GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER

355
KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS
ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD
A HEXAGON-PROJEKT

+
KARR
FRINI
KALUGIN
BARNÓCZKY
HVATOV
JONES
TÓTH

Fedina Előfize
CSAK
tőknek
LÍDIA 1200 Ft
!
JACK
Vance
A SCI-FI LEGJAVA 19355

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2019.09.18. 23:36:04

 Egy hirtelen támadó különös forgószél pusztulással fenyegeti
a totalitárius elnyomás alatt élő várost. A megoldás kulcsa, úgy E
tűnik, a látnoki adottságokkal rendelkező hősnő, Sich kezében
van. Ehhez azonban kénytelen összefogni az elnyomó hatalommal,
de a végkifejlet egyelőre még előtte is titok.

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 2 2019.09.18. 23:36:40

 GALAKTIKA
2019. október

Díjazzuk-e a díjakat?
GALAKTIKA
ZIN
ZTIKUS MAGA
OS-FANTAS (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
Ú TUDOMÁNY
AZ ELSŐ SZÁM

Mostanában egyre több a botrány a díjak körül. Éveken át WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER

(2013–2016) zajlott a Hugók mizériája például, aminek kere- KÖRNYEZETSZENNYEZŐ

355
REPÜLÉS
ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD

tében szélsőséges csoportok próbálták – váltakozó sikerrel A HEXAGON-PROJEKT

– meghekkelni ezt a közönségszavazáson alapuló kitünte- KARR +

tést. Mivel a Hugót nem zsűri ítéli oda, hanem a nemzetkö- FRINI KALUGIN
BARNÓCZKY
zi (de főként amerikai) SF-közösség, és annak is leginkább a HVATOV JONES

WorldConokat látogató része, valamelyest mindig érezni lehe- TÓTH

tett rajta, hogy egyfajta népszerűségi vetélkedő eredményeként Fedina Előfize
tő
CS Kknek
LÍDIA 120A
hirdetik ki a győztest, és itt nem a megjelent művek népsze- JACK 0 Ft!

rűségéről beszélek, hanem a szerzők személyes varázsáról. Így Vance

az esélyeken például nagyon sokat tudott dobni, ha valamelyik A SCI-FI LEGJAVA 19355

jelölt díszvendégként jelen lehetett az adott WorldConon. 9 770133 243018

Évek egyre hangosodó vitái után 2016-ban lecserélték a World Fantasy Award Lovecraft-
mellszobrát a szerző dokumentált rasszizmusa miatt. Azon persze érdemes elgondolkozni,
mennyire célszerű ezeket a kategóriákat retroaktívan alkalmazni olyan korokban élt emberek-
re, amikor mások voltak a társadalmi normák. Ha ugyanis igent mondunk erre, hamarosan ki-
kerülhetnek tankönyveinkből a rabszolgatartó ókori filozófusok. (Hasonló gondolkodás szülte
azt is, amikor néhány esztendővel ezelőtt elítélő vélemények születtek Mark Twain és Joseph
Conrad szóhasználatáról, sőt egyes kiadásokban cenzúrázni kezdték műveiket.)
Idén a feltörekvő új szerzők támogatására létrehívott, évtizedes múltú John W. Campbell-
díjat kellett átnevezni, mert a kitüntetett a nyilvánosság előtt fasisztának és hímsovinisztának
nevezte az egykori Astounding-szerkesztőt. (Hozzáteszem, a díjat azért elfogadta.) Nem sokkal
később a James Tiptree Jr.-ról elnevezett elismerést kellett átkeresztelni a tragikus sorsú írónőt
ért vádak miatt.
Vajon hol a vége ennek a folyamatnak? Az elszabadult, fékevesztett politikai korrektség
lassan már amolyan orwelli gondolatrendőrséggé válik. A díjaknak örülnünk kellene, hiszen
értékes művekre irányíthatják rá a reflektorfényt, szerzőknek hozhatnak sikert és anyagi füg-
getlenséget, hogy még többet alkothassanak.
Morgásom végén már csak afféle lábjegyzetként teszem hozzá, hogy sok hazai SF-rajongóval
együtt izgatottan vártam szeptember közepén a Zsoldos Péter-díjak átadását, kíváncsian az
újonnan választott zsűri értékítéletére. Csalatkoznunk kellett, mert díjat nem adtak ki, és lap-
zártáig csupán egy rövid közleményt hoztak nyilvánosságra, olyan mondatokkal, mint: „a
megjelent írásművek idén nem hozták a science fiction nemzetközi trendjeinek színvonalát”.
Ezt próbálja meg mindenki kedvére értelmezni. Várom a vélemények részletesebb kifejtését. És
közben egyre fogyatkozik a bizalmam mindenféle díjakban.

Németh Attila
irodalmi szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2019.09.18. 23:26:59

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 355. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Lukács Bettina
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Miguel Membreño (El Salvador) munkája:

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
22
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
42
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre. 66
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2019.09.18. 23:57:00

 GALAKTIKA
2019. október

46

78

novellák cikkek
6 Phyllis Ann Karr: Ki gyászolja Silverstairst? 22 A Hexagon-projekt
(második rész)
42 Zöld jövő
26 Fedina Lídia: Átkozott köd
46 Filmajánló
44 Daniel Frini: Féreglyuk
58 Szférák zenéje
48 Alekszej Kalugin: Mi csak itt élünk
66 Intelligens dizájn
60 Barnóczky Ákos: A gyakornok
68 Obszervatórium
70 Vjacseszlav Hvatov: Hek, avagy a bundás
78 A jövő otthona
stalker története
100 Képregény a Galaktikában
80 Gareth D. Jones: Mókusok, rókák és más
különlegességek 105 Galaktika a nagyvilágban
86 Jack Vance: Az ördöngös McInch
106 Tóth Béla: Dies irae

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Hans Dominik: Az uranidák öröksége (befejező rész)
201 Hans Dominik-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2019.09.18. 23:57:02

 GALAKTIKA
2019. október
Elektromos verseny-
terepjáró
A motorsport világába betörtek az elektromos
meghajtású járművek. A Formula-E a Forma-1
elektromos változata (a verseny legalább olyan
izgalmas, de az autóknak olyan hangja van, mint
egy távirányítású gyerekjátéknak), és létezik már
elektromos motorkerékpárok versenye is.
Hamarosan azonban újabb területet hódít meg
az elektromos meghajtás. Szó szerint, ugyanis a
szervezők már a pályákon kívülre kacsingatnak.
A Formula-E szervezői már a 4x4 meghajtású
elektromos terepjárók versenyét tervezik.
A járművek egyedi tervezésűek lesznek, de
nem versenyautóknak fognak látszani, hanem
közelebb állnak majd az utcai autókhoz. Mind-
egyik egyforma felszereltséggel indul, amelyet
egyetlen beszállító állít össze. Két szett téli vagy
nyári abroncs jár egy futamhoz. Az akkumu-
látorokat is egyetlen cég, a Williams Advanced
Engineering biztosítja.
A versenysorozat egészen extrém helyszíne-
ken fog zajlani, a tervek között szerepel a Hima-
lája és a sarkkör is.
Nemrégiben bemutatták az első versenyau-
tót. Az Odyssey 21 súlya 1650 kg, teljesítménye
560 lóerő, 4,5 másodperc alatt gyorsul száz-
ra, és megbirkózik a 98 százalékos (44 fokos)
emelkedővel is.
Az Extreme E verseny várhatóan 2021-ben
indul.
6
006-020-karr.indd 6
– Őr-őrmesterek? – Andy Dimaggio
Smythe ugyanazzal a tévedéssel fogadta
őket, mint Windcrystal, de azonnal kijaví-
totta magát. – Úgy értem, Harvard őrmes-
ter és M… Lestrade nyomozó. Mit… tehe-
tek önökért ma? – Mélyről indult a hangja,
egy ponton felugrott a magasba, aztán
visszazuhant az alsóbb regiszterekbe.
Lestrade arra gondolt, hogy akkor sem
csinálhatta volna jobban, ha megtervezte
volna.
Haver! Persze csak egy ilyen kis ma-
gamfajta zöldfülű interpretálhatja ezt
az idegesség jeleként. A te nagy, bölcs
paterfamiliasod 1 nyilvánvalóan megérti,
hogy csak egy kisfiú hangja van mutá­
lóban.
– M. Smythe – szólalt meg hangosan –,
ezt a beszélgetést…
– Tacite2 , Rosie – dörmögte neki Har-
vard. Aztán Smythe-hoz fordult, és vidá-
man folytatta: – M. Smythe, a mi munkánk
egyik előnye, hogy bárhová meghívathat-
juk magunkat. Szabad lesz?
Dah Smythe félreállt. Beléptek.
A lakása pont úgy festett, mint ahogy
az emberek elképzelik egy egészséges, fi-
atal atléta otthonát. Nagy nappali, amit a
trófeák uralnak, valamint a csapat színei-
ben pompázó méretes, süppedős ülőbúto-
rok. Hatalmas konyha tágas munkalapok-
kal, rajtuk az alapvető felszerelésekkel.
A  csípőmagas konyhaszigeten került el-
helyezésre a mosogató, aminek lecsukható
a fedele. Szekrények a konyha felé eső ol-
dalon, a nappali felé pedig egy mutatósan
keretezett szórakoztató képernyő, amin
ebben a pillanatban egy trópusi halakkal
benépesített holografikus akvárium volt
látható. Két oldalán polcok, rajtuk az itt
élő személyes könyvtára, mely főleg hí-
res sportolók életrajzait sorakoztatta fel.
2019.09.18. 23:26:17

Phyllis Ann Karr
KI GYÁSZOLJA
SILVERSTAIRST?
A  hálószobája ajtaja tárva-nyitva állt, lát-
tatni engedte a házi konditermet. Valószí-
nűleg a nappaliban aludt egy összecsukha-
tó ágyon vagy egy jógamatracon. Minden
a helyén volt, eltekintve egypár hírkom
printtől a dohányzóasztalon szétszórva.
Egy éppen szirmait bontogató, rendes,
egészséges, jóvágású, száz százalék ame-
rikai sportszupersztár ragyogóan tiszta
otthona.
Csak a trópusi halak lepték meg
Lestrade-ot. Hiszen épp ment a rájátszás,
a dublini olimpia, a baseball is a szezon
végi rájátszás felé közelített, foci, lacrosse,
az Osterwoman–Overhand teniszmeccs,
whizzball, astrodisk és még több száz
állandó egyenes adásban közvetített
sportág szerte a világon… létezik, hogy
még az atléták is kikészülnek a sport-
közvetítésektől?
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 7
GALAKTIKA
2019. október
Ha azt várjuk el
egy médiumtól,
hogy segítsen a
nyomozásban, nem árt,
ha hiszünk is benne.
(második rész)
– Káv-kávét? – kérdezte őket a fiú. –
Teát? Kakaót? Novaltine-t? Szódát vagy…
vagy tonikot? Én… attól tartok, semmi al-
kohollal sem kínálhatom magukat, ilyes-
mit nem tartok itthon. Csak alkoholmen-
tes söröm van.
– Gratias – felelte Harvard. – Köszö-
nöm, fiam. A kávé jól fog esni.
Feltételezve, hogy Smythe úgy értené,
az őrmester mindkettejük nevében be-
szélt, Lestrade gyorsan hozzátette:
– Köszönöm, én nem kérek semmit.
Smythe félénken rápillantott, majd ki-
húzott a konyhába.
Harvard némi undorral nézett beosz-
tott társára, és azt mondta neki:
– Jobb lesz, ha mindhármunknak készít
egyet-egyet, M. Smythe. Rosie néha meg-
gondolja magát. Később még felróná magá-
nak, hogy elmulasztotta teljesen kiélvezni
7
2019.09.18. 23:26:17
 GALAKTIKA
2019. október
Andy Dah Smythe vendégszeretetét. –
Harvard behajlított térddel vizslatni kezd-
te vendéglátója könyvgerinceit. – Milyen
remek könyvtára van, M.  Smythe! Bird,
Hooper, Gehrig, Lombardi, Didrikson,
Mann… Látom, nem csak szigorúan ko-
sárlabda. Nagyon eklektikus. Hoppá! Ko-
libri Wilson!
– Igen, igen, őrmester. Az egyik legna-
gyobb hősöm.
– Az enyém is, héka! Úgy meg tudta
búgatni azt a labdát, mint amilyen a ne-
vét adó kismadár hangja. Volt szerencsém
élőben is megcsodálni a játékát. Kétszer.
– Viccel, M.!? Nem hittem volna, hogy…
úgy értem, nem tűnik…
– De, de, persze még csak egy kis in-
gyenélő voltam. Nem lehettem több hét-
nél, nyolcnál, de azok az emlékek életem
végéig el fognak kísérni.
Lestrade félbeszakította:
– Ha nem probléma, M. Smythe, még a
rendőröknek is mosdó után kell nézniük
néha.
– Ó! Csak természetes, M. E-egyenesen
végig a folyosón… de átmehet a konditer-
men is… ha gondolja.
A folyosót választotta. Irtózott a gon-
dolattól, hogy Smythe vendégszeretetét
kell élveznie, még kibírta volna egy da-
rabig. Annyira kezdett azonban eldur-
vulni a hősök imádata, hogy egy-két
percre ott kellett hagynia őket. Azt sem
lehetett nem észrevenni, hogy Harvard
elhagyta a latin töltelékszavak haszná-
latát, és úgy kezdett el beszélni, mintha
a 21. században, a való világban élne. Ez
rendben is lett volna, ha egyúttal nem
feledkezik meg arról is, hogy rendőrként
érkezett ebbe a lakásba. Csak színlelné,
hogy elaltassa Smythe gyanakvását? Vagy
a banális imádat tört fel belőle ez iránt a
8 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 8
tejfölösszájú kosárkirály iránt, aki a gye-
reke lehetne? Talán olyannak látta Dah
Smythe-t, mint a fiút, akire vágyott, de
nem kaphatott meg?
Az urnaszerű mosdót barna márvány-
hatású csempe borította, és valami fém-
ötvözet. Akár a lakás többi része, ez is
luxinak tűnt első ránézésre, de ha alapo-
sabban megnézte az ember, láthatta, hogy
csupán valami olcsó utánzat. Persze nem a
legspórolósabb kivitelben, de mindenkép-
pen középosztályos. Lestrade kihasznált
minden lehetőséget a szimatolásra, kuta-
kodásra, amire csak módjában állt házku-
tatási parancs hiányában.
A mosdóban sehol egy vérnyom, vagy
bármi gyanús. A szomszédos fürdőszo-
bában két apró barna folt a fehér bolyhos
szőnyegen a kád és a fal találkozásánál.
Smythe mondhatná, hogy körömvágás
közben vágta meg magát, vagy hogy dur-
ván bánt el egy pattanással, ilyesmi. Akár
még igaz is lehetne. És miért is ne hinné el
bárki, akit Andy Dah Smythe saját ottho-
nában lát vendégül?
Sosem értette meg, hogy érezheti jól
magát valaki egy olyan fürdőben, aminek
három ajtaja van: az egyik a mosdóba, a
másik a folyosóra, a harmadik pedig a há-
lószobába nyílott – kivéve itt, ahol a kon-
diterembe. Most persze örült a természet
adta lehetőségnek, hogy az utóbbin ke-
resztül térhetett vissza a többiekhez.
Itt sem talált semmi gyanúsat. De mi-
vel nyitva volt az ajtó, nem is tudott olyan
alaposan körbeszimatolni, mint a másik
két, kisebb szobában. Eredetileg hálónak
tervezték, elhelyeztek benne egy beépített
ruhásszekrényt, aminek az egyik tükrös
ajtaja nyitva állt, látni engedte Smythe
ruhatárának egy részét. Sajnos házku-
tatási parancs nélkül nem vizsgálhatta
2019.09.18. 23:26:17

meg jobban. A szoba másik végéből nem
vett észre olyan sportdzsekit, amelyik a
Basketweavers zöld és kukoricaarany szí-
neiben pompázott volna, de ez semmit
sem jelentett, hiszen szorosan voltak be-
aggatva a ruhák, a fele készletet pedig nem
is láthatta.
Mindemellett amit a nappali felől hal-
lott, az arra sarkallta, hogy mielőbb vis�-
szasiessen. Nem beszédhangok voltak.
Valami halk síráshoz hasonló szűrődött
be hozzá. Sajnos a konditerem és a nappali
csak részleges belátást nyújtottak egymás
irányába.
Visszakapcsolta a karegységét (azért
csak használhatják valamire ezeket a fel-
vételeket, még ha a bíróságon nem is érnek
fabatkát sem, hiszen nem figyelmeztették
előzetesen a rögzített személyt), majd vis�-
szatért a nappaliba. A két férfi a szófán ült,
Smythe az őrmester vállára hajtott fejjel
sírdogált.
Harvard megvető pillantást vetett oda
neki. Lestrade úgy érezte, hogy az csakis
neki szól.
– Rázúdítottam az egészet, Rosie –
mondta nagyon csendesen, de olyan hang-
hordozással és tekintettel, ami felért egy
figyelmeztetéssel. Közben Smythe felkar-
ját simogatta. Azonnali pótapa-fiú kap-
csolat kötődött közöttük.
– M. Pargeterrel kapcsolatban, uram?
– szökött ki a kérdés Lestrade száján. És
rögtön le is tolta magát érte: nem volt túl
profi reakció. Azt kellett volna kérdeznie:
– Mivel kapcsolatosan? – De hát milyen
példát is mutatott a szakmai magaviselet-
ről Holmes Hennessey Harvard?
Smythe felemelte a fejét Pater Harvard
válláról, előredőlt egy kissé, a térdére
könyökölt, hogy arcát a tenyerébe temet­
hesse.
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 9
GALAKTIKA
2019. október
– Annyira… annyira… tele volt… tele
volt élettel – szakadozott fel belőle az em-
lékezés. – Annyira… annyira… A fenébe
is, túl fiatal volt még a halálhoz!
A pokolba is, arra mérget vehetsz! És
még őszinte is lehetett a fájdalma. Köz-
tudomású, hogy a gyilkosok gyakran he-
vesen gyászolták áldozataikat. Néha még
őszintén is. És még a legjobbak is a klisék-
hez nyúltak vissza a legmélyebb stressz
során. (Bevezetés az alapvető kriminalisz-
tikai pszichomisztikus mintázatok áttekin-
tésébe 101.)
– Kapd össze magad, fiam! – zümmög-
te szinte Harvard. Előrehajolt ő is, hogy
meghitten megnyomkodja pótfia hátát.
– Akkor kellett történnie, amikor…
éppen azután, hogy én… hogy én… el-
mentem múlt éjszaka. – Smythe elvette az
egyik kezét az arca elől, és zsebkendő után
matatott.
– Ne okold magadat, fiam! – igyekezett
lelket önteni belé a rendőr. – Nem tehettél
semmit. Ne vádold magad!
– De az én hibám! Őr-őrmester, ha…
ha nem hagytam volna… ott… de hát ott
hagytam! Ha csak egy kicsit is… tovább
maradtam volna… csak egy kicsit, akkor
talán…
– Nem tudhattad, fiam, hogy mi fog
történni – nyugtatgatta Harvard. – Senki
sem láthatta előre.
Lestrade nem tudott uralkodni magán,
ösztönből is a szemét forgatta.
Smythe szétnyitotta a zsebkendőjét, és
belefújta az orrát.
– Mikor… mikor történt ez a szörnyűség?
Lestrade visszakérdezett:
– Maga mikor hagyta el a lakását, M.
Smythe?
– Rosie, tacite! – ugrott Harvard. – Egy
kicsit több tiszteletet, ha kérhetném! –
9
2019.09.18. 23:26:17
 GALAKTIKA
2019. október
Majd újból arra a finom hangra váltott,
amit, úgy tűnt, Lestrade nem érdemelt
meg. – Nem tudjuk mindig percre pon-
tosan megmondani a halál beálltát, fiam.
Még a modern tudománynak sincs mindig
könnyű dolga. De a jelenlegi legjobb becs-
lésünk szerint… három-harminc és há-
rom-negyvenöt között ma hajnalban.
– Jaj, istenem!, Édes istenem! Ha ma-
radtam volna még egy fé-fél órát… talán
m-megmenthettem volna…
– Még egy fél órát, M. Smythe? – kér-
dezte Lestrade. – Szóval három óra körül
hagyta el a lakását? („A tanú befolyásolá-
sa”, ciccegte le magát. És a védelem már-
is tiltakozik. Holmes Hennessey Harvard
tekintete pedig szikrákat szórt: Lestrade
láthatóan egyre magasabbra került a fe-
ketelistáján, szinte nanomásodpercenként
lépett egyet feljebb. Persze ez kölcsönösen
működik.)
– F-fél óra, egy óra – helyesbített
Smythe. – O-olyan kettő… kettő-harminc
körül léptem le… azt hiszem. De bá-bárki
is volt a tettes, már odakint kellett ólál-
kodnia, nem-nem igaz, őrmester?
– Az nagyon is valószínű – értett egyet
Harvard. – Talán éppen a maga távozását
várta. Ha ottmaradt volna éjszakára, ak-
kor a ragadozó kénytelen lett volna más-
kor visszatérni. De ne vádolja magát to-
vább, fiam!
– Kösz-köszönöm, Holmsey! – A ko-
saras megtörölte a szemét, és visszatöm-
ködte zsebkendőjét a nadrágzsebébe. –
N-nézze, m-mi lenne, ha ho-hoznám végre
azt a kávét?
– Majd én hozom – csapott le a ziccerre
Lestrade.
Nem volt nagy választék. Ha Smythe
szerette a hasát, akkor csak éttermekben
szerette. Egy gyors pillantás a szekré-
10 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 10
nyekbe és a hűtőbe elég volt ahhoz, hogy
kiderüljön, nincs is rendes kávéfőzője, sőt
csomagolt kávéja sincsen, még előkészí-
tett formában sem. Csak az instant lötty
adagolója a csészetároló ajtajában. Mint a
fürdővíz! Örült, hogy már az elején vissza-
utasította a „kávét”.
Mivel tudta, hogy Harvard mindig két
adag kávékoncentrátummal issza, ko-
molyan elgondolkodott azon, hogy egyet
vagy hármat adagoljon neki, de megáll-
ta. Smythe-szal könnyű dolga volt, csak a
„szokásosat” kérte neki.
A kiadott csészék négyszögletesek,
kétfülesek, valamint természetesen
kukoricasárgán és zölden csillogóak vol-
tak. Megint csak a klub színei. Ha csapa-
tot váltana ez a fiú, akkor bizony az egész
lakását le kellene cserélnie. De nyilván
futotta volna erre a kisebb vagyonra az új
fizetéséből.
Ez idő alatt Harvard dédelgetve bölcsel-
kedett sporthőse megbízott apjaként élet-
ről, halálról és az egymásba kapaszkodó
univerzumokról. Smythe pedig szintet lé-
pett: már nem a zsebkendőjével bajlódott,
hanem a jobb kisujján babrált egy gyűrűt.
Nyomorúságosan festett. Igen, most már
Lestrade is sajnálatot érzett iránta. De a
jelenlegi helyzetben nem tudott számotte-
vő figyelmet fordítani az ilyen érzésekre.
Ha Smythe-nak volt is tálcája, alaposan
elrejtette. Lestrade kézből szolgálta fel a
férfiak kávéját. Harvard elvette a magá-
ét, Smythe pedig mozdulatlanul figyelte,
amint a nő leteszi elé az asztalra a forró
italt.
– Szép gyűrű, M. Smythe – jegyezte
meg Lestrade. – Iskolai emlék?
– Ho-hogyan? Ja, igen. Osztálygyűrű.
– Megnézhetem? – a lány kinyújtotta a
kezét.
2019.09.18. 23:26:18
 GALAKTIKA
2019. október

– Rosie – szólt rá Harvard –, még egy
rendes kávét sem tud csinálni.
– Nem, uram, még instantból sem.
Tényleg megnézném a gyűrűjét, M.
Smythe. Kicsit emlékeztet a sajátomra.
– Ó… a méretére gondol? Nem… az
enyém volt, tudja. Egy… barátomé. Az
egyik osztálytársamé volt. Gyűrűt cserél-
tünk… érti? Őt… megölték. De még min-
dig az én gyűrűm van az ujján. És én még
mindig az övét hordom. Mindig. Még ál-
momban is.
– Gondolom, játék közben leveszi.
Harvard megint közbevágott:
– Ha legközelebb önként jelentkezne a
kávékészítésre, Rosie, inkább tegyen egy
szívességet mindnyájunknak, és gondolja
át a dolgot!
– Köszönöm, uram, átgondolom – felelte
ő, és elszomorodott, hogy nem adott mégis
inkább egy vagy három adag koncentrátu-
mot. Vagy négyet. Persze a felettese csak el
akarta téríteni Smythe kényes gyűrűjétől.
Kétségen kívül azt kellett gondolnia, hogy
épp megsértik a pótfia reformalkotmány
garantálta személyiségi jogait. – Szóval
megnézhetem, M. Smythe? – ismételte
rendületlenül. – Olyan óvatosan bánok
majd vele, mint a Plútó gyémánttal. Bíz-
zon bennem!
– A kutyafáját, Rosie! Kényszerítenem
kellene, hogy igya meg a saját főztjét!
– Attól tartanék, uram, hogy véletlenül
a csészébe ejtem M. Smythe gyűrűjét. –
Nem vette el a kezét Smythe bögréje fölül,
amíg a kosaras le nem ráncigálta ujjáról a
gyűrűt, és oda nem adta neki.
Odasétált az ablakhoz, ahol jobbak vol-
tak a fények.
– Hogyan ölték meg, fiam? – kérdezte
Harvard. Úgy hangzott, mintha eszébe ju-
tott volna, hogy tulajdonképpen rendőr,

OSZD MEG A KLUBTAGSÁG

ELŐNYEIT SZERETTEIDDEL
ÉS BARÁTAIDDAL!
TÁRSKÁRTYA

• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% A
KEDV Z EGYEDI
EZMÉ
• VAULT51 GAMER BÁR: 5% A JÁ N N
DÉKO YEK ÉS
FOLYA K KÖRÉ
• VR LAB: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
T

• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK

• BIG BANG MEDIA: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
• VIDEOJÁTÉKBOLT: 10%
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
Ki gyászolja Silverstairst? 11
tott volna, hogy tulajdonképpen rendőr,

006-020-karr.indd 11 2019.09.18. 23:26:18

 GALAKTIKA
2019. október
de azért volt a hangjában egy jókora adag
együttérzés is. Természetesen Dah Smythe
régi osztálytársára gondolt.
– G-gázolás. Cs-cserbenhagyásos. Pár
héttel… a ballagás után. – Smythe megint
a kezébe temette az arcát. – Először Lucy…
most meg Debbi… Mi van velem? Miért
hal meg, aki velem van?
Mindenhol fáj, gondolta Lestrade len-
gyel apja fejével, de rögtön fel is hábo-
rodott saját cinizmusán. Közelebb tar-
totta a gyűrűt az ólomüveg ablakhoz, és
csendben nézegette. A kő valami átlát-
szó anyagba ágyazott rubinszilánkokból
meg aranyporból állt – valószínűleg az
iskola színei –, közepén valószínűleg az
intézmény emblémájával, ha jól látta,
egy buldoggal. A négyszögletű követ a
WCHS betűkkel vették körbe. Maga az
elrendezés nagyon is iskolás volt, mint-
ha egy rokokó stílusú, borostyánnal
futtatott oszlopot kicsinyítettek volna
le oly módon, hogy még éppen rá lehes-
sen húzni a kisujjra, és ezáltal biztosítsa
viselőjének az alma mater iránti, élet-
hosszig tartó nosztalgikus gondolatait.
A WC vagy egy régi intézmény kellett le-
gyen, vagy pedig egy olyan, amely csak
mutatni próbálja magáról ugyanezt: még
mindig „gimnáziumnak” nevezte magát,
nem pedig „junior főiskolának” vagy
„előegyetemnek”. Az érettségi éve, 2063,
az oszlopra volt vésve, de félig-meddig
rejtve, mintha annak fényében készítet-
ték volna, hogy tulajdonosa előbb-utóbb
megöregszik, és szívesebben rejtegetné
életkorát.
Miután úgy gondolta, hogy a megfelelő
ideig masszírozta Smythe vállát, Harvard
újból megszólalt:
– Nem vádolhatod magad Lucy halála
miatt, fiam. Nem vádolhatod jobban, mint
12 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 12
Debbi miatt. Ha egy kétbalkezes, mániá-
kus sofőr…
– Nem… maga nem érti. Mi… mi
együtt… sétáltunk. É-én megpróbáltam…
félrelökni. Ha csak egy kicsit…
Pár percig egyikük sem szólalt meg.
Smythe próbált uralkodni magán. Har-
vard folytatta a masszázst, Lestrade pedig
tovább vizsgálgatta a megboldogult Lucy
WCHS 2063-as gyűrűjét.
Végül Harvard folytatta:
– Elkapták a gyáva férget?
Smythe bólintott.
Lestrade megjegyezte:
– A cserbenhagyásos gázolás általában
kemény dió. De ha maga ott volt, akkor
biztos látta az autót.
– I-igen. L-láttam. És a rendszámtáblát
is… ZIPFLAK. Még a… sofőrt is jól láttam.
– Akkor segítettél megszabadítani a vi-
lágot egy veszélyes baromtól – nyugtatta
Harvard. – Fogd fel így a dolgot! Hosszú
távon sem tudjuk megmondani, hogy kiét,
de legalább egy életet biztosan megmen-
tettél.
És ez a mélygondolkodó az, aki vic-
cet csinál a jövendőmondókból! Lestrade
adott még egy-két percet a kibontakozás-
nak, mielőtt folytatta volna:
– Van valami barnás lerakódás a gyű-
rűjén, M. Smythe.
– Hogyan? De hát… de hát az lehetetlen!
– Mi a Hádész van magával, Rosie?! –
kiáltott fel Harvard. – Nem látja, mennyi-
re ki van készülve ez az ember?
– Úgy értem, n-nem lenne szabad ott
lennie – folytatta Smythe –, hiszen múlt
éjszaka megpucoltam.
Lestrade megremegett.
– Lehet, hogy be kellene áztatnia vala-
mi vegyszeres vízbe. Talán még egy tűvel
is rámehetne. Ismerek egy ékszerészt…
2019.09.18. 23:26:18

– Nem!… Sosem adom ki a kezemből.
S-sosem. Ez egy… egy sze-személyes em-
lék, érti? M-mint egy k-kabala. Még ami-
kor játszom… akkor is hordom, a homlok-
pántomra tűzve.
– Igen… Igen, én már észrevettem –
bólintott Harvard. – Szóval ez az… Nos,
Rosie, ha látta volna már játék közben,
tudna mindent Dah Smythe szerencsejel-
vényéről.
– Sajnálom, uram, de inkább csak
egészpályás csatornákat nézek. Jobban át-
látom a helyzetet, mintha a közeli kame-
raállást figyelném. De ha ez itt az ön hí-
res szerencsehozó talizmánja, M. Smythe,
akkor gondolom, hogy az izzadsága majd
lemossa a dolgot. Mondjuk, én nem hor-
danám játék közben. Ez a cucc úgy fest,
mintha alvadt vér volna.
– Rosie! – kiáltott fel Harvard.
– Ó! – szökött ki Smythe-ból. – I-igen…
Amikor megvágtam az u-ujjamat. Répát…
pucoltam, vagy… valami mást. Egy ragu-
hoz, azt hiszem.
– Szerencsénkre nem romlott a játékod
– vigasztalta Harvard.
– Nem volt komoly vágás, Holmsey –
mosolygott bizonytalanul a fiú. – Csak…
nagyon vérzett, ennyi. Nem volt túl mély.
Azért leragasztottam… egy-két napra.
Lestrade ezen a ponton feladta. A kö-
vetkező tizenkét percet azzal töltötte,
hogy a konyhaszigetnél üldögélve játszott
a gyűrűvel, próbálta leplezni a türelmet-
lenségét, amíg a két férfi fecserészett –
kár lenne begépelni és kielemezni. A  le-
iratot ugyan számítógép készítette, de
az minden alkalommal kemény emberi
munkaórákba került, hogy a lefűzésről
vagy törlésről való döntés előtt végigol-
vassák a szöveget és meghallgassák a fel-
vételeket.
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 13
GALAKTIKA
2019. október
Amikor végre ott álltak az ajtóban, ak-
kor még egy dologgal megpróbálkozott.
– M. Smythe. Mit felelne, ha azt monda-
nám, hogy az egyik szomszéd, aki kinézett
egy kivilágítatlan ablakból tegnap éjszaka,
egy véres sárga atlétadzsekit viselő férfit
látott elszaladni?
– Lestrade nyomozó! – förmedt rá Har-
vard. – Mi… – De nem folytatta, talán
mert Smythe elsápadt, becsukta a szemét,
és belekapaszkodott az ajtókilincsbe.
– Az n-nem lehet… – suttogta.
– Van sárga edződzsekije? Persze nehéz
éjszaka megmondani, de a Basketweavers
felszerelése a csapat színeit hordozná ma-
gán, ugye? – Meg volt lepve, hogy Harvard
hagyta végigmondania az egész mondatot.
Azt azonban már nem bírta megállni, hogy
amint befejezte, elmagyarázza neki, mint
egy óvodásnak, hogy is van ez a dolog.
– Minden játékosnak általában két kü-
lönböző edződzsekije van, Lestrade nyo-
mozó. Városunk csapatának tehát van egy
sárga dzsekije zöld sávval és egy zöld sár-
ga sávval.
– Én egy világos színűről beszélek –
mondta Lestrade hasonló hangnemben. –
Vélhetőleg sötét sávval. Gondolom, ez len-
ne a sárga alapon zöld sávos. Ezt díszítette
néhány további, a sportruhatervezők által
előre nem látott sötétvörös minta.
– Jól vagy, fiam? – Harvard megfogta
Smythe karját. – Ne is figyelj a társamra!
Kezdő még. Olyan, mint egy barnaöves a
küzdősportokban, érted? Idejekorán meg-
részegítette a hatalom íze. És… hogy is
mondja Deacon Beacon? „Még nincs elég
régi naptár az élete mappáiban ahhoz,
hogy igazán megérintsék egy másik lélek
megpróbáltatásai.”
Lestrade mély levegőt vett. Neki pont
ugyanannyi régi naptár volt már az éle-
13
2019.09.18. 23:26:18
 GALAKTIKA
2019. október
te mappáiban, mint az ereje teljében lévő
sportzseninek. Úgyhogy megismételte a
lényeget:
– Szóval van legalább egy sárga edző-
dzsekije, M. Smythe?
– A… a… a mosodában van. Akkor vi-
seltem… amikor vágtam a… amikor fel-
vágtam a répát.
– Melyik moso… – folytatta volna a
kérdezősködést, amikor felettese félbesza-
kította:
– Tacite, Lestrade, TACITE! – Majd an�-
nyi bocsánatkéréssel és tisztelgéssel árasz-
totta el Dah Smythe-t, amennyi csak bele-
fért abba a pár percbe, mielőtt lekergette
volna fiatal társát a lépcsőházban, és ki
az épületből. Lestrade még hálás is lehe-
tett, hogy őt nem kényszerítette bocsánat­
kérésre.
– Szóval erre van szükség ahhoz, hogy
a vezetéknevemen szólítson – vonta le a
következtetést az előbbi jelentből, mikor
már az autó mellett álltak. – Be kell csa-
varodnia.
– Fel kell bőszítenie, Lestrade. A „becsa-
varodás” egy pszichomisztikus betegségre
utal. Nem „csavarodtam be”. Mérges va-
gyok. Fortyog bennem a düh.
– Akkor talán jobb, ha én vezetek, uram.
– Mégis mi az ördögre gondolt, amikor
annak a szegény fiúnak az érzelmein és
személyiségi jogain taposott keresztül? Ha
véletlenül nem sértette meg a zaklatással
kapcsolatos tiltásokat, hát akkor átkozot-
14 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 14
tul közel járt hozzá. Éppen elég közel ah-
hoz, hogy jó alaposan megdorgálja a pa-
rancsnoki iroda…
– Az jó lenne! Küldje csak el nekik a be-
szélgetés csipjeit. Amihez, Harvard őrmester,
uram, majd én is mellékelem a panaszaimat,
magával kapcsolatban. Például mi a forró
Hádészt gondolt, amikor M. Pargeterről be-
szélt neki, holott nem is voltam a szobában,
hogy lássam a reakcióit?
Harvard odacsörtetett a vezető oldalá-
ra, feltépte az ajtót, a kormány mögé dobta
magát, aztán úgy becsapta az ajtót, hogy
beleremegett a rendőrautó. Miközben le-
eresztette az ablakokat, folytatta az esz-
mecserét:
– Van még helye a férfiak közti pillana-
toknak. Azt gondoltam, ezért hagy minket
magunkra. Egy kis emberi érzést tulajdo-
nítottam magának. Ezt a hibát többet nem
követem el. A pokolba is! Ha egy nővel be-
széltünk volna, akkor én hagytam volna
magára vele.
– Ahogyan azt M. Crowleynál is tette?
Teret engedve egy kis nők közti intimitás-
nak?
Az őrmester rávágott a műszerfal jobb
szélére, és felpattant az anyósülés ajtaja.
– Szálljon be! – parancsolt a lányra.
Amaz megrázta a fejét.
– Nem, uram. Csak ha hagyja, hogy én
vezessek. A dühös vezetés legalább olyan
veszélyes, mint az ittas…
– ÉS TACITE! IDÉZNI MERI AZ ÁTKO-
ZOTT TANKÖNYVEIT NEKEM?! – Gyúj-
2019.09.18. 23:26:19

tást adott, és az autó elugrott a padkától.
Már majdnem látótávolságon kívül járt,
amikor az ajtó végre becsapódott. A mű-
szerfallal nem lehetett bezárnia, bárhogy
is csapkodta.
Még sohasem látta ennyire dühösnek
– ennyire becsavarodottnak. Persze még
gyilkossági ügyön se látta dolgozni koráb-
ban. Ráadásul egy nap alatt egy alternatív-
vallásos misztikus és egy sport-félisten.
Lestrade kicsit reszketett, megfordult, és
a legközelebbi metróállomás felé vette az
irányt. Nem akart ott maradni. Harvard
még véletlenül meggondolja magát, és
visszafordul érte.
Az állomás három perc sétára volt. Még
mindig reszketett, amikor odaért. A kof-
fein súlyosbítja az idegrendszer állapotát,
a nikotinfüggés kockázatát pedig semmi
sem racionalizálhatta a számára. Aztán
meg annyit már észrevett, hogy az első
füstölés általában inkább förtelmes, sem-
mint megnyugtató. Mégis vett egy pipát,
amiből ugyan csak tiszta levegőt szívott,
miközben igazi csirkelevest kanalazott
egy nevéhez méltó kifőzdében: Mama
Meyersteinnél.
Személyisége legrosszabb része azzal
szórakoztatta magát, hogy újra és újra
elképzelte Harvardot, amint útközben
megáll egy pár felesre, hogy lenyugtas-
sa magát. Alkoholtól bűzlő lehelettel tér
vissza a kapitányságra, ez pedig semmis-
sé teszi mindazt, amit róla készül jelen-
teni.
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 15
GALAKTIKA
2019. október
•
Stan Quincy Carternek nem magyarázták
el, hogy most éppen mi van Harvarddal.
Egyelőre Carter hadnagy csak megbízott
parancsnokhelyettes volt, ami nem feltét-
lenül számított annyira menő dolognak,
mint amennyire hangozhatott egy kívülál-
ló számára, aki Észak-Amerika Reformált
Államainak jelen nemzedékéből betévedt
a Középnyugati Regionális Rendőrség
Ahbeenahbee megyei irodájába. Gyakor-
latilag azt jelentette, hogy Stan Carternek
megemelték a fizetését, amit szívesen vett,
és a legtöbb munkaóráját az íróasztalánál
töltötte, kvázi nyomozói munkával, amit
szintén örömmel fogadott. Elvégre csalá-
dos ember volt, a feleségét régimódi egy-
házi esküvőn vette el, a totyogó kislányát
engedélyezetten nemzették.
De amikor Holmes Harvard fiatal be-
osztottja nélkül érkezett vissza, átcsörte-
tett az irodán, és szó nélkül berontott a
parancsnok szentélyébe, akkor nem kellett
Nero Wolfe-nak lenni ahhoz, hogy rájöj-
jön, valami nincs rendben. Az őrmester
idegesítő latinja ellenére nagyon ritkán
vesztette el a hidegvérét, a beosztottjait
pedig rövid pórázon tartotta.
Ezért hívta fel mind Tiomkins az elül­
ső recepcióról, mind M. Searchkey, a pa-
rancsnok önkéntes titkára a megbízott
parancsnokhelyettes figyelmét Harvard
rendhagyó elmeállapotára. Még csak nem
is kartelefonon keresztül értesítették. Ké-
pesek voltak végigsietni a folyosón, hogy
15
2019.09.18. 23:26:19
 GALAKTIKA
2019. október
szemtől szemben, kamerán kívül szólja-
nak. Ezért kérte meg Tiompkinst Stan,
hogy abban a nanomásodpercben szóljon
neki, amikor Lestrade visszatér. És ezért
történt, hogy amint utóbbi megérkezett,
kilépett számítógépterméből, és azonnal
karon ragadta a lányt, hogy a rendőrség
előtti park túloldalán lévő Kaplan’s étte-
rembe vigye.
Valahol egyszer hallott róla, de lehet,
hogy olvasta: voltak idők, amikor bizonyos
dolgokat még le lehetett írni a jelentések-
ben, amiket ma már csak szemtől szem-
ben lehetett elmondani. Ezekben a letűnt
korokban egyes mappák tartalmát még
titokban lehetett tartani. Ha jobban bele-
gondolt, akkor megértette, mitől volt ez a
gyakorlat annyira alattomos; szembement
mindennel, amiért az Államok valaha sík-
ra szálltak a Függetlenségi Nyilatkozat és
az Eredeti Alkotmány óta. Valójában nem
hitt benne, hogy valaha is működhetett
ilyen bizalmi mapparendszer a propagan-
disták és a történészkedők álomvilágán
kívül.
De elsőre azért jól hangzott. Amikor
minden fájl, még a papírra másolt is elér-
hető bárki érintett számára, akkor vagy
nem került beléjük semmi, vagy pedig
kétértelműen rögzítik. Rosemary Lozinski
Lestrade kartonja például az „NFO” – Na-
gyon Figyelj Oda – jelzéssel érkezett meg
a Pollytechnikumból, amit egyaránt hasz-
náltak a kifejezetten ígéretesekre és a kü-
lönösen problémásokra is.
A diploma átirata és a saját megfigyelé-
sei fényében Stan Carter azt saccolta, hogy
Lestrade inkább a kifejezetten ígéretesek
közé tartozott. Hosszan érvelt Harvard
mellé való beosztása ellen, de a másik
megbízott parancsnokhelyettes, „Tesz-
vesz” Reilly úgy határozott, hogy ezzel a
16 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 16
lány hamarabb kimutathatja a foga fehér-
jét, és talán még Harvardnak is jót fog ten-
ni a dolog.
Kaplan Falatozója a jó koffeinre, eg-
zotikus ízesítésű foszfátokra valamint a
magas, hangszigetelt bokszokra speciali-
zálódott. Míg a rendelésükre vártak, Stan
elmondta Lestrade-nak mindazt, amit tu-
dott. A lány is elmondta a saját verzióját a
kávéja és az ánizsos foszfátja mellett.
– Igaza van – nyugtázta a férfi, amikor
befejezte. – Ha M. Smythe nem helyi ko-
sárlabdacsillag volna, egyértelműen ő len-
ne az első számú gyanúsított.
– És ha nem lettek volna azok a betűk a
monitoron – mondta Lestrade keserűen –,
és a tippem, hogy mit próbált M. Pargeter
begépelni, M. Crowley nem is lenne rajta
a listán.
Stan megrázta a fejét:
– Mi a helyzet Crowley alibijével? Élő-
ben látta a gyilkosságot… egy teáscsészé-
ben. Miért hozakodna elő egy intelligens
ember ilyen sztorival? Tudhatta volna,
hogy gyanúsabbá válik ettől, mintha nem
mondott volna semmit.
– Windcrystal Crowley csak kétharmad
részben flúgos – válaszolta Lestrade a szí-
vószállal játszadozva. – Az utolsó harma-
dában valószínűleg őszinte. – Aggodalom-
mal pillantott a férfira. – Legalábbis én
így gondolom.
– Úgy érti, hogy a nő tényleg hisz a kris-
tálygömbökben és tealevelekben, Rosie? –
Amikor látta, hogy a lány befeszül, eszébe
jutott, hogy Harvard hívta előszeretettel
Rosie-nak. – Nyugodtan szólítson csak
Stansey-nek! – tette hozzá mosollyal.
Lestrade kissé megkönnyebbülve felelt:
– Kösz! Nem baj, ha „Stannek” hívom?
Igen, vannak, akik hisznek a tealevelekben
és a kristálygömbökben, meg a hasonlók-
2019.09.18. 23:26:19

ban. És nem csak a szakértőkre gondolok.
Veheti önámításnak is, ha akarja.
– Mi a helyzet a fizikummal? Kizárhat-
juk Crowleyt tisztán csak a testalkat és a
kor alapján? – Harvard nyilván nemmel
felelt volna, de ő hajlamos volt átsiklani
bizonyos, másoknak egyértelmű rész­
leteken.
– Kétlem, Stan – válaszolta Lestrade. –
Az ötvenes éveiben járhat, de ősz festéket
használ a hajára, hogy idősebbnek tűnjön
a koránál. Semmi törékeny sincs benne.
Alacsonyabb Smythe-nál, de a szúrt sebek
szöge még nem bizonyít feltétlenül sem-
mit sem, hiszen nem tudjuk bizonyosan,
hol állt vagy térdelt M. Pargeter a táma-
dójához képest. Az ilyen jellegű támadá-
sokat statisztikai adatok szerint többnyire
férfiak követik el, nem pedig nők. Persze a
statisztikák nem fedik a valóságot minden
esetben. A „haldokló üzenete” valószínű-
leg döntő jelentőségű lenne a tárgyaláson.
Különösen a vallása fényében.
– De maga szerint az esküdtek téved­
nének.
„Igen” vagy „nem” helyett Lestrade to-
vább folytatta:
– Egyféleképpen áll nekem össze a tör-
ténet, uram… Stan. A gyilkos otthagyja
a haldokló M. Pargetert, aki akkor még
korántsem halt meg. A lány megpróbálja
felhívni a pszichomisztikus tanácsadóját,
de Crowley telefonja le van halkítva éj-
szakára. Ő mégis felébred, bár nem tudja,
hogy egy telefonhívás miatt. Parapszi-
chológiai jelnek értelmezi, előveszi a „lát-
nokbögréjét”, és ott ül felette kókadozva.
A rémálmát később úgy értelmezi, mint
mágikus víziót, magát a gyilkosság szem-
tanújának tekinti. Így, részben véletlen
egybeeséseknek köszönhetően, egész pon-
tosan tudja mai látogatásunk okát. Közben
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 17
GALAKTIKA
2019. október
M. Pargeter, miután telefonon nem tudta
elérni, odamászik a számítógépéhez, és
megpróbálja a háziképernyő-hálózaton
keresztül elérni a tanácsadót, de összeesik,
mielőtt befejezhetné az üzenetet.
Carter bólintott.
– Nem rossz. De egy dolog nem stim-
mel… Eljátszhatom az ügyészt?
– Legyen szíves, Stan.
– Köszönöm, Rose. Rendben, miért a
mágusát hívja? Miért nem a rendőrséget
és az elsősegélyt tárcsázza M. Pargeter?
– Mert az emberek néha elvesztik józan
eszüket, amikor fejbe vágják őket, és épp
elvéreznek. Lehet, hogy veszekedtek is,
elképzelhető, hogy voltak előzmények. M.
Pargeter talán saját magát okolta a történ-
tekért.
A parancsnokhelyettes újból bólintott.
– Igen, ez talán megmagyarázza
M. Pargeter viselkedését. De mi a helyzet
Crowleyval? Miért hangolódik rá a tudat-
alattija Debbi Pargeterre? Ugye azt mond-
ta, még azelőtt említette a nevét, hogy ma-
guk szóba hozták volna?
– Mielőtt bármelyikünk hangosan ki-
mondta volna, amennyire csak vissza tu-
dok emlékezni. De a csiprögzítőmön rajta
van a beszélgetésnek az a része, amíg a
szobában tartózkodtam.
– Remek. A szokásos eljárás szerint meg
fogjuk vizsgálni. De ettől még egy csen-
gőhang ugyanúgy szól, attól függetlenül,
hogy ki hívja az embert, és azt hiszem,
feltételezhetjük, hogy Crowleynak vannak
további kliensei is…
– Bízzunk benne – hangzott Lestrade
száraz válasza. – Van egy negyed képer-
nyőnyi hirdetése a nyilvános adattárban.
Ettől függetlenül még lehetett M. Pargeter
az a kliense, aki a leginkább foglalkoz-
tatta, aki az első gondolata volt, amikor
17
2019.09.18. 23:26:19
 GALAKTIKA
2019. október
felriadt. Talán tudott is az aznapi nagy
randijáról. Ha Debbi Pargeter úgy érez-
te, belekeveredett egy feszült viszonyba,
akkor biztosan sokat beszélgetett er-
ről a pszichomisztikus tanácsadójával.
Emellett Harvard egy időre kiküldött a
szobából, amikor letesztelte a bögrét az
Egalitarianista Kongresszussal. Talán el-
ejtett ezt-azt M. Pargeter identitásáról és
a halála körülményeiről. A Crowleyhoz
hasonló emberek könnyedén észrevesz-
nek olyan nyomokat is, amelyekről mi
még csak nem is sejtjük, hogy elejtettük.
Stan újratöltötte a kávéját az egyéni
forrókiöntőből, és a buborékok játékát fi-
gyelte a folyadék fekete felszínén.
– Maradjon szigorúan közöttünk,
de nem lennék meglepve, ha Harvard
őrmester csipje vagy a rögzítője, vagy
akár mindkettő meghibásodott volna a
Crowleyval folytatott magánbeszélgetése
során.
– El lennék képedve – válaszolta erre
Lestrade –, ha nem szálltak volna el szin-
tén az Andy Dimaggio Smythe-tal foly-
tatott szólója során. Különösen azokban
a pillanatokban, amikor közölte vele M.
Pargeter halálának rossz hírét.
– Vicces, de úgy tűnik, mintha min-
dig Harvard kapná a hibás csipeket és a
szuperérzékeny felvevőket. – A megbízott
parancsnokhelyettes mintha nem lett
volna teljesen tudatában, hogy hangosan
is kimondta, amit gondolt, amíg nem hal-
lotta meg Lestrade válaszát:
– Valaki az ellátóknál nem szíveli.
Csak tudnám, miért?
A férfi egy csepp tejszínt öntött a kávé-
jához. Nem kavarta meg azonnal; úgy bá-
multa a fehér krém játékát a fekete felszí-
nen egy pár pillanatig, mintha gomolygó
viharfelhők formálódnának a bögréjé-
18 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 18
ben. Aprócska, hétköznapi jelenség volt,
de ebben a pillanatban szinte elég ahhoz,
hogy megértse, hogyan képesek a „má-
gusok” még magukat is elkápráztatni.
Leszámítva, hogy amennyire csak tudta,
a kávétejszín alapú jövendőmondás még
nem képezte az okkult tanok részét.
– Crowley – mondta. – Crowley,
Crowley, Crowley… rímel a „holy3”-val…
egyébként ez vezetéknév nincs korlátozva
a mágusok számára?
– Nincs – felelte Lestrade. – Mivel a
„mágus” nem egy olyan kategória, ami-
vel a Foglalkozások, vallások és szak-
mák egyesülete hivatalosan foglalkozik.
A pappal, a sámánnal és az alternatív hi-
tűvel igen, de a mágussal nem.
– Mi a különbség?
A lány száját válaszra nyitotta, de
azonnal be is zárta. Belekortyolt a fosz-
fátba, majd így szólt:
– Átkozott legyek, ha tudom, Stan.
A férfi annyiban hagyta a dolgot.
– Figyelmeztette őket, hogy rögzíti a
beszélgetést?
– Megpróbáltam. Harvard félbeszakí-
tott Smythe-nál, Crowley pedig maga sza-
kított félbe, amikor kérdezgetni kezdtük.
– Nos, akkor a csipeknek úgysincs bi-
zonyító erejük, nem igaz? Akár sérültek
is lehetnek. Azért a magáét meghallgat-
nám.
– Ma délután lemásolom, jó? Eleve azt
terveztem, hogy este fogom visszahall-
gatni.
– Azért a szolgálaton kívüli óráiból
magára is szánjon valamennyit, Rose…
Kaplan kifőzdéje szigorúan füstmentes
– figyelmeztette aztán. – Nem is tudtam,
hogy dohányzik.
– Én se. – A lány kézbe vette a pipáját,
játszadozott vele. – Mindig azt hittem,
2019.09.18. 23:26:19
 GALAKTIKA
2019. október

hogy azért jó pipázni, mert közben nem Lestrade undorral válaszolt:

gyújt rá az ember. Ha érti, hogy mire gon-
dolok, Stan.
– Szóval csak kellék?
– Igen, passzol hozzám.
– Jól áll. – A parancsnokhelyettes vég-
re megkeverte a kávéját. – És mi van a
férfival, akit Crowley látott a bögréjében?
Elhangzott egyáltalán Smythe neve a szá-
jából?
Lestrade megrázta a fejét.
– Csak a rajzot adta, amit Harvard
eltett. Nyilván félretette a tárgyalásra.
Ahol Crowley ül majd a vádlottak pad-
ján. Ha most megkérdeznénk a nőt, va-
lószínűleg aláírná a jóváhagyást, hogy
bizonyítékként használjuk a rajzot is, és
a hangfelvételt is az eljárás során. Boldo-
gan felakasztatja magát. Akár tisztában
van a tettei súlyával, akár nem.
– És mi a helyzet Dah Smythe-tal?
– Számít egyáltalán?
– Valószínűleg nem… A tanú, aki lá-
tott valakit egy világos, vérfoltos dzseki-
ben elszaladni, persze nem létezik, ugye?
– Nem, uram. Ezért mondtam, hogy
„Mit felelne, ha”. De addigra már eleve
lenullázódott a bizonyító ereje a csipnek.
Ha Andy Dah Smythe konyhája vala-
ha látott egészben egy friss répát, amit
ráadásul még fel is aprított akár edző-
dzsekiben, akár nem, hát személyesen fő-
zök Harvardnak egy hétfogásos vacsorát.
Nem tette volna zsebre a nyomozó.
Lestrade főztje nem volt az a sokak által
keresett élmény.
– És azt a választ kapta tőle, amire szá-
mított?
– Nagyon igyekeztem, hogy ne alkos-
sam meg előre a válaszát. De igen, sze-
rintem Andy Dimaggio Smythe bűnös-

asóink!
Kedves olv zo lgá l é r t esíteni
ünkre s %-RA
Nagy öröm 1 -T Ő L 2 5
e t , ho gy FEBRUÁR VE Z MÉNY
önök I K E D
D E TT A W EBSHOP
EMELKE Ö N Y V E I N KRE!
DÁSÚ K
SAJÁT KIA

