GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR

358
EGY VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER
ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS?
GRÖNLANDI OLVADÁS

+
BENFORD
KIVIRÜÜT
TÖRZS
KOMOR
AMBRUS

Nemere
ISTVÁN Előfize
t
DAVE CSAőKknek
1200 Ft
Hutchinson !

A SCI-FI LEGJAVA 19358

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2019.12.20. 16:41:05

 A halállal nem ér véget az élet, a
kiváltságosok agya egy palackban
mesterséges körülmények között
tovább él. De meddig? És milyen áron?

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 2 2019.12.20. 16:41:00

 GALAKTIKA
2020. január

A szegény szerkesztő

GALAKTIKA
AZIN
SZTIKUS MAG
NYOS-FANTA (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
MÚ TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁ

panaszai
Nem először fordul elő a lap XL-kiadásának fenn- WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR

állása óta, hogy a meghirdetett tartalom helyett EGY

358
VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER
ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS?

valami más jelenik meg. A beígért regény ilyenkor GRÖNLANDI OLVADÁS

rendszerint 1-2 hónapot csúszik. Az ok hol a szerzői
jogok megszerzésének elhúzódása, hol az, hogy a BENFORD
+
KIVIRÜÜT
kézirat nemes egyszerűséggel nem készül el időre. TÖRZS
Olykor pedig adódnak zűrösebb helyzetek is. Mint KOMOR AMBRUS
például most.
Közel két évtizeddel ezelőtt olvastam el Jerzy
Żuławski híres Hold-regényének első részét annak ISTVÁN
Nemere
Előfize
tő
egyetlen, 1922-es magyar kiadásában. Történt ez DAVE CS Kknek
120A 0 Ft!
azután, hogy sikerült megnéznem az író testvéré- Hutchinson
nek unokája, Andrzej Żuławski által készített, és
sajnos torzóban maradt fi lmet, mely a teljes triló- A SCI-FI LEGJAVA
19358

giát vette alapul.

9 770133 243018

A fi lmben kirajzolódó döbbenetes emberi dráma nagyon megragadott, ezért vettem elő a
könyvet. A regény korához képest elképesztően kifinomult, modern szöveg lenyűgözött, így
azóta kerestem a lehetőségét, hogyan jelentethetném meg újra ezt, majd sorra a folytatásait,
melyek már ősbemutatók lennének magyarul.
Saját kiadóm működése időközben leállt, úgyhogy az első próbálkozást nem koronázta
siker. Amikor a Galaktika mellett ismét elkezdtek GBK-klubkiadványok megjelenni, ezek a
kötetek is ott szerepeltek a tervek között, de a megvalósulás megint elmaradt. Végül az XL-be
terveztem be őket.
El is kezdődtek az első rész munkálatai, úgy gondoltam, ideje lenne a százéves fordítást
egy újabbra cserélni. Sajnos a lengyel eredetim egy korábbi kiadási kísérletnél elkallódott,
mivel azonban az internet a barátunk, és találtam egy elég hivatalosnak tűnő oldalt, ahol lát-
szólag az egész szöveg fönt volt kommentárokkal, gondoltam, ebből is dolgozhatunk. Persze
mivel lengyelül nem tudok, bíztam a fordító szakértő segítségében.
Nos, mint az utolsó előtti pillanatban kiderült – már a szerkesztési munka is megkezdő-
dött –, a professzionálisnak ható online változat mégsem volt teljes. A regény szövegének
közel egynegyede hiányzott. A kimaradt rész pótlására már nem lett volna idő, így le kellett
cserélni az e havi XL tartalmát. A történet azért remélhetőleg hepienddel zárul, és néhány
hónap múlva leközölhetjük Żuławski gyönyörű Hold-trilógiáját. Addig is most fogadják sze-
retettel – legalábbis az XL-változat olvasói – Antal József Vektor című regényét, mely a koráb-
ban nálunk megjelent, Zsoldos Péter-díjas Kód folytatása.

Németh Attila
irodalmi szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2019.12.20. 16:31:09

 GALAKTIKA XL. évfolyam, 358. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Lukács Bettina
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Bódis Éva
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Derek Stenning (Kanada) munkája:

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
56
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
102
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
20
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2019.12.20. 16:30:53

 GALAKTIKA
2020. január

66

54
novellák cikkek
6 Gregory Benford: Newton alvó szelleme 20 Egy varázslatos bolygórendszer
(befejező rész)
34 Újabb magyar űrhajós?
24 Nemere István: A fiam nem akar időutazni
52 Világűrt jelentő deszkák
36 Kersti Kivirüüt: Fekete sugárzás
54 Obszervatórium
45 Emma Törzs: Ahogy a folyó szereti az eget
56 Filmajánló
58 Komor Zoltán: Szelfisztensz
64 A szférák zenéje
68 Dave Hutchinson: Diszkrét jelenségek
66 Intelligens dizájn
109 Ambrus Zoltán: Casanova
102 A jövő otthona
1 03 Képregény a Galaktikában
108 Galaktika a nagyvilágban

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Antal József: Vektor
200 Antal József-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2019.12.20. 16:30:54

 GALAKTIKA
2020. január
Vízpára az Europán
Az Europa a Naprendszer legizgalmasabb
holdja. A Jupiter kísérőjét repedésekkel, ka-
nyonokkal tarkított vastag jég borítja, amely
alatt száz kilométer mély, összefüggő óceán
rejtőzhet.
A NASA Goddard Űrkutató Központ ku-
tatóinak sikerült igazolniuk, hogy vízpára
van jelen a hold légkörében a felszín felett.
Ez azért jelentős, mert egyrészt a folyékony
víz jelenlétét bizonyítja, másrészt azt, hogy
ez a felszínre törhet. A kutatók becslése sze-
rint olyan mennyiségben áramlik a mély-
ből, hogy egyetlen perc alatt feltöltene egy
olimpiai úszómedencét. Ez nem tűnik túl
soknak, a kutatók a vártnál kevesebbet is
találtak.
A holdat a Hawaiin található Keck Ob-
szervatóriumban spektrográf műszerrel
tanulmányozták. 17 alaklommal vizsgál-
ták a hold légkörét, és mindössze egyetlen
alkalommal sikerült kimutatni a vízgőz
jelenlétét. A kutatók szerint ez arra utal,
hogy a vízgőz ritka, de nagy aktivitású
esemény közben szabadult fel. Ez valószí-
nűleg a földi gejzírekhez hasonló jelenség
lehet.
6
006-019-benford.indd 6
5 N
A nagy hegy lábánál, egy széles folyó partján
sárgásbarna falu terült el. A tiszta vízben
látni lehetett a kavicsokat, szikladarabokat
és a köztük úszkáló halakat. Csapatok ha-
ladtak el az utolsó ház mellett. Markham az
ajtóban állt, és figyelte, hogyan menetelnek N
a hegyek felől hömpölygő dörgés irányába.
Mindenféle korokból származó csapa-
tok voltak. Atlétatrikót viselő, hátukon
ferdén átvetve jókora tegezt hordó íjászok.
J
Sötét bőrű, törpeszerű kardforgatók, kiálló
CA
szemöldökük összevonva a nagy összpon-
tosításban. Éneklő, handzsárforgató, vörös
köntösben menetelő nők. Gőgös, vigyorgó
gránátosok. A kavargó porban gyorsan lép-
kedő, hosszú oszlopokban csörömpölve-kia-
bálva vonuló, pirospozsgás, pajzsos-lándzsás B
római katonák, vert vasból készült sisakju-
kon feltűnő, rikító sárga szalag. Továbbá sok
egyéb fegyver – kovás puskák, megolajozott
Springfieldek, rövid csövű, nehéz pisztolyok,
fényes nyílpuskák, jókora fekete gránátok,
és izzadt kínai nők csapata mögött még egy
fakerekeken tántorgó, zömök vaságyú is fel-
tűnt. Könnyű inget és lábszárvédőt viselő
muzulmánok vánszorogtak kitartóan bőr-
övön himbálózó karddal. Egy kék-szürke
ruhát viselő, barna bőrű tiszt vágtatott ordí-
tozva az oszlopok között.
A házban lakó nő azt mondta, a seregek
egész nap vonultak. A felvert por bevonta
az út mentén álló nyurga fák csillogó zöld
leveleit. Volt ott sereg mindegyik korból, és
kitartóan meneteltek, többnyire nem néz-
tek oldalra, nem is beszélgettek. Az üveges
szemek csak mereven előre bámultak, kife-
jezetten az útra.
– Mit mond a tiszt? – kérdezte Markham.
– Görögül beszél – rágcsált tűnődve egy
fogpiszkálót Hem.
– Maga érti?
2019.12.20. 16:30:43
 GALAKTIKA
2020. január

B U LltA-
E
N díjraregény
je lö „Isten óvjon minket a
kis
szűklátókörűségtől,
és tartsa ébren
Newton szellemét!”
U L A-
E B
N díjas s ze rző
William Blake

.
NW
JOH BELL -
P díjas
CAeM
mlék ző
szer

T SF
-
BdRíjaIs szerző
Gregory Benford
Newton alvó szelleme
– Nem. Ógörög, nem újgörög. Valaki azt
mondta nekem, hogy körülbelül ezer évvel
ezelőttig mindenki ezen a nyelven beszélt.
Sok harcos még ma is. Nem látják értelmét
megtanulni angolul, pedig a legtöbb ember
arra váltott.
A por csiklandozni kezdte Markham or-
rának belsejét. Tüsszentett egy nagyot.
– Hová mennek?
– Fel, az egyik alakulathoz.
– Kivel harcolnak majd?
– Aki ott van.
Hem igencsak beesett szemmel figyelte
a rendetlen vonulást és a vég nélkül höm-
pölygő port.
– A muzulmánok úgy gondolják, ha elég
sok hitetlent győznek le, kiengedik őket a hű-
vös oázis kertjébe, ahol hurik várnak rájuk,
csobog a víz, és dögivel van szőlő meg da-
tolya. A keresztények meg vannak győződve
Newton alvó szelleme
(befejező rész)
arról, hogy a pogányok ellen kell bizonyíta-
niuk. Azok a törpék, akik az előbb mentek el
itt, azt hiszik, hogy a Mennyország birtoklá-
sáért zajlik a harc. Az egyiptomiak meg azt,
hogy a fáraót fogják megmenteni.
– Azóta nyilván rájöttek már, hogy idió-
ta mese az egész.
– Tényleg az? – nevetett mogorván Hem.
– Hát persze! Ez egyáltalán nem hagyo-
mányos Pokol.
– A legtöbben azt hiszik, ez egy felmé-
rés, próbaüzem… nem pedig a Pokol. Ezt a
szemébe is mondják az embernek. Nekik az
a dolguk, hogy megmutassák, mit tudnak.
– Miért?
– Ugyanolyan sikeresek akarnak lenni,
mint a görögök Marathónnál. Vagy mint
a jenkik Shiloh-nál. Ezt az elvet ismerték,
ennek nevében haltak meg, és ehhez fogják
tartani magukat.
7

006-019-benford.indd 7 2019.12.20. 16:30:43

 GALAKTIKA
2020. január
– És azt remélik, hogy megmenti őket?
Hem megfordult. A homályos, fehér
fényben mereven nézte Markhamet.
– És maga mit csinál?
– Megpróbálom kideríteni, hogyan… Ó!
Hem valamilyen elvont, töprengő vi-
dámsággal, vigyorogva csapott egyet az aj-
tókeretre, mire a vizezett, langyos italokat
felszolgáló idős nő felnézett, újabb rende-
lést remélve. A csapatok ritkán álltak meg,
nem igazán szánták meg. Mások viszont
igen. Nézelődők, mint Markham és Hem.
– Tudja, egyszer összefutottam itt Cam­
bronne tábornokkal. Egy francia hivatásos
ezredet vezetett, néhányan közülük abban
a Régi Gárdában szolgáltak, aminek ő volt
a parancsnoka Waterloo-nál. Kérdezgettem
arról a történetről, hogy mit is mondott,
amikor a britek felszólították, hogy adja
meg magát.
– Á. „A Régi Gárda meghal, de sosem
adja meg magát.” Ez volt az?
– Ez áll a könyvekben. Cambronne
szerint viszont ő csak ennyit mondott:
„Merde!” Amikor a húszas években Párizs-
ban jártam, az illedelmes emberek, amikor
nem akarták kimondani ezt a szót, csak
ennyit jegyeztek meg: „Cambronne szava”.
Persze azt jelenti, hogy „szar”. A szó legne-
mesebb értelmében. Minden ebben az egy
szóban van benne, és nem azokban a cir-
kalmas mondatokban, amiket az emberek
találnak ki később.
– Akkor ezek miért…
– Ez az egyetlen cselekedet, ami jelent is
valamit, hát nem érti?! Számukra Isten nem
létezik többé, arra viszont van esély, hogy
ha odateszik magukat, kijussanak innen.
Persze a vallásos fickók gondolkodnak így.
A többi viszont… Mit is mondott Patton?
Valami olyasmit, hogy a háború a legjobb
sport. Nos, ők sportolók.
8 Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 8
– És ha meghalnak?
Hem hosszasan nézte a fáradhatatlanul
vonuló seregek végtelen menetoszlopait.
– Maga már megtapasztalta.
– Tehát állandóan visszatérnek?
– Ja. Csak ennyit tudnak.
– Tetszik nekik?
– Nézze őket! Gondolja, hogy tetszik nekik?
Markham az arcokat figyelte – elkínzott,
kifehéredett, ráncos, piszkos arcokat, a
gyötrelemtől eltorzult szájakat és szenvedé-
lyes, őrülten fanatikus tekinteteket látott.
Évtizedek óta semmit sem olvasott He-
mingwaytől, nem sok mindenre emléke-
zett, de arra igen, hogy a prózaiság hogyan
világított rá szép sorjában a dolgokra, és
hogyan váltak hirtelen fontossá az egyéb-
ként kicsi, múlékony, lényegtelen történé-
sek. Mint egy impresszionista festményen:
fénypászmák, melyeket tudatunk üres, lég-
mentes terébe mázoltak. A veszély, a koc-
kázat, a fenyegetés átszivárog a ropogós,
megdermedt vásznon, állandó próbája zaj-
lik ama végső és talán egyetlen valódi ütkö-
zetnek. Hem megfontoltan elharapott meg-
jegyzései olyan univerzumot testesítettek
meg, amely nem kizárólag az emberé, lehet,
hogy egyáltalán nem is az övé; törékeny és
ingatag, de ha jobban szemügyre vesszük,
kiderül, hogy nagyon is szilárd. Vegytiszta.
Változtathatatlan.
Hem személyes tisztességének higgadt
megőrzésével reagált minderre, és ezt hű-
vösen, büszkén, szenvtelenül fejezte ki. Úgy
tekintett az életre, mintha egy festményt
nézne a Louvre-ban. Úgy próbált a mélyére
ásni, hogy következetesen, módszeresen írt
le mindent.
Most viszont maguk mögött hagyták
már ama jól meghatározható, tiszta világot,
és jócskán túl voltak a halál fenyegető pró-
báján.
2019.12.20. 16:30:43

– Menjünk! – mondta reszketve Mark­
ham.
– Épp most jön a vezető.
Hem lefizetett egy embert, aki tudta,
hogyan lehet a fő csataterek megkerülésé-
vel eljutni a táborba, ahol Hadrianus kész-
letraktárai és adminisztratív irodái voltak.
Ott kereskedtek, oda érkezett a felszerelés,
és ott gyártottak mindent, ami a szüntele-
nül zajló háborúhoz kellett. Hem szerint ott
van az angol fizikus.
A vezető alacsony, fekete, bizalmatlan
tekintetű férfi volt. Előre kérte a pénzét, és
keveset beszélt. Hem nyolcszögletű vert vö-
rösréz érméket adott neki, melyek mindkét
oldalán nyersen vigyorgó arc domborodott.
Miközben a vezető a pénzt számlálta,
hirtelen fegyverropogás hallatszott az út
felől. Markham tétovázó emberek sorait
vette észre a legközelebbi domb teteje kör-
nyékén. Aztán néhány hangyaszerű alak
megfordult, és lerohant a dombról. Többen
követték őket. Vékony hangú kiáltások hal-
latszottak. Ágyúlövedék csapódott a domb-
tetőbe, testek repültek a hirtelen támadt
füstfelhő fölé. Lassan megfordultak a leve-
gőben, és visszazuhantak a sziklákra.
– Túljártak az eszükön – mondta Hem.
– Miért csak egyeseknek van itt lőfegy-
vere? Azok a táncosok úgy hullanak, mint
a legyek.
– Fegyverekhez gyárak kellenek, meg
olyan emberek, akik értenek a bányászat-
hoz és a gépgyártáshoz… Sok minden. Az
itteniek közül a legtöbben nem is láttak
lőfegyvert… első életükben. Jobban szeret-
nek azzal harcolni, amit már ismernek.
A sorok felbomlottak, az emberek sza-
naszét szóródtak. Megpróbálták elérni az
utat, az ellenség azonban előrenyomult a
kardforgatókkal az élen, akik futás közben,
hátulról kaszabolták le őket. Markham si-
Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 9
GALAKTIKA
2020. január
kolyokat és kiáltásokat hallott. Az úton lévő
menetoszlopok meglepetten kavarogtak,
nem sikerült rendeződniük.
– Nem kellene…?
– De. Kerüljük meg őket!
Gyorsan jobb felé indultak. Arab íjá-
szok hosszú, kusza sora mögött haladtak
el. A vezető azt mondta, könnyen átjutnak.
Markham kitartóan, szökellve futott, és
néhány perc múlva látta, hogy a vezetőnek
igaza van. Kavargó csata zajlott a dombol-
dalon, mindenütt füst és rohangáló alakok.
Átvágtak egy vízmosáson, majd sziklák
és fatörzsek között ugrálva átevickéltek egy
patakon. Félúton Markham valami puhára
lépett, és amikor lenézett, holttestek töm-
kelegét látta. A víz hordta oda őket, és fel-
torlódtak a csata romhalmazában. Olyan
sok volt, hogy háromrétegű halmokban
hevertek a sziklák mellett. Szóval az ember
nem tűnik el csak úgy, amikor meghal, gon-
dolta.
Egy csoport jó illatú eukaliptuszhoz
értek.
– Akik ebben a csatában győznek
majd… Velük történik valami? – kérdezte
Markham.
– Nem. Holnap egy másik csatába indul-
nak – válaszolta Hem.
– Szóval mindegy, hogy megnyered-e a
létharcot, úgyis kezdheted elölről.
– Ezek akkor is harcoltak, amikor úgy
tudták, hogy egyetlen életük van. Hát ak-
kor miért ne harcolnának most? – vont vál-
lat Hem.
– Maga miért nem harcol?
– Mert nem vagyok olyan, mint ők.
Testes, bőrszerű valami húzott el a fejük
fölött kígyózva. A távoli lárma irányában
ereszkedett egyre lejjebb. Hatalmas szár-
nyai voltak, és úgy nézett ki, mint egy duz-
zadó fekete bél.
9
2019.12.20. 16:30:43
 GALAKTIKA
2020. január
– Sátán – közölte Hem. – Így szeret mu-
tatkozni, amikor eszik.
– És mit eszik?
– Olyan katonákat, akik szerinte nem
harcolnak elég lelkesen.
Markham figyelte, hogyan száll rá a ha-
talmas lény egy peches csapatra egy távoli
dombtetőn. Sátán felkapott egy kapálódzó
alakot, kiharapott belőle egy darabot, és –
mivel vélhetően nem felelt meg az ízlésének
– oldalra hajította.
Mindezzel nem törődve Hem azokat a
figurákat figyelte, akik a zömök, hósapkás
hegy felé rohantak, melyet ő Kilimandzsá-
rónak nevezett.
– Biztató kilátások a következő néhány
órára. Vihar közeleg.
Három órával később – legalábbis ezt
mutatta Seiko órája – Markham méla-
búsan hevert a kavargó ég alatt, és hála
töltötte el a vihar jelentette menedékért.
Csuromvizes volt és sáros, fájtak az esé-
sektől és hirtelen, vad ütődésektől szár-
mazó zúzódásai, amelyeket akkor szerzett,
mikor megpróbálta megúszni az ágyúzást.
Mereven a messzeségbe nézett. Egy víz-
csepp gördült le szemöldökén, hogy végül
az orra végén kössön ki. Rovarok zizegtek
tarkója körül, meg is csípték. A gazból su-
sogás hallatszott. Markham megfeszült.
Tudta, hogy semmit sem tehet. Korábban
látott egy lesoványodott barna férfit, akit
egy hosszú, sárgás valami, egy hihetetlenül
sima, fényes, csapkodó farkú kígyó megha-
rapott. A férfi hempergett, rúgkapált, majd
szörnyű, recsegő köhögés közepette meg-
halt, még mielőtt a kígyó kitekeredett és a
bokrok közé surrant volna.
Ágyútűz zaja morajlott a láthatár fölött.
Gomolygó felhők jelentek meg, acélos kon-
gást és távoli, gyötrelmes kiáltások zaját
hozták magukkal. Markham lassan fordí-
10 Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 10
totta el fejét, ahogy Hem korábban mondta
neki. A szeme sarkából figyelt. Semmi.
– Tovább! – suttogta Hem.
Markham folytatta a kúszást, ujjai a sá-
ros lében turkáltak. Vezetőjük már nem
tartott velük, a homályban száz méterrel le-
maradva mutatott Hadrianus katonai ellát-
mánybázisának szétszórtan álló irodái felé.
Akkor értek a megfelelő helyre, amikor
Hem informátora szerint kellett. Che Gue-
vara azt tervezte, hogy valamilyen bonyo-
lult művelet során elfogja Hadrianust, még-
pedig néhány kilométerrel távolabb onnan.
Ezzel zavart kelt majd, és így Markham és
Hem átjuthatnak. Fél órával azelőtt kellett
elkezdeni ezt a kísérletet – bár Markham
még mindig nem jött rá, mit is jelent itt az
idő, ugyanis nem voltak napszakok, hogy
legyen valami értelme vagy mérni lehessen.
– Mintha puskaropogást hallanék onnan
– jegyezte meg Hem.
Gyors, pattogó hangok, aztán semmi.
– Bizonyára itt az ideje visszahívni az
őrök többségét.
– Akkor menjünk! – suttogta Markham.
Egyik árnyéktól a másikig lopóztak. Fe-
jük fölött az az állandó ragyogás nem tu-
dott áthatolni a keringő esőfelhőkön.
– Hall valamit? – kérdezte Hem.
Markham hallgatózott. Aztán tényleg
hallott valamit. Körmök kaparásztak a
sziklás felszínen, majd sötét tömeg vált ki
az árnyékból, és gyorsan közeledett – Ku-
tya? Mielőtt még felfogta volna, a lény neki-
ment, és feldöntötte. Markham egy nedves,
forró szájat érzett a kezénél matatni, majd
éles fogak csapódtak az ujjaira. Ajkába
harapott, nehogy felüvöltsön. A lény nyil-
vánvaló éhséggel morgott. Valami eltört
Markham kezében.
Maga alá gyűrte a lényt, alaposan a föld-
höz vágta, és bal kezével sikerült elfordíta-
2019.12.20. 16:30:43

nia annak fejét. Pézsma és sav maró bűze
árasztotta el orrát. A lény szája immár sza-
bad volt. És akkor megszólalt:
– Te. Meghalsz. Most.
Markham megragadta a gubancos, sör-
teszerű szőrt, és hátrarántotta a lényt, a
száját pedig egy torokra mért csapással tar-
totta távol magától. Aztán tompa ütést ér-
zett, és látta, amint Hem újra és újra lesújt
a késsel. A lény teljes súlyával Markhamre
nehezedett, és ő akkor eszmélt rá, hogy ez
a valami egy hatalmas, torz kutya-ember.
Négy izmos, éles karmokban végződő láb,
elöl keskenyedő, állati orrban és tág, nyá-
ladzó szájban végződő fej. Undorodva tolta
el magától.
– Hadrianus egyik tenyészprogramja –
mondta elgondolkozva Hem, és beletörölte
a pengét a kutya-ember bundájába.
– Te jó ég!
– Szólnom kellett volna. Azért ez jó jel.
– Miért? Ha van még ezekből…
– Ez azt jelenti, hogy Hadrianus éppen
visszavonta embereit ebből a hadállásból.
Biztos személyes testőrként használja őket,
mert nyugtalanítja Guevara.
– Tehát?
– Tehát kisebb ellenállásba ütközünk
majd.
Igaza volt. További száz méter kúszás
után újabb fekete árny csörtetett feléjük, de
ez már nem lepte meg őket. Hem egyetlen
gyors mozdulattal torkon döfte. Markham
is előhúzta kését – a vezetőtől vette –, de
azon tűnődött, vajon tudná-e megfelelően
használni. Békaügetésben folytatták út-
jukat az első alacsony, favázas épület felé,
amikor riasztó közelségben egy hang ezt
kiáltotta:
– Jumbar! Ide gyere, haver! Jumbar!
Jumbar barátod már nem erősíti a házőr-
zők sorait, gondolta Markham elégedetten.
Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 11
GALAKTIKA
2020. január
A földre lapult, várta, hogy a férfi elhalad-
jon mellette.
A hangok alapján csupán néhány hüvelyk
távolságban ropogott a kavics a bakancs
talpa alatt. Markham egy égre rajzolódó,
mozgó foltot látott. Határozottan megmar-
kolta kését. Hirtelen felugrott. A  nyakánál
kapta el a férfit, és elhallgattatta. Ledobta
kését, és egy tekerő mozdulattal a sárba
dobta az alakot. Ekkor mászott oda Hem.
Dühösen, suttogva káromkodott.
– Ne! – kiáltotta Markham, de érezte,
ahogy Hem karja lesújt, és kése markolatig
hatol a másik mellébe. A test megrándult,
köhögött, hörgött. Aztán elernyedt.
– A fenébe is, miért nem vágta el a tor-
kát?! – suttogta Hem.
– Én… Én azt hittem… Azt hittem, el tu-
dom hallgattatni.
– És ha kiszabadította volna a száját? Ide
akarja csődíteni a többit is?
Markham még mindig tudatában volt
annak, hogy embert ölni tilos, bár nem
akart beszélni róla. Hem mintha megértet-
te volna, de nem szólt semmit. Egy megbújó
favázas házhoz futottak. Egyike volt azon
kevés épületnek, amelyek ablakaiból meleg
sárga fény áradt a sáros mezőre.
Markham óvatosan kinyitott egy nem
bezárt ajtót, és benézett. Odabent egy férfi
görnyedt egy asztal fölé, és firkált valamit.
Markham beosont.
A férfi felnézett. Éles, intelligens szeme
volt. Szája riadtan kinyílt. Tekintetéből
rendkívüli energia sugárzott, de egy szót
sem szólt. Markham közelebb ment hozzá,
és ezt suttogta:
– Maradjon csendben!
– Hitemre, maga aztán meglepett.
– Egy tudóst keresek – mondta Markham,
miközben Hem is beosont a szobába. – Egy
angol…
11
2019.12.20. 16:30:43
 GALAKTIKA
2020. január
– Én vagyok az egyetlen itt.
– Én éppen… most érkeztem ide.
– Jöjjön beljebb!
A férfi körülbelül negyvennek nézett ki,
és zöld gyakorlóruhát viselt. Csontfehér
bőre volt, mintha sosem járt volna a szabad-
ban, hosszúkás arca pedig valamilyen töp-
rengő, álmodozó erőt sugárzott. Markham
az asztalhoz ment. Az egyenletekkel teleírt
papírlapok látványa ismerős volt számára.
– Többnyire Hadrianus számtalan hiva-
talának és telepének ügyeit intézem, előte-
remtem a sötétség szaporodó seregei ellen
bevetendő eszközöket. Az ilyen szabad órák-
ban pedig saját ügyeimmel foglalkozom.
– Maga fizikus?
– Ja. Már amennyire ezek a szemét sze-
recsenek és pogányok engedik.
– Hogy hívják?
– Isaac. Isaac Newton, korábbi, jóval ko-
rábbi cambridge-i és londoni lakos.
Te jó ég!
– Én… Uram, azért jöttem magához,
hogy segítsen. Magát sokan minden idők
legnagyobb gondolkodójának tartják.
– Badarság! – Newton az asztalra dobta a
lúdtollat, aminek következtében több oldal
is tintafoltos lett. – Sok átkelő rubinvörös
ajkán csúsznak ki ilyen szavak, de azt hi-
szem, ez csupán egy újabb ördögi trükk.
– Nem, őszintén mondom, tényleg az.
Maga alapozta meg a modern tudományt.
Hallott Einsteinről? Ő…
– Találkoztam egy ilyen nevű megidé-
zett szellemmel.
– Ismeri a… szóval a maga munkássága
alapján elért eredményeit?
– Hallottam olvadó órákról és csúszkáló
botokról – szipákolt Newton.
– Biztosíthatom, hogy ennél többről van
szó. Valójában viszont azt akarom megkér-
dezni, uram, hogy mi ez a hely! – hadoná-
12 Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 12
szott vadul Markham, akinek fejében még
rengeteg egyéb kérdés nyüzsgött.
Newton ridegen ránézett. Hemmel nem
is törődött.
– Az egész emberiség egy szerző műve,
egyetlen kötetbe foglalva. Amikor valaki
meghal, nem törölnek ki egy fejezetet ab-
ból a nagy könyvből, hanem lefordítják egy
jobb nyelvre.
– Öö... Mit beszél?!
– Ez csak egy újabb kiadás. Egy új nyelv.
A bizonyítás helye, isteni szellemesség!
– Mit akarnak itt bebizonyítani?
– Az Úr örök tanítását. Ide dobtak min-
ket, szégyentelen pápista logikatanárok,
talpnyaló portugálok, ravasz, kizárólag
párzásra alkalmas szajhák, szerecsen sere-
gek és sötét, félelmetes erők közé… azért,
hogy megtaláljuk saját kijelölt utunkat.
– Miért is?
– Hogy elnyerjük az Úr kegyelmét.
– Hiszen a Pokolban vagyunk!
Newton összevonta szemöldökét.
– Első látásra tényleg annak tűnik. De
biztosíthatom magát, tátott szájú, kezdő
utazó barátom, hogy ez itt nem az elkár-
hozás helye. Az ilyen sors megkérdőjelezné
a  célt.
– Akkor micsoda?
– Egy bolond kísérlete.
– Szóval az éles szeműek számára ez a
Mennyország. És a többiekkel mi lesz?
– Nekik marad a zord nyugtalanság.
Itt élesen belénk mar a bűntudat. Az élet
ugyanis rövid, mi meg nem csinálunk
semmit.
– Maga… biztos ebben?
– Olyan biztos, mint ahogy ezeket a csú-
nya, rég volt dolgokat rögzítem itt. Könyvek
forgatása, szüntelen, tárgyilagos írás a tol-
lal… így tudunk majd megszabadulni ettől
az állandó felügyelettől.
2019.12.20. 16:30:43

– Szóval van kiút?
– Eegen, ha megfelelően változtatunk az
ismereteinken.
– A tudomány segítségével? – intett
Markham a hatalmas fenyőfa asztalon
szanaszét heverő rengeteg papírlap felé.
A  macskakaparások végtelen soraira egy
olajlámpa vetett éles árnyékokat.
– Ja, neeem. És nem is a hiábavaló fecse-
gés vagy az üres költészet vagy bármilyen
más könnyed művészet segítségével.
– De én mindig úgy tudtam, hogy csakis
a tudomány segítségével lehet megérteni a
világot.
Newton széles, meleg mosollyal nyug-
tázta az elhangzottakat, tekintete viszont
szúrós és merev maradt.
– Régen én is ezt gondoltam. De az em-
ber tanulmányozhatja a pirulást, a gyul-
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 13
GALAKTIKA
2020. január
ladásos forróságot, a daganatokat és az
ingerlékenységet… ez mind ugyanaz a nyo-
morúság. A tudomány itt nem segít.
Markham oldalra pillantott. Hem az aj-
tónak dőlve, alattomosan vigyorgott.
– Mi változtatta meg a véleményét?
– A szem – mondta Newton halkan, és
csontos, fehér ujjával felfelé mutatott.
– Úgy érti… a Nap?
– Ugyan! Az nem Nap. Mindig ugyanott
van.
– Talán az árapályt szabályozza, mint a
Hold.
– Az egy szem, és mindent lát, ami ide-
lent zajlik.
– Kinek a szeme?
– Sátán itt él közöttünk, sivár lelkű, ide-
ges, hatalmas és villámgyors. Nem ő van
ott fent.
13
2019.12.20. 16:30:44
 GALAKTIKA
2020. január
– Hanem?
– Az Úr figyel. Az Úr ítélkezik. Az ő
egyetlen, mindent látó szeme, mely állan-
dóan felhő mögé bújik. És a mi dolgunk,
hogy megtaláljuk az utat az Ő jó fényéhez.
– Megtaláljuk?
– Hogy felderítsük a Mennyországot,
amit a mai egyszerű ember nem képes meg-
pillantani.
– Nézze, épp az előbb mondta, hogy
senki sem látja azt a szemet a felhők miatt.
Szóval miféle Mennyországot kell… ööö…
felderíteni?
– Az asztrológiai rendszert, amelyben
rengeteg az igazság.
Markham szédült. Az asztalra dőlt, és
közben félretolt egy papírlapot. Newton fel-
ugrott, és hirtelen elvette.
– Nem! Nem láthatja az ágrajzokat!
Markham azonban már látta az oldalt,
rajta a csillagjegyek bonyolult jeleivel és jelké-
peivel. Eszébe jutott, hogy bár a legnagyobb
tudós volt, Newton pályafutása döntő részét
tulajdonképpen a teológiának és az alkímiá-
nak szentelte. Ez az ember tág elmével rendel-
kezett, és nem mindig tudta megkülönböz-
tetni a tudományt a merő szélhámosságtól.
Továbbá rettenetesen gyanakvó volt, azt gon-
dolta, hogy mások el akarják lopni a munká-
it. Ettől idegösszeomlást kapott. Otthagyta
cambridge-i állását, és a királyi pénzverde
főfelügyelője lett, ami valóságos csapást jelen-
tett a pénzhamisítók számára. Nyilvánvaló
volt, hogy Hadrianus meglepő közigazgatási
képességeit és éles elméjét használja ki itt.
Newton gyorsan megkerülte az asztalt.
Szünet nélkül káromkodott.
– Amikor itt megjelent, tudtam, ki maga!
Legutóbb aranyat ajánlott fel, meg ámbrát,
meg pézsmát, meg unikornisszarvakat,
igaz? Maga megátalkodott alak, átlátok ma-
gán! Távozzon!
14 Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 14
– Nem, nem érti! Tudós vagyok, termé-
szetfilozófus, mint maga.
– Legfeljebb szellemidéző, csaló!
– Tanultam a maga törvényeit az iskolá-
ban! Én, én…
– Azok itt nem érvényesek! Arisztote-
lész otromba elvei működnek ezen a lapos
földön. A szabadjára engedett tárgy nem
suhan csendesen… megáll, mert a sebes-
ségét eltünteti a dörzshulladék. Mert ezek
vagyunk mi: hulladék…
– De maga megalapította az igazi csil-
lagászatot! Alkalmazhatná itt a törvénye-
it, vagy valami azokhoz hasonlót. Alapos
megfigyeléssel… – Markham halkabban
folytatta: – Már megpróbálta, igaz?
– Itt csak a csillagjóslás működik. Olvas-
ni a jelekből, jósolni… ez az igazi tanulás.
– Lehet így valódi, racionális előrejelzé-
seket készíteni?
Newton arca olyan lett, mint egy vérrel
telt maszk.
– Nézze, idegen, a földön maga meg én
tudtuk, hogy az Értelem a megértés kulcsa,
de a Halál uralkodik. Itt a Halál egyszerűen
csak visszajuttat a Pokolba. Máskülönben
semmilyen hatalma nincs. Ha valamilyen
isteni csoda folytán el lehet tűnni innen,
az csakis az Értelemnek köszönhető… de
nem a mechanisztikus tudomány korlátolt
elképzeléseinek.
– Hisz nincsenek más eszközeink!
– Tehát? – nézett most már ravaszul
Newton. – Igen, tudom, hogy az én távozá-
som után mit művelt a maguk tudományos
tevékenysége.
– Fejlődtünk, a maga alapjaira építkeztünk…
– És megszabadultak Istentől! Lesöpör-
ték őt a világ színpadáról. Úgy rendelkez-
tek, hogy az egyenletek irányítanak, hogy
az ember vagy Isten egyszerű akarata sem-
mit sem ér velük szemben.
2019.12.20. 16:30:44

– Nos… – kezdte Markham kényelmet-
lenül.
– Doktor Tudós úr, miután az emberi
akaratot kiszorították a természetes világ-
ból, adjon magyarázatot erre a helyre! – írt
le egy teljes kört egyik karjával Newton.
– Nos, mit tudunk tanulmányozni, ho-
gyan…
– Nem az erőben és változásban kell bíz-
zunk, hanem a rejtett tudással szembeni
ösztönös rokonszenvben és ellenszenvben.
Markham nem tudott mit kezdeni a
helyzettel. Egész életében kénytelen volt
különcökkel foglalkozni a koktélpartikon,
vagy egyébként értelmes emberekkel, akik
a tenyérjóslásban, az őskori űrhajósokban
vagy az elavult babonákban hittek.
– Ennek az egésznek semmi értelme.
– Tényleg? Nocsak!
Newton tekintete immár égett és vib-
rált a lázas energiától. Csontos ujjaival
megragadta az asztalt, és hosszú karjára
támaszkodva próbálta védeni azt a sok fir-
kálmányt.
– Nem fogja megtudni, hogyan fürkész-
tem kénes felhőrétegeken át a Mennyorszá-
got… legalábbis amíg be nem fejezem a ku-
tatásaimat! Ezt mondja meg az Ördögnek,
ha meri!
Markham sóhajtott.
– Nem az Ördög küldött. Pokolba – de
szó szerint – a maga csillagjóslási hulladé-
kával!
– Akkor mindegy, hova, de tűnjön in-
nen, szellemkém! Micsoda szánalmas alak!
Azzal Newton hirtelen motyogni kez-
dett magában, és kavarta a papírtengert.
Markham ilyesmiket hallott:
– …bárcsak ne… a szentháromságot,
ha csak igazán hittem volna az Atyában,
a Fiúban és a Szentlélekben… Vagy ne bí-
ráltam volna olyan szigorúan Flamsteedet
Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 15
GALAKTIKA
2020. január
azért az adatért… Vagy Leibnizet annak a
semmiségnek, a differenciál- és integrál-
számításnak a felfedezéséért… Ez a har-
madik kísértés a héten, hitemre…
Markham engedelmeskedett Hem inté-
sének, és az ajtóhoz sétált.
– Jobb, ha megyünk, mielőtt megint elő-
kerül egy őr – mondta amaz. – Előbb-utóbb
megtalálják a hullát.
Fülledt volt a levegő odakint, és rideg,
szürke felhőfoltok borították a dombolda-
lakat.
Markham lefelé botorkált egy meredek
lejtőn, nem törődött azzal, hogy a bokrok
összevissza karmolják. Tudta, hogy van
némi igazság abban, amit Newton mondott,
egy szemernyi… De elillant.
Nyilvánvaló volt, hogy semmilyen me-
chanisztikus fizikát nem lehet alkalmaz-
ni egy olyan helyen, ahol ősi, gonosz erők
uralkodnak. Ez valamilyen oknál fogva
örömmel töltötte el, bár nem tudta, miért.
Ha csak egy pillanatig gondolkodhatna…
– Ott egy őrjárat! Erre menjünk! – sut-
togta Hem. Kétrét görnyedve osontak a szú-
rós manzanitabokrok között.
Hem, Newton, Hadrianus… Mekkora
eséllyel lehetne találkozni velük? Talán a
Pokolban van a legtöbb híresség… Egye-
dülálló, pusztító bűnök helye ez… De akkor
miért én? Én aztán egyáltalán nem voltam
különleges. Jó voltam fizikából, elkövettem
kisebb bűnöket, de semmi rémeset. Miért
én?
Nehézkesen haladtak lefelé előbb egy
kis patakban, majd egy kiszáradt patak-
mederben. Ott már könnyebb volt járni, és
Markham örült, hogy gyors ütemben felejt-
heti el azokat a zavaros gondolatokat, ame-
lyeket Newton ültetett az elméjébe. Jobb
cselekedni, mint vég nélkül bosszankodni.
Talán tévedett, és ezt a helyet nem lehet ki-
15
2019.12.20. 16:30:44
 GALAKTIKA
2020. január
zárólag értelemmel feltárni, ez egy színpad,
ahol halott színészek járnak-kelnek…
Alacsony növésű, satnya fák között ha-
ladtak. Előttük minden homályba borult.
Tíz percig futottak. Markham lihegve pró-
bált nem lemaradni. Hem idősebb volt, vi-
szont szünet nélkül, egyenletes ritmusban
haladt, még csak nem is szuszogott különö-
sebben.
– Alto!
A fák közül felhangzó kiáltás hatására
Hem nyakát behúzva a bokrok közé gurult.
Nyílvessző süvített el mellettük. Markham
megdermedt, aztán igyekezett búvóhelyet
keresni – ehelyett két nagydarab férfiba
botlott. Csillogó gyalogsági kard volt ná-
luk. Elállták az útját.
Hem sem jutott messzebb. Egy brigád
gyorsan egy közeli tisztásra terelte őket.
Mogorva tekintetű férfi közeledett feléjük
hatalmas léptekkel.
– Ki ez? – suttogta.
– Csak átmennénk itt – közölte Hem.
– Hadrianustól jönnek?
– Nem, éppen most hagyjuk itt a csatát.
– Gyávák? Megfutamodnak?
– Mondjuk azt, hogy könnyen elunjuk
magunkat – szúrta közbe Markham.
– Szerintem maguk Hadrianus emberei.
A kiejtés, a kemény tekintet, az ápolat-
lan szakáll… Markham hirtelen ráeszmélt,
hogy ez Guevara. A Pokol a híres embereké.
Végül is lehet, hogy ez a legfőbb bűn. Itt vi-
szont rengeteg lándzsás van. Másodhegedű-
sök. Lehet, hogy ők tízezer évvel korábban
voltak híresek. De akkor miért én?
– Egyszer ittam magával, emlékszik? –
kérdezte Hem mintegy mellékesen.
Guevara jobban szemügyre vette a poros
fényben.
– Ó, igen. Az író. Két amerikai itt, ahol
nem kellene lenniük.
16 Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 16
– A Pokol szabad hely. Tökéletesen sza-
bad – jegyezte meg gőgösen Hem.
– De nem mindenkinek – válaszolta
Guevara. Pattintott az ujjával, mire egy ala-
csony, kövér férfi sietett oda. Markham ész-
revette, hogy a homályban körülbelül húsz
fegyveres sorakozott fel. Egy kicsit arrébb
hárman fogtak közre egy megkötözött kezű
foglyot. Markham felismerte Hadrianus
hosszú, húsos orrát. Zárkózott, mogorva
volt az arca. Orráról lassan csöpögött a vér.
Pazar fehér tunikája vérfoltos volt.
– Csiklandozd meg őket! – mondta
Guevara.
A mocskos gyakorlóruhát viselő kövér
ember elővett egy kést, és habozás nélkül
bökdösni kezdte Markham bordáit.
– Nos? Honnan jött? – kérdezte Guevara.
Markham tökön rúgta. Valaki megra-
gadta hátulról, és úgy felfeszítette karját,
hogy szinte kificamodott. Markham jobbra
hajolt, Hem pedig a kövér férfi hátára ug-
rott, így annak arca eléje került. Markham
bevert neki egyet. Amaz szúrni akart a ké-
sével, de elvétette, a következő pillanatban
pedig már a földön hemperegtek. Markham
orrát eldugaszolta a por.
Valaki oldalba rúgta. Markham végül
felállt. Hátraszorították a kezét. Guevara
közelebb lépett. Mosolygott.
– Maga épp most ismerte be, hogy a for-
radalom ellensége.
– Miféle forradalomé?
– Mindegyiké. Maga újonnan érkezett?
Si. Tehát csatlakozik hozzánk? A lázadás-
hoz! Verekedjük át magunkat Hadrianuson
és az ördögökön és mindenkin!
– Végül is hová mennek?
– Át – tárta szét karját Guevara.
– Ismer egy kiutat?
– Majd találunk egyet.
– Magát szakadatlan forradalomra ítélték?
2019.12.20. 16:30:45

