GALAKTIKA

• WEIRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

C I - F I • FA N TA S Y
S

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. FEBRUÁR

383
EXPORTÁLT AFRIKAI NAPENERGIA
AZ UNIVERZUM TÉRKÉPE
ÚJ VILÁGREND

+
GREEN
MILTON
KOSTOVA
FEDERICI
WISWELL
MAJOROS
WELLS Előfize
tőknek
CSAK
NAOMI 1300 Ft
!
Kritzer
Molnár
22383

243018

CSABA
770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
Négy évvel ezelőtt a rendőrök egy égő házban
találtak rá, ami tele volt megcsonkított
holttestekkel. Ariadne volt a mészárlás
egyedüli túlélője. És az egyetlen dolog,
amire emlékezett, az a neve volt.
POKOLIAN IJESZTŐ DARK FANTASY!

FEBRUÁRBAN MEGJELENIK! KERESD

W E B S H O P U N K O N : W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
 GALAKTIKA
2022. február

50 éve a sorok között

GALAKTIKA
WE IRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €
NTAS Y •
SC I-F I • FA

Két szálon fut ennek a bevezetőnek a története, és ha úgy sikerül, mint WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. FEBRUÁR

383
EXPORTÁLT AFRIKAI NAPENERGIA
AZ UNIVERZUM TÉRKÉPE

egy jó regény, a végére a kettő össze kell érjen. Izgulok, hogy működjön. ÚJ VILÁGREND

Az első szál egy ötvenéves sztori: 1972-ben indult el Kuczka Péter + GREEN
MILTON
szerkesztésében a Galaktika. Az antológiasorozat outsider-jellege lám- KOSTOVA
FEDERICI

pásként vonzotta magához az éjjeli lepkeként rejtőzködő ellenzéki értel- WISWELL

MAJOROS
WELLS Előfize
tő
miség figyelmét, akiknek körében olvasása hamarosan divattá vált. Ha NAOMI CS Kknek
130A 0 Ft!
körülnézünk, ma is sok családban találhatók nemzedékről nemzedékre Kritzer
öröklődő régi számok, annak ellenére, hogy a felmenők nem feltétlenül Molnár

22383

243018
CSABA
voltak SF-őrültek. Ez egyértelműen a zsáner természetes velejárójának

770133
9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA
köszönhető, a sorok között megbúvó veszélyes gondolatoknak.
A kiadvány nimbuszát csak emelte a szerkesztő személye, akiről tudni lehetett, hogy az 1956-os
események során alaposan megégette magát. Szóval a rendszerkritikát kereső „reakciósok” hirtelen
szócsőre találtak, éppen csak elég jó kódfejtőnek kellett lenni, hogy a mögöttes tartalmat az ember
megtalálja az űrhajók és robotok veszett csillogásában. Kuczka és csapata mindenesetre mesterien
csinálták, amit csináltak, a hős szovjet kozmonauták farvizén így úszhattak be a lapokra latin- és
nem-latin-amerikai szerzők forradalmi eszméi. (Ma is érthetetlen számomra, hogy nem szúrták ki a
cenzorok Robert Sheckley „Tranai”-jának döbbenetesen felforgató gondolatait.)
De ne feledkezzünk meg másik történetszálunkról sem, melynek magányos hőse egy hazai szerző,
a márciusi ifjak egyike, aki a szabadságharc leverése után sem átallotta tovább terjeszteni előremutató
filozófiáját, és még a politizálástól sem riadt vissza. Természetesen Jókai Mórról beszélek, aki pontosan
100 évvel a Galaktika indulása előtt kezdte el közreadni terjedelmes utópisztikus művét, A jövő század
regényét. Persze ez sem állt előzmények nélkül egymagában, két esztendővel korábban jelent meg példá-
ul a Fekete gyémántok című regénye, melynek egy egész fejezete szól a szebb jövőt elhozó Delejországról.
A szálak 2018-ban kezdtek összeérni, amikor is állami kezdeményezésre Jókai születésnapját (feb-
ruár 18.) a magyar széppróza napjává nyilvánították. Az ünnepség szervezői engem is megkerestek,
hogy ajánljak szöveget, amivel egyebek mellett a szerző életművének utópisztikus vonalát is kidom-
boríthatnák. Nos, ajánlottam. Sajnos a nagy előd fejtegetései még mostanság is túlzottan forradalmi-
ak, így aztán nem is hangzottak el a díszes közönség előtt.
E lapszám 52. oldalától kezdődően olvasható az inkrimináltnál egy valamivel hosszabb részlet,
mely mindazonáltal tartalmazza a veszélyes magvat is. Fogyasztását mindenkinek csak saját fele-
lősségre ajánlom.
Egy szó, mint száz, ünnepeljük ebben a hónapban egyszerre veszedelmes klasszikusunkat, vala-
mint a magyar széppróza napját! És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy aki szeretne, továbbra is
olvashat a sorok között a Galaktikában. Immár 50 éve.*

Németh Attila
irodalmi szerkesztő

* Az évforduló alkalmából terveink szerint következő számunktól egy éven át vendég-bevezetőket olvashatnak
majd lapunk számára kiemelkedően fontos emberektől.

Az első szó jogán 3

 GALAKTIKA XLII. évfolyam, 383. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Kasza Magdolna
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Szabó Lívia
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Dunhuang Chen (Egyesült Államok) munkája:

dunhuangchen.artstation.com

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
50
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 15 600 Ft (1300 Ft/hó) • csoportos besze-
dési megbízással: 1300 Ft/hó • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémánt-
kártyával, partneri kedvezményekkel): 29 400 Ft/év (2450 Ft/hó) • cso-
portos beszedési megbízással: 2450 Ft/hó • partnereinknél a digitális
Galaktika 1200 forint/db
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
94
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink: poty

84
 GALAKTIKA
2022. február

42

24
novellák cikkek
6 Joseph Green & Patrice Milton: Vakító csillagok 24 Új világrend
28 Molnár Csaba: Bújócska 42 Zöld jövő
44 Naomi Kritzer: Kicsiny Ingyenkönyvtár 50 Videodrón
62 Dyta Kostova: Figyelők 52 Gondolatátvitel
80 Carlos M. Federici: Christine, a Második 60 A szférák zenéje
Lehetőség
76 Intelligens dizájn
86 John Wiswell: Nyílt nap a Kísértetdombon
84 Világűrt jelentő deszkák
96 Majoros Sándor: A kölcsöntest
92 Obszervatórium
108 Herbert George Wells: Kaland az Avu
94 Kő kövön
csillagvizsgálóban
102 Képregény a Galaktikában

Galaktika XL
115 Joseph Green: A Világ Lustái (első rész)
200 Joseph Green-életrajz

Tartalom 5
 GALAKTIKA
2022. február
Az univerzum térképe
Egy nemzetközi tudóscsoport elkészítette az
univerzum eddigi legrészletesebb háromdi-
menziós térképét.
Dark Energy Spectroscopic Instrument
(DESI) nevű eszközük hét hónap alatt min-
den 3D-s galaxisfelmérési rekordot megdön-
tött. A DESI-t a Nicholas U. Mayall Teleszkóp-
ra telepítették az arizonai Kitt Peak Nemzeti
Obszervatóriumban. A Durhami Egyetem ál-
tal épített műszer 5000 optikai szál segítségé-
vel növeli a távcső látómezejét.
A száloptikai rendszer a galaxisok, a csilla-
gok és a kvazárok fényét keskeny színsávokra
osztja. Ez felfedi kémiai összetételüket, azt,
hogy milyen messze vannak és milyen gyorsan
haladnak, így a kutatók felmérhetik, mennyire
és milyen ütemben tágul az univerzum.
A DESI 11 milliárd évvel ezelőtti állapotról
készít felvételeket, amelyek fényt deríthetnek
a korai világegyetem titkaira.
A galaxistérképen a Föld látható a közép-
pontban, és minden egyes pont a végleges
térképen szereplő 35 millió galaxis közül
400 000 objektum egyikét jelöli.
A 3D-s térkép segítségével a tudósok job-
ban megérthetik a sötét energiát, amely az
univerzum 70%-át teszi ki, és amely a tágulás
motorja.
6
– Rennie! Rennie, ébredj fel! Azt hiszem,
megvakulok.
Ahogy álomittas szememet kinyitot-
tam, megláttam Happy homályos alak-
ját. A fejem mellett térdelt, és a felhajtott
sátorlap alól kémlelte a környéket. Éles,
ferdén érkező napsugarak törtek át a tű-
levelek között, és milliónyi apró reflek-
torcsóvaként csapódtak az erdei talajra.
A  hűvös, ropogós őszi levegőben harang-
lábvirág, tárnics, árnika és lángvirág illa-
ta terjengett.
Mikor aztán kábult agyam végre felfog-
ta Happy szavait, egy csapásra felébred-
tem. Azonnal kinyitottam a hálózsákot,
felhajtottam, és szememet dörzsölve felül-
tem. Meztelen modellalakja végre fókusz-
ba állt. Még a libabőrt is láttam hófehér
karján és kecses vállán.
Happy felém fordult. Lefekvés előtt min-
dig összefogta hosszú, egyenes szálú, fe-
kete haját, így megfigyelhettem törékeny,
már-már éteri szépségű arcának minden
egyes részletét. A látvány még mindig meg-
döbbentett – akárhányszor is néztem rá,
egy levegőből, fényből és pihéből született
teremtménynek tűnt, aki egy kósza szellő
hátán is képes lenne tovalebbenni.
Eszembe jutott a tegnap este. Mintha
Happy azt mondta volna, hogy eltorzult a
látása, és fájt a szeme, ha a tábortűz pislá-
koló fényébe nézett. Azt hittem, egyszerű-
en csak elfáradt az egész napos, a Cascade-
hegység zord, nyugati meredélyein tett
túránktól.
– Látok, de minden… olyan más. – Nem
nézett rám, viszont úgy kapaszkodott a ke-
zembe, mintha az lenne az egyetlen biztos
pontja a valósághoz. – A világ vörös lett,
amíg aludtam. A fák sötétvörösek, a bok-
rok halványpirosak, a sátor barnásvörös.
Az előbb láttam egy mókust, élénk skar-

Joseph Green – Patrice Milton
VAKÍTÓ CSILLAGOK
látszínű volt… Ragyogott, mintha láttam
volna a vére lüktetését. Rennie, mi törté-
nik velem?!
Átöleltem a vállát. Néhány percig csen-
desen üldögéltünk, finoman simogattam
selymes, hűvös bőrét. – Nem tudom. Talán
elpattant egy ér a szemedben. De akármi
is a probléma, még ma hazamegyünk. Or-
vosi segítség kell.
A nő, akit három hónappal ezelőtt vet-
tem feleségül, szótlanul fürkészte a számá-
ra megváltozott, különös világot. A ruhá-
imért nyúltam, amikor Happy váratlanul
visszadőlt a hálózsákunkra.
– Ez nem egy ér elpattanása, Rennie.
Ahol napfény éri, eltűnik a talaj, és apró,
vörös tűzzel teli tavacska lesz a helyén,
elmosódó szélekkel. Az a nagy szikla el-
tűnt – mutatott egy autóméretű kőtömbre
mintegy tizenöt lépésnyire –, a helyén pe-
dig vöröslő ködöt látok…
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
Vajon mi történik,
ha túllépünk
az érzékelés
megszokott
határain, és
hirtelen a
felfoghatatlan
válik minden-
napossá?
Kiszabadítottam a kezem, és felvettem
a vastag, kockás inget meg az erős túra-
nadrágot. Happy is öltözni kezdett, de
továbbra is a hegyvidéki tájat vizslatta a
sátornyíláson át. Nem is figyelt az öltözés
megszokott mozdulataira, pedig elegendő
fény szűrődött a sátorba.
Amíg tábort bontottam, Happy meg-
próbált összeütni egy reggelit, de nem járt
sikerrel. Dühében sírva fakadt. Végül be
kellett érnünk némi tegnapi maradékkal
és az általam főzött kávéval. Furcsa ébre-
désünk után egy órával felvettük a háti-
zsákokat, és elindultunk haza.
Miközben átvágtunk egy dús réten,
Happy folyamatosan tájékoztatott a szá-
mára új, eltorzult világról. Távolra nézve
és árnyékban haladva jól látott, de nap-
fényben gyakorlatilag megvakult.
– Olyan, mintha egy sekély, vörös fény-
tengerben járnék, miközben egyre több
7
 GALAKTIKA
2022. február
fény hull. – Máskor nyugodt hangjába
most némi feszültség lopózott, szavai-
ból pedig kétségbeesés és bizonytalanság
áradt. – Nem látom a lábamat, se a füvet,
de a hulló fényeső elég áttetsző ahhoz,
hogy átlássak rajta, és a távolba nézhes-
sek. És a lehullt fénynek egyáltalán nem
vastagszik a szintje, mint a rendes esőnek.
Nem értem, Rennie…
Én sem értettem, de egy dologban biz-
tos voltam: minél hamarabb segítséget
kell szereznünk. Úgy döntöttem, hogy
nem arrafelé indulunk vissza, amerre
három nappal ezelőtt elkezdtük a túrát.
Tőlünk néhány mérföldnyire északnyu-
gatra húzódott a Snoqualmie lehajtó és a
90-es gyorsforgalmi út. Kis szerencsével
sötétedés előtt elérhetjük. Az már egyene-
sen Seattle-be vezet, egy óra alatt haza is
érhetünk.
Nem számoltam azzal, hogy az út legna-
gyobb részén kézen fogva kellett vezetnem
Happyt, így jóval sötétedés után értünk a
főúthoz, néhány mérföldnyire nyugatra a
Snoqualmie leágazástól. Az első autó meg-
állt az integetésünkre, és az őszi fényben
ragyogó hegyekbe tervezett kéthetes tú-
ránk ezzel véget is ért.
A barátságos autós a Bellevue reptérnél
rakott ki, innen taxival mentünk haza.
Egész nap Happy megváltozott látásán
gondolkodtam, de semmire sem jutottam.
Ide szakember kellett. És elmém mélyén az
a gyanú ébredezett, hogy még a szakem-
berek sem fognak boldogulni a problémá-
val. A napközben felettünk lebegő rettegés
és balsejtelem estére ránk telepedett, és
mindkettőnket beborított a szomorúság
sötét takarójával.
Az éjszaka utolsó meglepetése akkor ért,
amikor az ajtónál állva szerencsétlenked-
tem a kulccsal. Happy finoman megérin-
8 Vakító csillagok
tette a karomat, és a beton kocsifeljárót
szegélyező gyűszűvirágok ágyásaira
mutatott.
– Rennie… Az a két nyúl visszajött fel-
falni a virágainkat. Látom őket a növények
között! A lerágott növények haldokolnak,
ezért sötétek, de a nyulak vörösen ragyog-
nak a nagy füleikkel… Másodpercenként
felnéznek. Hallanak minket… Azt akarják
tudni, rájöttünk-e, hogy ott vannak.
Ez már túl sok volt. Akármilyen be-
tegség sújtotta is Happyt, teljességgel
lehetetlen, hogy az éjszaka kellős köze-
pén, halvány villanyfénynél átlásson a
sűrű növényzeten. A reggeli ébredés óta
próbáltam elhessegetni a gondolatot,
de most valósággal eluralkodott rajtam:
az én érzékeny feleségemnek idegössze-
roppanása van.
Happy megérezte, hogy nem hiszek
neki.
– Menj csak, nézd meg magad! – suttog-
ta. Óvatosan lesétáltam a járdára, az utca
túloldalán megkerültem a feljárónkat, és a
virágaink mögé léptem. A lábam alól szin-
te azonnal két barna, nagyfülű folt ugrott
ki az ágyásból, és elszaladtak az éjszakába.
Semmi kétség nem maradt: a jól ismert,
barátságos, szokatlanul pimasz nyulain-
kat láttam.
Elveszetten és bosszúsan sétáltam visz-
sza Happyhez. Bármennyire is megrom-
lott és bizonytalanná vált a nappali látása,
épp most mutatta meg, hogy éjjel bárme-
lyik macskánál jobban lát.
Ahogy felkapcsoltuk odabent a lámpá-
kat, Happy majdnem teljesen megvakult.
Amíg gyorsan összedobtam egy késői
vacsorát némi forró levesből és szendvi-
csekből, a feleségem megterített, és el-
magyarázta, hogy a konyhánk ismerős
berendezéseit nem szilárd és valóságos

tárgyaknak érzékeli, hanem terjedelmes,
vörös ködfoltoknak. A hűtőszekrény még
csak vibrált, de a redőzött függönyök már
valósággal táncoltak. A gáztűzhely lángja
vörös fénnyel sziporkázott, a belsejében
viszont sötétebben izzott. Happy szerint
lélegzetelállítóan szép volt, mintha egy
hologram-showt látna a Pacific Science
Centerben.
Hosszú, kemény nap volt mögöttünk.
Tizenegykor már mindketten ágyban vol-
tunk. Szorosan összekapaszkodtunk, és az
egymásba vetett bizalmukat elveszítő em-
berek kétségbeesett komolyságával szeret-
keztünk. Happy kecses gepárdként vonag-
lott rajtam, vad és kifinomult érzékiséggel,
mint egy dzsungelmacska. A karcsú testé-
ben rejlő erő – főleg, ha szenvedély vezé-
relte – mindig megdöbbentett.
A szeretkezés után viszont azonnal
sírva fakadt – és nem tudtam megvi-
gasztalni.
A következő reggelre teljesen meg-
vakult.
Valahogy felkészültem erre. Noha a
vakság tűnt a következő logikus esemény-
nek, mégis halálra váltam, amikor Happy
megszólalt.
– Rennie… furcsa hangokat hallok…
Eltartott egy darabig, mire vissza-
nyertem az önuralmamat. De még akkor
is csak azt tudtam kinyögni dühömben,
hogy ha lehet, egyszerre csupán egy prob-
lémával szeretnék szembenézni. Az előző
éjjel szárba szökkent alattomos gyanúm
most már kezdett nyomasztó bizonysággá
válni: Happy meg fog őrülni.
Én, Renfrew Simon Hollister, 38 éves,
költői babérokra vágyó középiskolai tanár,
nagyon keveset tudtam a mentális beteg-
ségekről. A disszertációmat a reneszánsz
irodalomról írtam. Nagydarab vagyok és
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
erős, de nem igazán jóképű. Szeretek tú-
rázni, táborozni és horgászni. Nem fegy-
verrel, hanem fényképezőgéppel járok va-
dászni. Elvettem egy gyönyörű, 15 évvel
fiatalabb nőt, mert menthetetlenül bele-
szerettem a törékeny szépségébe, amikor a
költészeti klubom és az ő képzőművészeti
szakköre először vacsorázott együtt. Lois
és én akkor már külön éltünk, nem sokkal
később békében el is váltunk.
Legnagyobb meglepetésemre Happy
Dawn Dentet könnyű volt meggyőzni,
és az utolsó tanítási nap éjszakáján, má-
jus 30-án el is vettem feleségül. A nyárra
nem vállaltam tanítást, és tökéletes bol-
dogságban töltöttünk el majdnem három
hónapot.
Ezt a mennyei állapotot akartuk meg-
hosszabbítani, amikor belevágtunk a bal-
végzetű kéthetes táborozásba.
Segítettem felöltözni Happynek, kive-
zettem az autóhoz, és elindultunk a sze-
mészetre. Amíg a belvárosba értünk, egy
kicsit többet magyarázott az új tünetről.
Csattogó és kattogó hangokat hallott,
rendszernek tűnő sorozatokban, de kép-
telen volt értelmezni őket. Mire elértük a
rendelőt, a hangok megváltoztak. Kény-
szerű türelemmel ültünk a váróteremben
– csak azért kaptunk időpontot, mert két-
ségbeesésemben az mondtam, hogy vész-
helyzetről van szó –, amikor Happy a fü-
lemhez hajolt.
– Rennie… Megszűntek a fura zajok, és
újra jól látok, de a váróterem helyett a 64-
es csatorna reggeli műsorát, hang nélkül.
És akkor is látom, ha becsukom a szemem.
Megpaskoltam Happy kezét, de belül
zokogtam. Nem maradt semmi hihető in-
dokom. Az én karcsú, gyönyörű kedvesem
átbillent egy mentális sziklaszirten, és a
feketén ásító mélységbe zuhant, ahol rej-
9
 GALAKTIKA
2022. február
tőzködő szörnyek leselkednek rá a sötét
barlangok szájából. Itt már nem segít egy
szemész.
Igazam lett. Kétórányi várakozás után
végre behívtak. Az alacsony, ősz hajú orvos
meglehetősen idegesen és nyűgösen visel-
kedett, de ugyanakkor tapasztaltnak tűnt.
Amikor végzett a vizsgálataival, megkért
egy nővért, hogy kísérje ki Happyt a váró-
terembe, míg megbeszéli velem a különös
esetet.
– Mr. Hollister, én… khm… nem ta-
láltam semmilyen sérülést. Hacsak nem
valamiféle ideggyengeségről van szó,
ami természetesen további vizsgálato-
kat igényelne… Eh, nem, hagyjuk ezt.
Mr. Hollister, őszintén szólva, a felesége
a hisztéria egy szokatlan fajtájában szen-
ved, mégpedig az úgynevezett hisztérikus
vakságban. Persze az is előfordulhat, hogy
a homloklebeny elemző részével van va-
lami probléma, de véleményem szerint a
felesége tökéletesen lát, csak valamilyen…
khm… belső késztetés miatt nem hajlandó
ezt elfogadni. Azt javaslom, keressenek fel
egy pszichiátert… mégpedig sürgősen.
Megköszöntem a diagnózisát, össze-
szedtem a biztosítási nyomtatványokat, és
hazavittem Happyt. Az orvosnak termé-
szetesen igaza volt, de nem tudtam ráven-
ni magam a következő lépésre – legalábbis
még nem.
– Kétszer változtak a csatornák – mond-
ta Happy, miközben befordultam a virágok
szegélyezte felhajtónkra. – Néhány percig
a 41-es csatornát láttam, most pedig a 16-
ost. Egy régi film megy, Burt Reynolds a
főszereplő.
Amikor beléptünk a házba, Happy kö-
zölte, hogy az ultramagas frekvencia után
most már az ultrarövidhullámú adásokat
érzékeli, és a 13-as csatornát nézi. A kö-
10 Vakító csillagok
vetkező órában végigpróbálgatta a Seattle
környéki három legnagyobb tévéállomás
csatornáit. Előkerestem a tévéműsort, és
ellenőriztem. Minden programot pon-
tosan nevezett meg. Kora délután rádió-
adásokat észlelt, és annyi állomást hallott
egyszerre, hogy – mint mondta – csak
iszonyatos kakofóniát érzékelt. Estére már
a rendőrség ultrarövidhullámú rádiófor-
galmát és amatőr rockbandák koncertjeit
is hallotta.
– Az orvos azt hiszi, hogy meghibban-
tam, ugye? – kérdezte hirtelen, miközben
vacsorát készítettem. – Te is így gondolod,
Rennie? Én ezt gondolnám, ha mindez ve-
led történne.
– Természetesen ez a lehetőség is
eszembe jutott – ismertem el.
– Megértem. Először én is csodálkoz-
tam, de most már nem. Ez a valóság. Em-
beri antennává váltam, valóban látom
és hallom a műsorokat a fejemben. Várj
csak, a rendőrségi adás elhalkult… Végre
csend van…
Sajnos csak néhány másodpercig él-
vezhette, mert nemsokára szívet tépően
felsikoltott.
– Rennie, AM rendszerű rádiókat
hallok!
Lefekvésig Happy az összes Seattle
környéki állomást végigpróbálta. Ahogy
sorolta a nevüket, a rádió kijelzőjén ellen-
őriztem. A legmagasabb számnál kezdte,
és lefelé haladt a skálán. Nem számított
a jel erőssége vagy gyengesége, csak a
frekvencia. Rentonból és Everettből olyan
adókat is hallott, amelyeket az otthoni
hifiberendezéssel sem tudtunk befogni.
Szokásunk volt többé-kevésbé minden
éjjel szeretkezni, de ezúttal mindkettőn-
kön erőt vett a csüggedés. Happy szorosan
átölelt a sötétben, mintha nekem lett volna

szükségem a vigasztalásra, nem neki. És
bizonyos szempontból így is volt. Ő kü-
lönleges és furcsa tapasztalatot szerzett,
és bármennyire valószerűtlen élmény volt,
mégiscsak ő állt a középpontjában. Én
csak a partvonalról nézelődtem.
Meglepett, hogy milyen higgadt ma-
radt a stresszes helyzetben. Bölcsész volt
és amatőr festő, „gyönyörű és ígéretes ké-
pességű helyi képzőművész”. Szeszélyes
volt és olykor kiállhatatlan, könnyen düh-
be gurult, de szinte azonnal meg is eny-
hült. A bajt és a fájdalmat nehezen viselte,
ugyanakkor szerető és kedves társ volt,
olyan, aki a teljes lényét odaadja, ha elkö-
teleződik. És ezt elvárta a társától is.
Happy arra kért, ne keressünk pszichiá-
tert, legalábbis még ne. Megígérte, hogy ő
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
maga fog felkeresni egy szakembert, ha az
állapota nem javul.
Másnap reggel még mindig hallotta a
rádióadásokat. Felvettem a fülhallgatót,
megkerestem az állomásokat, és figyeltem,
ahogy szóról szóra elismételte az elhang-
zott párbeszédeket. Énekelte a slágereket
és dúdolta a zenéket – egy másodperccel
az után, hogy meghallottam őket.
Kezdtem egyetérteni Happyvel: ezt a
problémát nem az agyturkászok fogják
megoldani. Nem vagyok mérnök, de a kö-
zépiskolában heti hat kötelező fizikaóránk
volt. Szinte mindent elfelejtettem már a
rádiójelekről, a frekvenciákról és az amp-
litúdómodulációról. Halványan még felde-
rengett, hogy a rádióhullámok, ha elérnek
egy bizonyos frekvenciát, nem pattannak
11
 GALAKTIKA
2022. február
vissza a földre az ózonrétegről, hanem
áthatolnak rajta, és továbbhaladnak. De
semmi olyan ismeretanyagom nem volt,
amivel megmagyarázhattam volna Happy
különleges érzékelését.
Felfigyeltem viszont egy furcsaság-
ra, amit eddig figyelmen kívül hagytunk.
Happy most már felfelé haladt. Először az
AM rendszerű adásokat érzékelte – és úgy
véltem, ebben a spektrumban is felfelé ha-
ladt. A következő azonosítható állomások
már újra az ultrarövid hullámhosszon ér-
kező tévéadások voltak. Igen valószínűnek
tűnt, hogy még sötétedés előtt vissza fog tér-
ni az ultramagas hullámok tartományába.
A pszichológiát végleg ejtettük, hiszen
ez a rejtélyes érzékelés nagyon is valósá-
gosnak bizonyult, így másféle segítség
után kellett néznem. Felhívtam Hank
Aronson barátomat, aki elektrotechnikát
tanított a Washingtoni Egyetemen, a leg-
nagyobb északnyugati felsőoktatási intéz-
ményben. Mindketten ott szereztük a dok-
tori fokozatunkat, csak egy mérnöknek
sokkal jobb lehetőségei voltak a munka-
erőpiacon, mint egy angoltanárnak. Hank
az egyetemen maradt, most már docens-
ként, míg én éhezve angolt tanítottam egy
középiskolában.
Hank otthon volt, és megígérte, hogy
átjön, miután befejezte az egyetlen nyá-
ri osztálya oktatását. Három előtt át is
ért hozzánk, épp időben, mert így együtt
tudtuk ellenőrizni az ultramagas tarto-
mányban befogott adásokat. Kikapcsoltuk
a hangot, Happy pedig a tévé mögé állt, és
sorolta, hogy mit lát és hall. Hankkel meg-
tapasztaltuk a régi igazságot: a látvány
ezer szónál is erősebb bizonyíték – Happy
tűpontos leírásai azonnal meggyőzték őt.
A többiről már én tájékoztattam.
Csendben hallgatott, néha bólintott egyet,
12 Vakító csillagok
de feltűnően keveset kérdezett. Hank még
nálam is nagyobb termetű, markáns arcú,
vörös hajú negyvenes volt – Seattle egyko-
ri svéd telepeseinek leszármazottja.
– Nem is tudom, Rennie… Az emberi
test sok mindenné alakítható, de anten-
nává biztosan nem – dörmögte, miután
befejeztem. – Ti is biztosan hallottatok
azokról az emberekről, akiknek fogtömé-
sei rádiójeleket fogtak. Sok hasonló fur-
csaságot ismerünk, amik valóban megtör-
téntek. De nincs magyarázatunk az első
jelenségre, a világ vörössé válására. Mert
az történt, Happy: infravörösben láttál. Ez
a látható fény alatti következő tartomány.
Ezután fokozatosan haladtál lefelé, és a
rádióhullámok tartományait érzékelted:
útban a rendelő felé a mikrohullámokat –
itt működnek a radarok –, majd később a
televízió- és rádióadásokat.
Happy teljesen megdöbbent.
– De mégis hogyan kapcsolódik össze a
különleges látás és a rádiójelek érzékelése?
És egyáltalán hogyan láthattam az infra-
vörös tartományban? Úgy tudtam, ahhoz
speciális lencsék kellenek.
– Nem szükségképpen. Néhány kígyó
egy olyan membránt használ az érzékelés-
hez, ami kiszűri a látható fényt, de átengedi
az infravöröset. Könnyedén észreveszik a
sötétben, bokrok közt rejtőző zsákmányt,
éppúgy, ahogy te is felismerted a nyulakat.
Az élő, meleg test sokkal fényesebben ra-
gyog az infravörös tartományban, mint egy
növény. Az infravörös fény és a rádióhullá-
mok kapcsolata pedig… Nos, ismertem egy
kiváló tanárt, ő magyarázta el a legjobban.
Az elektromágneses spektrum nagyon bo-
nyolultnak tűnik, ezért maga a természet
nyújt egyszerűsítő kompenzációt. Az elekt-
romágneses hullámok minden tekintetben
egyformák, kivéve a frekvenciát és a hul-

lámhosszt. A tévé szignálja és a zöld fény
között, a rádiójel és a radarjel között egyet-
len különbség van: a hullámok csúcspont-
jai közti távolság. A természet úgy alkotta
meg a testünket, hogy az elektromágneses
spektrumnak csak nagyon kis részét hasz-
náljuk, a fény hat alapvető színét. Eszközö-
ket kell építenünk, hogy hangra és képre
fordíthassuk le magunknak a magasabb és
alacsonyabb frekvenciákat.
Happy bólintott, mintha értené, de sok-
kal valószínűbb volt, hogy egyszerűen úgy
döntött, mindez meghaladja az értelmét.
– Hank, akkor most mit tehetünk? –
kérdeztem tanácstalanul.
– Jelen pillanatban semmit. Úgy tű-
nik, Happy érzékelése előbb lefelé haladt a
spektrumon, most pedig felfelé kapaszko-
dik. Ha nem tévedek, holnapután tér visz-
sza a kiindulási tartományba.
– Ez azt jelenti, hogy holnap megint
infravörös tartományban fog látni?
– Valószínűleg igen.
Itt abba is hagytuk. Hank hazament
vacsorázni, de lelkünkre kötötte, hogy
másnap hívjuk fel. Valahogy túléltük a le-
fekvésig hátralevő órákat, és reménykedve
elaludtunk. A következő reggelen Happy
egy vörös világban ébredt. Valósággal ün-
nepelni kezdtünk. Végre visszataláltunk a
régi kerékvágásba!
Valójában egyáltalán nem volt okunk
a felhőtlen örömre, hiszen Happy látása
csak korlátozottan tért vissza, de talán
az emberi elme ragaszkodik a természet
feletti ellenőrzés képességéhez és a világ
észlelésének következetességéhez. Az is
lehet, hogy bármilyen keveset tudtunk a
problémáról, Hank megvalósult jóslata
mégis némi reményt adott.
A nap fényesen ragyogott a felhőtlen,
kék égbolton. Happy azt mondta, az egész
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
napot az udvaron akarja eltölteni. Meg-
kért, hogy vegyem ki a mélyhűtőből a bor-
dákat, és készítsek rostonsültet ebédre.
Nézni akarta az izzó szenet és élvezni szí-
nek játékát – amíg van rá lehetősége.
Ha már várnunk kellett egy napot, ez
elég kellemes időtöltésnek ígérkezett.
A  hátsó udvarunkról nyugat felé tekintve
jól látszódtak az Olympic-hegység Puget
Sound felett nyújtózó, eső áztatta lankái,
keletre pedig a Cascade-hegység csipké-
zett csúcsai. Délkeleten a Mount Rainier
hófödte kúpja emelkedett 4400 méterrel
a tengerszint fölé, a lekúszó gleccserek
jeges, eleven ékszerekként ragyogtak az
oldalán. Az évnek ebben az időszakában
hihetetlenül gyönyörű a vidékünk.
Amíg a húst sütöttem, Happy fárad-
hatatlanul kóborolt az udvaron. Néha a
távoli hegyeket bámulta, aztán letérdelt,
és hosszú percekig vizsgált egy szál virá-
got. A növényeinket ötletszerűen ültettük
annak idején, az egyetlen követelmény
az volt, hogy nekem tetsszenek. Tulipá-
nok és nárciszok bólogattak a gondozott
ágyásokban, rózsák futottak a keríté-
sen, és kardvirágok magasodtak az egyik
sarokban.
Úgy láttam, hogy Happy megpróbálta
összevetni a közeli színeket a távoliakkal.
Amikor rákérdeztem, megerősítette a sej-
tésemet.
– Nagyon különös így látni, Rennie, de
egyúttal csodálatos is. A meleg tónusok el-
képesztően gazdagok, a fehértől az ibolyá-
ig viszont minden halvány és homályos.
Ez egy teljesen másfajta érzékelése a világ-
nak, de valahogy… jobb.
Szavai halálra rémítettek. Nem akar-
tam, hogy megbarátkozzon ezzel a külö-
nös látással. Egy pillanatnyi gondolkodás
után aztán abbahagytam az aggódást, hi-
13
 GALAKTIKA
2022. február
szen Hank megjósolta a legfontosabbat:
Happy holnap reggelre újra a régi lesz.
Valóban jobban lett. Iszonyúan meg-
könnyebbültem. Először Happy is boldog-
nak tűnt, de egy idő után észrevettem,
hogy sokszor mélabús és csendes. Megpró-
báltuk elfoglalni magunkat, sort kerítet-
tünk egy régen esedékes nagybevásárlás-
ra, meglátogattuk a szüleit, akik azt hitték,
hogy még mindig a Cascade-hegység lej-
tőin túrázunk, és beugrottunk Hankhez a
jó hírrel. Ő is elégedetten nyugtázta, hogy
Happy különös betegsége – vagy akármi is
volt az – már a múlté.
Másnap szombat volt, az utolsó szabad
hétvégém az iskolakezdés előtt. Mivel elő-
ző este úgy döntöttünk, hogy korán elin-
dulunk pisztrángozni az Issaquah mellet-
ti kedvenc hegyi patakunkhoz, finoman
ébresztgetni kezdtem Happyt. Álmosan
felült az ágyban, és kinyitotta a szemét…
Láttam, hogy megdermed a rémülettől és
a meglepetéstől.
– Mi van?! – Közel álltam a pánikba
eséshez.
– Kék lett a világ! – mondta csodálkoz-
va. Mintha egy csipetnyi öröm bujkált vol-
na a hangjában.
Közeledett a pánikroham, mert emlé-
keztem, hogy az ultraibolya a következő
tartomány a látható fény felett. Úgy érez-
tem, hogy lyuk keletkezett a rekeszizmom
környékén, és kiestek a beleim. Aztán a
szívem is. A félelemtől reszketve megkér-
deztem Happyt, hogy látja-e a szobánkat.
– Nagyjából igen, Rennie… Ez nem
olyan, mint az infravörös. Mindennek van
egy kékes színárnyalata, de a tárgyak hal-
ványak… És az élő dolgok sem ragyognak
erősebben, mint az élettelenek. Egyáltalán
nem kellemetlen… Az árnyalatok elké-
pesztően finomak, hasonlítanak a hajnali
14 Vakító csillagok
eső utáni égbolt színeihez. Sosem láttam
még ilyen finom átmeneteket…
Azonnal felhívtam Hanket. Igaz barát-
nak bizonyult, habozás nélkül otthagyta a
kerti munkáit, és mire megreggeliztünk,
át is ért hozzánk.
Hank azonnal csinált egy tesztsorozatot
Happyvel. Megkérte, hogy írja le az isme-
rős tárgyakat a mostani érzékelésével. Az
eredményektől nem lettünk okosabbak.
Kávézás közben is folytattuk az értéke-
lést, de ez sem segített. Hanket lenyűgözte
ugyan az új fejlemény, de gondterheltnek
tűnt. Én köpni-nyelni nem tudtam a féle-
lemtől. Egyedül Happy tűnt nyugodtnak
és magabiztosnak. Az volt a benyomásom,
hogy titokban egyre inkább örül ennek a
különleges képességnek.
– Happy, halvány gőzöm sincs arról,
hogy mi történik veled – jelentette ki
Hank. – Az elején arra gondoltam, valami-
lyen érzelmi problémáról van szó. De aztán
részletesen leírtad az összes tévéműsort…
– rázta meg a fejét csodálkozva. – Még
ha a tested valahogy tökéletes antennává
is vált, a szem képtelen a modulált elekt-
romágneses hullámok képpé alakítására.
Ahhoz foszfor kell egy katódsugárcsövön!
De még ha lenne is foszfor a szemedben, a
pálcikáknak olyan közel kellene lenniük…
Á, nem, nem tudom elmagyarázni a tévé
működését. Még annyira sem, mint az inf-
ravörös látást. A lényeg: újra elmozdultál
a látható fény tartományából. És ezúttal
felfelé a spektrumon. Most az ultraibolya
tartományban vagy, vélhetően estére el-
éred az ibolyántúlit… ezen a ponton már
nem tudsz majd tájékozódni.
– És aztán mi lesz? – kérdeztem minden
erőmet összeszedve.
– Minden jel arra mutat, hogy Happy
holnap eléri a röntgensugarak tartomá-

nyát. És mivel a röntgensugarak már az
ibolyántúli tartományba esnek, vagyis ab-
szorbeálnak a légkörben, Happy teljesen
megvakul.
Halálos csend lett. Végül Happy törte meg,
a hangja olyan volt, mint amikor a hisztéri-
kus nevetést felváltja a keserves sírás.
– Dolgozhatok majd élő röntgenberen-
dezésként?
Mindannyian elmosolyodtunk, bár ré-
szemről ez inkább vicsorgás volt.
– Nem, nem igazán – folytatta Hank szá-
razon. – Azok az áltudományos történetek,
amikor az embernek hirtelen röntgenlá-
tása lesz és átlát a falon meg a csinibabák
ruháján, ostobaságok. A röntgensugarakat
ugyanis létre kell hozni, és erre a termé-
szetben csak egy csillag képes. Szerencsére.
Mert ha lenne ilyen földkérgi forrásunk,
meghalnánk a sugárfertőzéstől.
– A kék árnyalatok kezdenek sötétedni
– mondta Happy. – Ez azt jelenti, hogy kö-
zeledek az ibolyántúli tartományhoz?
– Úgy gondolom, igen. Van egy pár per-
ces dolgom, addig hagylak, aztán majd el-
mondod, mit látsz.
Hank felhívta a feleségét, és elmondta,
hogy nálunk marad. Délutánra Happy el-
érte az ibolyántúli tartományt, de a látá-
sát nem vesztette el oly mértékben, ahogy
barátom megjósolta. Nyilván a normál ér-
zékelésben is volt egy csekélyke ultraibo-
lya, ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy
Happy ne ütközzön a tárgyaknak.
– De alig látok! – kiáltott elkeseredve,
és sírva fakadt. Átöleltem, és hagytam zo-
kogni. Figyelemreméltó volt az a józanság
és önuralom, amit az emlékezetes erdei éb-
redésünk óta tanúsított. A gyanúm, hogy
titokban élvezi ezt a különös eseményt,
megszűnt. Happy művész volt, képzett
szemmel látott. Az emberiség történel-
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
mében elsőként láthatott új színtartomá-
nyokban, ez pedig egy művésznek egészen
különös távlatokat nyithatott. Tévé- és rá-
dióadásokat érzékelni is furcsa és érdekes
élmény lehetett, de most már a teljes vak-
ságról, egy megnyomorított állapotról volt
szó. Happy már szabadulni akart ebből
a zavaros helyzetből, vissza akart térni a
normális érzékeléshez.
– Ha holnap a röntgensugarakat érzéke-
li, mit fog a következő napon? – kérdeztem
Hanket.
– Gamma-sugarakat. De azok még any-
nyira sem hatolnak át az atmoszférán,
mint a röntgensugarak. Happy tehát csak
az úgynevezett másodlagos kozmikus su-
gárzást érzékeli majd… és csak azt. Az
elsődleges kozmikus sugárzást ugyanis
mindössze az atmoszférán kívül lehet.
Nem emlékeztem a kozmikus sugárzásra.
– El tudnád magyarázni érthetőbben,
hogy mik ezek a kozmikus sugárzások?
– tettem fel a kérdést. Egyáltalán nem
érdekelt a válasz, de el akartam terelni a
feleségem figyelmét. Happy már abba-
hagyta a sírást, de még mindig szorosan
a mellkasomhoz simult, mintha rettegne a
távollétemtől.
– Megpróbálom… – sóhajtott Hank.
Megértette a szándékomat. – Mivel az
elektromágneses spektrum esetében tu-
lajdonképpen az energia hullámformáiról
van szó, ezért az úgynevezett kozmikus
sugarak igazából nem is sugarak. Szilárd
részecskékből állnak, ezeknek 99 száza-
léka proton… rendszerint egy egykori
hidrogén- vagy héliumatom. A maradék
egy százalék elektronokból és más, ala-
csony tömegű részecskékből tevődik ösz-
sze. A proton irdatlan sebességgel száguld,
ezért nagyon nagy energiája van. Amikor
eléri a Földet, odafent jó magasan bele-
15
 GALAKTIKA
2022. február
ütközik a levegő egyik atomjába, és al-
kotórészeire töri azt. Ezek a törmelékek
felgyorsulva újabb atomoknak ütköznek,
aztán még többnek, egészen addig, amíg
a mozgó részecskék energiaszintje le nem
esik egy kritikus pont alá. Ezeknek a má-
sodlagos ütközéseknek egy része már a
felszínhez közelebb történik, így érzékeny
berendezésekkel észlelhető.
Tanárként egyből megértettem, hogy
Hank mennyire leegyszerűsítette a mon-
dandóját.
– Van valami elképzelésed arról, hogy
mikor fog ez az egész véget érni? – kér-
deztem. Hiszen a mondás is úgy tartja, ha
meg tudod jósolni, uralni is tudod.
– Nincs. Amint Happy érzékelni kezdi
majd a másodlagos kozmikus sugárzást,
a normális látását teljesen elveszíti, mert
abban a hullámtartományban már nem is
beszélhetünk fényről. Csak reményked-
hetünk, hogy onnan szép lassan megint
elindul lefelé. Hiszen korábban is először
lefelé haladt a spektrumon, aztán fokoza-
tosan felfelé.
Hát persze! Ez annyira nyilvánvalónak
és logikusnak tűnt, hogy nem is értettem,
miért nem jutott eszembe. De aztán újra
megijedtem. Mi van, ha Happy nem áll
majd meg a látható fény tartományánál?
Ha jön újra az infravörös, és így tovább le-
felé? Még a gondolat is iszonyatosnak tűnt.
Úgy döntöttem, nem fogok hangosan gon-
dolkodni.
Hank már nem tudott többet segíte-
ni, ezért hazament. Happyvel csendesen
átvészeltük a nap hátralevő részét. Késő
délután szunyókált egy jót, szerintem
csak azért, hogy egyedül lehessen. Vakon,
segítségre szorulva ébredt. Kikísértem a
konyhába, és főzés közben beszélgettem
vele. Mást nem nagyon tudtam tenni.
16 Vakító csillagok
Valahogy elvergődtünk az estéig.
Happy le akart feküdni, noha korán volt
még az alváshoz. Ágyba bújva felolvas-
tam neki, mígnem aztán az én szemem
kezdett lecsukódni. Ekkor vettem észre,
hogy már régen elaludt. Én is lefeküdtem.
Kíváncsian vártam, mit hoz számunkra a
vasárnap.
Vélhetően röntgensugarakat hozott, de
nem tudhattuk. Happy gyakorlatilag telje-
sen megvakult. Arra gondoltam, hogy ta-
lán el kellene vinnem egy kórházba, ahol
egy röntgengéppel igazolhatnák a rendkí-
vüli látását. Aztán beláttam, hogy senki
sem támogatta volna az ötletemet. Happy
folyamatosan csukva tartotta a szemét, és
a sötét napszemüvegét követelte. Lebeszél-
tem róla. A vasárnap lassan telt el, örül-
tünk, amikor véget ért.
Hétfőn megkezdődött a nyári szünet
utolsó hete. Csütörtökön már be is kell
mennem majd egy tanévkezdő értekez-
letre. Happy elérte a gamma-sugarak tar-
tományát – legalábbis ha a forgatókönyv
követte a Hank által felvázoltakat –, de
erről sejtelme sem lehetett, hiszen a gam-
ma-sugarak még annyira sem hatolnak át
a légkörön, mint a röntgensugarak.
Még aznap éjjel újra felhívtam Hanket.
Ugyanolyan bizonytalan volt, mint én,
de úgy vélte, kedd lesz a fordulópont. Ha
Happy fel tudott kapaszkodni a spektru-
mon, akkor logikusnak tűnt, hogy lefelé
haladni is képes lesz. Nem tudtam volna
elképzelni, hogy „látása” tovább vándorol
a szilárd részecskék irányába.
Kedd reggel nagy reményekkel ébred-
tünk. Happy még mindig vak volt, de mi-
vel ez mindkét irány esetén így lett volna,
nem bizonyított semmit. Éppen a reggeli
kávéját kortyolgatta, amikor hirtelen le-
csapta a csészéjét. Elvétette a csészealjat és