20% 25%
Ki gyászolja Silverstairst? 19

006-020-karr.indd 19 2019.09.18. 23:26:20

20%
25%
 GALAKTIKA
2019. október
ként válaszolt. Eszébe se jutott, hogy az
állítólagos szomszéd mást is láthatott
elrohanni. Nem mintha ez bármit is szá-
mítana a tárgyaláson. Hacsak Harvard
fel nem bújtja Smythe-ot, hogy jelentsen
fel engem zaklatásért. Csúnya hiba volt,
nem? Stan?
A férfi komótosan bólintott.
– A karrierje szempontjából nem volt
okos húzás, az biztos. Egy éles eszű rend-
őr sem tehet ilyet, hacsak nem száz száza-
lékig biztos a társa együttműködésében,
vagy ha eleve a birtokában van valami-
lyen terhelő bizonyíték, de hát akkor meg
már teljesen fölösleges trükközni.
– Na és biztosra kell menni abban is,
hogy csak olyan gyanúsítottnál vetem
be, akikért senki se szorít igazán. Nézze,
Stan, teszek az úgynevezett karrieremre.
Nekem fontosabb, hogy kinyithassam a
számat, ha történetesen úgy érzem, hogy
beszélnem kell. Ön szerint a ma történtek
keresztbe tehetnek ennek?
Carter néhány másodpercig a lány te-
kintetét fürkészte, aztán lesütötte a sze-
mét, és belekortyolt a kávéjába. Huszon-
kilenc éves parancsnokhelyettesként, aki
negyvenöt éves korára parancsnok, vagy
legalábbis megbízott parancsnok akart
lenni, de addig is a feleségével közösen
meg akarta kapni a „Korlátlan családmé-
ret” feliratú szaporodási engedélyt, nem
igazán tudta megérteni Lestrade attitűd-
jét. De hitt neki, és ez épp elég ijesztő
volt. A lány annyival azért nem volt fia-
talabb nála.
– Nem – válaszolta végül –, hosszú tá-
von nem kellene keresztbe tennie. Min-
denkinek joga van jóhiszeműen hibázni
a karrierje során, és Reilly nyilván le
tudja beszélni Harvardot a jelentésébe
szőtt élesebb kritikákról. De ettől még,
20 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 20
ha valaha szeretne rangidős nyomozó
lenni, Rosemary, akkor jobban teszi, ha
felkészíti magát a bocsánatkérésre. Vagy
pedig úgy oldja meg ezt az ügyet, hogy
Harvard közben nem vesz észre semmit,
ami, valljuk be, nem lesz könnyű, te-
kintve, hogy ki az ön első számú gyanú-
sítottja.
A lány fapofával felelte:
– És ki az ő gyanúsítottja? Mit gondol,
Stan, talán megpróbálhatnám egy brili-
áns fordulattal magára Harvardra kenni
az egészet?
Carter először megrémült, hogy komo-
lyan beszél a lány. De Rosemary szeren-
csére elmosolyodott. Épp annyira, hogy
megkönnyebbülhessen.
(folytatjuk)
Kotun Viktor fordítása
1: családfő (latin)
2: hallgasson (latin)
3: szent (angol)
Phyllis Ann KARR
Amerikai írónő, 1944 -ben született. Egyete-
mi kutatóként az Arthur-mondakörrel fog-
lalkozik. Írói pályáját történelmi krimikkel
kezdte, majd áttért a fantasyre. Egész no-
vellaciklust írt egy mágusból lett játékké-
szítőről, valamint több regény t egy varázs-
lónő és egy harcos amazon barátságáról.
Vonzódik L. Frank Baum fantáziavilágához
is, több Oz-foly tatás került ki a keze alól.
Magyarul eddig három elbeszélése volt ol-
vasható, a Kardok és boszorkányság című
antológiában, az Átjáró magazinban, és
legutóbb az „Egy nyárspolgár lánya” a 349.
Galaktikában.
2019.09.18. 23:26:20
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

021-klub.indd 21 2019.09.18. 23:26:04

 GALAKTIKA
2019. október
A Hexagon-projekt
A hidegháborús hisztéria korszakának gyermeke volt. A szigorúan
titkos besorolás alól csak nemrégiben szabadították fel Amerika
egyik legsikeresebb űrprogramját.
A
HIDEGHÁBORÚ az intézmé-
nyesített paranoia több évtizede
volt. Két nagyhatalom nézett far-
kasszemet a vasfüggöny két olda-
láról, mindenki rettegett a másik támadásától,
a mindent elpusztító nukleáris holokauszttól.
Az amerikaiak tudták, hogy a Szovjetunió
is hozzáfogott az atombomba fejlesztéséhez.
Az elemzők úgy vélték, legalább tíz évre van
szükség, hogy kifejlesszék a fegyvert. Ame-
rikát megdöbbentette, hogy a Szovjetunió
1949. augusztus 29-én felrobbantotta első
atombombáját. Előnyüket a hidrogénbom-
ba kifejlesztésével akarták biztosítani, az új
fegyverrel 1952. november 1-jén a csendes-
óceáni Marshall-szigeteken hajtották végre
a kísérletet. Ezek után egyenesen sokkolta
Amerikát, hogy alig kilenc hónappal később,
22 A Hexagon-projekt
022-025-tudomany.indd 22
1953. augusztus 12-én a szemipalatyinszki
tesztterületen felemelkedett a szovjet hidro-
génbomba gombafelhője.
Mindkét fél igyekezett minél többet meg-
tudni a másik szándékairól, terveiről, felké-
szültségéről, fegyveres erejéről. Bár úgy tart-
ják, kémkedés azóta létezik, amióta az első
törzsek harcolni kezdtek egymással, de a szak-
ma ebben az időszakban érte el a csúcspontját.
Az amerikai hírszerzőkre nagy nyomás ne-
hezedett, hogy szerezzenek be minél több in-
formációt. Mindenki attól félt, hogy az oroszok
megnyomják a gombot. A feszültséget csak nö-
velte, hogy nem ismerték jól a döntéshozói fo-
lyamatokat, sem azt, milyen esetben vetnének
be atomfegyvert. Eisenhower elnököt nagyon
aggasztotta, hogy nem tudják, mire készül a
Szovjetunió. Nem voltak információik arról,
hogy ellenségük hány ballisztikus rakétával,
hány bombával, hány repülőgéppel, tankkal
vagy tengeralattjáróval rendelkezik.
A Szovjetunió sok szempontból zárt te-
rületnek számított. Amerika szinte képtelen
volt bármilyen katonailag fontos adatokhoz
jutni. A hatalmas ország, a belső utazás teljes
ellenőrzése, a szigorúan titkos övezetek szin-
te lehetetlenné tették az információszerzést.
A  hírszerzők legfontosabb feladata volt, hogy
kiderítsék, mi folyik a vasfüggöny mögött.
A legjobb lehetőséget a légi felderítés je-
lentette. 1956-ban állt szolgálatba az U–2-es
felderítő repülőgép. A fotózás jó bizonyíté-
kokkal szolgál, de a légi fotózás kockázatos
a repülőgépek lelövése miatt. A Szovjetunió
2019.09.18. 23:25:52

elleni kémkedés annyira kényes kérdés volt,
hogy minden egyes repülést személyesen Ei-
senhower elnök hagyott jóvá. Ebben az idő-
ben a szovjetek még nem rendelkeztek olyan
vadászgépekkel vagy légelhárító eszközökkel,
amelyek elérhették volna a húszezer méternél
is magasabban repülő U–2-t. De az ameri-
kaiak pontosan tudták, hogy ez nem sokáig
marad így. A szovjet haditechnikai fejleszté-
sekre óriási erőforrásokat különítettek el, az
orosz medve feletti U–2-es átrepülések napjai
meg voltak számlálva. Az amerikai szakértők
szerint a szovjet légvédelem a hatvanas évek
elejétől lehetett veszélyes a repülőre. Francis
Gary Powers 1960. május 1-jei lelövése bebi-
zonyította az elemzők igazát.
Az egyetlen biztonságos területnek a világ-
űr számított, a CIA és a légierő már itt képzel-
ték el a jövőt. 1958-ban az elnök utasítást adott
a világ első kémműhold-programjának elindí-
tására. 1958. február 28-án került sor először
startra, de sikertelenül. A következő tizenket-
A Hexagon-projekt
022-025-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2019. október
tő műholdfellövési kísérlet is kudarcot vallott.
Végül 1960. augusztus 10-én indult el az első
sikeres misszió. Az U–2 lelövése után a Corona
műholdak lettek a hatvanas évek fő felderítő
eszközei.
Gyenge pontjuk a kamerájuk volt, legjobb
esetben is csak kétméteres felbontású képeket
készített. A felvételeken csupán a 3–4,5 mé-
ternél nagyobb tárgyak voltak egyértelműen
felismerhetőek. Ez analóg technológia volt,
a fényképek filmre készültek, a negatívokat
jutattak vissza a földre. Begyűjtésükre külön-
leges technológiát dolgoztak ki. A maximális
titkosság érdekében a filmet szállító kapszula a
Csendes-óceán felett lépett be a légkörbe, majd
lefékeződés után ledobta a hővédő pajzsot, és
ejtőernyővel ereszkedett tovább. Hogy a tartály
ne jusson illetéktelenek kezébe, még a levegő-
ben kapta el egy átalakított repülőgép. Ha ez
nem sikerült, akkor a tengerészetnek csupán
két napja volt, hogy kihalássza. Biztonsági
okokból később elsüllyesztette önmagát.
23
2019.09.18. 23:25:53
 GALAKTIKA
2019. október
Ezen a típuson kísérletezték ki azokat az el-
járásokat, amely a legsikeresebb amerikai űr-
felderítő projektben, a Hexagon-programban
csúcsosodott ki.
A hatvanas évek közepén az optikákkal és
kamerákkal is foglalkozó PerkinElmer céget
megkereste a CIA, hogy tervezzenek és építse-
nek meg egy rendkívül nagy felbontású felderí-
tő kamerát. A cég elvállalta a szigorúan titkos,
gigantikus, milliárdos költségvetésű progra-
mot. A fejlesztéshez több mint ezer embert
vettek fel, akik alapos, hónapokig tartó átvilá-
gításon estek át. A titkosításra jellemző, hogy a
legtöbben még azt sem tudták, hogy felderítő
műholdon dolgoznak. A cég alkalmazottjai,
akárcsak a külső beszállítók, csupán a legszük-
ségesebb információkat kapták meg.
A fejlesztés a New Yorktól nem messze,
Connecticutban lévő Danbury repülőtere mel-
lett zajlott. A hatalmas üzemépületen egyetlen
ablak sem volt. Állandó őrség vigyázott az ob-
jektumra, minden ajtónál fegyveres állt. Min-
denki csak a számára előírt helyekre léphetett
be. A szigorú titoktartás természetesen a csa-
lád és a barátok felé is elvárás volt. A megsze-
gők nagyon komoly retorziókra számíthattak.
Ez okozott magánéleti gondokat is, a feszes ha-
táridők miatt gyakoriak voltak a túlórázások,
hétvégi munkák.
A vezető mérnökök megkapták az alapvető
instrukciókat, és hogy mik az elvárások az új
felderítő műholddal szemben. Voltak néhá-
nyan, akik képtelenségnek tartották a műhold
megépítését.
A Hexagon műhold a legbonyolultabb mű-
szaki szerkezet volt, amit valaha Föld körüli
pályára állítottak. Az elképesztő méretű be-
rendezéshez egy sor új technológiát kellett ki-
dolgozni. A kamera nemcsak az addig készített
legnagyobb volt, hanem olyan biztonságosnak
is kellett lennie, hogy kibírja a start során fel-
lépő gyorsulást és rázkódást, ne állítódjon el,
24 A Hexagon-projekt
022-025-tudomany.indd 24
és hosszú hónapokig karbantartás nélkül mű-
ködjön a világűrben.
Hogy minden szükséges technológia elférjen,
a Hexagon maga egy óriás. A műhold hossza
15,3 méter, átmérője 3 méter, tömege 11,5–15
tonna volt. Ez csaknem akkora, mint egy csuk-
lós busz, az űrállomások méretével vetekedett.
A műholdat egy átalakított Titan rakéta
szállította, amely olyan szilárd hajtóanyagú
motorokat kapott, mint később az űrsikló.
Csak így tudta 160 kilométeres magasságba
juttatni a szállítmányát. A műhold 80–320 ki-
lométeres magasság között keringett, poláris
pályán, és ahogy a Föld elfordult alatta, úgy
tudta lefotózni az egész bolygót.
A filmet a Kodak szállította, a negatív 6,6
hüvelyk, csaknem 17 centiméter széles volt.
Ahhoz, hogy elérjék szükséges felbontást, má-
sodpercenként 5 méteres sebességgel kellett to-
vábbítani a filmet. Hogy ez a nagyon bonyolult
kamerarendszer hosszú ideig működni tudjon,
egyetlen filmtekercs súlya fél tonna volt, hosz-
sza 160 000 láb, vagyis csaknem 50 kilométer!
A műholdon 2 ilyen tekercsben csaknem 100
kilométer filmet tároltak. Egyetlen képkockán
680x680 kilométeres terület volt látható. Keve-
sebb mint félméteres felbontása miatt 160–180
km magasból akár azt is meg tudták számolni,
hogy egy pikniktakarón hány ember ül.
A műholdon négy visszatérő kapszula ka-
pott helyet, egyenként 500 kg súllyal. A visz-
szatéréskor Hawaiiról egy öt gépből álló köte-
lék szállt fel az elkapására.
Az első Hexagon 1971. június 15-én indult.
Ezt további 19 követte, és csupán a legutolsó,
20. műhold indítása nem sikerült. A nyolcva-
nas évek közepéig ez volt az USA legfontosabb
információs forrása, amely múlhatatlan érde-
meket szerzett a sikeres leszerelési tárgyalá-
sok lebonyolításában.
Kovács „Tücsi” Mihály
2019.09.18. 23:25:53
 S�Í�M�L��GE�Ő ��N���Y
��� cs�� �����������!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

022-025-tudomany.indd 25 2019.09.18. 23:25:56

 GALAKTIKA
2019. október
Hidrogéncellás BMW
A BMW már évek óta élen jár az alternatív
meghajtások fejlesztésében. Kínálatában
úgy tudtak megjelenni az elektromos és hib-
rid járművek, hogy a komfort, a dizájn és a
BMW-érzés nem szenved csorbát.
A gyár a Frankfurti Autószalonon be-
mutatta legújabb fejlesztését, az i Hydrogen
Nextet. Az X5-ös városi terepjáró az egyedi
festés és dizájn ellenére igazából a karosszé-
ria alatt más. Bár ez is elektromos meghajtá-
sú, azonban a villanymotorok meghajtásáról
nem akkumulátorok, hanem egy hidrogén-
cella gondoskodik.
Ennél a megoldásnál nincs szükség lassú
töltésre, hanem pár perc alatt tankolhatunk
fel folyékony hidrogénnel. Az elektromos
energiát ebből nyeri az autó. A cellák üzem-
anyaga a hidrogén, de itt nem égésről van
szó, hanem kémiai reakcióról, amelynek
végterméke a vízgőz. Hatásfokuk jelentősen
jobb, mint a most elterjedt belsőégésű mo-
toroké. A rendszer gyengeségei jelen pilla-
natban a hidrogén tárolási gondjai, és hogy
a katalizátorban drága és ritka platinát al-
kalmaznak.
Az autó műszaki paramétereiről szinte
semmit nem árultak el, de az első modellek
már 2022-től megvásárolhatóak, széleskörű
bevezetésüket 2025-től tervezik.
26
026-040-fedina.indd 26
– Átkozott pokolfajzatok!
– Gyere ki, te gyáva!
Sara és Klara rémülten húzódtak az ab-
lak sarkához, hogy odakintről ne láthassák
meg őket. Ahogy gyűlt a tömeg a ház előtt,
úgy fűszerezték a mocskolódó szavakat
egyre sötétebb indulatok.
– Fe’húzunk a seprűdre, bűzös boszor-
ka! – hörögte a pék siheder fia, akit éppen
Klara segített a világra. Ha nem tudja meg-
fordítani, meghal szülés közben ő is, meg az
anyja is, de a nő, aki rendszeresen bábásko-
dott a környéken, nem akart arra gondolni,
hogy ez a fiú hálával tartozna neki, ha nem
veszi el az eszét a gyűlölet.
– Megölnek bennünket! – suttogta resz-
ketve a szelíd Sara.
– Leszáll a köd… – szólalt meg mögöt-
tük Robert, a bátyjuk. – Kisurranhattok
hátul a lyukon.
A lyukat, vagyis a menekülő járatot Ro-
bert, a környék hóhéra éppen ilyen esetekre
ásta a ház hátsó fala alá. A télire gyűjtött
hasábfa mögött vezetett ki a szabadba, és
hármukon kívül senki sem tudta, hogy ott
van.
– Mindannyian? – reménykedett Sara,
bár tudta a választ.
– Elbírok velük – nézett rá nyugodtan
Robert –, de könnyebb lesz, ha egyedül va-
gyok. A ködben eltűnhettek.
– Nem hagyhatunk itt – nyögte Klara
kétségbeesetten.
Odakint szétnyílt a tömeg, és a fenyegető
alakok között megjelent négy férfi egy mes-
tergerendát cipelve.
– Betörik az ajtót! – sikoltotta Sara.
– Hadd törjék! Vidd innen a húgodat! –
förmedt Klarára a férfi. – Nincs vesztegetni
való idő!
– Találkozunk odaát, Robert! – érintette
meg bátyja arcát Klara mélységes szeretet-
2019.09.18. 23:25:23

S
LDO
ZSO ER
PÉsTszerző
díja
Fedina Lídia
Átkozott köd
tel, és a hóhér megborzongott. Mintha jós-
lat zengett volna fel… De a faltörő kosnak
használt gerenda már csattant is az ajtón,
ami a belső keresztrudak ellenére hosszá-
ban megrepedt. Még egy ütés, és betörik.
Klara kézen ragadta Sarát, és amíg a kin-
tiek a faltörő kossal visszavonultak az újabb
rohamhoz, beszaladtak a legbelső szobába.
Félretolták a ruhás ládát, és felnyitották a
padlóba vágott nyílás fedelét. Klara Sarát
tuszkolta bele elsőnek, aztán utánamászott.
Próbálta a helyére húzni a fedőt, de ekkor
óriási csattanással beszakadt a bejárati
ajtó, és felharsant egy rettenetes üvöltés.
Ez a hang nem a tömegtől származott.
Robert csörtetett ki a házból a hóhérbár-
dot lóbálva maga körül, elkaszálva vele
mindenkit, aki útjába került. Úgy ordított,
mint egy túlvilági lény, egy szörnyű fene-
vad – és az is volt, a családjáért harcolt, az
igazáért, az életért.
Klara zokogva bukott alá a gödörbe, és
sebesen mászni kezdett Sara után. Robert
áldozata nem lehet hiábavaló!
Átkozott köd
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 27
GALAKTIKA
2019. október
Egy erdei faház idilli
környezete halálos
titkokat rejt...
Bátyjuk üvöltése még elnyomott min-
den más hangot, amikor Klara előbukkant
a járat túlsó végén, és a falhoz simulva ki-
oldalazott a farakás mögül. Sara már oda-
kint volt, az alakját köd folyta körül, sűrű,
fehér köd, ami segítheti a menekülésüket.
Ám bátyjuk ordításába belevegyültek a kín
hangjai: Robert testébe nyilak fúródtak.
Az első három még nem tudta megállítani,
de a negyedik éppen a nyaki ütőerét ron-
csolta szét. A megtermett hóhér kezéből
kifordult a bárd, ösztönösen a torkához
kapott, miközben újabb nyílvesszők csa-
pódtak a mellkasába, egyenesen átfúrva
a szívét. Aztán térdre esett. Ekkor valaki
előrelendült, és a baltájával kettérepesztet-
te a homlokcsontját. Robert háromszoros
halált halt.
Klara lába megrogyott, érezte, ahogy
testvérét elhagyja a lélek, de egy sikoly
magához térítette a fájdalom kábulatából:
Sara kiáltott, miközben ernyedten csuk-
lott a földre. Johan, a gyilkosa véres késsel
állt mögötte, és Klara látta a szivárványo-
27
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
san csillogó fényt távozni húga testéből,
a fényt, amely pár pillanatra átragyogta
a sűrűsödő párafelhőket. Egy fekete alak
állt a homály mélyén hóhérbárddal a ke-
zében, tagbaszakadt, mint a bátyjuk. Lát-
szott is, meg nem is, ott is volt, meg nem
is – a szivárványos ragyogás egyenesen
odasiklott hozzá. Ráfonódott, mint inda
az ágra, aztán a köd függönyként összezá-
rult. Ők már távoztak, és Klara megpró-
bálta elfojtani magában a gyilkos dühöt,
hogy tiszta lélekkel mehessen utánuk, de
húga gyilkosa rárontott. Klara erős nő
volt, előrántotta a nyúzókést az övéből, és
már fel is metszette alulról felfelé a rátá-
madó Johan mellkasát, aki pedig egykor
Robert barátja volt – már amennyire ba-
rátja lehet valaki egy hóhérnak. De ugyan-
ekkor ő maga is halálos döfést kapott, és a
lelke azzal a kínzó gondolattal szállt tova,
hogy soha nem talál békességet, mert nem
tudta megbánni a gyilkosságot, ahogyan
azok sem, akiket Robert és ő megölt.
– A pokolba! – harsant fölöttük a mol-
nár hangja, és ezzel a nő még egyetértett,
hiszen ő is úgy érezte, hogy oda tartanak.
– Majdnem eliszkoltak!
– Nyócunkat végezte ki az átkozott hó-
hér…! – köpött ki a vén harangozó. – Johan
meg a kilencedik. Őtet a banya koncú’ta fel.
Hogy a rossebbe…!
Háromszázötven évvel később
Pete zuhant, elképesztően hosszú ideig zu-
hant, miközben úgy ordított a félelemtől,
ahogy a torkán kifért. Becsapódott a puha,
sáros talajba, és bár ekkora esés után az
embernek esélye sem lehet a túlélésre, ő
mégis lélegzett. Minden idegszálával átélte
a fájdalmat, a törött bordák reccsenését, a
kar- és lábcsontok törését. Nem tudott ki-
áltani, hangot kiadni, kíntól izzó mellka-
28 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 28
sában görcsbe rándult tüdővel küzdött az
életért.
Feküdt a földön, próbálta fent tartani a
fejét, nehogy sár menjen a szájába-orrába,
mert az iszap, amibe becsapódott, egyre
húzta, mind jobban belesüppedt. Mozdulni
akart, de a végtagjai nem engedelmesked-
tek – a teste cserbenhagyta. Ólombéklyó
kötötte meg, és már hiába emelte a fejét,
a sár elérte a száját, és elkezdett belefoly-
ni keserű, fekete ízzel. Pete megfeszítette
minden akaraterejét. Nem fulladhat meg,
ha már ezt a szörnyű zuhanást túlélte!
Mély lélegzetvétellel szinte kirobbant az
álom fogságából. Arccal az avarban feküdt,
szájában földes falevél törmelékkel, ami
ugyan nedves volt az előző napi esőtől, de
a fojtogató sár csak a képzeletében létezett.
Nem gyilkos mocsár vette körül, hanem
korhadt deszkadarabok.
A köd felette úszott, de odalent húsz-
harminc centis rétegben tiszta volt a leve-
gő, csak sötét, szuroksötét, amiben az or-
ráig sem látott. Felállt, megmozgatta fájó,
elgémberedett karját. Letörölte arcáról a
ködből rárakódott nedvességet, és érezte,
hogy a homloka úgy tüzel, mintha magas
láza lenne. Enyhén szédült, a köd fojtogatta,
az átkozott köd, amiben eltévedt, mintha
egy idegen, más dimenzióbeli tájra került
volna, ahol semmit sem tud beazonosíta-
ni, vagy egyszerűen semmi sincs körülötte,
csak az élettelen csend.
Visszaemlékezett, amikor Liliannel,
mindössze órákkal ezelőtt, megérkeztek a
kis erdei házhoz.
Az út kanyargott, Lilian nevetett, és Pete
egyre derűsebben vezette az autót. Jó lesz
ez a hétvége, bár eleinte berzenkedett,
hogy elvonuljanak a világ elől az isten háta
mögötti házba. Jobban szeretett volna a
2019.09.18. 23:25:24

barátokkal csinálni valami bulizósabb
programot, de Charlie-ék a nagymamához
utaztak, Gabrielle-ék meg már megint a
jachtot választották…
A ház viszont valóban nagyon romanti-
kusan bújt meg az ősi fák között.
– Szép, ugye? – nevetett Lilian. – Tudod,
hogy valaha boszorkánytanya volt?
– Na ne! – fintorgott Pete. Utálta az effé-
le rémmeséket, de Lilian nem kegyelmezett
neki.
– Két nő élt itt, tudós nőknek neveznénk
őket manapság – mesélte Lilian. – Akkori-
ban bűn volt, ha egy asszony többet is tu-
dott a házimunkánál. Gyógyítottak…
– Ismerem az efféle történeteket – pró-
bálta elejét venni a nem kívánt informáci-
ónak Pete.
– Velük élt a bátyjuk is, ő volt a környék
hóhéra – folytatta Lilian.
– Na, így már érdekesebb… – mosolyo-
dott el végre Pete. – Ezeket mindig kiközö-
sítették. De remélem, a boszorkák nem az
őseid.
– Dehogy! A családunknak semmi köze
ehhez a vidékhez. A nagybátyám akkor vet-
te a házat, amikor még kicsik voltunk, sok-
szor nyaraltam itt.
– Megnyugtató – bólintott Pete –, bár ha
meggondolom, izgalmas lehet egy kis bo-
szorkányörökség.
– Te csak ne vágyj ilyenre! Elég nekem
a migrén… – komorodott el Lilian, aztán
váratlanul oldalra mutatott: – Ott a garázs!
Fordulj be!
A nagy, fából készült épület mintegy öt-
ven méterre állt a szintén fából épített háztól.
– Régen istálló volt, azért van ilyen mes�-
sze, de a nagybátyám szép, tágas garázst
csinált belőle – magyarázta Lilian.
Amikor Pete kinyitotta az épület két-
szárnyú ajtaját, látta, hogy a nő nem túl-
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 29
GALAKTIKA
2019. október
zott. Odabent bőven volt hely két autónak
is. Kényelmesen beparkolt, aztán kivette a
bőröndjeiket. Lilian a laptoptáskáját ölelte
magához a ridikülje mellett.
– Na nem, azt már nem! – szólt rá Pete.
– Megígértük egymásnak, hogy nem dolgo-
zunk. Hagyd csak a kocsiban!
Lilian próbált ellenkezni, de Pete hajtha-
tatlan volt, így a táska számítógépestől bent
maradt a kocsiban, és a férfiban fel sem me-
rült, hogy a nő mást is tarthat benne.
Pete próbált tájékozódási pontot találni a
sötétben. Most, a zuhanás rémálma után
csöppet sem esett jól a lelkének, hogy eszé-
be jutott a boszorkányokról meg a hóhérról
szóló történet, bár a részleteket nem ismer-
te. A hóhérbárdot mindenesetre kifüggesz-
tették a kandalló fölé. Megborzongott –
milyen morbid dísznek használni egy olyan
tárgyat, amivel emberek életét vették el a
vesztőhelyen, bár ha belegondol, a helyzet
hasonló egy használt kard esetén is…
Megrázta a fejét. Most arra kell koncent-
rálnia, hogy megtalálja az utat a garázsba
vagy a házba. Az égen nem ragyogott csil-
lag, nem volt hold, csak a köd áramlott,
mintha tej lenne, amiben a lélegzés sem
esett jól. A házban égtek a lámpák, de a
sűrű, fehér pára elnyelte a fényüket. Mint-
ha meghalt volna, mintha ez az egész csak
az élet visszatükröződése lenne az agónia
utolsó perceiben. Most nem fájt semmije,
pedig a rémálomban nagyon szenvedett, ha
ugyan az volt az álom, és nem ez a mostani.
Kétségbeesetten próbálta kitalálni, mer-
refelé juthat vissza a házba, hiszen Lilian
segítségre szorul…
Vacsora után átültek a kandalló és a kanapé
közötti dohányzóasztalhoz, ahol egy do-
bozból előkerültek a régi fényképek.
29
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
– Ez én vagyok a fakuckó előtt – mutatta
Lilian kuncogva.
– Milyen dilettáns fotók… – csóválta
meg a fejét Pete. – Alig látszol.
– Nem lehet mindenki profi – mondta
Lilian, és felvette a következő képet. Két kis-
fiú nézett bele meredten a kamerába a sűrű
bozót előtt. Lilian önkéntelenül felnyögött.
Don és a kis Tommy… aki belefulladt a pa-
takba. Valahogy kiszökött éjszaka, és hajnal-
ban a vadőr talált rá. Azt mondta, eltévedhe-
tett a ködben… Akkor nyaraltak itt utoljára.
– Valami baj van? – nézett rá a váratla-
nul elhallgató nőre Pete.
– Semmi – csóválta meg a fejét Lilian,
mert nem akarta párja kedvét szegni egy
régi és szomorú históriával. De a mozdulat-
tól belenyilallt a tarkójába.
– Rosszul vagy? – kérdezte Pete aggódva.
– Lehet, hogy a migrén… – nyögte Lilian
kétségbeesetten. – Kint maradt a kocsiban
a gyógyszer! A laptoptáskában! Hozd be,
kérlek!
Pete azonnal ugrott. Tudta jól, ha kiala-
kul egy ilyen roham, tönkreteszi az egész
hétvégéjüket, nem csak azt a romantikus,
gyertyafényes beszélgetést, amit ma estére
tervezett, mintegy bevezetésül az ölelkezés-
hez. Talán a hal váltotta ki, amit második
fogásnak ettek a pompás, fodormentával
ízesített tejszínes szósszal. Végül is mind-
egy, mi okozta, a lényeg, hogy Liliannek
segítség kell, tehát Pete rohant. A  ház aj-
tajában megtorpant. Mindenfelé sűrű köd
gomolygott.
– Merre van a garázs? Jobbra vagy balra?
– Balra! – kiáltotta odabentről Lilian
erőlködve, és Pete hiába várta, hogy meg-
jelenjen mögötte az irányt mutatva, a nő a
kanapéhoz ment, és lefeküdt.
Pete elszánta magát. Ha balra, hát balra.
Lerobogott a lépcsőn, és nekilódult. A má-
30 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 30
sodik lépés után megbotlott, ami meggyőz-
te, hogy a természetben nem ugyanolyan
futni, mint a sportpályákon. A valóság
tele van buckákkal, kövekkel, bemélyedé-
sekkel. Ráadásul a nedves fűcsomók és a
köztük lévő sáros foltok csúsznak. Itt sok-
kal lassabban haladhat ahhoz képest, amit
elképzelt! Öntudatlanul számolni kezdte
a lépteit. Ez lehetett a nyolcadik. Kilenc,
tíz, tizenegy… Ha nagyjából félméterese-
ket lép, akkor még tíz métert sem tett meg.
Legalább jó irányba halad? Visszanézett, és
megdermedt. Városi kezdő! Azt sem tudja,
hogy a ködben a fény is elvész. Nem látta a
házat, és ahogy megfordult, egy pillanatra
teljesen elveszítette tájékozódó képességét.
Idegen terep, nulla látótávolság.
Surrogás éledt oldalról, és Pete ijedten
ugrott félre. Mi volt ez? Most megint a su-
hogó hang, mintha nehéz brokátselymet
ráznának. Valami van itt!
Küzdött a rátörő rémülettel, próbálta be-
tájolni, merről jött idáig. Elindult visszafe-
lé, hogy felszerelkezzen egy elemlámpával,
vagy legalább a mobiltelefonját magához
vegye, abban van lámpa.
Tapogatta a lábával maga előtt a földet,
nehogy elbukjon: négy, öt, hat lépés. A sur-
rogás nem jelentkezett újra. Ugyan mit ér
egy elemlámpával ebben a ködben!?
Valami hozzáért a térdéhez, biztosan egy
növény… De nem emlékezett arra, hogy
a garázs és a ház között lett volna cserjés,
kert vagy ilyesmi. Igaz, a gyomok elég ma-
gasra felnőnek. Lehajolt, és félkörben ke-
resgélve megtalálta a bokrot – sőt már látta
is, ahogy az áramló ködben keletkezett egy
ritkább zóna. A távolban oszlopszerű vala-
mik tűntek elé: fák.
Igen, arra van az erdő, a háta mögött a
ház és előtte a garázs. Nem tévedt el, de
most hova menjen? Vissza valami lámpá-
2019.09.18. 23:25:24

ért, vagy a kocsihoz a gyógyszerért? Inkább
az utóbbi. Liliannek szüksége van a tab-
lettáira. Határozottan, de óvatos léptekkel
folytatta útját a garázs felé.
Az akadály teljesen váratlanul került
elé. Valami átívelő ág vagy kiálló gyökér.
Megpróbálta átlépni, de mögötte még több
volt: egy bozót! Hogyan keveredett ő ide?!
Ez őrület! Megállt, hiszen nem is tudott
volna átgázolni a szúrós ágrengetegen, és
a szemét meresztve próbált a növényzet
mentén haladni. Semmiképpen sem me-
részkedhet be az erdőbe mert eltéved, és
Lilian akkor hiába várja a gyógyszerét.
Kétségbeesetten oldalazott, elképzelése
szerint a garázs irányában. Azt, hogy fo-
galma sincs, merre jár a ködben, nem mer-
te bevallani magának.
A távolban bagolyhuhogás éledt, és
megint a brokátselyem idegesítő suhogá-
sa a levegőben! Talán egy éjszakai madár
vagy egy denevér szárnycsapásait hallja. Ez
a megvilágosodás éppen időben érkezett,
mert a pánik már épp marokra fogta vol-
na a szívét. Milyen ostoba helyzet, nem tud
egyenesen átvágni egy ötvenméteres terü-
leten! Lilian meg küzd a rohamával, és nem
érti, mi tart Pete-nek ilyen sokáig.
A következő lépésnél a feje belekoppant
valamibe. Odakapta a kezét, de nem volt
ott semmi. Ilyen nincsen! Kimeresztette a
szemét, körbefordult, tapogatózva kereste,
és meg is találta az ágat. Fák között állt, fi-
atal fák között. Mit keres ő itt, és merre van
innen a kiút?!
Most mintha kacagás, kárörvendő kaca-
gás éledt volna körülötte. Mindenfelől jött,
mintha részeg gazemberek gúnyolódnának
rajta szavak megformálására képtelen ajak-
kal. Az egyik ág, vagyis amit a tejfölben an-
nak vélt, mintha megmozdult volna, pedig
a levegő most állt, fojtogató, sűrű felhőben,
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 31
GALAKTIKA
2019. október
ami úgy tapadt a tájra, és rá is, mint a kát-
ránypapír. De ezt nem lehet levakarni, még
a bőrével együtt sem…
Újabb hang érte el, amit ugyanúgy
nem tudott beazonosítani, mint az előzőt.
A  képzelete játszik vele, a fülében doboló
vér, légzésének szabálytalan lihegése kelt
olyan illúziót, hogy más is van itt rajta
kívül? Mintegy válaszul fellebbent a köd,
mint mikor felhajtanak egy fátylat, és Pete
olyat ordított, hogy a bagoly vagy denevér,
akármi volt is, rémült suhogással röppent
tova. Arca elé kapta a kezét. Sötét alakok
álltak négy-öt lépésnyire tőle mélyfeke-
te parázslással, meghatározhatatlan for-
mák hullámzásában, ami lehetett embe-
ré, szörnyetegé vagy pokolbeli káprázaté.
Pete-en eluralkodott a pánik. Futni akart,
de belegabalyodott az ágak sűrűjébe, ame-
lyek összevissza karmolták, és úgy törte-
tett minél messzebb a látomástól, mint egy
sebzett vadkan.
Amikor végre nem volt előtte több bokor,
és a tudata feltisztult annyira, hogy rádöb-
benjen, mit tesz, megállt. Senki sem kerget-
te, de ez nem zárta ki, hogy lesnek rá. Ismét
csend lett, körülötte fák törzse sejlett elő
a homályból, majd mintha az égiek meg-
könyörültek volna rajta, megritkult a köd,
és a fák árnyai között sötét tömeg tűnt elé,
aminek egy pontján sárga fény imbolygott:
a ház az egyik ablakból kiszűrődő világos-
sággal.
Lilian odabent kínlódva dörzsölgette a tar-
kóját. Nem tipikus roham, akkor már hány-
na, és képtelen lenne elviselni a fényt. De
kínzó fejfájás… akkor jelentkezett először,
amikor a kis Tommy meghalt. Az orvos
szerint a sokk okozta. Azóta csak egyszer
járt itt, meg most Pete-tel. De hol van már!?
Ha engedte volna, hogy behozza a táskáját,
31
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
már túl lenne az egészen! Nyöszörögve ku-
porodott össze a díványon.
Pete elképzelni sem tudta, hogyan kevered-
hetett el ennyire. Ez a lidércnyomásos bo-
torkálás meghaladta minden képzelőerejét,
hevesen lihegett az egyre erősödő félelem-
től. Igyekezett uralkodni magán, céltuda-
tosan haladni és logikusan gondolkozni:
ha megtalálja a házat, akkor ismét meg-
próbál eljutni a garázshoz, de kifeszít egy
spárgát, ami mentén visszajuthat. Ha majd
elmeséli a barátaiknak, akkor csodálják a
találékonyságát, bár hitetlenkedve fogadják
a mesét, hogy valaki ötven méteren így el-
tévedjen. Tessék, utána lehet csinálni ilyen
látási viszonyok mellett!
A perem egyszer csak ott volt előtte, és
alaposan megütötte a lábszárát. Önkén-
telen feljajdulása mintha rést ütött volna
a csend falán, az erdő megtelt hangokkal.
Sípoló, füttyögő, surrogó, vartyogó neszek-
kel, persze nem fülhasogatóan, hanem alat-
tomos csendességgel, ami – szinte csak az
agyában állt össze hanggá. Mintha belefü-
lelt volna egy másik világ megfelelően nem
értelmezhető, ezért rémítő zajaiba.
Ijedten állt az akadály előtt, amit először
nem mert megtapogatni, aztán mégis erőt
vett magán. Ebben a rémes hangzavarban
nem maradhat itt álldogálva, tudnia kell,
mibe ütközött bele. Kinyújtott kézzel pró-
bálgatta maga előtt a teret, de csak térd-
magasság alatt talált egy nyirkos, rücskös,
ámde egyértelműen faragott kőperemet,
ami felett mohos, sík lapot azonosított be,
és amikor a köd engedte, rádöbbent, hogy
egy sírkő vagy kő szarkofág felett áll. Te-
metkezési helyre bukkant volna??! Ez a
legkevésbé sem volt barátságos gondolat
ebben a sötétben, ugyanakkor megint eszé-
be jutott Lilian szenvedő arca. A párja már
32 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 32
nagyon rosszul lehet, ő meg itt álmélkodik
azon, hogy a ház régi lakóit, bizonyára a
boszorkányokat meg a hóhért, a hátsó kert-
ben temették el, hiszen a temető megszen-
telt földjébe nem tehették őket.
Valami nyikordult, dobbanások, mintha
alulról ásnának, egy árnyék suhant keresz-
tül a sírkövön. Képzelődik! Kellett neki a
boszorkányokra gondolni! A dobogó han-
gok most kaparászással egészültek ki, és
egyre élesebbé váltak. Vajon láthatatlan
lények próbálgatják az idegeit? Vagy mind-
ez a föld alól hallatszik?! Pete agyát ismét
megkörnyékezte a pánik, aztán csönd lett,
ugyanaz az élettelen, nyomasztó csönd,
mint amikor kilépett a házból. Lassan meg-
kerülte a követ, araszolva, de nem ütközött
újabb akadályba, amíg egy nagy, sötét tömb
nem kezdett el körvonalazódni előtte. Bár
fényt ezúttal sehonnan nem látott kiszű-
rődni, azt gondolta, elérte a házat.
Lépésről lépésre óvakodott előre kinyúj-
tott kézzel, míg szilárd akadályba nem üt-
között. Ám az ujjai fakérget tapintottak, a
tömb egy fa volt, hatalmas faóriás, és ahogy
Pete csalódottan körbejárta, lépcsőre lett
figyelmes, ami fölfelé vezetett a törzs men-
tén, talán éppen a Liliannek és az unoka-
testvéreinek épített fakuckóhoz. Váratlan
ötlettől áthatva nekiindult. Talán a köd fölé
kerülhet, és akkor betájolhatja a garázst, és
a házat is. Mindegyik lépcsőt megpróbálta
előbb, nehogy lezuhanjon, de azok tartot-
tak, így egyre bátrabban haladt fölfelé.
Legalább tíz lépcsőfok magasan járt már,
amikor – iszonyatos váratlansággal és éles
nyikordulással – az egész építmény elvált
a fatörzstől, és sebesen dőlni kezdett. Pró-
bált megkapaszkodni, de mire felfogta, mi
történik, a lépcső már jó egyméternyire
eltávolodott a fa törzsétől. Pete körülbelül
két méter magasból zuhant alá. Az ütés
2019.09.18. 23:25:24

kegyetlenül fájt, a feje koppant egy kövön,
vagy éppen a lépcső alapján, és elveszítette
az eszméletét.
A rémséges álomban tovább zuhant,
le egy gödör legmélyére, ahol fuldoklott a
sárban, és amikor magához tért, a nyirkos,
szürke köd úgy folyta körül és szorongatta,
mint egy gyilkos óriáskígyó.
Lilian odabent felkapta a fejét, de a gyors
mozdulat olyan éles fájdalommal járt, hogy
felsikoltott. Mintha valaki kiáltott volna
odakint. De hát Pete-nek nem eshet baja,
míg megjárja a garázst! A két épület között
nincs semmi akadály. Ki akart nézni az ab-
lakon, de már nemcsak a tarkója lüktetett,
hanem a halántéka is fájni kezdett szorító,
kegyetlen nyomással. Vissza kellett dőlnie,
így elviselhetőbbé csillapodott a kín.
Pete kétségbeesetten próbálta kitalálni,
merrefelé juthat vissza a házba, hiszen
Lilian segítségre szorul…
A köd – mintha csak játszana vele –
váratlanul fellibbent, és ő ott állt a nagy
fa alatt, ahonnan jól látta maga körül az
erdőt, és távolabb egy épület körvonala-
it. De hiszen arról jött! Hogyan véthette
el az irányt, vagy mindez délibábszerű
tünemény?! Pete ilyen nyomorultul még
sosem érezte magát. Lilian odabent küzd
a migrénjével, ő meg áldozatul esik saját
fantáziájának.
Az épület úgy tornyosult elé, mint szik-
la az óceán hullámain vergődő hajótörött-
nek. Sántikálva megindult felé, de mintha
csak a mozgásával idézné elő, a páraren-
geteg ismét beborított mindent. A  köd
foltosan áramlott, akárha óriási ujjak ba-
rázdálnák, amelyek kotorászva keresnek
a mélyén valami kioltható életet… Pete
minden erejét megfeszítve állt ellen ennek
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 33
GALAKTIKA
2019. október
a gondolatnak, de van, ami meghaladja az
ember akaraterejét. Homokba dughatja a
fejét, mint a strucc, de ez nem változtat
semmin, mert ami vele történik, az em-
bert próbáló, félelmetes, és egyáltalán
nem biztos, hogy túléli.
A halál lehetősége úgy merült fel benne,
mint a legborzalmasabb végkifejlet, pró-
bálta elűzni, miközben lassan botorkált
arra, ahol az előbb a menedék megmutatta
magát.
A köd sűrűsödött, és árnyak jelentek
meg benne, árnyak, melyek követték és
egyre szorosabbra vonták körülötte a kört.
Nagyon is jól látta őket, és dühödten ordí-
tott rájuk:
– Takarodjatok!
De a szája nem engedelmeskedett, hogy
érthető hangokat formáljon, és az árnyak
sem.
Mit akarnak tőle?! Lilian vajon beava-
tott? Vajon azért csalta ide, hogy áldozati
ajándékul felkínálja valamiféle ősi ször-
nyetegeknek? Pete keserűen felkacagott, de
máris elvetette a gondolatot. Az agya össze-
keveri a valóságot a képzelettel…
Valami megbökte a bokáját, megint egy
érintés, most már feljebb és erőteljesebben.
A gyűrű kezdett rászorulni, a köd rémeinek
köre megindította fojtó szorítását, de egy-
előre csak kóstolgatták.
Pete próbálta növelni a tempót, de félt,
hogy elesik, és akkor vége, maguk alá gyű-
rik… Nem! Ezt nem hagyja! Ha eléri a há-
zat, megmenekül! Liliannel felgyújtanak
minden lámpát, a világosság elűzi a go-
noszt. A fény és a sötétség örök harca ez,
szó szerinti értelemben is.
Most a nyakán húzódott végig valami,
mintha selyemkendőt dobtak volna rá. Ro-
hanni akart, de mintha mézbe ragadt volna
a legmélyebb álom káprázatában, alig ha-
33
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
ladt előre. A szörnyek meg akarták gátolni,
hogy elérje a házat. Mivel külső akadályok-
kal nem értek célt, másként próbálkoztak,
odabentről.
Kínlódva, verejtékezve küzdött, kétség-
beesetten tört előre, alig-alig engedelmes-
kedő izmait mozgásra kényszerítve. A köd
a tüdejébe hatolt, és mintha víz alá bukott
volna, fuldokolni kezdett, de előtte ott
magasodott a ház sötét tömbje, mint hívo-
gató cél, mint kegyetlen lidércfény, amely
ugyanúgy megcsalja, ha odaér, ahogy ed-
dig tette.
A csüggedés váratlan és letaglózó mó-
don szakadt rá. Már nem akart menni, nem
akart harcolni semmiféle külső vagy bel-
ső ellenséggel, engedetlen testtel, lába elé
keveredő tárgyakkal. Megállt, és próbált
szabályosan lélegezni, de mozgás támadt
közvetlenül előtte. Fűből, fából, gazból ke-
zek formálódtak, karmos ujjak nőttek elő a
földből, és megragadták, véresre karmolták
a bőrét, de tudta, hogy ez csak a kezdet,
mert ami jön, az ennél sokkal borzalma-
sabb. Húzták magukkal lefelé a föld mélyé-
be, és szét akarták marcangolni. A köd úgy
telepedett rá, mint egy vizes kendő, ráta-
padt, befonta, nyomta maga alá, a légutait
elzárta a nedvesség. Le akarta tépni magá-
ról ezt a rémséges lepedőt, aminél alatto-
mosabb támadást elképzelni sem tudott, és
ordított, vad erőlködéssel préselte ki magá-
ból a hangot:
– Gyertek, nyomorultak! Küzdjünk meg
nyíltan! – de a torkán csak artikulálatlan
üvöltés tört elő.
Lilian rettenetes odításra riadt fel. A szíve
majd kiugrott a mellkasából. Odakint iszo-
nyatos küzdelem folyik. Pete! Pete bajban
van. De hát ki és miért támadt rá?! Önkén-
telenül az ajtó felé lódult, de az asztalka a
34 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 34
fényképes dobozzal a lába elé keveredett.
Felborította, majdnem átesett rajta, de si-
került visszanyernie az egyensúlyát. Kint
megint felharsant az iszonyú ordítás. Pete-
nek segítségre van szüksége! Minden erejét
összeszedte, hogy legyőzze a fájdalmat, és
nyögve megkapaszkodott a kandallópár-
kányban. A bárd szinte vonzotta a tekinte-
tét. Ez fegyver, és ha odakint harc folyik…!
Elég lesz, ha meglátják nála, és a támadók
kereket oldanak!
Pete minden erejével küzdött, de egyre job-
ban belegabalyodott az iszonyatos, fojtó fá-
tyolba. Az oxigénhiánytól fekete foltok úsz-
tak át a szeme előtt egyre sűrűbb, vadabb
körtáncban, hogy végül beborítsák az örök
sötétséggel.
Az irtóztató hadakozásban a szövet rec�-
csenése valós hang volt. Végre megint leve-
gőhöz jutott, és a lábát kiszakította a mar-
koló kezek fogságából. Ezer sebből vérezve,
de a menekülés reménységével eltelve arra
lendült, ahol a házfalat sejtette, és – a keze
deszkát tapintott!
– Igeen!
Az ordítása most diadalmasan zengett.
Megújult erővel igyekezett a fal mentén előre
a sarokig. A mélyfekete árnyak ismét feltűn-
tek pár lépésnyire tőle, de már látta a torná-
cot a lámpával, a menedék hívogató fényével.
Az egyik szörny felé lendült. Pete kitért az
útjából, de a jobb vállát súrolta valami éles
dolog, egy karom, fog vagy kés… és a seb na-
gyon fájt, annyira, hogy megtántorodott, és
négykézlábra zuhant. Nyilvánvalóan az volt
a cél, hogy eltávolítsák a faltól, hogy a rém-
alakok körbevehessék. Már csak kéznyújtás-
nyira jártak tőle, kilenc torz, gonosz pofájú
emberszörny, és Pete tudta, ha körülfogják,
neki vége. Pedig már itt van a megmentő vi-
lágosság pár lépésnyire!
2019.09.18. 23:25:24

