállni, hogy elnevesse magát.
– El sem tudod képzelni, mennyire régi!
– nevetett a férfi is.
Játszani kezdtek. Rosie nem volt kezdő,
de a korábban megnézett videók alapján
tudta, a másikkal szemben esélye nincs.
De nem is győzni akart. Az volt a lényeg,
hogy a játék elég hosszan tartson.
Lökéshez készülődött, amikor észrevet-
te, hogy a másik erősen figyeli.
– Hmm? – nézett rá kérdőn.
A Futár a dákójára támaszkodott.
– Azon gondolkodtam, mit sportol-
hatsz.
A lány lökött.
– Krav maga. – A férfi meghökkenve
húzta fel a szemöldökét. – Az utóbbi idő-
ben sokat voltam egyedül, és egyesek úgy
gondolták, kihasználhatják ezt.
Két golyót is lyukba juttatott, a Futár el-
gondolkodva követte az útjukat.
– Nem hiszem, hogy most fennállna en-
nek a veszélye.
– Miért? Nem szereted a lányokat? –
Rosie úgy érezte, megengedhet magának
75
 GALAKTIKA
2021. június
egy kis gonoszságot, és nevethetnékje tá-
madt a másik arckifejezésétől.
– De. Csak azt nem szeretem, ha eltörik
kezem-lábam.
– Hát, ha nem gondolod azt, hogy ki-
használhatod a helyzetet…
– Szerintem már eddig is eléggé kihasz-
náltam – nevette el magát a férfi is, és ő
készült neki a lökésnek. Rosie látta, hogy
nyerésre áll, és az is lejött a mozdulataiból,
hogy tényleg rettentő profi. Talán eddig is
csak játszadozott vele, és majd az utolsó
pillanatban veri meg. Úgy érezte, itt az
ideje, hogy bevesse a maga kis trükkjét.
– Hozzak neked még egy narancsot?
– Azt megköszönném.
A biliárdteremben nem volt pincér, a
pulthoz kellett menni italt kérni. Miköz-
ben arrafelé haladt, Rosie elővette a két
műanyag tasakot a zsebéből. Mikor meg-
kapta az újabb narancslevet és a vizet,
észrevétlenül beléjük öntötte a tasakok
tartalmát. Egyiket az egyikbe, a másikat
a másikba. A vizet azonnal lehúzta, a na-
rancslevet kicsit lötykölte, amíg vissza
nem ért az asztalhoz.
– Köszi! – A Futár beleivott a pohárba,
nem is nézve az italra. Láthatóan a követ-
kező lökésre koncentrált.
Rosie tudta, hogy most már csak húznia
kell az időt. Bár fogalma sem volt, a koty-
valék mikor fejti ki a hatását.
– Nem mesélnél nekem érdekes arcadiai
pletykákat? Tudom, hogy nagyon otthon
vagy az olympiai celebvilágban.
– Semmi olyat nem tudok neked mon-
dani, amit ne írtak volna meg már a
pletyka lapok. – A Futár egy lépést hátrébb
húzódott, és az asztalra mutatott.
Rosie ide-oda sétált, mint aki pozíciót
keres a lökéshez, noha tökéletesen átlát-
ta az asztalt, és azt is tudta, melyik go-
76 Visszatérés Arcadiába
lyót kellene eltalálnia, hogy ő kerüljön
fölénybe.
– Ismered Selene Moonlightot? – Igyeke-
zett, hogy nagyon közömbösen csengjen a
hangja, de úgy érezte, ennek ellenére a kelle-
ténél is jobban megremegett. Gyorsan meg-
támasztotta a dákóját, mint aki lökni készül.
– Őt mindenki ismeri – vigyorodott el
a férfi, és jó nagyot ivott a pohárból. Rosie
érezte, hogy az erő kimegy a lábából, erő-
nek erejével a golyókra koncentrált. – Róla
is mindent megírtak már a lapok.
– Azt azért nem hinném! – Muszáj volt
lökni. A golyó gellert kapott, és elpörgött
úgy, hogy semmit nem talált el.
– Jó, mondjuk manapság kicsit vissza-
vett a tempóból, amióta a férje kórházba
került.
Rosie felkapta a fejét. Ez tényleg új volt.
– A férje? Az a jóképű pasas? Az űrvál-
lalkozó?
– Igen, igen. Andy! – Most a Futár dőlt
az asztalra. – Kómába esett, és bevitték a
kórházba.
– Kómába? – Ez a hír egyszerűen ér-
telmetlennek tűnt Rosie számára, mert
Arcadia megye lakói ritkán voltak bete-
gek, súlyos betegek meg szinte soha. –
Agyvérzést kapott, vagy mi?
– Mondhatjuk így is. – A férfi lökött,
majd követte a golyók útját. A játék las-
san a vége felé közeledett. – De inkább
azért, mert összezörrent az Adminiszt-
rátorral. Annak meg eldurrant az agya,
és… szóval kómába küldte. Most ott
fekszik, akár egy halott. Selene meg na-
ponta jár be az Adminisztrátorhoz, hogy
engedje felébreszteni. Persze az nem en-
gedi. – Elhúzta a száját. – Kicsit perverz
az öreg.
Rosie erre nem igazán tudott mit mon-
dani. Valahol sajnálta az ezüsthajú nőt, de

az arcadiaiak világa – még úgy is, hogy az
apja tartotta vele a kapcsolatot és a Futár
most itt billiárdozott vele – annyira távoli
volt számára, hogy a történet nem érintet-
te meg igazán.
– Hát, nem lehet neki könnyű – nyögte
ki végül, de közben figyelte a férfit, lát-e
már rajta valami változást.
Az közben megitta a narancslé maradé-
kát, és ismét hátrébb lépett, átadva az asz-
talt a lánynak.
– Selene engem is megkörnyékezett –
folytatta aztán. – Hogy segítsek neki én.
Persze nem tehettem meg, mert az öreg
azonnal megtudná, és kinyírna. Minden-
hol vannak emberei.
– Mi? – egyenesedett fel meghökkenve
Rosie. Még lökni is elfelejtett.
– Azt akarta, hogy ébresszem fel Andyt.
De nem vagyok hülye.
– Fel tudnád ébreszteni a férjét? – A lány
letette az asztalra a dákót. – Hogyan?
– Igazából nem én, hanem a pálcám. –
A szárnyas pálca egy, a közelükben lévő
asztalon hevert, a férfi bukósisakja mel-
lett. Rosie néha rápillantott, de csak úgy,
hogy ne legyen feltűnő.
– A pálcád meg tud gyógyítani embere-
ket? – Ez új volt neki. Sem a könyvekben,
sem az interneten nem olvasott erről.
– Kevesen tudják, de igen.
– Ez hihetetlen!
És Rosie abban a pillanatban megértet-
te. Megértette, miért kell annyira Selene
Moonlightnak ez a pálca, és miért képes
érte megtenni bármit. És hirtelen arra
gondolt, itt a nagyszerű lehetőség.
– Megnézhetem? – pillantott a férfira. –
Odaadod nekem?
– Miért ne? – vigyorgott a Futár. Ne-
kitámasztotta dákóját a biliárdasztal-
nak, majd felkapta a pálcát, és a lány felé
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
nyújtotta. – Tessék, odaadom. – Elne-
vette magát, amikor látta, hogy a másik-
nak elkerekedik a szeme. – Ne félj tőle,
nem harap!
Rosie egy pillanatra behunyta a szemét,
és várta a csapást. Vagyis valójában azt
sem tudta, mit is vár, mert fogalma sem
volt róla, milyen lehet az, amikor az ember
egy pillanat alatt elhamvad. Nem akarta
megtapasztalni, de a pálca vége ott táncolt
előtte. Már nem volt visszaút.
Még akkor is behunyva tartotta a sze-
mét, amikor megérezte a tenyerében.
És nem történt semmi. A pálcának fi-
nom tapintása volt, szinte az ujjai közé
simult. És könnyű volt, pedig sokkal sú-
lyosabbnak tételezte fel.
A másik kezével is megfogta, majd vé-
gigsimított rajta.
– Nagyon szép. – Rekedt volt a hangja.
Felnézett a férfira. – Mágia vagy techno-
lógia?
A Futár váratlanul megkerülte az asz-
talt, és megállt tőle annyira, hogy talán
csak egy lábfejnyi távolság volt köztük.
– Amelyiket akarod – mondta halkan. –
Valójában nincs közöttük különbség.
Rosie érezte forró leheletét, aminek na-
gyon kellemes, semmihez nem hasonlít-
ható, édeskés illata volt. És érezte, hogy
újra elgyengül a lába. Össze kellett szednie
magát, mert a másikon még mindig nem
látott semmi változást.
– Fejezzük be a játékot! Késő van.
Kényszerítette magát, hogy elforduljon
a férfitól, aki – nem kellett látnia, érezte
– rávigyorodott, miközben visszavette tőle
a pálcát. Lerakta az asztalra, majd felvet-
te a dákóját. Aztán hirtelen hatalmasat
ásított.
– Ja, igazad van. Rohadtul elment az
idő. Álmos is lettem hirtelen.
77
 GALAKTIKA
2021. június
Rosie, ha nem lett volna annyira zavar-
ban, talán ujjongott volna. De a neheze
még hátra volt, és azt sem tudta, tényleg
képes lesz-e rá. És mi van, ha a Futárt idő
előtt kiüti a drog? Mielőtt még…
Na igen. A „mielőtt még”. Amitől any-
nyira ódzkodott, és amivel kapcsolatban
győzködnie kellett magát. Most viszont
mintha… Fogalma sem volt. Ránézett a
férfira, és egészen elgyengült, ami pedig
vagy ezer éve történt meg vele utoljára.
Ugyanakkor rohadéknak is érezte magát,
hogy ilyesmire készül. De már nem volt
visszaút, végig kellett játszania.
Persze a Futár nyert, noha egy idő után
már folyamatosan ásítozott. Rosie, amikor
kiléptek a biliárdteremből, és a hűvös le-
vegő kissé magukhoz térítette őket, nagy
levegőt vett, és felvetette:
– Totál kész vagy, látszik rajtad. Itt la-
kom nem messze egy motelban. Mindig
van üres szobájuk. Aludd ki magad! Ha így
ülsz motorra, csatlakozhatsz Selene férjé-
hez a kórházban.
A férfi újra ásított egyet.
– Nem mond hülyeséget, hölgyem! Mu-
tassa akkor az utat!
Rosie egész testében remegett, amíg el
nem érték a motelt. Megvárta, amíg a férfi
kiveszi a szobát, majd elkísérte az ajtóig.
– Köszönöm az estét – mondta halkan,
mikor megálltak a bejárati lámpa alatt. –
Jól éreztem magam.
– Én köszönöm. – A férfi hangja is alig
volt hallható. Ám most hirtelen egyáltalán
nem tűnt álmosnak. – És ne haragudj.
– Nincs miért – lehelte a lány.
És akkor megérezte. Meleg sugárzás
volt az alhasánál, amely lassan szétterjedt
a medencéjében, majd lecsorgott az ágyé-
kához. Ugyan olvasta, hogy ilyen lesz a
szer hatása, de a valóságban átélni teljesen
78 Visszatérés Arcadiába
más volt, mint olvasni róla. Nem kellemet-
len – ellenkezőleg…
– És nem akartam visszaélni a helyzet-
tel. – Mintha a világegyetem összes csilla-
ga ott lüktetett volna az ibolyakék szemek-
ben, miközben a férfi olyan közel lépett a
lányhoz, hogy az orruk szinte összeért.
– Nem éltél vissza vele – suttogta Rosie.
A Futár akkor megcsókolta. Majd újra
és újra, a lány pedig nem ellenkezett. Vé-
gül olyan vadul ölelték egymást, hogy köz-
ben nekiestek az ajtónak.
– Fúúúú! – zihálta a Futár, és egy kicsit
hátrább húzódott a lánytól. – Én nem is
tudom… Ha nem akarod…
– Sok a duma! – ölelte át újra Rosie. És
akarta. Borzasztóan akarta. Nem tudta, a
szer hatása ez, vagy a benne tomboló érzé-
seké. Még soha nem történt vele ilyesmi,
és amikor valaki mesélt róla, mindig ki-
nevette a „szerelem első látásra” ötletét is.
De hogy ez tényleg az lenne? Nem is akart
gondolkodni rajta.
A férfi csókolózás közben kinyitotta
az ajtót és elkezdte magáról lerángatni a
motorosdzsekit, de útban volt a kezében
tartott pálca, amit már akkor elhozott a
motortól, amikor elment kivenni a szobát.
– Várj, add ide! – mondta Rosie. – Segítek!
– Köszi! Tessék! – nevetett a férfi.
A pálca megint nem csinált semmit, a lány
lerakta a szoba közepén álló dohányzóasz-
talra.
Hogy aztán mi történt, arra később nem
nagyon emlékezett, csak annyira, hogy
amikor mindketten eljutottak a csúcsra,
mintha a világegyetem össze csillaga rob-
bant volna fel a testében. És nem, akkor
egy pillanatra sem jutottak eszébe a követ-
kezmények. Nem akart mást, csak örökké
megmaradni ebben a soha nem tapasztalt,
csodálatos állapotban.

– Azt hiszem, beléd szerettem, Rosie –
dőlt hátra a végén a férfi, és az arcán va-
lami földöntúli boldogság és elégedettség
fénylett.
– Azt hiszem, én is beléd szerettem,
Herm… – suttogta a lány, miközben vé-
gigsimított a másik mellkasán.
A Futár azonban már aludt. Olyan mé-
lyen, mintha nem most, hanem órákkal
korábban csukta volna le a szemét.
– …És remélem, valamikor meg fogod
nekem ezt bocsátani…
Egy félórát várt, nyitott szemmel bámul-
va a sötétet, majd óvatosan megböködte
a férfit. Az azonban csak mordult egyet
halkan, és az oldalára fordult. Rosie kimá-
szott az ágyból, gyorsan magára kapkodta
a ruháit, aztán a fürdőszobából kihozott
egy törülközőt. Nem tudta, mi fog történ-
ni, fogalma sem volt róla, a pálca megjegy-
zi-e, hogy a gazdája önként adta oda neki
korábban, vagy ez csak akkor működik, ha
a Futár öntudatánál van. Vagy lehet, hogy
amúgy nem is csinálna semmit. Az egész
elégetős dolog csak pletyka, aminek sem-
mi valóságalapja nincs, csak valaki kita-
lálta valamikor.
Megrázta a fejét. Ha így lenne, akkor
Selene Moonlight már rég megszerezte
volna a Futártól.
Ráterítette a törülközőt a pálcára, aztán
nagy levegőt vett, lehunyta a szemét, és
összerántotta az anyagot.
Nem történt semmi.
Kifújta a levegőt. Az ágyra pillantott,
ahol halkan szuszogva aludt a Futár.
A  hold besütött az ablakon, fényében va-
lami különös derengés vette körül az alak-
ját. Rosie csodálatosan szépnek találta,
és a szíve összefacsarodott a bűntudattól,
amiért ilyen aljas módon átverte.
Visszatérés Arcadiába
GALAKTIKA
2021. június
Mert érezte, hogy megtörtént. Nem tud-
ta volna megmondani, miből, de érezte.
A drog, amit ő vett be, szintén megtette a
dolgát…
Felkapta a pálcát, kilépett a szobából, és
miközben beszállt a kocsijába, bepötyögte
az üzenetet a telefonjába.
A vendéglő előtti parkolóban nem állt
autó, a benzinkút is üres volt. Rosie néz-
te a gerendákból összeácsolt épületet, ami
fél éven át szinte a másik otthona volt, és
tudta, soha többé nem fogja látni. Történ-
jen bármi, ide nem jön már vissza. Nem is
jöhet…
Talán egy órát ácsorgott ott, amikor a
szeme sarkából látta, hogy valami villan az
úton. Majd még egyszer, és máris ott volt
mellette a hosszan elnyúló, ezüstös fény-
csík. Egy pillanatra behunyta a szemét,
majd amikor kinyitotta, Selene Moonlight
már szállt is ki a nyitott sportkocsiból.
Ismét minden ezüst volt rajta, csak most
szűk nadrágot, rövid, bundás gallérú ka-
bátkát és feszes, zárt nyakú felsőt viselt.
– Nem hittem volna, hogy megszerzed
– mutatott a törülközőbe csavart tárgyra.
– Ő hol van?
– Alszik. És holnap is aludni fog. –
Rosie nem nyújtotta át a pálcát. – Elhoztad
az igazolványom?
Az ezüsthajú nő a táskájába nyúlt, és
elővett egy műanyag kártyát.
– Köszönöm. – Rosie úgy látta, tényleg
valódi. Ott volt rajta a neve, a fényképe,
egy azonosítószám vonalkóddal és a cím,
ami alatt az apja lakott. Ahogy forgatta, a
holdfény megcsillant a hologramon, ami
egy villámot ábrázolt. – És ha nem nagy
kérés, szeretném, ha magaddal vinnél.
– Van kocsid – horkant fel a nő. – Nem
vagyok taxi.
79
 GALAKTIKA
2021. június
– Biztos akarok lenni abban, hogy be-
jutok, és tényleg nem dobnak ki. Ennyit
kérek még.
Selene Moonlight felhúzta az egyik
szemöldökét, majd elnevette magát.
– Legyen ma gyereknap! Utána úgyis
meglesz a magad baja, ha Herm felébred,
és nem találja a pálcáját. És akkor lesz
csak igazán mérges rád, amikor megtudja
majd, hogy nekem adtad. Ahogy az Admi-
nisztrátor is.
– Nem félek tőlük – mondta Rosie. El-
indult a kocsi felé, kezében a bottal. Csak
miután beszállt, akarta átadni a nőnek.
– Nem? Hát szerintem kellene. – Selene
nem mozdult.
– Nincs miért tartanom tőlük. – A lány
megfordult, a keze önkéntelenül is végigsi-
mított a hasán.
Selene Moonlight ezüstszínű szemében
ott ugráltak a vendéglő neonjának fényei,
amitől az úgy nézett ki, mintha higanyból
lenne. Rosie a csontjáig hatolóan érezte a
testét végigkutató tekintetet.
Aztán a nő nevetni kezdett. Hosszan,
hangosan, úgy, hogy a végén még a könnye
is kicsordult.
– Hogy te mekkora egy alattomos ri-
banc vagy, édesem! – mondta végül levegő
után kapkodva, s miközben megtörölte a
szemét, elismerően pillantott a lányra. –
Nem is néztem volna ki belőled. Hogy si-
került megfognod? Rá egyáltalán nem jel-
lemző, nem úgy, mint a főnökére, hogy a
farka után menne. – Újra elnevette magát,
de már jóval halkabban. – Ha nem lenne
annyira abszurd, akkor azt mondanám,
téged imádnak az istenek!
– Nem indulunk? – Rosie az autóra mu-
tatott a pálcával.
Selene gunyorosan felhúzta az egyik
szemöldökét.
80 Visszatérés Arcadiába
– Dehogynem. Szálljon be, hölgyem! –
Még enyhén meg is hajolt.
Az ajtó magától nyílt ki, elég volt köze-
lítenie felé a kezét. Rosie elhelyezkedett a
kényelmes, kagylós bőrülésben, ami szinte
azonnal körülölelte a testét. És csak ekkor
adta át a pálcát.
– A fuvardíj.
– Bekaphatod! – sziszegte az ezüsthajú
nő, de nem volt sem harag, sem gyűlölet a
hangjában. Indított, és ahogy a motor élet-
re kelt, azonnal tövig nyomta a gázt.
Rosie érezte, hogy hihetetlen sebes-
séggel suhannak az úton, mégis olyan
volt ez a haladás, mintha minden szem-
hunyásnál ugrottak is volna egyet.
Életében nem tapasztalt hasonlót. El-
képesztőnek tűnt, de egyáltalán nem
kellemetlennek. Selene bekapcsolta a rá-
diót, valami kellemes, andalító zene tört
elő a hangszórókból. Az egykori pincér-
nő pedig, az ölébe ejtve kezét, üzenetet
pötyögött a telefonjába:
Sikerült. Úton vagyok. – Elmosolyodott,
újra végigsimított a hasán. – És már senki
nem fordíthat vissza.
T. R. Salty
Esztergomi író, szerkesztő, tanár, valódi neve
Soós Tibor. Még diákként kezdett írni Nemere
István és Lőrincz L. László hatására, első mű-
vei Szegeden, az egyetemi lapokban jelentek
meg. 2011-ben adták ki Bellum Atlantis című
sorozatának első darabját, amit a Fekete Szi-
várvány-sorozat követett. A sci-fi mellett tör-
ténelmi és kalandregény zsánerekben alkot,
a regények mellett ír novellákat, ismeretter-
jesztő könyveket, és több kiadónak dolgozik
szerkesztőként is. A Történelmiregény-írók
Társaságának tagja. A Galaktikában először
jelenik meg.
 A galaktika fantasztikus könyvek
2021 első félévében megjelent kötetei:

RENDELD MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU

 GALAKTIKA
2021. június
IDEGEN LÉGTÉRBEN
A
Z ÁPRILIS hatalmas izgalmat
okozott mind a bolygókuta-
tás, mind a repülés szerelme-
seinek. A  NASA Jet Propulsion
Laboratory mérnökei történelmet írtak a
Mars felszínén, pontosabban a felszíne felett.
Egy kis helikopter végrehajtotta a történelem
első repülését egy idegen bolygó légterében.
A februárban sikeres landolást végrehaj-
tó Perseverance rover egy potyautast is vitt
magával. Az alig két kilogrammos, Ingenuity
névre keresztelt mikrohelikopter egyetlen fel-
adatra lett tervezve: bebizonyítani, hogy irá-
nyított repülést lehet végrehajtani egy másik
bolygón. Ennek kivitelezése rengeteg olyan
megoldást igényelt, melyek a szokatlan kö-
rülmények leküzdését célozták. A mérnökök
dolgát három fő tényező nehezítette.
Az első a rovereknél már ismert probléma:
kommunikációs késés. A rádiójelek átlagosan
hét percet utaznak a Föld és a Mars között,
de ez az idő akár 20 perc is lehet. A kis heli-
kopterrel azonban nem létesíthető közvetlen
rádiókapcsolat, így minden kommunikáció a
Perseverance roveren keresztül zajlik. A meg-
oldás az autonóm repülés. A boltokban kapható
drónok többsége már rendelkezik valamilyen
egyszerű autonómiával, azonban 310 millió
kilométeres távolságból egészen más megvi-
Az Ingenuity kopter másodszor a levegőben, a Perseve-
rance által készített felvételen
82
Az Ingenuity fedélzeti kamerája által rögzített kép az első
repülés alkalmával
lágítást nyer ezeknek a megoldásoknak a fon-
tossága. Az Ingenuity fedélzeti képfeldolgozás
és a földi drónoknál is használt gyorsulás- és
giroszkóp-szenzorok segítségével képes a stabil
repülésre és a biztonságos landolásra.
A második probléma a légkör. Földünk elég
sűrű atmoszférával rendelkezik, melyben egy
quadkopter akár kisebb rotorokkal is köny-
nyen a levegőbe emelkedhet. A Mars légköré-
nek sűrűsége azonban nagyjából 80 százaléka
a földiének, ez olyan mintha a koptert a sztra-
toszférában, a földfelszíntől 30-40 kilométer-
re szeretnénk reptetni. Ilyen ritka közegben
nagyon kevés légi jármű képes üzemelni,
vagy nagy sebesség, vagy nagy szárnyak
megléte szükséges hozzá. Helikopterek eseté-
ben ez nagy rotorlapátokat vagy nagy forgási
sebességet jelent. Az Ingenuity esetében sincs
ez másként. A kis marskopter rotorjai majd-
nem kétszer akkora fesztávval rendelkeznek,
mint a kopter elektronikáját szállító doboz,
és ezeket 2400 percenkénti fordulatra pörgeti
fel, így képes a levegőbe emelkedni.
Mivel a kopter potyautasként kapott helyet
a Perseverance fedélzetén, ezért a harmadik
fő problémát a méret és súly jelentette. A gé-
pet a lehető legkönnyebbre és a legkisebb mé-
retben kellett megtervezni. Ennek eredmé-
Obszervatórium
 GALAKTIKA
2021. június

nyeképpen a mérnökök igyekeztek minden

alkatrészből a lehető legkisebbet használni,
így az energiaellátást biztosító akkumuláto-
rok kiválasztásánál is szerepet játszott a fizi-
kai méret. A beépített energiaforrások végül
nagyjából kétperces folyamatos repülésre
alkalmasak, a köztes időben pedig napelem
tölti fel őket.
A koptert irányító mikroszámítógép, az In-
genuity agya sokak meglepetésére nem speci-
ális űr-minősített alkatrészekből készült, ha-
nem bárki által megvásárolható, kommersz
A NASA Dragonfly drónterve a Titanra
elektronikai építőelemekből. A  képfeldolgo-
záshoz és az irányításhoz használt szoftvert hoz, hogy tovább folytathassa a küldetését. Mi-
pedig az interneten elérhető, nyílt forráskódú vel kommunikációja a Perseverance közelébe
modulok segítségével írták meg a fejlesztők. köti, ezért a jövőben folyamatosan követnie kell
A fedélzeten lévő alkatrészek egyik gyártó- a rover mozgását. A mérnökök terve, hogy felde-
ja már elérhetővé tette a leírást, ami alapján rítő helikopternek használják a küldetés további
bárki megépítheti saját vezérlőmodulját, amit részében, és segítik kiválasztani a marsjáró kö-
egy hagyományos drónra szerelve, földi kö- vetkező úti céljait.
rülmények között ki is próbálhat. Az Ingenuity kopter új magasságokat nyi-
A Perseverance-hez hasonlóan az In- tott a bolygókutatásban. Akár felszíni roverek
genuity fedélzetére is került különleges földi támogatására, akár önálló kutatóegységként,
szuvenír. A  Wright fivérek első repülésénél a repülő szondák bevethető eszközök lehet-
használt repülőgép szárnyának egy darabját nek a jövőben. A NASA elképzelései között
vitte magával, megemlékezve az 1903-as tör- már szerepel egy négyrotoros szonda, me-
ténelmi eseményről. lyet a Szaturnusz Titan holdjára küldenének.
Az Ingenuity kopter immár túl van az ötödik Ezeknek a terveknek az Ingenuity repülései
repülésén. Bebizonyította, hogy képes felszállni, tapossák ki az utat, új lehetőséget teremtve a
lebegni és biztonságosan landolni egy idegen felfefedezésre.
bolygó felszínén. Legutóbbi repülése után már
egy új helyen szállt le, mely fontos lépés volt ah- Bodó Zsófia és Góczán Bence

Érdekel az űrkutatás?

www.mant.hu
Obszervatórium 83
 GALAKTIKA
2021. június
A FEHÉR MÁGUS
A
KELETRÓMAI Birodalom polgá-
rai történetünk idejében nagyon so-
kat tudtak mesélni Zoe hercegnőről,
Konstantin császár egyetlen leányá-
ról. Szépségének és jóságának híre az egész ke-
reszténységet bejárta, akadtak, akik messze föld-
ről jöttek Bizáncba, hogy láthassák, amint hosszú
uszályos merev ruhájában a templomba vonul, és
mélyen meghajolva eltűnik az óriás portálé mö-
gött. Aki ínséges hozzáfordult, mind könyörület-
re talált nála; a hercegkisasszony keskeny kezét
ha imára emelte, láthatatlan áldás hullott belé, és
mondják, betegeket is tudott gyógyítani.
Egy napon Zoe hercegnő vitorlás hajóra szállt,
és napját a tengeren töltötte. Tavasz volt akkor, a
tenger kék, mint az ég, az ég mély, mint a tenger,
ég és tenger között könnyű kezű szelek hajtották
a gyermek hullámokat. A hercegnő a hajó orrán
állt, énekelt, és kibontotta haját.
– Milyen szép az élet – mondta –, és hogy
olyan fiatal vagyok.
Mikor estefelé visszaérkezett, az egész város
ott állt a parton, és integetve várta, a kereskedők
boltjuk előtt, az asszonyok az ablakokban, és az
anyák fölemelték gyermekeiket.
84 Retro: A fehér mágus
Vajon mi kell ahhoz,
hogy az ember
a legnagyobb
áldozatot is
meg tudja hozni
másokért?
Szerb Antal
– Hozott Isten, Zoe hercegnő – mondták
–, hogy íme visszajöttél a sós birodalomból. –
Mert a hideg kőváros lassan hűlő szíve Zoéban
dobogott, arcában látták fényleni az utolsó és
legfájóbb szépséget, mely az elmúlt Hellászból
megmaradt.
Mikor Zoe a palotába érkezett, hírül vette,
hogy egy kisleány, gyermekpajtásai közt legked-
vesebbje, meghalt, míg ő a tengeren volt, a régóta
tartó, titokzatos sorvadásban. A hercegkisasz-
szony önvádat érzett: valahogy azt gondolta, hogy
ha kis kedvence oldalán marad, életben tudta
volna tartani. Most már az érthetetlen hatalom
táborába szállt, és Zoe boldog napjára könnyesen
alkonyult a részvét szomorúsága.
Másnap többen jöttek hozzá az asszonyok,
panaszkodván, hogy gyermekük beteg. A beteg-
ség tünetei valamennyinél ugyanazok voltak: a
gyermek fázik, és mondhatatlanul szomorú lesz,
sóvárog, de mi után, nem tudni, mert szava sincs
többé: nem sír, és nem eszik, kis teste pedig egy-
re hűl, és arca riasztóan szépül – amíg meghal,
és olyan lesz, mint a régi istenszobrok, melyeket
olykor pincékben találtak. Szinte azt hihette az
ember, hogy halálukkal visszatértek a régi Hel-

lász fényben gazdagabb tájaira. Az orvosok nem
tudtak segíteni a kórságon, nevét is hiába keresték
Galenus irataiban.
Zoét nagyon megviselte a városra hullott
csapás: a gyermekeket mindennél jobban sze-
rette, köztük volt igazán otthon, és Bizáncnak
majdnem minden gyermekét ismerte személy
szerint. Hogy a furcsa járvány kitört, nem nyu-
godott nappal és éjszaka, sorra látogatta a bete-
geket, vigasztalva és segítve, hol lehetett. Ha Zoe
a közelükben volt, a betegek állapota megválto-
zott: keze érintésén melegebb élet indult ben-
nük, nevettek újra, és fecsegtek versenyt Zoéval;
aki pedig aludt, ha Zoe az ágya szélére ült, bol-
dog álmokat látott, telve csodálatos és érthetet-
len visszaemlékezésekkel.
De Zoe csak egy volt, beteg gyermek pedig
nagyon sok. Amint a hercegkisasszony eltávo-
zott, visszatért a sorvadás, és a hideg csakhamar
elragadta a magára hagyottat. Bizánc utcáin lassú
menetben vonultak a kicsiny, kék koporsók.
Zoe nem ismert fáradtságot, és minden síró
anyát engedelmesen követett. De a sok szeren-
csétlen asszony közt egyé sem volt hasonló az ő
bánatához; mert minden gyermekkel az ő éle-
téből temettek el valamit, és nemcsak az anyák
könnyei égették, de legkivált a halódó gyerme-
kek névtelen, titokzatos bánata. A haldoklóknak
egyre alkonyodó tekintetéből próbálta kiolvasni a
végzetes titkot.
Egy este hazafelé tartott asszonyai közt, hogy
valami táplálékot vegyen magához – leginkább
azért, mert asszonyai nagyon fáradtak voltak, de
nem akarták magára hagyni. Még útközben be-
tért egy kis beteghez, és itt eszébe jutott, hogy a
város túlsó végén lakik egy édes gyermek, akinek
ma lesz a legválságosabb napja. Asszonyait rábír-
ta, hogy menjenek nélküle haza, maga pedig egy-
szerű ruhát kért a kis beteg anyjától; nem akarta,
hogy a polgárok észrevegyék, amint kíséret nél-
kül jár, mert ha ez az udvar fülébe jut, a kísérőasz-
szonyokat megbüntetik hűtlenségük miatt.
Retro: A fehér mágus
GALAKTIKA
2021. június
Csaknem futva sietett át a városon, de így is
későn érkezett. A szülők eleinte nem ismerték
meg, és durván szóltak hozzá: kicsoda, kérdezték,
miért háborítja őket késő este, és jobban tenné, ha
a dolgára menne; csak nagyon sokára hitték el,
hogy Zoe, és beengedték a halotthoz. Zoe virágot
tett a kisfiú összekulcsolt kezébe, és csendes bú-
csúval távozott.
Lassan és fáradtan tartott a palota felé, és
egyszer csak érezte: elpirul. A hideg, elutasító
szavak, melyeket hallott, most érkeztek csak el
hozzá, és különös fázékonyság fogta el, milyent
még sosem érzett. A szél is csípősebben fújt a
sötét, ismeretlenné váló utcákon át, és Zoe egy
új Bizáncban tekintett félve széjjel. És akkor
látta először, hogy itt minden kőből épült: kő-
ből a házak és a kutak, kővel van az utca kirak-
va, amerre jár, kőtemplomok és kő égboltozat,
mely a feje fölé súlyosult. A kőutcán kopogott a
hazafelé sietők lépte: megannyi egészen idegen,
amint fáradt és közönyös tekintetük roppant
távolságból jötten egy pillanatra a kendős, ál-
ruhás, szépségtelen Zoéra esett. Zoe eddig csak
olyankor látta őket, amikor kocsija útján sor-
falat állottak: akkor ragyogott valami arcukon,
valami régi fény utolsó visszavert morzsája, és
Zoe úgy gondolta, hogy ezek is csak gyerme-
kek, akik megnőttek – most látta, hogy nem
igaz, kővárosuk hideg jele fehér a homlokukon,
és csak járásuk tetteti, hogy élnek. A tengerre
próbált gondolni Zoe, és a nagy kertek virágai-
ra – és akkor vette észre, hogy a város egyetlen
ablakában sincs virág: nem is lehetne; tudta,
nem, itt nem terem virág, elfagy gyökértelen,
amint elfagytak a gyermekek itt, az ő édesei, és
hogy ő az utolsó, magányos virág, melyet egy
régi nyár intésül itt felejtett.
Hosszú volt nagyon hazafelé az út, és mikor
végtére megérkezett a palotába, olyan fáradtság
fogta el, hogy elküldte, először, vigasz nélkül a lá-
togatásért siránkozó asszonyokat. Aludni akart,
alig tudott levetkőzni a fáradtságtól.
85
 GALAKTIKA
2021. június
Az ágya nagyon hideg volt, és a takarója ne-
héz, ráncait mintha márványból faragta volna
valami művész. Tagjai nehezek voltak, és az álom
rázuhant.
Másnap jajveszékelő asszonyok egész sokasá-
ga várta ébredését. Zoe föl akart kelni, de hideg
tagjai nem mozdultak, a takaró súlya fogva tar-
totta. Meg akarta mondani, hogy fáradt, ma nem
kel föl, majd holnap – de a szavak mind valami
idegen nyelven keringtek előtte, ellenségesen, és
nem szólt semmit; összekulcsolta mellén a kezét,
és várta az éjszakát.
Így ment ez néhány napig. Akik ez alatt az idő
alatt látták, megdöbbentek megnövekedett szép-
ségén. Olyan szép volt ekkor, hogy arca már nem
okozott örömet az embereknek, csak félelmet,
borzadást, mint valami istenkísértés.
Erről tudták meg, hogy őt is megszállta a ti-
tokzatos sorvadás, mely elemésztette a város
gyermekeit.
A palota gyászba borult; Konstantin császár
elhanyagolta az országos teendőket; a város ösz-
szes templomában imádkoztak a hercegkisasz-
szonyért. Orvosok jöttek, orvosok mentek, orvos-
ságot egy sem tudott. Minden halott gyermekkel
Zoe életéből temettek valamit.
És mikor már a thesszáliai javasasszonyok
is hiába mondták el ráolvasásukat, a sivatagból
jött remeték is hiába vetették a keresztet, hosszú
szakállú zsidók hiába aggattak különös köveket
Zoéra, szent életű arabusok hiába üvöltöztek
táncolva ablaka alatt, bolondok és törpék hiába
hányták a cigánykereket, hiába születtek torz,
kétfejű állatok arcát felvidítani, és Zoe titok-
zatos bánata mindegyre mélyebb, csendesebb,
halálosabb lett – végül valakinek eszébe jutott
a fehér mágus.
A fehér mágust hetven év óta nem látta senki.
Magányosan élt északon, a Kárpátok között, nagy
hegy tetején, amióta minden földi dologtól elvo-
natkozott, és az örök tudományoknak szentelte
életét. Azt beszélték, hogy a természet és az em-
86 Retro: A fehér mágus
berélet minden titkát legmélyebbjéről ismeri: ha
valaki, hát ő tud segíteni a hercegkisasszonyon.
Gyorsan küldöttség szemeltetett ki, élén az
archilogothétosszal, hogy keresse fel a fehér má-
gust, ha még él, a Kárpátok ormain.
A küldöttségnek sok nehézséggel kellett meg-
küzdenie útjában: a hegyek közt a hóolvadás
elmosta az utakat, a kiáradt Dunán életveszély-
lyel járt az átkelés, a havasalföldi erdőkben vad
szlávok leselkedtek rájuk mérgezett nyilakkal.
Végtére mégis elérkeztek a havasok közé. Tájakra
értek, hol még senki sem járt; a csend és nyuga-
lom sok ezer éves fészke megbolygatlanul pihent
a havasok árnyán. Emberek, akik járatosak voltak
álmokban és jelekben, itt már rettegve érezték a
fehér mágus titokzatos közellétét.
Egy napon patakhoz értek, melynek vize külö-
nös, kristályos, megfagyott virágokat sodort alá.
Így tudták meg, hogy a mágus ennek a hegynek
az ormán lakik. Megindultak fölfelé kínosan,
hómezők és jégfolyók között. Az öszvérek vala-
mennyien elhullottak, az emberek közül a gyen-
gébbek megbetegedtek vagy rémlátásokkal gyö-
törtettek. A küldöttség felére apadt.
És éjszaka volt akkor is, mikor a küldöttség
megmaradt tagjai a fehér mágus jégkertjébe ér-
tek. A csillagok megdöbbentően tiszta sugaránál
messze látszottak mind a hegyóriások, roppant
hómezők sápadtan feküdtek az éjszakában, és a
hideg nagyon nagy volt. A kertet átjárta vissza-
visszatükröződve a kékes fény, mely a fehér má-
gus palotájából szüremlett ki.
Mikor fölmentek a síkos grádicsokon, a kapu-
ban elébük jött a mágus, és üdvözölte őket. Ko-
moly, fenséges arca láttán elszégyellte magát min-
den földi gond, a fáradt hátak mintegy rajtakapva
kiegyenesedtek.
Az archilogothétosz előadta jövetelük okát, a
mágus figyelemmel hallgatta meg. Megígérte,
hogy meglátogatja a hercegkisasszonyt, és meg-
tesz minden tőle telhetőt – jóllehet igen nehezére
esett itthagyni csillagvizsgáló tornyát, és vissza-