a barna folyadék az asztalra ömlött. Arcán
rémület tükröződött.
– Rennie… Rennie! Egy fényvillanást
láttam. Be volt csukva a szemem. A szem-
golyóm belsejéből jött!
Még hétfőn utánanéztem a kozmi-
kus sugaraknak, és rájöttem, hogy Hank
nem mondott el mindent. Happy szavai
hallatán összeszorult a szívem, ugyan-
is olvastam olyan asztronautákról, akik
ilyen villanásokról számoltak be. Ezeket
a retinájuk egyik csapjába vagy pálciká-
jába csapódó kozmikus részecskék okoz-
ták. Bár elenyésző energiával érkeztek, és
a becsapódásuk is felfoghatatlanul kicsi
volt – mégis kárt okoztak a retinájukban.
Bebizonyosodott tehát, hogy Happy érzé-
kelése a kozmikus sugarak tartományába
ért. De… De az asztronauták retinája az
elsődleges kozmikus sugárzásnak volt ki-
téve, nem pedig a másodlagosnak… Eny-
nyire érzékennyé vált volna Happy szeme?
Fél órával később újabb villanást látott.
Azzal a csendes suttogással jelentette be,
amelyikkel a rossz híreket szokta közölni.
– Rennie, minden villanásnál egy hal-
vány üzenetet látok.
Egy perccel később a szívem már csak
kétszeres sebességgel dübörgött. Megkér-
deztem, hogy milyen üzenetet érzékel. Ké-
pet? Hangot?
– Mindkettőt, de nem értem a jelenté-
süket, mert túlságosan gyengék. A hang
is gyenge, de a vizuális rész csak egy elna-
gyolt körvonal… Talán valamilyen alak…
Túl halvány, képtelen vagyok felismerni.
De egyik sem hasonlítható semmi földihez.
Nem is hiszem, hogy a Földről érkeznek.
Arra gondoltam, hogy az én karcsú ked-
vesem átcsúszott a határon, és most két-
ségbeesve bolyong saját felbomló elméje
legmélyebb régióiban. Hallucinált.
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
Vagy mégsem? Hank is egyre biztosabb-
ra vette, hogy egy külső erő munkálkodik
itt, egy valódi és bizonyítható hatás. Vajon
erről volt szó, nem pedig a látás egy eddig
ismeretlen módjáról?
Tudtam, hogy most a Happybe vetett
bizalmam került próbatételre: vagy el-
utasítom, amit mondott, és professzioná-
lis segítséget keresek neki – vagy be kell
ismernem, hogy az ismert világból egy
veszélyes mezsgyére tévedtünk, ahol a fe-
nyegetések ismeretlenek, az előjelek pedig
vészjóslóak. A mai nap után már nem lesz
visszaút.
Mintegy harminc másodpercig gon-
dolkodtam, aztán Happyt választottam.
Hittem neki. Lehet, hogy nem ismertük a
miértet és a hogyant, de az érzékelését érő
támadás fizikai volt – azzal pedig szembe
lehet szállni.
Persze megint tévedtem. Happy egy tel-
jesen más utat választott, a gondosan el-
nyomott érzelmek pedig felszínre törtek.
– Rennie, drágám, mennyibe kerül az
az új, egyhetes holdutazás?
Értettem, hogy hova akar kilyukadni,
és furcsa ambivalenciát éreztem: egyrészt
teljesíteni akartam a kívánságát és megad-
ni neki ezt a különleges élményt, másrészt
halálosan veszélyesnek tartottam az uta-
zást, és nem akartam elveszíteni őt.
A holdutazás egy exkluzív kirándulás
volt a tehetőseknek, a státusznyaralások
ékköve. A kormányzat nagykutyái már
évek óta járkáltak „vizsgálati utazásokra”
a holdbéli csillagvizsgálóba. A szerencsét-
len csillagászokat arra kényszerítették,
hogy nagyobbítsák meg a lakórészlegeiket,
mert egymás után érkeztek a huszonöt fős
csoportok. Egy idő után az ügy már annyi-
ra bűzlött, hogy az elnök végül egy utazási
iroda megnyitására utasította a NASA-t.
17
 GALAKTIKA
2022. február
Az árakat szándékosan magasra szabták,
hogy csak a leggazdagabbak tudják megfi-
zetni – és mindenki meglepődött, amikor
a gazdagok tülekedni kezdtek a jegyekért.
– Ha eladjuk a házat és az anyámtól
örökölt részvényeket… – gondolkodtam
hangosan. Az ár a világszerte jól ismert
számjegy volt: kétszázezer dollár fejen-
ként. Happy kérdésében kimondatlanul az
is benne rejlett, hogy vajon ki tudnánk-e
fizetni ennyi pénzt. Mivel apám sikeres
befektetőként tetemes vagyont hagyott
anyámra, a válasz igen volt. Anyám öz-
vegyként is jól takarékoskodott.
– Nem kérhetek ekkora áldozatot tőled,
Rennie.
– Bámit kérhetsz, drágám. Ami csak
módomban áll, megadom neked. De mie-
lőtt még döntünk, meg kell várnunk, mi
történik. Ha elindulsz lefelé a spektru-
mon, semmi értelme nincs felvinni téged
a kozmikus sugarak közé.
Happy bólintott. Tartózkodó arckifeje-
zése és csendes elfogadása mögött mélyen
elrejtett érzelmeket láttam. Noha nagyon
vágyott új emberi képességének tökéletes
megismerésére, ő is ugyanúgy félt, mint
én. Számára is nyilvánvaló volt, hogy az
utazással egy síkos hegyi ösvényre lépünk
az éjszaka közepén. Egyetlen megcsúszás,
és a sziklákra zuhanunk.
Péntekre kiderült, amit Happy már
kedden sejtett: nem fog lefelé haladni a
spektrumon. Különös szenvedése elérte a
18 Vakító csillagok
csúcspontját, és stabilizálódott. Egyetlen
fényt érzékelt: a másodlagos kozmikus
sugárzás ritka felvillanásait valamelyik
szemében. És mindegyik tartalmazta az
ismeretlen üzenetet is.
– Menni akarok, Rennie. Se jogom, se
okom nincs ezt kérni, és őrült vagy, ha tel-
jesíted, de akarom. Elviszel az űrbe?
Mivel megvolt a fedezet az utolsó felvo-
násra, így magamról is megtudtam, mi-
lyen ember vagyok: olyan, akit semmi sem
tart vissza. Nem tudatos döntést hoztam,
egyszerűen tettem, amit tennem kellett.
Jó környéken laktunk, a ház villám-
gyorsan elkelt. Happy vakságára hivatkoz-
va nem mondtam fel az iskolában, hanem
vészhelyzeti távolmaradást kértem. Két
héttel a kérés elhangzása után Hank kivitt
minket a Seattle és Tacoma térségét kiszol-
gáló Sea–Tac reptérre. Happy sötét nap-
szemüveget viselt, ezúttal nem tiltakoz-
tam. Végighajtottunk a Marginal Wayen,
magunk mögött hagytuk a Boeing egyre
csak bővülő gyárait, és sikerült elcsípnünk
egy Boeing 7X7-est a Vandenberg felé.
Az űrutazásokat a NASA kiszervezte
a Transworld Travel vegyesvállalatnak,
amely két korábbi teherszállító légitársa-
ság fúziójából született. Kicsivel tovább
tartott a csekkolás, mint egy civil szu-
perszonikus repülőgép esetében, aztán a
függőlegesen álló járműben fellifteztünk
az üléseinkhez, megkaptuk a személyre
szóló biztonsági előírásokat, és beszíjaz-

tuk magunkat. Ott feküdtünk magunk-
ra hagyatva, és felfelé nézve figyeltük az
egyórás visszaszámlálási műveletet végző
legénységet. Hirtelen iszonyú robbanást
hallottunk magunk alatt, biztosra vettem,
hogy örökre megsüketültem. Az űrrepülő
ütemesen remegni kezdett, mintha fém-
szárnyaival verdesve próbálna elrugasz-
kodni, aztán felszálltunk.
Mind a huszonöt ülőhely megtelt. Tő-
lünk balra, a raktér elzárt részében egy
kommunikációs műhold állt, mellette a
vontatóegysége, amely majd 36  000 kilo-
méter magasra szállítja, és az Egyenlítő
felett geoszinkron pályára állítja. A mű-
hold tulajdonosa tízmillió dollárt fizetett
ezért az útért. Mivel maximum négy utas
lehetett ingyen utazó kormányzati fe-
jes, mi, holdturisták, további négymilliót
fizettünk.
Kitartóan emelkedtünk a mennydörgő
rakétákon, a szemközti falra szerelt óriá-
si képernyőn sebesen távolodott a felszín.
Egy perc múlva elkezdtünk előrebillenni,
hárommal később már majdnem a Föld-
del párhuzamosan repülve gyorsultunk,
tizenöt perc után pedig elértük az első
kozmikus sebességet. 500 kilométeres ma-
gasságban haladtunk, óránkénti 28  500
kilométeres sebességgel.
A kapitány bejelentette, hogy elértük az
átszállási pályát. Happy ekkor érzékelte az
első villanást. Megdermedt a teste, arcán
egy pillanatra boldog zavarodottságot lát-
Vakító csillagok
GALAKTIKA
2022. február
tam, aztán lassan visszahanyatlott az ülé-
sébe, és kinyitotta vak szemét.
– Rennie… Rennie, szeretlek… – ha-
jolt felém nyitott ajkakkal. Megcsókoltam.
Öröm és hála ízét éreztem, de visszahúzó-
dást és távolságtartást is. Happy újra le-
hunyta a szemét.
– Most tisztán láttam, Rennie. Ez is
csak egy villanás volt, de tisztán láttam,
ahogy egykor téged… Az a részecske egy
csillag szívéből érkezett, kirobbant a fel-
színre, és egy mágneses plazmahullámban
elindult az űrbe. De áthaladt valamin…
A csillag körül keringő hatalmas, áttetsző,
üvegszerű égitest gravitációs mezején. Ez
a mező pedig… megjelölte az apró részecs-
két, egyfajta lenyomatot tett rá, de nem
lassította le, meghagyta az óriási energi-
áját. Csakhogy már üzenetet vitt… Egy
üzenetet…
Tökéletesen megbíztam Happyben.
Akármilyen vad és tudománytalan volt a
történet, el kellett hinnem.
– Mit láttál?
Happy felnevetett, aztán lehalkította a
hangját, és a fülembe súgott.
– Ez a legviccesebb… Egy zöld embert.
Nevetséges, nem? Egy kis zöld ember?!
A felvillanásban akkora volt, mint te, bár
ettől még nem ismerem az igazi magassá-
gát. Úgy nézett ki, mint egy két lábra állt
béka. Volt keze, széles szájában sötétsárga
fogakat láttam, a bokáin hosszú, kérges
sarkantyúk voltak, mint egy harci kakas-
19
 GALAKTIKA
2022. február
nak. Nagy, nedves szeme magas intelligen-
ciáról árulkodott.
Happy teste váratlanul megfeszült, és
kinyitotta vak szemét. Egyik kezével ide-
gesen kitapogatta az enyémet, és megszo-
rította.
– Rennie, újra látok! Valami különös,
másfajta fény van itt kint, ami odalent a
Földön nincs. Ugye Hank is azt mondta,
hogy a gamma-sugarakat megállítja az at-
moszféra?
Nem értettem, hogyan láthat itt, de bó-
lintottam. Meglepetésemre Happy való-
ban érzékelte a mozdulatomat.
– Drágám, azt hiszem, látok a gamma-
sugarak tartományában. Az éles képeket
hozó villanások teljesen véletlenszerűek,
de ez a különös fény itt… nagyon egyen-
letes. Nem verődik vissza semmiről, sza-
badon halad egyik pontból a másikba.
Nincsenek színek, mintha nem is lettek
volna. De a szilárd tárgyakat látom. – Egy
pillanatra elhallgatott, aztán felkiáltott.
– Rennie, a gamma-sugarakon is vannak
üzenetek!
A mennyezeten felvillant a dokkolást
jelző felirat, a képernyőre pillantva lát-
tam, ahogy közeledünk a Nemzetközi Űr-
állomáshoz. Mire visszanyertem a lélekje-
lenlétemet, Happy közölte, hogy bár nem
látja a fényt kibocsátó forrásokat – se a
képernyőt, se a figyelmeztető jelzéseket –,
a gamma-sugaraknak köszönhetően egyre
jobban felismeri a szilárd tárgyakat. Az
üzenetekről faggattam, de arra kért, hogy
várjak.
Egyetlen finom zökkenéssel dokkol-
tunk. Két légzsilipelés után az állomásra
léptünk, újabb három után a holdkompra.
Mókás volt lebegve, a folyosók közepén
húzódó, erős korlátokba kapaszkodva köz-
lekedni. Mindenhol éber kísérők figyelték
20 Vakító csillagok
a haladásunkat, senki sem akarta, hogy a
turisták megsérüljenek.
A komp egy minden szépség és kecses-
ség nélküli, hatalmas fémhenger volt, ra-
kétái valósággal eltörpültek a nagy test
mellett. Csak feltételezni tudtam, hogy
a rövid távú űrbéli közlekedéshez ezek a
kis méretű manőverező rakéták a legal-
kalmasabbak. Happy jelezte, hogy a látása
elhalványult, amíg az állomáson voltunk.
Nyilván a vastag falak kizárták a minket
bombázó magas frekvenciákat.
Kényelmesen elhelyezkedtünk az ülése-
inkben, és élveztük a fokozatos gyorsulás-
ból eredő alacsony gravitációt. Másfél kört
kellett megtennünk a Föld körül, ami elég
furán hangzott egy holdutazás esetén, de a
komp kicsi rakétái miatt ez elkerülhetet-
len volt. Az ülések zsebeiben elhelyezett
tájékoztatók szerint most fokozatos gyor-
sulásba kezdünk, aztán a megfelelő sebes-
séget elérve egyenesen elindulunk arra a
pontra, ahol három nap múlva a Hold lesz.
Az űrrepülőtől eltérően a holdkompnak
voltak apró kabinablakai. Happy hagyta,
hogy odaüljek, ő úgysem tudta volna él-
vezni a látványt. Néha-néha rápillantot-
tam, de közben megpróbáltam magamba
szívni a Föld sötét oldalának elképesztő
látványát alattunk. Happy újra lehunyta a
szemét, a látása befelé fordult. Oda, ahol
csak ő látott.
– Azt hiszem, legalább három külön-
böző faj küld üzeneteket a gamma-suga-
rakon… Mindegyiktől több sorozat jön.
Majdnem meg tudom különböztetni őket,
de a villanások most sokkal sűrűbbek, né-
hány percenként érkeznek. Az egyenletes
sugarakban a hang is jobb minőségű.
Ebben a pillanatban egy homályos, vé-
kony fénycsík villant fel a jobb szemem-
ben. Olyan elképzelhetetlenül rövid ideig
 GALAKTIKA
2022. február

tartott, hogy csak annyit tudtam megál-
lapítani: ott volt. Egy szabadon száguldó
kozmikus proton csapódott be a szemem
ideghártyájába – magában hordozva az
önpusztító felvillanást.
Beléptünk a Föld árnyékába, és elme-
rültem a lenti látványban. Happy is el-
csendesedett. Úgy tűnt, hogy a hangok és
képek, amiket csak ő tudott érzékelni, itt
eltűntek.
Ahogy kiértünk a napos oldalra, Happy
azonnal felhördült. Elfordultam az ablak-
tól, és megsimogattam a vállát. Átölelte a
mellkasomat, és gyorsan, már-már hadar-
va, feszült hangon beszélni kezdett.
– Egy gyönyörű, táncoló alak, csillám-
ló tűzköntösben… egy lángszívű vulkán-
tündér… táncol, énekel… Azt énekli: hallj
engem! – Szavaiból elragadtatottság áradt,
mintha puhán, engedékenyen átadta volna
egész lényét egy különös, másik világnak.
– Hallj engem, kövess engem… a forró öle-
lést… – A hangja elcsuklott, és elhallgatott.
Tartottam, simogattam és dédelgettem.
A csontjaimban éreztem, hogy már késő.
Nem lett volna szabad kitenni a nagy erejű
sugaraknak. Túl sok információt kapott.
Happy hirtelen elhúzódott.
– Rennie! Megint a nagy békaember
volt! A kettes számú üzenettel. De valami
interferencia van… mintha tévéadások
lennének a szememben, mindkettőben
két-három. És nem tudom őket megszün…
Auu! – Happy kiegyenesedett és megme-
revedett az ülésben, a teste keménynek és
távolinak tűnt.
Ahogy másodszor is a bolygó árnyéká-
ba értünk, újra elernyedt, de sajnos ez is
csak egy rövidke megkönnyebbülés volt.
Kétségbeestem, el akartam vinni őt innen,
vissza a Földre, az áldott légkör biztonsá-
gos burka alá, de ez már lehetetlen volt.
Még ha meg is tudtam volna győzni a piló-
tát arról, hogy Happy halálos beteg, akkor
sem fordult volna vissza.
Másodszor értünk a napos oldalra.
Happy engem keresve körbenézett.
– Nem fogom ezt túlélni, Rennie. Nem
hiszem, hogy ezt bárki is kibírná ép ésszel.
Ne vádold magad. Ezt akartam… és most
is akarom. Ha legalább néhány kamera
lenne a fejemben, és felvenné, amit érzéke-
lek… Túl sok ez nekem. Annyian vannak
odakint, és mindannyian el akarnak érni
minket… – Újra előrefordult, és monoton
hangon dúdolni kezdett.
Megragadtam a vállát, mintha ki tudnám
húzni az információáramlásból, mintha ki
tudnám rántani a beérkező adattömegből.
De ehelyett csak ültem ott mellette, hall-
gattam a halk, egyre összefüggéstelenebb
és egyre különösebb motyogását, amelyből
arra következtettem, hogy továbbra is ér-
zékelte az üzeneteket. Túl sok volt belőlük,
összekeveredtek és elakadtak az elméjében.
Borzalmas, nyomasztó magányban fogadta
az idegen, ismeretlen űrből érkező képeket,
hangokat és benyomásokat – ezek közül

VÉRBELI VIKTORIÁNUS
FANTASY-KRIMI
MISZTIKUS CSAVAROKKAL!
RENDELD MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

Vakító csillagok 21
 GALAKTIKA
2022. február
akár csak az egyiknek a megfejtése is elvi-
selhetetlen teher lett volna bármelyik földi
tudósnak. Halkan suttogtam hozzá, próbál-
tam megnyugtatni a jelenlétemmel. Azt hi-
szem, ez segített. Még négy órán keresztül
kitartott. Amikor elkezdték felszolgálni a
szilárd ételeket, az arca hirtelen petyhüdtté
és kifejezéstelenné vált. Azonnal tudtam,
hogy átbillent egy perem felett, és lezuhant.
– Valami baj van? – kérdezte az utaskí-
sérő aggodalmas arccal. Miközben átadta
a tálcáinkat, a mennyezeten végigfutó kor-
látba kapaszkodott.
– Semmi olyan, amin segíthetne – biz-
tosítottam. Kétkedve nézett rám, de foly-
tatta az utasok kiszolgálását.
Már csak az volt a kérdés, hogy Happy
magához tér-e, ha a védőburok alá ke-
rülünk. Három nappal később, a Hold
egyik hegységének mélyén kialakított
orvosi részlegben kaptam meg a választ.
A vastag sziklatakaró sem segített a sze-
relmemen. Happy nem tudott beszélni,
nem látott, robotként botorkált mögöt-
tem, ahogy végigvezettem a kőzetbe vájt
alagutakon. Idegi és szellemi kapacitá-
sai végzetes túlterhelést szenvedtek. Az
orvosnak fogalma sem volt arról, mi tör-
ténhetett Happyvel. Meg se próbáltam
elmagyarázni neki. Hamis optimizmu-
sából és izzadásából arra következtet-
tem, hogy Happy felépülésére nem sok
esélyt lát.
Nagy nehezen felvittem szerelmemet
a visszainduló kompra, és hazatértünk a
Földre.
Úgy gondoztam, mint egy kisgyerme-
ket, és egész jól elboldogultam vele. Ha
kellett, ki tudott menni a fürdőszobába.
Ha ételt adtam neki, megrágta és lenyel-
te. De az ennél bonyolultabb képességei
megszűntek, elégették annak a tudásnak
22 Vakító csillagok
a lángjai, amelyet ember még soha nem
birtokolt. A  régi Happy ott leselkedett
benne, az árnyak közé rejtőzve, de a kör-
zeti pszichiáter szerint – már nem ma-
radt pénzem magánorvosra – soha többé
nem fog előbújni.
Úgy vélem, hogy a szerelmem csak az
első volt a sorban. A tegnapi telefaxban
az állt, hogy két űrpilótát pszichiátri-
ai megfigyelés alá helyeztek, mert azt
állították, elviselhetetlen „látomásaik”
vannak. Kiderült, hogy egy utaskísérő
is hasonló tünetekről számolt be. És há-
rom csillagászt le kellett hozni a Holdról
ugyanilyen panaszok miatt.
Happy nyolc hónappal a holdutazá-
sunk után halt meg.
Talán még nem állunk készen az űrre.
Néhány évig elrejtőzhetünk a kényelmes,
vastag légkörünk mögé. Majd valamikor
a jövőben, amikor már képesek leszünk
lefordítani az üzeneteket, újra elindul-
hatunk.
Ha tudnám, hogy túlélem, én is szeret-
ném látni azt, amit ő látott.
Azt hiszem, mindannyian szeretnénk.
Horváth István fordítása
Joseph GREEN / Patrice MILTON
1931-ben született amerikai író. Egyetemi évei
után sokféle munkát követően végül a NASA-
nál állapodott meg, ahol 37 esztendőn át dolgo-
zott a sajtóosztályon. Első SF-novellájával a New
Worlds magazin oldalain jelentkezett 1962-ben.
Három évvel később megjelent első regénye,
a rövidebb írásokból összeszerkesztett A Világ
Lustái. 1966-ban Nebulára jelölték „The Decision
Makers” című kisregényét. Felesége, Patrice Mil-
ton, aki magyar ősökkel is büszkélkedhetett, több
elbeszélését társszerzőként jegyezte. Greennek
a Galaktika 372. számában olvashattuk már egy
novelláját („Mezítláb a tükrön”).
HAMMERWORLD
GALAKTIKA
2022. február

MAGAZIN METAL ÉS
HARD ROCK
1986 ÓTA!

KERESD AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!
www.hammerworld.hu facebook.com/hammerworld

LIMITÁLT GYŰJTŐI KIADÁSOK!

Rendeld meg online: www.hammerworld.hu/gyujtoikiadas/
vagy keresd személyesen a CD Pincében és az Álomgyár könyvesboltokban!
Vakító csillagok 23
 GALAKTIKA
2022. február

Új világrend
Az elmúlt néhány évben aggasztóan alakul a világpolitikai helyzet,
nagyhatalmak feszülnek egymásnak, kardcsörtető politizálás,
gazdasági szankciók, virtuális térben vívott összecsapások.
Alakul az új hidegháború? Készülőben van egy új világrend?

B
IRODALMAK esnek szét, új or-
szágok emelkednek fel. Ez így van
azóta, amióta az ember letelepe-
dett, és államokat alapított. A tör-
ténelem során ezeket a változásokat mindig
véres háborúk kísérték.
A 20. század ebben kicsit már más volt.
A  technológia, a fejlődés, a tömegpusztítás
változtatott az évezredes játékszabályokon.
Eltűnt az évszázadokig meghatározó – és a
világháborúkért is felelős – gyarmati rend-
szer. Érdekes módon a világháború után emi-
att a győztesek – pl. Nagy-Britannia, Francia-
ország – vesztették a legtöbbet, miközben a
vesztesek – például Németország vagy Japán
– sosem látott magasságba emelkedtek. A hi-
degháború két nagy állam és a köréjük cso-
portosuló államok gazdasági, társadalmi és
fegyveres szembenállását hozta el, csaknem
kipusztítva az emberiséget.
A 20. század második fele bebizonyítot-
ta, hogy egy ország felemelkedéséhez erős
24 Új világrend
gazdaság és jó gazdaságpolitika kell. Japán a
mérete és indulása ellenére két évtized alatt a
világ második legnagyobb gazdasági hatalma
lett. Olyan ijesztő méretű volt a fejlődés, hogy
sokan azt vizionálták, a kis japán gömböc fel-
falja az egész világot. Részben ennek köszön-
hetjük a kiberpunk zsáner megszületését.
Példáját követték az ázsiai kis tigris államok
is, és Délkelet-Ázsiát a világ meghatározó
gazdasági térségévé tették. Eltelt több évtized,
de a bekebelezés elmaradt, csupán elfoglalták
méltó helyüket a világgazdaságban.
A Szovjetunió váratlan összeomlása után
értelmetlenné vált ez a világrend, és új struk-
túra kezdett kialakulni. Remény volt rá, hogy
eljöhet egy bölcsebb, békésebb, normálisabb
korszak. De nagyot kellett csalódnunk, csúfo-
san megbuktak a szép álmok.
Oroszország az összeomlás után szép las-
san talpra állt, és pusztán mérete, hatalmas
ásványkincstartalékai, és katonai potenciálja
révén továbbra is igényt tart nagyhatalmi stá-
tuszára. A régi birodalmi álmok nem vesztek
el. Maradt a régi gondolkodásmód, konflik-
tusok a szomszéd országokkal, erőfitogtatás
az Unióval és Amerikával szemben. Több
évtizedes nyugalom és mérsékelt jó viszony
került most a kukába. Helyettemegint divatba
jött az ökölrázás, a fenyegetőzés, a zsarolás. A
két ország viszonya szép lassan a hideghábo-
rús szintre süllyed.

Közben Kína is egy hibrid államrend-
szernek köszönhetően hatalmasat fejlődött,
és gazdasági ereje révén is nagyhatalommá
vált. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján
úgy tűnik, az erőviszonyok átrendeződnek,
beindult egy újfajta globalizáció. Új világ-
rend van kialakulóban, amelynek fő hajtó-
ereje Kína.
Sokan még mindig úgy tekintenek erre
az országra, amilyen a múlt század közepén
volt. Egy negyedszázados polgárháborúban
elszegényedett, elmaradott államként. Pe-
dig Kína dicsőséges múlttal rendelkezik,
tulajdonképpen ez a néhány évtized volt
a kivételes az ország történetében. Több
évezreden keresztül igazi gazdasági és po-
litikai nagyhatalom volt. 1794-ben a ke-
reskedelmi együttműködést kereső brit
diplomatákat a kínai császár úgy utasította
vissza, hogy nincs semmi, amit a fejletlen
nyugat felajánlhatna. Nem beszélt a leve-
gőbe, ekkoriban Ázsia adott otthont a világ
legnagyobb városainak, és a globális javak
60 százalékát itt termelték. A változást az
ipari forradalom hozta el. Kína mostani
Új világrend
GALAKTIKA
2022. február
felemelkedése nem újdonság, inkább csak
visszatérés a normális viszonyokhoz. Csu-
pán visszaszerzi azt a szerepet, amit ezer
éven át fenntartott.
1960-tól kezdődően a térség országai
megerősödtek. A 21. század Ázsia évszáza-
da lesz. Kína a világ legdinamikusabb gaz-
daságává nőtt, és nemzetközileg is vezetővé
vált, ami eddig csak Európa és az Egyesült
Államok számára volt lehetséges. Ázsia
már a globális GDP felét termeli, a nagy-
vállalatok 40 százaléka, a középosztály 50
százaléka itt található. Ezek java része Kí-
nában. Vezetői az ország új renszánszáról
beszélnek.
Egy újfajta globalizációnak lehetünk ta-
núi, amelynek központja és fő mozgatóru-
gója Kína. A 2014-ben meghirdetett „Egy
Övezet, Egy Út” kezdeményezés az évszá-
zad legnagyratörőbb gazdasági projektje.
A költségét 1000 milliárd dollárra becsülik.
Vasutak, utak, hajózási útvonalak, kikötők
és energiahálózatok hatalmas összessége,
amely 70 ország határain nyúlik át Ázsiától
a Közel-Keleten át egészen Európáig. Mind-
25
 GALAKTIKA
2022. február
ez egy cél érdekében, hogy modernizálják a
régi Selyemutat, és új globalizációs korsza-
kot hozzanak el, Kínával a középpontban.
Ennek legjobb példája Khorgas városa.
Az elfeledett, kicsi település Kína és Ka-
zahsztán határán hajdan a Selyemút fon-
tos állomása volt. Az új projekt most életre
keltette, 5 év alatt 100  000 lakosú várossá
nőtte ki magát. És a nyugat felé induló vas-
útvonalak legfontosabb teherpályaudvara
lett. Egy igazi szárazföldi kikötő.
A gigaprojektnek sok előnye van, Gyor-
sabb, olcsóbb, környezetbarátabb szállítást
ígér, elmaradott régiókat von be a gazda-
ságba, hatalmas tőkével támogatva meg
a fejlesztést. Az útvonal teljes hosszában
minden résztvevő profitálhat.
Sokak számára a projekt mégsem ünne-
pelni való, hanem fenyegetés. Elemzők egy
része szerint ez nem egyszerűen az eur-
ázsiai kereskedelem fellendítése, hanem
Kína befolyásának rejtett módszere. Ezek
a szakértők „adócsapda diplomáciáról”
beszélnek. Kína pénzt ad kölcsön más or-
szágoknak az infrastruktúra fejlesztésére,
annak tudatában, hogy nem tudják majd
visszafizetni. Amikor a hiteltörlesztés vál-
lalhatatlan mértékű lesz, Kína felajánlja az
elengedését, de cserébe stratégiai engedmé-
nyeket kér. Ez nem csak egy összeesküvés
elmélet, vannak már rá példák. 2011-ben
Kína elengedte Tádzsikisztán adósságát
egy Londonnál nagyobb területért cserébe.
2017-ben így került kínai kézbe Srí Lanka
második legnagyobb kereskedelmi kikö-
tője. Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsia-
szerte, de még Európában is több olyan
furcsa beruházás történt, amely már in-
duláskor sem látszott kifizetődőnek, de a
becsődölés Kínának óriási haszon.
Sokan kételkednek benne, hogy ez így
szándékos politika lenne. Az ő véleményük
26 Új világrend
szerint a rövid távú haszon nem segíti elő a
hosszú távú partnerséget. Ugyanakkor azt
is észre kell venni, hogy az adós országok
politikai szuverenitásukból is sok esetben
veszítenek, a nemzetközi fórumokon a kí-
nai érdekeket képviselik.
Bár Kína és a nyugati országok gazdasá-
gi érdeke sokszor megegyező, világnézetük
sok esetben eltérő. Ezek komoly súrlódá-
sokat okozhatnak, amelyek végül akár há-
borúba is torkollhatnak. Elég csak Hong-
kong, Tajvan vagy az ujgurok helyzetére
gondolni.
A legnagyobb kérdés, hogy valóban
egy fontos geopolitikai változás előtt ál-
lunk? Vagy ez is csak egy olyan felfutás,
amely félelmet kelt – mint Japán a 80-as
években –, és később elenyészik? Úgy tű-
nik, a mai kínai vezetésnek pontos víziója
van, hogyan képzelik el országuk helyét és
szerepét a jövőben. Ennek ellenére egyes
elemzések szerint az „Egy Övezet, Egy Út”
kezdeti lendülete megtorpant. Az elmúlt
két járványos év is sokat visszavett a len-
dületből, Kína gazdasági problémái is be-
folyásolják a folyamatokat. Hogy mi lesz a
helyzet 10-20 esztendővel később, azt egy-
re nehezebb megjósolni. Térjünk rá vissza
30 év múlva.
Kovács „Tücsi” Mihály
CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
T SO N KLUBKÁRTYÁT MOS
VÁL T!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
 GALAKTIKA
2022. február
Működő számító-
gépet építettek a
Minecraftban
A számítógépes csipek olyan apróvá és bonyolult-
tá váltak, hogy sokszor emlékeztetni kell magun-
kat: valódi fizikai elvek és egyszerű folyamatok
állnak mögöttük. Az első számítógépek azért vol-
tak hatalmasak és egyszerűek, mert nagy darab
alkatrészekből kellett megépíteni őket.
Ehhez az őskori módszerhez tért visz-
sza, legalábbis szimuláció formájában, a
Minecraft egyik mesterépítője. A játék virtu-
ális terében megépítette egy processzor mű-
ködőképes mását.
A „Sammyuri” nevű építő hét hónapot
töltött a Chungus 2 nevű, rendkívül összetett
számítógépes processzor megépítésével, amely
virtuálisan a Minecraft játékmotoron belül lé-
tezik. Ez a projekt nem az első alkalom, hogy
szimulációban újraépítettek egy hasonló be-
rendezést, de a Chungus 2 talán a legnagyobb
és legösszetettebb: egy 8 bites processzor
egyhertzes órajelen és 256 bájt RAM-mal.
Ehhez a játék szimpla, hagyományos ele-
meit használta: vöröskőport, fáklyákat, is-
métlőket, dugattyúkat, karokat és más egy-
szerű gépeket. Ha a valós világban is ilyen
méretarányban megépítené, akkora lenne,
mint egy felhőkarcoló.
A processzorhoz „épített” képernyőt és
kontrollert is, így futtathatók rajta olyan egy-
szerű játékok, mint a Tetris vagy a Snake.
28
I.
Giulietta Fucci tudta, az állhatatosság Is-
tentől ered, a hús bűne pedig az ördögtől.
Az igazat megvallva nehezen tudott ebbe
beletörődni. Amióta fölöltötte a karmeli-
ták feketéjét, mintha egyúttal valameny-
nyi szín is kiveszett volna az életéből.
Tizenhat esztendősen hagyta a kolostor
vasrácsos kapuja előtt mindazt, ami a
szépséget, az örömet, a vidámságot és a
boldogságot jelentette addigi életében.
S  minderről nem tehetett más, mint Is-
tennek az emberiségre küldött büntetése,
amely jóval nagyobb pusztítást végzett
a halandók között, mint Szodomában és
Gomorában annak idején. Giulietta és
gazdag szülei túlélték ugyan az apokalip-
szis négy lovasának tombolását, miközben
a Halál aratott, kaszájával takaros rendet
vágva Európában, de ő igen nagy árat fize-
tett ezért. Néha úgy érezte – főként mióta
suora Renit, a rendfőnöknőt megismerte
–, hogy jobb lett volna a családi kriptában
élve elrothadni, mint a karmeliták kolos-
torába vonulni. A kettő közt annyi volt
pusztán a különbség, hogy a zárda falai
között – amelyek érzéseit és vágyait úgy
nyomták össze, mint ujjbegy a vérszívót
– tovább folytatódott testének és lelkének
kínzatása.
Alfredo Fucci Firenze leggazdagabb
polgáraként mindent elkövetett, hogy
egyetlen lányának gyermekkora nélkü-
lözze a gondokat, s dúskáljon a bőségben.
Giulietta valóban úgy nőtt föl, hogy még
a kis- és nagydolgát is arany éjjeliedény-
be végezte. Apja a fűszerkereskedés mel-
lett pénzkölcsönzéssel foglalkozott, a te-
temes haszon és az uzsorakamatok pedig
több generációra elegendően biztosítot-
ták a család megélhetését. Sok gyermek
esetében a jólét és a fényűzés nem képes

A hívők szerint
halálunk után a
Mennyországba
vagy a Pokolba
jutunk. De mi van,
ha már az életünk
is valaki más
Mennyországa
vagy Pokla?
BÚJÓCSKA
pótolni bizonyos jellemgyöngeségeket –
némely esetben egyenesen ezek felelősek
értük –, de Giulietta Fucci, talán az anyai
örökségnek köszönhetően, tisztelettudó,
udvarias, megnyerő, életvidám, jóságos és
okos (tán ez volt az egyetlen jellemhibája)
hajadonná serdült. Szépsége hamar köz-
ismert lett városszerte, a fényűző Fucci-
ház portáján kérők népes hada gyüleke-
zett hát, a bálok pedig nem tarthattak oly
hosszú ideig, hogy Giulietta valamennyi
hódolóját fölvehette volna a táncrendjébe.
A lány meglepően figyelmesen, de távol-
ságtartóan viselkedett az udvarlókkal.
Testének visszajelzéseit azonban képtelen
volt figyelmen kívül hagyni; egy-egy tánc
közben vére hevesen áramlott, szinte szét-
vetve ereit, ágyékában megmagyarázha-
tatlan lüktetést érzett, ahogy szemügyre
vette partnere feszes harisnyában gömbö-
lyödő ülepét.
Bújócska
CS
AK
OGALAKTIKA
L2022. FE
VAfebruár
SÓ LNŐ
KN T T
AK
!
Molnár Csaba
Dacára a keresztény nevelésnek, amely-
ről suora Gemma gondoskodott, mindin-
kább felülkerekedett rajta egyfajta vágy.
Az öreg karmelita nővér hetente járt hoz-
zá, hogy a katolikus erkölcs alaptéziseire,
valamint a Biblia igazságaira tanítsa. Ne-
gédes! Ez a szó jutott elsőként Giulietta
eszébe suora Gemmáról. A nővér mosolya
jóval nagyobb szeretetet mutatott annál,
amennyi bensőjében rejtezhetett. Mint
amikor a telitöltött söröskupa peremén
túlcsordul az aranyló nedű. És a tekintet,
amellyel az idős karmelita őt bámulta…
nos, ezt a tekintetet sem tudta értelmezni
mindaddig, mígnem a hódolói szemében
ugyanezt a rejtélyes csillogást vélte fölfe-
dezni, ahogy mellének halmait kutatták
kósza pillantásaikkal. Csaknem hihetet-
lennek tűnt, hogy szépsége a nőket ugyan-
úgy megbabonázza, mint az ifjakat, legye-
nek azok akár egyházi emberek.
29
 GALAKTIKA
2022. február
Giulietta testében az emésztő vágy és
a kíváncsiság szüzességének elvesztésé-
hez vezetett volna hamarjában – Giusep-
pe Pelachio ígérkezett a legesélyesebbnek,
mivel keskeny csípője, széles válla, gön-
dör, fekete tincsei minduntalan emésztő
lángokat lobbantottak benne –, ha a Min-
denható nem sújt le Itáliára.
Az Úr 1346. esztendejében a tatár hor-
da megtámadta a Krím-félsziget déli part-
ján fekvő genovai kereskedőkolóniákat.
A  Kaffát ostromló tatár seregben pestis-
járvány tört ki, s mielőtt fölhagytak volna
a hiábavaló ostrommal, a kán parancsára
a pestises hullákat katapulttal behajítot-
ták a városba. Amikor a genovaiakon a
fertőzés jelei mutatkoztak, hajóra száll-
va menekültek, de a pestist is magukkal
hurcolták Itáliába. A következő évben
már valamennyi városállamban, beleért-
ve Firenzét is, jelentkezett a járvány, ki-
etlen, föld fölötti temetőkké változtatva a
településeket. Firenze lakosságának több
mint egyharmada pusztult el pár hét le-
forgása alatt. Alfredo Fucci tajtékzott és a
kezét tördelte tehetetlenségében. Nem az
életét féltette, sokkal inkább a vagyonát.
A csökkenő népességszám miatt vissza-
esett a kereslet mind a fűszerek, mind az
uzsorakamatra adott hitelek iránt, növe-
kedtek a bérek, mivel egyre nehezebben
lehetett hozzáértő munkaerőt találni, a
Velencei Köztársaságból érkező karavá-
nok pedig elakadtak – vagy elpusztultak
az öszvérhajcsárok, vagy a karantén mi-
att nem engedték tovább őket. Az orvo-
sok tehetetlenek voltak, a papok Isten
büntetéséről suttogtak, a fertőzött házak
ajtóit bedeszkázták – többek között a
Fucci-rezidenciáét is, mivel két szolgájuk
esett ágynak, és lehelte ki lelkét pokoli
kínok közepette.
30 Bújócska
Messzire fuss, soká maradj! – az egyet-
len recept a járványra. Ezt hangoztatták
a csőrös maszkot viselő doktorok – akik
dőre módon úgy gondolták, a csőrbe dug-
dosott fűszerek és gyógynövények meg-
szűrik a fertőzött levegőt, amely a járvány
melegágya –, s ugyanerről prédikáltak a
papok, akik az utcasarkokról hirdették Is-
ten igéjét a bedeszkázott házak ablakaiból
könyöklőknek. De a Fucci család nem me-
nekülhetett el. Egyrészt nem hagyhatták
magukra házuk népét, a szolgákat, más-
részt nem volt olyan hozzáértő Alfredo
Fucci környezetében, akiben a bankár
maradéktalanul megbízott volna, rá há-
rítván az üzlet vezetését. Maradtak hát
Firenzében, a bedeszkázott ajtók mögött,
miközben az utcáról szájuk előtt koszos
maszkot, kendőt viselő önkéntesek szede-
gették föl a holttesteket taligáikra, hogy
aztán mésszel megöntözött tömegsírokba
hajigálják őket.
Giulietta Fucci akkor nőtt föl egyik
napról a másikra – tudván tudva, hogy
gyermek- és ifjúkorának varázslatosan
szép napjai végképp az enyészeté lettek –,
amikor Simonetta haláltusáját végignézte.
Persze biztonságos távolból.
Simonetta egykorú volt Giuliettával.
A lány legfőbb bizalmasaként hallgatta
végig annak hol kesergő, hol fölkavaró
elbeszéléseit a testét emésztő rendkívüli,
ámbár ismeretlen eredetű tűzről, miköz-
ben fürösztötte, öltöztette, vagy hosszú,
sötétbarna haját fésülte. Simonetta biz-
tosította Giuliettát, hogy nagyon is meg-
érti, mi játszódik le benne minduntalan,
ha Giuseppe Pelachio gömbölyű és izmos
fenekére pillant, s megkísérelte föloldani
benne azt a bűntudatot, amelyet úrnő-
je joggal érezhetett a testét feszítő szi-
laj vágy és a suora Gemma által tanított

katekizmus ellentmondása okán. Föl is
vértezte a legszükségesebb tudnivalók-
kal, amelyeknek birtokában Giulietta el-
érkezettnek látta az időt, hogy ágyékát
megnyissa Giuseppe sosem látott, de an-
nál többször elképzelt férfiassága előtt.
Simonettán keresztül már az időpontot
és az alkalmatos helyszínt is megüzente a
fiúnak, amikor a pestis lecsapott a tarka
mindennapjait élő városra, akárha Isten
pörölye lenne.
Simonettának először magasba szökött
a láza, többször eleredt az orra vére, és
semmire sem emlékezett. Látszott, hogy
pokoli kínokat él át, ha lépked, vagy akár-
csak a kezét emeli. Alfredo Fucci azonnal
orvost hívatott, aki a tüneteket fölismerve
megjegyezte, inkább papért kellett vol-
na küldetni. Azért végigfüstölte a szobát,
E-KÖNYVEK 1000 FT KEDVEZMÉNNYEL
A GALAKTIKABOLTON
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Bújócska
GALAKTIKA
2022. február
és eret vágott a lányon, akinek az állapo-
ta rosszabbra fordult, pedig annak előtte
sem volt már túl jó bőrben. Simonetta fél-
rebeszélt – folyton valami bújócskát emle-
getett, talán gyermekkori emléke kapcso-
lódott ehhez a játékhoz –, testén csomók
alakultak ki, bőre kékesfeketére színező-
dött. Időnként vastag sugárban okádott
a mellé készített éjjeliedénybe, ha a lányt
ápoló szolgák épp résen voltak – mivel
Simonetta ahhoz is gyöngének bizonyult,
hogy félreforduljon –, ha nem, az ágyne-
műjét áztatta a véres hányadék.
– Bújócska! Ez az egész csak egy át-
kozott bújócska – hörögte betegségének
harmadik napján, aztán kilehelte a lelkét.
Holttestét lepedőbe bugyolálták, és ki-
dobták az utcára. Giulietta sírva fakadt,
valószínűleg kisgyermek kora óta először.
31
 GALAKTIKA
2022. február
Másnap a városi megbízottak bedeszkáz-
ták házuk ajtóit.
Giulietta Fucci a kényszerű vesztegzár
napjait azzal múlatta, hogy imádkozott –
Simonetta lelki üdvéért legalább annyit,
mint a sajátjáért –, és emeleti szobájának
ablakából figyelte az utcát. Firenze meg-
változott. Nappali arca ugyanolyanná vált,
mint az éjszakai; sikátoraiból, keskeny ut-
cácskáiból eltűntek az emberek. A város
polgárai lakásaikba zárkóztak, vagy el-
menekültek. Az utcák rothadás és fekália
orrfacsaró szagától bűzlöttek, mivel a be-
deszkázott ajtajú házak lakói az ablakokon
keresztül ürítették az éjjeliedényeket és
dobálták ki a szemetet, ételmaradékokat.
A júliusi nap erjesztette szemétkupacok
között patkányok regimentje futkározott;
ezek az undorító rágcsálók annyira elsza-
porodtak és elszemtelenedtek, hogy már
el sem menekültek az utcákon bóklászó
papok, csőrös maszkot viselő doktorok és
a betegségtől eszüket vesztett szerencsét-
lenek elől. A fekete halál tünetei közé tar-
tozott az önkívületi állapot, és Giulietta
az ablakából többször is megfigyelhetett
teljességgel mezítelen nőket és férfiakat,
akikkel a gyógyíthatatlan kór nem pusz-
tán a ruháikat vettette le, hanem a sze-
mérmüket, emberi mivoltukat is. Aztán
megjelent a flagellánsok első rémítő me-
nete; a lány döbbenten bámulta, ahogy a
latinul kántáló csuhás vagy félmeztelen
alakok szöges korbácsokkal véres bőr-
csíkokat hasítanak ki a hátukból. Bár ta-
gadhatatlanul voltak köztük szerzetesek,
úgy tűnt, leginkább világi emberek szer-
vezett vezeklését látja, akik ezáltal kíván-
ják megszabadítani a várost, Itáliát, sőt
az egész emberiséget elkövetett bűneik-
től, így akasztván meg a járvány további
tombolását.
32 Bújócska
Négy nap telt el Simonetta halála óta,
amikor a második szolga – bizonyos En-
rico Mossa – megbetegedett. Miután En-
rico – aki Simonetta szeretője volt, és
haláltusája alatt lankadatlanul ápolta a
lányt – ágynak esett, Alfredo Fucci vizet,
bádoglavórt és némi élelmet készíttetett a
cselédszobába, majd bezáratta annak ajta-
ját. A második nap estéjén kinyitották az
ajtót, hogy megnézzék, él-e még Mossa.
A fiút az ágyról félig lelógva találták, nyi-
tott szeme törött üvegcserépként bámult a
semmibe, nadrágját átáztatta, majd meg-
keményítette a véres vizelet, megduzzadt,
fekete nyelve kiszáradt szivacsként bukott
elő szájából. Enrico merev tetemét ugyan-
csak lepedőbe csavarva dobták az utcára,
ahol pár patkány azonnal a holttest föl-
fedezésére indult. Később megérkeztek
az eltakarítók, akiket a város bőséggel
megfizetett (bár többen voltak, akiknek
nem maradt idejük elkölteni a pénzt, mint
akiknek igen), és Enrico Mossa porhüvelye
taligára került a többi hulla közé.
Giulietta Fucci azt hitte, szobája abla-
kából már minden szörnyűséget látott,
amikor egyik reggel – közvetlenül a há-
zuk bedeszkázott főbejárata előtt – meg-
pillantotta egy fiatalember tetemét. Ijed-
ten ismerte föl benne Giuseppe Pelachiót.
Halálában már nem volt szép, széles vál-
lú, keskeny csípejű, fekete, göndör fürtös
Adonisz. Csak egy volt a pestisben elpusz-
tultak közül. Giulietta ezt siratta el. Azt,
hogy a világából eltűnik a szépség, a jó-
kedv, a mosoly, a nevetés, az öröm. Nem
tudta, visszatérnek-e valaha is.
A karantén borzalmas hozadékai voltak
az ismétlődő rémálmok. Giulietta valóság-
ként élte meg, amikor a csőrös maszkot vi-
selő orvosdoktor Giuseppe Pelachio hullá-
ja fölé hajol, érthetetlen, mégis valószerű

módon hatalmas, fekete varjúvá változik,
majd fehér ködfátylat tépve ki a szeren-
csétlenül járt fiú mellkasából, a vérvörös
horizont felé röppen. Aztán Simonettát
látta fölülről, amint a cselédszoba egysze-
rű ágyán fekszik, testéről lecsúszik a véres
hányadék áztatta takaró, alatta mezítelen,
hónalja fekete, mellének bimbói lilák, s
természetellenesen ágaskodnak, ágyéká-
ból rózsaszín váladék csordul szemérmet-
lenül széttárt combjaira, és mosolyogva
mondja, hogy bújócska, ez az egész csak
egy átkozott bújócska, de a hang, amely
elhagyja szederjes ajkait, nem az övé, ha-
nem Giuliettáé. Sikoltozva ébredt, bőrét
nyálkás verejték borította, s apja ijedten
tette a homlokára a kezét, hogy meg-
bizonyosodjék, nem gyötri-e láz egyet-
len leányát.
Giulietta Fucci nem kapta meg a pokoli
kórt, de édesapja igen. Alfredót ledöntötte
a láz, mirigyei megduzzadtak, testét görcs
rángatta, és megmagyarázhatatlan mó-
don férfiassága egyfolytában ágaskodott.
Anyja mindenkit kiküldött férje szobá-
jából, egyrészt, hogy az obszcén látvány
ne rombolja le ura tekintélyét, ha esetleg
fölépülne – amire vajmi csekély esély mu-
tatkozott –, másrészt, hogy a bankár a
haldoklásában is megtarthassa úri méltó-
ságát. Giulietta édesanyja nem hagyta el a
szobát, ott ült Alfredo betegágya mellett,
fogta a kezét, halkan beszélt hozzá, bo-
rogatta homlokát, bőréről langyos vízbe
mártogatott szivaccsal letörülte a veríté-
ket. Eszébe sem jutott, hogy a fertőzést ő
is elkaphatja. Giulietta meghatódott ek-
kora áldozat láttán. Ő nem volt ennyire
bátor. Elszégyellte magát, és anélkül, hogy
átgondolta volna, a résnyire nyitott ajtón
keresztül azt kiáltotta az Alfredót ápoló
anyjának, hogy ha Isten visszaadja édes-
Bújócska
GALAKTIKA
2022. február
apja egészségét, további életét a Minden-
hatónak ajánlja.
Alfredo Fucci túlélte a lázrohamokat,
testén a gennyes csomók kifakadtak, s
betegségének harmadik napján enni kért.
Giulietta pedig bevonult a karmeliták zár-
dájába, hogy életének hátralévő napjait Is-
ten dicsőítésének szentelje.
Alfredo egy nagyobb összeget is ado-
mányozott a karmeliták kolostorának,
hogy ezáltal lányának egyházi pályafutá-
sát valamelyest egyengesse, de nem volt
az a pénz, hatalom és szép szó, amely az
új nővér zárdabeli életét könnyebbé tehet-
te volna. Erről a rendfőnöknő, suora Reni
gondoskodott.
Az első csapás, ami Giulietta Fuccit
érte, hosszú, sötétbarna fürtjeinek elvesz-
tése volt. Tüskésre nyírták, majd ráadták
a fekete apácaruhát, a fehér gallért és a fi-
tyulát, amely szerencsére eltakarta mind-
azt, ami a fejét ékítő hajzuhatagból meg-
maradt. Bő köpeny födte egykor vágykeltő
idomait, és csupán angyali, szépséges arca
különböztette meg a többi nővértől. Miu-
tán átöltöztették, az apácák suora Reni elé
vezették, ahol is – a Bibliát kezében szo-
rongatva – megtette fogadalmát. A rend-
főnöknő kényszeredett mosollyal a szája
szögletében fürkészte Giulietta lehunyt
szemét, hosszú pilláit, duzzadó ajkait,
szinte márványból faragott, finom arcvo-
násait. Soura Reni a lelke mélyén tudta,
hogy ez a lány nem ide való, hogy félreér-
tés csupán a jelenléte, amely mérgezőbben
hat majdan a klastrom légkörére, mint a
pestises levegő.
Giulietta Fucci számára a fegyelem és
a szigor már az első nap után egészen új
értelmezést nyert. Suora Reni mindent
megtett annak érdekében, hogy életét po-
kollá tegye, s mindezt csupán az egyházi
33
 GALAKTIKA
2022. február
tanításokra való hivatkozással. Alig ült
le s mondta el az asztali áldást a reggeli
zabkása fölött, a rendfőnöknő azonnal
szólította.
– Menj az ispotályba, gyermekem – du-
ruzsolta –, szükség van ápoló kezeidre!
– Nem mehetnék reggeli után, nővér? –
kockáztatta meg.
– A falánkság bűn, suora Fucci! – hang-
zott a válasz.
Az eltelt hónapok minden keserve meg-
mutatkozott Giuliettán. Az ájtatoskodás, a
kemény napi robot, a gyakori böjt, mialatt
a nővérek csak répalevet vettek magukhoz,
a kialvatlanság a hideg cellában, amely
berendezését tekintve a római Angyalvár
tömlöcéhez hasonlíthatott, megtették ha-
tásukat. Tenyere kérgesedett, egykoron
törékeny teste szikárrá és izmossá vált
az egyenruha alatt, s ugyanilyen szikárrá
vált jelleme és modora is. Egyvalami tar-
totta benne a lelket.
Mindennap az esti ima után a cellájá-
ban levette a feszületet a falról, és ágya
alá csúsztatta. Végigdőlt a priccsen, és föl-
húzta köpenyét, alsószoknyáját. Ujjaival
végigsimított combján, szemét lehunyta,
ajkai szétnyíltak, ahogy az élvezet első, pa-
rányi rezgései érkeztek. Aztán a keze ráta-
lált minden örömök forrására, amely még
megadatott neki. Az ágyékából szivárgó
nedvességet szétkente ujjai körkörös moz-
dulataival, miközben szemhéja mögött
azok a képek sorjáztak, melyek soha meg
nem történt eseményeket elevenítettek föl.
Giuseppe Pelachio kigombolja zekéjét, le-
veti harisnyáját, lassan beléhatol, és ket-
tejük teste összeolvad. Másik kezét erőnek
erejével kellett a szájára tapasztania, hogy
a végső sikolyt magába fojthassa.
Igen, Giulietta Fucci tudta, az állhata-
tosság Istentől ered, a hús bűne pedig az
34 Bújócska
ördögtől, de a gondolat kevéssé foglal-
koztatta.
II.
Giulietta Fucci tekintetéből sugárzott,
hogy titkai vannak, de ezeket a csaknem
észrevehetetlen, mégis árulkodó jeleket
kevesen tudták érzékelni. Rosina Bianchi
ezen kevesek közé tartozott. A többi nővér
mentségére legyen írva, Rosina a zárdán
kívüli, előző életében Firenze leglátogatot-
tabb bordélyában kereste a napi betevőjét,
s ez a munka fölöttébb fogékonnyá tette a
csaknem észrevehetetlen, ámde árulkodó
jelekre.
Suora Bianchiról senki sem mondta
volna meg, hogy öle többször fogadott be
férfit, mint ahány csillag ragyog a nyári
égbolton. A pestis elől menekült a karme-
litákhoz, akik feltétel nélkül befogadták,
mivel a nővéreket is ritkította a fekete ha-
lál. Az első pillanatban kiismerte suora
Renit, de mivel szépsége megfakult a bor-
délyban eltöltött évek alatt, nem volt miért
aggódnia. Meghúzta magát a többi apáca
közt, és szerényen, dolgosan, imádkozva
múlatta napjait. Nem feledhette viszont,
hogy Isten szolgái sok esetben ugyanúgy
képtelenek ellenállni a női test csábításá-
nak és a hús élvezetének, mint a világiak.
Rosina állandó vendégei közé tartozott
annak idején signore Esposito, aki nem
volt más, mint a San Lorenzo bazilika
plébánosa. Hiába vetette le reverendá-
ját, papi süvegét, és érkezett rendszerint
köpönyegben, amelynek széles csuklyá-
ja eltakarta a fél arcát, az ágyban azért
ezt mégsem hagyhatta magán. A  plé-
bános is tudta, hogy Rosina fölismerte,
de mindketten tovább folytatták a já-
tékot, mintha ügyet sem vetnének eme
apróságra.