Nem fecsérelte azzal az idejét, hogy fel-
álljon, négykézláb lökte magát a tornác irá-
nyába, az ott világító lámpa felé. Valami az
arcába csapott, mintha ostorral sújtottak
volna le rá, de nem törődött a marcangoló
kínnal. Békamódra megint ugrott, és bele-
ütközött a betonlépcső legalsó fokába, de
ez most édes fájdalom volt, mert azt ígérte,
hogy ha feljut a teraszra, megmenekül.
Lilian halálos rettegéssel, de végső elszá-
nással kirobbant a teraszra. A bárdot a föl-
dön húzta maga mellett, mert iszonyúan
nehéz volt. Bár talán csak azért érezte így,
mert nagyon rossz állapotban volt. Oda-
lent kavargott a köd, először semmit sem
látott benne. De aztán… A pokolbéli láto-
más tátott pofával ugrott felé valami vad,
sötét örvénylésből. Lilian rá akart sújtani,
de ahogy megpróbálta meglendíteni a bár-
dot, az kicsúszott a kezéből, és egyenesen
belezuhant a kavargásba, ahol elnyelte a
sötétség. Használhatóbb fegyver után né-
zett. Egy szék, egy nádfonatos szék akadt
a keze ügyébe. Ezt legalább elbírja… Mire
megfordult, a borzalmas látomás eltűnt
ugyan, ám a fekete forgatag lecsapott rá,
és körülölelte. Árnyalakok különültek el
belőle, magukkal akarták ragadni, felszip-
pantani a semmibe, az iszonyatba, a halál-
ba. Lilian sikoltott, csapkodott a székkel,
amit szilánkokra tört. Menekülőre fogta.
Vissza akart jutni a házba. Nem látta Pete-
et a rettenetes kavarodásban, ahogyan az
sem őt.
A férfi még életében nem küzdött így.
Ám a pokoli áradat vele mozgott, magába
zárta. Minden végtagját részleges bénulás
béklyózta le, azonban még akadt a testében
mozgásra képes izom. Más kérdés, hogy ez
a mozgás többnyire irányíthatatlan ránga-
tózás volt csupán, de arra jó, hogy eltaszítsa
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 35
GALAKTIKA
2019. október
a rátapadni akaró csontos kezeket. És ak-
kor, mintha az égből jönne segítségként,
az ujjai rátapintottak egy botra, aminek
a végén fémet érzett, éles, ősi fémet: a hó-
hérbárdot. Mintha azoknak az életeknek
az ereje áradt volna a testébe, amiket ez
a szerszám elvett: rugóként pattant fel, és
meglengette maga körül a fegyvert. Tes-
teket érzett a penge útjában: helyet vágott
magának a tornác lépcsőjén, felrohant –
de már elkésett. Egy kígyószerű, vakítóan
fehér árny állt elé odafönt az ajtóban, egy
nyálkás rémalak, aki dacolni tudott a fén�-
nyel, és ez minden eddiginél borzalmasabb
volt. Pete gondolkozás nélkül ráhajította a
bárdot… és talált.
Az éles visítás szinte robbanásként szór-
ta szét az árnyakat, és a szörnyeteg eltűnt.
Pete kimerülten állt a verandát betöltő
fényben, odalent a ház előtt kavargott a
köd, és mintha csak az áramlástól változna
a sűrűsége, itt-ott sötét foltok álltak össze
benne. Tudta, hogy azok szörnyek, akik ta-
lán maguk keltik a ködöt, vagy talán csak
kihasználják, hogy a fedezékében lelkekkel
táplálkozhassanak.
A rémek azonban egyelőre felhagytak a
támadással – lehet, hogy a vezérüket gyil-
kolta meg az imént –, így a félig nyitott ajtó
felé indult, de megcsúszott valamin. Idefent
nem lehetett sár! Kétségbeesetten próbál-
ta megőrizni az egyensúlyát, attól tartva,
hogy lezuhan a verandáról a sötétségbe,
ahonnan még egyszer nem tudna visszajut-
ni – ám minden igyekezet dacára hanyatt
esett. Mégis örült, mert a tornácon maradt.
Nyögve ült fel egy meglehetősen nagy
vértócsában. Rémülten nézett végig a sé-
rülésein, de azok nem indokoltak ennyi
vért. A szörnyetegé lehetett, akit éppen itt
ölt meg, vagy… Lilian?! Istenem, mi lehet
Liliannel?!
35
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
Feltápászkodott, és akkor, a váratlanul
felritkuló ködben meglátta őt, a hóhért a
bárddal, pontosan úgy, ahogy az ábrázolá-
sokon. Ott állt a veranda előtt, és nem volt
egyedül. Két gyöngyházfehéren felsejlő nő-
alak állt mögötte, mintha angyalszárnyai
lennének, és egy harmadik, Lilian áttetsző,
lágyan lebegő figurája igyekezett felé meleg
borostyánfénnyel világítva a sötétben, a tá-
volba űzve minden rémképet.
Az első pillanatban megkapó és szépsé-
ges volt a látvány, de az érzés halálos rémü-
letbe váltott át, amikor a köd mindent el-
rejtve, ismét áthatolhatatlan falat vont Pete
köré. A férfi kétségbeesetten felordított:
Lilian nem halhat meg!
A vértócsában csúszkálva, megint a
rémálombeli mozgásképtelenségre kárhoz-
tatva, vad hadonászással átvergődött a kü-
szöbön, be a konyhába. A szoba ajtaja tárva
volt, odabent letompított fénnyel égett a
villany, de csak az asztal sarkát látta, furcsa
szögben… Bekínlódta magát, és az elé táru-
ló látványtól elállt a lélegzete: a bútorok fel-
borítva, a teríték és az ételmaradék a földön
szétszórva. Liliant elsőre nem is látta, aztán
megpillantotta a kanapén fekve, fehéren,
kiszolgáltatottan, mozdulatlanul.
Libbent a fény, mintha árnyék úszott
volna át a szobán, és akkor előtűnt egy
csontvázszerű rém mészfehér alakja, amint
a szeretett nő fölé hajol. Vámpírként szívta
ki belőle az életet, azért volt áldozata már
olyan halovány, miközben a csontvázrém
egyre erőteljesebb formát öltött.
Pete agyában az első kétségbeesés gyil-
kos dühvé változott. Minden béklyóját szét-
szakítva robbant előre. Hát ezért volt min-
den, a tévelygés a ködben, hogy közben az
ártatlant, a védtelent megkaparinthassák!
Pete talpa alatt csikorogva tört dara-
bokra egy tányér, a nagy kenyérvágó kés
36 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 36
szinte kínálta magát. Felragadta, és egyet-
len lebegő ugrással a szörnyeteg mellett
termett, nem vesztegetett időt azzal, hogy
lerántsa Lilianről, lesújtott rá, és keresz-
tüldöfte a testét. Mintha a szivárványt
csapolta volna meg, színáradat ömlött elő
forrón bugyogva a csontvázrémből, és a
szörnyalak iszonyú ordítással Pete felé
fordította rémséges pofáját. Leírhatatlan
látványt nyújtott, miközben a férfi nyaki
verőere felé lendült. Pete ismét lesújtott, és
most pont az iszonyatos lény képébe talált.
Úgy hatolt be a koponyájába, mintha vaj-
ból lenne. Nyálkás ragacs fröccsent min-
denfelé, Pete szemébe is, ő mégis csapott
egy utolsót a késsel a szörny irányába, de
már nem talált el semmit, mert az szét-
foszlott, csak tapadós, sötétbarna folyadé-
kot hagyott maga után, ami Lilian addig
makulátlan testére ömlött.
Felragadta az abroszt, és letörölte az ar-
cát, ám mire ismét jól látott, mozgásra lett
figyelmes Lilian irányából. De nem a csont-
vázrém tért vissza, csak a vére kelt új életre,
a sötét folyadék pacákká sűrűsödött. Pete
úgy ordított, a rémület és a reménytelenség
olyan hangján, ami már nem is volt emberi.
Megpróbálta az abrosszal letörölni a lány
testét, lesodorni róla a borzalmat, amely
gombaként tenyészett rajta, de ahonnan
egy tócsát eltüntetett, vér serkent a hófehér
női testből, halvány rózsaszín, erőtlen, híg
folyadék, valami megnevezhetetlen anyag,
és pocsolyába gyűlt a padlón.
Pete kétségbeesetten tisztogatta Lilian
testét, de az abrosz már teljesen átázott,
erre a fotelhoz ugrott, felragadta belőle a
plédet, abba akarta beburkolni a nőt, aki
váratlanul kinyitotta gyönyörű barna sze-
mét. Rémület ült benne, ahogy ránézett, az
ajkát erőtlen hang hagyta el:
– Pete!
2019.09.18. 23:25:24

De már a férfi is látta, mire figyelmezte-
ti. A rózsaszínű tócsa kavarogni kezdett a
deszkapadlón, ha Pete közelebb lép, egye-
nesen belezuhan. Az ördögi örvény magába
szívta a szőnyeget, a vacsora maradványait,
ezután az asztalt, majd a kanapé jött sor-
ra, ahol Lilian feküdt magatehetetlenül.
A nő Pete felé nyújtotta a karját, de az őrült
pörgésben a férfi képtelen volt megragad-
ni, aztán őt is elsodorta az ár. Hiába akart
megkapaszkodni, nem talált semmit, ami
megtarthatta volna, aztán csak zuhant,
zuhant, mint álmában, bele a semmibe…
Csupán a sikoltás maradt utána, hosszan
rezegve a végtelen mindenségben.
Patrick Angouleme rendőrbíró együtt­
érzően haladt el a kis erdei ház tornácán
zöld arccal álldogáló rendőr mellett. A fi-
atal fickó talán még holttestet sem látott,
ami itt történt, az pedig nem minden-
napi.
– Elátkozott egy hely e’, Ang! – emelke-
dett fel a verandán álló székből Owen Pritt,
aki riasztotta őket a kettős gyilkossághoz.
– Nem kén’ engennyi a népeknek, hogy ide
gyüjjenek.
– Miért, kit öltek meg még itt? – nézett
rá Angouleme, kérdő tekintetében némi
helyreutasítással.
– Annak idejibe a hóhért meg a
boszorkákot – magyarázta Pritt. – Egy fér-
fit és két nőt koncótak fe’. A’ eggyik a bába
vót. Szép kis hála!
Pritt keresztbe tette a mutató meg a kö-
zépső ujját, aztán megmarkolta a nyakában
lógó amulettet, hogy elűzze a rontást. Felvi-
lágosult fickó volt, tudta a módját, hogyan
védekezzen.
– Mikor volt már az, Pritt! – csóválta
meg a fejét a rendőrbíró. – A tizenhetedik
század közepén.
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 37
GALAKTIKA
2019. október
– Mindegy a’! Illesmibe’ az idő
egyáltallán nem számít! – magyarázta csö-
könyösen Pritt. – Asztán tudod-e, mi tör-
tént akkó’?
– Helyi legenda ez, Pritt – csóválta meg
a fejét a rendőrbíró. – Turistacsalogató le-
genda. A hóhér teljesítette a kötelességét,
felkötött egy elítélt helyi zsiványt, és a
látványosságra, amit a nyilvános kivégzés
akkoriban jelentett, ide áramlott a környék
apraja-nagyja. Ezek közül az egyik valami
fertőzést hozott, amibe többen belehal-
tak… Aztán a hóhért okolták a járványért.
Logikátlan és ostoba viselkedés.
– Nem, Ang, nem eszt ké’deztem – csó-
válta meg a fejét Pritt. – Akkó’ az ártat-
lanok vérje megnyitotta a pokol kapuját.
Azóta a köd, ha ez az átkozott köd gyön,
mindenki maraggyon a házba. Különben
elkaptya a forgatag!
– Ugyan már, Pritt! Azóta nem történt itt
semmi.
– Semmi-e?! – hördült fel Pritt, és ke-
resztet vetett, mert nem árt, ha az em-
ber többfelől bebiztosítja magát. – Hát a
Bostonék fija, aki úgy megbolondút? Meg
a’ ügyvéd nyanya, aki elvérzett? No és a
Quastonok, két katona fijuk ha’t meg…
Csak akikrű mi tudhassuk.
– A Quaston fiúk vadászat közben lőtték
le egymást, Pritt. Azokat nem kéne ideke-
verni. Balesetnek álcazott gyilkosság egy
nő miatt. A másik kettő meg megmagya-
rázható. Bostonék terheltek voltak, az egész
család, az ügyvédnő meg nem elvérzett, ha-
nem vérmérgezést kapott. Kis különbség,
de azért számít. Szóval semmi ok rémhíre-
ket terjeszteni erről a házról!
Pritt csak mordult egyet, hogy mit tud-
ja azt a rendőrbíró, aztán legyintett, és
visszaült a székbe. A másik nádfonatos
űlőalkalmatosság tenyérnyi darabokban
37
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
hevert szerteszét a lépcsőn, a verandán meg
odalent a földön. Szó szerint mindent be-
terített.
Angouleme szemügyre vette a szék rom-
jait. Valaki ezzel védekezhetett, de nem
akárhogyan… ha csak nem ette meg már az
idő foga, de hát Pritt a másikban ül, vagyis
elvetheti ezt a variációt. Odalépett a bejá-
rati ajtó melletti vértócsához. Ott hevert a
bárd a tornác sarkában, megjelölve egy kis
zászlócskával, ahogy kell. Valaki fetrengett
a tócsában, ez jól látszott, aztán bement a
házba. Véres lábnyomok… kisebb és na-
gyobb lábnyomok. Mindketten jártak kint
a tornácon. Mindkét áldozat. A kisebbek
lényegesen nagyobb távközzel, a nő rohant,
menekült. A nagyobb lábnyomok sűrűn
egymás mellett, ami azt mutatja, hogy a
férfi támolygott, alig bírt menni.
Mivel a lábtörlő tocsogott a vérben,
Angouleme a sárkaparó vasban úgy-ahogy
letisztogatta a csizmáját. A napokig tartó
eső után előző nap volt először szép, napos
idő. A sár még nem száradt fel.
A konyhában ott hevert a vacsorafő-
zés minden kelléke, mosatlan edény, fel
nem használt és el nem pakolt hozzávalók.
A  hűtő ajtaja csukva. Szeszes ital semmi,
csak pár bontatlan üveg bor a sarokban egy
fonott kosárban.
Angouleme módszeresen körülnézett.
Nagyon fontosak az első benyomások. Akik
itt vacsorát készítettek, egyetértésben csi-
nálták, aztán feltálalták maguknak az ételt
odabent a szobában egy üveg drága bor kí-
séretében. Megadták a módját.
A rendőrbíró besétált a szobába, ami
nappaliként és étkezőként is szolgált. A ne-
héz tölgyfa asztal felborítva a földön hevert,
amihez komoly erő kellett. Minden edény
szerteszét a padlón, egy tányér széttapos-
va. Ételmaradékok, bár nem sok mindent
38 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 38
hagytak meg, még a bor tócsája volt a legna-
gyobb. Jó étvággyal ettek, jól sikerülhetett és
kedvükre való volt a vacsora. Hal… a szál-
kák alapján egyértelműen fogas vagy süllő,
és valami zöld mártás tejszínes alappal.
Angouleme tudatosan késleltette a pilla-
natot, amikor az áldozatokra összpontosít.
A holttestek állapota elvonja a figyelmet a
részletekről, pedig ezekből rajzolódik ki a
válasz a mi és a hogyan kérdésére. Tehát
ettek, azután történt valami, amikor már
végeztek.
A nő – szép, fiatal teremtés, olyan, aki
ad magára, de nem egy divatbaba – ott fe-
küdt vérbe fagyva a heverőn. Nem kellett
hozzá halottkém, jól látszott, hogy három
késszúrást kapott, amiből az egyik teljesen
áthatolt a testén. A másik a homlokába fú-
ródott. Iszonyú erő kell egy ilyen döféshez,
főleg, ha a halálos fegyver az a kenyérvágó
kés, ami ott hever a szőnyegen. A harmadik
vágás a mellkason jóval erőtlenebb, csupán
felszínes karcolás. De volt még valami. A nő
bal vállát szinte kettészelte, a karját kis hí-
ján leszakította egy iszonyatos csapás, amit
azzal a bárddal mérhettek rá, ami ott fek-
szik a tornác sarkában. De mivel a lába és
a teste csípőtől lefelé csak a sebeiből ömlő
vértől volt mocskos, biztosan nem ő fetren-
gett az ajtó előtt. A nő bemenekült a házba.
Rettenetes kétségbeesés kell ahhoz, hogy
valaki ilyen sebesüléssel rohangáljon.
A férfi teste az ágy mellett feküdt kicsa-
vart végtagokkal, szörnyű agóniára utaló
jelekkel. Kábítószer? Angouleme semmi
ilyennek nem találta nyomát. A nő nyitott
ridikülje ott hevert a földön a fotel mellett.
A tartalma kiborult. Nem volt benne kábí-
tószer. Talán a szemétben megtalálják az
üres csomagolást.
A férfi lábát úgy összekaristolta valami,
mintha tüskés bozóton vágott volna át, de
2019.09.18. 23:25:24

a vágások függőlegesek és párhuzamosak
voltak… A jobb vállán hosszú, egyenes
karmolás látszott, más külsérelmi nyom
nem mutatkozott, hacsak megszaggatott,
vérmocskos ruházatát nem tekinti annak.
Nyilvánvalóan ő csúszott el a vértócsában.
A kandalló előtt, az összegyűrt sző-
nyegen felborult dohányzóasztal hevert,
mellette egy doboz. A tartalma szétszó-
ródott, különböző méretű lapokból állt.
Angouleme felemelt egyet: magas férfi pó-
zolt a fotón a verandán, kezében a bárddal.
Valami farsangi ostobáskodás, különben
miért állna lencse elé bárki egy hóhérbárd-
dal? Angouleme nekiállt felszedegetni a
fényképeket, közben a pillantása a kandalló
fölé tévedt. A szögek helyzete azt hirdette,
hogy az a bárd itt szolgált díszítőelemként.
A fotók a házról és régi lakóiról vagy
vendégeikről beszéltek. Több próbálta meg-
örökíteni a ködbe burkolózó erdőt és házat,
amiből szinte csak az ablakból kiszűrődő
fény látszott. Némelyik egészen kísérteties-
re sikerült a ködből átsejlő hosszú alakok-
kal, amelyek bizonyára fatörzsek voltak.
Pár kép egy nagy tölgy ágai közé épített
kuckót ábrázolt, egy gyerekházat, ahová
gondos kezek munkájaként erős falépcső
vezetett fel. Az egyik, sötét fotón egy igazi
bagoly nézett meredten a kamerába. De le-
fotózták az istállót is, amikor még lovak él-
tek benne, és a garázst, amivé átalakították.
Egy különösen szép szobor is állt valaha a
kertben, amiből a képek tanúsága szerint
mára csak a talapzat maradt, beleveszve az
erdő aljnövényzetébe, mint egy kőlap vagy
kriptafedél.
Angouleme visszatette a képeket a do-
bozba.
– A keserves mindenségit!
A káromkodás a konyhából jött, és
Angouleme azonnal ugrott. Ez bármit je-
Átkozott köd
026-040-fedina.indd 39
GALAKTIKA
2019. október
lenthet, akár azt is, hogy előkerült a gyil-
kos, aki eddig a kredencben rejtőzött. De
a tűzhely előtt csak Christian Watman, a
halottkém álldogált, és fejcsóválva nézett
maga elé.
– A frászt hozod az emberre! – mordult
rá Angouleme köszönés helyett.
– Neked is jó napot, Ang! – válaszolt
neki Christian, és a konyhai munkaasztalra
mutatott. – Tudod, mi ez?
– Asztal, rajta a főzésből megmaradt
alapanyagok.
– Ez, barátom, Hyosciamus niger, népi-
es nevén bolondító beléndek.
Angouleme emésztette az információt,
miközben Christian bement a szobába, és
füttyentett egyet. A rendőrbíró utánasietett.
– Egyértelmű – bólogatott a halottkém.
– Fűszernövénynek nézték, és belefőzték a
mártásba, méghozzá jó adagban. A férfin
jól látszanak az atropinmérgezés tünetei,
görcsrohamok, légzésbénulás. A nő meg-
halt, mielőtt a méreg megölhette volna.
– Hogy nézhették fűszernövénynek? –
kételkedett Angouleme.
– Tele van vele a kert, átlagos gyomnö-
vény. Kicsit hasonlít a fodormentára, ami-
nek nincs mentolszaga.
Angouleme elmerült a gondolataiban,
közben Christian megnézte a testeket, az-
tán körbesétált a szobában, és belekotort a
fényképekbe.
– Véleményem szerint a méreg hatására
mindketten hallucinálni kezdtek, méghozzá
valószínűleg e fényképek alapján. Elég kísér-
teties felvételek, ködbe vesző fák, bagoly…
Aztán egymásra támadtak, dulakodtak.
– A férfi három késszúrással megölte a
nőt, aztán végzett vele a méreg – nézett a
halottkémre a rendőrbíró.
– Dulakodtak, ez egyértelmű, valószí-
nűleg mindketten megpróbáltak kimene-
39
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
2019. október
külni a házból – bólogatott a halottkém.
– A verandán csak a nő vére lehet, mert a
férfin nincs akkora sérülés, amiből ennyi
vért veszíthetett volna, de láthatóan a férfi
esett bele.
– Egyikük cipője vagy ruhája sem sá-
ros, tehát csak a verandára mentek ki –
tette hozzá a rendőrbíró, odamutatva a
halottkémnek a tisztogatás ellenére sáros
bakancsát.
– A bárdot mégis odakintről hajították
fel a tornácra. Lehet, hogy járt itt egy har-
madik személy is…
– Úgy van, Chris – jelent meg mögöttük
Pritt tömzsi alakja egy zöld, leveles ágat rá-
gogatva –, tényleg vó’t itt valaki!
Angouleme összevonta szemöldökét,
Christian viszont rémülten felkiáltott.
– Mit eszel, te őrült?!
– Fodormentát. Jó a szájíznek – vigyor-
gott az öreg, és lenyelte, amit már meg-
rágott.
– Ez nem fodormenta, hanem Hyos…
bolondító beléndek!
Chris ugrott, hogy kitépje Pritt kezéből
a növényt, de kár volt heveskednie, mert az
öreg odaadta neki. Közben felnevetett:
– Na, na…! Bolondító, igen, de nem be-
léndek.
Angouleme döbbenten nézett rájuk.
– Attól még lehetett a fodormenta közt
beléndek is! – jutott végül döntésre, de az
öreg megcsóválta a fejét.
– Aki ismeri, nem téveszti össze.
– A vegyelemzés kimutatja – zárta le
a vitát Christian, és közelebb ment a hol-
takhoz.
– Azt mondtad, volt itt egy harmadik
személy – fordult Angouleme Pritthez szú-
rós tekintettel, hogy mit hallgatott el ez a
vén babonás.
Az öreg bólintott.
40 Átkozott köd
026-040-fedina.indd 40
– Vó’t, Ang, vó’t. Az a’ átkozott köd,
meg ami benne van! Nem evvilági dolog,
a’ szent! Abba’ minden egészen más. En-
gemet is majdnem e’kapott egysze’, még
kamaszkoromba. De a bolond Josip magá-
val rángatott, ki belőle. Mer’ csak a szélibe
kerűtünk. Rája nem hatott, mer már bolond
vó’t anékű’ is. Biszton állíthatom, ho’ ezek a
népek attó’ bolondú’tak meg!
– Ugyan már! – szólt Prittre a rendőrbíró
ingerülten. – Azt magyarázod, hogy időn-
ként nyílik itt egy dimenziókapu, és mér-
gező köd árad át belőle a mi világunkra,
amitől megbolondulnak az emberek?! És
ezt senki más nem veszi észre, csak te meg
a cimboráid? Hát nem érzed, milyen képte-
lenség ez?!
– Dimenziókapu… – ízlelgette a szót tet-
széssel Pritt, aztán bólintott: – Ha te annak
nevezed… Én inkáb’ résnek mondanám,
amin átgyün a Pokol bűzös kigőzö’gése!
Úgy ám.
– Az ég szerelmére, Pritt! – kiáltott fel
Angouleme. – Elég ebből! Szép tiszta, csil-
lagos éjszaka volt.
– Máshun igen – mosolygott az öreg so-
kat tudóan –, de nem itten.
FEDINA Lídia
Író, műfordító, szerkesztő. 1960-ban született,
gyógyszerésznek tanult. A 70-es évek vége
óta szoros kapcsolat fűzi a magyar animáci-
óhoz, több film forgatókönyvét írta, másokat
mesekönyvvé dolgozott át. Ifjúsági könyvek
is kerültek ki keze alól. 2007-ben jelent meg
első SF-regénye, A bűn kódja, 2011-ben pedig
egy fantasyje, Az elfelejtett varázsigék. 2016-
ban kiadónknál látott napvilágot Virokalipszis
című regénye, lapunk 317-318. számának XL-
kiadásában pedig két folytatásban a Hét pe-
csét. Novellája, a „Nincs, ki üzenjen” (Galaktika
324) 2018-ban Zsoldos Péter-díjat nyert.
2019.09.18. 23:25:24
 GALAKTIKA
GONDOLNÁD, HOGY HA 2019. október

KISZÁRAD A MUSKÁTLID, AKKOR

AZ EMBERISÉG JÖVŐJE A TÉT?

A GALAKTIKA NÉPSZERŰ NOVELLISTÁJÁNAK

IZGALMAS VILÁGVÉGE-THRILLERE

R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
Átkozott köd 41

026-040-fedina.indd 41 2019.09.18. 23:25:28

 GALAKTIKA
2019. október
Környezetszennyező repülés
Az elmúlt egy-másfél évben felerősödtek azok a
hangok, amelyek felhívják a figyelmet a repülésnek
a környezetet jelentősen terhelő, a klímaváltozást
erősítő voltára. Ezért egyre többen mondanak le a
légi közlekedésről.
A
Z ELMÚLT három évtizedben
elképesztő méretekben nőtt meg a
légi forgalom, a fapadosok megje-
lenésével mind többen engedhetik
meg maguknak, hogy repülőre szálljanak. Az
utasok száma évente 5 százalékkal nő, jelenleg 4
milliárd jegyet váltanak egy évben a kereskedel-
mi járatokra. Átlagosan a nap minden pillana-
tában körülbelül tízezer repülő van a levegőben,
amelyen több mint egymillió ember utazik. Egy
ilyen volumenű utazási módszert nem lesz egy-
szerű észszerűbbé, környezetbarátabbá tenni.
Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ennek
komoly környezeti következményei vannak. Az
olcsóság egyik oka, hogy a repülőgép-üzem-
anyag ára a légi forgalom magas emissziós érté-
42 Zöld jövő
042-043-zold.indd 42
kei ellenre sem tartalmaz ásványolaj-adót, sőt a
vasúti jegyekkel ellentétben a nemzetközi repü-
lőjegyek árában nincs még áfa sem. A kerozinra
általában sokkal alacsonyabb adók vonatkoz-
nak, mint a többi üzemanyagfajtára, és legtöbb
országban nem adóztatják külön a légitársasá-
gokat az általuk okozott környezetkárosításért.
Most a bolygó teljes szén-dioxid-kibocsátásának
a két százalékát okozza a repülés, és ha a tenden-
ciák így folytatódnak, a század közepére ez eléri
a 16 százalékot.
Emellett meg kell nézni a repülés környeze-
ti lábnyomát is, amiből kiderül, hogy a repülés
a legszennyezőbb utazási mód. Például ha két
ember Londonból Barcelonába utazik, akkor
vonattal vagy busszal 130 kilogrammnyi a
szén-dioxid-kibocsátás, személygépkocsival 244
kilogramm, repülővel pedig 371 kilogramm.
A légi forgalom teljesítményegységenként, utas-
kilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bo-
csát ki, dupláját a dízeles és benzines autóknak,
nyolcszorosát a távolsági autóbuszoknak és több
mint harmincszorosát a vasútnak.
Az sem mindegy, milyen jármű hol okozza
a szennyezést. A repülőgépek ráadásul a lehe-
tő legrosszabb helyen juttatnak a légkörbe más
üvegházgázokat és környezetkárosító anyago-
kat is, vízgőzt, nitrogén- és kén-oxidokat, vala-
mint ólmot. Mivel a sztratoszféra alsó határán
repülnek, minden egyéb közlekedési formához
képest körülbelül három- négyszeres légszen�-
2019.09.18. 23:25:03
 GALAKTIKA
2019. október

nyező, illetve klímaváltozást elő-

idéző hatást okoznak. Ugyanis
ebben a magasságban nagyon
csekély a függőleges irányú lég-
áramlás, ezért az itt kibocsájtott
anyagok akár 50-200 évig fenn-
maradhatnak ebben a régióban.
A reptereken is óriási a lég-
szennyezés. Egy nemrégiben
elvégzett felmérés Európa ne-
gyedik legnagyobb forgalmú
repterét, az amszterdamit vizs-
gálta. Kiderült, hogy egyetlen
repülő a felszálláskor másod-
percenként 100 milliárd nagyon
apró egészségkárosító részecskét
bocsát ki. Ezeknek a részecskék-
nek a jelentős része annyira apró,
hogy belélegzéskor belekerülhet
a véráramba, és így a szervezet-
ben bárhová eljuthat, ahol komoly elváltozást közlekedési módozatok szénlábnyomát. Az on-
okozhat. Ez a szennyezés nem csak a repteret line kalkulátorral egyszerűen meghatározható a
érinti, az onnan akár tíz kilométerre lakók is a különféle közlekedési módozatok szénkibocsá-
mindennapi légszennyezés háromszorosának tása egy adott útvonalon.
vannak kitéve. Egy osztrák felmérés szerint az országban
A klímaváltozás miatt a fogyasztók egyre tu- a légi forgalom 1990-ben 900 ezer tonna szén-
datosabbá válnak annak felmérésében, életmód- dioxidot juttatott a légkörbe. 2017-ben már 2,3
juk miként hat a környezetre. Svédország, mint millió tonnát, Ez annyi, amennyit másfél mil-
a környezetvédelem oly sok területén, ebben is lió személygépkocsi bocsát ki egy teljes évben.
élen jár – az ottani szakemberek arra biztatnak, E 18 év alatt az Európai Unióban a légi forgalom
hogy repüljünk kevesebbet. A svéd kutatók az szén-dioxid-kibocsátása a duplájára, 164 millió
1990 és 2017 közötti adatokat elemezve mutat- tonnára emelkedett.
ták ki a drámai növekedést a légi közlekedésben. 2016-ban született egy egyezmény, amit
Az észak-európai országból induló nemzetközi több mint hetven ország írt alá. Önkéntes
járatok száma megkétszereződött ezen időszak vállalásuk célja, hogy 2020 után már ne növe-
alatt, az egy emberre jutó utazások száma 0,5- kedjen a repülés szén-dioxid-kibocsátása. Bár
ről 1-re emelkedett 2017-ben. Az átlagos hossz egyre több lesz a repülő, és ezáltal valójában
2700 kilométer, ami a Stockholm–Madrid tá- nőni fog az emisszió, de az iparhoz hasonlóan
volságnak felel meg. a légitársaságoknak is kötelező lesz kibocsátási
A Chalmers Műszaki Egyetem kutatói meg- kvótákat vásárolni.
alkottak egy olyan kalkulátort, amellyel a fo-
gyasztók könnyen kiszámolhatják a különféle Kovács „Tücsi” Mihály
Zöld jövő 43

042-043-zold.indd 43 2019.09.18. 23:25:04

 GALAKTIKA
2019. október

A féreglyuk, avagy Einstein–Rosen-híd a téridő-kontinuum

egy lehetséges topologikus jellemzője, amit az Általános
Relativitáselmélet egyenletei írnak le. Lényegét tekintve
nem más, mint egy elhajlás, mely lehetővé teszi a a tér és
az idő két pontja közötti út lerövidítését, és legalább két
összekapcsolódó szélső ponttal rendelkezik. Az anyag a két
szélső pont között szabadon utazhat.

Daniel Frini

FÉREGLYUK Virrasztás kínt, hogy beleivott egy elhagyott géppuska hűtő-

(Négyfog-csúcs, 1915. december 23.)
Egész éjjelre egy / összezárt fogakkal / telihold felé /vicsorító
vérrel elborított / kezével / csöndességembe / markoló / meggyilkolt
bajtársam mellé / odalökve / szerelemmel teli / leveleket írtam
Soha az élethez / úgy nem ragaszkodtam
Giuseppe Ungaretti
rendszerének poshadt vizébe.
Az offenzíva itt, a kartsztvidéken, Görzben
november 10-én kezdődött; de jó ideje beszorul-
tunk már a völgybe, és nem tudunk átkelni a fo-
lyón. Két napja beköszöntött a tél.
A tüzérség szitává lőtte ezt a hegyoldalt; baj-
társaimmal ezekben a gödrökben épp hogy
élünk. Kísértetek vagyunk; körülöttünk elesett
katonák temetetlen holttestei. Már nem tudok

A
Z ÉJSZAKÁT egy lövészárokban
töltöttem. Bár nem tudom ponto-
san, hol lehetek, az biztos, hogy az
Isonzó folyó van előttem, és ott ar-
rébb, balra a Monte Maggiore és a Monte Nero.
Nagyon fázom, nem érzem se a kezem, se a láb-
fejem. A bakancsom talpa hónapokkal ezelőtt le-
vált, a fagyott sár átáztatja ronggyá feslett zokni-
mat, úgyhogy be kellett bugyolálnom a lábamat
ebbe a szakadozott zubbonyba, amit egy halott
ellenségről szedtem le. Fennakadt a szögesdróton,
és most a szél meg a robbanások úgy himbálják a
testét, mint valami marionettbábut. A hideg és a
skorbut miatt kiesett két fogam. Gyötör az éhség,
gyötör a szomjúság. A szomjúság! Luigi pár napja
meghalt, és nem az osztrákok ölték meg, hanem
a végtelen szomjúság: úgy próbálta enyhíteni a
44
különbséget tenni a levegőben keveredő három
szag között: ott a rothadás édeskés bűze, amit alig
enyhít a hideg; a másik, a ragadós a puskaporé;
az a nedves szénára emlékeztető pedig a foszgén,
amivel az osztrákok és néha a saját tábornokaink
is mérgeznek minket. Üres egy vidék ez, elhagya-
tott, megerőszakolt; olyankor éled, amikor abba-
maradnak a bombázások, és ugyanazzal a dühvel
védi magát, mint amivel „Alessandria” – az én
regimentem, a 155-ös gyalogság – katonái váltak
ünnepeltté; testvéreim, akik hozzászoktak már a
harchoz a lövészárkok és gödrök szabdalta, rom-
lott földeken, a szanaszét heverő, fel nem robbant
lövedékek, zöld és szürke rongycafatok, tönkre-
ment fegyverek, összetört sisakok és személyes
tárgyak, s a ködön, füstön át menekülni próbáló,
szerencsétlen emberi maradványok látványához.
Féreglyuk

FÉREGLYUK
044-045-frini.indd 44 2019.09.18. 23:24:43

A hulló hó sem tudja befedni ezt a nyomorúságot,
azonnal bemocskolja a fakó szürkeség.
A hajnal hosszú volt és sötét. Halkan, mint va-
lami ima, hívom anyámat, szükségem van apám-
ra, be akarom járni újra a falum utcáit. Hiányzik
a tűz melege, ami enyhítené ezt a szenvedést. Ha
gyertyát gyújtok, az a biztos halál, a birodalom
mesterlövészei lesben állnak. A nappal nem akar
eljönni, a hajnal sötét ködébe burkolózik.
Dermedt ujjaimmal simogatom a fegyverem:
egy 6,5-ös Mannlicher–Carcano puska, negyed
százada tervezte az öreg Paraviccini tábornok.
Már nincs rajta bajonett, és a puskatus is eltörött,
amikor együtt harcoltunk, az arditók oldalán.
Azokat a könnyelmű bolondokat aztán mind le-
mészárolták a tolmeini hídfőnél.
Az osztrák-magyar tüzérség egy órája kezdte
a szokásos ágyúzást. Pokoli robbanások süke-
títenek, vakítanak minket, és rettegünk. Most a
gyalogság következik. Támadják az állásainkat,
öngyilkos rohamban kapaszkodnak fel a domb
oldalán. Megint sokan meghalnak majd közülük,
mindennap sokan meghalnak; de tudom, hogy
ezúttal én nem fogom tovább bírni: puskámban
egyetlen lövedék árválkodik.
Az utolsó mozsárágyúlövéssel egy időben pil-
lantom meg. Mint valami jelenés, egy ellenség
bontakozik ki a füstből, és felém rohan; elfojtott
üvöltés, eltorzult arc. Szőke hajú kiskatona, még
szinte gyerek, koszos, sovány; nálam is jobban fél,
és nálam is jobban ki akar szállni már a harcból.
Szinte repülve szökken át a lövészárkok és a szöges-
drótok fölött, s körülbelül húsz méterről rám lő.
Közben nekem, az utolsó pillanatban alig van
időm célozni. Ekkor az ellenségem eltűnik, a he-
lyén örvény keletkezik, úgy nyílik ki, mint egy
alagút; az illanékony, zöldes, narancssárgás és
kékes villanások elvakítanak. A járat belsejében
napsütötte teret látok egy lenyűgöző városban, hi-
hetetlenül zöld pázsitot, fákat – már el is felejtettem
a növények zöldjét! –, vonatsíneket, egy sötétkék
utcát; és rengeteg embert furcsa ruhákban, amint
Féreglyuk
044-045-frini.indd 45
GALAKTIKA
2019. október
egy fekete, csillogó, nyitott tetejű jármű utasait él-
jenzik. Úgy tűnik, az autó felém tart. Valamiképp
tudom, hogy a jövőt látom, és hogy az ember, aki
mosolyogva üdvözli a tömeget a rózsaszín ruhás
nő mellett, még nem született meg, de negyven év
múlva észak-amerikai barátaink vezetője lesz, a
világ leghatalmasabb embere, és ebben az autóban
ülve fog végighaladni egy Dallas nevű város utcáin.
Nagyon gyorsan történik minden. Elmém
a látomás feltűnése előtt már nem tudja vissza-
vonni a kezemnek kiadott parancsot, és ekkor,
a mosolygó emberrel a célkeresztben, körülbelül
száz méter távolságban, kilövöm az utolsó tölté-
nyemet. A lövedék csíkot húz maga után, ahogy
behatol az alagútba, eltűnik ebből a korból, becsa-
pódik a célpont torkába, és szétroncsolja a fejét.
Az örvény olyan hirtelen foszlik szét, ahogy
keletkezett. Osztrák ellenségem tölténye a mell-
kasomba fúródik, és meghalok. Testem az árok-
ba hull. Pár hónap múlva megrohadva, kihűlve
és névtelenül elvisznek az Oslaviai Katonai Em-
lékhelyre. Csontjaim ott nyugszanak majd örök-
re annak az ötvenezer embernek a csontjaival,
akik ezekben a csatákban vesztették életüket,
Bainsizzától a tengerig.
A férfi, akit megölök négy évtizeddel később,
soha nem fogja tudni, hogy léteztem.
Kállai Anna fordítása
Daniel FRINI
Argentin szerző, Berrotaránban született, 1963-
ban. Elektromérnök, amellett pedig író, költő,
képzőművész. Először 2000-ben egy verses-
kötetet publikált Poemas de Adriana címmel,
következő önálló könyve pedig a Manual de
autoayuda para fantasmas volt 2015-ben, egy
mininovellákat tartalmazó gyűjtemény. A kettő
között sok-sok elbeszélést írt elektronikus és
nyomtatott folyóiratokba, antológiákba. Leg-
több fantasztikus témájú alkotását az Axxón
közölte le. Magyarul eddig egy novellája jelent
meg, a „Multiverzum”, az argentin SF-et bemu-
tató MetaGalaktika 12-ben.
45
2019.09.18. 23:24:43
 GALAKTIKA
2019. október
Ki őrzi a fiúkat? – The Boys
K
I ŐRZI az őrzőket? – kérdezte
Alan Moore a 20. század egyik
legfontosabb irodalmi művé-
ben, a Watchmenben. A legen-
dás képregény és a belőle készült film a mo-
dern kor kultúrájának legnagyobb legendáit
dekonstruálta formabontó, soha nem látott
módon: a képregényhősöket, a szuperhősö-
ket, az álarcos igazságosztókat. A Watchmen
hősei egyáltalán nem hősiesek, sőt: erősza-
kos, önző, gyáva és gátlástalan alakok, akik
saját erejük dicsfényében fürdőznek, és ki-
csinyes, emberi vágyaik hálójában vergőd-
nek. Superman jósága, Batman kérlelhetetlen
igazságkeresése, Pókember segíteni akarása
került a boncasztalra, ahogy eszményképek-
ből igazán emberivé alakították a karaktere-
ket, és kiderült: egy valódi ember nem ilyen.
Mára ez az egykor forradalmi alapelkép-
zelés elhasználódott: hegyekben készülnek
antihősös történetek, láttunk két filmnyi Sin
Cityt, az egyik legkedveltebb szuperhősös so-
rozat, a Jessica Jones főhőse egy nagypofájú,
mindenkit halálra sértegető alkoholista, a DC
pedig nemes egyszerűséggel egymásnak ug-
xx rasztotta Batmant és Supermant – már a régi,
klasszikus hősök sem fekete-fehérek. Lehet
ebben a zsánerben újat mondani?
Bizony, lehet. Megérkezett a The Boys.
46 Filmajánló
046-047-film.indd 46
A történet egy olyan világban játszódik,
ahol a szuperhősség egy reális karrieropció
– a kislányok nem hercegnők vagy modellek
akarnak lenni, hanem szuperhősnők, a kisfi-
úk pedig valódi, hús-vér héroszokról mintá-
zott akciófigurákkal játszanak. A legismer-
tebb, legközkedveltebb és leghatalmasabb
szuperhősök a Hetek: a hazafi Homelander
vezette elit osztag Amerika legnagyobb bűn-
üldöző szerve, van köztük harcos királynő,
halakkal beszélő, sármos szuperúszó, a világ
leggyorsabb embere, vagy a láthatatlan és se-
bezhetetlen bőrű ember. És hát persze ott van
maga Homelander, egy félisten, aki olyan,
mintha Superman és Amerika Kapitány töké-
letes keveréke volna: magas, jóképű, sérthe-
tetlen, szupererős, szuperérzékekkel bír, ké-
pes repülni vagy szeméből lézersugarat lőni.
Amit azonban nem látnak a mindenna-
pi emberek, az az, hogy a harcos királynő
alkoholista, a szuperúszó egy nárcisztikus
erőszaktevő, a világ leggyorsabb embere
doppingol és drogos, a láthatatlan ember egy
kukkoló. Eddig még semmi új. A The Boys ha-
talmas újdonsága nem a hősök szürkeségének
bemutatásában rejlik, hanem a kiárusított,
franchise-szuperhősökben. Ugyanis a Hetek
nemcsak a legerősebb hőscsapat a világon, de
ők is hozzák a legtöbb szponzort és pénzt.
Ugyanis ők nem
mások, csak bábok
egy több százmilliárd
dolláros szupercég
kezében, mely úgy
küldi őket hőstettek-
re, kórházlátogatás-
ra, fotózásokra, mint
manapság egy sikeres
atlétát vagy színészt
2019.09.18. 23:24:25

az ügynöksége. Ezek az emberfeletti lények
nem többek marketingeszköznél és pénzfor-
rásnál, előre leszervezett vagy füles alapján
ismert bűntényeket állítanak meg, és a leg-
főbb dolguk, hogy integessenek a rajongó-
iknak. Persze az őket képviselő cégnek nagy
tervei vannak: a hadseregbe akarják delegál-
ni szupereiket, hogy még nagyobb pénzeket
kaszálhassanak. Az útjukba pedig senki sem
állhat, kivéve a fiúk – egy csapatnyi, min-
den extra képesség nélküli ember, akiket a
szupereket engesztelhetetlenül gyűlölő Billy
Butcher (Karl Urban) vezet. A fiúk célja nem
kevesebb, mint levadászni a hősöket, és nem-
csak megölni őket, de egyenesen tönkretenni
a rájuk épülő iparágat. A szuperhősök pedig
közben a dollármilliós láncaikat rázzák…
A koncepció logikus és egyszerű, a mai,
marketinggel teleszőtt mindennapokban
tökéletesen érthető a franchise-zá alakított
hős képe. Butcherék vállalása a lehetetlen-
ségéből adódóan hihetetlen feszültség és
izgalom forrása, és bár azonnal szurkolunk
nekik, egyszerre visszataszító is a gondo-
lat, hogy valaki szuperhősökre vadásszon,
Filmajánló
046-047-film.indd 47
GALAKTIKA
2019. október
miután őket magukat is látjuk közelebbről.
A The Boys olyan mélységekbe hatol, ahova
talán csak a Watchmen, és teljesen új, más
pontokra világít rá.
A sorozat egyik legfőbb erőssége pedig
a hibátlan szereposztás. Karl Urban Billy
Butcherje talán a színész életének eddigi
legjobb alakítása, míg a Homelandert ala-
kító Antony Starr a méltó párja – hibátla-
nul csúszik át vágás nélkül félisteni lényből
magányosságba merült, szomorú férfiba,
majd abból szuperhősbe, akiről mégis tud-
ja érzékeltetni, hogy karakterének mind-
ez csak egy póz… Díjnyertes alakítás.
A  Supernatural első évadait is jegyző Eric
Kripke neve pedig garancia a veszett fekete
humorra, az újszerű látásmódra és a jó ze-
nékre egyaránt.
A sorozatnak egyelőre még csak az első
évada elérhető, szóval hogy mire fog kifutni,
az még a jövő titka. Abban azonban biztos va-
gyok, hogy ezután igencsak nehéz lesz vissza-
térni a kommersz szuperhősök filmjeihez…
Holló-Vaskó Péter
47
2019.09.18. 23:24:26
 GALAKTIKA
2019. október

Egy paradicsomi
táj is rejthet halálos
veszélyeket – de
IzT A - vajon nélkülünk is
E L
Adíjas s e r ző
megmutatkoznának?