térni az emberek nyüzsgő, apró gondú, idegen
messzeségbe süllyedt világába, de tiszteletben
tartotta az erkölcsi törvényt, melynek értelmében
segíteni kell a hozzánk fordulókon, és azt a mási-
kat, hogy a földön a császár az úr, és amíg itt él,
neki tartozik engedelmességgel.
Ezen az éjszakán azonban az égbolton különös
események játszódtak le, melyek századonként
egyszer ha láthatók, és századra előrevetik fényü-
ket – ezt az éjszakát még tornyán kellett töltenie.
Hajnal felé nehéz szívvel mondott búcsút az örök
csillagoknak.
Másnap megindultak Bizánc felé. A mágus ol-
dalán könnyű volt az utazás: ösvényeket tudott a
hómezők között, a Duna engedelmesen vitte há-
tán a dereglyét. A mágus szívesen adott tanácsot
a kérdezősködőknek, mindenki iránt jóindulattal
viseltetett.
Mikor Drinápolyba értek, azt beszélték a
városban, hogy Zoe hercegnő utolsó perceit éli.
A mágus elkomorodott, és meggyorsította az
utazást.
Mikor Bizánc falaihoz értek, már szóltak a ha-
rangok: Zoe hercegnő halott volt.
Konstantin császár megtépett fájdalomban
fogadta a mágust.
– Ha pár órával előbb érkezel, megmenthet-
ted volna!
– Az én hibám – mondta leverten a mágus.
– Ha azonnal indulok, idejében itt lettem volna.
Örökké rajtam a szégyen!
Bement a halottas szobába, és figyelemmel
szemlélte a holtestet. Mikor visszatért, még ko-
morabb volt:
– Nem hiszem, hogy tudtam volna segíteni
rajta, amíg élt – mondta. – Különös leány, akit
a részvét ölt meg, a gyámoltalan szeretet; meg-
fagyott, mert a gyermekek fáztak Bizáncban, és
sóvárogtak az elveszített hellászi nap után. Ilyen
veszedelmes dolog, ha valaki hagyja, hogy mez-
telen szívét érintse az élet, és nem tud, amint kell,
elvonatkoztatni a földtől. Látod, én csillagvizs-
Retro: A fehér mágus
GALAKTIKA
2021. június
gáló tornyomban ülve, előre tudok minden bajt,
mely a földre zuhan a vészes csillagokból, és ha
csak egyszer is elfogna a részvét, meghalnék ab-
ban az órában. De szívemet a Kárpátok örök tele
védi, tornyomig az élet tengere nem hat föl, csak
megtisztult legvégső párázatában. – Amíg élt,
nem segíthettem volna rajta; de most, hogy hideg
már a szíve… sosem volt még, hogy hiába tettem
meg egy utat.
Gondolatokba mélyedve elvonult a palota
kertjébe.
Az éjszaka folyamán fölkereste a császárt leá-
nya ravatala mellett.
– Nem tudok dolgom végezetlen hazamenni,
uram – mondta –, és elhatároztam, hogy a leg-
nagyobb, legveszedelmesebb mágiához fordulok,
mely csak egyszer sikerül a mágusnak életében:
a halott-támasztás tudományához. Nem árulha-
tom el neked számos titkát és nehézségeit, de van
egy, melyet neked kell valamiképp leküzdened.
Tudd meg ugyanis, hogy ingyen semmi sem tör-
ténik a szenvedésnek és siralomnak e völgyében,
és a születés nagy misztériuma megköveteli a fáj-
dalmat és a véres áldozást. Ha egy halottat eleven-
né akarok tenni, egy elevennek halottá kell válnia.
Önkéntes áldozatra van szükségem, császár, hogy
leányodat az életbe visszaadhassam.
– Minden bizonnyal akad több is – mondta
a császár –, aki feláldozza magát érte, hiszen Bi-
zánc szíve őbenne dobogott. Magam is szívesen
meghalnék, de a birodalomnak szüksége van
életemre.
Másnap a heroldok kihirdették a városban,
hogy kerestetik valaki, aki feláldozza életét a csá-
szár leányáért; múlandó teste elmúlik, híre örök-
kön él a hálás emlékezetben.
De a kővárosban nem akadt senki jelentkező;
hogy Zoe meghalt, és nem látták többé hosszú,
uszályos ruhájában a templomba vonulni, nem
gondoltak rá, és talán észre sem vették, hogy még
sokkal szegényebbek és nyomorultabbak, mint
voltak annak előtte.
87
 GALAKTIKA
2021. június
A mágus nem is várta másképp, ismerte a pol-
gárokat: tudta, szürke életük oly keveset ér, hogy
nem képesek odaadni nagyobbért.
Átlátta, egy ember van csak, akit nem köt
apró kötelékek ezre, akinek élete megérdemli,
hogy áldozat legyen: ő maga. Nem is találta
méltánytalannak, hogy meghaljon valakiért,
akit nem ismert, és akinek élete teljesen kö-
zömbös volt számára: hiszen ő nem volt senki,
aki fontos lett volna, és egyszer csak meg kel-
lett halnia. És meghalni sem félt, hiszen két-
szer annyi ideig élt, mint az emberek szoktak,
és mindent tudott már, többet, semmint ember
tudhatott; ezen a földön nem várta már sem-
miféle beváltandó ígéret.
Közölte elhatározását a császárral, aki meg
sem tudta köszönni megdöbbenésében.
A mágus számára berendeztek egy régóta
elhagyatottan álló épületet a palota kertjében; a
testőrség elhelyezkedett körülötte, hogy senki
állat vagy ember ne menjen a közelébe. A mágus
itt töltötte az éjszakát nagy varázslatainak köze-
pette. A testőrök mindenféle hangokat véltek ki-
hallani, és némelyek szerint az elhagyott épület
hajnal előtt hirtelen kék fénnyel földerengett.
Reggelre kelvén a császár fölkereste a mágust.
A mágus az üres terem közepén ült roppant ka-
rosszékében; egészen összetört, és nagyon csen-
desen mondta:
– Császár, a nagy mágia megtörtént, minden
dolog kedvezett céljainknak égen és földön, most
csak az van hátra, hogy meghaljak.
– Mi az utolsó kívánságod, mágus? – kérdezte
könnyezve a császár.
– Semmiféle utolsó kívánságom nincsen,
amint első sem volt. Az utolsó parancsom ez: a
hercegkisasszony holttestét fehér ravatalon, a bí-
borban születettek teljes díszébe öltöztetve vigyé-
tek délben a székesegyház előtti térre. Ugyanoda
vigyétek fekete ravatalon az én testemet is. Az élet
és halál csodája ott fog végbemenni. Császár, élj
boldogul!
88 Retro: A fehér mágus
Akkor minden hétköznapi munka megszűnt
Bizáncban, a polgárság ünneplőbe öltözött, és
enni sem tudott a kíváncsiságtól. A hercegkisasz-
szony holttestét reszkető kézzel öltöztették, akik
kísérőasszonyai voltak: a merev, csupa arany
koronázási ruhába, melyet csak egyszer ölthet
asszony magára, s fejére föltették a nagy, nehéz
diadémát. A császár mondhatatlan izgalomban
térdelt a feszület előtt.
A mágus pedig karosszékében ült, és mikor
ideje eljött, elbocsátotta lelkét az utolsó, legna-
gyobb egzaltációba. Érzékszervei egymás után
maradoztak el, velük együtt a lágyság, az ízek,
az illatok, hangok és a földi múló képek. Azután
megszűnt a test fáradt érzete is, a lélek szabadon
bontotta ki szárnyát szabadabb síkokon. Ellen-
állhatatlan könnyebbség ragadta mind fölfelé,
egyre magasabbra; a fény nőttön-nőtt, és a lélek
határa egyre tágasabb lett. Lebegett a világosság
tengerében, és ezt a tengert Elfelejtés tengerének
hívják: mert a lélek, mikor ideér, nem emlék-
szik már, hogy máshol is volt valaha, az örök-
ké ittvalóság általjárja csodás nyugalommal, és
elmúlik tőle az a rettenetes bilincs, melyet úgy
neveznek: én vagyok.
És azután egyszer csak dobbanva megáll a
lélek az utolsó határon. Eddig eljutott máskor
is már, és ismét mindig visszahullott: élőnek itt
nem lehet tovább. De ez a megállás mérhetetle-
nül rövid, ha ugyan egyáltalán időben történne
a lélek aszcenziója. Mert ezúttal az erő és akarat,
mely útjára kidobta, olyan hatalmas volt, hogy
áttörte a határt, és a lélek új tengerbe ér, melyet
úgy hívnak: halál.
És akkor a mágus elhagyatott testét megmos-
ták, parancsához híven ráfektették a fekete rava-
talra, s megindult a menet lassú énekszóval.
A lélek pedig emelkedik tovább, földi érte-
lemmel el nem gondolható távolságokat hagyva
maga alatt; nincsen már egyedül, körülötte sok-
sok fénybe öltözött lélek, és a Nap aranyküllős
kocsija előttük ragyog.

Akkor a lélek föllép a Nap kocsijára, hol elébe
sereglik a többi bölcs, mágus és csillagértő lelke.
Örvendezve fogják körül, marasztalják, és a fehér
mágus lelke kevéssé megpihen.
Mostan a kocsi peremére lép, és visszanéz
a megtett úton át, mérhetetlen távolságon át a
földre. Szürkén, lucskosan, bágyadtan, mozdu-
latlanul, nagy messze lent, ott fekszik a föld. Sivár
látvány, és a lélek készül a további utazásra.
Akkor hirtelen a földnek egy pontjából valami
fényesség ütközött ki: a fönti fényességtől egészen
különböző, bántó, földszerű és sötét. A lélek las-
san hozzászokott a távolsághoz, és látta, hogy az a
fény ott lent Bizánc.
Látott sok embert a székesegyház előtt, a tö-
meg közepén egy fehér ravatalt. A fehér ravatalon
csodálatos nőalak, abból árad a különös, földsze-
rű fény. A leány pedig lassan fölült, majd egészen
fölemelkedett; a bíborban születettek merev, csu-
pa arany ruhája mint kehely ragyogott teste kö-
rül. Most csak őt látta a lélek, és karjának alvajáró
mozdulatát. És sosem látott még ehhez foghatót.
És azután egyszerre mindent látott, amint az a
lenti fény kitárult szerte, a földet, amint ragyogó
arccal aludt a déli napban, és győzelmes-zölden
tört elő rajta millió fa és virág; a tenger kék volt,
mint az ég, az ég mély volt, mint a tenger, ég és
tenger között könnyű kezű szelek hajtották a
gyermek hullámokat.
Akkor a lelket bánat fogta el, hogy mindezt
eddig még sosem látta. Kihajolt a Nap kocsijának
párkányára, síkos volt az aranypadló, mérhetet-
len a távolság, szédülés fogta el, és aztán zuhant,
zuhant a föld felé. Mert a testéből szabadult lelket
már csak egy nehézkedés ereje hajtja: a vágy.
A fehér mágus lelke világok miriádjain hullva
keresztül elhagyott testébe visszatért. A bizánci
székesegyházban, amelyet Hagia Sophiának ne-
veznek, akkor harangoztak déli tizenkettőt.
A körülálló sokadalom mind a hercegkisasz-
szonyt leste, amint lassan szeme elé emelte kezét,
mint akit bánt a nap: élt!
Retro: A fehér mágus
GALAKTIKA
2021. június
Egyszer csak valaki nagyot kiáltott, és a másik
ravatalra mutatott iszonyodva, a feketére, melyen
a fehér mágus holtteste feküdt; és akkor min-
denki láthatta, hogy a halott mágus jobb kezével
megdörzsöli homlokát. Ugyanakkor a hercegkis-
asszony jobb keze nehéz súllyal aláhanyatlott.
Leírhatatlan volt a csönd és a rémület, amikor
a fehér mágus óriás hajzatú fejét lassan fölemel-
te. Akkor Zoe hercegnő feje lehanyatlott, mint
megtört liliom. A fehér mágus lassan felült, Zoe
pedig meg-megakadva térdre ereszkedett. A fe-
hér mágus kísértetiesen, mint egy igézett, felállt:
a hercegkisasszony ott feküdt a fehér ravatalon.
A mágus nagyot sóhajtott, és széttárta a karját, a
hercegkisasszony keze összekulcsolódott mellén,
mint ahogy koporsók fedelén látni. A fehér má-
gus szeme akkor tágra nyílott, és rémült tekintet-
tel kereste Zoe hercegnő szemét. De csak utolsó
fél pillantását sikerült elfognia, és Zoe hercegnő
szeme becsukódott örökre.
Akkor a harangszó is elhallgatott, a kegyetlen
déli némaságban a sokaság térdre borult, és mel-
lét verte, maga sem tudván, miért. Csak kevesen
látták, hogy a mágus leugrott a ravatalról, levetet-
te magát a földre, és zokogott, mint egy gyermek.
A hercegkisasszony pedig ott feküdt a ravata-
lon; a diadéma lehullott homlokáról, és kibomlott
gyönyörű hajába aranyvirágokat szőtt az örök
hellászi nap.
SZERB Antal
1901-ben született író, irodalomtörténész. Gim-
nazista korában komponálta első verseit és no-
velláit. Húszéves sem volt, amikor a Nyugat
leközölte bemutatkozó költeményeit. A 30-as
években íródtak fő művei, A Pendragon-legenda
(1934), mely egyszerre kalandos kísértettör-
ténet, és annak paródiája, az Utas és holdvi-
lág (1937), valamint A világirodalom története
(1941). Rövid, humoros útmutatója a Budapes-
ti kalauz marslakók számára (1935), melyben
egy földönkívülinek mesél fővárosunk szépsé-
geiről. A  második világháború idején, munka-
szolgálatosként érte a halál 1945 elején.
89
 GALAKTIKA
2021. június
Az ókor kék rejtélye
A
Z ÓKORI Egyiptom talán leg-
ismertebb régészeti lelete Tutan-
hamon fáraó legendás arany-kék
halotti maszkja. Mindenkit le-
nyűgöz a több kilónyi arany csillogása. De so-
kan meglepődnének rajta, hogy a nemesfém
a művész kezében csupán másodrendű volt.
Foglalata az ókor legértékesebb drágakövé-
nek, a kék lazuritlapoknak.
A lazurit szent kőnek számított akkoriban.
Évszázadokig rejtély volt, honnan szárma-
zik az ókori egyiptomi lazurit. Ugyanis sem
ott, sem a környező országokban nincsen
lazuritbánya. Kereskedők hozták távoli vidé-
kekről, hosszú hónapokig tartott a szállítása.
Ezért is volt az ókor legdrágább ékköve.
Ma már tudjuk a rejtély nyitját. A karavá-
nok egészen a világ tetejéig, Afganisztánig
mentek a becses kőért. A lazuritért négyezer
méter magasság fölé kellett mászni. Ezen a
kopár vidéken, ahol már semmi sem terem
meg, található a világ legrégebbi bányája.
Már hat-hétezer évvel ezelőtt is bányászták itt
a lazuritot. A munka mind a mai napig kézi
erővel folyik. Ezekből a távoli telérekből szár-
mazott a lazúrkő, amellyel az ókori egyipto-
miak a halotti maszkjaikat és legbecsesebb
tárgyaikat ékesítették.
90 Kő kövön
Lazurit, lazúrkő, lapis lazuli: ezeken a ne-
veken ismert ez a kék csoda. Az ásvány neve
a perzsa lazavard (kék kő) szóból származik.
Színe hatással volt kultúránkra, a magyar-
ba is bekerült a lazúr és az azúr színnév, il-
letve innen eredeztethető a középkori latin
lazulum, vagyis ég szó. A lapis lazuli annyit
tesz: „az ég köve”.
Az ókorban mindenhol népszerű ékszer-
alapanyag volt, mert könnyen csiszolható.
Görögországban, Egyiptomban és a római te-
rületeken a templomok és előkelő paloták díszí-
tésénél alkalmazták. A középkorban a velencei
kalmárok hozták el Európába, innen ered az
ultramarin – „tengeren túli” elnevezése.
De nemcsak ékkőként alkalmazták, finom
porrá zúzva festékpigmentként is. Valaha ez
volt az egyik legdrágább festék, hiszen egy
drágakőből készült, még ha a kevésbé szép
darabokat használták is e célra.
A reneszánsz festők kedvelték, de csak
a legmódosabb megrendelők engedhették
meg maguknak. Gyakran Szűz Mária ruhá-
jának festésére használták. Mária a korábbi
képeken vörös ruhában volt, de mivel az
ultramarinkék olyan drága volt, úgy gon-
dolták, a Megváltó édesanyját a legdrágább
szín illeti meg.
 SMARAGD