– Úgy látom, vicces akar lenni – szűkült
össze Guevara szája.
Markham furcsa eufóriát érzett, amely
lassan hatalmába kerítette azóta, hogy el-
jött Newtontól. Földi életében óvakodott
volna egy olyan embertől, mint Guevara,
itt viszont jelentéktelennek tartotta, macsó
pózolását pedig egyszerű ripacskodásnak.
– De nem olyan vicces, mint ez az üres
szertartás itt.
– Maga Hemingway barátja?
– Persze.
– Maga meglépett Kubából, még mielőtt
alkalmunk lett volna elvágni a torkát – vi-
gyorgott Guevara Hemre.
Amaz hűvösen mosolygott, de nem szólt
semmit.
Guevara ravaszul nézte mindkettőjüket.
– Ezúttal nem hibázok. Nem bízom ma-
gukban.
– Ezt meg hogy érti? A fenébe is, hagyjon
elmenni innen!
– Amikor a Hadrianus után küldött
mentőcsapat átfésüli a környéket, maguk
horogra akadnak, és elköpik, merre men-
tünk.
Markham hátán végigfutott a hideg. Tes-
te fájdalmasan megfeszült a jól ismert ret-
tegéssel való küzdelemben.
– Akkor vigyen magával minket!
Guevara elutasítóan rázta fejét. Intett az
alacsony férfinak:
– Végezz velük!
Ezt olyan szembetűnő nyugalommal
mondta, hogy Markham rájött: már koráb-
ban is kiadott ilyen parancsot, és szükség
esetén újra megtenné, hasonló közönnyel.
Markham tapasztalatból tudta, hogy
Guevara logikája helytálló. A halottak
ugyan visszatérnek a Pokolba, de máshol
bukkannak fel, és később – jóval ennek a
csetepaténak a vége után. Így egyszerűen
Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 17
GALAKTIKA
2020. január
meg lehet szabadulni a kellemetlen ala-
koktól.
Az alacsony férfi nem késlekedett. Kést
tartó kezét leengedte, és merev tekintet-
tel, a porban puhán lépkedve közeledett.
A penge felfelé meredt. Markham meg-
próbálta kiszabadítani a karját. A férfi
hasba szúrta. Egy pillanatig mást nem is
érzett, csak a döfést. Aztán lassan terjed-
ni kezdett a testében a hideg fájdalom.
Megremegett a félelemtől. Elengedték a
kezét, mire ő a kövér férfira vetette magát.
Ököllel keményen az arcába vágott. Amaz
a földre zuhant, ő pedig futásnak eredt.
Mindenki kiabált körülötte. A fájdalom
kezdett elmúlni, összecsomosódott izmai
örültek, hogy végre használják őket. Mé-
lyeket lélegezve futott.
Valaki rávágott egy karddal, de ő behúz-
ta a nyakát, és oldalt ugrott. Úgy érezte,
könnyen és gyorsan fut. Közben látta elsu-
hanni az arcokat. Mintha víz alatt történne
az egész. Lábdobogást hallott a háta mögül.
Keskeny ösvényre ért ki a bozótból. Vissza-
nézett, mert arra számított, hogy Guevara
emberei a nyomában vannak. De csak Hem
volt ott. Elszántan tartotta vele a lépést.
Egy ideig így haladt tovább. Jól érezte
magát. Feltételezte, hogy Guevara gyilkosai
követik, és egyébként is, így nem érezte a
fájdalmat. Pedig ott volt, mint valami pa-
rázsló, izzó zsarátnok, mely arra vár, hogy
meggyúlhasson. Egyelőre azonban kordá-
ban tudja tartani, ha nem áll meg.
Viszont egyre jobban felhevült a tüdeje,
és egyre jobban kalapált a szíve. Lelassított.
Hem alaposan lemaradt. Lehet, hogy ki-
áltott neki, de ebben nem volt biztos. Meg-
próbált visszaemlékezni valamire, de csak
nagyon homályosan sikerült. Eszébe jutott
egy film, amit látott, Barry Lyndon volt a
címe. A végén, egy kimerevített képen, mi-
17
2019.12.20. 16:30:45
 GALAKTIKA
2020. január
közben egy nyomorék, mogorva ember be-
száll a hintóba, feltűnik egy rideg, modern
felirat: „Bármit is gondol ezekről az embe-
rekről, most már mindenki egyenlő.”
Ez nem igaz. Itt senki sem egyenlő, min-
denki a saját pályáján mozog, amit rögesz-
méi határoznak meg.
Ez valamiért fontosnak tűnt, s miközben
újra belelendült, és érezte, hogyan csurog
le a nedvesség a lábán, hirtelen megértette,
mire célzott Newton.
Markham sziklás terepre ért, és átmá-
szott néhány kőtömbön. Nem látott jól, vö-
rös pontok táncoltak a szeme előtt, így az-
tán bizonyos értelemben meg sem lepődött,
amikor véres talpa megcsúszott egy szikla-
darabon, amely oldalra borult, billegett egy
kicsit, aztán dübörögve legurult – és eltűnt.
Meg akart kapaszkodni valamiben, el-
kapta egy bokor ágait, ujjai végiggereblyéz-
ték egy kő sima oldalát, megragadta a poros
peremet, őrülten csépelte egy darabig, az-
tán elengedte…
…és egyenesen, bukfencezve zuhant.
Megpillantott egy keskeny zsákkanyont, de
a föld olyan gyorsan közeledett, hogy még
kiáltani sem tudott…
Valamivel később felébredt.
Ezúttal nem engedték, hogy olyan gyor-
san meghaljon. A lábát próbálgatta, látta,
hogy a bal sípcsont kiáll, mintha egy fehér
késpengét döftek volna át rajta. A bal karja
is furcsán állt, és nem tudta mozgatni.
Úgy tűnt, most nem zavarja túlságosan
a fájdalom. Csak egy dolog volt a sok közül,
amely gátolta a gondolkodásban.
Hem lépett elő a szürkületi fényben a
lombok közül.
– Átkozott hülye! – füstölgött. – Mond-
tam, hogy ne szaladjon, ha megsebesült!
– Maga csak azért ilyen dühös, mert le-
győztem.
18 Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 18
Markham a futásra értette, Hem viszont
nem. A nagydarab, nyers férfi szemügyre
vette a sérüléseit, és bólintott. Markham a
mésik arcát fürkészte, és tudta, hogy bármi
is történik, Hem nem hal meg, nem halhat
meg. Ezt megtagadták tőle, most és mind-
örökké. Nem lehetett része abban, amire
egész életében készült.
Hem leguggolt.
– Az a társaság úgysem követett volna
minket. Csapást kell vágniuk.
– I… Igen.
– Hadd lássam!
– Jól vagyok.
– A frászt van jól.
– Auuu!
– Nagyon fáj?
– Már nem annyira.
– Lélegezzen mélyeket! Az segít.
Markham megfogadta a tanácsot, és ak-
kor lassú gyengeség kezdett terjedni a bele-
iből, már a mellében és a karjában is érezte.
– Magát is eltalálták – mutatott a Hem
ingén egyre növekvő vörös foltra.
– Az a kis szemét a bordáim közé szúrt,
amikor elmentem mellette.
– Megint ezt a zuhanást vették elő.
– Működött?
– Nem. Nem félek tőle. Kezdenek kifogy-
ni az ötletekből.
– Van nekik elég.
A felhők ritkulni kezdtek, de nem szé-
ledtek szét. Amikor megmozdult, hogy
enyhítse a beleiben lakozó mély fájdalmat,
Markham észrevette, hogy több fény tör át
abból a szemből vagy csillagból vagy mi-
csodából, a ködfüggöny azonban nem osz-
lott fel, így nem láthatta, mi van odafönt.
Sosem lesz alkalma egyenesen belenézni.
Már nagyon messze járt, bár érezte, hogy
daraszerű, durva homokon fekszik, és nincs
semmi gond. Tudta, hogy ezúttal rossz lesz,
2019.12.20. 16:30:45

de már nem számított. Azt a halálfélelmet
érezte, amit az ördögök előszeretettel hasz-
náltak ki, és tisztában volt vele, hogy nem
múlik majd el, de megtanulta, hogyan koc-
káztassa az életét, és azt is, mennyit ér koc-
káztatni. Tanult valamit Newtontól, még
akkor is, ha nem értett meg mindent belőle.
Legyőzte őt, bárki vagy bármi is legyen itt
a főnök. Egyszerűen azzal győzte le, hogy
szembenézett a félelmével.
Hem mondott valamit, de a csengéstől
nem igazán hallotta, hogy mit.
Harangok? Na persze, harangok a Pokolban…
Biztos volt benne, hogy csak a sokkhatás
és a vérveszteség miatt harangoznak a fülé-
ben. Állandóan habozó, mindent kisebbítő
énje mindig előhúzott egy egyszerű magya-
rázatot. Mindig.
Érezte, milyen nyirkos a levegő. Érezte
az ízét. Érezte, hogy szétterjed a testében.
Végre utat tört magának az a gondolat,
amely már egy ideje nem hagyta nyugodni.
Markham professzoros büszkeséggel bó-
lintott magában. Örült, hogy végül mégis
rájött.
Most már mindenki egyenlő. És egyfor-
mán fontos.
Az a rengeteg apró jellemvonás, ame-
lyekből egy-egy ember személyisége össze-
áll, és amelyek most előtűntek a rejtelmek
homályából, és nem tágítottak…
– Nincs vége – mondta.
…a tudomány félresöpörte ezeket, és he-
lyettük ereklyeként imádja az ostoba fizikai
világot, amely biztosítja a rendet…
Hem nevetett.
– Hát nincs – mondta kedvesen.
…nem valamilyen homályos Világelme
vagy a Világegyetem Szelleme a lényeg,
amely üres utánzata az öreg, halott Isten-
nek… nem is valamilyen ernyedt, egyezség
alapján kijelölt helyettes, egy elvont gondo-
Newton alvó szelleme
006-019-benford.indd 19
GALAKTIKA
2020. január
lat, mellyel feszélyezett, modern hittudósok
állnak elő…
– Tudja, amikor majd visszatérek…
– Elteszek magának egy sört.
– …azt hiszem, megtanulok sárkány­re­
pülni.
Nem – az egyén a fontos minden töré-
keny és nyugtalanító emlékével együtt. Az-
zal együtt, amit gyűlöl és szeret, és amitől
retteg. Ez számít.
– Picsába a tudománnyal! – mondta
Markham. – Ez jobban tetszik.
Homályosan az is derengeni kezdett
neki, hogy a Pokol nem lehet egy végső ál-
lapot, mert még mindig vannak választási
lehetőségek. Matematikusi beidegződései
miatt rögtön felsejlettek szeme előtt a lég-
üres alabástrom-hipertér egymásra hajto-
gatott végtelen sorozatai, meg az Én, amely
törtfehér pingponglabdaként pattog közöt-
tük…
Teljesen ellazulva hevert a fenyőillatú
homokon, és felkészülten várta, hogy saká-
lok vonszolják el a testét. Még nagyobb ka-
landok és ismeretlen helyek várták a Nagy
Bestia beleiben.
Joó Attila fordítása
Gregory BENFORD
Amerikai fizikus és író, 1941-ben született. Egye-
temi professzori állásával jól megfér SF-szerzői
karrierje, amely a 60-as évek közepén indult.
Az évtized végére már rendszeresen megje-
lenő ismeretterjesztő rovata volt az Amazing
Storiesban. Elbeszélései, regényei számos dí-
jat elnyertek. Írói életművének mérföldkövei a
Galactic Center ciklus húsz éven át szövögetett
történetei, valamint a Timescape című regény,
amely elnyerte mind a Nebulát, mind a John W.
Campbell-emlékdíjat. Magyarul eddig a legter-
jedelmesebb válogatást a 343. Galaktika XL-
kiadásában olvashattuk műveiből.
19
2019.12.20. 16:30:45
 GALAKTIKA
2020. január

Egy varázslatos bolygórendszer

A filmekben néha egészen fantasztikus bolygórendszereket
találnak ki, az ottani bolygók egén akár több napot vagy holdat
lehet látni. Belga kutatóknak olyan bolygórendszert sikerült
viszonylag közel felfedezniük, amely sokkal különlegesebb,
mint amilyeneket eddig a képzelet szült.

A
MIÓTA AZ EMBER ráébredt,
hogy Napunk is csak egy a sok
milliárd közül, azóta foglakoztat
minket a kérdés, hogy más csilla-
gok körül is keringenek-e bolygók. Sokáig hit-
tük azt, hogy az óriási távolságok miatt erről
csupán akkor tudunk meggyőződni, ha egy-
szer eljutunk oda. Az áttörést az 1989-es év
hozta el, amikor timing-effektussal felfedez-
ték az első exobolygót. 1999-től kezdve már
tízes nagyságrendben fedezik fel a gázóriáso-
kat. Azóta több módszert is kitaláltak a távoli
csillagok fényének elemzésére és a körülöttük
keringő égitestek detektálására, a legsikere-
sebb az úgynevezett tranzit módszer.
Ha egy objektum elhalad a csillaga előtt,
akkor annak látszólagos fényessége lecsök-
ken. Ez olyan, mint amikor napfogyatkozást
látunk, csak a csökkenés mértéke nagyság-
rendekkel kisebb. Mintha több száz méterről
szeretnénk észrevenni, hogy egy autó fény-
20 Egy varázslatos bolygórendszer
szórója előtt átrepül egy muslinca. Ez a becs-
lések szerint minden ezredik bolygórendszer-
ben áll fent. Ha periodikusan megismétlődik,
akkor kísérő által okozott elhalványodásnak
nevezzük. A módszer ugrásszerűen növelte a
felfedezett bolygók számát, 2014-ben egyet-
len év alatt több mint 900-at találtak. Jelenleg
már több mint 4100 az ismert exoplanéták
száma, ami hétről hétre nő. Számos távcső
épült kifejezetten a bolygók keresésére, ilyen
például a chilei Nagyon Nagy Teleszkóp.
Igazából azonban nem gázóriásokat sze-
rettünk volna találni, hanem Föld méretű
bolygókat. Az áttöréshez szükség volt egy jó
ötletre: ne a fényes csillagokat figyeljük meg,
hanem a sokkal halványabb vörös törpéket.
Ezeknek az ultrahideg csillagoknak a fénye
csupán ezred-tízezred része a Napénak. Így
nemcsak az óriásbolygókat, de a Föld méretű
planétákat is észlelni lehet. A reflektor vakítá-
sa helyett egy zseblámpa előtt kell keresnünk
a muslincát. De azzal is meg kell küzdeni,
hogy egy Föld méretű bolygó százszor keve-
sebb fényt takar el a csillagtól, mint egy Ju-
piter nagyságú. Ha kis bolygókat keresünk, a
kisebb csilagok körül nagyobb esélyünk van.
Ez azzal az előnnyel is jár, hogy nincs szükség
óriás teleszkópokra.
Az ötlet Michaël Gillon belga csillagász,
asztrofizikus és bolygóvadász fejéből pattant
ki. Chilében megépült a TRAPPIST teleszkóp.
A kicsit kényszeres betűszó az exobolygó-

020-022-tudomany.indd 20 2019.12.20. 16:30:24


kutatásra vonatkozik, de egyúttal tisztelgés
a program belga eredete, és szójátékként az
apátsági trappista sör előtt. A TRAPPIST tíz-
szer kisebb, mint a Nagyon Nagy Teleszkóp,
attól 800 kilométerre délre található. A mű-
szer teljesen távirányítású, interneten keresz-
tül a világ bármely pontjáról irányítható.
A teleszkóp 2011-től kezdve kitartóan
rögzítette az egyes csillagok fényét, keresve
a bolygóra utaló fényességcsökkenést. Segít-
ségével 2015-ig több mint száz óriásbolygót
fedeztek fel.
2015. szeptember 16-án a bolygókutatás
eddigi legnagyobb felfedezése történt. És
egy katasztrófa miatt csaknem lemaradtak
róla a kutatók. Aznap a TRAPPIST-nak egy
alig látható, csupán 40 fényévre lévő vörös
törpét kellett volna figyelnie. Este azonban
erős földrengés rázta meg Chile északi részét.
A 8,3 erősségű rengés és a szökőár az ország
nagy részén komoly károkat okozott. Mivel a
műszer tektonikusan aktív területen épült, fel
volt készítve a rengésekre: a rendszer automa-
tikusan lekapcsolta és biztonsági helyzetbe
állította a távcsövet.
Egy varázslatos bolygórendszer
020-022-tudomany.indd 21
GALAKTIKA
2020. január
A megfigyelés leállt, a kupola bezárult.
Gillon egyik tanulója vette észre a leállást, és
indította újra a műszert. De mire újra műkö-
désbe lépett, addigra az éjszaka nagy része el-
telt, csupán három óra maradt a megfigyelésre.
Gillon otthon, laptoppal az ölében ellen-
őrizte az adatokat, és abban a pillanatban ész-
revette a fényerőcsökkenést. Mivel ez egy kis
csillag, az adatok alapján biztos volt benne,
hogy egy Föld méretű bolygó haladt át előt-
te. Ez volt a TRAPPIST első ilyen felfedezése,
ezért a csillag a TRAPPIST-1 nevet kapta.
Egy bolygó keringésének megfelelően az
ilyen csökkenések periodikusan, ritmikusan
ismétlődnek. De a TRAPPIST-1 esetében a
mintázat zavaros volt. Ez csak egyet jelenthe-
tett: több bolygó kering a csillag körül.
Gillon értesítette a világ összes obszer-
vatóriumát, hogy közösen figyeljék meg a
TRAPPIST-1-et. Hosszú hónapok alatt gyűl-
tek az adatok, és először három, majd négy-öt
bolygó létezését feltételezték. A felfedezés ha-
tására a Spitzer űrteleszkópot is a csillag felé
fordították, 20 napon és éjjelen keresztül fo-
lyamatosan figyelték. A fedési módszer legna-
21
2019.12.20. 16:30:25
 GALAKTIKA
2020. január
gyobb előnye, hogy az adatokból
megállapítható a bolygó keringé-
si ideje, excentricitása és a mérete
is. Csaknem másfél év folyamatos
figyelés után, 2012. február 22-én
jelentették be a nagy felfedezést:
egy egészen csodálatos bolygó-
rendszert fedeztek fel.
A TRAPPIST-1 körül hét boly-
gó kering, mindegyik nagyjából
Föld méretű. Bentről kifelé ha-
ladva a b, c, d, e, f, g, h betűjeleket
kapták (az „a” mindig a csillagot
jelöli). Minden bolygó kőzetboly-
gó, és mindegyiken lehetséges a víz jelenléte.
Rendkívül közel keringenek a csillaghoz,
százszor közelebb, mint a Föld. Ennek megfe-
lelően a keringési idejük is rövid. Igazi mese-
beli világok: a legbelső bolygón csupán másfél
(földi) nap egy esztendő, de a legkülső is csu-
pán 12 nap alatt kerüli meg a csillagát.
Az igazi szenzáció a bolygók égboltja lehet:
annyira közel keringenek egymáshoz, hogy
nem pontként, hanem gömbként látszanak.
Akár akkorák is lehetnek, mint a Földről a
Hold. A szomszéd bolygón megfigyelhető a
domborzat, és a felhők is látszanak.
Mivel a csillag sokkal kevesebb energiát
sugároz, ezért három planéta is a lakható zó-
nában kering. Ez az az övezet, ahol a bolygó
felszínén folyékony víz lehetséges.
Nézzük meg sorban őket. A TRAPPIST-1 b
és 1 c olyan közel kering, hogy az apró csillag
is tízszer akkora lenne, mint a Földről a Nap.
Ennek fénye vörös, és elég erős, hogy a víz fel-
forrjon tőle.
A TRAPPIST-1 d, e, és f a lakható övezetbe
esik, folyékony víz lehet rajtuk. A TRAPPIST-1
g és h azonban már jeges világok lehetnek,
őket nem éri elég fény.
A bolygóknak van még egy furcsa tulaj-
donságuk. Mivel közel keringenek a csilla-
22 Egy varázslatos bolygórendszer
020-022-tudomany.indd 22
gukhoz, mindegyik pályája kötött, vagyis
állandóan ugyanazt az oldalukat mutatják
napjuk felé, ahogy a Hold a Föld felé. Ez ren-
desen megbolondítja az időjárást. Például
a TRAPPIST-1 b esetében a felszíni hőmér-
séklet kb. 130 Celsius-fok lehetne, de a kötött
pálya miatt a csillag felőli oldalán több száz
fokra becslik, míg a másikon mínusz 100 Cel-
sius-fok is valószínű.
Hasonlóan érdekes világ lehet a két jeges
bolygó. A kötött pálya miatt a csillag felőli ol-
dalukon megolvad a jég, és tenger alakul ki.
A bolygó úgy nézhet ki, mint a napját figyelő
hatalmas szemgolyó.
A TRAPPIST-1 csillagnak van még egy kü-
lönös tulajdonsága: százszor erősebb a mág-
neses tere, mint a Napnak. A belső bolygók
benn keringenek a mágneses mezőben, ezért
fémtartalmú kőzeteikben indukciós áram
keletkezik, akár 1400 Celsius-fokra hevítve a
fémeket. Ez felforralhatja a kőzeteket, extrém
vulkanizmust okozva a felszínen.
Ez a világ sokkal izgalmasabb, mint bár-
melyik, amelyet eddig a sci-fi írók kitaláltak.
És vajon milyen bolygórendszerek várnak
még felfedezésre?
Kovács „Tücsi” Mihály
2019.12.20. 16:30:25
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

023-klub.indd 23 2019.12.20. 16:30:04

 GALAKTIKA
2020. január
OsC OőN-
U R
E díjas rz
ze
O L DOS
ZS R-
PdÉ TsE
ze rző
íjas
Nemere István
A fiam nem akar időutazni
N
EM ÉRTEM ezeket a mai fi-
atalokat. Amikor én voltam
annyi idős, mint a fiam, vagyis
éppen hogy elmúltam harminc
– ennek már lassan száz éve lesz –, én bi-
zony örömmel kaptam minden alkalmon,
amikor időutazhattam. Pedig akkor még
nem voltak ilyen jó szerkezetek, mint ma-
napság. Akkoriban elég gyakran előfordult,
hogy valakinek elromlott a gépe, és ott ra-
gadt valamelyik korszakban. A szakmában
kalandos történeteket regéltek olyanokról,
akik bár a huszonkettedik századból indul-
tak vissza mondjuk a tizedikbe, aztán egy-
szer csak megtorpantak valahol a tizenhete-
dikben, ahová nem is szándékoztak menni.
Így persze arra a korszakra nem is voltak
felkészülve. Még jó, hogy a gépük a vészjel-
zésekre fenntartott idő-távközlő csatornán
leadta a riadójelzést, és a mentők haladékta-
24 A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 24
Köszöntjük a
75, illetve 142,
vagyishogy... egy
időutazó szerző
vajon hány éves?
lanul indultak értük. De bizony olykor ami
innen öt perc riasztási idő volt, a beragadt
„időtörötteknek” akár több napot is jelent-
hetett, és azt vadidegen környezetben kel-
lett eltölteniük, teljes bizonytalanságban.
Egyszer én is így jártam, akkoriban a
prekolumbiánus inka birodalommal foglal-
koztam. Még nem fedezték fel és így a mi
időgépeinkben sem alkalmazták a ma már
nagyon elterjedt, sőt kötelező módozatot:
a gépet és utasait egyaránt láthatatlanná
tevő szerkezetet. Ez vagy hetven éve tör-
tént, innen a huszonkettedikből száguldot-
tam vissza, de már odafelé bajba kerültem.
A  régimódi gépemmel „kényszer-kiszál-
lást” kellett végeznem, vagyis kiestem az
engem szállító időcsatornából, elvesztettem
a kapcsolatot a saját gépem vezérlésével, és
ott ragadtam az Andokban. Sehogyan sem
tudtam újraindítani a szerkezetet. Még több
2019.12.20. 16:29:41

mint háromszáz év volt hátra Kolumbusz,
Pizarro és Cortez érkezéséig, s egy inka csa-
pat felfedezte a rejtekhelyemet. Akkor még
az időutazók – boldog úttörőkorszak! – ma-
gukkal vihettek kábítófegyvereket, így hu-
szonnégy órára komolyabb időtörés nélkül
elaltattam tizennégy inka harcost, aztán
szerencsére megjött értem a mentőhajó.
De hát ez régen volt, még a huszonkette-
dik század második felében, a hősidőkben.
Akkor még más szabályok voltak érvény-
ben. Az én fiam meg ma él, és nem, nem
akar időutazni. Túlságosan is el vannak
kényeztetve ezek a mostaniak, mindent ké-
szen kapnak az élettől, no és persze tőlünk
is. Különösen az „édesgyerekek” járnak jól,
vagyis akiknek meglehetősen ósdi módon
még van apjuk meg anyjuk, és némi férfi-
segítséggel az anyjuk maga hordja ki és szü-
li meg őket. Igaz, a másfélék, a többiek már
legalább annyian vannak, mint az „édesek”
vagy „természetesek”, ám ők nincsenek en�-
nyire elkényeztetve. Ők valójában lombikok-
ban fogantak, csak elvi apjuk meg anyjuk
van, genetikailag szinte tökéletesek, mégsem
boldogabbak az „édeseknél”. Mindegyikben
hagynak – vagy ha nem volt, hát beépítenek
– egy kis hibát, nehogy már százszázaléko-
sak lehessenek. Nem árt, ha ezt tudják is.
Egy múlt századi bioetikus-filozófus szerint
„mindenkibe kell egy kis hiba, a tökéletesség
tudata rombolja a szellemet”.
Nos, az én fiam igazi gyerek, az akko-
ri feleségem szülte abszolút hagyományos
módon, öntestéből. Szerettük egymást, meg
a fiunkat is, később mégis elváltunk, és a
feleségem más férfiaknak szült gyerekeket,
nekem is lettek más nőktől, akad közöttük
még egészen kicsi, alig négyéves is.
Az első fiam azonban, akit én frank-
germán őseim nyomán Károlynak nevezek,
bár ő inkább a Carlót szereti, már sok min-
A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 25
GALAKTIKA
2020. január
dennel foglalkozott, de az időutazásokat
nem kedvelte meg. Pedig azok vagy száztíz
éve részei az életünknek, nem ismerek sen-
kit, aki még ne vett volna részt ilyesmiben.
Károly-Carlo is elment, persze amikor nem
volt más választása, mert a táviskola szer-
vezett a tanulóknak olyan utazást, amin a
maguk fizikai valóságában, a testükkel kel-
lett részt venniük. Akkor elment fogcsikor-
gatva, és úgy is jött vissza.
– Merre jártatok? – kérdeztem, mintha
nem tudnám. Persze még el sem indultak,
én már megérdeklődtem az iskola MI-
robotjától, hogy mi az utazás célja. Igaz, a
szakmabeliek nem a „hol” vagy „hová” sza-
vakat használják, mi azt mondjuk: „Mikor
voltál?” „Mikorba mész?”
– A hunok táborában jártunk, négyszáz-
ötven-valahányban. A catalaunumi csata
előtt – közölte rosszkedvűen, majd igen
szűkszavúan megjegyezte: – Az ókori népek
mind büdösek.
Később is, ha szóba kerültek az időuta-
zások, mindig a rémisztő bűzre panaszko-
dott. Egyszer véletlenül hallottam, amint
felháborodottan mesélte néhány vele egy-
korúnak, hogy „képzeld, nem volt fürdő-
szobájuk, nem mosakodtak hónapszámra,
retkesek és kibírhatatlanul büdösek voltak”.
Ezt nem tudtam kiverni a fejéből. Az, hogy
törvényi okokból csak az időben hátrafelé,
a múltba utazhatunk, a jövőben nem látnak
minket szívesen, afféle kicsit jobb ősembe-
reknek tartanak bennünket, és úgy tűnik,
egyszer s mindenkorra lezárták előttünk a
jövőbeli időhatárokat, szintén nem segített
a helyzeten: Károly-Carlo nem kedvelte meg
a múltat.
Egyszer ugyan még elvitték, szintén vala-
mi egyesülettel, csoporttal az őskorba. Látha-
tatlan üzemmódban jelentek meg a mamutra
vadászó ősemberek barlangjainál, és napokig
25
2019.12.20. 16:29:41
 GALAKTIKA
2020. január
figyelték őket. Károly visszatérve megint az
mondta a maga lakonikus módján:
– A Neander-völgyiek majdnem olyan
büdösek, mint az ókoriak.
Kitanulta a szakmáját, aminek semmi
köze sem volt a múlthoz, a történelemhez és
főleg nem az időutazásokhoz. Vegyészettel
foglalkozott, egy olyan intézetben kapott ál-
lást, ahová a szokásos heti két munkanapon
kellett bemennie öt-öt órára, a többi napon
két-két órát dolgozott otthon, távkapcsolat-
ban a benti számítógépekkel. Új vegyi anya-
gokat fedeztek fel, alkottak meg, ráadásul
Carlo azt a részleget vezette, ahol nagyon
jóeszű munkatársaival és „jófej” robotokkal
azon töprengtek, melyiket mire használják
fel. Folyamatosan tárták eléjük a társadal-
mi elvárásokat, mesélte egyszer egy ritka
őszinte pillanatában. Mire lenne szükség?
A másik oldalról más intézmények és felta-
lálók meg sorra jöttek elő az új anyagaikkal,
így hát Carlónak és társainak jutott a fel-
adat, hogy kielégítsék azokat a „társadalmi
igényeket”.
Ám a fiamat az utolsó kirándulása óta
nem lehetett rávenni időutazásra. Én ma-
gyaráztam neki, hogy az ilyesmi manapság,
a huszonharmadik században szinte köte-
lező dolog, csak az tekintheti magát intel-
ligens, művelt embernek, aki tisztában van
az emberiség múltjával. Vagyis aki sokszor
járt a régi időkben, saját szemével látta azok
embereit és küzdelmeit, csak az érti a múlt
összefüggéseit a jelennel. Ám Carlo csak a
fejét rázta:
– Ugyan, api, hagyd már abba! Szeren-
csére nem kötelező az időutazás.
Nekem ez nagyon fájt, mert én meg ép-
pen ezzel foglalkozom, hiszen a múltfeltá-
rás a szakmám – régen az ilyeneket hívták
történészeknek –, és szinte minden hónap-
ban tettem egy rövidebb-hosszabb utat va-
26 A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 26
lamelyik korban. Nálunk ez úgy van, hogy
a múltfeltárásban szakosodni kell egy föld-
részre, azon belül egy korra és egy nyelv-
területre. Ezért aztán nincs könnyű dolga
annak, aki múltfeltáró akar lenni. Mindent
meg kell tanulnia egy korról, arról nem is
szólva, hogy el kell sajátítania egy vagy több
nyelvet. Ráadásul olyanokat, amelyek már
nem is léteznek! Csak kevesen ismerik és be-
szélik őket folyékonyan, és még kevesebben
tanítják. Ezért előfordul, hogy a fiatal nőket
és férfiakat egy gyorstalpaló nyelvtanfolyam
után máris kiküldik abba a korba, az azt a
nyelvet beszélő egykori emberek közé, hogy
„élőben és élesben” gyakorolják, ismerjék
meg. Mindenféle védőoltást megkapnak,
nagyjából tudják is, hogy abban az időben
mi történt ott, ahol majd eltöltenek fél évet.
Aki ezt kibírja az akkori higiénés körülmé-
nyek között, jó sokat megtanult már azon a
nyelven, és kiismeri magát a viszonyokban
– az választhat specializációt. Az enyém az
ókori római birodalom pszicho-szociális
társadalomfejlődése. Róma nagy volt térben
és időben is, több mint ezer évig állt fenn,
és három kontinensre terjedt ki. Persze az
ázsiai külsejű múltfeltárók nem mehettek
a középkori Európába, viszont mehettek
Ázsiába, annak összes korszakába. Fekete
bőrűnek kellett lennie annak a kollégának,
aki a középkori vagy ókori Afrikába indult,
hiszen egy fehér akkoriban nagyon feltűnő
lett volna. A múltfeltárók nem csak pár órá-
ra jöttek, nem köröztek egy esemény körül
az akkoriak számára láthatatlanul, ellenke-
zőleg. Ezeknek a profiknak egyik alapvető
tulajdonsága, hogy belesimultak a korabeli
viszonyokba, együtt éltek a kor embereivel.
Ez nem volt könnyű. De máskülönben ho-
gyan írhattak volna érdekfeszítő „helyszíni
közvetítéseket”, „jelentéseket”, vagyis szak-
munkákat például a kelet-ázsiai vadászati
2019.12.20. 16:29:42

technikákról, az inka építészetről vagy a kö-
zépkori európai hajózásról, ha nem vadász-
tak együtt a kor lakóival, nem szolgáltak egy
akkori vitorlás hajón?
Sok rejtélyt megoldottak azok, akik egy-
kor jelen voltak Stonehenge építésénél, vagy
kőtömböket szállítottak a nílusi bárkákon a
piramisépítkezések helyére. Akik alaposan
megnézhették a Krakatau vulkán felrobba-
nását és az általa indított cunamit, esetleg
ott üvöltöttek együtt a bosszútól megittasult
néppel, amikor a francia forradalmárok ki-
végezték Lajos királyt és a feleségét. Hallot-
ták a guillotine bárdjának csattanását – de
látták azt is, hogyan ért partot Kolumbusz
az egyik karibi szigeten, és lelkesen tapsol-
tak, amikor az első léghajó felemelkedett.
Ezért aztán megesett, hogy tragikus kö-
rülmények között a jól „belesimuló kollé-
gákkal” is történtek balesetek, áldozatai let-
tek bizonyos eseményeknek. Az időutazások
kezdete óta már vagy százan vesztek oda. Az
úgymond „kötelességteljesítés közben” vagy
„küldetés közben” elesett kollégák neve mű-
márványba lézerezve olvasható a TMI, va-
gyis a Tempus Múltkutató Intézet halljában.
Ami talán nem a legjobb ötlet, hiszen oda
lépnek be első napjukon azok a fiatal nők és
férfiak, akik múltfeltárók, időkutatók sze-
retnének lenni. De mégis illő, hogy az első,
amit meglátnak, ez az évente szaporodó
névsor: ebből tudhatják meg még időben,
hogy nem veszélytelen dologra vállalkoztak.
Más veszélyek már úgysem igazán fenyege-
tik korunk embereit. Régen állítólag voltak
úgynevezett „kórházak”, ahol csupa beteg
ember feküdt, néha meggyógyult, néha
meghalt, hát ilyesmi ma már nincs. Csak
traumatológia van azoknak, akiket bal-
eset ért: hegymászók, akiknek gravitációs
gondjaik támadtak, vagyis lezuhantak egy
sziklafalról. Vagy akiket úszás közben cápa
A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 27
GALAKTIKA
2020. január
támadott meg, esetleg valami különlegesnél
is különlegesebb esetben elütött egy önveze-
tő jármű. Az ember-orvosok száma az egész
Földön nem éri el a kétezret, viszont van sok
diagnosztizáló és operáló robot.
Talán nem csoda, hogy minden évben
túl sokan jelentkeznek a mi szakmánkba,
hiszen igazi kalandokat és veszélyeket, iz-
galmas életeket manapság itt nem találni.
Az izgalomért a múltba kell menni. Ám
Carlo nem akart elmenni ebből a világból,
főleg nem a múltba, amit utált. A szerel-
mi-szexuális életét is úgy kezdte, mint mi
mindannyian: a házi szexrobottal. Az én fi-
atalkoromban, a huszonkettedik század kö-
zepe táján, már szinte minden háztartásban
voltak ilyenek. Egyedülálló nők, magányos
férfiak egyetlen társa volt a bármikor be-
kapcsolható és „munkára” kész, emberhez
nagyon hasonlító készülék. De olykor há-
zaspárok is használtak egyszerre kettőt, ezt
„édes négyesnek” hívták. Carlo fiam érdek-
lődése későn fordult az igazi, élő, hús-vér
nők felé. Egyszer már abban reménykedtem,
hogy bemutat nekem egy feleségjelöltet, de
úgy tűnik, csak az idejét vesztegette ilyen-
olyan nőkkel meg robotokkal. Emlékszem,
hosszabb ideig élt együtt egy festő-robotnő-
vel. Akinek kétségtelenül érdekes képeit egy
kiállításon magam is láttam a távolból anél-
kül, hogy oda kellett volna fáradnom sze-
mélyesen is. Ha Carlo nem hozta el hozzám
bemutatni, hát én sem mentem el hozzájuk.
Aztán persze a kapcsolatnak vége lett, és
amikor legközelebb a fiam engedélyével fel-
kerestem a lakását, már nyoma sem volt az
ecseteknek és palettáknak, festőállványok-
nak és szintetikus vásznaknak.
Ehhez képest ami a múlt héten történt,
nagyon felrázott. Ha eszembe jutott egyet-
len felnőtt fiam, csöndes rezignáció uralta
el a tudatomat, kis híján már olyan szavak
27
2019.12.20. 16:29:42
 GALAKTIKA
2020. január
jutottak eszembe vele kapcsolatban, mint
„menthetetlen” vagy „ostoba és élhetetlen”
– és ez volt a szebbik változat, a durvább
pedig: „csináljon, amit akar, én nem egyen-
getem az útját”. Mert korábban olykor meg-
esett, amit nehéz beismerni, de most meg-
teszem, szóval én hajtottam fel neki valódi
lányokat vagy fiatal, de egyedül élő as�-
szonyokat. Már abba is belementem volna,
hogy hozott gyerekek lesznek a családban,
azaz nem a saját unokámat neveli majd a
fiam, de mindig fintorgott, ha bemutattam
neki egy nő PSZF-képét. Nem érdekelték az
általam ajánlott hölgyek pszicho-szocio-
fizikai leírásai, pedig esküszöm, némelyik
nagyon csinos volt. Egyszer, száztizenkét
éves koromban is ajánlottam neki egy kor-
ban hozzá illő jó harmincas, kedves, okos
és szép nőt, akinek a PSZF-állandóit látva
minden férfi csettintett volna örömmel. Ez
a buta Carlo meg a maga jellegzetes mód-
ján csak hümmögött: „Szép, szép, de nekem
másféle kell!” Hogy miféle, azt nem árulta
el. Én meg fogtam magamat, bedobtam a
szokásos, hetven év alatt megtanult és jól
begyakorolt hódítási trükkjeimet és fogá-
saimat, s magam kezdtem udvarolni annak
a nőnek. Aki nemhogy elfogadta a közele-
désemet, de tizenegy évig együtt is éltünk.
Reméltem, ha együtt lát minket, a fiam rá-
jön, mit veszített. De nem, valami olyasmi-
vel állt elő, ami kétszáz évvel korábban volt
divatos: hogy neki „nem az esete” az a nő…
Azt hittem, szétrobbanok. Hát már soha-
sem lesz unokám? – kiáltottam némán. Ez
tényleg fájt.
De örömmel jelenthetem, hogy pár nap-
pal ezelőtt minden megváltozott! Mi ketten
évente hatszor találkoztunk, minden hatva-
nadik napon, okoskészülékeink a következő
dátumokat magukban őrizték, egymást is
figyelmeztették erre a digitális térben, így
28 A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 28
randevúink mindig létre is jöttek. Néha igen
változatos helyeken, attól függően, hogy hol
jártunk éppen. Megesett, hogy én a római
birodalomból tértem haza, és megszokásból
latinul üdvözöltem a fiamat:
– Salve, Carolus meus!
Ám Carlo-Károly az ilyesmit nem érté-
kelte, mert ez is az időutazásokra emlékez-
tette őt. Így hát hamarosan felhagytam vele.
„Carolus meus”, Károlyom meg én most
az egykori indonéz szigetvilág egyik nya-
ralóhelyén jöttünk össze. Mióta a tengerek
szintje megemelkedett, kevesebb sziget ma-
radt. Persze az utolsó két nemzedék legfel-
jebb csak hallott arról, hogy valaha alacso-
nyabban állt a víz, de nem foglalkoztak vele.
Miért is érdekelte volna azt a korosztályt,
amelynek a számára a klímaválság már a
szürke hétköznapok valósága volt? Ezek so-
sem nem láttak jegesmedvéket, és sarki jég-
takarókat sem. Tudták, hogy klímakataszt-
rófák már számtalanszor megestek a Föld
nevű bolygón akkor is, amikor az ember
még nem élt a felszínén, így nem tudta azt
a rá jellemző szorgalommal és kitartással
pusztítani. Nekik az, hogy azon a vidéken
kétezer sziget helyett ma már csak hatszáz-
negyvenegy van, és szinte minden héten dü-
höng valami nagy vihar, orkán, hurrikán,
tornádó, az mind természetes. Ebbe szület-
tek bele, ez az ő világuk. Bezzeg százhúsz
évvel ezelőtt, az én gyerekkoromban még a
térképek is másképpen néztek ki. Valamivel
több volt a szárazföld, és kevesebb a tenger,
mint most.
Ám örömteli változásról akartam mesél-
ni, hát azt teszem. Celebesz szigetén, egy
üdülőtelepen találkoztunk a fiammal, mert-
hogy szabadságot kapott a munkahelyén.
Kijöhetett a vegyész-robotok közül, „akik”
naphosszat valamilyen furcsa folyadékokat
kevertek, gázokat állítottak elő, kemencé-
2019.12.20. 16:29:42
 Rendeld meg Indrek Hargla zseniális közép-
GALAKTIKA
2020. január

kori krimi sorozatát egyben és a négy kötet

közül AZ EGYIKET INGYEN KAPOD!

AZ AKCIÓ 2019.01.01-TŐL 01.31-IG TART.

W W W . G AALfiamAnem
K akar
T I időutazni
K A B O LT. H U 29

024-033-nemere.indd 29 2019.12.20. 16:29:54

 GALAKTIKA
2020. január
ben izzítottak, zselészerű anyagokkal pepe-
cseltek, Carlo meg felügyelte őket. De most
és itt, távol a kémcsövek, gépek és mestersé-
ges intelligenciával megáldott robotok vilá-
gától valami történt vele, ezt rögtön láttam.
Nagyon izgatott volt, fészkelődött a helyén.
Amúgy egy gyönyörű tengerparti üdülő
egyik teraszán ültünk, halkan suhantak a
pincérrobotok, könnyű szellő lengedezett.
Cunamitól most senki sem tartott, a levegő-
ben szubtrópusi virágok illata szállt.
És az én fiam ragyogott! Még sohasem
láttam ilyen izgatottan jókedvűnek. Amibe
azért vegyült egy kis feszült szomorúság és
félelem is. Én meg, merthogy ilyen vagyok,
tréfálkoztam vele:
– Lám csak, a kémikusok gyöngye jól
megkeverte az eseményeket és az érzel-
meket! – Hangosan szaglásztam bele a le-
vegőbe, majd így folytattam: – Érzelmeket
szimatolok! Mintha szerelem-szag terjen-
gene…
Carlo rám mosolygott, de látszott, ezek a
gyenge próbálkozások most nem érik el az
ingerküszöbét. Máskor leintett volna, és va-
lami olyasmit mormol, hogy „egyesek soha
nem nőnek ki a gyermekkorból” – de most
nem tette. Ebből tudtam, hogy nagy dolgok
vannak készülőben.
– Figyelj, api! Tegnap majdnem megis-
merkedtem egy nővel.
Ebben a mondatban csak egyetlen szó
lohasztotta le a lelkesedésemet: majdnem.
Kérdő tekintetemet látva Carlo tovább be-
szélt. Közben figyeltem az arcát: nagyon
hasonlított hozzám. Amennyire csak az
„édesgyerekek” képesek hasonlítani egyik
vagy másik szülőjükre. Ugyanaz a magas
homlok, élénk mozdulatok, kifejező zöld
szemek, erős áll. Rómában szoktam ilyen
germán harcosokat látni, ha már a biroda-
lom utolsó századaiba látogatok el. A har-
30 A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 30
madik múlttörténeti disszertációmat is ró-
luk írtam.
– Képzeld, tegnap délelőtt történt, hogy
a parti sétányon találkoztunk, innen száz
méterre – mutatott a tenger és a pálmasor
felé. – Jött velem szemben, és olyan szép
volt! Talán harminc lehet, ázsiai vonások-
kal, gyönyörű fekete szemek, karcsú derék,
és igazi ember volt, nem robot! Igazi, csodás
nő! Jött onnan, a móló felől, és ment a szál-
loda egyik pavilonjához. A pavilonból meg
kijött egy idősebb férfi helyi ruhában, amit
ma már ritkán látni, buggyos fehér nadrág
és kék ing volt rajta. Az álomszép hölgy
megbabonázott, döbbenten álltam két pál-
ma között, összevillant a tekintetünk…
Nocsak, milyen költői lett az én fiam, a
vegyész! De nem maradt időm egy újabb
szarkasztikus megjegyzésre, sőt arra sem,
hogy kellően kicsodálkozzam magamat,
mert Carlo így folytatta:
– Néztük egymást, és közeledtünk. Ne-
kem a torkomban dobogott a szívem, rögtön
éreztem, hogy ez az a nő, akit nekem te-
remtettek, vagyis aki nekem született. Igazi
volt, kétségtelenül, valódi ember és valódi
nő, api!
Csillogott a szeme, én meg magamban
örültem. De ismerem már őt annyira, hogy
lássam: valami nem jött össze. Valami hi-
bádzik, ahogyan régen mondták. No és ez
a lelkesedés! Iuventus ventus, miként a ró-
maiak emlegették, „fiatalság, bolondság”,
mondjuk így ma.
– Már biztos voltam benne, hogy megis-
merkedünk. Rámosolyogtam, és készültem
elébe állni. Voltam olyan bátor, hogy meg-
szólítsam, tudod, ez másoknak könnyen
megy, manapság sokan így ismerkednek,
leszólítanak teljesen ismeretleneket az ut-
cákon, láttam olyat is, aki a ruhájába hí-
mezte az elérhetőségét, a számát… Szóval
2019.12.20. 16:29:54

már összeszedtem magamat, hogy most ki-
vételesen én is így fogok ismerkedni, mert
valami azt súgta nekem, hogy ez a nő az,
akiért megszülettem, én lehetek, sőt én le-
szek a párja!
Vártam a hosszúnak egyáltalán nem
nevezhető történet végét, és Carlo már
mondta is:
– Akkor hallottam egy hangot, amely a
nő nevét kiáltotta: „Lenta!” A nő is ugyanazt
gondolhatta, amit én, ott volt a szemében,
hogy ő is szívesen venné, ha megszólítanám.
De az idősebb férfi, aki a hátam mögül kiál-
totta a nevét, valami tekintély lehetett, akire
hallgatott, akinek engedelmeskedett. Lenta
sajnálkozó mosollyal megkerült engem, és
visszakiáltott a férfinak: „Megyek, papa!”
– Szóval az apja volt – állapítottam meg
szerfölött éleselméjűen.
Carlo megütközve nézett rám:
– Persze, hogy az apja, de neked ez a leg-
fontosabb az egész történetben? Elsiettek
valahová, Lenta messziről még visszanézett
egy pillanatra. Nem tudtam, mit tegyek, hi-
szen már nincsen egyedül, nem szólíthatom
meg csak úgy spontán. Vagy két percig ha-
boztam, és ez végzetesnek bizonyult. Mire
eldöntöttem, hogy utánuk megyek, már
eltűntek egy lefelé vezető átjáróban, lehet,
felültek a mágnesvasútra? Még órákon át
szaladgáltam kétségbeesetten a környéken,
meg voltam győződve róla, hogy elvesztet-
tem életem nagy lehetőségét. Hogyan ta-
lálom meg őt újra ebben az ember-dzsun-
gelben? Hiszen a szigeten laknak legalább
ötvenmillióan! És ha csak idelátogattak
valahonnan, turisták voltak, már rég haza-
repültek?
Néztem az arcát, és láttam rajta: tényleg
nagyon odavan azért a nőért. Azt sem zár-
hatom ki, hogy a fiam végre, életében elő-
ször, kis késéssel ugyan, de szerelmes lett!
A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 31
GALAKTIKA
2020. január
Ezt értékelni kell. Tehát segíteni kell neki!
Van lehetőség rá, hogy ismét megtalálja azt
a Lentát, ha már ennyire fontos számára.
Az ötlet hirtelen jött. Bár tulajdonképpen
nem is csodálkozhatok a dolgon, hiszen
annyira magától értetődött. Ami azonban
egy múltkutatónak természetes, az egy
vegyésznek nem annyira. Különösen, ha
heti kétszer robotokkal összezárva dolgo-
zik, és otthon is megoldandó problémákon
töpreng, legyen a mesterséges intelligencia
bármennyire is értelmes, a természetes
emberi értelem meg még inkább – vannak
dolgok, amelyek az efféléknek, mint Carlo,
soha nem jutnának az eszükbe. Hiába „vér a
véremből”.
– Van egy biztos pont, ahol újra találkoz-
hatsz vele – mondtam, és merően néztem
rá. Először nem értette. Aztán felfogta, és
máris ösztönösen a fejét rázta, tiltakozva.
Én meg nem szóltam semmit, csak néztem
rá kitartóan, és végre szavak nélkül is meg-
győztem őt.
Ismét tegnap délelőtt volt.
Nem egykönnyen tudtam rávenni a fiamat
az időutazásra, de most a nagy és szent cél
érdekében legyőzte belső ellenállását. Eb-
ből megértettem, hogy ez tényleg szerelem
a javából. Aki ekkora áldozatra képes, az
igazán nagyon, de nagyon szeretné megis-
merni azt a Lentát!
Elhelyezkedtünk. Vagy fél órával koráb-
ban érkeztünk, felderítettük a környéket,
aztán vártunk. Én a szállodai pavilon be-
járatánál, Carlo meg ott, a pálmák között,
ahol tegnap állt. Vagyis nem tegnap, hanem
ma áll. Mivel már korábban ott voltunk,
csak abban bízhattunk: Lenta és Carlo ta-
lálkozása most történik majd először. Azt a
félresikerültet elfelejthetjük, mert az tulaj-
donképpen meg sem történt.
31
2019.12.20. 16:29:54
 GALAKTIKA
2020. január
Nem sokan járkáltak arrafelé. Kis szellő
lengedezett a tenger felől, alig mozdította
meg a legyezőpálmák lombjait. Felbukkant
Lenta, ment vissza a szálloda felé. Carlo fiam
úgy bámulta, hogy azt nem lehetett nem
észrevenni. Én megfordultam, és a szálloda
fotocellás ajtajához mentem. Akkor lépett ki
a fehér nadrágos idősebb férfi. Minden úgy
történt – volna – ahogy annak most történ-
nie kellett. De tudtam: ennyi időtörést meg-
engedhetek magamnak. Csak egy nagyon ki-
csi, egy parányi korrekció az eseményeken,
amely nem okozhat semmilyen komolyabb
változást a környezetben, a világ eseménye-
iben, az időrendben. Hiszen így is történhe-
tett volna, hát most elintézem, hogy így és
ne másképpen legyen. Két ember, akiknek
nem sikerült volna találkozniuk, most mégis
találkozik, és megismerkedik.
– Bocsánat, uram! – szólítottam meg a
férfit. Megtorpant az ajtó nyílásában, a fo-
tocellák nyitva tartották az átlátszó lapokat,
nem zárultak össze.
– Parancsoljon – mondta udvariasan,
csak állt, és nézett rám. Abban a pillanat-
ban tudtam, hogy mi jól meg fogjuk érteni
egymást. Mint após az apóssal, vagy hogyan
is mondták ezt régen? „Örömapa”, igen, ez
az a szó! Ami engem illet, abban a percben
tényleg apa is voltam meg örültem is, mert
a szemem sarkából láttam, hogy Carlo meg-
szólította Lentát, és beszélgetni kezdtek.
– Kérem, uram, nézze meg a lányát, lát-
ja?… Meg azt a férfit ott mellette. Nos, ő
meg az én fiam.
Ennyi is elég lett volna, mert hiszen Lenta
és Carlo máris élénk beszélgetésbe merül-
tek, idehallatszott a lány kacagása, Carlo
brummogóan mély hangja, ahogyan tette
a szépet. Közben az idősebb férfi – nálam
azért valamivel fiatalabb lehetett – kérdően
nézett rám:
32 A fiam nem akar időutazni
024-033-nemere.indd 32
– Semmit sem értek, uram. Mi követ-
kezik abból, hogy az ön fia, meg az én lá-
nyom…?
– Csak annyi, hogy ők ketten megkezdtek
egy hosszú utat, aminek eredményeképpen
ön is, én is nagypapák leszünk. Mit szól?
Ő előbb úgy nézett rám, mint aki nem
hisz a fülének. No és biztosan bolondnak
tartott. Aztán kipillantott a sétányra, akkor
meg alig hitt a szemének. Finoman megfog-
tam a karját:
– Kérem, jöjjön velem! Meghívom egy
italra. Őket meg hagyjuk turbékolni!
Igy esett meg az a história, hogy a fiam har-
madszor életében részt vett egy nagyon rö-
vid időutazáson, de kivételesen nem bánta
meg, és nem fintorgott később sem. Ennek
már tizenegy éve lesz lassan, én meg ülök a
kertben, és próbálom elviselni azt az ékte-
len zajt, amit a három unoka csap a házban.
Még csak száznegyvenkettő múltam, de
néha úgy érzem: ez a ricsaj, amit ők zenének
neveznek, meghaladja a tűrőképességemet,
és inkább újra meg újra visszamenekülnék
a római birodalomba, mintsem ezt elvisel-
jem. Mert nem olyan könnyű ám megérteni
a mai fiatalokat!
NEMERE István
1944-ben született, és iskolái után az élet sok
területén kipróbálta magát. Végül az írásnál
kötött ki, aminek alighanem örül népes ra-
jongótábora. Az egyik legtermékenyebb ha-
zai szerző, bármelyik műfajban, de az SF már
kora ifjúsága óta közel áll szívéhez. Több mint
700 könyve jelent meg, és elbeszélései is
rendszeresen tűnnek föl különböző kiadvá-
nyokban immár jó 30 éve. A Galaktikában a
27. számban mutatkozott be, legutóbb pedig a
350.-ben szerepelt egy elbeszélése, a „Távol
a csillagtól”. Kiadónknál jelent meg Elveszet-
tek című regénye is.
2019.12.20. 16:29:55
 MAGYARORSZÁG GALAKTIKA 2020. január

LEGTERMÉKENYEBB MESEMONDÓJA
ÍZIG-VÉRIG SF REGÉNYÉBEN AZ
EMBERI FELELŐSSÉG KÉRDÉSÉT
BONCOLGATJA: JOBBÍTHATJUK-E
MÁSOK SORSÁT AKARATUK
ELLENÉRE, ÖSSZEEGYEZTETHETŐ-E
A HUMÁNUSSÁGGAL, HA
EMBERTÁRSAINKBÓL CSINÁLUNK
KÍSÉRLETI EGEREKET?