NZ-
BRO IG A
CdíS
ja s s zerző

-
ZsK ON
O S
R díjas ze rző
Alekszej Kalugin

Mi csak itt élünk

M
ARK SIRENO megnyomott
néhány gombot a zsebszámoló-
gépén, aztán a polírozott asztal-
lapra tette, úgy fordítva, hogy a
szemben ülő Ahrvid Sorm láthassa a számot.
– Rendben van. – Sorm alig észrevehetően
meghajtotta a fejét.
Sireno csodálkozva felvonta a bal szem-
öldökét.
– Beleegyezik, mikor még azt se tudja, mit is
akarok ajánlani önnek?
– Vadász vagyok. – Sorm szája a szokott mo-
solyra húzódott. – Valószínűleg nem azért hí-
vott ide, hogy egy bálban táncversenyen vegyek
részt.
– És teljesen mindegy magának, mire kell
vadászni?
– Ekkora összegért – Sorm mutatóujjával a
kalkulátorra koppintott – megszerzek magának
akármilyen teremtményt, ha megmondja, me-
lyik bolygón tanyázik.
48 Mi csak itt élünk
– Remek! – Sireno hátradőlt, belesüppedt a
mély bőrfotelbe, és ujjait összefonva, kezét a mel-
lére tette. – Egy szörny kell nekem, a Thetisről.
Sorm pöckölt egyet a körmével, és a számoló-
gép visszacsúszott az asztalon Sireno elé.
– Nem vadászom fantomokra.
– De hiszen azt mondta, bármilyen állatot
meg tud szerezni…
– Csak abban az esetben, ha az a valóságban is
létezik. A Thetis szörnye mítosz, vadászlegenda.
– És ehhez mit szól?
Sireno az asztalra tett egy színes fényképet,
amin egy vadállat tátott torkú fejét örökítették
meg. A fejet egymásra csúszó vastag, fogazott
szélű szarulemezek borították. Az apró, gono-
szan égő szemek alig látszottak ki zöldesszürke,
pattanásos bőrének kövér, húsos ráncai alól.
A kép sarkába került a fenevad mancsa: öt ujja
ijesztő, horgas karmokban végződött.
– Sosem láttam ilyen állatot – mondta Sorm,
alig pillantva a képre.

048-057-kalugin.indd 48 2019.09.18. 23:24:16


– Ez a thetisi szörny.
– Önt félrevezetik, vagy egyszerűen csak át
akarják verni. Honnan szerezte ezt a fényképet?
– Tudja, hogy nemrég meghalt Paul Patini? –
kérdezett vissza válasz helyett Sireno.
– Hallottam róla.
– De biztosan nincs tudomása arról, hogy
a Thetisen halt meg, miközben próbált nekem
ilyen szörnyet fogni. A vadászat után a második
nagy szenvedélye a fényképezés volt. Ez a felvé-
tel abból a kamerából való, ami a mellén lógott.
A szörny eltaposta őt, szinte csoda, hogy a gépe
épségben maradt. Ez Paul Patini utolsó felvétele.
Sorm kézbe vette a képet, hogy alaposan
megnézze.
– A Thetis szörnyéről szóló elbeszéléseket
mindig puszta mendemondának tartottam –
vont vállat. – A Thetisen van egy kis kolónia.
Beszélgettem az ott lakókkal, és egyöntetűen,
mind arról biztosítottak, hogy a bolygón nincs
semmilyen nagy testű ragadozó. Szörnyről meg
szó se volt. És ki ismerhetné jobban a Thetis er-
deit, mint ők?
– Lehet, hogy szándékosan nem beszélnek a
fenevadról, hogy ne vonzzák a ritka zsákmány-
ra áhítozó vadászokat a bolygóra – feltételezte
Sireno. – Amennyire tudom, a Thetisen meg-
telepedett kolónia patriarchális, hogy ne mond-
jam, primitív életmódot folytat.
– Lehet – értett egyet kis gondolkodás után
Sorm.
Még egyszer figyelmesen megnézte a fényképet.
– Akkor foglalkozik az üggyel? – kérdezte
kisvártatva Sireno.
– Miért is ne? – Sorm közömbös arccal vál-
lat vont. – Hiszen ön fizeti az expedíciót. Még
ha nem is találok szörnyet a Thetisen, akkor is
nagyon szívesen töltöm ott az időt, pláne az ön
számlájára. Csak egyet nem értek: minek önnek
ez a vadállat?
– Hiúságból, a jómódú ember legközönsége-
sebb hiúságából. – Sireno felnevetett, és széttár-
Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 49
GALAKTIKA
2019. október
ta a kezét, mintha ez a hírhedt hiúság eddig a
mellén, a tenyere alatt bujkált volna. – Muszáj,
hogy legyen valami olyanom, ami senki más-
nak nincs. Lehet, hogy ha megszerzi nekem a
szörnyet, a feje a vadászklub falát fogja díszíteni,
és mellette ott lóg majd egy táblácska: „Mark
Sireno ajándéka”.
Amikor kilépett a leszállóegységből, Sormnak
– akárcsak az első látogatásakor – elakadt a lé-
legzete az elragadtatástól. Elképesztően valósze-
rűtlen volt az a tiszta smaragdszín, amivel a zöld
minden oldalról körülvette. Ugyan miféle ször-
nyek tanyázhatnak ebben a mesebeli erdőben?
Egyszerűen nincs itt helyük!
A tisztás szélén megrezzentek a bokrok.
Sorm fülelni kezdett, és hátralépett egyet, a mo-
dul ajtaja felé.
A bokrok közül öt-hat éves forma fiúcska
mászott elő, kócos haját világos szalmaszínűre
szívta a nap. Csak egy térdnél elvágott kék nad-
rág volt rajta, amit a vállán átvetett pánt tartott.
Sorm elmosolyodott, és magához intette a
legénykét.
– Üdvözöllek! Hogy hívnak?
A fiú minden félelem nélkül ment oda hozzá.
– Vaho vagyok – felelte komolyan, igyekezve
felnőttnek látszani. Kezét nyújtotta a vadásznak,
amit az óvatosan megszorított.
– Hogy kerültél ide? – érdeklődött Sorm.
– Láttam, ahogy iderepültél – felelt Vaho.
– Anyukád nem fog megszidni, amiért mes�-
sze eljöttél a háztól?
A kölyök tagadóan rázta a fejét.
– És nem félsz a farkasoktól?
– Itt nincsenek farkasok.
– És más vadak?
– Egyik se félelmetes – legyintett Vaho gond-
talanul.
– No, ha egyszer ilyen rettenthetetlen hős
vagy, akkor lehetséges volna, hogy elkísérj a
faluig?
49
2019.09.18. 23:24:16
 GALAKTIKA
2019. október
– Persze – egyezett bele készségesen a fiú.
Sorm felpakolta felszerelését az önjáró pneu-
matikus kiskocsira, a plató elejére ültette Vahót,
és útnak indultak.
A fiú remekül ismerte az erdőt és minden la-
kóját, s miután az út elég hosszúnak bizonyult,
Sormnak alkalma nyílt, egy sereg információt
szerezni a Thetis faunájáról. Amikor megmutat-
ta Vahónak a szörny fényképét, a gyerek csodál-
kozva nézte, és határozottan kijelentette:
– Ilyen rémség nem lakik mifelénk.
Mikor kiértek az erdőből, Sorm kis faházakat
pillantott meg a mezőség közepén, egy nem túl
nagy, áthatóan kék vizű tavacska körül.
– Ha nem lenne a kiskocsid, előbb hazaér-
tünk volna – mondta Vaho.
– Nem tetszik, hogy a platón utazhatsz? –
csodálkozott Sorm.
– Megjárja – ráncolta orrát a fiú. – De jobban
szeretek repülni.
– Veloplánod van – találta ki Sorm.
– Nincs nekem semmiféle veloplánom – ráz-
ta a fejét Vaho.
– Akkor hogy repülsz?
– Hát csak úgy simán. Szárnnyal.
– Miféle szárnnyal?
A fiú bizalmatlanul nézett Sormra – csak
nem szórakozik vele ez az idegen felnőtt?
– Hogyhogy, te nem tudsz szárnyat nö-
veszteni?
– Ja, dehogynem! – Sorm rájött, hogy Vaho
csak fantáziál, mint a gyerekek általában, ezért
úgy döntött, kicsit játszik vele. – De te majdnem
pucéran futkosol itt. – Megpaskolta a gyerek bar-
nára sült hátát –, engem viszont zavar a zakóm.
– Hát vesd le!
– Nem tudom. – Sorm gyámoltalanul szét-
tárta a kezét. – Megfagyok.
Vaho vidáman nevetett.
– Nagyon vicces vagy – közölte gyermeki
közvetlenséggel. – Tetszel nekem. Sokáig ma-
radsz nálunk?
50 Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 50
– Hát, ahogy sikerül – válaszolta határozat-
lanul a vadász, mert maga se tudta, mennyi időt
tölt majd a Thetisen.
A falu takaros, földszintes házai nem hasonlí-
tottak azokra a standard panelekből összeszerelt
egyenépületekre, amelyeket szinte mindenütt
látni lehetett a kisebb telepeken. Kis ösvények
kanyarogtak a magas, sűrű fűben. A dús zöld
szálak között tyúkok sürgölődtek. Valahonnan
egy tehén elnyújtott, élénk bőgése hallatszott.
– Ez Petersék tehene – tudósított azonnal
Vaho. Ekkorra már egy tágas, durvaszemcsés
homokkal behintett udvarra ért a vendéggel. –
Mi pedig malacokat tartunk. És persze tyúko-
kat is. Tyúkja mindenkinek van, de tehene csak
Peterséknek és Iszajevéknek… a tejük elég min-
denkinek.
A házból kijött egy asszony, könyékig feltűrt
ujjú kockás ingben és kifakult farmerban. Haja
szabadon hullott a vállára, és ugyanolyan színű
volt, mint Vahóé.
– Anyu, anyu! – kiáltott örvendezve a fiú. –
Vendéget hoztam. Ahrvid bácsinak hívják.
A nő egy cseppet sem csodálkozott a váratlan
vendég láttán.
– Nagyon örvendek – mosolygott kedvesen, a
kezét nyújtva Sormnak. – Maria vagyok. Éppen
idejében érkeztek… vacsorázni fogunk.
A szobában már az asztalnál ült Vaho nővére,
Szvetlána, egy ugyanolyan világos hajú, tizen-
két év körüli kislány, valamint az édesapa, egy
szélles vállú óriás: dús, göndör hajzatát keskeny
bőrszíj fogta át a homlokán, és sűrű, fekete ba-
jusza volt. Sergio – így hívták a férfit – szintén
kimondhatatlanul örült a vendégnek, és sokáig,
mosolyogva rázta a kezét.
Sormot még zavarta is kissé ez az örömteli
fogadtatás. Ő csak fedelet szeretett volna a feje
fölé éjszakára. Kicsit az is meglepte, hogy úgy
látszott, senkit nem érdekel jövetelének célja.
Maria egy nagy, mély, főtt krumplival telt tálat
tett az asztalra, és egy másikat, amelyben nagy
2019.09.18. 23:24:16

darabokra vágott főtt hús volt. Egy üveg növényi
olaj, fűszerek és egy kancsó tej került melléjük.
Mindenki maga szedett és töltött magának, azt
és annyit, amennyit akart. Sorm, aki már hozzá-
szokott a konzervekhez és ételsűrítményekhez,
határtalan gyönyörűséggel evett.
A vacsora után Sergio felajánlotta, hogy meg-
mutatja neki az egész gazdaságot.
– Pompás sertések – mondta Sorm szakértő
hangon, a rózsaszín, jól táplált disznókat nézve,
amint elégedetten röfögtek a tágas és tiszta ka-
rámban. – Milyen fajta?
– Helybeli – válaszolta büszkén Sergio.
– Új fajtát tenyésztettek ki – találgatott Sorm.
– Nem – mosolygott a gazda. – Ezek thetisi
sertések.
– Azt akarja mondani, hogy a Thetisen élnek
vaddisznók? – Sorm nyílt bizalmatlansággal né-
zett rá. – Teljesen ugyanolyanok, mint amilye-
neket a farmokon tenyésztenek?
– Miért lennének vadak? – Sergio megvakar-
gatta egy kövér malac füle tövét, az meg rögtön
az oldalára hengeredett, és elégedetten felröfö-
gött. – Tökéletes házisertések.
– De nem úgy hozták ide őket magukkal?
– Nem, itt találtuk őket.
– De hát ez teljességgel lehetetlen! – kiáltott
fel Sorm. – Képtelenség, hogy a Földön és a
Thetisen is ilyen tökéletesen egyforma disznók
éljenek! Ráadásul háziasítva! Csak úgy történ-
hetett, hogy valaki idehozta őket.
– És egyúttal hozott tyúkokat, teheneket,
nyulakat és lovakat is – folytatta vidáman
Sergio, sorra hajtogatva ujjait. – Nem. Az elsők
között érkeztem a Thetisre, és bizton állíthatom,
hogy ezeket a jószágokat senki nem szállította
ide. Mind helybeli állatok.
Sorm értetlenül széttárta a kezét.
– Ilyen egyszerűen nem történhet. Ez min-
den, amit mondhatok.
– A Thetis csodálatos bolygó. – Sergio mosoly-
gott, elégedetten a vendégre gyakorolt hatással.
Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 51
GALAKTIKA
2019. október
Sorm úgy döntött, hogy egyszerűen tréfát űz-
nek vele, és inkább témát váltott.
– Régen élnek a Thetisen?
– Nem annyira. Szvetlána még a Földön szü-
letett, de Vaho már tősgyökeres thetisi.
– Mégis, valamit nem értek – csóválta a fejét
elgondolkodva Sorm.
– Mit, Ahrvid?
– Amennyire meg tudom ítélni, a Thetis az
emberi életre ideálisan alkalmas bolygó.
– Több annál – mosolygott szélesen Sergio. –
Ha én lennék Isten, és helyet keresnék a Menny-
országnak, feltétlenül a Thetist választanám.
– Akkor miért ilyen kicsi a telep? Nincsenek
többen, akik a Mennyországba kívánnak tele-
pülni?
– Vanni vannak elegen, de nem sokan szok-
nak meg nálunk.
– Miért?
– Biztosan észrevette, hogy a gazdaságban
nincs semmilyen gép.
– Igen, persze – bólintott Sorm.
– Arról van szó, hogy a Thetisen csak a ter-
mészet egészével egységben lehet élni. Feltétle-
nül rendelkezni kell azzal a képességgel, hogy a
részének érezzük magunkat. A természet nem
tűr semmi idegenséget, azonnal kiszakítja, vagy
akár meg is semmisíti azt, ami elfogadhatatlan
a számára. Ugyanakkor bölcs és bőkezű, maga
is képes megadni az embernek mindent, ami az
élethez szükséges.
– Ez lenne minden? – A vadász arca szó sze-
rint eltorzult a kételkedéstől.
– Minden! A természet mindent megad ne-
künk a Thetisen, és cserébe igazán keveset kér:
ne felejtsük el, hogy mi és ő lényegileg egységes
és oszthatatlan egészet alkotunk.
– Értem – bólintott újra Sorm. – Sokan azért
nem akarnak a telepen maradni, mert önök a
civilizáció minden áldásának elutasítását köve-
telik meg, és ez egyáltalán nincs mindenkinek
az ínyére.
51
2019.09.18. 23:24:16
 GALAKTIKA
2019. október
– Attól függ, mit nevezünk áldásnak. A falu-
ban remek könyvtár és moziterem van. Van szá-
mítógép, rákötve az egyetemes kommunikációs
hálóra. A házakban az asszonyok konyhagépek
segítségével készítik az ételt.
– Ez már valami. – Sorm hangjában még elég
nagy rész gúny maradt, bár Sergio nem vette
észre. – Csakhogy az ön által említett készülé-
kek működéséhez elektromosság kell. Ahhoz
pedig, hogy elektromos energiát kapjunk…
– Nem fogja elhinni, de az áramot szintén
természetes forrásból nyerjük.
– Talán egy medencében elektromos angol-
nákat tartanak, és azokhoz csatlakoznak a ká-
belek? – kuncogott a vadász.
– Majdnem eltalálta – mosolygott Sergio.
Sorm teátrális tragikummal széttárta a
kezét.
– Úgy tűnik, hogy teljesen alkalmatlan va-
gyok a Thetisen való életre.
– Ugyan már! Még semmi sincs veszve.
Amikor idejöttem, nagyjából hasonló gon-
dolataim voltak, mint önnek; szándékomban
állt végigszántani az egész bolygót, hogy meg-
nemesítsem, a szépségről és célszerűségről
alkotott saját elképzeléseim alá hajtsam a vad
természetet. De nem azt kellett megváltoztat-
ni, hanem magamat. A Thetis megtanított rá,
hogy lehet egészen máshogyan is élni, teljesen
másképp, mint ahogy elképzeltük – nem le-
igázva a természetet, hanem igyekezve megér-
teni őt. Maradjon egy kicsit tovább, és maga is
megérzi, miről beszélek.
– Köszönöm, Sergio, lehet, hogy élni fogok
az ajánlatával, de talán máskor. Most egy na-
gyon határozott céllal repültem ide: vadászatra
készülök.
– Vadászatra? – A házigazda arca egyszerre
fejezett ki csodálkozást és ijedtséget. – Dehát
mire lehet vadászni a Thetisen? Házimalacokra?
– Az úgynevezett thetisi szörnyet akarom
puskavégre kapni.
52 Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 52
Sergio zavartan széttárta a kezét.
– A Thetisen nincs semmiféle szörny.
– Nemrégen meghalt itt egy vadász, Paul
Patini.
– Igen, tudok róla – bólintott gyorsan Sergio.
– De az baleset volt. Mi előre figyelmeztettük,
hogy itt nem lehet vadászni.
Sorm elővette a mellzsebéből a fényképet, és
átnyújtotta a másiknak.
– Ezt a képet Paul a halála előtt készítette.
– Ilyen vadállat nincs a Thetisen! – jelentette
ki mély meggyőződéssel Sergio.
– Akkor honnan van ez a felvétel?
– Nem tudom. De biztos nem a Thetisről.
– Jó, rendben van. – Sorm visszavette a képet.
– De csak nem tiltja meg, hogy megpróbáljam
megtalálni ezt a szörnyet?
– Az isten szerelmére! – Sergio a mellére szo-
rította a kezét. – Jobb, ha fegyver nélkül csinálja.
– És ha rám támad ez a fenevad?
– De hát nincs itt semmiféle szörny! – kiál-
tott fel szinte kétségbeesve a házigazda.
– Én azért hiszek benne.
– A gyermekeink egész napokat töltenek az
erdőben, és egyikkel se történt soha semmi baj.
– Mégis magammal viszem a puskámat –
közölte végső elhatározását Sorm. – Mit ér a va-
dász fegyver nélkül?
– Na de a gyerekek… az erdőben mász-
kálnak!
Sorm mosolygott, és hogy megnyugtassa a
férfit, a vállára tette a kezét.
– Ne aggódjon, nem szokásom válogatás nél-
kül lőni mindenre, ami mozog.
Sorm a következő nap reggelén indult az erdő-
be. Mint az előző alkalommal, a platóra most is
felültette Vahót, akinek a szülei megengedték,
hogy elkísérje Ahrvid bácsit.
– Vaho, meg tudnád mutatni nekem a helyet,
ahol az a baleset történt a vadásszal? – kérdezte
a gyereket Sorm.
2019.09.18. 23:24:16

– Persze – felelte a fiú. – Egyáltalán nincs
messze.
– Nem tudod véletlenül, mi lett vele? – érdek-
lődött a férfi.
– Egy fa esett rá – mondta Vaho.
Az erdő, amelyben haladtak, csodálatos volt
– vad és sűrű, és napsugarak törtek keresztül
a lombokon, amitől az egész teljesen veszély-
telennek tűnt. Egy idő múlva Sorm úgy érezte,
a fák különös módon félrehúzódnak, hogy el-
engedjék a kiskocsit. Vaho, aki a plató szélén
ült, gondtalanul lóbálta a lábát, és időről időre
letépett egyet a föléje hajló ágak nagy, fényes
gyümölcsei közül. Megkínálta a férfit is, maga
pedig jó étvággyal falatozott.
Nem, egy ilyen erdőben nem élhetnek
szörnyek!
– Ez az a hely – mondta Vaho, amikor kiértek
egy kis tisztásra, aminek szélén egy gyökerestül
kifordult fa feküdt.
– Biztos vagy benne? – kérdezett vissza Sorm
mindenesetre.
– Hiszen itt a fa, ami ráesett! – Vaho megpas-
kolta az öreg, ráncos kéreggel borított törzset.
– Már láttunk kidőlt fákat – jegyezte meg a
vadász még mindig kétkedve. – Miért gondolod,
hogy éppen ez az, amit kerestünk?
A fiú vidáman nevetett.
– Egyszer láttam egy filmet egy nagyváros-
ról. Néztem, és csodálkoztam, hogy találják meg
az emberek az utat a hatalmas, szürke házak és
a tökéletesen egyforma utcák között. Aztán apu
elmagyarázta, hogy minden háznak van egy
száma, és minden utcának neve. De mégis úgy
látom, hogy egy városban sokkal könnyebb elté-
vedni, mint az erdőben.
– Nos, ez esetben itt maradok – hajolt meg
Sorm fiatal kísérőjének érvei előtt. – De hogy
jutsz haza?
– Miattam ne aggódjon! – legyintett gondta-
lanul Vaho. – Egy kicsit sétálgatok, aztán haza-
repülök.
Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 53
GALAKTIKA
2019. október
– Ja, igen, majdnem elfeledkeztem kivételes
képességeidről – mondta Sorm tettetett komoly-
sággal.
A kölyök nem vette észre az iróniát a szava-
iban.
– Nincs ebben semmi kivételes – felelte. –
A falunkban sok gyerek tud repülni.
Miután Vaho elbúcsúzott, és eltűnt a fák
között, Sorm nekiállt szétszedni a felszerelését.
A sátrat a tisztás szélén, két vastag fatörzs között
állította fel, és védő erőteret vont köré, ami ko-
rábban már nemegyszer kisegítette.
Hamar végezvén a tábor felszerelésével, zse-
bébe dugta a tájoló lapos dobozkáját, vállára
vetette automata puskáját – amit külön erre a
vadászatra rendelt –, és elindult, hogy szétnéz-
zen a környéken.
Négy óra hosszat járkált az erdőben, de sen-
kivel és semmivel nem találkozott, leszámítva a
madarakat meg néhány mókusra emlékeztető
pihés kis állatot, amely kíváncsian a hátsó lábá-
ra emelkedve, mulatságosan nyújtogatta orrát a
magasba az ember közeledtére. Semmiféle olyan
nyomot sem talált, ami nagy testű ragadozó je-
lenlétére utalt volna.
Bár arra jutott, itt nincs mit elkapni, annál
inkább úgy döntött, hogy lelkiismeretesen telje-
síti a feladatot, és megdolgozik azért a pénzért,
amit Mark Sireno ebbe az expedícióba fekte-
tett. Visszatért a sátorhoz, és sietve evett némi
konzervhúst meg zöldséget, aztán újra szemlére
indult, de most csapdákat akart állítani. A kész-
letében univerzális szintetikus csalétkek egész
tárháza volt, de általában előnyben részesítette
a helyi fauna valamelyik képviselőjéből készített
csalit. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez az eljá-
rás adja a legjobb eredményt. Ám egész napos
jártában-keltében nem talált a mókusfélénél
nagyobb vadat. Ilyen apróságra még lőni se volt
érdemes.
Sorm nagyon meglepődött, mert abban a pil-
lanatban, hogy nagyvadra gondolt, a fák között
53
2019.09.18. 23:24:16
 GALAKTIKA
2019. október
foltos szarvasbőr villant. De hiszen éppen egy
szarvast képzelt maga elé, ebben a percben!
Felkapta a puskát, és szinte célzás nélkül
lőtt. Az állat felhorkant, görcsösen oldalra ira-
modott, letördelte a bokrokat, de egyszer csak
elesett, a földbe verve dúsan elágazó agancsát.
A vadász odament a megölt szarvashoz. Hol-
tában is nagyszerű volt. Mégis, Sorm furcsának
találta, hogy ránézésre semmiben nem külön-
bözött a földi szarvasoktól. Ezenkívül nemcsak
hogy egész nap nem látott több példányt, de a
nyomaikat sem fedezte fel, holott egy tapasztalt
vadász figyelmét ez nem kerülte volna el. Ne-
hezen hihette azt is, hogy a földön fekvő halott
állat fajtájának egyetlen képviselője.
Már sötétedett, amikor a szarvas feldolgozása
és a csapdák felállítása után visszatért a táborba.
Megvacsorázott, és egy ideig infratávcsővel fi-
gyelte az elcsendesedő, szunnyadó erdőt, de mi-
vel semmi gyanúsat nem vett észre, bemászott a
sátorba, bekapcsolta a védő erőteret, és hamaro-
san elaludt.
Reggel az ellenőrző lapon három zöld fényecske
égett: három csapda. Sorm kíváncsisága és tü-
relmetlensége olyan erős volt, hogy elhatározta,
ellenőrzi a kelepcéket még reggeli előtt.
Az első, összecsapódott csapdánál egy mó-
kus apró testét találta, amit az acélkapcsok
kettéhasítottak. A csalétek érintetlen volt. A kis
állat maradványait a távolabbi bokrokba hajítva,
újra felhúzta a csapdát.
A következő kelepcénél meglepetés várta.
A szerkezetet széttörték, méghozzá olyan erő-
vel, hogy egyes darabjai több méterre szétszó-
ródtak. Sorm csodálkozva füttyentett. Annak
a vadnak, amelyik ki tud törni a vasfogak ha-
lálos szorításából, tényleg egy szörny erejével
kell rendelkeznie. Alkalom nyílt újra hinni a
legendás lényben.
A vadász vagy egy óra hosszat járkált ide-oda
a széttört csapda körül, mint egy igazi véreb.
54 Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 54
Próbálta megkeresni a sebesült állat nyomát, de
semmit nem talált. Egy olyan lénynek, amelyik
képes darabokra törni egy acélszerkezetet, majd
ezután nyom nélkül távozni, tudnia kell repülni.
De egy ilyen kolosszális erejű és tömegű repülő
ragadozónak, ha ebben az erdőben élne, esélye
sem lenne arra, hogy elrejtse létezésének nyo-
mait egy tapasztalt vadász elől. Akkor viszont ki
vagy mi törte szét a csapdát?
Mivel nem talált választ felmerült kérdéseire,
Sorm a harmadik, működésbe lépett kelepcéhez
indult.
A szerkezet fogai egy mókus egyik hátsó lá-
bának a legvégét kapták el. A kis jószág átható
hangon cincogott és kétségbeesetten rángatta
egész testét, így próbálva kiszabadítani magát.
A férfi széthúzta a csapdát, megragadta a mó-
kust, és dühösen a bokrok közé hajította. Neki a
szörny kell, nem egy ilyen semmiség!
Leguggolt, hogy újra kifeszítse a csapdát.
A rúgó kattanásával egy időben olyan zörejt
hallott a háta mögül, mint a kenetlen fogaske-
rekek csikorgása. Pár másodperc múlva a hang
dobhártyaszaggató süvöltésbe váltott, mintha
egy bomba zuhant volna le. Sorm oldalra ug-
rott, felkapta a puskáját, és a zaj felé fordult. Tíz-
méternyire meglátott egy hatalmas vadállatot,
amint kiemelkedett a bokrok közül.
A hátsó lábain álló szörnyeteg kétszer olyan
magas volt, mint Sorm. A testét egyenetlenül
cakkozott szélű, meredező szarulemezek borí-
tották. Fénytelen, zöldessárga pikkelyes, rövid
mellső lábai öt-öt vékony, hegyes karmú, görbe
ujjban végződtek. A torkából előtörő torz üvöl-
téstől hab fröcsögött szét.
A bal lábára sántító szörny az ember felé
mozdult.
Sorm háromszor húzta meg a ravaszt –
nem kellett sok idő, hogy célba vegye a hatal-
mas testet. Ám az első lövés után a vad eltűnt.
Nem rejtőzött el a bokorban, nem szökkent
oldalra, még csak el sem repült – szó szerint
2019.09.18. 23:24:16

eltűnt egy pillanat alatt, mintha elolvadt vol-
na a levegőben.
Sorm zavarodottan leengedte a puskáját. Eb-
ben a másodpercben a fülsiketítő üvöltés a háta
mögül reszkettette meg a levegőt. A felbőszült
fenevad forró lehelete a hátába csapott. Egy ug-
rással megfordult, felemelte a puskát, de lövésre
nem maradt ideje. A szörny mancsával kiütötte
kezéből a fegyvert, és az messzire, a bokrok közé
repült. A másik karmos végtag ütése a vállára
érkezett. Oldalt esve, Sorm beverte a tarkóját
egy fatörzsbe, és elvesztette az eszméletét.
Amikor felocsúdott, az első pillanatban csodál-
kozott, hogy még életben van. Aztán rettegés
fogta el, ami azonnal vad iszonyatba váltott –
jobb lett volna, ha a fenevad addig végzett volna
vele, amíg eszméletlen volt. Nyúlósan, egymás-
hoz tapadva teltek a másodpercek – végtelennek
tűntek. Semmi nem történt. Senki nem tépte
vagy taposta. A füle egyetlen hangot sem érzé-
kelt. Résnyire nyitotta a szemét, és simára gya-
lult deszkákból ácsolt mennyezetet pillantott
meg a feje fölött. Ágyban feküdt, világoskék,
ropogósra keményített ágyneműben. Bal vállát
szakszerűen felhelyezett, szoros kötés fedte. Az
ágy fejénél kis faasztalka állt. Az alá tolt szék
támláján ott volt a zekéje, gondosan megstop-
polva a vállánál.
Nesztelenül kinyílt az ajtó, és bejött a szobába
Maria, korsóval és bögrével a kezében. Az asz-
talra tette őket, leült a szék szélére, és kedvesen
mosolygott.
– Jó napot! Végre magához tért. Nagyon ag-
gódtunk önért.
– Régóta vagyok itt? – Sorm még mindig cso-
dálkozva nézett szét.
– Harmadik napja.
– Hogy kerültem ide?
– Vaho talált önre. Ha ő nincs…
Maria tejet töltött a bögrébe, felemelte a férfi
fejét, segített innia.
Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 55
GALAKTIKA
2019. október
– Láttam a szörnyet – mondta Sorm.
Maria az asztalra tette a kezét, és a beteg fölé
hajolt.
– Lázálma volt – mondta csendes, nyugodt
hangon.
A vadász megrázta a fejét, és a halántékába
hasító fájdalom összeráncolta az arcát.
– Láttam a szörnyet – ismételte, a nő nagy,
jóságos szemébe nézve. – Az támadott meg.
Maria arca aggodalmasan elkomorult.
– Ön leesett egy fáról. Szerencséje volt, hogy
semmije nem tört el, csak nagyon megütötte
magát, és a válla roncsolódott.
– Nem estem le semmilyen fáról! – kiáltotta
felháborodva Sorm. – Minek másztam volna
fel rá?
– Nem tudom – vont vállat Maria. – De
minden pontosan úgy történt, ahogy mondom.
– A saját szememmel láttam a szörnyet – is-
mételte a férfi lassan, tagoltan. – Most már tu-
dom, hogy létezik, és megtalálom, ahogy lábra
állok.
– Eltört a fegyvere – közölte Maria.
A hangjában sem sajnálat, sem együttérzés
nem hallatszott.
– A leszállóegységben van másik.
– Ahogy jobban lesz, elrepül a Thetisről – ko-
morult el a nő, mintha valami régóta nyugtala-
nító dolog jutott volna eszébe.
– Először megszerzem ezt a vadat.
– Nem megy többet az erdőbe – mondta Ma-
ria lassan, szinte szótagolva.
– Ostobaság! – Sorm ép kezével legyintett,
de hirtelen furcsa, csikorgó hangot hallott maga
mellett.
Arra fordította a fejét, és Maria asztalon
nyugvó kezére nézett – elnémult az iszonyat-
tól. A női ruha keskeny ujjából formátlan, öt-
ujjú végtag nyúlt ki, amelyen nagy, zöldessárga
pikkelyek csillantak. A hosszú, görbe ujjak vas-
tag, éles, kampószerűen begörbülő karmokban
végződtek. A ragadozómancs lassan kúszott az
55
2019.09.18. 23:24:16
 GALAKTIKA
2019. október
asztalon, a fába vájó karmok mély barázdákat
hagytak rajta.
Maria elkapta Sorm pillantását, és gyorsan a
háta mögé rejtette a kezét.
– Mi ez? – férdezte fojtott hangon, félig sut-
togva a férfi.
– Micsoda? – A nő csodálkozó, értetlen arcot
vágott.
– A keze!
– A kezem?
– Mutassa a kezét! – kiáltott rá pattogó han-
gon Sorm.
Maria mosolyogva nyújtotta maga elé
mindkét kezét – közönséges női kezek voltak,
szép hosszú ujjakkal, rövidre vágott, rózsaszí-
nű körmökkel.
– De hisz épp most… láttam…
Sorm teljes zavarban megragadta a nő két ke-
zét, és tenyérrel felfelé fordította őket.
Maria egyre csak mosolygott, lágyan, nyug-
tatóan – beteg volt előtte.
– A szörnyet is látta. – Könnyed, de állhata-
tos mozdulattal lerázta a kezéről Sorm hirtelen
elgyengülő ujjait. – Ön még nagyon gyenge, pi-
hennie kell.
– Igen, természetesen – bólintott fáradtan a
vadász.
Mielőtt visszafeküdt volna, egy pillantást ve-
tett az asztalra: a sima felületen mély, párhuza-
mos barázdák maradtak.
– Ahrvid bácsi, eljön hozzánk máskor is? – kér-
dezte Vaho.
Sorm Mariára pillantott.
– Persze, jöjjön csak! – mosolygott rá a nő.
– Csak legközelebb fegyver nélkül – tette
hozzá a kezét megszorítva Sergio. – Különben
megint valamilyen bajba keveredik.
Sorm már benn volt a modul zsilipjében,
amikor hirtelen megfordult, és csaknem kétség-
beesve kiáltotta:
– De hát kik maguk valójában? Emberek vagy…
56 Mi csak itt élünk
048-057-kalugin.indd 56
– Még most sem érti? – mosolygott pajkosan
Sergio.
– Mi csak itt élünk – mondta Maria, és ő is
mosolygott, miközben intett Sormnak.
Keze teljesen hétköznapi kéz volt, csep-
pet sem hasonlított arra a szörnyűséges állati
mancsra, melyet Sorm látni vélt, miután ma-
gához tért azzal a szörnnyel való összecsapása
után. A szörnnyel, ami – ha hinni lehet a helyi
lakosoknak – nem élt a Thetisen.
Sorm reményvesztetten megcsóválta a fejét,
lemondott arról a próbálkozásról, hogy kiderít-
se, mi történt valójában a bolygón.
A zsilip ajtaja bevágódott. A modul elszakadt
a talajtól, egy pillanatig lebegett, aztán az ég felé
iramodott. A lenn maradtak hátraszegett fejjel
nézve követték útját, amíg csak egy alig észlel-
hető ponttá nem zsugorodott.
– Anyu! – rántotta meg Vaho Maria kezét. –
Hazarepülhetek?
– Rendben, de ne túl magasan! – egyezett
bele az asszony.
A fiú megigazgatta a vállát, legyezett egyet
széles fehér szárnyaival, és az áttetszően kék dél-
utáni égbe emelkedett.
Végh Erika fordítása
Alekszej KALUGIN
1963-ban született orosz szerző. Első gyermek-
kori olvasmányai közt szerepelt egy Wells-novel-
láskötet, és ez, úgy tűnik, megpecsételte sorsát.
Hatévesen már saját elbeszélést írt, akkor még
csak az íróasztalfióknak. Tanult orvostudományt
és élelmiszeripari ismereteket. Közben tovább
írt. Első regényét egy pályázatra küldte be 1996-
ban, de visszautasították. A kiadó látott azon-
ban benne annyi fantáziát, hogy egy novelláját
újabb regénnyé bővíttette vele, és ezt már ki is
adta. Azóta több mint 50 kötete megjelent már.
Magyarul több novellája és három S.T.A.L.K.E.R.-
regénye olvasható.
2019.09.18. 23:24:17
 Egy sebesült stalker védtelen áldoz
GALAKTIKA
at 2019. október

a Z óna véren gz ő fenevadjai sz ámára

– és a megmeneküléshez vez ető
út nem könnyű...

W W W . G A L A MiKcsakT ittIélünk
K A B OLT.HU 57

048-057-kalugin.indd 57 2019.09.18. 23:24:20

 GALAKTIKA
2019. október
Zenetudományos kísérlet
Tangerine Dream
(második rész)
A
NÉMET Tangerine Dream kez-
deteit előző írásomból ismerhet-
tük meg. Az 1967-ben alapított,
Edgar Froese vezette formáció
zenészek egész generációját inspirálta, nem
csupán abban a billentyűközpontú elektro-
nikus stílusban, amivel elindultak, hanem
szinte minden más műfajban is. A sötét, ki-
etlen atmoszférák építése, a hosszú kompo-
zíciók, továbbá a különböző stílusjegyek ve-
gyítése már a kezdetekben is egyedivé tette
az együttest, és nem volt ez másképp azután
sem, hogy kitörtek a kiszenekarok miliőjéből,
amikor 1974-ben szerződést kötöttek a Virgin
kiadóval. Jelen írásomban azt az időszakot
foglalom össze, ami nevezhető a kísérlete-
zés és egyben a feltörés időszakának, melyre
az együttes nemes egyszerűséggel „Virgin-
évek”-ként hivatkozik.
Korábban már kifejtettem, miért nevez-
hető az 1973-as Atem a nagy áttörésnek. Elő-
ször jelent meg a mellotron, mint központi
hangszer, és először fedezhettünk fel egy
átfogó koncepciót a számokat hallgatva. Az
első nagykiadós lemez, az 1974-es Phaedra az
Atem folytatásaként fogható fel. Minden, ami
azon jelen volt, továbbfejlődött a Phaedrán.
Akkoriban kezdtek az együttesek előszere-
tettel effekteket használni, és ez a Tangerine
Dream esetében se történt másképp: looper,
késleltetés, torzítás, vagy épp a szekvenszer,
ami lényegében egy billentyűs looper, és ami
idővel központi hangszerükké vált. Még a
kevés fúvós hangszer is valamilyen effekten
58 A szférák zenéje
058-059-szferak.indd 58
keresztül, jobbára torzítva szólal meg. A tör-
ténetvezetést illetően azonban nem történt
váltás az előző, még független lemezekhez
képest: a központi koncepció továbbra is az
űr sivárságának, kietlenségének, kiszámítha-
tatlanságának az ábrázolása, illetve a hallgató
elrepítése a nagy feketeségbe.
Azonban a következő lemez 1975-ből, mely
a Rubycon nevet kapta, egy igen éleset fordít
ezen. Noha zeneileg nem különbözik a Phaed-
rától, a történet érezhetően más, valami sok-
kal közelebbi, s a maga módján persze ugyan-
úgy távoli és ijesztő: a vízi világ ábrázolása,
talán egy elveszett víz alatti város felfedezése.
Az album címe feltehetően erre utal, vagy épp
arra a cézári kijelentésre, hogy ekkorra a koc-
ka már el volt vetve, és egyenes út vezetett a
csúcsra Froese és zenésztársai számára.
Igazán éles váltást a következő három
lemezen hallhatunk. A Stratosfear (1976),
a Cyclone (1978) és a Force Majeure (1979)
hármas nemhogy merőben más, mint az ad-
dig felvett TD-lemezek, de még egymáshoz
képest is hatalmasak a különbségek. Noha
ezek az albumok az akkori közönségnek
nem nyerték el a tetszését, mai szemmel tel-
jes biztonsággal állítható, hogy ez a trió az
együttes egyik legizgalmasabb korszaka. És
hogy miért? Azért, mert amellett, hogy meg-
tartották a rájuk jellemző billentyűfutamo-
kat, végre el mertek mozdulni az akusztikus
hangszerek, sőt az ének irányába is, mertek
kísérletezni a dallamokkal és a progres�-
szivitással. A Stratosfear gyönyörű akusz-
2019.09.18. 23:23:53

tikus gitárfutamokkal kecsegtet, emellett
az eddigi gépi basszust felváltja a basszus-
gitár, és megjelennek az ütőhangszerek.
A Cyclone vérbeli progresszív rock lemez, a
TD diszkográfiát tekintve igazi kakukktojás,
de szerencsére a jobb fajtából. Többek között
itt először hallhatunk éneket az együttes
történetében, kihangsúlyozásra kerülnek a
húros hangszerek, és minden számban élő
dob szólal meg. A Force Majeure az 1976-os
lemezhez kanyarodik vissza, de csak zenei-
ségében, ugyanis míg a Stratosfear zeneileg
merőben új, mint előtte bármi, addig a kon-
cepciót tekintve az azt megelőző sorlemezek
folytatása. A Cyclone és a Force Majeure ez-
zel szemben a robotok és a mesterséges in-
telligencia világát mutatja be.
A hármasfogat ezután úgy döntött, hogy
biztosabb vizekre evez, noha egyes motívu-
mokból nem engedtek. A Tangram (1980)
és az Exit (1981) visszatért a gyökerekhez,
megtartva a torzított gitárokat, hogy azok
néhány számot vad szólókkal fűszerezzenek
meg. A White Eagle (1982) ezt már némileg
árnyalta, ugyanis az olyan darabokban, mint
A szférák zenéje
058-059-szferak.indd 59
GALAKTIKA
2019. október
a „Midnight in Tula”, megjelentek világze-
nei hatások, melyek a következő lemezen, a
Hyperboreán (1983) teljesedtek ki. Érdekesség,
hogy az 1983-as lemezen található záródarab,
a „Sphinx Lightning”, az együttes összes
addigi stílusát vegyíti. Történetvezetésben
megjelenik a régi is, az új is: az űr ridegsége,
a robotok, új elemként posztapokaliptikus ál-
lapotokra való utalásokat találhatunk ezeken
a lemezeken.
Itt értek véget a Virgin-évek. Érdemes
még megemlíteni, hogy ezekben az években
köszöntek be Froeséék először a filmvilág-
ba. Első ízben 1977-ben írták meg A félelem
ára filmzenéjét, majd 1983-ban a függet-
len Wavelength című sci-fi thrillerét. Igazi
filmzenés áttörést jelentett, mikor 1983-ban
ők szerezhették a Kockázatos üzlet zenéjét,
amelyben Tom Cruise játszotta a főszerepet.
A 80-as években filmzenealbumok egész so-
rát jelentette meg az együttes, de már egy
másik kiadó égisze alatt. Ezekre azonban már
csak következő írásomban térek ki.
Zsirka Richárd
59
2019.09.18. 23:23:53
 GALAKTIKA
2019. október
Barnóczky Ákos
A GYAKORNOK
A
MINT A Volkswagen beka-
nyarodott a még álmos, üres,
de kifejezetten pedáns városka
neobarokk főterére, Barbara elé-
gedetten dőlt hátra a vezető melletti ülésben.
Úgy érezte, ezeket az embereket most végre
szeretni fogja.
– Állj le oda, a főbejárat melletti tölgyfa
mögé! Ott egész nap árnyékban lesz. Utána
mehetsz reggelizni. – Azzal elővette díszte-
len retiküljét, és kihalászott belőle egy egé-
szen apró sminkkészletet.
– De… – a fiú a nő tekintetét látva el-
harapta a még el se kezdett ellenvetéseit. –
Igen, asszonyom! – Leparkolt, és leállította
a motort.
Úgy látszik, nem bírja, ha a gyakornokai
okvetetlenkednek.
– Ha kérdezni akarsz, kérdezz! – Barbara
mintha csak megérezte volna a másik gon-
dolatát. – Mit szeretnél tudni?
60 A gyakornok
060-065-barnoczky.indd 60
A jövő tiszte lesz
eldönteni, mi
okozott több kárt
az emberiségnek,
a múlt politikai
elvakultsága vagy
a jelen politikai
korrektsége.
– Csak két dolog, asszonyom, de az egyik-
re már rájöttem, a másik meg az, hogy ed-
dig úgy volt, háromnegyed óra csúszásban
vagyunk. Azt hittem, kávézni se lesz időm.
– A könyvtár lépcsős főbejárata a tér
közepére néz. Látod? Oda, ahova már kiké-
szítettek mindent, amire szükségünk lesz.
– Biztatóan rámosolygott az igyekvő fiúra.
– Mi következik ebből?
– Az, hogy a helyiek együttműködők lesznek?
– Jegyezd meg! A könyvtáros meg a hiva-
tali dolgozó mindig együttműködő akar len-
ni. Csak általában nem elég karakánok, vagy
csupán túl kényelmesek, de mindegyik tart a
barátai és a rokonai ellenérzésétől.
– De hát tegnap annál a délutáni sportte-
lepnél azt mondta, mindig van ellenérzés, és
ez az egész arról szól, hogy mindezt letörjük.
– Minden település más és más. Az egy
ipari centrum volt, ez egy kereskedelmi
központ. Az itteni elöljáróság nem tart az
2019.09.18. 23:22:59

