GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR

346
ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK
ÚJ VERSENY A HOLDRA
A HOLD KÖRÜL LAKNI

+
CAINE
KOMOR
Előfize
NEMERE tőknek
PORCAYO CSAK
GALINA
1200 Ft
!
BROWN

KEITH
Roberts
ALEKSZEJ
Kalugin
Mateusz Majewski képe

A SCI-FI LEGJAVA 19346

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.12.18. 21:22:11

 A 103 ÉVES HEYWOOD FLOYD LUXUSUTAZÁSRA INDUL
A HALLEY-ÜSTÖKÖSHÖZ, DE EGY ŰRHAJÓELTÉRÍTÉS, KÉT
IDEGEN CIVILIZÁCIÓ ÉS A VILÁG LEGJÖVEDELMEZŐBB
FELFEDEZÉSE ALAPOSAN FELBORÍTJA A TERVEIT.

AZ ŰRODISSZEIA FOLYTATÓDIK!
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 2 2018.12.18. 21:22:22

 GALAKTIKA
2019. január

Tisztelt Olvasó!
GALAKTIKA
IKUS MAGAZIN
YOS-FANTASZT (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
Ú TUDOMÁN
AZ ELSŐ SZÁM

Mostanában sokszor elgondolkodom azon, milyen lenne WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR

ma az emberiség, a kultúra, a közélet, a politika, ha pár ÖNSÖTÉTÍTŐ

346
AUTÓABLAKOK
ÚJ VERSENY A HOLDRA

ezer évvel ezelőtt néhány arrogáns férfitársam nem akarja A HOLD KÖRÜL LAKNI

kicsavarni a közös kormányrudat a nők kezéből, és mérhe- +

tetlen hatalmi vágyból nem akarja kisajátítani az emberi- KOMOR
CAINE
Előfize
tőknek
ség és a bolygó irányítását…
NEMERE
PORCAYO CSAK
GALINA
1200 Ft!
Én meggyőződéses feministaként azt gondolom, sokkal BROWN
kellemesebb, kiegyensúlyozottabb, békésebb és boldogabb KEITH
világban élhetnénk, ha a döntéshozóink nagyobb részben Roberts
nők lennének. Miért is ne? Hiszen a férfiak taszították ALEKSZEJ
érzelmi nyomorba, fegyverkezési versenybe, háborúkba, Kalugin
környezetszennyezésbe, nélkülözésbe az emberiséget, mi- A SCI-FI LEGJAVA
Mateusz Majewski képe

19346

attuk egyre kilátástalanabb civilizációnk helyzete. Miért is 9 770133 243018

ne lehetne hátrébb lépnünk, és átadni az irányítást a nőknek?

E gondolat jegyében most én is hátrébb lépek, és átadom a terepet egy kiváló, tehetséges
kolleginának. Ezennel lemondok a főszerkesztésről, és január elsejével átadom azt eddigi lap-
igazgatónknak, Mund Katalinnak.
Megköszönöm kollégáimnak az eddigi közös munkát, tudom, hogy mindannyiunkat, min-
dig a jó szándék vezérelt. Az, hogy elhozzuk Magyarországra, magyarul a modern világiroda-
lom egy fontos szeletét, fölmutassuk e téren a hazai tehetségeket, és legfőképpen, hogy ezáltal
olvasásra ösztönözzük a legfiatalabbakat. Sokszor, főként a hatalmasok részéről, a meg nem
értés falaiba ütköztünk, de köszönöm rajongóinknak a kitartást, a szeretetet, azt, hogy a nehe-
zebb időkben sem pártoltak el tőlünk.
Rombolás helyett mi továbbra is építkezünk, s ehhez a sokszor sziszifuszi munkához sok
sikert és kitartást kívánok a Galaktika új főszerkesztőjének, Mund Katalinnak és lelkes csa-
patának!
BÚÉK!

Burger István
leköszönő főszerkesztő

2019. január 23., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Az első szó jogán
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Sophianum (1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.)

Az első szó jogán

Bemutatkozik az ELTE EASPop kutatócsoportja
az est házigazdája: Benczik Vera egyetemi oktató
3

003-elsoszo.indd 3 2018.12.18. 21:19:44

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 346. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Láng Anikó
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Mateusz Majewski (Lengyelország) munkája:

majewski.artstation.com • www.deviantart.com/mateuszmajewski •
www.facebook.com/majewski28 • www.instagram.com/majewski28/

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
22
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
100
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

60

004-005-tartalom.indd 4 2018.12.18. 21:19:32

 GALAKTIKA
2019. január

79

84
novellák cikkek
6 Ronil Caine: Rés (befejező rész) 22 Új verseny a Holdra
26 Keith Roberts: A sárkánymester 25 Kapcsolatfelvétel
40 Komor Zoltán: Plázafej 42 Filmajánló
44 Alekszej Kalugin: Öld meg a fenevadat! 60 A szférák zenéje
62 Nemere István: Tervezési feladat 73 Képregény a Galaktikában
80 Gerardo H. Porcayo: A térben tomboló káosz 79 A jövő otthona
86 Marija Galina: Hátra sem pillantva 84 Zöld jövő
102 Retro – Alice Brown: Bolygó Teuton 99 Intelligens dizájn
100 Obszervatórium

Galaktika XL
115 Marija Galina: Dagor
170 Marija Galina: Ganka és a koboldja
201 Marija Galina-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.12.18. 21:19:34

 GALAKTIKA
2019. január
Már több mint egy
okosbögre
A 21. században már nem lehet, hogy vala-
milyen tárgy egyszerűen csak arra legyen jó,
amire való. Ki gondolta volna, hogy egy bög-
réből nem csak ihatunk? Egy lelkes csapat el-
készítette az „okos” verzióját.
Az Ember névre hallgató termoszpohár
nem próbálja meg kitalálni gazdája gondo-
latát. Beletöltjük az általunk favorizált folya-
dékot, lezárjuk a kupakját, majd az alja elcsa-
varásával beállítjuk a kívánt hőfokot, amit
természetesen az oldalán digitálisan is kije-
lez. Aki nem akar csavargatni, okostelefonján
is beállíthatja. Gyorsan lehűti erre az értékre,
majd egész nap ezen tartja. Természetesen
erre képes fordítva is, felforralja vagy mele-
gen tartja a kávénkat. A bögre ennek ellenére
hordozható maradt, beépített elektroniká-
val és akkumulátorokkal működik. Hogy ne
fogyjon ki belőle a szufla, egy vezeték nélküli
töltőként működő talpra tehetjük.
A vállalkozás Kickstarter-kampányként
indult, és akkora sikere lett, hogy a kért ös�-
szeg közel hatszorosát dobta össze nekik az
internet népe. Az Ember bögre 149 dollárért
vásárolható meg.
6
006-020-caine.indd 6
5.
November 30. 21:05
Taylor Hawa ránézett az órájára, és meg-
döbbent, hogy elrepült az egész délután.
Eddie Boumont professzorral közösen dol-
goztak egy könyvön, ami egyszerre érin-
ti az elméleti fizika, az asztrofizika és a
plazmafizika területét. Terveik szerint az
Georgiai Állami Egyetemen jövőre indíta-
nak egy ilyen szakot, aminek ez a könyv
adná a gerincét.
– Jól elment az idő – mondta Taylor.
– Fejezzük be? – kérdezte Eddie. Levet-
te a szemüvegét, és két ujjával megmas�-
szírozta az orrnyergét. Taylor felállt, és
nyújtózott egyet. Végignézett a hatalmas
asztalon, ami tele volt könyvekkel, jegy-
zetekkel, lexikonokból és szakkönyvekből
fénymásolt anyagokkal. Ezek káoszán ült
két laptop, és békésen zümmögve tűrték
az egész napos terhelést.
– Azt hiszem, mára ennyi, Eddie.
– Jól van.
Összepakoltak, közben megbeszélték,
ki mit vállal be hétfőig a hátralévő felada-
tokból, hogy olyan állapotban kerülhessen
a bírálóbizottság elé a könyv, amilyenben
elképzelték. Egyetértettek, hogy jól áll-
nak, és remek munkát végeztek.
Az egyetemről Taylor észak felé hajtott
Honda Civicjével. Szerette ezt a kocsit, de
idén komolyan megfontolta, hogy lecseréli
egy Priusra. Ha már úgyis mindenkinek
olyan van Atlantában.
Nem volt nagy forgalom, de így is lassan
ment. Egyrészt, mert nem szeretett este
vezetni, másrészt, mert gondolatai még
mindig a könyv körül forogtak. Mit kell
javítani? Mit kell átírni? Mit kell hozzá-
tenni? Le kell ellenőrizni a hivatkozásokat
is, és a helyesírást is át kéne nézetni vala-
kivel. Talán Ms. Androvski megtenné, ha
2018.12.18. 21:43:02

RÉS
Ronil Caine
szépen megkéri, bár négyszáz oldal elmé-
leti fizikát nem fog bevállalni egy doboz
bonbonért. De majd csak kitalál valamit
cserébe. Ms. Androvskinak is van épp elég
dolga az egyetemen, amiben segíthet neki.
Taylor épp ráfordult az északkele-
ti Peachtree útra, amikor megkordult
a gyomra. Fél egy óta nem evett, és erre
csak most jött rá. Bár ő úgy gondolta, az
egy pozitív tulajdonsága, hogy ha valami-
vel nagyon komolyan foglalkozik, akkor
minden mást hajlandó félretenni, akár
az evést-ivást is. Ezt a szervezete persze
másképpen gondolta, és rendszerint ki is
fejezte valamilyen módon a nemtetszését.
A La Rosa útba esik, és bár túl sokat jár
oda, mégis úgy döntött, megfelel ma esté-
re. Otthon úgysincs semmi ehető.
Leparkolt a bisztróval szemben, majd
átsétált az úttesten. Mikor belépett, eszé-
be jutott, hogy ma itt is reggelizett. Atya-
Rés
006-020-caine.indd 7
GALAKTIKA
2019. január
„Ha van fény,
akkor van
sötétség; (...) ha
élet, halál.”
(Pitagorasz)
ég! – gondolta. – Mintha egy éve történt
volna. A La Rosa jó hely, ez nem vitás, de
akkor is túl sokat jár ide, ami viszont nem
jó. Nem a hellyel van a baj, hanem azzal
az elméletével, hogy semmi sem jó túl sok-
szor, vagy túl sokáig. Egy helyen lakni, egy
helyen dolgozni, egy bisztróba járni. Időn-
ként változtatni kell, mert az ember vagy
begolyózik, vagy csak átvedlik valami sa-
vanyú, szürke masszává, ami aztán auto-
mata üzemmódban lefuttatja az élet nevű
programot, majd leáll.
Rendelt egy hamburgert narancslével.
A pultos fiút sosem látta még itt. Kedvence
Cindy volt, a mindig mosolygós aranysző-
ke pincérlány, de ő ma délelőttös volt. Tay-
lor megvárta, míg elkészül a menüje, majd
leült az egyik bokszba. A bisztróban kivé-
telesen senki sem volt rajta kívül. A pult
mögött a személyzet csevegett halkan, a
konyhai gépek szelíden búgtak, és az ut-
7
2018.12.18. 21:43:02
 GALAKTIKA
2019. január
cáról is szűrődtek be esti városhangok. Az
egész együtt olyan kellemesen monoton
volt, hogy Taylor majdnem elbóbiskolt.
Ránézett az órájára, és újra megdöb-
bent, hogy már majdnem háromnegyed
tizenegy. Ma valahogy különösen gyorsan
telik az idő – gondolta. Ásított egyet, majd
felkelt, és elindult a kocsihoz.
Tíz perccel később Taylor a hatemeletes,
régi társasház bejáratánál állt, és a kulcsát
kereste. A zsebeiben nem volt, és aggód-
ni kezdett, hogy valahogy bent hagyta a
tanszéken, és mehet vissza ezen a kései
órán. Ehhez túl fáradtnak érezte magát,
ezért úgy döntött, a kulcsnak muszáj nála
lennie, mintha ez számítana. Tovább koto-
rászott a táskájában, és akkor végre meg-
csörrent. Megkönnyebbült, mert most már
tudta, hogy a táskában van, már csak le
kell vadászni a könyvek, tollak, névjegyek
és iratok erdejében.
Az utcán nem volt senki, de a belváros
állandó duruzsolása jelezte, hogy az élet itt
nem áll meg soha. Taylor belépett a házba,
bezárta az ajtót, és felkapcsolta a villanyt.
Az ódon lépcsőház barátságos, sárgásfe-
hér fénybe borult. A házban volt lift, de
pár napja nem működött, és Mr. Pickard,
a házmester nem sietett a javíttatással.
Taylor egyébként örült, hogy a hazajutás
legalább ennyi testmozgásra kényszerí-
ti, ha már sportolni képtelen, de nem ma
este. Bár a kondijával sosem volt gondja,
most mégis pokolba kívánta a lépcsőket.
Mintha már tíz emeletet ment volna fel,
és még csak a harmadikon járt. Két emelet
között három sor lépcső volt két forduló-
val a sarkokban. Minden emeleten a jól
ismert ajtók és nevek. Spellerék, akik már
most kitették a karácsonyi díszt névtáblá-
juk alá, és egy hét múlva égősorok százai-
ba csomagolják majd az erkélyüket. Aztán
8 Rés
006-020-caine.indd 8
Waters, McClurg. Úgy vélte a lakók neveit
már fejből el tudná mondani a földszinttől
a hatodikig. Negyedik emelet: Andrews,
Singer-Huston, Amado, ahonnan most is
kiszűrődött a tévé hangja, ahogy mindig.
Még azt is lehetett hallani, hogy valami
dokumentumfilm megy. Nyilván elalud-
tak a műsoron, mert hát ki néz dokumen-
tumfilmet este tizenegykor?
Mikor Taylor a következő lépcsőfordu-
lóba ért, kialudtak a fények, és különös
módon hűvösebb is lett, mintha csak az
égők adták volna eddig a meleget. Taylor
érezte, hogy ez nem az automata kapcsoló,
de bizonytalan volt. Általában felér az aj-
tajáig, mire lekapcsol a lámpa. Ha nagyon
lassan megy, akkor is az ötödiken szokta
újra felkapcsolni a fényeket, de most még
csak a negyediket hagyta el. Az utcai lám-
pák fényei épp csak a korlát és a lépcsők
élét engedték látni. Ahhoz elég volt, hogy a
következő emeletre felérjen, és emlékezet-
ből megkeresse a kapcsolót. Felkapcsolta,
de sötét maradt.
– Fenébe! – mormogta, és elővette tele-
fonját zakója belső zsebéből. Kikereste az
elemlámpa funkciót, és előtte hideg fehér
fénybe lobbant egy régi sötétbarna faajtó:
Lopezék. – Hát ez jó – mondta magának,
ahogy haladt tovább. – Nagyon jó. – Maga
elé világított, és csak a lépcsőkre figyelt.
Az utolsó lépcsősorra lépett rá, amikor
mély búgást hallott. Olyan mély volt, hogy
nem is hallani, inkább érezni lehetett.
Taylor megdermedt. Ahhoz hasonlított,
mintha egy koncerten állna a mélyláda
előtt. A gyomra és a tüdeje remegett. Ha
megszólalna, rezegne a hangja is, és nem
lehetne érteni, amit mond. Hasonló rez-
gést produkálnak a nagyobb teherautók is,
de ez mélyebb volt, és tisztább, nem holmi
zörgő dízelmotor hullámai. Körbevilágí-
2018.12.18. 21:43:02
 GALAKTIKA
2019. január

tott a telefonnal, de nem látott semmit. HA EGY TECHNOLÓGIA LEHETŐVÉ

A korlát árnyékai kísértetekként suhantak TENNÉ, HOGY VALÓSÁGGÁ
végig a falakon, ahogy a telefont mozgatta.
Ettől kissé meg is szédült, és egy lépcsőfo- VÁLTOZTASD A GONDOLATAIDAT,
kot vissza kellett lépnie, hogy biztosabban MIHEZ KEZDENÉL?
álljon. A rezgés elmúlt, akármi is volt az, MEGGAZDAGODNÁL? SZTÁR
és ő elindult felfelé. Mikor felért a lép-
LENNÉL? SEGÍTENÉL MÁSOKNAK?
cső tetejére, és balra fordult, a rezgés egy
újabb hulláma söpört végig az emeleten, VAGY ELTAKARÍTANÁD A
de olyan erővel, hogy Taylor nyögött egyet. SZABADLÁBON LÉVŐ BŰNÖZŐKET?
Mintha ellen kéne tartania valami viharos MIÉRT IS NE, EGY GONDOLAT NEM
szélnek, ami a lábáról készül ledönteni.
Telefonjával ismét feljebb világított, az aj-
HAGY SEMMILYEN
taja irányába. Az ajtó előtt lebegett valami NYOMOT, NEM IGAZ?
nagy fekete lény, és őt nézte.
Nem volt teste, sűrű, fekete füstként
gomolygott, amiből néha szilárdnak tűnő
méteres tüskék buktak ki minden irányba,
majd eltűntek, hogy újabbak váltsák őket.
A plafon közelében simább volt, mintha
feje lenne, de nem voltak szemei. Semmi
emberi nem volt benne, Taylor mégis tud-
ta, hogy őrá néz, és őérte jött. Azt is tudta,
mintha csak gondolatot küldött volna neki
a rém, hogy ez nem a halál, annál sokkal
rosszabb. A lény felől földöntúli hideg
áradt, és sötétség. Semmilyen fényt nem
vert vissza, mindent elnyelt. Úgy terpesz-
kedett az ajtón és a falakon, mint valami
burjánzó, fekete kór. Az ajtó zárva volt, a
rém mégis kezdett átsiklani rajta. Taylor
arca önkéntelenül néma sikolyba torzult,
de csak rekedt, fájdalmas hörgést halla-
tott. Izmai és hangszálai lebénultak a fé-
lelemtől, a gyomra pedig felkavarodott.
Elejtette a telefonját, és kialudt a fény.
Kettesben maradt a sötétben a valamivel, A LILIAN SZERZŐJÉNEK
ami félelemből és sötétségből van, és ké-
szül rávetni magát. ÚJ REGÉNYE!
Taylor ösztönösen menekült, és ilyen-
R E N D E L D M E G I T T:
kor a test sokkal többre képes, mint ami-
2019. január

kor tudatos parancsot teljesít. Teljes erővel W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

GALAKTIKA
Rés 9

006-020-caine.indd 9 2018.12.18. 21:43:05

 GALAKTIKA
2019. január
oldalra ugrott, de a lépcsőt már elhagyta,
így a korlátnak csapódott. Megmarkolta,
és átvetette magát, közben imádkozott,
hogy le tudjon esni, meg tudjon halni,
mert ha nem, megragadja ez a kavargó,
anyagtalan szörny, aminek az érintése el-
viselhetetlenül hideg lehet.
Ahogy átbukott a korláton, szinte érezte
a hátán, ahogy valami megragadja, olyan
erővel, ami ellen tehetetlen, és visszaránt-
ja. De nem nyúlt érte, és Taylor lezuhant.
Ekkor tudott végre üvölteni. Egyet, hos�-
szan, reményvesztetten, ahogy zuhant a
sötétben, el a világból, ahol ez a lény van.
Hatalmas, kőkemény ütés érte félig jobb
oldalról, félig szemből. A padló – gondol-
ta. – Leestem... Nem bírt megmozdulni, de
nem is akart. Fájdalmat sem érzett, csak
elkeseredett volt, amiért még mindig élet-
ben van, és még mindig megvan az esély,
hogy a rém előbb ragadja meg, mint hogy
ő megszűnne létezni. Látta maga előtt a
kövezetet, homályosan a könnytől és a
vértől, és könyörgött a halálért, mielőtt az
a másvilági lény kiszagolja a benne pislá-
koló életet, és lejön érte. Lassan lehunyta a
szemét, és reszketegen kifújta azt a kevés-
ke levegőt, ami még benne volt. Sikerült.
Megmenekült.
6.
November 30. 19:46
Jason Lewrick a folyosó kövén térdelt a
sötétben, fejét a csempének támasztva, és
üres szemmel bámult maga elé. Szeme tele
volt könnyel, a homlokán gyöngyözött a
verejték. Két kezével egy revolvert szorí-
tott az állához.
Szörnyű hibát követtem el – gondolta,
és meghúzta a ravaszt. A szűk térben a
pisztoly hangja robbanásszerű volt, a tor-
kolattűz egy pillanatig belülről megvilágí-
10
006-020-caine.indd 10
totta Lewrick elkeseredett, megfeszült ar-
cát. Pofazacskója narancs fényben villant,
lehunyt szemhéja, tüzes, vörös démon-
szemként izzott fel, majd ismét sötét lett,
és csak a szóródó üvegszilánkok hangjai
hallatszottak a laboratórium hátuljából.
7.
November 30. 15:04
Lewrick befejezte ebédjét a kis karton-
dobozból, amit a laborba jövet vett a Két
Sárkány kínai gyorsétteremben. Közben
végiggondolta az eddigi beállításokat, és
sokadszorra végigpörgette fejében a még
hátralévőket. A labor kicsi volt, ezért csak
úgy fért el, hogy eszközeit és asztalait
összetolta, mint egy raktárban. Minden
mindennel összeért, és a helyiség három-
negyedét elfoglalták. A padlón és az esz-
közök között indákként kanyarogtak a
kábelek. Csak szűk járatokon tudott köz-
lekedni, mint valami sövénylabirintusban,
mindig vigyázva, nehogy valamit leverjen
vagy kihúzzon.
A rendszer indulhat. A projekt, ami-
ben készült, hat év tervezői és maga sem
tudta, mennyi elméleti munkájába van.
Ő  projektnek hívta, mert a kísérlet szót
nem szerette. Abból képzik ugyanis a kí-
sérletezni szót, ami olyan, mint a próbál-
kozni, az pedig kóklereknek való. Az igazi
tudós nem kísérletezik, hanem csinálja a
dolgokat. Aztán publikálja, olyan magazi-
nokban, mint a Scientific American vagy a
Discover. De, ha nem jelentetik meg, őt az
sem zavarja. Neki elég lesz a tudat, hogy
képes megcsinálni. Kárpótlásul a sok elve-
szett évért, amit a kétkedők és a kritikák
miatt kénytelen volt elmélkedéssel tölteni
a gyakorlati munka helyett. Közben olyan
dologra jött rá, ami száz évre lehet a tudo-
mány mai állásától.
Rés
2018.12.18. 21:43:05

Abban egyetértenek a tudósok, hogy a
féreglyukak és a párhuzamos dimenziók
létezését semmilyen, jelenleg ismert fizi-
kai törvény nem zárja ki. Viszont a legelő-
rehaladottabb elmék is azt mondják, hogy
egy fekete lyuk energiája kell ahhoz, hogy
egy ilyen kaput meg lehessen nyitni. Ilyen
energia viszont bármilyen utasra végze-
tes hatással lenne, arról nem beszélve,
hogy azt sem tudjuk biztosan, mi lenne
az utazás végpontja. Egy távoli hely a vi-
lágegyetemben? Egy másik univerzum?
Esetleg egy másik idősík ugyanebben az
univerzumban? Lewrick kutatásaival arra
jutott, hogy ezek mindegyike külön-külön
is lehetséges lesz idővel. Amire ő jött rá,
az a világok közti fal megnyitásának le-
hetősége. Nem kaput akart nyitni, mint a
sci-fi mozikban, hanem csak egy ablakot,
egy apró rést, amin keresztül átnézhet egy
párhuzamos világba. És Lewrick rájött,
hogy a párhuzamos világ és a mi világunk
között nincs távolság. Minden ugyanitt
zajlik, csak egy másik síkon. Tulajdon-
képpen helyileg ugyanide fog nézni, csak
egy másik valóságba. Az évezred elején
a számítógép is hatalmas volt, szobányi,
most pedig elfér egy tinédzser tenyerén.
A dimenziók közti kapcsolat létesítésében
a világ még az óriás méretnél tart, Lewrick
pedig már a tenyérnyinél. És ő ezt már ré-
ges-régen megmondta, de nem figyelt rá
senki. Senki sem volt hajlandó rendesen
elolvasni, amit írt. Kicsit bánta is, hogy
egyáltalán megírta, mert mi van, ha valaki
titokban mégis megértette, és előrébb tart,
mint ő? Ha valaki már át is lépett egy má-
sik világba, míg ő még csak most csinálja
az első kísérletét... Nem kísérlet! – szólt rá
magára Lewrick. – Nem kísérlet, hanem
projekt. Elsőre sikerül, mert tudom, mit
csinálok.
Rés
006-020-caine.indd 11
GALAKTIKA
2019. január
Lewrick kidobta a han írásjelekkel és pi-
ros bambusz-sziluettekkel díszített dobozt
a pálcákkal együtt, és visszaült a számító-
gépekhez. Több monitoron és több billen-
tyűzeten vitte be az adatokat, kalibrálta a
műszereket, irányította a gépeket. A rend-
szer központi eleme egy ököl méretű gyűrű
volt, amit egy bonyolult tartószerkezet emelt
fejmagasságig. Ennek az irányába futottak
a kábelek, ide irányultak a parancsok. Az
idő csak úgy repült, de Lewrick tartotta az
ütemtervét. Délután negyed hétkor Lewrick
beindította a rendszer utolsó fázisát, és a
gyűrűben türkiz fény kezdett derengeni.
– Remek – mondta, és elégedetten mo-
solygott a műszerek dzsungelére. Odalé-
pett az egyik asztalhoz, és barna bőrtás-
kájából elővett egy revolvert, majd letette
az asztalra. – Csak a biztonság kedvéért
– mondta magának. Nem zárhatta ki a le-
hetőséget, hogy a másik világ ellenséges,
de úgy gondolta, hogy a párhuzamos vi-
lágokban is ugyanazok a fizikai és kémi-
ai törvények vannak érvényben, ezért az
életforma sem különbözhet nagyon. Arra
is felkészítette magát, hogy semmit nem
fog látni, de inkább abban bízott, hogy va-
lami új és csodálatos tárul majd fel előtte.
Eljátszott a gondolattal – százszor is, ha
nem ezerszer –, hogy olyan lényeket talál
odaát, amiknek az istene lehet, vagy olyan
technikai fejlettséget lát, amiből merítve
ebben a világban lesz legenda.
Lewrick odament az állványon álló
kamerához, ami a labor közepén állt. El-
lenőrizte az élességet és az akkumulátor
töltöttségét. Mindkettő rendben volt. Be-
indította a felvételt, majd beállt a kamera
és a gépek közé. Megigazította a ruháját,
majd belenézett a lencsébe.
– A nevem Jason Lewrick, és egy tör-
ténelmi jelentőségű eseményre készülök,
11
2018.12.18. 21:43:05
 GALAKTIKA
2019. január
amit majd ez a videó fog bizonyítani. Ta-
lán kissé felkavaró lesz, és egyesek szá-
mára nehezen felfogható, de tudományos
szempontból én inkább izgalmasnak
mondanám. Az elmúlt hat évben sikerült
rájönnöm, majd kidolgoznom a módszert
arra, hogyan lehetséges összeköttetést
létrehozni más világokkal, egész ponto-
san egy párhuzamos univerzummal. Ezt
a jelenséget hívhatjuk féreglyuknak, csil-
lagkapunak, vagy egy résnek a világunk
falán, ha úgy jobban tetszik. A lényeg,
hogy ezzel a géppel itt... – Lewrick maga
mögé mutatott, majd visszafordult a ka-
mera felé, és összekulcsolta maga előtt a
kezét – egy ablakot fogok nyitni a mi vilá-
gunk és egy párhuzamos dimenzió között.
Tehát először lesz alkalmunk arra, hogy
betekintsünk egy, a mi univerzumunkkal
párhuzamosan létező másik univerzumba.
Ez lehet, hogy hasonlít a miénkre, de épp-
úgy elképzelhető, hogy teljesen más benne
minden. – Lewrick védekezőn maga elé
emelte egyik tenyerét, majd visszaengedte
a másik kezébe. – Tudom, hogy hihetetle-
nül hangzik, de várják ki a végét! Az el-
mélet alapjait senki sem tartja lehetetlen-
nek. Japán tudósoknak állítólag sikerült
létrehozni egy atom méretű lyukat, de az
annyira rövid életű volt, hogy nem tudták
meggyőzően bizonyítaniuk a sikert. Én
egy egészen új irányból közelítettem meg
a problémát, így sikerült minden eddigi
kutatásnál messzebbre jutnom. – Lewrick
elgondolkodott, hogy mit hagyott ki, majd
folytatta: – A projekt nem veszélytelen, de
én nagyon bizakodó vagyok. – Lewrick
széttárta a kezét. – Na jó, kezdjünk neki!
Ahogy kiállt a képből, láthatóvá vált a ka-
mera számára a türkiz fényben úszó pont, a
gép közepén. A kamera automata rendszere
állított a fényerőn, így a kép továbbra is éles
12
006-020-caine.indd 12
és tiszta volt. Lewrick az egyik billentyűze-
ten gépelt, majd egy másikon. Odament a
gyűrűhöz, majd vissza a számítógépekhez.
Teljesen kiment a képből, majd visszajött,
és újra beszélni kezdett:
– Minden készen áll. A sci-fi filmek
folyton arról szólnak, hogy a párhuza-
mos dimenziók gonoszak és veszélyesek,
ami érthető, hiszen, ha békések lennének,
akkor csak unalmas filmek készülnének
róluk. Én úgy vélem, hogy éppannyira
lehetnek kellemes helyek is, a miénknél
akár százszor szebbek, vagy pont olyan
keserédesek, mint ez a világ. Lehet, hogy
egy másik világból korlátlan nyersanyagot
szerezhetünk, esetleg értelmes lények-
kel találkozhatunk, vagy megnézhetünk
egy olyan bolygót, ahol az élet még csak
most alakul ki. Úgy vélem, hogy a párhu-
zamos univerzumok kapcsolatban vannak
egymással, és ez a komplex világrendszer
folyamatosan egyensúlyban van, ezért
létezik minden úgy, ahogy látjuk. Amit
most én fogok tenni, az kétségtelenül en-
nek az egyensúlynak a megbillentése, de
elhanyagolható mértékben. Ha bármi nem
működne, akkor a rend helyreáll, mert
az energiák és gravitációs terek erre tö-
rekszenek. Elmondhatjuk hát, hogy az
univerzum vigyáz ránk. Emellett egy te-
nyérnyi ablakon épp csak átnézhetünk,
átmenni nem tudunk. És az egész nem fog
tovább tartani négy-öt másodpercnél. –
Lewrick megfogta a kamera állványát, és
közelebb vitte a géphez. A lencsét úgy állí-
totta, hogy a gyűrű kitöltse a képet, majd
visszament a számítógépekhez. A kamera
órája 19:10-et mutatott.
Lewrick öröme mosolyként ült ki az ar-
cára is, de ebben a türkiz fényben inkább
kísérteties vigyornak hatott. Hát megcsi-
nálja. Eljött az idő. Az ő ideje. Ezt a na-
Rés
2018.12.18. 21:43:05

pot már egy fél éve kitűzte, és semmi sem
tántoríthatta volna el. Hat éve készül... mit
hat éve? Egész életében erre készült.
Valahol szerencsésnek is mondhatja
magát, amiért azzal foglalkozhatott, ami-
vel akart. Nem volt rákényszerülve arra,
hogy dolgozzon, mivel egy örökség fedezte
a költségeit. Lewrick bátyja, Stewart ko-
moly üzletember volt, de legalább annyi-
ra éhezte a pénzt, mint az egészségtelen
ételeket. Sikeres és gazdag volt, feleséggel
és két gyerekkel. Lewricket mindez hide-
gen hagyta, a kapcsolatot sem tartották az
ünnepnapok kivételével, és akkor is csak
egy telefonbeszélgetés erejéig. Sosem áll-
tak közel egymáshoz, de ezt egyikük sem
bánta. Egyszerűen nem volt szükségük
egymásra.
Épp ezért lepte meg, amikor tíz évvel ez-
előtt Stewartot váratlanul – de nem megle-
pő módon – elvitte egy szívroham, és egy
tízszázalékos üzletrészt hagyott rá, az egyik
jól menő vállalatából. Mikor ezt Lewrick
megtudta, nem különösebben érdekelte, és
a halálhír sem sújtotta le, de aztán váratla-
nul felhívta őt Margaret, a bátyja felesége,
és elég komoly összeget ajánlott az üzlet-
részért. Lewrick bele sem mert gondolni,
mekkora birodalmat hagyhatott Stewart a
nejére és a gyerekeire, ha ennyit ér az egyik
ágazat tíz százaléka. Egyből igent mondott,
mivel az üzleti élet soha nem érdekelte, vi-
szont ez a pénz elég volt ahhoz, hogy szeré-
nyen megéljen, és a kutatásaival foglalkoz-
hasson. Megépítette a labort, és munkához
látott. Lewricknek nem voltak nagy igényei,
ezért a pénz a mai napig kitartott, és még jó
pár évig elég lesz.
Lewrickből halk, sziszegésszerű nevetés
tört elő, majd magára szólt, hogy ne kalan-
dozzon el. Ismét beírt egy parancssort az
egyik komputerbe, mire a türkiz fény gló-
Rés
006-020-caine.indd 13
GALAKTIKA
2019. január
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I . É VFO LYAM , 01. SZ ÁM 2019. j an uár 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
A N I M Á LT V I L Á G
S Á R A S Á N D O R / PÁ L F I G Y Ö R G Y
Francia
árnyak
19001 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Ciro Guerra – Cristina Gallego: Az átkelés madarai – Mozinet
9 770428 387007
Izgalmas témák a januári Filmvilágban: francia
börtönfilmek Vidocqtól Pillangóig, Enki Bilal
legendás képregénye, Hoszoda Mamoru új
rajzfilmje, Jan Švankmajer animált rémálmai,
Pálfi György Lem-adaptációja, angol politikai
thriller-sorozatok.
riája nagyobb lett. Burokként ölelte körbe
a gyűrűt, ami már nem is látszott a kame-
ra képén. Hosszú percek peregtek le, mire
Lewrick elérkezettnek látta az időt, hogy
kinyissa az ablakot. Ismét írt a billentyű-
zeteken, majd a gyűrű lassan elkezdett tá-
gulni, de a fény miatt még nem látszódott
semmi. Lewrick szívverése ekkor gyorsult
fel igazán, mert eddig tudta pontosan, mit
csinál, de innentől nem volt biztos benne,
hogy mire számíthat. Ekkor egy pillanat-
ra elbizonytalanodott, ami meglepte. Mi
van, ha nem sikerül, és ismét kudarcot
vall, mint az életben annyiszor? Nem lesz
bizonyíték az elméletére, és a tudományos
történelem soha nem említi majd meg a
nevét. Mihez kezdene akkor?
13
2018.12.18. 21:43:07
 GALAKTIKA
2019. január
Eszébe jutott a fegyvere… De nem!
Ő ilyet sohasem tenne. Ha nem sikerül,
hát nem sikerül, majd dolgozik tovább,
és megpróbálja újra. Soha nem tudott el-
képzelni olyan helyzetet, amiben kioltaná
a saját életét. Biztatta magát, hogy min-
den rendben lesz, hiszen olyan gondosan
eltervezte az egészet. És egy zseni vagy,
Jason, ne felejtsd el! – mondta magában. –
A  forradalmi elméleted csak akkor világ-
rengető, ha bebizonyítod, hogy működik.
Ismét a táskájához ment, és kivette belő-
le az elnyűtt kabalafüzetét. Mindig ebbe
firkálta le a lényeget, amikor valamilyen
számításnak vagy elméletnek a végére ért.
Ez foglalta össze a munkásságát. Lewrick
megpörgette a lapokat, és nosztalgikus ér-
zés fogta el. Beleírta a legnagyobb tudósok
legfontosabb, kapcsolódó eredményeit,
gondolatait, amiket szinte csak össze kel-
lett olvasnia a megoldáshoz. A füzet mára
csak egy kaotikus firkálmány volt, még ő
maga sem tudta kibogarászni, miket írt
bele, de nem is ez volt a lényeg, hanem az
eredmény, ami végül a fejében megszüle-
tett. A füzet csak arra kellett, hogy elő-
mozdítsa a gondolatmeneteit a finisben.
Lewrick visszatette a füzetet a táskába,
vett egy mély levegőt, majd végignézett
a laborján. Meg kell csinálnia. Nem lesz
semmi baj.
Újabb paranccsal nyitotta tovább a
gyűrűt, majd a kamera mögé ment, hogy
megnézze a kijelzőjét, milyen a felvétel.
A képén már látszott a közepe, de egy-
előre csak egy fekete pont volt a türkiz
fénykörben. Bólintott, majd visszament
a komputerhez. Ismét erőt vett rajta a bi-
zonytalanság, és ezért haragudott magára.
Miért kell itt aggódni – gondolta –, mikor
minden terv szerint megy? Nem bízik ma-
gában? Hát nem számolt ki és tervezett
14
006-020-caine.indd 14
meg mindent tökéletesen? Lehet, hogy
okosabb lenne mindent leállítani, még
most. Hagyni az egészet. Talán tényleg
veszélyes. Talán tényleg nem szabad ilyen
dolgokkal foglalkoznia egy embernek. De
aztán eszébe jutott az univerzum egyensú-
lya. Isten nem tud akkora követ teremteni,
amit nem bír el. Vagyis, ha ő, Lewrick az
univerzum része, akkor nem pusztíthatja
el azt. Ha veszélyes lenne a világ egyensú-
lyára, amit csinál, akkor nem lenne rá ké-
pes. Ez a gondolat megnyugtatta. Vett egy
mély levegőt, és folytatta.
A gyűrű 19:41-kor érte el a maximumot.
Lewrick felállt, és belenézett a körbe. Az
látszott, hogy valami van mögötte, és nem
a labor falát látja a gyűrűn keresztül. Ezek
szerint sikerült. Lyukat nyitott az univer-
zum falán, ablakot egy másik dimenzióba.
Kicsit elszomorodott, amiért sötét volt
odaát, viszont megnyugtatta, hogy sem-
mi rossz nem történt. Ekkor valami zúgni
kezdett, és megremegett a levegő. Leállt a
kamera, majd kialudt a labor világítása.
A rezgéstől zörögni kezdtek az asztalok, a
gépek, a fémállványok.
– Mi ez? – kérdezte, és valami energia-
hullámra gyanakodott, ami a másik oldal-
ról jön. Úgy döntött, leállítja, és majd ké-
sőbb újra... Ekkor valami hatalmas erővel
hátrataszította. Ledöntötte a kamerát, és
elterült a kövezeten. Ahogy kinyitotta a
szemét, a türkiz fénygyűrű elhalványult.
Hatalmas fellegben sűrű füst kavargott
előtte, ami élt, és folyamatosan változott.
Sötét volt, és félelmetes. Ködös nyúlványok
mozogtak ki belőle mindenfelé, és szédítő-
en gyorsan kavarogtak, mintha tapogatnák
a környezetet. Vagy őt keresnék. Hegyes,
fekete tüskék szúrtak ki az anyagtalan test-
ből minden irányba. A mennyezet közelé-
ben sűrűbb volt, és feketébb, mintha feje
Rés
2018.12.18. 21:43:07
 GALAKTIKA
2019. január

lenne, de nem volt arca, csak a sötétség bá-

mult rá. Meredten, fenyegetően figyelte őt, EGY GALAKTIKUS
és Lewrick szinte érezte, ahogy az a dolog
olvasott az elméjében. Szívta át magába a KORTY CSAK
gondolatait, mint egy rovar a vért.
Úgy tűnt, a lény sötét ködteste egyre A MEGFELELŐ
növekszik. A rém felől hideg áradt, sötét
hideg, nem e világi. Lewricket hányinger
ÖLTÖZÉKBEN AZ
kerülgette, sajgott a mellkasa, és érezte, IGAZI.
hogy a szíve meg akar szakadni ettől a
folyamatos rezgéstől. Lewrick soha nem Új Galaktika-bögrénk
érzett ilyet, de tudta, hogy bajban van, és
nem csak ő. Odaugrott a fegyverért, de le-
mellé megérkezett
verte az asztalról. A kőre esett, és a bejárat az olvasók által
felé csúszott. Lewrick utánavetette magát,
és megragadta a revolvert. Biztosan tudta,
megszavazott póló is.
hogy a dologra hiába lőne, de azt is érezte,
hogy csak másodpercei vannak, és a rém
ráveti magát. A sápadt, türkiz fényben,
ami átszűrődött a lényen, elmászott a fo-
lyosóig, ami a labort a bejárattal kötötte
össze. Visszafordult, és látta, hogy a rém
még nagyobbra nőtt. Kavargott a levegő-
ben, mintha ezer denevérszárnya lenne,
amik halott füstből és gonosz sötétségből
vannak. Úgy terjeszkedett a plafonon,
PÓLÓ:
mint egy hatalmas pók, aminek lábain
tüskékké keményedtek a szőrszálak. Nem
2990 Ft
volt szeme, de látta Lewricket, és lassan
lebegett felé. Lewrick átfordult a sarkon,
így kikerült a lény látóteréből. Továbbra is
érezte, hogy közeledik, szinte tolta maga
előtt az őrjítő frekvencián remegő, hideg
levegőt.
Hallotta, hogy összetörnek az üvegek, BÖG R E :
a műszerei, a monitorok, majd kialudt az klubtagokn
ak
a kevés türkiz fény is, és teljes lett a sö- csak 1290
F t
tétség. Nem maradt más, mint a fegyver
a kezében, a félelem, és a sötét rém, ami
felé úszott. Lassan, de megállíthatatla-
nul. Lewrick ránézett a bejárati ajtóra, és W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
azon gondolkodott, bezárta-e. Megpró-
Rés 15
még nagyobbra nőtt. Kavargott a levegő-
ben, mintha ezer denevérszárnya lenne,
amik halott füstből és gonosz sötétségből póló is.
megszavazott
vannak. Úgy terjeszkedett a plafonon,
mint egy hatalmas pók, aminek lábain
tüskékké keményedtek a szőrszálak. Nem
volt szeme, de látta Lewricket, és lassan
lebegett felé. Lewrick átfordult a sarkon,
így kikerült a lény látóteréből. Továbbra is
érezte, hogy közeledik, szinte tolta maga
előtt az őrjítő frekvencián remegő, hideg

Hallotta, hogy összetörnek az üvegek,

a műszerei, a monitorok, majd kialudt az
a kevés türkiz fény is, és teljes lett a sö-

006-020-caine.indd 15 2018.12.18. 21:43:17

tétség. Nem maradt más, mint a fegyver
a kezében, a félelem, és a sötét rém, ami
felé úszott. Lassan, de megállíthatatla- W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
nul. Lewrick ránézett a bejárati ajtóra, és
azon gondolkodott, bezárta-e. Megpró-
 GALAKTIKA
2019. január
bálhatja az ajtót, vagy végezhet magával,
mielőtt ez a valami mögé ér, de már csak
egyikre van ideje. Látta magát, ahogy fut
a sötétben, majd nekimegy a bezárt ajtók-
nak, a szörny pedig hátulról megragadja,
őt pedig elönti az a borzalmas hideg, amit
a másik világból hozott ide egy a sötét,
sűrű, kavargó rém. Lewrick hátán felállt a
szőr. Egész testében reszketett, amiért úgy
érezte, bármelyik pillanatban hozzáérhet
valami földöntúli. És az olyan iszonyatos
érzés lesz, amire nincsen szó, amit nem
lehet hasonlítani semmilyen földi kínhoz.
Lewrick állához emelte a fegyvert. Mö-
götte a laborban valami hatalmasat szik-
rázott, de nem mert megfordulni. A szik-
rák fényében egy pillanatra kirajzolódott
a rém alaktalan, füstszerű sziluettje. Már
közvetlenül mögötte lebegett. Lewricknek
egyetlen utolsó gondolatra maradt ideje.
8.
November 30. 8:28
Jason Lewrick a La Rosa kávézóban üldö-
gélt, a leghátsó bokszok egyikében, és reg-
gelizett. Vele szemben régi barátja, Taylor
Hawa kavargatta a kávéját.
A november ellenére erőteljes napsütés-
ben fürdött a bisztró. A kinti hőmérséklet
állítólag tizenöt fok is lehet ma. A  helyi-
ségben halkan szólt a rádió, az emberek
jöttek, mentek, reggeliztek, kávéztak, be-
szélgettek, tárgyaltak. Volt, aki párban
jött be, mások üzleti partnerekkel, megint
mások egyedül. Egyesek siettek, míg má-
sok ráérősen ücsörögtek egy bokszban,
és a telefonjukat nyomkodták. A pultosok
és felszolgálók sürögtek, rendeléseket ki-
áltottak a konyhának, közben mindenki-
re mosolyogtak. A háttérben sercegett az
olaj, zúgott a kávégép, csörömpöltek a csé-
szék, az evőeszközök és a borravalók.
16
006-020-caine.indd 16
Hawa és Lewrick régen találkoztak, és
Hawa minden bizonnyal most is lemond-
ta volna, ha Lewrick nem győzi meg, hogy
nagyon fontosat kell mondania. E-mailben
tartották a kapcsolatot; amióta Hawa száma
megváltozott, nem adódott alkalom, hogy
megadja Lewricknek, és ő sem mentette át
az összes régi névjegyet új mobiljába.
Lewrick szerint barátok voltak, de
Hawa ezt egypár éve már nem így gondol-
ta. Egy időben sokat találkoztak, és olyan
dolgokról beszélgettek, amikről senki
mással nem tudtak. Fekete lyukak, a tér és
idő síkjai, a féregjáratok és a párhuzamos
dimenziók.
Ahogy Lewrick idővel egyre jobban be-
lelovalta magát a témába, Hawa úgy távo-
lodott el a kérdéskörtől. Az sem tetszett
neki, hogy Lewrick sokszor utalt bizonyos
dolgok megvalósíthatóságára, miközben
a tudomány állása szerint – és Hawa sze-
rint is – ezek lehetetlenek. Aztán, amikor
bejelentette, hogy ő még életében megcsi-
nálja, hogy ablakot nyit egy másik világra,
Hawának elment a kedve a további beszél-
getésektől. Munkára, betegségre hivatkoz-
va kerülte Lewricket, de úgy tűnt, ő nem
haragszik rá ezért. Túlságosan lekötöt-
te titkos projektjének előkészítése. Most
azonban régi barátjával mégis meg akarta
osztani a titkát, mielőtt belép a megvaló-
sítás fázisába.
A nyüzsgés ellenére a hátsó bokszban
nyugodtan tudtak beszélgetni, és Hawa
elismerte magának, hogy ehhez a találko-
záshoz társult némi kellemes nosztalgia.
Lewricknél nagyobb elmét nem ismert,
beleértve a híreseket is, és valahol sajnálta
őt, amiért nem olyan élet jutott neki, ami-
lyet megérdemelt volna. A társadalom, ha
valakire nem áll készen, akkor száműzi
magából, sőt rettegni kezd tőle.
Rés
2018.12.18. 21:43:17

– Nos, miről akartál beszélni? – kérdez-
te Hawa, némi zavarral a hangjában.
– Megcsinálom, Taylor – mondta
Lewrick, és közben úgy játszott a kávécu-
kor üres papírjával, mint egy diák, aki épp
szüleinek vallja be a hetek óta titkolt rossz
érdemjegyet.
– Micsodát? – kérdezte Hawa, de ször-
nyű érzés kerítette hatalmába, hogy tudja
a választ.
– A rést. Meg tudom csinálni. Az abla-
kot.
– Ne szórakozz! Ez... ez...
– Minden készen áll. Ma délután bein-
dítom a rendszert, és ha minden jól megy...
– Ez őrültség, Jason! Ne csináld! –
mondta Hawa. – Nem emlékszel, mennyit
beszélgettünk a kockázatokról?
– Dehogynem, de éppúgy lehet az egész
jó is, nem igaz? Ezt is te mondtad.
– Igen, de azt is, hogy baj is lehet belőle
– mondta Hawa. – Például, hogy a másik
dimenzióban sokkal erősebb a gravitáció,
és egyszerűen beszippantja a mi univerzu-
munkat. Vagy, mi van, ha valami gonoszat
szabadítasz a világra? Átjön, és örökre itt
ragad, és szépen lassan elpusztít minden
életet a Földön.
– Ilyen csak a filmekben van. Gondolj
bele! Emlékszel, amikor a földönkívüli
élet lehetőségeiről elmélkedtünk? – kér-
dezte Lewrick, és Hawa bólintott. – A fi-
zikai törvények az univerzumban ha-
sonlóak, az élet kialakulásának feltételei
szintén, tehát nagy eltérés nem lehetsé-
ges. Minden élőlénynek oxigén kell, lába
vagy szárnya van, energia kell neki vala-
miből, tehát eszik, vagy más kémiai úton
táplálkozik...
– Igen, igen, ezeket én is tudom, de
mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Hawa.
Lewrick tett egy várakoztató kézmozdula-
Rés
006-020-caine.indd 17
GALAKTIKA
2019. január
tot Hawa felé, jelezve, hogy épp ezt szeret-
né elmondani.
– Arra, hogy ennek így kell lennie a
párhuzamos világokban is. Szerintem
minden világban ugyanazok a mechaniz-
musok működnek.
– Szerinted? – mondta Hawa, de túl
hangosan, ezért körbenézett, nem figye-
li-e őket valaki. Hangja azonban elveszett
a délelőtti forgalom zajkavalkádjában. Kö-
zelebb hajolt Lewrickhez, és úgy suttogott
neki: – Az édeskevés! Egy másik világban
minden más lehet. A gravitáció, a kémia,
a méretek. Nem tudhatod... nem is sejthe-
ted, mit találsz odaát.
– Ha ekkora lenne az eltérés, az uni-
verzum egyensúlya nem engedné, hogy
ablakot nyissak. Fizikailag képtelenség
lenne. De megvizsgáltam, és lehetséges
rést ütni a falon, ebből pedig következik,
hogy a fizika törvényei minden univer-
zumban azonosak. Meg lehet csinálni,
Taylor. – Lewrick szeme csillogott az iz-
galomtól. Látszott rajta, hogy rabja az el-
méletének. Megölelte az ördög, és ő vissza-
ölelt.
– Tudom, hogy képes vagy rá – mondta
Hawa –, de ilyet nem tehetsz meg. Ez túl
van az emberi felfogóképességen. Ha létez-
nek a párhuzamos dimenziók, googolplex
lehetőség lehet a variánsokra. Bármit, de
tényleg bármit találhatsz odaát, akár saját
magadat is, és nem láthatod előre a veszé-
lyeket. Mi van, ha nem tudod becsukni?
Ha egy átjárót nyitsz, és úgy marad? Erre
az egész civilizáció rámehet.
– Arra jutottam, hogy a világokat el-
választó fal olyan, mint a folyadék. Ös�-
szetartó energia, ami mindig elrende-
ződik. Ha kilyukasztod, összefolyik. Az
egyensúly az egyik legfontosabb dolog a
multiverzumban. – Lewrick nyugodtan
17
2018.12.18. 21:43:17
 GALAKTIKA
2019. január
és magabiztosan beszélt, mintha előadást
tartana egy diákjának. Taylort ez nem za-
varta, de az elszántság, ami Lewrickben
izzott, annál inkább. – A kulcsot pedig te
adtad a kezembe.
Hawa szeme elkerekedett. Miről beszél
ez a félőrült? – gondolta. Semmilyen mó-
don nem akart kötődni a kísérlethez, vagy,
ahogy Jason valószínűleg magában hívja:
a projekthez.
Lewrick, mintha látta volna rajta, hogy
min gondolkodik, válaszolt a fel nem tett
kérdésére:
– Emlékszel, egyszer átnézted a számí-
tásaimat, és kijavítottad őket. – Lewrick
kuncogott, mintha maga sem hinné, hogy
valaki nála okosabb lehet. – Amikor át-
néztem a javaslataidat, megvilágosodtam.
Eleinte azt hittem, egy univerzumok kö-
zötti rés megnyitásához egy fekete lyuk
energiája kell, de te rávezettél, hogy nem
feltétlenül.
– Ez nem lehet.
– Olyan ez, mint amikor faltörő kossal
mész egy ajtónak, ami valójában kilinccsel
is nyitható. Mindkét módszerrel kinyitod
az ajtót, de az egyik egyszerűbb és ener-
giatakarékosabb.
– Komolyan beszélsz?
– Hidd el, meg tudom csinálni – mond-
ta Lewrick, és Hawa elhitte neki.
– És mi van az őrzőkkel? – kérdezte
Hawa. – Emlékszel, egyszer erről is be-
széltünk.
– Igen, de én nem hiszek bennük.
18
006-020-caine.indd 18
– Épp akkora esély van a létezésükre,
mint bármi másra – mondta Hawa. – Ha
bárhol a multiverzumban létezik egy ci-
vilizáció, amelyik hármas, esetleg négyes
típusú fejlettséget ért el, akkor céljuk lehet
megvédeni a stabilitást. Lehetnek őrzőik,
amiknek az a dolguk, hogy az olyanokat,
mint te, távol tartsák attól, hogy átjárót
nyissanak a világok között. Elvégre ők
már bármire képesek.
– Ez már csak fantázia – mondta
Lewrick. – Ha lenne ilyen fejlett civilizá-
ció, már meglátogattak volna minket. El-
végre bármire képesek, nem?
Csendben ültek egy darabig. Mindketten
azon gondolkodtak, hogyan tudnák a mási-
kat meggyőzni úgy, hogy közben ne veszít-
sék el a fejüket. Hawa bánta, hogy eljött, és
kezdte bánni a napot, amikor megismerte
Lewricket. Lewrick pedig úgy érezte, ismét
cserben fogja hagyni valaki, viszont ő eh-
hez hozzászokott. Ekkor bejött a bisztróba
egy fekete kabátos férfi, és a pulthoz lépett.
– Helló, Cindy! – köszönt az egyik
pultoslánynak, aki Hawát is kiszolgálta.
– Quaid nyomozó! Nahát! Régen láttam.
Hol a társa? – kérdezte Cindy mosolyogva.
– Kint vár a kocsiban. Épp egy tárgya-
lásra igyekszünk.
– Hogy vannak a rosszfiúk? – kérdezte
Cindy, mint minden alkalommal.
– Már alig van belőlük – mondta Quaid,
és Cindy élvezte, hogy ismét új választ ka-
pott a kérdésére. Mosolygott, de közben
észrevette a nyomozón, hogy sietne.
Rés
2018.12.18. 21:43:17

– Két nagy kávé tejjel, egyik cukor nél-
kül? – kérdezte Cindy.
– Pontosan – mondta Quaid.
– Máris.
Cindy egy percen belül hozta a két pa-
pírpoharat, Quaid fizetett, majd kiment
a bisztróból. Eközben a hátsó bokszban
Lewrick tovább győzködte egykori jó ba-
rátját elmélete jelentőségéről.
– Taylor, amire készülök, az egy cso-
dálatos dolog lesz, és szeretném, ha eljön-
nél, hiszen ez a te érdemed is. Ha sikerül,
akkor ez kettőnk dicsősége. Az alapokat
együtt raktuk le.
– Jason, én csak elméleti szinten foglal-
koztam ezekkel a dolgokkal, a gyakorlat-
ban sosem akartam kipróbálni.
– De azért benned is ott a kíváncsiság,
hogy mi lehet odaát.
– Lehet, de túl veszélyes. Én ebben nem
veszek részt, és neked sem kéne.
– Taylor, ha nem csinálom meg, előbb-
utóbb megcsinálja más. Sokan dolgoznak
ezen. Kutatják a lehetőségeket. Nem hal-
lasz róla, nem mondják ki, de nyugodt le-
hetsz afelől, hogy folynak a kísérletek.
– Egyáltalán minek foglalkozol ilye-
nekkel? Az az izé, amit a legutóbbi ta-
lálkozásunkkor mondtál, hogy korlátlan
energiát tudsz előállítani vele... Miért nem
szabadalmaztatod? Már abból milliárdos
lehetnél.
– Nehogy azt hidd! Elvennék tőlem.
Ahogy elvettek minden hasonló talál-
mányt mindenkitől, ami veszélyeztette az
Rés
006-020-caine.indd 19
GALAKTIKA
2019. január
energiaipart. Te is tudod, hogy működik
a világ – mondta Lewrick, és lemondóan
lesütötte a szemét. Hawa megint érzett
némi sajnálatot. Biztos volt benne, hogy
ő az egyetlen barátja. Valószínűleg évek
óta nem beszélgetett senkivel rajta kívül,
és hát, vele sem sokat. Nyomorultul érezte
magát, amiért bele kellett gondolnia, hogy
ha a barátja marad ennek az embernek, ta-
lán nem jut el idáig.
– És az a valami tényleg képes energiát
termelni? – kérdezte Hawa, remélve, hogy
ha témát váltanak, Lewrick jobb belátásra
tér. – De mégis, miből?
– Azt nem mondhatom el. Még nem –
mondta Lewrick. – De tényleg működik.
Hawa ezt is elhitte neki. Lewrick régen
is bebizonyított néhány olyan dolgot, ami-
re más addig képtelen volt. Lewrick zseni-
alitása vitán felül állt.
– Én leszek az – mondta Lewrick –, aki
először nézhet át egy másik univerzumba.
– Tartott egy leheletnyi szünetet. – Gyere
el délután a laborba! Csináljuk meg együtt!
Hawa tudományos kíváncsisága azt
súgta, menjen el. Ha Lewrick azt mondja,
hogy jól számolt, akkor arra fogadni lehet
nagy összegben, hogy jól számolt. Bárhol
tart is jelenleg a tudomány, Hawa érezte,
hogy Lewrick sikerrel járhat. És éppen ez
aggasztotta. Ha tudta volna, hogy az egész
veszélytelen, ha valaki ezt megmondta
volna neki, ment volna Lewrickkel, de
most erőt vett magán. Nem hagyhatta,
hogy álmai átvegyék a vezetést a józan ész
19
2018.12.18. 21:43:17
 GALAKTIKA
2019. január
felett. Szórakozottan arra gondolt, hogy
ha valami gondolatolvasó ufó jönne át, ő
máris veszélyben lesz. Egyetlen dolog ju-
tott eszébe, amivel megpróbálhatja megál-
lítani Lewricket.
– Tegyük át máskorra! – mondta. – Ma
bent kell maradnom a tanszéken, egy köny-
vön dolgozunk. Mit szólsz a hétvégéhez?
Lewrick úgy tett, mintha megfontolná
a dolgot. Nem engedhette, hogy Hawa va-
lami butaságot csináljon, ezért azt kellett
mondania, amit Hawa hallani akar. Min-
den színészi képességét összeszedte, és só-
hajtott egy nagyot.
– Hát, nem tudom, Taylor.
– Legyen szombat. Akkor ráérek. Per-
sze tartok az egésztől, de ha mindenképp
megcsinálod, akkor inkább ott lennék –
mondta Hawa.
– Nem szeretném halogatni...
– Azt mondtad, minden készen áll. Évek
óta dolgozol ezen. Mióta is?
– Hat éve biztosan...
– Hát mit számít még pár nap? – kér-
dezte Hawa, Lewrick pedig úgy tett, mint-
ha meggyőznék az érvek. Hawa nem tudta,
hogy Lewrick átlát rajta, és azt sem tud-
ta, hogy Lewrick hazudik. A naivitásnak
mindig ára van, de végül mégsem ez lett a
veszte. Legalábbis nem közvetlenül.
– Jó, rendben – mondta Lewrick. – De
szombatnál tovább nem halogatom. Ha
jössz, ha nem.
– Ott leszek.
– Rendben.
Befejezték a kávéjukat, majd a bisztró
előtt elköszöntek. Hawa megnyugodott,
hogy nyert egy kis időt. Az egyetem felé
eltervezte, hogy ma a könyvével foglalko-
zik, de holnaptól azon fog gondolkozni,
miként akadályozza meg Lewricket úgy,
hogy az a legkevésbé legyen rossz neki.
20
006-020-caine.indd 20
Valójában nem tudta elképzelni
Lewrickről, hogy bárkiben kárt tenne,
de azért nem árt majd óvatosnak lenni.
Lewrick inkább az a típus, aki annyira a
saját belső világában él, hogy semmilyen
külső dolog nem zökkentheti ki. És ha
ez így van – gondolta Taylor –, akkor ez
nem jelenti-e azt, hogy ma megcsinálja,
ha törik, ha szakad? Hawa ezt nem tudta
eldönteni, de bízott benne, hogy Lewrick
még a barátjának tartja. És ha ő az egyet-
len barátja, akkor biztosan elhalasztja
pár nappal a dolgot. Semmilyen hatalmas
tett nem ér semmit, ha nincs kivel meg-
osztani.
Lewrick a laborba menet viszont arra
gondolt, hogy minden úgy alakult ma
reggel, ahogyan számított rá. Tartozott
ennyivel a barátjának. Meg akarta adni
neki az esélyt, hogy ott lehessen a nagy
eseménynél, de ő nem élt vele. Taylor már
nem a régi, és nem is a barátja. Most már
csak azzal kell törődnie, hogy a nap hát-
ralévő részében is minden terv szerint
haladjon, és akkor megmutathatja a vi-
lágnak, ki is ő valójában. Megcsinálja azt,
amire más tudósok csak vágynak. Meg-
nyitja a rést.
Ronil CAINE
1981-ben született magyar szerző. Novella- és
regényíró. Elsősorban hard SF és thriller zsá-
nerekben alkot, de nem áll távol tőle az akció,
a krimi és a horror sem. Legfőképpen Stephen
King, Michael Crichton és az SF-klasszikusok
írásai inspirálják. Történetei alapját népszerű
témák újragondolása adja, mint klónozás, idő-
utazás, technikai vívmányok, továbbá a világűr
és az elme rejtélyei. Első regénye, a Lilian ki-
adónk gondozásában jelent meg 2016 áprilisá-
ban, a második, a Rémteremtő idén. A Galak-
tikában legutóbb a 342. számban jelentkezett
„Baktérium” című novellájával.
Rés
2018.12.18. 21:43:17
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

021-klub.indd 21 2018.12.18. 21:18:59

 GALAKTIKA
2019. január
Új verseny a Holdra
Idén nyáron lesz az ötvenedik évfordulója, hogy az ember a
Holdra lépett. És ha idén nem is, de akár pár éven belül újabb
lábnyomokat hagyhatunk a porban.
A
HOLDPROGRAM az embe-
riség történetének egyik legna-
gyobb, de legbizarrabb története
is. Egyrészt valóban fantasztikus
történelmi tett, az emberi nagyravágyás és
akarat példája. John F. Kennedy elnök 1961.
május 25-én állt a Kongresszus elé és hirdette
meg a Holdra szállási programot. Ezzel nem-
csak az amerikai népet, a világot, a Kong-
resszus tagjait, de még a NASA tudósait is
meglepte. Ugyanis az űrkutatási cég dolgozói
is csak innen tudták meg, milyen tervei van-
nak az elnöknek. Nagyon sokan kételkedtek
abban, hogy egyáltalán lehetséges-e teljesíte-
ni a feladatot. De 1969. július 21-én az Apol-
lo–11 űrhajósainak, Neil Armstrongnak és
Buzz Aldrinnak a Holdra lépésével teljesült
az álom.
Ugyanakkor a holdprogram az emberi
nagyképűség mintapéldája. Az egész történet
tágan értelmezve mindössze 11 évig tartott.
A program gyakorlatilag Armstrong űrsétája
után mindössze három és fél évvel, az Apol-
lo–17 legénységének harmadik űrsétájával
véget ért. 1972. december 19-én sikeresen
földet ért a személyzet, azóta egyetlen em-
bert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony
Föld körüli pályát. Pedig két Saturn V rakéta
már teljesen készen állt. Végül az egyikkel a
Skylab űrállomást állították Föld körüli pá-
lyára, a másik pedig a világ egyik legdrágább
múzeumi tárgya.
Hogy mégis eljutottunk a Holdra, az a tu-
dományos eredményeken kívül két nagyon
22 Új verseny a Holdra
022-025-tudomany.indd 22
fontos szempontnak köszönhető. Az egyik,
hogy javában tartott az űrverseny. Szovjet-
unió az űrkutatásban több területen is meg-
előzte az Egyesült Államokat, aki minden-
áron ki akarta köszörülni a csorbát. A másik
ok, hogy a sértett büszkeség politikai akaratot
szült, amely megnyitotta a pénztárcát.
A közvélemény erőteljes nyomására is az
amerikai honatyák a nemzeti prioritások
élére emelték a holdprogramot. Emiatt in-
kább volt politikai, nagyhatalmi játszma,
mint tudományos kezdeményezés. De en-
nek köszönhető, hogy a Kongresszus pénz-
ügyekben gyakorlatilag szabad kezet adott
a NASA-nak. A költségek nem számítottak,
csak az eredmény. Az Egyesült Államok az
Apollo-programra több mint 19,5 milliárd
dollárt költött. Az amerikaiak zászlót tűztek
ki a Holdra, legyőzték az oroszokat. A célok
teljesültek, a politikai akarat elsorvadt, a
pénztárcát bezárták.
„Meghódítottuk a Holdat” – jelentettük ki
büszkén. Leszámítva azt a mániát, hogy min-
dent meghódítani és birtokolni akarunk, a
meghódítás több mint túlzó kifejezés. Mintha
egy kétnapos római buszos kirándulás után
kijelenteném, hogy én vagyok Róma császá-
ra. Vagy képzeljük el, ha James Cook 1770-
ben partra száll Ausztráliában, kitűzi a brit
lobogót, gyűjtenek egy kis gyümölcsöt, majd
hazavitorláznak. Otthon mindenki kijelenti,
hogy meghódítottuk a kontinenst, és soha
nem tért volna vissza senki. Meghódítottuk?
Ugyan már! Pedig a 18. században eljutni
2018.12.18. 21:18:34

Ausztráliába legalább akkora vállalkozás
volt, mint most eljutni a Holdra. Bár kétség-
telen könnyebbség, hogy a hajósokat a végcél-
nál is élelem, víz és levegő várta. Ezzel el is
jutottunk ahhoz a kérdéshez, miért is akadt
meg a Hold felfedezése.
A problémák ma is ugyanazok, mint ötven
éve: eljutni a Holdra drága, veszélyes, és rend-
kívül sok problémával jár. Összehasonlítha-
tatlanul jobbak vagyunk sok technológiai
téren, de nem sikerült túljutnunk a kémiai ra-
kéták korán. Ma egy kilogramm tömeg eljut-
tatása a Holdra 800 ezer euróba, kb. 25 millió
forintba kerül.
Akkor most mi változott mégis? A hatva-
nas években az űrverseny gyakorlatilag egy
kétszereplős háború volt a két nagyhatalom
között. De napjainkra jelentősen átrajzolódott
a politikai és gazdasági térkép. Oroszország
kétségtelenül űrkutatási nagyhatalom, de az
ország anyagi helyzete jelentősen korlátozza
a lehetőségeit. Kisebb űrverseny van India és
Pakisztán között, Japán már komolyabb űr-
programmal rendelkezik. De két új erős játé-
Új verseny a Holdra
022-025-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2019. január
kos is feltűnt a világűrben: az Európai Unió
és Kína.
Ha újabb komoly verseny alakulna ki a
Holdért folyó küzdelemben, Kína okozhatná
a legkomolyabb meglepetést. A 2007-ben in-
dított Csang’e–1, majd az őt követő Csang’e–2
űrszonda Hold körüli pályáról gyűjtött in-
formációkat. 2013-ban a Csang’e–3 sikeresen
landolt a Hold felszínén, és Kína első holdjá-
rója, a Jáde Nyúl kigördül a felszínre. A 140
kilogrammos, 1,5 méter hosszú, hatkerekű
rover 31 hónapig végzett kutatást. 2018 de­
cemberében indult el a Csang’e–4, a mely a
történelemben először a Hold túlsó oldalára
juttat el leszállóegységet. De az ország poli-
tikai berendezkedése, gazdasági ereje miatt
bármelyik pillanatban születhetne ott egy
olyan politikai akarat, amely hatalmas ös�-
szegeket pumpálva az űrkutatásba, nagyság-
rendekkel felgyorsíthatná a fejlesztéseket, és
embert juttathatna a Holdra.
Azonban a Holdért folytatott versenyben
feltűntek olyan szereplők, akikre évekkel ez-
előtt senki sem számított. Most már egy olyan
23
2018.12.18. 21:18:35
 GALAKTIKA
2019. január
tudós nemzedék dolgozik, akik a Star
Warson, a Star Treken és a fantaszti-
kus filmeken nőttek fel. Sokat akar-
nak, és sokra képesek. És van egy
szűk, de dúsgazdag milliárdos réteg,
akik szintén ugyanezért rajonganak,
és erre hajlandóak a magánvagyonuk
egy részét áldozni. Ez a két csoport
most összefogott, hogy meghódítsa a
világűrt, a Holdat és a Marsot.
Ami néhány éve még csak álom volt, az
most már realitás. Alig 15 év alattt több ma-
gáncég is sikeres rakétaprogrammal jelent-
kezett, a műholdindítások jelentős része már
magáncégek feladata. Még a NASA-nak is
végeznek bérmunkát. Már tesztelik a Nem-
zetközi Űrállomáson az első felfújható űr-
modult, bármelyik pillanatban indulhat az
első űrturista, és Elon Musk nehézrakétája is
sikeres starton van túl, amivel már a Mars is
elérhető.
Napjaink nagy kérdése az, hogy újabb űr-
verseny lesz, vagy inkább együttműködés.
Egy egészséges verseny jót tesz a fejlődésnek,
de egyúttal gátja is, mert nem tudják megosz-
tani a feladatokat. A Nemzetközi Űrállomá-
son elég jól együttműködik Amerika, Európa
és Oroszország. Nem kellene a felesleges há-
borúskodást a Holdra is exportálni.
Tervek pedig vannak bőven. Oroszország
most fejezte be legújabb űrhajós-toborzá-
sát, a nyolc kiválasztott között lehetnek már
azok, akik leszállhatnak a Hold felszínén.
A Roszkoszmosz 2024-re tervezi egy olyan
holdszonda indítását, amelyik felderítené a
később építendő holdbázis lehetséges hely-
színét. 12 űrhajóst szándékoznak a Holdra
küldeni, hogy 2030-ra állandó bázist hoz-
zon létre az égitesten. Az orosz holdbázis
kezdetben legfeljebb 2-4 fős személyzettel
működne, ez a létszám emelkedne később
10-12 főre.
24 Új verseny a Holdra
022-025-tudomany.indd 24
Kína ebben az évben a Csang’e–5 szonda
indítását tervezi, amely nemcsak leszáll a
Hold felszínére, de anyagmintát is fog hozni
a Földre. Szándékuk szerint 2030 előtt egy au-
tomata kutatóállomás prototípusát telepítik a
Marsra, amelyet 2030 után egy újabb, de már
állandó automata állomás követne.
A NASA decemberben kilenc amerikai
kereskedelmi vállalattal kötött szerződést
arra, hogy azok elkezdhessenek egy olyan
robotűrhajót fejleszteni, ami képes a NASA
rakományát a Holdra szállítani. Az ameri-
kai űrhivatal továbbra is nemzetközi együtt-
működésben gondolkodik. Első lépésként az
űrsiklókat leváltó Orion űrhajót tesztelnék
azzal, hogy körberepülik vele az égitestet. Egy
állandó űrállomást is terveznek Hold körü-
li pályára: a Gateway bázis elemei 2022-ben
érkeznének meg kísérőnkhöz, az első lakók
2023-ban költözhetnének be. Az újabb Holdra
szállás tervezett dátuma 2026.
A SpaceX bejelentette, hogy már kiválasz-
tották az első űrturistát, aki 2023-ban megke-
rülheti a Holdat.
Tervek tehát vannak, ötven év után végre
elmozdultunk a holtpontról. Bízzunk ben-
ne, hogy ezek a programok most már nem
halnak el eredmény nélkül, mert Stanley
Kubrick 2001-re megálmodott világa komoly
csúszásban van.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.12.18. 21:18:35
 GALAKTIKA
2019. január

MondoCon – szubkultúrák olvasztótégelye

Az első MondoCont 2009 októberében rendezték meg a
jelenleg is a rendezvény otthonául szolgáló Hungexpón.
Azóta eltelt 9 év, és az egyik legnagyobb hazai geek
eseménnyé nőtte ki magát.

E
LEINTE KIFEJEZETTEN csak rály”, Elvis Presley is ellátogatott hozzánk,
a mangákról és animékről szóló nézelődött is a könyvek között lelkesen.
rendezvény szép lassan kiter- Mangarajongóknak mindenképp ér-
jesztette hatáskörét, és találkoz- demes kilátogatni az eseményre, hiszen
hatunk videojátékokkal, de társasjátéko- rengeteg kötetet lehet magyarul beszerez-
kat áruló vagy játszató standokkal is. ni meglehetősen baráti áron, és úgy egy-
A fő téma továbbra is a mangák és általán, aki kíváncsi, milyen egy ennyire
animék világa, azonban már nem csak színes közeg, legalább egyszer menjen
egy bizonyos szubkultúra gyűjtőhelyévé el egy Conra. A legközelebbi a január 5-i
vált az esemény. Steampunk-kedvelők, MondoCon lesz.
sci-fi rajongók, fantasy-világok kalando-
rai, vagy gamerek. Mindenkit megtalálni Somogyi Réka
a Conon.
Az idei őszi MondoCon – 2018. októ-
ber 20–21. – is hasonlóan színes, hangos
és nyüzsgő volt. Két csarnokot töltöt-
tek meg a jelmezesek, árusok, manga- és
animerajongók, és persze videojátékosok.
Rengeteg könyvkiadó adta tiszteletét,
de találhattunk rengeteg társasjátékos
standot is, ahol igazi csemegéket lehetett
találni.
Mégis, a legnagyobb attrakció egy láto-
gató számára két dolog lehetett: az egyik
a cosplayverseny, a másik a League of
Legends bajnokság.
A cosplayer szubkultúra fellegvára ez az
esemény. Nemcsak itthoni jelmezesek, de
rengeteg külföldi is érkezett – főleg német
ajkúak –, kedvenceim pedig kétségkívül az
Obelixnek öltözött úr és Mr. Bean, akinek
pontosan ugyanolyan Teddy macija volt,
mint a karakternek, de még maga a „Ki-
Kapcsolatfelvétel 25

022-025-tudomany.indd 25 2018.12.18. 21:18:36

 GALAKTIKA
2019. január
ITovS F
BdR
íjas n ella
Keith Roberts
A SÁRKÁNYMESTER
A
FÖLDI SZEMÉLYZET már
majdnem befejezte a litániát.
Egyenes sorban álltak, lehaj-
tott fejjel, nyugat felé fordulva
a tompa fényben; alattam az indítójármű
pöfögött halkan, a kazánja egyik rozsdás
szegecse körül sisteregve szivárgott a víz.
Meleg fuvallat áramlott fel a kereszthíd
felé, a gőz és az olaj illata elkeveredett a
gépzsír állandó szagával. A mellettem álló
sárkánykapitány felmordult; türelmetlen-
nek látszott. Ide-oda toporgott, busa fejét
a vállai közé húzta.
Körülpillantottam a sötétedő hangáron,
hogy befogadjam a látványt: a fejmagasság-
ban futó, kocsira szerelt kábelkötegeket, a
horgonyszerelvény fényes lapátjait, az eme-
lőrendszer összetett szerkezetét. A nádfona-
tú Figyelőkosár felett az olajlámpák puha fé-
nye megvilágította a struktúrát: a gerendák
pókhálószerű szövevényét, a szerelvényei-
26 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 26
A SÁRKÁNYMESTER
A Pusztaság
titkait még a határ
őrzői sem ismerik
teljesen...
ken csüngő szélsebesség-mérők számlapját.
A fekete mutatók rezegtek, fel-le ugráltak
a számlapokon, mögöttük pedig, a félho-
mályban alig láthatóan felsejlett a repülő
szerkezet alakja, kétoldalt a kiterjesztett
szárnyakkal.
A fiatal pap lapozott a könyvében, majd
fél szemmel a kereszthíd felé pillantott.
A  tábori lelkészek élénklila ruháját viselte,
nagyon fiatal arcán aggodalom ült. Úgy vél-
tem, csak nemrég tehetett fogadalmat, egy
sárkánymester jelenléte nagy nyomás volt
számára. Hangja felért hozzám, keveredve a
kinti szél süvítésével.
– Ezért könyörögünk hozzád, Uram,
hogy az elkövetkező éjszaka során figyel-
mezzél ránk; és szövetségünk szerint tartsd
meg országodat... – A gyülekezet mormol-
va válaszolt az utolsó sorra, majd a lelkész
hátralépett, és látható megkönnyebbüléssel
csukta be az imakönyvét.
2018.12.18. 21:18:27

A fémlépcsőn lementem a hangár föld-
szintjére, és sietség nélkül a kosárhoz lép-
tem. Canwen, a Figyelő még nem érkezett
meg, de erre számítani lehetett. Egy olyan
veterán repülő, mint ő, tudta, mikor minek
van itt az ideje, ahogy az egyház is tudta.
A megfelelő időben meg fog jelenni, de egy
pillanattal sem előbb. Olajat és földet szór-
tam szét a szertartás szerint, áldást mor-
moltam, rácsatoltam az egyház nagypecsét-
jét a kosár peremére, majd hátraléptem.
– Kezdődjék az Őrség! – mondtam.
A hangár egyszerre felbolydult: rendezett
káosz lett úrrá a hatalmas termen. Volfrám-
ív-lámpák keltek életre zümmögve, kemény
fényükkel éles árnyékot vetve a környezet-
re; parancsszavak harsantak, és kadétok
rohantak a nagy hangárkapukhoz, majd
lassan oldalra gördítették a kapuszárnya-
kat. A szél betört a hangárba, a repülő szer-
kezet vászonborítása dübögött és recsegett;
az ívlámpák ide-oda himbálóztak, imbolygó
árnyékokat vetve az ívelt falakra. Az indító-
jármű gőzvezérműve pöfögve megmozdult;
a nehéz jármű kigördült a hangár elé, én
pedig visszamásztam a kereszthídra. Visz-
szahelyeztem a szent edényeket a táskába,
rákattintottam a zárat, és felegyenesedtem.
A sárkánykapitány oldalvást rám pillan-
tott, majd vissza a számlapokra.
– A szélsebesség túl nagy. Nyolc vagy tíz
csomóval nagyobb, mint kellene – morogta.
– És hallgassa, hogy süvít a szél! A ma éjjel
nem alkalmas a repülésre.
Félrehajtottam a fejem.
– A Figyelő majd eldönti – mondtam.
Felhorkant.
– Canwen repülni fog – felelte. – Canwen
mindig repül... – A kapitány sarkon fordult.
– Jöjjön be az irodába! – mondta. – Onnan
is jól láthat mindent. Egyébként sincs még
túl sok látnivaló.
A sárkánymester
026-039-roberts.indd 27
GALAKTIKA
2019. január
Még utoljára ránéztem a járműre az eső-
áztatta ablakokon át, majd utánaindultam.
A szoba apró volt, és épp olyan spártai,
mint a létesítmény többi része. Egy sarok-
ban olajlámpa égett, egy polcon kéziköny-
vek és rongyos szélű szakkönyvek sorakoz-
tak, egy másikra nehéz aktákat halmoztak.
Egy fali radiátor némi meleget kölcsönzött,
mellette egy acélból készült páncélláda és
egy ütött-kopott fém íróasztal állt. Az aszta-
lon ezüstkeretes kép: rajta egy csapat fiatal
állt vigyázzban egy hatalmas, régi típusú
indítójármű előtt.
A kapitány rám nézett, és különösebb vi-
dámság nélkül felnevetett.
– Az avatásunk – mondta. – Nem tudom,
miért őrizgetem. Mindenki más a képen
már évek óta halott. Én vagyok az utolsó, de
persze én voltam a legszerencsésebb.
Egy szekrényhez sántikált, kinyitotta, és
kivett két poharat meg egy üveget. Italt ön-
tött a poharakba, és átnézett a válla fölött.
– Rég volt, Helman – mondta.
Elgondolkodtam. A sárkánykapitányok
hagyományosan furcsa emberek voltak.
Mivel életük nagy részét a határvidéken
töltötték, nem nagyon törődtek azokkal a
társasági finomságokkal, amiket mások
természetesnek vettek. Azonban a Király-
ság biztonsága az ő éberségükön múlt,
amivel nagyon is tisztában voltak. Ez a
tény, ha nem is valós, de legalább morális
felsőbbséget kölcsönzött nekik, és a kapi-
tány láthatóan teljes mértékben szerette
volna kihasználni kivételezett helyzetét.
Azonban, ha úgy döntött, nem törődik a
köztünk lévő hierarchiával, akkor nem
sokat tehettem. Nyilvánosan rendreuta-
síthattam volna, de kettőnk között csak
a saját tekintélyemet rombolnám tovább.
Ezért szenvtelen maradtam, és elvettem a
felém nyújtott poharat.
27
2018.12.18. 21:18:27
 GALAKTIKA
2019. január
– Igen – feleltem halkan. – Ahogy mond-
ja, nagyon rég volt.
Még mindig vizslatóan nézett rám.
– Nos – folytatta –, legalább az egyi-
künknek összejöttek a dolgok. Jómagam
nem sok mindent tudok felmutatni húsz év
szolgálat után, talán csak azt, hogy az egyik
lábam öt centivel rövidebb, mint a másik.
A ruhámra nézett, és intett a fejével.
– Azt suttogják – mondta –, hogy egy nap
még Nagymester is lehet magából. Bizony,
hallunk ezt-azt, még a világ ezen rothadó
szegletében is.
– Minden az Úr akarata szerint történik
– mondtam. Óvatosan belekortyoltam az
italba. A határvidéken elérhető szeszes ita-
lokat nem a kifinomult ízviláguk miatt sze-
rették, és ez se volt kivétel: amennyire meg
tudtam állapítani, egyszerű alkohol volt,
amit az egyik düledező faluban pároltak,
amin idefelé áthaladtam.
Újra felharsant a kapitány kurta, ugatás-
szerű nevetése.
– Némi hátszéllel az egyházi politika fe-
lől – mondta. – De maga mindig diplomati-
kus volt, amikor arra volt szükség. És tudta,
hogy szerezzen barátokat...
– Nem mind vagyunk elhivatottak –
mondtam élesen. Mindennek van határa,
és ő veszélyesen közel került az enyémhez.
Észrevettem, hogy már igencsak részeg. Az
ablakhoz mentem, és kinéztem rajta, de
nem láttam semmit. Az üvegben meglát-
tam magam: a díszes, csúcsos föveg, a nagy
díszkapocs a nyakamnál, a saját komor és
aggodalmas arcom.
A szemem sarkából láttam, hogy a kapi-
tány vállat von.
– Nem mindannyiunknak van eggyel
több kereke – felelte keserűen. – Biztosan
nem hiszi, de valaha én is lehetőséget kap-
tam, hogy felöltsem a papi talárt. Visszauta-
28 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 28
sítottam. Tudja, volt egy idő, amikor tényleg
hittem ezekben a dolgokban. – Elhallgatott.
– Mit nem adnék, ha még egyszer azt az éle-
tet élhetném! – mondta. – Nem követném
el ugyanazokat a hibákat. Palotám lenne
Middlemarchban, szolgák serege venne kö-
rül, és rendes bort ihatnék! Nem ezt a lőrét,
amit ide hoznak.
Lebiggyesztettem a szám. Akármilyen
faragatlan is volt a modora, volt benne va-
lami, ami megragadta az embert; a régi
idők légköre, nevetése, kezek érintése.
Mindannyiunknak áldozatot kell hoznia; az
Úr követeli ezt tőlünk. Volt egy nyári palota,
az igaz, körülötte tavasszal virágzó fákkal;
de az a palota üres volt.
Visszafordultam.
– Hogy érti? – kérdeztem vissza. – Mi-
lyen dolgokban hitt?
Türelmetlenül intett a kezével.
– A Hadtestben – mondta. – Elhittem
azt a szart, amit maguk prédikálnak. Azt
gondoltam, a Királyságnak tényleg szük-
sége van rám. Ma már nem is értem, hogy
lehettem ilyen bolond. – Egy hajtásra kiitta
a poharat, aztán újratöltötte. – Maga nem is
iszik – jegyezte meg.
Félretettem a poharamat.
– Azt hiszem, jobb, ha a külső galériáról
nézem – mondtam.
– Semmi szükség rá – felelte. – Semmi
szükség, leárnyékolom a lámpát. – Paravánt
tolt a lámpa elé, aztán ívlámpák gyulladtak
ki a hangár körül, és szinte nappali világos-
ság támadt. Az indítójármű végéből félkör-
ben horgonyláncokat terítettek szét. – Még
sosem volt rájuk szükség – mondta a kapi-
tány, mellém lépve. – Bár, egy ilyen éjsza-
kán, ki tudhatja.
Fényes tűzgolyó szökött az égbe, és gyor-
san ívelt kelet felé. A jelre kadétok ugrottak
elő, vállmagasságban tartva az első sár-
2018.12.18. 21:18:27

kányt. Felengedték azt, mire a kötél meg-
feszült, és magas hangon megpendült. Az
összekötött sárkányok láncolata néhány
lábbal a fejük felett lebegett, aztán lassan
emelkedni kezdett. Forgatható ívlámpák
követték a repülő szerkezet útját, de néhány
másodpercen belül így is beleveszett a ka-
vargó felhőzetbe. A fénysávok csak az eső-
függönyt világították meg.
– A stabilizátor – mondta a kapitány,
aztán megint rám sandított. – De egy sár-
kánymesternek nem is kell mondanom –
tette hozzá.
Összekulcsoltam a kezem a hátam mö-
gött.
– Emlékeztessen – mondtam.
Elgondolkozott, aztán úgy tűnt, döntésre
jutott.
– Egy Cody-sárkányokból álló kötelék
reptetése nem éppen könnyű – csattant
fel. – Azok az otthoni idióták azt hiszik,
egyszerű, mint egy délutáni séta a Middle
Parkban. – Megdörzsölte fémszürke, bo-
rostás szakállát. – A stabilizáló sárkány
ötszáz láb magasra száll fel – mondta. –
Ha találunk egy nyugodt légréteget oda-
fent, akkor alacsonyabbra is elég. Azután
jönnek az emelősárkányok. Ha nyugodt
nap van, elég három, esetleg négy, bár
szükség esetén többet is bevonhatunk a
kötelékbe. Az emelősárkányok feladata
a főkábel hordozása, a főkábel pedig az
emelősárkányok stabilizálására való. A lé-
nyeg az egyensúly. Minden az egyensúly-
ról szól. – Megint oldalra nézett, de ha azt
gondolta, válaszolok erre a közhelyre, ak-
kor csalódnia kellett.
Az indítójármű gőzt pöfékelt, amelyet
rögtön el is fújt a kavargó szél. A Földi Irá-
nyító a nagy, domború szerkezet tetején
guggolt, egyik kezével a feszülő kábelt fogta,
a másikkal a csörlősnek integetett: utóbbi
A sárkánymester
026-039-roberts.indd 29
GALAKTIKA
2019. január
feladata volt, hogy ráeressze vagy megfe-
szítse a kábelt, ahogy a stabilizáló sárkány
magasságot gyűjtött. A csapat többi tagja
készen állt, hogy a bronzkúpokat rászerel-
je a fő drótkötélre. A kúpok átmérője egyre
csökkent, így az emelősárkányok mindet a
megfelelő pozícióba tudták vontatni; ehhez
nem kis tudásra volt szükség a kezelők ré-
széről. Mindent előre el kellett dönteni, hi-
bázási vagy gondolkodási lehetőség nélkül.
Egy nagyon erős széllökés megrázta a
hangár oldalát, és a kapitány ismét fel-
szisszent. Azt hiszem, a hangár zajába
mennydörgés is vegyült. A fő kötél bizto-
san tekeredett le, és hozzácsatolták az első
bronzkúpot. A második következett, majd a
harmadik; a sárkánykapitány önkéntelenül
is megragadta a karom.
– Itt hozzák az emelősárkányokat –
mondta, és oda mutatott.
Fogalmam sem volt, hogyan tartják kor-
dában a hatalmas, ide-oda csapódó szerke-
zeteket, de sikerült: a kezelők nem eresztet-
ték a dobozsárkányokat, bár úgy tűnt, azok
mindjárt elragadják őket. Az első sárkány
farokgyűrűjét rákapcsolták a kötélre; pa-
rancsszavak visszhangoztak a mezőn, és a
sárkány simán emelkedett fel a sötét égre.
A többi sárkány is felszállt, mire a kapitány
érezhetően megkönnyebbült.
– Jó – mondta. – Ez szép munka volt.
Keresve sem találna jobb csapatot a Salient
innenső oldalán. – Ismét megtöltötte a po-
harát, és lehajtotta az italt. – Ebben a játsz-
mában már sok láb és kar törött – mondta.
– Sőt, még nyakak is, pedig nem is volt ek-
kora szél.
Elnyomtam egy mosolyt. Keserűsége el-
lenére látszott, milyen ember: még mindig
büszke volt rá, ha a legénysége jó munkát
végzett. A sárkányokból álló kötelékek le-
nyűgöző látványt nyújthattak a nyár kö-
29
2018.12.18. 21:18:27
 GALAKTIKA
2019. január
zepén, ahogy egymás mellett lengedeznek,
ameddig a szem ellát; sokszor vitték ki őket
a Középvidék légibemutatóira, szalagokkal
teleaggatva, hogy még látványosabb legyen.
Azonban most a bázisok kapitányainak és a
legénységeinek itt, a sötétben kellett bizo-
nyítaniuk rátermettségüket.
Most minden az indítójármű tetején gug-
goló Irányítón múlt. Láttam, hogy megfor-
dul, felnéz az éjszakai égre, és vaskesztyűs
kezével megragadja a nehéz drótkötelet.
Az ötszáz láb magasan lebegő stabilizá-
ló sárkány már láthatatlan volt, lejjebb az
emelősárkányok nekifeszültek acélsodro-
nyaiknak. A szerkezet a levegőben volt, de
ha a legkisebb hiba történik, egy sodrony
elszakad, egy rosszul rögzített bilincs kiold,
az még ilyenkor is katasztrófához vezethet.
Azonban minden rendben volt: a Földi Irá-
nyító ismét megrántotta a sodronyt, hogy
megmérje szögét és feszességét, majd meg-
adta a végső jelet. Nem leplezve érdeklődé-
semet előrehajoltam, kesztyűs kezemet a
homályos ablaküvegre tettem.
Hirtelen – vagy legalábbis számomra úgy
tűnt – ott termett a mezőn a Figyelő. Egy
fehér ruhás ministráns, akinek szőke haja
lobogott a szélben, levette a Figyelő válláról
fényes köpenyét. A köpeny alatt a Figyelő
tetőtől talpig vastag fekete bőrruhát viselt,
térdig érő csizmát és szorosan illeszke-
dő sisakot. A férfi a hangár felé fordult, és
én megláttam sápadt fehér arcát, kemény
arccsontját, és a szemét fedő nagy repülős
szemüveget. Hivatalosan, mégis valami fi-
nom gúnnyal tisztelgett, majd sarkon for-
dult, és az indítójármű felé indult. Kétlem,
hogy látta volna akár a sárkánykapitányt,
akár engem.
A földi személyzet ismét felbolydult.
Gyakorlott, szinte katonai pontossággal
mozogtak. Helyére gurították a kosarat, a
30 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 30
Figyelő pedig bemászott. Utána pedig pon-
tosan begyakorolt, töredékmásodpercnyi
időzítéssel végrehajtott mozdulatsor kö-
vetkezett. A repülő szerkezet, amelyet ad-
dig megvédett a hangár a szél dühétől, va-
dul rángatózott, nekifeszült a köteleinek.
A személyzet visszafutott a hangárhoz; a
gőzcsörlő kerepelt, majd az egész szerkezet
felemelkedett az éjszakába. A Figyelő már
kezelésbe is vette a farkat vezérlő csigát,
amellyel felfelé irányította a szerkezetet.
A csörlő folyamatosan, finoman kattogott,
és a kapitány megtörölte a homlokát. Oda-
fordultam hozzá.
– Gratulálok – mondtam. – Nagyszerű
indítás volt.
Valahol a távolban egy harang kezdett
kongani.
– Mind elindult – motyogta. – Fel egé-
szen a G6-ig Északnyugat-Salientben, és le
délre egész a Határvidékig. – Az egész szek-
tor sárkányai felemelkedtek; már amennyi
értelme van. Rám bámult. – Ugye érti, mi-
lyen elvek alapján működnek? – kérdezte
szarkasztikusan.
– Természetesen – feleltem. – A leve-
gő gyorsabban áramlik a sárkány felületei
felett, mint alatta, így ritkább lesz. Urunk
irtózik az ürességtől, így bármely szárny
alakú test a magasba emelkedik.
Látszott, hogy tetszett neki a mondan-
dóm, de nem akarta kimutatni.
– Kiváló – mondta. – Látom, átnézett
egy-két szakkönyvet. De van itt még valami.
Ha maga is repült volna valaha, nem csak a
leckét mondaná fel.
Lesütöttem a szemem. Elég sok mindent
tudtam a Cody-sárkányok kosarainak emel-
kedéséről és süllyedéséről, de nem állt szán-
dékomban magyarázkodni. Ehelyett témát
váltottam:
– Beszéljen Canwenről!
2018.12.18. 21:18:28

Rám nézett, aztán a bőrönd felé intett.
– Magánál van az aktája – mondta.
– Az aktákból nem derül ki minden –
feleltem. – Magát kérdeztem, sárkánykapi-
tány.
Elfordult, csípőre tette a kezét, és lebá-
mult az indítójárműre.
– Ő egy repülő – mondta nagy sokára. –
A legjobb, aki maradt. Mit kéne még mon-
danom?
Tovább erősködtem.
– Már régen ismeri.
– Mióta a Hadtestben vagyok – mond-
ta. – Együtt voltunk kadétok. – Hirtelen
visszahőkölt. – Mit akar ezzel az egésszel,
Helman?
– Ki tudja? – kérdeztem vissza. – Talán
meg akarom érteni őt.
Az asztalra tette a kezét.
– Megérteni? – kiabálta. – Ki a fenét érde-
kel a megértés? Mi itt válaszokat keresünk!
– Ahogy én is – mondtam határozottan.
– Ezért vagyok itt.
Szélesen intett a kezével.
– Fenn a K7-en – mondta – egy Figyelő
kioldotta a saját horgonykötelét, és a sár-
kánnyal a Pusztaság felé indult. Ismertem
őt: nem volt nála jobb. Egy másik felvágta az
ereit, ott fenn, egyedül; pedig már harminc
éve repült. Múlt héten még hármat vesztet-
tünk, amíg maga meg a többiek csak ülnek,
és meg akarják érteni, mi folyik.
Kopogás hallatszott az ajtón. A kapi-
tány kiáltott, mire az ajtó kinyílt, és egy
ideges kadét jelent meg, földre szegezett
tekintettel.
– A gazdászati tiszt üdvözletét küldi –
dadogta –, és tudakolja, hogy a sárkány-
mester, vagyis ön, uram, kíván-e valami
frissítőt.
Megráztam a fejem; de a kapitány felkap-
ta az üveget, és áthajította a szobán.
A sárkánymester
026-039-roberts.indd 31
GALAKTIKA
2019. január
– Igen – mondta. – Hozzon még ebből a
lőréből! Törjön be a raktárba, ha kell; ké-
sőbb majd aláírom a papírt. – A kadét elro-
hant, hogy teljesítse a parancsot, a kapitány
csak csendben, mogorván állt, amíg a fic-
kó visszatért. A hangár előtt a csörlő karja
hirtelen kerepelni kezdett; aztán szünet, és
folytatódott a sima emelkedés. A kapitány
komoran bámult kifelé. Lecsavarta az új
üveg tetejét, és beleivott. – Most nyilván azt
fogja mondani, hogy démonokkal kerültek
szembe.
Megpördültem. Egy pillanatig azon gon-
dolkoztam, hogy elment-e az esze; azonban
teljesen tudatában volt a szavainak.
– Igen – mondta. – Jól hallotta. – Újra
megtöltötte a poharát. – Mennyi idő is telt
el, mióta megalapították a Hadtestet? – kér-
dezte. – Az első sárkány repülése óta?
– A Hadtest mindig is létezett – felel-
tem –, és mindig is létezni fog. Ez a dolgok
rendje...
Elhessegette a szavaimat.
– Mondja azoknak, akik beveszik! –
mondta ellenségesen. – Ne kezdjen itt ne-
kem szentbeszédbe! – Az asztalra támasz-
kodott. – Mondja – folytatta –, mi volt az
egésznek a célja? Ki találta ki mindezt?
Talán hallgathattam volna, vagy egysze-
rűen magára hagyom; de úgy tűnt, a dühe
mögött valami más is van. Kérdés, szinte
már kíváncsiság. Mintha lett volna valami a
karakterében, ami megerősítést vár az eret-
nekségére; ami igazolja a gondolatmenetét.
Megértettem a dilemmáját, legalábbis rész-
ben; olyan gondolatok voltak ezek, amelyek
számomra sem voltak ismeretlenek.
– A Hadtestet azért állították fel – mond-
tam –, hogy megvédjék a Nyugati Királysá-
got, és annak határait.
– A démonoktól – mondta keserűen. –
„A  démonoktól, éjszakai portyázóktól, és
31
2018.12.18. 21:18:28
 GALAKTIKA
2019. január
minden baljós lélektől – idézte gúnyos han-
gon a litániát. – Néhányan láthatatlanok,
és a legfelső légrétegekből csapnak le;
egyesek repülő halakra hasonlítanak,
míg mások, és ezeket a legnehezebb
megpillantani, a hegyek és fák csúcsán
ülnek.”
Felemeltem a kezem, de ő csak folytatta:
– „Utóbbiak a leghalálosabbak mind
közül – morogta. – Mert ezeknek a Go-
nosz valamiféle akaratot adott, hogy fel-
kutassák és elpusztítsák a prédájukat...”
Baromság! – Megint az asztalra csapott. –
Ez mind szemenszedett hazugság, az utolsó
szóig! A Hadtest persze bedőlt a mesének;
mind elhittük. Ha maguk csettintenek,
mi ugrunk: felmegyünk, mint a bolondok,
egyik kezünkben pisztoly, a másikban ima-
könyv, és csak várjuk, hogy lelőhessük a lé-
nyeket, míg maguk a földön dőzsölnek.
Elfordultam az ablaktól, és leültem.
– Elég! – mondtam fáradtan. – Könyör-
gök, hagyja abba!
– Persze ezzel nem vagyunk egyedül
– felelte. Látszott, hogy felpaprikázódott.
– „Néhányan a sós óceánból törnek ki –
idézte csúfondáros hangon –, lobogó tűzbe
burkolózva”... Úgyhogy a Tengeri Őrség
éjjel nappal járőrözik, és varázsfőzetekkel
akarja megállítani a viharokat. – Felne-
vetett, aztán erőt vett magán. – Figyeljen,
Helman! – szólalt meg zihálva. – Elmon-
dom, amit akarok, maga pedig meghallgat!
Nos, íme: nincsenek démonok, se az égen, se
a földön, se a tengerben.
Félrenéztem.
– Irigylem a magabiztosságát – mondtam
lassan.
Odajött hozzám.
– Ennyit tud hozzáfűzni? – kiabálta.
– Maga képmutató gazember... – Előreha-
jolt. – Rengeteg jó ember halt meg, hogy
32 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 32
a népet félelemben tartsák, maguk pedig
meggazdagodjanak. Húsz évig repültem,
amíg rá nem jöttem erre; és elmondom újra,
amilyen hangosan csak akarja! Nincsenek
démonok... – Mérgesen elfordult tőlem. –
Ezt nyugodtan jelentheti a feletteseinek –
mondta. – Kezdjen vele, amit akar!
Nem könnyen adom meg magam a ha-
ragnak. Amikor dühbe gurulunk, elveszít-
jük az ítélőképességünket, márpedig az az
egyetlen ajándék, amit Istentől kaptunk.
Azonban az utolsó megjegyzése mérhe-
tetlenül feldühített. Már így is épp eleget
mondott, hogy felmentsem a parancsnok-
ságból; sőt akár hadbíróság elé is állíthat-
tam volna Middlemarchban. És ha mindezt
elmondom a bíróságnak, el is ítélik. Olyan
gúnyos pillantást vetett rám, mintha nem
lennék más, csak az egyház kémje, aki az
ajtó mögött hallgatózik, és aktát vezet min-
denkiről.
– Maga! – mondtam lassan. – Maga arro-
gáns, esztelen bolond...
Rám bámult, és ökölbe szorította a kezét.
– Arrogáns? – kérdezte. – Maga hív en-
gem arrogánsnak? Maga?
Felálltam, és visszamentem az ablakhoz.
– Igen, annak hívom – mondtam. –
Mértéktelenül és esztelenül arrogánsnak.
– Visszafordultam. – Olyan büntetést akar
– mondtam keserűen –, mint valami első-
éves káplán, aki megszegte a litániát? Ha ez
minden, amire vágyik, akkor máris meg-
kaphatja!
Visszaült az asztalhoz, és karját széttárta
a matt asztallapon.
– Mit akar tőlem? – kérdezte.
– Olyan udvariasságot, amellyel én viszo-
nyulok magához – feleltem. – Az ég szerel-
mére, ember, viselkedjen felnőttként!
Lassan kiitta a poharat, aztán letette az
asztalra. Kinyúlt az üveg felé, de aztán meg-
2018.12.18. 21:18:28
 REJTÉLYEK ÉS MISZTIKUM
GALAKTIKA
A SZTRUGACKIJ FIVÉREKTŐL! 2019. január

ISMERD MEG AZ SF OROSZ

NAGYMESTEREINEK SOKSZÍNŰSÉGÉT!

csoma
+ nincs
gkedve
zmény
%
postak
öltség!

AZ AKCIÓ JANUÁR 1-TŐL 31-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T : A sárkánymester
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U 33

026-039-roberts.indd 33 2018.12.18. 21:18:42

-30
 GALAKTIKA
2019. január
gondolta magát. Végül felnézett, és össze-
vonta a szemöldökét.
– Túl sokat gondol magáról, Helman –
mondta. – Ha bárki más beszélne így velem,
megölném.
– Az se túl nehéz – mondtam kurtán. –
Összevissza beszél. – Megráztam a fejem.
– Pont maga, az Úr minden teremtménye
közül – mondtam. – Pont maga kérdőjelezi
meg a Hitét. És ráadásul azt mondja, hogy
régen tényleg hitt.
Megint grimaszt vágott.
– Ha maga is repült volna valaha...
– Repültem – válaszoltam.
Felnézett.
– Látta a Pusztaságot? – kérdezte hitet-
lenkedve.
Bólintottam.
– Igen, láttam.
Meggondolta magát, és mégis töltött egy
újabb italt.
– Az megváltoztatja az embert – mond-
ta. – Már sose lesz az, aki volt. – Felemelte
a poharat, eljátszott vele. – Az emberek azt
mondják, semmi nem él odakint – mondta
komoran. – Csak a démonok. Bárcsak így
lenne! – Egy pillanatra elhallgatott. – Néha,
egy tiszta napon, ha alacsonyan repül az
ember, többet lát, mint amit látnia kéne. De
azok nem démonok. Azt hiszem, valaha ők
is emberek voltak. Mint mi.
Összefontam a karom. Én is láttam a
Pusztaságot lelki szemeim előtt; a végtelen
éjszakai táj csillámlását, amerre csak a szem
ellát. A dombok és völgyek úgy fénylettek,
akár az izzó faszén, csak kísérteties kékben.
Úgy tűnt, a kapitány a fejembe lát.
– Igen – mondta. – Tényleg beleég az
ember elméjébe. – Hirtelen mozdulattal be-
leivott a poharába, mintha csak az emléket
akarná törölni. – Furcsa – mondta –, de az
évek során azon tűnődtem, egy repülő nem
34 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 34
lát-e valamit, ami több, mint amit a szeme
érzékel. – Megdörzsölte az arcát. – Néha –
folytatta – úgy látszik, mintha egyre csak
terjeszkedne a Pusztaság, és elborítja a vilá-
got, és nem marad semmi, csak a Királyság.
Csak egy talpalatnyi föld. Szerintem ez se
a démonok műve. Az emberek tették egy-
mással. – Felnevetett. – De megfeledkezem
valamiről, nem igaz? – mondta keserűen. –
Amíg a Figyelők itt vannak, addig velünk ez
nem történhet meg!
A számra tettem a kezem. Nem akartam
ismét belemenni a meddő vitába.
– Néha eltűnődöm – mondtam óvatosan
–, hogy nem csak megfogalmazás kérdé-
se-e. Végül is számít valamit, hogyan jel-
lemezzük a Pokol küldöttét? Valósabb lesz
attól? Vagy kevésbé valós?
– Na, most lebukott – kiáltott fel, vissza-
nyerve korábbi pokróc modorát. – Nincs
jobb, mint az egyházi nevelés, én mondom!
Egy kicsi itt, egy kicsi ott, apránként meg-
győzi magát; valójában egy fikarcnyit se
változik a világképe, igaz? Amikor viszont
szembesül a valósággal, akkor beleremeg.
– És miért ne? – mondtam nyugodtan.
– Nincs más lehetőség. A valóság a legfur-
csább dolog, amit valaha tapasztalni fo-
gunk; az egyetlen, amit sosem fogunk meg-
érteni. Akárhogy remegünk.
Intett a pohárral a kezében.
– Figyeljen! – kezdte. – Benne van egy
gondolatkísérletben? Maga azt mondja, az
Őrség véd meg minket a bajtól...
Megráztam a fejem.
– Azt mondom, hogy a Királyság virág-
zik, és mezői zöldek.
Összeszűkült a szeme egy pillanatra.
– Nos, akkor – kezdte – mi lenne, ha egy
hónapra bevonnánk a Cody-sárkányokat?
És visszahívnák a Tengeri Őrséget is. Akkor
kiderülne, nem? Hogy mi az igazság.
2018.12.18. 21:18:43

– Talán – mondtam. – De az is lehet,
hogy drágán megfizetnénk a tudásért.
Lecsapta a poharat.
– De mi lesz, ha a drágalátos mezői to-
vább zöldellnek, és nem történik semmi baj?
– kérdezte. – Akkor elismerné, hogy igazam
van?
– Azt ismerném el – mondtam halkan –,
hogy a Pokol egy ideig szunnyadt.
Hátravetette a fejét, és felröhögött. Rossz
volt hallgatni.
– Helman – mondta –, maga rohadt ne-
héz eset! – Kihúzta a dugót, és töltött. – El-
mondok egy kis történetet – kezdte. – Ami-
kor fiatal voltam, jómódban éltünk. Nagy
ház Middlemarchban, akár hiszi, akár nem.
Csakhogy elvesztettük. Apám begolyózott.
Nem volt erőszakos fajta; a légynek sem ár-
tott egész életében. De az utolsó tíz évben
minden egész órakor felment a toronyba, és
egy zsebkendőt lengetett, hogy elijessze a
kis zöld emberkéket. És tudja, mit? Mi egyet
se láttunk, amíg élt. – Hátradőlt a székben.
– Ehhez mit szól?
Elmosolyodtam.
– Azt mondanám, hogy visszanyerte az ár-
tatlanságát. És leckét adott mindannyiuknak,
bár akkor még nem értették.
Dühösen káromkodott.
– Leckét? – kiabálta. – Mi a fenét lehet
ebből tanulni?
– Hogy a logika időnként önmagába for-
dul – mondtam. – Mint egy gömb, az össze-
nyomhatatlan forma.
Ellökte magától az üveget, rám bámult,
és olyan képet vágott, amitől nevetésben
törtem ki.
– Ember – mondtam –, a Hitet nem dug-
hatja kémcsőbe, hogy aztán lakmuszpapír-
ral igazolja a létezését!
Fényes villanás látszott az ablakban.
Hosszú és mély morajlás követte. Valahol a
A sárkánymester
026-039-roberts.indd 35
GALAKTIKA
2019. január
távolban egy harang kondult meg, közelebb
volt, mint eddig bármelyik. A kapitányra
néztem, de az a fejét rázta.
– Elérték a megfigyelési magasságot –
mondta élesen.
Felemeltem a bőröndöt az íróasztal szé-
léig, és újra kinyitottam. Összeállítottam a
vevőegységet, előkészítettem a jelerősítő kú-
pot, közepén a finom rezgőnáddal. A másik
tágra nyílt szemmel bámult rám.
– Mit csinál maga? – recsegte.
– Azért vagyok itt, hogy hallgatózzak
– mondtam kurtán. – És, ahogy mond-
tam, talán azért, hogy megértsek vala-
mit. Magát meghallgattam, most lássuk,
mit mond Canwen! – Közelebb vittem
a szerkezetet a kristályhoz; a kúp azon-
nal rezegni kezdett, és betöltötte a szo-
bát a szél zúgása és a sárkány vázának
recsegése.
A kapitány hátrahőkölt, arcán rémület
látszott.
– Nekromancia – mondta rekedten. –
Nem kérek belőle, az én bázisomon nem!
– Hallgasson! – csattantam fel. – Szedje
össze magát, ennél azért okosabbnak isme-
rem.
Megérintettem egy kezelőszervet, és hal-
lottam, ahogy a Figyelő harsányan felneve-
tett.
– A farokszárny, persze – mondta. – A te
idődben még nem volt...
A kapitány a vevőegységre bámult, aztán
az ablakon át az indítójárműre, és a sötétbe
futó kábelre.
– Kihez beszél ez a Canwen? – suttogta.
Felpillantottam.
– Az apja repülő volt, nem?
A kapitány megnedvesítette az ajkát.
– Az apja a Salient felett halt meg –
mondta. – Húsz éve.
Bólintottam.
35
2018.12.18. 21:18:43
 GALAKTIKA
2019. január
– Igen – feleltem –, tudom. – Hirtelen
eső csapódott az ablaktábláknak; elcsavar-
tam egy tárcsát, és ismét meghallottuk a
szél süvítését, még hangosabban, mint az-
előtt. Ahogy a kábelek énekével elegyedett,
a hang kísérteties hatást nyert, mintha vala-
mi emberi hang lett volna, ami hívott; elő-
ször messze volt, aztán egyre közelebb jött,
és Canwen örömteli kiáltással válaszolt rá.
– Gyorsan, Atyám, segíts nekem! – kiál-
totta. – Ne hagyd, hogy a kedvesem megint
elmenjen... – Zihálás hallatszott, a kosár pa-
naszosan nyikorgott, majd egy közeli dob-
banás, mintha valakit vagy valamit beemel-
tek volna a kosárba. A Figyelő nevetésben
tört ki. – Melissa – mondta. – Ó, Melissa,
szerelmem...
– A felesége – jegyeztem meg. – Gyönyö-
rű és kifinomult hölgy volt. Gyermekágyi
lázban halt meg tíz éve Middlemarchban.
– Micsoda? – kiáltotta Canwen. – Micso-
da? – Aztán: – Igen, látom... – Egy reccsenés
hallatszott, ahogy letörte a Nagy Pecsétet a
kosárról, aztán ismét felnevetett. – Megtisz-
telnek minket, drágám – kiabálta. – Az egy-
ház csodatételt vet be ellenünk!
A kapitány felkiáltott.
– Nem! Nem akarom hallani! – Birkóz-
tam vele, de elkéstem. Elvette a vevőegy-
séget, felemelte, majd a földhöz csapta.
A finom alkatrészek összetörtek, és a szoba
csendbe borult; csak a szél fütyülése hallat-
szott.
A szünet nem tartott soká. Újra villám
villant fel, és a vihar hirtelen lecsapott ránk.
Több csattanás hallatszott egymás után;
megremegtették a padlót, és a lila villódzás
állandósult.
A kapitány önkéntelenül összerándult,
aztán úgy tűnt, összeszedte magát.
– Vonják be a szerkezetet! – kiabálta re-
szelős hangon. – Le kell hoznunk a fickót!
36 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 36
– Nem – kiáltottam. – Nem lehet! – Eláll-
tam az útját; megtorpant, amikor felemel-
tem a hivatali botomat, de aztán félrelökött.
Megbotlottam, és végigvágódtam a padlón.
Hallottam a lépéseit a kereszthíd lépcsőjén;
mire feltápászkodtam, reszelős hangja már
visszhangzott a hangárban.
– Vonják be a köteléket... ha kedves az
életük!
Kissé szédelegve követtem, kerülgetve a
hangárban lévő berendezéseket. A nagy ka-
puszárnyakat már bezárták; megragadtam
a kapuba vágott ajtó gombját, de a szél ki-
tépte a kezemből. Papi talárom körülöttem
kavargott; a fémkapunak dőltem, és elmor-
moltam egy rövid, buzgó imát. Előttem az
indítójármű főcsörlője már sivított, a ha-
talmas dob őrülten pörgött; füst vagy gőz
tört fel ott, ahol a gyorsan tekeredő kábel
átfutott a csigák között. Férfiak rohantak
vizesvödrökkel azokra a helyekre, amelyek
tüzet foghattak, fehér ruhás felcserek kerül-
gették egymást, lobogó hajú kadétok ragad-
tak baltákat, hogy szükség esetén elvágják
az emelősárkányok sodronyait. Felnéztem,
kitakarva az izzó ívfényeket, és meghallot-
tam egy kiáltást:
– Nézzétek! – Bár én nem tudtam kiven-
ni, a nálam élesebb szeműek már látták az
ereszkedő kosarat. Megindultam, és a kö-
vetkező pillanatban a mezőt hatalmas, fé-
nyes villanás töltötte be.
Egy pillanatra úgy tűnt, mintha maga
az Idő lassult volna le. Láttam egy férfit,
kapálózva, fejjel előre lerepülni az indító-
járműről; a felépítmény darabjai szanaszét
szóródtak a villámcsapástól; a jármű veze-
tőfülkéje, a kerekei és a feszes horgonyzó
kábelek egytől egyig kigyulladtak. A vil-
lámcsapás felfelé futott a főkábelen, aztán
olyan volt, mintha a levegőt kiszívták volna
a tüdőmből. Félig bénultan a földhöz csa-
2018.12.18. 21:18:43

pódtam. Az elmosódott fények között egy
véres arcú kadétot vettem észre, aki a csörlő
felé rohant. Teljes súlyával nekifeszült a leg-
hosszabb karnak, és a gépezet visítása abba-
maradt. A kosár, ami már csak néhány lábra
volt a földtől, hirtelen megtorpant, aztán az
oldalára zuhant, a Figyelő pedig dicstele-
nül a fűre gurult. Valamelyik bilincs eltört;
hallottam a reccsenést a fülem csengésén
keresztül. A balták lecsaptak, és egy kábel-
vég dühödten csapkodott a fejem felett. Az
emelősárkányok drótkötelei kavarogva fel-
repültek, és eltűntek a sötétben.
Feltápászkodtam, és Canwen felé botor-
káltam. Amikorra odaértem, a felcserek már
kezelésbe vették. A kerekes hordágyra emel-
ték; a feje lehanyatlott, de amikor meglátott,
felélénkült. Felemelte a karját, a szemében
tűz lobogott, mintha mondani akarna vala-
mit; aztán hirtelen elalélt, mintha meghalt
volna. A felcserek sietve elszállították.
Ismét elcsomagoltam a bőröndöm tartal-
mát, a keleti égbolt derengeni kezdett. Be-
kattintottam a csatját. Egy szőke hajú kadét
jelent meg az ajtóban, kezében egy tálcával,
amin gőzölgő bögréket láttam. Rámoso-
lyogtam. Homlokán friss kötés volt, és kissé
sápadtnak tűnt; de az arca ragyogott a büsz-
keségtől.
A tábori felcserhez fordultam: szögletes
arcú, pirospozsgás fickó volt.
– Tehát azt mondja, Canwen életben ma-
rad – mondtam.
– Jó ég, hát persze! – felelte vidáman. –
Egy-két nap múlva kutya baja sem lesz. Már
vagy fél tucat ilyet túlélt; azt hiszem, ez re-
kord. – Az ajtó becsukódott mögötte.
Belekortyoltam a teába. Az ital sötét volt,
és keserű, de legalább meleg.
– Nos – mondtam –, indulnom kell. Kö-
szönöm a vendéglátást, sárkánykapitány, és
A sárkánymester
026-039-roberts.indd 37
GALAKTIKA
2019. január
adja át köszönetemet mindenkinek, aki se-
gített az éjszakai vészhelyzet elhárításában.
Bizonytalanul dörzsölte meg az arcát.
– Nem marad még? Közösen megregge-
lizhetnénk.
Megráztam a fejem.
– Attól tartok, ki van zárva – mondtam.
– A G15-nél kell lennem 9 órára. De leg-
alább egy teát ittunk együtt. – Felemeltem
a táskát, és ismét elmosolyodtam. – Kétség
sem fér hozzá, hogy a G15-ös kapitánya is
túl sokat ivott ma éjjel – mondtam. – Való-
színűleg nagyon érdekes eretnek gondola-
tokat fogok hallani.
A kapitány előrement az immár csendes
hangárban. Az egyik oldalon egy csapat
a drótköteleket rendezgette, de más nem
történt. Kint a levegő hűvös és friss volt a
vihar után: a főkapunál az elém küldött jár-
mű várt, mellette az elegáns egyenruhába
öltözött sofőr. Elindultam felé; a kapitány
lehajtott fejjel lépdelt mellettem, láthatóan
a gondolataiba merült.
– Mi a következtetése? – kérdezte hir-
telen.
– A mostanában történt veszteségekről?
– kérdeztem vissza. Megráztam a fejem. –
A morál általános hanyatlása, ami bizonyos
léhasághoz vezet. Mindenhol, kivéve itt,
természetesen – tettem hozzá, mert láttam,
hogy kinyitja a száját. – Magányos élet a
Cody-legénységeké, és nincs benne sok kö-
szönet; én tudom a legjobban.
Megállt, és felém fordult.
– Mit kell tenni akkor? – kérdezte.
– Tenni? – Megvontam a vállam. – Küld-
je el Canwent, hogy beszéljen velük! Ő majd
elmondja nekik, hogy látta Isten Arcát. Ha
nem, menjen maga, és mondja el nekik! –
Grimaszt vágott. – A csodatételt. A dolgo-
kat, amiket hallottunk...
Elindultam.
37
2018.12.18. 21:18:43
 GALAKTIKA
2019. január
– Én már elégszer hallottam őket azelőtt
– mondtam. – Nem tulajdonítok nekik sok
jelentőséget. Furcsa világ van ott az égben;
mindannyiunknak napirendre kell térni fe-
lette, amennyire csak tudunk.
Van benne igazság; néha, ha meg akarjuk
őrizni a normalitásunkat, kicsit meg kell
őrülnünk.
Összeráncolta a homlokát.
– És a jelentés?
– Már elkészült – mondtam. – Maga gon-
doskodott róla a múlt éjjel. Nem hiszem,
hogy hozzá kellene tennem valamit.
Rápillantottam.
– A legjobb tanács az lett volna – mond-
tam –, hogy maradjon fenn, ne húzzuk le
Canwent a vihar kellős közepén. De erre
maga is rájött volna, ha nincs bizonyos nyo-
más alatt.
– Úgy érti, ha nem vagyok részeg – mond-
ta nyersen. – Én meg végig azt hittem... – Ta-
nácstalanul vállat vont. – Nem fordul elő még
egyszer, sárkánymester, ezt garantálom.
– Nem – mondtam halkan. – Biztos va-
gyok benne, hogy nem fog.
Megrázta a fejét.
– Egy pillanatra azt gondoltam – mond-
ta –, hogy ez ítélet volt felettem. Nem mon-
dom, tettem is érte.
Ezúttal a kezemmel takartam el a moso-
lyomat. Ez a probléma az amatőr teológu-
sokkal. Mindig arra számítanak, hogy Isten
majd letekint a magasból. És leint az égből
csak nekik.
Elértünk a járműhöz. A ministráns me-
reven szalutált, és kinyitotta a hátsó, fényes
címerrel ellátott ajtót. Bemásztam, és meg-
fordultam, hogy lehúzzam az ablakot.
– Viszlát, kapitány! – mondtam.
Felém nyújtotta a kezét.
– Isten önnel! – mondta reszelős hangon.
Aztán habozni látszott. – Egy nap – mond-
38 A sárkánymester
026-039-roberts.indd 38
ta – elmegyek, és meglátogatom. Abban a
francos nyári palotában.
– Tegyen így! – feleltem. – Díszes fogad-
tatást kap majd; megérdemli. És kapitány...
– Közelebb hajolt. – Tegyen meg nekem va-
lamit! Továbbra is reptesse a sárkányokat,
amíg valami jobb módszer nem adódik!
Visszalépett, és mereven szalutált, aztán
csípőre tette a kezét, és az elinduló jármű
után nézett. Egészen addig nézett, amíg a
gazzal benőtt, kerékkátyús út elfordult alat-
tunk, aztán a kapitány eltűnt a szemem elől.
Hátradőltem a párnázott ülésen, megdör-
zsöltem az orrom, és lehunytam a szemem.
Különös vidámságot éreztem. Holnap a kül-
detésem véget ér. Middlemarchban új má-
juskirálynőt avatnak a tavasz tiszteletére; a
gyerekek elém futnak, a hajukban virágok,
és én megérintem a kezüket.
Felültem, és kinyitottam a G15 sárkány-
bázis aktáját. Egy mérfölddel később meg-
kocogtattam az üvegablakot előttem, és a
sofőr engedelmesen megállt. Visszanéztem,
és láttam, hogy a dombok felett egy Cody-
sárkány kúszik fel az égre a hajnali ragyo-
gásban.
Hidy Mátyás fordítása
Keith ROBERTS
Angol író és grafikus, 1935-ben született. Pá-
lyafutását az utóbbi minőségben kezdte meg,
majd 1964-ben publikálta első novelláit a Scien-
ce Fantasy magazinban. Egy évvel később már
ugyanennek a lapnak a szerkesztője. Első re-
génye, a The Furies (1966), egy kísérleti atom-
robbantás végzetes következményeiről szól.
Pavane (1968) című kötete máig a leghíresebb,
ebben egy olyan alternatív világot ábrázol,
melyben a spanyol armadát nem sikerült legyőz-
ni, és Anglia sosem lett nagyhatalom. Magyarul
eddig a Galaktika 127. és 321. számában jelent
meg egy-egy novellája. 2000-ben hunyt el.
2018.12.18. 21:18:43
 BELEVETNÉD MAGAD GALAKTIKA
2019. január

AZ SF-IRODALOMBA?
Kezdd Jack McDevitt köteteivel!

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ JANUÁR 1-TŐL 31-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T :A sárkánymester
W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U 39

026-039-roberts.indd 39 2018.12.18. 21:18:54

-30
 GALAKTIKA
2019. január
Komor Zoltán
PLÁZAFEJ
R
EGGEL ÉPÍTKEZÉS zaja éb-
reszt. Oldalra fordulok, és megle-
petten veszem észre, hogy kifeszí-
tett sárga szalag keríti körbe még
mindig szendergő feleségemet. A homlokán
néhány centis markoló, aprócska munkás
fickók légkalapáccsal dolgoznak az arcán.
A sárga szalagon fekete betűk hirdetik, hogy
„a feleség átépítés alatt”.
Remek, gondolom, ezt a szart is valame-
lyik kozmetikai tanácsadónőtől rendelhet-
te. Pedig mindig mondom neki, hogy sem-
mi szüksége rá. Unottan nézem, ahogy egy
daru csörlővel ereszti alá feleségem új orrát
az arcába ásott vörös gödörbe. Egész helyes,
pisze orr – látom be. Néhány piszkos képű
fickó nagy erőkkel kalapálja az arc csontját,
a többi a fülén ücsörögve sörözik, olykor fel-
állnak, és a párnára hugyoznak. Az egyiknél
papírt is látok – alighanem ez lesz az épí-
tési terv. Átlesek az ürge csöpp válla felett,
40 Plázafej
040-041-komor.indd 40
és ránézek a rajzra. Ejha, nem is rossz! De
lehetne jobb is, gondolom, és két körmöm
közé csippentem a műszaki tervet. Az ipse
felháborodva kiabál, de odébb pöccentem a
kisujjammal, majd kiosonok a konyhába, s
nagyítóval és rotringgal apróbb javításokat
végzek a rajzon. Majd még néhány aprósá-
got. Hegyesebb orr, keskenyebb homlok, és a
többi. Mikor végzek, visszaviszem a tervet a
munkavezetőnek, az pedig villámokat lövell
felém gombostű-szemével, ahogy kikapja
körmöm közül a papírt.
Néhány óra alatt végeznek. Előkeveredik
valahonnan egy hüvelyknyi öltönyös fickó,
és elvágja a szalagot, majd részegen vis�-
szatámolyog egy matchbox méretű limu-
zinba, ami elporzik a szekrény mögé. Taps,
pezsgősüvegek pukkannak. Rá se ismerek
a feleségemre. Mások is csak bámulják. Az
utcán turisták jönnek oda hozzánk, hogy
fotózkodjanak vele. Telefont kapunk – egy
2018.12.18. 21:41:03

A kozmetológiai
eljárások egy
új fajtája mintha
közútjainkat hozná
el otthonunkba.
neves építészeti magazin szeretné leközöl-
ni a feleségem arcképét. Néhány nap múlva
meg is jelenik osztott lapon egy Jokohamá-
ban átadott új, modern pláza társaságában a
profi lja. Közben persze nem győzöm áldani
magam, hogy belepiszkáltam kicsit azokba a
tervekbe. Büszke vagyok magamra, na. Ám
akkor megtörténik a baleset: egy szeles na-
pon, az utcán sétálva egyszer csak apró pat-
tanást hallani a feleségem szemöldöke mö-
gött, mintha elszakadna egy tartóvezeték.
A homlokából néhány centis darab a járdára
pottyan. Apró rés keletkezik, amin át töké-
letesen belátni ráncos agyára. Mi több, a bal
szeme is megereszkedik, de annyira, hogy
ha lefele néz, jól kivehető a kocsány, ami a
fejéhez köti a szemgolyóját, szinte már félő,
hogy egyszerűen kipottyan a koponyából.
Egészen elkeserítően fest. Hosszan vigasz-
talom. Azt mondom neki, hogy biztos az
egyik miniatűr mérnök cseszhetett el vala-
Plázafej
040-041-komor.indd 41
GALAKTIKA
2019. január
mit a tervrajzzal. De nem bírja abbahagyni a
sírást, arcából kicsüngő szemét törölgetem,
majd megrendelem újra azt az arcújjáépítő
csomagot.
Az ágyba fektetem a nejem. Kinyitom a
postacsomagot, amiből rögtön kimásznak a
miniatűr építőmunkások, és ellepik az arcát.
Kicsippentem az építési tervet az egyik keze
közül, majd eléjük terítem az építészeti ma-
gazint, kinyitva a feleségem arcánál. Azok
egy ideig az állukat vakarják, végül biccente-
nek. Úgy látom, az alapoktól akarják kezde-
ni. Apró dinamitokat dugdosnak a feleségem
arcgödreibe, és fedezékbe rohannak. Hama-
rosan egy robbanás húscafatokra szaggatja
szerelmem fejét. Aztán megkezdődik az épí-
tőmunka. Fáradt vagyok, lefekszem aludni,
hagyom, hadd dolgozzanak.
Reggel arra ébredek, hogy a feleségem arca
helyén a Jokohamában átadott pláza kismé-
retű mása áll.
– 好きですか。– kérdezi a nejem, hangja
andalító muzsika kíséretében visszhangzik
a miniatűr épületben, ahogy a plázákban
bemondott reklámok szoktak. Apró, tarkára
festett hajú japán tinédzserek flangálnak a
szeme mögött, integetnek, amikor meglát-
nak, majd beülnek egy szusibárba.
KOMOR Zoltán
1986-ban született magyar szerző, a bizarro stí-
lus egyik legismertebb hazai képviselője. Írásai
sikerrel szerepeltek különböző pályázatokon,
hazai és külföldi folyóiratokban, antológiákban
jelentek meg. Első önálló kötete, a Mesék Kap-
tárvárosból című regény 2010-ben látott nap-
világot. Azóta rendszeresen publikál verseket
és prózát, két könyve angolul is olvasható. Mű-
veinek többsége a szürrealista fantasztikum
alzsánerébe sorolható, a legscifisebbek közülük
a Tépő Donáttal közösen írt Mutánsfilé (2014),
Mutánsvagdalt (2014) és Nácik a dinók ellen
(2015). A Galaktikában most szerepel először.
41
2018.12.18. 21:41:03
 GALAKTIKA
2019 január
Világok őre
M
INT ANGOLUL jól beszélő
ember, nem igazán szoktam
meg, hogy nyelvi falba ütköz-
zek készülő filmek, sorozatok
vagy játékok terén – az orosz nyelv azonban
pont elég gyepű ahhoz, hogy friss megjele-
nések robbanásszerűen meglepjenek. Így
jártam az egyik kedvenc regényem, Szergej
Lukjanyenko Világok őre című kötetével,
aminek filmváltozata derült égből pottyant
a képernyőmre. Az HBO GO-nak hála pedig
azon nyomban meg is tudtam nézni. A kérdés
csak az: vajon megérte?
A történet főhőse Kirill, egy menő video-
játék-stúdió zseniálisnak tartott üdvöskéje.
Kirill kálváriája azzal indul, hogy egy ki-
ábrándító nap után hazatér, és egy nőt talál
a lakásában, aki azt állítja, mindig is ott élt.
Kihívják a rendőrséget, aminek az lesz a vége,
hogy Kirill az utcán találja magát: a kutyája,
a szomszédok elfelejtették őt, és csak a nőre
emlékeznek, a lakás megváltozott, egyértel-
műen egy nő keze nyomát viseli magán…
xx Kirillt elfelejtették a kollégái a munkahe-
lyén, elfelejtette őt a legjobb barátja, Kotya,
42 Filmajánló
042-043-film.indd 42
eltűnt a hivatalok feljegyzéseiből, a tulajdon
szülei nem emlékeznek rá. Végül rátalál egy
különös toronyra, amiben meghúzza magát,
és ami másnap reggelre átalakul az ő szájíze
szerint. Ajtók nyílnak belőle – ajtók, amiken
keresztül alternatív világok Moszkváiba léphet
át. A lakásából őt kitúró nőtől megtudja, hogy
mindez azért történt vele, mert nem ember,
hanem halhatatlan lény, funkcionális, funk-
ciója pedig vámos: világok határőreként kell
tevékenykednie a halhatatlanságért (és egy
sor szupererőért) cserébe, vámházát tizenöt
kilométernél messzebb nem is hagyhatja el,
mert akkor haldokolni kezd.
Minden nagyon jól néz ki: Kirill új világo-
kat fedez fel, trópusi és steampunk Moszk-
vákba kirándul, még korábbi élete szerel-
mét is újra elkezdi meghódítani – csakhogy
hamar kiderül, hogy ha vannak olyanok,
akiknek a funkciója a te felügyeleted, akkor
még a funkcionálisok világa sem fenékig tej-
fel. Amikor pedig disszidens funkcionálisok
elkezdenek a fülébe suttogni Arkanról, egy
világok fölött álló világról, Kirill elkezdi ös�-
szerakni a képet…
A történet – minek
kötekedni – lehengerlő-
en jó. Izgalmas, kellően
humoros és fantáziadús,
a lefestett világ pedig ere-
deti, és az egykori keleti
blokk lakóinak igencsak
ismerősen rezonálhat.
A látványvilág első-
rangú: a Mátrix legjobb
pillanatait idéző akció-
jelenetek, a matrjoska
2018.12.18. 21:17:44

baba alakú harci robotok, a különböző vilá-
gok mind-mind hangulatosak és zseniálisak.
A színészi játék korrekt, a Kirill szerepét ala-
kító Nikita Volkov szimpatikusan hozza a figu-
rát, a metróban rosszul levő főhőst támogató,
a táskájával szerencsétlenkedő fickóban pedig
hatalmas élmény felismerni magát Szergej
Lukjanyenkót – azonban sajnos nem mehe-
tünk el a tény mellett, hogy mindezek ellenére
a Világok őre nem lett egy jó film, erről pedig
elsősorban a forgatókönyvírók tehetnek.
Ugyanis a film nem igazán érthető. Végig
az az ember érzése, hogy lemaradt valamiről,
pont valami nagyon fontos részletet nem hal-
lott, nem értett – de ez nem így van, egysze-
rűen csak olyan, mintha az írók nem adták
volna a fontos dolgokat a szereplők szájába.
Nem értjük, miért fordulnak egymás ellen
a funkcionálisok, miért zavarja őket Kirill
és az ember lány szerelme, miért zavarja
Arkant, hogy Kirill kaput nyit a világukra –
sőt, még csak az sem derül ki, pontosan kik
a funkcionálisok, és miért válnak azzá, akik.
Ez pedig nem a szokásos „könyvben min-
den jobb” attitűd megnyilvánulása: egysze-
Filmajánló
042-043-film.indd 43
GALAKTIKA
2019. január
rűen a film emiatt nem működik. Nehéz kö-
vetni, kidob a történetből. Ugyanaz történik,
mint, mondjuk, a Tomb Raidernél is történt:
volt egy kiválóan megírt alapanyag, nem ér-
tem, miért nem lehetett hűebben adaptálni,
ha egyszer készen állt.
Félreértés ne essék: nem rossz film
a Világok őre. A bűne annyi, hogy nem
elég jó: mintha a forgatókönyvírók nem
vették volna elég komolyan Lukjanyenko
könnyeden előadott, de ólomnehéz témákkal
megtömött történetét. Mintha nem értették
volna az alapművet, ahogy – szerintem – ez
a videojátékos filmek esetében is történni
szokott. Ennek ellenére ajánlom megtekin-
tésre: hangulatos, szép és szórakoztató. Csak
előbb ajánlom a könyv elolvasását – nemcsak
azért, mert könyvben jobb, hanem azért is,
mert így a néző érteni fogja, pontosan mi is
történik a képernyőn.
Ha már a filmesek nem teljesen értették,
mi történik a könyvben, úgy illik, hogy ne-
künk legyen csak ez a funkciónk.
Holló-Vaskó Péter
43
2018.12.18. 21:17:45
 GALAKTIKA
2019. január
Önvezető taxi
Tokióban
Bár sokan még kételkednek abban, hogy va-
lóban kiforrott technológia az önvezető autó,
a világ másik felében komoly lépést tettek
előre. Japánban már élesben tesztelték az első
ilyen taxiszolgáltatást.
A ZMP autonóm technológiát fejlesztő
vállalat és a Hinomaru Kocu taxivállalat kö-
zösen teszteli a jövő taxiját. Az érzékelőkkel
és automata technológiával felszerelt mikro-
buszt a tokiói Otemacsi és Roppongi negyed
között állították forgalomba, amelyek 5,3 km
távolságra fekszenek egymástól.
A próbaműködés alatt már fizető utasokat
szállít a vállalkozás. Az újfajta taxi egyedül
indul, áll meg és kanyarodik, de a biztonság
– vagy inkább az utasok biztonságérzeté-
nek – kedvéért sofőrje is van. Az utasok egy
okostelefonos alkalmazáson keresztül fizet-
nek, egy útra 1 500 jent (3 800 forint).
A 2020-as nyári olimpián és paralimpián
már teljes üzemmel szeretnék működtetni a
rendszert. Az önvezető taxikkal a japán fő-
város súlyos taxisofőr- és taxihiányát akar-
ják kiváltani. Erre a szolgáltatásra a szintén
munkaerőgondokkal küzdő vidéken is nagy
lenne a kereslet.
44
044-059-kalugin.indd 44
R
EGGEL A FOLYÓ mentén há-
rom kilométert lefutni – sem-
mihez sem fogható élvezet. Csak
éppen ahhoz, hogy valaki része-
sülhessen benne, először is rá kell vennie
magát, hogy kikecmeregjen az ágyból, mele-
gítőbe bújjon, és a reggeli hűvösségtől összébb
húzódva kimenjen az állomás kapujához.
Csak két embernek volt ereje ehhez a senkit
sem vonzó hőstetthez.
Három kilométert oda-vissza lenyomva,
Szergej Sadov és Artur Csemos nagy hajrába
fogott; megkerülték a bázis lakószárnyát, és
kivágódtak a meteorológiai állomásnak ott-
hont adó kis térre. Vetélytársát mindössze né-
hány másodperccel megelőzve Csemos első-
ként csapott a meteo-kollektor kék oldalára.
– Te győztél. – Sadov kezével a térdének
támaszkodva előrehajolt, párszor élesen kilé-
legzett.
Csemos kinyitott egy kis ajtót a meteo-
kollektoron, egy aktív csatlakozóhoz kapcsolt
egy miniatűr memóriaegységet, és átmásolta
a Tampa időjárásának egy meteorológiai mű-
holdról kapott utolsó adatait.
– Nézd csak, tamperek! – mutatott a folyón
túlra Sadov.
Három lovas ereszkedett lefelé a dombról
gyors ügetéssel, majd szivárványszínű csep-
peket fröcskölve szét, átgázoltak a folyón, és a
földiek állomása felé fordultak.
A tamperek néha ellátogattak ide, de ez
nem gyakran esett meg.
Mihamarabb befejezve teendőiket, Sadov
és Csemos eléjük siettek.
A tamperek megállították lovukat a labor-
épület bejáratánál. Két fiatal, magas, napbar-
nított, csak puha bőrből készült rövidnad-
rágot viselő férfi segített a lóról leszállni az
öregnek, akinek hosszú, ősz haja lágy, ezüst
hullámokban omlott a vállára. Az öregen
hosszú, formátlan, földet söprő köntös volt,
2018.12.18. 21:40:14
 GALAKTIKA
2019. január
Egy idegen bolygón
különös szél fúj...
pusztulást hoz
mindenkire...

AdE LsIzeTrzA
ő
íjas

NZ
BROIGA
CíS
jas s
zerző
d

ON
RO SZsKze rző
díjas
ÖLD MEG A FENEVADAT!
amely milliónyi apró, színes rongyból volt
összevarrva. A fiatal tamperek a lovak mellett
maradtak, az öreg pedig sietség nélkül, méltó-
ságteljes léptekkel odament a földiekhez.
– Üdv néked, Sagabán, tamperek bölcses-
ségének őre! – Sadov tiszteletteljesen, ahogy
illendő az öreg jelenlétében, mellére tette a
kezét, és fejet hajtott.
Csemos némán utánozta a gesztust.
– Üdv nektek, földiek! – Sagabán nyitott
tenyerű bal kezét a fejénél picit magasabbra
emelte. – Azért jöttem, hogy minden földivel
beszéljek, aki a Tampán él.
– De hát mi történt? – vonta fel a szemöl-
dökét csodálkozva Artur.
Sadov oldalba bökte a könyökével, és sze-
mével az épület ajtajára mutatott. Ha Sagabán
azt mondta, hogy mindenkivel beszélni akar,
akkor addig ki nem ejt egy szót sem, amíg
nem látja a többieket is. Csemos vállat vont,
és eltűnt az ajtó mögött.
Öld meg a fenevadat!
Alekszej Kalugin
Sagabán törökülésben a fűre ereszkedett,
és egy kézmozdulattal Szergejnek is megen-
gedte, hogy leüljön.
Tarka ruházatában Sagabán egy nagy ku-
pac lehullott őszi falevélre hasonlított. Sadov
pillantása az öreg keskeny arcát barázdáló
mély, sebhelyeknek tűnő ráncok szeszélyes
domborzatát kutatta. Abból, ahogy szemhéja
keskeny résén át hol elsötétedett, hol kivilá-
gosodott a szeme, Szergej megértette, hogy
Sagabán lelke most messze jár, valahol az
Örökkévalóság Mezőin. Ezen az úton nem
volt szüksége társakra. Senki nem merte za-
varni.
Amikor az állomás ajtaján kilépett Csemos,
Dirk Zegel és Andrzej Wart, Szergej óvatosan
megérintette az öreg kezét.
– Mindent látok – mondta csendesen
Sagabán, aztán Zegelhez fordulva hangosan
megkérdezte: – Korábban nem öten voltatok?
Mindenkivel beszélni akarok.
45

044-059-kalugin.indd 45 2018.12.18. 21:40:14

 GALAKTIKA
2019. január
– Cju Tong a tengerparton próbafúrásokat
végez – felelte Zegel. – Csak estére jön vissza.
Sagabán egy percig hallgatott, tűnődve
nézve maga előtt az ürességet.
– Szél lesz – közölte. – Szél, a tenger fe-
lől. Ez a szél minden évben egy hónapig fúj,
és mindenki, aki a völgyben él, elhagyja
azt erre az időre. Mi Orónak nevezzük ezt a
szelet. Kifújja az értelmet az emberi agyból
és a szeretetet a szívből. Az az ember, aki a
szél útjába kerül, széllelvert lesz: veszélyes,
gonosz és vérszomjas vadállat. Mi holnap a
hágóhoz megyünk, a hegyiek falujába. Nek-
tek is velünk kell jönnötök, ha nem akartok
széllelvertté változni.
– Nem hagyhatjuk el egy egész hónapra az
állomást – jelentette ki kategorikusan Zegel.
– Ez megszakítaná az egész tervezett munka-
menetet.
– Ha széllelvertek lesztek, akkor egyáltalán
nem tudtok semmiféle tervet teljesíteni.
– Szerintem semmi nem indokolja a félel-
meit – közölte Zegel, leereszkedően nézve az
öreg tamperre. – Szél aligha lehet egy pszichi-
kai zavar oka.
– Ti csak öt hónapja vagytok a Tampán,
mi meg itt éltünk mindig – mondta Sagabán,
tekintetét a földre szegezve. – Azt akarom,
hogy mindegyikőtök maga hozza meg a dön-
tést – emelkedett fel az öreg. – Én megtettem
a kötelességemet: figyelmeztettelek bennete-
ket a veszélyre. Erővel nem fogok magammal
vinni senkit. Mi holnap indulunk, hajnalban.
Küldeni fogok egy hírnököt, közöljétek vele a
döntéseteket! De ne felejtsétek: ha a völgyben
maradtok, akkor egy hónap múlva, amikor
visszatérünk, meg kell ölnünk titeket.
A fiatal tamperek segítettek az öregnek
nyeregbe szállni, aztán elvágtattak.
Zegel végigpillantott az elcsendesedett em-
bereken.
– Na, mit szóltok ehhez az egészhez?
46 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 46
– Ez egy hülyeség! – tört ki élesen, sőt szin-
te ádázul Csemos. – Szél, ami kifújja az agya-
kat? A magamé felől nyugodt vagyok.
– Kell hogy legyen valamilyen nyomós
oka a tamperek évenkénti elvándorlásá-
nak – mondta Wart. – De az, amit Sagabán
mondott, nekem is túlságosan hihetetlennek
tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. A legvalószí-
nűbb, hogy az egész egyszerűen egy ősi le-
genda.
– Csakhogy egy legenda miatt a tamperek
nem hagynák el évről évre egy egész hónapra
a falujukat – vetette ellen Sadov.
– A széllelvertekről szőtt mesével Sagabán
fenntarthatja varázslói tekintélyét – mondta
Zegel.
– Sagabán nem varázsló, hanem a
tamperek bölcsességének őre!
– Jó, legyen úgy, ahogy te mondod. – Zegel
nem akart vitatkozni. – De ennek ellenére,
mint a vezetőtök, kategorikusan ellenzem,
hogy a tamperek bölcsességének őre által elő-
adott mese alapján egy hónapra felfüggesszük
a munkát. Ha valaki más véleményen van…
Zegel sokatmondó kézmozdulatot tett.
– Teljesen egyetértek – helyeselt habozás
nélkül Csemos.
– Én is – mondta elgondolkodva Wart. –
Azt hiszem, ha valóban létezne valamilyen
veszély, idejében értesítettek volna róla, nem
egy nappal előtte.
– Lehet, hogy a tamperek először szerettek
volna jobban megismerni minket – mondta
Sadov.
– És miután megismertek, ahogyan kell,
megígérték, hogy egy hónap múlva kinyírnak
– nevetett gúnyosan Csemos.
– Nem azt ígérték, hogy minket ölnek meg,
hanem a széllelverteket.
– Ennyi, elég volt a széllelvertekről szóló
mesékből – tett határozott kézmozdulatot
Zegel. – Az expedíció az állomáson marad.
2018.12.18. 21:40:15