RENDELD MEG ITT:

A fiamWWW.GALAKTIKABOLT.HU
nem akar időutazni 33

024-033-nemere.indd 33 2019.12.20. 16:29:57

 GALAKTIKA
2020. január

Újabb magyar űrhajós?

Az évtized közepére újabb magyar űrhajóst szeretnénk?
Mennyire reális ez a cél? Tartható ilyen határidő? Mibe
kerül mindez?

N
OVEMBER VÉGÉN tartották
a spanyolországi Sevillában az
Európai Űrügynökség Space19+
elnevezésű konferenciáját, ame-
lyen felszólalt Szijjártó Péter külgazdasági és
külügyminiszter is. A miniszter ismertette
hazánk űrkutatással kapcsolatos terveit, és
ennek apropóján bejelentette, hogy Magyar-
ország űrhajóst kíván az űrbe küldeni. Az
orosz Roszkoszmosz céggel történő együtt-
működés keretében 2024–2025-ben magyar
lakója lenne a Nemzetközi Űrállomásnak.
A bejelentés valószínűleg nem csak itthon
okozott nagy meglepetést. A nyilatkozat egy keretében a szovjet fél állta a kiképzés és az
olyan rendezvényen hangzott el, amely el- expedíció költségeit, a tagország csak a szál-
sősorban politikai és gazdasági kérdésekkel lást és a kiküldetés díját fedezte.
foglalkozik, és célja az Európai Űrügynökség Magyarország 1980-ban, ötödik nemzet-
finanszírozásának biztosítása. Magyarország ként került sorra. Farkas Bertalan mellett
csupán öt éve teljes jogú tagja a szervezetnek, Magyari Béla kapott kiképzést, de csak Far-
ezért is furcsa egy olyan bejelentés, amely kas járt az űrben. A nyolcvanas évek köze-
szerint egy másik űrügynökséggel kíván a pén felmerült a lehetősége, hogy egy részben
kormány együttműködni. (Oroszország nem magyar építésű űrszonda kapcsán a közben
tagja a 29, nem csak EU-tagországot tömörí- mérnöki diplomát szerző Magyari Béla is ra-
tő szervezetnek.) Hazánk 2015 februárjában kétába ülhessen. Ekkor azonban már mások
csatlakozott, 8 millió eurós hozzájárulást fi- voltak a politikai-gazdasági viszonyok. Az
zet a büdzsébe, amely a teljes költségvetés alig Interkozmosz program véget ért, és a szovjet
több mint 1 ezreléke. fél csak akkor ment volna bele az alkuba, ha
Vajon mennyire reális ez a cél? Magyaror- Magyaroszág fizeti a költségek rá eső részét,
szágnak eddig hivatalosan egyetlen űrhajósa mintegy 10 millió dollárt. Ez akkoriban már
van. A szocialista országok 1967-ben hozták esélytelen volt.
létre az Interkozmosz névre keresztelt kö- Meg kell még említenünk Simonyi Károlyt,
zös űrprogramot. Minden csatlakozó ország aki űrturistaként kétszer is járt a Nemzetkö-
szovjet parancsnok mellett egy kutató űrha- zi Űrállomáson. Ez azonban privát szerződés
jóst küldhetett fel az űrbe. Az együttműködés volt az orosz űrkutatási szervezettel, ő tehát
34 Újabb magyar űrhajós?

034-035-zold.indd 34 2019.12.20. 16:28:58


nem tekinthető hivatalos
magyar űrhajósnak.
A mostani lehetőség szá-
mos kérdést vet fel. Először
is a finanszírozásét. Szijjár-
tó Sevillában arról beszélt,
hogy az űrprojektekre 7-10
milliárd forintot szánnak.
Ez az összeg nagyon messze
van az emberes küldetések
árától. 10 milliárd forint kb.
35 millió dollár. Charles Si-
monyinak ennyibe került a
néhány napos második uta-
zása 2009-ben. Ez messze
nem elég egy több éves kiképzésre és a 3-6
hónapos űrutazás költségeire.
Valójában pontosan nem árazható be,
mennyibe kerül egy űrutazás, hiszen példá-
ul a projektben elvégzett közös munkát is be
lehet számítani, illetve politikai döntések is
befolyásolják a végösszeget. De ha csak azt
nézzük, hogy az oroszok jelenleg 75 millió
dollárért szállítják bérmunkában az amerikai
űrhajósokat, akkor érthető a gyanakvás.
A felvázolt kiképzési modell is elavultnak
és pazarlónak tűnik. Szijjártó bejelentése sze-
rint négy embert fognak kiválasztani a több
éves kiképzésre, amely után csak egyikük
repülhet. Ebben az esetben kidobott pénz a
másik három űrhajós tréningje.
Nagyon korainak tűnik a tervezett határ-
idő is. A megfelelő jelöltek kiválasztása hosszú
hetekig, hónapokig tartó procedúra. Amikor
a NASA vagy az ESA leendő űrhajóst keres,
akkor a meghirdetett helyekre több ezer em-
ber jelentkezik. Mértéktartó becslések szerint
is kb. egy év, mire kiválasztják a jelölteket.
A  2024–25-ös expedíció ellen szól az a tény
is, hogy az űrhajósok kiképzése átlag hét évet
vesz igénybe. Az Európai Űrügynökségnél az
első 16 hónap után jelölik ki az expedícióra az
Újabb magyar űrhajós?
034-035-zold.indd 35
GALAKTIKA
2020. január
űrhajóst, és a következő öt év az arra való fel-
készülés jegyében telik el. Amelynek minden
pillanatát kihasználják.
Ma már elméletileg a tagországokból, így ha-
zánkból is bárki jelentkezhet az ESA űrhajósá-
nak. Nemcsak a tökéletes egészségi állapot a fel-
tétel, hanem a nyelvtudás és a szakmai kiválóság
is. A Nemzetközi Űrállomáson mindenkinek
tudni kell oroszul és angolul, emellett hasznos
más nyelv ismerete is. A mai űrhajósok átlag-
ban már három diplomával és komoly szakmai
múlttal rendelkeznek. (A Galaktika 340. – 2018.
júliusi – számában részletesen írtunk arról, ho-
gyan léphet valaki erre a pályára.)
Ezek után érthető a gyanakvás, hogy az el-
képzelések és a lehetőségek elég messze esnek
egymástól.
Lapzártakor érkezett a hír, hogy ma-
gyar-orosz űrkutatási projektek elindítá-
sáról, valamint a Nemzetközi Űrállomásra
2024–2025-ben felküldendő magyar űrhajós
kiválasztásának megkezdéséről állapodott
meg Szijjártó Péter Moszkvában Dmitrij
Rogozinnal, a Roszkoszmosz orosz állami űr-
kutatási vállalat igazgatójával.
Kovács „Tücsi” Mihály
35
2019.12.20. 16:29:00
 GALAKTIKA
GALAKTIKA
2020. január
2020. január
Egy önvezető kamion
átszelte Amerikát
Újabb rekord az önvezető autók történe-
tében: először haladt végig az Egyesült
Államokon egy kamion minden emberi
beavatkozás nélkül. A 18 tonna vajat szál-
lító jármű a csendes-óceáni partvidékről,
a kaliforniai Tulare városából indult, és a
keleti parti Pennsylvania államban talál-
ható Quakertown településre vitte szál-
lítmányát. A távolság a két város között
országúton 2800 mérföld, vagyis 4500
kilométer.
A kamiont a Plus.ai cég alakította át.
A  jármű az önvezető autóknál megszo-
kott érzékelőkre, kamerákra, radarokra
és lidarokra támaszkodik. A beépített
mesterséges intelligencia erre támaszkod-
va vezetett át a kontinensen keresztben.
Az autó egyaránt ment nappal és éjszaka,
olyan útvonalon, ahol olyan akadályokkal
is meg kellett küzdenie, mint az alagutak,
vagy útjavítások.
Az utazás közel három napig tartott.
A  kamionnak ehhez elég lett volna másfél
nap is, de a fülkében beavatkozásra kész biz-
tonsági személyzet utazott, akiknek emberi
szükségletei miatt kellett megállniuk.
A Plus.ai az első olyan cég, amely enge-
délyt kapott arra, hogy forgalomban tesz-
telje járműveit az egész országban.
36
36
036-044-kiviruut.indd 36
A
TÚLZOTT buzgalom gyengeel-
méjűségre vall – hallotta Szergej
Vallner KGB-tiszt apjától sok-sok
esztendeje, még a háború előtt.
A  szocialista országokból származó esetek
kapcsán mindig eszébe jutott ez a megál-
lapítás. Az egyik végletből a másikba… le-
gyen szó az emberarcú szocializmus építé-
sére tett rövidlátó kísérletekről, vagy épp
ellenkezőleg – a Moszkvának való túlzott
megfelelési vágyról. A Moszkvából érkezett,
„совершенно секретно”1 pecséttel ellátott, a
budapesti pályaudvarral kapcsolatos akta ez
utóbbi kategóriába tartozott.
Két évvel ezelőtt egy korszerűsítő projekt
eredményként megnyílt Budapesten a Déli
pályaudvar. Az építész A viharok bolygója
című sikerfilmből merített ihletet, melynek
köszönhetően a pályaudvar tágas, világos
váróterme egy intergalaktikus űrbázisra em-
lékeztetett. Az üveg, beton és acél együttese
esztétikailag élvezetes, íves formákat alko-
tott. Az űrállomás illúziójához az élénkpiros,
ergonomikus bádogszékek is hozzájárultak,
melyek elszórt csoportjai eleven hullámokat
idézve életet csempésztek a rideg, szürke tér-
be. A Déli pályaudvar minden tekintetben a
szovjet rendszer iskolapéldája lehetett volna,
ha nincs az a sok fránya, megmagyarázhatat-
lan jelenség.
Már a pályaudvar belső munkálatainak
utolsó fázisában kis híján életüket vesztették
az épületben rekedt festő és vakoló munká-
sok, amikor a félig nyitott ajtók-ablakok vá-
ratlanul becsukódtak, és a zárt térben roha-
mosan fogyni kezdett az oxigén. Mintha egy
láthatatlan elszívóberendezés seperc alatt
kiszippantotta volna a levegőt. A nyílászá-
rók üvegét kívülről és belülről is hasztalan
próbálták betörni. Csak amikor a munkások
egymás után, ájultan terültek el a földön,
kezdett végre normalizálódni a helyzet.
2019.12.20. 16:53:49

Kersti Kivirüüt
FEKETE SUGÁRZÁS
Még különösebb jelenséget tapasztaltak a
pályaudvar megnyitása után néhány hónappal,
amikor az üvegfalú váróterem fényes nappal
totális sötétségbe borult. A mesterséges sötét-
ben teljességgel oda nem illő brummogást és
morgást lehetett hallani. A helyzet ismét ma-
gától rendeződött, miután az utazóközönség
néhány tagja hisztérikusan kirohant az utcára.
A legutóbbi megmagyarázhatatlan eset
néhány hete történt, amikor váratlanul – ki
tudja, honnan jött – kígyók lepték el az ál-
lomás épületét. Különböző színűek és mére-
tűek, több száz példány. Ezúttal is, miután
az emberek elhagyták az épületet, a kígyók
felszívódtak, mintha ott sem lettek volna.
Nagyon úgy festett, hogy valamiféle látha-
tatlan erő igyekszik távol tartatni az utasokat
a pályaudvartól, a Magyar Belügyminiszté-
rium pedig tehetetlenül állt a problémával
szemben.
Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 37
GALAKTIKA
2020. január
A helyszín ismerősnek
tűnik, a történet
azonban egy másik
valóságban játszódik.
Az akta három feladatot adott Vallnernek.
Először is – ki kellett derítenie, mi áll a tör-
téntek hátterében. Másodszor – biztosítania
kellett, hogy ilyen helyzetek a jövőben ne for-
duljanak elő. Harmadszor – meg kellett sem-
misítenie az esetekkel kapcsolatos bizonyí-
tékokat. Szergej Vallner tisztában volt vele,
hogy ez utóbbi embereket is érint. Most, a
civilizált hetvenes években kivégzési paran-
csot Vallner már nem kapott. Voltak ennél
kifinomultabb módszerek is, mint például a
pszichiátriai kényszerterápia.
Vallner őrnagy egy percig sem törte a fejét
azon, hogy a Vörös Birodalom több ezer biz-
tonsági munkatársa közül vajon miért éppen
őt küldték Budapestre.
„A róka is dicséri a maga farkát” – apja ezt
nem győzte Szergejnek elégszer hangsúlyozni.
A szerénység nem tartozott Szergej Vallner
erényei közé. Ha a haladó világ egyhatoda
37
2019.12.20. 16:53:50
 GALAKTIKA
2020. január
magasan képzett pszichológiai manipulátort
keresett, Vallner mindenekelőtt saját magát
ajánlotta. Az évek hosszú során át folyta-
tott, kitartó önfényezés eredményeként vele
vette fel a kapcsolatot a szocialista rendszer
valamennyi rendészeti munkatársa, akinek
nem sikerült megtörnie a másként gondol-
kodók makacsságát, elakadt egy hatékony
propagandastratégia kidolgozása során, vagy
eltévedt a pszichiátria ködös és ingoványos
területein.
– Vallner elvtárs! Jó reggelt kívánok!
Vallner fölényesen elmosolyodott. Va-
lóban jó reggelt – ez az ideges mitugrász ki
más is lehetne, mint Zallai István, a különle-
ges ügyek belügyminisztériumi megbízottja.
– És honnan gondolja, hogy én vagyok
Vallner elvtárs? – kérdezte a megszólított tá-
volságtartóan.
– Hát nem maga az?
– De, én vagyok. Afelől érdeklődtem, hon-
nan tudta?
– Nézze, ma egészen különleges szakem-
berek dolgoznak velünk, ahogy azt önnek
táviratoztam… – felelte zavart mosollyal a
magyar kolléga.
– Ön Zallai István?
– Igen, én…
– Zallai elvtárs, pontosan a megbeszélt
időben, a megbeszélt helyen kellett volna ta-
lálkoznunk. Egy ilyen önálló kezdeményezés
az egész összeesküvést ellehetetlenítheti, az
pedig komoly fegyelmi büntetést von maga
után.
– Elnézését kérem… valóban az én hi-
bám… vállalom a felelősséget…
Vallner megvetéssel szemlélte, ahogy az
előtte álló kövérkés, alacsony, harmincas
éveiben járó belügyminisztériumi tisztvise-
lő kétségbeesetten keresi a kifogásokat. Ez a
Zallai jellemtelen bajkeverőnek tűnik, mint
a behódoló, függő társalgási stílusú ember-
38 Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 38
példányok általában. Valójában a találkozó
tényleges helyétől csupán néhány száz mé-
ternyi távolságra álltak, öt perccel korábban,
ami az összeesküvést semmilyen tekintetben
nem veszélyeztette. A párbeszéd itt csakis az
erőviszonyokról, a tekintély és a dominancia
megszerzéséről szólt, ami Vallnernak bra-
vúrosan sikerült. Most már megengedhette
magának, hogy egy fokkal emberségesebb
hangnemre váltson.
– No, semmi baj! – felelte megjátszott mo-
sollyal, és kezet nyújtott Zallainak. – Örülök,
hogy megismerhetem, Zallai elvtárs.
– Igen… természetesen… részemről a
megtiszteltetés… – Zallai tenyere hideg volt
és nedves, kézfogása erőtlen. – Varázsló lát-
ta önt a peronon, és felismerte. Gondoltam,
jövök és üdvözlöm. Még egyszer elnézését
kérem.
– Varázsló tehát…
Zallai idegesen pillantott körbe, de a pá-
lyaudvaron nyüzsgő emberek közül senki
nem mutatott különösebb érdeklődést a két
úr beszélgetése iránt.
– Igen, Varázsló az egyik különleges ügy-
nökünk… Hárman vannak, és már megkezd-
ték a munkát. Rögtön bemutatom őket…
A Belügyminisztérium három extra­
szenzo­rális képességgel rendelkező egyént
alkalmazott a pályaudvar átvizsgálására.
A  helyi vezetők nyilván eljutottak a végső
kétségbeesés stádiumáig.
– Értem – hümmögte Vallner. – Zallai elv-
társ, megvizsgálta-e esetleges hallucinogén
anyagok befolyásának a lehetőségét?
– Természetesen erre is gondoltunk, de
nem találtunk észszerű magyarázatot. Sza-
badjon megemlítenem, hogy már száz esz-
tendeje vasútállomás áll ezen a helyen, de
a különös esetek csak két évvel ezelőtt kez-
dődtek. Ráadásul az egyes incidensek között
olyan hosszú idő telt el, hogy lehetőségünk
2019.12.20. 16:53:50

volt az összefüggések kutatására – hadarta
Zallai.
„Balfékek! – gondolta magában Vallner. –
Mi másról lehet itt szó, mint hallucinogének-
ről és tömegpszichózisról? A kérdés csupán
az, hogy a hallucinációt okozó anyag vajon a
természetből származik, vagy szervezett bű-
nözéssel állunk szemben?”
– Ott dolgozik Varázsló nevű ügynö-
künk – mutatott Zallai egy idősebb férfira,
aki tenyerét kifelé fordítva, arcán üdvö-
zült mosollyal jobbra-balra dülöngélt az
ablakok alatt. – Leszerelt rendőr. Teljesen
megbízható, kiválóan ismeri a rendszert.
Különleges képességeinek már korábban is
nagy hasznát vettük, elsősorban csempész-
bandák leleplezése vagy elveszett szemé-
lyek felkutatása során. Tehetsége fokoza-
tosan bontakozott ki, és továbbra is egyre
2020/JAN/09-10 | 20h | SZÍNHÁZ
THEATRE
Phia Ménard – CIE Non Nova (FR)
The Mother House / Maison Mère
Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 39
GALAKTIKA
2020. január
erősödik. Ő a mi jobbkezünk… Egyszerűen
pótolhatatlan…
– Mit csinál a kezével… talán titkos sze-
met rejteget a tenyerében? – ironizált Vallner.
– Hogy épp titkos szemet-e, azt nem tu-
dom – kuncogott hízelegve Zallai –, min-
denesetre különlegesen érzékeny. Ő maga azt
állítja, hogy a tenyerével érzi az energiákat…
de ott van Boszorka is. Ő vallásos látomá-
sokon keresztül szerez információt. Egyéb-
ként két évet élt Észtországban, egy apáca­
kolostorban…
– Ortodox?
– Nem-nem, katolikus… a kolostor­
ban töltött idő, úgymond, zarándoklat volt
számára.
– Ön helyesnek tartja, hogy a szocialista
országok állami szervei őrült vallási fanati-
kusokat alkalmaznak?
Fotó: Jean-Luc Beaujault
39
2019.12.20. 16:53:50
 GALAKTIKA
2020. január
– Hát… nézze… hm – Zallai egy pillanatra
elbizonytalanodott. – Őrültnek éppenséggel
nem nevezném… és sokat köszönhetünk neki.
A katolikus egyház kulturális szerepe nagyon
meghatározó volt Magyarországon, ezt nem
lehet egyik napról a másikra megsemmisíte-
ni… bár természetesen minden erőnkkel azon
vagyunk. Ráadásul Boszorkának tisztességes
szocialista emberhez illő foglalkozása is van…
egy budapesti tejivóban mosogat. A szakszer-
vezeten keresztül találtuk meg.
Valóban. Első ránézésre semmi nem utalt
az egyház és Boszorka, a látnok kapcsola-
tára. A szolid egérszürke kosztümös, dús,
barna haját rendezett frizurába parancsoló,
negyvenes nő úgy járkált félmagas sarkú ci-
pőjében az információs táblák előtt fel s alá,
mintha csak az időt próbálná elütni.
– De ha már szóba kerültek az őrültek…
– és Zallai egy kócos, huszonéves nő felé bö-
kött, aki lehunyt szemmel ült a piros székek
egyikén. – Varázsló ajánlotta, nekem sze-
mély szerint vannak fenntartásaim vele kap-
csolatban… Tündérnek hívják, és egyenesen
a Lipótmezei Elmegyógyintézetből hoztuk
ide. 1967 óta élt ott.
– Tíz év egy pszichiátrián… Egy ilyen fia-
tal ember esetében! De mégis, miért?
– Nézze… Tündér szülei népellenes ma-
gatartást tanúsítottak az 1956-os események
során, így aztán mindkettejüket kivégezték
mint ellenforradalmárt… Tündér ekkor
még csak háromesztendős volt, állami gon-
dozásba került. Valószínűleg a szülők korai
elvesztése is mély nyomot hagyott a gyerme-
ki pszichén, de emellett még… – Zalai sut-
togva folytatta – Tündér esetében nemcsak
extraszenzorális percepcióról beszélhetünk,
hanem pszichokinézisről is.
– Pszichokinézisről!?
– Igen, a tárgyak szellemi energiával való
mozgatásáról…
40 Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 40
– Nagyon jól tudom, mi az a pszicho­­kiné­
zis… Csak épp teljes őrültségnek hangzik…
– Megértem, nekem is nehéz volt elhin-
nem… De Varázsló még annak idején, rend-
őrként alaposan megismerkedett Tündér
esetével… És Varázslóban megbízunk. Ő a
mi jobbkezünk… Egyszerűen pótolhatat-
lan…
– Igen, ezt már említette – vágott durván
Zallai szavába Vallner. – Az egyik bolond
ajánlja a másikat… ez aztán az értelmes el-
járás!
Nem csoda, hogy Moszkvában az azonnali
beavatkozás mellett döntöttek, ha itt így inté-
zik el a dolgokat.
– Az emeleten van egy nagyszerű büfé,
csodálatos kilátással az új, többsávos főútra.
Megihatnánk egy csésze kávét, amíg a szak-
emberek dolgoznak.
Vallnernek semmi kifogása nem volt a
kávé és többsávos főútra nyíló csodás pano-
ráma ellen. Szórakozásképp pedig meg lehet
hallgatni, mit hablatyolnak össze a „szakér-
tők”. Néhány évvel azelőtt a KGB belső kö-
reiben nagy port vert fel egy bizonyos Nyina
Kulagina nevezetű háztartásbeli, akinek
pszichokinetikus tárgymozgató képességét
nem tudták véglegesen megcáfolni a szkep-
tikusok.
A pályaudvar büféje a szocialista fogyasz-
tói kultúra iskolapéldája volt. Bátran el lehe-
tett volna hozni ide egy korlátolt gondolkodá-
sú kapitalistát, a tervgazdaság piacgazdaság
fölött avatott győzelmét demonstrálandó.
A  büfé tágas volt és tiszta. A négyfős, mo-
dern, áramvonalas asztalokon fehér terítő,
a közepén váza művirágokkal, só–, bors- és
szalvétatartó. A pincérek korrektek voltak, és
udvariasak. Az ember el tudta volna képzel-
ni, hogy a padlótól a mennyezetig érő üveg-
ablakokból a csodálatos, többsávos főútra
nyíló kilátás helyett a sötét, végtelen világ-
2019.12.20. 16:53:50

űrt látja, egy épp arra suhanó aszteroida és
a Nap fényét visszatükröző Hold képével. Az
építész tökéletesen megteremtette az űrállo-
más illúzióját.
– Tetszik nekem ez a pályaudvar. – Vallner
nem rejtette véka alá benyomásait. – Tehetsé-
ges alkotás. Mit tervezett még ez az építész?
– Be kell vallanom, hogy semmi mást.
A tehetséges építészről sajnos kiderült, hogy
népellenség. Még aznap, amikor az első inci-
densre itt, a pályaudvaron sor került, elme-
nekült Ausztriába.
– Érdekes, nagyon érdekes… – élénkült
föl Vallner. – És önök nem látnak semmi ös�-
szefüggést a pályaudvaron történtekkel.
Zallai egyetértően bólogatott:
– Dehogynem. Annál is inkább, mert az
éjjeliőr elmondása szerint az építész az ese-
tet megelőző éjszaka egyedül szeretett volna
sétálni az épületben. Az őr természetesen
semmi rosszat nem gyanított. A művészek
excentrikus késztetései közismertek.
– Ide hallgasson, hát akkor egyértelmű,
hogy az építész keze van a dologban! A pálya-
udvar épületét néhány napra ki kell üríteni…
Valami mondvacsinált ürüggyel… építési
hiba, omlásveszély.
Vallner magabiztosan rágyújtott. A Déli
pályaudvar esete a vártnál egyszerűbbnek
tűnt. A megkeseredett építész bizonyára
hallucinogén gázzal teli, időzített ballonokat
rejtett el az épületben. Ezeket kell most meg-
találni.
– Vallner elvtárs, ez nem olyan egysze-
rű… mi már…
Zallai kétségbeesett magyarázkodását lö-
vések hangja és a tömeg hisztérikus üvöltése
szakította félbe. Mindketten fölpattantak,
és a büfé belső teraszának korlátjához ro-
hantak. A váróterembe barna ruhás alakok
nyomultak be, akik válogatás nélkül lőttek az
utasokra.
Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 41
GALAKTIKA
2020. január
– Ez nem lehet… ez nem lehet… – da-
dogta Zallai. – Kádár már évekkel ezelőtt
föloszlatta az Államvédelmi Hatóságot,
ezek nem a mi embereink. Ezek bűnözők.
Gy-gyilkosok! Honnan szerezték az egyen-
ruhát?
Vallner is egyértelműen fölismerte a be-
tolakodókon az ÁVH egyenruháját. Bár az
őrnagy nem volt fölkészülve ilyesfajta rend-
bontásra, kiképezték a gyors helyzetfelmé-
résre és döntéshozatalra. A még füstölgő
cigaretta a földre pottyant. Vallner zakója
alól előkapta pisztolyát, és pontos lövések-
kel egymás után terítette le a barna ruháso-
kat. Az ÁVH hálás munkát végzett 1956-ban
az „emberarcú szocializmus” leverésében.
Az állam ellenségeinek egy csoportja bizo-
nyára azóta rejtegette az ávósok egyenruhá-
ját, hogy egy meglepetésszerű támadásban
diszkriminálja a szovjethatalmat. Véletlen
egybeesés – épp most, amikor Vallner meg-
érkezett a Déli pályaudvarra, az egy új el-
lenállási mozgalom kiindulópontjává vált…
Zallai teljesen elveszítette a fejét. Tekin-
tetével a különleges ügynököket kereste.
A nagy felfordulás közepette sehol sem lát-
ta Varázslót és Boszorkát. Tündér súlyosan
megsebesülve csúszott le a székről a földre.
Sajnos nem ő volt az egyetlen, akit eltalál-
tak. Az emberek kétségbeesésükben az ál-
lomás betonelemei mögé bújtak, és megpró-
báltak kitörni az utcára.
A golyó hangos csattanással repült át
az ablaküvegen, apró, kerek lyukat hagyva
maga után. Vallner levette ujját a ravaszról,
és leengedte a fegyvert. Az ÁVH ügynökei
egy szempillantás alatt köddé váltak, épp-
olyan gyorsan, mint ahogy megjelentek.
A Déli pályaudvaron már a negyedik horro-
risztikus forgatókönyv játszódott le. Vallner
össze volt zavarodva. Az imént még pofon-
egyszerűnek tűnő megoldás kicsúszott a
41
2019.12.20. 16:53:50
 GALAKTIKA
2020. január
kezéből, és elérhetetlen messzeségbe libbent
tova. Egyfelől minden stimmelt – a táma-
dók megjelenése és eltűnése nem volt más,
mint klasszikus káprázat. A földön azonban
valóságos áldozatok hevertek…
Odakint felvijjogtak a szirénák. A talpra-
esett büfés értesítette a szükséges szerveket.
Rendőrségi biztosítással bevonultak a men-
tősök, akik elsősegélyben részesítették a se-
besülteket, és elszállították a halottakat. Ez
utóbbiak között volt a fiatal Tündér. Halála
előtt, utolsó erejét összeszedve ezt írta vérrel
az egyik szék betontalapzatára: „Vallner Vik-
tor 1940. IX. 20.”
– Mond önnek valamit ez a név? – kíván-
csiskodott Zallai. – A rokona talán?
– Igen, az apám. Elesett a háborúban. Ár-
vaházban nőttem fel – felelte Valler, tekin-
tetét makacsul az írásra szegezve. Legbelül
azonban bénító fájdalom járta át egyik sejtjét
a másik után. Úgy érezte, hogy a szíve kör-
nyékén kilyukadt egy savval teli tartály, és
az abból szivárgó maró anyag egész testében
szétárad.
– Aha… és mi történt az édesapjával ezen
a napon?
Az őrnagyban erre iszonyatos düh támadt,
ami testének minden porcikájából össze-
gyűjtötte és magába temette a letaglózó fáj-
dalmat, majd végül szarkazmusbombaként
robbant ki belőle:
– Ezen a napon üdvözölte apám házunk
udvarán a szovjethatalmat.
– Aha… hát igen… akkor ez minden bi-
zonnyal szép nap lehetett. Érdekes, hogy
Tündér épp ezt érezte meg… Az adott hely-
zetben.
Vallner kiválóan értette, boldogtalan
életével és még szerencsétlenebb halálával
Tündér miért épp erre a napra hívta fel a fi-
gyelmüket. Csak abban bízott, hogy a többi
különleges ügynök is ugyanilyen tehetséges.
42 Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 42
•
Zallai, Vallner és a két extraszenzorális ké-
pességgel rendelkező ügynök a Belügymi-
nisztérium tanácstermében ült. Boszorka
épp lexikálisan hiányos oroszsággal, de annál
kifejezőbb testbeszéddel illusztrálva ecsetelte
az égből pottyant démon esetét a Déli pálya-
udvaron. A démon állítólag az emberek félel-
meiből táplálkozik, így hát egyetlen lehetőség
van megszabadulni tőle: ledózerolni az egész
állomásépületet, és megszentelni a helyet. Ez
a megoldás természetesen szóba sem jöhetett.
Zallai igencsak kínosan érezte magát Vallner
előtt. Boszorka verziója nem volt éppenséggel
adekvátnak nevezhető, ami erősen megkér-
dőjelezte Zallai kompetenciáját. Ezek után
minden reményét Varázsló épelméjűségébe
vetette.
– Látom, nem veszik komolyan a kollégám
által elmondottakat – kezdte amaz –, pedig én
is megtapasztaltam a kozmikus energia jelenlé-
tét. A legerősebb sugárzást épp ott éreztem, ahol
Tündér ült… szegényke. Tudják, hogy Tündér
gyerekkorától fogva attól rettegett, hogy az ávó-
sok betörnek a szobájába, és megölik éppúgy,
mint annak idején az apját és az anyját?
– Válogassa meg a szavait, elvtárs! – csattant
fel Zallai. – Tündér szülei a nép ellenségei vol-
tak, és…
– Háttérkutatást is végeztem – folytatta Va-
rázsló, mintha mi sem történt volna. – Írják
ezt, ha úgy tetszik, a rendőrként eltöltött hosszú
évekkel járó szakmai ártalom: a professzionális
kretenizmus számlájára. Beszéltem azokkal az
építőmunkásokkal, akik az első eset napján az
állomás épületében dolgoztak. Az egyiküknek
pánikszerű klausztrofóbiája volt. Állandóan
attól rettegett, hogy bezárják egy olyan helyre,
ahol folyamatosan csökken a levegő mennyisé-
ge. Ismerősen hangzik, ugye? Ez a munkás az-
nap épp ott szerelte a helyükre a székeket, ahol
ma Tündér ült.
2019.12.20. 16:53:50

Varázsló drámai szünetet tartott, és hol
Zallaira, hol Vallnerra nézett, várva a hatást.
A  minisztériumi megbízott eközben lopva a
KGB-tisztre sandított.
– Folytassa! – ripakodott rá Vallner Varázs-
lóra, kiutat keresve a tekintetek kereszttüzéből.
A  Déli pályaudvaron átéltek után már koránt-
sem volt mindig a helyzet magaslatán. Észtor-
szágba visszatérve az első dolga lesz, hogy be-
utalót szerez valamelyik szanatóriumba.
– További háttérnyomozást is végeztem –
fűzte tovább a szót Varázsló. – Az első para-
normális jelenséget megelőző napon meteor
csapódott be a pályaudvar tervezőjének falujá-
ban. A szomszédok azt állították, hogy besza-
kította az építész házának tetejét. Ő aznap este
ott kódorgott a pályaudvar épületében… Nincs
szükség extraszenzorális képességekre ahhoz,
hogy mindezt összerakjuk. Az én javaslatom
az, ne romboljuk le az egész épületet, csak azt
a betontömböt, melyen az ön édesapjának neve
áll. Biztos vagyok benne, hogy átvizsgálása-
kor meg fogja találni a problémák forrását…
de legyen óvatos, mindannyian láttuk, miféle
hatást gyakorol a meteoritszilánk az emberi
elmére!
Zallai ragyogott:
– Varázsló, mit kezdenénk mi maga nélkül!
Mindenképpen ellenőrizzük ezt az izgalmas fel-
tevést. Akkor hát összefoglalnám… Először is
van egy világűrmániás, tehetséges építészünk,
aki kedvenc témája által inspirált állomásépü-
letet tervez. Azonban kiábrándult, és az első
adandó alkalommal el akarja hagyni a hazáját.
A véletlen folytán épp a disszidálást megelőző
nap csapódik be a falujában egy meteor. Az épí-
tész, mint a kozmosz szerelmese, úgy dönt, hogy
a meteordarabkát az állomás frissen elkészült
Kersti Kivirüüt: Okkultisták klubja
Fordulatos, misztikus történet a kelták rejtélyes világáról.
RendeldFekete
megsugárzás
itt: www.galaktikabolt.hu
036-044-kiviruut.indd 43
GALAKTIKA
2020. január
épületében rejti el. Talán… romantikus fellán-
golásból?
Varázsló lehunyta a szemét, és néhány pilla-
natig nyitott tenyerét maga elé tartva meditált,
mielőtt így felelt:
– Igen… ki van zárva, hogy ártó szándék-
kal tette volna… Az állomásépület és az ehhez
kapcsolódó világűr-tematika érzelmileg fontos
volt az építész számára… igen… ez csakis egy
romantikus fellángolásból született elhatáro-
zás lehetett. Annál is inkább, mert az építész
végérvényesen el akarta hagyni az országot. Jó
megoldásnak tűnt, hogy a meteordarabot az épp
megkötő betonba rejtse. Ennek köszönhetően az
építész feltehetőleg kevesebb mint egy órát töl-
tött a sugárzó szilánk hatókörében.
Vallner igyekezett lépést tartani az elmon-
dottakkal:
– Rendben… Tehát a meteordarabnak van-
nak bizonyos… tulajdonságai…
Varázsló bólogatott:
– Kertelés nélkül kimondom… materiali-
zálhatja azon emberek félelmeit, akik kellően
hosszú ideig tartózkodnak a hatókörében. El-
magyarázni nehéz, de én érzékelem a betonból
áradó különleges, fekete sugárzást. Kollégám
nagyon találóan foglalta össze mindezt: egy ég-
ből pottyant démon, ami az emberi rettegésből
táplálkozik. És ha az emberi tudat és a sugárzás
kapcsolata megszakad – akár ájulás, fizikai el-
távolodás vagy épp… halál következtében –,
akkor egyszeriben eltűnnek a materializálódott
félelmek is.
– Aha – bólogatott töprengve Zallai, ismét
kérdőn sandítva Vallnerra.
– Tehát egy égből pottyant démon, ami az
emberi rettegésből táplálkozik. – Vallner el-
képzelte, hogyan fest majd ez a magyarázat a
43
2019.12.20. 16:53:50
 GALAKTIKA
2020. január
Moszkvának küldött jelentésben. Egy beton-
tömb átvizsgálása viszont nem olyan bonyolult
dolog. Érdemes lenne megpróbálni… – Az önök
szolgálatait, elvtársak, honorálni fogjuk – for-
dult a különleges képességgel rendelkező ügy-
nökökhöz. – Azt azonban ne feledjék, hogy ami
itt elhangzott, az nem juthat ki ennek a terem-
nek a falai közül, ellenkező esetben kénytelenek
leszünk likvidálni önöket.
Amikor Vallner néhány nappal később a jó öreg,
otthonos Tartuban, Vanemuise utcai irodájában
jelentést írt a budapesti esetről, a meteordarabkát
már eljuttatták Moszkvába. A biztonsági előírá-
sok folytán korántsem volt ez egyszerű dolog.
De milyen álláspontot képviseljen azzal kapcso-
latban, hogy a Magyar Népköztársaság Belügy-
minisztériuma a nyomozás során látnokokat
alkalmaz? Varázsló észrevételeinek köszönhető,
hogy eljutottak a kozmikus objektum által kínált
megoldáshoz. Tehát a fentieket elismerően kell
értékelni. Dacára annak, hogy ma, 1976-ban úgy
tűnik, mindent tudunk a világról, és nincs hova
tovább fejlődni, az emberi elme éppolyan rejté-
lyes, mint maga a kozmosz. Egy gondolat való-
ban materializálódhat, és megölhet egy embert?
A  moszkvai kollégák bizonyára izgalmas kuta-
tásnak néznek elébe a meteordarabkával kapcso-
latban. Vajon egy pozitív gondolat is kaphat olyan
erős töltetet, hogy materializálódjon? Micsoda
érdekes kérdések! Vajon ez a fekete sugárzás ké-
pes lenne felszínre hozni Vallner tudatalattijába
temetett félelmeit is? A toll megállt a papíron. Lel-
ki szemei előtt felvillant a betontömbre írt felirat.
Aligha közölte ezt az információt előzőleg bárki
is Tündérrel. Bár a csuda tudja… 1940. szeptem-
ber 20. A nap, amit Szergej Vallner emlékezeté-
nél jóval mélyebb rétegekbe száműzött… Ezen a
szerencsétlen napon ölték meg a vörösök az apját,
Viktor Vallnert, aki az Észt Védelmi Szövetség
önkéntes tagja volt, gyermeket váró édesanyját és
12 esztendős nővérét. Szergej annak köszönhető-
44 Fekete sugárzás
036-044-kiviruut.indd 44
en menekült meg, hogy el akart bújni a házimun-
ka elől, és fölmászott egy fára. A következő napot
is a fán kuporogva töltötte, mígnem a szomszé-
dok végül lehozták onnan a sokkos állapotban
lévő hatesztendős fiúcskát. Az árvaházban Szer-
gej megtanulta, hogy családját a fasiszták gyilkol-
ták meg a háborúban… Nem, a túlzott buzgalom
gyengeelméjűségre vall. A fekete sugárzással való
kísérletezgetést meghagyja az űrkutatási szak-
értőknek. Okosan és óvatosan kell élni, a tanult
szabályok szerint, így lesz éltünk folyása nyugodt
és békés.
Kopogtak az ajtón. Vallner gyorsan becsúsz-
tatta az aktát a fölső fiókba. Az irodába egy szé-
gyenlős siheder lépett be.
– A kulmani iskolából, ugye?… Lépjen csak
közelebb! – intett Vallner a fiúnak. – Miről tud
ma nekem beszámolni?
– Először is – hadarta a fiú –, államellenes
vicceket meséltek a kollégiumban.
– Vagy úgy… Neveket akarok hallani… kik
kezdeményezték, kik vettek részt benne, kik
csatlakoztak?
Vallner elővett a papírcsomagból egy tiszta
lapot, és várakozóan nézett a fiatalemberre.
Rácz Nóra fordítása
1: szigorúan titkos (orosz)
Kersti KIVIRÜÜT
1975-ben született, az egyik dél-észtországi
kastélyban működő Kuustei Általános Iskola
történelemtanára. Tanítványaival megalapítot-
ta a Q-klubot, mely a helyi legendák és a ve-
lük kapcsolatos paranormális jelenségek tanul-
mányozását tűzte ki célul. A klub tagjaival átélt
események inspirálták első irodalmi művét, az
Okkultisták Klubját (2008). Az ifjúsági regény
folytatása 2011-ben jelent meg. Ugyanebben
az évben látott napvilágot elbeszéléskötete
tele saját néprajzi gyűjtésén alapuló rémtörté-
netekkel. A Galaktikában korábban két novel-
láját olvashattuk, a 265. és a 267. számban.
2019.12.20. 16:53:51
 GALAKTIKA
Vannak álmok, amik képesek
2020. január
átformálni a valóságot is. És életet
adnak az élettelennek.