ellenállástól, különben idevezényeltek volna
egy posztos rendőrt éjszakára. Ami megle-
pő, mert azért annyira nem kicsi ez a város.
– Közben elkezdte kirúzsozni a száját. –
Mindegy! Az a lényeg, hogy még sincs mitől
tartanunk.
– Nem is látszott magán, asszonyom,
hogy tartana valamitől.
– Kedves vagy. – Barbara éppen a száját
csücsörítette, az alkalomhoz illő, nem túl hi-
valkodó, bordó rúzs számára, mikor a lány-
kora óta féltve őrzött „Berlin, die Stadt von
der Liebe” feliratú tenyérnyi kis tükre mö-
gül kinézett a fiúra. – Hiába, no! Rossz ta-
pasztalataim vannak a körzetvezető nélküli
helyekkel. Valahogy nem bízom azokban a
városokban, ahol nem tudott gyökeret verni
egy árva alapszervezetünk sem.
– Ennek több oka lehet. – A fiúnak az arca
is belepirult abba, hogy érdemi véleményt
tudott fűzni az asszony megjegyzéséhez.
– Pontosan! Így, ha ők nem tartanak sem-
milyen atrocitástól, minden sokkal gördülé-
kenyebben megy, és estére már a következő
helyen lehetünk.
– Akár hamarabb. Csak húsz-egynéhány
kilométer. Pár perc alatt átvezetem ezt a jár-
gányt.
– Sötétedés előtt nem kezdünk, fiacskám.
Azt hittem, ezt már megjegyezted. – Szin-
te azzal a mozdulattal, ahogy visszadobta
a tükröt és a rúzst a helyére, már rá is kat-
tintotta a svédacélból készül patentzárat a
táskájára. – A tűznek kell a sötét. Különben
nem mutat.
– Nem „mu-tat”? – A fiú most először
döbbent meg igazán. – Az a lényeg, hogy mi-
nél hatékonyabbak legyünk. Vagy nem? Ha
egy napra csak egy főtéri máglya jut, akkor
nem végezzük olyan jól a munkánkat, mint-
ha naponta két helyen semmisítenénk meg
ezeket a… öö… anyagokat. Tévedek?
A gyakornok
060-065-barnoczky.indd 61
GALAKTIKA
2019. október
– Ha nem látnám a szemedben, hogy már
tudod a választ, akkor most azt mondanám,
csalódtam benned.
– Értem. – A fiú egyre jobban kezdte tisz-
telni a mentora tudását, és azt, ahogy ráve-
zeti a lényegre, ahogy hagyja, ő jöjjön rá a
dolgok velejére. – Ez az egész ezek szerint
arról szól, hogy körbeálljuk a tüzet?
– Okos. Igen, igen, fiacskám. Jó az,
amire célzol. – A nő most már biztos volt
benne, hogy még sose volt ilyen tehetséges
gyakornoka.
Jó kiállás, elkötelezett tekintet, kivételesen
gyors felfogóképesség. Igazán sokra vihetné,
ha egy kicsit bátrabb lenne.
– Nincs ebben semmi kivetnivaló. Nyu-
godtan felvállalhatjuk akár még a párton-
kívüliek előtt is, hogy ez egyfajta szertartás,
ahol együtt szabadulunk meg a múlt vadhaj-
tásaitól. A jó sajnos nehezebben talál ki az
évszázados berögződések csapdáiból, mint
gondolnád. – Észrevett egy egészen hal-
vány mosolyt a fiú arcán. – Valami vicceset
mondtam?
– Csak eszembe jutott egy szabadegyete-
mi előadása címe, amit még szimpatizáns-
ként hallgattam végig: „Miért könnyebb
csoportosan rendet rakni a fejekben, mint
egyénileg”.
– Elég volt a smúzolásból! Tűnés reggeliz-
ni! Bent találkozunk.
A felhők nélküli, teliholddal és az Andromé-
da-köd millió csillagával megvilágított éjsza-
ka hab volt a tortán. A bájos terecske közepén
felállított, könyvek táplálta máglya lángjai
nem maradtak magukra. Így nemcsak a kör-
ben álló helyiek első sora látszott kristálytisz-
tán, hanem gyakorlatilag a város állítólag ön-
ként idesereglett teljes lakossága is.
Legalább mindenki kénytelen lesz vállalni
az arcát, ha meg mer szólalni.
61
2019.09.18. 23:23:00
 GALAKTIKA
2019. október
Egyébként tényleg minden gördülékenyen
ment. Ugyan az igazgató negyvenéves fia,
aki kulturális osztályvezetőként dolgozott
a városi hivatalnál, láthatóan szenvedett, és
megpróbált ellopni egy ládáról leesett köny-
vet, de még ő se mert egy rossz hangsúlyt se
megengedni magának.
Még a tér legtávolabbi zuga felől se hallat-
szott egy árva megjegyzés se. Se egy „mi lesz
ebből”, se egy „azért ezek között a kilistázott
művészek között mégiscsak vannak világ-
irodalmi klasszikusok is”.
Semmi.
A könyvek gyakorlatilag már az utolsó
lángokat táplálták, mikor Barbara intett a fiú
feltételezett irányába, aki erre három mar-
kos legény kíséretében előlépett a könyvtár
bejárata melletti hatalmas tölgyfa árnyéká-
nak sötétjéből. Három hatalmas láda volt
náluk. Miután a fedeleket egy előre begya-
korolt, látványos mozdulattal egymás után,
ritmusban felcsapták, még csak egyfajta
szórványos remegést lehetett észlelni a tö-
megen. Ám mikor a fogdmegek az első ölnyi
tiltólistás művel megindultak a tűz felé, már
egy kívülálló számára is érzékelhető, általá-
nos mozgolódás támadt a főtéren.
Azt hiszem, túllőttem a célon. Le kell szok-
nom ezekről a teátrális elemekről.
Barbara zseniális ritmusérzékkel vissza-
lépett a már majdnem leszerelt mikrofonáll-
ványhoz, mielőtt még bárki meg mert volna
szólalni.
– Mi a gond, emberek? – Látványosan kör-
bepásztázott a tekintetével az „SZ”, „H”, „R”
és „X” listás könyvek maradék lángjai által
megvilágított tömegen, majd megállapította,
hogy itt tényleg lehetnek még „gondok”.
Ha most nem tartok egy jó beszédet, ak-
kor holnapra ki kell hívni Konrádékat, hogy
rendet rakjanak, és akkor egy időre jegelik az
előléptetésemet.
62 A gyakornok
060-065-barnoczky.indd 62
Határozottan biccentett a fiú felé, aki
azonnal tudta a kötelességét. Elővette a ki-
zárólag a Belbiztonsági Szolgálat számá-
ra rendszeresített, extraérzékeny, mégis a
mobiltelefonoknál megszokott, apró mére-
tű szenzorral ellátott automata kameráját,
ami tényleg szinte a sötétben is látott, és
demonstratívan elindult a tömeg reakcióját
filmezni.
Ha nem köpik le, mire körbeér a téren, ak-
kor jó beszédet tartottam, ha viszont egy-két
keményebb tárgy is a fejének repül a sötétből,
akkor gyalázatosat, és megérdemlem, hogy
fél évig irodai szolgálatra száműzzenek.
– Tényleg azt hitték, hogy én és a munka-
társam ennyire ostobák vagyunk? Miben re-
ménykedtek? Hogy megelégszünk az egyéb-
ként már csak a polcokon vagy a padláson
porosodó, ócska papírkönyveikkel? – Még be
se fejezte a mondatot, de már érzékelte, hogy
ehhez a tér több pontjáról is szívesen érke-
zett volna egy-két megjegyzés – Ne! A ma-
guk érdekében kérem, ne mondjanak sem-
mit! Fél éve vagyok ezen a misszión: tudom,
mik az ilyenkor szokásos kérdések, úgyhogy
inkább egy csokorban felelek minden, akár
még érthetőnek is nevezhető aggályra.
Igen: egész nap túl szolgálatkész volt min-
denki. Én meg valamiért nem figyeltem elég-
gé a jelekre. Ez egy konok, megátalkodottan
konzervatív közösség, amelynek tagjai talán
a falakból áradó maradiság miatt, talán má-
sért, de komolyan azt hiszik, megállíthatják
az idő szekerét.
– Fogadjunk, hogy az egyik, ugyan nyílt-
nak nem nevezhető, de szokásos kérdésük
az lenne: minek az ősrégi VHS-ek, DVD-k,
agyonhasznált pendrive-ok meg muzeális
bakelitok megsemmisítése, mikor az inter-
net-szolgáltatók már úgyis leszedtek minden
listázott tartalmat a szervereikről, az újabb
személyes gépeken meg úgysincs adattároló
2019.09.18. 23:23:00

egység. A válasz egyszerű: mi önökért va-
gyunk, így természetesen nem akarunk fe-
szültségben élni senkivel. Ha viszont ezeket
a káros hatású alkotásokat rejtegetik a Mo-
dern Szolgáltató Állam elől, az feszültséget
gerjeszt. A feszültség meg, ugye, 20. századi,
sőt középkori indulatokat táplál. Gondolom,
nem kell kifejtenem, hogy ez senkinek nem
lenne jó, hiszen így csökkennének a 21. szá-
zad egyik legszebb vívmányának, a „Bizton-
ságos Helyek”-nek a lehetőségei. – Érezte,
hiába adott bele mindent, ez most itt kevés
lesz. – Jól van! Álljon le, Otto! Ma extrán jó
fej leszek. A munkatársam most állította le
a kamerát. Három kérdést elektronikus rög-
zítés nélkül meghallgatunk, és érdemi vála-
szokat fognak kapni tőlem.
Síri csönd.
Csak a tűz ropogását lehetett hallani. Az
újabb utasításra váró három fogdmeg pedig
már alig bírta remegő kéz nélkül a lángok
közelében tartani a megsemmisítésre szánt
adathordozókat.
– Ha nincs kérdés, akkor szó nélkül rá-
dobjuk a ládák tartalmát a tűzre, és mehet
mindenki a dolgára.
– Mi a baj a rock and rollal? – jött termé-
szetesen a tér legsötétebb zugából az első be-
kiabálás.
– A rock and rollal úgy általában semmi.
Aki rákeresett a rólam szóló cikkekre, az
nagyon jól tudja, hogy magam is szívesen
eljárok szórakozni, bár én inkább a moder-
nebb stílusokat kedvelem – mosolyodott el
fölényesen, mert azért ennél sokkal nagyobb
intellektuális kihívást jelentő kérdéseket
várt. – A rocksztárok többségével van a baj.
Odalépett a keményen küzdő fogdmegek-
hez, és találomra kivett az egyik kezéből egy
DVD-t.
– Ki ez? – A láng felé fordította a borítót,
hogy el tudja olvasni. – Na igen. Tipikus. –
A gyakornok
060-065-barnoczky.indd 63
GALAKTIKA
2019. október
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I . É VFO LYAM , 10. SZ ÁM 2019. ok tób er 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
MÚLTHAMISÍTÓK
BŰNÜGYI-DOSSZIÉ // BATMAN-KÉPREGÉNYEK
19010 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Florian Henckel von Donnersmarck: Mű szerző nélkül – Cirko Film
9 770428 387007
Joker és a Batman képregények, soro-
zatgyilkos-filmek, kettős életek, törté-
nelemhamisítás a Rákosi-korban – az
októberi Filmvilág az élet sötét oldalát
mutatja meg.
Úgy adta vissza a segéderőnek az inkriminált
tárgyat, mintha egy fertőzött szövetmintát
tartott volna a kezében. – Ennek az előadó-
nak utána se kell járnom, fejből tudom, hogy
„SZ” listás, tehát szexista. – Egy pillanatra
őszintén elgondolkodott. – És szerintem, pe-
dofi l is, de ez csak a magánvéleményem. Az
egyik legnagyobb slágere pozitívnak tünteti
fel azt a tipikusan múlt századi macsó attitű-
döt, hogy mikor kiderül, a férfi régi szerelme
már, idézőjelben, megöregedett, akkor az a
nő éppen csak felcseperedett lányát kezdi el
zaklatni. Nagyvonalú leszek, nem számítom
be a következő, ezzel kapcsolatos kérdést.
Mert ugye nyilvánvaló, mi lenne az: igen,
vannak nem ennyire egyértelmű esetek is, de
valahol mindig meg kell húzni azt a bizonyos
63
2019.09.18. 23:23:01
 GALAKTIKA
2019. október
határt. A Tolerancia Bizottságok minden or-
szágban elismerten a gendertudományok
krémjéből állnak, és bizton állíthatom: a ta-
gok hajlandók folyamatosan felülvizsgálni a
saját döntéseiket. Egyébként tényleg semmi
baj nincs a rockzenével. Akinek fáj, hogy
például a Deep Purple tiltólistás lett a nőket
tárgyiasító dalszövegei miatt, az hallgasson
Led Zeppelint! Második kérdés?
– A Titanic nem szexista – szedte össze
egy bekiabálás erejéig a bátorságát a könyv-
tárigazgató már őszülő szakállú fia.
– Gondolom, maga egy szakavatott em-
ber, mert nyilván ebben a városban is csak
szakirányú diplomával lehet valaki osztály-
vezető az önkormányzatnál.
– Persze – jött elég lassan a félig elhara-
pott válasz, mert a kulturális osztály veze-
tője sajnos tudta, mire céloz ez a kétségkívül
csavaros eszű nő.
– És mi az ide vonatkozó alaptétel?
– Az, hogy vitás esetekben sosem egy
élettelen, következésképpen felelősség nél-
küli produktum megítélése a mérvadó, ha-
nem a forrás. Tehát a szóban forgó művész
általános munkássága és megnyilatkozásai
döntik el, mi számít káros hatású kulturális
terméknek, és mi nem.
– Gratulálok, szó szerint így van. Ha most
az egyetemen lennénk és vizsgáztatnék, ak-
kor ötöst adnék az osztályvezető úrnak. –
Gondolta, egy kis humorral oldja a feszült-
séget, de senki nem nevetett a téren. – Hát,
jól van. Nézzük! – Elővette az okostelefonját.
– Tehát Titanic. Igen, a rendező: James
Cameron. Igen… igen… Itt van: „h” listás
szerző. Homofób. Kis „h”, tehát nem egy di-
rekt, nem egy „A” típusú homofóbiáról van
szó, hanem egy kikövetkeztethető, általá-
nosan feltételezhető világképet sugallanak a
művei. Ebbe a hibába egyébként a múlt szá-
zad vége felé szocializálódott alkotók közül
64 A gyakornok
060-065-barnoczky.indd 64
többnyire csak az elsőgenerációs értelmisé-
giek estek bele. Higgyék el, a Tolerancia Bi-
zottság minden esetben tudományos alapon,
szakmailag vállalhatóan hozza meg a dönté-
seit. Bízzanak bennük! Valószínűleg ennek
a Cameronnak volt egy másik, korábbi vagy
későbbi, nagy hatású filmje, egy olyan te-
remtett világgal, amivel valamilyen módon
sértette a homoszexuális közösség tagjainak
alapvető érzéseit.
Körbenézett a tömegen, és picit megnyu-
godott. Ezt a csöndet már szerette. A beletö-
rődés csöndje volt. Tudta, már csak azért kell
egy picit túlnyomnia a mondandóját, hogy a
most ebben a pillanatban gyáván hallgató,
megátalkodott felforgatók kellőképpen meg-
ijedjenek, és ma estére már csöndben ma-
radjanak, elveszítve így maradék hitelüket is
a közösség előtt.
– Hadd ne kelljen már egy törvényesen
működő, szakmai konszenzussal kiváloga-
tott tagokból álló bizottságnak magyaráz-
kodnia, hogy jó döntéseket hozott! Igen,
néha vannak tévedések, de csak azt tudom
mondani, mint mindig: az összképet nézzék,
ne a kivételes eseteket! Sokan tudják rólam,
hogy én mindig felszólaltam a túlkapások
ellen. Talán nem tűnik szerénytelenségnek,
de volt egy kis részem abban, hogy kivették
a törvényből azt a szélsőséges baromságot,
ami a hazaszeretetet automatikusan naci-
onalistának bélyegezte volna. Engedjék hát
meg nekem azt a luxust, hogy bugyuta pró-
bálkozásnak minősítsem azt a visszatérő ha-
zugságot, miszerint a nemzetek és a vallások
ellen vagyunk. Ezért nagyon kérem, az utol-
só kérdés ne egy ilyen próbálkozás legyen!
– Mi lesz a történelem kulturális kincse-
ivel?
– Micsoda kérdés ez? Komolyan mon-
dom, emberek, úgy tesznek, mintha nem
Európa civilizáltabb felében, hanem valami-
2019.09.18. 23:23:01

féle vadkeleti, tekintélyelvű társadalomban
élnénk, és nem lennének több évszázados
demokratikus hagyományaink. Mi csak
egy legitim törvény végrehajtását felügyel-
jük. Nem vagyunk barbárok se mi, se az
önök szavazatai alapján választott törvény-
hozók. Nagyon jól tudnák, ha elolvasták
volna „A Káros Tartalmakról és a Bizton-
ságos Kultúrkörnyezeti Garanciákról Szóló
Törvény” indoklását. Semmilyen klasszikus
alkotás nem kerülhet általános megsemmi-
sítésre. Minden dokumentálva van, csak a
hozzáférést tesszük engedélykötelessé. Bárki
alanyi jogon kaphatja meg ezt a hozzáférést.
Mindössze egy szakavatott vizsgabizottság
előtt kell bebizonyítania, van annyira kép-
zett, hogy már nem zavarják meg a társa-
dalomról, a toleranciáról és az elfogadásról
alkotott elképzeléseit az emberiség legsöté-
tebb múltjából származó primitív félelmei és
indulatai. Így ha nagyon akarnak, akkor ol-
vashatnak Mark Twaint, Cervantest, de akár
még Dosztojevszkijt is. Sőt, azt is legálisan
megnézhetik, milyen szégyenteljesen alakít
a mozi utolsó, nagy hőskorának legbálvá-
nyozottabb sztárja, Brad Pitt egy szerethető,
de emellett sajnos homofób főhőst a hírhedt
Hetedik című, valaha klasszikusnak tekin-
tett horrormoziban.
Értik?
Olvashatnak, hallgathatnak, nézhetnek,
akár szagolhatnak is bármit. Persze csak
abban az esetben, ha a sikeres vizsga bebi-
zonyítja a társadalom számára, hogy kellő
távolságtartással képesek kezelni a felvilá-
gosulatlanabb korok szerzőinek tévedéseit.
Minden csupán a kitartáson múlik. Van még
kérdés? Nincs? Köszönöm!
Mintha csak a „szertartás” idejét várta volna
ki az ég, a frissen odasereglett felhők teljes
sötétségbe borították a városka határától
A gyakornok
060-065-barnoczky.indd 65
GALAKTIKA
2019. október
sebesen távolodó, elektromos meghajtású
Volkswagen körüli tájat.
A volán mögött ülő fiú se köpni, se nyelni
nem tudott a csodálattól. Barbara már ak-
kor intett neki, hogy elhagyhatják a terepet,
amikor a digitális adathordozók még épp-
hogy elkezdtek sercegni a tűzön.
Tudta, hogy a beszéde után nem mer senki
semmit leemelni a máglyáról. Még akkor se,
ha mi már elmentünk a térről. Micsoda bátor
asszony!
– Ne bámulj már azzal a bociszemeddel! –
Barbara azon kapta magát, hogy jólesik neki
a fiú rajongása. – Inkább az utat nézd, ha
nem akarod, hogy beleforduljunk az árokba!
A fenébe, ezek már nem anyai érzések. Még
jó, hogy ez egy civilizált, 21. századi fiú, külön-
ben már rég felü… Mit művelsz, Barbi? Most
állj le, de azonnal!
Nagyot sóhajtott, és ismét elővette dísztelen
retiküljét, kipattintotta a svédacél zárat, rutinos
mozdulattal kivett egy henger alakú műanyag
dobozt, majd elfojtott egy szomorú mosolyt, mi-
közben lenyelt egy tablettát. Közben arra gon-
dolt, hogy pontosan úgy, ahogy ő a 20. századi,
sőt néha középkori eredetű alantas indulatokat
és ösztönöket szabályozza a társadalomban,
ugyanezt teszi vele ez a létfontosságú pirula.
BARNÓCZKY Ákos
1968-ban született filmrendező, forgató-
könyvíró (Szőke Kóla, Login). Már kamaszkora
óta egészen erős vonzalmat érzett a tudomá-
nyos-fantasztikus irodalom iránt, leginkább
Robert Merle társadalmi parabolái és Isaac
Asimov filozofikus művei hatottak gondolko-
dására, de az igazi, az első számú kedvenc a
mai napig Zsoldos Péter maradt számára. Az-
tán egy ideig eltávolodott a zsánertől, mivel
évekre a színház, majd pedig a film csábította
el. De csak látszólag. A szerző bemutatkozó
regénye, Természetes intelligencia címmel a
közelmúltban jelent meg kiadónknál.
65
2019.09.18. 23:23:01
 GALAKTIKA
2019. október
Tollkészlet a tollba rejtve
B
ÁR MOST már az érintőképer-
nyő és a billentyűzet az elsődle-
ges íróeszközünk, biztos vagyok
benne, hogy mindenkinek lapul
a táskájában egy toll, aminek hasznát is veszi
a mindennapokban. Az elmúlt néhány ezer
év során hatalmas változáson ment át ez az
egyszerű tárgy. Az első, pálca jellegű tollat az
ókori Egyiptomhoz kötik, de az évszázadok
során használtak madártollat, fémtollakat,
és hatalmas ugrásnak számított a Bíró Gyula
által szabadalmaztatott golyóstoll 1938-ban.
Az elmúlt közel száz évben már nem volt
igazi újítás ezen a téren. A filc- és zseléstollat
lehet megemlíteni, mint újdonságot, és mos-
tanában jött újból divatba gyerekkorom egyik
nagy kedvence, a többszínű toll.
Ez utóbbihoz tudnám hasonlítani azt az új
tollat, amit egy lengyel csapat fejlesztett ki, és
az Artera nevet kapta. Ez a kütyü gyakorlati-
lag képes bármilyen színnel írni. Fejlesztését
2014-ben kezdték, még ScribbleInk néven. Ez
egy olyan eszköz volt, ami egy nyomtatóhoz
hasonlóan öt különböző színnel töltött pat-
ronból keverte ki a beszkennelt árnyalatot, és
USB-vel vagy bluetooth-szal kommunikált.
Sajnos a ScribbleInk nem jutott el a gyártásig,
mert a projekt nem kapott elegendő támoga-
tást, és azóta több társa is hasonlóan az ötlet-
ládában ragadt – egészen mostanáig. A koráb-
bi tervezők összefogtak, és újból nekiláttak,
66 Intelligens dizájn
066-067-ID.indd 66
hogy egy azonos elven működő, de új dizájnú
tollat dobjanak piacra. Ez lett az Artera. A 45
gramm súlyú toll tetején egy szkenner kapott
helyet, ami felismeri a legkülönbözőbb színe-
ket, és képes kikeverni őket. A színkeverésért
egy integrált mikroprocesszor a felelős. Ez
dönti el, hogy a fekete, fehér, cián, magenta
és sárga színekből mire lesz épp szükségünk.
A toll képes a számítógéppel vagy telefonnal
is kommunikálni egy alkalmazás segítségé-
vel. Az alkalmazásban saját színeket keverhe-
tünk, vagy felülírhatjuk a toll által rögzítettet,
majd ezt követően bluetooth-szal továbbít-
hatjuk kreációnkat a toll memóriájába. A fes-
tékpatronok körülbelül 200 méternyi szöveg
írására elegendők, a lítiumos akkumulátor
pedig 6 órás használatot bír egy töltéssel.
A toll gyártásához továbbra is tőke kell, amit
a tervezők a Kickstarteren próbálnak össze-
gyűjteni. Amennyiben az előző prototípusok
balszerencséje végre elpártol a dizájnerektől,
és sikerül összeszedniük a szükséges pénzt, a
toll gyártása 2020 második felében kezdődik
meg, és kb. 130 dollárba kerül majd. Tény,
hogy ez az íróeszköz nem veszi fel a versenyt a
rakétatechnológiával és az önvezető autókkal,
de biztos vagyok benne, hogy minden korosz-
tály el tudna szórakozni vele, úgyhogy bízom
a két tervező sikerében.
Gricman Kata
2019.09.18. 23:34:07
 GALAKTIKA
E G Y S O R O Z AT G YÁ R TÁ S B A N 2019. szeptember

K É S Z Ü LT, Ö N T U D AT R A É B R E D Ő
ANDROID MEGPRÓBÁLJA
B E B I Z O N Y Í TA N I , H O G Y
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
NEM LÉTEZIK.

R E N D E L D M E G I T T : Intelligens
W W dizájnW . G A L A K T I K A B O L T . H U 67

066-067-ID.indd 67 2019.09.18. 23:34:08

 GALAKTIKA
2019. október
Űr-diákkonferencia Anglia szívében
I
DÉN SZEPTEMBER második hetében
harmadik alkalommal került megren-
dezésre az Európai Űrügynökség (ESA)
által gondozott Symposium on Space
Educational Activities (SSEA – Űroktatási Te-
vékenységek Konferenciája). Az idei szimpózi-
umot Angliában, Leicester városában tartották
a Leicester Egyetem, UKSEDS – UK Students
for the Exploration and Development of Space
diákszervezet, a brit Nemzeti Űrakadémia és
az Európai Űrügynökség rendezésében. A há-
romnapos konferencia különlegessége, hogy itt
az ESA kötelékébe tartozó országok diákjai és
oktatói mutathatják be űrrel kapcsolatos tevé-
kenységeiket előadás vagy poszterprezentáció
formájában.
Az idei rendezvény a korábbiaktól eltérő-
en két teremben került lebonyolításra, ahol
párhuzamosan adtak elő a résztvevők hat
Az Európai Űrügynökség (ESA) standjánál kiállított
diákműhold
68
068-069-obszervatorium.indd 68
kategóriában: „Az oktatók szemszögéből”,
„Kisműholdas küldetések”, „Érdeklődők kö-
rének kiterjesztése”, „Űreszközök technoló-
giai fejlesztése”, „Projektek földön és égen”,
„Diákok tudományos eredményei”. A  diá-
kok és oktatók mellett meghívott előadók
színesítették a programot egy-egy hosszabb
előadással vagy panelbeszélgetéssel. A konfe-
rencia közönsége megismerkedhetett az ESA
által nyújtott gyakorlati és elméleti progra-
mokkal, melyekről részletes információt is
kaphatott az Űrügynökség standjánál. Idén
a hagyományokhoz híven ismét több magyar
előadóval is találkozhattunk a pódiumon,
akiktől érdekes előadásokat hallhattunk űr-
oktatás, magaslégköri ballonos távérzékelés
témakörében valamint az ESEO diákműhold
technológiai és tudományos részegységeinek
fejlesztéséről is.
Az SSEA amellett, hogy lehetőséget bizto-
sít diákoknak és oktatóknak a nagyközönség
előtt bemutatni projektjeiket, kiváló lehetősé-
get teremt a kapcsolatépítésre is. Az előadá-
sok közti szünetekben a konferencia hallgató-
sága és az előadók szabadon megvitathatják
ötleteiket, és olyan ismeretségekre tehetnek
szert, melyek a jövőbeni karrierjük tekin-
tetében is hasznosak lehetnek. Többen már
régi ismerősként köszöntötték egymást, hála
a korábbi évek konferenciáinak, workshop-
lehetőségeinek és adott esetben közös pro-
jekteknek. A korábbi évekhez hasonlóan a
kávészüneteket és a poszter szekció üléseit a
nyüzsgő eszmecsere folyamatos, jó hangulatú
csevegése uralta.
Utóbbit megelőzően az szerzők egy-egy
perces rövid beszédben mutathatták be mun-
kájukat, melyek a nagyobb előadóban a konfe-
rencia teljes ideje alatt megtekinthetőek voltak.
A poszterek mellett szerzőik az elmúlt évekhez
Obszervatórium
2019.09.18. 23:33:49

A konferencia résztvevői meglátogathatták az egyetemi
csillagvizsgálót
hasonlóan készségesen álltak a hallgatóság
rendelkezésére, hogy a rövid, képes beszámo-
lókkal kapcsolatos kérdésekre válaszoljanak.
A konferencia szervezői az előadások közti
szüneteken kívül is biztosították a lehetőséget
arra, hogy a résztvevők jobban megismerjék
egymást. Első este a hivatalos program után
egy állófogadással kedveskedtek az előadók-
nak és érdeklődőknek, ezzel köszöntve őket
festői városukban. A szimpózium harmadik
napját pedig nagyszabású gálavacsora zárta a
National Space Centre épületében, ahol a kap-
csolatok szorosabbra fűzése mellett az űrköz-
pont érdekességeibe is betekintést nyerhettek
a konferencia résztvevői.
Az SSEA-t követő napon került meg-
rendezésre a Space Generation Advisory
Council (SGAC) éves Európai Diákfóruma
(ESF – European Student Forum), melyet
már hagyományos módon a szimpózium
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
068-069-obszervatorium.indd 69
GALAKTIKA
2019. október
Folyamatos teltházas előadásokkal talákozhattunk
mindkét teremben
helyszínén tartottak. A fórumon az űrkuta-
tás iránt érdeklődő és elkötelezett fiatalokat
érintő témákat lehetett megvitatni valamint
a színvonalas előadások mellett különböző
workshopokon is részt lehetett venni. Az idei
témák a korábbiakhoz hasonlóan szerteága-
zóak voltak, akárcsak maga az űrkutatás. Az
érdeklődők választhattak, hogy technológiai
projekt keretében műhold alrendszert, eset-
leg komplett küldetést terveznek, vagy kevés-
bé technikai vonalon jogi és fenntarthatósági
problémákat oldanak meg.
Összességében a festői Leicester egyetemi
konferenciaközpontjában megtartott szim-
pózium ismét kiváló lehetőséget biztosított az
űrkutatás iránt elkötelezett fiataloknak arra,
hogy kapcsolatokat és ezzel együtt a jövőjüket
építhessék.
Góczán Bence
69
2019.09.18. 23:33:51
 GALAKTIKA
2019. október
Hek, avagy a bundás
stalker története
A
KOLBÁSZ nyálkás volt, és
zöld. Ráadásul büdös is. De mit
tegyek? Nem válogathatok. Nem
tartanak rendszeresen „nyílt na­
pot” az Átkelő sarkán álló kávézóban a hoz­
zám hasonló gyökértelen korcsoknak.
Igen, a hajléktalanság megtört. A szüleim
ugyan nem szenvedtek törzskönyvhiány­
ban, de ettől nekem még nem volt köny­
nyebb. Nemrégiben, mint még annyian, én
is szokványos kóbor kutya lettem. Aznap
történt, amikor a természetvédők kutyá­
kat és más állatkölyköket őrző ketreceihez
megérkezett a munkagépek konvoja. Hála
a mi helyi oligarchánknak. Neki pont az a
földdarab kellett valami elit lakópark alá,
ahol a kölyköknek és szüleiknek berendez­
tek egy természetes környezetet. Az összes
sünt, kígyót és verebet szélnek eresztették.
A papagájokat, teknőcöket, hörcsögöket ha­
zavitték, de a nagyfiúknak, mint én, nem
70 Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 70
Sokféle stalker
járja a Zóna
veszedelmes
tájait, de ezúttal
egy egészen
különlegessel
ismerkedhetünk
meg közülük.
Vjacseszlav Hvatov
volt ilyen szerencséje. Az is igaz, ki fogadna
be egy aprócska lakásba egy ekkora „borjút”.
Se elhelyezni, se etetni nem tudna. Így most
az utcákat, udvarokat és sikátorokat járom,
megszerzem, ami kell.
Voltaképp nem túl sok időt töltöttem a
természetvédőknél. Egy kislány, Nágya vitt
oda, aki cukorkát adott nekem. Eh, az édes­
séggel mindig hagyom magam becsapni.
Nem tudok neki ellenállni. Nágya megfogta
ezt az „esetlen medvét”, és úgy vezetett, akár
egy borjút, szó szerint.
Na és? A természetvédőknél jó sorom volt.
Igaz, csak pár hónapig. Aztán újra belekós­
tolhattam a gazdátlanok sorsába. De nekem
legalább már volt némi gyakorlatom az ut­
cán éldegélésben.
Hat hónappal korábban is az utcán él­
tem. Miután az én egyetlen hőn szeretett
gazdám, Anton Szergejics visszaadta lelkét
a Teremtőnek. Ó, de mennyire szerettem őt!
2019.09.18. 23:33:31

Bármilyen csúfságot képes voltam elviselni
tőle. Például azokat a kutyakekszeket. Vagy
hogy őrült módjára kellett rohangásznom az
eldobált botok után. Szergejics valamiért azt
hitte, hogy nekem ez tetszik.
…Összerázkódtam, és elkezdtem vissza­
öklendezni az egészet. Újabb csemege. Fel­
habzsolom, de közben egy pillanatra se sza­
bad szem elől téveszteni az óvoda kerítésén
ülő pimasz varjút. Az ilyen barátokat mindig
szemmel kell tartani. Különben elorozzák a
mai reggelimet.
„Kár!” Megrezzentem. Ejha. Megijedtem.
Mostanában meglehetősen nyugtalan va­
gyok. Csakúgy, ahogy körülöttem minden­
ki. Mármint az emberek. Rajtuk is végigfut
néha valami megmagyarázhatatlan félelem.
Mi, kutyák ezt nagyon jól megérezzük.
Viszont hamar túltettem magam rajta. Ez
Szergejics iskolájának hatása. Ő katonaként
vett magához, és mivel minden forró kör­
nyéken megfordult, belőlem, a német juhász
kölyökből is harcos kutyát akart nevelni. Ó,
de megkínzott emiatt! Hol izzó parázs fölött
ugrándoztam, hol teljes erővel cibáltam egy
köpeny gallérját, hol kilométereken át lohol­
tunk, hol meg mocsarakban és szakadékok­
ban kúsztunk. De érdekes volt. Egyszer még
ejtőernyővel is ugrottunk. Аz is előfordult,
hogy a fülem mellett többször elsütötte a
Szajgáját. Ezért is fura, hogy ettől a „Kár!”
hangtól megrémültem. Már csak az hiányzik,
hogy minden ajtócsapódástól berezeljek. Ez
mind azért van, mert olyan feszült a légkör.
– Hé, tollas, elkaplak! – Megnyalogattam
a pofámat, és elindultam a hálóhelyem felé.
Arra több könyörületes idős hölgy is megfor­
dult pár falásnyi süti és pogácsa kíséretében.
Na ja. Kapj már a fejedhez, öreg Hektor!
Az egyik mamókát a fia vitte el egy dzsippel.
A többiek is eltűntek. Semmi nincs már ott
egy kutyának, az a pár galamb és veréb fél
Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 71
GALAKTIKA
2019. október
fogamra se elég reggelire. A kolbászka pedig
már fel is szívódott a belem mélyén, mintha
nem is lett volna.
Eh, elég nagy vagyok már, hogy megold­
jam az ilyesmit. Nyűgösködéstől nem lesz
teli a has. Szóval vegyük úgy, hogy jól bereg­
geliztem, most jöhet a kávé és az újság (csak
viccelek). Viszont mivel olvasni nem tudok,
a híreket a tévéből veszem. Onnan, a nyolc­
emeletes földszinti ablakából.
Halljuk.
”…a feszültség továbbra sem enyhül.
A  szakértők szerint a helyzet mindennap
csak egyre rosszabb lesz. A folyamat még a
nemzetközi összefogás ellenére is visszafor­
díthatatlanná válhat…”
Valami azt súgja, hogy a bemondónő
gyötrődik. Akár még azt is mondhatnám,
hisztérikus. Jó lenne tudni, mi történik
itt. Utoljára Szergejicsnél volt lehetőségem
rendszeresen tévét nézni. Elfutok a zöldség­
raktárhoz. Lehet, hogy ott sikerül harapnom
egy kis káposztát, vagy legalább pár pat­
kányt megkóstolni.
Hát persze, hogy nem. Mármint harapni!
Az egész ház a feje tetején áll. Teherkocsik
rohangálnak mindenfelé. Nem jön össze.
A patkányok persze mind elbújtak a résekbe.
A káposzta meg a krumpli maradékát pedig
beletaposták a sárba. Ez nem az én napom.
Gondolkozz, Hek, gondolkozz! A mun­
kaidőnek lassan vége, és reggel óta se egy
szendvics, de még egy csirkeláb se került a
szádba.
Hé! Az állomásnak sincs semmi haszna.
Ráadásul Jimmy, az ismerős buldog tegnap
majdnem otthagyta apró lábait. A húskom­
binátban, azt hiszem, most pont olyan fel­
fordulás lehet, mint a zöldségraktárban.
Igaz, ott normális időkben se lehetett szerez­
ni semmit. Legfeljebb pár tépett sebet a helyi
őslakos „kivert kutyától”.
71
2019.09.18. 23:33:32
 GALAKTIKA
2019. október
Ahogy azt kell. Végül is a kutyáknak is
csak az kell, ami az embereknek: fedél, konf­
liktusok, territórium.
A pékség – ostobaság. Onnan csak min­
denféle fehér kerül ki, savanykás szagában
sincs semmi kellemes. Meg három napig
csavargatja a beleid a nyers tészta. Ki­
próbálva!
Mi van? Újabb marhaság, barátocskám?
De még mindig akad egy hely, ahol eltölthe­
tem az éjszakát. Jegorics, a garázsközösség
éjjeliőre annyira elkenődött az emberek kel­
tette zűrzavar kezdete után, hogy bezárkó­
zott a csatornába. Most is ott bujkál a víz­
tárolók és zsilipek között. Pedig már május
is elmúlt!
Hallga! Ez meg mi? Valaki élve nyúzza le
a kutyák bőrét? Micsoda üvöltés! Á nem
is. Csak a gyomrom korog. Így ráijeszteni
szegény ebre! Amúgy is fenn voltam egész
éjjel, csak forgolódtam. Látszik, hogy rám
is hatással van az emberek szorongása.
A  zsigereim mélyén érzem, hogy történni
fog valami rossz.
Jól van na, ez mind csak megérzés. De
enni is kell valamit. Mancsra hát, és előre,
munkára! Már jó rég nem jártam a szuper­
marketnél. Talán ott akad valami. Futás!
A szupermarket környékét pont olyan
örömtelen helyreállítási munkák uralták,
mint korábbi étkezőhelyeimet. De itt leg­
alább lehetőségem volt bekúszni a hátul
növő bokrok között úgy, hogy se a kamionok
kereke, se egy beszívott rakodó keze ne ke­
rüljön veszélyesen közel hozzám.
Aha, ott az a fickó, egy nehéz ládát cipel,
megbotlik, és a járdára hull minden kutya
álma: egy füstölt kolbász.
De nem, ne mozdulj! Már ott is van a bri­
gádvezető. Ez egyszerűen kínzás. Ott a za­
bálnivaló. Csak egy mancsnyújtásnyira.
72 Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 72
Türelem, haver, türelem! Eljön a te időd
is. A fő, hogy ne szalaszd el a pillanatot.
Ó, micsoda étvágygerjesztő húsillat árad
felém a félig nyitott hátsó ajtó felől! Leesik
az állam!
Nono. Mi folyik itt? Cigiszünet? No, ti
csak mérgezzétek magatokat, barátaim,
mérgezzétek, mi addig kúszunk, kúszunk,
hegyezzük a fülünk, farok az aszfalthoz la­
pul, és beszimatolunk az ajtón. Ott van!
Tartsd nyitva a szemed! A fő, hogy távol
tartsd magad a karmaiktól, és nehogy nyü­
szíts túláradó kutyaérzelmeidtől.
Megragadtam egy fasírtos dobozt. Nem,
ez nem kell. Fagyasztott cucc, és még kevés
is! Aha, itt van egy doboz összepréselt Bush
bátyuska lába1. Húzzuk. Nem, nem enged!
Mi van, mi van?
Ó, az a kedves kolbász! Micsoda gigászi
rúd, ez egyre jobb lesz! És csak úgy ott hever,
és meg is tudjuk szerezni. Már csak észrevét­
lenül ki kell jutni, és a küldetés befejezettnek
tekinthető.
–  Na megállj, te kurva! Kapjátok el, srá­
cok, a kutyát, fogjátok meg, elviszi a kol­
bászt!
Ja, kapjátok el, kapjátok el. Kapjatok a fe­
jetekhez! Először is, kan, nem szuka, másod­
szor, már nálam van. Köcsögök! Még hogy
engem utolérni… A magam idején az őrjárat
UAZ-át is lefutottam, meg a kiméra elől is
megléptem. Eh, sajnálom, de Szergejicsnek
nem sikerült.
Most meg itt vonyítok, annyira beteggé
tett ez az emlék. Még enni sincs kedvem. Ne
már, itt hever előttem egy szál kolbász a fű­
ben, nekem meg görcsöl a hasam és könnye­
zik a szemem.
Szergejicsnek akkor épp csak nem si­
került. A kordon már egy mancsnyújtás­
nyira volt. Azelőtt arrafelé sosem láttak
kimérákat, akkor meg egyszerre kettővel
2019.09.18. 23:33:32

is összeakadtunk. Megkapták a magukét a
stalkerektől, de Szergejicsnek nem sikerült
eljutnia a kórházig.
Uff!
Mindig nagyon óvatos volt, de mint tud­
juk, a kor eltompít.
Itt ülök, rágcsálom a hirtelen valahogy
ízetlenné vált kolbászt, és egyáltalán nem
tesz boldoggá a jóllakottság érzése.
Ki mondja nekem ezek után, hogy: „Ne
lógasd a farkad”?
Az hiszem, elteszem a rúd megmaradt fe­
lét holnapra. Ki tudja, mikor, hogyan és hol
tudok legközelebb ismét kaját keríteni? Most
pofát a mancsokra, és alvás!
Uh! Megint pitymallat előtt riadtam fel.
Csak most nem a gyomrom korog, hanem
a fejem fölött lógó hangszóró bömböl mély
hangon. Mondhatom, én is jól választom
meg az alvóhelyemet.
Mit mormol?
„Kitörésveszély!”
Kitörés. Emlékszem, emlékszem. Va­
lahogy minket is elkapott egy kitörés
Szergejiccsel. Teljes erejével. Még szerencse,
hogy sikerült bemásznunk egy vasbeton
elem alá. Hogy én milyen szarul voltam ak­
kor! Szemem összeszűkült, nyelvem kilef­
fedt oldalra, és mintha valaki egy drótke­
fével sikálta volna a bőrömet. Csak lestem,
Szergejics arca halványan imbolygott mel­
lettem, és halk nyöszörgés hallatszott felőle.
Alig lézengtünk. Kikészített. Persze nem a
szó szoros értelmében. Mind a ketten kiad­
tunk magunkból mindent, szemünk előtt
még egy óra múlva is sötét foltok ugrándoz­
tak, akár a nyulacskák, csak ezeket nem le­
het megenni.
Azt mondja, kitörés. Ez azt jelenti, hogy
hamarosan a Zóna is ideér. Hogy az emberek
elvesztik az eszüket. Az úton por és autóbu­
szok, autóbuszok és személykocsik. Mene­
Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 73
GALAKTIKA
2019. október
külnek. És rólunk, kisebb testvéreikről meg­
feledkeznek? Nem, nem feledkeznek. Látom,
ahogy egy idős hölgy karjában viszi a macs­
káját, egy kiskölyök nem hajlandó kiadni a
kezéből papagája kalitkáját. Nekik, házi ked­
venceknek mázlijuk van. Már megint.
És velem mi lesz? Velük meneküljek?
Meddig még? És aztán? Mi vár ott rám, egy
idegen városban a saját helyi kutyáival és az
emberek szervezetlen tömegével? Hamaro­
san ott se marad semmi.
De akkor is szednem kell a lábam a vá­
rosból. Ha egyszer ideér a Zóna, tudni lehet,
mi lesz a sorsom, milyen benne élni. Akár
elébe is mehetnék. Váratlan fordulat, ahogy
mondják. Helló, erre nem számítottatok tő­
lem, mi?
És aztán? Eleinte ott maradhatnék
Szidorovicsnál. Jó ember. Mindig megven­
dégelt valamivel, amikor Szergejiccsel elvit­
tük hozzá a zsákmányt.
Tényleg, a zsákmányról… Valami már
jár a fejemben egy ideje a két fülem közt.
Valami homályos gondolat kavarog. Hogy
mi, azt nem tudom, de a szőrös valagam­
mal érzem, hogy értelmes, összefügg az ét­
kezéssel, kajával.
Na, akkor indulás! Csak át kell óvakodni
a két Kamaz között, aztán a jobbra, a folyó­
hoz. A hídon most nem megyünk, ott kön�­
nyen elkapnának. Megráztam magam, és
elindultam.
Itt is van az első. Már egy kilométerről
megérzem. Ezt „forrónak” hívják. Olyan
tüzes a lehelete. „Perzselő” is lehet. Nem
mindenki érzi meg. Szergejics megérezte, de
mindig teljesen rám támaszkodott. Erre a
feladatra képzett ki. Én voltam a társa.
Elbízom magam. Ez nem vezet jóra.
A Zóna az önhitteket hamar lerendezi. Bár
végül is miért ne lehetnék büszke magamra?
Erre nem minden kutya alkalmas. Azokról
73
2019.09.18. 23:33:32
 GALAKTIKA
2019. október
a vakokról meg az álkutyákról nem is be­
szélek. Az ostobáknál is ostobábbak. Egy­
szerűen szólva. A csernobili kutya, az igen!
Az bármelyik emberre ráver vagy száz pon­
tot! Okos rohadékok. Félek tőlük. De a vak
és az álkutya, milyen már? Volt, hogy egy
egész falka előtt rohantam, elcsalva őket a
gazdámtól, be egy dupla Húsdaráló közé, és
darabokra szaggatva repkedtek mindenfe­
lé. Ostobák. De a sznorkok se húzzák soká­
ig. A korábbi emberi képességeikkel. A vér­
szívókkal már nehezebb. Természetesen a
vérszívók esze és találékonysága se tér el
tőlük sokkal, de az ösztöneik, azok, o-ho-
hó! Isten ne adja, hogy valamelyik elkapjon
reggelire! Kiszippant mindent… még csak
meghívásra se vár.
Ó! Egész hangulatba jöttem! Húzz bele,
veterán! Ez az, ami a természetvédőknél hi­
ányzott! De én még gondolkodtam, hogy a
Zónába menjek, vagy minél messzebb tőle!
Hűha! Egy sznork vadkecskék maradvá­
nyait zabálja.
Amikor még fiatal voltam, egyszóval kö­
lyök, odajött hozzánk Szergejiccsel valaki.
Mintha csak úgy kinőtt volna a föld alól.
Akár egy öreg kerti törpe. Jelentéktelen,
krémszínű kabátban, kalapban, bottal. Halk,
behízelgő hangon duruzsolt, közben oldalról
egyre közelebb és közelebb került hozzánk.
Én csak lógattam szőrös fülemet, de
Szergejics oldalra vetődött, és megküldte az
öreg hasát a kalasból.
Nem tagadom, akkor nagyon meglepőd­
tem. Csak kíváncsian emelgettem a man­
csaim, amikor összerogyott, és agonizálva
rángatózott a földön. Egész életemben emlé­
kezni fogok rá. Most már nagy távolságból
is megérzem őket. Olyan édeskés illat árad
belőlük. Pézsma.
De térjünk vissza a sznorkhoz! Látható,
hogy gondolataimban elmerülve már mé­
74 Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 74
lyen bejöttem a Zónába. Nyugalom. Ennyit
tesz, ha fél évre kiesel a gyakorlatból. Lazíts
velem, Hektor Antonovics! Engedd el füled-
farkad, én meg mondom, mit csinálj.
Tovább loholok. Kissé balra az Erőmű,
jobbra a mocsár. Vagyis Szidorovics bar­
langjához egyenesen előre.
Jó úton haladsz, bajtárs! Ott egy rozsdás
BTR, még a történelem előtti időkből, egy
korhadozó, kidőlt fa villanyoszlop, „ott van
ő, az a fa”, ahogy Szergejics kedvenc filmjé­
nek hőse mondta.
A fa nagyon is észrevehető. Bár a leg­
több anomália kitörés után eltűnik, és újra
megjelenik ahol csak akar, ennek a hatal­
mas nyírfának az ágvilláján véglegesen
berendezkedett egy „Szúnyogpilis”. Talán
csak azért lóg itt állandóan, mert szokat­
lan a helye. A  többiek általában a földön
vannak.
A „Szúnyogpilist” különleges módon ér­
zékelem. A farkam pár méterrel arrébb úgy
elkezd rezegni, mint egy nagyfeszültségű
távvezeték. Amikor Szergejiccsel első al­
kalommal bukkantunk rá a fára, erről még
semmit sem tudtam. Rángatózik a farkam,
és akkor mi van? Lehet, hogy valami rosszat
ettem tegnap?
A gazdám se vette észre időben ezt a szo­
katlan anomáliát. Én fedeztem fel. Egészen
véletlenül. Egy repülő madarat figyeltem,
amit elkapott, és a fához húzott. Aztán a
földhöz vágta.
Természetesen megugattam.
Nos, ha emlékezetem nem csal, Szido­
rovicshoz még vagy három óra az út, és
kifogytam az üzemanyagból. Enni kéne
valamit.
Nem sikerült elkapnom egyetlen kis álla­
tot sem, viszont Szidorovics úgy fogadott,
mint saját gyermekét, akit, ahogy mondják,
2019.09.18. 23:33:32