A generációkon
átívelő érték
EGYEDI FORMATERVEZÉS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TRENDEK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

 GALAKTIKA
2021. június
Csemegézés az időben
A
JÖVŐBEN és a múltban, más
dimenziókban és alternatív univer-
zumokban a külföldi képregénye-
sek otthonosan mozognak.
Üljünk asztalhoz, és szemezgessünk pár
magyarul is megjelent időutazásos történetből!
Amerikából kerül előételnek a terítékre Chris
Claremont és John Byrne Az eljövendő múlt nap-
jai című képregénykötete az X-Men sorozatból.
Őrrobotok pusztítják az emberfeletti képességek-
kel rendelkezőket. Az atomkatasztrófa előestéjén
néhány mutáns tervet sző a múlt megváltozta-
tására, hogy átírják a disztópikus
jövőt. A  főétel természetesen
francia – magyaros ízekkel és egy
történelmi találkozás tényével fű-
szerezve. 1982-ben közös rajzfilm
készült a Pannónia Filmstúdióban
Stefan Wul A Perdide árvája című
könyvéből: Az Idő Urai. A világ-
hírű Jean Giraud, művésznevén
Moebius készítette hozzá a lenyű-
göző látványterveket. Ezt egy 68
oldalas, színes, nagy sikerű kép-
regény/képeskönyv követte a rajz-
film képeinek felhasználásával.
A film sajtóvetítésére ellátogatott Kuczka
Péter, a Galaktika atyaistene. Az akkor még
oroszlánkörmeit próbálgató Vass Mihály tudo-
mást szerzett erről, és megmutatta aprólékos
műgonddal készített grafikáit, melyek láttán a
Mester felkiáltott:
– Maga egy zseni! Hívjon fel holnap!
…és a többi már történelem.
Roger Lécureux és Raymond Poïvet klasz-
szikus képregénysorozata, A Reménység úttörői
(Les Pionniers de l’Espérance) 1945-ben indult
a francia Vaillant hetilapban. A Világtanács egy
csapatot küld a kozmoszba az Espérance űrha-
92 Képregény a Galaktikában
jón, hogy mentsék meg a Földet. A70-es évek ele-
jén jelent meg a sorozat Gyémánttemplom című
része, melyben egy titokzatos kór támad meg
egy űrhajót, a személyzetet pedig csak időuta-
zással lehet megmenteni. A franciák emblema-
tikus figurái, Pif és Herkules is kivették részüket
az időkalandozásokból. Személyes kedvencem
Jean Tabary remek rímekbe göngyölt, röhögtető
Iznogoud képregénysorozata.
Utóétel Angliából, Johnny Alpha főszereplé-
sével. A nukleáris háború után Nagy-Britannia
romokban hever. Egyre több mutáns születik,
és inkább a testi fogyatékosságok,
mint a szuperképességek jellem-
zőek a fajra. John Wagner és Car-
los Ezquerra Strontium Dog (1978)
című sci-fijének főhőse fejvadász-
nak áll, idegen lényekkel küzd
meg, alternatív pokolmélyekbe
merül. A Schicklgruber-küldetés
című fejezetben pedig vissza-
utazik a nácikhoz, hogy foglyul
ejtse Adolf Hitlert. Desszertünk
Olaszországból érkezett. Lilith
kronoügynök feladata megkeresni
és kiiktatni a Tövis névre hallgató
idegen parazitahordozót, megváltoztatva ezzel a
lakhatatlanná vált Föld jövőjét. Luca Enoch író/
rajzoló 18 részen keresztül űzi, hajtja különleges
testpáncélba zárt hősnőjét Egyiptomtól Grön-
landig, az amerikai polgárháborútól a nankingi
mészárlásig. Hazánkban aránylag kevés időuta-
zásos történet jelent meg külföldi alkotóktól, de
az mind kiváló, értékes darab, akárcsak a most
következő kis „hazai” is.
Megnyalhatjuk mind a tíz ujjunkat, de csak a
kötelező kézmosás után!
Jó étvágyat!
Basa Attila
 GALAKTIKA .
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 93
 GALAKTIKA
2019. augusztus

94 Képregény a Galaktikában
 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 95
 GALAKTIKA
2019. augusztus

96 Képregény a Galaktikában
 s á go s , m o r b id
GALAKTIKA

ö n ös , mu l a t 2019. augusztus

Kül l d o s P é t er - dí j a s
n do k A Z s o
k al a e gé n y é b e n!
írónő új r

l a k t ik a b olt.hu
e g i t t: w w w.ga
rendeld m Képregény a Galaktikában 97
 GALAKTIKA
2021. június
Hajtogatható
kijelző
Folytatódik a technológiai küzdelem a „ki-
sebb gép – nagyobb kijelző” fronton. Egy
mostani okostelefon már többet tud, mint
egy 3-4 éves notebook, csupán a kijelző
mérete okoz kihívást. A Samsung bemu-
tatta legújabb terveit, hogy néhány év múl-
va hogyan is képzeli el okoseszközeinket.
Bár a 2000-ben mozikba került A vörös
bolygó című filmben már láthattuk, milyen
hasznos lenne egy feltekeredő, hajlékony
képernyő, erre sajnos még nem alkalmas
a LED-technológia. A fejlesztők egyelőre
csak az összehajtható kijelzőkben gondol-
kodnak. A Samsung ebben is továbblépett,
a könyvként összecsukható telefon helyett
egy „Z” alakban hajlítható készülékben
gondolkodik.
A koncepciónak több előnye is lenne.
A  kijelző így akkorára növelhető, mint
egy kisebb tableté, de a 7,2 collos kép-
ernyő a telefon formája miatt nem extra
szélesvásznú, hanem a hagyományos HD
méretarányú. Ugyanakkor összecsukva az
egész kisebb lehetne, mint a mostani leg-
kisebb okostelefonok, ráadásul a „Z” haj-
tásnak köszönhetően így is kényelmesen
használható.
98
N
EM FOGADTAM volna
nagy tétben rá, hogy Töki jós-
lata beválik a kölcsönös elő-
nyökön és tiszteleten alapuló
együttélésről az indiánokkal, de be kell
látnom, hogy legalább részben tévedtem.
Igaz, hogy első megyényi földbirtokunk
megvásárlása erősen emlékeztetett a mi
időnk telepeseinek üzleteire, amikor is
Manhattan szigetét egy fickó egy marék
üveggyöngyért vásárolta meg. Ugyan a
szappan és különösen használata alkalmas
lett volna a fertőző betegségek megelőzésé-
re, így nem tekinthetjük az üveggyöngyhöz
hasonlatos haszontalanságnak, csak hát az
indiánok inkább különleges csemegeként
kezdték fogyasztani, így szándékunk elle-
nére majdnem úgy jártunk el, mintha tü-
zes vízzel bódítottuk volna el őket. Aztán
ugye eldördült néhány sortűz is építkezés
közben, mert egyes harciasabb őslakók
nem értették meg elsőre Töki világjobbító
szándékait, és hol nyílzáport zúdítottak az
építőmunkásainkra, hol meg harci bárdjai-
kat lóbálva rohamot indítottak szántó-vető
parasztjaink ellen. Az ötödik ilyen próbál-
kozás után, amely különösen sok áldozatot
szedett a támadók közül, felhagytak zakla-
tásunkkal, s egy hónapnyi csend után visz-
szatért Stan és Pan, ahogy magunk között
emlegettük az alacsony vézna és magas kö-
vér indiánvezért.
– Szappan – mondta bánatosan a ma-
gasabbik, ahogy körben letelepedtünk kis
tábortüzünk köré.
– Hozzatok egy láda szappant! – kiáltott
oda Töki az egyik tengerésznek, majd a két
főnök felé fordulva, méltóságteljesen kije-
lentette: – Lesz szappan, barátaim.
Ám két vendégünk továbbra is csak szo-
morkásan nézett maga elé, mígnem meg-
érkezett az Amóval teli láda.

S
LDO
ZSO TERő-
PÉs szerz
díja Lovas Lajos
VISSZAVÁGÓ
VÖRÖS HAJNAL
– Szappan! – kiáltották egyszerre, az-
tán komoly önuralmat tanúsítva, lassú
mozdulattal kivettek egy-egy Amót az il-
latos halomból, és óvatosan megízlelték,
majd elégedetten felsóhajtottak. Stan az
öböl túloldalán elterülő félszigetre muta-
tott, majd Tökire, és saját nyelvén olyasmit
mondott, hogy: – Haremi kara gondzsaru.
– Azt hiszem, nekünk adja a túlpartot is
a ládáért – közölte elégedetten Töki.
– Nincs ez így jól, öreg – mondta bosz-
szúsan Dédi. – Ezek függővé váltak, te meg
megyényi területeket veszel szappanért.
– Igazad van. Ez így nem tisztességes –
felelte Töki, miközben meghajolt a főnökök
felé (úgy véltem, ezzel a gesztussal fogadta
el a viszontajándékot), majd megint a ten-
gerészhez fordult: – Pista fiam! Hozzál ide
egy lavór vizet!… Egyébként meg szüksé-
günk van területre, és ez a földrész majd-
nem lakatlan – címezte ismét nekünk.
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
Csak egy aprócska
változtatás, és a
„török hódoltság”
kifejezés egészen új
értelmet nyer.
Amint a víz megérkezett, kivett maga is
egy Amót a ládából, félmeztelenre vetkő-
zött, majd szabályosan megmosakodott.
Az indiánok ámulva nézték, és nevetgél-
ve mutogattak a szappanhabra, amely a
lavórban keletkezett, végül Pan előkelő
mozdulattal magához emelte az edényt,
és belekortyolt a szappanos vízbe, majd
Stannek nyújtotta a nedűt, aki mohón kor-
tyolta a folyékony csodát.
– Nem hiszem, hogy megértették volna
a magyarázatodat – mondtam.
A látogatás után azonban több támadás
nem ért minket, sőt egyre-másra jelentek
meg a közben szépen épülő Lajosvárosban
különféle indiánok, akikkel Töki mind
több időt töltött. Még egy hónap eltelté-
vel már mindenfelé követte vagy harminc
rézbőrű tanítványa, és meg kell vallanom,
várakozásommal ellentétben rendkívül
gyorsan tanultak magyarul. Időközben
99
 GALAKTIKA
2021. június
flottánk második fordulójára készült
Európa felé, és Bimbóékkal magunk is
hazaindultunk vele. Addig hathajónyi
utánpótlás már érkezett, hazafelé meg kü-
lönböző termények utaztak, amiket az in-
diánokkal cseréltünk: kukorica, burgonya
és dohánylevél Lajosnak. Legfontosabb
szerzeményünk azonban a paprika volt,
amit magam vásároltam valamelyik karibi
szigeten, ahol még nem vetették meg lá-
bukat a spanyolok. Főleg elültethető
magvakat gyűjtöttem be, és sorra meg is
kóstoltam a különböző fajtákat. Vittünk
magunkkal mindenfélét, csípőset is, éde-
set is. Főleg, mert nagyon hiányzott a pap-
rikás krumpli meg a pörkölt, no és a csípős
őrölt paprikával akartam megszüntetni
a  borsőrületet, amire majdnem ráment
a teljes európai aranykészlet.
Őszre otthon voltunk hát megint Konstan-
tinápolyban. Mire hazaértünk, a papri-
kánk mind megfonnyadt, ám a magvakat
megmentettem, és Kopernikusz mester
segítségével feltaláltuk a primőrt, miután
sikeresen megépítettünk egy üvegházat,
amelyet vaskályhával fűtöttünk. Palán-
táink szépen növekedtek, úgyhogy mire
Lajos, Mária királynő és ikreik, Lajos és
Alajos tavasszal megérkeztek hozzánk,
felszolgálhattam nekik az első paprikás
krumplit, amit a következő években raj-
tunk kívül csak fejedelmek engedhet-
tek meg maguknak, olyan drága volt az
alapanyaga. A krumpli persze gyorsan
terjedt, de az őrölt, csípős paprika még
évtizedekig luxuscikknek számított, ám
lassan kiszorította a borsot, és a kontinens
aranyforintjainak nagy része a Távol-Kelet
helyett immár uralkodónkhoz vándorolt.
– Fenséges étel, barátom! És külön ér-
tékelem, hogy magad készítetted! – for-
100 Vörös hajnal
dult hozzám Lajos a konstantinápolyi
császári palota dísztermében, ahol Mária
királynéval, Tomori helytartó-érsekkel,
Kopernikusszal, Paracelsusszal, Erasmus-
szal, Bimbóval, Athinával és Carolinával
költöttük el bográcsban főzött paprikás-
krumpli-költeményemet.
– Ez jobb, mint bármi, amit eddig et-
tem – jelentette ki tele szájjal nyammogva
Rotterdami Erasmus.
– És milyen csípős! – csodálkozott Pa-
racelsus mester. – Biztos vagyok benne,
hogy nagy mennyiségben méreg, de úgy
sejtem, ebben is benne van az a bizonyos
C-vitamin, amit tavaly fedeztem fel a cit-
romban, és megakadályozza a rettegett
skorbutot.
– Készítettünk belőle néhány kis zsák
őrleményt, mármint a paprikából – közöl-
te Kopernikusz. – Többet ér, mint bármi-
lyen fűszer!
– Szerintem nevezzük el piros aranynak
– vigyorodott el Bimbó.
– Nagyon jó név – mosolyodott el Mária
királyné –, főleg, ha a birodalomnak elég
aranya lesz belőle, mert bizony uramnak
elég sok fejfájást okoz, hogy alattvalói elé-
gedettek lehessenek.
– Hja, hát rengeteg embert kell etet-
nünk, és a parasztokat sem adóztathat-
juk meg jobban, mert a végén úgy jár-
nánk, mint édesapám idejében, amikor
az a Dózsa nevű fellázította őket, és a
végén hű embere, Zápolya vajda kény-
telen volt tüzes trónusra ültetni a gaz-
fickót.
– Volna még egy ötletem, Ludek –
mondtam, miután megküzdöttem egy na-
gyobb darab krumplival. – Egy szója nevű
babfajtát kéne szereznünk a kínai csá-
szártól, abból nagyon kevés hússal tudnék
készíteni egy párizsi nevű ételt, ami pont