RLD
WOTASY-
FAíN
a
ovell
jas n
d Emma Törzs

AHOGY A FOLYÓ
SZERETI AZ EGET
A
LEGJOBB BARÁTOM, NPW
útszéli kutyákat gyűjt. Ez a fickó
mindennap mérföldeket vezet
le, s közben fél szemmel végig
az út menti sötét szőrcsomókat lesi. Ha rálel
egy ilyenre, előbb fekete műanyag szemetes-
zsákba kerül a véres, összetört test, aztán egy
északi vadászházból meglovasított műanyag
hűtőládába – ez a rozsdaette vén furgon há-
tuljában utazik –, s végül a háza alagsorába,
ahol NPW megszabadítja a bőrétől.
Én a magam részéről szeretem a kutyákat,
de lévén allergiás a kutyaszőrre, sohasem volt
sajátom. Kislány koromban az volt az álmom,
hogy mikor felnövök, walesi corgi leszek, és
igazság szerint a hosszú törzsemmel és kurta
lábammal egy kicsit még hasonlítok is rájuk.
És a corgikhoz hasonlóan én is akkor vagyok
igazán elememben, mikor apró feladatokat
bíznak rám. Mondjuk behozni az újságot. Ef-
féléket.
Ahogy a folyó szereti az eget
Ha NPW ebnek születik, most biztosan le-
opárdkutya lenne, erős és körültekintő, amit
kifejezetten vadkanvadászatra tenyésztettek.
– Oké, Adriana – így ő. – Magyarázd már
el, mi is a különbség egy kutya meg egy szar-
vas közt!
– Ungulata kontra canis – így én. – Paták
mancsok ellen. Növényi táplálék kutyaeledel
és jutalomfalatok ellen.
– Úgy értem, érzelmileg.
NPW konyhájában állunk, pont az alagsor
fölött, ahol – úgy gondolom – a kutyák a ha-
lál legkülönfélébb stációiban pihennek. Van,
amelyik még egyben, mások félig vagy teljesen
megnyúzva, megint mások már kitömve. NPW
ugyan váltig állítja, hogy ő nem kitömi őket,
mert ez valami újfajta eljárás, de én úgy vagyok
vele, ő a prof a nyúzásban és a halott állatok ki-
készítésében, szóval úgyis azt mond, amit akar.
Sok minden hiányzik majd vele kapcsolat-
ban, mikor jövő hónapban elköltözik, de az
45

045-051-torzs.indd 45 2019.12.20. 16:27:10

 GALAKTIKA
2020. január
alagsorban heverő, megcsonkított, félig meg-
nyúzott állatok nem tartoznak ezek közé.
Nyolcéves korunk óta, azaz több mint
húsz éve vagyunk barátok, és mostanra
bevett szokásunk, hogy néhány évente csú-
nyán összekapunk. Mások örök barátságot
esküsznek, mi veszekszünk. És lehet, hogy
az évfordulós búcsúveszekedésünk épp a ku-
tyák miatt robban majd ki. Legalábbis remé-
lem. Merthogy más miatt is haragszom rá,
de azért tiszta lelkiismerettel nem kezdhetek
veszekedni.
– A szarvas… nem több önmagánál, de
ezeket a kutyákat valamikor valaki szeret-
te. Megvakargatta a fülük tövét, kikefélte a
bundájukat, megpuszilta az orruk hegyét. Ha
elszöktek, égre-földre kereste őket, és sírt, ha
nem kerültek elő.
– Szóval, ha jól értem – fonja össze tetovált
karját NPW –, attól, hogy egy ember szeretet-
tel fordult feléjük, még a haláluk után is más
bánásmódban kellene részesülniük?
– Itt nemcsak arról van szó, hogy valaki
szerette őket, hanem arról is, hogy ők viszont-
szerették azt az embert. A szarvasok senkit
sem szeretnek.
– Ugyan tedd már meg, hogy az emberi fo-
galomkörön kívül definiálod a szeretetet!
És mivel ez olyan vita nyitánya lenne, ami-
ről tudom, hogy nem nyerhetem meg, inkább
megfordulok, és kisétálok.
Aznap éjjel azt álmodom, hogy lehullott
alma vagyok, és egy szarvast szeretek. Édes
testemet itt-ott már kikezdte a barna rotha-
dás, és bensőmben hangyák rajzanak, apró,
kitines csáprágók próbálnak újabb lyukakat
fúrni belém, mikor egy másik száj fon körül.
Puha szarvasajkak, nagy, sárga szarvasfogak,
sötét színű nyelv, mögötte az egyelőre zárt
nyelőcső nedves völgye, én pedig vágy nélkül,
mozdulatlanul, megkönnyebbült beletörő-
déssel várom, hogy lenyeljen.
46 Ahogy a folyó szereti az eget
045-051-torzs.indd 46
Mikor felébredek, száraz leveleket és két
élő hangyát találok az ágyamban. A tükör-
be nézve fűszálakat látok az arcomra tapad-
va. Valamibe beleragadtak, ami úgy néz ki,
mintha még mindig nedvesen csillogó könny
lenne, de olyan az íze, mint az almabornak.
NPW, aki izmot próbál építeni, a konyhá-
ban épp egy jókora tányér tojást töm magába.
Az alagsorból füstölő és viasz szaga szivárog
föl. A barátom fölnéz, ahogy belépek, és egy
villányi tojást én is megkóstolok. Persze sót-
lan. Micsoda egy szörnyeteg!
– Megmutatod, hogy mit művelsz odalent?
– kérdezem, de ő csak a fejét rázza.
Távolról, tompán – majdnem mintha a lá-
bunk alól szólna – kutyaugatást hallok. NPW
hangosan beszél, hogy elkendőzze a hangot.
– Mi lenne, ha ma meglátogatnánk édes-
anyádat?
Ennyit a remélt veszekedésről.
– Hát jó – mondom.
Az anyám, akinek az Alzheimer következ-
tében megbomlott az elméje, Rochesterben él,
egy speciális otthonban, másfél órányi autó-
útra Minneapolistól, nekem azonban nincs
kocsim. Bemászunk hát NPW furgonjába, én
pedig igyekszem tudomást sem venni a hátul
levő hűtőtáskáról meg a szemeteszsákokról.
Májushoz képest kifejezetten meleg van.
Legalábbis én így gondolom. Az évszakok
már nem olyan megbízhatóak, mint régen.
A légkondival szöszmötölök, míg NPW
telefonon keresztül turbékol a barátnőjével,
Robbyval. A lány már jó régóta nyaggatja, hogy
ő is költözzön föl Északra, és éljen vele. Olyan
lemez ez, amit inkább megszokásból szoktak
föltenni, mert mindketten tudják, hogy NPW
végül úgyis beadja a derekát. A kérdés csak
a mikor volt, a válasznak pedig hozzám volt
köze. NPW nem szívesen hagyott volna ma-
gamra, főleg az anyám miatt, meg mert hajla-
mos voltam egész délutánokat átbőgni a kony-
2019.12.20. 16:27:10

haasztalra borulva. Aztán állásajánlatot kapott
egy ottani szakiskolától – taxidermiát fog taní-
tani június elsejétől –, amitől máris más lett a
leányzó fekvése. Hiszen hogyan is mondhatna
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT
w w w. fi l mvi l ag. h u
nemet álmai állására? Nem is hibáztatom érte.
De azért persze igen.
– Puszilom Adrianát! – kiáltja Robby, és a
rendszerint lágy női hangot fémes kaffogássá
torzítja a telefon.
Próbálom nem utálni, de azért nem teljes
erőbedobással, úgyhogy nem is reagálok a
kedvességére. NPW csak a fejét ingatja, aztán
leteszi a telefont.
A városból kifelé tartva tüntetésbe fu-
tunk a hídon. Kábé három mérföld per órás
sebességgel araszolunk, és NPW letekeri az
ablakot, hogy beengedjen egy kis meleg le-
vegőt, amitől protestáló barátaink máris jól
leizzadtak.
Csupa rongyos, fekete nadrágot meg ba-
kancsot viselő alak, akik benyúlnak az abla-
kon, hogy pacsizzanak NPW-vel, engem meg
arról faggatnak, hogy az utóbbi időben miért
nem láttak, és merre voltam.
– Munka – mondom. – Piszok sok munka.
Ezzel nem is állítok valótlant. Az utóbbi
időben tényleg sokat melóztam, hogy félre
tudjak tenni annyit, amiből egyedül elva-
gyok, míg nem találok egy új lakótársat, akit
legalább annyira kedvelek, mint NPW-t. Vagy
legalább feleannyira.
Mondjuk, a munkám tényleg nem a leg-
ideálisabb az én idegállapotomban. Egy olyan
cégnek dolgozom, amelyik a nemrégiben el-
hunytak lakását üríti ki. Költöztetés, pakolás,
aztán eladjuk, amit lehet, a többi holmitól pe-
dig megszabadulunk.
Korábban szerettem ezt a melót. Tök iz-
galmas, mikor az ember átrágja magát valaki
életének emlékein. De miután apám meg-
halt, az anyámat meg kiköltöztették, és pont
nekem kellett kiürítenem a régi házunkat,
Ahogy a folyó szereti az eget
045-051-torzs.indd 47
GALAKTIKA
2020. január
LXI I I . É VFO LYAM , 01. SZ ÁM 2020. j an uár 490 FT / 8, 60 RO N
L ángoló
L ányok
Sándor Pál 80
digitáliS SzínéSzek
20001 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
William Nicholson: Inkább lennék özvegy – Cirko Film
9 770428 387007
Lángoló lányok, halott színészek digitális
feltámasztása, eldobható társadalmak. Nya-
kunkon a jövő, de januárban még kedvezmé-
nyes a Filmvilág előfizetés:
https:///eshop.posta.hu/storefront
nos… némileg átértékelődött bennem a mun-
kámhoz való viszonyom.
Lassan csökken a forgalom, már a lehajtót
is látjuk, és NPW a lábamhoz tett zsák felé int.
– Kivennél két almát?
Én a sajátomat az ingemen fényesítem,
miközben ő nagyokat harap az övéből. Csak
úgy herseg a foga alatt, amiről nekem az az
álmom jut az eszembe, mikor alma voltam, és
megevett egy rénszarvas. Emlékszem a fura
örömre és szeretetre, amit éreztem. Az em-
beridegen örömre és az áldott céltalanságra.
Miközben az almát eszem, kettős érzés
vesz rajtam erőt. Eszem és megesznek. És en-
nek semmi köze az emberi fogyasztási pira-
mishoz. Most egyik sem tűnik jobbnak vagy
rosszabbnak a másiknál.
47
2019.12.20. 16:27:13
 GALAKTIKA
2020. január
– Nőj fává! – kiáltja NPW, ahogy kihajítja
az almacsutkát az ablakon.
A kezelőotthon komor egy hely, és az sem
javít a közérzetemen, hogy anyám ma egyi-
künket sem ismeri föl. Az idő java részében
alszik, úgyhogy NPW és én csöndben ücsör-
günk egypár órát az ágya mellé húzott széke-
ken. Én a kezét szorongatom, ami olyan kön�-
nyű, akár a pillangó szárnya, s alig több már
csontoknál meg papírvékony bőrnél.
Idebent ő az egyik legfiatalabb, ugyanak-
kor az egyik leginkább leépült.
NPW sokat beszél hozzá, főleg mikor
anyám összeszedi magát annyira, hogy mo-
tyogjon valamit, de ma túlságosan fáradtnak
érzem magam, hogy megpróbáljam kihüve-
lyezni, mit is mondhat. Szóval jobbára csak
hallgatok.
– Melyik az? – kérdezi anyám váratlanul
tisztán és érthetően. – A híd vagy a zene?
– Biztos, hogy a zene – vágja rá NPW.
Anyám szobáját plafontól padlóig érő füg-
göny választja ketté, a túloldalon egy vénem-
ber fekszik, és dünnyög egész nap. Olyan a
hangja, mint valami rovarnak.
Kintről ragyogó napfény szüremlik be; telje-
sen elandalít, és egy pillanatra úgy érzem ma-
gam, mintha folyó lennék, ami szereti az eget.
A testem ezernyi szem csillogása, kövön és
földön siklok tova, s a magasból tekintek le a
világra. A mélybe merülök, miközben látszat-
ra nem is mozdulok, s a víz felszínén önnön
arcomat látom visszatükröződni ezerszere-
sen. Így adom vissza az égnek önmagát, s fo-
nódunk egybe mi ketten, örökkön változatlan
változók.
Az öregember a függöny túloldalán most
valamivel hangosabban dünnyög, s ez a hang
riaszt föl végül. NPW-t nem látom sehol, a ru-
hám viszont csupa víz, csakúgy, mint anyám
hálóköntösének ujja ott, ahol a kezem a csuk-
lójára fonódott.
48 Ahogy a folyó szereti az eget
045-051-torzs.indd 48
Átballagok a szomszédos mosdóba, levet-
kőzöm, és a kézszárítónál próbálom egy kicsit
rendbe hozni a ruhámat. Mire visszamegyek
a kórterembe, NPW már ismét ott van. Két
műanyag pohárban kávét hozott, és van vele
egy nővér is, aki épp anyám köntösének ujját
tapogatja fintorogva.
– Kiöntöttem egy kis vizet – szabadkozom.
– Azt látom.
Nincs testvérem. NPW az egyetlen ember
a gyerekkoromból, aki olyannak ismerte a
szüleimet, amilyenek régen voltak. Aki még
emlékszik rá, milyen izgatottá tették apámat
a viharok, és arra is, ahogy anyám mindig ne-
vetett, ha kiskacsákat látott. Aki tudja, hogy
nézett ki a szobám középiskolás koromban, és
milyen volt a családi Volvónk szaga (burgo-
nyaszirom és olvadt zsírkréta).
Én is emlékszem még az ő szüleire, ami
azért nem olyan nagy kunszt, mert a nyava-
lyások még mindig élnek, és minden hónap-
ban baljós, vallásos témájú képeslapokat kül-
denek neki.
Jóval ritkábban az is eszembe szokott jutni,
milyen volt NPW tízévesen, lányként, vállig
érő hajjal és pokoli rossz természettel. Rendre
feltrancsírozta a Barbie-jainkat, hogy sokka-
rú-sokmellű szörnyeket készítsen belőlük.
Lám-lám, az első lépés a taxidermia felé!
Annak idején egereken kezdte a nyú-
zást és preparálást, még a húszas évei ele-
jén, mikor több-kevesebb rendszeresség-
gel a Dumptruckban, ebben a gusztustalan
milwaukee-i punk menedékházban héderelt.
Megjegyzem, a vállalkozása mind a mai na-
pig Dumptruck Mouse néven fut. Amit még
csak nem is tudtam igazán utálni, mert a ki-
tömött egereknek aprócska ruhákat varrt, és
pofás kis diorámákba rendezte őket. Voltak
ott Ramones stílusban koncertező bőrdzsekis
egerek, zsabós-csipkés, extravagáns bíbor öltö-
nyösök à la Prince, sőt, még egy hattyúkosztü-
2019.12.20. 16:27:13

möt viselő is, amolyan Björk-utánérzésként. Ez
utóbbi kétszázötven dolcsiért ment el, és utána
még interjút is készítettek vele egy helyi tévé-
műsorban.
A család olyan erős kötelék, amit legfeljebb
a törvény szigora írhat felül. Beházasodhatsz
valahová, akár örökbe is fogadhatsz valakit,
de ezektől az opcióktól eltekintve nincs rá iga-
zán mód, hogy rokonságba kerülj valakivel.
Nem lehetsz csak úgy valaki unokatestvére,
vagy épp valaki nővére, csak mert úgy dön-
tesz. Robby, aki NPW új, választott családja, a
törvény révén máris több jogot formálhat rá,
hogy családtagnak tekintse magát, mint én
valaha, annak ellenére, hogy sokkal régebb
óta ismerem NPW-t, mint ő. És miért? A szex
miatt. Ennek híján nincs rá mód, hogy szer-
tartásosan magadhoz köss egy barátot, még
akkor sem, ha kettőtök kapcsolata van olyan
erős, hogy túlélje a vitákat, az idő múlását, sőt
még az elme lassú leépülését is.
A hazaúton NPW egy kutyára lesz figyelmes
az út szélén. Én is észreveszem. Túl kicsi, hogy
szarvas legyen, mosómedvének meg túl nagy.
NPW lassít.
– Bocsi, Adriana.
– Nem is sajnálod – fanyalgok, de vele
együtt én is kimászok a kocsiból a fülledt
melegbe.
Az aszfalton még mindig frissnek tűnik
a vér, ami – ezt NPW-től tudom – friss húst
jelent. A tetem még nem kezdett rothadni,
azaz még ehető, amennyiben valaki ilyesmire
gerjed.
Ha valaki szarvashúsra vágyik, lőhet is,
amennyiben van rá papírja, de kutyára nem
adnak ki vadászati engedélyt.
NPW gyakorlat szülte gördülékenység-
gel dolgozik: előszedi a hűtőládát, aztán egy
szutykos kendőt meg egy pár sárga gumi-
kesztyűt. A kutya az oldalán fekszik. A sze-
me csukva, nyitott szájából kilóg a nyelve.
Ahogy a folyó szereti az eget
045-051-torzs.indd 49
GALAKTIKA
2020. január
Labrador-keveréknek tűnik, aranyos pofival
és masszív testtel. Fiatal jószág, alig több kö-
lyökkutyánál, és akarom, nem akarom, kön�-
nyek gyűlnek a szemembe.
– Ilyet senki sem vesz – szipogom.
– Tudom – dünnyögi NPW, aztán szeme-
teszsákba csúsztatja, és felnyalábolja a tetemet.
– Hogy érted azt, hogy tudod? Ha egy fil-
lért sem kapsz érte, miért akarod elvinni?
– Valami új dolgot akarok kipróbálni, de…
mi lenne, ha ezt egyelőre ennyiben hagynánk?
Elnézem, ahogy óvatosan a hűtőládába
fekteti a kutyát. NPW mindig is erős volt, de
most, ahogy megfeszülnek az izmai, ez lát-
szik is rajta. Kezd felnőni. Persze elég abszurd
ilyesmit mondani egy huszonkilenc éves fér-
fira, de akkor is így érzem.
Ha magamra gondolok, az más. Én nem
változom. Statikus vagyok.
Hogy lehet, hogy láttam felnőni, emlék-
szem a változás minden fázisára, mégsem
értem őt? Vagy legalábbis nem annyira, hogy
képes legyek megtartani.
– Furán viselkedsz – mondom, mire a vál-
la fölött vigyorog vissza rám.
– És ez újdonság a számodra?
– Nem, de néha akkor is az újdonság ere-
jével hat.
Lezárja a hűtőládát, aztán a furgon tolóaj-
taját is.
– Hadd szóljon! – pörgeti föl ismét a motort.
Kő vagyok, és az erdőtüzet szeretem.
A  testem a föld ősi, megkövesedett véréből
dermedt ilyenné. Szilárd vagyok, híján a gon-
dolatoknak. Testem nincs tudatában, hogy
valójában szilárd tűz, a teremtő forróság tán-
cos kedvű utóda.
Ahogy megragadnak, és egy kéz szorosan
körbezár, elkezdek alkalmazkodni a tenyér
és az ujjak formájához. A metamorfózis gyö-
nyörűsége ez, a fellángolás, lehűlés, majd
újabb fellángolás öröme. A láng érintéséé, itt,
49
2019.12.20. 16:27:13
 GALAKTIKA
2020. január
a jelenben, ami mégis ősi emlékeket ébreszt
bennem.
Reggelre csupa korom a lepedőm, a hajszá-
laim vége fehér, mintha hamu tapadt volna
rájuk. Miközben reggelit készítek, mintha
tompa ugatást hallanék a lábam alól, az alag-
sorból, és olyan hangot, mintha NPW éne-
kelne meg kántálna. És mintha még a füstölő
felszivárgó illatát is érezném.
Munka közben aztán alig tudok figyel-
ni, és szórakozottan egy helyre pakolom a
könyveket az ezüst családi étkészlettel meg
egy halom régi, csupa karc, csupa penész le-
mezzel. Mondanom se kell, az ELADNI fel-
iratú dobozba tettem őket, mikor egyértelmű,
hogy ennek egy része a kukában kellett volna
kikössön.
Elpityeredek egy régi, bontatlan palack
konyak láttán, mire a főnököm visszaküld a
boltba, hátha ott több hasznomat látja. Órá-
kon át szőnyegeket mutogatok egy fiatal pár-
nak, akik végül mégis inkább egy hintaszéket
vesznek. Igazán mutatós darab – valaki nagy-
nénjének a poros padlásán találtam, és olyan
pompás, ódon és egyedi, hogy némi időt ma-
gam is eltöltöttem benne csöndben ringatóz-
va. Mint aki csak arra várt, hogy valaki fölfe-
dezze, és jól visszazavarja dolgozni.
Mikor hazaérek, NPW még mindig a pin-
cében van. Gyorsan összeütök valami egy-
tálételt abból a vadrizsből, amit még Robby
küldött. Az északi vadrizsnél szebb ételt el-
képzelni sem tudok. Vízben megdagad, és
olyan az íze, mint az esőn elázott tealevélnek.
Sötét és csillogó, s a szemek úgy peregnek,
mint megannyi apró gyöngy, míg csak meg
nem fő, mikor is a héja kifakul és szétnyílik.
Az odzsibvék számára szent növény volt,
és számomra is az. Benne vannak Minnesota
tavai, a tavakban pedig ott az égbolt. Így mi-
kor ilyen rizst eszem, egy kicsit mintha ebből
a vízből merítenék.
50 Ahogy a folyó szereti az eget
045-051-torzs.indd 50
Végül NPW is feljön, és jó sokáig mossa
a kezét a csapnál. Aztán szed magának egy
adag ételt, és az asztal túloldalára telepszik.
Pár falat után azonban lerakja a kanalát.
– Mit jelentenek számodra a madarak? –
kérdi. – Persze átvitt értelemben.
– Most nincs kedvem ilyet játszani – hú-
zom el a szám, de mivel türelmesen vár, végül
beadom a derekam. – Nem is tudom. Gon-
dolom, azt, amit másoknak is. Szabadságot,
vagy épp a szabadság hiányát.
– A macskák?
– Távolságtartást. Önimádatot. Élvhaj­
hászást.
– A kutyák?
Egy vadrizsszemet pöckölök feléje.
– Mindenki tudja, hogy a kutya mint szim-
bólum mit jelent.
– Azért felvilágosítanál?
– Hűséget. Barátságot. Elkötelezettséget.
– Oké, rendben – bólint, majd ismét fölve-
szi a kanalát. – Amúgy ez nagyon finom.
– Emlékszel, mikor elmentünk megláto-
gatni a nénikémet, és a repülőből láttuk azt az
erdőtüzet? – kérdezem.
– Idaho fölött? Mi van vele?
– Anyám szavai jutottak az eszembe. Hogy
a tűzben bizonyos magvak kinyílnak, és a
hamu remek táptalaj. Szóval a tűz elpusztítja
a régi erdőt, ugyanakkor helyet ad az újnak.
Bár arra már nem emlékszem, hogy ezt mi-
lyen fával kapcsolatban említette.
– Akarod, hogy rákeressek a neten? –
ajánlkozik NPW, és már nyúl is a telefonjáért.
– Annyira nem fontos.
– Csavarttűjű fenyő – olvassa. – Banks-
fenyő. Eukaliptusz. Adriana, az északi síksá-
gok keserűbozótja…
– Ó, jézusom! – mondom.
– Az erdőtűz elpusztítja a lombkoronát –
folytatja ő –, így utat nyit a napfénynek, ami
igazi áldás az aljnövényzetnek.
2019.12.20. 16:27:14

A hó végén segítek neki bepakolni a fur-
gonba és a bérelt utánfutóba. Minden ingó-
ságát el tudja vinni egyszerre. Ebbe a prepa-
rátor-felszerelése is beletartozik. Azt, hogy az
alagsorban tartott kutyákkal mit művelt, meg
sem merem kérdezni tőle.
Mikor búcsúzóul összeölelkezünk, nagyon
sokáig tart a karjában, annak ellenére, hogy
mindössze hatórányi autóút választ majd el
bennünket egymástól, és amúgy is megígérte,
hogy gyakran meglátogat.
A mellére hajtom a fejem, és a kabát dur-
va vászna alatt is érzem, mint emelkedik és
süllyed. Próbál nem sírni, ami igazán meg-
indít, és mikor felemelem a fejem, látom,
hogy a kabát mell- és nyakrésze csupa folt a
könnyeimtől.
El akarom mondani neki, hogy sajnálom.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen elkényeztetett
kis vakarcs voltam, hogy ennyire haragszom,
amiért elmegy, hogy az, ami az ő számára egy
csodás, új kezdet lehet, engem csak szomorú-
sággal tölt el.
– Vezess óvatosan! – mondom.
– Hiszen ismersz.
A ház üres nélküle, s ahogy leszáll az éj,
a csönd csak tovább sűrűsödik, míg végül
karokat növeszt és kinyúl értem. Korán le-
fekszem, de még sokáig heverek álmatlanul.
Az ablakom előtti magas eperfát figyelem az
utcai lámpa narancssárga fényében. Néha
elhajt egy autó, pár pillanatra bevilágítva a
szobámat.
Végül elalszom.
Alszom, és álmomban kérész vagyok, ami
szereti a holdat. Az alatt a rövidke idő alatt,
amíg élek, ezüstös fényben úszom. Ha lenne
hangom, vonítanék a holdra.
Valami vonítani kezd. Mély, kurrogó hang,
fogakkal teli kaffogás és tutulás, amire ébre-
dek. Van itt valami. Pedig az ajtóm zárva. Biz-
tos, hogy bezártam. Mégis, csillogó szemeket
Ahogy a folyó szereti az eget
045-051-torzs.indd 51
GALAKTIKA
2020. január
látok, szimatoló orrokat, bundás testeket,
ahogy lassan az ágyam felé osonnak.
Öt kutya. A testük már nem roncs, hanem
egész. És áttetszően csillognak. Kíváncsiak.
A félelmem hamar oldódik, ahogy fark-
csóválva körbejárják a szobámat, mindent
megszaglásznak, s végül az ágyam lábánál
állapodnak meg.
Az egyikük odavakkant nekem. Az a félig
még kölyök labrador-keverék, amit az ott-
honból hazafelé jövet szedett föl az út szélén
NPW. Akkor már nem élt, most viszont ép és
egészséges.
Óvatosan megpaskolom magam mellett az
ágyat, mire már ugrik is. Kicsit fészkelődik,
aztán karikára tekeredve odavackolja magát
mellém. A másik négy az ágy körül heveredik
le szép kényelmesen.
Egytől egyig mind NPW teremtménye,
ajándék a végtelen magány ellen. A labrador
nagyot sóhajt, s bár súlytalan és nyomot sem
hagy a lepedőn, mégis élő meleget sugároz.
Olyanok, mintha egy mondókából bűvölte
volna ide őket valaki, és én, állat az állatok
közt, aki tudja, milyen a kő, a folyó, az alma
és a világ szeretete, lassan álomba merülök.
Oszlánszky Zsolt fordítása
Emma TÖRZS
Amerikai írónő magyar felmenőkkel. Massachu-
settsben nevelkedett, jelenleg Minneapolisban
él, ahol a saját történetek szövése mellett kre-
atív írást tanít, pincérkedik és mások társkere-
ső-hirdetéseit szövegezi. Olyan helyeken je-
lentek meg novellái, mint a Ploughshares, a
Threepenny Review, a Cincinnati Review vagy
a Salt Hill. Fantasztikus írásai az Uncanny és a
Lightspeed magazinokban láttak napvilágot.
Több díjat és ösztöndíjat nyert el, legjelentő-
sebbek ezek közül egy 2015-ös O. Henry-díj és
a jelen novellájáért kiérdemelt 2019-es World
Fantasy-díj.
51
2019.12.20. 16:27:14
 GALAKTIKA
2020. január
Újcirkusz a Művészetek Palotájában
A
NON SOLUS, a Recirquel Új-
cirkusz Társulat kortárs előadása
ősszel volt látható a Müpa szín-
padán. A kétszemélyes produk-
ció érdekes ötvözete a cirkusznak és a kortárs
táncnak. Ugyanúgy tartalmaz cirkuszi mu-
tatványokat, mint táncelemeket, igaz, mon-
danivalója jóval közelebb áll a tánc önkifejező
művészi világához. Az artista gyakorlatokhoz
hagyományos cirkuszi rekviziteket használ-
nak, a történet viszont már egy szimbolikus
világban játszódik. A színpad díszletei és
frontalitása sem sokban idézi a régi cirku-
szi atmoszférát. A kezdőképben a pódiumot
sejtelmes hangulatú fóliával választják el a
nézőktől, amely később óriási medúzaként
hull alá és tárja fel a leplekkel bevont, monu-
mentális színpadot. Valójában fizikai szín-
házzal van dolgunk, ahol a táncosok helyett
artisták mutatják be az előadást. Ők képesek
olyan extrém mozgáskombinációk bemuta-
tására, amelyek ritkán láthatóak a kortárs
színpadon. A darabban kötél-, trapéz- és
handstand-számok is helyet kapnak a lenyű-
göző képi világgal megkomponált erőemelő
mutatványok mellett. A tánc elvont világába
sikerült a mozgás egy újabb dimenzióját is be-
vonni, amely által az emberi test különleges
adottságai kerülnek felszínre.
Vági Bence rendező artistákat és tánco-
sokat egyaránt foglalkoztat kortárs szellem-
ben rendezett előadásaihoz. Párizs éjjel című
darabjában az erotikus 1930-as évek világát
akrobatikus elemekkel színesítve vitte színre,
melyet 2017-ben az Edinburgh Fringe Feszti-
vál közönsége és a szakma képviselői is nagy
elismeréssel fogadtak. A Non Solusban a fül-
ledt tereket jóval tágabb horizontra cseréli fel,
a szereplők itt már nem olcsó légyottok, ha-
52 Világűrt jelentő deszkák
052-053-deszkak.indd 52
nem a nagybetűs Élet történetmesélői. A ren-
dező univerzális tulajdonságokkal ruházza
fel szereplőit, akrobatikus mutatványokkal
érzékelteti és feszegeti az emberi test teljesí-
tőképességének határait. Az élet keletkezé-
sének, az útkeresésnek, majd az elmúlásnak
az állomásait kísérhetjük végig a két külön-
leges, az emberi fizikumon túlmutató ké-
pességekkel rendelkező artista előadásában.
A színpad óriási tere határtalan kozmoszként
veszi körül a szereplők által létrehozott idilli-
kus világot. A mozdulatok finom érzékisége
és az akrobatikus mutatványok lenyűgöző
látványa mindvégig a mély lelki folyamatok
kifejezésének eszközei. A díszlet elmosódott,
ódon színvilága és monumentális szerkezete
végtelen időtlenséggel kísérik végig a képze-
letbeli történetet, amely lélek és test egymás-
ra találásáról szól a létezés kifürkészhetetlen
univerzumában. A meditatív jelenetekben,
szereplőit már-már emberfeletti, isteni lé-
nyekké emeli.
Az érzékek és képességek dimenzióin át-
ívelő műfaj, az újcirkusz egy sokkal tágabb
értelmezést tulajdonít az emberi önkifeje-
zésnek, mint bármely más zsánere az előadó-
művészetnek. Vági Bence My Land című pro-
dukcióját 2018-ban Edinburgh legjobbjaként
tartották számon. Egyes kritikusok és szak-
2019.12.20. 16:26:40

emberek mérföldkőként tekintenek a forma-
bontó kortárs darabra az újcirkusz műfajának
történetében. A művet szintén a Művészetek
Palotája tűzte műsorra decemberben, soroza-
tos teltházas nézettséggel. Az előadás a Non
Solust meghaladó eszköztárat sorakoztat föl,
ezáltal felmerülnek a lét más egyetemes témái
is, mint az érzelmek és a szabadság. A vágyak
mezsgyéjén játszódó egész estés történetben
a hagyományoktól elszakadó intuitív lélek
önmagára találását követhetjük végig az élet
végtelen útvesztőjében. Az óriási dobogón hét
ukrán artista minden képzeletünket felülmú-
ló tehetséggel tárja elénk a drámai jelenetek
sokaságát. A díszletet ebben a produkcióban
is az egyszerűség jellemzi, de annál nagyobb
kifejező erővel hat a földi léttől teljesen elru-
gaszkodott összművészeti közegben. Az illu-
zórikus történet eksztatikus erejű koreográfi-
ája egy homokkal teleszórt világító pódiumon
bontakozik ki. A szereplők a homokban
nyomot hagyva folyamatosan változtatják a
színpadképet. A táncosok önkifejező ereje és
ügyessége földöntúli atmoszférát kölcsönöz
Világűrt jelentő deszkák
052-053-deszkak.indd 53
GALAKTIKA
2020. január
az egyébként letisztult előadásmódnak. A ka-
tartikus hatásokat még erőteljesebbé teszik az
időnként előbukkanó fényhatások, amelyek
high-tech hangulatot visznek az alapvetően
ősi, mitikus világot idéző színpadképbe. A le-
pelszerű jelmezek karaktere szintén az antik
kultúra stílusjegyeit viselik, autentikus hang-
zásvilág, törzsi rítusok és erőteljes szakralitás
érvényesül a csoportos jelenetekben. A ködös,
poros, időnként sivár díszletet a művészek ha-
tártalan ösztöne kelti életre. A zenei aláfestés
a népzenei tradíciókból ismert gazdag hang-
zásvilágból merít.
A My Land produkcióval egy újabb műfaj
keletkezett, a cirque danse, amely eddig soha
nem látott egységként kezeli az eddig két kü-
lön működő előadói művészet, a cirkusz és a
kortárs tánc stílusjegyeit. A társulat reperto-
árját a Müpa előtti ünnepi cirkuszsátorban
bemutatott, Kristály című előadással is gaz-
dagította, amellyel ismét elkápráztatták az
újcirkuszért rajongó közönséget.
Kis Judit
53
2019.12.20. 16:26:41
 GALAKTIKA
2020. január
Exobolygó kutató kisműhold
kilövésre készen
A
z ESA Cheops (Characterising
Exoplanet Satellite – exobolygó
karakterizáló műhold) űrszon-
dája kilövésre kész állapotba ke-
rült, miután elvégezték rajta a repülést meg-
előző végső tesztsorozat vizsgálatait.
A Cheops „potyautasként” fog pályára áll-
ni egy Szojuz-Fregat hordozó fedélzetén. Ez
azt jelenti, hogy a rakétán nem egyedül uta-
zik majd, hanem az exobolygó kutató eszköz
mellett helyet kapott még öt darab CubeSat
szabványú (10x10x10 centiméteres) műhold
is. A  felbocsátás 2019. december közepére
várható az Európai Űrkikötőből, a francia gu-
yanai Kourouból, addig a műhold a madridi
Airbus Defense and Space létesítményében
várja az indítást.
„Örülünk, hogy az idei év végén elindíthat-
ják a Cheopsot – mondta Günther Hasinger,
az ESA tudományos igazgatója. – Azon csil-
lagok nagy pontosságú megfigyelésével, ame-
lyekről már tudjuk, hogy exobolygókkal ren-
delkeznek, lehetőség nyílik a Naprendszeren
kívüli bolygók összetételének és természeté-
nek első lépésben történő jellemzésére.”
„Több mint öt évig tartó kemény munka
kellett ahhoz, hogy elérjünk erre a pontra.
A Cheops műhold az Airbusnál, Spanyolországban
54
054-055-obszervatorium.indd 54
A Cheops Föld körüli pályán – látványterv
Sikerült tartanunk a tervezett költségvetést
és az előzetesen meghatározott ütemtervet.
Rendkívül elégedettek vagyunk, hogy láthat-
juk a műholdat repülésre kész állapotban”
– nyilatkozta Nicola Rando, az ESA Cheops
projektmenedzsere.
„Most, hogy a felbocsátás a láthatáron van,
szeretnénk gratulálni minden, a projektben
résztvevő csapatnak a kiváló munkájához”
– jelentette be Fernando Varela, az Airbus
spanyolországi űrrészlegének vezetője, az
űreszköz tervezésének és építésének fővállal-
kozója.
A Cheops-küldetés korábbi missziók ada-
tait felhasználva kerül irányításra, hogy meg-
figyeléseket készítsen fényes, exobolygóval
rendelkező csillagokról, és megmérje az apró
változásokat azok fényerejében, mikor egy
bolygó áthalad a csillag korongján. A meg-
figyelés célpontjai elsősorban a Földnél na-
gyobb, Neptunusznál kisebb bolygók, melyek
bemérését segíti, hogy a korábbi adatokból
ismert az áthaladások iránya és ideje, ezért a
Cheops hatékonyan képes irányba fordulni,
maximalizálva ezzel a tényleges tranzitese-
mények megfigyelésére fordított időt.
Ezeknek az átvonulásoknak a megfigye-
lései pontos mérési eredményeket hoznak a
Obszervatórium
2019.12.20. 16:26:32

bolygó méretét illetően. A korábbi küldeté-
sek során megismert, az égitest tömegét is
tartalmazó információkkal kombinálva ezek
az adatok lehetővé teszik a sűrűség meghatá-
rozását, ami fontos kiindulási alapot ad az
összetételének és felépítésének kikövetkezte-
téséhez, például hogy túlnyomórészt sziklás,
kemény kéreggel rendelkező vagy gázboly-
gó, esetleg rendelkezik-e jelentős méretű
óceánokkal.
A megfigyelésre szánt idő 80%-át a Cheops
tudományos csapata által meghatározott
exobolygó célpontok bemérésére foglalták le,
míg a fennmaradó 20%-ot a világ bármely
tudósa számára nyitott műholdidőnek tartják
fenn. A Cheops használatára az első pályáza-
ti felhívás eredményét az ESA által vezetett
Külsős Felhasználói Program keretében júli-
usban tették közzé.
„A Cheops az ESA első műholdja, melyet
kifejezetten exobolygó kutatásra terveztek.
A  cél, hogy kikövezze az utat további két
misszió számára az elkövetkező évtizedben,
és megszilárdítsa Európa vezető szerepét az
exobolygó kutatások területén” – kommen-
tálta Hasinger igazgató.
A Cheops nyomdokait követve az ESA Plato
(Planetary Transits and Oscillations of stars –
Bolygó Áthaladások és Csillagok Oszcilláció-
ja) missziója, valamint az Ariel (Atmospheric
Remote-sensing Infrared Exoplanet Large-
survey – Infravörös Légköri Távérzékelő
Exobolygó Megfigyelő) szondák küldetése a
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
054-055-obszervatorium.indd 55
GALAKTIKA
2020. január
Lapzártakor érkezett: a Cheops elstartolt
2020-as évek végén indul, hogy további csilla-
gok körüli bolygórendszereket fedezzenek fel
és tanulmányozzanak behatóan.
A tudományos feladatok mellett az űr-
szonda egyik érdekessége, hogy két titán-
táblán összesen közel háromezer gyermek
űr- és bolygókutatás inspirálta rajza utazik a
műhold fedélzetén. A rajzokat 2015-ben egy
pályázat során válogatták ki, melynek célja
az űrkutatás és a tudományok népszerűsítése
volt a gyermekek körében.
A Cheops az Európai Űrügynökség (ESA)
küldetése, amelyet Svájccal közösen hajt
végre, Ausztria, Belgium, Franciaország,
Németország, Magyarország, Olaszország,
Portugália, Spanyolország, Svédország és az
Egyesült Királyság jelentős közreműködésé-
vel. Hazánk a tudományos berendezés hűtő-
radiátor elemének tervezésében és gyártásá-
ban vett részt.
Bodó Zsófia, Góczán Bence
55
2019.12.20. 16:26:35
 GALAKTIKA
2020. január
Ki őrzi az őrzőket? – Watchmen
D
AMON LINDELOF neve nem
lehet ismeretlen a sci-fi soroza-
tok kedvelői előtt – és bizony
ha őszinték akarunk lenni, nála
megosztóbb nevet is nehéz találni. Elég csak
a Lost – Eltűntek meglehetősen csalódást kel-
tő lezárására gondolni, vagy a Prometheus
már-már mítoszromboló hatását felidézni,
esetleg a kissé furcsára sikeredett Star Trek-
rebootot is felemlegethetjük, a lényeg ugyan-
az: Lindelof egyáltalán nem garancia arra,
hogy minőségi SF kerül a képernyőnkre. Volt
bizonyítanivalója bőven; amikor hírbe került,
hogy ő lesz az HBO Watchmen-sorozatának
írója és fejese, sokan felhördültek, és jó okkal.
Most, hogy az utolsó rész is kikerült a közön-
ség elé, ideje (némileg spoileresen!) megvizs-
gálni, vajon tisztázta-e nevét az író-rendező.
A sorozat negyven évvel a képregény (és
valamennyire a film) vége után játszódik:
Adrian Veidt, azaz Ozymandias ledobta New
Yorkra a hatalmas, interdimenzionális polip-
ját, ezzel milliókat ölt meg, de meggátolta a
küszöbön álló atomháborút. Mostanra a világ
megszokta, hogy időről időre polipeső hullik
xx az égből – ilyenkor irány az óvóhely! Az álar-
cos igazságosztók ideje rég lejárt: ugyan még
56 Filmajánló
056-057-film.indd 56
néha próbálkoznak páran a régi idők sikere-
it meglovagolva, őket hamar levadásszák a
rendvédelmiek. A világot azonban újfajta pa-
ranoia keríti hatalmába, ami valahol még az
atomfegyverektől való félelemnél is rosszabb.
A cselekmény java része az oklahomai
Tulsában zajlik – a helyen, ahol a rendőrök
engedélyt kaptak az álarcviselésre, és még le-
gálisan dolgozik a rendőrség oldalán néhány
jelmezes hős is. Egy agresszív, rasszista szer-
vezet, a Rorschach-maszkot viselő Hetedik
Lovasezred áll szemben a hatóságokkal, és
nagyon úgy fest, odáig merészkedtek, hogy
meggyilkolták a helyi rendőrfőnököt. Emi-
att a városkába utazik Laurie Blake (a néhai
Watchmen egyik tagja), hogy felgöngyölítse
az eseményeket. Persze az itteniek nem kife-
jezetten hálásak a segítségért, az élen Éjnő-
vérrel, Angelával, aki már az első pillanattól
fogva fúj az ügynökre. A történet a nyomo-
zásból nő ki, és a Jupiter holdjaitól egészen a
múlt homályáig repíti a nézőt.
A sorozat különleges sajátossága, hogy
egyszerre szólítja meg a Watchmen eddigi
rajongóit és azokat, akik szó szerint sem-
mit sem tudtak eddig Alan Moore és Dave
Gibbons (valamint a film révén Zack Snyder)
univerzumáról. Ráadásul nemcsak
aláhúzza a Watchmen mondaniva-
lóját (nincsenek hősök, csak söté-
tebb és világosabb szürke figurák),
de újabb és újabb rétegeket mu-
tat, még az utolsó részben is képes
megdöbbenteni és elgondolkod-
tatni. Szerencsére Lindelof tanult
a hibáiból: a Losttal ellentétben itt
a kezdeti meghökkentés után he-
gyekben kapunk tőle válaszokat is,
a Prometheusszal szemben ezúttal
2019.12.20. 16:39:20

hatalmas tisztelettel nyúlt az alapanyagok-
hoz és előzményekhez, de úgy, hogy közben
nagyon bátor módon lépett előre, és a Star
Trek harsányságát elhagyva komolyan, csen-
desen mesél, inkább elgondolkoztatni akar,
mint akcióval elképeszteni (aztán persze el-
képeszt akcióval is, de pont a kellő mérték-
ben). A mértéktartás egyetlen dologban nem
jellemzi, de ez már egy jóféle mértéktelenség:
a sorozat szinte minden képkockája tartalmaz
valamiféle utalást, poént, hozzátennivalót a
Watchmen-világhoz.
És micsoda világot rajzol nekünk! Szám-
talan fizetős telefonfülkéből fel lehet hívni
imákkal dr. Manhattant, aki a Marson éppen
életet teremt, miközben polipeső tartja rette-
gésben a bolygót, szovjet és amerikai jelmezes
hősök küzdenek a rendőrökkel vállt vállnak
vetve, hipnotizőr rasszisták ugrasztják egy-
másnak a fehéreket és színesbőrűeket, Viet-
nam az USA 51. állama, Ozymandias (Jeremy
Irons) pedig egy bizarr brit kastélyban fáról
szüreteli a paradicsomot, és megtapasztalja,
mennyire gyűlöletes, ha szívből szeretik. Az
elnök Robert Redford, aki diktátorként elfe-
lejt leköszönni posztjáról, a világ legokosabb
Filmajánló
056-057-film.indd 57
GALAKTIKA
2020. január
asszonya pedig egy kolosszális tornyot épít,
és arra készül, hogy amikor kell, megmen-
ti a világot. Internet nem létezik, de minden
autó elektromos, tablettákkal nyelhetünk le
emlékeket, de mégis mindenki elfelejti a múlt
kényelmetlen pillanatait… Olyan okos és ér-
dekfeszítő alternatív 2019-et kapunk, amilyet
szerintem még sose a Szárnyas fejvadász óta.
Nem mehetek el szó nélkül a zseniális
soundtrack mellett sem: a zenei aláfestésért a
Nine Inch Nails Trent Reznorja felel ugyan-
is. A képi világ úgy tud képregényes és inno-
vatív lenni, hogy ennek a sorozatnak nincs
képregényalapja – nem csodálkoznék, ha
mind a zene, mind a fényképezés bezsebelne
valami rangos díjat.
Ha ítéletet kéne mondanom a Watchmen
sorozatról, így, a kilencedik rész után azt
mondanám: olyan erős, újító alkotás ez, ami
igenis felér a filmhez, sőt a képregényhez is,
ráadásul ez már ízig-vérig nekünk szól, 2019
emberének. A jelenben él, tart a jövőtől, de fi-
gyel önnön múltjára.
Ahogy talán nekünk se ártana.
Holló-Vaskó Péter
57
2019.12.20. 16:39:21
 GALAKTIKA
2020. január
Komor Zoltán
Szelfisztensz
M
IKÖZBEN a szomszéd néni
leharcolt tacskójának a cse-
cséből szopkodom a kutya-
tejet, lövök egy szelfit, és
feltolom Instára. De nem érkezik egyetlen
kedvelés sem. Igazából követőm sincs, ami
talán nem is csoda, hisz a legtöbb feltöl-
tött fotómon egy leharcolt tacskó csecséből
szopkodom a kutyatejet.
Tojok rá; egyébként sem a lájkokért ké-
szítem a fotókat, ez a túlélés záloga. Néhány
hónapja még viccből mondogatták, hogy
akinek nincs Instagram-fiókja, és nem oszt
meg magáról szelfiket a neten, az voltaképp
nem is létezik. Aztán amikor kezdtek eltü-
nedezni a világból azok az emberek, akik
nem készítettek magukról mindennap leg-
alább egy fotót, már senki sem röhögött.
A tacskó dülledt, bogárpotroh szemek-
kel bámul rám, és fájdalmasan nyüszög,
58 Szelfisztensz
058-063-komor.indd 58
Azt hinnénk, mai
bolond világunk
nem lehet már
ennél bolondabb.
ahogy szívogatom belőle a sűrű tejet. Talán
tudja, hogy megfőztem a kölykeit, talán
nem. Mindenesetre meg kellett szabadul-
nom a kis vakarcsoktól – az összes tejet
maguknak akarták, ami pedig engem illet,
húst kurva régóta nem ettem. Láthatod, a
21. század informatikai, információtech-
nológiai forradalma új kihívások elé állítja
a modern embert, amiknek csak úgy lehet
megfelelni, ha kutyákból főzöl levest, és
széteffektelt fotókat tolsz az Instára.
Nem, nem kellene kutyacsecsszopkodás
közben fotóznom magam, de világéletem-
ben gasztroblogger voltam. A lényeg, hogy
készüljön mindennap rólad legalább egy
fénykép. Ha nem, estefelé elkezd átlát-
szóvá válni a húsod: először csak különös
rángatózást látsz, mintha a bőröd alá bújt
volna valamiféle huncut kis parazita. Ké-
sőbb rájössz, hogy voltaképp a ficánkoló
2019.12.20. 16:39:13

belszerveidet látod. Ekkor még simán lő-
hetsz magadról egy szelfit, hogy megúszd
a dolgot. De ha nem… Reggel arra ébredsz,
hogy alig maradt belőled valami. Aztán fel-
szívódsz a semmiben. Így jár mindenki, aki
nem lő magáról legalább egy szelfit minden
kibaszott nap.
Persze mire ez kiderült, már jó sokan
feloldódtak az éterben. Postások, rendőrök,
boltosok, a lusta influenszerek és a hajlékta-
lanok; szinte mindenki. Elvégre ki a picsá-
nak van ideje mindennap fotózgatni magát?
Így lett a Földön élő 7,7 milliárd emberből
egyik napról a másikra 2,1 milliárd. Azóta
jórészt szobanövényeket, kutyákat és macs-
kákat eszünk, mert mindenki, aki a kaját
megtermelte addig, ment a kozmikus leves-
be. Nem volt idejük fotózgatni, bassza meg.
– Kizárt az Instagram felnőtt tartalom
megosztása miatt! – sápítozott egyszer egy
fiatal csajszi itt a házban, aki biztos, ami
biztos, a csöcseiről lőtt fotót, nehogy eltűn-
jenek. Másnapra azoknak is hűlt helye volt,
a posztolni képtelen lánnyal együtt. Az
Instagram 24 órás tiltása immár egyenlő
egy halálbüntetéssel.
– Isten magához szólítja mindazokat,
akikről rozsdaként lepattogzik a hiúság! –
hangoztatta egy radikális keresztény cso-
port az utcán; mindenkit arról győzködtek,
hogy ne fotózgassa magát, mert őket is vár-
ja már a Mennyek országa.
– Ó, de hát Isten nem létezik! – kont-
rázott rá valaki. – Elfelejtett szelfit tölteni
az Instára, ezért felszívódott. Nietzsche is
megmondta.
A híradóban néztük, hogyan tűnnek
el az igét hirdető keresztények a főtéren.
A  mennybemenetelük afféle demonstráció
volt. Nem hasonlítottak már emberekre,
áttetsző húsnyálka-massza volt ez a tömeg,
lüktető szervek kötege, a túlvilág habtömb-
Szelfisztensz
058-063-komor.indd 59
GALAKTIKA
2020. január
je, hatalmas takonyamőba, amely Isten jó-
ságáról duruzsolt az utolsó előtti pillanatig.
Majd felszívódtak, és végre ránk telepedett
az áldott csönd.
A kutyatejnek viszonylag nagy a tápértéke,
de nem akkora, mint a megfőzött kölyökku-
tyáknak. Ha kutyatejben főznél kiskutyákat,
ellennél egy hétig is.
A rádió, a tévé másról sem hablatyolt jó
ideig, csak hogy senki se felejtse, napi mi-
nimum egy fotót kell készítenie saját ma-
gáról, és feltöltenie az Instagramra, hogy
ne párologjon el. Egyedül azok a fotók mű-
ködnek, amiket az ember saját magáról ké-
szít, de mit sem érnek, ha nem kerülnek fel
a netre. Mindenki tartson otthon legalább
három kamerás mobiltelefont a biztonság
kedvéért. Szükség esetén szelfibot igényel-
hető a katasztrófavédelemtől.
Így élünk, éldegélünk, azaz csak léte-
zünk, a mobilos kameravakuk fényében, a
fotóeffektek kontrasztos árnyékában, ma-
gunknak gyártott Insta-fiókjainkon – sen-
ki sem beszél róla, hová tűnhetnek azok,
akik nem lőnek magukról napi egy képet.
Arról sem beszélünk már, hogy ugyan mi-
ért is történik mindez. (Alzheimer-kóros
lett az Univerzum, csak akkor emlékszik
ránk, ha mindennap egy fotóval emlékez-
tetjük. És ha az Univerzum elfelejt vala-
kit… – kockáztatta meg valaki, valaki más
pedig azt mondta: – Talán mi sem emlék-
szünk már ránk, és ha már magunkra sem
emlékszünk, nem is létezünk, talán csak
önmagunkat emlékeztetjük nap mint nap
a saját létezésünkre, amiről ha megfeledke-
zünk…) Nem, nem beszélünk már ilyenek-
ről… Helyette mindenki arról dumál, hogy
le kéne költözni vidékre, krumplit ültetni,
disznót tartani – de senki sem tesz semmit,
vánszorgunk csak az utcákon, őrült kaszás-
pókként rohangászunk a társasház lépcső-
59
2019.12.20. 16:39:14
 GALAKTIKA
2020. január
in, szívjuk a kutyatejet, vagy kóbor macs-
kákat verünk agyon kézisúlyzókkal. Városi
emberek vagyunk, tudjuk, hogyan kell
kibelezni egy tacskót, de fogalmunk sincs
róla, hogyan kell sóskát szedni. Én világéle-
temben ahhoz értettem csak, hogy lefotóz-
zam, melyik nap mit eszem, és feltöltsem
a netre; és mindenki imádta! Mindig azt
mondták, sose lesz belőlem semmi, ám arra
nem számítottak, hogy eljön az idő, amikor
a nekem leporciózott tehetség is pont elég
lesz magamra irányítani a figyelmet. Étter-
mekbe jártam, lekattintottam magam az
étellel, és ennyivel egy szerény kis körben
sztár lettem. Gasztroblogger vagyok, főzni
ugyan nem tudok, mégis elveszett bennem
valahol egy művész.
– Sose apadjon el a tejed, Bodri! – si-
mogatom most a tacskót, ezzel is utalva
rá, hogy addig nem fogom megsütni a re-
zsón. Ez itt a remény rakodópartja, vala-
miféle pozitív emberlényeg. Ekkor hallom
meg a nyöszörgést. Nem Bodri az, bár ő is
nyüszög. Ez emberi sóhajtozás. A közeli
ajtó mögül jön, ahol Manka néni lakik, a
Bodri nevű tejcsárda gazdája.
– Manka néni… – motyogom. Semmi
válasz, csak ez a sóhajtozás. Becsengetek.
Majd lenyomom a kilincset. Az ajtó nyit-
va, hát betessékelem magam. Elsuhanok
a bejárati ajtó mellé akasztott tükör előtt,
amiben nem ismerek magamra. Több hetes
ruhákat viselek, mosatlan, megnőtt hajam
csatakosan lóg az arcomba, borotválatlan
képemen még csorog a kutyatej. Amióta
szelfizgetünk, senki sem ad már a külsejé-
re. Nem kell szépnek lenni. Elég látszódni.
Manka néni hetven is elmúlt, és pár
hónapja azt se tudta még, mi a fene az az
Istagram. Hogy még itt van közöttünk, két
dolognak köszönheti: az unokájának, és an-
nak, hogy a hátán, a nyaka alatt cseperedni
60
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
058-063-komor.indd 60
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
kezdett egy viszkető, sárgásbarna bőrki-
növés. Időskori szemölcs lehetett, de úgy
gondolta, jobb szemmel tartani a kis mi-
hasznát. A tükörből nem látta rendesen, így
mindennap lefotózta hátulról magát egy ős-
kövület mobillal. Afféle reggeli rutinná vált.
A telefonjában több száz fotó sorakozott
már erről a hátán nőtt szemölcsről. Vele élt
az unokája, ez a csöcsös tinédzser csaj, aki
folyton két számmal kisebb ruhát hordott.
Amikor rábukkant a Manka néni telefonján
sorakozó és folyton bővülő szemölcsgalé-
riára, halálian viccesnek találta az egészet,
ezért regisztrált egy Instagram-fiókot, aho-
vá napi rendszerességgel töltögette ezeket
a fotókat. Bár a néni mit sem tudott róla,
a bőrkinövése hatalmas sztár lett a neten:
több ezer követője várta nap mint nap az
újabb szemölcsfotókat. Még reklámcégek is
jelentkeztek, szerették volna, ha az idősko-
ri bőrkinövés-influenszer az ő termékeiket
reklámozná – sportcipőket, trendi nap-
szemüvegeket, buborékos teákat.
A dolog csak akkor derült ki, amikor tü-
nedezni kezdtek az emberek. Manka mama
nem győzött hálálkodni az unokájának ezért
az ocsmány kis trükkért. Azóta megtanul-
ta használni az Instát, és maga töltögeti a
trendi szemölcsfotókat, hogy el ne tűnjön.
A bögyös unoka úgysem tudna már segíteni
neki, hiszen egy nap így kiáltott: „Kizárt az
Instagram felnőtt tartalom megosztása mi-
att!”… Aztán ugye kámforrá vált, de ezt már
meséltem valakinek, valamikor…
Árnyékként suhanok végig a panellaká-
son. Oké, nem először járok itt: éjszakán-
ként néha beszököm, hogy felkutassam,
akad-e Manka néninek élelmiszertarta-
léka, amiből csenhetnék kicsit. Az Insta-
sztárnak Insta-sztár a farkasa. A folya-
matos vakufényben rólam is lepattogzik
maradék emberségem.
Szelfisztensz
2019.12.20. 16:39:17
 GALAKTIKA
2020. január