ő maga küldött a Szarkofághoz, és aki soha
nem tért vissza onnan. Nagyapó behívott a
konyhába, ahol hetek óta először telitömhet­
tem a hasam.
– Mivel már nincs gazdád, az én barlan­
gomat fogod őrizni.
Hmm… Azért kellett a Zónába jönnöm,
hogy a városi pincéket az öreg kutyaházára
cseréljem?
Kissé ingerült lettem, de nem mutattam,
vidáman csaholtam és csóváltam a farkam.
A napok teljes unalomban teltek. Az
én feladatom volt elijeszteni a zöldfülű
stalkereket, míg Szidorovics napi körútját
tartotta birtokán, no meg éjszakánként fi­
gyelni a gyanús hangokra. Na persze nem
mindegyikre. Két-három napig. Ha minden
neszre ugatok, már a második nap kirúgott
volna a főnök.
Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 75
GALAKTIKA
2019. október
Unalom.
Végső soron mi a különbség a természet­
védők ketrecei és Szidorovics kunyhója kö­
zött? Szinte semmi. Hol van a romantika?
Hol a szabadság, kérdem magamtól.
Tulajdonképpen pontosan tíz nappal az
után léptem le Szidorovicstól, hogy szerződ­
tetett házőrző kutyának.
Mi késztet arra, hogy ezt tegyem? Heveré­
szek, süttetem magam a napon, és figyelem,
ahogy egy határozatlan zöldfülű megpróbál
eladni egy „Cseppet” az egyik tapasztalt
stalkernek. Újdonsült gazdám „elküldte”
a bizonytalankodót, aki ezért úgy döntött,
elpasszolja valakinek azt a szemetet olcsó
pénzért.
Egy ilyen kezdő valószínűleg képtelen túl­
élni a Zónában. Számtalan hasonlót láttam
már. Az arcára volt írva, hogy hullajelölt.
75
2019.09.18. 23:33:32
 GALAKTIKA
2019. október
– Nem, hagyj békén vele! A cuccodat leg­
feljebb ha kajára tudnád elcserélni, de túl
sokban akkor se reménykedj!
Pecsenye igazat mondott. Tapasztalt
stalker, ismeri az embereket. Azonnal rájött,
hogy egy potenciális hulla vagy csöves áll
előtte, van belőlük épp elég errefelé. Maguk­
ban élnek, mindenféle szemetet összegyűjte­
nek a környéken, aztán vodkára meg kajára
cserélik.
Állj!
Nekem is csak ez kell ettől az élettől? Evés,
ivás, és egy hely, ahol éjszakázhatok?
Szóval hogy is állunk?
A megvilágosodástól úgy pattantam fel,
mintha bolhák másztak volna a fülembe.
Szóval ezért küszködök itt ennyit?
Úgy döntöttem, először átmegyek a Szemét­
telepre. Ott persze sokan csellengenek, de
esik valamicske pénz is. És elrejtőzni is akad
hely. Látnod kellett volna Szidorovics arcát,
amikor letettem elé egy „Szemet”! Ő csak ki­
abált velem, hogy felvilágosítson a rangsor­
ról, én meg rávakkantottam, és az asztalára
ejtettem a relikviát. Meglepetésében dadog­
ni kezdett.
A következő nap hoztam neki még egy
„Szemet”. Igazából nem esett túl jól a fo­
gaim között tartani ezt a sokszögű felülete
miatt „Méhszemként” is ismert valamit.
Baromi meleg, megégette a nyelvem. De
amíg jobbat nem találok, megteszi. És az is
igaz, némelyik relikviát én el is felejthetem.
Övem nincs, hátizsákom se, számban meg
nem tudok bármilyen zsákmányt meg­
tartani. A „Szemet”, gyakorisága ellenére
a Nagy Földön, gyógyhatása miatt sokra
tartják.
Egy hétig mindenféle apróságokat hord­
tam Szidorovicsnak. Ő lassacskán hozzászo­
kott új üzletfeléhez, még egy fájlt is nyitott
76 Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 76
nekem a notebookján. Fokozatosan vissza
kellett szoknom a Zónába, hogy újra beren­
dezkedhessek idebent.
De eljött ez a nap is, én meg úgy dön­
töttem, kirándulok a Jantarba. Addigra
Szidorovics készített nekem egy trükkös
szütyőt hámmal, így már probléma nélkül
tudom szállítani a relikviákat, és még a nya­
kam se kell kockáztatnom.
Egyetlen probléma: hogy jussak át a vas­
úti töltésen? Azelőtt az alagúton mentünk
keresztül, de oda mostanára beköltözött
valami pszi-tudat. Hogy mi az, nem tudom,
de az biztos hogy egy kutyának ott semmi
keresnivalója.
Megpróbálhatok átsurranni az ellenőr­
zőpont mellett. Ennek az a veszélye, hogy a
katonák könnyen vakkutyának nézhetnek
távolról, és akkor kiontják a beleimet a kö­
zeli bokrok alatt.
Mindegy, megpróbáljuk!
És sikerült! Nem vettek észre. Belevaló
srác vagyok.
Belevaló, ügyes, de majdnem belefutot­
tam egy „Kancsókába”. Ezeket nem érzem
meg. Fura egy anomália. Valamiféle térgör­
bület kapcsolódik hozzá. A tárgyak vagy
kisebbek, vagy nagyobbak lesznek a köze­
lében.
A tárgyak még csak-csak, de egy ember
vagy más élőlény nincs gumiból, hogy csak
úgy össze lehessen préselni, vagy szét lehes­
sen húzni. Valami el is szakadhat. Pláne egy
„Elgörbült Kancsókában”. Láttam egy zöld­
fülűt, akit elkapott. A Vörös-erdő mellet he­
ver, Z betű formára görbülve. Nem, a hetes
számra jobban hasonlít. (Nem mondtam?
Számolni is tudok, tízig!)
A Jantarban többé-kevésbé minden simán
ment, leszámítva azt a tényt, hogy egy
pszeudogigász elől az elsüllyedt kocsik te­
2019.09.18. 23:33:32

tején ugrálva tudtam csak elmenekülni. De
legalább meglett az „Elefántfül”.
Egy beomlott csőből kapartam ki a man­
csaimmal. Nem fért bele a szütyőbe, viszont
egy ilyen értékes relikviát semmiképp nem
akartam elveszíteni. Erre még Pecsenye is
féltékeny lesz. Egész úton visszafelé rohan­
tam, a csomaggal a számban, nyálamat a
csernobili földre csorgatva.
Még Szergejicstől hallottam az „Elefánt­
fülről”. Tulajdonképpen bármit helyrehoz.
Borítsd rá egy törött karra és öt perc múlva
olyan lesz, akár az új. Terítsd rá egy meg­
repedt gitárra, vagy egy szétnyílt tusájú
kalasra, vagy egy szilánkokra tört üvegre és
mind sértetlen, karcmentes lesz ismét.
Ettől a felfedezéstől kezdve kezdtek iga­
zán tisztelni. Az „Elefántfül” nagyon ritka
és nagyon értékes relikvia. Ráadásul te­
nyészthető. Növekszik, nem úgy, mint a sza­
márbőr2 . Zárj be a széfbe egy „fület” és egész
életedben vagdoshatod, mint a befektetők a
részvények osztalékát.
Meg is tarthatnám magamnak, de ki bé­
relne széfet egy bankban egy kutyának?
Szóval járom a Zónát. Miért? Ezt szeretem.
A  kollégák tisztelnek, a legjobb helyet ka­
pom a tábortüzeknél, bármennyit ehetek. És
te, Boy, te is ilyen lehetsz. Látszik, hogy okos
srác vagy. Semmi se kerüli el a figyelmed,
még egy bolha se tudna elmenni melletted.
Én például már nemegyszer láttam, ahogy az
emberek a parázs közé dugva sütik a krump­
lit, de eszembe se jutott, hogy így kolbászt is
lehetne sütni. Te viszont, Boy, kitaláltad. És
én imádom a sült kolbászt!
Talán bevehetnélek társnak. Tényleg
szükségem van egy társra.
Nem, nem kedvelem az embereket. Itt so­
kan pályáznak rá, hogy elkísérjenek, hogy
veszteség nélkül átjussanak az anomáliák
között, de az emberek csak hátráltatnak.
Hek, avagy a bundás stalker története
070-077-hvatov.indd 77
GALAKTIKA
2019. október
Lassan mozognak, figyelni kell rájuk, akár a
kisgyerekekre, nehogy beletévedjenek vala­
mibe. Néha persze mégis velük megyek, de
csak akkor, ha szükségem van rájuk, olyan
helyeken, ahol nyüzsögnek a mutánsok.
Ott nem hátrány a három-négy fegyvercső.
Ilyenkor mindkét félnek előnyös a séta, ők
fedeznek engem, én meg vezetem őket.
Szóval tanulj, Boy, míg én élek. Tanulj, és
ne lustálkodj!
Hogy történt-e még valami érdekes? Sok
minden, és még annál is több fog. De erről,
Boy, majd legközelebb. Most aludd ki a va­
dászatot, hisz már teli pofával ásítozol. És
holnap, még kora reggel elindulunk a Sö­
tét-völgybe. Nem rövid út, ki kell aludnunk
magunkat.
Szép álmokat és cukorcsontokat, Boy.
Sándor Gábor fordítása
1: A szovjet korszak végén, a Bush–Gorbacsov keres­
kedelmi egyezmény keretében, az USA-ból importált
fagyasztott csirkecombot hívták „Bush lábai”-nak
2: Honoré de Balzac azonos című regényében a bűvös
bőr tulajdonosa minden kívánságát teljesíti, de min­
den kívánsággal egyre kisebb lesz, és vele együtt fogy
gazdája élete is.
Vjacseszlav Hvatov
Orosz író, aki 2008-ban és 2009-ben egy-
egy S.T.A.L.K.E.R.-elbeszéléssel jelentkezett a
számítógépes játékhoz készült két antológiá-
ban (Csisztoje nyebo, Zov Pripjatyi), majd ön-
álló regényeket kezdett írni. Ezek között ta-
lálhatók posztapokaliptikus kalandtörténetek
(Jadernaja oszeny) és alternatív történelmi víziók
(Poszlednyaja szubterrina), illetve e kettő keveré-
kei (Ohota na Sztalina). Artyom Micsurin atomhá-
borús regénysorozatához is írt egy folytatást, az
eredeti szerzővel közösen. Műveiben előszere-
tettel szerepeltet kutyákat. Magyarul első ízben
olvasható.
77
2019.09.18. 23:33:32
 GALAKTIKA
2019. október

Elhagyni a Földet: napkitörés

A filmekben olyan könnyű a bolygók gyarmatosítása:
odamegyünk, és már ott is élünk. Azonban a valóságban
ez nem ilyen egyszerű.

H
A ŰRHAJÓSAINKNAK sike-
rül elérniük a Hold vagy a Mars
felszínét, az egyik legnagyobb
problémájuk a sugárzásvédelem
lesz. Mivel egyik égitestnek sincs folyékony
magja, így gyakorlatilag értékelhető mágne-
ses tere sem, ezért a legénység védtelen az űr-
ből érkező sugárzással szemben.
A Föld természetes mágneses védőpajzsán
kívülre eddig csak az Apollo-program űrha-
jósai kerültek. De nemcsak a holdséta során
voltak kitéve nagyobb sugárzásnak: sem a le-
szállóegység, sem a hold körül keringő modul
nem nyújtott komolyabb védelmet. Sugárzási
szempontból igazi vakrepülések voltak azok
az expedíciók. A Napból érkező részecskesu-
gárzás változó intenzitású, hol erősebb, hol
gyengébb, alapesetben nem jelent komolyabb
problémát. Igazi veszélyt egy napkitörés je-
lentett volna az űrhajósokra, amennyiben
annak részecskezuhataga pont telibe találta
volna a Holdat. Egy tipikus Apollo-küldetés
átlagosan 8 napig tartott, ezért kevés esély
volt arra, hogy ez idő alatt bekövetkezzen
egy ilyen eset. Ha mégis megtörtént volna, az
asztronautákat könnyen érhette volna akkora
sugárzás, hogy nem élik túl az expedíciót.
Azonban a jövőben ez a veszély csak nő.
Pár éven belül Hold körüli pályára áll az első
űrállomás, amely az év jelentős részében la-
kott lesz. Az innen a holdfelszínre induló
expedíciók, és a később megépítendő hold-
bázisok váltakozó személyzete esetében jóval
nagyobb a veszélye egy katasztrofális baleset-
78 A jövő otthona
nek. Különösen nagy kockázatot vállalnak a
leendő Mars-expedíció űrhajósai. A legalább
18 hónapig tartó oda-vissza utazás során nem
lehet a szerencsére apellálni. De hiába érkez-
nek meg a Marsra épségben, a felszínen sem
lesznek nagyobb biztonságban.
A bolygók esetében még viszonylag kön�-
nyen megoldható a védelem. A felszín alatt
kell biztonságos óvóhelyeket kialakítani,
ahova a kitörés idejére behúzódhatnak. Sze-
rencsére egy napkitörés előre jelezhető, van
idő vészriasztásra. Az első, fénysebességgel
terjedő lökéshullámot hamar érzékeljük.
A  veszélyt a koronakitörésből származó ré-
szecskék jelentik, ezek annál gyorsabbak, mi-
nél nagyobb a kitörés. Az eddigi leggyorsabb
front 2700 kilométer/másodperces sebes-
séggel haladt. Ez 15 óra alatt érte volna el a
Föld–Hold rendszert. De a kutatók véleménye
szerint legrosszabb esetben is 12 óra marad-
na arra, hogy az űrhajósok gondoskodjanak
a biztonságukról. A Mars esetében ez még
hosszabb idő.
Kovács „Tücsi” Mihály

078-079-jovo.indd 78 2019.09.18. 23:32:51

 A Sz trugackij fivérek világa
GALAKTIKA
2019. szeptember

új életre kel!

W W W . G A L A AKjövőTotthona
IK A B OLT.HU 79

078-079-jovo.indd 79 2019.09.18. 23:33:20

 GALAKTIKA
2019. október
Gareth D. Jones
MÓKUSOK, RÓKÁK ÉS
MÁS KÜLÖNLEGESSÉGEK
A
FÁK ALATT még sötét árnyak
lapultak, bár a nap már félórá-
ja odafent trónolt az égbolton.
Hűvös volt – a liget mélye a
nyár középén is árnyékos helynek számí-
tott. Yorick kényelmesen lekuporodott a
földre, nekitámaszkodott a fa törzsének, és
élvezte a kora reggel békés hangjait. Ma-
dárdal, a lehulló levelek nesze, apró, látha-
tatlan lábacskák topogása, és mindez alig
harminc méterre London központjától. Az
utcák csaknem üresek voltak e korai órán
– Sandy éppen ezért választotta ezt az an-
tiszociális időpontot arra, hogy klienseit
kivigye a szabadba –, bár még a csúcsforga-
lomban is elviselhető szintre csökkentették
itt a zajt a parkot körülvevő hangtompító
falak. Röfögés éledt a közelében, és ahogy
átkémlelt az aljnövényzeten, nagy, sötét
árnyék tűnt elé, legfeljebb hét méter távol-
ságban.
80 Mókusok, rókák és más különlegességek
MÓKUSOK, RÓKÁK ÉS
080-085-jones.indd 80
A vadon élő
állatok természetes
élőhelyeinek
eltűnése
csábítóbbá teszi
számukra a városi
környezetet. Ott
bőven van mit
enni...
Egy vaddisznó nézett vele szembe. Egy
megtermett, igen csúf és dühös kinézetű
vadkan, akinek a tekintetében semmi ked-
vesség nem volt. Ismét röfögött, majd ki-
hívó horkantást küldött az ember felé. Az
állkapcsáról csöpögött a nyál, miközben
aggasztóan nagy agyarával Yorick felé dö-
fött. Neki fogalma sem volt arról, hogy ez a
teremtmény most figyelmezteti, vagy csak
köszönti, de bármit akart is jelezni, csöppet
sem tűnt barátságosnak. Yorick a legkevés-
bé sem ismerte a vadkanok viselkedési szo-
kásait. Általában csak élettelen állatokkal
dolgozott.
A vad kapálni kezdte a földet, mire Yorick
felnézett a fára. Éppen elérhető magasság-
ban faágak nyújtózkodtak fölötte. Nagyjá-
ból biztos volt abban, hogy a vadkanok nem
tudnak fára mászni. Hol lehet már Sandy?
A  kliensei vaddisznóra és farkasra akartak
vadászni. Miért nem lőtték már le ezt itt?
2019.09.18. 23:32:42

A vadkan az utolsó röffentés után leszegte
a fejét, és támadásba lendült. Yorick felpat-
tant, és a feje felett látott ágak felé lendült.
Éppen elérte a legalsót, a talpával megtá-
maszkodott a bütykös fatörzsön, és kissé
ügyetlenül felhúzta magát a biztonságba.
Közben egy letört ág vége belenyomódott az
oldalába, a tenyere lehorzsolódott, de ahogy
letekintett a nyálzó vadkanra, úgy vélte, ez-
zel végeredményben kis árat fizetett. Bosz-
szantó módon a zsebében lapult egy csomag
vaddisznócsali, amelyet Sandy arra használt,
hogy odacsalogassa a prédát, ha a vadászok
nem bizonyulnak kellően eredményesnek.
A csali légmentesen volt lezárva, a vaddisz-
nó tehát nem érezhette meg a szagát, mégis
úgy döntött, hogy mindenképpen felhajtja
Yorickot, aki, ha nem kellett volna a fán ku-
porognia, még értékeli is a helyzet iróniáját.
A kis parkerdők elburjánzása London
területén az őshonos brit fauna számos fa-
jának visszatelepedését eredményezte, ezek
az elvadult ligetek sokféle állatnak adtak
otthont a fővárosban. Azt azonban ez idáig
senki sem vállalta fel – a környezetvédők és
a tréfamesterek sem –, hogy vaddisznókat és
farkasokat hoznak a városba. A vadak elsza-
porítása Skócia és Cumbria erdeiben nagy-
szerű volt a turizmus számára – bár nyil-
vánvalóan kevésbé örömteli az őstermelők
szemszögéből –, a városi élet azonban nem
felelt meg ezeknek az állatoknak. Mind-
azonáltal előnyös helyzetéből, az alacsony
ágakon üldögélve, Yoricknak nagyon is úgy
tűnt, hogy a vadkan teljesen otthon érzi ma-
gát itt. Néhány igencsak elégedett röfögés
után hanyagul elkezdte túrni az aljnövény-
zetet. Csöppet sem igyekezett, nem szándé-
kozott sietve távozni.
Yorick ellenőrizte helyzetjelző készülé-
két, és megnyugodva vette tudomásul, hogy
megvan és működik, tehát Sandy megtalál-
Mókusok, rókák és más különlegességek
080-085-jones.indd 81
GALAKTIKA
2019. október
hatja, már ha keresi egyáltalán. A nyomkö-
vető mindössze arra szolgált, hogy a vadá-
szok tudják, hol tartózkodik, nehogy lelőjék.
Sandyt azonban általában annyira lefoglalta
a kliensek pátyolgatása, hogy eszébe sem
jutott Yorick miatt aggódni. Mindennél fon-
tosabb volt a számára az, hogy vállalkozá-
sát professzionális színben tüntesse fel, így
pótolva a belvárosbeli nagyvadvadászati
jog megkérdőjelezhető törvényes státuszát,
amelyet jelenleg élvezett. A dolog nem volt
ugyan illegális, de Yorick ismerte azoknak
a helyhatósági rendeleteknek a tartalmát,
amelyek szerint nem minősült legálisnak
sem. Miközben az ÁSEBBMKE (Állatok
Sérelmére Elkövetett Brutális Bűntetteket
Megelőző Királyi Egyesület), az LZT (Lon-
doni Zoológiai Társaság) és a Főpolgármes-
teri Hivatal az etikai kérdéseket vitatta, a
vállalkozók Sandyhez hasonlóan igyekeztek
kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet.
Yorick és Sandy viszonya tisztán üzle-
ti jellegű volt. Sandy vadászati lehetőséget
nyújtott a City üzletembereinek, akik el-
foglaltságukban nem utazhattak túl mesz-
szire valamilyen egzotikus élmény kedvéért,
Yoricknak pedig elsőbbséget biztosított a
lelőtt állatok tetemeire vonatkozóan. Lon-
donban több vaddisznó és farkas élt, mint
amennyinek lennie kellett volna, de még
mindig túl kevés volt belőlük ahhoz, hogy a
művészien kitömött állatok elég pénzt hoz-
zanak a bőrkikészítő és kitömő üzlet felvirá-
goztatásához.
A férfi feletti ág enyhén megrezdült,
ahogy ráugrott egy vörös mókus. A gén-
módosítással a betegségek ellen ellenállóvá,
és erőszakos szürke rokonaival szemben is
esélyessé tett kis állat barátságosan fecsegett
valamit, majd elugrált a lombok között.
– Hali, kis barátom – köszöntötte Yorick,
és azt kívánta, bárcsak ő is ugyanilyen köny-
81
2019.09.18. 23:32:42
 GALAKTIKA
2019. október
nyen elhagyhatná menedékét. A vadásza-
tot nagyon nehéz volt eltitkolni, ezért akár
garanciát is vállalhatott volna arra, hogy
egy-két másik, ugyancsak állatok kitömé-
sével foglalkozó vállalkozó is ott ólálkodik
a parkon kívül, várva az esélyt. Szerencsé-
re ezek nem kaptak helyzetjelzőt Sandytől,
tehát nem kerülhettek közel az események-
hez. Yorick lenézett a szuszogó vadkanra.
Ha ez így megy tovább, ő sem kerül közel.
Gyerekként vidéken élt, és sok más városla-
kóval együtt azt tervezgette, hogy egy szép
napon majd visszatér oda. A  nevetséges
ingatlanárak felgyorsították a régóta meg-
jövendölt decentralizációt, de amikor a vál-
lalatok rájöttek arra, hogy tudnak üzletet
csinálni a városon kívül is, az ingatlanárak
olyan spirálba mentek át, amelynek egy év-
tized múlva sem látszott a vége. Jó néhány év
után ahelyett, hogy új felhőkarcolók épültek
volna rajtuk, a beépítetlen területeket vis�-
szavette a természet. A parkokkal együtt
pedig jött az állatvilág, amelyet a legkevésbé
sem érdekelt, hogy a világ egyik legnagyobb
városának közepén él. Az állatok furcsa kis
orrukkal kíváncsian fürkészték a külvilágot,
és örömmel futottak ki egy kis felderítésre a
fák közül, de a többségük csak a gépjármű-
forgalommal került közelebbi ismeretségbe.
A legtöbb elütött vad túlságosan össze-
roncsolódott ahhoz, hogy kitömhető legyen,
a rengeteg elgázolt tetem mégis folyamato-
san áramlott Yorick műhelyébe. Szerinte a
kitömött vadak népszerűsége főleg divat-
hóbort volt, de amíg akadt elég nyúl és mó-
kus, hermelin és menyét, denevér és bagoly,
muntyákszarvas és borz – nem is említve a
farkasokat és a vaddisznókat – ő boldogan
elégítette ki az igényeket.
Míg elmélkedett, a vadkan elment. Végre.
A város kezdett ébredezni, a nap már maga-
san felkúszott az égre, feltöltötte a tetőkön
82 Mókusok, rókák és más különlegességek
080-085-jones.indd 82
elhelyezett napkollektorokat, és sugaraival
bevilágított a keskeny, árnyékos utcákba.
Yorick jobban szerette, ha nincs nézőközön-
sége, amikor az állattetemeket bepakolja a
furgonjába. Ügyetlenül lecsúszott a fatör-
zsön, és egy gyökéren landolt, ami felsér-
tette a sarkát. Kezdte azt kívánni, hogy bár
maradt volna az állatkertben, távol minden
gyanús dologtól. Ott csak annyi elvárás volt
vele szemben, hogy jöjjön, amikor hívják,
fogja a tetemet, és vigye, ahova akarja. A rá-
csok között is élt néhány valóban érdekes
példány: génmódosítva, megmentve a ki-
pusztulástól, arra tervezve, hogy jól nézzen
ki, de nem szükségszerűen hosszú életre.
A  kitömött állatok gyűjtőitől számos igény
érkezett ezekre is, már ha Yorick nem akarta
volna megtartani magának az érdekes pél-
dányokat. Összedörzsölte fájó tenyerét, és
megengedte magának, hogy egy kicsit elme-
rengjen az állatkertről.
Most, amikor lemászott a fáról, rájött,
hogy nincs hova mennie addig, amíg Sandy
nem ad életjelet magáról. A közelben ágrop-
panások hangja éledt. Riadtan nézett körül,
majd megkönnyebbülten fölsóhajtott. Sandy
közeledett felé nagyon óvatosan, bár nem
teljesen nesztelenül az aljnövényzetben. Há-
rom vadász ügetett mögötte, szinte rátapad-
va. Sandy köszöntésre emelte a kezét – vagy
inkább figyelmeztetni akarta? Semmi olyat
nem viselt, ami elárulhatta volna, hogy va-
dász: farmert, csizmát vagy zöld kabátot.
Yorickhoz hasonlóan teljesen átlagos utcai
ruhában volt. Három kliense azonban való-
színűleg egy vagyont költött a terepmintás
felszerelésre, a bigyókra: a sisakra szerelt
éjjellátó szemüvegre, a vállszalagokra, a há-
tizsákra és a laposüvegre. Annyira telepa-
koltak és kipárnázottak voltak, hogy nem le-
hetett megkülönböztetni egyiket a másiktól.
Yorick elfojtott egy kuncogást.
2019.09.18. 23:32:42

– Baj van! – mondta Sandy látszólag nyu-
godtan, ahogy hallótávolságba ért. Amint
kilépett az árnyékból, a vonásain egyér-
telműen megmutatkozott a titkolt félelem,
ugyanerről tanúskodott ide-oda rebbenő
tekintete és az, hogy a viszonylag hűvös haj-
nal ellenére verejtékezett. Három kísérője,
két férfi és egy nő – Yorick csak most tudta
beazonosítani a nemüket –, olyannak tűnt,
mint akiken bármelyik pillanatban elhatal-
masodhat a pánik.
– Mi a baj?
Biztosan nem farkasok, hiszen éppen
ezek miatt jöttek. A rendőrség? Razziába
kezdtek a parkban, hogy begyűjtsék, akit
lehet? Yorick most kétszeresen örült teljesen
hétköznapi öltözékének – ebben simán vis�-
szalopakodhat az utcára, és elsétálhat.
– Tigris – mondta Sandy szinte suttogva.
– Az állatkertből? – súgta vissza Yorick.
Látott már tigrist ott. Imádtak fára mászni.
Sandy megrázta a fejét két gyors, rángó
mozdulattal.
– Kardfogú tigris…
Yorick mosolyogni akart a tréfán, de a
három megkövült arc üzlettársa mögött gri-
masszá változtatta a mosolyt.
Sandy két ujjal az erdőszél felé intett, azzal
a gyors kézmozdulattal, amelyet egy háborús
filmből lesett el. Yorick megfordult, és a vadá-
szokkal együtt elindultak a mutatott irányba.
– Köszönöm, hogy eljöttetek értem – le-
helte.
– Köszönd a szerencsédnek! – vallotta be
Sandy. – A kardfogúval ellentétes irányban
voltál.
Megnyugtató.
– Honnan jött?
– Kit érdekel? – rázta meg a fejét Sandy.
A fák megritkultak. A lombsátoron ke-
resztül áttűztek a napsugarak. Előttük füves
dombocskák foltjai jelentek meg, néhány mé-
Mókusok, rókák és más különlegességek
080-085-jones.indd 83
GALAKTIKA
2019. október
terrel mögöttük a hangfogó fekete kerítés. Va-
lahol mögöttük hangos, vérfagyasztó morgás
jelezte, hogy az állat a nyomukban van.
– Ne rohanj! – Sandy úgy mondta ezt,
mint aki tudja, miről beszél.
Yorick azonban futásnak eredt. Kiabálás
és botladozás jelezte mögötte, hogy a három
vadász ugyanúgy figyelmen kívül hagyta
Sandy tanácsát, mint ő.
Yorick kitört a napfényre, botladozott
az egyenetlen talajon, és sebes, fájó lábával
nem törődve rohant a kerítés felé. Az nem
volt magas – szükség esetén megmászható.
Yorick felhúzódzkodott a tetejére, de miköz-
ben gondolatban köszönetet mondott a park
tervezőinek, és átlendítette rajta az egyik lá-
bát, rátört a gondolat, hogy a kerítés a kard-
fogú tigris számára nem jelenthet komoly
akadályt.
A kapu jobbra, harminc-harmincöt mé-
terre volt attól a helytől, ahol földet ért.
Egy kora reggeli kocogást végző nő világos
narancsszínű sortban és pólóban küzdött a
retesszel.
– Ne! – kiáltott rá Yorick.
A nő azonban, természetesen, zenét hall-
gatott. Gondtalanul szélesre tárta a kaput, és
beügetett rajta. Yorick utánarohant a kerítés
mentén, vissza az erdő felé. Hátrapillantott a
válla fölött, és látta, hogy Sandy három va-
dásza átszalad az úton. A parkban húsz mé-
terrel az erdő széle előtt érte be a kocogót.
A nő, természetesen, nem hallotta Yorickot
egészen addig, amíg a férfi vállon nem ra-
gadta. Ekkor felsikoltott, és megpördült,
hogy védje magát.
Yorick levegő után kapkodva hátra­
húzódott.
– Meneküljön! – lihegte. – Van itt egy…
Az ordítás félbeszakította. Nagyon közel-
ről hallatszott. Ezt már a nő is meghallotta.
– Mi ez…?
83
2019.09.18. 23:32:42
 GALAKTIKA
2019. október
A nő megfordult, hogy lássa, mit bámul
Yorick.
– Ez egy tigris?
Yorick megpróbált valami szórakozta-
tóan szarkasztikusat kigondolni, de semmi
nem jutott eszébe. Átvillant az agyán, hogy
a tigrist vajon vonzza-e a narancssárga szín.
A kardfogú nyugtalanító érdeklődéssel
figyelte őket az erdő széléről. Óriási volt, jó-
val Yorick fölé magasodott. Úgy tűnt, hogy
a férfi feje beleférne a szájába, és még hely is
maradna mellette.
– Ne fusson! – utasította a nőt Yorick, bár
fogalma sem volt arról, hogy ez segít-e rajtuk.
– Biztos benne? – A nő lassan kinyújtotta
a kezét, és erősen megragadta Yorick karját.
A körmei belemélyedtek a férfi húsába. Azok
is narancsszínűek voltak.
– Régebben az állatkertben dolgoztam –
súgta oda a nőnek.
Fogalma sem volt arról, miért mondta
ezt, de úgy tűnt, hogy a kocogó számára bi-
zonyos megkönnyebbülést jelent.
– Én egy irodában dolgozom. Jana vagyok
– mutatkozott be a nő.
– Nagyszerű. – Yorick erősen törte a fejét,
az állatkerti tigrisekről gondolkodott.
Azok szerettek úszni, tehát vízen keresz-
tül nem menekülhetnek. Nem is szólva arról,
hogy itt nincs víz. Tudnak fára mászni, nagyon
gyorsan futnak, hatalmasat ugranak, rend-
kívül erősek, éles fogaik és karmaik vannak.
És ez itt ráadásul sokkal nagyobb, mint egy
84 Mókusok, rókák és más különlegességek
080-085-jones.indd 84
normális tigris. Alapjában véve ők ketten már
nyugodtan halottnak tekinthetik magukat.
De hol van Sandy?
Hol van a rendőrség?
Hol van az ÁSEBBMKE?
Yorick megfigyelte egyszer az állatgondozó-
kat, amikor egy tigrist egy kicsi, élő prédával
csaltak el a ketrec ajtajától, miközben valaki
a beragadt záron dolgozott. Most már tudta,
hogy a préda hogyan érezhette magát.
A kardfogú ide-oda lengette erős fejét,
mintha ellenőrizné a menüt.
Húsz-harminc méterre balra, a kardfogú lá-
tótere mögött, valamilyen mozgás támadt. Egy
agyaras fej bukkant elő az aljnövényzetből, az
ormányával gondtalanul kotorászva a talajban.
A kocogó elpityeredett.
Yorick megpróbált valami biztatót monda-
ni, de a nyelve felragadt a szájpadlására. Egyik
kezével belenyúlt a kabátja zsebébe, kihúzta a
lezárt csomagot, és olyan gyorsan nyitotta ki,
amennyire tudta.
A kardfogú szúrós szeme éhesen meredt
Yorickra.
Ő képtelen volt elfordítani a fejét attól a me-
rev tekintettől, de amennyire csak tudott, ol-
dalra nézett.
A vadkan ugyancsak Yorickot bámulta.
A  vaddisznóknak legendás a szaglásuk. Az
állat egy óvatos lépést tett előre. Yorick lecse-
pegtetett valamennyit a vaddisznócsaliból a
talajra. A vadkan nem tudott ellenállni. Farkát
felcsapva, boldogan előrelendült a mennyei
2019.09.18. 23:32:43

illat felé. A kardfogú azonnal észlelte a moz-
gását. A vadkan felgyorsult. A tigris hirtelen
rárontott.
– Futás! – ordította a nő fülébe Yorick, ami-
kor a vaddisznó felvisított, és a kardfogú fel-
ordított. A csomagot olyan messzire hajította,
amennyire csak tudta, és rohanni kezdett.
Jana lehagyta, és jóval előtte érte el a ka-
put. Mindössze húsz métert kellett megten-
niük, a vadkan visítása azonban már akkor
félbeszakadt, amikor Yorick még csak félúton
járt. A kapu mögött kék fények, fekete egyen-
ruhába öltözött, rohanó emberek, fegyvert
lóbáló kezek és nagy teherautók töltötték meg
az utcát. A hangzavar valósággal rázuhant,
amikor végre kiért, és kikerült a hangtom-
pító kerítés mögül. Felettük egy helikopter
mennydörgött.
Két rendőrtiszt a zavargásoknál használt
felszerelésben betessékelte őket egy páncélo-
zott jármű hátsó részébe, ahol már ott ült a vi-
gyorgó Sandy, kezében a sapkájával.
– Egy kis vadászat, mi?
Yorick a páncélüveg ablakon át figyelte,
amint tucatnyi jól felfegyverzett férfi beözön-
lik a kapun és a kerítés felett, s az egymással
küzdő állatok felé rohan. A bestia ebből az új,
biztonságos menedékből egészen csodálatos-
nak tűnt.
Pár pillanattal később kinyílt az ajtó, és ki-
engedték őket a rendőrség, a sajtó képviselői és
az ÁSEBBMKE felügyelői elé, akik egy sor kér-
dést tettek fel nekik.
– Szeretném benyújtani az igényemet a te-
temekre – jelentette be Yorick az utóbbiaknak.
– Tetemek? – visszhangozta a meglehetősen
magas, rendkívül komoly tekintetű asszony.
– Itt nincsenek tetemek. Humánus módon el-
fogtuk ezeket a teremtményeket, és el fogjuk
szállítani őket egy természetes rezervátumba.
– Hát ez remek! – lelkesedett Yorick. –
Nagyon örülök.
Mókusok, rókák és más különlegességek
080-085-jones.indd 85
GALAKTIKA
2019. október
Ez részben igaz is volt. Körülnézett a rit-
kuló tömegben, és ivott egy kortyot a kávéból,
amit valaki a kezébe nyomott. Jana mindössze
egy „köszönöm”-re méltatta, és már rohant
is el. Így még arra sem volt lehetősége, hogy
adjon neki egyet az üzleti névjegykártyáiból:
„Mókusok, rókák és más különlegességek”.
Sandy egy csoport riporterrel foglalkozott,
kihasználta a lehetőséget. Pár pillanattal ké-
sőbb azonban otthagyta őket.
– Nem hiszem, hogy sok maradt volna a
vaddisznóból – vélte Yorick.
– Szerintem sem – értett egyet Sandy.
Neki is kávé volt a kezében. Kiitta a maradé-
kot, és a poharat szakértő módon beledobta
egy közeli szemeteskosárba. – Majd jelent-
kezem.
Yorick bólintott, körülnézett, hogy nem
akar-e valaki okvetlenül beszélni vele, aztán
elindult hazafelé. Vajon mi lehet a legna-
gyobb állat, amit valaki becsempészhet Lon-
don szívébe? Legközelebb egy mamuttal fog
találkozni? Valószínűtlennek látszik, de…
Hazasétált a kora reggeli napsütésben,
tervezgette a műhely kibővítését, hiszen
jobb, ha felkészül minden eshetőségre.
Fedina László és Fedina Lídia fordítása
Gareth D. JONES
Angol író a fiatal korosztályból. 2004 óta pub-
likálja elbeszéléseit mind online, mind nyom-
tatott kiadványokban. Tizenöt idegen nyelvre
fordították már le. Noha pályájának még meg-
lehetősen az elején tart, hosszú lista állítha-
tó össze novelláinak címeiből. Jelenleg egy
regénynek keres kiadót, de az írást persze
ezalatt sem hagyja abba egy pillanatra sem.
2011-ben szerkesztőként egy gőzpunk antoló-
giát állított össze. Magyarul eddig két elbeszé-
lése jelent meg, a „Maréknyi jó ember”, a Ga-
laktika 236., és az „Englebert” a magazin 325.
számában.
85
2019.09.18. 23:32:43
 GALAKTIKA
2019. október
Önmegsemmisítő
műhold
Különböző szakértői becslések szerint 16-20
ezer olyan tárgy kering a Föld körül, amelyeket
a világ űrügynökségei követnek pályájukon.
Ami aggasztó, hogy ezeknek csupán hatoda
működőképes műhold, a többi űrszemét. Egyre
nagyobb problémát jelent egy műholdnak olyan
indítási ablakot vagy pályát találni, ahol rövi-
debb-hosszabb ideig biztonságban lenne.
Bár még nem létezik egységes nemzetkö-
zi szabályozás, egyre több műholdgyártó és
-működtető cég alkalmazkodik ahhoz a di-
rektívához, hogy a műholdakat nem szabad az
utolsó pillanatig használni, hanem az üzem-
anyag végső tartalékával vagy egy halott mű-
holdaknak szánt parkolópályára kell állítani,
vagy olyan pályára, hogy a lehető leghamarabb
elégjen a légkörben. Ennek ellenére a döglött
műholdak még problémát jelentenek.
A Roszkozmosz, az Orosz állami űrvállalat
érdekes elképzelésre kért szabadalmi védelmet.
Bedványukban egy olyan műholdat írtak le,
amely súlyos meghibásodás esetén vagy élet-
tartamának lejárta után megsemmisíti önma-
gát. Természetesen itt nem egy robbanásra kell
gondolni, hiszen pont azt kell elkerülni, hogy
sok ezer kisebb-nagyobb darabra essen szét.
Ehhez olyan anyagokat alkalmaznának, ame-
lyek megfelelő hőmérsékleten egyszerűen elpá-
rolognak, vagyis szublimálnak. Ezt képesek az
irányítóközpont egyetlen parancsára megtenni.
86
086-099-vance.indd 86
A REJTÉLY szónak nincs objektív vonatko-
zása, csupán az elme korlátait jelöli ki. Mi
több, az értelmi szint osztályozható azon je-
lenségek által, melyeket rejtélyesnek minő-
sít… A rejtély megfejtve, a megoldás kide-
rül. „Persze, nyilvánvaló!” – zengi ilyenkor
a kórus. Pár szót a nyilvánvalóról: mindig,
minden nyilvánvaló… A hétköznapi elme
felcseréli a sorrendet, hagyja, hogy a rejtély
generáljon megoldást. Ez fordított logika;
valójában a rejtély úgy viszonyul a megol-
dáshoz, ahogy a hab a sörhöz…
– Magnus Ridolph
A
Z UNI-CULTURE Misszió csu-
pán ezt közölte: „A neve McInch;
gyilkos. Mindössze ennyit tu-
dunk.”
Magnus Ridolph visszautasította volna a
megbízást, ha a banki egyenlege a szokvá-
nyos szinten áll. Ám egy kockázatos hirde-
tési vállalkozás befuccsolása – lumineszká-
ló gázreklámok felírása a bolygóközi űrben
– gyakorlatilag a csőd szélére sodorta a fe-
hér szakállú életművészt.
A Sclerotto bolygóról szerzett első benyo-
másai megerősítették ellenszenvét e munka
iránt. A két nap fénye – vörös és kék – dis�-
szonáns módon bántotta a szemét. A  szét-
szórt, nyurga sziklákat nyalogató, renyhe
óceán nem sugallt nyugalmat, Sclerotto
City pedig, ez a kunyhók és bódék alkotta,
kaotikus nyomortelep nem sok szórakozást
ígért. Végül a vendéglátója, Klemmer Boek,
az Uni-Culture Misszió megbízott káplánja
köszöntötte őt, eléggé visszafogott lelkese-
déssel – mi több, nagyon úgy tűnt, mintha
neheztelne rá az ittléte miatt, mintha Mag-
nus Ridolph valami magánügy intézése vé-
gett utazott volna ide.
Egy viharvert, régi csotrogányon hajtot-
tak el a missziósházhoz, mely egy csupasz
2019.09.18. 23:31:49
 GALAKTIKA
2019. október

W A A legkülönfélébb
SNF
ag y m
e s te r
idegen lények
igencsak
megnehezíthetnek
G O -
egy nyomozást,
HdíU
jas s ze rző
hiszen náluk még
a motiváció is
idegen lehet.
U L A-
E B
N díjas s ze rző

RLD
WOTASY-
FAíN
jas s
d
zerző
AZ ÖRDÖNGÖS MCINCH
kőszirten állt, s annak félhomályos belseje
üdítően hűvös volt a poros és szemkínzó
kocsikázás után.
Magnus Ridolph összehajtogatott zseb-
kendőt húzott elő a zsebéből, megtörölgette
vele homlokát, jellegzetes orrát, ápolt, fehér
szakállát. Fürkésző tekintettel méregette
házigazdáját.
– Attól tartok, zavarónak találom a he-
lyi fényviszonyokat. Kék és piros… há-
rom különböző árnyék minden deszkán és
kövön.
– Én már hozzászoktam – jegyezte meg
Klemmer Boek színtelen hangon. Alacsony
férfi volt, dinnyényi pocakocska dudoro-
dott a tunikája alatt. Pirospozsgás, fényes
arca akár az olcsó porcelán; kiegészülve
kerek, kék szemmel és apró, kunkli orral. –
Már alig emlékszem, milyen volt a Földön.
– Az útikalauzban – folytatta Magnus
Ridolph, megfordítva a zsebkendőt – az
Az ördöngös McInch
Jack Vance
áll, hogy ez a hatás „stimuláló és egzoti-
kus”. Úgy tűnik, nem vagyok erre elég fo-
gékony.
– Az útikalauz?! – horkantotta Boek.
– Úgy írja le Sclerotto Cityt, mint „szín-
pompás, elragadó miniállam, a kozmikus
demokrácia ténylegesen működő, kézzel-
fogható példája”. Azt kívánom annak, aki
ezt a porhintést írta, hogy kelljen itt élnie
legalább olyan hosszan, mint nekem!
Kihúzott egy nádfotelt a vendége számá-
ra, és jeges vizet töltött egy pohárba. Magnus
Ridolph helyet foglalt, és Boek is letelepedett
a vele szemköztibe.
– Na, akkor – kezdte Ridolph –, kicsoda,
micsoda ez a McInch?
Boek kesernyésen mosolygott.
– Épp ennek kiderítésére küldték magát.
Magnus Ridolph fesztelenül végigpillan-
tott a szobán, szivarra gyújtott, nem szólt
semmit.
87

AZ ÖRDÖNGÖS M INCH

086-099-vance.indd 87 2019.09.18. 23:31:51

 GALAKTIKA
2019. október
– Hat év után – csikorogta Boek – mind-
azt, amit McInchről tudok, hat másodperc
alatt összefoglalhatom. Először is… ő a
főnök ebben a bűzös pocsolyában. – A vá-
ros felé intett. – Másodszor, ő egy gyilkos,
öncélú gonosztevő. Harmadszor, senki nem
tudja, kicsoda McInch, csakis McInch.
Magnus Ridolph felkelt, az ablakhoz
sétált, depolarizálta, kinézett a roskado-
zó háztetőkre, melyek összefüggő mintát
alkottak a Delejes-öbölig, akár egy kopott
perzsaszőnyeg. Tekintete az öböl eget mar-
cangoló, cápafogszerű szirtjeire vetült, me-
lyeken túl az apály és dagály nélküli, hul-
lámtalan, levendula fátyolba burkolózott
óceán húzódott egészen a horizontig.
– Visszataszító. Fel nem bírom fogni,
hogy vonzhat ide látogatókat.
Boek odament hozzá, az ablakhoz.
– Nos… ez egy elég különleges világ. –
A lenti háztetők felé biccentett. – Abban a
dzsumbujban legalább hatféle, különbö-
ző típusú intelligens faj képviselője él…
száműzöttek, kitaszítottak, szökevények…
szorosan egymás mellett. Kétségkívül elké-
pesztő az a tény, hogy alkalmazkodni tud-
tak egymáshoz.
– Hm… – hümmögött Magnus Ridolph.
Aztán: – Ez a McInch… ember egyáltalán?
Boek vállat vont.
– Senki sem tudja. És aki rájön, szinte
azonnal meghal. A Parancsnokság kétszer
is nyomozókat küldött rá. Mindkettőt hol-
tan találták a városközpontban… egyikü-
ket az Export Raktárházban, a másikat a
Polgármesteri Hivatalban.
Magnus Ridolph halkan köhécselt.
– A haláluk oka?
– Azonosítatlan kór. – Boek kibámult a
lenti tetőkre, falakra, utcákra, árkádokra. –
A Misszió igyekszik kivonni magát a helyi
politikából, bár természetesen a célkitűzé-
88 Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 88
sünk az, hogy megismertessük az idege-
nekkel a földi kultúrát, és népszerűsítsük
saját rendszerünk életformáját. És néha… –
fanyar mosolyt villantott – a körülmények
kedveznek a McInch-féléknek.
– Naná – biccentett Magnus Ridolph. – Mi-
ben nyilvánulnak meg McInch tevékenységei?
– Illetéktelen haszonszerzés. Tisz-
ta és egyszerű zsarolás. Védelmi pénz.
Régivágású, földi stílusú korrupció. Em-
lítenem kellett volna – újabb fanyar mo-
solyvillantás –, hogy Sclerotto Citynek
demokratikusan választott polgármestere
van, és választott tisztviselői. Tűzoltóság,
postaszolgálat, köztisztasági egység, rend-
őrség… nem is akármilyenek! – Úgy kun-
cogott, akárha egy vödröt csikorgatna a
kőpadlón. – Ez az, ami idevonzza a turistá-
kat… ahogy ezek a fura teremtmények pró-
bálnak alkalmazkodni a földi életvitelhez.
Magnus Ridolph előrehajolt, a homloka
enyhén ráncolódott.
– Nem láttam semmi hivalkodó, kirívó
építményt… csakis azt az egyet az öbölben.
– A turista hotel: a Pondicherry Ház.
– Á, értem – latolgatta Magnus Ridolph.
– Elismerem, első pillantásra nem is hit-
tem volna, hogy létezik bármiféle hatóság
Sclerotto Cityben.
– Még jobban megértheti, ha megismeri
a város történelmét. Ötven évvel ezelőtt egy
csapat ordinacionalista telepedett le itt…
az egyetlen lakható területen a bolygón. Ezt
követően… mivel a Sclerotto épp csak kívül
van az Államszövetség területén, és itt nem
tettek fel kérdéseket… fokozatosan érkez-
tek a kitaszítottak mindenhonnan a bené-
pesített világokból, és így vagy úgy meg-
próbáltak életben maradni. Akik kudarcot
vallottak… – legyintett – nem maradtak
életben. Amikor ideérkezik turistaként,
az döbbenetes élmény. Amikor először
2019.09.18. 23:31:51

végigsétáltam a főutcán, azt hittem, vala-
mi rémálomban járok. Kmaushiak tartá-
lyokban, gyöngyöket rejtegetve a zúzájuk-
ban… százlábúak Portmar bolygójáról, tau
geminiek, tatuk a Carnegie Tizenkettőről…
sárgarigók, zék, és még néhány aldebarani
is… az emberszabásúakat nem is említve.
Hogy bírhatták ki egymás cafatokra tépése
nélkül, még most sem értem.
– Ez a különbözőség talán nyilvánva-
lóbb, mint amilyennek látszik – jegyezte
meg Magnus Ridolph bizonyos éllel a hang-
jában.
Boek olalra pillantott, a vendégére, és el-
húzta a száját.
– Maga nem töltött itt annyi időt, mint
én. – Tekintetét ismét Sclerotto Cityre ve-
tette. – Ez a por, a bűz, ez a… – Kereste a
megfelelő szót.
– Bárhogy is – szólt közbe Magnus
Ridolph –, ezek mind intelligens teremtmé-
nyek… Van pár kérdésem. Először is, hogy
szedi be McInch a védelmi pénzt?
Boek visszament a foteljához, leült, ne-
hézkesen előrehajolt.
– Hozzáfér a városi javakhoz. A helyi
adókat készpénzben szedik be, a város-
házára viszik, és ott széfbe zárva tartják.
McInch kinyitja a széfet, ha pénzre van
szüksége, kiveszi, amennyi kell, aztán be-
zárja a széfet.
– És a polgárok nem tiltakoznak?
– A felháborodás egyfajta érzelem – fe-
lelte Boek gunyorosan. – A népesség több-
sége nem ember, nincsenek érzelmeik.
– És azok, akik emberek… ők sem há-
borognak?
– Azok, akik emberek… félnek.
Magnus Ridolph tűnődve cirógatta sza-
kállát.
– Tisztázzuk! Senki sem lázadozik az
adófizetés ellen?
Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 89
GALAKTIKA
2019. október
– Nincs választásuk. Az összes exportot
és importot egy városi hivatalnok felügyeli.
Az adót meg kell fizetni.
– Miért nem szállítják el a széfet? Vagy
miért nem őrzik?
– Megpróbálta… a néhai polgármeste-
rünk. Az őröket úgyszintén holtan találták.
Ismeretlen betegség végzett velük.
– Minden valószínűség szerint – latol-
gatta Magnus Ridolph – McInch a városi
tisztviselők egyike. Ők vannak leginkább
kitéve a csábításnak.
– Egyetértek. De melyikük?
– Hányan vannak?
– Nos… van a postamester, ő egy
portmari százlábú. A tűzoltóparancsnok
ember. A  rendőrfőnök a Sirius Ötről szár-
mazik; a hulladékbegyűjtő, ő… ő… nem jut
eszembe a faj neve. Az Aurigae 1012-ről való.
– Golespod?
– Úgy van. Ő az egyetlen ilyen a város-
ban. Aztán ott van még a közraktár igaz-
gatója, aki egyúttal adóbehajtó is… a Tau
Gemini hangyalényei közül való… és végül,
de nem utolsósorban, maga a polgármes-
ter. A neve Juju Jeejee… én ennek hallom.
Ő sárgarigó.
– Értem…
– Nos, mit gondol? – érdeklődött némi
hallgatás után Boek.
– A problémának vannak érdekes pont-
jai – ismerte el Magnus Ridolph. – Termé-
szetesen körül akarok nézni a városban.
Boek az órájára pillantott.
– Mikor szeretne indulni?
– Átöltözöm. – Magnus Ridolph felállt.
– Aztán, ha önnek alkalmas, már indulha-
tunk is.
– Fogja már fel – förmedt rá Boek nyer-
sen –, abban a minutumban, ahogy kérde-
zősködni kezd McInchről, ő megtudja, és
megpróbálja megölni!
89
2019.09.18. 23:31:51
 GALAKTIKA
2019. október
– Az Uni-Culture Misszió jelentős ös�-
szeget fizet azért, hogy kockáztassak – szö-
gezte le Magnus Ridolph. – Én úgyszólván
egy modern kori gladiátor vagyok. A logika
a kardom, az éberség a pajzsom. Továbbá…
– megcirógatta jól ápolt, kurta szakállát –
légszűrőt fogok viselni az orrlyukamban, és
befújom magam antiszeptikus spray-vel. És
hogy fokozzam az elővigyázatosság mérté-
két, lesz nálam egy hordozható fertőtlenítő
készülék.
– Gladiátor, mi? – horkantott Boek. – In-
kább teknősbéka. Mennyi idő alatt készül el?
– Ha megmutatja a lakrészemet, félóra
múlva indulhatunk.
– Mindössze ennyi maradt az ordi­naci­
ona­l istákból – mutatta Boek borongós di-
adallal.
Magnus Ridolph végigmérte a kocka for-
májú kőépületet. Kicsi, szürke pordűnék
halmozódtak fel a falak mentén; a nyitott
ajtón túl üresség tátongott.
– Mellesleg ez a legszilárdabb építmény
Sclerottóban – fűzte hozzá Boek.
– Kész csoda, hogy McInch nem költö-
zött be – jegyezte meg Magnus Ridolph.
– Jelenleg ez a városi szeméttelep. Itt
vannak a hulladékbegyűjtő irodái. Megmu-
tatom, ha akarja. Nem akármilyen látvány.
Ööö… apropó, inkognitóban van?
– Nem. Azt hiszem, szükségtelen. Nem
látok okot efféle ravaszkodásra.
– Ahogy tetszik – biccentett Boek, és ki-
pattant a kocsiból. Lebiggyesztett ajakkal
nézte, ahogy Magnus Ridolph komoran a
fejére húz egy csillogó napvédő sisakot, be-
illeszti orrába a légszűrő filtereket, és felve-
szi a sötét szemüveget.
Finom porban caplattak, felkavarták
lépteikkel; kék, piros és száz köztes árnya-
latban örvénylett a kettős napfényben.
90 Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 90
Magnus Ridolph hirtelen oldalra kapta a
fejét. Boek elvigyorodott.
– Penetráns szag, mi? Mondhatni, szinte
már bűzlik, ugye?
– Mondhatni – értett egyet Magnus
Ridolph. – Mi a Plútó nyavalyája van ott?
– A hulladékbegyűjtő, a golespod. Va-
lójában, nem ő gyűjti be a szemetet… a
polgárok hordják ide, és behajigálják neki.
Ő pedig elnyeli.
Megkerülték az ódon ordinacionalista
templomot, és Magnus Ridolph immár látta,
hogy a hátsó falat kibontották, fényt és levegőt
engedve be lakójának, de az épület leárnyé-
kolta őt a két nap erejétől. A golespod jókora,
gumiszerű lény volt, olyasmi, mint egy óriás
rája, habár masszívabb és vaskosabb. Fakó,
kurta lábak sorakoztak teste alsó részén, elöl
egy kifejezéstelen, tejes-kék szem, mely alatt
hajlékony kacsok tekeregtek. A teremtmény
részben eltemetkezve kuporgott a félszilárd
rothadásban – ételmaradványok, halbelek és
mindenféle szerves hulladékok között.
– Fizetést kap érte – magyarázta Boek.
– Könnyen szerzett pénz ez a számára…
kedveli ezeket a körülményeket.
Ütemes csoszogás hallatszott. A régi
kőtemplom sarka mögül egy kígyószerű
teremtmény bukkant fel, mely harminc vé-
kony, ízelt lábon közlekedett.
– Az egyik postás az. Mind soklábúak…
és gyorsan tudják szedni azokat.
A teremtmény hosszú volt és sovány, a
teste barnás vörösrézként fénylett. Lapos
hernyóarcán négy csillogó szem látszott,
és egy apró, szaruszerű csőr. Kosár lógott
a teste alatt, tele levelekkel és apró csoma-
gokkal. Ezek egyikét megragadta egy lábá-
val, és éles füttyszót hallatott. A golespod
felmordult, hátrafelé fordította előrészét,
szétnyitotta indáit, láthatóvá téve az eddig
takart pofát.
2019.09.18. 23:31:51