olyan ízű lenne, mint a legjobb karaj. Ezt
a babot pedig nagyon jól termeszthetnénk
Magyarországon is.
– Párizsi? – kérdezte kötekedő hangon
Erasmus. – De hát Párizs az nem Kínában
van, hanem őfelsége új országában, már
legjobb tudomásom szerint.
– Ez egy úgynevezett márkanév – se-
gített ki Bimbó –, ami segítene az új…
hmmm…
– Álhús? – egészítette ki mondatát az
éles elméjű Lajos.
– Igen – folytatta barátom –, az új álhús
népszerűsítésében, mert ugyebár Párizs
híres város.
– A lényeg, tudós barátom – vágta át
a gordiuszi csomót Ludek –, hogy sze-
rezzünk abból a babból, és akkor Lajos
comes, Lala barátom megcsinálja nekünk
az álhúst. Alig várom, hogy kóstolhassam,
a mai csodás ebéd után.
– Köszönöm, felség – feleltem hálásan.
– Holnap perkeltet fog főzni – árulta el
Carolina.
– Az is ilyen isteni eledel? – érdeklődött
mosolyogva a királynő.
– Igen, felség, nekem már csinált egy-
szer, ahhoz is paprika kell – felelte hitve-
sem büszkén.
– Szívesen kineveznélek főszakácsom-
nak – fordult felém a király –, de azt hi-
szem, nagy pazarlás volna a részünkről, ha
erre vesztegetnéd a tehetségedet.
– Úgy is van – értett egyet Tomori –,
Lajos comes meg Géza comes most éppen
Kopernikusz mesterrel dolgozik a távolba
beszélő szerkezeten.
– Valóban – mondta komoly hangon
a tudós –, már sikerült szétszerelnem az
ágyútok távbeszélő dobozát amíg távol
voltatok…
– Micsoda? – döbbent meg Bimbó.
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
– Hát, újra összeraknom nem sikerült,
de azt hiszem, értem, hogyan működik.
Találtam benne egy kristályt, és a kis do-
bozból szikra pattan, ha egy dróttal össze-
érintem a végét.
– Mester, ugye nem nyírtad ki az akkut?
– kérdezte felháborodva Bimbó.
– Úgy érti, szikrázik-e még a doboz? –
segítettem be a katasztrófa felderítésébe.
– Tegnap még szikrázott – felelte ijed-
ten Kopernikusz.
Jó néhány hasonló ebédet elköltöttünk
még a császári palota nagytermében, pör-
költöm hasonló sikert aratott, olyannyira,
hogy feleségeink is megtanulták az álta-
lam ismert három paprika alapú étel ké-
szítését – a harmadik ugye a gulyásleves
volt, amellyel már próbálkoztunk egyszer
Nándorfehérváron. Végül Bimbóékkal
nyitottunk egy vendéglőt a tengerparton,
ahol ezt a három kuriózumot szolgáltuk
fel, olyan sikerrel, hogy nagyon magasan
kellett megszabnunk az árakat, különben
nem bírtunk volna megküzdeni az óriá-
sira nőtt érdeklődéssel. Így csak a leggaz-
dagabb kereskedők és fejedelmek tudták
megfizetni a három aranyat egy tál pör-
költért vagy paprikás krumpliért. Ennek
következtében persze szemtelenül meg-
gazdagodtunk, olyannyira, hogy alig si-
került elkölteni a pénzünket. Végül kény-
telenek voltunk venni néhány szigetet az
Égei-tengeren.
A következő tavaszig tudós kollégáink
némi sugalmazás nyomán felfedezték a
szikratávírót, az írógépet, és Kopernikusz
mester tökéletesítette Leonardo utolsó
vázlatait a merevszárnyú sárkányrepü-
lőről, sőt egy májusi hajnalon intésem
ellenére ki is próbálta a szerkezetet. Már
majdnem átért az Aranyszarv-öböl túlol-
101
 GALAKTIKA
2021. június
dalára, amikor az egyébként irányítha-
tatlan madár gellert kapott egy Galatánál
horgonyzó szkúnerünk árbocán, majd el-
gázolt egy halászcsónakot. A tudós kisebb
zúzódással megúszta, s bár a gép és a ladik
rommá tört, mégiscsak ő volt az első em-
ber, aki sikeresen a levegőbe emelkedett.
A  könnyen formálható ezüstből készült
írógépet pedig magammal vittem követke-
ző utamra Ludovikába, mert a kontinens
az okafogyott Amerika helyett végül ezt a
nevet kapta. A következő, formára vágott
pergamenemen már ezzel a nagyszerű ta-
lálmánnyal fogok írni.
Carolina első gyermekünkkel, Nán-
dorral otthon maradt a főmufti egykori
palotájában, mert nem mertünk megkoc-
káztatni a csecsemővel ekkora utat, engem
azonban királyi parancs kötelezett az át-
kelésre. Elsősorban is beszámolót kellett
készítenem Lajosnak arról, mi történt az
elmúlt nyolc hónapban odaát, mert a vi-
haros időszakban nem mertük kockáz-
tatni az átkelést, így semmit sem tudtunk
arról, hol tartanak az ottani építkezésben
telepeseink. Azután feladatul kaptam,
hogy további családok részére vásároljak
földeket egy hatalmas félszigeten, ami-
ről magam meséltem Ludeknek. Ott, ahol
minden évszakban jó az idő, és majd öreg-
korában maga a császár-császár-király is
eltölthetné a zord teleket addigra felépülő
palotájában. Magyarán fel kellett fedez-
nem Floridát.
Először azonban Lajosvárosban kötöt-
tünk ki. Alig ismertem a partszakaszra.
Az árbóckosárból mindenfelé megművelt
földeket láttam. Maga a város főleg rönk-
házakból állt, amelyeket szép egyenes,
kövezett utcák választottak el egymástól,
a kormányzói palota pedig terméskőből
épült, és a település tenger felőli részén
102 Vörös hajnal
helyezkedett el, egy hatalmas kőlapokkal
kirakott tér túlsó felén. Lajosvárost úgy
három kilométer hosszan, körös-körül
cölöpkerítés védte, nyugati oldalában rak-
tárak, és műhelyek sorakoztak, erről árul-
kodott a kéményekből felszálló füst, amely
alighanem a kovácsok által szított tüzek-
ből emelkedtek fel. Az öböl túlpartján
rönkökből épített erődítmény emelkedett,
bástyáiból fél tucat ágyú védte az új tele-
pet az esetlegesen a tenger felől közeledő
veszély ellen. Mindez gondos tervezésről
árulkodott.
Feltűnt még, hogy a városfal déli olda-
lán hatalmas sátortábor nőtt ki a földből,
úgy látszott, egy komplett indián törzs
költözött a szomszédságunkba. Mire kikö-
töttünk az új mólónál, a parton több szá-
zan gyűltek össze, magyarok és fiatal in-
diánok vegyesen, utóbbiak valamennyien
vörös kendőt csomóztak a nyakukra.
– Úttörők – magyarázta Töki, miután
partra léptem után alaposan megpaskol-
tuk egymás hátát.
– És vannak kisdobosok is? – kérdez-
tem nevetve.
– Persze, hogy vannak, és kiszesek is
meg ifjúgárdisták is – felelte barátom ko-
moly arccal. – Na, de erről majd később!
A  legjobb pillanatban érkeztetek, mert
erősen fogytán vannak a készleteink. Az
új termésre meg még várni kell, ugye.
– Hathajónyi élelmet hoztunk, kettő-
vel meg mindenféle hasznos dolgot, vas-
ércet, szerszámokat, fegyvereket, no meg
Erasmus és Paracelsus mestereket, akiket
maga Ludek küldött át személyesen a te
segítségedre.
– Jesszus, Erasmus? Egyfolytában csak
kötekedik – nyögött fel Töki. – Szappant
hoztatok? Az utolsó darabokat osztottam
szét tegnap, és most, hogy mosásra meg

fürdésre is használják az indiánok, sokkal
gyorsabban fogy, mint ameddig csak cse-
megeként fogyasztották.
– A mester magával hozott mindent,
ami egy szappangyár építéséhez kell –
nyugtattam meg –, de hoztunk Amót is,
vagy féltonnányit.
Annak örömére, hogy háromhétnyi hajó-
zás után szilárd talaj került a lábunk alá,
ellátogattunk Töki büszkeségébe, a kul-
túrházba, ahol kukoricasört is csapoltak.
Ezen édeskés nedűn kívül gyakorlatilag
mást nem is lehetett kapni. A „kapni”-t
itt szó szerint kellett érteni, mert pénzért
nem árusították a gyanús, Vörös Csillag
névre hallgató italt, csak jegyre, mivel
csak nemrég erjedt meg az első főzet, így
aztán egy tucat szomjas telepes egykettőre
kiszárította volna a hordókat. A jegyeket
maga Töki osztotta szét igazságosan, min-
denkinek négy járt belőle havonta. Előhú-
zott hát vagy egy tucatot régi harckocsizó
zubbonya felső zsebéből, és megvendégelt
minket egy rendes sörözésre.
– Kultúrfelelős! – kiáltott oda a csapos-
nak. – Négy korsó Vörös Csillagot!
– Miért hívják Vörös Csillagnak? – kér-
deztem gyanakodva.
– Egyrészt, mert a kukoricasör vörö-
ses árnyalatú – felelte. – Persze ezekben a
cserépkupákban nem látszik rendesen, de
hidd el nekem!
– És a csillag? – kérdezte Paracelsus –,
az occultista jelkép ugyebár.
– Nosztalgia az óhaza iránt – mondta
Töki. A választ azonban csak én értettem,
némileg rosszat sejtve.
– És mit akarsz az úttörőkkel meg a ki-
szesekkel? – csaptam bele a közepébe.
– Kik azok a kiszesek? – kérdezte kí-
váncsian Rotterdami Erasmus.
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
– Ifjúkommunisták – vágtam rá inge-
rülten. – Sose bírtam őket.
– Kommunisták, azaz közösségi embe-
rek – ízlelgette a szót Erasmus.
– Úgy van – felelte barátom elégedet-
ten. – Itt az ideje, hogy megteremtsük az
igazságos társadalmat, ahol az egyik em-
ber nem zsákmányolja ki a másikat, a nők
egyenlőek a férfiakkal, mindenki azonos
jogokkal rendelkezik, senki sem uralko-
dik a másik felett, minden tulajdon közös,
nincsenek tőkések, és mindenki csak any-
nyit vesz a megtermelt javakból, amennyi-
re szüksége van – mondta, majd rögtön két
kört rendelt nyolc sörjegy átnyújtása után.
– Ami azt illeti, nincsenek is tőkések –
vetettem közbe.
– De majd lesznek, ha nem teszünk el-
lene – felelte Töki. – És akkor a Fuggerek
micsodák?
– Bankárok – válaszoltam –, pénzt köl-
csönöznek kamatra.
– Finánctőke, tehát mégiscsak van-
nak tőkések – jelentette ki diadalmasan
barátom.
– Nem értem, mi bajotok van a favágók-
kal, már ha őket értitek tőkések alatt, de ez
az egész kicsit a kathar eretnekek tanítá-
sára emlékeztet – jelentette ki érdeklődés-
sel Erasmus mester.
– Hallottam róluk, de semmi közünk
hozzájuk – mondta Töki. – Én igazi kom-
munizmust szeretnék, igazságosat, ahogy
Marx és Engels tanította.
– Rémlik valami róluk – motyogta a
mester –, úgy emlékszem két német al-
kimista, egy testvérpár. Láttam is őket
egyszer Bázelben, nagy szakállat hordtak
– bólogatott.
– A szakáll igaz – vigyorodtam el –, a
többiben nem vagyok biztos… Egyébként
meddig jutottál az ige hirdetésében?
103
 GALAKTIKA
2021. június
– Az indiánok sokkal jobban értik a
tantételeket. Főleg a kisdobos és úttörő
korosztály. A kiszesek között is vannak ér-
telmesebbek, és néhány fiatalabb telepes
is belépett már, de velük még sokat kell
foglalkoznom. Azt figyeltem meg, hogy az
itteniek eleve jóval közelebb állnak a kom-
munizmus gondolatához, mint az európa-
iak. Minden tulajdon közös, és mindenki
érdemei szerint részesül a megszerzett
javakból. A demokratikus centralizmus
is majdnem tökéletesen működik, csak a
párt főtitkárát törzsfőnöknek hívják, a
pártot meg törzsnek. No, azért egynéhány
dolgot még tisztába kell tenni, mert így
a társadalmi és gazdasági fejlődés nem
biztosított.
Ekkor futott be Dédi, úgyhogy még hal-
lotta az utolsó mondatokat.
– Szia! – köszöntött meleg kézfogás-
sal, majd a mestereket is üdvözölte. –
Teljesen belebolondult a demokratikus
szocializmusba. Már bocs, Töki – csa-
pott barátunk vállára, aztán belevágott:
– Most értem vissza a delavár főnöktől,
és sikerült néhány lovat elcserélnem egy
szénbányára. Ugyan csak lignit, de azért
eléggé jól ég, jobb, mint a faszén, és mi-
vel a felszínen van, igazából mindösz-
sze a szekérre kell rakni, sőt még azt
sem, mert idehozzák nekünk, ha min-
den igaz.
– Na, fiacskám, Winnetou – fordult a
csaposhoz –, hozzál nekem egy sört!
– Add nekem egy jegy előbb, utána kapsz
sört – mondta a kultúrfelelős –, és nem is
nevem Winnetou! Vagyok Boldizsar KISZ-
titkár.
– Adj egy jegyet! – fordult Tökihez,
majd rögtön ki is szolgálta magát, benyúlt
a fekete zubbony zsebébe, és kihalászott
egy cédulát, aztán odadobta a csaposnak.
104 Vörös hajnal
– Ne légy tiszteletlen, Dédi! – mondta
Töki. – Így elvtársak nem beszélnek egy-
mással.
– Oké, bocs – válaszolta Dédi –, csak,
tudod, ezt a kiszesdit már otthon se na-
gyon bírtam. Örültem, hogy megszaba-
dultam tőle. Erre meg újracsinálod itt az
egészet.
– Mert lehet jól csinálni! – felelte Töki.
– És egy év alatt be is bizonyítom!
– Rendben – mondta Dédi –, majd leg-
közelebb megnézem. Te mikor indulsz
vissza? – fordult hozzám. – Mert azt hi-
szem, hazaugranék egy kis időre, amíg
itt kialakul a földi Paradicsom. Úgyis itt
vannak már a mesterek – hajolt meg újra
Paracelsus és Erasmus előtt.
– Ami azt illeti, a király mindkettőtöket
hazakéret egy időre, úgyhogy legkésőbb ve-
lem kellene visszatérnetek, bár már előbb is
indulnak hajók. Nekem azonban előbb még
alapítanom kell egy telepet Floridában –
feleltem –, aztán meg új paprikamagvakat
kell gyűjtenem, úgyhogy kábé két hónap
múlva indulok vissza.
– Elkísérlek Floridába – kortyolt bele a
sörébe Dédi barátom.
– Én azt a két hónapot inkább itt tölte-
ném, úgyhogy majd hazatértetekben csat-
lakozom hozzátok, de mielőbb vissza kell
jönnöm ide, hogy folytathassam a szerve-
zőmunkát – mondta Töki szomorkásan. –
Egyébként meg ne hallgass Dédire, tudom,
hogy mit csinálok, és nagyon szépen hala-
dunk. Ugye, Boldizsár? – fordult a kultúr-
felelőshöz.
– Gyula főtitkár nagyon okos és jó –
mosolygott az indián –, és igazságos is.
– Nagyon érdekes beszélgetés – mondta
Erasmus. – Igazán kíváncsivá tettél, Gyula
herceg, hogy hogyan boldogulsz a tanítvá-
nyaiddal.

– Holnap megmutatom, Erasmus mes-
ter – válaszolta Töki –, és remélem ti is
elkísértek – fordult felénk. – Délután
tartjuk a következő Kilián-vizsgát, mert a
helybéliek nem tudnak korán kelni. Kivé-
ve, ha hajnali rajtaütésre indulnak, de az,
ugye, most nem kerülhet szóba.
– Én már láttam ilyet – jelentette ki
Dédi, úgyhogy kihagynám.
Jobb is volt, hogy a vizsgát csak másnap dél-
után tartotta meg Töki, mert a Vörös Csillag
igen erős főzetnek bizonyult, és délig alig
tudtam megmozdulni a fejfájástól. Azt hi-
szem, a többiek se járhattak sokkal jobban,
mert Erasmus mester egy vizestömlővel a
fején jelent meg a vizsga helyszínéül szolgáló
sátorban, Paracelsus pedig táskás szemmel
ásítozott egy személyes használatára kiutalt
szalmazsákon a sarokban.
Töki herceg-főtitkár büszkén nézett
végig a felsorakozott négy vizsgázó in-
diánon.
– Elvtársak! – szólította meg őket barát-
ságosan. – Egyesével fogok nektek kérdé-
seket feltenni, fejenként négyet-négyet. Ha
hibátlanul megfeleltek, úttörőből KISZ-
tagokká léptek elő, ifjúkommunistává,
és vörös kendőtöket, amit eddig csomóra
kötve viseltetek, ezentúl már a nyakatok
köré tekerve hordhatjátok.
– Uff! Uff! – felelték lelkesedve a tanít-
ványok.
– Igyek Szem! – szólította meg a bal
szélen álló fiatalt. – Mondd meg nekem,
kérlek, hogyan keletkezik az értéktöbblet!
– Tőkés gazda kizsákmányolja szegény
munkást, és nem fizeti ki rendesen szap-
pannal. Ebből lesz értéktöbblet.
– A szappan most nem számít – mondta
bosszankodva Töki, főleg, mert észrevette,
hogy elvigyorodtam a válasz hallatán.
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
– És miért jó a kommunizmus? – kér-
dezte a sorban következő vizsgázót ba-
rátom.
– Mert a kommunizmusban nincs ki-
zsákmányolás – vágta rá a Furfangos Nyúl
névre hallgató srác.
– Úgy van – mondta biztatóan Töki. –
És még miért jó az embereknek a kommu-
nizmus?
– Mert mindenki annyi szapp… azaz
javat vehet el közösből, amennyi kell neki
– vágta rá a harmadik fickó.
– És miért lehetséges ez? – faggatózott
tovább a főtitkár.
– Mert mindenki legjobb képességei
szerint tesz hozzá közöshöz – hangzott a
magabiztos válasz.
– És mi történik azzal, aki nem így cse-
lekszik? – fordult ismét Igyek Szemhez
Töki.
– Aki nem dolgozik, ne is egyék! – ki-
áltotta lelkesen az indián, mire barátom
elégedetten elmosolyodott, én azonban
láttam, hogy amikor Töki elismerést vár-
va rám tekintett, az indiánok úgy vigyo-
rognak, mintha azt mondanák, hogy „na
persze”.
– És ha rossz lenne a termés, és nem jut
mindenkinek, akkor mit cselekszenek a
kommunisták? – kérdezte hirtelen vissza-
fordulva a főtitkár.
– Akkor te mindenkinek adsz jegyet, és
egyenlően osztod szét javakat – mondták
kórusban a jelöltek.
– És kié minden a kommunizbusban? –
csapott le egy újabb hirtelen kérdéssel.
– A népé! – válaszolták ismét egyszerre.
– Társadalmi tulajdon.
– Jól van – mosolygott rájuk barátom.
– Átmentetek a Kilián-vizsgán. Mostan-
tól ifjúkommunisták vagytok! Tekerjétek
a vörös kendőtöket a nyakatok köré, és
105
 GALAKTIKA
2021. június
énekeljük el együtt a dalt, amit tanítottam
nektek!
Erre kórusban kezdték vonyítani: „Föl,
föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes pro-
letár! A győzelem napjai jönnek, rabsá-
godnak vége már!…”
– Hát, ez nagyon érdekes volt, Gyula
herceg, különösen a dal – nyögte a szal-
mazsákról Paracelsus. – Részemről nem
ellenzem a kísérletet, sőt nagyon kíván-
csi vagyok rá, hogy mi lesz belőle. Min-
denesetre először is felépítem a szappan-
gyárat, utána meg adj mellém néhány
fegyverest, hogy különleges ásványokat
kereshessek az én kísérleteimhez. Meg-
ígértem a császárnak, hogy kidolgozom az
aranycsinálás pontos módszertanát.
– Köszönöm, mester! – felelte hálásan
Töki. – A szappanból majdnem hiány-
cikk lett.
– Hát, tudod, öreg – összegeztem vé-
leményemet –, amikor leérettségiztem,
elégettem a KISZ-tagkönyvemet. Addig is
csak a felvételi miatt nem mertem meg-
tenni. Ha ezek az ifjúkommunisták nem
lovasítanak meg mindent, amit érnek, hát
én megemelem a kalapomat előtted.
– Ha így tennének ennyi tanulás után,
akkor kilépek a pártból – felelte –, de
tényleg hiszek benne, hogy ez a legjobb
rendszer, legalábbis az Újvilágban.
– És hol van ebben a rendszerben a
Teremtő helye? – érdeklődött Erasmus. –
A vizsgán egyetlen szó sem esett róla.
– Az őslakosok hisznek Manituban, a
teremtőjükben – felelte Töki –, és én nem
is próbálom lebeszélni őket erről. De a tár-
sadalmi rendszer szempontjából ez nem
elsődleges.
– Értem, mire gondolsz, herceg –
mondta a mester, és talán most először
nem kötekedett a megszokott módján.
106 Vörös hajnal
– Engem főleg az fogott meg, amit a dal-
ban hallottam, a nemzetköziség gondo-
lata. Mint jól tudod, a Balgaság dicsére-
tében magam is arról értekeztem, hogy
a nemzetek dicsőítése meddő hiúság,
ám én sose mertem nyíltan kimonda-
ni, amit te a költeményedben megtettél.
Elsőre nem találok fogást tanításodon,
bár megígérhetem, keresni fogom azt.
Mindazonáltal javasolnám, hogy ismer-
tesd meg Krisztus tanítását is tanítvá-
nyaiddal.
– Köszönöm tanácsod, Erasmus – felelte
Töki. – Ígérem, hogy el fogok gondolkodni
a dolgon, bár azt hiszem, elsőre elég lesz
ennyi, már így is a határaikat feszegetem.
– Hát jó – bólintott Erasmus –, veled
maradok, és megpróbálok segíteni neked,
hátha eddigi tapasztalataim hasznodra le-
hetnek.
Ezen a napon ennyiben maradtunk.
A  sikeres vizsgázók mindannyian kap-
tak egy-egy sör- és szappanjegyet, majd
Töki hazaküldte őket a törzseikhez, hogy
ott is terjeszthessék az igét, magunk pe-
dig Dédi vezetésével végigjártuk a várost,
hogy megszemlélhessük az elmúlt nyolc
hónap eredményeit. A fejlődés látványos
volt, látszott, hogy jól válogattuk ki az
első partraszállókat. A rönkházak ké-
nyelmesnek tűntek, és az otthonról ho-
zott felszerelésen túl nagyon sok mindent
építettek maguknak Lajosváros lakói.
Láttam komplett konyhabútort, ágykere-
teket, de az indiánokkal folytatott csere-
kereskedelem jeleit is. Például majdnem
mindenki bölénybőrből készült takarót
és szőnyeget használt, s a legtöbben mo-
kaszint viseltek.
A kovácsműhelyben elsősorban szer-
számok készültek, ezek cseréjével biztosí-
tották a folyamatos szárítotthús-ellátást.