Manka nénire a fürdőszobában talá- nincs internetkapcsolat, és az embereknek

lok rá. A kádban fekszik, öreg teste majd
olyan áttetsző, akár a fürdővíz, amiben
lebeg. Aszott csöcsei mögött látom tágul-
ni és összeroskadni a fáradt tüdőzsákokat.
Arca mögül felsejlik egy vigyorgó koponya.
A belei lassan mocorognak. Még a hátán
lévő sötét influenszer-szemölcsöt is mint-
ha látni vélném, pedig hát szemből nézem
Manka nénit. A nyugdíjas láthatóan nem
lőtt magáról ma fotót, és most szép lassan
feloldódik a semmiben.
– Belefáradtam a szelfikbe és az Instába
– motyogja az áttetsző matuzsálem, figye-
lem, ahogy torka formálja a szavakat. Szó
szerint figyelem. – Álmomban megjelent
nekem Vanda. – Gondolom a bögyös uno-
kájáról beszél, sose tudtam a nevét. – Azt
mondta, ő már egy jobb helyen van, ahol
arcuk sincs. Nem kotorásznak már egymás-
ban, mindenki meszes nyálkát izzad, ami-
től kagylóhéjszerű báb nő köréjük. Ezek-
ben a kis magánykapszulákban lebegnek
a születő galaxisok szivárványparazsában,
és végre boldogok, de senki sem értesül a
boldogságukról, megtarthatják maguknak,
az egész az övék. Itt bezzeg mindenki pa-
razita. Ha szépséget látunk, leszívjuk a sze-
münkkel, és a feltöltőnek kevesebb marad.
A boldogságot nem lehet úgy megosztani,
hogy ne fogyjon belőle. Elegem van ebből
a világból. Követem Vandát. Itt maradok a
kádban, amíg fel nem szürcsöl engem is a
Mennyország szomjas szalvétája.
Ilyesféle hülyeségeket beszélt Manka
néni ott, a porcelánszarkofágban. És miköz-
ben figyeltem vén, tünedező testét, eszem-

Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu +36 20 212 2201

Szelfisztensz 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 61
2

Gyere el barátaiddal Budapest

Próbáld ki a
legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális
valóságvalóságot
központjába
Ajándékutalvány

058-063-komor.indd 61 2019.12.20. 16:39:20

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2020. január
be jutott, milyen rég ettem húst. Ez itt már
nem a remény rakodópartja. Nem valami-
féle pozitív emberlényeg. Insta-sztár va-
gyok, természetes, hogy ennék emberhúst.
Hisz a szelfik korát éljük, ahol influenszer
influenszert zabál. Manka néninek látha-
tóan mindegy: ő már kiköltözni készül eb-
ből a világból, akkor minek vigye magával
a húsát, amire itt olyan nagy szükség van?
Áttetsző ugyan, de attól még ehető…
Na és ha Manka néninek igaza van? Ha
felszívódik, de attól még nem hal meg? Ha
létezik az a bizonyos másik hely, ahol végre
boldog lehet egy kis izolációs kagylókap-
szulában? Ezt lopom el tőle, ettől fosztom
meg, ha itt és most megölöm.
Komoly #morálisdilemma, de biztos,
ami biztos, kölcsönveszek a konyhából egy
filézőkést. Az idős nő egy szót se szól, az
arckifejezését sem látom, csak a transzpa-
rens hús mögötti csontstruktúrát, az pedig
nem ítélkezik.
Így is, úgy is halott – biztatom magam.
– Nem létezik másik hely. Ha eltűnik, egy-
szerűen meghal. Hát miért ne purcanjon ki
előbb, amikor még lehet valamit kezdeni a
testével?
Nincs is nehéz dolgom, Manka néni át-
tetsző. Látom a bordarácsok között döröm-
bölő szívet, amihez a kés pengéjét illesztem,
pontosan át tudom szúrni a lüktető szervet.
Fogalmam sincs, vérzik-e. A vére áttetsző
lehet már, akár a fürdővíz. Csak a meleg-
séget érzem.
Aznap éjjel Vandával álmodom. Több
csecsbimbója is van, akár Bodrinak, és
tej csorog mindegyikből. De arca… Arca
az nincs. Talán soha nem is volt, ezért fo-
tózta folyton a melleit. Azt mondja, egy
mészkapszulában utazik, és valahol a Nagy
Kutya csillagkép közelében jár, hogy ő vol-
taképp egy mag, amiből majd kihajt Isten
62 Szelfisztensz
058-063-komor.indd 62
könyörülete és mértékletessége. És hogy a
nagymamájából is kihajthatott volna Isten
könyörülete és mértékletessége, ha nem fű-
részelem szét, és nem sütöm meg tűz fölött
a darabkáit.
Mit mondhatnék Vandának, aki olyan
hülye volt, hogy nem regisztrált új Insta-
fiókot, miután kitiltották 24 órára, de még
csak a nagymamája fiókjára sem töltöt-
te fel a saját fotóját? Ezt: Figyelj, Vanda,
kicsi szívem… Hit kérdése az egész, és
én nem leszek senkinek a követője, sem
az Instán, sem pedig az életben, ha van
ugyan bármi különbség a kettő között.
A hitet nem eheted meg, nem fotózhatod
le, márpedig ez a létező dolgok ismérve,
mint például Manka néni kocsonyás húsa,
ami félig nincs ugyan a tányéromon, hisz
úgy-ahogy már átivódott egy másik világ-
ba… De félig mégiscsak ott van. Na ezzel
fotózkodom most, aszpikos hátszín egy
közkedvelt szemölccsel. Miközben ember-
húst eszem, lövök egy szelfit, és feltolom
Instára, de látod, nem érkezik egyetlen
kedvelés sem. Nem csoda, mert igazából
követőim sincsenek. És ha megtalálnám
végre azt a nyavalyás gombot, nos, én is
leiratkoznék saját magamról.
KOMOR Zoltán
1986-ban született magyar szerző, a bizarro
stílus egyik legismertebb hazai képviselője.
Írásai sikerrel szerepeltek különböző pályáza-
tokon, hazai és külföldi folyóiratokban, anto-
lógiákban jelentek meg. Első önálló kötete, a
Mesék Kaptárvárosból című regény 2010-ben
látott napvilágot. Azóta rendszeresen publikál
verseket és prózát, két könyve angolul is ol-
vasható. Leginkább SF-nek minősíthető művei
a Tépő Donáttal közösen írt Mutánsfilé (2014),
Mutánsvagdalt (2014) és Nácik a dinók ellen
(2015). A Galaktika 346. számában olvashat-
tuk „Plázafej” című novelláját.
2019.12.20. 16:39:21
 GALAKTIKA

2+1 akció!
2020. január

Rendelj a
2019-ben
megjelent
könyveink
közül 3-at,
és az egyiket
AZ AKCIÓ 2019.01.01-TŐL 01.31-IG TART.

ingyen
kapod! Szelfisztensz 63

058-063-komor.indd 63 2019.12.20. 16:39:41

 GALAKTIKA
2020. január
VOIVOD Egy poszt-nukleáris korszak vámpírlordja
A
Z 1980-AS ÉVEK meghatározó
korszak a kemény zene történeté-
ben: az Iron Maiden térnyerésével
elindult a brit heavy metal újhul-
láma, illetve ennek amolyan ellenlábasaiként
megalakultak az első hardcore punk együtte-
sek, például az amerikai Black Flag. Ameriká-
ban a kettő ötvözésével próbálkoztak az első
thrash metal együttesek, olyan formációk, mint
a Metallica, vagy a nemrég utolsó koncertjét
adó Slayer. E műfaj előtérbe helyezte a hardcore-
ra jellemző nyersességet, ötvözve azt az Iron
Maiden-féle aprólékos dalszerzéssel, nevét pedig
a ritmus rendszeres megtöréséről (thrash) kapta.
Ez a hullám nem kerülte el Kanadát sem: 1982-
ben útjára indult egy alapvetően thrash metal-
nak titulált együttes, mely el tudta érni azt, hogy
kilógjon a műfajból, köszönhetően más zenei
műfajok iránti nyitottságának, illetve dalszö-
vegvilágának.
Az együttes Voivod kitalált figurája után kap-
ta nevét, melyet Michel Langevin dobos vetett
fel, aki úgy definiálta a karaktert, mint „antihős,
egy poszt-nukleáris korszak halhatatlan és meg-
állíthatatlan vámpírlordja”. Színpadon először
1983. június 25-én álltak, valamennyien álneve-
ken: Denis D’Amour gitáros a „Piggy” nevet vet-
te fel, Jean-Yves Thériault basszer „Blacky”-ként
futott, Langevin lett „Away”, Denis Bélanger
énekes pedig a „Snake” mellett tette le a voksát.
A kissé zárkózott kanadai közönséget meglepte
az az energia, amit az együttes első koncertjén
árasztott: agresszió, sebesség, de ugyanakkor
muzikális profizmus, mely a minimalista meg-
64 A szférák zenéje
064-065-szferak.indd 64
közelítést tudatosan ötvözte komplexitással,
még ha nyersen is tette azt. Innentől kezdve pá-
lyafutásuk, ha nem is meredeken, de biztosan
ívelt fölfelé.
1988-ig stabilan hozták azt a szintet, amit
1983-ban megismert tőlük a közönség: első al-
bumaik gyorsak, agresszívak, hangzásukban
nyersek, ugyanakkor megvannak bennük azok
a bizonyos védjegyek, amelyek később váltak
csak igazán szignifikánssá. Ilyen például Piggy
gitárjátéka, aki rengeteg riffjét és szólóját a dis�-
szonáns, könnyűzenében szokatlan akkordokra
építette, vagy a végtelenségig torzított bas�-
szusgitár és a „kalapálós” dobjáték. Dalszöve-
geik Voivod, illetve Korgüll, a Megsemmisítő
karakterein keresztül mutatják be különböző
sci-fi és posztapokaliptikus irodalmi művek vi-
lágát, valamint a hidegháború kilátástalanságát,
melyben főleg Ronald Reagan amerikai elnök
politikáját kritizálják, kinek a nevéhez fűzhető
az 1983-as Csillagháborús terv.
E korszak csúcspontja az 1988-as Dimension
Hatröss. Ez az album kezdett merőben eltá-
volodni a thrash metaltól: a számok egyfelől
hosszabbra sikeredtek, a sebesség vegyült a
dallamokkal, illetve Piggy disszonáns gitár-
játéka itt mutatta meg igazán a foga fehér-
jét. A dalszövegek Korgüllre fókuszálnak, a
maszkos kiborgra, aki a Föld romjain új civi-
lizációt teremt, melyet végül megsemmisít,
köszönhetően a technikai fejlődésből adódó
önpusztításnak. Az 1989-es Nothingface még
ezt is túlszárnyalta, ahol is hangsúlyossá vált
a progresszív rock hatása. A tört ritmusokat
2019.12.20. 16:51:55

tovább vegyítették szokatlan ütemmutatókkal,
és jóval több dallammal. Az albumot mi sem
reprezentálhatná jobban, minthogy felkerült
rá a Pink Floyd „Astronomy Domine” című
mesterműve, mely a space rock műfaj egyik
legelső inkarnációja volt 1967-ben.
Sokáig e két lemez volt a csúcs, a ’90-es évek
ugyanis mélyrepülés az együttes történeté-
ben, aminek következtében két alapító, Blacky
és Snake is elhagyták a fedélzetet. Őket Eric
„E-Force” Forrest énekes-basszusgitáros pótol-
ta, de a trió sosem fogant meg igazán. A kény-
szerleszállás megállíthatatlan volt, 2001-ben
az együttes rövid időre megszűnt létezni, de
2002-ben újraindították a motorokat, lendülete-
sebben, mint valaha. A mikrofonhoz visszatért
Snake, és az így születő triót egészítette ki Jason
„Jasonic” Newsted basszusgitáros. A következő
lemezeken a zenei megoldások visszatértek a
gyökerekhez, a tempó megint felgyorsult, a dal-
lamok kissé háttérbe szorultak, a dalszövegek új
utakra eveztek, mint például a mesterséges in-
telligencia térnyerése. A lendületet drasztikusan
A szférák zenéje
064-065-szferak.indd 65
GALAKTIKA
2020. január
megtörte Piggy 2005-ös halála, akinek hagyaté-
kából még megszülethetett a 2009-es Infini, de
az új évtizedben már egy új gitárossal, Daniel
„Chewy” Mongrainnel a fedélzeten készült el a
Target Earth (2013) és a The Wake (2018). Ezek
maximálisan tisztelik Piggy munkásságát, de
tovább is gondolják azt, inkább a progresszivi-
tást helyezve előtérbe, mintsem a tempót.
A Voivod ékes példája annak, hogy miképp
ötvözhetők a szélsőségek, legyen szó a különbö-
ző stílusokról, melyek a 82-es alakulás óta jelen
vannak a csapat hangzásában, vagy a dalszö-
vegvilágról, például politikai üzenetekről sci-fi
témákon keresztül. Az állandó megújulás ké-
pességéről és a folyamatosan, albumról albumra
kibontakozó történetvezetésről példát vehetnek
az újonnan alakuló együttesek, hiszen a metal
hajlamos önismétlővé, és ezáltal unalmassá vál-
ni. A Voivod lemezek viszont azok közé tartoz-
nak, melyek még többszöri hallgatásra is képe-
sek újat mutatni a hallgatónak.
Zsirka Richárd
65
2019.12.20. 16:51:56
 GALAKTIKA
2020. január
Rózsaszín kiborgok és kiberhamburger
B
LAKE KATHRYN képeit nézve
– költői túlzással – több száz kér-
dés kavarog bennem. Vajon még
tart a szilveszteri színkavalkád a
fejemben? Nem túl sok a neon szín? Az én
kicsi pónimban ébredtem? Hogyan illik ös�-
sze az art deco stílus eleganciája az 1950-es
évek furcsa jövőábrázolásával? Hogyan lesz
egy futurisztikus álomból valóság? Ilyen és
ezekhez hasonló kérdésekre keresem a vá-
laszt épp. Blake Kathryn képei egy másik
világba repítik az embert. Egy színekben
gazdag, fényes androidokkal és neonszínű
háttérrel berendezett valóságba.
Kathryn a floridai egyetemen tanult rek-
lám szakon. Az itt eltöltött évek alatt grafi-
kusi végzettséget is szerzett, és New Yorkba,
majd Los Angelesbe ment szerencsét pró-
bálni. Utóbbi város meghozta az áttörést,
a békés környezet megihlette és új ajtókat
nyitott ki Kathryn számára. A  klasszikus
grafikus művészettel 2015 márciusában
szakított, elhagyta addigi sémáit, és fejest
ugrott az ismeretlen CGI világba. Ebben
az évben elhatározta, hogy részt vesz a
The 100 Day Project kihívásban, ami meg-
változtatta az életét. Ennek a projektnek
a keretében ki kell tűzni egy új célt, amit
100 napon keresztül próbálunk elérni, és
mindezt az Instagramon osztjuk meg a vi-
lággal. Kathryn elhatározta, hogy megújul,
és kipróbálja a számítógépes 3D tervezést.
Rengeteg, a témával foglalkozó videót né-
zett meg, és több programot is kipróbált.
Autodidakta módon tanult, és napról napra
bátrabban használta a szoftverek kínálta
lehetőségeket, mígnem azon kapta magát,
hogy vissza se akarja nézni a régi, vektor-
minimalista képeit, ahogy ő nevezi a grafi-
66 Intelligens dizájn
066-ID.indd 66
kus éveit. Alkotásait mindennap közzétette
az Instagramon, ahol népes követőtáborra
tett szert, és hamarosan megrendelőkre
is. Korai képei többnyire még a pop-art és
minimalizmus jegyében készültek. Saját
bevallása szerint kedvenc témája az emberi
test, és annak egy kiragadott része, például
egy kézfej vagy száj, amit megpróbál érde-
kesebbé tenni. Az elmúlt években lassan
fejlesztette magát és képeit is, most pedig
már videókat készít a 3D alkotásaiból.
Egyedülálló látásmódja miatt több kiál-
lításra is meghívták, és többek között olyan
ügyfeleket vonzott, mint az Adidas, a Fendi,
a The New York Times és az Adobe. Legutób-
bi munkája során pedig Lil Nas X „Panini”
című videoklipjét animálta. Bevallása sze-
rint egy gyors egyeztetést követően 3-4 nap
alatt kellett elkészítenie a másfél perces ani-
mációt. A szűkös határidő mellett viszont
teljesen szabad kezet kapott a megvalósítás-
hoz, ami véleménye szerint egész jól sikerült.
Mindenkinek ajánlom, nézze meg a videót
vagy Kathryn többi munkáját, mert biztos
vagyok benne, hogy a futurisztikus művé-
szet kedvelői találnak néhány csemegét az
alkotásai között.
Gricman Kata
2019.12.20. 16:37:33
 GALAKTIKA
2020. január

Az élmények demokráciája

Ö
RKÉNYI ÁDÁM regénye, a
2068 – Éld az életem! műfaját
tekintve science-fiction krimi,
ám a bűnügyi szál inkább csak
ürügyként szolgál arra, hogy a szerző eljáts�-
szon a gondolattal, milyen is lesz a közeljövő
Magyarországa: zöldenergia, dizájner dro-
gok, robotprostik és még megannyi ötlet a
kiberpunk Budapesten. Persze lesz halott, és
az is érdekes kérdés, hogyan nyomoz a rend-
őrség a jövőben, és egyáltalán lesz-e mai érte-
lemben vett halál?
A könyvben erős hangsúlyt kap a retró di-
vat, ami azért érdekes, mert a ma huszonévesei
lesznek 2068-ban az idősek, akik nosztalgiával
gondolnak vissza mostani világunkra, nem
értik az akkori huszonéveseket, és nem igazán
tudnak lépést tartani a modern vívmányokkal.
Vágyakozva gondolnak vissza a benzines au-
tókra és a benzinkútnál vett csokoládéra. A jö-
vőbeli fiatalok viszont előszeretettel járnak az
akkori retró helyekre, ahol a mai, azaz a 2010- kütyük, amik ezeket a virtuális élményeket
es évek slágerei szólnak, és a gazdagabbak va- közvetítik. Az új világ influenszereinek a fejé-
gyonokat fizetnek azért, hogy legyen egy-két be egy „hálót” ültetnek, s így a blogger a saját
valódi szövetből szőtt ruhájuk, és megkóstol- élményeit valós időben, teljes testélményként
hassanak egy-egy retró ételt, amit még nem az közvetíteni tudja a virtuális szemüveggel és
otthoni nyomtatójukból állítottak elő, hanem más segédeszközökkel felszerelt tömegek felé.
Ukrajnából csempészett disznóhúsból készült. Ezeket az élményeket pedig óriás médiacégek
Ám a legfontosabb gondolata a könyvnek szervezik, rendezik meg, illetve felügyelik.
az élmény alapú társadalom, amire az élmé- Az élmények demokráciája arról szól, hogy
nyek demokráciája épül. A közeljövőben az az elmúlt évtizedekben a demokrácia olyan
univerzális nyomtatók elterjedésével az alap- értelemben megbukott, hogy az emberek a
vető szükségletek (élelem, ruházat stb.) kielé- szűkös információik birtokában képtelenek
gülnek. Ám mindez hiába, az emberek min- jó döntéseket hozni, ezt jobb, ha a jól prog-
dig többre, valami másra vágynak. A könyv ramozott MI-kre bízzák. De hogy senki ne
szerint élményekre, arra, hogy mindenfélét zúgolódjon, mindenki hozzáférhet minden
megtapasztalhassanak, csodás helyekre eljus- élményhez, így az emberek többé nem akar-
sanak, gyönyörű testben élvezhessék a gazda- nak beleszólni a politikába, hiszen „Kit érde-
gok életét. Ehhez pedig létrejönnek különféle kel az alapkamat, ha boldog lehet?”  (x)
Az élmények demokráciája 67

067-2068.indd 67 2019.12.20. 16:36:15

 GALAKTIKA
2020. január
Grönlandi olvadás
– A legrosszabb
forgató­könyv
Az 1990-es évek elejétől figyelik műholdak a
grönlandi jég állapotát. Ez az egyik meghatá-
rozó fokmérője a klímaváltozásnak. Az elmúlt
közel harminc év mérési eredményeiből készült
egy átfogó tanulmány.
A vizsgálat megállapításai tragikusak. A mé-
rések megkezdése óta hétszer gyorsabban olvad
a jég. Ez a korábban felállított klímaforgató-
könyvek legrosszabb verzióit igazolja.
A tudóscsapat az eddigi legátfogóbb elem-
zést végezte el. 26 különböző tanulmány adatait
egyesítette 11 műholdas misszió megfigyelése-
ivel. Felhasználták a jégtakaró térfogatára, sú-
lyára és mozgására vonatkozó méréséket.
1992 óta Grönland 3800 milliárd tonna jeget
veszített el. A világtengereken ez 10,6 millimé-
teres vízszintemelkedést okozott. A jégolvadás
üteme hétszeres növekedést mutat, évi 33 mil-
liárd tonnáról 254 milliárd tonnára emelkedett
harminc év alatt.
A kutatók véleménye szerint a jégtakaró a
vártnál jóval gyorsabban olvad, és a legdrasz-
tikusabb forgatókönyvet követi. Ez további hét
centiméternyi emelkedést jelentene. A globális
tengerszint minden egy centiméternyi emelke-
désével világszerte újabb hatmillió ember válik
fenyegetetté a part menti áradásokkal szemben.
A tanulmányt ötven nemzetközi szervezet 96
sarkkutatója állította össze.
68
068-101-hutchinson.indd 68
1.
A kis kék autó olyan lassan gurult, hogy
alig ért fel a domb tetejére. Végignéztem,
ahogy felaraszol a gerincre, és félig-meddig
arra számítottam, mindjárt megáll, és vis�-
szagurulva eltűnik a szemem elől – mintha
csak egy némafilm egyik poénját látnám.
De nem állt meg. Valahogyan mozgás-
ban maradt.
Az egyik kútnál álltam, és ólmozatlan-
nal töltöttem Jim Dawes Jeep Cherokee-
ját. Jim mellettem ácsorogva a legutóbbi
fajdvadászatról mesélt, de csak fél füllel
hallgattam. Egyfolytában a kis, kék autót
figyeltem. Jim végül elhallgatott, és ő is a
kocsit kezdte bámulni.
– Hát akkor itt van még egy – dörmögte
aztán, és zsebre vágta a kezét.
Kihúztam a töltőpisztoly csövét a
Cherokee tankjából, felakasztottam a
tömlőt, és visszatértem Jim mellé. A kocsi
ezalatt túljutott a gerincen, és egyre gyor-
sulva gurult lefelé az enyhe esésű, hosszú
lejtőn. Az indexlámpái folyamatosan vil-
logtak.
Domino kijött az irodából, és lecövekelt
mellettünk.
– Megint jött egy? – kérdezte.
– Úgy néz ki – felelte Jim.
– Ez hányadik is?
– A hatodik – válaszolta Jim a vállát vo-
nogatva.
– Ötödik – helyesbítettem. – Ez az ötö-
dik.
Az autó leért a domb aljára, és gumijai
halk surrogásától kísérve, békésen elgurult
előttünk. Senki sem ült a sofőrülésen. Az
anyósülésen sem. És hátul sem.
– Na, gyerünk… – dörmögte Domino,
és futásnak eredt.
– Új fiú? – kérdezte Jim, mialatt Domino
az üres autót üldözte.
2019.12.20. 16:36:06

T SF
-
BdRíjaIs szerző
Dave Hutchinson
DISZKRÉT
JELENSÉGEK
– Két hete van itt – feleltem.
– Sosem láttam még.
– Nem idevalósi.
– Tanul még? Nyári meló?
– Igen, azt hiszem. Valami ilyesmi.
Jim elgondolkodott egy-két percre, köz-
ben Domino utolérte az üres kocsit, pár
pillanatig mellette futott, majd ügyesen ki-
nyitotta a bal elülső ajtót, és beugrott.
– Egész jól fut, ahhoz képest, hogy pú-
pos – állapította meg végül Jim. Egyike
volt azoknak a tagbaszakadt, nyers modorú
yorkshire-ieknek, akik azt gondolják, hogy
mert az őszinte beszédükről híresültek el,
bármikor jogukban áll durvának lenni.
A kis kék autó megállt, tökéletes ipszilon
manőverrel megfordult, és visszatért hoz-
zánk. Domino bekormányozta a Cherokee
mögé, és a kézifékkel megállította. Az in-
dexek tovább villogtak.
Diszkrét jelenségek
DISZKRÉT
068-101-hutchinson.indd 69
GALAKTIKA
2020. január
Képzeljünk magunk
elé egy csöndes angol
kisvárost... és gyorsan
felejtsük is el! Mert
Seldon a szigetország
legkülönösebb
települése.
– Ugyanaz az eset – közölte velünk
Domino, amikor kiszállt. Felmutatott egy
kicsi karton karácsonyfát, aminek elméle-
tileg fenyőillatot kellett volna árasztania.
Aztán benyúlt a kocsiba, és meghúzta a
motorháztetőt nyitó kart.
Felemeltem. A motortér üres volt.
– Hogy csinálják ezt? – dünnyögte Jim a
fejét csóválva.
Jim még vagy húsz percig csóválgatta a fejét a
kocsi mellett állva, aztán kifizette a benzint,
és elhajtott. Domino meg én betoltuk a kék
autót az iroda mögé, hogy ne legyen útban.
Felhívtam Nigelt, de kiszállt egy helyszínre,
így aztán nekiállítottam Dominót a számlák
rendezgetésének, jómagam pedig kimentem,
és leültem a kutak közelében lévő székemre.
Ez is egy olyan különleges nap volt, amit
az ember a Salisbury-síkságon átélhet nya-
69
2019.12.20. 16:36:07
 GALAKTIKA
2020. január
ranta, amikor is az égbolt kékesfehér szí-
nezetet ölt, és vibrál a forróságtól. Egész
délelőtt csupán két kocsink volt, nem szá-
molva a kis kéket.
Felemeltem a székem mellett várakozó,
kék-fehér hűtődoboz fedelét, kivettem egy
Budweisert, és a svájci bicskámmal lepat-
tintottam a kupakot a palackról.
Az út másik oldalán, Mavis Burton
kötöttáruboltjában a fej és kar nélküli,
egyetlen próbababa ugyanazt a zöld uj-
jatlan pólót viselte, mint amikor először
láttam meg, majdnem hat évvel ezelőtt,
mikor úgy döntöttem, hogy megveszem a
benzinkutat. Az évek során sok-sok órán
át üldögéltem itt, azt a próbababát bámul-
va, és néha fontolóra vettem, hogy meg-
vásárolom a pólót, csak hogy változzon a
látvány, de mindig időben visszafogtam
magamat.
Belekortyoltam a sörömbe, megvakar-
gattam a hónaljamat, és az órámra pillan-
tottam.
Végül egy kis rendőrkocsi érkezett a
falu központja felől, és megállt Mavis bolt-
ja előtt. Szálfatermetű férfi szállt ki belőle,
aki a kelleténél egy-két számmal kisebb
egyenruhát viselt. Nyújtózott egyet, és még
az út túloldalán is hallottam a varratok re-
csegését. Megint lenéztem az órámra.
Nigel befejezte a tornát, feltette a sapká-
ját, mindkét irányba végignézett az úton,
és odaballagott hozzám.
– Ez egy óra negyven percbe telt –
mondtam neki. – Előbb-utóbb írok a Daily
Mailnek egy panaszlevelet, ami a vidéki
rendőrség lassúságáról fog szólni.
– ’Napot, Geoff – köszönt Nigel, a mu-
tatóujjával megérintve a sapkája ellenzőjét,
és nyugodtan mosolygott rám.
– Ott van hátul – közöltem vele, és fel-
álltam.
70 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 70
Mialatt elhaladtunk az iroda mellett, a
nyitott ablakon át beszóltam Dominónak,
hogy fél szemmel figyeljen kifelé.
– Szóval – dörmögte Nigel, és a tarkóját
vakargatva fürkészte a kis kék autót. – Há-
nyadik is ez? A hatodik?
– Ötödik.
Felnyitotta a motorháztetőt, és azzal a
komolysággal vette szemügyre az üres mo-
torteret, amivel egy gyilkosság helyszínét
vagy egy elveszett macskát nézett volna.
– Nos – mondta végül –, ha hat hónapig
senki sem jelentkezik értük, akkor, azt hi-
szem, a magáéi lesznek. – Rám pillantott,
és derűsen mosolyogva hozzátette: – Egy
vagyont keres rajtuk, az lesz a vége.
Az első motor nélküli, üres autó körül-
belül két héttel korábban gurult el a ben-
zinkút előtt, egy-két nappal azután, hogy
Domino munkába állt. Annak is villogtak
az indexei, és nem ült benne sem sofőr, sem
utas, de még motorja sem volt. Pár yarddal
odébb megállítottuk, betoltuk az udvarba,
és hívtuk a rendőrséget. Senki sem akarta
vezetni, Nigel vonakodott elvontatni, így
végül kiürítettük az egyik csűrt, és betet-
tük oda.
Nigel másnap azzal a hírrel tért vissza,
hogy minden látszat szerint az autó nem
létezik. Az alvázszáma és a rendszáma
egyetlen nyilvántartásban sem szerepelt.
Nigelnek az volt az érzése, hogy nem egé-
szen legális dologról van szól, de bevallot-
ta, hogy halvány gőze sincs, mi lehet az, és
további bizonyítékok hiányában úgy dön-
tött, egy időre nálam hagyja a kocsit.
Három nappal később megérkezett a kö-
vetkező. Azt is betoltuk a csűrbe. És a kö-
vetkezőt is. És a következőt is. Mostanra,
valahányszor kimentem a kutakhoz, hogy
kiszolgáljak egy ügyfelet, azon kaptam
magam, folyton kinézek az útra, hátha azt
2019.12.20. 16:36:07

látom, hogy egy újabb, lassan mozgó autó
gurul át a gerincen.
Nigel végignézte, hogy Dominóval betoljuk
a kék kocsit a csűrbe. Aztán végignézte,
hogy belakatolom az ajtót arra az esetre,
ha valakinek eszébe jutna ellopni.
Mialatt a saját kocsija felé tartott, bené-
zett egy másik csűr ablakán, és megszólalt:
– Erre nem emlékszem!
Megtorpantam mellette, én is benéztem
az ablakon, és azt feleltem:
– Ez az enyém.
– Azt hittem, magának egy VW-je van.
Egymás mellett állva néztük a Peugeot-
mat.
– A Volkswagen Karené – feleltem. –
Kint, az úton nincs parkolósáv, és Laura
Gibbs panaszkodott, amikor mindkét ko-
csit a ház előtt tettük le.
– Laura a maguk utcájában lakik.
Bólogattam.
– Mindig hárpia volt, már a suliban is –
válaszolta Nigel a fejét csóválva. – Sosem
értettem, hogy csinos nő létére hogyan le-
het ilyen. – Rám nézett, és megkérdezte: –
Akarja, hogy beszéljek vele?
– Ne! – vágtam rá riadtan. – Jézusom,
Nigel! Már anélkül is közröhej tárgya va-
gyok, hogy maga vívná meg helyettem a
harcaimat.
– Nem közröhej tárgya, Geoff – felelte.
– Tényleg?
Megint megcsóválta a fejét, és azt mondta:
– Viszont intenzív pletykálkodás ala-
nya, az biztos.
– Köszönöm, Nigel – válaszoltam. – Na-
gyon köszönöm.
Miután Nigel elhajtott, Dominóra hagytam
a kutat, és begyalogoltam a High Streeten
a faluba.
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 71
GALAKTIKA
2020. január
Seldon körülbelül harminc-negyven
házból állt, ezenfelül működött benne egy
pub, két újság, egy hentes, egy zöldséges,
Mavis kötöttáruüzlete, Baxter benzin-
kútja, a Vickers & Fiai Ingatlanügynök-
ség, valamint egy, az Argos-hálózathoz
tartozó bolt, és ezek most lassan megsül-
tek a délutáni forróságban. A falu lakos-
sága az apróságokkal együtt sem lehe-
tett több hatszáz főnél, viszont az utóbbi
időben a település kezdett úgy kinézni,
mint egy külvárosi bevásárlóközpont
parkolója.
A BBC nagy, zöld közvetítőkocsija to-
vábbra is a The Black Bull előtt parkolt.
Mellette külföldi rendszámú autók álltak,
amelyeknek a szélvédőjén belül „SAJTÓ”
feliratú tábla díszelgett. A pub mögötti
mezőn további mikrobuszok sorakoztak.
Az egyik tetején hatalmas tányérantenna
nézett az égre. Tőle nem messze különböző
színű és méretű sátrak álltak, tipik és túra-
sátrak egyaránt.
Elgyalogoltam a Bull előtt. Vele szem-
ben, a járdán Jane Wallace válaszolgatott
a CNN-csapatnak, amelynek tagjai úgy
néztek ki, mintha egyazon öntőmintából
kerültek volna ki. Jane annak az ember-
nek a könnyed, professzionális stílusában
beszélt, aki már számtalan interjút adott,
és egy ideje elkezdett ügynököt keresni
magának.
Az Argos előtt egy ukrán híradó egyet-
len, fényképezőgépekkel megrakott képvi-
selője ácsorgott, és vadul villogó szemmel
keresett valakit, akivel riportot készíthet.
Átmentem az út másik oldalára, hogy ki-
kerüljem az illetőt, a következő utcánál
balra fordultam, végigsiettem a kertem ös-
vényén, kinyitottam a házam ajtaját, majd
rögtön be is csuktam magam után, berete-
szeltem, bezártam és beláncoltam.
71
2019.12.20. 16:36:07
 GALAKTIKA
2020. január
Bementem a nappaliba, behúztam a
függönyöket, töltöttem magamnak egy fél
pohár vodkát, és letelepedtem a kanapéra.
– Megint jött egy? – kérdezte Karen a
karosszék körüli árnyékból.
Bólogattam, és ittam egy nagy korty
vodkát.
– Akkor már hat van, ugye?
Lehunytam a szememet.
Azon az éjjelen békaeső hullott.
2.
– Szörnyen nézel ki – állapította meg
Domino.
– Igen, ezt a hatást akartam elérni – fe-
leltem az íróasztalomon fekvő papírok kö-
zött turkálva. – Szóval, hogy állunk?
Egy másodpercig még engem figyelt,
majd lenézett a céges iratokra, és azt
mondta:
– A jó híreket akarod hallani, vagy a
rosszakat?
– Induljunk ki abból a feltevésből, hogy
ma csakis jó híreket akarok hallani.
– Hát, az nincs! – jelentette ki Domino.
– Jövő ilyenkorra csődbe mész.
– Az előbb választási lehetőséget adtál!
– tiltakoztam. – Jó vagy rossz hírek. A jó
híreket mondd!
– Nőj már fel, Geoff! – felelte a fejét
rázva.
Hátradőltem az elnyűtt forgószéken,
amit egy tűzeset miatti végkiárusításon
vettem abban az évben, mikor beindítot-
tam a vállalkozást.
– Szeretnéd hallani a véleményemet? –
tudakolta Domino.
– Kösz, nem!
– Akárki adta el neked ezt a benzinku-
tat, amikor elment innen, alighanem ug-
rált örömében, röptében összeütögette a
két sarkát, és azt kiabálta, hogy jippijáééé!
72 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 72
Dominóra pillantottam, arra az őszin-
teséget és gondtalanságot tükröző arcára.
Ha a hamuszőke, hosszú hajú fickó nem
lett volna olyan magas és görnyedt, simán
tizenéves kölyöknek nézték volna. Meg-
dörzsöltem a szememet, ő pedig tovább
beszélt:
– Ez a benzinkút egy falu határában van,
két mérföldre egy főúttól. Most mondd
meg őszintén: azok közül, akik az A303-
ason döngetnek, hányan térnek le ide, hogy
megtankoljanak?
A seldoni lehajtónál volt egy tábla, ami
jelezte a „Helyi Benzinkutat” – más szóval:
engem –, de a legtöbb sofőr arra számított,
hogy a töltőállomás a viszonylag rövid le-
hajtó végénél van. Azok, akik lejöttek az
A303-asról, egy-két percig meglepődve
keringtek azon a környéken, aztán vis�-
szatértek a főútra, hogy másutt keressenek
egy igazi benzinkutat. Egyszer kiraktam
egy saját táblát, amin a felirat úgy szólt:
„Seldon Benzinkút – 2 mérföld”, de az Út-
kezelő Vállalat leszedette.
– És magasak az áraid – folytatta
Domino. – Az utóbbi néhány hétben a
bevételednek meg kellett volna négysze-
reződnie, de mindenki elmegy a távolabb
eső, nagy benzinkútig.
– Nem engedhetem meg magamnak,
hogy csökkentsem az árakat – feleltem.
– Nem a te hibád – jelentette ki Domino,
és valódi együttérzéssel nézett rám. – Ez
a hely már azelőtt haldoklott, hogy te fel-
bukkantál itt. – Megint lenézett az iratok-
ra, és hozzátette: – Amondó vagyok, hogy
van még hat hónapod. Talán egy éved.
– Van kedved egy italhoz? – kérdeztem.
A The Black Bull éttermi része megtelt új-
ságírókkal, technikusokkal, a kiszolgáló
személyzetek tagjaival és tudósokkal. Be-
2019.12.20. 16:36:07
 GALAKTIKA
2020. január

néztünk a hátsó terembe, de ott még in-

kább ez volt a helyzet. Végül bementünk E G Y S O R O Z AT-
a bárba, és azt láttuk, hogy helyi lakosok
ácsorognak kisebb csoportokban a nyerő- G YÁ R TÁ S B A N
gépek körül, a biliárdasztalnál, és a Space K É S Z Ü LT, Ö N T U D AT-
Invaders gépnél.
Leültem egy sarokasztalhoz, és mialatt RA ÉBREDŐ ANDROID
Domino elment italokért, azon az értéke- MEGPR ÓBÁ LJA BE-
lésen töprengtem, amit a vállalkozásom
jövőjéről mondott. Annak idején Andy
B I ZO N Y Í TA N I , H O G Y
Hayward szűkös kis mosolyra húzta a MESTERSÉGES
száját, amikor végül aláírtuk a benzinkút INTELLIGENCIA
adásvételi szerződését. Azon törtem a feje-
met, hogy mihez fogok kezdeni, és rájöt- NEM LÉTEZIK.
tem, hogy nem nagyon érdekel.
Hét évvel korábban Karen és én egy
islingtoni társasház legfelső emeletén lak-
tunk. Az épületet valaha három lakásra
osztották, nem éppen hozzáértő módon. Az
alattunk lakó pár végigcsinálta a világ leg-
lármásabb válását, míg a földszinten egy
fiatal nő lakott, aki egyszer futólag meg-
említette, hogy gyakorló sátánista. Én éj-
szakai műszakban dolgoztam a Reutersnél,
míg Karen éppen kezdett hírnevet szerezni
magának azzal, hogy gyerekkönyvekhez
készített illusztrációkat. Négy estéből egy-
szer találkoztunk – szerencsés esetben.
Aztán egy nemzeti ünnepnapon elau-
tóztunk Exeterbe, hogy meglátogassuk Ka-
ren barátait. A visszaúton észrevette, hogy
kezd kifogyni a benzin, ezért a „Helyi Ben-
zinkút” felirat láttán letért az A303-asról,
míg végül egy kisebbfajta töltőállomáson
találtuk magunkat, ahol is az iroda ablaká-
ban „Eladó” feliratú tábla lógott.
Mialatt Andy Hayward megtankolta a
kocsinkat, kiszálltam, hogy kinyújtóztas-
sam a tagjaimat, és ekkor egy olyan békés
és idilli vidéki látképet pillantottam meg, R E N D E L D M E G I T T:
amihez foghatót még sosem láttam. W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
És elvesztettem a józan eszemet.
Diszkrét jelenségek 73