– Gyere, gyermekem, segíts lehúzni a
csizmámat! – hörögte a férfi. Rosina két
lába közé fogta Esposito fekete csizmáját,
s háttal állva tűrte, hogy a pap a másik
talpát a hátának feszítse. – Mindenki arról
regél, hogy a jó katolikus anyaszentegyház
a bűn melegágya – fejtegette a kövér plé-
bános, miközben a mentéjét gombolta. –
Itt van példának okáért VI. Kelemen pápa.
A  cisztercita Benedeket követte a trónon,
aki erkölcsös rendet tartott, és minden
fölösleges pompát került az udvartartá-
sában. Aztán jött ez a francia bencés, aki
pár nap alatt fényűző, talmi csillogás-
sal virágoztatta föl az avignoni palotát, a
komor kőfalakat drága szőnyegekkel, fi-
nom kelmékkel boríttatta be, díszes fres-
kókat rendelt, és új kápolnát toldatott az
épülethez. Most a másikat, gyermekem!
770428
– Rosina nekiveselkedett a feladatnak.
– Még az egyházi méltóságoknak is meg-
vannak a személyes igényei – folytatta si-
gnore Esposito. – Kérdem én, hol fér össze
a ragyogás, a pompa és a kényelem Jézus
urunk tanaival? A pápa a szemét hizlal-
ja, más az ágyékát. Egyiknek a szobrok,
a festmények, a freskók jelentik a „táplá-
lékot”, másiknak a széplányok öle. Nincs
igazam, csibém?
Rosina a plébános két lába közé térdelt,
és a nadrágját kezdte gombolni.
– Természetesen igazad van, signore
Esposito – kacsintott cinkosan.
– Mi, akik szeretünk áldozni a szép-
ség oltárán más módon is – sóhajtott a
plébános –, jól elvagyunk az itáliai váro-
sokban. A világi hatalom nem szereti, ha
az egyház példamutató, a nép számára is
mintát teremtő életet él, mert fél, hogy
a papság lázadást szíthat a tömegekben.
Tekints Franciahonra, kedvesem! Ahol
szilárd a központosított hatalom, nem
Bújócska
GALAKTIKA
2022. február
F I L M M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LX V. É VFO LYAM , 02. SZ ÁM 2022. febr uár 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. f ilmvi l ag. h u
22002
20009
CIRKO
MOZI-JEGY
Mamoru Hosoda: Belle – Mozinet
9
770428 387007
387007
50%
Corto Maltese-képregények, legen-
dás betyárok, hegymászófilmek, nosz-
talgiahullám, Belle és virtuális valóság,
Gutenberg-galaxis vagy Világháló. Ka-
landra fel a februári Filmvilággal!
úgy, mint nálunk, Itáliában, a megin-
gathatatlan egyházi fegyelmet hirdető
szerzetesrendek úgy szaporodnak, mint
gombák egy kiadós eső után. És akkor
még nem is beszéltem a firenzei csö-
csökről, amiknek nincs párja a világon
– röhögött fel hangosan signore Esposito,
miközben Rosina lehúzta a pantalló-
ját. – Most pedig vedd a szádba szépen,
kincsem! – sóhajtotta a kövér plébános,
és a lány engedelmeskedett. Ajkaival és
nyelvével kezelésbe vette Esposito pety-
hüdt férfiasságát, s amint az vérrel telí-
tődve kitöltötte a száját egészen a torkáig,
Rosina arra gondolt, milyen könnyűszer-
rel oldozzák föl a papok önmagukat a
bűneik alól.
35
 GALAKTIKA
2022. február
Rosina Bianchi nagy ritkán hölgyven-
dégeket is fogadott. Elsajátította a rafinált
módszereket, hogy képessé váljék a férfiak
mellett a nőket is gyönyörben részesíteni.
Signorina Manlio úgy hányta-vetette ma-
gát, amikor az örömlány az öle fölé hajolt,
mint a horogra akadt pisztráng. Rosina bi-
zonyos volt benne, hogy Lucrezia Manlio
ilyen élvezetet férfival még nem élt meg, s
leendő férje oldalán sem fog soha.
Ő mindaddig jól érezte magát a bordély-
ban, amíg el nem néptelenedtek Firenze
utcái, s ezáltal az örömtanya forgalma is
jócskán megcsappant. Pár hét alatt a lotyók
harmada elpusztult a pestisben, s már-már
az épület ajtóit is bedeszkázták, de signo-
re Esposito ezt szerencsére – vagy éppen a
polgárok szerencsétlenségére – megakadá-
lyozta a városi elöljáróságnál, meglehető-
sen önző érdekből. A plébános mindaddig
látogatni szándékozta az intézményt, amíg
ő vagy Rosina ágynak nem dől, kilehelendő
bűnös lelkét. Egy alkalommal a lány ijedten
vette észre – miközben a férfin lovagolt –,
hogy amaz vörös, mint a főzött rák, lapos,
kerek arca tüzel, mint a kemence, és ami
belülről fűti, az nem csupán a vágy heve.
– Te lázas vagy, signore Esposito! – sü-
völtötte, és leugrott a plébánosról, akinek
ágaskodó férfiassága úgy maradt, akár az
erőszakkal félbeszakított együttlét ég felé
meredező mementója.
36 Bújócska
– Meg fogok halni, kincsem! – sóhaj-
totta a férfi. – Át akarom még élni a kéjt
utoljára. Gyere vissza, kicsikém!
Rosina, ügyet sem vetve a plébános kö-
nyörgésére, magára kapkodta ruháit, ösz-
szeszedte szerény motyóját, és meg sem
állt a karmeliták klastromának repkény-
nyel futtatott vaskapujáig.
Amikor először pillantotta meg
Giulietta angyali orcáját, bánatos tekinte-
tét, bizonyos volt benne, hogy a lány – ha
önszántából lépett is a rendbe – gyűlöli a
kolostori létet. Mint ahogyan azt is sejtet-
te, bármilyen fogadalmat tett suora Fucci,
a test vágyaitól sosem lesz mentes.
Az egymás felé tett tétova lépések idő-
szaka meglehetőst kitolódott, mivel suora
Reni előtt nehezen lehetett bármit is el-
titkolni. Rosinán kívül a rendfőnöknő is
azon kevesek táborát gyarapította, akik
úgy tudtak olvasni mások ábrázatjáról,
akárha nyitott könyvet tettek volna eléjük.
Suora Bianchi annak látta a perjelnőt, aki
valójában is volt – kérges szívű, megkese-
redett világi némbernek, aki a boldogsá-
gát nem Isten szolgálatában találta meg,
hanem az alárendelt nővérek gyötrésében,
hisz féltékenyen figyelt minden olyan tu-
lajdonságot és igyekezetet, amelynek ő
híján volt.
Rosina és Giulietta titkos légyottjai
azonban megvalósultak, nem kis elégtételt

szerezve nekik azáltal, hogy szerelmük jó-
formán a rendfőnöknő szeme előtt hajtott
rügyeket. A két leány megtalálta boldog-
ságát a zárda komor falai között, a szigorú
regulában, a könyörtelen perjelnő kegyet-
lensége dacára, mert – ahogy ezt egy ízben
Rosina Bianchi találóan megfogalmazta –
a vágy mindig, mindenütt, minden körül-
mények közt utat tör magának.
Az idő teltével a szerelem rügyeiből
szirmok pattantak elő, s immáron két te-
nyér tapasztódott két szájra, hogy gátat
vessen a gyönyör végső kiáltásainak.
III.
Zárt közösségekben nem maradhatnak tit-
kok, s bármennyire is figyelt Giulietta és
Rosina elejtett szavaira, ösztönös mozdu-
lataira, sokatmondó tekinteteire, bűnös
kapcsolatuk lelepleződött a perjelnő előtt.
Suora Fucci ekkor látta először hasznosságát
az apja által a rendnek ajándékozott kisebb
vagyonnak, mivel a pénzösszegnek köszön-
hetően sem őt, sem Rosina nővért nem csap-
ták ki a zárdából. A rájuk kimért penitencia
azonban testüket és lelküket egyaránt pró-
bára tette. Rendszeres találkozóiknak gátat
vetett suora Reni – aki a bűntudatébresztés-
ben is igen jeleskedett –, s a szigorú intézke-
dések meglehetősen hatékonynak bizonyul-
tak. A rendfőnöknő annyi feladattal, fizikai
munkával látta el a két nővért, hogy azok
esténként a priccsükre rogyva az alváson kí-
vül már semmi másra nem bírtak gondolni.
A testi vágyat azonban csak időlegesen lehet
kiirtani, s Rosina Bianchi melegen remélte,
hogy az előbb-utóbb ismét utat tör magá-
nak. Legnagyobb szerencsétlenségére nem
így történt, illetve nem akként, ahogy azt a
lány elvárta volna.
Giulietta Fucci szeme előtt vezeklése
közben egyfolytában az lebegett, hogy az
Bújócska
GALAKTIKA
2022. február
igazi megpróbáltatásokra a pokolban ke-
rül majdan sor, ahová a lelke kétségtelenül
jut. Suora Reni oly szemléletesen mutatta
be a reá váró kínokat, hogy hagymázas
álmaiban is csak a tűzre tudott gondolni,
melyben a lelke az örökkévalóságig forog-
ni fog. Ha lecsukta a szemét, a perjelnő
jelent meg előtte, ahogy gúnyos mosoly-
lyal a pokol lángjainak véglegességéről
sziszeg. A nap elviselhető perceit csupán
a napi istentiszteletek jelentették, amikor
is meghallgathatta Matteo Fermi atya pré-
dikációját, de legfőképp elmerülhetett a jó
kiállású pap tengerkék szemében.
A karmeliták lelki vezetőjét pár héttel
azelőtt vitte el a pestis, így suora Reninek
új prédikátor után kellett néznie. Válasz-
tása a San Lorenzo bazilika fiatal plébá-
nosára esett – az egyházi tisztségében őt
megelőző Esposito atya egy bordélyban
lelte halálát embertelen kínok közepette –,
bizonyos Matteo Fermire. Fermi vonzotta
a nőket, mint fény a lepkéket, s városszer-
te rebesgették, hogy ugyanúgy meg is égeti
őket, miként a mécses a túl közel merész-
kedő, apró rovarokat. Az új plébánosnak
csakúgy nem voltak előítéletei a papok
érzéki vágyait illetően, mint az egyházi
emberek zömének. Több ízben hangot is
adott azon véleményének, amely szerint
a cölibátus nem önként, hanem kényszer
hatására tett fogadalom – hiszen csak ez-
zel együtt szentelhetik pappá a novíciu-
sokat –, épp ezért nem kötelező érvényű.
Egyedi meglátásait nem mindenki osz-
totta, főként nem azok az apák, akiknek
lányait, s nem azok a férjek, akiknek fe-
leségét Fermi az ágyába vonta. Ellensége
tehát ugyanannyi gyülekezett, mint feltét-
len híve. A  Firenzét járó pikáns, jobbára
megbotránkoztató, de fölöttébb szóra-
koztató pletykák ellenére – amelyek kö-
37
 GALAKTIKA
2022. február
zéppontjában Fermi mezítelen női testek
iránti féktelen és csillapíthatatlan étvágya
állt – naponta százak hallgatták a plébá-
nos prédikációit.
– Az anyaszentegyház támadja azon
eretnek tanokat, melyek azt hirdetik, hogy
a Föld gömbölyű – harsogta a bazilika szó-
székéről. – De mit mondok én erre? Hogy
szerintem is! A Föld szerintem is gömb ala-
kú! Mert Isten a maga tökéletességében a
Teremtés során a legegyszerűbb és legcélra-
vezetőbb formákat részesítette előnyben. És
nekünk is ezt kell tennünk a mindennap-
jainkban, híveim! Azon kell munkálkod-
nunk, hogy életünket az egyszerűség, a tö-
kéletesség és a célzatosság járja át. De nem
elégséges ezt a munkánkban szem előtt tar-
tanunk. Hiszen annak a szántóvetőnek, aki
nem nyit az Úr felé, bármennyit dolgozzon
is, bármennyire szeresse is a családját, az
élete üres marad. A belső ember nem jut el
földi létének tökéletes voltáig, amíg külső
emberré nem válik, aki megteremti lelki
egységét a Mindenhatóval.
Valamennyi szempár, különösen a höl-
gyeké, a plébánoson csüggött. A hívek
közül többen arra gondoltak, hogy Fermi
bizonnyal nem nélkülözi a tökéletességet,
legalábbis nem abban, ami a nők elcsábí-
tásához vezet.
Természetszerűleg suora Reni sem von-
hatta ki magát Matteo Fermi bűvköréből,
meghívta hát a karmeliták klastromába,
hogy rávegye, legyen a nővérek lelki veze-
tője. A plébános már-már nemet mondott
– az újabb elfoglaltság nem volt ínyére,
akadt dolga elég, főként a szoknyák körül
–, amikor megpillantotta Giulietta Fuccit.
Fermi gondolkodás nélkül beleegyezett,
hogy napjainak egy részét eztán a zárdá-
ban töltse. Lassacskán láthatatlan pókfo-
nálként érzelmi szál szövődött a karmelita
38 Bújócska
nővér és a pap között, amely napról napra
erősebbé vált. Fermi azon igyekezett, hogy
suora Fucci közelébe férkőzzék, és erre
megvoltak a jogosítványai és lehetőségei,
hiába gördített eléje szilárdnak hitt aka-
dályokat a perjelnő.
– A gyónáshoz semmi szükség az üdvös
társaságodra, nővér! – hárította el suora
Reni erőszakosságát.
Amikor először maradtak egyedül
Giulietta cellájában, egy szó sem hangzott
el kettejük között, a vágy mindent elsöpört
a gyönyör halkra fogott hangjain kívül.
Rosina Bianchi nem volt vak, ahogy
a rendfőnöknő sem, viszont suora Reni
semmit sem tudott tenni, míg Rosina
kérdőre vonta Giuliettát. Heves szóváltá-
sukból, suora Fucci érzelmekkel átitatott,
indulatos válaszaiból a lány megértette,
szerelmét végleg elveszítette. Este bezárta
cellája ajtaját, és apácaruhájának zsinórjá-
val fölakasztotta magát a fali gyertyatartót
rögzítő kampóra.
IV.
A nővérek hozzászoktak már a halálhoz, is-
potályukban naponta több beteget is elraga-
dott a pestis, de a vég ilyetén bekövetkezte
mindenkit megdöbbentett. Senki sem tudott
elképzelni olyan mérvű elkeseredettséget,
amelynek okán egyik társuk inkább fölvállal-
ta a lélek biztos elkárhozását, mint a további
életet, még ha az ebben a pestissel sújtott föl-
di siralomvölgyben csordogál is tovább. Csak
suora Reni sejtette az igazságot, aki tudott
a két apáca bűnös légyottjairól, és Giulietta
Fucci szerelmi pálfordulásáról, ami Matteo
Fermi atyát az ágyáig vezette. A perjelnőnek
kétségei sem voltak, hogy suora Fucci kegyet-
lenül meg fog bűnhődni testi vágyai, rendi
fogadalmának és az Úr több parancsolatának
megszegése miatt. A rendfőnöknő türelmesen
 GALAKTIKA
2022. február

várta Giulietta majdani vezeklését, de amikor
ez bekövetkezett, sajnálatos módon már nem
jutott a tudomására.
Giulietta meggyászolta Rosina halálát,
de nem jelentett többet számára volt sze-
retője öngyilkossága, mint Simonetta, En-
rico Mossa, vagy akár Giuseppe Pelachio
elvesztése. Talán még annyit sem. A kar-
meliták kolostorában eltöltött esztendő
keményre edzette a lelkét, s már nyo-
mokban sem maradtak meg benne annak
a kislánynak a jellemjegyei, aki a Fucci-
villában nevelkedett jóságtól, szépségtől
és szeretettől körülölelten. Amit megőr-
zött egyre kérgesebbé váló szíve, az csupán
a Matteo Fermi iránt érzett önző, pusztító,
mindent elemésztő szerelme volt.
A San Lorenzo bazilika plébánosa is
megfertőződött, de nem a pestis, hanem a
szerelem kórokozói által. Egyre több időt
töltött a karmeliták klastromában, s ez nem
a plébánián végzett munkálkodásának, ha-
nem a szoknyák kerülgetésének rovására
íródott. Fermi atya fölhagyott egyéb udvar-
lásaival, beszüntette kapcsolatait a világi
hölgyekkel, s Firenze atyái és férjei meg-
könnyebbültek. Nem tudták ugyan mire
vélni a plébános életvitelében bekövetke-
zett malasztos változást, de felhőtlenül üd-
vözölték azt.
– Nem bírom tovább ezt a titkolózást! Egész
eddigi életem álszent volt, de ez most más! –
fakadt ki egy ízben Fermi Giuliettának. – Té-
ged akarlak magam mellett! Az éjjeleken és
a nappalokon! Ha kinyújtom a kezem, a tes-
tedet és a lelkedet is szeretném megérinteni.
– Giulietta mosolygott, és Matteo köldökébe
nyalt. – Megszöktetlek! Itthagyjuk Itáliát!

ÚJCIRKUSZ
2022/FEB/18 | 20h | CONTEMPORARY CIRCUS | ENGLISH
FRIENDLY

Claudio
Stellato (BE)
Work
Lehetetlen alakok egy rendkívüli asztalosműhelyben:
agyament tétek, abszurd hősködés, elhivatott igyekezet.

Bújócska 39
 GALAKTIKA
2022. február
– Mégis hová mennénk, szerelmem?
– kérdezte a lány, miközben a plébános
mellbimbóját ízlelgette.
– Magyarhonba, ahol Lajos király ural-
kodik – válaszolta Matteo. – Úgy hírlik,
ott még a pestis is kevésbé tombol. Jártam
már az udvarban, gyönyörű az az ország.
Ígérem, tetszeni fog!
És éjjel Giuliettáért ment. Levetet-
te a reverendát, a papi gallért, mentét és
útiköpenyt húzott, széles karimájú kalap-
pal. Egy istállónál négy lovat vásárolt, a
nyeregtáskákba váltás alsóruhát, egyheti
élelmet és régi barátnéjától kölcsönkapott
szoknyákat, brokátfölsőt, fejkendőt cso-
magolt. Giulietta az ispotályon keresztül
hagyta el a kolostort. Egy könnycsepp nem
sok, annyit sem ejtett. Lelke fölszabadult.
A csillagokra vetette tekintetét, s a pará-
nyi fényfoltok bátorítón pislákoltak.
– Vedd ezt föl! – nyújtotta a pap a lány
felé a fejkendőt. – Ez eltakarja a rövid
hajad.
Velence felé vették az irányt. Reggel és
délelőtt szakadt az eső, de nem álltak meg;
szerették volna Firenzét mielőbb maguk
mögött tudni. Délutánra eloszlottak a fel-
legek, és még a nap is kisütött. Első éjszaka
a szabad ég alatt háltak, Fermi vastag pok-
rócokat terített a tűz mellé. Vizes, átázott
gönceiket földbe szúrt botokra aggatták.
– Hogyan fogunk szót érteni a ma-
gyarokkal? – kérdezte Giulietta, Fermi-
hez bújva.
– Természetesen latinul – nyugtat-
ta meg Matteo. – Hidd el, a latint többen
beszélik ott, ahová megyünk, mint az
anyanyelvüket. – Aztán komótosan sze-
retkeztek, nem kapkodva, mint a karme-
litáknál, hanem kiélvezve egymás testét
finom mozdulatokkal, puha csókokkal,
a szellőnél is lágyabb simogatásokkal.
40 Bújócska
A  zsarátnok még izzott, amikor szemhé-
juk lecsukódott, és egymást ölelve, a köze-
li erdő zajával a fülükben elszenderedtek.
Giulietta nem a pokol tüzével, s nem suora
Renivel álmodott.
Felhő takarta el a csillagokat.
A három útonálló a fák között kuporogva
várta, hogy a két utazót elnyomja az álom.
Amikor bizonyossá vált előttük, hogy a nő
és a férfi mélyen alszik, a parázsló tűzra-
káshoz lopakodtak, és végeztek velük. El-
sőként Fermit ölték meg, majd Giulietta
nyakát metszették fel fültől fülig. A szö-
kevény szerelmesek nyikkanás nélkül hal-
tak meg, valahol az álom és az ébrenlét
határmezsgyéjén. Aztán a gyilkosok ösz-
szerámolták a tűz körül talált holmikat,
majd pőrére vetkőztették áldozataikat, és
ruháikat egy hitvány, lyuggatott zsákba
gyömöszölték. A fiatalabb haramia meg-
igézve bámulta Giulietta még a halálban
is makulátlan szépségű testét. Korábban
mindhárman végignézték a pap és a volt
apáca bujálkodását, s már az is fékevesz-
tett vágyat ébresztett a fiúban; most pe-
dig, lám, itt a lehetőség; persze a nő már
halott, de még meleg a teste, a hús pedig
hús. Ujjai remegve bogozták gatyájának
korcát, amikor idősebb, csúf, fekete sza-
kállas társa meglegyintette a tarkóját,
ugyan térne már észhez, ez a pillanat nem
igazán alkalmatos, hogy kedvüket leljék
egy mezítelen tetemben (bár nem tagad-
hatta, őbenne is föltámadott a buzgalom),
amelyből lassacskán elcsordogál a lélek.
A ragyás képű, süldőkorú törvényenkívüli
megvonta a vállát, még egy utolsó fájdal-
mas pillantást vetett Giulietta Fuccira, az-
tán vállára dobva az egyik zsákot, hóna alá
kapva Matteo Fermi utazóládáját két társa
után ügetett az erdősáv felé.

V.
Amikor Giulietta fölébredt, először arra
gondolt, hogy tüzet fogott a ruhája, azért
borult lángba a teste. Bőre alatt izzott a
húsa, furcsamód mégis reszketett a hi-
degtől. Emberfölötti kín árasztotta el a
végtagjait, minden porcikáját átjárta a
fájdalom. Zsigerei görcsöltek, de még ah-
hoz is gyönge volt, hogy összegörnyedjen.
Elöntötte a rémület, ahogy rádöbbent,
szinte mozdulni sem bír. Szájából mintha
szivárgott volna valami, kicserepesedett,
ernyedt ajkai lüktettek. Próbálta a szemét
fölnyitni, de csak résnyire sikerült. A fény
hasított, mint a beretva. Egy alak tornyo-
sult előtte, de a vakító háttér előtt csupán
a körvonalai látszottak.
– Hogy érzed magad, drágám? – kér-
dezte a hang, amely ismerős volt ugyan,
de határozottan nem Matteo Fermitől
származott.
Próbált fókuszálni, közben nyeldekelt.
Szája száraz volt, mint a tapló, torkában
akárha tüzes vasat forgatnának. Valaki
megemelte a fejét, és hideg vízzel teli ku-
pát tolt az ajkához. Hálásan belekóstolt.
Aztán ismét körülnézett. A kép kitisztult,
s már tudta, a Fucci-ház cselédszobájá-
ban fekszik.
– Jobban vagy, drágám? – kérdezte a
mellette térdeplő férfi újra, és a hang gaz-
dájában Giulietta döbbenten ismerte fel
Enrico Mossát, atyja, Alfredo Fucci szol-
gáját, Simonetta szeretőjét.
– Hogy kerülsz ide, hisz meghaltál –
akarta mondani, de csak hörgésekre, krá-
kogásokra futotta.
– Kérlek, ne beszélj, Simonetta! – tö-
rülgette meg Enrico verítéktől gyöngyöző
homlokát.
És akkor megértette. Mindent megér-
tett. Nem lesz már Magyarország, nincs
Bújócska
GALAKTIKA
2022. február
Matteo Fermi! Csak a pokol van! A felis-
merés nagyobb rémülettel töltötte el, mint
a testét kínzó fájdalom. A Mindenható,
esetleg annak ellenlábasa, vagy még in-
kább a minden dolgok egyensúlyát vigyá-
zó erő tereli a lelket, úgyszólván mind-
egy, hogy emberöltőkkel előrébb vagy
esztendőkkel hátrébb löki az időben, más
országokba, eleddig ismeretlen kontinen-
sekre, csak egyetlen dolog számít: az új
élet – régi lélek új testbe zárva – lehet a
Mennyország, de lehet a Pokol is. Ki-ki
megítéltetik, és ő megítéltetett. Fogalma
sem volt, hogy annak idején Simonetta
szemébe tekintve majdani önmagát látja,
őt hallgatva önmaga szavait hallja vissza.
De már emlékezett. Emlékezett egy életre,
amelyben szegénynek született, nélkülö-
zött, aztán szobalány lett az előkelő Fucci
családnál, kitéve a gőgös, elkényeztetett
Giulietta kényének-kedvének, szolgálva őt
mindenével, amije van, ami adatott neki.
A lelke most ide búvott. Ki tudja, hová leg-
közelebb?
A kín ismét átjárta szánalmas porhüve-
lyét, amint a szavakat formálta:
– Bújócska! Ez az egész csak egy átko-
zott bújócska…
MOLNÁR Csaba
1967-ben született Kaposvárott. Közgazdász dip-
lomát szerzett, később szociológiát hallgatott.
Már egyetemista korában novellákat írogatott, de
az első önálló kötet megjelenésére 2011-ig kellett
várnia. Ez A három kristály legendája címet kapta,
és ifjúsági fantasztikus regény. Ennek folytatása-
ként kezdett íródni A széttört idő legendája című
második könyv, de aztán, többszöri átdolgozást
követően önálló mű lett belőle. A Galaktikában
először „A féreglyuk” című novellával jelentkezett
(311. szám), legutóbb pedig a 351.-ben („Hegemó-
nia”), valamint a GFK 400.-ban („A totem”) olvas-
hattunk tőle.
41
 GALAKTIKA
2022. február
Exportált afrikai napenergia
N
AGY-BRITANNIA minden
irányból kapja az ország mű-
ködéséhez szükséges, nélkü-
lözhetetlen energiát. Az észa-
ki-tengeri fúrótornyok olaját egy közös
csőrendszer szállítja a szigetekre. Norvégi-
ából a gáz egy tenger alatti vezetéken érke-
zik az országba. A szigetek körül egyre több
helyen használják ki az Atlanti-óceán és az
Északi-tenger vad szeleinek erejét.
Talán nem meglepő, hogy napenergiával
nem igazán számoltak az ország gazdasági
vezetői. Azonban ez most változni fog. Az
Egyesült Királyság napenergiát fog importál-
ni, méghozzá egyenesen a sivatagból.
A britek Marokkóval közösen hozták létre
az Xlinks nevű megaprojektet. Az állandóan
napos Észak-Afrikában megtermelt napener-
giát tenger alatti kábeleken juttatják el a szi-
getországba.
Marokkó Guelmim-Oued Noun régióját
3800 kilométer hosszú kábel fogja összekötni
Angliával. Meglepő módon a távvezeték vége
nem az ország délnyugati csücske, Cornwall,
hanem annál jóval feljebb, a Bristoli-csator-
na mellett, Devonban lesz. A végállomás egy
mindössze 286 lakosú falvacska, Alverdiscott,
amely ráadásul nem is a tengerparton fekszik,
hanem 10 kilométerrel beljebb.
Marokkóban 1500 négyzetkilométernyi
területet fednek le napelemekkel, emellett
42 Zöld jövő
hatalmas szélerőműparkot is létrehoznak.
Összesen 7 gigawattos naperőművi és 3,5 gi-
gawattos szélerőművi rendszer épül ki. Hogy
a folyamatos és egyenletes ellátást biztosít-
sák, hatalmas akkumulátorpark kiépítésére
is sor kerül.
A rendszer leírása szerint 3,6 gigawatt
energiát tudnak megbízhatóan szállítani na-
ponta több mint húsz órán át. Ezzel hétmillió
brit otthont tudnak ellátni árammal.
A 3800 kilométeres tenger alatti távveze-
ték négy nagyfeszültségű egyenáramú kábel-
ből fog állni. Az elsőt 2027-ben, a többit 2029-
ben helyezik működésbe.
A helyszín kiválasztása nem véletlen,
Észak-Afrikában itt a harmadik legmagasabb
a globális horizontális besugárzás. 20 száza-
lékkal nagyobb, mint Spanyolországé, és több
mint kétszerese az Egyesült Királyságénak.
Ezenfelül a legrövidebb téli napon még min-
dig több mint 10 órányi napfény éri ezt a terü-
letet. A napelemek körülbelül háromszor több
energiát termelnek Marokkóban, mint az
Egyesült Királyságban. Ezenkívül akár ötször
több energiát termelnek januártól márciusig.
Amint befejeződik az építés, a projekt
Nagy-Britannia villamosenergia-szükségleté-
nek 8 százalékát lesz képes ellátni.

Tejet csak szabad tehéntől
E
GYRE ERŐSEBB a társadalmi
nyomás, hogy az élelmiszeripar
minél emberségesebb módon bán-
jon az állatokkal. Erre most nem
a hatóságok reagáltak hamarabb, hanem a
kereskedőláncok.
Ma már Európa-szerte mind nagyobb
rá az igény, hogy a szarvasmarhákat is
méltó környezetben tartsák. Erre az el-
várásra reagáltak a nagy német diszkont
élelmiszerláncok. Az Aldi, a Lidl és az
Edeka is bejelentette, hogy egy türelmi
idő lejártával kizárólag olyan tejet fog-
nak forgalmazni, amely szabad életmódú
tehenektől származik. Eszerint 2030 után
már nem lesz kapható az üzleteikben tej,
amelyet akár részben is megkötve tartott
állatok adtak.
Az egész folyamat azzal indult, hogy
a tojásokon fel kellett tüntetni, ketreces,
mélyalmos vagy szabad tartásból szár-
maznak-e. Németországban hamarosan a
tejesdobozokon is hasonló megjelölés fog
feltűnni, négyféle csoportba fogják besorol-
ni a tehéntartást, és csak a szabadabb tartást
igazoló tejek kerülhetnek ezekben az üzle-
tekben a polcokra.
Az intézkedés elég ellentmondásos. Egy-
részt ez kizárólag a friss tejre vonatkozik, a
feldolgozottra és a tejtermékekre nem. Más-
részt a döntés csak a sajátmárkás tejeket
érinti, külső gyártókat nem érint.
Zöld jövő
GALAKTIKA
2022. február
Hasonló tendencia a tojásoknál is megfi-
gyelhető. A Spar és a Tesco is már korábban
bejelentette, hogy 2025-től megszüntetik a
ketreces tartásból származó tojások forgal-
mazását. Ezzel is mutatni akarják elkötele-
zettségüket az állatok jóléte iránt. Itt sem a
hatóságok tiltják be a forgalmazást, hanem
a vásárlói elvárásokra reagálnak. Nyugat-
Európában az emberek jelentős része ellenzi
a ketreces tartást, mert egyre több fénykép
és videó szembesíti őket a nevükben elköve-
tett kegyetlenségekkel.
Bár a helyzet a valóságban közel sem
olyan rossz, mint a kirívó fotókon, a tömeg
nyomása itt is eléri célját. Igazából képtelen-
ség hitelesen mérni, hogy a különböző tartá-
si módok során az állatok másképp érzik-e
magukat. Azoknak a szlogeneknek sincs
semmi alapjuk, hogy a boldogabb állatoknak
egészségesebb vagy finomabb a tojása. Labo-
ratóriumban kimutatható a víz vagy takar-
mány hatása, de a tartás módja nem.
Kelet-Európában még rosszabb a helyzet, a
vásárlók nagy tömegei erősen árérzékenyek.
Hiába támogatják a bio- vagy az ökológiai
tartást, ha nem engedhetik meg maguknak,
hogy a többletköltségek miatt akár kétszeres
árat fizessenek egy tojásért.
43
 GALAKTIKA
2022. február
C U S-
LKöO s é g
zön vella
díjas
no
O világokszerte?
HdU Gje lö lt
-
íjra ella
ov
n
KICSINY Naomi Kritzer
INGYENKÖNYVTÁR
M
EIGAN EGY szerszámoslá-
dából készítette el saját Kicsiny
Ingyenkönyvtárát, mert művé-
szien akarta megalkotni. A fát
lecsiszolta és bekente alapozóval, aztán rára-
gasztotta azokat a köveket, amelyeket a Felső-
tó partjáról szerzett a nyáron, végül akrilfes-
tékkel kék hullámokat festett köréjük. Amint
elhelyezte a St. Paul-i háza előtti oszlopon, úgy
döntött, hogy az oszlopot is lefesti, egészen a
dobozig kanyargó fukszia-utat pingált rá, és
kis kavicsokkal szegélyezte. Volt egy kis csil-
lámpor a fukszia-utat alkotó festékben, és úgy
döntött, hogy ebből a könyves doboz is megér-
demel egy keveset. Végül felerősítette rá a „Ki-
csiny Ingyenkönyvtár” feliratot az utasítással:
„Végy egy könyvet, hozz egy könyvet!”
Meigan nem látott egyetlen Kicsiny
Ingyenkönyvtárat sem azelőtt, hogy St. Paul-
ba költözött volna, de itt minden tele volt
velük. A Kicsiny Ingyenkönyvtárak valójá-
44 Kicsiny Ingyenkönyvtár
A könyvcserebere-
szekrénykék egyre
divatosabbak,
világszerte. Vagy
mondjam azt,
ban csak dobozok voltak, amelyek az ingyen
könyveket védték az időjárás viszontagsága-
itól. Fel lehetett őket regisztrálni egy honlap-
ra. Néha az emberek egyféle könyvre speci-
alizálódtak, vagy külön polcot használtak a
cserekönyveknek. Meigan úgy gondolta, hogy
azokkal a könyvekkel kezdi, amelyeket élve-
zett, de biztosan nem fog újra elolvasni – el-
hozta őket költözéskor, de egyébként sem volt
elég helye, és csak porfogónak lettek volna
jók. Ha elajándékozza valakinek, akkor újra
olvashatják és használhatják őket.
A nappalijának ablakából rálátott a Ki-
csiny Ingyenkönyvtárra, és figyelte, hogy
a környékbeli gyerekek megálltak mellette
belelesni. Amikor délután ellenőrizte, rájött,
hogy a Végjátékot, a Sárkánydalnokot meg
a Danny Dunn és a házifeladat-masinát el-
vitték. A következő napon valaki otthagyta
A Da Vinci-kód egy példányát, amire ugyan
fintorgott, de végül is sokan imádták ezt a

könyvet, úgyhogy miért ne. Beletette a saját
plusz példányát A Gyűrű Szövetségéből két
Terry Pratchett-könyvvel együtt.
Amikor kedd reggel felkelt, a Kicsiny
Ingyenkönyvtár üres volt. Figyelmeztették rá
a honlapon, hogy az emberek néha egyszerűen
csak kiürítik, és ő rászánta az időt, hogy belebé-
lyegezzen a saját könyveibe: „Mindig ajándék,
soha nem eladó”, abban a reményben, hogy ez-
zel elbátortalaníthatja azokat, akik megpróbál-
nák antikváriumban eladni őket. Frusztráltan
sóhajtott egyet, újratöltötte a félretett doboz-
ban tárolt könyvekkel, és egy kis gondolkodás
után otthagyott egy üzenetet, amit mindenki
láthat, aki kinyitja a könyvtárat.
Annak, aki elvitte az összes könyvet!
A jövőben, kérlek, egyszerre csak
egyet vagy kettőt vigyél, és hagyj itt egy
könyvet másoknak. Ezúttal remélem,
hogy élvezettel olvasod azokat a könyve-
ket, amiket elvittél. Kérlek, amint befe-
jezted őket, oszd meg másokkal is!
Amint kedd délután hazaért a munkából,
látta, hogy valaki elvitte A prófécia gyerme-
két, és a Kicsiny Ingyenkönyvtár felső polcán,
ahol korábban az állt, valaki otthagyott egy
csiszolt fadarabot, ami közelebbről megvizs-
gálva egy gallyból kézzel faragott sípnak tűnt.
Bevitte, és feltette a kandallópárkányra, majd
kivitte A mágia királynőjét.
A következő napon A mágia királynője el-
tűnt, és valaki egy apró, kígyót mintázó fémfi-
gurát hagyott a helyén. A figura nagyon nehéz
volt, és őt azokra az antik ólomkatonákra emlé-
keztette, amiket a készítők gyerekjátéknak szán-
tak, a szülők azonban kitettek a magas polcokra
dekorációként, elvégre az ólom borzalmas gye-
rekjáték-alapanyag. Bevitte, és a síp mellé tette,
majd kihelyezte a Belgariad következő kötetét.
Kicsiny Ingyenkönyvtár
GALAKTIKA
2022. február
A következő két hétben a titokzatos köl-
csönző mindennap újabb dolgokat hagyott
ott, néha nagyon furcsákat: egy kicsi, sötét-
zöld madártollat, ami a színétől eltekint-
ve akár egy feketerigótól is származhatott
volna; egy kis agyagedényt, amelynek a
parafadugóját rozsdaszínű viasz tartotta a
helyén; egy faragott kőállatot, ami annyira
absztrakt volt, hogy nem lehetett megmonda-
ni, mit ábrázol; és egy faragott kőgyűrűt, ami
túl nagy volt ujjra, de túl kicsi csuklóra; vala-
mint egy kézzel kovácsolt biztosítótűt.
Az ajándékok szükségtelenek, de elraga-
dóak voltak. Meigan lefényképezte őket, és
a fényképeket e-mailben elküldte az otthon
maradt barátainak, akik közül ketten saját
Kicsiny Ingyenkönyvtárat is rendeltek, hogy
megszabaduljanak a felesleges könyveiktől.
Később megírták, hogy ezek a kis dobozok
nagyon jó módszernek bizonyultak, a szom-
szédjaikkal való ismerkedésre, és mindenki
nagyon menőnek tartotta őket, de soha nem
kaptak tollakat vagy faragványokat.
Aztán egy nap, egy törékeny, sárga papí-
ron, ami úgy nézett ki, mintha egy régi, puha-
fedeles kiadvány üres oldaláról vágták volna
ki, ez állt:
A Könyvtárosnak!
Van folytatása A Gyűrű Szövetségé-
nek? Nagyon szeretném elolvasni. Ha ne-
kem adod, bármit itt hagyok, amim csak
van, a többi könyvért cserébe. És sajná-
lom, hogy a minap elvittem mindent.
Ígérem, hogy soha többé nem teszek ilyet.
Mit szeretnél Frodó következő történeté-
ért cserébe, ha létezik egyáltalán?
Tintával írták, egy kicsit foltos volt, mintha
az írója mártogatós tollat használt volna, csak
azt nem tudta, hogyan kell írni vele.
45
 GALAKTIKA
2022. február
Legyen.
St. Paulban bőven voltak művészek és kü-
löncök. Így talán barátságot köthet valaki-
vel, aki a közelben él. Magában vigyorogva
Meigan kihúzta A két torony kötetet a dobo-
zából, és beletett egy üzenetet.
Annak, aki Frodó következő történe-
tét kérte: hagyj itt bármilyen alkotást,
amit te készítettél, és mindketten jól já-
runk ~ A KÖNYVTÁROS
Nem érkezett ajándék a következő napon,
de az azután következőn egy papírcetlit (a
méretéből ítélve ismét egy papírkötésű kiad-
vány hátuljából kivágva) hagyott hátra valaki,
feltekerve és piros madzaggal átkötve. Meigan
kioldotta a madzagot, és kitekerte a papírt.
Ugyanazzal az enyhén barnás színű tintával,
mint amivel a levelet írták, egy macska vonal-
rajza volt látható.
Ez valóban kezdett szórakoztató lenni.
Meigan azon tűnődött, hogy vajon melyik
szomszédja lehet az. Valószínűleg hamarosan
érkezik a következő kérés: senki nem olvassa
el A két toronyt úgy, hogy ne akarná elolvas-
ni A király visszatért. Addig is kint hagyta a
Belgariad következő részét, egy Valdemar
regényt és egy képeskönyvet egy apró, tüzet
lehelő sárkány kalandjáról a fogorvosnál.
Ahogy arra számított, a következő napon
megérkezett az üzenet:
A Könyvtárosnak! Ugye van még egy
könyv Frodóról? Rajzoltam neked még
egy képet, de ha valami mást szeretnél,
azt is megadom.
Az illető egy levél rajzát készítette az üze-
net alá. Ötágú juharlevélre hasonlított, de to-
vábbi horgokkal és tüskékkel a szélein, hogy
már majdnem fraktálnak tűnt.
46 Kicsiny Ingyenkönyvtár
A levelezőtársamnak, írta, kérlek, hagyj itt
egy olyan levelet, mint amilyet lerajzoltál.
Valami kivágásra számított, valószínűleg
papírból, de igazi levelet talált A király visszatér
helyén, zölden és frissen a fáról. Majdnem úgy
nézett ki, mint egy juharlevél, de… mégsem.
Hogy még furcsább legyen, február volt; egyet-
len fa sem zöldellt vagy bontott levelet a kör-
nyéken: a hely szürke volt és fagyos, mindent
hó borított. De talán… talán eddig a fagyasz-
tóban volt a levél, vagy ilyesmi. Vagy egy cse-
repes növényről szakították le, amit odabent
neveltek. Vagy illegálisan tépték le a St. Paul-i
melegházban, ami tele volt trópusi fákkal…
Lefényképezte a levelet, és elküldte egy ott-
honi barátnőjének, akinek a botanika volt a
hobbija, hogy kiderüljön, be tudja-e azonosí-
tani. A barátnője egy megdöbbent üzenetben
válaszolt. A levél valóban hasonlított a juharfa
levelére, de nem olyan juharfáéra, amit ismert
volna. Azt javasolta, hogy Meigan próbáljon
meg érdeklődni az egyetemen.
Ehelyett ő elrejtette a falevelet a hűtőgép
tetején, és próbált nem gondolni rá. Szeret-
te volna azt képzelni, hogy csak egy játékos
kedvű művésszel levelezget szabadidejében.
Aztán egy nappal később kiment újratölteni
a könyvtárat… kirakta a Hogyan védd meg
a kastélyodat egy példányát, amit azért vett,
mert viccesnek tűnt, de csak átfutotta, mert
soha nem gondolta komolyan, hogy tényleg
árkot ásson vagy hajítógépeket telepítsen a
háza köré.
A könyv másnap eltűnt.
És egy nappal később egy aprócska, csillo-
gó aranyérmét hagytak hátra, egy újabb levél
kíséretében.
A Könyvtárosnak!
Nem tudom, hogy mivel érdemeltem
ki az istenek kegyét, de hálás vagyok, na-