Összességében a település életképesnek
látszott, és egyáltalán nem fenyegette
őket az éhhalál, mint a mi időnkben a
Mayflower utasait.
Új Diósgyőr megalapításáról és Florida
betelepítéséről majd egy külön pergamen-
lapon számolok be, ahogy a haza vezető
utunkon történt kalandokról is. Hivatkoz-
hatnék papírhiányra, ami igaz is, mert új
írógépem mégsem használható pergamen-
nel, a papírgyártás pedig még nem futott
fel kellőképpen. Persze pergamenlapból
rengeteget gyűjtöttem össze, úgyhogy nem
kívánom magam ezzel mentegetni. Erre
a kis időugrásra a tegnapi nap eseménye
késztet, amelynek azonnal le akarom írni
az eredményeit.
Hazatértünkkor Carolina, karján a
csöppnyi, de annál értelmesebben mo-
solygó Nándival a kikötőben várt, és part-
ra léptem után oly szorosan ölelt meg,
hogy majdnem szétlapítottuk gyerme-
künket. Időközben Bimbóéknak kislánya
született. Mondtam is neki, hogy mivel a
kisebbik Athina anyja szépségét örököl-
te, eljegyezhetjük Nándival a kor szelle-
mének megfelelően, ám igazából csak azt
akartam vele élcelődve közölni: szerencse,
hogy a csecsemő arcán nem az ő nagy orra
köszön vissza.
Ám a lényegre térve: Pali bátyám vacso-
rára hívott mind a négyünket, asszonyok
nélkül. Ezen hitveseink ugyan alaposan
megsértődtek, ám a meghívás szigorúan
csak nekünk szólt. Carolina mindeneset-
re megígértette velem, hogy részletesen
beszámolok neki az estéről. Ezt azonban
– mint nemsokára kiderült – csak eskü-
szegés árán tehettem volna meg.
– Kedves barátaim – kezdett bele a
helytartó –, őszintén örülök, hogy mind-
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
annyian épségben hazatértetek. Hogy mit
végeztetek az Újvilágban, röviden már el-
mondtátok, és nem baj, ha Lajossal együtt
hallgatom meg majd a részleteket. Most
azonban azért kérettelek benneteket ilyen
hirtelenséggel magamhoz, mert az uralko-
dó hamarosan megérkezik, és van egyet-
len dolog, amiről csak magunk között be-
szélhetünk. Gondolom, kitaláltátok, miről
is van szó.
– Arról, hogy mikorból is jöttünk – fe-
leltem, megelőzve a többieket.
– Úgy van, ifjú barátom – helyeselt To-
mori. – Bevallom, hogy egy ideje már fog-
lalkoztat egy kérdés. Keveset tudok arról
a jövőről, ami számotokra a múlt, de amit
hallottam, az erős aggodalommal tölt el.
A ti egykori világotok rengeteget szenve-
dett, mert az emberi faj nagyon nehezen
tanul a hibáiból, és lépten-nyomon elkö-
veti ugyanazokat a baklövéseket. Ti azon-
ban historikusnak készültetek, és meg-
találhatjátok a módját, hogyan kerüljük
el őket, hogy kivédhessük azt a rengeteg
szenvedést, amit utódainknak különben
meg kéne élni.
– Én már hozzá is fogtam odaát Ludo-
vikában – jelentette ki lelkesen Töki. –
Ugyanebből az alapvetésből indultam ki,
és elvetettem a legtökéletesebb társadalmi
rendszer magvait, a kommunizmusét.
– Mi is volna az? – kérdezte kíváncsian
Pali bátyám.
Töki pedig megismételte a két hónapja
nekem tartott eszmefuttatását az ideális
társadalomról. Tomori érdeklődve hall-
gatta végig, néha bólogatott, néha a hom-
lokát ráncolta, majd megjegyezte:
– Amit az egykori görög demokráciáról
tudok, az nem kecsegtet sok jóval. Persze
értem a különbségeket, és mivel nem látok
a jövőbe, nem tudom, hova vezet ez az út.
107
 GALAKTIKA
2021. június
– Nálunk katasztrófába vezetett – je-
lentette ki Dédi –, diktatúrába és hideghá-
borúba, nem beszélve arról, hogy milliók
életét követelte ez a kísérlet.
– Mert rosszul csinálták, és egyes em-
berek személyes ambíciója miatt félrecsú-
szott az egész, de őszintén és tisztán is
meg lehet valósítani.
– Mi is az a hidegháború? – kérdezett
közbe Pali bátyám.
– Amikor két hatalom erősen felfegy-
verkezik, olyan bombákkal, amik az egész
Földet képesek elpusztítani, ezért aztán
egyik sem mer támadni.
– Azért ez jobb, mint egy igazi háború
– mondta a helytartó –, de nem kívánnék
ilyen fegyvereket.
– Ezt biztosan el tudjuk kerülni – jelen-
tette ki magabiztosan Töki.
– Hát, ha az embereken múlik, akkor
nem fogunk elkerülni semmit – vetettem
közbe. – Láttad, otthon is mi történt. Az
egyenlők között voltak egyenlőbbek, akik
többet loptak, és azzal szúrták ki a többiek
szemét, hogy őket is hagyták lopni, persze
csak keveset, aztán meg jött a hiánygaz-
daság. A hiány nálunk, Ausztriában meg
a jólét…
– No de… – kezdett volna bele Töki, To-
mori azonban megállította.
– Azért hívtalak ide benneteket, mert,
mint mondtam, ismeritek az emberi nem
által majd ötszáz év alatt elkövetett bak-
lövéseket. Ezt a vitát majd később lefoly-
tatjuk. Most azonban elmondom, mire
jutottam magam. Alapítok egy rendet,
nevet még nem találtam neki. Ennek a
rendnek az alapítói mi magunk leszünk
öten, és majd a gyermekeitek, és azok
gyermekei viszik tovább örökségünket.
Mi ismerjük a hihetetlen és felfoghatat-
lan igazságot arról, hogy honnan kerülte-
108 Vörös hajnal
tek ide, bár azt egyikünk sem tudja, ho-
gyan. A leszármazottaitoknak pedig a ti
és gyermekeitek dolga lesz továbbadni az
igazságot, és azt, amit ma elhatározunk.
Figyelmeztetést akarok hagyni magunk
után a rend tagjai számára, amelynek ha-
talmát és befolyását még a mi életünkben
meg akarom alapozni. Természetesen
titokban kell működnünk, és az utóda-
inknak is így kell cselekedni, mert se a
mostani, se a későbbi uralkodók vagy
közösségek – itt Tökire pillantott – nem
sejthetik, hogy valakik őrködnek felet-
tük. Ezért hát arra kérlek benneteket,
hogy szedjétek össze a legnagyobb fenye-
getéseket, és hogy mit lehet ellenük tenni.
Hogyan lehet elkerülni, hogy az emberi-
ség megismételhesse a ti korokban elkö-
vetett baklövéseket. Később azután lesz
elég időtök, hogy részletesen is tanácsot
adjatok utódainknak az egyes veszélyfor-
rások terén, mert alapvetően maguknak
kell majd dönteniük a konkrét helyzetek-
ben. És hogy erre alkalmasak legyenek, a
legjobb képzést fogják kapni, a ti közre-
működésetekkel.
– El kell kerülnünk a tömegpusztító
fegyverek feltalálását – mondta elsőként
Bimbó. – Létezik egy maghasadásnak
nevezett fizikai folyamat, ami akkora
robbanáshoz vezet, hogy egész városokat
képes elpusztítani, és ebből az eszköz-
ből végül annyi lesz, hogy az egész vilá-
got többször is képes lenne megsemmi-
síteni.
– Jó, írjuk ezt fel első szabályként: a
maghasadást nem szabad feltalálni.
– Aligha akadályozhatjuk meg – mond-
tam –, és egyébként is, az emberiségnek
szüksége lehet rá, mint ami a gépeit mű-
ködtető áramot biztosítja – tettem hozzá,
hogy Pali bátyám is megértse.

– Áramot lehet másképpen is termelni
– vitatkozott Töki –, szennyezés nélkül,
vízerőművel vagy szélkerekekkel.
– Tehát a második szabály legyen: környe-
zetbarát ipari fejlődés – jelentette ki Dédi.
– Túlnépesedés, és ebből következően
éhínség – vetette fel Bimbó. – Népesség-
szabályozás kell, fogamzásgátlás.
– Ez szembemegy az egyház tanításá-
val – mondta határozottan Tomori –, sőt
halálos bűn.
– Nálunk már nem teljesen – felelte
Bimbó. – Igazság szerint maga a Vatikán
is támogatja az úgynevezett naptári mód-
szert. Ki lehet számolni ugyanis, hogy mi-
kor a legtermékenyebb egy nő. És egyéb-
ként, ha mi nem, akkor a háborúk meg a
járványok tartják kordában a népesség
túlszaporodását.
– A mi időnkben már négymilliárd
ember él a Földön – magyaráztam. – Ha
LEGSIKERESEBB ÉS LEGÚJABB KÖTETEINK
KÖZÜL VÁLOGATHATSZ:
ÁLLÍTSD ÖSSZE
SAJÁT EXTRÉM
CSOMAGOD!
Válassz 3 könyvet a 9-ből!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
nem teszünk semmit, rengetegen éhen
halnak. A gazdag országok meg gaz-
dagok is akarnak maradni, ezért olyan
hadseregeket tartanak fenn, olyan fegy-
verekkel, amelyekkel elpusztíthatják a
sok szegény országot, így viszont azok
egymással háborúznak a kevés vízért
meg termőföldért, kevésbé hatásos fegy-
verekkel persze, mert jobbakhoz nem
juthatnak.
– A kommunizmusban a születésszám
is szabályozható – vetette fel Töki.
– Csak még senki se látta – dörmögte
bosszúsan Dédi.
– Az a fontos mindebből, hogy ugyan
még nem látszik, de a bolygónk csak vé-
ges számú ember és állat fenntartására
alkalmas, ha nem jól gazdálkodunk azzal,
amink van vagy lesz majd, akkor annak
nagyon rossz vége lesz, mint ahogy nálunk
is történt.
6500 FT
+INGYEN
SZÁLLÍTÁS
!
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2021. JÚNIUS 1–30.
109
 GALAKTIKA
2021. június
– Nem számítottam ilyen rossz hírek-
re – jelentette ki Tomori –, ám mindez
csak megerősít abban, hogy megalapítsuk
a titkos rendünket. Legyen a neve valami
olyasmi, ami az emberiség megmentésé-
re utal.
– Szabadkőművesek? – kérdezte Bimbó.
– Ennek semmi értelme – felelte enyhén
bosszúsan Pali bátyám. – Legyen inkább
Mentőszolgálat Rend.
Tisztelt Attila Nagymester, kedves Testvérem!
Idáig tart az a kézirat, amelyet két hete
találtam egy viaszpecséttel lezárt ezüst-
ládában a déli kontinensen található új
nyírbátori kastélyom padlásán. Digita-
lizáltam számodra, és jelen levelemmel
együtt átküldöm neked a biztonságos
műholdkapcsolatunkon. Szerzője ük-ük-
ük-ükapám, Konstantinápolyi Lajos gróf,
rendünk egyik alapítója. Azért tartom
szükségesnek, hogy megkeresselek felfe-
dezésemmel, mert először is ezt a naplót
eddig nem ismertük, másrészt – ahogy
levelem végén majd kifejtem – magyará-
zatot ad arra, pontosan hogyan is keltek
át az időkapun őseink a mi korunkba. Azt
persze mindannyian tudjuk, hogyan vál-
toztatták meg a történelmünket, és hogy
valamennyiünknek, a leszármazottaknak
milyen része volt ebben.
Mivel rendünk sok ezer tagot számlál
világszerte, engedd meg, hogy néhány szó-
ban bemutatkozzak. Magam az Új Sza-
bolcsi Országos Mentőszolgálat vezetője
vagyok, mesteri rangban, civil szakmám
szerint nyelvtörténész. Alapvetően kihalt
és kihalófélben lévő nyelvekkel foglalko-
zom, s nemrég egyetemi kutatócsoportunk
nagy örömére, legutolsó holdi utam során
találtam négy idős franciául és két ango-
110 Vörös hajnal
lul beszélő embert a holdvárosi szilícium-
bányászok között. Így ezeket kihúzhatjuk
a kihalt nyelvek listájáról, és megkísérel-
hetjük felélesztésüket. Mint nyilvánvalóan
tisztában vagy vele, ismert világaink nagy
része a magyar nyelvet használja, és ha be-
leolvasol ősöm naplójába, magad is tapasz-
talhatod, hogy ez a mostani, 1987-es nyelv-
állapot majdnem teljesen azonos azzal,
amelyen rendünk alapítója a naplót írta.
Már önmagában ez is jelentős felfedezés,
mert azt bizonyítja, hogy a nyelvfejlődés-
nek vannak bizonyos törvényei, amelyek a
konkrét társadalmi fejlődéstől függetlenül
egy irányba hatnak. Foglalkozom ezen kí-
vül az Észak- és Dél-Ludovikában beszélt
nyelvekkel, amelyekről tudjuk, hogy szin-
tén az újkori magyaron alapulnak, főleg,
ha a nyelvtani struktúrákat vizsgáljuk, de
míg északon tisztán főleg jövevényszavak
formájában jelennek meg a különböző in-
dián nyelvek kifejezései, addig délen a spa-
nyol hatás is érezhető. Mindez együttesen
eredményezi: ha egy ludovikai kommunis-
ta diplomatával akarunk tárgyalni, akkor
tolmácsra van szükségünk.
Ezúttal gratulálnék nagyszerű mester-
terved sikeréhez, amellyel megakadályoz-
tad, hogy a komcsik betegyék a lábukat
Grönlandra.
Azonban elsősorban is szeretném felhív-
ni a figyelmed, hogy a világ egységes, békés
fejlődését akadályozó métely hogyan ter-
jedt el Ludovika kontinensén. A kezdetről
ősöm naplójában olvashatsz. Úgy tűnik fel
– és kérlek, semmiképpen se érezd követ-
kező soraimat tiszteletlenségnek –, hogy
ősöd, Nándorfehérvári Gyula herceg vetet-
te el a gyilkos ideológia magvait, és a hely-
zeten Rotterdami Erasmus ténykedése csak
tovább rontott. Legalábbis erről tanúsko-
dik a napló. Egyikük jóhiszeműségében

sem kételkedem, de mindketten ismerjük a
történelmet. Az, hogy ősöd távolléte alatt
Erasmus akarata és szándékai ellenére be-
vezette Lajosvárosban a diktatúrát, majd
elszakadt a Római Birodalomtól, azaz
közös nagy hazánktól, elsősorban Gyula
herceg idealizmusának köszönhető. Ebben
a jó szándékú tévedésben gyökereznek a
jelenlegi állapotok, amikor is kénytelenek
vagyunk fegyverkezési versenyt folytatni
egy kontinensnyi területet birtokló totá-
lis diktatúrával, és állandóan küzdenünk
kell erőszakos „szocialista demokrácia
exportjukkal”, amit bele is foglaltak az
alkotmányukba. Ha nem velük kéne fo-
lyamatosan foglalkoznuk, akkor már nem
a Mars terraformálásával totyakodnánk,
hanem régen eljutottunk volna a szomszé-
dos naprendszerekbe. A naplóból úgy sej-
tem egyébként, hogy ideológiai atyáik nem
is valamelyik tizenhatodik századi német
fejedelemségből származnak, ahogy Eras-
mus mester emlékezett rájuk, legalábbis a
szakállukra, bár a pártiskoláikon máig így
tanítják, hanem egyenesen őseink idejének
múltjában éltek és alkottak. Azaz nem a mi
időnk világában kell nyomaikat keresnünk,
nem véletlen, hogy egyetlen fennmaradt
művüket sem ismerjük, még azt a Kommu-
nista Kiáltványt sem, amire a ludovikaiak
lépten-nyomon hivatkoznak.
A párhuzamos univerzumok elméletét
ugye elvetettük a tavalyi kaposvári titkos
gyűlésünkön. Így ha ilyenek mégse létez-
nének, amiben nem vagyok teljesen biz-
tos, akkor ez a Marx és Engels sohasem
születtek meg, kivéve őseink múltjában,
ami persze véglegesen megváltozott ak-
kor, amikor a mi időnkbe kerültek. Ehhez
azonban nem értek, és nem is akarok be-
lebonyolódni. Azonban találtam egy má-
sodik századi, latin nyelvű római forrást,
Vörös hajnal
GALAKTIKA
2021. június
ami magyarázatot adhat mindarra, amit
a napló tartalmaz. Előkerült a Vatikáni
Levéltárból Ifjabb Pliniusnak egy eddig
ismeretlen levele, melyben elmesél egy
történetet a druidákról, amit Julius Cae-
sar egyik veteránjától hallott. Fabius le-
gionárius tiszt sem személyes élményéről
számolt be, hiszen a szóban forgó esemény
száz évvel korábban történt, Róma alapí-
tása után 708-ban, azaz Krisztus előtt
45-ben, és a centúrió egy druida paptól
hallotta, akit eredetileg az eldugott arany-
kincsekről faggatott, melyeket egyébként
sohasem talált meg. A druida elmesélt
neki egy történetet arról, ami száz évvel
korábban esett meg, és célja nyílván az
volt vele, hogy meggyőzze a római katonát
a druidák hatalmáról.
A történet szerint egy druida pap, ami-
kor a dák Boirebisztasz vezér rátámadt a
bójok törzsére a Danuvius mentén, ember-
áldozatot bemutatva lezárt egy szent lige-
tet, amelyről csak a legfontosabb druida
papok tudták, hogy mire is szolgál. Csupán
annyit mondott a vallatott, hogy ez egy
kapu, amelyen átlépve hihetetlen helyekre
lehet jutni, de csak egyszer léphet be az,
aki nem esett át a legszentebb szertartá-
sokon és próbákon. E szent liget pontosan
ott lehetett, ahol rendünk alapítói, őseink
átléptek a mi időnkbe. Figyelemre méltó
egybeesés, hogy ősöm naplójából is az de-
rül ki, az átjáró csak egyszeri átlépésre volt
alkalmas. Ha mégsem így volna, az ugye
felvetné a lehetőségét a párhuzamos uni-
verzumok létezésének. Bölcsességedre bí-
zom, hogy odaküldesz-e valakit, felkutatni
a ligetet.
Maradok tisztelettel, híved,
XIV. Lajos, Konstantinápoly grófja
111
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. FEBRUÁR