068-101-hutchinson.indd 73 2019.12.20. 16:36:08

 GALAKTIKA
2020. január
– Utálom azt látni, hogy egy férfiember
egyedül iszik – jelentette ki Harvey, mia-
latt megállt az asztal másik oldalán, és le-
vigyorgott rám.
– Még nem iszom.
– Utálom azt látni, hogy egy férfiember
egyedül nem iszik – felelte.
– Mindenki ezt mondja rólad – moso-
lyogtam rá, majd miután kihúzott egy szé-
ket, és telepedett rá, azt kérdeztem: – Hogy
s mint?
– Csodálatosan – válaszolta némi iróni-
ával, közben a zsebeiben kutatott, míg vé-
gül elővett egy öngyújtót, és kicsi szivarok-
kal megtöltött fémtárcát. – Azzal töltöttem
a reggelt, hogy békákat lapátoltam.
– Te is? – dörmögtem. A falunak az a ré-
sze, ahol laktam, csak a vihar széléből ka-
pott, de így is le kellett slagoznom a járdát,
hogy eltakarítsam az apró, szétpukkadt
hullákat.
Harvey szivarra gyújtott, hátradőlt, és
azt felelte:
– De azt hiszem, még ez is jobb, mint
a hó.
A wisconsini Oshkosh közelében lévő
falvak egyikéből származott, és ha elég
sört nyakalt be ahhoz, hogy nosztalgikus
hangulatba kerüljön, olykor arról árado-
zott, a néhai apja telente hómaró nélkül a
garázsáig sem jutott el.
– Vagy a macskák és a kutyák – emlé-
keztettem bólogatva.
– Aha – felelte a szemét tágra nyitva. –
Na, az aztán pocsék volt, mi?
– Pár napig szokatlan volt – ismer-
tem el.
– Ráadásul az a fickó a tetőmön ugrált
az éjjel – tette hozzá.
Csak rántottam egyet a vállamon. Őszin-
tén szólva, Rugóláb Jack kezdett unalmassá
válni. Mostanra a falu összes lakója meg-
74 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 74
tapasztalta, milyen kellemes érzés éjnek
évadján arra ébredni, hogy hosszú körmök
kaparásszák a ház tetőcserepeit.
– Ő legalább ártalmatlan – feleltem. –
Az emberek elkezdtek kirakni neki sört és
szendvicset.
– Igen, remek ötlet – dünnyögte Harvey, és
fanyar képet vágott. – Pont erre van szük-
sége ennek a falunak. Egy részeg paranor-
mális jelenség mászkál a tetőkön, közben
sajtos-uborkás szendvicset zabál. Ez bizo-
nyosan csodás hatással lesz az ingatlan-
árakra.
– Az árak a csillagokig szöktek – vála-
szoltam bólogatva. – A minap beszéltem
Barry Vickersszel. Azt mondja, az emberek
sorban állnak, hogy ingatlant vásárolhas-
sanak itt.
– Igen, ezek azok, akik hisznek abban,
hogy a maják gyarmatosították a Marsot,
és hogy az idegen lények favágókat rabol-
nak el az USA északnyugati régiójában,
és szilíciumcsipeket dugnak az orrukba.
Köszönöm, nem szeretnék ilyen szomszé-
dokat.
– Barry úgy számolja, hogy félmillió
dollárt kaphatnék a házamért.
– Tényleg? – kérdezte Harvey a jobb
szemöldökét felvonva.
– Bizony! – feleltem, és nem tudtam el-
hinni, hogy ő még nem hallott erről a do-
logról.
– Történik valami – jelentette be
Domino, aki üres kézzel jött vissza a pult-
tól. – Szia, Harvey!
– Szia! – köszönt Harvey.
– Hol az italom? – kérdeztem.
– Az újságírók lelépnek – közölte Do­
mino.
Harvey és én összenéztünk. Most, hogy
Domino említette, meghallottam, hogy
odakint elindulnak a kocsik és a mikro-
2019.12.20. 16:36:08

buszok. Harvey megint felvonta a szem­
öldökét.
– Jaj, ne! – nyöszörögtem. – Túl szép
nap ez a mai.
Harvey előredőlt, és megrángatta az in-
gem ujját.
– Gyere, Geoffrey! – mondta határozot-
tan. – Pont annak a fajta embernek tűnsz,
akinek szüksége van egy kalandra.
– Ami kalandra nekem szükségem van,
mindet megkapom odahaza, a nappalimban.
Ismét megrángatta az ingem ujját, és vi-
gyorogva rám szólt:
– Na, gyere már!
A konvoj lassan araszolt ki a faluból, az-
tán kanyarogva haladt tovább a forró tájon.
A körülbelül tizenöt autóból álló oszlopot
átalakított emeletes busz vezette, aminek
oldalát festéksprayvel felfújt, hatalmas dá-
liák díszítették.
– Ezek meg kik? – kérdezte Harvey a
buszra mutatva.
– Druidák – felelte Domino.
Harvey a visszapillantóba nézve ellen-
őrizte, a másik komoly képet vág-e.
– A Stonehenge-től jöttek át a múlt hét
szerdán – tettem hozzá. – Innentől odáig
tele van velük a táj.
– Te jóságos isten! – dörmögte elgondol-
kodva Harvey. – Történik valami a Stone-
henge-nél?
– A világon semmi – felelte Domino.
Lehunytam a szememet, hátradöntöt-
tem a fejemet, amíg a tarkóm elérte a fejtá-
maszt, és megjegyeztem:
– Képzeljétek el, mennyire csalódottak
lehetnek!
– A jelenség abszolút körülhatárolt terü-
leten jelentkezik – mondta Domino.
– Kezd az idegeimre menni – dünnyög-
te Harvey. – Tudjátok, ma reggel, mialatt
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 75
GALAKTIKA
2020. január
a békákat takarítottam el, elhúzott mellet-
tem egy olyan Space Cruiser, benne a ka-
merázó fickókkal.
Bólogattam. A videokamerákkal felsze-
relkezett fickókkal teli Space Cruiserek
nagyjából annyira számítottak szokatlan-
nak Seldonban, mint Rugóláb Jack.
– Mindegyik csak pár szót beszél angolul
– folytatta Harvey. – Kiderült róluk, hogy
üzbégek. Üzbégek. De most komolyan: az
üzbégeknek van egyáltalán tévéjük?
– Hát persze, hogy van – válaszolta
Domino.
– Aha, más népek televíziója. Én arra
gondoltam, van-e saját tévéjük?
– Az az igazság, hogy Üzbegisztánnak
manapság egész izmos kis hírügynöksége
van – mondta Domino.
Kinyitottam a szememet. Közvetlenül
előttünk lengyel tévések utaztak, akiknek
valahogyan sikerült bezsúfolni saját ma-
gukat és minden felszerelésüket egy bérelt
Espace-ba. A hátsó ablakon át benézve azt
láttam, hogy lázas vita folyik odabent.
– Szobát akartak kivenni nálam – jelen-
tette be méltatlankodva Harvey. – Szállo-
dának hitték a Házat. Most képzeljétek el!
Rövid csend támadt a Range Roverben,
mialatt elképzeltük. A hallgatást végül
Domino törte meg, amikor azt mondta:
– El kell ismerned, hogy egy kicsit tény-
leg úgy néz ki, mint egy szálloda.
– Aha… lehet – morogta Harvey, az-
zal párszor megnyomta a dudát, mire az
Espace hátsó ülésén utazó lengyelek meg-
fordultak, és beintettek. – Ilyenek a polyá-
kok, mi? – tette hozzá Harvey, aki a család-
ja cseh ágáról örökölt némi ellenszenvet a
lengyelek iránt.
A „Seldon 3 mérföld” táblánál elhagytuk
a falu területét, és hamarosan Jim Dawes
földjén autóztunk. Az út mindkét oldalán
75
2019.12.20. 16:36:08
 GALAKTIKA
2020. január
az ő kukoricatáblái süllyedtek és emelked-
tek a hőségtől rezgő, fákból-sövényekből
összeálló láthatárig, ami fölé fehéren izzó
égbolt borult.
A Sefton Hill tetején kisebb embercso-
port vágott át az úton. Harvey elhajtott a
parkoló járművek mellett, és lejjebb gu-
rult, míg talált egy helyet, ahol letehettük a
kocsit. Aztán visszagyalogoltunk a tetőre,
és csatlakoztunk a tömeghez.
A szóbeszéd szerint a Sefton Hill nyújtja
a legszebb kilátást ezen a vidéken. A  leg-
magasabb részéről minden irányba át le-
het tekinteni a sekély völgyeket és az ala-
csony dombokat, amelyeket halomsírok,
menhirek és néhol hosszú dombsírok tar-
kítottak, és amelyek a bizonytalan, délibá-
bos messzeségbe vesztek. Oly népszerű volt
a turisták körében, hogy Jim Dawes min-
den nyáron kiállított egy ügyesen kiválasz-
tott pihenőhelyre egy kisebbfajta furgont,
amiből epret és mézet árult.
– Tetszik ez nekem – dörmögte Harvey,
amikor felértünk a dombtetőre, és meglát-
ta a környéket, amit a családja angol ágán
örökölt.
Körös-körül híradós csapatok szegezték
a kameráikat egy nem túl távoli pontra.
Jim egyik kukoricásának kellős közepén
valakik letaposták növényeket, hogy meg-
teremtsenek egy torz csillagra emlékeztető
alakzatot.
– Tegnap este még nem volt itt – mondta
a hátunk mögött a CNN-csapat egyik tagja.
– Tízig-tizenegyig kint dolgoztunk, az esti
híradónak forgattunk, és esküszöm, akkor
még nem volt itt.
Harvey a csillag-alakzatot nézte, és a fe-
jét csóválva megszólalt:
– Lenyűgöző… ezt azért el kell ismer­
netek!
– Hamisítvány – mondta valaki mellettem.
76 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 76
Elfordítottam a fejemet, és megláttam,
hogy az iménti pillanatokban anélkül,
hogy észrevettem volna, barna hajú, ala-
csony, fiatal nő lépett be Domino és közém.
– Tessék? – kérdeztem tőle meglepetten.
– Mondom: kamu – erősítette meg.
Farmernadrágot és kifakult Harlequins-
feliratos rögbimezt viselt. Nem a faluban
lakott, mert még sosem találkoztam vele,
ami ezekben a napokban azt sugallta, hogy
vagy újságíró, vagy látnok. De nem volt
nála az újságírók szokásos felszerelése, és
az oly sok látnokot jellemző áldott és át-
szellemült kifejezés is hiányzott az arcáról.
– A London School of Economics pár hall-
gatója kiment oda múlt éjjel, és megcsinál-
ták egy-két deszkával, továbbá pár tekercs
ruhaszárító-zsinórral.
Domino lenézett a nőre, és a homlokát
ráncolva, udvarias hanghordozással meg-
kérdezte tőle:
– És miért is tették ezt?
– Mert fizettem nekik – felelte a nő anél-
kül, hogy ránézett volna valamelyikünkre.
– Ez igazán érdekes – jegyezte meg elko-
morodva Domino.
– Bármelyik idióta képes rá – folytat-
ta a nő bólogatva, majd rám pillantott.
– Pauline Niven vagyok. Ön pedig Karen
Baxter férje, ha minden igaz.
– Be akartam bizonyítani, hogy nem sza-
bad elhinni mindent, amit látunk – mond-
ta Pauline. – Nem tehetjük meg, hogy ha
látunk egy gabonakört, egyből azt feltéte-
lezzük, hogy kis zöld emberkék készítették.
– Vannak kis zöld emberkéink is – szólt
közbe Domino.
Oldalba böktem, hogy hallgasson, és azt
mondtam Pauline-nak:
– Azt javaslom, hogy senki másnak ne
mondja el ezt, hacsak nem akarja, hogy
2019.12.20. 16:36:08

meglincselje néhány száz újságíró, tudós
és mindenféle látnok.
– Épp ez a gond, hát nem érti? – vágott
vissza Pauline. – Mindenki teljesen eszét
vesztette e miatt a hely miatt.
Seldon környékén szép számmal akad-
tak gabonakörök, igaziak és hamisak egy-
aránt. Nem vártuk meg, hogy a tudósítók
megunják a tétlenséget, és minidugót okoz-
zanak az úton. Elhagytuk a Sefton Hillt,
és Harvey visszavitt minket a The Black
Bullhoz, ahol találtunk egy szabad asztalt
a bárban, és ennivalót is kerítettünk ma-
gunknak. Pauline velem szemben ült, va-
lósággal vibrált az elfojtott energiáktól, és
egy narancslével teli poharat szorongatott.
– Az itteni étel kezd furcsa lenni – ál-
lapította meg Harvey, miután visszatért az
ételpulttól, és letelepedett az asztalunkhoz.
Letette csirke tikkával és vadrizzsel meg-
rakott tálcáját, és gyanakodva bökdöste az
ételt a villájával. – Amikor először jártam
itt, Betty nem szolgált mással, csak húsos
szendviccsel és sült krumplival… ó, bo-
csánat – helyesbített a városlakók kedvé-
ért. – Burgonyacsipsszel. – Elgondolkodott
egy pillanatra, és hozzátette: – Meg sült
hagymakarikával. – Ránk nézett, és azt
kérdezte: – Elhiszed, hogy hiányzik a sült
hagymakarika?
Pauline-ra pillantottam, aki az arcán
derűs kifejezéssel figyelte Harveyt.
– A tudósítók miatt van – magyaráz-
ta Domino. – Betty úgy érezte, hogy a
csipsznél és húsos szendvicsnél kicsivel
különlegesebb ételeket kell adnia az új
vendégkörnek.
Harvey szomorúan bólogatva válaszolt.
– Hát igen, paraszti ételekkel aligha le-
het levenni ezt a népséget a lábáról. És el-
fogadom a bocsánatkérésedet – tette hozzá
rám pillantva.
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 77
GALAKTIKA
2020. január
– Miért is kéne bocsánatot kérnem?
– Mert nem mutattál be a barátodnak,
mialatt elhoztalak ide titeket.
Ó, az ég szerelmére…
– Harvey Menzel, a hölgy Pauline Niven.
Pauline Niven, az úr Harvey Menzel báró,
Seldon tizennegyedik grófja.
Pauline felvonta mindkét szemöldökét.
Harvey áthajolt az asztalon, határozottan
felemelte a nő kezét, csókot nyomott rá,
és Donald Sinden1 hangját utánozva azt
mondta:
– Enchanté!2
A véletlen néha fura dolgokat művel.
Hat évvel korábban, azon a délutánon,
amelyen felhagytam a korábbi életemmel,
hogy cserébe megkapjam a világ legkevés-
bé jövedelmező benzinkútját, tőlem né-
hány mérfölddel keletre Sir James Dawson-
Fairleigh, Seldon tizenharmadik grófja
rókavadászatra indult.
Kicsivel két óra után Sir James lova nem
óhajtott átugrani egy sövényt, és megtor-
pant. A gróf átrepült az akadály felett, és
fejre érkezett a másik oldalon. Alex Saxon,
a helyi körzeti orvos is részt vett a vadásza-
ton, és azonnal a helyszínen termett, de Sir
James abban a pillanatban meghalt, hogy a
földre érkezett. Pár évvel később, egy esti
ivászat alkalmával Alex megsúgta nekem,
hogy a tizenharmadik gróf feje olyan mé-
lyen benyomódott a vállába, hogy úgy né-
zett ki, mintha egy katasztrofálisan nagy
vállvonás végzett volna vele.
Öt hónappal később, ugyanazon a na-
pon, amelyen Karen és én beköltöztünk
az új, seldoni otthonunkba, a Harvard
Medical School egyik hallgatóját, egy Har-
vey Menzel nevű fiatalembert kihívták
az előadásról, és közölték vele, hogy ő az
egyetlen – bár megdöbbentően távoli –
rokona Sir James Dawson-Fairleigh-nek,
77
2019.12.20. 16:36:08
 GALAKTIKA
2020. január
ennélfogva örökölt egy nagy házat és egy
kisebb falut Wiltshire-ben.
– Így hát fel kellett tennem magamnak
a kérdést – mondta Harvey –, hogy orvosi
pályafutásra vágyom-e, akarok-e életeket
menteni, és hasonló dolgokat csinálni?
Vagy pedig feudális hadúrként akarom-e
leélni az életem hátralévő részét, olyan
emberként, aki élet-halál uraként kormá-
nyozza a bérlőit?
Pauline az állát a tenyerével alátámaszt-
va ült.
– És melyiket választotta? – kérdezte a sze-
mét tágra nyitva, teljesen ártatlanul, én pedig
úgy döntöttem, hogy kedvelem ezt a nőt.
Harvey megbotránkozva nézett Pauline-
ra. Ritkán lehetett látni, hogy elillan az a
híres Menzel-varázs, amit Harvey – a saját
állítása szerint – az ükapjától, egy telivér
minámini 3 férfitól örökölt. De becsületére
legyen mondva, gyorsan összeszedte ma-
gát, és megint átfurakodott az immár sűrű
tömegen, hogy italt hozzon nekünk.
– Jószívű fickó ám – mondtam, miután
Harvey hallótávolságon kívülre került.
Pauline felvonta a jobb szemöldökét.
– Nagyon magányos – folytattam teljes
komolysággal. – A legtöbb, amit lát belőle,
csupán a homlokzat. Mit gondol, maga ho-
gyan reagálna, ha hirtelen közölnék önnel,
hogy megörökölte a Kodakot vagy a Chase
Manhattant?
Pauline horkantott egyet, és azt felelte:
– Cigánykereket hánynék…
– Nos, Harvey más típus. Tudja, amikor
arról beszélt, hogy élet-halál ura, csak rész-
ben viccelt. Az egész falu az övé, és végső
soron ő a felelős az itt élők sorsáért. Ez elég
ijesztő lehetett egy huszonnégy éves orvos-
tanhallgatónak.
– Azt hittem, a védett területeket felü-
gyelő szervezeté a környék.
78 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 78
– Csak a Park. A hetedik gróf alapítot-
ta, de ő volt az egyetlen Dawson-Fairleigh,
akit érdekelt az ilyesmi. A többi csak azzal
foglalkozott, hogy pénzt keressen. A tizen-
kettedik gróf a felügyeletre hagyta a vég-
rendeletében, a hatvanas években. Minden
más a családé. Vagyis Harveyé.
Pauline körülnézett a bárban, és meg-
kérdezte:
– És Harvey mit gondol erről az… invá-
zióról?
– Érzésem szerint izgalmasnak találja.
Sokat van együtt a CNN-es és az NBC-s
népséggel. Gyanítom, szeret olyanok tár-
saságában lenni, akikkel beszélgethet a
Super Bowlról.
Pauline visszafordult, és a szemembe
nézve azt kérte tőlem:
– Meséljen a feleségéről!
– Ez magánügy, Pauline – feleltem, és
sóhajtottam egyet.
– A felesége is így gondolja?
– Ugyanezt gondolja ő is.
– Valóban?
Mostanra mindketten kissé a másik felé
hajoltunk az asztal felett.
– Igen, ezt.
– Biztos benne, Geoff?
– Igen.
– Megkérdezte tőle?
– Nem – vallottam be –, nem kérdeztem
meg.
Pauline elégedett arcot vágva hátradőlt.
– Na ugye! – mondta.
– Mi a na ugye? – tudakolta Harvey, aki
ebben a pillanatban érkezett meg az ita-
lokkal.
– Geoff nem engedi, hogy beszéljek a fe-
leségével – közölte vele Pauline.
– Miért nem? – kérdezte Harvey.
– Mert ez magánügy – feleltem fárad-
tan, és azon töprengtem, hogy két intelli-
2019.12.20. 16:36:08

gensnek látszó ember miért képtelen meg-
érteni, hogy miről beszélek.
– Ó, a pokolba is! – mondta nekem Har-
vey, mialatt a legszebb mosolyát villantot-
ta Pauline-ra. – Pedig nem nagy ügy, nem
igaz?
– Nekem az – válaszoltam.
Harvey leült és felvetette:
– De amit Karen akar, az még fontosabb,
nemde?
Ingerülten néztem rá. Csak azért állt
Pauline mellé, mert le akarta fektetni, és
normális körülmények között túlléptem
volna a dolgon. Viszont a körülményeket
sok mindennek lehetett nevezni, csak nor-
málisnak nem.
– Nem! – mondtam határozottan mind-
kettőjüknek.
– Kérdezd meg Karent! – javasolta Har-
vey. – Mit árthat?
– Hogy mit árthat? – kiabáltam felin-
dultan. – Te megőrültél?
– Hé, higgadj le! – szólt rám barátságo-
san, majd ivott egy kortyot, és a fejét csó-
válva dörmögte: – Te jó ég…
– Azt gondolod, hogy túlreagálom a dol-
got? – kérdeztem kihívó hangon. – Erről
van szó?
– Csak gondold végig! – felelte Harvey, és
azzal a tekintélyt parancsolónak szánt, föl-
desúri tekintetével nézett rám, ami akkor
szokott a szeméből sugározni, mikor vala-
mi, a bérlőinek nem tetsző döntést közöl.
– Szó sem lehet róla! – tiltakoztam a fe-
jemet rázva. – Abszolút nem!
Másnap kora hajnalban tompa dobbanás-
ra ébredtem, majd körmök kaparászták a
tetőcserepeket. Egy pillanatra teljes csend
támadt, aztán egy nagy valami lecsúszott a
tetőn, előbb lassan, majd egyre gyorsulva.
Valaki érthetetlen szótagokat sorolt termé-
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 79
GALAKTIKA
2020. január
szetfelettien vékony hangon, utána megint
dobbanás következett, végül ágak zörögtek
az elülső udvarban.
Kiugrottam az ágyból, és épp időben
húztam el a függönyt, hogy láthassam a
lehetetlenül hosszú lábú alakot, akinek a
karja is a térde alá ért, amint feltápászko-
dik a gyepről, átugrik a sövény felett, és
imbolyogva távolodik az utcán.
Visszatértem az ágyba. Mindig is tud-
tam, hogy előbb-utóbb kiderül, milyen sú-
lyos hiba sört kitenni Rugóláb Jacknek.
3.
Fél kilenckor az ajtócsengő hangjára ébred-
tem. Felvettem a köntösömet, és levittem a
másnaposságomat a lépcsőn, hogy elküld-
jem a fenébe azt, aki az ajtóm előtt áll. De
amikor kinyitottam, Harveyt és Pauline-t
pillantottam meg. Egymás mellett álltak,
és mindkettejük arckifejezése ugyanazt az
elszántságot tükrözte.
– Ne…! – figyelmeztettem őket.
– Az a szemétláda megint csinálja – kö-
zölte Harvey. Haragosnak tűnt, és mióta
ismertem őt, csakis egyetlen személy tudta
ennyire feldühíteni. Elcsüggedtem.
– Fontos ügy – tette hozzá Pauline.
Felváltva bámultam őket, és keményen
próbálkoztam, hogy felidézzem az előző
este utolsó eseményeit.
– Az lett a vége, hogy ti ketten együtt
háltatok? – kérdeztem aztán.
Harvey zavarba jött, de Pauline csak
mérgesen nézett rám, és kifakadt:
– És akkor mi van?
– Másnapos vagyok – válaszoltam. –
Menjetek el!
– Nem! – jelentette ki Pauline.
– Még nem is reggeliztem.
– Van nálunk ennivaló – mondta Har-
vey, és felmutatott egy termoszt, illet-
79
2019.12.20. 16:36:08
 GALAKTIKA
2020. január
ve egy zsírfoltos, barna papírzacskót. –
Fánk. Végre-valahára megtanítottam Mrs.
Frewinnek, hogyan süssön rendes fánkot.
– Elgondolkodott egy pillanatra, és hozzá-
tette: – Jó, szóval, majdnem rendeset.
– Másnapos vagyok – ismételtem elgyö-
törten. – Menjetek el!
– Itt fogunk állni, és ötpercenként be-
csengetünk, amíg nem öltözöl fel és jössz
velünk – válaszolta Harvey.
– Jézusom! – mormoltam. – Jól van.
Hadd kapjak fel valamit!
– Bemegyünk, és odabent várunk –
mondta Pauline, aki nyilván szeretett vol-
na benézni a nappaliba.
– Azt már nem! – jelentettem ki eltökél-
ten. – Várjatok a kocsiban! Mindjárt jövök.
Becsuktam előttük az ajtót.
A faluban számtalan történet keringett –
némelyik több száz éves volt –, ami a Woo-
dok és a Dawson-Fairleigh-k kapcsolatáról
szólt. Az egyik szerint úgy száz évvel ez-
előtt egy Wood elődnek sikerült behízeleg-
nie magát az akkori seldoni gróf kegyeibe,
aki pénzt kölcsönzött neki, s ennek záloga
a Wood-farm lett. A kölcsönt természete-
sen sosem fizették vissza, de az egymást
követő grófok nem törték magukat, hogy
elkobozzák a farmot, mert nem érte vol-
na meg a fáradságot. Egyes zordon szóbe-
szédek szerint a Woodok tudtak valamit,
aminek a nyilvánosságra hozatalával ször-
nyű szégyenbe hozták volna a Dawson-
Fairleigh-ket.
Nekem mindegy volt. A Wood-farm tök-
fejekről tökfejekre szállt, nemzedékeken
át, mígnem Derek kezébe került, akiben
minden látszat szerint egyszerre lett domi-
náns az összes ócska Wood-gén.
Például ami az ostobaságért felelős, és
a rossznyelvek szerint generációról gene-
80 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 80
rációra fel-felbukkant a családban. Derek
túl sötét volt ahhoz, hogy egy, az ottho-
nától távol eső helyen tartsa a kis rendez-
vényeit, ezért bukott le újra és újra. Az-
zal, hogy reggel nyolckor csinálta, senki
nem vert át.
Mialatt áthajtottunk a falun, elhalad-
tunk úgy fél tucat fotós, illetve egy rakás
azeri mellett, akik azt állították magukról,
hogy az országuk hírügynökségét képvise-
lik. Harvey a gázpedálon tartotta a lábát,
és majdnem elütött egy alacsony franciát,
aki utolsóként kért interjút Karentől.
– Lassíts! – szóltam rá.
– Ezúttal a farkánál fogva lógatom fel
– fogadkozott Harvey, és káromkodva kia-
bált előre, de azért egy kicsit feljebb enged-
te a gázpedált.
– Ki is ez a tökfej? – tudakolta a hátsó
ülésről Pauline, mialatt a kameráit töltötte.
– Derek Wood – feleltem.
– Tessék?
– Minden településen van egy ilyen –
dörmögte Harvey, és sebességet váltott, de
úgy, hogy majdnem simára darálódtak a
fogaskerekek a váltóban.
– Geoff?
– Derek nem egy kedves ember – mond-
tam Pauline-nak.
– Háromszáz évvel ezelőtt megtehettem
volna, hogy ló után kötve átvonszoltatom
a városon, felakasztatom, felnégyeltetem,
hogy aztán kátrányba forgattassam a da-
rabjait, és kiszögeltessem a Szt. Lukács
kapujára, és ebben senki sem akadályoz-
hatott volna meg – morogta Harvey. A kö-
vetkező balos kanyart olyan sebességgel
vette, hogy éreztem, a Range Rover jobb
oldali kerekei, ha csak hajszálnyira is, de
elválnak az úttesttől.
– Derek kutyaviadalokat rendez – ma-
gyaráztam.
2019.12.20. 16:36:08

Egy darabig csend volt hátul, aztán
Pauline annyit mondott:
– Ó…
Az előző éjszakára gondoltam, és azt la-
tolgattam, hogy mikor tűntek el azok a ké-
telyek, amelyeket Pauline táplált magában
Harvey iránt. Nem emlékeztem rá, hogyan
kerültem haza, sem arra, hogy Betty meg-
szólaltatta az „utolsó rendelés” harangot,
de még a korábbi eseményekre is csak ho-
mályosan.
– Elmondtad az este, miért csináltattál
gabonakört azokkal az egyetemistákkal? –
kérdeztem aztán.
– Nem.
– Harveynak elmesélted?
Pauline halk kuncogással válaszolt.
– Hát Dominónak?
– Neki sem.
Feladtam, és odaszóltam Harveynak:
– Kitől tudod, hogy Derek viadalt ren-
dez ma reggel?
– Ned Watkinstól.
– Nem mintha Ned erkölcsösebb alak
volna… – jegyeztem meg. Ned Watkins
a környék legszorgalmasabb orvvadásza
volt, Isten ostora vagy tucatnyi földbirto-
kos számára.
– Ne tőlem kérdezd, hogy mi megy an-
nak a fickóban a fejében! – felelte Harvey
a vállát vonogatva. – Csak úgy beállított
hét óra tájban, és közölte velem, hogy egy
rakás helyi gazember gyülekezik Derek
farmján.
– Szóltál Nigelnek?
Harvey bólogatva válaszolt:
– Úton van egy egész rendőri különít-
ménnyel. Legalább annyira szeretne oda-
vágni egyet Dereknek, mint én.
– Hűha! – feleltem. – Nem hiszem, hogy
megbirkózom ennyi izgalommal ilyen kora
reggel.
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 81
GALAKTIKA
2020. január
Harvey benyúlt a belső zsebébe, és elő-
húzott egy Café Crème szivart.
– Tessék, gyújts rá!
– Alighanem hánynék tőle – válaszol-
tam, de azért elvettem a szivart, és a zse-
bembe csúsztattam.
A Wood-farm kisebbfajta völgyteknőben
terült el. Az összevissza álló, elhanyagolt
épületek és a rozsdaette traktorok csak-
nem belevesztek a gaztengerbe. Az udva-
ron huszonöt-harminc különféle típusú,
lepukkant kocsi állt.
– Jól van – morogta Harvey, mialatt
megállította a Range Rovert, és kikapcsolta
a biztonsági övét.
– Nem kéne megvárnunk Nigelt? – kér-
deztem tőle aggodalmasan.
A kezét a nyitókaron tartva megder-
medt, majd rám nézve válaszolt:
– A fickó régóta dühít, Geoffrey. Ő az
egyik legostobább, legerkölcstelenebb embe-
ri lény, akivel valaha találkoztam. Azt gon-
dolja, hogy két egymást marcangoló pitbull
látványa a legjobb szórakozás a Holiday on
Ice óta, és a tetejébe egy erőszakos, kötekedő
alak. Ő is bérlőm, és felelős vagyok érte.
– Nem gondolod, hogy egy kicsit túl ko-
molyan veszed a felelősségedet? – kérdez-
tem, de ő már kiugrott a kocsiból, és döngő
léptekkel robogott az egyik roskatag csűr
felé. Pauline fényképezőgépekkel feléksze-
rezve követte. Pár pillanatig csak néztem
utánuk – a grófság ura és az ő hivatalos
fényképésze mentek ott. Aztán megcsó-
váltam a fejemet, kiszálltam az autóból, és
utánuk eredtem – én, a grófság urának ud-
vari bolondja.
Harvey odaért az épülethez, és ekkor az
egész ügy kezdett rossz irányba csúszni.
Ahelyett, hogy feltűnés nélkül beosont vol-
na, kitépte az ajtót, és azt harsogta:
81
2019.12.20. 16:36:09
 GALAKTIKA
2020. január
– Derek Wood! Megérkezett a legros�-
szabb rémálmod!
A következő pillanatban beleveszett az
ajtón kitóduló, kövér testek áradatába. Jó-
magam pedig futásnak eredtem.
A kocsik felé menekülő emberek meg-
megtaszítottak. Berontottam a csűrbe, és
további alakokat láttam, akik kiabálva és
káromkodva szaladgáltak ide-oda, s a lát-
ványt Pauline fényképezőgépének villa-
násai világították meg egy-egy pillanatra.
A padló közepébe egy mély vermet ástak,
aminek félhomályos alján két zömök, iz-
mos test körvonalait fedeztem fel. Teljes
volt a zűrzavar. A verem másik oldalán fel-
bukkant Harvey – mindkét kezét feltartva,
torka szakadtából ordított valakivel.
A tömeg megritkult, majd szétvált előt-
tem, és a gödör szélén találtam magamat.
Akármiket eresztett itt egymásra Derek,
nem kutyák voltak. Egy pillanatra az a
szürreális benyomásom támadt, hogy
csupasz testű csimpánzok vannak oda-
lent. Az orruk tömpe volt, kerek fejükből a
bullterrierek háromszögletű, kicsi füle me-
redt fel, a bőrük szürkésbarnában játszott,
vaskos ujjaik hosszú, éles karmokban vég-
ződtek.
Az egyiken első pillantásra látszott, hogy
döglött. A verem alján hevert, a torkát akko-
ra erővel tépték ki, hogy majdnem az egész
feje leszakadt. A másik tétován tapogatta
82 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 82
legyőzött ellenfele tetemét, mintha nem ér-
tette volna, hogy miért hagyta abba a harcot.
Aztán felnézett, és meglátott engem.
Minden hangot távolinak, tompának
hallottam. A teremtmény hirtelen mozgás-
ba lendült. A verem falához lépett, és fel-
ugrott. A karmait a földfalba vájva kapasz-
kodott felém, közben vicsorgott és hörgött.
A szája tele volt apró, barna, borotvaéles
fogakkal. Rám szegezte kicsi, sárga sze-
mét, és teljesen őrültnek tűnt. Olyan közel
volt hozzám, hogy a nyála az edzőcipőmre
fröccsent.
Pauline minden sietség nélkül odajött
mellém, hátralendítette a lábát, és arcon
rúgta a teremtményt. Az visszazuhant a ve-
rembe, és kábultan feküdt odalent. Pauline
gyorsan készített róla néhány felvételt.
– Jól vagy? – kérdezte aztán.
Átnéztem a verem felett. A másik oldalon
Harvey és egy tagbaszakadt, ágyúgolyófejű
férfi kiabáltak egymással. Harveynak vér-
zett az orra, míg Derek számíthatott arra,
hogy hamarosan szép monokli fog megje-
lenni az egyik szeme körül. A másodperc
törtrészéig úgy néztek ki, mint az a lény,
amit Pauline képen rúgott.
– Nem! – feleltem, a saját, erősen resz-
kető kezemre nézve. – Egyáltalán nem va-
gyok jól.
Aztán megérkezett Nigel, látszólag a
wiltshire-i rendőrség rögbicsapatának
2019.12.20. 16:36:09

java részével, és rövid idő alatt helyreállt
a rend.
A mi kis rendőrségi akciónk eredménye-
képpen hét embert tartóztattak le köz-
rend elleni bűncselekményért, ötöt tiltott
fegyverviselésért, kettőt testi sértésért,
egyet pedig azért, mert lopott autót ve-
zetett. Nigel és a társai ellenőrizték az
udvaron parkoló összes kocsi rendszá-
mát, mielőtt megrendezték volna a belé-
pőjüket. Az eleven manót berakták egy
rendőrkutya szállítására szolgáló mik-
robuszba, és elvitték valahová. A CNN-
csapat tagjai, akik túl későn érkeztek ahhoz,
hogy felvegyék az akciót, Nigel felügyelő-
vel alkudoztak a halott teremtmény holt­-
testéért.
– Na, ezt nevezem én derekas reggeli
munkának – jelentette ki Harvey, mialatt
maréknyi papír zsebkendővel törölgette-
nyomkodta az orrát.
– Hajtsd hátra a fejedet! – javasolta
neki Pauline. – Máskülönben sosem áll el
a vérzés.
Harvey engedelmesen hátradöntötte a
fejét, és azt mormolta:
– Manók… Jézusom…
– Az előbb beszéltem Nigellel – mond-
tam ekkor. – Azt gondolja, hogy nem lesz
vádemelés.
Harvey döbbenten nézett rám.
– Manóviadalt rendezni nem számít il-
legálisnak – tettem hozzá.
Erre dühösen felrántotta a jobb szem­
öldökét.
– Nem az – folytattam. – Kutyaviadal,
igen. Kakasviadal, igen. Borzviadal, igen.
Manóviadal, nem. A törvényben egy szó
sem esik manókról. Ami a törvényt illeti,
amikor te rátörtél Derekre és a cimborái-
ra, egy rendkívül undorító, de tökéletesen
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 83
GALAKTIKA
2020. január
legális dolgot műveltek. – Elnéztem Nigel
irányába, aki ezekben a pillanatokban
terelte a rendőrségi furgon felé a hátra-
csavart kezű Woodot, és hozzátettem: –
Imádkozz, hogy Derek túl hülye legyen egy
feljelentéshez, amiért betörtél a birtokára,
és megtámadtad.
– Te aztán tényleg hálátlan alak vagy,
ugye tudod? – dohogott Harvey.
– Történt ma valami, amiért hálásnak
kéne lennem?
– Hagyjátok már abba! – szólt ránk
Pauline.
Mindketten őrá néztünk. Harvey sóhaj-
tott, és megint hátradöntötte a fejét.
– A Házban lesztek? – kérdeztem tőle.
Harvey ingerült pillantást vetett rám
papírzsebkendő-maszkja felett.
– Igen – felelte Pauline.
– Beszélek Karennel – mondtam neki.
Először meglepetten pislogott, majd
annyit mondott:
– Köszönöm.
– Szívesen – dörmögtem, és elindultam
a kapu felé.
Elég hosszú utat tettem meg, mire Har-
vey utánam kiáltott:
– Hé! Hé! Hazavigyelek?
Csak mosolyogtam, és tovább gyalo­
goltam.
– Hát, nem is tudom – mondta Karen.
– Azt mondja, csupán húsz percig sze-
retne beszélgetni veled – válaszoltam.
– De miért velem? – kérdezte. – Mi-
ért nem azzal a vén dinnyével, aki
Marlborough hercege mellett volt?
– Branch tábornokkal.
– Igen, vele. Reggel mutatták a GMTV-ben.
Belekortyoltam az italomba. Karennek
rossz napja volt, nem látszott belőle más,
csak egy ritkás ködfoltra emlékeztető va-
83
2019.12.20. 16:36:09
 GALAKTIKA
2020. január
lami a nappali sarkában álló karosszék
körül. Ha a függönyök nincsenek behúzva,
egyáltalán nem láttam volna őt.
– Nem olyan régóta vagyok halott, nem-
de? – kérdezte.
– Tizenhárom hónapja.
– Nem hiszem, hogy tudok érdekes
dolgokat mesélni – folytatta. – Branch
tábornok nagy csatákban vett részt, meg
minden ilyesmi, de én mit mondhatnék?
Hogy milyen jó volt Islingtonban élni az
1990-es évek elején? Hogy egyszer ös�-
szeütköztem Cherie Blairrel a Wait-
rose-ban?
– Arra kíváncsi, hogy milyen érzés ha-
lottnak lenni.
– Na, az rohadtul nem érdekes. Nem
tudom… te mit gondolsz? Jól érzem
magam?
– Ígéretet tettem, hogy megkérdezem
tőled, hajlandó vagy-e beszélni vele.
Csend támadt a szoba másik végében.
– Hányan akartak már beszélni velem?
– kérdezte aztán Karen.
– Voltak páran – vallottam be.
– Még sosem próbáltál rábeszélni, hogy
interjút adjak – válaszolta Karen. Ismét
hallgatott egy darabig, majd azt kérdezte:
– Nagyon csinos?
– Nem annyira – feleltem a poharamba
bámulva. – Nem.
– Akkor ő mitől más, mint a többi?
Ránéztem arra a néhány mozgó pá-
rafoszlány-féleségre, ami a feleségemből
maradt.
– Ma reggel megmentett attól, hogy
egy manó szétmarcangoljon – mondtam,
és eszembe jutott, hogy az egész világon
Seldon az egyetlen hely, ahol az ember
kimondhatja ezt a mondatot, és nem kell
attól tartania, hogy elmegyógyintézetben
köt ki.
84 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 84
4.
A csengő pontban tízkor szólalt meg.
Pauline pontos volt, azt meg kellett adnom
neki. Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam.
– Biztos vagy benne, hogy minden rend-
ben van? – kérdezte halkan.
– Karen nagyon lelkes – válaszoltam.
A vállán tartotta fényképezőgépekkel
teli zsákját, a haja frissen mosva illatozott.
Körülbelül tizenkét évesnek látszott.
– Ezek az ő művei? – kérdezte, miután
elnézett mellettem.
Megfordultam, és szemügyre vettem a
folyosó falán lógó képeket. Olyan régóta
voltak ott, hogy már jó ideje észre sem vet-
tem őket.
– Igen – feleltem kurtán.
Pauline belépett a folyosóra, lassan vé-
gigsétált a fal mellett, közben megnézte a
koboldokat, manókat és a tündérnépséget
ábrázoló festményeket.
– Julie Dunmow könyveihez készítette
ezeket – magyaráztam. – Tudod, A törpék
királya, az Ynessil és Awen legendája…
– Tudom – válaszolta, és közelebb hajolt
az egyik festményhez. – Az unokaöcsém-
nek megvan az összes könyve. Csak nem
tudtam arról, hogy a feleséged készítette az
illusztrációkat.
– Egész jó kis kereset – mondtam bó-
logatva. – Még manapság is kapjuk a jog­
díjakat.
– Mmm… – mormolta, és az egyik kép-
re mutatott. – Ez úgy néz ki, mint azok a
lények, amiket tegnap láttunk, a farmon.
Odamentem, és megálltam Pauline mel-
lett. A manókirály című festményt nézte,
amin a király a társaival mulatott a várá-
ban. Most, hogy Pauline megemlítette, én
is felfedeztem, a manók tényleg úgy néznek
ki, mint azok a lények, amiket Derek Wood
farmján láttunk.
2019.12.20. 16:36:09

– Igen, valóban… – dörmögtem.
Pauline a következő képhez lépett, ami
egy pálcavékony, természetfelettien gyö-
nyörű tündért ábrázolt, amint áttetsző,
finom szárnyait széttárva felrepül a hold-
fényes égboltra.
– Ez nagyon szép – suttogta.
– Ez volt az utolsó képe – feleltem.
– Ó… – sóhajtott Pauline, és látszott raj-
ta, hogy kínosan érzi magát. – Sajnálom,
nem akartam…
– Semmi baj – szóltam közbe, majd el-
mentem mellette, benyitottam a nappali-
ba, és odaszóltam Karennek: – Látogatód
érkezett!
Egy ideje már felállítottam magamnak egy
saját elméletet, miszerint Seldon büntetést
kapott, amiért egész létezése alatt a Törté-
nelem mellvédje mögött bujkált. Az angol
történelem közel hétszáz éven át egyszerű-
en elment a falu mellett. Egyetlen szülötte
sem vett részt háborúban, egyik lakója sem
írt könyveket, festett arcképeket, senki
idevalósi nem lett építész, sem világhírű
zenész vagy divattervező. Seldon valaha
hétköznapi emberek lakóhelyeként kezdte,
és úgy is maradt.
Branch tábornok anomáliának tűnt, de
kiderült róla, hogy nem helyben született.
Miután elesett a csatában, Marlborough
hercege úgy rendelkezett, a tábornokát a
Szt. Lukács apró temetőjében kell elhantol-
ni. Hogy miért, azt senki sem tudta. Még
maga Branch tábornok sem, és nem keve-
set bosszankodott amiatt, hogy a mozgás-
tere a beszentelt földre korlátozódik.
Átok ült Seldonon. Számomra ez volt az
egyetlen értelmes magyarázat.
Július eleje óta gabonakörök jelentek
meg a falu körül, spontán öngyulladások
történtek, sosemvolt városokat ábrázoló
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 85
GALAKTIKA
2020. január
délibábok lebegtek az égen, UFO-k buk-
kantak fel, béka- és szardellaeső hullott,
idegenek raboltak el embereket, ismeretlen
nyelvű feliratokat tartalmazó fémtáblák
kerültek elő a szántóföldekből, megcson-
kított teheneket és juhokat találtak a lege-
lőkön, titokzatos robbanások hallatszottak
az égből, de felbukkant pár homunkulusz,
szukkubusz és inkubusz is. Hobbes erde-
jében látták a Nagy Vadászatot 4 , továbbá
annyi zöld emberke nyüzsgött a környé-
ken, hogy a tévések már nem is tudósítot-
tak róluk.
És a holtak a földön jártak. Pontosabban
egyikük rendszeresen szerepelt a reggeli
hírműsorban, a másik pedig a nappalim-
ban üldögélt, és a Nem tudok főzni, nem
fogok főzni című műsort nézte.
Kivittem magammal egy Budweisert a
kert végébe, és letelepedtem arra a kicsi,
rusztikus padra, ami úgy nézett ki, mintha
lassan szétkorhadt volna az utóbbi három-
száz évben. Ittam pár korty sört, és körül-
néztem.
Szép volt a kert. Nem túl nagy, nem túl
zsúfolt. A közepén négyszögletes gyep te-
rült el, kétoldalt egy-egy virágágyás hatá-
rolta, az alsó végét gesztenyesor zárta le,
ami között néhány rododendron szolgált
némi színezettel. Tőlem pár yardnyira, az
egyik rododendron árnyékában egy fako-
bold állt.
Lenéztem a lábam mellé, megláttam
egy kéregdarabot a kavicsok között, amit
felvettem, és nem túl nagy lelkesedéssel a
kobold felé hajítottam.
Erre kijött a bokor alól – a körülbelül
egy láb magas, vézna teremtmény arányta-
lanul nagy, bozontos szemöldöke összeért
középen, az apró, fekete szempárból ijedt
tekintet sugárzott. Nyugtalanul közeledett
felém, talpa alatt halkan csikorogtak a ka-
85
2019.12.20. 16:36:09
 GALAKTIKA
2020. január
vicsok. Egész idő alatt az arcomat figyelte,
mígnem elérte a kéregdarabkát, amit gyor-
san felkapott, aztán visszaiszkolt a mene-
déket kínáló bokrok közé. Ott lekuporo-
dott, és rágcsálni kezdte a kérget. Hirtelen
egy másik bukkant elő az árnyékból, és
pillanatokkal később már javában vesze-
kedtek a zsákmányon.
A tévében valaki a „diszkrét je-
lenségek” kifejezéssel írta le azt, ami
Seldonban zajlott. Ez az illető aligha
járt itt, máskülönben rájött volna, hogy
egyes jelenségek sokkal kevésbé diszk-
rétek a többinél. A faluban hemzsegtek
a fakoboldok, annyira, hogy kiszorítot-
ták a mókusokat az eredeti élőhelyük-
ről. Rugóláb Jack mindenfelé felbukkant.
Gabonakörök jelentek meg mindenütt
– a kukoricatáblákon ugyanúgy, mint az
elhanyagolt legelőkön –, ahol a növény-
takaró elég magasra nőtt ahhoz, hogy
láthatóak legyenek az alakzatok. Minden
egyes estén, hét óra tájban tucatnyi fény-
folt bukkant fel az égen, és úgy cikáztak
ide-oda, mintha nem vonatkoztak volna
rájuk a fizika törvényei – ilyesmit régeb-
ben csak a Harmadik típusú találkozá-
sokban lehetett látni. Az amerikaiak Esti
Show-nak nevezték a műsort, és egyesek
kitartóan felmentek a Sefton Hillre, hogy
új felvételeket készítsenek róla.
Ugyanakkor csupán két szellem buk-
kant fel, és Elvis mindeddig egyetlen ma-
nifesztációra korlátozta magát, amikor is
felfújható matracot vett az Argosban. Sonia
Gregory, az aznapi pénztáros azt állította,
hogy a Király azt az öltözetet viselte, amit
anno a vegasi évek alatt, és tökéletes déli
úriemberként viselkedett.
A koboldok abbahagyták a civakodást,
megdermedtek, és a ház felé bámultak.
Megint körülnéztem, és azt láttam, hogy
86 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 86
Pauline sétál felém az ösvényen. Hirtelen
halk csikorgást és levelek zörgését hallot-
tam, s mire visszanéztem a rododendro-
nokra, a koboldok már eltűntek.
Pauline leült mellém, és a gyep másik
oldalán húzódó virágágyásra szegezte a te-
kintetét. Összekulcsolta a kezét az ölében,
és sóhajtott egyet.
– Rozmaring – mondtam neki.
Megrázkódott, mintha most ébredt vol-
na fel.
– Tessék?
– Az ott – mondtam, és rámutattam a
kicsiny bokorra, amit Karen ültetett a be-
költözésünk hetében. – Rozmaring.
Úgy nézett rám, mintha egy kutya let-
tem volna, ami váratlanul elkezdi idézni
McGonagall egyik versét.
– Semmi sem fogható a friss rozma-
ringgal ízesített báránycombhoz – je-
lentettem ki. – A szárított rozmaring a
nyomába sem ér.
Pauline a bokorra nézett, és pár pillana-
tig talán a báránycombra gondolt. Aztán
felém fordult, és megkérdezte:
– Hogyan birkózol meg a dologgal?
– Ó… – sóhajtottam egyet, elgondolkod-
tam egy másodpercre, majd a vállamat vo-
nogatva folytattam: – Elvagyok valahogy…
azt hiszem.
– A feleséged nem mondta el, mi történt.
– Szóval… – kezdtem a tarkómat vakar-
gatva – allergiás volt a darázscsípésre, de
nem tudott róla egészen addig, amíg nem
csípte meg egy darázs. Valamivel több
mint egy éve történt. Pontosan itt, merő
véletlenségből.
Pauline az arcomat fürkészte, én pedig
folytattam:
– Sikerült eljutnia a nappaliban lévő te-
lefonhoz, de elájult, mielőtt tárcsázni tudta
volna a 999-et. Amikor hazajöttem ebédel-
2019.12.20. 16:36:09

ni, és ott találtam őt a padlón, még akkor is
a kezében szorongatta a kagylót.
– Ó… – felelte Pauline, majd még egyet
sóhajtott, aztán azt mondta: – Ez aztán
tényleg ostoba halál, nemde?
– Igen, azt hiszem – erősítettem meg,
és előkotortam a zsebemből a Café Crème
szivart, amit Harveytól kaptam az előző
napon. – Van tüzed?
– Nem dohányzom.
Visszatettem a szivart a zsebembe, és
megkérdeztem:
– Szóval, megkaptad, amit akartál?
Egy pillanatig hallgatott, és a szemét
résnyire vonva nézte a rozmaringbokrot.
– Csak annyira… szomorú… – mormol-
ta végül a fejét csóválva. – Mit éreztél, ami-
kor Karen visszatért?
– Nem tért vissza – válaszoltam, és fel-
álltam. – Sétálunk egyet?
– Igen – felelte –, menjünk!
Az utcánk zsákutca volt, a végét házak zár-
ták le, amelyekben a Prentice nővérek lak-
tak kábé a versailles-i békeszerződés óta.
A két riasztóan kortalan vénkisasszony
együtt járt bevásárolni, együtt vontatták
a kerekes szatyrukat, és biccentgettek a já-
rókelőknek. Sarah Prentice háza és hátsó
kertje mellett fagyalsövénnyel szegélyezett
ösvény vezetett el, aztán derékszögben el-
fordulva folytatódott tovább, és egy mező-
nél ért véget, ahonnan csodás kilátás nyílt
a környező földekre és kisebb ligetekre.
Az ösvény végéhez érve jobbra for-
dultunk, és lassan távolodtuk a falutól.
A  távolba elnézve egy tudósítócsapat
lámpáinak fényét láttam, megint az utca
emberével készítettek riportot. Tőlük nem
messze alakok mozogtak, mintha lassú
táncot jártak volna – a gabonakörös nép-
ség méricskélt és filmezett ott.
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 87
GALAKTIKA
2020. január
– Hogy értetted azt, hogy Karen nem
tért vissza? – kérdezte Pauline.
Megálltam, és a gabonakörös társaságot
fürkészve válaszoltam:
– Branch tábornok visszatért, még ha
nem is képes elhagyni a Szt. Lukács temp-
lomkertjét. Nekem be kell érnem egy tes-
tetlen hanggal. Én ezt nem nevezem vis�-
szatérésnek.
– És ez dühít téged?
Pauline-ra néztem, és azt kérdeztem
tőle:
– Felveszed ezt a beszélgetést?
Pár pillanatig hallgatott, majd a dzseki-
je belső zsebébe süllyesztette a kezét. Halk
kattanás jelezte, hogy leállt a szalagos dik-
tafon.
– Van valakinek elképzelése arról – kér-
dezte aztán Pauline –, hogy Karen és a tá-
bornok miért nem tudják elhagyni azt a
helyet, ahol megjelentek?
– Mindenkinek van egy elgondolása…
– Neked is?
Rántottam egyet a vállamon. Az egyik
csalit felett tíz-tizenkét távvezérelt kamera
lencséjén csillant meg a napfény.
– Azt tudod, hogy fent vagy az interne-
ten? – kérdezte Pauline, amikor felfedezte,
hogy a kamerákat figyelem.
– Jobban szeretem azt hinni, hogy az in-
ternet valami olyasmi, ami másokkal tör-
ténik – feleltem kellően sztoikusnak hitt
hangnemben.
Pauline széles mozdulattal körbemuta-
tott a falun, a tájon, továbbá az azon tar-
tózkodó összes eszelősön, és azt mondta:
– Ez az egész felkerül oda. Nyomtatott
sajtó, állóképek, filmfelvételek, több órás
interjúk. Ezer és ezer oldal, hírcsoportok és
vitafórumok. Legalább ötven webkamerát
telepítettek Seldonba és a földekre, ame-
lyek napi huszonnégy órán, heti hét napon
87
2019.12.20. 16:36:09
 GALAKTIKA
2020. január
át működnek, és mindezt abban a remény-
ben, hogy elcsípnek valamilyen jelenséget.
Ez a hely az X-akták nemzedékének Mek-
kája. A Loch Ness-i szörny csak azért nem
bukkant még fel, mert errefelé nincs akko-
ra tó, amekkorába beleférne.
Megálltam, és lenéztem Pauline-ra.
A  hangja alapján dühösnek tűnt, amit ér-
dekesnek találtam. Mindenféle emberrel
találkoztam már, mióta átok ült Seldonon.
Találkoztam kapzsi alakokkal, akik ki
akartak használni minket. Találkoztam
tágra nyílt szemű idealistákkal. Találkoz-
tam emberekkel, akik olyan dolgokat akar-
tak látni, amikről még csak a legendákból
és mesékből hallottak. De még sosem ta-
lálkoztam olyannal, aki egész egyszerűen
csak haragos lett volna.
– Felzaklatott valami? – kérdeztem
végül.
Pár pillanatig a szemembe nézett, majd
azt felelte:
– Az előbb fél órán át interjút készítet-
tem a néhai feleségeddel, és tényleg meg
kell kérdezned, hogy felzaklatott-e valami?
– Ó… – sóhajtottam, azzal zsebre vág-
tam a kezemet, és ismét elindultam. – Ér-
tem. Rendben.
Céltalanul ballagtunk, mintha két eltévedt
alak lettünk volna az alacsony dombokkal,
mezőkkel és ligetekkel teli, izzasztóan for-
ró tájon. Úgy eltávolodtunk a falutól, hogy
néha percekig nem láttunk sem egy újság-
írót, sem tudósítócsapatot.
88 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 88
Egy idő után megérkeztünk egy ala-
csony kőfalhoz, ami két mezőt választott
el egymástól, és miután átmásztunk a hoz-
zá támasztott létrán, szemben találtunk
magunkat egy druidának öltözött, fiatal
nővel. Úgy állt ott, mint egy kőszobor, és
mivel elég messze voltunk minden lakott
településtől, kissé ijesztőnek hatott.
Pauline nem rémült meg, annyira nem,
hogy rákiabált a druidára:
– Menj haza!
A druida felvonta az egyik szemöldökét.
– Menj el! – kiáltotta Pauline, és mind-
két kezével vadul hadonászott.
A druida bizonyos méltósággal támasz-
kodott a botjára, amit irigyeltem tőle, és
elnézett a feltehetően titokzatos messze-
ségbe. Pauline megrázta a fejét, és sietős
léptekkel tartott egy másik irányba.
Kellett pár másodperc, hogy utolérjem.
Nem volt magas, de meglepően gyorsan
szedte a lábát.
– Azt tudnod kell, hogy nem én akartam
ezt a megbízatást – jelentette ki, miután
felzárkóztam mellé.
– Ezt azért ügyesen titkolod – jegyeztem
meg.
– Az igazság az, hogy könyörögtem a
szerkesztőmnek. A következő napok vala-
melyikén a bíróság ítéletet hirdet abban a
nagy gyilkossági perben, ami Salisburyben
zajlik. Tudósíthattam volna arról.
Bólogattam, és reméltem, hogy megér-
tőnek tűnök, holott fogalmam sem volt,
Pauline miről beszél. Már régóta nem ol-
2019.12.20. 16:36:09