A soklábú behajította a csomagocskát a
szájba, és miután ragyogó szemeivel meg-
bámulta a két embert, hajlékony ívben
megfordult, és visszatrappolt az épület ta-
karásába. A golespod morgott, tülkölt, még
mélyebben befúrta magát a mocsokba, on-
nan bámulta Boeket és Magnus Ridolphot
– akik ugyanolyan szenvtelen, alig érzékel-
hető kíváncsisággal méregették őt.
– Érti az emberi nyelvet? – tudakolta Ridolph.
Boek bólintott.
– De ne menjen túl közel hozzá! Ez egy
brutális barom!
Magnus Ridolph tett előre egy-két óvatos
lépést, és belenézett a kékes árnyalatú, tej-
fehér szembe.
– Egy McInch nevű bűnözőt próbálok
beazonosítani. Segítene?
A fekete test megrándult, dühös bőgés
tört elő a halvány altesti részből. A szem
kidülledt, hatalmasra dagadt. Boek a fülét
hegyezte.
– Azt mondja: „Menj el, menj el!”
– Ezek szerint nem tud segíteni?
A teremtmény még dühösebben őrjön-
gött, hirtelen meghátrált, felvetette a fejét,
és gusztustalan folyadékot okádott feléjük.
Magnus Ridolph fürgén hátraszökkent, de
néhány csepp így is eltalálta a tunikáját,
iszonytató bűzzel fojtogatva őt.
Boek meg sem próbálta elrejteni vigyo-
rát, miközben ő megpróbálta ledörzsölni
magáról a foltokat a zsebkendőjével.
– Idővel lekopik.
– Pfffúúú!
Visszacaplattak a porban a kocsihoz.
– Most az Export Raktárházba viszem
– mondta Boek. – Nagyjából a város köze-
pén van, és onnan már gyalog is mehetünk.
Úgy többet láthat.
Az utca egyik oldalán a palakőből és szá-
rított hínárból épített kunyhók meg kicsiny
Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 91
GALAKTIKA
2019. október
boltok egyre közelebb értek, és a nyüzsgés
megsűrűsödött körülöttük. Piszkos és ron-
gyos embergyerekek játszottak az utcán
a szinte jellegtelen capellai emberszabá-
súakkal, a Carnegie Tizenkettőről szár-
mazó, serdületlen tatukkal, marsi ebihal­
kölykökkel.
Több száz apró portmani soklábú fickán-
dozott közöttük, akár a gyíkok; legtöbbjü-
ket a saját szüleik ölték meg, olyan okokból,
amiket az emberek sosem értettek igazán.
Sárgarigók – struccszerű kétlábúak, hal-
ványsárga pikkelyekkel – vágtak át szótla-
nul a tömegen, magasra tartott fejjel, sze-
müket forgatva. Akár a szörnyek parádéja
egy alkoholista delíriumos álmában, úgy
vonult fel Sclerotto City lakossága.
Az utca egyik részén árusok standjai és
bódéi kínáltak egyszerű javakat – kosara-
kat, serpenyőket, ezernyiféle evőeszközt,
melyek rendeltetését csak az eladó és a vevő
ismerte. Más üzletekben olyasmit árultak,
amit „étek” címkével illettek – gyümölcsök
és konzervek az emberek számára, kemény,
barna magvak a sárgarigóknak, tekergő,
vörös kukacok az aldebaraniaknak. És
Magnus Ridolph néha-néha kicsiny turis-
tacsoportokat is megpillantott, javarészt
földlakókat, ahogy bámészkodtak, cseveg-
tek, nevetgéltek, mutogattak.
Boek lehúzódott kocsijával egy hosszú,
hullámlemez hangár mellé, és ismét ki-
szálltak a porba.
A raktárházat fojtott mormogás töltötte
be. Több tucatnyi turista sétálgatott ott,
apró csecsebecséket vásárolva – kőfaragvá-
nyokat, különleges mintázatú szöveteket,
ékszereket olyan gyöngyökből, amiket a
kmaushik gyomra választott ki, hínárból
préselt parfümöket, szobrocskákat, apró
akváriumokat, lepecsételt gömbökben,
melyek tartalmát mikroszkóppal nézve
91
2019.09.18. 23:31:51
 GALAKTIKA
2019. október
különleges tengeri tájak fedezhetők fel,
tele ázalagokkal, apró szivacsokkal, koral-
lokkal, tintahalakkal, parányi halakkal.
A háttérben bálákban állt a bolygó legfőbb
exportcikke: a hínárgyanta, méretre vágott
és préselt, szárított hínár rostlemez, és rit-
ka fémsók, zsákszámra.
– Ott a raktárigazgató – jelentette be
Boek, és egy hangyaszerű lény irányába
biccentett, aki hat lábon állt, és nagyjából
derékmagas lehetett. Kutyaszeme volt, vi-
szonylag rövid, vaskos tora, testét szürke,
szaténszerű bunda borította. – Akar ta-
lálkozni vele? Tud beszélni, megérti, amit
mond. Olyan, akár egy számológép.
Magnus Ridolph hallgatását beleegye-
zésként értelmezve Boek odament a Tau
Geminiről származó rovarlényhez.
– Nincs szükség bemutatásra – mondta
kedélyesen. Magnus Ridolph felfigyelt rá,
hogy a fickó megjátszotta magát a város
polgárainak jelenlétében. – Mivel az igaz-
gatónak nincs neve.
– Az én bolygómon – zümmögte a rovar
hangsúlytalanul – bennünket akkordok je-
lölnek, ahogy az önök nyelvén nevezik. Az
enyém… – Gyors hangsor hallatszott a fe-
jén lévő két lebenyből.
– Ő pedig Magnus Ridolph, aki a Misszió
Főhadiszállását képviseli.
– A feladatom – fűzte hozzá a megneve-
zett –, hogy azonosítsam azt a bűnözőt, aki
McInch néven ismeretes. Tud segíteni?
– Sajnálom – rezegte egyenletesen a han-
gyalény. – Hallottam a nevet. Tudatában
vagyok tolvajlásainak. De nem tudom, ki ő.
Magnus Ridolph fejet hajtott.
– Elviszem a tűzoltóparancsnokhoz –
mondta Boek.
A tűzoltóparancsnok egy magas, kék sze-
mű, fekete bőrű férfi volt, fakó bronzvörös
92 Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 92
hajjal, aki csupán egy térdig érő, skarlát rö-
vidnadrágot viselt. Egy megfigyelőtorony-
ban találtak rá a központi tér közelében,
egyik lábával már a létra alsó fokán. Oda-
biccentett Boek felé.
– Joe, ő egy barátom otthonról – mor-
molta amaz. – Mr. Magnus Ridolph, Mr. Joe
Bertrand, a tűzoltóparancsnokunk.
A férfi meglepett pillantást vetett Mag-
nus Ridolphra, Boekra, majd ismét vissza.
– Hogy van? – dörmögte, miközben ke-
zet ráztak. – Mintha hallottam volna már a
nevét ezelőtt.
– Nem szokványos név – felelte Magnus
Ridolph –, de feltételezem, vannak más
Ridolphok is az Államközösségben.
Boek egyikről a másikra nézett, egyik
lábáról a másikra helyezte testsúlyát eköz-
ben, sóhajtott, végignézett az utcán.
– Nem lehet túl sok Magnus Ridolph –
vélte a tűzoltóparancsnok.
– Csak egy kevés – értett egyet a fehér
szakállú bölcs.
– Feltételezem, McInchet akarja elkapni.
– Úgy van. Segít benne?
– Nem tudok róla semmit. Nem is aka-
rok. Így egészségesebb.
Magnus Ridolph bólintott.
– Értem. Bárhogy is, köszönöm.
Boek dundi hüvelykujjával egy magas
épület felé bökött, melynek napszítta,
csontfehér póznái közét fonott hínárlapok-
kal töltötték ki.
– A városháza – mondta. – A polgármes-
ter az emeleten él, ott őrzi… ha-ha… a vá-
ros vagyonát.
– Mi más kötelezettségei vannak? – kér-
dezte Magnus Ridolph, miközben gyengé-
den lesöpörte a port tunikája előrészéről.
– Ő fogadja a turistahajókat, piros fezben
sétálgat a városban. Ő a helyi rendőrbíró, ő fel-
2019.09.18. 23:31:51

ügyeli a város vagyonát, ő fizeti a tisztviselő-
ket. Személy szerint nem tudnám McInchként
elképzelni, nincs hozzá elég agya.
– Látni szeretném a széfet, amit az a bű-
nöző kedvére nyitogat.
Könnyű, nyikorgó ajtón át jutottak be az
alacsony mennyezetű terembe. A falakat
alkotó hínár régi volt, viharvert, tele lyu-
kakkal, és mindegyik résen át behatolt a
fény, vörös és kék ábrákat festve a padlóra.
A széf a terem szemközti falában volt; egy
ódon fémkaszni, gombos kombinációval.
Hosszú, sárga pikkelyes nyak kandikált
ki a plafon egy lyukából, és egy nevetsé-
ges, kis piros fezzel díszített lapos fej; bíbor
szempár pislogott le rájuk. Sima, csillogó,
sárga test bukkant fel a fej után; vékony,
hajlékony lábakon landolt.
– Üdv, polgármester! – köszöntette Boek
szívélyesen. – Egy ember van itt a Misszió
Főhadiszállásáról… Mr. Ridolph, a polgár-
mesterünk, Juju Jeejee.
– Örvendek-a-találkozásnak – sipította
a polgármester. – Szeretne tőlem autogra-
mot?
– Naná – felelte Magnus Ridolph. – Meg-
tisztelne.
A polgármester a lába közé dugta fejét,
és egy kártyát húzott elő az egyik erszényé-
ből. Magnus Ridolph nem ismerte ezeket a
kusza írásjeleket.
– Ez a nevem a szülővilágom írásjegyei-
vel. Nyersfordításban: „Elbűvölő Vibráció”.
– Köszönöm. Kincsként őrzöm majd e
sclerottói emléket. Apropó, azért vagyok
itt, hogy letartóztassam a McInch néven
ismert kreatúrát. – A polgármester éles ri-
koltást hallatott, előre-hátra mozgatta fejét.
– És arra gondoltam, talán ön a segítségem-
re lehet.
A polgármester több adagnyi S-et for-
mált a nyakával.
Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 93
GALAKTIKA
2019. október
– Nem, nem, nem – sipította –, semmit
sem tudok, én a polgármester vagyok.
Boek Magnus Ridolphra pillantott, ő pe-
dig bólintott.
– Nos, most távozunk, polgármester –
jelentette be a káplán. – Csak azt akartam,
hogy a barátom megismerkedjen önnel.
– Egy öröm volt – trillázta a polgármes-
ter, megfeszítette lábát, és a lyukon keresz-
tül eltűnt a mennyezeten túlra.
Száz lépést tettek meg a vörös-kék ragyo-
gásban, amikor a börtönhöz értek: rost-
lemezekből rótt, hosszú barakkokhoz.
A  cellák közvetlenül az utcára néztek.
A  rácsok között látni lehetett egy sárga-
rigó kókadozó fejét, egy capellai ember-
szabású kifejezéstelen pofáját, és egy em-
berét, aki megbámulta az elhaladó Boekot
és Magnus Ridolphot, majd töprengve a
porba köpött.
– Mit követtek el? – tudakolta Ridolph.
– Az ember tetőlemezeket lopott, a sár-
garigó bántalmazott egy siheder portmari
százlábút, a capellai… nem tudom. A rend-
őrfőnök a Sirius Ötről származik… ott az
irodája, hátul.
A hivatal egy sátorszerű sufni volt, a
rendőrfőnök egy hatalmas, torpedó formá-
jú kétéltű. Az uszonyai hosszú, úszóhártyás
ujjakban végződtek, bőre fekete volt és fé-
nyes, émelyítően édeskés szagot árasztott.
Mélyen ülő gyöngyszemek vették körbe
a fejét.
Amikor Boek és Magnus Ridolph –
mindketten verejtékesek, piszkosak és
fáradtak – feltűntek a sufni sarkában, a
rendőrfőnök reszketve és imbolyogva fel-
tápászkodott ruganyos lábuszonyain, és
nyaka elé húzta egyik uszonyát. Ahol uj-
jai elhaladtak, szavak sarjadtak ki a fekete
bőrből rémisztő fehérséggel.
93
2019.09.18. 23:31:51
 GALAKTIKA
2019. október
– Jó-napot, Mr. Boek. Jó-napot, uram.
– Helló, Fritz! Csak erre jártunk, meg-
mutatom a barátomnak a várost.
A kétéltű visszaheveredett vályúszerű
ülésébe. Uszonyai végigsiklottak a vaskos
nyakon, az előző üzenet kifakult.
– Miben lehetek segélyzetükre?
– Próbálom megtalálni McInchet – mor-
molta Magnus Ridolph. – Tud segíteni?
Az uszonyok haboztak, ott fodrozódtak
a nyak előtt.
– Semmit tudásom erről. Segítem önt
minden hivatalos módon.
Magnus Ridolph bólintott, lassan el­
fordult.
– Tudatni fogom önnel, amint rájövök
valamire.
– És most… – Boek köhögött a portól, a tor-
kát köszörülte – a postahivatal következik.
– Megfordult, visszanézett az Export Rak-
tárház irányába. – Azt hiszem, annyira rö-
vid séta, hogy fölösleges lenne visszamenni
a kocsihoz.
Magnus Ridolph felpillantott a tenger-
zöld eget uraló két napra.
– Lehűl a levegő estefelé?
– Bizonyos mértékben – felelte Boek mo-
gorván. – Napnyugtára jó lenne visszatérni
a missziósházba. Nem igazán érzem bizton-
ságban magam sötétedés után. Különösen
most, hogy McInch is képben van.
Lebiggyesztette telt ajkát.
Düledező, roskatag kunyhók között
tartottak a tengerpart felé. Élet nyüzsgött
mindenhol, a legkülönfélébb lények. Az ab-
lakokon és a nyitott ajtókon túl lomha, ki-
vehetetlen formákat láttak, meg másféléket
is, élénkeket és fürgéket. Tucatnyiféle szem
nézte őket, a Földön soha nem hallott han-
gok hatoltak a fülükbe, nem földi orrnak
való szagok terjengtek az út mentén.
94 Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 94
Köröttük a táj fokozatosan vörösebb
árnyalatot öltött, ahogy a kék nap lejjebb
ereszkedett a láthatáron. Ahogy elérték a
postahivatalt – egy palaszürke barakkot az
űrkikötő szomszédságában –, a nap a hori-
zont alá bukott, és eltűnt.
Ha Magnus Ridolph arra számított, hogy
a postamester, egy portmari százlábú ér-
deklődést és lelkesedést tanúsít a küldeté-
se iránt, csalódnia kellett. Épp a leveleket
szortírozta – lábai egy részét támaszkodás-
ra használta, a többivel a küldeményeket
rakosgatta különböző rekeszekbe.
Abbahagyta a munkát, míg Boek bemu-
tatta társát, és azzal a személytelen, a leg-
csekélyebb érdeklődést is nélkülöző tekin-
tettel bámult a detektívre, amihez az már
kezdett hozzászokni, amikor McInch felől
érdeklődött.
Magnus Ridolph Boekre pillantott, és így
szólt:
– Elnézést, de szeretnék feltenni a posta-
mesternek egy-két bizalmas kérdést.
– Hogyne! – fintorgott Boek, és elment
onnan.
Magnus Ridolph hamarosan csatlako-
zott hozzá.
– Azt akartam megtudni, miféle levele-
ket kaptak a tisztviselők, valamint további
körülményeket, amiket észlelt, és amelyek
a segítségemre lehetnek.
– És segített önnek?
– Nagyon is sokat.
A két férfi kiballagott a tengerpartig,
ahol hatalmas hínárhalász bárkák dereng-
tek sötéten a kikötőhelyükön, aztán vis�-
szaindultak az Export Raktárház felé. A vö-
rös nap már közel járt a horizonthoz, mire
visszaértek az autóhoz, és a vérszínű fény
egyfajta mesebeli, ódon jelleget kölcsönzött
a városnak, enyhítve a szenny és mocsok
látványát. Szótlanul hajtottak végig a he-
2019.09.18. 23:31:51

pehupás úton, a szirt tetején lévő missziós-
házig.
Amikor megérkeztek, Magnus Ridolph
odafordult Boekhez.
– Van használható mikroszkópja?
– Három is – vágta rá Boek kurtán. –
Optikai, elektronikus, gamma-béta.
– Használnám valamelyiket ma este.
– Ahogy óhajtja.
– Holnap, úgy hiszem, így vagy úgy tisz-
tázzuk az ügyet.
Boek érdeklődve meredt rá.
– Úgy érti, tudja, kicsoda McInch?
– Azonnal nyilvánvalóvá vált – biccen-
tett Magnus Ridolph –, tekintve különleges
tapasztalataimat.
Boeknek leesett az álla, de uralkodott
magán.
– A maga helyében ma éjszaka berete-
szelném az ajtóm. Bárki is ő… kíméletlen
gyilkos.
Magnus Ridolph rábólintott.
– Azt hiszem, igaza van.
A sclerottói éjszaka hosszú volt ebben az év-
szakban, tizennégy órás. Magnus Ridolph
jóval hajnal előtt felébredt, lezuhanyzott, és
tiszta, fehér-kék tunikát öltött.
Az előcsarnok ablakából bámulta a nap-
keltét, az ég még csupán neonkékben deren-
gett, amikor léptek zaja ütötte meg a fülét.
Megfordult, és Klemmer Boeket pillan-
totta meg, amint őt nézi; a kerek fej kissé
oldalra billentve, a kék szempár ridegen,
tűnődve vizslatta.
– Jól aludt? – kérdezte Boek üdvözlés-
képpen.
– Kiválóan. Remélem, ön is!
– Reggeli? – morrantotta Boek.
– Jöhet.
Átmentek az étkezőbe, és Boek utasította
egyetlen szolgáját, hogy hozza a reggelit.
Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 95
GALAKTIKA
2019. október
Szótlanul táplálkoztak; a hajnal előtti,
kékes ragyogás egyre erőteljesebbé vált.
Magnus Ridolph csak a kávé elfogyasztása
után dőlt hátra, és ráérősen rágyújtott egy
kis szivarra.
– Még mindig úgy véli, hogy megoldja
ma az ügyet? – tudakolta Boek.
– Igen… azt hiszem, ez eléggé valószínű.
– Ööö… tudja, kicsoda McInch?
– Kétségkívül.
– És bizonyítani is képes?
Magnus Ridolph pöfékelt, ujjai közül
a szivar füstpamacsa kanyargott elő, épp
ahogy a zafírkék napfény első, vizenyős su-
garait vetette a világra.
– Így vagy úgy… igen.
– Nem hangzik túl bizonyosnak.
– Nos… dédelgetek egy tervet, mellyel
jelentős időt takaríthatok meg.
– Igeeen? – mondta Boek eléggé szar-
kasztikusan, és dobolni kezdett az ujjaival.
– Szeretném, ha a polgármester… az a
hogyishívják, Juju vagy kicsoda… össze-
hívná ma délutánra a városi tisztviselőket.
A városháza tökéletes helyszín. És ezen a
gyűlésen megbeszéljük a McInch-ügyet.
Miközben a porban caplattak a városháza
irányába, Boek váratlanul felcsattant.
– Ez azért elég melodramatikusnak tűnik.
– Lehetséges, lehetséges – duruzsolta
Magnus Ridolph. – Ugyanakkor veszélyes-
nek is.
Boek megtorpant menet közben.
– Biztos abban…
– Semmi sem biztos – vágott közbe Mag-
nus Ridolph. – Még az sem, hogy ez a boly-
gó a tengelye körül forog. És a legkevésbé
megjósolható jelenség a lakói élettartama.
Boek maga elé meredt, és nem szólt semmit.
Beléptek a városházába, az előcsarnok-
ban megtorpantak egy pillanatra, hogy a
95
2019.09.18. 23:31:51
 GALAKTIKA
2019. október
szemük hozzászokhasson a homályhoz.
Előttük jobbra és balra eltérő méretű és for-
májú testek rajzolódtak ki, itt-ott foltosan
a gyékényfonatokon átszűrődő vörös és kék
fénypászmáktól.
– A hulladékbegyűjtő is eljött – súg-
ta Magnus Ridolph a keze takarásából
Boeknek. – Érzem a bűzét.
Bementek a központi terembe. A polgár-
mester ünnepélyesen járkált fel s alá, a piros
fez rézsútosan fityegett a fején; a nagyjából
kör alapú terem közepén ott volt a golespod
hulladékbegyűjtő, a százlábú postamester,
Joe Bertrand, a tűzoltóparancsnok, a Tau
Geminiről származó raktárigazgató és a
kétéltű rendőrfőnök.
– Uraim – kezdte Magnus Ridolph –,
nem akarom rabolni az idejüket. Mint
mindannyian tudják, a McInch nevű enti-
tás kilétét próbálom kideríteni.
Némi mocorgás támadt a szobában – a
százlábú postamester lábai megreszkettek,
a rendőrfőnök ruganyos bőre hullámzott, a
polgármester nyaka rángatózni kezdett.
Ideges hangokat is hallattak: a rájaszerű
golespod halkan sziszegett, a néger tűzoltó-
parancsnok a torkát köszörülte.
A raktárházigazgató – a hangyaszerű te-
remtmény a Tau Geminiről – érzelemmen-
tes hangon firtatta:
– Miért is vagyunk mi itt? Tisztázza a
szándékát!
Magnus Ridolph higgadtan cirógatta
a szakállát, egyik lényről a másikra pil­
lantott.
– Kiderítettem McInch kilétét. Felbe-
csültem, mekkora kárt okoz Sclerottónak
nap mint nap. Bizonyítani tudom, hogy
ez a teremtmény gyilkos, vagy legalábbis
azt, hogy megprópált megölni engem is. –
Kihúzta magát, és szigorú képet vágott. –
Igen, engem… Magnus Ridolphot!
96 Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 96
Ismét mocorgás, alig hallható neszek,
ahogy a lények mindegyike megpróbált a
saját tudata szerinti legbiztonságosabb pózt
felölteni.
Magnus Ridolph zordan folytatta:
– Mivel önök e közösséget irányító tes-
tület, értékelném tanácsaikat arra vonat-
kozóan, miféle eljárást kezdeményezzek.
Polgármester úr, ön mit javasol?
Az óriás sárgarigó veszettül hajlongatta
hosszú nyakát, izgatott, értelmetlen füttyö-
gések sorozatát hallatta. Végül a fej nyugal-
mi helyzetbe került; a bíbor szem furfango-
san bámult Magnus Ridolphra.
– McInch megölhet valamennyiünket.
Boek a torkát köszörülte, majd kényel-
metlenül suttogta:
– Maga szerint jó ötlet, ha mi…
– Émelygek ettől a köntörfalazástól!
– csattant fel Joe Bertrand, a tűzoltópa-
rancsnok. – Van börtönünk. Törvényeink.
Ítéljük el McInchet azért, amit tett! Ha tol-
vaj, vessük börtönbe! Hogyha gyilkos, és ha
mentális beavatkozás szükséges, adjuk meg
neki! Ha pedig nem, végezzük ki!
Magnus Ridolph bólintott.
– Bizonyítani tudom, hogy McInch tol-
vaj. Pár év börtön hasznára válhat. Az önök
tiszta és higiénikus börtönében, csíraölő
légszűrőkkel, kötelező zuhanyzással, egész-
séges élelmezéssel…
– Miért túlozza el a börtön egészséges
hatását? – zümmögte a raktárház-igazgató.
– Mert ez vár McInchre – felelte Magnus
Ridolph komoran. – Beoltják és immuni-
zálják, és csíramentes körülmények között
tartják. És ez jobban fog fájni McInchnek
a halálnál is. És most… – végigjáratta te-
kintetét a feszült alakokon – azt szeretnék
tudni, kicsoda McInch?
A hulladékbegyűjtő megdöbbentő ma-
gasságba felágaskodott, hátrafelé hajolt,
2019.09.18. 23:31:51

feltárva világos altestét, dupla sorban el-
helyezkedő kurta, fakó lábait. Vonaglott,
meggörbült.
– Hasra! – üvöltötte Boek, ahogy a
golespod bűzös hányadékot okádott szerte
a teremben.
Teste mélyéről dübörgő hang tört elő:
– Most mind meghaltok, mind meg­
haltok…
– Csendet! – harsogta Magnus Ridolph.
– Mindenki maradjon csendben! Polgár-
mester, maga is fogja be a csőrét, kérem!
A sárgarigó őrült csivitelése megszűnt.
– Senki nincs veszélyben – szögezte
le Magnus Ridolph, miközben higgadtan
törölgette az arcát. Szemmel tartotta a
golespodot, ami még mindig felágaskodott
pózban tekergett. – Van egy ultraszonikus
vibrátor a padló alatt, a mennyezeten pedig
egy Hechtmann-féle sugárszóró működik,
amióta a terembe léptünk. A McInch széru-
mában lévő baktériumok azonnal elpusz-
tultak, amint elhagyták a száját, vagy még
azt megelőzően.
A golespod felsziszegett, visszaeresz-
kedett a padlóra, az ajtó felé trappolt,
apró lábai dugattyúkként lökték elő-
re. A  rendőrfőnök előrevetette magát,
akár egy hullámokat lovagló delfin, és
a golespod tekergő, sima hátán landolt.
Karmos végű uszonyaival belevájt a hús-
ba, feltépte azt. A golespod felsikoltott, a
hátára fordult, lábai közé kaparta a két-
éltűt, összegömbölyödött körülötte, szo-
rította. Joe Bertrand előreszökkent, és
megrúgta a tejes, kék szemet. A portmari
százlábú is beavatkozott a küzdelembe,
és karcsú lábaival egyenként ragadta
meg a golespodéit, lefeszítette azokat a
szorongatott rendőrfőnök testéről. A pol-
gármester felugrott a plafonra, bebújt a
lyukon, aztán egy nyárssal tért vissza, az-
Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 97
GALAKTIKA
2019. október
zal szurkálta a hulladékbegyűjtőt, szúrta,
szúrta, szúrta…
Boek kitámolygott a kocsihoz. Magnus
Ridolph bedobta bűzölgő, kék-fehér tuni-
káját egy csatornába, és csatlakozott a káp-
lánhoz.
Boek a kormányba kapaszkodott, rózsa-
szín arca olyan lett, akár az aludttej.
– Cafatokra… szaggatták! – suttogta.
– Durva látvány volt. – Magnus Ridolph az
összetapadt szakállát próbálta bontogatni. –
Mocskos kaland, a szó szoros értelmében.
Boek gyanakodva meredt rá.
– Szerintem maga épp így tervezte!
– Barátom – duruzsolta Magnus Ridolph
kedvesen –, javasolhatom, hogy térjünk
vissza a missziósházba, és tisztálkodjunk
meg? Úgy hiszem, a tiszta ruhák segítené-
nek visszaállítani az értékítéletünket.
Nem sokkal később egy lehiggadt Klemmer
Boek ült szemközt Magnus Ridolph-fal
az étkezőasztalnál, egy olyan Klemmer
Boek, aki szinte rá se nézett a vacsorájára.
Ridolph válogatósan, finnyáskodva táplál-
kozott, ámbár kiadósan. Ismét frissen va-
salt, lenvászon öltönyt viselt, és fehér sza-
kállát szakértő módon megtrimmelte.
– De honnan tudta – tört ki Boek –, hogy
a hulladékbegyűjtő McInch?
– Szokásos eljárás – gesztikulált Mag-
nus Ridolph a villájával. – Egy tökéletesen
egyenes irányba mutató logikai láncolat; az
elméletek alkotta vázra illeszkedő hivatko-
zások…
– Igen, igen, igen – motyogta Boek. – Lo-
gika így, intelligencia úgy, blabla-blabla…
Magnus Ridolph ajka enyhén megrán-
dult.
– No, akkor konkrétabban levezetem a
gondolatmenetemet. McInch egy korrupt
97
2019.09.18. 23:31:51
 GALAKTIKA
2019. október
hivatalnok, tolvaj, aki hatalmas összegeket
zsebel be. Mihez kezd a szerzett pénzzel?
Nem olyasmit, ami gyanús lenne, különben
a kiléte kiderülhetne. Feltételezve, hogy
McInch elköltötte a pénze egy részét, vagy
akár az egészet… és ez olyan feltételezés,
amelyet nem lehet bizonyosnak tekinteni…
fontolóra vettem az összes tisztviselőt, hogy
melyikük a legvalószínűbb gyanúsított,
mármint a fajuk jellegzetességei alapján…
Kezdjük Joe Bertranddal, a tűzoltóparancs-
nokkal! E szempont alapján ő ártatlan.
Szerény életmódot folytat egy, az egyénisé-
géhez nem illő környezetben… Aztán a pol-
gármester bűnösségét latolgattam. Mi okoz
örömöt egy óriás sárgarigónak? Utánanéz-
tem: bizonyos virágféleség, mely elkábítja
és felizgatja őket. Csakhogy ilyesféle egy-
általán nincs a Sclerottón. A polgármester,
az ő szemével nézve, mértékletesen él…
Ezután a raktárfelügyelőt, a Tau Geminiről
származó hangyalényt vettem górcső alá.
E teremtmények vágyai roppant szerények.
Az ő nyelvükben az olyan szavak, mint
„luxus” vagy „kényelem”, még csak nem is
léteznek. Ez esetleg elég indok lehetett vol-
na, hogy eleve kizárjam őt a gyanúsítottak
sorából, ám a postamestertől megtudtam,
hogy jelentős mennyiségű könyvet vásárol
minden hónapban… ez volt az egyetlen,
gyanakvásra okot adó tényező… de mint
kiderült, a könyvek ára bőven kitelik a fi-
zetéséből. Átmenetileg legalábbis kizár-
tam a raktárfelügyelőt. A rendőrfőnök…
egyételmű eset. Ő kétéltű, puhatestűekkel
táplálkozik. A bolygója mocsaras és nyir-
kos. Szöges ellentétben áll a Sclerottón
folytatott életével. Kész csoda, hogy élet-
ben maradt… Aztán a postamestert vet-
tem fontolóra… a százlábút a Protmar
bolygóról. Az ő fogalmai szerint a luxus
nem más, mint egy mély tartály, megtöltve
98 Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 98
meleg olajjal, amelyben foglyul ejtett és a
célra trenírozott apró állatkák masszíroz-
zák. Ettől lesz a bőrük puha és bézs színű.
A postamester bőre viszont kérges és tég-
lavörös; lerí róla a szegénység és a nélkü-
lözés… Jöjjön a hulladékbegyűjtő! Az em-
beri reakció az életmódjára a viszolygás és
megvetés. Nem gondoljuk, hogy egy olyan
teremtmény, mely mocsokból táplálkozik,
józan ítélőképességgel bír. Azonban én
tisztában vagyok azzal, hogy a golespodok
igencsak kifinomult belső érzelmekkel
bírnak. Létezésük alapja, hogy szerves
anyagokat emésztenek, baktériumok köz-
reműködésével hagyják megerjedni azokat
gyomraik sokaságában, és a megtermelt
alkoholt oxidálják energiává… Az organi-
kus nyersanyagok összetétele és minősége
nem tényező egy golespod szempontjából;
hulladék, kidobott protein, döghús, számá-
ra egyre megy, ahogy mi sem foglalkozunk
a belélegzett levegő csekélyke variációival.
Nem ezekből a nyersanyagokból merítik
az élvezetet, hanem a belső termékekből…
és ezek között a gyomraikban tenyésztett
baktériumok keveréke és változatossága a
leglényegesebb. Sok évezredes fejlődésük
során a golespodok rendkívül magas kép-
zettségű bakteriológusokká váltak. Külön-
böző típusok millióit izolálták, új törzseket
hoztak létre, amelyek mindegyike más-
más érzéki reakciót indukál bennük. A leg-
többre értékelt baktériumtörzseket roppant
nehéz izolálni, következésképp rendkívül
értékesek. Amint ezt kiderítettem, azonnal
rájöttem, hogy csakis a hulladékbegyűjtő
lehet McInch. Saját megítélése szerint a
lehető legjobb pozícióba került… korlát-
lan mennyiségű szerves anyag veszi körül,
amelyből képes előállítani a legritkább és
legínycsiklandóbb baktériumkeverékeket.
A postamestertől megtudtam, hogy a gole­
2019.09.18. 23:31:51

spod minden egyes postahajó érkezésekor
kap egy csomagot… nyilvánvalóan olyan
baktériumokat, amiket a szülőbolygójáról
importál, fantasztikus áron.
Magnus Ridolph hátradőlt, a kávéját
szürcsölgette, és a csésze pereme fölött sá-
padt vendéglátóját fürkészte.
– Akkor hogyhogy megölte azt a két nyo-
mozót? És azt mondta, magát is megpróbál-
ta megölni.
– Emlékszik arra, hogy tegnap lekö-
pött? Mikor visszatértünk a missziós-
házba, megvizsgáltam a foltot a maga
mikroszkópja alatt. Halott baktériumok
tömkelege borította. Nem tudtam beazo-
nosítani, mifélék, de szerencsémre az elő-
vigyázatosságomnak köszönhetően nem
tudtak ártani. – Szürcsölgette a kávéját,
pöfékelt a szivarjával. – Na, és most tér-
jünk rá a honoráriumomra! Úgy értesül-
tem, tájékoztatták önt e tekintetben.
Boek nehézkesen feltápászkodott, az
íróasztalához ballagott, majd egy kitöltött
csekkel tért vissza.
– Köszönöm – dörmögte Magnus
Ridolph, miután megnézte a rajta lévő
számjegyeket. Szórakozottan kopogott uj-
jaival az asztalon. – Így hát Sclerotto City
hulladékbegyűjtő nélkül maradt…
Boek mogorva képet vágott.
– És kilátásunk sincs arra, hogy talál-
junk valakit. A város büdösebb, mint ez-
előtt bármikor.
Magnus Ridolph egykedvűen cirógatta a
szakállát, és valahová az űrbe révedt.
– Nem… Úgy hiszem, a várható profit
aligha érné meg az erőfeszítést.
– Miről beszél?! – Boek értetlenül pis­
logott.
Magnus Ridolph kizökkent révedéséből,
szenvtelenül méregette a körmét harapdáló
Boeket.
Az ördöngös McInch
086-099-vance.indd 99
GALAKTIKA
2019. október
– A dilemmájuk egész sor gondolatot
keltett bennem.
– Úgymint?
– Ahhoz, hogy pénzt keressen, bizto-
sítania kell valamit, amiért valaki fizetni
hajlandó. Ez magától értetődő állítás? Nem
igazán. Rengeteg ember foglalkozik azzal,
hogy olyan termékeket vagy szolgáltatáso-
kat kínál, amiket senki sem akar. Ezek kö-
zül csak nagyon kevesen sikeresek.
– Na és? – vágta rá Boek türelmetlenül.
– Mire akar kilyukadni? Mi köze ennek a
hulladékbegyűjtéshez? Szeretné betölteni
az állást? Ha így van, egy szavába kerül, és
javasolni fogom a polgármesternek.
Magnus Ridolph enyhén szemrehányó
pillantást vetett rá.
– Az merült fel bennem, hogy az Aurigae
1012 hemzseg a golespodoktól, amelyek
bármelyike még fizetne is azért a kivált-
ságért, hogy betölthesse ezt az állást. – Só-
hajtott, a fejét ingatta. – Azonban egyetlen
ilyen tranzakció aligha érné meg a befek-
tetést… De ha a teljes Államszövetségre
kiterjedő szolgáltatásláncot indítanánk…
jelentős mértékű profitra tehetnénk szert.
Nemes István fordítása
Jack VANCE
1916-ban született veterán amerikai író. Tanul-
mányait családja rossz anyagi helyzete miatt
félbe kellett szakítania, az egyetemet így csak
évekkel később fejezhette be. A közbeeső idő-
ben a legkülönfélébb állásokban próbált pénzt
keresni. Első novellája 1945-ben jelent meg a
Thrilling Wonder Storiesban. Leghíresebb művei
a távoli jövőben játszódó Haldokló Föld-sorozat,
a Lyonesse fantasy-trilógia, valamint két kisre-
gény, a „Sárkányurak” és „Az utolsó várkastély”.
2013-ban hunyt el. Magyarul több mint 10 önálló
kötete jelent meg, és 9 novellája, utóbbiak több-
sége a Galaktikában.
99
2019.09.18. 23:31:51
 GALAKTIKA
2019. október
Bran Mak Morn
és a többiek
1
936. JÚNIUS 11-ÉN öngyilkos
lett Robert E. Howard. A hír nem ráz-
ta meg a közvéleményt, nagyjából a
Weird Tales olvasóin kívül senki sem
tudta, hogy ki ő. Az öröksége számos – ma
már – jól ismert hős, köztük is a legnevezete-
sebb: Conan, a kimmériai.
Howard nem tűnt el teljesen az olvasókö-
zönség szeme elől (legalábbis azoké elől, akik
fantasztikus irodalmat olvastak). 1953-ban a
Gnome Press kiadta elbeszéléseinek egy gyűjte-
ményét The Coming of Conan címmel. Ez a kötet
azonban nemcsak az eredeti, Weird Talesben
megjelent történeteket tartalmazta, hanem már
Howard halála után publikáltakat is, gyakran
L.  Sprague de Camp (1907–2000) szerkeszté-
sében. És ez csak a kezdet volt: de Camp és Lin
Carter a Lancer, majd az Ace kiadóknál megje-
lentetett egy Conan-sorozatot, melynek nem je-
lentéktelen részét ők maguk írták. Ezután nem
meglepő, hogy számos más író (köztük például
Poul Anderson) is kísérletet tett Conan-történe-
tek megalkotására, több-kevesebb sikerrel.
Hasonló sorsa volt Howard többi karakte-
rének. Az 1970-es és 1980-as években sorra
kiadták történeteiket, majd megszülettek a
folytatások is mások tollából.
Az egyik ilyen hős Bran Mak Morn volt, a pikt
törzsfőnök/király. Ezeknek a pikteknek a nevü-
kön kívül semmi más közük nincs az egykori,
Skócia területén élt néphez. Howardnak nem is
volt célja történelemkönyvet írni. Eredetileg csak
néhány elbeszélés látott napvilágot Bran Mak
Mornról a Weird Talesben. Egyesekben szemé-
lyesen megjelenik („Kings of the Night”, „Worms
of the Earth”), máshol csak a nevét említik („The
Children of the Night”, „The Dark Man”).
100 Képregény a Galaktikában
100-104-kepregeny.indd 100
1969-ben került boltokba az első, csak Bran
Mak Mornnak szentelt kötet. Ez tartalmazott
olyan írásokat is, melyek addig nem jelentek meg
sehol. És ahogy Conan esetében, Bran Mak Morn
újabb történeteit szintén megírták vállalkozó
kedvű írók, köztük a legnevesebb Karl Edward
Wagner volt (Legion from the Shadows, 1976).
Érdemes megemlíteni, hogy Howard megíté-
lése sokat változott az utolsó évtizedekben. Tíz
éve a Penguin kiadó Modern Classics sorozatá-
ban jelentetett meg egy válogatást tőle (Heroes in
the Wind: From Kull To Conan, 2009).
Magyarra is lefordították már a pikt törzsfő-
nök tetteiről szóló írásokat. Bran Mak Morn és a
piktek (2011) címen jelent meg egy kötet Howard
befejezett és befejezetlen műveivel. Itt olvasha-
tók azok az elbeszélések, melyekben szerepel
Bran Mak Morn, és azok is, melyekben csak
megemlítik. Számos érdekes írás is található a
kötetben, melyekből látszik Howardnak a piktek
iránti érdeklődése.
Bran Mak Morn sem kerülhette el sorsát,
bár Conanhoz képest jóval szerényebb mérték-
ben, de ő is bekerült a képregények világába.
A Marvel és a Dark Horse is publikált képregé-
nyeket Howard történetei alapján. Most pedig a
Galaktikában olvashatunk egyet.
Zsoldos Endre
2019.09.18. 23:30:59
 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 101

100-104-kepregeny.indd 101 2019.09.18. 23:31:01

 GALAKTIKA
2019. augusztus

102 Képregény a Galaktikában

100-104-kepregeny.indd 102 2019.09.18. 23:31:03

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 103

100-104-kepregeny.indd 103 2019.09.18. 23:31:05

 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

100-104-kepregeny.indd 104 2019.09.18. 23:31:07

 GALAKTIKA
2019. október

Galaktika a nagy­világban
Kedves olvasónk, dr. Varga Dániel egyszer már szerepelt rovatunkban, akkor esküvőjére vitt
magával egy Galaktikát, arájának neheztelő tekintetétől kísérve. Örömmel látjuk, hogy a há-
zasság ennek ellenére tartósnak bizonyult, sőt talán egy újabb SF-rajongót köszönthetünk
sorainkban. Most horvátországi nyaralásukról jelentkeztek egy képpel, méghozzá a Krka
Nemzeti Parkból.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 105