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. MÁJUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. JÚNIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. JÚLIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. AUGUSZTUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. SZEPTEMBER

359 360 361 362 363 364 365 366

METEORBECSAPÓDÁS AZ ÓKORBAN AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ AHOL A LEGRÖVIDEBB EGY ESZTENDŐ LESZ KORONAVÍRUS VAKCINA? ZÁRT ÖKOSZISZTÉMA A NAPRENDSZER TŰZHÁNYÓI HIPERSZONIKUS FEGYVEREK
AZ ELSŐ UTASOK A HOLDHOZ P-OLED MŰSZERFAL KUPOLAVÁROS TŰZVÉSZ CSERNOBIL KÖRNYÉKÉN ÚJ SZUPERJÉGTÖRŐ
UTOLSÓ NAPFOGYATKOZÁS KIRÁNDULÁS A MÉLYBEN LEBEGŐ SZIGET
EMOJI DZSEKI SZUPERBOMBÁK A LESBEN ÁLLÓ ELLENSÉG MÁSODIK FÖLD
AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE TERRAFORMÁLÁS OKOSMASZK PUSZTULÓ JÉG

+
BENINI
+
HOWARD
+
FEDERICI
+
VARGA L. + + + +
MÁRKI SURUGIU VARGA
TURNBULL VAGANOV JONES Előfizető
WINKLER VANCE SIMON LAIGLE JONES
ALTOV
FEDINA
FOX
HOLLÓ-VASKÓ
SOLYMÁR
MOMMERS
MAKAI CS knek
AK DAJCS KREMO BOJTOR TAMÁS
Előfizető
WATES GYIK ZAGAT J. VIRÁG 1200 LASSWITZ FEDINA KULIKOV GRAY
CS knek
VÖRÖSMARTY
Ft! JÓSIKA JÓSIKA AK
1200 Ft!
JACK GREGORY LAVIE ADAM-TROY
Lovas
MIKE THEODORA DAVE LAJOS
Resnick Goss Howard Előfizető Vance Benford Tidhar Castro
Előfizető CS knek
AK Előfizető
SHIV
CS knek
AK Előfizető 1200 ROMAN Varga Előfizető Előfizető
Ramdas
DAVE
1200 Varga CS knek
AK Bodor Ft!
Kulikov
CS knek
AK JEZSI
CS knek
AK Huszár CS knek
AK
Howard Ft!
CSABA BÉLA 1200 Ft! ÁRON CSABA BÉLA 1200 Ft! Tumanovszkij 1200 Ft! KARINA 1200 Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 20359

A SCI-FI LEGJAVA 20360

A SCI-FI LEGJAVA 20361

A SCI-FI LEGJAVA 20362

A SCI-FI LEGJAVA 20363

A SCI-FI LEGJAVA 20364

A SCI-FI LEGJAVA 20365

A SCI-FI LEGJAVA 20366

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

• WEIR D • WEIR D • WEIR D • WEIR D • WEIR D
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
ASY ASY ASY ASY ASY
SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. MÁJUS

367 368 369 370 371 372 373 374

CENTAURI-EXPEDÍCIÓ AZ ELSŐ VIRTUÁLIS MÚZEUM AKIK TÚLÉLTÉK A NAGY KIHALÁST A KOZMIKUS SUGÁRZÁS VESZÉLYE A MESSZI-MESSZI GALAXIS JÖVŐJE A NAPRENDSZER ÓCEÁNJAI KANNIBÁL TEJÚTRENDSZER A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A JOG
AZ ALPOK ELTŰNŐ CSODÁI LEFEDETT AUTÓPÁLYÁK ÉHSÉG ÉS KLÍMAVÁLTOZÁS KISTÁSKA MÉRETŰ VÍZTISZTÍTÓ AZ AMAZONAS ARANYA KÜZDELEM AZ ÍVÓVÍZÉRT A KÖVETKEZŐ ATLANTISZ SPACEX MEGY A HOLDRA
A GYÉMÁNTBÁNYÁK TITKA SZÉPSÉG A VILÁGŰRBŐL ÖNJÁRÓ MUNKAGÉP
TÚL KEVÉS BALESET BÁLNAMENTÉS MÁSKÉPP KIRÁNDULÁS A TITANICHOZ KÉZBEN TARTHATÓ PC FŰTHETŐ ÚT

+
LOVAS
+ + +
LOVAS + + +
LOVAS
+
LOVAS
MÉNES LOVAS HERNÁD
KOMOR Előfizető LOVAS SZENTE BRUNO BOJTOR
TUMANOVSZKIJ KRAPIVIN CAMPO
VARGA L.
HEKL LAIGLE CS knek
AK CAINE DI FILIPPO CAVALLERO SURUGIU LAIGLE
BALIKÓ
HUTCHINS VARGA 1200 Ft!
RAMEAU Előfizető SALLIS KOVÁCS VARGA L.
RAMEAU
PÉNTEK KRAPIVIN
RÓZSÁS
O’BRIEN GAUT VEL HARTMAN
BELJAJEV CS knek
AK
MOMMERS KRZSIZSANOVSZKIJ
CUTCLIFFE HYNE
MÓRICZ Előfizető 1200 JÓKAI Előfizető Előfizető
CS knek
AK
BEN Ft!
CS knek
AK JOSEPH CS knek
AK Előfizető A. C. Előfizető
1200 Lovas Szélesi Bova 1200 1200 GARETH D. CS knek
AK
Wise CS knek
AK
Fedina
LÍDIA
Ft!
LAJOS
Előfizető
SÁNDOR
ROBERT
GREGORY
Benford
Ft!
Green Ft!
Jones 1200 Ft!
1200 Ft!

KAREN CS knek
AK
ROMAN
Holdstock Lovas Komor Varga
21371

21372

21373

21374
21370

Nemere Osborne 1200 Ft! Kulikov Majoros CSABA BÉLA

243010

243018

243018

243018
243018

ISTVÁN SÁNDOR LAJOS ZOLTÁN

770133

710133

770133

770133

770133

A SCI-FI LEGJAVA A SCI-FI LEGJAVA A SCI-FI LEGJAVA

9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA
20367 19348 19369

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

A
Júliusi számunk várható tartalmából: JÚ 376
NIU . sz
S ám
• Az Édenkert keresése ka 29-É
ph TŐL
a tó
• Stephen L. Burns kisregénye !
• Frank Roger és Ménes Attila novellája
• Az elveszett robot: képregény Isaac Asimov novellájából

Visszavágó 10 – Az Újvilág © 2021 by Lovas Lajos • Oktalan félelem © 2021 by Szélesi

Sándor • Fogaskerék © 2021 by Benyák Zoltán • Az esszencia © 2021 by Somogyi Gyula
• Apró anomáliák © 2021 by Fedina Lídia • Visszatérés Arcadiába © 2021 by Soós Tibor •
A fehér mágus ¤ 1923 by Szerb Antal (Élet) • Visszavágó 11 – Vörös hajnal © 2021 by Lovas
Lajos • Stara Ziemia ¤ 1911 by Jerzy Żuławski
 GALAKTIKA
2021. június

Az utolsó szó jogán

Hát ez mi? Hogy kerül egy ilyen kis írás ide, a lap végébe, ahol már semmi más nincs rendesen, csak
az előfizetői felhívás meg a következő szám beharangozói? És tényleg, mi ez tulajdonképpen? Elöl ott a
szerkesztői bevezető, miért van szükség még egy szerkesztői „kivezetőre” is?
Nos, nem mindennapi lapszám ez, hanem a 200. az újraindítás óta, és egy ilyen szép, kerek „jubi-
leum” megérdemli, hogy kicsit fejre állítsuk a megszokott rendet. Elvégre más tekintetben is amolyan
keretes lett a szerkezet, Lovas Lajos folytatásos regényének utolsó két részével. Föltűnhetett továbbá,
hogy csupa magyar szerző szerepel ezúttal. Olyanok, akiknek sokat jelent ez a lap.
Igen, fontos állomás ez a 200-as mindannyiunknak, készítőknek és olvasóknak egyaránt, mond-
hatnám azt is, egy újabb mérföldkő. De talán senkinek nem jelent annyit, mint nekem személyesen.
Hiszen életemnek szinte teljes egészét végigkísérte a Galaktika. Kisdiák koromtól kezdve, amikor az
iskolakönyvtár állományát segítettem átpakolni, és először került kezembe ez az izgalmas kiadvány.
Először az illusztrációs anyag fogott meg benne, tele merész tervezésű csillaghajókkal és hős asztrona-
utákkal. Aztán olvasni kezdtem, és még inkább elvarázsoltak a történetei. Majd gimnazista koromban,
amikor már „öntudatos rajongóként” bekapcsolódtam a klubéletbe, és magam is írogatni kezdtem, míg
Kuczka Péter egy valahol a mai napig őrzött levele ki nem józanított képességeimet illetően. Aztán ab-
ban a merész pillanatban, amikor hónom alá csaptam műkedvelő Brian Aldiss-fordításomat, és beko-
pogtattam a szerkesztőség ajtaján, majd egyszeriben profivá léptem elő, megbízásokkal, határidőkkel és
azzal, hogy nyomtatásban ott láthattam a nevem a kedvenc kiadványomban.
A lap 1995-ös megszűnésekor egy nagyon jó hangulatú, összeszokott szerkesztőség szaladt szét a
szélrózsa minden irányába, és akkor azt hittem, életemnek ez a fejezete visszahozhatatlanul lezárult.
Ám kilenc évvel később egy váratlan telefon formájában immár a Galaktika kopogtatott nálam, és az-
óta is kapaszkodunk egymásba. De jól is van ez így. Az életben annyi minden változik, kell az embernek
egy biztos pont, ahol megvetheti a lábát, hogy a legnagyobb viharokat is átvészelhesse.
Köszönettel tartozom ezért a kapaszkodóért elsősorban Kuczka Péternek, aki nélkül az egész nem
létezne. Másodsorban Burger Istvánnak, aki rendíthetetlen szívósságával föltámasztotta Csipkerózsi-
ka-álmából ezt a lapot, ami nem egyszerűen lap, hanem egy jelenség, egy életérzés, sőt mára már tra-
díció. És köszönettel tartozom egykori és mai játszótársaimnak (nem, nem pusztán kollégák ők), akik
mind hozzátettek valamit a Galaktikához, és személy szerint hozzám is.
Felütve az első új (176.) szám impresszumát, azt látom, hogy az eredeti csapatból már csak ketten
maradtak rajtam kívül, a tudományos szerkesztő Kovács „Tücsi” Mihály és a tervezőszerkesztő Varga
Balázs. Talán kicsit ők is kezdik érezni már, milyen egy efféle hosszú távú kapcsolat, ami sok házasság-
nál is tartósabb.
Jövőre lesz 50 éve, hogy az első Galaktika az olvasók kezébe került. Őszintén remélem, hogy az utol-
só messze van még. Ez elsősorban rajtuk, az olvasókon múlik, hiszen előfizetéseikkel, vásárlásaikkal
ők teszik lehetővé a lap megjelenését. Végül tehát nekik is köszönettel tartozom, tartozunk. De nem-
csak köszönettel, hanem azzal is, hogy hónapról hónapra izgalmas, érdekes olvasnivalót adjunk nekik.
Önöknek. Nektek.
Találkozunk egy hónap múlva!
Németh Attila
irodalmi szerkesztő
Az utolsó szó jogán 113
 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-

Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
375 ÁRA: 2990 FT
Z IN ELŐFIZ
GA E

TŐ
AM
liusi -ben:

I
jú

Á RA
A L
tika X ski
k
Gala y Żuław Gyémán
d csak t kártyáv
Jerz égi Föl a al
A r -trilógi
old
2250 F
A H zárása
le
JERZY ŻUŁAWSKI t!
A régi Föld
GALAKTIKA

A HOLD-TRILÓGIA BEFEJEZŐ RÉSZE

21375

LOVAS / SZÉLESI / BENYÁK

243016

/ WINKLER / FEDINA / SALTY

750133

/ SZERB
3

Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

 XL GALAKTIKA
2021. június

A földi világ olykor még az

emberek számára is érthetetlen,
nemhogy két holdlakónak!

Jerzy Żuławski (első rész)

A régi Föld
ELSŐ RÉSZ
I.
Fogalmuk sem volt arról, mennyi idő telt
el. Múltak a hosszú órák, amiket semmi-
lyen időmérő nem mutatott – a lövedék a
bolygóközi térben száguldva időnként a
napfényből a Föld mérhetetlen árnyékába
zuhant. A fémburokba zárt, akaratlan uta-
zókat a hirtelen éjszaka és a fagyos hideg
ölelte körül. Majd egy szempillantásnál is
rövidebb idő alatt, minden átmenet nélkül,
amikor már reszkettek a hidegtől, a határ-
talan félelemtől, és félőrülten rettegtek az
örök éjszakától – ismét a fénybe zuhantak,
ami elvakította a szemüket, majd hamaro-
san szinte izzásig hevítette járművüket.
A mozgást egyáltalán nem érzékelték.
Mögöttük a Hold egyre kisebb lett, és
mind élénkebben ragyogott, lassanként
A régi Föld
azzá a nappali csillaggá változott, amely
a földi éjszakákat megvilágítja. Látták,
ahogyan az egyik oldalról lassanként el-
borította az árnyék: cakkos szélű félkörrel
beleharapott a most elsőként szemük elé
táruló Nagy Sivatagba…
A Föld ellenben nőni kezdett a csilla-
gokkal teli, fekete égbolton, és rettenetes
méretűre dagadt. Ezüstös, erős fénye el-
sápadt, szinte elhervadt, amikor hatalmas
sarló alakjában már a sötét boltozat felét
kitöltötte. Olybá tűnt, mintha opálból len-
ne, melynek teljes félhomályán átütöttek a
tengerek, mezők, homokos területek kü-
lönféle színei. Itt-ott még hó is megcsillant
ugyanolyan ezüstös fénnyel, ami vakította
szemüket az égbolt bársonyos sötétsége
előtt.
Látszólag mozdulatlanul száguldottak a
térben két világos sarló, a Föld és a Hold
115
 GALAKTIKA XL
2021. június
között. Az egyik, a behorpadt szakadatla-
nul nőtt a szemük előtt, a másik, a pufók
egyre kisebb lett ott fent.
Az érthetetlen utazás alatt a tudós Roda
egyszer sem szólalt meg. A sarokba húzó-
dott, és szomorúan, halálra váltan ült. Az
arca sárga volt, még sárgább, mint máskor,
tágra nyílt, rémült szeme szinte besüllyedt
felmeredő szemöldöke alatt. Mataret vi-
szont otthonosan mászkált a járműben,
amit oly szerencsétlen módon vettek el a
Győztestől. Talált vizet és többféle kivona-
tot, amiket fogyasztott, sőt társát is arra
késztette, hogy gyűrjön le néhány falatot.
Roda kelletlenül evett. Félelemmel és
gyűlölettel nézte a szüntelenül növekvő
Földet. Kavarogtak benne a gondolatok,
amiket hiába próbált rendezni. Most min-
den furcsának, érthetetlennek és őrültnek
tűnt számára. Kezdettől fogva azon járt
az esze, ami történt, de minduntalan el-
veszett az egymással ellentétes dolgok ká-
oszában. Minden az ellenkezőjét mutatta
annak, amiben eddig hitt: a magától érte-
tődő és kétségtelen igazságban.
Mert hát mindebben tényleg volt valami
furcsa, sőt nevetségesen valószínűtlen…
A Holdon született, és olyan nép tagjaként
nőtt fel, amely őrizte a mondát, miszerint
századokkal korábban az első szülőpár a
legendás Vénember vezetésével a Földről
érkezett a Holdra, és tőlük származnak az
új nemzedékek. A történetből az is kide-
rült még, hogy az emberiséget a holdi ős-
lakosok, a rettenetes sernek gyötörték, ám
a legrosszabb időkben ismét jönni fog va-
laki a Földről, a Győztes, hogy a népet ki-
mentse az ellenség karmaiból. Rodát gyer-
mekkorától hitegették ezekkel a mesékkel,
de amikor már értelmes lénnyé lett, többé
nem hitt bennük. Inkább azt gondolta,
hogy a Hold az emberiség ősi bölcsője, a
116 A régi Föld
Föld pedig, ez a ragyogó, hatalmas csillag,
amely ott függ szülőbolygója halott, siva-
tagos és levegőtlen síksága fölött, maga
is ugyanolyan élettelen és kietlen, ama
csillogó felületen semmilyen létezés nem
lehetséges.
Erősen hitt ebben az igazságban, amit
ő maga fedezett fel, azt gondolta, a papok
a maguk önző céljaik érdekében szeret-
nék eltitkolni, és a népet az állítólagos
földi származásról szóló csillogó-villogó
mesékkel ámítják. Olyannyira, hogy az
alapmítoszra szerzetesrendet is alapítot-
tak, amelynek célja e mese szétkürtölése,
a hit megerősítése volt. És éppen amikor
a Testvériség kezdett erősebb és jelentő-
ségteljesebb lenni, amikor szaporodtak a
hívei, megérkezett a Holdra egy rejtélyes,
hatalmas termetű ember, akit a nép azon-
nal a Földről már annyira várt Győztesnek
nevezett.
Roda visszaemlékezett összes harcá-
ra, az Igazság védelmében vívott véres
küzdelmeire, miközben a különös idegen
mind fontosabb szereplővé vált…
Egy pillanatig sem hitte, hogy az az
ember a Földről pottyant le, hiszen repü-
lő szerkezetében a Hold másik oldaláról
érkezett, amit sivatagosnak hisznek, ám
a valóságban mély barlangokat rejt. Ezek
védelmező mélyén van egy gyönyörűsé-
ges és termékeny föld, azon első emberek
hazája, akik féltékenyen őrzik boldog tör-
zsük titkát az elűzöttek előtt.
Így hát ő és Mataret úgy döntöttek, hogy
elrabolják a Győztes légikocsiját, miköz-
ben amaz a sernekkel küzd az óceánon túl,
és így kényszerítik, mutassa meg az utat
a régi haza titokzatos bejáratához. A  jár-
művet csakugyan elrabolták, és ő, Roda
biztosan elérte volna a célját, visszajutott
volna az elveszett hazába, ha nincs ez az