vastam újságot, és Karen nem szerette a
híradókat.
– De nem… – mormolta Pauline a föl-
det rugdosva – de nem, nekem ide kellett
jönnöm a világ összes többi, kibaszott tu-
dósítója mellé, hogy én is szellemekről és
lidércekről írjak. – Felnézett rám, és az
arckifejezése egy csapásra megváltozott.
– Jaj, Geoff… ne haragudj! Nem akar­
talak…
– Semmi gond – vágtam közbe. – Én
minden pillanatban várom, hogy az embe-
rek megunják az egészet, és elhúznak.
– Uborkaszezon van, Geoff – válaszol-
ta Pauline. – Nem ülésezik a parlament,
nincs foci, Wimbledonnak vége, az időjá-
rással nem sokat lehet kezdeni, a lakosság
fele Benidormban üdül. Az emberek zabál-
ják ezt a dolgot.
Tőlünk pár száz yardnyira néhány ga-
bonakörös alak őgyelgett mérőszalaggal,
videokamerával és teodolittal.
– Csak puszta kíváncsiságból kérdezem:
miért vetted rá az egyetemistákat arra,
hogy megcsinálják azt a gabonakört?
Pauline horkantott egyet, és azt felelte:
– Ez megint a szerkesztőm ragyogó öt-
lete volt. Arra gondolt, összehozhatnék egy
cikket arról, hogy mennyire hiszékenyek
az emberek, azért biztatott, hogy csináltas-
sak egy hamis gabonakört, és derítsem ki,
hányan hiszik igazinak.
– Szerintem ez a legnagyobb hülyeség,
amit valaha hallottam – jelentettem ki rö-
vid gondolkodás után.
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 89
GALAKTIKA
2020. január
– Hát, a szerkesztőm nem a legfényesebb
fáklya az éjszakában – mondta Pauline,
azzal kezét a szeme fölé tartva elnézett a
messzeségbe. – Nem is tudom… lehet, hogy
igaza van. Ennél a valaminél már nincs ere-
deti látószög. Senki sem tudja, miért törté-
nik. Mindenki csak áll és bámul.
– Az egyik tudós szerint az El Niño
okozza – dörmögtem.
Megint horkantott egyet, és a fejét csó-
válva válaszolt:
– Ha minden más kudarcot vall, fogd az
időjárásra! Senki sem tudja, Geoff. Ez a je-
lenség tökéletes az új évezrednek. Céltalan,
értelmetlen, megmagyarázhatatlan, és ki-
váló fényképeket lehet készíteni róla.
– De most minden bizonnyal jó anyagot
kaptál – feleltem. – Mindazzal, ami tegnap
történt Derek farmján. És beszéltél Karen-
nel. Ez nem ad számodra eredeti látószöget?
Leeresztette a kezét, és rám nézett.
– Szeretnéd hallani, hogy Karen mit
mondott? – kérdezte.
– Köszönöm, nem – jelentettem ki, azzal
elfordultam, és elindultam.
– Miért nem? – kiabált utánam Pauline.
5.
Néhány nappal később az irodámban ül-
tem, és a számlákat néztem át, amikor
meghallottam, hogy egy Range Rover
fordul be hozzám. Domino volt a soros a
kutaknál, így csak a homlokomat ráncol-
va sandítottam az íróasztalomon fekvő fő-
könyvre, és ittam egy-két korty kávét.
89
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
2020. január
– Ez alighanem a világ legszomorúbb
látványa – mondta Harvey.
Felnéztem rá, és megkérdeztem:
– Micsoda?
– Egy rendes ember, aki megpróbálja
megmenteni a vállalkozását. Erről be­
szélek.
Körülnéztem az irodában, és megkér-
deztem:
– Hol látsz te itt rendes embert?
A hőség ellenére Harvey azt a szerelését
viselte, amit ő „helyi álcaruhának” neve-
zett: sárgásbarna kordbársony nadrágot,
zöld kordbársony mellényt, gyapjúinget,
kötött nyakkendőt, zöld gumicsizmát és
golfsapkát. Sosem láttam még nála elvará-
zsoltabb alakot.
– Pauline mesélte, hogy elkapott az
idegroham – közölte teljes komolysággal.
– Tényleg?
– Azt mondta, kiabáltál vele.
– Én úgy emlékszem, ő kiabált nekem.
– Hát, azt hiszem – felelte a tarkóját va-
kargatva –, hogy valamennyien sokat kia-
báltunk egymással az utóbbi napok során.
Feltételeztem, hogy ez egy burkolt hi-
vatkozás az előző esti képviselőtestületi
ülésre, ami majdnem verekedésbe tor-
kollott, mikor előkerült Peter Massey
szukkubuszának témája. Domino részt vett
az ülésen, és aprólékos részletességgel be-
számolt az este történéseiről. Én pedig arra
gondoltam, kész csoda, hogy nem őrültünk
meg mostanra mindahányan.
– Kérsz egy kávét? – kérdeztem.
– Te instantot iszol, ha jól sejtem – felel-
te Harvey a pulton álló bögrémre pillantva.
– Igen.
– Kihagyom…
Sóhajtottam egyet.
– Nem fogok bocsánatot kérni azért,
mert kiabáltam Pauline-nal – mondtam
90 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 90
határozottan –, ugyanis nem kiabál­ -
tam vele.
Harvey hirtelen szégyenkezve lesütötte
a szemét, és bejelentette:
– Megkértem a kezét.
– Mit csináltál? – kérdeztem döbbenten
pislogva.
– Megkértem a kezét.
– Aha… és mit mondott? – tudakoltam,
mialatt hátradőltem a széken.
– Természetesen igent – válaszolta, és ez-
úttal ő tűnt meglepettnek, mintha nem ér-
tette volna, hogy ezt miért kérdeztem meg.
– Harvey, alig néhány napja ismeritek
egymást.
– Nem vetted észre, hé? Itt varázslat
munkál! Lehet, hogy a szerelem első látás-
ra is megtörténik itt!
Kidugtam a nyelvemet, és szellentéshez
hasonló hangot hallattam, hogy tudassam
Harveyval, mit gondolok az első látásra ki-
alakuló szerelemről, a varázslatról és min-
denről, ami Seldonban történik.
– Különben meg, a Menzelek utálják a
hosszú jegyességet – fűzte hozzá Harvey.
– Nyilvánvaló…
– És azt szeretnénk, hogy te legyél a ta-
núnk.
Pár másodpercig meredten néztem rá,
aztán kirobbant belőlem a nevetés. Harvey
aligha számított erre a reakcióra, ugyanis
lekapta a sapkáját, hozzám vágta, és rám
förmedt:
– Komolyan beszélek, te nyomorult!
– A bérlőid szét fogják röhögni az agyu-
kat – feleltem, miután már csak kuncog-
tam, és visszadobtam neki a sapkát.
Kihúzott magának egy széket, letelepe-
dett rá, és megkérdezte:
– Mennyit ér ez a hely?
– Nem ér semmit – válaszoltam. – Ezért
megyek csődbe pár hónapon belül.
2019.12.20. 16:36:10

– Akkor mi lenne, ha eladnád nekem?
Erre abbahagytam a nevetést.
– Figyelj, elmondom, mire gondolok –
folytatta Harvey a sapkája belsejét fürkész-
ve. – Azt, hogy megvenném tőled a kutat,
te pedig tovább vezetnéd fix fizetésért.
– Neked elment az eszed – feleltem ka-
pásból.
– Szó sincs róla, jó uram – válaszolta a
fejét csóválva. – Tegnap telefonálgattam…
– Miután Pauline megkért, hogy segíts
rajtam – szóltam közbe.
– És kiderült, hogy ez a hely az egyet-
len része Seldonnak, ami nem az én tulaj-
donom – mondta tovább a magáét, mintha
meg sem hallotta volna a megjegyzésemet.
– A szerint a begyepesedett salisburyi
vénember szerint, aki azt színleli, hogy
az ügyvédem, Andy Hayward és a tizen-
harmadik gróf valamilyen alkut kötöttek.
Nem mondta el, mi volt a lényege, de ki-
derült, hogy nem én vagyok a tulajdonosa
annak a teleknek, amin a benzinkút van,
hanem te.
– Ezt nem is tudtam – vallottam be, és
megpróbáltam felidézni az adásvételi szer-
ződés részleteit.
– Vagyis bármit csinálhatsz vele – foly-
tatta Harvey. – Nyithatsz rajta tekeklubot
vagy gyorséttermet, hindu templomot is
építhetsz rá, minden jogod megvan hozzá.
– Észrevette, milyen kifejezés ül az arco-
mon, és mosolyogva hozzátette: – Felejtsd
el, haver! A képviselőtestület a zsebemben
van. Nem kapsz engedélyt semmihez, ami
ambiciózusabb egy ruhaszárító kötél kihú-
zásánál.
– Mindig is úgy éreztem, hogy ami-
re Seldon­nak igazán szüksége van, az egy
teke­k lub – feleltem.
– Ami azt jelenti – válaszolta ne-
vetve Harvey –, hogy van egy rés az
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 91
GALAKTIKA
2020. január
ingatlanportfóliómban, és szeretném
betömni.
– Ez a hely csak veszteséget termel – kö-
zöltem vele. – Nagy hülyeséget csinálnál,
ha megvennéd, és tovább működtetnéd
benzinkútként.
– Szó sincs róla! Az embereknek tetszik,
hogy van egy benzinkút a faluban. Mert
nem arról van szó, hogy senki sem tér be
ide, nem igaz?
– Nem, de a fenntartási költségek…
Harvey felemelte a kezét, és miután el-
hallgattam, azt mondta:
– Nem számít, Geoffrey! Ez a benzinkút
azóta áll itt, mióta Wiltshire-ben megjelent
az első robbanómotoros jármű. Ugyanúgy
része a falunak, mint a The Black Bull, és
én örömmel működtetem akár vesztesége-
sen is, ha ez az ára annak, hogy megma-
radjon.
Teljesen meg voltam döbbenve.
– Bocs, hogy ezt mondom – feleltem az-
tán –, de te vagy a legképtelenebb jótündér
keresztanya, akit el tudok képzelni.
– És az adóalap-csökkentéshez is jól jön
majd – mondta végül Harvey.
Egy olyan kicsi településen, mint Seldon,
gyorsan terjedtek a hírek, és este nyolcra az
öt mérföldes körön belül tartózkodó összes
ember vagy a Bullban volt, vagy a közvet-
len közelében. A parkoló csordultig telt, és
autók álltak a High Street mindkét oldalán,
egészen a benzinkútig.
Harvey, hogy megünnepelje az eljegyzé-
sét, egy warminsteri sörfőzdéből különle-
ges, szűretlen sört hozatott, az ételeket pe-
dig egy andoveri étkeztetőcégtől rendelte,
amely katonás pontossággal szervezte meg
a szállítást és a terítést. Seldon lakói ritkán
láttak efféle rendezvényt a legendás tizedik
gróf kora óta, aki négy napig tartó bulival
91
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
2020. január
ünnepelte meg azt, hogy véget ért az első
világháború.
Domino a fejét csóválta, mialatt átvere-
kedtük magunkat a csürhén.
– Micsoda romlottság! – jegyezte meg
menet közben. – Micsoda züllés… – Rám
nézett, és megkérdezte: – Italt?
– És keríts valami ennivalót is! – felel-
tem bólogatva.
A körülöttünk tolongó tömeget fürkész-
te, és a fejét csóválva kijelentette:
– Sosem találjuk meg egymást ezen a
helyen. Jobb lesz, ha együtt maradunk.
A bár felé furakodtunk, néha a könyö-
künket használva törtünk előre. A he-
lyiségbe annyian zsúfolódtak be, hogy
verejtékpára lebegett a levegőben, vala-
mint egy cigaretta-, szivar- és pipafüstből
kialakult fehér réteg is, ami olyan sűrű
volt, hogy nem láttam tőle a mennyeze-
tet, noha az összes ajtó és ablak sarkig
nyitva állt.
Betty az összes emberét behívta erre az
estére, továbbá felvett mindenkit, aki haj-
landónak és alkalmasnak tűnt a pultosi
feladatok ellátására. Húsz perc kellett ah-
hoz, hogy szerezzünk egy narancslét és
egy vodka-tonikot, és újabb tíz, hogy át-
vergődjünk a helyiségen oda, ahol Harvey
és Pauline ültek.
– Hát nem pompás? – lelkendezett Har-
vey, és a kezét széttárva, széles vigyor-
ral üdvözölt. Úgy tűnt, túltette magát a
Pauline miatti zavarán.
– Lenyűgöző, annyi szent – ismertem el.
– Gratulálok, Harvey – mondta Domino,
és megemelte narancslével teli poharát. –
És neked is, Pauline.
– Úgy hallottam, értesz a könyveléshez
– mondta neki Harvey.
– Csodákat nem szabad várni tőlem –
szabadkozott Domino.
92 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 92
– Nos, a könyvelőm akkor tanulta a
szakmát, amikor még a dinoszauruszok
uralták a Földet. Mit szólnál egy álláshoz?
Domino rám nézett, és azt felelte:
– Van állásom.
– Ugyan már! – válaszolt Harvey eluta-
sítóan legyintve. – Én igazi állásról beszé-
lek. Állandó és tartós munkáról.
– Harvey! – szólt rá halkan Pauline, és
megrángatta a zakójának ujját.
– Most mi van? – mennydörögte Harvey.
– Harvey… – mondta ismét Pauline, és
Dominót nézte, mialatt megpróbálta el-
hallgattatni a vőlegényét.
– Szóval… – dörmögte Domino, és
megint rám pillantott – csábítónak hang-
zik…
– Nagy seggfej vagy, Menzel – mondtam
ekkor a fejemet csóválva. – Előbb megve-
szed a benzinkutamat, aztán elhappolod a
személyzetemet. Nincs kedved kifizetni a
jelzálogkölcsönömet?
– Arról majd holnap beszélünk – je-
lentette ki Harvey, és hirtelen megkomo-
lyodva folytatta: – Terveim vannak veled,
haver. Veled, magammal, Pauline-nal, Do-
minóval, Seldonnal. Elmegyünk egy cso-
mó helyre.
– Seldon kivételével – jegyeztem meg. –
Szeretek arra gondolni, hogy Seldon nagy-
jából ugyanezen a helyen marad.
Harvey felkacagott.
– Jó, persze – mondta pukkadozva –,
nem szeretnénk, ha elveszne, nem igaz?
Harvey azok közé az emberek közé tar-
tozott, akik keményen be tudnak rúgni
anélkül, hogy ez látszana rajtuk, és csak
ekkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy
alighanem délután óta folyamatosan iszik.
Elterülve ült a sarokban álló széken, vi-
gyorgott, és nagy átéléssel alakította a kör-
nyék urát. Én pedig arra gondoltam, hogy
2019.12.20. 16:36:10

holnap az övé lesz minden másnaposságok
anyja és apja, és mosolyogtam.
Pauline és Domino összedugták a fejü-
ket, és halkan beszélgettek. Felfigyeltem
egy sor rövid kézmozdulatra, és pár meg-
lepett pillantásra Pauline részéről, jóllehet
nem döbbent meg annyira, mint vártam.
Azon tűnődtem magamban, hogyan jött rá.
Jómagam belekeveredtem egy túlfűtött
beszélgetésbe, amit Harvey néhány bérlője
folytatott a Derek Wood farmján történ-
tekről. Beszállt a CNN-csapat egyik tagja
is, aztán a CBS két nagyon részeg operatő-
re, akik azt állították, hogy van egy felvéte-
lük Merlinről, amint kártyatrükköket mu-
tat be a White Lane átkelőnél. A vita során
valamikor elnéztem a sarok felé. Harvey
kidőlt, és szélesen vigyorogva, hangosan
hortyogott. Pauline és Domino továbbra
is fojtott hangon beszélgettek, és láttam,
hogy Pauline megfogja Domino csuklóját,
néhányszor fel-le mozgatja, majd az ar-
cán megjelenő kifejezés arról tanúskodott,
hogy meglepődött, mennyire könnyű a
munkatársam karja.
Egyszer-kétszer átsodródtam a báron.
A második alkalommal azon kaptam ma-
gam, hogy a pult mögül figyelem a lengyel
tudósítókat. Sorban álltak előttem, azt ki-
abálták, hogy „Piwo! Piwo! Piwo! Piwo!”,
közben ritmikusan verték a pultot az ök-
lükkel.
– Sört akarnak – közölte velem Betty,
mialatt elsietett mellettem. – A piwo sört
jelent lengyelül.
– Tényleg?
Betty bólintott, és folytatta:
– Az utóbbi hat hét alatt tizennyolc
nyelven tanultam meg, hogyan mondják
azt, hogy sör. – Egy pillanatra elhallgatott,
majd megkérdezte: – Te, figyelj csak, mit
keresel a pult mögött?
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 93
GALAKTIKA
2020. január
– Fogalmam sincs.
– Jó, ha már itt vagy, tedd magad hasz-
nossá, és szolgáld ki ezeket a srácokat,
rendben?
Megvontam a vállamat, és elkezdtem
korsókat töltögetni. A sört elméletileg Har-
vey állta, de a lengyelek mindenáron fizet-
ni akartak. Végül elvettem a pénzüket,
betettem a pénztárgépbe, és amikor vis�-
szafordultam, azzal szembesültem, hogy
megint többen várnak kiszolgálásra. Így
hát kiszolgáltam őket.
A sörcsapolás valamennyire hasonlított
a benzintankok megtöltéséhez, ezért úgy
döntöttem, hogy egy darabig ott maradok.
Elszívtam a Harveytól kapott szivart. Va-
lamivel később a zaklatottnak tűnő Betty
elsietett a pult előtt, ragyogó mosolyt vil-
lantott rám, és átnyújtott egy csomag hos�-
szú, karcsú szivart.
Fél tizenegy tájban a lárma a tetőfoká-
ra hágott, aztán csendesedni kezdett azzal
párhuzamosan, hogy a helyiek lassacskán
elszállingóztak. Akadtak félpercek, amikor
senki sem kért innivalót, én pedig rágyúj-
tottam egy szivarra, és kényelmesen hát-
radőlve figyeltem a külföldi tudósítókat,
a turistákat, falusiakat és az étkeztetőcég
embereit, amint ittak, énekeltek, kiabáltak
és nevettek.
– Valami azt súgja, hogy ez jó lesz ne-
künk – jegyezte meg mellettem Betty.
Megöleltem, csókot nyomtam a feje búb-
jára, és azt feleltem:
– A próféta szóljon belőled, Betty!
– Te bolond seggfej – válaszolta, azzal
viszonozta az ölelésemet. A nálam legalább
húsz évvel idősebb Betty alacsony, kerek és
puha volt. Alkalmazott matematika sza-
kon végzett az egyetemen, és mintha egy
kicsit mindig megdöbbent volna azon,
hogy egy pubot üzemeltet egy wiltshire-i
93
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
2020. január
faluban. Ő volt az egyetlen, akiről tudtam,
hogy van bátorsága figyelmeztetni engem,
ha túl sokat ittam.
– Komolyan beszéltem – felelte, és az
önfeledten tomboló vendégekre mutatott.
– Harvey nagyon jót tett a faluval ma este.
Hatalmas nyomás nehezedett mindenkire
az utóbbi hat hétben, és már nagyon ránk
fért egy kis lazítás. Hogy kieresszük a gőzt.
– Harveyt nem ez érdekelte – válaszol-
tam. – Csak meg akarta ünnepelni az el-
jegyzését.
– Az mindegy. Hogy van Karen?
– Ugyanolyan anyagtalan, mint eddig
volt.
Betty szomorúan nézett rám, és erősen
magához szorított.
– Szegény Geoff… – mondta halkan.
– Igen, szegény Geoff – dörmögtem én is.
– Mikor mész? – kérdezte ekkor Betty,
és miután furcsán néztem rá, folytatta: –
Nem élek olyan régóta itt, mint te, de még
én is tudom, hogy ha valamit titokban
akarsz tartani, akkor nem szabad elmon-
danod Barry Vickersnek.
– Csak annyit kértem Barrytől, hogy
értékelje fel a házat – válaszoltam. – Még
nem dobta piacra. – És ekkor elgondolkod-
tam azon, hogy a Vickers & Fiai Ingatlan-
ügynökséggel való üzletelésemből mennyi
jutott el Harvey füléhez, és ebből mennyi
késztette arra, hogy vételi ajánlatot tegyen
a benzinkútra. Sóhajtottam egyet, és hoz-
zátettem: – Nem tudom, Bets, hogy med-
dig bírok még itt élni.
– Sokan így is csodálkozunk azon, hogy
eddig ment – vallotta meg.
Rengeteget gondolkodtam a dolgon azo-
kon az éjszakákon, amelyeken nem rúgtam
be eléggé, és az ágyban fekve bámultam a
mennyezetet, míg a nappaliban csapdába
esett Karenen járt az eszem. Nem emlékez-
94 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 94
tem, mikor döntöttem úgy, hogy elég volt.
Úgy tűnt, mindig is szégyenkeztem amiatt,
mert el akartam menekülni.
– Egyébként sosem fogom eladni –
mondtam aztán. – Egyetlen épeszű ember
sem fogja megvenni a házat, aminek a nap-
palijában ott van Karen szelleme. – Össze-
rezzentem, amikor belegondoltam abba,
amit mondtam, de folytattam: – Rajtam
kívül senki sem tudja, hogy Karen melyik
tévéműsorokat szereti.
Betty a kezembe nyomott egy tiszta tör-
lőruhát, és rám szólt:
– Töröld meg a szemedet, és fújd ki az
orrodat!
– Bocsánat – motyogtam, és megtö-
röltem a szememet, illetve kifújtam az
orromat.
– Senki sem hibáztathat azért, ha el-
mész – jelentette ki Betty. – Elképzelni sem
tudjuk, hogy mit érezhettél az elmúlt hetek
alatt.
– Van még kiszolgálás? – kérdezte ekkor
Pauline a pult felett áthajolva.
Betty az órájára pillantott. Szerette
betartani a hivatalos nyitvatartási időt,
jóllehet a helyi rendeletekben akadt egy
kiskapu, amelynek révén Harvey ráparan-
csolhatott, hogy addig legyen nyitva, amíg
neki tetszik.
– Igen, Miss – felelte Betty.
– Szólítson Pauline-nak! – kérte moso-
lyogva Pauline.
– Igenis, Miss! – válaszolta Betty a száját
lebiggyesztve, és nekilátott sört csapolni.
– Nem kedvel engem – szólt oda nekem
Pauline.
– Még nem ismer – válaszoltam. – És
amikor majd megismer, valószínűleg utál-
ni fog.
– Te sírtál? – kérdezte hirtelen Pauline,
és a szemét résnyire vonva nézett rám.
2019.12.20. 16:36:10

– Csak túl sok itt a füst – tiltakoztam a
fejemet rázva.
Pauline sandán nézett rám, és megje-
gyezte:
– Hamarosan szükségem lesz némi se-
gítségre, hogy eljuttassam Harveyt a Range
Roverig.
Átnéztem a báron, de még ekkor is túl
sokan álltak a pult és Harvey kedvenc sar-
ka között, ezért nem láthattam őt.
– Biztos, hogy hozzá akarsz menni? –
kérdeztem aztán.
– Tudod, hogy igazad volt? – kérdezett
vissza Pauline mosolyogva. – Tényleg jó-
szívű. Kedves ember, csak egy kicsit el van
varázsolva. De amúgy édes pofa.
– És nagyon gazdag is.
– Ez a beszólás – válaszolta Pauline, mi-
alatt átvette a korsó keserűjét – nem válik
a javadra.
Betty horkantott egyet, és kiment a pult
mögül, hogy begyűjtse a poharakat.
– Megmondtam, hogy nem kedvel en-
gem – mormolta Pauline.
– Folytatod a munkádat? – kérdeztem,
és rágyújtottam egy újabb szivarra.
– Ez a bevezetés egy újabb sértéshez? –
kérdezett vissza a szemöldökét felvonva.
– Csak az jutott eszembe, hogy többé
nem kell idegeskedned a szerkesztőd miatt.
– Tudom – felelte Pauline, és felderült
az arca. – Fogalmad sincs, milyen jó érzés.
– Azért ki tudom találni…
Ekkor Domino is megjelent a pultnál.
– Harvey haza akar menni – jelentette
be, és a kandalló feletti órára pillantott.
– És hamarosan nekem is mennem kell,
máskülönben tökké változom.
– Ezen a helyen nem kéne ilyen vicce-
ket elsütnöd – szólt rá Pauline, majd felém
fordult. – Gyere, Geoff! Támogassuk el az
uraságot a kocsijáig!
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 95
GALAKTIKA
2020. január
Mialatt talpra állítottuk Harveyt, kinyi-
totta a szemét, és bambán körülnézve meg-
kérdezte:
– Hová ment mindenki?
– Haza – feleltem.
– Figyelj, haver – mormolta vigyorogva.
– Baxter Benzinkútja…
– Az az enyém – válaszoltam, azzal a
hónaljába nyomtam a vállamat, hogy meg-
támogassam. – A Baxter Benzinkút.
– Megveszem a házadat – folytatta
Harvey.
– Ez igazán kedves – dörmögtem, mia-
latt az ajtó felé botladoztunk vele úgy, hogy
félig cipeltük, félig vonszoltuk. A vendé-
gek, akik még itt maradtak – nem voltak
sokan –, megemelték felénk a korsójukat,
mialatt elhaladtunk mellettük.
– A népem – mondta Harvey, és inte-
getett nekik. – Jézusom, most már tudom,
hogy György király miért harcolt olyan ke-
ményen azért, hogy megtartsa a gyarma-
tokat. Utálta végignézni, hogy a jobbágyai
lelépnek.
– Mindig ezt fogod csinálni? – kérdezte
tőle Pauline.
Harvey elfordította a fejét, és a menyas�-
szonyára nézett.
– Mit? Inni? – motyogta, és szemmel lát-
hatóan elgondolkodott. – Azt hiszem, nem
– mondta aztán, és ismét felém nézett. –
Aha… szóval a házad. Megveszem. Te meg
odaköltözöl a Házba, ott fogsz lakni velem
és Pauline-nal. Vannak terveim. – Bóloga-
tott, és hozzátette: – Jó tervek.
– Félek rákérdezni – válaszoltam, de
nem is volt szükség rá, mert Harvey ismét
félálomba merült.
Pauline előrement, és kinyitotta az aj-
tót, mi pedig követtük őt a parkolóba.
Holdfény csillogott a háztetőkön és a pub
körül összezsúfolt autók motorháztetőjén.
95
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
2020. január
Domino felnézett a Holdra, és a szabad ke-
zével megvakargatta a fejét.
Sor került néhány, ócska komédiákban
látható vicces mozzanatra, mialatt Pauline
előkotorta a kocsikulcsot Harvey zsebéből.
Aztán együttesen betuszkoltuk őt a Range
Rover hátsó ülésére, és betakartuk egy uta-
zópléddel. Az oldalára fordult, és horkolni
kezdett. Pauline becsukta az ajtót, és fe-
lénk fordult.
– Rendben leszel? – kérdezte tőlem.
– Igen, azt hiszem – feleltem.
– Harvey komolyan beszélt, amikor fel-
ajánlotta, hogy költözz be hozzánk a Házba
– folytatta.
– Tudom – válaszoltam. – Majd átgon-
dolom.
– Akkor is lehetőséged lesz meglátogat-
ni őt.
– Mondtam: majd átgondolom.
– Jól van – felelte Pauline, azzal megölelt
engem és Dominót, beült a Range Roverbe,
és elhajtott az éjszakába.
– Hát, ez érdekes este volt – állapította
meg Domino, mialatt a kocsi beért a falu
végén lévő kanyarba, és a hátsó lámpái el-
tűntek a szemünk elől.
– Miről diskuráltatok ti ketten?
– Ó, erről-arról. Pauline nagyon okos,
azt tudnod kell.
– Nagyon okos, és hozzámegy Harvey-
hoz?
Domino felnevetett, vállon veregetett, és
azt felelte:
– Gyere, menjünk szépen haza!
Ezekben a napokban Seldon sosem csen-
desedett el éjszakára. Mindig mászkáltak
a tudósítók, és új jelenségekre vadásztak.
Ezen az éjjelen a mulatság vendégei is mo-
zogtak még, a legtöbben rendes polgár
módjára tántorogtak hazafelé, néhányan
96 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 96
csak úgy tántorogtak. Róluk is készített
felvételeket a CNN csapata, akiknek a lát-
szat szerint nem volt szükségük sem alvás-
ra, sem táplálékra. Minden jel arra vallott,
hogy néhány órán belül a Seldon tizen-
negyedik grófjának eljegyzéséhez kötődő
ünnepség szerepelni fog a tévében Dubaj
szállodáiban, a wisconsini Waukesha iker-
házaiban és Sydney lakásaiban. Ügyeltem,
hogy mindig takarjam Dominót a kame-
rák felől.
Az utcám aljához érve befordultunk a
sarkon, és tovább gyalogoltunk a házam
felé. A Prentice nővéreknél még égtek a
lámpák. Elképzelni sem tudtam, hogy a
kilencvenhét éves vénségek mi tennivalót
találnak maguknak ilyen késő éjszaka.
Mialatt kinyitottam a bejárati ajtót,
meghallottam a Rabok a H börtönszárny-
ból végefőcímének zenéjét.
– Megjöttünk! – kiáltottam a nappali
irányába.
Domino végigment a folyosón, bedugta
a fejét az ajtón, és beköszönt:
– Szia, Karen!
– Szia, Domino! – viszonozta a köszö-
nést Karen. – Milyen volt az este?
– Harvey rengeteget ivott.
– És mi van Geoff-fel?
– Ő nem ivott annyit.
– Majd fog – felelte Karen, és jól hallha-
tóan sóhajtott egyet.
Beléptem a nappaliba. Egyik lámpa
sem égett. Csak a televízió világított, és
furcsa árnyékokat vetett a falakra meg a
bútorokra.
– Szia! – köszöntem az egyik árnyéknak.
– Átkapcsolnál másik csatornára? – kér-
te tőlem Karen. – A BBC1-en mindjárt kez-
dődik az Azt hiszik, vége.
Felvettem a kisasztalról a távirányítót,
és megkérdeztem:
2019.12.20. 16:36:10

– De ez az ismétlés, nem?
– Tudom – válaszolta –, de lemaradtam
az első adásról, mert halott voltam.
– Jól van – mondtam, azzal átváltottam
a BBC1-re, és visszatettem a távirányítót
az asztalra. – Csak kikísérem Dominót, és
máris jövök.
– Rendben – felelte Karen. – Jó éjt,
Domino!
– Viszlát, Karen!
Domino és én átvágtunk a konyhán,
majd kinyitottam a hátsó ajtót, és kimen-
tünk a kertbe.
– Eladod a kutat Harveynak? – kérdezte,
mialatt a járdán lépkedtünk.
Leültem a kerti padra, és visszakér-
deztem:
– Van más választásom?
– Nagy szerencse kellene ahhoz, hogy
jobb ajánlatot kapj – válaszolta, azzal le-
vette az ingét, és kihúzta magát.
Végignéztem Dominón. Most, hogy
egyenesen állt, a magassága majdnem
elérte a hét lábat. A szegycsontja úgy
meredt ki a mellkasából, mint az evezős
csónak aljából a kíl. Hátrafeszítette izmos
vállát, és az öklével többször hátba vágta
magát, hogy kioldja a görcsöt, ami min-
dig beleállt a hátizmaiba, amiért az álcája
részeként jócskán előregörnyedve járkált.
Én többször megmondtam neki, hogy sze-
rintem elég hülye álcát használ, de nem
hallgatott rám.
– És mi lesz a házzal? – kérdezte.
Elővettem egy szivart, rágyújtottam, és
kifakadtam:
– Azt mondtam, majd átgondolom!
– Jó, azért nem kell kiabálni.
– Nem kiabálok.
– Mindenesetre ne sokáig töprengj!
Lehet, hogy Harvey meggondolja magát –
figyelmeztetett Domino, majd lehajolt, és
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 97
GALAKTIKA
2020. január
levette az edzőcipőjét, illetve a zokniját.
Az utóbbiakat gombócba gyűrte, és bele-
rakta az egyik cipőbe.
– Ha Harvey egyszer eldöntötte, hogy
akar valamit, sosem gondolja meg magát
– válaszoltam. – Te is tudod, hogy milyen.
– Hm… – hümmögött Domino, köz-
ben kicsatolta a derékszíját, levetette a
farmerját, majd bement a gyep kellős kö-
zepére. Ruha nélkül elég vékonynak és
könnyűnek tűnt ahhoz, hogy az első erő-
sebb szél elfújja.
– És mi van a munkaajánlattal? – kér-
deztem.
– Érdekes ötlet – ismerte el. – De tovább-
ra is szükséged lesz segítségre, ha Harvey
működtetni akarja a kutat, nem igaz?
A hátam mögött valami megmozdult a
rododendronok között. Fakoboldok lehet-
tek. Vagy talán egy zöld emberke. Valaha,
réges-régen arra gondoltam volna, hogy
mókus vagy róka mozoghat ott, de már
nem lehetett biztosan tudni.
– Ha szeretnél Harveynak dolgozni, én
nem tartalak vissza – mondtam határo-
zottan.
Halk cuppanás hallatszott, és a Domino
hátán lévő, jókora púp két izmos szárnnyá
nyílt szét. Aztán mindkettőből nedvesen
csillogó, finom szövet bomlott ki, és leló-
gott a széles vállról.
– Ne légy nemes lelkű, Geoff! – szólt
rám Domino, közben fel-le mozgatta a két
karját, hogy folyadékot pumpáljon a bőr-
lebernyegekbe. Meg kell mondjam: röheje-
sen nézett ki. – Nem áll jól neked.
– Kösz.
– Emellett hogyan is tudnál vissza­
tartani?
Ebben volt valami.
– Beszéltél Pauline-nak a…? Tudod… –
mondtam, és őrá mutattam.
97
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
2020. január
– Sok mindenre rájött magától – vála-
szolta, és továbbra is lendületesen csap-
kodott a karjával. – Mint már említettem,
nagyon okos. Szerintem jókat fogunk szó-
rakozni együtt.
Csendesen üldögéltem, szívtam a szi-
vart, és a tornázó Dominót figyeltem. Az
este kellemes volt. Halványkék fénnyel de-
rengő, lencse formájú objektum sodródott
át lassan a ház felett, aztán továbbsiklott,
mígnem a fák eltakarták a szemem elől.
Odakint, a High Streeten, egy, a pubból ha-
zafelé tartó férfi rázendített, és hangosan,
átszellemülten és teljesen hamisan énekel-
te a „New York, New York” című számot.
Sóhajtottam egyet.
– Egyébként – folytatta Domino – bele-
telik pár hétbe, mire Harvey ügyvédei el-
intézik a benzinkúttal és a házzal kapcso-
latos papírmunkát, úgyhogy addig tovább
csinálhatjuk a dolgot, normálisan, mint
eddig.
– Igen – erősítettem meg, azzal feláll-
tam a padról, és felkapkodtam Domino
ingét, nadrágját és cipőjét. – Azt hiszem,
megpróbálhatjuk.
– Hát akkor – mondta ő, mialatt szét-
tárta fenséges pillangószárnyát, és lemo-
solygott rám – holnap reggel találkozunk
a melóhelyen.
És felrepült a holdfényes égre.
Sokáig néztem utána, míg végül csupán
apró pontnak láttam. Ekkor elfordítottam
egy pillanatra a tekintetemet, és mire vis�-
szanéztem, már eltűnt. Hallottam, hogy
bent Karen hangosan nevet azon, amit va-
laki a tévében mondott.
Mivel úgy tűnt, nincs más tennivalóm,
visszamentem a házba, hogy igyak valamit.
Kinyitottam a szememet, és a mennyeze-
tet bámultam. Aztán fészkelődtem egy ki-
98 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 98
csit. Úgy tűnt, korábban nem vettem észre,
mennyire kényelmetlen az ágy.
Tizenöt-húsz perc elteltével felkeltem,
felöltöztem, és leballagtam a földszintre.
Mialatt végigmentem a folyosón, hallot-
tam, hogy egy férfi azt mondja:
– To jest poczta. 5
– To jest poczta – ismételte Karen a
mondatot.
Egy ideje figyelemmel kísérte a BBC
kora reggeli nyelvóráit. Először spanyolul
tanult, majd olaszul, aztán németül, aztán
már nem tudtam számon tartani. A jelek
arra vallottak, hogy előbb-utóbb együtt
fogok élni a világ egyetlen olyan testetlen
hangjával, ami nyolc-kilenc nyelven beszél.
– Geoff? – szólt ki nekem, amikor el-
mentem a nappali ajtaja előtt.
– Nem tudok aludni – feleltem, azzal ki-
nyitottam a bejárati ajtót, és kimentem a
házból.
Megálltam a kertkapunál, és mélyen
magamba szívtam a hűvös, friss levegőt.
A Prentice nővérek házaiban még ekkor is
égtek a lámpák.
Lesétáltam a sarokhoz, és tovább gyalo-
goltam a High Streeten. Az Argos parkoló-
jánál néhány ember guggolt valami felett,
amit egy kamera reflektorának fényfoltja
vett körül. Nem láttam, hogy mi volt az.
Megfordultam, és az ellenkező irányba sé-
táltam tovább.
A benzinkúthoz érve bementem az iro-
dába, felkapcsoltam a lámpát, és leültem az
íróasztalomhoz. Kinyitottam a legalsó fiók
zárját, és elővettem a szolgálati vodkát,
illetve egy poharat. Letettem a palackot
az asztalra, hátradőltem, és egy darabig
merőn bámultam. Öt éve vettem, és so-
sem nyitottam ki. Alapszabály volt nálam,
hogy sosem iszom az irodában, azon az
alapon, hogy kell lennie egy helynek, ahol
2019.12.20. 16:36:10

nem iszom alkoholt. Végül kinyitottam a
palackot, félig töltöttem a poharat, és egy
hajtásra lehúztam az italt. Töltöttem még
egy adagot, majd hátradőltem a széken, és
a lámpabúrát néztem.
A hatévnyi küzdelemre és aggodalomra
gondoltam. Meg Karenre. Gondoltam arra
is, hogy Harvey próbálja egyenesbe hozni a
dolgaimat. Ittam egy jókora korty vodkát,
és megborzongtam. Csordultig töltöttem a
poharat. Óvatosan felemeltem, és sikerült
úgy meginnom az egészet, hogy egy csepp
sem ment mellé. Megfordult a fejemben a
gondolat, hogy Harvey talán rá akar majd
kényszeríteni, hogy középkori jelmezben
vezessem a benzinkutat.
Felálltam, és kimentem az udvarra. Ki-
nyitottam az egyik csűr ajtaját, és szem-
ügyre vettem a kocsimat, a Peugeot-t,
amivel Karen és én ideérkeztünk hat évvel
korábban. Laura Gibbs jóvoltából azóta is
a csűrben állt, kivéve egy londoni utazást,
illetve azokat az eseteket, amikor elvittem
a kötelező szervizekre.
Húsz percet töltöttem azzal, hogy ke-
rítsek egy tömlőt, ami ráillik a Peugeot
kipufogócsövére, és amikor találtam né-
hányat, egyik sem volt elég hosszú ah-
hoz, hogy bedugjam valamelyik ablakon.
Azt hiszem, ez a tény is szépen összegzi
a Baxter Benzinkúton uralkodó állapo-
tokat. Végül feladtam, és beértem azzal,
hogy becsuktam a csűr ajtaját, és bele-
nyomkodtam egy régi viaszosvásznat az
aljánál végigfutó résbe.
Beültem a kormány mögé, és a gyúj-
táskapcsolóba dugtam a kulcsot. Aztán
körülbelül öt percig csak üldögéltem, és
a csűr ajtajának belső felületét bámultam.
Végül elfordítottam a kulcsot, hátradől-
tem, neki a fejtámasznak, és lehunytam a
szememet.
Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 99
GALAKTIKA
2020. január
•
– Geoff?
Kinyitottam a szememet. Nigel guggolt a
kocsi mellett. Pislogva néztem rá, mire ő
mosolyogva megkérdezte:
– Karen kidobta?
Megdörzsöltem az arcomat. A nyakam
merev volt, és másnaposság gyötört. Egy
újabb, megszokott reggel…
– Mennyi az idő?
– Fél nyolc – felelte Nigel. – Elhajtottam
a kút előtt, és észrevettem, hogy nyitva van
az iroda ajtaja. Minden rendben?
– Nem tudtam aludni – motyogtam kábán.
– Rosie sem tudott, amikor terhes volt
a mi Amynkkel – felelte Nigel bólogatva.
– Hajnali négykor felkelt, kiment, és a la-
kókocsiban dőlt le. Néha az volt az egyetlen
hely, ahol el tudott aludni. – Nagyon ko-
molyan nézett rám.
– Nem vagyok terhes, Nigel – válaszol-
tam. – Esküszöm!
Felállt, és azt mondta:
– Szóval bezártam maga helyett az iro-
dát. Túl sok idegen csatangol errefelé ma-
napság ahhoz, hogy nyitva hagyja az ajtót.
– Azt reméltem, hogy Derek Wood fel-
bukkan, és felgyújtja az egészet – dörmög-
tem, majd merev mozdulatokkal kimász-
tam a kocsiból, és óvatosan nyújtózkodtam
egyet. – Köszönöm.
– Szívesen – felelte Nigel. Pihentnek,
nyugodtnak és elégedettnek tűnt. Nigelt
soha, semmi nem tudta felidegesíteni. Sem
Rugóláb Jack, sem a motor nélküli autók,
sem a manók, de még az sem, hogy erőnek
erejével kellett benyomulnia egy garázsba,
amelynek az ajtaját viaszosvászon akasz-
totta meg. – Menjen haza, Geoff!
– Hamarosan nyitnom kell.
– Előbb menjen haza, fürödjön és reg-
gelizzen! – folytatta eltökélten. Kinézett az
99
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
2020. január
ajtón, és megjegyezte: – Szép kis benzin-
kút ez…
– Minden ajánlatra nyitott vagyok.
Nigel nevetve válaszolt:
– Úgy hallottam, hogy az uraság meg-
vette magától.
– Még nem írtunk alá semmit.
Nigel kuncogott egyet, és a fejét csóválva
felelt:
– Okosabb vagyok, semhogy beálljak
a nagyságos úr és valami közé, amit meg
akar szerezni.
– Tudom. Kezdem felfedezni, hogy ez
milyen érzés.
– De azért rendes tag az uraság.
– Igen, jó a szíve – erősítettem meg. – És
most éli a fénykorát.
Kimentünk a napfényre. Minden na-
gyon békés és csendes volt. A madarak da-
loltak. Egyetlen felhő sem úszott az égen,
és a levegő máris felmelegedett. Meglát-
tunk egy unikornist, a High Streeten üge-
tett. Befordult a sarkon, és a Bull felé tartva
hamarosan eltűnt a szemünk elől.
– Szeretné, hogy felhívjak valakit? –
kérdezte Nigel.
– Mint például?
Elgondolkodott, majd kibökte:
– Az uraságot?
Összerezzentem.
– Ne, inkább ne! – tiltakoztam riadtan.
– Nagy örömet okozna vele neki.
– Jól van – dörmögte Nigel bólogatva.
– Igazából nagyra értékelném, ha ez az
eset köztünk maradna.
– Nekem megfelel – válaszolta, és megint
bólogatott. – Minél kevesebb papírmunkát
kell végeznem, annál boldogabb vagyok.
Megfordult a fejemben a gondolat, hogy
alighanem nagyon kevés papírmunkát kel-
lett végeznie, mert ő volt a legboldogabb
rendőr, akivel valaha találkoztam. Kezet
100 Diszkrét jelenségek
068-101-hutchinson.indd 100
ráztunk, majd végignéztem, hogy Nigel
beszuszakolja magát abba az apró kocsi-
jába, és elhajt. Aztán megfordultam, visz-
szamentem a csűrbe, és a kezemet zsebre
vágva bámultam a Peugeot-t. Másnaposság
kínzott, és kicsit szégyenkeztem is. Most,
amikor jobban belegondoltam, nem emlé-
keztem rá, hogy beindult a motor, amikor
elfordítottam a gyújtáskulcsot.
Benyúltam az ajtón, és meghúztam a
motorháztető nyitókarját. Nem tudtam
felidézni, hogy mikor indítottam be utol-
jára a motort. Megcsóváltam a fejemet
– egy olyan autóval akartam elgázosíta-
ni magamat, aminek teljesen lemerült az
akkumulátora.
A kocsi elejéhez mentem, felemeltem a
motorháztetőt, majd lehajtottam a fejemet,
és benéztem a motortérbe.
Szente Mihály fordítása
1: Híres angol színész volt (1923–2014)
2: El vagyok ragadtatva! (francia)
3: Észak-amerikai indián
4: Több európai mitológia eleme, természet-
feletti lények hajtóvadászata
5: Ez egy posta. (lengyel)
Dave HUTCHINSON
Angol szerző, 1960-ban született. Iskolás ko-
rában kezdett írni, és 21 évesen már négy ön-
álló novelláskötettel büszkélkedhetett. Azután
bő húsz éven keresztül kizárólag újságírás-
sal foglalkozott. Novelláskötettel legközelebb
2004-ben jelentkezett (As the Crow Flies), de
korábban, 2001-ben már boltokba került egy
fantasyregénye, The Villages címmel. Magya-
rul eddig Embercsempészek című regénye ol-
vasható, mely az Európa alkonya sorozat nyitó
kötete, valamint a Galaktika XL 333. számában
egy kisregény, az Időtágulás, és még néhány
elbeszélés.
2019.12.20. 16:36:10
 GALAKTIKA
EGY SZAKÁCS A MINIÁLLAMOKRA 2020. január

SZAKADOZOTT EURÓPA POLITIKAI

BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBA TÉVED.
VAJON MIT TUD KIFŐZNI?

