GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS

353
ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK
CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS
ÖNJÁRÓ VILLAMOS

+
CHWEDYK
FOX
BOJTOR
CROWLEY

GREGORY
Benford
Urbánszki
Előfize
tőknek
CSAK
LÁSZLÓ 1200 Ft
!

A SCI-FI LEGJAVA 19353

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2019.07.24. 1:30:59

 MAGYAR SF KÜLÖNLEGESSÉGEK
A METROPOLIS MEDIA KÍNÁLATÁBAN

R E N DE LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U

B1-B4.indd 2 2019.07.24. 1:31:29

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Kedves Olvasó!
GALAKTIKA
S MAGAZIN
-FANTASZTIKU (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
TUDOMÁNYOS
AZ ELSŐ SZÁMÚ

A legfrissebb ökológiai kutatások szerint 30 év múlva komoly problémái

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS

353
ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK
CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS

lesznek az emberi társadalomnak. Meglehetősen riasztóak a hírek, ha nem ÖNJÁRÓ VILLAMOS

változtatunk semmit az életmódunkon és a Föld kizsákmányolásán ala- + CHWEDYK

FOX

puló jelenlegi szokásainkon. Pillanatnyilag hozzávetőlegesen 1 millióféle

BOJTOR
CROWLEY

élőlény a kihalás szélén billeg. A kihalás korában élünk tehát, ami azért GREGORY
roppant nagy gond, mert ezek között a lények között számos olyan rovar- Benford
féleség található, amelyek felelősek az emberi gabonafélék, zöldségek és Urbánszki
Előfize
tőknek
CS K
LÁSZLÓ 120A
0 Ft!

gyümölcsök beporzásáért. Nélkülük tehát nincs hatékony beporzás, azaz A SCI-FI LEGJAVA 19353

nincs termés sem. Persze a szél is teszi a dolgát, de lényegesen kevésbé ha- 9 770133 243018

tékonyan. A jelenlegi előrejelzések rámutatnak, hogy ezek nélkül a rovarok nélkül tizedére (!) csökken
a termésátlag, azaz haszonnövényeink termésének 90%-át elveszítjük. Ennek egyenes következménye,
amellett, hogy nem lesz elegendő növényi élelmiszer, hogy ezek ára is megtízszereződik, azaz csak csil-
lagászati összegekért lehet majd beszerezni az olyan alapanyagokat, mint a liszt vagy a rizs. Tehát az
alapélelmiszerek is luxusnak tekinthetők majd pár évtized múlva.
Ehhez jön még a drasztikus átlaghőmérséklet-emelkedés, ami Európa közepén szubtrópusi, de az
északi régióban is mediterrán klímát jelent. Jaj, de jó, gondolhatnánk, legalább nem kell annyit fűteni,
csakhogy a legnagyobb probléma nem is Európa, hanem a mostani trópusi vidékek. Ott ugyanis az év
harmadában akár 60 fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet, amit az emberi szervezet már nem igazán
tud tolerálni. Ehhez jön az élelmiszerhiány, éhezés, ami a friss becslések szerint körülbelül 1 milliárd (!)
embert fog arra kényszeríteni, hogy elhagyja jelenlegi otthonát, és menedéket, élelmet keressen Euró-
pában és Észak-Amerikában. Ez pedig nem csekélység, ha belegondolunk mekkora problémát okozott
öreg kontinensünknek 1 millió menekült! Ennek ezerszerese már igazi népvándorlás, amit semmilyen
kerítés, apparátus, fegyveres erő nem tud megállítani!
Mindezt csak drasztikus lépésekkel és az emberi faj jelentős önmérsékletével lehetne megakadályoz-
ni, visszafordítani. Vannak persze jó példák, mint mondjuk Norvégiában, ahol pár év múlva semmi-
lyen fosszilis tüzelőanyagot nem égetnek majd el, sem erőművekben, sem járművekben. Ott már jelen-
leg is a járművek fele elektromos üzemű, és az ország teljes energiaszükségletének 90%-át (!) megújuló
energiákból nyerik.
Sajnos azonban egy fecske nem csinál nyarat, így az egész Föld éghajlata rendkívül gyorsan nyá-
rivá változik, ami pedig nem sok jót fog jelenteni nemcsak unokáinknak és gyermekeinknek, hanem
nekünk magunknak sem… Kijelenthetjük, hogy a klímaegyezmények bármilyen megvétózása konk-
rétan az egész emberiség elleni bűncselekménynek minősül. Nem kell ide semmilyen idegen civilizá-
ció, amely elpusztít minket, hiszen belátható, hogy az általunk vezetett „jármű” nyílegyenesen tart a
szakadék felé, és még csak nem is lassítunk. Érthetetlen, hogy miért nem tudunk összefogni fajunk
öngyilkosságának megakadályozása érdekében.
Mi annyit tudunk tenni, hogy ökológiai témájú könyveinkkel támogatjuk az újfajta gondolkodás-
módot, és elindítunk egy akciót is belőlük a galaktikabolt.hu-n…

Burger István
lapigazgató
Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2019.07.24. 1:26:49

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 353. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Láng Anikó
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Col Price (Egyesült Királyság) munkája:

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
54
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
26
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

66

004-005-tartalom.indd 4 2019.07.24. 1:26:39

 GALAKTIKA
2019. augusztus

38

92

6 Richard Chwedyk: A szauruszok és a tojás 26 Óriás csillagkitörések

(befejező rész)
38 Zöld jövő
30 Urbánszki László: Más volt
54 Filmajánló
40 Richard Fox: Sötétedés
65 Galaktika a nagyvilágban
56 Bojtor Iván: A vastundra
66 Szférák zenéje
70 Gregory Benford: Fehér teremtmények
68 Obszervatórium
94 Aleister Crowley: Magdalen Blair öröksége
83 A jövő otthona
84 Képregény a Galaktikában
92 Intelligens dizájn

G L
115 D. C. Poyer: Mostoha Bank
162 D. C. Poyer: Egy komor perc hatvan pillanatja
201 D. C. Poyer-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2019.07.24. 1:26:40

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Önjáró villamos
Kötöttpályás közlekedés esetében műszaki-
lag sokkal könnyebb feladat megoldani az
önállóan közlekedő járműveket. Önműködő
metró már sok éve van. Amit egy alagútban
könnyű megoldani, azt a felszínen már prob-
lémásabb. Az útvonal továbbra is egyszerű,
de figyelni kell a gyalogosokra, a forgalomra,
és figyelembe kell venni az időjárást is.
A Siemens a tömegközlekedés fejlődésének
következő lépcsőfokát itt látja. A németorszá-
gi Potsdamban munkában állt az első LRV
autonóm könnyű vasúti jármű. Egy hat kilo-
méter hosszúságú vonalon próbálhatják ki az
utasok.
A villamos lézeralapú távérzékeléssel, ra-
darral és kamerákkal lett felszerelve. A fedél-
zeti komputer a beérkező információk alapján
képes alkalmazkodni a pillanatnyi forgalmi
viszonyokhoz., és ezek alapján irányítja a
Combinót. Automatikusan áll meg a megál-
lókban, értelmezi a közlekedési jelzéseket, és
baleseti helyzet esetében azonnal reagál.
A jármű éles tesztelése is itt folyik, termé-
szetesen utasok nélkül. Például váratlanul a
villamos elé lépnek, vagy babakocsit gördíte-
nek a jármű elé.
A cég szerint nagy jövője van az önműkö-
dő tömegközlekedésnek, mert a hamarosan
megjelenő önvezető autók nem lesznek képe-
sek nagy tömegek szállítására.
6
006-024-chewdyk.indd 6
M
IRE LESZÁLLT az éj, Axel már
hét óránál járt az alkotórészek
óráján. Az elemek készen álltak,
már csak be kellett illeszteni őket
a fő hengerbe. Ha egymásra rakta őket, jóval ne-
hezebbek voltak, mint hogy Axel fel tudja emelni,
sőt akár csak megmoccantani. A kis szaurusz feje
eddigre csordultig volt számokkal és betűkkel;
az összes B meg D meg C meg Q úgy úszkált az
agyában, mint ebihalak a tóban; ahogy végigné-
zett tákolmányán, bináris számok halmazát látta
csupán. Mindezek ellenére megpróbálkozott a
lehetetlennel, mancsával szorosan megmarkolta
a szerkezetet az egyik végénél, és minden erejét
beleadva próbálta maga felé húzni.
De az meg se moccant.
Megkerülte, és tolni próbálta. A tákolmány
csak nem engedett. Axel ismét tett egy próbát.
Csak tolta, tolta, vagyis próbálta, míg végül arra
járt Csigusz.
– Aludnod kellene – mondta neki.
– Majd csak azután – felelte Axel kifullad-
va –, ha ezt a nyavalyást – mélyeket lélegzett, és
megpaskolta az alkatrészeket – beleszuszakoltam
abba ott… – Hangja elhalt, ahogy még mélyebbe-
ket lélegzett, és kifulladva a hengerre bökött.
Hiába próbálták mind a ketten megmozdíta-
ni, csak annyit értek el, hogy tisztára suvickolták
a padlót a lábuk alatt.
– Pihenj egy kicsit! – mondta Csigusz, mi-
kor végre feladták – Reggel majd kigondolunk
valamit.
– Gondol… – motyogta Axel álomkórosan. –
Gondol, gondol, gondol! Gondolkodnom kell!
– Előbb aludj! – mondta Csigusz, és az ajtó felé
taszigálta.
Axel úgy ment előtte, mint egy fogoly, akit ép-
pen a zárkájába kísérnek vissza.
Az alvóhalom olyan volt, mintha egy cirkusz-
ra rádőlt volna a sátor. A szauruszok már mind
a takaró alá bújtak, kivéve persze Hetmant, aki a
halom mellett feküdt a maga kis ágyában.
2019.07.24. 1:26:18
 GALAKTIKA
2019. augusztus
LA-
EBUregény
Níjas kis
d
Külsőre legyünk
bármilyen különbözők,
álmaink minden
HdU GlöO lt értelmes lényt
íjra je
g ény
kisre
rokonunkká tesznek.

RE
ODO
THE EON-lt
RG lö
STUkdíjra je
emléisregény
k
a
Richard Chwedyk

A SZAURUSZOK
ÉS A TOJÁS (befejező rész)

Csigusz Agnest kereste, miközben felemelte – A tojás a párnád alatt van?

a takarót az egyik csücskénél, és bemásztak alá.
Axel képtelen volt úgy átlépni a többi szauruszt,
hogy rájuk ne taposson, olyan morgásokra kész-
tetve őket, mint „Hékás, nézz a lábad elé!” meg
„Aú!” meg „A gerincemen jársz!” A takaró egyik
csücskétől a másikig mászott, alig figyelve a kala-
majkára, amit okozott, de egyszerűen nem tudott
kényelmes helyet találni magának.
– Gondol, gondol, gondol!
Felemelte a takarót, kimászott alóla, egyene-
sen Hetman ágyához sietett, felmászott a korlá-
ton, és mellé huppant.
– Hetman! Hetman!
– Igen, Axel? – suttogta a másik a maga reked-
tes hangján.
– Aludhatok melletted?
– Természetesen aludhatsz mellettem, Axel.
– Ha felébresztettelek, nem akartalak. Feléb-
resztettelek?
– Nem – mondta Hetman, akit gyakran gyö-
törtek régi és új fájdalmak, ő mégis mindenféle
fájdalomcsillapítót elutasított. – Nem éppen ez a
legjobb éjszakám.
A szauruszok és a tojás
– Igen. Szegény kis krapek – felelte Hetman, a
tojásra utalva. – Remélem a kisfickó… vagy kis-
lány… jobban alszik a maga kis vackában, mint
én. Bár még azt is el tudom képzelni, hogy valójá-
ban nem alszol, ha még fel se keltél soha.
– Csigusz szerint aludnom kell, de én gon-
dolkodni szeretnék. Van ez a sok belső mütyür,
amit be kéne raknom Rotomotoemberbe, de
már összeszereltem mindet, és így meg se le-
het őket moccantani. – Axel egy kicsit köze-
lebb férkőzött Hetmanhoz. – Meséltem már
Rotomotoemberről?
– Legalább hússzor, Axel, de mesélj róla még
egyszer! Nagyon szívesen hallgatom ennek a me-
sés Rotomotoembernek a kalandjait. De kérlek,
ezúttal csak suttogva mesélj, fel ne ébresszük a
többieket! És talán az lenne a legjobb, ha ezúttal
nem énekelnéd el a főcímdalt.
Axel eleget tett Hetman kérésének, a legesleg-
elejéről kezdte a mesét, egészen Rotomotoember
megálmodásától, és gondosan ügyelt rá, hogy ne
énekelje el a főcímdalát, noha nagyon-nagyon
szerette volna. Épp ahogy Hetman remélte, a kis
7

006-024-chewdyk.indd 7 2019.07.24. 1:26:19

A SZAURUSZOK
ÉS A TOJÁS
 GALAKTIKA
2019. augusztus
szauruszt álomba ringatta az alkotóelemek felso-
rolása: az A mozgató átviteli szerkezet csatlakozik
a B jelrendszerfogadó szerkezethez, a B jelrend-
szerfogadó szerkezet csatlakozik a C mozgató-
rendszer fogadó szerkezethez és így tovább. Axel
hangja már elhalkult, mire az F hőfokszabályzó
szerkezet csatlakozott az F1 tárolófiókhoz.
A házra csend telepedett, ha nem számítjuk
az alvóhalom alól érkező morgásokat és horkan-
tásokat. Hetman a fülét hegyezte. Talán még ő is
alszik egy keveset, mielőtt pirkadna, de volt egy
kérdés, amit képtelen volt kiverni a fejéből…
Egy Rotomotoembernek mégis mi szüksége
van hőfokszabályzóra?
Axel mélyebben aludt, mint korábban bármikor;
még a pirkadatot is átaludta. Talán most először
nem kukucskált ki az ablakon, hogy elcsípje a
csillagok utolsó fénycsóváit (már ha tiszta volt
az éjszakai égbolt), és hogy elsőként lássa meg
a felkelő nap első sugarait (már ha a nappali
eget sem takarták felhők). Ehelyett elmerült egy
álomban, ahol Rotomotoember fel s alá gurult
a házban. Ami azonban nagyon furcsa volt az
álmában, a kerek fejű szerkezet inkább hasonlí-
tott egy csészében gubbasztó lágytojásra, mint
egy robotra. Erről Axelnek az jutott eszébe, hogy
Rotomotoember a maga módján az ő tojása – de
ahelyett, hogy egy nagy tojás héja repedne meg,
és törne szét, a sok kis héjdarabot kell összeillesz-
teni egy nagy tojássá.
Összeilleszteni!
Felpattant álmából. Össze kell illeszteni! Kö-
rülnézett a szobában, ami már fényárban úszott a
nap sugaraitól. Hetman mellette feküdt, végre el-
aludt, de az alvóhalom eltűnt; mindenki elment,
és valaki eltette az összes takarót.
Kimászott Hetman ágyából, szélsebesen sza-
ladt a műhelyébe, és még épp időben ért oda,
hogy elcsípje, amint Diogenész és Hubert az előző
este összeszerelt tákolmányt a feje tetejére állított
hengerbe illesztik. Az még hagyján, de a hen-
8 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 8
gernek már a kereke s a karja is a helyére került.
Mozdulatlanul, mégis a helyén volt mind.
Doki tőlük nem messze a maga kis dobozán
gubbasztott, mancsában csavarhúzóval.
Körülöttük tömegbe gyűltek a szauruszok,
főleg a kicsik, nézték, hogy mit csinálnak, s
közben magukban cseverésztek. Az Öt Bölcs
Buddhaszaurusz egy műanyag lépcsősor tetején
ült, hogy majdnem olyan jól láthassanak min-
dent, mint Geraldine és Tibor a maguk dolgozó-
asztalairól.
Agnes kiterítette maga elé az összeszerelési
útmutatót.
– Szóval az a szemétdarab a motor-szemétda-
rabhoz tartozik.
– Mármint az elemtartó? – kérdezett vissza
Doki.
– Hát nem azt mondom, te észlény!? Vedd ki a
szürke kábelt és a két kéket abból a kis tasakból,
azokra lesz szükséged!
Tyrone és Alfie kinyitotta a tasakot, kivette be-
lőle a kábeleket, és odavitte Agnesnek.
– Hékás! – szólt Axel, mire mindenki megállt,
és felé fordult.
– Rám ne nézz! – mondta Agnes. – Nem az én
ötletem volt Nem tehetek róla, hogy mindenki tel-
jesen meghibbant ebben a házban.
– Csigusz említette reggel azt a kis galibát,
amivel küszködtél tegnap este – magyarázko-
dott Doki, letéve a csavarhúzót. – Úgy gondol-
tuk, némi segítség nem árthat a terved megva-
lósításában.
– De… de… – hebegte Axel.
Közelebb lépett. Képtelen volt levenni a szemét
a hengerről, melynek feje ugyan még mindig nem
volt, de volt legalább karja és lába, és lágytojásra a
legkevésbé sem hasonlított többé.
Az alkatrészek alkotta órára nézett: kilenc.
A darabok háromnegyede eltűnt.
– Srácok… én nem… nem is tudom…
– Aj, hallgass már el! – mondta Agnes.
– Irány lefelé reggelizni, Tom csak rád vár!
2019.07.24. 1:26:19

Utána irány ide vissza segíteni! – Diogenész-
hez és Huberthez fordult. – Most, hogy azzal
a valamivel végre készen vagytok, és Axel is
felébredt, levihetitek Hetmant, aztán jöhettek
rögtön vissza. Szeretnék minél előbb fedelet
látni a szemetesvödrön, lehetőleg még ma, de
legkésőbb holnap!
Agnes kifogyott a szóból. Axel a földszintre
iramodott. Diogenész és Hubert a válluk fö-
lött vissza-visszasandítva hagyták el a szobát.
Agnesnek feltűnt, hogy Doki a maga leghiggad-
tabb mosolyával vizslatja.
– Na, most meg mi a kénköves ménkűt bá-
mulsz? – mondta neki.
– Éppen valami nagyszerűt bámulok, kedve-
sem; valami olyat, ami már egy kisebb csodával
ér fel. Egy jókedvű Agnest látok.
– Fogsz majd te még látni egy tüskés farkat is
az arcodnak csapódni, ha nem mozdítod el a hát-
sód arról a dobozról! Irány dolgozni!
Erre a bátorításra Doki ismét megfogta a csa-
varhúzót, és minden további hozzászólás nélkül
tért vissza a hengerhez, bár a vigyort az arcáról
képtelen volt letörölni.
Valamikor ez idő tájt a kinti világban, a
fákon is túl, valami felbolydult. Amennyire
meg lehetett állapítani, a felbolydulás a Mount
Herrmann rádióteleszkóp irodáiban indult.
A  jelek szerint ugyanis meghatározott koor-
dinátákra kisugároztak egy üzenetet, melynek
feladója egy bizonyos „Axel” volt, a címzettek
pedig valamiféle „űrfickók”. Ebben igazából
még nem lett volna semmi különleges, hiszen
a teleszkóposok már évek óta fogadtak üzene-
teket egy promóciós és PR program részeként,
mely arra irányult, hogy fedezni tudják kuta-
tásuk költségeit többek között a földönkívüli
értelmes élet felkutatására.
A felbolydulást az üzenet tartalma váltotta ki,
egészen pontosan egy utalás benne valami „to-
jásrakásra”. És mivel az üzenet egy olyan házból
indult, melyet a túlélő szauruszok gondozására
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 9
GALAKTIKA
2019. augusztus
hozott létre és működtetett az Atherton Alapít-
vány, a tojásrakás lehetősége egy meglehetősen
páratlan lehetőséggel kecsegtetett.
Persze az egész akár holmi tréfa, tévedés, fél-
reértés is lehetett. De szépszerivel akadtak olyan
roppant fontos emberek a biomérnökök közös-
ségében, akik emiatt álmatlanul forgolódtak,
és egészen addig fognak álmatlanul forgolódni,
amíg az ügynek utána nem járnak, s a rejtély nem
tisztázódik. Márpedig a biomérnökök közösségét
olyan fontos emberek alkották, akik sok-sok kör-
ben voltak igen befolyásosak. Az álmatlanságot
mint olyat tehát nem bírták valami jól.
Így esett, hogy egy telefonhívás futott be
Ms. Susan Leahyhez, aki magának Hilary
Athertonnak, az alapítvány akkori igazgatójának
volt az unokahúga.
– Válaszokat akarnak – mondta Ms. Leahy
Tom Grovertonnak egy újabb hívás során. – Vagy
akár úgy is fogalmazhatnék, hogy meg akarnak
bizonyosodni, már ha érted, mire célzok.
– Biztos ide akarnak küldeni valakit házkuta-
tásra – felelte Tom.
– Elméletileg a szerződésre hivatkozva eluta-
síthatjuk őket, de félek, az csak nagyobb port
kavarna. A Biotechnológiai Szabványok Irodája
soha nem nézte jó szemmel a függetlenségünket,
és másra sem vágynak, csak hogy végre meg-
szüntethessék.
– Tehát jönnek – mondta Tom.
– Én is megyek velük. És kérni fogom, hogy
dr. Pagliotti is ott legyen – felelte Ms. Leahy, dr.
Margaretre utalva. – Nem fogom engedni, hogy
játsszák a felsőbbrendűt, de abban nem akadá-
lyozhatom meg őket, hogy minden sarkot átku-
tassanak a maguk kénye-kedve szerint; biztosra
kell menniük, hogy a szauruszok nem tojnak.
Találjanak bármit, ami másra utal, és további
kutatásokat fognak követelni, mi pedig olyan jogi
csatamezőre tévedhetünk, amit jobb szeretnék
elkerülni.
– Értem – mondta Tom.
9
2019.07.24. 1:26:19
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Tudom, hogy érted. Neked kell megmon-
danod a szauruszoknak. Tőled kell hallaniuk,
hogy jövünk.
– Így van. De legalább újra láthatlak.
– Ó, bárcsak kevésbé nyomasztó körülmé-
nyek közt találkozhatnánk! Fantasztikus munkát
végzel, Tom. Ami meg a szauruszokat illeti, nos,
mindig meg tudnak lepni valamivel.
– Akkor most sem fogsz csalódni, Susan. Arra
mérget vehetsz!
Mire elérkezett alvásidő, a dolgozószoba teljesen
kiürült. Nem volt ott már más, csak Axel… és
persze Rotomotoember.
Az ablakon átszűrődő holdfény gyengéd
világossága mindent halványszürke, fémes ár-
nyalatúra színezett a szobában. Hűlt helye volt
már az alkatrészek rendetlenségének, eltűnt az
a kör, amibe Axel kirakta őket; a helyén most
Rotomotoember állt, a maga teljes, alig másfél
méteres magasságában, négy vaskos kerekén.
Két oldalából két rúdszerű kar meredezett.
A  szemgödörben elhelyezett hatalmas, kerek
szem olyan volt, mintha a robot megszállott
túlbuzgósággal vizslatná környezetét – nem
is hasonlíthatott volna jobban feltalálójára.
Ezt tovább fokozta a szájának megfelelő, vé-
kony illesztésvonal pár centivel lejjebb, és e
kettő együtt olyan arckifejezést kölcsönzött
Rotomotoembernek, mintha csodálkozásában
hirtelen fel akarna kiáltani, hogy „Mi a…?”.
Egy kábel húzódott közte és egy konnektor kö-
zött, ami töltötte az akkumulátort. Ennyire volt
mindössze szüksége ahhoz, hogy életre keljen, no
meg némi program letöltésére, hogy a kifinomult
agya is beindulhasson.
Axel szótlanul meredt rá, szoborként állt egy
helyben, arcát elöntötte az áhítat.
– Hát elkészült – suttogta. – Elkészült-elké-
szült-elkészült.
– Aludnod kellene – mondta Doki, aki Csigusz
kérésére indult Axelt megkeresni, miután hiá-
10 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 10
nyolták az alvóhalomból. – Ugye nem akarsz el-
aludni holnap a diadalod percében?
– Nézd! – mutatott Axel Rotomotoemberre –
Hát nem ő a legjobb dolog a világon, amit valaha
láttál? Hát nem ő a legklasszabb, leghihetetle-
nebb, legfantasztikusabb, leg-leg-leghatalmasabb
dolog a világon?
– Eleget láttam az elmúlt napokban, barátom.
– Doki mancsa még mindig tele volt sebekkel,
melyeket az emberi eszközök okoztak; a lába még
mindig fájt, mert beszorult a főhenger alá, mikor
az utolsó kereket próbálták a helyére illeszteni
(mondjuk, a gyengébbik lábfeje volt, szóval mind-
egy is, alig lehetett észrevenni, hogy jobban biceg,
mint eddig). – De valóban. – Mancsát Axel vállá-
ra tette. – Valóban… hmm… lenyűgöző.
– Nélkületek nem sikerült volna. Nekem van-
nak a leges-leges-legjobb barátaim az egész uni-
verzumban!
– De te találtad fel, ugye emlékszel? Nélküled
Rotomotoember nem is létezhetne, vagy igen?
– Hát, nem is tudom – mondta Axel, nagyon
komolyan tanakodva a kérdésen. – Inkább most
már úgy érzem, mintha… mintha mindig is léte-
zett volna, én meg csak, hát, mintha csak…
– Csak?
– Mintha csak megformáltam volna, alakot
adtam volna neki! Tudod, mint mikor vannak
ezek a valós valamik meg máshol ilyen lehetne-
valós valamik, mintha egy ablak mögött len-
nének. Biztos te is láttál már olyan gumilabda-
automatát, tudod, amiben nemcsak gumi-
labdák vannak, hanem minifejek meg mini
gumipókok, meg minden ilyesmi. Pont ilyen
érzés… mintha Rotomotoember bele lett volna
szorulva egy ilyen automatába, én meg csak ki-
piszkáltam volna a kampóval!
– Ebből is látszik, hogy aludnod kell, ba-
rátom. Már úgy beszélsz, mint egy platonista
idealista. Sőt, még annál is rosszabb: egy jungi
pszichoterapeuta.
– Az meg mi?
2019.07.24. 1:26:19

Doki megvakarta a fejét.
– Az a személy, akinek jó sokat kell aludnia.
Gyere! Amikor Axel csak úgy szórja a bölcsessé-
geket, az egyértelmű utalás arra, hogy vagy al-
szik, vagy aludnia kellene.
Dokinak úgy kellett kiráncigálnia őt a mű-
helyből. Csak akkor merte megengedni neki,
hogy visszanézzen Rotomotoemberre, miután
már befordultak a sarkon.
És akkor Axel hirtelen megtorpant, mert vala-
mi szöget ütött a fejébe.
– Hékás! – integetett Dokinak, és a lépcső felé
iramodott. – Most végre te is láthatod!
– Ahhoz már nagyon késő van, kisöreg…
– Nem-nem-nem-nem! Gyere már! – Axel si-
etve tett egypár lépést, majd visszafordult Doki
felé. – De csöndesen! – mancsa egyik ujját a szája
elé tette. – Pszt!
Lassan kúszva mászott le egy lépcsőfokot,
majd még egyet, s még egyet. Doki e lassú tempó-
ban is alig tudta követni; a rossz lába bármilyen
tempó mellett hátráltatta a lépcsőzésben. A korlát
nagy, függőleges tartófáiba kapaszkodva igyeke-
zett lépést tartani, amikor is bevillant neki, hogy
még mindig nem tudja az okát, miért teszi ki ma-
gát ekkora megmérettetésnek.
– Axel, elmondanád…?
– Pszt! Csak még egy kicsit! – Axel suttogása
hangosabb volt, mint Doki akadékoskodása. –
Csak még egy lépés!
Dokinak a következő lépcsőfoknál a rossz lá-
bára kellett nehezednie; felnyögött, de még idő-
ben elhallgatott, mielőtt felordított volna.
– Nézd! Ott van! Látod? – suttogta Axel. –
Látod?
De Doki semmit nem látott. A következő
tartófa után nyúlt, igen esetlenül sikerült csak
megkapaszkodnia, majdhogynem átesett Axe-
len. Farkát felemelve sikerült csak kiegyensú-
lyoznia magát. Ha megcsúszott volna csak egy
centimétert is, a lépcső maradékát fejjel lefelé
bukfencezve teszi meg. De legalább végre látta,
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 11
GALAKTIKA
2019. augusztus
hogy mit mutogat Axel oly buzgón: a nappaliból
fény szűrődött ki.
A fényár folyamatos villódzások közepette vál-
toztatta színét és erősségét, mintha bekapcsolva
maradt volna a videoernyő. Nem is „mintha” – a
videoernyő be volt kapcsolva!
– Látod? – suttogta Axel, és ezúttal sikerült
sokkal csöndesebben tennie. – Ő ott tévé-béka!
Ugye megmondtam, hogy tényleg igazi? Tényleg-
tényleg-tényleg-tényleg igazi!
– Axel – kezdte Doki, még mindig kapaszkod-
va, és mintha kezdett volna kicsúszni mancsából
a korlát –, énszerintem inkább valaki elfelejtet-
te… – Nem fejezte be a mondatot, mert ráeszmélt,
hogy ő maga kapcsolta ki a képernyőt aznap.
– Talán – morfondírozott Doki – valami tech-
nikai hiba, csakis amolyan „malőr” lehet, ahogy
azt nevezni szokás. Talán valami elromlott a…
Mintha egy vonat kürtje szólalt volna meg,
olyan hangos kiáltás dörrent rájuk a lépcső te-
tejéről:
– Hékás! Mégis mi az ördög folyik odalent?!
A másodperc törtrészében, amikor is meghal-
lotta Agnes kiáltását és mancsa szorításából vég-
leg kicsúszott a tartófa, Doki még éppen elcsípte,
amint a nappaliból jövő fény hirtelen megszűnik,
mintha csak valaki hirtelen rácsapott volna a táv-
irányító kikapcsológombjára.
Azután a látása csődött mondott, távolról
érzékelte csupán a gravitáció karmait, amint
megragadják; először átesett Axelen, majd le egy
lépcsőfokot, majd még egyet, és még egyet, s még
egyet…
Egy pillanatnak érzékelte csupán azt az időt,
amennyire lecsukta a szemét, de mikor újra ki-
nyitotta, körülötte minden kivilágosodott. Fe-
küdt, felfelé nézett, és Axelt látta, no meg még jó
pár szauruszt, köztük Karát és Csiguszt, no meg
persze Tom Grovertont, akik mind aggodalmas
arckifejezéssel állták körül. Tom keze ide-oda járt
Doki hátán és mellkasán, nyilvánvalóan törött
csontokat keresve.
11
2019.07.24. 1:26:19
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Jól vagyok – mondogatta a szaurusz megál-
lás nélkül, és miután Tom jó alaposan megvizs-
gálta, még el is hitte; zúzódások, izomfájdalom,
de semmi komoly.
Agnes, még mindig a lépcső tetején állva,
persze nem győzte hangosan letorkolni, amiért
„úgy lopakodott a sötétben, mint valami isten-
verte tökkelütött”, ami már-már közelebb állt a
fülcsengéshez, mint tényleges szidalmakhoz –
és amihez könnyebb volt hozzászoknia is, mivel
nem először csengett a füle.
– Jaj, Doki! Annyira-annyira-annyira saj-
nálom! – ismételgette Axel, annyiszor, hogy az
inkább kántálásnak hatott. – Nem akartam,
tényleg, csak azt akartam, hogy te is lásd tévé-
békát! Tényleg csak azt akartam! Annyira-
annyira-annyira-annyira sajnáloooom!
– Én döntöttem úgy, hogy követlek, Axel – fe-
lelte Doki, s mancsával igyekezett elkapni a kis
szauruszét, de mivel túl messze volt, ezért csak
egy gyenge legyintésre tellett tőle. – Biztos muris
látvány lehetett, a világ legnagyobb ülepreesés-
attrakciója, már csak közönség kellett volna.
Az alatt az idő alatt, amíg Tom felvitte őt az
emeletre, és be az alvószobába, Doki képtelen
volt másra gondolni, csak a nappaliból kiszű-
rődő fényárra. No nem mintha most már hitt
volna tévé-békában, legalábbis nem jobban,
mint eddig, de volt valami – valami – nagyon
furcsa abban, hogy a videoernyő működött, mi-
kor senki nem kapcsolhatta volna be. És miután
lehajtotta fejét a párnára, amit Kara hozott neki,
nem a dudorok vagy a zúzódások tartották éb-
ren az éjszaka nagy részében, hanem leginkább
ez a gondolat.
Rotomotoember készen állt… legalábbis
majdnem.
A szauruszok a műhelyben gyűltek össze.
Legtöbbjük lent volt a padlón, tartva egy bizton-
ságosnak vélt távolságot Rotomotoembertől,
aki toronyként magasodott föléjük. Mások
12 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 12
Preston asztala körül kucorodtak össze, megint
mások az azzal szemközti asztal tetején foglal-
tak helyet.
Tibor és Geraldine magánlakhelyét senki nem
bolygatta, de még ők is előbújtak vackukból, hogy
szemtanúi lehessenek a nagy pillanatnak. Tibor
még a „kalapját” is felvette, ami igazából nem volt
más, csak egy homorú, zöld műanyagdarab, apró
karimával; nevetségesen festett, ha feltette, de Ti-
bor ragaszkodott hozzá, hogy igen előkelő és dél-
ceg külsőt kölcsönzött neki, főleg, mikor hetykén
megbillentve hordta.
Egy kábel kötötte össze Rotomotoembert
Preston számítógépével. Azt senki sem tudta,
mennyi ideig tart neki letölteni a szükséges prog-
ramot, de amint elkészül vele, életre fog kelni.
Axel az alkotása mellett állva számolta a másod-
perceket, de persze számtalanszor elvesztette a
fonalat, és kezdhette elölről.
– Figyelem! – kiabálta Agnes az ajtó mel-
lől. – Figyelem! Maradjatok távol tőle! Mikor az
a szemétrakás megvadul, elképzelni sem lehet,
hányunkon fog átgurulni! Minden szaurusz ma-
radjon távol tőle!
Csak Csigusz foglalkozott vele, és ő is csupán
azért, hogy elhallgattassa.
Ott volt Tom Groverton is; az azonban sen-
kinek sem tűnt fel, hogy véletlenül pont a két
tűzoltókészülék mellett állt, amiket Geraldine
laboratóriuma mellé készített.
Axel feladta a számolást, és inkább kántálásba
kezdett:
– Fel! Fel! Fel! Rotomotoember! Fel! Fel! Fel!
Rotomotoember! – A többi szaurusz közül néhá-
nyan beszálltak. – Fel! Fel! Fel! Rotomotoember!
– Majd mások is csatlakoztak. – Fel! Fel! Fel!
Rotomotoember! – Még azok is visongattak és
csiripeltek a kántálás ritmusára, akik nem tudtak
beszélni. – Fel! Fel! Fel! Rotomotoember! Fel! Fel!
Fel! Rotomotoember!
– Figyelem minden szaurusznak! Maradjatok
távol tőle! Mikor az a szemétrakás megvadul…
2019.07.24. 1:26:19

– Fel! Fel! Fel! Rotomotoember! Fel! Fel! Fel!
Rotomotoember!
– … kíméletlenül átgurul…
Rotomotoember megrándult, éppen hogy
csak, ami aligha volt mozgásnak nevezhető.
A letöltés befejeződött. Halk zúgás-búgás kelt
a mechanikus bendőből. Félgömb alakú feje
alig észrevehetően balra fordult, hatalmas sze-
mének pupillája fordult vele együtt, majd ismét
vissza a kiindulás irányába, végigjáratva tekin-
tetét környezetén.
A kántálás véget ért. Még Agnes is meg tudta
fékezni kiáltozását.
Aligha lehet egy gépen ennél ijedtebb arckife-
jezést elképzelni, már ha egyáltalán el lehet kép-
zelni bármilyen arckifejezést egy gépen. A sze-
me tehetett róla, ami mintha a régi időkből való
játékfigurák és babák szemeinek túlméretezett
változata lett volna – de azoknál jóval élénkebb,
sőt mozgékonyabb. E szem, együtt a szájszerű vo-
nallal a hengertesten, meglepődöttség, rémület,
elképedés kifejezését adta neki.
Az őt körbeálló kilencvenvalahány dino-
szauruszszerű lényt vizslatta, melyek egytől
egyig őt fürkészték, na meg azt az egy szem
embert, aki karba tett kézzel állt, egy asztalnak
támaszkodott, és az arcán ülő mosoly büszke-
ségről árulkodott.
Rotomotoember úgy emelte fel a karját,
mintha épp megadná magát, majd Preston asz-
talához hátrált. A testén látható átlátszó, szürke
képernyő – a kommunikáció egyetlen eszköze
– megtelt felkiáltójelekkel, kérdőjelekkel, és más
furcsa szimbólumokkal, melyeket talán még más
rotomotoemberek se tudtak volna felfogni, már
ha léteztek volna.
– Látjátok? – kiáltotta Agnes. – Hát nem
megmondtam? A szörny lecsapni készül! Visz-
szavonulás!
De Rotomotoember lefagyva állt egy hely-
ben, egészen addig, amíg Axel a dr. David
Norman nevű triceratops hátán oda nem vág-
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 13
GALAKTIKA
2019. augusztus
tatott. Dr. Norman lehajtotta a fejét, hogy Axel
le tudjon szállni. Alkotása felé indult, felemelt
bal manccsal.
– Szia! Engem Axelnek hívnak.
Rotomotoember szeme lefelé mozdult, hogy
szemügyre vehesse a kis kék lényt. Egyik karját
leeresztve behajlította azt az ízületét, ami egy
élőlény könyökének felelt meg. A kijelzőjéről
eltűntek a szimbólumok, kivéve öt, betűkészlet
és központozás tekintetében is teljesen egyszerű
karaktert:
SZIA!
A legtöbb szaurusz éljenzésben tört ki. Tom
Groverton tapsolt.
– Biztos vagy benne, hogy nincsen géppus-
ka az ujjaiban? – noszogatta Agnes Prestont
morogva.
– Pozitív.
– Semmi lángszóró, semmi lézernyaláb?
– Te magad is láttad az összeszerelési kézi-
könyvet. Rotomotoember teljesen fegyvertelen.
Van ugyan a fejébe építve egy villódzó jelzőfény,
de amint láthatod, még semmi oka nem volt
használni.
Agnes tovább puffogott:
– Szerintem még mindig csak egy halloweenre
készített szemetesvödörre hasonlít.
– Hahó! Srácok! – mondta Axel, és úgy tett,
mintha a többi szaurusz még nem látta volna a
robotot. – Hadd mutassam be nektek a legújabb
barátotokat! Üdvözöljétek Rotomotoembert!
Rotomotoember függőlegesen feltartotta fém-
kezét, egyenesen a feje fölé, amolyan köszönés-
képpen, miközben a „SZIA!” felirat még mindig
ott villódzott a képernyőjén. A szauruszok ismét
éljenzésben törtek ki.
– Na, gyere! – Axel igyekezett elcsalogatni új-
donsült fémbarátját az asztaltól. – Erre, erre gye-
re, még egy kicsit! Kövess!
Rotomotoember kijelzőjén megváltozott a
szöveg: először az „AXEL”, majd a „KÖVET” szó
jelent meg. Engedelmesen ment Axel után min-
13
2019.07.24. 1:26:19
 GALAKTIKA
2019. augusztus
denfelé, még ha egy kicsit esetlenül is. A progra-
mozása, úgy tűnt, sikeresen meggátolta őt abban,
hogy elgázolja az apróságokat, de még így sem tu-
dott, vagy inkább nem mert felfelé nézni, csakis
lefelé, folyamatosan pásztázta maga előtt a padlót,
minduntalan ügyelve rá, hogy senki ne szoruljon
a kereke alá. Ha egy másfél méter magas, négy ke-
réken guruló henger mozgására használni lehet-
ne a „kecses” szót, Rotomotoemberét tökéletesen
jellemezné.
Axel egyenesen a műhely ajtajához vezette.
Rotomotoember, ha nem is hang, sokkal inkább
egy hathatós, sipító zümmögés kíséretében,
köszönt az ajtónak. Az „AJTÓ” szó jelent meg
kijelzőjén. Aztán csak ment Axel után, végig a
folyosón, fémkarját minduntalan a magasban,
köszönésre tartva, egészen addig, míg el nem
érték a lépcsőt, és az ahhoz tartozó hajdani ke-
rekesszék-felvonót, ahol is lemerevedett.
Rotomotoember, úgy tűnt, nem biztos benne,
hogy meg tudná tartani az egyensúlyát a platós
felvonón, ahol a korlát jó pár centire esett tőle.
Axel kérleléssel, csábítgatással – na meg Dioge-
nész és Hubert hátulról jövő taszigálásával – igye-
kezett elhitetni vele, hogy nem lesz semmi baj.
A visszatért „SZIA!” kiírást felváltotta a „SEGÍT-
SÉG!” a kijelzőjén, és leereszkedés közben úgy a
falhoz szorult félelmében, hogy barázdák marad-
tak utána, de a szauruszok túl izgatottak voltak
ahhoz, hogy ezt észrevegyék.
Mikor leértek, Rotomotoember tekintetét az
égre emelve gurult le a felvonóról, mintha valami
égi Rotomotoistenhez fohászkodna.
– Ide süss, Rotomotoember! – mondta Axel, a
nappali felé mutogatva. – Itt tudsz videót nézni.
Rotomotoember köszönt a videoernyőnek,
mialatt saját képernyőjén a „VIDEÓ” és a „SZIA!”
szavak váltogatták egymást.
– Odaát, abban a másik szobában, ott meg
enni szoktunk.
Rotomotoember köszönt az ebédlőnek…
„EBÉDLŐ – SZIA! – EBÉDLŐ”
14 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 14
Bármit is mutasson neki Axel, ő mindnek ille-
delmesen köszönt, még a számítógépnek is, a mű-
anyag lépcsőnek is, az összes könyvespolcnak, és
az Öt Bölcs Buddhaszaurusz műanyag szaxofon-
jainak. És ahogy üdvözölte őket, úgy jelent meg
mindnek a neve a kijelzőjén, váltakozva a „SZIA!”
üdvözléssel.
– Talán már korábban meg kellett volna
kérdeznem – szólította meg Doki a fellegekben
járó Axelt, miközben Rotomotoember köszönt
az olvasólámpának, a kanapénak és egy sep-
rűnek, amit Tom hagyott ott az ablaknak tá-
masztva –, de lényegében miért is van itt velünk
Rotomotoember, mi a feladata?
– Ő védi meg a jófiúkat a rosszfiúktól!
– Hát akkor – sóhajtott Doki, megsimogatva
Axel feje búbját – kívánom, hogy kevés munkád
legyen vele, de a babérokat learasd!1
Amikor Tom Groverton összehívta a
szauruszokat a könyvtár előtt, Dokinak tüstént
az jutott eszébe, hogy biztosan valami „rosszfi-
ús” van készülőben. A szoba hátsó részében állt
– szigorú őrizet alatt, persze – Rotomotoember,
mellette büszkén tervezője.
– Holnap jönnek, és tojásokat fognak keresni
– mondta Tom, lazán karba tett kézzel, amint egy
kissámlin ült a szoba közepén.
– Törődjenek a maguk dolgával! Mondd meg
nekik! – kiabált Agnes.
– Jó lenne, ha lehetne – felelte Tom. – De ezek
azok az emberek, akik a ti értelmessé nyilvání-
tásotokkal elvesztették fölöttetek a rendelkezési
jogukat. És ti is jól tudjátok, hogy egészen az-
óta keresik a kiskapukat, amióta elfogadták az
Atherton Alapítvány indítványát. Intelligensek
vagytok, vannak érzéseitek, sokáig éltek… és ez
mind-mind fejfájást okoz nekik évek óta. A tu-
dósközösség egy olyan csoportja támogatja őket,
akiknek csak kísérleti alanyok vagytok. Naná,
hogy őrülten tudni akarják, hogy is mondjam,
hogy mit csináltak „jól”, amikor megterveztek
titeket. Ha kiderül, hogy tudtok tojást rakni, az
2019.07.24. 1:26:19

mindent megváltoztathat. Úgy értem – Tom
megköszörülte a torkát –, ha kiderül.
– Mi derül ki? – kérdezte Doki suttogva.
– Ez a beszéd! – mosolyodott el Tom. – Én
nem kérdezek, és ti nem hazudtok, azt leszá-
mítva, amit eddig sem mondtatok el nekem.
– Ugyan, Tom! – mondta Doki, szemöldökét
olyannyira felhúzva, amennyire csak kemény
bőre engedte. – Hát miért hazudnánk mi neked?
Tom elengedte a megjegyzést a füle mellett.
– Ne felejtsétek el, én itt leszek. És itt lesz dr.
Margaret is, sőt még Ms. Leahy is. Azért leszünk
itt, hogy a brigád ne menjen túl messzire. De ala-
posak lesznek, és leállítani nem tudjuk őket, már
csak azért sem, nehogy azt higgyék, hogy bármit
rejtegetünk.
– Nem rejtegetünk semmit – mondta Doki.
– Természetesen. – Tom felállt. – Van még
egy kis dolgom odafent, mielőtt nekilátnék a
vacsorának. Ja, még valami: talán jobb lenne
Rotomotoembert egy kicsit a háttérbe szorítani,
mikor jönnek, nehogy a végén többet lássanak,
mint amennyit fel tudnak fogni.
– Ezt meg hogy értette? – kérdezte Axel, miu-
tán Tom kiment a szobából.
– Úgy értette, hogy a holnapi látogatók még
nem tudnak a találmányodról, te kis éles eszű –
mondta Doki.
– Éles eszű?! – viharzott Agnes Axel felé – In-
kább félkegyelmű! Ez az egész a te hibád! Kellett
neked üzengetned az „űrfickóknak”! Téged kéne
bezárni, nem Brontét!
– Bronte? – Axel alig jutott szóhoz – Ki akarja
bezárni Brontét?
– Senki nem mondta, hogy be kell zárni
Brontét! – szólt közbe Kara, majd Brontéra né-
zett, aki alig tudott nyugodt maradni a gyűlésen,
annyira féltette a tojását; most már egyenesen
borzongott, mintha a hideg rázná.
– Mégis mit gondolsz, mit fognak tenni? –
folytatta Agnes. – Majd jól elviszik, bedugják va-
lami laboratóriumba, ahol összeszurkálják meg
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 15
GALAKTIKA
2019. augusztus
összevagdossák, csak hogy megtudják, hogy volt
képes arra, amire.
A körülöttük álló szauruszok felsikoltottak
rémületükben. A régi rossz emlékek azokból az
időkből, amikor őket is felvagdosták, szinte ala-
kot öltöttek a levegőben; még a legkisebbek, a leg-
egyszerűbbek is élénken emlékeztek.
– Ne is figyelj rá! – mondta Kara Bronténak. –
Agnes már megint mindent túlreagál. Senki nem
fog elvinni téged sehova. – Agneshez fordult. – Be
tudnád csak egyszer fogni a szádat? Tiszta fejjel kéne
gondolkodnunk, de te csak a pánikot tudod kelteni.
– Elviszik a tojást, ugye? – dadogta Bronte.
– Mint azok a tudósok, akiket egy videóban lát-
tunk, akik felmásztak a madárfészekbe, és elvit-
ték a ritka madarak tojásait.
– Senki nem fog semmi ilyesmit tenni. –
Preston támogatóan a nőstény hátára tette a
mancsát; nem tudta nem érezni a vacogását. –
Majd kitalálunk valamit!
– Ne haragudj, Bronte! – mondta Axel olyan
szomorú, gyászos arckifejezéssel, amit tőle még
soha nem láttak. – Nem tudtam, hogy ez lesz.
– Nem a te hibád – mondta Bronte; tompa fo-
gai olyannyira kilógtak, hogy teljesen eltakarták
az alsó ajkát. – Te csak olyan… olyan Axelesen
viselkedtél.
– Éppen ez a legnagyobb probléma ebben az
átkozott helyzetben! – mondta Agnes.
– És ha Rotomotoember segíthet? – kérdezte
Axel nagyon halkan.
A szoba másik felében álló robot köszönésre
emelte karját, mikor meghallotta a nevét.
– Na ide figyelj! – torkolta le Agnes Axelt. –
Egy szót sem akarok többé hallani Rotomoto-
emberről! Se az űrfickókról! Se elektromos sze-
metesvödrökről! Se videonéző békáról! Ha csak
még egy szót kiejtesz a szádon…
Agnest egy olyan hang szakította félbe, ami
eddig nem vett részt a beszélgetésben. A hang,
egy mély, rekedtes hang az ablak alatti kis ágyból
érkezett.
15
2019.07.24. 1:26:19
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Axelnek igaza van – mondta Hetman.
– Micsoda? – Agnes kész volt a szócsatára, és
az „Axelnek igaza van” mondattól felállt a tüske a
hátán, de éppen annak a szaurusznak a szájából
hangzott el, akivel nem mert vitába szállni. – Mit
mondtál?
– Azt mondtam, hogy Axelnek igaza van. Nem
hagy nyugodni egy gondolat, valami, amit még ő
mondott pár éjszakával ezelőtt. Nem biztos, hogy
igazam van, de… Axel, ugye megvan még a kézi-
könyv Rotomotoember összeszereléséhez?
– A számítógépnél, Preston cuccai közt – felel-
te a kis szaurusz.
– Hozd ide, de nyomban! Dolgunk van.
– Dolgunk van! – Axel habozás nélkül felsza-
ladt az emeletre.
– Ti pedig – folytatta Hetman – nagyon ala-
posan nézzétek át azt a részt a kézikönyvben,
ami az F hőfokszabályzó szerkezethez és az F1
tárolófiókhoz kapcsolódik! Lehet, hogy egyálta-
lán nincs igazam, de valami azt súgja, egy részlet
nagyon elkerülte a figyelmünket Axel találmá-
nyában.
Mikor másnap reggel megérkezett a nagy autó,
Axel az íróasztalon állva kémlelt kifelé az ablakon.
– Embereeeek! – jelentette be őket a többiek-
nek. – Itt vannak! És rosszfiú-autóval jöttek!
A hosszú, sötét limuzin oldalán ott virított a
Biotechnológiai Szabványok Irodájának hivatalos
címere. Pontosan a ház előtt állt meg, és három
idegen szállt ki belőle, no meg dr. Margaret és
Ms. Leahy. A három idegen egyike egy makulát-
lan külsejű, hosszú felöltős, fekete öltönyös fiatal
afroamerikai volt; egy másik egy már őszülő fe-
hér férfi, aki már jóval hétköznapibb öltözéket,
kigombolt bőrkabátot és fekete pólót viselt; a
harmadik pedig egy valószínűleg ázsiai, fiatal nő
kockás munkáspólóban, farmerkabátban, aki ka-
nárisárga haját nagyon rövidre nyíratta.
Ms. Leahy ment elöl. Tom a verandán fogadta
őket.
16 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 16
– Őszintén sajnálom ezt az egészet – mondta
Ms. Leahy, amikor kezet ráztak.
Susan Leahy külseje most is, mint mindig, ta-
karos volt és csinos, noha a hajába már szürkés
tincsek vegyültek. Azok közé a bogaras különcök
közé tartozott, akik szemüveget hordtak, de az
övének legalább kerete nem volt.
– Ugye mindent elmondtál nekik?
– Igen, mindenről tudnak.
Ms. Leahy bólintott, és ahhoz a három idegen-
hez fordult, akik majd átkutatják a házat.
– Rendben, uraim és hölgyem, ismerik a
szabályokat. Mindent megnézhetnek, minden-
hol kutakodhatnak, de ha bármi, amit tesznek,
felmérgesíti a szauruszokat, vagy netán traumát
okoz nekik, vagy én, vagy dr. Pagliotti meg fogja
kérni önöket arra, hogy vegyenek vissza. Hadd
mutassam be Tom Grovertont! – Tom vállá-
ra tette a kezét. – Ha bármi kérdésük lenne, ő
hajlandó lesz válaszolni, efelől kétségem sincs.
Teljes mértékben együtt óhajtunk működni
önökkel, de kérem, értsék meg, hogy aszerint
fogunk eljárni, ami a szauruszok érdekeit legin-
kább szolgálja.
A fiatal afroamerikai, akit dr. Phillipsnek hív-
tak, udvariasan bólintott.
– Nem először csináljuk ezt. Biztosíthatom,
hogy a lehető legkevésbé fogjuk megzavarni a
nyugalmukat.
Dr. Margaret, aki maga is látott már párat a
szauruszok tojásaiból, Tomhoz lépett, és megra-
gadta a kezét. Fehér kabátot viselt, ami kicsit egy
rövidebb laborköpenyre hasonlított, és most az
egyszer nem volt hátrakötve hosszú, barna haja.
Nem szólt egy szót sem, csupán a férfi arcából
próbálta kifürkészni, hogy mire számítson.
Tom csak rántott egyet a vállán. Mintha ezzel
azt mondta volna, hogy bármi megtörténhet, de
aggodalomra egyelőre semmi ok.
– Tudod – mondta Ms. Leahy –, legalább van
valami okom idejönni, és meglátogatni pár régi
barátot.
2019.07.24. 1:26:19