gyon hálás vagyok az irántam tanúsított
kedvességedért. Már azt hittem, hogy az
ügyünk elveszett; azt hittem, hogy soha
nem lesz lehetőségem bosszút állni azért,
amit a családommal tettek; és most hir-
telen ajándékba kaptam az iránymuta-
tást. Légy áldott!
Ha tudsz még hasonló könyveket hoz-
ni nekem, minden szem aranyat neked
adok, amit találok.
Az aranyérme egy aprócska korong volt,
mint egy tízcentes, csak vékonyabb. Egy ki-
tárt szárnyú madár képe látszott az egyik
oldalán; a másikon vagy egy többágú gyer-
tyatartó, vagy bordák, Meigan nem tudta
biztosan. Konyhai mérlege szerint az érme
négy grammot nyomott, ami – ha tényleg
aranyból volt – száz dollárnál többet ért.
Természetesen a legtöbb aranyszínű fém
nem ténylegesen arany, de… ez érezhetően
nehéz volt a méretéhez képest, és amikor
tesztelte egy mágnessel, az egyértelműen
nem hatott rá. Elvileg megpróbálhatott vol-
na beleharapni, de nem akarta elrontani a
rábélyegzett képeket.
Most először fogta el bizonytalan érzés.
Mi folyik itt valójában? Kinek adok én oda
könyveket?
Egy művésznek, válaszolt magának. Egy
mesemondónak. Egy szomszédnak. Ez való-
színűleg bronz vagy réz vagy valami hasonló
sárga fém, és hobbiból kovácsolja, mint ahogy
a sípokat és a többit is hobbiból faragja.
Behelyezett egy színezőkönyvet a római
vízvezetékekről, és hagyott egy üzenetet:
Ki vagy te? Otthagyott egy jegyzettömböt
is, mert az a gondolat, hogy valaki üres
oldalakat vág ki könyvekből, hogy azokra
írjon, kényelmetlenül érintette. Néhány
perccel később visszatért, és otthagyott egy
tollat is.
Kicsiny Ingyenkönyvtár
GALAKTIKA
2022. február
A jogos Királynő és utód szolgája va-
gyok, akit a nagybátyja elüldözött; a fér-
fi parancsára fogadalmat tett, hogy csat-
lakozik a világi nővérek rendjéhez, ahol
azóta is él. De aznap, amikor megtalál-
tam a Könyvtáradat, az imáim meghall-
gattattak, ezért mindörökre a TE szolgád
leszek, a Fa Könyveinek Könyvtárosa.
Elkezdtünk építeni egy hajítógépet, titok-
ban. Kérlek, küldj még nekem könyveket.
Meigan vett egy példányt A tudás: Hogyan
lehet újjáépíteni a civilizációnkat című kö-
tetből, és a dobozba tette. Aztán egy hadtör-
ténetről szóló könyvet; majd a Fegyvereket a
Diagram Grouptól; végül egy hadistratégiai
kézikönyvet. Mindegyikért cserébe érméket
kapott, valamennyin ugyanazzal a gyertya-
tartóval – vagy csontvázzal – meg a madár-
ral, és mind aranyból (vagy legalábbis arany-
színű anyagból) volt.
Egyre nehezebben koncentrált bármire a
könyvtáron kívül – az új könyveken gondol-
kodott, amiket ott akart hagyni, azon, hogy
ki is az, aki eljön értük, és azon, hogy még
mindig elhiszi-e, ez csak egy művész, aki a
szomszédban lakik és furcsa játékot játszik
vele. Kétszer is megpróbálta egész éjjel figyel-
ni a dobozt a nappalija ablakából, de mind-
kétszer elaludt.
Egy nap végül talált egy üzenetet:
Készen vagyunk. Nagyon köszönjük
a segítségedet. Imádkozz a sikerünkért!
És nem jött több. Valaki elvitte a Görög-
tűz, mérgezett nyilak és skorpióbombák című
könyv példányát, de nem hagyott sem érmét,
sem levelet.
Az után, hogy néhány napig nem történt
semmi, összepakolta az érméket, és elvitte
egy ékszerészhez, aki azt mondta, hogy igen,
47
 GALAKTIKA
2022. február
valódi aranyból vannak, és 1245 dollárért
megveszi őket, ha Meigan el akarná adni.
Senki nem költ egy viccre több mint ezer
dollárt.
Nem akarta eladni őket. Ha kilátásban lett
volna, hogy elveszíti a házát, akkor biztosan
megtette volna, de a gondolat, hogy megvál-
jon a kézzelfogható bizonyítékától annak…
annak, ami történt… nem. Azt mondta az
ékszerésznek, hogy gondolkodik rajta, és ha-
zavitte az érméket.
Amint hazaért, megkereste azt a levelet,
amit a hűtőgép tetején hagyott, de már ki-
száradt és szétmorzsolódott. Ismét végigné-
zett az ajándékokon, azokon, amiket még az
érmék előtt hagytak ott neki. Elvihette volna
őket valakihez, hogy megtudja, mit gondol-
nak róluk, már ha nem nézik őrültnek. Vagy
ha nem hiszik azt, hogy a holmi lopott. Fel-
rémlett benne, hogy talán a tárgyak tényleg
lopottak, hogy valaki csak játszott vele, és az
illető könnyelműen adott túl ezerkétszáz dol-
láron, mert az egyébként sem volt soha az övé.
De átlapozta az ókori pénzérmék képeit, és
semmit nem talált, ami az övéire hasonlított
volna. Bár a kézzel készített biztosítótű igazá-
ból ruhakapocs volt, és talált is hozzá hasonló
képeket. Némelyiket az ókori Görögországból
és Rómából; másokat modern művészektől,
akik az Etsyn árulták a munkájukat.
Egy meleg éjszakán (végre beköszöntött
a tavasz) kiállított egy széket a kertjébe, és
megpróbált ismét őrködni. Akarata ellenére
elszundított, és az éjszaka egy nagyon furcsa,
késői óráján riadt fel. Ahogy odapillantott,
azt látta: a doboz eltűnt. Nem volt ott. A hűlt
helyére bámult, aztán újra megpillantotta.
Visszatért – vagy soha el sem tűnt igazán, és
ő idegesítően bizonytalan volt benne.
Úgy érezte, mintha elolvasott volna egy
könyvet, hogy végül rájöjjön, hiányzik az
utolsó oldala.
48 Kicsiny Ingyenkönyvtár
Aztán egy hétfő reggelen kinyitotta a Ki-
csiny Ingyenkönyvtárát, és egy újabb üzene-
tet talált benne egy kis dobozzal, ami úgy né-
zett ki, mintha kézzel faragták volna egyetlen
darab fából.
Minden elveszett. Kiváló fegyver-
zetünk sem tudta felvenni a versenyt
számbeli fölényükkel. Az utolsó remé-
nyem, mielőtt rajtunk ütnek, hogy elkül-
döm neked a hölgyem gyermekét. Viseld
gondját! Ahogyan a könyvekről gondos-
kodsz, talán vele is megteheted.
Gyermek? Gondolta Meigan riadtan. Ki-
nyitotta a dobozt.
A fa belsejében szalmabélés volt – és
egy tojás.
Hatalmas volt – nem annyira nagy, mint
egy strucctojás, de azért betöltötte a tenyerét.
Ezüstzöld színben játszott, majdhogynem
pikkelyszerű mintázattal.
Mit kell csinálni egy tojással?
Hát, melegen tartani…
Bevitte a házba.
Bódis Éva fordítása
Naomi KRITZER
1973-ban született amerikai írónő. Tizenöt éves
korában küldte be első fantasy-novelláját Marion
Zimmer Bradleynek, de a szerkesztő nem találta
elég jónak. 1999-ben sikerült végre megjelentet-
nie egy írást egy irodalmi fanzinban. A következő
évben már egy művét az év legjobbjai közé is
beválogatták. Azóta két fantasy-regénysorozat
került ki a keze alól, az Eliana’s Song és a Dead
Rivers. E-könyv formájában két novellagyűjtemé-
nye is olvasható. Amikor a család és az írás mel-
lett ideje jut rá, szorgalmasan blogol. Magyarul
eddig két novellája jelent meg, a Galaktikában a
„Cicás képeket szeretnék” (317. szám).
 NINCS ÖTLETED VALENTIN-NAPRA?
GALAKTIKA
2022. február

Vásárold meg Jodi Taylor romantikus

sorozatának köteteit féláron!
Hölgyeknek és uraknak egyaránt szórakoztató!

-50%e
februgész
árban

AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: FEBRUÁR 1–28.

RENDELD MEG ITT:Kicsiny
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Ingyenkönyvtár 49
 GALAKTIKA
2022. február
Mit rombolunk le, a mátrixot
vagy a Mátrix mítoszát?
A
MÁTRIX ELSŐ RÉSZE vitat-
hatatlanul az 1990-es évek egyik
legfontosabb science fiction alko-
tása. Huszonkét évvel később a
Wachowski testvérek egyike, Lana úgy hatá-
rozott, hogy a testvére (aki egyben az elsődle-
ges alkotótársa is) nélkül ugyan, de belevág a
negyedik részbe, mert van még mit mondania
a témában. A kérdés ilyen esetben mindig az,
hogy szükség van-e folytatásra, vagy csak a
kassza csilingelése számít.
A Mátrix 4 története ott veszi fel a fonalat,
ahol a harmadik rész lezárult, vagyis közvet-
len folytatásnak tekinthető, amelynek kiin-
dulópontja, hogy Neo és Trinity nem haltak
meg, hanem szépen éldegélnek, semmire sem
emlékezve, a mátrixban. A film románcként
is nézhető, mert Neo Trinity nélkül semmire
sem képes. A történet eleje az első részt idé-
zi: vannak ellenállók, és Mr. Anderson, alias
Neo (Keanu Reeves) ugyan egyre inkább sejti,
hogy valami nincs rendben, de az elméjét fel
kell szabadítania. Érkezik egy új Morpheus,
és a kék pirula / piros pirula döntés. Ezt kö-
vetően Neónak fel kell szabadítani Trinity
(Carrie-Anne Moss) elméjét is, aki látszólag
boldog családban él.
50 Videodrón
Mátrix: Feltámadások
A történetbeli ismétlődések elvezetnek a
Feltámadások egyik értékéhez: lehet jó vagy
rossz, élvezhető vagy sem, de nem utánoz,
nem a nosztalgiát akarja meglovagolni, ha-
nem új gondolatokat ad. Ezen a téren talán a
komplexitás a legtalálóbb jelző a Mátrix 4-re:
a Feltámadásokban ismét jellemzőek az elgon-
dolkodtató ötletek és felvetések. Ezek közül a
legfontosabbakat a film antagonistája, az Elem-
ző (Neil Patrick Harris) mondja ki, köztük azt,
hogy az érzéseket könnyebb irányítani, mint a
tényeket, és hogy az embereket a vágyak és a
félelmek kapcsolata határozza meg.
A filozofikus problémafelvetések mellett
a Feltámadások folyamatosan reflektál ön-
magára, az első három filmben történtekre,
és tudatosan játszik az áthallásokkal, újabb
értelmezéseket teremtve. Erre példa, hogy
felmerül a kérdés, Neo elért-e valamit, számí-
tott-e, ami tett. A cselekményelemeken túl a
film „tükör-jeleneteiben” tudatosan használ-
ják az eredeti trilógia felidézett momentu-
mait. Az ilyen finomságok miatt egyébként
érdemes újra megnézni az első három részt a
negyedik előtt.
Ám a film nemcsak a trilógiára reflektál
folyamatosan, hanem a médiára, a filmgyár-
tás és a franchise-ok működésére is. Ennek

a legtalálóbb pillanata, amikor elhangzik,
hogy „Szeretett anyavállalatunk, a Warner
Brothers úgy döntött, hogy folytatást készít a
Mátrix-trilógiához – velünk vagy nélkülünk”.
Ez azt sugallja, hogy amit eddig láttunk, az a
Feltámadások szerint is „csupán fantáziajá-
ték” volt, ami viszont ebben a filmben tör-
ténik, az már „igazi”, így a valóság teljesen
bizonytalanná válik. És ez csak a jéghegy csú-
csa, Lana Wachowski filmje összességében
hipermeta alkotás, csemege az elemzőknek és
a kritikusoknak, de kicsit szigorúan azt is le-
het mondani, hogy túlságosan meta. Az ilyes-
mire nyitott nézőknek valódi szórakozást je-
lent, mert remekül működik a kortárs kultúra
és az amerikai filmgyártás reflexiójaként, ám
ehhez a 149 perces játékidő kicsit sok.
Az alakításokra nem lehet panasz, Carrie-
Anne Moss időközben komoly színészi ta-
pasztalatot szerzett: a karakter már nem csak
pozőrködésből áll. Keanu Reeves idegesítően
passzív és unott, de ez a szerepének a része,
innen kell győznie. Az új karakterek hason-
lóan rendben vannak: Bugs kapitány (Jessica
Henwick) vagány lázadó, míg Yahya Abdul-
Mateen II feladata nehezebb volt: Morpheus
Videodrón
GALAKTIKA
2022. február
szerepének új, nem ember változatát kellett
megformálnia. Szerencsére nem utánozza
Laurence Fishbourne-t, hanem kicsit ripacs,
kicsit vagány, szórakoztató figurává változtat-
ja. A legjobb alakítás azonban az Elemzőt ját-
szó Neil Patrick Harrisé, az ő szájából hang-
zanak a legjobban a dialógusok, ő mondja ki
a legérdekesebb gondolatokat.
A látványvilág egy mai science fiction film-
től vártan rendben van, ám az eredeti trilógia
rajongói ezért lehetnek leginkább elégedetle-
nek: nem sok újat ad, és ami 1999-ben zseni-
ális volt, ma már kissé megunt vagy éppen
évtizedünk filmjeihez mérten életszerűtlen.
Összességében a cikk elején felvetett
kérdésre, hogy érdemes volt-e elkészíteni a
Feltámadásokat, a válasz alapvetően igen.
Egyszerre több és kevesebb egy hagyo-
mányos blockbusternél, mert önreflektív,
szatirikus, kritikus. Lana Wachowsky nem
tovább építkezik, hanem amit csinál, az
részben a mítosz lerombolása. Ez legalábbis
bátor és érdeklődésre számot tartó kísérlet,
ha a régi rajongók fanyalogva fogadják is.
Vancsó Éva
51
 GALAKTIKA
2022. február
Jókai Mór
Delejország
(részlet a Fekete gyémántokból)
A
DELEJ HATALMA mindenre
kiterjed, fűre, állatra, levegőre.
Csodaerőt kölcsönöz a vasnak s a
vassal vetekedő emberi szívnek.
E valószínű hatást majd később elemez-
zük. Most szóljunk arról, milyen lehet az
éjsarki ember.
Színtelen.
Mert arcát soha nem éri a perzselő nap,
fehér az, mint az alabástrom. Vonásai túl fi-
nomak; haja a hajcsövekben rejlő túlságos
vasfestvénytől csaknem acélfekete, kékes
fénnyel, szemei, szemöldei is olyanok. Ter-
mete kicsiny, de karcsú, ideges, erőteljes. Nö-
vénnyel él, az állattól nem vesz el mást, mint
tejét; a húsételtől a delej alatt irtózik. Azért
ruganyosabbak izmai, tisztább kedélye, soha-
sem beteg.
Beszédük tökéletesebb, mint a mienk. Oly
nagy darab földön nem lehet, hogy többféle
nyelvidom ne fejlődött volna ki, de van va-
lamennyiben valami zeneszerű, amiről egy-
mást megértik, mint a dalos madár.
Ruháik könnyebbek, mint a mieink; posz-
tóra, állat bőrére nincs szükségük: az évszak
egyenlő. Nincs náluk divat. Hogy miért nincs,
majd arra is visszatérek.
Az ő egüknek planétája a föld. Igazi, ural-
kodó csillaga. A jó, kifogyhatatlan, anyai sze-
relmű föld. Az a sugárkoszorú, mely egüket
bevilágítja, légüket bemelegíti, talajukat ter-
mékenyíti, a föld anyaszerelme.
52 Gondolatátvitel
És ők messze vannak már a tudományok-
ban. Messzebben, mint mi, kik még csak
tapogatózunk. Ők már tudják, hogy a föld
mágnesereje hatalom, melyet kölcsön lehet
kérni, égtől, földtől el lehet vonni, annak a se-
gélyével mindent lehet alkotni.
Hiszen annyit már mi is tudunk, hogy ha
egy sárkányt, melynek zsinegén ércsodrony
van végigeresztve, felbocsátunk a légbe, e sár-
kány zsinegéből félöles villámsugarakat lehet
előcsalni. Ezt már Franklin is tudta.
De ők már kitanulták, hogy e mindenütt
jelen való delejét az égnek és földnek hogy le-
het egy helyen összpontosítani; itt lángot szí-
tani belőle, mely kőkolosszokat olvaszt meg
üveggé, amott gépeket hajtani vele tűz nélkül,
gőz nélkül, s parancsoló szükség esetében
fegyverül használni és sújtani vele, messzebb-
re és biztosabban, mint Armstrong-ágyúval,
Congrev-röppentyűvel.
E tudomány felemelte őket a földről. Ki-
találták a röpülés titkát. Nem a tehetetlen
léghajó öblében van ez a titok, hanem a moz-
gásban. A fecskének nincs léghajó a hátán.
Vannak gépeik, miket a villany hoz mozgás-
ba, s e mozgás légbe emel. Tudják az üveget
használni, mint ércet és mint tollat. Hiszen
idáig mi is eljöttünk már, hogy e merev üveg,
ha selyemszállá vékonyul, gombolyítható és
szőhető és kötéllé csavarható.
S mert utazni, terhet szállítani ott van az
istenadta lég, nem vesződnek azzal, hogy az

áldott földre hosszú vonalakon kőhalmazokat
rakjanak, miket mi utaknak nevezünk, ha-
nem engedik annak minden foltját zöldülni,
kenyeret teremni.
A légbe emelkedés, a röpülés feltalálásával
lehetetlenné lett minden háború. A legna-
gyobb hadsereget, mely kívülről ágyúkkal,
monitorokkal törne be e nép határán, szétver-
nék, tengerbe fojtanák, villámokkal agyon-
paskolnák a légből, és anélkül, hogy egyetlen
Gondolatátvitel
GALAKTIKA
2022. február
rendes katonát tartanának hozzá; ott nincs
harci dicsőség, csatatéri halál, ütközetben
ellőtt kéz, láb, honvédrokkantak és elesettek
özvegyei, árvái.
Ebből természetesen következik, hogy hó-
dító zsarnokok sincsenek. Ki tudna egy nép-
nek fejére ülni, mely röpül?
Még az igavonó barmok szolgasága is meg-
szűnt náluk. A villanydelej ekét hajt, kévéket
út nélkül hazaszállít; mozderőnek szolgál
53
 GALAKTIKA
2022. február
kicsiben és nagyban; a jármot elvetették ott
már, mint haszontalan barbáreszközt.
Ártó állat, dúvad ellen sem kell fegyver.
Ami volt, azt kiirtották, s kívülről nem jöhet
hozzájuk. Nagyon erős fala van országuknak.
Rossz embert, tolvajt sem kell üldözni ot-
tan. Miért lopna valaki? Miért ártana más-
nak? Mindenkinek annyit ad a föld, amennyi
kell neki. Minden ember dolgozik s megél
utána.
A földmívelés nem kockajáték ott, mint ná-
lunk. A magot bizonyosra vetik el. Jó év, rossz
év nem tesz különbséget.
Ott nem könyörögnek, zászlót, keresztet
hordozva, esőért, napsugárért, hanem hozzá-
látnak, hogy szerezzenek azt.
Leszármaztató huzalaik által, mikor esőre
van szükség, a föld delejét a tavak, tengerek
tömege ellen fordítják, felhőket támasztanak
belőlük, találkozást idéznek elő ott, ahol akar-
ják, emberi tudománnyal villanyterhes felhők
között, s megáztatják velük az aszályos vidéket;
ha pedig erősebb meleg kell a növényzetnek,
visszavezetik a villanydelejt a központhoz, in-
tenzívebb központi kisugárzást adnak neki, s
olyankor látja néha magasan fellobogni az égre
a távol földlakó a csodálatos aurora borealist, s
kérdezi magában: „Mit jelent az?” Mit jelent?
Azt, hogy az éjsark országában most szürethez,
aratáshoz készülnek!
Így csinálnak éjszakát is, mikor a föld nö-
vényeinek álomra van szükségük. A tavakból
támasztott köd eltakarja az égi fényt, s nyuga-
lomra tér a világ.
S mert mindezt egyszerre, egy akarattal
kell tenni az egész országnak, ott egyetértés
van mindig. Ott nincs nemzetiségek közötti
viszály, nincs határvillongás, nincs jobboldal,
baloldal közötti harc, csak egy van: a haza-
szeretet.
Ott nem lehet főrang, születési előny.
Mindenki munka után él és ész után.
54 Gondolatátvitel
A  földmíveléshez is ész kell, és tudomány
az, mint a csillagászat.
Hát a kormány? Ó, igen, kormány is van
ott. S ott valóban megérdemli e nevet: gondvi-
selés. Mert nem azzal vesződik, hogy alattva-
lóit hogy tanítsa be katonáknak, hogy szedje
be tőlük az adót, hogy lessen bele az üstjeikbe,
mit főznek, hogy küldjön rájuk paragrafus-
özönt, mihez tartsák magukat, hogy őrizze
őket börtöneikben, hogy regulázza őket is-
koláikban, hogy énekeltesse templomaikban,
hogy esküdtesse, vallassa, kínozza, ítélje őket,
hogy rakja meg városaikat hivatalos henyéi-
vel, akik szerzik az izgágát, s numerusok sza-
porításában keresik érdemeiket; hogy tartsa
félelemben egyik nép fiaival a másikat, s hogy
osszon parancsokat: mikor dolgozzanak, mi-
kor pihenjenek, mikor szabad és mikor nem
szabad mulatniok, és elcserélje gabonájukat,
selymüket, érceiket papiros darabokért. Nem,
itt a kormány nem azzal foglalkozik. Hanem
azt cselekszi, hogy kezében tartja az egész
világrész meteorológiai észleletét. Tudomást
szerez a lég és villany tüneményeiről, figye-
lemmel kíséri a keletkező szelet, s tudósítja
róla az egész országot; várai nem erődök, ha-
nem obszervatóriumok, szövetségese nem az
államvallás, hanem a tudomány. Amit össz-
pontosít, az a búvárlat, a találmányok tökéle-
tesítése, az egyetemes észlelet felhasználása,
a felfedezések gyors elterjesztése. Sok ez és
nagy feladat, s többet nem kíván kormányától
az éjsark népe.
De hát ha adót nem vesz a kormány, mi-
ből tartja fenn egész szervezetét, miből fizeti
észlelő tudósait, kik nem szánthatnak; a tö-
mérdek apparátust, az egész meteorológiai
hálózatot, az experimentumokat, a találmá-
nyokat, a növeldéket, az akadémiákat? Úgy
hiszem, igen egyszerűen. Az állam kereske-
dik. Övé a villanyközlekedés eszközei, mikkel
egyik világpart terményeit a másikéval kicse-

réli. A kereskedés az állam szolgálatában áll.
A delejkörön innen eső új világban is tudják
már ezt a mesterséget, s űzik a kormányok
szép sikerrel. (Lásd: dohánymonopólium.)
Csak azzal a különbséggel, hogy Delejország
kormánya nem veszi el Pétertől a földjén ter-
mett dohányt tíz forintért, hogy ugyanannak
a Péternek egy óra múlva eladja ötvenért, ha-
nem szállít onnan, ahol sok van egy termény-
ből oda, ahol nincs, hanem van más, s azon
nyer annyit, hogy deficitje ne legyen.
Azután az államé minden gyár, bánya,
összpontosított erőt követelő iparműhely,
azokból él és hatalmas, mint amilyen gazdag
és hatalmas nálunk Rothschild, anélkül, hogy
valami törvénybe volna iktatva a civillistája.
Tehát itt nincs börzeszédelgés, nincs bukás,
nincsenek milliomosok, kiknek fölösleges
pénze az erkölcsökben vásárt üssön, az asz-
szonyokat fényűzőkké, a férfiakat sóvárokká
tegye. De koldusok sincsenek. Milliomos csak
az állam, szegény csak a miniszter.
Hát házaik milyen legyenek? Hát ők épít-
keznek-e?
De még hogyan! A mi óvilági architek-
túránk ott nevetség. Összehordunk százféle
anyagot, nekiállítunk tízféle mesterembert,
összetákolunk fát, követ, vasat, homokot,
üveget. És azután szobáink sötétek, min-
den szél keresztülfúj rajtuk, egy század egy
háznak már öregség, ha azt megéri anélkül,
hogy egyszer legalább leégjen. Ez a sok baj
Delejországban mind nincs. Ott másként épí-
tenek. Kavicsuk van elég, mert utat nem csi-
nálnak belőle, sziksót bőven adnak a tavak és
tengerpartok. Tehát az üveg általános náluk.
A hatalmas villanydelejtűz egy üvegtömeggé
olvaszt kavicsot és sziksót, és mikor folyé-
kony a tömeg, két óra alatt kész belőle a ház.
Hogyan? Ki nem játszott gyermekkorában
szappanvízzel és szalmaszállal? A szalmaszá-
lat beledugtuk a szappanvízbe s belefújtunk,
Gondolatátvitel
GALAKTIKA
2022. február
és azzal egyszerre egy csoport színes hólyag
emelkedett ki a híg tömegből, egymáshoz
tapadva, középett a legnagyobb. Ezek is úgy
tesznek; egy nagy fúvógépet a híg üveglává-
ba bocsátanak, s percek múlva kiemelkedik
a ház gömbölyű üvegfalakkal, üvegtetőkkel,
körül a kisebb szobácskák, középütt a nagy
kupola, az ott bizonyosan családi étkező.
S az egész épület kész, az építésznek csak aj-
tókat kell rajta vágni egyik átlátszó szobából
a másikba. Azok azután egymáshoz illenek
pontosan, nem repedeznek, nem kívánnak
tatarozást, nem nedvesek, nem sötétek, nem
légvonatosak, nem égnek el és eltartanak
örökké! Fő előnyük a Delejország lakóira az,
hogy az üveg mint elszigetelő pihenést ad a
küldelejtől izgatott idegeiknek.
Ilyen az építés falun. Tulajdonképpen fa-
luról beszélni nonszensz itten, mert ha utak
nincsenek, utcák sincsenek, minden ember
háza külön áll a kertje közepén, mintha ná-
lunk a Balaton partját látnók a veszprém-zalai
oldalon.
Hanem a fővárosuk építkezése kolosszális.
Ott is üveg az uralkodó épületanyag; mert a
gyárak, obszervatóriumok villanygépezeté-
nek elszigetelés kell a külvillamosság ellenha-
tó befolyása ellen, s a roppant épületek falai
vulkanizált üvegmázzal vannak bevonva.
A főváros közepét foglalja el egy óriási kör-
épület kétszáz toronnyal; az a villanyközleke-
dés indóháza; a magas tornyok az útra induló
s megérkező léghajók kikötőhelyei, mik a tor-
nyokból néha százával egymáshoz csatolva,
mint egy óriás vadlúdcsapat, indulnak meg a
távol útra, ütenyre verő hajlékony vitorlaszár-
nyaikkal suhanva végig a biztos levegőben,
mely nem oly hűtelen, mint a tenger. Az éjsar-
ki égnek nincsenek viharai, ott nem jár sem
monszun, sem passzátszél, sem tornádó, a nap
hősége nem hozza elő a jégesős zivatart, sem
a légvillany túlterheltsége a villanyforgatagot,
55
 GALAKTIKA
2022. február
sem a jégsark fagyai a nemerét, a buránát,
sem az afrikai sivatag izzása a számumot;
rend uralkodik a légben, s emberi tudomány
szabályozza a szelet. Másutt égnek emelkedő
kolosszális tornyok merednek fel, ezek az ob-
szervatóriumok; nagy tereken ezernyi öntött
bazaltoszlopokon nyugvó üvegtetők, bazárok,
raktárak s tarka épületbohócok, enkausztikai
művészet remekei titáni mérvekben. Az egész
óriási város üvegkupoláit varázsfényben ra-
gyogtatja az örök éjsarki hajnal szivárványos
színváltása.
Hát viseletük miből van ez éjsarkiaknak?
Az is a delej égaljához van mérve. Ott minden
ember selyemben jár. Minden fának van her-
nyója, mely megannyi selymet köt, finomat,
durvát, minden színűt, s a selyem hűsítőleg
hat a villanydelej ingere ellen. Ez ingyen te-
rem, fáradság nélkül, és oly tömérdek, hogy
mindent pótol, amit nálunk kender, len,
gyapjú és gyapot állít elő, még a papírt is.
Tehát ott írnak és nyomtatnak is? Írnak is,
nyomtatnak is. De már azon rég túl vannak,
hogy amit egy ember ír, azt tíz más betűnként
szedje ki utána; a leírt lapról tudnak nyomtat-
ni egyenesen.
Tehát vannak költőik is, kik színműveket
írjanak és színészeik, kik azokat eljátsszák?
Vannak, de a színészek maguk a költők, az
óvilági szokás elavult már, hogy egy ember
megírjon egy darabot, azt tízen betanulják s
előadják súgó után. Az ő színészeiknek csak
elmondja az igazgató a darab meséjét, melyet
játszani fognak, kiosztja szerepeik címét, s a
költemény, a dráma ott születik meg a néző
előtt, nem a súgó szájából, hanem a költő-
színész inspirációjából. Betanult szavakat ott
már az országgyűlésen sem mondanak.
Talán dalművészetük is van? De még mi-
lyen! Énekeseik hangterjedelme harmadfél
oktávot ér át, érces és csengő. Sohasem re-
kedtek. Dallamaik érzéssel tele, hallásuk
56 Gondolatátvitel
csalhatatlan, s az énekes itt a zeneköltő
maga, kinek dalát a szenvedély sugallja, nem
a hangjegy. Üveghangszereik túlföldi bájt
adnak a zenének.
S mennyire előbbre kell náluk lenni a vi-
lágismeret tudományának, mint minálunk.
Míg a mi tehetetlen széntüzünknél hutáink
akkora refraktort sem bírnak kiállítani, mely
az ötvenezer mérföldnyi közelben járó holdat
annyira látkörünkbe hozza, hogy emberma-
gasságnyi tárgyakat kivehessünk rajta, azalatt
ők a végtelenig fokozható villanytűzzel oly
óriási nagyítótükröket állítottak elő, mikben
a Sirius úgy jön fel, mint a delelő nap, a csil-
lag-ködfoltok mint új világrendszer, s a szom-
széd planéták lapja előttük áll, mintha az ég
helyett egy új földboltozat függne odafenn.
És akik látják ez óriási nagyítótükrökben a
szomszéd planétát megnépesülve ugyanolyan
emberi alakokkal, mint mi vagyunk, beültet-
ve ugyanolyan ligetekkel, mint a mieink, kik
látják azt az életet, melyet mi itt elkezdtünk,
folytatva a szomszéd csillagokban, szerzett
érdem, kiküzdött tökély szerint, amottan,
odaát, hatmillió mérföldnyi távolból ideho-
zott csillagzaton; kell-e azoknak pap? Kell-e
templom? Kell-e hit vagy reveláció?
Ők nem „hiszik”, hogy van Isten, van lélek,
van túlvilág, van örök élet; ők „tudják” már,
hogy van!
Kell-e ott erényt, szorgalmat, hűséget, jó-
ságot „prédikálni”?
Nem. Az éjsark alatt nincsen pap.
De hiszen maga a föld teszi nekik könnyű-
vé az eget megérdemelni.
Ameddig a delej befolyása elhat, csoda-
erővel száll az meg nemcsak eget és földet,
de mindent, ami a kettő közt lakik. Az ember
szíve alája van vetve annak.
Az aurora borealistól átmelegített ember
igaz és szavatartó, vidámságának nincsen
mámora, szenvedélyének csak lángja van,

korom és hamu nélkül; becsületére büszke,
gyönyört talál a munkában, örül a mások
jólétének, a szomorkodóval együtt érez, érti
saját emberbecsét, és tiszteli a magánál erő-
sebb szellemet; izgalmas, ideges s azért köz-
lékeny; haragot nem tart, tréfára hajlandó, el-
més, élces, bosszúállásban nem keresi sértett
becsülete helyreállítását. Az éjsark alatt nem
verekesznek.
És végre az éjsark alatt igazán szeretnek.
Ha két szív deleje ott egymást feltalálta, soha
el nem szakad az többé egymástól, nem vá-
lasztja el őket más, csak a halál; s még akkor
is, aki előbb meghal, nem költözik el újjászü-
letni társa nélkül a más csillagzatba; ott ma-
rad körülötte, él tovább szíve emlékében, s a
föld delejsugarában, s rávár, míg az meghal,
s együtt mehetnek a közös új hazába. Ez az
éjsarki emberek szerelme.
Nincs ott hűtlenség s a hűtlenség konstitú-
ciója: nincsen „divat”. Senki sem kíván más-
nak szép lenni, mint annak, akit szeret.
Az éjsarki emberek tehát soká élnek, mert
soká boldogok. Betegség, járvány nem pusz-
tít közöttük. Ott nem lehet beteg a föld, mint
nálunk a kolerában, nem lehet ragályos a lég,
mint nálunk a tífuszban; nincs meghűlés,
mert nincs hirtelen időváltozás; meghalnak
az emberek, mikor megöregszenek. Hisz az
az előnyük már az erdők vadainak és mada-
rainak is megvan, hogy nem betegek soha,
élnek, ameddig napjaik határa tart. A beteg-
ségek lajstromát az óvilág emberei maguk
nyújtották hosszúra, és örökítették meg ma-
gukon.
Tehát ott nincsen orvos.
A vénség sem olyan, mint nálunk, az ar-
cokat szenvedély, nyomor, fájdalmak, sivár
élvek nem ráncosítják össze, a hajakat nem
őszítik meg, a fogakat nem hullatják ki. Az
élet kialszik, mint a mécs, csendesen, ha olaja
elfogy.
Gondolatátvitel
GALAKTIKA
2022. február
De hogyha olyan soká élnek az emberek,
s ha sem ragály, sem háború nem fogyasztja
őket, hogy férnek el lassanként azon a körül-
zárt helyen?
Először is: a nemes faj nem szapora.
Azután: a világrész, melyen laknak, egyre
terjeszkedik.
Amily mértékben kihűl a föld felszíne, oly
arányban növekedik delejének kisugárzása;
ez a kisugárzás olvasztja lassanként az éjsark
körül terjengő jégövet.
E jégöv egyre tágul, partjait egyre mossa az
éjsarki meleg tenger, s e tenger ismét odább-
halad, s partjaiból a delej országának új szá-
razföldet enged át, mit hozzáfoglalnak, beül-
tetnek, benépesítenek.
És amellett az előre űzött jégöv egyre ter-
jed alább az ismert világ zónái felé, és szorítja
ezeket összébb. Mivelünk süllyed a föld alább.
Közép-Ázsia már mélyen a Csendes-tenger
színmagasa alatt áll, csak bércpartjai őrzik, s
ki van számítva, hogy tízezer év múlva Fran-
ciaországnak utolsó hegyei mint szigetek fog-
nak csak kiállni a Földközi-tengerből.
Az ismert világ tökéletlen emberfajai
mindjobban összeszorulnak az utolsó meleg
délöv alatt, s midőn az utolsó darab földért
küzdenek, egymást kölcsönösen fölemésztik.
Midőn Franklin, Kane, MacClintock, Ken-
nedy és a többi merész hajósok kiindultak a
föld jégövén keresztültörni, s a rajta túl sej-
tett, bebizonyított új világrészbe elhatolni,
tudták, kiszámították, hogy ez a kettős jégöv
bennünket közbeszorult tökéletlen emberisé-
get, egyszer össze fog sajtolni, s letöröl a föld
színéről, mint letörölte egy más katasztrófa
a mamutok világát; de oda mi nem vagyunk
képesek betörni.
Hát azok tudnak-e mirólunk valamit?
Én azt hiszem, hogy igen.
Hogyan? Ha soha nem jönnek közénk, ha
nem jártak köztünk?
57
 GALAKTIKA
2022. február
Ismét a villanydelej által.
Ha ezelőtt harminc évvel azt mondta volna
valaki, hogy lesz idő, amelyben azt a trónbe-
szédet, melyet az angol királynő tart délben
tizenkét órakor Londonban, már délután két
órakor szóról szóra utána fogják olvasni Pes-
ten, Szentpétervárott, Konstantinápolyban és
még aznap az óceánon túl, Amerikában, ezer
meg ezer tengeri mérföldön túl, azt mondták
volna neki: „Poéta vagy!”
S ha valaki húsz év előtt azt mondta volna,
hogy lesz egy gép, melynek egyik felébe be-
letesznek egy műremeket, melynek ezüstjén
Benvenuto Cellini fél esztendeig dolgozott,
s két óra múlva azon gépnek másik feléből
ugyanazon műremek fog előkerülni, hajszál-
nyira hasonlatos a másikhoz, hogy egymástól
meg nem lehet őket különböztetni, azt mond-
ták volna neki rá: „Kontár vagy!”
És íme ezek megvannak. A villanydelej
eszközli e csodákat.
Nem lehetne-e ugyanaz képes évezredes
tökélyesülésében egy általa áthatott, erejével
felmagasztosított emberi agyban is ugyanazt
a csodát előidézni, amit rézen és horganyon
elkövet? Hogy a villanydelej magát a tudatot
is elszállítsa egyik világrészből a másikba, s
galvanoplasztikai alakítást teremtsen az em-
beri agyban???
„Poéta vagy! Kontár vagy!” – kiáltsátok
uraim és úrhölgyeim!
De hát ha olyan nagyon ismernek bennün-
ket a magasabb képességű rokonok, miért nem
jönnek ide közénk? Hiszen őket nem gátolja a
jégmező, ők röpülni tudnak. Miért nem röpül-
nek ide, miért nem hódítanak meg bennünket?
Azért, mert nem használhatnak bennünket.
Mit csináljanak ők mivelünk?
Megmérgezett vérünkkel, mely nyavalyá-
ink magvát hordja? Visszás fogalmainkkal,
undok fajgyűlöletünkkel? Kapzsi pénzvá-
gyunkkal, önző szerelmünkkel, nevetséges
58 Gondolatátvitel
büszkeségeinkkel, őrült divatjainkkal? Száz-
féle mitologikus hitünk fanatizmusával, ezer-
féle nyelvkülönbségünk bábelével, fegyverben
álló népeink milliónyi szabadalmas gyilkosá-
val? Didergő nyomorúságunkkal, dobzódó
gazdagságunkkal? Tudatlan köznépünkkel,
önhitt tudósainkkal? Vérengző lakomáink-
kal, kábító italainkkal? Hiú becsvágyunk-
kal, „enyém-tied” fölötti civakodásunkkal?
Igaztalan törvényeinkkel, részrehajló bírá-
inkkal? Dőzsölő ifjúságunkkal, köszvényes
öregségünkkel? Állatkínzó gazdaságunkkal,
emberkínzó igazságunkkal? Börtöneinkkel?
Akasztófáinkkal? Pénzen vett gyönyöreink-
kel? Hamis hajú divatszépségeinkkel? Papja-
inkkal és orvosainkkal? Prókátorainkkal és
generálisainkkal? Újságíróinkkal és minisz-
tereinkkel? Királyainkkal és rabszolgáinkkal?
Mikor mi ezekben vagyunk a tökéletesek!…
Ugyan mire használhatnának ők minket?…
Ha tudnak rólunk, szánakoznak rajtunk.
És hagyják csendes kontemplációval betel-
jesülni rajtunk a végzetet.
Az ő világuk a jövendő.
Az éjsark országa egyre terjed; az éjsark
fénye, melege folyvást nagyobb tért világít,
melegít be; a jégövek északról, délről folyvást
előbb haladnak a zónákon. A föld folyvást
hidegül, és a nyarak hőmérsékének általánya
folyvást közeledik a fagypont felé.
Egyszer azután eléri azt. Elfogy a kőszén, s
a kiirtott erdők, mesterséges tűz sem ad me-
leget többé.
De ugyanazon mértékben, melyben bel-
ső rétegei kihűlnek, erősödik delejvillanyos
hatalma a földnek, s mikor magára hagyja a
mostoha, a nap, ki oly rosszul bánt vele eddig
is, akkor önfényében fog ragyogni, s bevonja
maga körül az eget sugárkoronájával, s be-
melegíti a légkört örökké boldog népei felett,
és akkor lesz „egy akol – amelynek nem kell
pásztor!”
 MAGYAR SZERZŐK KIEMELKEDŐ SF
GALAKTIKA
2022. február

NOVELLÁIVAL ÜNNEPELJÜK,
HOGY A GALAKTIKA FANTASZTIKUS
KÖNYVEK SOROZAT 400.
KÖTETÉHEZ ÉRKEZETT

ME
GJE
LEN
T!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U59
Gondolatátvitel
 GALAKTIKA
2022. február
Égi vándorok Gammapolisban
A
HOGY AZT MÁR előző cik-
kemben is taglaltam, az Omega
minden idők egyik legnagyobb
hatású magyar rockzenekara.
Múltkor az űrrock-trilógia első felvonását,
az 1977-es Időrablót mutattam be, most
pedig a másik két lemezt fogom. Elöljá-
róban jelzem, hogy az angol és magyar
változatokat ezúttal egy albumként fogom
értékelni, mivel itt az együttes már nem
vette újra a hangszereket a másik kiadás
kedvéért, csupán az éneket.
Ha van rockegyüttes, melyet megér-
demelten részegítene meg a siker, akkor
az minden bizonnyal az Omega lenne: az
Időrabló mind kis hazánkban, mind kül-
földön zajos sikert aratott. Ezen a ponton
minden gyengébb akaraterejű formáció
azt mondaná, hogy most ráérünk lazsál-
ni egy kicsit, koncertezgetni, valamivel
kevésbé komolyan venni a zeneszerzést,
60 A szférák zenéje
Omega II.
és miegymás. Nem így tett az Omega
ötösfogata: 1978-ban már meg is érkezett
a folytatás, mely itthon a Csillagok útján,
külföldön a Skyrover nevet kapta. Dal-
szövegírónak ismét meghívták az előző
lemezen is közreműkődő Sülyi Pétert, de
csak két dal erejéig; a sorok nagy részéért
Várszegi Gábor, az akkorra már feloszlott
Gemini együttes basszusgitárosa, későbbi
üzletember a hivatalos jogi iratok szerinti
felelős, noha valójában a neve alatt Bródy
János írta a szövegeket.
A végeredmény egy olyan album, mely
dalszövegeiben az űrutazásra, az eltűnés-
re, a megszűnésre helyezi a hangsúlyt.
Ezek laza koncepciót alkotnak, mely alól
csak a „Léna” című szám kivétel: akésőbb
nagy közönségkedvenccé vált, oroszos
beütésű szerelmesdal az együttes régi
beat korszakát idézi meg. Ezt leszámítva,
hangszeres téren a Csillagok útján két
részre osztható: az első, mely a „Légy erős”
című szerzeménnyel ér véget, a határtalan
dallamosságra helyezi a hangsúlyt, míg a
másodikban elszabadulnak a húrok. Az
összképből Beethoven sem maradt ki: az
album keretét a klasszicista-romantikus
zeneszerző ötödik szimfóniájának egy-egy
részlete adja.
Az első rész húzódala az angol válto-
zat névadója, az „Égi vándor”, ahol Benkő
László élhette ki igazán magát: az egész
tétel lüktetését egy markáns zongorajáték
adja, amit csak időről időre szakítanak meg
középtempós, erősebb részek. A szöveg az
űr kietlenségét helyezi középpontba, ahol

semmi nem az, aminek látszik, és ahol
minden félelmetes. A második rész húzó-
dalai egyértelműen a két „Metamorfózis”,
melyek mindketten agyoneffektezett szin-
tetizátorral megbolondított hard rock szá-
moknak nevezhetők, és a nagy egészbe egy
ponton még egy Mihály Tamás-féle basz-
szusszóló is belefért.
Talán nem meglepő, hogy a Csillagok
útján megugrotta az Időrabló szintjét, sőt
bizonyos tekintetben túlszárnyalta azt.
Nem volt kérdés a folytatás: az űrrock-
éra záródarabját, a Gammapolist még
az évben felvették, és 1979-ben tárták a
nyilvánosság elé. A maga negyvenhárom
percével ez a trilógia leghosszabb darabja,
ám a dalok nem megszaporodtak, hanem
megnyúltak. Ez köszönhető annak, hogy
sokkal bátrabban merített az együttes a
progresszív rock eszköztárából, melyre
kimondottan jellemzők a hosszú zeneszá-
mok. Szünet szinte egy percig sincs, a tem-
pó gyors, rengeteg a váltás, az egyetlen lí-
rai darab az utolsó előtti, „Ezüst eső” című
dal. Ezúttal a billentyűk belesimulnak a
kerek egészbe. A hangszeres játék és Kóbor
János éneke olyan fúziót alkot, ahol egyik
elképzelhetetlen a másik nélkül; minden-
kinek megvan a szerepe, melyhez alázattal
viszonyul, előtör, ha kell, de a háttérbe vo-
nul, ha arra van szükség.
Azt hihetnénk, hogy ez a kerek egész a
végén összeáll egy egységes koncepcióvá,
de nincs így. Ehelyett két tételben ismer-
jük meg a névadó űrvárost, mely a Menny-
ország metaforája is egyben, és amit az
akkori politikai hatalom teljesen félreér-
telmezett, emiatt cenzúrázni is kellett. Ez
már csak azért is fura, mert ténylegesen a
kor politikai helyzete miatti nehézségekre
„A száműzött” című dal reflektál, nem is
kicsit szókimondóan. A „Nyári éjek asszo-
A szférák zenéje
GALAKTIKA
2022. február
nya” a beteljesületlen, álomszerű szerel-
met foglalja dalba, a bluesos „Őrültek órá-
ja” egyfajta szatíra, mely általánosabban
mutatja be az élet nehézségeit, mindezt
alig észrevehetően egy csillagháborús kö-
zegbe csomagolva, és még lehetne tovább
sorolni. Egy szó, mint száz, a Gammapolis
az Omega űrrock korszakának nemcsak
záró, hanem legváltozatosabb darabja is,
melyről még csillagot is neveztek el. Kóbor
János halálakor az együttes hátrahagyott
tagjai a névadó dal soraival búcsúztak az
énekestől.
Kóbor János, Mihály Tamás és Benkő
László nélkül a zenei világ kevesebb lett.
Az utánuk keletkező űrt lehetetlen lesz be-
tölteni. De nem szeretném keserűen zárni
írásomat, elvégre az űrrock égisze alatt fo-
gant három Omega-lemez is ékes bizonyí-
téka annak, hogy a három égi vándor még
Gammapolisba való távozása előtt kitöröl-
hetetlent alkotott. Már csak tiszteletből is
érdemes végighallgatni a trilógiát, no meg
mert a mai zenei színtérnek lenne mit ta-
nulnia belőle.
Zsirka Richárd
61
 GALAKTIKA
2022. február
Hibrid hús
Tény, hogy az emberiség táplálásában a hús
előállítása a környezet számára a legmeg-
terhelőbb. De teljesen képtelen elvárás, hogy
egyik pillanatról a másikra leszokjunk a hús-
fogyasztásról. Különösen annak fényében,
hogy a világon mekkora kultusza van.
Köztes megoldás lehet, ha nem a húst pró-
báljuk meg leváltani, hanem a felhasznált
mennyiséget csökkenteni. Egy ilyen megol-
dás a hibrid hús, amely a csökentett hústarta-
lom mellett növényi összetevőkkel is operál.
Európa boltjaiban már megjelentek az első
hibrid húskészítmények. E termékek növényi
összetevőket, zöldségeket, magvakat, gombát
vagy éppen növényi fehérjékkel kevert húst
kínálnak. Maximum 40 százalékban tartal-
mazhatnak zöldségeket. Ezzel a módszerrel
az állati alapanyagok felhasználását komoly
mértékben csökkenteni lehet.
A terméknek több további egészségügyi
előnye is van. A táplálék eleve kevesebb zsírt
és koleszterint tartalmaz. A hibrid hús is gaz-
dag fehérjében, de sok növényi rost is van
benne, amely segíti az emésztést, és szerepet
játszik az emésztőrendszeri betegségek meg-
előzésében.
62
M
INDEN ABLAKÜVEGET
betöltött a borostyánszín láto-
más, a mérgező gyönyörűség
maga. Kavarogtak alattunk
a szén-dioxidtól és kénsavtól dagadó felhők,
a sebes légáramlatok pedig barátságtalanul
dobálták a hajót a leszállómanőver közepette.
A Vénusz – szeszélyes egy asszony, de gyö-
nyörű, mint az ókori istendomina, akiről ne-
vét is kapta. Haraggal várt rám, félelmetesen
nyújtogatta felém puha karját, de amint a ha-
jónk rácsatlakozott a fogadóplatform állvány-
zatára, ez a gyönyörű hölgy megnyugodott.
Lágy ringatással ölelt keblére bennünket, mi-
közben a hangszórókon át beszűrődő szélszó-
lamok altatódalt fújtak mellé.
Első alkalommal jártam Meridiánban, a
mindig mozgásban lévő vénuszi légvárosban,
ami nagyjából 50 kilométerre lebegett a kén-
savfelhők felett, és 300 km/h-s szelek vitték
tovább, végig a vénuszi egyenlítő mentén. Egye-
dülálló hely ez a Naprendszerben, és a magu-
kat már generációk óta vénusziaknak valló
lakosság körében nem kis büszkeséget vált ki,
hogy részesei lehetnek egy gigantikus tudomá-
nyos kísérletnek: emberi jelenlétnek egy másik
bolygón anélkül, hogy felszínét beszennyeznék.
A kolóniaplatformokat csillogó, erős burkolatú
libegők kötik össze, és itt-ott néhány rugalmas
sínpálya a tehermozgatásra. A nemzetközi ösz-
szetételű, városalapító lakosság csupa tudomá-
nyos csoportból állt össze, és ennek megfelelő-
en a meridiáni oktatási rendszer évtizedek óta
a lakott világok legjobbjai között szerepel. Tán
épp ezért olyan hihetetlen és furcsán misztikus
az ügy, ami végül ide szólított.
A leszállóegység legénysége végigfuttatta
a landolási ellenőrzéseket, én pedig sorba
álltam az utasokkal együtt a kilépőkapu-
nál. Egy személyszállító libegő dokkolt az
állványzatunkra nem sokkal korábban, ami
nyitott ajtókkal várt minket.