BRIT SF-DÍJAS DISZTÓPIKUS KÉMREGÉNY

R E N D E LD M EG IT T: Diszkrét
W Wjelenségek
W.GA L A K TI K A BO LT. H U 101

BRIT SF-DÍJAS DISZTÓPIKUS KÉMREGÉNY

068-101-hutchinson.indd 101 2019.12.20. 16:36:13
 GALAKTIKA
2020. január
Elhagyni a Földet – Gyilkos por
M
ÚLT HAVI számunkban már
bemutattuk a Holdat és a Marsot
borító finom port, és hogy mi-
lyen komoly mechanikai problé-
mákat okozott. Azonban ennek a pornak súlyos
egészségügyi kockázatai is vannak.
Az Apollo-küldetések űrhajósai szerencsére
komolyabb betegségek nélkül megúszták az
utazást. Csupán Fred Haise holdkomppilóta
kapott az Apollo–13 útja során egy magas láz-
zal járó húgyúti fertőzést, ami a baleset okozta
extrém körülmények számlájára írható.
Azonban egészen másképp járt az utolsó
Hold-expedíció tagjaként Harrison Schmitt.
Schmitt volt az első civil az űrprogramban,
egy geológus, egyúttal a leszállóegység piló-
tája. Három űrsétán vett részt, a holdautót is
vezette. Az egyik holdsétáról meglehetősen
mocskosan tért vissza. Fehér űrruhája szürke
volt a rátapadt portól. Miután levette a szka-
fanderét, furcsa roham tört rá. Könnyezett,
tüsszögött, nem kapott levegőt, bedugult az
orra, kapart a torka, bepirosodott a szeme.
Eltelt egy ideig, amíg enyhültek a tünetei. Úgy
tűnt, Schmitt allergiás a holdporra. El is ne-
vezték holdi szénanáthának.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Mi-
vel a Holdon nincsen erózió, a homokszemcsék
nem kopnak el, nem gömbölyödnek le, hanem
mint az apró üvegtörmelék, élesek és szöglete-
102 A jövő otthona
102-jovo.indd 102
sek maradnak. Ha ezek a részecskék bejutnak
a tüdőbe, vagy megtapadnak a nyálkahártyán,
nemcsak irritálják azt, hanem mikroszkopikus
sérülések millióit okozzák. Ebben nagyon ha-
sonlítanak a vulkáni hamuhoz, vagy a nem is
oly régen betiltott azbeszt gyilkos porához.
A NASA orvos-kutatói mesterséges hold-
port készítettek, hogy tanulmányozzák, mi-
lyen hatással van az élő szervezetre. Három
különböző szemcseméretű port állítottak elő,
emberi tüdősejteket és egerek agyszövetét tet-
ték ki a hatásának.
A kutatók legnagyobb megdöbbenésére
a sejtek kilencven százalékát elpusztította.
A szemcseméret gyakorlatilag nem számított,
de a legnagyobb károkat a legfinomabbak
okozták. Azok a sejtek, amelyek nem pusz-
tultak el, olyan súlyos genetikai károsodást
szenvedtek, amely a rákhoz hasonló betegség
kialakulásához vezetett.
A Holdra leszálló asztronauták ezért óriá-
si egészségügyi kockázatnak lesznek kitéve.
Egyik legfontosabb feladatuk tehát, hogy távol
tartsák maguktól a holdport. A legjobb megol-
dás az lenne, ha az űrruhák nem is kerülnének
be a belső térbe. Ezért egy olyan módszerrel is
kísérleteznek, hogy az űrruha kívülről csatla-
kozik majd az űrjárműhöz, és az űrhajósok egy
ablakon keresztül másznak bele. Így nem jut-
hat be a por a jármű vagy az állomás belsejébe.
2019.12.20. 16:35:45

Szinbád,
a tengerész
A
z Ezer és egy éjszaka könyve a leg-
ismertebb arab mesegyűjtemény,
mely valószínűsíthetően a 8. és a
15. század között keletkezett.
A kerettörténet főszereplője: Sahrijár
szultán, amikor rajtakapja feleségét egy
szerecsennel, mindkettőjüket megöli. Elha-
tározza, hogy mindennap más-más szüzet
vesz feleségül, akit a nászéjszaka után kivé-
geztet. Amikor a nagyvezír már nem talál
több szüzet a birodalomban, Seherezádé, sa-
ját lánya kerül sorra. Nászéjszakáján elmond
egy mesét a szultánnak, de nem fejezi be, így
kényszeríti a kíváncsi uralkodót, hogy élet-
ben tartsa. Másnap éjszaka befejezi az előző
mesét, majd belekezd egy másikba… És ez
így folytatódik ezeregy éjszakán át. A vál-
tozatoknak eltérő befejezésük van, de mind
megegyezik abban, hogy Sahrijár megkíméli
Seherezádé életét.
Az Ezeregyéjszaka műfaji tekintetben na-
gyon változatos: csali- és tanmesék, vallásos
és történelmi elbeszélések, szerelmes, eroti-
kus és humoros mesék, szélhámos- és tenge-
résztörténetek is vannak köztük. Tengerjáró
Szindbád történetei ebbe az utolsó csoportba
tartoznak, és viszonylag későn ékelődtek bele
a könyv egészébe. Nem szerepelnek a legko-
rábbi, 14. századi kéziratban, csak 1701-ben
bukkantak fel egy változatban, melyről kide-
rült, hogy egy nagyobb gyűjtemény része.
Az első magyar átköltés füzeteit először
1829-ben adták ki Ezer Egy Éjszaka. Arab re-
gék címmel. A kiadó a fordítót V. M. monog-
rammal jelölte, azt sugallva ezzel, hogy a for-
dítást Vörösmarty Mihály készítette. A költő
felháborodása, amit a reklámfogás miatt ér-
Képregény a Galaktikában
103-107-kepregeny.indd 103
GALAKTIKA
2020. január
zett, rögvest elszállt, amikor a kiadótól íven-
ként nyolc forint honoráriumot kapott.
A történetek Bagdadban játszódnak, Harun
ar-Rasíd kalifa 786–809 közötti uralkodása
alatt. Akárcsak az Ezeregyéjszaka történetcik-
lusának, Szindbád meséinek is kerete van: egy
szegény teherhordó leül pihenni egy gazdag
kereskedő házának kapuja előtt, ahol elpana-
szolja Allahnak a világ igazságtalanságát, mely
lehetővé teszi a gazdagok számára, hogy gond
nélkül éljenek, míg a szegényeknek dolgozniuk
kell, mégis szegények maradnak. A ház ura
meghallja e szavakat, és behívja a teherhordót.
Kiderül, hogy mindkettőjüket Szindbádnak
hívják. A gazdag Szindbád elmeséli névroko-
nának, miként gazdagodott meg hét utazása
során. Varázslatos birodalmakban fantaszti-
kus kalandokat élt át, mesebeli szörnyekkel
találkozott, és természetfeletti jelenségeknek
volt a szemtanúja.
A most következő képregény Szindbád máso-
dik útját dolgozza fel, és első ízben a Kis Füles
lapjain jelent meg 2000 novemberében, Csordás
László rajzaival. A grafikus korai halála miatt a
színezést Gadácsi Tamás végezte el.
Jó szórakozást!
Kiss Ferenc
103
2019.12.20. 16:35:22
 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

103-107-kepregeny.indd 104 2019.12.20. 16:35:24

 GALAKTIKA
2020. január

Képregény a Galaktikában 105

103-107-kepregeny.indd 105 2019.12.20. 16:35:28

 GALAKTIKA
2019. augusztus

106 Képregény a Galaktikában

103-107-kepregeny.indd 106 2019.12.20. 16:35:30

 GALAKTIKA
2020. január

Képregény a Galaktikában 107

103-107-kepregeny.indd 107 2019.12.20. 16:35:33

 GALAKTIKA
2015.
2020.
augusztus
január

Galaktika a nagyvilágban
Miletics Dezső nevű
kedves olvasónk egé-
szen Miamiig elvitte
magával egyik lapszá-
munkat, ami örven-
detesen lerövidítette
számára a körülbelül
11 órás transzatlanti
repülőutat, és még a
strandra is jutott be-
lőle olvasnivaló. Bár
látható, a szikrázó
napfény megnehezí-
tette a fotózást. Jó
egy ilyen képet látni a
tél közepén.

KERÜLJÖN BE ÖN IS
A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk min-
den olvasónkat, hogy
vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy merre járt, akár
barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A fényképeket és az utazások rövid történetét a következő

e-mail címre várjuk: kommunikacio@galaktika.hu

108 Galaktika
Intelligens
a nagyvilágban
dizájn

108-nagyvilag.indd 108 2019.12.20. 16:35:11


Casanova
E
GY TÉLI alkonyaton – 1802-t1 írtak
akkor az írástudók – Csehországban,
a duxi kastély falai között, Casanova
Jakab, a nagy csirkefogó, aki a szem-
telenség ősi jogánál fogva Seingalti Casanova
Jakabnak nevezte magát, nyugodtan és tökéletes
lelki békében dolgozott emlékiratain. A jó cseh
fa, Waldstein gróf erdeinek kitűnő cserje, vidá-
man pattogott a kandallóban; a lúdtoll élénken
sercegett a remek hollandus papiroson, s Casa-
nova Jakab, emlékeitől nekimelegedve, sűrűn
hajtogatta a tokaji bort. Időnkint, midőn a he-
lyesírás kérdései kétségbe ejtették, felnézett ama
munkáról, melyet Jules Janin később cinikus-
nak ítélt, s ahogy a falat díszítő, ablaküveg alakú
kis tükrökben megpillantotta a tulajdon össze-
aszott, ráncos ábrázatát, a vele született őszinte-
séggel s francia nyelven, ahogy fogalmazott, így
szólt magában:
– És ha meggondolom, hogy ez az összetöpö-
rödött kis majom, aki szembenéz velem, valaha
régen Mikhaélának, a szegény Visitandine2-
apácának maga volt a kék ég, az álom és a földi
gyönyörűség!… Haj, haj, ejnye, ejnye, ejnye!…
Retro: Casanova
109-112-ambrus.indd 109
GALAKTIKA
2020. január
A legendás
nőcsábászt
élete alkonyán
már egészen
más dolgok
foglalkoztatják.
Ambrus Zoltán
S miután kiköhögte magát, a veleszületett
élni tudással, hosszan, tudósan, feneketlen gyö-
nyörrel tubákolt.
– Az a görbe hátú csontváz – folytatta ma-
gánbeszédét – aki tányérnyi holdvilággal or-
mótlan koponyáján, vaksi szemén monoklival,
csámpásan, meg-megbicsakló léptekkel fogja
végigróni a jövő század csodavárosait, s varázsá-
val ennek a történeti névnek: „Don Rodrigo de
Bivar”3, szédülésbe fogja ejteni a még meg nem
született ártatlanságokat, hozzám képest a Haj-
nal. Ó, mily ronda vagyok, ó, mily alávaló dolog
emlékiratokat írni!… És Lujza, Lujza egy időben
meghalt volna értem! Igaz, hogy különben is
meghalt a szegény, nem énérettem, hanem csak
úgy, ingyen!…
Ekközben eszébe jutott, hogy a helyesírás
szabályai nemesemberre nem kötelezők, s foly-
tatta a munkáját.
Éppen ama híres részletnél tartott, amelyben
elmondja, hogyan szabadult ki az ólomfödelek
alól, midőn egyszerre kopogtatást hallott, s az
ajtóban egy mindenféle kenőccsel megkent ko-
mornyikfej jelent meg.
109
2019.12.20. 16:34:09
 GALAKTIKA
2020. január
– Mi az? Nem mondtam, hogy senki se há-
borgasson?!
– Könyvtáros úr, egy látogató kéri, hogy bo-
csássam be.
– Látogató? Ebben az időben?
– Azt mondja: messziről jött, s csak azért,
hogy önt lássa.
A váratlan látogatás sehogy se tetszett
Waldstein gróf könyvtárosának.
– Ezt a messziről jött vendéget kissé gyanús-
nak találom – tanakodott magában. – Milyen az
alakja? Fiatal vagy öreg?
– Fiatalnak látszik, s jó öltözetű.
– Mit gondolsz, nem az ördög? – kérdezte Ca-
sanova, tovább is bizalmatlanul.
– A világért se – felelt a komornyik. – Na-
gyon jó képe van.
– Akkor hát bocsásd be! De itt legyen a sze-
med, és ha észreveszed, hogy el akar vinni,
tartóztasd egy kicsit, és alkudjál meg vele! Re-
mélem, igazán Nápolyban születtél. Jó, akkor
megbízom benned.
A komornyik kiment, s az ajtón, amelyet nyit-
va hagyott, barátságos arcú fiatalember lépett be,
aki feltűnően hasonlított ahhoz a jeles színmű-
vészhez, aki a mai korban a nagy eszmékért lel-
kesedő ifjakat szokta a színpadon személyesíteni.
A nyájas, ifjú arc s a tisztelettel teli üdvözlés
némiképpen megnyugtatták az öreg velenceit.
De azért kissé gyanakodó hangon kérdezte:
– Kihez van szerencsém?
– Én a Tanítvány vagyok – felelt az idegen.
– A Tanítvány? Kinek a tanítványa?
– Most az öné.
– Igen megtisztel… de nem volna szabad
tudnom a nevét?
– Nevem nincs – válaszolt a vendég moso-
lyogva –, s hogy egészen őszinte legyek, meg
kell vallanom, hogy én tulajdonképpen nem is
vagyok ember, csak: elvont fogalom.
– Nagyon örülök… Az igazat megvallva,
most van először szerencsém elvont fogalom-
110 Retro: Casanova
109-112-ambrus.indd 110
mal beszélgetni; a kézzelfogható dolgok kissé
lefoglaltak… Ön tehát az absztrakciók honából
érkezik?
– Nem tagadom.
– Igen el lehet fáradva… Méltóztassék helyet
foglalni!
– Köszönöm, mester. Sokáig voltam tanítvá-
nya egy bizonyos doktor Faustusnak, hallgattam
Kepler előadásait, de nyíltan szólva, most törté-
nik meg velem először, hogy székkel kínálnak.
– Nincs ön nagyon elnyűve?
– Századok óta sűrűn ismétlődő fellángolá-
saim elhamvasztottak egyet-mást régi énem-
ből. Tanultam jogtudományt, medicinát, híve
voltam minden világnézetnek, minden rend-
szernek, minden „izmus”-nak, s végre rájöttem,
hogy csak önnek van igaza. Nem a régi hévvel
mondom ezt, de teljes meggyőződéssel.
– Ah!
– S egyes-egyedül azért jöttem oly messziről,
hogy ezt szemtől szembe megmondhassam ön-
nek. Különben érteni fogja érdeklődésemet; ön
is meglátogatta Voltaire urat Ferneyben.
– Kérem, ne emlékeztessen erre a szeren-
csétlen látogatásra! Még most is fáj, hogy azt a
nagy embert megbántottam. De az ördög gon-
dolta, hogy annyira tele van hiúsággal! Mikor
azt magyarázgattam neki, hogy a Henriászt
nem lehet a Megszabadított Jeruzsálemhez
hasonlitani, s hogy Pucelle-je kontár munka az
Őrjöngő Lóránthoz képest, még csak szóba állt
velem valahogy, de amikor Rousseau-t kezdtem
magasztalni, dühbe gurult, mint egy színésznő,
aki előtt a másikat dicsérik. Ez az emlék igen fáj
nekem, s higgye el, ön is meg fogja bánni, ha az
érdeklődés címén szemtől szembe jól lebírál…
– Eszem ágában sincs az afféle szándék. El-
lenkezőleg, csodálni jöttem önt, mint minden
idők legnagyobb gondolkodóját.
– Ó, kérem, fogalmazásaim oly hézagosak!…
S mit titkoljam? A helyesírás ma is sok gondot
okoz szegény fejemnek…
2019.12.20. 16:34:09

– Ha egy nagy gondolkodóról beszélünk, ki
törődnék ilyen csekélységekkel, mint: stílus,
helyesírás?
– De sajnos, irásaim egyéb bajokban is bő-
velkednek. Így jóval többet foglalkoznak pajzán
mitológiai jelenetekkel, mint a lét és a végső ok
nagy kérdéseivel.
– Ki tépelődnék ezeken a kérdéseken, ame-
lyekre nincsen felelet? Nyüglődni az objektí-
ven és a szubjektíven, a magánvalón és a többi
galimatiászon4, ez nem bölcselkedés, nem gon-
dolkodás, hanem haszontalan rongálása az agy-
velőnek. Az igazi bölcselő ön, aki a legbölcsebben
élt minden ismert nagy ember közül. Egyedül
Epikur vetekedhetnék önnel, de ő fölöslegesen
sokat értekezett. A bölcsészet az, hogy minden
órádnak leszakaszd virágát, a többi ostobaság.
Nos, többet már nemigen lehet szakitani a jóból,
mint amennyit…
– Ó, kedves barátom – szakította félbe a Ta-
nítványt Waldstein gróf könyvtárosa –, én ge-
novai családból származom, s felmenőim heted-
íziglen tolvajok voltak. Mi tagadás benne, igen
sok terheli a lelkiismeretemet. Haszontalan, vén
kártyás vagyok, aki – önnek megmondhatom
– alkalomadtán igazítgatott egyet-mást a sze-
rencsén. Emlékirataimban persze ezzel nem ho-
zakodom elő, de kérem szíves figyelmét hirtelen
elutazásaimra. Őszintén szólván, mindig azért
utaztam el hirtelen, mert nemigen kedveltem a
rendőrséget. Szóval születésemkor zöld posztó-
ba pólyáltak, s zöld posztó lesz a szemfedőm is.
Bizonyára, ha pharaóbankról5 van szó, kiállok
Platónnal és Arisztotelésszel, de ne felejtse el,
hogy a kártyából ugyan meg lehet élni, de nem
boldogít. Ó, én legnagyobb vétkem!
– Mester, az ön egykori foglalkozását az er-
kölcsbírák nem dicsérik valami különösen, de
megvolt az a jó oldala, hogy nem számítva az ön
három napig tartó kártyapárbaját, meglehetős
békében hagyta az idegeit. Így testi-lelki képes-
ségeit nem bénította meg se a céltalan elmélke-
Retro: Casanova
109-112-ambrus.indd 111
GALAKTIKA
2020. január
dés, se a Munka, amely az emberiség életét rövi-
debbre fogja, mint a háborúk és a dögvész… És
szerelmei? Ön nem beszél szerelmeiről. Hát nem
a szerelem a legnagyobb bölcsesség a világon?
– A szerelem? – kérdezte Waldstein gróf
könyvtárosa. – A szerelem igen szép dolog,
ha az ember húszéves. Eszembe jutnak Anna
és Marion… Olyan vidámak voltak, mint két
kölyökkutya. Ó, nagyon kedvesek voltak, Anna
és Marion!… De hogy megszenved az ember
ezért a néhány évért! Persze ön nem ismerte
Charpillont. Nem képzeli, mennyire meg-
kínzott a bestia, csak azért, mert nem voltam
húszéves!…
– Annát és Mariont majdnem egy fél század
választja el Charpillontól. És a közbülsők, Mes-
ter, a közbülsők? Az egész litánia?
– A közbülsők? A közbülsők kissé egyfor-
mák voltak s oly gyorsan tűntek el egymás után,
mint egy laterna magica6 bűvös képei. A szere-
lem szép dolog, úgy általánosságban, de higgye
el, mindenkinek nagyon kevés jut belőle. Olyan
rövid az egész história! Jobb volna el se kezdeni.
– Bizonyára fájdalmas lehet letenni róla.
– A legnagyobb bölcsesség a világon: a le-
mondás, a lehető legtöbbről lemondás. Ha húsz-
éves koromban beláttam volna, hogy a helyes
életfilozófia nem ez: sok asszony és kevés könyv,
hanem az a másik: sok könyv és minél kevesebb
asszony, a gonosz Charpillonnak nem lett volna
hatalma rajtam. A mihez az ember nem szokott
hozzá, az nem hiányzik. Anna és Marion na-
gyon kedvesek voltak, de mennyi öröme lehet
annak az embernek, akinek a jóléthez nem kell
egyéb, csak egy kancsó friss víz meg egypár jó
könyv, példának okáért… ó, nem az én emlék-
irataim!
– És ezt ön mondja, Mester?! Ön, az élni tu-
dás legnagyobb művésze! Aki sohase dolgozott,
csak örült!
– Azt mondhatnám: mint szakértő szólok a
dologhoz.
111
2019.12.20. 16:34:09
 GALAKTIKA
2020. január
– Mit gondol, ha módjában volna még egy
emberéletet élni, nem kezdené elölről?
– A világért sem.
– Pedig ön nagyon szerencsés volt.
– Ó, igen. S azt hiszem, ez a szerencse ve-
lem született. Benne volt a véremben. Valami
naivság lakott a szívemben, ami pótolta nálam
úgy az okosságot, mint az erkölcsöt. Elhinné-e,
hogy mindig szerelmes voltam, hogy szerel-
mes voltam Annától egész Charpillonig min-
den kedvesembe, ahány volt, valamennyibe?!
Aztán mindig kész voltam kockára tenni min-
dent, az életemet is, öt garas sikerért. Nos, ez
a szerencse kulcsa. Mit nyertem vele? Hetven-
nyolc esztendőt.7
– S ha újra húszéves volna, a mai tapasztalá-
sával?…
– Először is óvakodnám a szerelemtől,
amennyire csak lehet. És másodszor: rajta
volnék, hogy könyvtáros lehessek valahol.
Nem Waldstein grófnál, mert itt nincsenek
könyvek, csak likőrök. Hanem ott, ahol mi-
nél több az elzevir8. Higgye el, nincs szebb
szenvedély, mint a könyvek. A jogtudomány,
a medicina, meg a többi, amiket ön haszon-
talanságoknak nevez. Mennyi örömet ad-
nak minden váltság nélkül!… Néha talán
írnék, de nem szonetteket, hanem diszti­
chonokat!…
– Seingalt lovag, ön kiábrándít engem. Arra
kényszerít, hogy még ma este eltávozzam innen,
új mestert és más filozófiát keresni.
– Igazán rosszul teszi. Egy gyönyörű könyvet
adnék önnek esti olvasmányul.
– Bocsásson meg, lovag, de legyen szabad
emlékeztetnem, hogy én a Tanítvány vagyok.
Végzetem az, hogy folyton a Mestert keressem.
Nekem a mester az, ami másnak a levegő.
– El fog tévedni a duxi erdőben.
– Az erdőből csak kitalál az ember. Bár úgy
volnánk az élet nagy kérdéseivel is, mint a fák
sűrűjével!…
112 Retro: Casanova
109-112-ambrus.indd 112
– Az élet nagy kérdéseivel legjobb nem törőd-
ni. Ha egypárszor beverik a fejünket, lassankint
megokosodunk.
– Nekem még ez is ábránd – felelt a Tanít-
vány. – Ne felejtse el, hogy én csak elvont foga-
lom vagyok!
– Fogadja részvétemet – szólt Casanova. –
Embernek lenni nem jó, mert homo homini
lupus9. De egy szegény absztrakciónak még
rosszabb lehet a sora. Ki gondol egy boldogta-
lan, jobb sorsra méltó, szegény absztrakcióval?!
Ezzel elbúcsúztak, és a Tanítvány elpárolgott.
Mikor eltűnt, Croce, a minden gonoszsággal
megkent vén komornyik, akit annyira át- meg
átjárt a bűn, hogy a rossz folyvást párolgott és
csak úgy gomolygott körülötte, kíváncsian kuk-
kantott be az ajtón.
Casanova örömmel újságolta neki:
– Nem az ördög volt, csak a fia.
1: Casanova a valóságban 1798-ban halt meg
2: Vizitációs rendi
3: A spanyol nemzeti hős El Cid (kb. 1043–1099) hivatalos
neve (helyesen: Vivar)
4: Zagyvaság (francia)
5: Fáraó (kártyajáték)
6: ’Bűvös lámpás’ (latin) – a mai diavetítők 17. századi őse
7: Casanova valójában 73 évesen hunyt el
8: Szép kiállítású, régi könyv – az elnevezés a híres német-
alföldi nyomdászcsalád nevéből ered
9: Ember embernek farkasa (latin)
AMBRUS Zoltán
1861-ben született író, kritikus, műfordító, a Ma-
gyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a
Nemzeti Színház egykori igazgatója. A század-
forduló prózairodalmának jelentős alakja. Né-
hány regény is került ki a keze alól, de legfonto-
sabbak novellái, melyeknek stílusa Mikszáthot
és Maupassant-t idézi. A Nyugat alapítói közé
tartozott. Népszerű szerzőnek számított, ado-
mázó, illetve drámaibb történeteiben főleg a ha-
zai társadalmi változásokra reflektált. Életművé-
ben elvétve néhány fantasztikus témájú, mesé-
sebb írás is található. 1932-ben hunyt el.
2019.12.20. 16:34:09
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS

342 343 344 345 346 347 348 349

JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN
THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK
FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI
BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK

+ + + + + + + +
GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
CAINE
VARGA
CAINE
KOMOR
Előfizet
SZENTE
FEDERICI
BIGGLE
BOJTOR Előfizet
WINKLER

CS őknek
KARR
DUNYACH FILM FOSS FEDINA NOROÑA NEMERE
CS őknek
AK BOLDOG GAUT VEL HARTMAN AK BODOR
HUSZÁR KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI LALUMIÈRE HUSZÁR PORCAYO
1200 LEDBETTER HENDON 1200 Ft! NESBIT Előfizető
SZALOMATOV GALINA
KOSZTOLÁNYI GYIVOV MÓRA
BERESFORD BROWN
Ft! PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK
BENÉT SHIEL 1200 Ft!
PETR
RONIL
Caine
MARIJA KIR
Bulicsov
JODI KEITH
Roberts
GREGORY
Előfizet
CS őknek Fedina Stančík
Előfizet Galina Taylor Benford
AK
1200 Ft!
LÍDIA
CS őknek Előfizet Előfizet Előfizet
GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK J. G. CS őknek
AK ALEKSZEJ LLOYD
Kilworth Ft! 1000 1000
Ballard
1000
Kalugin Toochee DAVE
Biggle, Jr.
IVÁN Ft! ISTVÁN Ft! Ft!

Mateusz Majewski képe

Hutchinson
A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. DECEMBER

350 351 352 353 354 355 356 357

NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK INTERJÚ JOHANNA SINISALÓVAL
ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD MIT FOGUNK ENNI 2050-BEN?
ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK CSERNOBILI SZARKOFÁG
SÖTÉT ANYAG
KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN A HEXAGON-PROJEKT ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+ + + + + + +
ANTAL
VARGA
HUSZÁR
HYKES
DAJCS
GAILEY
MÁRKI
KALUGIN
GULISIO Előfizető
CS knek
CHWEDYK
FOX
BOJTOR
KARR
VARGA
GAILEY
MAKAI
KARR
FRINI
KALUGIN
BARNÓCZKY
+
KARR
HARGLA
VARGA
SCHOLZ
VARGA L.
KOVÁCS TÉPŐ
GALINA AK
1200
CROWLEY
VÁSÁRHELYI HVATOV
ECSÉDI
FOX
DAVID SURUGIU
Ft! BELLAMY JONES SALGARI
MIKSZÁTH SPOFFORD SZINI SLACHTA
TÓTH
GREGORY
Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Benford
NANCY
Fedina Előfizető EMMI GREGORY
SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach Kress LÍDIA
CS knek
AK
1200 Itäranta Benford
Urbánszki
Előfizető
CS knek
AK CS knek
AK
Előfizető
IAN
Ft!
CS knek
J. G. CS knek Előfizető
Nemere Szélesi
RICHARD Előfizető
1200 1200 AK AK
ISTVÁN
Ft!
Ballard Ft!
Chwedyk LÁSZLÓ 1200 Ft! Watson CS knek
AK
1200
JACK
Vance Kornis 1200 Ft!
SÁNDOR
CS knek
AK
1200
Ft! MIHÁLY Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

A SCI-FI LEGJAVA 19355

A SCI-FI LEGJAVA 19356

A SCI-FI LEGJAVA 19357

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Februári számunk várható tartalmából:
A
FE 359
BR
az U . sz
újs ÁR 4 ám
• Pusztító meteor az ókorban ág -
os ÉTŐ
ok
• Robert Silverberg kisregénye ná L
l!
• Genrih Altov és Antonio Bellomi novellái
• Spionírok a világűrben – képregény Robert Sheckley novellája alapján

Newton Sleep © 1986 by Gregory Benford (Magazine of Fantasy and Science Fiction) • A fiam nem
akar időutazni © 2019 by Nemere István • Must kiirgus © 2014 by Kersti Kivirüüt (Reaktor) • Like a
River Loves the Sky © 2018 by Emma Törzs (Uncanny Magazine) • Szelfisztensz © 2019 by Komor
Zoltán • Discreet Phenomena © 2001 by Dave Hutchinson (Sci Fiction) • Casanova ¤ 1897 by Ambrus
Zoltán (Hajótöröttek) • Vektor © 2009 by Antal József
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2019.12.20. 16:34:55

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
G S Ő H Á B ORÚ U TÁ N
Z É V V E L NOM Á D OK ,
2020. JANUÁR

SZ OL G ATA RT ÓK ,
K R ATÁ K , E M BE R E VŐ
OK É L N E K A H AJ DA N I
358 ÁRA: 2990 FT
Z IN ELŐFIZ
GA E
GYA ROR SZ ÁG ON.

TŐ
AM
ri
bruá -ben:

I Á RA
fe
A a XL tes
ak t ik Gyémán
a
Gal ril G. W theusz
csak t kártyáv
Cy Promé mány- al
2250 F
358

ern tudo
Mod ás egy piában
d
Láza entes u
tó t!
m
ANTAL JÓZSEF

Vektor
T
GALAKTIKA

Ó!
19358

TÁN-SOROZAT 2. KÖTETE BENFORD / NEMERE / KIVIRÜÜT /

243019

TÖRZS / KOMOR / HUTCHINSON /

580133

IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U AMBRUS
3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2019.12.20. 16:32:48

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Vektor

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Bevezető
A
Z SF SZÁMOS határterületen
érintkezik az irodalom más zsá-
nereivel, és ezek a határok nap-
jainkban egyre átjárhatóbbakká
válnak. Olvashattunk már romantikus sci-fit,
például Nora Roberts vagy akár Danielle Steel
tollából, akik a romantika felől tévedtek a
határsávba, de az SF irányából érkező Lois
McMaster Bujold és Catherine Asaro művei is
ide sorolhatók (utóbbitól a Galaktika XL 350.
számában szerepelt egy válogatás). Kedveltek
a horrort a tudományos fantasztikummal ke-
verő történetek is, gondoljunk csak George R.
R. Martin Éjvándorokjára (Galaktika XL 288)
vagy a különböző Alien-kötetekre, illetve azok
utánzataira. Az Ian Fleming James Bond-regé-
nyeivel szárnyra kapott kémhistóriák is elősze-
retettel használják fel az SF eszköztárát.
Sorolhatnám tovább szinte vég nélkül az
efféle zsáner-kimérákat, de maradjunk meg
talán a legnépszerűbb változatnál, az úgyne-
vezett technothrillernél. Ez definíciója szerint
vagy a mi világunkban, vagy a nagyon köze-
li jövőben játszódik, és a valóságtól csupán
egy-két fantasztikus elem emeli el: valamiféle
forradalmi találmány – amire sokszor csupán
utalás történik, működés közben nem látható
–, esetleg egy radikális politikai fordulat, ami
megváltoztatja a világ arculatát. E történetek-
re a legjobb példák a három C életművében
találhatók: Clancy, Cook és Crichton.
Robin Cook főleg enyhén jövőbe mutató
orvosi témákkal operál (klasszikus bestsellere
a Kóma volt, amiből épp Crichton rendezett
filmet), melyek, ha lelkiismeretlen kutatók és
üzletemberek kezébe kerülnek, pokollá tehetik
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2020. január
életünket. Kedvenc vesszőparipái a szervkeres-
kedelem (a fent említett Kóma), a gyógyszer­
kísérletek (Halálos kockázat) és a genetikai
torzszülemények (Kromoszóma).
Tom Clancy a politikai akcióregények mes-
tere, műveiben rendszerint öt perccel járunk
a valóság előtt, legyen szó haditechnikai újí-
tásokról (Vadászat a Vörös Októberre) vagy
döbbenetes méretű terrorcselekményekről (A
rettegés arénája), esetleg a közeljövő háború-
járól (Vörös vihar).
Michael Crichton témaválasztását illetően
messze a legsokoldalúbb volt (sajnos már csak
múlt időben), regényeinek széles palettáján
egyaránt megtaláljuk az orvostudomány félre-
sikerült csodáit felvonultató (Az átprogramozott
ember), a genetikával ijesztgető (Őslénypark)
vagy az időutazásra (Idővonal), illetve a klíma-
változásra (Félelemben) épülő történeteket.
A példák sora jóformán végtelen, Alek-
szandr Beljajev A levegőkereskedőjétől kezd-
ve, Alistair MacLean Apokalipszisén keresztül
eljuthatunk egészen Dan Brown legfrissebb
sikerkönyveiig. Talán senkit nem lep meg,
ha azt mondom, hogy hazai viszonylatban a
legismertebb technothrillerszerző Nemere
István, akinek olvashattuk már orvosi témájú
(Hurokban), haditechnikai (Acélcápa), atom-
terroristás (A sötétség határán), sőt klímaka-
tasztrófás (2015 – Jégkorszak) regényét is.
Antal József másodszor jelentkezik ebben
a zsánerben (ha néhány novellát nem szá-
mítunk). A most következő regény előzmé-
nye, a Kód magazinunk 298. számának XL-
kiadásában volt olvasható.
Németh Attila
115
2020.01.15. 20:27:35
 GALAKTIKA XL
S január
LDO -
2020.
ZS O R
PdÉ TsEzerző
Orvosgenetikai, biológiai
í ja s
forradalom közeledik, a tudomány
kiszabadult az ellenőrzés alól,
bárki, bármikor megidézheti az
apokalipszis lovasait...

116 Vektor

115-202-xl.indd 116 2020.01.15. 20:27:36


Szentesi Ágnes (Odo) emlékére
Prológus
Caracas, Venezuela
Akinek egykor volt neve, és volt arca, a tü-
körbe nézett.
Először a nevéről mondott le.
Isten akarata.
Aztán eldobta az arcát.
Amit kapott helyette, ott a tükörben,
nem a saját arca. De nem is egy idegené.
A műtét sikerült.
Allah nagy és hatalmas!
Már újra van neve is.
A Szent Szem az egyetlen igaz hit szeme.
Isten szeme.
Isten halhatatlan.
Isten szeme is halhatatlan.
A régi pogány időkben a Nagykirályok
Halhatatlanjainak a létszáma volt halha-
tatlan. Tízezer. Nem számított a harcos
személye, az volt a lényeg, hogy a létszámot
mindig tízezerre egészítette ki.
A Szent Szemhez ugyanazt az arcot társítja
az egy igaz Hit minden ellensége. Kínhaláluk-
ban véshették elméjükbe azt az arcot, azt a ne-
vet. Örökre emlékeznek rá a hetedik pokolban.
Most ő viseli azt az arcot. Ő viseli azt a nevet.
A Próféta és a Mahdi akaratából.
Most ő Zain.
Allah nagy és hatalmas!
Ha elbukik, lesz majd más, aki tovább­
viszi azt az arcot, azt a nevet.
Örökké éljen Zain!
Abad, Isthan
Ülésterem.
Férfiak ülnek a tárgyalóasztal mellett,
és férfi ül a magas, zöld posztóval bevont
trónszékszerű fotelben is az asztalfőn.
Vektor
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2020. január
A trónust és a benne görnyedő szikár
alak fekete turbánját és kaftánját leszá-
mítva ezek a férfiak bármelyik nagyvál-
lalat főhadiszállásán, bármelyik nagyvál-
lalat vezérkari értekezletén ülhetnének.
A  keskeny ablakok ornamentikája azon-
ban arról árulkodik, hogy a terem vala-
hol a Közel-Keleten lehet, a szikár, szürke
szakállas arc az asztalfőn pedig túlságo-
san is jól ismert a hírekből: a Mahdi, a
Vezérelt, az iszlám szent háborújának és
Isthannak önjelölt vezére, akinek valódi
nevét önmagán kívül élő ember nem is-
meri a világon. De talán már ő maga is
réges-rég elfeledte.
Noha mindenki civil ruhát visel, ez va-
lódi vezérkari értekezlet.
Ezek a férfiak alkotják az Intézményes
Szent Háború vezérkarát.
Az asztaltársaság tagjai többségének
tartásán világosan látszik is, hogy nem
kevés időt töltöttek fegyveres szerveze-
tekben. De testük merevségét nem csak
a kiképzés fegyelmének emléke erőlteti
rájuk, érezhetően feszültség – félelem? –
bujkál bennük. A mosoly kényszeredett, a
szemizmok nem követik a száj mozgását, a
sötét szemek többnyire az asztalra szege-
ződnek, az olajbarna bőrű kezek bütykein
haloványsárgára feszül a bőr.
– Allah nevében! – kezdi a Mahdi. Meg
sem szólítja az előtte ülőket, csak végighor-
dozza rajtuk hideg, fanatikus tekintetét.
– A  cionisták legutóbbi tettei megbocsát-
hatatlanok! Van valakinek valami ötlete,
hogyan törölhetnénk el nyomtalanul a föld
színéről ezt a korcs fajzatot?
Az asztalnál ülők nem merik elkerülni a
pillantását, de a tizedmásodpercnyi szem-
kontaktus után válasz helyett inkább foly-
tatják az intarziás asztal arabeszkjeinek
elmélyült tanulmányozását.
117
2020.01.15. 20:27:36
 GALAKTIKA XL
2020. január
– Nos? – A Mahdi színtelen hangja nem
sürget, nem türelmetlen, de a legközelebb
ülők egymás szavába vágva igyekeznek
magyarázkodni.
–  Nem robbanthatjuk őket a pokolba,
Mahdi!
– Nem fullaszthatjuk őket mérges gázba!
–  Nyilvánosan semmit sem tehetünk,
Mahdi! A hitetlenek hivatalosan mind az ő
oldalukon állnak.
–  Jól tudom, hogy a túszaik lettünk!
– sziszegi a Mahdi. – Ha bármi történne
velük, az egész világ minket okolna, és a
Nagy Céda nem átallna atomfegyvert sem
bevetni ellenünk, még akkor sem, ha a kis-
ujjunkat sem mozdítottuk…
– És az igaz hit legfényesebb elméi kép-
telenek bármit is kitalálni! – teszi hozzá
gúnyosan, látva emberei egyetértő pillan-
tásait. – Vagy talán nem is a legfényesebb
elmék ülnek ennél az asztalnál? – Szeme
összeszűkül. – Ugye, barátaim, nem ezt
szeretnétek bebizonyítani? – A hangja
csaknem nyájas.
Ilyenkor veszélyesebb, mint egy jáspis-
kígyó-verem.
Kínos csönd. A Mahdi szeme lassan a
kopaszodó, gyulladt szemű férfira vándo-
rol, aki csak azzal tűnik ki a többi kopa-
szodó, gyulladt szemű asztaltársa közül,
hogy dús, ápolt barkót visel, nem vastag
bajuszt vagy tépett prófétaszakállt. A töb-
biek is mind őt bámulják. Többségükben
kárörömmel. Ahmad Noon a biofegyver-
program felelőse. Annak a programnak a
felelőse, amely számolatlanul nyelte a mil-
liárdokat. És semmiféle eredményt nem
hozott. Csak az ország történetének legsú-
lyosabb titkosszolgálati katasztrófáját.
És különben is csak egy jöttment indiai!
Különös, de nem tűnik zavarban lé­
vőnek.
118 Vektor
115-202-xl.indd 118
– Nos, Mahdi! Ha az átkozott Amir kuta-
tásai nem is hozták meg a várt eredményt,
sőt – jelentőségteljes pillantást vet a Mahdi
balján feszengő titkosszolgálati miniszter-
re –, árulása jelentős veszteségeket okozott
ügynökhálózatunkban, nem mondhatom,
hogy a program elvesztegetett idő és pénz
lett volna. Az Amir árulása után lefolyta-
tott vizsgálatok – melyeket személyesen
vezettem – megdöbbentő eredményeket
hoztak. Ezek közül talán a legfontosabb,
hogy Amir, noha a Nagy Céda fizetett ügy-
nöke volt, ugyanolyan engesztelhetetlenül
gyűlölte a cionistákat, mint bárki ennél az
asztalnál, és nem szabotálta el a kutató-
munkát! A következtetése azonban terve-
inket illetően tökéletesen negatív. Kérlek,
hallgassatok meg néhány részletet a nap-
lójából, melyről az azóta mártírhalált halt
Ahmed Malik, Amir asszisztense készített
másolatot. Mahdi?
A vezér kegyesen int, sőt közelebb hajol
a beszélőhöz.
Ahmad Noon lenyúl a széke mellé, és
vékony aktatáskájából idegesítő nyuga-
lommal előhalászik egy zöld irattartót.
Annak megkeresésével azonban, amit fel
akar olvasni, láthatóan nem kell vesződ-
nie, rögtön a legfelső lap az. A többieket
ettől irigység tölti el. Ebben a pillanatban
Ahmad Noon nagyon is győztesnek látszik
a Mahdit közvetlenül körülvevő emberek
véget nem érő hatalmi játszmájában.
A titkosszolgálati miniszter foga hall-
hatóan megcsikordul. Amir naplója az ő
kezében van, Noon bizottsága csupán egy
másolatot kapott belőle…
Ahmad Noon megvárja, amíg minden
tekintet rászegeződik, majd olvasni kezd:
– „Megértem, sőt osztom a Mahdi és
az imámok logikáját. A nyugati világ vi-
tathatatlanul a cionisták befolyása alá ke-
2020.01.15. 20:27:36

rült, és ha sikeresen megszabadulunk ettől
a mételytől, a többi hitetlen megtérítése
összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz.
Hiszen mindnyájan ugyanabban az Isten-
ben hiszünk, dicsőség a nevének! Azonban
azok az erőfeszítések, melyeket olyan vírus
kifejlesztésének irányában tettünk, mely
szelektíven pusztítaná el a cionistákat,
minden igyekezetünk ellenére hiábavaló-
ak. Allah bocsássa meg, amit mondok, de
képtelen vagyok találni olyan egyértelmű
sejtfelszíni markert, mely megkülönböz-
tetne egy arab embert egy zsidótól.
Azt gondolnánk, hogy azok az évezre-
dek, melyeket Ábrahám leszármazottai
egymástól elválva töltöttek, okoztak olyan
drámai különbséget a sejtfelszíneken,
amelyet sikeresen célba lehetne venni egy
halálos vírus kötőfehérjéjének átszabásá-
val. Sajnos nincs ilyen markerfehérje. Sőt,
rosszabb, a cionisták sem egységesek, vi-
lágos különbség található az askenázi és a
szefárd populáció fehérjéi között, egyetlen
fegyverrel nem is lehetne elpusztítani őket.
Bár ez csupán technikai részletkérdés. Ha
lehetséges, két fegyvert ugyanannyiba ke-
rül megcsinálni, mint egyet.
Azonban ezek a különbségek ugyanígy
megtalálhatók az arab népességben, sőt
szerte az egész Közel-Keleten. Pakisztáni
testvéreink többsége indiai genetikai gyö-
kereik miatt, vagy Isten indonéziai követői
talán védettek lennének egy ilyen szelektív
vírustörzs ellen, az igazhitűek többsége
azonban nyilvánvalóan nem…”
–  Azt akarod mondani, hogy abból a
pénzből, amelyet a hadsereg hagyományos
fegyverzetének korszerűsítésére fordíthat-
tunk volna, mindössze azt tudtuk meg,
hogy nem lehet ilyen fegyvert készíteni?!
–  Allah nagy és hatalmas, ó, Mahdi! Az
ő akaratából bizonyára lehetséges ez, a mi
Vektor
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2020. január
pillanatnyi tudásunk azonban… – Ahmad
Noon széttárja a kezét. – Azonban, még nem
fejeztem be Amir naplóinak ismertetését…
–  Mi hasznunk lenne egy áruló napló-
jából? Minden szava méreg! – fortyan föl
a titkosszolgálati miniszter. Ha van valami
azokban a papirosokban, azt az ő emberei
is megtalálják. Ha most sikerül leállítani
Noont…
Allah és a Mahdi azonban nyilvánvaló-
an nem így akarja. Az utóbbi valamiért ke-
gyes hangulatba került. Talán elnosztalgi-
ázott magában Amir megkínzatása fölött.
– Az az eb megfizetett árulásáért. Foly-
tasd hát!
–  „Ha a kaukázusi, afrikai vagy mon-
goloid rasszok elpusztítása lenne a cél,
nyilvánvalóan sokkal könnyebb dolgunk
lenne, azonban ez Allah akarata ellen való
cselekedet.
Mindazonáltal, látok reményt arra, hogy
a jövőben a cionisták ellen specifikusan
bevethető vírusfegyvert alkothassunk…”
–  Nocsak! – A Mahdi jeges szemében
felsziporkázik a gyűlölet.
– „…Ha Izmael és Izsák leszármazottai
testileg nem is térnek el egymástól – foly-
tatta Ahmad Noon zavartalanul –, a két
ág evolúciója mégis különbözik kulturális
szinten. És én itt látok lehetőséget. A zsi-
dók kulturális evolúciója egyértelműen az
agy fejlesztésének irányába mutat. Ez az
evolúció, mesterséges szelekciónak is ne-
vezhetném, a Tóra tanulmányozására ala-
puló hamis hitükön és a kiválasztottság
tudatán alapult, alapul. Mert ez az evolúció
még most sem zárult le! Csak felerősítette
a keresztények általi társadalmi kirekesz-
tettség: valójában csak azt birtokolhatták,
amit a fejükben hordoztak.
Ilyen méretű mesterséges szelekció-
ra nem volt példa az emberiség történel-
119
2020.01.15. 20:27:36
 GALAKTIKA XL
2020. január
mében. Egy olyan mesterséges szelekció
eredményeivel állunk szemben, amelyet
intenzív és szigorú beltenyésztéssel kombi-
nálva az ember csak a háziállatok esetében
alkalmazott. Hogy ez a szelekciós nyomás
mennyire az agy fejlesztésének irányába
mutat, bizonyítja, hogy az askenázi zsidók
kilenc, egyértelműen a beltenyészet rová-
sára írható genetikai betegsége közül hatot
olyan gének mutációja okoz, melyek egyér-
telműen az agy és az idegrendszer fejlődé-
sével, működésével hozhatók kapcsolatba.
A kapcsoltsági fok ezen gének és más, az
idegsejtek fejlődéséért és működéséért fe-
lelős gének között szignifikáns…”
–  Allah nagy és hatalmas! – leheli áhí-
tattal a Mahdi. – Hát lehetséges! Ha ez si-
kerül, ha nekünk sikerül eltörölni a föld
színéről a cionistákat, minden igazhitű el-
ismeri majd az erőnket. Kalifává választa-
nak, és a hit újra egységes lesz, és erősebb,
mint valaha! És akkor lecsapunk minden
hitetlenre!
–  A dolog nem ilyen egyszerű, ó, Hit
Oroszlánja!
A többiekben fennakad a levegő. El-
lentmondani a Mahdinak, amikor saját
kalifátusáról álmodozik… A titkosszol-
gálati miniszter azonban újra a fogát
csikorgatja. Noon tarsolyában lehet még
valami. Valami, ami még Amir hagyaté-
kánál is fontosabb…
– Mit mondasz? – szűkül össze vészjós-
lóan a Mahdi szeme.
– Amir feljegyzéseiből kiderül, hogy az
agyat célba vevő biológia fegyvert alkot-
ni összehasonlíthatatlanul bonyolultabb
feladat, mint előállítani egy tüdőantrax-
bombát…
120
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Vektor
115-202-xl.indd 120
– Mit akarsz ezzel mondani!?
–  Amir agy-vírusfegyveréhez nemcsak
egy cionista-specifikus célmolekulát kell
találni az idegsejteken, hanem egy mani-
pulálható vírust, amely képes beindítani
az agysejtek reprodukciós mechanizmu-
sait, valamint egy úgynevezett vektort,
amely a vírust a megfertőzendő sejt köze-
lébe juttatja…
– Mit akarsz ezzel mondani!!!!!?
– Arra utalok, ó, Hit Felkentje, hogy csak
egy ilyen vektor megtalálása évtizedekig
tarthat. A cionisták évről évre erősebbek
lesznek, befolyásuk évről évre nő. És meg-
győződésem, hogy ők is lázasan dolgoznak
egy olyan biológiai fegyveren, amellyel vi-
szont minket tarthatnak sakkban…
– Akkor is, ha minden valamirevaló tu-
dós ezen dolgozik az országban?
–  A tudomány, Allah akaratából, ál-
dott legyen az ő neve!, nem mennyisé-
gi kérdés. Ha egy ilyen fegyvert akar-
nánk kifejleszteni, mindhárom irányban
el kellene kezdeni a kutatásokat. An�-
nyi tehetséges biológus, mikrobiológus,
virológus, neuro-biokémikus, járvány-
tani szakértő pedig összesen sincsen az
igaz hit országaiban, hogy ez megvalósít-
ható legyen. Ha őszinték akarunk lenni,
Amirhoz fogható egyetlenegy sincsen. És
mi valójában csak Isthar erejére számít-
hatunk.
–  Kibeleztetlek, Ahmad! Allah legszen-
tebb nevére!
– Arra nem lesz szükség, ó, Mahdi! Vé-
letlenül tudom, hogyan pusztíthatnánk ki
a cionistákat Allah napvilágáról. Néhány
éven belül.
– Mit beszélsz?
2020.01.15. 20:27:36
 DISZTÓPIKUS KALANDREGÉNY
AZ ÖSSZEOMLÁS UTÁNI
AMERIKÁRÓL A TORONYHÁZ
SZERZŐJÉTŐL

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 3 2019.12.20. 16:41:14

 A V É G S Ő H Á B ORÚ U TÁ N
K É T SZ Á Z É V V E L NOM Á D OK ,
R A B SZ OL G ATA RT ÓK ,
T E C H NOK R ATÁ K , E M BE R E VŐ
M U TÁ N S OK É L N E K A H AJ DA N I
M AGYA ROR SZ ÁG ON.

Z Ő KÖTET
AZ ELŐ APHATÓ!
ÚJR A K

A VÉGE UTÁN-SOROZAT 2. KÖTETE

R E N D E LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U
ÚJRA KAPHATÓ!

A VÉGE UTÁN-SOROZAT 2. KÖTETE

B1-B4.indd 4 2019.12.20. 16:41:22