Axel még mindig az ablakban volt, s neki in-
tegetett.
Ő pedig visszaintegetett neki:
– Szia!
Mikor a csoport belépett a házba, a szau-
ruszok egy része megállt nézni őket, óvatosan,
kíváncsian. A kisebbek folytatták, amit csináltak
épp, szobáról szobára cikáztak görkorijaikon,
tanultak bánni a számítógéppel, játszottak egy
kis Ne Sózz Oda Annyira játékot, vagy épp vi-
deót néztek.
– Figyelem, emberi lények! – szónokolt Agnes
egy lámpatartó asztalról, az ajtó mellől. – Figye-
lem, minden emberi lény! Itt az ideje összeszedni
magatokat!
– Ne is törődjenek Agnesszel! – mondta Ms.
Leahy a hivatalos személyeknek. – Majdnem
minden embert így üdvözöl.
– Emberi lények! – folytatta Agnes. – Ideje ösz-
szeszedni magatokat! Túl régóta irányítjátok már
olyan bárgyún a dolgokat! Itt az ideje, hogy ne le-
gyetek többé bárgyúak!
– Hát ő lenne itt az a kisfickó, akinek az egész
kalamajkát köszönhetjük. – Ms. Leahy Axelhez
lépett.
– Miss Léj-hí! Miss Léj-hí! Hogy s mint van?
Mit csinál a rosszfiúk közt?
Ms. Leahy óvatosan felemelte, és a vállára
ültette.
– Valami nagyon fontosat, Axel. Akarod látni?
– Igen!
Ms. Leahy gondosan ügyelt rá, hogy jó erősen
tartsa Axelt, nehogy lecsússzon, még minden iz-
gágasága ellenére se.
– No, szóval üzengetsz az űrbe?
– Igen! – mondta Axel. – Reggie és én! Küld-
tünk egy üzenetet az űrfickóknak, és mindent
elmondtunk magunkról.
A három vizsgálóbiztos köréjük gyűlt, hogy
többet halljanak a beszélgetésből. A fiatal nő, dr.
Yoon, egy zsebszámítógépet húzott elő, hogy az
egészet felvehesse.
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 17
GALAKTIKA
2019. augusztus
– És válaszoltak már neked ezek az „űr-
fickók”?
– Igen! Vagyis talán. Legalábbis asszem, ezért
jött el hozzánk tévé-béka. Éjszaka jön, és videót
néz, de még csak én láttam. Doki is majdnem,
de ő leesett a lépcsőn. Persze már jól van. Szóval
Doki van jól, de tévé-béka is. Mindegy, szerintem
tévé-béka csak azt szeretné elhitetni velünk, hogy
nem tud aludni. De Geraldine szerint az űrfic-
kóktól jött, mert ők képesek lyukat fúrni az időbe
meg a térbe!
Ms. Leahy a három vizsgálóbiztosra nézett.
– Na tessék, ő lenne itt a tojáspletyka elindítója.
Dr. Yoon visszacsúsztatta zsebszámítógépét a
táskájába.
– És ő ott kicsoda? – mutatott Ms. Leahy a
félgömbfejű fémhengerre, ami a videoernyőtől
balra állt.
– Az ott Rotomotoember! Én építettem! Vagyis
Reggie is segített, és Preston, és Doki, és Agnes, és
még sokan a srácok közül. De én találtam ki!
Rotomotoember nem mozdult. Kijelzője üre-
sen feketéllett. Bal karja élettelenül lógott mellet-
te, de jobbját köszönésre emelte. Azt már nehéz
lett volna megmondani, hogy épp minek köszönt
– jobb szeme balra sandított, bal szeme jobbra.
A vizsgálóbiztosok alaposan átnézték
Rotomotoembert. Még a fejét is leszedték, és meg-
vizsgálták az alkatrészeit. Pár szaurusz nagyon el-
csendesedett, ezt látva még Agnes is rövid időre
abbahagyta a hangos prédikálást.
– És mit tud? – kérdezte a bőrkabátos férfi, Mr.
Chase, Tomtól.
– Kérdezze a feltalálót! – mutatott Axelre. – El-
végre tudnak ők is beszélni, amint azt hallhatja.
– Legyőzi a rosszfiúkat, és megvédi a jófiúkat!
– felelte Axel anélkül, hogy megkérdezték volna.
– Nincs épp olyan formában, mint aki le tudja
győzni a rosszfiúkat – mondta dr. Yoon, miköz-
ben visszaillesztette Rotomotoember fejét.
– Én, ööö… elfelejtettem feltölteni tegnap éj-
jel. – Axel Dokira sandított, aki a maga kis do-
17
2019.07.24. 1:26:20
 GALAKTIKA
2019. augusztus
bozán ült, és most alig észrevehetően bólintott;
majd Agnesre sandított, aki fenyegetően lóbálta
a farkát. – Fel kell töltenem! Akkor holnapra
már jól lesz!
– Erre van a konyha – mondta Tom dr.
Phillipsnek. – Noha tartok tőle, hogy csak a hűtő-
ben fognak tojást találni.
A vizsgálóbiztosok ettől függetlenül is kör-
benéztek, jó alaposan. Minden szekrénybe be-
kukkantottak, még a lambéria alá is, és a pla-
fon körül is megnéztek mindent. Átkutatták a
pincét, az alomszobát, a nappalit, az étkezőt és
a könyvtárat. Minden könyv mögé benéztek az
összes könyvespolcon. Dr. Margaret nem en-
gedte nekik, hogy bekémleljenek Hetman pár-
nája alá, de ő maga kivette azt a szaurusz feje
alól, és odaadta nekik, hogy megvizsgálhassák.
– Ha a hölgy és a két úriember esetleg benézne
a matrac alá is – mondta Hetman –, nyugodtan
tegyék.
– Megengedi? – kérdezte dr. Phillips a lehető
legbocsánatkérőbb hangon, és olyan gyorsan
nézte át a matracot, ahogy csak tudta. – Köszö-
nöm – mondta Hetmannak, mielőtt továbbállt
volna, majd még egyszer visszafordult, és hozzá-
tette: – Köszönöm, uram.
– Nagyon szívesen.
Átnézték az összes fenti szobát, sőt még a
padlást is, ahol a szauruszok rendezték be a
„múzeumot”, azokból a tárgyakból, amiket
barátok és régi „gazdák” hagytak rájuk az évek
során: játékokból, festményekből, csecsebecsék-
ből, ruhadarabokból. Találtak ugyan a vizsgáló-
biztosok tojás alakú tárgyakat, nem is egyet, de
azok üvegből vagy műanyagból készültek, nem
igaziak voltak.
Mr. Chase egy kis amulettre bukkant az egyik
polcon, egy vékony láncra felfűzött, aranybevo-
natos Dávid-csillagot. Kézbe vette, hogy jobban
megvizsgálhassa.
– Tedd azt le! – kiáltott rá Agnes, aki követte
őket a Múzeumba.
18 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 18
– Ez a tiéd? – kérdezte Mr. Chase. – Nagyon
szép.
– Nem rád tartozik! Tedd le!
Agnes megállás nélkül perlekedett, végig,
amíg leértek a padlásról.
– Pfúj! Emberek! Lázítók! Állatevők! Bolygó-
pusztítók! Tűnés! Tűnjetek el! Takarodjatok!
– Hát nem egy angyal? – mondta Mr. Chase
dr. Margaretnek.
– Felidegesítik – felelte a nő.
– Nekem úgy tűnik, ő idegesíti fel saját magát.
– Hallottad ezt? – súgta Ms. Leahy fülébe a
még mindig a vállán ücsörgő Axel. – Hangyának
nevezte Agnest?
Ms. Leahy a szája elé tette az ujját.
– Pszt. Talán „anyát” akart mondani.
Amikor a brigád az alvószobába ért, egy fakó-
zöld hadrosaurusba futott, aki, némi gondolko-
dás után, rájuk kiáltott:
– Jajú?
– Nem! Nem! – torkolta le Agnes. – Nem ezt
kell mondanod!
A hadrosaurus megint megpróbálta:
– Jajú!
– Nem! „Pfúj!” Azt kell mondanod, hogy
„Pfúj”! – Agnes toporzékolt, a farkával csapkodta
a padlót.
– Pfúj?
– Hagyjuk! Inkább hagyjuk!
– Pfúj! – A hadrosaurus mosolygott, és el-
oldalgott.
Az alvószoba szekrényében Mr. Chase talált
egy pamuttal kitömött, pici kartondobozt. Egy
parányi tojás volt a pamutba bugyolálva.
– Találtam valamit – szólt kollégáinak, akik a
szoba többi részében kutakodtak.
– Hékás! Tedd azt le! – kiabálta Agnes. – Nem
a tiéd!
Mr. Chase a magasba emelte a tojást, és
alaposan szemügyre vette. Kékes árnyalatú
volt, alig nagyobb a hüvelykujja egyetlen ujj-
percénél.
2019.07.24. 1:26:20

– Madártojás – mondta Bronte idegesen Mr.
Chase-nek. – Talán egy vörösbegy tojta. Csigusz
találta a kertben. Néha talál, és mi megpróbáljuk
kikelteni… mintha a miénk lenne.
Felnézett, egyenesen dr. Yoonra és dr. Phil-
lipsre.
– Ha kikelnek, addig etetjük a fiókákat, amíg
elég nagyok nem lesznek. Tom néha talál nekik egy
másik fészket a kertben, és visszateszi őket. Néha
még vissza is fogadja őket a többi madár. – Ekkor
már remegett a hangja. – Ez csak… ez csak játék.
Dr. Phillips elvette a tojást Mr. Chase-től, és az
ablakon beszűrődő fény felé tartotta.
– Nekem vörösbegytojásnak tűnik.
– Ő is ugyanezt mondta! – Agnes Bronte mel-
lett állt. – Most pedig tűnés! Húzzatok el! Taka-
rodjatok!
– Most fogják elővenni a pisztolyt? – súgta
Axel Ms. Leahynek.
– Nincs pisztolyuk – felelte a nő.
– De hát azt hittem, ők a rosszfiúk!
– Hát, nem igazán. Legalábbis nem azok a fajta
rosszfiúk.
Dr. Yoon karba tett kézzel vizslatta Agnest, és
a kollégáihoz szólt:
– Az is lehet, hogy a vörösbegytojás és a
szaurusztojás majdnem teljesen egyforma. Talán
jobb lenne, ha magunkkal vinnénk.
– Nem! – Bronte alig kapott levegőt.
Ms. Leahy lehajolt, és gyengéden megsimogat-
ta Bronte hátát.
– Muszáj? – kérdezte a nő a vizsgálóbiztosokat.
– Tudnunk kell. – Dr. Phillips visszatette a
dobozba a tojást – Most érvelhetnék mindenféle
sületlenséggel, de a végső válasz akkor is ugyanaz
lenne: tudnunk kell.
– Hallottátok? – kiáltotta Agnes. – Azt mond-
ta: „sületlenség”! Nem hittétek el nekem, hogy
megeszik őket!
– Kérem! – mondta Kara a vizsgálóbiztosok-
nak. – Tényleg vörösbegytojás. Becsszó. Ne vi-
gyék el!
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 19
GALAKTIKA
2019. augusztus
Dr. Phillips lehajolt Brontéhoz, a dobozt gon-
dosan a térdére helyezve.
– Nem fogjuk bántani. Csak tudnunk kell,
hogy mi ez. Nagyon szimpla procedúra, és egy
napon belül már vissza is hozzuk neked.
– És ha kikel? – kérdezte Bronte. – Ugye gon-
doskodni fognak a fiókáról? Nem fogják csak
úgy… kidobni?
– Ha kikel, én magam fogok gondoskodni
róla. – A férfi kinyújtotta a kezét, és megsimo-
gatta a barázdákat a szaurusz szemöldöke közt.
– Megígérem.
Dr. Phillips egy kis mintatartó táskába rak-
ta a kartondobozt, de a táskát nyitva hagyta.
Dr. Yoon felírt pár dolgot a zsebszámítógépébe.
A szoba megtelt szauruszokkal. Egyikőjük sem
szólt egy szót se, még Agnes sem, ellenben mind
a vizsgálóbiztosokat nézték, akik sietve, vissza
se nézve távoztak.
– Talán nem is annyira rosszfiúk – súgta Ms.
Leahy Axelnek –, de az biztos, hogy most jófiú-
nak sem érzik magukat.
Ő is, csakúgy, mint Tom és dr. Margaret, elin-
dult vissza a limuzinhoz a vizsgálóbiztosokkal, de
a nappaliban felfigyelt Dokira, aki még mindig a
maga műanyag dobozán ült, és olyan ábrázattal
nézett ki az ablakon, mintha mélyen a gondolata-
iba lenne temetkezve.
Letette Axelt, és egy puszit nyomott az orrára.
– Később még találkozunk – mondta. – De
most odaköszönök egy régi barátomnak is.
Ms. Leahy lehajolt Dokihoz, és megölelte.
– Ne haragudj, öreg barátom, hogy eddig hoz-
zád se szóltam!
– Ugyan, rá se ránts! Elvégre el voltál foglalva.
– Hamarosan visszajövök. Az már egy igazi
látogatás lesz. Ücsörgünk majd a tornácon, és
Ciceróról meg Démokritoszról meg Szent Ágos-
tonról beszélgetünk.
– Meg Juvenalisról – mosolyodott el Doki.
– Quis custodiet ipsos custodes?2 – Kinézett
a bejárati ajtón, egyenesen a limuzinra. –
19
2019.07.24. 1:26:20
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Nem is rossz egy parányi, tömeggyártott
agytól, mi?
– Lényegtelen, mi van a fejedben, a lényeg,
hogy hogyan használod.
Ms. Leahy megint magához ölelte Dokit, s a kis
szaurusz igyekezett viszonozni, de két rövid karja
valamelyest meggátolta ebben a műveletben.
– Van igazi ok az aggodalomra? – suttogta Ms.
Leahy.
– Egyelőre megleszünk – rázta meg a fejét
Doki.
Mikor felegyenesedett, Ms. Leahy felfigyelt a
mozdulatlan fémhengerre, Rotomotoemberre,
aki most is köszönésre tartotta fémkarját. Viszo-
nozta a köszönést, majd intett a többieknek, az-
után a limuzinhoz sétált.
– Most mit fogsz tenni? – kérdezte dr. Marga-
ret Tomtól a tornácon álldogálva.
– Asszem, egy darabig itt kint fogok ücsörögni.
– Tudod, hogy nem így értettem – felelte a nő,
és a vállára tette a kezét.
– Igazából nem rajtam áll. Inkább rajtuk –
mutatott vissza a házba a válla felett a hüvelyk-
ujjával.
– Mit csinálnak odabent?
Felbődült a limuzin dudája.
Tom elkísérte a kocsiig dr. Margaretet.
– Gyere vissza ma este!
Elkapta a nő kezét, és gyengéden megszorítot-
ta. Dr. Margaret beszállt a limuzinba, Tom pedig
még pár percig egy padon üldögélve nézett az
autó után, míg az el nem tűnt a fák mögött, s el a
szeme elől, majd felállt, bement, és a nappali abla-
kán nézett tovább kifelé.
Rotomotoember ismét életre kelt, és végre
elgurult a szoba közepéről. A szauruszok kör-
beállták a robotot. Tom egy alig hallható, gépies
zümmögésre figyelt fel, ami egyenesen a fém-
hengerből érkezett. Ugyanabban a pillanatban a
robot egy, a hengeres törzsben alig észrevehető ré-
sze kicsusszant a helyéről, mintha valami fiókos
szekrény egy fiókja lenne.
20 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 20
Tom nem látott bele, de nem is kellett, tudta,
mi van benne. Bronte állt legközelebb a fiók-
hoz, és szomorkás, de reményteljes arccal ku-
kucskált bele.
Azután nagyra nyitotta száját, mintha a cso-
dálkozástól elállt volna a lélegzete.
Valamit mondott a többieknek, akik nem
győztek közelebb férkőzni, próbálva bekukkanta-
ni a fiókba. Tom egy szót sem hallott, de nem is
kellett hallania.
A Hubert hátán ücsörgő Axel, mikor végre si-
került belepillantania a fiókba, izgatott kiabálás-
ba kezdett:
– Megmozdult! Láttam! Megmozdult!
Tom visszasétált a padhoz. Nem akart beavat-
kozni, nehogy még jobban megbolygassa őket, no
meg hogy Agnes rá ne zendítsen megint.
Lesz még rá később bőven idő, hogy átgondol-
ja a következményeket. A vizsgálóbiztosok akár el
is kérhetik Axel fémbarátjának tervrajzát, mikor
összegzik a szerzett információt, és akkor talán
rátalálnak Rotomotoember igen praktikusan be-
épített keltetőgépére.
Aztán az is lehet, hogy Reggie számított erre is,
és tervezett neki valamiféle álcázást. Tom hosszú
ideje tudta már, hogy nem szabad alábecsülni
a Reggierendszert. Végeredményben Reggie is
amolyan emberi életformaszerűségként viselke-
dett, és ő is, akárcsak a szauruszok, a maga mód-
ján fejlődött.
De a pillanat most a szauruszoké volt csak és
kizárólag, főleg Brontéé, aki hamarosan anya
lesz.
Aznap éjjel Axel ismét olyan csendesen lopa-
kodott le a földszintre, amennyire csak lehetett;
tévé-békát kereste. De a nappali sötétbe burkoló-
dzott, a lejátszó ki volt kapcsolva. Egy pillanatra
már azt hitte, ezen az éjjelen talán nem jött el, de
mikor megfordult, meglátta a Reggierendszer
képernyőjéből áradó fényt, s az előtte gubbasztó
tévé-béka körvonalát. A műanyag lépcső az asz-
2019.07.24. 1:26:20

tal elé volt tolva, éppen a béka mögé, aki egy ré-
gimódi görgős egeret nyomogatott, éppúgy, mint
ahogy a videoernyő távirányítóját nyomkodta az
eddigi éjszakákon.
Úgy tűnt, tévé-béka a gépen található doku-
mentumok közt kutakodott; a képernyő jobb fe-
lén szöveges fájlok, bal oldalán pedig képek voltak
megnyitva. Axel nem látta őket kristálytisztán,
így hát közelebb kellett osonnia.
A képektől végigfutott a pikkelyein a hideg:
elgyötört tekintetű, csontsovány lényeket látott,
rajtuk zúzódások, ütésnyomok, hegek. Több kö-
zülük tágra tátotta a száját, egyeseknek nem volt
szeme, izmaik kínoktól feszültek…
Mind-mind szauruszok voltak.
Tévé-béka az Atherton Alapítvány hivatalos
dokumentumai között kutakodott. Ott volt min-
den adat, és fényképek, melyek akkor készültek,
mikor a szauruszok először kerültek az Alapít-
ványhoz.
Axel néhányukat felismerte: Zack, Kip, Char-
lie, Hetman – jaj, szegény Hetman! Hát hogy
élhette túl mindezt? Hiszen szinte halottnak
látszott a képeken. Hisz alig… de a szavak ösz-
szekuszálódtak Axel fejében. Legalább ha a képe-
ket nézte, gondolnia nem kellett rájuk. De mégis
hogyan tudott volna nem gondolni rájuk, miután
látta az arcukat, s a gyötrődést az arcukon?
És ekkor megpillantott egy kicsi, kék, kime-
rült theropodát, aki az oldalán feküdt, feje úgy
hajlott hátra, mintha többé meg se tudná emelni
– két fekete szeme közül csak az egyik látszott,
de az is érzelemmentesen nézett felfelé. A követ-
kező kép hátulról mutatta őt, ahol is egy hosszú,
egyenes, elfertőződött és duzzadt vágás volt lát-
ható a hátán.
Éppolyan hosszú vágás volt, mint a heg Axel
hátán.
Úgy érezte, menten kicsúszik alóla az asztal
és a padló és az egész ház, és az egész minden-
ség, mintha már az idő és a tér nem fognák meg
többé.
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 21
GALAKTIKA
2019. augusztus
Tér s Idő és Idő s Tér…
A világ úgy forgott körülötte, mintha egy vi-
dámpark hullámvasútján száguldana, de annak
is csak az igazán rémisztő részén, és nem ült mel-
lette senki, akivel együtt visongathatott volna.
A fiú, aki ajándékba kapta Axelt, fogadásból
felvágta a hátát, csak hogy belenézhessen, és meg-
tudja, gép-e, vagy élőlény.
– Na nem mintha valami állat lenne a kisfickó
– mondogatta a fiú. – Igazából nem is él. Senkit
nem érdekel, mi lesz vele.
A fiú mégis „kisfickónak” nevezte, mintha
lenne személyisége.
És ott volt Lancelot is! Igen, Lancelot, a pajtása!
Kettejüket együtt vették meg a fiúnak, ahol aztán
együtt éltek gazdájukkal és annak családjával.
– Mindörökké pajtások, Lancelot és Axel, Axel
és Lancelot…
De Lancelotot teljesen szétkaszabolták, belső
szerveit kiszórták a padlóra, miközben a szaurusz
sikoltozott, jajveszékelt, kiabálta, hogy „Kérem,
ne! Hagyja abba! Segítség! Öljenek meg! Hagyja
abba!”
És Axel vele együtt kiáltozott:
– Ne! Ne bántsa! Hagyja abba!
Egy felnőtt szakította félbe a rögtönzött bon-
colást. Axel csak futott és futott, minden erejét
beleadva. Csak futott, elbújt, hátából csurgott a
vér. Élelem és erő híján egy építési terület mellet-
ti lyukba kucorodott, és várta a halált, akárcsak
Lancelot.
Axel tisztán emlékezett, hogy a fényképen fel-
felé néző üveges szem mire nézett akkor, ott.
Beesteledett az építési területen; az égboltot el-
lepték a csillagok.
– Tér… – mondta Axel.
Mancsát tévé-béka sima hátára tette. Amaz
úgy megborzongott, mint valami rakoncátlan
motor.
– Végtelen és nagy és tökéletes térben éreztem
magam. És még ha pici voltam is, olyan nagynak
21
2019.07.24. 1:26:20
 GALAKTIKA
2019. augusztus
éreztem magam, mint a világmindenséget be-
töltő tér. Olyan nagynak éreztem magam, mint
maga a világegyetem.
Tévé-béka kattintott egyet az egérrel, és a mo-
nitor elsötétült.
– Ezt kellett volna megkérdeznem az űrfic-
kóktól – mondta neki Axel. – Ezt akartam, csak
aztán elfelejtettem. Azt akartam megkérdezni,
hogy vissza tudják-e hozni Lancelotot, vagy tud-
nak-e tenni valamit, hogy ne legyen többé halott.
Tévé-béka csak ült egy helyben. Még mindig
borzongott. Szeme mérhetetlen szomorúságot és
együttérzést mutatott.
– De úgyse tudnának, ugye?
Még ha képes volt is beszélni, tévé-béka
nem válaszolt, ami végül is egyfajta válasznak
nevezhető.
Axel és a béka a számítógép előtt álltak né-
mán, majd idővel újra bekapcsolták a képernyőt.
A kijelző megtelt csillagokkal.
Ám ezúttal, mikor a képernyőkímélő a ciklu-
sa végéhez ért, ahhoz a ponthoz, amikor a gala-
xis alig hüvelykujjnyomnyi nagyságú, úgy tűnt,
mintha a ciklus egy kicsit tovább tartana. A gala-
xis megtöltötte a teljes képernyőt.
– Reggie szerint az univerzum hatalmas.
Tévé-béka nagy szeme visszahúzódott a fejé-
be, mintha azt sugallná, hogy érti.
– Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem,
nem szeretnél-e feljönni velem az emeletre, hogy
te is lásd a csodát. Ez a legnagyobb csoda, ami va-
laha történt nálunk. Sőt, a legnagyobb csoda, ami
valaha történt az egész univerzumban!
Tévé-béka meg se moccant.
Axel lehajolt, és megfogta a mancsát, próbálva
húzni maga után.
– Naa, minden oké lesz! Senki nem fog meg-
látni. Mindenki a tojással foglalkozik.
Axel addig ráncigálta, addig kérlelte tévé-
békát, míg végül el nem fordult a számítógéptől.
– Gyorsan, siessünk! Most már bármikor ki-
kelhet!
22 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 22
De tévé-béka alig akart megmoccanni, és mi-
vel ugrani nem mert, ezért csak bukdácsolt.
– Gyere már! Megígérem, hogy senki nem lát
meg!
Ahogy az asztalról másztak lefelé, majd végig a
padlón és fel a lépcsőn, egészen az emeletre, Axel-
lel az élen, tévé-béka bukdácsolt, megállt, bukdá-
csolt, megállt, bukdácsolt.
Az ajtó mellől bekukucskáltak az alvószo-
bába. Az összes szaurusz Rotomotoember
köré sereglett, aki a szoba közepén álldogált
egy helyben. Ő is, mint rajta kívül mindenki,
a keltetőgép-fiókjába nézett, pupillája épp ezért
nagyon mókásan lefelé konyult. A fiókhoz leg-
közelebb Bronte állt, mellette Kara, Agnes, Doki
és Preston. A szobában síri csönd uralkodott, le-
számítva Rotomotoember hajtóművének gyen-
géd dorombolását és a kis lények várakozással
teli szuszogását.
Tom Groverton és dr. Margaret a háttérben
ültek, olyan messzire a szauruszoktól, amennyi-
re csak lehetett. Egymás kezét fogták, amit Axel
roppantmód izgalmasnak talált. Megkocogtatta
tévé-béka vállát, és rájuk mutatott.
– Oda süss! – suttogta. – Mibe fogadunk, hogy
nekik is tojásrakáson jár az eszük?
Egészen addig le sem vette a szemét az embe-
rekről, amíg meg nem hallott egy harangszóra
hasonlító hangot, amit Rotomotoember adott ki.
A feje búbján található, kör alakú fedőlap kinyílt,
és az üregből előbújt egy körkörösen villódzó pi-
ros lámpa – éppúgy, ahogy Axel megtervezte.
Kiírás jelent meg Rotomotoember kijelzőjén:
KÉSZ!
A kis fiók kinyílt.
Az áhítat és a felgyülemlett megkönnyebbülés
sóhajai hagyták el az egybegyűlteket, és e hangok
együtt leginkább egy hatalmas templomi orgona
mély, öblös akkordjára hasonlítottak.
– Gyere! Nézzük meg közelebbről! – Axel tévé-
béka mancsa után nyúlt, de senki nem állt mel-
lette; tévé-béka elment. – Hékás!
2019.07.24. 1:26:20

Axel utána akart menni, de a kíváncsisága
erősebbnek bizonyult. Odafurakodott a keltető-
géphez, és azt mondogatta magában, hogy majd
később megkeresi tévé-békát.
Finoman utat tört magának. Charlie rámor-
dult, de Rosie emlékeztette, hogy Rotomotoember
Axel találmánya. Így hát összehúzták magukat,
hadd férjen el, majd Axel felmászott Hubert hátá-
ra, ahonnan már vígan belelátott a fiókba.
Az első hajszálrepedések már megjelentek a
remegő tojás külsején. Elpattant egy héjdarab,
helyén megjelent egy hosszú nyak, s rajta egy pici,
rózsaszín fej.
A legmeglepettebbnek maga Rotomotoember
tűnt, kinek hatalmas lemezszeme valószínűtlenül
nagyra tágult a látványtól.
A kis fióka szeme be volt ugyan csukva, de
tátott szájából egy piciny „Hrrk!” hang jött fel,
mintha épp a torkát köszörülné.
Diogenész, aki oly sok év alatt alig pár szót
szólt, most Hetman ágyához fordult, és odasúg-
ta neki:
– Hallottad?
Hetman bólintott.
– Hálás vagyok, amiért elég sokáig élhettem
ahhoz, hogy halljam ezt a hangot.
Aztán a kisfickó (vagy kislány) kinyitotta a
szemét. A pici, fekete, csillogó szempár azonnal
megtalálta, amit keresett. A fióka kikukkantott
a fiókból, s mintha máris látott volna mindent és
mindenkit.
Bronte lehajolt, és orrával megcirógatta a
csöppséget, majd letört még egy darabot a tojás-
ból, hogy még inkább kiszabadítsa.
– Ami azt illeti – Doki a fiókára nézett –, ne-
héz megfogalmazni, mivelhogy ilyet még nem
láttunk, de azt hiszem, egészséges kisfickó lesz
belőle.
– Kisfickó? – csattant fel Agnes. – Hát nem
nyilvánvaló, hogy nőstény? Hát nem nyilvánvaló,
hogy mennyire intelligens? Egy húsevő csak re-
mélheti, hogy valaha ilyen okos lesz!
A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 23
GALAKTIKA
2019. augusztus
– El ne kezdd! – szólt Kara – Itt nincs helye
veszekedésnek.
– Most mi lesz? – kérdezte Bronte Karától. –
Ugye fejlődik majd? Ugye kamaszodni fog, és
aztán felnő? Ugye megtanulja majd mindazt,
amit mi?
– Ki tudja? – mondta Kara. – Majd meglátjuk,
ha eljön az ideje.
– Hamar ki fog derülni – szólt Charlie, és
szarvával húzott egyet a padlón. – Azok az em-
berek a nagy autóban biztosan többet is tud-
nak annál, amit elmondanak nekünk. Más-
különben miért vették volna olyan komolyan
Axel meséjét?
– Hogy rájönnek-e, vagy sem, nem számít –
mondta Agnes. – Csak az számít, mit tesznek,
miután megtudják.
– Amit mi nem tudhatunk előre – szólt
Preston, és rámosolygott a keltetőgép-fiókban
csücsülő rózsaszín kis teremtményre. – De ne is
most gondolkodjunk ezen!
Mindeközben Axel egyensúlyozva próbálta
felhívni magára a fióka figyelmét, izgatottan in-
tegetett neki egyik mancsával, míg másikkal Hu-
bert nyakába kapaszkodott.
– Szia! Hahó! Itt fent! Hahó! Szia!
A pirinyó, rózsaszín szauropod végre észrevet-
te, és ránézett.
– Hrrk!
– Szia, Hrrk! Engem Axelnek hívnak!
– Nem is ez a neve. – Agnes ide-oda lóbálta a
farkát. – Gyagyás!
Kara egy bökéssel elhallgattatta, és megrázta
a fejét.
– Majd később adunk neki nevet.
Mikor Axel lemászott Hubert hátáról,
Preston gyengéden a feje búbjára tette a man-
csát, és így szólt:
– Köszönettel tartozunk neked. Neked és
Reggie-nek.
Axel Prestonra nézett.
– És Rotomotoembernek!
23
2019.07.24. 1:26:20
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Igen, Rotomotoembernek is!
Rotomotoember lefelé nézett, és köszön-
tötte a fiókát, miközben a feje búbján a piros
lámpa még mindig körbe-körbe villódzott.
A „HRRK” szó jelent meg kijelzőjén.
Ahogy Axel körbenézett az alvószobán, fel-
tűnt neki, hogy Csigusz a dobozok tetején áll,
és az ablakon néz kifelé.
– Hahó! – Axel felpattant hozzá; elvégre ez
az ő kedvenc helye volt. – Hát te?
– Én… én csak látni szerettem volna a csil-
lagokat. Nem is tudom, miért. Itt van ez a to-
jás, meg igazából minden, én mégis egy kicsit
félek, és nem tudom, miért. Vagyis tudom…
de akkor is félek. Csak az égre kellett néznem,
és látnom a csillagokat.
– Nekem is. – Axel mancsát az ablaküveg-
hez nyomta. – A Hold meg a bolygók meg a
csillagok meg a galaxisok, ezek mind-mind
egy nagy térben keringenek! És mi is egy
nagy térben keringünk! Bizony, hogy így van!
– Amikor a csillagokat látom – mondta
Csigusz –, olyankor úgy érzem… nem is tu-
dom… úgy érzem…
– Mintha olyan nagy lennél, mint az uni-
verzum! – fejezte be Axel.
– Igen. Pontosan. Úgy érzem, mintha olyan
nagy lennék, mint az univerzum.
– Szép éjjel ez a bámészkodáshoz. – Axel
megbűvölten, tátott szájjal meredt a Holdra.
– A miénk a leges-leges-legjobb univerzum az
egész világon!
Agnes ezt talán vitatta volna, vagy ha ő
nem, akkor talán mások, de Csigusz nem volt
az a vitatkozós fajta. Ő csak egy univerzumról
tudott, éppúgy, mint ahogy csak egy tojásról
tudott, de e kettő a maguk különböző módján
is roppantmód megdöbbentették.
És így esett, hogy egy erdő menti ódon ház-
ban, jó messzi a legközelebbi megalopolisztól,
Axel és Csigusz az eget s a csillagokat kémlel-
ték az alvószoba ablakából.
24 A szauruszok és a tojás
006-024-chewdyk.indd 24
– Oda süss! – Axel egy fénysugárra mutatott,
egy hajszálvékony sugárra, ami átlósan szelte át
az éjszakai eget.
– Hullócsillag! – böködte Axel Csiguszt. –
Ugye te is látod?
– Igen – felelte Csigusz.
Még látták a hullócsillagot egypár másodper-
cig, azután eltűnt a szemük elől.
– Hát nem volt meseszép? – kérdezte Axel.
– De, igen, de… – Csigusz Axelre sandított,
majd megint ki az ablakon.
– De mi?
– A hullócsillagnak nem lefelé kellene hulla-
nia? Csak mert ez felfelé ment!
– Hűűha! – Axel megvakart egy pontot az álla
alatt. – Igazad van!
A két kis szaurusz aztán tovább kémlelte az
éjszakai égboltot, az előttük kitárulkozó uni-
verzumot, hátuk mögött az új világgal, ami a
lehető legjobb, de a többségnél biztosan jobb
– ám másik felfelé „hulló” csillagot aznap este
már nem láttak.
Zsirka Richárd fordítása
1: Biblia, Lukács 10:2 parafrázis
2: „Ki őrzi az őrzőket?”
Richard CHWEDYK
Amerikai költő, író, 1955-ben született. Első
novellájával 1986-ban megnyerte a chicagói
SF-klub pályázatát. Ezt két év múlva sikerült
megismételnie. Első professzionális publiká-
ciója („A Man Makes a Machine”) az Amazing
Stories magazinban jelent meg 1990-ben.
Nyolc évvel később már a Magazine of
Fantasy & Science Fiction oldalain találkoz-
hatunk írásával. 2001-ben „The Measure of All
Things” című kisregényét több díjra jelölték,
méghozzá a legnagyobbakra. Ez a következő
évben megismétlődött, de „A szauruszok és a
tojás” már el is hozott egy Nebulát. Magyarul
először olvasható.
2019.07.24. 1:26:20
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

025-klub.indd 25 2019.07.24. 1:26:11

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Óriás csillagkitörések
A csillagok nem olyan kis nyugodt fénypontok, amilyennek
az éjszakai égen látjuk őket, igen vad kitöréseket képesek
produkálni, hihetetlen energiák szabadulhatnak fel.
N
APUNK, mint a legközelebbi
csillag, látszólag nyugodt életet
él. A Földről nézve egyenletesen
ontja az energiát. Amióta azon-
ban a műholdakra telepített obszervatóriu-
mok révén közelebbről is megnéztük, kiderült,
felszíne olyan, mintha egy gigantikus üstbe
néznénk: fortyog, íveket húz, anyagot lövell ki
magából. Szerencsére ezek a ritka kivételektől
eltekintve nem jelentenek veszélyt a Földre.
A fler a naptevékenység legismertebb for-
mája, amikor a Nap légkörének egy része
hirtelen kifényesedik. Ez mindössze percek
alatt történik meg, majd egy fél óra–óra alatt
elhalványodik. Bár a legtöbb fler csak a rönt-
gentartományban figyelhető meg.
Az univerzum egyik legérdekesebb csillaga
nincs is olyan messze tőlünk, róla neveztek el
egy csillagtípust is. Mindössze 8,73 fényévre
található a Luyten 726-8 AB csillagrendszer,
amelyben két vörös törpe kering 26,5 éves
periódussal közös tömegközéppontjuk körül,
meglehetősen elnyúlt pályán.
Az egyik, az UV Ceti megdöbbentette a
csillagászokat: alig egy perc alatt ötszörösére
növelte a fényességét, majd néhány perccel
később elhalványult. Az óriás csillagkitörés
után, 1952-ben még ennél is extrémebb eset
történt: alig húsz másodperc alatt az eredeti
fényességének hetvenötszörösét produkálta.
A jelenséget megaflernek vagy szuper-
flernek nevezik. Ha ugyanez a Nappal történ-
ne meg, felperzselné a Földet. Ha csillagunk
egy percre hetvenötször fényesebbé válna, az
26 Óriás csillagkitörések
026-029-tudomany.indd 26
lenne életünk utolsó perce. A hőmérséklet
elszabadulna, óriási tüzek lobbannának fel,
gyakorlatilag minden megfőne.
Szerencsére az UV Cetitől elég messze
vagyunk, és úgy tűnik, Napunk sem akar
szuperflereket produkálni. Elég nyugodt-
nak és békésnek tűnik. De még így is gigá-
szi energiák törnek ki belőle. A legnagyobb
flerek során annyi energia szabadul fel, mint
200 millió hidrogénbomba robbanásakor. Ez
kétmillió évre fedezné az egész emberiség
energiaigényét. És most csupán egyetlen, bár
nagyobb méretű flerről beszéltünk.
Érdekes számolgatásokat is végeztek.
Egyetlen fler olyan fényes, mint négyszázmil-
liárdszor ezermilliárd, tehát 400 000 000 000
000 000  000  000 hagyományos izzó. Ener-
giájának azonban csupán a töredéke esik a
látható fénytartományba. Minden fler rá-
dióhullámokat, hősugárzást, ultraibolya és
röntgensugárzást ont magából elképesztő
erősséggel.
A jelenségre bizonyított magyarázat nin-
csen, az elméleti meggondolások és hatalmas
mennyiségű megfigyelési anyag támogatja azt
az általános nézetet, hogy a flerek oka a mág-
neses energia hirtelen felszabadulása. A Nap-
nak erős mágnese tere van. Ennek energiája
táplálja a napkitöréseket. Olyan óriás mág-
neses hurkok emelkednek a felszín fölé, ame-
lyek mellett a Föld is eltörpül. Ha két erővonal
összeér, akkor mágneses átkötődés történik,
amely a rövidzárlathoz hasonló. Ilyenkor a
mágneses tér szerkezete leegyszerűsödik,
2019.07.24. 1:25:45

energiája lecsökken. A felszabaduló energia
a plazmában mozgási energiává alakul, és két
átellenes részecskenyaláb indul ki. A felfelé
tartó a Napot elhagyva a Földet is érintheti.
A másik nyaláb lefelé irányul, a naplégkör
mélyebb, sűrűbb rétegeibe csapódva azokat
felfűti. Itt már több tízmillió fokokról is be-
szélhetünk. A felforrósodott plazmától ered a
fler sugárzása.
Az UV Cetihez képest a Nap egy nyugodt
csillag. Vannak azonban ennél nagyobb ki-
törések is. Az EV Lacertae 16,5 fényévre van
a Földtől. Gyakran villannak fel flerek a fel-
színén, de az egyik minden rekordot meg-
döntött. A NASA Swift mesterséges holdja
2008. április 25-én rögzített egy felvillanást,
energiája körülbelül ezerszer nagyobb volt a
Nap hasonló kitöréseinél. Az ultraibolya su-
gárzás olyan erős volt, hogy a csillag elkékült.
A Földről szabad szemmel is látható volt a fel-
villanás.
De akkor miben is mások ezek a csillagok?
Két komoly különbség van. Az egyik, hogy az
UV Ceti és az EV Lacertae is vörös törpecsil-
lag. A vörös törpék felszíni hőmérséklete ke-
Óriás csillagkitörések
026-029-tudomany.indd 27
GALAKTIKA
2019. augusztus
vesebb mint 3500 Kelvin-fok, ezért csak igen
kevés fényt sugároznak ki, némelyik csupán
a Napénak az 1/10 000-ed részét, és annak is
nagy része az infravörös tartományba esik.
Az alacsony kisugárzás és felszíni hőmér-
séklet a csillag hidrogéntartalmának nagyon
lassú elégetéséből adódik, ami viszont elké-
pesztően megnyújtja a vörös törpe várható
életidejét: 10 milliárd és 1 billió év közöttire.
Ez az idő olyan hosszú, hogy a Világegyetem
keletkezése óta még egyetlen vörös törpe sem
élte le az életét.
Egy ilyen apró és halvány csillag hogyan
produkálhat ekkora energiájú kitörést? A je-
lenleg elfogadott magyarázat szerint a csil-
lag kora a válasz. A Nap középkorú, az EV
Lacertae azonban fiatal csillag, korát 300
millió évre becsülik. Jóval gyorsabban forog
a Napnál, s a gyors tengely körüli forgás és
a csillag belsejében fellépő jelentős anyag-
mozgások sokkal erősebb mágneses teret
gerjesztenek. Akár százszor is erősebb lehet,
mint a Nap esetében. Ez az erős és bonyolult
mágneses mező a felelős az óriási energiájú
kitörésekért.
27
2019.07.24. 1:25:46
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Ha léteznek a csillagnak élet hordozására
alkalmas bolygói, egy ilyen végzetes lehet a
számukra. A kitörés egyszerűen elfújná a pla-
néták légkörét, és hosszú időre sterilizálná a
felszínüket.
De nem csak a vörös törpék ilyen aktívak, a
Naphoz hasonló csillagok között is ismerünk
efféléket. Nemrégiben került az érdeklődés kö-
zéppontjába a központi égitestünkre méretében
és tömegében rendkívül emlékeztető Kepler-96.
Igen aktív, szuperfler kibocsátó csillag, kora 2,34
milliárd év. A kérdés azonnal felmerül, hogy
a fiatal csillagokra jellemző-e ez az aktivitás, a
Nap is ilyen lehetett évmilliárdokkal ezelőtt?
A Kepler-96 azért is fontos, mert körülötte
kering a Kepler-96B jelű szuperföld. A boly-
gó a megfigyelése során háromszor is átélt
szuperflert. A legerősebb idején a csillag négy
százalékkal fényesebbé vált, és az UV-sugár-
zás a Napénak 54-szeresére emelkedett.
További érdekesség, hogy a csillag most
körülbelül olyan idős, mint a Nap volt akkor,
amikor a Föld a proterozoikum nevű korsza-
kát élte. Ebben az időszakban szaporodtak
el a fotoszintetizáló mikroorganizmusok, a
légkörben megnőtt az oxigén mennyisége, és
kialakult az ózonréteg.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ha-
sonló kitörések milyen hatással lennének egy
28 Óriás csillagkitörések
026-029-tudomany.indd 28
alacsonyabb szintű életre, elpusztítja-e egy
ilyen intenzitású sugárzás a baktériumokat.
A kísérlethez egy közönséges és UV-sugárzás-
nak jobban ellenálló baktériumot vizsgáltak.
Kétféle környezeti modellt állítottak fel, az
egyik az ózontól mentes, szén-dioxid és nit-
rogén légkör, amilyen a proterozoikum előtt
volt, a másikhoz a mait vették alapul.
AZ UV-sugárzás 54-szeres növekedését a
bolygó felszínén ózonréteg nélkül egyik bakté-
rium sem élte volna túl. Ellenben az ózon vé-
delmében mindkettő túlélte a szárazföldön is.
Megvizsgálták a tengerek UV-szűrő hatá-
sát. Kiderült, hogy 28 méter vastag víz már
semlegesíti az ilyen méretű szuperfler rombo-
ló hatását. Az ellenállóbb baktériumnak már
12 méter víz is elég volt. Ez sokkal kevesebb,
mint a fotoszintetizálásra alkalmas vízmély-
ség, vagyis az élet a tenger mélyén ózonréteg
nélkül is átvészelhet egy ilyen kitörést.
A szuperflerek a csillagok extrém méretű,
döbbenetes erejű jelenségei, hatásuk végzetes
lehet, de ideális esetben ezek sem állnak az
élet útjában. Ám az univerzum tartogat még
meglepetéseket, ismerünk még sokkal na-
gyobb és gyilkosabb hatású kitöréseket is. De
az már egy másik cikk témája lesz.
Kovács „Tücsi” Mihály
2019.07.24. 1:25:46
 EGY V IL ÁGÉGÉ S U TÁ N K EV É S
TÚ L ÉLŐ A FÖLD A L AT T TA L Á L
M EN EDÉK ET. ÖN K ÉN TEL EN
SZ Á MŰZETÉ SÜ K TOVÁ BB TA RT,
MIN T GON DOLTÁK VOL NA ...

ŐSSSZ
FOLYT EL
ATÓDI
K !

A TÖRTÉNELMI REGÉNYEK BESTSELLER-

SZERZŐJÉNEK SF KÖTETE!