Dyta Kostova
FIGYELŐK
FIGYELŐK
Különös érzés volt ismét gravitációban
lenni. Kissé zsibbadt a lábam, de a libegő ké-
nyelmes ülései talán megkímélnek attól, hogy
küszködve kelljen akklimatizálódnom a nagy
vénuszi nyomáshoz. Bár így is nehezemre esett
elfogadni, hogy elég egy hirtelen, rossz moz-
dulat, és túlterhelődik a műgerinc, ami egyéb-
iránt életben tart még. Hosszas töprengés,
nézelődés és mérlegelés után úgy döntöttem,
mégis inkább befecskendezek kétadagnyi kár-
elhárító nanomedet, hiszen sohasem lehet tud-
ni… A kis vakarcsoknak vagy lesz dolguk, és
serénykedhetnek egész vénuszi tartózkodásom
alatt, vagy néhány napon belül egyszerűen ki-
pisilem őket. Jobb az óvatosság.
A libegő belsejében két-két ülés helyezke-
dett el egymással szemben tizenhat párhu-
zamos sorban, közöttük keskeny közlekedő-
folyosókkal. A legszélső sorhoz igyekeztem,
balra, hogy gyönyörködhessek kicsit a kü-
lönös, barackszín napsütésben, még mielőtt
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
Egy
egyszerűnek
tűnő gyilkossági
ügy szálai a
Földön kívül a
vártnál sokkal
messzebbre
vezethetnek.
belevetném magam a munkába. A savfelhők
hol aranylóan, hol vaníliaszínben ragyogtak
alattunk, a kanyargós siklópálya irányvál-
toztatásai pedig lehetővé tették, hogy időn-
ként felragyogjon ebben a különös környe-
zetben néhány meridiáni kupolacsarnok és
energiacella, napfénygyűjtő elemekből épí-
tett, bonyolult mintázatú rácsháló.
– Elnézést, uram! – szólított meg egy fél-
szeg fiatal férfi, aki egyszerű kezeslábasában
sokkal inkább tűnt karbantartónak, mint-
sem a személyzet tagjának. Finoman meg-
érintette a vállamat, amitől megborzong-
tam – világéletemben ódzkodtam az emberi
érintéstől, férfiakétól és nőkétől egyaránt. –
Maga lenne a Pók? Úgy értem, a… tudósító,
akit a Starway Herald küldött?
– Jonathan Harvey-West, bűnügyi oknyo-
mozó – mutatkoztam be, de nem nyújtottam
kezet. Zavart tekintetére reflektálva még
hozzátettem: – Tudja, olyan riporter, aki a
63
 GALAKTIKA
2022. február
Naprendszerben elkövetett bűnügyeket tár
fel és elemez ki a nyilvánosság bevonásával.
– Igen, igen, hát persze. A detektívből lett
újságíró.
Elégedetlenségemet nem palástolva felsó-
hajtottam, és intettem az előttem lévő ülés
felé. A fiú leült, és becsatolta az övet.
A Pók. Igen, persze, amióta a testem egy
kísérleti, szénszálas tákolmány tartja össze,
mindenki csak a Póknak hív. És még csak
nem is titkolják valami jól.
A fiú lelkesen bámult.
– Zack vagyok, Zack Holden a Keleti
Blokkból. Engem küldtek, hogy kalauzoljam
el Meridiánban, amíg el nem készíti a cikkét.
Kérdezhet bármit, az egész várost ismerem.
– Ki küldte?
– Hát… a biztonsági főnök, Maurice Troy.
– Felsóhajtottam, de a fiú nem állt le. – Azt
mondják, hogy a tanítványa volt, igaz?
– Kik mondják?
– Hát… mindenki. Az utaslista, tudja,
mindig körbejár, és amikor valaki kiszúr-
ta, hogy maga űrzsernyák… vagyis hogy az
volt, elterjedt a híre. A maga neve a legnép-
szerűbb keresőkifejezés most Meridiánban.
– Zack – szólítottam, meg, miközben kis-
sé előredőltem az ülésben. – Először is: az
Interplanetáris Vizsgálati Hatóság nem hol-
mi elmebajosok gyülekezete, a fánkzabáló
zsernyákozást hagyjuk meg a Föld mocská-
nak. AZ IVH-nál képzett ügynökök szolgál-
nak. De ami a legfontosabb: én itt bűnügyi tu-
dósító vagyok, nem pedig tanár. Megértette?
– Igen, uram, teljesen világos – vigyor-
gott, mint akit súlyos ügyekbe avattak be.
Ismertem ezt az ábrázatot, a buzgólkodó
újoncok lelkes ostobaságának teljes reperto-
árja kiült rá.
– Maga itt született, Zack?
– Hogyne, uram! Harmadik generációs
vénuszi vagyok!
64 Figyelők
Ez volt az első alkalom, hogy a fiú hang-
ja kiöblösödött, és még nyúlánk vállát is
kihúzta.
– És ismerte a vádlottat?
– Alexist? Nem túl mélyen. Egy évfolyam-
ra jártunk, de én a hajóépítők osztagába, ő
pedig az élelmezésiekhez került iskola után.
Nem túl szexi meló, nekem elhiheti.
– Vagyis meglehetősen távol kerültek
egymástól.
– Ennél messzebb már nem is lehet-
nénk! A hajógyár az északi területeken
húzódik, hét emelet magasan és legalább
harmincblokknyi szélesen. Ha teljes kapaci-
tással dolgoznánk, és nem akadozna a nyers-
anyagszállítás, egész kis városokat dobhat-
nánk össze, tudja…
– Kis, mini Meridiánokat? – kérdeztem,
de csak hogy beszéltessem. Valójában egyál-
talán nem érdekelt a Vénusz felső légrétege-
inek emberi kolonizálása. Az alant fortyogó
mélységet, a felszínen izzó vulkánokat és a
fortyogó savtengereket sokkal érdekesebb-
nek találtam volna. Egyszerre lehetett pokoli
és mennyei ez a kettős világ.
– És mit csinált ezen idő alatt Alexis
Barry? – kérdeztem Zacktől. Egy pillanat-
ra megakadt, de hamar elengedte a korábbi
témát.
– Gabonát termesztett az ökoszinteken.
Meg gyümölcsöt szüretelt, és veteményes
parcellákat rendezgetett. A hierarchia min-
denhol jelen van, így ismerjük meg az összes
előállítási fázist az ötlettől a megvalósításig.
Alexis is végigment mindezen, előkészítette
az ágyásokat, elvetette a magot, betakarí-
totta a termést és elszállította a feldolgozó-
üzemekig, végigment az élelmiszergyártás
lépésein, és zónák szerint szétosztotta a
terméket. Ahogy én is megtanultam egy ha-
jón a gépháztól a hídig minden működését.
Mind végigjárjuk a szamárlétrát.

– Értem – morogtam az orrom alatt. Ha
igaz, amit Zack mesélt, rengeteg emberrel
kell beszélnem, mire rendesen meg tudom
alkotni a nő profilját. Utáltam ezt a fajta las-
sú, fárasztó és piszkos munkát.
Megérkeztünk a déli városrészbe. Itt nyúl-
tak a magasba a látogatóknak fenntartott
szállodatornyok, kupolaéttermek és rendez-
vényközpontok. Még egy kilátót is építettek a
magamfajta bámészkodó turistáknak, ahon-
nan elláthattak Meridián City összes nyúl-
ványának irányába, és gyönyörködhettek a
rózsás-homokszín vénuszi horizont végtelen-
ségében, a pokol fenséges fellegeiben.
Apró szobát kaptam, de a kilátás a pará-
nyi ablakon át is hasonló volt. Nekem ennyi
elég. Bekapcsoltam a rögzi-tömbömet, és a
fülem mögé erősítettem a felvevőt.
– Ha Alexis Barry az elvárt normák
szerint látta el feladatát, ahogy ez a jelen-
tésekben és termelési kimutatásokban áll,
feltételezhető, hogy munkán kívüli idejé-
ben, úgymint magánéleti és szabadidős te-
vékenységek során, nem mutatható ki az át-
lagostól eltérő közösségi viselkedésminta és
magatartási forma, akárcsak bármely más,
hasonló kvalitású vénuszi polgár esetében.
De mi a helyzet akkor, ha a jelentések sze-
mélytelensége és felületessége a tisztességes
nyomozati eljárás gátja?
Eldöntöttem, hogy megismerem a mun-
kakörnyezetet, és engedélyt kérek a reggeli
műszaktól némi adatgyűjtésre.
Szüneteltettem a felvételt, és az ablakhoz
sétáltam.
Szerettem hangosan kimondani a gon-
dolataimat. A több órányi felvett anyagból
aztán bárhol megírhatom a cikket, akár
útban hazafelé is, a Lunára. Mihamarabb
szerettem volna elhagyni ezt az ijesztően
észveszejtő, az alsó rétegekben villámokkal
tűzdelt vénuszi légkört.
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
Földi gyerek voltam, arisztokrata csa-
lád sarja. Nyaraimat az utolsó összefüggő
kontinentális erdőség egyik védett házában
töltöttem, telente pedig a nagy nehézségek
árán klímaszabályzott európai hegyekben
síeltem. Ösztönösen ragaszkodom a talaj-
hoz, a stabilitáshoz, és rohadtul szédülök a
hosszas légköri és nullgravitációs kirucca-
násokon. Nem én akartam ezt a melót, de túl
jó vagyok abban, amit csinálok. A feleségem
is helyeselné, hogy már nem vállalok privát
melókat, csupán a nyilvánosság tájékozta-
tását tekintem feladatomnak. A hivatalos
kopóságnak mindörökké vége, gondoljanak
bármit is rólam a kíváncsi vénusziak.
A meridiáni középidő szerint pontban nyolc-
kor, a reggeli turnussal együtt léptem be a
feldolgozóüzembe. Hagytam, hogy a napi
rutint végzők leváltsák az előző személyze-
tet, és mindenki felvegye a szokásos ritmust.
A harmincblokknyi üzemhosszt négy
megállóra osztotta a belső szintvasút, ezért
sorra meglátogattam ezeket. Mindenhol ki-
szálltam, figyeltem a munkafolyamatokat,
majd vissza a csőbe, és irány a követező meg-
álló. A végpontnál újrakezdtem az egészet.
Az első megálló az ágyások platformja
volt. A munka kemény lehetett, a hajókkal
ideszállított termőföld értékesebbnek szá-
mított, mint a tiszta víz a Földön vagy a le-
vegő a Holdon. Felbecsülhetetlen kincs, amit
nem lehet pótolni, kiváltképp a jelenleg aka-
dozó teherszállítás miatt. Ennek megfelelő-
en többszörös biztonsági rendszer védte az
üzemrészt, és az ágyások feletti üvegkupola
fémráccsal megerősített ablaktáblái is tripla-
falú elemekből készültek.
Egy biztonsági elkérte az azonosítómat,
és a részlegvezetőhöz kísért. A negyvenes
Fred Hayes napbarnított bőrén kétes eredetű
májfoltok bíborlottak. A szeme ellenben kék
65
 GALAKTIKA
2022. február
volt, olyan árnyalatú, mint a jég színe egy
befagyott hegyi tavon.
– Pontosan mire kíváncsi itt nálunk,
Mr. Pók?
Felsóhajtottam, de nem tettem szóvá a
nevet. Ideje elfogadnom a tényt, hogy nem
szabadulok meg tőle.
– Megengedi, hogy rögzítsem?
Fred bólintott. Bekapcsoltam az rögzi-
tömböt.
– Nos, Ms. Barry gyakran vett részt ritka
fajták gondozásában, és érdekelne, hogy egy
ilyen bizalmi állást vajon ráhagynának-e
egy olyan személyre, akitől a pszichológiai
jelentés szerint, idézem, „nem áll távol az
irreális fantáziavilágba való elmerülés, a
környezeti ingerekre adott válaszreakciók
fokozott érzelemátvitele, impulzív interak-
ciók keresése”?
A férfi megsimogatta borostás állkapcsát.
– Úgy érti, akadályozta-e valaha Lexie
személyisége a munkafolyamatot? Mert a
válaszom határozott nem. Egyáltalán nem
volt gond, hogy az ültetés és ágyáskialakítás
során néha túlzó szeretettel fordult a kollé-
gái felé. Vicces, színes történeteket mesélt
nekik kitalált világokról, a legtöbben pedig
szívesen hallgatták.
– Mondana néhány példát?
– Leginkább kitalált növényekről fantázi-
ált, vándorló lila sárgarépákról, bolygó nél-
küli űrbanánok eperexpedíciójáról. Hihe-
tetlen fantáziája volt, és imádta a növényeit.
Időnként úgy éreztem, szintetikus tápsze-
reken kívül nem is eszik semmit, mert saj-
nálná megrágni a gyümölcsöt, amit akkora
szeretettel gondoz…
– Ez nagyon érdekes… – motyogtam. –
És mit tud a társas kapcsolatairól? Volt sze-
retője vagy családja?
– Erről nemigen beszélt. Talán egy al-
kalommal, amikor a cékla levét a vérhez, a
66 Figyelők
húsát pedig egy kifacsart szerelmes szívéhez
hasonlította…
Tehát a nő egy munkamániás félbolond,
aki többre tartotta a zöldségek társaságát az
emberekénél.
– Köszönöm, Mr. Hayes, igazán sokat se-
gített.
Egy frászt! – gondoltam, miközben a cső-
vasúthoz tartottam. Nekem kell összeszed-
nem egy bolond előéletének minden idióta
szilánkját.
A feldolgozóüzemben addig sétálgattam,
mígnem végre rátaláltam a művezetőre.
Meglett asszony volt, haját szoros konty-
ba fogta, szeme szürke, mint az acél, haja
keseszőke, már-már színtelen. Mintha fa-
kóbb ember nem is létezne nála az univer-
zumban.
– Hogy az a ribanc? Ki nem állhattam!
Egész nap csak kellette magát, a munkát el-
lógta, a morált gyengítette!
Belenéztem a magammal hozott jelen-
tésbe.
– Itt az áll, hogy a kapott árut mindig idő-
re feldolgozták, és hogy súlyos kihágás nem
történt az ön műszakjában.
– Még szép, hogy az áll, mit gondol, majd
kockára teszem a jó híremet e miatt a rüfke
miatt? Én aztán nem, nálam nem lesznek
sem hibák, sem lógások!
– A szavak, amiket használ… ribanc,
rüfke…
– Céda, szajha, ágyrajáró kis szuka, foly-
tassam még?
– Ne, azt hiszem, nem szükséges. Szóval…
– Mit akar tudni még? – dörrent rám a nő.
– Valami konkrétabbat Ms. Barry magán-
életéről…
– Még hogy magán? Annak a kis rihe-
rongynak mindene nyilvános volt! Itt nem
talál olyat, aki ne ismerné legalább egyetlen
becses porcikáját!

– Ezt ellenőriznem kell, ha nem bánja.
– Tőlem aztán! Csak ne tartsa fel sokáig
az embereimet, hoznunk kell a normát!
A nő köszönés nélkül otthagyott a fel-
dolgozóüzem közepén. Mellettem átlátszó
csövekben futottak a hűtőfolyadékkal teli
vezetékek. A tartályok és szállítószalagok
sora pókhálóként fonta körbe a teret, az au-
tomatizált rendszert nem bolygatták emberi
munkások, viszont a beérkező, kezeletlen
gabona, zöldség, gyümölcs és gyógynövény
szortírozását, elosztását nem bízták mester-
séges elemekre.
Odamentem egy fiatal férfiakból álló
csoporthoz, és megmutattam Alexis Barry
fotóját. A füttyögések és nevetések, kacsin-
tások tökéletesen alátámasztották azt, amit
a nagyhangú művezető mondott. Egy fiatal
fiú félszegen pirult az egyik árufuvarozó tar-
goncánál.
– Mi a neve? – érdeklődtem.
– Ez belekerül a cikkbe? – kérdezte ijed-
ten. Tudtam, hogy pontosan az a típus, aki
nehezen nyílik meg, ám a legtöbb hasznos
információval szolgálhat.
– Legyen akkor Anonim Egyes, ha meg-
felel.
Bólintott.
– Tehát, Mr. Anonim Egyes, mennyire is-
meri a szóban forgó hölgyet?
– Nos, elég… elég jól, ha érti, mire gon-
dolok.
– Esetleg kifejtené?
– Hát… összekerültünk néhányszor.
A bárban, ahová jártunk, tudja… egy olyan
ismerkedős helyen.
– Hol van ez a hely?
– A nyugati városrészben, a régi orosz te-
lepen. Ez olyan… szóval ez egy szvingerbár.
A felvevőjét biztosan nem fogják beengedni
– mondta, és hátat fordított nekem.
Az ügy kezdett érdekes fordulatot venni.
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
•
Megkértem Zacket, hogy küldje át Meridián
City teljes és részletes térképét. Az említett
helyet nem találtam meg rajta, ezért konkre-
tizáltam kissé a kérésemet, mire Zack őszin-
tén megdöbbent.
– Ugye nem hisz annak a fickónak, Pók
úr? Alexis nem olyan ágyrajáró vagy per-
verz nőcske.
– Nem azt mondta, hogy nem ismeri
túl jól?
– Az érettségi banketten beszéltem vele
utoljára, de nem tűnt olyannak. Nem volt
egy bálkirálynő-fajta.
Felkuncogtam.
– Az ilyen illegális klubok épp a rejtőzkö-
dő, mindenféle fétissel élő embereket gyűjtik
magukba. Talán a nő csak jól titkolta, mik a
valódi vágyai.
– Na és a családja? Csak feltűnt volna
a férjének, ha a felesége titokban mással
hentereg.
– Tehát házas volt? Az üzemben nem tud-
ták megmondani.
– Persze, hogy az volt! Alexis egy végtele-
nül kedves, szerény lány, aki másra sem vá-
gyott, mint egy rendes férjre, egy kislányra
és egy kétszintes lakrészre az északi zóná-
ban, nem messze a hidrotoronytól. A ban-
kettre is a vőlegényével érkezett.
Ez egyre zavarosabb – gondoltam.
Elköszöntem Zacktől, és a szobámba
mentem. Gondolkodnom kellett. Közben
online beadtam a látogatási kérelmet a helyi
hatóságoknál, és hivatalosan érdeklődtem a
bíróság álláspontjáról a nyilvánosság ügyé-
ben. Meridián három nap múlva visszaér
az Origó-pontra, és rajta akartam lenni a
magaspályáról érkező komphajón, hogy mi-
hamarabb elhagyhassam ezt a nyomasztó
bolygót.
Felvételre állítottam a rögzi-tömböt.
67
 GALAKTIKA
2022. február
– Érdekes ellentmondás észlelhető a
munkatársak beszámolóiban. Míg az egyik
helyen Alexis Barryt kiváló memóriájú, ked-
ves és intelligens személynek tartják, aki-
nek munkáját nem akadályozta nagyfokú
érdeklődése a nem folyamatspecifikus té-
mák iránt, addig egy másik üzemblokkban
hanyag dolgozóként, tiszteletlen magavise-
letű, közösségromboló személyként írták le.
Hasonlót tapasztaltam a másik két részleg
munkásainak beszámolói között is. Ezek
szerint Alexis Barry vagy kettős életet élt,
vagy szándékosan tévesztette meg a közvet-
len környezetében lévőket, egyelőre ismeret-
len okokból.
Időközben megérkeztek egy-egy adatcso-
magban a hivatalos nyomozati iratok is, és
egyáltalán nem voltam meglepődve, amikor
szembesültem vele, hogy nem tartalmazzák
az általam tapasztalt személyiségtorzulást.
Ezek szerint a helyi szervek ugyanazzal a
minimalista módszerrel dolgoznak, mint
a marsi kolóniák vagy a Holdköztársaság
rendőrsége. A szemtanúk kihallgatása, a
vádlott vallomása és egy rövid, tömör kör-
nyezettanulmány, valamint a kirendelt pszi-
chológus megállapításai alkották az egész
aktát. Eszerint Alexis Barry hidegvérű gyil-
kos, aki nem tagadta tettét, irreálisak az
elvárásai a világgal szemben, és a kirendelt
ügyvédnek csupán egyetlen észszerű lehe-
tősége van a védekezésre: az, ha Alexis ép-
elméjűségét a fentebbi viselkedésmintákkal
alátámasztva hathatósan megkérdőjelezi.
Az adatcsomagban végre megkaptam a
nőről minden személyes infót is, így vilá-
gossá vált néhány, eddig ismeretlen tényező.
Alexis Andromeda Barry harmincnégy éves,
férjezett, de meddő. Évfolyamelsőként vég-
zett, érzelmi intelligenciája az iskolai felmé-
rések szerint kimagasló.
Ideje volt tehát felkeresnem a férjet.
68 Figyelők
•
Adam Perlsson afféle skandináv kinézetű
és jellemű férfi volt. Szalmaszőke haja és
mohazöld szeme nem sokat árult el a gondo-
latairól, mimikája visszafogott volt, hangszí-
ne leginkább egysíkú. Nem kapkodott, amíg
helyben nevelt cserjékből szüretelt, meridiá-
ni teát készített kétszintes lakásuk konyhájá-
ban. Mindig nehéz érzelmet előbányászni az
ilyen zárkózott személyekből, érzelmek nél-
kül pedig még nehezebb felépíteni a bűntény
idővonalát.
– Tehát a felesége… mióta is házasok?
– Három éve.
– Hm. Csupán három éve.
– De olyan, mintha legalább száz éve is-
mernénk egymást.
– És ennyi idő alatt nem vette észre
Alexis, ööö… hogy is mondjam, hangulat-
változásait?
– Nem. Ő egy halk szavú, kedves lány,
még az iskolában ismertem meg. Soha nem
volt egy vitánk sem. Ő olyan… gyereklelkű,
tudja? Aki mesevilágot teremt maga köré.
– És akkor egyszer csak ez a kedves lány
hazajött a munkából, és elmetszette a foga-
dott lánya torkát, fültől fülig.
Mire rádöbbentem, hogy hangosan gon-
dolkodtam, Adam kezében megállt a teás-
kanál.
– Elnézést. Menthetetlenül tapintatlan
voltam, roppantul sajnálom!
– Így van. Megölte Lucyt, és még csak
nem is próbálta tagadni. Ott történt, a nap-
paliban – bökött fejével a vastagon fektetett
padlószőnyegre. A zöld füvet imitáló terüle-
ten, a kabinajtó melletti darabon kifakult az
anyag, pont ott, ahol a tisztítószerek és fer-
tőtlenítők kimarták a szőnyeg színét.
– Még a kezében volt a böllérkés. Az én
készletemből vehette el, amíg nem figyeltem.
– Maga mészáros?

– Igen, az állatfarmon dolgozom.
– Nem is tudtam, hogy itt vannak állatok!
Azt hittem, hogy az állati fehérjét a Földről
importálják.
– A legnagyobb részét igen, de az akadozó
szállítmányok miatt beszereztünk néhány
saját jószágot. Bőségesen megfizettük érte
a csempészeket, aztán szaporítani kezdtük
őket. Havonta csak egyszer vágunk, limitált
mennyiségű valódi hús kerül a piacra.
– Értem. Tehát ott tartottunk, hogy…
– Hogy az előző házasságomból született
egy kislányom, Lucy. Bronzszínű haja volt,
mint az anyjának, és fekete szeme. Olyan,
mint a világűr. Semmit sem örökölt tőlem,
hacsak a jellemét nem, mert nagyon nyu-
godt csecsemő volt, keveset sírt, nem hiszti-
zett. Aztán az anyja meghalt egy balesetben
a keleti blokknál. Átszakadt egy válaszfal,
amikor Meridiánt elsodorta egy különösen
erős széllökés, és belekeverte egy vihar-
ba. Akkor vesztettük el az első generációs
adatbankot is, a gyarmatosítók emlékeivel,
szövetmintáival, az ősök képével. Elolvadt
a savesőben.
Erre emlékeztem a hírekből, és megbor-
zongtam. Jó lenne minél előbb elhagyni ezt
az istenverte bolygót.
– Tehát ott állt Lexie, kezében a késsel…
– …a kislányom kihűlt teteme felett.
Amikor megráztam, egyre csak azt mondo-
gatta, hogy „már nem figyel minket”.
A férfi letette a csészéjét, és közelebb ha-
jolt. A hangja egy megtört emberé volt.
– Megőrült. Ebben biztos vagyok, hiszen
Lexie irtózott a vértől. Minden vágás után
kétszer is le kellett tusolnom, hogy megsza-
baduljak az állati belsőségek szagától, tudja?
És ez a nő… ez a… szörny, akivé vált, nem-
csak talpig fürdött a kislányom vérében, ha-
nem mosolygott, miközben a lányom szemét
nyomkodta…
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
•
Az ügyvéd, egy két méter magas, ősz hajú
férfi, hanyag mozdulattal tárta ki előttem a
látogatószoba ajtaját. Már benn ült a rendőr-
kapitány, a jegyzőkönyvvezető és egy tiszti-
szolga. Beléptünk. A nőt csak aztán kísérték
be egy oldalajtón át, amikor már leültem a
háromszög alakú asztalhoz.
– A neve Alexis Barry? – kérdeztem, meg-
nyitva a felvételt.
Aranysárgába forduló, rezes színű haja
volt, meglepően nyílt, kék szeme, és vékony,
sápadt szája. Különleges szépségnek számí-
tott ezen a helyen.
– Nem. Nem én vagyok az – mondta.
A rendőrfőnök felsóhajtott, az ügyvéd pe-
dig elnyomott egy halvány mosolyt a szája
szegletében. Tovább faggatóztam.
– Az ujjlenyomatai, a retinája és a DNS-
mintája szerint ön Alexis Andromeda Barry,
vénuszi állampolgár. Második generációs.
– A testem ehhez a névhez tartozik. De én
nem ő vagyok – mantrázta. Úgy döntöttem,
belemegyek a játékba.
– Rendben. Akkor mutatkozzon be,
kérem!
– Nincs nevem, és nem a Vénusz az ott-
honom.
Közelebb hajoltam, hogy részletesen meg-
nézzem magamnak a nőt. Tág volt a pupillá-
ja, mint egy drogosnak.
– Adtak neki valami szert? – kérdeztem,
de a tagbaszakadt rendőr csak a fejét rázta.
Az ügyvéd is.
– Két napja ezt mantrázza –mondta.
– Maga ölte meg Lucy Perlssont?
– Én.
– És miért?
– Nem mondták magának?
– Nem.
– Mert ő is figyelő volt. Mind azok, a fe-
kete szeműek.
69
 GALAKTIKA
2022. február
Az ügyvéd hátradőlt, és már nem is pró-
bálta palástolni a mosolyát.
– Megmondtam: beszámíthatatlan. Nem
ítélhetik el.
– Azt még meglátjuk – feleselt a rendőr-
főnök.
Alexis mereven ült a székén, még a sze-
me sem cikázott a beszélgető felek között
ide-oda.
– Mik azok a figyelők?
– Nem tudni pontosan. Csak itt van-
nak, ebben a rendszerben, és mindent rög-
zítenek.
– Úgy érti, ezek a figyelők bepoloskázták
a várost?
Alexis a fejét rázta.
– Nem, az egész bolygórendszert. Be-
eszik magukat a légkörbe, belebújnak a
biológiai lényekbe, az emberekbe is. Ott
vannak azokban a nagy, fekete szemekben,
mert azokban tudnak csak jól elrejtőzni. És
mindent látnak, mindent hallanak. Kém-
kednek utánunk, kikutatnak minket.
– Értem.
Pedig dehogy értettem! A nő zavart volt,
semmi kétség. Ez lenne hát a nagy rejtély? –
gondoltam. Egy elmebeteg nő titkos képzel-
gése, amely oda vezetett, hogy hidegvérrel
megölt egy gyereket, és kinyomta a holttest
szemét?
Aztán eszembe jutott valami.
– Miért járt illegális szórakozóhelyekre?
Erre félrebillentette a fejét, mint egy ra-
gadozó. Érdeklődőn nézett rám.
– Tényleg kíváncsi rá?
– Hogyne!
– A figyelőket kerestem. Eleinte azt hit-
tem, a férfiakban vannak. Tanulmányozzák
az embereket, a viselkedésüket, a szaporo-
dásukat. Hogy nem elég nekik a biológia,
meg akarják érteni a különbséget a gyerek-
nemzés és a szex között.
70 Figyelők
Erre még a rendőrfőnök is előredőlt az
asztal lapja felett.
– Tehát ha jól értettem, a figyelők affé-
le… idegen lények, akik meg akarják érteni
az emberiséget?
– Többnyire. De pontosabb lenne, ha azt
mondaná, a figyelők előreküldött hírszer-
zők, előkészítik a terepet azoknak, akik
ide akarnak költözni, a felhők fölé. Vagy
akár az egész bolygórendszerbe. És még
nem döntötték el, hogy együtt akarnak-e
élni a vénusziakkal, vagy inkább elpusztít-
ják őket.
– Nevetséges! – horkant fel a rendőrfő-
nök. – Még ha el is hinném ezt a baromságot,
csak egy kérdés, szivi: miért nem támadnak
most rögtön?
– Mert okosabbak, mint maga! Vagy
mint én. Megfontoltabbak, hosszú életű-
ek, és éppen ezért nem kapkodnak. Előbb
elemeznek, aztán, majd ha megtalálták a
gyenge pontjainkat, elveszik, amire szük-
ségük van – csapott ököllel az asztalra a
nő. Formás orrlyukain fújtatott néhányat,
majd lehajtotta göndör fürtös fejét, és nem
szólalt meg többé, hiába kérdezgettük.
Néhány nap múlva a házi kommrendszeren
keresztül üzent értem a törvényszéki pszi-
chológus, bizonyos doktor Pak.
– Alaposan áttanulmányoztam a felvé-
teleit, amiket olyan nagylelkűen a rendel-
kezésemre bocsátott, Mr. Pók. Van néhány
hasonló megnyilvánulás a nő elfogása utá-
ni kihallgatás óta, és felmerült bennem
néhány kérdés, amiket fel akartam tenni a
vádlottnak, ezért a kihallgatóba kérettem.
Azt hiszem, ezt látnia kell – mondta a fiatal
férfi, majd átküldött egy adatfájlt.
Megnyitottam.
A nő ugyanott ült, de ezúttal rémültnek,
feszültnek tűnt.

– Ms. Barry, ha nem segít nekünk, mi
sem tudunk segíteni magának – mondta
dr. Pak.
– De értse meg, kérem, könyörgök, hogy
nem csináltam semmit! Semmit! Nem em-
lékszem semmi másra, csak hogy ott állok,
véres a kezem, és az a sok vér ott van min-
denhol, ó, egek!
A nő elsírta magát. Előre-hátra hintázott
a székén, és keservesen zokogott.
– Tagadja tehát, hogy megölte Lucy
Perlssont?
– Persze, hogy tagadom! Sose tudnám
Lucyt bántani! – bömbölte.
– És a figyelők? Nem voltak ott a figyelők?
– faggatózott a rendőrfőnök.
De Alexis csak sírt keservesen, és perce-
kig mást sem lehetett hallani, csak fullado-
zó, gurgulázó zokogást.
A felvétel véget ért, dr. Pak pedig megkö-
szörülte a torkát, mielőtt megszólalt.
– Mi a véleménye?
– Nem is tudom – tűnődtem –, talán
nagyfokú stressz, vagy valamiféle született
személyiségzavar…
– Skizofrénia?
Megvakartam az állam.
– Gondolja?
– Gyanítom. Már korábban is sejthettem
volna.
– És mennyire segít ez a nőn? Elítélhető?
– A jogászok épp most nézik át az ide vo-
natkozó passzusokat. Jöjjön el holnap a tár-
gyalásra!
Többé nem volt kérdéses számomra, hogy
Alexis Barry súlyosan beteg személy, akit
meg kell menteni, elsősorban önmagától,
ezenfelül pedig a társadalom megvetésétől
és vérszomjától. Meglepő volt, hogy mennyi
polgárt megmozgatott ez az eset. A nyilvá-
nos tárgyalás percek alatt zúgó tömegmoraj-
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
lás, bekiabálások és gyászdalok kakofóniájá-
vá változott.
Az ügyészi hivatal nem vesztegette az
idejét, már a nyitóbeszédben halálbüntetést
kért a fiatal nőre. Ezzel szemben az ügyvéd
fellapozta a legújabb szakértői vizsgálat
eredményét, amit órákkal előtte dr. Pak fá-
radságos munkával kidolgozott és leadott.
Eszerint a vádlott nem ura a tetteinek, nem
beszámítható, orvosi kezelésre szorul, ezért
nem elítélhető.
A tanúk sora nem volt hosszú. Kifejezet-
ten elkedvetlenített, hogy a helyi eljárás nem
fektetett nagy hangsúlyt se a környezettanul-
mányra, se egy alapos kapcsolati háló feltér-
képezésére. Nem firtatták a vádlott múltját,
titkos éjszakai életét, nem idéztek tanúkat a
szvingerklubból, csupán néhány művezető
és egy iskolaigazgató alkotta Alexis életének
hírmondóit. Végül a férj lépett az emelvény-
re, de nem mondott többet annál, mint amit
már személyesen is hallottam tőle.
Bosszantott az eljárás, nem ehhez voltam
szokva. Az évekig tartó földi pereskedések
kora nem múlt el bennem nyomtalanul, a
hazai bűnügyek lajstroma végtelen, az ügy-
iratok száma úgyszintén. Még a Lunán is
tovább tart egy bizonyítási eljárás. A Vé-
nuszon viszont vérszagot éreztem, a bosszú
aromáját, ahogy szétterjedt a bűzös meridi-
áni levegőben.
Ezen a bolygón még sosem történt kivégzés.
Dr. Pak volt az utolsó, aki nyilatkozatot
tett, arról, amit előző nap tapasztalt. Rész-
letesen beszámolt Alexis és az ismeretlen
személy vallomásairól, a két személyiség
közötti különbségekről, pszichológiai álla-
potukról. A bíró, bizonyos Malcolm Vargas
Hewitt pedig olyan tanácstalanul ült a terem
közepén, mint egy fatönk.
– Mégis mit javasol, dr. Pak? Mint orvos
miféle gyógykezelést írna elő Ms. Barry szá-
71
 GALAKTIKA
2022. február
mára abban az esetben, ha felmenteném a
felelősségre vonás alól?
Szerencsére dr. Pak számított a kérdésre.
– Nos, van egy új módszer, amivel a ski-
zofrén személyiségeket, amennyiben hal-
dokló testben élnek, avagy jogilag is önálló
személlyé kívánnak válni, elkülöníthetik
egy mesterségesen létrehozott tárhelyen ad-
dig, amíg a biológiai kísérletek zajlanak.
– Miféle kísérletek?
– Nos, bíró úr, ez jelenleg csak ideiglenes
megoldás. Parkolópálya addig, amíg a szö-
vetnövesztés zajlik.
– Szövetnövesztés?
– Úgy van. Mesterségesen növesztett agy,
amelyhez maga a személyiség választ test-
mintát, miután birtokba vette.
A terem elcsendesedett. Még azok is el-
halkultak egy időre, akik eddig Alexis halá-
lát követelték.
– És ez legális?
– A Holdköztársaságban igen.
A bíró koppintott egyet antik, faragott ka-
lapácsával, hivatalának ősi jelképével.
– Dr. Pak! Ez itt a Vénuszi Szövetségi Köz-
társaság, ez itt Meridián! Tartsuk magunkat
a saját törvényeinkhez, ha kérhetem!
Dr. Pak szóra nyitotta a száját, de a bíró
elhallgattatta, és újra koppintott.
– Ügyész úr, kíván a tanútól kérdezni?
Az ügyész megrázta a fejét.
– Ügyvéd úr?
Az ősz férfi felemelkedett.
– Tisztelt bíróság, tisztelt bíró úr és me-
ridiáni polgárok! Szeretném jegyzőkönyvbe
vetetni a tényt, miszerint a Holdköztársaság
polgárjoggal ruház fel mindenkit, akinek
három generációra visszamenőleg legalább
egy felmenője állampolgársággal rendelke-
zett az általa felügyelt területeken, beleértve
a mélyűri kolóniákat is. Ezt az illető sze-
mélynek írásban kell kérvényeznie, és sze-
72 Figyelők
mélyesen vagy megbízott által eljuttatnia a
holdköztársasági nagykövethez.
Az ügyvéd felemelt egy fényes felületű
komposztpapírt, amelyen felragyogott a
köztársaság címere.
– A tegnapi napon Ms. Barry bejelentette
ezt az igényt anyai nagyanyja állampolgár-
ságára hivatkozva. A kérvényt a középidő
szerinti esti órákban, rendkívüli közgyűlés
során a New Hope-beli Bevándorlásügyi Mi-
nisztériumban elfogadták. Ms. Alexis Barry
tehát a mai naptól kezdődően hivatalosan is
kettős állampolgár, így megilleti őt a dr. Pak
által felvetett kezelési javaslat.
A teremben mindenki egy emberként hör-
dült fel. A nem várt bejelentés és az ügyben
bekövetkezett fordulat hatására újjáéledtek a
helyeslő vagy elítélő hangok, és ismét szólt a
folyosókról a gyászdal a megölt gyermekért.
A bíró nem gondolkodott sokat. Magá-
hoz intette a meridiáni jogászokat, röviden
tanácskozott velük, majd ismét koppantott a
műfa bútorfelületen.
– A Meridiáni Bírósági Hivatal rám ru-
házott hatalmánál fogva és megbízott tiszt-
ségviselőjeként a következő ítéletet hozom
a Meridián kontra Alexis Barry ügyben: a
vádlott bűnös! Azonban a felmerült körül-
mények okán büntetése nem hajtható végre
egyoldalúan addig, ameddig a bűnelkövetés
vádja alól fel nem mentjük, és a végrehajtás
előtt fel nem szabadítjuk a magát Alexis Bar-
ryként azonosító személyiséget, akiről pszi-
chológiai és kriminalisztikai vizsgálat után
egyértelműen megállapítható, hogy ember-
ölés vádjában ártatlannak minősül!
A felvevőm és a teremben lebegő
drónkamerám hangos pittyegéssel jelezte,
hogy az élő közvetítésem követőinek száma
átlépte az egymilliót Naprendszer-szerte.
Legalább a Heraldnál elégedettek lesznek ez-
zel az átkozott üggyel.

– Az ítéletet haladéktalanul végre kell haj-
tani, amint a dr. Kim-Csan Pak által javasolt
orvosi ellátás befejeződik. Fellebbezésnek
ebben az esetben helye nincs, az ítéletet Me-
ridián Törvénygyűjteményének értelmében,
legjobb lelkiismeretem szerint meghoztam!
Koppantás.
A közvetítés véget ért.
Lekéstem a kompot, ezért újabb egyenlítői
körre indultam a lebegő várossal. Volt időm
elrendezni a jegyzeteimet, és összefoglaló
cikket írni az esetről. Csupán egyvalami
nem hagyott nyugodni: a névtelen, gyilkos
személyiség kiléte.
Alexis kezelését Meridiánban végezték
el. A Holdköztársaság a leggyorsabb hajó-
jával küldte el a szükséges felszerelést és
egy kiképzett orvoscsapatot, akik aprólé-
kos gondossággal töltötték fel a nő testéből
egy ideiglenes tárhelyre elméjének minden
apró információmorzsáját. Majd több napi
munkát követően a két személyiséget egy-
egy zsebtárhelyre terelték. Ahogy arra szá-
mítani lehetett, a névtelen személyiség pró-
bált ellenállni, de Alexis tudata hamarosan
különvált, és magára hagyta az ismeretlent,
akinek nem volt más választása, mint a fo-
kozatosan megsemmisülő infócellák elől az
időközben növesztett bioagyba menekülni.
Alexis kiválasztotta új testét, az eredetitől
nagyon különböző, fekete szemű, bronzbő-
rű nő formáját. Megtagadta korábbi külső
jegyeit, hiszen éppen új életet próbált kez-
deni. Amíg a test gyorsított eljárással, mes-
terséges táplálással és szövetnövesztéssel
a kívánt formára idomult, Alexis elvált a
férjétől. Lemondott vénuszi állampolgársá-
gáról, megtakarításait pedig a szvingerklub
üzemeltetőjének adományozta. Mosolyog-
nom kellett ezen a fordulaton, hiszen hiába
volt most már önmaga, mégsem tudja senki
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
igazán, ki is Alexis Barry valójában. Abban a
néhány napban, amíg új emberi megjelené-
sére várt, megtanult három világnyelvet, és
kidolgozta egy bolygó körüli termelőállomás
alapkoncepcióját. Úgy tudom, soha többé
nem mesélt egyetlen mulatságos történetet
sem, mint aki végleg levetette a gyermekkor
ártatlanságát.
A kivégzés napján már borzasztóan elegem
volt a lebegésből, a savfelhők látványából,
és kezdeti pánikrohamok gyötörtek. Hány-
ingerrel küzdöttem, valahányszor kinéztem
az ablakon, és alig vártam az Origó-pontot,
hogy ezúttal már tényleg átszállhassak a
kompra, ami elvisz innen.
Maradt viszont egy feladatom, aminek
eddig nem tettem eleget. Magánakciónak in-
dult ugyan, de néhány napnyi tépelődés után
egy titkosított vonalon felhívtam az IVH-s
kapcsolatomat, és kikértem a tanácsát. Ettől
kezdve pedig nem bűnügyi újságíró voltam
már, hanem ismét a Vizsgálati Hatóság meg-
bízott ügynöke. A gerinctelen férfi, akinek
szívességet kell kérnie, méghozzá nem is
akármekkorát.
Egykori tanítványom személyi hívója so-
káig búgott, mire a kapcsolat létrejött.
– Már vártam ezt a hívást, Jerry – előzött
meg Maurice Troy, Meridián jelenlegi biz-
tonsági főnöke, ismét tanúbizonyságát adva
éleslátásának.
– Akkor gondolom, azt is tudod, miért
kereslek.
Maurice csak hümmögött egy sort, majd
közölte, hogy egy órán belül legyek a labor-
nál, majd köszönés nélkül bontotta a kap-
csolatot.
Éles eszű kölyök volt mindig is, így nem
értettem, miért végezte egy ilyen elszigetelt,
büdös helyen, mint Meridián. Ám miközben
útra keltem a függőjárdák hálózatában, hogy
73
 GALAKTIKA
2022. február
a megadott időre ott legyek a találkahelyen,
arra gondoltam, tán neki is megvan a maga
titkos küldetése, akár nekem. Épp csak az
övé lehet, hogy éveket vesz igénybe, nekem
viszont azonnal cselekednem kell, ha végre
akarom hajtani a feladatomat.
Az időről aztán eszembe jutott az isme-
retlen okfejtése arról, hogy a figyelőknek is
van küldetésük, és hogy a késleltetett invázió
valójában csak egy olyan türelemjáték, ami-
vel mi, humanoid lények, fel sem vehetjük a
versenyt.
Maurice a laborrészleg bejáratánál várt,
nyitott biztonsági zárakkal.
– Valóban ezt akarod tenni? – kérdez-
tem, de nem volt szükségem válaszra.
Ujjaival szórakozottan dobolt egy érzé-
kelhetetlen dallam ütemére a zöldre vált
retina szkenneren.
Odabenn nem volt személyzet, mintha
mindenkit valami más feladat végrehajtá-
sával bíztak volna meg hirtelen. Csak két
húshalom lebegett egy-egy tápfolyadékkal
teli tartályban: Alexis formálódó új teste, és
egy kidolgozatlan cerebellum. A kisagy, ami
az idegen személyiséget tárolta.
– Hogy akarod elvinni? – kérdezte
Maurice.
– Az attól függ. Mekkorára lehet zsugorí-
tani a tárhelyet, ahol még éppen elfér?
A beszédszintetizátorok életre keltek.
– Miből gondolja, hogy magával akarok
menni, Mr. Pók?
Na tessék, már az anonim agyak is a
gúnynevemen szólítanak – kuncogtam ma-
gamban.
– Nincs más választása, különben szétol-
vad a Vénusz savfelhőiben.
– Mi történt a gerincével? – kérdezte vá-
ratlanul az entitás.
– Úgy véli, ez a legjobb alkalom arra,
hogy a nyomorúságomról csevegjünk?
74 Figyelők
– Leginkább az érdekel, tud-e róla, hogy
több tucat apró intelligencia nyüzsög a be-
ültetéseiben.
Maurice-szal összenéztünk.
A nanomedek, hát persze!
– Ez akár működhet is, mondtam, majd
elővettem az adagolót, és a kisagy tápveze-
tékébe fecskendeztem minden megmaradt
nanomedemet.
A folyadékban lebegő cerebellum megvo-
naglott párszor, mint aminek fizikai szenve-
dést okoz a tulajdonképpeni agyhalál, aztán
a beszédszintetizátorból ismét megszólalt a
mesterséges hang.
– Most le fogok választani egy szövetda-
rabot, és kivezetem a tápcsőbe. Ha valóban
meg akar menteni, ha magával akar vinni,
akkor bele kell helyeznie ezt a darabot a saját
testébe.
Elfintorodtam.
– Most azt akarja, hogy egyem meg?
– Pontosan. A nanomedjei elegendő ka-
pacitással bírnak ahhoz, hogy eltároljanak,
a szövetet pedig majd elrendezi az emésztési
folyamat.
Undorodva bár, de megtettem, amire az
entitás kért. Maurice vigyorogva végignézte
az egészet, és jó étvágyat kívánt hozzá.
Mire az orvoscsapat visszatért, sikerült
leküzdenem a hányingeremet, elszürkült ar-
comat pedig nyilván betudták annak, hogy
felkavarónak találom, amint kimozdítják
helyéről a lebegő agydarab tartályát, és a
kivégzés helyére szállítják: a hulladékmeg-
semmisítő gödörbe, ami Meridián legalsó
pontján egyenesen a savfelhőkre nyílik.
– Elnézést, de vár rám egy komp – sza-
badkoztam, majd kihátráltam a laborból.
Maurice kiosztott néhány instrukciót, majd
követett a borostyánszínű derengésbe.
– Tudod, főnök, én mindig is hittem neki.
Arról, amit a figyelőkről mondott.