átkozott, tarfejű Mataret, aki most itt ül
vele bezárva a fémhéjban, és miközben
száguldanak a bolygóközi térben, éppen
őt nézi gúnyosan azzal a dülledt szemével.
Tudta jól, mert Roda ezt már korábban
kihúzta a Győztesből, hogy a kocsi indu-
lásra készen áll – ennek ellenére, amikor
bemásztak ide, és már előre örültek, hogy
legyőzték a gyűlölt jövevényt, Mataret
véletlenül, vagy rossz szándékkal, meg-
nyomta azt a végzetes gombot… És szü-
lőföldjük, a Hold hirtelen eltűnt a lábuk
alól, mintha egy szakadékba zuhant volna.
Most pedig repülnek ők ketten, tehetetle-
nül, bezárva, és azt sem tudják, mi vár rá-
juk a következő pillanatban.
Rodát őrült harag és szégyen fogta el
egyszerre, kétségbeesett, legszívesebben
üvöltött volna erőtlen dühében, s a kezét
harapdálta volna. Ám dühkitöréseit fé-
kezte Mataret nyugodt és – mint hitte –
gúnyos tekintete. Hát most meglapult, ő,
a tudós és holdi hívei által imádott Roda,
akár egy elfogott erdei állat. Szüntelenül
érezte a haragot és szégyent, s  bár  min-
denféle gondolata támadt, nem jutott sem-
milyen értelmes eredményre.
És most, amikor már vagy ezredik alka-
lommal töprengett el reménytelen helyze-
tén, Mataret odament hozzá, és a padlóba
vájt ablakra mutatott, amelyen át látták,
hogy a lábuk alatt rémisztő gyorsasággal
növekszik a Föld.
– Lezuhanunk!
Roda úgy érezte, még ezekből az egy-
szerű szavakból is kitűnik, hogy társa
gúnyolja az ő tudós voltát, tekintélyét,
minden tudományt és elméletet, amelyek
értelmében az állítólagos Győztesnek sem-
mi köze sem volt a Földhöz. Elöntötte a vér
az agyát – bár ekkor már teljesen mindegy
volt neki, mi történik majd egy vagy két
A régi Föld
XL GALAKTIKA
2021. június
órával később –, a legszívesebben meghalt
volna ebben a pillanatban, csak hogy hir-
telen meggyűlölt társát megszégyenítse és
megalázza.
– Hát persze hogy zuhanunk a Földre,
te eszetlen! – kiáltotta, és Mataret ekkor
már tényleg nevetett.
– „Természetesen”, mondod most, mes-
ter, tehát…
– Tehát ostoba vagy! – ordította Roda.
Már nem tudott uralkodni magán. – Te
buta, még mindig nem érted, hogy ez is
annak a ravasz jövevénynek a fortélya?
– Fortély?
– Az hát! Csak egy hozzád hasonlóan
korlátolt embert csaphatott be vele… Ha
rám hallgattál volna…
– Semmit sem szóltál, mester! – Ezt
Mataret, talán akaratlanul is, de erőseb-
ben hangsúlyozta.
– De igen, szóltam neked, hogy ne nyúlj
ahhoz a gombhoz. Azt hiszed, a Győz-
tes annyira ostoba volt, hogy otthagyja a
majdnem útra kész kocsit, ami egy gomb
könnyed érintésével elviszi bármelyik
marhát abba az országba, ahonnan ő ér-
kezett? A Hold másik oldalán rejtőző, sze-
rencsés városokba? Ez nevetséges! Nyilván
szándékosan hagyta úgy a járművét, hogy
a kéretlen behatolókat kidobja a Földre.
– Úgy véled? – suttogta Mataret. Nem
tagadhatta, hogy ez a lehetőség is valószí-
nű volt.
– Nem vélem, hanem tudom! A Győztes
így megszabadult legveszedelmesebb el-
lenfelétől, tőlem, a te ostobaságodnak kö-
szönhetően. Ő bármikor, bármilyen más
úton is hazatérhet, amikor csak akar, min-
ket viszont végleg elveszejtett. Száguldunk
itt, mint két féreg egy dióhéjban, amit va-
laki elhajított. Nincs beleszólásunk, nincs
célunk, és előbb vagy utóbb lezuhanunk a
117
 GALAKTIKA XL
2021. június
Földre, erre az üres, sivatagos és lakatlan,
elátkozott csillagra, ahol aztán hamar és
nyomorult módon elpusztulunk, még ha
túl is élnénk a földet érés rettenetes pil-
lanatát. Ó, a Győztes most hogy nevethet
rajtunk, hogy gúnyolhat minket!
Ha erre gondolt, elragadta a düh. A tá-
volodó Hold felé rázta az öklét, és népies
fordulatokban gazdag káromkodásokat
kiabált a Győztesnek, mintha még láthat-
ná valaha, és árthatna neki.
Mataret nem figyelt rá. Kis gondolko-
dás után azt kérdezte:
– Még mindig biztos vagy abban, hogy
a Föld lakatlan, és semmilyen lény nem él-
het meg rajta?
Roda úgy nézett a társára, mint aki nem
hisz a fülének, hogy ilyen káromlás jöhe-
tett ki annak száján, majd keserűen fel-
nevetett:
– Még hogy biztos vagyok-e benne?
Nézd! – A padlóban lévő ablakra muta-
tott. Szülőbolygójukról az összesűrített
gázok robbanása vetette ki őket, most
pedig a Holdhoz képest lassan forgó Föld
felé közeledtek, egy nagy parabolát írva
le a térben. A bolygó nyugatról keletre
forogva egyre újabb szárazföldeket és
tengereket tárt eléjük. Még messze voltak
tőle, és ez a kezdetben alig észlelt forgás
lassúnak tűnt számukra. Ám a nemrég
még messzebb látszó szárazföldek már el
is tűntek a horizont szélén. Ők éppen az
Indiai-óceán fölött repültek, amely elfog-
lalta csaknem az egész láthatárt, egészen
a nyugati szélen lévő árnyékig, ahol most
a menekülő éjszakát hasította szét a fel-
kelő nap sarlója…
Mataret a tekintetével követte a mester
mozdulatát, bámulta ezt a reménytelen
ürességet, az ezüstösen csillanó légkört.
Szokásos mosolya eltűnt húsos ajkáról,
118 A régi Föld
homlokán apró, függőleges ráncok jelen-
tek meg. Hosszan nézte az ablakot, végül
szomorú, mégis nyugodt pillantást vetett
Rodára.
– Tényleg végünk van – mondta rö-
viden.
Akkor Roda mesterrel valami különös
dolog történt. Megfeledkezett arról, hogy
a „végünk” szó azt jelenti: mindketten
meghalnak. Helyette örömteli diadalt ér-
zett: lám, mégis neki volt igaza, amikor a
Földet üres, élhetetlen csillagnak nevezte.
A szeme vidámságot tükrözött, nagy fején
rázta rengeteg haját, és a szájából olyan
szavak hallatszottak, mintha azokat holdi
hívei csapatának kiáltaná:
– Igen, igen! Végünk van! Nekem volt
igazam, és hogy valaki kételkedjen a sza-
vaimban, annak olyan hülyének kell len-
nie, mint te! Hogy ne higgyen nekem,
hogy akár csak egy pillanatig is feltételez-
ze, hogy ez a kövér és világos csillag, ami
itt növekszik előttünk, akár egy vemhes
szuka, bármiféle élet helye lehet! Örülök,
hogy végre te is meggyőződsz arról, amit
mindig is hirdettem.
– Másokat nem győztél meg – szólt köz-
be Mataret, és vállat vont. – Mi viszont
meghalunk.
Egy pillantást vetett a társára, és látta: a
reménytelen helyzet tudata csak most ha-
tolt el Roda elméjébe. Felugrott, és felemelt
ököllel dühösen nekirontott Mataretnek,
szidta, mint a bokrot:
– Te eszetlen, mit tettél?! – Ezt ismétel-
gette folyton, végül a fejéhez kapott, és a
padlóra rogyott. Jajgatott és óbégatott, el-
átkozta azt a napot és órát, amikor ezt a
félkegyelmű őrültet befogadta az Igazság
Testvériségének tekintélyes, tiszteletre
méltó társaságába, amely most mestere
nélkül árván maradt a Holdon.

Mataret kis ideig figyelte a görcsösen
zokogó, férfiatlanul viselkedő tanítót, de
mivel megnyugtatására nem talált szava-
kat, csak elhúzta a száját, és megvetően
hátat fordított neki.
Nagyon hosszúnak tűnt az idő. Nem
tudtak mihez kezdeni, mellesleg amúgy
sem volt semmi dolguk. Rohantak a Föld
felé, vagy inkább zuhantak, olyan sebes-
séggel, amit Mataret nem is tudott felfog-
ni. Kedve lett volna kinézni az ablakon, de
valami önkéntelen félelem visszatartotta
ettől. Két kezét hátul összefonta, és a ko-
csi falát nézte érzelemmentesen és gondo-
latok nélkül. Csak az a hűvös és makacs
tudat dolgozott benne, hogy még pár perc,
és valami szörnyűség történik, amit nem
képes megakadályozni.
A Föld közelsége már a nehézségi erő
növekedésével is jelt adott magáról. Min-
den tárgy súlya nőtt. A törpe növésű,
csekély erejű Mataret, a Holdon elfajzott
emberi törzs származéka érezte, hogy
egyre nehezebbek a tagjai. Míg ott hatszor
nagyobb tárgyakat is képes volt megmoz-
dítani anélkül, hogy megfeszítette volna
magát, most már ezek meghaladták az ere-
jét. Úgy tűnt neki, mintha láthatatlan dró-
tok fonnának be mindent, és egybekötik
szétbonthatatlan tömeggé, végzetszerűen
vonszolva őt a rettenetes Föld felé. Még
pár perc, és összeomlik a saját súlya alatt!
Karja tehetetlenül lógott, a térde reszke-
tett teste súlya alatt. A padlóra csúszott, és
a kerek ablakon át lenézett…
Amit megpillantott, egyszerűen olyan
borzalmas volt, hogy csak a legyőzhetet-
len vonzás miatt nem vethette magát hát-
ra. A  Föld hihetetlen, valószerűtlen gyor-
sasággal növekedett, ugyanakkor mintha
körforgást érzett volna, ami miatt elszé-
dült, és émelyegni kezdett.
A régi Föld
XL GALAKTIKA
2021. június
A lövedék előtt, a Hold mozgásához ké-
pest alig gyorsabban pörgött egyre köze-
lebb a Föld, nyugatról keletre száguldott
a már közeli felszíne, másodpercenként
négyszázvalahány méterrel. Ahogyan kö-
zeledtek hozzá, az a pokoli sebesség látszó-
lag egyre nőtt – ezért amit Mataret látott,
már semmilyen állandó dologhoz nem volt
mérhető, inkább az alattuk robogó táj ért-
hetetlen, zavaros kavargásának tűnt.
Az egész látóhatárt kitöltötte most egy
kör alakú kép, az eddigi sarló forma már
teljesen megtelt. Az óceán elhajlott a hir-
telen beszűkült horizonton, szárazföldek
villantak fel, amiket az emberi szem nem
láthatott igazán – és mintha hirtelen egy
kozmikus vihar kapta volna el őket! Be-
lezuhantak az örvénylő földi légkörbe.
A  lövedék, amely eddig látszólag nyu-
godt volt, most a levegő ellenállása mi-
att hirtelen megrázkódott. Valamiféle
automatikus védőszárnyak nyíltak ki az
oldalain, és azonnal kiterjedtek minden
oldalon… Mataret csak forróságot érzett
– a légkör súrlódása felforrósította a lö-
vedéket –, elkapta a határtalan rémület,
kiáltott volna…
Hirtelen éjsötét lett.
II.
A jelen évszázad hihetetlen és valószerűtlen
találmányai olyan probléma elé állítanak
minket, amely egyfelől büszkeséggel, másfe-
lől félelemmel tölt el bennünket. A haladá-
sunk olyan gyors lett, hogy már elvesztettük
a mértéket ebben a rohanásban, már semmi
sem tűnik hihetetlennek, sem valószerűtlen-
nek. Egyesek szerint azért, mert már olyan
sokat tudnak, és a létezés számtalan titkát
megismerték. Már minden új dolgot érte-
nek, és úgy értelmeznek, hogy azok termé-
szetes és elkerülhetetlen hozadékai ennek
119
 GALAKTIKA XL
2021. június
a világnak. Az emberi elme és a természet
változatlan erőinek eredményei.
Mások számára meg azért nincs ebben sem-
mi különös, mert már semmit sem értenek, és
nem is akarnak érteni. Megszokták, hogy min-
dennap keletkezik valami új, csodálatos dolog,
amivel nem tudnak mit kezdeni, mégis eleve
úgy értelmezik, hogy a legnagyobb csoda: az
utolérhetetlen emberi elme termékei. A leg-
okosabbak kivételével már nem csodálkoznak
az élőlények fejlődésén, a csillagok születésén,
és a létezés tényében sem találnak semmi kü-
lönöset.
Nem tudjuk, hová jutunk majd, csak annyi
bizonyos, hogy nagyon magasra – egészen az
emberi teljesítőképesség határára, ha ilyen léte-
zik egyáltalán. Mert vannak, akik azt állítják:
a természet erőinek megértése és azok sokféle
alkalmazása az ember javára semmi más, mint
azok átalakítása magunk számára. És e folya-
matnak nincs vége, és nem is lehet. Tesszük ezt
addig, amíg csak lesznek egymással összekap-
csolható elemek.
Mindenesetre senki előtt nem lehet kétséges,
hogy pár évtized vagy évszázad múltán az embe-
riség olyan tökéletesen uralja a természetet, hogy
az, amire ma képesek vagyunk, semminek sem
tűnik majd a következő nemzedékek számára.
Erre a fejlődésre büszkén gondolunk, de –
mint említettem – egyfajta félelemmel is. Furcsa
ellentétek vannak az ember szellemi létezésében,
kényszerű és elkerülhetetlen, végeredményben
pedig végzetes ellentétek. Néhány száz év múlva
– hát még pár ezer évvel később! – melyik emberi
agy lesz képes felfogni azt a mérhetetlen tudást,
amit az elmék összegyűjtöttek? Ez az egész nö-
vekvő szellemi erő nem változik-e át egyszer va-
lami váratlanná és rettenetessé?
Valaha, századokkal ezelőtt a fejlődés egyen-
letes léptekkel haladt előre. A legnagyobb tudós
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
120 A régi Föld
és a félvad paraszt között még megközelítőleg
sem volt akkora távolság, mint amilyen ma van
az élenjárók és a pórnép között. Az értelmesek
találmányait és felfedezéseit a tömeg gondtala-
nul és minden téren felhasználja, miközben lát-
szólag kulturáltan tölti napjait.
A római császár a márványpalotájában lu-
xusban és kicsapongóan élt, ennek ellenére a
tudását tekintve kevéssé különbözött – még ha
Platónról töprengett is – a piszkos bérestől, aki
hagymát rágcsálva menekült a hőség elől az
amfiteátrum árnyat adó oszlopai alá. Ma a ci-
pészem is úgy él, mint én, sőt talán jobb körülmé-
nyek között, mert hozzám hasonlóan megkapja
az összes kényelmi eszközt és újítást, ugyanazok
a jogai és a kötelességei, személyének társadalmi
értéke talán nagyobb is – miközben ő semmit
sem tud, én meg mindent…
Egyre nehezebb mindent tudni, vagy leg-
alábbis sokat, és ezt a terhet a kiválasztott keve-
seknek kell a vállukon cipelni. Cipeljük minden-
ki számára a műveltséget, megtanítjuk a népet
mindenre, de mi lehet ez a „minden” ahhoz
képest, amennyit már magában foglal az em-
beri elme és az emlékezet? Azokon kívül, akik
valóban tudnak, akik egyedüliként birtokosai
a tudásnak, a művészeteknek, a létezésnek – és
akiket igen mély szakadék választ el a többi em-
bertől –, két részre oszthatók, és kérdés, melyik
a rosszabb. Az egyik csoportot azok alkotják,
akik csak a felületen mozognak: ismerik a mű-
vek címét és a találmányok nevét, akik okosnak
hiszik magukat, sőt túl okosnak, és másoknak
is tanácsokat osztogatnak, de valójában semmit
sem tudnak. És a másik csoport, akik egyetlen
szakterületet művelnek, csak ahhoz értenek, és
szűk agyukkal elutasítanak és semmibe vesznek
minden mást, ami nem az ő témakörük. Ezek is
okosnak hiszik magukat, de valójában ők sem
tudnak semmit.
 A díjnyertes regényben egy fiatal lány
próbálja megérteni, mit jelent a nőiség,
miközben teste az élet és a halál harctereként
műalkotássá lényegül át.

Rendelje meg itt:

www.galaktikabolt.hu
 Zsol do s P é te r-díj
2020 . B og ár Edit
ítás : G
legjobb ford

újra
kapható!

A finn írónő zseniális regényei

érdemesek a figyelemre!
Most 35% kedvezmémnnyel
a Galaktikabolton!
Rendelje meg itt:
www.galaktikabolt.hu