R E N DE LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U

026-029-tudomany.indd 29 2019.07.24. 1:25:50

 NA K!
GALAKTIKA SÓK
2019. augusztus
O LVA
ŐTT
F ELN
C SAK
Más volt
Urbánszki László
M
ÁS VOLT, mint a többiek.
Arca állatiasan durva, szemfo-
gai agyarként meredtek ki a szá-
jából, törzse széles, otrombán
vaskos karokkal, lábakkal. Domború mellkasa,
erős szőrzete férfit sejtetett, holott még gyerek-
nek számított a tizenkét évével. Öt esztendővel
ezelőtt bukkant elő a ködből, és könyörögve
makogott. Beszélni nehezen tudott, bár min-
dent megértett. Talán a hatalmas fogai miatt,
melyekkel úgy tépte a húst, mint egy ócska ron-
gyot. A szaga is idegen volt, csípős, mint a vad-
állatoké. Ijesztő külseje ellenére akadt néhány
lágyszívű bolond, aki megszánta néhány falat-
tal, így túlélte a kisgyerekkort. Hatékony va-
dásszá nőtte ki magát, aki megette azt is, amitől
a többiek undorodtak. Rá is kényszerült, mert
gyakran elzavarták az angyalok maradékától.
Kénytelen volt vadászni, ami mozgott, azt meg-
kóstolta, a legtöbbet meg is ette. Bogarakat, lár-
vákat, hernyókat, mindent, amit talált, bár itt, a
30 Más volt
Más volt
030-037-urbanszki.indd 30
Hogy a jövőben
közvetlen
környezetünkre
nem ismernénk rá,
elképzelhető. De
vajon az emberekre
ráismernénk-e?
falak tövében, a levegő-mocsok forrásánál alig
élt meg valami. Néhány satnya bokor kapasz-
kodott csak a földbe, fű is ritkás foltokban nőtt.
Elvétve vézna fák nyúltak a magasba, mintha
abban reménykednének, hogy odafönt tisztább
a levegő. A falhoz közeli romokat évtizedekkel
ezelőtt eldózerolták, nehogy az esetleges tá-
madók fedezéket találjanak. Az alacsony rom-
dombokat telehordta a szél szeméttel, porral,
és valódivá változtatta. A legtöbb itt élő ezekbe
vájt lyukat, ahol meghúzódhatott, mások ki-
bányásztak néhány faldarabot, ebből húzták
föl hitvány menedéküket. A lyuk-otthonokba
befolyt a víz, a tákolmányokon a szél is átfújt.
Az állandó ködben csak néhány tucat lépésig
lehetett látni, volt, amikor ennyit se. Eső után
tisztult valamennyit a levegő, a földön pedig
tarka tócsákban gyűlt össze a kimosódott mo-
csok. Ez utóbbi színesítette csak a vigasztalan
tájat, mert a savas eső mindenből kiette a színt,
a szürke és a fekete árnyalatai uraltak mindent.
2019.07.24. 1:25:37

A köd néha besárgult a klórtól, ilyenkor el kel-
lett bújni a lyukakba, a rongyfüggönyök mögé,
mert véreset köhögött, aki sokat beszívott be-
lőle. A legyek, a csótányok száma ugyanannyi
maradt, a rovarok többsége alkalmazkodott a
mérgezett levegőhöz. Az egerek és a patkányok
is jól érezték magukat, de ezeket alaposan meg-
ritkították a rájuk vadászó emberek. Mondják,
hogy az Angyalotthonoktól távol jobb a levegő,
de senki sem volt, aki a saját szemével látta,
mindenki csak hallott róla.
Az idomtalan testű fiú, Kismedve, négykézláb
ivott a gyári szennyvízből. Neki nem ártott,
nem kellett átszűrni, leülepíteni, mint a több-
ségnek. A felszínt borító olaj alá dugta a szá-
ját, mert azt még ő sem tudta megemészteni.
Ivás közben is résen volt, észrevette a vízből
alig kiemelkedő békaszemet. Keze villámként
mozdulva kapta el az állatot. Hosszú, karom-
szerűen kemény körmével elvágta a torkát, és
kiszívta belőle a vért. A zsákmány két izmos
lába mellett egy használhatatlan harmadik is
nőtt. Mutáns volt, amit kockázatos megenni,
némelyik húsa keserűvé vált, másoké lassan
ölő méreggé. Kismedve azonban, ha nem
akart éhen veszni, nem válogathatott. Két uj-
jal kitépett a testből egy kis darabot, és meg-
kóstolta. Elképesztő erővel tudott szorítani,
csípni. Ízlett neki a falat, mivel azonban so-
kan látták, nem ette meg nyersen. Körmével
kibelezte, leöblögette a mocskos vízben, és a
tarisznyájába tette. Lassan, óvatosan lépked-
ve még három torzszülöttet fogott. Két békát
meg valami szőröset. Mindegyiket megkós-
tolta, mielőtt eltette. Nagyon éhes volt, jóko-
ra teste sokkal több ennivalót kívánt, mint
amennyit meg tudott szerezni, de rászóltak,
ha nyersen ette meg a zsákmányát.
– Nédd mán a majompofát – hallatszott egy
mutáló hang –, megeszi azt az izét! Megdög-
lesz, húgyagyú!
Más volt
030-037-urbanszki.indd 31
GALAKTIKA
2019. augusztus
– Fúj! Mutánsmajom! – harsogta hat má-
sik gyerek is, akik a közelben rugdostak egy
rongylabdát. Csak képeken láttak majmot, de a
hangadó vezért követték mindenben.
– Ember vagyol vagy állat, Disznóféreg? –
kérdezte ordítva a vezér, Feri, aki túl szépnek
találta a Kismedve nevet. A nagyon magas,
karósovány fiú kicsit elevenebb és sokkal erő-
szakosabb volt, mint a többi gyerek.
– Neem állat! – hörögte alig érthetően Kis-
medve, hevesen ingatva a fejét, miközben mo-
solyogni próbált.
– Nédd mán, vicsorog! – nevetett fölényesen
a vezér. – Állat vagyol, ne tagadd!
– Neem! – tiltakozott a fiú. – Emberr va-
gyok! Játszhatok éniss? – Kiálló agyarai miatt
nehezen formázta a hangokat.
– Túl gyorsan szaladol! Az igazi emberek
lassan mozognak! – visította az egyik, születé-
sétől kopasz gyerek, Ákos.
– Csak az állatok rohannak úgy, mint te!
– helyeselt egy aprócska, majdnem törpe fiú,
Gergely.
– Meg az angyalok! – helyeselt bólogatva
Feri. – Nem hasonlítasz hozzájuk, rájadásul ők
jó szagúak, te meg büdös vagy!
– Büdös meg szőrös! – mondta alázatos
hangon Kismedve, mert azt akarta, hogy
nevessenek rajta. Akin nevetnek, azt majd-
nem szeretik – okoskodott magában. Nagyon
szeretett volna a többiekkel játszani, de azok
tartottak az erejétől és a gyorsaságától. Neki
nem fájt futás közben a mellkasa, a levegőben
kapdosta el a ritkán erre tévedő verebeket, az
ehető rovarokat, és nagyon ritkán betegedett
meg. Csak akkor, ha mérgező ennivalót evett.
Vaskos, erős gyerek volt a soványak, az erőt-
lenek világában.
– Fussál négykézláb, mint az állatok! – ta-
lálta meg a megoldást a langaléta vezér.
– Akkor nem tudok rúgni! – ellenkezett bi-
zonytalankodva Kismedve.
31
2019.07.24. 1:25:37
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Kézzel… nemis, ököllel ütheted a labdát!
– találta meg a megoldást Feri, aztán hatalma-
sat kiáltott:
– Fociiiiiiiii! Gyertek játszaniiiiiiiii!
Tucatnyi fiú és lány gyűlt össze, akik a kemény-
re kötözött rongylabdát ugyanolyan lelkesen
űzték, mint több száz évvel előtte a szegény
gyerekek. Keveset bírtak futni, gyengék voltak,
de ez a megszokott a szabadban élők körében,
és játszani muszáj, ha az emberben buzog az
ifjúi vér. Később, ha elérik az érett, tizenöt éves
kort, megházasodnak, gyereket nemzenek.
Robotolnak, hogy legyen elég ennivaló a csa-
ládnak, aztán öregen, harmincévesen meghal-
nak. Az élet rövid, ki kell használni.
Kismedve négykézláb játszott, de így is le-
futotta a többséget. Képes volt labdához jutni,
gólt ütni, és a csapata kezdett felülkerekedni
a vezér követőin. Feri nem szeretett veszíteni,
ezért megváltoztatta a szabályokat.
– Disznóféreg csak bal kézzel érhet a labdá-
hoz! – hirdette ki ordítva.
– Nem igazságoss – morgott meggon-
dolatlanul Kismedve –, azzal nemm tudok
rendesenn ütni!
– Akkor ki vagyol zárva! – hozta meg a kö-
nyörtelen ítéletet Feri. – Futás innen sebesen…
mi meg üldözünk, mer’ hősiesek vagyunk!
– jutott eszébe az új szórakozás, és a fiúfalka
lelkesen helyeselt.
– Üldözzük, kergessük! Vesszen a Szőrös!
– Csak négykézláb menekülhetel! – kiabál-
ta túl a tömeget az ötletes Feri, aki rádöbbent,
hogy sohasem érik utol Kismedvét, ha az két
lábon futhat. – Ha felállol, többé nem játszunk
veled!
Kismedve vigyorogva bólintott, mert tudta,
hogy így is gyorsabb, mint a hamar kifulladó
gyerekek. Páros lábbal ugrált, mint a nyulak,
ráadásul képes volt ugyanúgy kitérni oldalra
is. Mivel túl gyorsnak bizonyult, többen boto-
32 Más volt
030-037-urbanszki.indd 32
kat ragadtak, mások köveket szedtek föl, hogy
azzal állítsák meg.
– Rugdosni szabad, meg ököllel ütni! – szólt
rájuk az égimeszelő Feri vezér. – Aki botozik
meg dobál, azt én verem össze!
Hatalmas porfelhőt csapva tülekedtek, ker-
getőztek, és nem vették észre a fölöttük keringő
színes lebegőket.
Héraklész hunyorogva leste szempilláin ke-
resztül a fölkelő napot. A bársonyosan fekete
budapesti égbolt vörössé majd királykékké vilá-
gosodott. Eltűntek a szikrázó csillagok, az ezer-
színű szmog-köd fölé emelkedett a nap. Gondos
vizsgálat után az otthon-gép behúzta az áttetsző
terasztetőt, és megkérdezte ébredező gazdáját,
engedélyezi-e az ablakok kinyitását.
– Na jó – morogta a fiú, majd a mozgásér-
zékelős ajtón keresztül kivonszolta magát a
teraszra. A korlát fölött hajlongva elszórako-
zott a mellvédből ki-beugráló hálóval, amely
megakadályozta a véletlen kizuhanást, majd
ásítva körülnézett. Ugyanaz az unalmas lát-
vány fogadta, mint mindig. Fodrozódó, szürke
szmogtenger odalent, néhol sárga klórfoltok-
kal, fölötte vakítóan kék ég, sötét bárányfel-
hőkkel. Ötven fekvőtámaszt és felülést végzett,
majd ropogósra sütött angolszalonnát rendelt
tükörtojással az otthon-géptől. A gyümölcs-
lébe, amit kötelezően innia kellett volna, csak
belekortyolt, nem kívánta. A maradékot majd-
nem kiöntötte, de meggondolta magát.
– Marika! – kiáltotta férfiasan elmélyített
hangon, ami egy tizennégy évesnek nem köny-
nyű feladat.
– Igenis, fiatalúr! – surrant be az ajtón a
sudár, tizenkilenc éves lány. – Parancsoljon
velem!
– Túl sok gyümölcslét kaptam – dörmögte
a szép arcú, szőke legény –, megihatod, ha gon-
dolod. Erre tessék! – szólt, majd a lány dere-
kára téve a kezét, vezetni kezdte a gyümölcslé
2019.07.24. 1:25:38

felé. A keze egyre lejjebb csúszott, pár lépés
után már a lány rugalmas fenekét markolászta.
Marika szegény, de büszke munkáslány volt,
aki a szüzességét a vőlegényének tartogatta, vi-
szont meg akart maradni a sokak által irigyelt
állásában.
– Á, milyen kedves a fiatalúr! – mondta
kuncogva, majd gyorsan felhajtotta az italt.
Lassan, ízlelgetve itta volna meg a legszíveseb-
ben, de akkor tovább kell tűrnie a tapogatást,
amitől undorodott.
– Az édesanyjával tetszik reggelizni, vagy
társasággal?
– Saját kezűleg készítettem reggelit az ott-
hon-géppel. Nem érzed az illatát, ostoba jó-
szág? – förmedt rá az ifjú úr, aki észrevette a
lány szabódását. – A bagdadi ruha-kompozíci-
ót fogom felölteni, de hidalgó kalappal. Boldo-
gulsz vele? – kérdezte leereszkedő hangon.
– Igenis… természetesen, fiatalúr! – hebeg-
te a lány, aki érezte ura hangjában a bosszú-
ságot. Gyors mozdulattal mélyebbre nyitotta
blúzát, hogy a kamaszfiú kedvére gyönyörköd-
hessen a látványban. Később, bár nem tarto-
zott a munkájához, segített felöltözni is neki,
és mosolyogva, kacarászva tűrte a tapogatózó
kezeket.
Az apja megtiltotta, hogy engedjek neki ti-
zenhat éves kora előtt, de a nyálas kölyöknek
kangörcse van. Ki ne tegyenek, ó, istenem, csak
elégedettek legyenek velem! – gondolta a moso-
lya mögé rejtőzve.
Héraklész a délelőttöt tanulással volt kénytelen
tölteni, szigorú szülei ebből nem engedtek.
– Ostoba ember nem tud uralkodni a pórok
fölött! – harsogta gyakran az apja. – Nekünk,
a vezetőknek nemcsak születési előjogunk az
uralkodás, de képességeink is erre predeszti-
nálnak.
Ebéd után négy kamaszfiú gyűlt össze, lel-
kesen vitatkozva, mit csináljanak.
Más volt
030-037-urbanszki.indd 33
GALAKTIKA
2019. augusztus
– Focizzunk! – ordította Gabriel.
– Call of Duty 17! – suttogta kéjesen a já-
tékmániás Napóleon. – Valósághűbb, mint az
unalmas fejetek, és már a négyes szinten járok.
– Ványadt maradsz, ne játssz annyit! – tor-
kolta le Héraklész.
– Hívjunk pár lányt, aztán menjünk lebegő-
vel valahová! – nyalta meg a száját Carolus.
– A múltkor felhőket néztem Helénával, és
nem foghattam meg a mellét se! – panaszko-
dott Napóleon.
– Mert lúzer vagy, kisfiam! – röhögött Hé-
raklész. – Heléna mindenkinek hagyja magát,
de észrevette, hogy te lihegsz utána. Megjátsz-
sza a szüzet, hátha elveszed!
– Sok lány van még, majd náluk próbálko-
zunk. – Carolus nem engedett a maga ötletéből.
– A foci nem való a magamfajta emelkedett lé-
nyeknek, csak a smaci!
– Úgy legyen! – nyilatkozott papos hanglej-
téssel Héraklész. – Ha nem jön össze, megyünk
disznóhajtásra!
Egy lánynak se volt kedve a rámenős fiúkkal
kettesben sétálni az égen, így maradt a disznó-
hajtás. Négy lebegő ereszkedett le a magasból,
és állt meg nesztelenül az önfeledten kergetőző
rongyosok fölött. Ötven méter alá kiskorú nem
mehetett felnőtt kísérő nélkül, Napóleon azon-
ban megszerezte nagy hatalmú apja jelszavát,
és belenyúlt mind a négy gép memóriájába.
A lebegőket komoly tűzfegyverekkel szerelték
fel, de ezeket csak felnőttek tudták használni.
Az engedélyezés automatikus folyamat volt,
senki sem írhatta felül. A nagykorúság eléré-
sekor az összes okos fegyver eltárolta memóri-
ájában az új felnőtt angyal adatait. Munkások,
szolgák vagy más piramisvárak angyalai azon-
ban legfeljebb csak bunkóként használhatták
őket. A lebegőt vezetőket nagyon kevés veszély
fenyegette, de azért kötelezően önvédelmi ri-
asztó-kábító fegyvert kellett viselniük, ami
33
2019.07.24. 1:25:38
 GALAKTIKA
2019. augusztus
húsz méterig hatásos volt. A disznók nevetsé-
gesen lassan mozogtak, a késeken, botokon
kívül fegyverük se volt, ráadásul rettegtek
az angyaloktól, ezért az ifjak bátran közéjük
merészkedtek. Létezett néhány íj, de nem volt
olyan erős kar, ami megfeszítse.
Az óriási, több kilométer átlójú piramis-
arkológia a hajdani Rózsadomb területét le-
fedve nyúlt felfoghatatlan magasságba. A száz-
méternyi mérgező szmogréteg fölötti tiszta
levegőben teraszok épültek, teli napbarnított,
vidám emberekkel, apró színes lebegők röp-
döstek kolibricsapatként. A piramist légmen-
tesen zárt épületrengeteg vette körül, amely
a gyárakat, a hidroponikus telepeket is ma-
gába foglalta. Itt ötvenezer főnyi munkás és
ellátószemélyzet élt, a piramisban tizedannyi
kiválasztott, felsőbbrendű lény, akiket már év-
tizedek óta angyalnak neveztek. A személyzet
megtartotta az ember nevet, a falakon kívül
élőket disznóknak hívták vagy félembereknek.
A munkásnegyed gyárainak, hőerőműveinek a
kéménye nem a magasba nyúlt, mint hajdan,
a füstöt a városfalakon át kivezetett csöveken,
ventilátorral nyomták ki a szabadba. Mivel a
szennyezett levegő, a szmog java része nehe-
zebb a levegőnél, nem emelkedett föl a ma-
gasba, nem szennyezte az angyali teret. Ami
mégis fölkerült, azt egy praktikus orrfilterrel
szűrték ki.
A 24. század lakói közül kevesen éltek a
szabadban. Akinek jutott munka a piramis-
városban, az jó levegőt szívott, mindennap
evett. Aki valamiben hibázott, ügyetlen volt,
netán ellentmondott, azt száműzték a fala-
kon kívülre. Ezek az emberek néhány hét
után meghaltak, nem bírták a szennyezett
levegőt. Százból egy, ha túlélte. Lefogytak,
lelassultak, ráadásul a levegőn kívül hozzá
kellett szokniuk az odakinti ennivalóhoz is.
A majdnem halálos levegő ellenére ezrek él-
34 Más volt
030-037-urbanszki.indd 34
tek a város körül, mert hatalmas kincs volt
a hulladék. Az angyalok maradékáért még
gyilkoltak is, de a munkások is sok ehetőt
dobtak ki. Mivel az odabent keringetett le-
vegőt a piramis tetején cserélték, nem szá-
mított a szeméttelep közelsége, bűze. Tu-
catnyi helyről, sűrített levegővel lőtték ki az
összepréselt hulladékot közel egy kilométer
távolságra. A légellenállástól szétbomló sze-
mét hatalmas területen terült szét. Mindent,
ami nagyjából ehetőnek bizonyult, megették
az ember-disznók, amivel nem bírtak, azt az
állat-disznók falták föl. Amikor a kinti sze-
métréteg túl magasra nőtt, olyan rakétákat
lőttek ki a dombokra, amelyeket egy irányba
ható robbanótöltettel láttak el. Ilyenkor nem
tartották fontosnak figyelmeztetni a félem-
bereknek tartott disznókat, akik közül so-
kan elpusztultak. Akkor csökkent csak az ál-
dozatok száma, amikor a kintieknek feltűnt,
hogy a rakéták kilövése előtt százszámra
szállnak föl a lebegők. A gépek felbukkaná-
sakor menekülni kezdtek, csak a leggyen-
gébbek pusztultak el a szemétbe fulladva.
Az unatkozó angyalnők, a hajdani úriasz-
szonyokhoz hasonlóan, látványosan bor-
zongva figyelték a disznóölést, csodálták a
véres vadzsákmányt. Drónkamerákkal meg
is örökítették a színes szemét közt halálba
dermedt torzókat. A legkifejezőbb képeket
festménnyé alakítva állították ki, „A  halál
művészete” címmel.
Az angyalok a disznóölés mellett kirándul-
tak is a vadonba, lebegővel látogatták meg a
félállati lényeket. Kiváló látcsöveikkel a kita-
szítottak hajszálait is megszámolhatták, de ha
ahhoz támadt kedvük, az átlátszó kupolákat
leengedve, mintegy páholyból, szabad szem-
mel élvezték a látványt. Az arcukra, kezükre
tapadó ökohártya megvédte őket minden kül-
ső szennyező hatástól, és fél napig megszűrte a
levegőt is. Az élmény fokozása érdekében néha
2019.07.24. 1:25:38

egy-két méterrel a föld fölött repülve, megfut-
tatták a félemberek csordáját, és fogadásokat
kötöttek, melyik egyed esik össze a leghama-
rabb. A felnőttek ennél tovább nem mentek,
néhány vad, fiatal angyal azonban addig űzte
őket, amíg mind össze nem esett.
– Nézzétek! – suttogta bele a kommunikátorba
Héraklész, pedig tudta, hogy a lebegő hangszi-
getelése kiváló. – Mintha ránk vártak volna,
fogócskáznak a kölyökdisznók! Beszállunk a
játékba? Mi leszünk a macskák, azok meg az
egerek!
– Lökjük föl őket, ne csak ijesztgessünk! –
lihegte a szadista Carolus.
– Előbb hajtsuk meg őket! Imádom látni,
amikor gyáván mentik a semmit se érő életü-
ket! – harsogta, óvatosságát feledve, Héraklész.
– Ma győzelem vár, hív a harc! Induljunk
hát! – énekelte fejhangon Carolus.
Két antigravitációs lebegő csapott le a magas-
ból a kergetőző fiúkra. A lebegőkből ritkán
bántották őket, de az ősi menekülőösztönök
működésbe léptek. Visítva rohantak előlük,
kevés erejüket megfeszítve mentették az éle-
tüket. Kismedve volt a leggyorsabb, pillana-
tok alatt jócskán megelőzte a focicsapatot.
A  toronymagas Feri vakon tört utat magá-
nak, és megbotlott az egyik gyerekben. Meg-
görnyedve botladozott, majd olyan hirtelen
egyesedett föl, hogy az óvatlanul túl mélyre
ereszkedő Napóleon elgázolta. A lebegő fél-
tonnányi tömege úgy törte szét a kölyökvezér
gyenge csontozatú fejét, mint a tojáshéjat. Na-
póleon előbb ijedten felordított, aztán diadal-
kiáltást hallatott.
– Ez az igazi game! – ordított a szenvedé-
lyes játékos, még mélyebbre engedve a lebegőt.
A mesteri szerkezet maximálisan óvta haszná-
lóit, átvette az irányítást, ha ütközés fenyege-
tett. Az apró koccanásokkal, amiket a vékony
Más volt
030-037-urbanszki.indd 35
GALAKTIKA
2019. augusztus
gyerektestek szétzúzása okozott, nem törődött.
Napóleon véres ösvényt vágott a menekülők
között. Héraklésznak tetszett a látvány, de
közvetlenebb örömre vágyott. Letépte a lebegő
belső keményfa korlátját, és leeresztette a bu-
boréktetőt. Amikor utolérte a tarkopasz Ákost,
a nehéz rúddal szétloccsantotta a fejét. Carolus
utánozta, de ő, lovagi lándzsaként tartva a
korlátdarabot, döfte hátba a menekülőket. Az
apró Gergely mélyre hajolva elmenekült oldal-
ra, a mellette futó gyerek válla azonban eltört a
döfésétől. Carolus ölni akart, fejre célzott, bár
a gyerek fájdalmas sikolya így is kielégítette.
Dicső lovagnak érezve magát, őrülten vijjogva
élvezte a vérengzést. Néhány üldözött meghalt,
a legtöbben a végsőkig kimerülve elzuhantak,
mozdulatlanná merevedve halottnak tetették
magukat. Kis idő múlva már csak egy disznó
volt talpon, egy szokatlanul gyors, vaskos alak.
Kismedve először nagyon megijedt a hang-
talanul repülő dolgoktól. Távolról látott már
ilyet, de jóval kisebbnek hitte őket. Gyorsan
elszakadt a többiektől, és rettegve menekült.
Annyira eltávolodott, hogy az angyalok is
felfigyeltek rá. Amikor rájött, hogy nem fe-
nyegeti veszély, megkönnyebbülve figyelte
a durva fogócskát. Azt hitte, az angyalok így
szeretnek játszani. Addig nevetett, amíg észre
nem vette Feri halálát. Távolról is jól látta a
szétfröccsenő fejet, a torzóból kilövellő vért.
A kölykök vezére sokszor bántotta őt, gúnyol-
ta, néha meg is ütötte, viszont igazságos volt.
Vigyázott arra, hogy nagy fájdalmat ne okoz-
zon neki. Ő volt az egyetlen fiatal, aki nem félt
tőle, aki odafigyelt rá. Keveset gondolkodva
érzésein, nekiindult. Gondolkodás nélkül,
ösztönösen támadott, mint a falkáját védő ve-
zérfarkas.
Elkerülve a véres lándzsarudat, szemből
ugrott föl Carolus lebegőjébe, és ököllel lecsa-
pott a fiúra. Az angyali fej ugyanúgy szétrob-
35
2019.07.24. 1:25:38
 GALAKTIKA
2019. augusztus
bant Kismedve iszonyú ütésétől, mint Ferié.
A közeli gépben ülő Napóleon, látva Carolus
halálát, bosszúra éhesen visított. Az oldalán
ott lógott a kötelező önvédelmi kábítófegyver,
amikor azonban kirántotta a tokból, elfelej-
tette kibiztosítani. Nyomkodta, ütögette, de
nem boldogult vele. Egy idő után rájött, mit
felejtett el, többször rálőtt az állatias, kiálló
agyarú félemberre, a burkolat azonban fel-
fogta a tölteteket. Le kellett engednie, hogy a
fegyvert használni tudja. Lecsapott a leeresz-
tő gombra, és a kábítót célra tartva várta,
hogy lőhessen. Kismedve nem volt ilyen ké-
nyelemszerető, félig leguggolva dobott. Tom-
pa korlát-lándzsája az arasznyi résen át vá-
gódott a játékos angyal gyomrába. Napóleon
felszakadt hasfallal zuhant ki a lebegőből, de
órák teltek még el, mire meghalt.
Gabriel, aki mindennek a tanúja volt, lebe-
gőjét megállítva, lemerevedve bámult. Mindent
látott, de nem hitt a szemének. Hangtalanul tá-
togott, keze valósággal ráfagyott a kormányra.
Héraklész látta társai halálát, de nem rettent
meg. Lebegőjét nekivezette Carolus gépének,
husángját jól megmarkolva átugrott, és táma-
dott. Ölni akart, szétzúzni a koszos senki gyil-
kost, aki angyalokra merészelt támadni. Erős,
kisportolt kamasz volt, ütése halálos, de a torz
lény, az állatias félember egyszerűen elkapta a
levegőben a lesújtó bunkósbotot. Egy pillana-
tig némán meredtek egymás szemébe, majd az
angyal sértődötten felordított.
– Állat létedre mit merészelsz, disznó?
Kismedve az angyali csuklót eltörve csavar-
ta ki a kezéből a karót, majd az ellenfele arcába
markolva magához rántotta őt, és lecsapott.
Foggal szakította fel a nyaki ütőeret, miköz-
ben egy marék húst is kitépett a szép arcból.
Héraklész ordítása bugyborékoló hörgésbe
csapott át, vére lüktetve spriccelt támadója szá-
jába. Kismedve ösztönösen lenyelte. Finomnak
érezte, éhesen kordult meg a gyomra. Száját a
36 Más volt
030-037-urbanszki.indd 36
sebre szorítva szívta magába az éltető nedűt.
Közelről nézte a haldoklót, de nem a szenvedő
embert látta, hanem a véres, jó szagú enniva-
lót. Bekapta a markában szorongatott húsdara-
bot, élvezettel rágta, majd lenyelte. Könnyedén
leszakította ellenfele felsőtestéről a ruhát, és
jókora falatot harapott ki a vállából. Egy ideig
rágta, de lenyelni már nem bírta. Arca eltor-
zult az undortól, a péppé rágott emberhúst be-
leköpte Héraklész arcába. Dermedten nézte a
lassan összeroskadó haldoklót, megrázkódott,
aztán öklendezni kezdett. Hosszasan hányt,
majd átkozódva összerugdosta a halottat. Le
is köpte néhányszor. Eltorzult arca kisimult,
nagy levegőt véve körülnézett, és észrevette a
meredten bámuló Gabrielt a másik lebegőben.
Egy pillanatig gondolkodott, majd határozott
kézmozdulattal parancsolta, hogy eressze le a
burkolatot. Gabriel, aki nem is tudta, mit csi-
nál, engedelmeskedett. Kismedve könnyedén
átvetette magát a háromméternyi távolságon,
és lassan, alaposan megformázva a szavakat
mondta:
– Most te meg én elrepülünkk messzire, na-
gyon messzire, ahol már nem élnek a gyilkos
népedből! Ha nem bántol engem, nem öllek
meg. Jó lesz?
Más volt, mint a többiek, de még ember.
URBÁNSZKI László
1954-ben született magyar író. Tíz éven át hajó-
zott a Dunán, de volt batikoló is, jelenleg famű-
vesként dolgozik. Kisiskolás kora óta szenvedé-
lyesen olvas, de az írás csak 2008-ban kezdte
komolyabban foglalkoztatni. A Karcolat írói mű-
helyhez csatlakozva jutott első publikációs le-
hetőségeihez, majd 2011-ben már önálló novel-
láskötete jelent meg. Leginkább a magyar törté-
nelem foglalkoztatja, több regénysorozata is fut
ebben a témában. Az SF szintén érdekli, több
elbeszélése született már a zsánerben, és idén
egy regénye, a kiadónknál megjelent Sápadtak,
aminek hamarosan megérkezik a folytatása is.
2019.07.24. 1:25:39
 GALAKTIKA
FIZESS ELŐ A 2019. augusztus

PC GURU MAGAZINRA!
Minden lapszám mellé teljes verziós PC-s játékot csomagolunk.
Az el zetés mellé további játékokat vagy hardvereket igényelhetsz.
Az újságban a legújabb játékokról olvashatsz: bemutatókat és teszteket is közlünk,
de interjúkat és elemzéseket is találsz oldalainkon.
Hardverrovatunkban kiemelt gyelmet fordítunk a PC-építéssel kapcsolatos tudnivalókra.

WWW.PCGURU.HU/ELOFIZETESI-CSOMAGOK

PC GURU, IMMÁR 27 ÉVE.

KERESD HAVONTA AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN!
1.) Az akció a készlet erejéig vagy visszavonásig érvényes, a kiadó fenn-
tartja a jogot a feltételek megváltoztatására, a játékok postázása a be -
zetések sorrendjében történik.
2.) A játékokat csak a be zetést követően tudjuk postázni.
3.) A játékokat csak megjelenésüket követően tudjuk postázni.
4.) A folyamatban lévő elő zetéseket nincs módunkban megváltoztatni.
5.) Ha élő elő zetésed van, de nem szeretnéd kihagyni ezt az akciót, akkor
– ezen akció keretén belül – kedvezményesen meghosszabbíthatod az
elő zetésedet.
6.) Ha az akcióval kapcsolatban kérdésed van, akkor keress meg minket az
 e-mail címen, vagy a +36-20/599-4697-es
telefonszámon.

Más volt 37

030-037-urbanszki.indd 37 2019.07.24. 1:25:39

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Csípős klímaváltozás
A
CSAPADÉKOS és hűvös ta-
vaszvég után nyár elején szúnyog-
invázióval kellett megküzdeni.
De ez csupán kellemetlenség ah-
hoz képest, ami a jövőben vár ránk. A klíma-
változás itt szó szerint a vérünkre megy. Sőt,
az egészségünkre is komoly veszélyt jelent.
A  felmelegedés miatt az északi félgömbön
évről évre egyre északabbra húzódnak azok
a határok, ahol megjelennek a különböző tró-
pusi betegségek és az azokat közvetítő állatok.
Sokan el sem hiszik, de az Egészségügyi Vi-
lágszervezet a bolygó leghalálosabb állatai közé
sorolja a szúnyogokat, mivel azok évente embe-
rek millióinak haláláért felelős betegségeket hor-
doznak. Az egyiptomi csípőszúnyog és az ázsiai
tigrisszúnyog is hordozója lehet a dengue-, a
zika- és a chikungunyavírusnak, valamint to-
vábbi legkevesebb tucatnyi olyan kórnak, amely
a kutatók szerint komoly fenyegetéssé válhat a
következő ötven évben. Az előrejelzések szerint
az évszázad végéig a globális felmelegedés nyo-
mán világszerte egymilliárd ember válhat a be-
tegségterjesztő szúnyogok új áldozatává.
38 Zöld jövő
038-039-zold.indd 38
Ezekre a betegségekre úgy gondolunk,
mint amelyek csak a trópusokon fordulnak
elő. Eddig így is volt, de a globális felme-
legedés miatt előfordulhat, hogy a világ
csaknem teljes népessége ki lesz téve fenye-
getésüknek valamikor a következő öt évti-
zed folyamán. A kutatók szerint a globális
átlaghőmérséklet emelkedésével a trópusi
területeken akár egész évben fennállhat a
megfertőződés veszélye, a világ többi ré-
szén pedig időszakosan lehet megbetegedé-
sekre számítani.
Európa, Észak-Amerika és a trópusok ma-
gasan fekvő területei eddig túl hűvösek voltak
a vírusok számára, de most az egészségügy-
nek olyan új kórokkal kell szembenézniük,
mint például a dengue-láz.
Ugyanakkor Nyugat-Afrikában és Délkelet-
Ázsiában az ázsiai tigrisszúnyogok populáci-
ójának visszaesésével számolnak, ezek a terü-
letek ugyanis túlságosan felmelegszenek. Ez
azonban utat nyit más súlyos fenyegetéseknek.
Magyarországon is romlik a helyzet. Az el-
múlt években három új invazív faj jelent meg,
ezek egyike a tigrisszúnyog.
Ezek terjeszthetik a nyu-
gat-nílusi vírust, a bőr- és
szívférgességet, illetve az
usutu-vírust. Ez a faj Olasz-
országban és Horvátország-
ban már megtelepedett,
nálunk szerencsére még
csak évről évre bevándorol
délről, de télen kipusztul.
Ahhoz, hogy veszélyes be-
tegségekkel fertőzzön, előbb
egy stabil populációra lenne
szükség.
2019.07.24. 1:25:20

Két hét szén nélkül?
N
AGY-BRITANNIA zöld rekor-
dot állított fel: az ország két hétig
működött szénenergia nélkül. Ez
pillanatnyi szerencse vagy tech-
nológia áttörés? Is-is.
A zöld szervezetek kitörő örömmel szá-
molták az egyik napot a másik után, amikor
nem működtek Nagy-Britannia szénerőmű-
vei. Végül két hétig álltak a futószalagok és
pihentek a kohók. Arra, hogy ennyi időn át ne
használjanak szenet az áram előállításához,
utoljára 1882-ben volt példa, mielőtt megnyílt
a holborni erőmű. De az is érdekesség, hogy
mindössze két évvel ezelőtt jegyezték fel az
első olyan napot, amikor az alternatív ener-
giatermelés miatt nem volt szükség a szén-
erőművek beindítására. 2018-ban került sor
az első szénmentes száz órára.
Kétségtelenül óriási áttörés ez a rekord,
de nem lehet hosszú távú következtetéseket
levonni belőle. Ez alatt a két hét alatt kitar-
tó, erős szél fújt, csúcsra lehetett hát járatni
Britannia egyre növekvő számú szélerőmű-
vét. De nem szabad elfelejteni, hogy ez nincs
állandóan így.
Alig egy évvel korábban történt meg, hogy
a briteknek szélenergia nélkül kellett élniük,
méghozzá csaknem két hétig. Ilyen hosszú
ideig tartott a szélcsendes időszak, ami alatt
a legtöbb turbina lapátja meg sem mozdult.
Akkor jelentősen csökkent a szélenergia-
pártiak hurráoptimizmusa.
A briteknél évről évre egyre nagyobb
arányban van jelen a megújuló energia az
ország ellátásában. A termelés folyama-
tosan nő, ennek hatására az így előállított
villamosenergia egyre olcsóbb. Az ország
szélenergia szempontjából kifejezetten sze-
Zöld jövő
038-039-zold.indd 39
GALAKTIKA
2019. augusztus
rencsés, egyaránt rendelkezésére állnak az
erős atlanti és a még erősebb északi szelek.
Hála az ország fekvésének, a szelek erősek és
viszonylag egyenletesek. De csak viszonylag,
erre komoly példa volt a tavalyi kimaradás.
A brit kormány 2025-ig vállalta, hogy ki-
vezeti a rendkívül szennyező szénenergiát. Az
ország szélenergia-termelése ma már elegen-
dő a háztartások több mint harmadának ellá-
tásához. Persze csak ha fúj a szél. Az áramter-
melés nagyobb részét még mindig az atom- és
a földgázerőművek adják. A hatalmas, vízre
telepített szélturbinaparkok a viharos időben
ontják az energiát. A kiegyensúlyozott ellá-
táshoz azonban még szükség van a fosszilis és
atomenergiára.
Ráadásul az áramigény egyre nő. A klíma-
változás miatt nyáron megnő a fogyasztás a
mind több légkondicionáló miatt. Az igények
előreláthatólag folyamatosan nőni fognak, rá-
adásul pont a nyári melegek idején csökken
a szél erőssége. A szélenergia sem elég kiszá-
mítható a megbízható folyamatos ellátás biz-
tosításához.
39
2019.07.24. 1:25:20
 GALAKTIKA
2019. augusztus
B U LltA-
NEdíjra jella
lö
n ove
Richard Fox
Sötétedés
U
TICA CITY halott volt. A gyil-
kosai azonban nem nyugodtak:
folytatták harcukat a lerombolt
épületek torzói, az ellenőrizetlenül
terjedő tüzek és a hajdani lakosok szétszórt sze-
mélyes tárgyai között. Egy embergyerekeknek
épült iskola falából egy autó roncsa állt ki. Törött
akkumulátora szikrákat szórt, a vezetője holtan
feküdt a műszerfalnak dőlve.
Narúsa csészealjak süvítettek el az égen,
és energiasugarakkal sorozták a Terra Unió
alacsonyan repülő vadászait. Az Unió gauss-
fegyvereinek csattogása vegyült az idegen
lövegek sistergésével; az eltévedt sugarak
éles árnyékokat vetettek az épületekre, majd
eltűntek a sűrű felhők között.
Az iskola melletti út sötét polimerbevonata
felpúposodott, majd egy reccsenéssel kila-
pult. Valami alulról megütötte a felületet,
mire az megrepedt, mint egy tojás héja, ami-
ből épp egy fióka készül kikelni.
40 Sötétedés
040-052-fox.indd 40
A legkérgesebb
szívű harcosnak is
lehetnek érzései.
Még csak teljesen
embernek sem kell
lennie hozzá.
Az út darabjai kirobbantak a repedésből,
a járdaszegélynek és az autóroncs kerekének
csapódva.
Egy gömb alakú, ökölnyi drón buk-
kant fel a lyukból. Körbefordult. Rövide-
sen visszaereszkedett a nyílásba, amiből
kisvártatva egy katona mászott elő. Hoff-
man őrmester volt az; feltápászkodott, és
fedezéket keresett a kocsi roncsai között.
Energiapáncélt viselt, arcát áttetsző sisak-
rostély borította. A kocsi mögül kikém-
lelve a falon ütött lyukon át benézett az
iskolaépületbe.
– Tiszta a levegő, gyertek fel! – mondta.
Egy kalapács csapódott az úttestben nyílt
hasadás oldalának, és az kiszélesedett. Ha-
talmas kezek bontották el a borítást, majd
egy újabb katona bukkant fel. A magas, iz-
mos hátú férfinak Hoff man alig a válláig ért.
A hatalmas termetű katona leakasztotta ne-
héz gauss-ágyúját a hátáról; olyan könnye-
2019.07.24. 1:25:11

dén kezelte a súlyos fegyvert, mintha olcsó
műanyagból lett volna.
– Opál, menj fel a harmadikra, és alakíts
ki lőállást! – intett neki Hoff man a roncs
mellől.
Opál megpróbált átbújni a nyíláson, de a
válla nem fért át. Megfordult, megragadta a
kocsi behorpadt lökhárítóját, és egy mordu-
lással arrébb lökte a járművet. A vállára ve-
tett fegyverrel gyorsan átbújt a lyukon.
– Próbáld ne magadra vonni a figyelmet,
Opál! – sóhajtott Hoff man.
– Opál sajnálja. Nem lő, amíg nincs pa-
rancs. – A nagydarab katona súlyos léptek-
kel ment végig az iskolai szekrényekkel sze-
gélyezett folyosón, és felfelé indult a lépcsőn.
További katonák bukkantak fel az úttest
alól. Ugyanolyan hatalmas termetűek vol-
tak, mint Opál, csizmájuk és nadrágjuk a
csatorna szennyvizétől foltos.
– Gránát 334, Cirkon 12 – mondta Hoff-
man. – Első emelet. Keleti oldal. Keressetek
lőállást, és jelentsetek minden ellenséges
vagy saját csapatmozgást!
A két katona egy mordulással nyugtázta a
parancsot, majd gauss-ágyújukkal a kezük-
ben ők is benyomultak az épületbe.
Hoff man felnézett, és egy narúsa csésze-
aljat látott bukdácsolni az égen. A gép hajtó-
műveiből füst gomolygott.
– Uram – szólalt meg az egyik katona,
akinek hátára egy gránátvető volt csatol-
va, övében pedig egy hatalmas kalapácsot
hordott. Fedezéket keresett az épület sar-
kánál. – Gyémánt 99 le tudja lőni az ellen-
séget. – Kibernetikus ujjával a sérült csé-
szealjra mutatott. A katonának nemcsak a
keze volt mechanikus, hanem a karja egy
része is: a robotkar az alkarja közepénél
végződött.
– Negatív, Gyémánt, nem ez a küldetés.
– Hoff man még fél tucat katonát küldött be
Sötétedés
040-052-fox.indd 41
GALAKTIKA
2019. augusztus
az épületbe, és további utasításokkal látta el
őket, ahogy elhaladtak mellette.
– Narúsák. – Gyémánt a kalapácsa fejét a
falhoz érintette, amelyen alvadt vérnyomok
látszottak.
– Hamarosan, mondtam már. Hama-
rosan. – Hoff man félrebillentette a fejét; a
gauss-tűz hangjai egyre erősödtek.
– Várni. Nagyon. – Gyémánt szorosabbra
kulcsolta a kezét a kalapács nyelén.
– Oszd be a többieket is lőállásba! – Hoff-
man benyúlt a kocsi törött szélvédőjén, és
óvatosan felemelte a vezető fejét. Halott, ki-
fejezéstelen szempár bámult vissza rá.
Hoff man visszaengedte a férfi fejét, és ke-
resztet vetett, majd átugrott a kocsi motor-
háztetején.
– Kapcsolatot kell létesítenem a
Rangerekkel. Ne lőjetek, amíg parancsot
nem adok vagy meg nem támadnak minket.
Megértetted, Gyémánt?
A nagydarab katona bizonytalanul bólintott.
– Gyémánt? – Hoff man felemelte az ujját,
mire Gyémánt már határozottabb bólintás-
sal nyugtázta a parancsot.
Az őrmester a lépcső felé indult. Elha-
ladt néhány plakát mellett, amelyek base-
ballmeccseket és a diáktanács kampányait
hirdették. Az ablakok ki voltak lőve; a gauss-
töltények által ütött lyukak és az égési nyo-
mok a falakon arról tanúskodtak, hogy
nemrég itt húzódott a frontvonal.
Hoff man felment a harmadikra, és belé-
pett az egyik osztályterembe. Az ajtó a felső
zsanérján függött, a kilincs mellett hatalmas
csizmanyom éktelenkedett rajta.
Opál már a teremben volt; a fal mellett
guggolt, és az ablakon át a külvilágot kém-
lelte. Jó rálátásuk nyílt a sportpályákra és
a kerítés mögött álló alacsony épületekre.
Narúsa energiasugarak cikáztak végig a si-
kátorokon, és csapódtak szét a falakon.
41
2019.07.24. 1:25:11
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Hoffmann a gauss-puskája távcsövével
ránagyított a csatatérre, és emberalakokat
látott mozogni az épületekben. Baráti fegy-
vertüzet viszont nem látott.
– Ellenség arra van – mondta Opál. – El-
szórt lövések. Nem támadás.
– Igazad van. Sakkban tartják a mieinket,
amíg meghozzák a nehéztüzérséget – mond-
ta Hoffman kissé megkönnyebbülve. A terv
jól haladt, de még minden kicsúszhatott az
irányítás alól, ha a narúsák úgy döntenek,
kihasználják az előnyüket.
– Az épület biztosítva – mondta be Gyé-
mánt a raj infravörös rádiósávján. – A Berill
77-es egység jelenti, hogy a tetőn nincs fedezék.
– Akkor hívd le Berillt, mielőtt a csigák
észreveszik! – Hoffman lecsatolt egy infra-
vörös erősítőt az övéről, és kinyúlt a törött
ablaküvegen, hogy a külső falra rögzítse.
Visszabújt, és felpattintott egy panelt a bal
kesztyűjén. Beütött egy parancsot, mire az
erősítő felvillant. Új kapcsolatok jelentek
meg sisakrostélya képernyőjén. Kiválasztott
egy nevet.
– Ford hadnagy, itt Hoffman őrmester,
117-es csatakonstrukt-raj, vétel.
A sáv recsegett, és a szétfröccsenő narúsa
energiasugarak sztatikus zaja is beszűrő-
dött.
– Itt Ford – hallatszott a rádión. – Chris,
örülök, hogy hallom a hangját. A csigáktól
moccanni se tudunk…
– Hadnagy – vágott közbe Hoffman. –
A  szektorparancsnokság páncélostámadást
rendelt el az iparnegyedből, méghozzá… –
a képernyőjén lévő órára pillantott – kilenc
perc múlva. Vonuljanak vissza az általános
iskolába öt percen belül!
– Öt perc? Mit nem értett abból, hogy
moccanni se tudunk? – kérdezte Ford.
– Az embereim lőállásban vannak, fede-
zik a visszavonulást. A tábornok azt akarja,
42 Sötétedés
040-052-fox.indd 42
hogy a narúsák üldözőbe vegyék magukat,
és kitámadjanak. Így a páncélosok kilőhet-
nék a leszállóegységüket.
Egy kérés jelent meg a képernyőn: valaki
egy IR-csatornát akart nyitni felé. Hoffman
válaszul beütötte a hármas számot a karján
lévő billentyűzeten. A kód tudatta a vonal
másik végén lévő őrmesterrel, hogy most a
küldetés szempontjából kritikusan fontos
kommunikációt folytat, és visszahívja amint
ezt a helyzet lehetővé teszi.
– …felkelni, és készüljenek az indulásra!
– hallotta Hoffman a rádión Ford hangját.
– Készülődünk. Mit mondott, milyen egység
parancsnoka maga? Egy rajnyi közlegényé?
– Közlegények, igen – mondta Hoffman.
– És mindannyiunk ujja viszket a ravaszon,
hogy kinyírjuk az összes narúsát, amiket
maguk életben hagynak.
– A fenébe… a csigák Max-egységeket vet-
nek be – mondta Ford.
Hoffman cifrákat káromkodott.
– Vannak nehéz gauss-ágyúink és egy
gránátvetőnk – mondta aztán. – Ki tudjuk
lőni a Maxokat, de maguknak el kell indul-
niuk. Most azonnal!
– Kifelé, kifelé, mindenki! – ordította Ford
a rádióban.
– Minden egységnek – kapcsolt át Hoff-
man a saját szakaszának csatornájára. – Fe-
dezni a visszavonulókat! Kapcsolják be a
hét-alfa-alfa célkorlátozó protokollt!
Opál háta kiegyenesedett, egész teste
megfeszült.
– Célkorlátozás aktív – mondta.
A sportpályákon túl fekete testpáncélos
Rangerek jelentek meg az épületek ajtajában,
és futásnak eredtek az iskola felé.
Újabb rádiócsatorna nyílt meg.
– Hoffman! Látja ezt? A csigák Maxokkal
támadnak – hallatszott egy másik raj pa-
rancsnokának hangja a rádión.
2019.07.24. 1:25:11

– Ez a hír járja, de egyelőre semmi jelük.
– Hoffman a vállához emelte gauss-puskáját,
és megcélzott egy embernagyságú narúsa
pókrobotot, amint az épp a menekülő
Rangerek melletti épület tetejére kapaszko-
dott fel. Egyetlen lövést adott le, ami letépte
a pók lábait, és átszakította a páncélját. A ro-
bot a földre zuhant.
– A helyükön vannak, Vaccaro? – kérdezte.
– Itt vagyunk. A páncélom agressziópufferei
rendetlenkednek. Magának is van ilyen prob-
lémája?
– Negatív. – Hoffman ellépett Opál mel-
lől, a közlegény pedig szilárdan megvetette a
lábát, amiből stabilizáló horgok repültek ki,
és belefúródtak a sakktáblamintás padlóba.
Három lövést adott le a nehéz gauss-ágyú-
ból. Az elektromágneses gyorsítású lövedé-
kek lökéshulláma a maradék ablaküveget is
kiütötte, a tanári asztalt pedig a falnak lökte.
Az egész fejet borító sisakok elviselhető
szintre tompították a fegyver zaját. Hoffman
kinézett az ablakon, és látta, ahogy a löve-
dékek fényes sárga nyomjelző csíkjai a kato-
nákat üldöző narúsa lépegetők felé repülnek.
Fekete páncélos emberek futottak a ke-
rítéshez, és vágtak rajta nyílást. Egyre több
Ranger futott be a futballpályára.
– Ne fedezék nélkül! – átkozódott Hoff-
man, látva, hogy a Rangerek ennyire kitették
magukat a narúsák tüzének. Energiasugarak
törtek elő az épületekből, feltépték a pálya
gyepét, és földdel borították be a katonákat.
Hoffman lelőtt két pókrobotot, amelyek
épp tüzelni készültek. Aggasztotta, hogy
azok kijöttek a nyílt területre, nem pedig fe-
dezék mögül tüzeltek, mint ahogy eddig lát-
ta tőlük. A narúsák agresszíven nyomultak
előre, semmi jelét nem mutatták az óvatos-
ságnak. Ezt a taktikát csak akkor alkalmaz-
ták, ha tudták, hogy jóval nagyobb tűzerővel
rendelkeznek, mint az ellenség.
Sötétedés
040-052-fox.indd 43
GALAKTIKA
2019. augusztus
– Elsőbbségi célpont! – kiáltotta Gyémánt
olyan hangosan, hogy Hoffman a rádióján és
a fülében is hallotta.
– Hol? Hol van? Add meg a szektort a
tüzeléshez! – Hoffman MAGAS állásba kat-
tintotta a fegyverét, ami azt jelentette, hogy
már egy lövés is lemeríti az akkumulátort,
de ugyanakkor át is törheti egy narúsa Max
páncélzatát.
Fénypont villant fel a focipályákon túli
épületek között. Egy méter széles, egybefüg-
gő energiasugár ütötte át az egyik oldalvonal
melletti lelátót. A fém székek gyufaszálak-
ként repültek szanaszét.
A lövés nem találta el az iskolát, egy szom-
szédos épületbe csapódott. A túlnyomás há-
tulról érte Hoffmant; az épület egy része be-
omlott. A padló megsüllyedt és felrepedt, az
őrmester pedig átesett egy iskolapadon.
A dübörgés alábbhagyott. Hoffman fel-
nézett. Opál az egyik hóna alá nyúlt, talpra
állította, majd visszament tüzelni.
Az energiasugár útját égő fű és olvadt be-
ton élesen elkülönülő sávja jelölte.
A Rangerek feltápászkodtak a földről, és
ismét futásnak eredtek az iskola felé.
Gyémánt tört át az ajtónyíláson; hatalmas
fejét izgatottan forgatta körbe.
– Sérül nem, uram? – kérdezte.
– Jól vagyok, Gyémánt, jól vagyok. – Hoff-
man az ablakhoz lépett. Egy alacsonyan re-
pülő narúsa csészealj sorozta meg az utol-
só néhány Rangert. Ketten orra buktak a
tűzben. Az egyik lassan feltápászkodott, és
megpróbálta elvonszolni a másikat.
Hoffman jól ismerte a Rangereket: akár az
életük árán sem hagynák hátra egymást.
– Segít! Segít! – Gyémánt előrevetődött;
lába hangosan döndült a padlón.
– Ne, közl… – kezdte Hoffman, de belé
szorult a szó, mert a katona lekapta hátáról
a gránátvetőt, és az ő mellkasának lökte.
43
2019.07.24. 1:25:11
 GALAKTIKA
2019. augusztus
A  konstrukt kiugrott a harmadik emeleti
ablakon, és egy bukfenccel ért földet. Futás-
nak eredt a két Ranger felé, mit sem törődve
a feléje záporozó ellenséges sugarakkal.
Zúgás hangzott fel, és Hoffman érezte,
hogy a fogai is összezörrennek. A távolban
egy autó méretű, négyágú rombuszforma
emelkedett a háztetők fölé. A narúsa Max.
Az ellenséges egység egyre feljebb szállt.
A rombusz csúcsánál egy sisakos fej látszott.
A narúsák nagyon ritkán tették ki magukat
veszélynek a csatamezőn, de amikor harc-
ba szálltak, olyan vastag páncélt viseltek,
amelyhez foghatóval csak a Terra Unió pán-
célos egységei rendelkeztek.
– A fenébe! – Hoffman a kezében lévő
gránátvetőre nézett, majd körbepillantott.
A fegyver hatalmas lökéshullámot gerjeszt,
úgyhogy ha a teremben sütné el, az megöl-
hetné őt és több közlegényét is.
– Átvesz! – Opál a földre dobta nehéz
gauss-fegyverét, és kivette a gránátvetőt
Hoffman kezéből. A közlegény kilépett a
párkányra, kinyújtotta a karját, és belemar-
kolt az ablak melletti falba. Ujjai között szét-
morzsolódtak a téglák. A hátára csatolta a
gránátvetőt, és felmászott a tetőre.
– Opál, mit csinálsz?…
Egy energiasugár csapott ki a Maxból, és
a focipályán átcikázva eltalálta az iskolát.
Hoffman a padlónak csapódott; körülöt-
te füst és téglapor kavargott. Négykézlábra
tápászkodott, és felnézett. A terem falán
hatalmas lyuk éktelenkedett. Az őrmester a
nyíláshoz ment, és felnézett.
Opál egy törött fémgerendán állt, a vállán
lévő gránátvetővel, tüzelési helyzetben.
– Találat. Súlyos találat! – kiáltotta.
Hoffman a Max felé nézett. Egy másik
lőállásból gauss-lövedékeket lőttek ki, ame-
lyek lepattantak az idegen harci ruhájának
energiapajzsáról. A rombusz csúcsánál egy
44 Sötétedés
040-052-fox.indd 44
tűhegynyi fénypont villant: még egy lövés.
Gyémánt karjába kapta a két Rangert, és
futásnak eredt az iskola felé. Hoffman rájött,
mi a problémája Opálnak: túl közel voltak a
Maxhoz, a gránátvető hatósugarán belül.
– Kapcsold ki a tüzeléskorlátozásokat! Az
összeset!
Megesküdött volna, hogy Opál áttetsző si-
sakrostélyán keresztül mosolyt látott a köz-
legény arcán.
Hoffman leguggolt, és karjaiba temette a
fejét.
A gránátvető azoknak az elektromágne-
ses ágyúknak volt a kicsinyített változata,
amelyeket a páncélosok használtak. A fegy-
ver mágneses tekercsei szökési sebességre
tudtak gyorsítani egy kobaltborítású, gyen-
gített urániumlövedéket, ami akkora volt,
mint Hoffman keze. Ha légkörben sütötték
el a fegyvert, az olyan hangrobbanást gene-
rált, ami megölte a közelben álló élőlényeket,
amennyiben nem volt rajtuk páncél.
Opál tüzelt, és a gránátvető olyan csat-
tanással sült el, minta egy óriás tört volna
ketté egy hatalmas tölgyfát. A túlnyomás a
padlóhoz lökte Hoffmant.
Az őrmester felnézett, és látta a lövedéket
jelző tűzcsóvát, azon túl pedig egy növekvő
füstfelhő látszott a Max helyén, és szilánkok
záporoztak belőle. Hoffman egy második,
halványodó csíkot is látott, amely a Max ko-
rábbi helyéről a futballpálya felé mutatott.
Még volt ideje egy lövésre?
– Opál? – Hoffman felnézett, de sehol
nem látta a közlegényt. Felállt, és megkeres-
te a katonát. Az félig a falba temetve feküdt
az osztályterem táblája alatt, a sisakján re-
pedés éktelenkedett. A közlegény feltápász-
kodott, és lehúzta a sisakját. Opál feje egy
Neander-völgyiéhez hasonlított: állkapcsa
vastag volt, homlokcsontja pedig előreug-
rott. Foltos, zöldesbarna arcbőre vöröslött a
2019.07.24. 1:25:11

megerőltetéstől. Átlátszó folyadék szivárgott
a koponyáján tátongó sebből.
A közlegény előretántorgott, és körbe-
fordult, mintha keresne valamit. Felvette
a gauss-ágyúját, és lerázta róla a port. Ne-
hézkesen mozgott, mintha be lenne rúgva.
A hozzá hasonló harci konstruktok ellenál-
lóak voltak, de nem elpusztíthatatlanok.
– Szép lövés, Opál – mondta Hoff man.
– Gyémánt egység – mutatott lefelé a köz-
legény a fegyvere csövével.
Hoff man lecsúszott a törmeléken és látta,
ahogy Gyémánt két Ranger között térdel a
halom alján. Élesen zihált, hátán egy füstölő
folt éktelenkedett.
– Orvosi… segítség. Nekik. – Gyémánt
kiborgkeze úgy remegett, mintha görcsölne.
Hoff man megállt a Rangerek mellett. Az
egyik egy nő volt; karja leszakadt, a hasán
hatalmas seb tátongott, amiből kiálltak a
FEDEZD FEL A RAPTOROK URALTA FÖLDET!
R E N D E LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U
Sötétedés
040-052-fox.indd 45
GALAKTIKA
2019. augusztus
bordái. Hoff mannak nem kellett közelebb-
ről megvizsgálnia, hogy tudja: a nő halott.
A másik Ranger halkan nyöszörgött.
Hoff man megpróbált csatornát nyitni a
szektorparancsnokság felé, de az IR-egysége
nem talált kapcsolatot.
A Ranger rostélya felnyílt, és a férfi a
szürke égboltra hunyorgott. Egyik szemének
környéke belilult és feldagadt, teljesen elzár-
va a látását.
– Úgy hallottam, hogy a közlegények ron-
dák – mondta Ford hadnagy. – De azt, ame-
lyik felkapott minket, gyönyörűnek láttam.
Maga ismerősnek… tűnik.
– Sokan mondják. Maga viszont sokkos
állapotban van. – Hoff man felnyitott egy pa-
nelt a Ranger páncélján, és parancsokat gé-
pelt be a billentyűzeten. A páncél egy szisze-
gő hang kíséretében gyógyszereket adott be
Ford hadnagynak, és szorosabbra húzódott
45
2019.07.24. 1:25:16
 GALAKTIKA
2019. augusztus
a végtagjai körül, hogy több vért juttasson a
belső szerveibe.
Rangerek bukkantak fel a porfelhőből, és
feléjük futottak.
– Opál! – hívta magához a közlegényt
Hoffman. – Menj vissza a bázisra a sérülttel,
és vidd a hadikórházba! A többi Rangert kí-
sérd az alfa hadtesthez!
– Igenis – bólintott Opál.
Hoffman hátralépett, és hagyta, hogy az
érkezettek ellássák egymást. Gauss-tűz zaja
visszhangzott a város felett. A páncélosok
támadása megindult, és a narúsáknak fel
kellett kötni a gatyájukat, ha meg akarták ál-
lítani őket, miután elvesztették a Maxot. Az
ellenséges parancsnok valószínűleg minden
egységét visszavonja majd, hogy szembe-
szálljon a támadással. Hoffman megnyitott
egy szélessávú IR-frekvenciát.
– Vaccaro. Mi a státusza? – küldte a másik
rajparancsnoknak.
Semmi válasz.
Hoffman úgy érezte, mintha egy jeges kéz
markolt volna bele a gyomrába.
Felnézett a Gyémánt páncélján füstölgő
foltra, aztán benyúlt a válla alá, és benyomta
a vészhelyzeti kioldót. A páncél kilyukadt le-
meze levált, és fémes hanggal a földre esett.
Gyémánt bőre megfeketedett, és néhány he-
lyen még sistergett az égéstől.
– Pajtás, mit mondtam neked arról, hogy
ne lövesd le magad? – kérdezte Hoffman.
– Segítenem kellett. A mieink – felelte
Gyémánt. Folyadék buggyant ki a szája sar-
kából, és egyik szemhéja rángani kezdett.
– Gyémánt, rendszerellenőrzés. – Hoff-
man a konstrukt vállára tette a kezét.
Gyémánt tekintete egy pillanatra elhomá-
lyosult.
– Gyémánt 99-es egység hibát észlel az
omega omega zéró szubrutinban. – A köz-
legény magasabb hangra kapcsolt, annak
46 Sötétedés
040-052-fox.indd 46
jelzésére, hogy a belső programja vette át a
vezérlést.
– Omega omega zéró? – ráncolta a szem-
öldökét Hoffman. Erről a hibáról még sosem
hallott, pedig már évek óta vezetett közlegé-
nyeket. – Harcképes állapotban vagy?
Gyémánt lábra állt, és bólintott.
– Rendben. Gyűjtsd össze a béta rajt, és
gyere velem! Meg kell találnunk Vaccarót.
Hoffman átbújt egy nagy törmelékhalomból
kiálló gerenda alatt. A halom helyén valaha
a rendőrség épülete állt. A törmeléket kör
alakban félresöpörték, a kör közepén pedig
egy maroknyi közlegény állt körül egy hason
fekvő embert.
– A fenébe! – Hoffman felcsapta a sisak-
rostélyát, és odament a legközelebb álló köz-
legényhez. A konstrukt páncélján számos
horpadás látszott, emberi vérfoltok borítot-
ták, és az az átlátszó folyadék, amely az ő
saját művére volt.
Hoffman vér szagát érezte, és egy nagy,
vörös foltot vett észre a porban a fekvő alak
alatt.
– Jelzése? – kérdezte Hoffman a közle-
gényt.
– Cirkon 2-2.
Hoffman a test mellé térdelt, és felemelte a
sisakrostélyát. A saját arca bámult vissza rá;
félig nyitott szemében a halottak békéje tük-
röződött. Vaccaro egyéniség volt, épp csak a
hangját és az arcát kölcsönözte mástól. De
nem Hoffmantól. Mindkettőjüket ugyanar-
ról a személyről mintázták, bár az őrmester
sosem találkozott az eredetivel.
– A Max eltalálta az épületet, ahová
Vaccaro bevette magát – mondta Hoffman
körülnézve. – Magára vonta az ellenség tü-
zét. Megmentett minket, és azokat, akiknek
a megmentésére érkeztünk. Szép munka,
bajtárs! Nincs nagyobb szeretet, mint ami-
2019.07.24. 1:25:16

kor egy ember feláldozza a saját életét a ba-
rátaiért. Cirkon, vigyük haza!
Hoffman az öklét a mellkasához érintet-
te, hogy Vaccaro emlékét Szent Kallennek
ajánlja. Benyúlt a halott felsőteste alá, és le-
vette az azonosító címkét a páncéljáról.
Felállt, vállon veregette Cirkont, mire a
hatalmas termetű katona feléje fordult. Hoff-
man a közlegény szemébe nézett, és hüvelyk-
ujjával megnyomott egy gombot a katona
homlokán, a bőre alatt.
– Átszervezési protokoll Hét-Charlie. Be-
égetés: Hoffman. Az én arcom. Az én han-
gom. Megerősíti? – kérdezte Hoffman.
– Beégetés: Vaccaro. Meg-meg-meg… –
Cirkon feje jobbra-balra billent. – Beégetés:
Hoffman. Megerősítve.
Hoffman levette a kezét a gombról, és
megismételte az eljárást a többi túlélővel.
– Maguk elég bizonytalanok. Cirkon 2-2,
mi a sorozatszáma magának és társainak?
– Alfa sorozat. Gyártás dátuma…
– Alfák? Nem is gondoltam, hogy még
mindig van magukból – csodálkozott Hoff-
man. – Cirkon, vigye el Vaccaro első osztá-
lyú őrmestert!
A katona a hátához csatolta nehéz fegyverét,
és olyan könnyedén emelte fel a halottat, mint-
ha csak alvó gyerek volna. Hoffman arrafelé
intett, amerről jött. A közlegények körülállták
Vaccaro holttestét, és úgy indultak el.
Kivéve egyiküket.
Gyémánt nem mozdult; egy szakadt pla-
kátot bámult a romok között.
– Gyémánt? – Hoffman könyökkel oldal-
ba bökte a közlegényt.
Az felmordult, és körülnézett. Figyelte,
ahogy az utolsó közlegény is elhagyja az
épületet, majd a kijáratra mutatott acél-
ujjával.
– Elmentek. Alakzat felbomlott– mondta
Gyémánt.
Sötétedés
040-052-fox.indd 47
GALAKTIKA
2019. augusztus
– Érjük utol őket! – Hoffman a közlegé-
nyek után indult, Gyémánt követte.
Az őrmester tudta, hogy valami nincs
rendben ezzel a konstrukttal. De azt nem,
hogy ez csak valami maradvány trauma volt
a sérüléséből, vagy valami komolyabb. Nem
is akarta tudni a választ.
Hoffman a lehető leggyorsabban túl akart
lenni a veszteségregisztrációs procedúrán,
miközben próbálta fenntartani a nyugalom
látszatát. Nyilatkozatot tett a Vaccaro testét
átvevő orvosi személyzetnek, és alighogy vé-
geztek, már indult is kifelé a sátorból. A köz-
legények nem intézhettek hivatalos ügyeket,
így Hoffmanra maradt Vaccaro halálának
jelentése.
Mindig frászt kapott a sátortól: a halott
bajtársai látványa, akik sztáziskapszulákba
zárva várták, hogy visszaszállítsák őket a
Földre eltemetni, mindig eszébe juttatta,
hogy valószínűleg rá is ugyanez vár.
Befordult egy sarkon, és a falnak dőlt; vár-
ta, hogy csillapodjanak kavargó érzelmei.
Fülhallgatójából csipogást hallott. Öklé-
vel a falra csapott, és a kesztyűje képernyő-
jére nézett. Miért hívja a titkosszolgálat?
Megérintette a fülhallgatóját.
– Hoffman. Mondja!
– Maga a közlegényhajcsár? – kérdezte
egy nő némi feszültséggel a hangjában.
– Az vagyok. – Hoffman bosszúsan for-
gatta a szemét.
– A fiai begőzöltek. – Hoffman a fülhall-
gatóból fém csattogását hallotta. – A meg-
szerzett narúsa fegyvereket rombolják. Jöjjön
ide, mielőtt a katonai rendészet lepuffantja
őket!
– Indulok. – Hoffman zárta a csatornát,
és futásnak eredt. Megérintette a kézfején
lévő képernyőt, és megpróbálta elérni a köz-
legényeket.
47
2019.07.24. 1:25:16
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Gyémánt? Opál? Helyzetjelentést! – Egy
csapat Ranger lépett ki az egyik kantin-
sátorból; Hoffman kikerülte őket.
– Itt Opál.
– Gyémánt? – Hoffman szirénákat hal-
lott. A hang irányába indult. Befordult egy
sarkon, és átugrott a katonai rendőrség ko-
csijának motorházán. A jármű fényei kék-
pirosan villogtak. A katonai rendőrség kor-
dont vont néhány előregyártott földszintes
épület köré, ahol a bázis titkosszolgálata
működött.
Hoffman négy közlegényt látott a fémke-
rítéssel körülvett területen. A kerítésen nagy
nyílás tátongott. A terület közepén lerobbant
narúsa lépegetők, tüskedrónok és egy Max
darabjai hevertek egy három méter magas
rakásban. A közlegények öklükkel verték az
ellenséges roncsokat. A lépegetők páncélza-
tát taposták. Kitépték a drónok karjait, és a
kerítésnek vágták azokat.
Hoffman felismerte Cirkont és a többi
közlegényt, akik Vaccaro testét őrizték.
– Az én katonáim! – kiáltotta. Megkerült
egy katonai rendőrt, és a kerítéshez ment.
A közlegények arca kifejezéstelen volt; érze-
lemmentesen rombolták a már így is romos
gépeket. Hoffman egy árnyékot vett észre a
földön: Opál lépett mögé.
– Cirkon, abbahagyni! – Hoffman meg-
zörgette a drótkerítést.
Cirkon megállt, az őrmesterre nézett, az-
tán tovább rugdosta az egyik drónt.
48 Sötétedés
040-052-fox.indd 48
– Ellenség – mondta a közlegény.
– Negatív. – Hoffman a kerítésen tátongó
nyíláshoz lépett. – Negatív, Cirkon. Az ellen-
ség harcképtelen. Harci protokollokat kikap-
csolni! Most azonnal!
– Nem Vaccaro – mondta egy másik köz-
legény. Felemelte a lépegető egyik lábát, és
botként tartotta maga elé. – Vaccaro megsé-
rül. Megsérül!
A közlegény lépett egyet Hoffman felé;
szeme vörösen izzott. Felemelte a rögtönzött
botot, majd mozdulatlanná dermedt.
– Omega omega zéró szubrutin hiba –
mondta. Elejtette a lépegető lábát. – Hiba.
Hiba.
A közlegény kihúzta magát, összecsapta a
bokáját, karját a teste mellé zárta. Lehuny-
ta a szemét, aztán a feje félrecsuklott. Elő-
rebukott, és rázuhant az ellenséges robotok
halmára.
– Mi a fene? – Hoffman a közlegény felé
indult, de Opál vállon ragadta, és vissza-
húzta.
– Veszélyes – mondta mély hangon.
Két másik közlegény is megmerevedett,
aztán a földre zuhant.
Cirkon elindult feléjük; lába remegett,
mint egy bábué.
– Hiba. – Cirkon fél térdre ereszkedett, és
öklével a földre támaszkodott. – Vaccaro….
megsérül.
A közlegény lehajtotta a fejét, és nem lé-
legzett többé.
2019.07.24. 1:25:16

– Nem, nem! – Hoffman megkocogtat-
ta Cirkon halántékát, de a közlegény nem
reagált.
– Hé, mi a baj velük? – kérdezte egy fegy-
vert tartó rendész a kerítés másik oldalán.
– Nem… nem tudom. – Hoffman bedugta
az ujjhegyét Cirkon füle alá, és megnyomta
az újraindítás gombot. Semmi válasz. A fül-
hallgatójában egy hang szólalt meg:
– Hoffman, jöjjön a kilences karbantartó-
műhelybe! Most azonnal!– Rögtön ráismert
a parancsnoka hangjára.
Megfordult, és ellépett Cirkon mellől; a
mellkasa elnehezült a rátörő pániktól. Kifu-
tott a körülkerített területről.
– Mi van velük? – kiáltott utána a
rendész.
– Deaktiválódtak. Halottak! – kiáltott
vissza Hoffman a válla fölött.
A kilences karbantartóműhely a közlegé-
nyek diagnosztikai laborja volt. Gyémánt a
vizsgálószékben ült, tarkójának csatlakozói-
ból vezetékek álltak ki. A közlegény kezében
még mindig ott volt a kalapács, robotkarja
kontrollálatlanul rángott.
Hoffman elfehéredett, ahogy meglát-
ta Gyémántot a székben. Opál is belépett a
terembe, majd megállt az ajtó mellett, hogy
őrködjön.
– Gyémánt, mi van veled, haver? – Hoff-
man a képernyőkhöz ment, és átnézte a gra-
fikonokat.
– Egység hiba – felelte Gyémánt bizony-
talan hangon.
– Az nem lehet. Olyan vagy, mint egy kő-
szikla, sosem hibásodsz meg!
Hoffman hüvelyk- és mutatóujjával Gyé-
mánt bal szeméhez ért, és felnyitotta a szem-
héját. A közlegény optikája megremegett,
aztán kis köröket írt le, előbb az óramuta-
tóval megegyező, majd ellentétes irányban.
Sötétedés
040-052-fox.indd 49
GALAKTIKA
2019. augusztus
Hoffman hátralépett; félelem markolt a
mellkasába. A laborban egyszerre mintha
lehűlt volna a levegő. Hoffman azt hitte,
hogy csak a stressz teszi, de aztán észre-
vette, hogy párás a lehelete. Ez még jobban
összezavarta.
– Nézd… biztos csak valami hibás kódról
van szó – mondta, és megveregette Gyémánt
arcát. – A szerelők majd újraindítanak. Sem-
miség az egész, meglátod.
– Nem erről van szó, fiam – hallott egy
hangot maga mögül.
Egy Ranger-páncélt viselő férfi lépett
be a terembe, és becsukta az ajtót maga
mögött. Az egyenruhán nem volt egység-
vagy rangjelzés, de még egy név se a mell-
kasán.
– Menjen a fenébe, ez csak rám és a köz-
legényemre tartozik! – mordult fel Hoffman.
– Nem teljesen. – A Ranger levette a si-
sakját, és a helyiségben még hidegebb lett.
Nem ember volt a páncélban, hanem egy
ezüstszínű, ember formájú lény.
Hoffman a fegyvere után nyújt, de meg-
torpant, amikor látta, hogy Opál meg sem
mozdul.
– Mi maga? Opál miért nem zúzza be a
koponyáját? – kérdezte.
– Okos. – Az ezüstszínű férfi a közlegény-
re bökött. – Igaz, hogy minden nem emberi
lénnyel ellenségesek, de azért beiktattam né-
hány kivételt a programjukba.
– Maga? De maga nem lehet…
– Marc Ibarra. Örülök, hogy megismerhe-
tem. Én hoztam létre a közlegényeket. Hogy
a külsőm miért ilyen, abba most ne menjünk
bele! – intett az arcára. – A probléma szem-
pontjából nem fontos.
Az egyre növekvő hideg már csípte Hoff-
man arcát.
– Mi az az omega omega zéró szubrutin?
– kérdezte. – Mi a baj velük? Épp most őrült
49
2019.07.24. 1:25:16
 GALAKTIKA
2019. augusztus
meg négy konstrukt; a szemem előtt deakti-
válódtak.
– Alfák? – kérdezte Ibarra, miközben a
diagnosztikai gépekhez lépett, és végigbön-
gészte a képernyőket.
– Honnan tudja?
– Az előrejelzések szerint ők mennek
tönkre először. – Ibarra feltartotta egyik uj-
ját Gyémánt szeme elé. Egy fény gyulladt ki
az ujjhegyénél. – Ez azonban sokkal későbbi
sorozat. A robotkar-interfésze valószínűleg
gyorsította az avulást.
– Miről beszél? – kérdezte Hoffman. –
Ezek szintetikus csatakonstruktok, nincs
bennük élő szövet.
Ibarra az őrmester felé fordult, majd ösz-
szefonta a karját.
– Nem volt cél, hogy örökké tartsanak,
fiam. Ágyútölteléknek terveztem őket a
Parázsháborúba. A legjobb embereim dol-
goztak rajtuk. A legjobb emberek… és egy
Aeon. Mindent megtettünk, hogy a rendel-
kezésre álló rövid idő alatt a legjobb konst-
rukciót hozzuk létre. A hosszú élettartam
nem volt a tervezési szempontok között. Úgy
gondoltuk, vagy túléljük a Xaros inváziót,
vagy kihalunk. Nem volt érdekes, hogy a
közlegények száz évig is ellegyenek karban-
tartás nélkül.
– Úgy tervezte őket, hogy… tönkremen-
jenek? – Hoffman Gyémánt vállára tette a
kezét.
– Nem volt idő tökéleteset alkotni – vont
vállat Ibarra. – Még arra sem, hogy a prog-
ramjuk különböző parancsnokokat is fel-
ismerjen. Egyszerűbb volt átszabni a maga
arcát, hogy hasonlítson Jared Hale-re, mint
megpróbálni átírni a már működő kódot.
Megveregette Gyémánt fejét.
– Maga emlékszik, milyen volt az invá-
zió előtt. És arra is, hogy épp csak túléltük.
Maga hol harcolt?
50 Sötétedés
040-052-fox.indd 50
– Utah-ban. – Hoffman lehunyta a sze-
mét, és megrohanták az emlékek. Látta az
irtódrónokat, ahogy feketéllett tőlük az ég.
A közlegényei a szeme előtt robbantak dara-
bokra a támadók tüzében.
– Kemény döntéseket kellett meghoz-
ni. A háború után megpróbáltuk fejlesz-
teni a közlegényeket, de a technológiában
ennyi volt. A szintetikus számítógépek-
nek megvannak a korlátaik, de legalább
nem lehet meghekkelni őket – mondta
Ibarra.
– Mi történik vele? – kérdezte Hoffman.
– A rendszer általános leépülése. Az
omega omega zéró szubrutin rögzíti a hibá-
kat, kijavítja, amit tud, de előbb-utóbb meg-
hibásodik, és leáll. Sajnálom.
– Nem! Nem dobhatja csak úgy félre őket!
– bökött Hoffman Ibarra mellkasára. – Több
ezer, több százezer szintetikus közlegény
harcolt és halt meg a háborúban. A terveket
maga alkotta, úgyhogy a fenébe is, meg is
tudja javítani őket!
Ibarra eltolta magától Hoffman kezét.
– Az én időmben kutyákat alkalmaztunk
katonai feladatokra. Bombakeresőnek. Tá-
madásokhoz. Eljött az idő, amikor már túl
öregek vagy sérültek voltak a szolgálatra.
Akkor elaltattuk őket.
– Nem! Gyémánt nem egy kutya, maga
szívtelen gazember!
– Az, hogy beszél és utasításokat hajt vég-
re, nem azt jelenti, hogy él.
– Nekem épp elég élőnek tűnik! Tegyen
valamit, Ibarra! Kérem!
A férfi megkocogtatta a diagnosztikai
képernyőket.
– Nem éreznek fájdalmat, fiam. Nem úgy
építettem őket. Inkább csak feszültséget,
ha nem védik az vezetőjüket, vagy embe-
rek vannak veszélyben. Ez a konstrukt itt,
Gyémánt… haldoklik. Minél inkább vissza
2019.07.24. 1:25:16

akarja nyerni a normál működését, annál
több hiba támad a kódjában. Ha maga visz-
szaviszi a harcmezőre, lekapcsol.
– El… sötétül – mondta Gyémánt.
– Nem, pajti, ez nem történhet meg ve-
led! – Hoffman a konstrukt csuklójára tette
a kezét.
– Elsötétül. Parancsnok veszélyben –
mondta a közkatona. – Sérül. Parancsnok
nem sérülhet.
– Semmi bajom nem lehet, amíg velem
vagy, Gyémánt. – Hoffman elfordult, és letö-
rölt egy könnycseppet az arcáról.
– A kód hardverszinten van beléjük éget-
ve – rázta meg a fejét Ibarra. – Így az ellen-
ség nem tudja visszafejteni, ha elkapják őket.
Ha valaki kívülről bele akar nyúlni a kód-
jukba, megőrülnek… vagy kikapcsolnak.
Nem tehetünk semmit.
– Ha már nem veszik hasznukat, egysze-
rűen megparancsolják nekik, hogy menje-
nek az égetőbe? Magának nincs túl jó híre,
Ibarra, de ez még magától is érzéketlen
dolog!
– Megérdemlem – bólintott a másik. –
Engem könnyű gyűlölni. De támadhatnak,
amennyit akarnak. Visszaadtam az embe-
riségnek az esélyt, hogy túléljenek ebben a
galaxisban.
– De nem hagyhatja…
– De hagyhatom. A közlegények tönkre-
mennek. Még a legújabb egységek is meghi-
básodnak pár éven belül. Nincs értelme kés-
leltetni az elkerülhetetlent. – Ibarra az ajtó
felé indult.
– Opál… – Gyémánt feltartotta a kalapá-
csát. – Opál, átvesz!
A másik közlegény odament hozzá, és ha-
talmas kezébe fogta a kalapácsot. Megpró-
bálta kivenni Gyémánt kezéből, de az erősen
fogta.
– Mi történik? – kérdezte Ibarra.
Sötétedés
040-052-fox.indd 51
GALAKTIKA
2019. augusztus
– Amikor egy egység tudja, hogy nem
képes harcolni többé – mondta Hoffman,
miközben odament a két közlegényhez, és
megfogta Gyémánt kezét –, akkor átadja a
fegyvereit a többieknek. Hogy azok tovább
harcolhassanak.
Gyémánt keze lecsúszott a nyélről, és az
ölébe hullott. Opál a csuklójára akasztotta
a kalapács fejét, és visszament az őrhelyére.
Ibarra kinyitotta az ajtót, aztán meg-
torpant.
– Mi lenne, ha választhatna? – Becsukta
az ajtót. – Minden közlegényt kivonnak a
szolgálatból most, vagy addig harcolhatnak,
amíg tönkre nem mennek, vagy le nem szedi
őket az ellenség?
– Ők tovább harcolnának. Én pedig sosem
hagynám hátra őket, és ők sem engem.
Ibarra odament Gyémánthoz, és az ar-
cához hajolt. A közlegény lehelete sűrű
ködként tört elő az ezüstszínű ember közel-
ségétől.
– Van még néhány órája hátra – mondta
Ibarra. – De van egy kód, amivel leállítha-
tom. Deaktiválhatom akár most is.
– Adja meg a kódot! – mondta Hoffman
elfúló hangon. – Ez az én felelősségem. Nem
hagyom, hogy maga vagy bárki más elvegye
tőlem.
– Ez a kód az összes közlegényen műkö-
dik – közölte Ibarra. – Egyfajta biztonsági
megoldás. De ha elárulom, és maga ellensé-
ges fogságba kerül, jobb, ha öngyilkos lesz,
mielőtt az idegenek kihúzzák magából. Meg-
értette?
– Mondja meg a többieknek – Hoffman
megérintette a saját arcát –, a többi parancs-
noknak, mondja meg nekik, mire számíthat-
nak! Hogy mit tehetnek a fiaikért.
– Tudhattam volna, hogy nem könnyítik
meg a dolgomat. Hát jó. Legyen! Mind meg-
tudják a deaktiváló kódot. A szavak…
51
2019.07.24. 1:25:16
 GALAKTIKA
2019. augusztus
– Ne, Opál még működik! – Hoffman fel-
tartotta a kezét.
– Először meg kell nyomnia a beviteli
gombot. – Ibarra megérintette a homlokát.
– Jöjjön ide!
A diagnosztikai képernyőkhöz lépett, és
megnyitott egy szövegablakot. Legépelte a
négy szót. Hoffman egy pillanatig rá sem
bírt nézni a képernyőre, de aztán elolvasta a
szavakat. Bólintott.
– Hát ennyi. Nyomja meg a gombot,
mondja ki a szavakat, és a közlegény rend-
szere kikapcsol. Örökre. Megértette? –
Ibarra visszament az ajtóhoz.
– Megértettem. – Hoffman kikapcsolta a
képernyőt.
– Sajnálom, fiam. Őszintén. A háború
senkivel nem igazságos. Most magára ha-
gyom Gyémánttal. – Ibarra becsukta az ajtót
maga mögött.
Hoffman nem mozdult, csak hallgatta a
gépek kattogását és Gyémánt nehéz légzését.
– Uram, Gyémánt harcolni akar – mond-
ta a közlegény.
– Már nem kell, haver. Kiérdemelted a pi-
henést. – Hoffman az ajkába harapott.
– Opál… és a többiek… – Gyémánt meg-
próbált társára mutatni, de a keze oda-vissza
rángott.
Hoffman megragadta, amíg meg nem állt.
– Ők harcolni fognak. Megígérem. Sosem
hagyom ott őket, esküszöm. Sosem vonom
ki őket a harcból. A közlegények csatába va-
lók, nem igaz?
– Mindig harc. Mindig parancsnokért –
bólintott Gyémánt.
– Istenem, ezt nem bírom… – Hoffman
nem tudta tovább visszatartani a könnyeit.
Fejét katonája vállára hajtotta, az pedig át-
ölelte.
– Parancsnok nem sérül – mondta Gyé-
mánt.
52 Sötétedés
040-052-fox.indd 52
– De igen, pajti. Jobban fáj, mint gondol-
tam… és ez ellen nem tudok harcolni. Nem
olyan, mint egy ellenség, amit megölhetek.
– Parancsnok nem sérül. – A közlegény
megfogta Hoffman kezét, és a homlokához
nyomta. – Sötétedés.
Hoffman a kabátujjába törölte az arcát, és
nyugalmat erőltetett magára.
– Gyémánt 99, igazi katona vagy. Hűséges
a végsőkig, és megadom neked a végtisztes-
séget. Ugyanazzal a szeretettel fogok bánni
veled és a társaiddal, ahogy ti bántatok ve-
lem. Most kikapcsollak. Akarsz… akarsz…
Gyémánt a mellkasához érintette az öklét,
és lehajtotta a fejét.
Hoffman hüvelykujjával megnyomta a közle-
gény homlokát, majd a fülébe súgta a szavakat.
– Gólem. Kolosszus. Ragyogó. Káosz.
Gyémánt előredőlt Hoffman karjába. Az
őrmester leengedte a földre, és összefogta a
kezét a mellkasa előtt. Lezárta a szemét, és
leült mellé. Nincs több idő.
– Opál! – Hoffman a másik katonára né-
zett. – Veled leszek a végsőkig. Érted?
– Opál is parancsnokkal. Mindig.
– Mindig.
Hidy Mátyás fordítása
Richard FOX
Amerikai író, a katonai SF feltörekvő csillaga.
A  West Point tisztképző akadémiát végezte el,
ezt követően tíz évet töltött el az Egyesült Álla-
mok hadseregének aktív szolgálatában. Több ki-
tüntetést szerzett az iraki hadszíntéren. A 2010-
es években kezdte foglalkoztatni az írás. Először
a katonaság múltját és jelenét feldolgozó regé-
nyek kerültek ki a keze alól, majd megszületett
az Ember War sorozat első kötete, mely egy ide-
gen inváziót éppen csak túlélt, erősen militarizá-
lódó emberiség jövőjébe repíti el olvasóit. Ebbe
az univerzumba immár csaknem 30 hosszabb, és
néhány rövidebb történetet írt.
2019.07.24. 1:25:16
 GALAKTIKA
AZ EURÓPAI SF CSILLAGAI! 2019. augusztus

Rendelje meg itt:

Sötétedés www.galaktikabolt.hu 53

040-052-fox.indd 53 2019.07.24. 1:25:24

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Sötétben tapogatózva – Dark 2. évad
N
EM TUDOM, hogy mikor
láttam utoljára sötétebb, elgon-
dolkodtatóbb, az időutazással
és paradoxonokkal ügyesebben
foglalkozó sorozatot a Darknál. A  Netflix a
Stranger Things új évada mellé időzítette a
második szezont a német sorozatból, ez pedig
szerintem két okból kifolyólag is hibás döntés
volt. Egyrészt, a Stranger Things nyilvánvalóan
minden mástól elszipkázta a közönséget, más-
részt pedig a Dark mellé téve a Duffer fivérek
alkotása még a 80-as évekre utazó nosztalgia-
inváziójával és remek humorával együtt is el-
vérzik, minden szempontból.
A Dark ott folytatódik, ahol az első évad
félbemaradt: Jonas végrehajtja a lehetetlent,
és a jövőben köt ki, 2053-ban. Az emberi civi-
lizáció összeomlott egy rejtélyes apokalipszis
miatt harminchárom évvel korábban, a világ
pedig fertőzötté vált, az emberiség harcos
törzsekben igyekszik túlélni. Jonas úgy hiszi,
ha visszajut harminchárom évvel azelőttre,
képes lesz meggátolni a világvégét, így betör
az egyik törzs által őrzött atomerőműbe, ahol
annak idején minden elkezdődött.
A windeni erőmű ugyanis a méréseiben
xx furcsa anomáliákat észlelt – egész pontosan
az univerzumot egybetartó erőért, a gravi-
tációért (is) felelős isten-részecskét, a sötét
54 Filmajánló
054-055-film.indd 54
anyagként is azonosított Higgs-bozont fe-
dezték fel és szabadították el egy titokzatos
baleset során 2020 június 27-én. Az időutazás
szabályszerűségei miatt csak 33 éves ugrá-
sokban működik, így Jonasnak mindösszesen
hat napja van arra, hogy visszakeveredjen sa-
ját korába, 2020-ba, és útját állja a hatalmas
pusztítást okozó kataklizmának.
Az útját azonban nemcsak a világegyetem
(kissé meglazult) törvényszerűségei adják,
hanem szembekerül az időutazást szisz-
tematikusan kihasználó, a múltat és jövőt
egyszerre manipuláló Sic Mundus szektával,
és annak vezetőjével, Adammal, aki nem ke-
vesebbet akar, mint egyszer s mindenkorra
megsemmisíteni az emberiség legfőbb ellen-
ségét: magát az időt. És ha ez nem lenne elég,
még ott vannak az életszerű, kellő sötétséggel
bemutatott titkok és hazugságok, amikkel a
windeniek körülvették magukat.
A sorozat egyik fő erőssége az embe-
ri faktor: Baran Bo Odar és Jantje Friese
showrunnerek elképesztő ötletekkel állnak
elő azzal kapcsolatban, hogy mit is tesz egy
emberrel, egy kis közösséggel, ha az időuta-
zás megborítja a realitásukat. Elméletük sze-
rint ami egyszer bekerül az időfolyamba és
egy adott ponton aktivizálódik, az teljesen
belemosódik. Tárgyak, elméletek, emberek
hullanak bele a múlt-
ba, s törik össze ma-
gukat és egymást az
idő szikláin – a Dark
bizonyos értelemben
kegyetlenebbül bánik
a saját szereplőivel a
Trónok harcánál.
Az írók ügyesen
kikerülik a következ-
tetést, ami pedig na-
2019.07.24. 1:24:51
 GALAKTIKA
2019. augusztus

gyon is adná magát (miszerint az embernek a jövőből visszatérők örökké hangsúlyoznak:

nagyon nem kellene istent játszania), és in-
kább csak megmutatják, mit történik. A leg-
jobban Jonas szemén át látjuk, hogy miért
volna jó ötlet óvatosabban nyúlni az isme-
retlen technológiákhoz, melyekkel olyasmi
bolygatható, ami bevallottan az univerzum
létezéséért felel – ugyanakkor a sorozat pár-
huzamba állítja a fenekestül felforgatott tér-
időt az emberi kapcsolatok hálójával. Van,
aki együtt nő föl a saját nagynénjével, és sze-
relmes belé, akad, aki a saját nagyszülője is
egyben, és van, aki négy idősávban is újabb
és újabb életet kezd a boldogságát keresve. És
mégis ott az idő vigasztaló ciklikussága, amit
mindennek meg kell történnie úgy, ahogy ed-
dig is történt. Egyedül Adam az, aki várja az
apokalipszist: ő az utolsó ciklus kezdetének
látja, a terve utolsó fázisának.
A sorozat még mindig újabb és újabb rej-
télyeket és kérdéseket vet fel – minden egyes
válaszra jut vagy három vadonatúj kérdés.
És ez így is helyes: a sorozat az emberi lélek
és a tudomány sötétségébe invitál, márpedig
mindkettő tele van ismeretlen veszélyekkel a
mai napig.
A hírek szerint a készítők egy harmadik
évadban zárják majd le a Darkot. Eddig pá-
ratlan precizitással zsonglőrködtek a rengeteg
szállal és karakterrel,
minden időutazós fo-
nákságot és paradoxont
kikerülve. Ha a záró
szezonban is tartják a
minőséget és gondola-
tiságot, akkor méltán
emlegetjük majd, mint
minden idők egyik
legjobb időutazós SF-
sorozatát.

Holló-Vaskó Péter
Filmajánló 55

054-055-film.indd 55 2019.07.24. 1:24:52

 GALAKTIKA
2019. augusztus
A vastundra
Bojtor Iván
É
SZAKRA! Északra! Északra! Nincs
pihenő! Utol kell érnünk a többieket.
A rének erőlködve kaptatnak a lejtőn, a
szájukból dől a pára, mint a mozdony
füstje. Hideg van. A fülem fázik a legjobban, hiába
van rajtam ez a prémes sapka. Csak ücsörgök itt az
utolsó szánon, mint valami használhatatlan teher.
Az előttünk haladó négy tele van bolti kacatokkal:
lábasokkal, serpenyőkkel, kávéfőzőkkel, fejszékkel,
bukósisakokkal és még mit tudom én, mivel. Ezen
a szánon én vagyok a szállítmány, meg pár köteg
prém, amin nem tudtak túladni. Hát igen! Nagyot
változott a világ. Nem kell a jó meleg irha, inkább
fűthető ruhát vesznek helyette.
Az első szán váratlanul balra kanyarodik,
megáll. Az öreg – végül is mind az öten öregek, de
talán ő a legöregebb közülük, és valami vezetőféle
–, lekászálódik.
– Este van – kurjantja.
Este? Milyen este? Kiturkálom a zsebemből a
telefont, rápillantok. Huszonkét órát mutat. Eb-
56 A vastundra
A vastundra 056-064-bojtor.indd 56
Földünk
eldugottabb
zugaiban még
mindig csodás
felfedezések
várhatnak ránk.
ben az örökös szürkületben fel sem tűnt, hogy
már így elszaladt az idő.
Az öt szánt félkörbe állítják, a réneket leszer-
számozzák. Az öreg tüzet gyújt, egy másik meg
vizet készül forralni. Ásványvizet! Levágja róla
a műanyag palackot. Tornáztatom az elgém-
beredett tagjaimat, ténfergek köztük erre-arra.
Rám se néznek, mintha itt sem lennék. Össze-
összesúgnak. Talán azt akarják éreztetni, hogy
csak kölönc vagyok a nyakukon.
Felkapom az egyik fejszét, a csenevész bokrok
felé indulok, hogy vágjak néhány gallyat.
– Sztoj! – harsan mögöttem.
Állj? Megmerevedek. Nem tudom, mi történt.
Az öreg itt terem mellettem, és a hóra mutat:
– Nem látod, hogy jég van alatta? Nagyon vé-
kony, beszakadhatsz.
Csak rázom a fejem. Nem látom. Hogy láthat-
nám? Szerintem pontoson olyan, mint máshol.
Az öreg legyint, és visszaindul a tűzhöz, én
meg kullogok utána megszégyenülten.
2019.07.24. 1:24:43

Sül a hús. Az illata a tűzhöz csalja a másik négy
fickót is. Leülnek. Hoppá! Egy üveg vodka is elő-
kerül.
A hús egy kicsit rágós, de jó íze van. Az öreg
szórt rá valami szárított mit tudom én, mit.
Ő végez elsőnek. Megtörli a száját, húz egyet az
üvegből, rám néz.
Remélem, most belekezd, és végre elmondja
azt a történetet. Már négy nappal ezelőtt meg-
ígérte, hogy majd útközben elmeséli. Eddig hiába
faggattam, egy árva szót sem tudtam kiszedni
belőle. Talán most…
– Az úgy történt – kezdi –, hogy az emberek
csapdába csalták őket, majd amikor már szelí-
debbek lettek, befogták a szánok elé. Mivel ha-
talmasak voltak, és erősek, sok terhet elhúztak.
Vaskötelekkel kötözték meg őket. A szánok se kö-
zönséges szánok voltak, hanem hatalmas, nehéz
vasszánok, melyeken…
Végre! Szóval igazam volt! Mégiscsak iga-
zam. Nem haltak ki. Vagy nem akkor, hanem
sokkal később. De még az is lehet, hogy bujkál
valahol néhány példány. Mert miről szól ez a
történet? Arról, hogy sodronykötelekkel mamu-
tokat fogtak a nehéz gépek elé, és azokkal von-
tatták őket a végtelen tundrán. Igen! Szerintem
erről. Talán valamiféle bányagépek lehettek,
vagy fémérccel megrakott dömperek. Vagy egy
hadászati interkontinentális rakéta, amelyik el-
akadt a mocsárban?
Az öreg elhallgat.
– Ennyi? És utána? És utána mi lett velük? –
kérdem.
– Hát… leölték és megették őket – mormogja
maga elé.
– Mindet?
– Dehogy, csak a borjakat. Mert azoknak, még
nem volt olyan rágós a húsuk.
– Micsoda? Megették? És jóízű lehetett a hú-
suk?
Az öreg egy torz vigyorral a szája sarkában
rám néz, és az ujjával a serpenyő felé bök:
A vastundra
056-064-bojtor.indd 57
GALAKTIKA
2019. augusztus
– Hát… döntsd el magad!
A másik négy fickó felüvölt, hanyatt vágják
magukat a hóban, és nevetnek. Fetrengenek
jobbra-balra, kezükkel csapkodják maguk mel-
lett a havat.
Bámulok a serpenyőbe. Tehát ezért volt az a
nagy susmus. Megetettek mamuthússal. Úris-
ten! Remélem, nem leszek rosszul! Még csak az
hiányzik. Az utolsó falat még a számban van.
Kiköpjem? Nem! Nem szerzem meg nekik ezt az
örömet. Erőlködve lenyelem.
Ezek meg csak röhögnek, fetrengenek.
– Ne izgulj! Nem lesz tőle semmi bajod,
mert… – kezd bele az egyik, de annyira rázkódik
a nevetéstől, hogy nem tudja befejezni.
Egy másik folytatja:
– Mert tegnap este már kipróbáltuk a kutyá-
kon. És láthatod: semmi bajuk. Ha-ha! Ha-haha!
Nagyon vicces! Röhögjetek csak!
De megjött a hangjuk! Eddig naphosszat hoz-
zám se szóltak, igaz, egymással se sokat beszéltek,
tulajdonképpen elég volt nekik annyi, hogy ösz-
szenézzenek, és már értették is egymást.
Nekiszegezem a kérdést az öregnek:
– És ez mikor történt? Mármint az, hogy vas-
kötelekkel megkötözték a mamutokat.
(Ha most is mellébeszél, akkor isten bizony,
hozzávágok valamit.)
– Régen. Nagyon régen – hümmögi.
– Mégis mikor? Tíz éve? Húsz? Vagy harminc?
– Dehogy, sokkal régebben. Olyan régen, hogy
akkor emberek még nem is léteztek.
Bumm! Na, ettől kész vagyok. Ekkora barom-
ságot hogy lehet mondani?
– Ha nem élt akkor ember, te honnan tudod?
– morgom.
Ahogy kimondom, a többiek hirtelen meg-
némulnak, felülnek, és mind a négyen az öregre
bámulnak. Mi történt?
Az öreg hallgat, csak hallgat, bámul bele a tűz-
be. Majd dacosan rám förmed:
– Tudom, és kész!
57
2019.07.24. 1:24:43
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Az egyik fickó akkorát sóhajt, hogy a tűz füstje
a szemembe vág.
Itt valami nem stimmel. Valamibe beletenye-
reltem. Csak tudnám, hogy mibe!
Na, mindegy! Fárasztó nap volt. Indulás aludni!
Északra! Északra! Még mindig északra! Szürke-
ség. Hó. Jég. Hideg. Áá! Ott kilátszik egy sarki fűz
a hó alól! Megvan a mai napi szenzáció.
És megint csak a végtelen havastundra. Med-
dig megyünk még?
Mielőtt belevágtam ebbe az őrültségbe, az
öreg azt ígérte, elvisz majd egy mamuttetemhez.
Azt mondta, hogy arról csak ő tud. Még fiatalko-
rában talált rá, de nem árulta el senkinek sem a
helyét. Utána titokzatoskodva mormogott még
valamit, hogy van ott más érdekes dolog is, ami
engem majd biztos érdekel.
Ugyan mi lehetne? Egy vassodrony kötél?
Amit még az emberek előtt kötöztek rá? Jól beete-
tett azzal a mesével. Pedig lehet, hogy még bujkál
egy valahol. Persze nem itt a tundrán, hanem va-
lahol délebbre, a tajgában.
Rettegett Iván idejében még biztos élt néhány
csorda. A híres kozák hetman, Jermák jelentése
szerint a katonái nagy, szőrös elefántokat láttak,
azokat a mozgó húshegyeket aztán a helybéliek
leölték és megették.
Persze minden évben felkerül egy-két videó a
netre, mint kétségbevonhatatlan bizonyíték, de
azokról egykettőre kiderül, hogy hamisítványok.
Az utolsó homályos, de igaznak tűnő be-
számoló Gallon francia konzultól származik.
Ő  1918-ban, Vlagyivosztokban beszélgetett egy
írástudatlan öreg vadásszal, aki állítása szerint
hét napon át követte egy hatalmas állatpár nyo-
mait. A lábnyomok vagy hatvan centi átmérőjűek
lehettek. Amerre elhaladtak azok az állatok, utat
vágtak maguknak a sűrűben, a fák ágai vagy
három méter magasságig letöredeztek. Mikor
utolérte őket, akkor látta, hogy olyanok, mint az
elefántok, csak sokkal nagyobbak, hosszú fehér
58 A vastundra
056-064-bojtor.indd 58
agyaraik voltak, és barna szőr lógott rajtuk, elöl
rövidebb, hátsó felükön pedig hosszabb. Az öreg
vadász, aki egész életét az erdőben töltötte, az ele-
fántokról csak azért tudott, mert még fiatalkorá-
ban mutattak neki egy képet róluk.
Az biztos, hogy mamut lehetett. Mi más lehe-
tett volna? De ennek is már több mint száz éve.
Ezek meg csak hajtanak, hajtanak. Amióta
megetettek mamuthússal, mintha barátságosab-
bak lennének. Talán valamiféle beavatási szer-
tartásnak tekintették. Jó! Végül is tudom, hogy
ehető. Már olvastam róla eleget. Szolzsenyicin
A Gulag szigetcsoportban azt állította, az éhező
foglyok jöttek rá először arra, hogy a mamuthús
ehető. Ez persze nem igaz, mert…
Szóval más olvasni valamiről, és megint más
kipróbálni. Halíze volt. Azt hittem, hogy egy
olyan rénszarvas húsa, melyet hallal etettek.
A rén, ha nem talál zuzmót vagy ágat, megeszik
mindent: rágcsálókat, halat, tetemet.
Váratlanul megáll az első szán, a többi mellé-
sorakozik, majd újra elindulnak, köröznek jobb-
ra, balra. Ordítás harsan, mindnyájan leszállnak,
és ahhoz a fickóhoz igyekeznek, aki kiáltott. Me-
gyek utánuk, a hóban mindenfelé lábnyomok,
szánkónyomok. Nemrég még táborhely lehetett,
talán itt kellett volna utolérni a többieket. Egy té-
pett rénszarvas teteme mellett állnak, megfordít-
ják. Látok rajta egy tamgát, amit beleégettek, de
nem azé a nemzetségé, amelyikhez ők tartoznak.
Mikor észreveszik, hogy ott vagyok mellettük,
összenéznek, és átváltanak valami másik nyelvre,
melyből egy mukkot sem értek. Visszamennek
a szánokhoz, és a vadászpuskáikat töltögetik, az
egyik ponyva alól egy AK–47-es gépkarabély is
előkerül.
Talán valami vadállattól tartanak? Jegesmed-
vétől vagy farkasoktól? Nem láttam nyomokat.
Vagy kitört valami ellenségeskedés egy másik
nemzetséggel? Többről is azt állították, hogy ha
rászorulnak, még emberhúst is esznek. Persze
őróluk meg a másikak mondják ugyanezt.
2019.07.24. 1:24:43

Elindulunk megint. Megint északnak. Eszeve-
szett tempóra nógatják a szarvasokat. Hova ez a
nagy sietség? Még felborulunk. A szán csapódik
jobbra-balra, én meg kapaszkodom, ahogy tudok.
Felkaptatunk egy domb tetejére, összegyüle-
kezünk. Leugrálnak, és mind hangosabban vitat-
koznak azon az ismeretlen nyelven. Az egyik erre
mutogat, a másik arra, az öreg meg fel az égre.
Vihar lesz? Üvöltözés közben egyikük többször
rám mutat. Csak tudnám, min veszekednek! Már
megint velem van valami bajuk?
Mint mindig, most is az öregé az utolsó szó.
Visszafelé mutat, és fordulunk.
Feltámad a szél. A felhők egyre alacsonyabban
száguldanak a fejünk felett. Egyik pillanatban hó
hull, a másikban jégdara esik. Mind sötétebb lesz.
Az öreg legelöl elemlámpával pásztázza a környé-
ket, de nem hiszem, hogy pár méternél előbbre
lát. Vágtatunk a förgetegben. Egy hóhegy előtt
torpanunk meg. Hárman a réneket tartják, ketten
rövid nyelű gyalogsági ásóval nekiesnek a falnak.
Mit akarnak? Menedéket ásni? Átjárót fúrni?
Az én kezembe is ásót nyomnak. Vájjuk a
hófalat.
Csak vájjuk, vájjuk, nem is tudom, mióta, talán
az örökkévalóság óta. A lyuk tágul, már valóságos
alagút, a szánok is beférnek, csak felegyenesedni
nem lehet benne. Legalábbis nekem nem. Bezzeg
ezeknek a „törpéknek” még a sapkájuk sem éri el
a tetejét. Úristen! Ha ez beszakad…
És szakad! De nem fenn, hanem előttünk, víz
zúdul ki alul, majdnem lever a lábamról. A szar-
vasok bőgnek, az emberek ordítanak, a kutyák
nyüszítenek, én meg kapálózom, próbálok meg-
kapaszkodni, de nincs mibe. Az első szánnak
ütődöm, az tart meg.
Az öreg kidönti maga előtt a havat, fény szűrő-
dik be a résen.
Megcsap a meleg. Meleg? Forróság! Szinte éget.
Négykézláb mászok ki a szabadba, és elterülök
a… köveken. Itt nincs se hó, se jég, csak a nedves
kövek.
A vastundra
056-064-bojtor.indd 59
GALAKTIKA
2019. augusztus
Körbenézek. Nagy, vörössziklás terület, itt-ott
fűcsomók, a rének már legelnek. Oldalt pedig a
hóvihar. Körbe-körbe száguld a hó. Valami átlát-
szó kupola alatt lennénk? Felfelé bámulok, de ott
sem látok mást, csak a fergeteget.
– Hol vagyunk? – kérdezem az öreget, de nem
válaszol, csak mosolyog titokzatosan.
Hihetetlenül meleg van. Leveszem a sapkám.
Ezek meg min röhögnek már megint? Rajtam?
Egyikük szintén leveszi a sapkáját, és amint le-
húzza, égre mered a haja. Tapogatom a fejem. Az
enyém is így állhat? Persze. Mindenkié.
Az elektromosságtól. Mindegyikünk fel van
töltve, mint egy kondenzátor. Mitől lehet? Valami
mágneses vagy elektromos viharba keveredtünk?
Vagy a hely teszi?
– Hol vagyunk? – kérdezem újra.
– A Rézember sátrában – feleli.
Rézember? Miféle Rézember? És meglátom…
Egy bálvány. Egy sárgaréz bálvány. Vagy lehet,
hogy arany. Nem. Azt hiszem, mégiscsak réz.
Elindulok feléje, de az öreg elkapja a karom.
– Most nem mehetsz oda, mert véged – mondja.
Hát persze! Biztos az is fel van töltődve. Ez ne-
kem is eszembe juthatott volna.
Leheveredek. Érzem, hogy már csukódik is le
a szemem. Talán a fáradtságtól, de inkább a me-
legtől, és…
Vaksötétben riadok fel. A szagról rájövök, hogy
egy medvebőr takaró van rajtam, valaki rám
terítette, míg aludtam. Mikor letolom magam-
ról, rám zúdul róla a hó. Körben minden havas.
A többiek már régóta fent lehetnek, mert lábnyo-
mok vezetnek mindenfelé. Annak a kupolának,
annak a sci-fi filmbe illő erőtérnek nyoma sincs:
itt is hull a hó, és hideg van.
Ketten egy bahit, vadrént hoznak a vállukon,
leteszik, integetnek, hogy segítsek tovább von-
szolni. Most lőhették, még meleg.
A bálvány felé húzzuk a szarvas tetemét.
Vagy tíz méterre megállunk. Most tisztán lá-
59
2019.07.24. 1:24:43
 GALAKTIKA
2019. augusztus
tom, hogy a Rézember egy nagy gömb egy fa-
oszlop tetején. Szemeket és szájat is vágtak rá,
olyan, mint egy halloween-tök, csak sokkal na-
gyobb. Az öreg apró léptekkel, csoszogva elő-
reóvatoskodik, és egy hosszú vörösréz drótot
hajít feléje. Csatt!!! Kisülés! Ezt még vagy hat-
szor megismétli. Közben a többiek felvágják a
bahit, és azt a kevéske vért, ami kicsurog, egy
zománcozott pohárba csorgatják. Az öreg fogja
a poharat, a bálványhoz megy, és nyújtózkodva
egy prémdarabbal bekeni vérrel annak száját.
Hátrajön.
– Köszönjük neked, Rézember, hogy befogad-
tál minket a sátradba – mondja, és mindnyájan
meghajolnak. Meghajolok én is.
Ennek láttán a többiek bólogatnak. Végre vala-
mit jól csináltam!
Északnak, megint északnak.
A Rézemberekről már olvastam, valami rég
lejegyzett énekben, de ott rendre Vörösréz embe-
rekről írtak.
A pihenőnél szóvá is teszem az öregnek, aki
legyint:
– Amit láttál, az csak egy bálvány, nem is ha-
sonlít a régi Rézemberekre.
– Miért, azok hogy néztek ki? – kérdem.
– Hatalmas nagyok voltak, réz volt a testük,
réz volt a fejük, az ereikben meg ólom folyt, forró
ólom.
Ez a leírás nagyon ismerősnek tűnik. A görög
mitológia Talószára emlékeztet, a bronzóriásra,
aki az idegenektől védte Kréta szigetét. Emlékez-
tet? Szó szerint ugyanaz.
– Már réges-régen elpusztultak, csak az egyik-
nek a sátra maradt itt, biztos ittfelejtette – mor-
mogja.
Még szerencse, hogy az a Rézember olyan fele-
dékeny volt! Mi lett volna velünk a „sátra” nélkül?
Mielőtt még újra a mamutokra terelhetném a
szót, felpattan a szánjára, és már száguld is.
A hó teljesen eláll, de egyre hidegebb van.
Éjjelre még sátrat is állítunk. Annyit megértek
60 A vastundra
056-064-bojtor.indd 60
beszédjükből, hogy már kevés maradt abból a
száraz fából, amit magukkal hoztak. Három nap
késésben vagyunk, már rég utol kellett volna ér-
nünk a nemzetséget.
Arra ébredek, hogy a kutyák nyüszítenek.
Kinézek a sátorból. A tiszta égen zöld fények ci-
káznak.
Az egyik férfi mellém áll.
– A családjaink már nyugtalankodnak miat-
tunk. A sámánunk lelke keres bennünket – sut-
togja.
Visszadőlök a prémekre. Ugyan! Még hogy a
sámán!
Újra felriadok. A kutyák! Még mindig vonyíta-
nak? Világos van. A sátor tetején az öreg zseblám-
pája lóg felakasztva. Körbenézek. Mind az öten
ülnek, kezükben puskát szorongatva. Nekem is
nyújtanak egyet. Némán ülünk, és várunk. Mi
történt? Farkas? Medve?
A kutyák elhallgatnak.
– Elment – szól egyikük, és leteszi a fegyvert.
Az öreg megelőz, még mielőtt rákérdeznék, s
magyarázni kezd:
– Megszökött a Kou asszony gyereke.
Na, ettől aztán okosabb lettem!
Kióvatoskodunk a sátorból. Néhány lépésnyi-
re az egyik rén ott fekszik vérbe fagyva. Ugyan-
olyan seb van rajta, mint azon, amelyiket napok-
kal előbb láttam, azon az elhagyott táborhelyen.
Miféle állat tehette? Keresem a támadó nyomait,
de nem látok egyet sem.
Egyik férfi rámutat a hóban egy alig pár cen-
tis, teljesen szabályos kerek lyukra. Bólogatnak.
„A Kou asszony gyerekének nyoma!” Hát az meg
miféle szörnyeteg?
A Kou szó ismerősen cseng, azt jelenti, hogy
Nap. A Napnak a gyereke? Ennek semmi értelme.
Kérdezem is az öreget, hogy jól értettem-e. Szo-
katlanul közlékeny, hosszan magyaráz.
– A Nap asszony régen fenn lakott az égben,
az aranyszínű sátrában, de ez nagyon régen volt,
még az emberek előtt. Néha lejött a földre, hogy
2019.07.24. 1:24:43

a szanaszét kóborló gyerekeit összegyűjtse. Néha
még most is előfordul, hogy megszökik valame-
lyik, de nem jön értük.
Magyarázhat! Egy mukkot sem értek belőle.
Különben is elég zavaros ez az egész történet, az
emberek előtt élt, de most éppen itt csavargó gye-
rekről. Biztos valami vadállat, amelyiknek a tör-
zsi hagyomány szerint nem szabad kimondani
a nevét, mert szerencsétlenséget hoz rájuk: talán
medve vagy rozsomák.
Az öregnek remeg a keze. Beteg? Parkinson-
kór? Vagy ennyire félne?
A többiek is idegesen toporognak:
– Induljunk már! Biztos nagyon éhes.
Na, ez megnyugtató! Egy kiéhezett valami!
Az öreg szánja halad elöl. A többi négy kette-
sével egymás mellett. Engem háttal ültetnek fel
az egyik utolsóra. Egyikük kezembe nyomja a
Kalasnyikovot.
– Értesz hozzá? – kérdezi.
– Persze! – válaszolom dacosan. – Voltam ka-
tona!
– Jó! Ha látod, lőj! Ne gondolkodj! Lőj!
Bámulok a fehérségbe, hátha észreveszem azt
a valamit, amiről fogalmam sincs, hogy mi. És
nem is érdekel. Én csak azt a mamutot akarom
látni végre, amelyikről az öreg mesélt. Lefényké-
pezem, és kész, már megyek is vissza. Mibe ke-
veredtem?
Üvöltés a hátam mögött. Lövések. A szán meg-
áll, leugrok. Nézek előre. Az öreg szánja mellett
egy szürke árny mozog. Emelem az AK-t, lövök.
Csak egy rövid sorozatot akartam, de a vastag
kesztyű miatt majd a fél tárat kilőttem. Ráadásul
nem szorítottam rendesen a tusát a vállamhoz,
mire akkorát rúgott vissza, hogy még a szemem
is szikrázik.
Az árny a levegőben nagyokat ugrálva, hihe-
tetlen sebességgel elmenekül.
Egyik férfi előrerohan a hóban, lehajol, felvesz
valamit, és felmutatja. Futva, a feje felett tartva
hozza felénk. Innen nem látom, mi az. A többiek
A vastundra
056-064-bojtor.indd 61
GALAKTIKA
2019. augusztus
felüvöltenek, mellém tódulnak. Az öreg a háta-
mat veregeti:
– Szép volt! Eltaláltad!
Egy kezet hoz. Emberi kezet formál, csak réz-
ből van (vagy aranyból). Mutatja. Hat ujja van. És
akkor az a nyitott réz tenyér összezáródik. Még-
sem réz? Talán valami festett műanyag. A ke-
zembe nyomja, majdnem elejtem. Nagyon nehéz.
Mégsem műanyag? Nézem a kar csonkját. Fémes
törés. Mi ez? Egy mozgó fémtömb? Ilyen nincs.
Képzelődöm? Vagy ezek megint megetettek vala-
mivel? Hallucinálok?
– Visszajön érte – szól az egyik, a többiek bó-
logatnak.
Micsoda? Visszajön? Na, már csak az hi-
ányzik!
– Elkapjuk – vigyorodik el az öreg.
Fellelkesülnek, szaladgálnak egyik szántól a
másikig. Összehordanak minden kacatot. Csap-
dát építenek? Az öreg kigöngyöl valami fémes
szövetet, olyan, mint a fonott drótkerítés.
– Vasháló – mondja. – Nem erre való, hanem
vashalhalászatra, de azért jó lesz.
Vashal? Meg a Kou rézkezű gyereke? Ez már
egy kicsit sok. Hova keveredtem? Lehet, hogy ál-
modom ezt az egészet?
Nagyon hideg van. Amióta elindultunk, eny-
nyire még nem fáztam. Alig bírom összeszorítani
a fogaimat annyira, hogy ne kocogjanak, már az
egész állkapcsom remeg. Talán csak az idegesség-
től? Ülünk itt a hóban, egy kupacban, és várunk.
Az öreg meglök a könyökével:
– Ha most elalszol, megfagysz.
Dehogy alszom. Ebben a hidegben még az is
képtelenség.
Üvöltés. Győzelemittas üvöltés. Átaludtam az
egészet.
Göngyölik össze a vashálót. A fémszálak kö-
zötti réseken szürke, izgő-mozgó anyag türem-
kedik ki. Tekerik, tekerik. A drótok közötti rések
egyre szűkebbek, már csak itt-ott buggyan át raj-
61
2019.07.24. 1:24:43
 GALAKTIKA
2019. augusztus
tuk az a szürke massza. Az összegöngyölt vasháló
akkorának tűnik, mint eredetileg volt, mintha
nem lenne benne semmi. Ponyvát vetnek rá, és
szíjakkal átkötözik. Alig különbözik a szánokon
lévő többi csomagtól. Na ne! Arra a szánra akar-
ják felrakni, amelyiken én is… Na, azt már nem!
– Visszavisszük az anyjához – szól az öreg.
– Hova? Az égbe? A Napba?
– Dehogy. Összekeversz mindent. Kou asszony
most itt van valahol a közelben. Hogy szökhetett
volna meg a gyereke, ha az égben lenne? Látom,
nem érted. Majd elmagyarázom. Kérsz vodkát?
Kérek!!! Persze, hogy kérek. Ez már tényleg
sok. Hogy lehetne vodka nélkül kibírni?
Száguldunk északnak.
A kutyák ugatnak. Az emberek kurjongat-
nak. Mi történt már megint? Egy friss szánnyom
mentén haladunk. A többiek már nem lehetnek
messze. Füstszag csap az orromba. Végre! Utol-
értük őket.
Az öreg kiegyenesedik a szánon. Olyan
büszkén áll rajta, mint egy római hadvezér a
harcikocsiján diadalmenetkor. Bevonulunk a
táborba.
Végre megfürödhetek. Rám fér. Itt a sátorban
meleg van, mégis vacogok. Remélem, nem szed-
tem össze valami betegséget. Á! Lehet, hogy egy
kicsit megfáztam, de biztos nem komoly.
És nyugodtan kialudhatom magam. Nem kell
rettegnem sem a medvéktől, sem Kou asszony
gyerekétől. Az még mindig ott fekszik a szánon,
becsomagolva.
Mi van már megint? Alig aludtam valamit.
Micsoda? Egy egész napot átaludtam? Men-
nünk kell? Hova? Remélem, mamutnézőbe!
A sátor előtt itt áll az öt szán, feldíszítve. Feldí-
szítve? Teleaggatva mindenféle kacattal.
Merre megyünk? Megint Északra?
Még mindig reszketek. Biztos, hogy lázas va-
gyok. Szóljak az öregnek? Még nem. Mert akkor
62
056-064-bojtor.indd 62
sose látom meg azt a mamutot, pedig már éppen
eleget szenvedtem érte.
Elkanyarodunk az iránytól, egy nagy félkört
teszünk meg, és a végén keletnek tartunk. Dom-
bos a vidék, kanyargunk erre-arra, már nem is
tudom követni, merre megyünk. Porhó hullik,
a szánok lassulnak, a rének erőlködnek. A szél
szembefúj, alig látok valamit.
Az öreg rázogat. Elaludtam?
– Forró a fejed! Beteg vagy! – morog indulato-
san. – Most már nem fordulhatunk vissza. Vedd
ezt be!
Valami gyógyszernek látszó tablettát nyom a
kesztyűmbe. Bekapom, lenyelem. Förtelmesen
keserű.
Megint felriadok. Még mindig széllel szemben
haladunk, de talán már nem havazik annyira.
Két domb között egy szélvédett helyen megál-
lunk. Sátrat vernek. Ezek megbolondultak? Leve-
tik a bundákat, az egyik bálából valamiféle csörgő
göncöket szednek elő, olyanok, mint a fémlapok-
ból összerakott régi páncélingek, azokat húzzák
magukra.
– Öltözz te is! Kou asszony elé csak ezüstruhá-
ban lehet menni.
– Ez alumíniumból van, nem ezüstből – mon-
dom.
– Régen ólomból csinálták, de az nagyon ne-
héz volt. Ez sokkal könnyebb. Vedd fel! Igyekezz!
Magamra rángatom. Hát ez nem melegít sem-
mit. Pillanatok alatt átjár a hideg. Még jobban
reszketek. Hova visznek ezek? Valami lepukkant
atomreaktorhoz vagy egy hajdani robbantás
színhelyére?
Na, ne! Megint ásunk? Akkor, biztos itt is
valami olyan hely van, mint a Rézember sátra.
Szédülök, de ások. Ott benn biztos meleg lesz.
Remélem! Ha addig meg nem fagyok!
Ez most nem is tartott olyan sokáig. Vakí-
tó fény árad ránk. Szinte ragyogunk ezekben a
A vastundra
2019.07.24. 1:24:43

páncélokban. A lyukba berángatják azt a szánt,
amelyiken az a valami fekszik összecsomagolva.
Úristen! Megmozdult. Dobálja magát. Alig bírják
leszorítani. Előretolják a szánt a belső nyílásig, és
belökik rajta.
Az öreg elkapja a karom, és előrehúz, be-
mutat. Belül csak a nagy fényesség és a szánkó,
amelyik lassan halad… a levegőben. Nem látok
alatta semmit. Távolodik. Egyre kisebbnek tű-
nik. Mekkora ez a barlang vagy „sátor”? Nem is
látni a végét. Az öreg balra, befelé tapogat, majd
úgy tűnik, belekapaszkodott valamibe, nekilen-
dül, és eltűnik a szemem elől. A többiek tolnak
előre. Kinyúlok. Hideg fémtárgyba ütközik a
kezem. Valami vascső lehet? Nyújtózkodom
befelé. Egy létra! Furcsának tűnik, de biztos,
hogy létra! Meresztgetem a szemem. Az öreg ott
mászik lefelé alattam, igyekszem utána. Nem
látni a barlangnak sem az alját, sem a tetejét. Ez
képtelenség. Vagy valami hallucináció? A  gir-
begurba létra fokai jegesek, hol a kezem, hol a
lábam csúszik meg rajtuk. Megállok. A térdem
reszket. Úristen! Le ne zuhanjak! A többiek is
jönnek felettem. Láthatták, hogy szerencsétlen-
kedem, mert egy hosszú bőrszíjat eresztenek le.
Mutogatnak, hogy a végét kössem a derekamra.
Már majdnem átfűzöm a nadrágszíjamon, és…
akkor kicsúszik mindkét lábam.
Végem! Lehunyom a szemem. Mindennek
vége! Kapálózom a levegőben, de nem érzem,
hogy zuhannék. Élek? Vagy már lezuhantam és
meghaltam? Lebegek a létra mellett. Súlytalan-
ság? Itt? Képtelenség. Álmodom? Biztos, hogy
álmodom. A bőrszíj még a kezemben. Közben a
többiek már lejjebb vannak, mint én, húznak le-
felé, mint egy léggömböt.
És… és lecsapódom a padlóra. Felrángat-
nak. A jobb vállam sajog, de… De élek! Meg-
úsztam.
– Nincs semmi bajom – nyögöm, és próbá-
lok velük lépést tartani, de nagyon szédülök.
Ketten visszajönnek értem, és támogatnak
A vastundra
056-064-bojtor.indd 63
GALAKTIKA
2019. augusztus
jobbról-balról. Egy fémlemezen csúszkálunk,
talán saválló acél. Vagy valami titánötvözet?
– Ez lenne a vastundra? – kérdezem suttogva
az öregtől.
– Dehogy, az az égben van – legyint.
Értem! Megint mellélőttem. Jobb, ha nem szó-
lok egy szót sem.
Hova megyünk ebben a vakító fényességben?
Nem látok semmit. Talán ott, mintha derengene
valami. Egy szürke gömb. Persze, mint a Rézem-
ber! Mit vártam mást?
De nem állunk meg, elhaladunk mellette, és
valamiféle fémrács, vagy inkább alacsony korlát
elé érünk.
Leülünk az acélpadlóra. Ezek együtt mor-
mognak valamit. Imádság? Vagy varázsigék?
Én meg… végre körülnézhetek. Hunyorgok és
ömlik a könnyem. Csak az a szemkápráztató
erős fény minden oldalon. Előttünk a rács vagy
korlát lassan elenyészni látszik, mintha elpáro-
logna a levegőben. Talán nem is volt ott sem-
mi, csak képzelődtem. Vagy valami hologram
lehetett?
Ezek meg még csak meg sem lepődnek, csu-
pán dörmögnek itt mellettem, mint a medvék.
Végre! Elhallgatnak.
Egy fehér valami mászik felém a fényből. Ak-
kora, mint egy focilabda. Felugrok, de egyikük
elkapja a karom, és visszahúz. Egy szőrmók.
A pofája egérhez hasonlít, de nem lehet az, mert
nagyobb. Patkány? Nincs farka, és… és szarvak
vannak a fején. Valamit húz magával. Egy apró
rézszánt. Nem réz. Ezt most tényleg arany! Meg-
áll előttem, és néz a két fekete gombszemével.
Futkos a hátamon a hideg.
Koppanások. Egy hófehér, albínó rén lépked
elő, és mögötte is egy szán, pont olyan amilyet
ezek használnak, csak fekete színű fából van, az
oldala pedig teleaggatva aranylemezekkel.
Megcsikordul a fémpadló. Mi jöhet még? Tom-
pa puffanásokat hallok. Meg-megremeg alattam
a padló. Úristen! Mi lehet ez?
63
2019.07.24. 1:24:43
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Keresem a többiek tekintetét. Fussunk?
Vagy ne?!
Homályosan látok, erőltetem a szemem. Előt-
tem a magasban egy fehér folt jelenik meg, majd
beleolvad a fénybe. Megint kibukkan egy pilla-
natra, aztán újra eltűnik. És most alul előbukkan
négy fehér oszlop, négy vaskos láb.
Ugranék, de a többiek megragadnak, és visz-
szanyomnak a padlóra.
Az alatt a valami alatt egyre hangosabban nye-
kereg a padló. Szinte már sír. Mekkora lehet?
A fehér folt egyre nő, és körvonalai lassan el-
válnak a fényességtől. Egy mamut, a hátán sátor-
szerű építmény, mint Indiában az elefántoknak.
Albínó mamut! Álmodom? Ez is vonszol valamit
maga mögött, az csikorog a fémpadlón, de nem
látom, hogy mi az. És szarvai vannak, olyanok,
mint a réneknek, csak hatalmas nagyok. Nem ál-
modom. Ez valami hallucináció! Ilyen állat nem
létezik.
Nézem a többieket. Az arcukon önelégült mo-
soly ül. Maguknál lehetnek?
Az öreg feláll, és a rénre mutat:
– Azt választom! – mondja. A többiek bólo-
gatnak.
Mi ez, valami ajándékosztás? Dehogy! Juta-
lom, mert visszahoztuk a Kou gyerekét.
– A mamutot válaszd! – kiáltom, de a nagy
csikorgásban alig hallani. – A mamutot! Miért
nem a mamutot? – üvöltöm, de az öreg nem fi-
gyel rám.
Előremegy a rénszarvashoz, felül a szánra, és
elhajt a fényességbe. Közben már az a behemót
egér is eltűnt, a nagy szarvú fehér mamut meg
emelgeti a fejét, és döngő léptekkel megindul
felénk. A padló reng alattam, úgy érzem, már
hullámzik, akkorát nyikordul, majd beszakad a
dobhártyám. Ebből elég volt. Felugrok és futok.
Rohanok bele a fényességbe…
Meleg, füstszag és… és sülő hal illata.
Fent vagyok? Igen! A táborban. Nem álmo-
dom. Szédelegve, rogyadozó lábakkal botorkálok
64 A vastundra
056-064-bojtor.indd 64
ki a sátorból. Keresem az öreget meg a többieket.
Nem találom egyiküket sem. Belesek a sámán
sátrába.
Ül a tűznél, szájában pipa. Felém néz, int, hogy
menjek beljebb.
– Jobban vagy? – kérdi szinte csodálkozva.
– Elmúlt a lázam – mondom. – A többieket
keresem. Merre vannak? Elmentek valahová?
– El! – vakkantja, és bámul bele a tűzbe.
– Mikor jönnek vissza?
– Nem tudom. Azt senki sem tudja, csak… –
és elharapja a mondat végét, nem értem, hogy mit
mond.
Ebből valamit kiszedni?! Hát, nem egy egysze-
rű feladat.
– Mégis, merre mentek? – erőltetem tovább a
kérdést.
Nem válaszol, csak felemeli a pipáját, és a ma-
gasba mutat vele.
Ettől aztán nem lettem okosabb. Szórakozik
velem?
– Nyögd már ki, hogy hova mentek! – mordu-
lok rá. – Hallod? Hol vannak?
– Hol lennének? Fenn az égben. Elmentek a
Kou asszonnyal. Mindig is arra vágytak, hogy lát-
hassák a vastundrát – mondja. – Te is elmehettél
volna, ha nem vagy annyira lázas. De azért ügyes
voltál: egyedül visszahoztad mind a tíz rént, a
szánokkal együtt.
BOJTOR Iván
1954-ben született magyar író, vegyésztech-
nikus. 1980-ban kezdett publikálni az Ország-
Világ magazinban, majd további írásai jelen-
tek meg a Veszprémi Naplóban is. Alapítója a
veszprémi Kvark SF-klubnak, amely saját fanzint
is adott ki előbb PreVega, majd Kvark címmel.
Érdeklik a megmagyarázhatatlan jelenségek,
és tervei közt szerepel egy önálló novelláskö-
tet összeállítása. „Vissza Karthágóba” című no-
velláját a 217. Galaktikában olvashattuk. Azóta
lapunk rendszeresen közli írásait, és GFK 300.
című ünnepi antológiánkban is megjelent egy
elbeszélése, az „Egy zikkurat transzformációi”.
2019.07.24. 1:24:44
 GALAKTIKA
2019. augusztus

Galaktika a nagyvilágban
Dr. Vass Gábor, aki a Galaktika olvasása mellett egy másik szenvedélynek, a siklóernyőzésnek
is hódol, ismét jelentkezett, méghozzá a törökországi Ölüdenizből, melynek csodálatos tenger-
partjától nem messze ott magasodik az 1700 méteres Babadağ, a repülni vágyók paradicsoma.
Biztonságos szárnyalást kívánunk neki úgy az irodalom, mint az ég végtelenjében.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 65

065-nagyvilag.indd 65 2019.07.24. 1:24:32

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Improvizált tudományos fantasztikum:
TUBES & WIRES
S
ZOKÁS MONDANI a dzsessz-
re, hogy a legbensőbb gondolatok
kifejezésére született. Wynton
Marsalis afroamerikai zeneszerző
definiálta így a műfajt, aki maga is annak je-
les képviselője. Talán véletlen egybeesés, hogy
amikor Niels Klein egypár éve létrehozta
Tubes & Wires névre keresztelt négyesfogatát,
ugyanez járt a fejében. 1978-as születése óta
Kölnben végezte el zenei tanulmányait, ahol
azóta is több sikeres zenei formáció vezér-
egyénisége. Az évek során számos díjat és el-
ismerést hazavitt, sikeres, szereti, amit csinál,
és jól is csinálja, hiszen a színtér igazi őstehet-
ségnek tartja. Ő azonban nem elégedett meg a
sikerrel és az elismerésekkel, határokat akart
feszegetni, illetve arra használni a dzsesszt,
amire Marsalis definíciója szerint született:
kifejezni legbensőbb gondolatait, történeteket
alkotni, és hogy a zene mellett másik nagy
szerelmének, a tudományos fantasztikumnak
is hódolhasson. Az együttes 2017-ben meg-
jelent első albumával és atmoszférára építő
koncertjeivel épp arra törekszik, hogy össze-
kapcsoljon két látszólag egymástól távol álló,
de ha jobban belegondolunk, nagyon is rokon
lélek műfajt.
Az első, és ez idáig egyetlen Tubes & Wires
nagylemez beszélően a Life in Times of the Big
Crunch címet kapta, ami annyit tesz, hogy
„Élet a Nagy Reccs idején”. A borítón egy, a
Hold felszínén doboló robotot láthatunk.
Igazi dzsesszlemezhez méltóan a tartalom
javarészt instrumentális improvizáció, ahol
a számok egy vezérfonalra felfűzve, de érez-
hetően nem kottából, hanem érzésből játszva
66 A szférák zenéje
066-067-szferak.indd 66
szólalnak meg. Az albumot nyitó „Launch
Pad Disco” egy alig kétperces felütés, mely
tempójával pontosan azt az érzést kelti, mint
egy valós kilövőállás (launch pad): először
van a feszültségteli várakozás, majd hirtelen
egyszerre felcsendül az összes hangszer, ez-
zel mintegy útjára indítva az albumot. Az ezt
követő „Worn Out Livelong Machine” rögtön
egy olyan darab, ami többféleképpen is értel-
mezhető, hiszen a címéből adódóan egy olyan
gép jelenik meg benne, amely képes az em-
bert hosszú időre tartósítani. Létezik viszont
egy koncertek kedvéért átírt változata is en-
nek a számnak, ahol a „Livelong” szót kicse-
rélték „Lovesong”-ra, és egy gyengéd szerelmi
történetet ismerhetünk meg robotok között.
A folytatásban lassul a tempó, a „Grid” alig
két percben vezeti fel a „Moonbender” című
opuszt, mely a Holdra szállást gondolja újra,
az előtt tiszteleg kísérteties atmoszférájá-
val, látszólag egyenetlen ritmikájával, és ki-
számíthatatlan hangszeres megoldásaival.
A  „Perpetual Waves” a kísérletezés felé vi-
szi az irányt: vad improvizáció helyett lassú
hömpölygést, fúvós hangszer és szintetizátor
kettősét hallhatjuk, ami valahol a billentyű-
alapú ambient stílus felé mozdítja el a dara-
bot. A „Beams” klasszikus, füstös dzsessz,
amit a legeldugottabb bárokban hallani ma
már, ezt rögtön a „Camarudo” őrült tombo-
lása követi, mielőtt egy újabb lassulás után
pontot tennénk az albumra egy hátborzonga-
tó, szándékosan hamisan játszott futammal,
csak hogy az emberben a lemezt félretéve
valami megmagyarázhatatlanul rideg érzés
kísértsen még órákig.
2019.07.24. 1:29:55

A dzsessz színpadra termett stílus, anél-
kül mondhatni értelmét veszti, és ezzel a
Tubes & Wires sincs másként, hiszen
Kleinék is a színpadon élik ki magukat leg-
inkább. A  koncertek, akárcsak az album,
az atmoszférát helyezik előtérbe, a zenei
professzionalizmus mellett a látványelemek
is hangsúlyosak. Játék a fényekkel és az ár-
nyékokkal, időnként szinte fojtogató füst, ez
utóbbi valahol a gőzpunkot is megidézi. Rá-
adásul, ahogy azt már korábban kifejtettem,
élőben a darabok kissé másként is szólalnak
meg, általában csak az alapok maradnak
meg az albumról, az improvizációs részek
szinte teljesen újraírásra kerülnek, már ha
beszélhetünk egyáltalán újraírásról impro-
vizáció esetében. Ezek együtt adják, hogy a
Tubes & Wires koncertek egyszerre idézik
meg a tudományos-fantasztikus irodalom
legsötétebb bugyrait, illetve a klasszikus,
lepukkant kocsmákban játszott dzsesszt,
ahonnan az egész elindult.
A szférák zenéje
066-067-szferak.indd 67
GALAKTIKA
2019. augusztus
A közember sajnos hajlamos hibásan azt
mondani, hogy a dzsessznek a huszonegyedik
században nincs létjogosultsága, hiszen ma már
nem a hangszereké a színpad. Szokás a sci-fire
is mondani, hogy ponyva, minek következtében
nem kell komolyan venni. Felfogás kérdése, de
talán épp ez a félreértelmezés az egyik, amiért
dzsessz és sci-fi remek fúziót alkot, arról nem
is beszélve, hogy mindkét stílusnak majdhogy-
nem egy évszázad kellett, hogy komolyan fog-
lalkozni kezdjenek vele. A Tubes & Wires ékes
példája annak, hogy mind a dzsessz, mind a
tudományos-fantasztikus irodalom képes mély
gondolatokat ébreszteni, hiszen érjen az ember
egy dzsesszkorong vagy egy sci-fi regény végé-
re, sokszor érzi azt, hogy több kérdés maradt
benne, mint ahány választ kapott. És éppen ez
a válaszkeresés van az emberben, akárhányszor
feltesz egy újabb dzsesszlemezt, vagy kinyitja a
soron következő regényt.
Zsirka Richárd
67
2019.07.24. 1:29:55
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Gagarin újra az űrben
2
015 ÓTA minden áprilisban
két hétre felbolydul a nemzetközi
magaslégköri ballonos közösség,
a Global Space Balloon Challenge
(GSBC) rendezvényének köszönhetően. Az
esemény keretében egy adott felbocsátási ab-
lakban a világ minden pontjáról indítanak
ballonokat amatőr és profi csapatok. Ameny-
nyiben a repülésre szánt eszköz megfelel a
GSBC előírásainak, úgy különböző kategóri-
ákban díjakat nyerhetnek a csapatok. Idén két
kategóriában – „Best Design” (Legjobb Ter-
vezés) és „Best Educational Initiative” (Leg-
jobb Oktatási Kezdeményezés) – hirdettek
helyezetteket, melyek közül a „Best Design”
kategória második helyét a hazai Universal
Platform for Robotics and Aerospace (UPRA)
ballonos fejlesztőcsapat hozta el, egy távérzé-
keléssel kapcsolatos küldetéssel.
Az UPRA a Budapesti Műszaki és Gazda-
ságtudományi Egyetem Simonyi Károly Szak-
kollégiumának űrtechnológiával foglalkozó
csapata. Céljuk egy könnyen konfigurálható,
megbízható ballonplatform fejlesztése, mely-
lyel elsősorban egyetemi kutatócsoportokat
szeretnének közelebb juttatni a világűrhöz.
Egyetemi csapatok mellett természetesen
bárki jelentkezését várják, akik valamilyen
Utolsó pillanatok az indítás előtt
68 Obszervatórium
068-069-obszervatorium.indd 68
Az indítás pillanata a nagylétszámú közönség előtt
tárgyat vagy eszközt kívánnak a sztratoszfé-
rába juttatni.
A fiatal mérnökökből és hallgatókból álló
team az idei GSBC-re a platform mellett egy
saját távérzékelő hasznos teherrel készült,
mely alkalmas képrögzítésre látható és közeli
infra tartományban. A kamera két szenzorral
rendelkezik, és egyszerre készít felvételeket
a két hullámhosszon, melyeket repülés után
képfeldolgozó algoritmusokkal egymásra
lehet illeszteni. Az így létrehozott képek al-
kalmasak a növényzet és felszíni vizek megfi-
gyelésére, mely értékes adatokkal szolgálhat a
tudósoknak és a mezőgazdaságnak.
A GSBC felbocsátás során a távérzékelő ka-
mera még csak látható hullámtartományban
készített felvételeket, ugyanis a repülés célja a
szenzorok környezeti tesztelése volt.
Idén a felbocsátási ablak egybeesett az Em-
beres Űrutazás Világnapjával, melyet április
12-én, Jurij Gagarin repülésének évfordulóján
ünneplünk. Az UPRA csapat repülése az év-
forduló másnapján történt, ezért tisztelegve
az űrhajós teljesítménye előtt, egy LEGO Ga-
garin figurát és egy 3D-nyomtatott Vosztok-1
űrhajót is felrögzítettek a ballonra.
Az indítás közel 200 érdeklődő előtt zajlott,
akik közt a Budapest Space Week közönsége
2019.07.24. 1:29:40

és a BME Gyerek Egyetem Plusz résztvevői is
ott voltak. A felengedés előkészületei alatt a
kilátogató vendégek információt kaphattak a
ballonról, a platformról, a hasznos teherről és
az UPRA csapatról is általánosságban.
A repülés maratoni, ötórás időtartama alatt
a ballon 30 kilométeres magasság fölé emelke-
dett, és egy hatalmas kört tett meg Budapest
fölött. A fedélzeti rendszer a képek mellett ér-
tékes mérési adatokat is biztosított, melyet a
csapat a platform továbbfejlesztéséhez és meg-
bízhatóbbá tételéhez fel tud majd használni.
A GSBC repülésen a LEGO Gagarin még
csak egyszerű utas volt, azonban az UPRA
csapat legutóbbi, tizedik repülésén már ka-
merák kereszttüzébe került. A júniusi ballon-
engedésen a környezetet rögzítő, úgynevezett
„kontrollkamera” korábbi, olcsóbb modelljét
egy jó minőségű profi sportkamera váltotta
fel, mely végig vette LEGO Gagarin utazását
a világűr határára.
Ennek a repülésnek nem csak a szórakozás
volt a célja, hiszen a távérzékelő kamera ismét
A ballon immár szabadon, úton a sztratoszféra felé
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
068-069-obszervatorium.indd 69
GALAKTIKA
2019. augusztus
LEGO Gagarin és a Dunakanyar a ballon kidurranása előtt
a fedélzetre került, sőt új lencséket és infra szű-
rőt kapott, így elkészülhettek az első, tudomá-
nyos mérésre alkalmas képsorok is. A repülés
során gyűjtött adatok feldolgozása a cikk írá-
sakor még folyamatban van, de a szimulációk
és a rádiós üzenetek alapján 15-20 kilométeres
magasságot ért el a ballon, és a háromórás utat
a fedélzeten elhelyezett összes kamera végig
rögzítette. A „kontrollkamera” felvételei nem-
csak látványos képeket, hanem hasznos in-
formációkat is biztosítottak a csapatnak most
először az ereszkedésről és a landolásról.
Az UPRA csapat a sikeres repülések után
sem dőlhet hátra. Hamarosan a Magyar Aszt-
ronautikai Társaság által szervezett Űrtábor-
ban fognak ballont indítani, ezzel is népsze-
rűsítve az űrkutatást és a mérnöki pályát a
fiatalok számára. Emellett várják azon csapa-
tok jelentkezését, akik kísérletet vagy eszközt
szeretnének a sztratoszférába juttatni. (upra@
simonyi.bme.hu)
Bodó Zsófia
69
2019.07.24. 1:29:43
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Amikor az autó figyeli
a hangulatod
A mesterséges intelligencia egyre újabb helyeken
jelenik meg. Idén mutatta be a KIA autógyár a
R.E.A.D (Real-time Emotion Adaptive Driving
System – Hangulathoz Valós időben Alkalmaz-
kodó Vezetési Rendszer) technológiáját.
A gyártó ígérete szerint a mesterséges intel-
ligenciával felruházott asszisztens folyamato-
san és teljesen önállóan a felhasználó (önvezető
autók esetében már értelmetlen a vezető/utas
megnevezés) hangulatához igazítja az autóban
uralkodó körülményeket. Figyelni fogja a bent
ülők arckifejezéseit, ellenőrzi a pulzusszámu-
kat, bőrelektromos aktivitásukat.
A beltérben automatikusan a külső viszo-
nyokhoz fogja igazítani a paramétereket. Az
ülések olyan extra szolgáltatásokat fognak
kínálni, mint a zene ütemére rezgés, masz-
százsfunkciók és a tapintással történő figyel-
meztetés.
Az autóban már nem kell törődni a gom-
bok kezelésével, a Virtual Touch System a sze-
mek és az ujjak mozgását fogja követni, és így
kezelni a zenerendszert, a légkondicionálást
vagy a belső világítást.
Az ígéretek szerint a felhasználó mind az
öt érzékszervét figyelembe fogják venni. Ér-
dekes kérdés, hogy ez a szaglás és ízlelés ese-
tében mit fog jelenteni.
70
070-082-benford.indd 70
S a sötétedő égi keblen
Engedj végre megpihennem.
– JOAN ABBE
A
Z IDEGENEK leszíjazzák.
A gúzst nem érzi, de tudja, hogy
ott van, mert nem tud mozogni.
Bár azt a gyógyszerek is okozhat-
ják. Valamit biztosan beadtak neki, mert a lá-
tása homályos, szivacsos. A fehér teremtmé-
nyek a nyirkos levegőben hullámzó alakok.
Bénultnak érzi magát. A fehér teremtmények
körüljárják, magas, csipogó hangot hallatva.
Próbálja a látókörében tartani őket, de a ho-
mályos alakok minduntalan elmozdulnak a
fókuszából. Ködösek és túl gyorsan mozog-
nak, de tudja, hogy rajta dolgoznak: valami
megböki a lábát; egy pillanatra valami az
oldalához csatlakozik. Két fehér teremtmény
alig hallható zümmögéssel a távolba mosó-
dik. Minden érzék alaktalan és ködös, a leve-
gő fodros a párától. Mozogni próbál, de teste
bágyadt, fájdalommentes, helyhez kötött.
Gravitáció van, a szobát sápadt ragyogás vilá-
gítja meg. Igen, egy szobában van. Nem vitték
fel a hajójukra, emberi épületeket használnak.
Nem emlékszik az elrablására. Vajon hány
foglyuk lehet még? Mikor az emlékre kon-
centrálna, az szertefoszlik, tovaszáll. Tudja,
hogy kísérleteznek rajta, kutakodnak valami
után. Próbálja felidézni a történteket, de csak
emlékfoszlányok és tények összefüggéstelen
kötegére bukkan. Becsukja a szemét. A nyir-
kos fény kizárása mintha segítene kitisztítani
a fejét. Akármit is adtak be neki, az még min-
dig hatással van a testére, de ha koncentrál, a
homály szertefoszlik. Ujjongani tudna, ahogy
ismét kitisztul minden, ahogy a gondolatok
szinte maguktól a helyükre kattannak. Elmé-
jének belső textúrái mélyek, erősek.
Rekedtes hangokat hall. Ha ki tudná zárni
a fehér teremtmények jelenlétét, megint éle-
2019.07.24. 1:29:20
 GALAKTIKA
B U LltA-
NEdíjra jella
2019. augusztus
lö
n ove

B U LrzA -
NEíjas sz
d
e ő

Matematikailag
NW
. már bizonyítható,
JOH BELLz-ő
CAM
P s szer hogy előbb-utóbb
kdíja
emlé
kapcsolatba lépünk
más értelmes lényekkel.
De mi a helyzet a
T SF
-
BdRíjaIs szerző valóságban?

FEHÉR Gregory Benford

TEREMTMÉNYEK
sen láthatná a dolgokat. Tudja, el kell szöknie
tőlük, de ez csak a történtek teljes ismereté-
ben lehetséges. Teljesen egyedül van, és meg
kell küzdenie velük. Emlékeznie kell. Pró-
bálkozik. Az emlékek lassan, saját súlyukkal
illeszkednek vissza a helyükre. Próbálkozik.
A háborgó habok átmosták, amint keresz-
tülhasított a hullám testén. Az Atlanti-óce-
án tiszta vizét bizsergetően hidegnek érez-
te. A  hullámok nem voltak elég nagyok a
szörfdeszkázáshoz, de Merrick a testével is
tudott szörfözni rajtuk. A lendület majd-
nem a partra sodorta. Keresztülbukdácsolt
a hullámverésen, és kocogásba kezdett a
part mentén. Hosszú lépései falták a távot.
Mozdulatlan testek erdejében szlalomozott
rendíthetetlenül; a tengerpart telis-tele volt
Puerto Rico lakosaival. A trópusi napfény
a szemébe csurgó izzadságcseppek vékony
hártyáján áthatolva villódzott a szeme előtt.
Fehér teremtmények
Lábát és karját rendszertelenül szedve szelte
keresztül az alakok és arcok alkotta tengert,
időnként rájuk pillantva, egyre nagyobb lép-
tekkel haladva a múltjába. Gondolatai elván-
doroltak. Kis családok, húsos férfiak, kutyák
és gyerekek – ezek mind egy nagy egybefüg-
gő színjáték részesei voltak, mely a fejében
játszódott, ők voltak azok, akik benépesí-
tették az ő előre megalkotott világegyete-
mét. Ekkor futott bele második alkalommal
Erika Bascombba. Előtte egy fogadáson látta
néhány hónapja, és csak úgy ismerte, mint
a Cyclops igazgatójának messziről mosolygó
feleségét. A nő most kezével hátul támasz-
kodva ült a homokban, és szemével őt követ-
te. Ínycsiklandóan vörös ajka olyan mosoly-
ra nyílt, ami több volt puszta üdvözlésnél,
és a férfi lelassult, majd megállt. Vastagodó
dereka elárulta harmincnyolc évét, de a lába
jobban volt, mint valaha; erős, napbarnított,
semmi szálkás izomszál vagy kék erek alkot-
71

070-082-benford.indd 71 2019.07.24. 1:29:21

 GALAKTIKA
2019. augusztus
ta háló. Erika pár évvel fiatalabb volt, a sok
szabadidejének köszönhetően erősen lebar-
nult. A férfi megállt tehát. Arra a napra job-
ban emlékezett, mint bármelyikre, hisz évek
óta a nő hozta az első friss pillanatot az éle-
tébe, ellenmérgeként szolgált a Cyclopsnál
hallgatással töltött éjszakák monotonitá-
sának. Látta maga előtt a nő megduzzadt,
barna mellbimbóit, majd a kép egyszeriben
átfolyt a Cyclops-projektet körülvevő zöld
és barna dzsungelrengetegbe. A rádiótáv-
csövek önmagukban hatalmasak voltak, de
szaggatott sorokba rendezve mintha kevésbé
tűntek voltak olyan óriásinak. A tányérok
mindegyike az eget fürkészte hangtalanul,
hátha befog valami aprócska jelet. Sutto-
gott a világegyetem, elektronok dörmögő
hangját hallatta a fémrostélyokon át. A férfi
a napjait és az éjszakáit ezeknek a végtelen-
ből érkező mormogásoknak az elemzésével
töltötte, próbálva megfejteni őket. A jeleket
a milliméterpapírra húzott kilengő vonalak
ábrázolták, és az ő asztala volt eligazodni a
vonalak között valamilyen rendszer vagy in-
formáció után kutatva. Bascomb egy kövér,
a munkáját komolyan vevő rádiócsillagász
volt, aki azon fáradozott, hogy elemezze az
éjszakák folyamán összegyűlt statisztikai
adatokat. Erika nyelvészként dolgozott ott,
egy olyan üzenetet kellett volna dekódolnia,
ami soha nem érkezett meg. Merrick techni-
kus volt csupán, áramköröket tervezett. Az
igazat megvallva, a Cyclops-projekt csupán
azelőtt egy évvel indult, ő pedig tízévnyi, a
NASA-nál szerzett rutin után kapott mun-
kát benne. Amikor a projekt munkatársává
vált, akkor még épp csak megkezdték a ke-
resést egy kétfokos nyílásszögű kúpba fogva
a galaxis központját, állandó jeladók után
kutatva. Abban az esetben, ha a galaktikus
szuperkultúra a központban virágzik, ez volt
a legbiztosabb módszer a megtalálására, leg-
72 Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 72
alábbis ezt mondta ki a Lederberg-hipotézis,
amit Bascomb igazgató újraértelmezett, tá-
mogatott, majd mikor igazolnia nem sike-
rült, némileg hátrahagyott. Gyakran rótta a
folyosókat éjszakánként, és aki látta, az egy
kidudorodó hasról lelógó szürke nadrágot lá-
tott, valamint egy kivétel nélkül fehér, a hón-
aljnál izzadtságfoltos inget. Bascomb sokáig,
éjszakába nyúlóan dolgozott, a feleségét el-
hanyagolta, Erika pedig Merrick látómezejé-
be sodródott. Eszébe jutott az éjszaka, mikor
a völgyben, a fázisvezérelt antennarácsok
hatalmas hálójának árnyékában ölelkeztek
gyengéden. Bascomb éppen az antennák vé-
teli frekvenciáját állítgatta, a hidroxilgyökök
és a 21 centiméteres hidrogénrezonancia
között babrálva. Merrick a nyirkos, trópusi
füvön feküdt Erikával, és elképzelte, amint a
Cyclops vevői befogják az égből szivárgó hid-
rogénjeleket, melyek randomizált üzeneteket
hoztak az élettelen univerzumból. Bascomb
és a test kémiai szükségleteire közömbös
frekvenciái. Bascomb, amint ellenáll Drake
sürgetésének, Bascomb, amint ellenőrzi a
Tau Ceti konvencionális célpontjait, az Ep-
szilon Eridanit és harminc fényéven belül az
összes F, G és K típusú csillagot. A politika,
a verseny, az ideálok és találgatások pusz-
tasága. Merrick próbált beszélgetni ezekről
Erikával, de ő már tudta és unta mindezt.
Egy nyelvész, akinek nincs mit fordítania.
A  nő várt egy mormogásra az égből, de a
várakozás eltompította az elmét és kiélezte
az érzékeket. Megrázta a fejét, amikor a férfi
ezekről a dolgokról próbált beszélni, ujjai ki-
fehéredtek, úgy markolta a fűcsomókat, fejét
lehajtotta, amint a férfi hátulról beléhatolt.
Szőke tincseit szabadon dobálta a nedves er-
dei hajnal homályában. Szemhéja belereme-
gett a férfi ritmikus lökéseibe; minden egyes
döfésnél felnyögött. A galaxis fordult egyet,
fehér méhraj bolydult fel.
2019.07.24. 1:29:21
 GALAKTIKA
2019. augusztus

• Arca összerándul a kíntól. Finoman belere-

Az idegenek lekötözik, hiába küzd a bélelt,
szellemszerű hálók ellen. Egy milliméter-
rel képes csak elfordítani a fejét, de nem
tud koncentrálni, nem tudja helyesen látni
a dolgokat. A fehér teremtmények puszta
fényfoltok. Egymás közt csipogó károgáso-
kat váltanak, és körüljárják őt. A látványuk
fodros és szilánkos, a fény nem tud rájuk ve-
tülni. Embereken kísérleteznek. Fejét meg-
billentve egy, a végtelenségből felé kígyózó
műanyag csövet lát. Bűzt érez, amint a cső
behatol az orrnyílásába, fel az orrüregébe.
Valami befolyik a testébe, vagy épp kifolyik
belőle – mintha nem is lenne különbség a
kettő között –, és érzékei megint eltolódnak,
megváltoznak. A fehér teremtmények kis
fájdalomgócot ültetnek bele. Hiába próbál
testét kifordítva szabadulni, felfoghatatlan
gyengeséget érez, a végtagjai elzsibbadtak.
meg, amint megérzi, hogy a lába és gyomra
különböző pontjain apró vizsgálatokat vé-
geznek. Most ő a kísérleti patkány a bonc-
asztalon, és a fehér teremtmények a fölé ma-
gasodó, embereknél is magasabb tudósok.
Gyors, rovarszerű mozdulataik a félhomály-
ba vesznek. Felvágják; érzi, amint egy éles
eszközzel végigvágják a lábikráját. Száját
kiáltásra nyitja, de hang nem hagyja el a tor-
kát. Darabokra fogják törni; ki fogják fordí-
tani, az agyvelejét ki fogják folyatni egy csé-
szébe. A testnedveit majd repedt linóleumba
csepegtetik, hogy aztán beszivárogjanak a
kiszáradt, örökkévaló földbe. Tudják egyál-
talán, hogy férfi? Vagy tán épp ezt akarják
kideríteni? Vajon kiszipolyozzák a hormo-
nokat, vérképet készítenek, megrajzolják a
DNS-hélixet, esetleg a vércukor körforgása
érdekli őket? Mégis, mit kereshetnek? Mit

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA • TRAFÓ HOUSE OF CONTEMPORARY ARTS • 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Tel.: (+36 1) 215 1600 • web: trafo.hu • kövess minket: @trafohouse

Fehér teremtmények 73

070-082-benford.indd 73 2019.07.24. 1:29:23

 GALAKTIKA
2019. augusztus
tudnának hasznosítani? Szemét lehunyva
kizárja őket érzékeléséből, kilépteti magát
a sűrű, vízárban úszó világegyetemből, he-
lyette gondolataiban merül el.
Erika tovább találkozgatott vele. Alattomos
megtévesztések, bevásárlókörutak a város-
ban, Erika ilyenkor pán péter galléros felsőt
és kötött kardigánt viselt; éppolyan napbar-
nított, rendezett, határozott volt a külseje,
mintha egy letűnt Amerikának emelt em-
lékmű lenne, mintha egy Lincoln-szobor
kelt volna életre. Mindig vásárolt valamit,
találomra, hogy utána egy eldugott hotel-
szobában kössenek ki, és izzadt eksztázisban
fonódjanak össze. Ilyenkor Erika suttogott
neki ezt-azt. Például hogy Bascomb a ruhája
alatt sápadt és puha, hájas, az agya meg min-
dig tele van tervekkel, jel- és zajszint szám-
adatokkal, keresési módszerekkel. Merrick,
ezt hallva, feszengve vallotta be magának,
hogy alig különbözik a férjtől, ugyanezeken
járatta az agyát ő is, de ő legalább testileg
erősebb és fiatalosabb. Erikát egy idő után
a Cyclops PR-osztálya felé sodorta a munka,
elvégre nyelvészeti tudását nem tudta ka-
matoztatni. Az ő feladatává vált az olajban
gazdag arabok körbevezetése a tányér ala-
kú völgyben, ő volt az, aki körüludvarolta
a projektet támogató jótékonykodókat, ő
írt cikkeket a médiának. Jól csinálta, okos
volt, kapcsolathálót épített. És azon a napon,
amikor Bascomb bejelentés nélkül megje-
lent a hotelszobában, a sóhajok és nyögések
szentélyében, Erika készen állt. Merrick nem
tudta, mitévő lehetne, egy pillanatra elkép-
zelte magát a félig ruhátlan, ablakon át meg-
lógó házasságtörő komikus szerepében, de
erre nem került sor. A helyzetet mind kultu-
ráltan kezelték. Erika keveset szólt, felöltö-
zött, és távozott Bascombbal. Nyugtalanító
csend állt be. Merrick két hétig nem látta a
74 Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 74
nőt, az igazgató pedig soha többé nem ment
a műszaki osztálynak arra a részére, ahol
ő dolgozott. Egy idő után felütötte a fejét a
pletyka, hogy Erika otthagyta Bascombot,
de mielőtt Merrick utánanézhetett volna, a
nő eltűnt. Állítólag Dél-Amerikába ment, a
férfi pedig csak találgathatott, hogy miért.
Azt viszont biztosan tudta, hogy miért lett
a kevésbé kívánatos műszakokba osztva
onnantól kezdve, hogy miért halogatták az
előléptetését, és hogy miért a legutálatosabb
felügyelő alá helyezték át. Ezeket tudta.
A fehér teremtmények már egy ideje el-
mentek. Talán éjszaka van. Fekszik, testén
szúró pontok vibrálnak, a bemetszések he-
lyei. Átszúrtnak és mozgásképtelennek érzi
magát, mintha egy táblához szögezett pil-
langó lenne. Az érzékelés felhős, homályos
foszlányai itatják át. Néha egy idegent lát
elsuhanni a félhomályos távolban. A plafon
sápadt ragyogása sárgásnak hat, és ő azon
gondolkodik, hogy vajon mire következ-
tethetne ebből. Muszáj összekaparnia az
információmorzsákat. Csak a tudás által
találhatja meg a gyenge pontjukat. Sárgás
fény… Egy G típusú csillag talán? De a Nap
is G típusú, távolról mégis fehérnek látszik.
Vajon milyennek tűnne egy olyan bolygó
atmoszférájából szemlélve, ami eltér a föl-
détől? Lehetetlen megmondani, hisz ren-
getegféle csillag van: O és B és A és F és G
és K és M. Az O-k vadócok és fiatalok, az
M-ek vörösek, idősek, bölcsek. Ó, Bár A Fe-
jemmel Gondolkodnék Kedvesem Mellett!
Eszébe jut Drake argumentuma, miszerint
a keresési módszerekbe nem szabad be-
lefoglalni az M típust, mert a térnek az a
környező sávja, amelyben egy, a Földhöz
hasonló bolygó kialakulhat, túl közel van.
Kötött tengelyforgást okozna, érvelt Dole.
Merrick nem tudta követni.
2019.07.24. 1:29:23

• laha tűéles világ első tompaságai. A  nő nem
Két évvel később hagyta ott Puerto Ricót,
miután Bascomb állandó lelki terror alatt
tartotta. Erika Chiléből levelezéses úton
bontotta föl sokéves házasságát. Amikor is-
mét levelet kapott a nőtől, Merrick épp Wa-
shingtonban élt, ismét rutinmunkakörben
a NASA-nál. Megtudta, hogy Erika immár
idegenvezetője Brazília, Chile és Argentína
pénzes, felemelkedésben lévő kapitalistái-
nak. Bemutatta nekik Észak-Amerikát, óvón
terelgetve őket a szennyezett területeken
át és az egyre terjeszkedő városok össze-
visszaságában. Szabályos piaca volt már a
hozzá hasonló tehetségeknek; a társadalmi
osztályok közötti átjárhatatlanság kezdett
fellazulni Amerikában. Erika képes volt új-
gazdagokból álló csoportjait hotelból tengeri
szállókon át bemutatófarmokra fuvarozni,
miközben minden ügyet ő bonyolított le a
bennszülöttekkel is, ezzel megőrizve a bé-
kességet. Ügyfelei jobbára nem beszéltek
angolul. Voltak hónapok, amikor körútja
Washingtonon vezette át, így újrakezdhették
viszonyukat. Persze Merricknek is voltak az
eltelt időben más nők az életében, de Erika
az érzékelés új kapuit nyitotta meg előtte.
A mozdulataiból sugárzó fülledt erotika
mindahányszor kiragadta a férfit e világ falai
közül. A dendritek fohászkodtak, a szinap-
szisok kántáltak, az idegek motyogtak, az
ínszalagok idéztek; minden szerv a nagy sá-
mántáncot járta. A nő kényszerítette a férfit,
hogy maradjon fiatal. A hálószobai szenve-
délyfelhők közti üresjáratokban Erika fel-alá
járkált a szobában, közben egyre halmozta
a cigarettacsikkeket, és beszélt mindenről,
bármiről, semmiről. Igazából Merrick nem
tudta, tudott-e meg tőle valaha is bármit
azon a dühödt hajtóerőn kívül, ami a nő-
ben tombolt. Nem volt már kislány: kezdtek
megjelenni a kor apró gyengeségei, egy va-
Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 75
GALAKTIKA
2019. augusztus
tudott beletörődni az öregedésbe. A férfi is
érezte magán a kor jeleit, de nem törődött
velük, figyelmen kívül hagyta őket. Erre Eri-
ka képtelen volt, őrült fel-alá járkálásra, több
dohányzásra és vad energiával való evésre
késztette a testnedvek megsavanyodásának
gondolata. Tudta, látta mi következik. Már
rég megfeledkezett az Alfa Centauri és a Tau
Ceti fájdalmas, hullámzó csöndjeiről.
Vízszerű fényben mozognak a fehér teremt-
mények. Hirtelen azon gondolkodik el, va-
jon nem ténylegesen folyékony anyagban
úsznak-e. Ő egy buborékban van, egy plasz-
tikus szerkezetben, amin keresztül tanul-
mányozzák, egy ammóniával teli medence
aljára rögzítve. Ez sok mindenre fényt derít.
Mégis, ahogy egyikőjük Merrick ágyának
ütközik elhaladtakor, ő ismét megnyugtató
vibrálást érez. Valami ismerős helyről érkez-
hettek, talán a mi UHF1 vagy VHF2 adásaink
kalauzolták ide őket. Ez gondolkodóba ejti.
Az Észak-kanadai Légvédelmi Rendszer el-
tűnt, áldozatává vált bizonyos nemzetközi
egyezményeknek. Van kábeltévé, műholdas
kapcsolat. A Föld többé nem sugároz nagy
mennyiségű energiát azokon a frekvencia-
tartományokon. A bolygó már nem küldi
szét azokat a zajos jeleket az univerzumban,
amiket korábban. Akkor mégis hogy talál-
ták meg a Földet a fehér teremtmények? És
miért nem talált a Cyclops semmit? Nem va-
gyunk egyedül, a fehér teremtmények ránk
bukkantak, de vajon a többi kinti civilizáció
csak hallgat, jeleket nem ad? A fehér teremt-
mények nem mondják meg. Vagy rajtuk kí-
vül ez csak a vak anyag holtan sodródó gala-
xisa? Ezt ő aligha hinné el.
Már a kései negyvenes éveiben járt, mikor
Kaliforniába költözött. A Marinerek és Vi-
75
2019.07.24. 1:29:23
 GALAKTIKA
2019. augusztus
kingek virágkorukat élték, gravitációs pa-
rittyamanőverek rövidítették meg az utat a
külső bolygók felé, a Marsra ásórobotokat
küldtek, a Vénusz felhői közé léggömböket, a
Nap körül vitorlások járták táncukat, a Föld-
nek pedig minden milliméterét műholdak
mérték fel. Merrick épp ilyen fajta munkára
vágyott; ahogy teltek az évek, egyre inkább
úgy érezte, hogy csak ezt érdemes csinálni.
A Cyclops árnyéka volt önmagának, szét-
zilálta a klikkek közti versengés, és a hu-
szonegy centiméter adta örökös csend. S bár
utálta Los Angelest, uniformizáltan vidám,
homogén lakosságával, mely szervezetlenül
és céltalanul téblábolt, mégis odament dol-
gozni. A  buszon ülve, munkába menet, azt
a Los Angelest vizslatta, ami rég elérte már,
amit akart, s azóta csak a tehetetlenség vi-
szi tovább. Voltak nők, emberek, akikkel
időközben megérte szóba állni, de annyira
mégsem, hogy kilépjen a gondolataiból, úgy-
hogy inkább áramkörökön és tervrajzokon
járatta azokat. Az elektromos logika jéghi-
deg útvesztőit kellett beépítenie leheletfinom
struktúrákba. Az elrendezések, ütemterve-
zési folyamatok, jelerősség, és redundancia-
valószínűség részletei jártak a fejében. Eri-
kának mindez egyre ment; mióta elhagyta
Bascombot, már nem foglalkoztatták ezek a
dolgok. Az ő üzlete virágzott, és jó kapcsola-
tokat alakított ki a kínai nép diszkrét védel-
mezőivel. Ezek az úriemberek a nemzetközi
pénzvilág krémjét képviselték, akik azért
töltötték vakációjukat az Újvilágban, mert
kedvezőbb volt a pénzváltás, és persze az új
kapcsolatok megkönnyítették Marx, Lenin
és Mao tanainak terjesztését. Disneylandet
akarták látni, na meg a tengerpartot, és Ka-
lifornia történelmének megtépázott marad-
ványait. De éjszakára a hotelszobájukban
maradtak (már Los Angeles sem volt rabló-
mentes), így Erika akkor ment Merrickhez,
76 Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 76
amikor csak akart. Ilyenkor többet ivott,
halmozódtak körülötte a cigarettásdobo-
zok, megtelt a hamutartó. A  szeme körüli
és a homlokán levő ráncvonalak egyre hosz-
szabbodtak. Hiába a napozás, az edzés és a
körültekintő étkezés, a kor utolérte, ami az
ő munkakörében szinte végzetesnek számí-
tott, elvégre sok múlott a báján, vidámságán,
könnyedségén; a dél-amerikaiak és a kína-
iak szerették a fiatal amerikaiakat, a szőke
amerikaiakat. Erika továbbra is élénk volt
és elmés, időnként gyengéd, de hosszú lába,
vékony csuklója, telt, sima, napbarnított
bőre kezdett veszíteni varázsából. Épp ebből
adódóan gyakran járt Merrickhez vigaszt
várva, s közben nem vette észre, hogy a férfi
is öregszik. Újra és újra találkoztak, amikor
csak lehetőségük adódott rá. Erika megnyílt
Merricknek, ahogy meztelenül nyújtózko-
dott a lakás gyér árnyékában, a férfit mole-
kulányi vastag pézsmafelhőbe borítva. Álla-
tias lihegéssel töltötték meg a szobát, míg a
hang már irányíthatatlanul naggyá nőtte ki
magát; ekkor elhallgattak, és dohányfüstben
tovább beszélgettek. A férfi tudta, mit kell
mondania. Erika alulmaradt, aztán felülke-
rekedett, majd áthatolt rajta. Valami termé-
szetesség kiveszett belőle, valami bizonyos-
ság. Merrick egy pillanatra megérezte, hogy
mitől van ez, de aztán a nő további nyögései
feledtették vele a gondolatot. Ó, Bár A Fe-
jemmel Gondolkodnék Kedvesem Mellett!
Nyirkos csendben érkeznek hozzá, és ismét
felvágják. A füstszerű gúzsok nem hagyják
erőlködni, holott a tűhegyek szúrnak, vág-
nak, csontig hatolnak. Ez már biztosan valós,
nem a hidrogénsugárzásba kódolt kiáltás.
A   fehér teremtmények ki- és besodródnak
a körülötte lévő mozaikképbe. Ahogy elnéz
mellettük, hirtelen egy kétkerekű kocsira lesz
figyelmes, rajta egy testtel; egy emberi test
2019.07.24. 1:29:23
 GALAKTIKA
2019. augusztus

Második táblázat: előrejelzések összehasonlítása, változások 1964 és 1977 között

Előrejelzés, 1964 Előrejelzés, 1977 Medián, 1964 Medián, 1977 Korreláció

Egy gép, ami Változatlan; a 1990 1992 Jelentéktelen
képes megérteni megértés egyet különbség; na-
a szten-derd jelent az angol gyobb eltérések
IQ-teszteket, és nyelven fel- a mediántól
150 pont feletti tett, ábrákkal 1977-ben
eredményeket kísért kérdések
ér el megvála-
szolásának
képességével

Állandó bázis Változatlan 1982 1992 Későbbi, kevés-

felállítása a Hol- bé optimista
don (tíz ember, előrejelzés
határozatlan
idejű küldetés)

Kémiai anyagok Változatlan 2100 2012 Korábbi, opti-

kereskedelmi mistább előrejel-
célú előállítása zés
szubatomi építő-
elemekből

Kétirányú Információ 2075 2025 Korábbi, amint

kommunikáció felfedezése, az várható is volt
földönkívüli- ami bizonyítja
ekkel értelmes lények
létezését a
Földön kívül
(újrafogalma-
zás: a korábbi
túl konkrét)

Világméretű Változatlan 2000 2030 Későbbi, noha

ballisztikus köz- kisebb eltérések
lekedési hálózat a mediántól
(beleértve az 1977-ben
űrsikló-techno-
lógiát)

Fehér teremtmények 77

070-082-benford.indd 77 2019.07.24. 1:29:23

 GALAKTIKA
2019. augusztus
ráhányva, lekötve, holtan. A fehér teremtmé-
nyek nem törődnek a látvánnyal, most vele
vannak elfoglalva.
A nő kezdte egyedül érezni magát. Kevesebb-
szer szólalt meg a telefon, így Kaliforniába is
ritkábban kellett utaznia. Még az eddigieknél
is többet dohányzott, de az étellel válogatós
lett, félt túl sok szénhidrátot vagy zsírt a szer-
vezetébe vinni, nehogy még jobban kiemeljék
bőrén a ráncokat, vagy felvizesítsék a szöve-
teit. Mindig is a jövő foglalkoztatott, mond-
ta. Odavagy érte, nemde? Azért dolgoztál a
Cyclopson, és azért dolgozol most a NASA-
nak. Igen, felelte a férfi. És most mit gondolsz
róla, kérdezte Erika. Mit gondolsz a te jövőd-
ről? A férfi megvonta a vállát. Mit gondolsz
te az enyémről? mondta. Egy jó hosszú, laza
lesiklás a domboldalon. Egy nőnek nehezebb
azért. Nincs senkim. Bascomb meghalt. Bele-
szívott a cigarettájába. Belehalt a projekt si-
kertelenségébe, mondta Merrick. Erika a kéz-
fejét vizsgálgatta. Ajka mozgott, és egy körmét
végighúzta a ráncok hálóján. Nincs másfelé,
csak lefelé, mondta szórakozottan. Majd hir-
telen: de nem nekem. Velem ez nem történhet
meg, nem hagyom. A férfi kényszeredetten
rámosolygott, és felvonta szemöldökét. A nő
minden mondatát a sok vörösbornak tulaj-
donította. Komolyan mondom. Komolyan
is nézett rá. Van pénzem. Elkezdhetem akár
most is. Mit? kérdezte a férfi. A nagy alvást.
Merrick lefagyott. A lakáskulcsaival szeren-
csétlenkedett, melyek élettelenül zörögtek a
hirtelen beálló csendben. Azt nem teheted,
78 Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 78
mondta a férfi. De még mennyire, hogy tehe-
tem. A nő tekintete perzselt, hirtelen elöntötte
a tűz. A jövőben minden más lesz, mondta.
Ma még a szervátültetés sem megy mindenfé-
le beleegyezési nyilatkozat nélkül. Pár évtized
múlva nyilván nem lesz így, és halálbiztos va-
gyok benne, hogy az öregedés megállítását is
megoldják. A férfi kételkedve ráncolta a hom-
lokát. Igenis, folytatta Erika, biztos vagyok
benne. Le fogom fagyasztatni magam. In-
kább megkockáztatom, mint hogy így éljem
le életem hátralevő részét. Merrick nem tudta,
hogyan kezelje. Hazavitte, másnap újra látta,
de az már egy másik Erika volt. E hosszú,
száraz kaliforniai estén a nő meglovagolta a
férfit, ütemesen ringott és kígyózott rajta sa-
ját célja felé. Mellei úgy magasodtak Merrick
fölé, mint két baljós sírkő. Teste belseje nem
nyílt meg a férfi előtt, kóbor szigetként zárkó-
zott magába, úton a fagyos messzeségek felé.
Merrick nem engedte, hogy Erika sírni lássa.
Stephen Dole: A Földhöz hasonló bolygók pa-
raméterei.
• 0,68 és 1,5 G közötti felszíni gravitá-
ció.
• Az éves átlaghőmérséklet 0 és 30 Cel-
sius-fok közé esik a bolygó felszínének
10%-án. Az évszakonkénti eltérés nem
haladja meg a 10 Celsius-fokot.
• A légköri nyomás a földi tengerszinten
mért értéket alapul véve 0,15 és 3,4 kö-
zötti. A részleges oxigénnyomás 107 és
400 Hgmm közé esik.
• A felszín 20-90 százaléka víz.
2019.07.24. 1:29:24

• Az éves esőmennyiség átlagosan 10-
80 hüvelyk.
• A levegőben található pormennyi-
ség nem haladja meg az 50 millió
köblábonkénti részecske mértékét.
Ritka szélmozgás és viharok. Gyér
földmozgás.
• Ionizáló sugárzás mértéke nem halad-
ja meg a heti 0,0002 sievert szintet.
• Meteorhullás mértéke hozzávetőlege-
sen egyezik a földi normával.
• Oxigéntermelő életformák, esetleg
megfelelő ammónia- vagy metánbázi-
sú biokémia.
• Fősorozati csillag, F2 és K1 típusok
között.
• Gázóriás nincs a közelben. A bolygó-
nak ne legyen kötött tengelyforgása az
elsődleges csillaga körül.
• Stabilan működő ökoszféra.
• Az emberi lakhatáshoz elengedhetet-
len, hogy a pályaexcentricitás ne ha-
ladja meg a 0,2 számot. A bolygó a ten-
gelye körül 2-96 óra alatt fordul meg.
A tengelyferdeség kevesebb, mint 80%
kell legyen.
A következő egy évet Merrick azzal töltötte,
hogy próbálta Erikát lebeszélni a tervéről.
Pedig alig reménykedhetett benne, hogy va-
laha is felébred. Hiába tudtak már a folyékony
nitrogén birodalmából, 77 Kelvinről vissza-
hozni embereket, az ár csillagászati volt. Ha
Erika publikus várólistára íratja fel magát,
évtizedek telhetnek el, míg sorra kerül, ha
Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 79
GALAKTIKA
2019. augusztus
egyáltalán valaha sorra kerül. Erre ő elővette
a papírjait és dokumentumait, s megmutatta
Merricknek a bankszámláit, melyeket Mexi-
kóvárosban, Panamában, Melbourne-ben és
San Franciscóban nyittatott. Egészen addig a
pontig hallgatott ezekről, és sem az életmód-
ján, sem azon, ahogy a barátait megválogatta,
nem látszott változás. Merrick ekkor kezdte
megérteni, hogy a nőnek milyen hihetetlen
önkontrollja van. Egy argentin üzletember
szeretője volt sokáig, akitől százezreket sajtolt
ki és tett félre. Befektetett a földművelésbe
Brazíliában. Aztán hátat fordított a részvény-
piacnak, pont a ’93-as összeomlás előtt. Alig
lehetett elhinni, de mégis így történt. Volt
pénze bebiztosítani, hogy felébresszék, mikor
már megtalálták a gyógyírt az öregedésre.
Merrick ekkor eszmélt rá, hogy alig ismeri
Erikát, pedig szerette volna. Hosszas csönd
után a nő csak annyit kérdezett, ismered ezt
az érzést? Fejét hátravetette. Szőke hajtincsei
gyengéd, száraz vízesés módjára örvénylet-
tek. Persze, hogyne, mondta Merrick. A nő
intenzíven meredt rá. Csak most kezdem
látni, hogy nálad nem erről van szó, mondta.
Neked más az örök szerelmed. Pedig minden
eszményednél és megfontolásodnál többet ér,
hogy egy pillanatra érezd az életet, hogy egy
pillanatra élj.
Merrick kevert magának egy italt, miköz-
ben bevallotta magának, hogy nem ismeri a
nőt.
A fehér teremtmények ismét itt vannak.
Ő  meg oly kicsi a sikolyához képest.
79
2019.07.24. 1:29:24
 GALAKTIKA
2019. augusztus
• valamiféle bizonyítékot találtak aminosavak
Elkísérte Erikát a Központba. Volt némi pa-
pírmunka, meg kellett felelni a formalitások-
nak, de túl hamar elkészültek mindennel, és
a nőt elvezették. Merrick egy kicsi, hideg szo-
bában várt, amíg Erika egy papírköntösben,
bizonytalanul mosolyogva vissza nem jött.
Smink nélkül fiatalabbnak tűnt, de Merrick
tudta, hogy semmit nem érne el vele, ha ezt ki-
mondaná. Az őrök magukra hagyták őket, ők
pedig egy darabig semleges dolgokról beszél-
tek, felidézték Puerto Ricót és Washingtont és
Kaliforniát. Merricknek feltűnt, hogy inkább
az ő életéről beszélgetnek, mintsem Erikáé-
ról. A nőé elvégre megy tovább, ő fejben már
azon a másik mentális síkon járt, ami majd
egy következő életben vár rá, Merricket gon-
dolatban rég hátrahagyta. Egy óra elteltével
a beszélgetés elhalni látszott. Erika félénken,
szinte szűziesen csókolta meg, majd intett az
őröknek, hogy jöhetnek. Merrick még hallot-
ta távolodó lépéseit, miután eltűnt a gyöngy-
függöny mögött. Találgatta, hogy hová megy,
elképzelte az örökké hideg nitrogénfürdőt,
amibe majd alámerül. Teste komótosan sod-
ródik ide-oda, haja kígyóként tekereg körü-
lötte. De nem látott mást, csak a sírkövekre
emlékeztető melleket.
Merrick egészen reggelig tett-vett a Kép-
feldolgozó Laborban. A képernyőn azok az
adatok futottak, amiket az előző nap a Titán
felszínén leszállt Viking űrszonda sugár-
zott. A légköri nyomás 0,43 a földi alapér-
tékhez képest. A kémiai elemzők metánról,
hidrogénről, némi ammóniakigőzölgésről
számoltak be. Az asztrofizikusok a fedélze-
ti labor telemetrikus statisztikáival voltak
elfoglalva, így Merrick egyedül figyelhette,
amint a számítógép kontrasztnövelő mód-
szereivel sort sor után tölt meg az első kép-
adatokkal. A fejhallgatóján át hallotta a ké-
miai elemzés eredményeit is; kiderült, hogy
80 Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 80
és hosszú polimerláncok jelenlétére. A kémi-
kusok szerint ez lipidekre utalt, és a pár jelen
lévő riporter rögtön odasereglett kitárgyalni
a hírt. Így eshetett meg, hogy Merrick látta
meg először a Titán arcát. Köves dombok,
sötét, nagyszemcsés homok ammóniajégbe
fagyva. A szűk völgyet metánfelhő lepte be.
A sziklák között metántócsák bújtak meg,
melyekből többet finoman végigpásztáz-
tak a Viking vizsgálókarjai. Tehát volt élet,
még ha szétszórtan, elemi szinten is. Némi
egyszerű reprodukció ment végbe a tócsák-
ban, szinte fájó lassúsággal, 167 Kelvinen.
Merrick sokáig nézte a képernyőt, mielőtt
hozzáfogott volna a saját munkájához. Ez
volt élete csúcspontja. Ezen a napon nézett
szembe a teljesen idegennel.
Pár évvel később éppen kutatott valami után,
ezért betért a Krisna-templomba. Egy nagy
teremben sáfrányszínű köpenyes figurák
hallgattak egy előadást a vallásuk tanairól.
Merrick nem igazán tudta elmagyarázni, mit
szeretne, ők meg csak nyugtatólag bólogat-
tak, közben próbálták őt kicsalni onnan, de
szavak híján hiába. Mikor végre sikerült, egy
gyöngyfüggönyön át távoztak, majd egy zajo-
san mozgó reteszű bambuszkapun át egy apró
kertbe csöppentek. A mindent beborító zöld
füvön alacsony, dióbarna bőrű férfi ült lótusz-
ülésben. Sárga szemével futólag végigmérte az
elé álló Merricket. Intett neki, hogy üljön le.
Udvariasan bemutatkoztak. Merrick beszélt
a vallásokkal kapcsolatos racionális szkepti-
cizmusáról. Elvégre ő tudós. De talán többről
van szó, mint amit elsőnek látunk, mondta
reménnyel teli hangon. A tanító elmosolyo-
dott, felvett egy levelet, és megkérdezte, vajon
mi visz rá valakit arra, hogy egész életében
egy ilyen levél összetételét vizsgálja. Mihez
vezet az? Mindenfajta tudás potenciálisan
2019.07.24. 1:29:24

összefügg egy másikfajtával, felelte Merrick.
Na és? – vágott vissza a férfi. Tegyük fel,
hogy az univerzum egy példabeszéd, mondta
Merrick vontatottan. Ha megvizsgáljuk vala-
mely részletét, vagy más értelmes életformák-
ra bukkanunk benne, és megismerjük azok
nézőpontját, akkor talán fényt deríthetünk
az eredeti tervekre. A természet törvényei,
az élet eredete, ezek nem lehetnek véletlenek.
A tanító egy pillanatra elgondolkodott. Nem,
mondta, nem véletlenek. Talán vannak más
teremtmények is a világegyetemben. De sem
a törvények, sem ezek a lények nem bírnak
jelentőséggel. A fizikai törvények egy ketrec
rácsai. Nem tanulmányozni kell a rácsokat,
hanem ki kell törni a ketrecből. Merrick nem
tudta követni. Számára a felfedezés, az űrbe
terjeszkedés jelentett mindent. Abban volt
valami a halhatatlanságból. Az alacsony férfi
pislogott, majd azt mondta, ez mind semmi.
Ez a világ a lelkek elmegyógyintézete. Itt csak
a férgese marad. Merrick elkezdett beszélni a
munkáról, amit a NASA-nál végzett, és Eriká-
ról. Az alacsony férfi fejrázva hessegette el a
mondandóját. Nem, mondta, ez mind semmi.
Úton a kórház felé meglátott egy nőt. Csak fu-
tólag nézett rá, aztán egyszeriben végigfutott
a hideg a hátán, félrelökve a rák minden gon-
dolatát. Erika volt az. De nem, csak hasonlí-
tott rá. Nem lehetett Erika, az kizárt. Kék ka-
bátba volt bugyolálva, és sietve lépkedett azon
a csípős San Franciscó-i délutánon. Még fél
háztömbnyire járhatott, mikor Merrickben
már tudatosodott, hogy sem az arcvonásai,
sem a járása nem hasonlítanak Erikáéra.
Ettől függetlenül izgalomba jött. De ez az iz-
galom csakis intellektuális jellegű volt, döb-
bent rá. Az ismerős belső feszültség eltűnt, és
ő észre se vette. Ezúttal nem érzett növekvő
nyomást. Ahogy a nő közeledett, arra gon-
dolt, talán majd érdeklődően pillant rá, de
Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 81
GALAKTIKA
2019. augusztus
végül anélkül ment el mellette, hogy egyálta-
lán észrevette volna. Merrick pontosan tudta,
milyen régen nem tolultak már az agyába ön-
kéntelenül izgató képek. Nem gondolt többé
elővillanó húsos combokra, csípőkre, szépen
ívelő derekakra, sem pedig szempillák szinte
elektromos rezgésére – semmi olyanra, ami
bizsergetően meleg érzetet keltett volna az
ágyékában. Évek óta nem volt nővel.
A kórházig alig két háztömbnyit kellett
megtennie, de Merrick már nem tudta visz-
szafogni magát. Talált egy nyilvános vécét, és
bement. A piszoár fölött állt, kiélvezve, ahogy
csordogálva ürül a húgyhólyagja, mikor felfi-
gyelt rá, hogy valaki a RÉGI szót véste a falba
csupa nagybetűvel. Előrehajolt, hogy meg-
vizsgálja. Egy pillanattal később megértette,
hogy a betűket utólag alakították át. Az R ere-
detileg G lehetett, az E csak egy ékezetet ka-
pott, a G viszont mintha egy C-ből lett volna
továbbrajzolva. Egyedül az I maradt változat-
lan. Megdöbbentette az a számára teljesen új
információ, hogy minden GECI szóból RÉGI
formálható. Ki véste ezt a falba? Vajon az át-
alakítás egyfajta metafizikai transzfiguráció?
Az egész jelenség értelmezésért kiáltott. Gon-
dolataiból az ujjain végigcsordogáló meleg vi-
zelet ébresztette fel. Felügyetlenkedte sliccét,
és a csaphoz csoszogott. Szappan ugyan nem
volt, de ráncos kezét a vízbe áztatta, majd rá-
zogatva megszárította a hideg levegőn. A vi-
zelet szúrós bűze megrekedt a helyiségben,
keveredve a fertőtlenítőszer ammóniás illatá-
val. Ammónia. Metán. Titán. Figyelme eltere-
lődött egy pillanatra, és hirtelen eszébe jutott
Erika. Őt látta az utcán, most már biztos volt
benne. Körülnézett, megpillantotta a kijára-
tot, és vontatottan felmászott a lépcsőn, ki a
járdára. Végighordozta tekintetét az utcán, de
nem látta a nőt. Elhaladt egy autó, de Ő nem
ült benne. Erre fordult, majd arra, nem tudta
eldönteni, hogy merre induljon. Korábban a
81
2019.07.24. 1:29:24
 GALAKTIKA
2019. augusztus
kórház felé tartott, igen, testében azzal a sötét,
nehéz valamivel. Arra. De erre… Elnézett a
másik irányba. Erika erre ment, és szaporáz-
ta a lépteit; mostanra biztosan árkon-bokron
túl van. Fordult még egyet, és lába beleakadt
valamibe. Érezte, ahogy zuhan. Volt a zuha-
násban valami felemelő érzés, mintha örökké
tartana, és ő átadta magát neki, nem is gon-
dolva arra, hogy megpróbáljon ellentartani.
Zuhant, és élvezte.
Jönnek az idegenek. Körülállják, értelmetle-
nül hadarnak. Elmosódott kézmozdulatokat
lát a vizenyős fényben. Jobban közrefogják;
ő kezét felemelve próbálja elhessegetni őket,
és amint így tesz, látása kitisztul. A nyirkos
levegő szétválik szeme előtt. Látja a karját –
egy hegyes, vékony csontszálat, az alkarjá-
ban izomcsomók duzzasztják itt-ott a bőrt.
Nem érti. Elfordítja a fejét. A felkarja egy
lecsüngő, fehér zsírzsák. Az erezett húsok
beleremegnek, ahogy gyötrelmesen próbálja
felemelni a karját. A szürke bőrt fekete szőr
borítja. Kiáltana, de hiába dudorodnak ki az
erek a nyakán, hangot nem tud kiadni. A fe-
hér teremtmények távolban sodródó fehér
szellemek. Valami történik vele – pislogva
nézi, amint egy idegen megragadja a karját.
A kép hullámokat vet, és hirtelen egy nőt, egy
nővért lát. A karja mozog, de alig van benne
élet. Ó, Bár A Fejemmel Gondolkodnék Ked-
vesem Mellett! A homály végre teljesen eltű-
nik, és látja, hogy a fehér teremtmények férfi-
ak. Igen, férfiak. Szavakat hall, de nem tudja
értelmezni őket. A nyelve vastag és nehéz és
vizenyős. Elfordítja a fejét. Üvegcsövek egész
kiállítása sorakozik az ágya mellett. Egy rozs-
damentes acél orvosi műszertartó oldalán
megpillantja tükörképét: fekete szemüregek,
lógó állkapocs, izzadságcseppekben úszó
ráncos bőr. Beszélnek hozzá. Valamire kérik;
hűvösen, érzelemmentesen beszélnek hozzá.
82 Fehér teremtmények
070-082-benford.indd 82
Valamit csináltatni akarnak vele, valamit
íratni, valamit aláíratni. Száját szóra nyitja,
meg akarja kérdezni, hogy miért, de a nyel-
ve tompa ínyekbe ütközik. Elvették a fogait, a
teljes fogsorát. Próbál odafigyelni az elmosó-
dott beszédhangokra. Alá kell írnia valamit;
egy nyilatkozatot arról, hogy miután az utcán
rátaláltak eszméletlenül, épségben beszállí-
tották a kórházba, ahova amúgy is épp beje-
lentkezni készült. Holnap műtik meg – egy
vizsgálat, csak egy vizsgálat, feltáró jellegű…
eltolja magától az alakokat. Nem hisz nekik.
Ők a fehér teremtmények. Idegenek a csilla-
gok közt sodródó nagy némaságból. Cyclops.
Titán. Egész életében az idegenek foglalkoz-
tatták, és most nincsenek itt. Nem ért el sem-
mit. Megint beszélnek, de ő már nem akarja
hallgatni őket. Bárcsak lehetséges volna be-
csukni a fülét…
De mégis miért állítják, hogy öreg vagyok?
Én még itt vagyok. Gondolkodom, érzek. Ez
így nincs rendjén. Én nem, én nem… Miért
állítják, hogy öreg vagyok?
Zsirka Richárd fordítása
1: Ultramagas Frekvencia
2: Nagyon Magas Frekvencia, magyarul URH (Ultra-
rövidhullám)
Gregory BENFORD
Amerikai fizikus és író, 1941-ben született. Egye-
temi professzori állásával jól megfér SF-szerzői
karrierje, amely a 60-as évek közepén indult.
Az évtized végére már rendszeresen megje-
lenő ismeretterjesztő rovata volt az Amazing
Storiesban. Elbeszélései, regényei számos dí-
jat elnyertek. Írói életművének mérföldkövei a
Galactic Center ciklus húsz éven át szövögetett
történetei, valamint a Timescape című regény,
amely elnyerte mind a Nebulát, mind a John W.
Campbell-emlékdíjat. Magyarul eddig a legter-
jedelmesebb válogatást a 343. Galaktika XL-
kiadásában olvashattuk műveiből.
2019.07.24. 1:29:24

Elhagyni a Földet: kozmikus sugárzás
A filmekben olyan könnyű a bolygók gyarmatosítása:
odamegyünk, és már ott is élünk. Azonban a valóságban
ez nem ilyen egyszerű.
A
MÚLT HAVI számunkban be-
mutattuk, hogy a Föld milyen
komoly védelmet biztosít a vi-
lágűrből érkező sugárzás ellen,
még az alacsony pályán keringő űrhajósokat
is komolyabb sugárterhelés éri. De amint el-
hagyjuk bolygónk védő atmoszféráját és mág-
neses terét, az asztronauták ki vannak téve a
kozmikus sugárzásnak.
A kozmikus sugárzás név kicsit félreveze-
tő, mivel itt nem sugarakról, hanem erősen
ionizált atomokról és részecskékről van szó.
A kozmikus sugarak eredetüket tekintve két-
félék lehetnek: származhatnak a Napból és a
Naprendszeren kívülről (galaktikus kozmi-
kus sugárzás). Ezek közt a közel fénysebes-
séggel mozgó részecskék közt találhatunk
elektronokat, pozitronokat, de bármely elem
atommagjait is, a legkönnyebb hidrogéntől
kezdve a legnehezebbekig, mint például a vas.
A galaktikus kozmikus sugárzás az elfogadott
elméletek szerint szupernóvákból származik.
Emberre gyakorolt hatásáról rendkívül
keveset tudunk. Nem is lehet csak önmagá-
ban erre koncentrálni, a világűrben ugyanis
egyszerre jelentkeznek a különböző hatások,
Végeztek kísérleteket alacsonyabb rendű élő-
lényekkel, nemcsak a Nemzetközi Űrállomá-
son, de különböző műholdakon is. Ezekkel
magasabb pályára álltak, hogy a Föld mágne-
ses terének védelmétől eltávolodjanak.
Az viszonylag egyszerűen megállapítható,
hogy a sejtek hogyan reagálnak a sugárzásra.
De minél bonyolultabb a szervezet, annál ösz-
A jövő otthona
083-jovo.indd 83
GALAKTIKA
2019. augusztus
szetettebb a rá adott válaszreakció. Egy sejt-
hez képest egy szerv vagy az egész szervezet
másképp reagál. Itt már számolni kell a sejtek
kommunikációjával, a szervezet önjavító me-
chanizmusaival is. Ezért nem lehet egy egy-
szerűbb szervezetről levont következtetéseket
az emberre alkalmazni.
Ráadásul nem szabad csak önmagában
a sugárzásra koncentrálni, figyelemmel kell
lenni a súlytalanságra, az egyéb egészségügyi
és pszichológiai hatásokra. Ma már közis-
mert, hogy különböző hatások nem csupán
összeadódnak, hanem befolyással is vannak
egymásra.
Napjainkig több mint ötszáz ember járt
az űrben, de elsöprő többségük csak Föld
körüli pályáig jutott. Mindössze 24 űrhajós
hagyta el bolygónk védelmét, hogy kitegye
magát a világűr hatásainak. Nekik szeren-
cséjük volt, a küldetések alatt nem érte őket
napkitörés, mert olyankor a világűrben tar-
tózkodó űrhajósok percek alatt akár halálos
dózist kaphatnak.
83
2019.07.24. 1:29:08
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Lőrincz L. László születésnapjára
Elhangzott 2019. május 15-én, a Magyar Írószövetségben
(befejező rész)
A
SCI-FI SZERZŐK születé-
süktől fogva játékos népek. Szí-
vesen játszanak el az olvasóval
(és ez a szó itt alkalmasint nem
társhatározói, hanem eszközhatározói érte-
lemben áll). Lőrincz L. László, aki oly ottho-
nosan tájékozódik a meseirodalomban és a
mitológiákban, kedves játékává tette, hogy
közismert történeteknek egészen más, SF-
hátteret adjon: a két világ ütközése s a mese
átértelmezése kiapadhatatlan humorforrás.
„Az aranygyapjú” (A Nagy Kupola szégyene,
1982) hőse, Raf, az űrhajópilóta egy téves
utasítás következtében köt ki az ókori Föl-
dön, s végigéli a fél görög mitológiát, barát-
kozik Héraklésszel, a leendő argonautákkal,
segít kitakarítani Augiász istállóját, s nélkü-
le a lémnoszi nők talán örökké gyilkolászták
volna az odavetődő férfiakat. „Az invázió
elmarad” (Galaktika, 1985) az arab mese-
kincs forrásvidékére kalauzol minket: ha a
Galaktikus Birodalom Z-kommandója nem
keveredett volna különleges kalandokba a
Földön, nem született volna meg Aladdin,
Ali baba, Szindbád története. Nem kevésbé
játékos és humoros az az elégtétel, amelyet
a földlakók kapnak. Bár a 07-es objektum (a
Föld) „Kicsi, vacak, nincs értelme meghódí-
tani”, sok borsot tud az inváziót előkészítő
kommandó orra alá törni: „Senkit ne tévesz-
szen meg a púpos állatok jámbor, már-már
ostobának tűnő képe. Rád vigyorognak, és
amikor visszanevetsz rájuk, leköpnek vagy
beléd rúgnak. Tipikusan erre a bolygóra
való teremtmények.” A Szindbáddal való
utolsó találkozás után pedig az űrkrónikás
azt kénytelen írni a naplójába: „A 07-es ob-
84 Képregény a Galaktikában
084-091-kepregeny.indd 84
jektum lakóinak alaptulajdonsága a pofát-
lanság.”
Ám ezek az SF-művek korántsem állnak
csupa derűs, játékos elemből. Az „Örök visz-
szatérés” (A hosszú szafári, 1984) az időben
való utazás, illetve eltévedés, az összekuszá-
lódó idők hatására figyelmeztet. Az, hogy
ismerjük a jövőt, nem teszi elkerülhetővé a
tragédiákat, ellenkezőleg: a tragédiát azzal
idézzük elő, hogy tudjuk, mi fog bekövet-
kezni, az ókori önbeteljesítő jóslatok mód-
jára. (Csak zárójelben: most, frissen olvasva
meglepett, hogy sugárzik az „Örök visszaté-
rés”-ben ábrázolt értelmiségi baráti körből a
nyolcvanas évek világa.)
Örök SF-témát dolgoz föl A hosszú szafári
(1984): a robot emberszerepben próbál helyt-
állni, de elbukik a kisgyermek megfigyelé-
sének, érzelmeinek kontrollján. A főtémát
szomorkásan hangsúlyozza a hivatásáért a
családot föláldozó űrhajós apa, a kielégítet-
len, a szexualitást az anyaság elé helyező nő
ábrázolása. Lőrincz L. László ritkán alkalmaz
gyermeket narrátorszerepben, de a gyermek
korlátozott rálátása, pontos részletmegfigye-
lése itt remekül kamatozik.
SF-műveinek egyik fő problematikája a fe-
lelősség: a társadalom irányítóinak, de bár-
mely feladat ellátójának felelőssége az érin-
tettekért. És a felsőbb szervek sokszor nem
vizsgáznak jól. Igazságérzetből buknak el
A   hosszú szafári kormányzati tisztviselői,
akik tisztában vannak vele, hogy a gyer-
mek Rolof csak egy androidot sodort végve-
szélybe, de a társadalom reagálásától tartva
hagyják, hogy a gyermek gyilkosság súlyát
2019.07.24. 1:40:51

viselje. Hu Bálint levelei egyébről sem szól-
nak, mint a felelőtlen környezetrombolás ha-
tásáról. (Igaz, a mű cselekményének idejére,
2086-ra a hazaiak már tanultak a hibákból:
a levegőben lebegő gömbházakban laknak,
légibiciklivel közlekednek, és a lakatlanná
vált Belvárost meghagyják örök mementóul.)
Számos regényben fölmerül a társadalom
életébe, természetes fejlődésébe való beavat-
kozás joga és felelőssége („A Nagy Kupola
szégyene”, A föld alatti piramis, Üvöltő bika,
„Az aranygyapjú”), ennek a kérdésnek a mi
nemzedékünk számára nem elméleti, ha-
nem közvetlen politikai jelentése, jelentősége
volt. „A szeméttelep” egészében a különböző
korok egymás iránti felelősségére épül: mi
felelősek vagyunk az utódokért, azok pedig
értünk. Az elbeszélés főhősének üzenete a
jövőnek ugyanez: „Lehet, hogy járni lehet az
időben, de szórakozni nem lehet vele.”
Lőrincz L. László ért hozzá, hogy a titkos
vagy nem is titkos vágyainknak, igazságérze-
tünknek elégtételt adjon. „A furcsa pár”-ban
(A Nagy Kupola szégyene, 1982) egy brutális
gyilkosság végrehajtói bűnhődnek meg egy
idegen civilizáció igazságosztói által. „A hat-
lábú jegesmedve” (Robur, 1984) egy nagy fan-
táziával megáldott és fantáziája miatt kicsú-
folt gyermeknek szolgáltat igazságot szintén
idegen segítséggel. Közös nemzeti büszkesé-
günk kap kárpótlást Hu Bálint leveleiben: a
tenger nélküli országok jogot kapnak mester-
séges úszó szigetek létesítésére és egy darabka
Antarktisz birtokba vételére, így keletkezik
Új-Buda, Új-Pest, Új-Ferencváros.
A művek hatásához kétségtelenül hoz-
zátartozik a halvány misztika. Bár a krimi-
regényekben sokszor emberi rosszakarat áll
a misztikusnak látszó jelenségek mögött,
Lőrincz L. László épp elég helyet enged a
természetfölöttinek vagy a megmagyaráz-
hatatlannak, különösen a titokzatos Keleten
Képregény a Galaktikában
084-091-kepregeny.indd 85
GALAKTIKA
2019. augusztus
játszódó regényekben. Nincs ez másként az
SF-elbeszélésekben sem. „A púpos” (Galakti-
ka, 1984) a bolygó zsidó s a belőle keletkezett
bolygó hollandi szüzsé ódon és mélyen gyö-
kerező hiedelmeiből táplálkozik, bár itt két-
ségtelenül az idegen űrhajóval való találko-
zás váltja ki; „A sámán átka” (A sámán átka,
1990) az idők mélységébe kalauzol a minden
hetedik nemzedéket sújtó, titokzatos végzet
ábrázolásával.
A kriminek őseleme az információ-vissza-
tartás, a meglepetés, de jól megtérül a sci-
fikben is. Sokszor csak a mű végén, néha
csupán egy apró elem árulja el, hogy a titok-
zatos eseményeket idegen beavatkozás okozza
(„A furcsa pár”, A Nagy Kupola szégyene, 1982;
„A  jelölt”, Galaktika, 1986); de a legtöbb mű
tartalmaz csattanót a lezárásban.
Az SF-írások ritka értéke a találó, kevés
szóval is eleven alakot fölidézni képes jel-
lemábrázolás. Legjobban sikerült figurái az
önmagukkal küzdő, kiszolgáltatott helyzet-
be került hősök: Kirk („A Nagy Kupola szé-
gyene”), Glenn Scott („Örök visszatérés”),
Rolof (A hosszú szafári), Jokkii („A hatlábú
jegesmedve”). Minthogy regényei is több-
nyire egy-egy hős küzdelmeire, sorsának
alakulására épülnek, viszonylag ritkábban
találkozunk az egyik leghálásabb ábrázolási
móddal, a kis csoport önmagában is dina-
mikus megjelenítésével. Némiképp ilyennek
tűnik az „Örök visszatérés”, amely Glenn
Scott vívódásán túl az egész baráti csoport
sorsát is felöleli. Erősebben jelenik meg ez
a jellemzési mód az Üvöltő bikában, ahol a
Földre vetődött idegen csoportot számos bel-
ső ellentét is dúlja. Kiválóan kamatozik ez az
ábrázolási mód „A  százhetvenedik ország”
(Robur, 1986) cselekményében. Itt kulcssze-
repe van a fiatalok jellembeli eltérésének: a
megelevenedő szörnyek és szörny-emberek
okozta megpróbáltatások mindegyikükből
85
2019.07.24. 1:40:51
 GALAKTIKA
2019. augusztus
a jelleme mélységeit hozzák felszínre, ez a
cselekmény lényeges elemévé, mozgatójává
válik, teret engedve a jellemek fejlődésének
is, amely egyébként a sci-fiben nem sűrűn
fordul elő.
Változatos nézőpontokból láthatjuk a kü-
lönböző kultúrák ütközését. Leggyakoribb
a Gulliver-effektus: a fejlettebb társadalom,
technika képviselője találkozik az ősibb vi-
szonyokkal, s az ő bukdácsolásán át látunk rá
a kor társadalmára (Üvöltő bika, „Az arany-
gyapjú”, „Az invázió elmarad”). Előfordul
a Vadember-effektus is: a kevésbé fejlett
kultúra képviselőjének szemével nézzük a
magasabb kultúrát, sokszor értetlenül („Hu
Bálint…”; némiképpen ilyen A föld alatti pi-
ramis is; szélsőséges példája az „Ítélet a Para-
dicsomban”).
Lőrincz L. László műveinek elhagyhatat-
lan és nagyon élvezetes elemei a csattanós,
szellemes szófordulatok. Némelyik beépült a
szókincsünkbe, némelyik ma is meglep fris-
sességével: „úgy eltüntetik, mint egy gyü-
mölcsfoltot a mosodában”; „annyi élet van
benne, mint a vasöntőnő szobrában”; vagy
csak a scifi művekből merítve a példát: „úgy
járt a szeme, mint a nokedli a forró vízben”;
„pillantásomtól úgy virult ki, mint saláta a
tavaszi napsütésben”.
Lőrincz L. Lászlónak az ezredforduló után
írt SF-műveiben kétségtelenül kevesebb
a humor, a játék, és több a kesernyés íz.
Zsoldos-díjat nyert novellája, az „Ítélet a
Paradicsomban” (Galaktika, 2006) egy
nukleáris világégés utáni, igaz, önmagával
elégedett világot ábrázol; ez az elégedettség
pedig a legmélyebb pesszimizmus, amit az
író ábrázolhat: „Az ősök ősei nagyon hara-
gudtak az őseikre. Gyűlölték őket. Azért,
amiért ide jutottak, ahol most vannak. […]
Miért, hova jutottak? Az ég zöld és lila, a vi-
86 Képregény a Galaktikában
084-091-kepregeny.indd 86
zek veszélyesek, az eső halált hoz ‒ de hát ez
mindig is így volt.” Távoljövőbeli utódaink
már nem tudnak beszélni, mind mutánsok,
lábatlanok vagy kétfejűek, de még mindig
hajtja őket a vágy, hogy végrehajtsanak egy
régről örökölt átkot, s régi halottak csont-
jait pusztítsák el, a nevüket a felejtésnek
átadó ceremónia közepette; csak az utolsó
halott nevét sikerül megértenünk, ő Albert
Einstein. Az írónak sikerült nyelvileg meg-
valósítania a narratív trükköt, hogy egy re-
tardált mutáns fogalomkincsével érzékel-
tesse a félelmetes jövőt.
Az írói pályának kétségtelenül a második
felében járva Lőrincz L. Lászlót is nyugta-
lanítja minden alkotó ember félelme: hogy
„Mily temérdek munka várt még! S mily ke-
vés, amit beválték félbe-szerbe”; vagy ahogy
ő fogalmazott Kodály nyomán: „Teli bőrönd-
del megyek el”.
Nem tudjuk, mit rejteget még a bőröndben,
így csak halkan jegyezzük meg, hogy bár nagy
örömünkre megkaptuk A föld alatti piramis
folytatását, A piramis gyermekeit (2011), de
még az sem zárja le végérvényesen a történet-
sort. A főhős ígéretet tesz önmagának, hogy
soha többé nem próbál feljutni Széthyhez, de
a következő mondatban ezt meg is cáfolja:
„Ezt az ígéretemet aztán ‒ évekkel később ‒
rommá zúzta a jövő.”
És szelíden megjegyezzük, hogy az Üvöltő
bika sincs egészen lezárva, hiszen a Földre ke-
veredett idegenek a regénycselekmény végén
elindulnak a szem elől tévesztett Foglyot föl-
keresni; bennünket izgat, mi lett a Fogoly sor-
sa, s hogyan, hol végződik a keresés. Kincses
Arábiában? Egyiptomban? Az etruszkoknál?
Vagy a Hapi forrásvidékén?
Nem tudjuk, mit rejteget még a bőröndben, de
azt is nehezen becsüljük föl, mi minden rejlik
2019.07.24. 1:40:51
 GALAKTIKA
2019. augusztus

abban a bőröndben, amelyben a tőle kapott

kincseinket dugdossuk. Izgalmas, olvasással
töltött órákat, a személyes tragédiák után az 12 novella
olvasásra való képesség megújulását, ismere-
tek mérhetetlen tárházát.
A rajongói oldalon baráti közösségek szá-
Lőrincz L.
molgatták ki, regényei hány helyszínen ját-
szódnak, hány halottat hány módon végeznek
László
ki, hány nő hányszor fordul meg a főhős mel-
lett. Sajnos nem számolták össze, hány kulti- világaiban,
a mester
kus tárgy, hiedelem, régi szerző, tudományos
elmélet neve, leírása fordul elő a művekben,
pedig ennek köszönhető, hogy (legalább) két
nemzedék tudja hibátlanul, mi a thanka, a
damaru, a csöd, mi a különbség a sárgasapkás
80. születés-
és a vörössapkás buddhista szerzetesrendek
között, és mit mond ki Benfey mesevándor-
napjára.
lási elmélete.
Vagy húsz éve egy nagytudományú kol-
légám tanulmánykötetet adott ki, amely-
ben szót ejtett Matteo Ricci olasz jezsu-
ita, reneszánsz tudós, a Kína és Európa
közti kulturális híd első nagy alakja írás-
művészetéről. Vettem a bátorságot, és
közvéleménykutatást tartottam. Tudós kol-
légáim közül (nem rovom föl nekik) egy sem
ismerte Matteo Ricci nevét. A családomba
és a családomhoz lazábban tartozó tizen- és
huszonévesek kétharmada ismerte. Mit sem
von le bölcsességük értékéből, hogy tudásu-
kat nem a nagytudományú kolléga művé-
ből, hanem Leslie L. Lawrence regényéből
szerezték.
László kedves, ha listázza az eredményei
sorát, kérem, írja közéjük ezt az adatot is.
Mi szívből kívánjuk, hogy legyen módja
valóra váltani terveit. Alkosson nagyon soká-
ig, az emberi kor végső határáig ‒ de ne szab-
junk határt az isteni gondviselésnek: akár
örökké mindnyájunk örömére.
R E N D E LD M EG IT T:
S. Sárdi Margit W W W. G A L A K TI K A B O LT. H U
Képregény a Galaktikában 87

084-091-kepregeny.indd 87 2019.07.24. 1:40:53

 GALAKTIKA
2019. augusztus

88 Képregény a Galaktikában

084-091-kepregeny.indd 88 2019.07.24. 1:40:58

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 89

084-091-kepregeny.indd 89 2019.07.24. 1:41:02

 GALAKTIKA
2019. augusztus

90 Képregény a Galaktikában

084-091-kepregeny.indd 90 2019.07.24. 1:41:06

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 91

084-091-kepregeny.indd 91 2019.07.24. 1:41:10

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Az idő hangjai
H
A AZ UNIVERZUM egy bum-
mal kezdődött, akkor valószínű-
leg a Data-Verse megalkotásához
egy aprócska pingre volt szükség,
vélekedett Ikeda Rjodzsi egy interjúban. Az au-
diovizuális installáció, melyről alkotója így be-
szél, egy mindössze 11 percet és 40 másodpercet
igénylő utazás a mikroszkopikus részecskéktől
egészen a kozmoszig. Az első percekben fehér
pöttyöket láthatnak az érdeklődők, ezek szétzú-
zott protonok. Ezt követően lépésről lépésre jut-
nak el az egészig. A Data-Verse kiállításnak nin-
csenek hangzatos üzenetei és figyelemfelkeltő
mottója, feladata mindössze annyi, hogy „beol-
vassa” a létezés különböző formáit, és megmu-
tassa azokat. A valamennyi érzékszervre ható
mű szubatomi szinten kezdődik, és a megfigyelt
világegyetem topológiájában csúcsosodik ki.
A képek nézése mellett, a háttérben minimalista
hanghatások szólnak az intenzívebb élmény ér-
dekében, például a metronóm folyamatos kopo-
gása és óraketyegés. Ikeda alkotásába rengeteg
dolgot bele lehet magyarázni, a gyors ütemben
növekvő fogyasztástól kezdve addig, hogy nagy
mértékben támaszkodunk az adatokra és a
gyors információáramlásra.
A művész nem kívánta beskatulyázni,
ezért témát sem adott a kiállításnak. Saját
bevallása szerint ugyanezért csak ritkán ad
interjúkat, és távolmarad a reflektorfénytől
is. Nem szeretné, ha ő és a véleménye kerülne
a középpontba az alkotásai helyett. Szeretné
elgondolkodtatni az embereket anélkül, hogy
azok az általa adott mankókat használnák a
véleményformáláshoz. A hang a természet és
a fizika része, vallja Ikeda. Nem minden eset-
ben nevezhetjük zenének, de mindenhol ott
van. A Data-Verse-t 16 részből komponálták,
92 Intelligens dizájn
092-093-ID.indd 92
és a hangokat a világ legkülönbözőbb részei-
ből vágták össze, többek között a NASA és a
Humán Genom Projekt által rögzített han-
gokhoz is hozzáférést biztosítottak a kiállítás
számára. Így jöttek létre a nem túl dallamos,
de annál elemibb, magas frekvenciájú hang-
hatások, amik a díszletet adják. A ketyegő,
monoton hangok lettek a színészek, a nagy
felbontású képek pedig a festett háttér ebben
a furcsa színházban.
Ikeda karrierje az 1980-as években kez-
dődött, az elektronikus zene térhódításával.
Volt producer, zeneszerző, és együtt dol-
gozott a neves Dumb Type kollektívával is
Tokióban. A Data-Verse egy közel húszéves
projekt, a sokéves tapasztalat és információ-
gyűjtés, megfigyelés formálta. Ikeda szerint ő
csak 50%-ban felel a bemutatóért, a feladat
további része, a másik 50% a látógatókra
hárul, hogy átéljék, élvezzék és megértsék a
művészetét. Saját bevallása szerint ő se nem
tudós, se nem mérnök, hanem egy egyszerű
művész, és ahogy az univerzum tágul, úgy
bővül Ikeda törekvése is a Data-Verse kap-
csán, újabb és újabb ötletekkel. Nincs megál-
lás, 2019. októberében debütál a Data-Verse 2
Tokióban, és megálmodója 2020-ra tervezi a
Data-Verse 3 bemutatását.
Gricman Kata
R
2019.07.24. 1:28:24
 GALAKTIKA
IGAZI IRODALMI CSEMEGE!
2019. május

A 20. SZÁZAD EGYIK LEGNAGYOBB

MÁGUSÁNAK OKKULTISTA TANAI
CSAVAROS FANTASYBE SZŐVE.

R E N DE LD M EG IT T: W W W.
Intelligens dizájnGA L A K TI K A BO LT. H U93

A 20. SZÁZAD EGYIK LEGNAGYOBB 092-093-ID.indd 93 2019.07.24. 1:28:33

 GALAKTIKA
2019. augusztus
Automatikus parkoló-
hely-keresés
A világ nagyvárosaiban, különösen az olyan
világvárosokban mint London vagy Frankfurt,
a megérkezés utáni parkolóhely-keresés akár
annyi ideig is eltarthat, mint maga az utazás. A
hivatalos becslések szerint az átlagautós évente
67 órát tölt parkolóhelyek keresésével, aminek
költsége 1250 Euro is lehet. Az úgynevezett
cirkálás nagyjából a városi közlekedés 30%-át
teszi ki, ami feleslegesen terheli a forgalmat.
A Ford és a Vodafone most új technológiát
tesztel, amely megkönnyíti a parkolóhelyek
megtalálását a városközpontokban, meg-
mutatva az autósoknak a közelben elérhető
szabad helyek számát, és azt is, hogy miként
lehet odajutni. A parkolóhelyre vezető tech-
nológia – amely az autópark adatai alapján
valós időben frissül – a német KoMoD prog-
ram keretében valósul meg, amelyet a háló-
zatba kapcsolt és önvezető járművek techno-
lógiáinak fejlesztésére hoztak létre.
A tesztben részt vevő autók a városban ha-
ladva térinformatikai helyzetük és a közelükben
levő digitális útjelzések alapján egy központi
számítógéprendszerről kapnak információkat
az utakról és a parkolási lehetőségekről.
A technológia azonban nemcsak abban se-
gíti az autósokat, hogy gyorsabban célba ér-
jenek, de pénzt és időt spórol, valamint csök-
kenti a környezet terhelését is.
94
094-112-crowley.indd 94
Anyámnak
I. RÉSZ
1
A harmadik félévemben Newnhamben már
Blair professzor kedvenc tanítványa voltam.
Később rengeteg időt pazarolt arra, hogy di-
csérje karcsú alakomat és érdekesen kihívó
arcvonásaimat a nagy, kerek, szürke sze-
mekkel és hosszú fekete szempillákkal, de az
elsődleges vonzerő mégiscsak egyedülálló
képességem volt. Kevés férfi, és úgy hiszem,
egyetlen nő sem közelíthet meg engem abban
a tudományos kutatásokhoz eléggé meg nem
becsülhető tulajdonságomban, hogy képes va-
gyok egészen parányi különbségeket érzékelni.
A memóriám gyenge, sőt rendkívül gyenge,
ezért csak a legnagyobb nehézségek árán ju-
tottam be Cambridge-be. Ám pontosabban be
tudom állítani a mikrométert, mint bármelyik
hallgató vagy oktató, és olyan pontossággal ol-
vasom le a finombeállító vernier-t, amiről kö-
zülük senki még csak nem is álmodhat. Ehhez
hozzájárult még a tudat alatti kalkulációval
kapcsolatos képességem, amely valóban hát-
borzongatóan rejtélyes volt. Ha azt a feladatot
kaptam, hogy egy oldat hőmérsékletét, mond-
juk, 70-80 °C között tartsam, akkor ehhez nem
kellett ránéznem a hőmérőre. Automatikusan
tudatosult bennem, amikor a hőmérő higany-
szála megközelítette a határértéket, és más
munkáimat abbahagyva odamentem, hogy
beállítsam a kívánt a hőfokot.
Még ennél is figyelemre méltóbb volt az,
hogy ha bármit tudtomon kívül rátettek az asz-
talomra, anélkül, hogy láttam volna, le tudtam
írni a tárgyat (persze csak nagy vonalakban),
főként az alapjának formáját, a hővezetési ké-
pességét és az átlátszóságát. Ezekből az ada-
tokból meglehetős pontossággal megbecsül-
tem, hogy mi lehetett a szóban forgó tárgy. No
2019.07.24. 1:27:57

MAGDALEN BLAIR
ÖRÖKSÉGE Aleister Crowley
persze mindez csak néhány percig működött a
tárgy elvitele után.
Ezt a képességemet ismételten leellenőriz-
ték, mindig sikerrel. A valószínű ok a parányi
hőmérsékletváltozások iránti rendkívüli érzé-
kenységem volt.
Már ebben az időben egyedülállóan jó gon-
dolatolvasónak is bizonyultam. A többi lány
kifejezetten félt tőlem, természetesen minden
ok nélkül, mivel sem ambícióm, sem energiám
nem volt ahhoz, hogy használjam bármelyik
képességemet. Most is, amikor a végzet üze-
netét hozom az emberiségnek, amely olyan
rémítő, hogy huszonnégy évesen összetört,
elátkozott, kísérteties roncs lettem, a legtelje-
sebben elcsigázott és a végletekig közömbös
maradtam.
A szívem egy gyermek szíve, a tudatom a Sá-
táné, a közönyöm nem tudom, milyen beteg-
ségből származik, és mégis, köszönet – ó, nem,
nem létezhet Isten! – az elhatározásért, hogy
óva intem az emberiséget példám követésétől,
és nemsokára felrobbantok egy dinamittöltetet
a számban.
Retro: Magdalen Blair öröksége
MAGDALEN BLAIR
094-112-crowley.indd 95
ÖRÖKSÉGE
GALAKTIKA
2019. augusztus
A gondolatok
legsötétebb
oldalával
szembesülve
maradhat-e más
út, mint az őrület?
2
Harmadéves koromban Newnhamben min-
dennap négy órát töltöttem Blair professzor
házában. Minden más munkát elhanyagoltam,
vagy ha egyáltalán elvégeztem, akkor azt me-
chanikusan tettem. Ez a helyzet egy baleset
eredményeként fokozatosan következett be.
A kémiai laboratórium két helyiségből állt,
az egyik kicsi volt, és el lehetett sötétíteni. Egy
alkalommal, a második évemben, ezt a helyi-
séget használtuk. Június első hetében jártunk,
és rendkívül meleg volt. Az ajtót mégis becsuk-
tuk. Odabent egy lány dolgozott egymagában a
galvanométerrel.
Teljesen belemerültem a munkámba, ám
hirtelen felnéztem.
– Gyorsan! – kiáltottam. – Gladys mindjárt
elájul!
A helyiségben mindenki rám bámult. Né-
hány lépést tettem az ajtó felé, amikor egy súlyos
test zuhanásának robajára kitört a hisztéria.
A hőség és az áporodott levegő okozta, és
Gladysnek aznap már nem kellett dolgoznia,
hiába kapott erőre gyorsan, mindenki teljesen
95
2019.07.24. 1:27:58
 GALAKTIKA
2019. augusztus
megzavarodott, és a demonstrátor kénytelen-
kelletlen beletörődött az anarchiába, ami az
eset után következett. „Honnan tudta?” Ez volt
az általános kérdés. Ami azt illeti, én tudtam,
mert nyilvánvaló volt. Ada Brown (Athanasia
contra mundum) semmibe vette az egész ese-
tet, Margaret Letchmere azt gondolta, hogy
hallottam valamit, talán egy sikoltást, amit
mások, munkájukba merülve, nem. Doris
Leslie második látásról beszélt, Amy Gore pe-
dig ráhangolódásról. És találgattak, találgat-
tak, be sem állt a szájuk. Blair professzor a vita
legizgalmasabb részében jött be, két perc alatt
lecsillapította a kedélyeket, öt perc alatt feltárta
a tényeket, és elvitt magával ebédelni.
– Azt hiszem, ez összefügg az ön hőérzé-
kenységével – mondta. – Megengedné, ké-
rem, hogy ebéd után kipróbáljunk néhány
szalontrükköt?
A professzor nagynénje, aki a házvezetőnője
is volt, megpróbált ellenkezni, aminek az lett a
végeredménye, hogy kinevezést nyert az öt ér-
zékem főellenőrének.
Először a hallásomat teszteltük, és teljesen
normálisnak találtuk. Ezután bekötötték a
szemem, és a nagynéni (túlzott óvintézkedés-
ként) megállt köztem és a professzor között.
Le tudtam írni még az általa végzett legkisebb
mozdulatokat is, ameddig köztem és a nyugati
ablak között áll, de egyáltalán nem, amikor át-
ment a szoba más részeibe. Ez megfelelt a hőér-
zékenység-elméletnek, teljesen ellentmondott
viszont minden más magyarázatnak. Az ered-
mények (röviden) nagyon figyelemre méltóak
és roppantul rejtélyesek voltak. Elfecséreltünk
két értékes órát haszontalan teoretizálással.
Végül is a nagynéni (meghunyászkodva, de fé-
lelmetes homlokráncolással) meghívott, hogy
töltsem náluk a nyári szünetet Cornwallban.
Ezek alatt a hónapok alatt a professzor és
én kitartóan dolgoztunk azon, hogy ponto-
san feltárjuk a képességeim természetét és
96 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 96
határait. Az eredmény, bizonyos értelemben,
nulla volt.
Először is, ezek a képességek folyamatosan
másként nyilvánultak meg. Egyszer úgy lát-
szott, hogy nagyszerű eredményeket érek el a
parányi különbségek érzékelésével, hogy más-
kor arra következtetésre jussunk, mintha kü-
lönféle eszközökkel rendelkeznék.
– Az egyik letűnik, a másik feljön – szögezte
le Blair professzor.
Azok, akik soha nem végeztek tudományos
kísérleteket, nem tudják felfogni, hogy mennyi
a hibalehetőség, és ezek oka mennyire szövevé-
nyes. Egy ilyen homályos és új kutatási terüle-
ten az eredmény mindaddig nem hiteles, amíg
nem igazolták ezerszeresen. A mi területünkön
nincsenek konstansok, ott minden változó.
Bár tények százaival rendelkezünk, amelyek
bármelyikéről úgy tűnt, hogy képes megdönteni
az elme és elme közötti kommunikáció eszköze-
inek összes elfogadott elméletét, nem volt sem-
mink, abszolút semmink, amit használhattunk
volna egy új elmélet alapjául. Természetesen
lehetetlen akár csak körvonalazni a kutatása-
ink folyamatát. Huszonnyolc sűrűn teleírt, a
kutatásnak erre az első periódusára vonatkozó
jegyzőkönyv áll az ellenőrzőink rendelkezésére.
3
Harmadéves koromban történt, hogy az apám
veszélyes betegséget kapott. Azonnal átkerék-
pároztam Peterborough-ba, egyáltalán nem is
gondoltam a munkámra. (Az apám kanonok a
peterborough-i katedrálisban.) A harmadik napon
kaptam egy táviratot Blair professzortól, ami csak
ennyit tartalmazott: „Akar a feleségem lenni?”
Addig a pillanatig eszembe sem jutott ma-
gam nőnek vagy őt férfinak tekinteni, de a
kérdését olvasva rádöbbentem, hogy szeretem,
és mindig is szerettem őt. Erre az esetre lehet
azt mondani, hogy „szerelem az első távollét-
re”. Az apám hamar felépült, visszatértem hát
2019.07.24. 1:27:59

Cambridge-be, május első hetében összehá-
zasodtunk, majd azonnal elutaztunk Svájcba.
Kérem, kíméljenek meg az életem szent és sért-
hetetlen periódusának visszaidézésétől, de egy
tényt meg kell említenem.
A Lago Maggiore partján ültünk egy kert-
ben egy Chamonix-ből Col du Geant-on át
Courmayeurbe, majd onnan Aostába és azon
túl Pallanzába vezető élvezetes gyalogtúra után.
Arthur felállt, és láthatólag valamilyen ötlettől
vezérelve elkezdett fel s alá sétálni a teraszon.
Valami arra ösztökélt, hogy felé fordítsam a fe-
jem, és meggyőződjek arról, hogy jelen van.
Ez, persze, semmit sem jelent önnek, aki ezt
olvassa, hacsak nem rendelkezik igazi képzelőe-
rővel. De gondoljon önmagára, amint beszélget
egy barátjával teljesen nappali világosságban, de
mégis hirtelen előrehajol, hogy megérintse.
– Arthur! – kiáltottam. – Arthur!
A hangom tónusában érezhető aggodalom
miatt futva jött vissza hozzám.
– Mi történt, Magdalen? – kiáltotta aggódva.
Lehunytam a szemem.
– Gesztikulálj! – mondtam. (A nap és köz-
tem állt.)
Csodálkozva engedelmeskedett.
– Te, te – dadogtam –, ne... nem tudom, mit
csinálsz! Vak vagyok!
Arthur mozgatta a karját, hasztalan, mert
abszolút érzéketlenné váltam. Tucatnyi kísér-
letet végeztünk ezen az éjszakán. Mind siker-
telen volt.
Eltitkoltuk csalódottságunkat, és nem en-
gedtük, hogy beárnyékolja a szerelmünket.
A  szimpátia köztünk még szorosabbá és erő-
sebbé lett, de csak úgy, ahogy az minden férfi
és nő között erősödik, akik teljes szívükből és
önzetlenül szeretnek.
4 levő ember beszédét az ajakmozgásból.
Októberben visszatértünk Cambridge-be, és Ar-
thur teljes erővel belevetette magát az új év mun-
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 97
GALAKTIKA
2019. augusztus
káiba. Ezután megbetegedtem, és a remény, amit
dédelgettünk, csalódássá változott. Még rosz-
szabb, a betegség lefolyása során kiderült, hogy az
állapotom a legteljesebb műtéti sorozatot igényli,
amit asszony elszenvedhet. Nemcsak a korábbi,
de az összes jövőbeli remény is megsemmisült.
A lábadozási idő alatt történt velem az éle-
tem legfigyelemreméltóbb eseménye. Egy
délutánon nagyon erős fájdalmak gyötörtek,
és szerettem volna, ha eljön hozzám az orvos.
A nővér elment, hogy telefonáljon neki.
– Nővér – mondtam neki, amikor visszatért
–, kérem, ne hazudjon nekem! Az orvos nem
Roystonba ment. Rákja van, és túlságosan el-
keseredett ahhoz, hogy eljöjjön.
– Mi jöhet ezután!? – kiáltott fel a nővér. –
Az igaz, hogy nem tud eljönni, és kérte, hogy
mentsem ki azzal, hogy Roystonba ment, de
nem hallottam semmiféle rákról.
Ez igaz volt, ezt nem közölték vele. A követ-
kező reggelen azonban hallottuk, hogy az intu-
ícióm tökéletesen pontos volt.
Amint eléggé jól lettem, ismét elkezdtünk
kísérletezni. A képességeim visszatértek, még-
hozzá háromszoros erővel.
Arthur az intuíciómat a következőképpen
magyarázta meg:
– Az orvos, amikor legutoljára láttad őt,
még nem tudta, hogy rákja van, de annak
nyomai már ott voltak a testében. Ezt láttad
teljesen tudattalanul, és ez ugrott be, amikor a
nővér arcáról leolvastad, hogy az orvos beteg.
Ez a magyarázat, bár erőltetettnek látszik,
legalább elkerüli a telepátia sekélyes elméleteit.
Ettől kezdve a képességeim folyamatosan
erősödtek. Ki tudtam olvasni a férjem gondola-
tait arcának észrevehetetlen mozgásaiból olyan
könnyedén, mint ahogyan egy gyakorlott siket-
néma néha képes leolvasni, megérteni egy távol-
Fokozatosan, ahogy napról napra dolgoztunk,
egyre teljesebben meg tudtam ragadni a részle-
97
2019.07.24. 1:27:59
 GALAKTIKA
2019. augusztus
teket is. Nemcsak arról volt szó, hogy leolvasom
az emóciókat, de megmondtam azt is, arra gon-
dolt-e, hogy 3 465 822 vagy 3 456 822. A beteg-
ségemet követő évben négyszázharminchat ilyen
típusú kísérletet végeztünk, mindegyik több órán
keresztül tartott, és az összes, kilencezer-három-
százhatvanhárom közül csak százhuszonkettő
volt sikertelen, de kivétel nélkül részlegesen.
A következő évben a kísérleteinket kiterjesz-
tettük arra, hogy kiolvassam, mit álmodik a
férjem. Ebben is eredményesnek bizonyultam.
Az eljárásunk az volt, hogy elhagytam a szobát,
mielőtt fölébredt volna, leírtam az álmát, és vár-
tam őt a reggeliző asztalnál, ahol összehasonlí-
tottam a feljegyzéseit az enyémekkel. A feljegy-
zések rendre azonosak voltak, azzal a kivétellel,
hogy sokkal teljesebben írtam le az álmait, mint
ő. Csaknem mindig az történt, hogy amikor elé
tártam az általam regisztrált részleteket, azok
azonnal eszébe jutottak, azonban, úgy gondo-
lom, ennek nincsen tudományos értéke.
De mit számít mindez, amikor arra gondo-
lok, hogy milyen szörnyűség fenyegetett ben-
nünket?!
5 Erre a tényre azonban mégis hirtelen éb-
Az, hogy Arthur gondolatainak felfedéséhez
az egyetlen eszközöm az izommunka leolva-
sása lenne, házasságunk harmadik éve alatt
több mint kétségessé vált. Arcátlanul hasz-
nálni kezdtük a telepátia kifejezést. Alaposan
kidolgozott óvintézkedésekkel kizártuk az
„izom-olvasást”, a „szuperhallást” és az embe-
ri „hőelem-érzékelőt”, és mégis képes voltam
kiolvasni az elméjéből minden gondolatot.
Az egyik évben a szabadságunk alatt Észak-
Walesben, húsvétkor egy hétre elváltunk egy-
mástól, és ennek a hétnek a végén ő a Tryfan
szélvédett, én pedig a széloldali részén tartóz-
kodtam, és ő ott egy megbeszélt órában kinyi-
tott és felolvasott magának egy levelet, amelyet
egy idegen, akivel Pen-y-Passben találkozott, a
98 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 98
hét folyamán adott át neki. A kísérlet tökélete-
sen sikeres volt, a dokumentum minden egyes
szavát reprodukáltam. Ha nem létezik telepá-
tia, akkor erre csak az adhatna magyarázatot,
hogy előzőleg találkoztam az idegennel, és ki-
olvastam az agyából, amit írni akar a férjem-
nek. Biztos, hogy a közvetlen kommunikáció
elme és elme között ennél egyszerűbb elmélet.
Ha már akkor tudom, hogy mindez miben
csúcsosodik ki, úgy gondolom, megőrültem
volna. Háromszoros szerencse, hogy figyel-
meztethetem az emberiséget arra, ami mind-
egyikünkre vár. Ennek a fajnak a legnagyobb
jótevője az lesz, aki felfedez egy olyan robba-
nóanyagot, amely sokkal gyorsabb és sokkal
rombolóbb hatású, mint a dinamit. Ha bízhat-
nék annyira magamban, hogy kellő mennyi-
ségben tudok előállítani nitrogén-kloridot…
6
Arthur kedvetlenné és közömbössé vált. A sze-
relem kiteljesedése, amely a házasságunkat
jelentette, minden előzetes vészjelzés nélkül
megbukott, méghozzá egy teljesen érzékelhe-
tetlen folyamat végeredményeként.
redtem rá. Egy nyári estén történt, és a Camen
eveztünk. Arthur egyik tanítványa, egy kana-
dai férfi kihívott bennünket kenuversenyre.
A Magdalen hídnál már egy hajóhosszal leelőz-
tük ellenfelünket – amikor váratlanul meghal-
lottam a férjem gondolatát. A legborzalmasabb
és legszörnyűbb nevetés volt, amit csak el lehet
képzelni. Nincs olyan ördög, amelyik így tudna
nevetni. Felsikoltottam, és elejtettem az evező-
met. Mindkét férfi azt gondolta, hogy rosszul
lettem. Megbizonyosodtam arról, hogy nem
egy idegen nevetett a híd nevén, akinek gúnyos
kacaját túlérzékeny szervezetem eltorzította.
Nem szóltam többet, és Arthur komolynak
látszott. Éjszaka, hosszú tűnődés után, egyszer
csak megkérdezte:
2019.07.24. 1:27:59

– Hallottad a gondolatomat?
Dadogva azt feleltem, hogy nem tudom.
Arthur fáradtságról panaszkodott, és a kedvet-
lensége, amelyet korábban nem vettem komo-
lyan, szörnyű alakot öltött. Volt benne valami
rá legkevésbé sem jellemző. A közöny eleinte
átmenetinek tűnt, de aztán rájöttem, hogy ál-
landó, sőt egyre súlyosbodó. Ekkor töltöttem
be huszonharmadik életévemet. Lehet, hogy
most csodálkozik azon, ilyen fiatalon ennyire
komoly gondolkodásmóddal írok. Néha úgy
hiszem, hogy soha nem volt egyetlen saját gon-
dolatom sem, mindig másokét olvastam ki,
vagy talán a természetét. Csak abban voltam
biztos, hogy Arthurral fiatal házasok vagyunk.
7 lálsápadt ördög állt, akinek arca istenkáromló
A következő hat hónap nem hozott számom-
ra semmi, a szokásostól eltérőt, kivéve, hogy
hat vagy hét esetben nagyon élénk és szörnyű
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 99
GALAKTIKA
2019. augusztus
álmom volt. Arthur ezekben nem osztozott,
mégis biztos voltam abban, nem tudom, hon-
nan, hogy ezek az ő álmai voltak, nem az enyé-
mek, vagy inkább ezek az ő tudattalan énjében
keletkeztek éber állapotban, mivel délután ér-
zékeltem ezeket, amikor ő céllövészeten volt, és
a legkevésbé sem aludt.
Az utolsó októberi tanítási napon történt.
Arthur szokás szerint előadást tartott, én otthon
voltam letargiás állapotban, mivel az ébren töl-
tött éjszaka után túlságosan nehéz reggelit töm-
tem magamba. Váratlanul megjelent előttem az
előadóterem képe, méghozzá sokkal-sokkal na-
gyobban, mint a valóságban, úgy, hogy az egész
teret kitöltötte, és az előadói emelvényen, amely
minden irányban kiterjedt, egy hatalmas, ha-
módon Arthur vonásait tükrözte teljesen eltor-
zítva. A gonosz öröm azon az arcon leírhatatlan
volt. Sápadt bőr, puffadt vonások, petyhüdt és
99
2019.07.24. 1:28:00
 GALAKTIKA
2019. augusztus
vértelen ajak, a hasának egymásra torlódó re-
dői lefolytak az emelvényről, és kiszorították a
hallgatókat a teremből, amely elmondhatatlanul
üressé vált. Ezután a következő szavak bugyog-
tak elő a szájából:
– Hölgyeim és uraim, a kurzus befejeződött.
Hazamehetnek.
Nem remélhetem, hogy akár csak érzékel-
tethetem ezeknek az egyszerű mondatoknak a
gonosz és ocsmány voltát. Ezután, fülsértő üvöl-
tésig emelve a hangerejét, azt ordította, hogy:
– Tojásfehérje! Tojásfehérje! Tojásfehérje!
Újra és újra, húsz percen keresztül. A hatás
rám nézve sokkoló volt. Mintha maga a Pokol
jelent volna meg előttem.
Arthur teljesen hisztérikus állapotban ta-
lált, de hamarosan megnyugtatott.
– Tudod – mondta a vacsoránál –, azt hi-
szem, hogy pokolian meghűltem...
Ez volt az első alkalom, amióta ismertem,
hogy az egészségére panaszkodott. Az elmúlt
hat év alatt még csak egy fejfájása sem volt.
Amikor ágyba bújtunk, elmondtam neki
a víziómat, és ő szokatlanul komolynak tűnt,
mintha megértette volna, hogy hol hibáztam
az álmom interpretálásában. Reggel lázasan
ébredt, ágyban tartottam, és elküldtem az or-
vosért. Ekkor tudtam meg, hogy Arthur súlyos
beteg, valójában már hónapok óta. Az orvos
Bright-kórnak nevezte a betegséget.
8 Megkísérelte. Megint el voltam vágva a gon-
Ez volt az utolsó rémálmom. A következő
évben utaztunk, és különböző kezelésekkel
próbálkoztunk. A képességeim kiválóak ma-
radtak, de nem észleltem több tudat alatti ször-
nyűséget. Arthur állapota kis ingadozással fo-
lyamatosan rosszabbodott, napról napra egyre
kedvetlenebb, közömbösebb és depressziósabb
lett. A kísérleteink szükségszerűen lerövidül-
tek. Csak egyetlen dolog foglalkoztatta: saját
személyiségének problémája. Kezdett azon tű-
100 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 100
nődni, hogy ki is ő valójában. Nem arra gondo-
lok, hogy érzékcsalódásoktól szenvedett volna.
Úgy gondolom, hogy az igazi ego, az igazi én
problémája ragadta meg a képzeletét. Egy töké-
letes nyári éjszakán Contrexéville-ben sokkal
jobban érezte magát, a szimptómák (ideiglene-
sen) csaknem teljesen eltűntek a Spa rendkívül
jól képzett orvosa, dr. Barbezieux kezelésének
hatására, aki végtelenül kedves és gondos em-
ber volt.
– Megpróbálok belenézni önmagamba –
mondta Arthur. – Vajon állat vagyok csupán,
és a világ cél nélküli? Vagy lélek vagyok egy
testben? Esetleg bizonyos hihetetlen értelem-
ben egy és oszthatatlan szikrája vagyok az
Isten végtelen fényének? Elmélyülök, valószí-
nűleg valamilyen transzba esem, saját magam
számára is érthetetlenül. Te képes lehetsz arra,
hogy interpretáld.
A kísérlet körülbelül fél óráig tartott, ami-
kor Arthur az erőfeszítéstől zihálva felült.
– Nem láttam és nem hallottam semmit
– mondtam. – Egyetlen gondolat sem jött át
tőled hozzám. – Ám abban a pillanatban átvil-
lant az elmémbe az, ami az övében volt. – Ez
egy vak mélység – mondtam neki –, és benne
egy akkora dögkeselyű függ, amelyik nagyobb,
mint az egész csillagrendszer.
– Igen – mondta –, ezt láttam. De nem csak
ezt, ám nem jutottam túl rajta. Ismét meg kell
kísérelnem.
dolataitól, bár az arca úgy rángatózott, hogy
azt lehetett volna mondani, hogy bárki olvas-
hatna az elméjében.
– Rossz helyen néztem – mondta egyszer
csak, de nagyon nyugodtan és mozgás nélkül.
– Az a dolog, amit keresek, a gerinc bázisánál
fekszik.
Ezúttal én is láttam. A kék égen egy végte-
len hosszú, arany és zöld színű kígyó csava-
rodott felfelé, négy szeme tűz, fekete és vörös,
2019.07.24. 1:28:00

és minden irányban sugarakat szórt, a teker-
csei között pedig nevető gyermekek sokaságát
tartotta. És éppen, amikor néztem, mindez
elkenődött, szétfolyt. Kúszó vérfolyamok ter-
jedtek szét a mennyen, gennyes vér névtelen
alakokkal – rühes kutyák, amelyek maguk
után húzták a belüket, félig elefánt, félig bogár
teremtmények, dolgok, amelyek nem voltak
többek egy rettentő, vérrel belövellt szemnél
bőrszerű csápokkal körülvéve, nők, akiknek a
bőre felpuffadt, és bugyborékolt, mint a forró
kén, és felhőket árasztott, amelyek ezerféle más
alakba csapódtak össze, és borzalmasabbak
voltak, mint az anyjuk, ezek voltak a legkiseb-
bek azoknak a gyűlöletes folyóknak a szülöttei
közül. A legtöbb valami azonban olyan dolog
volt, amit lehetetlen megnevezni vagy leírni.
A vízióból Arthur horkoló és fuldokló lég-
zése hozott vissza, aki görcsökben fetrengett.
Ebből az állapotból aztán soha többé nem jött
ki teljesen, nem kapott igazán erőre. A komor
látvány egyre komorabbá változott, a beszéde
lelassult és tompább lett, a fejfájása állandósult
és áthatóvá vált. Ernyedtség követte régi ragyo-
gó energikusságát és aktivitását, a napjai folya-
matos letargiában teltek, amely néha kómává
mélyült. Időnként görcsök riasztottak meg, a
közvetlen veszélyt idézve.
A légzése néha hangos és sziszegő lett, mint
egy haragos kígyóé, a vége felé Cheyne-Stokes
típusúvá vált, sorozatokban jelentkezett, ame-
lyek hosszúsága és súlyossága folyton növeke-
dett. Eközben azonban még mindig önmaga
volt, a szörnyűség, amely ő maga lett, és még-
sem, nem látszott ki a fátyol mögül.
– Mindaddig, amíg tudatosan önmagam va-
gyok – mondta egyik ritka tiszta pillanatában
–, képes vagyok közölni veled, amit gondolok,
amint ez a tudatos én felszívódik, megkapod
tudattalan gondolataimat, amelyek – ó! meny-
nyire félek! – a nagyobbik és igazabb részemet
jelentik. Te nem is remélt magyarázatot kaptál
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 101
GALAKTIKA
2019. augusztus
az álmok birodalmából, te vagy az az asszony
a világban – talán soha nem lesz egy másik –,
aki ilyen lehetőséggel élhet a halál jelenségének
tanulmányozására.
Komolyan felkért arra, hogy fojtsam el a
bánatomat, és koncentráljak teljesen azokra
a gondolatokra, amelyek átfutnak az elméjén,
amikor már nem tudja kifejezni azokat, a tu-
dattalan gondolatokra is, amikor a kóma meg-
gátolja a tudatosságot.
Íme, a kísérlet, amelynek elbeszélésére rá-
kényszerítem magam. A bevezetés hosszú
volt, de szükséges, hogy a tényeket egyszerű
módon tárjam az emberiség elé, és segítsenek
az öngyilkosság megfelelő módjának kiválasz-
tásában. A legkomolyabban kérem olvasómat,
hogy ne kételkedjen az állításaimban: a kísér-
leteim jegyzőkönyvei, amelyeket akaratom
szerint a most élő legnagyobb gondolkodónál,
von Buehle professzornál hagyok, világossá
teszik az igazamat, és az azonnali, drasztikus
cselekvés szükségességét.
II. RÉSZ
1
Férjem betegségének megdöbbentő fizikai té-
nye hatalmas megrázkódtatást jelentett szá-
momra. Egy olyan erős test, amint azt a túl-
ságosan gyakori görcsök igazolták, és olyan
tehetetlenség! Egész nap úgy kellett volna
feküdnie, mint egy fahasáb, de minden előjel
és látható ok nélkül elkezdődtek a görcsök.
Arthur rendületlen tudományos agya jól állta
mindezt, csak két nappal a halála előtt kezdő-
dött a delírium. Nem voltam vele, rendkívül
megviselt az egész, hiszen nem tudtam aludni,
és az orvos ragaszkodott ahhoz, hogy tegyek
egy hosszú autós utazást. A friss levegőn elszu-
nyókáltam. Arra ébredtem, hogy egy ismeret-
len hangot hallok a fülemben:
– Nos, lássuk a medvét!
101
2019.07.24. 1:28:00
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Senki nem volt mellettem. Azonban szinte
azonnal meghallottam a férjem hangját, úgy,
ahogy régóta ismertem és szerettem, tisztán,
erőteljesen, zengőn és kimérten:
– Kérlek, írd le ezt azonnal, nagyon fontos!
Átmegyek a tudatalattiba. Lehetséges, hogy
nem leszek képes ismét beszélni veled. De itt
leszek, nem érint mindaz, ami miatt szenve-
dek, mindig tudok gondolkodni, te mindig
képes leszel kiolvasni az én... – A hang félbe-
szakadt, majd keményen csattant fel ismét:
– De bevégződik valaha? – Mintha valaki
más szólt volna. És ezután meghallottam a
nevetést. A  nevetést, amelyhez képest az,
amit a Magdalen hídnál hallottam, mennyei
muzsika volt! Kálvin arca (akár), amint kár-
örvendve nézte, ahogy Szervétet megégetik,
szánakozóvá válna, ha ezt hallaná, olyan tö-
kéletesen kifejezte a kárhozat lényegét.
Úgy tűnt, hogy a férjem gondolatai felcseré-
lődtek valaki máséval, aki ott volt benne, alat-
ta, általa...
– Nincs, nem létezik! – sikoltottam magam-
nak, majd ismét hallottam Arthur gondolatait:
– Inkább úgy teszek, mintha őrült lennék.
Talán meg tudom menteni, és megváltozik. Úgy
teszek, mintha megöltem volna egy baltával.
A fene egye meg! Remélem, nem hallgatózik.
Felriadtam, és szóltam a sofőrnek, hogy
gyorsan menjünk haza.
– Remélem, meghalt az autóban, remélem,
szétzúzódott millió darabra. Ó, Isten, halld
meg a könyörgésemet! Dobass rá egy bombát
egy anarchistával, és zúzd szét Magdalent mil-
lió darabra! Főként az agyát! Az agyát először.
Ó, Isten, az én első és utolsó kérésem! Zúzd
péppé Magdalent!
Ennek a gondolatnak a szörnyűsége győzött
meg akkor is, és győz meg most is arról, hogy
Arthur mindvégig tökéletesen épelméjű volt,
és következetesen gondolkodott. De végtele-
nül rettegtem attól, hogy végiggondoljam, mit
102 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 102
jelenthetnek, mit foglalhatnak magukba ezek
a szavak.
A betegszoba ajtajánál találkoztam egy férfi
ápolóval, aki arra kért, hogy ne lépjek be a szo-
bába. Gondolkodás nélkül rákérdeztem:
– Meghalt?
Bár Arthur teljesen érzéketlenül feküdt az
ágyon, a válasz-gondolat nem késett:
– Halott! – Csendesen hangsúlyozva a gú-
nyolódás, a borzalom, a cinizmus és a kétség-
beesés olyan tónusában, amelyet soha nem
gondoltam volna, hogy valaha is hallok. Ott fe-
küdt előttem valami vagy valaki, aki rettenete-
sen szenvedett, és aki mégis kárörvendett ezen
a végtelen szenvedésen. És ez a valami volt a
fátyol köztem és Arthur között.
A sziszegő légzés újrakezdődött, úgy tűnt,
hogy az az Arthur, akit én ismertem, próbálja ki-
fejezni magát. Sikerült is erőtlenül megszólalnia:
– Rendőrség? Engedjetek ki a házból!
A rendőrség értem jött. Megöltem Magdalent
egy baltával. – A delírium tünetei kezdtek
megjelenni. – Megöltem Magdalent – mormol-
ta el tucatszor, azután átváltott arra, hogy: –
Magdalennel. – Ezt ismételgette újra meg újra,
a hang halk, lassú, tompa és mégis makacs
maradt. Azután hirtelen, egészen tisztán és
hangosan, miközben megpróbált felemelkedni
az ágyban, felkiáltott: – Szétzúztam Magdalent
millió darabra egy baltával. – Majd egy pilla-
natnyi szünet után hozzátette: – Egymillió
nem sok manapság. – Ebből az állapotból,
amelyet most az épelméjű Arthurnak tartok,
ismét visszaesett a delíriumba. – Egymillió da-
rab, egy hideg millió, egymillió, millió, millió,
millió, millió, millió… – És így tovább: azután
végül: – Fanny kutyája halott.
Az utolsó mondatot nem tudom megmagya-
rázni az olvasónak, megjegyezhetem azonban,
hogy akkor ez jelentette számomra a mindent.
Könnyekben törtem ki, és abban a pillanatban
elkaptam Arthur gondolatát:
2019.07.24. 1:28:00

– A jegyzőkönyvvel kellene foglalkoznod, és
nem a sírással.
Határozottan megtöröltem a szemem, bá-
torságot gyűjtöttem, és elkezdtem írni.
2 – Ha úgy gondolja... – bólintottam, aztán
Ekkor jött be az orvos, és arra kért, hogy men-
jek pihenni.
– Csak kimeríti magát, Mrs. Blair – mond-
ta –, ráadásul teljesen szükségtelenül, mivel ő
nincs tudatánál, tehát egyáltalán nem szenved.
Mivel nem válaszoltam neki, kis szünet
után hozzátette:
– Az istenért! Miért néz így rám? – kiáltott
fel, csaknem halálra rémülten.
Úgy gondolom, hogy az arcom kifejezett
valamit abból az ördögiből, valamit abból a
csúfondáros mosolyból, abból az iszonyatból, a
megvetés és a teljes kétségbeesés mocsarából,
amit Arthur gondolatai legmélyén találtam.
Visszasüllyedtem önmagamba, és már
szégyenkeztem, hogy az egyszerű tudás – és
milyen silány, aljas tudás – is képes szörnyű
büszkeséggel felfuvalkodottá tenni valakit.
Nem csoda, hogy a Sátán lezuhant! Kezdtem
megérteni az összes régi legendát, és még sok-
kal többet is...
Elmondtam dr. Kershaw-nak, hogy Arthur
utolsó kívánságát teljesítem. Nem ellenkezett
tovább, de láttam, ahogy int a férfi ápolónak,
hogy tartsa rajtam a szemét.
A haldokló ujjai hívogattak bennünket. Be-
szélni nem tudott, köröket rajzolt az ágytaka-
róra. Az orvos (jellemző intelligenciával) meg-
számolta a köröket, bólintott, és azt mondta:
– Igen, csaknem hét óra van. Itt az idő a
gyógyszerek beadására, ugye?
– Nem – ellenkeztem vele. – Úgy véli, hogy
Dante Poklának hetedik bugyrában van.
Ebben a pillanatban Arthur belépett a han-
gos delírium periódusába. Vad és elnyújtott
üvöltések törtek elő a torkából. „AZ” hörög-
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 103
GALAKTIKA
2019. augusztus
ve harapdálta, rágta szüntelenül, mindegyik
üvöltés a találkozást jelezte a szörnyeteg fogai-
val. Elmagyaráztam ezt az orvosnak.
– Nem – csóválta a fejét a doktor –, teljesen
öntudatlan.
hozzátettem: – Körülbelül még nyolcvanszor
fog üvölteni.
Dr. Kershaw furcsán nézett rám, és elkez-
dett számolni. A kalkulációm pontos volt.
– Női megérzés? – fordult felém az orvos.
– Nem – mondtam –, én a férjem kollégája
vagyok.
– Úgy gondolom, hogy ez szuggesztió. Hip-
notizálta őt?
– Soha nem tennék ilyet, de képes vagyok
olvasni a gondolataiban – vallottam be.
– Igen, most már emlékszem. A „Mind” fo-
lyóiratban olvastam egy figyelemre méltó köz-
leményt két évvel ezelőtt.
– Az gyerekjáték volt – mosolyodtam el hal-
ványan –, de kérem, engedje meg, hogy foly-
tassam a munkámat!
Az orvos néhány végső utasítást adott az
ápolónak, és kiment.
Arthur szenvedése ekkor kimondhatatlan
volt. Összerágva, ahogy volt, puszta pép, amely
áthaladt „AZ” nyelve felett. Mindegyik vérző
részecske megtartotta a saját identitását és a
szörnyetegét is. A nyelv papillái kígyók voltak,
és mindegyik csikorgatva mélyesztette bele
mérgezett fogát az áldozatába.
És mégis, bár Arthur érzékelése teljes mér-
tékben ép volt, sőt valójában túlzottan is érzé-
keny, hiperesztéziás, úgy tűnt, hogy a fájdalom
tudatossága az üvöltve rángó száj nyitásától
függ. Amint becsukódott a száj, a feledés vil-
lámcsapásként hullt le rá. A könyörületes fele-
dés? Ó, milyen mesteri módja a kegyetlenség-
nek! Újra meg újra fölébredt a semmiből az
agónia poklába, az agónia tiszta eksztázisának
poklába, míg megértette, hogy ez egész életé-
103
2019.07.24. 1:28:00
 GALAKTIKA
2019. augusztus
ben folytatódni fog, a váltakozás olyan volt,
mint a szisztolé és a diasztolé, megmérgezett
pulzusának dobbanása, a vér-ütésének reflexi-
ója a tudatban. Éreztem Arthur intenzív vágyát
a halálra, arra, hogy ez a tortúra befejeződjön.
A vér még lassabban keringett, és még fáj-
dalmasabban, éreztem, ahogy epedve várja a
véget. Ez a szörnyű rózsás-hajnali reménység
hirtelen elszürkült, és beteggé vált a kétségtől.
A remény mélypontra süllyedt, a félelem ólom-
szárnyú sárkányként növekedett. Feltételezem,
hogy Arthur azt gondolta, a halál mindennek
ellenére sem végez vele.
Ezt az elgondolást nem tudom kifejezni. Ez
nem azt jelenti, hogy a szíve összeszorult, hi-
szen nem volt már hova, halhatatlannak tudta
önmagát, halhatatlannak az elképzelhetetlen
fájdalom és rémségek birodalmában, amelyet
nem világít meg más, mint a gyűlölet és a dög-
vész sápadt fénye. Egy gondolat formálódott
meg ezekben a pillanatokban:
VAGYOK, AMI VAGYOK.
Nem mondhatjuk azt, hogy istenkáromlás,
blaszfémia adódott hozzá a borzlomhoz, ez in-
kább a horror kivonata volt. Az elátkozott lélek
fogának csikorgása.
3 következett az óriási istenkáromlás hideg iszo-
A démoni alak, amelyben most világosan fel-
ismertem azt, amelyik utolsó „álmomban”
Cambridge-ben kirajzolódott elém, most fulla-
dozni látszott. Görcs rázta meg a haldokló férfi
testét, és köhögő böfögés vett erőt a démonon.
Hirtelen felderengett előttem az elmélet, hogy
ez a démon a betegség képzeletbeli megsze-
mélyesítése. Most egyszeriben megértettem a
démonológiát Bodintól Weirusig és a moder-
nekig egyetlen hiba nélkül. De mindez képze-
letbeli vagy valódi? Eléggé valódi volt ahhoz,
hogy lenyelje az épelméjűségben való hitet.
104 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 104
Eddig jutottam a gondolataimban, amikor
váratlanul visszatért a régi Arthur.
– Nem vagyok szörnyeteg! Arthur Blair va-
gyok, Fettes és Trinity. Átestem egy rohamon.
A beteg ember enyhén megremegett. Agyá-
nak egy része egy pillanatra lerázta magáról a
mérget, és ádázul küzdött az idő ellen.
– Meg fogok halni – közölte Arthur. – A halál
vigasza a vallás. A vallás az életben nem hasz-
nálható. Hány ateistát ismertem, akik aláírták a
hitvallást egy ösztöndíjért és ellátásért! A vallás
az életben vagy szórakozás és a lelkiismeret el-
altatója, vagy szégyen és csalás. Presbiteriánus-
ként nőttem fel. Milyen könnyen átcsúsztam az
anglikán egyházba! És most hol van az Isten?
Hol van az Isten Báránya? Hol van a Megváltó?
Hol van a vigasztaló Szentlélek? Miért nem vé-
denek meg engem ettől az ördögtől? Ismét meg
fog enni? Felszív magába? Ó, felfoghatatlanul
borzalmas sors! Egészen világos számomra,
remélem, leírtad ezt, Magdalen, hogy a démon
mindazokból tevődik össze, akik Bright-kórban
haltak meg. Különbözőnek kell lennie mind-
egyik betegség számára. Azt hiszem, hogy egy-
szer észrevettem egy felköhögött véres nyákcso-
mót. Engedj imádkozni!
Féktelen esdeklés következett a Teremtő-
höz. Olyan őszintén, ahogy volt, nyomtatásban
tiszteletlenségnek lenne olvasható. És ezután
nyata az Isten ellen, az ellen az Isten ellen, aki
nem akart válaszolni. Ezt követte a meggyőző-
dés barátságtalan fekete agóniája – az abszolút
bizonyosság: „Nincs Isten!”, kombinálva a fék-
telen harag hullámával azokkal az emberekkel
szemben, akik olyan bőbeszédűen biztosítot-
ták arról, hogy van Isten, és azzal a csaknem
mániákus reménnyel, hogy azok többet fognak
szenvedni, mint ő, ha ez egyáltalán lehetséges.
Szegény Arthur! Még nem rázta le magáról
az addigi kínok borzalmait, már várt rá a kese-
rű pohár, hogy fenékig ürítse.
2019.07.24. 1:28:00

– Nem! – gondolta. – Talán hiányzik belőlem
a „hitük”. Talán ha valóban meg tudnám győzni
magam, hogy van Isten és Krisztus... Talán ha
áltatni tudnám magam, ha el tudnám hitetni...
Az ilyen gondolat a becsület feladását jelen-
ti, lemondást a józan észről. Ez már az akaratá-
nak végső, hiábavaló küzdelmét jelezte. A dé-
mon elkapta, összeroppantotta, és a hangos
delírium újra elkezdődött.
Ezen a ponton a húsom és a vérem fellázadt.
Halálos hányinger kapott el, kirohantam a
szobából, és eltökélten, egy teljes órára, elté-
rítettem a szenzóriumomat a gondolatoktól.
Mindig tudtam, hogy a képességeimet nagyon
zavarja a legcsekélyebb dohányfüst a helyiség-
ben. Ez alkalommal egyik cigarettát a másik
után szívtam el kiváló hatással. Semmit nem
tudtam arról, hogy mi történt.
4 szó, és elhanyagolhatóan kis periódusnak, ha
Arthur, akit mardosott a mérgező nyirok, ab-
ban az óriási domború hasban hánykódott,
amely a Pokol kupolájához hasonlított, és ha-
bot vert a bugyborékoló nyákban. Úgy éreztem,
hogy nemcsak mechanikailag esett szét, ha-
nem kémiailag is, hogy a lénye egyre nagyobb
mértékben potyog szét alkatrészeire, amelyek
felszívódnak új és gyűlöletes dolgokba, de (és
ez a legrosszabb) Arthur mindezzel szemben
immúnis volt, a memóriája és az elméje a min-
dig új és egyre rettentőbb tapasztalatok révén
egyre élesebbé vált. Úgy tűnt nekem, mintha
a kínzáshoz még valamilyen misztikus állapot
is hozzáadódott volna, miközben nem ő volt,
határozottan nem a tudat meggyötört masszá-
ja, bár mindez benne történt. Mindig legalább
kettő létezik belőlünk! Az, aki érez, és az, aki
tud, nem feltétlenül egy és ugyanaz a személy.
Ez a kettős személyiség roppantul kihangsú-
lyozódik a halál állapotában.
A másik kérdés az időérzék volt, amely az
embernél olyan megbízható – főként az én ese-
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 105
GALAKTIKA
2019. augusztus
temben –, és amely határozottan leromlott, ha
ugyan nem tűnt el egészen.
Az idő múlását mindannyian a napi szoká-
sainkhoz vagy valamilyen más sztenderdhez
viszonyítva ítéljük meg. A halhatatlanságban
való meggyőződésnek természetesen le kell
rombolnia ennek az érzéknek az összes ér-
tékét. Ha halhatatlan vagyok, akkor mi a kü-
lönbség a hosszú és rövid idő között? Ezer év
és egy nap nyilvánvalóan ugyanaz az „örökké”
nézőpontjából.
Létezik bennünk egy tudattalan óra, amely
a faj tapasztalata szerint úgy van felhúzva,
hogy körülbelül hetven évig működjön. Öt
perc nagyon hosszú idő számunkra, ha az om-
nibuszra várunk, egy élet, ha a szerelmünkre
várunk, és egyáltalán semmi, ha kellemesen
szórakozunk vagy alszunk.1 Hetven évet hosz-
szú időnek tartunk, ha börtönbüntetésről van
geológiával foglalkozunk. De a halhatatlanság-
hoz képest még a csillagrendszerek életkora is
semmiség.
Ez a meggyőződés nem itatta át teljesen
Arthur értelmét, fenyegetésként függött felet-
te, miközben ennek a tudatnak a felerősödése,
felszabadulása az idő természetes érzékelésétől
a démon minden tettét rendkívül hosszúvá tet-
te, bár az intervallum az ágyon fekvő test üvöl-
tései között nagyon rövid volt. A kínzás vagy
a megszakítása által okozott minden egyes
fájdalomhullám megszületett, felerősödött a
legmagasabb fokára, majd elhalt, hogy ismét
megszülessen, és ezért úgy tűnjön, hogy szám-
talan eónon keresztül tart.
Még inkább ez volt a helyzet azzal, ahogyan
a démon asszimilálta Arthurt. A haldokló
ember kómája egészében véve kívül került a
megszokott időn. A felemésztődés körülmé-
nyei újak voltak Arthur számára, nem tudott
róla semmit, és nem voltak adatai, amelyekből
kiszámolhatta volna, milyen messzi még a vég.
105
2019.07.24. 1:28:00
 GALAKTIKA
2019. augusztus
Lehetetlen többet tenni, mint felvázolni ezt a
folyamatot. Ahogy Arthur felszívódott, úgy nyo-
mult bele a tudata a démon tudatába, egy lett an-
nak minden éhségével és romlásával. És mégis
mindig ő maga szenvedte el saját személyében a
szétszakadást a legfinomabb molekuláivá, és ezt
megerősítette annak a részének legmocskosabb
megalázása, amelyet elutasított. Nem is próbá-
lom megkísérelni a végső folyamat leírását, elég
annyi, hogy a démoni tudat eltűnt, ő azonban
a démon hulladéka volt, és ez a hulladék, aki ő
volt, szennyesen hullt bele a sötétség és az éjsza-
ka végtelen mélységébe, amelynek neve: „Halál”.
Hamuszürke arccal emelkedtem fel.
– Meghalt – dadogtam.
A férfi ápoló a test fölé hajolt.
– Igen – visszhangozta –, halott.
És úgy tűnt, hogy az egész univerzum ösz-
szegyűjtötte a gyűlöletet és a szörnyűséget
egyetlen rettentő kacajba: „Halott!”
5 Szégyellem kimondani, hogy az első gondo-
Visszarogytam a székemre. Úgy éreztem, tud-
nom kellene, hogy mindez jól van, hogy a halál
mindent bevégzett. Jaj az emberiségnek! Ar-
thur tudata élőbb volt, mint valaha. A zuhanás
fekete félelme remegett benne, a változatlan
félelem néma eksztázisa. Nem voltak hullámok
a gyalázat tengerének felszínén, semmilyen
gondolat nem zavarta meg azokat az átkozott
vizeket. Semmi remény nem volt arra, hogy
bármiféle alja van a végtelen mélységnek,
hogy a zuhanás egyszer véget ér. Az esés olyan
örökkévalónak látszott, hogy még a gyorsulás
is hiányzott belőle, állandóan és egyenletesen
történt, ahogy a csillaghullás. Még a gyorsa-
ság érzése is hiányzott, végtelenül gyors volt,
amilyennek lennie kellett, mégis sajátos rette-
gés övezte, ugyanakkor mégis végtelenül lassú
volt, a mélység végtelenségéhez viszonyítva.
Intézkedtem, hogy ne zavarjanak azoknak
az embereknek a feladatai, akik e tettekkel –
106 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 106
ó, milyen ostobaság! – szolgálják a halottat:
egy cigarettában kerestem menedéket. Eléggé
furcsa, de most először kezdtem megfontolni a
lehetőséget, hogy segíthetnék Arthurnak.
Analizáltam a helyzetet. Biztosan az ő gon-
dolatai voltak, mert különben nem tudtam vol-
na olvasni bennük. Semmiféle okom nem volt
arra, hogy feltételezzem, valaki más gondolatai
értek volna el. Életben kell lennie a szó igazi ér-
telmében, ő volt, és nem valaki más, aki ennek
a kifejezhetetlen félelemnek az áldozata volt.
Ez a félelem nyilvánvalóan a test és az agy fizi-
kai alapjain ered. Az összes többi észlelt jelen-
ség pontosan megfelelt egy fizikai állapotnak,
reflexió volt egy olyan tudatban, amely már
képtelen arra, hogy korlátozza és szabályozza
a testben aktuálisan végbemenő folyamatokat.
Talán hibás értelmezés volt, de az övé, és ez
okozta neki azt a szenvedést, amely megha-
ladta mindazt, amit az összes költő a Pokollal
kapcsolatban valaha is kinyilvánított.
latom a katolikus egyház és a halotti mise volt
a halott nyugalomba helyezésére. Elmentem a
katedrálisba, és ahogy mentem, visszaidéztem
mindazt, amit valaha is mondtak – vad törzsek
százainak babonáit. A lényegben nem találtam
különbséget az ő barbár és a mi modern keresz-
tény rítusaink között. Bárhogyan is történt, de
összezavarodtam. A pap ugyanis megtagadta,
hogy imádkozzon egy eretnek lelkéért.
Feldúltan rohantam vissza a házba, és foly-
tattam a virrasztást. Nem volt változás, kivéve
a félelem mélyülését, a magányosság erősödé-
sét, és a még teljesebb felszívódást a gyalázat-
ba. Remélhettem azonban, hogy az összes vitá-
lis erő végső leállásával a halál véglegessé válik,
és akkor a Pokol beleolvad a semmibe.
Ez elindította a gondolatok sorát, amely ab-
ban végződött, hogy elhatároztam a folyamat
felgyorsítását. Arra gondoltam, hogy eltávolí-
tom az agyvelőt, de rájöttem, hogy nincsenek
2019.07.24. 1:28:00

eszközeim, amikkel megtehetném. Arra is
gondoltam, hogy lefagyasztom a testet, elmon-
dok az ápolónak egy történetet, azt sugallva,
hogy semmiféle hűtés nem éri el azt a jeges
borzalmat, amit a határtalan fekete űr mélye
jelent egy léleknek.
Úgy gondoltam, elmondom az orvosnak,
hogy Arthur tudományos célokra akarta ha-
gyományozni a testét, vagy félt attól, hogy ele-
venen eltemetik, bármit, ami ráveheti őt, hogy
vegye ki a halott agyát. De abban a pillanatban,
amikor a tükörbe néztem, rádöbbentem, hogy
nem szabad beszélnem. A hajam fehér volt, az
arcom elkínzott, a pillantásom lázas, a sze-
mem karikás és véreres.
Teljesen reménytelenül és gyötrődve levetet-
tem magam a laborban álló heverőre, és mohón
rágyújtottam egy cigarettára. A megkönnyeb-
bülés olyan hatalmas volt, hogy a lojalitás- és
kötelességérzetem kemény harcot vívott benne
azért, hogy visszatérítsen a feladatom folytatá-
sához. A borzalom, a kíváncsiság és az izgalom
keveréke bizonyára segített.
Eldobtam az ötödik cigarettámat, és vissza-
tértem a halottas szobába.
6 ham követte, de még hevesebben és össze-
Még tíz percig sem ültem az asztalnál, amikor
meglepő hirtelenséggel kitörésszerű változás
történt. Az űr egy pontján a sötétség össze-
gyűlt, koncentrálódott, ördögi lángba borult,
amely céltalanul lövellt sehonnan sehová.
Mindezt a legártalmasabb bűz kísérte. Majd
mindez eltűnt, mielőtt realizálhattam volna.
Amint a villámlás megelőzi a mennydörgést,
rettenetes moraj követte, amelyet csak úgy ír-
hatok le, mint egy fájdalomtól szenvedő gép
sikoltását.
Ez ismétlődött egy óra és öt percen ke-
resztül, azután olyan váratlanul fejeződött
be, ahogy elkezdődött. Arthur még mindig
zuhant.
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 107
GALAKTIKA
2019. augusztus
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I . É VFO LYAM , 08. SZ ÁM 2019. augus ztus 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
Barbár ido k
A L M O D Ó VA R // R O L A N D B A RT H E S
S A M R A I M I // S TA N L E E
19008 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Chanya Button: Vita és Virginia – ADS Service
9 770428 387007
Az augusztusi Filmvilág igazán fantaszti-
kus: a Conan, a barbár és a Trónok har-
ca visszarepít a kard és mágia ősidejébe.
Sam Raimi és Stan Lee pedig a fenyege-
tésekkel teli közeljövőt idézi meg.
Ezt öt óra múlva egy másik hasonló ro-
függőbben.
Ezután ismét csend következett, a félelem, a
magány és a gyalázat csendje.
Körülbelül éjfélkor megjelent egy szürke be-
lektől vonagló óceán a zuhanó lélek alatt. Ez az
óceán határtalannak látszott. Arthur fejjel lefe-
lé belezuhant, és a csobbanás új tudatosságra
ébresztette.
Ez a tenger, bár végtelenül hideg volt, a gü-
mőkhöz hasonlóan mozgott, mintha forrna.
Önmagában egy többé-kevésbé homogén nyák
töltötte ki, amelynek bűze messze meghaladott
minden emberi elképzelést (az emberi nyelv
egyedülállóan szegény az olyan szavakban,
amelyek a szagokat és az ízeket írják le, ezen
107
2019.07.24. 1:28:03
 GALAKTIKA
2019. augusztus
érzékelésünket mindig általánosan ismert dol-
gokhoz viszonyítjuk)2, és folyamatosan zöldes
buborékokat vetett haragos vörös kráterekkel,
amelyek fűrészes széle kékesfehér volt, és geny-
nyet folyatott, amelyből az ember által ismert
összes dolog keletkezik – mindegyik torz, deg-
radált, istenkáromló..
Ártatlan dolgok, boldog dolgok, szent dol-
gok! Mindegyik kimondhatatlanul meggya-
lázott, gyűlöletes, ellenszenves! A következő
nap vigíliája során felismertem egy csoportot.
Láttam Olaszországot. Először Olaszországot a
térképen, egy csizmás lábat. De ez a láb nagyon
gyorsan ezermilliárd fázison át változott. Más-
felől ez változott a lábává minden vadállatnak
és madárnak, és minden esetben mindegyik
láb az összes betegségtől szenvedett, a leprától
az elefantiázison át a skrofuláig és a szifiliszig.
És itt töltött el az a tudás is, hogy ez elidegenít-
hetetlenül és örökre Arthur része.
Ezután láttam, hogy Olaszország minden
részletében megromlott. És láttam magam is
az összes asszonyként, aki valaha is létezett,
minden egyest minden betegséggel és gyötre-
lemmel, amit a természet és az ember a pokoli
agyával kieszelt, és mindegyik halállal végző-
dött, Arthur halálához hasonlóval, amelynek
végtelen fájdalmai hozzáadódtak az övéhez,
és amelyeket mint az övéit ismert el és foga-
dott el.
Hasonlóan a gyermekünkhöz, aki soha nem
létezett, minden nemzet minden gyermeke
hihetetlenül csenevész, deformált, elgyötört,
darabokra szaggatott, minden alávalóságra
alkalmas volt, amelyet ennek az ősi ördög-
nek a képzelete ki tudott találni. És ilyen volt
minden gondolat. Realizáltam, hogy a halott
ember agyában a rothasztó változások minden
emlékképében mozgásba lendültek, és szétke-
nődtek a Pokol saját festékével együtt.
Időzítettem egy gondolatot: milliárdnyi
részlete ellenére mindegyik világos, élénk és
108 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 108
elnyújtott volt, és földi idő szerint körülbelül
három másodpercet vett igénybe.
Felismertem Arthur jól berendezett elmé-
jében a gondolatainak kiszámíthatatlan háló-
zatát, láttam, hogy évezredek sem fogják ki-
meríteni. De talán, ha az agya komponensei a
felismerhetetlenségig szétroncsolódnak...
Mindig is feltételeztük, hogy a tudat a vér
megfelelő áramlásától függ az agy ereiben,
soha nem álltunk meg, hogy végiggondoljuk,
vajon az emlékanyagot nem lehet-e valamilyen
más módon felidézni. Ma már tudjuk, hogy
az agytumorok hogyan vezetnek hallucináci-
ókhoz. A tudat furcsán dolgozik, a vérellátás
legkisebb zavarára kialszik, mint egy gyertya,
vagy pedig szörnyű formákat vesz fel.
Itt volt a döntő igazság, a halott ember ismét
él, és örökké élni fog. Azonkívül gondolhatunk
arra is, hogy az élet fantazmagóriája, amely
megtölti a fuldokló ember elméjét, sugallhat
valamit bárkinek, aki szimpatikus és aktív
képzelőerővel rendelkezik.
Még rosszabb, mint a gondolatok maguk, a
korábbi gondolatok megértése. A karbunku-
lusok, furunkulusok, fekélyek és rákok nem
egyenértékűek azokkal a gennyes hólyagokkal
a Pokol beleiben, amelyek vonagló tekervé-
nyeibe Arthur egyre mélyebbre és mélyebbre
süllyedt. Amennyire tudjuk, ennek a tapaszta-
latnak a nagyságát nem érzékeli az emberi agy.
Meg voltam győződve arról, hogy a test elége-
tésével el kell hogy jöjjön számomra a vég. Bol-
dog voltam, hogy Arthur is ekként intézkedett.
De úgy tűnt, hogy számára a vég és a kezdet
nem bírt jelentőséggel. Mindeközben mintha
az igazi Arthur gondolatait hallottam volna:
– Bár mindez én vagyok, mégis csak egy
véletlen számomra, itt állok mindezek mögött,
immúnisan és örökkévalón.
Ne tételezzük fel, hogy ez bármilyen mó-
don is csökkentette volna a szenvedés in-
tenzitását. Sokkal inkább még adott hozzá.
2019.07.24. 1:28:03

Undorítónak lenni kevesebb, mint kötődni
az undorítóhoz. Alámerülni a szennybe azt
jelenti, hogy eltompulni az undortól. De így
tenni, és mégis tisztának maradni – min-
den aljasság fájdalmat jelent. Gondoljunk a
Madonnára bezárva egy prostituált testébe,
és kényszerítve arra, hogy beismerje, „Ez
vagyok én”, miközben soha sem szűnik meg
az irtózása. Nemcsak befalazva lenni a Pokol-
ba, hanem arra is rákényszerítve, hogy részt
vegyünk a szakramentumaikban, nemcsak
főpapként az oltárnál, hanem a kultusz alko-
tójaként és kivitelezőjeként, Krisztus undo-
rodott Júdás csókjától, mégis tudatában volt
annak, hogy az árulás is hozzá tartozik.
7 nyéka, miközben a zuhanóra ránehezedett a
Ahogy az agy szétesése előrehaladt, a gennyes
hólyagok kifakadása esetenként átfedte egy-
mást azzal az eredménnyel, hogy az őrültség
zűrzavaros fellángolása hozzáadódott az egy-
szerűbb pokolhoz. Azt gondolhatnánk, hogy
bármilyen zavar némi segítséget jelentett a
folyamat megértéséhez, de bármennyire meg-
döbbentő is, ez nem így volt. A kínzás a pánik
megsemmisítő érzésével egyesült.
A képek fenyegetően támadtak fel, és csak
akkor tűntek el, amikor kásás bélsárkővé zú-
zódtak, amely, hogy úgy mondjam, maga
Arthur volt eddigre. Ahogy nyomorult párom
egyre mélyebbre és mélyebbre zuhant, a jelen-
ségek minden értelemben folyamatosan szapo-
rodtak. Most a dzsungel következett, amely fo-
kozatosan homállyal és rettegéssel árnyékolta
be az addigi iszonyatot.
Már maga az élet is olyan förtelmes és fé-
lelmetes dolog, hogy a borzalom megfagyaszt
minden emberi szívet, de mindez semmi ah-
hoz az őrülethez képest, ami utolsó útján elkí-
séri a holtakat.
Most újabb bonyodalom támadt az agy kom-
penzáló mechanizmusának visszavonhatatlan
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 109
GALAKTIKA
2019. augusztus
és teljes pusztulásában, ahogy az időérzékelés
került sorra. Visszataszítóan eltorzulva és elde-
formálódva, ahogyan az agy működési zavara
lehetővé tette, hirtelen egy alaktalan zseléhez
hasonló kilövellés keletkezett, óriási, váratlan
nyúlvány, amely ezerszer nagyobb pusztítást
végzett, mint addig bármi. A lánckövetkeztetés
érzéke maga is elpusztult, az egymást követő
dolgok egymásra helyezettként vagy a térben
egymást követőként jelentek meg. Új dimen-
zió bontakozott ki, az összes korlátozás újabb
lerombolása új és kifürkészhetetlen végtelen
mélységet tárt fel.
Mindahhoz, ami ezután következett, hoz-
záadódott a zavarodottság és olyan rettegés,
amelynek a földi agorafóbia csak halvány ár-
tökéletes bezártság érzése, mivel a végtelen-
ből nincs menekülés. Ehhez pedig vegyük
hozzá azt a reménytelenséget, amely a helyzet
monotóniájából fakad. A jelenségek végtelen-
szer variálódnak ugyan, de azokat lényegileg
mégis azonosnak ismerjük fel. Az összes em-
beri tevékenységet és érzést elviselhetőbbé
teszi az a biztos tudat, hogy mindez egyszer
véget ér. Még az örömeink is elviselhetetlenek
lennének, ha meg lennénk győződve arról,
hogy a fáradtság és az elteltség, az unalom és
a kielégültség ellenére örökre és mindörökké
tartanak. Ebben az embertelen, ördögi Pokol-
ban minden kimerítően ismétlődött, ugyanaz
a gyűlöletes disszonáns hárfafutam hangzott,
és folyamatos volt a gyötrődés, amelynek szü-
netei nem nyújtottak enyhülést, csak bizony-
talanságot valamilyen friss borzalom előérze-
tével együtt.
Órákig tartott ez az állapot – ami szin-
te örökkévalóságnak tűnt –, míg minden
egyes sejtben, ami emléknyomot tartalma-
zott, lezajlottak a degeneratív változások,
melyek hiperbrómos gennyesedésbe taszí-
tották azokat.
109
2019.07.24. 1:28:03
 GALAKTIKA
2019. augusztus
8 végtelen lény, akit azonban korlátoz a dolgok
A csekély mértékű bakteriális bomlás most
nagy kémia folyamatokat eredményezett.
A  rothadás miatt gázok keletkeztek Arthur
agyában, amelyek átható jelenlétükkel formát-
lanná torzuló és személytelen gennyhólyagok-
ként reprezentálódtak a tudatban. Arthur még
nem érte el a mérhetetlen mélység alját.
Az univerzum kúszva, kanyarogva be-
burkolta, meggyalázta névtelen és tapadós
szennyezéssel, belevonva a lényét egy még
fojtogatóbb terrorba. Egyszer-másszor beleful-
lasztotta a tudatot olyan örvényekbe, amit gon-
dolat nem képes kifejezni, így nem önthetem
szavakba, és valóban, a férjem kezdeti és végső
gyötrelmei végképp kívül esnek az emberi ki-
fejezőkészségen.
Ez volt maga a harag, és minden egyes
keserű pohár egy nyújtott és egyre erősebb
jajkiáltásban nyilvánult meg. A memória nö-
vekedett, a megértés fokozódott, a képzelet
megszabadult a korlátjaitól. De ki tudhatja,
hogy ez mit jelent?! Az emberi agy valójában
nem képes értékelni, nem tudja közvetlen be-
nyomás alapján megragadni a húszon felüli
számokat, csupán valamiféle következtetés-
sel kezeli azokat. Csak egy nagyon magasan
trenírozott intelligencia bír különbséget tenni
számlálás nélkül tizenöt és tizenhat gyufaszál
között. A halálban ez a korlát teljesen eltűnik.
Az univerzum végtelen számú tartalmának
minden tételét elkülönítve realizáljuk. Ar-
thur agya egyenértékű lett annak az agyával,
akit a teológusok Teremtőnek neveznek, de a
végrehajtó erő nélkül. Az ember tehetetlen-
sége a körülményekkel szemben benne vég-
telenre nagyítódott, de a részletek és a tömeg
elvesztése nélkül. Megértette, hogy a Számos
és az Egy valójában ugyanaz, anélkül, hogy
bármelyik elvesztené egyediségét, vagy ösz-
szeolvadás következne be. Ő volt az Isten, de
egy jóvátehetetlenül megátkozott Isten: egy
110 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 110
természete, és az abban rejlő gyűlölet.
9
Kevéssé kételkedem abban, hogy a férjem tes-
tének elégetése rövidre zárja azokat a folyama-
tokat, amelyek a normálisan eltemetett embe-
rek esetében addig folytatódnak, amíg nyoma
sem marad a szerves anyagnak.
A krematórium első simogatása olyan vad
és heves aktivitást vált ki, hogy annak kísér-
teties fényében elhalványul a múlt. A fájdalom
csillapíthatatlan agóniáját lehetetlen leírni, bár
lett volna itt enyhülés, de csak annak az érzés-
nek diadalittasságát érezhettem, hogy ez a vég.
Nemcsak az időt, hanem az idő kiterjedését,
az idő méhének összes szörnyetegét meg kelle-
ne semmisíteni ahhoz, hogy az Én is remélhes-
sen valamilyen véget.
Az Ego „a féreg, mely meg nem hal”, és a lé-
tezés „a tűz, mely el nem aluszik”. Mégis, miért
ne érinthetné meg valaki végül az alját ennek
az univerzális halotti máglyának, a folyékony
láva feneketlen mélységének, amely a végtelen
vulkánjaiból lövell ki, az „örök tűznek, amely
az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett”?
Ó, jaj de nem volt többé idő, sem annak kísérte-
te! A test-burok elfogyott, a gázai kombinálód-
va és rekombinálódva elégtek, eltűnt a szerves
forma.
Hová lett Arthur?
Az agya, az egyénisége, az élete teljesen
szétrombolódott. Mint különálló dolgok, igen:
Arthur belépett az univerzális tudatba. És én
hallottam a megnyilatkozását: vagyis inkább
ez annak az egyetlen gondolatnak a fordítása
általam, amelynek szintézise a „jaj” szó. A lé-
nyeget léleknek, szellemnek vagy anyagnak
nevezik.
A lélek és az anyag egy, oszthatatlan, örök,
elpusztíthatatlan. Végtelen és örökkévaló vál-
tozás!
2019.07.24. 1:28:03

Végtelen és örökkévaló fájdalom!
Nincs abszolút: nincs igazság, nincs szép-
ség, nincs idea, semmi nincs, csak a forma
forgószele, amely nyugtalan és kielégíthetet-
len. Örökkévaló éhség! Örökkévaló háború!
A  változás és a fájdalom végtelen és szaka-
datlan. Nem létezik egyéniség, csak a képze-
letben. A képzelet pedig változás és fájdalom,
de a lerombolása is változás és fájdalom, és
új elkülönülése a végtelentől és örökkévalótól
is változást és fájdalmat jelent. A végtelen és
örökkévaló lényeg változás és kimondhatatlan
fájdalom. A gondolaton túl, amely változás és
fájdalom, helyezkedik el a létezés, amely szin-
tén változás és fájdalom.
Ezek voltak az utolsó érthető szavak, bele-
olvadtak az örökkévaló mormogásba. Jaj! Jaj!
Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Szakadtan monotóniával, amely
mindig a fülemben cseng, ha az aktivitás ma-
gaslatáról engedem leszállni a gondolataimat,
hogy szóhoz juthassanak az érzékeim.
Alvás közben részlegesen védett vagyok,
és egy lámpa folyamatosan ég, hogy dohányt
égessek a szobában: de az álmaim mégis túl-
ságosan gyakran terhesek attól az ismétlődő
jajgatássorozattól: jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj!
10
A végső fázis elkerülhetetlen, hacsak nem hi-
szünk a buddhisták tanaiban, amelyek felé
valamennyire hajlok is, mivel az univerzum
elméletét minden részletében pontosan meg-
erősítik az itt lefektetett tények. De egy be-
tegséget felismerni egy dolog, a gyógyszerét
felfedezni egy másik. Őszintén szólva, egész
valóm tiltakozik a módszereiktől, és inkább
belenyugszom az elkerülhetetlen végzetbe és
annak elérésébe, olyan gyorsan, amennyire le-
hetséges. A legkomolyabb gondom az előzetes
tortúrák elkerülése, és meg vagyok győződve
arról, hogy egy dinamittöltet-felrobbantás a
szájban a leggyakorlatiasabb elintézési módja
Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 111
GALAKTIKA
2019. augusztus
ennek. Ott van azonban a lehetőség, hogy ha
az összes gondolkodó elmét, az összes spirituá-
lis lényt elpusztítanánk, és főként, ha az összes
szerves életet megsemmisítenénk, akkor meg-
szűnhetne az univerzum, mivel (ahogy Berke-
ley püspök kimutatta) csak bizonyos gondol-
kodó elmékben képes létezni. És itt valóban
nincs bizonyíték (Berkeley ellenére) bármely
emberen kívüli és túli tudat létezésére. Lehet,
hogy az anyag a maga bizonyos értelmében
gondolkodik, és a „jajának” monotóniája ke-
vésbé szörnyű, mint az irtózása attól, hogy ma-
gas szintű és szent dolgokat építsünk fel azért,
hogy keresztülvonszoljuk őket az aljasságon és
terroron át az ősi, végtelen mélységbe.
Határozott szándékom, hogy ezt a feljegy-
zést a legszélesebb körben terjeszteni fogom.
Azokat a jegyzeteket, amelyek Arthurral vég-
zett munkáimat tartalmazzák (I-CCXIX kö-
tet), von Buehle professzor fogja kiadni, akinek
csodálatos elméje talán felfedez valamiféle
menekülési lehetőséget az elől a végzet elől,
amely az emberiséget fenyegeti. Minden, ami
ezekben a jegyzetekben olvasható, teljesen hi-
teles, tehát szabadon meghalhatok, mivel már
nincs miért élnem, és az összes más dolgon kí-
vül még a betegség kitörésétől és a természetes
vagy véletlen halál lehetőségétől is félek.
MEGJEGYZÉS
Örülök, hogy lehetőségem van e szakterületen
széles körben olvasott folyóiratban leközölni a
néhai Blair professzor özvegyének kéziratát.
A hölgy elméjét kétségtelenül megzavarta
a gyász férjének halála miatt; az orvos, aki
a legutolsó betegsége alatt meglátogatta, ag-
gódni kezdett az állapota miatt, ezért felügye-
let alá helyezte. Megpróbált ugyanis (sikerte-
lenül) dinamitot beszerezni több üzletben, és
néhai férjének laboratóriumában meg akarta
kísérelni nitrogén-klorid előállítását, nyil-
vánvalóan öngyilkossági céllal, de elfogták,
111
2019.07.24. 1:28:03
 GALAKTIKA
2019. augusztus
elmebetegnek nyilvánították, és a gondnok-
ságom alá helyezték.
Az eset azonban számos vonatkozásban
szokatlan.
(1) Tudomásom szerint Mrs. Blair soha nem
tett pontatlan kijelentést hiteles tényekkel kap-
csolatban.
(2) Kétségtelenül képes megdöbbentő mó-
don olvasni mások gondolataiban. Ez a képes-
sége jelenleg hasznos számomra, mivel előre
jelzi a betegeimnél az akut elmebajos rohamot.
Órákkal korábban, percre pontosan képes elő-
re jelezni a rohamokat. Egy korábbi alkalom-
mal, az egyik segédem súlyosan megsérült,
mivel nem hittem a képességében.
(3) Kombinálja az öngyilkosság szilárd elha-
tározását (a különleges módot ő maga írta le) az
intenzív halálfélelemmel. Megszakítás nélkül
dohányzik, és kénytelen vagyok megengedni
neki, hogy éjszakára telefüstölje a szobáját.
(4) Biztos, hogy mindössze huszonnégy
éves, de bármelyik kompetens bíró egyforma
meggyőződéssel mondaná hatvannak.
(5) Buehle professzor, akinek elküldte a
jegyzeteket, hosszú és sürgető táviratot küldött
nekem, és kérte az elengedését azzal a feltétel-
lel, hogy megígéri, hogy nem követ el öngyil-
kosságot, hanem elmegy hozzá, hogy Bonnban
vele dolgozzon. Megtudtam azonban, hogy ez
Aleister CROWLEY
Angol okkultista, költő, író, 1875-ben született.
Vagyonos családja ellen lázadva fiatalon látvá-
nyosan herdálta pénzét, majd érdeklődése a fe-
kete mágia és a szekták felé fordult. A 20. szá-
zad elején több kötetnyi misztikus vers került ki
a keze alól, ezeket verses drámák és prózai mű-
vek követték, természetesen rengeteg okkultista
szakirodalom kíséretében. A fantasztikum terüle-
tén két fontosabb művet publikált, 1913-ban, saját,
Equinox című időszaki kiadványában a „Magdalen
Blair örökségé”-t, valamint egy regényt, a fekete
és fehér mágusok összecsapásáról szóló Hold-
gyermeket 1929-ben. 1947-ben hunyt el.
112 Retro: Magdalen Blair öröksége
094-112-crowley.indd 112
a német professzor, bármilyen neves is, nem
rendelkezik semmiféle befolyással egy privát
elmegyógyintézet vezetésében Angliában, és
biztos vagyok benne, hogy az Elmegyógyásza-
ti Kormánybiztosság támogat engem abban,
hogy elutasítom a kérés fontolóra vételét.
Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a dokumentu-
mot teljes visszafogottsággal, mint egy nagyon
sajátságos, talán egyedi típusú elmebeteg el-
mélkedését fogjuk közölni.
V. ENGLISH, M. D.
Fedina László fordítása
1: A természet egyik nagy kegyetlensége az a jelenség,
hogy az összes fájdalmas vagy nyomasztó érzés látszólag
megnyújtja az időt, a kellemes gondolatok és a túlfűtött
hangulat következtében viszont repül az idő. Ezért tehát,
ha külső nézőpontból összegezzük az életet, és feltételez-
zük, hogy az öröm és a szenvedés egyenlő időtartamot
foglal el benne, akkor az lehet a benyomásunk, hogy a
szenvedés időtartama sokszorta hosszabb, mint az örö-
mé. Ez kétségbevonható. Vergilius azt írja: „Talán jó lesz
egykor emlékezni a régi dolgokra is”, és létezik legalább
egy író, aki teljesen ellentmond a pesszimizmusnak, aki
nagyon optimista. De azok az új tények, amelyeket itt
előterjesztek, megdöntik a teljes érvelést, végtelen töme-
gű súlyt vetnek ebbe a csöppnyi remegő mérlegbe.
2: Az általános panaszom az, hogy egyrészt valameny-
nyien kutató diákok, másrészt képzeletgazdag írók. Egy
új ideát csak két vagy több régi idea kombinálásával
tudunk kifejezni, vagy egy metafora alkalmazásával,
pontosan ugyanígy bármely számot kialakíthatunk két
másik számból. James Hinton kétségtelenül rendelke-
zett „a tér negyedik dimenziójának” szabatos, egyszerű
és tömör elképzelésével, ám a legnagyobb nehézségekbe
ütközött, hogy ezt a tudást átadja másoknak, még akkor
is, ha azok kiváló matematikusok voltak. Ez (úgy gondo-
lom) a legfontosabb tényező, amely gátolja az emberi ha-
ladást, vagyis az, hogy a nagy emberek feltételezik, hogy
mások megértik őket.
Még a tiszta angol nyelv olyan mesterét is, mint a néhai
Huxley professzor, annyira félreértették, hogy ismétel-
ten megtámadták egy olyan javaslat megerősítése mi-
att, amit ő specifikusan és a legvilágosabb nyelvezettel
elutasított.
2019.07.24. 1:28:03
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER

33 33 33 3 3 3 3 3 3
STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL
CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET
EGY SUGÁRZÓ ELME ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK
GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG

+ + + + + + + +
FEDINA
TOOCHEE
+ SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
FILM FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS FEDINA
GOLD LUNGU BENEDEK
GANSZOVSZKIJ
KÉPREGÉNY JOBBÁGY
WALLIS
+ HENDON
BARING
KÉPREGÉNY KALUGIN
CHOLNOKY
KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV
LALUMIÈRE
MÓRA
JÓKAI FILM FLAGG BENÉT
KÉPREGÉNY
ROBERT Szélesi Orosz TAL M.
Klein
KIR RONIL MARIJA KIR
Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Caine Előfizet Galina Bulicsov
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek Előfizet Előfizet
RONIL
AK
1000 JODI AK
1000 Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK
Taylor Kilworth
Ft! 1000 1000
Caine Ft!
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft! Ft!
IVÁN Ft! ISTVÁN Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS

3 5 3 3 3 3 35 35 35
RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK
MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS
ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK
ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI
BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG

+
CAINE
+
CAINE
+
SZENTE
+
BIGGLE
+ +
ANTAL
+
HYKES
+
MÁRKI
VARGA KOMOR WINKLER KALUGIN
Előfizet FEDERICI BOJTOR Előfizet
CS őknek Előfizető
KARR VARGA DAJCS
NOROÑA NEMERE
CS őknek
AK BOLDOG GAUT VEL HARTMAN AK BODOR HUSZÁR GAILEY
GULISIO
CS knek
AK
HUSZÁR PORCAYO
1200 LEDBETTER HENDON 1200 Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS TÉPŐ
GALINA
1200
SZALOMATOV GALINA
BERESFORD BROWN
Ft! PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH SPOFFORD
DAVID Ft!
SHIEL 1200 Ft!
SZINI

PETR
JODI KEITH
GREGORY
Előfizet
CS őknek Fedina Stančík Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Taylor Előfizet
Roberts Benford
AK
1200 Ft!
LÍDIA SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach
CS őknek ALEKSZEJ CS knek
AK J. G. CS knek
AK
J. G. AK
1000
Kalugin Toochee DAVE
LLOYD
Biggle, Jr. Nemere 1200
Ballard
1200 RICHARD
Ballard Chwedyk
Ft! Ft!
Ft!

Mateusz Majewski képe

Hutchinson ISTVÁN

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Szeptemberi számunk várható tartalmából: SZ A 3
EP
T
54
.
az EMB szám
újs ER
• A Dekkán-plató rejtélye ág
os 3-ÁT
ok
• Phyllis Ann Karr kisregénye ná ÓL
l!
• Robert Silverberg és Daniel Frini novellái
• A láp asszonya – képregény Robert E. Howard novellájából

Bronte’s Egg © 2002 by Richard Chwedyk (Magazine of Fantasy & Science Fiction) • Más volt © 2019
by Urbánszki László • Going Dark © 2018 by Richard Fox (Backblast Area Clear) • A vastundra © 2019
by Bojtor Iván • White Creatures © 1975 by Gregory Benford (New Dimensions 5) • The Testament
of Magdalen Blair ¤ 1913 by Aleister Crowley (Equinox) • Stepfather Bank © 1980 by D. C. Poyer (The
Berkley Showcase: New Writings in Science Fiction and Fantasy, Vol. 1) • If you Can Fill the Unforgiving
Minute © 1980 by D. C. Poyer (Isaac Asimov’s Science Fiction Magazine)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2019.07.24. 1:28:41

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
ÓPAI UNIÓ IRODALMI
2019. AUGUSZTUS

ELNYERT KÖTETEK
ri
mbe en:
353 ÁRA: 2990 FT

e p te
-b
A sz tika XL ik
ak
Gal s Dom
in e
a n rök ség IN ELŐFIZ
H ö Z
ra n idák alandok a GA E
n
Az u etetlen k Vénuszo n!

TŐ
AM
Hih n és a ékába

IÁ RA
ldö rny
a Fö gvége á
Gyémán
353

vilá
csak t kártyáv
al
2250 F
D. C. POYER t!
Mostoha Bank
GALAKTIKA

19353

243014

Rendelje meg itt: CHWEDYK / URBÁNSZKI / FOX

530133

www.galaktikabolt.hu / BOJTOR / BENFORD / CROWLEY

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

353

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Mostoha Bank

114-xl.indd 114 2019.07.24. 1:27:50

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
GALAKTIKA ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

D. C. Poyer
Mostoha Bank
1. rész
A Mostohaapa nevében
2110-re már a Banké volt minden.
Egyszerűen csak Banknak hívták, mert
a teljes neve 66 szó hosszú volt. Az 1990-
es évek végén indult, a Bank of America, a
General Motors, a Barclays és a Compagnie
Française de Pétrole egyesülésével. Ez volt a
kezdet. Aztán az első tíz évben irányító ré-
szesedést szerzett az IBM-ben, a Badische
Anilinben, Brazíliában, az AFL–CIO-ban és
Japánban, sok más mellett. Ez indította a ro-
hamot. Minden konglomerátum, nemzetkö-
zi vállalat, kartell és zajbacu azon dolgozott,
hogy összefonja vele az igazgatóságaikat.
Nem lettek elutasítva. Amikor a kommuniz-
mus összeomlott, Oroszországot és a mű-
holdjaikat egyszerre nyelte el.
2110-ben az egész Föld a Bank tulajdona
volt már több mint három nemzedék óta. Tel-
Mostoha Bank
115-202-xl.indd 115
L GALAKTIKA
2019. augusztus
Egy túlkontrollált,
gazdasági szemléletű
világban valaki
úgy dönt, kiszáll a
mókuskerékből. Nem
költ, és nem is keres
pénzt. Persze hogy
gyanús lesz idővel...
jesen automatizálva és komputerizálva a Ban-
ké volt minden. Kerek 10 százalék adót szedett
minden emberi tranzakció után. Birtokolt,
foglalkoztatott és uralt mindenkit. Mindenkit
a világon. Monaghan Burlew-t kivéve.
Burlew szabadúszó költő volt. Annak tar-
totta magát, miután befejezte a minimum
Iskoláztatást, tizenhat éves és ezzel Dolgozó
Korú lett. Azóta egyetlen Fizető Egységet sem
keresett, és nem is költött. A törvény szerint
így adóznia sem kellett, és kamatokat sem fi-
zetett. Nem birtokolt semmit, nem tartozott
senkinek, nem vett semmit, így a Bank nem
tudta „segíteni, hogy megtalálja a legmegfele-
lőbb foglalkozást” – vagyis hogy megmond-
ja, hol és mit dolgozzon. Különleges volt; az
egyetlen ember a világon, aki nem része a
Rendszernek. Az egyetlen, aki szabad.
Ez nem tette szükségszerűen hősiessé, de
még csak kívánatossá sem.
115
2019.08.02. 18:42:55
 GALAKTIKA L
2019. augusztus

2019. augusztus

GALAKTIKA L
116 Mostoha Bank

116
115-202-xl.indd 116
Mostoha Bank
2019.08.02. 18:42:59

Burlew kövér volt. IV-es osztályú szülei
lévén csak Alacsony Szintű Angol és elemi
számítógépes oktatásra volt jogosult. Ritkán
voltak nemi kapcsolatai, és ritkán fürdött.
Szakadt, tech-zöld kezeslábasa, amit egy ku-
kában talált egy Odesszához közeli kisváros-
ban, bűzlött. Bicegett, mióta pőre lábujjait
kutyák harapdálták meg egy keserű júliusi
éjszakán Sydneyben. Nem volt borotvája, sem
mikrodepilátora, és a haját sem vágta. Boldog
volt, mert úgy érezte, szabad; boldogtalan volt,
mert úgy érezte, valami dolga van, bár nem
igazán tudta, mi is lehet az.
2110-ben negyvenéves volt.
A 10-klikkes mozgójárda halkan zümmögve
vitte be a New Fifth Avenue szivárványszerű
fényei alá.
– Aha, New York! – mondta ki hangosan,
miközben nyakát nyújtogatva, körbe-körbe
forogva fogyasztotta a mérföld-magas felhő-
karcolók látványát, a körülötte siető járóke-
lőket akadályozva ezzel. – Én nagyon szeret.
Szép város. Örül.
Szeme barátságosan végigsöpört a boltok, a
kegyhelyek és a Flitó Paloták fölött, amelyek
az utat szegélyezték, és a mellette álló férfi üres
tekintetén állapodott meg.
– Üdv, barát! – szólította meg. – Szeretne
élvez egy kőtemény?
– Pardon? – felelte a férfi, aki egyértelmű-
en II-es osztályú kezeslábast viselt. Mellén
azonosító jelvények csillogtak: Biszex, Felköz,
Gyárip és Veget.
– Kőtemény. Nem szeret kőtemény? Próbál
ki, hm?
– Rendben, próbáljuk ki! – mondta fér-
fi, kicsit elmosolyodva, ahogy végignézett
Burlew-n.
Burlew kitárta a karját az ég felé, felfedve
két nagy szakadást a hóna alatt, és szónokolni
kezdett:
Mostoha Bank
115-202-xl.indd 117
L GALAKTIKA
2019. augusztus
Itt vagyok, ez New York City,
Ahol tömeg nem kicsi.
Itt vagyok, ez New York állam,
Büszkeség emel vállam.
Egy pillanatra megállt, a többnyire döbbent
arcokra pillantott maga körül a mozgójárdán.
Még sosem hallottak semmilyen költészetet;
nem volt gazdasági funkciója, így nem létezett
az életükben. Nem volt megtiltva; egyszerűen
csak nem jövedelmezett, ezért hát nem taní-
tották, nem publikálták és nem olvasták. Nem
hozott profitot a Banknak. Burlew megrázta
az öklét a levegőben, és folytatta:
Ez ország Amerika régen
Legnagyobb a földkerekségen.
De nemzet már csak második rang,
Mióta van Mostoha Bank.
– Jézusom! – nyögött fel a férfi. Arca elsá-
padt az utolsó sornál. – Én nem értek egyet ez-
zel. Nem, nem! Ó, Jézusom! – Kétségbeesetten
körülnézett, és fellépett a 15-klikkes járdára,
mely gyorsan elvitte Burlew-tól. Nem nézett
vissza.
– Te ki? – kérdezte egy fiatal lány, talán ti-
zennégy lehetett, még nem elég idős, hogy dol-
gozzon. – Te lenni ki, kimond „Mostoha” kint
emberek között így?
– Én Burlew – felelte a költő bólogatva. El-
gondolkodva nézett a távolodó II-es osztályú
után. – Te mit gondol? Ez van szép kőtemény,
igaz?
A lány közelebb lépett hozzá. Most már
nagyobb hely volt Burlew körül a járdán; a
többiek elhúzódtak a furcsa, kövér férfitól. Né-
hányan már vakaróztak is. A lány a kirojtoso-
dott foltokra bámult az overallján, ahonnan a
jelvényeket letépték.
– Burlew. Aha, hallott rólad. Gyerekek
beszél rólad. Te lenni tényleg ő? Aha, szép
117
2019.08.02. 18:43:00
 GALAKTIKA L
2019. augusztus
kőtemény. Az mostohagyereknek nem tet-
szik. Miért te öltözni olyan szegény, ki-
gúnyol Bank? Téged megszüntetnek, nem
hazugság.
– Engem nem – felelte Burlew. Előhúzott
egy kék telekártyát az overallja zsebéből, és
megmutatta neki. A lány pislogott egyet, és
elfordította a fejét, mintha magát mutogatta
volna. Az Egyenlege volt az. – Tessék, olvas!
– nyújtotta felé Burlew. A tömeg felmorajlott
körülöttük. Végül, sokszori nógatásra, hogy
tényleg ezt akarja, a lány elvette.
– Hitel: nulla – olvasta suttogva. – Tarto-
zás: nulla. Utolsó pénzügyi év bevétele: nulla.
Összes aktív életkori bevétel: nulla. Projektált
bevétel… nulla.
– Mostohaapa nem szüntet meg, csak ha
vagy szegény ember – magyarázta Burlew. –
Csak ha van nagyobb tartozás, mint bevétel.
Burlew bevétel zéró, kiadás zéró. Nincs adó,
nincs százalék. Sosem Pirosban. Én csinál,
amit akar. Kiigazítók nem talál meg, nem ha-
zugság.
– Aha, kitalál ezt – mondta a lány, ahogy
megértette a dolgot. Közelebb húzódott, és ka-
ron fogta. – Hű, igazi Barlew, itt! Hol te meg-
száll?
– Akárhol – felelte Burlew.
– Nekem van tanulókocka. – Visszadugta a
telekártyát a férfi ruhájába. Felnézett. – Akar
marad nálam?
Burlew lehalkította a hangját.
– Az lenni Adakozás, tud. Kiigazítók bün-
tetés miatta. Bank nem kedvenc Adakozás.
– Bank leszar – válaszolta a lány. – Talán
lenni olyan, mint te. Sosem dolgozik.
– Rendben – mondta Burlew.
A lány nem csak a kockájába fogadta be,
ellátta egy hétig. Az alatt a hét alatt elégedett
volt; de egy nap, mikor a lány hazatért, csak
egy nyersen nyomtatott kőteményt talált.
Monaghan Burlew továbbállt.
118 Mostoha Bank
115-202-xl.indd 118
•
Az Igazgatótanács Szingapúrban ült össze azon
a héten. Négy tagból állt, mindegyikük konzer-
vatív szabású, bankszürke öltönyt viselt. Vang
Lung kínai volt; egy ráncos, aszott öregember
fényes kicsi szemekkel, amik figyelmét semmi
nem kerülte el. C. Bertram Boatwright brit volt;
mindig merev, haja hófehér, úgy viselte a korát,
mint egy megfakult zászlót. Amitai Muafi izra-
eli is volt, és arab is, annak az erőteljesen kevert
népnek a leszármazottja, mely a sokat vitatott
Sínai-félszigeten született. Mint a többiek, ő
is öreg volt; mindegyikük idős ember, idős,
de élénk szemekkel, furcsán anakronisztikus
egészséggel és aktivitással. A negyedik tagnak
nem volt neve, vagyis inkább 66 volt neki. Egy
csődbe ment sci-fi író volt, aki elkerülte a meg-
szüntetést azáltal, hogy lecserélték az agyvele-
jét egy számítógépes adatlinkre. Más szóval, a
negyedik tag a Bank maga, a paraelektronikus
agy, ami a történelem legtökéletesebben integ-
rált, teljes bolygót átölelő gazdasági rendszerét
irányította.
Három téma volt napirenden. Az első egy
ajánlat, hogy elkezdjék a marsi krómlelőhe-
lyek nagyarányú kitermelését, ami évtizedek-
be, többmilliárdnyi Fizető Egységbe és több
ezer emberéletbe kerülne. Az Igazgatótanács
elfogadta. A második egy kérelem, hogy lezár-
ják az Antarktiszt, ami három egymást köve-
tő évben is veszteséges volt. Ezt három az egy
arányban szavazták meg, Boatwright viccesen
rámutatott, hogy az Egyesült Királyság több
mint két évszázada veszít pénzt, mégsem érte
semmilyen káros következmény. A harmadik
ügy annak vitája volt, hogy mit kezdjenek
Monaghan Burlew-val.
– Meg kell szüntetni! – javasolta Vang
Lung, mint mindig, ha Burlew szóba került.
– FIZETŐKÉPES, ÉS NEM MEGSZÜN-
TETHETŐ – mondta a Bank, a megszokott
kisimult és kifejezéstelen arccal.
2019.08.02. 18:43:02

– Mi az Egyenlege? – kérdezte Muafi, de
úgy hangzott, mintha máris tudná a választ.
– NULLA.
– És az azt jelenti, fizetőképes?
– NINCS TARTOZÁSA. EZÉRT LEGÁLI-
SAN NEM MEGSZÜNTETHETŐ, ÉS MÁS
MÓDON SEM LEHET FELLÉPNI ELLENE.
– Csak körbe-körbe járunk! – kiáltott fel
Boatwright türelmetlenül. – Szüntessük meg
akkor illegálisan! Ön ebben különbözik tő-
lünk; nem rugalmas, nem tud alkalmazkodni
a változó körülményekhez. Nem tudna csak
egy kicsi kompromisszumot kötni, most az
egyszer?
– MI NEM KÖVETÜNK EL ILLEGÁLIS
CSELEKMÉNYEKET – mondta a Bank. –
GYAKORLATILAG NEGYVEN ÉVE ÉLÜNK
EGYÜTT BURLEW-VAL. SZÜKSÉGES
MOST CSELEKEDNI? NEM HAGYHATJUK
ŐT BÉKÉN?
– Nem. Valahogy ki kell vonnunk a for-
galomból – válaszolta Vang Lung, mérgesen
kaparva az asztalt aszott sárga kezével. – Ő az
utolsó. Folyamatosan ellenszegül nekünk, sza-
vakban, cselekedetekben, azzal, ahogy él. Az
úgynevezett költészetével a tiszteletlenség és a
gazdaságmentes viselkedés förtelmes vírusát
terjeszti. Tudja – intett csontos ujjával hirtelen
a Bank felé –, minek nevezi magát? Mostoha
Banknak! Ez egy jelige, mint az „aux armes”,
vagy az „off the pigs”!
– NEM BÁNJUK A JELIGÉKET – mondta
a Bank.
– Ne becsülje le az erejüket! Azok a jeligék
terjednek. Az emberek olyanokat mondanak,
hogy „Mostohaapa figyel téged!”, néha még a
Kiígazítók füle hallatára is! Névtelen leveleket
kapunk Mostohaapának címezve, obszcén le-
veleket. Marokkóban a legnépszerűbb sláger a
„Lelkemmel tartozom a Mostoha Boltjának”.
– Szigorítsunk! – javasolta Muafi. – Tiltsuk
be a szót! Vessünk ki bírságot arra, aki hasz-
Mostoha Bank
115-202-xl.indd 119
L GALAKTIKA
2019. augusztus
nálja! Védessük le, és pereljük be a jogbitorló-
kat! Vannak módszerek.
– Az csak tüneti kezelés – mondta
Boatwright. – Vang Lungnak igaza van. Ez az
ember a fertőzés középpontja. Veszélyes. El
kell takarítani! Nem tudjuk elítélni valamivel?
– MINDEN BŰNTÉNY DEFINÍCIÓ SZE-
RINT GAZDASÁGI. BÁRMILYEN TÖR-
VÉNYSÉRTÉS, AMI NEM GAZDASÁGI,
ÁLDOZAT NÉLKÜLI, ÍGY TEHÁT NEM
BÜNTETHETŐ. EZ EGY OLYAN ELV, AMI
1970 ÓTA VAN ÉRVÉNYBEN. BURLEW
NEM FOLYTAT GAZDASÁGI TEVÉKENY-
SÉGET. EZÉRT EDDIG SEM ÉS MOST SEM
KÖVETHET EL BŰNTÉNYT.
– Ettől a jogkövető aggodalmaskodástól
hánynom kell! – jelentette ki Vang Lung. –
Nem tudná meggyőzni magát, hogy törvényen
felüli eljárásokat használjon? Mint például… a
Manifesztumot?
Boatwright és Muafi felpillantott a névre.
Csak lebegett a levegőben egy ideig. Végül
Boatwright udvariasan köhintett, és témát
váltott:
– Lenne egy másik, kevésbé extrém meg-
oldás.
– LEGÁLISNAK KELL LENNIE, MR.
BOATWRIGHT.
– Tudom. Az lesz, még az ön feddhetetlen
elvei szerint is.
Elmagyarázta az ötletét. A másik két ember
rábólintott. Egy pillanattal később a Bank is.
A találkozó véget ért. Az öregemberek ke-
zet fogtak és távoztak, mindegyikük a saját
kicsi sarkába a világnak. Megegyeztek, hogy
egy hónap múlva találkoznak New Yorkban,
és megünneplik Monaghan Burlew bukását.
De a rá következő péntekre Burlew többet
utazott, mint az egész Tanács. Elhagyta a
várost, elrejtőzve egy Bank-tulajdonú te-
herszállító hajó üres szerszámosládájában.
119
2019.08.02. 18:43:02
 GALAKTIKA L
2019. augusztus
A  hajóról Máltán szállt ki, ahol az megállt
egy rövid időre a Földközi-tengeren, és ha-
marosan Ó-Valletta szűk utcáin sétált, a
bájos, sötét szemű lányokat nézegetve és na-
gyokat pislogva az áradó napfényben. Ajka
mozgott, ahogy ment, mezítlába csattogott
a forró kövezeten. Boldog volt, bár gyom-
ra korgott, és bolháit izgatta a hőség. Egy
kőteményen dolgozott.
Máltán fekete szemű sok nő,
Szépsége nem meglepő;
A tenger itt kék, mint…
Az utolsó sor aggasztotta. Nem tudta, hogy
folytassa. Meg kell változtatni a harmadik
sort, gondolta. Vajon jobb lenne úgy – motyog-
ta magában –, hogy a tenger itt zöld?...
Úgy elmerült benne, hogy elsétált a sikátor
mellett. Pár lépéssel később megfeledkezett a
kőteményéről, megfordult, és visszaszaladt a
bejáratához.
Burlew összehúzta a szemöldökét. Egy
vékony figura integetett egy archaikus fém
szemeteskuka tetejéről. A hőség ellen fekete
gyapjút öltött hallgatósága vállt vállnak vetve
állt az utcában. Burlew óvatosan beállt közé-
jük, és a következőket hallotta:
– …a monopoltőke rabszolgái, az univer-
zális államkapitalizmusé. Igen, van munká-
tok, amivel kerestek egy kis bért; de ki vásárol
igazán? Ki ad el igazán? A Bank! És lefölözi a
tíz százalékát minden termelésedből és szük-
ségletedből. Ruházat, bor, sajt, gyógyszerek.
Birtokol engem. Birtokol mindannyiunkat!
A sötét figura ökle dühödt harmóniá-
ban mozgott a szavaival. Közelebb férkőz-
ve Burlew látta, hogy egy nő az, vékony,
csontos, félszeg, de sötét tűzzel teli szeme
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Mostoha Bank
115-202-xl.indd 120
mélyen ült éles aszkéta arcán. Ki lehet ez?
– kérdezte magában. Ilyen nyilvánosan el-
lenállni, közönség előtt lázítani a Bank el-
len… öngyilkos dolog. Ő  maga sose merte
volna, kőteményeit csak egy-egy járókelő-
nek mondta el, titokban.
– Ki ő? – kérdezte az egyik máltaitól.
A férfi, tágra nyílt szemmel bámulva a
piszkos, kövér emberre, sikítani kezdett, és
eliszkolt. A tömeg is szétoszlott, és másodper-
ceken belül egyedül maradt a nővel, aki lassan
leengedte a kezét, és körbenézett, mintha csak
most ébredt volna.
– Jó beszéd – mondta Burlew. – Helló, én
Burlew. Te ki?
A lány válla megroskadt, ahogy lelépett a
kukáról. Kitartotta a kezét; csontos, vörösre
dörzsölt csuklók bukkantak elő a koszoskék
diák-ösztöndíjas kezeslábas túl hosszú ujjai
alól.
– Jól van, vigyen be! – mondta. – Nem tar-
tok több beszédet, Mostohafiú. Készen állok
letenni a terhet.
– Mostohafiú? Hé, azt hisz, én zsaru? Néz
rám! Lát rajtam bármi Szürke?
– Ki maga akkor? – kérdezte óvatosan, és
a háta mögé pillantott a sikátor bejárata felé.
Mint egy macska – gondolta Burlew a pár rit-
kán bevillanó költői képe egyikeként. Mint a
rosszul táplált, éjszaka kóborló macskák, az
utolsó szabadok a Bank világvárosában.
Burlew elmagyarázta. A lány nekidőlt a ho-
mokkőnek, szeme lassanként nagyra tágult.
– Nincs tartozás!
Megmutatta neki a kék kártyát. Vonakod-
va, de a lány is elővette a sajátját. A telekártya
a normál, egészséges kék színről élénkvörösre
váltott, a karakterek fekete tűzként világítot-
tak rajta.
2019.08.02. 18:43:02
 Ha kedveled a középkori thrillereket,
olvasd el Indrek Hargla sorozatát!

R E N D E LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U

B1-B4.indd 3 2019.07.24. 1:31:16

 AZ EURÓPAI UNIÓ IRODALMI
DÍJÁT ELNYERT KÖTETEK

Rendelje meg itt:

www.galaktikabolt.hu
B1-B4.indd 4 2019.07.24. 1:31:17