A vállára tettem a kezem. Talán azt hi-
hette, ez a bizalmaskodás felidézi bennem a
régi tanár-diák viszonyt, valójában azonban
irtóra szédültem már a meridiáni mestersé-
ges légkörben.
– Majd az IVH eldönti, mihez kezdjen ez-
zel az infóval. Mi csak parancsot teljesítünk
– krákogtam, arra gondolva, hogy vajon mi-
ért nem őt bízták meg ezzel a kimenekítési
feladattal, ha ilyen simán képes volt lezsíroz-
ni mindent.
Az agydarab lágyan siklott ki a fahéjszínű
vénuszi légbe. Még a nagy felbontású kame-
rák képein sem lehetett pillanatról pillanat-
ra kikockázni, vajon mikor tűnt el végleg a
szemünk elől. A sav olyan hirtelen marta
szét a szövetet, ahogy egy gyufaszál sercen
fel néhány archív, földi filmfelvételen.
Az agy gyakorlatilag azonnal megsem-
misült. Hogy szenvedett-e? Elképzelni sem
tudom. De a fahéjszínű igazság az, hogy
nem is merem. Miközben Meridián feljebb
emelkedett, el a gyilkos felhőktől, végig
arra gondoltam, talán hibát követtünk el
azzal, hogy titokban megszöktettünk egy
elítélt bűnözőt. De ekkor meghallottam azt
a színtelen, közömbös, semleges hangot a
fejemben:
– Ó, szóval ezt nevezik az emberek lelki-
ismeret-furdalásnak? Igazán érdekes érzet…
A komp felé haladtam az utolsó libegő-
járattal. Alig volt néhány utazó, mégsem
akartam megkockáztatni, hogy valaki
meghalljon. Gondolatban próbáltam egész
mondatokat formálni, és elmondani a ben-
nem lakozó entitásnak, hogy nem kívántam
ugyan a halálát, de kétségeim vannak afelől,
amivel az életéért cserébe szolgálni tud. És
hogy a legkevésbé sem erkölcsös hozzáállás
kicsempészni valamit egy bolygóról, ami
odatartozik.
Figyelők
GALAKTIKA
2022. február
– Erkölcs? Az vajon micsoda? – érdeklődött
ő, most már egy fokkal gúnyosabb hangon.
Mintha folyamatosan tanulna, de ezúttal az
én elmémet használja információforrásként.
Lecsapolja, amire csak szüksége van.
– Sokat kell még beszélnünk arról, mit je-
lent az erkölcs. Vagy a privát szféra. Esetleg
az emlékek, amiket senki mással nem akarok
megosztani.
– Akkor taníts meg rá, hogyan legyek gon-
dolati szinten ember! Szeretnék végre min-
dent megérteni, mire a Holdköztársaság-
ba érünk.
– Ki mondta, hogy épp oda tartunk?
Az idegen kuncogott. Pont úgy, ahogy én
szoktam, ha valami szórakoztat.
– Ezzel a testtel nem viselnél el más gra-
vitációt hosszabb ideig. A Luna az otthonod,
amióta lebénultál.
– Nem bénultam le! Csak más vagyok,
mint a többi ember.
– Meséld el a történetedet! – súgta, szinte
már kérlelőn.
Én pedig utoljára néztem ki a vaníliaszínű
égre, és beláttam, hogy nincs más választá-
som. A jó szomszédságon dolgozni kell.
– Végül is eltart még egy ideig, mire haza-
érünk…
Dyta KOSTOVA
1985-ben született, írással kamaszkora óta
foglalkozik. Az egyetemen történelmet és
egyiptológiát is tanult, végül irodalom szakon
diplomázott. Jelenleg kertészmérnök képzésre
jár, mellette szerkesztéssel és könyvkereske-
delemmel foglalkozik. Novellái nyomtatásban
az Új Galaxis és az SF-Galaxis antológiákban
jelentek meg, illetve néhány írása online is ol-
vasható. 2018-ban pályázatot nyert készülő
SF-regényének kéziratával. A Terra Incognita
megjelenése – hosszú várakozás és kiadóvál-
tás után – 2022 második felében várható. A Ga-
laktikában először olvasható.
75
 GALAKTIKA
2022. február
„Bármit találok, az alapanyag”
Galaktika: Kedves Péter, kezdjük az elején!
Ha jól informálódtam, akkor a Budapesti
Iparművészeti Egyetemen végeztél. Meg-
kérdezhetem, hogy milyen szakon?
Szűcsy Péter: Grafika szakon végeztem
az iparon, végzettségemet tekintve vizuális
kommunikáció tervező vagyok. Jól hang-
zik, ugye?
G.: Igen, nagyon specifikusnak hangzik
ez az elnevezés. Videojáték-tervezőként
dolgoztál korábban, és úgy látom, hogy
a hosszú karriered során a gyártás szinte
minden szegmensébe belekóstoltál. Melyik
volt az abszolút kedvenc számodra?
76 Intelligens dizájn
Interjú Szűcsy Péterrel
Sz. P.: Évekig dolgoztam a rajzfilmiparban
is, háttérfestőként. De mindent szerettem,
mindenevő vagyok. Az izgalmas kihívásokat
szerettem a szakmában, nem szerettem soká-
ig leragadni egy témában. Háttér, karakter,
bevilágítás, animáció, mindent kipróbáltam.
De ha mégis kell mondani kedvencet, akkor a
rendezés. Hozzávetőleg háromórányi betétfil-
met rendeztem a játékokhoz.
G.: Az internetes biográfiák alap-
ján 1995-től 2002-ig a magyar Philos
Laboratoriesnak voltál a művészeti veze-
tője, és az első általam fellelt játék, amely-
nek elkészítésében szintén művészeti veze-

tőként vettél részt, a 2000-ben megjelent
Theocracy volt. Sajnos számomra kimaradt
ez a maga idejében, ezért rákerestem, és
meg kell mondjam, nem egy szokványos
sablon játék volt. A történet az inka és in-
dián törzsekhez repít el minket a 15-16.
századba. Komoly felkészülés kellett ah-
hoz, hogy ne a sokadik középkori biroda-
lomépítős vagy ugrálva pontot gyűjtős já-
tékot alkossátok meg.
Sz. P.: A Theocracy volt az első játékunk,
igen. Ez a kezdeti időszak egy külön cikket
érdemelne, nem is térnék itt most ki rá, de
annyit elmondhatok, hogy nagyon jó volt. Út-
törők voltunk, szinte a fejlesztés alatt tanul-
tuk meg az egész szakmát. Ma már ezt nem
lehetne. Ma már csak vérprofiként lehet bele-
ugrani a játékfejlesztésbe.
G.: A portfóliódban megtalálható több –
főleg most – híres játék is, hogy csak párat
emeljek ki: Witcher és a Silent Hill sorozat
több része, a Battlestations és az Arcania is.
Volt kedvenc játékod, és volt olyan, amivel
kifejezetten elégedetlen voltál?
Sz. P.: Egy abszolút kedvenc a Dream
Chronicles, amihez négy részt is gyártottunk.
Intelligens dizájn
GALAKTIKA
2022. február
A 3D brigade-del kezdtük, de az utolsó részt
a Polygonfarmmal csináltuk már. Mindkét
cégben résztulajdonos voltam.
G.: Sikeresek voltatok a szakmában, ha
jól veszem ki a szavaidból, ezek után hon-
nan jött az, hogy steampunk lényeket építs?
Sz. P.: Pár évvel ezelőtt kezdtem érezni,
hogy erre rámegy az életem. Ki kellett száll-
nom a mókuskerékből. Sokan nem tudják
megtenni, de én megtettem. Kiszálltam a
bizonytalanba, tele tervekkel. Voltam régiség-
kereskedő, készítettem lámpákat, bútorokat,
restauráltam is… Kipróbáltam sok mindent,
de a szobrászat volt, ami a leginkább foglal-
koztatott. Sokáig kérdéses volt, hogy ebből
meg lehet élni, de úgy tűnik jó irányba hala-
dok. Az első évben bebizonyosodott, hogy az
emberek szeretik amit csinálok. Az első meg-
osztásaim 25 ezer lájkot kaptak, és ez rögtön
bevonzott egy-két nagy művészeti oldalt is, il-
letve a legnagyobbat, a Yahoo magazint (3500
millió klikk!).
G.: Ezek nem semmi számok, meg kell
hagyni. Egy pillanat alatt világszerte híres
lettél ezekkel a megosztásokkal. Mik a ter-
veid most?
77
 GALAKTIKA
2022. február
Sz. P.: A következő évek már inkább arról
szóltak, hogy eljussak az emberekhez, de nem-
csak online, hanem a valóságban is. Az elmúlt
egy év sikeres volt ebből a szempontból. Renge-
teg cikk jelent meg rólam, a világ 15 különböző
nyelvén kábé 50. Két kiállításon szerepeltek a
műveim, A London Art Biennálén és Olaszor-
szágban. Londonban további kiállítást nyer-
tem. Az idei év is jól indul, Tavasszal Tajvanon
lesz kiállításom (International Artist Grand
Prize Competition of 2022 Art Revolution Ta-
ipei, 2022. május 13-tól 16-ig), nyáron pedig
Londonban, a Gagliardi Galleryben. De az
álom a saját, önálló kiállítás egy olyan nagyvá-
rosban, ahol a művészet fontos.
G.: Gyönyörűek a pókjaid. Mennyi idő
egy-egy ilyen figurát elkészíteni? Mindig
barkácsoltál hasonlókat, vagy ez egy telje-
sen új szerelem?
Sz. P.: Mindig. Ez nálam valami idegi kény-
szer. Én vagyok az, aki a bulin biztos hajtogat
valamit a pezsgősdugóból. Mindig is bütyköl-
tem. A robot dolog már kiskoromban megje-
lent, de akkor még elképzelhetetlen volt sok
alapanyagot beszerezni. Jól kiröhögtek 1985-
78 Intelligens dizájn
ben, amikor a barkácsboltban 1-2 milliméter
közötti csavart és anyát kértem. Ma már online
megrendelem, és három nap alatt itt van.
G.: Mindegyik munkád ugyanazokat
az alapokat kapja, de mégis mind egyedi,
attól függően, hogy mi mindent lelsz fel a
bolhapiacok árusainál. A szépen megmun-
kált óratokok és fogaskerekek azonnal oda-
vonzzák a tekintetet. Szoktál plusz díszí-
téseket vagy festést alkalmazni, vagy csak
felújítod a régi kész alapanyagokat?
Sz. P.: Bármit találok, az alapanyag, vágom,
hajlítom, forrasztom, és gyakran ezüstözöm is
az alkatrészeket, hogy az ezüst tokokkal har-
monizáljanak a főbb alkatrészek, amik aztán
tényleg mindenféléből származhatnak. Volt
már gomb, karkötő, óraszíj, cigitartó, szalvéta-
tartó, hamutartó, és még egy szenteltvíztartót is
felhasználtam. Lényeg, hogy minőségi darabok
legyenek, és színben, anyagban, stílusban ösz-
szeálljon a szobor, hihető legyen, hogy az egy
egységes tárgyként készült. Van az az irányzat,
amikor direkt kell, hogy az alkatrészek kukázott
talált tárgyaknak látsszanak – szeretem is ezt,
csináltam is ilyesmit, de a clockwork műveim

ebben mások. A célom, hogy azt a benyomást
keltsék a tárgyak, mintha régen készültek volna,
egy alternatív múltban. Végül is elérkeztünk a
steampunk lényegéhez. Ennek ellenére egyéb-
ként egyre kevésbé szeretem a steampunk szót
használni. Úgy érzem, korlátoz kicsit, és én nem
akarom behatárolni a műveimet.
G.: Sok idődet veszi el az alapanyagok
felkutatása, vagy inkább élvezed? Egyszer-
kétszer voltam én is bolhapiacon, amolyan
kincskeresés is, hogy megtaláljuk-e a szá-
munkra szükséges vagy tetsző tárgyat, nem?
Sz. P.: Minden hétvégén kint vagyok a
bolhapiacokon, egy-egy napon akár hármat
is bejárok. Zárójelben jegyzem meg, hogy
az egyiktől 100 méterre lakom. Viszont elég
hamar eljutottam arra a pontra, amikor be
kellett látnom, hogy az a minőség, amit ke-
resek, többet kíván. Az alkatrészek fele on-
line oldalakról származik. Néha egész drága
dolgokat is szétvágok, ha úgy látom, az kell a
tökéletes eléréséhez. A legdrágább művem-
hez hat számjegyű volt a hozzá felhasznált
alkatrészek ára. Szükség is volt emiatt a meg-
különböztetésre. A különlegesebb darabok
Intelligens dizájn
GALAKTIKA
2022. február
a „King” sorozat részei. Minden lényemnek
van neve és sorszáma. Például: No. 30 King
Albert… igen, még csak ilyen alacsony sor-
számnál tartok.
G.: Az új modelled az elegáns pókok után
a kicsit zömökebb rák lesz. Februárban ke-
rül bemutatásra az első néhány darab. Ter-
vezel más figurákat is még, vagy egyelőre
megelégszel ezzel a kettővel?
Sz. P.: Tervben van még a „God” sorozat, ott
szét kell majd vágnom pár aranyórát. Meg kell
mondjam, azért ijesztően hangzik, hogy mi
mindenféle órát vágok szét. Egyvalami azért
nagyon fontos számomra: soha nem használok
fel olyan órákat, amik muzeális, ritka, gyűjtői
darabok! Ilyenek is akadnak fenn a „hálómon”,
ezért járulékos dologként óragyűjtő is lettem,
egy-kettőt még meg is javítottam.
G.: Minden elismerésem! Dicséretes,
hogy az igazi ritkaságokat nem hagyod
veszendőbe menni, hanem időt szánsz a ja-
vításokra is. Az elmondottak alapján azért
nem kis gyűjteménnyel rendelkezel. Hány
óra várja hogy pók vagy valami más izgal-
mas lény legyen belőle?
Sz. P.: Sok, nagyon sok. Először darabra
számoltam, aztán kilóra, majd ládára… de
most azt mondanám, hogy szobányi. És hogy
elég-e? Nem, sosem elég.
G.: A kiállítások mellett mik a terveid az
idei évre?
Sz. P.: Tervben van sok más lény. Nagy
kedvencem a Bakteriofág. Egy évig kerestem,
hogy mi legyen a feje. Megtaláltam… dolgo-
zom rajta.
G.: Izgatottan várom a fejleményeket,
hogy milyen lényekkel fogsz előrukkolni
még, ha elkészül a titokzatos Bakterio-
fág. Köszönöm a lehetőséget, és további jó
munkát kívánunk neked!
Az interjút Gricman Kata készítette
79
 GALAKTIKA
2022. február

Mint könnyű szőttest szűzi képpel,

lábad elé helyezem vágyamat,
fenséges jégalakod rabul ejt
misztikus varázslatával.
– 22. zsoltár Christine-hez (cca. 2145)

CHRISTINE, Carlos M. Federici

A MÁSODIK LEHETŐSÉG

A
HOGY OTT FEKSZIK, egy-
előre lehunyt szemmel, kitárt
karral, szinte magányosnak tű-
nik… A testét körülvevő búra
nagyító hatásának köszönhetően a szem-
pillái árnyéka is jól kivehető az arcán – még
abból a viszonylagos távolból is, ahol én
állok. Természetesen most is ugyanolyan
gyönyörű, mint volt mindig is, viszont…
olyan átszellemült, mintha végre elérkezett
volna a beteljesülés pillanata.
Halkan megköszörülöm a torkomat.
Egy kicsit kényelmetlenül érzem magam
ennyi kiváltságos intelligenciahányados
között. Tisztában vagyok vele, hogy szigo-
rúan véve semmi keresnivalóm a jeles ese-
ményen (hivatalosan egy senki vagyok);
de mivel nem tudtam volna belenyugod-
ni abba, hogy távolmaradjak, szó szerint
minden követ megmozgattam, könyörög-
80 Christine, a Második Lehetőség
tem, hazudtam, szégyenszemre egészen
tönkrementem, bár eredetileg sem voltam
eleresztve – csak hogy megszerezzem a
kiváltságosoknak fenntartott, nélkülözhe-
tetlen „jelenléti engedélyt”.
Még néhány pillanat, mondom magam-
ban, és lehull a lepel… Bevallom, őszinte
rettegéssel tölt el, vajon mi fog történni;
ösztöneim azonban hiába kiáltják, hogy
meneküljek, mert tudom, hogy hasztalan
próbálnék elszökni a sorsom elől. Arra
gondolok, lehetséges, hogy valahol, va-
lamikor azzal a kizárólagos szándékkal
tervezték meg szegény létezésem egészét,
hogy ma itt legyek…
Elsápadok. Csak nem megremegtek az
arany szempillák? Hát eljött a pillanat,
amikor…?
– Itt az idő, uraim – jelenti Luthers fel-
lengzős hangja.

• a nemi identitás bizonytalanságának ko-
A moraj felhője körbezárja, mint valami
elöljárói palást uszálya. Luthers a zsidók
bosszúja elől menekült náci igazi, holly-
woodi karikatúrája, de ettől még mindig
ő korunk leghíresebb pszichoneurológusa.
Más hírességek is vannak mellette: Mac
Foxx, aki a Népet képviselte Emmanuelle
meggyilkolásának nevezetes ügyében;
I.  Lúcia pápa, aki kimondottan azért ér-
kezett Rome-sur-le-Seine városába, hogy
részt vegyen az eseményen; és Calvin
Gerbhart, az Északnyugati Konföderáció
elnöke. Épp csak Kung Eurinov hiányzik,
a Délkeleti Blokk első embere: az a plety-
ka járja, hogy a kompot, amelyen utazott,
eltérítették Counterfeit felé, mely mester-
séges világ, terroristák és kalózok fészke.
Az előkelőségeken felül egész soka-
ság veszi körbe a magniplexi búrát, mely
alatt ő fekszik, és ahol pillanatokon belül
felébred a sebészeti álomból. A jelenle-
vők száma talán ha pár száz lehet. Hanem
magamban megjegyzem: mi ez ahhoz a
gigászi sokasághoz képest, amely akkor
üdvözölte Christine-t, mikor bevonult Pá-
rizsba, diadalmasan, mint egy istennő?
(És közben keserűen kérdezem magam-
tól: mennyi idő, vajon mennyi idő telt el
azóta? Tán évszázadok? Nem, alig valami-
vel kevesebb, mint egyetlen esztendő. És
mégis…)
Ismertem, amikor még Emmanuelle volt.
Ugyanabban az irodában dolgoztunk, a
Universal Press egyik fiókjában; a mi dol-
gunk volt, hogy a földi híreket eljuttassuk
Mars-város és a Szinkronbázis telepesei-
hez. A rabjává lettem abban a pillanatban,
hogy a képe először a retinámat érte.
Éveken át voltam eleven anakronizmus:
a gondolkodásom romantikus. Manapság,
Christine, a Második Lehetőség
GALAKTIKA
2022. február
rában Emmanuelle ragyogása annyira…
kifejezetten nőies volt! Még gyöngyház
körmének finom íve is gyöngédséget su-
gallt képzeletemnek. Ő pedig… belém váj-
ta magát – sápadtan, törékenyen.
A kiábrándulás a fülemen át érkezett.
Hallottam, mit felel az állandóan körü-
lötte köröző falka vadászkutya telhetetlen
közeledésére: a beszéde olyan közönséges
volt, hogy hallatán ábrándjaim gyönge
bimbói menthetetlen elhervadtak.
Öngyilkos gondolataim támadtak (hi-
ába ez az Életteli Évszázad, e megrögzött
lírikus így is ódivatú halálvágyakat me-
lenget kebelén); később azonban, mikor
keserűségem valamelyest mérséklődött, a
hideg logika vermébe estem:
– Ez a nő túl sokat izgatja maga körül a
levegőt… Ha így folytatja, még vihart arat!
És igazam lett: egy túlfűtött pszichopa-
ta meggyilkolta.
Így kezdődött.
Emmanuelle megszűnt létezni (habár a
testét működésben tartotta az Egyetemes
Orvosi Központ rendelkezésére álló, a 22.
század fantasztikus technikájának kö-
szönhető seregnyi műszer); meggyilkolása
után három nappal Christine bukkant fel
erre a világra.
Kezdetét vette a Második Lehetőség
Korszaka, habár az előjel egy ideig nem
tűnt fel senkinek. Az emberek figyelmét a
történelem legkülönlegesebb bűnügyi tár-
gyalása kötötte le: Emmanuelle meggyil-
kolásának (?) esete.
Mac Foxx, a főügyész forradalmi vádbeszé-
det tartott a nyilvánosság előtt, mennydörgő
orgánuma pedig szavait az Örökkévalóság
agyagába véste:
81
 GALAKTIKA
2022. február
– Valaki ölt! A Nép pedig a legsúlyosabb
büntetést követeli a gyilkosra! Önnön fel-
fokozott szenvedélyének fékezhetetlen
zuhatagától elvakítva, ez az emberi mi-
voltából kivetkőzött lény, mint valami ra-
gadozó, az éjszaka leple alatt olyan súlyos
sérüléseket okozott áldozatának, melyek
végül a halálához vezettek! A gyilkossá-
gért pedig meg kell bűnhődnie!
Igen, tisztelt esküdtszék! Ahogy mon-
dom: gyilkosságért. És ebből egy jottá-
nyit sem engedek! Emmanuelle Du Barry
megsemmisült… nem hagyva mást hátra,
csak e törékeny testet, az elkövetett förtel-
mes bűntett megmásíthatatlan bizonyí-
tékaként!
Nem számít, hogy a nevezett test most
itt áll önök előtt, elevenen és gyönyörűen,
tele élettel és energiával… Ez a test, ura-
im, már nem Emmanuelle Du Barry teste!
Személyének nincs nyoma e hamvas, fehér
bőr alatt! Emmanuelle Du Barry a műtő-
ben meghalt, szó szerint: egyedi személyi-
sége örökre semmivé foszlott. Igen, igen,
tudom. Tudom, hogy a zárójelentés azt
mondja: „maradandó emlékezetvesztés,
amelyet a traumatikus sokk okozott”. Tu-
dom én! Ezek azonban, uraim, csupán or-
vosi szakkifejezések… e bíróságon viszont
minket csak és kizárólag a jogi kifejezések
érdekelnek! Mi, a Nép, azt kiáltjuk: „gyil-
kosság!”
És mi a gyilkosság, tisztelt esküdt urak,
ha nem a jog legnagyobb megsértése, pon-
tosan visszafordíthatatlansága okán? Is-
métlem, Emmanuelle Du Barry meghalt,
aljas gyilkosság áldozata lett, és hiányta-
lan személyisége többet nem létezik közöt-
tünk! Nem férhet hozzá kétség, hogy ez a
bűn mindeddig példa nélkül áll… de ettől
még nem érdemli kevésbé azt a büntetést,
melyet a jog rá szab!
82 Christine, a Második Lehetőség
Mézként vonzotta mindez a sajtó szen-
zációhajhász legyeit… Magam is ott vol-
tam közöttük a munkám miatt, én azon-
ban a feladat hivatalból való teljesítésére
szorítkoztam, anélkül, hogy úrrá lett vol-
na rajtam az a beteges lelkesedés, melyet
kollégáimon felfedezni véltem. Minden
alkalommal, amikor láttam, hogy rohan-
nak, átgázolva mindenkin, hogy elsőként
érjenek a fonovizorokhoz, felkavarodott a
gyomrom.
– Disznók! Nem jobbak, mint a sárban
dagonyázó disznók!
Ugyanakkor el kellett ismernem, hogy
mindez nagyon is emberi. Manapság ilyen
az ember, vallottam be magamnak. Ak-
koriban mi sem állt tőlem távolabb, mint
hogy megjövendöljem azt a mindent el-
söprő jelenést, amely még csak közelgett!
A Második Lehetőség eljövetelét…
Christine eljövetelét.
Nem tudnám pontosan megmondani,
hogyan kezdődött. Valójában azt sem tu-
dom, pontosan mikor kezdődött. Viszont
úgy burjánzott, mint valami fantasztikus
szellemi borostyán, egyre növekvő étvágy-
gyal… mígnem az egész világ fejet hajtott
Christine előtt.
– Én vagyok a Második Lehetőség – pré-
dikálta selymes hangon. – Gyertek hoz-
zám, érintsetek meg, és örökké éltek majd
az üdvösségben. Mondatott tinéktek: a tör-
ténelem végén az ember gyermeke vissza-
tér, hogy megváltson benneteket. Hanem
én azt mondom tinéktek: az idők változ-
nak, és az Atya engem teremtett, maku-
látlannak, hogy elhozzam tinéktek ezt az
új fényt…
Egyszerre volt magasztos és rémületes.
Seregnyi követője támadt, gigászi ember-
tömeg, melyben a legkülönfélébb népek,

nyelvek és szokások keveredtek. Sajátsá-
gos aura lengte körbe, tündöklő, mint fejé-
nek arany fürtjei („Aki nem a hús szülöt-
te, nem lesz a húsnak szolgája!”), és kecses
ujjainak egyetlen érintése is csodákat tett
a férfiakkal.
Én is éreztem.
Mintha a kifürkészhetetlen, édes
nyugalom áradt volna lassan szét a tes-
temben; egy pillanat műve volt, és a
bennem rejlő lehetőségek, még a legel-
dugottabbak is, mind új medret talál-
tak maguknak, szekuláris örökségem
elavult képzetei új értelmet nyertek, és
új ember lettem. Túl a közönséges vágya-
kon, felülemelkedve a sáros horizonton.
Semmi nem veszett el; minden jobb lett.
Ez volt az én… Második Lehetőségem.
Christine.
És megszámlálhatatlan sokaságot érintett
meg ez a másfajta kegyelem; a mozgalom,
mely láthatólag fékezhetetlen volt, körbe-
érte a bolygót.
Ekkor támadott a Reakció. Elkerülhe-
tetlen volt, hogy egy ilyen ragyogó áram-
lat megsértse egyesek hitvány érdekeit. Az
álnok csapások egyre csak jöttek és jöttek,
az ügy mind magasabb szintre került…
Mint Christine hivatalos krónikása (leg-
alábbis szeretek magamra ekként tekin-
teni), a gyalázat sajnálatos folyamatának
minden lépését lejegyeztem.
És most itt állok, az utolsó felvonásra
várva.
(Cselekvőképtelen, ezt merték róla
mondani. A skizoid személyiség tipikus
esete, miszticizmusra és megalomániára
való veszélyes hajlamokkal. „Tarthatatlan,
hogy ezt a rettenetes, tömeges átverést
szentesítse az emberi butaság!” Hitvány
befolyáskufárkodás vette kezdetét, aljas
Christine, a Második Lehetőség
GALAKTIKA
2022. február
erők gyakorolták hatalmukat, így most,
miután mártírrá tette Luthers embertelen
idegsebészeti lézere, ott fekszik a nagyító
búra alatt – senki le ne maradjon egyetlen
részletről se! –, és minden pillanatban fel-
ébredhet valódi természetére.)
– Megmozdult!
– Nézzék, kinyitja a szemét!
Istenem! Az az árnyék a szemében…
Lehetséges, hogy…?
Hirtelen elfog az émelygés, nem tudok
ellenállni, a testem kétrét görnyed, az or-
romat átjárja a hányás savas bűze. Jaj, Iste-
nem! Szemem a padlóra szegeződik, nem
láthatja, mi történik a búra alatt…
Micsoda tolongás! Kiáltások. Valaki fel-
üvölt. Fellöknek; beesem a sokaság ellen-
állhatatlan nyomása alá…
Nem fogok tudni felkelni… Már nem
érzékelek fájdalmat a lábak könyörte-
len serege alatt, amely péppé zúz; érzem,
hogy visszafordíthatatlanul süllyedek a
feneketlen sötétségbe… habár Christine
keresztre feszített, ragyogó képe egyelőre
nem halványul előttem.
Sarkadi Zsuzsanna fordítása
Carlos M. FEDERICI
1941-ben született uruguayi író, forgatókönyvíró,
képregényrajzoló. Előszeretettel alkot az SF, a
krimi és a horror tematikákban. Első elbeszélése
19 éves korában jelent meg, majd 1968-ban el-
indított egy napi rendszerességgel közölt bűn-
ügyi képregénysorozatot, melyben mindig az
olvasóknak kellett megfejteni az adott rejtélyt.
Négy évvel később publikálta első regényét, ami
szintén krimi volt. A fantasztikumnak inkább a rö-
videbb műfajokban hódol, számos ilyen témájú
írása jelent meg úgy hazájában, mint külföldön.
Magyarul a Galaktikában olvashattuk már tőle
két novellát (347. és 361. szám).
83
 GALAKTIKA
2022. február
A LEGYEK
A
Z ÖRKÉNY SZÍNHÁZ de-
cember 5-i online premierje egy,
a totalitárius hatalom példáját
bemutató előadás volt. Jean-Paul
Sartre első drámája, A legyek 1943-ban író-
dott. Az egzisztencializmus vezéralakja, sza-
badság és a bűnösség kettősét elemzi nagyívű
munkájában. Az ember bűnét megbánva válik
szabaddá, vagy azért lesz bűnös, mert szabad-
ságvágyában azt teszi, amit akar. A jó és a rossz
emberi minőségét teszi mérlegre. Van-e értel-
me a bűntudatnak, és nélküle létezik-e jóság?
Sartre görög mitológián alapuló történe-
te a régmúltban, Argosz városában játszó-
dik. A kollektív bűntudat nyomasztó terhét
hordozza a város összes lakosa, valamikori
királyuk, Agamemnon meggyilkolása mi-
att, amit nem ők követtek el. A városban a
volt király gyilkosa, Aigiszthosz (Znamenák
István) és Klütaimnesztra (Für Anikó) ural-
kodik. Klütaimnesztra Agamemnon felesége
volt, aki kiszolgáltatottan élt vele, de potenci-
ális áldozattá válik annak gyilkosa mellett is.
Aigiszthosz diktatórikus uralma tartja fenn
népének bűntudatát. Örök bűnbánásra ítéli
őket, saját bűnét vetíti ki rájuk, mert képtelen
felvállalni tettét egyedül. 15 év elteltével kez-
di felismerni, hogy élete üres és sivár, mely-
nek oka népének örökös szomorúsága, amit
ő maga okozott. „Ha alattvalóim lelkének
mélységes kútjába nézek, a saját arcképemet
látom”, „Most már, ha így magamba nézek,
azt látom, hogy sokkal hallottabb vagyok,
mint Agamemnon király” – hangzik el Ai-
giszthosz monológjában. A törvény szerint
tilos a bosszú és a vérontás, de a meggyilkolt
király fia, Oresztész öntudatra ébred, és kész
84 Világűrt jelentő deszkák
megbosszulni apja halálát. Fel akarja nyit-
ni az argosziak szemét, és feloldozni őket a
bűntudat alól. Meggyilkolja a királyt, és sa-
ját anyját is. Testvére, Elektra mellé áll, de
lassan kétségbe vonja szándékát, s egyre job-
ban hatalmasodik el rajta a bűntudat. Végül
megbánja, hogy felbujtatta Oresztészt, nem
gondolta, hogy ilyen a bosszú, és hogy a gyil-
kosság nem ad számára feloldozást. Anyjának
halála megmérgezte boldogságát. Ráébred
arra, hogy anyja ártatlan volt, ugyanolyan ál-
dozata a helyzetnek, mint ő maga. Megjelen-
nek a bűntudat istenasszonyai, az Erinnüszök
(a legyek), akik árnyként nehezednek a bűnö-
sök lelkére, és a magány falait vonják köréjük.
A  testvérek másképpen éreznek, Oresztész-
nek nincs lelkifurdalása, míg Elektra felisme-
ri a szabadság árának nyomasztó terhét.
A színdarab látványának alapszíne a feke-
te, a kosztümöket is többnyire komor, fensé-
ges elegancia jellemzi. Egyedül Elektra hord
tréningfelsőt, majd a gyász ünnepén csak ő
jelenik meg fehér ruhában, menyasszonyi fá-
tyolban. Oresztész szintén fehéret visel. Für
Anikó remekül testesíti meg a frusztrált és
mazochista uralkodónőt, árad belőle a szexu-
alitás, de úgy, hogy közben végtelenül kiszol-
gáltatott. Fekete, hosszú, uszályos szaténru-

hája erősen dekoltált és kihívó. Ő jeleníti meg
az anya, a feleség, a nő minden aspektusának
nyomasztó sorsát, melynek csak vesztese le-
het. A színpadi háttér teljesen fekete, mely-
ben Fekete Anna látványterve rendkívüli és
szokatlan: fél tucat koporsószerű téglatest
és kocka, melyek a legkülönfélébb módokon
kombinálhatók. A színészek maguk mozgat-
ják, emelik a hasábokat, közösen építik, rak-
ják, formálják a teret a jelenetekhez. Az egyik
pillanatban mintha koporsók, máskor emel-
vények lennének. A királyi pár egyes jelenetei
egy üvegkockában játszódnak, ez a színpad
legmagasabb díszleteleme, mely trónusként
is értelmezhető. Ezekkel a kocka és hasáb ele-
mekkel és formákkal minden jelenetben más
alakzattá változtatják a színpadi képet.
Fizikailag nagy teljesítményt igényel a
szereplőktől a darab, de legalább akkora lel-
ki terhet nyom a vállukra is mély drámai
mondanivalója miatt. A szereplők gyakran a
téridomok belsejébe bújnak, ahol a saját kor-
látaik közé vannak szorítva. A koporsószerű
dobozok belül fehérek, ami a szereplők belső
lelki tisztaságára utal. Vérrel áztatott hófehér
ruhájuk még hangsúlyosabbá válik a fehér
Világűrt jelentő deszkák
GALAKTIKA
2022. február
Fotók: Horváth Judit
háttérben, és keretbe foglalja az amúgy meg-
lehetősen felkavaró látványt.
A rendező, Hegymegi Máté munkáját di-
cséri a remek dramaturgia. Az egész előadás
voltaképpen a jó és a rossz gondolatkörére
épül, a fekete-fehér színpadi látvány is ennek
szimbólumaként jelenik meg. Jupiter (Nagy
Zsolt), a legfőbb tanító megakadályozza, hogy
a testvérpár a legyek áldozatává váljon, de
feltételekkel: ha megbánják tettüket, az áldo-
zatok trónjára ülteti őket, hogy együtt éljenek
bűnükkel, mint elődeik. A mély érzelmi mon-
danivaló két nagy tudású művész, Murányi
Márta és Szathmáry Judit játékával lesz teljes
az Erinnüszök, a legyek szerepében, akiknek
énekét Tarr Bernadett baljóslatú zenei aláfes-
tése teszi még drámaibbá.
Lélekbe hatoló előadást láthattunk sok
tanulsággal, rendezői leleményességgel és
remek színészi játékkal. Mély értelmű filo-
zófiai kérdéseket feszeget, melyek időtállóak,
korunk társadalmának moralitásával kapcso-
latban is. A darab drámai atmoszféráját óva-
tosan szabad csak belélegezni.
Kis Judit
85
 GALAKTIKA
2022. február

U L A -
B
NEíjas nov e ll a Bármilyen
d
nehezünkre essen
is elképzelni, talán
egy kísértetjárta
G O - ház is csak
HdU je lö
íjra ella
ov
lt
egyvalamire
n
vágyik...
boldogságra.
RLD
WOTASY-
FAdN lölt
íjra jella
n ove

Nyílt nap John Wiswell

a Kísértetdombon
A
POISONWOOD Avenue 133-
as számú háza erősebb lenne,
ha gyilkosság helyszíne lenne.
A  Silver Street 35. alatt van egy
telek, amely még az 1800-as években kiirtott
egy egész családot, és azóta még csak a ház-
tető sem ázott be. 2007-ben még mindig volt
benne annyi erő, hogy csapdába ejtsen egy
civakodó párt végtelen sövénylabirintusában,
ami a fizikai világban harminc négyzetmé-
tert sem tett ki. De a Silver Street 35. szeretett
felvágni.
A Poisonwood 133. fedele alatt mindössze
egyetlen ember lelte a halálát. Még 1989-ben
Blaskó Dorottya visszautasította, hogy elfek-
vőben kezeljék, így két és fél hónapot töltött
azzal, hogy a Poisonwood 133. zsindelyein
fütyülő szelet hallgassa. A ház nap nap után
szívét-lelkét beleadta a műsorba.
A ház visszasírja az 1989-es évet. Azóta túl
sok időt töltött lakatlanul.
86 Nyílt nap a Kísértetdombon
De ma ez megváltozik. Nagyon jól viseli
magát, miközben az ingatlanügynök, Mrs.
Weiss felsöpri a padlót. Az asszony kitesz né-
hány tálka bolti kekszet, és illatosítókat rejt
el a házban, az pedig enyhe szellőt idéz, és
kiterjeszti auráját, hogy elijessze a telekről a
mormotákat. A mai nyílt nap sikerére mind
az ingatlanosnak, mind az ingatlannak nagy
szüksége van.
Betér néhány járókelő. Unatkozó emberek,
akiket jobban érdekel a nassolnivaló, mint a
megjavított csatornázás. A ház kiegyenesíti saj-
gó parkettaléceit, épp úgy, mint amikor az em-
ber behúzza a hasát. A járókelők mindent össze-
sároznak. A ház azonban semmit sem szeretne
annál jobban, hogy valamelyikük egész hátrale-
vő életében csak sarat hordjon belé.
Most egy testes, megroskadt vállú férfi lép
be. Papagájzöld kapucnis melegítője hátán kis
csokifolt virít, de ő a jelek szerint nem is tud
róla. Mrs. Weiss odaint neki, miközben tíz-

perces csevegést folytat egy tehetős párral.
A pár elkövette azt a hibát, hogy megjegyezték:
„gyerekvállaláson gondolkoznak”, az asszony
ugyanis úgy bánik a kerület iskolai statiszti-
káival, mint cowboy a lasszóval. Cipőik aligha-
nem többe kerülnek, mint a házra elvárt előleg,
de az alapján, hogy milyen gyakran néznek a
mobiljukra, nyilvánvalóan már kifelé igyekez-
nének, ahol Mercedesük parkol.
A csokifoltos melegítős körbecsászkál a
Poisonwood 133. szobáiban, a ház pedig oly-
annyira befeszíti parkettaléceit, hogy alapjai-
ban megremeg.
A férfit azonban nem érdekli a padló.
A zöld virágos tapéta gyűrődéseit szemléli, de
olyan arckifejezéssel, mintha a saját hónalját
vizsgálgatná.
A ház elszégyelli magát a meglazult tapéta
miatt. Kiváló minőségű, festett selyem, amely
Mrs. Weiss szerint értéknövelő tényező. A ház
azonban most eltűnődik, vajon nem tudná-e
megszállni a ragasztót, hogy az elengedje a
tapétát, és ezzel örömet szerezzen a férfinak.
Nagyon fontos lenne, hisz a kapucnis több
időt töltött benne, mint eddig bárki, akit az
ingatlanos nem terelgetett. Mintha a férfi
nem érezné azokat az energiákat, amiket a
többiek, vagy ha mégis, akkor sem izgatják.
Viselkedése alapján őt a tapéta izgatja, il-
letve az ablakokon a nagyobbik hálószobába
és a konyhába beáramló természetes fény.
Egy gyerek trappol be a bejárati ajtón,
göndör haját alighanem ő maga fonta három
hosszú copfba. A nyakában lógó ezüst medál
nem megy élénkzöld Hihetetlen Hulk pólójá-
hoz. Könyökét a melléhez szorítja, csokifoltos
kezét karmok gyanánt mereszti előre.
Minden lépése tudatosan nehézkes, így
akarja kihozni csekély testsúlyából a maxi-
mális hatást. A ház úgy tippeli, alighanem
vadászó dinoszauruszt játszik.
A foltos melegítős férfi rápillant.
Nyílt nap a Kísértetdombon
GALAKTIKA
2022. február
– Ana, hol a kabátod? – kérdezi.
– Utálom a ruhákat! – üvölt fel a kislány.
Ana szemlátomást annyira utálja őket,
hogy azonnal megragadja hulkos pólójának
alját, és letépi magáról a ruhadarabot. Arra
azért ügyel, hogy nyaklánca a helyén marad-
jon, miközben pólóját a férfihoz vágja. Az a
kislány után nyúl, de ő átcsusszan a férfi kar-
jai közt, elszáguld Mrs. Weiss és a tehetős pár
mellett, copfjai és nyaklánca lobognak utána.
Fogócskázás közben nyitva hagyják a be-
járati ajtót. A ház tudja, a fűtőolaj drága, így
kísérteties szelet idéz, hogy becsukja utánuk.
Ennek hangjára Ana megpördül tengelye
körül, és az ajtóra mutat.
– Apu, szellemek!
– Ana, ezt már megbeszéltük – feleli Apu.
– Szellemek nincsenek.
– Oda se néztél!
– Nem kell odanéznem, hogy tudjam, mi
nincs ott.
– Mi van, ha anyuci szelleme? – fújtat a
kislány a nyakláncára pislantva.
– Légy szíves, vedd vissza a pólódat! –
hunyja be Apu egy pillanatra a szemét.
Erre Ana a nadrágjának esik.
– A ruha a gyengéknek való!
– Vedd föl, Ana, vagy elmegyünk! – feleli
a férfi, és megpróbálja ráügyeskedni a pólót.
A  kislány ellöki, újabb csokifoltokat ejtve
ruháján. Miközben egymással küzdenek, a
tehetős pár kisurran az ajtón, de ők sem csuk-
ják be.
A ház bezárja utánuk. A fűtőolaj nem olcsó.
A háromszögletű tető miatt a második
szinten csak egy hálószobának jut hely.
Mrs. Weiss olvas Apu gondolataiban, és tá-
madásba lendül:
– Az alagsor roppant tágas, és jól kivilágí-
tott. Nyáron hűvös, télen meleg.
– Magasan lenni úgyis rossz – szól közbe Ana.
87
 GALAKTIKA
2022. február
A négyéves lány alig néz be a szobába,
máris kihátrál. Két kézzel markolja a kor-
látot, ahogy reszkető lábbal botorkál lefelé
a lépcsőn. A harmadik fokra érve már moz-
dulni sem bír.
Apu még a szoba szemrevételezésénél tart,
így nem veszi észre, hogy Ana remegve áll egy
helyben.
Vannak házak, amelyek gyilkosságok vagy
más traumák látomásait küldik lakóikra.
Poisonwood 133. a lánya szédülésének érzését
sugározza Apura. Az nem tudja, hogy másva-
laki fejébe nyert bepillantást, és el sem hinné
ezt, de pillanatok alatt a lépcsőn terem. Ana
addig kapaszkodik apja nadrágszárába, amíg
biztonságban nem érzi magát.
Poisonwood 133. csak finom érintésre képes,
de tudja, hogyan éljen vele. A kísértés művészet.
Az alagsor csak félig van a föld alatt, így
ablakai a frissen nyírt elülső kert füvének
magasságában nyílnak. Ana egy percig csak
kuncogva nézegeti a tájat. Majd körbeszáguld
az alagsorban, a kombinált kazánház/mo-
sókonyhától a kamrán át a két üres szobáig.
Azokból tökéletes háló és játszószoba lehetne.
Ana átmegy a nyugati szobába, és kijelenti:
– Apu! Megtarthatsz minden szellemet,
amit kiirtasz innen!
– Az egyikben lehetne akár az irodája is
– javasolja Mrs. Weiss. – Nem azt mondta,
hogy távmunkában dolgozik? A Google Fiber
a jövő évben lép be a környékre.
– Többet szeretnék otthonról dolgozni –
mondja Apu. – Szoftvermérnök vagyok, ezen-
kívül egy szkeptikus podcastot vezetek. Talán
már hallott is rólunk.
A ház nem sértődik meg. Elvégre ő sem
hisz az emberi szellemekben.
Ana oda-vissza ugrándozik a két szoba
közt, újra és újra szemügyre véve azokat, hát-
ha megnőnek. De ilyen trükköt a ház nem
ismer.
88 Nyílt nap a Kísértetdombon
– Alhatnánk szomszédos szobákban. Mit
szólsz? – kérdezi Apu.
– De én egy nagy dinószobát akarok! – fe-
leli Ana.
– Nagy dinoszaurusz lesz belőled. Mit
szólsz akkor az emeleti szobához?
Ana felső ajka úgy felszalad, mintha el
akarna szökni. Nyilvánvalóan nem fogadja el
az emeleti szobát, a földszinten pedig csak a
nagy hálószoba van. Ennek hiszti lesz a vége,
az pedig mindent elronthat.
Így hát Poisonwood 133. kijátssza az ütő-
kártyáját. Minden tisztességes kísértetház-
nak van legalább egy titkos szobája. Blaskó
Dorottya itt varrogatott, amikor nem akarta,
hogy zavarják, egy olyan helyiségben, amit
családtagjai sem tudtak megtalálni. Tökéletes
hely lenne Anának, hogy ott nőjön fel. Talán
még varrni is megtanulhat.
Az ajtó egy kedves kiscicát idéző hangon
nyílik meg előttük. A felnőttek megrökö-
nyödnek, mivel határozottan nem rémlik ne-
kik, hogy itt szoba lett volna. Ana nem esik
zavarba, hanem máris rohan felfedezni.
– Izé, ezt a szobát nem szoktuk megmu-
tatni – próbálja Mrs. Weiss mentegetni ma-
gát. Pánikba esik, veszélyeztetési pereket lát
maga előtt.
Nem érti, hogy Poisonwood 133. épp nyél-
be üti neki az üzletet.
A szoba mélyre nyúlik, széles ablakát oda-
kintről több mint húsz éve nem látta senki.
Egy hintaszék mellett varródoboz áll, mely-
nek bélését skarláttal és királykékkel hímez-
ték ki, az ablak alatt pedig egy nagy rokka
található, amelynek még mindig hobbiillata
van. Sok nagyszerű ruhának kellett volna ki-
kerülnie e helyiségből. A betonpadlón néhány
repedés látszik. De semmi olyasmi, amit egy
szerető apa ne tudna kijavítani kislánya nagy
dinószobája kedvéért.
– Ana – szól Apu –, maradj mellettem!