• Sadov félrevonta a tekintetét.
Estére megjött Cju Tong, fáradtan és éhesen.
Mialatt feltúrta terepjárójának csomagtartóját,
Sadov beszámolt neki a tamperek látogatásáról.
– Még át kell néznem a mintákat – morog-
ta elégedetlenül Tong. – A tamperek meséi a te
reszortod.
Hajnalban bevágtatott Sagabán futárja.
– Mi megyünk – mondta az őt fogadó
Sadovnak. – Velünk jöttök?
– Úgy döntöttünk, hogy maradunk.
– Hát akkor, Isten veled! – mondta a tamper,
megfordítva a lovát.
A tamperek völgyből való távozása után az
élet a szokott rendben folyt az állomáson. De
Sagabán szavai mégis rányomták a bélyegüket
a hangulatra. Az emberek, bár nem hitték el a
széllelvertekről szóló beszédet, mégis úgy érez-
ték, hogy az öreg tamper figyelmeztetése mögött
valami lappang: valami, egyelőre előlük rejtett
veszély.
Társait fürkészve Sadov arra lett figyelmes,
hogy mindannyian feszültebbek és zárkózot-
tabbak lettek egymás társaságában. Ő maga is
mind több időt töltött a szobájában, még a reg-
geli futást is elhagyta. Ami Arturt illeti, ő sem
kérdezte, miért.
A tamperek távozása után négy nappal halkan
kopogtattak Sadov szobájának ajtaján.
– Szabad! – mondta, félrerakva a könyvet,
amit olvasott.
Wart lépett be.
– Nem zavarok?
– Nem. Foglalj helyet! – mondta Sadov, mi-
közben abszolút semmi kedve nem volt beszél-
getni semmiről.
Andrzej fogott egy széket, és ráült.
– Legszívesebben kitennéd a szűrömet, ugye?
– kérdezte, társa szemébe nézve.
Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 47
GALAKTIKA
2019. január
– Nem muszáj válaszolnod – mondta Wart.
– Tudom, hogy eltaláltam.
– Miből gondolod ezt?
– Mert az utóbbi időben magam is ugyan-
ezt érzem, amikor kopognak az ajtómon.
– És mire utal ez?
Andrzej vállat vont.
– Te elhiszed, amit Sagabán mondott a
parti szélről?
– Nem tudom. Nincs okom, hogy ne hig�-
gyek neki. Korábban sosem csapott be. Ami-
kor elmesélt egy legendát, mindig előre közöl-
te, hogy az egész csupán legenda, aminek a
hitelességéért nem kezeskedik.
– Ma elvégeztem magamon MacAllistair
tesztjét, az elnyomott agresszióról. A ma-
gamba fojtott agresszió szintje 19 pontra nőtt,
miközben normálisan nem haladhatná meg a
10-et. Ezzel a mostani értékkel nem is enged-
tek volna hosszabb Földön kívüli expedícióra.
Egyszerűbben: 10-es szintig elviselem, ha te
váratlanul – szóval vagy tettel – megbántasz;
megpróbálom az egészet tréfára fordítani. 10-
től 20-ig valamilyen gorombasággal válaszo-
lok. Ha pedig az agressziószintem meghaladja
a 20-at, akkor egyszerűen hozzád vágok va-
lamit, ami éppen a kezem ügyébe kerül. Ha
ez csak velem történik, az nem annyira bor-
zasztó: a körülöttem levők le tudják nyomni
az agresszivitásomat. De ha a szint minden-
kinél megnőtt, akkor a legkisebb szikrától be-
következhet a robbanás. – Wart elhallgatott,
a cipőorrát nézte, amin valami zöld szen�-
nyeződés látszott. – Nem akarod elvégezni a
MacAllistair-tesztet?
– Alapos ok van rá? – morogta kedvetlenül
Sadov.
– Az utóbbi időben nem tetszik nekem a
kollektívánk pszichológiai klímája. Ha az ag-
godalmaim megerősítést nyernek, meg kell
tennem a szükséges intézkedéseket.
47
2018.12.18. 21:40:15
 GALAKTIKA
2019. január
– Milyeneket?
– Nos, például mindenkit megetetek szo-
rongásoldóval – nevetett Wart.
Az orvosi fülkében Wart Sadov kisujjára hú-
zott egy elektródagyűrűt, és magára hagyta a
kicsi, gyéren megvilágított helyiségben.
Sadov egy karosszékbe ült, kezét a karfán
található kontrollgombra helyezte, és próbált
ellazulni. MacAllistair tesztjének lényege ab-
ban állt, hogy a különböző ingerhatásokra a
tesztalanynak gyorsan le kellett nyomnia a
szoros, nehezen mozduló gombot. Az állapo-
tát abból kiindulva értékelték, hogy ezután
milyen hosszú ideig nem engedte el azt.
Sadov enyhe bizsergést érzett azon a he-
lyen, ahová az elektródát rögzítették; meg-
nyomta a gombot.
Ez volt az eleje. Aztán még tíz percen át
vagy a képernyőn villantak fel vakító, éles
fények, vagy valami a fülébe fütyült, vagy
megint az elektróda bizsergette, vagy a karos-
szék rázkódott meg alatta. Mindez fokozódó,
lavinaszerű tempóban. A végén Szergej már
szinte el sem tudta engedni a karfába nyomott
gombot.
– Kész, végeztünk – mondta a fülkébe
kukkantva Wart. – Szedd le az elektródát, és
gyere ki!
– Na, és hogy viselkedtem? – érdeklődött
Sadov.
– Kicsit jobban, mint én – felelte Wart. –
Neked 17 pontod lett.
– Teszteltél még valaki mást is?
– Nem, de most már nem is szükséges. Ha
egy kicsi, zárt közösségben a befelé irányí-
tott agresszió szintje akár csak két embernél
is meghaladja a 15-öt, akkor a többieké sem
alacsonyabb.
– Tehát Sagabán igazat mondott?
– Ezt nem erősíteném meg ilyen kategori-
kusan. Már majdnem fél éve vagyunk együtt,
48 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 48
és valószínűleg volt rá időnk, hogy elegünk le-
gyen egymásból. De, mint civilizált emberek,
próbáljuk magunkban tartani az érzelmein-
ket. Ez néha a belső agresszió növekedéséhez
vezet, ami a magunkkal, a munkánkkal való
elégedetlenségben nyilvánul meg. Furcsának
tűnhet, de az emberi pszichikum sokkal egy-
szerűbben és könnyebben alkalmazkodik a
befelé irányított agresszivitáshoz. Sagabán
meséje lehetett az a provokációs tényező,
amely a korábban kizárólag önmagunkra
irányuló agressziót részben felszabadította az
értelem kontrollja alól. Megjelent egy tudat
alatti mentség: mindebben az Oro szél a bű-
nös, nem én.
– Szóval, ha nem is verekszünk össze, de
összekapunk?
– Ez egyáltalán nem szükségszerű. Azt
gondolom, hogy az agresszivitás megfigyelt
növekedése valószínűleg nem állandósult
tendencia, hanem időleges jelenség. Ha nem
tör ki, akkor hamarosan minden visszatér a
rendes kerékvágásba.
A kitörés nagyon gyorsan bekövetkezett, még
aznap este.
Cju Tong, mint mindig, elkésett a vacsorá-
ról. Akkor jelent meg az étkezőben, amikor
már mindenki befejezte az evést. Leült a helyé-
re, elterpeszkedett a széken, és türelmetlenül
az asztalra csapott. Csemos, az aznapi konyhai
ügyeletes, ellenséges pillantást vetett rá.
– Ha csak egy kicsivel később jössz, már
senki nem adott volna enned – morogta ked-
vetlenül, és Tong elé tett egy tányért, amin
makaróni volt, hússal és szójaszósszal.
– Megint ezt a vacakot csináltad – vágott
megvető grimaszt Tong.
Párszor beletúrt a tésztába a villájával, az-
tán undorral eltolta maga elől az ételt.
Csemos felkapta a tányért, és bedobta a
szennyes edényeket fogadó nyíláson.
2018.12.18. 21:40:15

– Ha én vagyok a napos, nem kötelező
megjelenned az étkezésnél!
– Uraim, nyugalom! – csapott idegesen az
asztalra Zegel.
Tong zavaros pillantással átfogta a jelen-
levőket, megvetően hümmentett, és felállt az
asztaltól. Kiment a konyhába, és mindkét ke-
zében egy-egy konzervdobozt tartva tért vis�-
sza. Asztalhoz ült, kinyitott egy olajos szardí-
niát, és evéshez látott.
– Átálltál a konzervkajára, Cju? – érdeklő-
dött Sadov.
– Szeretem a konzervet – felelte Tong tele
szájjal, a rágást meg sem szakítva.
– Szerintem bocsánatot kell kérnetek egy-
mástól – nézett Zegel először Csemosra, az-
tán Tongra; próbálta kitalálni, melyik mondja
ki elsőnek a békülő szót.
– Én nem érzem magam hibásnak – mond-
ta Csemos, tüntetőleg félrenézve.
Tong a konzervdobozba mélyedt, nem sie-
tett a tartalma elfogyasztásával.
Zegel még mondott volna valamit, de meg-
gondolta magát, az öklébe köhintett, felállt, és
kiment.
Sadov nézte, ahogy Cju csámcsogva eszi
az olajos halat, állát remegtetve rág, és he-
ves késztetést érzett, hogy kitépje a kezéből a
konzervdobozt, és a tartalmát a fejére borít-
sa. Elszakította tekintetét Tongtól, és Wartra
nézett. Az idegesen ütögette villájával az üres
tányér szélét.
Szergej az ágyában feküdt, sokáig nem bírt
elaludni. Nehezen visszatartott késztetés feszí-
tette, hogy valahova menjen, valamit csináljon:
törjön, zúzzon, tiporjon, megsemmisítsen…
Mi történik velük? Honnan ez a fékezhetet-
len ingerlékenység, tompa düh? Lehet, hogy
Sagabán igazat mondott? Ha nem is a szél, de
valami zajlik a természetben, ami ezt az ok nél-
küli agresszivitás-hullámot előidézi?
Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 49
GALAKTIKA
2019. január
Szergej lekapcsolta a lámpát, a falnak for-
dult, lehunyta a szemét, és újra megpróbált
elaludni.
A folyosóról könnyű, lopakodó léptek hal-
latszottak. Sadov résnyire nyitotta az ajtót, és
kilesett. A félhomályos járatban Wart haladt,
lassan, kezével a falat érintve.
– Andrzej! – kiáltott rá félig suttogva
Szergej.
Wart ijedten összerezzenve megfordult.
Tekintete egy ideig céltalanul körözött a fala-
kon és a mennyezeten, míg végül összeakadt
Sadov pillantásával.
Szergej úgy érezte, hogy Andrzej nem is-
merte meg azonnal. Összehúzta magát, behaj-
lította a térdét, mintha ugráshoz készülne. Ez
mindössze egy pillanatig tartott. Megrázta a
fejét, kiegyenesedett, és odament Szergejhez.
– Hova mész? – kérdezte Sadov.
– Nem tudom – mondta zavarodottan
Wart. – Csak kijöttem járni egyet…
Kivett a zsebéből egy lapos gyógyszeres­
dobozt, kipréselt két pirulát, és gyorsan be-
kapta őket.
– Nem kérsz? – nyújtotta oda a dobozkát
Sadovnak.
– Mi ez?
– Stilon-200, szorongásoldó. Segít meg-
szüntetni a feszültséget.
– Nem, kösz – zárkózott el Sadov.
– Dirk is bevette.
– Inkább Csemosnak meg Tongnak kínál-
tad volna!
– Félek, hogy bajba kerülök. Ha akarod,
próbáld meg magad!
– Beszéltél Zegelnek a MacAllistair-
tesztről?
– Igen. Arra hajlik, hogy a megnövekedett
agresszió időszakos jelenség, ami az utóbbi
napok sikertelenségével magyarázható; Cju
mintáiban csupán meddő kőzetek vannak.
– Ez korábban is előfordult.
49
2018.12.18. 21:40:15
 GALAKTIKA
2019. január
Wart minden felelősséget hárító arckifeje-
zéssel tárta szét a karját.
– Megyek aludni – mondta.
Néhány lépés után visszafordult.
– Vacsora után megismételtem magamon
a tesztet. Elértem a 22 pontot. Úgyhogy ne
bánts meg! Ha gyógyszer kell, gyere be!
Sadov nehéz fejjel ébredt, még ott rajzottak
benne rémálmainak összefüggéstelen töre-
dékei. Nem emlékezett, hol járt álmában; az
irreális, maga által teremtett világ mely út-
vesztőiben bolyongott a tudata, felszabadulva
a test nappali terhe alól… de még most is elég
volt épp csak lehunyni a szemét, képzelete ve-
títővásznán rémisztő figurák sora suhant át:
megcsonkított testek szétnyomott mellkassal,
amelyből izmot és bőrt szétszakítva egyenet-
len, csorbult bordák maradványai álltak ki;
vértől és nyiroktól lucskos, leszakadt végta-
gok, amelyekből ín- és érfoszlányok lógtak;
szétzúzott fejek, közszemlére téve koponyáik
tartalmát…
Semmi kedve nem volt felkelni, de ő volt
a mai konyhaügyeletes. Leküzdve szörnyű
apátiáját és az egész testét átjáró nyilalláso-
kat, felvette törülközőjét a székről, és elment
zuhanyozni.
A tusoló padlóján talált nedves nyomok-
ból ítélve valaki már megelőzte. Törülközőjét
a tükör alatti polcra dobta, és megnyitotta
a vizet az utolsó fülkében. Már majdnem a
zuhany alá lépett, amikor hirtelen megállt a
kabin küszöbénél, mintha láthatatlan falba
ütközött volna. A víz rugalmas sugarai sur-
rogva verték a padlót, elmosva egy hatalmas
vörös foltot, aminek a szélei kissé már oda-
száradtak. Döbbenten, mozdulatlanul, tom-
pán figyelte, ahogy a vérrel festett víz spirállá
csavarodva távozik a lefolyónyíláson. Másfél
perc múlva a tusoló padlóján semmi nyom
nem maradt.
50 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 50
A falba kapaszkodva egy mosdókagylóhoz
ment, megnyitotta a csapot, és fejét a hideg
víz kemény sugarai alá dugta. Mikor a fejbőre
libabőrös lett a hidegtől, kiemelte a fejét, és
a tükörképére meredt. Kezével a kagyló pe-
remére támaszkodva, merőn nézte elmosó-
dott, rángatózó arcvonásait, amelyeken nagy,
átlátszó cseppek gördültek végig. Próbálta,
de sehogy nem bírta megérteni, hogy néz ki
– tükörképének fakó szürke szemei mintha
önmaguk mélyébe néztek volna, nehezen fel-
ismerve, mi folyik odakinn.
– Semmi nem történt. Semmit sem láttam.
Ez az egész csak az álmom folytatása volt –
mondta lassan a tükörkép.
A törülközőt a fejére borítva Sadov vadul
dörzsölni kezdte nedves haját.
A reggeli már majdnem elkészült, amikor az
étkezőben megjelent Wart. Üres, kába tekinte-
te – félig zárt, „félárbócra eresztett” szemhéjai
mögül – értelmetlenül csapongott ide-oda,
nem időzött hosszabban egyetlen tárgyon sem.
A szeme körül széles fekete körök húzódtak.
– Rosszul aludtál? – kérdezte Sadov.
Wart némán bólintott, és asztalhoz ült.
– Nem adagoltad túl a szorongásoldót?
– Nincs semmi baj. Minden rendben – le-
gyintett lankadtan Wart.
A következőnek érkező Zegel se nézett ki
jobban – fejét behúzta összeszorított vállai
közé, a haja csak tessék-lássék volt lesimítva,
és egy rosszul borotvált, borostás rész ékte-
lenkedett a tokáján. Egyenetlenül, dülöngélve
járt. Senkire sem nézve, kezét zsebében tart-
va, senkinek sem címezve bólintott, és ügyet-
lenül leereszkedett egy szék legszélére.
– Hol vannak a többiek? – kérdezte halk,
suttogó hangon, változatlanul senki felé nem
fordulva.
– Azonnal itt kell lenniük. – Sadov elé tette
a reggelis tálcát.
2018.12.18. 21:40:15

Hamarosan megjelent Csemos. Cikázó sze-
mének gyors, figyelmes pillantásával végig-
mérte a jelenlevőket, leült a szokott helyére, és
türelmetlenül, szinte rágás nélkül nyelni kezd-
te az ételt. A haja, amit általában hátrafésült,
most valahogy a homlokába hullt. Egy pilla-
natra felemelte a fejét, és abbahagyta az evést,
torkát görcsösen megrándítva nagyot nyelt,
majd mindenki által hallhatóan azt mondta:
– A szél tényleg megváltozott… Voltam
reggel a meteorológiai részlegnél…
– És mi következik ebből? – szakította fél-
be ingerülten Zegel.
– Semmi – vont vállat közönyösen Artur,
és újra a tányérjába merült. – Csak úgy
mondtam.
– Nem akarok többet erről az agyrém szél-
ről hallani! – kiáltotta Zegel, és az asztalra
hajította a villáját.
Csemos evett, ügyet sem vetett rá.
– Hallod, mit mondtam?
Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 51
GALAKTIKA
2019. január
Zegel megkerülte az asztalt, megragadta
Csemos állát, és felrántotta a fejét. Artur nyi-
tott tenyérrel félreütötte a kezét, felugrott a
székről, és önkéntelen mozdulattal kiseperte
haját a homlokából. A bal halántékán terje-
delmes véraláfutás vöröslött.
– Mi van a fejeddel? – ragadta meg a kezét
Wart.
Csemos elrántotta a kezét, és ujjaival terel-
ve haját megint eltakarta a homlokát.
– Elcsúsztam a zuhanyzóban – mondta.
Közben a tekintete úgy ugrált Wart és
Zegel között, mint a végső, talán halálos ro-
hamra is kész űzött vadé. Keze akaratlanul
meggörbítette az asztalnak feszített villát.
Mindenki számára váratlanul Zegel élesen
arcul ütötte Csemost a keze fejével.
Artur dühösen elbődülve már majdnem
átvetette magát az asztalon, de hirtelen hátra-
hőkölt, miután egy hideg, érzéketlen kékacél
pisztolycsőbe ütközött.
A Sz trugackij
fivérek világa
új életre kel!
R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
51
2018.12.18. 21:40:34
 GALAKTIKA
2019. január
Zegel ajka vékony, kárörvendő mosolyra
húzódott.
– Na, most mit mondtok? – kérdezte, vé-
gigjártatva tekintetét az asztal másik oldalán
álló három emberen.
– Honnan van pisztolyod? – kérdezte ne-
hezen forgó nyelvvel Wart.
– A fegyverdobozból.
– A fegyverdobozt csak rendkívüli körül-
mények között nyithatjuk ki.
– Ez most épp egy ilyen a pillanat.
– De hát mi történt?
– Még nem tudom. Mind forraltok vala-
mit ellenem. De most már puszta kézzel nem
tudtok elkapni. És a tablettákat, amiket adtál,
Andrzej, nem vettem be.
– Hiába. – Wart könyökével az asztalra tá-
maszkodva eltakarta a szemét. – Figyelj rám,
Dirk, kellemetlenségeid lesznek a Biztonsági
Tanáccsal, ha megtudják, hogy önhatalmúlag
nyitottad ki a fegyverdobozt.
Sadov le sem vette a tekintetét Zegel pisz-
tolyt szorongató kezéről. A mutatóujj idege-
sen megremegett az elsütőbillentyűn.
– Magam is megbirkózom a problémáim-
mal – förmedt rá Zegel.
– És mit akarsz tőlünk?
Zegel egy pillanatra zavarba jött. Lenézett
a pisztolyt tartó kezére, mintha nem is értené,
hogy került bele fegyver. Ekkor azonban teste
megremegett egy újabb dührohamtól.
– Hol van Tong? Miért nincs itt az étkező-
ben?
– Valószínűleg konzervet reggelizik a szo-
bájában – felelte Csemos, a rá irányuló fegy-
verre sandítva. – És jól teszi – tette hozzá alig
hallhatóan.
– Együtt fog enni velünk, az étkezőben –
csikorgatta a fogát dühösen Zegel. – Nem tű-
röm az önkényeskedést.
Sarkon fordult, és gyors léptekkel, szinte
futva kiment a folyosóra.
52 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 52
– Meg kell állítani – nézett Sadov aggodal-
masan Wartra.
– Mit tudnék kezdeni vele? – kérdezte az
fáradtan. – Hiszen megőrült.
– Menj, állítsd meg, mikor pisztoly van
nála! – jegyezte meg komoran Csemos.
Zegel már a lakórészlegnél járt, mire Sadov
utolérte.
Lendületből Tong ajtajának verte a vállát.
Az ajtó nem volt bezárva, így Zegel – egyen-
súlyát vesztve – majdnem beesett a szobába.
Amit Sadov bepillantva meglátott, az éj-
szakai rémálmának megtestesülése volt.
A  gyűrött, a rászáradt vértől szinte kérges
lepedőn Cju csaknem teljesen meztelen teste
feküdt, csupán alsónadrág volt rajta. A torkát
a bal fülétől a jobb füléig szétmarcangolták.
Megüvegesedett szemének értelem nélküli
pillantása a mennyezetre szegeződött. Halá-
los vicsorgásba dermedt födetlen fogai kék
anyagdarabot szorítottak. A megmerevedett
tetem fölött ott állt Zegel. A szemében nem
volt sem iszony, sem sajnálat, sem csodálko-
zás – csak az ólomnehéz pupillák üres, kifeje-
zéstelen tekintete.
– Ki tehette ezt? – préselte ki a kérdést
Sadov.
– Csemos – jelentette ki meggyőződéssel
Zegel.
Lehajolt, kitépte Tong összeszorított fogai
közül az anyagot, és a zsebébe rejtette.
– Biztos vagy benne?
– Este összekaptak az étkezőben.
– De ez nem ok…
– Nem értesz egyet velem?
Zegel megfordult. A pisztoly csöve Szergej
hasára irányult.
Sadov vállat vont, hátat fordított, és tett egy
lépést kifelé. A következő másodpercben elvá-
gódott, hátravetette magát, megragadta Zegel
térdét, és maga felé rántotta. Az kezét a magas-
2018.12.18. 21:40:34

ba kapva hanyatt esett, tarkója kongva a pad-
lónak ütközött. Kiragadva kezéből a pisztolyt,
Szergej talpra ugrott, és cipőorrával néhány-
szor dühösen a földön elnyúló test bordái közé
rúgott. Érezte, hogy árasztja el a metsző gyűlö-
let hulláma a lábainál görcsbe ránduló ember
iránt. Szerette volna újra és újra megütni, fog-
gal-körömmel szaggatni a testét, hogy hallja
végre a fájdalom kiáltását, utána meg a halál
előtti rettenet üvöltését. Maga is megijedt ettől
a vad, ki tudja, honnan előtörő kívánságtól;
hogy elnyomja, nagy lendülettel a falnak csap-
ta az öklét. A vérző keze csontjaiban érzett éles,
metsző fájdalom észhez térítette. A pisztolyt a
zsebébe dugva a gallérjánál fogva megragadta
Zegel görcsbe merevedő testét, és kicipelte a fo-
lyosóra, ahol már ott állt Csemos és Wart.
– Hallottuk a veszekedéseteket, de úgy
döntöttünk, nem avatkozunk bele – közölte
közömbös hangon Wart, mintha a vita csak
valami teljesen ártalmatlan dolog körül for-
gott volna.
– Cjut megölték – mondta Sadov.
– Ó, jaj, mind halottak vagyunk! – tárta
szét a karját szomorúan Wart.
Csemos csak visszataszító vicsorgással
mosolygott, hasonló volt Zegel arcán is, ami-
kor a halott Tong fölött állt.
– Valaki közülünk ölte meg! – ordított rá-
juk Sadov.
– Ne köpködj! – húzta végig a tenyerét az
arcán Wart. – A tamperek is csinálhatták.
– A tamperek barátságosak velünk. Miért
ölték volna meg Cjut? Ráadásul nincsenek is
a völgyben, a hágóhoz vándoroltak. Az egész
a szél miatt van! A tamperek figyelmeztettek
bennünket! El kell mennünk innen, mind-
nyájunknak! Azonnal! – Sadov megragadta
Wart mellén a zakót. – Azonnal, Andrzej, kü-
lönben késő lesz! Átharapjuk egymás torkát!
– Nyugodj meg, Szerjozsa! – Wart alig tud-
ta lefejteni magáról Sadov kapaszkodó ujjait.
Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 53
GALAKTIKA
2019. január
– Ez csak mese.
– Mese? Nézd meg Cjut! Szerinted ez is
csak mese?
Wart lehajolt a padlón mozdulatlanul fek-
vő Zegel testéhez, kitapintotta a pulzusát, fel-
emelte a szemhéját.
– Segítsetek átvinni az egészségügyi rész-
legbe, különben lesz még egy hullánk.
– Én Cjuval maradok – jelentette ki Csemos
zord határozottsággal.
Sadov és Wart megragadták Zegelt a hóna
alatt, és vonszolni kezdték az akarat nélküli,
ernyedt testet a folyosón.
Az orvosi részlegben lefektették a dívány-
ra, és derékig levetkőztették. Wart fehér kö-
penyt öltött, majd rákapcsolta Zegel testére a
diagnoszter szenzorait.
– Úgy tűnik, semmi komoly – mondta kis
idő elteltével, áttekintve a nyomtatóból előbú-
jó szalagot. – Mindössze enyhe agyrázkódása
van.
Fogott egy fecskendőt, és valamilyen olda-
tot juttatott Zegel vénájába.
– Jobb lesz neki, ha alszik egyet.
– El kell mennünk – emlékeztette Sadov.
Wart elővett a szekrénykéből egy orvossá-
gos üveget, négy kékes kapszulát szórt a te-
nyerébe, és odanyújtotta Sadovnak.
– Na, vedd be, és megnyugszol!
Szergej elutasítóan megrázta a fejét.
Wart közömbösen vállat vont, és a saját
szájába dobta a kapszulákat.
– Én sehova nem szándékozom menni –
mondta, lenyelve az orvosságot.
– Mind meghalunk itt!
– Nem látok erre okot.
– A szél!
Wart kedvetlenül összeráncolta a homlo-
kát.
– Nem tudom, mi lehet az oka, de olyan
könnyűnek és szabadnak érzem magam, mint
még soha. Nem köt semmilyen körülmény.
53
2018.12.18. 21:40:34
 GALAKTIKA
2019. január
– Csak túl sok tablettát vettél be.
– Nem a tablettákról van szó – ráncolta
össze a homlokát megint Wart. Lassan be-
szélt, nehezen szedte össze a szavakat, alig
tudta nyitva tartani a szemhéját. – Az ember,
szocializáltsága folytán, kénytelen vissza-
fogni magát, el kell fojtania a benne ébredő
kívánságok nagy részét. Magunk alakítot-
tuk magunkat nyomorult, elnyomott lénnyé.
Tengetjük szánalmas létünket… Én nem lá-
tok semmi borzasztót abban, hogy valaki át-
harapta Cju torkát…
– És ha te kerültél volna a helyébe?
– Az is csak számomra lenne borzasztó.
Wart szemhéja lezáródott. Úgy látszott,
álomba merült.
– Andrzej! – rázta meg Sadov a vállánál
fogva. – El kell mennünk.
Wart félig kinyitotta a szemét. A zsebéből
hosszú, éles pengéjű szikét húzott elő.
– Nézd, micsoda nagyszerű holmi! – mu-
tatta az eszközt Sadovnak, maga is gyönyör-
ködve abban, hogy játszik rajta a fény. – Ezer-
nyi csodálatos műtétet lehet végrehajtani vele.
Felállt, odament a díványhoz, amin Zegel
hevert, és könnyedén, nyomás nélkül végig-
húzta a szike hegyét Dirk mellkasán.
– Nézd! – kiáltott fel elragadtatva. – A tes-
ten csak egy alig észrevehető fehér csík maradt,
ami egy másodperc múlva eltűnik. És ha erő-
sebben rányomom? A bőr szétnyílik, vércsep-
pek buggyannak ki alóla. Aztán a vér széles
sávban kezd folyni. A szike hegye behatol az
54 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 54
izomrostokba, azok mentén halad, találkozik
egy véredénnyel, és kettévágja azt! Az artériás
vér piros szökőkútja a magasba szökken!
– Hagyd abba, Andrzej!
Wart együttérző pillantással nézett
Sadovra, és visszaereszkedett a karosszékbe.
– Hogy becsülni tudjuk a szépséget, erőfe-
szítéseket kell tennünk.
Miközben ezt mondta, felrántotta a köpe-
nye ujját, és egy gyors mozdulattal végigvágta
az alkarját a könyökétől a kézfejéig. A köpeny
steril fehérségére kövér, vörös vércseppek
spricceltek. Karját magasba emelve Wart el-
ragadtatva figyelte, hogy a vágásból folyó vér
a köpeny ujjába szívódik, és alaktalan piros
folttá terjed szét. Aztán az ajkához vitte a ke-
zét, és kidugott nyelvét végigvezette a vágás
mentén.
Vérrel mázolt ajka idióta-boldog mosolyra
húzódott, amikor újra Sadov felé fordította
az arcát. Szemgolyója kifordult, csak a fe-
hérje látszott, sűrű piros érhálózatával. Egy
holdkóros mozgásával széles pólyát vett elő a
zsebéből, és szorosan átkötötte vele felvágott
alkarját.
– Sehova sem megyek – préselte ki magá-
ból, és hátrahanyatlott a fotelben.
Sadov felvette a padlóról a Wart kezéből
kiesett szikét, és könnyedén megkarcolta vele
társa csuklóját. Az nem mutatott fájdalmat.
Ránézett Zegel ritmikusan emelkedő és sül�-
lyedő mellkasára; elképzelte, milyen hatásos
lesz, ahogy kiáll belőle a szike fényes nyele.
2018.12.18. 21:40:34

Borzadva elhajította a pengét, és kirohant
a folyosóra.
El innen! Azonnal elfutni innen! A hágó-
hoz, a tamperekhez! Csak Sagabán, a tam­
perek bölcsességének őre segíthet rajtuk!
Mielőtt a hangárba ment volna, ahol a te-
repjárók álltak, Sadov úgy határozott, benéz a
lakórészlegbe. Remélte, hogy magával viheti
Csemost. Tong szobájában találta. Ott térdelt,
begörbített, szinte görcsbe rándult ujjaival a
holttestbe kapaszkodott, és fogaival véres hús-
darabokat tépett ki a mellkasból. Ahogy meglát-
ta Sadovot, rávetette magát, leverte a lábáról, és
ráhengeredett. Az a pisztolyról megfeledkezve,
törött öklével kétszer a föléje nyúló véres pofába
vágott. Iszonytató, nem emberi üvöltést hallatva,
Csemos a vállába akasztotta fogait, közvetlenül
a nyaka mellett. Sadov hallotta, hogy reccsen a
fogak alatt a szétszakadó szövet. Megragadta el-
lenfele fejét, hüvelykujjával nyomta a szemét, és
közben térdével néhányszor az ágyékába rúgott.
Csemos szétnyitotta fogait, és félreugrott. Sadov
eltaszította, és talpra ugrott, teljes erejével a han-
gárba vezető ajtó felé iramodott.
Az ajtónál Csemos utolérte, és hátulról vál-
lon ragadta. Sadov a falnak lökte, és a nehéz
acélajtóval visszanyomta.
Belülről bezárta a hangár ajtaját, beült egy
terepjáróba, és kivezette a kapun át.
Az arcába csapó széllökés szétmorzsolta és
összekeverte a fejében levő különböző gondo-
latfoszlányokat.
Sadov hajszolta a terepjárót – nem is figyelte
az utat –, mindent kifacsart a motorból, ami-
re csak az képes volt. A jármű keresztültört a
bokrok sűrű bozótján, első abroncsával leta-
rolta a lejtő kis facsemetéit, átugratott az ár-
kokon, majd szélesen szétspriccelve a vizet a
folyóba zuttyant. Sadov hajszolta a terepjárót
– reménykedett, hogy ebben a rohanó, kocká-
zatos hajszában elfelejthet mindent, kiűzheti
fejéből a háta mögött hagyott szörnyű jelene-
Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 55
GALAKTIKA
2019. január
tek látomásait. De a szeme előtt még mindig
véres fátyol lebegett. Vad, oktalan dühöt érzett;
maga iránt, az állomáson maradtak iránt, a
tamperek iránt, akik elhagyták őket, és a há-
góhoz mentek, azok iránt, akik erre az átkozott
bolygóra küldték őket – az egész világ iránt. Et-
től a dühtől még nagyobb erővel nyomta pad-
lónak a gázpedált, amit enélkül is a végsőkig
erőltetett már. Most csak annak örült volna, ha
felborul, és kitöri a nyakát. Örökre elmenni…
Úgy elaludni, hogy ne legyen több rémálom…
Semmire nem emlékezni…
A terepjáró – szétugrasztva a település szélén
legelésző lovakat – berobbant a hegyiek falu-
jába. Kanyargott az alacsony, zömök házak
között kígyózó utacskán, letarolta a sövényt,
végigszáguldott az ágyásokon, és közvetlenül
egy lépcsőfeljárónál állt meg.
– Hol van Sagabán? – üvöltött rá a házból
előszaladó tamperre.
Az hátrahőkölt, beugrott a bokrok közé,
átlendült az alacsony kerítésen, és vadul kiál-
tozva végigrohant az utcán:
– Széllelvert! Széllelvert!
Sadov rükvercbe kapcsolt, egy újabb he-
lyen törte át a sövényt, kivezette a terepjárót
az utcára, megfordult vele, és arra hajtott,
amerre a rémült tamper szaladt. A kocsi alig
fért el a keskeny utcácskák kanyargóiban.
Sadov száguldott, az utat se látta, elsodorta
a bokrokat, pulykakakasra emlékeztető, tar-
ka bóbitás madarakat gázolt el, amelyek ész
nélkül futottak éppen a kerekek alá. Három-
négy fedezékből küldött lövés érte a terepjáró
szélvédőjét. De hát megállíthatták-e ezek a
veszettül rohanó autót, amikor a kormánynál
egy ész nélküli sofőr ült? Az őrült hajszától
hevülten, végleg elveszítve a kontrollt önma-
ga, az érzései és cselekedetei felett, Sadov ak-
kor sem vette volna le a lábát a gázpedálról, ha
emberek bukkantak volna föl előtte az úton.
55
2018.12.18. 21:40:35
 GALAKTIKA
2019. január
De csak egy ember került a szinte irányít-
hatatlan jármű útjába – rejtély, hogy honnan,
megjelent Sagabán. Az utcácska közepén állt,
tarka köntösében, egyik kezével vastag, görbe
végű botjára támaszkodva, a másikat előre-
tartotta, a száguldva közeledő terepjáró elé.
A hirtelen leálló motor nagyot köhintett,
és a kocsi – egyméternyire az öreg tampertől
–megállt.
Sadov szitkozódva kiugrott az autóból, az
öreghez szaladt, és megragadta annak ron-
gyokból tákolt köntösét. Ujjai a tamper torka
felé nyúltak.
– Mi lett velünk, Sagabán? Felelj! Mit csi-
náltatok velünk? – kiáltott az öreg arcába.
Az érkező tamperek megfogták Sadovot,
nagy nehezen elhúzták Sagabántól, a karját
hátracsavarták, térdre kényszerítették, arcát
az út szürke porába merítették. A fájdalom-
tól és a gyűlölettől fogát csikorgatva Sadov
tompán felmordult, és próbálta kiszabadítani
magát. Felülről ránehezedve, a tamperek még
erősebben a földhöz nyomták. Egyikük a nya-
kához nyomta a térdét.
– Ez egy széllelvert – hallotta maga fölül
az egyik őt tartó tamper hangját. – Meg kell
ölni.
Sagabán a hajánál fogva felemelte Sadov
fejét, és a szemébe nézett.
– Oro még nem kerítette teljesen hatalmá-
ba az értelmét – jelentette ki. – Megpróbálom
megmenteni.
A fenyegetéseket és átkokat szóró Sadovot
megkötözték, és egy közeli házba vonszolták.
Ott az ágyra tették. Két tamper úgy lefogta,
hogy mozdulni sem tudott, a harmadik meg
egy késsel szétfeszítette erősen összeszorított
fogait. Sagabán jött, és vékony sugárban a
szájába öntött egy sűrű, keserű főzetet, ami-
től megdermedt a nyelve és a szájpadlása.
Buborékokat fújva, hogy meg ne fulladjon,
Sadov kénytelen volt lenyelni a torkába ömlő
56 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 56
folyadékot. Néhány korty után a szoba körvo-
nalai szétúsztak előtte, a testén boldog, meleg
gyengeség áradt el, és mély, halálhoz hasonla-
tos önkívületbe zuhant.
Amikor magához tért, béklyói már nem vol-
tak rajta. Egy pléddel letakarva, meztelenül
feküdt az ágyon egy kis, elsötétített szobában.
A mennyezet alatt illatos füstgomolyok úsz-
tak. Az ágy mellett egy széken Sagabán ült,
hosszú, szeszélyesen hajlított szipkájú pipáját
szívta.
Sadov felkönyökölt. A teste idegennek tűnt,
megtagadta az engedelmességet.
Sagabán odanyújtott neki egy nagy agyag-
korsót.
– Igyál!
Sadov engedelmesen ivott a sötétvörös, ke-
serű folyadékból, ugyanabból, amit korábban
erővel töltöttek bele. Forró hullám vonult át
a testén, szeme előtt egy pillanatra ragyogó
fény lobbant fel. De szinte rögtön sokkal job-
ban érezte magát, és felült az ágyon.
– Régóta vagyok itt? – kérdezte.
– Harmadik napja – felelte Sagabán, meg-
szívva a csontszipkát. – Úgy tekintheted,
hogy ma van a második születésnapod. Meg-
szabadultál Orótól.
– Tehát maga a második apám.
Sagabán kis mosolyra húzta a szája sarkát.
– Mondd el nekem, mi történt az állomá-
son?
Sadovot hallgatva lassan, türelemmel ere-
gette a szürke, átlátszó füstöt a pipából.
– Az történt, aminek történnie kellett –
mondta szomorúan lehajtott fejjel, miután
Sadov befejezte az elbeszélést. – Előre figyel-
meztettelek benneteket a fenyegető veszélyre,
de ti nem hallgattatok rám.
– De mégis, mi történt velünk?
– Mindenért Oro a bűnös, a parti szél, ami té-
bolyt hoz magával. Felébreszti a fenevadat, ami
2018.12.18. 21:40:35

legbelül minden emberben ott alszik. Így törté-
nik évről évre. Lehet, hogy téged nem elégít ki ez
a magyarázat, de másikat nem adhatok.
– Vissza kell térnem az állomásra.
– Értelmetlen lenne. Már nincs kit meg-
menteni. Ember már nincs ott. Ha valaki élet-
ben is maradt, csak széllelvert lehet. Mi meg-
öljük őket, amikor visszatérünk a völgybe.
– De hát sehogy sem lehet rajtuk segíteni?
Sagabán tagadóan rázta meg a fejét.
– De akkor én miért éltem túl?
– Te elhitted, amit Oróról mondtam, és ez
segített neked a saját fenevadad elleni harcban.
Könnyebb küzdeni, ha ismered az ellenségedet.
Két hét múlva Sadov a tamperekkel együtt
visszatért a völgybe.
A tamperek jó néhány nemzedéken át
mindig elhagyták a falujukat Oro idején, így
a fiatal vadászok közül még soha egyik sem
látott élő széllelvertet. Kíváncsisággal és némi
félelemmel várták a rejtélyes, félig-meddig
misztikus lénnyel való találkozást.
Az állomás küszöbét átlépve szinte meg-
fulladtak a bomlásnak indult hús édeskés
bűzétől. Sadov ment elöl, pisztollyal a kezé-
ben. A tamperek saját fegyverüket szoron-
gatva követték.
Ahogy haladtak előre a lakórészleg fo-
lyosóján, a szag egyre kibírhatatlanabb lett.
Sadov zsebkendőt szorított az arcához, de ez
se nagyon segített.
Tong szobájában padlószerte szétdobált
csontokat találtak, itt-ott rájuk száradva né-
hány izomrosttal. Ott hevert egy szétzúzott
koponya is. A zuhanyzóban megcsonkított,
bomló holttest hevert, melynek mellkasából
és combjából nagy darabokat tépett ki valaki.
Sadov csak nehezen ismerte fel benne Zegelt.
Még egy halottat találtak, a laborépület be-
járata mellett. A feje letépve. Sadov így nem
tudta eldönteni, Csemos vagy Wart teste-e.
Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 57
GALAKTIKA
2019. január
A hangárban a mocsok átható, áporodott
bűze terjengett. A sarokba nagy halom ürü-
lékkel összekent rongyot dobáltak. Mindenfe-
lé lerágott csontok hevertek.
– A széllelvert tanyája – mondta az egyik
tamper.
Ahogy körbenézett, Sadov valahonnan fe-
lülről érkező különös, tompa morgást hallott.
Tekintetét felemelve meglátott egy visszata-
szító, emberszerű lényt egy doboz tetején.
Teljesen meztelen volt, kiütésekkel és sárral
borítva. Négykézláb állt, idegesen váltogat-
va mellső végtagjait. Mocskos, kusza haja és
összevissza meredező szakállának csomói ál-
latias pofát kereteztek – szeme tompa gyűlö-
lettől izzott, lapos orrának cimpái remegtek,
fogai zsákmányra éhesen vicsorogtak.
Sadov kinyújtotta pisztolyt tartó kezét, és
célzás nélkül lőtt. A lövéssel egyidőben a vad
lefelé vetődött. Az egyik tamper hátára ug-
rott, a földre teperte, és megpróbált a nyakába
harapni. A mellette álló tampernek sikerült
időben félrelöknie a bordái közé irányzott
dárda tompábbik végének ütésével.
A visító fenevadra hálót vetettek.
A hálóba gabalyodott széllelvert dühödt
üvöltése gonosz morgásba ment át, majd
hánykolódni kezdett a padlón. A tamperek
biztonságos távolságot tartva próbálták a
földhöz nyomni kopjáik tompa végével.
Sokáig ellenállt, de végül elerőtlenedve el-
csendesedett. Szorosan összekötözve kivitték
a hangárból.
Sadov a faluig vezető úton végig reménnyel
vegyes borzadással kémlelte a széllelvert álla-
tias pofáját, ahogy fogaival próbálta átrágni az
őt fogva tartó hálót. Nagy erőfeszítésébe telt,
hogy az emberi arcnak ezen az ijesztő paró-
diáján felfedezze a távoli hasonlóságot Artur
Csemossal. És akárhogy igyekezett, nem
sikerült elkapnia az értelem leghalványabb
csillanását sem a lázasan fénylő, rászáradt
57
2018.12.18. 21:40:35
 GALAKTIKA
2019. január
gennytől varas pillájú szemekben. A csapdába
került vadállat csak egy dologra vágyott: hogy
kitörhessen, és megölhesse az ellenségeit.
A tamperek a győztesek diadalmas kiáltá-
saival tértek a faluba. A levert Sadov a menet
végén vánszorgott.
Az élő széllelvert látványára valószínűleg a
település minden lakója összegyűlt. Az állo-
mást megjárt tamperek nagy kedvvel mesél-
ték mindazt, amit láttak.
Sagabán Sadovhoz lépett.
– Most láthatod, mit csinál az emberből
Oro.
– Megölitek? – kérdezte halkan Sadov.
– Meg kell tennünk, nem csupán a saját biz-
tonságunk kedvéért, hanem az ember iránti
részvétből is, aki korábban a széllelvert volt.
Sadov a megkötözött széllelvert köré gyűlt
tamperekre nézett. A gyermekek ijedten si-
multak az idősebbekhez. A férfiak és nők arca
egyidejűleg tükrözött undort és sajnálatot.
– Nekem kell megtennem – mondta fojtott
hangon, még mindig halkan, de határozottan.
– Helyesen döntöttél – bólintott helyeslően
Sagabán. – A te fajtád embere volt.
Parancsára a tamperek félrehúzódtak, szé-
les gyűrűt képezve a széllelvert körül. Az első
sorokban a fegyveres vadászok álltak. Két
tamper átvágta a széllelvertet fogva tartó kö-
teleket, és félrehúzódott.
Ahogy megérezte a szabadságot, a fenevad
egész testében összerázkódott, és gyorsan
megszabadult béklyóitól. Négykézlábra állt,
és forró gyűlölettől izzó pillantásával átfogta
az őt körülvevő ellenségeket. Pillantása azon
állapodott meg, aki a legközelebb állt hozzá.
Lassan nyújtva végtagjait, Sadov felé húzó-
dott. A felső ajka minduntalan felrándult, fel-
tárva fogainak sárga vicsorgását, ami mögül
tompa, rekedtes bőgés hallatszott.
A széllelvert Sadovtól három lépésnyire meg-
állt, és ugrásra készülve megfeszítette testét.
58 Öld meg a fenevadat!
044-059-kalugin.indd 58
Sadov kissé hátrébb és oldalvást vonta a
pisztolyt tartó kezét, a másikat pedig – a fe-
nevad csillapítására – nyitott tenyérrel előre-
tartotta.
– Artur… Nyugodj meg, Artur… Csak én
vagyok, Szergej… Ismerj fel, Artur! Ismerj fel,
kérlek…
Sadov annyira szeretett volna valami ke-
véske emberit látni a széllelvertben, ami le-
hetővé tenné, hogy lemondjon szándékáról,
hogy aztán nem vette észre a pillanatot, ami-
kor az, mind a négy végtagjával elrugaszkod-
va a földtől, rávetette magát.
Suhant a levegőben az ugrásban megnyúlt
test. Mellső végtagjainak ütése leverte Sadovot
a lábáról, teljes súlyával ránehezedett, és éles
karmaival tépni kezdte a zakót a mellén. Tá-
tott szájából áradó forró, rossz szagú lehelete
Szergej arcába csapott. Sadov a bűzt árasztó,
nyáladzó pofába nyomta a pisztoly csövét, és
megnyomta a ravaszt.
Ledobta magáról a tetemet, felállt, és vé-
gigmérte a körülötte állókat. Sagabán tekin-
tetével találkozva a földre dobta a fegyvert, és
így szólt:
– Megöltem a fenevadat.
Végh Erika fordítása
Alekszej KALUGIN
1963-ban született orosz szerző. Első gyermek-
kori olvasmányai közt szerepelt egy Wells-no-
velláskötet, és ez, úgy tűnik, megpecsételte
sorsát. Hatévesen már saját elbeszélést írt, ak-
kor még csak az íróasztalfióknak. Tanult orvos-
tudományt és élelmiszeripari ismereteket. Köz-
ben tovább írt. Első regényét egy pályázatra
küldte be 1996-ban, de visszautasították. A ki-
adó látott azonban benne annyi fantáziát, hogy
egy novelláját újabb regénnyé bővíttette vele,
és ezt már ki is adta. Azóta több mint 50 kötete
megjelent már. Magyarul több novellája és két
S.T.A.L.K.E.R.-regénye olvasható.
2018.12.18. 21:40:35
 GALAKTIKA
2019. január

Öld meg a fenevadat! 59

044-059-kalugin.indd 59 2018.12.18. 21:40:35

 GALAKTIKA
2019. január
Orvosi rappelő: Dr. Octagon
K
ÖZÉRDEKŰ közlemény: min-
den sebészeti beavatkozásra váró
személy várjon türelemmel a vá-
róteremben, amíg a bent lévők
feldolgozásra kerülnek, de a hölgyek soron
kívül bejöhetnek, a nővérek majd gondos-
kodnak róluk, minekutána a doktor kiemelt
kezelésben részesíti őket. Dr. Octagon kész
fogadni betegeit, akár több részletben is,
hölgy páciensei kedvéért akár az időt is le-
lassítja, vagy épp átutazza, csak hogy meg-
felelő ellátásban részesíthesse őket. A bronxi
rapper, Keith Matthew Thornton, ismertebb
színpadi nevén Kool Keith 1996 óta hódító
orvosa éppoly bizarr, mint az előbb vázolt
szituáció. A doktor úr a Dr. Octagonegologyst
lemezen tűnt fel első ízben, s noha mind a
nagy kiadók figyelme, mind a közfigyelem
átsiklott felette, a karakter töretlen népsze-
rűségnek örvend egy szűkebb rétegben az-
óta is, annak ellenére, hogy a későbbiekben
mindössze két lemezen, a The Return of Dr.
Octagonon és a 2018-as Moosebumps: An
Exploration Into Modern Day Horripilation
lemezen kapta meg a főszereplői státuszt.
Kool Keith minden erőfeszítést meg-
tett, hogy kibújjon a doktor árnyékából,
több más alteregót is kreált, szerteágazó
diszkográfiájával megpróbálta elérni, hogy
ne csak Dr. Octagonnal azonosítsák, de úgy
tűnik, ez azóta sem sikerült.
Na de kiről is beszélünk? Ki is ez a nők
körében igen népszerű, míg mások köré-
ben rettegett orvosdoktor? Dr. Octagon a
Jupiteren született, és a Műtő Egyházában
keresztelték meg. Legfeltűnőbb fizikai tu-
lajdonsága sárga szeme, illetve folyamato-
san váltakozó bőrszíne: egyszer egy zöld és
ezüst közti átmenet árnyalatait ölti magá-
60 A szférák zenéje
060-061-szferak.indd 60
ra, máskor a bőre egyszerre kék és barna.
Rózsaszín-fehér haját afro stílusban hordja,
az agya pedig egyszer sárga, máskor fekete,
de megint máskor piros, aztán zöld, majd
lila, tetszés szerint. Mind a műtőben, mind
a hétköznapokban hosszú, 7XL-es kabátot
hord fehér orvosi egyenruhája felett, amit
rajta kívül senki, valamint röntgenszem-
üveget, borotvapengékkel kivert bakancsot
és egy sztetoszkópot. Egyben nőgyógyász
és sebészorvos. Akik sebészeti szolgálatait
veszik igénybe, melyeket hol a legmoder-
nebb, földönkívüli csúcstechnológiával,
hol a legprimitívebb eszközökkel „orvo-
sol”, nem feltétlenül életük döntését hozzák
meg. Ezek a betegek nem biztos, hogy egy
darabban megússzák; itt egy lábujj, ott egy
teljes végtag, Clorox-beöntés, helyenként
egy aprócska haláleset, melyet vagy egy
elfertőződött seb okoz, vagy épp az, hogy
a doktort lefoglalja azon páciensek igénye-
inek kielégítése, akik nőgyógyászati szak-
értelmét veszik igénybe. A doktor ezenkí-
vül képes láthatatlanná válni és utazni az
időben, mellyel előszeretettel él is: ide-oda
ugrál az időben, hogy újabb pácienseket ve-
gyen kezelésbe; egy pár évszázaddal koráb-
bi beteg kikúrálása, vagy épp bujálkodás
egy jövőbeli nővérrel. De azért áttöréseket
is ért el Dr. Octagon. Például megtalálta a
gyógyírt a pattanásra. Sőt, még a jávorbőrt
(jávorszarvas és libabőr szavak összerántá-
sa) is kezelni tudja, akármi is legyen az!
A köré épülő zene legalább annyira abszt-
rakt és szürreális érzéseket keltő, mint maga
a doktor személye. Kool Keith már azelőtt
mestere és aktív használója volt a rapperek-
től akkor még szokatlan belső rímelésnek,
mielőtt ez a stílusjegy Eminem áttörésének
2018.12.18. 21:17:03

köszönhetően széles körben elterjedtté vált
volna. A szövegvilág teljesen elrugaszko-
dik a valóságtól, Dr. Octagon személye egy,
már-már idealizált valakiként jelenik meg,
minden kiszámíthatatlan ballépése mintha
a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az
1996-ban megjelent Dr. Octagonecologyst
noha széles körben nem terjedt el, méltán
került fel annak az 1001 lemeznek a listájára,
amit hallanod kell, mielőtt meghalsz. Zene-
ileg a régi dzsessz és funky elemekből merít,
az alap általában egy gyengéd, vagy kevésbé
gyengéd basszustéma, a változó, szinte dina-
mikátlan ritmika a hangulat megteremtésé-
nek kulcseleme, melyet tetéz a rap. Sajnos a
későbbi lemezek nem érnek fel az 1996-os
klasszikushoz: a The Return of Dr. Octagon
(2006), mely a doktor feltámadását taglal-
ja, miután Dr. Dooom (Thornton egy má-
sik alteregója) 17 késszúrással végzett vele,
egy sima, középszerű hiphop lemez, és bár
A szférák zenéje
060-061-szferak.indd 61
GALAKTIKA
2019. január
a 2018-ban napvilágot látott Moosebumps
zeneileg hibátlan, a humor hiánya megnehe-
zíti, hogy még egyszer „eggyé válhassunk” a
doktorral.
Lényegében egy tömeggyilkosról és egy
perverzről beszélünk, de Dr. Octagon szemé-
lye mégis szerethető marad, köszönhetően az
elborult élethelyzetek adta helyzetkomikum-
nak és az elvont jellemkomikumnak. Az első
lemezt átszövő bizarr humor és a kiszámítha-
tatlan, első hallásra minimalista zenei felépí-
tettség, melyen azonban érzékelhető, hogy a
felszín alatt nagyon is aprólékosan kidolgo-
zott, egy olyan ízt kölcsönöz Dr. Octagonnak,
hogy még a hiphop iránt szkeptikusok is
megtalálhatják benne a számításukat. A koc-
kázatok és mellékhatások tekintetében olvas-
sa vissza ezt a tájékoztatót, vagy kérdezze meg
a Műtő Egyházának felszentelt képviselőjét!
Zsirka Richárd
61
2018.12.18. 21:17:03
 GALAKTIKA
2019. január
N igazabb lehet.
U R OCerO ő
E díjas sz z
S
S OLDO
Z ER
PÉsTszerző
díja
Tervezési feladat
A
ZT MONDTA Xrad:
– Meg kell tennünk, ha sze-
retnénk megnyerni a versenyt.
– De hát ez őrültség! – vágtam
rá gyorsan, mert tényleg annak tartottam a
dolgot. – Miért vállaltuk éppen ezt?
– Közölték, hogy sorsolás volt, és ne-
künk ez a feladat jutott. A bolygóval nin-
csenek gondok – magyarázta Xrad, és
láttam a ravasz csillogást a látóján. – A Bi-
zottság a Központban találta ki, és mind a
nyolc csapat ugyanazt kapta, persze más és
más helyszíneken. Tudatták velem, hogy a
Krun-csapat egy gázbolygót kapott. Nem
irigylem őket, ott teremteni lényeket…
Nagy munka lehet.
– Itt viszont ideálisak a körülmények. –
A véleményem kezdett változni, csökkent az
ellenérzésem. Végtére is: ha ezt az utasítást
kaptuk, akkor ezt kell végrehajtani, és kész.
Xrad elemében volt:
62 Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 62
Tanáraink
mondják: „Nem
nekem, az életnek
tanulsz.” Bizonyos
helyzetekben ez
a szokásosnál is
Nemere István
– Huszonhat egységnyi időt kaptunk, és az
elsőnek a tizede már eltelt a landolással. Gye-
rünk, munkára fel!
– Te mit fogsz csinálni? – kérdezte tőle
Mrit. Ha csak tehette, próbálta leplezni, hogy
a hármas nemhez tartozik, úgy a mozgásával,
mint az öltözetével, sokszor az akusztikájá-
val is. Mélyebb hanghullámokat bocsátott ki,
mint sokan az egyes neműek közül.
– Összehangolom a ti munkátokat, azonfe-
lül egy több millió csillagfordulón átívelő ha-
talmas álcázást készítek elő. Rátok Lomr fog
vigyázni – szegezte rám az egyik csápját nyá-
jasan, aztán máris kivágtatott a helyiségből.
Az űrhajó tervezőszobájában gyűltünk össze.
Amikor a kerek nyílás becsukódott Xrad mö-
gött, én még mindig tanácstalan voltam. Mrit
és Otar máris megkezdték a munkát, egyelőre
csak akusztikával:
– Néhány fontos dologban olyan bizonyta-
lan vagyok… – kezdte Otar, aki tényleg min-
2018.12.18. 21:38:33

dig nagyon bizonytalan volt. Jól kifogtuk őt,
gondoltam. Ha egy ilyen kis csapatban van
egy ilyen, mint ő, az visszahat a közös mun-
kára. Lehet, miatta veszítjük el a versenyt?
Nem könnyű ám meggyőzni azokat a Köz-
pontban, hogy jó munkát végeztünk – főleg,
ha az eredmény tényleg nem lesz kielégítő.
Különben pedig mindent dokumentálunk,
amit teszünk, a zsákutcákat, a félresikerült
kísérleteket, a kudarcokat is. Egy csapatról
csak akkor mondanak végleges véleményt, ha
a teljes anyagukat átnézték.
– Mondd, Lomr, van már valamilyen kon-
cepciód?
Ezt a kérdést nekem címezték, de még gon-
dolkoztam a válaszon. Bármennyire is rohan
az idő, ahogyan Xrad mondta, azért alaposan
meg kell fontolni a dolgokat. Még egyszer
vizuáltam a bolygóról készült felvételeket, egy
gyorselemzést készítettem a fizikai körülmé-
nyekről, a légkör, a talaj, a vizek összetételé-
ről, és azt is, amit a helyi klíma változásairól
eddig összegyűjtött az űrhajónk központi szá-
mítógépe. Már mondtam is:
– A lény legyen talaji, ne vízi, a tápanyagait
szedje a talajból, a vízből és a légkörből.
– Nem sok az egy kicsit? – lázadt ötödik
társunk, Barn, az örök kétkedő és ellenző.
Még senki sem kommunikálhatott olyan vé-
leményt az idefelé vezető úton, amit Barn ne
cáfolt volna rögtön, kapásból. Ellenző volt,
nagyon szkeptikus. Mi persze sejtettük, hogy
nem véletlenül osztották be mellénk éppen
őt. A Bizottság nem véletlenszerűen válogatta
össze a csapatokat. Mesélték a régebbi növen-
dékek, hogy amikor majd megtekintik a „vizs-
gadarabokat” és a dokumentációt, akkor rossz
pontokat adnak azért, hogy a csapat tagjai nem
jöttek ki egymással… Pedig nekik is lehetne
több eszük, hiszen ha majd a hamarosan in-
duló távolgalaktikus űrutakra így válogatják a
hajósokat, abban nem lesz sok köszönet.
Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 63
GALAKTIKA
2019. január
– És miért talaji? – kérdezett tovább Barn,
és már tudtuk, hogy legalább tíz érvet fog fel-
hozni az általam elképzelt Lény ellen. Ezért
röviden válaszoltam:
– Talaji lesz, mert így akarom.
– Igenis, Magasságos Lényteremtő Isten-
ség! – gúnyolódott – Gondold csak el, Lomr:
ezen a bolygón a vizek aránya több mint két-
szerese a talajok arányának, tehát…
– A talajon is élnek itt sokan, meg a vi-
zekben is. De mert így mondtam, hát talaji
legyen! – Már nem érdekelt tovább Barn,
hiszen a szokásos ellenkezését csak így lehet
leszerelni. Ő volt a fék, amit beépítettek a
csapatba, állítólag azért, hogy termékeny vi-
tákat provokáljon. Hát tegye, de ne itt és ve-
lem, mert az új lény alaptervének elkészítését
rám bízták a Központban. De azért adtam egy
rövid indoklást: – A vízben élő lényeknek ke-
vesebb mozgásterük van, fizikai lehetőségeik
sokkal kötöttebbek, mint a talajiaknak. Ezért
kell talajinak lennie.
Barn két melléklátóját a főlátó mellé húzta,
igen ronda grimaszt vágott, amit még otthon
is ritkán vizuálhatunk. Nem bírja elviselni,
ha valami nem úgy megy, ahogyan ő szeretné.
Még az audionyúlványait is felállította, mint
aki jobban akarja hallani, mit üzenek, de per-
sze sejtem: nem vette komolyan. Szerencsére
ebbe nincs beleszólása.
– Akkor hát talaji élőlény legyen – közölte
Mrit kompromisszumkészen. Persze ő nem
szívlelte a vizet, így az ő támogatására számít-
hattam. Most, a hosszú utazásunk félidejében
már egészen más volt, mint amikor elindul-
tunk a Központból. Ott kívülállók előtt bőrre-
dőkkel próbálta leplezni, hová tartozik. Itt en-
nek nem volt jelentősége. Azonnal nekilátott
az alapanyagok keverésének. Csak valamivel
később kérdezte: – Szén alapú?
– Az bizony – vágtam rá magabiztosan,
és a többieknek is kiosztottam a munkát: –
63
2018.12.18. 21:38:34
 GALAKTIKA
2019. január
Otar, tiéd a gázkörnyezet tanulmányozása,
hamarosan kérek egy jelentést és egy tervet.
Kelljen majd neki víz is, de talán nem olyan,
ami a tengerekben található. Abban túl sok
a xanita, jobb lenne tavi víz… Barn, tervezd
meg az ásványi anyagok befogadásának me-
chanizmusát! Én egyelőre az érzékelő szer-
vekkel foglalkozom.
Az a névtelen bolygó kétszer fordult meg a
tengelye körül, mire ismét találkoztunk.
Addig mindenki a maga kis műhelyében
dolgozott. Elsőnek persze Xrad lett készen,
mert mindig mindenben első akart lenni, ez
része lényének. Én meg szándékosan hagy-
tam, hogy rukkoljon elő elsőnek azzal, mire
jutott.
Ott voltunk ismét a nagyobbik helyiség-
ben. Térhatású vetített fénylátványok jelentek
meg előttünk:
– Én egy hatcsápos, talajközelben közleke-
dő lényt képzeltem el, gázt lélegzik be, a sa-
lakanyagát vízben rakja le.
– És ha távol él a víztől? – jött az első köz-
bevetés részemről.
– Hát ne éljen távol, legyen vízközelben!
Ott élje le az egész életét!
– De minek korlátoznád a létezését a saját
bolygó-terében?
– Lomr, te korlátozod őt azzal, hogy csak a
talajon legyen képes élni.
– Most csak azért akadékoskodsz, hogy
okosabbnak tűnjél mások előtt.
– Szerintem ez eleve nyilvánvaló… – di-
csekedett szemtelenül.
– Az enyém repül – mondta Otar.
– Nem arról volt szó, hogy talaji lény le-
gyen?
– Attól még nevezhetjük talajinak, mert
ott él. De repülhet is! Vesd rá a látódat! Úgy
emelkedik el a talajtól, hogy beszívja a belse-
jébe a légzőgázt. Nagy mennyiséget, és akkor
64 Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 64
könnyebbé válik a gázkörnyezeténél, legyőzi
a gravitációt, és repülni képes, jó messzire…
– Ha egyedül lenne ezen a bolygón, megél-
hetne – vetette ellene Xrad, láttam rajta, hogy
szinte vadássza az ellentmondásokat, vagy ami-
ket ő annak vélt. – De nyilván lesznek olyan ag-
resszív ölőlények, amelyeknek ő táplálékul szol-
gálhat. Tehát vadászni fognak rá. Ha talaji lény,
de sok időre van szüksége, míg felfújja magát és
felszáll… Hát, nem sokáig maradhat életben.
A talaji ölőlények hamar kiirtják.
Bár nem örültem neki, de kénytelen vol-
tam elismerni: igaza van. Még a többiek is
előadták a terveiket, de megint csak úgy
éreztem, hogy az enyém a legjobb. És mivel
én voltam a tervezőcsapat vezére, és logikus
érvekkel szétvertem a többiek terveit, végül is
az én alapötletem győzedelmeskedett. Máris
nekifogtunk a részletek tervezésének:
– Otar, bármennyire is bizonytalan szok-
tál lenni, most légy biztos a dolgodban! Rád
bízom a lény mozgását.
– Függőleges testalkat legyen?
– Hát persze.
Xrad megint nem bírta tovább, muszáj volt
közbekommunikálnia:
– Csak mert mi is függőlegesek vagyunk,
neki is olyannak kell lennie?
– Hagyd már az örökös ellenkezést! Le-
gyen függőleges, mert itt nem olyan erős a
gravitáció, vidáman megél majd két vagy há-
rom alsó, és ugyanannyi felső végtaggal.
Otar persze megint elvesztette maradék
önbizalmát is:
– Akkor most négy vagy hat végtagot ter-
vezzek?
– Hatot! – vágta rá Xrad.
– Négyet! – vetettem oda én. Otar látó-
ja elborult, a pikkelyei kicsit elszürkültek.
Xrad vigyorogva kiment, én meg odaszóltam
Otarnak:
– Kettő alul, kettő felül!
2018.12.18. 21:38:34

– És a méretek? – Ezt már Mrit kérdezte, a
szokottnál emeltebb akusztikával. Most nem
játssza meg, hogy hármas nembéli, úgy látszik.
Ezzel egy kis időegységre megfogott. Mek-
kora legyen az a lény? Kinéztem a tájra. Ala-
csony és magas növények, kövek… Nem kéne
felérnie a magasak tetejéig, fölösleges, hisz
nem onnan szerzi a táplálékot. Hát megadtam
a méreteket a mi mértékegységünkben. Barn
persze ezt is fitymálta:
– Csak akkora? Lomr, gondold el, micsoda
lehetőséged van! Óriásokat tervezhetsz! Ak-
korák is lehetnek, hogy amikor felegyenesed-
ve járnak, a fejük a felhők fölé ér!
– És nem vizuálják, mi van előttük, tehát
elesnek – vetettem ellene.
– Feje is legyen? – kérdezte ekkor Mrit.
Barn és én vidámságban törtünk ki, látóink
és audionyúlványaink is beleremegtek. Otar
audiósan gondolkodott:
Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 65
GALAKTIKA
2019. január
– Négy végtag, fej, hát még mit nem akar-
tok? Ennyi minden álljon ki a törzséből, amit
hengeresre tervezek? És miért kéne a fejnek
fent lennie? Ha abban lesz az irányító és az ér-
zékelő központ, akkor lehet máshol is. Sokkal
jobban védhető, ha a törzs belsejében rejtőzik.
– Nálunk sem úgy van, Otar! Ide nézz,
vizuálod a fejemet? – mutatta Barn a magá-
ét, ami tényleg a törzse tetején volt, akárcsak
nekünk. Otar legyintett, és máris nekifogott
a munkának. Xrad most okosabbat kérdezett:
– Az érzékelései csak fizikai jellegűek
lesznek? Vizuális hullámhosszok, audio­
hullámok? Testi érzékelés, tapintás, hideg-
meleg? És hogyan reagál a folyadékra, ha az
mély? Tudjon-e a vízben haladni ösztönösen,
vagy ezt minden egyed tanulja meg külön?
El kellett ismernem: ezek jó kérdések vol-
tak. Kialakult egy kis vita, de most nagyon
pozitívan állt hozzá mindenki. Ahogy a kép-
65
2018.12.18. 21:38:34
 GALAKTIKA
2019. január
zeletünkben alakot öltött a leendő Lény, úgy
haladtunk előre a részletek felé.
– Legyen egy testet egybetartó réteg a kül-
ső felszínen!
– De nem kell pikkely, ez már nálunk is rég
elavult, csak így születünk…
– Igazad van, ezen a bolygón nem olyan
vészesek a fizikai körülmények. Elég lesz egy
hámréteg.
– Úgyis készít majd magának öltözeteket.
Amelyik meleg éghajlaton él, annak alig kell,
amelyik hidegen, az is talál majd valamit a
hideg ellen.
Tudtuk már, milyen az a bolygó, hiszen a
tervezéshez elengedhetetlen volt az előzetes,
részletes vizsgálat. Akadtak, főleg a sarkokon,
nagyon hideg vidékek, a bolygóközép környé-
kén meg hőség uralkodott. Majd megismerik,
hisz szétszóródnak, ha már elég sokan lesz-
nek. Ha lesz egy kis eszük – tettem hozzá gon-
dolatban –, szépen eloszlanak a bolygóközép
alatt és fölött, az éghajlat ott lesz számukra a
legkedvezőbb.
– Táplálkozás és salakanyagok kiválasz-
tása? – vetettem látóimat Barnra, aki máris
közölte az adatokat:
– Ha függőleges a testalak, akkor nyilván
gravitációs megoldást választunk. A táplálé-
kot vegye be felül, a salakot eressze ki alul!
– Logikus – helyeseltek a többiek az
audionyúlványaik lengetésével. – Mi legyen
a halmazállapottal? Egyféle salakot válasszon
ki, vagy kettőt?
– Úgy érted, szilárdat és folyékonyat? –
bólogatott Mrit. – A saját példánk alapján
tudható, hogy a kettős kiválasztás jobban
működik. Hátránya viszont, hogy ahhoz két
rendszer kell.
– De hol kerül be a tápanyag a szervezeté-
be? – Ezt Otar kérdezte. Csak most vizuáltam,
hogy a pikkelyei széle mennyire töredezett
már. Bizony, ő volt a legidősebb köztünk.
66 Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 66
Amolyan öreg diák. Legalább háromszáz ke-
ringést élt meg otthon.
– A tápfelvevő rendszer eleje legyen a fejé-
ben – javasolta Mrit.
– De hiszen oda akartuk tenni a vezérlőt!
– A kettő elfér egymás mellett vagy alatt.
– Már ne is haragudj, Mrit, de micsoda öt-
let ez? Ott zabál, ahol vezérel?
– A kettő nálunk sincsen olyan messze
egymástól…
– Elegem van abból, hogy folyton minket
vesztek alapul, hozzánk hasonlítjátok. A Bi-
zottság annál kevesebb pontot ad a terveink-
re, minél jobban hasonlít az új lény ránk. Azt
mondták, legyünk találékonyak, újítók, múl-
juk felül a természetet! – nyafogott Otar.
– Ebben nem vagyok olyan biztos. Az a
lényeg – ezt is közölték, nem? –, hogy a ter-
vezett lény legyen a leginkább alkalmazkodó
az adott bolygó fizikai körülményeihez. Ez
a dolgunk, és csak másodlagos, hogy egyik
vagy másik testrésze, szerve hasonlít hoz-
zánk. A végtelen Univerzum végtelen számú
megoldást kínál.
– Rendben, legyen a feje kétcélú! – egyezett
bele Otar.
– Sőt, ott legyenek a főbb érzékszervek is! –
kapott vérszemet Mrit. Ő volt a leginkább el-
kötelezett, hogy valami újat alkossanak végre
az eddig megismert formák és működési mó-
dok helyett, ez nem vitás.
– Nem sok ez egy kicsit? – kérdezte Barn,
akinek kezdett elege lenni a sok ötletből.
– És mi lesz a szaporodással? – vetett fel
egy újabb problémát Otar. – Én a tojásra sza-
vaznék.
– Te már megint belőlünk indulsz ki! Fe-
lejtsd el a tojásokat! Mára már mi is új és
újabb megoldásokat találunk.
– A tojás primitív és elavult – így Barn.
– Már bocsánat, de én még tojásból szület-
tem… – vetette közbe Otar.
2018.12.18. 21:38:34

– Hát, az meg is látszik!
– Le sem tagadhatnád!
– Én ezzel nem dicsekednék!
Megértettem: ideje közbelépnem, mielőtt
elfajul a vita. Olyan dolgot pendítettem meg,
ami mindenkit érdekelt:
– Ha a szaporodásról van szó: emlékeztek,
mit tapasztaltunk a Krond23-ason? Kétne-
műek voltak a lények…
– No, hát az is elég primitív módszer. Sze-
gény ottaniaknak nincs miből válogatni.
– Nálunk négy nem van, de sokan így sem
találnak párt. – Ezt persze Mrit közölte, aki
e témában nehezen nyilvánult meg. Xrad vi-
szont elemében volt:
– Hej, de jó lenne ezeknek vagy tíz nem!
Méghozzá olyanok, hogy mindenki párosod-
hasson mindenkivel.
– Ne vidd túlzásba! – hűtöttem le. – Két
nem éppen elég a faj fennmaradásához. Lesz
egy „ilyen” meg egy „olyan”, majd ők elneve-
zik magukat.
– És hogyan szaporodnak? – kérdezte Barn.
Nekem volt már kész ötletem, vizuáltattam
velük az ábrákat:
– Íme az egyik, aki magasabb és erősebb,
mert a kezdeti időkben neki keményen helyt
kell állnia. A másik kisebb, gyengébb alka-
tú, védelemre szorul, már csak azért is, mert
majd ő hozza világra az utódokat.
– Hányat?
– Mit tudom én? Ötöt, nyolcat?
– Ne nevettess! Ez a kis véznaság, ennyit?
Örül, ha kettőt szülhet. Vagy inkább csak
egyet. Nagyritkán hármat.
– Lehetne négyet? Az páros szám – idét-
lenkedett Xrad. De én nem engedtem:
– A nagy megtermékenyíti a kicsit. Annak
lesz valami olyan szerve, amiben kifejlődik
az utód, majd kitaláljuk, mennyi időre lesz
ehhez szükség. Aztán kell egy út, amelyen át
kijön a testéből.
Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 67
GALAKTIKA
2019. január
– És máris önálló lesz?
– Aligha. Hiszen még apró, védtelen, fázik,
állandó felügyeletre szorul.
– A vezérlőjét meggyorsíthatnánk, és ak-
kor igen rövid idő alatt kész lenne menni, va-
dászni, mint a nagyok.
– Azzal a kis testtel? – ellenkeztem, és
mutattam két csáp között, mekkora lenne az
utód. Szörnyülködtek, milyen apró, és Otar
halkan megjegyezte:
– Mégis jobb lenne a tojás…
Xrad kijelentette:
– Lomrnak igaza van. Az állatok között le-
het, hogy megszületik, és máris fut és teszi a
dolgát, de ezek az alapkoncepció szerint egy
új civilizációt építő lények lesznek. Jobb len-
ne, ha sok csillagfordulón át kell vigyázni az
utódokra, táplálni, védeni, nevelgetni őket.
Akkor az utód értéket jelent számukra, meg-
becsülik a kicsiket, és egymást is. Az ilyenek
szerte a kozmoszban csak azt becsülik igazán,
amiért meg kell harcolni, az számukra az iga-
zán értékes. A könnyen megkapható dolog
nem sokat ér.
Jólesett a segítsége, és ezt észrevehette a
látómon is. Persze Mrit még mindig problé-
mázott, igaz, jóindulattal, mert minél több
információt akart:
– Mi legyen a szaporodás módjával? Az
erre szolgáló szervekkel?
– Nálunk ezek jól el vannak rejtve – böl-
cselkedett Otar. – Lehet, náluk is így kellene
megoldani?
A mi szerveink, akárhány is van belőlük,
a pikkely alatti üregekben rejtőznek és csak
használat közben kerülnek elő a mozgékony,
speciális csápok. Valami ilyesmire gondoltam
én is, amikor Xrad közölte:
– Kitaláltam egy jó megoldást! A „nagy”
lénynek legyen valamilyen szerve, mondjuk
egy cső, ami kilóg a testéből! Otar, találj egy
módot, amivel ezt szükség esetén merevvé
67
2018.12.18. 21:38:34
 GALAKTIKA
2019. január
tehetjük! A „kis” lénynek meg legyen valami
nyílása, ahová ezt be lehet dugni, és akkor
már csak a kétnemű lények szokásos szapo-
rítóanyagát kell átjuttatni az egyik testből a
másikba. Genetikai örökítőanyagra gondo-
lok, természetesen.
– Nekem van egy még jobb ötletem! –
ragyogott fel hirtelen Mrit látója. – Kom-
bináljuk össze a salakürítőket és a szaporí-
tószerveket! Hiszen salakanyagot egy-egy
bolygófordulat alatt többször kell üríteni,
de a szaporodásra, úgy hiszem, nem ilyen
gyakran fog sor kerülni…
– Luxus lenne külön szerveket áldozni va-
lamire, ami például a lény életkezdését köve-
tően sok-sok csillagfordulóig nem lesz hasz-
nálatos.
– Na, mára elég volt ennyi – kergettem
el őket –, mindenki menjen a műhelyébe és
tegye a dolgát! Holnap megtárgyaljuk azt is,
milyen képességekkel bírjon a lény vezérlő-
érzékelő berendezése, és a táplálékot hogyan
alakítsa át energiává. Gondolkozzatok azon
is, milyenek legyenek vagy lehetnek a fizikai
képességei. Mikor fárad el, ha a világosság
kezdetétől a sötétség beálltáig egyfolytában
megy előre? Mit bír el sík terepen, és mit
hegymenetben? Mennyi legyen benne a kö-
zösségi ösztön? Milyen gondolatokat építsünk
a vezérlőjébe, ha azt akarjuk, hogy később, ha
megsokasodtak, társadalmat építsenek?
Dolgoztunk, míg a bolygón besötétedett. Vol-
tak persze saját fényforrásaink, és az űrha-
jónk szédítő képességekkel bírt, meg mi is –
megszakítás nélkül dolgozhattunk volna akár
a következő világosságig, de inkább hagytam
a csapatot pihenni.
Már javában tartott a fénytelenség, ami-
kor valaki megtorpant a bejáratom előtt, és
gondolati jelzéseket adott: bejönne. Xrad volt,
a ravasz és lelkes. El kellett ismernem, hogy
68 Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 68
mostanság rajtam kívül ő tette a legtöbbet a
közösbe, legalábbis amíg az élettervezés zaj-
lott. Nyitásra utasítottam az ajtót, és Xrad
máris idebent volt. Nem kellett közölnie sem-
mit, éreztem a hullámokat. Nagyon rámenős
volt, nem vesztegette az időt. Én sem közöl-
tem semmit. Még annyi erőm és eszem volt,
hogy becsuktam az ajtót. Egyszerre tizenkét
csápot éreztem magamon, előbb-utóbb mind-
egyik megtalálta a maga helyét a testemen. Az
én csápjaim sem sokáig keresgéltek… Elön-
tött minket a mámor tengere.
– Még mindig dönthetünk úgy, hogy tojással
szaporodjanak… – vette elő újból az ötletét
Otar.
– Ugyan, hagyd már! A másik sokkal jobb.
– Szerintem meg elég primitív. Csak két
nem van, és minden lénynek csak egy-egy
szaporítószerve? Ezt megunják az első száz
csillagforduló alatt. Erre nem gondoltál, Mrit?
– Magadból indulsz ki, közölték már veled,
Otar? A Bizottság ötleteket vár el tőlünk, igaz,
ugyanakkor azt is odatették a célok közé,
hogy ne bonyolítsuk túl a dolgokat, a terve-
zett Lény a lehető legtökéletesebb módon il-
leszkedjen a bolygó meglévő élővilágához. És
akár tetszik, akár nem, itt már él sok állat, és
bizony bolygószerte kétneműek… többnyire.
– Mintha a víziállatok másképpen szapo-
rodnának, észrevettétek?
– De azok is kétneműek – szólt közbe Mrit.
– Terméketlen a vita – közöltem. – A dolog
már eldőlt. Lássuk, mit produkáltatok!
Az egyik mutatta az alsó végtagot, a másik
a felsőt. Nem tetszettek:
– Túlontúl csápszerűek. Hát nem tudtok
kilépni önmagatokból? Felejtsétek el a saját
képmásotokat! Ide valami egészen más kell.
Barn meglepett, mert elkészített egy
komplett Lényt. Igaz, egyelőre csak elénk ve-
títette a tervet, de az nagyon jónak tűnt:
2018.12.18. 21:38:34

– Nem csak egyszerű végtagok. Mind-
egyiknek a végén vannak kisebb nyúlványok,
afféle fogók, ezek sokféleképpen tudnak mo-
zogni, az egyik például szembefordul a másik
néggyel, úgy találtam a lefuttatott programok
alapján, hogy ez az apró tervezetmódosítás
nagy fejlődést hozhat a Lény számára.
– És hol a farka? – kérdezte Otar. Ki más is
kérdezhetett volna ilyen ostobaságot?
– Otar, a farok már kiment a divatból.
A természetben, különösen a talaji lények ese-
tében nincs semmi jelentősége.
– Az itteni állatoknak is van – makacsko-
dott, de mind letorkoltuk:
– Valaha lehetett evolúciós előnye, de ma
már nincs.
– Most a farok csak akadály. Nem vetted
észre, hogy amikor átmész a zsilipajtón, a far-
kadat olykor becsípné, ha nem lenne automa-
ta figyelőrendszer?
– Egyszer elromlott a figyelő, és az enyé-
met becsípte. Úgy üvöltöttem, hogy az egész
legénység talpra ugrott, majdnem riadót ver-
tek az űrhajóban. Azt hitték, meteorral ütköz-
tünk – mondta lemondóan Otar. Egész lénye
azt sugallta: „Amit én találok ki, az sohasem
tetszik nektek.” Vigasztaltuk hullámokkal, de
ő csak tovább duzzogott.
Barn terve jó volt, ott állt előttünk egy
két alsóvégtagos, két felsővégtagos, kül-
sőfejes talaji Lény. Barn magyarázta és
mutogatta, hová tervezi a sokféle erőkifej-
tő szervet. Az élet folyamatát úgy oldotta
meg, hogy a Lény erre szolgáló szerveken
át beszívja a légköri gázt, az egy feldolgozó
szervbe jut, és lesz egy folyadék, ami foly-
ton áramlik a szervek között, mindenhová
elviszi a légköri gáznak a számára hasznos
összetevőit. Abban a szervben a gázrészecs-
kék összekeverednek a folyadékkal, elviszik
az apró részekbe, és így működik majd ál-
landóan.
Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 69
GALAKTIKA
2019. január
– És mi keringteti a folyadékot? – kérdez-
tem. Barn látója jelezte, erre nem gondolt.
Mrit most tényleg remekelt:
– Legyen egy szivattyú vagy pumpa, ami
állandóan működik, és külső erőhatás nélkül
nem megállítható. Hiszen a pihenő napszak-
ban is működnie kell.
– Miért, hát a Lény nem lesz állandóan
mozgásképes? – csodálkozott Otar. A látóját
körülvevő szőrök izgatottan rezegtek, mint
mindig, ha valamit nem értett. Ami elég
gyakran megesett.
– Ki bírná azt el? Mi is pihenünk, ha nem
vetted volna észre – felelte Mrit.
– Ez logikus. A sötét szakaszban, amikor
a bolygónak az a része elfordul a csillagtól,
a lény nem sokat vizuálna, neki is jobb hát,
ha akkor pihen – bólogatott Barn. Annyira
elgondolkodott, hogy nem is vette észre: va-
lamivel egyetértett.
Xrad nem vett részt ezen a megbeszélésen.
Egyszer csak éreztem, hogy titkos hullámokat
ereget a vezérlőjéből, csakis az én számomra.
Nem tudtam mire vélni a dolgot. Nem sokkal
később, amikor mindenkinek kiosztottam a
feladatokat, mi ketten átmentünk a nagy la-
boratóriumba. Mindenféle vázakat láttam.
Ahogyan Mrit elképzelte, ezek a mész-anya-
gok fogják alkotni a Lény testvázát, ezek hor-
dozzák majd a többi részét. A sok élő anyagot.
Erre jön a Barn tervezte alak. Megálltam, és
szembefordultam Xraddal.
– Mit akarsz közölni?
– Csak annyit, hogy a Bizottság titok-
ban adott nekem egy különleges feladatot:
ha sikeresen és működőképesen előállít-
juk a Lényt, mely az itteni természetes hi-
erarchia csúcsát jelenti majd idővel, meg
kell hagynunk őket, hogy beteljesíthessék
a sorsukat. Nem pusztítjuk el a prototí-
pusokat, ahogyan azt a másik hét csapat
teszi majd a saját termékeivel, hanem eltö-
69
2018.12.18. 21:38:35
 GALAKTIKA
2019. január
röljük a mesterséges beavatkozás nyomait.
Sőt, létrehozunk olyan hamis nyomokat,
amikről a távoli jövőben az utódaik majd
azt képzelik, hogy itt fejlődtek ki a lehető
legtermészetesebb úton-módon, az ősho-
nos fajokból, állatokból. Ezért volt jó ötlet
a bolygó eredeti élőlényeinek egyes min-
táit felhasználni a magunk igen modern
ötletei helyett.
Körbevezetett, és én kétszeresen is csodál-
koztam. Az egyik okom az volt, hogy bár rám
bízták a tervezést, de semmit nem közöltek
arról, hogy ez egy működésre ítélt vizsga-
munka lesz. A másik az volt, hogy így meg-
kerültek engem, és nem rám bíztak egy ilyen
fontos feladatot. Nehezen hittem el.
– Xrad, tényleg azt közölték veled, hogy
miután a távolgalaktikus űrhajósképző nö-
vendékei végeztek, nem szabad megsemmisí-
teni az „anyagot”?
– Bizony azt. De itt van az üzenet, lehívom
és feloldom. Tessék, tudatosíthatod – mondta,
miközben az egyik csápja finoman hozzám
ért.
Megtettem, és valóban így állt a dolog.
Eddig azt hittem, hogy ha elkészül a vizs-
gaanyag, és azt alaposan dokumentáltuk,
akkor a kísérlet alanyait meg kell semmisí-
teni. Amit most megtudtam, az egy egészen
más tervre vonatkozott. Akkor hát még-
sem kell őket elpusztítani? Mivel érdemelte
ki ez a bolygó – egy a tizenkétezer közül,
ahol már jártunk –, hogy ilyen kitüntetés-
ben részesüljön? Ezt a részét nem értettem.
Lehet, a Bizottság tagjai nemcsak minket,
űrhajósokat vizsgáztatnak, hanem titokban
életkezdeményező és civilizációalapító en-
gedélyeket is kaptak a Legfelsőbb Vezetéstől?
Töprengve csoszogtam vissza a tervekhez.
Xrad kizárólag helyi anyagokból készített
fejcsontjai igen látványosak voltak. Meg is
magyarázta őket:
70 Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 70
– Ez itt a kezdet. Ezek valódi, most is itt élő
négy végtagú, magas növényeken ugráló álla-
tokéi. Azt sugalljuk majd, hogy ezekből fejlőd-
tek ki, persze néhány millió csillagfordulónyi
idő alatt… Ezek itt már „későbbi”, még lapo-
sabb fej-vázak. Majd a megfelelő technikával
öregítem őket, meg lesznek győződve, hogy
minden típus más és más korszakból szárma-
zik. Holnap indulnak a robotok az összes szá-
raztalajra, ami csak van az óceánok között.
Mindenhol elásnak ilyeneket, és mindegyiket
olyan mélyre, olyan kőzetrétegek alá, hogy
azok megfeleljenek a koruknak…
– Hát ez nagyon ravasz dolog. Úgy véled,
az utódok sok ezer csillagforduló után elhi-
szik, hogy ezek az őseik maradványai, és min-
den azoktól a négy végtagú, magas növénye-
ken ugráló állatoktól indult? Hogy ők ezektől
származnak?
– Miért ne hinnék el? Egész tudományos
intézményeket alapoznak majd erre is. Ne-
künk meg valahogyan el kell titkolnunk elő-
lük, hogy mesterséges gyártmányok. Ez nem
tenne jót a fejlődésüknek. Így viszont kellő-
képpen formáljuk a tudatukat. Nemcsak elhi-
szik, de egyenesen büszkék lesznek rá, hogy
ők itteniek, hogy ezen a bolygón fejlődtek ki.
Sőt, egy pszichés tényezőt is beleültetünk a
tudatukba: csak nagyon későn, és akkor is
csak kevesen fogják felismerni az igazságot.
Sokáig azt sem fogják elhinni, hogy a koz-
moszban létezhetnek más lények is. Ugyan ki
ismerné fel, hogy idegenek teremtették őket?
Valami Transzcendentális Lényre fognak
gyanakodni…
– Mondhatom, igen furcsa dolgokat mű-
veltetnek velünk azok ott a Bizottságban.
– Biztosan van valami oka – felelte Xrad.
Azután csak az audiós neszt érzékeltem: az
ajtókra rákattinttatta a biztonsági zárakat,
és máris legalább tíz csápja matatott körülöt-
tem…
2018.12.18. 21:38:35

• pátyolgatni, míg úgy-ahogy életképes lett.
Hat tengelyforgással később elkészültek az
első vizsgadarabok.
Ezenközben kisebb-nagyobb javításokat
is eszközöltünk. Kiderült például, hogy az
alsó végtagokon az egyik ujj nem fordítható
szembe a másik néggyel, hogy az is alkal-
mas legyen a fogásra, mert akkor egysze-
rűen nem tudtak volna járni. Még néhány
alapvető ösztönt is beléjük építettünk, ki-
cseréltünk a próbaüzem alatt hibásnak ta-
lált alkatrészeket. Volt néhány szerv, amit
egyesből párosra cseréltünk, értelemsze-
rűen a látójukat meg az audiójukat, így lett
térvizuálás és téraudiózás. A folyadéksa-
lak-feldolgozást is inkább két egyforma
szervre bíztuk, mert az eredeti bizonyta-
lanul működött, és gátolta a szaporítást.
Barn sokat kínlódott a pumpával, ami az
életfolyadékot keringette a rendszerben –
ha már százhuszonöt csillagfordulóra hi-
telesítettük a lények élethosszát, akkor a
pumpának is ki kell bírnia annyit. Mrit volt
a genetikus, és amikor utoljára ellenőrizte
az állományt, kiderült: egyedenként több
tízmillió gént adott nekik. „A legtöbbnek
még nincs funkciója, majd ők adnak neki!”,
jelezte igen magabiztosan.
A két prototípus teljes elemzése és leírása
bekerült az anyagba, amit majd elküldünk a
Bizottságnak. A „nagy” és a „kicsi” kellőkép-
pen különböztek egymástól, főleg a szapo-
rodást elősegítő szervek tekintetében. Barn
arra volt büszke, hogy a „kicsinek” elöl, a
mellkasán két kidudorodást alkotott, ezekkel
lehetett táplálni az utódokat, akiket szintén a
kisebbik Lény hozott létre kilencszer harminc
bolygófordulat alatt – hogy miért választotta
éppen ezt az időtartamot, sohasem derült ki.
Az utódot a „kicsi” a saját testében nevelte
fel, aztán az kijött belőle, és onnantól kezdve
még sok csillagfordulón át kellett rá ügyelni,
Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 71
GALAKTIKA
2019. január
A  „nagy” szerepe a táplálékszerzés és a vé-
delem volt, mert hiszen ő, a „kicsi” meg az
utódok alkottak egy egységet. Amit Xrad „a
társadalom legkisebb egységének” nevezett,
nagyon elégedetten.
– Indul a sokszorosítás – közölte később.
Az űrhajó mellett volt egy kis liget, árnyat
adó, magas növényekkel. A bolygó egyik déli
száraztalaji részén voltunk, távolabb vad he-
gyeket vizuáltunk. Az éghajlat itt kellemesen
melegnek bizonyult.
– Az első időkben meglesznek öltözködés
és fedél nélkül is – mondta Mrit. – Utána meg
úgyis szétvándorolnak mindenfelé, és idővel
belepik a bolygót.
– Nem arról volt szó, hogy a prototípusokat
dokumentáljuk, aztán elpusztítjuk? – érdek-
lődött Otar. Látója körül a szőrök most is re-
zegtek, de nagyon, mert csodálkozott.
– A Bizottság másképpen döntött – mond-
tam.
– Ó, akkor egészen más a helyzet – mor-
mogott. – Én pár „alkatrészt” meglehetősen
ideiglenesnek gyártottam le. Vannak itt mi-
rigyek meg nagyobb szervek, amelyek a táp-
anyagokat dolgozzák fel… De ha adtok egy
kis időt, kijavítom.
– Huzamos ideig kell működniük, de most
már így maradnak, csak apróbb korrekciók
lehetségesek a próba során – magyaráztam.
Mrit ekkor fogalmazta meg azt a kérdést,
amit – őszintén kommunikálva – már jóval
korábban kellett volna feltennie, és talán nem
is csak neki:
– Meddig éljen egy ilyen… Lény?
Otar máris közölte volna, hogy bezzeg ha
a tojás-verzió mellett döntünk, akkor tudható
az élethossz, mert az, ugyebár, determinálva
van a tojásban… Barn megelőzte:
– Eleinte nehéz dolguk lesz. Szerintem,
aki megéri a huszonöt csillagfordulót, az már
71
2018.12.18. 21:38:35
 GALAKTIKA
2019. január
örülhet. Később, ahogy jobb viszonyok közé
kerülnek, tovább élhetnek.
– De mennyire? Milyen hosszat építsek be
a génjeikbe, ha elkezdődik a sorozatgyártás?
– Lehet akár a mostani háromszorosa is.
– Legyen a négyszerese!
– Ötszöröse! Hétszerese!
Úgy licitáltak, mintha az ő érdekük lenne,
hogy ezek a lények minél tovább éljenek. Vé-
gül összegeztem a véleményeket, és az ötször
huszonöt mellett döntöttünk. De ez majd a
távoli jövőben következhet be. Xrad robotjai
akkor már számos száraztalajon dolgoztak,
ástak: készültek a majdani „ősilény-lelőhe-
lyek”, ahol a prototípus-utódok távoli jövőben
megszülető tudományágainak szintúgy a jö-
vőben megszülető tudósai diadalmasan kiás-
sák majd őseik csontjait. Már szinte magam
előtt vizuáltam, milyen lelkesen osztályozzák
a leleteket, és nagy vitákat folytatnak azok
sorrendiségéről.
Eljött a munka utolsó szakasza: a sokszo-
rosítás. A szaporítógépezeteket működésbe
hoztuk, a napenergia sok erőt adott hozzá.
De kellett is, mert egyszerre harminc példány
készült a kül- és belformáló kabinokban. Űr-
hajónk árnyéka körbejárt, a csillagfelkelte
és csillagnyugta háromszor zajlott le. A kö-
vetkező bolygóforduló alatt megint elkészült
háromszor harminc, és harmadszor is an�-
nyi. Mindössze kettő darab selejtet találtunk,
azokat megsemmisítettük. A negyedik boly-
gófordulón már csupán egyszer indítottuk el
a sokszorosítógépeket. Háromszáz hibátlan
példány ült le az űrhajó árnyékában. Fele
„nagy”, fele „kicsi”. Ültek és néztek.
– Mi lesz a kommunikációjukkal? – kér-
dezte Otar.
– Nem túl későn érdeklődsz erről? – csípett
rajta egyet Xrad, mert már ismerte a választ,
hiszen ő foglalkozott eddig ezzel a problé-
mával. – Nyugalom, a vezérlőjük rohamosan
72 Tervezési feladat
062-072-nemere.indd 72
fejlődik, mert úgy állítottam be. A fej alatti
részben vannak az audióberendezések, ezek
lehetővé teszik majd az akusztikus kommu-
nikációt. A többit meghozza a társas viselke-
dés, a közös vadászatok, élelemkeresés, egyéb
együttcselekvések.
– No meg a párosodás – kommunikált egy
kis vidámságot Barn. Ott álltunk a képer-
nyők előtt. Az űrhajó hajtóműve hamarosan
bekapcsol, éktelen audiórobajt okoz majd egy
kis időre, míg felemeli hatalmas testét, és el-
hagyja a bolygót övező gázréteget.
Otar nem lett volna az, aki, ha nem közli
még utoljára:
– Persze, ha mégis a tojás mellett döntöt-
tünk volna…
Bármit is tett még hozzá, már nem
audióztuk. Felbőgött a hajtómű. Láttuk, aho-
gyan a lények rémülten elrohannak, pedig
a hajó alól nem csaptak ki lángok, ez már
modern meghajtás. Ők a audiójukat befog-
va-védve menekültek, és elrohantak, ki erre,
ki arra meg amarra, mindenfelé. Xrad egyik
csápjával megérintette a kozmikus pályát jel-
ző lapot. Emelkedtünk. Azok odalenn eltör-
pültek, de a vizuálkamerák közel hozták az
arcukat. Mrit csak annyit közölt még:
– Remélem, viszik majd valamire.
NEMERE István
1944-ben született, és iskolái után az élet sok
területén kipróbálta magát. Végül az írásnál
kötött ki, aminek alighanem örül népes ra-
jongótábora. Az egyik legtermékenyebb ha-
zai szerző, bármelyik műfajban, de az SF már
kora ifjúsága óta közel áll szívéhez. Több mint
500 könyve jelent meg, és elbeszélései is
rendszeresen tűnnek föl különböző kiadvá-
nyokban immár jó 30 éve. A Galaktikában a
27. számban mutatkozott be, legutóbb pedig
a 335.-ben szerepelt egy elbeszélése, a „Ki-
rándulás”. Kiadónknál jelent meg Elveszettek
című kötete is.
2018.12.18. 21:38:35
 GALAKTIKA
2015. április

R ÉSZ
ZŐ
E JE
E F
Kapcsolatfelvétel B 73

073-077-kepregeny.indd 73 2018.12.18. 21:16:20

 GALAKTIKA
2017. március

74 Képregény a Galaktikában

073-077-kepregeny.indd 74 2018.12.18. 21:16:21

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 75

073-077-kepregeny.indd 75 2018.12.18. 21:16:22

 GALAKTIKA
2017. március

76 Képregény a Galaktikában

073-077-kepregeny.indd 76 2018.12.18. 21:16:23

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 77

073-077-kepregeny.indd 77 2018.12.18. 21:16:24

 GALAKTIKA
2019. január

A
ROBOTÉPÍTŐK Magyarországi
Egyesülete tartott bemutatót no­
vember 30-án a Zuglói Liszt Ferenc
Általános Iskolában. A bemutató szervezői,
Kozák Tibor és Komjáthy Ágnes rajz- és iro­
dalmi pályázatot is meghirdettek, amelynek
eredményeként 600 diák 40 remek anyagá­
ból válogathattunk a Galaktika szerkesztő­
ségében.
A pályázat jeligéje „Világépítő robotok”
volt, ezzel is igyekeztek továbbgondolkodás­
ra és álmodozásra serkenteni a szervezők.

78 Világépítő robotok

078-robot.indd 78 2018.12.18. 21:16:03


A Hold körül lakni
H
A MINDEN a tervek szerint
halad, pár éven belül egy új
mozaikszót és nevet kell megta-
nulnunk: LOP-G, vagyis Lunar
Orbital Platform-Gateway. Ez a hivatalos neve
a NASA terveiben szereplő, Hold körül kerin-
gő űrállomásnak.
2017 őszén írt alá együttműködési meg-
állapodást a NASA és a Roszkoszmosz a
világűr felderítésére. Nemcsak összehan-
golják a Hold körüli pályán és a Hold fel-
színén végrehajtandó küldetéseik tudomá-
nyos programját, de létrehozzák az akkor
még Deep Space Gatewaynek nevezett plat­
formot.
Azért kapta a Gateway nevet, mert egy-
fajta kapuja, átjárója lesz nemcsak a Hold-
ra tartó expedícióknak, de a Marsra és a
mélyűrbe tervezett későbbi küldetéseknek
is. Nem a Nemzetközi Űrállomás utódjá-
nak szánják, attól független és annál jóval
kisebb létesítmény lesz. A tervek szerint az
építésében és működtetésében is részt fog
venni az európai, a kanadai és a japán űr-
ügynökség.
Az állomásnak állandó négyfős legény-
sége lesz, amely folyamatosan fog cserélőd-
ni. Ide érkeznek meg a Földről az űrhajók,
és innen fognak indulni a Hold felszínére
leszálló egységek.
A Gateway eltörpül a Nemzetközi Űr-
állomáshoz képest. Az ISS 450 tonnájával
szemben csupán nagyjából 75 tonnás lesz.
Öt egységből fog állni, ebből két, nagyjából
busz méretű lakóegység és három kiszolgá-
ló modul, de később további modulokkal
bővíthető lesz. Itt kapnának helyet az ener-
giaellátást és az űrhajók fogadását biztosí-
A jövő otthona
079-jovo.indd 79
GALAKTIKA
2019. január
tó zsilipek. Ide csatlakoznának az érkező
űrhajók, de ez lesz a külső karbantartást
szolgáló kijárat is. A Gateway egy elnyújtott
ellipszispályán fog a Hold körül keringeni
a felszíntől ezerkilencszáz és hetvenötezer
kilométer közötti magasságban.
A személyzet akár hat hetet is itt tar-
tózkodhat egy küldetés alatt. Ez alatt az
idő alatt akár többször is leszállhatnak a
Hold felszínére. Az Apollo-korszak egyszer
használatos űrkompjaival szemben ezek a
szerkezetek többször használhatóak lesz-
nek. Így a személyzet nemcsak kutatásokat
végezhet, de megkezdheti az állandó hold-
felszíni bázis létesítését is.
A Gateway-program sikere nagymérték-
ben függ az új amerikai SLS szállítórend-
szer és az Orion űrhajó elkészültétől. Az
Európai Űrügynökség bejelentette, hogy
az Ariane–6 rakéta átalakításával szívesen
részt vállalna az építésben. A tervek szerint
az első modul 2022-ben áll Hold körüli pá-
lyára, és ha az építés rendben megy, az első
személyzet a következő évben be is költöz-
het. Ők lesznek az elsők, akik huzamosabb
ideig úgy élhetnek, hogy egy idegen égitest-
re pillanthatnak ki az ablakból.
79
2018.12.18. 21:15:53
 GALAKTIKA
2019. január
Gerardo H. Porcayo
A térben tomboló káosz
L
EGALÁBB A HÁNYÁS ne fröcs-
kölne szanaszét…
Alicia másodszorra is az óra ösz-
szekarcolt mutatólapjára nézett. Ha-
talmas, antik ingaóra volt, régi, mint maga a
világegyetem. A  lánca úgy kanyargott, mint
egy megfoghatatlan egér farka, mely beleve-
szett a távolba, ahol elnyelte a térben tombo-
ló káosz… A  bejárat egy torz, rothadó fára
hasonlított, de az is lehet, hogy valami mást
akart ábrázolni, ami mégsem bontakozott ki
tökéletesen: önmagába visszaforduló geomet-
riai alakzat, zavaros egy látvány.
A hányás fröcskölt. A cipőjét már átitatta, és
összefröcskölte a bokaláncát.
– Gyűlöllek – mondta, csak úgy, a szélbe,
senkinek se címezve igazából, görnyedten,
ahogy elszenvedte az öklendezés izomgörcseit.
Zsebének oldalán a nyúl kidugta a fejét. Úgy
tűnt, ugrani akar, kész megölni magát. Alicia
a szeme sarkából látta. Ételmaradványoktól
80 A térben tomboló káosz
A térben tomboló káosz
080-083-porcayo.indd 80
Egy trauma-
elimináló
szakember élete
nem valami
leányálom...
maszatos ujjaival könyörtelenül nyomta vissza
a plüssjáték fejét.
– Maradj odabent! – ripakodott rá. A gyom-
ra kiürült. Ösztönösen papír zsebkendőt kere-
sett. Végül a homokba fúrta a kezét, máshogy
nem tudta megtisztogatni.
Ekkor ütött az óra. A szirének éneke lehet
ilyen csontig hatoló. Alicia rátapasztotta a ke-
zét a fülére, de nem tudta a tenyerével megaka-
dályozni a decibelek zubogását.
– Hallgass már! – motyogta. Előrehajolt,
és magzatpózban vergődött tovább. Állával
a mellkasa bal oldalán lógó jelvényt súrolta.
Szemével a hang forrását kutatta. Nem tudta
eldönteni, honnan jöhet a robaj.
Ez nem történhet meg vele, egyszerűen nem
történhet meg, ismételgette magának, miköz-
ben egy kifakult, ovális hímzés szövetét vette
alaposan szemügyre: fém és szerves anyagok
felhasználásával készült, az agy keresztmetsze-
tét ábrázolta. Úgy vélte, kicsi az esélye, hogy a
2018.12.18. 21:15:48

kelme a valós síkból keveredjen oda, így a kü-
lönböző élmények ködös halmazába vetette.
Hirtelen valami lehúzta a vécét. Akkora zaj
kerekedett, mintha egy harckocsi roncsa ha-
ladt volna el mellette.
Alicia nem foglalkozott vele. Végre rátalált
a megvilágosodás fényére, és feltett szándéka
volt a végsőkig követni azt.
Ledobta magáról a pilótadzsekit, és gyorsan
felmérte a helyzetet. A jelvények, de maga a
dzseki is a szeme előtt változott percről percre.
Az egyik pillanatban még a küldetés emblémá-
ját látta, a következőben Mickey egér sziluett-
jét. A pilótadzseki is átalakult.
A tikk-takk halkulni kezdett.
– Valamilyen mintát követ itt minden –
mondta magának Alicia, és újra felvette a dzse-
kit. – Az érzékelésem változik, nem más.
A világ viszont épp ennek az ellenkezőjét
próbálta bebizonyítani. Alicia érezte, ahogy
elpárolog a húsa, ahogy felszívódik belőle min-
den folyadék, ő maga pedig az évek hulladé-
kává zsugorodik. Lépéseit az ízületi gyulladás
fájdalma gátolta, és alig látott valamit abban a
förtelmes ködben.
Nem adta fel. Összeszedte minden erejét,
és vonszolta magát tovább az úton, az óra
irányába.
Ez emlékeztet valamire, gondolta. Próbált
visszaemlékezni a múltra, de csak egy semle-
ges darab amalgámot tudott előkaparni, egy
darab követ, elzárt titkainak legfőbb őrzőjét.
Léptei egy útkereszteződéshez vitték. Meg-
lepődött, amikor látta, hogy nincsenek nyo-
mok. Sóhajtott. Semmit sem értett.
– Én tudom, merre ment – duruzsolta a
plüssnyúl.
Alicia hitetlenkedve nézett rá.
– Éppen megbolondulsz, te lány – jelentette
ki váratlanul, ellenkezést nem tűrő hangsúly-
lyal: a nő végtagjai remegtek, mintha a Parkin-
son-kór rázná.
A térben tomboló káosz
080-083-porcayo.indd 81
GALAKTIKA
2019. január
Becsukta a szemét, és továbbment. Tudta,
hogy a jobb oldali ösvényt választotta, de sze-
retett volna erről nem tudomást venni.
– Nem erre van – mondta a nyúl.
Alicia az idegsejtek labirintusából egy töké-
letes útvesztőt hozott létre.
A logika cserben hagyta.
Talán itt, ezen a helyen a logika be is van
tiltva, gondolta, kinyitotta a szemét, de nem
nézett körbe, kicsit elfordult, és a saját nyoma-
in tért vissza. Az útkereszteződés kitágult. Tu-
lajdonképpen nem is útkereszteződés volt már,
hanem egy felduzzadt csillagkereszteződés. Az
elágazások különféle csalogató irányokba ter-
jeszkedtek. Erre hallucinációk, arra szürrealiz-
mus, amarra más, besorolhatatlan irányzatok.
– Én tudom, merre ment – morogta megint
a nyúl. Alicia ránézett. A nyúl is megváltozott.
Korábbi kedvességét gyilkos indulatok váltot-
ták fel.
A bal fülében több fülbevaló lógott, kicsi
gombszemét eltakarta a napszemüveg ledes
kijelzője és a visszatükröződő felület. Alicia
végigmérte, és elborzadt. A nyúl testén nem
volt már plüss vagy textil, csak valószínűtlen
izmok, és az alhasában egy olyan hatalmas
erekció, hogy a zsebein dudorodott kifelé.
– Mennyi kell? – kérdezte Alicia gondolko-
dás nélkül. – Mennyiért mondod el?
A nyúl kéjsóvár mosolyt öltött.
– Majd később elmondom – felelte, és
megdagadt a makkja. – Most indulj el a
hiperkocka felé!
Alicia az utat kereste. Az elágazások újabb
elágazásokba szakadtak. Akkor választotta
ki az egyik utat, amikor az már kezdett köd-
dé vagy hologrammá foszlani. Fejjel előre
ugrott rá.
A végtagjai nem engedelmeskedtek neki.
A jobb karja reccsent egyet, és a lábujjaival
kellett ellöknie magát, hogy elérje az utat.
81
2018.12.18. 21:15:48
 GALAKTIKA
2019. január
– A fenébe! – kiáltotta, nem csak a fájdalom
miatt. A korábbi elmezavar már nem is tűnt
olyan súlyosnak a mostanihoz képest; a falak
a végtelenségig torlódtak egymásra. Nem ér-
zékelt mélységet, nem érzékelt távlatot. – Most
mit tegyek? – Tekintetével kereste a nyulat,
akihez a kérdést intézte. Csupán egy kukacok-
tól hemzsegő csontvázat talált. Ösztönösen ki
akarta tépni a nyulat a zsebéből, szabadulni
tőle, hiszen ez nem más, mint a halál ígérete.
A nyúl még tudott beszélni.
– A… a… a labirintus mestere…
Ekkor a csontjai elporladtak.
A képsor az agyába vésődött. Élesen. Tuda-
tában a bosszú érzését kutatta, majd mérlegelt,
és támadott.
– Ááááááá! – kiáltotta. A közeli fal eltűnt,
nem úgy, mint az óra lapja, ami mögötte volt.
Legalábbis nem teljesen. Millió üvegszilánk
mart a húsába, de a fájdalom megújító fájda-
lom volt, a fiatalság forrása… Úgy érezte, túlsá-
gosan is megfiatalodik tőle. Ki kell szedegetnie
a szilánkokat még a serdülőkor kezdete előtt.
De már késő volt. Fiatalka testén esetlenül
lógott a ruhája. Megtapogatta önmagát. A mel-
le lapos, nem létező, csakúgy mint a szemé-
remszőrzete, és…
És belekapaszkodott az óra láncába.
– Te nyomorult, azonnal mondd meg, hogy
mi folyik itt! – krákogta.
Az óra megremegett. Megpróbált még ütni
kettőt vagy hármat, mielőtt a lába elé roskadt,
és egy halom apró aranyröggé morzsolódott.
Összeszedte őket, pont erre volt szüksége; ha
valahogy hasznot lehetne húzni ebből abszurd
beavatkozásból, akkor azt meg kell tenni.
Az irány most jól kivehető volt. Abszurd, igen,
ez a kulcs! Egy logika és józan ész nélküli világ
ez. És még így is tudni lehet, hogy az elmebaj
honnan ered. Valószerű képektől hemzsegett a
szürkeállománya: fókusz nélküli szemek, habzó
száj, a labirintus végén egy nyáladzó isten.
82 A térben tomboló káosz
080-083-porcayo.indd 82
Az utolsó lehetséges – és ezáltal szükséges
– út volt ez.
– Ráfaragtál, te idióta – morogta. Szavai
összemosódtak, egymásba csúsztak, ahogy a
mozdulatai is.
Az agya átváltozott egy számítógéppé. Kép-
letekből állt össze előtte a koherens világ.
A legközelebbi falhoz vetette magát, be se
csukta a szemét. Többféle lényt látott, ártókat,
angyaliakat, mesterségeseket, kaotikusakat,
amíg a fal mentén haladt.
Mindnek ellopta a lényegét.
Már nem hallatszott az ütemes rengés. Csak
egy mély búgás, haragos és melankolikus. A la-
birintus közepéről jött a Minótaurosz isten fáj-
dalmas hangja…
Ismét annyi idős lett, mint valójában, a ru-
hái maguktól kicserélődtek. Torreádor-öltö-
zék, posztó a jobb kezében, olyan hosszú kard-
dal, mint egy zászlórúd.
Egyetlen lendülettel rontott a labirintus kö-
zepébe.
– Rendezzük le egymás közt! – mondta a
Minótaurosz isten, aki igazgatónak volt öltöz-
ve, kopasz feje fénylett, és hibátlan fogsorral
mosolygott. – Felajánlom neked a világ összes
aranyát, a Szűzanya gyöngyeit, vagy amit csak
akarsz.
Alicia megrázta a posztót.
A Minótaurosz nem tudott ellenállni. Tá-
madott. Újra és újra, fáradhatatlanul. Olykor,
amikor megállt, hogy kifújja magát, rejtett
kincseket ígért, titkos szépségeket, mindenféle
ellenállhatatlan tulajdonságokat, teljes boldog-
ságot, életbölcsességeket.
Alicia úgy tett, mintha nem hallaná, és to-
vább hergelte. Csak az zavarta, hogy nem volt
se taps, se ujjongás. A végletekig kifárasztani a
Minótauroszt – ez lett a rögeszméje.
– Felfedhetem előtted a valóságot – érvelt a
bika-ember hibrid az utolsó roham előtt.
Alicia egyet rándított a kezén.
2018.12.18. 21:15:48

Mesterien tartotta a posztót, a döfés töké-
letes volt. A bikaember elesett, a kard nyele a
tarkó és a mar között meredt az égbe, kettéha-
sítván a gerincvelőt. Azonnal megbénult.
Alicia elméje kitisztult. Újra jól működött a
memóriája, és végre újra emlékezett arra, hogy
miért van itt. Kihúzta a kardot. Becsukta a sze-
mét, és a hideg acélra koncentrált, míg lézer-
szikévé nem változtatta.
A többi már gyerekjáték volt.
Kimerülten kelt fel. Elege volt a hivatásából.
Benjamín lassan szedegette le róla az elekt-
ródákat.
– Azt hittük, hogy nem fog sikerülni –
mondta, és szégyenében elpirult. – Megmen-
tette az Elnököt.
– És a világot! – egészítette ki Alicia, mi-
közben felegyenesedett, és az utolsó kábeleket
is kihúzta a csatlakozójából. – Pihennem kell.
Nem vagyok itt, ne kapcsoljanak át egyetlen
telefonhívást se, nem akarok már senki mást
fogadni… Legalább egy hónapig…
A földre ugrott, csupasz lábát bántotta a
hirtelen hideg. Teste felhevült a beavatkozás
közben, a mentális szolgáltatások kórházának
törvény által előírt overalljának védelme alatt.
Unottan ment végig a termeken, nem érde-
kelték a szabályok. Továbbra is utálta az átko-
zott betegeket, a családtagjaikat, és legfőképp
azokat a bürokratákat, akik körülvették.
Mindent otthagyott, és belépett a szobájába.
Elege volt abból, hogy ő a trauma-elimináció
szakértője, abból, hogy számítógépek és virtu-
ális valóságok segítségével patológiától duzza-
dó pszichékbe kell alámerülnie.
Kimerülten dobta magát az ágyra. Az óra
összekarcolt számlapjára nézett, és maga is
meglepődött. Háromórás beavatkozás! Az ren-
geteg idő, pihennie kell. Meglazította magán a
ruhát, és próbált kikapcsolni.
Valami miatt mégsem tudta magát átadni
a pihenésnek. Valami zavarta a bal oldalán.
A térben tomboló káosz
080-083-porcayo.indd 83
GALAKTIKA
2019. január
Bedugta kezét a dzseki zsebébe, és ahogy bele-
markolt, aranyrögöket húzott ki belőle.
Döbbenten nézte őket. Nem hitt a tulajdon
szemének. Ekkor eszébe jutott még valami, és
benyúlt a jobb zsebébe is.
Máris előtte termett a zseb korábbi tartal-
ma. Egy embernagyságú nyúl bontakozott ki a
szeme előtt, és azonnal támadott. A ruhát nem
lefejtette róla, hanem tépte az overallt és a bu-
gyit is ugyanazzal az ösztönnel.
Az áldozat minden elvárását felülmúlta.
Alicia érezte, ahogy szédül, miközben a ha-
talmas, csatlakozójának kapacitását jócskán
meghaladó erekció beléhatolt.
Teljes erőből felsikított. Rugdosta, megpró-
bálta eltaszítani magától a támadót, megpró-
bált eltávolodni ettől a fájdalmat okozó való-
ságtól; hányinger és élvezet ötvözete. Szeme
elhomályosult…
Legalább a hányás ne fröcskölne szana-
szét…
De Alicia másodszorra is az óra összekarcolt
mutatólapjára nézett. Hatalmas, antik ingaóra
volt, régi, mint maga a világegyetem. A lánca
úgy kanyargott, mint egy megfoghatatlan egér
farka, mely beleveszett a távolba, ahol elnyelte
a térben tomboló káosz…
Kállai Anna fordítása
Gerardo H. PORCAYO
Mexikói szerző, 1966-ban született. Matematikával
és fizikával kapcsolatos pályára készült, de aztán
megírta első novelláit, és a pályázati sikerek hatá-
sára meggondolta magát. Az egyetemen már nyel-
vészetet és irodalmat tanult. 1991-től jelentek meg
elbeszélései antológiákban és magazinokban.
Bemutatkozó regénye, a La primera calle de la
soledad 1993-ban óriási sikert aratott hazájában,
beindítva Mexikóban egy egész kiberpunk moz-
galmat. Azóta számos önálló kötete jelent meg, és
munkássága országos elismertséget szerzett szá-
mára. Magyarul most olvasható először.
83
2018.12.18. 21:15:48
 GALAKTIKA
2019. január
A 21. SZÁZAD
legnagyobb orvosi kihívása
A
Z EGY vagy több antibiotikum-
ra rezisztens szuperbaktériumok
evolúciója az egyik legnagyobb
fenyegetés, amivel az orvostu-
dománynak szembe kell néznie. Nincs olyan
orvosi vagy mikrobiológiai kongresszus, ahol
ne szerepelne ez a veszély a legégetőbb témák
között. Egyelőre vesztésre állunk velük szem-
ben. Nemcsak a felmérések eredményei, de az
előrejelzések is igen riasztóak.
Felmérések szerint a szuperbaktérium-
fertőzések száma és jelentősége is növekedett
2007 óta. Különösen aggasztó, hogy a legerő-
sebb, „végső lehetőségként” alkalmazott anti-
biotikumoknak – köztük a karbapenemeknek
– ellenálló baktériumfertőzések száma is nőtt.
Ezek az antibiotikumok a rendelkezésre álló
utolsó kezelési lehetőséget jelentik. Ha már
ezek sem hatásosak, akkor rendkívül nehéz,
sok esetben lehetetlen a fertőzés gyógyítása.
Szakértői becslések szerint a fertőzést
okozó baktériumok nagyjából 70 százaléka
már most is rezisztens legalább egy, a keze-
lésére általánosan használt antibiotikumra.
A kutatók megállapították, hogy a szuper-
baktérium-fertőzések nagyjából 75 százaléka
kórházi eredetű, ezeket nevezik egészségügyi
ellátással kapcsolatos fertőzéseknek.
Évente mintegy 33 ezer ember hal meg
Európában olyan fertőzésekben, amelyeket a
több antibiotikumnak ellenálló szuperbak-
tériumok okoznak. A világon csupán a keze-
lésnek ellenálló tuberkulózisban évente 250
ezren halnak meg. Ez nem csak közegészség-
ügyi probléma, a fertőzések okozta anyagi
84 Zöld jövő
084-085-zold.indd 84
terhek az influenza, a tuberkulózis és a HIV
együttes költségeivel vetekszenek.
Az előrejelzések még ennél is aggasz-
tóbbak. Európában, Észak-Amerikában és
Ausztráliában 2050-ig mintegy 2,4 millióan
halhatnak meg a szuperbaktériumok okozta
fertőzésekben. A becslések szerint Dél-Eu-
rópa országaiban a legnagyobb a kockázat:
Olaszország, Görögország és Portugália lesz
az élen a fertőzések okozta halálozási arányok
toplistáján.
Az összes vizsgált országban átlagosan 17
százalék volt az antibiotikum-rezisztens fer-
tőzések aránya 2015-ben, de jelentős különb-
ségek mutatkoztak az egyes országok között.
Törökországban, Koreában és Görögországban
hétszer akkora az arány (nagyjából 35 száza-
lék), mint Írországban, Hollandiában és Nor-
végiában, ahol a legalacsonyabb (5 százalék) a
ráta. Magyarországon 22,2 százalékot mértek.
Az alacsony és közepes jövedelmű orszá-
gokban már most magas az arány, és a becs-
lések alapján növekedni is fog. Brazíliában,
Indonéziában a fertőzések 40-60 százaléka
már most rezisztens. Ezekben az országokban
a fertőzésekkel összefüggő halálozási arány
növekedése 4-7-szer akkora lehet, mint az
OECD-országoké. Az OECD-országokban az
úgynevezett második és harmadik vonalbeli,
tehát a legfejlettebb és a leghatásosabb anti-
biotikumoknak is ellenálló fertőzések aránya
2030-ra 70 százalékkal növekedhet az előre-
jelzések szerint, a 2005-ös arányhoz képest.
Leginkább az egyévesnél fiatalabb gyere-
kek és a hetvenévesnél idősebbek vannak ki-
2018.12.18. 21:35:12

téve az antibiotikumoknak ellenálló fertőzé-
seknek, amelyek a férfiaknál nagyobb eséllyel
alakulnak ki, mint a nőknél.
2015 végén mutattak ki először kolisztin-
rezisztens baktériumot. Ez azért jelentős
horderejű, mivel a kolisztin nevű antibio-
tikumot csak akkor alkalmazzák, ha más
gyógyszerek már nem segítenek. Ha ez így
folytatódik, a világ kifogyhat a hatásos anti-
biotikumokból. A 2015-ös kínai eset után az
intenzív vizsgálat gyorsan kimutatott olyan
baktériumokat, amelyek Európában és Ázsi-
ában ellenállnak a kolisztinnek. 2016-ban
fordult elő először az Egyesült Államokban
olyan baktériumfertőzéses eset, amely ezzel a
gyógyszerrel szemben is ellenálló volt.
Hosszú évek óta gondok vannak az anti-
biotikumok kifejlesztésével, kevés a piacra
kerülő új szer. A WHO szerint 51, fejlesztés
alatt álló antibiotikum közül csak nyolc jelent
valóban ígéretes kezelési módot.
De egy új fejlesztés sikerrel kecsegtet.
Egy régi antibiotikum molekuláris szer-
Zöld jövő
084-085-zold.indd 85
GALAKTIKA
2019. január
kezetének módosításaival akarják felven-
ni a harcot a szuperbaktériumok ellen.
A  vankomicin hatóanyagú antibiotikum-
változat a laboratóriumi kísérletekben
ezerszer hatékonyabbnak bizonyult, mint
a régi hatóanyag. Három különböző módon
támadja meg a baktériumot, ezért az kevés-
bé képes elkerülni a gyógyszer támadását.
Az ultraerős antibiotikumot még most fog-
ják kipróbálni állatokon és embereken, de a
tudóscsoport reméli, hogy az új gyógyszer
öt éven belül készen áll az alkalmazásra, ha
kiállja a próbákat.
A tudósok attól tartanak, hogy ismét eljö-
het egy olyan kor, amikor az emberek a kö-
zönséges fertőzésektől és a kis orvosi beavat-
kozásoktól is félni fognak. Az antibiotikum
a gyógyítás alapja és legfőbb fegyvere. Az
orvostudomány és az emberiség nincs felké-
szülve egy antibiotikumok utáni, az azokat
nélkülöző korra.
Kovács „Tücsi” Mihály
85
2018.12.18. 21:35:13
 GALAKTIKA
2019. január
Önsötétítő
autóablakok
Hamarosan egyre több járműben találkoz-
hatunk olyan ablaküveggel, amely elektro-
nikus utasítás hatására képes elsötétedni
vagy kivilágosodni. A technológia egy két
üveglap között elhelyezkedő és egy elektro-
nikus vezérlőegységhez csatlakoztatott réte-
gen alapul. Ez olyan részecskéket tartalmaz,
amelyeket egy elektromágneses tér manipu-
lál: amennyiben nincs feszültség, véletlen-
szerűen helyezkednek el.  A rá eső fény nagy
részét elnyeli vagy visszatükrözi.  Amen�-
nyiben áram alá helyezik, az apró szemcsék
egy szempillantás alatt elrendeződnek, és az
üveg teljesen átlátszóvá válik.
A Continental cég Intelligent Glass Control
nevű rendszere az autók ablakaira lett kifej-
lesztve. A vezető utasítására vagy automata
üzemmódban is védhet a tűző naptól, a kocsi
belsejét rongáló UV-sugaraktól. De a tolvajok
sem látnak be az elsötétítve parkoló autóba.
Az intelligens rendszer alkalmas arra, hogy
mindig csak a nap felé eső ablakokat sötétítse
be. Egy körforgalomban akár egyiket a másik
után.
A legújabb fejlesztés a vonatok számára
készült, ahol az utasok sötétíthetik el gomb-
nyomással az ablakot.
86
086-098-galina.indd 86
– ...A bolygót alávetették terraformálásnak?
– Igen. Kevéssé kedvező körülmények.
– Konkrétabban.
– Elnézést. A civilizációval összeegyeztet-
hetetlen természeti közeg, B-szekund kate-
gória. Azaz, nincs veszélyes mikroflóra, de
van minden más egyéb... Instabil atmoszféra,
ráadásul valami tényező is, amit még min-
dig nem tudtunk kimutatni. Bármilyen fém
azonnal darabokra hullik tőle. Épp ezért...
– Ezért?
– Semmi sem maradt épségben. Csak fel-
tételezéseket gyárthatunk, hogy ők hogyan
kerültek oda. Leginkább valami szerencsét-
len menekültek leszármazottairól lehet szó,
akik a Zavargás idején elindultak a jobb élet
reményében. Voltak olyan esetek, amikor
az űrhajók a féregjáratokra, mondhatni, vé-
letlenül bukkantak rá. Vakon. És egy boly-
górendszerben találták magukat. Ennek a
valószínűsége egy a millióhoz. De nekik sze-
rencséjük volt.
– Szerencséjük volt. Folytassa!
– A fémeket el is lehetett felejteni. A pontos
műszereket szintén. Minden a darabjaira hul-
lott. Vagy ezt már mondtam?
– Mondta.
– De ők... Valahogy megoldották. Néhány
kisebb település. A keringési pályáról véletle-
nül láttuk meg őket. A tüzek miatt, érti?
– Tüzek?
–  Igen, a déli féltekén. Ott főleg erdők
vannak, az ő erdejük szinte nyüzsög az élő-
lényektől, igaz, ezek főleg a primitívebbek,
hidroidhoz hasonlóak, helyhez kötött és moz-
gó polipok, olyasfélék, mint az amőba. Sze-
rintem ezek mind egy és ugyanazon lények
különféle változatai, a fejlődés valamiféle cik-
lusa, mint a földi hidroidok esetén, nos...
– Direkt tér el a témától?
– Nem. Valószínűleg nem... Szóval, a tüzek.
Érthető módon légi felvételeket készítettünk,
2018.12.18. 21:34:44

NZ
BROIGA
CS szerző
díjas
HÁTRA SEM PILLANTVA
és amikor kiderült, hogy emberi településről
van szó, megdöbbentem. Elvégre itt nem kel-
lett volna embereknek lenni, érti?
– Mitől ilyen ideges? Bűntudata van?
– Nem.
– Nem számítottam rá, hogy idegenekre buk-
kanunk. Natan azt feltételezte, hogy ez lehe-
tetlen, és engem is meggyőzött.
– Lehetetlen idegenekre bukkanni?
–  Nem, nem erről van szó. Ezelőtt biztos
rájuk bukkantunk már, úgy értem, az embe-
riség. Nem is egyszer. Talán sokszor is.
– Sokszor?
–  Igen. Idehallgass, tökéletesen értem...
egyszerűen csak megismétled az utolsó frá-
zist, picit megváltoztatod, én meg belekapasz-
kodok, mintha egy támpont lenne, és folyta-
tom tovább. Nem túl bonyolult dolog.
–  Jobban szeretne egy ember-pszicho-
terapeutát?
Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 87
GALAKTIKA
2019. január
A terraformálás egy
különös bolygón
beláthatatlan
következményekkel
jár... Az ott talált
értelem nem biztos,
hogy emberi...
Marija Galina
– Nem... nem tudom. Néha úgy gondolom,
hogy... hogy az emberek eltűntek valahova.
Csak másolatok maradtak.
– Másolatok?
–  Nem, várj! Térjünk vissza az idegenek-
hez! Na szóval, Natan azt feltételezte, hogy
biztosan, viszonylag biztosan meghatároz-
hatjuk az értelem jelenlétét az emberszerűek-
nél, de...
–  Az értelem szintjét az anyagi kultúra
szintje alapján határozzuk meg.
– Te most a népszerű enciklopédiát idézed.
Egyáltalán nem. Az a helyzet, hogy az anyagi
kultúra olyasmi, mint egy mankó. Egy proté-
zis. Akkor van rá szükség, ha a kiinduló felté-
telek nem elegendőek egy faj életben maradá-
sához. Például a trópusi szigeteken az anyagi
kultúrát a minimumra csökkentették azért,
mert nincs rá szükség, érted? A természet
megad mindent, ami kell, az ember különö-
sebb erőfeszítése nélkül...
87
2018.12.18. 21:34:45
 GALAKTIKA
2019. január
– Az anyagi kultúra hiánya vagy fejletlen-
ség, vagy degradáció.
– Már megint ez a népszerű enciklopédia.
Attól, hogy gép vagy, még nem muszáj osto-
bának tettetni magad. Egy ideális esetben
még az ember viszonylatában sem tudjuk
százszázalékosan megállapítani, vad-e vagy
civilizált, érted? Mert az igazi civilizáció a
természettel és önmagaddal kialakított har-
móniát jelenti. Az, amit mi műveltünk ma-
gunkkal, az... rosszabb, mint egy bűntény...
hiba. Egy cinikus mondta ezt valamikor, igaz,
más okból kifolyólag.
– Térjünk vissza az állításaihoz! Natan...
– Igen, Natan azt feltételezte, hogy a nem
emberi civilizációk felismeréséhez nem
lesz sem természetes, sem mesterséges kri-
tériumunk. Még a régi Földön is – vegyük
például a hangyákat. Házat építenek, házi-
állatokat tartanak, eltemetik a halottaikat...
De hát nem tekintjük őket értelmesnek!
Miért? Mert ők a természet részei? Mert
nem beszélik a nyelvünket? Nem alkalmaz-
zák a terminusainkat? De hát mi meg az ő
nyelvüket nem beszéljük, az illatok nyelvét.
A  feromonok nyelvét. Egyszerűen nem ta-
nulhatjuk meg, fiziológiailag képtelenek va-
gyunk rá, akkor most mi legyen? Vagy ott
vannak a korallok. Ostoba polipok, semmit
sem csinálnak, csak ücsörögnek, és filtrál-
nak, de közben egész kontinenseket építenek
fel... Itt is voltak polipok. Egész erdőnyi po-
lip. Mit adtál be nekem?
– Nyugtatót csupán. Felment a vérnyomá-
sa. Idegeskedik.
– Nem.
– A biometria alapján viszont igen.
– Örülök, hogy még képes vagyok ideges-
kedni.
– Úgy érzi, hogy sérülékeny?
–  Nem... nem tudom... erre nem gondol-
tam, még...
88
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
086-098-galina.indd 88
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
•
– Szóval akkor a tüzek... először úgy gondol-
tuk, hogy vulkanikus aktivitás vagy erdőtűz.
Magas ott a páratartalom, mintha csak vízol-
datot lélegeznénk be, az elektromos aktivitás
is igen magas. Villámok. Egyenesen a földbe
csapnak, egyik csapás a másikat követi. De
amikor kivittünk egy szondát, kiderült, hogy
ezek települések. Emberek lakta települések.
Nagyon furcsának találtuk. Nem lenne sza-
bad itt lenniük, érted?
–  Hivatalosan az önök Szkennere fedezte
fel elsőként a féregjáratot?
–  Nos, igen... Hiszen nem is olyan rég
bukkant fel. Gyakorlatilag a szemünk láttá-
ra. De léteznek pulzáló féregjáratok, érted?
Először létezett a féregjárat, aztán bezárult,
és annyi... A Zavargás idején még nem voltak
hiperhajtóművek, és nem álltak rendelkezés-
re olyan berendezések sem, amelyek lehetővé
tették a féregjárat pontos bemérését, de elv-
ben mindig van arra lehetőség, hogy egyszer
csak lecsúszol. Mondtam már?
– Igen. Ez fontos magának?
– Mi a fontos?
– Az, ami a Zavargások idején történt.
– Nem... illetve... Az, amerre most tartunk,
keveseket tölt el örömmel, de az, ami akkori-
ban történt... ép ésszel fel nem fogható. Néha
hihetetlen, hogy az emberek képesek ilyesmi-
re. De képesek. Ez a helyzet. Épp ezért döb-
bentünk meg, szó szerint, amikor megláttuk
ezeket. Azaz, csak utána, amikor közelebbről
is megismertük őket. Eleinte csak arra gon-
doltunk: egy elvadult település. Nem tudni,
hogy került ide, kész csoda! Résen voltunk.
Senkiben sem bízhattunk. Az utasítások...
Sokáig vitáztunk, meg kell-e mutatnunk
magunkat. Készítettünk néhány felvételt a
keringési pályáról. Tulajdonképpen... arról
volt szó, hogy ez a bolygó terraformálásra al-
kalmas-e, és ezért... nekünk nem volt...
Hátra sem pillantva
2018.12.18. 21:34:48
 GALAKTIKA
2019. január

–  Nyugalom... számoljon el tízig... Csak
lélgezzen mélyen...
– Nos, igen. Nem voltak antropológusok.
Kulturológusok. Ki tudhatta...
– Kulturológusok?
– Nos, igen. Ritka foglalkozás. Az az em-
ber, aki a kultúrák fejlődésének sajátossá-
gait és törvényszerűségeit tanulmányozza.
A sajátját és másét is. De hát mostanában ki
tanulmányozza mások kultúráját, igaz? Mi
alapján? Natan... ő igyekezett... voltak vala-
miféle anyagai, tájékoztatói...
–  És mégis, ez a bolygó alkalmas volt
terraformációra, vagy sem?
– Elméletben igen. De csak elméletben.
A magas nedvesség miatt, az atmoszferi-
kus elektromosság, és még valami... vala-
mi tényező miatt, amit már említettem...
a kifinomult berendezésekre volt hatással,
elromlottak tőle. Minden járat után muszáj
volt újratelepíteni a szoftvert. Két-három al-
kalmanként pedig átválogatni a fémet. Min-
den egyes repülés veszéllyel járt – mi van, ha
nem száll fel az űrsikló? Még egy megálla-
podás is volt... Ha a sikló nem tér vissza, és
a csoport nem válaszol a hívásokra, akkor
egy óra múlva felszáll a pótjárat. Mert lehet,
hogy az emberekkel minden rendben van
– csak el kell hozni őket. A technika néha
cserbenhagyott. Nem az emberek. Általában
fordítva.
– Milyen tényező?
– Honnan tudjam? Kémiai hatóanyag. Va-
lami gomba. Penész, amely felfalja az ötvöze-
teket. Hogy lehetne meghatározni, ha hibásak
az analizátorok? Hiszen azok is kifinomult
műszerek, nem igaz?
– Terraformálás...

Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu Hátra sem+36 20 212 2201

pillantva 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 89
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

086-098-galina.indd 89 2018.12.18. 21:34:50

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2019. január
– Teljes tisztítással kellett kezdeni. Elpusz-
títani az agresszív bioszférát. Csak ezek után
lehetett valahogy boldogulni a többivel. Kü-
lönben vademberek kolóniáját kaptuk volna,
magatehetetlen és lesüllyedt vadakat...
– Vadakat?
–  Igen, itt megfogtál. Ezek az emberek...
ezek a telepesek... mulatságos módon egyál-
talán nem is voltak vadak. Igaz, eleinte ter-
mészetesen azt hittem... mindannyian azt
hittük. Nos, a régi Földön léteztek kiváló em-
beri példányok. Kimondottan a vad törzsek
körében. De ez érthető: a civilizáció valójában
egyáltalán nem segíti elő az emberi faj fejlő-
dését. A gyengéket őrzi meg. Emiatt, amikor
megláttuk őket, tulajdonképpen meg sem le-
pődtünk.
– Min nem lepődtek meg? Szépek voltak?
– Nagyon szépek. Illetve... nem is úgy, a
szépség különbözőféle lehet. Szabályosak
voltak. Arányosak. Egyikükről sem tudtuk
levenni a szemünket. Érted?
– Ez azért történt, mert meztelenek voltak?
Ez magának közömbös? Vagy nem?
– De nem voltak meztelenek. Viseltek vala-
mit. Valami növényi rostokból készült anya-
got. Az asszonyok fonták. A házakban rokkák
álltak. A szövet nagyon szép volt... nagyon
kifinomult. Mintha nem kellene sehova siet-
niük, mintha rengeteg idő állna rendelkezé-
sükre. Aztán kiderült, hogy így is van.
– Nem voltak meztelenek...
–  Feltételezed, hogy leginkább ez érde-
kel engem? Nos, igen, megkaptuk a képeket.
A  szonda repkedett felettük, amíg le nem
zuhant. Három kisebb település, mindössze
ezer-egynéhány ember. Kívülről... nos, káosz.
A polipok mocorgó erdeje, meg a különös gi-
gantikus fák, amelyeknek a szaporodáshoz,
mint kiderült, arra volt szükségük, hogy be-
léjük csapjon a villám, mert ezt szokták meg,
érted?
90 Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 90
– A szaporodáshoz...
–  Ez egy primitív csapda, hiába várod,
hogy belesétáljak. Mindegy. Települések.
Körülöttük kerítés. Rendezettek, a kerítésen
belül gondozott talaj. Kertek. Honosítottak
valami helyi, fehérjében gazdag növényeket.
Állatok nincsenek. Honnan is lennének? Csak
emberek. Vegetáriánusok, érted? És minden,
minden egyes ház, a felszínek minden apró
részlete – minden kidolgozott. Szeretettel és
gondossággal. Nem meglepő – ennyi szabad-
idővel. És a megfigyelések teljes ideje alatt
egyetlen agresszív megnyilvánulást sem lát-
tunk. Natan győzködött, hogy veszélytelenek.
Nem tudom. Ha valami veszélytelennek tű-
nik, az általában egy ravasz csapda. De Natan
végül meggyőzött. A saját felelősségére. Ki-
raktuk őt, mi pedig azonnal elstartoltunk.
És fentről figyeltük, hogyan megy be a kerí-
tésen... felemelt kezekkel, nehogy azt higgyék,
hogy... semmit se higgyenek! Teletömtük
antibiotikumokkal és mindenféle bakterio-
fágokkal, holott, mint mondtam, az ottani
közeg emberekre nézve nem ártalmas. Csak
a technikára káros. Emiatt szinte semmit sem
sikerült rögzítenie: a kamera, a diktafon, még
a kommunikációs kapcsolat is... szinte azon-
nal megsemmisült. Igaz, néhány dolgot sike-
rült eljuttatnia hozzánk. Ezért tudjuk, hogy
jól fogadták őt. Ők... az életük ugyanolyan
harmonikus, mint a megjelenésük. Lehet,
hogy emiatt gondolták azt, hogy Natan be-
teg. Hogy mi mindannyian betegek vagyunk.
Igyekeztek meggyógyítani őt, érted? A világ-
egyetem felépítéséről összetett koncepció-
val rendelkeztek, a filozófia számukra... esti
szórakozás, agytorna. Ja, és a legfontosabb, a
Szövetség nyelvét beszélték.
Archaikus volt, de meg lehetett érteni.
Akkor az jutott eszembe, hogy ez az ellenség
valamiféle csapdája. Mindenki ezt gondolta.
Mindenki, Natant kivéve. Őt elbűvölték az
2018.12.18. 21:34:50

emberek. És mivel ők maguk is azt bizonygat-
ták, hogy időtlen idők óta itt élnek, Natan azt
feltételezte, hogy a menekültek, illetve az elő-
deik, valóban a Szövetség nyelvét beszélték,
és akkor ez csak egy volt a számtalan nyelv
közül... De nem a legelterjedtebb. Meg aztán
mindenki tisztában van azzal, hogy a Szövet-
ség emberei – korcsok. A Zavargás ideje óta.
Akkoriban sokan dolgoztak genomokkal,
szinte felügyelet nélkül, és valami nem úgy
alakult... Ezek viszont – szépségesek.
Aztán kiderült, hogy a nyelvükből hiá-
nyoznak bizonyos fogalmak. Például a „gyil-
kosság”. Natan érdeklődni kezdett. Persze
érthető, soha nem kellett állatot leölniük a
húsáért, ráadásul konfliktusoktól mentesen
éltek, de ennyire konfliktusmentesen? Natan
tudakolózni kezdett. Ők meg egyszerűen nem
is értették, miről kérdezősködik. Ezek után
Natannak sikerült még egyszer kapcsolatba
lépni velünk – még azelőtt, hogy a berende-
zés végérvényesen tönkrement volna. És azt
mondta, hogy a szókincsükből hiányzik a
„halál” szó. Egyáltalán nem létezik, érted?
Natan... arra jutottunk, hogy biztosan
megőrült. Azt mondta, hogy megtaláltuk a
mennyországot. Az igazi, bibliai mennyorszá-
got, ahol nincs halál, nincs erőszak, nem vé-
res verítékkel kell megteremteni a napi bete-
vőt... Azt mondta, hogy ez a Jel. Az áldott hír,
csak meg kell érteni és el kell hinni. Hogy az
ember még nem teljesen reménytelen... hogy
Isten nem fosztotta meg a kegyeitől. Hogy,
bár kárhozatra vagyunk ítélve, léteznek olyan
emberek, akik megmenekülnek... Az ártatla-
nok... Nem is tudtuk, hogy vallásos, senkinek
meg sem fordult a fejében.
– Ártatlanok?
– Már megint kezded? Te vagy a szexre
rákattanva, nem én. Mindjárt nekilátsz az
elfojtott vágyak boncolgatásának. Honnan
lennének nekem elfojtott vágyaim? Natan
Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 91
GALAKTIKA
2019. január
valószínűleg tévedett, valamit nem helyesen
értelmezett... Ebben a témában nem igazán
jártas, egyikünk sem az...
– Szeretne beszélni róla?
– Fejezd be! Te magad provokálsz... Te
tereled erre a gondolataimat! Te nem is
pszichoterapeuta vagy, hanem... Tudom, hogy
ezt direkt találták ki, hogy mindannyiunkat
függő helyzetben tarthassanak, a bűntudat-
ra építhessenek, és arra, hogy nem vagyunk
teljesértékűek. De én nem vagyok ennyire
ostoba! Nem! Várj, én nem... Már megint mit
szúrtál belém?
– Az ön számára kellemetlen az a tudat, hogy
szexuális kapcsolatok létesítésére képtelen?
–  Eddig nem is gondoltam ilyesmire,
amíg... amíg Natan nem kezdett mesélni ar-
ról, hogy milyen remekül van náluk elrendez-
ve minden. A párok szabadon jönnek össze,
és együtt is maradnak... bármennyi ideig,
amíg jó nekik együtt... néha elválnak, hogy
mindkét fél tudjon egy kicsit egyedül is élni.
Ezek után vagy megint összejönnek, vagy egy
új párt alkothatnak. Vagy csoportot, ahogy
tetszik. Nincsenek tiltások, nincs idegeske-
dés. A gyerekeket az egész közösség neveli –
akármelyik házban álomra hajthatják a fejü-
ket, ott, ahol csak szeretnék, érted? Igaz, nem
sok gyerek van. Natan azt feltételezte, hogy ez
a lakosság számának a természetes megszo-
rítása. Hiszen nem tudják, mi az a betegség,
gyilkosság. És úgy tűnik, hogy az öregséget és
a halált sem ismerik. Igaz, ebben nem volt tel-
jesen biztos. Arra gondolt, hogy előfordulhat,
hogy ezek pusztán meg nem határozott fo-
galmak, esetleg tiltottak. Kell hogy legyenek
tiltott fogalmak, egy közösség nem létezhet
nélkülük. De náluk szinte nem is voltak til-
tások, nem volt rájuk szükségük. Igaz, voltak
bizonyos korlátozások. Általános emberi jel-
legűek. Ahogy Natan értelmezte, a vérfertő-
91
2018.12.18. 21:34:50
 GALAKTIKA
2019. január
zés nem volt jellemző. Persze ilyen-olyan for-
mában egymás rokonai. De elkorcsosodásnak
semmi jele sincs, ez az, ami igazán meglepő.
– Saját magát korcsnak tartja? Amiatt,
hogy biológiai módosításoknak vetették ma-
gát alá?
–  Nem értem, hogy miért, miért tereled
mindig erre a szót? Mindenkit, aki... minden-
kit, aki a távoli űrbe megy – legalább annyira
tisztában vagy ezzel te is, mint én. Máskülön-
ben... máskülönben konfliktusok lennének,
és gyilkosságok. Az ügy megsínylené. A nemi
hormonok... előidézik... a magas agresszió-
szintet.
– Nyugodtabban!
– Nyugodt voltam addig, amíg te...
– Térjünk vissza a telepesekhez! Ők...
–  Ó, náluk minden rendben volt. Semmi
dráma, semmi konfliktus. De miért? Hiszen
magas náluk a nemi hormonok szintje... a tesz-
toszteront „agresszió-hormonnak” is nevezik.
Azaz... igen, tudom, hogy már megint... Nem,
mi egyszerűen nem különösebben gondolkod-
tunk el ezen. Nem volt rá időnk. Az adatok
gyűjtésével foglalkoztunk, hogy... hogy meg-
hozhassuk a végleges ítéletet. Más szóval, hogy
mihez is kezdjünk ezzel a bolygóval? Érthető,
hogy kétségbeesetten keressük az új tereket,
főleg annak tudatában, hogy mi zajlik a már
benépesített világokban, de itt most az árról
volt szó. Pontosabban arról, mennyire kifize-
tődő. Hiszen ez a bolygó, finoman szólva is,
problémás. E miatt az ismeretlen tényező mi-
att – nem tudtuk kideríteni, mi volt az. És az
sem volt világos, hogy el tudjuk-e pusztítani
majd a tisztítás folyamán. Mert ha ez valami
biológiailag aktív vegyület, az egy dolog. Ha
viszont kémiailag, akkor egészen más, nem
olyan egyszerű semlegesíteni, érted? Igaz, vi-
lágos volt, hogy az ítélet nagy valószínűség-
gel az lesz, hogy kockáztatni kell. És ha már
így – hova tegyük a telepeseket? Helyezzük át
92 Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 92
őket valami civilizált világba? Több mint ezer
emberről van szó, a Szkennerre alig fér fel a
századrészük. Másfelől viszont egyszerűbben
is el lehetett volna intézni: áthelyezni őket egy
orbitális állomásra, aztán újrainstallálni. Ez
ráadásul nem is került volna ellentmondásba
a szokásos munkamenettel: az orbitális komp-
lexumot – repülő erődöt – elsőként szerelik
fel. Hiszen a Szövetség sem ostoba, egy ígére-
tes bolygót csak nem fognak beszántani. Más
dolog az, hogy lettek volna transzportálási ne-
hézségek – a technikát nem lehetne sokáig ott
tárolni, de erről már beszéltem.
Emiatt aztán gondjaink akadtak. A technikai
háttér miatt. Minden alkalommal rettegtünk,
hogy a hajó nem száll fel. A merítőkanál-mód-
szert alkalmaztuk, mármint metaforikusan,
vagyis leereszkedtünk, gyorsan összeszedtünk
mindent, ami a kezünk ügyébe került, és fel-
szálltunk, amíg... amíg egyben vagyunk. Min-
tákat vettünk – a talajból, a vizekből, az atmo-
szférából, mindenből... leginkább szondákkal,
de a szondák... nos, azok meg még gyorsabban
elhasználódtak. Mármint, gyorsabban, mint
az emberek. És az egyik ilyen kiszállás során
roncsokat találtunk. Ellepték már a polipok,
úgyhogy nem is jöttünk rá rögtön, mi is az való-
jában. Azután, amikor letisztítottuk, megláttuk
rajta a jelzést. A Szövetség hajója volt. Kiderült,
hogy már előttünk itt jártak.
A fém amúgy gyorsan pusztul arrafelé, de
egy korszerű űrhajó javarészt nem is fémből
készül. Kerámia... hőálló műanyag. Minden
arra utalt, hogy nem régóta van itt – ugyan-
akkor nem lehetett kideríteni, pontosan mió-
ta. Úgy húsz éve? Harminc? Ötven? Ki tudja.
Nagy valószínűséggel ugyanaz a tényező vég-
zett vele is, mint a mi műszereinkkel.
Hiszen tudod, hogy működik a Szövetség-
nél a felderítés. Jó, honnan is tudnád, elvégre
pszichoterapeuta vagy. Az űrhajóikon ellen-
tétes nemű legénység van szolgálatban. Fér-
2018.12.18. 21:34:50

fiak és nők. Nagy csoportokban – akár száz
ember. Úgy tartják, hogy ez segít megtartani
a pszichikai stabilitást – úgy értem, ennyi
ember. Valamilyen szempontból ez már nem
is igazán legénység, hanem szocium. Követ-
kezésképpen az űrhajóik a mieinkhez képest
hatalmasak. Ezért is találtuk meg.
Általában egy ilyen űrhajó leszáll a felszín-
re; egy igazi erődítmény, amelyet felszerelnek
mindenféle elektronikával, és csak ezután
kezdődik az igazi munka. Szemlátomást ők is
így jártak el; aztán a berendezések sorban el-
romlottak, meg mindenféle rendszerzavarok
jöttek, nyilván a kommunikácós kapcsolat is
megszakadt, ezért aztán ezt a hajót minden
bizonnyal eltűntnek nyilvánították. De a kér-
dés az – hova tűntek az emberek?
Igen, igaz, ez már jó néhány évtizeddel ez-
előtt történt. És? Akkor is biztos, hogy életben
maradt valaki.
2019/JAN/16-25 | FESZTIVÁL
FESTIVAL Minden, ami elmozdít.
NEXTFESZT_3
trafo.hu/nextfeszt-2019
Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 93
GALAKTIKA
2019. január
Magától értetődően kínálkozik a megoldás
– menedéket kérni az egyik településen. Befo-
gadták volna őket; hiszen Natant is befogadták.
De nem tették meg ezt a lépést. Miért nem?
Vagy... megtették?
A helyiek azt bizonygatták, hogy itt élnek
már időtlen idők óta. Nos, világos, hiszen a
Zavargás óta eltelt már jó sok idő. Semmi-
féle pontos információjuk nem maradt meg
arról, hogyan is kerültek ide – nem megle-
pő, minden ilyen jellegű információt elekt-
romágneses hordozón őriznek, és hát azok
mentek tönkre legelőször. Papír? Valószí-
nűleg elő lehet állítani, de az sem maradt
volna épségben ilyen mértékű páratartalom
mellett. Szerintem egyáltalán nem is voltak
archívumaik. Még írásbeliség sem létezett.
Illetve nem... Már említettem, hogyan szó-
rakoztak esténként. A filozófiájuk forma-
lizált volt. Matematizált. Valami összetett
93
2018.12.18. 21:34:51
 GALAKTIKA
2019. január
matematikai teorémákat bizonyítottak egy-
másnak, pusztán kedvtelésből... valamiféle
szimbólumok segítségével, amelyeket ők
maguk találtak ki.
A legendák szájról szájra terjedtek. Azt
mesélték, hogy ők valamikor a csillagokról
repültek ide. Vagy az elődeik... A Szövetség
nyelvében számos agyafúrt igeidő létezik, ez
meg ráadásul az archaikus formája. Valójá-
ban elég nehéz volt őket megérteni – de ezt
már mondtam.
Natan igyekezett.
Szóval, arról, hogy itt zuhant le a Szövet-
ség űrhajója, gyakorlatilag semmiféle infor-
mációt nem őriztek meg. Nem, mi voltunk
az elsők, akik sok-sok év múltán eljutottunk
ide. Nem, előttünk semmiféle idegen nem járt
erre. Soha.
Ezt bizonygatták.
Natan nem hitte, hogy képesek hazudni.
Ő... ő el volt tőlük ragadtatva, a tökéletes-
ségüktől, a végtelen kedvességüktől, az ő...
Mondom, elment az esze.
Én viszont azt gondoltam, hogy hazudnak.
Ha nem mondanak semmit azokról, az ide-
genekről, annak oka van. Milyen ok? Tegyük
fel, nem akarták, hogy tudomást szerezzenek
róluk a Szövetség területén. Vagy bárhol. Egy-
szerűen csak megsemmisítették az egész ex-
pedíciót. Hidegvérrel legyilkolták őket. Nem?
De hát a Szövetség űrhajója akkor sem tu-
dott felrepülni, egy haszontalan fém- és ke-
rámiakupaccá vált. Vagy... az is lehet, hogy
amikor az űrhajó leszállt a bolygóra, akkor
ez a tényező, ez a szerkezet-pusztító még nem
létezett? Vajon mennyire voltak birtokában
ők, a telepesek a biotechnológiának? Nem
tudjuk. Valami egészen döbbenetes zöldsé-
geket termesztettek, de ezt is mondtam már,
vagyis nem zöldségek voltak, nem is tudom,
Natan úgy vélte, hogy ennek a kultúrának a
külvilágban nincs is megfelelője. De hát hon-
94 Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 94
nan tettek rá szert? A helyi flóra és a sikeres
szelekció keveréke? Vagy... géntechnológia?
Hogy sikerült visszaverniük az agresszív, fék-
telen helyi élet nyomását?
Ők maguk meg... Annyira szépek, olyan
egészségesek! Natan azt mondta, hogy nem
ismerik az öregséget. Lehetséges. És a halált?
Nem tudom, szerintem ez inkább mese. Ilyen
nem létezik.
Akkor minden a helyére került. Féltek at-
tól, hogy megtalálják őket. Amikor a Szövet-
ség űrhajója leszállt a bolygóra, elpusztították
a legénységet. Aztán a laboratóriumban azo-
nosították ezt az izét, az x tényezőt, bárhogy
is nevezzük. Azért, hogy ha még egy űrhajó
leszáll a bolygóra, ne tudjon hazamenni.
Soha.
Csakhogy a mi Szkennereink más rendszer
alapján működnek. Nem szállnak le a felszín-
re, hanem pályán maradnak. Ezzel nem szá-
moltak. De akkor is... hogy lehetne feltárni egy
bolygót, ha a berendezések állandóan elromla-
nak? Nem szerencsésebb-e békén hagyni?
Így gondolkodtak. Bizonyára.
De azt nem tudták elképzelni, hogy ne-
künk mennyire kétségbeesetten szükségünk
van az élettérre. Főleg most, hogy a Szövet-
ség... á, mindegy!
– Bűntudatot érez?
– Mintha elátkoztak volna, igen. Nem. Nos,
igen, ők gyakorlatilag gyilkosok. Képmutató
gyilkosok. Olyanok, mint mi, csak... rosszab-
bak. Mert másnak adták ki magukat, érted?
Mindenképp be kellett fejeznünk a munkát...
– A képmutatás miatt kellett őket megbün-
tetni?
–  Azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk,
és nem azért, hogy bíráskodjunk. Hogy mit
műveltek a Szövetség hajójával, minket nem
érint. Másfelől viszont... ez azt jelentette,
hogy ők korántsem békés, nyíltszívű nép.
És azt is, hogy valószínűleg a legfontosabbat
2018.12.18. 21:34:51

rejtik el előlünk... a saját erejüket. Hogy ők
veszélyesek. Akkor elrepültem, hogy össze-
szedjem Natant. Kevés idő állt rendelkezé-
semre – ahogy már említettem, nem lehet
sokáig lent maradni a talajon. Ahogy fogad-
tak engem, az olyan... semmilyen volt. Szívé-
lyesen, de semmi több. Elkísértek Natanhoz
– ő egy különálló kunyhóban lakott, amit
direkt neki építettek, hogy így kényelmesebb
legyen, és ott... egy biológiai labort igyeke-
zett kialakítani, el tudod képzelni? Se egy
pontos műszer, még csak egy mikroszkóp
sem... mint a sötét időkben.
És nem volt hajlandó eljönni. Addigra már
kialakította a saját elméletét. Nem nehéz kita-
lálni, mifélét.
Azt mondta, hogy nagy valószínűséggel
nem a telepesek hozták létre az x tényezőt,
hanem az x tényező hozta létre őket. Hogy
nemcsak a műszerekre van hatással, hanem
az emberekre is. Hogy pont ők... a Zavargás
idején menekülni kényszerülő emberek ke-
rültek több generáció során a hatása alá, de
lehet, hogy egyetlen generáció is elég volt...
az x tényező a szimbiótájukká vált. Bizonyos
mértékig a teremtőjükké. Ez... tönkretette a
berendezéseket, elpusztította a civilizációt,
ráadásul módosította a genomot. És az tör-
tént... ami történt. Mennyország a földön.
Natan... azt követelte, hogy tiltsuk meg a
terraformációt. Azt mondta, hogy ez az utol-
só esélyünk, az emberiség utolsó esélye. Mert
megsemmisítjük ezt a világot, ezt a közeget,
és egyben az x tényezőt is.
Ő meg akarta őrizni. Meg akarta hatá-
rozni.
– Tudat alatt félt attól, hogy ez sikerülhet
neki? Nem akarta, hogy a saját organizmu-
sukba beavatkozhasson, igaz?
– Nem. Egyáltalán nem erről van szó. De
igyekeztem logikusan gondolkodni. Ha meg-
határozzuk ezt a tényezőt... Ha a Territórium
Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 95
GALAKTIKA
2019. január
összes világában elterjed... Akkor ezek már
teljesen más világokká válnak. A civilizáció
összeomlik. Az a formája, amelyben most lé-
tezik, összeomlik. Az orbitális űrállomások, a
precíz technológiák, a kozmikus repülések...
hiszen nem kényszeríthetjük ezt az izét, hogy
szelektíven hasson, kizárólag az emberek-
re. Korrigálja az embereket, és megsemmisít
minden mást. És a Territórium helyett csak
egy nagy falut kapunk. Számtalan falut. Bé-
kés, szép és konfliktusmentes lakókkal. És
akkor a Territórium földjeire leszállnak a Szö-
vetség űrhajói. Vagy lehet, hogy le sem száll-
nak, csak a keringési pályáról perzselnek fel
mindent, mi meg még védekezni sem tudunk.
Natan... úgy vélte, hogy ez egy megenged-
hető kockázat. Hogy a legfontosabb – az em-
beriség megmentése. Nézd meg, hogy néznek
ki, mondta nekem, és zokogott, miközben
megragadta a kezemet. Hogy nézünk ki mi
mindannyian. Nézd, hogy megnyomorítot-
tak minket, mivé váltunk... a közösség javá-
ra? Hát, átkozott legyen az a közösség, amely
ekkora áldozatot követel a saját polgáraitól!
És mi most...
– Nyugodtabban...
– Igen. Nem én, hanem ő. Ő mondta, hogy
ez a remény. Egy ígéret. Ez egy jel, hogy az
emberiség... harmóniában élhet, és boldo-
gan... Azt mondta, hogy a bolygót karantén
alá kell helyezni, be kell zárni...
Én meg mondom neki, rendben, de mi lesz
a Szövetség űrhajóival?
Ha azok is eljönnek ide? Aztán alkalmaz-
zák a felperzselt föld taktikáját, és egyszerű-
en mindent csírájában megsemmisítenek? És
ha az egész szektor, a stratégiai szempontból
fontos szektor az övék lesz? És Natan, hogy
magyarázod azt, ami ott a fedélzeten történt?
Hova tűnt a legénység? Ezek az érvek nem
melletted szólnak.
Ők gyilkosok, Natan.
95
2018.12.18. 21:34:51
 GALAKTIKA
2019. január
Ő meg erre azt mondta: egyáltalán nem.
Meggyőződése volt, hogy a legénység egysze-
rűen csak... transzformálódott. Beleolvadt a
közösségükbe. A területek újrafelosztása, a
mi egész huzavonánk... számukra már csak
üres zaj, nekik ez már nem fontos, mert in-
kább fel sem fedik magukat. Vagy talán...
egyszerűen csak megfeledkeztek arról, kik ők
valójában, és inkább nem is idézik fel. Az is
lehet, hogy téged a Szövetség egykori polgára
kísért ide hozzám, sosem tudhatod.
Mondtam, Natan, találkoztál már egyálta-
lán a Szövetség állampolgáraival? Láttad már,
hogy néznek ki? És ez nem propaganda, hi-
szen sikerült foglyokat ejtenünk... A kis kísér-
leteik olyan elképesztő módon megsértették a
genetikát, hogy...
Nos, igen, mondta erre ő, pont ez a lényeg.
Rájöttem, hogy azt reméli, hogy ez a té-
nyező... hogy ez a tényező visszaadja neki
az elveszített férfiasságát. Visszaadja neki a
teljesértékűséget. Olyan volt, mint egy meg-
szállott, felesleges volt vele beszélni. De én
megpróbáltam. A kötelességről beszéltem,
arról, hogy minden ember – nem pusztán
ember, hanem a közösség része. Hogy a vá-
lasztóvonalon, a határon állunk, ezért viszont
fizetnünk kell. Mondtam neki, hogy szedelőz-
ködjön. Ő zokogott, és a lábaimnál fetrengett.
Szó szerint.
Jó kis agymosást végeztek nála.
Azért, mert ezt a tényezőt, még ha létezik
is, azaz, ha tényleg korrigálta az embereket, és
nem csak a műszereket tette tönkre, ezt akkor
sem lehet meghatározni, érted? Hogy tudnád
meghatározni és tiszta formában kivonni,
ha képes bármilyen tartályból kiszivárogni?
Hogy lehetne vele dolgozni, ha a berendezést
azonnal egy halom haszontalan lommá vál-
toztatja? A keringési pályán kialakítottunk
egy karanténszerűséget, egy steril tartályt,
sugárkezeltük a burkolat minden egyes ré-
96 Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 96
szét... és mégis rettegtünk. Igaz, a planetáris
atmoszféra határain túl elvileg nem volt már
hatása. Elvileg.
– Ne csinálja ezt!
– Mit?
– Tudom, hogy mire készül, én...
– Mindent letörölni, igen. Azért, mert az,
amit mindjárt mondok...
– Nem fogok tudni magával dolgozni. Nem
állnak majd rendelkezésemre adatok. A sze-
mélyes profil...
– Velem nem kell dolgozni. Nekem csak
beszélnem kellett valakivel. És kénytelen le-
szel végighallgatni, mert... nincs más, aki ezt
megtegye. Főleg ezért, erre te magad is rájöt-
tél. Az a rendszerzavar a számítógépekben...
Amikor a sugárzók spontán módon műkö-
désbe léptek, maguktól... és a kegyetlen su-
gárzás... Hiszen a terraformáció elsősorban
egy megtisztítás. Legalábbis az első fázisban.
Ahhoz, hogy kiadhassák ezt az utasítást,
legalább három védelmi szintet kell feltörni.
De ki tudhatja, mire is képes valójában ez
az x tényező... mit művel az elektronikával.
Megfertőzhetett-e minket minden elővigyá-
zatosságunk ellenére? Elvileg igen. És be tud-
ta kapcsolni a sugárzókat... szintén... elvileg.
Mert hivatalosan senki sem adott ki ilyen pa-
rancsot. Csak... a védelem szintjei megadták
magukat, és a rendszer spontán beindult.
Hát így.
Ne is kérdezd tőlem, érzek-e bűntudatot!
Egy ilyen csapdában, amelybe mi magunkat
kergettük bele... volt-e előttem választási le-
hetőség? Főleg, hogy meggyőződésem – nem
a teljes igazságot láttuk, és nem is csak egy
részét. Azt láttuk, amit látni akartunk. Azt,
amit megmutattak nekünk. A dekorációt.
Már említettem, hogy nem vagyunk képe-
sek felismerni az idegen értelmet, még akkor
sem, ha belebotlunk. A hangya analógiája
alapján. Hangyák, mármint. De ez nem jelen-
2018.12.18. 21:34:51

ti azt, hogy egyáltalán nem figyelünk a han-
gyákra. Hiszen tanulmányozzuk őket, nem
igaz? Persze nem teljes erőbedobással, és nem
is reménykedünk kapcsolatfelvételben, vagy
megértésben. Csak tanulmányozzuk őket. De
nem kutatjuk a hangyák viszonyát az embe-
rekhez – mi végre? De hogy milyen viszony-
ban állnak egymással – az egy másik dolog.
Hogyan... mozgatják a kis antennáikat, ho-
gyan váltanak egymás közt jelzéseket, képe-
sek-e absztrakt fogalmakra – hogy lehetne ezt
megtudni? Csak ha rákényszerítesz egy han-
gyát arra, hogy kommunikáljon a másikkal.
Ebben a helyzetben az a leghatékonyabb
megoldás, ha létrehozunk egy mesterséges
hangyát. Hogy mi őt tanulmányozhassuk, ő
pedig a társait. Hogy kommunikáljon velük.
És ha sikerülne ilyet létrehoznunk, ő lenne a
tökéletes hangya.
Miért?
Pusztán azért, mert a mesterséges konst-
rukciók létrehozása során az ember a tökéle-
tességre törekszik. Nagy pazarlás az eltérések
reprodukciója.
Úgy gondolom, hogy amikor a Szövetség
űrhajója valóban leszállt erre a bolygóra, a le-
génység... mielőtt meghaltak volna, lehet, hogy
egyszerűen csak betegségtől, vagy öregségtől,
amitől meghalnak az emberek, akik nem túl
egészségesek, és egy idegen környezetben ta-
lálják magukat technika és védelem nélkül... ez
a legénység volt a modell, a prototípus...
Olyan modell, amely alapján ez az idegen
értelem... hogy felfogja, mi a fenét csinálunk
mi itt, meg kik is vagyunk valójában, kiépí-
tett egy ideális hangyabolyt... Hiszen ahhoz,
hogy megépítsünk egy hangyabolyt, annak
minden eltérésével, minden hibájával együtt,
amelyek előfordulhatnak a hangyáknál, úgy
tudom, hogy lehetnek hajlamaik a közössé-
gi öngyilkosságra, vagy kábítószer-függő-
ségre, azt olvastam, hogy valami bogarat, a
Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 97
GALAKTIKA
2019. január
lomechusát önként hazacipelik a saját ottho-
nukba, azok meg... á, nem fontos. A nem ide-
ális hangyaboly kiépítéséhez hangyának kell
lenni. Érthető, nem? Mi gyengék vagyunk
ahhoz, hogy létrehozzunk egy olyan hangya-
bolyt, ahol minden egyes alany defektes... és
mégis működőképes... szétterjednek a föld
felszínén... más hangyabolyokat hoznak lét-
re... érthető, ugye?
Azok a polipok...
Vagy valami más? Az, ami most egy halom
rothadó maradékká változott az erdőkkel,
a három generációnyi emberrel, Natannal
együtt...
Nem gondolom, hogy ennek, bármi is le-
gyen, sikerült minket megérteni. Az ő mo-
delljei ehhez... túl jók voltak. Racionális ala-
pon hozta őket létre – honnan is ismerhetné
az eredendő bűnt? A bűntudatot? A kisebbsé-
gi komplexust? Azt, hogy mi teszi emberré az
embert, mert más emberek nincsenek, tehát
nem is lehetnek.
Megkérdezheted, hogy minek kellett en-
nek szétrombolnia a technikánkat?
És mi vajon miért pusztítjuk el a hangya-
bolyt, amelyet meg akarunk figyelni?
Minimalizálnia kellett volna az akadályo-
kat, és kész. Elválasztani a fontosat a jelenték-
telentől. Mi az, ami veleszületett, mi az, ami
tanult... Hogy lehet ezt megállapítani? A leg-
egyszerűbb, ha minimalizáljuk a véletlen
tényezőket. Az anyagi kultúrát. Kirángatjuk
magunkat a mechanikus páncélunkból.
Egyszerű, nemde?
De csak nem tudtam Natannal megértetni.
Hogy az ő ideális emberei másolatok csu-
pán. Élethű másolatok. Honnan is lenné-
nek itt betegségek, öregség? Az, aki ezeket
lértehozta – alkalmatlan, nem minőségi,
hibás minták alapján –, igyekezett a rendel-
kezésére álló anyagból a legjobbat kihozni.
A betegségeket és az öregedést egyszerűen
97
2018.12.18. 21:34:51
 GALAKTIKA
2019. január
a genom meghibásodásának tekintette. És
eltávolította, csakúgy mint az összes többit.
Ráadásul a szociális mechanizmusokon is
javított egy kicsit. A bennünk rejlő biológi-
ai programokat ő is... ellentmondásosnak...
helytelennek vette... de hiszen valóban ellent-
mondásosak... és helytelenek... hogy is sikerül
nekünk ebben a káoszban lavírozni? Magam
sem tudom. És te sem. Te csak egy mecha-
nikus pszichoterapeuta vagy, egy gép, amely
képes reagálni a kulcsmondatokra.
Nos, ami a bűntudatot illeti.
Gyilkos vagyok?
Nekünk, terraformátoroknak ez nem új-
donság. Mást sem csinálunk, csak megsem-
misítjük a számunkra nem megfelelő életet.
Az értelmes életet? Honnan tudhatnánk,
hányszor pusztítottunk el értelmes életet,
így, mellékesen, csak azért, mert nem tudtuk
megkülönböztetni bármi mástól?
És én megöltem egy embert is. Natant. Ő...
nem volt hajlandó eljönni, azt mondta, hogy
osztozik a sorsukban – azt hitte, hogy elszál-
lítjuk őket az orbitális űrállomásra, néhány
fordulóval... aztán vissza is hozzuk őket, a föl-
di jellegű virágzó bolygóra.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerült
volna. Az űrsiklók nem bírták volna ki – a tech-
nika már a végét járta. Aztán... ki engedte volna
meg? Én magam nem. Hiszen nem zárható ki az
a variáns sem, hogy mindannyian hordozói an-
nak a bizonyos x tényezőnek. Fertőzöttek.
Igen, radikálisan javított volna az emberi-
ségen. Ugyanakkor el is pusztította volna. Hi-
szen az emberiség – az ő gépezete. Agresszió,
törekvés... hogy kitágítsák a teret, törekvés a
terjeszkedésre. Még ha a hozzájuk hasonlóak
rovására is. A mi rovásunkra.
Én mégis úgy gondolom, hogy nem embe-
rek voltak. És akkor...
Akkor én...
Nem, várj!
98 Hátra sem pillantva
086-098-galina.indd 98
Tudom, mit csináltam.
Meghagytam az embereknek a reményt.
Mert megvannak Natan jelentései. Anya-
gok. A keringési pályáról készített felvételek.
Ott, ezeken a képkockákon, ezekben a fáj-
lokban rejlik a bizonyíték arról, hogy az em-
beriség... hogy az emberek valóban csodálatra
méltóak. El tudják érni a halhatatlanságot.
A fizikai tökéletességet. Képesek békében élni.
És most, amikor azokból, akik odalent van-
nak, nem marad semmi, csak egy zavaros le-
genda... amikor a genetikusaink, a szociológu-
saink találgatni fogják – hogy is lehetséges ez?
–, hogy ha hamarosan lehetséges, akkor hogy
lehetne ezt megismételni? Reprodukálni?
Ha nem is azonnal... akkor majd csak va-
lamikor... én... én egy elhasznált anyag va-
gyok. Mi mindannyian elhasznált anyagok
vagyunk.
És feltételezem, hogy valamikor, elég ha-
mar, ezek az adatok eljutnak a Szövetséghez.
Kiválóan megszervezett felderítő rendsze-
rük van, nem igaz?
Egri Zsuzsanna fordítása
Marija Galina további írásai olvashatók
e havi számunk XL-változatában.
Marija GALINA
Orosz író, költő, műfordító, 1958-ban született.
Az ogyesszai egyetem biológiai fakultásán vég-
zett, tengerbiológiai specializációval. Expedíci-
ókban is részt vett, egy ideig a norvégiai Bergen
egyetemén dolgozott. Az 1990-es évek elején
kezdett publikálni, először verseket, majd prózá-
kat is. Az SF terén 1997-ben mutatkozott be első
regényével, a Vremja pobjezsgyonnühhel, me-
lyet Makszim Golicin álnéven jegyzett. Ez rögtön
helyezést ért el az új szerzőket jutalmazó Aelita-
díj kiosztásakor. Azóta körülbelül tíz regénye je-
lent meg. Magyarul eddig a Galaktika 342-343.
számában olvashattuk egy kisregényét.
2018.12.18. 21:34:51
 GALAKTIKA
2019. január

Képeskönyv-invázió

R
OBERT A. HEINLEIN, a Hugo-
díjas író nevéhez olyan fantasz-
tikus könyvek fűződnek, mint
A Hold börtönében, az Ajtó a nyár-
ba és a Csillagközi invázió. Utóbbi 1959-ben
jelent meg eredeti nyelven, majd több ízben
magyarul is kiadták, legutoljára 2013-ban.
Heinlein és könyvei a saját korában nem voltak
igazán elismertek komoly és összetett törté-
netei miatt. Szerencsére mostanra ez megvál-
tozott, Heinlein könyvei közelebb hozták az
átlagolvasókat a sci-fi világához, és kézzelfog-
hatóbbá tették a tudományos fantasztikumot.
Mostanra a Csillagközi invázió egyike lett a
sci-fi klasszikusoknak. A 2018-as év végén,
Angliában pedig egy új, díszdobozos illusztrált Hickman a Csillagközi invázióhoz hét ké-
kiadás jelent meg belőle. Az egyik leghíresebb pet készített, ezek közül kettő dupla oldalas.
sci-fi és fantasy illusztrátor, Stephen Hickman Egy interjúban elmesélte, hogy életében elő-
készítette a rajzokat a kötethez, amelyet a Folio ször még a középiskolai könyvtárból vette
Society jelentetett meg, és 50 fontért kapható. ki a könyvet a 60-as években. A kötet abban
Stephen Hickman, a könyv illusztrátora az időszakban rendkívül komoly politikai
1949-ben született, és már negyven éve van a témákat is boncolt a maga módján – gon-
pályán. Ez idő alatt 425 borítót tervezett kü- doljunk csak a vietnámi háborúra, ami még
lönböző fantasy és sci-fi regényekhez, továbbá javában zajlott –, de Heinlein könnyed, ma-
előszeretettel készít illusztrációt és szobrokat gával ragadó stílusa és logikája élvezhetővé
Asimov, Lovecraft, Tolkien és Ursula K. Le tette még egy tinédzser számára is. Mikor a
Guin történeteihez is, hogy csak a legnagyob- kiadó megkereste a díszdobozos kiadás ötle-
bakat említsük. Hickman képeinek különle- tével, Hickman többször elolvasta a könyvet,
gessége a színkezelés: nagyon élénk színekkel mígnem kívülről fújta, közben a kötetének
dolgozik, elsősorban olajfestéket használ, és margójára már kis vázlatokat készített, és a
a regények stílusához alakítja a rajzait. A sci- számára legizgalmasabb részeket készítet-
fik általában letisztultak, éles kontúrokkal, te el festmény formájában. A tervezés során
ezzel szemben a fantasy-képek már inkább próbált arra is ügyelni, hogy a képekben
hasonlítanak a preraffaelista stílushoz, ahol a meglegyen a retro-érzés, hiszen egy 1959-ben
hitelességet és pontosságot háttérbe szorítja a íródott könyvről beszélünk, és szerette volna
szép összkép. A 90-es években egy Hugo-dí- visszaadni azt az időszakot a rajongóknak is.
jat, valamint négy Chesley-díjat is neki ítéltek
sci-fi képeiért. Gricman Kata
Intelligens dizájn 99

099-ID.indd 99 2018.12.18. 21:33:18

 GALAKTIKA
2019. január

ÚJRA A MARSON
2
018. NOVEMBER 26-án, hét­
fő este, közép-európai idő sze-
rint néhány perccel 21 óra előtt
érkezett meg kétéves marsi
küldetésére az InSight űrszonda a vörös
bolygóhoz. A szonda tervezése a NASA Jet
Propulsion Laboratory (Kalifornia állam,
Pasadena) vezetésével folyt. Az űreszköz
közel 7 hónapnyi, 483 millió kilométeres
utazást követően érkezett meg bolygó-
szomszédunkhoz. Kijelölt leszállóhelye az
Elysium-síkság (Elysium Planitia) terüle-
A küldetés hivatalos logója
tén található, nem messze egy néhány évvel
korábbi marsi szonda, a Curiosity tartózko- magyar műhold, a Masat–1 is volt. Arra azon-
dási helyétől. A leszállást követően néhány ban még nem volt példa, hogy ezek a parányi
perccel később már a földi irányítóközpont űreszközök elhagyták volna bolygónk köz-
meg is kapta az első fotókat a leszállási hely vetlen környezetét. A mostani küldetés ebben
környékéről. Az első fotók a leszállás során is egyedülálló, hiszen ez az első olyan alka-
felvert por által némileg homályos és por- lom, hogy ezek a parányi szondák elhagyták
szemcsékkel kitakart képek, amelyeken jól a Föld környezetét. A kisméretű űreszközök
kivehető a horizont, a kékes színezetű mar- napelemszárnyakkal lettek felszerelve, a tér-
si égbolt és a jellegzetesen vörös felszín. beli tájolásukhoz pedig parányi lendkerekek
A leszállóegység azonban nem egyedül is helyet kaptak rajtuk. A megfelelő pozíció és
utazott. Az őt szállító Atlas–5 hordozórakéta orientáció eléréséhez pedig kisméretű, hideg-
még két CubeSatot is rejtett, a MarCo küldetés gázos hajtóműrendszerrel is felszerelték őket.
keretein belül. Mint az talán közismert, Föld Maga a küldetés egyfajta főpróbaként is fel-
körüli pályára már több mint 900 CubeSat fogható, elsődleges célja ugyanis annak bebi-
indult az elmúlt 15 évben. Többségük a leg- zonyítása, hogy a nanoműholdas technológia
kisebb – egy egységes (10×10×10 cm-es koc- a távolabbi égitestek körül is működőképes
ka alakú, 1 kg-os) – CubeSat, amilyen az első lehet. A két CubeSat az InSight landolásánál
mindezt be is bizonyította, ugyanis az elvá-
A felbocsátás pillanata
rásoknak megfelelően fogta a leszállóegység
rádiójeleit, majd felerősítve továbbította azo-
kat a Föld felé.
A leszállóegység elsődleges feladata a
Mars belső szerkezetének vizsgálata lesz.
A korábbi marsfelszíni űreszközök, úgymint
Fotó: JPL

a Curiosity, az Opportunity és a Spirit már

sok információval látták el a kutatókat a fel-
100 Obszervatórium

100-101-obszervatorium.indd 100 2018.12.18. 21:32:39


színi formációkkal kapcsolatban. Az InSight
célja, hogy mélyebbre ásson, így a felszín
után a belső szerkezetről is adatokhoz jutha-
tunk. Küldetése során az eszköz különböző
kísérleteket végez majd a bolygó tektonikai
aktivitásával és a meteoritbecsapódások
hatásaival kapcsolatban. A talajvizsgálat so-
rán két eszköz lesz komoly segítségére: egy
lefúrható hőérzékelő és egy igen érzékeny
szeizmométer, mely a marsrengések hatásait
hivatott vizsgálni.
Az InSight leszállásakor 2018. november
26-án a DLR (Német Légügyi és Űrkutatá-
si Központ) eszközét, a HP3 hőszondát a
Mars felszínére fogja helyezni. A vakondnak
(mole) is becézett szonda ezután a felszín
ütögetésével beássa magát, maga után vonva
egy kábelköteget. A hőmérséklet-érzékelé-
sért felelős szenzorok ebben a kábelköteg-
ben kaptak helyet. Az ő elsődleges feladatuk
az lesz, hogy megmérjék a Mars természetes
belső hőjét. Bár annak tűnhet, ez azonban
korántsem egyszerű feladat. Annak érdeké-
ben, hogy a marsi felszín durva hőmérséklet-
változásai ne zavarják a mérést, a vakond-
nak megfelelően mélyre kell ásnia. Azonban
nem csak a felszíni hőmérséklet-változások
okozhatnak zavarokat, magának az InSight-
nak a saját „testhője” is megzavarhatja a HP3
érzékeny mérőműszereit.
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
100-101-obszervatorium.indd 101
GALAKTIKA
2019. január
Az InSight a Mars felszínén
A küldetés élettartamát két évre tervez-
ték. A kutatók reményei szerint mindaz
az új tudás, amit az InSight-misszió so-
rán szerzünk, nem csak a Marsra lesz ér-
vényes. Minden esély megvan arra, hogy
sok újdonságot megtudjunk arról, hogyan
keletkeztek Naprendszerünk kőzetbolyói –
benne például a Föld is. Ezek az informá-
ciók kiegészítik mindazt, amit a keringő és
felszíni egységek megfigyelései és mérései
alapján eddig tudtunk a bolygó geológiájá-
ról. A tudományos eredményeken túl pe-
dig a mérnöki eredményekről sem szabad
elfelejtkezni. Az űreszköz tele van olyan
műszerekkel, mérnöki megoldásokkal, me-
lyeket most először próbálunk ki a Mars
felszínén. Ezen technológiák sikeres alkal-
mazása pedig további missziók számára ké-
szítheti elő a terepet.
Bodó Zsófia (MANT)
101
2018.12.18. 21:32:40
 GALAKTIKA
2019. január
Alice Brown
BOLYGÓ TEUTON
A
KKOR ÉJJEL a nagy hábo-
rú utáni évről beszélgettünk,
amikor a nagy vallási ébredés
végbement. Páran közülünk be-
lekeveredtek a Neopacifista Klubba, a régi vá-
gású békepártiak egyesületébe, akik, miután
belecsöppentek a nagy háborúba, utólag úgy
beszéltek a védekező harcokról, mintha azok
megszentelt dolgok lettek volna, és akik egy-
kor azt is látni vélték, amint Mihály lehajítja
a Sátánt a Pokolba, de újabban kezdték azt
gyanítani, hogy nem elegendő ráolvasások-
kal próbálkozni, ha ez a féreg vissza akarna
mászni hozzánk. Soha senki nem vágyott
olyan mohón megismerni az emberi termé-
szet szentimentalizmuson kívüli egyéb tu-
lajdonságait, hogy felismerje a vadság bizo-
nyos időközönként feltornyosuló hullámait
– hacsak valami le nem gátolja azokat – és
mélyrehatóan tanulmányozni azon emberek
hősiességét, akik az életüket áldozzák azért,
102 Retro: Bolygó Teuton
BOLYGÓ TEUTON
102-112-brown.indd 102
A háború
után eljött az
isteni büntetés
különleges
időszaka...
hogy a népük öntudata megmaradjon, mint a
háború utáni békepártiak.
Aznap éjjel igen sok, bennünket mélyen
érintő téma előkerült, jól kibeszéltük magun-
kat, mert az ember megkönnyebbül, ha meg-
mondhatja végre a véleményét valamiről, füg-
getlenül attól, hogy mennyire ért hozzá. Végül
pedig minden szempontból megvizsgáltuk a
nagy megújulás kérdéskörét.
Azonban semmiképpen nem valamelyik
egyház hatalmának megnövekedéséről volt szó
– ezt hangsúlyoznom kell –, hanem egyszerű-
en arról, hogy az emberek rádöbbentek Isten
létezésére, és arra, hogy minden szörnyűség
abból fakadt, hogy hátat fordítottunk Neki.
Balsorsunkra ezzel a Gonoszt szolgáltuk.
A békéről olyan becsületes lélekkel elmél-
kedtünk, amennyire háborútól megsebzett szí-
vünktől csak telt. A gonoszt messze űztük ma-
gunktól, így világosan kirajzolódott előttünk
a jövő. Azok a nemzetek, akik elszenvedték az
2018.12.18. 21:12:46

első csapást, akik a végigkínlódott szörnyűsé-
gek hatására ismét keresni kezdték Istent, cso-
dálatos módon készen álltak arra, hogy kive-
gyék a részüket a béke megteremtésében.
Az Egyesült Államok, bár olyan sokáig fél-
tette a bőrét, hogy kis híján elveszítette a lelkét,
most lekuporodott a tudás lábaihoz, és alázato-
san kérte, hogy tanulhasson.
A megújulás egyik csodáját a gazdasági boj-
kottok megszűnése jelentette. A béketárgyalá-
sokat vezető politikusokat átitatta a vágy, hogy
megvédjék a tömegeket, akiknek csak annyi
bűne volt, hogy hittek a rossz vezetőknek, és
bebizonyították, hogy még azokat a népeket is
barbárság korlátozni a kereskedelemben, akik
eddig csak bajt hoztak a világra. Így csak terü-
leti és kártérítési büntetéseket vetettek ki rájuk.
A határok – és a kormányok is! – megvál-
toztak, minden népnek vissza kellett idéznie,
hogyan lehet az egész világ hasznára. A tárgya-
lások során a békekövetek azt a felsőbb utasí-
tást követték, amelyik a Bibliában áll: „Enyém
a bosszúállás – mondta az Úr.” Gondosan meg-
határozták, mit is jelent az a kifejezés, hogy
bosszúállás. Azt azonban nem látták teljesen
jól, amikor megbénították a gonosz erőket,
hogy a jó erőket is korlátozniuk kell – azt, hogy
az emberek kereskedjenek és munkát vállal-
janak idegen országokban. Állították ugyan,
hogy „Enyém a bosszúállás”, de azt mégsem
értették meg, nem tanulták meg az emberi tör-
ténelemből, hogy Isten is benne van a „pakli-
ban”, és cselekszik.
A békekötés utáni év tavaszán történt, hogy
egy német óceánjárót, amely 1914 óta várta az
angol flotta döntését a sorsáról, ismét útjára
bocsátották, és áruval megrakodva elindult
az Egyesült Államok felé. A hajó fedélzetén ott
volt Frank Drake újságíró is aki, miután a Béke
Kongresszusról tudósított, körutazást tett Né-
metországban, hogy lássa, milyen károkat és
változásokat okozott ebben az országban a há-
Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 103
GALAKTIKA
2019. január
ború. Ugyanaz a Drake volt, aki ott ült velünk
a Neopacifista Klubban, és akit megkértünk
arra, hogy mondja el azt a történetet, amelyet
a nagy háború vége utáni évben jelentetett
meg nyomtatásban, amely felbecsülhetetlen
történelmi értékkel bír, és megörökíti a nevét.
Mindazt, amit megélt, százak tanúsíthatják
– de ő volt az, aki az elsők között észlelte a je-
lenséget, és olyan erőteljes színekkel festette le,
amelyek azt bizonyíthatják, hogy egyes-egye-
dül ő az, aki megénekelheti az eseményeket.
Drake keménykötésű, harcedzettnek látszó
férfi volt, szikár, de erős, mint a vitorlavászon
– egy felfedező arckifejezésével, aki emelt fő-
vel jár, és ahogy mondják: folyton a láthatárt
fürkészi. Amikor mindez történt, már őszült a
haja, de az ilyen férfi nem öregszik meg soha.
Annyira közel húzódtunk hozzá, amennyire
csak lehetett, és úgy megtöltöttük a szobát,
hogy egy gombostűt sem lehetett volna ott
leejteni. Olyan természetfölötti jelenségekről
beszélt, amelyek összegfüggésbe hozhatók csa-
tákkal, támadásokkal és ellentámadásokkal,
és amelyek, saját bevallása szerint, mélyen el-
gondolkodtatták.
– Szó sincs arról, hogy ne vettem volna
részt a háborúban, tudják – kezdte a beszé-
det. – Megéltem dolgokat, és kétségem sincs
afelől, hogy a franciák Mons-nál angyalokat
láttak. A legkevésbé sem találom különösnek
azt, hogy valaki, akit egy robbanás kirepített
a lövészárokból egyenesen a túlvilágra, mint
oly sok bajtársát előtte, olyan arckifejezéssel
hal meg, amin csodálkozás és meglepetés van
– ó, és gyönyörűség, igen, még ha kegyetlen
gyönyörűség is ez. Akármit is láttak ezek a
fickók, akiket robbanás röpített át oda, ami-
ről nem tudjuk, hol van, nagyon meglepőd-
tek, méghozzá roppant kellemesen, arról nem
is szólva, hogy nagy megelégedéssel tapasz-
talták meg, hogy a többiek nélkülük is bol-
dogulnak, vagyis az élet megy tovább. Olyan
103
2018.12.18. 21:12:46
 GALAKTIKA
2019. január
biztos ez, mint az, hogy itt ülök önök között.
Minden, amit eddig szerettek, az „Éljen Fran-
ciaország!”, a vágyakozás a szülőföldre való
hazatérésre, amely elvárja tőlünk, hogy érte
haljunk meg – ez mind megmarad akkor is,
amikor átlépünk egy másik világba. Ugyan-
is nincs túl nagy különbség az odaát meg az
ideát között, legfeljebb az, hogy ott az ember
megérti az okokat. Ott egyáltalán nem létezik
gyűlölet. Az ember rádöbben arra, milyen
szégyenteljes ostobaság, ha eljut a gyűlöletig.
– Ezzel azt akarja mondani, hogy az odaát
a béke földje? – kérdezte meg egy feszülten fi-
gyelő férfi, aki a legközelebb ült a mesélőhöz.
– Ne beszéljünk a békéről, egyelőre! – til-
takozott Drake. – Még nem jutottam el odáig,
még nem is látom a végét. Ami a nagybetűs
Békét illeti, túl sokan haltak meg érte a há-
borúban, túl sok kegyetlenség, megalkuvás és
gonoszság fűződik ahhoz, amit az emberek az
életük és az értékeik megmentése érdekében
elkövettek. Igen, tudom, hogy minden ros�-
szat azért tettek meg, hogy számunkra békét
teremtsenek azok a fickók ott Európában, ami
valóban egy nagyszerű hely. De a szó maga le-
hangol, kiver a víz, ha rágondolok. Most pedig
mesélek a Treue Königin nevű hajóról, és an-
nak első útjáról, amikor kihajózott Brémából,
ha így akarják. Óriási hírverést csaptak a hajó
vízre bocsátása körül, mivel ez volt az első en-
gedélyezett német hajóút, amióta John Bull
tilalom alá helyezte a teuton hajózást. Zászlók
tömege lepte el a Treue Königint, óriási tömeg
verődött össze hatalmas éljenzéssel. Emléke-
zetes eseménynek számított. Tudtam, hogy így
lesz, ezért elmentem, hogy részt vegyek rajta.
Pontosabban szólva, ott voltam az első engedé-
lyezett német óceánjáró fedélzetén, amelyik el-
hagyta Brémát, és már nem volt bennem szinte
semmi teuton-gyűlölet, elvégre a nagy német
Kultúrát a helyére tettük. Hát nem azt énekelte
az egész világ, hogy „Enyém a bosszúállás –
104 Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 104
mondta az Úr”? És kezdtem egy kicsit öntudat-
ra ébredni, odabent a szívem mélyén, bár erről
nem beszéltem senkinek.
Nagyszerűen utaztunk. Én voltam ez egyet-
len amerikai a hajón. A többiek zömében ke-
reskedők voltak, akik ismét fel akarták venni
a gazdasági kapcsolatokat Amerikával, és uta-
zott velünk egy vagy két újonnan kinevezett
nagykövet is. A második napon estefelé valami
szokatlan dolog történt. Ködös idő volt, kint
sétáltam a fedélzeten, és az elsőtiszttel beszél-
gettem, de közben folyamatosan bosszantott a
gondolat, hogy vajon tudok-e aludni a ritmu-
sosan tülkölő köd-kürttől. Ekkor, teljesen vá-
ratlanul, egy nagy hajó orra vált láthatóvá előt-
tünk a sötétben. A hajógépeket hátramenetbe
állították, de már hiába, egyértelműen látszott,
hogy az ütközést nem kerülhetjük el. Pánikba
estem, bizony, így történt. Nem volt idő a men-
tőcsónakokba szállni. Egyszerűen eluralkodott
rajtam a rettegés, és befogtam a szemem. De
nem csapódott egymásnak a két hajótest, nem
rengetett meg bennünket az ütközés, nem tör-
tek szét recsegve-ropogva hajónk alkotórészei.
Kinyitottam a szemem. Az elsőtiszt alig egy
lépésnyire állt el tőlem, mintha megindult vol-
na, hogy elvégezze, amit egy ilyen ütközésnél
tennie kell, de ez csak illúzió volt, mert valójá-
ban nem mozdult el, csak bámulta meredten a
ködöt, aztán pedig odafordult hozzám. Láttam
már rettegő embert, de ilyen rémültet, mint
amilyen ő volt, még sohasem.
– Látta? – nézett rám szinte könyörögve,
azért, hogy igennel válaszoljak, mert akkor
nem kell kételkednie ép elméjében.
– Elment mellettünk? – kérdeztem reszkető
hangon.
– Elment mellettünk?! Telibe talált bennün-
ket, és átsuhant rajtunk!
Körbefordultam, úgy nézhettem ki, mint
egy eszelős. Mintha tűt kerestem volna egy
szénakazalban. A fedélzeten rajtunk kívül sen-
2018.12.18. 21:12:48

ki sem volt, éppen úgy, mint az „ütközés” előtt.
Csak ködpászmák úsztak körülöttünk, és a ha-
jónk ismerős vonalait láthattuk.
– Nos – mondtam, és a hangom nagyon szo-
katlanul csengett –, képzelődtünk. Maga is, és
én is. Nem volt itt másik hajó.
Csakhogy az elsőtiszt ezzel nem elégedett
meg. Megfordult, és felrohant a hídra, ahová én
nem követhettem, majd hallottam a telegráfot
működni, aztán láttam, hogy a kapitánnyal
beszél igen komolyan, bár mindketten rettentő
idegesnek látszottak, ahogyan én is az voltam.
Nem szóltam hozzájuk, nem mertem. Tudják,
ha tűz üt ki a fedélzeten, vagy hasonló ször-
nyűség történik, jobb, ha az ember nem zavar-
ja a hivatásosakat. Így aztán félrehúzódtam,
és másnap csodálkozva tapasztaltam, hogy az
elsőtiszt nem ismer fel. Előző nap még kiválóan
beszélt angolul, de mostanra már semmi mást
nem kaptam tőle válaszul, mint hogy nein meg
OSZD MEG A KLUBTAGSÁG
ELŐNYEIT SZERETTEIDDEL
ÉS BARÁTAIDDAL!
TÁRSKÁRTYA
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30%
• VAULT51 GAMER BÁR: 5%
• VR LAB: 10%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
• BIG BANG MEDIA: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 105
GALAKTIKA
2019. január
was?, miközben olyan ostobán vigyorgott, amit
embertől még nem láttam. Ezért úgy döntöt-
tem, hogy ezzel az esetnek vége, sőt kezdtem
úgy érezni, mintha nem láttam volna semmit,
és az egésznek nem lett volna semmi jelentősé-
ge. Csakhogy másnap este, amikor pedig nem
volt köd, a dolog megismétlődött. Egy hatal-
mas brit óceánjáró jött egyenesen felénk, és a
hajó legénysége hiába tett meg mindent, hogy
elkerüljük, nekünk ütközött, és úgy gázolt át
rajtunk, mintha ott se lettünk volna. Miköz-
ben átsuhant a hajónkon, esküszöm, hogy
megérintettem, és pár másodpercig ugyanazt
gondoltam, amit a hajón minden tiszt és mat-
róz, azt az őrültséget, hogy Anglia megszegte
a békét, de hát hogyan is gondolhattunk vol-
na mást, mert ami történt, az felfoghatatlan
volt. Az agyamba villant, hogy az angolok csak
mímelték a békeszándékot, és valami olyasmi
történhetett a világban, olyan gonosz dolog,
A
KEDV Z EGYEDI
E
AJÁN ZMÉNYEK
DÉKO
FOLYA K KÖRÉ S
MA T
É
B ŐV Í T O S A N
TJÜK
105
2018.12.18. 21:12:49
 GALAKTIKA
2019. január
amiről nem hallottunk, ezért folytatják a jár-
őrözést a tengeren. De mindezt csak percekig
gondolhattuk, mivel minden véget ért, és az
angol óceánjáró teljes sebességgel, sértetlenül
haladt tovább, és mi sem szenvedtünk semmi
kárt. Az egyetlen dolog, hogy nem álltunk me-
netirányban, mivel a matrózok megpróbáltak
kitérni, és a hajótest remegett, igen, szabályo-
san remegett, és bár erre a manőverezés miatt
minden ésszerű oka megvolt, mégis úgy tűnt,
mintha emberként viselkedne, akit megrázott
valami szokatlan, rémületes jelenség.
Aznap éjjel a hajóorvos, egy testes, vörös hajú
férfi, aki korábban fáradhatatlanul munkálko-
dott egy Nyugat-Indiába irányuló úton, de akit
a háború megtört, és melankolikussá tett, oda-
jött hozzám, hogy társalogjunk. Úgy gondolom,
feltétlenül szüksége volt arra, hogy valakivel át-
beszélje a történteket, mivel azt hitte, megőrült,
ő is, és a teljes legénység is. Kíváncsi volt arra,
hogy egy egyszerű amerikai utas miként véleke-
dik mindarról, amin keresztülmentünk.
– Nyugalmas éjszakánk volt – mondta –,
mármint a múlt éjszaka.
Jól tudtam, mire akar kilyukadni, és nem
akartam kerülgetni a forró kását.
– Így van, egészen addig, amíg az a brit óce-
ánjáró át nem gázolt rajtunk – mondtam.
Rám nézett, el nem tudom mondani, men�-
nyi hála volt a tekintetében, aztán szinte felra-
gyogott az arca. A kövér emberek hajlamosak a
szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokra, ezért
hátrébb léptem, hogy ne tudjon a nyakamba
borulni.
– Maga is látta! Hála istennek!! – kiáltotta.
– Láttam? – nevettem fel. – Nemcsak lát-
tam, de meg is érintettem, miközben átvágott
a fedélzeten. Kedves öreg hölgy, nemde? Bár
kissé különc. Úgy hatolt át rajtunk, hogy köz-
ben mit sem veszített a sebességéből. Mindezt
csupán tréfából. Én így értelmezem a történte-
ket, hát ön?
106 Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 106
Megpróbáltam felvidítani, de a mókázás
nem vált be. Bizonyára azt gondolta, hogy én is
részese vagyok ennek a trükknek. Azonban –
és ez az igazság – nagyon is meg voltam rémül-
ve. Ha hisznek nekem, és miért ne hinnének,
hiszen a háború alatt írt jegyzeteimből me-
sélem el mindezt, és annyiszor átgondoltam,
ahányszor egy kisiskolás elismétli a verset,
amit meg kell tanulni. Szóval, ha hisznek ne-
kem, és annak a több száz szemtanúnak, akik-
kel mindezt átéltem, akkor elfogadják, hogy
a következő ütközés, vagy találkozás, fényes
nappal történt, délelőtt tíz órakor. Az idő tiszta
volt, a tenger tükörsima. Szembetalálkoztunk
a Marlborough nevű teherhajóval, amely, Is-
tenre mondom, nem hagyott lehetőséget arra,
hogy bármit tegyünk. Egyszer csak ott ter-
mett, és úgy szelt ketté bennünket, ahogy kés
a vajat, persze anélkül, hogy egy szög is meg-
görbült volna a hajónkon. Vígan továbbsiklott
a hullámokon, mi meg úgy folytattuk az utun-
kat, mintha mi sem történt volna. Csakhogy a
mi esetünkben a víg jelzőt jobb, ha mellőzzük
– képzelhetik. Sokkal inkább a rettegve szó
jellemzett bennünket. A vörös hajú orvos nagy
vehemenciával indult meg felém a fedélzeten.
Attól tartottam, hogy a karomba zuhan, ami-
kor odaér hozzám.
– Lieber Gott! – kiáltotta, amikor elért. –
Mit akar ez jelenteni? Mi látjuk őket, de ők ész-
re sem vesznek bennünket!
Pontosan ez volt a helyzet. Talán lassan
ébredtünk rá a valóságra, de végül rádöbben-
tünk, hogy láthatatlanok vagyunk. Mintha
nem is léteznénk, vagyis gyakorlatilag nem is
léteztünk. Egymás után küldtük a segélykérő
S.O.S. jeleket, reménytelenül, mert tudtuk –
még ha egy összeesküvés áldozatai vagyunk is
–, hogy senki sem hall bennünket. Nem is kap-
tunk választ. Hajótöröttek voltunk egy idegen
földön, már ha jó szó ez egy hajóra az óceánon.
A civilizáció kivetett bennünket magából, és
2018.12.18. 21:12:49

száműzött a hallgatás és a láthatatlanság la-
katlan szigetére. Már nem számítottunk. De
az is lehet, hogy nem a civilizáció tette, mivel
nem volt benne semmi emberi, hanem valami
odaátról.
A következő két napban a jó doktor csak
annyi időre hagyott magamra, amíg aludtunk.
Úgy gondolom, megtiltották neki, hogy bármit
mondjon az utasoknak, de kellett valaki, aki-
hez tartozik, különben nem bírta volna ki. Már
nem ugyanaz az ember volt, aki olyan fantasz-
tikusan viselkedett a nyugat-indiai úton. Átvé-
szelte a háborút, és most valami még rosszab-
bat is túl kellett élnie.
– Hamarosan felvesszük a révkalauzt –
mondta nekem a New Yorkba érésünk előest-
éjén. – Soha többé nem megyek vissza Európá-
ba. Van egy lányom, aki itt él a férjével, velük
maradok.
Ahogy közeledtünk a kikötőhöz, egyre
több hajót láttunk. Rengeteg hajó volt a vízen
aznap. Az ember nem is tudja, mennyi van,
amíg meg nem tapasztalja a láthatatlanságot.
Mert egyikük sem válaszolt a rádióhívásaink-
ra. Mostanra mindannyian reménytelenségbe
süppedtünk, bár tudtuk, hogy nem eshet ba-
junk, még akkor sem, ha keresztülmennek raj-
tunk. Így aztán teljes gőzzel haladtunk előre,
ügyet sem vetve az utunkba kerülőkre, mivel
tudtuk, hogy úgysem árthatunk egynek sem.
Csakhogy minden egyes ütközéssel fokozódott
bennünk a félelem. Teljes kétségbeesésbe zu-
hantuk, és ebben nem volt kivétel a kapitánytól
kezdve saját magamig.
Aztán elértük azt a helyet, ahol meg kellett
várnunk a révkalauzt. Mivel mi voltunk az
első német hajó, amelyik átszelhette az óceánt,
gondolhatják, hogy minden révkalauz ránk va-
dászott. Láttunk is egyet, amint felénk indul,
és boldogan kezdtünk integetni neki. Ám az
örömünk nem tartott sokáig, mert – szörnyű-
ség – egyenesen átrobogott rajtunk. Egy apró,
Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 107
GALAKTIKA
2019. január
rozoga hajócska simán kettészelte fenséges
hajónkat, a tengeri királynőt, elképzelhetően
éppen minket keresve. Mi pedig egy másik
révkalauz után néztünk. Jöttek is egymás után,
de ha nem is száguldottak át rajtunk bolond
módjára, akkor lágyan ringatóztak, sodródtak
tova, sokszor éppen csak érintve bennünket,
és az egészben a legszörnyűbb az volt, hogy
közben egyenesen mintha minket néztek vol-
na. Mi ott voltunk, de nem láttak bennünket.
Kiabáltunk nekik, de nem hallották a han-
gunkat. Eddigre már mindannyian kezdtünk
megőrülni, persze mindenki a maga módján.
A kapitány vörös volt a dühtől, és egy percre
sem veszítette el német méltóságát, amelyet a
vesztes háború sem tudott kikezdeni. Esküdö-
zött, a fülem hallatára, hogy ugyanolyan jól be
tudná vezetni a hajóját a New York-i kikötőbe,
mint bármelyik idióta révkalauz, és akkor sem
könyörögne egyiknek sem, ha a világ összes
vízi hullája jönne ellene. Én azért zavaróbbnak
éreztem a vízi hullákat, mint ő. Nem tudtam
kiűzni a fejemből a gondolatot, hogy ha vala-
mennyi tengerbe fúlt összefogna, és ellenünk
fordulna, hiszen német felségjel alatt hajó-
zunk, akkor nagyon ráfáznánk. Persze ennek
ellenére mindannyian örültünk annak, hogy
a kapitányunk ilyen harcias. Bíztunk ebben
az okos, merész férfiban, aki egy vaskeresztet
is birtokolt – mivel az utóbbi években, a nagy
Kultúra részeként, sokakat küldött népe ellen-
ségeiből a tenger fenekére. Eljutottunk odáig,
hogy sokkal inkább szerettünk volna a saját
szakállunkra bemenni a kikötőbe, mint hogy
tovább könyörögjünk azoknak, akik nem lát-
nak minket, hiszen hús-vér emberek voltunk.
Azon töprengtem, mi történne velem akkor,
ha az útjába állnék annak a hajónak, amelyik
nekünk száguld, és átmegy rajtunk úgy, hogy
a legkisebb sérülést sem okozza az élettelen
anyagban – amiként ez az elmúlt hat napban
folyamatosan megtörtént. Vajon rajtam is át-
107
2018.12.18. 21:12:49
 GALAKTIKA
2019. január
hatolna úgy, hogy semmi bajom sem lesz? Vagy
szétpasszíroz, lesodor a fedélzetről, és átlök a
túlvilágba? Sokat foglalkoztatott ez a kérdés. A
fedélzeten lévő dolgoknak, a napozóágyaknak,
mentőcsónakoknak nem ártott egyik ilyen eset
sem. Rádöbbentem, hogy kezdem egységesen
hajónak nevezni a rajtunk „átgázoló” vízi jár-
műveket, legyenek azok bármilyen fajtájúak,
nagyok vagy kicsik, hiszen egyformán úgy
törtettek keresztül rajtunk, mintha nem len-
nénk ott. Ám egynek sem mertem az útjába
állni, hogy megtapasztaljam, vajon ízzé-porrá
zúzna-e. A tragédiánk túlságosan is magával
ragadott. De mostanra már tudni akartam a
választ erre a kérdésre is.
Így aztán, az elszánásom legerősebb percé-
ben, odaálltam a hajóorrba, és néztem, amint
egy teherszállító gőzös közeledik felénk. Intet-
tem az őrségben álló tengerésznek, amikor a ha-
jója már egészen közel ért hozzánk, reménytele-
nül integettem neki. Ma is előttem van az arca,
egy széltől barázdált arc, amelyik kék szemével
egyenesen néz előre, mintha minden érzéke
a látásra koncentrálódna. Volt egy forradás a
homlokán, olyan szögletes forma, és az eszembe
vágott a kérdés, vajon hogyan szerezhette.
A teherhajó maximális sebességgel közelí-
tett hozzák, ahogyan mi is, mégis úgy éreztem,
hogy órák telnek el, mire elér bennünket, egy
egész örökkévalóságon át figyeltem ezt az em-
bert. És ezalatt olybá tűnt számomra, mintha
kettőnkön múlna a világunk sorsa. Jeleztem
neki, várva, hogy visszajelezzen, mert akkor a
hajónk nem veszett el a láthatatlanság magá-
nyosságában, ami sokkal borzalmasabb kilá-
tás volt, mint bármi más veszély, ami ránk le-
selkedett a barátságtalan vizeken. Képzeljék el,
hogy a pokolban vannak, és egyszer csak szem-
betalálkoznak valakivel, akinek valamiféle va-
rázslatos módon megadatott, hogy bocsánatot
és felmentést adjon maguknak és azoknak a
millióknak, akik még ott vannak – képzeljék
108 Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 108
el, milyen igyekezettel próbálnák felkelteni a
figyelmét, miközben rettegnének attól, hogy
észrevétlenek maradnak. Hát, pontosan így je-
leztem annak a forradásos arcú embernek, de
ő átnézett rajtam, és amikor kiabálni kezdtem
neki, összecsücsörítette az ajkát, és fütyörész-
ni kezdett. Éppen csak magának sziszikült,
de olyan közel voltunk egymáshoz, hogy jól
hallottam a hangját. Egy régi angol nótát fü-
tyült, amitől a szívem vérezni kezdett, mert a
gyönyörű Angliára gondoltam, ahonnan nem
olyan régen jöttem el, amelyet a lakói a hábo-
rútól felszabadulva most kezdenek el művelni.
Mi pedig itt voltunk egy német hajó fedélzetén,
amit senki sem látott. A nap sem tudott látha-
tóvá tenni bennünket a sugaraival. És akkor
kicsordult a szememből a könny – igen, nem
szégyellem kimondani, hogy sírtam, mert a
teherszállító keresztülment rajtunk, és én érez-
tem a rezgést, ahogy ez megtörtént. Az őrrel a
Pokolban találkoztam, de hiába kurjantottam
oda neki, ő nem hallott meg, és nem válaszolt.
Hogy örültem-e, amikor behajóztunk New
York régi jó kikötőjébe, és elhaladtunk a Sza-
badság-szobor mellett? Igazuk van, csöppet
sem. Úgy mentünk, mint azok az emberek, akik
végignézték, hogy porrá ég a házuk. A kapitá-
nyunk arckifejezése elárulta, hogy ez az ember
elszánta magát arra, hogy bárhová beviszi a ha-
jóját, szegüljön vele szembe bármilyen ellensé-
ges és ismeretlen erő, az akarata mindenen győ-
zedelmeskedik. Teljes mértékben megértettem
őt, hiszen nálam jobban senki nem tudhatta,
mennyire fájt a Fúriák foga a nagy német Kultú-
rára – így kellett lennie, különben elveszítették
volna a munkájukat –, és felmerült bennem a
harccal kapcsolatban, hogy a Treue Königinnek
is meg kell harcolnia a maga harcát, küzdeni a
létezésért, ami jelen pillanatban abból áll, hogy
láthatóvá tud-e válni vagy sem.
Hogy bejutottunk-e New York kikötő-
jébe láthatatlanul? Maguk is tudják a vá-
2018.12.18. 21:12:49

laszt. Ez a történet éppen olyan igaz, mint
George Washington és Valley Forge esete,
és bár még nyomtatás alatt van, mindaddig
fennmarad, amíg nyomtatott anyag létezik.
A  hajó váratlanul megállt, aztán a tehetet-
lenségünk, a dohogó motorjaink, a kapitány
és a legénység akarata ellenére megfordult,
és elindult kifelé a nyílt vízre. Istenemre
mondom, ilyen gyönyörű hátraarcot hajótól
még nem láttam. Utólag belegondolva, talán
mennyei legénység vezette a hajót azokban
a percekben, talán éppen a Fúriák fordítot-
ták vissza a kormánykereket – ők ismernek
olyan kis trükköket, amelyekről nekünk,
halandóknak fogalmunk sem lehet. Eleinte
nem izgatott bennünket különösebben ez a
visszafordulás. Engem legalábbis. A kapi-
tány azonban nem vette ezt olyan könnyen,
és megpróbált találni egy kikötőt. Valamifé-
le, számomra érthetetlen navigációs okból
félfordulatot vett, hogy ismét próbálkozzon.
Nem sokkal később a köpcös orvos hamu-
szürke arccal rohant oda hozzám.
– Visszamegyünk – dadogta remegő
ajakkal.
– Á – bólintottam –, és valami gond támad?
– Ember, az Isten áldja meg! Nézzen a nap-
ra! – magyarázta az orvos. – Nem látja, hogy
visszafelé megyünk?
– Mégis, hová? – kérdeztem, mivel nem na-
gyon érdekelt. Körülbelül huszonnégy órája
hagytuk el New York kikötőjét.
– Hogy hová? – nézett rám az orvos olyan
tekintettel, mint akinek váratlanul rengeteg
mindent kell elmagyaráznia, de nem láttam
még emberi szemben ennyi félelmet. Nincs az
a halálos fenyegetés, ami ilyen rémületet ültet
az emberbe. Csakis az ismeretlen, a felmérhe-
tetlen támaszthat ekkora rettegést. – Mégis,
honnan tudhatnám, hová?! Csak annyit tu-
dok, hogy semmi hatalmunk nincs a hajó fö-
lött. Képtelenek vagyunk irányítani.
Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 109
GALAKTIKA
2019. január
– Akkor – gondolkoztam el –, valami gond
lehet a gépekkel.
Láttam az amerikai eget, a Szabadság-szob-
rot, az élettel tele kikötőt – ami nagyon meg-
érintett. Még arról is elfeledkeztem egy ideje,
hogy láthatatlanok vagyunk.
– A gépekkel az égvilágon semmi baj nin-
csen – folytatta az orvos –, csak az, hogy a
saját fejük után mennek. Nem tudunk irányt
változtatni, arrafelé megyünk, amerre a hajó
visz bennünket. Nem változtathatunk a sebes-
ségünkön sem, csak ha a hajó is úgy akarja.
– Maga teljesen kikészült, barátom – nyom-
tam el egy nevetést –, úgy beszél, mintha a ha-
jót megbabonázták volna. Ha nem New Yorkba
megyünk vissza e kis kirándulás után, akkor
mégis, mit gondol, hová tartunk? Vissza Né-
metországba?
– Azt csak Isten tudja! – sóhajtotta az orvos
megtörve. – Talán tényleg vissza Németország-
ba. Bárcsak ott lennénk! De az is lehet, hogy
örökké a tengeren bolyongunk majd.
Most már tényleg felnevettem, de felemelte
a kezét, és olyan kétségbeesést láttam a tekin-
tetében, hogy elhallgattam. Megsajnáltam a
nyomorultat.
– Hallgasson meg – mondta –, sejtettem,
hogy ez lesz. Sőt, csodálom, hogy már nem
történt meg korábban.
Egy férfi rohant el mellettünk, a szállás-
mester volt, mint utólag kiderült – hiszen csak
egy pillantást vethettem az arcára. Egyenesen
a hajókorlát felé száguldott, olyan sebességgel,
mintha csak ebből akarna bátorságot meríte-
ni, átugrotta, és széttárt kézzel és lábbal repült
a levegőben, bele a tengerbe. Felordítottam,
megragadtam egy mentőövet, odaugrottam
a korláthoz, ahol a tengerész elhagyta a hajót.
Lehajítottam a mentőövet, és közben egy pil-
lanatra sem hagytam abba a segélyhívó kiabá-
lást. De senki sem jött oda, csak az orvos. Egy-
szer csak ott állt mellettem, zsebbe mélyesztett
109
2018.12.18. 21:12:49
 GALAKTIKA
2019. január
kézzel, és zavaros tekintettel vizslatva az óce-
ánt. A sebességünk nem csökken, nem tettünk
semmit, csak két tengerész ment oda a korlát-
hoz, és ugyanazzal a kétségbeesett tekintettel
néztek a semmibe, mint a doktor.
– Az Isten szerelmére! – ordítottam fel. –
Miért nem csinálnak már valamit!?
– Nem tehetünk semmit – válaszolt az or-
vos. – Nem fog feljönni a víz színére. Mindenki
tudja.
– Mi az, hogy nem fog feljönni?! Miért?
– Mert nem akar – hangzott az egyszerű
válasz.
– Még sosem hallott az önfenntartás erejé-
ről? – kérdeztem dühösen. – Ez reflexesen mű-
ködésbe lép, amikor az ember veszélybe kerül,
akár akarja valaki, akár nem. Honnan tudja,
hogy az a szerencsétlen fickó nem bukdácsol
a hullámok hátán megmentésért könyörögve,
miközben köpködi a sós vizet, és kárhoztatja
magát az őrültségért, amivel a tengerbe vetette
magát?!
– Akkor sem jön fel – mondta az orvos, és
megfordult. Lehajtott fejjel sietett tova a fedél-
zeten. Eszembe jutott, hogyan sürgött-forgott,
amikor Nyugat-Indiába mentünk. És akkor
visszafordult. – Tudja, mit mondok erre? –
kérdezte kissé ironikusan, mintha beleütné az
orromat valamibe. – Hallotta valaha a Bolygó
Hollandi meséjét?
Akkor megértettem, megértettem azt, ami-
ről a többiek a hajón már napok óta beszéltek.
A Bolygó Hollandiról. Mivel jobban ismerték
nálam a német Kultúra értékeit, hamarabb
átlátták a helyzetben rejlő gonosz logikát. Töb-
bé-kevésbé fel is voltak erre készülve. Engem
azonban teljesen váratlanul ért ez a dolog. De
miután kimondták, már én sem kételkedhettem
benne. Olyan volt, mint amikor az ember beül a
zsöllye első soraiba az operában, hogy megnéz-
ze a Bolygó Hollandit, és hagyja, hogy a zenekar
játéka a kopasz, ámde roppant tiszteletre méltó
110 Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 110
karmester vezetésével egy időre kivonja a való-
ságból. Lementem a kabinomba, végigdőltem az
ágyamon, és lehunytam a szemem. Az emléke-
im szerint arra gondoltam, hogy ha nem akarok
megőrülni ettől az örökké tartó láthatatlan uta-
zástól, akkor nem szabad nézni, ahogy a hajók
nekünk ütköznek, és átúsznak rajtunk, vagy
kiabálni sebhelyes arcú férfiaknak, hiszen nem
tartozunk bele az ő univerzumukba. Nagyjából
két napon át töprengtem ezen. A szobapincér
hozott valami szerény harapnivalót – a kony-
hánk már nem úgy működött, mint korábban
–, és híreket, már ha volt érdemleges. Tovább-
ra is ütköztünk hajókkal, fogtunk egy S.O.S.
jelzést egy angol óceánjárótól, odamentünk,
hogy segítsünk, de sem köszönteni, sem megkö-
zelíteni nem tudtuk tíz méternél jobban, hiába
gondoltuk, hogy lebocsátjuk a mentőcsónakja-
inkat. Hogy miért? Nyilvánvalóan ugyanabból
az okból, ami megakadályozta, hogy kikössünk
New Yorkban, már ha az embernek lehet fogal-
ma arról, hogy az mi volt. Miközben mindent
elkövettünk, hogy segíthessünk, megérkezett
egy brazil felségjelzésű teherhajó, és kimentette
az embereket, miközben egyik hajó sem vett tu-
domást rólunk, mintha levegőből lettünk volna.
A legfontosabb híreket azonban a szobapincér
arcáról olvastam le. Az arca egyre sárgább lett,
és a szeme mind jobban megtelt azzal a szörnyű
kifejezéssel, ami – ezt akkorra megtanultam
felismerni – az ismeretlentől való félelemből
adódott. Kevés ételt hozott, amit sóhajtva tett
le elém, mintha megtiltották volna neki, hogy
beszéljen, de ha nem beszélhet, akkor meghal,
így elmondta, hogy állunk a vízzel és a szénnel.
Véleménye szerint, ha kifogy a szén, akkor a
gépek leállnak, és akkor már csak a hullámok
kénye-kedvére sodródunk tovább az idők vé-
gezetéig, miközben folyamatosan haladnak el
mellettünk a kereskedelmi és utasszállító jára-
tok, anélkül, hogy bárki meglátna vagy meg-
hallana bennünket. Ám bebizonyosodott, hogy
2018.12.18. 21:12:49

téved, és amikor erről tájékoztatott, láttam rajta,
hogy mélyen megrendült. Kifogytunk, ugyanis,
a szénből, bármennyire takarékosan bántunk is
a tartalékainkkal, de ez a legkevésbé sem zavar-
ta a hajógépeket, mentünk tovább üzemanyag
nélkül egyenesen Németország felé. Bár nem ér-
tettük, miféle hatalmak tartanak a markukban
bennünket, az egyértelművé vált, hogy vissza-
segítik a hajót egy német kikötőbe, míg idegen
partokon nem érhetünk földet.
Visszatértünk hát Németországba, és talál-
koztunk német hajókkal a vízen, majd amikor
jeleztünk nekik, visszaüzentek, mert láttak
bennünket. De minden arcon ugyanaz a fé-
lelem tükröződött, és ugyanazt mondták el,
hogy a világ összes hajója és hajósa számára
láthatatlanok.
Kikötöttünk, és soha nem fogom megtudni,
hogy a kapitányunk hogyan rendezte le dolgot
a hajótársasággal és azokkal a kereskedőkkel,
akiknek az áruját maradéktalanul visszahoz-
tuk. Csak azt tudom, hogy a kikötői személyzet
nagyon furcsán nézett ránk, és mivel mindan�-
nyian ugyanazt az őrületes történetet mondtuk
el, azt gondolhatták, hogy mindannyiunkat be
kellene zárni.
Valamennyien tudják, hogy a háború meg-
változtatta az értékrendet és a szimbólumok
jelentését. Túl sok különös dolog esett meg
ahhoz, hogy az ember ezekkel számot tudjon
vetni. Itt van maga győzelem csodája, de most
ne menjünk bele ebbe! Úgy gondolom, hogy az
idők végezetéig fognak erről írni. Egy dologban
azonban biztosak lehetnek, abban, hogy nem
ragadtam le Németországban. Hollandiába
utaztam, ahol ismét hajóra szálltam. Átjutot-
tam Angliába, és Liverpoolból ismét elindul-
tam Amerika felé, hogy öt nap alatt elérjek
New Yorkba. De eddigre már szétfutott a híre,
hogy bár a német hajózás ugyanúgy szabad,
ahogyan a háború előtt, csakhogy a németek
nem élhetnek ezzel a szabadsággal. A germán
Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 111
GALAKTIKA
2019. január
hajók felvettek utasokat és árukat, kifutottak
a tengerre, de sehol, egyetlen kikötő sem tud-
ta fogadni őket. Csupán egyetlen engedményt
tett az erő, ami akadályozta őket, hagyta, sőt
segítette, hogy hazatérjenek. De amilyen ma-
kacs dolog a remény, és kemény az emberi aka-
rat, a teutonok nem estek többé pánikba, ha-
nem újra meg újra megpróbálják visszavenni a
tengereket, abban bízva, hogy az adott esetben
másként lesz, vagy az elszánás ereje legyőzi az
ellenállást, amely láthatatlanná teszi őket.
Amikor Drake eljutott ide a történetben,
már szinte ünnepélyesen beszélt. A történetet
már megírta, és nem tudott erről többé fenn-
költség nélkül beszélni.
– Tudják – folytatta –, senki sem számított
arra, amíg a háború folyt, hogy lesz egyetlen
nem germánnak született élőlény a földön, aki
valaha az életben sajnálattal tekint majd a teu-
tonokra, bármilyen rájuk mért büntetés miatt.
De, Istenemre! Éppen azok a nemzetek sajnál-
ták meg legelőször a németeket, akiket a legkí-
méletlenebbül sújtott a háború. Bántotta őket,
hogy a nyomorult ördögök, hiába kaptak erre
engedélyt a legyőzőiktől, nem hajózhattak,
a flottájuk éppen úgy leblokkolva állt a kikö-
tőkben, mint az elvesztett háború végén. Hiá-
ba oldottuk fel a blokádot, maga Isten állított
eléjük akadályt. Belgium imádkozott a német
hajóflottáért. Az angolok szakértőkkel próbál-
ták kideríteni, mi lehet a probléma a német
hajókkal. Az oroszok ajánlatot tettek a hajók-
ra, és a franciák, nos, Franciaország és Anglia
felajánlották, hogy minimális ellentételezésért
cserébe eljuttatják a német árukat Észak- és
Dél-Amerikába egészen addig, amíg a világ rá
nem jön ennek a jelenségnek az okára, vagy
arra, hogy Isten mit is akar ezzel elérni.
Egy héttel karácsony előtt történt, valami
sugallat hatására egy bölcs francia azt találta
ki, hogy mi lenne, ha megpróbálnának célba
juttatni német hajókat, megpakolva karácso-
111
2018.12.18. 21:12:50
 GALAKTIKA
2019. január
nyi ajándékkal. A francia javaslattevő nem
kijátszani akarta Istent, hanem tudta, hogy az
Úr érti a mi dadogó, egyszerű beszédünket,
megérti a gesztusainkat, bármilyen primitívek
is azok, és tudni fogja, mit akarunk mondani
ezzel a rakománnyal.
Tudják, mi történt: egy teuton hajóflotta
indult útjára aznap, mindegyik fedélzetén
komoly hajósokkal, akik aggódva, ámde re-
ménykedve vettek részt ezen a próbán. Fran-
cia és angol hajók kísérték őket, mint kotlós
a csirkéit, és a számuk egyre nőtt. A németek
nem merték használni a rádiójukat, mert fél-
tek attól, hogy nem kapnak választ. Míg végül
ez egyik utasszállító, éppen az a hajó, amelyi-
ken én utaztam annak idején, a Treue Königin,
ugyanazzal a bátor kapitánnyal, megtörte a
rádiócsendet, és a hívására sorra válaszoltak
a francia és angol hajósok. Ebből mindenki
megtudta, hogy megtört az átok, az emberek
látták és hallották a tengeren a német hajókat.
És ezzel vége is a történetnek. A többit min-
denki tudja – azt, hogyan épült fel újra, szépen
fokozatosan a német tengerhajózás, és hogy
mostanra már rendszeresen járják a vizeket.
Az emberek pedig örökké beszélni fognak az
isteni büntetés különleges időszakáról, mert ez
a jel és csoda egyike volt a legnagyobbaknak,
amit valaha is kaptunk.
– Úgy értesültem – mondta a Drake-hez
közel ülő békepárti –, és alig merem ezt meg-
említeni, mert jobb az ilyesmit elfelejteni, hogy
van egy tengeralattjáró, amelyik folyamatosan
járja a tengereket, és nem talál kikötőt, de oly-
kor láthatóvá válik.
– Igen – bólintott Drake olyan komoly arc-
cal, hogy mindenki láthatta, tudja, mit beszél
–, néha láthatóvá válik. Az ír sziget partja men-
tén halad körbe-körbe, úgy beszélik, és május
hetedikén, felszólításra feltolta a periszkópját.
Azt is mondják, hogy egyetlen utasa van, a fér-
fi, akit nem nevezünk meg.
112 Retro: Bolygó Teuton
102-112-brown.indd 112
– Csak nem gondolja... – kezdte a békepárti,
de Drake félbeszakította:
– Gondolom-e, hogy a büntetésnek van fo-
ganatja? Talán ez nem is büntetés. Talán csak
egy figyelmeztetés a büszkeség, a kegyetlenség
és a hatalommal való visszaélés veszélyeire.
Talán valóban a meg nem nevezett férfi hajózik
abban a tengeralattjáróban, aki azt szeretné, ha
gyűlölnénk, mindaddig, amíg figyelmeztetheti
a világot azokra a bűnökre, amiket elkövetett.
Néha elgondolkozom azon, vajon tudja-e, hogy
a pohárköszöntő manapság Németországban
már nem az, hogy „Arra a Napra!”, hanem –
amióta a francia és angol hajók segítőkészen
kísérték útján „jó öreg ellenségük” hajóit – a
„Flottára!”
– Talán a német hadiflottára gondol, ha
tudja is – mondta egy fiatal, még nem pacifista
férfi, akinek, életkorából adódóan, gyorsabban
járt a szája, mint az esze.
– Nem, nem – csóválta meg a fejét Drake,
és barátságosan nézett a fiatalemberre, azt su-
gallva neki, hogy tapasztalatlan ifjúként nem
tudhatja, mit gondolnak az öregek. – Ezt sem-
miképpen nem gondolhatja. Tudja, hogy mit
jelent: a Flottát!
Fedina Lídia fordítása
Alice BROWN
Amerikai író, költő, drámaíró. Iskolái után elein-
te maga is tanítónőként dolgozott, majd teljes
állásban írni kezdett. 1884-től folyóiratokban je-
lentek meg elbeszélései, melyeknek gyakran vá-
lasztott természetfölötti témát. Három évvel ké-
sőbb már regénye került a boltokba, és onnan-
tól fogva szinte évente egy. Ezek közül az 1920-
as, The Wind Between the Worlds című például a
holtakkal folytatott kommunikációról szól. 1948-
ban hunyt el. Fantasztikus novelláinak posztu-
musz gyűjteménye 2003-ban látott napvilágot,
The Empire of Death and Other Strange Stories
címmel. Magyarul most olvasható írása először.
2018.12.18. 21:12:50
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €
A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS

330 331 332 333 334 335 336 337

KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING:
VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE EGY SUGÁRZÓ ELME
GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA

+ + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

BOJTOR + + + MOMMERS
+
DEDMAN
+
SCHIMEL FEDINA
+
SCHWEITZER Z IN ELŐFIZ KARIKA SAMAR KLAGES SCHOEN CZÖVEK GARLAND TOOCHEE
GA E Z IN ELŐFIZ
GA FILM
A

E
NELSON
TŐ

KERTÉSZ COLE KOVÁCH

AM

VARGA KOVÁCS TONANI GOLD

A

TŐ
I

AM
ÁRA

KÉPREGÉNY
I

SZÉLESI
Á RA

GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ
csak rtyával Plati naká YOSS
csak rtyával
BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP MISIN
1000 Ft! BARTA
BOGDANOV SMALE JÓKAI
Z IN ELŐFIZ
GA E
Előfizet
Rejtő Lovas Fedina
A

CS őknek
TŐ
AM

IAN DARIO STEPHEN ALEKSZEJ ROBERT

I

AK
Á RA

JENŐ LAJOS csak

Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates Tonani Dedman Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet
CS őknek CS őknek
Z IN ELŐFIZ
GA
GA
Z IN ELŐFIZ E
AK AK
A

E
TŐ

1000 1000
AM

ANDREJ ILJICS
Dragomán Molnár Kiss Nemere RONIL
A

KIR MICHAEL
TŐ
AM

Á RA

Dajcs
I

Ft! Ft!
Caine
Á RA

Plati naká
Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
CSABA JUDIT ÁGNES
csak
1000 Ft!
rtyával
ISTVÁN

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER

338 339 340 341 342 343 344 345

KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM ELTŰNT EMBERŐSÖK INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK
CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA EXOSKELETON A GYÁRBAN ROBOTIZÁLT KERTÉSZET MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA
GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK HOLDBÉLI MŰVÉSZET ÉHSÉG ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN

+ + + + + + + +
SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS + GAUT VEL HARTMAN
BODOR LEDBETTER
CAINE
VARGA
LUNGU BENEDEK FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM FOSS FEDINA NOROÑA
JOBBÁGY
WALLIS
+ HENDON
BARING
KÉPREGÉNY KALUGIN
CHOLNOKY
KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY KIRÁLYHÁZI
GYIVOV
LALUMIÈRE
MÓRA
HUSZÁR
SZALOMATOV
FILM FLAGG BENÉT BERESFORD
KÉPREGÉNY
Szélesi Orosz TAL M.
Klein
KIR RONIL MARIJA KIR JODI
SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Caine Előfizet Galina Bulicsov Taylor
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek Előfizet Előfizet Előfizet
JODI AK
1000 Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000 Bojtor CS őknek
AK Márki CS őknek
AK J. G. CS őknek
AK
Taylor Ft!
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!
PÉTER
Ft!
Kilworth Ft!
IVÁN
1000 Ft! ISTVÁN
1000 Ft! Ballard
1000 Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 18338

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

A SCI-FI LEGJAVA 18343

A SCI-FI LEGJAVA 18344

A SCI-FI LEGJAVA 18345

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Plati nakártyával

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

Februári számunk várható tartalmából: FE

A3
BR 47. s
U
az z
újs ÁR 5 ám
• A Mars meghódítása ág -
os ÉTŐ
ok
• Lloyd Biggle kisregénye ná L
l!
• Gregory Benford és Boldog Daniella novellái
• Egy új világ tüze - Alexandru Lamba és Alexandra Gold képregénye

Rés © 2018 by Zelnik Péter Zénó • Kitemaster © 1982 by Keith Roberts (Interzone) • Plázafej
© 2018 by Komor Zoltán • Ubej zverja © 1999 by Alekszej Kalugin (Tyomnüje otrazsenyija) •
OLVASS A JÖVŐBE!

Csináljunk embert! © 2018 by Nemere István • El caos ambiguo del lugar © 1996 by Gerardo
Horacio Porcayo (Axxón) • Nye ogljadüvajasz © 2007 by Marija Galina (Jeszli) • The Flying
Teuton ¤ 1917 by Alice Brown (Harper’s Magazine) • Dagor © 2006 by Marija Galina (Jeszli) •
Ganyka i jijo elf © 2012 by Marija Galina (Elfü i jih hobbi)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.12.18. 21:14:16

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
M EMBERI SORS
LJÖVŐ KÜLÖNÖS
2019. JANUÁR

ILÁGÁBÓL. b ruári en: 346 ÁRA: 2990 FT

fe b A
k a XL-
ak ti lhő
Gal bíbor fe L IN ELŐFIZ
A IE Z
. P. SH kus GA E
M alipti

TŐ
k

AM
ok
ap szikus ána

I Á RA
las e!
SF-k lső rész
Gyémán
346

e
csak t kártyáv
al
2250 F
MARIJA GALINA t!
DAGOR
GALAKTIKA

UNIÓ IRODALMI DÍJÁT ELNYERT

19346

LOVÉN SF-CSEMEGE! CAINE / ROBERTS / KOMOR

243014

/ KALUGIN / NEMERE / PORCAYO

460133

G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U / BROWN
3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

346

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.12.18. 21:07:04

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
GALAKTIKA ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

DAGOR

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

NZ
BROIGA
CS lölt
íjra je y
d gén
kisre
NZ Marija Galina
DAGOR
BROIGA
CíjaSs szerző
d
Howard P. Lovecraftnak és Robert Howardnak
– Ignacio atya! Ignacio atya!
A fekete bőrű kisfiú kidülledt szeme
megcsillant a sötétben, a fáklyák táncoló
fénye tükröződött benne.
– Ott van egy fehér uraság, Ignacio
atya! Egy beteg, fehér uraság!
A fáklyák fénye a fekete földön heverő,
fehér folt felett imbolygott.
– Nagyon beteg! – erősítette meg a fe-
kete ápoló, aki tisztes távolságban gug-
golt a földön heverő testtől, és bánatosan
ingatta a fejét.
– Tegyétek hordágyra, és vigyétek be a
kórházba! – utasított Ignacio atya.
Az ápoló úgy pattant fel, mint egy
rugó. Most már majd egy fejjel magaso-
dott Ignacio atya fölé. Itt mindenki na-
gyon magas volt...
Dagor
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2019. január
A félelmetes
erdő
mindenkihez
könyörtelen,
nem csak az
idegenekhez...
– Nem, nem szabad! Nem szabad hoz-
zányúlni! Ez mindenkinek csak bajt
okoz! Nem szabad!
– Nincs mitől tartanod, Jeremy –
mondta Ignacio atya türelmesen. – Meg-
kaptad már a csodatévő oltásokat. Nem
fogod elkapni a sárgalázat.
– De ez nem sárgaláz, uram! Ez valami
más... valami félelmetes...
– Isten segedelmével – mondta Ignacio
atya határozottan – boldogulni fogunk.
Tegyétek mellé a hordágyat, és lépjetek
arrébb! – utasította az ápolót. – Mary
nővér!
A nő már ott állt a háta mögött, a
fáklyák fénye visszatükröződött fehér
kendőjén, és rózsaszínre festette kissé
beesett arcát. Árvaházi gyermek, lelenc,
115
2019.01.03. 22:21:24
 GALAKTIKA XL
2019. január
akinek egy ilyen világ végén működő
misszióban eltöltött szolgálat volt a leg-
több, amit elérhet.
Megfordította a jövevényt, mivel az
menet közben, arccal előre esett el. Ujjai
a zsíros földbe mélyedtek, mintha még
kúszni próbált volna. Attól eltekintve,
hogy az arcára rászáradt a barna sár, az
idegen kétségkívül fehér volt.
– Egy, két, emeljük!
Mary nővér ügyesen megragadta az
idegen lábát, és átfordították a hordágyra.
– Most már közelebb tudna jönni,
Jeremy?
De Jeremy továbbra is csak a fejét ingatta.
– Nem, nem, uram... Nem szabad!
– Valaki!
Körülnézett. A bennszülöttek csapat-
ba verődve ácsorogtak, izgatottan beszél-
gettek. A fáklyák fénye ide-oda ugrált a
kezükben, és égő tűzkarikákat festett a
koromfekete éjszakában.
– Mary nővér!
A beteg nyögdécselni kezdett – szem-
golyója megrebbent a szemhéja alatt.
A kórház a kápolna mellett helyezke-
dett el, és egyszerűen csak egy rönkház
volt, pálmalevél tetővel.
A fertőtlenítő éles szaga belehasított
az orrlyukakba.
– Ide!
A fekete ápoló lámpással a kezében kö-
vette őket, tartva a tisztes távolságot.
Az idegen posztóból készült kabátja
nyakig be volt gombolva. Ignacio atya
lehajolt, és kigombolta a gallér melletti
első gombot.
– Ne, uram!
– Elég volt, Jeremy! Maradj nyugton!
A lámpás imbolygott az ápoló kezé-
ben, és emiatt úgy tűnt, hogy az idegen
mellkasán a ruha szövete megmozdul.
116
115-202-xl.indd 116
– Dagor, uram! Ez a dagor!
– Fejezd be! – mondta Ignacio atya
szemrehányóan. – Az csak egy legenda.
A gombok nehezen adták meg magu-
kat, ezért a kis szekrényen álló cinktál-
cáról levett egy ollót, megragadta a gal-
lérnál a szövetet, és határozottan elvágta.
Mary kétségbeesve felsikított.
Az udvaron, a deszkakerítés mellett állva
Igancio atya leöntötte a forró vizet a mű-
szerekről, majd szétrakta őket a tálcán.
A nap sugara megcsillant a szikén, és el-
vakította Ignacio atyát, aki hunyorogni
kezdett.
Mary rutinosan tekerte fel a kötést.
Egy pillanat volt csak, amikor rövidre
vágott körmű, vékony ujjai megremeg-
tek.
– Ez nem veszélyes? – kérdezte félén-
ken.
– Nem tudom – felelte Ignacio atya. –
Ez egy démon, nincs kétségem efelől. De
úgy tűnik, itt nem lesz elég a szenteltvíz.
Felsóhajtott.
– Aztán meg... ártalmas lehet a beteg-
nek, Mary nővér. Csak nézzen rá, men�-
nyire gyenge és kimerült.
Határozottan felkapta a tálcát, belé-
pett a kórterembe – és megtorpant.
Eltekintve az éjjeli jövevénytől és az
ablak melletti ágyon fekvő bennszülött
aggastyántól, aki azért jött, hogy nyuga-
lomban és viszonylag jóllakottan haljon
meg – a kórház üres volt.
Nem volt ott senki – se a leich­
maniasisban szenvedő öregasszony, se a
vadász, akinek egy leopárd tépte szét az
alkarját, se a törött lábú földműves, se a
maláriás rohammal behozott kisfiú...
Titokban mentek el – azok, akik járni
tudtak, elvitték a többieket.
Dagor
2019.01.03. 22:21:24

Pedig mennyi ideig győzködte őket,
hogy inkább itt gyógyuljanak, ne pedig a
sámánoktól kérjenek segítséget! És ami-
kor végre hallgattak rá...
– Jeremy! – mondta, miközben kidug-
ta a fejét a szúnyogháló mögül.
Néma csend.
Csak most döbbent rá, hogy az egész
misszióban szokatlan csend honol.
A szolgák elmentek. Mind. Még a sza-
kács kisfiú is.
Az idegen továbbra is az ágyon feküdt,
állig betakarva egy lepedővel, amelyen
kinyújtott, sovány keze pihent. Mellka-
sán a lepedő kissé megemelkedett.
Szeme zárva volt.
– Rendben – szűrte fogán keresztül
Ignacio atya. – Mit lehet tenni!
Teljesíteni kell a kötelességét, gondol-
ta, mindenáron teljesíteni kell a köteles-
ségét.
– Mary? – kérdezte meg sem fordulva.
– Itt vagyok, Ignacio atya – suttogta a
lány a háta mögött.
Az atya a beteghez lépett, letette a
szekrénykére a tálcát, és határozottan
lerántotta a lepedőt. Egy aprócska, rán-
cos fejecske emelkedett fel a beteg mell-
kasáról. Egy pár csenevész, csökevényes
karocska tartotta. A résnyi szemek ki-
nyíltak, és Ignacio atyára szegeződtek.
Sárgák voltak, pupillái keskenyek, mint
a kígyóé.
A beteg mozdulatlan volt, csak a szem-
golyói remegtek a lezárt szemhéjak alatt.
– Úgy gondoltam, hogy ez legenda –
mondta fáradtan Ignacio atya. – Kitalá-
ció. A bennszülöttek gyakran kitalálnak
ilyeneket, elvégre pogányok.
Megszokott mozdulatokkal gyújtotta
meg a spirituszlámpát, és elkezdte izzí-
Dagor
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2019. január
tani a szikét, ide-oda húzogatva a vilá-
goskék lángnyelvben.
A sárga szemek fürkészően figyelték
Ignacio atya arcát. Az összeszorított száj
résnyire kinyílt.
– Ne tedd ezt, fehér ember!
A hang magas volt, és annyira átható-
an csengett, hogy Ignacio atya halántéka
hasogatni kezdett. A beteg még mindig
nem tért magához.
– Te pokolfajzat – mondta szárazon
Ignacio atya. – El kell pusztulnod. Ennek
a földnek sok démona van. Te egy vagy
közülük.
– Akkor locsolj rám a varázsvizedből!
– folytatta a lény visongva. – Tudom,
hogy a démonaitok nem tudják elviselni.
– Ez... beszél? – suttogta döbbenten
Mary a háta mögül. – És tud a szentelt-
vízről?
– Mindent tud, amit a gazdája is – ma-
gyarázta Igancio atya, és a szike nem re-
megett meg a kezében. – Legalábbis ezt
állítja a legenda.
A varangyhoz hasonló kis arc fájdal-
masan eltorzult a gúnyos mosolytól.
– Ha hozzám érsz a vasdaraboddal, jö-
vevény – csikorogta a lény –, megölöm őt.
A beteg nyugtalanul vergődni kezdett
a párnákon, légzése rekedtessé vált, arca
elkékült.
Mary halkan feljajdult Ignacio atya
háta mögött.
– Ez a te halálodat is jelenti – vágott
vissza Ignacio atya.
– Mit számít? Hiszen mindenképp el
akarsz pusztítani!
A beteg kinyitotta élénk világoskék
szemét.
– Ne – sóhajtotta –, ne!
Felemelte az elgyengült kezét, és meg-
próbálta ellökni Ignacio atya szikéjét.
117
2019.01.03. 22:21:25
 GALAKTIKA XL
2019. január
– Vidd innen a késedet, öreg! – vin�-
nyogott a lény.
A beteg teste megfeszült, szeme fenn-
akadt.
– Meg fog halni – suttogta Mary zak-
latottan Ignacio atya háta mögött. – Ne,
ne, ne...
Ignacio atya leeresztette a kezét.
– Mit gondol, Ignacio atya, honnan ér-
kezett?
– A pokolból.
– Nem, én a... férfiról beszélek.
– Nem tudom, Mary nővér. Maga is lát-
ta, mennyire le van gyengülve. Messziről
jöhetett. Azt mondják, hogy a dagor ve-
zeti a gazdáját, amikor az már nem tud
járni. Egyszerűen csak... na ...mozgatja a
karját és a lábát helyette. Engem inkább
más érdekel.
– Micsoda? – A vékony ujjak visszarak-
ták a kendő alól kiszabaduló hajtincset.
– Hogy hol szedte össze ezt az ocs-
mányságot. A városban? Az erdőben?
Hol? Vajon fertőző? Nem hittem a men-
demondáknak, most meg – ki mondja el
nekem az igazságot? És honnan fogom
tudni, hogy az az igazság?
Az aggastyán a kórházi barakk küszö-
bén ücsörgött. Sovány, fekete, bütykös
ujjaival egy üres bádogtányért szoronga-
tott.
– Nincs itt senki – panaszolta recsegő
hangon. – Mkelének nem jutott ennivaló.
Ó, igen – jutott Ignacio atya eszébe –,
hiszen mindenki elment.
– Gondoskodjon az étkezésről, nővér...
– mondta. Aztán már az öreg felé fordul-
va: – Mit mondtál, hogy hívnak?
– Mkele, uram.
– Az Úr nevében megkereszteltelek,
más nevet kaptál – emlékeztette Ignacio
118 Dagor
115-202-xl.indd 118
atya szigorúan. – Manapság már Miguel
a neved.
– Ez régen történt – érvelt nyugodtan
az öreg –, amikor még a ti Istenetek itt
volt. De már nincs itt. Elment. Hát nem
érzi ezt a fehér ember? Már csak üresség
van.
– Az Úr mindig itt van.
– Most már a dagor van itt. A te Iste-
ned elhagyta ezt a helyet. Ez a hely átko-
zott. El fog pusztulni.
– És ha elűzöm a dagort?
– Neked nem fog sikerülni, fehér em-
ber...
– Meglátjuk – felelte Ignacio atya.
– Adiutorium nostrum in nomine Do-
mini, qui fecit caelum et terram… In
nómine Jesu Christi Dei et Dómini nostri,
intercedénte immaculáta Vírgine…
Exorcizámus te, omnis immúnde
spíritus, omnis satánica potéstas, omnis
incúrsio infernális adversárii…
A szenteltvíz cseppjei a beteg mellka-
sára és a mellkashoz simuló ráncos kis
testre hullottak. Az arcocska a paphoz
fordult, a sárga szem kinyílt.
– Ne fröcsköld rám a vizet, öreg!
Ignacio atya leült a beteg ágya mellé.
Szédült.
A beteg behunyt szemmel feküdt; a
mellkasa egyenletesen emelkedett, és
ezzel együtt emelkedett a pirinyó test is,
pontosabban annak felső része. A többi,
bármi is legyen az, belenőtt az emberi
testbe, és csak az izmok gyulladt hal-
mocskája jelezte, hol kezdődik az egyik,
és ér véget a másik.
Maga a jövevény már jobb bőrben volt,
mint az első találkozás pillanatában,
arca nyugodt és békés, beesett orcája ki-
csit rózsaszínebbé vált.
2019.01.03. 22:21:25

– Pihennie kell, atyám – mondta hal-
kan, de határozottan Mary.
Az atya mellett állt, kezében egy tá-
nyér leves gőzölgött.
Ignacio atya nehézkesen felállt.
– Meglehet... – mondta magának is vá-
ratlanul. – Jobb lenne hagyni meghalni.
– De hát maga... – Mary szemrehányó-
an bólintott. – ...esküt tett.
– Arra esküdtem fel, hogy embereket
gyógyítsak, nem pedig démonokat – fe-
lelte, és elindult kifelé. A szeme sarkából
látta, ahogy Mary az ágy fölé hajol.
Az öreg a kápolna bejáratánál ült,
mintha csak abban reménykedne, hogy a
hely, ahol korábban a nagy fehér embe-
rek Istene lakott, most képes lesz megóv-
ni őt a gonosztól.
– Az Istened nem segített neked? – je-
gyezte meg bánatosan.
Ignacio atya szomorúan megingatta a
fejét, és ő is letelepedett a fekete ember
mellé. Az öregnek, minden várakozással
ellentétben, szárazfa-illata volt.
– Én nem félek – mondta az öreg. – Ne-
kem már nincs sok hátra. De neked meg
a fehér nőnek menekülni kéne innen.
– Istent szolgálom – felelte Ignacio atya
–, és Ő azt parancsolta, hogy itt legyek.
– Akkor el fogsz pusztulni – válaszolta
filozofikusan az öreg. – Te is, a nő is. Te
is öreg vagy már, de a nő még fiatal. Fe-
hér. Fiatal. Szép. Kár érte.
– Ő készen áll a megpróbáltatásokra.
Ő is Istent szolgálja.
– A ti Istenetek menyasszonya, mi? Ne-
kem azt mondta, menyasszony. De Isten
elment. Elhagyta őt. Ha többé már nem
menyasszony, akkor kinek kell majd, mi,
tehetetlen barátom?
Ezek nem az ő szavai, gondolta rémül-
ten Ignacio atya, hanem ezt én mondom.
Dagor
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2019. január
Hiszen ő csak egy bennszülött, nem is is-
mer ilyen szavakat, nem tud így beszélni.
– Távozz tőlem! – mormogta.
Az öreg némán nézett rá, gúnyosan
mosolyogva megvillantotta rózsaszín
fogínyét.
Térdre hullva imádkozott a kápolna ke-
mény padlóján, aztán amikor felállt, fur-
csa ürességet érzett. Szokatlanul könnyű
léptekkel sétált el a kórházig, elhúzta a
szúnyoghálót, és benézett. A beteg aludt.
Egyik keze a mellkasán pihent, mintha
védelmezne valamit. A másikkal Mary
kezét szorította. Miután megpillantotta
Ignacio atyát, a lány halványan elmo-
solyodott, ujját az ajkához szorította, és
óvatosan kiszabadította a kezét. Nézte,
ahogy a lány az üres ágyak közt lépked
– sápadt volt, zömök, nem tudta, mi az
a szeretet.
– Magához tért – mondta, amikor ki-
lépett a küszöbön. – És elmondta, hogy
hívják. Glahn a neve.
– Glahn? Kizárt. Persze, ha el akarja
titkolni a nevét, az ő dolga. És azt nem
mesélte el, hol szedte össze ezt a szerze-
tet?
A lány sietősen keresztet vetett.
– A menyasszonyát várta. Szerették
egymást. Össze akartak házasodni. De
aztán a hajón a lány megismerkedett va-
laki mással.
– Hát így...
– Nagyon boldogtalannak érezte ma-
gát. Nem akart tovább élni. És ott, a ki-
kötőben egy ember mondta neki... Azt
mondta neki, hogy van módja annak,
hogy elfelejtsen mindent. Élete végéig.
– És átadta neki a dagort? Ott, a kikö-
tőben? A városban? Ezt a szerzetet? Mi-
lyen rémséges, Mary nővér...
119
2019.01.03. 22:21:25
 GALAKTIKA XL
2019. január

2019. január

GALAKTIKA XL

FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!

120 Dagor

120
115-202-xl.indd 120
Dagor
2019.01.03. 22:21:27
 EGY KEGYVESZTETT TISZT ÉS EGY
HALOTT STRATÉGA. A GYŐZELEM
CSAK KETTEJÜK ÖSSZEFOGÁSÁVAL
KÉPZELHETŐ EL.

A LOCUS-DÍJAS, HUGÓRA, NEBULÁRA ÉS

CLARKE-RA JELÖLT ŰROPERA-TRILÓGIA
ELSŐ KÖTETE VÉGRE MAGYARUL!

U R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 3 2018.12.18. 21:22:26

 HÁROM EMBERI SORS
A KÖZELJÖVŐ KÜLÖNÖS
VILÁGÁBÓL.

AZ EURÓPAI UNIÓ IRODALMI DÍJÁT ELNYERT

SZLOVÉN SF-CSEMEGE!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2018.12.18. 21:22:29