GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER

356
ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK
CSERNOBILI SZARKOFÁG
ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+
KARR
ECSÉDI
SURUGIU
SLACHTA

EMMI
Itäranta Előfize
t
CSAőKknek
Kornis 1200 Ft
!
MIHÁLY

A SCI-FI LEGJAVA 19356

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2019.10.24. 1:05:55

 A V É G S Ő H Á B ORÚ U TÁ N
K É T SZ Á Z É V V E L NOM Á D OK ,
R A B SZ OL G ATA RT ÓK ,
T E C H NOK R ATÁ K , E M BE R E VŐ
M U TÁ N S OK É L N E K A H AJ DA N I
M AGYA ROR SZ ÁG ON.

Z Ő KÖTET
AZ ELŐ APHATÓ!
MÉG K

A VÉGE UTÁN-SOROZAT 2. KÖTETE.

R E N D E LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U
MÉG KAPHATÓ!

A VÉGE UTÁN-SOROZAT 2. KÖTETE.

B1-B4.indd 2 2019.10.24. 0:17:38
 GALAKTIKA
2019. november

Az első szó jogán

GALAKTIKA
AZIN
SZTIKUS MAG
NYOS-FANTA (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
Ú TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁM

1956. október 17-én az alabamai Decaturban megszü-

letett Mae Carol Jemison, egy afroamerikai kislány. WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER

356
ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK
Már gyerekként érdekelték a tudományok, egy kezébe CSERNOBILI SZARKOFÁG
fúródott szálka miatt döntött úgy, hogy táncos helyett ELNÉMULÓ BÁLNÁK
inkább orvos lesz. 16 évesen felvették az egyetemre, és
előbb vegyészmérnöki, majd orvosi diplomát szerzett.
Nem csekély akaraterő és elszántság kellett ehhez a KARR
+
ECSÉDI
hetvenes években az amerikai délen. SURUGIU
SLACHTA
Mae Carol rajongott az űrért, 13 évesen élőben néz-
te a Holdra szállást. Már kislányként dühítette, hogy EMMI
miért nincsenek nők az űrhajósok között. Úgy képzel- Itäranta Előfize
tő
CS Kknek
te el, mire felnő, az emberek az űrben fognak élni. Kornis 120A 0 Ft!
1983-ban Sally Ride lett az első amerikai űrhajós- MIHÁLY
nő, és ugyanebben az évben repült az első afroame- A SCI-FI LEGJAVA 19355

rikai asztronauta. Ezért 1987-ben ő is jelentkezett 9 770133 243018

űrhajósnak, és 2000 jelentkező közül a kiválasztottak közé került. 1992. szeptemberében első
afroamerikai nőként tagja volt az 50. űrsiklóküldetésnek, 8 napot töltött orvosi kutatással az
Endeavour fedélzetén.
Honnan volt ehhez elég ereje, kitartása? Kislányként rajongott a Star Trek sorozatért. Ked-
venc karaktere Uhura hadnagy volt, egy afroamerikai nő egy csillaghajó fedélzetén.
A NASA protokollját megszegve minden alkalommal „Üdvözlőcsatornák nyitva!” felkiáltás-
sal jelentkezett be a rádión. 1993-ban megkereste őt LeVar Burton, a Geordi La Forge-ot alakító
színész, és megkérdezte, lenne-e kedve szerepelni a sorozatban. Boldogan igent mondott, és
1993-ban első igazi űrhajósként szerepelt az Új Nemzedék egyik epizódjában. Az azóta már
egyetemen tanító professzornőt még egy különleges megtiszteltetés érte: figuraként szerepel a
Nők a NASA-nál LEGO-készletben.
Ezek után valaki még kételkedik abban, hogy a sci-fi segít valóra váltani az álmokat?

Kovács „Tücsi” Mihály

tudományos szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2019.10.24. 0:40:19

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 356. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Lukács Bettina
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Col Price (Egyesült Királyság) munkája:

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
54
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
36
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
61
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2019.10.24. 0:38:47

 GALAKTIKA
2019. november

85

22

novellák cikkek
6 Phyllis Ann Karr: Ki gyászolja Silverstairst? 22 Csernobili szarkofág
(befejező rész)
36 Zöld jövő
26 Ecsédi Orsolya: Elv
54 Filmajánló
38 Emmi Itäranta: A csontkantele hordozója
61 Intelligens dizájn
56 Kornis Mihály: Civil a pályán
62 A szférák zenéje
66 Liviu Surugiu: Az Álmok Űrállomása
64 Obszervatórium
92 Paul Slachta: A postajárat nem késhet
85 A jövő otthona
86 Képregény a Galaktikában
91 Galaktika a nagyvilágban

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Martin Caidin: Kiborg (első rész)

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2019.10.24. 0:38:48

 GALAKTIKA
2019. november
Bőr a robotoknak
Amikor a robotok bőréről beszélünk, sok-
szor csak úgy gondolunk rá, mint az em-
berhez hasonlóvá tevő külsőre. Pedig az
érintésnek rendkívül fontos szerepe van a
mozgásuk irányításában, legyen szó járásról
vagy fogásról. Enélkül egyensúlyukat sem
tudják megtartani.
Szingapúri kutatóknak sikerült elektroni-
kus bőrt kifejleszteniük. Ez nemcsak a robotok
számára fontos, hanem a minél tökéletesebb
művégtagok készítéséhez is.
A kutatók az emberi érzékelő idegeket vet-
ték alapul, és sikerült egy olyan szenzorrend-
szert kifejleszteniük, amely az emberinél sok-
kal hatékonyabban működik. Ez az „ACES”:
ugyanúgy érzékeli a jeleket, a szenzorok pe-
dig hálózatba kapcsolódnak össze.
A mesterséges idegrendszer ezerszer gyor-
sabban reagál az érintésre, mint az emberi. Az
új elektronikus bőr nemcsak ultraérzékeny,
de igen jól tűri a sérüléseket. Használható
lesz valósághűbb művégtagok építéséhez is.
A robotika területén ugyanakkor jóval intelli-
gensebb robotok fejlesztése lesz lehetséges. Az
érintés révén nagyobb önállósággal képesek
dolgozni, legyen az egy mentési feladat egy
katasztrófában, vagy akár csak egy raktári
csomagpakolás.
6
006-020-karr.indd 6
É
DES ÁBRÁND volt csupán,
amit nehezére esett elengedni.
Harvard viselkedése Dah Smythe
mellett lehetséges tettestársként
tüntette fel saját magát. Elhessegette a gon-
dolatot, nem volt itt a tündérmesék ideje.
Nem hitte, hogy hagyja magát elgyengülni,
és engedni a személyes preferenciáinak. Épp
annyira szerette a sportot, mint bárki más.
Megvolt a csapata, neki is voltak kedvenc
játékosai. Például a Notre Dame. Bármelyik
sportágban. Az sem érdekelte, éppen hogyan
játszanak. Azért szurkolt az „Íreknek”, mert a
régi egyetem liberális katolikus vezetése még
a sötét évtizedekben is menedékhelyként mű-
ködtette a South Bendet. Ha ez és más hasonló
karok nem lettek volna, akkor egyes vélemé-
nyek szerint Lestrade anyai nagyszülei bizony
nem érték volna meg a lányuk megszületését
és felnevelését. Carmichael nagypapa még ar-
ról is gyakran anekdotázott, hogy majdnem
osztozott Starwalker Jones Silverstairsszel a
mártíromságban.
A történetek nagy része biztosan ki lett szí-
nezve, ez természetes. A legtöbb üldözött fel-
fújta az emlékeit. Ez egy olyan társadalmi kór
volt, amit az emberek nagy része észre sem
vett magán. Talán ezért is tarthatott jó pár
évtizedig, végig a liberális reakció évei alatt
az 1980-as évek végétől a korai 90-es évekig,
még a Reformkorban is a századfordulón,
aztán a vad 2020-as esztendőkben, amikor
egyébként is az őrület uralkodott mindenen
és mindenkin.
A kormányzat sosem szankcionálta hiva-
talosan az üldözéseket. Se a régi USA, se az új
RSA szövetségi kormánya, se az egyes államok.
Szó esett ugyan itt-ott helyi rendelkezésekről
és olyan tanácsokról, melyek kiálltak, de ezek
többnyire mendemondáknak bizonyultak.
Akkoriban a „pollyk” – így becézték a
rendőröket – és az illetékes hatóságok általá-
2019.10.24. 0:37:06

Phyllis Ann Karr
KI GYÁSZOLJA
SILVERSTAIRST?
ban szemet hunytak az úgynevezett sátánis-
ták halálesetei felett, miközben szenvedélye-
sen eljártak minden olyan ügyben, amikor
a gyanúsított egy alternatív vallású személy
volt; ezeket rendszerint elítélték vagy éppen
meglincselték.
Valami miatt az ateistákat rendszerint el-
kerülte a törvény haragja, ahogy a „keleti”
vallások képviselőit is – a buddhistákat, ta-
oistákat, sintoistákat, muszlimokat, hindu-
kat. Mindenki megúszta, aki egy népesebb
amerikai kisebbséghez tartozott, vagy akiket
más nemzetek támogattak. Amennyire csak
Lestrade tudta, a zsidókat rendszeresen tá-
madták a neonácik, akik cserébe közutálat-
nak örvendtek. A legtöbb amerikai kiállt a
zsidók védelme mellett.
Sarkítva persze, de legalább olyan veszé-
lyes volt minden pogánynak, teozófusnak
vagy amerind hagyományőrzőnek akkoriban
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 7
GALAKTIKA
2019. november
Ha azt várjuk el
egy médiumtól,
hogy segítsen a
nyomozásban, nem árt,
ha hiszünk is benne.
(befejező rész)
az amerikai Bibliaövezetben, mint amilyen a
csokiknak lehetett délen egy évszázaddal ko-
rábban, vagy a zsidóknak a hitleri holokausz-
tot felvezető évtizedekben.
Még a racionalistákat, agnosztikusokat
is tűz alá vették, amikor a fundamentalista
őrület a tetőfokára hágott, ha nem is any-
nyira szenvedték ezt meg, mint a liberális
ábrahámiták – köztük olyanokkal, mint
Madre Rose, Schwarzkopf rabbi vagy a
Fitzgibbon család tagjai. Egy ponton, talán
épp ugyanabban az évben, amikor az ala-
pító reformerek véghez vitték csodálatos
politikai tetteiket New Washingtonban, a
South Bend maga a katolikus fundamen-
talisták markába kerülhetett volna, ha
Rockne Sienkiewicz O’Mally rektor szembe
nem száll velük, és el nem árasztja a fakul-
tást a legkülönfélébb vallások elkötelezett
híveivel.
7
2019.10.24. 0:37:07
 GALAKTIKA
2019. november
Holmes Hennessey Harvard épp elég idős
volt ahhoz, hogy még emlékezzen az utolsó
boszorkányüldözésekre. Talán nosztalgiával
gondolt vissza a régi szép időkre. Talán gye-
rekkorában maga is arra vágyott, hogy fel-
öltse a keresztes csuhát, és lángra lobbantson
egypár máglyát.
Ugyan már, Rosemary Lestrade! – figyel-
meztette magát. A nyomozó családja valószí-
nűleg nem is foglalkozott az egésszel, csak
amennyire a hírműsorokban megszórták a
közönséget. Attól, hogy keményfejű… Attól,
hogy kis csalással keresztnévként vette fel a
Holmest – hiszen az AORTA (Amerikai Or-
ganizációs Tanács) nyomozók számára tiltott
vezetékneveket tartalmazó listáján szerepelt
–, és huszon-egynéhány év alatt egyáltalán
meg sem közelítette irodalmi példaképét,
még nem kellett militáns bigottként működ-
nie akkoriban, nem igaz? A csacsi latin tölte-
lékei miatt? Inkább gyújtott volna ezzel maga
alatt máglyát. Most úgy viselkedik, mintha
gyakorló racionalistának látná magát. Ön-
törvényűen persze. Mert amit én látok belőle,
nos, azok alapján bármi eszembe jut róla, ki-
véve, hogy racionális…
Újból kapcsolt, és megpróbálta elterelni a
gondolatait. Mindig is elképzelhető lesz, hogy
olyan valaki mellé álljon, akit Harvard vádol,
vagy hogy olyat gyanúsítson, akit a társa ár-
tatlannak tart, egészen egyszerűen a kettejük
közti ellentét miatt.
Nem mintha a Windcrystal Crowley iránti
érzései pozitívabbak lettek volna. Gyerekkora
legszebb pillanata volt, amikor édesanyja be-
jelentette, hogy lelépnek Windcrystal mama
szektájából, és visszatérnek Yandro Moonfire-
hez. Még tini sem volt, de Rosemary számára
már nyilvánvalóvá vált, hogy Windcrystal
Gorlock Lovelace legalább kétharmadrészt
szélhámos. Aztán amikor Lovelace mama
bejelentette, hogy sikerrel abszolvált egy lá-
8 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 8
tomást, és felveszi a Crowley vezetéknevet,
Edith Willowmartinnál is betelt a pohár.
Való igaz, ahogyan Lestrade is említette
Carter hadnagynak, a „Crowley” vezetéknév
azért nem volt tiltólistás Windcrystal szak-
mája számára, mert az AORTA a „mágust”
nem tekintette valódi foglalkozásnak. A sá-
mánok és az alternatív vallási klérus számá-
ra tiltotta ezt a nevet. A Szakma maga elis-
merte a „mágust” mint elhivatottságot, még
ha az elnevezés a gúnyolódóktól származott
is, és a Régi Vallás ellenségeitől. A szó a mai
napig is képlékeny jelentésrétegeket tartal-
mazott; a lehető legnagyobb fokú objekti-
vitást feltételezve valami olyasmit jelentett,
ami a sámán, a pap, a vásári jövendőmondó
és a szabadfoglalkozású tudományos-orvosi
pszichomisztikus határterületein mozgott.
Szóval amikor Windcrystal a „Crowley”-t vá-
lasztotta vezetéknevéül, akkor legalább olyan
pimaszul járt el, mint Harvard a „Holmes”
regisztrálásával. Akár volt joga hozzá, akár
nem, az új Szakma értelmében véve, szemben
a régi, lekicsinylő „mágus, boszorkány, jöven-
dőmondó vagy álmisztikus” elnevezésével.
Ami meg kellett világítsa Edith Willow­
martin belső látását, az maga a vezetéknév
volt. A crowleyi hagyományt a pogányság
Carmichael és Jabkovski irányzatai mindig
is megkérdőjelezték. A legjobb esetben mint
zsúfoltat, szertartásoskodót, a legrosszabb
esetben pedig mint valamit, ami némi rossz-
indulatot feltételez. Nem attól volt könnyebb
emlékezni rá, hogy rímel a „holy”-val, ahogy
Carter hadnagy említette, hanem attól, hogy
rímel az „unholy”-val1.
Amit a kívülálló többség még mindig nem
értett meg, az az volt, hogy az összes Régi
Vallást gyakorló nem köteleződött el minden,
valaha a földkerekségen élt marginális bo-
lond által megfogalmazott elmélet iránt. De
még a saját gyülekezetük összes tételéért sem
2019.10.24. 0:37:08

felelős. Könnyen lehet, hogy ahol a kívülálló
nem lát lényegi különbségeket, ott a felszín
alatt valójában vérre menő dogmaháborúk
zajlanak ugyanúgy, mint akármelyik vallás-
ban. Annyi bizonyos, hogy a nyugati egyis-
tenhívő vallások mindig is nagyobb hírverést
csaptak a különbségeiknek, mint ahogy azt a
Régi Vallás népei tették. A Szakma nem en-
gedhetett meg magának se nagyobb szakadá-
sokat, se szektás eretnekségeket. Legalábbis
egyelőre nem. Most még arra a szintre kellett
visszakapaszkodni, ahol virágkorában, az
1960-as és 70-es években voltak, a nagy Sá-
tán-riadó és a fundamentalista máglyák által
feltüzelt társadalmi üldöztetés, az úgyneve-
zett „Láthatatlan rémuralom” előtt. Talán ha
nem lettek volna a rossz évek, a Régi Vallás
hívei már rég „eretnekekre” és „igazhitűekre”
szakadtak volna. De amikor csak egy vagy két
boszorkánygyülekezet volt a városban, akkor
nem foglalkoztál a különbségekkel, vagy ha
igen, akkor teljes függetlenségben, magányo-
san gyakoroltad a hitedet. Valószínűleg még
több városban egy gyülekezet sem akadt.
Persze Rosemary Lozinski Lestrade-ot
ezek már nem kellett hogy izgassák. Mióta
felnőtt, a modern kor legnagyobb többségi
csoportjához tartozott, a gyakorló agnoszti-
kusok közé. Ők se a saját vallásukat, se máso-
két nem vették komolyan, még akkor sem, ha
történetesen templomba járók voltak is. Ide
tartoztak azok is, akik csak élni akartak, és a
munkájuknak élni.
A baj csak az, hogy ha valaki a keresztény-
ségből vagy a tiszta ateizmusból csúszott bele
az agnoszticizmusba, de még ha az iszlámból
vagy a buddhizmusból is, egy volt a sok ra-
cionális hitetlen közül. De ha a Régi Vallás
felől érkezett, akkor a mai napig és azon túl
is örökkön örökké boszorkánynak fogják
nézni, mindig gyanakodni fognak rá, hogy
egy büdös sátánista lakozik benne. Valahogy
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 9
GALAKTIKA
2019. november
úgy, mint a zsidók, gondolta: aki zsidó volt, az
mindig is zsidó marad, tekintet nélkül az ak-
tuális vallására, vagy annak teljes hiányára.
Szerencsére bőven akadtak keresztények,
akik gyakran mondogatták: „Nő az isten!”,
vagy legalább azt, hogy „Isten mindkét ne-
met hordozza”. Így Lestrade alkalmankénti
„Istennőm!” felkiáltása viszonylag feltűnés
nélkül csúszhatott ki a száján – a második
parancsolat szőrszálhasogatóit persze ez is
felháborította. A formanyomtatványokon
és a beszélgetésekben is a hitvallási privát
szféra alkotmánymódosításra hivatkozott.
A meggyőződéses agnosztikusok többnyire
bárkit elárasztottak vallási álláspontjaik-
kal, gyakran anélkül, hogy egy fikarcnyi
gondolat is lett volna mögötte. Ennek fé-
nyében az volt a legokosabb, ha az ember
állhatatosan kitartott a vallási privát szféra
védelme mellett.
Amikor Tracy kapitány a polly­techni­kum­
ban South Bendbe akarta kirendelni pálya-
kezdőként, akkor Rosemary rábeszélte, hogy
inkább messzebbre küldje, arra hivatkozva,
hogy nehezebb kivívni az emberek tiszteletét
ott, ahol emlékeznek rá gyerekkorából. Ami
igaz is volt, és ki vitatta volna el egy zöldfü-
lűtől a tiszteletreméltóság lehetőségét? Most
komolyan!
Akkor persze még nem tudta, hogy
Wind­­crystal mama épp ide költözött. Edith
Willowmartin csak annyit közölt a lányával
egy, még a pollytechnikumra küldött levelé-
ben, hogy Windcrystal Crowley megszüntette
hirdetését a South Bend-i Szaknévsorban; ak-
koriban azt pletykálták, hogy szakított a helyi
boszorkánybandájával, és „délre költözött,
talán Floridába vagy Haitire, azt hiszem. Va-
laki Perut említette, volt, aki még a déli-sarki
telepeket is megpendítette, de azt hiszem, őt
csak a rosszindulat vezérelte, biztos csupán
elábrándozott a lehetőségről.”
9
2019.10.24. 0:37:08
 GALAKTIKA
2019. november
Leesett az álla, amikor rutinszerűen átla-
pozta az Ahbeenahbee megyei apróhirdetése-
ket munkaviszonya második napján, és meg-
akadt a szeme Windcrystalén. Azzal áltatta
magát, hogy egyetlen látható reakciója az a
levél volt pár héttel később, amiben ezt írta:
„W.G.C. mégsem ment annyira délre, mint
amennyire azt a pletyka tartotta. Gondolha-
tod, mennyire rajta vagyok, hogy megnézzem
magamnak az új ahbeenahbee-i boszorkány-
klubját!” Ezt a havi borítékban küldött leve-
lében írta, persze. A számítógépes hálózati
kapcsolat túlságosan nyitott volt túl sok hoz-
záférés számára.
És most megint szembejött vele a mágus.
Mint egy próbatétel: hogyan tartsa titok-
ban a múltját az olyanok előtt, mint például
Harvard. Bona Dea Fortuna 2 orkánerejűt
fog kacagni!
Bárcsak… a pokolba is! Attól még, hogy
valaki crowley és kétharmadrészt csaló, nem
kell mindenképpen gyilkosnak is lennie!
Aztán meg ott volt az az egyharmadnyi
őszinte mágus, legalábbis Lestrade sacca
szerint. Nem mintha ez a Windcrystal özve-
gyeket és árvákat vert volna át, vagy bármi
illegálissal foglalkozott volna, esetleg valami
erkölcstelenséggel. Nem erről volt szó. So-
uth Bendben és valószínűleg itt is, mindig
pszichomágikus tanácsadásban utazott, vis�-
szafogott árakon, ráadásul bármilyen feleke-
zetű, hivatású ügyfél számára. Vallási kérdé-
sekkel csakis a vendég kérésére foglalkozott,
magától sosem erőltette, nem próbálkozott
erőszakkal toborozni a gyülekezete számára.
Konkrétan, ha az ügyfelei közül valaki belé-
pett a követői közé, akkor a saját szabályai
szerint abba kellett hagynia a tanácsadást.
Mivel a boszorkánykör szigorúan csak önkén-
tes adományokból tartotta fenn magát, nem
járt körbe semmiféle persely, ezért a józan ész
miatt kellett a két dolgot szétválasztania.
10 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 10
Amennyire csak Lestrade tudta, Wind­
crystal mama annyira volt képes vinni a
„paraprofesszionális” tanácsadói szolgálta-
tását, mint amennyire a legtöbb pszichiá-
ter, pszichomisztikus és a „laikus lelki sze-
metesládák”. Idegesítő… mondd csak ki,
hogy „misztikus” és a legtöbb ember arra
asszociál, hogy „Svengali” vagy „Raszpu-
tyin” vagy „spiritiszta”. De ha azt mondod,
„pszichomisztikus”, rögtön „Jungot” monda-
nak vagy „elme- és személyiségorvost”.
Ráadásul Lestrade sosem hallott egy olyan
Windcrystal-féle pszichomisztikus kliensről
sem, aki elégedetlen lett volna. Persze hozzá-
tartozik az igazsághoz, hogy nem is volt soha
olyan társadalmi pozícióban, amely lehetővé
tette volna, hogy halljon ilyesmiről. Debbi
Pargeternek elégedettnek kellett lennie a ta-
nácsadással. Hiszen megpróbált kapcsolatba
lépni vele, megpróbált segítséget kérni. Persze
ha nem Harvard áhított „haldokló üzeneté-
ről” volt szó mégis.
Egy haldokló utolsó üzenetét jobb lett vol-
na papírra írni. Elég lett volna egy áramszü-
net M. Pargeter halála és a holttest megtalá-
lása közti idő alatt ahhoz, hogy kitörölje azt
a pár karaktert a képernyőről. De talán már
nem volt ereje, hogy felemelje a ceruzát. Vagy
az is lehet, hogy ki akarta nyomtatni. Milyen
kár, hogy már nem tudta leütni a „mentés”,
„nyomtatás” vagy a „közvetlen személyes
kommunikáció” billentyűk valamelyikét.
És ki mondhatná meg, tudatában volt-e
egyáltalán, hogy pillanatokon belül halott
lesz? Ki bizonyíthatná be, hogy tisztán gon-
dolkodott-e, vagy össze volt zavarodva?
Ha tényleg haldokló üzenet, vagy a „miért
tetted?” kérdése – ami lényegileg ugyanaz –,
akkor legalább egyszerű és közvetlen. Semmi
mentális zavar sincs ebben a magyarázatban.
Csak egy kis motorikus hiba a billentyűk le-
nyomásakor. De ha tanácsadást szeretett vol-
2019.10.24. 0:37:08
 GALAKTIKA
2019. november

na kérni egy ilyen helyzetben, akkor biztosan
össze volt zavarodva az elméje, máshogy nem
történhetett.
Melyik eshetőség tűnt természetesebbnek
egy ilyen sokkos állapotban? Egy kristálytisz-
ta elme? Vagy egy zavarodott?
– Talán az lenne a legjobb, ha megfogad-
nám Carter hadnagy tanácsát, és kivennék
pár szolgálaton kívüli órát magamnak.
Talán meg is tette volna, ha különböző
képernyőket használ szórakozási funkci-
ókra és számítógépes alkalmazásokra. De
mindkét monitora, az is, amelyik a nap-
paliban állt, és az is, amelyik a hálóban,
multifunkciós volt. Behívta az esti közve-
títések menüjét, pár percig bámulta az élő
sportközvetítések kavalkádját, aztán kilőtte
az alkalmazást, és nyilvános életrajzi adat-
fájlokat kezdett lekérdezni.
Dah Smythe 2063-ban érettségizett a West
Central Főiskolán Indianapolisban. Ez pasz-
szol Lucy osztálygyűrűjének kezdőbetűivel.
Lestrade nagy biztonsággal elfogadhatta,
hogy a két gyerek ugyanabban a tudásgyár-
ban koptatta a padot. Megnyitotta az évköny-
vet, és öt különböző Lucyt talált a 63-as év-
folyamban. Mindegyiket kinyomtatta, aztán
rákeresett a nevükre a 2063-as indianapolisi
gyászjelentések és híroldalak adatbázisaiban.
Lucy Bhargava Swensdatter volt az egyet-
len halott abban az évben. Cserbenhagyá-
sos gázolás áldozata lett, egy ZIPFLAK
rendszámú Sanyosi Smoothcruiser kere-
kei alatt lelte halálát. Az autót egy bizonyos
Smoky Henderson Cutlass-Supreme vezette.
M. Swensdatter épp csoporttársával, Andrew
„Andy” Dimaggio Smythe-tal volt sétálni.
Pont, ahogy a fiú mesélte.
Amiről Smythe nem beszélt, az Cutlass-
Supreme vallomásának azon része volt, mely
szerint a fiú szándékosan lökte az autó elé a
lányt, amikor a sofőrnek már esélye sem lett

OSZD MEG A KLUBTAGSÁG

ELŐNYEIT SZERETTEIDDEL
ÉS BARÁTAIDDAL!
TÁRSKÁRTYA

• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% A
KEDV Z EGYEDI
EZMÉ
• VAULT51 GAMER BÁR: 5% A JÁ N N
DÉKO YEK ÉS
FOLYA K KÖRÉ
• VR LAB: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
T

• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK

• BIG BANG MEDIA: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
• VIDEOJÁTÉKBOLT: 10%
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
Ki gyászolja Silverstairst? 11
lányt, amikor a sofőrnek már esélye sem lett

006-020-karr.indd 11 2019.10.24. 0:37:09

 GALAKTIKA
2019. november
volna reagálni. A sokk hatására hajtott tovább
a férfi, ahelyett, hogy megállt volna, megvárni
a letartóztatását.
Ezek az adatok persze nem kerültek be a
nyilvános híradásokba. Lestrade szinte már
azon is meglepődött, hogy az eljáró ügyész
nem töröltette a tárgyalás jegyzőkönyvéből.
A bíróság valószínűleg úgy ítélhette meg,
hogy ha bennhagyják a dolgot, azzal többet
ártanak a vádlottnak, mint használnak. Vé-
gül is kinek hinnének inkább az esküdtek?
Egy gyászoló fiatal kosárlabdacelebnek, vagy
egy első osztályú cserbenhagyásos gázolónak,
akit már többször is megbírságoltak gyors-
hajtásért és ittas vezetésért? Persze ez csak
egy költői kérdés. Már a cserbenhagyásos
rész minden további nélkül elég ahhoz, hogy
Cutlass-Supreme jogsiját egy életre bevonják.
Előéletét tekintve ezt mindenki örömmel fo-
gadta. Miért ne ítélnék el gyilkosságért is? Hi-
szen több mint 20 kilométer per órával lépte
túl a megengedett sebességhatárt, ráadásul
enyhén ittas állapotban. A Reformált Álla-
mokban ez gyilkosságnak számított, hasonló
büntetést is szabhattak ki rá.
Mindez öt évvel ezelőtt történt. Arról nem
volt nyilvános adat, hogy Cutlass-Supreme
megfellebbezte-e az ítéletet, de az ügyvédeivel
talán most is ezen dolgozott. Már a börtönből
megváltoztatta a nevét Pippin Micawberrre;
világos volt, minden eszközt megragad, hogy
megdobogtassa az esküdtszék szívét. Min-
dent be is kellett vetnie. A kérvényt valami-
lyen érzékcsalódásra kellett alapozniuk: amit
látott és amit az agya úgy interpretált, hogy a
fiú lökte elé a lányt, valójában csak annyi volt,
hogy a lány megbotlott, és a fiú megpróbálta
visszahúzni még mielőtt kiesett az úttestre,
talán ez okozta a tragikus szerencsétlensé-
get. Akár működhet is, már amennyiben
meg tudja győzni az újabb esküdtszéket,
hogy a baleset napján 16:21 és 16:23 között
12 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 12
rögzített 85 kilométer per órás sebessége a
balesetre adott reakciójából következett. Ez
nem egyezett Smythe karórájával, de hát lé-
tezik egyáltalán két tökéletesen szinkronban
lévő időjelző? 16:21 előtt a délután folyamán a
legmagasabb rögzített sebessége 72 kilométer
per óra volt, 16:04 és 16:09 között; 16:20-kor
60-nal ment, ami alig öttel lépi túl az azon az
útszakaszon megengedett maximum sebessé-
get. A vére alkoholtartalma nulla volt, amikor
végül feladta magát, három órával a baleset
után; állítólag a rendőrségre tartott, amikor
feltartóztatták.
Rendes dolog lett volna Smythe részéről,
ha azzal fedezi, hogy Lucy megbotlott, és ő
utánakapott, ahelyett, hogy telibe tagadja
Cutlass-Supreme történetét.
Lestrade kilőtte a számítógép funkciót, és
a művészeti csatornák között kezdett kap-
csolgatni. Végül az aspeni nyári operaház új
bemutatójánál állapodott meg, a Reagan har-
madik ciklusánál. Egy Caruso Estronzóra ha-
jazó fiatalos tenor játszott benne; a második
felvonás tökéletes háttérzene volt a gondola-
taihoz.
Rosemary sosem élt át látomást. Nem tu-
dott jövendőt mondani. A fenébe is, nem volt
látnok. Az anyjának sem voltak víziói. Még
az anyai nagyszüleinek sem. Carmichael
nagymama mindig azt mondogatta, hogy
nem volt több ebben a látnokosdiban, mint
a keresztények nyelveken szólásában. Csak
akkor változtatta meg a véleményét, amikor
Carmichael nagypapa anyósa megjövendölte
a valparaisói csőcseléket, és figyelmeztette
nagypapát, hogy ne menjen oda. C. nagyma-
ma onnantól máshogy állt hozzá a dologhoz,
nagypapa pedig panaszkodni kezdett, hogy
ha nem figyelmeztetik, akkor ott lehetett
volna Starwalker Silverstairs mellett, hogy
segítsen neki, vagy hogy együtt haljon vele
mártírhalált.
2019.10.24. 0:37:09

Rosemary gyermekkorának legnehezebb
hetében, negyedikesként, amikor a családján
és közeli barátaikon kívül mindenki azzal
gyanúsította, hogy ellopta Candy Goulandris
Ivanhoe ronda medalionját, egy éjjel anyja
bejött a szobájába, és átadta neki azt a cse-
resznye méretű kristálygömböt, amiben a
dédmamája meglátta a valparaisói csőcselé-
ket. „Ha valaha látomásod lesz, kicsi Rosie,
azt hiszem, ezt a gömböt használod majd.”
Sajnálom, anyám, nem így történt. Se azon
a héten nem használtam, se máskor. Valahol
persze még mindig megvan, de már évek óta
nem néztem bele.
És rendben van, Starwalker Silverstairs,
te hatalmas, ha nem segítettél azon a kilenc-
éves kislányon azzal, hogy megmutasd, mi
történt valójában Candy istenverte nyaklán-
cával, akkor miért működött ma az úgyne-
vezett látnokbögréd?
Persze a dédim kristályát nem Silverstairs
készítette. Állítólag az ókori Egyiptomból
származott, de ki járhatott volna a legenda
végére?
Ha tényleg az a nyavalyás bögre tette, és
nem saját, későn virágba boruló mágikus
ereje, akkor minden rendben van. Rosemary
Lestrade-nak semmi kedve sem volt lát-
nokká válni, nem vágyott semmilyen más,
Windcrystal mama által „ajándéknak” ne-
vezett csodálatos képességre sem. És ak-
kor még ráadásul hozzá ez a jó kis fejfájás!
Persze a rendőrök sok államban elfogadták
a parafizikusok segítségét. Néha még az ön-
kéntesek listájára is felvették őket. Az önkén-
tesek listájára. Fizetés nélküli tanácsadóként
alkalmazták őket, akik véleményét szabadon
elfogadhatták, vagy akár ki is nevethették.
Nem, ő köszöni, nem kér ebből! Nem
azért tette rá az életét és minden ambícióját
negyedik osztály óta arra, hogy oda jusson,
ahol ma van, hogy aztán egyik pillanatról a
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 13
GALAKTIKA
2019. november
másikra sutba dobja egy kristálygömbért és a
részmunkaidős önkéntesi státuszért, mint ta-
nácsadó egy olyan államban, ahol elfogadták
a mágusok útmutatását. Okkal választotta ki
a vezetéknevét, és ki is tart mellette, az Isten-
nőre esküszik! Egy újabb, az irányelvek men-
tén güriző polly, aki lassú, alapos és unalmas
rabszolgamunka során oldja meg a bűnténye-
ket. Viszlát, Holmes, te züllött alak, akit sok-
kal jobban érdekelnek a problémák, mint az
emberek…
Lehet, hogy hipnózis áldozata lett?
Windcrystal némileg képesnek tűnt rá. De
a hipnózist egy kissé túlértékelték. Még a
kételkedők is, amikor megadták magukat,
csak azért tették, mert valahol mélyen a tu-
datalattijukban ki akarták próbálni az ér-
zést. Lestrade sosem volt érzékeny a dologra,
még akkor sem, amikor tudatosan kíván-
kozott utána. Aznap Windcrystal lakásán
a legkevésbé sem vágyott rá, hogy megadja
magát a mágus hipnotikus erejének. Ebben
a vonatkozásban azonosulni tudott Holmes
Harvarddal.
Valójában a szóvivő arapaho ruhája és
az állam körvonala a jelvényén volt a legér-
dekesebb adat Windcrystal tesztlátomásá-
ban, még ha Harvard ezeket pocskondiázta
is leginkább. Persze megtörténhetett, hogy
egészen jövetelükig az Egalitarianista Kong-
resszus tudósítását nézte, és pontosan tudta,
meddig jutottak. Az egalitarianisták földraj-
zilag haladnak sorra az államokon, nem igaz?
A republikraták meg ábécérendben.
Aztán persze valamiféle tudatalatti önhip-
nózis áldozatául is eshettem éppen. Nem tűnt
rendkívüli dolognak elképzelni egy férfit,
amint szétveri Debbi Pargeter fejét. Statiszti-
kailag jellemzően egy többnyire férfiak által
elkövetett bűncselekményről beszélünk, még
akkor is, ha a gyanúsítottunk egy erős kezű
asszony, aki öltözködésével igyekszik a kövér-
13
2019.10.24. 0:37:10
 GALAKTIKA
2019. november
kés mama látványát nyújtani, és ezüst festé-
ket használ a hajára. Nem volt ugyan olyan
magas, mint Smythe, de Harvard és az eljáró
ügyész nyugodt szívvel érvelhetett amellett,
hogy M. Pargeter éppen ült vagy térdelt va-
lamin, amikor lesújtott a gyilkos. Mondjuk,
máshogy is eljátszadozhattak volna a beesé-
si szögekkel, akár a váza, akár a kés okozta
sebek esetében, csak hogy az elméletüket tá-
mogassák vele. Nem egy bíróság ítélt el vád-
lottakat olyan bizonyítékok alapján, amelyek
sokkal inkább kellett az ártatlanságukat iga-
zolhatták volna.
Amilyen kevéssé rajongott Windcrystal
Crowleyért, olyan erősen szerette volna, hogy
valaki más legyen a gyilkos. Látta Pargeter
lakását, az áldozat testét… megvolt minden
nyersanyaga ahhoz, hogy az agya összerak-
jon belőle egy éber álmot azok alapján, aho-
gyan a történteket elképzelte. Nem is egye-
zett mindenben Windcrystal elmondásával.
Lestrade a fejet ért ütést látta, mágus pedig
a késelést. Kompatibilis elemek, de nem
azonosak.
A Szakma érvelése szerint ez bizonyíthatná
mindkét látomás valódiságát, szemben azzal
az elmélettel, hogy a fiatalabb nő egyszerűen
telepatikus betekintést nyert az idősebb gon-
dolathullámaiba. Természetesen a normális
szokásjog szerint nem volt bizonyító ereje.
Sőt, ha Lestrade bárkinek beszélt volna erről,
azzal rögtön kételyeket vetett volna fel saját
valóságérzékelésével kapcsolatban, megkér-
dőjelezte volna a rendőri státuszát, fizetését.
A tesztpontjai ellenére is.
14 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 14
Ami az Andy Dah Smythe és a Lestrade
által Windcrystal bögréjében látott férfi köz-
ti hasonlóságot illeti, a rendőrnő véleménye
semmivel sem számított többet, mint bárme-
lyik másik szemtanúé. A hasonlóságot akár
még azután is létrehozhatta az elméje, hogy
látta Windcrystal szkeccsét. Ha előbb pillant-
ja meg a rajzot, akkor az nyilván befolyásol-
ta volna, hogy milyennek képzeli el Pargeter
gyilkosát. Vagy már eleve a Pargeter naptárán
látott Andy névről asszociált a város aktuá-
lisan leghíresebb Andyjére. Akárhogy is for-
gatta magában a dolgot, a szkeptikusok min-
denhogyan fogást találtak rajta.
Ami az úgynevezett látnokbögrében zaj-
lott le előtte, semmit sem jelentett. Sőt, ros�-
szabb volt, mint a semmi.
De mire vélje mindazt, amit most olvasott
a nyilvános híradókban, gyászjelentések-
ben és bírósági jegyzőkönyvekben? Mi van a
tinilánnyal, aki egy gyorshajtó kerekei alatt
lelte a halálát? Egy férfi életfogytiglani bör-
tönbüntetését tölti olyasmiért, ami valószínű-
leg nem is az ő hibája volt, csak azért, mert
a társadalmat saját előítéletei irányítják azzal
kapcsolatban, hogy kinek hisz szívesebben.
És mi van Starwalker Silverstairsszel, akit
úgy mészároltak le, mint annak idején Ale-
xandriai Hüpatiát, és a 2020-as évek pollyjai
még annyit se tettek, hogy egy kamu nyomo-
zást indítsanak miatta?
Windcrystal Gorlock Crowley tényleg meg-
érdemelte, hogy a következő mártírrá váljon?
Lestrade még mindig reszketett. Mindjárt
huszonnégy éves lesz, és ma este nem tudja
2019.10.24. 0:37:17

abbahagyni a remegést. Lucy Swensdatter és
Debbi Pargeter halálára gondolt. Főzött egy
teát magának. Nem segített sokat.
Gimnáziumi évei óta nem végzett szemé-
lyes szertartást. Ezen az éjszakán úgy döntött,
hogy megpróbálkozik vele. Nem hatalomért
akart folyamodni, vagy több energiáért, csak
egy kis gyógyító nyugalomra vágyott, szeret-
te volna végre álomra hajtani a fejét.
Kinyomta a képernyőjét, vett egy forró hab-
fürdőt, és tiszta hálóinget vett fel. Mivel nem
volt kéznél semmi rituális felszerelés, még
egy gyertya se, vagy füstölő, egyes-egyedül a
dédmami cseresznye méretű kristálya (vala-
hol elrejtve, amit ma este ezer százalék, hogy
nem keres elő), fogta magát, a legnagyobb
lapos aljú keverőtálját fejjel lefelé fordította
a nappali közepén leterített rongyszőnyegen,
és leterítette egy tiszta asztalkendővel. Az
improvizált oltár tetejére állította Szt. Brigit-
ta fröccsöntött szobrocskáját, ami egyébként
vezetéknélküli hangulatvilágításként is funk-
cionált. Felkapcsolta a lámpát, és mozgóra
állította a fény színskáláját. Arra gondolt,
hogy egy kenőkést vagy esetleg a memokom
íróvesszőjét használja athameként3, de végül
elvetette az ötletet. Ellazulásra volt szüksége,
nem összpontosításra.
Letekert, lekapcsolt minden fényt, kivéve
Brigitta világítását, és az óramutató járásának
irányában körözött a rögtönzött oltár körül;
képzeletében fehér fényvonalat hagyott maga
után, ahogy lépkedett. (Voltak olyan szakér-
tők, akik állításuk szerint látták saját vonala-
ikat. Ő csak annyit tehetett, hogy elképzelte a
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 15
GALAKTIKA
2019. november
magáét.) Körének északi, keleti, déli és nyu-
gati pontjaira állva az arkangyalok, Mihály,
Gábriel, Sariél és Rafael neveire gondolva szó-
lította a négy égtájat.
Aztán az oltár elé térdelt, fenekét a sarkára
helyezte, és a fény forrására gondolt, amint
a gerincéből indulva tart keresztül a ház
szintjein, egyenesen a Föld középpontja felé,
arra gondolt, hogy ez horgonyként rögzíti őt.
Fényágak indultak ki a koponyájából is, ös�-
szekapcsolták a csillagos éggel. Bízott benne,
hogy az alatta és felette lévő lakásokban élő
embereket nem zavarják meg ezek a láthatat-
lan fénygyökerek és -ágak; az ősi istennőből
lett szent szobrára függesztette tekintetét, aki
később mégis megtalálta útját vissza, az egye-
temes mítosz szövedékébe… Végül lecsukó-
dott a szeme…
Amikor újból magához tért, előre-hátra
ringatta magát, mintha belülről lökné vala-
mi, két karja a feje fölött lengett Y-t formázva,
miközben ezt kántálta: „Ká-li! Ká-li!”, újra és
újra, épp elég hangosan ahhoz, hogy aggódni
kelljen a lakás hangszigetelése miatt.
Megijedt. Egyrészt ilyen még sosem történt
vele, másrészt pedig Káli… Attól függetlenül,
hogy milyen intellektuális formában tanulja
meg az ember tisztelni az Istennőt… az újjá-
születés, a halál, az idő mind negatív, mind po-
zitív aspektusaiban… Káli marad az Ő egyik
legrémisztőbb, legkegyetlenebb, legborzasz-
tóbb megtestesülési formája. Legalábbis egy
nyugati elme számára mindenképpen.
Remegett, gyorsan kikapcsolta a Szt. Bri-
gitta alatti fényt, eszébe jutott, hogy egy kép-
15
2019.10.24. 0:37:18
 GALAKTIKA
2019. november
zeletbeli mozdulattal szétoszlassa a maga
köré rajzolt fénykört, és búcsút rebegjen Ra-
faelnek, Sariélnak, Gábrielnek és Mihálynak.
Zsibbadt lábbal bicegett el az ágyáig.
Hamarabb zuhant álomba, mint gondolta
volna. De persze már nem is figyelte az idő
múlását. Talán csak pár másodperce szólít-
gatta Kálit, de az is lehet, hogy a fél éjszakát
ezzel töltötte.
Stan Carter bekávézott, és várt. Harvard ta-
lán évente négyszer ért be 9:45 előtt; ma 8:58-
kor benn volt. Lestrade ellenben az alatt a
néhány hónap alatt, mióta dolgozni kezdett,
legkésőbb 9:25-kor ért be, egy alkalommal.
A  legtöbb reggelen 8:30 előtt lépett az épü-
letbe, ellenőrző feladatokat futtatott a számí-
tógépén, semmibe véve a figyelmeztetéseket,
hogy ne töltsön több időt a munkahelyén,
mint amennyit a költségkeret a számára en-
gedélyez. Általában csak a felettese után pár
perccel jelentkezett be.
Ma viszont majdnem tíz óra volt már, mire
beért az állomásra. Mintha megérezte volna,
hogy Harvard kért maga mellé „ideiglenesen”
egy új társat.
10:03 volt, amikor a lány belépett Stan iro-
dájába.
– M. Tiompkins a recepción azt mondta,
hogy látni kíván, uram.
– A Stan még mindig megfelel, Rosie. Ül-
jön le!
Leült, egy pillanatig hezitált, majd hátra-
dőlt a habszivacs széken, mielőtt megkérdezte
volna: – Főleg Harvard őrmesterről lesz szó,
vagy a Pargeter ügyről, Stan?
– Mindkettőről. – Volt a lányban valami
más ezen a reggelen? Valami… több mint
szokatlan? Nos, várható volt. – Harvard még
tegnap éjjel kérvényezte a letartóztatást, ma
reggel felvette az engedélyt, fél órája pedig el-
indult Palumbóval, hogy begyűjtse a mágust.
16 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 16
A lány bólintott.
– Harvard és Palumbo olyanok lesznek
majd, mint Holmes és Watson. Szeretnék
mutatni egypár kinyomtatott adatot, amit
ma reggel készítettem, hogy ne kelljen újra
rákeresni.
– Lucy Bhargava Swensdatter halálával
és Smoky Henderson Cutlass-Supreme elíté-
lésével kapcsolatban? – Most a férfin volt a
bólintás sora. – Magam is utánanéztem. Múlt
éjszaka. Önmagában nem elég…
– Talán többet is tud, mint én – felelte a
lány. – Én szívesebben nézek egészpályás
sportközvetítéseket. Dah Smythe tényleg a
fejpántján hordja az osztálygyűrűjét játék
közben?
– Nem vagyok benne biztos. – Stan egy
pillanatra elgondolkodott. – Fejpántot min-
denképpen hord, de nem emlékszem… Igen,
van rajta valamiféle díszítés… De azt hiszem
a bemondó egyszer-kétszer valami „szeren-
csefoltnak” nevezte. Vagy összekeverem Pete
Pazlowski pántjával?
– Csak mert szerintem roppant veszélyes
lenne egy ilyen gyűrűt hordani mérkőzés köz-
ben. Még ha női méretben is. Éppen elég ne-
héz ahhoz, hogy véletlenül fejbe csapjon vala-
kit. És elveszteni is könnyebb a játék hevében.
Szerintem Smythe kétségbeesve próbálta
meghiúsítani, hogy kölcsönvegyük, nehogy
véletlenül kinyerjünk belőle akár csak egy
molekulányi alvadt vért is, amit beküldhe-
tünk a laborba. Azt a mosodát is leellenőriz-
ném, ahova beadta a dzsekijét. Ha meg tudjuk
találni. A szokásos helyére vitte vajon?
– Ha volt egy kis esze, akkor igen – felel-
te Carter. – Több figyelmet vont volna maga
után, ha egy új helyre viszi.
– Talán hátrányai is vannak annak, ha az
ember helybéli sporthíresség. A Li Clene-féle
a szokásos patyolata. Ennek is utánanéztem
ma reggel a hirdetési adattárban. Kiderült,
2019.10.24. 0:37:18

hogy nem is kell nagyon keresnem. – Behe-
lyezett egy csipet a memokomjába, lenyomott
pár billentyűt, majd odacsúsztatta a férfinak;
az oldal, amit meg akart mutatni, betöltötte a
kijelzőt. A Li Clene negyedoldalas hirdetésé-
nek tetején ott állt a szlogen: „Büszkén tisztít-
juk Andy D. Smythe ruháit.”
Carter visszacsúsztatta a lány memo­
komját. Felállt.
– Beugorhatunk a Li Clene-hez útközben.
Gondolom, nem probléma, ha egy ideig én le-
szek a társa Harvard helyett?
– Örömmel veszem! Annak örülnék leg-
inkább, ha soha többé nem kellene vele dol-
goznom.
– Ne aggódjon, Rosemary, azt hiszem, köl-
csönös a dolog.
– Nos, akkor máris származott valami
előnyöm ebből a szörnyűségből. – Felállt, és
zsebre vágta a memokomját.
– Keresünk majd egy új feljebbvalót pár
napon belül. Addig is kiélvezem a parancs-
nokhelyettesi pozíció egyik különelőnyét:
alkalomadtán kiküldhetem magamat terep-
re. – Carter megveregette a zsebét. – Elő-
készítettem egy letartóztatási parancsot is.
Arra az esetre, ha alapos okot találunk a
használatához.
– Arra az esetre – kommentálta a lány.
– Minket talán nehezebben elégítenek ki a
válaszok, mint Holmes Hennessey Harvard
őrmestert.
– Bízzunk benne! – bólintott egyetértőleg a
parancsnokhelyettes.
Li Clene magas volt és szőke, körülbelül annyi
keleti gént tudhatott a magáénak, mint Abe
Lincoln.
– Igen, M.-ek – válaszolt a feltett kér-
désre –, Andy tegnap délután hozta be az
edződzsekijét. Nagy vérfoltok voltak rajta.
A nagyját már maga kiszedte szappanos víz-
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 17
GALAKTIKA
2019. november
zel és izommunkával, mire behozta nekünk.
Az igazi pamut nagyon magába tudja szívni
a cuccot. De még így is a legkényelmesebb
anyag, amit a célra valaha felhasználtak.
Mindig azt mondom, hogy mindenből a leg-
jobbat kell adnunk a Basketweavereinknek!
Még ha egy kicsit nehezebb rendben tarta-
ni, akkor is megéri gondoskodnunk róluk!
Én meg mi másért lennék itt? Egy picit le-
szúrtam persze, amiért nem hozta azonnal
be nekem, mire leszögezte, hogy nyugodtan
kérjek tőle emelt árat, ha esetleg megnehezí-
tette a butaságával a munkámat. Ez egy csu-
pa szív gyerek, nem igaz?!
– Szentigaz! – helyeselt Stan. – Hatal-
mas szíve van. Elárulta, hogy került a vér a
dzsekire?
– Orrvérzés. – A mosónő megrázta a fejét.
– Remélem semmi komoly. Azt mondta, hogy
elő-előfordul vele, de nem tűnik veszélyes-
nek. Közöltem vele, hogy ha az én fiam lenne,
azonnal elzavarnám a dokihoz kivizsgálásra.
Szégyen lenne, ha a Basketweavers valaha volt
legjobb játékosával történne valami.
– Borzasztó szégyen – tette hozzá színtelen
hangon Lestrade.
Beültek a rendőrautóba.
– Rájött, hogy jobb ha tényleg leviszi a
mosodába, miután azt mondta nekünk, hogy
odavitte. Valószínűleg teljesen kivolt, amíg
kimentem a nappalijából, biztosan rettegett,
hátha megtalálom a dzsekijét. Legközelebb
majd jobban figyel, hogy ugyanazt a sztorit
adja le a patyolatban, mint amit a rendőrök-
nek nem sokkal előtte. De lehet, hogy nem is
mondott semmit a nőnek, az csak önkéntele-
nül falazott neki. Talán kitalált magának va-
lami hihető magyarázatot a vérfoltokról, amit
el is hitt.
– Nem tudom, hogy ez mennyire számít
most nekünk.
17
2019.10.24. 0:37:37
 GALAKTIKA
2019. november
– Talán nagyon is. Attól függ, mennyi
részletet kell még felderítenünk ahhoz, hogy
meggyőzzük, mi rendőrök Mindent Látunk
és Mindent Tudunk.
A férfi ránézett: – Akarja az ügyet, Rose?
Maga rakta össze a nagy részét.
– Nem, ön vezeti a labdát, Stan. Ön a fe-
lettesem. A hatalom hangja. Valószínűleg ön
tud csak eredményeket felmutatni. Én szíve-
sebben állok ott az oldalvonalon, és figyelem,
hogyan csinálja. – Hátradőlt, és lehunyta a
szemét. – Tudja, mi a legidegesítőbb ebben az
egészben? Ha nem lenne legalább kettő, aki-
ről tudunk… M. Swensdatter és Pargeter…
meg egy szegény luxi fószer életfogytigla-
nival Swensdatterért, egy hókuszpók, akit
épp most tartóztatnak le Pargeter miatt…
és talán lesznek még mások is, akik az út-
jába kerülnek… Miért ne hagynánk, hadd
fusson Ahbeenahbee kosaras csodagyere-
ke, amíg egy másik csapat meg nem szerzi
magának?
– Sosem tudjuk meg, kinek az életét ment-
jük meg ezzel, Rosemary.
– Vicces. Ugyanezzel vigasztalta Harvard
Smythe-t azzal kapcsolatban, hogy rács mögé
juttatta Cutlass-Supreme-et.
– Azzal a különbséggel, hogy Dah Smythe-t
nem lesz könnyű behálózni. Az egyetlen re-
ményünk – folytatta Stan –, hogy vallomás-
ra bírjuk, ami általában nem egy egyszerű
dolog, különösen a kötelező figyelmeztetést
követően.
– Na ez a másik, ami miatt önnek kellene
kézbe vennie, hadnagy. Egy idősebb férfi…
– Nem sokkal, nemsokára-őrmester!
– …egy fiatalemberrel könnyebben elbá-
nik, hadnagy a suhanccal. Aztán meg Har-
vard már bőven lejáratott Smythe előtt a
tegnapi nap folyamán. De ha bármi esélyünk
maradt még, akkor azt most kell megragad-
ni! Még bízhatunk benne, hogy bizonytalan,
18 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 18
ideges, talán azon tépelődik, hogy ugyanazt
a sztorit adta-e le nekünk a véres dzsekiről,
mint M. Clene-nek. Amíg még Debbi frissen
él az emlékezetében. Még mielőtt újra felépít-
heti a magabiztosságát.
Stan Carter rápillantott. Még ebben a
viszonylagosan nyugalmi állapotában is,
Lestrade ma úgy festett, mint…
– Nem lennék annyira meggyőződve róla,
hogy az a tökfej annyira lerombolta volna a
tekintélyét, Lestrade nyomozó. Őszintén szól-
va, ma én se szívesen találkoznék önnel.
Rosemarynek felpattant a szeme, és a férfi
felé fordult, hogy rászegezze a tekintetét. Stan
megfontoltan az úton tartotta a szemét. Né-
hány másodperc múlva a lány sóhajtott egyet
és azt mondta:
– Pedig ma önnek kell fellépnie, Stan. Mit
szólna hozzá, ha én figyelmeztetném, és aztán
oldalt lépnék, hogy ön átvegye onnantól?
A lány jócskán alábecsülte magát, vagy Har-
vard hatását értékelte túl, vagy valami ilyes-
mi. Stan rögtön látta Andy Smythe arcán,
mihelyt a kosaras kinyitotta előttük az ajtót.
– Ő-őrmesterek? – kezdte a makogást
Smythe.
– Hadnagy – válaszolta a rendőrnő. – Ez
itt Carter hadnagy. Én pedig még mindig csak
egy „egyszerű” rendőr vagyok, ha emlékszik
még rám tegnapról. És mielőtt bármit mon-
dana, M. Smythe… – Benyomult a lakásba,
és belekezdett az ismerős figyelmeztetésbe. –
Joga van hallgatni…
Carter hadnagy természetesen utána ment,
majd egy finom mozdulattal betette az ajtót
maga mögött. Boldog volt, hogy nem ő áll a
nő színe előtt. Mire utóbbi befejezte az ismert
formulát, Smythe magába roskadva ült a dí-
ványon, arcát kezébe temette. A parancsnok-
helyettes félig-meddig arra számított, hogy
Lestrade mégis végigviszi a labdát innentől,
2019.10.24. 0:37:37

de miután befejezte a figyelmeztetést, félrelé-
pett, hogy utat engedjen Stannek.
Ő odaállt a sportoló elé, és azt mondta:
– Megértette, M. Smythe?
– I-gen… De… miért…?
– Tudja azt maga jól, és mi is tudjuk,
M.  Smythe. De a felvétel kedvéért elmond-
juk, mi történt tegnapelőtt éjszaka: Elment a
megbeszélt randevújára, M. Debora „Debbi”
Pargeter lakására. A lány már nagyon várta a
találkát, egy ideig valószínűleg minden rend-
ben ment, hiszen az éjszaka jó részében nem
történt semmi rendkívüli. Vacsora, roman-
tika, beszélgetés… Aztán valami félrement,
és úgy három-nulla-nulla és három-harminc
között rosszra fordultak a dolgok. Erőszakos-
sá vált.
Mindketten a nappaliban voltak. Talán
maga már készülődött hazafelé, felvette a
dzsekijét, a kukoricasárga, zöld sávos edző-
dzsekijét. A nadrágját még nem húzta vissza.
Ideje egy lírai búcsúnak rögtön ott a nappali
szőnyegén.
Valamin összezörrentek. Remélem, ko-
moly oka volt rá, M. Smythe. Remélem nem
egy banális véleménykülönbség miatt kapta
fel azt a kínai sárkányokkal díszített műmár-
vány vázát, hogy fejbe vágja szíve hölgyét.
Smythe keze mögül elfojtott szipogás hal-
latszott. Semmi más. Stan Lestrade-ra pillan-
tott. A nő a háttérben állt, arcán egy olyan
kifejezéssel, mint… a gorgókén, ha jól emlé-
kezett a görög mitológiára.
Visszafordult Smythe-hoz, és folytatta.
– Elkábította, de még nem ölte meg. És a
lány nem adta fel. A verekedés közben a kony-
hában lyukadtak ki, ahol felkapta az egyik
szeletelőkését. Megpróbált védekezni, de
maga kicsavarta a kezéből, a háta mögé ka-
pott, és vesetájon szúrta. Háromszor. Nehéz
ügy volt végezni ezzel a nővel, nem igaz? Ne-
hezebb, mint Lucy Bharghava Swens…
Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 19
GALAKTIKA
2019. november
– Nem akart hozzám jönni! Debbie gye-
reket akart, de… de… nem engedte, hogy
megkérjem a kezét. Egy gyerekre szóló sza-
porodási engedélye volt, de nem akart velem
összeházasodni.
Lestrade nagyon gyöngéden kérdezte meg:
– És Lucy Bharghava Swensdatter?
– Vissza a-akarta kapni a gyűrűjét. Meg-
próbálta visszaadni az… enyémet. Azt mond-
ta, hogy most már vége a sulinak, különbö-
ző e-egyetemekre megyünk tovább… körbe
kell néznünk a világban… Ő akarta, hogy ne
ugyanarra az egyetemre menjünk!
A parancsnokhelyettes hagyta, hogy egy
kicsit kisírja magát, aztán megkérdezte:
– A felvétel kedvéért, M. Smythe: ezt te-
kinthetjük vallomásnak?
– I-i… gen. Igen.
Stan újra Lestrade-ra nézett. A nő pislo-
gott, bólintott, és így folytatta:
– Azt gondolnám, uram, ezúttal nem lesz
szükség bilincsre.
Még egy vallomás sem mindig elég az ítélet-
hez, emlékeztette magát Lestrade. Különö-
sen, ha olyasvalakitől származik, mint ez a
Dah Smythe. De legalább a rendőrség tudta,
hányadán álljon a fiúval. Volt a kezükben
valami, ami jól jöhetett, ha Smythe szabad-
lábon marad, és újabb barátnői halnak külö-
nös halált. Akkor kéznél lesz ez a vallomás,
ami most legalább Windcrystal Crowleyt
felmentette.
Talán ez része volt a problémának. Rose­
mary Lestrade mindig is arról álmodozott,
hogy tökéletesen ártatlan embereket ment ki
a vádlottak padjáról. Szerethető embereket.
Szenteket és jó fiúkat. A katarzis szempont-
jából talán jobb lett volna, ha Windcrystal a
bűnös és Smythe az ártatlan. Sajnos Lestrade
eddigi élete során még nem jött rá, hogy az
ártatlanság a súlyos bűncselekményekben
19
2019.10.24. 0:37:37
 GALAKTIKA
2019. november
nem jelent szükségszerűen egyet a szeretetre-
méltósággal.
De lehet, hogy csak elégedetlen volt ön­
magával.
– Sorba fognak állni, hogy a társai lehes-
senek, Rose – mondta Stan Carter neki, miu-
tán Smythe-t elvezették. – Esküszöm, ha rám
nézett volna így, és megkérdezi… Nos, talán
elég az hozzá, hogy szerencsémre egyik sötét
kis titkom se bűncselekmény.
– Mázlim volt – válaszolta a lány. – Nem
fog megismétlődni.
Köszönöm, Istennő, de kérlek, ne adj több
látomást! Nem kell több Káli. Ezentúl csak
sima, régimódi, racionális robotmunkát sze-
retnék, és normális emberi gondolkodást.
Hadd legyek egy Lestrade az összes világos,
kendőzetlen értelmében. Aztán hangosan
hozzátette:
– Már eleve meg volt törve. Pszichomisz­
tikai értelemben arra várt, hogy elkapjuk.
De kösz, hogy leváltotta a társamat.
Nem akarta ilyen hamar újra látni
Windcrystalt, de a mágus még mindig ott volt
az előtérben, amikor Carter hadnaggyal egy kis
ünnepségre tartottak Kaplanhoz. Kitárt karok-
kal lépett elé a mágus, majd megszólította:
– Szóval magának köszönhetem, hogy
visszaállította a becsületemet, és gyanúsított-
ból visszaminősítettek e tragédia tanújának.
– A rutinszerű rendőri munkának köszön-
je! – válaszolta a rendőrnő, és hanyag kézfo-
gással próbálta jelezni, hogy a maga részéről
ezzel le is zárná a beszélgetést.
Windcrystal tekintete nem engedte ilyen
könnyen.
– Vizsgálja meg a lelkét, M. Lestrade! Ve-
gye elő legmélyebb vágyait! Ez a szakma talán
megsemmisíti magát.
Lehet, hogy igaza van, Windcrystal mama,
gondolta magában. Öröm nélküli munka,
meg minden. Mégis, ha én nem volnék itt,
20 Ki gyászolja Silverstairst?
006-020-karr.indd 20
akkor minden az olyanok szája íze szerint
történne, mint Holmes Hennessey Harvard.
Aztán hangosan folytatta:
– Vigyázzon magára, M. Crowley! És ha
elfogad egy jó tanácsot, szabaduljon meg attól
a bögrétől!
– Jöjjön, M. Lestrade! – szakította félbe
Stan nagy megkönnyebbülésére. – Vár ránk a
Kaplan páratlan viktoriánus menüje.
Nos, talán egy-két apróbb pillanata az
örömnek azért felbukkan itt-ott ebben a szak-
mában is. Miután maguk mögött hagyták
Windcrystalt és a parancsnokságot, megkér-
dezte a férfit:
– Küldött valami nota benét Pippin
Micawber (korábban Cutlass-Supreme) ügy-
védeinek?
– M. Searchkey épp akkor érkezett, ami-
kor én ebédelni indultam.
Lestrade bízott benne, hogy Micawber bi-
zonyítani fog. Legalábbis ha örökre eltiltják a
vezetéstől.
Kotun Viktor fordítása
1: szentségtelen (angol)
2: Szerencse Istennő (latin)
3: Mágikus eszköz, a boszorkányok rituális tőre.
Phyllis Ann KARR
Amerikai írónő, 1944 -ben született. Egyete-
mi kutatóként az Arthur-mondakörrel fog-
lalkozik. Írói pályáját történelmi krimikkel
kezdte, majd áttért a fantasyre. Egész no-
vellaciklust írt egy mágusból lett játékké-
szítőről, valamint több regény t egy varázs-
lónő és egy harcos amazon barátságáról.
Vonzódik L. Frank Baum fantáziavilágához
is, több Oz-foly tatás került ki a keze alól.
Magyarul eddig három elbeszélése volt ol-
vasható, a Kardok és boszorkányság című
antológiában, az Átjáró magazinban, és
legutóbb az „Egy nyárspolgár lánya” a 349.
Galaktikában.
2019.10.24. 0:37:37
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

021-klub.indd 21 2019.10.24. 0:37:02

 GALAKTIKA
2019. november
Csernobili szarkofág
Egy lehetetlennel határos építmény, amelyre 100 évig bíztuk az
életünket. Nagyon sokan kételkedtek abban, hogy egyáltalán
megépíthető.
1
1986. ÁPRILIS 26-ÁN az em-
beriség ipartörténetének legna-
gyobb katasztrófája következett be.
Gőzrobbanás történt a csernobili
atomerőmű négyes blokkjában, radioaktív
szennyezés érte nemcsak Ukrajna és Fehér-
oroszország jelentős részét, de Európa ha-
talmas területeit is.
A katasztrófa elszigetelésére a négyes re-
aktor fölé betonszarkofágot építettek, amely
fél év alatt, november közepére készült el.
Az építkezés szinte lehetetlen körülmények
között zajlott, és csak ideiglenes megoldást
jelentett, a hevenyészett megoldások nem
jelentettek hosszú távú védelmet. A munká-
sok több mint hétezer tonna acélt és 410 ezer
köbméter betont használtak fel. A sebtiben
felhúzott falak nem tudták hermetikusan
elzárni a maradványokat, az adott körülmé-
nyek között ez lehetetlen elvárás is lett vol-
na. A jelentős hőingadozás miatt dilatációs
hézagokat kellett hagyni a szerkezetben, de
az ezeken keresztül bejutó csapadék folya-
matosan gyengítette az építményt.
22 Csernobili szarkofág
022-025-tudomany.indd 22
Pedig a hermetikus elzárásra óriási szük-
ség lenne. Becslések szerint a betonfalak
mögött körülbelül 200 tonna radioaktív ol-
vadék, 30 tonna sugárzó por, 16 tonna urán
és plutónium rejtőzik. Ha ennek csak egy
része is kiszabadulna, sokkal súlyosabb ka-
tasztrófa történne, mint 1986-ban.
A problémák már a 90-es évek elején je-
lentkeztek, amikor megjelentek az első re-
pedések. A beton állapota egyre romlik, félő
volt, hogy az egész építmény összeomlik.
1997-ben kezdtek el dolgozni az új szar-
kofág tervein. A védműnek kettős feladatot
kell ellátnia. Egyrészt legalább száz évre
hermetikusan el kell zárnia a környezettől
a régi szarkofágot, mivel a radioaktív anyag
96 százaléka még mindig sugárzik. A másik,
hogy annak védelmében meg lehessen kez-
deni a károk felszámolását. Ez a rendkívül
bonyolult munka több évtizedig fog tartani:
elbontják a régi szarkofágot, feltakarítják a
törmeléket és a radioaktív szemetet, eltávo-
lítják a fűtőanyagot és lebontják a négyes re-
aktor maradványait.
A Fedél nevű projekt az új
szarkofág tervezésével 1997-ben
kezdődött. A feladat nagysága a
lehetetlen határát súrolta. A világ
legjobb mérnökeinek kellett ös�-
szefogni, hogy megoldást találja-
nak a problémára.
A tervek szerint meg kell épí-
teni egy hatalmas védőkonténert,
amely teljesen körbeveszi a régi
2019.10.24. 0:35:45

szarkofágot. Egy gigantikus, a világháborús
repülőhangárokra emlékeztető félköríves
épületet. A probléma több technológiai kihí-
vást is állított a mérnökök és az építők elé.
Ekkora építmény előtte még nem volt a vi-
lágon. A tervezett csarnok 110 méter hosszú,
257 méter széles és 105 méter magas. Hogy
érthetőek legyenek ezek a hatalmas méretek:
elférne alatta a londoni Szent Pál-katedrális
vagy a római Colosseum. Középen álldogál-
hatna a New York-i Szabadság-szobor. Az
Országház csak épp hogy nem fér be alá 268
méteres hosszával és 123 méteres szélességé-
vel. De a 96 méter magas tornyos kupolája
felett még lenne hely a zászlónak. A csarnok
43  000 négyzetméteres alapterületén akár
nyolc utasszállító gép is parkolhatna. A ku-
pola egymillió köbméteres teret fed le.
A gigantikus méretek miatt szóba sem
jöhetett egy betonépítmény, nem bírta volna
megtartani a saját súlyát. Ezért egy acélszer-
kezet mellett döntöttek, amelynek súlya még
Csernobili szarkofág
022-025-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2019. november
így is mintegy 36 000 tonna. Ez háromszor
nehezebb, mint az Eiffel-torony.
Az építésben a legnagyobb kihívást az je-
lentette, hogy a szarkofág belsejének egyet-
l­en és osztatlan légtérnek kell lenni, nem
lehetnek benne tartóoszlopok. Ezért a min-
tájául egy olyan épület szolgált, amely a
maga korában a világon a legnagyobb volt.
Ez az amerikai Ohio államban található
Acron repülőtér léghajóhangárja. 1929-ben
épült, 360 méter hosszú 100 méter széles és
65 méter magas. Egy cseh mérnök tervezte
és építette. A tetőt 11 hatalmas acél bolt-
ív tartja, ami akkor forradalmi újdonság
volt. Az acélváz egyúttal veszélyt is jelent, a
hőtágulás ekkora méreteknél katasztrofális
lehet, ez akár az épület összeomlását okoz-
hatja. Ezért a mérnök úgy tervezte meg a
szerkezetet, hogy az „lélegezzen”. A bolt-
ívek vége nincs mereven a földhöz rögzítve.
Az új szarkofágot is úgy tervezték meg,
hogy kiállja a dermesztően hideg telet és a
23
2019.10.24. 0:35:50
 GALAKTIKA
2019. november
forró nyarat. Ukrajnában errefelé előfordul
-40 Celsius-fok is, nyáron nem ritka a har-
minc fok feletti kánikula. Egy ilyen nagy
szerkezet esetében ez komoly műszaki ki-
hívás. A  sokkal barátságosabb klímájú Pá-
rizsban a hőtágulás miatt az Eiffel-torony
nyáron 15 centiméterrel magasabb, mint té-
len. A problémát dilatációs hézagokkal lehet
megoldani, de ez nem olyan egyszerű, ha a
teret légmentesen akarjuk lezárni.
Az építés jogát az amerikai Battelle la-
boratórium, a Bechtel építővállalat és az
Electricité de France, a világ legnagyobb
villamosipari cége által alapított konzorcium
nyerte el. Az építés költségei 1,5 milliárd eu-
róra rúgtak. Ezt egyedül nem tudta Ukrajna
állni, így jelentős mértékben hozzájárult az
Európai Unió, a Európai Fejlesztési és Újjá-
építési Bank, számos európai ország, továbbá
Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada és
Japán is. A költségek a húsz év alatt már bő-
ven túllépték a kétmilliárd eurót.
Az építés 2011-ben kezdődött meg. Leg-
nagyobb kihívás a területen pontról pontra
változó radioaktív sugárzás volt. A szarkofág
felett például túlságosan erős ahhoz, hogy a
munkások 8 órát dolgozhassanak, ezért úgy
döntöttek, a hangárt egy közeli, megtisztí-
tott területen építik fel, és onnan tolják át a
helyére. Egyúttal ez lett tehát a világ legna-
gyobb mozgatható építménye.
Érdekes módon a radioaktivitás a ma-
gassággal együtt is változik, úgy kellett hát
megépíteni a szarkofágot, hogy a munkások
soha ne dolgozzanak 30 méternél magasab-
ban. Ezért a 100 méter magas szerkezetet
egy trükkel építették meg. A körívet szeg-
mensekre bontották, és kiterítették. Az ívet
fokozatosan emelték magasabbra, ahogy a
szegmensek elkészültek.
25  000 tonnás vázát rozsdamentes acél-
lemezek borítják. A két réteg lemez között
24 Csernobili szarkofág
022-025-tudomany.indd 24
speciális szigetelőréteget helyeztek el. A több
tízezer négyzetméter lemezt ipari alpinisták
szerelték fel a vázra.
Az épület eltolásához egy két emelet ma-
gas, 17 méter széles beton sínpárt építettek,
amelyet teflonnal vontak be, hogy könnyebb • 201
legyen tolni a szerkezetet. 2016-ban a 300
méteres utat másfél nap alatt tették meg.
Külön kihívás egy ilyen hatalmas épület
belső klímája. Az acroni léghajóhangár ar-
ról volt híres, hogy saját mikroklímája volt:
fenn a magasban akár felhők is kialakulhat- használati
tak, amikből eső csepeg. Ez azonban nem • gyógyszeripa
tesz jót az acélszerkezetnek, berozsdásodik
tőle. Ezért az új szarkofág teljesen légkondi-
cionált, a beszívott levegőben 40 százalék alá
csökkentik a páratartalmat, az alatt ugyanis megszemél
nem indul be a rozsdásodás. •
Hogy a szarkofágból ne juthasson ki
szennyeződés, az épület belsejében negatív
nyomás van, vagyis kicsit alacsonyabb, mint 4. Disp
odakinn, így a levegő csak befelé áramolhat.
A szarkofág tetején is síneket építettek
ki, amelyeken két nagy teherbírású hídda- • spec
ru közlekedik. A darukkal nemcsak emelni
lehet, hanem a bontást megkönnyítő szere-
lőplatformot vagy sugárzásálló kabint leen-
gedni is.
Az új szarkofág még mindig nem készült
,, One stop shop “ szolgá
el teljesen, várhatóan 2020-ban hozzáláthat-
nak a bontáshoz és a takarításhoz.
Kovács „Tücsi” Mihály
2019.10.24. 0:36:01
 1. Rólunk
15 éves szakmai
15 éves szakmai múlt • 60 alkalmazott múlt
• 1,8 mrd • 60 alkalmazott
ft éves árbevétel • 1,8 mrd ft é
• vezető nyomdaipari vállalat a fejlesztések és innová
• vezető nyomdaipari vállalat a fejlesztések és innováció területén
• 2010-2018-as évek ,, Zöld nyomdája ”
• 2010-2018-as évek ,, Zöld nyomdája ” • fókuszban a környezetvédelem szerepela környezetvéde
• fókuszban
• ISO, FSC akkreditált nyomda • ISO, FSC akkred

2. A legmodernebb
2. A legmodernebb nagyformátumú LED UVnagyformátumú LED UV ofszet
ofszet nyomtatás
használati
használati útmutatók • könyvek, útmutatók
szórólapok, • könyvek,
prospektusok, szórólapok,
névjegyek prospektusok,
1. Rólunk névjegyek • d
• dobozgyártás
• gyógyszeripari
15 termékek
éves szakmai•múlt
csomagolóanyagok
• 60 alkalmazott • 1,8 mrdtervezés
1. Rólunk
és gyártás • digitá
ft éves árbevétel
ógyszeripari termékek • csomagolóanyagok
• vezető tervezés és gyártás • digitális nyomtatás
15 éves szakmai múlt • 60 alkalmazott • 1,8 mrd ft éves területén
nyomdaipari vállalat a fejlesztések és innováció árbevétel
• 2010-2018-as• évek ,, Zöld
vezető nyomdája ”vállalat
nyomdaipari • fókuszban a környezetvédelem
a fejlesztések és innováció szerepel
területén
• 2010-2018-as évek ,, Zöld nyomdája ” • fókuszban • ISO, FSC akkreditált nyomda
a környezetvédelem szerepel

3. Digitális tekercses HP 3.
ésDigitális tekercses HP és UV inkjet cím
• ISO, FSC akkreditált nyomda
UV inkjet címkegyártás
2. A legmodernebb nagyformátumú LED UV ofszet nyomtatás
egszemélyesített nyomtatás, megszemélyesített
perszonalizáció
2. A legmodernebb •nyomtatás,
innovatív perszonalizáció
címkegyártási
nagyformátumú LED • innovatív
UV technológiák
ofszet nyomtatás címkegyártási
használati útmutatók• • könyvek,
gyors szórólapok,
átfutás – 3-5prospektusok,
munkanap névjegyek
alatt • dobozgyártás
• költséghatékony gyártá
• gyors átfutás –használati
3-5 munkanap
• gyógyszeripari termékek ••alatt
útmutatók • költséghatékony
csomagolóanyagok
könyvek, szórólapok, tervezés ésgyártási
gyártás
prospektusok, folyamatok
• digitális
névjegyek nyomtatás
• dobozgyártás
• gyógyszeripari termékek • csomagolóanyagok tervezés és gyártás • digitális nyomtatás

3. Digitális tekercses HP és UV inkjet címkegyártás

4. Display-gyártás, 4. Display-gyártás,
digitális UV inkjet digitális
technológiával
3. Digitális tekercses HPUV inkjet
inkjet technológiával
(táblanyomtatás)
és UV címkegyártás (tábla
megszemélyesített nyomtatás, perszonalizáció • innovatív címkegyártási technológiák
• gyors átfutás
megszemélyesített – 3-5 munkanap
nyomtatás, alatt ••költséghatékony
perszonalizáció innovatív sajátgyártási
kreatív címkegyártási folyamatok vevőközpont
tervezőcsapat,
technológiák
kreatív saját– tervezőcsapat,
• gyors átfutás 3-5 munkanap alatt •vevőközpontú kiszolgálás
költséghatékony gyártási folyamatok
• speciális
• speciális nyomtatás műanyagokra (PP,nyomtatás
PS, PE, PVC, műanyagokra (PP, PS,
habosított PVC), PE, PVC, habosított PV
vászonra,
4. Display-gyártás,
üvegre, digitális
alumíniumra, UV
bőrre üvegre,
inkjet alumíniumra,
technológiával
• kültéri bőrre • kültéri és beltéri
(táblanyomtatás)
és beltéri specialitások
4. Display-gyártás, digitális UV inkjet technológiával (táblanyomtatás)
kreatív saját tervezőcsapat, vevőközpontú kiszolgálás
• speciális nyomtatás műanyagokra (PP,tervezőcsapat,
kreatív saját PS, PE, PVC, habosított PVC),kiszolgálás
vevőközpontú vászonra,
• speciális nyomtatásüvegre, alumíniumra,
műanyagokra bőrre
(PP, PS, • kültéri
PE, PVC, és beltériPVC),
habosított specialitások
vászonra,
5. Célunk,
5. Célunk, hogy beszállítók hogy beszállítók
lehessünk!
üvegre, alumíniumra, bőrre • kültéri és beltéri specialitások

op “ szolgáltatás,,•One stop shop

legújabb “ szolgáltatás
technológiák • legújabb
• szakértők, technológiák
5. Célunk,
magasan
5. Célunk,
hogy
képzett
hogy
• szakértők,
beszállítók
munkatársak
beszállítók
magasan képzett
lehessünk!
lehessünk!
,, One stop shop “ szolgáltatásfelelősségvállalás,
• társadalmi • társadalmi
fókuszban
• legújabb technológiák afelelősségvállalás,
környezetvédelem
• szakértők, magasan fókuszban a körny
képzett munkatársak
,, One stop shop “ szolgáltatás • legújabb
• társadalmi felelősségvállalás,
technológiák • szakértők,fókuszban a környezetvédelem
magasan képzett munkatársak
• társadalmi felelősségvállalás, fókuszban a környezetvédelem

Gellér Róbert ügyvezetőGellér Róbert ügyvezető

Fekete
Feketekereskedelmi
Viktor
Viktor Iván
Iván Fekete
Gellér Róbert ügyvezető igazgató
Gellér Róbert ügyvezető igazgató
Fekete Viktor Iván
www.gelberteco.hu igazgató keresked
igazgató
www.gelberteco.hu
+36 70 318 1251 kereskedelmi
igazgató +36 igazgató
70 334 27
kereskedelmi 45
igazgató
www.gelberteco.hu www.gelberteco.hu geller.robert@gelberteco.hu +36fekete.viktor@gelberteco.hu
70334
318
+3627 1251
70 334 +36 70
+36 70 318 1251 +36 70 318 1251 +36 70 45 27 45
geller.robert@gelberteco.hu
geller.robert@gelberteco.hu fekete.viktor@gelberteco.hu
fekete.viktor@gelberteco.hu fekete.viktor
geller.robert@gelberteco.hu
022-025-tudomany.indd 25 2019.10.24. 0:36:01
 GALAKTIKA
2019. november

Semmi kétség,
Földünk egyre
sürgetőbben
megmentésre
szorul. Vajon
sikerülhet-e külső

Elv
segítség nélkül?
És azzal?

Ecsédi Orsolya

1. zésnek kellett volna lennie, de teljesen termé-

Az üvegfalú alagútban suhanás megvolt. A fe-
hér fény megvolt. A túlsó oldalon viszont nem
Istennel találkozott. Hanem saját magával.
Látta, ahogy odalenn kiemelik a testét az
autó roncsai közül. Látta a szirénázva érke-
ző mentőket. Nem érzett viszont se félelmet,
se zavarodottságot. Sőt, a mélyen alatta zaj-
ló történet vége sem igazán érdekelte. A vele
szemben álló alak sokkal jobban izgatta.
– Ki vagy? – kérdezte tőle.
– Olina – válaszolta a másik, aki a szokat-
lan ruháktól eltekintve a tükörképe is lehetett
volna.
– Ez a neved?
– Shor. Ez csak azt jelenti, hogy másik.
Hozzád képest, úgy értem. Külön nevem nin-
csen. De nyugodtan szólíthatsz így.
Olina szája csak az első szónál mozdult.
A  többi egyszerűen átjött. Nyugtalanító ér-
26
szetesen hatott.
– Shor?
– Azt jelenti, hogy nem. Bocs, néha kimon-
dok dolgokat – válaszolta Olina mozdulatlan
arccal. A szavai egyszerre voltak színek, sza-
gok és képek.
Egy ideig csak nézték egymást. Végül el-
mosolyodtak. Teljesen egyszerre.
– Neked van neved? – kérdezte Olina.
– Bogi – mutatkozott be ő. Olina elnevette
magát.
– Ez a legfurább név, amit valaha hallot-
tam. Eleve, név. Milyen már?
Bogi vele nevetett. Nem tudta volna meg-
mondani, hogy miért, de ő is viccesnek találta
a saját nevét. És a tényt is, hogy egyáltalán
van neve.
– Mindent tudok rólad – folytatta Olina. –
De semmit sem értek.
Elv

026-035-ecsedi.indd 26 2019.10.24. 0:34:51


Bogi egy pillanatra lehunyta a szemét.
Minden meglepetés nélkül érzékelte, hogy
vele is ugyanez a helyzet. Tudta, Olina hol
lakik. Tudta, kik a barátai. Még azt is tudta,
hogy Olina munkája ugyanaz, mint a saját-
ja. Ő is kutató. Azzal kapcsolatban viszont,
hogy mit kutat és hogyan, egy kukkot sem
értett. A legalapvetőbb alapokat sem. Ez volt
az első dolog ideérkezése óta, ami nyugtala-
nította.
– Vio – nyugtázta Olina. – Ia ferete shor.
Bogi érezte az érzéseit. Olinát is ugyanúgy
felkavarta, hogy képtelen felfogni, amit lát.
A szavaiból viszont semmit sem értett.
– Mi?
– Vio: igen. Azt, hogy Ia ferete shor, úgy
fordítanám, hogy én sem értem, de akkor el-
vész az az értelme, hogy…
– Oké, a nyelvészettel ráérünk – vágott
közbe Bogi. – Te is meghaltál?
Olina nevetett.
– Shor. Csak miattad jöttem ide. De én sem
értem, hogyan.
– Miattam?
– Vio. Do – mutatott Bogira. – Ia – muta-
tott magára. – Te és én. Hogy találkozzunk.
Szükséged van rám.
– Mihez? – kérdezte Bogi, de amint ki-
mondta, tudta a választ is. – Hát persze.
A feladat.
– Igen. A feladat miatt nem maradhatsz itt.
Még dolgod van. Ott, ahonnan jöttél – mo-
solygott Olina.
Bogit senki nem figyelmeztette, mi követ-
kezik, mégis tudta. Olyan erősen ragadta meg
Olina kezét, ahogy csak bírta. Mégis, lassan
mintha távolodni kezdtek volna egymástól.
– Most minden egyszerre történik – nyög-
te Bogi. – Az is, hogy visszamegyek. Az is,
hogy itt maradok.
– Mindig minden egyszerre történik – vá-
laszolta Olina. Úgy hangzott, hogy tudja, mit
Elv
026-035-ecsedi.indd 27
GALAKTIKA
2019. november
beszél, mégis ugyanolyan tehetetlenül ka-
paszkodott Bogi kezébe, mint az őbelé.
A távolság egyre gyorsuló ütemben nőtt
közöttük.
– Hol laksz? – kérdezte Bogi zavarában,
mintha csak egy nyári táborban barátkoztak
volna össze, és hétvégén átugorhatna meglá-
togatni, ha elkéri a címét.
– Goutan olina! – kiáltotta Olina, és
mondott valami mást is, amit elnyomott a
defibrillátor töltésének sivítása.
Bogit megrántotta egy ellenállhatatlan erő.
Aztán jött a zuhanás.
2.
Bogi utálta a kórházat.
Különösen így, hogy pár zúzódástól elte-
kintve semmi baja nem volt.
És különösen így, hogy tudta, dolga van.
Képtelen volt aludni. A feladat annyira iz-
galomban tartotta, hogy nyugton feküdni is
alig bírt, pedig a magafajta újraélesztetteknek
az orvosok szerint rengeteg pihenésre van
szükségük.
Bogi szerint viszont három jó erős kávéra
lett volna szüksége, és a megszokott, laborató-
riumi környezetére, hogy helyreálljon az agy-
működése. Hogy gondolkodni tudjon, mert a
feladat enyhén szólva is képtelenségnek tűnt.
A Föld megmentése. Mindössze ennyi. Tö-
mören összefoglalva.
Bogi szívesen kibontotta volna részleteiben
is, hátha úgy kevésbé tűnik lehetetlennek.
Most azonban, hogy az odaát tapasztalt, min-
dent átfogó látása eltűnt, pont annyi elképze-
lése volt a megoldásról, mint bárki másnak.
Semennyi, egész pontosan.
A szavakra emlékezett, amiket telepatikus
úton váltottak. És az érzésre. Hogy ott még az
egész logikusnak és elvégezhetőnek tűnt. Em-
lékezett, de már nem érezte.
Goutan olina.
27
2019.10.24. 0:34:51
 GALAKTIKA
2019. november
Ennyivel kellett boldogulnia. Amiből
ráadásul csak az egyik szót értette. Olina.
A másik. Aki szintén ő maga.
Úgy ismételgette, mint egy mantrát. Ak-
kor sem hagyta abba, amikor az ügyeletes
orvos megelégelte a kóros álmatlanságát, és
meggyőzte egy egészen enyhe, lepkekönnyű
altatóról.
Egészen enyhe, lepkekönnyű filmszakadás
következett.
3.
Arra ébredt, hogy Olina hajol fölé.
– Hát idetaláltál! – köszöntötte hang nél-
kül, aztán érthetetlen szóáradatban tört ki.
Bogi már nem érezte az érzéseit, mint ko-
rábban, de anélkül is nyilvánvaló volt, hogy
mennyire boldog.
– Goutan olina? – nyögte erőtlenül.
– Másik világ – magyarázta Olina. – Az én
világom. Gyere, nézd meg!
Bogi felült. Egy játszóházra emlékeztető,
hatalmas hodályban voltak. A falakat alak-
jukat változtató mértani ábrák díszítették.
A plafonról élénk színű kötéllétrák lógtak.
A tér közepén ipari méretű mérleghintákat
formázó szerkezetek magasodtak. Körülöt-
tük csupa ismeretlen rendeltetésű tárgy he-
vert a földön.
– Itt laksz? – ámult Bogi.
– Shor. Itt dolgozom –válaszolta Olina.
– Itt kutatod az izét, amit nem értek? –
próbálkozott Bogi.
– Vio. Itt.
Bogi kezdett ráérezni a keveréknyelvre,
amit Olina használt. Egyes szavakat kimon-
dott a saját nyelvén, mások pedig egyenesen
Bogi fejében jelentek meg. Már nem voltak
színek, szagok és képek, viszont legalább ért-
hetőek lettek.
– Elmondod még egyszer? Hogy mi az?
– Moleilo – válaszolta Olina szeretettel.
28
026-035-ecsedi.indd 28
Bogi hiába várta a fordítást. Olina mélyen a
gondolataiba merült.
– Ami…? – kockáztatta meg Bogi.
– Nos… olyasmi, mint az energia. Moleilo
olina. Érted? Do ferete?
Bogi értette. A fejéhez kapott, és nekidőlt
az egyik hatalmas mérleghintának.
– Ezért van szükségem rád. Ez a feladat!
Egy másik energia. Ami megmenti a Földet,
mielőtt elpusztulna, érted? Do ferete?
– Ia ferete vio – bólintott Olina. – Láttam
rajtad keresztül, milyen szomorú helyen élsz.
– Megmutatod? – kapkodott levegő után
Bogi.
Olina habozás nélkül egy fából készült,
óriás vasalóra emlékeztető tárgyhoz vezette
Bogit. Felnyitotta a tetejét, és a termet hal-
vány derengés árasztotta el. Aztán belenyúlt,
és kiemelt egy marék fehér homokot. A fénye
erősebb volt, mint bármelyik reflektoré. Vi-
szont inkább tompa, mint éles. Nem vakított.
– Moleilo – mondta Olina, és megfogta
Bogi kezét.
– Nem veszélyes? – kérdezte amaz gyana-
kodva, miközben Olina a tenyerébe folyatta a
homokot. Alig volt súlya.
– Shor. Miért használnánk bármit, ami ve-
szélyes? Nem őrültünk meg – mondta Olina,
és rázárta Bogi kezét a homokra. Egészen hű-
vös volt.
– Hazavihetem?
– Nem hiszem. De értelme sem lenne. Nem
működne nálatok.
– Honnan tudod?
– Azon a másik helyen mindent tudtunk
egymásról. Emlékszel? A te világod egész
máshogy működik. Ez a dolog – emelt fel
egy műanyag banánra emlékeztető tárgyat –
nálatok hegyes és éles, hogy át tudjon szúrni
más dolgokat. Ez pedig – mutatott egy kerti
locsolócső formájú valamire – apró és kerek,
hogy le tudjátok nyelni. Láttam, de már ott
Elv
2019.10.24. 0:34:52

sem értettem. Ahogy te sem érted ezt – emel-
te fel a moleilo olinát.
Bogi elgondolkodva nézte az ujjai közül ki-
folyó homokot. Tényleg nem értette. Még azt
sem, hogy ha felsöpörné a földről, vajon süt-
hetne-e rajta rántottát. Alapjaiban volt más,
mint bármi, amit ismert.
– Azt kell kitalálnod, hogy ez mi lenne
odaát – folytatta Olina, lábával a földre hul-
lott homokban turkálva.
– Végül is ez a munkám – sóhajtott Bogi.
– Megtalálni az elvet, amivel működik, és át-
tenni más közegbe. Ehhez viszont az alapok-
nál kell kezdenünk.
– Vio. Mintha kisiskolás lennél itt nálunk.
– Vagy még rosszabb. Egy kisiskolás, aki
szatyorban töltötte az elmúlt éveket. Nagyjá-
ból születésétől.
– Szatyorban?
– Mindegy. Nálatok szatyor sincs. Se rob-
banómotor. Se atomreaktor. Sőt, még szél
sincs. Elég reménytelennek tűnik a dolog.
– Nyugi. Ia devoli do. Tanítalak. Mindenre,
amire csak tudlak. Ez az én részem a feladat-
ból. A tiéd pedig, hogy a saját világodra alkal-
mazd. Do goutan. Do ferete?
– Ia goutan. Persze. Az én világom.
4.
Valami végignyalta a talpát.
Bogi levegő után kapkodott. Visszarántot-
ta a lábát a takaró alá.
– Bocsi – dünnyögte a takarítónő, és egy
másik ágy körül kezdett sertepertélni.
Az ébredés nem ment könnyen. Bogi leg-
szívesebben azonnal visszaaludt volna, de a
kórházi jövés-menés mellett esélye sem volt.
– Hé… nincs még egy adag abból a lepke-
könnyűből? – suttogta vizit alatt az előző esti
fiatal orvosnak.
– Kötelességemtájékoztatnihogykizárólagt
erápiásanindokoltesetben… – kezdte darálni
Elv
026-035-ecsedi.indd 29
GALAKTIKA
2019. november
a kétszínű mihaszna. A főorvos is mondott
dolgokat, de Bogi képtelen volt odafigyelni.
Egyre az járt az eszében, hogy moleilo olina,
és hogy milyen elven működhet. Csak arra
kapta fel a fejét, hogy este helyhiány miatt sa-
ját felelősségére.
Mindent aláírt.
Nem is ment haza. Egyenesen a laborba ve-
zetett az útja.
Nem volt már ott senki.
Hatalmas megkönnyebbülés fogta el a
rozsdamentes acélfelületek láttán.
– Ia goutan – suttogta, és egyesével végig-
simította a gépeket. Aztán ivott három kávét.
Majd leült, és várta az ötletet.
Pár órával később jött is. Bogi addigra látta
be, hogy szeretett munkahelye a lehető leg-
kevésbé hasonlít Olina laboratóriumára. És
hogy napestig bámulhatja a csillogó műsze-
reket, ebben nem tudnak segíteni. Egyelőre.
Hazafelé beugrott egy áruházba. Vásárolt
nyolc különböző színű ülőpárnát, három Va-
sarely-nyomatot, és egy babakonyhába szánt
műanyag gyümölcskészletet.
Várta az éjszakát. És a goutan olinát.
5.
– Dvona – mondta Olina határozottan.
– Elv – ismételte Bogi.
– Moleilo dvona – vezényelt Olina.
– Az energia elve – bólogatott Bogi.
A probléma az volt, hogy itt rakhatott is
egy pontot. Ennyit értett az egészből.
Olina felírta. Levezette. Megindokolta.
Aztán, látva a kísérletei kudarcát, elmu-
togatta. Mondókába foglalta. Kiszámolta az
ujjain. Amiből, szerencsére, neki is öt volt egy
kezén. De a hasonlóságok itt véget is értek.
Olina egyszerűen nem bírt olyan kezdetleges
szinten magyarázni, hogy Bogi megértse.
– Kezdjük elölről! – kérte Olinát. – Mi van
a tömeggel?
29
2019.10.24. 0:34:52
 GALAKTIKA
2019. november
– Nem számít a tömege.
– Mi van a mozgásával?
– Nem számít a mozgása sem. Hányszor
mondjam?
– Egyszerűen nem fér a fejembe.
– Nórie! Gondolkozz!
– Oksa. Ia nórie. Vio. De nem megy!
– Ia devoli folan huore miminga!
– Ez mit jelent? Csak annyit értek belőle,
hogy tanítasz valakit.
– Annyi elég is. A többit nem akarod tud-
ni. Bocs, kezdem elveszíteni a türelmemet.
– Nem tehetek róla. Nálunk minden an�-
nyira más.
– Zoudo? Minden? Shor zoudo. Csak pró-
báld ezt a mozgásos-tömeges izét félretenni!
– De ha egyszer a moleilo olina hideg, akkor…
– Hogy jön ez ide? Most nézz magadra!
Te sem vagy valami forró, mégis van benned
moleilo. Van vagy nincs? És ha megállsz, ta-
lán meghalsz? Shor. És ha elaszol, talán meg-
halsz? Shor. Hát akkor?
Most Bogi fogta ugyanúgy a fejét, mint
Olina az előbb. Ha nem létezett volna a fel-
adat, nagyon is élvezte volna, hogy most ő
magyarázhat úgy, mintha egy kétévessel pró-
bálná megértetni a húrelméletet.
– Igen. Tudod, ez azért van, mert eszem.
Ételeket. És a szervezetem hővé alakítja. És
raktározza is. Tehát…
– Shor. A valódi kérdés az, hogy mitől ké-
pes erre a szervezeted.
Bogi elkezdhette volna magyarázni az ál-
talános iskolai biológiát, de volt egy olyan ér-
zése, hogy Olina nem arra gondol.
– Moleilo olina! – mutatott Olina Bogira.
– Pici. De van.
– Mint mondjuk a konvektorban az őrláng?
– töprengett Bogi. – Na és hol? Az agyamban?
– Do múta? Shor. Moleilo hok do. Te vagy
az energia. Amíg élsz. Nem alszik el, ha alszol.
Nem alszik el, ha éhezel. Csak ha meghalsz.
30
026-035-ecsedi.indd 30
Benned: pici. Itt – mutatott a fényes homokot
tároló vasalóra – sok.
– Oké. Azért nem kell úgy beszélned ve-
lem, mint Robinson Crusoe Péntekkel. Ia
ferete. Nagyjából. Shor zoudo.
Olina így is nagyon elégedettnek tűnt.
– Díra do múta! Felébred az agyad! Végre!
Mára ennyi elég is. Gondolkodj rajta! Nórie!
6.
Bogi gondolkodott.
Járt a mútája, mint a motolla. De a legke-
vésbé sem érezte úgy, hogy felébredt volna. Az
összezavarodott sokkal találóbb kifejezésnek
tűnt arra, amit érzett.
Megpróbálta leírni a gondolatait, azonban
csak értelmetlen hadoválás lett belőle. A szá-
molásig el sem jutott. A monitoron a legegy-
szerűbb összefüggések is nevetséges kohol-
mánynak tűntek. Sétált egyet a városban,
hátha a környezetváltozás beindítja a kreati-
vitását. Ám azon kívül, hogy bevásárolt egy
hétre előre, semmi érdemleges nem történt.
Még azt élvezte legjobban, amikor a mű-
anyag gyümölcsöket dobálta a levegőbe, és
közben hagyta a gondolatait szanaszét sza-
ladni. Néha olyan érzése volt, hogy a határán
áll valaminek. Talán a megértésnek. De amint
megpróbálta megragadni figyelmével a hatá-
ron túli képeket, azok odébb szökkentek, ne-
hogy átrángassa őket erre az oldalra.
A nap hátralevő részében állt a tükör előtt,
és próbálta meglátni. Saját magában.
– Moleilo hok ia, ia hok moleilo – ismétel-
gette, de nem jutott előre. Csak egy csapzott fe-
jet látott, és rajta két kiguvadt, véreres szemet.
7.
– Dvona – mondta Olina kedvesen.
– Elv – ismételte Bogi csüggedten.
– Nem jutottál semmire? – érdeklődött
Olina.
Elv
2019.10.24. 0:34:52

– Shor. Egyszerűen nem áll össze.
– Nem baj.
– Miért?
– Gok? Hát azért, mert először széthullik.
Azért, hogy utána összeállhasson. Jó így. Hok
viénnon.
Bogi érezte, ahogy megy fel benne a pumpa.
– Elegem van! Már tudom, hogy mondjá-
tok azt, hogy reménytelenül hülye bozótkecs-
ke, de még mindig nem tudom, mit csinál a
moleilo. És miért. És hogyan. És ha már itt
tartunk, azt sem, hogy mi az.
– Bocs. A bozótkecskét nem gondoltam
komolyan.
– Talán egyszerűbb lenne, ha maradnánk az
eredeti kommunikációnál. A mútáink között.
– Meu aúl?
– Felrobbanok.
– Bocs. Aúl: nyelv. Meu: nélkül. Szóval
nyelv nélkül?
– Igen. Egész pontosan erre céloztam.
– Próbáltam. De úgy egyszerűen nem tu-
dok magyarázni.
– Így se tudsz. Sehol sem tartunk.
– Bízz bennem. A feladat az enyém is, em-
lékszel? Ia devoli do zoudo. Mindent megtaní-
tok neked. Mindent.
Bogi lemondóan sóhajtott. Úgy érezte,
nem haladnak sehová. Így viszont abban sem
lehetett biztos, hogy nem Olinának van igaza.
– Zoudo – mondta beletörődve. – Viénnon.
– Úgy is van – csapott a térdére Olina. –
Hagyjuk is a részleteket! Nem segítenek. Erről
jut eszembe, nálatok nincsen olyan elv, tör-
vény, bármi, ami kicsit nagyvonalúbb? Ami-
nek a fókusza… zoudo? Minden?
– Hogy érted ezt?
– Ami nem szőrözik ilyen részletekkel,
hogy pontosan mi mire hat, és nem választja
le mesterségesen az univerzum összes többi
jelenségét arról, amit megfigyeltek. Nem jelöl
ki egy darab teret, amit vizsgál, és csinál úgy,
Elv
026-035-ecsedi.indd 31
GALAKTIKA
2019. november
mintha minden más eltűnne, csak mert őt
épp nem érdekli.
– Nem igazán. Bár… mondjuk a Mach-elv
ilyesmi.
– Mach-dvona?
– Mach-dvona. Vio. Szerinte egy testre az
Univerzum összes tömege egyszerre és egy-
mással kölcsönhatásban hat. Nem gondolko-
dik távolságban és irányban.
– Remek! Nagyszerű! Viénnon! Akkor in-
duljunk ki innen!
– Hát… azt még nem mondtam, hogy ez
nem is igazán elv. Nem írható le számokkal.
Inkább már filozófia.
– Mach hok viénnon! Qe ferete goutan!
– Mach nagyszerű? Ő érti a világot?
– Vio – nevetett Olina. – Qe boddet moleilo
dvona. Ő tudja. Csak nem sikerült elmagya-
ráznia. Ahogy nekem sem. De tudod, mit?
Szerintem megér egy próbát. Találd meg őt!
Holl qe! Mire vársz? Most! Ton! Ton!
– Már meghalt – legyintett Bogi enervál-
tan. – Több mint száz éve.
– Ó – mondta Olina. – Ia boddet shor.
– Honnan is tudtad volna – sóhajtott Bogi.
– Figyelj, nagyon bírom, ahogy eldumálunk
itt univerzális elvekről meg halott tudósok-
ról. De nekem meg kell mentenem a Földet,
mielőtt teljesen elpusztul. Ton. Nem akkor,
amikor már késő.
Olina hallgatott. Bogi zavartalanul foly-
tatta.
– Kell a moleilo olina. Olyan, ami műkö-
dik. Odaát. Ia goutan. Nem szövegelés kell.
Megoldás. Hogy van az, hogy megoldás?
– Rumáshi.
– Rumáshi. Oké. Mostantól a rumáshira
koncentrálunk. Akár meu aúl, akár karat�-
tyolva, nekem mindegy. De haladnunk kell.
Megtalálom a megoldást. Ia holl rumáshi.
Érthető?
– Vio – felelte Olina megszeppenve.
31
2019.10.24. 0:34:52
 GALAKTIKA
2019. november
8.
Bogi ébredés után már bánta, hogy kiosztotta
Olinát. Szegény még meg sem halt, és máris
a nyakába varrták a feladat egy részét. Egy
olyan részét ráadásul, amivel kívülről nézve
semmivel sem boldogult jobban, mint Bogi a
sajátjával.
– Qe boddet devoli shor – dünnyögte rossz-
kedvűen a kávéja fölött. De közben tisztában
volt vele, hogy nem hibáztathatja kizárólag
Olinát. Lehet, hogy nem tud tanítani, ő maga
viszont tanulni nem tud. Elszokott tőle.
– Múta! – kopogtatta meg a koponyáját. –
Díra! Jó reggelt!
Aztán arra gondolt, hogy az a környezet,
ahol a legtöbb időt töltötte a tanulmányaival,
talán formába hozza. Kapta a kabátját, és az
egyetemi könyvtár felé vette az útját.
Mindent elolvasott a Mach-elvről, ami-
hez csak hozzáfért. Fura élmény volt pa-
pírról olvasni. Fura, de megnyugtató. Csak
most jött rá, mennyire elszokott tőle. És
arra is, hogy mennyivel lassabb módszer a
lapozás, mint a szókeresés. Ha a rumáshi
nem is jött szembe varázsütésre, a könyvek
böngészése elmosta benne a türelmetlenség
érzését.
– Meu elektromosság! Tisztára retró! –
mondta a könyvtárosnak, amikor záráskor
visszaadta a kisebb hegynyi könyvet. Az nem
kérdezett semmit, de elég rémülten nézett.
9.
– Dvona – mondta Olina higgadtan.
– Elv – ismételte Bogi bűnbánóan. – Bocs,
hogy kiakadtam. Ia nórie. És arra jutottam,
hogy… várj, ez most múlt vagy jelen idő?
Gondolkodtam, vagy gondolkodom?
– Mind a kettő.
– Hogyhogy?
– Mert minden egyszerre történik. Ezt már
megbeszéltük.
32
026-035-ecsedi.indd 32
– Aha. Viénnon. Szóval ia nórie, és sajná-
lom. Rumáshi hok zoudo. Nekem. De köz-
ben… do hok olina ia. És ez is ugyanolyan
fontos.
Olina várakozóan bólintott. Bogi folytatta.
– És mivel do hok olina ia, ha téged job-
ban megismerlek, a moleilo olinát is jobban
megismerem. Van egy olyan érzésem, hogy
ha megérteném, miért nincs külön neved,
megérteném a homokot is.
Olina elismerően mosolygott.
– Do voldag. Változol. Láthatóan. Do múta
voldag. Ez kevésbé látható, de szükséges.
– Ia boddet. És szeretném, ha gyorsabban
menne.
– Nem tudod gyorsítani. Magától válto-
zik. Qe voldag qindi. Do múta voldag qindi.
Hacsak fel nem nyitom a koponyádat, és bele
nem piszkálok puszta kézzel.
– Ez valami párhuzamos poén volt?
– Olyasmi.
Bogi odasétált az óriás vasalóhoz. Kiemelt
egy marék ragyogó homokot.
– Mi történik, ha, mondjuk, lenyelem? –
kérdezte Olinát.
– Semmi.
– És ha beszippantom?
– Tüsszenteni fogsz tőle – figyelmeztette
Olina. – Csikizi az orrodat belülről.
– Valami, ami komplett városokat képes
kivilágítani? Kipróbáltad?!
– Vio.
– És meg is etted?!
– Csak ritkán. Ünnepnapokra tartogatom.
Nagyon hizlal – válaszolta Olina faarccal.
A nevetés mindkettőjükből egyszerre rob-
bant ki. Alig bírták abbahagyni.
– Ez jó volt – törölgette a szemét Bogi. – Az
az igazság, hogy nincs kedvem hazamenni. Jó
lenne, ha nem csak éjszaka tudnánk beszélni.
– Szerintem jó az éjszaka. Labral hok
viénnon.
Elv
2019.10.24. 0:34:52

– Gyorsabban tudnánk haladni.
– Jól haladunk. És egyébként sem tudsz
többet aludni.
– Talán ha benéznék a kórházba egy
adag lepkekönnyűért, meg tudnám győzni a
dokkert…
– Ez is valami párhuzamos poén?
– Csak félig.
– Shor. Szükséged van időre ahhoz is, hogy
végiggondold, ami itt történik. Nórie qindi.
– Viénnon.
– Do húrat labral?
– Vio. Jövök. Ia húrat. Holnap éjszaka is.
10.
Bogi szokás szerint nyomottan ébredt.
Még az ágyban fekve végiggondolta, amit
éjszaka hallott. Tudta, hogy magától kell rá-
jönnie. Qindi. Azt is tudta, hogy a rumáshi
nem odaát várja. Hanem itt.
Elhatározta magát, és bemerészkedett a
munkahelyére. Az érkezésére felzúdult az
egész labor.
– Hé, nem kéne neked még betegszabin
lenni? – kérdezgették.
Bogi mindent elmesélt az ütközésről. Sze-
rette volna megosztani velük a feladatot is,
hátha be tudnak segíteni. Amint azonban
elkezdte volna, rájött, hogy egyszerűen nincs
olyan összetevője, amit meg tudna osztani.
Nem a titoktartás miatt. Még csak nem is
azért, mert kapásból őrültnek néznék. Ha-
nem azért, mert nem voltak rá szavai.
– Jövő héten már jössz? Baromira hiányzol
a teamből – vágta hátba egyik munkatársa. –
Te vagy a legjobb. De komolyan.
Bogi kihúzta magát. Nem maradt sokáig,
de úgy érezte, pont erre volt szüksége.
– Do ferete goutan – mutatott magabizto-
san a tükörképére lefelé a liftben. – Do boddet
dvona goutan! Innen már csak egy kis lépés
az egész univerzumé! Meg tudod csinálni!
Elv
026-035-ecsedi.indd 33
GALAKTIKA
2019. november
Ekkor sajnos kinyílt az ajtó. Egy öltönyös
férfi és egy idős hölgy riadtan pislogott befelé.
– Vio, egy kibaszott zseni vagyok! Ia nórie
meu moleilo! – közölte velük Bogi, mindkét
kezével a fejére mutatva.
Inkább nem szálltak be.
Bogi jókedve hazáig tartott. Minden út-
jába eső növényt, minden arra repülő bo-
garat egyesével megcsodált. Otthon viszont,
amint meglátta a tiritarka ülőpárnákat,
azonnal leeresztett. Akkora volt a távolság
a labor steril, gyakorlatias belső teréhez ké-
pest, hogy rögtön rájött, mi nyugtalanítja a
felszín alatt.
Nemcsak az, hogy elég gyorsan halad-
nak-e. Hanem az is, hogy az idejük sem
végtelen.
Érezte a távolodást.
Ugyanazt a távolodást, ami egyszer már
elválasztotta őket egymástól. Azt a kezdetben
lassú, aztán egyre gyorsuló mozgást, amitől
mintha egyre nőne a tér közöttük.
Fogat sem mosott, olyan szélsebesen bújt
ágyba.
– Viénnon labral – suttogta magának, és
álomba merült.
11.
– Dvona – mondta Olina halkan.
– Elv – ismételte Bogi még halkabban.
– Te is érzed? – kérdezte Olina.
– Vio – felelte Bogi szomorúan.
– Hamarosan vége a közös időnknek.
– Túl korán. Otthon jöttem rá, hogy a leg-
fontosabbat még mindig… ia boddet shor.
– Akkor kérdezd meg!
A távolodás folyamatosan erősödött. Mint-
ha azonos mágneses pólus támadt volna fel a
testükben.
– Hogy találtatok rá?
– Moleilo olina? Nem igazán kerestük. Qe
húrat qindi.
33
2019.10.24. 0:34:52
 GALAKTIKA
2019. november
– Qe? Az nem azt jelenti, hogy ő? – kérdez-
te Bogi gyanakodva.
– De, azt.
– Gok?
– Ia aúl hok viennon.
– Köszi. Tényleg nagyon szép nyelv. Mos-
tanra én is megszerettem. De ez nem igazán
válasz.
– Szerintem meg az. Nagyon is. Viénnon
rumáshi.
– Az nem a megoldást jelenti?
– Azt is.
– Ia ferete.
– Ezt már szeretem. Azt hiszem, készen
állsz.
Amint Olina kimondta ezt, a távolodás
magasabb fokozatra kapcsolt. Bogi pánikba
esett.
– Ne! Mi lesz a feladattal?
– Otthon vár. Tudod, ez egy kivételes le-
hetőség volt. És most mindkettőnknek vissza
kell térnie a saját életéhez.
– Később!
– Ton – mondta Olina határozottan. – Saj-
nálom.
– De még mindig nem értem pontosan!
– Ne bizonytalanodj el megint! Nem kell
pontosan. Nem kellenek a részletek. Egy elvet
keresel. Dvona. Do ferete?
– Vio. Dvona. Moleilo dvona.
– Vio. Do holl dvona. Meg is fogod találni.
– Honnan tudod?
– Ia boddet, és kész. Használjuk ki ezt a kis
időt! Búcsúzzunk el!
Bogi szeme könnybe lábadt. Olinán is lát-
szott a meghatottság, ahogy megölelte.
– Boldogság, hogy megismertelek.
– Nekem is. Mintha mindig is ismertelek
volna.
– Hát persze. Senki, soha nem tud olyan
közel kerülni hozzád, mint te saját magadhoz
– nevetett Olina. – Ia hok olina do.
34
026-035-ecsedi.indd 34
– Do hok olina ia – felelte Bogi, és nehéz
szívvel hagyta, hogy a széttartó erők maguk-
kal ragadják.
12.
Bogi egyszerűen képtelen volt belenyugodni.
Csak hevert az ágyában, és nem akarta
elhinni, hogy itt a vége. Hogy nincs tovább,
ennyivel kell boldogulnia.
Nem tudott másra gondolni, mint a Földre.
Ahogy haldoklik. Miatta.
Odaült a számítógép elé. Megivott három
kávét. Megfogadta, hogy úgy fog küzdeni,
mint egy oroszlán. Addig nem áll fel onnan,
míg a dvona használható formát nem ölt.
Két órával később elvetette a használható
kitételt. Hárommal később a formát. Három
és féllel később azt is, hogy nem áll fel.
Az órára nézett. Kikapcsolta a gépet. Még
csak dél volt.
Eddig sose próbálkozott nappal, ezért is
gondolta, hogy sikerülhet. Hátha az utol-
só pillanatban összejön a kapcsolat. Meg
kellett próbálnia. De mintha a szervezete
is ellene dolgozott volna. Képtelen volt el-
aludni.
Az út a kórházba húsz percig tartott. A fia-
tal orvost meggyőzni arról, hogy a balesetből
visszamaradt lelki traumák miatt képtelen
aludni, és isten bizony csak átmenetileg, to-
vábbi húszig. Lebeszélni a lepkekönnyűről a
helyzet súlyosságára tekintettel, erre már ket-
tő is elég volt.
Egy órával később megint az ágyában fe-
küdt. A filmszakadás minden volt, csak nem
enyhe. Mintha egy miminga ugrott volna a
fejére, egyenesen a hegytetőről.
13.
Olina már egészen távolinak tűnt. Mintha
vízfalon keresztül beszélgetnének.
Meglepetten nézett Bogira.
Elv
2019.10.24. 0:34:52
 GALAKTIKA
2019. november

– Gok do húrat?
– Mert egyedül… meu do… ia boddet shor.
– Do boddet zoudo – felelte lágyan Olina.
– Shor. Shor! Még mindig nem találom. Ia
holl shor. Kérlek, segíts! Értesd meg velem! Ia
múta hok… reménytelen. Neked kell kitalál-
ni, hogyan működne nálunk.
– Bogi… nem vagyok sem angyal, sem is-
tenség, sem felsőbbrendű lény. Semmivel sem
tudok többet, mint te. Nem többet, csak mást.
A feladat a tiéd.
Olina most először használta a nevét, amit
olyan viccesnek talált az első találkozásuk-
kor. Boginak erről támadt egy utolsó mentő-
ötlete.
– Ha egyszer te is átjönnél oda, nem csak
mindig én ide, talán változtatni tudnál min-
denen! Zoudo!
– Ia boddet. Ton.
– Mi?
– Ton. Már kész is.
– Gok? Mert minden egyszerre történik?
– Shor. Azért, mert… hiszen tudod. Do
voldag, do goutan voldag.
Olina szavai már alig hallatszottak.
Bogi kétségbeesetten feszült neki a távol-
ságnak.
– Mindent megtanítottam neked, amit
tudok – suttogta Olina, és felemelte a kezét,
mintha búcsút intene.
– Vio, do devoli ia zoudo do boddet – szi-
pogta Bogi. – Mégis… ia ferete shor! Ia boddet
shor! Segíts, kérlek!
Olina egyre távolodott. A fejét csóválta és
mosolygott. Már sem a szavai, sem a gondo-
latai nem voltak képesek áttörni a távolságon.
– Zoudo hok viénnon – lehelte, majd telje-
sen elhalványult.
Bogit ez sem tudta megvigasztalni.
Sírva ébredt. Előtte állt a délután, de csak
tengett-lengett a lakásban. Aztán a parkban.
Aztán csak rótta az utcákat borús hangulat-
Elv
ban. Beült egy moziba is. Nem akart gondol-
kodni.
Estig bolyongott a városban. Gyászolta az
elvet. Gyászolta önmagát. De leginkább a Föl-
det gyászolta.
Kimerülten dőlt az ágyba otthon.
14.
Bogi díra labral.
Qe múta voldag, qe shor boddet gok. Ton qe
ferete zoudo. Meu nórie. Rumáshi húrat qindi.
Qe múta holl rumáshi qindi.
Moleilo olina qe ferete.
Ton qe boddet zoudo. Vio, qindi. Viénnon
rumáshi holl.
Gok? – nórie Bogi.
Qe boddet shor.
Ton qe ferete.
Gok Olina devoli qe aúl.
Gok voldag qe múta.
Aúl hok dvona.
Ton do ferete zoudo.
Do nórie hok viénnon. Do múta qindi
voldag, qindi díra.
Vio, rumáshi húrat labral.
Tarts papírt és ceruzát az ágyad mellett!
ECSÉDI Orsolya
Magyar szerző, 1976-ban született, Budapesten
él. Az első negyven évében olvasott, aztán írás-
ra váltott. Eddig három ifjúsági regénye jelent
meg, 2017-ben a Cirrus a tűzfalon, 2018-ban a
Banyavész és 2019-ben a Nyanyacraft. Verse-
ket is ír, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt,
amelyek antológiákban (pl. Dzsungeldzsem,
Macskamuzsika) és folyóiratokban (pl. Élet és
irodalom, Bárka) jelentek meg. „Lakásétterem”
című novellája a 2018-as Álljon meg egy novel-
lára! pályázaton első helyezést ért el. Jogász-
ként dolgozik. A Galaktikában most olvashatjuk
először.
35

026-035-ecsedi.indd 35 2019.10.24. 0:34:52

 GALAKTIKA
2019. november
India, a klímaváltozás áldozata
Indiára mindig úgy gondolunk, mint egy forró országra.
Számunkra forró, a helyiek azonban ehhez vannak
szokva. Ám mi történik akkor, ha már az ott élők is a
hőségtől szenvednek?
A
KLÍMAVÁLTOZÁS okozta fel-
melegedés hatását tapasztalhatta
meg idén India. Az előrejelzések
régóta azt mondják, hogy ne-
künk, a mérsékelt klímához szokott embe-
reknek fel kell készülnünk a mediterrán vagy
még annál nagyobb hőségekre is. De mire
számíthatnak azok az országok, amelyek a
trópusi övezetben fekszenek? Az előrejelzések
szerint arra, hogy a hőség az elviselhetetlen-
ségig fokozódik.
Ebbe kóstolt bele a nyáron India. A helyi
meteorológiai szolgálat 40 fok feletti hőmér-
sékletet minősít kánikulának. Júniusban és
júliusban több hétig tartó extrém hőséget
kellett több államban elviselni. Indiában 32
napig volt idén kánikula, azaz alig kevesebb
ideig, mint 1988-ban, az eddigi legsúlyosabb
36 Zöld jövő
036-037-zold.indd 36
esetben. Rádzsasztán államban idén 50 Cel-
sius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet.
A tomboló kánikula már halálos áldo-
zatokat is követelt. Észak-Bihar államban
június első felében közel százan haltak meg
az extrém hőség miatt. A forróság itt is első-
sorban az időseket veszélyeztette. A hatóság
kijárási tilalmat rendelt el a kánikula miatt,
az életbevágóan fontos teendőket kivéve ti-
los volt elhagyni az otthonukat. Déli 11 és
délután 4 között tilos volt a kültéri munka.
A kontinensnyi országot azonban nem-
csak az elviselhetetlen hőség sújtotta, ha-
nem az egyre komolyabb vízhiány is. India
tartalékai már régóta apadnak, és a növekvő
népesség csak súlyosbítja a helyzetet. A ko-
rábban lappangó, csak helyenként felbukka-
nó vízfogyatkozás néhány év alatt fenyegető
krízissé vált.
Csennai lett a vízhiány
emblematikus városa. Ez
India hatodik legnépesebb
metropolisza. Lakosainak
száma 4,6 millió, de az agg-
lomerációval együtt annyian
élnek ott, mint Magyaror-
szágon. A városban viszont
gyakorlatilag elfogyott a
víz. A települést ellátó négy
tározó jóformán kiürült.
Naponta százezrek álltak
sorban, hogy ivóvízhez jus-
2019.10.24. 0:33:15

sanak. Már hajnali négykor
beálltak a sorba, és a negy-
ven fok feletti kánikulában
várakoztak, hogy megtöltsék
kannáikat… Ha egyáltalán
megérkezett a tartálykocsi.
Az állami vízhordó kocsik-
ban gyakran nem volt elég
víz, a magánszállítók azon-
ban hatszoros áron adták.
A  családok akár a jövedel-
mük felét is vízre költötték.
És ahogy fogyott a víz, nőtt
az ára. A  nyomornegyedek-
ben nem volt ritka, hogy egy egész családra
csupán naponta 30-40 liter jutott.
A város vízszükséglete naponta kb. 830
millió liter. Ennek csupán a harmada állt ren-
delkezésre. Az emberek próbálták beosztani a
vizet, hogy elég legyen ivásra és főzésre. Für-
désre vagy mosásra egyre ritkábban futotta.
A szárazság oka, hogy a tavalyi, októbertől
decemberig tartó monszunidőszakban a szo-
kásosnál jóval kevesebb esett. Ugyanakkor
négy évvel ezelőtt pusztító áradásokat hozott
az évszak.
A városban gyakorlatilag megbénult az
élet. A vállalkozások hazaküldték dolgozói-
kat. Sok étterem ki se nyitott, mert víz nélkül
nem tudnak főzni és mosogatni. A hotelekben
is figyelmeztették a vendégeket a takarékos-
kodásra. A vízhiány az egészségügyet se kí-
mélte, a kórházak működését szinte teljesen
ellehetetlenítette.
A nélkülözés megőrjítette az embereket.
Előfordult, hogy vízszállító autókat támadtak
meg, a vízosztás során nem ritkán törtek ki
kisebb-nagyobb csetepaték, verekedések. Elő-
fordult, hogy egy vita során egy férfi leszúrta
a szomszédját.
A vízhiány enyhítésére tartályvonatokkal
szállították a vizet a városba. Egy ötven va-
Zöld jövő
036-037-zold.indd 37
GALAKTIKA
2019. november
gonból álló szerelvény 2,5 millió liter vizet
szállít. Naponta több vonatot is indítottak, de
a szállítás gyakran azon múlt, volt-e szabad
vágány.
Egy 2018-ban kiadott kormányzati jelentés
szerint az indiaiak az eddigi legsúlyosabb víz-
válságot élik át. Az országban évente mintegy
200 ezer ember hal meg az ellátás elégtelensé-
ge miatt. Mintegy 600 millió ember szenved a
jelentős vagy rendkívül nagy vízhiánytól. Tu-
dósok az utóbbi kétszáz esztendő indiai mon-
szunidőszakait vizsgálva arra jutottak, hogy
kilenc éve radikális változás állt be az időjá-
rásban. Bár a csapadék mennyisége minimá-
lisan változott, az esős napok száma drasz-
tikusan csökkent. Vagyis a monszunesők
sokkal erősebbé váltak, lefolyásuk felgyorsult.
A víz áradatként vonul le, és kevesebb ideje
van felszívódni a talajban.
2020-ra akár huszonegy indiai nagy-
városban – olyanokban, mint Bengaluru,
Haidarábád, Új-Delhi vagy Csennai – is el-
tűnhet a talajvíz. Ha a jelenlegi tendenciák
nem változnak, 2030-ra a több mint 1,3 mil-
liárd fős indiai lakosság 40 százaléka nem jut
majd ivóvízhez.
Kovács „Tücsi” Mihály
37
2019.10.24. 0:33:16
 GALAKTIKA
2019. november
A CSONTKANTELE
HORDOZÓJA Emmi Itäranta
É
JNEK ÉVADJÁN, amikor az
álmaim hálójába süllyedek, vissz-
hangokat hallok a testemben. Más
világok rezgését, amelynek hang-
jegyei egymásba fonódnak, és a jövő látomásait
idézik lelki szemeim elé. A hajnal szétfoszlatja
ezeket a képeket. A reggel a valóságé, a tollé és
a kottapapíré. A történeteké, amelyek egy része
örökkévalónak születik, míg mások idővel meg-
fakulnak és eltűnnek.
Abban a reményben mesélem el ezt a tör-
ténetet, hogy az én író kezem jegyet hagy a
világon, egy jegyet, amit valaki megláthat,
amikor én már nem leszek.
Az 18__. évben kezdődik, idegen földön,
és a lépcsőn kopogó léptekkel.
Napsütéses kora őszi nap volt, és mi már
megreggeliztünk ugyan, de még az asztalnál
ültünk. A társam szokásához híven különös
38 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 38
Ha egy amerikai
elnök vadászhat
vámpírokra,
miért ne űzhetne
démonokat a
finnek nemzeti hős
zeneszerzője?
eseményeket leíró híreket keresve böngészte
az újságot. Jómagam egy számlaköteget ren-
dezgettem. A társam szivarjáról hamu hullott
vadonatúj zakójára, amit méretre készíttetett
a fővárosban. Gyorsan lesöpörtem, nehogy
foltot hagyjon a drága szöveten.
– Amikor a szállásadónk behozta a regge-
lit, megemlítette a bérleti díjat – mondtam
halkan.
Társam végighúzta az ujjait sűrű haján, de
nem szakította el tekintetét az újságtól.
– Mondd meg neki, hogy a jövő héten fize-
tünk! – felelte.
– Nocsak, kaptál ajánlatot?
– Még nem, de hamarosan fogok – felelte
a társam.
– Elgondolkodtál már a javaslatomon,
hogy jobb lenne egy kevésbé drága lakásba
költözni? – kérdeztem ekkor. Alig néhány hét
telt el az utolsó költözésünk óta. Ritkán ma-
2019.10.24. 0:33:09

radtunk egy helyben pár hónapnál tovább,
mivel az ő munkája folytonos utazással jár.
Társam letette az újságot az asztal szélére.
A lap sarka belelógott a kávéscsészéjébe.
– Drága barátom, biztosíthatlak, hogy nem
lesz szükség költözésre – állította határozot-
tan. – Három perc múlva egy megrendelő fog
belépni ebbe a helyiségbe.
A hallásom éles, de a társamé még élesebb.
Kérdés nélkül tudtam, hogy lépteket hall az
épület előtti utcaszakaszról, és valóban, egy
másodperccel később én is meghallottam,
hogy cipők kopognak a lépcsőn. Aztán meg-
szólalt a csengő, és kinyílt az ajtó.
A hölgy, aki belépett a helyiségbe, nem volt
öreg, becslésem szerint öt-tíz évvel lehetett
idősebb nálam. Rendes, tiszta öltözetet viselt,
de óhatatlanul észrevettem, hogy a ruhaujjai
formája már több éve kiment a divatból, és a
kalapját körbefutó bársony díszszalag meg-
kopott már. És a cipője sarka is le volt taposva.
A bal keze gyűrűsujján kissé megfakult, ezüst
jegygyűrű csillogott.
Felálltunk, hogy üdvözöljük őt.
– Ön Mr. John S.? – kérdezte a vendégünk.
– Egészen pontosan: Johan – felelte moso-
lyogva a társam. – Johan Christian Julius S.
Persze nem hibáztatom önt. A honfitársainak
java része elköveti ezt a hibát. Miben állhatok
a rendelkezésére?
A hölgy rám pillantott, és azt felelte:
– Bizalmas ügy. A szállásadója jelenléte…
– Szabadon beszélhet – vágott közbe
Johan. – Ő nem szállásadó, hanem a köze-
li… – egy pillanatra elhallgatott, majd foly-
tatta: – …a segítőm, és nincsenek titkaink
egymás előtt.
– Foglaljon helyet, kérem! – mondtam én,
és egy párnázott székre mutattam, amit a
hölgy örömmel elfogadott. – Elnézést, amiért
még nem takarítottuk le az asztalt. Megkínál-
hatjuk egy csésze teával vagy kávéval?
A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 39
GALAKTIKA
2019. november
– Köszönöm, nem – felelte a hölgy. – A ne-
vem V. H. Azt hallottam, hogy ön, Mr. S.,
bizonyosfajta problémák megoldásával fog-
lalkozik, és azt hiszem, az ügy, ami miatt ide-
jöttem, ezek közé tartozik.
Barátom hátradőlt, új szivarra gyújtott, és
türelmesen várt. A homlokán két függőleges
ránc jelent meg.
– Három évvel ezelőtt megözvegyültem,
amikor is a férjemet megölték Indiában –
kezdte a hölgy. – Azóta egy kisebbfajta lakás
bérbeadásából élek, amit egy nagynénémtől
örököltem. A város szélén van. Kezdetben nem
szenteltem figyelmet annak, hogy a bérlőim
sűrűn cserélődnek. Arra gondoltam, hogy a
balszerencsém miatt nem óhajtanak néhány
hónapnál tovább ott lakni. Azonban ahogy
múlt az idő, kezdtem furcsának találni. Nehe-
zemre esett megérteni, mi van ott, ami elűzi a
bérlőket. A lakás jó állapotú, rendes környéken
van, mindkét hálószobájában kályha áll, to-
vábbá modern gázlámpák világítanak benne,
és van állandó melegvíz-szolgáltatás. Amikor
a tizedik bérlőmet is elvesztettem, elhatároz-
tam, hogy kiderítem, mi a baj. A legtöbb bér-
lőm csupán annyit mondott, talált egy olcsóbb
lakást, vagy egy olyant, ami jobb helyen van
neki, de egyikük éjszakai zajokat említett, egy
másik pedig megkérdezte, tudok-e kezdeni va-
lamit a különös szomszéddal.
– Miféle épület az? – kérdezte Johan.
– Egy tégla építésű, kétszintes sorház. Tíz
lakás van benne összesen, mindegyik külön
bejárattal rendelkezik. Alatta pedig szenes-
pince van.
– Ezek szerint nemrégiben épült?
– Csupán húszéves. Eredetileg egy farm
volt azon a helyen, de egy tűzben porig égett.
Johan S. bólintott, és azt kérte a vendé-
günktől:
– Kérem, meséljen még arról a szomszéd-
ról, akit említett!
39
2019.10.24. 0:33:09
 GALAKTIKA
2019. november
– Épp most akartam rátérni – felelte a
hölgy. – Végül úgy döntöttem, hogy eltöltök
néhány éjszakát a lakásban, hogy kiderítsem,
miért találják oly gyűlöletesnek a bérlők.
Amikor megérkeztem az épülethez, először
nem fedeztem fel semmi rendkívülit. Nap-
sütéses, nyárvégi nap volt, nagyjából olyan,
mint a mai. A világos szobák teljesen békés-
nek tűntek. Amikor visszatértem esti sétám-
ból, hirtelen az az érzésem támadt, hogy vala-
ki figyel. A szemem sarkából azt láttam, hogy
tőlem balra megmozdul valami, és amikor
arrafelé fordultam, látni véltem, hogy a szom-
szédom ablakában meglebben a függöny.
Figyeltem egy darabig, arra számítva, hogy
ismét mozgás jeleit fogom látni, de a függöny
többé nem mozdult, és rajta túl sötétség ural-
kodott. Bementem a lakásomba, korán nyu-
govóra tértem, és zavartalanul végigaludtam
az éjszakát.
Másnap reggel valaki megkopogtatta az
ajtót. Kinyitottam, és egy ötven év körüli as�-
szony állt előttem. Őszbe forduló haját konty-
ba kötötte, vastag lencséjű szemüveget viselt,
a tekintete átható volt. Ódivatú öltözete, egye-
nes tartása és parancsoló hanghordozása ré-
vén egy szigorú tanítónőre emlékeztetett.
– Most költözött be? – kérdezte anélkül,
hogy bemutatkozott volna.
Okosabbnak éreztem eltitkolni valódi kilé-
temet, ezért így feleltem:
– Igen, most béreltem ki ezt a lakást.
– Arra kérem, hogy ne húzgálja hangosan
a függönyöket – folytatta az asszony. – Tud-
ja, a falak bosszantóan vékonyak. Rendkívül
kellemetlen azt hallgatni, hogy a függönyök
órákon át ide-oda csúszkálnak. Ne tegye
többször, ha kérhetem!
A beszédét hallgatva két következtetést
vontam le. Először is, hogy az asszonyt a leg-
kevésbé sem érdekli még az elemi udvarias-
ság sem, másodszor, hogy minden bizonnyal
40 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 40
ő az a szomszéd, akit a korábbi bérlők emlí-
tettek. Az utóbbi feltevés helyesnek bizonyult,
ugyanis hátat fordított nekem, és a szomszé-
dos lakás ajtajához vonult, amit erős mozdu-
lattal húzott be maga mögött. Nem ment el
odáig, hogy bevágja az ajtót, de nem is úgy
csukta be, hogy azt halknak lehetett volna
nevezni.
A nap hátralévő részében nem hallottam a
szomszédom felől, és nem akartam őt hibáz-
tatni ilyen szegényes bizonyíték alapján, noha
a viselkedése magyarázattal szolgálhatott a
bérlőim gyors cserélődésére. Estefelé rendkí-
vüli óvatossággal húztam be a függönyöket,
és ágyba bújtam.
Épp csak szemhunyásnyit aludtam, ami-
kor különös hangra ébredtem. Úgy tűnt, köz-
vetlenül a fal másik oldaláról jön, pontosan a
fülemnél. Mintha egy nagy kutya vagy vala-
milyen vadállat kaparászta volna karmaival a
faburkolatot, pontosabban dühödten karmol-
ta, mintha át akarta volna fúrni magát a vé-
kony falon. Először összpontosítanom kellett,
hogy meghatározzam az irányt, de amint tel-
jesen magamhoz tértem, tudtam, nincs helye
a kételyeknek. A hang az én furcsa szomszé-
dom lakásából származott.
Meggyújtottam a lámpát. A hang egyre
csak folytatódott. Képzelheti, Mr. S., hogy
milyen gyötrelmek között töltöttem az éjsza-
kát. A hang néhányszor megszűnt, de pont
amikor már majdnem elaludtam, ismét el-
kezdődött. Hajnalig ébren maradtam, és bár
a gondolataim nehézkesen forogtak, azon
töprengtem, hogyan fogom megbeszélni a
dolgot a szomszédommal. Ekkor már telje-
sen tisztának tűnt a helyzet: biztosra vettem,
hogy az asszony állatot tart a lakásában,
és annak éjszakai tevékenysége miatt nem
tudtak elaludni a bérlőim, mígnem a kime-
rültség arra ösztönözte őket, hogy más lakás
után nézzenek.
2019.10.24. 0:33:09

A délelőtt folyamán a rejtély új fordulatot
vett. Ebéd előtt megint kopogást hallottam a
bejárat felől.
(– Az ön elbűvölő szomszédja kopogott,
ugye? – kérdezte Johan S.
– Ahogy mondja – felelte bólogatva Mrs. H.)
– Tartsa féken a macskáját! – parancsolt
rám határozottan. – A nyavalyás dög miatt
egész éjjel nem aludtam.
– Nincs macskám – válaszoltam.
– Akkor a kutyáját! – felelte, és ingerülten
legyintett. – Gondoskodjon róla, hogy az ál-
lata ne csapjon akkora lármát éjszakánként!
– Ön téved – mondtam én –, nincs sem-
miféle állatom. A tulajdonos nem szereti, ha a
bérlők állatot tartanak a lakásban.
A szomszédom nem felelt, csak a szemét
meresztve nézett rám.
– De most, hogy mondja – folytattam ek-
kor –, én is hallottam valamit. Mintha egy ál-
lat kaparta volna a falat. Őszintén szólva, azt
hittem, hogy ön az, akinek kutyája van. Egy
meglehetősen nagy kutyája.
Az asszony ekkor úgy nézett rám, hogy azt
csakis haragosnak lehet nevezni. Csupán ek-
kor vettem észre, hogy a szeme szokatlan, sár-
gásbarna árnyalatú. Talán az erősen nagyító
lencse tette, mindenesetre jelentősen kidül-
ledt, és aránytalanul nagynak tűnt az arcához
képest. Mintha egy rovar szeme lett volna.
– Ki nem állhatom az állatokat – közölte
velem nyersen. – Ha nincs házi kedvence,
akkor nyilván maga csinálja azokat a hango-
kat. Még egyszer ne történjen meg! Senkinek
nincs joga megzavarni a tisztességes emberek
éjszakai nyugalmát!
A szomszédom azzal megint átment a saját
lakásához, és ezúttal határozottan bevágta az
ajtót.
(– Mindez rendkívül érdekes – mondta
Johan –, de miből gondolja, hogy a problé-
mája a mi szakterületünkhöz tartozik? Ed-
A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 41
GALAKTIKA
2019. november
dig semmit sem hallottam, ami erre utalna.
Akármennyire bosszantó is az eset, kön�-
nyen megmagyarázható természeti és emberi
okokkal.
– Mert még nem hallott mindent – felelte
Mrs. H.)
Abban a percben minden okom megvolt
azt hinni, hogy a szomszédom maga okozta
azokat a nyugtalanító hangokat. Persze, nem
tudhattam biztosan, hogy miért így intézte a
dolgot, de az tény, hogy kételkedtem a szel-
lemi egészségében. Azon az éjszakán nem
voltam nyugodt, amikor lefeküdtem aludni.
Miután leszállt a sötétség, főztem egy tekinté-
lyes adag teát, és égve hagytam az egyik gáz-
lámpát. Fel voltam készülve mindenre, amit
egy őrülettől torzult elme kitalálhat, mégsem
számítottam arra, ami végül következett.
Az első két éjszakán az utca felőli szobában
aludtam. Ekkor átköltöztem a másikba, ame-
lyiknek az ablaka az ellenkező irányba nézett.
Magammal vittem pár könyvet a lakásba, és
erre az estére A Morgue utcai kettős gyilkosság
címűt választottam. Hallgatóztam, de csend
volt, és mivel éjfélig nem történt semmi, át-
adtam magam az olvasásnak. Tökéletesen
belemerültem Auguste Dupin nyomozásának
történetébe, ám váratlanul észrevettem, hogy
valami mozog a szobában.
Letettem a könyvet. Már kezdtem azt hin-
ni, hogy csak a szemem tréfált meg, amikor
megint megmozdult valami. Különös árnyék
jelent meg a falon: nagy volt, nagyon sötét, éles
körvonalú, és folyamatosan változott. Először
úgy nézett ki, mint egy tekergőző kígyó, az-
tán csápokat növesztett, és olyan lett, mint
egy vízi növény vagy egy polip, míg végül
spirállá csavarodott, ami azokra a mintákra
emlékeztetett, amiket a hipnotizőrök és spi-
ritiszták használnak cirkuszokban és bűvész-
előadásokon. Nem tudtam megtalálni, hogy
mi veti ezeket az árnyékokat. Puszta létezésük
41
2019.10.24. 0:33:09
 GALAKTIKA
2019. november
is természetfelettinek tűnt, mert, mint már
említettem, a szobában az egyetlen fényforrás
a jócskán lecsavart gázlámpa volt, ami éppen
csak annyi világosságot adott, hogy olvashas-
sak. A vastag függönyök átfedték egymást kö-
zépen, így kintről nem hatolhatott be fény, és
nem vetülhetett be árnyék. Ugyanakkor nem
sokáig töprenghettem a jelenség eredetén,
mert ismét meghallottam a hangot.
Megint olyan volt, mint az előző éjszakán:
éles karmok kaparták a faburkolatot vagy a
vakolatot. Mintha egy fenevad próbált volna
kiszabadulni – vagy megtámadni a prédáját.
És megint úgy tűnt, hogy a hang forrása na-
gyon közel van hozzám, s ezúttal gond nélkül
meghatároztam az irányát. Kétség nem fért
hozzá, hogy a mögül a fal mögül jön, amelyen
az árnyalakok vonaglanak. Ugyanazon vé-
kony fal mögül, ami elválasztotta a lakásomat
a szomszédétól.
Órákon át néztem az árnyékokat és hallgat-
tam a hangokat, s fogalmam sem volt, hogy mit
gondoljak. Továbbra is hittem, hogy mindez a
szomszédom őrültségének köszönhető, még ha
nehéz is magyarázatot találni arra, ami törté-
nik. Megfordult a fejemben, hogy az asszony
talán ismer egy-két ügyes bűvésztrükköt. Min-
denesetre biztos voltam abban, hogy a jelenség
e világi eredetű. Végül a fáradtságom és a ha-
ragom odáig juttatott, hogy már nem érdekelt
az illem. Úgy döntöttem, átmegyek a szomszé-
domhoz, váltani vele néhány szót. Ezzel egy
időben fontolóra vettem, hogy megpróbálom
rávenni, keressen fel egy orvost, mert teljesen
egyértelműen valamilyenfajta tévképzettől
vagy megszállottságtól szenved. Csakhogy az
ajtóban olyan látvány fogadott, hogy attól még
most is lúdbőrös leszek.
(A hölgy elhallgatott, és nyelt egyet.
– Mit látott, Mrs. H.? – kérdezte Johan.)
Amikor kinyitottam az ajtót, először senkit
nem vettem észre az utcán, mivel a gázlámpák
42 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 42
gyér fényt adtak, és a levegő párás volt. A kö-
vetkező másodpercben megpillantottam egy
alakot. A legközelebbi utcai lámpa alatt állt,
és mintha a szemem láttára jelent volna meg,
mintha a sötétségből formálódott volna ki a
gázlámpa fénykörében. Felismertem benne a
szomszédomat. A szeme mintha sárgán izzott
volna. Racionális elmém szokatlan tükröző-
désnek vagy fényjátéknak akarta értelmezni.
De aztán történt valami.
A szomszédom egyenesen rám nézett, és
felemelte a kezét. Remélem, elhiszi nekem,
Mr. S., hogy nem vagyok hajlamos sem a ba-
bonára, sem a hisztériára. De ettől a látvány-
tól kis híján eszemet vesztettem.
– Folytassa, kérem! – válaszolta Johan.
– Tisztán láttam, hogy az ujjai végén éles
karmok meredeznek – mondta a hölgy, és vett
egy mély lélegzetet. – A bátorságom végképp
elhagyott. Becsuktam az ajtót, és behátráltam
a szobába.
Megkínáltam a vendégünket egy csésze ki-
hűlt teával, és ő hálásan elfogadta.
– Nagyon hosszú éjszaka volt – folytatta
aztán. – A falon túlról érkező hangok elhal-
tak, és az árnyékok eltűntek. Nyilvánvaló
okokból még ekkor sem aludtam el. Amint
eljött a reggel, hazatértem az otthonomba,
és azóta hiába érdeklődtek a lakás után, nem
adtam ki senkinek. Viszont a bérleti díj az
egyetlen jövedelmem. Azért jöttem el önhöz,
Mr. S., mert nem tudtam, mi mást tehetnék.
Tud segíteni nekem?
Johan letette a szivarját egy csészealjra, és
azt felelte:
– Érdekesnek találom az esetet. És ön, höl-
gyem, nagy bátorságról tett tanúbizonyságot.
Az információ, amit adott, rendkívül értékes.
Valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy megoldjuk
az ügyet.
– Ezek szerint elfogadja az ajánlatomat? –
kérdezte reménykedve Mrs. H. – Nem tudok
2019.10.24. 0:33:09

sokat fizetni, de kárpótolom a fáradozásáért,
amennyire csak tudom.
– Igen, elfogadom – felelte Johan. – Ha-
ladéktalanul munkához látok. Csak annyit
kérek, hogy maradjon otthon a következő két
nap folyamán, és semmi szín alatt ne menjen
a kiadó lakás, illetve a különös szomszéd kö-
zelébe! Később megbeszéljük a tiszteletdíja-
mat. Értette azt, amit mondtam?
– Igen, hogyne – válaszolta a vendégünk,
azzal búcsú gyanánt kezet nyújtott Johannak,
majd velem is kezet fogott. Az ajtóban még
megállt, és annyit mondott: – Köszönöm.
Láttam a társamon, hogy ezt már nem is
hallotta. Gondolatban buzgón szőtte a han-
gok hálóját, a hálót, amit a megfelelő pilla-
natban rá fog vetni a másik világból érkezett
teremtményre. A homlokán a függőleges rán-
cok még jobban elmélyültek, mialatt csende-
A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 43
GALAKTIKA
2019. november
sen bámult kifelé az ablakon. Miután a hölgy
távozott, Johan felkelt, egyetlen szó nélkül
átment a szobájába, és bevágta maga mögött
az ajtót. Röviddel később szivarfüst kezdett
szivárogni az ajtó alatti résből. Megpróbál-
tam leszoktatni őt erről a siralmas szokásról,
de mindhiába, s én folyton attól féltem, hogy
a mérgező füst jóvátehetetlen károkat okoz a
torkában, és akkor más megélhetés után kell
néznünk. Ám hiába bizonygattam újra és
újra, Johan S. nem hitt abban, hogy a dohány-
zás ártalmas, cserébe azt hangoztatta, hogy
szüksége van erre a serkentőre a munkához.
Aztán meghallottam a dúdolását – a csu-
kott ajtón is átszűrődött. A dallam ismétlő-
dött, változott és összefonódott a kantele zen-
gő futamaival. Tudtam, ezekben a percekben
a társam nem akarja, hogy megzavarják. Így
hát hívtam a szállásadónkat, hogy letakarít-
43
2019.10.24. 0:33:10
 GALAKTIKA
2019. november
tassam vele az asztalt, én pedig nekiláttam
lyukas zoknikat stoppolni.
Kevéssel éjfél előtt Johan S. kiviharzott a
lakásból, a kantelével a hóna alatt, sűrű, ke-
serű szivarfüstöt hagyva maga után. Magá-
nyosan és nyugtalanul töltöttem az éjszakát.
Tudtam, a világnak ebben a részében nem
valószínű, hogy Johan összefusson más va-
rázsénekesekkel, és aztán napokon át igyon
velük egy étteremben. Ugyanakkor nemegy-
szer megtörtént már, és az esetek emlékei
nyomban feltámadtak bennem, valahány-
szor Johan magányosan belevetette magát az
éjszakába.
Ezúttal feleslegesen aggódtam. Dél előtt
visszatért, és bár egy percet sem aludt, csak
úgy pezsgett benne az életerő. Jómagam elbó-
biskoltam a karosszékben, és arra ébredtem,
hogy Johan S. óvatosan az ölembe tesz egy
nagy, barna borítékot.
– Kedvesem – mondta halkan –, remélem,
nem haragszol nagyon azért, mert magadra
hagytalak. Hidd el, csak unatkoztál volna, ha
velem tartasz. Életbe vágóan fontos volt, hogy
beszerezzek bizonyos iratokat. – A borítékra
mutatott, és hozzátette: – Vess rájuk egy pil-
lantást, és magad is látni fogod.
Kihúztam egy papírköteget a borítékból, és
azt kérdeztem:
– Honnan szerezted ezeket?
– Bevallom, kellett hozzá egy kis szerenád
– felelte Johan S. mosolyogva. – A földhivatal
dolgozói ragaszkodnak a bürokrácia útjaihoz.
De azt hiszem, te és Mrs. H. érdekesnek fogjá-
tok találni a boríték tartalmát. Az iratok arról
az épületről szólnak, amelyben az ő kiadó la-
kása van, valamint arról a házról, ami koráb-
ban állt azon a helyen.
Lapozgatni és olvasni kezdtem. A tulajdo-
nosok és lakók földhivatali nyilvántartását
tartottam a kezemben, ami már az első épü-
letre vonatkozó adatokat is tartalmazta.
44 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 44
– Különösen a leégett házra szeretném fel-
hívni a figyelmedet – fűzte hozzá Johan.
– Ha jól olvasom – mondtam kisvártatva –,
akkor immár háromszáz éve mindig lakik ott egy
Mrs. R. C., aki jelenleg a 10-es lakás birtokosa. Az
ezen a címen található ház tulajdonjoga nagyjá-
ból hatvanévente átszállt egy új Mrs. R. C.-re.
– És mit gondolsz erről?
– Feltehetően minden egyes új tulajdonos az
előzőnek a lánya, és a keresztnevét az anyjától
örökölte. És a véletlen úgy hozta, hogy vala-
mennyi hölgy egy C. nevű férfihoz ment hozzá,
ennélfogva a tulajdonos neve mindig ugyanaz
maradt. Ami kétségkívül szokatlan, de nem
látok benne semmi megmagyarázhatatlant. Ez
könnyen lehet csupán egy nagyon ritka vélet-
len egybeesés.
– Első pillantásra annak tűnik – ismerte
el Johan S. – Csakhogy felkerestem az anya-
könyvi hivatalt, és kiderült, hogy azok közül a
hölgyek közül, akik ott laktak, egyik sem ment
férjhez soha életében.
– Ebben az esetben az erkölcsösség hiánya
lehet a magyarázat. Egy nő, akinek gyermeke
van, de férje nincs…
– Több nemzedéken át?
– Nem lehetetlen.
– Valóban nem. De nekem nyomós okom
van valami másra gyanakodni. Meghívtam ide
valakit… á, meg is érkezett!
Ismét eltelt néhány másodperc, mire meg-
hallottam a léptek kopogását. Megszólalt a
csengő, és Johan S. ajtót nyitott. Egy ráncos
arcú, idős férfi lépett be, aki oly görnyedt és
szürke volt, mintha az évek minden erőt és
színt kiszívtak volna belőle.
– Hadd mutassam be Mr. N. T.-t! – mondta
a társam. – Vedd a kabátodat, drága barátom,
mert elmegyünk itthonról!
A sorház a város határában állt, egy csendes
környéken, távol a katedrális forgalmas kör-
2019.10.24. 0:33:10

nyékétől. Ez a városrész viszonylag új volt,
tehetős emberek házai jellemezték. Hűvös
eső szitált a szürke égből, és finom párafelhőt
borított az utcára, illetve a házakra. A sorház
előtt szálltunk ki a kocsiból. Kisegítettem az
idős urat, és fogtam a karját, mialatt elsétál-
tunk az épület előtt.
– Itt állt az a ház? – kérdezte a társam.
– Pontosan itt – felelte Mr. T. – Itt töltöt-
tem a gyerekkoromat. Istállófiúként dolgoz-
tam, és segítettem rendben tartani a farmot.
Jól emlékszem az özvegyre. Az volt a szokása,
hogy mindenkit elkergetett a háza közelé-
ből. A falusiak igyekeztek kerülni őt, annyira
rossz természetű és goromba volt.
– Hány éves korában költözött el innen?
– Tizenöt voltam, jó uram.
– Remek! – válaszolta bólogatva Johan S. –
Most pedig elvégzünk egy kis kísérletet, aho-
gyan azt előzőleg megbeszéltük.
Egyenesen a sorban utolsó lakáshoz veze-
tett minket, és bekopogott. Léptek neszezését
hallottam odabentről, majd az ajtó résnyire
nyílt. Nem láttam mást, csak egy vézna kezet,
őszes hajat, egy vastag szemüveget, mögötte
pedig egy szempárt, amiből részben gyanak-
vó, részben ingerült tekintet sugárzott.
– Mit akarnak? – mordult ránk az asszony,
aki kinyitotta az ajtót.
Az idős férfiú a szemét kimeresztve nézte őt
– előbb meglepetten, aztán hitetlenkedve, vé-
gül pedig a félelem jelei jelentek meg az arcán.
– Ez a kilences szám? – érdeklődött Johan S.
– Ahogyan azt maga is tisztán láthatja – fe-
lelte az asszony az ajtón lévő számra bökve –,
ez a tizes! – Azzal minden további szó nélkül
berántotta az ajtót.
Johan S. felénk fordult.
– Szüksége van netán egy kicsivel több idő-
re? – kérdezte az idős úriembertől.
– Nem, a szemem még jó – felelte Mr. T.
– Tudom, hogy ez lehetetlen… de ő pontosan
A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 45
GALAKTIKA
2019. november
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I . É VFO LYAM , 11. SZ ÁM 2019. n ovemb er 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
VESZÉLYES
GYEREKKOR
Sára Sándor képei
FaSSbinder éS paSolini
HitcHcock 120
19011 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Hlynur Palmason: A legfehérebb nap – Cirko Film
9 770428 387007
Criminal: Ed Brubaker noir képregénye.
Valan: erdélyi bűnfilm. Hitchcock. Lengyel
thrillerek. Veszélyes gyerekkor. A novemberi
Filmvilág nagyfeszültség alatt. Segíts, fizess
elő: eshop.posta.hu/storefront
ugyanúgy néz ki, mint akkoriban. Az arca, a
haja, a ruhája… és a szeme. Soha nem láttam
még ilyen szempárt. És ez az asszony egy na-
pot sem öregedett!
– Mikor látta utoljára? – kérdezte Johan, és
bár a hangja barátságosan szólt, baljós mel-
lékzönge érződött ki belőle.
– Hetvenegy éve – felelte Mr. T.
Amikor azon az estén felmentünk a kilences
számú lakás lépcsőjén, ösztönösen elnéztem a
szomszéd lakás felé. Semmi sem mozdult az
ablakokban, és a fehér csipkefüggönyök úgy
borították őket, mint a vak szemet a fehér
hályog. A szülőföldemre gondoltam, és an-
nak erdőire, a mocsár fekete vizére, az alat-
ta rejtőző álnok, feneketlen mélységre, ami
45
2019.10.24. 0:33:11
 GALAKTIKA
2019. november
nem eresztette el, akit egyszer megragadott.
A fakó lidércfényre és a csendesen hulló hóra.
Hirtelen megborzongtam, mert az az érzésem
támadt, hogy jéghideg ujj simít végig a gerin-
cemen.
Senki sem tudja, hogy az univerzumok kö-
zötti kapu mikor nyílt meg első ízben. Egyesek
azt mondják, hogy Orfeusz tárta ki, akinek ze-
néje túl terjedelmes volt ahhoz, hogy belefér-
jen ebbe a világba. Mások azt gondolják, hogy
nem lehetett más, csakis Vejnemöjnen, aki a
zenéjével még a napot és a holdat is leszólította
az égről.
Jómagam inkább azt gondolom, hogy Pan-
dóra égette ki az ösvényt, aki abban hitt, hogy a
tudás fontosabb az engedelmességnél. Képzel-
jük csak el: valaki a kezében tart egy edényt,
ami tartalmazza a világ összes rossz dolgát. De
ugyanez az edény tartalmazza a világ minden
tudását is, aminek valamennyi izzó szemcséje
ott van, könnyen elérhető távolságban, és szin-
te égeti az ember ujját a cserépen át. És mind-
ezek alatt ott sziporkázik a remény.
Kevesen tudják Pandóráról, hogy ének-
mondó volt. Ezt elragadták tőle, és keveset
adtak érte cserébe. Pandóra, a kíváncsi. Az
ostoba lány, aki rászabadította a világra a go-
noszságokat. Ez áll a régi történetekben.
Ám ezeket a történeteket nemcsak azért
mesélték, hogy megőrizzék az igazságot. Ha-
nem azért is, hogy elferdítsék. A hatalmas
gonoszt nem lehet elszabadítani hatalmas erő
nélkül. És a gonosznak nevezett dolgok való-
ban mindig rosszak, vagy egyben magukban
hordozzák a máshogy látás és cselekvés rejtett
ajándékát is?
Letettem az eszközeimet tartalmazó zsákot
a padlóra. Elővettem a felszentelt berkenye-
ágat, a sót és a mágikus védőszimbólumokkal
díszített gyertyákat. Utoljára a kottakönyve-
met és a tollamat emeltem ki a zsákból. Johan
S. és jómagam munkához láttunk.
46 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 46
Amikor végeztünk az előkészületekkel, a
társam elővette a kantelét. A hangszer sima
csontfelszíne fehéren csillogva verte vissza a
gyertyafényt. Johan S. csendesen elpengetett
egy dallamot.
Aztán vártunk.
A társam ismét megpendített néhány húrt.
Mozdulatlanul álltam, a tollamat a kottalap
közelében tartva. Odakint leszállt a sötétség.
A gyertyák erősebb fénnyel égtek.
Meghallottuk a hangot: gyenge volt, de fel-
ismerhető. A szomszéd lakásból jött: hosszú,
éles, marcangolásra kész karmok kaparták a
vakolatot.
Johan S. ismét pengetni kezdte a kante-
lét. Ugyanazokat a hangokat szólaltatta meg
újra és újra, mígnem egybefüggő, hullám-
zó füzérként áradtak szét a szobában. Rég-
óta ismertem már a hatalmukat. Ugyanúgy
megkísértették a holtak birodalmának te-
remtményeit, mint a vér vagy a préda szaga:
valami, amit be kellett cserkészniük, valami,
amit meg kellett ragadniuk a nyakánál, hogy
aztán darabokra tépjék.
Vonagló árnyak jelentek meg a falon, né-
mán hajladoztak, és a hangjegyek felé nyújto-
gatták a csápjaikat. Aztán, mintha a fal nem
létezett volna, a teremtmény belépett a szobá-
ba. Továbbra is emberre emlékeztetett: a ruha
sértetlen és takaros volt, a szemüveg sem hi-
ányzott. De a haj immár kibontva, szabadon
repkedett, és a szempár sárga fénnyel izzott.
A pupilla éles körvonalú ponttá szűkült, míg
a bőr vörös árnyalatot kapott, és jól látszottak
az alatta futó erek.
Nem sok időnk maradt.
Johan S. eljátszott egy dallamot a kan-
telén, ami finom fényhálóként repült szét a
helyiségben, megakadt a falon, és keskeny,
függőleges sávok formájában rajta is maradt.
A  démon sikoltott, és azonnal nekilódult,
hogy átmeneküljön a szomszéd lakásba. De
2019.10.24. 0:33:11

már elkésett. Visszapattant a fénysávokról,
amelyeket Johan S. játszott a falra, és a padló-
ra roskadt. Láttam a vörös csíkokat, amiket a
sávok égettek a bőrébe.
A démon hirtelen felpattant, és az ablak
felé iramodott, de a kantele egy újabb ak-
kordja gyorsabb volt. A hangok repülés köz-
ben izzó szálakká materializálódtak, ame-
lyek lefedték azt a falat is. A társam gyorsan
elpengetett még két akkordot, amelyek fény-
szálakkal vonták be a helyiség maradék két
falát, majd a padlón, illetve a mennyezeten
átkúszva összeszövődtek a már létező hálók-
kal. Egy akkordfüzérekből szőtt fényketrec
vett körül minket minden irányban. A te-
remtmény haragosan sziszegett, és meg-
próbált ránk támadni, de egy, a kanteléből
kipattanó hang megállította.
– Felkészültél? – kérdezte Johan S.
– Igen – feleltem.
Vettem egy mély lélegzetet, és a kotta-
laphoz érintettem a tollam hegyét. Egyik
pillanatról a másikra átkerültem egy másik
tudatállapotba, amelyben a kezemet félig az
elmém, félig az ösztöneim vezették – egy ál-
lapotba, ahol nem volt helyük a tévedéseknek.
Johan S. énekelni kezdett.
A hangok tiszta, precíz dúdolás formájában
szakadtak ki ajkai közül, és a kezem nyomban
lekottázta a hangjegyeket. Csak félig-meddig
voltam tudatában annak a ténynek, hogy a
melódia mélabús és sóvárgó, úgy siklik előre,
mint a lassú folyású patak, és úgy szólít meg a
messzeségből, mint egy nagy madár, ami sö-
tét vizek felett tárja szét szárnyát.
A dal kiáradt társam szájából a szobába, a
tollamból a kottalap vonalai közé, és a teremt-
mény lekuporodott előttünk. Csapdába ejtet-
tük, de még nem győztük le. A karmai élesek
voltak, akár a törött üveg, a bőréből olyan
forróság áradt, hogy attól tartottam, mindjárt
lángra lobbantja a szobát.
A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 47
GALAKTIKA
2019. november
Valahol a távolban, egy másik világban,
szárnyra kapott a hattyú.
Johan S. szünetet tartott, arra várva, hogy
választ kapjon a hívására.
És megérkezett a válasz.
A madár hatalmas szárnyával ritmikusan
csapkodva maga mögött hagyta az árnyakba
burkolózó tájakat, és a folyót, ami elválasztja
azokat az élők falvaitól és városaitól. Hallot-
tam az utat, melyet Johan S. épített a dalával,
hallottam, hogy a társam mit idézett meg a
zenéjével. Messze, az égbolton túl mély, tiszta
kiáltás harsant egy hosszú torokból: a madár
közeledett, hogy elragadja prédáját.
A tüzes démon a fogait kivillantva vicsor-
gott. Mély mordulás szakadt ki belőle, és a
szeme megvillant. Ismét a papírra tettem a
tollamat, Johan S. megint dúdolt és pengetett.
Teljes egészében a dallamra összpontosítot-
tam, ám a teremtmény rám szegezte tekin-
tetét. A pupillája feneketlen mélységre nyílt,
és én akaratom ellenére belenéztem. Fekete
mocsárvíz lepett el, a fenék kiszakadt a lábam
alatt, és a teremtmény belém áradt.
Hozzá voltam szokva a tüzesen izzó, kén-
kőszagú démonokhoz, de ezt olyannak érez-
tem, mintha jégtőrökkel és fagyfullánkokkal
döfködött volna, mintha rettentő téli hideget
lehelt volna belém, ami még a föld szívét is ké-
pes megdermeszteni.
Éreztem, hogy a lény bekúszik a bőröm alá,
belülről tanulmányozza a testemet, és a gon-
dolataim között keresgél, hogy megragadhas-
son valamit. És megkapaszkodhasson benne.
Hallottam magamban a teremtmény sza-
vait. A társamra pillantottam, és tudtam,
hogy ő nem hallja. Rákényszerítettem a keze-
met, hogy tovább mozogjon.
emlékezni a kézre mely csak
A kezem mozgott és mozgott. A hangje-
gyek ösvényt rajzoltak ki a levegőben, egy
ösvényt, ami elért egészen a másik világig, és
47
2019.10.24. 0:33:11
 GALAKTIKA
2019. november
megteremtett egy utat, amiről a szent madár
nem tévedhetett le. A fagy akadályozta a tag-
jaimat, a démon szavainak mocsárvize lehú-
zott a mélybe.
írt amikor majd véget
Csupán egy kevés idő telt el, mivel az uta-
zást az árnyak földje és ezen világ között más-
hogy mérik, nem idővel. A távolból a hattyú
kiáltását hallottam, amivel a dalra válaszolt.
De még jobban hallottam a démont, aki hoz-
zám beszélt.
ér a történeted ki fog
A szavak bekúsztak a bőröm alá, és ott
befészkelték magukat. A társam távolodott
tőlem, és semmi voltam, de az ő hangja
nélkülem is messzire szállt. A démon a tes-
tem csökkenő melegét figyelte, az új testet,
amelynek határai egyre csak távolodtak,
hogy én már nem érhettem el őket, de ez
az új teremtmény igen. Tudtam, könnyen
megtanulná, hogyan viselje az új arcomat
odakint, a nagyvilágban. És tudtam, hogy a
lény mélyén, mocsárvíz-burkomba zárva ér-
zékelném a mozdulatait, a tetteit, és tovább
léteznék, de csak saját magamnak, senki
másnak. Egy eltemetett történet, egy elve-
szett mese…
emlékezni a kézre mely csak írt amikor
majd
Eget-földet megrázó akkord hasított át a
szobán. A víz pillanatok alatt leapadt, a sza-
vak elhalkultak, és a testem ismét az enyém
lett. Johan S. megragadta a karomat, és en-
gem nézett. A falakon fénylő háló szálai
repedezni kezdtek. Rádöbbentem, hogy a
kezem megállt, és a hangjegyek immár nem
áradnak a papírra. A légi út fakulni kezdett.
Társam tovább dúdolt – ő nem tarthatott
szünetet, nem beszélhetett, hogy a dal va-
rázshatalma ne törjön meg. Vettem egy mély
lélegzetet, megerőltettem az emlékezete-
met, és lejegyeztem az utolsó hangjegyeket,
48 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 48
amiket az imént kihagytam. Az út ismét
felfénylett. A zene falat emelt közém és a te-
remtmény közé. A démon úgy izzott, akár a
parázs, szavakat köpködött, de azok jelentés
nélküli hangokként pattantak le a bőrömről.
Megérkezett a madár. Nyaka kecses ívet
rajzolt, a szárnya széles volt, mint a látha-
tár. Árnyéka beborította az egész szobát,
az egész házat, az egész világot. Megretten-
tem tőle, és nem tudtam elszakítani róla a
tekintetemet. A teremtmény, amiért jött, a
sarokban kuporgott. Mostanra alig hason-
lított emberi lényre. A ruhák leszakadtak
a testéről, felfedve fémes fénnyel csillogó,
kiduzzadó erekkel teli bőrét. Villogó szeme
mélyen belesüppedt az üregébe, és a hajfürt-
jei úgy lengedeztek, mint a tengeri hínár a
hullámverésben, vagy mint egy kosárnyi kí-
gyó. A karmai élesek voltak, mint a borotva.
A hattyú csapott egyet a szárnyával, az-
tán még egyet. A démon visított, és vakon
csapkodott a két karjával, de nem talált el
semmit. A madár kinyújtotta nyakát, és a
csőrével megfogta a teremtményt, de óva-
tosan, mintha egy sérülékeny rovart kapott
volna el. Egy pillanatig azt hittem, hogy azt a
szorongást fogom leolvasni a démon ábráza-
táról, amit én magam éreztem. De az utolsó
pillanatban valami mást láttam: az arcki-
fejezés megkönnyebbülésről tanúskodott,
mintha a teremtmény hatalmas tehertől sza-
badult volna meg.
A szobát hangos suhogás töltötte meg,
amikor a hattyú megfordult, és csőrében a
zsákmányával kirepült az ablakon.
A dúdolás elhallgatott. A kezem megállt.
A tél továbbra is ott suttogott a csontjaimban.
A fényháló eltűnt a falakról, és mélységes
csend borult a helyiségre.
Éppen csak el tudtam kapni a társamat,
amikor az erőfeszítésektől eszméletét vesztve
a padlóra roskadt. A csontkantele kicsúszott
R
2019.10.24. 0:33:12
 GALAKTIKA
HOLDVILÁGOS ÉJSZAKÁN 2019. november

MIRŐL ÁLMODIK A LÁNY?

EGY VILÁGTÓL ELZÁRT SZIGET,

AHOL TILOS ÁLMODNI, ÉS EGY LÁNY,
AKI MEGFEJTI A SZIGET SZÖRNYŰ TITKÁT.
A csontkantele hordozója 49
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
038-053-itaranta.indd 49 2019.10.24. 0:33:14
 GALAKTIKA
2019. november
a kezéből, és hangos koppanással érkezett
a parkettára.
– Visszajön? – kérdezte Mrs. H.
Johan S. ivott egy korty kávét, és letette a
csészéjét a csészealjra. Még ekkor is sápadt
volt, szeme alatt karikák sötétlettek. A tá-
nyérján egy félig elfogyasztott almatortaszelet
hevert.
– Nem – felelte határozottan. – A kapu be-
zárult a démon mögött, és a hattyú a sötét fo-
lyó másik partján túlra vitte őt. A teremtmény
megerősödött, mivel sokáig élt az emberek
világában. Mindazonáltal jellegzetes házi dé-
mon volt: nem mozdulhatott el egy bizonyos
helyről, amelyből energiát merített. Ha száz
yardnál messzebbre merészkedett volna a
menedékétől, egy hétig sem húzta volna.
Mrs. H. értetlenül pislogott ránk.
– Nagyon keveset tudok a démonokról –
mondta aztán. – A teremtmény miért gyötör-
te a bérlőimet, miközben a sorház többi lakó-
ját békén hagyta?
– A magyarázat egyértelmű – felelte Johan
S. – A démon eredetileg a farmon jelent meg,
ami azon a telken volt, ahol a jelenlegi épület
áll. Az akkori ház lefedte az utca egy részét és
két lakást az újban: a kilencest, ami az öné, és
a tízest. A démon a saját birodalmának tekin-
tette ezeket a lakásokat, és nagyon zavarták a
betolakodók. Emberekből nem tudott életerőt
meríteni, csakis a helyből. Az emberek jelen-
léte meggyengítette.
– Ön már sok ilyen lényt látott – mondta
Mrs. H. – Mit gondol, miért jönnek a mi vi-
lágunkba?
– A démonok a gonosz megtestesülései
– felelte a társam. – Nincs más céljuk, mint
rombolni és sötétséget terjeszteni.
– Ön megmentette a megélhetésem forrá-
sát, Mr. S. – válaszolta Mrs. H. – Szóval… a
tiszteletdíj, amiről már beszéltünk?
50 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 50
– Fizessen annyit, amennyit a lelkiisme-
rete sugall – mondta Johan S. – Nem anyagi
megfontolásokból választottam ezt a hivatást.
A reggel szürke fényében úgy láttam, hogy
a homlokán új ránc kezd formálódni.
Azon az éjszakán, amikor már az ágyban fe-
küdtünk, és a szoba sötétjét csak a függönyök
közötti résen beszökő lámpafény varázsolta
erős félhomállyá, előhozakodtam valamivel,
ami régóta nyomasztott.
– Vannak könnyebb módjai is a megélhe-
tésnek – mondtam halkan. – Szinte minden
falu szenved a démoni megszállottság ki-
sebb és egyszerűbb eseteitől, míg a nagyobb
városokban tucatjával fordulnak elő. Ezeket
könnyen elintézhetnéd pár akkorddal, kissé
módosítva egy már eljátszott dallamot. Nem
vennének igénybe annyira. Miért keresed
mindig a nehéz és bonyolult eseteket, ame-
lyek után hosszú időbe telik, mire felépülsz,
és amelyeknek az az eredménye, hogy eggyel
kevesebb kompozíció marad benned?
Sokáig nem felelt, és én a szuszogását hall-
gattam a sötétben.
– Tudod a választ, nem igaz? – kérdezte
végül.
– Mert neked azt kell keresned, ami a leg-
nehezebb – suttogtam. – Mert azokkal a dé-
monokkal kell harcolnod, amelyek a legjobb
teljesítményt kényszerítik ki belőled. Máskü-
lönben a lelked elsorvad, a hangjegyeid elhal-
nak, és a zenéd értéktelenné válik. Ha beér-
néd a könnyebb lehetőségekkel, és többé nem
állítanál magad elé kemény kíhívásokat, akár
meg is halhatnál.
Johan S. megsimogatta az arcomat, és így
felelt:
– Kedvesem, te magad is lehetnél varázs-
énekes, olyan jól ismered a gondolkodásmó-
domat. Egy nap sem telik el úgy, hogy ne
éreznék bűntudatot azért, amit miattam kell
2019.10.24. 0:33:14

elviselned. Szörnyen aggaszt, amit neked
okozok. Hogy miféle veszélybe sodorlak téged
időről időre… – Néhány pillanatra elhallga-
tott, majd hozzátette: – Majdnem elveszítette-
lek e miatt a házi démon miatt.
Ez nem kérdés volt, így nem is válaszol-
tam. Nem létezett olyan válasz, amit szívesen
hallott volna.
– Néha azt kívánom, bárcsak ne jöttél
volna el velem – folytatta a társam. – Kön�-
nyebben járható életutak is léteznek. Lehetett
volna otthonod. Férjed és családod.
– Én más dolgokra vágytam – feleltem
halkan.
Rátette a kezét az enyémre, és összefontuk
az ujjainkat.
– Hálás vagyok minden pillanatért –
mondta Johan. – Nélküled nem tudnám csi-
nálni ezt a munkát.
– Kereshetnél másik varázsírót – válaszol-
tam, de üres és értelmetlen tiltakozás volt ez.
Mindketten tudtuk, hogy a démonokat csakis
úgy lehet visszaűzni a másvilágra, hogy ki-
vezető hidat énekelünk nekik. De a kaput is
be kell zárni mögöttük, hogy többé ne térhes-
senek vissza. Ehhez le kell írni a varázsének
minden egyes hangjegyét a kottapapírra,
amit varázslatok védenek. A varázséneke-
seknek ezért van szükségük segédekre, akik
velük dolgoznak, a kezük kiterjesztésévé vál-
nak, akik hallgatják a hangjukat. Nagyon ke-
vesen képesek arra, hogy lejegyezzenek egy
dalt hangról hangra, és bezárják a kaput az
elűzött démon mögött. Ha elhagytam volna
Johan S.-t, talán sosem talált volna senkit a
helyemre.
Figyeltem a szuszogását, ami egyre hal-
kabb és egyenletesebb lett.
Az álom sokáig elkerült. Láttam magam
előtt a démon arcát, és hallottam a hangját
a fülemben, amint egyetlen mondatot ismé-
telgetett.
A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 51
GALAKTIKA
2019. november
Amikor majd véget ér a történeted, ki fog
emlékezni a kézre, mely csak írt?
Aztán a démonra gondoltam, amint a falat
kaparja, mint egy szabadulni akaró vadállat.
Gondoltam a teremtmény rémületére, amit
akkor érzett, mikor rájött, hogy csapdába ej-
tette a zenéből szőtt ketrec. Gondoltam az ar-
cára, arra a végső megkönnyebbülésére, mely
akkor szállta meg, amikor ennek a világnak a
láncai leszakadtak róla.
A gonosz megtestesülése, ez áll a történe-
tekben. De vajon van bennük valami rejtett is
– egy lélek, amely látni akarja, hogy mi van a
neki kijelölt határokon túl, amely többet akar
tudni?
A teremtményekre gondoltam, melyek el-
cserélik az egyik ketrecet egy másikra, mert ez
az egyetlen szabadság, ami megadatott nekik.
Amikor végre elaludtam, egy olyan világról
álmodtam, ami korábban sosem mutatta meg
magát nekem.
Ébredés után csak az álom röpke pilla-
nataira emlékeztem, érzésekre és képekre.
Faágak, fenyőtűk illata, egy napfényes folt a
padlón. Egy téglakandalló. Egy zárt ajtó előt-
tem, amelyen Johan hangja szűrődik át ele-
venen, mámorosan, csendesen. Az egymásba
kulcsolódott kezünk.
Emlékeztem egy teremre, amelyben nagy-
zenekar játszott. A melódia ugyanaz volt,
amit lekottáztam azon a napon, amelyiknek
szárnyain Johan S. elküldte a démont a Tuoni
folyóhoz. Minden tárgy, eszköz és hangszer
úgy csillogott, akár a gyémánt, minden él és
felület új fényt tükrözött vissza. Az emberek
lázas izgalommal hallgatták a zenét a sötét-
ben, és amikor az utolsó hangok elhaltak, a
taps úgy töltötte be a termet, mint a szipor-
kázó hó.
És emlékeztem mind közül a legfurcsább
dologra: puha, meleg gyermek nyomódott a
51
2019.10.24. 0:33:15
 GALAKTIKA
2019. november
keblemnek, a karomat súly húzta le. Mérhe-
tetlen boldogságot és bánatot éreztem egy-
szerre. Azért, amit kaptam. Azért, amit el-
vesztettem.
Amikor felébredtem, egy ideig még a bőrö-
mön éreztem a melegséget.
Minden kép, minden villanás ugyanolyan
valósnak tűnt, mint mindazon helyiségek,
amelyekben Johan S. visszaénekelte a démo-
nokat a másvilágra, ugyanolyan valósnak,
mint azok a gőzmozdony húzta vonatok,
amelyekkel elutaztunk Európa egyik zugá-
ból egy másikba, ugyanolyan valósnak, mint
minden ágy, amelyben aludtunk és egymás
mellett ébredtünk.
Minden villanás egy olyan valaminek ér-
ződött, amit elcseréltem.
Én magam szabadítottam rá a gonosz
erőket a világomra, és bármikor újra meg-
tettem volna, mert egyben más dolgokat is
adtak nekem.
A kíváncsi, ostoba lány, akit azt hiszi, hogy
a tudás fontosabb, mint az engedelmesség.
A mellettem alvó társam arcára néztem.
Gyakran megesett, hogy amikor Johan
S. nem látott, ölembe vettem a hangsze-
rét, végigsimítottam rajta az ujjaimmal, és
megtanultam a hangokat, amiket kibocsá-
tott. És néha, pár tűnékeny pillanatig úgy
éreztem, válaszol az érintésemre, a bennem
szóló csendes muzsikára. Ilyenkor minden
határ eltűnt, és megértettem, hogy Johan
S.-t és engem egymásnak teremtettek. A ke-
zem sosem zárult össze ürességen, mert az
ő hangja töltötte meg. A hangjegyei nem
odakint az űrben haltak el, mert a kezem
elkapta őket.
Ezekben a pillanatokban mertem azt hin-
ni, hogy valahol létezik egy világ, amelyben
az én történetem ugyanolyan értékes, mint az
övé, a hangom ugyanolyan hangos.
Egy napon talán ez a világ lesz az.
52 A csontkantele hordozója
038-053-itaranta.indd 52
Átfordultam a másik oldalamra. Az ágyru-
gó halk nyikorgására a társam felébredt.
– Jól vagy? – kérdezte.
– Igen – feleltem –, különös álmom volt.
– Miről álmodtál?
– Egy másik világról.
Azt vártam, hogy csak mosolyogni fog
ezen a válaszon, de egy darabig hallgatott,
majd megszólalt:
– Azt mondják, a zene megnyitja más vilá-
gok kapuit. Ha elrepíthet valakit a holtak bi-
rodalmába, máshová miért ne repíthetne el?
Rátette a kezét a csípőmre, és közelebb
csusszant hozzám, mígnem hozzám prése-
lődött.
– És az egy jobb világ volt? – kérdezte
halkan.
Egy ideig hallgattam, végül azt mondtam:
– Nem, csak más.
Az éjszaka ránk borult és körülzárt min-
ket. A csillagok lassan siklottak égi pályáju-
kon, és világok fordultak egymás karjaiba.
A csontkantele fehéren derengett az aszta-
lon, és sima volt, mint egy vízi madár tojása –
azé a madáré, amely képes kikölteni egy egész
univerzumot.
Szente Mihály fordítása
Emmi ITÄRANTA
Finn írónő, 1976-ban született. A Tamperei Egye-
temen végzett dráma szakon, később a Kenti
Egyetem posztgraduális képzésén kreatív írást
tanult. Itt kezdett el dolgozni első regényén.
A teamesternő könyve 2011-ben megnyerte a
helsinki Teos kiadó irodalmi értékű SF-ek és
fantasyk számára kiírt pályázatát. A regény 2012-
ben jelent meg, és a hazai elismerések mellett je-
lölték a rangos Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-
díjakra. 2015-ben napvilágot látott második regé-
nye, A tiltott álmok városa, mely azóta szintén ol-
vasható már magyarul. A Galaktikában most mu-
tatkozik be.
2019.10.24. 0:33:16
 GALAKTIKA
FIZESS ELŐ
ŐA 2019. november

PC GURU MAGAZINRA!
Minden lapszám mellé teljes verziós PC-s játékot csomagolunk.
Az előzetés mellé további játékokat vagy hardvereket igényelhetsz.
Az újságban a legújabb játékokról olvashatsz: bemutatókat és teszteket is közlünk,
de interjúkat és elemzéseket is találsz oldalainkon.
Hardverrovatunkban kiemelt gyelmet fordítunk a PC-építéssel kapcsolatos tudnivalókra.

WWW.PCGURU.HU/ELOFIZETESI-CSOMAGOK

PC GURU, IMMÁR 27 ÉVE.

KERESD HAVONTA AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN!
1.) Az akció a készlet erejéig vagy visszavonásig érvényes, a kiadó fenn-
tartja a jogot a feltételek megváltoztatására, a játékok postázása a be-
zetések sorrendjében történik.
2.) A játékokat csak a bezetést követően tudjuk postázni.
3.) A játékokat csak megjelenésüket követően tudjuk postázni.
4.) A folyamatban lévő előzetéseket nincs módunkban megváltoztatni.
5.) Ha élő előzetésed van, de nem szeretnéd kihagyni ezt az akciót, akkor
– ezen akció keretén belül – kedvezményesen meghosszabbíthatod az
előzetésedet.
6.) Ha az akcióval kapcsolatban kérdésed van, akkor keress meg minket az
elozetes@skorpioprint.hu e-mail címen, vagy a +36-20/599-4697-es
telefonszámon.

A csontkantele hordozója 53

038-053-itaranta.indd 53 2019.10.24. 0:33:17

 GALAKTIKA
2019. november
Árvácska
V
ALLJUK BE, kifejezetten rit-
kák azok az SF/F sorozatok az
utóbbi években, amelyek befe-
jezett, egész, lezárt történetet
elmesélő projekteknek tekinthetők. Egyre
nehezebb lenne figyelmen kívül hagyni ilyen
értelemben a kanadai alkotók munkáit: a már
korábban bemutatott Utazók (Travelers) után
most ismét egy kanadai illetőségű sorozatra
hívnám fel a figyelmet, amely nemcsak SF-
ként és sorozatként elsőrangú, de színészi-
rendezői-vágói bravúrnak is minősül. Íme, a
Sötét árvák (Orphan Black).
A sorozat főszereplője Sarah Manning, egy
– mondhatni – semmirekellő, csavargónak
állt lány, aki azért tér haza, hogy nevelőany-
jára hagyott lányát visszaszerezze. A pályaud-
varon azonban egy tragédia részesévé válik,
amikor tőle alig pár lépésnyire egy nő vonat
elé ugrik és öngyilkosságot követ el. Külön
hátborzongató, hogy az illető nő a megszóla-
lásig hasonlít Sarah-ra.
xx A lány elemeli az öngyilkos táskáját, és úgy
dönt, él a lehetőséggel (no meg a hasonlóság-
gal), beköltözik egy rövid időre a nő, bizonyos
Beth Childs lakásába, összeszed annyi pénzt
54 Filmajánló
054-055-film.indd 54
a halott megtakarításaiból, amennyit lehet, és
az összeg segítségével új életet kezd kislányá-
val valahol messze.
Az ötlet nem is rossz, ám nem számol az-
zal, hogy Beth nem véletlenül lett öngyilkos:
a pénzzel együtt nyakába szakad a halott nő
egész elfuserált élete. Először egy rendőrnyo-
mozó ülteti be az autójába, és viszi el egy fe-
gyelmi bizottság ülésére, ahol arról faggatják,
miért lőtt le egy civilt (hiszen Beth nyilván-
valóan rendőr volt), aztán egy őrült német nő
ül be a kocsijába, és követel tőle mindenféle
hajmeresztő dolgot – közvetlenül mielőtt egy
mesterlövész fejbelövi.
Egy német nő, aki megszólalásig hasonlít
Sarah-ra.
Miután kényszerűen megszabadul az újabb
holttesttől, Sarah az ő telefonján keresztül jut
el egy külvárosi házba – ahol két újabb, még
élő hasonmása fogadja…
És ez még csak a sorozat első harminc perce.
Az egész széria elképesztően pörgős, a leg-
jobb nagy költségvetésű thrillereket kenterbe
vágó jelenetek feszes rendben követik egy-
mást, fő erénye mégsem a thriller- és igen erős
krimiszál, hanem maga a főszereplőt alakító
színésznő, Tatiana Maslany. Ugyanis ő alakítja
Sarah-t és hasonmásait – akik igencsak aktí-
van beszélgetnek egymással, sőt akár pofoz-
kodnak is, és hihetetlenül különböző személyi-
ségek: a brit akcentussal beszélő, tróger Sarah,
az igazi amerikai, Beth, a külvárosi anyukák
életét élő Alison, az egyetemista Cosima mind
annyira eredetiek és jól megformált figurák,
hogy szó szerint nehéz elhinni, ugyanaz a mű-
vész alakítja mindnyájukat. Nem a sminkről
2019.10.24. 0:31:55

beszélek: Maslany olyan profizmussal bújik
a tökéletesen különböző nők bőrébe, és kelti
életre őket egyedi mozgással, beszédstílussal,
gesztusokkal, amire csak egy vérbeli, külön-
legesen tehetséges színész képes. Szerencsére a
vágás és a rendezés nem kevésbé profi módon
segít neki ebben.
Az SF-szál se várat magára sokat: hamar
kiderül, hogy Cosima vezetésével a nők össze-
fogtak, és elkezdtek dolgozni a váratlan, meg-
döbbentő anomália feltárásán. Klónokként
azonosították magukat, bár mind tudták,
hogy ez lehetetlen, mert egyrészt nemzetkö-
zi egyezmények tiltják az emberi klónozást,
másrészt a technológia nem is tart még ott.
A tudtukkal. Létezik ugyanis egy szervezet,
amely Neolution néven azt az eszmét hirdeti,
hogy az emberi fajnak a saját kezébe kell vennie
önnön evolúcióját. A  transzhumanista eszmét
valló szervezet a titkokra épül: minden tag csak
annyit tud, amennyit feltétlenül tudnia kell. De
miközben ők tartótisztekkel és sejtszerveződésű
kémhálózatukkal figyelik és vizsgálják a klóno-
kat szerte a világon, valaki elkezdi sorban elten-
ni láb alól a mit sem sejtő nőket…
Filmajánló
054-055-film.indd 55
GALAKTIKA
2019. november
A sorozat nemcsak technikai bravúr a
főszereplő(k) természete miatt, de pörgős
thriller és egy szívszorító transzhumanista
kiáltvány is egyben. Mert bár elsőre lehetnek
visszataszítóak vagy ijesztőek az emberi kéz-
be vett evolúció eredményei és képei, mind
tudjuk, hogy mindez – az emberi klónozás, a
génhekkelés, a testmódosítás, az ember feletti
ember megépítése – csak idő kérdése. Ahogy
az is, hogy egy új luddita mozgalom induljon,
amely erkölcsi, vallási vagy pusztán embe-
riességi alapokon állva az útját akarja majd
állni a felgyorsított és beláthatatlan fejlődés-
nek. Az, hogy elkezdjük megérteni, mit jelent
ez a problémakör, egy olyan ügy, ami már a
körmünkre égett – és bár a Sötét árvák nem
feltétlenül vágja át a gordiuszi csomót egyik
oldalról sem, de talán segíthet empatikusab-
bá válnunk bármelyik nézőpont felé. A mai,
sértődés- és vitafetisiszta világban pedig leg-
alább akkora szükségünk van az empátiára,
mint egy brit árvára, aki az asztalra csap, és
szembemegy bárki rosszakaratával.
Holló-Vaskó Péter
55
2019.10.24. 0:31:56
 GALAKTIKA
2019. november

Y
DÉR O R-
B
TIjas szerző A múlt kísértő
dí
emlékei olykor
élőbbek, mint hinni
SEF
JÓZ IzL A- szeretnénk...
ATíjaT s e rző
d s
Kornis Mihály

CIVIL A PÁLYÁN
M
EGNYUGODUNK, itt a
fejelőfal előtt megnyugodunk,
itt jó nekünk.
Tábori, Krauth, Lebovics.
Még kicsit süt a nap, és most piroslik min-
den: a homokozó, a vashinta, az ősmalter
mellett a babakocsironcs. Ülünk a téglara-
káson, tüsszögünk és vakarózunk. Lebovics
fütyül, Krauth vajaskenyeret eszik, a felét ne-
kem adja, utána kirúgja a kezemből.
Gyűlöllek, barátom, ezért is, meg azért is,
mert lefekteted a titkárnődet, hogy jobban
tiszteljen annál, mint amennyi fizetést kap.
Hanyagul ringatod a csípőd, hogy lássuk,
laza vagy, mint az anyádtól agyongondozott
hajad, ez a hullámos hajháj, szeplős homlo-
kodat takaró. Te fehér bőrű, tirolinadrágos
KISZ-titkár, főkínozó az osztályban, félel-
metes barátom.
Unatkozunk, sajog a bokám.
56 Civil a pályán
A tér romlott sajt, üvegbúra alatt. Körülöt-
te szól a verkli, nyikorognak a szekerek, de a
tér hallgat, szagolván magát – félálomban.
A padokon megadóan hörögnek a reszkető
fejű kiszuperáltak. Tegnap mindent kipróbál-
tunk, mára semmi sem maradt.
Elborít a nap, a pulóverem alá nyal, a nya-
kamat is odadugom. Lebovics meglök, hogy
résnyire húzta a szemét.
– Csak egy csíkot akarok látni.
Mi is ezt akarjuk. Kisfa, sárga fal, buszab-
lak, padtámlavég, vaskosárszelet… egyetlen
csíkban, úgy bizony.
Öröm, ha sikerül.
A homokozó felől Dalos közeledik nehe-
zített békaügetésben. Menet közben a szem-
öldökét is ugráltatja, de a téglarakás előtt el-
veszti az egyensúlyát, és hápogva a fenekére
zuhan. Hármunk lába előtt engedelmesen
hullámzik a mackójában.

CIVIL A PÁLYÁN
056-060-kornis.indd 56 2019.10.24. 0:30:31

– Vége lett a lábtengónak.
– Helyedre, kutyám!
Arra jó a Dalos is, hogy csíkban nézze
az ember. Csíkban még szép is: puháskás
dalosorr, dalosnyak, dalosfogazat. De a Tra-
bantjában ne nézd meg soha! Egy festett
hajú disznó ül a lengyel csontvázmütyürke
mögött.
– A dedósok rohambilit találtak – mond-
ja a három pár szandálnak. – Nem kéne az
nekünk?
– Né már, ugat a kutya! Halljátok?
Dalos felkönyököl, helyet túr magának a
porban. A kavicsok sírva fakadnak a talpa
alatt.
– Nem hanta, a bandzsák kaparták ki a
földből. Egy kassa katonai szar, teli van han-
gyával. Jöttök?
Lebovics föllebbenti a szempilláját.
– Vau-vau. Dalos, mondd szépen: vau-vau!
– Vau-vau-vau. A bandzsák úgyis el fogják
kúrni. Miért nem veszitek el tőlük?
– Miért nem veszed el te, kutyuli? Bátor a
Bodri!
A kutya szája kihabosodik, farka sebesen
keveri a port az oldala mellett.
– Hogyne, ha jön a Szőcsné, megint engem
üssön, mi? Duliduli, ezt neki tövig, klopfolja
az anyját!
Hasa alatt kaparászik a körmével.
– Nem nekem kell a bili. Én csak szóltam.
Még a téri kutya is fél Szőcsnétől. Hej, te má-
zsáskezű, fehérköpenyes, pirosgombolyagos,
lógóseggű tehén: vigyázz! Sokan keresnek
már a tömegben.
Krauth előredől, megvakarja Dalost a to-
kája alatt.
– Ki lát még csíkban, pitkinek? Én nem.
– Én se.
– Se!
Feldübörög a téglarakás, tápászkodik a
sereg.
Civil a pályán
056-060-kornis.indd 57
GALAKTIKA
2019. november
A kutya diadalittasan elöl ugat, az ordas­
hadáradat mögötte ténfereg. Porban fürdő
fejek, villámló szőrű falka, őszi nap roncsol-
ta ingben; a gumírozott cérnakapca büsz-
kén lötyög fölvert bokáikon. De jó, farkasok,
hogy köztetek vagyok! Vághatom szabadon a
sunyiarcot és úgy vigyoroghatok a levegőbe,
mint az erős.
Én, a sakál.
A homokozót hárman uralják: a bandzsa
ikerpár – akiknek mindig minden tetszik,
mert a legézelt szemüvegüktől sose tudhatják
pontosan, mi újság; kitől kaptak struccpuszit
vagy ki verte állba őket – meg egy koszos sző-
ke csaj. Köztudomású, miféle. Most mind a
három fedezékbe ásta magát, és már messzi-
ről kiabálnak:
– Úgyse megyünk el, úgyse megyünk el!
A falka kaffogva átgázol a kőkáván, szét-
rugdossa a kis hülye váraikat, de a pipiket
nem bántja. Már az előbb jóllaktunk, egyelőre
nem kell a friss húsotok se.
A sisak a homokba fészkelt nő virágos ölé-
ben ring. A cumibabáját ágyazta bele, éppen
szoptat. A bandzsák a feje fölött kuncognak.
Mária fölpillant.
– Aki feleségül vesz, annak odaadom.
– Autód van?
– Nincs, de lesz. Lakás van.
– Szűz vagy még?
Az ikrek fölnyerítenek, és tenyerükkel ta-
karják el az arcuk.
– Miért, srácok, nektek csak az számít?
– Na jó, én elveszlek – mondja Lebovics –,
de ha megcsalsz, kiszedem a beledet.
Mari villámgyorsan kiüríti a sisakot.
– Kiszállás nincs! – hunyorog. – Ezt előre
vésd az agyadba!… Mikor?
Lebovics tűnődik.
– A jövő hét végén. Addig megölöm a szü-
leimet.
– Faszikám!
57
2019.10.24. 0:31:23
 GALAKTIKA
2019. november
Lebovics bólogat.
– Olaszországi nászútra megyünk. Róma–
Firenze–Nápoly! Ravioli, lagúnák…
– Sütünk nektek tortikát! – ugrándoznak
körülöttük az ikrek. Lebovics a szőke hajában
zongorázik. Mária kacag.
– Kuss legyen, kisanyám! – Krauth tenyér-
rel tarkón löki a menyasszonyt. – Csókold
meg az altalajt!
Kirántja a kezéből a sisakot, és a fejére
húzza. Menetel a banda: bumsztra-bumsztra-
bumsztrará, egy a jelszónk, tartós béke, állj
közénk, és harcolj érte! A szőke meg Lebovics
lába között négykézláb.
– Mit nem mutatok meg? – nyávog. – Mit
nem mutatok meg, mit nem mutatok meg?
– Mit?
– Mit nem mutatok meg?
Csönd lesz.
A farkasok mozdulatlanok, csak a sakál
horpasza lüktet.
– Ezt, ni!
S egy jelvényt tart az ég felé, zománcozott
vörös csillagot.
– Csattos – mondja áhítattal.
Fényes, nedves az ajka. Milyen tiszta! Bezzeg
a múltkor, mikor még nem akart férjhez men-
ni, saroktól sarokig értek a száján a csomók. Az
albérleti szobájába lopott be, tvisztkendőt do-
bott a kislámpára, édes zöld fényben kellett ki-
takarnom. Velem fakasztatta föl a herpeszeit!
Úgy látszik, Lebovicsnak tartogatta a selymes
részét. Pont a cseresznyét. Ez a ringyó!
58 Civil a pályán
056-060-kornis.indd 58
Már virágok között siklik a jelvény.
– Kéne, mi… legények? Kár, mert az
enyém. Nászdísz. Igaz, apja?
– Fenét! Egy fenét! – kavargunk körülötte.
Szemcsés levegő csapdos a kőnégyszögben,
műszempilla, kavicscukor, bokszer hull a po-
rondra, Mari könyöke kifordul, sarkunk alá
kerülnek az ikrek – de a jelvény eltűnt. Biztos
ez a kurva valahol a homokba nyomta, hogy
nélküle senki se találhassa meg. És most ítél-
kezik, mint az Úr.
– Lebovics jöhet érte! De csak ha meg-
ígéri, hogy megkapom az amerikai szem-
festéket.
– Megkapod.
– Azt az ötszázhuszonöt forintosat?
– Azt.
– Itt van! – kiált, de már ő se találja.
Mártogatja pedig a kezét, elnyúlik hason
is. Összevissza, minden irányba forog. Végre
megijedt.
– Ekkora tyúkot! – fogja a fejét a Dalos. –
És ezzel kezd a Lebovics!
– Bodri, te ne pofázz!
– Úgy van, fiam. Ne hagyd magad! – szu-
szog Mari, de kilökjük, és sírva elmegy hin-
tázni. Lebovics nem szól. Keressük a jelvényt.
Az ikrek fejjel fúrják magukat a homokba,
mint a vakondok, ők még főként a piszkos-
ságra mennek.
S egyszer csak abbahagyjuk a munkát; Da-
los, Tábori, Krauth, Lebovics. A két bandzsa
is fölbukik, kiköpködi a földet.
2019.10.24. 0:31:24

– Mi van, szabad a gazda?
A katona lábát már alig takarja homok.
Térdelünk csendben egymás mellett.
– Mibe, hogy ez egy hősi halott!
– Nehogy már úgy legyen!
– Nézzük meg, van-e arca!
– Majd én, a lapáttal! – rikolt Lebovics nője
fölöttünk.
Leguggolt, és a katona kiálló fülébe mar-
kolva tartja magát, míg ás.
– Puha füle van?
– Inkább kemény. De jó fogó. Akarjátok,
hogy a száját is kitakarítsam?
– Nem ártana.
Mária kifújja haját a szeméből, eldobja a
lapátot, és a tenyerével meri ki a sarat a le-
let fogai közül. A hátán kerek, fekete folt nő,
máskülönben ügyes.
– Rögtön megleszek, apus. Csak még eztet
itt, meg eztet… Pici szívem, neked.
Ülünk a sarkunkon, és nézzük a kato-
nát, amint kibontakozik. Nagydarab ember,
a törzse akár a hordó, és óriási a csizmája.
Vigyázzban fekszik, csöppet sem látszik rajta
az idő.
Krauth feláll.
– Ez egy ruszki – mondja, és belerúg.
Egymás után, mindannyian belerúgunk.
Megszólal a harang.
A tér hánytorogva szürkül egyet, a padhoz
feszített nyugdíjasok fészkelődnek. De hát lát-
ják, hány és hány galamb sétafikál körülöttük
– s ez itt elég. Ez ismét rendre int. Lebovics le-
csatolja a katona derekáról a szíjat, és elvonul
vele a homokozó sarkába.
– Jól meghajtom, meghajtom!
– Hát én kitől kapok puszit? – kérdi Mari
fél lábon.
– A seggemtől – feleli Lebovics. A levegő-
ben suhog a szíj.
– Jó, de vacsorára otthon légy! Tudod, a re-
ceptek… – kiabál még messziről is.
Civil a pályán
056-060-kornis.indd 59
GALAKTIKA
2019. november
Az ikrek ledőlnek a test mellé.
– Megyünk a szemészhez, nyuszili. Hát
muszáj, különben csúnya maradsz. Gondolj
a pürére! Bzzz! Tessék, tessék befáradni! Ad-
junktus úr, itt a fiunk.
A katona fejét leszorítják, a haja szétomlik.
Az egyik bandzsa kis ágacskával fölhúzza
a szemhéját, a másik homokot csurgat bele, a
finomabbikból.
– Ne ficánkolj, komafranci! Hű de okos
vagy!
– Sicc! – mondja Krauth. Előrántja méreg-
drága, dugóhúzós zsebkését. Kiugrik a sápadt
penge. – Akartok férfibulit?
Rám kacsint.
– Nézzetek ide, mindjárt elcsordul.
Tetszik?
A sakál elővillantja sárga ínyét.
– Háztartási mindentudó, tériszonyban
szenvedőknek nem ajánlatos A vadásztár-
saságtól kaptam meg szülinapra. Még nincs
beavatva.
Kettébontja az oroszon a zubbonyt.
– Mindenki ráírja a hasára, hogy itt jár-
tam. Én csinálom a szívet meg ii nyilat. Egy
autogram két forint, tulajdonos kivétel.
Stipistopi ső vagyok.
– Pinát is kéne bele – szólal meg a sarokból
Lebovics. – Meg azt, hogy a Buzánszky Mari.
Címmel.
A kés hegye a köldökön áll.
– Mindenki figyuz, halálugrás a trapézon!
Isten áldd meg a magyart! Először azt írom,
hogy mogyoródi emlék. Ez már az emm.
Végénél fogja a bicskát, akár a ceruzát. Fo-
lyóírással ír, elég nagy betűket. Amint halad a
bőrön, ciripel a kés.
– Úgy visz, mint a kínai tus. Aki meglök,
meghal.
Odalehel, dolgozik. Nincs vér. Irigyeljük.
KRAUTH TAMÁS NE DOHÁNYOZZUNK
TÁBORI PÁL TERHES ANYÁK RÉSZÉRE.
59
2019.10.24. 0:31:29
 GALAKTIKA
2019. november
KURVA A BUZÁNSZKY MARI LEBOVICS
ÁRPÁD NAPI NAPI NAPI NAPI NAPI
Dalos következik, lángol a füle.
– Én már csak a mellén férek ki. Fűre
lépni tilosat akarok. Fűrében az ű hosszú?
– Aztán nagyot ordít: – Megvan, itt a seb!
Mondtam, hogy hősi halott!
Egyenesen a katona gégéje alá mutat.
Fölemeli az állát:
– Látjátok, ez a bemeneti nyílás. Kime-
neti nyílás nincs, mert a golyó még nem jött
ki. Még meg kell lennie.
A falka összeront: itt golyó lesz! Egy há-
borús, pláne ha dum-dum! Dalos izzadtan
rendelkezik: az nyúl be először a lyukba,
aki találta, különben nem igazság!
S mikor aggodalmas arccal a seb körüli
részt harmadszor masszírozza, a lövedék
tompa vége megjelenik a fekete nyílásban.
– Nekem növesztve van a körmöm! –
rikkant Lebovics, és odakap.
A katona megrándul, és megvakarja a
hasát.
Kirohanunk a homokozóból, sorban el-
vágódunk a káva mögött. Mozog az orosz:
felül és ásít. Meg pislog. Most látszik csak
igazán, mekkora ember. Először vissza-
gyűri a nadrágba a zubbonyt, aztán lustán
fésűt vesz elő, alaposan megfújkodja, és
beleszánt a hajába. A tarkója hatalmas és
rózsás, hátul a forgóig fölnyírták. Megbor-
zongok a fekete sörtéktől.
– Igyitye, igyitye!
Ezt is a földnek mondja, a csizmahegyé-
nek. Fölemeli a sisakot, megpörgeti tom-
pa hüvelykjén. Másik kezében apró, sáros
zacskót rázogat.
– Ká mnye!
A banda remegve feláll, a farkasok feje
hintálózik, a kutya a hátuk mögött zihál.
A sakál szendén lesüti szemét.
Legyen újra nyár! Legyen Balaton!
60 Civil a pályán
056-060-kornis.indd 60
Üldögélni a gumikékben, lotyolódni!
A közelben ott főnének a hegyek, apikám!
Lelépünk.
Ott állunk.
A katona árnyéka megmozdul, és a köze-
lünkbe söpör.
– Kisfiúk! Én katonája Szovjet Hadsereg-
nek a! Íme itt cukor számotokra. Tiszta?
Lebovics vinnyogni kezd. Sír, mint
egy barom. Sírnak a bandzsák is. Sír a
daloskutyuli, a szarkrauth, a sakál… Sír-
nak mind a magyarok. Még az orrukból is
csak a könny jön.
A katona elteszi a zacskót, kilép a kavics-
ra, és elindul a járda felé. Harmonikázik
rajta a nadrág.
A kiszuperáltak elbillent fejjel, szótlanul
bámulják. Az utcán odadől egy telefon-
fülkéhez, és rágyújt. Hamarosan befordul
egy dzsip, sikítva fékez előtte. Kinyitják az
ajtót. A katona megmerevedik, minden bi-
zonnyal jelent.
Berántják, a kocsi megrázkódik, és kiro-
han az utcából.
A saroknál már szinte száll.
– Kurvaanyád – mondja Dalos. – A kur-
va anyátok!
KORNIS Mihály
Magyar író, drámaíró, rendező és tanár, 1949-
ben született. Az irodalom már iskolás korában
érdekelni kezdte, de politikai okokból később
kacskaringós kényszerpályára állt, színházi és
rádiós rendezőként dolgozott, közben szamiz-
datokban publikált. Korai műveire a groteszk
fantasztikum stílusjegyei jellemzők. Első hiva-
talos novelláskötetének anyaga 1980-ra állt
össze, ám ezt az akkori cenzúra alaposan meg-
húzva, csak egy évvel később engedte nyom-
dába. Az áttörést a rendszerváltás hozta meg
számára. Az idén 70 éves szerzőt köszöntjük
első megjelenésével a Galaktikában.
2019.10.24. 0:31:29
 GALAKTIKA
2019. november

Újrahasznosított bringák
a  környezetszennyezés ellen

A
KAPSZULÁS kávék térhódítá-
sával nemcsak gyorsan elkészülő,
krémes és habos kávéhoz juthat-
tunk, hanem rengeteg felesleges
hulladékhoz is. A legtöbb típushoz már kita-
lálták az újratölthető kapszulát, amit persze
elenyésző mennyiségű ember használ, mert
aki a kapszulás kávé mellett dönt, nem fogja
tisztogatni a kapszulát és újratölteni minden
kávézásnál – hiszen a kapszulás kávéfőző
előnye épp a kevés melóval gyors kávéhoz ju-
tás. Az elmúlt pár évben már divat lett a ká-
vékapszulákból készült ékszer, kulcstartó és
egyéb apróbb kiegészítők használata. Néhány
gyártó pedig biológiailag lebomló kapszulát nyiségű energiafelhasználás miatt. Végül a
állított elő, vagy épp megszervezte a hasz- cég partnerek után kutatott, és megegyezett
náltak visszavételét, hogy megfelelő módon a Vélosophyval. A kerékpárgyártó vállalat
semmisítsék meg azokat, de nincs megállás. 300  000 darab használt kapszulát kapott,
A Nespresso megegyezett egy kerékpárgyártó amelyekből kerékpárt gyárthattak. A vázat
céggel, hogy közösen oldják meg a használt és a kerekeket vegyesen új és használt alumí-
kapszulák problémáját. niumból állították elő, a fékek és a sebesség-
A Vélosophy svéd kerékpárgyártó cég ki- váltó hagyományos Shimano márkájúak, az
csit továbbgondolta a „kávékapszulából ki- ülés tölgyfából készült. A kerékpár pedig nem
egészítőt” szlogent, és trendi városi kerékpárt lenne városi kerékpár kosár nélkül. A modern
tervezett, melyet aztán több ezer alumíni- tervezésű, szintén tölgyfából készült kosár
um kapszulából meg is épített. A Nespresso még két kávétartó szíjjal is rendelkezik, ezzel
tonnaszámra gyártja a hulladékot kapszulás utalva arra, hogy a kávé szerelmesei bátran
kávéival. A cég már felismerte, hogy kezdeti közlekedhetnek vele. A kerékpár mindössze
népszerűsége a környezettudatosság miatt 15 kilogrammot nyom, így praktikus bárme-
kezd visszaesni, ezért megpróbálkozott egy lyik felnőttnek, aki a városban környezettu-
csomó újítással, többek között 2012 óta vis�- datosabban szeretne eljutni egyik pontból a
szaveszik a kapszulákat. A korábbi vezérigaz- másikba, és nem akar a tömegközlekedéssel
gató, Jean-Paul Gailard volt az, aki elindította bajlódni. A gyártó tájékoztatása alapján 1000
ezt a projektet, és a Nespresso maga kezdett kerékpár készült, és darabját 1290 euróért vá-
az újrahasznosításba, de a művelet amellett, sárolhatják meg az érdeklődők.
hogy drága volt, még a környezetet se kímél-
te volna megfelelő mértékben, a nagy men�- Gricman Kata
Intelligens dizájn 61

061-ID.indd 61 2019.10.24. 0:30:13

 GALAKTIKA
2019. november
A MANDARIN-KULTUSZ
Tangerine Dream
(harmadik rész)
A
80-AS ÉVEK közepére a né-
met Tangerine Dream elérte
karrierje csúcspontját. A kezde-
ti évek feltörekvése, újító hang-
zása, a Virgin-évek kísérletező hangvétele,
a filmzenék világába való betörés bebeto-
nozta az Edgar Froese vezette elektronikus
formáció jelentőségét, amit a zeneiparra
gyakorolt. Sok lemezt kiadtak, sok stílust
kipróbáltak, rengeteget merítettek innen is,
onnan is. De mi van azokkal a művészek-
kel, akiket ők inspiráltak? A német csapatot
egyfajta kultusz lengte körül a 80-as évek
közepére, mely kör azóta is tágul, bővül.
A Tangerine Dream életművét bemutató
cikksorozatom utolsó írásában rendha-
gyó módon nem a Virgin-évek óta kiadott
lemezeket veszem sorra, helyettük arra a
már-már fanatikus mozgalomra fektetem a
hangsúlyt, amit az együttes 1967-es alaku-
lása óta elindított.
A legnyilvánvalóbb hatást természe-
tesen zenészekre tették. Az első példa az
ambient stílus egyik legelismertebb kép-
viselője, Mike Oldfield, akinek saját be-
vallása szerint az 1973-as Ördögűzőhöz
írt „Tubular Bells” című klasszikusa a TD
hatása nélkül nem nőtt volna azzá, amivé.
A Tangerine Dream nélkül a 90-es évek
tánczenéje sem abba az irányba fordult
volna, ahová eljutott. Elég a brit Prodigyt
említeni, akiknek könyörtelenül agresszív
szintetizátorjátékukban egyértelműen fel-
lelhető a TD-inspiráció, még ha ezt nem is
62 A szférák zenéje
062-063-szferak.indd 62
vallották be sosem. A 90-es években feltört
trance stílus, melynek képviselői szinte ki-
zárólagosan az atmoszféraépítésre fektetik
a hangsúlyt, egyértelműen a mandarin-
hagyatékot építi tovább. De nem csak bil-
lentyűközpontú zenét inspiráltak a néme-
tek: a 90-es évek egyik legjelentősebb brit
progresszív rock együttesére, a Porcupine
Tree-re is mérhetetlen hatást gyakoroltak,
mely egyesek szerint az évtized Pink Floyd-
ja. A mára feloszlott banda vezetője, Steven
Wilson az 1972-es Zeitot emlegeti élete al-
bumaként. Nem is kell elhagynunk Német-
országot, hogy rávilágítsunk még egy nagy
együttesre, amely ma a világ egyik vezető
rockcsapata: a méltán híres Rammstein
frontembere, Till Lindemann is legnagyobb
hatásaként emlegeti a TD-t.
Kezdve az 1977-es A félelem ára című
filmmel, a Tangerine Dream szinte berob-
bant a filmzenék világába. Jobbára függet-
len, alig ismert produkciók zenéjét szerez-
ték, mint például az 1983-as Wavelength,
de előfordultak nagy hollywoodi áttörések
is, mint az ugyanebben az évben megjelent
Kockázatos üzlet vagy az egy évvel későbbi
Tűzgyújtó. Azonban amellett, hogy filmze-
nét írtak, zenéjüket azóta több ízben fel is
használták olyan lelkes film- és sorozatgyár-
tók, mint például a Netflix. Példának oká-
ért a méltán népszerű Stranger Things csak
az első évadában három TD-klasszikust is
felhasznált: elhangzik az „Exit” (1981), a
„Tangent (Rare Bird)” (1984), valamint a
2019.10.24. 0:29:51
 GALAKTIKA
2019. november

„Green Desert” (1986), to-

vábbá a sorozat zeneszer-
zői egy percig sem tagad-
ják, hogy a zenét egy az
egyben a Tangerine Dream
munkássága inspirálta –
elég csak a főcímdalt meg-
hallgatnunk. 2018-ban
szintén a Netflixen látott
napvilágot a Fekete tükör
interaktív különkiadása,
a Bandersnatch, melynek
cselekménye egy video­
játék fejlesztése körül
bonyolódik, és melyben
a fejlesztő, Stefan Butler
fokozatosan romló elme-
állapotát a Phaedra lemez
dallamainak ismétlődése
szimbolizálja.
Azonban mint minden divatnak, a man- Mivel szinte képtelenség, ezért ezzel
darin-kultusznak is megvannak az árnyol- aligha foglaltam össze, hogy mit tett le a
dalai. A 90-es években Norvégiára fekete- zenei asztalra az 1967-ben alakult, a billen-
ség telepedett, amikor is az évtized elején tyűközpontú, atmoszférikus elektronikus
huszonéves zenészek elindították a black zenét megteremtő és azt töretlenül képvi-
metal mozgalmat, mely amellett, hogy egy selő Tangerine Dream. 2015-ben elhunyt
új zenei stílust adott a világnak, templom- ugyan vezetőjük, Edgar Froese, és azóta a
égetésekkel, gyilkosságokkal járt. A szcéna formáció alig tekinthető létezőnek, még-
képviselői Oslóban, a Helvete nevű lemez- is az a mérhetetlen, végtelen hatás, amit a
boltban tartották hírhedt gyűléseiket, ahol zenére és más művészeti ágakra gyakorol-
a lehető legsötétebb zenéket hallgatták, tak, kitörölhetetlenül él tovább. Új stílusok
köztük sok-sok TD-t is. Noha a billentyű a születnek és halnak el, együttesek jönnek-
black metalra mint zenére szinte egyáltalán mennek, de aligha találunk még egy olyat,
nem jellemző, az atmoszféra, a ridegség, a mely ennyire szerte­ágazó hatást gyakorolt
kietlenség, amit a TD zenéjében megeleve- volna világunkra. Amit a Tangerine Dream
nít, mind-mind inspiráló hatással voltak képvisel, összefoglalhatatlan, de épp ettől
a 94-ig tartó mozgalom képviselőire. Nem lesz izgalmas és megismételhetetlen, és épp
véletlen, hogy a témát feldolgozó film, a Sö- ezért ajánlom munkásságukat bárkinek,
tétség gyermekei (2019) végén a főszereplő, aki olyasmire vágyik, ami években öreg
a szcéna vezetője, Euronymous, halála előtt ugyan, mégis megmaradt újnak.
egy Tangerine Dream-korongot tesz fel a le-
mezjátszóra. Zsirka Richárd
A szférák zenéje 63

062-063-szferak.indd 63 2019.10.24. 0:29:51

 GALAKTIKA
2019. november
Űrtechnológia a Műegyetem szívében
O
KTÓBER ELEJÉN a Műsza-
ki Egyetem Űrtechnológia La-
boratóriumában jártunk, ahol
Qiao Viktor és Skriba Dániel
mesterszakos hallgatókkal beszélgettünk az
ESEO diákműholdban végzett munkájukról
és a tanszéken folyó űrtevékenységről.
Az Űrtechnológia Laboratórium a BME
Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan
Tanszék egyik laborja, mely már 1970 óta
foglalkozik különböző űreszközök alrend-
szereinek fejlesztésével. Ez volt a BME Űrku-
tató Csoport első laboratóriuma, egy fővel,
aki ma is a labor vezetője. Tagjait egy folya-
matosan változó hallgatói csoport, valamint
az oktatói gárda alkotja. Általában három-
négy tanár és négy-tíz főnyi hallgató vesz
részt a közös munkában. Az elmúlt években
főleg az Európai Űrügynökség (ESA) okta-
tási projektjeiben vettek részt, de korábban
más nemzetközi küldetéseken is dolgoztak,
leghíresebbek a Rosetta szonda Philae leszál-
lóegysége (1997–2015) és a VEGA (1980–86)
űrmissziók voltak.
Az ESA diákprojektek gerincét a REXUS/
BEXUS program jelentette, melyben három
fejlesztés indult, a legutóbbi projektjük pe-
dig az ESEO diákműhold volt. A BEXUS 15
nevű ballonon repült a BioDos kísérlet, ahol
64 Obszervatórium
064-065-obszervatorium.indd 64
az UV-sugárzás biológiai mintákra gyakorolt
hatását mérték, a REXUS 14 rakétára pedig a
Gekko csapat készített egy légkörfizikai mé-
rőeszközt. A harmadik projekt, a Daemon,
ami ugyancsak ballonon a BEXUS 16 gondo-
lájában repült.
A 2012–14-es REXUS/BEXUS kísérletek
után a labor folytatta munkáját az újrain-
dult ESEO programban. Az egyik feladat
az energiaszétosztó rendszer elkészítése
volt, valamint a laborban készült az LMP
plazmafizikai kísérlet. A műholdat 2018 de­
cemberében bocsájtották fel, azóta az úgy-
nevezett commissioning, vagyis felélesztési
fázisban tart a projekt. Az energiaszétosztó
rendszer kifogástalanul működik, az LMP
kísérletet viszont még nem kapcsolták be az
üzemeltetők.
Az oktatási projektek mellett korábban
profi küldetésekben is részt vett a labor, leg-
figyelemreméltóbb a két bolygóközi misszió,
melyek közül talán a legutóbbit, a Rosetta
űrszondát említhetjük. A Philae leszállóegy-
ség energiaellátó rendszere a napelemeket
és akkumulátorokat leszámítva teljes mér-
tékben az Űrtechnológia Laboratóriumban,
házon belül lett kifejlesztve. Külön érdekes-
sége a projektnek, hogy a fedélzeten talál-
ható programozható áramkörök (FPGA-k)
sose jártak Magyarországon, mivel a gyártó
nem engedélyezte azok behozatalát, a prog-
ram viszont itt készült a labor csapata által.
A  Philae különlegessége még, hogy a fedél-
zeti számítógépet is magyar csapat építette,
így a küldetés sikerében a hazai szakembe-
rek komoly szerepet játszottak.
Nem csoda, hogy ennyi sikeres küldetés
után az Űrtechnológia Laboratórium húzó-
ága a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan
Tanszéknek, a diákok előszeretettel jelentkez-
2019.10.24. 0:29:27

nek témalaborokra és önálló projektmunkára
a csoporthoz. A hallgatók általában a tanszé-
ki nyílt napokon vagy kari szakirány bemu-
tatókon ismerkedhetnek meg a laborral, ahol
amellett, hogy láthatják a korábbi projektek
kézzelfogható eredményeit, csatlakozhatnak
is az éppen folyó munkához. Emellett a tan-
széken van egy választható tárgy (Űrtechno-
lógia), valamint az ehhez kapcsolódó labor,
mely az utóbbi években kifejezetten nagy ér-
deklődésnek örvend.
Történelmi okokból az Űrtechnológia La-
boratórium fő profilja az elektromos ener-
giaellátó alrendszereknek és azok részegy-
ségeinek tervezése, melyet az Interkozmosz
küldetések (70-es évek) óta gyakorolnak. Az
utóbbi években azonban, a REXUS/BEXUS
projektek örökségeként, komplett mérőberen-
dezések építése is megjelent a csoport portfóli-
ójában. Jelenleg is több hasonló vállalkozáson
dolgoznak a fertőbozi Széchenyi István Geo-
fizikai Obszervatóriummal együttműködve.
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
064-065-obszervatorium.indd 65
GALAKTIKA
2019. november
Aktuálisan a csoportnak nincs klasszikus ér-
telemben vett űrös küldetése folyamatban, de
folynak előzetes egyeztetések több lehetőség-
gel kapcsolatban. Az ESEO műhold fejlesztése
során megszerzett tapasztalatra építve külön-
böző mérő- és tesztelőberendezések építése
folyik. Ezek a hallgatók ismeretének szélesí-
tése mellett a jövőbeni projektek munkáját is
megkönnyíthetik.
A BME HVT többi, űrtevékenységgel is
foglakozó laborjához hasonlóan az Űrtech-
nológia labor kiváló lehetőség arra, hogy a
hallgatók gyakorlati tapasztalatot szerezhes-
senek, miközben olyan szakemberektől ta-
nulhatnak, akik az elmúlt közel 40 évben több
nemzetközi űrmisszióban is közreműködtek.
Amellett, hogy szakmai munkát végezhet-
nek, a projekteken keresztül lehetőségük
van megalapozni jövőbeni karrierjüket az
űriparban.
Bodó Zsófia és Góczán Bence
65
2019.10.24. 0:29:31
 GALAKTIKA
2019. november
Elnémuló bálnák
A kutatók víz alatti hangrögzítőkkel kutat-
ják a bálnák életét. A megfigyelések célja
nemcsak a kommunikációjuk vizsgála-
ta, hanem azé is, hogy hogyan reagálnak
az emberi tevékenységre és az éghajlat-
változásra.
Évtizedek óta folyamatosan nő a tenge-
ri hajóforgalom, egyre nagyobb hajók sze-
lik a hullámokat. Ennek hatására megnőtt
a tengerekben és óceánokban az alacsony
frekvenciájú zaj. A bálnák és egyéb cetfélék
is ebben a tartományban kommunikálnak
egymással.
Egy mindentől távol eső szigetre csu-
pán egyszer érkezik hajó naponta, ideális
volt a környezet annak vizsgálatára, hogy
hat a zaj a bálnák életére. Kiderült, hogy a
hajó útvonalának közvetlen közelében ke-
vesebb bálna énekelt, mint máshol. Mikor
elhaladt a közelükben a hajó, a cetek csök-
kentették vagy abba is hagyták az éneklést,
és még legalább fél óráig nem folytatták a
társalgást.
Mivel a hosszúszárnyú bálnáknál a hímek
énekelnek, ezzel a módszerrel kideríthetetlen,
milyen hatással van a hajóforgalom a nősté-
nyekre és a borjakra.
Ugyanakkor az is észrevették, hogy távo-
labb úsztak a zajos hajótól, ezért a hajózás
hatással van a mozgásukra is.
66
066-084-surugiu.indd 66
I
NDIRA ÚGY állította be telefonját,
hogy mindig fogadja a hívást, így aztán
Jeff rey nem csodálkozott, amikor ki-
csengett, miközben a nő aludt. Egymás
után háromszor csengetett, és mivel a készü-
léket rezgőre állították, kapcsolta őt anélkül,
hogy a nőt felébresztette volna.
Megtörtént már máskor is – Indi sokszor
merült el a tudatalattiban –, Jeff azonban
nem akart tovább csengetni. Ezúttal viszont
még a hívás megszakítása előtt észrevette a
sziklát.
A nő egy csillagos, kék mezőről álmo-
dott, amelynek közepén ő maga állt, háttal.
Lehetett az ég is, a férfi amúgy is semleges
nézőpontból látta az egészet. Indira köntöst
viselt, és ennek bő ujjaiból félig kilátszott fe-
hér karja, melyet áhítattal emelt az ég felé.
Felette lebegett a szikla, egy antracitszí-
nű aszteroida. Ennek méretét azért lehetett
megállapítani, mert egy gyereket erősítettek
a bálványkép alsó részéhez, amely felé a nő
karjai nyúltak.
A következő pillanatban Jeff úgy érezte,
hogy szíve kiugrani készül a mellkasából.
Saját hétéves lánya volt a sziklán.
Aztán megváltozott a gyermek arca.
Lisa legalább tíz évvel idősebbnek tűnt már
ekkor, és ez nagyon furcsa volt a férfi szá-
mára. Csak olyan arcokról vagy arcegyvele-
gekről álmodunk, amelyeket már láttunk,
gondolta Jeff. Ez az arc pedig egyikre sem
hasonlított azok közül, amelyekkel koráb-
ban találkozott. Teljesen új volt. Mindazon-
által csakis a jövőbeli lánya lehetett, mert
az arcán ott volt a jel. Ami azt jelenti, hogy
én sem láthatnám őt.
Megszakította a hívást, és rögtön hívta a
dróntevét. A szerkentyű nesztelenül megállt
az erkély előtt, az aranyló aszfalton pedig
megjelent az árnyképe, egy minarethez kö-
tözött teve. Jeff azonnal beugrott a fülkébe.
2019.10.24. 1:06:34

Az Álmok Űrállomása
– IV-es körzet, A2-es függőleges utca 10.!
– adta ki a parancsot remegő hangon.
Az izgalom valósággal leteperte. Indirá-
nak nem szabad folytatnia. Ez a tizenhar-
madik nap!
– IV-es körzet, az Űrállomás túlsó oldala
– hallatszott a robotpilóta hangja. – Ideális
útvonal: 9 km. Valódi útvonal: 14 km. Köz-
lekedési dugók és terelések száma: 7. Becsült
időtartam: 20 perc.
– Kétszerezd meg a sebességet! – kérte. –
Nulla-hármas hatósági főkód.
És a mellkasára ragasztotta a szkennert,
hogy ne vesztegesse tovább az időt az azo-
nosítással. Izgatottsága ellenére két szív-
dobbanás elegendő volt ahhoz, hogy meg-
állapítsák a kilétét. A drónteve ízelt lábait
összeszedve nagy sebességgel útnak eredt a
zsúfolt alagútban.
Bár nem a külső körben repült, amely
ugyan a leghosszabb, de a legüresebb is volt,
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 67
Az Álmok Űrállomása
GALAKTIKA
2019. november
A híres mondás
szerint az emberiség
nem élhet örökre a
bölcsőjében. De mi
van, ha épp a bölcső
tartja fogva?
Liviu Surugiu
és bár a középső körben a rendszer kifeje-
zetten az ő kedvéért leállította néhányszor
a forgalmat a függőleges utcákon, Jeff rey
Landis, az Usonia Űrállomás harmadrangú
hadnagya túl későn érkezett.
A IV-es körzet rendőrei teljesítették a pa-
rancsot, az utcát ellepték a kék dróntevék,
melyeknek otromba, ízelt lábai narancssár-
gán villogtak. Behatoltak a 10-es számú la-
kásba, de már a parkolás során rájött, hogy a
végzet beteljesedett.
Kiszállt a fülkéből, és remegve felnyitotta
az erkélyhez rögzített hordágy fedelét.
Nyögve kapta el a tekintetét, mintha
az egy másikkal, egy sokkal erősebbel
találkozott volna. De csak két szemhéjat
látott, amely a nő megkövült szemét ta-
karta.
Lisára gondolt. Valaki el kell hozza az
iskolából. Aztán eszébe jutott, hogy már út-
közben hívta őt.
67
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
– Hánykor történt? – kérdezte, amikor
végül megérintette a nő szép, de szederjes
arcát.
Az az arc túl hideg volt. Az orvosrobotok
persze megállapították már a halál idő-
pontját.
– Egy órával ezelőtt, uram – válaszolta a
rendőr. – Kihoztuk a holttestet, mert fenn-
állt a robbanás veszélye. Az utászok az utol-
só pillanatban kapcsolták le az épület ener-
giarendszerét.
Az A2-es függőleges utca minden lakója
ott tolongott. A fényes szalagok túlsó olda-
lán álltak kissé meghajolva, mintha csodál-
kozva rázták volna a fejüket, majd úgy ma-
radtak volna, balra dőlve.
– Hihetetlen – próbált Jeffrey úrrá lenni
mozdulatain. – Hihetetlen! Negyedórával
ezelőtt beszéltem a feleségemmel.
– Uram?
– Felhívtam őt…És bejutottam az álmá-
ba. Negyedórával ezelőtt a feleségem még
álmodott!
Tíz évvel később
A jelen, 2056
A Föld kétpercenként megjelent az ablak-
ban, a férfi pedig úgy helyezte el fotelját,
hogy az égitest alakja tökéletesen betöltse a
kristályüveget. A bolygó felszínétől 67  000
kilométerre lévő Usonia Űrállomáson már
nem létezett éjszaka. Csupán az 55 óránként
esedékes napfogyatkozás idején volt 84 perc-
nyi teljes sötétség. Ennyi idő alatt tettek meg
egy teljes kört a Föld körül.
A 3500 méteres sugarú Usonia óránként
30 fordulatot tett saját tengelye körül, és az
így keletkező centrifugális erő keltette a
fedélzetén lévőkben a földi gravitáció érze-
tét. A lakószobák a külső körön voltak, itt
5000 ember közlekedett úgy, hogy kint lép-
kedtek, de befelé néztek. A tengelyben pe-
68 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 68
dig a Jarkovszkij-űrszondák állomásoztak,
újabban pedig ott voltak a gyárak is, ahol
megépítették őket, feleslegessé téve ezzel az
otthonról való szállítást.
Otthon…
Jeffrey Landis az ablak felé nézett. A Föld
megint ott volt. Az óceánok kékségét fehér
felhőcsíkok szabdalták, amelyekről ezüstö-
sen tükröződött a fény. Aztán megjelent a
déli félteke, koromfeketén, mintha megvál-
tozott volna a bolygó tengelyének helyzete,
és a sötétség délről terjedne észak felé.
A Zarándok Csuhája ugyanazokban a
borostyánszínű, több tíz éves felhőkben
forgott, amelyek a meteoritok felverte por-
ból álltak össze. Már nem az évi kétmillió
tonnáról volt szó, amely befeketíti a ma-
gashegységek havát vagy a sarki térségeket.
A por már százszor nagyobb mennyiségben
volt jelen a légkörben, és nem jutott ideje le-
ülepedni. Folyamatosan hullott a déli félte-
kén, ahol a Vénusz Karjai úgy hajoltak egy-
más felé, mint egy sötétvörös spirálgalaxis
csápjai.
Becsukta szemét, és egy pillanatig saját
magát látta egy adott pontból, odakintről:
egy ablak mögött lógott fejjel lefelé egy csil-
logó ezüst körhintán.
Újra a kijelzőn lévő jelentést nézte. Aztán
abbahagyta az olvasást,és hátradőlt a fotel-
ban, a program pedig rögtön átkapcsolt au-
tomatikus felolvasásra:
– Röviddel azután, hogy túllépték a tizen-
két napos határt, a legénység pánikba esett,
és kérték, hogy sürgősen csökkentsék a ma-
gasságot 67 000 kilométer alá. Az utóbbi hu-
szonhárom évben ez volt az első gondmentes
repülés. A Hét Állomás Nagy Szenátusa egy-
hangúlag úgy döntött, hogy egy emberek által
vezérelt űrhajónak ennyi idő alatt kell…
Fáradtan lehunyta szemét, úgy hallgatta
meg a dokumentum többi részét.
2019.10.24. 1:06:35

– Olvasd fel a jelentéseket fordított sor-
rendben! – kérte aztán halkan.
A program a férfi hangjához igazította
a sajátját, és áttért a következő dokumen-
tumra:
– 23/2055-ös jelentés: az űrhajó túljutott
az Á. Keringési Pályán, és 70 000 kilométerre
a Földtől geostacionárius pontban megállt.
Az első éjszakák incidensek nélkül teltek.
Minden reggel, miután kigyúltak a fények,
megállapítást nyert, hogy a legénység vala-
mennyi tagja aludt, mint mindig. Az adatbá-
zis elemzéséből azonban kiderült, hogy bár
a hipnogén anyagok a korábbiaknál hatéko-
nyabbak voltak, az űrhajósok sosem álmod-
tak alvás közben, amit delta típusú agyhul-
lámok uraltak.
Felállt a fotelból, és az ablak felé indult.
Miközben közeledett hozzá, a Föld – amely
addig a teljes ablakot betöltötte – mintha tá-
volodott volna, mert egyre kisebb lett a kris-
tályüvegen túl.
– A tizenharmadik napi tevékenység –
folytatta a program halkan – kaotikus volt,
estig pedig sor került az első olyan cselekede-
tekre, amelyek…
Egy hangjelzés szakította meg nemcsak
gondolatait, hanem a programot is. Vissza-
ment a vezérlőasztalhoz.
– Landis parancsnok – hallatszott az
ügyeletes tiszt hangja –, a 4-V-4-es mező-
ben aszteroidariasztásunk van. Becsült idő:
30 perc.
– Tegyék meg a szükséges intézkedéseket!
– mondta.
A tiszt habozott egy pillanatig. Természe-
tesen tudta, mi a teendő. Az intézkedéseket
amúgy is az űrállomás központi számítógé-
pe felügyelte.
Volt még valami.
– Uram, van egy ember odakint, a kör-
zetben.
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 69
GALAKTIKA
2019. november
Addig egyáltalán nem úgy tűnt, hogy az-
nap történik majd valami.
Megnézte a programban, hogy ki az ügye-
letes tiszt. Abban a pillanatban még nem
tudta, hogy nagyon hosszú napot töltenek
majd együtt.
– Vershen – mondta –, ki adott engedélyt
a repülésre?
Aztán eszébe jutott, hogy már nem számít.
– Hozzák vissza! – adta ki a parancsot.
– Éppen azon vagyunk – válaszolta a
tiszt. – Csakhogy… egyenesen az aszteroida-
raj felé indult.
Lisa Landist az irányítóközponttal egy idő-
ben riasztották. Ugyanolyan kapcsolatban
állt az űrállomás jelzőrendszerével, mint ők,
de az ügyeletes tisztekkel ellentétben ő nem
vesztegette idejét holmi ellenőrzésekkel. Be-
szállt a monopterbe, és egyenesen a 4-V-4-es
körzet felé indult.
– Beszélnünk kell! – idézte fel Jeff hangját.
– Egyre rosszabb jegyeket kapsz az iskolában.
– Lehet, hogy ez csak illúzió… Lehet, hogy
valójában én leszek egyre érettebb, apa.
– Lisa… tökéletesen megértelek.
Ez volt a gond. Ő mindig tökéletesen ér-
tett mindent.
– A körülötted lévő emberek nem tökéle-
tesek, apa! És ez azt jelenti, hogy egyáltalán
nem értesz meg minket. Legalábbis én úgy
érzem, hogy engem nem értesz meg!
– Lisa!
– Nem vagyok olyan, mint te! Ki tudja,
lehet, hogy mégis meg kellene csinálnod az
apasági tesztet?!
Olyankor szokta mondani ezt, amikor
szobafogságba akart kerülni, hogy ne kelljen
iskolába mennie.
Ezúttal tartózkodott a megjegyzésektől.
De ahelyett, hogy az egyetem felé indult vol-
na, beszállt a külső antennában lévő liftbe,
69
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
csatlakoztatta magát a rádióteleszkóphoz, és
mint mindennap, várta a jó hírt. És az meg
is jött: nagy aszteroidák raja repül egyenesen
az űrállomásuk felé.
Eltelt két perc, az űrállomás számára egy
nap, gondolta Jeff, és az a tiszt, Vershen nem
jelentkezett újabb értesülésekkel. Hívta a
diszpécserközpontot:
– Kiderítették, hogy ki van azon a gépen?
– Még nem, uram. Monopter, tehát csak
egy ember ülhet benne. Még zajlik annak
ellenőrzése, hogy mindenki megvan-e a
Jarkovszkij Gyár és az egyetem körzetében.
Jeffrey abbahagyta a fel-alá járkálást
a dolgozószobában, és keresztbe tett láb-
bal az ablakra ült. Nézte, hogyan pereg
át a Szahara a bokái között. Gyorsabban,
mint a homok egy emberszabású homok-
órában.
Becsukta szemét, mivel előre tudta, mit
fog újra látni.
A halott Indirát a fedeles hordágyon. Lisa
akkor volt hétéves.
Saját magát, amint elhagyja Indirát. Lisa
akkor még hatéves sem volt.
Lisát, amint elfújja a tortát díszítő öt
gyertyát, pontosan akkor, amikor az üzem-
zavar miatt leállt az űrállomás forgása. Az
égő gyertyák egy szempillantás alatt meg-
indultak a kislány felé, mintha emberi lé-
nyek lennének, akik bosszút akarnak állni,
amiért megpróbálta elvenni a lelküket. És
miközben ő meg a felesége a súlytalanság ál-
lapotában lebegtek, és nem sikerült közelebb
jutniuk hozzá, mint egy rémálomban, a kék,
gömb alakú lángok egy csillagképet égettek
a gyermekarcra…
Jeff felocsúdott, és a vezérlőn lévő képer-
nyőre nézett.
– Folytasd onnan, ahol abbahagytad! –
emelte fel a hangját.
70 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 70
A program ugyanazon a semleges, kifeje-
zéstelen hangon olvasott tovább, csak han-
gosabban:
– 21/2053-as jelentés: A repülési tervnek
megfelelően a legénység alvás közben, az új,
SD/K-9-es hipnogén hatása alatt áthaladt
az Á. Keringési Pályán. Ébredéskor semmi
rendkívüli nem történt. Az űrhajó a Földtől
90  000 kilométerre állt meg. A programnak
megfelelően a legénység két tagja további ti-
zenkét éjszakán át szedett neuroleptikus ha-
tású anyagokat, a másik kettő viszont nem.
A tizenharmadik napon hirtelen jelentkeztek
a tünetek, előrehaladott formában, a legény-
ség minden tagjánál.
A program hangja fokozatosan egysíkúvá
vált, a parancsnok figyelme pedig lankadt.
Úgy nézett körül, mintha akkor lépett volna
be a helyiségbe.
A dolgozószoba falai még mindig olya-
nok voltak, mint akkor, amikor megkapta.
Viszont minden más megváltozott. Az űr-
állomás belsejét több mint ötezer ember,
többnyire fiatalok, több száz művész, festő,
szobrász alakította állandó jelleggel – mert
másképp nem tudtak volna élni.
Mindegyik űrállomás az ott lakók kul-
turális örökségét tükrözte. Így aztán az
Usoniának is megvolt a maga különlegessé-
ge. A falak úgy néztek ki, mint egy vulkán
belsejében lévő tárnák, ahol a láva kacska-
ringós-körkörös alakzatokban hűlt ki. A ha-
talmas ablakoktól az volt az ember érzése,
hogy egy katedrálisban van – a rajtuk ke-
resztül behatoló napfény egy önmegvalósító
művészet részleteit tárta fel, egy furcsa tár-
sadalmat, amely létezésének értelme mintha
maga a művészet lenne. Szinte nehéz volt
megkülönböztetni annak a világnak a lakóit
magától a világtól.
– 18/2050-es jelentés: A repülés tizenhar-
madik éjszakáján az űrhajósok éjjeli moz-
2019.10.24. 1:06:35

gáskorlátozó rendszere érthetetlen módon
felmondta a szolgálatot, és mind a négyen
egyszerre alvajáró állapotba kerültek. Fel-
keltek az ágyból, és kinyitották az ajtókat
azokkal a kódokkal, melyeket szokás szerint
lefekvés előtt találtak ki. A fedélzeten összefu-
tottak, és egymásnak estek, veszélybe sodorva
az űrhajó biztonságát. A következő éjszakán
megismétlődtek az erőszakos cselekedetek, és
ezek a korábbiaknál is súlyosabbak voltak,
mivel már nem szedték a neuroleptikus hatá-
sú anyagokat, így aztán mindenki úgy vesz-
tette el a fejét, hogy közben tudatánál volt.
Jeff elvett egy pingponglabdát a vezérlő-
ről, és a falhoz vágta. Az visszapattant, de
a Coriolis-erő miatt furcsa, ellipszis alakú
röppályát írt le a levegőben, és az ablak mellé
esett, egy rakás hasonló labdára.
A férfi újra hátradőlt a bőrfotelban. Min-
dig a legújabbtól a legrégebbi felé haladva
hallgatta meg a jelentéseket, mint egy vis�-
szafelé lejátszott dalt. Mintha így próbált
volna felfedezni egy hamis hangot.
– 17/2049-es jelentés: A veszekedések vá-
ratlanul törtek ki a tizenkettedik éjszakán,
a noradrenalin alapú nyugtatók ellenére.
A legénység két tagja könnyebben megsérült,
a másik kettő súlyos sérüléseket szenvedett,
ezek következtében egyikük az éjszaka folya-
mán meghalt…
Amikor a Sirikrishna üstökös 2030-ban
elérte a Naprendszert, az emberiség már ké-
szen állt. Tudnivaló volt, hogy a szörnynek
kőmagja van, a Föld pedig nem csupán a
napsugárzás által légneművé változtatott jég-
szemcsékből álló csóván halad majd át. Ezért
a C/2030Sirikrishnát a Mars mellett várták.
A távolsági fegyverekről rövid idő alatt
kiderült, hogy sikeres működésük viszony-
lagos. A Jupiter közelében lévő aszteroida-
övhöz hasonló, több mint egymillió részecs-
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 71
GALAKTIKA
2019. november
kéből álló felhő alakult ki a Mars és a Föld
között. A heliocentrikus erő pedig hamaro-
san kezdte kiszakítani belőle az első asztero-
idákat, és a Nap felé tartó útjukon lévő első
bolygó felé vonzotta őket.
Akkor lőtték fel az Usonia Űrállomást.
Aztán még egyet, a Sen-hszient. Meg a har-
madikat, az Európát. Hét ilyen csodálatos
építmény lebegett a Föld északi féltekéje
körül. Mintha egy hatalmas óra elvesztette
volna fogaskerekeit az űrben. Hét űrállomás
keringett ott, védve kontinensét és országát
a Sirikrishna-felhőből induló támadásoktól.
De nem bombázták az aszteroidákat, mert
féltek, hogy a Földhöz túl közel darabolód-
nának fel. Éppen ellenkezőleg, az emberiség
legősibb művészetét vetették be. Befestették
az űrben lévő sziklákat.
– 15/2047-es jelentés: Tizenegy nap múlva
teljes lett a zűrzavar. A legénység tagjai az
űrhajó más-más részein ébredtek, többségük
súlyos sérülésekkel. A vizsgálat során kide-
rült, hogy az éjszaka folyamán ők verték szét
a térfigyelő kamerákat. A másodtisztet már
nem találták a fedélzeten, de a fekete doboz
adatai szerint a menekülőkamrát belülről
nyitották ki 0:40-kor.
Ivan Jarkovszkij, egy 19. századi orosz
megfigyelte, hogy a fekete ruhák jobban át-
melegszenek a napon, mint a fehérek, és ő
mondta ki először, hogy egy aszteroida röp-
pályáját befolyásolni lehet úgy, hogy meg-
változtatják az égitest színét. A felszínén fel-
gyülemlő, a Nap sugaraiból származó meleg
visszaverődött az űrbe, és az így keletkező
erő megváltoztatta az aszteroida keringési
sebességét és dőlésszögét.
Hat fényes Jarkovszkij-szondát lőttek ki
az űrállomásról, ezek szigonyként fúródtak
mindegyik veszélyes aszteroidába, és a feke-
tétől a szürke árnyalatain át a fehérig tartó
skálán megváltoztatták a színüket. Így bár-
71
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
melyik irányba el lehetett téríteni őket. Röp-
pálya viszont csak egy volt, a Selyemút – így
nevezték azt a vonalat, amelyre mindegyik
felsorakozott a Nap felé tartó útján. Olyanok
voltak, mint a gyöngyszemek.
Persze a JORP-nak nevezett hatás kiak-
názása önmagában nem lett volna elegendő.
A Sirikrishna-felhő darabkái viszont egy üs-
tökösből származtak, és jeget is tartalmaz-
tak, ezért a túlmelegedett fekete részeken
úgy lövellt ki gőz formájában a felszín alatt
lévő víz, mintha rakéták fúvókáiból törne
elő. Életpályájuk végén az aszteroidák hos�-
szú, megfagyott részecskékből álló csóvákat
hagytak maguk után, és visszaváltoztak
azzá, amik eredetileg voltak: üstökösökké.
Csakhogy immár az ember kezében.
Jeffrey Landis fáradtan hunyorgott. Nyil-
ván néhány percre elnyomta az álom, mi-
közben a Jarkovszkij-szondákon töprengett,
a jelentések ugyanis már három évvel régeb-
biek voltak.
– 14/2044-es jelentés: Ez volt az egyetlen
olyan év, amikor az expedícióban nem vettek
részt emberek, csupán egy utolsó generációs,
V. osztályú, mesterséges, különleges érzéke-
lésű vevőkészülék volt a fedélzeten. Indira
Landis, a nem érzékelhető tevékenységek
szakértője egész idő alatt kapcsolatban állt
az űrhajóval. A program végén, a tizenhar-
madik napon Landis engedély nélkül még
egyszer kapcsolatba lépett az Á. Keringési
Pályán túl lévő vevőkészülékkel. Érthetetlen
módon öngyilkos lett.
Lisa visszanézett. Az Usonia olyan volt, mint
egy fényes pont az űrben, egy hétköznapi
csillag, amely a többinél gyorsabban mozog.
Az űrállomások egyre kevésbé bírták a
terhelést. Az aszteroidák egyre gyakrabban
jutottak át a hálón, hogy aztán porrá zúzód-
janak a félig-meddig elhagyott déli féltekén.
72 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 72
A Zarándok Csuhája percről percre nőtt ott,
és közeledett az Egyenlítő felé.
A Marsra való költözés jelentette az
egyetlen esélyt. A Vénusz szóba sem jöhetett,
hiszen a Selyemúton helyezkedett el. Csakis
egy, a Sirikrishna-felhőn túli hely lehetett
biztonságos. Más szóval a Mars, az a bolygó,
ahol a robotok megállás nélkül építették a
telepeket az emberek számára – akik viszont
csak nem akartak megérkezni.
Irigykedni kezdtek azokra, akik negyed-
századdal korábban úgy lettek hősök, hogy
egyszerűen beszálltak az űrállomásokba.
A  Zarándok Csuhája elől menekülve tíz-
milliárd ember húzta meg magát az északi
féltekén, és mind az eget bámulták, mert ott
voltak utolsó mentsváraik: Az Álmok Űrál-
lomásai.
…Lisa felocsúdott. A számítógép öt asz-
teroida jelenlétét jelezte. Néhány pillanat
múlva szabad szemmel is látta őket. Olyanok
voltak, mint egy bombázókötelék, és egye-
nesen feléje tartottak. Vagyis az űrállomás
felé, ami azt jelentette, hogy vonzza őket a
Föld. Az Usonia másodperceken belül kilövi
a szondákat.
Micsoda egybeesés! Öt aszteroida… Pon-
tosan ugyanennyi jelből áll az arcán lévő
csillagkép!
Még egyszer ellenőrizte a sisakrostély
kivetítőjét, az övéhez rögzített szögbelövő
pisztolyt és a hátizsákot, amelyben az oxi-
géntartalék volt.
Nyomástalanította a pilótafülkét, aztán
kinyitotta az ajtót, és nézte az űrt. Csak a si-
sakrostély vékony kristályüvege választotta
el tőle.
Megvizsgálta kesztyűjét, karját és,
amennyire tudta, az űrruháját is. A bal felét
megvilágította a Nap. Arrafelé nem látszot-
tak a csillagok. A másik rész, a ruha jobb
oldala árnyékban volt, alakja élesen kiraj-
2019.10.24. 1:06:35

zolódott a csillagok fényében. Ekkor jött rá
életében először, hogy tőle balra nappal van,
jobbra pedig éjszaka. Szinte kedve támadt
kiáltani egy nagyot. Lisa Landis a nevem,
és egy új világ vagyok! Addig sosem gondolt
arra, hogy amikor egy űrhajós kilép az űrbe,
egyenesen a napfénybe, egész idő alatt saját
napja és éjszakája van, körülötte pedig nap-
kelték és napnyugták forognak.
Az az öt kődarab egyre csak közeledett.
Rettegve nézte néma repülésüket. Több tíz
tonna kő hozza a halált a Földre. Harminc
drága szonda fogadja majd őket. Valóban
egyszerűbb felépíteni egy új civilizációt a
Mars homokjából, mint állandóan az aszte-
roidák útjában lenni.
Csakhogy annyi évvel a legutóbbi Holdra
szállás után az űrbe való visszatérés rette-
netes felfedezéshez vezetett. Egy szimuláció
során, amely három hónapig kellett volna
tartson, a Mars–1 emberekkel a fedélzetén
túllépte a 67 000 kilométert. Mindössze két
hét elteltével az emberiségnek akkora meg-
lepetésben volt része, mint még soha a törté-
nelem folyamán.
Jeffrey sóhajtott. Évek óta nem történt sem-
mi. Mindig ugyanúgy fulladtak kudarcba
azok a kísérletek, melyek az Á. Keringési Pá-
lyán túli életben maradást célozták.
Csak a Sirikrishna-felhő lett egyre na-
gyobb. Egy-egy aszteroida egyéni szökését
leszámítva a Nap lassan, de biztosan húz-
ta maga felé az egész egyveleget, amely így
mind közelebb került a Földhöz.
Becsukta szemét, és megint a program
szenvtelen, monoton hangjára figyelt:
– 9/2041-es jelentés: Az űrhajón kipróbál-
tak néhány különleges kapszulát, mindegyik
alanyt teljesen elszigetelték, még saját magá-
tól is. Bár mozgásképtelenné tették őket, és
egész idő alatt infúzión voltak, a visszatérés-
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 73
GALAKTIKA
2019. november
kor furcsa sérüléseket találtak az űrhajóso-
kon. Az egyik elmélet szerint saját maguknak
okozták őket önkívületi állapotban, kifeje-
zetten álmukban, és ez azzal magyarázható,
hogy végül is minden véraláfutás bizonyos
belső szövetek szakadását jelenti…
Az emberiség újból repült. És ezt tette a
továbbiakban is, áldozatokat hozva az utol-
só pillanatig. Csak a legénységgel tett utak
voltak fontosak. Mert nem robotokat, nem
majmokat és nem is kutyákat kellett a Mars-
ra vinni. Az embereknek a természet által
valaha megalkotott legfurcsább akadályon
kellett átjutniuk.
– 5/2037-es jelentés: Különlegesen kép-
zett önkéntesek voltak a fedélzeten. Viszont
bár a Földön 120 órás ébrenléti rekordot is
felállítottak, az űrben, 67  000 kilométernél
nagyobb távolságban, a tizenkettedik éjsza-
ka után jelentkezni kezdett az Amorpheus-
szindróma.
2034-ben önkéntesként csatlakozott az
Usonia legénységéhez. Saját szemével akarta
látni az Á. Keringési Pályát. Vagy az Álmok
Pályáját, ahogy helytelenül nevezték, mert
valójában egy gömbről volt szó.
Erőt kellett vegyen magán, hogy tovább-
ra is figyeljen. Egyetlen szót sem hagyhatott
figyelmen kívül. Azok a jelentések voltak
az ő mindennapi imái egy fájdalommal teli
szőnyegen, úton egy láthatatlan és emlékek-
kel zsúfolt Mekka felé. A felejtés alkoholját
jelentették, amelyre nagyon nagy szüksége
volt, a piásüvegeket, amelyeket azért ivott ki,
hogy kétségbeesett üzeneteket küldhessen
bennük egy olyan jövőbe, amely állandóan
visszakanyarodott vele a múltba.
Vajon miért nem lett öngyilkos eddig?
Meddig akar még várni? A gondolat borza-
lommal töltötte el. Csakis Lisa miatt maradt
– de már ő is napról napra elutasítóbban vi-
selkedett. Kezdte eltaszítani magától, Indira
73
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
viszont egyre gyakrabban hívta, minden ál-
dott este.
Azok a jelentések nem csupán egy hosszú
horrorfilm részei voltak, és nem is a Földtől
való elszakadás kudarcának története. Az ő
életét mesélték el. A mindenséget jelentették
számára. Az évet, amikor az Álmok Űrál-
lomására érkezett, a napot, amikor megis-
merte Indirát, a pillanatot, amikor elváltak
útjaik.
– 2/2034-es jelentés: A második kísérleti
expedíció gond nélkül túljutott az Álmok Pá-
lyáján. A repülés során egyetlen heves roha-
mot sem jegyeztek fel, mert az alanyok teljes
mértékben tétlenek voltak alvás közben, bár
a hipnogének miatt nem álmodtak. Mivel
azonban erős nyugtatókat adtak be nekik,
nem sikerült helyesen felmérni az alanyok
ellenállóképességét. Ezért miután tizenhá-
rom napon át állandóan benyugtatózott ál-
lapotban repültek, a legénység öt tagja közül
négy soha többé nem ébredt fel. Két hónap-
pal később álmukban haltak meg egy floridai
szanatóriumban. Az ötödik, a fiatal űrhajós,
Jeffrey Landis életben maradt.
Az volt tragikus, hogy egyetlen űrhajó
sem tudta elérni a Marsot két hétnél rövi-
debb idő alatt. A lefagyasztás technológiá-
ja pedig továbbra sem volt megvalósítható.
Foglyok vagyunk, mondta magában. Foglyok
a Földön.
– 1/2033-as jelentés: A Mars–1-re a Fü-
löp-szigetek szomszédságában bukkantak
rá, nagy távolságra attól a helytől, ahová a
vízre szállását tervezték. A parancsnokot
holtan találták a fülkében. A másodtiszt
egy szögbelövő pisztollyal főbe lőtte magát,
miközben kihúzták a pilótafülkéből. A má-
sik két űrhajós sosem került elő. A küldetést,
melynek tervezett ideje három hónap volt, a
földi vezérlőközpontból irányították vissza.
Szinte semmit sem tudni arról, mi történt a
74 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 74
tizenharmadik nappal kezdődően. A fix le-
mezegységen a Fedélzeti Napló helyett csak
egy videofilm volt, amelyen a legénység négy
tagja éppen öncsonkítást végez.
Egy olyan dokumentum következett,
amelynek nem volt hangos verziója, ezért
visszament a vezérlőpulthoz, hogy elolvassa.
Hosszú ideje keresett valamilyen ös�-
szefüggést, egy elrejtett titkot az utóbbi ne-
gyedszázad történései között. De korábban,
2020-ban kezdődött az egész, amikor az
utolsó, Holdon járt űrhajós elmesélt vala-
mit, ami 48 évvel azelőtt történt. A 85 éves
amerikai szenátor, Harrison Schmitt meg-
írta azt, amit később Nulladik jelentésnek
neveztek el.
„1972. december 11-én szálltunk le a Hol-
don, a Derültség Tengerén lévő Montes Tau-
rus közelében. Huszonkét órát, három percet
és ötvenhét másodpercet töltöttünk ott.
Az Apollo–17 volt az utolsó küldetés a
Holdon, és az összes közül ez volt a leghos�-
szabb: az indulástól a Földre való visszaérke-
zésig tizenkét nap és tizenhárom óra telt el.
Szerintem ez fontos szempont.
Azok közül, akik előttem jártak ott,
soha senkit sem kérdeztek arról, hogyan
aludt, vagy emlékszik-e egy álomra. Rusty
Schweickarttól Eugene Cernanig senki sem
beszélt erről. Most pedig már túl késő, szin-
te mindenki meghalt közülük. Azon kevesek,
akik élnek még, öregebbek nálam, és nem em-
lékeznek.
Én viszont nem felejtettem.
Azon az éjszakán kétségkívül elaludtam a
Holdon.
Utána évekig ürességet éreztem. Tulajdonkép-
pen valami többet is. Valami nem történt meg.
Valami, ami állandóan megtörténik velünk, de
nem tudatosul bennünk, a hiányától pedig meg-
bolondulhatunk. Nem álmodtam. Néhány órát
aludtam a Holdon, de teljesen álomtalanul.
2019.10.24. 1:06:35

Akkor, 1972 decemberében, amikor fel-
ébredtem ott, a Derültség Tengerén, mintha
a halálból tértem volna vissza. Mintha elő-
zőleg meghaltam volna. Határozottan azt
éreztem, hogy egy ilyen alvásból nem lehe-
tett volna visszatérni.”
Befejezte az olvasást, és néhány percig
úgy maradt, csukott szemmel, mintha
egy másik, zűrzavaros világban akarná
kinyitni, ahová nehéz bejutni. Az alvás a
halál kisöccse, mondta magában, és csak
az álmok győzik meg, hogy engedjen vissza
minket.
– Landis parancsnok!
Vershen volt az.
– A vadászdrónok megtalálták a monop­
tert a 4-V-4-es zónában. Sodródva lebeg,
egyre növekvő távolságra az aszteroida­rajtól.
– Úgy látom, ezeket már megjelölték – je-
gyezte meg Landis.
– Igen, uram. Ellenőrzött módon távolod-
nak a 4-V-4-es zónától a Selyemút felé.
Vershen rövid szünetet tartott, majd foly-
tatta:
– Felkészültünk a monopter vontatására.
Információink alapján egyetlen ember hi-
ányzik az Usoniáról.
– Azt hittem, előbb nekem kell szólni –
ráncolta homlokát Landis.
– A Tanács úgy döntött, hogy a tények
ismeretében dokkoljuk a monoptert. És…
legyünk nagyon óvatosak.
– Ki ül benne?
– Lisa Landis.
A Tanács tagjainak hologramjai nagyon
gyorsan megjelentek az irodában lévő ve-
zérlőasztal körül. Díszegyenruhát viseltek,
és Landis tudta, hogy az iránta való tisztelet
jeléül vették fel. Megjelent két egyetemi ok-
tató hologramja is, akiket ismert – de csak a
hologramokból.
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 75
GALAKTIKA
2019. november
– Admirális úr – hajolt meg Jeffrey, majd
üdvözölte az előtte lévő fényes félkör többi
tagját is.
– Landis parancsnok! – szólalt meg egy
idős, méltóságteljes férfi, akinek arcáról jó-
indulat tükröződött. – Strawinski gróf nem
akart részt venni ezen a tanácskozáson. Né-
hány pillanattal korábban azt mondta: „Ho-
gyan tudna Landis parancsnok vigyázni
ránk, ha a saját lányára nem képes vigyázni?”
– George Strawinski gróf elfogult ember,
uram – felelte Landis nyugodtan.
– Egyetértek – mondta az admirális. –
Mindenki tudja, hogy a veje a maga helyére
pályázik. Megmondtam a grófnak, hogy ez
lehetséges lesz, de csak miután magát előlép-
tetjük.
A Tanács többi tagja bólintással jelezte
egyetértését.
– Azt viszont nem titkoljuk el maga elől,
hogy ebben a pillanatban A Hét Űrállomás
Nagy Szenátusa figyel minket – folytatta az
öreg. – Éppen most kaptuk meg Lisa pszi-
chológiai jellemzését.
Újabb hologram jelent meg.
– A feltételezések szerint eddig a
monopter robotpilótája irányított mindent
– mondta egy női hang a felvételen. – Mos-
tantól minden a véletlenen múlik. Ilyen ala-
pon pedig lehetetlen megjósolni Lisa Landis
szándékait.
– Mit akar mondani ezzel? – kérdezte Jeff.
A két oktató engedélyt kapott a hozzászó-
láshoz.
– Az utóbbi időben nagy összpontosítá-
si hiányosságokat tapasztaltunk Lisánál –
mondta az egyik.
– Szerintünk egy késleltetve aktiválódott
öröklött szindrómáról van szó – tette hozzá
a másik.
Jeffrey kérdezni akart valamit, de aztán
meggondolta magát. Képtelen volt szalonké-
75
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
pesen megfogalmazni mondanivalóját, ezért
csupán felhúzta a szemöldökét.
– Uram! – harsogta Vershen. – A vadász­
drónok kinyitották a monoptert. Lisa Landis
nincs benne.
Az Usonia parancsnoka a két oktató ho-
logramja felé fordult.
– Mit szólnak ehhez?
Érezte, hogy szinte diadalittasan kér-
dezte.
– Ez Landis kisasszonyra vall – mondta
az első.
– Gyakran látunk ilyet, amikor a
dróntevéje megérkezik az egyetemhez – tette
hozzá a másik.
Landis a vezérlőasztal adóvevője fölé
hajolt.
– Vershen, nem gondolja, hogy a lányom
esetleg bújócskázik az aszteroidák között?!
– Sehol sem találjuk őt, uram – válaszolta
az ügyeletes tiszt. – A rádiólokációs rendsze-
re ki van kapcsolva.
A helyiségben lévő egyetlen hús-vér em-
ber halántékát masszírozva leült a fotelba.
Még mindig nem tudta elhinni, hogy mind-
ez igaz. Nagyon gyorsan került egyik álla-
potból a másikba – bár kívülről olyan meg-
ingathatatlannak tűnt, mint egy szfinx.
Vajon miért tette ezt Lisa? Miért ment el
a monopterrel, és miért szállt ki belőle? Meg
kell értse ezt, ha gondolkodni szeretne.
Most jött rá, milyen keveset tud a saját
lányáról.
Lisa Landis mosolygott. Arra gondolt,
hogy évekkel később csakis erről beszélnek
majd az egyetemen. Olyan pontosan számí-
totta ki a röppályáját, hogy hópehelyként ta-
padt az aszteroidához.
Ellenőrizte a kampószeget. Mélyen a kő-
darabba fúródott, amelynek átmérőjét negy-
ven méterre becsülte.
76 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 76
A közelben meglátta a hat szonda egyikét,
amelyek eltalálták az aszteroidát. Ha késle-
kedett volna, a rendszer működésbe lép, és a
szikla már a Selyemút felé tartana, neki pe-
dig nem lett volna ideje rácsatlakozni.
Az Usonia automata rendszere tökéletes
volt. Senki, még az apja sem tudott volna be-
avatkozni a földi védelmi programba azért,
hogy megmentse őt. Nem lehetett kicselezni.
Csak a bolygó biztonsága számított.
Még jobban meghúzta űrruháján a heve-
dert, amellyel a sziklába lőtt kampószeghez
kapcsolta magát. Így, a hátán fekve olyan
volt, mint egy eretnekségért megkínzott
próféta, egy Sziszifusz, aki törékeny gyerme-
ki vállán hordozza az egész emberiség terhét
az űrben.
A szigonyszondák lüktetni kezdtek, és
néhány másodperc múlva a környező terü-
let antracitszínűről ragyogó fehérre váltott.
Pontosan ott vagyok, ahol a számításaim sze-
rint lennem kell, gondolta, miközben a kö-
zelben lévő szondát nézte. Úgy fénylett, mint
egy bója, amely egy homokos tengerpart
közelében ringatózik a hullámokon. Arccal a
Nap felé fogok meghalni.
Semmiképpen sem lett volna jó a szikla
árnyékos oldalán, mert ott az aszteroida na-
gyon átmelegedett, maga volt az űrbéli gejzí-
rekkel teli pokol.
Elképedve pillantotta meg a Selyemút
utolsó szikláit.
Nagy aszteroida volt ez, és a felszíne több
hőt sugárzott ki az ellentétes irányba, mint
az utóbbi napokban eltérített bármelyik.
Sokak elképzelésével ellentétben a pokol
felé mutató csóva nem volt egyenes. A Nap
ereje miatt ellipszis alakban görbült a csillag
irányába.
Kettéharapta a szájában lévő nyugtatót.
Az alvás REM fázisában történik minden,
gondolta, miközben arra várt, hogy elalud-
2019.10.24. 1:06:35

jon, akkor, amikor az álmoknak kellene meg-
jelenni. Minden éjjel álmodunk, bár szinte
mindent elfelejtünk ebből. Kötelező módon
álmodunk. Álmok nélkül sehol sem élhetünk
tizenkét napnál hosszabb ideig. Sem az űr-
ben, sem a Földön.
Forogni kezdtek a gondolatok az agyában,
egyre lazábban, mintha a kalitkából kirepül-
ni készülő madarak lennének.
Milyen ironikus, gondolta, hogy éppen az
álmok akadályozzák meg tulajdon valósággá
válásukat, holott ezekből születtek első ötle-
teink, első történeteink az űrutazásról!
– Szükségem van egy álomra – suttogta,
majd elaludt.
Hirtelen ébredt fel. Nehezen lélegzett. Fej-
pántja teljesen átnedvesedett a verejtéktől.
Megnyalta száraz ajkát. Úgy érezte, évezre-
dekig aludt, és fényéveket repült, hogy aztán
ugyanabba a testbe térjen vissza.
Szerencsére ez nem volt igaz. A sisakros-
tély nézőkéjén megjelenő felirat szerint a ri-
asztó a beállított időpontban ébresztette fel,
pontosan 70 perc elteltével. Ennyi idő kellett
ahhoz, hogy a REM fázisba kerüljön.
Sziszegés jelezte neki, hogy az utolsó
előtti oxigéntartály készletét kezdte fo-
gyasztani. Bekapcsolta a hátizsákján lévő
antennát. Tudatosan mély levegőt vett, és
beszélni kezdett:
– 2056. január 3., Usonia-idő szerint 4:20.
Lisa Landis vagyok, és egyenesen az űrből
jelentkezem. Az űrből, amelytől vélemé-
nyem szerint kevésbé kellene tartanunk. Ez
az első otthonunk, innen származunk. És
nem minden sugárzás káros. A kozmikus
elektromágneses alapsugárzás folyamatosan
eléri a Földet. Kijelentem, és a továbbiakban
bebizonyítom, hogy ez a sugárzás tehet az
álmok megjelenéséről, mégpedig egy olyan
periódusban, amikor a légkör egy hatalmas
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 77
GALAKTIKA
2019. november
meteoroid becsapódása után sebezhetővé
vált, és könnyebb volt átjutni rajta. Akkor
bukkantak fel először az álmok az emlősök
agyában, és újabb evolúciós lépcsőfok felé
tolták őket, amelyben alvás közben is gon-
dolkodnak. Az álmok voltak az agy fejlődé-
sének póterőforrásai.
Egy pillanatnyi szünetet tartott. Ha ezt az
egyetemen mondja el, azonnal kirúgják. Ép-
pen ezért jött most ide. Bizonyítani.
– Az elektromágneses alapsugárzás nem
csupán a Világegyetem születésekor kelet-
kező fényből származik. Nem csupán Isten
sugarairól van szó, amelyek valamilyen ócs-
ka katódsugárcsöves televízió képernyőjén
jelennek meg, mintha paraziták lennének.
Ez segített nekünk az evolúció újabb foká-
ra lépni. A gond abból származik, hogy az
űrhajók ólomborítást kapnak a kozmikus
sugárzás ellen, ezzel ugyanis az elektromág-
neses alapsugárzást is megállítjuk. Meg kell
találni a megoldást arra, hogy elkülönítsük
őket.
Megint szünetet tartott, aztán határozot-
tan folytatta:
– Mindig is kíváncsi voltam, hogyan bír-
ták ki annyi ideig az űrhajósok a régi Nem-
zetközi Űrállomáson. Aztán rájöttem, hogy
400 kilométeres magasságban nem voltak
túl komoly óvintézkedések, és elérhette őket
az elektromágneses alapsugárzás. Mert,
tudják… az Álmok Keringési Pályája nem
létezik. A 67  000 kilométeres magasságot
kizárólag a félelmeink határozták meg. Az
űrhajóknak ezen a határon belül is gond-
jaik lennének. Azért ússzák meg mindig,
mert az éves rituális küldetések után mindig
visszatérnek hozzánk. Mi pedig azért mara-
dunk életben az alapsugárzás nélkül az Ál-
mok Űrállomásán, mert sokan vagyunk, és
együtt vagyunk. Együtt álmodhatunk! Elin-
dulhatunk a Mars felé. Csak elég bátrak kell
77
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
legyünk ahhoz, hogy elmozduljunk erről a
pályáról. Rájövünk majd, hogy álmainknak
nincsenek határai!
Alig tudott erőt venni magán, hogy ne
sírjon.
– Sajnálom, apa. Szeretném hallani a
hangod most, akkor is, ha ez csupán azt je-
lentené, hogy veszekszel velem. Hallani sze-
retnélek az utolsó pillanatig. De el kell mon-
danom neked, hogy amit eddig hallottál, az
nem csak elmélet. Röviddel ezelőtt az Álmok
Pályáján túl álmodtam, és ezzel az adással
együtt bizonyítékként elküldöm neked agyi
hullámaim felvételét. Anyáról álmodtam.
Hiányzik, hiányoztok ti ketten, együtt. –
Lisa utolsó szavai egyre halkabbak lettek,
a végén szinte már suttogott: – Mindig azt
mondtad, hogy anya álmában halt meg. És
úgy gondolod, utána is álmodott. És csak
ennyi maradt belőle. Olyan, mint egy rég
kihunyt csillag fénye, amely mégis minden
este meglátogat minket.
Jeffrey Landis hiába várta a folytatást.
Csend lett.
A jelforrás túlságosan eltávolodott. És
miközben a Tanács tagjai egyszerre kezd-
tek beszélni, és mindenkin úrrá lett a lel-
kesedés, Jeff a fotelba rogyott. Csorogtak a
könnyei.
Szinte megijedt, amikor meghallotta a fér-
fi hangját. Váratlanul érte. Tudta, hogy az
Usonia antennája erős, de alábecsülte a saját
ruháján lévő antenna vevőerejét.
– Lisa! Lisa, hallasz engem?
– Apa?
– Először is: miért nem rögzítetted a
monoptert az aszteroidához?
– Nem kockáztathattam a kísérletem si-
kerét. Különben az űrállomás közvetlen kö-
zelében próbáltam volna ki… Adtatok volna
még egy esélyt nekem?
78 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 78
– Lisa Landis! – szólt közbe mindenki
meglepetésére az admirális. – A Tanács
megértette a bizonyítást, a következő na-
pokban megtárgyaljuk. Egy perccel ko-
rábban valaki már javasolt egy kísérletet,
amelyben két hétre ólombunkerekben
különítenék el az önkénteseket a Földön.
Ha az eredmény ugyanaz lesz, mint az
űrhajókon, az azt jelenti, hogy valóban az
alapsugárzás hiánya okozza az álmok el-
tűnését.
– A közeljövőben pedig első alkalommal
merünk majd űrállomást helyezni az Álmok
Pályáján túlra – mondta Jeff.
– Akkor hát… – hallatszott Lisa gyenge
hangja – harag nélkül búcsúzhatunk el egy-
mástól?
– Csak nem gondolod, hogy ennyivel
megúszod?! – kiáltotta Jeffrey. – Megtiltom,
hogy bármi is történjen veled! A lányom
vagy, oké? Visszahozunk onnan!
Lisa válasza némi szünet után érkezett.
Elég bátortalan volt a hangja:
– Apa? Az űrállomáson nincsenek meg-
felelő eszközök arra, hogy el tudjatok jönni
ide. Ezzel a sebességgel és ilyen messzire biz-
tosan nem.
– Lisa, figyelj rám! Tudod, hogy képte-
lenek vagyunk beavatkozni a Jarkovszkij-
programba. Azt kockáztatnánk, hogy elté-
rítjük a Selyemúton lévő összes aszteroidát.
Viszont végeztek néhány számítást… El
tudsz jutni a legközelebbi szondához?
A lány jobbra nézett, megpróbálta meg-
saccolni, milyen messze van a bója, amely
mindent megvilágított maga körül.
– Ha idáig eljutottam… – mosolygott –
igen! Tíz méterre van.
– Csak el kell forgatni kissé! Az leválaszt-
ja a Jarkovszkij-programról, és képesek le-
szünk a vezérlőből irányítani az összes többi
szondát. Visszahozunk onnan!
2019.10.24. 1:06:35

Lisa Landis mély levegőt vett. Önfeláldo-
zása új fordulatot vett. Immár van visszaté-
rés az útról, amit választott. Csak most kez-
dett félni, mert megtudta: van esélye arra,
hogy megússza.
– Lisa, a Tanács megengedte, hogy né-
hány másodpercig kettesben maradjunk –
hallatszott megint Jeff hangja.
A lány nehezen türtőztette magát attól,
hogy rázúdítson egy szóözönt. Olyan sok
mondanivalója volt!
– Lisa, nem nekünk kell anya felé men-
ni. Indirát vissza kell hozni! És ezt csak úgy
tudjuk megtenni, ha élünk! Csak így tarthat-
juk meg őt. Érted?
– Igen – bólintott könnyes szemmel a
lány. – Igen.
Arra gondolt, hogy feltalálhattak volna
egy arcpántot is a sírós gyermekek számára,
akik az űrbe szöknek.
– És szeretném, ha még valamit megér-
tenél, Lisa. Mindig, de mindig bíztam az
erődben.
A magánbeszélgetésnek vége szakadt, és
egyszerre több hang – a műszaki mérnököké
– hallatszott:
– Lisa, Lisa Landis…
Legalább még egy pillanatig beszélni sze-
retett volna Jeff-fel! Sosem voltak képesek
megfelelően kommunikálni egymással. De
még sosem szerette volna ennyire hallani
őt. Szinte kétségbeesetten vágyott arra, hogy
vele maradjon.
Eltelt némi idő, mire képes volt újra a re-
pülőmérnökökre figyelni:
– Elemezzük azt, hogyan érheted el a leg-
közelebbi Jarkovszkij-szondát. Tudnunk kell,
milyen felszerelés van nálad, Lisa Landis!
Próbáld megszámolni, hányszor fordul át az
aszteroida! Támpontnak használd a Földet
vagy a Napot! Figyelembe kell venned, hogy
létezik egy független ingadozás is…
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 79
GALAKTIKA
2019. november
Ez volt a megszokott mentési eljárás.
A kötelességüket teljesítették.
– Itt Lisa Landis! Hallanak? – szakítot-
ta félbe őket. – Magam fogom kiszámolni.
Most csak annyit tudok, hogy másodpercen-
ként 50 kilométerrel távolabbra jutok, úgy-
hogy nincs veszteni való időm!
Ráadásul takarékoskodnia kellett a ruha
energiatartalékával, ezért nyelt egyet, és
szétkapcsolt.
A teljes csend szinte lesújtotta. Már nem
olyan állapotban volt, mint az előbb, amikor
azt hitte, hogy ez az utolsó útja. Az emberi-
séget megmentő küldetés véget ért, és egy új
vette kezdetét. A harc a saját életéért.
Fogait összeszorítva azt képzelte, hogy
otthon van, és a házi feladatát írja. A padlón
ül, és el kell jutnia egyikpontból a másikba,
de nem lépegetve, ráadásul egy pillanatra
sem állhat fel.
Valahonnan hirtelen beugrott egy Jeff-fel
folytatott beszélgetés emléke. A tizedik szü-
letésnapja előtt történt.
– Háromszázan vagyunk gyerekek az űrál-
lomáson! Nekünk miért nincsenek űrruháink?
– A gyerekek nem mehetnek ki, Lisa. A fel-
nőttek számára is veszélyes…
– És ha vészhelyzet lenne? Ha egyenként
kellene kimentsetek minket, és ki kellene vi-
gyetek, hogy átkerüljünk egy másik űrállo-
másra?
Kihúzta a pisztolyt az övéből. Még hat
kampós szög volt a tárban. Ha széttárt karja
fesztávja egyenlő a magasságával, leszámítva
a behajlított ujjakat, az tíz métert jelent. Leg-
feljebb ennyit gurulhat, egyik szög után a
másikba kapaszkodva. Egyetlen centimétert
sem tévedhet, persze csak abban az esetben,
ha egyáltalán helyesen mérte fel a távolságot
a szigonyszondáig.
Minden egyszerűbb lenne egy kötéllel,
csakhogy a szabad mozgás kedvéért meg-
79
2019.10.24. 1:06:35
 GALAKTIKA
2019. november
szabadult az űrruha szokásos felszerelésé-
től. Széttárt karral azért oda tud gurulni,
mint egy gyerek, aki háton fekve angyalo-
kat „rajzol” a hóba. A bal és a jobb kezével
felváltva húzódzkodik majd közelebb, és
minden guruló mozdulat előtt az övéhez
rögzíti a pisztolyt.
Mély levegőt vett, és hozzáfogott. Nem
volt nehéz, nem volt szabad annak tűnjön.
A padlón volt, a saját szobájában.
Az első szög tökéletes távolságban fúró-
dott be, éppen elérte a másik kezével, nem
közelebb és nem távolabb. Ezúttal, az első
megállás után hason feküdt a földön – ha
ugyan földnek lehet nevezni egy aszteroida
felszínét. Most könnyebb lesz lőni. És így is
történt. Tökéletes lövés volt, pontosan 1,6
méterre jobbra.
Amikor újra megkapaszkodott a kampó-
ban, háttal a sziklához simulva, tudta, hogy
most nehezebb lesz, mint első alkalommal.
Egy kis kiszögellés kifelé feszítette a karját,
ráadásul visszafelé célozva kellett lőjön.
Mindennek a tetejébe balkezes volt, ezút-
tal viszont jobb kézzel kellett meghúzza a
ravaszt.
És igen, pontatlanul lőtt. Fél méterrel
távolabbra. Felüvöltött dühében, aztán úgy
érezte, megfullad. Egy percbe telt, mire ké-
pes volt lehiggadni.
Ugrania kell, nem ijedhet meg az aszte-
roida sebességétől. Végül is ő is ugyanaz-
zal a sebességgel repül. Ráadásul, biztatta
magát, nyertem egy fél métert. Lehet, hogy
később jól jön majd.
Azért mindent összevetve egyáltalán
nem volt egyszerű. Mert amúgy lövöldö-
zés helyett egyszerűen lecsúszott volna a
sziklás felület mellett a szigonyszondá-
ig. Csakhogy az a hatalmas sziklatömb
a JORP-effektus uralma alatt kiszámít-
hatatlan dőlésszögben és sebességgel
80 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 80
forgott, így aztán a maximális óvatos-
sággal végrehajtott szabad mászás volt
az egyetlen megoldás. És ha csak egy
pillanatra is elszakad a felszíntől úgy,
hogy nem kapaszkodik, az ismeretlenbe
zuhan.
Úgy ugrott, hogy közben fordult is egyet.
Szinte becsukta szemét, amikor sikerült
elkapnia a kampót. Úgy lengett, mint egy
kép, amelynek akasztója nem a ráma köze-
pénél van. Csak ekkor uralkodott el rajta
igazán az izgalom. Mi lett volna, ha nem
kapja el?
Újból lőtt, ezúttal jól. A látási viszonyok
tökéletesek voltak. Nem tudta elképzelni,
hogyan sikerült volna, ha nincs az a fény,
amely felé éppen azért közeledett, hogy ki-
oltsa.
Még két kampós szög volt a tárban. És
három méter a szondáig.
Ekkor történt. A pisztoly váratlanul vis�-
szalökött, és visszataszította őt is, a másik
keze pedig lecsúszott a kampóról. Néhány
pillanat alatt húsz méter távolságra került
a szondától.
Kalapált a szíve, és ettől zúgott a vér a fü-
lében. Istenem, egyedül van a hideg, fekete
légüres térben!
Hogyan tér vissza?!
Minden pillanattal távolodott az aszte-
roidától. Látszólag lassan, mintha tangózna
az űrben.
Valójában azonban ő is meg a szikla is órán-
ként 180  000 kilométeres sebességgel szágul-
dottak, mint két, egymás után kilőtt golyó.
Túl sok idő telt el, mióta megszakadt az
adás, és még azt sem tudták biztosan, hogy
Lisa szándékosan kapcsolt-e szét. Azt vi-
szont nagyon is tudták, hogy a lány másod-
percenként ötven kilométeres sebességgel
közeledik a Naphoz.
2019.10.24. 1:06:35

– Landis parancsnok! – mondta az ad-
mirális. – Tudja, milyen nagyra tartjuk
magát. Arra kérjük, távozzon a dolgozó-
szobából. Néhány napra vonuljon el! Sem-
mit sem tehetünk már. Szükségünk van
magára.
Az egyik oktató ugyanazon a tisztelettel-
jes hangon hozzátette:
– Amellett, hogy bármelyik tapasztalt
űrhajós számára nagyon nehéz küldetés
lenne… Lisával az a gond, hogy képtelen
összpontosítani.
– A legegyszerűbb helyzetekben sem
képes feltalálni magát – tette hozzá a
másik oktató. – Az iskolában a legkön�-
nyebb teszteket sem hajlandó meg-
oldani.
– Semmit sem mondtak nekem eddig er-
ről – közölte Jeffrey tompa hangon.
2019/NOV/11 | 20h |
Daoud Dániel –
Somló Dávid –
Szabó Veronika
Animal City
TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA | TRAFÓ HOUSE OF CONTEMPORARY ARTS ///////////////
1094 BUDAPEST, LILIOM UTCA 41. | WWW.TRAFO.HU | +36 1 215 1600 | @TRAFOHOUSE
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 81
GALAKTIKA
2019. november
– Az egyetem vezetősége nem akarta ter-
helni magát még ezzel is…
– Még ezzel is?!
Landisnek már nem sikerült úrrá lenni
dühén. Mély levegőt vett.
– A lányom csak akkor nem hajlandó
kitölteni egy tesztet, ha az túl egyszerű a
számára!
„Lisa!”
Kislány volt még, csupán tízéves. Három
hónap földi szünidő után – amely során a
szó legszorosabb értelmében nehéz volt az
élet – akkor tértek vissza otthonukba, az
űrállomásra.
„Lisa, kinyithatod a szemed!”
Az űrkomp az Usonia főtengelyében
dokkolt, ők pedig megkapták az en-
gedélyt, hogy negyedórára kilépjenek
SZÍNHÁZ
THEATRE
A produkció a által meghirdetett és támogatott
Staféta program keretében, az további
támogatásával kiegészülve valósult meg.
81
2019.10.24. 1:06:36
 GALAKTIKA
2019. november
az űrbe. Lisa számára ez volt az első al-
kalom, mert az egyik földi bázison ta-
láltak végre neki egy megfelelő méretű
űrruhát.
Jeff erősebbnek és szebbnek tűnt, mint
valaha, bár arckifejezése ugyanolyan szo-
morú maradt. Jól állt neki az új parancs-
noki ruha, mintha még a szkafanderen
keresztül is látszottak volna a rangjelzései.
Büszke volt az apjára.
„Lisa – mondta neki Jeff –, ebben a
pillanatban, amikor mi ketten látszólag
mozdulatlanul lebegünk tíz méter távol-
ságra az Usoniától, valójában mindket-
ten óránként 8367 kilométeres sebességgel
repülünk.
A lány hallgatta, amit mond, és túlsá-
gosan meghatódott ahhoz, hogy válaszolni
tudjon. Csak a kezét nyújtotta felé.
„Tudod, mit tettél most? Gyorsabban mo-
zogtál, mint a Világegyetem, Lisa! Olyan hi-
deg van itt, hogy az a kevés hidrogénatom
körülöttünk szinte alig mozog, te pedig, ha
akarnád, elkaphatnád őket, mint valami
pillangókat!”
Jeff mindig is úgy tudott beszélni, mint
egy költő. Fogták egymás kezét, és nézték
a Világegyetem szépségét, a Földet, amely-
nek árnyékában éppen akkor haladt át
az Usonia Űrállomás, ez a hatalmas, több
ezer fényponttal díszített kerék, a szürke
tojáshoz hasonló Holdat, két másik, távoli
űrállomást, melyek ragyogtak a napfény-
ben, és a Selyemutat, amelyen a távolodó,
teherhordó állatokra hasonlító aszteroidák
a Naprendszer középpontjában lévő dűnék
felé tartottak.
A lány életének legszebb napja volt az.
„Ne félj az űrtől, Lisa. Soha. Az űrből jöt-
tünk.”
De telt-múlt az idő, és Jeffet egyre inkább
rabul ejtették azok a jelentések. A gondo-
82 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 82
lat, hogy megmenthetné az emberiséget.
A  kényszerképzet, hogy minden idejét a
múltban töltse.
…Lisa Landis hirtelen kinyitotta szemét.
Még mindig húsz méterre volt az aszte-
roidától. Az a lökés legalább nem forgatta
meg, tehát a szikla előtte volt.
Abból a távolságból láthatta a túlsó ol-
dalon nagy nyomással kitörő gőzt, amely
azonnal megfagyott, több kilométeres csó-
vát alkotva az aszteroida mögött. A sziklá-
ból újra üstökös lett.
A pisztoly Lisa bal kezében volt. Óva-
tosan a jobb kezén lévő karkötő mögé, a
karjához szorította a fegyvert, és igyeke-
zett minél közelebb célozni a szondához.
Fennállt az esélye annak, hogy a kampó
nem akad meg a karkötőben, és nem rántja
őt magával az aszteroidához. De fennállt az
a veszély is, hogy a fegyver megint vissza-
rúg, és még messzebbre taszítja a sziklától.
Tehát a lövés pillanatában el kell engedje a
pisztolyt. Tökéletes összhangra van szük-
ség. Úgyis ez az utolsó lövedék. Az utolsó
próbálkozás.
Lőtt, és ugyanabban a pillanatban eldob-
ta a fegyvert.
A karkötőt szinte letépte a nagy erővel
kilőtt kampó, amely magával rántotta a
testet is. Egy szempillantás alatt az asztero-
idán volt, a szigonyszonda mellett, amely-
nek fénye elvakította.
Jobb karja lüktetett a rántástól, de a
győzelem érzete erősebb volt bármilyen
fájdalomnál. Nagy nehezen kihúzta kezét
a sziklához rögzített karkötőből, és bele-
kapaszkodott a Jarkovszkij-szondába.
A holo-Tanács az oktatókkal együtt eltűnt.
Jeff félig imádkozva, félig a szívét nyom-
kodva a mellkasára tette a kezét. Istenem,
miért? Miért Lisa?
2019.10.24. 1:06:36

Nagy sokára saját maga válaszolta meg a
kérdést, szinte sírva.
Mert csak egy gyereknek juthat eszébe
ilyesmi. Mert csak az ő gondolatai lehetnek
olyan tiszták, hogy megértse saját tudat-
alattiját. Mert csak egy gyerek képes vis�-
szaadni a nagyoknak az álmaikat.
Lisa hangja olyan tisztán hallatszott,
hogy Landis összerezzent:
– Apa! Apa, hallasz?
– Úristen, Lisa! Meg akarsz ölni?
– Tudod, hogy szeretem egyedül megírni
a házi feladataimat.
– A rendszer szerint hatástalanítottad a
főszondát!
– Meg sem bírom mozdítani. Bármilyen
erősen húzom, bármennyire rugdosom,
nem megy.
Az utolsó pillanatban elhallgatott. Mint-
ha mondani akart volna még valamit.
– Túlságosan jól beleállt, apa! Tudom,
hogy nem sikerül majd átvennetek az irá-
nyítást… de van egy ötletem!
– Lisa?
– Mondd meg, mi történik most!
Jeffrey még nem tudhatta, hogy Lisa át-
öleli a fényes bóját, és úgy borul rá, mint
egy medúza a zsákmányára. Csak néhány
vékony fénysugár hatolt át kesztyűje és kar-
ja között. Ezt leszámítva az aszteroida azon
része koromfekete lett.
Röviddel később elhagyta a sort, letért a
Selyemútról, miközben a vezérlőkabinban
ülő Vershen a röppályáját próbálta megha-
tározni.
– Lisa, a számítások szerint két másod-
percenként engedned kell áttörni a fényt!
– mondta Jeffrey. – A kőtömbben lévő víz-
készlet kimerülőben van, de ezt még ellen-
őrzés alatt tarthatod. Közeledsz felénk, a
röppálya túl lapos…
– Értettem – válaszolta a lány.
Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 83
GALAKTIKA
2019. november
Az aszteroida pislákolni kezdett a távol-
ban, mint egy csillag, melyet a Földről fi-
gyelnek meg.
– Uram! – hallatszott a tiszt hangja. –
Módosítani kell az aszteroida pályáját!
– Senki sem tökéletes – felelte Landis.
Egész életében arra várt, hogy ezt ki-
mondhassa.
– Túl gyorsan közeledik! – folytatta
Vershen. – Attól tartunk, hogy alattunk su-
han majd el, és befogja a Föld, uram.
Sok időbe telt, mire felfogta. Mintha
kikapcsolt volna az agya. Hanem amikor
megértette, Jeff megremegett. Egyetlen pil-
lanatig sem jutott eszébe ez a lehetőség.
– Landis parancsnok, az aszteroida 25
méternél nagyobb, ezért a Tanács úgy dön-
tött, bombázni kell!
A Tanács! Hát ezért tűntek el! El akarták
kerülni, hogy konfliktusba keveredjenek
vele.
Jeffrey alig tudott megszólalni:
– Lisa… Közel vagy, és a Föld gravitá-
ciója túl nagy, a JORP-effektus pedig már
nem működhet. Más megoldáson gondol-
kodunk…
Még nem mondta el neki. Nem mondta
el, hogy szét kell lőjék az aszteroidát. Hogy
egyetlen, az űrben lévő ember kedvéért
nem veszélyeztethetik több millió életét a
Földön. És nem is mondom el neki, nyögte
Landis megszakadó szívvel. Az utolsó pil-
lanatig beszélgetni fogok vele, amíg valaki
meg nem nyomja majd azt a gombot. A lá-
nyom egy pillanatig sem fog szenvedni.
Aztán a műszaki mérnökök másról tá-
jékoztatták, és az első pillanatban Landist
elfogta az öröm.
– Nem kell bombáznunk az aszteroidát,
uram.
Izgalmában Jeff elfelejtette kikapcsolni
Lisa csatornáját.
83
2019.10.24. 1:06:36
 GALAKTIKA
2019. november
– Olyan szögben érkezik a légkörbe, hogy
meteor lesz belőle, parancsnok úr. Teljes egé-
szében elég majd, még mielőtt földet érne.
– Kérlek, ne sírj, apa! – hallatszott Lisa
hangja, mely betöltötte a benne keletkezett
űrt. – Mindig is a csillagok döntöttek a sor-
sokról. Hullócsillaggá válni… Ennél szebb
sors nem létezhet!
Jeffrey Landis semmit sem mondott már.
Mintha nem is lélegzett volna.
És semmit sem lehetett leolvasni az arcá-
ról, amikor elhagyta az Álmok Űrállomásá-
nak parancsnoki szobáját.
Lisa elaludt.
Nem tudta, mennyi ideig aludt. Az is le-
het, hogy szó sem volt alvásról, csak elzsib-
badt a hidegtől, mert az űrruha energiatar-
taléka gazdaságos üzemmódba kapcsolt.
Nem tudta eldönteni, hogy a szonda lett
fényesebb, vagy az ő nézőkéjének fénysar-
kító tulajdonsága szűnt meg. A sisakrostély
kivetítője nem működött, ahogy a hátizsák-
ján lévő antenna sem.
Hatalmasra nőtt alatta a Föld. Félig nyi-
tott szemmel észrevette a fényes pontokat
– a meteorok, amelyek A Zarándok Csuhája
fölött égnek el. A Vénusz Karjai pedig so-
sem voltak még ilyen nagyok. Mintha azért
nyúlnának feléje, hogy üdvözöljék. Egy
utolsó, örök öleléssel.
Az aszteroida túljutott a légkör felső
rétegein. Bár itt még ritkásak voltak a le-
vegőrészecskék, mégis kezdtek ellenállást
tanúsítani, amitől izzani kezdett a szikla
előtti térség. Ötszáz foknál nem lehet több,
mondta magában Lisa, mert űrruhájának
védőburkolata egyelőre bírta a strapát.
De az is lehet, hogy meghaltam, és ami
maradt, csak egy álom.
Hirtelen előkerült egy régi emlék. A kí-
vánság volt, amire akkor gondolt, mikor
84 Az Álmok Űrállomása
066-084-surugiu.indd 84
elfújta a tortán lévő gyertyákat, az Álmok
Űrállomása pedig megállt. Azt kívánta,
hogy Jeff soha ne hagyja el őt, ahogyan azt
Indivel tette.
Lisa hunyorgott. A szemhéján áthato-
ló fehérség nem a szigonyszonda felől jött.
Egy űrhajó fényszórói árasztották el foto-
nok tömkelegével az aszteroidát. És abban
a varázslatos fényben mintha egy űrhajós
közeledett volna lassan. Biztosítókötél volt
hozzácsatolva.
Nagyon veszélyes manőver, mondta ma-
gában szédelegve, kevesen mernének ilyes-
mit művelni.
– Anya?! – suttogta, és nagy nehezen ki-
nyújtotta kezét.
A szikla remegni kezdett. Vörösen iz-
zott, mintha a Nap éppen lenyugodna kö-
rülötte. Vége.
De akkor az űrhajós is kinyújtotta kezét,
és a kesztyűk gyengéden összeértek. Mint-
ha egy űrbéli Sixtus-kápolnában lennének.
Aztán a férfi sisakrostélyának nézőkéje
depolarizálódott, és Lisa meglátta az arcát.
Az apja volt.
Joó Attila fordítása
Liviu SURUGIU
1969-ben született román író, forgatókönyvíró.
Főként az SF zsánerében alkot. A 80-as évek
elején kezdett írni. Elsőként publikált elbeszélé-
se, a „Visându-l pe Mart Senson” 1994-ben díjat
nyert. Azóta hazájában öt regénye jelent meg,
valamint két novelláskötete, és műveivel közel
30 díjat nyert el. Az utóbbi években több novel-
lája látott napvilágot fordításban franciául, né-
metül és spanyolul, de a Writers of the Future
pályázatán is sikerrel szerepelt. Hónapokon be-
lül várható egy elbeszélésének amerikai meg-
jelenése, és most magyarul is megismerkedhe-
tünk vele.
2019.10.24. 1:06:36

Elhagyni a Földet – Hol legyen a bázis?
A
MIKOR A FILMEKBEN meg-
nézzük a holdbázisokat, esetleg
a marsi létesítményeket, azok
gyakran festői környezetben
vannak. A háttérben magas, látványos hegy-
ormok, esetleg a közelben egy festői kanyon,
ahonnan az asztronauta letekinthet a szédítő
mélységbe.
Azonban egy leendő bázis helyét sokkal
racionálisabb érvek alapján fogják kiválasz-
tani: minél könnyebb, minél biztonságosabb,
minél jobb hely kell. Az űrutazásban minden
egyes tényező kockázatot rejt, ezért fontos a
legoptimálisabb alternatíva.
Landolási szempontból egy nagy, sík, krá-
terektől és szikláktól mentes terület az ideális,
mert ott semmi nem veszélyezteti a leszállást.
Emlékezzünk csak az első Holdra szállásra:
Armstrongnak tovább, pontosabban arrébb
kellett repülnie, mert a tervezett hely tele volt
sziklákkal. E miatt a manőver miatt maradt
csak húsz másodpercnyi üzemanyag a tar-
tályban.
Utazási szempontból mindenképpen egy
egyenlítői helyszín lenne a legjobb. Minél kö-
zelebb van a leszállási hely az egyenlítőhöz,
annál könnyebb és üzemanyag-takarékosabb
A jövő otthona
085-jovo.indd 85
GALAKTIKA
2019. november
a Hold vagy a Mars elhagyása, mert a tengely
körüli forgás felszíni sebessége hozzáadódik
az űrhajó sebességéhez.
A Hold esetében azonban sokkal jobbnak
tűnik egy pólus közeli bázis építése. Ennek
két oka is van. A Hold kötött tengelyforgá-
sa miatt két hétig tart a nappal, és két hétig
az éjszaka. Két hét sötétség alatt nem lehet
napenergiára számítani. Azonban ha a nap-
erőművet a póluson helyezik el, gyakorlatilag
állandó lehetne az áramellátás.
Szintén a pólusok mellett szól az is, hogy
az itteni kráterek mélyén vannak állandó-
an sötét helyek. Azokban lehet a legnagyobb
eséllyel vízjeget találni, amely nemcsak az
élethez szükséges, de üzemanyag is állítható
elő belőle.
A Mars esetében fontos szempont lehet a
tengerszint feletti magasság. Minél magasab-
ban fekvő területről indul az űrhajó, annál
kisebb az energiaigény. Például az Olympus
Mons körülbelül 20 fokkal fekszik a marsi
egyenlítőtől északra, de több mint 21 kilomé-
ter magas. Központi krátere 90 kilométer át-
mérőjű. A hegy 550-600 kilométer átmérőjű,
és annyira kicsi a lejtése, hogy ott állva szinte
nem is érzékelhető, hogy hegyoldalon állunk,
inkább egy fennsík érzetét kelti.
Kovács „Tücsi” Mihály
85
2019.10.24. 0:28:46
 GALAKTIKA
2019. november
Conan a köbön
avagy Robert E. Howard művei – filmen
R
OBERT E. HOWARD? A kérdést
hallva a „Conan, a barbár” szavak
ötlenek elsőként eszünkbe. És való-
ban. Az Arnold Schwarzenegger ál-
tal játszott hős az elmúlt harminc évben mitikus
magasságokba emelkedett.
De nem mindig volt ez így.
Howard elbeszélései a harmincas évek első
felében fantasy és horrorsztorikat közlő pulp
magazinok lapjain láttak napvilágot, de az iga-
zi sikert a Marvel képregényfüzetei hozták el
a számára. Az 1970 és 1993 között prosperáló
Conan, a barbár 275+12 számot, míg a Conan
kegyetlen kardja 235+1 folytatást ért meg. A leg-
több történetet Roy Thomas jegyezte.
Ezt a sikert meglovagolva készítették el 1982-
ben a Conan, a barbárt, mely máig a legjobbnak
tartott filmfeldolgozás. (A forgatókönyvet Oli-
ver Stone írta, aki hét évvel később A szakasz
című filmjéért elnyerte az Oscar-díjat rendezői
kategóriában.) Az osztrák testépítő partnerei
Max von Sydow és a mély hangú (nem is hasból,
hanem még lejjebbről, talán lúdtalpból beszélő)
James Earl Jones voltak.
Az 1984-es Conan, a pusztító már jóval har-
matosabbra sikeredett, talán azért, mert ezúttal
Roy Thomas és Gerry Conway képregénye nyo-
mán készült a forgatókönyv, és a neves színészek
helyett a szupermodell Grace Jones és a kosaras
Wilt Chamberlain játszották Schwarzi mellett a
főbb szerepeket.
Egy harmadik film is ehhez a felsoroláshoz
kívánkozik, az 1985-ös Vörös Szonja, ahol az
osztrák izomkolosszus a harcos Kalidor szere-
pét játszotta el a méretesen bájos és keményen
hentelő Brigitte Nielsen, Sylvester Stallone leen-
86 Képregény a Galaktikában
086-090-kepregeny.indd 86
dő neje oldalán. Érdekes, hogy ez a film is egy
képregény alapján készült, az meg „A keselyű
árnyéka” című Howard-elbeszélés nyomán.
Schwarzenegger nem bújt többet a kim­mé­
riai bőrébe, bár ha igazak a hírek, a közeljövő-
ben mégis visszatér a Conan legendája című
filmben.
2011-ben Jason Momoa próbálkozott Co-
nan, a barbár szerepével – mérsékelt sikerrel.
Partnere az a Ron „Hellboy” Perlman volt,
aki egy 2007-es videojátékban magát Conant
szinkronizálta.
A klasszikus Conan-filmek előtt csak egy
félórás filmfeldolgozás készült Howard egy el-
beszéléséből, 1961-ben A pokol galambjai, mely-
ben a horrorfilmek sztárja, Boris Karloff is ját-
szott, méghozzá saját magát!
Még két filmes feldolgozást érdemes meg­
említeni.
Az egyik az 1997-es Kull, a hódító, mely ere-
detileg a Conan, a hódító címet viselte volna.
Végül is az alkotók elálltak a névhasználattól, és
csak pár elemet emeltek át a Conan, a bosszúálló
című regényből. A film főszereplői Kevin Sorbo,
Tia Carrere és Thomas Ian Griffith voltak.
Viszont a másik figura ízig-vérig Howard fő-
hőse: Solomon Kane, a puritán szörnyvadász.
A 2009-es filmfeldolgozás, ha nem is volt tö-
kéletes, de korrekten visszaadta az író világát.
James Purefoy mellett a fontosabb szerepekben
Pete Postlethwaite-et és újfent Max von Sydow-t
láthattuk, aki valószínűleg vonzódhat a hősi
fantasy izmoktól duzzadó világához.
Ahogy Galilei, a híres olasz filmesztéta
mondta: „És mégis mozi a Föld!”
Kiss Ferenc
2019.10.24. 0:26:18
 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 87

086-090-kepregeny.indd 87 2019.10.24. 0:26:22

 GALAKTIKA
2019. augusztus

88 Képregény a Galaktikában

086-090-kepregeny.indd 88 2019.10.24. 0:26:25

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 89

086-090-kepregeny.indd 89 2019.10.24. 0:26:27

 GALAKTIKA
2019. augusztus

90 Képregény a Galaktikában

086-090-kepregeny.indd 90 2019.10.24. 0:26:30

 GALAKTIKA
2019. november

Galaktika a nagy­világban
Régi, hűséges olvasónk, Papp Cecília izgalmas helyre juttatta el idén a Galaktikát. Nyáron
családjával Szlovéniában járt, és többek közt a postojnai cseppkőbarlangba is ellátogatott.
Természetesen kedvenc magazinja szintén vele tartott.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 91

091-nagyvilag.indd 91 2019.10.24. 0:25:56

 GALAKTIKA
2019. november
Neander-völgyiek
Több érdekes dolog derült ki Neander-völgyi
őseinkről.
Megdőlt az a korábbi elmélet, hogy a Föld-
közi-tenger térségét csak a modern ember
népesítette be. Bár a kőkorszaki vadászok
már több mint egymillió éve megjelentek
Európában, de a hivatalos álláspont szerint a
Mediterráneum szigetein mindössze kilenc-
ezer éve telepedtek le az első földművelők,
mert csupán ők voltak elég felkészültek arra,
hogy csónakkal át tudjanak kelni a tengeren.
A nemrégiben Náxoszon feltárt maradvá-
nyokból azonban kiderült, hogy már kétszáz-
ezer évvel ezelőtt is éltek emberek a szigeten.
A jégkorszak néhány hidegebb időszakában a
tenger szintje sokkal alacsonyabb volt, a kon-
tinensek között szárazföldi útvonal húzódott,
ezért eljuthattak Náxosz szigetére is.
Érdekes új elmélet magyarázza a Neander-
völgyiek 35 000 évvel ezelőtti eltűnését is. Si-
került rekonstruálni a fülkürtjeiket, és a ku-
tatók észrevették, hogy a felnőtteké is nagyon
hasonlít a mai gyermekek Eustach-kürtjére.
A középfülgyulladás a gyerekeknél szinte
mindennapos, mert a gyermeki fülkürtök la-
pos szöge hajlamos visszatartani a gyulladást
okozó baktériumot. A Neander-völgyieknél
ugyanilyen a fülkürtök szöge, ezért valószí-
nű, hogy egész életükben állandó fülgyulla-
dás gyötörte őket, s ez veszélyt jelentett nem-
csak az egészségükre, de a túlélésükre is.
92
092-112-slachta.indd 92
M
ÁR MONDTAM önnek,
uram – közölte Roy Carlton,
a Bolygóközi Expressz Tár-
saság vezető pilótája –, nem
lehet megcsinálni!
– És miért nem? – nézett rá szigorúan a
Társaság vezetője, Bruce Darway.
– Kaptunk az obszervatóriumtól egy
üzenetet, amelyben egy bizonyos üstökös-
ről beszélnek – magyarázta Carlton –, ön
nem látta?
– Láttam, de mi köze ennek a mi utunk-
hoz? – vonta meg a vállát Darway.
– Nagyon is sok. – Carlton odament a
falon függő térképhez. Elővette zsebéből a
ceruzáját, és egy vonalat húzott a Földtől
a Vénuszhoz. – Ez a repülési útvonal. Hol-
nap este hat-harminckor az üstökös körül-
belül másfél millió kilométerre lesz az űr-
hajótól. Mint ön is tudja, ez kellemetlenül
közel van, tekintetbe véve az üstökös és a
saját sebességünket. Ha elkap bennünket
a gravitációs húzóereje, akkor csak a Jóis-
ten segíthet szegény szerencsétleneken ott
a fedélzeten.
– Csak van valamennyi esélyünk arra,
hogy elhaladjunk az üstökös előtt – ráncol-
ta össze a homlokát Darway.
– Az esély egy az ezerhez. Azon a helyen
az űrhajó szélesre tárt gravitációs ernyők-
kel halad, és nagy a valószínűsége annak,
hogy az üstökös magához vonz bennünket.
Általában vannak úgynevezett „zsebek”
az üstökös közelében, vagyis olyan helyek,
ahol gyakorlatilag nincs semmi. Amint ön
is tudja, éterikus meghajtással repülünk,
vagyis a környező éterből kapjuk az ener-
giánkat, és ha ez megszűnik, akkor csak a
Nagy Űr kegyelmére számíthatunk.
– Talán startolhatnánk a tervezett idő-
pontunk előtt… mondjuk két órakor – ja-
vasolta Darway.
2019.10.24. 0:25:27

Paul Slachta
A POSTAJÁRAT
NEM KÉSHET
– Lehetetlen, uram – válaszolta Carlton.
– A Világ Körüli Expressz hajnali négy-
kor érkezik, és a legtöbb utasunk azon a
hajón van.
– Igaz, de nem várhatunk öt óránál to-
vább, különben elveszítjük a Postaügyi
Minisztérium megbízását. Pedig arra rend-
kívül nagy szükségünk van. A Társaság jö-
vője függ ettől a szerződéstől. Nem támasz-
kodhatunk kizárólag az utasok pénzére; az
túlságosan bizonytalan. Mivel beszereztük
ezeket az új hajókat, jelenleg veszteségesek
vagyunk, pedig profitot akarunk, és ezt a
profitot a postai szerződés adja meg ne-
künk. Kérem, Carlton, gondoljon ki valamit
erre a problémára!
– Hallgasson ide, uram! Van egy csekély
esélyünk arra, hogy kezet szorítsunk ezzel
az égi vándorral, és én már gondolkoztam
ezen a lehetőségen!
Retro: A postajárat nem késhet
A POSTAJÁRAT
092-112-slachta.indd 93
GALAKTIKA
2019. november
Akárhány bolygón
vessük is meg a
lábunkat a jövőben,
egy biztos: a vállalkozói
verseny nem tűnik el a
világból.
– Pompás, Carlton, tudom, hogy meg-
csinálja! Menjen, és üsse el a chicagóiakat
ettől a szerződéstől!
– Egyébként, Mr. Darway, megkérdezhe-
tem, mikor indul az F & V hajó?
– Egy pillanat, és máris láthatjuk.
Darway odament a hátsó falhoz, ahol kö-
rülbelül egy ablaktáblányi üvegezett képer-
nyőt építettek bele a falba. Alatta két nagy tár-
csa helyezkedett el, ez volt minden. Darway
néhány másodpercig azokat tekergette. Elein-
te csak elmosódott kép látszott az ernyőn, de
ahogy kissé elmozdította a tárcsákat, megje-
lent a vetélytárs parkolóhelye. Darway úgy ál-
lította a képet, hogy láthatóvá váljék rajta egy
nagy hirdetőtábla. Felolvasta:
FÖLD ÉS VÉNUSZ EXPRESSZ Tröszt
INDULÁS: 2028. 07. 08., hétfő, 23:55,
CHICAGO.
93
2019.10.24. 0:25:29
 GALAKTIKA
2019. november
ÉRKEZÉS: 2028. 07. 13., szombat, 14:30,
VENELLA CITY, VÉNUSZ.
Ezután kikapcsolta a készüléket, és Carl­
ton­hoz fordult:
– Öt órával előbb startolnak nálunk.
Gondolja, hogy meg tudja előzni őket?
– Megteszem, ami tőlem telik, uram.
A mi hajóink erősebbek, és nagyobb a vég-
sebességük. Hány utast kell felvennem?
– Ezeregyszázat.
– Megyek, és megnézem a hajót.
– Tegye azt, és sok szerencsét kívánok!
Roy Carlton pilóta bólintott, és kisétált
helyiségből.
Carlton és én gyermekkorunk óta közeli
barátok vagyunk. Amióta csak ismerem őt,
mindig nagyon vonzotta a repülés tudomá-
nya. Minden lehetőséget megragadott, ami
számára ezen a területen adódott. Tanult,
tömte az agyát a repülőgépek vezérlésé-
nek és mechanizmusának finomságaival.
Gyakran előfordult az is, hogy elhanyagol-
ta rendes iskolai tanulmányait, és olykor
csodálkoztam is rajta, hogy mégis velem
együtt fejezte be az iskolát.
Miután leérettségiztünk, én főiskolára
mentem, hogy a tanulmányaimat befejez-
zem, Roy pedig jelentkezett a Bolygóközi
Expresszhez.
Eléggé szerencsés volt, mivel laboratóri-
umi állást kapott, és furcsa dolgokkal fog-
lalkozott egy óriási repülőtéren. Ezt köve-
tően igen gyorsan haladt előre a ranglétrán,
úgyhogy mára ő lett a Társaság mindenkori
legjobb hírű pilótája.
Hat évvel ezelőtt a cég rendszeres jára-
tokat indított a Föld és a Vénusz között.
A Társaság egészen addig virágzott, amíg
nem vásároltak öt új hajót. Ettől kezdve a
legjobb, amit el tudtak érni, az volt, hogy
94 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 94
elkerülték a veszteséget. Lázasan keresték
hát a nehézségekből kivezető utat.
Miután befejeztem az egyetemet, Roy
kért, szinte könyörgött, hogy menjek el vele
egy útra. Elismételtem neki, amit már sok-
szor, hogy jobban szeretek Föld anyánkon
tartózkodni. Bizonyos okok miatt nem bíz-
tam azokban a hajóban. Vagy talán féltem.
Egy napon, hosszas győzködés után,
végre megígértem Roynak, hogy elmegyek
vele. Ő végezte el helyettem az összes szük-
séges előkészületet, gondoskodott a luxus-
kabinomról és a csomagjaimról is. Most
éppen őt vártam az apartmanjában.
Amikor Roy bejött, az arca zavarodott-
ságot tükrözött.
– Mi a probléma, öregfiú? – kérdeztem.
– Nooos – válaszolta Roy lassan, mint
akinek komoly gondjai vannak –, ez az első
utad, és nem tudom, hogy őszinte lehetek-e
veled, de úgy vélem, hogy igen. – A vállam-
ra tette a kezét, és egyenesen a szemembe
nézett: – Paul, egy az ezerhez az esélyünk
arra, hogy az utunk során, amelyre holnap
indulunk, megússzuk a találkozást egy üs-
tökössel.
Hátrahőköltem, és összeszorult a szívem.
– Miért nem indulunk később? – sikerült
végül feltennem a kérdést.
– Hadd magyarázzam meg! – válaszolta
Roy. – A Társaság tegnap kapott egy üze-
netet a Postaügyi Minisztériumtól, amely-
ben közölték, hogy a leveleiket ezután
azon a hajón szállíttatják, amelyik a leg-
rövidebb idő alatt teszi meg az utat. Társa-
ságunk sok pénzt invesztált az új hajókba,
és amint te is tudod, ezek repülnek a Föld
és a Vénusz között. Amióta megvannak, a
Társaság veszteséggel dolgozik, vagy ép-
pen csak nullszaldóval. Az utasok pénze
önmagában nem elegendő az összes kiadás
fedezésére. Amire szükségünk van, az egy
2019.10.24. 0:25:29

külső forrás, és ez a külső forrás a nagy
szerződés a Postaügyi Minisztériummal.
A legközelebbi vetélytársunk a chicagói F
& V Tröszt. A másik két repülőtársaság je-
lentéktelen, őket nem kell figyelembe ven-
nünk. Az F & V Tröszt éjjel háromnegyed
tizenkettőkor indítja a hajóját, miközben
mi hajnali ötkor indulunk. Tehát ötórányi
előnyük van velünk és az üstökössel szem-
ben is. Ők…
– Bocsáss meg, de nem akar a Postaügyi
Minisztérium ezért az ötórányi előnyért
valamilyen kompenzációt vagy jó pontot
adni?
– Nem. Az F & V Tröszt hajója ugyan-
is leszáll a Holdon négy és fél órára, hogy
utasokat vegyen fel. De még így is sokkal
előttünk vannak.
– Igen, értem – nyeltem egyet.
– Nos, egy biztos, a vetélytársunk nem
aggódik. Valószínűleg egyáltalán nem is
foglalkoztak ezzel a problémával. Nekünk
azonban öt órakor kell indulnunk, és ha
terv szerint repülünk, huszonegy órakor
keresztezzük az üstökös pályáját, ahol az
negyvenöt perc múlva elhalad.
– Biztosan így van – néztem rá gyana-
kodva.
– És itt van az én egyetlen reményem. Ha
olyan gyorsan repülök a hajóval, amennyire
csak lehetséges, akkor elébe kerekedhetek
az F & V Tröszt hajójának. – Ezt olyan tá-
volba révedő pillantással mondta, mintha a
fatális találkozásra gondolna. Azután hoz-
zám fordult, és halványan elmosolyodott:
– Nem akarom erőltetni, hogy velem tarts.
Ha kívánod, töröltetem a helyfoglalásodat.
– Ne tedd – ráztam meg a fejem –, el
akarok menni veled erre az útra!
Jó volt látni, ahogy felragyog az arca.
– Gyere – mondta –, menjünk ki a repü-
lőtérre, és nézzük meg együtt a hajót!
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 95
GALAKTIKA
2019. november
Elsétáltunk a leszállóhely felé. Az óriási
hajó a kifutópályán állt, készen arra, hogy
korán reggel felszálljon.
Ahogy közeledtünk a hatalmas járműhöz,
a szívem egyre gyorsabban vert. Nem tud-
tam, hogy rémült vagyok-e, vagy csak izga-
tott. Ott állt, mint egy hatalmas árnyék a
gyorsan csökkenő fényben, alig várva – leg-
alábbis nekem úgy tűnt –, hogy elrepüljön
az ismeretlenbe.
Hallótávolságba érve kiáltások és pa-
rancsok ütötték meg a fülünket. A rako-
dómunkások feltornyozták a poggyászt, és
egy utas istenhozzádot kiáltott valamelyik
barátjának messze lent a landoló állvány
alatt. Mindez nyomot hagyott bennem.
Néhány hivatalos személy kivételével senki
sem tudta, milyen kockázatos ez az út, hogy
ez lehet az utolsó istenhozzád, amit az uta-
sok ajka kiejt.
Ezen járt az eszem, miközben csendben
visszasétáltunk az állomás felé. Közben ki-
olvastam a szót, amit nagy betűkkel a hajó
elejére írtak: „VE-NURTH”. Az űrrepülő
kétszázkilencven méter hosszú, százhu-
szonkét méter széles és hatvanegy méter
magas volt, számos fedélzettel. Legfelül egy
üveggel fedett sétányt alakítottak ki, amely
a második Édenkerthez hasonlított. A kert
padlózata hasonló volt egy óriási réthez,
amelyen szétszórtan csábító padokat he-
lyeztek el, hogy az emberek megpihenhes-
senek rajtuk, és elfeledjék a gondjaikat. Ka-
vicsos ösvények kanyarogtak a fák, bokrok
és virágok között. Az összes ösvény a sétány
középpontjához vezetett, ahol egy nagy tó
nyújtott fürdési lehetőséget.
A sétány szélénél kanapék álltak, ame-
lyekről az utasok kényelmetlen testtartás
nélkül felnézhettek az égre. A Földről és a
Vénuszról származó madarak röppentek
95
2019.10.24. 0:25:29
 GALAKTIKA
2019. november
ágról-ágra, énekeltek, és boldogok voltak
anélkül, hogy a leghalványabb sejtésük
lett volna az univerzumról. Nem tudtam
kárhoztatni őket. Ilyen környezetben bárki
boldog lehet.
A sétány elülső végén helyezték el az
obszervatóriumot és a vezérlőtermet. Az
obszervatórium nagyon érdekes helynek
tűnt, számos olyan gép és berendezés volt
benne, amilyeneket ezelőtt még soha nem
láttam. Arra használták őket, hogy az ég-
boltot figyeljék, és bizonyos kóbor égiteste-
ket keressenek, amelyek a száguldó hajó elé
kerülhetnek.
A vezérlőteremben számos finom műszer
sorakozott, ezek jelezték a hajó sebességét,
a felhasznált energiát, a legközelebbi égi-
testek távolságát, és így tovább. A helyiség
egyik sarkában állt egy készülék, amely a
furcsaságával folyamatosan magára vonta a
figyelmemet, bár számomra csak egy bonyo-
lult, huzalokból, csövekből és tekercsekből
álló labirintus volt. A készülék közelében a
falon egy beüvegezett képernyő pompázott,
amelyen nagyon vékony, függőleges és víz-
szintes vonalakból álló hálózat látszott. Az
egyik ilyen vonal közelében egy körülbelül
gombostűfejnyi nagyságú folt fénylett.
Természetesen nagyon kíváncsi voltam
arra, hogyan működik ez a készülék, de
nem nyílt lehetőség arra, hogy kérdezős-
ködjem felőle. Az, hogy nagyon fontos, első
pillantásra nyilvánvaló volt.
Az összes luxuskabin a hajó oldala men-
tén helyezkedett el. Rövid folyosó vezetett
a központi részhez, ahol az ebédlő volt. Az
oldalajtók a könyvtárba, a zeneterembe és a
hallba nyíltak.
Az egyik fedélzeten a személyzeti hálók,
a poggyásztárolók és a nagy hajtóművek
helyezkedtek el, amelyek a hajót könnyebbé
tették a tollpihénél.
96 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 96
A két felső fedélzeten alakították ki az
első osztályú utasok luxuskabinjait. A grill-
szobát és a sétányt a gazdagok és a szegé-
nyek, a tisztek és a személyzet alacsonyabb
rangú tagjai egyaránt használhatták, bár ez
utóbbiak bizonyos korlátozásokkal.
A hajót az energia modern formájával,
atombomlással világították, fűtötték és (a
startnál) hűtötték. Ugyanez az erő hajtot-
ta előre a járművet hallatlan sebességgel,
és ugyanakkor tisztította a levegőt is. Ez
az atombomlásból származó energia mű-
ködtette a gravitációs ernyőket, amelyekből
kettő a hajó elülső végén helyezkedett el.
Két másikat szereltek a hajó hátsó végére.
Volt egy olyan szerkezet is, aminek a sze-
repét semmiképpen nem értettem, neveze-
tesen azt, hogy miért helyeztek el a sétány
felett öt propellert? Egyszer aztán félbesza-
kítottam Royt a magyarázata közepén, és
feltettem neki a kérdést:
– Azt mondtad, hogy a hajó atomenergi-
ával működik?
– Igen.
– Akkor miért vannak propellerek a te-
tején?
– Ez az öt propeller – válaszolta Roy szí-
vélyesen – arra szolgál, hogy kiemelje a ha-
jót az atmoszférából.
– Nem hiszem el, hogy ezek a propelle-
rek meg tudnának moccantani egy ilyen
nagyságú hajót – ellenkeztem.
– Nem csak a propellerekre hagyatko-
zunk. Kinyitjuk a gravitációs ernyőinket
annyira, hogy a hajó eléggé könnyű legyen,
és a propellerek mozgatni tudják.
– Miért nem használjátok folyamatosan
a gravitációs ernyőket, a starttól kezdve a
landolás időpontjáig? – kérdeztem.
– Ezek az ernyők óriási sebességgel moz-
gatják a hajót. – Roy arca csupa mosoly
volt ugyan, de némi iróniát is sugárzott fe-
2019.10.24. 0:25:29
 GALAKTIKA
2019. november

lém. – Nem száguldhatunk bele százötven

kilométer percenkénti sebességgel a sűrű E G Y S O R O Z AT-
atmoszférába, ezzel az óriási forgalommal
közvetlenül felettünk, vagy igen? G YÁ R TÁ S B A N
– Ó, nem, természetesen nem! – feleltem. K É S Z Ü LT, Ö N T U D AT-
Mi más mondhattam volna?
– Nézd – folytatta barátom a magyaráza- RA ÉBREDŐ ANDROID
tot –, amikor készen állunk a startra, csak MEGPR ÓBÁ LJA BE-
annyira nyitjuk ki a gravitációs ernyőket,
hogy a hajót éppen elég könnyűvé tegyük a
B I ZO N Y Í TA N I , H O G Y
propellerek számára. Mert ahogy korábban MESTERSÉGES
mondtam, azok emelik fel a hajót szép las- INTELLIGENCIA
san az atmoszférában.
Roy abbahagyta a magyarázatot, és fel- NEM LÉTEZIK.
vezetett a harmadik fedélzetre, a luxuskabi-
nomba. A helyiség nagyon kényelmes volt,
minden eszközt felhasználtak arra, hogy
a lakója tökéletes nyugalomban és otthon
érezhesse magát az utazás időtartama alatt.
– Közvetlenül a start előtt gyere fel a
megfigyelőtoronyba, öregfiú, és ott rész-
letesebben elmagyarázom neked, hogyan
működik ez a hajó! – ajánlotta Roy.
– Így fogok tenni.
– Nos, akkor jó éjszakát! Próbálj vala-
mennyit aludni!
Ezzel elhagyta a helyiséget.

Erőteljes zümmögő hang ébresztett fel. Ro-

hanvást felkeltem, és felöltöztem. Miköz-
ben a ruhát vettem magamra, a zúgás fel-
erősödött, és visítássá változott. Három óra
negyvenöt perc volt. Kimentem a folyosóra,
és körülnéztem azt várva, hogy megriadt
embereket fogok látni. De az egyetlen, akit
megpillantottam, a hajó egyik tisztje volt.
– Honnan jön ez a zaj? – próbáltam ér-
telmes kérdést föltenni. – Meghibásodott
valami?
– Nincs semmi baj. Az ernyőket és a pro- R E N D E L D M E G I T T:
pellereket tesztelik – nézett rám a tiszt biz- W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
tatóan.
Retro: A postajárat nem késhet 97

092-112-slachta.indd 97 2019.10.24. 0:25:32

 GALAKTIKA
2019. november
Bár zavarban voltam és szégyenkeztem,
mégis megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Ha már úgyis felkeltem, és teljesen fel is éb-
redtem, mivel nem volt semmi tennivalóm,
eldöntöttem, hogy korán megreggelizem.
A bőséges lakoma után fölmentem a sé-
tányra. A propellerek mostanra leálltak, és
ismét csend uralkodott körülöttem.
Amikor a megfigyelőtoronyban Royjal
találkoztam, éppen fél öt volt. Messze lent
utasok igyekeztek fel a kikötőhidakon, a
hordárok utasításokat kiáltottak, hogy a
segítségünkre legyenek. Légitaxik érkeztek
és távoztak. Mindenütt rohanás és nyüzs-
gés – hömpölygő emberáradat.
Közvetlenül ezután megszólalt egy szi-
réna, és erős fénysugár vetődött a hajóra.
A félhomályból egy nagy repülőgép körvo-
nalazódott elénk. Hasonlított az interpla-
netáris hajókhoz, csak jóval kisebb volt.
– Végre – sóhajtott fel megkönnyeb-
bülten Roy –, megérkezett a Világ Körüli
Expressz. Tíz perc késés. Ez tíz értékes perc
veszteséget jelent!
Berohant a vezérlőterembe.
Figyeltem, ahogy a Világ Körüli Expressz
landol, és nagy hangerejű szirénáival figyel-
meztető jelzéseket ad le. Az emberek rohan-
tak, kérdéseket tettek fel és válaszoltak meg,
a légitaxik száma megnövekedett, és mind-
ezek felett számos hangszóró harsogta az
információkat…
– Beszállás a Vénusz Expresszbe!
– A Vénusz Expressz öt órakor indul. BE-
SZÁLLÁS!
És ismét a szirénák! Számomra úgy
hangzott, mintha a világvége jött volna el.
Valahogy minden arra a néhány dologra
emlékeztetett, amiket a nagyapám mesélt
el nekem… arról, hogy az ő idejében mi-
lyen zűrzavar, zaj és nyüzsgés volt a vasút-
állomásokon, amikor egy vonat beérkezett
98 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 98
vagy kifutott. Micsoda különbség, gondol-
tam. Nem sokkal később Roy csatlakozott
hozzám.
– Utasítottam az embereimet, hogy
olyan gyorsan vegyék fel a utasokat, ahogy
csak lehetséges. – Azután egy mosollyal azt
mondta: – Igencsak lármás, ugye? Mindig
így van. Emberi tulajdonság, hogy amikor
elutaznak valahová, izgatottak.
Végre közeledett az start időpontja, az
összes utas a fedélzeten volt, a személyzet
tagjai légmentesen lezárták a hajó oldalán a
nyílásokat, a hajóhidakat elhúzták, minden
készen állt az induláshoz.
Ránéztem az órára. Öt perc múlva öt.
A nap már felkelt, és bevilágította ezt a za-
varba ejtő képet. A propellerek elkezdtek
forogni. Roy utasításokat adott.
– Antigravitációs ernyőket egytizedre
kinyitni!
Egy fogantyút a megfelelő helyre húztak.
A gravitációs ernyők részben kinyíltak…
éppen eléggé ahhoz, hogy az óriási hajót
könnyűvé tegyék, és a légcsavarok meg-
mozdíthassák… és felemelkedtünk!
A hajó erős hangú szirénái figyelmeztető
jelzéseket adtak le a kora reggeli forgalom
számára. Az összes forgalom-felügyelő tiszt
leállította a levegőben a repülőgépeket,
hogy helyet biztosítson az óriási járműnek.
Az űrhajó lassan, de biztosan mozgott, az
öt nagy propeller vidáman zümmögött, és
folyamatosan húzta a pihekönnyű járművet
a nagy kaland felé.
A légiforgalom éppen olyan kiszámíthatat-
lan volt, mint az autóközlekedés a régi idők-
ben. Számtalanszor előfordult, hogy éppen
csak elkerültünk egy ütközést egy repülőgép-
pel, vagy azt, hogy valaki belénk csapódjon.
Egy légitaxi vezetője például megpróbál-
ta keresztezni a pályánkat függetlenül at-
2019.10.24. 0:25:32

tól, hogy a Stop szignál rá is érvényes volt.
A  forgalom-felügyelő tiszt egy ugrással a
taxi felé vitte saját repülőgépét, megelőzte
egy ügyes manőverrel, és visszakényszerí-
tette a helyére, ahol maradnia kellett, amíg
mi elhaladtunk.
Még körülbelül egy negyedórán át foly-
tattuk ezt a lassú emelkedést. A forgalom
ekkor már jelentősen lecsökkent, de a leg-
kevésbé sem fokoztuk a sebességünket.
Megfontoltan, kimérten emelkedtünk to-
vább. Valahol a huszonegy és huszonnégy
kilométer közötti magasságban már nem
volt körülöttünk forgalom. Tíz perccel ké-
sőbb mély alkony váltotta fel a világos és
napsütéses reggelt.
Amikor elindultunk, a Nap a szokásos
képet mutatta, kivéve, hogy sötét narancs-
színe kezdett vöröses árnyalatot kapni.
Földünk óriási ezüst labdaként lebegett
alattunk, szárazföld vagy tenger nem lát-
szott rajta. Külső környezetünket már
teljes sötétség uralta. Az atomlebomlás
energiájával működő lámpák lágy fénnyel
világítottak.
A propellerek leálltak, és egy okos me-
chanizmus anélkül húzta vissza őket a hajó
testébe, hogy a külső vákuumba levegő szö-
kött volna el. Ezután a hajó előrelendült, és
éreztem, hogy növeljük a sebességet.
A külső sötétség zavart engem, ezért el-
határoztam, hogy kiderítem az okát. Eldön-
töttem, hogy azonnal megkérdezem Royt.
– Mi az oka annak, hogy kívül minden
sötétté változott, amint elhagytuk a Föld
atmoszféráját?
– Nézd – mondta Roy –, a fénynek szük-
sége van valamilyen közvetítő anyagra ah-
hoz, hogy láthatóvá váljon. Ebben az eset-
ben levegő kellene vízcseppecskékkel és
talán kozmikus porral.
– Értem.
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 99
GALAKTIKA
2019. november
– Láttál már üvegharanggal végzett kí-
sérletet? Egy lapos felületen üvegharanggal
lefednek egy elektromos csengőt, majd az
edény széleit viasszal légmentesen lezárják.
Ezután kiszivattyúzzák az edényből a leve-
gőt. Ha a csengőt megszólaltatják, nem le-
het hallani a hangját, pedig látható, ahogy a
kalapács üti a harangot. Amint a levegőt is-
mét beengedjük az edénybe, halljuk a csen-
gő hangját. Ugyanez a helyzet a fénnyel is.
Atmoszférára van szüksége, hogy láthatóvá
váljon. Mivel mi most vákuumban repü-
lünk, nem látunk semmiféle fénysugarat.
– Mostantól kezdve az égitesteket úgy
fogod látni, ahogy azok éppen léteznek.
Nézz rá például a mi Napunkra!
A mutatott irányba néztem, és a legcso-
dálatosabb látványban volt részem! A  Nap
hasonló volt egy nagy tüzes labdához,
amely az égben lángolt nagy, széles láng-
nyelvekkel.
Most minden furcsán csendesnek tűnt
számomra, mintha hirtelen mindenki
meghalt volna körülöttem. Nem hallottam
a többi utas hangját, nem volt zörgés, nem
volt suttogás. Mindenki csak nézte, nézte,
ahogy én is, ezt a szemgyönyörködtető és
lelkesítő látványt, ezt a csodálatos, felkava-
ró képet!
Megriadtam a hátam mögül érkező kér-
dés hangjától.
– Transzban vagy?
Megpördültem, és szemben találtam ma-
gam Royjal, aki vígan, csibészesen mosoly-
gott rám.
– Ez a látvány csodálatos! – kiáltottam
még mindig megrendülve.
– Ó, gyerünk, szakítsd ki magad ebből a
hangulatból! – mondta Roy nevetve. – Tel-
jesen kimeríted magad még az út vége előtt.
Ennél sokkal különb és furcsább látványok
várnak rád kilométerek millióival arrébb.
99
2019.10.24. 0:25:32
 GALAKTIKA
2019. november
Kötelességünk megnézni azt az üstököst,
ami teljesen le fog verni a lábadról!
– Te jó ég! – sóhajtottam fel.
– Gyerünk, el akarok mondani neked
többet is a gravitációs ernyőkről.
Egy utolsó epekedő pillantást vetettem
az égre, aztán követtem Royt a megfigye-
lőtoronyba.
Ott Roy azonnal elkezdett utasításokat
adni. Jeleket küldött a lent dolgozó embe-
reknek, és utasította őket, hogy az elülső
gravitációs ernyőket egy kettedre, a hátsó-
kat három ötödre nyissák ki. Alig egy má-
sodperc múlva a hajó előrelendült, és érez-
tem, hogy növeltük a sebességünket.
Roy elmagyarázta, az elülső gravitációs
ernyőket arra használjuk, hogy bizonyos
égitestek felé vonzzák a hajót – az égitest
ebben az esetben a Vénusz –, míg a hátsókat
a hajó mögött lévő égitestektől taszítanak,
és ezáltal az összes ernyő kétszeres sebessé-
get biztosít járművünk számára.
Royjal együtt bementünk a vezérlőte-
rembe, hogy megbizonyosodjunk arról,
milyen sebességet értünk már el. Pár perc
vizsgálódás után barátom feltekintett, és
olyan nyugodtan, mintha csak azt közölte
volna velem, hogy mi evett vacsorára, be-
jelentette:
– Most harmincháromezer-háromszáz-
harminchárom kilométer per perces, tehát
kétmillió kilométer per órás sebességgel
repülünk.
– Micsoda? – kiáltottam fel hitetlenked-
ve. – Kétmillió kilométer per óra! Az ég
szerelmére, mi történik, ha teljesen kinyi-
tod az ernyőket?
– Teljesen nyitott ernyőkkel, Paul, ez a
hajó másodpercenként kétszáznegyven-
ezer kilométert tesz meg, vagyis másod-
percenként csak hatvanezer kilométerrel
kevesebbet, mint a fény!
100 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 100
– De mi védi meg a hajót attól, hogy szét-
essen? Miért nem ég el azonnal? – kérdez-
tem kapkodó lélegzettel.
– Fémből van, öregfiú, vénuszi fémből,
amelyet durametal fémnek neveznek.
– Nem lehet akármi.
– Emellett – folytatta Roy – gyakorla-
tilag vákuumban haladunk előre, ezért itt
nincs említésre méltó súrlódás.
Eléggé megnyugodtam ahhoz, hogy fel-
tegyek néhány kérdést, amelyek már egy
ideje emésztettek.
– Milyen messze van a Vénusz a Földtől?
– Amikor legközelebb jár a két bolygó,
akkor negyvenmillió kilométerre, amikor
legtávolabb, akkor kétszázötvenhatmillió-
ra. Ekkor van legmesszebb a Naptól is.
– Mikor érünk oda?
– Mától számítva öt nap.
– Kimegyek a sétányra – döntöttem el
hirtelen –, megfájdult a fejem.
Ez már túlságosan sok volt számomra.
Roy az ajtóból szólt utánam nevetve.
– Egy pillanat, Paul! – kiáltotta, mire
megálltam, és megvártam. – Van egy bará-
tom, szeretném, ha találkoznál vele. Egye-
dül utazik, és úgy gondoltam, jó útitárs len-
nél számára.
A felvonóval felmentünk az egyik fe-
délzetre. Roy kopogtatott az ajtón, amely
pontosan az én szobáméval szemben nyílt
a folyosón. Vártunk egy pillanatig, és ami-
kor lassan kinyílt, ott állt előttem a legbá-
josabb lány, akivel valaha is találkoztam!
Koromfekete haja leomló redőkben hullott
szép, kerekded vállára, és elragadó ízléssel
egy élénkpiros rózsát tűzött a tincsei közé,
közvetlenül a füle fölött. A szeme kristály-
tiszta vizű, áttetsző, mély tóhoz hasonlított,
és fényesen ragyogott. A szempillái, mint a
barna szatén. Egyszerűen volt öltözve, de a
napi divatnak megfelelően.
2019.10.24. 0:25:32

Messze, mintegy álomban, hallottam a
barátom hangját:
– Paul, bemutatom neked Dana kisas�-
szonyt, aki a feleségem legközelebbi barát-
nője.
– Nagyon örülök a szerencsének. – Ez
volt minden, amit ki tudtam nyögni, és úgy
vélem, ezzel az igazságot mondtam.
Dana meghívott, hogy sétáljunk körül a
hajón. Készségesen beleegyeztem. A zene-
terembe mentünk, útközben nagyon ke-
veset beszéltünk. Átsétáltunk a hatalmas
ebédlőn, és benyitottunk az ajtón. Egyedül
voltunk. Ahogy leültünk az egyik kanapé-
ra, azon töprengtem, hogyan tudnám el-
kezdeni a társalgást. Fogalmam sem volt
róla, mit mondhatnék.
– Hát nem gyönyörűek ezek a hajók? –
kérdezte Dana egy idő múlva.
– Ó… igen.
Nagyon ostobának éreztem magamat.
Ami a társalgást illeti, elveszett ember vol-
tam. Csak arra vágytam, hogy üljünk ott,
és nézhessem őt. Nem kívántam beszélni…
nem jutott eszembe semmi olyan mondani-
való, ami érdekelheti őt.
– Ez az első utazása? – kérdezte Dana.
– Igen.
Egy újabb csendes periódus után így szólt:
– Játszom valamit magának – és oda-
ment az egyik furcsa kinézetű vénuszi
hangszerhez, amelyen úgy kellett játszani,
hogy bal kézzel fából készült blokkokat ütö-
getett, jobbal pedig húrokat pengetett.
Elkezdett játszani egy megrázó vénuszi
melódiát. A hangszer lágy hangjai betöltöt-
ték a termet, beleütköztek a falakba, vissza-
verődtek, vibráltak a levegőben, és megre-
megtették a szívemet.
– Ön nem nagyon beszédes, ugye? – kér-
dezte Dana kedvesen, miután befejezte a
dalt.
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 101
GALAKTIKA
2019. november
– Ó, nagyon sajnálom, hogy unalmasnak
bizonyulok. De a szépsége, az, ahogyan a
dolgokat intézi… lenyűgöz engem.
A lány elnevette magát, a nevetése halk
csilingelés volt.
– Örülök, hogy ilyen nagyra értékel –
mondta –, de azt szeretném, ha nem mon-
dana ilyeneket.
– Ha megbántottam, én…
– Nem, nem, nem bántott meg, de ne
rontsuk el a sétánkat! Menjünk fel a sétány-
ra, és nézzük meg az égen a csillagokat?
– Igen, hogyne – válaszoltam. – Mivel ez
az első utam, természetesen szeretnék látni
valamennyit az elrohanó látványból.
A felvonóval felvitettük magunkat a sé-
tányra. Közvetlenül azután, hogy megér-
keztünk, azt a tárgyat kerestem, amelyik a
legfontosabb volt számomra – az üstököst.
Keresgéltem az égbolton. Közvetlenül előt-
tünk egy nagy, sárga színű test ragyogott,
amelyről úgy gondoltam, hogy ez az, amit
keresek. Danának erről nem mondtam
semmit.
– Hát nem csodálatosak a csillagok erről
a helyről? – jegyzete meg lágyan Dana.
– Csodálatosak, valóban – bólintottam.
– Soha nem láttam még máshonnan a csil-
lagokat, csak a Földről.
– Miért nem ment el ezelőtt a Vénuszra?
– Őszintén szólva féltem, de most már
boldog vagyok, hogy az utazás mellett dön-
töttem.
Rám nézett, és rózsaszínű pír öntötte el
az arcát.
– Látogatásra megy a Vénuszra? – kér-
deztem, csak hogy mondjak valamit.
– Ott születtem. Ez volt az első utam a
Földre, de úgy gondolom, hogy hamarosan
visszatérek, mert szeretem az ön szülőboly-
góját, és ezenkívül a legjobb barátaim is ott
élnek.
101
2019.10.24. 0:25:32
 GALAKTIKA
2019. november
– A Vénusz gyönyörű hely, ahol bizon�-
nyal szép lehet az élet – mondtam –, csodá-
latos bolygó.
Kiválasztottunk egyet a számos kavi-
csos ösvény közül, amelyből bőségesen
volt a sétányon, sétáltunk, és csevegtünk
a világainkról. Ez a kavicsos ösvény a ve-
zérlőteremhez vezetett, ezért elhatároztuk,
hogy megállunk, és megnézzük Royt. Ő el
volt foglalva a számításaival, és hébe-hóba
egy nagy térképet tanulmányozott, amely
az oldalfalon függött. Amikor beléptünk,
felnézett, és azonnal felragyogott az arca.
Egyedül én tudtam, hogy mi bántja.
– Úgy látom, élvezitek egymás társaságát
– szögezte le mindentudó arckifejezéssel.
– Mérhetetlenül. – Dana megelőzött en-
gem a válasszal, és felmerült bennem, akár
az is lehetséges, hogy egyáltalán nem ked-
veli a társaságomat.
– Milyen messze vagyunk a Földtől? –
kérdeztem Roytól.
– Nos – válaszolta –, hat órán át két-
millió kilométer per órás sebességgel ha-
ladtunk. Most tizenkétmillió kilométerre
vagyunk a Földtől.
– Ez a hajó csak úgy eszi a kilométereket,
nem így van? – kacagott fel Dana csillogó
szemmel.
– Igen, ez a legjobb és leggyorsabb hajó,
amivel a Társaság rendelkezik. Egy kicsit
még hozzáadunk ahhoz a sebességhez,
amivel most megyünk, és a tervezett idő-
pontunk előtt fogunk megérkezni… külön-
böző okok miatt – mondta Roy, és jelentős
pillantást vetett rám.
– Úgy gondolom, hogy most az lesz a
legjobb, ha lemegyünk, és felkészülünk az
ebédre – mondtam. – Hamarosan visszajö-
vök hozzád, Roy.
Néhány szót váltottunk Danával a kabin-
jánál, azután elnézését kértem, és rohan-
102 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 102
tam vissza barátomhoz. Az a nagy, sárga
színű test nagyon zavart engem.
– Nem az üstökös az ott? – kérdeztem, és
rámutattam, bár most kisebbnek látszott.
– Nem, az a jó kicsi Föld, amelyet éppen
elhagytál.
Ettől a választól eléggé lehervadt a lelke-
sedésem.
– Az üstökös itt van – mutatott rá egy
kicsi, zöldes pontra előttünk és kissé jobb-
ra. – Néhány óra múlva megtudjuk, hogy
megnézhetjük-e.
– Miért nem viszed teljes sebességgel a
hajót? – kérdeztem.
– Azzal csak újabb kockázatot vállalnánk
– rázta meg a fejét Roy. – Ha a jelenleginél
nagyobb sebességgel repülnénk, akkor nem
sok esélye lenne annak, hogy ne kapjon el
bennünket egy másik test, egy pillanat alatt
összeütköznénk valamivel. Nézd, ez a terü-
let tele van meteorokkal!
Kinéztem a hihetetlen sebességeket is
kibíró ablakon, és láttam, hogy a környező
űr tele van kisebb- nagyobb, repülő feke-
te testekkel. Az alakjuk a legkülönbözőbb
volt, egyáltalán nem látszottak tökéletesen
kerek labdáknak, amint minden ok nélkül
feltételeztem, hanem sokkal inkább lapos
és hosszúkás formák tűntek elém, amelyek
némelyike kiálló tüskékkel rendelkezett,
másokon viszont nagy hasadékok tátong-
tak. Akadtak köztük igen nagyok, mások
csak akkorák, mint a Földön a kisebb szik-
lák. Az összes ugyanabba az irányba repült,
de különböző sebességgel, a test nagyságá-
nak megfelelően.
– Az üstökössel valahol ennek a meteor-
mezőnek a másik oldalán találkozunk – tá-
jékoztatott Roy.
– Őszintén megmondom, öregfiú, hogy
nagyon aggaszt engem ez az üstökös – val-
lottam be félelmemet.
2019.10.24. 0:25:32

– Személy szerint én sem tudom, hogy
mi lesz ennek a kimenetele.
– Feltételezed, hogy van esélyünk? – kér-
deztem.
– Minden, amit mondhatok, öregfiú,
csak annyi, hogy megteszem, ami tőlem
telik. Ennél többet senki sem kérhet tőlem.
– Tudsz valamit a másik hajóról?
– Nem, semmit. Sok millió kilométerrel
előttünk repül. A két kisebb társaság miatt
nem aggódom. A hajóikat könnyen meg-
előzzük. De ez a chicagói cég kemény dió,
ezzel meg kell küzdenünk.
– Fel a fejjel, Roy, még csak most star-
toltunk. Számos dolog történhet, mielőtt
ennek a futamnak vége lesz – jelentettem
ki, próbálva felvidítani.
– Azt mondtad, hogy számos dolog tör-
ténhet, mielőtt ez a futam véget ér – ismé-
telte el a szavaimat Roy. Rövid szünet után
hozzátette: – Különösen velünk.
– Nem kellene így beszélned! – tiltakoztam.
– Tudom, hogy mire gondolsz, Paul.
Nem kellene ilyen dolgokat mondanom,
mivel mindenért én vagyok a felelős. Ne-
kem kell azokat az embereket biztonsá-
gosan átvinnem egy másik bolygóra, akik
ezen a hajón utaznak, De ne feledd, én ma-
gam is ember vagyok, és ugyanúgy vannak
érzelmeim, mint bárki másnak. A szívem
legmélyén én is félek, Paul, félek, de nem
szabad ezt kimutatnom. Ez az, amiért én
állok itt. Nem számít, hogy milyen nyu-
godtnak látszik valaki a veszéllyel szem-
ben, odabent, a lénye legmélyén igenis fél,
méghozzá nagyon.
Nem fulladt ki a hangja, és is nem re-
megett, amit feltételezhetnénk egy olyan
emberről, aki ehhez hasonlóan beszél. Mo-
solygott, és egyszerűen csak magyarázott.
– Ez igaz, de azért jobb lenne, ha nem
mondanál ilyeneket – kértem.
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 103
GALAKTIKA
2019. november
– Sajnálom, hagytam, hogy az érzelme-
im fölém kerekedjenek.
– Tudom, hogy most éppen hogyan érzel,
Roy, de a lelkem mélyén biztos vagyok abban,
hogy biztonságosan átviszel bennünket.
– Ezt nagyra értékelem, és most jobb
lesz, ha lerohansz Danához, vagy nagyon
megharagszik rád – mondta nevetve, és a
vállamra tette a kezét, majd elkísért egé-
szen a felvonókig.
Dana valóban várt engem. Lementünk az
étterembe ebédelni. De egy pillanatra sem
tudtam kitörölni agyamból a fenyegető ve-
szélyt, amely olyan gyorsan közeledett fe-
lénk. Természetesen semmit sem mondtam
erről Danának, hiszen reménykedtem a jó
végkimenetelben.
Ebéd után elsétáltunk a könyvtár felé,
de egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz.
Nem tudtam semmi másra gondolni, csak
az elkerülhetetlenül közeledő üstökösre.
– Rosszul érzi magát? – nézett az arcomba
Dana némi aggodalommal. – Nagyon sápadt.
– Valami olyantól lehet, amit ettem –
füllentettem.
– Kimegyek, és rendelek valamilyen sti-
mulánst – döntötte el a gyógymódot, és
magamra hagyott.
Mennyire vágytam arra, hogy elmond-
hassam neki, fülig belészerettem. És ez a
veszély… nem volt szívem hozzá, rémítgetni
vele. De mégis… ha tudná, felkészülhetne
rá. Roy azonban azt mondta, van esélyünk
arra, hogy riadó és az utasok tudta nélkül is
elintézze a dolgot, így hát miért rémítsem
meg ezt a kedves lányt szükségtelenül? El-
döntöttem, hogy megőrzöm Roy titkát.
Szerelmem tárgya éppen ebben a pilla-
natban érkezett vissza hozzám.
– Dana, bár elmondhatnám, hogy mire
gondolok, de félek… nem merem.
103
2019.10.24. 0:25:32
 GALAKTIKA
2019. november
– Ön biztosan nagyon beteg. Van valami,
amit tehetek magáért?
– Nem, Dana, nincs semmi, amit értem
tehetne, és nem vagyok beteg. Tudja, van
valami, ami nagyon bánt engem.
– Kérem, nem akarja elmondani nekem?
– Esetleg később. Mi lenne, ha lemen-
nénk a rekreációs terembe? Talán segít ne-
kem felejteni… egy kicsit.
– Természetesen, ha ez segít önnek, de
szeretném, ha elmondaná, mi a gond.
– Később, talán.
A rekreációs teremben a beszélgetés és a
zaj azokkal a játékokkal együtt, amelyekkel
az utasok szórakoztak, egészen más volt,
mint a hajó többi részén a könyvtári nyu-
galom. Lejátszottunk néhány kártyapartit
földi és vénuszi módra egyaránt. Ez a pár
perces szórakozás segített elfelejteni azt a
tüzes testet, amely kontrollálhatatlan iram-
ban rohant felénk. Ebben a helyiségben
gyorsan telt az idő.
Éppen öt óra volt. Megkértem Danát,
hogy jöjjön velem a sétányra. Azt szerettem
volna, ha közel van hozzám a nap további
részében.
Roy a vezérlőteremben dolgozott, szá-
mításokat végzett, az arca komoly volt, és
nagyon sápadt. Időről időre megállt, hogy
utasításokat adjon az embereinek, akik a
hajtóműveknél dolgoztak. Ezután azt a ké-
szüléket tanulmányozta, amelyik a nap fo-
lyamán korábban megragadta az én figyel-
memet is. A képernyőn most két tűhegynyi
pontot láttam, az egyik sárga volt, a másik
zöld, amint derékszögben lassan mozogtak
egymás felé.
Azonnal megértettem, hogy a krízis kar-
nyújtásnyi közelségben van!
– Mi a baj, uraim? – szólalt meg váratlanul
Dana. – Olyan furcsán viselkednek!
104 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 104
Roy meglepődve felnézett, mivel nem
tudta, hogy ott vagyunk.
– Maradt bármi esélyünk? – kérdeztem,
figyelmen kívül hagyva Dana kérdését.
– Elvesztettük az egyetlent is, hogy elke-
rüljük. Egyenesen feléje száguldunk!
Ez az információ úgy hatott rám, mintha
egy ágyúval lőttek volna meg.
– Valami baj van? – kérdezte Dana is-
mét, és látszott rajta, hogy kezd aggódni.
Kivezettem a helyiségből a sétányra.
– Drágám – kezdtem bele a magyarázat-
ba, miután elhatároztam, hogy mindent el-
mondok neki –, szeretem magát, szeretem
azóta, hogy először megláttam!
Dana félénken összehúzódott.
– Kérem, ne ijedjen meg, nagyon jól
tudom, hogy ez hirtelen jött, de már csak
egyetlen óránk van élni!
Odalentről lágy zene hangzott fel, zene,
amely a legbelsőbb énemig megremegte-
tett. Körülöttünk a Nagy Űrben fénylettek,
ragyogtak a méltóságteljes csillagok. Ko-
rábban csodálatosnak látszottak, most úgy
tűnt, hogy gúnyolódnak velünk! Ismét fel-
hangzott a zene. Ó, nem akartam meghalni
most, nem akartam meghalni ilyen módon!
Feltört belőlem a zokogás.
Dana döbbenten ült mellettem, nem
mert megmozdulni. Hosszú ideig egyikünk
sem szólt egy szót sem, majd a lány remegő
hangon megkérdezte:
– Mi a baj, kedvesem, valami meghibá-
sodott a hajóban?
– Ha csak az lenne a baj, akkor még len-
ne valamennyi esélyünk, de hadd mutas-
sam meg, hogy miről van szó!
Felnéztem az égre, de csupán azokat a
nagy, tüzes csillagokat láttam, amelyek
örökké égnek… örökké izzanak. Tudtam,
hogy egyik sem az, amit keresek. Átmen-
tem keresztben a sétányon, és onnan meg-
2019.10.24. 0:25:32
 GALAKTIKA
2019. november

láttam, ott volt közvetlenül előttünk a nagy,
zöld színű test. Az ÜSTÖKÖS!
A feje ködbe burkolózott, ez valószínűleg
kizárólag gázokból állt. Közelebbről megfi-
gyelve látszott, hogy a szivárvány összes
színében ragyog, amelyek egybeolvadnak
egy uralkodó árnyalatba, a zöldbe. Az üstö-
kös magja, a nukleusz a gázfelhőnek, a kó-
mának a közepében helyezkedett el, és zöl-
den izzott. Az átmérője több ezer kilométer
volt. Az üstökös csóvája olyan hosszan el-
nyúlt, amennyire elláttunk. Akár huszon-
öt-harminc millió kilométer hosszúságú is
lehetett!
Ahogy az üstökös közelebb és közelebb
ért a Naphoz, a csóvája kezdett elhajlani. Ez
természetes jelenség, mivel a fény nyomást
gyakorol a kis részecskékre, ami közeledve
hozzá egyre növekszik. Az üstökös csóvája
pedig gázokból és a magról levált finom
anyagrészecskékből áll.
Roy tisztában volt azzal, hogy nem tu-
dunk előtte elrepülni, így egy másik pálya
mellett döntött. Ha tovább haladnánk a
jelenlegi útvonalunkon, akkor elkerülhe-
tetlenül frontálisan ütköznénk az üstökös
magjával. Roy minden teketória nélkül
megváltoztatta az útirányunkat. Ha ugyan
meg tudta tenni!
Danát a karomban tartottam, nagyon
sápadt volt, igyekezett elmenekülni a gyű-
löletes látvány elől. Leültünk a vezérlő-
teremben az egyik kanapéra, és vártuk a
megmenekülésünket vagy a halálunkat.
Az üstökös már csak néhány százezer
kilométer távolságban volt. Jött, egyre kö-
zelebb, közelebb és közelebb! Most már
úgy tűnt, hogy befedi az egész univerzu-

Adventi vásár a Galaktikabolton!

Légy részese a galaktikus adventnek! Rengeteg akcióval

és ajándékokkal ünnepeljük a karácsonyt.
További információkért látogassatok el a
ww.galaktikabolt.hu oldalra vagy kövessétek Facebook
oldalunkat: www.facebook.com/GalaktikaMagazin/
A galaktikus advent november 15-én kezdődik és december 15-ig tart!

Retro: A postajárat nem késhet 105

092-112-slachta.indd 105 2019.10.24. 0:25:54

 GALAKTIKA
2019. november
mot. Közelebb… közelebb. Rövid időn belül
mindenen túl leszünk. EGYRE KÖZELEBB!
Ó, nem akarok meghalni most, hogy meg-
találtam a szerelmemet. Nem, nem! Köze-
lebb… KÖZELEBB! Kétségbeesetten odaro-
hantam Royhoz.
– Az Isten szerelmére, ember, nincs sem-
mi esélyünk? Nincs remény? Úgy kell meg-
halnunk, mint a közönséges, hétköznapi…?
Kemény csomó keletkezett a torkomban,
nem tudtam tovább beszélni.
– Tartsd féken magad, öregfiú, még egy
kis ideig! Kijövünk ebből – jelentette ki Roy.
Dana odajött hozzám, és sokkal nyugod-
tabb volt, mint én. Valahogy jobban érez-
tem magam, amikor a közelemben volt.
Az a zöld színű test az égen nagyon közel
járt már, csaknem mindent eltakart a látó-
terünkben. Úgy tűnt, hogy az egész égbolt
lángol, de nem a szokásos lángokkal, ami-
lyeneket a Földön láthatunk, hanem valami
különös, egészen furcsa fénnyel, ami az üs-
tökös volt maga. Nem úgy égett, ahogyan
a tűz ég, éppen csak izzott… és magában
hordozott mindent, minden borzalmat,
amit az izzás jelent.
– Milyen közel vagyunk az üstököshöz? –
sikerült mégiscsak kinyögnöm egy kérdést.
– Mindössze háromszázhúszezer ki-
lométer távolságban vagyunk egymástól
– válaszolta Roy, aztán előre mutatott, az
egyik kanapéra. – Ti ketten most üljetek le
oda, mert minden figyelmemre szükségem
van, de ne féljetek!
Megnyomott egy gombot, fény villogott,
elfordított egy kis tárcsát, majd a távbeszé-
lőn át az embereihez szólt:
– Közöljék az utasokkal, hogy ne aggód-
janak, és készítsék fel őket egy erőteljes lö-
késre, rázkódásra! Hogyan viselkednek?…
Ez várható, bizonyos körülmények között,
nem?… Rendben.
106 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 106
Megszakította a vonalat.
Az üstökös egyre nagyobb és nagyobb
lett. Közelebb… közelebb!
Roy most viharos gyorsasággal lenyomott
egy másik gombot, összeköttetést létesített
az alsó fedélzet gravitációs részlegével.
– Nyissák ki az elülső ernyőket teljes szé-
lességben!
Néhány másodperc múlva úgy tűnt,
hogy a hajó részekre esik szét, úgy csikor-
gott és nyögött! Lezuhantam a padlóra. Egy
pillanatra azt hittem, hogy összeütköztünk
az üstökössel, de csak a sebesség hirtelen
növekedése okozta a rázkódást. Roy azt
mondta, olyan nagy sebességet akar elér-
ni, amekkorát csak lehetséges. Abban az
esetben, ha nem sikerül elegendő energiát
biztosítani a meghajtáshoz, akkor addig
cirkálunk ide-oda, míg össze nem szedünk
többet, és akkor újra megpróbáljuk. Ez volt
az egyetlen reménységünk.
A hajó orra hirtelen az üstökös felé for-
dult! Belekerültünk az úgynevezett „zse-
bek” egyikébe, ahol nincs semmi, így telje-
sen energia nélkül maradtunk. Az üstökös
hívta a hajót, és az ENGEDELMESKEDETT!
Járművünk egyszerre megtorpant, majd
az eredeti irányban folytatta útját. Úgy lát-
szott, hogy felvett valamennyi szórt energi-
át. Egy ideig ebben az irányban repültünk,
majd a hajó ismét megtorpant, és visszafor-
dult az üstökös felé.
Ezután félórán keresztül dülöngéltünk
és ingadoztunk, a hajó egész idő alatt csi-
korgott és nyögött. A veszély ellenére is
azokon a könyveken járt az eszem, amelye-
ket valaha olvastam, és visszaemlékeztem
arra, hogy az ősi tengerjáró hajók hogyan
viselkedtek egy orkánban.
Az üstökös magja lassan távolodott tő-
lünk, így az ebből a forrásból eredő vesze-
2019.10.24. 0:25:55

delem elmúlt ugyan, de a csóva is végzetes
lehetett a számunkra, mivel azok a részecs-
kék, amelyek alkotják, a fejről szakadtak le.
Roy ismét beszélt valakivel a távbeszélőn:
– Irányítsák az antigravitációs ernyőket
az üstökösre!
Ezután hozzánk fordult, és így szólt:
– Ez az egyetlen esélyünk. Ha az atom-
sugárzás hatást gyakorol az üstökösre, ak-
kor ki fog tolni bennünket ebből a veszélyes
helyzetből.
Egy ideig semmi nem történt, a hajó fo-
lyamatosan dülöngélt és rázkódott. Elszállt
volna az utolsó esélyünk is?! Bele fogunk
zuhanni az üstökös csóvájába, amely most
kissé alattunk és előttünk volt? A csóva re-
csegett és szikrázott, s ugyanolyan furcsa
fénye volt, mint a fejnek!
A hajó hirtelen előreugrott, kiegyenese-
dett, és biztonságban voltunk! Az üstökös
segített megszabadulnunk!
Az egyetlen dolog, amit tenni tudtam, az
volt, hogy erőtlenül leültem egy közeli ka-
napéra. Most, a veszély múltán, rám tört a
kimerültség. Légszomjjal küzdöttem. Dana
leült mellém. Egyikünk sem tudott szólni.
Messziről, mint egy álomban, hallottam,
hogy Roy beszél, félig saját magához, félig
hozzánk:
– Ejha, ez aztán közel volt, közelebb,
mint valaha is kerültem ahhoz, hogy senki
legyen belőlem.
Roy ismét önmaga volt. Ránézett a se-
bességmutatóra, és közölte, hogy most har-
minckétezer-nyolcszáz kilométer per perces
sebességgel haladunk.
– Daedeck, vigye fel a sebességet két-
százezer kilométer per percre! – utasította
Roy az első tisztjét. – Most lemegyek, és
megpróbálok lazítani egy kicsit. Ha bármi
szokatlan történik, hívjon fel!
Ezután hozzánk fordult, és azt mondta:
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 107
GALAKTIKA
2019. november
– Ti ketten még nem vacsoráztatok, vagy
igen? Menjünk le, és vegyünk magunkhoz
pár falatot!
Pontosan hét óra tíz perc volt az idő. Egy
utolsó pillantást vetettem az üstökösre.
Rendkívül gyorsan távolodott. Megkön�-
nyebbülten felsóhajtottam. Roy rám nézett,
és fáradtan felnevetett.
– Át kell élnünk egyéb, ehhez hasonló ta-
pasztalatokat is, öregfiú! Elismerem azon-
ban, hogy ez volt a legrosszabb, ami eddig
kijutott nekem. Felejtsük el, menjünk le, és
harapjunk valamit!
A jó és bőséges vacsora után fellifteztünk
a sétányra, hogy „ledolgozzuk” a lakomát.
Fél órán át sétáltunk az egyik kavicsos ös-
vényen, amely egy kis patakot szegélyezett.
Számos dologról beszéltünk, amelyeket
azonban nem érdemes megemlíteni. Fél óra
múlva Roy elnézést kért, és visszavonult.
Dana és én folytattuk a sétánkat.
Néhány perces csend után Dana meg-
kérdezte:
– Meddig akar a Vénuszon maradni?
– Nem tudom. Lehetséges, hogy vissza-
megyek Royjal.
– Azt hiszem, hogy ő landolás után egy kis
szabadságot tervez. Ez csak néhány napot ad
önnek a Vénuszon. Miért kell visszarohannia?
– Kérem, értse meg, drágám, vissza kell
sietnem a Földre, amint csak lehetséges. De
olyan hamar visszajövök, Dana, hogy lás-
sam magát, amilyen hamar csak tudok.
– Még mindig nem látom be, miért kell
egyáltalán elmennie.
– Kérem, drágám, ne sértődjék meg, de
valóban vissza kell mennem.
– Ha kell, akkor kell, de nagyon egyedül
leszek – sóhajtott igazi bánattal.
– Legdrágább Danám – mondtam –, ha
eleget tettem a kötelességemnek a Földön,
107
2019.10.24. 0:25:55
 GALAKTIKA
2019. november
akkor kétszázezer kilométer per perces se-
besség sem lesz eléggé gyors nekem.
Ezt a kijelentésemet egy csók követte.
Néhány perces hallgatás után folytattuk
a megszakított sétát. Megálltunk az egyik
ablaknál, és kinéztünk a méltóságteljes
csillagokra.
– Lássuk, megtalálja-e a Földet ebben a
labirintusban? – tett próbára Dana tréfásan.
Mindenfelé kerestem, de sehol nem lát-
tam semmi olyat, ami a Földhöz hasonló-
an nézett volna ki. A csillagok mindenféle
színben ragyogtak, és különböző nagyságú-
ak voltak a tűhegynyitől az óriási ragyogó
testekig. Miután alaposan körülnéztem, és
gyenge eredménnyel találgattam, feladtam.
– Látja azt a nagy, erős fényű csillagot,
jobbra abban a csoportban? Az ott a Földje,
a bolygó, amelyet ma reggel magunk mö-
gött hagytunk – mutatta meg végül Dana.
– Lehetetlen!
– De igaz.
– Nem látom a kontinenseket. Eléggé
nagy még ahhoz, hogy jól láthatók legyenek.
– Hogyan láthatná a kontinenseket azon
a vastag atmoszférán keresztül? Még egy
nagy felbontóképességű teleszkóp sem ké-
pes áthatolni rajta – nevetett Dana.
– Ismét győzött. Hol van a maga kis vilá-
ga? – kérdeztem.
– Innen nem láthatjuk, mert a hajó
alatt van.
– Menjünk le a farba, és nézzük meg az
üstököst! – javasoltam.
Még mindig láttuk a hosszú csíkját, amit
maga után húzott.
– Vajon – mélázott Dana – az üstökösök
körpályán utaznak, vagy vándorló idege-
nek, akik felkeresnek bennünket, és mivel
látják, hogy nem kívánatosak számunkra,
elrohannak? Soha nem állnak le, mindig
utaznak… utaznak… – Felsóhajtott: – Mit
108 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 108
gondol, meghatározott pályájuk van, ame-
lyen haladnak?
– Nos, az emberek korszakokkal koráb-
ban azt gondolták, hogy az üstökösök gya-
korlatilag egyenes vonalban haladnak, és
úgy vándorolnak át az űrön, csillagtól csil-
lagig. De aztán felfedezték, hogy elliptikus
pályán mozognak.
– Honnan származnak? – kérdezte Dana.
– Az üstökösök eredetére vonatkozóan
is számos elmélet született. Valószínűnek
látszik, hogy a meteorokhoz hasonlóan egy
valaha nagy méretű test összegyűjtetlen
részeiből származnak, amely korszakokkal
ezelőtt darabokra töredezett, és amelyből a
Naprendszer és maga a Nap is keletkezett.
Sok-sok korszakkal ezelőtt volt egy üstö-
kös, amely két részre szakadt, a Nap közelé-
ből két fejjel indult el, majd hat évvel később
visszatért, már jelentősen elkülönülve egy-
mástól. Néhány hónap múlva aztán eltűnt.
Évekkel később azonban volt egy nagy me-
teorzápor éppen akkor, amikor a Föld ennek
az elveszett üstökösnek a pályáját keresztez-
te. A meteorok tehát megkérdőjelezhetetle-
nül annak a megmaradt részei voltak.
– Ó! Amikor elgondolkodom az ilyen dol-
gok felől, úgy érzem, hogy csak egy kis senki
vagyok. Milyen nagy és felfoghatatlan is az
Univerzum! – mondta Dana lelkesülten.
– Lehet, hogy egy kis senki az Univer-
zumban, de számomra az egész világ – ne-
vettem rá.
A következő néhány napban semmi fontos
nem történt. Igaz, hogy a mindig változó
látvány Danát és engem is teljesen elbűvölt.
Számos üstököst láttunk, amelyek óriási
távolságban rohantak, csóvájuk a legkülön-
bözőbb formákban húzódott utánuk. Lát-
tunk kettős csillagokat is tökéletesen tisz-
tán. A csillaghalmazok innen nézve sokkal
2019.10.24. 0:25:55

határozottabbaknak tűntek, mint amikor a
Föld atmoszféráján át láthattuk őket. És ott
voltak a ködök, a nebulák, amelyek teljes
dicsfényükben forogtak gázburkolatukban.
De nem szabad kifelejtenem a nóvákat sem.
Egy alkalommal két üstökös versenyfu-
tását figyeltük. Közöttük a tér fekete volt,
egyetlen csillag sem tűnt át ezen a fekete-
ségen. Hirtelen megláttam egy kicsi, tű-
hegynyi fényt, amelynek világospiros volt
a színe. Ahogy Danával tovább figyeltük,
a fénypont egyre nagyobbra növekedett,
és folyamatosan változtatta a színét. Eltelt
néhány perc, ekkor már golflabda nagysá-
gú volt, és világos narancsszínűvé vált. Egy
másodperccel később óriási villanás, majd
szikraeső következett, és az a világ nem
létezett többé. A villanás fényében sötét
tömeget láttam, hasonlót egy gomolyfelhő-
höz, egészen közel ehhez a sajátos nóvához.
Miközben azon töprengtünk, hogy mi
okozhatta a felrobbanását, meghallottam a
nevemet. Engem szólított egy boy.
– Itt vagyok, fiú – válaszoltam neki.
– Carlton úr látni kívántja önt a vezérlő-
teremben, uram. Azonnal, uram.
Danával együtt rohantunk a vezérlő­
terembe.
– Mi a helyzet, öregfiú? – kérdeztem kis-
sé aggódva.
– Látjátok azt a fényt előttünk? – mutat-
ta Roy.
– Igen, mi az?
– Az egyik hajó nyugatról.
– Ez minden? A kutyafáját, hogy meg-
ijedtem! De nem keresztezi a pályánkat,
ugye? Nincs ütközésveszély? Egyébként mi-
lyen sebességgel megyünk most?
– Kétszázezer kilométerrel percenként.
– Ezzel a sebességgel, ahogyan most re-
pülünk, gondolod, hogy elérjük a Vénuszt
három napon belül?
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 109
GALAKTIKA
2019. november
– Nem, de megpróbálok gyorsítani két-
százharminc kilométer per percre, így né-
hány órát be tudunk hozni…
Felnevettem. Talán kicsit erőltetettre si-
került, de ezen nem segíthettem.
– Ugye te is olvastad a régi könyvek
egyikében, hogy egy évszázaddal ezelőtt az
emberek még csak a négyszáznyolcvan ki-
lométer per óra sebességnél tartottak?
– Igen, és hogy hencegtek vele! – neve-
tett fel Roy.
– Nézd – kiáltottam fel –, közeledünk
felé! Már látom a körvonalait!
Néhány másodperc múlva elhaladtunk a
másik űrhajó mellett, bár másfél kilométer
választott el bennünket tőle.
– Jeleket fogtunk, uram – informálta
Royt az egyik tiszt.
Ő berohant a vezérlőterembe, mi azon-
ban maradtunk, és figyeltük a hajót, amely
már lemaradt mögöttünk. Utastársakkal
találkozni ebben a végtelen űrben olyan
érzés volt, amit nem lehet szavakba önteni.
Roy csatlakozott hozzánk.
– Üzenet a másik hajóról – mondta.
– Kicsit sajnálom, hogy már nincs esélyük
a postai szerződés megnyerésére – mond-
tam, és amint a hajó lassan eltűnt a szemünk
elől, elfogott a magányosság érzése.
– Én azért nem hiszem, hogy nagyon
szomorkodnak. Ezt az üzenetet küldték.
Roy átadott nekem egy darab papírt,
amelyre a következőket írták:
Remekül csinálják – Hajrá – A má-
sik hajó körülbelül három órával maguk
előtt halad – Sok szerencsét – Dacme.
– Most kilenc óra van – mondtam. –
Körülbelül éjfélkor érjük utol azt a másik
hajót.
– Valóban, akkor hagyhatjuk el – he-
lyesbített Roy –, ám több kilométerre lehet
majd mellettünk bármelyik oldalon. Csu-
109
2019.10.24. 0:25:55
 GALAKTIKA
2019. november
pán véletlen szerencse volt, hogy ehhez a
hajóhoz olyan közel kerültünk.
A napok gyorsan tovafutottak, de má-
sokkal nem találkoztunk. Utunk utolsó
szakaszán nem történt semmi szokatlan,
amit megemlíthetnék.
Az érkezés napján fél egyre járt az idő. Az
utasok már a holmijukat csomagolták, és
készen álltak arra, hogy elhagyják szoba-
fogságukat, így természetes, hogy a fedél-
zeteken nagy volt a zaj.
– Mit gondolsz, elhagytuk azt a másik
hajót? – kérdeztem Royt.
– Igen. Az üzenetben arról a hajóról,
amellyel találkoztunk, az állt, amint te is
tudod, hogy csak három órával jártak előt-
tünk. Szerinted megeshet, hogy az utóbbi
két napban nem hagytuk el őket?
– Persze, hogy nem. De mi a helyzet az-
zal a chicagói hajóval?
– Az igazat megvallva, Paul, úgy gondo-
lom, hogy ami a postai szerződést illeti, azt
gyakorlatilag elveszítettük.
– Szerintem biztosan nem adtad még fel
a reményt. Több mint valószínű, hogy előt-
tük vagyunk. Könnyű elkeveredni ebben a
nagy, fekete lekvárban – biztattam.
– Igaz, de most fél egy van, és a chica-
gói hajónak fél háromkor kell megérkeznie
Venellába. A mi tervezett érkezésünk fél
négy és négy óra közé esik. Csak kevéssel
vagyunk mögöttük, de rövid időn belül
kénytelen leszek csökkenteni a sebességet.
Kétszázötvenhat millió kilométert kell még
megtennünk, a sebességünk kétszáznegy-
venezer kilométer per perc, aminél gyor-
sabban nem mehetünk. Három órakor még
mindig néhány millió kilométert kell meg-
tennünk. Így ugyan a tervezett időben, fél
négy és négy között tudunk landolni, de a
chicagóiak után.
110 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 110
– Hacsak a chicagói hajó nem késik.
De ha időben érkezik, elvesztetted a szer­
ződést?
– Így van.
– Fel a fejjel! – mondtam. – Nem lennék
meglepve, ha mögöttünk lennének.
– Lehetetlen. Ha mögöttünk lennének,
már tudnám.
– Áthoztad az utasaidat és a hajót biz-
tonságosan, így van? Én nem gondolkod-
nék erről többet, Roy – biztattam őszinte
elismeréssel. – Már elmúlt egy óra, le kell
rohannom, és össze kell szednem a dolga-
imat.
Danával a sétányon tartózkodtunk, ott
töltöttük utolsó néhány percünket, és fi-
gyeltük a Vénuszt, amely nagy, ezüst lab-
daként függött az űrben. Nem tudtam
megkülönböztetni kontinenseket a boly-
gón azon egyszerű ok miatt, hogy telje-
sen körülvette felhőkkel teli atmoszférája.
Nem úgy fénylett, mint amit egy központi
fény világít meg, hanem valósággal izzott.
A percek túlságosan gyorsan múltak. Már
öt perccel elmúlt fél négy. A hajó néhány
percen belül belép a Vénusz légkörébe.
Felmentünk a megfigyelőtoronyba, hogy
lássuk a landolást.
– Zárják be az elülső és a hátsó gravitáci-
ós ernyőket! – rendelkezett Roy.
A hajó sebessége erősen csökkent.
– Nyissák ki az alsó antigravitációs er-
nyőket egy kettedre!
A hajó úgy hullott lefelé, mint egy darab-
ka selyempapír. A propellerek ekkor még
nem forogtak, de készen álltak. Egy teljes
perc múlt el, aztán… az egész égbolt vörö-
ses árnyalatúvá változott, a Nap és a csil-
lagok lángjai fokozatosan elhalványultak,
majd teljesen eltűntek az égboltról. A  Nap
kezdett ahhoz hasonlóan izzani, ahogy a
2019.10.24. 0:25:55

Földön látjuk. Verőfényes nap volt! Megér-
keztünk a Vénusz atmoszférájába! A pro-
pellerek elkezdtek forogni.
A nyüzsgés itt ugyanolyan nagy volt,
mint a Földön. A hajó szirénái figyelmez-
tető jeleket adtak le, és rövid időn belül ki-
alakult egy szabad sáv a sűrű forgalomban,
amely lehetővé tettea biztonságos leszállást.
Nagyon érdekelt a látvány. A messze-
ségben ott sötétlett az a nagy zöld tömeg,
amelyet Erdő Régiónak neveztek. Ebből a
régióból hosszú fehér autóutak indultak ki,
amelyek behálózták az egész bolygót.
Az épületek a legtisztább fehér kőből
készültek, melyeknek művészi elhelyezé-
sével csodálatos mintázatok keletkeztek az
oldalfalakon. Csaknem mindegyik ház kö-
zepén volt egy belső udvar, ahol csodaszép
kerteket alakítottak ki sűrű bokrokkal, vi-
rágokkal és fákkal. Egyes épületeknél patak
szelte ketté a kertet!
Megkérdeztem, hol van az F & V Tröszt
állomása. A kilátástalan helyzet ellenére is
reméltem, hogy még nem érkezett meg a
járatuk. Reményeim azonban hiábavalónak
bizonyultak, mivel a hajó olyan önelégülten
terpeszkedett a landolóplatformon, mint
mindig.
Elveszítettük a postai szerződést! Ke-
mény munkánk dacára, ennyi átélt veszély,
rohanás és aggódás után – mindezt a vere-
ségért? Nem csodálkoztam hát azon, hogy
Roy leverten hallgatott.
Folytattuk a lefelé lebegést a sűrű forgal-
mon keresztül. Eltelt néhány perc, a hajó
már csaknem megérintette a talajt! A  lég-
csavarok visítottak felettünk, érezhetően
lelassultunk, majd egy alig észrevehető
zökkenés következett, és ebből megtudtam,
hogy LESZÁLLTUNK!!
Oldalamon Danával lementem a kikö-
tőhídon, majd első alkalommal az életem-
Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 111
GALAKTIKA
2019. november
ben lábam megérintette egy másik bolygó
talaját.
Roy néhány perc múlva csatlakozott hoz-
zánk, és most, amikor véget ért az utazás,
és tudta, hogy elvesztette azt, ami a Társa-
ságot talpra állította volna, bizony elborult
a kedélye.
A chicagói hajó a tervezett érkezési idő-
pontja előtt – pontosan 16 perccel két óra
után landolt.
– Jelentkeznem kell a hivatalban – só-
hajtotta Roy. – Nem volna ellenetekre, hogy
velem tartsatok? – kérdezte.
Mindketten beleegyeztünk.
Azt vártam, hogy az igazgató nagyon zavart
és kiábrándult lesz, de meglepődtem, ami-
kor láttam, hogy szélesen mosolyog. Abban
a pillanatban, amikor megérkeztünk, fel-
állt, és kezet nyújtott Roynak. Mindannyi-
an csodálkozva néztünk.
– Bemutatom Halloway urat a Postaügyi
Minisztériumból.
Csodálkozva fordultam meg, mivel azt
hittem, nincs senki más az irodában az
igazgatón kívül.
– Engedje meg, hogy kifejezzem gratu-
lációmat! – mondta Halloway, előlépve a
háttérből.
– Elnézést, nem értem… – mormolta
Roy.
– Csak arról van szó, hogy… az önök
társaságának fogjuk odaítélni a postai
szerződést.
– De, de hát… – dadogta Roy.
– Tudom, hogy mit akar mondani.
Nem, nem a chicagói tröszt nyerte meg a
versenyt.
– De a tervezett időpontjuk előtt lan­
doltak!
– Ahogy én tudom, az egész útjuk csak-
nem teljesen szabad volt, míg magukat
111
2019.10.24. 0:25:55
 GALAKTIKA
2019. november
visszatartotta, sőt nemcsak visszatartotta,
hanem maga felé húzta az üstökös, és ezért
kis híján három órát veszítettek. A késede-
lem ellenére mégis sikerült időben megér-
kezniük. Ez az a fajta mentalitás, amit érté-
kelünk, ezért önöket szeretnénk megbízni
azzal, hogy a leveleinket szállítsák.
– Igen, de nem vágott le a chicagói tröszt
egy órát a menetidőből?
– Ez igaz, de maga legalább három órát
vágott le. Tudom, hogy mit kellett kiállnia,
mivel véletlenül éppen ott voltam a hajóján
utasként anélkül, hogy sejtelme lett volna
róla. Engedje meg tehát, hogy gratuláljak
önnek!
– Ez azt jelenti, hogy a Társaság tovább
tud működni – mondta mosolyogva az
igazgató.
Roy szinte új emberré változott a jó
hírtől.
– A Társaság elnöke kijelentette, ha ezt
a szerződést elnyeri, ki fog küldeni egy
expedíciót a Marsra, kideríteni, gyakorla-
ti szempontból érdemes-e oda menetrend
szerinti járatokat indítani. Volna hozzá
kedve, Roy, hogy ennek az expedíciónak a
vezetője legyen?
– Volna-e? Hát hogyne volna!
– Ennek az évnek a második felében
küldenénk ki az expedíciót. Válogassa ki a
legénységét, és elvihet magával bárkit, akit
szeretne. Magyarán mindenben szabad ke-
zet kap.
– Köszönöm – mondta Roy egyszerűen.
– Amikor visszatér a Földre, megálla-
podhat az elnökkel.
Az igazgató visszaült az íróasztalához,
és ebből megtudtuk, hogy a beszélgetés-
nek vége. Kiléptünk a csodálatos vénuszi
nyárba.
– Lenne kedvetek Danával ahhoz, hogy
velem jöjjetek erre a kutatóútra?
112 Retro: A postajárat nem késhet
092-112-slachta.indd 112
– Természetesen lenne kedvem – vála-
szoltam. – Dana, drágám, mit szól hozzá?
– Ha Roy nem gondolja azt, hogy csak
holtsúly leszek, akkor megyek – nevetett
fel a lány.
– Akkor minden el van intézve – kiál-
tott fel Roy. – Később megcsináljuk majd a
szerződéseket.
Három csodálatos napot töltöttem a Vé-
nuszon Danával, azután elérkezett az idő
a visszaútra.
Néhány perccel az indulás előtt a kikö-
tőhídnál álltam, és szerelmemmel beszél-
gettem.
– Amikor készen leszünk arra, hogy
elinduljunk arra az expedícióra, eljövök
hozzád, drágám. Talán meg tudjuk szer-
vezni, hogy megálljunk ezen a csodaszép
bolygón, mielőtt elindulunk az Isme-
retlenbe. Várni fogsz rám, ugye vársz,
drágám?
– Egész életemben.
És ezzel kész voltam a hosszú útra, vis�-
sza a Földre.
Fedina László fordítása
Paul SLACHTA
Tipikus amerikai egynovellás szerző a 20.
század elejéről. A nevén kívül semmi nem
maradt ránk róla, és még azt is többféle-
képpen írják (pl. Schlactaként). Ez a bizo-
nyos egyetlen elbeszélése eredetileg a
T. O’Conor Sloane által szerkesztett Amazing
Stories magazin 1929. decemberi számában
jelent meg, Frank R. Paul illusztrációival (aki-
től kezdőképünket is kölcsönöztük), és a kor
szellemének megfelelően lelkiismeretesen
igyekszik benne mindent tudományosan
megmagyarázni. Sajnos az antigravitációs űr-
utazás azóta sem valósult meg.
2019.10.24. 0:25:56
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR

340 341 342 343 344 345 346 347

IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK MARS-KOLÓNIA
HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA ÚSZÓ VÁROS
ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI
BOLYGÓFALÓ

+ + + + + + + +
HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
CAINE
VARGA
CAINE
KOMOR
Előfizet
SZENTE
FEDERICI
DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS FEDINA
LALUMIÈRE
NOROÑA
HUSZÁR
NEMERE
PORCAYO CS őknek
AK BOLDOG
KALUGIN KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV MÓRA SZALOMATOV GALINA
1200 Ft!
LEDBETTER
CHOLNOKY PANOV
FLAGG BENÉT BERESFORD BROWN SHIEL

TAL M. RONIL KIR KEITH Előfizet

KIR MARIJA JODI
Klein Bulicsov Caine Galina Bulicsov Taylor Roberts
GREGORY CS őknek
AK
Előfizet
CS őknek
Előfizet
CS őknek
Előfizet
CS őknek Előfizet Előfizet Előfizet Benford 1200 Ft!
Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK J. G. CS őknek
AK ALEKSZEJ
CSABA Ft!
PÉTER
Ft!
Kilworth Ft!
IVÁN
1000 Ft! ISTVÁN
1000 Ft! Ballard
1000 Ft! Kalugin Toochee
Mateusz Majewski képe

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

A SCI-FI LEGJAVA 19347

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER

348 349 350 351 352 353 354 355

AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS
EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD
MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN A HEXAGON-PROJEKT

+
BIGGLE
+
WINKLER
+
ANTAL
+
HYKES
+
MÁRKI
+
CHWEDYK
+
KARR
+
KARR
BOJTOR Előfizet KALUGIN FOX VARGA FRINI
CS őknek Előfizető
KARR VARGA DAJCS GULISIO BOJTOR GAILEY KALUGIN
GAUT VEL HARTMAN
HENDON
AK
1200 BODOR HUSZÁR GAILEY GALINA CS knek
AK CROWLEY MAKAI BARNÓCZKY
Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS TÉPŐ 1200 VÁSÁRHELYI HVATOV
WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH SPOFFORD
DAVID Ft! BELLAMY JONES
1200 Ft!
SZINI
TÓTH
PETR GREGORY
Fedina Stančík Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Benford
NANCY
Fedina Előfizető
LÍDIA SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach Kress LÍDIA
CS knek
AK
1200
CS knek CS knek Urbánszki
Előfizető Ft!
AK J. G. AK CS knek IAN Előfizető
DAVE
LLOYD
Biggle, Jr. Nemere 1200 Ft!
Ballard
1200 Ft!
RICHARD
Chwedyk
AK
1200 Watson CS knek
AK
JACK
Hutchinson ISTVÁN
LÁSZLÓ Ft! 1200 Ft! Vance
A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

A SCI-FI LEGJAVA 19355

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Decemberi számunk várható tartalmából: DE A 35
CE 7.
az MBE szám
újs
• Sötét anyag ág R 3-Á
os
• Gregory Benford kisregénye ok TÓL
ná
l!
• Richard Fox és Emilio Salgari novellái
• Karácsony a Ganymedesen – képregény Isaac Asimov novellájából

Who Mourns for Silverstairs? © 1991 by Phyllis Ann Karr (Space & Time) • Elv © 2019 by Ecsédi
Orsolya • Luukanteleen kantaja © 2015 by Emmi Itäranta (Sanasinfonia) • Civil a pályán © 1989 by
Kornis Mihály (A félelem dicsérete) • Staţia Viselor © 2019 by Liviu Surugiu (Colecţia Science-Fiction)
• The Twenty-First Century Limited © 1929 by Paul Slachta (Amazing Stories) • Cyborg © 1972 by
Martin Caidin
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2019.10.24. 0:25:19

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
KUS KALANDREGÉNY
2019. NOVEMBER

SZEOMLÁS UTÁNI
ÁRÓL A TORONYHÁZ 356 ÁRA: 2990 FT
Z IN ELŐFIZ
SZERZŐJÉTŐL GA E
eri :

A
b

TŐ
AM
m en
ece
A d ka XL-b

IÁ RA
ak ti idin
Gal tin Ca Gyémán
Mar iborg ros csak t kártyáv
al
K ollá d
illió jének 2250 F
356

a tm ti
A „H ” erede sze t!
férfi ejező ré
bef
MARTIN CAIDIN

Kiborg
GALAKTIKA

A HATMILLIÓ DOLLÁROS FÉRFI

19356

243011

KARR / ECSÉDI / ITÄRANTA

560133

I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U / KORNIS / SURUGIU / SLACHTA

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2019.10.24. 0:20:13

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Bevezető
A
MÁSODIK világháborút kö-
vető évtizedekben a világ fej-
lettebb részén folyamatosan a
tudomány mindenhatóságát
hirdették, beindult az űrprogram, látvá-
nyos fejlődésbe kezdett a számítástech-
nika, elterjedt a televízió, és szinte napról
napra forradalmi változásokkal szembe-
sültek az emberek akár a hétköznapok-
ban is. Az orvostudomány előtt szintén
káprázatos, új horizontok bontakoztak ki:
szervátültetések, molekuláris genetika –
és kiterjedt kutatások az úgynevezett pa-
rapszichológiai képességek bizonyítására.
Szóba került a sérült emberi testek beépí-
tett technikai eszközökkel történő pótlása,
javítása. 1960-ban megszületett egy név is
az ilyen ember-gép kompozitokra: kiber-
netikus organizmus, röviden kiborg.
A téma tehát benne volt a köztudatban,
amikor Martin Caidin 1972-ben megírta
azonos című regényét. Az újságok aktuá-
lis szalagcímeiből összeollózott, izgalmas
történet sikert aratott az olvasók körében,
úgyhogy rögtön folytatásért kiáltott, amit
a szerző nem is halogatott soká: a követke-
ző három év során három újabb epizód is
megjelent Steve Austin kalandjaiból.
A szuperügynökké átképzett és átmű-
tött egykori űrhajós és berepülőpilóta
világmegmentő heroizmusa nem hagyta
hidegen a hollywoodi producereket sem,
így aztán alig egy esztendővel az első re-
gény után tévéfilm született a Kiborgból,
természetesen új, közönséghajhászóbb
címmel: A hatmillió dolláros férfi. Ebben
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2019. november
az addig főként westernekből ismert, fel-
törekvő Lee Majorsre osztották Austin
szerepét. A film hatalmas sikere egyrészt
igazi sztárrá tette Majorst, másrészt egy-
értelművé vált, hogy a téma egy arany-
bánya, nem szabad itt abbahagyni. Még
1973-ban két további tévéfilm készült,
melyek közül az első nagyjából követte
Caidin első folytatás-regényének tör-
ténetét, a második azonban már külön
vágányra állt. A következő év elején heti
sorozatként mutatkozott be A hatmillió
dolláros férfi, és közönségkedvencként
egészen 1978-ig futott az ABC csator-
nán. Sőt, melléksorozatként kinőtt belőle
A bionikus nő is, amely 1976 és 78 között
három évadot ért meg. A két széria nép-
szerűségére jellemző, hogy a 80-as évek
második felében két tévéfilm is vissza-
hozta korosodó sztárjait (annak reményé-
ben, hogy esetleg újra sikerül beindítani
a profitgyártó gépezetet), majd 1994-ben
egy harmadik film végleg lezárta a tör-
ténetet.
Közben hat novellizáció íródott Caidin
eredeti regényei mellé, továbbá képre-
gények és hangjátékok is születtek. 1995
óta pedig időközönként fölröppen a hír,
hogy igazi mozifilmes adaptáció készül a
könyvből – legutóbb épp arról pletykáltak,
hogy az ŰrDongót jegyző Travis Knight
rendezné, Mark Wahlberg főszereplésével.
Hát, majd meglátjuk. Addig is jó szórako-
zást az eredeti regényhez!
Németh Attila
115
2019.11.03. 13:35:00
 GALAKTIKA XL
2019. november
Martin Caidin
KIBORG
Első fejezet
A nap első sugarai megvilágították
a magányosan álló hegyet, a köze-
li hegygerincen túl pedig ott volt San
Bernardino, San Gabriel, no meg az Ár-
nyék-hegyek, amelyeket annak idején a
spanyolok Soledadnak kereszteltek el.
Hamarosan ezeket is elárasztja majd a
napfény, de egyelőre csak a Magányos
Hegy környékén lehetett érezni, milyen
szörnyű hőséget ígér az eljövendő nap.
Ilyen idő tájt mindig tucatnyian akad-
tak, akik feljegyezték a hajnali hőmér-
sékletet, bár őket elsősorban a sivatag
fölötti légáramlatok és a meleg ezekre
gyakorolt hatása érdekelte. Az, hogy mi-
képp befolyásolják a felszállni készülő
gépek röppályáját.
A napfény lassan fölfelé kúszott a köze-
li, kiszáradt tómederből, s mind közelebb
116
115-202-xl.indd 116
Az orvostudomány már
ma is csodákra képes.
És most lássuk, mit
várhatunk holnap!
(első rész)
ért a Magányos Hegyhez. Az időjárás-
megfigyelők csöndben lesték, ahogy a hegy
árnyékában megbúvó rámpák és hangárok
lassan formát öltenek.
A kaliforniai reggel táncoló porsze-
mekkel és máris reszkető hőséggel kö-
szöntött be. Volt valami misztikus a
hajnal és a nappal közötti lassú, szinte
észrevétlen átmenetben, ahogy a napfény
centiről centire, lopva közelítette meg a
következő, majd a rákövetkező sziklaki-
szögellést, formát adva az eddig árnyék-
ban lapuló dolgoknak. Itt egy ördög-
szekeret rajzolt körbe, valamivel odébb
parányi, lila és sárga színben pompázó
sivatagi virágokat. A zsályacserjék szin-
te lángoltak, s egyedül a vidék legősibb
lakói, a Józsué-pálmaliliomok és az óri-
áskaktuszok tűrték néma méltósággal a
közelgő, rekkenő hőséget. A göcsörtös
Kiborg
2019.11.03. 13:35:01

óriások némelyike közel harminclábnyi
magasságig nőtt, s úgy festettek, mintha
valami özönvíz előtti átok dermesztette
volna őket ezekbe a kifacsart pózokba.
Velük legfeljebb a valamivel nyugatabb-
ra ácsorgó kis szikvójaliget fái vehették
volna föl a versenyt szívósságban – és
beletörődésben.
Ezen az időtlen, homokkal, sziklákkal
és némán vegetáló növényekkel teli tá-
jon az ember volt a betolakodó.
Itt, a Mojave-sivatag fölött most
hunytak ki az éjszakai fények. A köze-
li kiszáradt tó nyugati peremén sorban
aludtak ki a kékesfehér fénypászmájú
ref lektorok. Lassan elcsöndesedett a ha-
talmas generátorok zúgása, s ahogy az
emberi jelenlét utolsó nyomai is eltűnni
látszottak, a táj ismét visszanyerte túlvi-
lági hangulatát.
A hegy árnyékában, egy nyitott ol-
dalú depóban masszív, fehéren csillo-
gó vontatók és vöröskereszttel díszített
lánctalpasok álltak. A mögöttük sora-
kozó járművek páncéllemezekkel és az-
besztborítással megerősített groteszk
szörnyeknek tűntek, melyeket mintha
nem is földi körülmények közé terveztek
volna. Egyik-másik valóban úgy festett,
mint valami csöndben szendergő mese-
beli sárkány, csakhogy ezek tűz helyett
szükség esetén habot okádtak.
A fény és árnyék közti félhomályos
határvidéken egy gigantikus, tizenhat
kerekű daru állt, mellette pedig hosszú,
sárga tartálykocsik, arra várva, mikor
tankolhatják föl kerozinnal a szomjas
járműveket. Szinte minden szabad felü-
leten halálfejek, villámszimbólumok és
felkiáltójelek sorakoztak, a néma fenye-
getés ezernyi festett mementója. Voltak
még ott szedánok és teherautók is – egy
Kiborg
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2019. november
részük a légierő kék színében pompá-
zott, a többi pedig a NASA makulátlan
fehérjében.
A sziklák közt itt is, ott is ökörnyál
finomságú spirális antennák emelked-
tek a magasba, mechanikus fülekként
és szemekként fürkészve az eget. S leg-
hátul, ott, ahol gyakorlatilag semmiféle
veszélytől nem kellett tartsanak, akadt
néhány olyan hosszú, páncélozott, a
legmodernebb technológiával felszerelt
jármű is, melyek szinte kerekeken ülő
űrhajóknak tűnhettek.
S mindez a félelmetes technikai po-
tenciál gyakorlatilag csak és kizárólag
azért volt itt, hogy ilyen vagy olyan mó-
don két jármű igényeit és szükségleteit
kielégítse. Ezek közül első pillantásra
csak az egyik volt fölfedezhető, a másik
csupán akkor vált láthatóvá a nagyobbik
kitárt szárnyai alatt, mikor a nap még
följebb kúszott az égbolton.
A nagyobb jármű egy ősvilági, hár-
tyásszárnyú dinoszauruszra emlékez-
tetett, egy több százezer font súlyú
techno-pteranodonra, ahogy ott gub-
basztott a sivatag közepén. Egy futball-
pálya méretű fémszörny, maga mellé hú-
zott szárnyakkal.
Csak azok, akik elég közelről vehették
szemügyre a gépezetet, fedezhették föl a
vitorlányi, bal oldali szárny alatt rejtő-
ző másik masinát, ami tulajdonképpen
az elsődleges oka volt annak, hogy több
mint kétszáz ember teljesített szolgála-
tot ezen az isten háta mögötti helyen.
Hosszúkás, lekerekített forma volt, egy
hajtóművel és háromágú uszonyokra em-
lékeztető terelőlapokkal fölszerelt dobó-
nyíl. A furcsa gép lehetetlenül rövid or-
rán az M3F5 azonosító feketéllett, fölötte
pedig a pilótafülke ablaka csillant.
117
2019.11.03. 13:35:01
 GALAKTIKA XL
2019. november
Két vakító narancssárga egyenruhát
és f luoreszkáló csíkokkal megfestett,
fehér sisakot viselő alak mászott elő az
uszonyos lövedékre hajazó járműből,
ahol – elméletileg – az utolsó ellenőrző
teszteket futtatták. Egyikük a közeledő
fehér tréler láttán az órájára pillantott,
és helyeslőn bólintott.
– Legfőbb ideje.
– Most már csak percek kérdése – ér-
tett egyet a társa.
Mintegy végszóra, kinyílt az időköz-
ben leparkolt tréler ajtaja, és egy férfi
mászott elő a járműből. Egy pillanatra
megállt, s úgy méregette a hatalmas hor-
dozógépet, mintha minden porcikájával
azt akarná sugallni, bármi is készülődik
itt, annak lehetőség szerint mihamarabb
érjenek a végére.
Aztán egy másik férfi bukkant elő a
vontatóból, lassan, szinte ügyetlen lép-
tekkel a súlyos, fehér szkafanderben és
az egész arcát eltakaró, aranyszínű si-
sakban.
Első ránézésre akár asztronauta is le-
hetett volna, aki épp a soron következő
kilövéshez igyekszik, mert az öltözék
gyakorlatilag épp olyan volt, mint azo-
ké, akik már jártak a Holdon.
Bár igazság szerint a legutolsó expe-
díció során ő maga is megfordult már a
Föld kísérőjén. A neve Steve Austin volt,
korábban tesztpilótaként dolgozott a
NASA-nál, és most ismét visszatérni lát-
szott eredeti foglalkozásához.
Ezúttal azonban nem a Hold kopár
felszíne várt rá, viszont az utazás, ami
jó hatvan mérfölddel röpíti majd a si-
vatag fölé, legalább olyan veszélyesnek
– ha nem veszélyesebbnek – ígérkezett.
A matematikusok már egymilliószor ki-
számolták a szomszédos égitestre vezető
118 Kiborg
115-202-xl.indd 118
biztonságos út vektorait, azonban ahhoz
hasonló gépezettel, mellyel nemsokára
repülni fog, még egyiküknek sem akadt
dolga.
És ez bizony a számokban is megmu-
tatkozott: eddig még egyetlen asztrona-
uta sem halt meg a Hold és Föld közötti
utazás során, a kaliforniai sivatagban
rejlő bázison azonban az elmúlt húsz
esztendő alatt évente átlagosan nyolc jó
pilóta vesztette életét.
Austin egy hosszú percig a giganti-
kus hordozót méregette, aztán feltolta
a sisakja aranyszínű plexi fényszűrőjét,
lassan elmosolyodott, és elégedetten bó-
lintott.
A sors kesztyűt dobott az arcába, s itt
az ideje, hogy elfogadja a kihívást!
Épp elégszer bújt már ehhez hasonló
öltözékbe ahhoz, hogy tudja, milyen kö-
rülményes is járni benne; mint valami
hivatásos futó, előredöntötte a felsőtes-
tét, és egy idő után szinte már a lendüle-
te vitte tovább. A másik férfi, aki eddig
kísérte, továbbra is ugrásra készen ha-
ladt mellette, azt lesvén, nincs-e szük-
sége Austinnak segítségre. Főleg, hogy
a tesztpilóta egy súlyos, hordozható
légkondicionálót cipelt a bal hóna alatt,
ami még ezen a korai órán is szinte ke-
vésnek bizonyult, s mire elérték a gép-
óriást, Steve már a saját izzadságában
úszott.
A mellette loholó technikus egy tele-
fonkészüléket vitt magával – az egyetlen
eszközt, mely segítségével rádió adó-
vevő nélkül is kapcsolatba léphettek a
szkafanderbe zárt pilótával.
Austin felbukkanása a kifutópályán
mintha olyan láthatatlan jeleket bocsá-
tott volna ki, amiktől fokozatosan meg-
állt az élet. Persze mind tudták, hogy
2019.11.03. 13:35:01

ma reggel fog fölszállni, de látni akar-
ták az embert, aki talán elsőnek dia-
dalmaskodik ott, ahol eddig mindenki
más elbukott.
A pilóta mindenkinek udvariasan
biccentett, már csak azért is, mert tudta,
hogy ezeknek az embereknek az együt-
tes erőfeszítése teheti csupán lehetővé,
hogy ő egy darabban jusson föl, és ami
még fontosabb, úgy is jöjjön haza.
Ám ők idelent maradnak a földön biz-
tonságban, én pedig hatvan mérfölddel
leszek a fejük fölött, valahol a légkör és
a világűr határán, ahonnan eddig még
nem sokan jöttek vissza.
S amilyen néma áhítattal bámulták,
egyértelművé tette, hogy ezzel mind
tisztában vannak.
– Steve!
A kiáltást a nehéz szkafandersisak
miatt egyedül az nem hallotta, akinek
címezték.
– Ezredes úr, azt hiszem, valaki szeret-
ne öntől elköszönni – hallotta a mellette
loholó szárnysegéd hangját a telefon­
vonalon keresztül.
Egy lány rohant oda hozzájuk szürke
technikusi kezeslábasban, hosszú, bar-
na haját a fülhallgatókkal is alig tudta
leszorítani. A szárnysegéd vigyorogva
nyomta kezébe a telefont, aztán néhány
lépést odébb sétált.
Austin büszkén mosolygott le a lány-
ra, de hát nem is lehetett nem moso-
lyogni erre az elragadó teremtésre, Jan
Richardsra!
– Steve… tudod, hogy nem akarlak
feltartani… de mondanom kell valamit,
mielőtt… tudod, mielőtt elindulsz.
– Jól van, Jan, akkor mondd!
A lány úgy halkította le a hangját,
mint aki attól fél, valami hétpecsétes tit-
Kiborg
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2019. november
kot közöl, amit nem szabad, hogy bárki
is kihallgasson.
– Szeretlek, Steve Austin.
– Úgy suttogsz, hogy alig hallom, kis-
lány – nevette el magát a férfi.
– Mindössze ennyi mondanivalód
van számomra? – csattant föl a fiatal nő.
– Én is szeretlek, Jan – biccentette fél-
re a fejét a súlyos sisakban Steve.
A lány megpróbálta átölelni, s az sem
érdekelte, hogy a néhány lépéssel odébb
álló technikus milyen kaján pillantással
figyeli őket.
– Elkísérhetlek a gépig?
– Persze – veregette meg a lány vállát
kesztyűs kezével a pilóta, aztán a szárny-
segédje felé biccentett. – Szerintem Char-
lie-nak sem lesz ellene kifogása.
A lány szorosan hozzásimult – már
amennyire a szkafander engedte –, és
igyekezett tartani az iramot Steve-vel.
A  szárnysegéd két lépéssel lemaradva
sétált mögöttük.
– Nem tudom elhinni, hogy egy hóna-
pig nem fogunk találkozni! – szorította
meg a férfi kezét Jan.
– Tartogasd későbbre az erődet, mert
szükséged lesz rá! – kacsintott felé a férfi.
– Azt akarod mondani, hogy mikor
visszajöttél, ágyban reggelizünk?
– Azt akarom mondani, hogy ott is
ebédelünk, meg vacsorázunk, és napo-
kig ki sem kelünk az ágyból!
– Csak a szája nagy, ezredes úr, de
nem hiszem, hogy vacsoráig kihúzná!
– Vagyis belehalnék a próbálkozás-
ba. Ennél szebb halált el sem tudnék
képzelni…
Bármilyen lassan sétáltak, a hatalmas
szállítógép már ott tornyosult előttük,
s a lány hirtelen tiszta szívéből gyűlölt
mindent, ami repült.
119
2019.11.03. 13:35:01
 GALAKTIKA XL
2019. november
Édes istenem, hány remek embert lát-
tam már próbát tenni ezzel a szörnnyel,
csak hogy egyikük se jöjjön vissza…!
Szándékosan kerülte a halálnak még a
gondolatát is, és erőnek erejével fordítot-
ta el a tekintetét a két fekete gépezetről.
– Tartok tőle, hogy jobban szeretlek,
mint megérdemelnéd – mondta halkan,
majd gyorsan levette a fülhallgatót, és
a mikrofonnal együtt visszaadta a mö-
göttük ballagó technikusnak. Tudta, ha
továbbra is Steve mellett marad, előbb-
utóbb elsírja magát, és ezt mindenáron
szerette volna elkerülni.
Gyorsan sarkon fordult, s vissza sem
akart nézni mindaddig, amíg olyan tá-
vol nem kerül a gépszörnyektől, ahon-
nan a pilóta már csak egy apró fehér
pontnak tűnik.
Aztán egyszer csak egy magas, sza-
kállas férfi állta el az útját, és szó nélkül
magához ölelte.
– Steve látta, hogy sír?
– Nem – rázta a fejét a lány dühösen.
– Csak maga látta, vén szemétláda!
Rudy Wells jóindulatúan veregette
meg a lány vállát.
– Ha ettől jobban érzi magát, Jan,
rangidős repülőorvosként elárulhatom,
Steve Austin csúcsformában van…
– És úgy is akarom visszakapni!
– Úgy is fogja visszakapni – csitította az
orvos. – Te jó ég, Jan, még sose láttam ilyen
idegesnek! Hiszen a barátja már a Holdon
is járt! A Holdon! Ez, amire most készül,
ahhoz képest egyszerű ujjgyakorlat.
– Igen, tudom – mondta nyűgösen a
lány, ám a szeme sarkából továbbra is a
bal szárny alá rögzített, nyílhegy forma
gépezetet figyelte. – De tudja, az a do-
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
120 Kiborg
115-202-xl.indd 120
log… Ó, a fene egye meg, Rudy, tudja,
hogy értem!
– Tudom. Holnapra minden készen áll?
– Minden. Déli tizenkettőkor lesz a
házasságkötés a kápolnában, s utána
állófogadás. Egy nagyon rövid állófo-
gadás. És aztán… Istennek hála, többet
nem repül! Legalábbis nem ezzel a ször-
nyeteggel!
– Legalábbis egy hónapig biztosan
nem – bólintott a férfi.
– Jaj, ne is mondja! – feszültek meg
a nő nyakán az izmok, aztán könnybe
lábadt szemmel figyelte, ahogy a fehér
ruhás férfi bemászik a nyílhegy forma
gépezetbe.
Steve egyik lába már a pilótafülkében
volt, egy pillanatra azonban megder-
medt. Tekintete az apró, szemmel alig
látható hibákat kereste, amik fölött a
többség rendre elsiklik.
Közben a nap lassan még magasabbra
kúszott égi pályáján, s az árnyékkal és a
hajnali harmattal együtt a rózsás fényű
láthatár is elenyészett. Most, ameddig a
szem ellátott, por kavargott a hőségtől
reszkető levegőben, távoli, fűrészfogas
hegyek fata morganáját varázsolva az
emberek elé. És a távolban, olyan mes�-
sze, hogy csak a legélesebb szeműek lát-
hatták, fekete bogarak rajzottak vadul
körözve a sivatag homokja fölött.
Bogarak ilyen korán reggel… Nem jó
ómen.
Látta, hogy Jan még mindig a leszál-
lópálya szélén ácsorog Wells doki társa-
ságában, s akaratlanul is a múlt éjszaka
jutott az eszébe. Az, amit ő és a lány mű-
veltek…
2019.11.03. 13:35:01
 SZÉPIRODALMI KÖTETEK A GALAKTIKÁNÁL

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 3 2019.10.24. 0:18:02

 DISZTÓPIKUS KALANDREGÉNY
AZ ÖSSZEOMLÁS UTÁNI
AMERIKÁRÓL A TORONYHÁZ
SZERZŐJÉTŐL

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2019.10.24. 0:17:36