Ana oda sem figyelve egyenesen a rokká-
hoz szalad. Kis kezével megragadja a kerék
küllőit, és az ajtó felé fordul:
– Olyan, mint anyucié!
– Óvatosan, az nem a miénk… – kezde-
né Apu.
Ana körbefordítja a kereket, hogy megmu-
tassa a felnőtteknek, mit tud. Nagyot ránt a
szerkezeten, mielőtt a ház még ellentarthatna
neki, mire az egész recsegve megremeg. Egye-
nesen a kislányra borul, és a padlóra taszítja.
Apu megragadja a vállát, és kihúzza a
megrepedt kerék meg a pedálok közül. Anát
leköti a bömbölés, így nem veszi észre, hogy
nyaklánca a rokkába akad. A vékony lánc el-
szakad, a medál pedig beesik a padló egyik
repedésébe. A ház akaratlanul is beszippant-
ja, mint valami spagettit. Aztán megpróbálja
kiköpni.
Apu mellkasához szorítja Anát, hogy a kis-
lány majd megfullad, és csak ezt ismételgeti:
– Jól vagy? Jól vagy?
– A keze – mutat rá Mrs. Weiss.
– Jól vagy?
– Hadd csináljam meg! – nyújtogatja Ana
két kezét a törött rokka felé. Az egyik vérzik,
mégis arra használná, hogy helyrehozza a hi-
báját. – Eressz, Apu, megcsinálom! Különben
szomorúak lesznek a szellemek!
Ez végül megtöri Apu aggódó transzát, ő
pedig hóna alá fogja a lányát, nem is törődve
annak rugdalózásával. Lendületesen a lépcső
felé indul.
– Nem. Én figyelmeztettelek, most pedig
elmegyünk.
– Apu, ne!
– Elég volt. Köszönj el! Látod, hogy a szel-
lemek nem köszönnek vissza? Tudod, mi-
ért nem?
A házat elönti a vágy, hogy rájuk csapja az
ajtót, és csapdába ejtse mindannyiukat. Aput,
Anát, még Mrs. Weisst is arra kényszerítené,
Nyílt nap a Kísértetdombon
GALAKTIKA
2022. február
hogy egy örökkévalóságot töltsenek a rejtek-
szobában, ahol mind ruhákat varrnak majd,
nyáron hűvösben, télen jó melegben. Ő pedig
menedéket ad nekik a világ minden szélviha-
ra ellenében. Szüksége van rájuk!
A fantomszoba ajtaján megremegnek a ki-
lincs és a zsanérok, ahogy Poisonwood 133.
önmagával küzd. E pillanatban megérti, mi-
től lesz egy otthon gonosszá. A gyilkos házak
nem bírják a magányt.
A Poisonwood Avenue 133. erősebb lenne,
ha gyilkosság helyszíne lenne. De ő nem az.
Nyitva tartja az ajtót, miközben Apu kici-
peli bömbölő kislányát az alagsorból; Ana ar-
tikulálatlan hangja végigvisszhangzik a ház
rejtett zugain. A férfi hátra sem néz, ahogy
felviszi a lányt a lépcsőn, majd ki a bejárati
ajtón. Ezúttal viszont nem felejti el becsukni
azt maga mögött.
Poisonwood 133. nyitva hagyja a titkos ajtót,
abban a reményben, hogy valaki majd csak
visszajön. A padló repedéseit befeszíti, és ki-
pöcköli a nyakláncot anélkül, hogy az akár
csak megkarcolódna. A medál belsejében egy
széles orrú, büszke tekintetű nő arcképe lát-
szik. Nagyszerű kísértet lehetett volna belőle.
A ház ekkor már egy fantomlakóval is beérné.
Lassan telik a délután. Négy újabb látoga-
tó érkezik, de egyik sem marad annyi időre,
hogy kincset keressen az alagsorban. Egyik
óra vonszolódik a másik után, Mrs. Weiss pe-
dig ideje nagy részét a mobiljával tölti.
Talán fél óra lehet még a nappalból, ami-
kor odakint leparkol egy piros szedán. So-
főrje még álldogál kint két percet, mielőtt
bekopogna. Apu az.
– Ulisses – mosolyodik el Mrs. Weiss
kényszeredetten, ahogy ajtót nyit. – Anával
minden rendben?
– Csak egy karcolás. Köszönöm, hogy az
előbb olyan megértő volt.
89
 GALAKTIKA
2022. február
– Nagyon sajnálom – feleli az asszony. – Én
mondtam az embereimnek, hogy ürítsenek ki
mindent!
– Nem látott egy nyakláncot? – kérdi a fér-
fi. – Ana állandóan hordja, de most elveszett.
– Körülnézhetünk – tárja ki Mrs. Weiss az
ajtót. – Hogy nézett ki?
– Ana anyjának a képe van benne. Egyike
a kevés ajándéknak, ami megmaradt tőle.
– A maga felesége volt?
– Az lett volna. – Miközben körülnéz a
nagy hálószobában, a férfi arckifejezése még a
helyiségnél is üresebbnek tűnik. – De baleset
érte a házunk tűzlétráján. Leesett.
– Ó, ez borzasztó!
– Anának jelenleg minden vigaszra szüksége
van. Szóval ha megtaláljuk, az életmentő lehet.
Tovább keresgélnek, de a férfi olyan fáradt,
hogy minden lépése nehézkesnek tűnik. Kész
csoda, ha el tud vánszorogni a motelben ki-
vett ágyig, nemhogy még egy nyakláncra
vadásszon. A ház évek óta nem látott olyan
embert, akinek ilyen nagy szüksége lett volna
saját otthonra.
– Nekem is volt valami hasonlóm, amikor
apám itthagyott minket – jegyzi meg Mrs.
Weiss. – A kislány úgy érzi tőle, mintha az
anyja szelleme még mindig vele lenne?
– Engem nem vigasztalnak a babonák.
– A  férfi kimerültsége megvetésnek adja át
a helyét, mintha csak kihívná a házat, hadd
próbálkozzon. – Ana anyja pedig ateista volt.
A házat megkísérti a gondolat, hogy életre
szóló sokkot okozzon Apunak, amikor oda-
dobja neki a nyakláncot. Egyszerre kapná
meg szerelmének fényképét és a ház erejének
bizonyítékát.
A férfinak azonban nem arra van szüksége,
hogy higgyen a kísértetekben. Megereszke-
dett vállával, a lánya ennivalójával összekent
ruhájában, amint épp megpróbálja összefol-
tozni szétesett életüket.
90 Nyílt nap a Kísértetdombon
Amire szüksége van, az egy győzelem.
Így a ház összeszedi minden erejét, hogy
fellevitálja a nyakláncot az alagsori lépcső
legfelső fokára. Ahogy az ékszer elfordul,
megcsillan rajta a fény, és bevilágít a fenti
nappaliba.
Apu saját erejéből talál rá. Lehajol, hü-
velykujjával megsimítja szerelme képmását.
Úgy sóhajt fel, az orrán keresztül kieresztve a
levegőt, mintha azt kívánná, bárcsak ő is be-
lebújhatna a medálba.
A ház hagyja, hogy a férfit elöntse a büsz-
keség. Erre a pillanatra mindig emlékezni fog
az eljövendő, hideg évek során, amíg csak le
nem dózerolják.
Apu feláll, de a nyakláncot otthagyja a föl-
dön. A ház megpróbál figyelmeztető látomást
küldeni neki, hogy el ne felejtse, miért jött.
A szellemkép azonban nem befolyásolja a
férfit.
Kimegy a ház elé, ahol Ana ül az autóban,
feldagadt szemét és taknyos orrát törölgetve.
– Lehet, hogy itt van valahol. Segítesz ke-
resni? – kérdi Apu.
A ház nem tud sírni. A csövekben épp csak
egy kis levegő mozog.
Ana kikászálódik a kocsiból, és becaplat a
Poisonwood 133-as házba. Fölöslegesen hosz-
szú időt tölt a konyhában szöszmötölve, pedig
ott alig járt az első alkalommal. Apu eljátssza,
hogy még a valóságosnál is rosszabb nyomo-
zó, és az üres folyosókat nézegeti célzatosan,
hogy láthassa, amikor Ana végül megpillant-
ja az alagsor bejáratát.
– Anyuci! – kiált fel a kislány. A lépcsőn
ülve nyakához szorítja a medált, hangja pe-
dig olyan érzelmektől reszket, amelyek el sem
férnek kis testében. – Anyuci visszajött!
– Akkor megtaláltad? – kérdezi Apu.
– Mondtam, hogy itt lesz! Anyuci azt akar-
ta, hogy meglegyen!
– Ez nem anyukád műve, Ana.

– Ezt nem tudhatod – utánozza apja hang-
ját a kislány, az orrát ráncolva.
– Te találtál rá – teszi rá Apu a kezét a me-
dálra. – Senki más. Nincs szükséged szelle-
mekre – koppint most a kislány halántékára
–, mert anyukád legjobb részei itt élnek te-
benned.
Ana fátyolos szemmel pillant fel apjára.
Poisonwood 133. számára sosem volt en-
nél világosabb, mit is akar nyújtani lakóinak,
mint éppen most, e szülőt látva. Falaiban pró-
bálja megőrizni a férfi hangjának csengését.
– Á-á, a szellemek hagyták itt – szólal meg
ekkor a kislány.
Ezzel visszavonul a nappaliba, hogy a késő
délutáni napsugarakban ugrándozzon, nyak-
láncát a fénybe tartva.
A józan ész egyelőre legyőzetett. Apu nem
vitatkozik tovább. A falnak támaszkodik, az
ellenszenves tapétának, magától értetődő-
nek véve a ház jelenlétét. Az egy kis dalla-
mot játszik a zsindelyeken, ugyanazt, amely-
lyel Blaskó Dorottyát is megnyugtatta még
1989-ben.
– Mrs. Weiss? – szólal meg végül.
– Kérem, hívjon Carolnak – feleli az asz-
szony, aki úgy tesz, mintha nem ólálkodott
volna egész idő alatt alig pár méterre tőle. –
Nagyon jól bánik Anával. Vannak emberek,
akiken rögtön látni, hogy értenek a gyere-
kekhez.
– Három alagsori szoba. Ez így elég nagy
ház ennyi pénzért, nem?
– Csak egy család kell ide, hogy otthonná
váljon.
Poisonwood 133-at sokkal jobban elbűvöl-
né e mondat, ha nem hallotta volna ma már
nyolc alkalommal.
– Tetszik, hogy milyen sok helye lenne
Anának. Bőven van hová futkosni. Ő pedig
imád futkosni. Egyszer még nagy atléta lesz
belőle.
Nyílt nap a Kísértetdombon
GALAKTIKA
2022. február
– Úgy érzem, hogy ez a ház boldogabbnak tű-
nik, amikor maguk itt vannak. Illik magukhoz.
A ház látja, hogy a férfi szeretné kijelenteni:
nem hisz az ilyesmiben. De végül azt mondja:
– Nekünk olyan hely kell, ahol mindent új-
rakezdhetünk.
– Körülnéz még egyszer? – nyújt felé Mrs.
Weiss egy mappát a ház adataival, és az alag-
sor felé int.
– Igen. Kösz – veszi át a férfi a papírokat.
– Amíg Ana idefent játszik, megnézhetnénk,
milyen annak a varrószobának a hangszigete-
lése. Fura, de arra gondoltam, hogy jó stúdió
lenne a podcastnak.
Ha a házak nevetni tudnának! A férfi olyan
nyíltnak és őszintének hangzik.
E fáradt szkeptikusnak sosem kell megtud-
nia, hogy a stúdiója fizikailag nem is létezik.
Ha megtalálja valaha a Poisonwood 133. alap-
rajzát, Occam borotváját alkalmazva majd le-
vágja mindazt, amit nem ért. A háznak nincs
szüksége rá, hogy higgyen benne; elég, ha hisz
magában és a lányában. A ház nem vár hálát.
Ugyanúgy próbál segíteni a férfin, ahogy Anán
az apja. Ha van olyan lény a világon, ami egy
szülő türelmével rendelkezik, az egy kísértet.
Szanyó Albert fordítása
John WISWELL
Amerikai szerző, aki 2005-ben került ki vermonti
egyeteméről, ahol már javában írta rövid törté-
neteit saját és barátai szórakoztatására. Ezeket
először saját blogján publikálta, majd különböző
online irodalmi felületeken. Az egyik ilyen (Every
Day Fiction) válogatás-antológiájában jelent meg
első ízben nyomtatásban, 2011-ben. Egy évvel
később már az SF Signal cikkírójaként bukkant
fel. Alapvetően vonzódik a humoros, rövid törté-
netekhez, de ez nem veszi el a kedvét attól, hogy
több regényen is dolgozzon egyszerre. Itt közölt
novelláját 2021-ben rekord mennyiségű díjra je-
lölték, melyek közül a Nebulát el is nyerte.
91
 GALAKTIKA
2022. február
Messzebbre látni
térben és időben
A
JAMES WEBB Űrteleszkóp
(JWST) hosszú készülődés után
decemberben végre útjára indul-
hatott, hogy betekintést nyújt-
son univerzumunk távoli múltjába. Sokan a
Hubble utódjaként hivatkoznak rá, bár kül-
detése valamelyest eltér a több mint húsz éve
szolgálatot teljesítő teleszkópétól. A JWST kö-
zeli és közepes infravörös hullámok érzéke-
lésére lett tervezve, hogy olyan égitesteket és
jelenségeket figyelhessen meg, melyek a Ős-
robbanás után 180 millió évvel keletkeztek.
A Hubble ezzel szemben csupán 400 millió
évvel az Ősrobbanás utáni objektumokat ké-
pes érzékelni. A JWST nem csak az érzékelési
tartományában különbözik elődjétől: közeli
Föld körüli (LEO) pálya helyett a bolygónk-
tól másfél millió kilométeres távolságra lévő
Lagrange-pontban fog állomásozni.
A JWST egyik legfontosabb és leglátvá-
nyosabb eleme a tizennyolc darab hatszög-
letű szegmensből álló főtükör, mely arany-
bevonatot kapott. A tükör átmérője hat és
Indítás előtti utolsó nyitási tesztek a James Webb Űr­
teleszkóppal
92
A becsomagolt JWST felkészül, hogy felkerüljön az Ariane
5 hordozó tetejére
fél méter, az eddigi legnagyobb, mely vala-
ha űrtávcsőhöz készült. Szegmensei precíz
mikromotorokkal egyenként állíthatók, ezzel
távolról változtatható a fókusza. A tudósok és
mérnökök szerették volna elkerülni annak a
lehetőségét, hogy hasonló probléma merüljön
fel, mint a Hubble főtükör esetében. A James
Webb Űrteleszkóp javítására a nagy távolság
miatt jelenleg még elméleti lehetőség sincs.
A tükör nem az egyetlen kihívás volt a mér-
nökök számára. Mivel a JWST infravörös tar-
tományban készít képeket, ahhoz, hogy ezek
zavarmentesek és élesek legyenek, a teleszkóp
műszereit és a tükröket -200 Celsius-fok alatt
kell tartani. A világűr vákuumában ez azért
nagy kihívás, mivel a hő elsősorban sugárzás-
sal terjed, ami azt jelenti, hogy a közvetlenül a
Napból érkező sugárzás mellett akár a Földről
visszaverődő fény is melegítheti az eszközt.
A megoldást egy több mint húsz méteres, több-
rétegű fóliából álló védőernyő jelenti, mely
visszaveri a hőt, ezáltal megfelelő hőmérsékle-
ten tartva a távcső optikai alkatrészeit.
Obszervatórium

A James Webb Teleszkóp több mint hatméteres főtükre
nyitott állapotban
A teleszkóp ugyan feleakkora tömegű,
mint a Hubble, viszont mérete majdnem a
hatszorosa. Ez már az eredetileg tervezett
2007-es felbocsátás esetében is problémát
jelentett volna, hiszen – a Space Shuttle-t is
beleértve – nem fér el egyetlen hordozó rak-
terében sem. A feladat nem teljesen ismeret-
len az űrmérnökök számára. Nagy felületű
napelemeket, speciális antennákat vagy mé-
rőárbocokat rendszeresen becsomagolt álla-
potban kell indítani, így ezek csak az űrben
nyílnak ki, kerülnek eredetileg tervezett po-
zíciójukba. A JWST esetében azonban két, a
küldetés szempontjából elsődleges alkatrészt
kellett behajtogatni egy Ariane 5 rakéta rak-
terébe. Mivel az Ariane 5 „csomagtartója”
csupán négy méter átmérőjű, ezért nemcsak
a hővédő ernyőt, de a teleszkóp főtükrét is be
kellett csomagolni indítás előtt. Ez hatalmas
kockázatot jelent a küldetés szempontjából,
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
GALAKTIKA
2022. február
hiszen ha a tükör nem nyílik ki megfelelően,
a távcső nem tud képeket készíteni. Amennyi-
ben a hővédő ernyő nyitás közben elszakad
vagy beragad, és nem biztosít teljes árnyé-
kolást, a képek nem lesznek kellően tiszták.
Annak érdekében, hogy ez a kritikus művelet
rendben menjen, a mérnökök minden lépését
alaposan letesztelték és előre elpróbálták még
a földi tesztek során.
A James Webb Űrteleszkóp 1996 óta készül,
és az elmúlt bő tíz évben többször kitolódott a
tervezett indítás dátuma. Már-már úgy tűnt,
hogy a gigantikus vállalkozás egy soha véget
nem érő fejlesztésbe torkollt. Tavaly azonban
ismét felpörögtek az események. A  sikeres
tesztek után a mérnökök megkezdték az űr-
távcső becsomagolását, és az év végére min-
den a helyére került. Karácsonyi ajándékként
december 25-én a James Webb Űrteleszkóp
elstartolt. A precíz pályára állításnak köszön-
hetően elég üzemanyag maradt, hogy a terve-
zett tíz év helyett akár tovább is üzemképes
maradjon. Jelenleg a beüzemelési fázis zaj-
lik, melynek legkritikusabb pontján már túl
vagyunk. Mind az árnyékoló ernyő, mind a
tükrök megfelelően kinyíltak. Az első képek
a kalibrálás és a végső tesztek után készülnek
el, melyekre még közel fél évet várni kell. Utá-
na viszont távolabb tekinthetünk univerzu-
munkba, mint valaha.
Bodó Zsófia és Góczán Bence
93
 GALAKTIKA
2022. február
A Hindukus zöld kincse
V
AN AFGANISZTÁNBAN egy
varázslatos hely, amely legalább
olyan izgalmas, mint Shangri-
La vagy Sambhala képzeletbeli
városa. De ez a völgy valóban létezik, és a
Hindukus-hegység igazi kincse.
A Pandzsír-völgy Afganisztán északkele-
ti részén található, több ezer méter magas
hegyek között. A több mint 100 kilométer
hosszú völgy zöld oázisként húzódik a kopár
csúcsok között. A Pandzsír folyónak hála a
vidék termékeny, és bő 100 000 embernek
nyújt otthont, akik zömében tádzsikok.
A völgy évezredek óta fontos kereske-
delmi útvonal, csak erre lehet eljutni a
Hindukus két fontos hágójához. Nagy Sán-
dor hadai is erre vonultak, amikor Indiát
akarta meghódítani.
A völgy mindig is a nagyhatalmak cél-
pontja volt, de különleges fekvése miatt
sosem sikerült meghódítani. Egy-egy szűk
be- és kijárata van, magas, kopár, járhatat-
lan hegyek veszik körül. Csekély erővel is jól
védhető. Évszázadokon át jól őrizte függet-
lenségét. Bár az egész terület brit fennható-
ság alá került, a völgyet nem sikerült meg-
hódítaniuk. A szovjet megszállás idején pár
hónap alatt elfoglalták az egész országot, de
94 Kő kövön
a háború 10 éve alatt ezt a részt nem sikerült
uralmuk alá hajtaniuk. Most éppen a táli-
bok próbálják elfoglalni, de ők is kudarcot
vallottak.
A völgy nem csak a termékenysége és a
kereskedelmi útvonal miatt fontos. Má-
sik legfontosabb zöld kincse a smaragd.
A  völgyet körülölelő hegyekben számta-
lan kisebb bánya működik már évezredek
óta. Már idősebb Plinius is megemlékezett
ezekről a smaragdokról a Kr. e. 1. században
írt munkájában. A bányák még mindig bő-
ségesen ontják a drágakövet, ez is az alapja
függetlenségüknek, ebből tudnak fegyvert
vásárolni.
A helyiek leleményes emberek. A szovjet
bombázások után átkutatták a krátereket,
mert a robbanások drágaköveket fordítot-
tak ki a földből. A fel nem robbant bom-
bákat szétszerelték, és a robbanóanyagot a
bányákban használták fel. Ezeket egyébként
veszélyes megközelíteni, nincs szervezett
kitermelés, minden tárnának saját gazdája
van, akkor robbant, amikor kedve tartja.
Ha azonban békés céllal mész, például ke-
reskedni, smaragdot vásárolni, a helyiek hi-
hetetlenül kedves vendéglátó házigazdák.
A SMARAGD intenzív színének köszönhetően elképesztően sok érzelmet szabadít fel. Talán
ez az egyik oka, hogy több ezer éve ennyire népszerű ez a drágakő. Zöld színét a kristályrácsba
beépülő króm és vanádium adja.

Nem állíthatjuk, hogy a SMARAGD tökéletes drágakő. Sokkal inkább bizonyíték arra, hogy
a tökéletlenség is lehet szép. Rendkívül ritka, ha egy SMARAGD nem tartalmaz zárványokat.
Pontosan a zárványok miatt fordulhat elő, hogy a smaragd keménysége ellenére meglehetősen
sérülékeny. Ez teszi olyan nehézzé az ékszerekbe való beillesztését.

A SMARAGD lenyűgöző megjelenése a Fatumjewels Galéria ter-

vezőit is rabul ejtette, mint már oly sok embert az idők folyamán.
A Fatumjewels webáruházban megtalálod a hozzád legjobban illő
smaragd ékszert, akkor is, ha egyedi modellre vágysz.

EGYEDI FORMATERVEZÉS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TRENDEK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

 GALAKTIKA
2022. február
SEF
JÓZ T IzL A-
T
Adíjas s e r ző
Y hogy aztán
DÉR O R-
B
TI s szerző
díja
RAI
MÁ DOR-
SÁíjaNs szerző
d Majoros Sándor
A kölcsöntest
N
E HIGGYE EL, hogy itt ácsor-
gunk a híd előtt, mondja valaki.
Elmosódott alakok lebegnek,
mozognak mindenütt, akárha se-
lyempapíron át tanulmányozná az utca forgal-
mát, de így is fölfedezhető a színek és hangok
szédületet okozó mélysége és magassága, amely
így együtt és egyszerre nemcsak újszerű, ha-
nem menekülésre késztető módon félelmetes.
Az a hang pedig mintha olvasna a gondo-
lataiban: ne erőlködjön, mondja, ez nem az a
valóság, amelyhez hozzászokott, hanem egy
másik, átmeneti.
Lassan tisztul a kép: forgalmas nagyvárosi
út szélén áll, kicsit távolabb piros-fehér színű,
tömzsi villamos billeg. A sínek ívelt hídra fut-
nak, amely széles, nyugodt áramlású folyón
túlra vezet. A korlátok mellett mindkét olda-
lon kovácsoltvas lámpák, és amennyire ez ki-
vehető, középen egy kisebb építmény, talán a
híd védőszentjének szobrát magába foglaló be-
96 A kölcsöntest
Ön mit
választana,
a lassú
hamvadást,
vagy pillanatnyi
ragyogást,
menthetetlenül
kialudjon a
láng?
ugró, fölötte az eső ellen oltalmat adó keskeny
cseréptetővel.
Az a férfi, aki megszólította, viselkedésével,
öltözködésével tökéletesen azonosul ezzel a
szemfájdítóan tarka, mozgalmas, de számára
idegen várossal. Sosem járt itt, és azt sem tudja,
milyen módon került ide, de ha firtatná, kide-
rülne róla, hogy nem méltatta figyelemre ezt
a régi, felületes ismerőst, akivel talán együtt
szálltak le a villamosról.
A bizonytalansága természetes és magától
értetődő azok után, hogy négy évig kómában
feküdt, mondja a férfi. Ha pedig azt is hozzá-
tesszük, hogy egy élettel teli, vibráló környe-
zetben tért magához, akkor nem is lehetne na-
gyobb zavarban.
Ez valami tréfa?, kérdi furcsa, idegen han-
gon. Emlékeznie kéne erre az alakra, de nem
megy. Ne gyötörje magát, mosolyog rá az is-
meretlen. Fogadja el ezt a helyzetet olyannak,
amilyen: kapott egy kölcsöntestet, de csak any-

nyi időre, amíg átmegy vele a hídon. Bármilyen
lassan is, de folyamatosan mozognia kell. Ha
megtorpan, három szívdobbanásnyi idő után
visszazuhan oda, ahonnét idekerült, és újabb
alkalmat már nem fog kapni. Ennyit sikerült
kiharcolnom, de ha ügyesen sáfárkodik, ez is
kitesz legalább negyed órát.
Akkora képtelenség ez, hogy fölér az égig,
de éppen emiatt, hogy ilyen hatalmasra nőtt,
mintha az igazság csíráját is magában foglalná.
Haloványan és bizonytalanul, de mintha rém-
lene is, hogy valahol messze innen, és nagyon
régen, valami nem úgy alakult, ahogy szerette
volna. Nem tudni, mi okból, de hanyatt feküdt,
és az eget nézte, amikor a szeme sarkába finom
remegéssel befészkelődött egy vékony, sötét csík,
és mint a dagályhullám maga alá gyűrte a vilá-
gosságot. Onnantól nem emlékezett semmire.
Négy éve történt?, kérdezi szinte önmagától,
és a férfi azonnal rábólint. Az állapotát sta-
bilnak mondják, de ez azt jelenti, hogy nincs
remény a gyógyulásra. A központi idegrend-
szere visszafordíthatatlanul károsodott, és bár
a szíve még évekig fenntarthatja a keringését,
semmi sem garantálja, hogy nem áll le néhány
perc múlva.
De én itt állok a magam teljes valóságában!,
tárja szét a karját abban bízva, hogy a mozgás
majd helyreigazítja. Így is történik, mert az
a baleset, amire a férfi célozgatott, most már
elődereng: a kocsi elé kiugrott egy őz, ő pedig
félrerántotta a kormányt. Mintha hullámvasút-
ra került volna: pörgött, forgott vele minden, és
amikor a forgás abbamaradt, csak az eget látta
maga fölött, amíg be nem sötétedett.
Ne várjon tőlem magyarázatot, fogadja el,
hogy ez egy ajándék, mert másoknak még eny-
nyi sem jutott, mondja a férfi, és int, hogy in-
duljon el.
Előtte ott feszül a híd, rajta felszabadult, vi-
dám sokaság ballag mind a két irányba. Anyu-
kák gyerekeikkel, egymást ölelő, a vízbe érmét
A kölcsöntest
GALAKTIKA
2022. február
hajító szerelmespárok, szürke öltönyös, akta-
táskás fiatalok, fényképezőgépeket babráló tu-
risták tűnnek ki a tömegből.
Megálljunk, mondja, és a férfihoz fordul, mi ez
az egész? Valami bűvésztrükk, vagy csak átverés?
Egyik sem, mondja a kísérője. Egyedül magán
múlik, hogy elhiszi-e, amit lát és amit hall. Nincs
tükröm, hogy megmutassam a képmását, pedig
akkor megértené, hogy kölcsöntestben mozog.
Többet nem árulhatok el. Teljesen egyéni döntés
kérdése az, hogy megindul, vagy itt marad, és
miután én távoztam, három másodperc múlva
visszakerül oda, ahol eddig volt.
És mi lesz velem, ha átérek a túloldalra?
Meghal.
Csak így, egyszerűen?!
Nem egészen. Ez sokkal bonyolultabb, mert
mondhatnám azt is, hogy visszakerül a kómá-
ba, de onnét már nem lesz újabb alkalma a ki-
ruccanásra.
Rendben van, tegyük fel, hogy elfogadom,
vagy inkább elhiszem ezt az abszurd históriát,
mert mintha nem úgy viselkednének az izma-
im meg az ízületeim, ahogy az tőlük elvárható,
és arra is emlékszem már, hogy karamboloz-
tam, ami után jött egy furcsa, homályos álla-
pot. Ebből a kalandból nem keveredhettem
ki sértetlenül, makkegészségesen, abban biz-
tos vagyok.
Jó az irány. Mi ellenvetése van mégis?
Az, hogy csak negyed órát kapok! Ez olyan,
mint valami gonosz tréfa! Miért nem hosszab-
bítják meg a sétámat határozatlan ideig?!
Negyed órába sok minden belefér. Az idő
csodálatos, sehol egy felhő, és nincs se túl me-
leg, se túl hideg. Gond és teher nélkül nézelőd-
het, átérezve azt az örömöt, amit egy példa nél-
küli, különleges ajándék nyújthat.
Negyed óra akkor is kevés! Rengeteg minde-
nem maradt függőben! Ügyeket kell lezárnom,
és üzenni is szeretnék azoknak, akik fontosak
nekem!
97
 GALAKTIKA
2022. február
Megteheti. Csak ne álljon meg, mert akkor
vége. Haladjon lassan, de folyamatosan. A moz-
gás és az idő olyanok, mint az ok meg az okozat:
ha az egyik lelassul, a másik fölgyorsul, és ha
valamelyikük megszűnik, a másik is megsem-
misül. Ezt ne feledje el!
Megindul a híd felé, de visszanéz, hogy a
férfi követi-e. Nincs ott senki, és ez mintha
természetes volna, mert senki sem sikolt föl,
hogy uramisten, egy ember itt köddé vált. A pi-
ros-fehér villamos csikorogva megáll, az ajtók
kinyílnak, hogy a bent lévők kiléphessenek, az
új utasok pedig beszállhassanak. Aztán a kép
elhomályosul, mint amikor hozzá nem értő
kéz tekergeti a fényképezőgép lencséjét. Három
másodperc, jut eszébe az intés, ennél hosszabb
időre nem szabad megállnom.
Már az első lépéseknél megérzi a járás rég el-
feledett varázsát. A kölcsöntest rugalmas moz-
dulatokkal viszi előre, olyan határozott és erős
iránytartással, amilyet azelőtt sosem érzett.
Egy sportoló izmait kaphatta kölcsön? Mi taga-
dás, az övéi a kóma előtt sem voltak alkalmasak
a dicsekvésre. Ha föl kellett mennie a második-
ra, már lihegett, így került minden erőkifejtést,
cipekedést.
Ehhez képest ez a két láb valósággal röpíti.
Úgy kell visszafognia magát, hogy ne kezdjen
szaladni, vagy, mert ez ebben a sokadalomban
nem éppen könnyű, legalább kocogni. A cipője
azt jelzi, hogy a kölcsöntestben is férfi maradt,
és ez megnyugtató. Kész őrület lenne, ha a nagy
nehezen megszerzett negyed órát arra kéne fe-
csérelnie, hogy az érdeklődő hímeket elhesse-
gesse az útjából. Meg kell tanulnia a mozgást
ezzel az új vázzal, bár a gyaloglás sem lehet
bonyolultabb egy idegen kocsi vezetésénél. Ott
is csak másodpercek kérdése, hogy az ember
ráérezzen, hol kezd fogni a fék és hol enged föl
a kuplung.
Akkor most negyed óra a világ lassú, lé-
zengős menetben. Rendesen körül sem néz-
98 A kölcsöntest
het, máris átér a túlsó partra, de ha találkozna
egy ismerőssel, vele talán üzenhetne azoknak,
akiknek muszáj. Bár ki tudja, mi minden tör-
tént négy év alatt, és ha szembejönne egy is-
merős, vajon mit gondolna, ha csak úgy elébe
toppanna, és azt mondaná: üzenni szeretne az
anyjának, mert most a valóságos testével kómá-
ban fekszik, ennek a kölcsönkapottnak pedig
negyed óra múlva lejár a bérlete. Az ismerős
úgy nézne rá, mint az őrültre, nem beszélve
arról, hogy neki is éppen olyan taszító lenne a
zavarodott idegen, mint ő ezeknek a körülötte
tobzódó embereknek.
Egyáltalán: milyen város ez? Mert hogy nem
az övé, az a napnál is világosabb. Vegyük pél-
dául a folyót a híddal. Sosem járt Prágában, de
a róla látott képek alapján ez talán a Károly híd.
A  Moldva viszont nem ennyire széles, ez sza-
kasztott olyan, mint a Guadalquivir Córdobánál,
mert ott viszont járt. Az öreg vízimalomra is em-
lékszik, a hídtól feljebb, folyásirányt akasztotta
meg a folyót, szinte csak jelképesen. De ott nem
ível a híd, és a túloldalon nem szövevényes utcák
látszanak, hanem egy tér, aminek sarkán ott a hí-
res nagymecset. Ez nem Córdoba, az már biztos,
mint ahogy az is, hogy külföldön van, legalábbis
önmagához, a kórházban öntudatlanul fekvő ön-
magához képest. Egy idegen férfi testében lépked,
mert ideiglenesen átvette fölötte a hatalmat, bár
az is lehet, hogy csak egy kis részt kapott, és ha
olyasmire gondolna, ami meghaladja ennek a
sétának a kereteit, rögtön beleütközne a furcsa,
átmeneti létezésnek a korlátjaiba.
Már megtette az út harmadát, és még mindig
csak barátkozik a helyzettel. A szembejövő ar-
cokat tanulmányozza, hátha mégsem a külföld,
hanem a hosszú kóma következménye, hogy
nem ismer fel senkit, de ahogy múlik az idő,
ahogy fogynak a másodpercek, úgy lesz egyre
kristálytisztább ez a készen kapott valóság. Az
lesz a legjobb, ha nem foglalkozik a helyszínnel,
csak arra ügyel, hogy ne haladjon túl gyorsan.
 GALAKTIKA
2022. február

A fény és az arcát simogató langyos meleg-

ség is érdekes tapasztalat. Egészen elszokott
tőle, és most jólesik az is, ami máskor bosszan- Mi történik, ha egy csapat
totta. Valamikor régen olvasott egy novellát,
ami már akkor elgondolkodtatta, utólag pedig
tini hekker/gémer betör
kiderült, hogy mély nyomot hagyott benne. egy videójátékba? Szó
Számtalanszor eszébe jutott, és most is előjött,
mint valami papi szentencia, amely a halált hi- szerint annak részévé
vatott elviselhetőbbé tenni. A novellában egy válnak? A valóság és
balesetet szenvedett fiú belső világa tágult ki a
végtelenséggé, mégpedig olyan módon, hogy a VR-játék határai lassan
a nyaktörés, amit elszenvedett, megakasztotta
abban az egyetlen utolsó, világos és éber, bal-
elmosódnak, és az
esetet megelőző pillanatában. Egyetlen másod- egész kaland már több
perc, egyetlen szemhéjrezdülés, de benne van
az egész univerzum: az ágyában bábuként fek- mint játék!
vő, a külvilággal kapcsolatot teremteni képtelen
fiú ebbe a csöppnyi időzárványba szorulva látja
végtelennek a világot. Érzékeli a levelek ereze-
tét, a levegőben szálló por millió apró bolygóját,
a bogarak szárnyát mesebeli térképpé magasz-
tosító napfény különleges szimfóniáját, meg
mindent, amit az emberi szem egyébként nem
vesz és nem is vehet észre. Ugyanezt az utat
kell követnie, belekapaszkodni ebbe a néhány
pillanatba, és kibontani, kitágítani, fölhozni a
teljesség, a tökéletesség szintjére. El kell feledni
azt, hogy a híd túloldalán véget ér ez a rövid,
illuzórikus élet, mert addig számtalan csoda
és meglepetés veszi majd körül, megannyi ta-
nulmányozásra és töltekezésre érdemes részlet,
sőt ha úgy vesszük, nem is az, hanem maga a
teljesség. Élvezni és értékelni kell minden lé-
pést, azt, hogy dolgoznak az izmai, hogy nyi-
korog a cipő a talpa alatt, és közben kopog is,
ami beleolvad a közlekedés zajába, hogy rajta
utazhasson, akár a dióhéj csónakocska a ro-
hanó patakon, kihangsúlyozva, hogy bár ha-
talmas erők zúgnak és zakatolnak körülötte, RENDELD MEG ITT:
ő is része ennek a szerkezetnek, amely műkö-
dési elv, cél és értelem nélkül robotol, látszólag WWW.GALAKTIKABOLT.HU
megállíthatatlanul.
A kölcsöntest 99
 GALAKTIKA
2022. február
Kikerül egy fényképezkedő csoportot, aztán
megáll, mert ott húzódik előtte az a hasadék,
amit a mérnökök a híd tágulásának készítettek.
A vájatot fémlemez rejti el, így nem is látható,
de éppen az álcázás bizonyítja, hogy számolni
kell vele. Amikor ezt a határt átlépi, már nem a
hídon, hanem a hídról lefelé fog lépkedni, ha te-
hát most megáll, és kivárja a három másodper-
cet, ugyanúgy visszazuhan a kómába, mintha
bejárná a maradék utat.
Naponta több ezer ember halad át ezen a
hídon, és mindannyian természetesnek veszik,
hogy a túloldalon ugyanabba a világba érkez-
nek, amelyikből elindultak. Aligha létezhet en-
nél ostobább tévedés. Teljesen mindegy, hogy
a másik világ abból a nézőpontból, ahonnét
a közömbös és tudatlan emberek szemlélik,
minden atomjában illeszkedik ahhoz, amit ma-
guk mögött hagytak, a jelzések és az utalások
szintjén nagyon is jelentős az eltérés. A magya-
rázat végtelenül egyszerű, és magától értetődő:
minden folyóban benne van a Sztüx, így min-
den átkelőnél ott téblábol a révész. Van, akinek
megsúgja az igazságot, hogy honnét jött és hová
juthat, de van, akit tudatlanságban hagyva egy-
szerűen továbbenged. Velük nem érdemes fog-
lalkozni, ám aki megtudja, hogy minden egyes
átkelés során esélyt kapunk az újrakezdésre,
már nem lesz többé önmaga.
Amikor a révész elmulasztja fölfedni a sors
kegyetlen igazságát, úgy közeledünk a végze-
tünk felé, hogy esélyünk sem lesz arra a ne-
gyed órára, amelyben semmissé tehetnénk a
bajt. Ennyi idő alatt megihatunk egy kávét a
benzinkúton, és máris nem találkozunk össze
azzal az őzzel, amely miatt félrerántjuk a kor-
mányt; vagy megállhatunk friss levegőt szívni
azon a pihenőhelyen, amely mellett közömbö-
sen elszáguldottunk. Negyed óra séta, egy kávé
elfogyasztása vagy egy újságcikk elolvasása
elég ahhoz, hogy azt az őzikét sohase lássuk,
vagy ha már megtörtént az, ami elindította e
100 A kölcsöntest
hídra vezető folyamatot, ezzel az intervallum-
mal esélyt kapunk arra, hogy újraindítsuk a
rendszert.
A hídon ezt vagy észre sem vesszük, vagy be-
leborzongunk abba, hogy ok nélkül zsibbadt el
a kezünk meg a lábunk. De a rengeteg látnivaló
eltereli a figyelmünket, és mialatt lazán, köny-
nyedén lépkedünk, már magunkénak is érez-
zük az új burkot. Forgolódunk, helyezkedünk
benne, akár az új ruhában, és közben a mellet-
tünk haladók beszédéből egyre több ismerős
kifejezést hámozunk ki. Nem kétséges, otthon
vagyunk, bár az a gondolat, hogy az elmúlt négy
évet kómában fekve töltöttük el, és csak negyed
órát kaptunk a visszatérésre, eléggé hátborzon-
gató. Az idegenekre jellemző zavarodottságot
az átkelést megelőző izgalom számlájára írjuk,
és reménykedünk, hogy ha lelépünk a hídról,
már minden otthonosabb lesz. Azt még nem
tudjuk, hogy melyik utcában haladunk tovább,
de majd ez is kiderül, ha eljön az ideje.
Még van néhány lépés a dilatációs csíkig,
aztán minden a régi lesz, nem is érti, honnét
támadt ez a képzelgése a révészről. Lehet, hogy
újságban olvasta ezt az őzes históriát? Bárhogy
is volt, semmi sem biztosabb a jövőnél, ami itt
fényesedik előtte, és akár a nap, megvakítja.
Öröm lesz elmerülni benne.
MAJOROS Sándor
Vajdasági születésű magyar szerző, 1956-ban
született. Kezdetben elektrotechnikusként dol-
gozott, novelláit közben helyi magyar nyelvű la-
pokban publikálta. 1987-ben még a Galaktikában
is jelentkezett egy írással. Két évvel később a
Forum kiadó jelentette meg első novelláskötetét,
A visszhangkísérlet címmel. 1991-ben Magyaror-
szágra költözött, ahol újságírással kereste kenye-
rét. Emellett újabb kötetei jelentek meg, álnéven
néhány szórakoztató regényt is írt. Munkásságá-
ért Déry Tibor-, József Attila- és Márai Sándor-
díjjal jutalmazták. Nálunk legutóbb a GFK 400.
antológiában jelentkezett novellával.
Extrém Őrség-sorozat GALAKTIKA
akció! 2022. február

Válassz 4-et a 11 kötetből

csak 5500 forintért,
és mi ingyen kiszállítjuk!
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA:
A kölcsöntest
FEBRUÁR 1–28. 101
 GALAKTIKA
2022. február

Széljegyzet

N
EM AKAROM előre lelőni a
poént – pláne valamelyik főhőst
–, se „elspoilerezni” a cselek-
ményt, melyet Fedina Lídia és
Kiss Ferenc barátaim tökéletes lényegre tö-
réssel ültettek át a képregények világába, ezen
műfaj szabályrendszerének megfelelően. De
itt nem is fejezhetem be a bevezetést, ha már
az a megtiszteltetés ért, hogy én indíthatom
útjára a tárcanovellámból készült új, auto-
nóm műalkotást, amely Várai Artúr grafikusi

Fotó: Kálmán Alida

zsenijét legalább annyira dicséri, mint az én
eredeti sztorimat.
Sokszor hallottam már tárcanovelláim
kapcsán, hogy alapvetően hangulatképeket
rögzítenek, a lényeg nem is a – finoman szól-
va sem túlbonyolított – cselekményszövésen,
hanem az atmoszférán van. Ám legyen, beis-
merem, most is hangulatok szöveggé formá-
lása, szépirodalommá hevítése volt a célom,
az eredetileg a Galaktika 290-es számában
megjelent „Ház a kráter szélén” novellával.
Hogy mi mindent gyúrtam egybe a mesé-
ink eredetét feldolgozó írásban? A teljes re-
ceptet nem árulhatom el, hiszen a titkos ösz-
szetevők fürkészésének örömét nem akarom
elvenni az olvasótól. De egy résen át azért
bepillanthatunk vegykonyhámba. Vegyünk
egy disztópiába oltott sci-fit, egy jövőbeli tár-
sadalom bizarr értékrendjével – az író részéről
persze olyan szándékkal, hogy a kritika nap-
jainknak is szólhat. Vegyünk egy lírai írást a
fantázia és a művészek – esetenként visszájára
forduló – hatalmáról, hiszen a mese rémme-
seként is csoda marad. És vegyünk egy tisz-
telgést egy meghatározott kor meghatározott
helyének művészeti produktumai iránt: emel-
jük meg kalapunkat az 1970-es és 80-as évek
olasz horrorfilmrendezői előtt, hiszen különös,
102 Képregény a Galaktikában
utánozhatatlan színekben pompázó, ellent-
mondásos filmjeik kétségtelenül hatottak rám.
Lamberto Bava démonfilmjei, Lucio Fulci
apokaliptikus zombimozijai, Dario Argento
mélyvörösben és citromsárgában tobzódó,
misztikus giallói – vagy Ruggero Deodato
diszkókori bosszútörténete, a Ház a park szé-
lén, a két negatív hőst bravúrosan alakító szí-
nészpárossal: Giovanni Lombardo Radicével
és David Hess-szel.
Ne hessegessük el a gondolatot: amikor
egy író novellán töri a fejét, a szépirodalmi
élményeken túl a filmes örökségből is merít.
Filmekre rezonáltam a kráterszéli mesémmel
– Várai Artúr pedig egy szürreálisan burján-
zó, organikus, külön világot teremtett láto-
másomból. Korok, hangulatok, eltérő emberi
minőségek találkoznak – valahol, mindig a
szélen. A különcök, a furcsák közösségében.
Legyünk óvatosak – vigyázat! Könnyű bevo-
nódni e távolinak tűnő zónába. Lehet, hogy
a mi „véleménybuborékunk” is egy ház, vala-
minek a szélén.
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
Képes Gábor
 .

103
 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

105
 GALAKTIKA
2019. augusztus

106 Képregény a Galaktikában

Olvass magyar szerzőktől februárban!