105-nagyvilag.indd 105 2019.09.18. 23:30:32

 GALAKTIKA
2019. október
Dies irae
Tóth Béla
I.
– …Kicsoda maga?
– Maga kicsoda?
– Semmi köze hozzá.
– De magának se ahhoz, hogy én ki vagyok.
– Nem is vagyok rá kíváncsi.
– Hát akkor miért kérdezte az imént?
Erre a professzor nem tudott megfelelni
hirtelenében, és az ábrázata egy kicsit osto-
baforma lett. A villamoson pedig mindenek
mosolyogtak, kiváltképpen a hölgyek.
A hosszú, vékony orrú, kormos, szőke
szakállú lakatoslegény megérezte, hogy a
közvélemény vele tart; hát megint elmond-
ta, amit elmondott a veszekedés alatt már
vagy hatszor:
–  Kérem, munkából jövök, a zsebem-
ben van egy kalapács. Ez mellém ül, és
azt mondja, hogy nyomja a kalapács: üljek
arrább. Azt mondom: üljön ő, ha neki tet-
szik, hiszen ő van szélrül, én nem tolha-
106 Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 106
Törékeny világunk
könnyedén véget
érhet, és kezdődhet az
egész egy egyszerű
szóváltással...
tom odább a kocsi oldalát. Akkor meg azt
mondja nekem: csiba1!…
A lakatoslegény magyar fiú volt, és al-
kalmasint nem is tudott másképpen, csak
magyarul. De a gyárban őreá is ráragadt
a németes szóejtés. Ennélfogva beszéde
gyámoltalannak érzett. A hangja meg
reszketett. Ez a kis nyilvánosság: húsz
idegen ember ügyelése, lámpalázba ejtet-
te. A munkásgyűléseken sohasem szólt,
csak abcugolt és éljenzett. Vagy hogy
is szólt volna? Ki az ördög törődik őve-
le? Hagynák-e szóhoz jutni? Most esett
meg először életében, hogy ilyen sokan
hallgattak rá, türelmesen, jóindulattal,
szinte tetszéssel. Egyszerű elméjét orá-
tori kevélység kezdte megzavarni. Lám, ő
is tud beszélni, nem csak Kiss Adolf úr,
a munkásvezér… És folytatta most már
gyűlési nyelven és mind jobban kiabálva,
az olyan ember hangján, aki saját orgá-
2019.09.18. 23:30:17

numát nem ismeri, s akinek a füle bele-
tompult az örökös kalapálásba.
– …Csiba! A társadalmi osztályok indoka
nem eredményezheti, hogy a körülménye-
ket így vegyék tudomásul… Tessék igény-
be vonni, hogy a szellem joga határozottan
lényeges, és az erélyes kiegyenlítésben nem
alaptalan a szerves egyöntetűség…
Ez a beszéd már nem tetszett úgy, mint
az elébbi; de a közvélemény még mindig a
lakatoslegény mellett volt.
–  Nap-ucca! – kiáltott be az ajtón a
kocsivezető.
A professzornak le kellett szállnia. Föl-
cihelődött, és kifelé mentében csak annyit
mondott épp az irányadó társadalmi cáfo-
latot emlegető ellenfelének:
– Marha!
– Szamár! – ordította rá a munkás.
Erre aztán mindenek kacagtak. A pro-
fesszor után harsogó hahota lódult az ajtón.
A kivilágított kocsi már messze járt, mikor
még mindig látszott, hogy a hölgyek kalap-
ján libeg a toll a jóízű nevetéstől.
II.
Való Ádám meg ott állt a fekete, sáros asz-
falton, és nézte, hogyan szalad bele a kocsi
a téli esti permeteg eső homályába.
Negyvenéves, római katolikus, nőtelen
professzor volt. Számos bel- és külföldi tu-
dós társaságnak nem tagja.
És slemil.
De nem ama jámbor balogsütiek közé tarto-
zott, akik szomorúan mosolyogva nyugosznak
bele, hogy vajas kenyerük okvetetlenül a
pónemjével essék a porba; hogy minden em-
ber, aki valakinek a lábára hág, épp az ő tyúk-
szemüket tapodja; hogy ahol nevetnek, rajtok
nevessenek; és hogy ahová ők félénk, szent,
imádó szerelemmel szállanak, ott mások un-
dok számítással paráználkodjanak.
Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 107
GALAKTIKA
2019. október
Haj, neki is sokszor hullott sárba a ke-
nyere; és tiprották őt, és gázoltak őrajta; és
meghasogatta arcát a kacaj szeges ostora;
és látta, hogy az „örök asszonyi” őt nem
az égbe emeli, hanem lehúzza az iszapba,
magához.
…De miért épp őt? Miért?
Összehasonlítván magát a többiekkel,
ítélete azt mondta, hogy erős ember, sőt a
legerősebbek közül való. Vagy kicsodák is
az erős emberek? A gondolkozók. Hányan
vannak, voltak? Arisztotelész, Platón, Des-
cartes, Kant – ebben a században Schopen-
hauer. Hol a többi? Talán még Shakespeare;
ő is tudta, mi a világ. A földnek egyéb lakói,
akikről a történet szól, akiknek közepette
élünk, öntudatlan sokaság. Ami nagy még-
is fölcsillan itt-ott a sötétségből, hitvány tö-
redék. Az agyvelőnek tökéletlen működése.
A legsilányabb munkafelosztás. Ez Homé-
rosz, az Goethe, amaz Napóleon vagy Pető-
fi Sándor. De mi egyéb? Megvan-e bennök
a filozófus, aki egy gondolatával áthatja
az egész mindenséget, és nem az ismeret-
lenben jár e földi tereken? Hány elme van,
volt, aki egész, aki tökéletes? Az emberek-
nek irtóztató nagy többsége teljesen ostoba
és gonosz. Ez ellentmondás, mert a törvény
voltaképpen az lenne, hogy a jóság legyen
a buta. A rosszaság az értelem joga. A leg-
nagyobb ész ismeri a legnagyobb rosszat,
mely a legnagyobb erő. Hogy a világ még-
is általán gonosz, az az elmék determinált
törekvése az ismeret felé. Keresi a rosszat.
Meg is találja, de vakon. Él vele oktalanul,
és fogalma sincsen róla, hogy a rossz egy
fönséges hatalom, a diadalmas Isten ezen
a földön. Ha van mit imádni, ő az. Mert ő
az ész.
…Júniusi este volt. A bazsalikom, a majo-
ránna illata elegyedett a kis kertben a meg-
öntözött fekete föld édes kenyérszagával. És
107
2019.09.18. 23:30:17
 GALAKTIKA
2019. október
az orgonabokor mögött akkor ölelte át Ma-
riska derekát a legátus, a nagyfejű, ostoba,
sárospataki legátus, aki délután az egész
gyülekezet előtt belesült abba, hogy: „jól
vagyonn, jámbor és hiv szolgám, kevesenn
voltál hiv, sokra bizlak ezutánn, menj bé,
atte uradnak örömébenn, ámmenn”. De
nagy bajusza volt, és sok haja, és le tudott
volna ütni az öklével egy tinót. És Mariska
hagyta, hogy a ruháján megtágítsanak két
kapcsot. A hold meg épp akkor tekintett ki
a jegenyék közül, tisztán, fehéren, szűzie-
sen. És ifjú lelkek milliói sóvárogtak feléje
a földnek ez oldalán, szent érzelemmel, égi
ártatlanságban, förtelemre vágyva… (Cf.
Die Welt als Wille und Vorstellung2, II., 651.)
De kik győzik hát le az erős embereket?
Kik az erősebbek? A bikák, a majmok? Lát-
szólag ez is a törvény ellen van. De okát adja
a butaság. A legnagyobb elmét veszi körül a
világon a legkietlenebb egyedülvalóság. Ki
érti meg, vagy csak ki is sejti? Fénye a sö-
tétségbe vész. Az ostobák menekülnek elő-
le, takargatják hitványságokat az égő sugár
elől, mely világít és perzsel. Azt makogják,
hogy ők az okosak: és az oktondiak hisznek
nekik. Katedrán ülnek harminc-negyven
esztendeig, és harminc-negyvenezer agy-
velővel bánnak el úgy, mint mikor a pék be-
dagasztja a tésztát. Többen vannak, sokan
vannak, ők a mindenki. És ítélnek elevene-
ket és holtakat. És a magok baromformá-
jára teremtik ezt a világot. A  géniusz meg
nem lel egy lelket, akibe beleteremthetné
magát.
…Az aranyrojtos zöld bársonnyal leterí-
tett asztalon két gyertya égett és két pohár
víz állott. A híres nagy tudós fölbicegett a
három lépcsőfokon – a szokott mechanikus
éljenzés kísérte –, maga elé tett egy csomó
papirost, megigazította a pápaszemét, és ol-
vasni kezdett. Rövidesen kijelentette, hogy
108 Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 108
az az ember, aki azt a könyvet írta, volta-
képpen nem is méltó a komoly bírálatra;
az akadémiáknak azonban kötelessége őrt
állani, amikor hívatlanok palliumot 3 ölte-
nek, s e maskara révén be akarnak osonni
a tudományosságba. Ezért pontrul pontra
fogja megbélyegezni e zavaros fejű dilet-
táns balgaságait. Aztán bebizonyította,
hogy kétszer kettő öt, hogy a kockának hét
lapja van. Továbbá, hogy ő okos ember, az
a másik meg ostoba. Olyanokat mondott,
hogy a legjámborabb szamár is megbotrán-
kozva billegette volna rá a fülét. De nagy
éljent kapott, az újságok is kidicsérték, neki
lett igaza; Való Ádámról még azontúl csak
mosolyogva beszélt minden művelt ember.
De kik hát azok, akikért van ez a világ,
akikért joga van lenni? A virág? A gyermek?
A virág is boldogtalan, neki is fáj a lét, mint
minden teremtett állatnak, de buta ösztö-
ne őt is csak arra hajtja, hogy szaporodjék.
A gyermek meg arra született, hogy naprul
napra gonoszabb legyen, az értelem felé
törekedve. Nincs az idő végtelenségében
olyan perc, mikor ne történnék valami kép-
telen gazság – contradictio in adiecto4, mert
hiszen a rossznak értelmesnek kell lennie.
És ez a gyűlölködő világ mégiscsak a nagy
elméket gyűlöli legjobban. Az volna az
igazság, hogy ha a századok méhéből szüle-
tik néha egy-egy tökéletes ember, a többiek,
a gyöngébbek olyan imádó tisztelettel ve-
gyék körül, mint az egyiptomiak az ápiszt 5,
aki bizonnyal valami halhatatlan nagy erő
szimbóluma volt. De az embereknek van
egy hatodik vagy hányadik érzéke, mely
megsúgja a legbutábbnak is: ki a fényes ér-
telem, kit kell gyűlölni! Az imént leszama-
razta őt, Való Ádámot, egy otromba állat,
egy gyári munkás, akinek az agya velejében
soha nem csillant föl a gondolat szikrája; és
a többi barom örült, tapsolt, diadalmasko-
2019.09.18. 23:30:17

dott, kiváltképpen a majmok, a nők… Ez
a világ nem méltó a létre. Még erre a mi
hitvány létünkre sem, mely abból áll, hogy
egyre szűnik és egyre keletkezik. Penész-
élet! Az egyik sejtből kivész a valami, amely
lüktetett benne; a másik meg terem, osto-
bán, cél nélkül, csak azért, hogy majd neki
is vége legyen. A mindenen győzedelmes-
kedő halál mindenben vereséget szenved,
másodpercrül másodpercre. A tengerek fe-
kete, néma ősiszapjában és a fénnyel, zajjal,
szépséggel, gazsággal teli városokban. De
végül, valamikor, mégiscsak a halálé lesz a
diadal. Mert eljő az az idő, mikor megöli az
utolsó sejtet is, amely után nem következik
többé még egy eleven… Megöli, mert hiá-
ba, ő a legerősebb, a halál, a legfőbb rossz, a
legnagyobb értelem, a legfőbb jó. Mért tűr-
je ő is, hogy folyton megcsúfolja ez a min-
dig újra születő világ, ki tudja, még med-
dig! Az élet a halállal olyan bosszantó, buta
játékot űz, mint a bodzabélemberke: ha
leütöm, felugrik, ha megint leütöm, megint
fölugrik, és ha milliomszor ütöm le, milli-
omszor ugrik föl. Elég a bárgyú, mechani-
kus komédiából, bodzabél! Egy jó ütés, és
szétmállasz, hitvány! Teljék be az igazság!
Pereat mundus!6
III.
A földet körülvevő levegőtengerben közel
négytrillió kilogramm nitrogenium van.
Ez az elképzelhetetlen mennyiségű gáz vol-
taképp semmire se jó e szabad állapotában.
Lélegzésre nem alkalmas, nem ég, és égést
nem táplál. Igazi célja csak az, ami a vízé a
borospincében: a természet hamisítja vele az
oxygeniumot. Ugyanis gondja van rá, hogy
ne élhessünk tiszta oxygeniummal. Miért
ügyel erre a jó természet? Mert buta, és nem
szeretné, ha a világ okos volna. Márpedig az
lenne, ha a földet a helyett a silány keverék
Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 109
GALAKTIKA
2019. október
helyett a leghatalmasabb, a legnemesebb gáz:
az oxygenium fogná körül levegő gyanánt.
Ó, mily fényes, dicső, boldog és erős lenne
az élet ebben az atmoszférában! Igaz, sokkal
rövidebb (ez is mekkora áldás!), de milyen
teljesen tökéletes! A csodálatos pompában
tündöklő növények olyan értelmesek, mint
ma az állatok; az állatok olyan értelmesek,
mint ma az emberek; az emberek olyan ér-
telmesek, mint ma a bölcsek; a bölcsek meg
olyan értelmesek, mint ma az istenek. És
mindez azért, mert az élet tüze nem ebben a
hitvány, meghamisított levegőben pislogna,
hanem a tiszta, erős, felséges oxygeniumban
égne, egetverő lánggal.
Az oxygenium mintha megvetné bárgyú
elnyomóját, a nitrogeniumot. Nem egyesül
vele közvetlenül. Vagy csak kénytelenség
ez? Nem bír összecsapni vele tüzes harcban,
hogy örökre lekösse? Bizony úgy van. Mert
az a világ rendje, hogy az ész ne győzhesse
le az ostobaságot, még ha gáz is. De ha tá-
mad egy nagy ész, amely segítségére van az
oxygeniumnak, és fölszabadítja… Akkor…
A Sirius színképében van egy kes-
keny piros vonal. Olyan, mint a vér. Az
ontogenium elem vonala. Mellette vö-
röslik valami: az égő nitrogenium. Mert
ama nap viharzó gázai között lángol az
oxygeniummal egyesülő nitrogenium is,
és robbanásai az eget csapkodó rőt, izzó
óceánok. A két gázat az ontogenium egye-
síti; az ontogenium a gyújtó szikra. Ez a
legcsodálatosabb és leghatalmasabb elem,
melyről ezek a Fröbel7-féle játékokkal
piszmogó szakállas gyermekek, a világ
komikusai, nem is álmodnak: a lét nem-
zője. Nem gáz, nem folyadék, nem tömér-
dek test. Tűz. Ez egyetlen, állandó és meg-
másíthatatlan alakja. És az ontogenium a
mindenségben az egy igazi elem. A többi?
Mely hülye dadogás, hogy az arany arany-
109
2019.09.18. 23:30:17
 GALAKTIKA
2019. október
ból van, a hydrogenium hydrogeniumból,
hogy egyszerű testek! Haj, be nagyot nevet
az ilyen „halbak, az halbak” beszéden az
okos elme! Kezdetben vala az ontogenium.
Akik szeretnek balga trópusokkal élni,
ám mondják, hogy az isten ereje. Belőle
lett minden, ami van. Az immár hetven
körül járó, elemnek nevezett kategória.
Az ontogenium tisztán már nincs meg
ezen a földön; de benne van mindenben.
Legdicsőbb fia, az oxygenium, mely az
élet tüzét szítja az árva egy sejtben és a
miriád sejtek legtökéletesebb elrendezésé-
ben, az emberben. Dicső fiú, és mégiscsak
méltatlan fattyú. Mert az apa ereje nem
adatott néki. Íme, az egyetlen nyomorult
nitrogeniummal sem tud megbirkózni. De
ha belekerül egy ős-szikra abból az örök
tűzből, az ontogeniumból, akkor…
Akkor az oxygenium hatalmassá leszen,
és lángba borítja a levegőeget. Irtóztató tűz-
be vész az atmoszféra, és elég, és lecsapódik
valami ocsmány folyadék képében, és nincs
többé semmi ezen a földön, ami élhetne,
nincs, nincs és nincs…
Dies irae, dies illa
Solvet saeclum in favilla,
Teste David cum Sibylla.8
IV.
Való Ádám a sötét szobában levetette téli-
kabátját. Aztán botorkált, tapogatódzott…
Teringette, hol az a szivaros láda, és hol az
a gyújtós skatulya? Természetesen levert
valami szobrot, edényt vagy tintatartót,
míg rájok akadt; és az is természetes, hogy
mikor megvolt minden, ami kell, csak az
ötödik gyújtó gyulladt meg, az első szivar
meg nem szelelt. A másodikhoz azzal az
erős meggyőződéssel nyúlt, hogy majd csak
a harmadik leszen szivábilis. Úgy is lett.
110 Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 110
De mindez voltaképpen nem tartozik
ide. Csak azt akartam mondani, hogy Való
Ádám égő szivarral lépett a másik szobába.
Ez már nem volt sötét. Valami csodá-
latos, pirosló fény árasztotta el. Ez a vi-
lágosság, fotométerrel mérve, lett volna
vagy százezer faggyúgyertyányi. De a sze-
met mégsem sértette. Enyhe, nyugodt, vi-
dám volt, mint a májusi hajnalhasadás…
És mégsem hasonló semmi földi fényhez,
mert hathatósságában példa nélkül való.
Emberszem ideghártyája nem ismer ilyen
izgatást. Látszik minden tárgy mind a há-
rom dimenziójában, mert átaltetsző a vas
is; minden olyan, mint a bíborszínű jég; és
árnyéka nincsen semminek. Távol nincsen,
mert minden oly közel és éles, mintha na-
gyítóüveg alatt volna; és hihetetlenül dom-
ború, akár csak erős sztereoszkóp mutatná.
A fény forrása pedig egy nagy üveggömb
volt az asztalon. Ennek a közepében égett a
piros tűz – nem nagyobb az izzó rózsács-
kánál, mely a gyertya kanócán jelenik meg,
mikor „levél áll”. Az a nagy üveggömb kü-
lönben nem vala üveg, hanem hyaladamas:
Való Ádám föltalálta matéria, melynek
keménysége 19, vagyis a gyémántot olyan
könnyen karcolja, mint a gyémánt a kősót,
biztossági modulusa meg olyan, hogy ha öt
centiméter vastag, kibír tízezer atmoszféra
nyomást. Ama gömb fala harminc centimé-
ter volt; közepén az üresség, ahol a tűz pi-
roslott, csak öt milliméter átmérőjű.
Az a tűz meg vala az ontogenium.
Egy fordítás az ugyancsak hyaladamas
csapon, és a levegőbeli oxygenium meg-
nyeri azt az erőt, hogy a nitrogeniummal
egyesüljön.
És mi történik akkor?
Egy pillanatnak milliomodrésze, és a szo-
bát vörösessárga láng tölti el. Ez a láng ki-
hat, nem a kulcslyukon, nem az ajtón, nem
2019.09.18. 23:30:17

az ablakon, hanem mindenen, amiből a ház
van, és azon kezdi, hogy fölcsap tízezer mé-
ter magasságba – olyan harsonás hallatszik,
mintha milliom vég selymet repesztettek
volna végig –, aztán vakító narancsszínű
minden, egy láng a világ Pozsonytól Brassó-
ig öt perc alatt. De ez csak a kezdet, a kicsiny,
gyermekes kezdet. Három perc múlva a leve-
gő égése már Londonig, Batumiig, Alexand-
riáig és Christianiáig 9 terjed. Még egy perc,
és átcsap az Óceánon Kaliforniába, föl az
északi sarkra, le a Kerguelen-szigetekig, át
Japánba. Aztán még harminc másodperc, és
nincsen többé a világnak levegője egy köb-
centiméternyi sem.
Mindez 570 másodperc műve. A tűz
surrogására – az ég zeng messze, lent a
föld alatt – csend következik, olyan csend,
amilyen még nem volt a földön; mert nincs
Keresd a www.galaktikabolt.hu oldalon!
Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 111
GALAKTIKA
2019. október
többé hang, lehetetlen minden hang. A vi-
lágtér hidege körös-körül berohan a maga
rettenetes fagyával. És e némaságban, e
dermedetben nehézkesen hömpölyögve
rendezkedik el a Föld körül egy új, vörö-
sesbarna óceán, mely eláraszt mindent,
kontinenseket és tengereket. Csak a leg-
magasabb hegyek állanak ki belőle, árva
szigetek gyanánt. A vizek forrva nyelik a
fölébök kerülő folyadékot, hogy salétrom-
savvá egyesüljenek vele; de nincsen idő: a
világtér fagya megdermesztett mindent.
A sötét, véres nitrogenium-tengernek egy-
egy óriás hulláma nem ért rá, hogy lesi-
muljon; egy-egy feneketlen örvénye úgy
maradt, ahogy tátongott: Himaláják és Hi-
maláják negatívjai domborodnak, mélyed-
nek a kemény, verhenyeges kérgen, kéreg-
ben, mely úgy veszi körül a földgömböt,
Megjelent
Dennis E.
Taylor nagy
sikerű,
humoros
űroperájának
folytatása
111
2019.09.18. 23:30:21
 GALAKTIKA
2019. október
mint mikor egy narancsot hirtelen égett
cukorba mártanak.
…A Föld meg csak forog tovább. És a
csillagok ragyognak.
Hogy mi van a kéreg alatt? Városok, ba-
zilikák, világrészek, nyolcezer tonnás óce-
ánjáró gőzösök, amelyeken épp esteli teára
csöngettek. És az emberek, és a férgek, és
a mohák? És a királyok, és az újságírók, és
a beduinok? Nincs, nincs semmi, aminek
neve volna. Mikor a levegő eltűnt, minden
élő testnek még ideje volt összelapulni, alak-
ját veszteni, idétlen csodává zsugorodni, a
fenyőfa tűjétől a madridi opera első baleri-
nájáig. Csak az a vörösesbarna, merev, nép-
telen kristályvilág van meg. Itt a hold hint rá
ezüstöt, amott túl a nap aranyat.
…A Föld meg csak kering, halad, leng,
libeg, dülöng a maga útján, mintha nem is
történt volna semmi különös dolog.
V.
Való Ádám még egy nagyot, mélyet szí-
vott a szivarából, aztán megfogta az
ontogeniumos edény csapját.
De nem fordította meg.
…Honnan tudom, hogy nem fordította
meg? Tizenhatezermillió bizonyos okom
van tudni, hogy nem fordította meg. Futtá-
ban csak egyet említek: hogy én mindezeket
a szörnyű ostobaságokat most itten írom,
hallgatva, hogyan alkot a láng petróleum-
lámpám hengeréből kémiai harmonikát:
igen kellemetlen, éles d dudál a fülemben.
És hogy miért nem fordította meg Való
Ádám azt a veszedelmes csapot?
Ezt a kérdést igen könnyű volna megol-
dani. Egyebek között így karácsony táján
például az éjféli misére hívó harangok meg-
szólalásával. Május táján meg valami Ma-
riska-képpel, mely a falról pillant le édesen,
ostobán, szerelmesen, mint akkor, egyszer,
112 Retro: Dies irae
106-112-toth.indd 112
először, utoljára, a régi udvarház ámbitu-
sán. Ó, ezt a pillantást nem lophatja el nem
egy legátus, de tíz egész teológia sem! Mert
örökkévaló, minden hazugságon, hitszegé-
sen és majomságon által. Vagy azt is lehetne
mondani, hogy… De nem mondok semmit.
Elég az hozzá, Való Ádám nem fordította
meg a csapot. Hanem, igaz: vajon észre mél-
tóztattak-e venni egy részletet? Ez a részlet
igen fontos: Való Ádám ugyan nem fordí-
totta meg a csapot, de még mindig fogja. És
semminemű adatom nincsen arra nézve,
hogy már eleresztette.
Teringette, nem árt résen lennünk.
1: Kb. a „Kuss!” régies megfelelője.
2: Schopenhauer műve, magyarul: A világ mint aka-
rat és képzet.
3: Főpapi liturgikus viselet, egyfajta nyakba akasz-
tott gyapjúszalag kereszt díszítéssel.
4: önellentmondás (latin)
5: Bika, Ozirisz isten élő jelképe.
6: Ha belepusztul is a világ! (latin)
7: Friedrich Wilhelm August Fröbel (1782–1852) né-
met pedagógus, az óvodák megteremtője.
8: Napja Isten haragjának / Végét veti e világnak, /
Ez szavok a prófétáknak. (egyházi ének)
9: Oslo régi neve.
TÓTH Béla
1857-ben született újságíró, író, műfordító. Orvos-
és természettudományt hallgatott, de félbehagy-
ta tanulmányait, és húszéves korában utazgatni
kezdett. Bejárta a Mediterráneumot, majd haza-
térve újságírónak állt. Több budapesti lapnál dol-
gozott, legfontosabb közülük a Pesti Hírlap. Ös�-
szegyűjtötte és közreadta a magyar irodalom
aforizma- és anekdotakincsét. Egzotikus témájú
elbeszélései miatt Jókaihoz és Gárdonyihoz ha-
sonlították. Két novelláskötete tartalmaz fantasz-
tikus írásokat: A boldogasszony dervise (1897) és
a Vasárnapok (1898). Alig 49 évesen, 1907-ben
hunyt el.
2019.09.18. 23:30:21
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR

339 340 341 342 343 344 345 346

PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK
100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA
ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI
ŰRVADNYUGAT

+ + + + + + + +
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
CAINE
VARGA
CAINE
KOMOR
Előfizet
BENEDEK FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS FEDINA NOROÑA
HUSZÁR
NEMERE
PORCAYO CS őknek
AK
HENDON KÉPREGÉNY KALUGIN KÉPREGÉNY LALUMIÈRE KÉPREGÉNY HUSZÁR KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV
LALUMIÈRE
MÓRA SZALOMATOV GALINA
1200 Ft!
BARING CHOLNOKY GULISIO KOSZTOLÁNYI
FLAGG BENÉT BERESFORD BROWN

Orosz TAL M.
Klein
KIR RONIL MARIJA KIR JODI KEITH
GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Caine Előfizet Galina Bulicsov Taylor Roberts
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek Előfizet Előfizet Előfizet
Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK J. G. CS őknek
AK ALEKSZEJ
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft!
Kilworth Ft!
IVÁN
1000 Ft! ISTVÁN
1000 Ft! Ballard
1000 Ft! Kalugin
Mateusz Majewski képe

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER

347 348 349 350 351 352 353 354

MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA
ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT
BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN

+
SZENTE
+
BIGGLE
+
WINKLER
+
ANTAL
+
HYKES
+
MÁRKI
+
CHWEDYK
+
KARR
FEDERICI BOJTOR Előfizet KALUGIN FOX VARGA
CS őknek Előfizető
KARR VARGA DAJCS GULISIO BOJTOR GAILEY
BOLDOG
LEDBETTER
GAUT VEL HARTMAN
HENDON
AK
1200 BODOR HUSZÁR GAILEY GALINA CS knek
AK CROWLEY MAKAI
Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS TÉPŐ 1200 VÁSÁRHELYI
PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH SPOFFORD
DAVID Ft! BELLAMY
SHIEL 1200 Ft!
SZINI

PETR GREGORY
GREGORY
Előfizet
CS őknek Fedina Stančík Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Benford
NANCY

Benford
AK
1200 Ft!
LÍDIA SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach Kress
CS knek CS knek Urbánszki
Előfizető
AK J. G. AK CS knek IAN Előfizető

Toochee DAVE
LLOYD
Biggle, Jr. Nemere 1200 Ft!
Ballard
1200 Ft!
RICHARD
Chwedyk LÁSZLÓ
AK
1200 Watson CS knek
AK
Hutchinson ISTVÁN
Ft! 1200 Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Novemberi számunk várható tartalmából: NO A 35
VE 6.
az MB szám
ú j s ER
• A csernobili szarkofág ág 5
os -ÉTŐ
• Phyllis Ann Karr kisregénye befejeződik ok
ná L
l!
• Emmi Itäranta és Milena Benini novellái
• A láp asszonya – képregény Robert E. Howard novellájából

Who Mourns for Silverstairs? © 1991 by Phyllis Ann Karr (Space & Time) • Átkozott köd © 2019 by Fedina
Lídia • Agujeros de Gusano © 2009 by Daniel Frini (BEM Online) • Mü proszto zsivjom zgyesz © 2000 by
Alekszej Kalugin (Nye szotvori szebje vraga) • A gyakornok © 2019 by Barnóczky Ákos • Gek, ili isztorija
adnava mohnatava sztalkera © 2008 by Vjacseszlav Hvatov (Csisztoje nyebo) • Squirrels, Foxes and Other
Fine Specimens © 2016 by Gareth D. Jones • The Unspeakable McInch © 1948 by Jack Vance (Startling
Stories) • Dies irae ¤ 1898 by Tóth Béla (Vasárnapok) • Das Erbe der Uraniden ¤ 1928 by Hans Dominik
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2019.09.18. 23:29:55

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

RŰ ŐRSÉG-SOROZAT ÚJABB KÖTETE

ROSZORSZÁGBAN MUTATJA MEG, HOGY
GALAKTIKA
2019. OKTÓBER

S A SETÉT MÁSFÉLÉK KÖZÖTTI VISZONYOK 355 ÁRA: 2990 FT

IN ELŐFIZ
Z
BAN IS ELÉG BONYOLULTAK VOLTAK. GA E

A
i

TŐ
ber n:

AM
m

I
ov e e

Á RA
A n ka XL-b
ak ti
Gal tin Ca
idin Gyémán
csak t kártyáv
Mar iborg ros al
K BBI dollá 2250 F
355

A KOm RÁillió e HANS DOMINIK

a t K MÉG etij t!
A „HKÖTrEfiT”EAeTÓrKe! d Az uranidák
féKAPH
öröksége
GALAKTIKA

(BEFEJEZŐ RÉSZ)
19355

KARR / FEDINA / FRINI / KALUGIN

243012

/ BARNÓCZKY / HVATOV / JONES

550133

I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U / VANCE / TÓTH

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

HANS DOMINIK

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Az uranidák
Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán
szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2019.09.18. 23:28:08

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Ez történt eddig
Ú
J VILÁGHÁBORÚ dúl a Föl-
dön, Európától Amerikáig. A csa-
ták többségét a levegőben vívják,
a légiflottákat újfajta fegyverek-
kel szerelték fel, melyeket a zseniális feltaláló,
Weland Gorm fejlesztett ki. Ő ezeket a nyugati
hatalmaknak szánta, de valami módon a vörö-
sök is megszerezték a terveket. A közvélemény
az időközben a nyilvánosságtól visszavonult
feltalálót gyanúsítja köpenyegforgatással. Sen-
ki sem sejti, hogy valójában Robert Canning,
Gorm vetélytársa lopta el a találmányokat, és
szolgáltatta ki titkukat az oroszoknak.
A háború kimenetelét titokzatos, láthatat-
lan hatalom fordítja meg, vereséget mérve az
inváziós vörös seregekre. A legnagyobb közép-
amerikai légicsata egy kis sziget fölött zajlott,
annak talajára hullottak a kiégett, sugárzó
roncsok. A felszín alatti sziklákban fékezhetet-
len atomtűz gyúl, amely rákos burjánzásként
terjed szét. Félő, hogy előbb-utóbb a kontinens
partjait is eléri.
Canning eközben ebül szerzett vagyonából
ültetvénybirodalmat hoz létre Argentínában,
és egy helyi dúsgazdag földbirtokos, van der
Meulen lányának, Hortense-nek csapja a szelet.
A lány társalkodónője, Violet Lee mérnökcsalád
sarja, nagybátyja az első expedícióval épp a Hol-
don jár, és bátyja, Ronald is a repülés szerelmese.
Gormra Ázsiában bukkanunk rá, ahol a vé-
letlen összehozza egy indiai kígyóbűvölővel és
annak állítólagos unokájával, a gyönyörű, ám
nehéz sorsú Mahádévivel. Megmentené a lányt
kegyetlen nagyapjától, de kígyómarást szen-
ved, és csak egy orvos közbelépése menti meg.
A londoni Hyde parkban nem sokkal ké-
sőbb öt azonosítatlan férfi holttestére bukkan-
nak, akikről hamarosan kiderül, hogy Jonas
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2019. október
Lee holdexpedíciójának tagjai. Nyilvánvalóan
szerencsétlenség érte őket, de vajon hogyan ke-
rültek vissza a Földre?
Gorm és orvos barátja Buenos Airesben lát-
ják viszont az öreg kígyóbűvölőt és Mahádévit,
akik ezúttal médium-esteket tartanak. A felta-
láló kis híján lebukik, de a sorstól kap egy újabb
esélyt a lány megmentésére: Canning meghív-
ja magához a két indiait, egy privát bemutató-
ra. A van der Meulenék részvételével megren-
dezett estet követően Mahádévit megszöktetik,
az öreg indus azonban bosszút esküszik.
Eközben az atomtüzet semmilyen módszer-
rel nem sikerül eloltani Coiba szigetén. Egy tu-
dós azzal az elmélettel áll elő, hogy ki kell met-
szeni a fertőzött kőzetet, és elrepíteni a Holdba.
William Harrod, egy dél-afrikai milliárdos
megépíti a szükséges rakétát, és sikeresen kilö-
vi az űrbe a sugárzó szikladarabot.
Ronald Lee elszánja magát, hogy követi
nagybátyja példáját, és űrutazó lesz. Nővére
segítségével megnyeri van der Meulent támo-
gatónak. Csakhogy Canning ismét ellopja a
terveket, és Harrodnak adja át őket, mint saját-
jait. Mivel az atomtűz mégiscsak tovább terjed,
számolni kell a lehetőséggel, hogy a Föld a kö-
zeli jövőben lakhatatlanná válik. Párhuzamo-
san kezd épülni két űrhajó, ami végső soron az
emberiség megmentését szolgálhatja: egy Ar-
gentínában, egy pedig Dél-Afrikában. Eközben
azonban egy harmadik csapat is lázasan dolgo-
zik a maga tervein Indiában.
És ekkor a csillagvizsgálók üzenetet fognak
egy idegen civilizáció képviselőitől, akik űrha-
jótörést szenvedtek a Vénuszon. Az űrverseny
egyszeriben újabb értelmet nyer…
Németh Attila
115
2019.09.29. 11:22:25
 GALAKTIKA XL
2019. október
Hans Dominik
AZ URANIDÁK ÖRÖKSÉGE
M
ÁSNAP REGGEL a Dél-
amerikai Egyesült Államok
kormányának hivatalos
sajtószolgálata a következő
bejelentést tette:
„Figyelembe véve a tegnapi nap során
Dél-Afrikából érkező híreket, a Dél-ame-
rikai Egyesült Államok kormányzata el-
érkezettnek látja az időt arra, hogy egy
fontos dologról tájékoztassa az Unió pol-
gárait. Bejelentjük, hogy señor van der
Meulen igen komoly előrehaladást ért el
az elektronok energiájával meghajtott űr-
hajó megépítése terén, és az új jármű záros
határidőn belül készen áll a próbaútjára.”
A nagyvilág elakadó lélegzettel követ-
te az eseményeket. Már nem számított
az előző napi, megdöbbentő bejelentés.
A  Dél-afrikai Unióban viszont nem vi-
selték el könnyedén a váratlan fordulatot,
116 Az uranidák öröksége
115-202-xl.indd 116
A Földet
fenyegető
katasztrófára
talán a Földön
kívül kell
megoldást
keresni.
(befejező rész)
és a közvélemény valósággal őrjöngeni
kezdett:
„Csalás! Szélhámosság! Tolvajok! Az
ifjú nemzet becsületébe gázoltak!”
Még a mérsékelt hangok is arcátlanság-
ról beszéltek. Az ügy azonnali kivizsgálá-
sát követelték.
A két kormányzat hivatalos képvise-
lői persze minden tőlük telhetőt megtet-
tek azért, hogy elcsituljanak a kedélyek.
Johannesburgban azonban csak olajat
öntöttek a tűzre azzal, hogy leszögezték,
mindenképpen a Dél-afrikai Unió élvez
elsőbbséget, és ha valaki arcátlanul egy
hasonló vállalkozásba kezd, az kényte-
len lesz elviselni az azzal járó következ-
ményeket.
A tudósítók seregei mind a két földré-
szen áthatolhatatlan falakba ütköztek. Ez
volt a nagy hírverés első következménye.
2019.09.29. 11:22:27

Johannesburgban és Buena Vistában is
szigorú biztonsági rendszabályokat lép-
tettek érvénybe. A két ipari központ körül
zárt övezetet hoztak létre, ami a légtérre
is vonatkozott, és halálos akadályok nehe-
zítették meg az illetéktelenek behatolását.
Két aprócska helyi újságból, Trans­
vaalban a Witwaters Advertiserből és a
Gran Chacóban a Monitore del Vermejoból
néhány nap leforgása alatt nemzetközi
fontosságú hírforrás lett.
A Dél-amerikai Egyesült Államok nagy­
követe Fokvárosban hosszas megbeszélést
folytatott a helyi külügyminisztériumban,
akárcsak a Dél-afrikai Unió nagykövete
Buenos Airesben. A megbeszélések azzal az
eredménnyel jártak, hogy a két kormány-
zat kezében levő hivatalos újságok attól
kezdve nem foglalkoztak az űrhajók építé-
sével. A két parányi helyi lapocskából vi-
szont gyorsan az egymással hadakozó ipari
óriások szócsövei lettek. Ők voltak azok a
hírnökök, akik az egész világ előtt közhír-
ré tették Harrod és van der Meulen nagy
tetteit. Közben többször is előfordult, hogy
csúnya vita alakult ki a hírnökök között, és
meglehetősen éles kirohanásokat intéztek
egymás ellen.
Miközben a világ lélegzet-visszafojtva
töprengett azon, hogy Harrod és van der
Meulen lázas párharca miképpen ér véget,
kettőjük közül ki jut el először a Vénuszra,
és melyiküknek sikerülhet megfejteni az
Esthajnalcsillagról származó, misztikus
rádióhullámok titkát, a berlini rádió a kö-
vetkező, meglepő bejelentést tette:
„Rendkívül pontos iránymérő műsze-
rek alkalmazásával sikerült kétségtele-
nül bebizonyítani, hogy a greenwichi és a
berlini lebegő csillagvizsgálók által fogott
különös jelek a Vénuszról származnak. Si-
került megállapítani azt is, hogy milyen
Az uranidák öröksége
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2019. október
üzenetet akartak továbbítani velük. Az
űrből érkező képtáviratok Descartes-féle
koordinátákat tartalmaznak.”
Az emberek fejcsóválva és hitetlenked-
ve hallgatták a híreket. Alig valaki tudta
felfogni, hogy mit is jelent ez a magya-
rázat. A berlini bejelentést követő napon
azonban megváltoztatták a rádió esti mű-
sorát, és a lebegő csillagvizsgáló szakér-
tője, Franke professzor előadást tartott a
megfigyeléseiről.
A rádiózás történetében nem igazán
akadt még egy olyan tudományos előadás,
amit a hallgatók nagyobb izgalommal, ko-
molyabb érdeklődéssel vártak volna. Az
esti órákban sok millióan ültek le a vevő-
készülékek elé.
– Tisztelt uraim! A sajtó az elmúlt idő-
szakban beható részletességgel foglalko-
zott azzal, milyen nehézségekkel jár, ha
leül egymással szemben két olyan ember,
akik nem beszélnek közös nyelvet, ámde
mégis meg akarják érteni egymást. Ami-
re vállalkoznak, az egyszerűen lehetetlen.
Mégis akadnak olyan embertársaink, akik
képesek legyőzni a lehetetlent. E jeles sze-
mélyek nem mások, mint az önök többsé-
ge által meglehetősen ellenszenvesnek
talált tudomány, a matematika képviselői.
A professzor elhallgatott egy pillanat-
ra, majd folytatta:
– Amikor bejelentettem, hogy képesek
voltunk megfejteni a Vénuszról sugárzott
jeleket, akkor valószínűleg önök közül
nagyon sokan félreértették a szavaimat.
Ugyanilyen nehéz bebizonyítanom a
hozzá nem értők számára állításom iga-
zát. Figyelmen kívül kívánom hagyni
a félreértések vagy éppen a kételyek le-
hetőségét, és röviden mégiscsak elma-
gyarázom, hogyan sikerült eredményre
jutnunk.
117
2019.09.29. 11:22:27
 GALAKTIKA XL
2019. október
Püthagorasz tételére önök közül a leg-
többen valószínűleg emlékeznek. Ez a
matematikai összefüggés tette számunkra
nyilvánvalóvá a titok megoldását. A Vé-
nuszon lévő lények a jelzéseikkel először
püthagoraszi számhármasokat adtak meg
nekünk. Szeretném határozottan leszö-
gezni, hogy szerintem technikailag sok-
kal fejlettebbek nálunk. Beismerem, igen
hosszú időt vett igénybe, míg felfogtuk az
üzenet értelmét. Ugyanakkor viszont az
áttörést követően máris feltárult előttünk
a kommunikáció útja. Sikerült tíz centi-
méteres hullámhosszon választ küldeni a
Vénuszra. A jeleinket fogták és értelem-
szerűen megválaszolták.
A professzor ismét szünetet tartott.
– Hangsúlyozom, uraim, hogy mate-
matikai jelekről van szó. Mindenki, aki
tisztában van e tudomány alapjaival, az
egyértelműen abban az irányba megy to-
vább, hogy utána a kúpmetszés képlete
következzen, majd a hiperbola, a para-
bola, ezt követően pedig egy koordináta-
rendszerben a két utóbbi függvény pont-
ról pontra történő ábrázolása.
Ezzel sikerült leraknunk annak az alap-
jait, hogy a gondolatainkat képek formá-
jában megosszuk egymással. Szeretném
emlékeztetni önöket, hogy számos olyan,
rendkívül fejlett civilizáció létezett, ame-
lyek képírást használtak.
Az előadó hangját áthatotta a lelke­
sedés.
– Képekkel kommunikáltunk! Igen, va-
lósággal látom magam előtt, hogy sokan
a fejüket csóválják. Az ilyen kapcsolattar-
tás ugyanis értelemszerűen meglehetősen
korlátozott. Ez így igaz. Szóba sem jöhet
olyan eszmecsere, mint ahogy két, azo-
nos nyelvet beszélő művelt ember beszél
egymással. Éveknek kellene eltelnie, míg
118 Az uranidák öröksége
115-202-xl.indd 118
a képeken alapuló kommunikáció kellő­
képpen fejletté válna, és lehetővé tenné a
két oldal között a gondolatcserét.
Szeretném leszögezni, mennyire büsz-
kévé tesz minket az a tény, hogy éppen a
berlini csillagvizsgáló köztisztviselőinek
sikerült megtalálni a kétoldalú eszmecse-
re ajtaját megnyitó kulcsot.
Újabb jelentőségteljes szünet követ­
kezett.
– Önök közül most sokan azt mond-
ják, ez édeskevés. Amire én büszkén azt
válaszolom, hogy valójában végtelenül
sok! Önök természetesen kivétel nélkül
azt szeretnék, ha többet is megtudhatná-
nak a képüzeneteink tartalmáról. Párbe-
szédünk középpontjában mindenekelőtt
technikai kérdések álltak. A műszaki
színvonal ugyanis jól mutatja, mennyire
fejlett egy adott kultúra. Nagyon hamar
megértettük, hogy beszélgetőtársaink
technikája és ezzel ugye a kultúrája sok-
kal magasabb szintre fejlődött a miénk-
nél. Nem merek arra vállalkozni, hogy ezt
a témát részletesebben is kifejtsem önök-
nek. Ugyanakkor viszont nyilvánvalóvá
válik, hogy partnereink a tudományok
területén milyen hihetetlen mértékben
előttünk járnak, ha most közhírré teszem
a következő tényt: azok a lények odafent,
akiket olyan embereknek tartok, amilye-
nek mi is vagyunk, egyáltalán nem a Vé-
nusz őslakói. Egy másik naprendszerből
érkeztek hozzánk. Mondom még egyszer,
hogy érthetőbb legyek. Nem a mi Napunk
egyik bolygójáról jöttek, hanem egy má-
sik csillag rendszeréből.
Lelkesen zengő hangon folytatta:
– Gondoljanak csak első próbálkozása-
inkra, ahogy elindultunk a csillagok vi-
lágába! Célba vettük a Holdat, a Vénuszt,
a Marsot. Ezek az égitestek csupán fény-
2019.09.29. 11:22:27

másodpercekre, maximum fénypercekre
vannak tőlünk. Ugyanakkor ki tudná meg-
mondani, hány fényévet tettek meg azok
a csillaglények? Az uranidákról beszélek.
Emberekről, akik egy idegen égbolt alatt
élnek. Az útjuk számunkra csupán a távoli
jövő szép álmát jelenti. Persze jól tudom,
hogy most önök kivétel nélkül mire gon-
dolnak: ha ezek az űremberek ilyen nagy
távolságot tettek meg, akkor miért nem
jönnek ide, a Földre? E kérdésre csupán bi-
zonytalan magyarázatot adhatok. A Vénu-
szon lévő emberek képtáviratok révén pró-
bálták meg felfoghatóvá tenni számunkra a
sorsukat. Az ezzel járó lehetőségek erősen
korlátozottak. Amiről most beszámolok
önöknek, az csupán sejtésen alapul, mert
nem áll módunkban egyértelmű bizo-
nyítékokkal alátámasztani. Ugyanakkor
úgy vélem, hogy feltételezéseinkkel nem
nyúltunk mellé. A kapott, nehezen értel-
mezhető képeket az angol csillagvizsgálón
szolgáló kollégák is áttekintették. Nagy-
mértékben megegyezik a levont következ-
tetésünk. Greenwichben és Berlinben is így
értelmezték a jelenségeket:
A világűr utazói alighanem azért ér-
keztek ide, mert tudományos célokból fel
akarták keresni más naprendszerek pla-
nétáit is. Így jutottak el a Vénuszra. Ez
idáig sehol sem találtak embereket. Cso-
dálatosan fejlett optikai segédeszközeik
azonban a Földön felfedezték a rájuk oly
sok mindenben hasonlító lényeket. Csak-
hogy ekkor, a siker küszöbén valamilyen
szörnyűség történt. Én a magam részéről
úgy vélem, hogy a világűr utazóinak va-
lamilyen testi problémája támadt, míg az
angol kollégák szerint az űrhajójuk hibá-
sodott meg. Vagy az egyik, vagy a másik,
de tán e kettő együttesen lehet az ok, ami-
ért nem tudták folytatni az útjukat.
Az uranidák öröksége
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2019. október
A professzor ingerülten felhördült.
– Persze ezek csak sejtések, tisztelt
hallgatóim. Csak sejtések. Ugyanakkor
viszont meglehetősen nagy jelentőséget
tulajdonítunk annak a ténynek, hogy a
világvándorok nem folytatták az útjukat.
Ebben a rendkívül feszült helyzetben a
lehető legnagyobb lelkesedéssel kell azt
tényt üdvözülnünk – ez az önök számára
is nyilvánvaló –, hogy Földünkön már két
helyen is folytatódik olyan űrhajók épí-
tése, amelyekkel eljuthatunk a Vénuszra.
Éppen ezért jogosan reménykedhetünk
abban, hogy belátható időn belül közvet-
len kapcsolatba kerülhetünk ezekkel a ná-
lunk sokkal fejlettebb lényekkel. Örökké
tartó dicsőség illeti meg azt, akinek ez el-
sőként sikerül. E találkozás további követ-
kezményeiről nem kívánok beszélni. Önök
közül bizonyára mindenki képes felfogni,
hogy a kapcsolatfelvétel milyen hihetetlen
előnyöket tartogat a számunkra.
Másnap reggel az újságok leközölték
Franke professzor előadását és a hozzá
kapcsolódó kommentárokat. Valamennyi
lap első oldalán ott üvöltött a nagy kérdés:
„AZ URANIDÁK – KI SZERZI MEG
MAGÁNAK A TUDÁSUKAT, A KINCSE-
IKET?”
Canning mindent elintézett Pretori-
ában. Új munkásai már úton voltak Jo-
hannesburg felé. Az elővároson keresztül
most ráérősen sétált a repülőtér felé. El-
haladt az egzotikus országokból származó
népcsoportok lakónegyede mellett. Felfi-
gyelt arra, hogy az egyik utca sarkán ki-
sebb tömeg gyűlt össze.
Kíváncsian odament hozzájuk. Ó!
A  barna, fekete és sárga kíváncsiskodók
között egy indiai ücsörgött, egy kígyóbű-
völő. Canningnek eszébe jutott mindaz,
amit egykor Indiában látott és tapasztalt.
119
2019.09.29. 11:22:28
 GALAKTIKA XL
2019. október
Az öreg férfi fejét turbán takarta. Ke-
resztbe tett lábbal ült a földön. Furulyán
játszott, és a muzsika hangjai táncra kész-
tettek két kisebb kígyót. Canning már to-
vább akart menni, de megtorpant. Az öreg
ekkor letette a hangszerét, és könyörögve
egy tányért nyújtott oda a nézői felé.
Ez az arc! Canning töprengeni kezdett.
Hol látta már korábban? Ismeri valahon-
nan ezt a fickót? Kicsit arrébb sétált, és
megállt. Egy idő múlva az indiai feltá-
pászkodott. A közönsége szétszóródott.
Az öreg a vállára akasztotta a kígyók ko-
sarát, és elindult.
Szarata az? Mi történt vele? Nemrég még
egészen másként nézett ki. Na és hol van a
lány? Hihetetlen, hogy valaki ennyire meg-
változzon, ilyen mélyre süllyedjen. Utcai
csepűrágó lett belőle. De mégis. Biztos, hogy
ő az! A nyomába szegődött, és amikor senki
sem volt a közelükben, odalépett mellé.
– Szarata?
Az öreg gyorsan odafordult, és Can­
ning­re bámult.
– Szarata? Maga az? Hát nem ismer már
meg?
A vénség becsukta a szemét. Az arcki-
fejezése elárulta, hogy lázasan töpreng.
– De hát járt a házamban! Még egy elő-
adást is tartott…
Az indiai leengedte a kezét, és alaposan
megnézte magának Canning arcát. A  te-
kintete egyértelművé tette, hogy lassan
visszatér az emlékezete.
– Mr. Canning! Ó! Emlékszem, ön járt
nálam a tengerparti nagyvárosban. Meg-
hívott, hogy látogassak el önhöz. Igen!
Emlékszem, mindenre emlékszem.
– De miért van most egyedül? Hol van
Mahádévi? Hol van az unokája?
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
120 Az uranidák öröksége
115-202-xl.indd 120
– Mahádévi? Az unokám? – Az indiai
savanyú képet vágott. – Szaratának sosem
volt unokája. Mahádévi? Nem ismerem az
illetőt, soha nem is ismertem.
Canning úgy vélte, hogy öreg részeg.
Az lesz a legjobb, ha egyszerűen itt hagy-
ja. Szarata azonban mintha csak kitalálta
volna a gondolatait, közelebb lépett hozzá.
– Ott ültünk abban a szép, világos ház-
ban. Miről is beszélgettünk? Hiszen tudja.
– Felemelte a mutatóujját. Amikor elrö-
högte magát, a hangja félig gúnyos, félig
meg naivan együgyű volt. Úgy beszélt,
mint egy háborodott, és közben jobbra-
balra tekingetett, mint aki attól fél, hogy
kihallgatják. – Az a férfi… Tudja, ké-
rem… Az az alak…
Egészen érdessé vált a hangja, miköz-
ben felmutatott az égre.
– Ott van fent… Ön meg tudni akarta,
hogy hogyan néz ki… hogy hol van. –
Fontoskodó képet vágott. – Tudja, kérem,
én is ismerem.
– Persze, persze. Világos. Na, minden
jót! – Canning a zsebébe nyúlt, elővett egy
pénzdarabot, és a vénség kezébe nyomta.
Már ment volna tovább, ám az indiai a
pénzt nézve hevesen megcsóválta a fejét.
– Ez túl kevés, uram. Nagyon kevés.
Sokkal többet kell Szaratának adnia.
Szarata ugyanis tudja, hol lakik az isme-
retlen… Járt nála…
Milyen furcsán viselkedik ez az öreg!
Alighanem megzavarodott az elméje. Os-
tobaság minden szava! Canning újra a zse-
bébe nyúlt. Menni akart. Itt akarta hagyni
a vénembert. Az azonban újra megszólalt.
– Szarata azt is tudja ám, hogy mit csi-
nál az a bizonyos uraság. Szarata a saját
szemével látta a szép, hatalmas hajót…
2019.09.29. 11:22:28
i AZ EURÓPAI UNIÓ IRODALMI DÍJÁT
gy ELNYERT KÖTETEK A GALAKTIKÁNÁL
n
al,

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 3 2019.09.18. 23:36:17

 A VILÁGHÍRŰ ŐRSÉG-SOROZAT ÚJABB KÖTETE
A 18. SZÁZADI OROSZORSZÁGBAN MUTATJA MEG, HOGY
A FÉNYPÁRTIAK ÉS A SETÉT MÁSFÉLÉK KÖZÖTTI VISZONYOK
MÁR A MÚLTBAN IS ELÉG BONYOLULTAK VOLTAK.

A KORÁBBI
Ö TETEK MÉG
K
KAPHATÓK!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2019.09.18. 23:36:22