Válassz 3-at csak

4990 forintért!
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: FEBRUÁR 1–28. 107
 GALAKTIKA
2022. február
Herbert George Wells
KALAND AZ AVU
CSILLAGVIZSGÁLÓBAN
A
Z AVU CSILLAGVIZSGÁLÓ
Borneó szigetén, a hegyoldalban
áll. Északra a régi kráter mered
feketén az éjszakában, az ég-
boltozat mérhetetlen kék mélységébe. A kis,
gombatetejű, kerek épület körül a lejtő mere-
deken ereszkedik le a tropikus őserdő sötét,
titokzatos világába. A kis házikó, melyben a
csillagász és segédje laknak, az obszervatóri-
umtól körülbelül ötvenlépésnyire van, és alat-
ta sorakoznak a bennszülött szolgák kunyhói.
Thaddyt, a csillagvizsgáló vezetőjét láz
gyötörte. Segédje, Woodhouse egy pillanat-
ra elmerengve bámult a tropikus éjszakába,
mielőtt magányos őrködését megkezdte. Na-
gyon csendes éj volt. Itt-ott pár hangos szó és
nevetés hangzott fel a bennszülöttek kuny-
hóiból, vagy valami állat rikoltása hallatszott
ki az erdő titokzatos csendjéből. Éjjeli rova-
rok lebegtek elő a sötétből, mint a szellemek,
és körülrepdesték lámpáját. Woodhouse ta-
108 Retro: Kaland az Avu csillagvizsgálóban
A világtól elzárt
helyeken olyan
lényekkel
találkozhat az
ember, amikről
azt hinné, csak
a legendákban
létezhetnek.
lán arra gondolt, hogy mennyi fel nem fede-
zett dolgot rejthet még az előtte fekvő fekete
szövevény; mert a természettudósnak Bor-
neó szűz őserdeje még ma is a csodák orszá-
ga, tele rejtélyes kérdésekkel és félig sejtett
felfedezésekkel. A férfi kezében kis lámpát
tartott, melynek sárga világa élénken elütött
a halványkéktől feketéig terjedő végtelen sok
színárnyalattól, mely a környéket borította.
Arcát és kezét kenőccsel kente be, hogy távol
tartsa magától a moszkitókat.
Az ilyen ideiglenes épületben, a legprimi-
tívebb mellékkészülékekkel felszerelt távcső
mellett, még ma is, a csillagfényképezés nap-
jaiban, a munka huzamos görnyedező álldo-
gálással és mozdulatlan, kimerítő észleléssel
jár. Felsóhajtott, mikor a reá várakozó testi
fáradságra gondolt, aztán kinyújtózkodott,
és belépett az obszervatóriumba.
Az olvasó valószínűleg ismeri már az
egyszerűbb csillagvizsgáló berendezését. Az

épület rendesen hengeres fal, melyet nagyon
könnyű, belülről forgatható, félgömb alakú
tető borít. A távcső középen, kőoszlopokon
nyugszik, és egy óramű hajtja a Föld forgásá-
val ellenkező irányban úgy hogy az egyszer
megtalált csillag állandóan megfigyelhető
vele. Ott, ahol az oszlopon nyugszik, a ke-
rekeknek és csavaroknak bonyolult szöve-
vénye látható rajta, melyekkel a csillagász
pontosan igazíthatja a távcsövet. A mozgat-
ható tetőn természetesen hasadék vonul át,
mely az eget kémlő teleszkóp nyílását köve-
ti. Az észlelő ferdén hajló faalkotmányon ül
vagy fekszik, mely aszerint, amint a távcső
helyzete megkívánja, kerekein a csillagda
bármely részébe gördíthető. Az épület bel-
sejének lehetőleg sötétnek kell lennie, hogy
az észlelt csillag fénye minél erősebb legyen.
Mikor Woodhouse a kerek épületbe lé-
pett, a lámpa fellobogott, és az általános sö-
tétség a nagy gépezet mögött fekvő fekete ár-
nyékba húzódott vissza, aztán, amint a láng
visszaesett, lassan megint szétterült az egész
helyiségben. A rés mély, átlátszó kék foltnak
látszott, melyen hat csillag ragyogott tropi-
kus tündökléssel, és fényük mint halvány
visszfény feküdt végig a messzelátó fekete
csövén. Woodhouse elfordította a tetőt, az-
tán a távcsőhöz ment, előbb az egyik, aztán
a másik kereket forgatta meg, és a nagy hen-
ger lassan új helyzetbe lendült át. Most be-
lenézett a keresőbe, a nagy csőhöz erősített
kis távcsőbe, kissé tovább fordította a tetőt,
megint igazított a csavarokon, és megindí-
totta az óraművet. Levetette a kabátját, mert
az éj nagyon forró volt, és a kényelmetlen
ülőkét, melyre négy óra hosszáig el volt ítél-
ve, helyére tolta.
Aztán sóhajtva belenyugodott sorsába, és
vizsgálni kezdte a végtelenség titkait.
Most már teljes csend uralkodott az ob-
szervatóriumban, és a lámpafény is folyto-
Retro: Kaland az Avu csillagvizsgálóban
GALAKTIKA
2022. február
nosan gyengült. Kívülről néha felhangzott
valami megriadt állat fájdalmas kiáltása
vagy párját hívó szózata, meg időről időre a
maláj és dajak szolgák hangja. Most az egyik
különös, vontatott dalba kezdett, mely-
be időnként a többi is beleénekelt. Ezután,
úgy látszik, nyugodni tértek, mert abból
az irányból nesz nem hallatszott többé, s a
susogó csend mindig mélyebbé és hangtala-
nabbá vált.
Az óramű egyenletesen ketyegett. Most
egy moszkitó éles zümmögése hangzott, mely
– bizonnyal a rovarnak Woodhouse kenőcse
miatt érzett bosszúságában – még élesebbé
változott. Aztán a lámpa is kialudt, és az ob-
szervatórium fekete sötétségbe süllyedt.
Mikor a távcső lassú mozgásával annyira
távozott, hogy a megfigyelő helyzete kényel-
metlenné vált, Woodhouse megváltoztat-
ta helyét.
A Tejút egy kis csillagcsoportját vizsgál-
ta, melynek egyikében főnöke nevezetes
színváltozást észlelt, vagy vélt észlelni. Ez a
vizsgálat nem tartozott ahhoz a rendes mun-
kához, melynek céljából a csillagvizsgálót
alapították, és Woodhouse-t a dolog talán
éppen ezért nagyon érdekelte. Úgy látszik,
hogy a földi dolgokról teljesen megfeledke-
zett, összes figyelmét a távcső látómezejének
nagy kék körére – a fekete alapú, ragyogó,
számlálhatatlan sokaságú csillaggal tele-
hintett körre koncentrálta. Amint ott ült fi-
gyelve, úgy érezte, mintha nem is volna tes-
te, mintha a világűr éterében lebegne. Az a
gyenge vörös pont a szeme előtt véghetetlen
távolból fénylett feléje.
Egyszerre eltűntek a csillagok. Fekete ár-
nyék villant el előttük, aztán újra előtűntek.
Különös – szólt Woodhouse. – Valami
madár lehetett.
A dolog ismétlődött, és rögtön rá a nagy
cső megremegett, mintha megütötték volna.
109
 GALAKTIKA
2022. február
Aztán az obszervatórium kupoláján menny-
dörgő csapások hangja zúgott. Mintha a csil-
lagokat félresodorták volna, amint a távcső
– mely kiugrott tengelyéből – félrehajolt, és
elfordult a tető nyitott részétől.
– Szent Isten! – kiáltott Woodhouse. –
Mi ez?
Mintha valami szárnyfélével csapkodó,
óriási, homályos fekete alak küszködött vol-
na a tető hasadékában. A következő pillanat-
ban a rés ismét tiszta volt, és a Tejút enyhe
fénye melegen és lágyan bevilágított.
A tető belseje teljesen fekete volt, és csak
valami kaparászó hang jelezte, hogy merre
van az ismeretlen lény.
Woodhouse felugrott üléséből. Hevesen
remegett és izzadság tört ki rajta, oly hir-
telen történt az esemény. Hol van most az
a valami, kint vagy bent? Akármi volt is,
de nagy volt. Most valami elvillant az ég
előtt, és a távcső megingott. Woodhouse
összerázkódott, és feltartotta a kezét. Tehát
ott van vele az obszervatóriumban. Úgy lát-
szik, hogy a tetőbe kapaszkodik. Mi az ör-
dög lehet? Látja-e őt?
Talán egy percig állt ott megdermedve.
Az állat vagy micsoda a kupola belső felüle-
tébe kapaszkodott karmaival, aztán valami
majdnem az arcába csapott, és egy pillanatra
mintha beolajozott bőrfelületen látta volna a
csillagok visszfényét felvillanni. A vizesüveg
hangos csattanással röpült le az asztalkáról.
Az az érzés, hogy valami különös, madár-
féle állat ott lappang a sötétben, pár lépésnyi-
re az arcától, Woodhouse-nak leírhatatlanul
kellemetlen volt.
Mikor eszmélete visszatért, arra az ered-
ményre jutott, hogy nem lehet más, mint
valami éjjeli madár vagy nagy denevér.
Akárhogy is, de látnia kell, hogy mi az, és
kihúzva zsebéből egy szál gyufát, végighúzta
a távcső oszlopán. A villogva füstölgő vonal
110 Retro: Kaland az Avu csillagvizsgálóban
nyoma ott maradt, a gyufa egy pillanatra fel-
villant, és Woodhouse egy óriási szárnyat lá-
tott maga felé lebegni, szürkésbarna prémet
pillantott meg, aztán valami arcul csapta, és
kiütötte kezéből a gyufát. A csapást halán-
tékára kapta, és egy karom oldalt végigtépte
az arcát. Megtántorodva esett össze, és hal-
lotta, amint az elaludt lámpa eltörik. Esés
közben még egy ütés érte. Bár kissé elkábult,
de azért érezte, amint saját meleg vére ar-
cára ömlött. Ösztönszerűleg megérezte azt
is, hogy szeme veszélyben van, mire arcára
feküdt, hogy szeme világát védelmezze, és
igyekezett a távcső alá jutni, hogy menedé-
ket találjon.
Most megint a hátán érte egy ütés, és
hallotta, amint mellénye végigrepedt, az-
tán az ismeretlen valami megint a kupola
tetejének ment neki. Woodhouse, ameny-
nyire lehetett, behúzódott az ülés és a táv-
cső szemlencséje közé, és megfordult, hogy
csak a lába maradt kint. Így legalább rúgha-
tott. Még mindig nem tudta, hányadán van.
Az ismeretlen állat ide-oda csapongott a
sötétben, és most belekapaszkodott a mesz-
szelátóba, hogy ez lehajlott és hajtószerke-
zete recsegett. Egyszer mellette csapott le
mire ő eszeveszetten kirúgott, és lába alatt
valami puha testet érzett. Most már na-
gyon meg volt rémülve. Nagy állatnak kell
lennie, hogy ekkora távcső így meghajlik
alatta. Pillanatra egy fekete, hegyes fülű,
bóbitás fej sötét körvonalait vette észre a
csillagfény előtt. Akkora volt, mint valami
szelindeké. Erre, amint a torkán kifért, oly
hangosan kezdett segítségért kiabálni.
Most az állat megint nekiment.
Woodhouse valamit megérintett maga
mellett a padlón. Kirúgott, mire bokáját éles
fogsor ragadta meg és tartotta keményen.
Felsivított, és a másik lábával odarúgva tö-
rekedett magát kiszabadítani. Most annak

tudatára ébredt, hogy a törött vizesüveg
fekszik mellette. Fölkapta, és ülő helyzetbe
küzdve fel magát, a sötétben lába felé nyúlt;
egy bársonyos fül akadt kezébe, mintha
nagy macskafül volna. A nyakánál megra-
gadott vizesüveggel hatalmas csapást mért
az ismeretlen szörnyeteg fejére, aztán újra
odavágott, majd az üveg törött végével szur-
kált és döfködött a sötétben oda, hol az alak
ábrázatát sejtette.
A kis fogak eleresztették prédájukat,
mire Woodhouse lábát rögtön visszahúzta,
és keményen kirúgott. Undorodva érezte a
csizmája alatt összenyomódó bőrt és cson-
tot. Most szaggató harapást érzett karján;
gyorsan odavágott, ahol az állat fejét vélte,
és nyirkos prémbe ütött.
Szünet állott be; aztán karmok kaparása
hallatszott, és mintha valami súlyos test
vonszolódnék odébb az obszervatórium
padlóján végig. A csendet most már csak
Woodhouse saját lihegő lélegzete és külö-
nös, nyalogató nyelvcsettenés zavarta meg.
Körös-körül minden feketén sötétlett, ki-
véve az égboltozat csillagporral behintett
kék négyszögét, a beléje nyúló távcső vé-
gének körvonalaival. Végtelennek tetsző
ideig várakozott.
Visszajön-e megint az a lény? Gyufát
keresve tapogatta végig nadrágzsebeit, és
talált még egy szálat. Próbálta meggyújta-
ni, de a nedves padlón lobot vetve elaludt.
Woodhouse szitkozódott.
Az ismeretlen állatot a gyufa sercegése
megijeszthette, mert ismét mozogni kezdett.
– Itt az idő! – kiáltott Woodhouse hirte-
len, harcias fölbuzdulással, de a lény nem
közeledett már feléje. Valószínűleg megse-
bezte a törött palackkal.
Tompa fájdalmat érzett bokáján. Úgy lát-
szik, erősen vérzett. Kíváncsi volt, hogy el-
bírja-e a lába, ha megpróbál felállni. Teljes
Retro: Kaland az Avu csillagvizsgálóban
GALAKTIKA
2022. február
csend uralkodott az éjszakában. Semmiféle
életjel nem hallatszott sehonnan. Az álmos
fickók sem a szárnyak zaját a kupolán, sem
az ő kiáltásait nem hallották. Kár volt erejét
ordibálásra pazarolni. A szörnyeteg megleb-
bentette szárnyát, mire ő hirtelen védőállás-
ba helyezkedett. Könyökét a székbe ütötte; ez
hangos csattanással felfordult. Előbb emiatt,
aztán a sötétség miatt szitkozódott.
Egyszerre a kerekded, csillagfényes folt
ingadozni kezdett. Csak nem fog elájulni?
Nagyon rosszkor volna. Ujjait ökölbe gyúrta
és fogait összeszorította, hogy erőt vegyen
magán. Merre lehet az ajtó? Eszébe jutott,
hogy csillagok után tájékozhatja magát.
A szeme előtt álló csoport a Nyilas csillagké-
péhez tartozott, és délkeletre feküdt; az ajtó
északra van – vagy északnyugatra? Igyeke-
zett gondolatait összeszedni. Ha kinyithatná
az ajtót, akkor kihúzódhatnék rajta. A lény
talán megsebesült. Kegyetlen dolog ez a bi-
zonytalanság.
– Lássuk csak! – szólt. – Ha nem jössz ne-
kem, majd neked megyek én!
Most az állat az obszervatórium oldalfa-
lán kezdett felfelé kapaszkodni, és meglát-
szott, amint fekete körvonala fokozatosan
az égboltozat felé nyomul. Talán visszavo-
nulni készül? Woodhouse megfeledkezett
az ajtóról, és nézte, hogy mozog és nyikorog
a kupola. Félelme és izgatottsága most már
lecsillapult. Különös, bágyadt érzés kereke-
dett felül benne. Az éles, világos folt, az előt-
te mozgó fekete tömeggel, nyomról nyomra
jobban összezsugorodott. Ez nagyon érdekes
volt. Égető szomjúságot érzett, de ital után
mégsem vágyakozott. Mintha egy hosszú
kéményen csúsznék lefelé.
Kínzó égetést érzett torkában, és észre-
vette, hogy fényes nappal van – és hogy az
egyik dajak szolga különös arckifejezéssel
bámul rá. Aztán Thaddy arcát látta, a feje
111
 GALAKTIKA
2022. február
búbjával lefelé. Furcsa fickó ez, hogy ilye-
neket csinál! Mikor jobban megértette a
helyzetet, észrevette, hogy feje Thaddy tér-
dén nyugszik, az pedig pálinkát tölt belé.
Ekkor pillantása a vörös foltokkal tele-
mázolt távcsővégre esett. Kezdett vissza-
emlékezni.
– Szép kis rendetlenséget csinált az ob-
szervatóriumban – szólt Thaddy.
A dajak fiú egy tojást kevert bele egy po-
hárka pálinkába. Woodhouse kezébe vette
a poharat, és felült. Metsző fájdalmat ér-
zett. Bokája, karja és fél arca be volt kötve.
A törött üveg, veres foltokkal tele, ott feküdt
a földön, a megfigyelő zsámoly fel volt for-
dítva, és az ellenkező fal tövében nagy fekete
tócsa látszott. Az ajtó nyitva állt, és ott látta
maga előtt a fényes kék ég hátterétől elütő
szürke hegyláncot.
– Mi az? – szólt Woodhouse. – Disznóölés
volt itt? Vigyetek ki innen!
Ekkor eszébe jutott az a lény, és a csata,
melyet vele vívott.
– Mi volt az? – kérdezte Thaddyt. – Az a
lény, mellyel itt verekedtem?
– Azt maga tudhatná legjobban – szólt
Thaddy. – De hagyja ezt most, ne törődjék
vele! Igyék még!
Thaddyt ugyancsak ölte a kíváncsiság,
mely kemény harcot vívott kötelességérzeté-
vel, mialatt Woodhouse-t nyugalomra bírta,
ágyba dugta, és megitatott vele egy jókora
adag húskivonatot, amit neki beadni célsze-
rűnek látott. Ezután Woodhouse kialudta
magát. Ez megtörténvén, meghányták-vetet-
ték a dolgot.
– Inkább hasonlított valami nagy de-
nevérhez, mint bármi máshoz a föld ke-
rekségén – szólt Woodhouse. – Éles, kurta
füle volt, bársonyos prémje, a szárnya meg
mintha bőrből lett volna. Apró, de pokoli
éles fogai voltak, de állkapcsa nem lehetett
112 Retro: Kaland az Avu csillagvizsgálóban
nagyon erős, mert keresztülharapta volna
a bokámat.
– Sok nem hiányzott hozzá – szólt Thaddy.
– Úgy tűnt fel nekem, hogy karmaival
elég szabadon mozog. Körülbelül ennyi,
amit az állatról tudok. Érintkezésünk benső,
bár nem éppen barátságos volt.
– Ezek a dajak fickók valami Nagy
Colugóról, Klang-utangról beszélnek… csak
tudnám, mi az. Az embert nemigen támad-
ja meg, de maga alighanem felingerelte. Azt
mondják, hogy van Nagy Colugo meg Kis
Colugo, és valami kísértet-pletykát adnak
hozzá. Mind éjjel csapongnak. Ami engem
illet, úgy tudom, hogy van repülő róka meg
repülő majom erre mifelénk, de ezek nem
nagy állatok.
– Sok dolog van az ég és föld között –
szólt Woodhouse, és Thaddy felnyögött az
idézetre –, különösen Borneó rengetegei-
ben, melyről a mi bölcsészetünk nem is ál-
modik. Egyébiránt, ha Borneó faunája még
más meglepetéseket is tartogat számomra,
jobban szeretném, ha nem akkor állna elő
vele, mikor éjszaka idején magam dolgozom
az obszervatóriumban.
Dunay Zoltán fordítása
Herbert George WELLS
1866-ban született angol író, a modern SF egyik
atyja. Húszéves korában kezdett publikálni, de az
igazi áttörést az 1895-ös év jelentette számára,
ekkor jelent meg ugyanis első fantasztikus regé-
nye, a The Wonderful Visit, első novelláskötete, a
The Stolen Bacillus and Other Incidents és kor-
szakalkotó kisregénye, Az időgép. A következő
esztendőkben olyan klasszikusok kerültek ki
keze alól, mint a Dr. Moreau szigete, A láthatatlan
ember, a Világok harca, az Emberek a Holdban
vagy Az istenek eledele. Ezek mindmáig érezte-
tik az irodalomra kifejtett hatásukat. Wells 1946-
ban hunyt el.
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1300 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 15 600 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 29 400 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. OKTÓBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. NOVEMBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. DECEMBER

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. JANUÁR

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. FEBRUÁR

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. MÁRCIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. ÁPRILIS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XLI. ÉVF., 2021. MÁJUS

367 368 369 370 371 372 373 374

CENTAURI-EXPEDÍCIÓ AZ ELSŐ VIRTUÁLIS MÚZEUM AKIK TÚLÉLTÉK A NAGY KIHALÁST A KOZMIKUS SUGÁRZÁS VESZÉLYE A MESSZI-MESSZI GALAXIS JÖVŐJE A NAPRENDSZER ÓCEÁNJAI KANNIBÁL TEJÚTRENDSZER A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A JOG
AZ ALPOK ELTŰNŐ CSODÁI LEFEDETT AUTÓPÁLYÁK ÉHSÉG ÉS KLÍMAVÁLTOZÁS KISTÁSKA MÉRETŰ VÍZTISZTÍTÓ AZ AMAZONAS ARANYA KÜZDELEM AZ ÍVÓVÍZÉRT A KÖVETKEZŐ ATLANTISZ SPACEX MEGY A HOLDRA
A GYÉMÁNTBÁNYÁK TITKA SZÉPSÉG A VILÁGŰRBŐL ÖNJÁRÓ MUNKAGÉP
TÚL KEVÉS BALESET BÁLNAMENTÉS MÁSKÉPP KIRÁNDULÁS A TITANICHOZ KÉZBEN TARTHATÓ PC FŰTHETŐ ÚT

+
LOVAS
+ + +
LOVAS + + +
LOVAS
+
LOVAS
MÉNES LOVAS HERNÁD
KOMOR Előfizető LOVAS SZENTE BRUNO BOJTOR
TUMANOVSZKIJ KRAPIVIN CAMPO
VARGA L.
HEKL LAIGLE CS knek
AK CAINE DI FILIPPO CAVALLERO SURUGIU LAIGLE
BALIKÓ
HUTCHINS VARGA 1200 Ft!
RAMEAU Előfizető SALLIS KOVÁCS VARGA L.
RAMEAU
PÉNTEK KRAPIVIN
RÓZSÁS
O’BRIEN GAUT VEL HARTMAN
BELJAJEV CS knek
AK
MOMMERS KRZSIZSANOVSZKIJ
CUTCLIFFE HYNE
MÓRICZ Előfizető 1200 JÓKAI Előfizető Előfizető
CS knek
AK
BEN Ft!
CS knek
AK JOSEPH CS knek
AK Előfizető A. C. Előfizető
1200 Lovas Szélesi Bova 1200 1200 GARETH D. CS knek
AK
Wise CS knek
AK
Fedina
LÍDIA
Ft!
LAJOS
Előfizető
SÁNDOR
ROBERT
GREGORY
Benford
Ft!
Green Ft!
Jones 1200 Ft!
1200 Ft!

KAREN CS knek
AK
ROMAN
Holdstock Lovas Komor Varga
21371

21372

21373

21374
21370

Nemere Osborne 1200 Ft! Kulikov Majoros CSABA BÉLA

243010

243018

243018

243018
243018

ISTVÁN SÁNDOR LAJOS ZOLTÁN

770133

710133

770133

770133

770133
A SCI-FI LEGJAVA A SCI-FI LEGJAVA A SCI-FI LEGJAVA
9

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA
20367 19348 19369

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €
ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €
ASY • WEIR D (ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €
ASY • WEIR
D (ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. JANUÁR

375 376 377 378 379 380 381 382

LEGFEHÉREBB ÉS LEGFEKETÉBB NAPELEMES VONAT ÉLET AZ ENCELADUSON HEGYEK EGY NEUTRONCSILLAGON AHOL GYÉMÁNT HULL AZ ÉGBŐL FÖLDÖN KÍVÜLI METEOROLÓGIA ALGA BORÍTÁSÚ TORONYHÁZAK ELTÜNTETHETŐ A NUKLEÁRIS SZENNYEZÉS?
LÉZERREL AZ ŰRSZEMÉT ELLEN AZ ÉDEN KERESÉSE ŰRMUNKÁS ROBOTOK BITCOIN MIATT MELEGEDŐ TÓ ÍGY KELETKEZIK A CSILLAGPOR TANÍTÁS A VIRTUÁLIS TÉRBEN E-TEHERAUTÓ A SARKKÖRÖN VÉGRE LÁTNI A CSILLAGOKAT
DISZTÓPIA HŰST MÁSHONNAN GAMMA-KITÖRÉS AZ IDŐ ÉRZÉKELÉSE ÖNVEZETŐ TEHERHAJÓ

+ +
KIGYÓFEJŰ VESZEDELEM TÖRÉKENY HOLD AZ EMBERISÉG ÉLELMEZÉSE

BENYÁK VARGA L.
+
VARGA
+
KOMOR
+
ANTAL
+ + +
WINKLER ROGER BRUNO BENFORD KOVÁCS KREMO DI FILIPPO BODOR
Előfizető Előfizető
FEDINA ZIEGLER HENDON
SALTY BURNS
PETRINO CASTLE
CS knek
AK
CHOI CS knek
AK Előfizető
SZARVAS CHOI
BORLAN PÖLCZMAN 1200 SÁGI 1300 TOLSZTOJ TOOCHEE SCHLEKMANN
SZERB ZSURAVLJOVA Előfizető KOZÁRI Előfizető KULIKOV Ft! HORN
Ft! CS knek
AK TOLSZTOJ BÍRÓ
SILVER CS knek
AK FRANCE CS knek
AK CSÁTH 1300 Ft! Előfizető Előfizető
Előfizető 1200 1200 CS knek CS knek
Lovas CS knek
AK
1200
A. T.
Ft!
A. C.
Ft!
KIR STEPHEN L. IAN GARETH D.
AK
1300 Ft!
GREGORY
AK
1300 Ft!
LAJOS Ft!
Greenblatt Wise Bulicsov BURNS WATSON JONES Benford
Szélesi GEORGE BERNARD Majoros Antal ANATOLIJ
CSIKÁSZ VARGA PAUL
21375

21376

21377

21378

21379

21380

21381

22382

Shaw DNYEPROV CSABA BÉLA Di Filippo

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
SÁNDOR SÁNDOR JÓZSEF LAJOS
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

A
Márciusi számunk várható tartalmából: MÁ 384
RC .
IUS szám
ka 1
• A multiverzum elmélete ph -JÉT
a tó ÓL
• Ronil Caine kisregénye !
• Frank Roger és Antal József novellája
• A Névtelen: képregény Bram Stoker regényéből

To See the Stars That Blind © 1977 by Joseph Green & Patrice Milton (Magazine of Fantasy and
Science Fiction) • Bújócska © 2022 by Molnár Csaba • Little Free Library © 2020 by Naomi Kritzer
(Tor.com) • Figyelők © 2022 by Nagy Judit Áfonya • Christine, segunda opción © 1989 by Carlos
M. Federici (Diaspar) • Open House on Haunted Hill © 2020 by John Wiswell (Diabolical Plots) • A
kölcsöntest © 2022 by Majoros Sándor • In the Avu Observatory ¤ 1894 by Herbert George Wells
(Pall Mall Budget) • The Loafers of Refuge © 1965 by Joseph Green
W W W. G A L A K T I K A . H U
 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-

Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

.l.k.e.r.-kÖtet
elt pÁrostÓl! GALAKTIKA
383 ÁRA: 3390 FT
Z IN ELŐFIZ
GA E
i
cius ben:

TŐ
AM
á r
A m ka XL-

IÁ RA
kti dik
Gala fejező tái Gyémán
be g Lus t kártyáv
ilá : csak al
A V ellette ughs
és m Burro ész 2250 F
ga
e
r Ric ett föld
Ed lvesz
r
t!
Az e JOSEPH GREEN

A Világ Lustái
GALAKTIKA

22383

MILTON / MOLNÁR / KRITZER /

243015

KOSTOVA / FEDERICI / WISWELL /

830133

MAJOROS / WELLS
3

Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

 XL GALAKTIKA
2022. február

A Föld túlnépesedése miatt telepeseket küld

egy idegen bolygóra. De hogyan jönnek ki
a földlakók a kezdetben primitívnek gondolt
őslakosokkal? Lehet-e közös és szebb jövője
a két népnek, ha egyesítik tudásukat?

Joseph Green (első rész)

A VILÁG LUSTÁI
I. fejezet
A Nap selymes fényű, lila gömbje már
sebesen hanyatlott alá a szürke tenger-
be, mikor Carey hazaért az iskolából.
A bejárati ajtót rácsapta az átható szélre,
sapkáját és kabátját a szekrénybe akasz-
totta. A  gázvilágítás már égett, a nagy,
fából emelt farmházban jó meleg és vi-
lágos volt.
Hangokat hallott a konyhából, így arra
vette az irányt. Húga, Doreen, ez a szem-
telen, vörös hajú, tizenöt éves lány felé
fordult, miközben az asztalt terítette, és
ördögi vigyort villantott a fiúra. Maud a
régimódi gáztűzhely égői fölé görnyedt.
A  magas, vézna nő ötvenes évei elején
A Világ Lustái
járt, és mióta férje tizenegy évvel ezelőtt
halálát lelte egy grokgrok talpa alatt, ő
volt az öt gyerekből és megnyomorodott
bátyjából álló család feje. Vezetése alatt
jól ment a sora Sheldonéknak, a két leg-
idősebb fiúnak már saját birtoka volt,
férjezett lánya pedig hamarosan világra
hozza első gyermekét.
– Szervusz, Carey – mosolygott mele-
gen nagyra nőtt, izmos fiára, aki holnap
betölti a tizennyolcat, és végre férfi lesz.
– Szia, anya! Segíthetek, hugi? – kér-
dezte az, kinyitva az evőeszközös fió-
kot, majd elkezdte szétosztani a villákat
és kanalakat. Doreen, aki már a fiú be-
lépése pillanatában tudta, hogy bátyja
115
 GALAKTIKA XL
2022. február
forgat valamit a fejében, némán hagyta
dolgozni. A két, Menedék Világán szüle-
tett testvér olyan kapcsolatban állt egy-
mással, amin a többiek nem osztoztak,
és amit nem is értettek.
Carey elgondolkodott, hogyan mondja
ki, miképp hozza anyját fogékony lelki-
állapotba, de tudta, hogy nincs rá mód,
így hát csak kifakadt:
– Anya, én… holnap a fiatal Lusták-
kal végigjárom az Irányítók beavatását!
Maud megrökönyödve, elsápadt arc-
cal fordult el a sütőtől. Hát ez lett a vége,
hogy hagyta Careyt azokkal a szőrös te-
remtményekkel közösködni! Pedig fi-
gyelmeztették: az összes szomszéd szólt
neki, hogy tartsa távol a fiát a pucér va-
daktól; ő azonban hitt benne, hogy jó
szomszédi viszonyt kell ápolni az ősla-
kókkal, megengedte, hogy Carey átjár-
jon azok bolond kis falujába, és hogy
azok komoly, fénylő szemű gyerekei itt
játsszanak a fiúval és Doreennel a saját
udvarukban. Végül az ezernyi krízis so-
rán összegyűlt lelkiereje sietett a segít-
ségére. Sovány, de erős arca lehiggadt, és
uralkodott magán, amikor megszólalt:
– Nem tudom elképzelni, mi okod le-
hetne rá, hogy végigcsinálj egy csomó
primitív rítust, fiam, és nem is nagyon
érdekel. De holnap iskolába fogsz men-
ni, mint mindennap, és ezt a témát le-
zártuk!
– Holnap betöltöm a tizennyolcat,
anya. Ezzel férfi leszek, és magamnak
kell meghoznom a saját döntéseimet.
Csak az én kedvemért halasztották el egy
héttel a rítust. Én… nem nagyon tudom
megmagyarázni, de el kell mennem.
Szembenézett anyjával, de közben
borzasztóan érezte magát, amiért fáj-
dalmat okoz neki. Pedig átlagos körül-
116 A Világ Lustái
mények között megértő asszony volt. De
hogy magyarázza el neki ezt a meggyő-
ződését? Hogyan mesélje el a Menedék
Világ fényes éjszakájában tett hosszú sé-
tákat és lassú beszélgetéseket, a különös
rokonszenvet, amit az ismerős, fiatal
Lusták egész csapata iránt érzett, és ami
ugyanaz volt, mint ami közte és Doreen
között is ott feszült, de amit a család
többi tagja nem ismert? Hogyan lehet
átadni a békének és céltudatosságnak
azt a keverékét, amit a földlakók nem
ismernek, és nem is érthetnek? És ami
a legnehezebb: hogyan magyarázza el,
hogy a Lusták a maguk módján nagyon
is keményen dolgoznak, és tiszteletet
érdemelnek?
Igaz, végső céljaikat egyelőre nem érte
fel ésszel, de már elkapott egy-egy pil-
lantást abból, mekkora hatalommal bír-
nak a természet erői vagy az állatvilág
felett; és ott volt még Timmy és az apja
képessége, amellyel nagy távolságból is
egymásra találnak. Erejüket akkor is de-
monstrálták, amikor néha egy-egy ré-
szeg, kötekedő földlakó tolakodott kis
falvaikba, és megpróbált a fiatal Lusta
lányokhoz közeledni. E betolakodók ki-
vétel nélkül szédelegve, megrendülve és
rémülten támolyogtak haza, pedig az ős-
lakók egy ujjal sem nyúltak hozzájuk.
Ha kifaggatták őket, csupán látomások-
ról és tévképzetekről tudtak beszámolni,
arról, hogy elvesztették az uralmat sa-
ját testük felett, és saját társaikat ütöt-
ték le, miközben képzelt ellenségeket
csépeltek vadul. Zavaros, mégis hatásos
mesék voltak ezek. Az első néhány ese-
tet követően mindenki békében hagyta
a Lustákat. Az őslakók kiterjedt rezer-
vátumokban laktak, főként olyan erdők-
ben, amiket senki sem akart kiirtani, és

a két faj nemigen közösködött egymás-
sal. Menedék Világa elég nagy volt min-
denkinek.
– Úgy nézem, a fiú eltökélte magát,
Maud – szólalt meg egy újabb hang. Har-
vey bácsi észrevétlenül lépett be a kony-
hába, és csendben megállt az ajtónál.
Maud a férfi felé viharzott, de ez egy-
szer ez az erős nő is elgyengült fia kihívó
viselkedése és bátyjának szemmel látha-
tó helyeslése előtt. Könnyekkel a szemé-
ben válaszolt:
– Beszélj vele, Harvey! Értesd meg
vele, hogy ezek a férfivá válási rítusok
nem földlakóknak valók! Nem mehet
oda, Harvey!
A féllábú férfi óvatosan lépett elő-
rébb, műlábát kímélve. Az igazit még a
Földön veszítette el, sok évvel korábban,
és sosem tudta megszokni a mesterséges
pótlást. Lábával együtt vesztette el az
igényt, hogy irányítsa saját életét. Csak
munkájában lelt elégedettséget, amiben
ő és uralkodni vágyó testvérhúga közös
nevezőre talált. Mindketten akkor vol-
tak a legboldogabbak, ha végigdolgoz-
hattak egy hosszú napot, márpedig a
Sheldon-farm 130 hektáros, gazdag föld-
je sok ilyen napot biztosított számukra.
– Beszélnék én vele, ha tudnék, Maud,
hiszen minden évben akad egy-kettő,
akik nem térnek vissza. És lehet, hogy
születésétől fogva Lusták között ne-
velkedett, mégse hiszem, hogy felérne
velük a saját játékaikban. Bármit is mű-
velnek, az veszélyes.
– Nem annyira – szólt közbe gyorsan
Carey. – Leginkább egy hosszú böjt az
egész.
Maud leült az asztalhoz, erős, rán-
cos kezét az ölébe ejtette. Doreen a szék
mellé állt, fél karját néma együttérzés-
A Világ Lustái
XL GALAKTIKA
2022. február
sel vetette át anyja vékony vállán. A  nő
uralkodott magán, amikor újra meg-
szólalt.
– Mi lenne, fiam, ha megetetnéd a
haspókokat, amíg bácsikáddal megbe-
széljük ezt? Vacsora után majd visszaté-
rünk rá.
– Nincs mire visszatérni, anya, de jól
van – sétált át a konyhán, hogy kimen-
jen az udvarba, ahol átvágott a kemény
földön a pajta melletti hangszóróhoz.
Megragadta a kurblit, és hirtelen meg-
rántotta. A  sziréna erős, nagyfrekven-
ciás sivítása csak egy másodpercig volt
hallható, mielőtt a fiú rá nem érzett a te-
kerési sebességre. Egy teljes percig for-
gatta a kart, majd hagyta lelassulni, és
amikor a zaj megint hallhatóvá vált, hir-
telen leállította.
Besétált a pajtába, kinyitotta a mo-
gyorós ládát, felkapott egy lapátot, és
nekilátott magokat halmozni a a padló
közepére. Percekig dolgozott nagy len-
dülettel, a por fellegekben szállt körü-
lötte, és alaposan kimelegedett, mire
meghallotta odakint az első szárnycsa-
pásokat és a karmos lábak talajt érésé-
nek hangját.
A haspókmadár betotyogott az ajtón,
nagy, vörös csőre a levegőt kapdosta, fé-
nyes, fekete szeme az ennivalót keres-
te. Több ezer, a környező farmokról való
társával egyetemben a pár kilométerre
északra fekvő, sűrű erdőben töltötte a
napot, ahol a tél elején még mindig gaz-
dagon termő bogyókkal táplálkozott, de
mohó étvágya még többet kívánt. A has-
pókok a repülő teremtmények között
óriásnak számítottak, és a zabálás je-
lentette a halálukat. Amikor túl nehéz-
zé váltak a repüléshez, áldozatául estek
a számtalan apró ragadozónak, melyek
117
 GALAKTIKA XL
2022. február
a Világ nagy részét borító, sűrű erdő-
ket járták. A  földi kolóniák menedéket
és további táplálékot nyújtottak nekik a
nehéz évszakokban, amitől a százfontos
madarak már fiatalon is elnehezültek,
de húsuk mégis zsenge maradt.
A farmerek ugyanazon elv szerint
vágták le a madarakat, ahogy a termé-
szet is szelektálta őket, ez szolgáltatta
a több tonnányi hús nagyját, amit min-
den nap átküldtek a Földre. Az átvivő
cserébe olyan szerszámokat és eszkö-
zöket szállított nekik, amelyekkel újabb
területeket tisztíthattak meg, még több
haspókot nevelhettek, még több földet
szánthattak rendezett sorokba, és így
sebesen változtathatták e gazdag szűz-
földekkel teli bolygót egyetlen hatalmas
farmmá. A  Földön nyüzsgő milliárdok-
nak ennie kellett, atomfegyverekkel
sebzett felszíne azonban már nem biz-
tosított elegendő termőföldet. Az anyag-
átvivő tökéletesítése révén lehetségessé
vált, hogy más bolygókon termeljék meg
az élelmiszert, és megkezdődött a nagy
kivándorlás. E transzmitterek azonban
megöltek minden élő anyagot, és a leg-
nagyobb csillagközi hajók is kevesebb
mint ezer embert tudtak szállítani, így
a népmozgás lassú és rendezett maradt.
Menedék csak egyike volt annak a száz
Világnak, amely már szorgosan termel-
te az élelmiszert, és az a nap, amikor
majd megoldják az élőlények átvitelét,
olyan népvándorlást fog előidézni, amit
még nem látott az emberiség. Sok millió
ember még mindig arra várt, hogy ki-
nyújtózhasson, szabadon lélegezhessen,
és olyan munkát végezhessen, amiben a
maga ura lehet.
Carey várt néhány percet azután, hogy
az utolsó kövér madár is csatlakozott a
118 A Világ Lustái
lakomához, majd még egyszer végigné-
zett az égbolton, végül bezárta és lela-
katolta az ajtót. Miután mind egy szálig
befalják a mogyorót, a madarak a pajta
egyik oldalán sorakozó rudakon fognak
megtelepedni éjszakára.
A család már az asztalnál ült, mire
visszaért. Legidősebb bátyja, Robert,
aki Stevensék legkisebb lányát vette fe-
leségül, és a szomszédban épített ma-
gának házat, szintén átugrott hozzájuk
estebédre.
Hagyták, hogy Carey nyugodtan meg-
vacsorázzon, de amint hátratolta a szé-
két, Robert már ugrásra készen állt.
Ő volt a három fiú közül a legkisebb nö-
vésű, de a legkeményebb fejű és a legtü-
relmetlenebb is egyben.
– Mi ez a szöveg, hogy holnap a Lus-
tákkal teszed le a férfiasság próbáját? –
kérdezte barátságos és józan hangon.
– Pont ennyi. Leteszem a próbát –
vont vállat Carey.
– Mit akarsz bizonyítani? Hogy egy
földlakó is lehet olyan haszontalan, mint
egy Lusta? Figyelj, tudom, hogy sokat
játszottál a gyerekeikkel, és hogy bará-
taid vannak köztük, de mi értelme van
annak, hogy te is olyan fölösleges léhű-
tő legyél?
Carey érezte, hogy teste mélyéről for-
rón tör fel a düh, és csak erővel tudott
higgadt maradni, de végül halk hangon
válaszolt.
– Ők nem léhűtők. Még csak nem is
lusták. Ugyanolyan értelmes lények,
mint te vagy én, és a maguk módján
ugyanolyan keményen is dolgoznak.
Azért kértem engedélyt, hogy letehes-
sem a próbáikat, mert meg akarom ta-
nulni, hogyan irányítják az állatokat,
és ha Irányító leszek, akkor majd meg-

mutatom neked, meg még pár száz em-
bernek, hogy az ő népük a maga módján
ugyanolyan gyorsan fejlődik, mint mi.
Más értékes dolgok is vannak az univer-
zumban, nem csak az űrhajók, az átvi-
vők és a tridikészülékek, ők pedig olyan
dolgokat birtokolnak, amik a mi éle-
tünkből teljesen kimaradtak.
Itt megállt, hogy levegőt vegyen, mire
Harvey közbekérdezett.
– Arra a képességükre gondolsz, ami-
vel rá tudják venni a természetet, hogy
gondoskodjon róluk?
– Az is egy fontos szempont, igen.
Azért hívjuk őket Lustáknak, mert so-
kat játszanak, és órákat töltenek el ül-
dögéléssel és álmodozással. De ha apa
úgy tudta volna irányítani a grokgrokot,
ahogyan ők, akkor még ma is élne. Ren-
geteget tanulhatnánk tőlük, ha észre
tudnánk venni, mindazt, amire képesek,
és nem csak azt látnánk, hogy mire kép-
telenek.
– Azt tudjuk, hogy meleg időben pucé-
ran mászkálnak, mint a vadak, és egy kí-
gyót sem ütnének agyon – felelte Robert
makacsul ragaszkodva az alapelveihez.
– Meg kellett tiltanunk, hogy nyaranta
a városba jöjjenek, mert nem hajlandóak
felöltözni, amikor pedig munkát adtunk
volna nekik a farmokon, csak nevettek.
Szerintem lusta, pogány ördögök mind
egy szálig, neked pedig még együtt mu-
tatkozni se lenne szabad velük, nem ám
hogy részt vegyél az istentelen, primitív
rítusaikban!
– És gondolj a veszélyre, fiam! – tet-
te hozzá Maud. – Ahogy nagybátyád is
mondja, minden évben elbukik közülük
kettő-három, pedig ők kicsi koruk óta
tanulják ezt az Irányítás dolgot. Neked
mennyi esélyed lenne?
A Világ Lustái
XL GALAKTIKA
2022. február
Carey fáradtságot sugárzó arccal állt
talpra.
– Anya, ha ők elbuknak, akkor vagy
halálra éheznek, vagy elbujdosnak, és
keresnek egy olyan törzset, ami befo-
gadja őket, és megengedi, hogy egy év
múlva megint megpróbálják. De ha ne-
kem nem sikerül, akkor csak annyit kell
tennem, hogy hazajövök, és elfelejtem
az egészet. Ami meg az esélyeimet illeti,
már évek óta velük tanulok. Alighanem
tudok annyit, mint bárki más a csopor-
tomban. Most pedig indulok Lustafalvá-
ra, az utolsó felkészítésre, szóval jó éjt!
Azzal felvette a kabátját, és kisétált az
ajtón, hátrahagyva a nyomában támadt,
értetlen csöndet. Úgy döntött, nem nyer-
geli fel a lovát, inkább gyalogol, így a ten-
gerpart és a Lustafalvának keresztelt kis
közösség felé vette az irányt, ami három
kilométerre volt Sheldonék farmjától.
A  Nap épp lenyugodott, haldokló suga-
rai fényesen verődtek vissza az északke-
leti hegyek hótakarójáról.
Amikor elérte a parti utat, ami a város
alatt futott, megtorpant, úgy lenyűgözte
az előtte megnyíló táj képe. Egy Lusta fi-
atalasszony álldogált két kisgyerekkel a
sziklafalon, mely harminc méterre nyúlt
be az örvénylő vízbe. A  nő magas, tisz-
ta hangon énekelt egy határozott, erős
dallamot; előtte, a vízben egy bálnip
hatalmas, fekete tömege himbálózott
nyugtalanul a hullámok között – ezen
óriás vízi emlősnek a telepesek semmi
hasznát nem tudták felfedezni.
A fiú Tárit ismerte fel a figurában,
Nijub főtanácsos húgát, és legjobb ba-
rátjának, Timmynek a nagynénjét. Férje
egy balesetben halt meg két évvel ez-
előtt, ő pedig a Lusták szokásait követve
egyedül nevelte gyermekeit, nem háza-
119
 GALAKTIKA XL
2022. február
sodott újra. Ahogy Carey figyelte őt, hir-
telen megértette, mi történik: a nő éneke
megváltozott, mély, hízelkedő jelleget
öltött, a bálnip pedig előrébb úszott,
amíg egészen a szikláknak nem dörgö-
lőzött. Tári elhallgatott, és kinyújtot-
ta a kezét, hogy biztatóan megveregesse
a nagy, fekete fejet, aztán a víz felkava-
rodott, az állat pedig mintha visszabújt
volna a hullámok alá. De egy pillanattal
később újra feltűnt, csakhogy körvona-
lai valahogy megváltoztak. Hátán fekve
ringatózott a víz felszínén.
A bálnip hasán négy duzzadó, fekete
dombocska állt ki a vízből. A két gyerek,
óvatosan a lába alá nézve, a szikláról az
állatra lépett. Carey feljebb emelte a te-
kintetét, és meg is látta, amiről tudta,
hogy ott kell lennie: három kisebb feke-
te alakot úgy harminc méterre a parttól,
ahogy a nyugodtabb vízben ugrándoztak
és játszadoztak. Újra a gyerekek felé for-
dult, és látta, hogy mindketten egy-egy
dombocska mellé guggoltak. Kis fejüket
lehajtották, és szájukba vették a fekete
tőgyet.
A gyerekek inni kezdtek.
Carey is kóstolta már a bálniptejet,
bár egyenesen az állatból még sosem
ivott. A  tej hűtés nélkül is sokáig el-
állt, a Lusták pedig gyakran megfejték a
bálnip nőstényeket, amikor azok éppen
szoptattak. A folyadék figyelemre méltó-
an gazdag volt tápanyagokban: egyszer
elvégezte a vizsgálatát az iskolában, és
rájött, hogy durván kétszer táplálóbb a
tehéntejnél.
A bálniphoz hasonló, nagytestű álla-
tokat többnyire a férfiak irányították, de
az sem volt ritka, hogy egy magányos nő,
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
120 A Világ Lustái
mint Tári kezeljen akár egy olyan óriási
lényt, mint amilyen a grokgrok.
Amikor a gyerekek jóllaktak, Tári
üres bőrtömlőket nyomott a kezükbe,
amiket a kicsik szintén telefejtek. Ven-
déglátójuk himbálózó mozgása szemlá-
tomást egyáltalán nem zavarta őket. Az
egész művelet öt percig sem tartott, a
bálnip pedig akár tízet is könnyedén ki-
bír fejével a víz alatt.
Végül a két gyerek visszamászott a
sziklára. Amikor már biztos lábbal áll-
tak a parton, anyjuk előrehajolt, és meg-
veregette a hatalmas emlős puha, fekete
hasát. Az hatalmas csobbanással nor-
mális testhelyzetébe fordult, és elindult
a nyílt tenger felé. A három kisborjú si-
etve indult a part irányába, hogy anyjá-
hoz érjen, nyomukban csak úgy habzott
a víz, végül pedig alábuktak, hogy ők is
hozzálássanak az evéshez. A  követke-
ző pillanatban már csak a bálnipanya
finoman himbálózó tömege látszott a
hullámok felett, ahogy lassan átúszik a
hullámtörőkön, és kiér a nyílt vízre.
Carey a sziklák tövében várakozott,
amíg Tári és gyermekei ki nem értek a
szárazföldre, majd udvariasan köszön-
tötte őket. A  Lusták kinézetükben tel-
jesen embernek látszottak, épp csak
vastag szőrzet borította szinte az egész
testüket, de némelyik nő így is gyönyö-
rű volt.
Tári nehéz virtlköpenyt viselt, ami a
Lusták megszokott téli öltözékének szá-
mított; komor, mosolytalan nő volt, de
arca barátságosan ellazult, amikor fel-
ismerte unokaöccse barátját. Mikka és
Szanda a fiúhoz szaladtak, és zajosan
követelték, hogy vegye fel őket.
 MÁRCIUSBAN ÉRKEZIK A HÁZ AZ
ÉGSZÍNKÉK TENGERNÉL SZERZŐJÉNEK
HÁTBORZONGATÓ ÉS MULATSÁGOS ÚJ FANTASYJE
EGY HALOTT LELKÉRŐL, AKI NEM HAJLANDÓ
ÁTKELNI A TÚLVILÁGRA, ÉS A RÉVÉSZRŐL,
AKIBE BELESZERET!

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

Újabb s.t.a.l.k.e.r.-kÖtet
a kÖzkedvelt pÁrostÓl!

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU